"A klíma-, lég- és hűtéstechnika helyzete, jövője Magyarországon és a világon" A fiatalabb korosztály már biztosan nem, de lassan a középkorú sem emlékszik talán a nevére sem azoknak a hűtő-, klíma-, és légtechnikai berendezés gyártóknak, akik a rendszerváltás előtt uralták a hazai piacot. Lassan csak az Épületgépészeti Múzeumunkban található meg egy-két relikvia, vagy a Szakma nagy öregjei tudják felidézni azokat a gyártókat, termékeket, felsorolni a tervezőintézetek és kivitelezők neveit, akik a hőskorban a gerincét adták a hazai gyártó, szolgáltató iparnak. Ha kellet egy ventilátor, irány a Szellőzőművek, ha klímaszekrény vagy folyadékhűtő, ne adj’ Isten fan-coil, vagy kereskedelmi hűtőpult, hát akkor irány a Hűtőgépgyár. Szivattyút a Digép, szebb időkben Rohleder kazánt, vagy Chrysler építőelemes klímagépet a Fűtőber „polcain” leltünk. Evaporativ hűtőtorony a Mireltánál készült Tatán, hűtőszekrényt (Bosch licenc) meg csak a bennfenteseknek jutott. És volt ideje is gondolkodni a tervezőknek, hiszen sem az építőipar, sem gyártók nem kapkodták el a határidőket. Rendszeresen „betévedt” az országba NDK-s ILKA folyadékhűtő, schkeuditzi KGS klímaszekrény, néha Nove Mesto nad Vachom-i számítógéptermi klímaszekrény. Ha minden egyben volt már, akkor be lehetett hozzá szerezni egy, a Ganz Műszerművek, vagy az NDK-s Mertik cég által gyártott automatika berendezést. Elektromechanikusat, pneumatikusat, léptetőmotorost, segédenergia nélkülit és ezek tetszőleges kombinációját. A jobbak, tűzhöz közelebbiek elgyönyörködhettek és élvezhették (telepítési, beüzemelési, műszaki –no meg tudati- paraméterei alapján) a „nyugati” klímagyártók (Carrier, ATE, ÖKG, PAC&Tsai) berendezéseinek összes örömét, de időnként a hazai gyártók által létrehozott védés dacszövetség, de igazán a valutahiány erősen korlátozta a hozzájutást. Születtek az „öszvérek” is, amikor egyes elemek nyugatról, mások hazai gyárakból kerültek ki. Működtek is, kisebb-nagyobb sikerrel, hatékonysággal. Eltekintve a külföldi, néha hazai kiállításokon szerzett tapasztaltaktól, ezen gyártókon, gyártmányokon, kapcsolatokon keresztül beszivárgó igényesebb megoldásoktól, senkin nem követelte meg senki, nem kérte számon az energiahatékonyságot, az ózonpajzs-védelmet, az üvegházhatást, a széndioxid-kibocsátás, a fosszilis energiafelhasználás csökkentését. Ezek hiányában aztán végleg senki –tisztelet a kivételnek- nem gondolta végig, hogy mi is az az élettartam költség, élettartam környezetterhelés becslés, teljes környezetei felmelegítő hatás, európai szezonális energiafelhasználási tényező, ózonlebontó képesség, érezhető hőmennyiség arány, és még lehetne bőven folytatni. Aztán rendszerváltáskor végleg megnyíltak a kapuk, be is jött mindenki, hozott is (vitt is) mindent. Gyártmányt, tulajdont, mentalitást, know-how-t, rendszermegoldást, rendszerelemet, volt itt minden mi szem-szájnak ingere, szabad gazdálkodás- és rablás, csak a jövendőbeli tulajdonost (a fizetőképest és fizetni tudót, akarót) kellett meglelni, megnyerni hozzá. Aztán jöttek a minőség- és árletörő megrendelők és szolgáltatók, a fizetni nem tudók, nem akarók, a gagyi gépekkel gagyi rendszereket építő gagyi szolgáltatók, sőt munkát elnyerő és az alvállalkozót részben vagy egészben ki nem fizető fővállalkozók. És még ma sem teljesen tiszta, sőt nem is nagyon tisztul a kép. A helyzet rosszabbodásához még hozzájárult a termékek végtelenül széles, sokszor áttekinthetetlen kínálata, az ár/minőség tényezőben nagy mértékben különböző berendezéselemek, rendszerelmek és alkatrészek, valamint mindezeket kínáló, rendszerré
barkácsoló képzetlen, jogosulatlan önjelöltek százai. És ez nem csak a házilag barkácsolt split berendezésekre volt igaz. Hiába RAL Gütegemeinschaft a légkezelők műszaki színvonalának egységesítésére, hiába Eurovent a tényleges teljesítményadatok bizonylatolására, hiába nagynevű gyártók minden igyekezete minőségi termékek és szolgáltatások kínálatára, az élettartam költségek elemzésére, még ma is uralkodik a „vegyük meg óc’ón”, „válasszuk a legolcsóbb ajánlkozót” szemlélet. Pedig már a XIX. Században is ismerték a dolog működését. J.RUSKIN (1819-1900!) angol társadalomtudós, reformer így gondolkodott: ELMÉLKEDÉS a dolgok ÉRTÉKÉRŐL, a dolgok ÁRÁRÓL, és a kettőnek egymással való VISZONYÁRÓL Nemigen van a világon olyasmi, amit valahol, valaki MÉG EGY KICSIT ROSSZABB MINŐSÉGBEN, MÉG EGY KICSIT ALACSONYABB ÁRON ne tudna felkínálni. Azok, akik KIZÁRÓLAG AZ ÁR ALAPJÁN döntenek, megérdemlik, hogy áldozatul essenek az efféle machinációknak. Túl sokat fizetni nem bölcs dolog, de túl keveset fizetni még rosszabb. Ha túl sokat fizetsz, veszítesz valamelyes pénzt, ez minden. Ha azonban túl keveset fizetsz, MINDENT ELVESZÍTHETSZ, mert a megvásárolt dolog a tőle elvárt feladatra esetleg NEM LESZ ALKALMAS! A GAZDASÁG TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI NEM IS ENGEDIK, HOGY OLCSÓ PÉNZÉRT NAGY ÉRTÉKHEZ JUSS. Ha a legolcsóbb árajánlatot fogadod el, számolj rá valamennyit a költségeidre azért a KOCKÁZATÉRT, amelyet ezzel magadra vállaltál. S máris láthatod: megvan a pénz, hogy VALAMI JOBBAT IS VEHESS MAGADNAK! Pedig mindig lenne minden feladatra JOBB MEGOLDÁS akár új berendezésről, akár egy régi rendszer korszerűsítéséről is van szó, hiszen a jó szakemberek adottak, lehet jó termékeket, rendszerelemeket, rendszer-megoldásokat találni, csak nem kell sajnálni a pénzt, időt, fáradtságot a megoldandó hűtés-, lég-, és klímatechnikai feladat pontos megfogalmazására, megfogalmaztatására, az optimális rendszer meghatározására, annak szakszerű kivitelezésére, beüzemelésére, üzemeltetésére. Megíródott a Montreáli és a Kiotói jegyzőkönyv, tagjai lettünk és vagyunk az EU-nak, így az összes energetikai és környezetvédelmi direktíva, rendelet és szabvány haszonélvezői lehetnénk, ha másoktól (de magunktól is) ezek betartását megkövetelnénk. Legyen itt ehhez egy gondolatsor, amelyen –bármekkora és bármilyen is a megoldandó feladat- tételesen végig kell menni ahhoz, hogy megfelelő átgondoltsággal, szakszerűséggel tervezett, telepített, beüzemelt és üzemeltetett rendszerünk legyen, ahol csak az általa biztosított komfortot élvezzük, és nem gondjaink számát (még anyagi téren sem) fokozza. Ehhez legyen segítségünkre az ún. Épületenergetikai Direktíva (EPBD), melynek bevezetése, alkalmazása érdekében már hazánkban is megjelent a 7/2006/TNM Épületek energiahatékonyságára vonatkozó rendelet, amely egyes épületkategóriák éves, fajlagos energia felhasználását szabályozza, és az új, vagy jelentős mértékben felújított épületek tervezési fázisában alkalmazandó. Egy dolog azonban a tervezett, megvalósított állapot, másik a megvalósítás, kivitelezés, beüzemelés eredménye, valamint az üzemeltetés során kialakult
és –általában rossz irányban változó- üzemeltetési valóság. Ezt a „joghézagot” hivatott betölteni a Gazdasági Minisztérium által, az EPBD alapján kidolgoztatott, a közeljövőben megjelenő, és várhatóan 2009. január 1-től hatályba lépő Kormányrendelet, amely a 20 kWnál nagyobb effektív teljesítményű hőtermelő berendezések, illetve 12 kW-nál nagyobb effektív teljesítményű hűtőberendezéssel és/vagy hőszivattyúval üzemelő légkondicionáló (légfűtő, léghűtő, klímatizáló) rendszerek rendszeres felülvizsgálatát írja elő. Minden gépi hűtéssel működő rendszer tervezése, tervellenőrzése, megvalósítása, illetve energetikai felülvizsgálata, felújítása során javasolt, sőt érdemes az elveinek követése, a gondolkodási logika alkalmazása, használata. Ugyanúgy mint a tervellenőrzést, az energetikai felülvizsgálatot is kormányrendelet írja elő, amelyet csak a Magyar Mérnöki Kamara által feljogosított, nyilvántartott szakértők végezhetnek el. A felülvizsgálatokat minden légkondicionáló rendszernél -a szakszerű tervezést, kivitelezést, beüzemelést ellenőrizendő- minden használatbavételt megelőzően(!) végre kell hajtani, majd ezt 12-15o kW hűtőteljesítményig 4, 150 kW felett pedig 2 évente meg kell ismételni. A légkondicionáló rendszerek kormányrendelet alapelve, hogy • •
vonatkozásában
ezen
felülvizsgálatra
vonatkozó
új vagy jelentős mértékű felújításon áteső épületeket úgy kell megtervezni, kialakítani, megépíteni, beüzemelni, karbantartani és üzemeltetni, illetve meglévő épületeknél ezen berendezések és rendszerek energetikai felülvizsgálata során azok átalakítására, módosítására, beszabályozására, üzemeltetésére úgy kell javaslatot tenni,
hogy a lakó, kommunális és egyéb épületek huzamos tartózkodásra szolgáló helyiségeit kiszolgáló berendezések és rendszerek energetikai –egyben az épületenergetikai direktívában meghatározott fajlagos értékeknek való– megfelelőségét befolyásoló jellemzők és azok felülvizsgálata az alábbi főbb szempontok alapján értelemszerűen kerüljenek meghatározásra: •
A tervezésnél, tervellenőrzéseknél és az energetikai felülvizsgálatnál a vonatkozó és hatályos rendeleteket, szabványokat és egyéb vonatkozó előírásokat figyelembe kell venni, az eltéréseket dokumentálni kell.
•
A berendezésekre és rendszerelemekre vonatkozó specifikus követelményértékeket kell figyelembe venni. Csak megfelelő minősítéssel (RAL, EUROVENT) és gyártóműi bizonylattal rendelkező berendezések alkalmazhatók.
•
A tervezési kiinduló adatokat, a biztosítandó komfort követelmények méretezési és szabályozási határértékeit a kiszolgált helyiségek funkciójának, a komfort igényszint kategória besorolásának figyelembevételével kell meghatározni.
•
A helyiségek hő- és légtechnikai méretezésénél az előírt légállapot biztosításához szükséges, a 7/2006. (V.24.) TNM rendelet szerint megengedett fajlagos primerenergia felhasználást építészeti, épületszerkezeti, technológiai, valamint épületgépészeti és épülettechnikai intézkedésekkel együttesen kell biztosítani.
•
A szükséges energiaforrások meghatározásánál a primer (fosszilis-alapú) energia felhasználást az épület más rendszereiből, a környezetünkből közvetlenül, vagy
közvetetten kinyerhető, valamint a megújuló energiák fokozott figyelembevételével és alkalmazásával kell optimalizálni. •
A helyiségek előírt légállapotát biztosító, azokat közvetlenül kiszolgáló hő- és légtechnikai rendszerek meghatározásakor az alacsony hőmérsékletű hőleadók, a csak a szükséges mértékű rejtett hő elvonással üzemelő hűtőkészülékek, illetve a hővisszanyeréssel üzemelő külső levegő ellátó rendszerek részesítendők előnyben.
•
A kiszolgáló épületgépészeti hálózatok, a hidraulikai és légtechnikai rendszerek tervezésénél biztosítani kell a nyomvonal, a nyomásveszteség, a szivattyúk és ventilátorok, a hőfoklépcsők, a hidraulikai- és teljesítmény-illesztések, a hőszigetelések optimalizálását, a rendszerek beszabályozhatóságát és a tisztíthatóságát. Előnyben kell részesíteni a változó tömegáramú, a pillanatnyi teljesítmény igényekhez illesztett rendszereket.
•
A szekunder közvetítő közegek megválasztásánál a környezetvédelmi és energetikai szempontokat, a hőfokszinteket kell optimalizálni.
•
A hőtermelő berendezések kiválasztásánál, felülvizsgálatánál a Rendelet erre vonatkozó része szerinti szempontokat kell figyelembe venni.
•
A hűtőberendezések kiválasztásánál, a primer hűtőköri paramétereket (energiaforrás, hűtőközeg, hőfokszintek, COP, TEWI, teljesítményszabályozás), az elpárologtató méretezést, a kondenzátorhűtést és járulékos rendszereit, valamint a primerenergia forrás (villany, gáz, veszteséghő) kiválasztását optimalizálni kell az élettartam költségek meghatározásával.
•
A hőszivattyúk kiválasztásánál az előző pontban foglaltak értelemszerű figyelembevétele és alkalmazása mellett a hőforrást (hőfokszintek, veszteséghő, levegő, talaj-felszíni víz) az igények, a környezeti adottságok, lehetőségek számítással dokumentált optimalizálásával kell meghatározni.
•
A helyiséglevegő szárítását csak indokolt esetben, a szabályozott értéknek a komfortzóna felső értéken tartásával szabad tervezni. Kerülni és korlátozni kell a feleslegesen szárító rendszereket, üzemmódokat.
•
A helyiséglevegő nedvesítését csak indokolt esetben, a szabályozott értéknek a komfortzóna alsó értéken tartásával szabad tervezni, működtetni. Kerülni és korlátozni kell a feleslegesen nedvesítő rendszereket, üzemmódokat. A nedvesítés módszerét a primerenergia felhasználás (villamos, gáz, beporlasztás) energetikai optimalizálásával kell kiválasztani.
•
A külső és a kezelt levegő megfelelő szűrését a külső levegőnek az adottságokhoz viszonyított legkevésbé terhelt környezetből történő nyerésével, csak a minimális szűrési igényeket kielégítő, fajlagosan nagy felületű, nagy tároló képességű, alacsony kezdeti- és végellenállású, bizonylatolt minőségű szűrőkkel, szűrő rendszerekkel kell megoldani.
•
A légtechnikai hálózathoz csak megfelelő hatásfokú és optimálisan illesztett jelleggörbéjű ventilátort és hajtásmódot szabad választani.
•
A légkezelő berendezések összeállításakor (épített, építőelemes és kompakt légkezelők) a légtechnikai hálózathoz, illetve az igényelt légkezelési feladatokhoz a legjobban megfelelő berendezést kell választani.
•
Automatikus szabályozó berendezésekkel kell megoldani a helyiségek lehetőség szerint egyedi, valamint a hőtermelő és légkondicionáló rendszerek és berendezések teljesítményének a mindenkori igény szerinti szabályozását.
•
Az alkalmazandó épületfelügyeleti rendszerek alapvető feladata legyen az automatikus szabályozó berendezések működésének vezérlése, koordinálása, optimalizálása, ellenőrzése a központi primerenergia fogyasztók teljesítmény-szabályozásával, valamint a fogyasztást befolyásoló egyéb paraméterek ellenőrzésével, a külső és belső hő-terhelések csökkentésével.
•
A tervdokumentáció általi kivitelezést és annak megfelelőségét, valamint a szakszerű és teljes körű beüzemelést lehetőleg független szakértő bevonásával kell biztosítani.
Hosszúnak, és talán túl részletesnek tűnik ez az elsőre akár természetesnek is tűnő felsorolás. Azonban ha minden lépését szakszerű gondossággal, szakmailag igényesen követtük végig, és a tervezést, méretezést ennek alapján, és a szabványok vonatkozó, specifikus követelményeinek figyelembevételével készítjük el, úgy egy olyan rendszer tervei születhetnek meg, amely tervek alapján -szakszerű kivitelezést és beüzemelést feltételezve- az első, és a szakszerű üzemeltetés, karbantartás eredményeként minden további, független felülvizsgálat eredménye csak kedvező lehet. Azaz van egy olyan rendszerünk, ami feladatát teljes körűen teljesíteni képes. Ehhez meg kell azonban találnunk azt a MÉRNÖK embert, szakértő mérnöki vállalkozást, aki a mi érdekeinket és szándékainkat megismerve elképzeléseinket és igényeinket le tudja fordítani az épületgépészet szaknyelvére, és képvisel bennünket, azaz a –nem szégyen!- laikus beruházók, megrendelők, jövendőbéli üzemeltetők érdekeit a tervezőnél, kivitelezőnél, beszállítónál, beüzemelőnél egyaránt. Így és csak így jöhet létre egy igényeinkre, feladatára és élettartamára egyaránt optimalizált rendszer. Az elképzelt rendszer úgy is létrejöhet persze, ha találunk egy komplex vállalkozást, aki a tervezéstől a beüzemelésig mindent elvállal, de ennek megvan a rizikója (lásd a Ruskin féle elmélkedést!), amely kocázatot csak a megfelelő vállalkozói referenciák, kapacitások megismerésével, versenyeztetéssel, és végülis mégiscsak egy pártatlan, szakmabéli, hozzáértő, független személy bevonásával, támogatásával lehet csökkenteni. A fentiekből érezhető, érthető, hogy egy, az elképzeléseinknek és igényeinknek legjobban megfelelő rendszer létrehozásában elsődleges és mindig a legfontosabb szempont a szakemberek, mérnökök, megbízható partnerek kiválasztása, hiszen egyedül csak ők képesek a feladat megoldásához megfelelő rendszert, berendezést, rendszerelemeket megtervezni, kiválasztani. Ugyanis egy-egy feladat megoldásához a rendszerek, a termékek, a rendszerkomponensek száma igen nagy, a kínálat –tán túlzottan is- bőséges, minősége, gyári vagy rendszerbe illesztett energetikai hatékonysága igen változó, így optimalizált állapotot csak megbízható, hozzáértő szakember tud létrehozni. És mi is az, ami manapság a piacon, mint rendszermegoldás megtalálható, kapható?
Ha a hűtéstechnikáról beszélünk, akkor ott alapvetően külön kell kezelnünk az ipari- és a kereskedelmi-, valamint a szállítmányhűtésnél alkalmazott rendszereket. Az ipari hűtés általában a nagy egységteljesítményű, rendszerben gondolkodó, szekunder közvetítő közeggel kialakított, energetikailag átgondolt, hőhasznosítást, üzemoptimalizálást szem előtt tartó rendszereket részesít előnyben. A kereskedelmi hűtésben alkalmazott megoldásoknál –eltekintve a kompakt hűtőpultoktól, hűtővitrinektől- egyelőre a kiterjedt, direktelpárologtatós rendszereket alkalmazzák leginkább, de megjelentek már – a nagy hűtőközeg szivárgási ráták csökkentése és a szigorodó szivárgásellenőrzések hatására- a természetes hűtőközegeket (széndioxid), illetve szekunder közvetítő közeget (jégkásaiceslurry) alkalmazó megoldások. A komfort szellőzésben a kizárólag frisslevegő ellátó, szellőztető légtechnikai rendszerek egyfajta reneszánszukat élik az új energetikai megfontolások következtében, hiszen a jól hőszigetelt, jó légzárású épületeknél az egyetlen megoldás a hővisszanyerős, hőszivattyús vagy természetes/mesterséges hűtéssel üzemelő, komplex módon átgondolt, kiegyenlített gépi szellőzés, amely az esetleges nyílt égésterű gázkészüléknek is megfelelő égéslevegő ellátást biztosít és nem biztosítja(!) a szénmonoxid visszaáramlását. A hűtött szellőző- és klímatizáló rendszerekre lelhető változatok száma a legbőségesebb. A komfortcélú lakótér hűtésnél az evaporatív hűtéssel üzemelő helyiség hűtő készüléktől (zárt helyiségben nem javaslom használat –kint meg felesleges-, csak rövid ideig hűt, de annál hosszabb ideig tart a falakon keletkező penész eltávolítása), a mono- és multisplit, a változó hűtőközeg tömegáramú (VRV), a mindent tudó gázmotoros VRV rendszerekig szinte mindenre találunk nagyszámú terméket a piacon. És akkor még nem is említettük a felülethűtési megoldásokat. Ember és tervező legyen a talpán, aki optimalizálni, majd választani mer, és tud! És utána tényleg elégedett is vele. A kommunális létesítményeknél a folyadékhűtő-Fan-coil rendszerek ellenében a felülethűtések és a VRV rendszerek kerülnek előtérbe, nagy tereknél a légkezelők, roof-top jól tartják magukat. És merre halad a világ?? Az energiakorlátozások bevezetése, a klímaváltozás és következményeinek befolyásolása, a környezetterhelés csökkentése, a fenntartható fejlődés fenntartása,…avagy a földünk ökoszisztémájának tönkretétele felé? ! •
• •
• •
Merthogy nem igaz az, hogy minden megvásárolt hűtő- vagy klímaberendezésre tényleg szükség van, hiszen a szokások megváltoztatásával, a divat nemkövetésével, az épületek, helyiségek jobb árnyékolásával, tájolásával, energetikailag megfelelőbb és ilyen szempontból átgondoltabb megoldásokkal akár feleslegessé is tehetjük a gépi légkondicionálást. Sok fagyasztott élelmiszeripari terméknél vissza lehetne térni a természetesen tartósított, vagy konzervált, hőkezelt változatra csökkentve ezáltal a hűtési, fagyasztási igényeket. Ha viszont mégiscsak a gépi hűtés szükségessége mellett kell, vagy kellett döntenünk, akkor a legjobb hatásfok érdekében megfelelő karbantartás és üzemeltetés mellett használjuk ki annak minden további lehetőségét, adottságát (hőszivattyús fűtés, hőhasznosítás). Ha már van ilyen berendezésünk, akkor megfelelő energetikai racionalizálással, karbantartással és üzemeltetéssel a villamos energiafogyasztást, így a környezetterhelést radikálisan csökkenteni lehet. Ugyanakkor a hűtőkörök rendszeres karbantartásával, szivárgásvizsgálatával a hűtőközeg környezetbe jutását is lehet és kell korlátozni.
•
•
• • •
•
Szigorú fenntartásokkal fogadjuk mind a geotermális, mind a levegő/levegő hőszivattyús rendszereket, mert nem megfelelő méretezés, adottságok, primer hőforrások, esetenként nem megfelelő szekunder rendszerek alkalmazásával egyáltalán nem, vagy nem megfelelő hatékonysággal lesz képes csak biztosítani a fűtési hőigényt, és többet ártunk környezetünknek (és magunknak), mintha egy jó kondenzációs kazánt vettünk volna. Vegyük komolyan, hogy saját érdekünk is a 12 kW-nál nagyobb teljesítményű hűtőberendezések és hőszivattyúk rendszeres felülvizsgálata, hiszen a legegyszerűbb finombeszabályozás is érezhetően csökkentheti ez üzemelési költségeket. Kövessük figyelemmel a nem természetes hűtőközegek kezelésére vonatkozó előírások változását (tiltások, kötelező szivárgás ellenőrzések, képesített vállalkozás és személyzet, üzemeltetői kötelezettségek,…). Részesítsük előnyben a „kis-fogyasztású” rendszereket, létesítményeket, ahogyan azt a hűtőszekrény, mosógép és gépjárművásárlásainknál már tesszük. Tartsuk szem előtt az elektronikai és elektronikai hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó előírásokat, intézkedéseket, alapvetően a veszélyes hulladékok, a hűtőközegek és habosító anyag szakszerű visszanyerése és ártalmatlanítása érdekében. És nézzünk tükörbe, és higgyük el magunkról, tudatosítsuk magunkban, hogy a legegyszerűbb feladat megoldása is, még ha elsőre egyszerűnek is tűnik bonyolult és veszélyes lehet egy laikus számára, így mindig forduljunk megbízható szakemberhez. Még ha csak egy split-klíma vásárlásának gondolata vetődik fel bennünk, akkor is!!! Hiszen Földünket nem a nagyszüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön!!
2008.06.02. Zoltán Attila Főtitkár, HKVSZ
