A kiállítás kurátora: Szemadám György A kiállítást rendezte: Novotny Tihamér A műtárgyfotókat készítette: Haris László Grafikai terv: Árendás József

56 éve volt´56

A kiállítás kurátora: Szemadám György A kiállítást rendezte: Novotny Tihamér A műtárgyfotókat készítette: Haris László Grafikai terv: Árendás József © Magyar Művészeti Akadémia, 2013 A portréfotókat – a jelzett kivételektől eltekintve – Lugosi Lugo László készítette, Bakos István, Bohus Zoltán, Katona Katalin, Kelecsényi Csilla, Kovács Péter, Scherer József, Véssey Gábor – magánfotó. Külön köszönet: Baricsa Katalin A DVD-melléklet a 2012. október 18-i ünnepi műsort tartalmazza. A műsor szerkesztő-rendezője: Szakonyi Károly Külön köszönet: Mezey Katalin / Curator of the exhibition: György Szemadám The exhibition was organized by: Tihamér Novotny Art object photography: László Haris Graphic design: József Árendás © Hungarian Academy of Arts 2013 Apart from the exceptions indicated, the portrait photos were made by László Lugo Lugosi, István Bakos, Zoltán Bohus, Katalin Katona, Csilla Kelecsényi, Péter Kovács, Péter Pruttkay, József Scherer, Gábor Véssey – private photography. Special thanks to Katalin Baricsa The enclosure of the DVD includes the program of October 18, 2012. Director-editor of the program: Károly Szakonyi Special thanks to Katalin Mezey

56 éve volt´56

’56 took place 56 years ago

A Magyar Művészeti Akadémia tagjainak emlékező kiállítása / Commemoration exhibition of the members of the Hungarian Academy of Arts

Duna Palota / Danube Palace 2012. október 18. – 2012. október 31. / October 18, 2012 – October 31, 2012

E

gy kiállítás képei, szobrai, tárgyai, rajzai és fotói, személyes rekvizitumai igen sokfélék lehetnek: monumentálisak, változatosak, meghökkentőek, lírikusak és intimek, sőt belső érintésre akár nem is számítóak, ha csupán kedves emlékek felelevenítéséről van szó. Ám akkor, amikor magának a világtörténelemnek a vihara szakad rá egy kis nemzet történetére és hatja át polgárainak jövendő sorsát, akkor a róla emlékező kiállítás is léptéket vált és jelentőségében magasan fölé nő a mindennapoknak. Ez történik most, amikor a Magyar Művészeti Akadémia képzőművészei, iparművészei, fotóművészei állították össze 1956-os emlékező tárlatukat tiszteletük és elhivatottságuk jeléül a hősök iránt, ilyen szándékkal először. Akkor még csak sejtettük, ma már tudjuk is, hogy amikor népünk szabadsága visszaszerzéséért harcba indult, Európa alatt is megmozdította a földet, s valami feltartóztathatatlanul elkezdődött. Bomlásnak indult egy elnyomásra szerveződött birodalom. Magyarország ismét meghozta, s nem először véráldozatát más népekért is. A magára hagyott nemzet küzdelméből, fájdalmas áldozatából született meg majd fél évszázaddal később mai szabadságunk, jogos büszkeségünk. A kiállított művek nagyobbik része személyes, drámai emlékek megelevenedése. Fotói hiteles tanúsítványok mártírok és túlélők öröklétéről. A képeken és a szobrokban, rajzokban, textileken, üvegplasztikákon, mozaikon véglegesen feloldódnak a vereségek és győzelemre váltanak az emlékezések fényében. Erős hitet sugároznak az igazban, az áldozatok értelmében és a felejtés rémének elutasításában. Mert őrizni kell minden olyan gondolat, mozdulat, áldozat emlékét, ami a tegnapokban példamutatóan közös volt, hogy méltó maradhasson hozzá a reánk bízott jövő. Erre pedig szinte biztosan a művészet összegző képessége a legalkalmasabb. Fekete György a Magyar Művészeti Akadémia elnöke

T

he paintings, sculptures, objects, drawings and photos of an exhibition can be diverse: monumental, various, astounding, lyric and intimate, they may not even intend to touch one’s soul if they are only about evoking nice memories. However, when it is the storm of world history itself that hits a small nation and pierces through the destiny of its citizens, the commemorating exhibition also changes pace and its significance grows beyond everyday life. This is exactly what happens now, as visual artists, applied artists, photographic artists of the Hungarian Academy of Arts put together an exhibition to commemorate the heroes of 1956 for the first time. Back in those days we could only guess, but today we know that when our nation went into battle to regain its freedom, the ground beneath the feet of Europe was also shaken, and something unstoppable was set into motion. An empire built on oppression started to fall apart. Hungary again made tremendous sacrifice for other nations as well. It was this painful sacrifice, the lonely fight of our nation, out of which our freedom was born a half-century later. We have every right to be proud of this. To a large extent, the exhibited artworks are in fact personal, dramatic memories coming back to life. The photos provide credible evidence of the martyrs and the survivors’ eternal life. In the light of the memories, through the paintings and the sculptures, drawings, textiles, glass objects and mosaics, our defeats turn in to victories. They transmit strong faith the truthful, in the reason of the victims and in the refusal of the nightmare of forgetting. For it is imperative to safeguard the memory of every thought, movement, sacrifice, which was exceptionally collective in our yesterdays, so that we can shape a future worthy of our past. I am quite convinced that it is the synthetizing power of arts that is most capable of achieving this. György Fekete President of the Hungarian Academy of Arts

A Magyar Művészeti Akadémia kiállítása ezerkilencszázötvenhat ötvenhatodik évfordulójára1

A kiállítás emblematikus darabja egy kifakult, megtépett, lyukas, ezerkilencszázötvenhatos zászló, amelyet Prutkay Péter talált egy lomtalanítás alkalmával, s bocsátott ezúttal rendelkezésünkre. Természetesen több művész alkotásában is megjelenik ezerkilencszázötvenhatnak ez az egyetlen, s legközkeletűbb szimbóluma. Móser Zoltán egy feketében gyászoló, lyukas, lehullott levéllel, s Szabó Ferenc versével emlékezik arra az egykori őszre, Csáji Attila lézer művének fotója a magyar címert mutatja föl a zászló közepén lévő lyukban, míg Fekete György dobozművének közepén a lyukat töviskoszorú veszi körül. Polgár Rózsa gobelinjén ugyancsak a nemzeti színű magyar zászló jelenik meg összecsomózva. De a kiállításnak nem csupán ez a régi zászló az egyetlen tárgyi emléke, hanem az a lefölözött(!) tejből készült tejport tartalmazó papírdoboz is, amit a forradalom napjaiban az amerikaiak küldtek segély gyanánt, s amelyet Filep Sándor állított ki mementóként. Ugyancsak az ötvenes évekre emlékeztet az a rádiókészülék is, amelyet Prutkay Péter több tárggyal együtt beépített egy dobozba, s ami bekapcsolva a régi, szép szignált sugározza. Igaz, a Magyar Rádió ötvenhatos önvallomása szerint reggeltől estig hazudott, éppúgy, mint 2006-ban, amikor maga az ország miniszterelnöke közölte benne szinte hivalkodva, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, de az ötvenes években legalább még Magyar Rádió volt a neve, s nem „emeregy”. A kiállítás talán legfontosabb dokumentuma az ezerkilencszázötvenhat november másodikán készült négy fotó, amelyet az akkor tizenhárom éves Haris László készített a pesti utcákon, újonnan kapott fényképezőgépével, s amelyeket szinte folytatni látszik Jovián György romhalmazt ábrázoló festménye. Ne feledjük azt sem, hogy az itt kiállító akadémikusok túlnyomó többségének személyes élménye a forradalom és szabadságharc. Vannak köztünk olyanok is – mint például Fekete György és Gyulai Líviusz –, akiknek azokban a napokban fegyver volt a kezében, s bizony tragikus emlékeik is máig élnek bennük. Gyulai Líviusz például ezen a kiállításon egy volt évfolyamtársának állít emléket, aki meghalt a harcokban. A II. világháború után Európa keleti felére rákényszerítették a szovjet-orosz típusú kommunizmust. A kemény diktatúra fölszámolta a jogállamiságot, a nemzeti szuverenitást, a magántulajdont és brutális rendőrállamot épített ki. Ez ellen a világtörténelemben legelőször Magyarország lázadt föl 1956. október 23-án, a fölkelést és szabadságharcot a szovjet hadsereg durván leverte. 1956-ban a megtorlás elől mintegy kétszázezer honfitársunk menekült el az országból Nyugatra, itthon több száz halálos ítéletet hajtottak végre és mintegy tízezer embert zártak börtönbe. 1990-ben megtörtént a rendszerváltozás, de nem történt meg a kommunista hatalom és kiszolgálóinak elszámoltatása, ezért az ’56-os forradalomra való emlékezést folyamatosan feszültség kísérte, a forradalom ötvenedeik évfordulóján, 2006 októberében pedig a bal-liberális hatalom véres rendőrattakkal támadt az ünneplőkre. Ez az első olyan kiállítás, amelyen a forradalmat és az azt követő megtorlást, illetve a Kádár-rezsimet megélt képző -, ipar -, illetve fotóművészek – mindan�nyian a Magyar Művészeti Akadémia rendes, vagy levelező tagjai – reflektálnak az ötvenhat évvel ezelőtti eseményekre, illetve az azt követő idők hangulatára. (a szerk.) 1

[6]

M. Novák András összetaposott határsávja azt az időt idézi, amikor néhány hétre átszakadt a vasfüggöny, s nem kellett engedély ahhoz, hogy az ember megközelíthesse például Kőszeget. De a fiatalabbakban is ott él ezerkilenczázötvenhat emléke, ha másként nem is, de szüleiken keresztül. Orosz István azt az ötéves kisfiút idézi meg, aki akkor ő volt, míg a nála egy évvel fiatalabb Bukta Imre videoinstallációja ironikusan utal a bezártság–szabadság relatív voltára. A kiállítás egészére nem annyira a harcos, forradalmi hevület hangulata jellemző, hanem inkább a szomorúságé, sőt a gyászé, ami érthető, ha arra gondolunk, hogy azt a fénylő tizenhárom napot a hazaáruló Kádár-rendszer harminchárom éve követte, amelyben élnünk adatott. Ez a tragikum sejlik fel Schrammel Imre meggyűrt-gyötört emberalakjaiban, Katona Szabó Erzsébet földre terített fekete, bőrdarabokból varrt leplében és Kő Pál bronztábláján, ami Illyés Gyulának az Egy mondat a zsarnokságról című művét idézi. Péterfy László ezerkilencszázötvenhatos emlékműszobrának kisméretű terve, a fejét tenyerébe hajtó, összeroskadt ember alakja és Makovecz Imre erről készült rajza a fölé magasodó szárnyas alakkal akár az egész kiállítás összefoglalása is lehetne. Egyfelől a súlyos megpróbáltatásoktól terhes figura bronzszobra egy élő művész alkotása, másfelől ugyanez légies ceruzarajzban, kiegészítve a magasba emelkedő szárnyas alakkal, egy halotté, aki talán már látja e földi megpróbáltatások értelmét is. Ugyancsak nincs köztünk már Lugossy Mária sem, akinek emlékét az Országház előtt álló ezerkilencszázötvenhatos emlékmű kisméretű változata őrzi ezen a kiállításon. Nagy János kődobálójának alakja és Kótai József két, muníciózusan megmunkált plakettje a hat évvel ezelőtti eseményeket idézi fel, ami arra utal, hogy nem szabad feledni. Amint arra elhunyt akadémikus társunk, a költő Nagy Gáspár figyelmeztetett Öröknyár: elmúltam 9 éves című versének alábbi részletében: egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI! A kiállítás megnyitójában az ő szavait ismételtem. Szemadám György képzőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a kiállítás kurátora

Fifty-six year anniversary exhibition of 1956 by the Hungarian Academy of Arts2

An emblematic piece of the exhibition is the pale, torn, hollow flag from 1956, which was found by Peter Prutkay during a house clearance and which he made available to us for this special occasion. Of course, this unique, popular symbol of 1956 occurs in the work of a number of artists. Zoltán Móser commemorates that special fall with a mourning, hollow, fallen leaf, Ferenc Szabó with a poem, Attila Csáji with a picture of his laser artwork, which projects the coat of arms of Hungary into the hole in the middle of the flag, whereas the hole in the middle of György Fekete’s boxwork is surrounded by a thorn wreath. On the tapestry of Rózsa Polgár the national Hungarian flag appears knotted. This old flag is not the only relic of the exhibition: a paper box containing milk powder made out of skim-milk, sent by the Americans as aid during the days of the revolution, was exhibited as memento by Sándor Filep. The radio-set, built into a box together with several other objects by Peter Prutkay, also reminds us of the fifties. The radio sends the same old, beautiful signal. According to its own testimony from 1956, the Hungarian Radio was broadcasting lies day and night, just like in 2006, when our prime minister admitted “lying morning, noon and night” to his country. Nevertheless, back in the fifties, the radio’s name was at least Hungarian Radio and not “MR1”. Probably the most important documents of the exhibition are the four pictures taken by the thirteen-year-old László Haris with his new camera in the streets of Pest, on the fourth of November 1956. György Jovián’s painting, portraying piles of debris, seems to be a continuation of these pictures. We must not forget that to the majority of our exhibiting academicians had personal experiences during the revolution and the war of independence. Some of them – like György Fekete and Líviusz Gyulai –, had even weapons in their hands and still have vivid memories of the tragic events. Líviusz Gyulai, for example, commemorates his former classmate who was killed during the fighting. András M. Novák’s trodden borderline calls to mind the days when the iron curtain was ripped open for a few weeks and no license was needed to get to Kőszeg, for example. Nevertheless, the memory of 1956 lives on also among the younger generation, through learning from their parents. István Orosz evokes himself as the then After the end of World War II, a Soviet-Russian type of communism was forced upon the eastern part of Europe. The totalitarian dictatorship abolished the rule of law, national sovereignty, property rights and transformed the country into a brutal police state. Hungary was the first country in world history to rise up against this regime on 23 October 1956; however, the revolution was violently crushed by the Soviet military. Around 200,000 Hungarians fled the country to the West, hundreds were executed, and about 10,000 were imprisoned. The transition took place in 1989-90, however, powerful members of the ancient communist system have still not been held to account. As a consequence, the commemorative events of the revolution’s anniversary have created serious tensions within society. On October 2006, the celebrating mass was attacked by the police to the order of the left-liberal ruling government. This exhibition is the first occasion, where full and corresponding members of the Hungarian Academy of Arts can reflect on the events which took place fifty years ago and later. (the editor)

2

[8]

five-year-old boy, whereas the one year younger Imre Bukta, with his video installation ironically refers to the relative nature of closedness and freedom. What is characteristic to the entire exhibition is not so much the militant, revolutionary impetus, but much more that of sadness, even mourning, which is quite understandable if we consider that the 13 days of brightness was followed by the 33 year long, treasonous Kádár regime, in which many of us had to live. This is the tragedy which is referred to in Imre Schrammel’s crumpled-tormented human figures, Erzsébet Katona Szabó’s black veil, laid on the ground, made of sewn-together pieces of leather and Pál Kő’s bronze table, on which there is a quotation from the famous poem “A sentence on Tyranny” written by Gyula Illyés. The small-sized plan of László Péterfy’s 1956 memorial statue, the figure of a collapsed man dropping his face into his hand and Imre Makovecz’s drawing of the same person, combined with a winged figure could also be regarded as a summary of the entire exhibition. On the one hand, the bronze statue of the anguished figure is the creation of a living artist. On the other hand, the drawing portraying the same person, complemented by the winged figure, is a masterpiece of a deceased artist, who can probably already understand the sense of worldly hardships from above. Neither is among us Mária Lugossy, whose memory is safeguarded by a miniature of the 1956 monument, which stands in front of the Parliament building. The stone-throwing figure prepared by János Nagy and József Kótai’s two, minutiously worked plaquette calls to mind the events that took place six years ago and warn us that we must never forget them. As one of our deceased academician friends, the great poet Gáspár Nagy reminds us in a section of his famous poem “Öröknyár: elmúltam 9 éves” (Eternal Summer: I am over 9) egyszer majd el kell temetNI és nekünk nem szabad feledNI a gyilkosokat néven nevezNI! 3 These were also the words I repeated during my opening speech at the exhibition. György Szemadám, visual artist, full member of the Hungarian Academy of Arts, Curator of the Exhibition

The capital letters at the end of each line (NI) signify the monogram of former Hungarian prime minister and emblematic figure of the 1956 revolution, Imre Nagy, who was executed by the Kádár regime in 1958 due to his role during the Revolution and the War of Independence.

3

[9]

Aknay János

festőművész / painter Nyíregyháza, 1949 Agresszió (Diptichon) / Aggression (Dyptich) 2006 2 × 150 × 100 cm akril, merített papír, fa / Acryl, dipped paper, wood magántulajdon / privately owned

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja / Full Member of the Hungarian Academy of Arts since 2011

[10]

Aknay János

[11]

Árendás József

tervezőgrafikus / graphic designer Imely, 1946 1956, 1968, 1980, 1989 2006 70 × 100 cm plakát / poster print


[12]

Árendás József

[13]

Bakos István

tervezőgrafikus / graphic designer Budapest, 1941 Az eszme trónfosztása / Dethronement of the idea 2012 70 × 100 cm plakát / poster print 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja / Corresponding of the Hungarian Academy of Arts since 2012

[14]

Bakos István

[15]

Bocskay Vince

szobrászművész / sculptor Szováta, 1949 1956 2012 42 × 20 × 10 cm bronz, andezit / bronze, andesite


[16]

Bocskay Vince

[17]

Bohus Zoltán

üvegszobrász művész / glass artist Endrőd, 1941 Vízió / Vision 2007 26 × 44 × 13 cm ragasztott, csiszolt, polírozott üveg / mounted, polished, burnished glass

2012-től a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja / Corresponding of the Hungarian Academy of Arts since 2012

[18]

Bohus Zoltán

[19]

Bukta Imre

képzőművész / visual artist Mezőszemere, 1952 Rács / Bars 2006 80 × 170 × 20 cm videoinstalláció / video installation


[20]

Bukta imre

[21]

Csáji Attila

festőművész / painter Szepsi, 1939 Fényből születő – 1956 emlékére / Born out of Light – In memoriam 1956 2006 60 × 80 cm lézer szuperpozíciós felvétel, számozott grafika / laser superposition recording, numbered graphic


[22]

Csáji Attila

[23]

Fekete György

belsőépítész / interior designer Zalaegerszeg, 1932 Két pillanat a történelemből / Two snapshots from history 2012 70 × 50 cm famozaik, fotó, üveg, képkeret, szögesdrót / marquetry, photo, glass, frame, barbed wire

2011-től a Magyar Művészeti Akadémia elnöke / President of the Hungarian Academy of Arts since 2011

[24]

Fekete György

[25]

Filep Sándor

festő, grafikus, zenész / painter, graphic artist, musician Pincehely, 1954 56/56 módosított ready-made / 56/56 modified ready-made 1956 30 × 8 cm talált tárgy / found object


[26]

Filep Sándor

[27]

Geszler Mária

keramikusművész / ceramist Budapest, 1941 Figura / Figure 1993 84 × 30 × 49 cm mázas porcelán, gázredukció, 1300 fokon / glazed porcelain, gas reduction, in 1300 degrees KKMM – Nemzetközi Kerámiastúdió, Kecskemét 2011-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja / Full Member of the Hungarian Academy of Arts since 2011

[28]

Geszler Mária

[29]

Gyulai Líviusz

grafikus / graphic artist Barót, 1937 56-os emlék / Memory of 1956 2012 30 × 25 cm tollrajz / pen sketch


[30]

Gyulai Líviusz

[31]

Hager Ritta

textilművész / textile artist Budapest, 1931 1956 forradalma szabad négy napjában úgy éreztem… Leszállt az angyal a Földre. Fényt hozott az irdatlan sötétségbe, az utcákon hullák, törmelék, roncsok, szenny, piszok… Az emberek mindezek felett boldogan ölelték egymást a szeretetben, a másikra figyelésben, a segítségnyújtásban. Aki éhes volt, enni kapott, aki nehezen ment, átsegítették, vezették. A kirakatok érintetlenek maradtak, mindenki vigyázott a másikra, a máséra… Mert leszállt a SZERETETFÉNY! Négy nap után visszajöttek az oroszok, és elszabadult a pokol. Fosztogatás, önzés, irigység, bosszú, feljelentgetés, besúgás, letartóztatások. De a FÉNYT a szívünkből már nem tudták kiölni…


[32]

/ During the four days of freedom of the 1956 revolution I felt that…. An angel came down to earth. He brought light into the deep darkness; bodies, wreckages, dirt, filth and debris were all over the streets… Among all this, people were hugging one another in happiness and love, taking care of each other and providing help to each other. Those who were hungry received food, those who could hardly walk were given support and guidance. Store windows were left untouched, people were taking care of each other and of each other’s property. This happened because the LOVE LIGHT had descended! After only four days, the Russians came back and the gates of hell opened. Lootings, selfishness, envy, accusations, arrests. But LIGHT could no longer be killed out of our hearts…

Hager Ritta

Fény / Light 1982 125 × 90 cm, plasztikus gobelin / plastic gobelin

[33]

Haris László

fotóművész / photographic artist Budapest, 1943 Forradalmunk tisztasága…, 1956. november 2. / Purity of our revolution …, 2 November 1956 1956/2006 95 × 60 cm fotó, giclée nyomat / photo, giclée print


[34]

Haris László

[35]

Jakobovits Márta

keramikusművész / ceramist Tasnádszántó, 1944 Meditatio / Meditatio 2005 34 × 31 cm merített papír, farost lemez / dipped paper, fibreboard


[36]

JAKOBOVITS MÁRTA

[37]

Jakobovits Miklós képzőművész / visual artist Kolozsvár, 1936

Emlékmű – Erődítmény / Monument – Fortress 2012 62 × 100 cm vegyes technika / mixed technique


[38]

JAKOBOVITS MIKLÓS

[39]

Jovián György festőművész / painter Szilágysomlyó, 1951

Tanulmány / Study 2009 56 × 200 cm akril, vászon / acryl, canvas


[40]

JOVIÁN GYÖRGY

[41]

Kárpáti Tamás festőművész / painter Budapest, 1949

Vigília / Wakefulness 2011 60 × 70 cm olaj, vászon / oil, canvas


[42]

KÁRPÁTI TAMÁS

[43]

Katona Katalin

ötvösművész / metal artist Ráckeve, 1948 Fényoszlop II. / Pillar of Light II. 2009 60 cm vas, sárgaréz / iron, brass


[44]

KATONA KATALIN

[45]

Katona Szabó Erzsébet textilművész / textile artist Kolozsvár, 1952

Emlékmű a flaszteren / Monument on the flaster 2012 199 × 93 cm bőrkollázs / leather collage


[46]

KATONA SZABÓ ERZSÉBET

[47]

Kelecsényi Csilla textilművész / textile artist Budapest, 1953

1956, Magyar Rádió / 1956, Hungarian Radio 2006 50 × 100 cm digitális nyomat / digital print


[48]

KELECSÉNYI CSILLA

[49]

Kótai József

ötvösművész / metal artist Sopron, 1940 Jubileum I–II. / Jubilee I-II. 2006 7,8/átmérő viaszveszejtéses bronz / waxcasting bronze


[50]

KÓTAI JÓZSEF

[51]

Kovács Péter

festő, grafikus / painter, graphic artist Budapest, 1943 Áldozat / Victim 2006–2007 150 × 230 cm vegyes technika, vászon (tekercskép) / Mixed technique, canvas (scroll pictures)


[52]

KOVÁCS PÉTER

[53]

Kő Pál

szobrászművész / sculptor Perespuszta, 1941 Egy mondat a zsarnokságról / A sentence on Tyranny 2002 60 × 45 cm bronz / bronze


[54]

KŐ PÁL

[55]

Kusztos Endre festőművész / painter Makfalva, 1925

Gyász (Gyászolók) / Mourning (Mourners) 1993 50 × 70 cm papír, szén / paper, coal


[56]

KUSZTOS ENDRE

[57]

Kuti Dénes

festő / painter Marosvásárhely, 1952 Vérmező / Blood Field 1985 100 × 100 cm olaj, vászon / oil, canvas


[58]

KUTI DÉNES

[59]

Lantos Ferenc festő / painter Pécs, 1929

A mindenséggel mérd magad! / Measure yourself to the Whole 2006–2007 160 × 100 cm akril, vászon / acyril, canvas


[60]

LANTOS FERENC

[61]

Lugossy Mária

szobrászművész / sculptor Budapest, 1950 Budapest, 2012 A Forradalom lángja (makett) / The flame of the Revolution (scale-modell) 1996 82 × 34 × 33 cm ragasztott, csiszolt, homokfúvott üveg / cemented, polished, sand-blasted-glass


[62]

LUGOSSY MÁRIA

[63]

M. Novák András festő / painter Kaposvár, 1944

Határsáv / Borderland 2006 75 × 120 cm vegyes technika / mixed techique


[64]

M. NOVÁK ANDRÁS

[65]

Makovecz Imre építész / architect Budapest, 1935 Budapest, 2011

Emlékmű terv / Draft of the Monument 1995 60 × 80 cm print, az eredeti ceruzarajz kb. 20 × 11 cm méretű / print, the original pencil drawing is approximately size 20 × 11cm

A Magyar Művészeti Akadémia alapító örökös elnöke, örökös tiszteleti elnök / Founding permanent president of the Hungarian Academy of Arts, permanent honorary president

[66]

MAKOVECZ IMRE

[67]

Mezei Gábor

belsőépítész / interior designer Budapest, 1935 A hatalmi gőg emlékműve / Monument to the arrogance of power 2012 100 × 100 cm olaj, vászon / oil, canvas


[68]

MEZEI GÁBOR

[69]

Molnár Edit

fotóművész / photographic artist Genk, 1933 Napjaink / These days 1987 30 × 40 cm fotó / photo


[70]

MOLNÁR EDIT

[71]

Móser Zoltán

fotóművész / photographic artist Szekszárd, 1946

’56-os levél / Leaf from 1956

2006 30 × 40 cm fotó / photo

SZABÓ FERENC:


[72]

Kosztolányi Zászló-jára reminiszcencia Nem bot és vászon csak levél – gyászol mint az a zászló! Nem bot és vászon mint az a zászló csak levél – gyászol

MÓSER ZOLTÁN

[73]

Nagy János

szobrászművész / sculptor Rákosszentmihály, 1935 Kődobáló / Stone Thrower 2011 67 cm bronz / bronze


[74]

NAGY JÁNOS

[75]

Orosz István

grafikus, filmrendező / graphic artist, film director Kecskemét, 1951 Egy mondat / One sentence 2006 50 × 70 cm fotó, komputergrafika / photo, computer graphic


[76]

OROSZ ISTVÁN

[77]

P. Benkő Ilona

keramikusművész / ceramist Székelykeresztúr, 1937 Tisztelet és csodálat ‘56-nak / Respect and admiration for 1956 2012 49 × 34,5 cm fémoxidok, öntőmassza / metal oxide, casting mass


[78]

P. BENKŐ ILONA

[79]

Páll Lajos

festő, költő / painter, poet Korond, 1938 Ez se tánc? 1956 emlékére / Neither is this dance? In memoriam 1956 1979 50 × 70 cm tempera / tempera


[80]

PÁLL LAJOS

[81]

Péterfy László

szobrászművész / sculptor Nyárádselye, 1936 Emlékmű terv / Memorial plan 1995 33 × 15 × 13 cm kő, bronz (17 × 9,5 cm) / stone, bronze


[82]

PÉTERFY LÁSZLÓ

[83]

Polgár Rózsa

kárpitművész / drapery artist Szombathely, 1936 Szorítás / Pressure 2008 130 × 70 cm szövött kárpit / warped drape


[84]

POLGÁR RÓZSA

[85]

Prutkay Péter

képzőművész / visual artist Budapest, 1947 Néprádió 1956–2012 / People’s radio 1956–2012 2012 72 × 52 × 13 cm síkplasztika, objekt / flat plastic, object


[86]

PRUTKAY PÉTER

[87]

Scherer József

formatervező művész / designer artist Kölesd, 1947 Életfa-kút (makett) / Tree of Life-Well 2000 68 × 60 × 30 cm műanyag, keményhab / plastic, rigid foam


[88]

SCHERER JÓZSEF

[89]

Schrammel Imre

keramikusművész / ceramist Szombathely, 1933 1956 1985 20 × 48 cm porcelán, raku, 1150 fokon / porcelain, raku, at 1150 degrees


[90]

SCHRAMMEL IMRE

[91]

Stefanovits Péter képzőművész / visual artist Budapest, 1947

Trikolor / Tricolor 2010 150 × 100 cm elektrográfia / electrography


[92]

STEFANOVITS PÉTER

[93]

Szabó Tamás

szobrász, festő / sculptor, painter Budapest, 1952 Lyukas szemű / The eye as a hole 2005 70 × 60 × 14 cm bronz / bronze


[94]

SZABÓ TAMÁS

[95]

Szemadám György

festőművész, író / painter, writer Budapest, 1947 Memento 1956 / Memento 1956 2007 50 × 70 cm olaj, vegyes technika, fém, vászon, farost / oil, mixed technique, metal, canvas, particleboard


[96]

SZEMADÁM GYÖRGY

[97]

Ujvárossy László

grafikusművész / graphic artist Ditró, 1955 Mennyi levegőre…? / How much air…? 1994 54 × 74 cm vegyes technika / mixed technique


[98]

UJVÁROSSY LÁSZLÓ

[99]

Veress Sándor László festőművész / painter Heves, 1934

Két férfi vörös szobában (1956-os emlék) / Two men in a red room (Im memory of 1956) 2008 86 × 135 cm vászon, olaj /canvas, oil


[100]

VERESS SÁNDOR LÁSZLÓ

[101]

Véssey Gábor

festőművész / painter Budapest, 1948 Sebesült és virrasztók / An Injured and Watchers 2010 100 × 70 cm pasztell, papír / pastel, paper


[102]

VÉSSEY GÁBOR

[103]

Vinczeffy László festőművész / painter Atyha, 1946


[104]

Pesti utcakő (1956) / A cobble-stone of Pest 2012 90 × 90 cm vegyes technika, vászon / mixed technique, canvas

VINCZEFFY LÁSZLÓ

[105]

56 éve volt ’56 – Emlékező kiállítás A kiállítást megnyitja: Szemadám György

a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának vezetője, az MMA rendes tagja, a kiállítás kurátora

A kiállítást rendezte: Novotny Tihamér művészeti író, szerkesztő

A kiállítás megtekinthető a Duna Palota Falk Miksa kiállítótermében, 2012. október 19-től 31-ig, naponta Kiállítók Az MMA rendes tagjai közül: Aknay János • Árendás József • Bocskay Vince • Bukta Imre • • Fekete György • Filep Sándor • Geszler Mária • Gyulai Líviusz • • Haris László • Jakobovits Márta • Jakobovits Miklós • Jovián György • Kárpáti Tamás • Katona Szabó Erzsébet • Kótai József • Kő Pál • Kusztos Endre • Kuti Dénes • Lantos Ferenc • Lugossy Mária † • M. Novák András • Makovecz Imre † • Mezei Gábor • Molnár Edit • Móser Zoltán • Nagy János • Orosz István • P. Benkő Ilona • Páll Lajos • Péterfy László • Polgár Rózsa • Schrammel Imre • Stefanovits Péter • Szabó Tamás • Szemadám György • Ujvárossy László • Veress Sándor •

[106]

Az MMA levelező tagjai közül: Bakos István • Bohus Zoltán • Katona Katalin • Kelecsényi Csilla • Kovács Péter • Prutkay Péter • Scherer József • Véssey Gábor

56 éve volt ’56 – Gálaest Az est rendezője: Szakonyi Károly

a Magyar Művészeti Akadémia Színházművészeti Tagozatának vezetője, az MMA rendes tagja

A gálaesten közreműködik: Kubik Anna, Blaskó Péter, Huszti Péter, Kobzos Kiss Tamás, az MMA levelező tagjai, valamint Szalai András és a Budapesti Vonósok (művészeti vezető: Botvay Károly)

Az ünnepi műsor Karácsonyi ének a börtönben Kányádi Sándor: Naplótöredék Füst Milán: Zokogni szeretnék Kiss Dénes: Buda Ferenc: Falak könyve I., III., VII. Szokolay Sándor: Symphonia romana, op. 116. – II. tétel – Gregorián variáció Utassy József: Október Ágh István: A parlamentnél Bella István: Önéletrajz 1996 (énekelt vers) Döbrentei Kornél: Kovács István: Ezekilencszázötvenhat Kiss Benedek: Októberi vers Interjú Melocco Miklóssal Nagy Gáspár: Öröknyár: elmúltam 9 éves; Magyar abszurd Mezey Katalin: Október hazalátogat Tóth Bálint: Magyar litánia Dárday István: Magyar töredék Gyurkovics Tibor: Levegőt, levegőt, levegőt! Balassa Sándor: Cimbalomverseny, op. 121. Az MMA rendes tagjai a szerzők közül: Ágh István, Balassa Sándor, Buda Ferenc, Dárday István, Döbrentei Kornél, Kányádi Sándor, Kiss Benedek, Kiss Dénes, Kovács István, Melocco Miklós, Mezey Katlin, Szokolay Sándor, Tóth Bálint Az MMA posztumusz tiszteleti tagjai a szerzők közül: Bella István, Gyurkovics Tibor, Nagy Gáspár, Utassy József

[107]

Az előzéken Haris László felvétele Kilián (Maléter tankja), 1956. november 2. / Kilián (Maléter’s tank) 2 November 1956 1956/2006, 60 × 95 cm, fotó, giclée nyomat / photo, giclée print Kiadja a Magyar Művészeti Akadémia www.mma.hu Felelős kiadó: Fekete György elnök Felelős szerkesztő: Pécsi Györgyi ISBN 978-963-89685-1-7 Készült a Kontraprint Nyomdában 2013

A kiállítás kurátora: Szemadám György A kiállítást rendezte: Novotny Tihamér A műtárgyfotókat készítette: Haris László Grafikai terv: Árendás József

Recommend Documents