A klímakárok csökkentése tarlóműveléssel és zöldtrágyázással

Kutatási megállapodás, mely létrejött a a, Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar Növénytermesztési Intézet, Földműveléstani Tanszék, b, Szent István Egyetem Józsefmajori Kísérleti- és Tangazdaság Hatvan – Józsefmajor, c, Vaderstad Kft között

A klímakárok csökkentése tarlóműveléssel és zöldtrágyázással címmel.

Hatvan Józsefmajor, 2009. január 01. – december 31. Kutatási jelentés – összefoglaló értékelés készítette: Kovács Attila egyetemi adjunktus, tanüzem igazgató Bottlik László Ph D. hallgató SZIE Növénytermesztési Intézet

GÖDÖLLŐ 2009 1

1. A kutatás célja – Összefoglalás 2. Bevezető 3. Anyag és módszer 3.1. A kísérlet kezelései 3.2. A kísérletben alkalmazott munkagépek 3.3. A vizsgálati módszerek és eszközök 3.4. Vizsgálatok időzítése 3.5. A kísérlet beállítás körülményei 4. Eredmények 4.1. A talaj penetrációs ellenállása 4.2. A talajnedvesség alakulása 4.3. Az agronómiai szerkezet alakulása 4.4. Szén-dioxid emisszió és szerves szénveszteség 4.5. Talajhőmérséklet alakulása 4.6. A felszín takartság változása 4.7. Növényfenológiai vizsgálatok eredményei (zöldtrágyanövények darabszáma, zöldtömege, gyökerezési mélysége, gyökértömege, gyomviszonyok) 5. Következtetések, javaslatok 6. Irodalomjegyzék 7. Fényképmelléklet

Tartalomjegyzék

2

3. 3. 5. 5. 6. 6. 6. 6. 7. 7. 8. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

1. A kutatás célja – összefoglalás A 2009 júliusában őszi búza tarlón beállított, a kutatás tárgyát képező kísérlet elsődleges célja a globális felmelegedés következtében a szántóföldi növénytermesztést egyre inkább nehezítő klímaszélsőségek, valamint a nyári tarlóművelés és a zöldtrágyanövény termesztés kapcsolatának kutatása. Korábbi kutatásainkban megállapítottuk, hogy a talajkímélő tarlóhántási és –ápolási módszerek alkalmasak a klímakárok csökkentésére. Bizonyítottuk, hogy a zöldtrágyanövény termesztés fizikai és biológiai úton javítja a talaj lazultsági állapotát, valamint növeli a szervesanyag tartalmát. Ezen eredményekre alapozva állítunk be új kísérletet, melyben a tarlóhántás és a zöldtrágyanövények vetésének időzítése adja a kutatás tárgyát.

2. Bevezetés Tarlóművelés A kísérletnek az elmúlt évek időjárási változékonysága és a szélsőségesnek mondható nyári klimatikus körülmények adnak jelentőséget. Visszatekintve a korábbi évek nyári időjárási jellemzőire, látható, hogy megnövekedett az aszályos hőségnapok száma. Továbbá a csapadék időbeli eloszlása is kiszámíthatatlan, változékony lett. A klímakárokat a kedvező talajállapot mérsékelheti, de fordított esetben fel is erősítheti. A kárenyhítő talajállapot jellemzői a tartós lazultság, a morzsás szerkezet, a tevékeny biológiai élet, és újabban a növényi maradványokkal részben takart, védelmi célokat támogató felszín. Nyári betakarítású növények után tarlóműveléssel van lehetőség a fenti állapotot kialakítani. A tarlóművelés a learatott terület gondozása a talaj nedvességforgalmának fenntartása és a művelhetőség javítása érdekében. Két folyamata lehet, a tarló sekély hántása (aratás után mielőbb), és a kigyomosodott, árvakeléses felszín ápolása (3-5 héttel a hántást követően) mechanikai vagy kémiai módszerrel. A tarlóhántás céljai száraz és átlagos idényben: 1. a talaj vízveszteségének csökkentése. 2. a hő- és levegőforgalom szabályozása. 3. művelhetőség javítása biológiai tevékenység pezsdítése révén. 4. a tarlómaradványok felszínen hagyása (mulcs) illetve a talajba keverése. 5. növényvédelmi hatás (az árva- és gyomkelés előmozdítása, a kártevők- és kórokozók életfeltételeinek korlátozása). Csapadékos idényben a fő feladatok: 1. a talaj nedvességforgalmának kedvező alakítása (a befogadás és a veszteség szabályozása). 2. a talajszerkezet védelme az eliszapolódástól (kihasználva a maradványok takarását). 3. a hő- és levegőforgalom szabályozása (a változóan meleg és csapadékos napokon); 4. a biológiai élet kímélése a váltakozó hő- és hideg stressztől. 5. növényvédelmi hatás. A Közép-Kelet-Európában – így hazánkban is – hagyományosnak mondható tárcsás és szántásos tarlóhántási gyakorlatok nem mérséklik az aszályos periódusok jelentős talajnedvesség veszteségét. Ez a veszteség számos esetben gátolja az eredményes nyár végi, őszi talajművelési feladatok elvégzését. A hagyományos tarlóművelés nagy talajbolygatással jár, ami jelentős nedvesség- és szerves szénveszteséget generál. A szénveszteség szoros kapcsolatban van a talaj humusztartalmának változásával. Kísérletek igazolják, hogy a szénvesztő nyári művelések velejárója a humusztartalom csökkenése is, ami már rövidtávon kedvezőtlenül hat a művelhetőségre. A 2005 óta folyó tarlóművelési kísérleteink bizonyították, hogy a sekély, mulcshagyó hántási módok – síktárcsával, kultivátorral – alkalmasabbak a klímakárok enyhítésére. A kisebb 3

bolygatási mélység kisebb nedvesség- és szénvesztő felületet eredményez. A felszínen maradó, ill. a felszíni rétegbe egyenletesen bekevert mulcs (zúzott szalma) több fontos védelmi feladatot is ellát. Árnyékoló hatásánál fogva csökkenti a nedvességvesztést. Védelmet nyújt a heves zivatarok, csapó esők leiszapoló, szerkezetromboló, hatásától is. A részleges takarás mérsékli az eróziós és deflációs károkat. A mulcsborítás alatt a felszíni réteg hőmérséklete akár 2-3 oC-kal is alacsonyabb lehet, ami kedvező hatású a biológiai életre – pl. földigiliszták, hasznos baktériumok – és a gyommagvak kelésére. Zöldtrágyanövény termesztés A zöldtrágyázás adott termőhelyen növényállomány létesítése fő- vagy másodvetéssel a teljes zöldtömeg talajba juttatása érdekében (Késmárki és Petróczki, 2003). Kahnt 1986-os megfogalmazása szerint a zöldtrágyázás a talaj termékenységének fenntartása és fokozása a növények teljes hozamának felhasználásával. A zöldtrágyanövény termesztéshez kapcsolódik a köztes védőnövény (catch-crop) fogalma is, melyeket leginkább a tápanyag-lemosódás csökkentése, megakadályozása és talajvédelmi – erózió, defláció – célból termesztenek. Bevált gyakorlat a nyugat-európai földművelésben, hogy a korán lekerülő kultúrnövények után a tarlóba (direkt módon, vagy hántás után) catch-crop növényt vetnek, melyet egészen késő őszig, vagy akár kora tavaszig a területen tartanak. A védőnövény bedolgozása szárzúzást követően forgatásos, vagy újabban nehézkultivátoros módon történik. A zöldtrágyázás évezredes múltra tekint vissza, jelentőségét a XIX. és XX. században csökkentette a korszerűbbé vált istállótrágya kezelés és felhasználás, valamint a műtrágya használat elterjedése. A zöldtrágya elsősorban a talajtermékenység fenntartását és a kultúrállapot javítását szolgálja. Nagy mennyiségű szerves tápanyagot szolgáltat, a makroelemek mellett jelentős mikroelem tartalmával gazdagítja a talaj készleteit. Egyes szerzők szerint (Antal, 2000) a zöldtrágya tápelem tartalmával korrigálni lehet az utónövény szükségletét is. A tápanyag-szolgáltató hatás mellett sokkal jelentősebb a talaj kultúrállapotának javulása, mely a morzsalékosabb talajszerkezetben, kedvezőbb lazultságban, aktívabb biológiai tevékenységben (földigiliszták, mikroorganizmusok) és jobb művelhetőségben nyilvánul meg. Ezeket az agronómiai előnyöket a szakma egyre inkább újra felfedezi, és mind többen kombinálják a nyári tarlóművelést és a zöldtrágyanövény termesztést. Az elmúlt évek nem várt időjárási szélsőségei, változékony nyári-őszi csapadékviszonyai felhívják a figyelmet néhány agronómiai nehézségre is a zöldtrágyanövény termesztéssel kapcsolatban. Fontos kérdés, hogy milyen növény termesztése ajánlott az adott viszonyok között. Hazánkban eredményesen leginkább a mustár, az olajretek és a facélia (mézontó fű) termeszthető. Ezek mellett persze vethető takarmányrepce, borsó és pillangós keverékek is, de a tapasztalatok szerint ezeknek költségesebb a vetőmagjuk és nagyobb a vízigényük, ami a leginkább limitáló tényező a termesztés során. A zöldtrágyanövény termesztéstechnológiájának másik alapvető része a vetésidő és a talajelőkészítés. Megoszlanak a vélemények, hogy melyik a biztonságosabb termesztési rendszer. 1. közvetlenül betakarítás után vetés a tarlóba, direkt módon, vagy sekély hántás után; 2. tarlóhántás, majd ápolás elvégzése és vetés csak augusztus második felében, számítva a csapadékosabb időszak eljövetelére. Az elmúlt évek nyári klímaszélsőségei megdöntötték a 2. változat elismertségét és felismerve, hogy nem lehet a kiszámíthatatlan augusztusi csapadékban bízni, egyre inkább terjed a gyakorlatban a zöldtrágyák tarlóba vetése. Ez esetben precízebb vetéstechnika szükséges (nagy csoroszlyaterhelésű, tarlóba vetésre is alkalmas vetőgéppel) szükséges, de hosszabb a tenyészidő, adott esetben nagyobb zöldtömeg érhető el. A 2008-as kísérletünkben ez a korai 4

vetésidő – tarlóba vetve és hántást követően is – bizonyult eredményesebbnek az augusztusival szemben. Ebben közrejátszik, hogy július közepéig rendszeresen volt csapadék, a kezdeti fejlődés tehát biztosítva volt. Kockázati tényező lehet a korai vetésidő esetében az állati kártevők betelepedése és kártétele, ami ellen bizonyos évjáratokban védekezni is szükséges lehet. Elsősorban a keresztes virágú kultúrnövények károsítói okozhatnak nehézségeket. Ezt a 2008-as nyári kísérletünkben megtapasztaltuk. Valószínűsíthető, hogy a szomszédos őszi káposztarepce területekről, betakarítás után áttelepült a repcebolha, amely jelentős lombkártételt okozott a mustár zöldtrágyán, a korábbi vetésidejű kezelésekben. A fenti kérdések adják a kísérletünk aktualitását, melynek segítségével igyekszünk válaszokat találni a tarlóművelésre és zöldtrágyanövény termesztésre irányuló agronómiai kérdésekre. A klímakár csökkentés különösen a nyári művelés gyakorlatában sürget okszerű szemléletváltozást. Kísérleteink az okszerű szemléletváltozást is elősegítik.

3. Anyag és módszer

15

14

13

12

11

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

Az aratás napján hántás és vetés egy menetben Rapiddal

Aratás napján hántás, vetés augusztusban

RapiddalAz aratást követően 2 nap múlva hántás és vetés egy menetben

Az aratást követően 1 hét múlva hántás és vetés egy menetben Rapiddal

Az aratás napján hántás Carrier-rel, majd 1 hét múlva vetés Rapiddal











3.1. Kísérlet kezelései 5 kezelés 3 ismétlésben, véletlenszerű sávos elrendezéssel.

A

B

C

D

E

D

A

E

B

C

E

D

C

B

A

1. ábra: a kezelések véletlenszerű sávos elrendezése. A kezelések jelölése a továbbiakban: A: 1-9-15; B: 2-7-14; C: 3-6-13; D: 4-10-12; E: 5-8-11. 3.2. A kísérletben alkalmazott munkagépek 5

• •

tarlóhántás: Vaderstad Carrier síktárcsával, 6-7 cm munkamélységben. Időzítés: a kezeléseknek megfelelően. zöldtrágya vetés: Vaderstad Rapid magágykészítő (direkt) vetőgéppel, 2,5 cm mélységre, 2,5 kg magmennyiséggel (mustár+olajretek 50:50%-os keveréke).

3.3. Vizsgálati módszerek és eszközök • • • • • • • •

talaj lazultság: mechanikus penetrométerrel, 0-50 cm-ig, 10 cm-es léptékkel. talaj nedvességtartalom: PT-1 elektronikus nedvességmérő műszerrel, 0-50 cm-ig, 10 cm-es léptékkel. CO2 kibocsátás és szénveszteség mérés: Testo 535 szén-dioxid gáz analizátorral, 3 ismétlésben, 30 perces időközökkel. A kapott CO2 fluxációs értékből szerves szénveszteség számítása. agronómiai szerkezet meghatározás, ISO standard szerint. Rög>10 mm; morzsa:2,5-10 mm; aprómorzsa: 0,25-2,5 mm; por<0,25 mm frakciók százalékos arányának meghatározása, valamint a szerkezetváltozás kimutatása a kísérlet tartama alatt. mulcsborítás százalékos meghatározása standard fotósorozat segítségével. Talaj- és klímavédelmi szempontból hasznos takarási arány megállapítása a kísérlet tartama alatt. talajhőmérséklet vizsgálata: elektronikus talajhőmérővel 0-50 cm mélységig, 10 cm-es léptékkel. zöldtrágya növény magasságának, gyökerezési mélységének és zöldtömegének meghatározása. Vetésidők eredményességének értékelése a zöldtömeg alapján. kiegészítő vizsgálatok: ásópróba, földigiliszta-szám vizsgálat.

3.4. Vizsgálatok időzítése Az első vizsgálatot a tarló talajállapot bírálata képezte. A második az első kezelés beállításakor történt, majd ezután 2 hetes ismétléssel. 3.5. A kísérlet beállítás körülményei • • • • •

talajtípus: középkötött (KA:40), mészlepedékes csernozjom. parcellaméret: 6X100 m; 12 db parcella. elővetemény: őszi búza, tárcsás alapműveléssel, 4 t/ha termésátlaggal. betakarítás időpontja: 2009.07.09., szalmazúzással. kísérlet beállítás időpontja: 2009.07.10. az első kezeléssel.

6

4. Eredmények 4.1. A talaj penetrációs ellenállása A tarló talajállapota rendszerint tömörödött a betakarítás időszakára. A tarlóművelés egyik feladata a talajállapot javítása, vagyis a lazultság helyreállítása. A tömörödés megszüntetésére alkalmas lehet a kíméletes tarlóhántás, a talajtakarás (mulcs borítás), de a zöldtrágya növények termesztése is. A földigiliszták és egyéb a talajban tevékenykedő élő szervezetek szintén lazítják a talajt. A tömörödöttség – tapasztalataink szerint – szorosan összefügg a nedvességi állapottal is. A száraztalaj nagyobb talajellenállást mutat, mint a nyirkos vagy nedves. Vizsgálati eredményeinkből a 10 és a 30 cm mélységben mért tömörödöttségi adatokat mutatja a 2. és 3. ábra. A 2. ábra jól szemlélteti, hogy a B és E kezelések segítették leginkább a talaj lazulását. A külön menetes tarlóhántás, majd zöldtrágya növény-vetés – a talajállapot javítás szempontjából – eredményesebb módszer, mint a direktvetéses.

2. ábra: A talajellenállás alakulása a kezelésekben, 10 cm-es mélységben.

3. ábra: A talajellenállás alakulása a kezelésekben, 30 cm-es mélységben. 7

A 3. ábra mutatja, hogy a tarlóművelési módok kisebb hatással vannak a mélyebb talajrétegek állapotának változására. 4.2. A talaj nedvességi állapotának változása a különböző tarlóművelések hatására Az 1. táblázat a talajnedvességi adataink 10 és 30 cm mélységben mért átlagait tartalmazza. Lényeges eltérések nem találhatók az egyes kezelések között. Elmondható, hogy már 10 cm-es mélységben is kedvező nyirkos talajállapot volt jellemző, még hőségnapokon is. Ez a megállapítás hangsúlyozza a tarlóművelés szerepét és kiemeli a tarlóhántás és felszíntakarás fontosságát.

A

1. táblázat: A talajnedvesség alakulása a kezelésekben: 16.júl 30.júl 12.aug 27.aug 10 cm 29 27,8 27,3 26,3 30 cm 30,3 31,3 28,5 29,0

B

10 cm 30 cm

28,6 30,4

29,3 31

29,9 29,9

28,4 29,7

C

10 cm 30 cm

28,7 30,5

29,3 31,3

28,8 30

27,1 30,1

D

10 cm 30 cm

29,3 30,4

28,1 31,1

29,1 29,6

24,9 28,5

E

10 cm 30 cm

29 30,5

30,6 31,5

30 30,3

26,3 29,7

4.3. A talaj agronómiai szerkezetének alakulása a különböző tarlóművelések hatására

4. ábra: a morzsafrakció arányának alakulása a kezelésekben. A 4. ábrán a talaj morzsafrakciójának arányai láthatók a különböző kezelésekben és vizsgálati időpontokban. A morzsa (2,5-10 mm-es aggregátumok) mennyisége és százalékos aránya 8

minősíti leginkább a talajszerkezetet. Szerkezetesnek az a talaj mondható, amely morzsafrakció-aránya meghaladja a 30-35%-ot. Ez a minőség – különösen a szélsőséges tavaszi és nyári időjárási körülmények hatására – többnyire nem jellemző a hántatlan vagy frissen hántott tarlókra, csak a gondos tarlóművelés és a talaj biológiai beéredése után érhető el. Bár nem minden vizsgálati időpontban egyértelmű, de igazolható az a megállapítás, miszerint a B és E tarlóművelési variánsok mutatták a legkedvezőbb hatást a talajszerkezetre. Ez alapján a külön menetes tarlóhántás és későbbi zöldtrágyavetés jobban elősegíti a morzsásodást, mint a direktvetéses változatok. Ennek oka a biológiai tevékenységben és a beéredésben keresendő, ugyanis a tarlóhántás pezsdíti a talajéletet, elősegíti a beéredést. 4.4. A talaj szén-dioxid emissziójának vizsgálata és a szerves szénveszteségek alakulása a különböző tarlóművelések hatására A talajművelést minősíti a szén-dioxid kibocsátás mértéke. Tapasztalataink szerint a bolygatás növeli a CO2 fluxációt. A 2. táblázat a kezelésekben mért átlagértékeket mutatja. Megállapítható, hogy a legtöbb esetben a alig haladják meg a légköri szén-dioxid arányát a kibocsátás értékek. Ez a mérsékelt bolygatásból következik, hiszen a mind a külön menetes hántásra és vetésre, mind pedig a direktvetéses tarlókezelések kímélő módozatok. A direktvetés esetében bolygatás csak a vetőcsoroszlyák által történik, max. a felszín 10%-án. A síktárcsás tarlóhántás esetében tömörítő henger zárja a bolygatott felszínt, ami eredményesen mérsékli a fluxust. Nagyobb értékeket csak a 4. mérési időpontban tapasztaltunk, ami valószínűsíthetően a párásabb klímaviszonyok és a nagyobb gyomborítottság következménye. 2. táblázat: szén-dioxid fluxus értékek alakulása a kezelésekben. 2009.07.16 2009.07.30 2009.08.12 2009.08.27 2009.09.23 Kezelések Fluxus-ppm A 363,0 364,0 357,0 427,0 375,0 B 369,0 367,0 361,0 438,0 368,0 C 383,0 386,0 369,0 635,0 376,0 D 378,0 379,0 366,0 423,0 357,0 E 383,0 388,0 373,0 634,0 375,0 3. táblázat: szerves szénveszteség értékek a kezelésekben: 2009.07.16 2009.07.30 2009.08.12 2009.08.27 2009.09.23 Kezelések Szénveszteség-kg/ha/nap A 1,8 0,8 1,2 8,4 1,7 B 2,6 1,2 1,7 9,9 0,8 C 4,4 3,8 2,8 35,9 1,9 D 3,8 2,8 2,4 7,9 0,1 E 4,4 4,0 3,3 35,7 1,7 A talaj szerves szénvesztesége arányos a szén-dioxid kibocsátással. A folyamatos nagymértékű szénvesztés káros hatású a talajállapotra, hiszen csökken a szervesanyagtartalom és közvetve a humusztartalom, ami számos negatív következménnyel jár. Romlik a kultúrállapot nő a klímaérzékenység. A 3. táblázat szemlélteti a szénveszteségi adatokat a különböző kezelésekben és vizsgálati időpontokban. A mért értékek nem jelentősek, a tarlóművelési módok szervesanyag- és szénkímélőnek minősíthetők. Fontos következtetés, hogy a külön tarlóművelésre és vetésre épülő változat nem jár nagyobb szénveszteséggel, 9

mint a direktvetéses. A 4. vizsgálati időpontban minden kezelés nagyobb veszteséget mutatott, ami a beéredés és az intenzívebb tarlómaradvány bontás következménye. Később a bomlási folyamat alább hagyásával a szénvesztés ismét lecsökkent (5. ábra).

5. ábra: szénveszteségek alakulása a kezelésekben. 4.5. A talajhőmérséklet vizsgálat eredményei 4. táblázat: talajhőmérséklet adatok alakulása a kezelésekben. Kezelések Mélység 16.júl 30.júl 12.aug 27.aug 23.szept 2 cm 30 29 30 34,0 29 A 10 cm 27 28 28 32,0 27 30 cm 26 27 27 29,0 27 2 cm 32 30 31 37,0 31 B 10 cm 28 28 28 34,0 29 30 cm 27 27 26 30,0 27 2 cm 30 29 29 34,0 30 C 10 cm 27 27 27 31,0 28 30 cm 26 26 26 28,0 27 2 cm 30 29 30 35,0 29 D 10 cm 27 28 28 32,0 28 30 cm 26 28 26 29,0 27 2 cm 30 29 29 34,0 29 E 10 cm 27 29 28 31,0 28 30 cm 26 28 26 29,0 27 A talajhőmérséklet befolyásolja a nedvességveszteséget, a mikrobiológiai tevékenységet, a gyomok és az árvakelés csírázását, valamint egyéb, pl. növénykórtani folyamatokat is. A magasabb talajhőmérséklet nagyobb nedvességveszteséggel párosul. A 4. táblázat tartalmazza a hőmérséklet vizsgálat eredményeit. Lényeges eltérés csak a felső 2 és 10 cm-es mélységben tapasztalható. A külön menetes tarlóhántás és későbbi vetés esetében (B és E variáns) néhány Co-kal magasabb értékeket mértünk. Ez a nagyobb mértékű talajbolygatás következménye, hiszen a tarlóhántás után kisebb a mulcsborítás, mint 10

direktvetésben. A felszín nyitottabb és sötétebb árnyalatú (nagyobb felületen bolygatott – feketére művelt), aminek következtében jobban felmelegszik (6. ábra).

6. ábra: talajhőmérséklet adatok a különböző tarlóművelésekben. 4.6. A tarlómaradvány borítottság vizsgálatának eredményei Korábbi tarló-klíma kísérletek (SZIE Növénytermesztési Intézet) bizonyították a mulcshagyás jótékony hatását a talaj- és klímavédelemben. Az is bebizonyosodott, hogy a tarlóművelésre kedvezőbbek a mulcshagyó talajművelési változatok. A kísérletben minden kezelés (A-E) mulcshagyó. A felszíntakarás arányát és a borítottság változásának tendenciáját szemlélteti az 5. táblázat. A külön menetes hántásra és későbbi vetésre épülő variánsokban (B és E) a borítottság kisebb mértékű, hiszen a tarlóhántás teljes felület megmunkálással jár, míg a direktvetés csak 10%-os bolygatás. A klímavédő tarlóhántás követelménye – a min. 40-50%-os takarás – teljesült, hiszen a kísérletbeállítás után 60-65%-os mulcsborítást mértünk, és a kísérlet zárásakor is elérte a 30-40%-ot a takartság.

Kezelések A B C D E

5. táblázat: a mulcsborítás alakulása a kezelésekben. 2009.07.16 2009.07.30 2009.08.12 2009.08.27 2009.09.23 Mulcsborítás aránya-% 85 80 75 70 60 60 55 45 40 30 85 80 80 70 65 80 80 80 75 75 65 50 50 40 40

Fontos megállapítás, hogy a szalmazúzás és terítés minősége rendkívül fontos. Főként a direktvetéses kezelésekben akadályozta a zöldtrágyanövények csírázását és kezdeti fejlődését a rosszul aprított és elterített szalma. Hasonló fontossággal bír az egyenletes tarlómagasság is.

11

4.7. Növényfenológiai vizsgálatok eredményei: A zöldtrágyanövények talajállapot-javító hatása igazolt, ezért is elterjedtek alkalmazásuk a nyári tarlóművelésben. A kísérlet beállításakor célunk volt vizsgálni, hogy mely tarlóhántási és vetési változat esetében fejlődnek a legerélyesebben a zöldtrágyanövények. A 6. táblázat foglalja össze a kísérlet zárásakor tapasztalt fenológiai jellemzőket. 6. táblázat: a zöldtrágya növények értékmérői a kísérletben: Kezelések

Növény-szá Zöldtömeg- Gyökerezési Gyökér-tö m-db/m2 kg/m2 mélység-cm meg-kg/m2

2009.09.05 A 15 1,3 27,4 B* 18,2 0,5 5,5 C 20,8 2,2 32,9 D 22,2 2,4 22,2 E 23,8 2,1 22,6 *:az elhúzódó kelés miatt 09.20.-án kiértékelve!

0,8 0,05 1,1 1,1 1

Több tényező is kedvezőtlenül befolyásolt a zöldtrágyanövények csírázását és kezdeti fejlődését (csapadékhiány, rosszul aprított, vonódott szalma, heterogén tarlómagasság, repcebolha kártétel), aminek eredményeképpen a m2-enkénti darabszám minden variánsban elmaradt a várttól. A kezelések között lényeges különbség nem tapasztalható a darabszám tekintetében, viszont a B variáns zöldtömege elmarad a többi kezelésben mértétől. A zöldtrágya növények zöldtömege igen csekély, mintegy fele a kedvezőnek tartotthoz képest. A direktvetéses változatok gyökerezési mélysége megközelíti a tömörödött talajréteget. Későbbi (október vége-november) bemunkálási időpontban már feltehetően még mélyebbre hatolnak, így lazítva a talajt. A gyökértömeg egy ha-ra átszámítva eléri a 10 tonnát, ami jelentős mennyiség. Fejlettebb állományokban ennek a 3-4-szerese is lehet a gyökértömeg, ami igen intenzív lazító hatással rendelkezik és rendkívüli mennyiségű szervesanyag forrás, ami kiegészül a zöldtömeggel is. A kísérleti időszak végéhez közelítve a gyomok is megerősödtek, ezért nem lehet eltekinteni a gyomborítottság adatoktól (7. táblázat). 7. táblázat: a gyomborítottság és a gyomtömeg a kezelésekben: Gyom-borított Gyomtömeg-k ság-% g/m2 Kezelések 2009.09.20 A B C D E

60 5 45 40 40

2,4 0,04 1,5 1,1 1,1

A zöldtrágyák fejlődését nehezítő – fentebb ismertetett – okok miatt a gyomok szinte akadály nélkül növekedhettek, aminek eredményeképp hasonló zöldtömeg arány értek el. Üzemi

12

méretben ez eredménytelenné teszi a zöldtrágyanövényekkel történő tarlóművelést. Leginkább a direktvetéses változatokban okozott problémát a gyomosodás. 5. Következtetések, javaslatok a, A talajtömörödöttséget leginkább a tarlóhántásra és külön menetes vetésre épülő tarlóművelési változatok (B és E) támogatták. A direktvetéses variánsok kevésbé pezsdítették a talajéletet és nem kielégítő mértékben javították a nedvességforgalmat. Így – a felszíntakarás ellenére – elmaradt a tömörödött talaj lazulása. Tömörödésre és ülepedésre hajlamos talajokon nem célszerű hántatlanul hagyni a tarlót, ill. zöldtrágya vagy catch-crop növényeket vetni. b, A talaj nedvességi állapotát egyik tarlóművelési változat sem befolyásolta kiugró mértékben. Egyedül a legfelső, felszíni réteg száradt ki jobban a tarlóhántásos kezelésekben, mivel itt teljes felületen történt bolygatás és a mulcsborítás kisebb mértékű volt. 10 cm-es mélység alatt azonban a beéredés gyorsabb és határozottabb volt e változatokban. c, A talajélet élénkülését, valamint a nedvesség- és hőháztartása javulását a tarlóhántás elősegíti. d, A talajszerkezet javulását eredményesebben segíti elő a tarlóhántásos kezelés. A morzsásodás intenzívebb a kímélő hántást következtében. A direktvetéses variánsokban a talajszerkezet alakulása jobban ki van téve az időjárás viszontagságainak, így klímaérzékenyebbnek minősíthető. e, A szén-dioxid kibocsátás és a szerves szénveszteség mértéke egyik kezelésben sem volt kiugró. A tarlóhántásos változatokban a felszín visszatömörítése, míg a direkvetéses variánsokban a bolygatás hiánya mérsékli a CO2 kibocsátást. Mind a tarlóhántásra és későbbi zöldtrágyanövény vetésre, mind a direktvetésre épülő tarlóművelési módok szénkímélőnek tekinthetők. f, A zöldtrágyanövények kelését és kezdeti fejlődését leginkább a talaj nedvességi állapota, szerkezetessége és a tarlómaradványok zúzásminősége és egyenletes eloszlása befolyásolja. Megfigyeléseink alapján úgy véljük, hogy a tarlóhántásra és külön menetes vetésre épülő változatok nagyobb biztonsággal alapozzák a zöldtrágyanövények kelését. Egyre inkább szélsőséges nyári klímaviszonyok között meggondolandó az aratást közvetlenül követő direktvetés alkalmazása. Biztosabbnak bizonyult a tarlóhántás után külön menetben vetés és a tarlóhántás, majd augusztusi tarlóápolás utáni vetés. Ez esetekben a beéredett talajállapot nagyobb biztonsággal alapozhatja a kelést és fejlődést. g, A zöldtrágyanövények fejlődését és a technológia eredményességét nagymértékben befolyásolja a kártevők megjelenése. Az keresztes virágú növények vetésterületének növekedésével egyre inkább veszélyforrás a repcebolha kártétele. Ellenük leginkább átgondolt területhasználattal és jól időzített vetéssel tudunk védekezni. Egynél több inszekticides védekezés vélhetően gazdaságtalanná teszi a zöldtrágyanövény-termesztést. h, A nyári betakarítású növények zöldtrágyanövény-vetéses tarlóművelése talajállapot és klímaérzékenységet csökkentő hatású. A hazai klimatikus adottságok mellett az alábbi technológia lehet a leginkább biztonságos: • növényi maradványok zúzása és egyenletes terítése betakarítással egy menetben, kombájnra szerelt eszközzel, • talajkímélő, mulcshagyó tarlóhántás közvetlenül betakarítás után, • tarlóápolás szükség szerint időzítve, • zöldtrágyanövény vetése augusztusban, • zöldtrágyanövény zúzása és bedolgozása minél később (okt. vége-nov.). 13

6. Irodalomjegyzék Antal, J. 2005. Növénytermesztéstan II. pp. 249-265., 275-280., 299-304. Birkás, M. – Dexter, A. R. – Kalmár, T. – Bottlik, L. 2006. Soil quality – soil condition – production stability. Cereal Research Comm. 34, 1: 135-138. Birkás, M. – Jolánkai, M. – Stingli, A. – Bottlik, L. 2007. Az alkalmazkodó művelés jelentősége a talaj- és klímavédelemben. „AGRO-21” Füzetek, 51. pp. 34-47. Bottlik, L., Stingli, A. 2009. Soil quality improvement and climate stress mitigation by stubble-mulch tillage. Cereal Research Comm. 37. pp. 447-450. Dexter, A. R. 2008. Do soils change when climate changes? EUROSOIL Conference, Wien, 25-29 August, 2008. Proc. Harnos, Zs. 2007. Klímaváltozással összefüggő hazai kutatások: A VAHAVA folytatása. „KLÍMA-21” Füzetek, 49. pp. 3-15. Tóth, E. – Koós, S. 2006. Carbon-dioxide emission measurements in a tillage experiment on chernozem soil. Cereal Research Comm. 34, 1: 331-334.

14

7. Fénykép melléklet

1. kép: a kísérlet helyszíne: SZIE Kísérleti és Tangazdaság, Hatvan – Józsefmajor.

2. kép: kísérleti parcellák a beállításkor, 2009.07.10-én.

3. kép: talajkímélő, mulcshagyó tarlóhántás síktárcsával. 15

4. kép: direktvetés

5. kép: zöldtrágyanövények a direktvetéses kezelésből, 2009.07.16-án.

6. kép: morzsás szerkezetű, de száraz talajállapot 2009.07.30-án.

16

A klímakárok csökkentése tarlóműveléssel és zöldtrágyázással

Recommend Documents