A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége

Ára: 120 forint

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

A költségvetés kilencvenkét százalékát „hozza” a NAV A Nemzeti Adó- és Vámhivatal háromnapos országos vezetői értekezletet tartott Egerben. Dr. Vida Ildikó elnök asszony megnyitójában ismertette az elmúlt év eredményeit, beszámolt az integráció sikeréről, és hangsúlyozta, hogy a rendkívül sok gond, a nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült teljesíteni a nemzetgazdasági miniszter elvárását, a plusz negyvenmilliárdos bevételt is. Az értekezleten valamennyi elnökhelyettes beszámolt 2011 eredményeiről és az idei tervekről, a szekciókban pedig az adó, a vám- és pénzügyőri, a bűnügyi és a tervezési szakterület vezetői vontak mérleget, s folytattak konzultációkat az idei feladatok megoldásáról, a különböző szakágak közötti együttműködés bővítésének lehetőségéről. A konferenciáról dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese nyilatkozott.

2012/02.

A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége

A dohánygyártmányok forgalmazását és adóztatását érintő változások I.

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/ EGK bizottsági rendelet 2009. július 1-jén hatályba lépett rendelkezései vezették be a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogintézményét. Fentieknek köszönhetően a közösség vámterületéről kiszállított minden árura vonatkozóan – jogszabályban meghatározott kivételek sérelme nélkül – elektronikus úton vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. A kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat jogi alapjait a Vámkódex 182a.–182d., valamint a VK-VHR 842a.–842e. cikkei biztosítják.

Talán nincs még egy olyan jövedéki termékcsoport, amely forgalmazását és adóztatását érintő szabályozás az elmúlt években annyi változáson ment volna keresztül, mint a dohánygyártmányoké. Pedig ismerjük a párlatfőzést és a kereskedelmi gázolaj felhasználását, valamint a kísérleti motorfejlesztést érintő újszerű normákat, amelyek az elmúlt esztendőben már a mindennapjaink részévé váltak. Mégis, az elmúlt esztendő eseményei – legyenek azok közvetett, vagy közvetlen adó- és egyéb intézkedések, vagy természetes gazdálkodói reakciók – nagy jelentőséggel bírtak és kihatottak a dohánygyártmányok 2011. évi forgalmára és adóbevételeire, és várhatóan hatást gyakorolnak az idei költségvetésre is.

Vám Dr. Varga Árpád, a NAV elnökhelyettesének nyilatkozata

A költségvetés kilencvenkét százalékát „hozza” a NAV A Nemzeti Adó- és Vámhivatal háromnapos országos vezetői értekezletet tartott Egerben. Dr. Vida Ildikó elnök asszony megnyitójában ismertette az elmúlt év eredményeit, részletesen beszámolt az integráció sikeréről, és hangsúlyozta, hogy a rendkívül sok gond, a nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült teljesíteni a nemzetgazdasági miniszter elvárását, a plusz negyvenmilliárdos bevételt is. A plenáris értekezleten valamennyi elnökhelyettes beszámolt 2011 eredményeiről és az idei tervekről, a szekciókban pedig az adó, a vám- és pénzügyőri, a bűnügyi és a tervezési szakterület vezetői vontak mérleget, s folytattak konzultációkat az idei feladatok megoldásáról, a különböző szakágak közötti együttműködés bővítésének lehetőségéről.

Az integráció: sikertörténet

2

– Milyen eredményeket hozott az integráció 2011-ben? – Tavaly január 1-jén került összevonásra az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és a Vám- és Pénzügyőrség – mondja dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese. Az integrációra rendkívül rövid idő állt rendelkezésre, és úgy kellett végrehajtanunk, hogy eközben az ügyfélkapcsolatokban, az ügyintézésben semmiféle fennakadás ne legyen. Nagy eredménynek tartom, hogy ez így is volt. Közben végre kellett hajtani a szervezeti változásokat, a többi között kialakultak a régiós adó főigazgatóságok, a vám- és pénzügyőri főigazgatóságok, május 1-jével megtörtént az informatikai szakterület átalakítása, összevontuk a Telekommunikációs Intézetet és az Informatikai Intézetet, így jött létre a NAV Informatikai Intézete. Sor került a jogi szakterület, a jogi feladatok egységesítésére, hogy csak néhány példát említsek. Az volt a célunk, hogy egy átláthatóan működő szervezetet alakítsunk ki, amely a korábbi értékek megőrzésével képes a további fejlődésre, a feladatok szakszerű és magas színvonalú ellátására. Mindehhez a jogi hátteret is meg kellett teremteni, így elkészült a Szervezeti és Működési Szabályzat, és elfogadásra került a Központi Hivatal Ügyrendje is. Valamennyi meghatározó egység működési szabályzatát jóváhagytuk, és a további munkát, fejlesztéseket, új módszerek bevezetését alapozza meg a 2011–2015 évekre kidolgozott középtávú stratégia. Most már a gyakorlati tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy az integráció jól sikerült. Továbbra is a fő cél a bevételek növelése, az új ellenőrzési módszerek alkalmazása, a tisztességesen gazdálkodók segítése és védelme, az adóelkerülés visszaszorítása. – Hogyan sikerült a NAV-nál a bevételi tervek teljesítése? – Nem hagyhattuk, és nem hagyjuk figyelmen kívül, hogy nálunk is, éppen úgy, mint Európa legtöbb országában,


számolni kell a gazdasági válsággal, de reméljük, hogy most már a fellendülés időszaka következik. Az Európai Bíróság döntése alapján tavaly 247 milliárd forint áfát kellett visszautalnunk, ezzel a 2011-es év tervezésekor nem számolhattunk. Több más kedvezőtlen körülmény is befolyásolta a tevékenységünket, ennek ellenére a tavalyi bevételek meghaladták a 9323 milliárdot, tehát a költségvetés 92 százalékát mi biztosítottuk.

Nem csökkent, növekedett a vállalkozások száma – Sokak szerint jelentősen csökkent a vállalkozások száma. – Ezt adataink cáfolják, hiszen tavaly 128 ezren indítottak új vállalkozást, illetve váltottak ki adószámot, 61 ezerrel többen, mint amennyien gazdasági tevékenységüket megszüntették. A közérdeket figyelembe véve szinte naprakészen követjük az adóbefizetéseket, és mindent elkövetünk, hogy ezekre sor kerüljön. A bíróságok által közzétett felszámolások száma megközelítette a húszezret, ebből alig 4500 felszámolási eljárást indított a hivatal. A NAV követeléseiből 4445 millió forint érkezett be a kincstári számlára, több mint duplája, mint egy évvel korábban. Hangsúlyozni szeretném ugyanakkor, hogy mi elsősorban a gazdálkodók segítésére törekszünk, s nem a végelszámolás vagy a felszámolás a cél. Minden esetben, amikor lehetséges, részletfizetési kedvezményeket adunk, mert azt szeretnénk, ha minél több vállalkozás maradna életben.

A cél: a gyorsabb ügyintézés – Hogyan segítik az ügyfelek tájékoztatását? – Tavaly az adószakmai ügyfélszolgálatokat két és fél millió ügyfél kereste fel. Az egyszerűsítést szolgálta: 2011-ben már 9,5 milliárd forint értékben bankkártyáról egyenlítették ki ügyfeleink adóbefizetéseiket. Az e-mailes és telefonos rendszerünk (TCC) egyre nagyobb népszerűségnek örvend, tavaly egymillió hívást és 27 ezer tájékoztatáskérő e-mailt fogadtunk. Az ÜCC (Ügyintéző Contact Center) is népszerű, ennek segítségével 68 ezren intézték ügyeiket, kétszer annyian, mint egy évvel korábban. Tavaly 24,1 millió bevallást és kontroll adatszolgáltatást vettünk nyilvántartásba, a személyijövedelemadó-bevallások száma pedig meghaladta a 4,5 milliót. Egyre többen élnek az elektronikus bevallás lehetőségével. Éppen a számítástechnika teszi lehetővé, hogy míg 2007-ben több mint 23 napra, 2011-ben már csak 9 napra volt szükség a személyijövedelemadó-bevallások feldolgozásához. Ugyanilyen nagy arányú a csökkenés az áfa- és járulékbevallásoknál is.

Előtérben az Európai Unió és a hazai piac védelme – Mit mutatnak az adatok a vám- és pénzügyőrség területén? – Az unióhoz való csatlakozásunk előtt az eredményeket a vám területén szinte kizárólag a bevételek alapján ítélték meg. Ez ma több mint hiba lenne, hiszen az Európai Unión belül a vámok megszűntek, és egyre több országgal van szabadkereskedelmi megállapodásunk. Ma már elsődleges a

Vám

Elektronikus szolgáltatások

közösségi és saját forrásaink védelme és biztosítása, a kereskedelempolitikai, piacfelügyeleti, fogyasztóvédelmi, biztonsági és szellemi tulajdonjogot érintő feladatok megoldása, hiszen ezek teremtik meg a tisztességes piaci verseny feltételeit, és nagyban hozzájárulhatnak a feketegazdaság visszaszorításához. A vámnál a legnagyobb eredmény, hogy szinte már a teljes export-import forgalom elektronikus bevallások alapján történik. A korábbi órákról és napokról 10-20 percre csökkent az az idő, amikor a bejelentéstől számítottan a többség, tehát kilencven százalék megkapja az engedélyt az áruforgalom lebonyolítására. A tíz százalék, az a kötelező minimum, ahol éppen a gazdaság védelmében, megfelelő kockázatelemzések alapján részletes helyszíni vizsgálatokat kell elrendelni. A legnagyobb bevételt a jövedéki szakterület hozta, 875,1 milliárd forintot. A Jövedéki Nyílt Napok, a különböző főrumok és tájékoztatók jól szolgálták az ügyfelek részletes, megbízható tájékoztatását, az együttműködés kialakítását. A környezetvédelmi szakterületnek teljesen új feladatokat kellett megoldani. Az elmúlt év a rendeletek és törvények alkotásának időszaka volt, ezért idén új helyzet alapján kell dolgozniuk, amelyre fel is készültek. Nagymértékben segítette a vám- és pénzügyőrök munkáját az adóággal való együttműködés, így sikerült feltérképezni a gabonaszektorban lévő anomáliákat és az áruházláncok beszerzési gyakorlatát, de több más területen is jelentős adó- és vámbevétel-növekedést értek el.

Hatékonyabb fellépés a bűnözők ellen – Tavaly jött létre a Bűnügyi Igazgatóság. – A számok azt bizonyítják, hogy rendkívül eredményesen dolgoztunk: 22 ezer hatásköri bűncselekmény vált ismertté, s ezek elkövetési értéke meghaladja a 131 milliárd

A kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet (továbbiakban: Vámkódex) és a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet (továbbiakban: VK-VHR) 2009. július 1-jén hatályba lépett rendelkezései vezették be a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogintézményét.

Az EU-ban egységes

Fentieknek köszönhetően a közösség vámterületéről kiszállított minden árura vonatkozóan – jogszabályban meghatározott kivételek sérelme nélkül – elektronikus úton vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. Amennyiben azonban vámáru-nyilatkozat benyújtására nem kerül sor (vagy árutovábbítási eljárás során a vámáru-nyilatkozat

forintot. A büntetőeljárások folyamán 18,4 milliárd forint értéket foglaltak le. Elsősorban az adócsalások, a szerzői vagy szerzői jogokhoz kapcsolódó jogok megsértése, s az iparvédelmi jogok megsértésének száma emelkedett jelentősen, ez utóbbi például az egy évvel ezelőttihez képest hétszeresére.

Kapcsolat a „nagyvilággal” és a hazai szervezetekkel – A NAV tevékenységéből adódóan nem tudna nemzetközi és hazai együttműködés nélkül dolgozni. – Ez így igaz, a múlt év első felében, az Európai Unió magyar elnökségének idején, a vám területén sikerült több fontos megállapodás aláírását elősegíteni. Nálunk tartotta a vámunió munkacsoportja az ülését, nagy jelentősége volt a vám jövője tanácskozásának, tovább bővítettük kétoldalú kapcsolatainkat, így például Franciaországgal, a Cseh Köztársasággal és Hollandiával adó- és vámszakmai megállapodást írtunk alá. Az IOTA negyvennégy tagállamával működünk együtt, a Vám Világszervezet pedig ma már 177 országot tömörít, és kiváló fórumot teremt a szakmai együttműködésre. A nemzetközi kapcsolatok jelentősége más országok szakmai szervezetének, gyakorlatának megismerésében, az adatcsere, az eljárások egyszerűsítésére való törekvésben, az új megoldások keresésében rejlik. Hazai partnereinkre – Magyarországon kétszáz szervezettel van együttműködési megállapodásunk – ugyanakkor a „szolgáltató hivatal” társadalmi elfogadottságának megteremtése és növelése kapcsán számíthatunk – fejezte be nyilatkozatát dr. Varga Árpád, a NAV külső kapcsolatokért felelős elnökhelyettese. mt nem tartalmazza a VK-VHR 30A. melléklet szerinti biztonsági és védelmi célú adatokat, és az árutovábbítási eljárást nem előzte meg kiviteli, újrakiviteli vagy passzív feldolgozási eljárás), akkor a közösség területéről kiszállításra kerülő áruk tekintetében kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat jogi alapjait a Vámkódex 182a.–182d. cikkei, valamint a VK-VHR 842a.–842e. cikkei biztosítják.

A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása alóli mentesség Függetlenül attól, hogy a közösség vámterületéről kiszállításra kerülő árukra vonatkozóan vámáru-nyilatkozat nem került benyújtásra, nem kell kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatot benyújtani az olyan szállítóeszközzel fuvarozott árura, amely a közösség vámterületének felségvizein vagy légterén megállás nélkül halad át. Nem kell továbbá kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani az alábbi áruk esetében sem: a) villamos energia; b) csővezetéken keresztül kilépő áruk; c) levelek, levelezőlapok és nyomtatott anyagok, beleértve az elektronikus adathordozón továbbítottakat is; d) az Egyetemes Postaegyesület Egyezményének szabályai szerint továbbított áruk; A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

3

Vám

Közösségi vámterület

4

e) azok az áruk, amelyekre vonatkozóan egyéb módon is vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat a háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik. (Ilyen fuvarozási szerződés légi forgalomban a légi fuvarlevél, tengeri fuvarozás esetén a bill of lading, vasúti fuvarozás esetén a CIM, és az SZMGSZ fuvarlevél.) f) az utasok személyes poggyászában lévő áruk; g) azok az áruk, amelyek esetében szóbeli vámáru-nyilatkozatot lehet tenni, kivéve azokat a háztartási célú ingóságokat, továbbá azokat a raklapokat, konténereket, valamint közúti, vasúti, légi, tengeri és belvízi szállítóeszközöket, amelyek szállítása fuvarozási szerződés alapján történik; h) ATA- vagy CPD-igazolvány fedezete alatt lévő áruk; i) az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti, a fegyveres erőik jogállásáról szóló, Londonban 1951. június 19-én aláírt egyezményben előírt 302. formanyomtatvánnyal továbbított áruk; j) az engedélyezett menetrend szerinti hajójárat fedélzetén fuvarozott áru, továbbá a közösségi kikötők vagy repülőterek között olyan hajón vagy légi járművön fuvarozott áru, amely a közösség vámterületén kívül fekvő kikötőben, illetve repülőtéren nem köt ki, illetve nem száll le; k) a közösség vámterületére valamely tagállam katonai védelmével megbízott hatóság által katonai szállítmány részeként vagy kizárólagosan katonai hatóság részére végzett szállítás során beszállított fegyver és katonai felszerelés; l) a közösség vámterületén letelepedett személy által üzemeltetett tengeri fúró- vagy termelési platformokra, illetve szélturbinákba közvetlenül a közösség vámterületéről kiszállított következő áruk: i. az említett platformok, illetve szélturbinák építése, javítása, karbantartása vagy átalakítása céljából való felhasználásra szánt áruk; ii. az említett platformokra vagy szélturbinákba való felszerelésre, illetve az említett platformok vagy szélturbinák felszereléseként való használatra szánt áruk; iii. az említett platformokon, illetve szélturbinákban történő használatra vagy fogyasztásra szánt egyéb ellátmány; m) olyan szállítmány részét képező áruk, amelynek belső értéke nem haladja meg a 22 EUR-t, feltéve, hogy az ilyen küldeményekről a bejelentésre kötelezett a fuvarlevél adatait tartalmazó információt ad a kiléptető vámhivatal részére; n) azok az áruk, amelyekre a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. április 18-i Bécsi Szerződés, a konzuli kapcsolatokról szóló 1963. április 24-i Bécsi Egyezmény vagy más konzuli egyezmények alapján, vagy a különleges küldetésekről szóló 1969. december 16-i New York-i Egyezmény alapján mentesség biztosítható; o) a hajókba vagy légi járművekbe alkatrészként vagy tartozékként történő beszerelés céljából szállított


áruk, a hajók vagy légi járművek üzemeltetéséhez szükséges üzemanyagok, kenőanyagok és gáz, valamint a fedélzeten elfogyasztandó vagy értékesítendő élelmiszerek és egyéb árucikkek; p) az olyan, a közösség vámterületének részét képező olyan területekre szánt áruk, ahol a 2006/112/EK tanácsi irányelv és a 2008/118/EK tanácsi irányelv nem alkalmazandó (például Kanári-szigetek, Csatorna-szigetek), valamint az e területekről egyéb, a közösség vámterületén található rendeltetési helyre feladott áruk, továbbá a közösség vámterületéről Helgolandra, a San Marino Köztársaságba és a Vatikánváros Államba feladott áruk;

Kikötő, repülőtér Szintén nem kell kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani akkor, a) ha az árukat valamely, a közösség vámterületén lévő kikötőben vagy repülőtéren rakodják be, és az érintett áruk rendeltetési helye egy másik közösségi kikötő vagy repülőtér, feltéve, hogy a kiléptető vámhivatalnak kérésre megfelelő bizonyítékot bocsátanak rendelkezésére – kereskedelmi, kikötői vagy fuvarozási árujegyzék vagy rakományjegyzék formájában – a kirakodás tervezett helyére vonatkozóan. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre, amikor az érintett árukat szállító hajónak vagy légi járműnek ki kell kötnie, illetve le kell szállnia valamely, a közösség vámterületén kívül található kikötőben vagy repülőtéren, és az áruknak a hajó vagy a légi jármű fedélzetén kell maradniuk a szóban forgó kikötőben vagy repülőtéren való tartózkodás ideje alatt (példa: árukat Le Havre-ban hajóra rakják azzal a céllal, hogy azokat Marseille-be szállítsák. A hajó azonban a marseille-i kikötést megelőzően kiköt Agadirban, Marokkóban, azonban a marseille-i rendeltetésű áruk mozgatására Marokkóban nem kerül sor, az áruk végig a hajó fedélzetén maradnak); b) ha az árukat egy adott kikötőben vagy repülőtéren nem rakodják ki arról a szállítóeszközről, amely azokat a közösség vámterületére beszállította és onnan ki is fogja szállítani; c) ha az árukat valamely, a közösség vámterületén belüli előző kikötőben vagy repülőtéren rakodták be, és azon a szállítóeszközön maradnak, amely kiszállítja őket a közösség vámterületéről (példa: az árukat Leixoes-ben, Portugáliában berakodják a hajóba, majd a hajó elindul az Egyesült Államok felé. A portugál indulást követően a hajó Vigóban, Spanyolországban is kiköt, azonban az áruk azon a hajón maradnak, amellyel eredetileg elindultak, és amely rendeltetési helye az Egyesült Államok); d) ha az átmeneti megőrzésben lévő vagy I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen tárolt árukat az őket az adott átmeneti megőrzési raktárba vagy vámszabad területre fuvarozó szállítóeszközről egyazon vámhivatal felügyelete mellett átrakodják arra a hajóra, repülőgépre vagy vonatra, amely azután az említett átmeneti megőrzési raktárból vagy

Vám vámszabad területről kiszállítja őket a közösség vámterületéről, feltéve, hogy • az átrakodásra attól az időponttól számítva tizennégy naptári napon belül kerül sor, amikor az árukat átmeneti megőrzés alá helyezés vagy I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen való elhelyezés céljából vám elé állították; rendkívüli körülmények fennállása esetén a vámhatóságok meghosszabbíthatják ezt az időszakot a szóban forgó körülmények elhárítása érdekében; • a vámhatóságok rendelkeznek az árukra vonatkozó információkkal; és • a fuvarozó tudomása szerint nincs változás az áruk rendeltetési helyét és a címzettet illetően; e) ha az átmeneti megőrzésre szolgáló létesítmény üzemeltetőjének, a fuvarozónak vagy a kikötő/repülőtér üzemeltetőjének adatfeldolgozó rendszerén vagy egyéb, a vámhatóságok által előzetesen jóváhagyott kereskedelmi adatfeldolgozó rendszeren keresztül a kiléptető vámhivatal rendelkezésére áll annak bizonyítéka, hogy a közösség vámterületéről kiszállítandó áruk már szerepeltek valamely, a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat adatait tartalmazó vámáru-nyilatkozatban. A közösség által Svájccal, Norvégiával és Andorrával kötött nemzetközi szerződésben foglaltak alapján szintén nem kell kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani a Svájcba, Liechtensteinbe, Norvégiába, illetve az Andorrába feladott árukra vonatkozóan. Fontos azonban megjegyezni, hogy a Svájcból, Norvégiából, Andorrából és Liechtensteinből a közösségbe érkező azon árukra, melyek a közösség vámterületén keresztül kerülnek harmadik országba kiszállításra, kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani annál a vámhivatalnál, amely az árukat a közösség vámterületéről kilépteti. Amennyiben azonban ezen áruk árutovábbítási eljárás keretében érkeznek az említett kiléptető vámhivatalhoz, és az árutovábbítási vámáru-nyilatkozat tartalmazza a VK-VHR 30A. melléklet szerinti adatokat, akkor nem kell önálló kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot benyújtani.

A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására kötelezett személy A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a fuvarozónak kell benyújtania. A fuvarozó az a személy, aki az árukat a közösség vámterületéről kiszállítja, vagy aki az áruknak a közösség vámterületéről történő kiszállításáért felelősséget vállal. Kombinált szállítás esetén, amikor a közösség vámterületét elhagyó tényleges szállítóeszköz csupán egy másik olyan szállítóeszközt szállít, amely miután a tényeges szállítóeszköz megérkezett rendeltetési helyére, maga is saját erőből tényleges szállítóeszközként kezd mozogni, akkor fuvarozó az a személy, aki azt a szállítóeszközt üzemelteti, amelyik a közösség vámterületét elhagyó szállítóeszköznek a maga rendeltetési helyére történő megérkezését követően saját erőből mozog.

A tengeri vagy légi fuvarozás azon eseteiben, amikor szállítóeszköz-megosztási vagy szerződéses megállapodás van hatályban, a fuvarozó az a személy, aki az árunak a közösség vámterületéről való tényleges fuvarozására vonatkozóan szerződéses kötelezettséget vállalt, és hajóraklevelet vagy légi fuvarlevelet állított ki. A főszabálytól eltérően, a fuvarozó helyett az átmeneti megőrzésre igénybe vett létesítmény üzemeltetőjének vagy bármely más, az áruk vám elé állítására képes személynek kell benyújtania a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot abban az esetben, ha a fuvarozó előzetesen tájékoztatást kapott arról, hogy a fenti, másik személy benyújtja a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, és ehhez szerződéses megállapodás alapján hozzájárulását adta.

A fuvarozó kötelezettsége kiszállítást megelőző átrakás esetén Annak érdekében, hogy a fuvarozó tisztában legyen kötelezettségeivel, illetve a vámhatóság részéről lehetővé váljon a vámfelügyelet gyakorlása az olyan esetekben, amikor az árukat kirakodják egy adott szállítóeszközről és átadják egy másik, azokat birtokló személynek (például a kamionnal szállított árukat átadják egy légitársaság részére), majd berakodják őket egy másik szállítóeszközre, amely a kiléptető vámhivatalnál történő vám elé állítás után kiszállítja az árukat a közösség vámterületéről, az alábbi kötelezettségeknek kell eleget tenni: a) Az áruk birtokosa legkésőbb az áruk átadásakor közli az áruk következő birtokosával az egyedi szállítmányhivatkozási számot vagy a fuvarokmány hivatkozási számát, valamint a csomagok számát vagy – konténerben történő szállítás esetén – a berendezés azonosító számát, továbbá a kiviteli nyilatkozatban szereplő MRN-t, amennyiben kiadtak ilyet. Ezen adatok közlése történhet elektronikus úton és/vagy kereskedelmi, kikötői vagy szállítási információs rendszerek és eljárások alkalmazásával, illetve – amennyiben ezek egyike sem áll rendelkezésre – bármely más módon. Az árukat átvevő személy legkésőbb az átvételkor rögzíti az árukat közvetlenül előtte birtokló személy által közölt adatokat. b) A fuvarozó addig nem rakodhatja be a közösség vámterületén kívülre szállítandó árukat, amíg rendelkezésére nem állnak az a) pontban említett információk. Fenti kötelezettség teljesítését követően tudja a fuvarozó teljesíteni kötelezettségét, amennyiben szükséges, a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásához szükséges adatok ezt követően rendelkezésére állnak.

Információ az árukról

A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására szállítóeszköz, szállítmány, fuvarlevél szintjén, illetve bármilyen további bontásban is sor kerülhet, a fuvarozó döntése alapján. A bejelentést közúti forgalomban azonban célszerű szállítóeszköz szintjén megadni, míg légi fuvarozás esetén házi vagy főfuvarlevél szinten indokolt a benyújtás. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

5

Vám A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatnak minden esetben tartalmaznia kell a VK-VHR 30A. mellékletében előírt, kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra vonatkozó adatokat szállítási módonként. A biztonsági és védelmi típusú vagy kombinált AEOtanúsítvánnyal rendelkező bejelentő, feltéve, hogy a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatban szereplő áruk feladója is biztonsági és védelmi típusú vagy kombinált AEOtanúsítvánnyal rendelkező gazdálkodó, csökkentett adattartalmú bejelentést tehet. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a) az azon hely szerint illetékes vámhivatalnál, ahonnan az áruk a közösség vámterületén kívülre kerülnek; vagy b) amennyiben az áruk légi vagy tengeri úton hagyják el a közösség vámterületét, az azon hely szerint illetékes vámhivatalnál, ahol az árukat berakodják arra a hajóra vagy légi járműre, amelyen valamely, a közösség vámterületén kívüli rendeltetési helyre szállítják őket kell benyújtani.

Elektronikus feldolgozás

Légi vagy tengeri úton

6

A Vámkódex 182c. cikke (2) bekezdése alapján azonban a vámhatóságok engedélyezhetik a gyűjtő vámáru-nyilatkozat más vámhivatalhoz történő benyújtását is, feltéve hogy ez a vámhivatal a szükséges adatokat azonnal közli a kiléptető vámhivatallal, vagy azokat elektronikus úton a rendelkezésére bocsátja. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok elektronikus feldolgozása hazánkban az ECN+ alkalmazásban történik, azonban 2011. január 1-jétől csak azokat a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat lehet bejelenteni, melyek kiléptetésére magyarországi kiléptető vámhivatalnál kerül sor. A más tagállami vámhivatalnál kiléptetendő szállítmányokra benyújtott kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatokat Magyarországon 2011. január 1-jétől nem lehetett benyújtani. 2011. december 15-étől azonban Magyarországon is lehetőség van a Vámkódex 182c. cikk (2) bekezdés szerinti, az úgynevezett Office of Lodgement (benyújtási vámhivatal) funkció alkalmazására, azaz a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat Magyarországon is benyújtható lesz akkor, ha a kiléptető vámhivatal másik tagállamban található. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a benyújtási vámhivatal alkalmazására csak akkor van lehetőség nemzetközi viszonylatban, amennyiben mind a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot küldő, mind a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozatot fogadó tagállam alkalmazza azt. A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat tekintetében a benyújtási vámhivatal funkciót alkalmazó tagállamok az alábbiak: Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Románia, Svédország, Szlovákia A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat adataira vonatkozóan a tényleges kiléptető vámhivatal – a kiléptetést megelőzően – elvégzi a biztonsági és védelmi típusú kockázatelemzést, majd dönt az áruk kiléptetése vagy adott esetben a kiléptetés megtagadása felől.


A kiszállítás elmaradása Azokban az esetekben, amikor kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtását követően az árukat mégsem kívánják már kiszállítani a közösség vámterületéről, akkor az a személy, aki a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot előzetesen benyújtotta, vagy aki az árukat elszállítja a kiléptető vámhivataltól azzal a céllal, hogy azokat valamely, a közösség vámterületén található helyre fuvarozza, a kiléptető vámhivatalnak az alábbi adatokat kell megadnia: a) az egyedi szállítmányhivatkozási számot vagy a fuvarokmány hivatkozási számát, valamint b) a csomagok számát vagy – konténerben történő szállítás esetén – a berendezés azonosító számát.

Példák kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására Kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása kötelező például: a) Közúti fuvarozás során a T2L okmány mellett kiszállított áruk esetén, feltéve, hogy az áruk ideiglenesen elhagyják a közösség vámterületét (például Magyarországról Görögországba szállított áruk, Szerbia és Macedónia érintésével), b) háztartási célú ingóságok, raklapok, konténerek és közúti, vasúti, légi, tengeri és folyami szállítási eszközök, melyeket szállítási szerződés alapján szállítanak, függetlenül attól, hogy azokra szóbeli vámárunyilatkozatot tesznek, vagy egyéb módon tesznek vámáru-nyilatkozatot, c) az áruk közösség területére légi úton történő belépését követően átmeneti megőrzésbe kerülnek, majd onnan a közösség területéről újra kiszállítják, és a VK-VHR 842a. cikk (4) bekezdése szerint nem adható mentesség (például a kiszállítást megelőzően átrakásra került sor, és az átrakásra 14 naptári napon túl került sor), d) Svájcból induló exportszállítmány Ukrajnába kerül feladásra, a kiléptető vámhivatal az ukrán–magyar határon található (Záhony). Ebben az esetben a kiléptető vámhivatalnak nem állnak rendelkezésre a kiviteli vámáru-nyilatkozat adatai, hiszen az Svájcban került benyújtásra, és Svájcból nem érkeztek kiviteli adatok a közösségben található vámhivatalhoz.

Szankciók A VK-VHR 842d. cikk (3) bekezdése alapján, hogy ha megállapítást nyer, hogy a közösség vámterületéről történő kiszállításra szánt árukra vonatkozóan, amelyekre követelmény a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtása, ilyen vámáru-nyilatkozatot nem nyújtottak be, annak a személynek, aki a közösség vámterületéről az árukat kiszállítja vagy az áruk onnan kívülre történő fuvarozásáért a felelősséget viseli, haladéktalanul be kell nyújtania egy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot. Amennyiben valamely szállítmány tekintetében megállapítást nyer, hogy kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtására az áruk közösség vámterületéről történő

Vám

Bírság

kiszállítását megelőzően egyáltalán nem került sor, azonban az áruk közösség vámterületéről történő kiszállítása megtörtént, akkor Magyarországon vámigazgatási bírság kiszabására van lehetőség. A vámigazgatási bírság minden esetben az árukat a közösség területéről fuvarozó személy részére kerül kiszabásra figyelemmel arra, hogy a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat benyújtása a fuvarozó kötelezettsége és felelőssége. A vámigazgatási bírság kiszabásánál a fokozatos-

Az áfa-adóraktározás változásai Az adóraktár az áfamentes értékesítések révén jelentős cash flow megtakarításhoz, ezáltal valódi piaci előnyhöz juttathatja a kereskedelmi és termelői vállalkozásokat.

Az adóraktározási eljárás biztosította áfamentesség a beraktározóra, illetve minden, az adóraktárban értékesítő további félre is érvényes. Ezeknek a szereplőknek nem kell a hagyományos módon megfinanszírozniuk az áfát, ezáltal cash flow megtakarításhoz jutnak, aminek mértéke az értékesített termékek értékével arányosan nő. További előnyt jelent, ha a kiraktározó egyben minősített adózó is, mivel ebben az esetben nem kell a kiraktározáskor adóbiztosítékot nyújtania. Az áfamentesen való értékesítés elősegítheti a harmadik országokban való piacra jutás lehetőségét.

Szabályozók Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: áfatörvény) 4. számú (továbbiakban: áfatörvény 4. sz. melléklet) melléklete tartalmazza az áfa adóraktározási eljárásra vonatkozó rendelkezéseket.

Adóraktár

Általános áttekintés Az áfatörvény 4. sz. melléklet 7. pontja szerint beraktározó kizárólag a termék értékesítője vagy Európai Közösségen (továbbiakban: közösség) belüli beszerzője lehet. A beraktározást maga a beraktározó, illetőleg a nevében és képviseletében eljáró meghatalmazottja indítványozhatja. Amennyiben a beraktározó a közösség más tagállamában letelepedett gazdálkodó, és a beraktározás során nem rendelkezik magyar adóigazgatási számmal, az áfatörvény 148. § (2) bekezdése alapján pénzügyi képviselőt kell igénybe vennie. Ebben az esetben az áfatörvény 4. számú mellékletének 13. pontja alapján a beraktározó a pénzügyi képviselő lesz, akinek a beraktározási okmány mellé csatolnia kell a nevére szóló írásos meghatalmazást. Az adóraktározási eljárás biztosította áfamentesség a beraktározóra, illetve az adóraktárban értékesítő min-

ság és arányosság elvét szem előtt kell tartani. A leírtak alapján megállapítható, hogy a kilépési gyűjtő vámárunyilatkozat egy fiatal jogintézmény, melynek célja, hogy a vámhatóság valamennyi, a közösség vámterületéről kiszállításra kerülő áruról előzetes információval rendelkezzen, és a közösség polgárainak, illetve a közösség területének védelme érdekében a szükséges intézkedéseket időben megtehesse. Vargha Zoltán den további félre is érvényes. E szereplőknek nem kell a hagyományos módon megfinanszírozniuk az áfát, megtakarításuk az értékesített termékek értékével arányosan nő. Az áfamentes értékesítések száma és az adóraktárban történő tárolás ideje nincs korlátozva, tehát a termékek az adóraktárban akárhányszor gazdát cserélhetnek, és akármeddig állhatnak. Az áfamentes értékesítési lánc a kiraktározással ér véget. Mivel a kiraktározás minden esetben adóraktáron kívüli értékesítéshez kapcsolódik, ami már áfafizetést vonz maga után, így az utolsó adóraktári tulajdonosnak már áfás számlát kell kiállítania az értékesítésről. Az áru utolsó tulajdonosára az adómentes értékesítés lehetősége már nem vonatkozik, neki adóbiztosítékot is kell nyújtania az áfakötelezettség megfizetésére.

Folyamatos mennyiségi nyilvántartás Ugyanakkor nem kell a kiraktározónak – vagy a meghatalmazása alapján eljáró pénzügyi képviselőnek – adóbiztosítékot nyújtania, ha az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény szerint minősített adózó. A vámhatóság a kiraktározáskor lekötött adóbiztosítékot felszabadítja, ha a kiraktározó a kiraktározott termék adójogi helyzetének rendezését a kiraktározástól számított 90 napon belül igazolja. Ellenkező esetben a vámhatóság az esedékessé vált adót kiszabja és beszedi, megfizetés hiányában a kiraktározáshoz nyújtott adóbiztosíték terhére érvényesíti. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 31. pontja szerint az adóraktár üzemeltetője köteles az adóraktározási eljárás hatálya alá tartozó termékekről folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia: a) a nyitó adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége; b) az adóraktárba igazoltan beraktározott termékek megnevezése és mennyisége; c) az adóraktárból igazoltan kiraktározott termékek megnevezése és mennyisége; d) a záró adóraktári készleten levő termékek megnevezése és mennyisége. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 32. pontjában foglaltak alapján a 31. pont szerinti nyilvántartást adóraktáranként elkülönítetten úgy kell vezetni, hogy a beraktározó, valamint ha az adóraktárban tárolt terméket az áfatörvény 113. §-a szerint értékesítették, akkor az értékesítő – aki a rendelkezésre álló számlák meg nem szakított láncolatában az utolsó számlán a termék beszerzője –, valamint a A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

7

Vám kiraktározó személye egyértelműen és kétséget kizáróan megállapítható legyen.

Adóraktárak közötti áttárolás Az áfatörvény 113. § (1) bekezdése szerint annak a terméknek az értékesítése, közösségen belüli beszerzése, amely egyúttal adóraktározási eljárás alá vonandó, mentes az adó alól. Az adóraktárba történő betárolás mindig egy belföldön adóköteles ügylet teljesülését feltételezi a betárolást megelőzően. Ebből következik, hogy az első adóraktárba való beraktározás alapját képező ügylet önmagában nem teremti meg a lehetőséget arra, hogy az áru a kiraktározást követően közvetlenül – azaz: újabb, belföldön adóköteles ügylet megvalósulása nélkül – „áttárolásra” kerüljön egy másik adóraktárba.

Változások, különös tekintettel a be/ki raktározások során megkövetelt magyarországi adószám jogszabályi hátterére Beraktározás

Szükséges a magyarországi adószám

8

Az áfatörvény nem korlátozza a beraktározók körét belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokra, azonban a beraktározó áfatörvény 4. sz. melléklet szerinti fogalmából következően nem fordulhat elő olyan eset, hogy a beraktározónak ne kelljen magyarországi adószámmal rendelkeznie. Beraktározni ugyanis két módon lehet: a) A beraktározás történhet belföldi termékértékesítés kapcsán (áfatörvény 4. sz. melléklet 7/a. alpont). Ebben az esetben a beraktározónak – tekintettel arra, hogy a beraktározás belföldön teljesült termékértékesítés következményeként teljesül – magyarországi adószámmal kell rendelkeznie ezen termékértékesítés teljesítéséhez. b) A beraktározás ugyanakkor megvalósulhat közösségen belüli beszerzés kapcsán (áfatörvény 4. sz. melléklet 7/b. alpont). Tekintettel arra, hogy a közösségen belüli termékbeszerzés az áfatörvény 2. § b) pontja értelmében adóztatható tényállást eredményez, így ennek okán, a közösségen belüli beszerzőnek magyarországi adószámmal kell rendelkeznie. Abban az esetben, ha egy másik tagállambeli adóalany terméke kerül adóraktárba úgy, hogy ez a másik tagállambeli adóalany egyben a beraktározó is, két eset lehetséges: a) A másik tagállambeli adóalany – adóraktárba kerülő – terméke eleve Magyarországon van. Ezt a termékét értékesíti a másik tagállambeli adóalany úgy, hogy az adóraktárba kerül, ebben az esetben az áfatörvény 4. sz. melléklet 7/a. alpontja alá tartozik. Ilyenkor a másik tagállambeli adóalany belföldi teljesítési helyű termékértékesítést teljesít az áfatörvény 25–26. §-a alapján, így belföldi ügyletet hajt végre – függetlenül attól a ténytől, hogy ez az értékesítés


az áfatörvény 113. §-a alapján adómentes – aminek az a következménye, hogy belföldön be kell jelentkeznie áfaalanyként. b) A másik tagállambeli adóalany saját termékét a saját tagállamából Magyarországra hozza adóraktárba. A beraktározás ebben az esetben az áfatörvény 4. sz. melléklet 7/b. alpontja alá tartozik.

Adómentesség Ebben az esetben a másik tagállambeli adóalany saját vagyon mozgatását végzi, amely az áfatörvény vonatkozásában az indító tagállamban közösségi értékesítésnek, míg a rendeltetési tagállamban közösségen belüli termékbeszerzésnek minősül. Az áfatörvény 12. §-a és a 22. §-a termékügyletnek tekinti azt az esetet is, amikor egy tagállambeli adóalany valódi, gazdasági értelemben vett értékesítés nélkül a saját tulajdonában lévő vagyontárgyát egyik tagállamból a másik tagállamba átmozgatja. Mivel a másik tagállambeli adóalany saját termékének Magyarországra történő behozatala önmagában közösségen belüli beszerzésnek minősül, ezért neki belföldön adószámot kell kérnie – függetlenül attól, hogy ez a beszerzés az adóraktárba kerülés okán áfamentes –, amely alatt a vagyonáthelyezés beszerzési oldalával kapcsolatos kötelezettségeket teljesíti. Ez az adómentességre tekintettel bevallási, illetve összesítőnyilatkozat-tételi kötelezettséget jelent. Látható tehát, hogy a másik tagállambeli gazdálkodónak nem azért kell Magyarországon adószámot kérnie ezekben az esetekben, mert az áfatörvény azt tételesen előírja, hanem azért, mert a beraktározás csak olyan ügylet keretében történhet, amely belföldi teljesítési helyű adóztatható tényállást eredményez még, ha ezek az ügyletek egyebekben adómentességet élveznek is. Az adómentes ügyletekhez a tényszerű adófizetésen túl egyéb adókötelezettségek – például bevallási, összesítőnyilatkozatbenyújtási – kapcsolódnak, amelyeket az érintett gazdálkodó – Magyarországon teljesített ügyletről lévén szó – magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni.

Kiraktározás Az áfatörvény 4. sz. mellékletének 2011. december 31-ig hatályos rendelkezései figyelembevételével kiraktározó kizárólag a termék olyan beraktározója lehet, aki közösségen belüli beszerzés folytán raktározta be a terméket az adóraktárba, illetve az is, aki a termék igazolt utolsó értékesítője volt. A kiraktározónak mindenképpen szüksége van magyarországi adószámra, ugyanis amennyiben közösségen belüli termékbeszerzés folytán raktározta be a terméket, akkor – figyelemmel az áfatörvény 2. § b) pontjára – a közösségen belüli beszerzés okán bejelentési kötelezettsége keletkezik, továbbá amikor a kiraktározó a termék igazolt adóraktári utolsó értékesítője, akkor – figyelemmel az áfatörvény 2. § a) pontjára – szintén be kell jelentkeznie a termékértékesítés következményeként. Az áfatörvény 146. § (1) bekezdés b) pontja alapján a kiraktározás esetén a kiraktározónak adókötelezettsége

Vám jelentkezik, ami Magyarországra történő kiraktározás esetén bevallási és adófizetési kötelezettséget, harmadik országba, valamint a közösség más tagállamába történő kiraktározás esetén – adómentes ügyletről lévén szó – bevallási kötelezettséget jelent, amit magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni. Látható, hogy a kiraktározónak nem azért kell magyarországi adószámmal rendelkeznie, mert az áfatörvény tételesen előírja, hanem azért, mert a kiraktározás csak olyan ügylet keretében történhet, amely belföldi teljesítési helyű adóztatható tényállást eredményez még, ha ezek az ügyletek egyebekben adómentességet élveznek is.

Jelentős változások Fontos változás, hogy 2012. január 1-jétől a kiraktározó fogalma bővült, az áfatörvény 4. sz. melléklet 18. pont c) alpontja értelmében kiraktározó lehet a termék azon utolsó beszerzője is, aki (amely) részére a terméket az adóraktárban igazoltan utolsóként értékesítő személy értékesítette. Ezzel együtt változott az áfatörvény 146. §-a is melynek (1) bekezdése kibővült egy új c) ponttal, mely szerint ha a kiraktározással kapcsolatban adófizetési kötelezettség merül fel, akkor azt a kiraktározónak kell teljesítenie. Az áfatörvény 4. sz. melléklet 18. pontja értelmében kiraktározó kizárólag a termék a) olyan beraktározója lehet, aki (amely) a közösségen belüli beszerzés folytán raktározta be a terméket az adóraktárba, vagy b) igazolt utolsó értékesítője lehet, aki (amely) azt a 113. § szerint értékesítette; vagy c) azon utolsó beszerzője lehet, aki (amely) részére a terméket a b) pont szerinti igazolt utolsó értékesítő értékesítette. Az áfatörvény 146. § (1) c) pont szerint abban az esetben, ha a termék a 113. § (1) bekezdésben említett eljárás hatálya alól kikerül, az adót az fizeti, aki (amely) cselekményének betudhatóan a termék ezen eljárás hatálya alól kikerül. Ezen rendelkezésekből következően 2012. január 1-jétől a kiraktározás kapcsán a változás az, hogy amennyiben a kiraktározó olyan külföldi személy, szervezet, aki (amely) a terméket legutoljára szerezte be az adóraktárban, és a kiraktározást úgy teljesíti, hogy a terméket saját nevére szóló rendeltetéssel harmadik országba szállítja ki, akkor ez esetben magyarországi adószámra 2012. január 1-jétől nincs szüksége.

Azonban ha a külföldi személy, szervezet úgy raktározza ki – saját magának, nem pedig egy általa teljesített értékesítés keretében – az adóraktárban megvett terméket, hogy azt belföldre, vagy a közösség más tagállamába szállítja, akkor az áfatörvény 146. § (1) bekezdés c) pontjának történő megfelelés érdekében magyarországi adószámot kell kérnie. A fentieken túl fontos megjegyezni, hogy továbbra is fennáll a külföldi személy, szervezet bejelentkezési kötelezettsége, ha az adóraktárban beszerzett terméket más személy, szervezet felé történő értékesítése okán szállítja Magyarországra, a közösség más tagállamába, vagy harmadik ország területére. Ezekben az esetekben a külföldi személy, szervezet az áfatörvény 2. §-a szerinti, Magyarországon teljesülő ügyletet teljesít, amely ügylet a terméknek harmadik országba történő értékesítése esetén a vonatkozó feltételek fennállásakor az áfatörvény 98. §-a szerint adómentes, a közösség más tagállamában történő értékesítés esetén a vonatkozó feltételek fennállása mellett az áfatörvény 89. §-a szerint adómentes, belföldre történő értékesítés esetén pedig a termékre irányadó áfamértékkel adózik.

Rugalmas adótervezés

A kiraktározó fogalma

Az áfaadóraktár egy korszerű és rugalmas adótervezési eljárás, ami szinte minden termék és eszköz forgalmazásakor használható és vámhatósági igazolással alátámasztott áfamentes értékesítést tesz lehetővé. Az áfa-adóraktári értékesítés mentesíti a vállalkozásokat az áfa finanszírozásának terhétől, ami valódi piaci előnyt jelent az áfásan beszerző és értékesítő versenytársakkal szemben. A változások kapcsán elmondható, hogy az áfa-adóraktározás során a magyarországi adószám megkövetelése az áfatörvény rendelkezéseiből vezethető le. A gazdálkodó bejelentkezési kötelezettsége attól függetlenül fennáll, hogy adott esetben a konkrét ügylet bármilyen jogcímen adómentességet élvez. Az adómentes ügyletekhez a tényszerű adófizetésen túl egyéb adókötelezettségek – például bevallási, összesítő nyilatkozat benyújtási – kapcsolódnak, amelyeket az érintett gazdálkodó – Magyarországon teljesített ügyletről lévén szó – magyarországi adószám birtokában köteles teljesíteni. Az egyetlen kivételt ezen kötelezettség alól az áfatörvény 4. sz. mellékelt 18. pont c) alpontja jelenti, amenynyiben a szükséges feltételek fennállnak. Tóth András

Csúcson a forint

Tízezermilliárd dollár devizatartalék

Február első harmadában 290 forint alatt lehetett vásárolni egy eurót. A svájci frank és az USA dollár is vesztett értékéből a forinthoz képest. Az elemzők szerint a kedvező jelenségnek több oka is van. Növelte az IMF-fel és az unióval folytatott hitelfelvételi tárgyalások alakulása a bizalmat, és ehhez hozzájárult a kormány kompromisszumkészsége is. Ugyanakkor az európai befektetető piacon is kedvező változások tapasztalhatók, amihez hozzájárul az Európai Központi Bank jelentős likviditásbővítő intézkedése.

A földkerekség országainak devizatartaléka már eléri a tízezermilliárd dollárt. Ennek mintegy nyolcvan százalékával a felzárkózó térségek rendelkeznek, a legtöbbel – a teljes összeg harminc százalékával – Kína rendelkezik. Tavaly a világválság következtében a felhalmozás lassult. Magyarország devizatartalékai 37,247 milliárd euróra csökkentek januárban – ez hazánk éves nemzeti termékének kb. negyven százaléka –, és még így is 3,632 milliárd euróval haladták meg az egy évvel korábbi állományt.

Javul a megítélésünk


9

Vám

Elektronikusan egyszerűbb A 2011-es év az egyszerűsített vámeljárások tekintetében jelentős fordulatot hozott úgy az ügyfelek, mint a vámhatóság oldalán. De ez a változás nem volt öncélú, az Európai Unió bizottsága, illetőleg Számvevőszéke által korábban megfogalmazott követelmények teljesítésére irányult.

Megpróbáljuk közérthetően összefoglalni az elektronikus vámeljárásokhoz kapcsolódó bejelentések – nevezzük a továbbiakban ismertebb nevén EBEJ-nek – jogszabályi hátterét, illetőleg azt a folyamatot, amely az igény megjelenésétől az EBEJ bevezetéséig tartott. A közérthetőség kedvéért pontos jogszabályi hivatkozások a lehető legkevesebb számban jelennek meg, de minden megemlített jogszabályi követelmény, rendelkezés fellelhető a Közösségi Vámkódexben, illetőleg – közösségi és nemzeti – végrehajtási rendelkezéseiben.

Az előzmények

Az új koncepció

10

Az Európai Unió Számvevőszéke 2009. évben több tagállamban – így Magyarországon is – vizsgálatot tartott a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások témakörében. A vizsgálat kitért az engedélyezési eljárásokra, az engedélyezett tevékenységek nyomon követésére, a folyamatba épített és utólagos vizsgálatok lefolytatására, mélységére, visszacsatolásaira egyaránt. Az EU Számvevőszéke az egyes tagállami vizsgálatok megállapításait összegző jelentésében – többek között – kiemelte, hogy Magyarországon – több tagállammal együtt – túlzott mértékben alkalmazzák az úgynevezett „szuperegyszerűsítést”, amely szerint az engedélyesek a helyi nyilvántartásba vételkor nem értesítik a vámhatóságot a hozzájuk érkezett, és egyszerűsített vámeljárás alá vonni kívánt árukról. Emellett kifogásolták azt is, hogy abban az esetben, amikor ezt az értesítési kötelezettséget mégis előírják az engedélyesek részére, a vámszervek nem végeznek a bejelentések kapcsán kellő mélységű folyamatba épített kockázatelemzést. A korábbi eljárások szerint is írtak elő a vámszervek bejelentési kötelezettséget, melyet az engedélyes telefaxon vagy e-mailben teljesített, azonban ezeket a bejelentéseket nem vetették alá a vámadat-feldolgozó rendszerbe integrált ellenőrzési rendszernek, ennek okán az elvégzett vizsgálatok mélysége sem lehetett kielégítő. Tartalmazott ez a metodika továbbá egy olyan – a vámjogszabályban fel nem lelhető – kitételt, amely szerint amennyiben a vámhatóság egy megadott határidőn belül nem jelezte az engedélyes részére vizsgálati szándékát, az áru automatikusan kiadottnak tekinthető volt. Bár az EU Számvevőszékének jelentése nem sorolta Magyarországot a „sereghajtók” közé, azonban előrevetítette a bizottság szolgálatainak későbbi ellenőrzési iránya-


it, jelesül, hogy e témakörben további ellenőrzések várhatók, hasonló megállapításokkal. A 2010-es év második fele az APEH-VP-integráció előkészítésének jegyében telt azonban el, így minden egyéb fejlesztés, tevékenység, amely nem volt szorosan összefüggésbe hozható a működésfolytonossággal – így az EBEJ is –, háttérbe került. A 2011-es év azonban már újra lehetőséget adott a koncepció megvalósítására, melynek szükségességét mi sem bizonyította jobban, mint a bizottság abbéli tájékoztatása, hogy a 2011-es ellenőrzéseiket a helyi egyszerűsített vámeljárások témakörében végzik el, melynek egyik állomása – október 3. és október 7. között – Magyarország lesz. Mindezek együttesen kiemelték az EBEJ-fejlesztés szükségességét, lehetőség szerint úgy, hogy a bizottsági vizsgálat alkalmával már részben vagy egészben működő rendszert tudjunk prezentálni az ellenőrök részére.

A koncepcióról A koncepciót a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Vám Főosztálya és az Informatikai Intézet közösen alakította ki, az EU Számvevőszéke által megfogalmazott igények, a vámjogszabály rendelkezései, illetőleg az informatikai lehetőségek áttekintését követően. A koncepció kialakítása során elsődleges szempont volt a kompromisszumok mellőzése, egységes és tartható joggyakorlat kialakítása, mindezt úgy, hogy az egyszerűsített engedéllyel rendelkező gazdálkodóknak ne kelljen működési folyamataikat jelentősen átalakítani az EBEJ bevezetését követően. Miután az egyszerűsített engedélyek megadása és alkalmazása során elődlegesen a bizalmi elv érvényesül a vámhatóság részéről, és többéves tapasztalatok mutatták, hogy az engedélyesek e bizalommal nem élnek vissza, az EBEJ bevezetése nem érinthette hátrányosan a vámhatósággal eddig is szoros, napi kapcsolatban álló ügyfeleket. Ennek értelmében az EBEJ koncepciója az alábbi kötelezőségeket foglalta magában: • az EBEJ alkalmazható legyen úgy a helyi vámkezelésre, mint az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra; • a vámjogszabály egzakt értelmezésével egyértelmű követelményrendszert kell meghatározni; • a pontos feldolgozási folyamatokat előre kell definiálni az ügyféloldali adaptáció elősegítése érdekében; • megfelelő kommunikációval lehetőséget és időt kell adni az ügyféloldali felkészüléshez; • oly módon kell aktualizálni a NAV belső szabályozóit, amelyek lehetővé teszik az országosan egységes jogalkalmazás megvalósítását. Ahogy a felsorolásból is látható, a vámhatóság önmagának határozott meg feladatokat úgy, hogy ezenközben az ügyféli fórumokon és nyomtatott formában is publikált változásokra való felkészülés az ügyféli oldalra ne rójon kiemelt terhet. Bár – a megfogalmazott kritériumoknak megfelelően – az EBEJ alkalmazható úgy az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásra, mint a helyi vámkezelésre, a fejlesztés irányát a két engedély egymáshoz viszonyított aránya hatá-

Vám rozta meg. Tekintettel arra, hogy Magyarországon a behozatali vámeljárások esetében a két egyszerűsítés közül jóval nagyobb arányban a helyi vámkezelési eljárások vannak jelen, e cikk – főként terjedelmi okokból – elsősorban ezekre az egyszerűsítésekre tér ki, nem feledve az egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásokat sem, melyekre az itt leírtak értelemszerűen alkalmazhatók.

Az EBEJ folyamata a vámjogszabály tükrében Ahhoz, hogy az EBEJ megvalósítható legyen, meg kell vizsgálni és értelmezni azokat az alapvető vámjogszabályi rendelkezéseket, amelyek a bejelentések megtételére, kezelésére vonatkoznak. Először is le kell szögezni, hogy az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának feltétele a vámhatóság erre irányuló engedélyének megléte. Bárki kérelmezhet egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárást saját maga számára – akár saját nevében, akár képviselőként jár el –, ha megfelelő nyilvántartások és eljárások révén az engedélyező vámhatóság azonosítani tudja a képviselt személyeket, és el tudja végezni a megfelelő vámellenőrzéseket, továbbá a behozatali vámokra és egyéb terhekre biztosítékot nyújt. Az egyszerűsített nyilatkozattételi vagy a helyi vámkezelési eljárás alkalmazásának további feltétele, hogy a vámáru-nyilatkozatokat és az értesítéseket elektronikus formában nyújtsák be. Abban az esetben azonban, ha nem áll a vámhatóságok vagy a gazdasági szereplők rendelkezésére az egyszerűsített vámáru-nyilatkozatok vagy a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódó értesítések benyújtására vagy fogadására szolgáló, adatfeldolgozási technikát alkalmazó számítógépes rendszer, a vámhatóságok az általuk meghatározott egyéb formában benyújtott nyilatkozatokat és értesítéseket is elfogadhatják, feltéve, hogy az alapján hathatós kockázatelemzés végezhető.

Helyi vámkezelési eljárás A helyi vámkezelési eljárásban valamennyi behozatali irányú vámeljárás esetében az engedélyes alapvető kötelezettsége, hogy az engedélyben meghatározott módon értesítse a vámhatóságot az áruk érkezéséről, illetve ha nem árutovábbítás, hanem egyéb más megelőző vámeljárást követ az éppen indítványozott, akkor e további vámeljárás alá vonásra irányuló szándékról, valamint köteles az árukat bevezetni a helyi nyilvántartásaiba. Fontos, a vámjogszabályban rögzített azon kitétel, mely szerint a helyi nyilvántartásba történő bejegyzésnek azonos a joghatálya, mint egy normál vámáru-nyilatkozat elfogadásának. Ez azért fontos, mert a vámhatóság a szükségesnek ítélt vizsgálatokat az elfogadott vámáru-nyilatkozat alapján végzi el. Nem szabály a szabály kivétel nélkül, ami jelen esetben a „D” típusú magánvámraktár, illetőleg a „D” típusúként elismert „E” típusú magánvámraktárra vonatkozó rendelkezésekre vonatkozik. E két raktártípus esetében a bejelentéseket elégséges beraktározáskor megtenni, hiszen a kiraktározást csakis és kizárólag szabad forgalomba bocsá-

tás követi, illetőleg az eljárásba bevont árukat terhelő fizetési kötelezettséget a beraktározás alkalmával megállapított jelleg, mennyiség és vámérték alapján fogja a vámhatóság megállapítani. A vámhatóság a benyújtott – és elfogadott – vámárunyilatkozatok alapján elvégzi a szükséges vizsgálatokat, ami lehet okmányvizsgálat, részleges vagy teljes áruvizsgálat, illetőleg akár mintavétel is. Ez igaz az egyszerűsített vámeljárásokhoz kapcsolódó bejelentésekre is, ugyanebben a kronológiai sorrendben. Annak érdekében azonban, hogy a megfelelő kockázatelemzés és az alapján szükséges vizsgálatra történő kijelölés is megvalósulhasson, bizonyos minimális adatmennyiséget meg kell adni a bejelentésen. Ezek az adatok elsősorban a helyi nyilvántartás minimális adattartalmával egyeznek meg, melyet a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 30A. melléklete részletez. A hatékony – és automatizált – kockázatelemzés elvégzése, valamint a korlátozó, tiltó rendelkezések betartatása érdekében azonban a magyar vámhatóság – a közösségi vámjogszabály felhatalmazása alapján – megköveteli a teljes TARIC-kódot (a nemzeti kiegészítő kódokat is), továbbá az áruk származási országát is. Ezek azok az alapvető rendelkezések, amelyek minden egyes engedélyre általánosságban vonatkoznak.

Mentesség A jogszabály megengedi, hogy bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és az áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, a vámhatóság mentesítse az engedélyest azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámszervet, feltéve, hogy az engedélyes rendelkezésre bocsát minden olyan adatot, amelyet a vámhatóság az áruk vizsgálatára vonatkozó jogának gyakorlásához szükségesnek tart. Ez utóbbi esetben az áruknak a helyi nyilvántartásba történő felvétele egyenértékű az áruk kiadásával. Itt tehát a vámáru-nyilatkozat elfogadása és az áruk kiadása egy mozzanatban történik meg. Ezt az engedélyt a vámhatóság az engedélyes kérelmére adja meg, amennyiben a kérelmező megfelelően alátámasztja indítványát, és a vámhatóság e mentesítés megadását nem tartja kockázatosnak. Ez utóbbi esetben az engedélyező vámhatóság egyedi döntése, hogy az engedélyest részben vagy egészben mentesíti-e a bejelentési kötelezettség alól. A döntés minden esetben egyedi kockázati értékelés, illetőleg egyéb objektív – például jogszabályi – feltételek vizsgálatának eredménye. Ilyen lehet többek között az a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/EGK bizottsági rendelet 253. cikk (8) bekezdésében említett kötelezőség, mely szerint a három évnél rövidebb ideje alapított kérelmezőnek kiállított egyszerűsített nyilatkozattételi vagy helyi vámkezelési eljárásra vonatkozó engedély esetében a kiállítás utáni első év folyamán szoros felügyeletet kell alkalmazni. E szoros fel-

A vizsgálatokról


11

Vám ügyelet része – többek között – a bejelentési kötelezettség megkövetelése, illetőleg az esetleges mentesítési kérelem teljesítésének megtagadása.

Az EBEJ működése Az előzmények és a jogszabályi kötelezettségek áttekintése után nézzük, hogy miként működik az EBEJ a gyakorlatban! Az alábbi eljárás egy árutovábbítási eljárást követő vámeljárás mozzanatait írja le, de analóg valamennyi olyan esetre, amelyet a közösségi vámjogszabály a helyi vámkezelési eljáráshoz kapcsolódóan felsorol. Az áru engedélyeshez történő megérkezését és vám elé állítását, illetőleg a kirakási üzenet megadását követően, miután az ellenőrzés eredményéről a vámhatóságot tájékoztatták, az áruk a helyi nyilvántartásba bejegyezhetők. A helyi nyilvántartásba történő bejegyzéssel megvalósul „az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat” benyújtása. Amennyiben az adott áru vonatkozásában az engedélyest nem terheli bejelentési kötelezettség, az áru kiadottnak tekinthető. Ha pedig bejelentést kell tenni, e kötelezettséget a helyi nyilvántartásba vételt követően kell teljesíteni, az engedélyben megjelölt intéző hivatalhoz, az elektronikus import vámeljárásokhoz (AIS) hasonló módon, a NAV Külső Kommunikációs Központján (KKK2) keresztül. Az EBEJ-hez csatolni lehet az adminisztratív ellenőrzéshez elengedhetetlen, és az engedélyező vámszerv által előre meghatározott okmányok elektronikus másolatát is.

Elsődleges vizsgálat

Kockázatelemzés A vámhatósági rendszerek a bejelentés elsődleges vizsgálatát követően – amely elsősorban a megfelelő kitöltésre, rovatösszefüggésekre és a címzett vámszerv illetékességére terjed ki –, amennyiben az EBEJ-t megfelelőnek találják, erről értesítik az engedélyest. A hibás EBEJ-ről – amelyet a rendszer nem fogad el – szintén értesítést küld az engedélyes részére, ilyenkor a bejelentést a helyes, javított adatokkal meg kell ismételnie. Ezután történik meg a vámadat-feldolgozó rendszerbe épített elektronikus és automatikus kockázatelemzés, illetőleg – amennyiben az áru nem minősül kockázatosnak – egy előre beállított időzítő lehetővé teszi az intézési hivatalnál dolgozó pénzügyőr részére, hogy a bejelentés adatait megtekintse, illetőleg további vizsgálatokat határozzon meg. Automatikus és manuális beavatkozás nélkül az időzítő leteltét követően az árukiadási üzenetet a vámadat-feldolgozó rendszer automatikusan visszaküldi az engedélyes részére. Minden egyes EBEJ kap egy egyedi azonosító számot, úgynevezett EBEJ-ID-t, amellyel a bejelentési kötelezettség teljesítése igazolható, illetőleg vámhatósági oldalon kapcsolódik hozzá valamennyi, a bejelentéssel összefüggő intézkedés. Ezt az EBEJ-ID-t minden kiegészítő vámárunyilatkozaton fel kell az engedélyesnek tüntetnie, méghozzá a vámáru-nyilatkozat azon tételsorában, amelyikben a bejelentési kötelezettséggel terhelt árut feltüntette. Miután a kiegészítő vámáru-nyilatkozat Magyarországon összegző jellegű, természetesen egy tételsorban szerepelhet több EBEJ-ID is.

12


Elektronikus üzenet Amennyiben a vám- és pénzügyőri igazgatóságnál dolgozó pénzügyőr akár a vámadat-feldolgozó rendszer utasítására, akár saját döntése alapján további vizsgálatot tart szükségesnek, arról elektronikus üzenetben értesíti az engedélyest. Amennyiben addig be nem küldött okmányokat kér rendelkezésre bocsátani, azt nem újabb EBEJ mellékleteként, hanem egyéb formában – jellemzően e-mail csatolmányaként – kell beküldeni a vámhatóság részére. Természetesen előfordulhat, hogy a vám- és pénzügyőri igazgatóság áruvizsgálatot kíván tartani, azonban ez sem mindig jár együtt az áruk fizikai jelenlétével. Természetesen, bizonyos esetekben ez elkerülhetetlen – például mintavételnél –, de belegondolva abba, hogy a vám elé állítást követő kirakási üzenettel az áru „hozzáférhetővé” válik, nem életidegen az a felfogás, hogy az áruról készített fénykép beküldése – amennyiben a beazonosításhoz szükséges információk kinyerhetők belőle –, valamint az árura vonatkozó termékspecifikációk, technológiai leírások stb. csatolása alapján az áruvizsgálat elvégezhető anélkül, hogy az árut kézbe fognák. Belátható, hogy ezek a vizsgálati módszerek „egyénre szabottak”, általánosan meghatározni nem lehet azokat. Ezért fontos minden esetben az engedélyező vámszerv és az engedélyes közötti szoros kapcsolat kialakítása, fenntartása annak érdekében, hogy az ügyféloldali folyamatokat ne befolyásolja károsan a kötelezettségek maradéktalan betartása, ugyanakkor a szükséges vizsgálatok is elérjék az elvárt mélységet és hatásfokot. A szükséges vizsgálatok vámhatósági dokumentálását követően az árukiadási üzenetet az engedélyes szintén elektronikus úton kapja meg. Figyelemmel arra, hogy az engedélyesek jelentős hányada a nap huszonnégy órájában végzi tevékenységét, a hivatali időt követően a Nemzeti Adó- és Vámhivatal központi e-revizorai veszik át az igazgatóságoktól az EBEJ-ekkel kapcsolatos feladatokat, egészen a következő munkanap kezdetéig. Fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy az EBEJ-ek hibás kiöltéséből adódó hiányosságokat – ilyen a TARIC-ban előírt, az indítványozott vámeljáráshoz szükséges feltétel meglétének igazolása – ők nem pótoltathatják az engedélyessel, arra csak a felügyeletet ellátó vám- és pénzügyőri igazgatóság jogosult. Elengedhetetlenül szükséges tehát, hogy az adott EBEJ-ek minden esetben pontosan és a teljeség igényével kerüljenek beküldésre.

Manuális bejelentések Most, hogy a vámhatósági rendszerek készek az elektronikus üzenet fogadására, sem hagyható figyelmen kívül a közösségi vámjogszabály azon rendelkezése, hogy amenynyiben az engedélyes nem tudja a bejelentéseket elektronikusan megtenni, az egyéb, előre meghatározott formában is elfogadható, de az ügyféli oldalnak is figyelembe kell vennie és elfogadnia, hogy ezeknek a bejelentéseknek is az EBEJ-hez hasonló kockázatelemzésen kell keresztülmenniük. Ennek érdekében a vámadat-feldolgozó rendszer képes a manuális bejelentések kezelésére, feldolgozására is, melyeket szintén a Közösségi Vámkódex létrehozá-

Vám

EBEJ munkaidő után is

sáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 2454/93/ EGK bizottsági rendelet 30A. melléklete szerinti – és az engedélyező vámszerv által kiegészített – adattartalommal kell megtenni e-mail vagy telefax útján. Mindenképpen fontos azonban szem előtt tartani, hogy ezeknek az úgynevezett „manuális bejelentéseknek” a fogadása, rögzítése, feldolgozása nagyobb időszükséglettel jár, mint elektronikus társáé, így az ügyféloldali folyamatokat is hosszabb időre megszakíthatja. Tekintettel arra, hogy immáron rendelkezésre áll az a közösségi vámjogszabály által előírt informatikai háttér, mely képes az elektronikus bejelentések automatizált feldolgozására, ezért megszüntetésre kerül az a korábban alkalmazott eljárás, mely szerint amennyiben a vámhatóság egy megadott határidőn belül nem jelezte az engedélyes részére vizsgálati szándékát, az áru automatikusan kiadottnak tekinthető volt. Ennek értelmében tehát az engedélyesnek a manuális bejelentések esetében is meg kell várnia a vámhatóság válaszát, amely a kommunikációs formák közötti eltérésből, illetőleg a bejelentések rögzítési kötelezettségéből adódóan az EBEJ-énél jelentősen nagyobb időigénnyel jár. Ezért hát elmondható, hogy bejelenteni elektronikusan nemcsak könnyebb, gyorsabb is.

Az EBEJ számokban Végezetül álljon itt néhány adat az EBEJ eddigi tesztüzeme kapcsán! Az EBEJ vámhatósági fejlesztésének elkészülte után két szoftverház és három ütemben összesen 10 engedélyes csatlakozott önkéntesen az EBEJ pilot szakaszához. A pilot során az engedélyesek a felügyeletüket ellátó vám- és pénzügyőri igazgatóságokkal történő előzetes egyeztetés alapján az előre meghatározott áruik érkezéséről és helyi nyilvántartásba vételéről tettek bejelentést elektronikus úton. Az állandó és szoros kapcsolattartás során az időközben felmerülő kérdésekről, problémákról folyamatos kommunikáció folyt, melynek eredményeként elmondható, hogy a 2011. október 4-től 2012. január 13-ig tartó időszak során az EBEJ-adatcserék –

MCF – az ismert vagy félreismert eljárás?

Szabad forgalomba helyezett áru

Az Európai Unióhoz való csatlakozás óta a Magyarországon letelepedett gazdálkodók két módon vehetnek igénybe feldolgozáshoz kötődő vámkedvezményeket. Az elterjedtebb a gazdasági vámeljárások csoportja, míg a meghatározott célú felhasználásra történő szabad forgalomba helyezés (továbbiakban: MCF) sokkal kevésbé ismert és alkalmazott az ügyfelek körében. A két eljárástípus közötti legmeghatározóbb különbség, hogy ameddig az első jogszabály adta kedvezmény, addig az MCF egy tarifa-

kevés, azonnal javított hiányosságtól eltekintve – akadály nélkül történtek meg. A vámhatóságot a pilotban a Központi Hivatalon és az Informatikai Intézeten felül nyolc vám- és pénzügyőri igazgatóság képviselte. A pilot szakaszban a 2011. október 4-től 2012. január 13-ig összesen 1492 bejelentést küldtek az engedélyesek, melynek 96 százaléka sikeres volt. Kitöltési/beküldési hiba miatt mindösszesen 59 tételt kellett visszaküldeni, melyek mindegyike kiértékelésre került az Informatikai Intézet, illetőleg az érintett szoftverház bevonásával. A bejelentésekkel összefüggésben az érintett igazgatóságok 134 esetben az automatikus feldolgozás folyamatát megállítva, okmányvizsgálatot, illetőleg esetenként áruvizsgálatot is tartottak. Ez a szám az összes sikeres bejelentés 9,35 százaléka.

Kísérleti fázis Ahogy arról fentebb már szó esett, az EBEJ koncepciója szerint a vám- és pénzügyőri igazgatóságok hivatali idején túl a bejelentések kezelésével kapcsolatos tevékenységet a központi e-revizorok látják el. Ennek értelmében a kísérleti fázisban a kezdetektől részt vett az 1. számú Repülőtéri Igazgatóság is, és a pilot során a központi e-revizorok a sikeres bejelentések 31 százalékát, összesen 448 EBEJ-t dolgoztak fel problémamentesen. A fentieket összegezve kijelenthető, hogy az EBEJ pilot szakasza sikeresnek mondható, így az eddig papíralapon működő, automatizált kockázatelemzést nélkülöző bejelentések kiválthatók, megfelelve ezzel az EU Számvevőszékének 2009. évben megfogalmazott elvárásainak. Talán sikerült összefoglalni az EBEJ-ekkel kapcsolatos fontosabb tudnivalókat, azonban a részletszabályok és a pontos jogszabályi rendelkezések ismerete, valamint az engedélyező vámszervvel való szoros kapcsolattartás elengedhetetlenül szükségeltetik ahhoz, hogy e változtatással kapcsolatos előnyök maximálisan kiélvezhetők legyenek, illetőleg a naprakész információkért feltétlenül javasolt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal internetes oldalát is rendszeresen látogatni. Kurunczi Zoltán számhoz rendelt intézkedés, azaz annak alkalmazási feltételei tarifaszámonként eltérőek. Az eljárás lényege, hogy ha az importárut meghatározott műveleteknek vetik alá – gyártás, feldolgozás, összeszerelés, beépítés és/vagy értékesítés – az importőr jogosult lesz kedvezményesebb vámtétellel szabad forgalomba helyezni a terméket. Az ilyen felhasználáshoz csökkentett vagy nulla vámtétel tartozik. Az így szabad forgalomba helyezett áru természetesen mindaddig vámfelügyelet alatt áll, amíg az arra meghatározott módon el nem számolnak vele.

Vámbiztosíték Az eljárás sajátosságaiból adódik, hogy elvi szinten két jogcímen merülhet fel vámtartozás. Egyrészt számolnunk kell az új, kedvezményes vámtétellel kiszabásra kerülő vámtartozással, amit normál eljárásban megfizetni, egyA Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

13

Vám

Jelentős kedvezmény

szerűsített eljárásban pedig biztosítani szükséges. Másrészt beszélhetünk a különbözeti vámtartozásról, ami az erga omnes és a kedvezményes vámtétel különbözetével számítható ki, és akkor merül fel, hogyha az adott terméket mégsem a meghatározott céllal használták fel. Azaz, egy egyszerű példával: ha 1000 Ft a vámérték, 10% az erga omnes és 6% a meghatározott célhoz kötődő vámtétel, akkor a 60 Ft-ot biztos, hogy meg kell fizetni/vagy biztosítani; míg a 40 Ft sorsa kérdéses. A Bizottsági Rendelet 293. cikke értelmében a MCFeljárás során az engedélyesek: „…biztosítékot nyújtanak, amennyiben a vámhatóságok ezt szükségesnek tartják.” Ez alapján MCF eljárásban a vámhatóságnak mérlegelési jogköre van, hogy milyen formájú és mértékű biztosíték nyújtását követeli meg az engedélyestől. Lehetősége van akár arra is, hogy a Tanácsi Rendelet 190. cikke alapján kötelezettségvállalási nyilatkozatot kérjen a biztosíték helyett. Visszatérve a példánkhoz, az igazgatóságoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy a 40 Ft-os különbözeti vámtartozás (vagy akár az egész vámtartozás) összegéig beérje az engedélyes nyilatkozatával. Különös színezetet kap ez a kérdés, amennyiben a gazdálkodónak az ügyletben (más jogcímen) nem keletkezik vámtartozása, mert a kedvezményes vámtétel 0%. Mivel a helyi egyszerűsített MCF-engedéllyel rendelkező ügyfelek mindegyike kiemelten megbízható (akár az AEO-, akár az AEO-szempontú felülvizsgálat kapcsán), logikusnak tűnik a következtetés, hogy náluk a különbözeti vámtartozáshoz kötődő kockázatok már folyamatszinten ki vannak zárva. Sajnálatos tapasztalat, hogy az igazgatóságok az engedélyezési eljárás során elvétve élnek mérlegelési jogukkal, és nem adnak felmentést a vámbiztosíték nyújtása alól. Jogosan merül fel a kérdés, hogyha a fenti minősített kör sem élhet a 293. cikkben biztosított kedvezménnyel, vajon kiket tart arra méltónak és kellőképpen megbízhatónak a hatóság?

Nem kötelező, lehetőség Összességében tehát leszögezhetjük, hogy a tevékenység engedélyezése során „a vámbiztosíték megkövetelése nem kötelezettség, csak lehetőség”. Ezt – az ügyféli állásponttal teljesen összhangban álló – megállapítást a NAV Központi Hivatal Vám Főosztálya tette a Magyar Vámügyi Szövetség arra vonatkozó kérésére, hogy a hatóság növelje azon gazdálkodók körét, akik részesülhetnek ebben a kedvezményben. A főosztály a jogszabály adta lehetőség alkalmazását messzemenőkig támogatta, de annak adott ügyben történő mérlegelését egyértelműen az illetékes igazgatóság döntési hatáskörébe utalta, arra „fentről” hatást gyakorolni nem kívánt. Ugyanakkor kilátásba helyezte egy egységes belső szervezeti szabályozás kiadását. A Vám Főosztály fenti álláspontja minden szempontból pozitív, ugyanakkor látni kell, hogy a megoldás kulcsa most is az engedélyező igazgatóság kezében van. A főosztály és a gazdálkodói szféra álláspontja szerint is az engedélyező igazgatóságnak van lehetősége arra, hogy a vámfelügyelet eszközeit és módszereit, illetve a vámtartozás megfizetésének kockázatait vizsgálja. Ő az, aki a legjobban ismeri az engedélyest, annak működését, folyamatait, a 14


lehetséges kockázatokat. Így ő az, aki képes dönteni arról, hogy az esetlegesen keletkező vámtartozásokkal összefüggésben azonosítható-e reális kockázat az adott gazdálkodónál.

Engedélyezés Az MCF-eljárás folytatása mind normál, mind egyszerűsített eljárásban lehetséges, ugyanakkor ez utóbbi sokkal jobban támogatja a gazdálkodó érdekeit. Gyakorlati tapasztalat szerint az engedélyezés egyik érzékeny pontja, hogy a hatóság milyen összefüggésben adja ki az MCF-engedélyt és az esetlegesen már meglévő, vagy újonnan igényelt helyi szabad forgalomba helyezési engedélyt. A számos variáció közül a legszerencsésebb, ha két teljesen különálló engedély kerül kiadásra. Amennyiben a két engedélyt egyben kezelik – akár ugyanazon, akár külön engedélyszám alatt –, az nagyban megnehezíti a napi feladatvégzést, különös tekintettel a vámprogramok alkalmazására, az elektronikus üzenetcserére és a külön nyilvántartás vezetésére vonatkozóan. Még nagyobb keveredést okozhat, ha az egy engedélyen belül szabályozott egyik eljárást helyi egyszerűsített, míg a másikat normál eljárásban kell végezni. Az engedélyezésben tapasztalt hatósági bizonytalanságok többségét feltehetően az AEO-szerű felülvizsgálat okozta. Problémás volt, hogy hogyan adjon ki a hatóság egy felülvizsgálat alapján több különböző engedélyt, különösen ha azok kérelmezése nem egy időben történik. Ennek sokszor az lett a hatása, hogy az egyszerűsített eljárás előnyeit elveszítve, a gazdálkodó kénytelen volt normál eljárásban végezni az MCF-tevékenységét, hiába rendelkezett már más típusú helyi egyszerűsített engedéllyel. Az engedélyezés másik kulcskérdése, hogy a hatóság minden egyes engedélyesnél részletesen vizsgálja, szabályozza és engedélyezze azokat a konkrét műveleteket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kedvezményes tarifális elbánás érvényesíthető legyen. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a hatóság megismerje a gazdálkodó gyártási tevékenységét, akár próbagyártás elrendelésével is. Sajnos ez sok esetben elmaradt, és az igazgatóság nem írt elő életszerű, az adott gazdálkodó tevékenységét is figyelembe vevő elszámolásra vonatkozó rendelkezéseket.

Elszámolás A vámeljárás folyamata kísértetiesen hasonlít a gazdasági vámeljárások során alkalmazott gyakorlathoz. Helyhez kötött, vámfelügyelet alatt, engedély birtokában és a kivételektől eltekintve vámbiztosíték fedezete mellett végezhető. Az is megegyezik, hogy a vámfelügyelet a vámhatóság felé történő elszámolásig áll fenn. Az elszámolás az áru – TARIC-ban meghatározott – igazolt felhasználásával történik, de itt is van lehetősége a gazdálkodónak elszámolni az igazoltan kivitt, megsemmisített vagy a megállapított céltól eltérően történt felhasználással. Utóbbi esetben természetesen meg kell fizetni az esedékes vámtartozást. Mégis, ami az eljárás igazi jellegét adja, az a gazdasági vámeljárásoktól való különbözősége, azaz, hogy az MCF-

Vám – Jövedék eljárásban lévő áruk elszámolása a TARIC árukódhoz rendelt intézkedés teljesítésével történik. Így jelenhetnek meg azok a –jellemzően iparágakhoz kötött – részletes feltételek, amelyeken keresztül a közösségi érdekek sokkal jobban érvényesülni tudnak, és amelyek sokkal nagyobb kihívások elé állíthatják a gazdálkodókat.

Komplex nyilvántartás

Árumozgás és garancia

Vegyünk egy példát a teljesítendő MCF-feltételekre: „összeszerelés, majd értékesítés, új gépjárműbe történő beépítési céllal”. Az iparág ismeretében egyértelmű, hogy ezt a feltételt speciálisan csak az autógyár, illetve az ellátási láncában szorosan részt vevő járműipari beszállító képes teljesíteni. Kiváltképp, hogy a felhasználást végig bizonylattal alátámasztva kell igazolni, amely teljesítéséhez nélkülözhetetlen a gazdálkodó saját rendszerein alapuló, részletes nyilvántartás vagy az ellátási lánc résztvevői közötti szoros, cikkszámmélységű adatkapcsolat. Az elszámolás során a vámeljárásba vételtől a meghatározott célra történő felhasználásig kell kimutatni minden beérkező alapanyag sorsát, úgyis, hogy az áru a feldolgozás során több telephelyen, akár több engedélyesnél is megfordulhat. Az engedélyesre hárul az árumozgásokról és a garanciáról készített komplex nyilvántartás vezetése, illetve az elszámolások és a folyamatok teljes felügyelete, míg a hatóság feladatai a határozatok meghozatalában kimerülnek. Sajnálatos gyakorlat, hogy még így is gyakoriak a kérelemtől – nem szakmai indokok miatt – eltérő, adminisztratív, hibás elszámoló határozatok. Előfordul, hogy az igazgatóság olyan határozatot számol el, amely már kimerült, vagy amelyet nem is kért elszámolni a gazdálkodó.

A dohánygyártmányok forgalmazását és adóztatását érintő változások I. Talán nincs még egy olyan jövedéki termékcsoport, amely forgalmazását és adóztatását érintő szabályozás az elmúlt években annyi változáson ment volna keresztül, mint a dohánygyártmányoké. Pedig ismerjük a párlatfőzést és a kereskedelmi gázolaj felhasználását, valamint a kísérleti motorfejlesztést érintő újszerű normákat, amelyek az elmúlt esztendőben már a mindennapjaink részévé váltak.

Mégis, az elmúlt esztendő eseményei – legyenek azok közvetett, vagy közvetlen adó- és egyéb intézkedések, vagy természetes gazdálkodói reakciók – nagy jelentőséggel bírtak és kihatottak a dohánygyártmányok 2011. évi forgalmára és adóbevételeire, és várhatóan hatást gyakorolnak az idei költségvetésre is. A téma ok okozati összefüg-

Ennél is nagyobb gond, hogy a gazdálkodók többségénél a hatóság egyáltalán nem kívánja megismerni a folyamatokat, valamint az együttműködés során nem egyeztet, nem kommunikál az ügyféllel. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ez a probléma a gazdasági vámeljárások alkalmazásánál is jellemző. Amennyiben kellő felkészüléssel kerül bevezetésre az eljárás, úgy anomáliákat ritkán tapasztalhatunk. Az eljárás engedélyezése során mind a hatóságnak, mind az ügyfélnek fontos a megfelelés feltételeit részletesen tisztázni. Ennek egyik eleme lehet a próbagyártás.

A jövő Szakmai tapasztalat alapján, mindkét fél részéről rossz gyakorlat egy adott vámtarifaszám és a meghatározott cél kijelölésével az engedélyt kiadni, illetve azt elfogadni. Célszerű lenne, ha az MCF-engedélyezés is – az AEO-auditok során tapasztalt – konstruktív együttműködés keretében zajlana. A hatóságnak minden jogi lehetősége megvan arra, hogy még az eljárás megkezdése előtt meggyőződjön a meghatározott felhasználási célról és az oda vezető folyamatról. Ez ugyanis mindkét fél érdeke. A jövőben a meghatározott célú felhasználás szabályai is a Modernizált Vámkódexben kerülnek meghatározásra, amely az MCF-et a mostani gazdasági vámeljárásokkal együtt már a különleges eljárások közé sorolja. A jelenlegi szabályok helyes alkalmazásához és az elkövetkező évek változásaira történő felkészüléshez nélkülözhetetlen a hatósági és a gazdálkodói oldal közötti partnerségi kapcsolat, valamint a tudásalapú információáramlás. Ezek a hatékony és versenyképes vámkörnyezet zálogai. Reinthaller Csaba géseire, valamint terjedelmére tekintettel szükségesnek tartjuk két részben összefoglalni az elmúlt év változásait, azoknak az idei évre gyakorolt hatásait és a jogalkalmazó hatóság és az ügyfelek előtt álló feladatokat.

Új irányelv Az elmúlt év elején, 2011. január 1-jén lépett hatályba a Tanács 2010/12/eu irányelve (2010. február 16.) a dohánygyártmányra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról, valamint a 2008/118/EK irányelv módosításáról. (L50). Az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2010. február 27-én megjelent a dohánygyártmányok adóztatását kedvezőbb irányban befolyásolni hivatott új irányelv, három irányelvet módosított egyszerre. A cigaretták adójának közelítéséről szóló, a Tanács 92/79/EGK számú irányelvének módosítása szerint az adóztatás alapjául szolgáló MPPC helyett a WAP (weighted average price – súlyozott átlagár) kerül bevezetésre 2011. január 1-jével. Ezen túl 2014. január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adó összegének a forgalomba hozott cigaretták súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 60 százalékát el kell érnie (a jelenlegi 57 százalék helyett), ugyanakkor 2014. január 1-jétől a cigarettára kivetett teljes jövedéki adónak – a súlyozott kiskereskedelA Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

15

Jövedék mi eladási ártól függetlenül – 1000 darab cigarettára vetítve legalább 90 eurónak kell lennie. A fenti követelmények teljesítése alól Magyarország – Bulgária, Észtország, Görögország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia mellett – 2017. december 31-ig tartó átmeneti időszakban részesül, ami alatt az előzőekben felsorolt tagállamok tekintetében a nem érintett tagállamok 300 szál mennyiségi korlátozást vezethetnek be.

Adóemelés

Irányelv és módosítások

A cigarettán kívüli dohánygyártmány adójának közelítéséről szóló, a Tanács 92/80/EGK számú irányelvét is módosította az új irányelv, amely szerint a cigarettasodrásra szánt, finomra vágott fogyasztási dohányra kivetett teljes jövedéki adó (specifikus és/vagy ad valorem) mértéke 2011. január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 40 százaléka, vagy kilogrammonként 40 euró. E módosítás egy hosszabb távon, fokozatosan megvalósuló adóemelés (adóközelítés) első lépése, amit még több is követ, így 2013. január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 43 százaléka, vagy kilogrammonként 47 euró, továbbá 2015. január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 46 százaléka, vagy kilogrammonként 54 euró, valamint 2018. január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 48 százaléka, vagy kilogrammonként 60 euró, végezetül pedig 2020. január 1-jétől a forgalomba hozott, finomra vágott fogyasztási dohány súlyozott kiskereskedelmi eladási árának legalább 50 százaléka, vagy kilogrammonként 60 euró.

Szivarok, szivarkák Ugyancsak módosult a szivarok, szivarkák és egyéb fogyasztási dohányok adómértéke is, így a szivar, szivarka esetén 2011. január 1-jétől az összes adót tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár 5 százaléka, de ezer darabonként legalább 12 euró, míg ugyanettől az időponttól az egyéb fogyasztási dohányok adómértéke az adókat tartalmazó kiskereskedelmi eladási ár 20 százaléka, vagy kilogrammonként legalább 22 euró lett. Az irányelv harmadsorban módosította a dohánygyártmányok fogyasztását érintő, a forgalmi adón kívüli egyéb adókról szóló, a Tanács 95/59/EGK számú Irányelvét is, amely szigorította a cigaretták hosszúság szerinti, a fogyasztási dohányok vágatszélesség szerinti adójogi meghatározását is. Ezzel az új irányelv lényegében – jelen ismereteink szerint – lezárta azokat a kiskapukat, amelyek a dohányfogyasztás csökkenése ellen munkálkodhattak volna, melynek jó példájául szolgál a cigaretták hosszúsága szerinti adójogi fogalom szigorítása, mely szerint lényegében a 8 cm-nél hosszabb, de 11 cm-nél rövidebb cigarettát két darab cigarettának és 3 centiméterenként további egy-egy cigarettának kell tekinteni. Ugyancsak ilyen intézkedésnek tudható be a vágott dohányok vágatszélességének módosítása, az eddigi 1 milliméterről 1,5 milliméterre növelése is. 16


A bevételek szerkezeti átalakítása Adam Smith már 1776-ban, a Nemzetek gazdagsága című művében kifejtette gondolatait a dohány adóztathatóságával kapcsolatban, mely szerint a „cukor, rum és a dohány olyan árucikkek, amelyek sehol sem szükségletei az életnek, de amelyek univerzális fogyasztás tárgyává válnak, és ennél fogva rendkívül megfelelő tárgyai az adózásnak”.1 Normális mederben folydogáló világgazdasági folyamatok közepette Adam Smith fenti gondolatai megfelelő keretet teremthetnének a növekedéshez, ugyanakkor az elmúlt évek gazdasági folyamataiban egyszerre vált égetően szükségessé a költségvetés kiadási és bevételi oldalának megreformálása. A kiadási oldalon a szociális – nem produktív – transzferek szükségszerű csökkentésének népszerűtlensége és a produktív, növekedést élénkítő beruházási kiadások növelésének igénye feszül. Utóbbiak megfelelő források nélkül nehezen finanszírozhatóak, így a bevételi oldal szerkezetének átalakítása, hatékonyságának megteremtése is jelentős hangsúlyt kapott. A bevételek tekintetében a beruházási döntéseket nem torzító, fogyasztáshoz kapcsolt adók szerepe lehet hangsúlyos, amely nem a jövedelmet, hanem a – nyilvánvalóan jövedelemfüggő – fogyasztást terheli. E folyamatokról kedvezően szólt már az IMF 2009-es, 09/197. számú országjelentése is. Ugyanakkor a fogyasztást terhelő adók között különbséget kell tenni a termékek forgalmához, értékesítéséhez kapcsolt adó (általános forgalmi adó), valamint bizonyos szempontok szerint remek adótárgynak tekinthető – zömükben luxus – termékekhez kapcsolt adó (jövedéki adó) tekintetében. Általános forgalmi adó valamennyi jószág (kenyértől a szolgáltatásig terjedő) fogyasztását, míg a jövedéki adó az úgynevezett jövedéki termékek, alkoholok és alkoholtartalmú italok, dohánygyártmányok és ásványolajok, így a benzin és dízel üzemanyagok fogyasztását is terheli. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a közvetett adók (jövedéki adó, általános forgalmi adó) magas aránya azt jelenti, hogy a szegényebb rétegek súlyos adóterheket viselnek, mivel jövedelmük nagyobb részét költik fogyasztásra (és ezáltal adóra), míg kisebb hányadát megtakarításra, ezért ezek az adók regresszív hatásúak. Amikor a gazdaságpolitika az elvont jövedelemadó csökkentésével kíván a lakossági megtakarításokra forrást teremteni (mely egyébként akár élénkíthetné a jövedelemadó-fizetési hajlandóságot is), akkor a költségvetés rendkívüli tartalékai számára kizárólag a közvetlen adók teremthetnek alapot. Ugyanakkor – mivel a gazdagabbak pénztárcájuk mérete okán nem fogyasztanak többet a zsömléből, ezért – a fogyasztást terhelő, közvetett adók, regresszivitásukra tekintettel sem növelhetők korlátlanul. Az adóemelést illetően kevésbé rugalmasnak (emelhetőnek) az általános forgalmi adó, míg rugalmasabbnak a jövedéki adó tekinthető, utóbbin belül is a jelentős társadalmi felháborodást nem keltő dohánygyártmány jövedékiadó-emelés jelent1

„Sugar, rum, and tobacco are commodities which are nowhere neccesaries of life, which are become objects of almost universal consumption, and which are therefore extremly proper subjects of taxation.” Adam Smith, The Wealth of Nations (1776)

Jövedék het megoldást, mely támogatottságot élvez nemzeti és nemzetközi léptékekben egyaránt. Ugyanakkor a közvetett adók hozzávetőleg 10 százalékát kitevő jövedéki adó, illetve azon belül is a dohánygyártmány jövedéki adó (mely csupán cca. 3 százalékát teszi ki a közvetett adóknak) a pótlólagos források tekintetében nem mondható erős muníciónak. Ráadásul – annak ellenére, hogy az adóemelések hatására általában bővülő feketepiac nagysága e termékek körében az elmúlt években 27 százalékról 4 százalékra csökkent – a termelői oldalt is elérte a válság, a dohánypiac szerkezete átalakult, így egy drasztikusabb adóemelés beláthatatlan következményekkel járhat, akár feketepiaci növekedésén, akár az adóbevételek csökkenésén keresztül.

Egészség- és gazdaságpolitika A dohányzás nem csupán egészségpolitikai, hanem komoly jelentőségű gazdaságpolitikai kérdés is. A dilemma – közpolitikai megközelítésben – a dohányzásról való leszokás hosszabb távon jelentkező társadalmi haszna és a dohányzásból eredő rövid távon keletkező bevételek (előnyök) között feszül. A dilemma a jogalkotás során mindvégig láthatatlanul meghúzódik a háttérben, függetlenül attól, hogy a jogalkotásra felruházott testületet gazdaságpolitikai, vagy éppen egészségpolitikai célok vezérlik. A 2011. évet is áthatotta az egészségpolitika és gazdaságpolitika céljai közötti dilemma, amikor a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló T/2489. számú törvényjavaslat napvilágot látott, és viharos gyorsasággal bekerült a köztudatba. A törvényjavaslat drasztikus korlátozást fogalmazott meg azzal, hogy teljes dohányzási tilalmat vezetett be a vendéglátásban, és minden közforgalmú intézményben, a szigorú előírásokat megsértők számára pedig súlyos büntetést helyezett kilátásba. A törvényjavaslat rövid, mindösszesen három hónapos felkészülési határidőt biztosított volna a szigorú előírásoknak való megfelelésre. A törvényjavaslat a költségvetés számára is egyértelműen hátrányos helyzetet teremtett azzal, hogy nem számolt a keresletkorlátozó intézkedés egyértelmű és belátható – a költségvetési évben már nem korrigálható – gazdaságpolitikai kihatásaival, így a dohányeladásból eredő közvetlen adóbevétel csökkenéssel, vagy éppen a forgalmazóhelyeken és vendéglátásban jelentkező, más termékcsoportokra is közvetett hatást gyakorló bevételek elmaradásával. Salamoni döntés született akkor, amikor a T/2489. számú törvényjavaslat hosszabb felkészülési határidőt biztosított a közforgalmú intézmények számára azzal, hogy a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLI. törvényt ugyan a Magyar Közlöny 48. számában, 2011. május 6-án kihirdette, de csak 2012. január 1-jével léptette hatályba. A költségvetési évet követő hatálybalépés a költségvetést levegővételhez juttatta a költségvetési évben negatív irányba már nem korrigálható bevételek teljesítését illetően.

Három lépés 2011 júniusában, egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról címmel előterjesztésre került a T/3414. számú törvényjavaslat, amely – egyebek mellett – három lépésben megemelte volna a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adóját. Az adómérték-változtatásra a hatályos szabályok szerinti 45 napot követően, 2011. augusztus 1-jével került volna sor először, majd pedig előre kihirdetve 2012. január 1-jével, illetve fél évvel később 2012. július 1-jével. A javaslat indokolása szerint a cigaretták adómértéke alkalmanként 2,4 százalékkal emelkedett volna, míg a fogyasztási dohányok adómértéke első alkalommal 6 százalékkal, majd 2012. január 1-jén 9 százalékkal, végül pedig 2012. július 1-jén 11százalékkal növekedett volna. A szembetűnő arányeltolódás indoka az volt, hogy a két termékkör adóemelésében mutatkozó eltérés a fogyasztási dohánynak a cigarettával szembeni, a fogyasztás összetételére negatív hatással bíró árelőnyének csökkenéséhez vezethet. Ugyanakkor a cigaretta, illetve a fogyasztási dohányok WAP-szintjét tekintve elmondható, hogy a tervezett – differenciált – adómérték-növelések csupán arra lettek volna elegendőek, hogy az árolló ne nyíljon tovább e két termékkategóriában. A jogalkotó szándékát e tekintetben az adójegy-felhasználó adóalany adófizetési hajlandósága befolyásolta azzal, hogy a kiskereskedelmi eladási árat végső soron a termék előállítója, importálója határozza meg. A törvényjavaslat szerinti adómérték-emelés végül nem öltött testet a Magyar Közlöny 81. számában, 2011. július 14-én kihirdetett, egyes gazdasági tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVI. törvényben. Ugyanakkor a dohánygyártmányok készletezési szabályait a jogszabály előkészítője felülvizsgálta, és az adójegyek vis maior helyzetben történő megrendelése és kiadása kapcsán a jövedéki adótörvény 98/A. § új (6a) bekezdésének beiktatásával 2011. augusztus 28-tól lehetőséget biztosított arra, hogy vis maior helyzetben a vámhatóság kérelemre engedélyezheti a referencia-időszakban a jövedéki adótörvény 98/A. § (2) bekezdésében meghatározottnál több adójegy megrendelését és kiadását. A kérelem kizárólag a vis maior által érintett mennyiségű, fajtájú és kiskereskedelmi eladási árú adójegyekre teljesíthető. A határozottan diszpozitív rendelkezés akkor juthat érvényre, ha a gazdálkodónak nem adóelőny megszerzése a célja, hanem csupán a normál üzletmenetét szeretné folytatni, ekkor mérlegelési jogkört enged a vámhatóságnak az általános szabályoktól való eltérésre.

Drasztikus korlátozások

A stabilitásért 2011 szeptemberében az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról címmel előterjesztésre került a T/4049. számú törvényjavaslat, amely – egyebek mellett – ismét három lépésben kívánta megemelni a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adóját. Az adómérték-emelésekre 2011. november 1-jével, 2012. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

17

Jövedék május 1-jével, majd végül 2012. november 1-jével került volna sor az előterjesztés szerint, a korábban már indokolt – és magyarázott – differenciált mérték szerint. A javaslat szerinti, 2011. november 1-jei adómértékemelés bekövetkezett a Magyar Közlöny 111. számában 2011. szeptember 29-én kihirdetett az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény hatálybalépésével. E közlönyben kihirdetésre került az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény módosításáról szóló 2011. évi CXXIV. törvény is, mely az adómérték változások tekintetében érvényben lévő 45 napos szabályt harmadával csökkentette, ami kihívások elé állította egyúttal az adójegy megrendelések elektronikus folyamatainak módosításával foglalkozókat, illetve az ügyfeleket is.

sok esetben saját tulajdonú, vagy üzletcsoporthoz tartozó nagykereskedelmi raktárakban tárolt dohánygyártmányok visszavásárlása, visszaszállítása válik szükségessé, ami adó-visszaigénylési dömpinget generál. Emellett az árak csökkentése az árháború időszakában nagy sebességgel és mértékben megy végbe, ami az egységnyi (csomagonkénti) adóbevételt is drasztikusan csökkenti. Mivel a cigarettákra rakódó áralapú adókomponensek (ad valorem jövedéki adó, illetve az áfa) az akkori kiskereskedelmi eladási ár 48,4 százalékát (ma már 50,4 százalékát), a cigarettasodrásra alkalmas fogyasztási dohányok esetében az akkori kiskereskedelmi eladási ár 72 százalékát (ma már 74 százalékát) teszik ki, így az árverseny veszteségét a fenti arányban a költségvetés átvállalja.

Árháború A világgazdaság

Hosszú távú piaci előnyök

A világgazdaságban zajló folyamatok az e folyamatokra érzékeny magyar gazdaságpolitikát kényszerű döntés elé állították, ami a Magyar Közlöny 162. számában 2011. december 29-én kihirdetett, megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvényben öltött testet. E törvény több tucat törvényt módosított, egyebek mellett a jövedékiadó-törvényt is, ismét több fázisban adómérték változtatást elrendelve. Ennek megfelelően 2012. február 1-jével, valamint 2012. július 1-jével kerül sor a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adójának megemelésére. Ezzel egyidejűleg az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény 2012. május 1-jével, majd 2012. november 1-jével tervezett differenciált mérték szerinti adóemelésére irányuló normák hatályon kívül helyezésre kerültek. Összességében az előző évben mindösszesen kétszer – 2011. január 1-jén, illetve 2011. november 1-jén – módosult a cigaretták, finomra vágott fogyasztási dohányok, illetve egyéb fogyasztási dohányok jövedéki adója. Ugyanakkor a gazdaságpolitika számos alkalommal kívánta előre tervezhető módon, az adóérdekekre figyelemmel differenciáltan módosítani a dohánygyártmányok adómértékét. E módosítások mellett számos, a dohánygyártmányok adóztatását közvetve befolyásoló normamódosulás is bekövetkezett, amelyek hatásukat tekintve fordulatot okoztak a dohányszabályozásban.

2011, a fordulat éve A 2011. évnek a megújuló adóigazgatás úgy vágott neki, hogy a dohánygyártmányok piacán a megelőző év végétől kialakuló árháború elérte a csúcspontját, annak végét csak az árháborúra áldozható tőke kimerülése jelenthette. Az árháború mellett a jövedéki szakterület küzdött az adójegy-készletezés jelenségével is, mely az árháborúval kombinálva sajátos, nem kívánt helyzetet teremtett azzal, hogy – az adójegyrendszer ellenére – a dohánygyártmányok jövedéki adója a legtervezhetetlenebb bevétellé vált. Az árháború tulajdonsága, hogy az árak folyamatos csökkentése érdekében a szabad forgalomba bocsátott, 18


Az árháború sikeres megvívására kizárólag azok a vállalkozások képesek, amelyek a hosszú távú piaci előnyök megszerzéséhez rövid távon megfelelő tőketartalékkal bírnak, így egyértelmű, hogy az árháborúnak is piactorzító hatása van. Az árháború nagyságrendjét érzékeltetheti, hogy egyes cigaretták esetében 60-120 forintos kiskereskedelmi árcsökkenés következett be, egyes felső-közép kategóriás cigaretták alsó-közép kategóriába estek. Egyes számítások szerint az árháború a költségvetésen hozzávetőleg másfél milliárd forintos rést ütött. Persze a csökkenő árak kihatottak a fogyasztási dohányok áraira is, és a hazai piacon bekövetkező gyors árcsökkenés, illetve az árháború végét követő lassú emelkedés a feketepiaci árszínvonallal való versenyképességet növelte. A pillanatnyi árháború mellett hosszabb ideje jelen lévő készletezés jelensége is kifejtette hatását. A készletezések fajtáik szerint megkülönböztethetők, fogalmilag elhatárolhatók a következők szerint.

Készletezés Természetes készletezés, az ágazatra jellemző, szokásosnak tekinthető piaci mechanizmusok biztosításának céljából. A természetes készletezés lehet egyfelől a gyártási ciklusokhoz való alkalmazkodás, az alacsony forgási sebességű termékek volumenigényéhez képest nagyobb mennyiségben történő, gazdaságos előállítása érdekében, illetve másfelől a fogyasztói kereslethez való alkalmazkodás, a fogyasztói kereslet ciklikusságának kiküszöbölése érdekében. Az adókészletezés, az adóemelések kihasználásán alapul, a piaci előnyök elérése érdekében. Az adókészletezéssel egyfelől nagyobb piaci részesedés érhető el az alacsony árkategóriában, hiszen minél nagyobb, alacsonyabb adómértékkel terhelt készlet halmozódik fel, annál tovább értékesíthetőek a termékek alacsonyabb kiskereskedelmi eladási áron. A többi piaci szereplővel szemben így kiharcolt árelőny birtokában egy alapvetően árérzékeny piacon nagy részesedés érhető el. Másfelől magasabb profitráta érhető el az előző pont szerint, illetve azzal, hogy az adójegyfelhasználó a már bejelentett adómérték-emelést beépíti az adóváltozással még nem érintett termékei árába. Végezetül elhatárolható a kiskereskedelmi készletezés, amely során a kiskereskedők halmoznak fel készleteket az

Jövedék alacsonyabb adómértékű termékekből a fogyasztói igények alacsonyabb áron, minél hosszabb ideig történő kielégítése érdekében.

„Készletsöprés” A készletezés jelenségének több probléma is tulajdonítható. Egyfelől a költségvetési bevételek tervezhetetlensége, mivel a természetesnek mondható szezonális mennyiségingadozások mellett, az adómérték-változásokhoz kapcsolódó ingadozások tapasztalhatók. Másfelől az adóbevételek csökkenése, mivel a dohánygyártmány az adómérték-változás hatálybalépése előtt – kihasználva a jövedéki szabályozás szerinti adófizetési kötelezettség keletkezéséhez fűződő szabályokat – kerül szabad forgalomba (ami lényegében nem azonos a kereskedelmi forgalommal), de a fogyasztóhoz később, már az új, magasabb adómérték hatálybalépését követően kerül. Harmadrészről pedig a versenytorzító hatás, mivel a piaci szereplők a készletezéssel a tőkeerejüktől függően élnek, így a kevésbé „tehetős” vállalkozások terhére a tőkeerősebb szereplők e lehetőségből piaci előnyt kovácsolhatnak. Az árháború pillanatnyi jelenségét a 2011. évi változások közvetlenül nem érintették, az a természetes versenypiaci környezetben magától véget ért, hátrahagyva a jelentős árcsökkenésből lassan ocsúdó piacot, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Ugyanakkor a jogalkotó az év végén a készletezés jelenségének megszüntetése érdekében megteremetett egy új jogintézményt, amelyet szakmai körökben „készletsöprés” néven illetnek. Az államháztartás stabilitását elősegítő egyes adótörvények módosításáról szóló 2011. évi CXXV. törvény alapjaiban változtatta meg az adójegy-készletezési szabályokat. Az új szabályok szerint a dohánygyártmány az adómérték-változásának hatálybalépését követően csak az új adómértéknek megfelelő adójeggyel bocsátható szabad forgalomba, illetve importálható a szabad forgalom számára és hozható be más tagállamból. Adómérték-változás hatálybalépését követő • 30. napon túl a jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló, • 60. napon túl a nem jövedéki engedélyes kereskedő kizárólag a hatályos adómértéknek megfelelő adójegygyel – azaz 111101 adómérték kóddal (év-hónap-nap kétkét karakter) – ellátott dohánygyártmányt értékesíthet, birtokolhat.

Szabad forgalomba bocsátás Az előzőek alapján a régi adómértékkel szabad forgalomba bocsátott dohánygyártmányok 2011. november 1-jét követően korlátozottan értékesíthetőek, birtokolhatóak: a jövedéki engedélyes kereskedő, az importáló 2011. december 1-jéig, míg a nem jövedéki engedélyes kereskedő 2011. december 31-ig birtokolhatja, értékesítheti a 2011. november 1. előtti adómértéket tartalmazó adójeggyel ellátott dohánygyártmányt. A fenti határidőket követően nem értékesíthetik, birtokolhatják az importálók, jövedéki engedélyes kereskedők, és a működési engedéllyel rendelkező nem jövedéki enge-

délyes kereskedők a korábbi adómértékű adójeggyel ellátott dohánygyártmányt. Az előzőekben ismertetett határidőn belül a korábbi adómértékű adójegyű dohánygyártmányok – a jövedéki és egyéb előírásoknak megfelelően – értékesíthetők, birtokolhatók, illetve a határidő lejártát megelőzően az adóraktár és a bejegyzett kereskedő jogosult az eladásra nem kerülő készleteket a szabad forgalomból visszaszállítani, a kereskedőtől visszavásárolni. A jövedékiadó-törvény 98/A. § (1) vagy (2) bekezdésében foglalt előírások megsértésével szabad forgalomba bocsátott, importált, más tagállamból behozott, értékesített, birtokolt dohánygyártmányt el kell kobozni, ha a kötelezettség megsértése miatt mulasztási bírság kerül kiszabásra. A módosítás értelmében a dohánytermékek készletezésének megakadályozására vonatkozó rendelkezés megsértése a termék elkobzását, valamint mulasztási bírság kiszabását vonja maga után.

Értékesítési korlátozás Tekintettel arra, hogy a 2011. november 1-jét megelőzően hatályos adómértéknek megfelelő adójeggyel ellátott dohánygyártmány-készletek kifuttatását az adómértékváltozás hatálybalépését követő 30. (2011. december 1.), illetve 60. (2011. december 31.) napon túl fennálló birtoklási tilalom jelentősen megnehezítette volna, ezért a birtoklási tilalmat feloldó, kizárólag az értékesítési korlátozást fenntartó módosítás lépett 2011. december 1-jével hatályba a Magyar Közlöny 140. számában 2011. november 29-én kihirdetett, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény szerint. Tehát az adómérték változását megelőzően hatályos adómértéknek megfelelő adójeggyel ellátott dohánygyártmányok tekintetében a birtoklási korlátozás megszűnt, a szabályozás kizárólag ezen termékek értékesítésének szab gátat. A módosulások szerint a halasztott fizetési kötelezettséget a tárgyhóban átvett adójegyek vonatkozásában havonta legfeljebb kétmilliárd forint összeghatárig a tárgyhónapot követő második hónap huszonötödik napjáig, az előzőek szerint leírt összeghatárt meghaladó összegre a tárgyhónapot követő hónap tizenötödik napjáig kell teljesíteni. A fentiek alkalmazása során az adóalany által a tárgyhóban különböző időpontokban átvett adójegyei után fizetendő adóösszeget együttesen kell figyelembe venni úgy, hogy ha az adóalany összesített halasztott fizetési kötelezettsége a tárgyhóban meghaladja a kétmilliárd forintot, akkor a kétmilliárd forintot meghaladó összegre az adóalany halasztott fizetési kötelezettsége már a 2. pontban foglaltak szerint alakul.

Segítik az államháztartás stabilitását

2012, a változás éve A Magyar Közlöny 140. számában 2011. november 29-én kihirdetett, egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény a dohánygyártmányokat illetően 2012. január 1-jével is módosította a jövedékiadó-törvényt. Egyfelől a jövedékiadó-törvény 97. § (3) bekezdésében a vonatkozó uniós irányelv kategóriáival való összhang megA Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

19

Jövedék

A visszaigénylésről

Növekvő forgalom

20

teremtése érdekében módosult a cigaretta méretével összefüggésben a jövedéki adó megállapításának szabálya úgy, hogy a cigaretta darabszámát kétszerezni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 8 centimétert, de nem hosszabb, mint 11 centiméter, háromszorozni kell, ha annak hossza – füstszűrő és szopóka nélkül – meghaladja a 11 centimétert, de nem hosszabb, mint 14 centiméter, és így tovább. Az adójegy-felhasználók adófizetési kötelezettségének megállapításához kialakított előbbi kategóriák felső határértékének megfelelő hosszúságú cigaretták az eddigiektől eltérően az alsóbb kategóriába fognak tartozni, azaz a „rövidebb, mint” kifejezést felváltotta a „nem hosszabb” kifejezés. A másik jelentős változás, hogy a többszörözés már nem csak a tételes adókomponensre, hanem a teljes jövedékiadó-összegre vonatkozik. A jövedékiadó-törvény 99. § (3) e) pontjának, azaz az adójegy tartalmi elemeinek a változása szintén az általános forgalmi adó változásához kapcsolódó kötelezettség figyelembevételének egyértelműsítését célozza. Az adójegynek tartalmaznia kell annak jelölését, hogy az adójegy által képviselt fizetési kötelezettség mely időpontban hatályba lépett (lépő) adó- és általánosforgalmiadó-mértékek alapján került meghatározásra, vagyis az adójegyen fel kell tüntetni mind a jövedéki adó, mind pedig az általános forgalmi adó tekintetében hatályos adómértékének megfelelő adómértékkódot. Ezért az általános forgalmi adó mértékének változása is az adómértékkód változásával, tehát adójegyváltással jár, függetlenül attól, hogy a jövedéki adó mértéke változott vagy sem. Mindezek alapján 2012. január 1-je után a dohánygyártmányok kizárólag az új adómértéknek megfelelő adómértékkóddal („120101”) ellátott adójeggyel bocsáthatók szabad forgalomba.

(visszáru) dohánygyártmány jövedéki adóját és általános forgalmi adóját visszaigényelheti (levonhatja) az adófizetési kötelezettséget teljesítő adójegy-felhasználó, azaz a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló a következő esetekben: • ha a dohánygyártmányt a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese az adóraktárában újra feldolgozza vagy megsemmisíti; • ha a dohánygyártmányt a bejegyzett kereskedő és az importáló megsemmisítteti; • ha fogyasztási dohány, szivar, szivarka, azaz a cigarettán kívüli dohánygyártmányok esetében a dohánygyártmány-adóraktár engedélyese, a bejegyzett kereskedő és az importáló az adójegyet eltávolítja, valamint a bejegyzett kereskedő és az importáló egyúttal új adójegyet helyez fel. Utóbbi esetben a dohánygyártmány-adóraktár engedélyesének, a bejegyzett kereskedőnek és az importálónak az eltávolított és megsemmisített adójegyek után darabonként 6 Ft átalány-költségtérítésfizetési kötelezettsége keletkezik. A fizetési kötelezettség teljesítésére szolgáló bankszámlaszámról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Vám- és Pénzügyőri Igazgatósága tájékoztatja az adójegy-felhasználókat. A jövedéki adó és az általános forgalmi adó visszaigénylésének joga az adójegy-eltávolítás esetén az adójegy-eltávolításról és megsemmisítésről, továbbá a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében az új adójegy felhelyezéséről felvett jegyzőkönyv birtokában érvényesíthető, és az adójegy eltávolításának, a bejegyzett kereskedő és az importáló esetében pedig az új adójegy felhelyezésének napjától esedékes.

Visszáru

Kötelező sorszám

Tekintettel azonban arra, hogy a jövedékiadó-törvény 98/A. § (2) bekezdésében meghatározott adómérték-változás alatt a jövedéki adó mértékének változását kell érteni, az abban foglaltak kizárólag a jövedékiadó-mérték változása esetén jelentenek értékesítési korlátozást, az általánosforgalmiadó-mérték változása esetén értékesítési korlátozás nem áll fenn. Tehát a 2012. január 1-jét megelőzően szabad forgalomba bocsátott dohánygyártmányok 2012. január 31-ét, illetve 2012. március 1-jét követően is értékesíthetők, függetlenül attól, hogy adómértékkódjuk nem „120101”. Harmadsorban változtak a szabad forgalomból visszaszállított (visszáru) dohánygyártmány adó-visszaigénylésének a jövedékiadó-törvény 99. § (7)–(9) bekezdésében meghatározott szabályai. A szabad forgalomból visszaszállított

Összefüggésben a jövedékiadó-törvény adójegyeket érintő változásával, a Magyar Közlöny 163. számában megjelent a Nemzetgazdasági Miniszter 54/2011. (XII. 29.) NGM rendelete az egyes adózási tárgyú pénzügyminiszteri rendeletek módosításáról, ami módosítja az adójegy igénylésére, visszavételére, alkalmazására vonatkozó részletes szabályokról szóló 14/1998. (IV. 30.) PM rendeletet is. A rendelet értelmében 2012. május 1-jétől az adójegy kötelező tartalmi eleme a sorszám – konkrétan meg nem határozott – vonalkód formájában is, az adójegyek méretének változatlansága mellett. Az új szabályok az adójegyek és az adóügyi jelzések rendszerének felülvizsgálatát, módosítását igénylik, amely a következő részben kerül ismertetésre. Sz. J.

Több új autót adtak el

Búcsú a Volga Szállótól

Az autóértékesítési adatok a szakembereket is meglepték. 2012 januárjában 41 százalékkal több új személygépkocsit értékesítettek, mint egy évvel korábban. Az elemzések azt mutatják, hogy sokan már a múlt év decemberében befizették új autójukat, de csak most januárban vették át, mert várták az új adószabályokat, így a regisztrációs adó csökkentését is.

A Váci út és a Dózsa György út sarkán építették fel a Volga Szállót, amelynek nevét később Ibisre változtatták. A Futureal ingatlanfejlesztő csoport megvásárolta a paneles szerkezetből épített hotelt, és októberben bezárták. Helyére egy 23 ezer négyzetméteres irodaházat építenek, és az átadást 2014-re tervezik. Az irodaház környezetbarát lesz, zöld minősítésű.


www.termekdijinfo.hu

Környezetvédelmi termékdíj – 2012. évi bejelentkezés A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) hatálya alá tartozó kötelezett gazdálkodó alapvető feladata a termékdíjas rendszerbe való, meghatározott határidőn belül és formában történő bejelentkezés.

A bejelentkezés nem jelent mást, mint a jogszabály által előírt adattartalommal az érintett gazdálkodó kötelezett voltának kinyilatkoztatását. E meghatározás számos olyan elemet tartalmaz, melyek ismerete elengedhetetlen a bejelentkezés rendszerének megismeréséhez.

Ki tartozik a Ktdt. hatálya alá mint kötelezett?

Számlán vagy szerződésben

A Ktdt. 3. § (2) bekezdése értelmében termékdíj-kötelezettsége keletkezik a termékdíjköteles termék • első belföldi forgalomba hozójának vagy első saját célú felhasználójának, ideértve a belföldi előállítású reklámhordozó papír esetén a nyomdai szolgáltatás teljesítését (nyomtatás és átadás) is, • belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében az első belföldi forgalomba hozó első vevőjének, vagy a saját célú felhasználójának, • bérgyártás esetén a bérgyártatónak. Kötelezettnek tekintendő továbbá a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenység okán keletkező termékdíjkötelezettséget számlán vagy szerződésben átvállaló, valamint a megfizetett termékdíjat visszaigénylő is. Megállapítható tehát, hogy a 2012. évi termékdíjas szabályozás értelmében – fentebb – nevesített tevékenységet folytató személyek tekinthetők kötelezettnek, amennyiben e tevékenységüket termékdíjköteles termékkel végzik.

Mely termékek minősülnek termékdíjköteles terméknek? A Ktdt. 1. § (3) bekezdésének értelmében termékdíjköteles termékeknek az alábbiakban felsoroltak minősülnek: • az akkumulátor; • a csomagolóeszköz, az egyéb csomagolószer; • az egyéb kőolajtermék; • az elektromos, elektronikai berendezés; • a gumiabroncs; • a reklámhordozó papír.

Milyen kötelezettségek terhelik a szabályozás hatálya alá tartozót? Ktdt. 2. § 29. pontja értelmében termékdíj-kötelezettség a termékdíjköteles termékkel, illetve a termékdíjjal összefüggő

• bejelentkezési, • bejelentési, változásbejelentési, • termékdíj-megállapítási, termékdíjelőleg-megállapítási, • termékdíj-bevallási, termékdíjelőleg-bevallási, • termékdíj-fizetési, termékdíjelőleg-fizetési, • bizonylatkiállítási, -megőrzési, számlamegőrzési, számlán történő feltüntetési, • nyilvántartás-vezetési, • adatszolgáltatási, ideértve a nem csomagolószerként forgalomba hozott, az e törvényhez tartozó végrehajtási rendeletben meghatározott csomagolószer katalógusban szereplő árukra vonatkozóan is, • nyilatkozattételi kötelezettség. Mint a felsorolásból is látható, a termékdíj-kötelezettség fogalma egy sor különböző, egymással mégis összefüggő kötelezettséget foglal magába, melyek között megtalálható a bejelentési és az azzal szorosan összefüggő változásbejelentési kötelezettség is. Jelen cikk ezen kötelezettségek teljesítéséhez kíván segítséget nyújtani.

Mely időpontban keletkezik a termékdíjkötelezettség? A termékdíj-kötelezettség alapvetően a különböző kötelezetti formáknak és jogcímeknek megfelelően különböző időpontban keletkezik. A termékdíj-kötelezettség keletkezésének fő megvalósulási formája a termékdíjköteles termék első belföldi forgalomba hozatala vagy első saját célú felhasználása. Ennek lapján a Ktdt. 5. § (1) bekezdése értelmében a termékdíj-kötelezettség az első belföldi forgalomba hozatal címén a számlán feltüntetett teljesítés napján, míg az 5. § (3) bekezdése alapján saját célú felhasználás címén – különös figyelemmel a törvényben foglalt eltérésekre – fő szabályként a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik. Abban az esetben, ha az első belföldi forgalomba hozatal számlakibocsátás hiányában valósul meg, úgy az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján – vagy mindezek hiányában az ügylet teljesítése napján – keletkezik a termékdíj-kötelezettség. A Ktdt. 5. § (2) bekezdése a belföldi előállítású egyéb kőolajtermék esetében a fő szabálytól eltérő rendelkezést tartalmaz, mely alapján a termékdíj-kötelezettség a terméket elsőként belföldön forgalomba hozó gazdálkodó első vevője által – a továbbértékesítés során – kiállított számlán feltüntetett teljesítés napján (számlakibocsátás hiányában az ügylet teljesítését tanúsító egyéb okiraton feltüntetett teljesítés napján) vagy a saját célú felhasználás költségként történő elszámolásának napján keletkezik.

Termékdíj-kötelezettség keletkezésének különös szabályai A termékdíj-kötelezettség keletkezésének időpontjára jellemző, hogy azt a kötelezett kifejezett nyilatkozatának (döntésének) megfelelően az általános szabályoktól eltérő módon is figyelembe lehet venni. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

21

www.termekdijinfo.hu Saját célú felhasználás A Ktdt. meghatározott esetekben a saját célú felhasználás jogcímén keletkező díjfizetési kötelezettség vonatkozásában meghatározott esetekben az általános szabálytól eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Így saját célú felhasználás címén a termékdíj-fizetési kötelezettség – fő szabályként annak költségként történő elszámolása napjával ellentétben – • a kötelezett jogutód nélküli megszűnése esetében legkésőbb a végelszámolás utolsó napján; • termékdíjköteles termék mennyiségében bekövetkezett, a törvény végrehajtási rendeletében meghatározott elszámolható hiányt meghaladó hiány és a termékdíjköteles termék megsemmisülése esetén a leltárhiány, vagy a termékdíjköteles termék megsemmisülése tényéről felvett okirat alapján, annak könyvelése napján keletkezik.

Készletre vétel

Készletre vétel A készletre vétellel történő termékdíj-fizetési kötelezettség is egy, a kötelezett által választható jogcím, melynek célja a kötelezett adminisztrációs terheinek csökkentése, a termékdíjas szabályozás támasztotta feltételeknek való egyszerűbb módon történő megfelelés lehetőségének elősegítése és megteremtése. A Ktdt. 6. § (1) bekezdése adja meg a felhatalmazást a kötelezett számára arra, hogy tárgyévtől fennálló termékdíj-kötelezettségét a termékdíjköteles termék készletre történő felvételének napján (készletre vétel) keletkeztesse. Figyelem! A kötelezett a termékdíj-kötelezettsége keletkezésének időpontját a tárgyéven belül nem változtathatja meg!

Milyen szabályok vonatkoznak a bejelentés megtételére? A Ktdt.-ben megfogalmazott szabály szerint a kötelezettet, a képviselőt és a pénzügyi képviselőt az állami adó- és vámhatóság az általa adott azonosító (VPID) szám alapján veszi nyilvántartásba és tartja nyilván. Tehát, a korábbi évek gyakorlatával szakítva, 2012. évtől megszűnt a GLN-szám termékdíjas rendszerben való alkalmazásának kötelezősége! Ennek megfelelően a korábban tett bevallások önellenőrzése, elmulasztott bevallási és bejelentési kötelezettség pótlása esetén sem kötelező a GLN-szám alkalmazása. Általános szabályok szerint a kötelezett a termékdíjköteles termékkel végzett tevékenységéről a vámhatóságnak annak megkezdésétől számított 15 napon belül köteles bejelentést tenni, továbbá nyilatkozni arról, ha a ter1. ábra

22


mékdíj-kötelezettségét egyéni hulladékkezelést teljesítőként vagy termékdíjátalány-fizetésre jogosultként kívánja teljesíteni. Az egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezettekre vonatkozóan azonban újabb eltérő rendelkezést tartalmaznak az átmeneti rendelkezések, melyek értelmében az egyéni hulladékkezelés teljesítését választó kötelezett ez irányú döntését 2012. január 15-ig jelentheti be. E határidő elmulasztása a jogintézmény jogszerű alkalmazhatósága tekintetében jogvesztő erejű. Figyelem! Az egyéni hulladékkezelést teljesítőnek a nyilatkozatát termék- és anyagáramonként – évente – kell megtennie. A kötelezettnek, a bejelentésének megtétele óta bekövetkezett bármely termékdíj-kötelezettségre kiható változást annak bekövetkeztétől számított 15 napon belül be kell jelentenie (változásbejelentés). Ilyen lehet például anyagáramban/termékpályában való érintettség változása. (Nem kell külön bejelenteni azon adatokat, amelyeknek változásáról a cégbíróság, illetve az egyéni vállalkozók nyilvántartását vezető szerv külön jogszabály alapján az állami adóhatóságot értesíti.)

A bejelentés teljesítésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések Fentiektől eltérő szabályozást tartalmaznak a Ktdt., valamint annak végrehajtására kiadott 343/2011. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) átmeneti rendelkezései. Az átmeneti rendelkezések célja az új szabályozásra történő zökkenőmentes áttérés biztosítása. Az általános szabályoktól eltérően mind a 2012. évben kötelezetté váló új, mind pedig a korábbi hatályos szabályozás alapján kötelezettnek minősülő gazdálkodó termékdíjas rendszerbe való bejelentkezésének határideje egységesen 2012. április 20. (Értelemszerűen az általános szabályok szerint – 15 napon belül – kell bejelentését megtennie annak a gazdálkodónak, akiknek 2012. április 20. napját követően keletkezik a termékdíj-kötelezettsége.)

Bejelentés megtétele a gyakorlatban A 2012. évben kötelezetté váló gazdálkodó a fennálló bejelentési kötelezettségének teljesítésére a KT12BEJKE nyomtatványcsomagot alkalmazhatja. Általános szabályok szerint történő bejelentés A nyomtatványcsomag Főlapjának, a kötelezett azonosítására alkalmazandó „B” rovat megfelelő kitöltését követően a „Bejelentés” mező jelöléssel történő ellátását követően kitölthetővé válik a bejelentést részletező BNY lap (1. ábra).

www.termekdijinfo.hu 2. ábra

3. ábra

A főlap

BNY lap „Kötelezetti státusz” rovatában az „Általános szabályok szerinti kötelezett” elnevezésű rovat jelöléssel való ellátása után a „Termékek köre” rovatban szükséges megjelölni a tevékenység során kötelezettséggel érintett termékpályákat (2. ábra). Átalány díjfizetés bejelentése A Ktdt. 15. §-ában megfogalmazottak szerint termékdíjátalány fizetésére jogosult a Ktdt. 2. § 6. pontjában meghatározott csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célú felhasználó kötelezett, továbbá a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett. • csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó kötelezett bejelentése (termékdíjátalánya: 12 000 Ft/év) Ahogy azt az általános szabályok szerinti kötelezett bejelentésénél láttuk, a KT12BEJKE nyomtatvány Főlapjának kötelezettre vonatkozó adatok értelemszerű kitöltését követően a „C” rovat „Bejelentés” mezőjének megjelölésével a nyomtatványcsomag bejelentéssel összefüggő lapjai aktívvá, kitölthetővé válnak.

A Főlap megfelelő rovatainak kitöltését követően a bejelentés megfelelő kitöltése érdekében a KT12BEJKE_ BNY Bejelentés a termékdíj-fizetési kötelezettségről elnevezésű lapot az alábbi jelölésekkel szükséges ellátni. A kötelezetti státusz rovatban a csekély mennyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célú felhasználóra vonatkozó jelölés mellett a csomagolószer termékkör megjelölése szükséges (3. ábra). Ktdt. 2. § (6) pontjában meghatározott mennyiségi határok túllépése esetén alkalmazandó eljárás A Ktdt. 15. § (7) bekezdése alapján, ha a csekély menynyiségű csomagolást forgalomba hozó vagy saját célra felhasználó kötelezett a 2. § 6. pontjában meghatározott mennyiségi határt, vagy határokat túllépte, termékdíjátalány-fizetésre már nem jogosult! A túllépés időpontját követően termékdíj-kötelezettségének az általános szabályok szerint tesz eleget. E kötelezettségének a KT12BEJKE nyomtatványcsomag Főlapjának – a kötelezettre vonatkozó alapadatok szerepeltetésén túl – „C” rovatában található „Nyilatkozom, hogy a Kdtd. 2. § 6.pontja szerinti mennyiséget túlléptem” A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

23


mező megjelölésével, valamint a „Túllépés időpontja”-nak kitöltésével tehet eleget (4. ábra).

Mezőgazdasági termelő kötelezett A Ktdt. 15. § rendelkezései értelmében a 73/2009/EK tanácsi rendelet szerinti mezőgazdasági termelő kötelezett is átalány termékdíjfizetésre jogosult. A korábbi szabályozástól eltérően e jogcím nem kötelezően alkalmazandó a tanácsi rendeletnek megfelelő mezőgazdasági termelőkre, hanem 2012-től e gazdálkodók megválaszthatják termékdíjfizetésük módját. Ennek értelmében dönthetnek róla, hogy az általános szabályok szerint kívánnak eljárni, vagy igénybe veszik a kedvezmény jogintézményét. (Előbbi értelmében a teljes díjfizetés mellett terheli a nyilvántartás-vezetési és bevallási kötelezettség is, míg az utóbbi esetben ezek nincsenek, és díjfizetésének is a termékdíjátalány szerint kell eleget tennie.)

Termékdíjátalány

A mezőgazdasági termelő átalány termékdíja • a tárgyévet megelőző évben legfeljebb évi tízmillió forintos értékesítési nettó árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíjátalánya 2000 Ft/év. • a tárgyévet megelőző évben évi tízmillió forintot meghaladó, azonban legfeljebb évi ötvenmillió forintos árbevételt elérő mezőgazdasági termelő termékdíjátalánya 7000 Ft/év, • a tárgyévben kötelezetté váló mezőgazdasági termelő termékdíjátalánya 5000 Ft/év. Figyelem! A mezőgazdasági termelő kötelezett a termékdíjátalány-fizetési kötelezettségre vonatkozó választását nem változtathatja meg a tárgyéven belül! A Főlap fentiekben részletezettek szerinti kitöltését követően a BNY lap „Kötelezetti státusz” rovatában van 5. ábra

24


módja a mezőgazdasági termelő kötelezettnek arra, hogy a rá megállapított termékdíjátalány mértékét megválassza (5. ábra). Az ily módon tett nyilatkozat alapján keletkező 2012. évi átalány termékdíjat 2013. április 20-ig kell megfizetni. (A 2011. évre vonatkozó átalány termékdíj befizetésének határideje: 2012. március 31.) Figyelem! A „Bejelentés érvényessége” rovat kötelezően töltendő rovat! A BNY lap kizárólag e rovat kitöltését követően kerül csatolásra a Főlaphoz. A mezőbe a termékdíj-fizetési kötelezettség keletkezésének időpontját (vagy értelemszerűen a 2012. 01. 01. dátumot) kell feltüntetni!

Készletre vétel A Főlap fentebb részletezett kitöltését és megjelöléssel való ellátását követően a BNY lap „Kötelezetti státusz” rovatában a „Készletrevételezést választó kötelezett” mezőt, majd ezt követően a „Termékek köre” rovatban a kötelezettséggel érintett termékeket szükséges megjelölni. (Jelen példánkban élve: akkumulátor; reklámhordozó papír; elektromos, elektronikai berendezés; csomagolószer termékek.) (6. ábra) Egyéni hulladékkezelő A Főlap kitöltését követően az egyéni hulladékkezelés jogintézménye jogszerű alkalmazásának egyik elengedhetetlen feltétele a termék és anyagáramra vonatkozó bejelentés megtétele. a) ha a kötelezett kizárólag egyéni hulladékkezelés útján kívánja kötelezettségét teljesíteni A „Kötelezetti státusz” rovat „Egyéni hulladékkezelő” mezőjének megjelölését követően válnak aktívvá és kitölthetővé az „Egyéni hulladékkezelés nyilatkozata” rovat mezői. E mezőkben a „Termékek köre” rovatban megjelölt termékpályákba tartozó egyes termék és anyagáramokat szükséges részletezni (7. ábra).


7. ábra

Kötelezetti státusz

b) ha a kötelezett az általános szabályok és az egyéni hulladékkezelés jogintézménye útján egyaránt kívánja teljesíteni kötelezettségét Ez esetben a „Kötelezetti státusz” rovat „Általános szabályok szerinti kötelezett” és az „Egyéni hulladékkezelő” mezőjének együttes megjelölésével kell eleget tenni a bejelentési kötelezettségnek. Természetesen a „Termékek köre” rovatban megjelölt termékpályákba tartozó egyes termék és anyagáramokat a továbbiakban is szükséges részletezni, azonban kizárólag azon termék körére vonatkozóan, mely(ek)re az egyéni hulladékkezelés teljesítése

történik (az általános szabályok szerinti kötelezettséggel érintett termékeket részletezni nem szükséges). Eredeti példánknál maradva tehát adott gazdálkodó gumiabroncs és csomagolószer termékkör tekintetében érintett, melyek közül a gumiabroncs és a csomagolószer egyes termékkörére az általános, míg a csomagolószer további egyes termékkörére az egyéni hulladékkezelés szabályait kívánja alkalmazni. Így bejelentése a gyakorlatban az alábbi adattartalommal bír (8. ábra): A „b) Tárgyévi kibocsátott tervezett mennyiség” mezőbe az adott termék és anyagáram megnevezése mellé a A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

25


Bejelentés érvényessége rovat

tárgyévre előre kalkulált kibocsátási (forgalomba hozandó/saját célra felhasználandó) mennyiséget szükséges kilogrammban feltüntetni. A „c) Tárgyévi tervezett kezelt mennyiség” mezőbe az adott termék és anyagáram megnevezése mellé a tárgyévi tervezett kibocsátott (forgalomba hozandó/saját célra felhasználandó) mennyiségből visszagyűjteni és kezelni tervezett mennyiséget szükséges kilogrammban feltüntetni. Figyelem! E bejelentés szerinti egyéni hulladékkezelés jogcíme mögötti hulladékkezelési teljesítményt a vámha-

Bevallás elektronikus úton

Megszűnik a GLN-szám

A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) 11. § (1) bekezdése értelmében a kötelezett – az általános szabályok szerint – a vámhatóság honlapján közzétett, elektronikusan támogatott formanyomtatvány alkalmazásával, elektronikus úton és formában – a meghatározott határidőig – tesz eleget bevallási kötelezettségének. Ahhoz, hogy a bevallásokat megfelelő módon ki lehessen tölteni, továbbá hogy az ügyfelet és bevallását egyedileg a hatóság azonosítani tudja, az alábbi feltételeket szükséges teljesíteni:

Egyedi azonosító számok Ktdt. 10. § (3) bekezdése értelmében a Ktdt. hatálya alá tartozó személyek nyilvántartásba vételével és nyilvántartásával kapcsolatos ügyben az állami adó- és vámhatóság jár el, 26


tóság ellenőrzi! Az egyéni hulladékkezelést választó kötelezett ez irányú bejelentését 2012. január 15-ig teheti meg. A határidő elmulasztása jogvesztő! Figyelem! Valamennyi bejelentési formával kapcsolatban elmondható, hogy a „Bejelentés érvényessége” rovat kötelezően kitöltendő rovat! A BNY lap kizárólag e rovat kitöltését követően kerülhet csatolásra a Főlaphoz. A mezőbe a termékdíj-kötelezettség keletkezésének vagy a változásnak az időpontját kell feltüntetni! Veres Gábor mely felhatalmazás alapján az állami adó- és vámhatóság a kötelezettet, továbbá a képviselőt, pénzügyi képviselőt az általa adott azonosító szám (a továbbiakban: VPID-szám) alapján nyilvántartásba veszi és nyilvántartja. A korábbi évek gyakorlatával szakítva, 2012. évtől megszűnt a GLN-szám termékdíjas rendszerben való alkalmazásának kötelezősége! Ennek megfelelően a korábban tett bevallások önellenőrzése, elmulasztott bevallási és bejelentési kötelezettség pótlása esetén sem kötelező a GLNszám alkalmazása. A nyilvántartásba vételre és nyilvántartásra vonatkozó részletes szabályokat az adózás rendjéről szóló törvény tartalmazza.

VPID avagy vámazonosító szám igénylése1 Az Art. – az APEH és VP integrációjának okán létrejövő Nemzeti Adó- és Vámhivatal feladatkörének megfelelően – a VPID-szám kiadásával kapcsolatos feladatokat az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe utalja. 1 Bővebb információ a http://www.termekdijinfo.hu/szakertovalasz/Lapok/ VPID.aspx oldalon található.

www.termekdijinfo.hu A Nemzeti Adó- és Vámhivatal szervezetéről és egyes szervek kijelöléséről szóló 273/2010. (XII. 9.) Korm. rendelet módosításával 2012. évtől az ügyfél kérelme alapján a vám- és pénzügyőri igazgatóságok mellett az adóigazgatóságok is adhatnak ki VPID-számot. Az állami adó- és vámhatóság a vámazonosító számot kérelemre vagy hivatalból állapítja meg.

A vámazonosító szám kérelemre történő megállapítása A vámazonosító szám kérésére 2012. január 1-jétől lehetőség nyílik valamennyi, az állami adóhatóság és a vámhatóság részére történő adatbejelentésre alkalmas, egységesített formanyomtatványon. Az új nyomtatványok 2012. január 1-jétől letölthetőek a NAV honlapjáról. Természetesen továbbra is lehetőség van kizárólag vámazonosító szám kérésére az ún. egyszerűsített adatlapok útján. Azon ügyfelek, akik nyilvántartásba vételük alkalmával (előregisztráció) az állami adóhatóságnál előzetesen vámazonosító számot nem kértek, azonban a vámhatóság hatáskörébe tartozó valamely eljárás lefolytatásához az elengedhetetlen, úgy a VPID-számot az • adóazonosító jellel rendelkező magánszemély a 12VBM adatlap, • adószámmal rendelkező magánszemély a 12VBM adatlap, • adószámmal rendelkező, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában szereplő egyéni vállalkozó a 12VBT adatlap, • adószámmal rendelkező gazdálkodó szervezet a 12VBT adatlap, • a magyar állami adóhatóság által kiadott adóazonosítóval vagy adószámmal nem rendelkező külföldi magánszemély a 12VKM adatlap, • a magyar állami adóhatóság által kiadott adószámmal nem rendelkező külföldi gazdálkodó a 12VKT adatlap vámhatósághoz történő benyújtásával kérelmezhetik. Tekintettel arra, hogy a vámhatóság hatáskörébe utalt valamennyi eljárással összefüggésben keletkező minden iraton kötelező a vámazonosító – mint a cég azonosítására szolgáló egyedi azonosító szám – feltüntetése, a megfelelően kitöltött és aláírással – ahol ez megkövetelt cégszerű aláírással – ellátott adatlapot (az adatok valódiságát megfelelően igazoló okmányok mellékletként való csatolásával) legkésőbb az eljárás megindítására szolgáló indítvánnyal egyidejűleg kell az eljáró vám- és pénzügyőri igazgatósághoz benyújtani. Természetesen ezen általános szabály nem alkalmazható olyan eljárások esetében, mikor az adott eljárástípus kezdeményezésének előfeltétele a vámazonosító szám megléte. (Például: környezetvédelmi termékdíjbevallásokat kizárólag elektronikus úton lehet megtenni, így ez estben kizárt a papíralapú bevallás benyújtása és vele egyidejűleg a VPID-szám igénylése.) Az egyszerűsített adatlapok 2012. január 1-jétől PDF-formátumban letölthetők a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/letoltesek/vam_ dokutar/vpid_eori.html oldalról. A kitöltött, aláírással ellátott nyomtatványt (a csatolandó mellékletekkel együtt) a lakhely/székhely szerint

illetékes megyei (fővárosi) vám- és pénzügyőri igazgatóság felé kell benyújtani. Aki Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozását követően már kért VPID-számot, annak a környezetvédelmi termékdíjbevallások elektronikus beküldéséhez új vámazonosító számot nem kell igényelnie.

ÁNYK-AbevJava keretprogram és a nyomtatványcsomagok Ktdt. 8. § (5) bekezdése alapján „az állami adó és vámhatóság a termékdíjfizetéssel kapcsolatos jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez nyomtatványt rendszeresíthet a bejelentésre, az adatszolgáltatásra, az önellenőrzésre, a termékdíjfizetésre, az átvezetésre, a kiutalásra, a visszaigénylésre és a termékdíj-folyószámla egyeztetésére. A rendszeresített nyomtatvánnyal azonos értékű, ha az iratot a vámhatóság a honlapján közzétett számítógépes program segítségével elektronikusan támogatott formanyomtatványként teszi közzé”. A formanyomtatványok, valamint a hozzájuk tartozó kitöltési útmutatók letölthetők a http://www.nav.gov.hu/ magyar_oldalak/letoltesek/nyomtatvanykitolto_programok címen megtalálható internetes oldalról. Az ÁNYK-AbevJava egy keretprogram a Java-alapú – fentebb részletezett – nyomtatványok kitöltéséhez, mely a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kerül publikálásra a http://www.nav.gov.hu/magyar_oldalak/letoltesek/ nyomtatvanykitolto_programok címen elérhető internetes oldalon. Figyelem! A fentiekben részletezett formanyomtatványok megfelelő működéséhez és az elektronikus beküldés teljesítéséhez az ÁNYK-AbevJava nyomtatványkitöltő program 2.39-es vagy annál magasabb verziószámú keretprogramja szükséges!

Kötelező

Bevallás a) papíralapú bevallás Papíralapon történő bevallás benyújtására 2012. január 1-jétől nincs lehetőség, így ezen kötelezettség kizárólag elektronikus úton teljesíthető! b) elektronikus bevallás 2010. január 1-jétől kötelezően alkalmazandó eljárás a bevallások benyújtása során. Az ügyféli oldalról gyakorlatilag a kinyomtatást és a postára adást váltja fel.

Kormányzati portál – Ügyfélkapu Az elektronikus beküldésre a kormányzati gerinchálón üzemeltetett (www.magyarorszag.hu oldalról elérhető) Ügyfélkapun keresztül van lehetőség, melyhez külön kormányzati portálregisztráció szükséges. A regisztráció során az ügyfél részére az elektronikus adóbevallások – és adatszolgáltatások benyújtásához szükséges jogosultság kerül kiadásra, amely lehetővé teszi – további feltételek fennállása mellett – a termékdíjbevallás elektronikus beküldését. Az Ügyfélkapu a magyar kormányzat elektronikus ügyfélbeléptető és azonosító rendszere. Biztosítja, hogy A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

27

www.termekdijinfo.hu A vámhatóság által lefejlesztett és elérhetővé tett nyomtatványcsomagok (melyek a hatályos jogszabályi szövegezést követik): Nyomtatvány verzió Kitöltő program BEV_KT12BEV – Környezetvédelmi termékdíj negyedéves bevallás 2012.2 ÁNYK-AbevJava KT12BEJKE – Környezetvédelmi termékdíj bejelentés/kérelem 2012. 2.0 ÁNYK-AbevJava BEV_KT11BEV – Környezetvédelmi termékdíj 2011. évi negyedéves 1.0 ÁNYK-AbevJava bevallása BEV_KT10UHA – Újrahasználható csomagolás, kis mennyiségű 1.0 ÁNYK-AbevJava csomagolás 2010. évi bevallása KT11BEJKE – Környezetvédelmi termékdíj bejelentés/kérelem 2011. 1.0 ÁNYK-AbevJava BEV_KT10KESZ – Környezetvédelmi termékdíj 2010. évi készletre 1.0 ÁNYK-AbevJava vételezési bevallása BEV_KT10BEV – Környezetvédelmi termékdíj 2010. évi negyedéves 1.0 ÁNYK-AbevJava bevallása KT10BEJKE – Környezetvédelmi termékdíj bejelentés/kérelem 2010. 2.0 ÁNYK-AbevJava BEV_KT09BEVEV – környezetvédelmi termékdíj 2009. évi bevallása

1.0

BEV_KT09KESZ – Környezetvédelmi termékdíj 2009. évi készletre vételezési bevallása BEV_KT09BEV – Környezetvédelmi termékdíj 2009. évi havi és negyedéves bevallása KT09BEJKE – Környezetvédelmi termékdíj bejelentés/kérelem 2009.

Ha változnak az adatok

2

1.0

ÁNYK-AbevJava igen

1.0

ÁNYK-AbevJava

4.0

ÁNYK-AbevJava

BEV_KT08 – Környezetvédelmi termékdíj bevallás/kérelem 2008.

1.0

ÁNYK-AbevJava

BEV_KTPOT_2007 Környezetvédelmi termékdíj pótbevallás 2007.

1.0

ÁNYK-AbevJava

BEV_KTONELL_2007 Környezetvédelmi termékdíj önellenőrzés 2007.

1.0

ÁNYK-AbevJava

igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen (beleértve az Önellenőrzést is)

A nyomtatványcsomag fejlesztése a tájékoztató elkészítésekor folyamatban van. A várható publikálás időpontja: 2012. március hó.

felhasználói a személyazonosság igazolása mellett biztonságosan kapcsolatba léphessenek az elektronikus közigazgatási ügyintézést és szolgáltatást nyújtó szervekkel. Ilyen közigazgatási szerv például a Nemzeti Adóés Vámhivatal is.

Ki regisztrálhat az Ügyfélkapun? A regisztrációt bármely természetes személy kezdeményezheti a regisztrációs eljáráson keresztül bármelyik okmányirodában, az ügyfélközpontokban vagy akár az interneten. A regisztráció során az igénylő természetes személy személyazonosságának igazolása és a személyes adatok kezeléséhez való hozzájárulás alapvető feltétel. A személyazonosság igazolása a regisztráció menetének megfelelően kétféle módon történhet, interneten való elektronikus regisztráció esetében minősített elektronikus aláírással, vagy okmányirodában történő személyes közbenjárással. Tehát a regisztráció során az ügyfélnek igazolnia kell: – személyazonosságát, – aláírásával hozzá kell járulnia adatai kezeléséhez. Amennyiben a felhasználó az adatai kezeléséhez történő hozzájárulást a későbbiek folyamán visszavonja, személyes ügyfélkapuja megszüntetésre, személyes adatai pedig törlésre kerülnek. Az elektronikus közigazgatási ügyintézéshez személyes Ügyfélkapu létesítésekor szükséges az ügyfél azonosítása. A folyamat során az egyébként ilyenkor szokásos (név, szü28

Elektronikusan küldhető igen igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen (beleértve az Önellenőrzést is) igen igen (beleértve az ÁNYK-AbevJava Önellenőrzést is)


letési hely/idő, anyja neve … stb.) adatokon túl felhasználó név és e-mail cím megadása is szükséges, ugyanis a regisztrációs eljárás végeztével a rendszer a regisztráció során megadott személyes e-mail címre küldi meg az Ügyfélkapuhoz való hozzáférést biztosító aktiváló kódot, mely ismerete elengedhetetlen az első bejelentkezés alkalmával. Amennyiben a megadott adatokban változás következne be, azt be kell jelenteni. A személyes adatok megváltozását csak személyesen (igazoló okmányok bemutatása mellett), míg az elektronikus levélcím változására vonatkozó igényt elektronikus formában, az Ügyfélkapun keresztül is be lehet jelenteni.

Mi szükséges a regisztrációhoz? Az Ügyfélkapu-hozzáférés létrehozásához személyazonosításra alkalmas hatósági igazolvány (személyazonosító igazolvány, útlevél, 2001. január 1. után kiállított kártya formátumú vezetői engedély), valamint az internetes felületen történő belépést biztosító felhasználói név és – fentiekben részletezettek okán – e-mail cím szükséges. A felhasználói nevet a regisztráció során az ügyfél tetszőlegesen választhatja meg, azonban abban az esetben, ha a tetszőlegesen választott felhasználói név már létezik a regisztrációs adatbázisban, úgy másikat kell választania. A felhasználói név formátumára vonatkozó szabályok: – nem tartalmazhat szóközt az elején és a végén, – min 4 karakter, – legalább 3 eltérő karaktert tartalmazzon,

www.termekdijinfo.hu – megengedett karakterek (számok, kis- és nagybetűk, ékezetes betűk). A személyi adat- és lakcímnyilvántartás hatálya alá nem tartozó külföldi magánszemélyek esetén az azonosítás az útlevél, valamint – amennyiben azzal rendelkezik – a magyarországi tartózkodásra jogosító engedélyek alapján, míg a személyi adat – és lakcímnyilvántartás hatálya alá nem tartozó EGT-tagállamok állampolgárainak azonosítása útlevél vagy más személyazonosításra alkalmas okmány alapján történik.

Meddig érvényes? A regisztrációs eljárás végén létrehozott és aktivált Ügyfélkapu-hozzáférési jogosultság alapesetben mindaddig aktív marad, míg azt az arra jogosult magánszemély (az igénylő) meg nem szüntetni. Azonban biztonsági okokból a rendszerhez való hozzáférést biztosító jelszó érvényességi ideje 2 évben került maximalizálásra. Természetesen a regisztráció alkalmával, vagy a jelszó megváltoztatása során a maximális 2 évnél rövidebb érvényességi idő meghatározására is lehetőség van. A jelszó érvényességi idejének lejárta előtt a rendszer több alkalommal figyelmeztető üzeneteket küld a regisztráció során megadott, így a nyilvántartásban szereplő személyes e-mail címre. (Többek között ezért is fontos a regisztráció során megadott adatokban bekövetkezett esetleges változások átvezetése az Ügyfélkapu nyilvántartásában.)

Mennyibe kerül a regisztráció? Egy (azaz 1) személyes Ügyfélkapu-létrehozás ingyenes. A felhasználó azonban több Ügyfélkapu létesítését is kezdeményezheti. A második és minden további személyes Ügyfélkapu létesítéséért hozzáférésenként (kapunként) az általános tételű eljárási illetékkel megegyező összegű regisztrációs díjat kell fizetni. A már meglévő regisztrációval kapcsolatos adatmódosítás nem minősül új Ügyfélkapu létesítésének.

Mi az eBEV-szolgáltatás? Az eBEV-portál az Ügyfélkapun keresztül érhető el, használatához a fentiekben részletezett ügyfélkapus regisztráció szükséges. Az eBEV-portálon a következő szolgáltatás elérésére nyílik lehetőség: • folyószámlaadatok lekérdezése, • adóbevallások jóváhagyása, • nyugta letöltése (az adóalany kiválasztásánál választható „minden” adóalany nyugtájának egy lapon történő megjelenítése. Továbbra is adott a lehetőség egy konkrét adózó kiválasztására is), • üzenetek letöltése (2007. január 24. után kiküldött összes e-mail értesítés lekérdezhető), • jogosultságok lekérdezése (ellenőrizhető, hogy mely adóalanyokhoz, milyen jogosultságokkal rendelkezik), • hibalista lekérdezése.

Elektronikus Ügyfél Címtár (EÜC) regisztráció a vámhatóságnál Ha már rendelkezünk Ügyfélkapu-regisztrációval, akkor a vámhatósággal is tudatni szükséges, hogy a továbbiakban elektronikus módon kívánjuk, vagy jelen esetben jogszabály miatt így kell lebonyolítani az ügyintézést. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adószakmai ágához történő elektronikus adóbevallás benyújtásához szükséges regisztráció nem használható egyúttal a vámszakmai ághoz történő elektronikus teljesítéshez is, így a regisztrációs eljárást külön a vámhatóságnál is meg kell indítani! Aki nem jelentkezett be elektronikus ügyintézés céljából a vámhatóság egységes ügyfélcímtárába, annak nincs lehetősége elektronikus bevallás sikeres benyújtására! Az ügyfél által meghatározott, illetve saját nevében eljáró bejelentő az illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság által az Egységes Ügyfél Címtárba (EÜC) kerül regisztrálásra. A vámhatósági regisztráció elvégzésére illetékes vámszerv az adóalany lakóhelye/székhelye szerint illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság. Az ügyfél (adóalany) elektronikus termékdíjbevallásra és adatszolgáltatásra vonatkozó kötelezettsége akkor tekinthető teljesítettnek, ha részére a szakmai rendszer a feltöltött bevallás elfogadásáról értesítést ad. Az ÁNYK-AbevJava nyomtatványkitöltő program használatával történő elektronikus termékdíjbevallás és adatszolgáltatás benyújtása, a Nemzeti Adó- és Vámhatóság felé bevallásra/adatszolgáltatásra kötelezett, vagy visszaigénylésre jogosult adóalanyt, valamint az általa képviseleti joggal felruházott bejelentőt és együttes jóváhagyásra jogosultat alanyi jogon illeti meg. A vámhatóság valamennyi vele kapcsolatba kerülő, az elektronikus termékdíjbevallás és adatszolgáltatás benyújtására jogosult bejelentőt és együttes jóváhagyásra jogosultat az EÜC-ben tartja nyilván. A vámhatósági regisztráció attól az időponttól él, amikor az ügyfelet a vámhatóság postai úton erről értesíti. Az értesítés hiányában nem lehetséges a bevallás elektronikus benyújtása, ilyen esetben a vámhatóságtól az értesítési tárhelyre hibaüzenet kerül küldésre, amely arról ad tájékoztatást, hogy a rendszer számára nem ismert a beküldő személye. A vámhatóság honlapjáról (www.vam.gov.hu) letölthetőek a szükséges „R01-R04” nyomtatványok, melyek az ÁNYK-AbevJava nyomtatványkitöltő programhoz telepítve használhatók a bevallás elektronikus úton történő teljesítés igénybejelentéséhez, módosításához. A megfelelő nyomtatvány kitöltésével és személyes vagy postai úton – a lakhely/székhely szerint illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság részére – történő eljuttatásával a hatóság értesítését – majd az azt követő regisztrációról kapott visszaértesítést – követően már lehetőség van az elektronikus bevallás benyújtására.

A sokat tudó portál

Bejelentő Az ügyfélnek/bejelentőnek a vámhatósági regisztrációhoz a kérelemben szereplő adatok alátámasztására be kell mutatnia az azonosításhoz szükséges alábbi dokumentumokat: A Nemzeti Adó- és Vámhivatal folyóirata

29

www.termekdijinfo.hu

Bejelentés és jóváhagyás

a) Képviseleti joggal rendelkező meghatalmazott esetén: • Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiállított adóigazolvány másolatát (az adóazonosító szám ellenőrzéséhez), • az előzetesen ÁNYK-AbevJava programmal kitöltött és kinyomtatott R01 számú nyomtatványt, • a törvényes képviseletet igazoló okiratot (az ügyfélnek – adóalanynak – felhatalmazást kell adnia egy természetes személynek, hogy a regisztrációt a nevében elvégezhesse.), • gazdasági társaság esetén az aláírási címpéldány másolatát (meghatározott tartalmi és formai kellékekkel rendelkező, közjegyző által hitelesített okirat, amely tartalmazza a cég képviseletében aláírásra jogosultak – cégjegyzésre jogosultak – aláírásának mintáját. A közreműködő szervezet elfogadja a számlavezető bank, illetve a Magyar Államkincstár által jóváhagyott aláírás-bejelentő másolatát is.). b) Együttes aláíró (jóváhagyó) esetén: • Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiállított adóigazolvány másolatát (az adóazonosító szám ellenőrzéséhez), • az előzetesen ÁNYK-AbevJava programmal kitöltött és kinyomtatott R03 számú nyomtatványt, • a törvényes képviseletet igazoló okiratot (az ügyfélnek – adóalanynak – felhatalmazást kell adnia egy természetes személynek, hogy a regisztrációt a nevében elvégezhesse.), • gazdasági társaság esetén az aláírási címpéldány másolatát (meghatározott tartalmi és formai kellékekkel rendelkező, közjegyző által hitelesített okirat, amely tartalmazza a cég képviseletében aláírásra jogosultak – cégjegyzésre jogosultak – aláírásának mintáját. A közreműködő szervezet elfogadja a számlavezető bank, illetve a Magyar Államkincstár által jóváhagyott aláírás-bejelentő másolatát is.). c) Saját jogán bejelentő esetén: • Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiállított adóigazolvány másolatát (az adóazonosító szám ellenőrzéséhez), • az előzetesen ÁNYK-AbevJava programmal kitöltött és kinyomtatott R01 számú nyomtatványt. Az Ügyfélkapu-viszontazonosítás sikeressége érdekében különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a bejelentőnek és a jóváhagyó(k)nak a személyes azonosító adatai és e-mail címe az okmányirodai regisztráció – Ügyfélkapu regisztráció – során megadott adatokkal teljes mértékben egyezően kerüljenek a vámhatósági regisztrációs adatlapokon feltüntetésre. Az adatokban való eltérés viszontazonosítási hibát fog generálni, melynek következtében a regisztráció nem fog megfelelően működni (elektronikus beküldésre a hiba elhárításáig nem lesz lehetőség).

Vámhatósági regisztráció folyamata A Nemzeti Adó- és Vámhivatal internetes oldaláról szükséges letölteni, azt követően pedig telepíteni az ÁNYKAbevJava nyomtatványkitöltő alkalmazást, továbbá a vámhatóság oldalán megtalálható R01 számú (és együt30


tes aláírási jog esetén az R03 számú) elektronikus regisztrációs nyomtatvány(oka)t. A bejelentő által történő – kitöltési útmutató szerinti – kitöltést követően az R01 számú (és együttes aláírási jog esetén az R03 számú) nyomtatvány(ok), majd az ÁNYK-AbevJava alkalmazás segítségével ellenőrzött, hibátlan adatlap(ok) kinyomtatásra kerülnek. Ezt követően a kitöltött, eredeti aláírásokkal ellátott nyomtatvány(ok), mellékletekkel együtt postai vagy személyes úton történő benyújtása szükséges a vámhatósági regisztrációt végző, székhely szerint illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság részére. A beérkezett kérelem alapján az Igazgatóság a bejelentőt és jóváhagyó(ka)t regisztrálja az EÜC-ben, melyet követően a vámhatósági regisztrációról szóló igazolást – az adóalany részére postai úton megküldi. A beérkezett kérelem hiányos, illetve hibás kitöltése esetén az adóalanyt a vámhatóság hiánypótlásra szólítja fel.

Módosítás A bejelentő (felhasználó) jogosultsági adataiban történt módosításokat/változásokat (kiterjesztés vagy csökkentés) egy új R01 nyomtatvány kitöltésével szükséges kezdeményezni, mellyel kapcsolatos eljárás megegyezik a vámhatósági regisztráció során leírtakkal. Módosítás esetében az R01 nyomtatványon utoljára megadott jogok lesznek érvényben. Amennyiben egy korábban bejelölt jogosultság a módosítási kérelemmel kapcsolatos adatlapon nem kerül ismételten jelölésre, akkor az megszűnik.

Visszavonás A meghatalmazó, a bejelentőnek adott benyújtási, illetve az együttes aláírásra vonatkozó jóváhagyási jogosultság teljes körű visszavonását az R02 (Bejelentés és Regisztrációs Adatlap az elektronikus adóbevalláshoz és adatszolgáltatáshoz fűződő meghatalmazás visszavonásáról), illetve az R04 (Bejelentés és Regisztrációs Adatlap az elektronikus adóbevalláshoz és adatszolgáltatáshoz fűződő jóváhagyási jog visszavonásáról) nyomtatvány(ok) kitöltésével és az illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatósághoz történő benyújtásával teheti meg. Az illetékes NAV megyei (fővárosi) Vám- és Pénzügyőri Igazgatóság által az ügyfél kérelmére regisztrált, az elektronikus adóbevalláshoz és adatszolgáltatáshoz fűződő valamennyi meghatalmazás és jóváhagyási jog visszavonását, meghatalmazott/jóváhagyó személyenként külön R02, illetve R04 számú adatlappal kell kezdeményezni. A bejelentő/jóváhagyó nevére szóló, adóbevallásra és adatszolgáltatásra kötelezett/visszaigénylésre jogosult meghatalmazó által kiállított – a meghatalmazó eredeti aláírását tartalmazó – meghatalmazás, illetve jóváhagyási jog visszavonására vonatkozó R02, illetve R04 számú nyomtatvány mellékletét kell képezze: • a visszavonást kérő törvényes képviseletét igazoló okirat. Az adatlap javítást, átírást (felülhitelesítéstől függetlenül) nem tartalmazhat, ilyen esetben a vámhatóság hiánypótlásra szólítja fel az adóalanyt. Veres Gábor

Bűnügy A Bűnügyi Sajtóiroda jelenti

Trükkös interneten kereskedők Az év eleje óta azokat a bűncselekményeket, amelyek kárt okoznak a központi költségvetésnek, a Bűntető törvénykönyv egységesen a költségvetési csalás kategóriába sorolja. Egyebek mellett az adócsalás, a bűnös áfa-visszaigénylések, a különféle pályázati visszaélések is idetartoznak. Az év első hónapjában az ilyen típusú bűncselekmények mellett újabb kalózfilmesek is fennakadtak a pénzügyi nyomozók hálóján.

megyei szervezeti egysége és a Tolna Megyei Adóigazgatóság. Az ügy egyik gyanúsítottja művészismerőse megbízásából festményeket kínált a világhálón, egy másik gyanúsított pedig az Európai Unió országaiból rendelt gyermekjátékokat, amelyeket Magyarországon működtetett elektronikus aukciós portálokon bocsátott forgalomba. A világhálóból adódóan a két adócsaló tevékenysége az egész ország területére kiterjedt, az áruk ellenértékét banki átutalással, illetve postai utánvétellel egyenlítették ki a vevők. A két gyanúsított az üzleti tevékenységhez szükséges vállalkozói engedéllyel nem rendelkezett, illetőleg gazdasági tevékenység végzésére irányuló vállalkozást sem hoztak létre. Jövedelmüket eltitkolták az adóhatóság elől, adót nem fizettek. A Bűnügyi Igazgatóság nyomozást indított az ügyben.

Cukorügyek a bíróságon

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Bűnügyi Főigazgatóság Központi Nyomozó Főosztálya nyomozást indított egy illegális letöltőszerver üzemeltetői ellen. Mint kiderült, legalább hat weboldalon illegálisan megosztott filmek, zenék, szoftverek és játékok gyors letöltését hirdették, a tartalmakhoz emelt díjas SMS-ért kapott kóddal lehetett hozzáférni. A letöltőszerverről több mint kétezer, folyamatosan frissített, jogvédett művet lehetett letölteni. Az üzemeltetők különféle trükkökkel próbálták elrejteni a bűnös szervert, de hiába. Noha az úgynevezett IP-cím mindössze egy átjátszó szerverhez vezette el a pénzügyi nyomozókat, pillanatok alatt kiderült, hogy a valódi forrás egy budapesti szerverközpont egyik szolgáltatójánál található. A nyomozók által lefoglalt nagy értékű szervergép olyan adatokat is tartalmazott, amelyek elvezettek az egyik elkövetőhöz. A nála tartott házkutatáskor előkerültek a bizonyítékok, amelyek arra utaltak, hogy a szerverterem üzemeltetője is része a rendszernek, sőt valójában maga hozta létre a letöltőszervert. A szerzői jogok tulajdonosainak 360 millió forint kárt okoztak, viszont az időben érkező nyomozók az SMS-ekből befolyt 3 millió 200 ezer forintot megtalálták és lefoglalták. Tavaly egyébként 11 olyan ügyet derítettek fel, amelyben hasonló, sőt még súlyosabb jogsértőket értek tetten. Az elkövetési érték ezekben az esetekben összesen két és fél milliárd forint volt. A NAV pénzügyi nyomozóinak eredményéről külföldön is komoly elismeréssel számoltak be a zene- és a filmipar nemzetközi szövetségei, az International Federation of the Phonographic Industry (IFPI ) és a Motion Picture Assiciation of America (MPAA).

Több súlyos pénzügyi bűncselekménnyel vádolható egy győri cukorkereskedő, aki hat bűntársával uniós kereskedést színlelve akart kibújni az áfafizetés alól. A nyomozás közben más gazdasági társaságok adócsalása is kiderült, így a cukorügyek kapcsán az államkasszát összesen több mint egymilliárd forint kár érte. A nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságának pénzügyi nyomozói vádemelési javaslattal zárták le. Mint kiderült, strómanok nevére alapított, csak névleg működő vállalkozások közbeiktatásával hozott létre cégláncolatot az áfa eltüntetésére a szóban forgó cukorkereskedő. A több ezer tonna árut a kereskedő vállalkozása eladta, illetve csak leszámlázta szlovák cégeknek, amelyek a cukrot papíron újra eladták magyarországi cégeknek, amelyek a hatalmas mennyiségű árut ugyancsak továbbszámlázták. Végül az utolsó láncszem egy magyar gazdálkodó volt, amely bruttó beszerzése után levonta, illetve visszaigényelte az általános forgalmi adó összegét. Az uniós értékesítésnek álcázott ügyletek kapcsán a győri cég összesen 263 millió forint áfát nem fizetett meg, illetve adóbevallásában visszaigényelt 269 millió forint áfát, így az államkasszát több mint félmilliárd forinttal károsította meg. Mivel azonban a pénzügyi nyomozók és az adóellenőrök minden momentumról értesítették egymást, a pénz kiutalását az adóhatóság megtagadta. Az ügy kapcsán a közreműködő cégvezetők egyéb áfacsalási ügyei is kiderültek, így további félmilliárd forinttal károsították meg az államot. Mindeközben magánokirat-hamisítást is elkövettek, és megsértették a számvitel rendjét. Az elkövetőknek bíróság előtt kell felelniük, a várható akár 8 év szabadságvesztés mellett meg kell téríteniük az okozott kárt, és meg kell fizetniük a kiszabott bírságot is.

Törvénytelen e-biznisz

Őrizetben a szökött áfacsaló

Az interneten kereskedőknek is be kell tartaniuk a gazdasági tevékenységet szabályozó törvényeket – ezt bizonyítja két eset, amelyben az elkövetőknek büntetőjogi következményekkel kell számolniuk. Internetes kereskedelemmel elkövetett adócsalásokra derített fényt legutóbb a NAV Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóság Tolna

Ugyancsak törvénytelen cukorüzletet derítettek föl Baranya megyében. Százötvenmilliós áfacsalás elkövetőjét vették őrizetbe a közelmúltban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságának pénzügyi nyomozói. Éjszaka csaptak le Pécsett a kristálycukorral kereskedő áfacsalóra, aki társaival több cégen

Szerverüktől megfosztott kalózok

Milliárdos károkat okoznak


31

Bűnügy

Házkutatás és lefoglalás

keresztül adott el unióból importált kristálycukrot a bevált módszerrel: azaz a külföldről nettó áron beszerzett árut a hazai nagykereskedőknek áfával növelt, bruttó értéken adta el. A belföldi értékesítést azonban nem vallották be az adóhatóságnak, és ezzel mintegy 150 millió forint áfát csaltak el az államkasszából. Az egyik gyanúsított a közreműködő cégekbe strómanokként szervezett be rossz anyagi körülmények között élő baranyai lakosokat, akik ügyvezetőkként a cégek bankszámláira érkező pénzösszegeket készpénzben felvették és eljuttatták neki. A pénzügyi nyomozók több helyszínen, köztük az érintett cégek székhe-

lyein, a gyanúsítottak lakásán végeztek házkutatást és kihallgatást, és nagy mennyiségű könyvelési iratot foglaltak le bizonyítékként. A főszervező megszökött, azonban a pénzügyi nyomozóknak több hónapos munkával sikerült a nyomára bukkanniuk, és a rendőrség együttműködésével őrizetbe venniük. Az ügyben jelenleg hét gyanúsított van, akik közül ketten előzetes letartóztatásban vannak, öt személy pedig körözés alatt áll. Különösen nagy értékre elkövetett adócsalás miatt a bíróság akár 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetést is kiszabhat. aa

A VIVA Média Holding gondozásában jelenik meg

A környezetvédelmi termékdíj és népegészségügyi termékadó kódex 2012 Szerzők: Bangóné Korbász Katalin, Vámosi Oszkár, Csikász Éva, Mészáros Adrienn, Debreczeni László, Kovács Csaba Lektor: Arnold Mihály A szakkönyv tartalmából: A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (Ktdt.) 2012. január 1-jétől hatályos szövege. A környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény végrehajtásáról szóló 343/2011. (XII. 29.) kormányrendelet 2012. január 1-jétől hatályos szövege. A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény. Kommentárokkal és esetpéldákkal egységes szerkezetben. A könyvben kiemelten kerül sor a 2012-től módosult részek ismertetésére: • A csomagolás helyett a csomagolószer vált termékdíjköteles termékké • Megszűntek a mentességek, kedvezmények, levonások • Új jogintézmények léptek életbe az adminisztrációs terhek csökkentésére • Bővült az átalány-termékdíjfizetést választók köre • A vámhatóság ellenőrzési lehetőségeinek bővülése • Egyéni hulladékkezelés vagy kollektív teljesítés • A hulladékhasznosítási kötelezettség teljesítésének lehetőségei • A Csomagolószer Katalógus alkalmazásának szabályai

A szakkönyv megvásárolható a VIVA Média Holding üzletében: 1135 Budapest, Szegedi út 37–39., vagy megrendelhető az üzlet címén levélben, illetve a [email protected] e-mail címen és a 288-7724 telefaxszámon.

MEGRENDELŐ Ezúton megrendelem a Környezetvédelmi termékdíj és népegészségügyi termékadó kódex 2012 címû kiadványt …… példányban, példányonként bruttó 4300 Ft-os áron. VIVA Média Holding 1135 Budapest, Szegedi út 37-39. E-mail cím: [email protected] Megrendelõ: ............................................................................................................................................................................................................ ............................................................................................................................................................................................................ Ügyintézõ: ............................................................................. tel., e-mail: ............................................................................................................ Regisztrált www.termekdijinfo.hu portáltagoknak a könyv ára bruttó 3800 Ft/db. Kérjük írja ide a regisztráció során megadott e-mail címét:……………..............................…..........… A kiadványt postai úton utánvéttel juttatjuk el a megrendelõhöz, melynek költsége a megrendelõt terheli. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal megbízásából kiadja a ViVA Média Holding 1135 Budapest, Szegedi út 37–39. • Telefon: 288-7700 • Felelõs kiadó: Moldován Tamás • Szerkeszti a szerkesztõbizottság • Elnöke: Dr. Vida Ildikó, a NAV elnöke • Vezetője: Szabó Zsolt dandártábornok • Nyomdai elõkészítés: ViVA PrePress • Elõfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Hírlap Üzletága (1008 Bp., Orczy tér 1.). Elõfizethetõ valamennyi postán, kézbesítõknél, e-mailen: [email protected], faxon: 303-3440. További információ: 06-80 444-444 • ISSN 1215-2013

32


A kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok kezelése, célja, és jelentősége

Recommend Documents