A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK JOGA MSC. (N) BUDAPEST 2011

A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK JOGA MSC. (N) BUDAPEST 2011.

BME GTK ÜZLETI JOG TANSZÉK SZERZŐK: DR. PHD. PÁZMÁNDI KINGA – DR. PHD. BALÁSHÁZY MÁRIA ÖSSZEÁLLÍTOTTA: DR. PHD. PÁZMÁNDI KINGA, DR. PHD. PÉTERVÁRI KINGA

BME GTK Üzleti Tudományok Intézete Üzleti Jog Tanszék

TARTALOM I. A kereskedelmi szerződések - Fogalmi megalapozás .................................................................................................................................... 4 1. A kereskedelmi (gazdasági) szerződés fogalma.................................................................................................................................... 4 2. A kereskedelmi szerződések jogának az elhelyezkedése a jogi normák rendszerén belül ................................................................ 4 3. A kötelem fogalma, a szerződés............................................................................................................................................................. 6 A) szerződéses jogviszony szerkezete, a felek mellérendeltsége, jogképessége, a jogalanyiság............................................................. 7 a) A relatív szerkezetről ................................................................................................................................................................... 7 b) A felek mellérendeltségről ........................................................................................................................................................... 7 c) A felek jogképességéről (jogképesség – jogalanyiság)................................................................................................................. 8 B) Szerződési szabadság, diszpozitivitás, kógencia................................................................................................................................ 9 C) A szerződés fogalma ....................................................................................................................................................................... 10 D) A szerződés alanyai, alanyváltozás a szerződésben......................................................................................................................... 11 a) a szerződés alanyai..................................................................................................................................................................... 11 b) alanyváltozás a szerződésben – engedményezés és tartozásátvállalás ........................................................................................ 11 E) A szerződés közvetlen és közvetett tárgya, a szolgáltatás osztályozása ........................................................................................... 12 a) A szerződés közvetett és közvetlen tárgya (a dolog és a szolgáltatás) ........................................................................................ 12 b) A szolgáltatások osztályozásáról................................................................................................................................................ 12 F) A szerződés tartalma........................................................................................................................................................................ 13 II. A szerződés létszakai .................................................................................................................................................................................. 16 1. A szerződéskötés................................................................................................................................................................................... 16 A) Individuális és tömegszerződések ................................................................................................................................................... 16 a) Egyedi szerződések – keretszerződések – blankettaszerződések ................................................................................................ 16 B) A szerződéskötés folyamata ............................................................................................................................................................ 17 a) Ajánlattételre való felhívás – ajánlattétel – elfogadó nyilatkozat................................................................................................ 18 b) Az ajánlati kötöttség .................................................................................................................................................................. 18 C) Szerződéskötési kötelezettség, előszerződés ................................................................................................................................... 19 2. A képviselet........................................................................................................................................................................................... 19 A) A szervezeti képviselet formái ........................................................................................................................................................ 19 B) A meghatalmazáson alapuló (ún. közvetlen) képviselet .................................................................................................................. 20 C) Törvényes képviselet....................................................................................................................................................................... 21 3. A szerződés alakja................................................................................................................................................................................ 21 4. A szerződés érvényessége/érvénytelensége és hatályossága............................................................................................................... 22 A) A szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség fogalma, fajai...................................................................................................... 22 B) A szerződés hatályossága/hatálytalansága....................................................................................................................................... 24 4. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek...................................................................................................................................... 24 A) A mellékkötelezettségek fogalma, funkciója................................................................................................................................... 24 B) A mellékötelezettségek csoportosítása ............................................................................................................................................ 24 5. A szerződés módosítása és teljesítés nélküli megszűnése................................................................................................................... 25 A) Szerződésmódosítás ........................................................................................................................................................................ 25 B) A szerződés megszűntetése, felbontása, a felmondás és az elállás .................................................................................................. 26 C) Az elévülés és a jogvesztés ............................................................................................................................................................. 27 6. A szerződés teljesítése .......................................................................................................................................................................... 28 A) Teljesítés joghatása, helye, ideje és módja ...................................................................................................................................... 29 B) Pénzkövetelések speciális szabályai ................................................................................................................................................ 30 7. A szerződésszegés ................................................................................................................................................................................. 30 A) A késedelem.................................................................................................................................................................................... 31 B) A hibás teljesítés ............................................................................................................................................................................. 31 C) Felróható lehetetlenülés................................................................................................................................................................... 33 További táblázatok a gazdasági szerződések általános szabályairól szóló részhez......................................................................................... 34 1. A szerződések tipizálása....................................................................................................................................................................... 38 A) Adásra irányuló szerződések........................................................................................................................................................... 38 B) Eredménykötelmek ......................................................................................................................................................................... 40 C) Ügyviteli szerződések ..................................................................................................................................................................... 41 D) Használati szerződések ................................................................................................................................................................... 42 E) Helytállásra irányuló szerződések ................................................................................................................................................... 43 F) Organizációs célú szerződések ........................................................................................................................................................ 43 2. Az egyes szerződések főbb jellemzői ................................................................................................................................................... 44 I. A termékforgalom ügyletei .................................................................................................................................................................. 44 1. A kereskedelmi adásvételi szerződés általános szabályai ................................................................................................................. 44 2. Az adásvétel egyes különös nemei ................................................................................................................................................... 46 3. A szállítási szerződés ...................................................................................................................................................................... 50 4. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés................................................................................................................................ 53

2

BME GTK Üzleti Tudományok Intézete Üzleti Jog Tanszék 5. A közüzemi szerződés...................................................................................................................................................................... 54 6. Az áruk nemzetközi adásvételének alapvető szabályai..................................................................................................................... 55 II. Vállalkozási szerződések..................................................................................................................................................................... 58 1. A vállalkozási szerződés fogalma..................................................................................................................................................... 58 2. A szerződés megkötése .................................................................................................................................................................... 59 3. A felek alapvető jogai és kötelezettségei. ....................................................................................................................................... 59 4. A vállalkozási szerződés teljesítése .................................................................................................................................................. 63 5. A vállalkozási szerződés megszegésének sajátosságai ................................................................................................................... 63 6. A fővállalkozás ................................................................................................................................................................................ 64 7. A vállalkozási szerződés nevesített alfajai........................................................................................................................................ 65 7.1. A tervezési szerződés ............................................................................................................................................................. 65 7. 2. Az építési szerződés .............................................................................................................................................................. 66 7.3. A szerelési szerződés............................................................................................................................................................... 68 7. 4. Az utazási szerződés.............................................................................................................................................................. 69 III. Az ügyviteli szerződések.................................................................................................................................................................... 72 1. A megbízási szerződés általános szabályai....................................................................................................................................... 72 2. A kereskedelmi megbízások egyes fajai........................................................................................................................................... 75 3. A bizományi szerződés..................................................................................................................................................................... 77 4. A kereskedelmi ügynöki szerződés .................................................................................................................................................. 80 5. A letéti szerződés ............................................................................................................................................................................. 81 III. A használati irányuló gazdasági szerződések. ................................................................................................................................ 83 1. A használati kötelmek általában....................................................................................................................................................... 83 2. A bérlet ............................................................................................................................................................................................ 83 3. A lakásbérlet .................................................................................................................................................................................... 86 4. A helyiségbérlet ............................................................................................................................................................................... 87 5. A haszonbérleti szerződés ............................................................................................................................................................... 88 6. Franchise.......................................................................................................................................................................................... 89 7. Lízingszerződés................................................................................................................................................................................ 91 IV. Fuvarozás és szállítmányozás............................................................................................................................................................ 94 1. Fuvarozás ......................................................................................................................................................................................... 94 1.1. A fuvarozási szerződés fogalma ............................................................................................................................................. 94 1.2. A vasúti fuvarozási szerződés szabályozása ............................................................................................................................ 95 1.3. A fuvarozási jogviszony alanyai............................................................................................................................................ 95 1.4. A küldemények fajtái .............................................................................................................................................................. 96 1.5. A vasúti fuvarozási szerződés megkötése.............................................................................................................................. 96 1.6. A felek jogai és kötelességei.................................................................................................................................................. 96 1.7. Fuvarköltségek ........................................................................................................................................................................ 97 1.8. A kiszolgáltatási akadályok ..................................................................................................................................................... 98 1.9. Felelősség a fuvarozási idő túllépéséért................................................................................................................................... 98 1.10. A fuvarozó felelőssége a küldemény hiányaiért és rongálódásáért. ....................................................................................... 98 1.11. Az igények érvényesítése a fuvarozóval szemben. .............................................................................................................. 100 2. A szállítmányozási szerződés. ....................................................................................................................................................... 100 2. 1. A szállítmányozási szerződés fogalma ................................................................................................................................. 100 2.2. A felek alapvető jogai és kötelességei .................................................................................................................................. 100 2. 3. A szállítmányozó felelőssége. .............................................................................................................................................. 101 FÜGGELÉK: Az egyes szerződések főbb jellemzőinek rendszerező vázlata .................................................................................... 102 A) A termékforgalom ügyletei – az adásvétel, a szállítási szerződés és az egyéb adási típusú szerződés........................................... 103 a) A kereskedelmi adásvétel általános szabályai, különleges esetei, vázlatosan:.......................................................................... 103 b) Szállítási szerződés lényege vázlatosan:................................................................................................................................... 103 c) Közüzemi szerződés lényege vázlatosan: ................................................................................................................................. 104 d) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lényege:............................................................................................................. 104 e) Lízingszerződés lényege vázlatosan ......................................................................................................................................... 105 B) Vállalkozási szerződés .................................................................................................................................................................. 106 C) A megbízási és bizományi szerződés ............................................................................................................................................ 107 a) A megbízási szerződés általános szabályai, a piaci megbízások fajai....................................................................................... 107 b) Bizományi szerződés ............................................................................................................................................................... 108 c) Letéti szerződés lényege........................................................................................................................................................... 109 D) Használatra irányuló szerződések ................................................................................................................................................. 110 a) Bérleti szerződés ..................................................................................................................................................................... 110 b) Franchise szerződés ................................................................................................................................................................ 111 E) Fuvarozási és szállítmányozási szerződések ................................................................................................................................. 112 a) Fuvarozási szerződés............................................................................................................................................................... 112 b) Szállítmányozási szerződés (fuvarbizomány).......................................................................................................................... 113 MUNKAJOG

3


KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK - GAZDASÁGI SZERZŐDÉSEK I. A kereskedelmi szerződések - Fogalmi megalapozás

1. A kereskedelmi (gazdasági) szerződés fogalma Azokban az országokban, amelyekben önálló kereskedelmi törvénykönyv van, kereskedelmi ügylet alatt azokat a kereskedelmi törvénykönyv hatálya alá eső kereskedelmi szerződéseket értik, amelyeket vagy egyéni, illetve társas kereskedők kötnek az üzletszerű gazdasági forgalom keretében egymással (szállítási szerződés, bizomány stb.) avagy a tömegszerű forgalom keretében az egyéni fogyasztókkal (fuvarozás, biztosítás). Ez volt a helyzet Magyarországon 1875–1945 között, amikor az 1875. évi Kereskedelmi Törvénykönyv szabályozta a kereskedelmi ügyleteket mint a hivatásszerű gazdasági forgalom szerződéseit, viszont Polgári Törvénykönyv hiányában az ezen a körön kívül eső polgári jogi szerződések lényegében szokásjogi, illetve bírói precedens-jogi alapon fejlődtek.

2. A kereskedelmi szerződések jogának az elhelyezkedése a jogi normák rendszerén belül Jelenleg a Ptk. (a Polgári Törvénykönyv, azaz az „1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről”) a gazdasági szerződés, avagy a kereskedelmi ügylet fogalmát nem ismeri. Ugyanakkor ma is van a Ptk.-ban számos olyan szabály, amely csak a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik, továbbá számos olyan szerződés (szállítási, beruházási jellegű, bizományi, fuvarozási, biztosítási, pénzügyi stb.), amely értelemszerűen az üzletszerű gazdasági vállalkozás szerződése. A magyar jogrendszer alapvetően két nagy alapjogágazatra bomlik: a közjogra és a magánjogra. A közjog alapvetően az államszervezet működését, illetve az állam és állampolgár viszonyát rendezi, többnyire kógens jogi normákkal. A magánjog (más néven polgári jog vagy civil jog) az állampolgárok, mint mellérendelt jogalanyok vagyoni és személyi viszonyait szabályozza, alapvetően diszpozitív jelleggel. Ennek megfelelően a magánjogot két részre bonthatjuk: beszélhetünk a személyek jogáról (jogalanyiság, jog- és cselekvőképesség; személyhez fűződő jogok; családjog) és a vagyonjogról (dologi jog, kötelmi jog, öröklési jog). Az előbb említett két jogterületen kívül a magánjog számos más, „vegyes tárgyú” jogterületet is felölel, mint például a társasági jogot vagy a szellemi alkotások jogát, a munkajog egy részét. A vagyonjog azon jogviszonyokat szabályozza, amelyek középpontjában a jogalanyok tulajdonát képező vagyon (dolgok, jogok, követelések) állnak – ennek megfelelően a vagyonjog a jogalanyok vagyon feletti érdekállását szabályozza. A vagyonjog három nagy területe a dologi jog, a kötelmi jog és az öröklési jog azzal, hogy a dologi és a kötelmi jog

4


élők közötti viszonyokra koncentrál, míg az öröklési jog, az örökhagyó – a volt tulajdonos – halála esetére szabályozza az örökség (vagyon) jogi sorsát. A dologi jog és a kötelmi jog közötti alapvető különbség abban rejlik, hogy a dologi jog a jogalanyok javak feletti uralmát statikusan (állapotszerűen), míg a kötelmi jog dinamikusan (a tulajdonváltozásra koncentrálva) szemléli. A kötelmi jog tehát a vagyonmozgás, a javak forgalmának a joga. A kötelmi jog alapvető szabályait a polgári jog alapkódexében, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) Negyedik Részében, mint önálló szerkezeti részben felsorolt rendelkezések adják. Ezen belül →a XVII. fejezettel kezdődően, a XXVIII. fejezettel bezárólag a kötelmi jog „általános” – alapvetően a szerződésekre modellezett, minden szerződéstípusra nézve irányadó – szabályait találjuk (mi a szerződési akarat, az előszerződés, a szerződés létrejötte, alakja, tartalma, tárgya, módosítása, megszűnése, a képviselet, a tartozáselismerés, az érvénytelenség, a mellékkötelezettségek, a teljesítés, szerződésszegés stb.) →a XXIX. fejezettel kezdődően és a XXXII. fejezettel bezárólag találhatók a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség és a jogalap nélküli gazdagodás szabályai (az általános felelősségi alakzat és a közös szabályok, a felelősség egyes esetei, a kártérítés mértéke és módja, a jogalap nélküli gazdagodás) →a XXXIII. fejezettel kezdődően és az L. fejezettel bezárólag sorolja fel a törvény az egyes szerződési típusokat – ez az ún. „kötelmi különös” rész (pl. adás-vétel, szállítási szerződés, vállalkozás, megbízás, bizomány, bérlet, letét, fuvarozás, szállítmányozás, hitelviszonyok, biztosítás stb. speciális szabályai) A szerződések joga a polgári jog szabályainak a rendszerén belül, a kötelmi jog normái között helyezkedik el. A jognak ezen a területén az a jellemző fordulat, hogy az állam jogi-hatalmi eszközökkel kikényszeríthetővé teszi az államhatalomtól elkülönülő privát szféra szereplői (magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek) közötti megállapodások tartalmát, ha azok a megállapodások megfelelnek bizonyos állam által előírt kritériumoknak. A régi római jogi elv – pacta sunt servanda (szószerint: a megállapodások betertandók, tartalma szerint: ~ „a felek megállapodása törvényi kötelezettséget szül”) – az idevonatkozó jogi szabályozás alapja. A szerződési jog a kötelmi jogon belül különíthető el, annak központi részét alkotja. Azt mondhatjuk, hogy a kötelmi jog a szerződésekre modellezett, a kötelem és a szerződés fogalma azonban mégsem ekvivalens fogalmak. A kötelmi jog által szabályozott releváns életbeli viszonyokat kötelmi jogi jogviszonynak, vagy egyszerűen csak kötelemnek nevezzük. A legfontosabb és talán a leggyakoribb kötelmet keletkeztető tény(állás) a szerződés. Kötelmet a szerződésen kívül azonban más tényállások is keletkeztethetnek, mint például: →jogszabályban meghatározott esetekben az egyoldalú jognyilatkozat (pl. díjkitűzés) →jogellenesen és felróható károkozás →jogszabályi/hatósági rendelkezés, stb. A szerződési jog így fogalmilag szűkebb terjedelmű, mint a kötelmi jog, abban az értelemben, hogy a szerződésen kívül okozott kár felelősségi szabályai például nem tartoznak a szorosan vett szerződési jog területére, mégis a kötelmi joganyag részét alkotják, csak úgy, mint a kötelmi viszonyokat keletkeztető egyéb jogszabályi rendelkezések.

5


A szerződési jog szabályrendszerén belül válogathatjuk ki az üzletszerű gazdasági (vállalkozási) tevékenység körében szokásos szerződések szabályait, amelyet a gazdasági szerződések jogaként definiálhatunk. Ilyen szerződéstípus például az adás-vétel, a megbízás, a vállalkozás, a bérlet, a lízing stb. Nem tartoznak ide azok a szerződéstípusok, amelyek az üzletszerű gazdasági tevékenységhez nem, hanem inkább csak a magánszemélyek mindennapi életéhez tartoznak (ajándékozás, tartási és életjáradéki szerződések, stb.).

3. A kötelem fogalma, a szerződés A kötelem olyan polgári jogi jogviszony, amelyben meghatározott – vagy legalábbis meghatározható – jogosult áll szemben meghatározott – illetve meghatározható – kötelezettel, és a jogosult – többnyire ellenszolgáltatás fejében – a kötelezettől meghatározott szolgáltatást követelhet. A jogosult és a kötelezett elvi meghatározhatósága, konkrét „szembe állítása” miatt azt mondhatjuk, hogy a kötelem relatív szerkezetű polgári jogi jogviszony. A relatív szerkezet főszabályként azt jelenti, hogy a kötelem a kötelem alanyain – a jogosulton és a kötelezetten – kívül más, kívülálló személyeket nem jogosít, de nem is kötelez semmire. A kötelem többfajta, egymástól tartalmilag jelentősen eltérő jogviszonyt foglal össze, amelyeknek három fő típusa van: a) a szerződéses kötelem, b) a jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen alapuló kötelem és c) a kártérítési (felelősségi) kötelem. A „szerződéses kötelem” is absztrakt fogalom. A jogalkotó a szerződések közös szabályaiban azokat a normákat gyűjti össze, amelyek minden szerződésre irányadók, és e szabályok nem függenek a konkrét szolgáltatástól. Ilyen szabályok pl. a szerződésszegés, a szerződés érvénytelensége, az elévülés stb. A szerződésre vonatkozó általános szabályok mellett megkülönböztetünk egyes szerződéstípusokat, amelyekre vonatkozó jogi szabályok a kötelmi jog ún. különös részében találhatóak. Szolgáltatás követelésére való jogosultság, és szolgáltatás teljesítésére való kötelezettség azonban nemcsak szerződésen alapulhat, hanem kivételesen jogszabályon vagy hatósági rendelkezésen is. Szerződés nélkül, jogszabályon alapuló kötelem keletkezik pl. a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján, ha a tagot a társaság kizárja. A kizárt tag az üzletrészének ellenértékét követelheti, így a társaság sajátos „hitelezőjé”-vé válik, aki meghatározott vagyonra igényt tarthat, a társaság pedig köteles a kizárt tag jogszerű vagyoni igényét kielégíteni. A kötelmek további nagy csoportja a kártérítési kötelem. A kártérítés is relatív szerkezetű jogviszony, mert a konkrét károsult áll szemben a károkozóval, és attól követeli kárának megtérítését. A kártérítés szankciós kötelem, a jogellenes károkozás jogkövetkezménye. A jogellenes károkozó, ha a felelősség alól nem tudja kimenteni magát, köteles megtéríteni azt a kárt, amit a másik félnek okozott (teljes kártérítés és reparáció elve). A kártérítés a polgári jog legáltalánosabb szankciója, amely külön kikötés vagy hivatkozás nélkül is a jogviszony részévé válik, ha a kártérítési tényállás megvalósul. A jogi szabályozás tehát fordított: azt kell kifejezetten kikötni, ha a felek el akarnak tekinteni a kártérítési igény

6


érvényesítésétől (sok esetben ezt a törvény nem is engedi meg, pl. szándékos károkozás esetében szerződésben nem zárható ki, nem korlátozható a felelősség).

A) szerződéses jogviszony szerkezete, a felek mellérendeltsége, jogképessége, a jogalanyiság A szerződéses kötelem relatív szerkezetű jogviszony, amely egymástól független, egymásnak mellérendelt, jogképességgel rendelkező feleket (jogalanyokat) feltételez. a) A relatív szerkezetről A jogviszonyokat szerkezetüket tekintve két csoportra oszthatjuk: →Abszolút szerkezetű jogviszonyok: Olyan jogviszonyok, amelyeknél a törvényi rendelkezés csupán a jogosultat határozza meg személy szerint, és vele szemben mindenki mást – aki a jogosulttal szembe kerülhet – eltilt attól, hogy a jogosultnak biztosított hatalmi körbe beavatkozzék, azt megzavarja. Ilyen szerkezetű például a tulajdoni jogviszony, valakinek a saját dolgához fűződő, jog által védett viszonya: a törvény meghatározza a tulajdonos jogait a tulajdonában lévő dolog felett (birtokolhatja, használhatja, eladhatja azt, stb.), ugyanakkor mindenki mást nevesítés nélkül és általánosan kizár, eltilt a tulajdonos jogaiba való – engedély nélküli – beavatkozástól. Itt csak egyetlen jogalanyt – a jogosultat, konkrétabban a tulajdonost – konkretizálja a jog akként, hogy a tulajdonossal szemben a „jogi konstrukcióban” mindenki más tűrésre, tartózkodásra kötelezett lesz, ezért beszélhetünk itt a jogviszony „abszolút” szerkezetéről. →Relatív szerkezetű jogviszonyok: Olyan jogviszonyok, ahol a törvényi rendelkezés kettő vagy több egymástól elkülönült, egymással mellérendelt viszonyban álló, meghatározott jogalany jogviszonyát szabályozza, kölcsönösen meghatározza egymással szemben fennálló jogaikat és kötelezettségeiket. Ilyen szerkezetű például a szerződéses jogviszony (például a megbízási szerződés), a törvény meghatározza mind a jogosult (a megbízó), mind a kötelezett (a megbízott) személyét (pozícióját), leírja részletesen, mit köteles tenni, és cserébe mit jogosult követelni a megbízott, ezzel szemben mit követelhet és hogyan köteles eljárni/viszontteljesíteni a megbízó. Ebben az esetben több jogalany egymással szemben megfogalmazott jogai/kötelességei állnak egymással szemben, ezért beszélünk ehelyütt „relatív” szerkezetű jogviszonyról. Valamely fél jogai a másik kötelezettségeként jelennek meg, és fordítva: jogok és kötelezettségek a kötelemből főszabály szerint harmadik, kívül álló személyekre nem háramlanak. b) A felek mellérendeltségről

7


A hagyományos közjogi viszonyokra az a jellemző, hogy alá-fölérendeltség érvényesül a felek1 között, az államot képviselő szervek hatalmi pozícióban vannak, hatóságként viselkednek az állami fennhatóság alá tartozó más jogalanyokkal (magánszemélyekkel, szervezetekkel) szemben. A közjogi szabályozás érvényesül a közigazgatási jog, az alkotmányjog vagy a büntetőjog területén. A magánjogon belül a szerződési jogi szabályozás a mellérendeltséget, a felek azonos erőpozícióját tekinti kiindulópontként. A magánjogi szabályozás további kiindulópontja az, hogy a magánjogi jogviszonyokban az állam is csak mint a gazdaság egyik szereplője lép föl, nincsenek előzetesen biztosított plusz jogosítványai – hatalmi, hatósági pozíciója – más jogalanyokkal szemben. /Ezt az elvi szabályozási kiindulópontot az élet rendre felülírja, a legközismertebb példa erre a (4-es) „metró-per”, amely megerősítette azt a tényt, hogy van, létezik állami immunitás./ Magánjogi szabályozás érvényesül a polgári jog, vagy a társasági jog területén is. Például ebben a relációban az állam egy részvénytársaság tulajdonosaként ugyanolyan jogokkal, törvényi lehetőségekkel és kötelezettségekkel bír, mintha gazdálkodó szervezet, vagy éppen magánszemély lenne. (Kivétel azért itt is említhető: vö. aranyrészvény – Mol.) c) A felek jogképességéről (jogképesség – jogalanyiság) A jogalanyiság a gazdasági forgalomban való részvétel egyik feltétele. Jogalany az, akit (amit) a jog ilyenként elismer. A jogviszonyok résztvevői csak jogalanyok lehetnek, mert ők rendelkeznek azzal az elvi, absztrakt képességgel, amit jogképességnek hívunk: jogaik és kötelezettségeik lehetnek. Kiknek biztosít a jog jogképességet, kik lehetnek jogalanyok? A Ptk. 8. § (1)-(2) bekezdése alapján a Magyar Köztársaságban minden ember egyenlő módon jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. A jogképesség általános, feltétlen és egyenlő. A cselekvőképesség ezen túlmenően a természetes személyek (más szóval emberek) ügyletkötéshez szükséges belátási képességét jelenti. A cselekvőképesség fogalma kizárólag természetes személyekre értelmezhető, azt mutatja meg, hogy az adott ember rendelkezik e azzal a belátási képességgel, ami az ügyletkötéshez szükséges. (Jogügylet alatt olyan egyvagy többoldalú akaratnyilatkozatot érthetünk, amely jogokat, illetve kötelezettségeket keletkeztet(het): joghatást vált(hat) ki. Egy ember cselekvőképessége – életkora, illetve szellemi képessége/érettsége/állapota függvényében – vagy teljes (cselekvőképes természetes személy), vagy korlátozott (korlátozottan cselekvőképes természetes személy), vagy hiányzik (cselekvőképtelen természetes személy). Így pl. bizonyos életkor alatt az ügyletkötési képesség korlátozott (14 és 18 éves kor között), vagy bizonyos törvényi kivételektől eltekintve kizárt (14 éves kor alatt). Komolyabb, nagyobb súlyú szerződés érvényességének feltétele, hogy a szerződést megkötő személyek ne csak jogképesek, hanem cselekvőképesek is legyenek. Utóbbi nem azt jelenti, hogy pl. egy kiskorú (14 éves kor alatti személy) ne lehetne szerződés alanya, de érvényes szerződést főszabály szerint személyesen nem köthet,

1

A „felek” kifejezés tulajdonképpen nem is helytálló, mert a jogban felekként a mellérendelt, egymással szemben hatalmi

előjogokkal nem rendelkező szerződéses partnereket jelölik, itt pedig az állam nem mint fél, hanem mint hatóság, a közhatalom letéteményese jelenik meg. Felekről szigorú értelemben csak a magánjogi, szerződéses szférában beszélhetünk.

8


helyette törvényes képviselője (szülői felügyeleti joggal rendelkező szülő, ennek hiányában gyám) jár el. A Ptk. 28. § (4) bekezdése mondja ki a jogi személyek jogképességét (ami persze nem terjed ki olyan jogokra és kötelezettségekre, amelyek természetüknél fogva csak emberhez kapcsolhatók: pl. apaság, anyaság, stb.), a 28. § (1)-(3) bekezdések pedig jogi személyként definiálják az önkormányzati, gazdasági, társadalmi és más egyéb szervezeteket (szervezetek jogalanyisága), valamint az államot. A jogképesség tehát az embernek, az államnak, a jogi személyeknek (és egyes nem jogi személy szervezeteknek, lásd: bt., kkt.) az a képessége, hogy absztrakt értelemben jogaik és kötelezettségeik lehetnek. Más szóval megvan az az elvi képességük, lehetőségük, hogy a különböző jogviszonyokban jogalanyként léphessenek föl. A jogképesség a jogalanyiság egyetlen – fogalmi – feltétele. A jogképesség a jogszerűen megalakult és nyilvántartott szervezeteknél tulajdonképpen adottnak tekinthető. A szervezetek azonban mindig „képviselőjük” útján cselekszenek, ezért amit a gazdálkodó szervezetek által kötött szerződések kapcsán külön vizsgálni kell, az a gazdálkodó szervezet képviseletének jogszerűsége (törvényes képviselet módja, a cégjegyzésre jogosult személy kiléte). A szerződési nyilatkozat ugyanis csak akkor tekinthető a gazdálkodó szervezet vagy egyéb jogi személy sajátjának, ha a szerződéses nyilatkozatot a hivatalosan bejegyzett/nyilvántartott törvényes képviselő a megfelelő formában tette/írta alá. Jogi személyeknél, egyéb szervezeteknél a cselekvőképesség vizsgálata nem jöhet szóba, leszámítva azt, hogy a szervezet képviseletére jogosult törvényes képviselő csak cselekvőképes magánszemély lehet. B) Szerződési szabadság, diszpozitivitás, kógencia A szerződési jog egyik legfontosabb, bár íratlan alapelve a szerződési szabadság. E szabadság 4 elemre bontható, ami alapján a szerződő feleket – főszabály szerint, azaz bizonyos kivételek mellett – megilleti: →a szerződéskötés, (illetve az attól való elzárkózás) joga →a szabad partnerválasztás, →a szerződéstípus szabad megválasztása, →és a szerződés tartalmának szabad meghatározása. A tartalomszabadsággal kapcsolatosan kiemeljük, hogy a szerződési jogot az eltérést „engedő”, ún. diszpozitív jellegű jogi szabályozás jellemzi, ami lehetővé teszi a felek részére a jogszabályi tartalomtól eltérő szerződési tartalom kialakítását, és csak akkor érvényesül a jogszabály által felkínált „alap-alternatíva”, amennyiben attól eltérő tartalmú szerződési rendelkezést nem hoznak létre a felek az adott kérdésben és az alap-alternatíva alkalmazását közös akarattal nem zárták ki. A diszpozitivitás (eltérés „engedése”) ellentétes fogalompárja a jogszabályi kógencia (eltérés „tiltása”, kötelező szabályok): a kógens jogszabályok azok a jogszabályi rendelkezések, amelyek nem engedik meg, hogy a felek attól eltérő szerződési tartalmat hozzanak létre. Amennyiben a felek kógens szabály ellenére eltérő módon rendelkeznek egy kérdésről (pl. a Ptk. 483. § (4) rendelkezésétől eltérően megállapodnak, hogy a közöttük létrejött megbízási szerződés nem mondható föl), úgy ez a kikötés jogszabályba ütközés miatt 9


érvénytelen lesz, és a kikötés ellenére bármelyik fél mégis felmondhatja a megbízást a Ptk. 483. §-ra hivatkozással, ami kimondja, hogy a megbízási szerződés felmondásának a korlátozása, vagy kizárása semmis. C) A szerződés fogalma A szerződés – szinoním szavakkal: megállapodás, megegyezés, két- vagy többoldalú jogügylet – két vagy több jogalany (kétoldalú, illetve többoldalú szerződés) joghatás kiváltására irányuló kölcsönös (tehát egymásnak megfelelő) és a lényeges tartalmi elemekben megegyező akaratnyilatkozata, amelynek kikényszerítésére szükség esetén az állam közhatalmi jellegű kényszereszközöket (bírói ítélet, végrehajtás) is biztosít. A szerződés tehát a szerződő feleknek a szerződés lényeges elemei tekintetében kölcsönös és egybehangzó, (alapvetően vagyonjogi) joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozata. A szerződés főbb fogalmi elemei tehát: → a „konszenzus” (azaz a kölcsönös és lényeges elemekben való akarategyezés) →annak kinyilvánítása (szóban, írásban, vagy ún. „ráutaló magatartással” tett nyilatkozattal) →a szerződés állami elismerése – azaz a joghatás kiváltásának célja, alkalmassága. A fogalmi elemek közül a harmadikat, az állami elismerés feltételeit emeljük ki: A szerződés által célzott joghatás tartalmában, és formáját tekintve is államilag védett, azaz jogilag kikényszeríthető, amennyiben a szerződés érvénye (és hatályos). Azaz a szerződésben foglalt szolgáltatás állami úton csak akkor kényszeríthető ki, ha maga a szerződés érvényes (és hatályos). Az érvényességet, ill. érvénytelenséget mindig a szerződés megkötésének időpontjára vetítve vizsgáljuk. (A hatálytalanság vizsgálata nem feltétlenül a szerződéskötés időpontjára vetített: a hatálytalanság oka alapján ez lehet egy időben későbbi időpont, esemény is.) A szerződés érvényessége sokfajta kritérium együttes megvalósulását feltételezi, mint →a felek jogképessége és cselekvőképessége →kógens (eltérést nem engedő) jogszabályi feltételeknek való megfelelés (pl. bizonyos esetekben az előírt szerződési forma megtartása, kötelező szerződési tartalmi kellékek szerepeltetése, vagy éppen szűkítheti a jogszabály, ki köthet bizonyos típusú szerződéseket stb.) →a felek kölcsönös szerződési akaratának valós és hibátlan megléte /A kötelem két vagy több személy közötti mellérendelt (nem feltétlenül szerződési! – ld. kártérítési igény) jogviszony, mely alapján a jogosult a kötelezettel szemben meghatározott szolgáltatást követelhet, ami adott esetben jogi úton is kikényszeríthető. A kötelem a szerződésnél tágabb kategória, hiszen - nem csupán szerződésekből keletkeznek kötelmek, - másrészt a szerződés alapján létrejövő kötelem teljes tartalma, összes jogkövetkezménye a felek által létrehozott szerződési tartalomnál bővebb körben is vizsgálható/vizsgálandó, a felek jogaira és kötelezettségeire a szerződésen túl a háttérjogszabályok is kihatnak, különös tekintettel a nem szabályozott kérdésekre./ A szerződés fogalmi elemzésénél mindig az alábbiakat vizsgáljuk: →a szerződés alanyai →a szerződés tárgya 10


→a szerződés tartalma D) A szerződés alanyai, alanyváltozás a szerződésben a) a szerződés alanyai Polgári jogi szerződés alanya lehet mindenki, aki általában jogviszony alanya lehet. Ez azt jelenti, hogy a jogviszony összes lehetséges alanya egyben szerződés alanya is lehet (szerződés jogosultja vagy kötelezettje – szerződő fél – lehet minden jogképességgel rendelkező személy, azaz „jogalany”). A szervezeti jogalanyok esetében (pl. társaság, egyéb jogi személyek) a jogalanyiság feltétele az adott szervezeti jogalany állami elismerése (a társaságok esetében pl. a cégbírósági nyilvántartásba vétel, a társaság bejegyzése a cégjegyzékbe). Természetes személyeknél érvényességi feltétel továbbá a cselekvőképesség törvényi szabályainak figyelembe vétele is – a 18 év alatti, és még inkább a 14 év alatti kiskorúak, vagy a belátási képességük gyakorlásában egyéb módon korlátozott/gátolt magánszemélyek csak a törvény által meghatározott jogügyletek megkötésénél/megtételénél léphetnek fel önállóan. Ez a polgári jogi főszabály. Egyes jogügyletek esetében – speciális szabályként – azonban a jogalkotó szűkítheti a lehetséges alanyi kört. Például bankhitelszerződést kötelezetti (hitelezői) pozícióban csak pénzintézet köthet. A megszorításokra a törvényalkotónak mindig utalnia kell. Gazdasági szerződést avagy más néven kereskedelmi ügyletet alapvetően a Ptk. 685. § c) pontjában a gazdálkodó szervezetként megjelölt alanyok, egyéni vállalkozók, illetve gazdasági társaságok, szövetkezetek, egyéb vállalatok kötnek egymással, illetve a fogyasztókkal. Szerződéshez legalább két fél szükséges – az önszerződés csak szélsőségesen kivételes esetben lehetséges (pl. bizománynál: s itt is az önszerződés lehetősége miatt valójában három pólus/szerződési pozíció redukálódhat kettőre). Az árucsere-szerződések – szállítási szerződés, vállalkozás, bérlet stb. – általában kétoldalúak. Lehetségesek azonban többalanyú szerződések – tipikusan ilyenek az organizációs szerződések, a társasági szerződés. Ha több jogosult vagy több kötelezett van egy szerződésben, úgy osztható szolgáltatás esetén főszabályként mindegyik jogosult csak a reá eső részt köteles szolgáltatni (Ptk. 334. §). Oszthatatlan szolgáltatás esetén azonban a főszabály az egyetemlegesség, azaz a jogosult mindegyik kötelezettől a teljes tartozást követelheti (Ptk. 337. §). /Az oszthatóság nem feltétlenül (csak) fizikai kritérium, hanem jogi is lehet jogi, például, ha a szerződő felek egy fizikailag egyébként osztható szolgáltatást oszthatatlannak minősítenek, akkor a szerződésszerű teljesítés az egész szolgáltatása!/ b) alanyváltozás a szerződésben – engedményezés és tartozásátvállalás Előfordul, hogy a szerződéses jogviszony alanyai körében a jogviszony keletkezését követően változás áll be. Mind a jogosult, mind a kötelezett személyében történhet változás. A változást okozhatja szerződés, de jogszabály következményeként is kicserélődhetnek a felek. Engedményezésről beszélünk, ha a szerződés jogosultja a szerződésből eredő követelését másra ruházza. Az engedményezés így tulajdonképpen nem más, mint maga is egy szerződés: egy olyan jog-átruházás, aminek a tárgya a jogosult követelése, az eladó (engedményező) az eredeti jogosult, a vevő (engedményes) pedig az új jogosult, aki a régi jogosult helyébe lép, és vételárat fizet a követelésért. A kötelezett személye változatlan, őt az 11


engedményezés tényéről csupán értesíteni kell, és ez alapján a kötelezett a követelést már csakis az új jogosult részére teljesítheti. A kötelezett egyetértése vagy hozzájárulása nem szükséges az engedményezéshez – elvileg neki közömbös kell legyen, hogy kinek teljesít, nincs miért megkövetelni a hozzájárulását az új jogosult fellépéséhez. Az engedményezés rendkívül elterjedt jogügylet a modern pénzügyi életben – üzletszerűen csak a Hitelintézeti törvény hatálya alá eső, és külön engedéllyel rendelkező cégek vásárolhatnak illetve értékesíthetnek követeléseket. Az engedményezés üzletszerű, hitelintézmények által végzett formája faktoring tevékenység elnevezéssel ismeretes a pénzügyi szférában. Nem szerződés, hanem jogszabályi rendelkezés következtében cserélődik ki a jogosult például abban az esetben, ha az adós helyett a tartozást a kezes fizeti meg a hitelező részére. Az irányadó törvényhely kimondja, hogy amennyiben a kezes teljesít az adós helyett, úgy reá száll a hitelező követelése olyan mértékben, amennyit a kezes volt kénytelen megtéríteni a tartozásból (ez az ún. „törvényi engedmény”).

Tartozásátvállalás esetében a szerződés kötelezetti oldalán áll be változás (azaz a szerződéses kötelezettség teljesítését, pl. kölcsön visszafizetését vagy vételár megfizetését vállalja át egy másik jogalany az eredeti kötelezettől). Itt már beleszólást kap a másik oldal, a jogosult is a folyamatba, hiszen neki nem mindegy, hogy esetleg egy jó fizetőképességű adósa helyett a teljesítést átvállaló új kötelezett mennyire fizetőképes, megfelelő-e a kötelezettség teljesítésére. Ezért amennyiben a jogosult/hitelező nem járul hozzá a tartozásátvállaláshoz, úgy a jogviszony továbbra is az eredeti felek között marad fenn, a régi kötelezett a kötelemben marad. E) A szerződés közvetlen és közvetett tárgya, a szolgáltatás osztályozása a) A szerződés közvetett és közvetlen tárgya (a dolog és a szolgáltatás) A szerződések közvetett tárgya az a dolog, aminek az adására, szolgáltatására a szerződés létrejött (pl. az adás-vétel tárgya az értékesített ingatlan, festmény, vagy a vállalkozási szerződés tárgya az elkészítendő bútor, születésnapi torta, letétnél az elhelyezett pénzösszeg vagy okirat stb.) A szerződések közvetlen tárgya a szolgáltatás. A szolgáltatás az a magatartás, amelyet a jogosult a kötelezettől követelhet, illetőleg amelyet a kötelezett a jogosulttal szemben tanúsítani köteles (pl. adás-vétel esetén a szolgáltatás az értékesítésre kerülő dolog tulajdonjogának az átengedése, vállalkozási szerződésnél a megrendelt dolog elkészítése és átadása, letétnél a dolog őrzése és kiszolgáltatása stb.). A szolgáltatás, mint a szerződések közvetlen tárgya, különböző tartalmi szempontok alapján osztályozható; így jogi vagy gazdasági szempontú ismérvek szerint. A szolgáltatásokat a jegyzetben gazdasági rendeltetésük szerint az alábbi táblázatban foglaltak szerint osztályozhatjuk: b) A szolgáltatások osztályozásáról A szolgáltatások osztályozási rendszerét az alábbiakban összefoglaló táblázatban, példákkal szemléltetjük (lásd a következő oldalon).

12


Szolgáltatások osztályozása – 1. sz. összegző táblázat kötelezett magatartása -tevőleges szerint a szolgáltatás lehet: (a bérbeadó átadja a bérlőnek a bérelni kívánt berendezést, vagy a fuvarozó elszállítja a rakományt a kijelölt helyre, a bérlő bérleti díjat fizet stb.) a szolgáltatás időbeni -egyszeri megjelenése, gyakorisága (eseti megbízás alapján a szerint a szolgáltatás lehet: megbízott aukción a megbízója nevében és javára megvásárol egy műtárgyat, azaz vételi nyilatkozatot tesz) a kötelezett személyének a -személyhez kötött kötöttsége szempontjából a (a mesterszakács készíti el az szolgáltatás lehet: ünnepi menüt, vagy a felkért szobrász formázza meg a megrendelt szobrot)

a szerződés közvetett tárgyának egyedisége szempontjából a szolgáltatás lehet:

-egyedi (meghatározott ingatlan adásvétele, konkrét műalkotás megvásárlása, vagy éppen az alomból előre kiválasztott kölyökkutya megvásárlása)

a szolgáltatás oszthatósága -osztható szempontjából a (15 bérelt fénymásoló szolgáltatás lehet: berendezésből csak 8 bizonyul működőképesnek, a megrendelt 3 tonna búzából az eladó csak 2 tonnát tud szállítani)

a kötelezetti magatartás alternativitása szempontjából a szolgáltatás lehet:

-nem vagylagos ( az eladó az átvett vételár fejében két napon belül köteles átadni a kialkudott lovat a vevőnek)

a szolgáltatásnak a szerződésen belüli szerepét, súlyát tekintve a szolgáltatás lehet:

-főszolgáltatás (az eladó ingatlan adásvételi szerződésnél az ingatlan tulajdonjogát átruházza a vevőre)

-nem tevőleges (halasztott adásvételnél az eladó a dolog későbbi átadásáig a dolgon már nem eszközöl változtatásokat, nem cserél ki benne alkatrészeket, nem használja) -tartós -időszakosan visszatérő (tartós megbízási szerződésnél (karbantartásra irányuló a megbízott jogi képviselő megbízási szerződésnél a hónapról hónapra folyamatosan szerelő félévente elvégez egy ellátja a megbízója felmerülő felülvizsgálatot a jogi ügyeit) berendezésen) -forgalmi jellegű („személyfuvarozás” esetében az előzetes telefonos megrendelés alapján a taxivállalat valamelyik – bármelyik – autója szállítja az utasokat) -fajlagos -zártfajú (egy zsák búza, vagy 15 darab (3 kölyökkutya megvásárlására szék megvásárlása, valamilyen irányuló előzetes megállapodás típusú személygépkocsi egy még nem létező alomból, megvásárlása, bérbevétele stb.) ugyanígy meghatározott pincészet adott évjáratú és fajtájú borából 20 palack megvásárlása -oszthatatlan (a robotkarhoz tartozó vezérlő egységet az eladó nem tudja biztosítani eladáskor a vevő részére, vagy 4 meghatározott típusú, előre megrendelt téli gumiabroncsból csak 3 db érkezik meg -vagylagos (az eladó az átvett vételár fejében két napon belül köteles átadni a kialkudott lovat a vevőnek, vagy ugyanezért az árért a két szamarát köteles odaadni) -mellékszolgáltatás (az eladó az ingatlan adásvételi szerződésben vállalja, hogy az ingatlant, s ezzel az azon fennálló tulajdonjogot, kiürített és kitakarított állapotban ruházza át a vevőre)

F) A szerződés tartalma A gazdasági szerződés jogi célja az, hogy a szerződő felek között jogviszonyt létesítsen. Hogy e jogviszonynak mi lesz a tartalma, azaz a szerződő feleket milyen jogok és kötelezettségek illetik meg, azt részint a jogszabályok, részint a szerződő felek állapítják meg, sőt, némely esetben – kivételesen – a bíróság is meghatározhatja azt. 13


A szerződés tartalma lényegében a felek kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek teljes körű katalógusa, amely következik: -a feleknek a lényeges szerződési feltételekre irányuló kölcsönös és egybehangzó nyilatkozataiból (azaz magából a szerződésből), -a szerződésre irányadó mögöttes jogszabályok rendelkezéseiből, ami szerződési tartalomként jelentkezik akkor is, ha a szerződés kapcsán a felek nem is említik ezeket (szerződésben nem szabályozott diszpozitív szabályok – ld. erről a 2. sz. táblázatot), -kivételesen a bíróság is megállapíthat szerződési tartalmat a jogszabály által meghatározott esetekben (ez az ún. bírói szerződés-alakító jog – ld. például szerződéskötési kötelezettség elmulasztása esetén a szerződés bírói úton való létrehozása , vagy hiányzó, nem lényeges feltétel esetében a szerződés bírói úton való kiegészítése – Ptk. 206. § (4) bek.). A szerződés tartalmával összefüggésben megkülönböztethetjük egymástól a jogszabályok közvetett és közvetlen tartalom-meghatározó utasításait. (Ez nem azonos a diszpozitív szabályok mögöttes érvényesülésével, mert itt a kógens szabályok betartási kötelezettségéről van szó.): -Közvetett a jogi utasítás, ha a jogszabály nem mondja meg, milyen tartalommal kell rendelkezni valamiről, de hogy rendelkezni kell, azt kötelezővé teszi – ilyenek a szerződések alapvető elemei, amelyeknek feltétlenül szerepelniük kell a szerződésben, különben a szerződés létre sem jön, a szó jogi értelmében nem is létezik. E lényeges elemek a következők: a felek személye; szerződési pozíciója (pl. eladó – vevő); a szerződés közvetlen – és ha van – közvetett tárgya: azaz a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás; a felek szerződékötési szándéka; továbbá mindaz, amit a felek lényegesnek minősítenek azzal, hogy minősítés alatt nem feltétlenül kifejezett nyilatkozatot kell értenünk, hanem azt, hogy a szerződő felek számára világossá váljon, hogy a partner az adott feltétel hiányában egyáltalán nem szándékozik szerződést kötni. Utóbbi lehet például: a szolgáltatás konkrét helye, ideje, egyéb. -Közvetlen utasítás esetén a jogszabály megadja a kötelezően betartandó tartalmat is (pl. a hatóságilag előírt, vagy maximált árat). A felek titkos fenntartása vagy rejtett indoka közömbös, a színlelt gazdasági szerződés pedig semmis (illetve ha más szerződést leplez, úgy a szerződést, annak érvényességét, a leplezett tényleges ügylet alapján kell elbírálni). A nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban a gazdasági szerződések értelmezésére két elv lehet irányadó, az egyik az ún. nyilatkozati elv, a másik az akarati elv. A nyilatkozati elv abból indul ki, hogy a felek nyilatkozatát az általános nyelvi szabályokra és jelentéstartalmakra figyelemmel hogyan lehet érteni. A nyilatkozati elv a gazdasági, piaci környezet szemszögéből vizsgálja a gazdasági szerződést, a felek jognyilatkozatit. A nyilatkozati elv abból indul ki, hogy a nyilatkozatot hogyan értelmezheti a másik fél. Az akarati elv ezzel szemben a felek szubjektív szándékából, a felek akaratából indul ki, a jogviszonyt létesítő fél célja, akarata az irányadó. A magyar Polgári Törvénykönyv szabályaiban a két elv ötvözete jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a bíróság vita esetén a gazdasági szerződést tényleges tartalma szerint ítéli meg, és e tekintetben nincsen okvetlenül jelentősége annak, hogy a felek milyen kifejezést használtak. A szavak eltérő jelentéstartalma általában akkor nem jelentős, ha a felek közös akarata kimutatható, csak az általuk használt kifejezés jelent ténylegesen mást. Ugyanakkor a gazdasági perekben, a kereskedelmi ügyleteknél a joggyakorlat erőteljesen a nyilatkozati elvet részesíti előnyben az akarati elvvel szemben. A kereskedő, a vállalkozó ugyanis az ügyletkötésnél szakértőnek minősül, akinek tisztában kell lennie a gazdasági fogalmak jelentésével.

14


15


II. A szerződés létszakai

1. A szerződéskötés

A) Individuális és tömegszerződések A kereskedelmi ügyletek körében a szerződéskötésnél igen nagy szerepet kap a standardizáció. A tömegtermelés megjelenésével, és a gazdasági kapcsolatok tömegessé válásával a szerződéskötés „individuális modellje” a gazdaságban fokozatosan háttérbe szorult, és ez alapvető kihatással volt a szerződéskötés mechanizmusára. A tömegtermeléssel együtt a tömeges szerződéskötés iránt is megnőtt az igény. A szerződéskötés tömegigénye a blankettaszerződés (vagy adhéziós szerződés) és a keretszerződés megjelenésével elégült ki. A tömegtermelés kialakulásával tehát a jogi szabályok igazodtak a gazdaság viszonyaihoz: ha a termelés standardizálódik, standardizálódnak a szerződési feltételek is (vö. általános szerződési nfeltételek alkalmazása). A tömeges termelés a tömeges értékesítést és tömeges szolgáltatás nyújtását vonja maga után. A tömeges szerződéskötés pedig nem igényli a szerződő felek esetenkénti kölcsönös, tárgyalásos úton való ügylet létesítését. Ennek megfelelően a gazdaságban megjelentek az ún. szabványszerződések.

a) Egyedi szerződések – keretszerződések – blankettaszerződések A blankettaszerződések – a nagy szolgáltatók szinte teljes mértékben általános szerződési feltételt („ÁSZF”-et) tartalmazó szerződései – a gyakorlatban olyan formában érvényesülnek leginkább, hogy az alapján a fogyasztókkal, egyedi jogosultakkal igen rövid, adatokat és néhány alapvető rendelkezést és a blankettára történő utalást tartalmazó, gyakran űrlap vagy nyomtatványszerű szerződést ír alá a szolgáltató (bankok, biztosítók, közüzemi szolgáltatók stb.), vagy a jogosultak e külön írásos szerződési kiegészítés nélkül igénybe veszik az adott szolgáltatást (posta). A felek jogviszonyára ilyenkor a szolgáltató általános szerződési feltételei lesznek az irányadóak, amit át kell adni a jogosultak részére, de legalábbis kötelező kifüggeszteni a szolgáltató ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeibe, illetve elérhetővé tenni a szolgáltató honlapján. /Az, hogy mi számít megfelelő elérhetővé tételnek – a honlap könnyen kezelhető-e, van-e honlaptérkép, milyen a tipográfia, az olvashatóság –,gyakran vita tárgyát képezi, és részben attól is függ, hogy a fogyasztó valamilyen, az átlag fogyasztótól eltérő, a jog által még inkább védelmet igénylő speciális fogyasztó-e (pl. idősek, vakok, stb.)/ Ha az egyedi szerződés tartalmaz az ÁSZF-től eltérő, azzal ütköző tartalmú rendelkezést, úgy az egyedi feltétel mindig erősebb mint az általános, és az válik a szerződés tartalmává a felek között.

16


2. sz. Összefoglaló táblázat a tisztességtelen balankettaszerződések megtámadhatóságáról, illetve relatív semmisségéről A szerződéses partner általi megtámadás nem-fogyasztói szerződésben: -az adott jogviszony részleges érvénytelenségének bíróság általi megállapítása/módosítása érhető el a tisztességtelen ÁSZF valamely rendelkezése(i) érvénytelenségének megállapításával

-kihat a már létrejött (és adott esetben teljesített) jogügyletre a szerződés megkötésére visszamenőleges hatállyal

A jogszabály által felhatalmazott szervek (pl. ügyész, versenyhivatal) általi „megtámadás”, a relatív semmiség bíróság általi kimondása: -a tisztességtelen ÁSZF valamely rendelkezése(i) általános hatállyal érvénytelenné nyilváníttatható(k), így a továbbiakban, a jövőben kötendő, ill. módosított szerződésekben az(ok) nem alkalmazható(ak) szerződéses feltételként (ez az ún. actio popularis: azaz az eljárás eredménye általános kihatású, sőt, még egyáltalán nem alkalmazott, csupán deklarált feltételek érvénytelenségét is jelenti) -nem hat ki a már teljesített szerződésekre, csak a jövőben kell kivonni, módosítani a sérelmes rendelkezést az ÁSZF rendelkezései közül

A keretszerződések annyiban hasonlóak a blankettaszerződésekhez, hogy a keretszerződések alapján kötött egyes szerződések már nem kell szabályozzanak a keretszerződésben szereplő általános és standard módon alkalmazott kérdéseket a felek között, akik tartós vagy visszatérő szolgáltatásra irányuló jogviszonyban állnak egymással. Az egyedi szerződés és a keretszerződés tartalmát „összeolvasva” kapjuk meg a felek közötti szerződési tartalom egészét (ez az általános szerződési feltételek esetében is igaz, ha a felek közötti kiegészítő szerződés tartalmaz egyáltalán valami érdemi rendelkezést a jogosult adatain és a szerződés létrejöttének helyén és idején túlmenően). A keretszerződések – természetüknél fogva – mégis az egyedi szerződések jellegét tükrözik: konkrét felek között, konkét és kölcsönös alkufolymat révén jönnek létre, kölcsönösen és az adott jogviszonyban kialkudott szerződési pozíciókat eredményeznek, nem pedig egy nagy szolgáltató mindenkihez címzett, sorozatban létrejövő jogügyleteknél általánosan használt, előre legyártott szerződési feltételeit (vö. „ÁSZF”, blankettaszerződés) tartalmazzák. B) A szerződéskötés folyamata Egyedi szerződések megkötése esetében a szerződés alanyai részletesen megállapítják szerződésük lényeges tartalmi elemeit, a szerződési alku (ajánlat – elfogadás) során körülírják azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket egymás irányában elvállalnak. Ha az egymással szemben álló akaratok a lényeges elemek tekintetében megfelelnek egymásnak (konszenzus), a szerződés létrejön. A szabványszerződések (blanketták) esetében az általános szerződési feltételt általában, de nem feltétlenül a szolgáltatás kötelezettje készíti el, az a fél tehát, akinek a tevékenységet végeznie kell. Ennek ellenére előfordulhat, hogy a jogosulti pozícióban lévő fél (is) készít standardizált megrendelést (pl. termékfelvásárlók). Nincsen akadálya annak, hogy mind a jogosult, mind pedig a kötelezett egyidejűen általános szerződési feltételt alkalmazzon, és mindkét feltétel egyaránt a szerződés részévé váljon. A blanketták összeütközése

17


(„blankettacsata”) esetére – tételesjogi rendelkezés hiányában – a bírói gyakorlat alakította ki a követendő eljárást. a) Ajánlattételre való felhívás – ajánlattétel – elfogadó nyilatkozat A szerződéskötési folyamat (tipikusan) az ajánlattétellel indul. Az ajánlat jogi értelemben egyoldalú címzett jognyilatkozat. Nem ajánlat a hirdetés, a reklám, mert az még nem tartalmazza a hirdető szerződéskötési szándékát – s ezért ajánlati kötöttségről sem beszélhetünk – és a szerződés létrejöttéhez szükséges valamennyi lényeges tartalmi elemet, többnyire nem is meghatározott személyhez van intézve, hanem mindenkihez, bárkihez. Ha az ajánlat nem tartalmazza a létrehozandó szerződés összes lényeges elemét, akkor nem minősül ajánlatnak, hanem csak felhívás ajánlattételre (vö. hirdetés, reklám), azaz a felhívásra reagáló másik fél lesz az, aki ajánlatot tesz. Ilyen például, ha egy árura kitűzik a cédulát, hogy eladó, és ennek alapján megjelenik egy érdeklődő, és közli, hogy ad érte „x” vételárat. Ajánlattételre való felhívásra jó példa a közbeszerzési eljárásnál a megrendelő kiírása, amelynek alapján a vállalkozóknak meghatározott határidőn belül ajánlatot kell benyújtaniuk, amelyek közül az ajánlattételre való felhívást megfogalmazó választja ki, hogy melyikre reagál elfogadó nyilatkozatával. Az elfogadó nyilatkozattal, ha az az ajánlattal, annak lényeges tartalmi elemeiben megegyezik, a szerződés létrejön. b) Az ajánlati kötöttség Az ajánlat jogi következményeként beáll az ajánlati kötöttség (Ptk. 211. §). Az ajánlati kötöttség azt jelenti, hogy, ha az ajánlatot tevő, élve szerződési szabadságával, az ajánlati kötöttséget eleve nem zárta ki, akkor az általa tett ajánlathoz meghatározott ideig kötve van, az ajánlatot jogi következmények nélkül már nem vonhatja vissza. Az ajánlati kötöttség időtartamát többféle tényező határozza meg. Az ajánlati kötöttség időtartamát meghatározhatja maga az ajánlattevő meghatározott napot, vagy eseményt megjelölve. Ajánlati kötöttségi időtartamot jogszabály is meghatározhat. Az ajánlati kötöttség egyéb, ettől eltérő, speciális szerződéses, vagy jogszabályi rendelkezés hiányában, a Ptk. diszpozitív szabályai szerint lehet: → azonnali (jelenlévők között, illetve analógia útján telefonon tett ajánlat esetén, ha az ajánlattevő maga nem tesz arra nyilatkozatot, hogy valameddig fenntartja az ajánlatát, a kötöttsége rögtön megszűnik, ha a másik fél nem fogadja el nyomban az ajánlatot – Ptk. 211.§ (2)); → határidőhöz kötött (távollevők között a nyilatkozatcseréhez szükséges idő elteltével szűnik meg a kötöttség). Az ajánlattételre az elfogadó nyilatkozat a lényeges elemeket tekintve lehet egyező vagy eltérő tartalmú. Utóbbi esetben elfogadó nyilatkozatról nem is beszélhetünk, mert nincs konszenzus, a nyilatkozat ekkor új ajánlatnak minősül, amit most már az eredeti ajánlattevőnek kell elfogadnia ahhoz, hogy a szerződés létrejöjjön. Élő szóban tett ajánlat esetén, ha az ajánlattevő külön nem vállalt ajánlati kötöttségre határidőt, úgy az elfogadó nyilatkozatra nyitva álló határidő azonnali. Ezek figyelembe vételével az elfogadó nyilatkozat lehet: → egyező tartalmú, határidőben érkezett (ekkor a szerződés létrejön); → eltérő tartalmú, határidőben érkezett (ez „csak” új ajánlatnak minősül); → egyező tartalmú, határidőn túl érkezett (új ajánlatnak minősül(het)); 18


→ eltérő tartalmú, határidőn túl érkezett (új ajánlatnak minősül(het)); → vagy egyáltalán nincs elfogadó nyilatkozat (ekkor a szerződés nem jön létre, a szerződéskötés adott folyamata eredménytelenül zárul le). C) Szerződéskötési kötelezettség, előszerződés A szerződéskötési kötelezettség alapulhat: → jogszabályi rendelkezésen (közszolgáltatások, monopol szolgáltatók, közérdekű szerződéses viszonyok esetében), vagy → a felek ilyen tartalmú előző megállapodásán (ún. „előszerződés”). A szerződéskötési kötelezettség jogkövetkezménye: végső soron bírói úton kikényszeríthető a szerződés létrehozatala (létrejöttének megállapítása), illetve annak elmaradása esetén kártérítés követelhető, ha a kártérítés feltételei egyébként fennállnak. Szerződéskötési kötelezettség nemcsak jogszabályon alapulhat, hanem létrejöhet a felek megállapodása alapján is. Ebben az esetben beszélhetünk előszerződésről. Az előszerződés alapján a felek arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy későbbi időpontban egymással szerződést fognak kötni (Ptk. 208. §). Az előszerződés tárgya tehát nem más, mint a szerződéskötési kötelezettség szerződésben való elvállalása. Az előszerződés alapján teljesítendő szolgáltatás a későbbi (fő)szerződés megkötése, mégpedig azzal a taralommal, amelyet az előszerződésben meghatároztak, vagy legalább is körülírtak.

2. A képviselet Szerződést kötni, vagy más jognyilatkozatot tenni képviselő útján is lehet. Ezért, bár ez a fejezet a szerződés létszakairól szól, szükséges röviden kitérnünk a képviselet fogalmára, lényegi ismérveire is. A képviselet igénybevétele mind a szervezetek (jogi személyek), mind a természetes személyek jognyilatkozattétele körében elterjedt, hozzátéve, hogy szervezetek esetében szükségszerű a képviselet (ún. szervezeti képviselet). A szervezeti jogalanyt végső soron mindig konkrét természetes személy(ek) képviseli(k) amiatt, hogy a szerevezeti jogalanyok esetében a cselekvőképesség fogalma értelmezhetetlen. A természetes személyek jognyilatkozatai közül adódnak olyan személyes jellegű jognyilatkozatok, amelyek meghatalmazott útján nem tehetők meg (pl. házasságkötésnél, végrendelkezésnél stb.), egyéb esetben azonban a cselekvőképes természetes személy ilyen irányú akaratától függ, hogy a szerződést, illetve más, egyoldalú, joghatás kiváltását célzó akaratnyilatkozatot önmaga vagy képviselője útján teszi-e meg. Cselekvőképes személyt korlátozottan cselekvőképes személy is képviselhet. A képviselő által tett jognyilatkozat hatálya – a bizomány kivételével – közvetlenül a képviseltnél áll be: a képviselő cselekménye útján a képviselt szerez jogot, vagy vállal kötelezettséget. A) A szervezeti képviselet formái

19


Általános törvényes képviselet. Ez jogszabályon alapszik, teljes körű, általános, minden, a szervezet által tehető jognyilatkozatra kiterjed, nem korlátozódik egyes ügycsoportokra, át nem ruházható, és csak a szervezeten belüli hatállyal, intern módon korlátozható. (Csak a tulajdonosi szerv és a vezető közötti belső felelősségi kérdést alapozza meg, ha a törvényes képviselő túllépi a képviseleti jogosultságát, a külső féllel szemben a szerződés azonban érvényes és hatályos lesz. Pl. ha egy adott kft. társasági szerződése azt tartalmazza, hogy a kft. képviselőjeként eljáró ügyvezető csak taggyűlési jóváhagyással írhat alá 30 millió forint összeg fölötti szerződéseket, attól még a jóváhagyás nélkül kötött 40 millió Ft-os jogügylet harmadik személlyel szemben érvényes lesz, ugyanakkor az ügyvezető a szervezeten belül felelősségre vonható.) Törvényes képviselő a kft. ügyvezető igazgatói pozíciója, a betéti társaság üzletvezetője, a szövetkezet vagy egyesület elnöke, az alapítvány kuratóriumi elnöke, költségvetési intézmények igazgatói stb. Alsóbb szintű szervezeti képviselet. Belső szabályzatokon alapszik, nagyobb szervezeteknél kiépülő második döntési szint, korlátozott, csak az ügyek meghatározott csoportjára terjed ki. Ilyen például egy cég valamely telephelyének, boltjának vagy raktárának a vezetője, aki az ott köttetett ügyleteknél a szervezet képviselőjeként jár el, az ügyletek a cég nevében létrejött érvényes kereskedelmi ügyletek, de ez a alkalmazott/vezető nem képviselheti a céget egyéb ügyekben. B) A meghatalmazáson alapuló (ún. közvetlen) képviselet A meghatalmazáson alapuló képviselet lényege, hogy azon alapul, hogy a meghatalmazó személy – a majdani képviselt – egyoldalú jognyilatkozattal meghatalmaz egy másik személyt (a majdani képviselőt), hogy az helyette eljárhasson, őt képviselje, szükség esetén (a saját nevében de a meghatalmazó javára) jognyilatkozatot tegyen. A meghatalmazáson alapuló képviselet szintén korlátozott, meghatározott ügyre, vagy ügycsoportra vonatkozik (esetleg időtartamra). A meghatalmazás a meghatalmazó által bármikor visszavonható. Ezt a képviseleti jogot az előző bekezdésekben leírt szervezeti képviselők delegálhatják a meghatalmazott szervezeti képviselőre. Az általános meghatalmazás, ami korlátlanul delegálná például a törvényes képviseleti jogot a meghatalmazottra (pl. a kft. ügyvezetője meghatalmazna valakit, hogy a jövőben helyette és a nevében képviselje a céget), érvénytelen, mert ez által elvonná a kft. tulajdonosi testületének, a taggyűlésnek a kizárólagos jogát, hogy a cég általános képviseletére rendelt személyt konkrétan meghatározza. A képviselet speciális formája a perbeli képviselet, ahol is a vonatkozó eljárási jogszabály (a Polgári Perrendtartás) meghatározza, ki képviselhet egy perben valamely természetes személyt (önmaga, hozzátartozója, ügyvéd), vagy szervezetet (törvényes képviselője, alkalmazottja, jogtanácsosa, vagy ügyvéd). A meghatalmazás „csak” képviseleti jogot keletkeztethet a meghatalmazott számára és nem kötelezettséget, ezért ingyenes. Ha a képviseleti jogot mint ügyellátást kötelezettséggé is kívánjuk tenni, akkor a meghatalmazást egy szerződés, a megbízási szerződés részévé kell tennünk (legalábbis a megbízás tárgyából ki kell derüljön, hogy abba a felek a képviseletet is beleértik). A megbízás önmagában – meghatalmazás nélkül – azonban sosem keletkeztet képviseletet, hanem más ügy gondos ellátására (pl. oktatási, gyógyítási tevékenység) irányul. A megbízás lehet ingyenes, vagy visszterhes.

20


C) Törvényes képviselet Bizonyos esetekben a jogalanyok nem rendelkeznek ügyeik viteléhez szükséges belátási képességgel (vö. cselekvőképtelenek, korlátozottan cselekvőképes természetes személyek). Ezekben az esetekben a jogalkotó/törvény gondoskodik ezen személyek képviseletéről az egyes jogviszonyokban. A törvényes képviseletnek alapvetően három fajtáját különíthetjük el: → cselekvőképesség hiánya, illetve korlátozottsága miatti képviselet: ebben az esetben a szülő, szülő hiányában a bíróság által kijelölt gyám, vagy – nagykorúak esetén – a gyámhatóság javaslatára szintén a bíróság által kijelölt gondnok látja el az érintett személy képviseletét; → ha az érintett (nagykorú) személy ügyeinek vitelében akadályozatva van (különösen, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy ismert helyen tartózkodik ugyan, de visszatérésében akadályoztatva van), a gyámhatóság, kérelemre, gondnokot rendel ki az érintett személy részére; → eseti gondnokság (például, ha a szülő/gyám/gondnok érdekellentét miatt nem járhat el az érintett személy ügyében, vagy egy cselekvőképes személynek nincs törvényes képviselője és ügyében sürgősen intézkedni kell), a gyámhatóság eseti gondnokot rendel az érintett személy részére.

3. A szerződés alakja A szerződések háromféle alakban jöhetnek létre: a) szóban; b) írásban (mind hagyományos – és minősített e-aláírás esetén – mind digitális formában), vagy c) ráutaló magatartással (Ptk. 216. §). A jogügylet alakisága tekintetében a magyar polgári jogban a belföldi forgalomban főszabályként a formátlanság elve érvényesül. Ez azt jelenti, hogy ha jogszabály külön nem rendelkezik a jogügylet alakjáról, akkor az ügylet szóban is érvényes, azaz a szóban tett jognyilatkozatok is maguk után vonják a nyilatkozat kötőerejét. Más kérdés az, hogy az ügylet tartalmának bizonyítása szóbeliségnél adott esetben nehézkes lehet, ez azonban bizonyítási, és nem érvényességi kérdés. A gazdasági forgalomban ennek a szabálynak igen nagy a jelentősége. Ha ugyanis a felek a gazdasági szerződést írásba foglalták – mert a gazdasági forgalomban ez az általános –, de nem kötötték ki, hogy a jognyilatkozatuk csak írásban érvényes, utóbb egy szóbeli tárgyaláson elhangzottak is módosíthatják a gazdasági szerződést. Nincs tehát a Ptk.-nak olyan szabálya, hogy a szerződésmódosító jognyilatkozat csak abban az alakban tehető meg, mint az eredeti gazdasági szerződés. Bár, álláspontunk szerint a Ptk.ból az ezzel ellentétes érvelés is levezethető. Ha azonban jogszabály írta elő a írásbeliséget, a módosítás is csak írásban lesz érvényes. A formátlanság főszabálya alóli kivételként, néhány esetben, a jogszabály az ügylet formájára nézve kötelező alakiságot, azaz írásbeliséget ír elő. A jogalkotó több kereskedelmi ügyletet rendel írásba foglalni, pl. a mezőgazdasági termékértékesítési szerződést, a hitelszerződést, a biztosítási szerződést. (Az írásbeliség tehát a kereskedelmi ügylet jellegétől függ, és nem az ügyletben szereplő összeg értékhatárától!) Ha a szóban is létrejöhető gazdasági szerződést foglalnak írásba a felek, akkor az írásbeliség az ügylet tartalmának

21


bizonyítására szolgál. Ha a jogszabály kötelező írásbeliséget állapít meg, akkor az írásbeliség érvényességi kellék. Ezeket az okiratokat nevezzük érvényességi okiratoknak. Az írásbeliség elmulasztása a gazdasági szerződés semmisségét, abszolút érvénytelenségét vonja maga után (Ptk. 217. §). Az írásba foglalási kötelezettség alapján a gazdasági szerződést ún. magánokiratba kell foglalni (A magánokiratok és közokiratok fogalmi jegyeit az alábbi összefoglaló táblázatban szemléltetjük., lásd a 5. sz. Összefoglaló Táblázatot az Okiratokról.) Magyarországon az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. tv elfogadásával lehetővé vált, hogy az írásbeli jognyilatkozatokat digitális formában is meg lehessen tenni. A digitális aláírás hangsúlyozottan lehetőség, kötelező jelleggel előírni alkalmazását nem lehet. A kereskedelmi ügylet létrejöhet ráutaló magatartással is. Erről akkor beszélhetünk, ha a jognyilatkozatot tevők által kifejtett magatartásból állapítható meg a nyilatkozók akarata. A ráutaló magatartással történő gazdasági szerződéskötés egyre inkább teret hódít, pl. automatából való vásárlás, önkiszolgáló boltban való vásárlás, fizető parkolóba való beállás, tömegközlekedés igénybevétele stb.

4. A szerződés érvényessége/érvénytelensége és hatályossága A) A szerződés érvénytelensége, az érvénytelenség fogalma, fajai Az érvénytelenség kategóriája a létező szerződés joghatás kiváltására való alkalmatlanságát jelöli. Érvénytelen szerződés esetén a felek által körülírt szerződési tartalom azért nem válik joggá, mert a szerződés valamilyen, már a szerződés megkötésekor fennálló alapvető jogi hibában szenved, ami elzárja a szerződés teljesítésének követelhetőségét, annak – önkéntes teljesítés hiányában való – állami kikényszerítését. E jogi hiba okait, az ún. érvénytelenségi okokat jogszabály határozza meg. Hogy mi, mely ok tekintendő olyan súlyosnak, jogellenesnek, ami az érvénytelenség szankcióját vonja maga után, az mindig (az aktuális) jogpolitikai, jogalkotói döntés függvénye. A vezető jogirodalmi álláspont szerint csak az az ok tekinthető érvénytelenségi oknak, amiről jogszabály így rendelkezik (ezért nem tekinthető érvénytelenségi oknak a Ptk.-ban egyáltalán nem szereplő fizikai kényszer). Érvénytelenségi ok például a jogszabályba ütközés, kivéve, ha ahhoz jogszabály más – az érvénytelenségtől eltérő, pl. kártérítési – szankciót fűz. Érvénytelenségi ok, a fentebb már említett cselekvőképesség hiánya, vagy korlátozott mivolta is. Az érvénytelen kereskedelmi ügyleteknél – az esetek jelentős részében – ugyan megvan a felek joghatás kiváltására irányuló, a lényeges elemek tekintetében egybehangzó akaratnyilatkozata, tehát a szerződés létezik, de a jog nem engedi a célzott joghatás bekövetkezését, mert a jognyilatkozat alaki vagy tartalmi jogszabályi kritériumoknak nem tesz eleget, ill. erre vonatkozó kógens normá(k)ba ütközik. Az már lényegesen ritkábban fordul elő, hogy a kereskedők jogügyletei az érvénytelenségi okoknak egy másik fajtájában, ún. akarathibában szenvednek: a szerződést kötő profik arra általában ügyelnek, hogy kivel kötnek szerződést, s hogy a másik fél akaratát jogellenes eszközökkel ne hajlítsák meg (pl. ne tévesszék meg a szerződéses partnert). Az érvénytelenségnek két alakzata van: a feltétlen érvénytelenség (semmisség) és a feltételes érvénytelenség (megtámadhatóság). 22


A semmisség azt jelenti, hogy az érvénytelenségre – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki, határidő nélkül hivatkozhat, és a kereskedelmi ügylet érvénytelenségét a bíróság hivatalból köteles megállapítani, ha az valamilyen módon a tudomására jut. Ha valamely fél észleli a kereskedelmi ügylet semmisségét, nem szükséges külön eljárást indítania a semmisség tényének bírói megállapítására. Nem szükséges megállapítási keresetet terjesztenie a bíróság elé. Ugyanis, ha az érvénytelenség a bíróság tudomására jut, az érvénytelenség megállapítására hivatalból köteles (Ptk. 234. §). Az eljárás hivatalból való lefolytatása arra vezethető vissza, hogy a semmisségi ok általában olyan súlyos, hogy ilyenkor nem enged a jog mérlegelési lehetőséget senki számára, hiszen komoly jogpolitikai érdek fűződik ahhoz, hogy az eredeti jogalkotói elképzelés érvényesüljön. A Ptk. fenti szabályait azonban a bírói gyakorlat jelentősen közelítette a megtámadhatóság szabályaihoz, mivel a három együttes feltétel életbeli érvényesítése nem túl plauzibilis. Azaz a bíróság a „bárkit” úgy értelmezi, hogy a semmisségre az hivatkozhat, akinek jogát, vagy jogos érdekét a szerződés semmissége sérti, vagy akinek jogszabálynál fogva perindítási jogosultsága van (ilyen pl. az ügyész, akinek a perindítás az ügyészségi törvényből következően tartozik a törvényességi felügyeleti jogkörébe). A határidő nélküliség csak a semmisség megállapítására, azaz az érvénytelenség „kimondására” áll, azonban az érvénytelenség azon egyéb jogkövetkezményeire, amelyek az érvénytelenség ellenére történő vagyonmozgás rendezését célozzák már nem vonatkozik. A bíróság hivatalbóli eljárása is azzal a megszorítással igaz, hogy ha egyébként a bíróság előtt a szerződést (is) érintő jogvita egyébként folyamatban van, ez esetben a bíróság valóban hivatalból – és nem a felek kérelmére – köteles a semmisség fennforgásának vizsgálatára, azonban a legújabb bírói gyakorlat az egyéb, az érvénytelen szerződés ellenére megtörtént vagyonmozgás rendezésére vonatkozó jogkövetkezmények tekintetében már a kérelemhez kötöttség elvét vallja. A semmisséggel szemben a megtámadhatóság mint feltételes érvénytelenség azt jelenti, hogy a sérelmet szenvedett fél, vagy az, akinek az érvénytelenség megállapításához jogos érdeke fűződik – főszabály szerint –, egy éven belül írásbeli nyilatkozattal kezdeményezheti a jognyilatkozat érvénytelenségének a bírósági megállapítását, az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonását (Ptk. 235–236. §). A kereskedelmi ügyletet tehát nem akárki, hanem csak az támadhatja meg, akit közvetlenül, legitim módon, hátrányosan érintene, ha az érvénytelen ügylet joghatásai beállnának. A szerződés megtámadására az arra jogosultnak nem akármennyi idő, hanem – a kifogás jogát most nem részletezve – csak egy év áll rendelkezésére. Ez a határidő elévülési jellegű, tehát az elévülés megszakadására és meghosszabbodására irányadó szabályokat alkalmazni kell rá. A határidő számítása (a határidő kezdő időpontja) függ az adott megtámadási októl is. Az érvénytelen kereskedelmi ügylet megtámadása meghatározott eljáráshoz van kötve. A megtámadásra jogosultnak az előírt határidőn belül írásbeli nyilatkozatot kell intéznie a jogviszony másik alanyához, s ebben be kell jelentenie, hogy a kereskedelmi ügyletet az általa megjelölt ok miatt érvénytelennek tekinti. Ha az ügy ennek alapján nem rendeződik, a megtámadásra jogosultnak haladéktalanul bírósághoz kell fordulnia és a bíróságtól kell kérnie a jogügylet érvénytelenségének megállapítását. A legújabb bírói gyakorlat már azt is elfogadja, ha a megtámadásra jogosult fél a megtámadásra nyitva álló határidőn belül azonnal a bírósághoz fordul és pert indít, ez esetben maga a bíróság az, aki a felperesi kereseti kérelmet továbbítva „értesíti” a megtámadott felet, az alperest, arról, hogy vele szemben peres eljárás indult.

23


(Szemléltetésként ld. a 6. sz. Összefoglaló Táblázatot az érvénytelenség fajtáiról, okairól és jogkövetkezményeiről.)

B) A szerződés hatályossága/hatálytalansága

A hatályosság a szerződés aktív létszakát, alkalmazási „zónáját” jelenti, és feltételezi a létező szerződés érvényességét. A hatályosságnak lehetnek időbeli, vagy az érintett személyi kör tekintetében vett korlátjai, ekkor a jogügylet a korlátozás erejéig/értelmében ugyan létező és érvényes, de hatálytalan: az adott személyi kör vonatkozásában vagy az adott idődimenzióban még, vagy már nem váltja ki a felek által célzott joghatást. A kereskedelmi ügylet hatályos, ha az érvényességi szabályoknak megfelel, és alkalmazandó is. A hatályos gazdasági szerződésre igényt lehet alapítani. Ezzel szemben, ha a kereskedelmi ügylet hatálytalan, arra nem lehet állami kényszerrel alátámasztott követelést, azaz igényt alapítani. A szerződések időbeli hatálya többféleképpen kerülhet meghatározásra: - kezdő időpont megjelölése (többnyire előre, vagy utólagosan megszerkesztett szerződések esetében, ahol a megállapodás létrejötte/írásba foglalása, és kötelem kialakulása nem egy időpontra esik) - megszűnési időpont meghatározása (határozott idejű szerződések) - felfüggesztő feltétel megjelölése (a szerződés létrejötte jövőbeli bizonytalan tényezőtől függ) - bontó feltétel megjelölése (a szerződés megszűnése jövőbeli bizonytalan tényezőtől függ) Fontos jelezni, hogy a megszűnt (lejárt, kölcsönösen teljesített, vagy felmondott, közösen megszűntetett) szerződés hatálya megszűnik a felek között, de ez nem jelenti azt, hogy ezt követően ne lehetne jogokat és kötelezettségeket érvényesíteni a korábban fennállt szerződésből következően a felek között (szavatossági igények, ha utóbb derül fény az eladott dolog rejtett hibájára, kártérítési igények, egymástól átvett eszközökkel való elszámolási kötelezettség stb.) csak éppen a szolgáltatás és ellenszolgáltatás már nem követelhető.

4. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek A) A mellékkötelezettségek fogalma, funkciója A szerződést biztosító mellékkötelezettségek mindig egy alapkötelemhez kapcsolódnak. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek gyakorlatilag szerződési biztosítékok. Funkciójuk tehát nem más, mint az, hogy az alapkötelem szerződésszerű teljesítését kikényszerítsék, illetve a teljesítés elmaradása esetére biztosítékot nyújtsanak a jogosultnak. Az alapkötelem (más szóval főkötelem), tehát az a szerződés, amelyet biztosítunk, a szerződést biztosító mellékkötelezettség maga a biztosíték. B) A mellékötelezettségek csoportosítása A szerződéses biztosítékok tehát a szerződéses kötelezettségek teljesítését segítik elő. Csoportosíthatjuk ezen belül a biztosítékokat aszerint, hogy az magukat a szerződő feleket

24


kötelezi-e valamilyen plusz teljesítésre vagy szolgáltatásra a szerződésen belül, vagy pedig a szerződéshez kívülről bekapcsolódik egy harmadik személy, „garantőr”, aki mintegy megduplázza valamilyen értelemben és valamilyen mértékig a kötelezetti oldal teljesítő képességét. Maga a teljesítésre kötelezett szerződő fél szolgáltat biztosítékot a foglaló, a kötbér, az óvadék, az (adós saját tulajdonában lévő zálogtárgyra külön kikötött) zálog és a jogvesztés kikötése esetében. Külső harmadik személy teljes vagyona, vagy meghatározott vagyontárgya jelenti a biztosítékot a (nem az adós, hanem külön zálogkötelezett vagyontárgyára kötött) zálog, a kezesség, és a bankgarancia esetében. A harmadik személyek a szerződés jogosultjával külön kezességi, illetve zálogszerződést kötnek (bankgarancia nyilatkozatot állítanak ki a részére), a jogviszony a garantőr és a jogosult között áll fenn. A személyi jellegű biztosítéknál (kezesség) a fő szabály a kezes teljes vagyoni felelőssége, azonban ez természetesen limitálható összegszerűen, sőt nem ismeretlen az időbeli, határidős korlátozás sem (bankgarancia). A dologi jellegű biztosítéknál (zálog) a fő szabály a dologhoz (zálogtárgyhoz) rendelt felelősség, a felelősség csak a dologra vonatkozóan váltható be – de arra viszont olyan módon is, hogy amennyiben a dolog gazdát cserél a zálogjog megalapítását követően, úgy a zálogjog (a törvényi kivételektől eltekintve) követi a dolgot, a dolog átruházásakor „elhagyja” a kötelezettséget vállaló személyt. Más kérdés, hogy a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak a zálogteher mértékétől függően adott esetben igen alacsony forgalmi értéket képviselnek, vagy éppen gyakorlatilag értékesíthetetlenek a zálogteher miatt, hiszen az adós nem fizetése esetén végrehajtási kényszer vezethető a terhelt vagyontárgyra, ezért fennáll a kockázat, hogy a megvásárolt vagyontárgyat a megvásárlója elveszíti egy esetleges végrehajtás során. A bankgarancia a fentiekhez képest személyi jellegű, de speciális, összeghatárhoz és határidőhöz kapcsolt banki kötelezettség vállalás, ami jogi értelemben nem azonos a banki kezességgel (bár nyilván hasonló funkciót lát el), mert itt nem a bank és a jogosult közötti szerződésről van szó, aminek a tartalma vagyoni limit nélküli felelősségvállalás, hanem a bank és a kötelezett közötti szerződésen alapuló, jogosult felé kiállított egyoldalú nyilatkozat a már jelzett időbeli és összeghatár limitekkel. A szerződést biztosító mellékkötelmek között különbség tehető aszerint is, hogy azok milyen módon biztosítják kötelmet. Ennek megfelelően megkülönböztetünk teljesítési készséget és teljesítési képességet fokozó biztosítékokat. A teljesítési készséget fokozó biztosítékok érvényesülése esetében a kötelezett képes ugyan teljesíteni, de nincs benne erre vonatkozó hajlandóság – ennek a helyzetnek a kivédésére szolgál például a foglaló vagy a kötbér intézménye. Ezzel szemben a teljesítési képességet erősítő mellékkötelezettségek érvényesülése estében a jogosult nem képes teljesíteni, ebben az esetben tehát a jogosult a teljesítés fedezetére lekötött vagyonból elégítheti ki a követelését – ilyen mellékkötelezettségek például az óvadék, a zálogjog, a bankgarancia vagy a kezesség.

5. A szerződés módosítása és teljesítés nélküli megszűnése A) Szerződésmódosítás Miután a szerződések joga a kölcsönösségre és viszonosságra lapszik, ezért természetesen a már létrejött szerződések utólagos módosítására, kiegészítésére is főszabály szerint - felek együttes rendelkezése alapján van helye, ezt kiegészítő kivételes lehetőségek továbbá

25


- bírói szerződésalakító jog - és az egyoldalú szerződésalakító jog. Az egyoldalú szerződésalakító jog kapcsán a jegyzet kiemeli azt a fordulatot, mikor valamelyik szerződő felet jogszabály hatalmazza föl valamely szerződéses feltétel utólagos megváltoztatására. A szerződések tartalmának szabad kialakíthatósága, a diszpozitivitás lehetővé teszi, hogy a szerződésben a felek maguk is felhatalmazzák valamelyik felet a későbbi egyoldalú változtatásra. Igen gyakori tartós jogviszonyoknál (bérlet, hosszú futamidejű kölcsön, lízing), hogy a szolgáltatást nyújtó (bérbeadó, bank, lízingcég) szerződési felhatalmazást kap arra, hogy a bizonyos, igazolható módon bekövetkező külső körülmények (infláció, általános pénzpiaci kamatok közhirdetmény szerinti változása) hatására, kötött módon (egyenesen arányosan, vagy százalékpontokban meghatározva) megváltoztathassa az időszakos ellenszolgáltatás (bérleti díj, kamat, lízingdíj) jövőbeli mértékét. A változtatást a szolgáltató közli a partnerével, aki az értesítést követően a megváltozott összegű ellenszolgáltatást köteles fizetni, a változtatást nem áll módjában jóváhagyni, vagy megtagadni. B) A szerződés megszűntetése, felbontása, a felmondás és az elállás A szerződés megszűntetésének az esetkörei hasonlóak a módosításnál írt fordulatokhoz, azaz beszélhetünk a - felek közös akaratán nyugvó, és - egyoldalú jognyilatkozaton alapuló megszűntetéséről, - és ebben az esetkörben sem ismeretlen a jogszabályok illetve bíróságok szerepe (ld. például a gazdasági társaság törlése a cégjegyzékből, ha az nem felel meg a működés alapvető törvényi kereteinek, miáltal az alapul szolgáló társasági szerződés is megszűnik). Hangsúlyozzuk, hogy itt nem arról az esetről beszélünk, mikor a kölcsönös teljesítés következtében megszűnik a szerződés, hanem itt meg kell szűntetni a szerződést: a szerződéses teljesítés elmarad, vagy éppen a szolgáltatás tartós, határozatlan ideig áll fenn, és a folytatólagos teljesítésekkel a szerződés önmagában nem szűntethető meg ( bérlet, tartós megbízatás, bankszámlaszerződés, biztosítás stb.). A szerződés megszűntetése a szerződés megszűnésénél szűkebb kategória, annak az egyik esete. A szerződés megszűnhet: → külső körülmények miatt (elévülés, lehetetlenülés) → a jogalanyokat érintő változás miatt (fél halála, a jogosult és kötelezett személyének az összeolvadása - mint mikor a zálogjogosult hitelező maga megveszi a zálogtárgyat, így a zálogjog és zálogkötelezettség a kezében „összeolvad” /confusio/) → jogszabály, vagy bírósági döntés alapján (ld. a cégnyilvántartásból való törlés fentebbi példáját) → a felek akaratából (szemléltetésként ld. a 7. sz. Összefoglaló táblázatot a szerződés felek akaratából történő megszűntetésének eseteiről) A gazdasági szerződés tehát megszűnhet teljesítés nélkül is, a felek – vagy azok valamelyikének – akarata alapján. Egyoldalú (valamelyik szerződő fél által gyakorolt) szerződésmegszüntetésre csak akkor kerülhet sor, ha

26


- a jogszabály feljogosítja erre valamelyik szerződő felet, vagy - a gazdasági szerződés lehetőséget ad erre valamelyik fél számára. Ha viszont a felek közösen jutnak arra az elhatározásra, hogy jogviszonyukat felszámolják, erről megállapodhatnak (Ptk. 319. §). A megállapodás tulajdonképpen szintén egy gazdasági szerződés. Ha a felek megszüntető szerződést kötnek, akkor a jogviszony általában ex nunc hatállyal, tehát a jövőre nézve fog megszűnni. Ez azt jelenti, hogy az eredetileg megkötött szerződés és a megszüntető szerződés közötti időt figyelembe kell venni, és a kapcsolatokat kölcsönösen rendezni kell. (Pl. osztható szolgáltatás esetén a részteljesítést rendezni kell, az ellenértéket teljesíteni kell stb., vagy olyan szerződéseknél, ahol a szolgáltatás irreverzíbilis folyamatot ölelt fel – bérlet –, az eddigi szolgáltatásokat ugyancsak el kell számolni.) Ha a felek úgy állapodnak meg, hogy jogviszonyukat az eredeti gazdasági szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg, ex tunc hatállyal számolják fel, akkor felbontó szerződésről beszélhetünk. Ha a felek a szerződés felbontásában állapodtak meg, akkor a gazdasági szerződés alapján korábban már teljesített minden szolgáltatást vissza kell adni és olyan helyzetet kell teremteni, mintha a szerződést meg sem kötötték volna. Ez esetben tehát a felek közötti viszony naturális helyreállításáról van szó. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a jogviszonyok egy jelentős részénél nem lehet felbontani a szerződést (ahol a szolgáltatást elfogyasztotta a másik fél, tevékenységet végzett vagy súlyos károsodást idézne elő a természetbeni helyreállítás). Ilyenkor értékbeli elszámolásra, azaz megszüntető gazdasági szerződésre kerülhet csak sor. Ha valamelyik fél egyoldalúan jogosult a gazdasági szerződés megszüntetésére, azt ugyancsak kétféle időbeli hatállyal teheti. Ha a gazdasági szerződést a fél ex nunc szünteti meg, akkor felmondásról beszélünk (Ptk. 321. §). Felmondási jogot a törvény olyan jogviszonyok esetén biztosít, ahol a felek tartós jogviszonyban állnak és a gazdasági szerződést határozatlan időre kötötték (pl. bérlet). A felmondási jog gyakorlásához a feltételek együttessége szükséges. Az új Ptk. a tartós és határidő nélküli jogviszonyok vonatkozásában általános jelleggel kívánja biztosítani a felmondás jogát, tekintettel arra, hogy örök időkre atipikus szerződések sem köthetők. Ez az ún. rendes felmondás. A rendes felmondás esetében általában felmondási időt kell kitöltenie annak a félnek, aki a felmondási jogot gyakorolja. A felmondási idő alatt a másik fél gondoskodhat új szerződő partnerről. (Pl. bérleti szerződés, betéti társasági szerződés stb.) Rendkívüli felmondás joga is megilletheti a feleket. Ennek gyakorlásához egy feltételt fűz a törvény, nevezetesen a másik fél súlyos szerződésszegését. A rendkívüli felmondás általában azonnali hatályú. A szerződésszegő ugyanis nem érdemel jogi védelmet. A rendkívüli felmondás gyakorolható mind határozott időre szóló, mind pedig határozatlan időre szóló gazdasági szerződések esetében. Ha a gazdasági szerződést a fél ex tunc szünteti meg, elállásról beszélünk (Ptk. 320. §). Az elálláshoz az a jogkövetkezmény fűződik, hogy a feleknek teljesen föl kell számolniuk a jogviszonyukat, azaz olyan helyzetet kell teremtenük, mintha a gazdasági szerződést meg sem kötötték volna, ez pedig azzal jár, hogy a már kapott szolgáltatásokat maradéktalanul vissza kell szolgáltatni. C) Az elévülés és a jogvesztés Ha a kötelezettség teljesítése esedékessé vált és a kötelezett nem teljesít, a jogosultnak módja van arra, hogy bírósághoz forduljon követelésének érvényesítése végett. Ekkor beszélünk polgári jogi igényről. A jogérvényesítésre nyitva álló határidőket tekintve a jog ismeri az elévülés jogintézményét, ezen túlmenően a jogszabályok bizonyos igények jogi úton történő 27


érvényesítéséhez jogvesztő határidőt állapítanak meg. Ha valaki bizonyos időn keresztül nem érvényesíti követelését, az elévül. Ez azt jelenti, hogy bírósági – vagy egyéb hatósági – úton, tehát állami kényszereszközökkel az igénye többé nem érvényesíthető. A követelés maga azonban nem szűnik meg: ha valaki elévült tartozását önként teljesíti (pl. nem gondol arra, hogy már elévült), azt nem követelheti vissza tartozatlan fizetésként. Az elévülési idő a magyar jogban általában öt év. Ez azonban csak az általános szabály, mert sok esetben a követelésekre speciális elévülési időt állítanak fel a jogszabályok. A törvény által megállapított elévülési határidő felfelé kógens. E kógencia egyfelől azt jelenti, hogy a felek szerződéssel csak öt évnél rövidebb elévülési határidőben állapodhatnak meg, másfelől pedig azt, hogy nem hosszabbíthatják meg az elévülési időt. Jogvesztő határidőkkel találkozunk továbbá pl. a szavatossági és a jótálláson alapuló igényérvényesítési határidőknél. Tipikus példája a jogvesztő határidőnek a felszámolási eljárásban törvény által adott 40 napos határidő, ami az adós felszámolási hirdetményének megjelenésétől kezdődik. Ez alatt a határidő alatt kell a hitelezőknek a kijelölt felszámolónál bejelenteni a követeléseiket az adóssal szemben, úgymond „be kell jelentkezniük” a felszámolási eljárásba. Ha ezt elmulasztják, és 40 napon túl, de 1 éven belül jelentik be az igényeiket, úgy már csak hátrányosabb besorolással veszik őket nyilvántartásba, aminek egészen komoly kielégítési veszteség lehet a következménye az eljárás végén. (szemléltetésként ld. a 8. sz. Összefoglaló táblázatot az elévülés és a jogvesztés összevetéséről)

6. A szerződés teljesítése A teljesítéssel a felek a gazdasági szerződésben elvállalt magatartást tanúsítják. A feleknek a szerződést tartalmának megfelelően a megszabott helyen és időben – s ha dologszolgáltatás a szerződés tárgya, megállapított mennyiség és minőség szerint – kell teljesíteniük (Ptk. 277. §). A vonatkozó EU irányelv rendelkezéseit törvénybe iktató, 2002. évi Ptk módosítás szabályai szerint a kötelezett által teljesített szolgáltatásoknak meg kell felelni a törvényi előírásoknak. A Ptk. több irányban határozza meg a megfelelőséget. Egyrészt a szolgáltatásnak nyújtania kell legalább azokat a minőségi jellemzőket, amelyek a hasonló vagy azonos célú szolgáltatásoknál szokásos, alkalmasnak kell lennie azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyekre más, azonos fajtájú szolgáltatásokat rendszerint használják. Ez az alkalmassági követelmény az egész piacra, valamennyi piaci szereplőre irányadó abszolút követelmény. A teljesítés általában akkor következik be, ha a kötelezett a gazdasági szerződés főkötelezettségét teljesítette. Például gépsor üzembe helyezése során megállapítható a teljesítés akkor is, ha a tartalék alkatrészek hiányosan kerültek átadásra. Természetesen a kötelezettnek a vállalt mellékkötelezettségeket is teljesítenie kell, de ha azokkal marad el, a jogosult részéről a teljesítés nem utasítható vissza (a szerződésszegésből származó egyéb igények természetesen ilyenkor is érvényesíthetők). A gyakorlatban – különösen a beruházások körében – sokszor vitás, hogy mikor éri el a szolgáltatás a teljesítés alkalmassági követelményeit (Ennek meghatározása igen jelentős anyagi következménnyel járhat pl. a kötbéralap meghatározásánál!) A teljesítés két szerződéses jogintézménnyel függ össze, egyfelől a szerződéskötés, másfelől pedig a szerződésszegés intézményével. A szerződéskötés jelentősége, hogy a szerződés rendeltetésszerű teljesítése azon az alapon követelhető a felektől, hogy azt a magatartást, amit a feleknek tanúsítaniuk kell, a szerződéskötés alkalmával pontosan meghatározták. Másik

28


oldalról pedig, ha a szerződés teljesítése nem megfelelő, akkor a szerződés átfordul a szerződésszegés szakaszába. A) Teljesítés joghatása, helye, ideje és módja A teljesítés joghatása: - kötelezett szabadul a kötelemből - megnyílik az igénye az ellenszolgáltatásra vonatkozóan - átszáll a kárveszély (még ha tőle a jogosult önhibájából a szolgáltatást nem is veszi át) - kölcsönös teljesítéssel a szerződés megszűnik A teljesítés helyét a Ptk. 278. § határozza meg: - a teljesítés helye főszabályként a kötelezett lakóhelye, székhelye, kivéve ha - jogszabály eltérően rendelkezik (ld. például a pénztartozások speciális teljesítési szabályait) - a szolgáltatás tárgyából vagy rendeltetéséből más következik (pl. könyvesboltban megvásárolt könyv, utazási iroda által megszervezett külföldi utazás) - a szolgáltatás helye a felek által ismert más helyen van ( pl. a megvásárolt telek a felek lakhelyétől távol esik ) - gazdálkodó szervezetek között létrejött jogügylet esetében a jogosult székhelye, illetve fuvarozó közbeiktatásával eljuttatott termék esetében a rendeltetési hely A teljesítés idejének a meghatározása a teljesítési helyhez hasonló módon következhet: - a szolgáltatás jellegéből (esküvői torta) - illetve meghatározhatja a szerződés (időpont, vagy időszak szerinti meghatározások) - ha a szerződés nem határozza meg a teljesítés idejét, a fél a saját teljesítésével egyidejűleg követelheti a másik fél viszontteljesítését Az időpont szerinti meghatározás esetén a kötelezett csak az adott határnapon teljesíthet, határidős meghatározás (pl. legkésőbb ez év június 30-ig) esetén pedig a teljesítésre nyitva álló időszakon belül bármikor, de a felek kölcsönös teljesítésre előírt együttműködése (Ptk. 4.§, 277.§(2-3)) elvárhatóvá teszi, hogy amennyiben a teljesítés átvétele a jogosult részéről is igényel némi előkészületet (pl. egy bonyolultabb, helyszíni összeszerelést igénylő berendezés fogadásának az előkészítése), a kötelezett a várható teljesítési időpontról előzetesen értesítse a jogosultat. A teljesítés módjára vonatkozóan a jogszabály mind a jogosult, mind a kötelezett részére előír kötelezettségeket, ami a teljesítés átvételéhez illetve szolgáltatásához kapcsolódik. A jogosult kötelezettsége: - a teljesítés átvételét szükség szerint előkészíteni - a teljesítést átvenni (osztható szolgáltatásnál részteljesítést is átvenni) - viselni az átvétellel járó költségeket - átvételkor a teljesítés minőségét és mennyiségét ellenőrizni - adott esetben a teljesítést harmadik személytől elfogadni - a teljesítésről nyugtát, elismervényt adni A kötelezett kötelessége: - a szolgáltatást a szerződés paraméterei szerint, vagy egyébként a forgalomban szokásos jó minőségű színvonalon teljesíteni (ez utóbbi általánosítás akkor irányadó, ha a szolgáltatás csupán fajta és mennyiség szerint került meghatározásra a szerződésben – pl. az adás-vétel tárgya 50 liter száraz hegyaljai bor) - a teljesítést a jogosult részére átadni

29


- az átadás költségeit, és a nyugtaadás költségeit viselni B) Pénzkövetelések speciális szabályai A pénztartozás speciális szabályai kapcsán jelezzük, hogy a törvényes késedelmi kamat mértéke, és a szabályozásának a módja néhány évvel ezelőtt megváltozott. Korábban a Ptk. konkrétan %-os mértékben határozta meg a késedelmi kamat mértékét – a hatályos szabályozás alapján a késedelmi kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal (mindig az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat összege az irányadó). A pénztatozás teljesítésére vonatkozó speciális szabályok: - pénztartozás esetében a teljesítés helye a jogosult lakóhelye, székhelye (ha jogszabály eltérően nem rendelkezik) - az előteljesítés joga megilleti a kötelezettet a jogosult hozzájárulása nélkül is (az előteljesítést pénztartozás esetében is korlátozhatja a hitelező, ha erre külön jogszabály lehetőséget teremt, ilyen pl. a manapság elterjedt állami kamattámogatást élvező lakáshitel esete, ami jellegét tekintve jelzálog-kölcsön; miután a finanszírozási forma jelzáloglevelek kibocsátásán és forgalomban tartásán alapszik, a hitelintézetek a kapcsolódó speciális jogszabályi előírásra hivatkozással erőteljesen korlátozzák a kölcsön előzetes visszafizetésének a lehetőségét) - ha az adós tőkeösszeggel, kamattal és költséggel is tartozik, és az általa fizetett összeg a teljes tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, úgy a hitelező a fizetett összeget elsősorban a költségre, másodsorban a kamatra, végül a tőketartozásra számolhatja el.

7. A szerződésszegés A Ptk. általános jelleggel nem definiálja a szerződésszegés fogalmát. E fogalomra a teljesítés szabályaiból lehet következtetni. A törvény ugyanis azt határozza meg, hogy mikor szerződésszerű a teljesítés. A szerződésszegés negatív meghatározása szerint, ha a teljesítés nem szerződésszerű, akkor beáll a szerződésszegés. Ennek megfelelően szerződésszegésnek minősül minden olyan magatartás vagy mulasztás, aminek következtében a szerződés célja nem valósul meg, a szerződést a felek nem a meghatározott helyen, vagy időben, nem a meghatározott mennyiség, minőség és választék szerint teljesítették, vagy a szolgáltatás nem felel meg a szerződés felismerhető céljának, vagy e szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak. Más szóval: a szerződésszegés azt jelenti, hogy a gazdasági szerződés teljesítése egyáltalán nem vagy nem megfelelően történt meg, a felek nem tartották be a jogszabályok és a gazdasági szerződés előírásait vagy magatartásukkal (cselekvésükkel vagy mulasztásukkal) sértették a másik szerződő fél jogait. A szerződésszegő magatartások sokfélék lehetnek, hiszen a szerződésszegés fogalmát is igen általánosan határozza meg a jogalkotó. A szerződésszegő magatartások sokféleségéből a törvény kiemeli a leggyakoribb, tipikus magatartásokat. A törvény által leírt tipikus szerződésszegő magatartás: - a késedelem, (kötelezetti késedelem és jogosulti késedelem) - a hibás teljesítés és - felróható lehetetlenülés

30


A) A késedelem A késedelem esetében a szerződésben kikötött teljesítési határidő eredménytelenül telik el. A késedelem mind a kötelezett, mind a jogosult részéről beállhat. A kötelezetti és a jogosulti késedelmet definiálhatjuk úgy, mint a fentebb, a szerződés teljesítésének a módjára utaló felsorolásban szereplő kötelezettségek megszegését (kötelezett határidőre vagy felszólításra nem teljesít, jogosult nem készíti elő az átvételt, nem fogadja el a teljesítést, nem ad nyugtát stb.) A kötelezetti késedelem esetén a kötelezett a szerződésben előírt határidőn belül, vagy az előírt határnapon szolgáltatását nem ajánlja fel a jogosultnak. Jogosulti késedelem esetén a jogosult magatartásán múlik, hogy a kötelezett a szerződésben előírt határidőben vagy határnapon nem képes teljesíteni Az objektív – a szerződést szegő fél felróhatóságától független - szerződésszegés legfontosabb jogkövetkezménye az, hogy a jog általában a jogosult választásától teszi függővé a szerződés további sorsát. Végső soron lehetősége nyílik arra, hogy a gazdasági szerződéstől elálljon, de lehetősége van arra is, hogy követelje a további teljesítést. Ha a kötelezett késedelembe esik, a jogosult akkor állhat el a gazdasági szerződéstől, ha bizonyítja, hogy a teljesítéshez fűződő érdeke a megszűnt (érdekmúlás). Ha a jogosultnak szüksége van a szolgáltatásra, és nem akar elállni a gazdasági szerződéstől, halasztást adhat a kötelezettnek a teljesítésre (póthatáridő). A póthatáridő megállapításának jelentősége pedig abban van, hogy ha a póthatáridő is eredménytelenül telik el, a jogosult minden további nélkül elállhat a szerződéstől. A póthatáridő tehát fix határidőnek minősül. Ha a késedelemre olyan okból került sor, ami a kötelezettnek felróható (azaz nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható – (Ptk. 339. §), a kötelezettnek meg kell térítenie a jogosultnak a késedelemből eredő kárát (kártérítés), illetve ha a szerződés kötbérrel is meg volt erősítve, kötbér-fizetéssel tartozik. Felelős továbbá minden kárért, ami a szolgáltatásban a késedelem ideje alatt következett be. A kártérítés alól egy esetben mentesülhet csak, ha bizonyítja, hogy a kár a késedelem hiányában is bekövetkezett volna (pl. vis maior, azaz elháríthatatlan külső körülmény - természeti csapás – közrehatása). A pénztartozás esetén (pl. vételár, díjtartozás, kölcsönadósság) az objektív késedelem jogkövetkezménye elsősorban nem az elállás, hanem a fizetésre kötelezett részére megállapított kamatfizetési kötelezettség. A fizetésre kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a jogszabály szerinti kamatot megfizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt, vagy az ügyleti kamat a jogszabály által előírt mértéknél alacsonyabb volt. A késedelmi kamat nem büntető jellegű, hanem objektív jogkövetkezmény. A késedelmi kamat mértékét az évi költségvetési törvény határozza meg. A Ptk. kétfajta kamatot különböztet meg. Egyfelől az ún. ügyleti kamatot, másfelől pedig az ún. késedelmi kamatot. Az ügyleti kamat a kölcsönszerződés ellenértéke, a késedelmi kamat pedig a pénzfizetési kötelezettség elmulasztásának objektív jogkövetkezménye. Az ügyleti kamat csak a kölcsönszerződéshez (ide értve a kölcsönszerződés elemeit is magában foglaló vegyes szerződéseket pl. takarékbetét, kötvény stb.) kapcsolódó jogintézmény, a késedelmi kamat pedig minden esetben alkalmazható, amikor bármilyen jogcímen következik be fizetési kötelezettség. B) A hibás teljesítés Hibás teljesítés esetén a kötelezett bár felajánlja a szolgáltatást, de az nem felel meg a gazdasági szerződés vagy a jogszabály által előírt minőségi kritériumoknak. A szolgáltatás

31


szerződésszerű minőségen történő teljesítéséhez tartozó kategória-páros a kellékszavatosság és a jogszavatosság. A kellékszavatosság alapján a szolgáltatás fizikai (minőségi, mennyiségi) tulajdonságai a teljesítéskor meg kell hogy feleljenek - a szerződés, - adott esetben a jogszabály (szabvány) kötelező minőségi előírásainak, - vagy egyébként a szolgáltatás rendeltetésének: a szolgáltatás mindezek alapján alkalmas kell legyen a szerződés által körülírt „szerződési érdek” kompromisszum nélküli kiszolgálására. A jogszavatosság alapján a szerződéssel átengedett jogok fennállását és integritását (háborítatlanságát, korlátlan és zavartalan gyakorolhatóságát) szavatolja a jog átengedője. Jogszavatosság terheli pl. az ingatlan eladóját, hogy az eladott ingatlanon nem áll fenn idegen jog, ami a zavartalan tulajdonlást (birtoklást, használatot, hasznok szedését, rendelkezést) akadályozná, vagy meghiúsítaná – leszámítva persze azokat az eseteket, mikor az idegen jogról (pl. zálogteher, vagy a szomszédnak átjárási jogot, vízvételi lehetőséget biztosító szolgalom, az ingatlanban tartózkodó bérlő stb.) a vételkor a vevő tudott, és azt elfogadva veszi meg az ingatlant. A jogosult minőségileg hibás teljesítés esetén, kellékszavatosság alapján felléphet a kötelezettel szemben (hiányos teljesítés esetén a teljesítés kiegészítését kérheti – mint láthattuk a teljesítés módjánál, a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni, ha a szolgáltatás osztható. A kellékszavatosság keretében érvényesíthető jogok, azaz a kellékszavatossági igények (Ptk. 306.§): → kijavítás → kicserélés → árleszállítás → elállás → kártérítés (a minőségi hibás teljesítésből eredően bekövetkezett egyéb károk esetén, ha a hibás teljesítés a kötelezettnek felróható – pl. az eladó tudott a dolog rejtett hibájáról, és azt nem közölte a vevővel) A szavatossági jogok között a jogosult választhat, a választott lehetőségről – nyilván indokolt esetben – másik jogra áttérhet (indokolatlan áttérésnél meg kell térítenie az ebből esetlegesen felmerülő kárt). Az igényérvényesítésre nyitva álló határidő: Jogvesztő határidő a teljesítéstől számított 1 év, tartós használatra rendelt termék esetén 3 év, vagy a jogszabályban egyébként megállapított időtartam (5, 8, 10 év stb.). Mint azt a 8. sz. táblázatban kifejezetten kiemeltük, a jogvesztő határidőn belüli igényérvényesítésnek csak az számít, ha az igényt bíróságra kereset formájában benyújtják. Ezen belül elévülési természetű határidő: - főszabályként a teljesítéstől számított 6 hónap – a főszabály alóli kivételek például állat szolgáltatására irányuló szerződésből eredő igények, ezek 60 nap alatt évülnek el; vagy a fogyasztói szerződésekből eredő igények, amelyeket két hónapon belül lehet érvényesíteni. - amennyiben az elévülési határidőn belül a jogosult menthető okból nem tudta érvényesíteni a jogait, akkor az akadály megszűnésétől számított 3 hónapon belül megteheti azt, akkor is, ha a jogszabály által rögzített elévülési idő már eltelt vagy abból kevesebb, mint 3 hónap van hátra (ebben az esetben az elévülés nyugvására vonatkozó szabályokból indult ki a jogalkotó).

32


Az elévülésnél írottakból következik továbbá az is, hogy - a kötelezett felszólításával az elévülés megszakad, és újra kezdődik (a jogvesztő határidő e közben töretlenül folytatódik!) - az elévülést követően sincs akadálya, hogy a kötelezett önként teljesítse a szavatosságból eredő kötelezettségeit - az elévülési határidőn túl, de a jogvesztő határidőn belül beadott kereset esetén a bíróság hivatalból nem vizsgálhatja, hogy az elévülés bekövetkezett-e (a jogosult a felismeréstől számított elévülési határidőn belül jelezte-e a szavatossági igényt a kötelezett felé) - ha a teljesítéstől számított jogvesztő határidő eltelt, és az igényt bíróság előtt nem érvényesítették, úgy az jogi úton érvényesíthetetlenné válik, függetlenül az elévülési határidők esetleges nyitva állásától, megszakadásától és újrakezdődésétől stb..

A jótállás a szavatossághoz képest kevésbé általános fogalom: csak bizonyos szerződések esetében áll fenn, nem érvényesül általánosan, ha az adott szerződésben szabályozzák, ez alapozza meg a szabályainak az érvényesülését – más kérdés, hogy a legtöbb esetben azért emelik be a szerződéses rendelkezések közé, mert jogszabály írja elő a jótállás szabályainak a kötelező alkalmazását, illetve az érvényesítés időtartamát (pl. kiskereskedelmi forgalomban értékesített iparcikkek esetében). C) Felróható lehetetlenülés Amennyiben egy gazdasági szerződés meghiúsul, teljesítése véglegesen elmarad, mert vagy fizikailag, illetve jogilag lehetetlenné vált a szerződésben elvállalt magatartás teljesítése, vagy mert valamelyik fél megtagadja a teljesítést. A meghiúsulás tehát a teljesítés szerződéskötést követően fellépő lehetetlenülése, amelynek lehet az oka objektív: - jogszabályi rendelkezés (pl.: jogellenessé válik a szerződés teljesítése, mert engedélyhez kötötté változtat a jogszabály egy addig engedély nélkül végezhető tevékenységet) - fizikai körülmény (a szerződés tárgyának megsemmisülése egyedi szolgáltatás esetében), - érdekbeli lehetetlenülés (ld. clasula rebus sic stantibus), Az egyik félnek sem felróható lehetetlenülés jogkövetkezménye a szerződés megszűnése, ehhez kapcsolódóan az eredeti állapot helyreállítása, vagy az addigi teljesítések kölcsönös elszámolása vagy szubjektív: - lehetetlenülés olyan okból, amiért valamelyik fél felelős – ez a szerződés felróható lehetetlenülése, mely a szerződésszegés esetköreibe tartozik. Ennek megfelelően a másik félnek felróható lehetetlenülés jogkövetkezménye: - a jogosult részéről a kártérítés, (teljesítés kötelezetti megtagadása esetén a késedelem, vagy a meghiúsulás szabályainak a tetszőleges választása és alkalmazása), - kötelezett részéről a kötelemből való szabadulás, kártérítés.

33


További táblázatok a gazdasági szerződések általános szabályairól szóló részhez 3. sz. Összefoglaló Táblázat: a kötelmi jog jogrendszeren belüli elhelyezkedéséről, és belső tagolódásáról:

JOGRENDSZER KÖZJOG jellemzően alá-fölé rendeltségi viszonyok

MAGÁNJOG jellemzően mellérendeltségi viszonyok

POLGÁRI JOG személyek joga tulajdonjog öröklési jog

EGYÉB MAGÁNJOGI JOGÁGAK oCsaládjog oMunkajog oSzövetkezeti (agrár)jog otársasági- és cégjog

kötelmi jog kötelmi általános rész szerződésekre vonatkozó általános szabályok

kötelmi különös rész kárfelelősség

egyes szerződés típusokra vonatkozó szabályok

34


4. sz. Összefoglaló Táblázat: diszpozitív és kógens szabályozás kontra szerződési rendelkezések

Felek rendelkeznek az adott kérdésben Felek nem rendelkeznek szabályozás jogszabállyal egyezően („hallgatnak”) az adott eltérnek a jellege/eredmény rendelkeznek jogszabály kérdésben rendelkezésétől szerződéses kikötés a szerződéses kikötés a a felek közötti viszony elbírálása diszpozitív jogszabállyal egyező felek rendelkezése az adott kérdésben a jogszabály szabályozás tartalmú szerinti tartalma alapján történik esetén kogens szabályozás esetén

szerződéses kikötés a jogszabállyal egyező tartalmú

szerződéses kikötés a jogszabály tartalma érvényesül, érvénytelen, a jogszabályt vagy maga a „hallgatás” kell alkalmazni érvénytelen

5. sz. Összefoglaló Táblázat az okiratokról Megnevezés: Formai megjelenés:

Bizonyító erő:

magánokirat

teljes bizonyító erejű magánokirat - saját kezűleg aláírt -saját kezűleg írt és okirat aláírt okirat, - saját kezűleg és két tanú jelenlétében aláírt, illetve közjegyző/ügyvéd által ellenjegyzett okirat az okiratban a az okirattal a nyilatkozók kiléte, és nyilatkozók kiléte, és a nyilatkozattétel a nyilatkozattétel írásban rögzített, ilyen ténye bizonyított – értelemben a ellenkező bizonyításig bizonyíthatóságot nagyban elősegíti

közokirat hatóság (bíróság, közjegyző) által kiállított okirat

az okirattal a nyilatkozók kiléte, a nyilatkozattétel ténye, és annak a tartalma is bizonyított – ellenkező bizonyításig

6. sz. Összefoglaló Táblázat az érvénytelenség fajtáiról, okairól és jogkövetkezményeiről fajtái: érvényesülése:

semmisség megtámadhatóság (abszolút érvénytelenség) (feltételes érvénytelenség) bárki, bármikor hivatkozhat csak a jogos érdekében rá, hatóságok hivatalból érintett fél kezdeményezheti, kötelesek észlelni, figyelembe az ok észlelésétől számított 1 35


venni

éven belül

érvénytelenség okai: → akarathibák

- cselekvőképtelenség - tévedés (ténybeli, jogi, - színlelt szerződés (a indokbeli) leplezett szerződés érvényes - megtévesztés lehet!) - jogellenes fenyegetés - fizikai kényszer → akaratnyilatkozat - alaki hiba - álképviselet hibája - tilos szerződés - szolgáltatás és → célzott joghatás jó erkölcsbe ütköző ellenszolgáltatás feltűnő hibája szerződés értékaránytalansága - lehetetlen szerződés* - egyoldalú indokolatlan - uzsorás szerződés előny kikötése - eredeti állapot helyreállítása (in integrum restitutio) jogkövetkezményei: - bíróság által ideiglenes hatályossá nyilvánítás, jövőre irányuló megszűntetés - érvénytelenségi ok kiküszöbölése - állam javára marasztalás - kártérítés (szerződő fél, harmadik személy) * nem keverendő össze a lehetetlen szerződés az utóbb bekövetkező lehetetlenüléssel!

7. sz. Összefoglaló Táblázat a szerződés felek akaratából történő megszűntetésének eseteiről

visszaható (ex tunc) hatállyal

a jövöre nézve, ex nunc hatállyal

Többoldalú közös nyilatkozattal felbontás (többnyire olyan jogviszonyoknál, ahol az eredeti jogi és tényállapot helyreállítható) megszűntetés (irreverzibilitás, vagy tartós jogviszony pl. bérlet esetében)

Egyoldalú nyilatkozattal elállás - rendes* - rendkívüli (szankciós)

felmondás - rendes (többnyire határidős)* - rendkívüli (azonnali, szankciós jellegű)

8. sz. Összefoglaló Táblázat az elévülés és a jogvesztés összevetéséről

meghatározása

időtartama

elévülés általános érvényű, a Ptk. 324-327. § alapján általánosan érvényes a követelésekre általános határideje esedékességtől számított

5

jogvesztő határidő a jogszabályok külön kimondják bizonyos esetekre, és kifejezetten jelölik a határidő elmulasztásának a jogvesztő jellegét az az adott jogszabályi rendelkezés év, határozza meg esetenként (30 nap, 36


nyugvása

megszakadása

jogszabály vagy a felek rendelkezése ettől eltérhet - amennyiben a jogosult menthető okból nem képes az igényt érvényesíteni, az elévülési idő meghosszabbodik (1 évvel, illetve 3 hónappal - Ptk. 326.§ (2)) - kötelezett írásbeli felszólítása - bírói úton való igényérvényesítés - szerződés módosítása, egyezség - tartozás elismerés

határidőn túli lehetséges: igényérvényesítés - önként teljesíthet a kötelezett - perben a bíróság az elévülést hivatalból nem veszi figyelembe, csak ha az elévült követelés kötelezettje erre kifejezetten hivatkozik

40 nap, szavatosságnál 1 év)

- csak a bírói úton való igényérvényesítés (keresetlevél benyújtása) jelent érvényesítést, ezért ez nem is „megszakadás”- a határidő nem kezdődik újból, hanem a jogi eljárás formai feltétele teljesül nem lehetséges

9. sz. Összefoglaló Táblázat a késedelem jogkövetkezményeiről kötelezetti késedelem esetén jogosulti késedelem esetén a jogosult továbbra is követelheti a szerződés kizárt a kötelezetti késedelem (így pl. a teljesítését jogosult pénztartozás átvételének elmulasztását követően kamatot sem követelhet) elállhat a szerződéstől a jogosult viseli a kötelezett felelős őrzésből -érdekmúlás esetén eredő költségeit (pl. kötelezett őrzi és -szerződési fix határidő elmulasztása esetén megfelelően ellátja a telephelyén a tőle át nem - eredménytelen póthatáridő-tűzés esetén vett állatállományt) kártérítést követelhet a jogosult (a kötelezett a jogosult ugyanúgy viseli a dolog felróható magatartása, az ún. szubjektív ok megsemmisülésének, elvesztésének vagy feltétel) megrongálódásának veszélyét, mintha a teljesítést elfogadta volna kártérítést követelhet a kötelezett (a jogosult felróható magatartása, az ún. szubjektív ok feltétel)

37


III. EGYES TIPIKUS KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK A Ptk. - a valamennyi szerződésre vonatkozó - általános szerződési szabályokat követően (Ptk. IV. rész 1. cím XVII–XVIII. fejezet) a magánjogi, és a gazdasági szerződésekre, (kereskedelmi ügyletekre) vonatkozó speciális szabályokat rögzít, nevesítve azon főbb szerződéstípusokat, melyek a vagyoni forgalom jellemző megállapodásai.

1. A szerződések tipizálása Az alapvető gazdasági tevékenységtípusokhoz (a szerződéses szolgáltatásokhoz) kapcsolódnak a jog alapvető szerződéstípusai is (jogdogmatikai szerződéstípusok). A szerződéstípusok tehát a szerződések általános szabályai alapján a szerződési jog ún. különös részét képezik: a gazdasági kapcsolatok tipikus megnyilvánulásaira épülnek. Jelenleg a magyar polgári jogban szabályozott dogmatikai szerződéstípusok a következők: A) adási szerződések, B) eredményhez kötött szerződések, C) ügyviteli szerződések, D) használatra irányuló szerződések, E) helytállásra irányuló szerződések, F) organizációs szerződések.

A) Adásra irányuló szerződések Adási típusú szerződésfajták: →adás-vételi szerződések →kölcsönszerződések, hitelszerződések →szállítási szerződések →mezőgazdasági termékértékesítési szerződések →csereszerződések →közüzemi szerződések →ajándékozási szerződések Az adási gazdasági szerződésekben a kötelezett magatartása arra irányul, hogy a szolgáltatás tárgyát (amely valamely dologban testesül meg) és a tárgyhoz kapcsolódó jogot (jogosultságot) a jogosultnak átadja. Az adási kötelmek általános jellemzője tehát, hogy dolog és jog együttes átadására irányul; a dolog keletkezése a szerződés szempontjából általában közömbös; az ügylet pedig a dolog feletti tulajdonjogi változással jár együtt. Az adási kötelmek alaptípusa az adásvételi szerződés (Ptk. 365. §). Az adásvételi szerződés alapján az eladó arra vállal kötelezettséget, hogy a dolgot és a dolgon fennálló tulajdonjogot pénz ellenében a vevőnek átadja. Az adásvételi szerződés szolgáltatása bármilyen forgalomképes dolog lehet. Dolog alatt azonban érteni kell a dolog módjára

38


hasznosítható energiákat és a joggyakorlat szerinti szellemi alkotásokat (pl. szerzői mű, találmány), vagyoni értékű jogokat (pl. kft.-üzletrész), avagy az értékpapírokat is. A többi adási kötelem az adásvételi szerződésből vált ki, ha a szolgáltatás (vagy ellenszolgáltatás) sajátossága a dogmatika finomítását igényelte. Ha a szerződés tárgya pénzre (vagy más fajlagosan meghatározott dologra) szűkül le, akkor kölcsönszerződésről beszélünk. A kölcsönszerződés tulajdonképpen pénz tulajdonba adása pénz ellenében azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból ugyanannyit tartozik megfizetni. A kölcsönszerződés szolgáltatása tehát csak fajlagosan meghatározott dolog. A pénzügyi szolgáltatások alapvető faja a gazdasági életben a kölcsönszerződés. Ha az adási kötelem szolgáltatása fajlagos ugyan, de nem pénz, hanem ipari termék, és a teljesítés későbbi időpontra szól, szállítási szerződésről beszélünk (Ptk. 379. §). A szállítási szerződés olyan határidős adásvétel, amely fajlagos ipari termék szolgáltatására irányul pénzellenérték fejében. A szállítási szerződés az egyik legtipikusabb kereskedelmi ügylet, a termékforgalom jellegzetes szerződése. Ha a szerződés szolgáltatása mezőgazdasági termék és zártfajú szolgáltatásra irányul, amelyet ugyancsak későbbi időpontban kell teljesíteni, akkor mezőgazdasági termékértékesítési szerződésről beszélünk (Ptk. 417. §). A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő arra vállal kötelezettséget, hogy a maga termelte termék, termény vagy saját nevelésű, illetőleg hízlalású állatot egy későbbi időpontban a megrendelő birtokába, tulajdonába átad ellenérték fejében. Ez a szerződés az agrárgazdaság legtipikusabb kereskedelmi ügylete. Az adási kötelmeket differenciálhatja az ellenszolgáltatás minősége. Ha ugyanis a tulajdonba adott dolog ellenértéke nem pénz, hanem valamely más dolog, akkor csereszerződésről beszélünk (Ptk. 378. §). A csereszerződés esetén a szerződő felek dolgok tulajdonjogának kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. Ebben az esetben mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. A csereszerződés a modern kereskedelemben egyre jobban kivétellé válik (ún. bartellügyletek). A Ptk. (meglehetősen vitás módon) az adási kötelmek között tárgyalja a közüzemi szerződést (más országokban ez általában a vállalkozási szerződés speciális válfaja). Közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól folyamatosan és biztonságosan meghatározott (gáz, villany, víz stb.) közüzemi szolgáltatást nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni (Ptk. 387. §). Ha a tulajdonba adott dologért senki nem kér ellenszolgáltatást, ajándékozási szerződésről beszélünk. Az ajándékozási szerződés alapján egyik fél saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. Az ajándékozás tehát nem egyoldalú jogügylet, hanem szerződés (ti. az ajándékot el kell fogadni). Mivel nincs ellenszolgáltatás, az ajándékozás nem kereskedelmi ügylet. A köznapi szóhasználatban keveredik egymással a hitel és a kölcsön fogalma – leggyakoribb pontatlanság, hogy a banktól kapott kölcsönt hitelnek is nevezik, holott a kettő nem azonos. A kölcsönszerződések és a hitelszerződések közötti elhatárolás lényege, hogy kölcsönszerződésről abban az esetben beszélünk, ha a hitelező konkrét pénzösszeget ad át az adós részére, meghatározott lejárati időponttal/időpontokkal, meghatározott kamat fejében. A hitelszerződés ezzel szemben nem adási, hanem helytállási típusú kötelem: a hitelező a hitelmegállapodás alapján nem pénzösszeget ad át, hanem ún. hitelkeretet nyit és tart fenn az adósa részére, aki a hitelkerete felső határáig lehívhatja a hitelre tartott összeg egészét vagy egy részét (akár több részletben is). Az adósnak „hitele” van a hitelezőnél, amit tetszés szerint igénybe vehet, ilyenkor magáért a hitelkeret fenntartásáért kell jutalékot fizetni a hitelező 39


részére. A lehívott összegek átvételére, a pénz használatára és visszafizetésére már a kölcsön szabályai az irányadóak. A részletekben lehívható, aztán a visszafizetésekkel visszatölthető és így többszöri alkalommal igénybe vehető hitelkeretet a gyakorlatban ún. „rulírozó hitelként” is emlegetik. A csereszerződéseknél említett bartell-kereskedelem (ld. J. 10. 6./ J. 55. 1.) régebben a KGST országai között bevett és általános kereskedelmi gyakorlatot takart, manapság sem ismeretlen fogalom a gazdálkodó szervezetek között. Egy cég valamennyi árut vagy szolgáltatást leszállít/teljesít a másik cég részére, aki ellentételezésként a saját termékének/szolgáltatásának a kialkudott mennyiségével teljesít a cserepartner felé – ez így egyszerűnek, és lerendezettnek tűnik. Ám a cégek ilyenkor a saját teljesítéseikről természetesen kötelesek számlát kibocsátani a másik cég felé, amit annak pénzben nem kell megfizetnie - hisz áruval fizetett -, ellenben a kiállított számla ÁFA tartalmát igenis meg kell fizetnie a számlát kiállító cég részére. Felek a kölcsönösen kiszámlázott összeg után járó beszedett ÁFA összegét kötelesek bevallani és befizetni az adóhatóság részére.

B) Eredménykötelmek Eredménykötelemnek minősülnek a vállalkozási típusú szerződések →az alaptípus, a vállalkozási szerződés és ezen belül specifikált alakzatok: okiadói szerződések, ofuvarozási szerződések otervezési, építési, szerelési szerződések okutatási szerződések outazási szerződések Az eredményre irányuló gazdasági szerződések lényege abban ragadható meg, hogy a kötelezettnek olyan munkát kell végeznie, amely munkavégzés valamely eredményben testesül meg. Az eredménykötelem kötelezettje az eredményt saját (vagy sajátnak számító) munkával maga produkálja. Az eredménykötelem megvalósulásához tehát együttes feltételként egyfelől munkát kell végezni, másfelől eredményt kell produkálni. (Ha ugyanis csak egy dolog mint eredmény produkálása a szerződés tárgya, akkor adásvételről van szó, ha csak munkavégzés a szerződés tárgya, akkor vagy megbízási, vagy munkaszerződésről van szó.) Ezekből tehát következik, hogy a szerződő felek szándéka szerint a szerződés tárgya munkával elérhető eredmény produkálása, és ha a kötelezett az eredményt nem produkálta, megállapítható a szerződésszegés. A tevékenységvégzés és az eredmény összekapcsolása azzal a következménnyel fog járni, hogy a jogosult és a kötelezett jogviszonya felöleli az eredmény produkálását célzó teljes termelési folyamatot, a jogosult a kötelezettől meghatározott – ezzel összefüggő – egyéb magatartást is követelhet. Az eredményre irányuló gazdasági szerződések legtipikusabb válfaja a vállalkozási szerződés (Ptk. 389. §). A vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó valamely dolog tervezésére, elkészítésére, feldolgozására, átalakítására, üzembe helyezésére, megjavítására, vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására, a megrendelő pedig a szolgáltatás átvételére és díj fizetésére köteles. A vállalkozási szerződés általában gazdasági szerződés, kereskedelmi ügylet. A legtipikusabb kereskedelmi ügyletet képező vállalkozási szerződések a beruházási jellegű vállalkozások, de pl. ide tartozinak az alkalmazott kutatásokra irányuló szerződések is. Ha a vállalkozó műszaki tervet készít, tervezési szerződésről beszélünk. A tervezési szerződés esetén a vállalkozó műszaki-gazdasági tervező munka elvégzésére, a megrendelő 40


pedig annak átvételére és díj fizetésére köteles. Ha a vállalkozó építési tevékenységet végez, építési szerződésről beszélünk. A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére vállal kötelezettséget, ugyancsak díj ellenében. Vállalkozási jellegű lehet adott esetben a kutatási szerződés is. Ilyenkor a vállalkozó kutatómunka elvégzésére és a kutatási eredmény produkálására, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. (A kutatómunka végezhető más szerződési konstrukcióban is, eléggé általános a megbízási szerződés az alapkutatások körében). Ugyancsak a vállalkozási kötelmek közé sorolja a Ptk. az utazási szerződést. Eredménykötelem végül a fuvarozási szerződés is. A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó köteles díjazás ellenében a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani és a címzettnek kiszolgáltatni (Ptk. 488. §). A fuvarozási szerződést a szavak hétköznapi értelmét tekintve nem nehéz összekeverni a szállítási és/vagy szállítmányozási szerződéssel. Fontos kihangsúlyozni ezért a jogi terminológiában fennálló éles különbséget és távolságot, ami közöttük fennáll. A fuvarozási szerződést nem a vállalkozási fejezetben szabályozza a Ptk., minthogy sajátosságai révén úgymond teljesen elkülönül a vállalkozási természetű típusszerződések többi formájától, azonban ettől még ez a forma is eredmény elérésére irányuló kötelem. A fuvarozó a szerződés alapján díjazás ellenében a megrendelő (feladó) által megjelölt rendeltetési helyre köteles eljuttatni a küldeményt. A vállalkozási jellegre utal az is, hogy a személyfuvarozás szabályaira a Ptk. 506. § (3) közvetlenül a vállalkozási szerződés általános szabályait rendeli alkalmazni. A szállítási szerződés ezzel szemben határidős, és fajlagos ipari termék értékesítésére (“későbbi leszállítására”) irányuló adás-vételi ügylet, a szállítmányozási szerződés pedig megbízási típusú kötelem, azon belül is bizományosi szerződés – ahol is a megbízatás szerződés(ek) megkötésére irányul. A szállítmányozás esetében a megbízó fuvarozási szerződés(ek) megkötésével bízza meg a bizományosát ( ld. pl. egy rakomány más földrészre történő eljuttatása esetében a több komponensű szállítás megszervezése – behajózás, vasúti vagy közúti továbbszállítás stb.., amit a megbízó kiad a szállítmányozónak összesített feladatként ). C) Ügyviteli szerződések Az ügyviteli szerződések közé tartoznak a megbízási típusú szerződések, →az alaptípus a megbízási szerződés, és ennek specifikált alakzatai: obizományi szerződések oszállítmányozási szerződések (=fuvarozási bizomány) obankszámla- és folyószámla-szerződések oletéti szerződések Az ügyviteli szerződések jellegzetessége, hogy a kötelezett ügyeket lát el más személy javára, más személy érdekében, úgy azonban, hogy a tevékenység eredményességét nem garantálja. Természetesen e tevékenységet is valamely elérendő cél érdekében fejti ki a megbízott, de az eredmény nem kizárólag a megbízott tevékenységétől, hanem más külső tényezőktől is függ, mégpedig olyan tényezőktől, amelyeknek befolyásolása túlhalad a megbízott lehetőségein. Az ügyviteli szerződések esetén azonban a tevékenységet gondosan, és megfelelő szakértelemmel kell végezni. Az ügyviteli szerződések alaptípusa a megbízási szerződés (Ptk. 474. §). A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet gondosan ellátni. A megbízott bármely olyan ügyet elláthat, amelyet nem kell a jogosultnak kizárólag személyesen gyakorolnia. Ha a

41


megbízott jognyilatkozatot tesz, képviseleti megbízásról beszélünk. Ilyen esetben a képviselet szabályai az irányadóak, tehát a megbízott a megbízó nevében és javára, terhére tesz jognyilatkozatot, szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. A megbízási szerződés és képviseleti meghatalmazás összefüggésével kapcsolatosan szükséges kiemelni, ha a megbízás képviseletre szól, és például ennek kapcsán a megbízott a megbízója javára valamilyen szerződést kell kössön (pl. a jogi képviselő írja alá a szerződést a távollévő megbízó helyett), úgy a megbízásra ugyanazokat a formai szabályokat kell alkalmazni, mint amilyeneket a képviselet útján kötendő szerződésre a jog előír (Ptk. 474. §. (3)). Példa erre az ingatlan adásvételi szerződés, amire a jogszabály kötelező írásbeli formát rendel, és kötelező ügyvédi/közjegyzői ellenjegyzéssel kell ellátni az okiratot. Ebből kifolyólag ha a megbízó (az adás-vételi szerződés eladója, vagy a vevője) megbízási szerződést köt valakivel, hogy helyette és a nevében írja alá az adás-vételi szerződést, ennek a megbízásnak (és a kapcsolódó meghatalmazásnak is) írásban kell köttetnie és ügyvéd által ellenjegyzett formában kell létrejönnie! A jog azonban differenciálja az ügyellátást, így a bizományi szerződés esetén szűkül a megbízott (bizományos) által ellátható tevékenység köre. A bizományos feladata ugyanis az, hogy a saját nevében, de a megbízó javára és számlájára szerződést kössön díj ellenében (Ptk. 507. §). A képviseleti megbízástól tehát a bizományi szerződés abban tér el, hogy a bizományos a saját nevében köt szerződést, és nem a megbízó nevében. A bizományosnak továbbá nem akármilyen tevékenységet kell ellátnia, hanem a tevékenység szűkebb körét, nevezetesen szerződések kötését. Az már mellékes, hogy milyen típusú szerződést köt, bár a Ptk. bizományi szabályai az adásvételi bizományra vannak modellezve. A szállítmányozási szerződés viszont fuvarozási bizomány Ptk. 514. §). A szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles a valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket (pl. biztosítás) a saját nevében és megbízója javára és számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni, a megbízó pedig köteles az ezért járó díjat megfizetni. Ugyancsak az ügyviteli kötelmek körébe tartozik a pénzügyi szolgáltatások jelentős része, így a hitelszerződés, a bankszámla- és folyószámla-szerződések is (Ptk. 529–535. §). Sajátos ügyviteli kötelem a letéti szerződés (Ptk. 462. §). A letéti szerződés alapján a letéteményes köteles a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrizni. A letéteményes őrzési teendőit szerződés alapján, díjazás ellenében végzi (szemben a felelős őrzővel, akinek őrzési kötelezettsége a törvényből folyik.) A letéteményes a nála letett dolgot nem használhatja, hiszen ő nem bérlő. A letét sajátos fajtája a kereskedelem körében a raktározás. A bankszámla szerződések olyan megbízási típusú tartós jogviszonyokat jelentenek, ahol a számlavezető hitelintézet a megbízó számlatulajdonos megbízása/utasítása alapján a számlán elhelyezett összeggel vagy egy részével meghatározott műveleteket végez (átutal más számlára, betétként leköti és kamatot fizet utána stb..), a folyószámla szerződések pedig a felek egymással szemben elszámolható/elszámolandó kölcsönös követeléseinek a szembeállítására és összevezetésére szolgálnak (a jogviszony tehát az elszámolási számlát együttesen megnyitó számlatulajdonosok között áll fenn, vagy a bank és az ügyfele között is létrejöhet ilyen, ha valamilyen jogcímen kölcsönös elszámolnivaló van közöttük).

D) Használati szerződések A használati szerződések az alábbiak:

42


→bérleti szerződések →haszonkölcsön szerződések →haszonélvezetet alapító, használati szerződések →licencia szerződések A használati gazdasági szerződések jellemzője, hogy valamely dolog feletti tulajdonosi részjogosítványt: a használatot és a birtoklást a kötelezett időlegesen átengedi a jogosultnak meghatározott ellenérték fejében. (Ha a használat ingyenes, akkor haszonkölcsön-szerződésről van szó. A jogi terminológia tehát itt is eltér a köznapi szóhasználattól. A köznapi értelemben kölcsön alatt a pénzkölcsönt is és a haszonkölcsönt is szokták érteni.) A legalapvetőbb használati kötelem a bérlet (Ptk. 423. §). A bérlet több a letétnél, hiszen a bérlő nemcsak birtokolja, hanem használja is a dolgot (azért is köt szerződést, hogy használhassa), de kevesebb, mint az adásvétel, hiszen nem az összes tulajdonosi részjogosítvány száll át a jogosultról a kötelezettre, hanem csak a használat és a birtoklás joga, a rendelkezés nem. A bérleti szerződés alapján a bérbe adó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérbe adó pedig bért fizetni. A bérleti szerződés differenciálódik attól függően, hogy a bérlet tárgya a dolgok mely kategóriájába esik. Ha a bérlet tárgya mezőgazdasági ingatlan vagy más hasznot hajtó dolog, akkor haszonbérleti szerződésről beszélünk (Ptk. 452. §). Emellett kiemelkedő jelentősége van a különböző helyiségek bérletének, elsősorban pedig a lakásbérletnek. A gazdasági életben gyakran alkalmazott használati kötelem a szellemi alkotások, közelebbről az iparjogvédelem köréből a licenciaszerződés (ld. részleteiben az iparjogvédelemmel foglalkozó IV. részben). A licenciaszerződésben a szabadalmi jog jogosultja arra vállal kötelezettséget, hogy a licenciáriust olyan helyzetbe hozza, hogy a szabadalom tárgyát használatba vehesse, s az ehhez szükséges használati engedélyt megadja. A licenciaszerződés nem tekinthető adásvételnek még akkor sem, ha a licenciárius számára kizárólagos használatot, hasznosítást enged, mivel a szabadalmi oltalomban foglalt vagyoni és személyiségi jogok egymástól elválaszthatatlanok, a személyiségi jog pedig nem ruházható át.

E) Helytállásra irányuló szerződések A helytállásra irányuló szerződések alaptípusa a biztosítási szerződés. A helytállásra irányuló gazdasági szerződések jellegzetessége, hogy a kötelezett arra vállal kötelezettséget, hogy valamilyen biztosítási esemény bekövetkezésekor meghatározott szolgáltatást fog a jogosult számára teljesíteni. A helytállásra irányuló alapvető kereskedelmi ügylet a biztosítási szerződés (Ptk. 536. §). A köznapi életben a biztosítást káreseményekhez szokásos kötni. Kétségtelen, hogy a biztosítás leggyakrabban károk bekövetkeztekor jut jelentőséghez, a biztosítási esemény azonban lényegesen tágabb fogalom, mert e körbe tartozik pl. az életkor elérése után fizetendő összeg is az életbiztosítás körében. A biztosítások a biztosítási esemény szerint differenciálódnak. Ismeretes élet- és balesetbiztosítás, felelősségbiztosítás és vagyonbiztosítás (kárbiztosítás). A biztosítás jellegzetessége, hogy társadalmi szintű kárelosztó funkciót tölt be az azonos kockázati tényezőknek kitettek személyek között. F) Organizációs célú szerződések

43


Az organizációs célú szerződések alaptípusa a már tárgyalt társasági szerződés. E körbe egyébiránt azok a gazdasági szerződések tartoznak, amelyek révén a szerződő felek között huzamos és szervezetszerű kapcsolat jön létre: ezek a társasági szerződések, nevezetesen a polgári jogi társaság (Ptk. 568. §) és a 2006. évi IV. törvényben (Gt.) szabályozott gazdasági társaságok. A többi gazdasági szerződéshez viszonyítva jellegzetes eltérése e szerződéseknek az, hogy a szerződő felek az áruviszonyok azonos pólusán helyezkednek el, a közöttük lévő kapcsolatot az érdekazonosság uralja és főszabályként nem kétoldalú, hanem többoldalú szerződések. Jogi szempontból a társasági szerződések két nagy csoportját különböztethetjük meg: a jogi személyt létesítő társasági szerződéseket (pl. kft.-t létesítő társasági szerződés) és azokat, amelyek nem lépnek ki a szerződési keretek közül és nem keletkeztetnek jogi személyiséget (pl. polgári jogi társasági szerződés – Ptk. 568. §). Az organizációs szerződésekkel a társasági jogi részben foglalkoztunk.

2. Az egyes szerződések főbb jellemzői I. A termékforgalom ügyletei 1. A kereskedelmi adásvételi szerződés általános szabályai 1.1. Az adásvételi szerződés a kereskedelmi forgalom alapvető, leggyakrabban kötött szerződéstípusa, az árucsere tipikus közvetítője. Az adásvételi szerződésben az egyenrangú, de egymástól elkülönült tulajdonosok kapcsolódnak össze. Az adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni, és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni, és a dolgot átvenni (Ptk. 365. §). Az eladó kötelezettsége kettős irányú: a dolgot magát és a dolog feletti tulajdonjogot is át kell adnia vevőnek. A vevő - ellenérték fejében - az adásvételi szerződés tárgyát képező dolog (értékpapír stb.) birtokát és tulajdonjogát egyaránt megszerzi. Az adásvételi szerződés a felek megállapodása alapján jön létre. A szerződés alapján a vevő követelheti a dolog feletti tulajdonjog szerződés szerinti átszállást. A magyar jogban önmagában az adásvételi szerződés megkötésével a dolog feletti tulajdonjog nem száll át a vevőre. (A nemzetközi gyakorlatban ezzel ellentétes megoldások is vannak.) A tulajdonjog nem az adásvételi szerződés megkötésével, hanem a dolog átadásával száll át az eladóról a vevőre. Az adásvételi szerződés alapján a vevőnek igénye keletkezik a dolog, és a dolog feletti tulajdonjog megszerzésére. Ha az eladó az adásvételi szerződést nem teljesíti a vevő teljesítést, illetve kártérítést követelhet, és nem a dolgot magát követelheti. A dolog követelése ugyanis tulajdoni igény lenne. A megkülönböztetésnek jogi jelentősége van, hiszen a szerződésből eredő igényekre az elévülés szabályai az irányadóak, a tulajdoni igény ugyanakkor nem évül el, tulajdoni igény fennállása esetén az elbirtoklás szabályai is irányadóak. Más szóval az adásvételi szerződés nem ad alapot a birtok-, és tulajdonvédelem speciális eszközeinek igénybevételére (birtokvédelem államigazgatási eljárás alapján, és a Ptk.-n alapuló megengedett önhatalom) csupán kötelmi igényt keletkeztet. Az adásvételi szerződés alanya bármely jogképességgel, és cselekvőképességgel rendelkező személy lehet. A kereskedelmi vételi ügyleteket jellegzetesen egyéni vállalkozók, illetve gazdasági társaságok (szövetkezetek, egyéb vállalatok) kötik egymással, illetve a fogyasztókkal. Az adásvételi szerződés tárgya minden forgalomképes dolog lehet. Forgalomképtelenek a kizárólagosan állami tulajdonban álló tárgyak (Ptk. 172. §), illetve

44


azok az önkormányzat tulajdonában álló dolgok, amelyeket törvény alapján az önkormányzat forgalomképtelenné nyilvánít (ún. önkormányzati törzsvagyon). Törvényben más dolgok is forgalomképtelenné nyilváníthatóak - így pl. forgalomképtelen a betéti társaság tagjának a társaságba bevitt vagyona, vagy korlátozott forgalomképessé nyilvánította Gt. a dolgozói részvény - csak a társaságra, illetve a társaság más dolgozójára lehet átruházni. A törvény mellett forgalomképtelenné nyilváníthat dolgot hatósági határozat, bírói ítélet, vagy szerződés. (Pl. lefoglalt dolog zár alá vétele, vagy kölcsön biztosítására ingatlanon létesített elidegenítési és terhelési tilalom.) A forgalomképtelen dolog elidegenítése semmis. A forgalomképtelenné nyilvánítás kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a dolog ne kerüljön ki a kizárólagos tulajdonos vagyonából, ne képezhesse adásvételi szerződés tárgyát. Az adásvételi szerződés tárgya rendszerint már meglévő dolog, amelynek tulajdonba adása lehet egyedi, fajlagos, zártfajú, osztható, oszthatatlan stb. szolgáltatás, a dolog pedig - a forgalomképtelen dolog kivételével - ugyancsak bármilyen áru lehet (ingó- ingatlan, helyettesíthetőnem helyettesíthető, elhasználható-tartós használatra rendelt, elhasználhatatlan stb.). A törvény nem tartalmaz megszorításokat a szolgáltatás tárgya tekintetében. Nem tartozik ugyanakkor az adásvétel szabályai alá a lízingszerződés, még akkor sem, ha a futamidő után a lízingbe vevő tulajdonába megy át a dolog, valamint a faktoring. (Mindkét szerződés tartalmaz adásvételi elemeket, de nem ezen elemek adják e szerződések főszolgáltatását.) Az adásvételi szerződés tárgya lehet jövőbeli dolog is. A felek megállapodhatnak abban, hogy a vevő a vételárat akkor fogja megfizetni, ha a dolog létrejön. Ez az ún. feltételes reményvásár, ami tulajdonképpen egy felfüggesztő feltételtől függő adásvételi szerződés. De megegyezhetnek a felek abban is, hogy a vevő feltétel nélkül köteles lesz a vételárat megfizetni még abban az esetben is, ha a dolog utóbb nem jön létre. Ez az ún. feltétlen reményvásár. (Feltétlen reményvásár pl. a sorsjegy megvásárlása.) Ingó dolgok esetében a vevő a tulajdonjogot a dolog átadásával szerzi meg. Ugyanakkor ingatlan tulajdonjogának megszerzéséhez kevés az átadás, a vevő a tulajdonjog telekkönyvbe való bejegyzésével szerzi meg az ingatlan tulajdonjogát (Ptk. 117. §). 1.2. Az eladó köteles a dolog tulajdonjogának átruházására, és a dolog átadására (birtokba adás). A dolog birtokba adása főszabályként ténylegesen történik, kivételesen jelképesen is végrehajtható pl. forgalmi engedély átadása gépjármű adásvétele esetében. A vevő köteles a dolgot átvenni, és meggyőződni arról, hogy a dolog a meghatározott minőségi követelményeknek megfelel. A megvizsgálás a szavatossági igények (kellékszavatosság) érvényesítése szempontjából jelentős. Az adásvételi szerződés alapján a vevő tulajdonjogot szerez. A vevő az eladó jogaiban lép. Az adásvétel származékos jogszerzés, ezért a vevő nem szerezhet több jogot, mint ami jogelődjét, azaz az eladót megillette, és megszerzett jogait vissza kell tudni vezetni a jogelőd jogaira. Ezért jelentős az adásvételi szerződések körében a jogért való szavatosság szabályozása. Ennek alapján az eladó szavatol azért, hogy senkinek nincs olyan joga az adásvétel tárgyán, ami a vevő tulajdonszerzését meggátolná, vagy ami a megszerzett tulajdonjogot korlátozná. A vevő a tulajdonjog keretében megszerzi a birtoklás, a használat és a rendelkezés részjogosítványait. A használat és birtoklás jogát korlátozza esetlegesen az adásvétel tárgyán fennálló használati avagy haszonélvezeti jog, ha a dolog harmadik személynek bérbe van adva, vagy más jogcímen használati joga áll fenn, illetve ha a dolog szolgalmi joggal, zálogjoggal terhelt. A rendelkezési jogot korlátozhatja harmadik személynek a dolgon fennálló elővásárlási joga is. A vevő ilyen esetekben a jogszerzés akadályainak elhárítását követelheti. Természetesen ha a vevőnek tudomása van arról, hogy korlátozások nem 45


háríthatóak el, vagy az, hogy korlátozásokkal terhelt tulajdonjogot szerez meg, az ügylet jogszerű. Ha a vevő a szerződés szerint korlátozásmentes tulajdonjogot kíván szerezni, de megfelelő határidőben az eladó ennek nem tud eleget tenni, a vevő elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. E jogának gyakorlása előtt azonban a vevő az eladótól megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést igényelhet az, illetve a dolgot saját maga is tehermentesítheti (Ptk. 369. §). Az eladó a tulajdonjogát csak a szerződés megkötésekor, írásban és legfeljebb a teljes vételár kiegyenlítéséig tarthatja fenn. A tulajdonjog fenntartása esetén a vevő a dolgot nem idegenítheti el, illetve nem terhelheti meg. A vevő azonban a tulajdonjog fenntartása alatt is birtokba lép, szedi a dolog hasznait és viseli terheit (Ptk. 368. §). Az eladónak a szerződéskötés során kötelessége a vevőt tájékoztatni a dolog lényeges tulajdonságairól (pl. a dolog hibái), a dologgal kapcsolatos fontos körülményekről (pl. a dolog átalakított jellege), a dologra vonatkozó esetleges jogokról (pl. elővásárlási jog fennállása), és a dologgal kapcsolatos esetleges terhekről (pl. szolgalmi jog). Diszpozitív szabály szerint az átadással és az ingatlan-nyilvántartás rendezésével kapcsolatos költségek az eladót, a szerződéskötési költségek, a tulajdon-átruházási illeték és az adásvétel egyéb költségei a vevőt terhelik (Ptk. 367. §). A vevő köteles a dolgot átvenni, és a vételárat megfizetni. A vételár meghatározása nélkül a szerződés nem jöhet létre csak abban a kivételes esetben, ha a termékre hatósági fix ár van meghatározva. Minden egyéb esetben a vételárat meg kell határozni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak az a vételár tekinthető meghatározottnak, amelyet számszerű módon határoznak meg. Kiköthető piaci ár, ami a Ptk. 366. §-a szerint a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben fennálló középárat jelenti. Ha a felek az árat a súly szerint határozták meg, akkor ez alatt - ha a felek vagy a jogszabály eltérően nem rendelkezik- a tiszta súlyt (nettó súly) kell érteni. Tartós szerződések esetében, vagy olyan esetekben, ha részteljesítésben állapodnak meg a felek, lehetőség van az ún. csúszóár- kalauzula kikötésére. A csúszóár kikötés azt jelenti, hogy a felek a szerződésben számszerű árat határoznak meg, de megállapodnak abban is, hogy ezt az árat egy a szerződésben meghatározott szabály szerint növelik, vagy csökkentik. A számszerű ár mellett tehát meg kell határozni a változtatás szabályát is. (Például „minden év május 15-től az ár megemelésre kerül a KSH által a fogyasztási cikkekre meghatározott éves infláció összegével".) Megjegyzendő, hogy csúszóár-klauzula nemcsak az adásvételi szerződéshez kapcsolódhat, hanem egyéb szerződéstípusnál is alkalmazható. A lényeg az, hogy teljesítéskor meg lehessen állapítani a vevő fizetési kötelezettségének összegét. Az adásvételi szerződés általában bármilyen alakban, szóban, írásban, vagy ráutaló magatartással is létre lehet hozni. Meghatározott dolgok tekintetében kivételként azonban a jogszabály kötelezően előírhat írásbeli alakot is . Ez történik ingatlanok adásvétele esetében. Ingatlan adásvételére irányuló szerződést ugyanis a felek kötelesek írásba foglalni. További alaki szigorítás ingatlan adásvétel esetében, hogy az írásba foglalt szerződést ügyvéddel ellen kell jegyeztetni, vagy közjegyzőnek hitelesíteni kell a felek aláírását. Ha ezeket az alaki szabályokat a felek elmulasztják, az adásvételi ügylet érvénytelen, és a tulajdonjog telekkönyvi (földnyilvántartásba való) bejegyzésére nem kerülhet sor. 2. Az adásvétel egyes különös nemei 2.1. Elővásárlási jog esetében, ha a dolgot a tulajdonos el akarja adni, az elővásárlási joggal rendelkező fél egyoldalú jognyilatkozattal vevőként beléphet a szerződésbe (Ptk. 373. §). Az elővásárlási jog nem terjed ki az adásvétel kezdeményezésére, és arra sem, hogy az adásvétel feltételeit az elővásárlásra jogosult meghatározza. Jogosultsága csak arra szól, hogy belépjen

46


a vevő helyére. Ezért a tulajdonos a harmadik személytől kapott vételi ajánlatot a szerződés megkötése előtt teljes terjedelemben köteles bemutatni az elővásárlásra jogosult személynek. A jogosult a szerződési ajánlat elfogadására megadott határidőn belül nyilatkozhat arról, hogy belép-e a szerződésbe, vagy nem. Ha a jogosult a nyilatkozat megtételére nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a tulajdonos a dolgot eladhatja az eredeti ajánlattevőnek. Az elővásárlásra jogosult le is mondhat az őt megillető jogról. A lemondásnak azonban mindig konkrét ajánlatra kell vonatkoznia. Az elővásárlási jog személyhez kötött jogosultság, ezért az elővásárlási jog átruházása semmis. Ha az elővásárlási jog gazdálkodó szervezetet illet, a gazdálkodó szervezet kijelölheti azt a személyt, aki e jog gyakorlására jogosult. Az elővásárlási jog gyakorlásának lehetősége - a jelenlegi bírói gyakorlat szerint - az adásvételre szűkül. Nem gyakorolható tehát az elővásárlási jog akkor, ha a tulajdonjog átruházására más jogviszony, csere, ajándékozás keretében kerül sor, vagy a vagyontárgyat a tulajdonos apportálja. (Így viszont pl. egy fiktív ajándékozással az elővásárlási jogot ki lehet játszani.) Ugyancsak nem áll fenn az elővásárlási jog akkor, ha a dolgot végrehajtás keretében árverésen értékesítik. Ebben az esetben ugyanis az értékesítés kényszer útján, és nem a tulajdonos saját döntése alapján történik. Az árverési vevő nem ugyanabban a pozícióba kerül, mint az a vevő, amelyik adásvételi szerződéssel jut a dolog tulajdonához. Az árverés eredeti tulajdonszerzési mód, az adásvétel pedig származékos jogszerzés. Végrehajtási árverés esetében tehát még a tulajdonostársakat sem illeti meg az elővásárlási jog. Törvény azonban eltérően rendelkezhet az árverésen gyakorolható elővásárlási jogról. Pl. A gazdasági társaságokról szóló 1997.évi CXLIV.tv. 148 § szerint ha a korlátolt felelősségű társaságból kizárt tag üzletrészét árverésen értékesítik, a tagokat, a társaságot az árverésen a kialakult leütési áron elővásárlási jog illeti meg. Ugyancsak elővásárlási joga van az államnak a védett kulturális javak vagyonjogi forgalmában stb. Elővásárlási jogot törvény és szerződés egyaránt előírhat. Elővásárlási jogot bárki javára ki lehet kötni, és kiköthető határozatlan és határozott időre egyaránt. Ha szerződés ír elő elővásárlási jogot, ez a kikötés csak írásban érvényes. Több elővásárlási jog ütközése esetében a Ptk. a törvényen alapuló elővásárlási jognak ad elsőbbséget: a törvényen alapuló elővásárlási jog a szerződéses elővásárlási jogot megelőzi. Ha több jogszabály több jogosult számára biztosít elővásárlási jogot, ezek sorrendje ütközhet egymással. A törvény csak a tulajdonostársakat egymással szemben megillető elővásárlási jog tekintetében rendezi a jogok ütközését. A külön jogszabályban, más személy javára biztosított elővásárlási jog elsőbbséget élvez a tulajdonostárs elővásárlási jogával szemben. E rendelkezések azért jelentősek, mert az elővásárlási jog gyakorlása egyébként oszthatatlan. Az elővásárlási jogot biztosító jogszabályok ezért szabályozzák a törvényen alapuló elővásárlási jogok gyakorlásának sorrendjét is. Igen gyakran előfordul, hogy az eladó a vételi ajánlatot nem közli az elővásárlásra jogosult személlyel, és anélkül köti meg a szerződést, hogy az elővásárlásra jogosult nyilatkozott volna. Az ilyen szerződés az elővásárlásra jogosult irányában hatálytalan, azaz az elővásárlásra jogosulttal szemben nem lehet hivatkozni arra, hogy a vevő a dolgot megvásárolta. Ha az elővásárlásra jogosult élni szeretne az elővásárlási jogával erről való nyilatkozat után megteheti. Ennek a jognyilatkozatnak a megtételére azonban csak az elévülési időn, azaz öt éven belül van helye. Az elővásárlási jog ugyanis arra ad lehetőséget, hogy annak jogosultja a szerződésbe belépjen, kötelmi viszonyt létesítsen. Az elővásárlási jog kötelmi igény, és mint ilyen öt év alatt évül el.

47


2.2. A visszavásárlási jog esetében a korábbi tulajdonos az adásvételi szerződésben kikötheti magának azt a jogot, hogy meghatározott időn belül egyoldalú jognyilatkozattal a dolgot visszavásárolja (Ptk. 374. §). A visszavásárlási jogot csak - az adásvételi szerződés megkötésekor, - a visszavásárlási ár meghatározásával, továbbá - legfeljebb csak öt évre, és - írásba lehet kikötni. A visszavásárlási jog egyoldalú jogosultságot biztosít az eredeti eladó számára. Ez jogosultság, és nem kötelezettség. Ebből következően egyáltalán nem biztos, hogy a jogosult élni is fog ezzel a jogával. Az egyoldalúság bizonytalan helyzetet teremt, de nem akadályozza meg azt, hogy az eredeti vevő úgy viselkedhessen, mint a tulajdonosok általában. Ennek megfelelően a dologra ráfordításokat eszközölhet. Ha azonban a dolog értéke ennek megfelelően időközben azért növekedett, mert az eredeti vevő hasznos ráfordításokat eszközölt, a visszavásárláskor követelheti a az értékgyarapodást megtérítését. A dolog értéknövelése azonban csak rendeltetésszerű joggyakorlás keretében történhet. Az értéknövelés nem irányulhat arra, hogy az eredeti vevő meggátolja a visszavásárlási jog jogosultját abban, hogy az jogát gyakorolni tudja. Ha a dolog értéke a visszavásárlás időpontjában az időközi romlás következtében csökkent, a visszavásárlásra jogosult az értékcsökkenést levonhatja az eredeti árból. Az állagromlás vétkes előidézéséért azonban az eredeti vevő felelős. Egyebekben a visszavásárlási ár megegyezik az eredeti vételárral. A visszavásárlási jog kikötésének feltétele az, hogy e jog jogosultja korábban tulajdonos legyen. Ez a tulajdonos volt az eladó. Szemben az elővásárlási joggal a tulajdonoson kívül más javára visszavásárlási jogot kikötni nem lehet. A visszavásárlási jog kikötése közel áll az elidegenítési és terhelési tilalomhoz. Addig, amíg az elidegenítési és terhelési tilalom abszolút, mindenkivel szemben hatályos, addig a visszavásárlási jogból eredő elidegenítési és terhelési tilalom csak a vevő viszonyaiban irányadó. A vevő nem adhatja el a dolgot, nem ajándékozhatja el, nem terhelheti meg. Ha e tilalmat a vevő megszegi ezért felelősséggel tartozik. Ez azt jelenti, hogy a vevő akkor tartozik felelősséggel, ha vétkes magatartása hiúsítja meg azt, hogy az eredeti eladó visszavásárlási jogát gyakorolni tudja. Ha a dolog az eredeti vevőnek fel nem róható módon kerül ki a tulajdonából, vagy megsemmisül, a visszavásárlási jog megszűnik. (Pl. felszámolási eljárás indul ellene és ezek között van az a tárgy is, amelyre visszavásárlási jog van kikötve.) A visszavásárlási jog is kötelmi igény, csak az eladó és vevő viszonylatában irányadó. Természetesen nincsen akadálya annak sem, hogy pl. ingatlan esetén a visszavásárlási jogot elidegenítési és terhelési tilalommal erősítsék meg. A visszavásárlási jog személyes jellegű jogosultság, sem elidegeníteni, sem örökíteni nem lehet. A visszavásárlási jog - hasonlóan az elővásárlási joghoz- ugyancsak oszthatatlan. 2.3. A vételi jog (opció) az olyan jogosultnak aki korábban nem volt tulajdonos lehetőséget biztosít arra, hogy valamely dolgot egyoldalú jognyilatkozattal megvásároljon (Ptk. 375. §). A vételi jog tulajdonképpen a vétel lehetőségének biztosítása. Általában akkor kötik ki a felek, ha a vevő valamilyen okból kifolyólag nem tud, vagy nem képes szerződési nyilatkozatot tenni, de a vétel lehetőségét fenn kívánja tartani a maga számára. A vételi jog jogosultja maga kezdeményezheti az adásvételi szerződés megkötését, s ez elől a tulajdonos általában nem térhet ki, hanem tűrni köteles a szerződés létrejövetelét. Igen szűk körben van lehetőség arra, hogy a tulajdonos kérhesse a bíróságtól a vételi jogból folyó kötelezettség alóli mentesítést. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a tulajdonos bizonyítani tudja, hogy a vételi jog

48


engedését követően a körülményeiben olyan lényege változás következett be, amely alapján a kötelezettség teljesítése tőle nem várható el. E kérdés megítélésében a bíróságnak van szerepe, a bírói mérlegeléstől függ, hogy mentesíti-e a felet a kötelezettség alól, vagy nem. Bármilyen forgalomképes dologra ki lehet kötni vételi jogot. Vételi jogot a törvény, és erre irányuló szerződés is biztosíthat. A vételi jog nagymértékben korlátozza a vevő tulajdonjogának gyakorlását. Ezért a törvény korlátozza a vételi jog gyakorlásának idejét. Ennek megfelelően a határozatlan időre kikötött vételi jog hat hónap elteltével megszűnik. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Lehetőség van azonban arra, hogy a felek határozott időre kössenek ki vételi jogot. A határozott idő azonban nem haladhatja meg az öt évet. A szerződéssel meghatározott vételi jogot tehát - legfeljebb öt éves időtartamra, továbbá - a vételár meghatározása mellett és - írásban lehet kikötni. 2.4. A felek megállapodhatnak abban, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, részletekben teljesíti, de a dolgot a vételár teljes kiegyenlítése előtt az eladó átadja. A részletvételt a Ptk. 376. §-a szabályozza. A részletfizetés a vevőnek nyújtott kedvezmény. Az eladó két jogi eszközzel szoríthatja rá a vevőt arra, hogy az esedékes részleteket pontosan teljesítse. Vagy kiköti az szerződéstől való elállási jogát, vagy ha a szerződés fenntartásában érdekelt kikötheti a részletfizetési kedvezmény megvonását. Az eladó által gyakorolható elállási jogban erősen érvényesül a Ptk. adósvédő szelleme. Ha ugyanis a vevő a részletfizetéssel késedelembe esik, az eladó kikötött elállási jogát is csak az első késedelem esetén gyakorolhatja úgy, hogy az elállási jog gyakorlásáról értesítenie kell a vevőt, és megfelelő határidőt kell tűznie a teljesítésre. Ha tehát az eladó "elnézi" az első késedelmes fizetést, akkor elállási jogát a továbbiakban nem gyakorolhatja. Ha az eladó elállt a szerződéstől, a vevő köteles a dolgot visszaszolgáltatni, az időszakos használatért használati díjat fizetni. A vevőnek meg kell téríteni azt a kárt is, ami a dologban a rendeltetésellenes használat következtében állt elő. (A rendeltetésszerű használattal együtt járó értékcsökkenést a használati díj fedezi.) Részletvétel esetén a kárveszély minden esetben a birtokban lévő vevőt terheli függetlenül attól, hogy az eladó esetleg a részletek teljes kifizetéséig fenntartotta a tulajdonjogot. 2.5. A felek megállapodhatnak abban is, hogy a vevő átveszi az adásvétel tárgyát azért, hogy azt megvásárlás előtt alaposan megvizsgálja, illetve kipróbálja. Ez esetben beszélhetünk megtekintésre vagy próbára vételről (Ptk. 371. §). A felek tehát megállapodnak az adásvételi szerződés tartalmi elemeiben, de a szerződés csak akkor válik hatályossá, ha a vevő nyilatkozik a szolgáltatás elfogadásáról. Nem lehet azonban sokáig bizonytalanságban tartani az eladót, ezért az eladó határidőt tűzhet a jognyilatkozat megtételére. Ha a vevő a megadott határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés hatályossá válik, azaz létrejön az adásvétel. A vevő nyilatkozatát nem köteles indokolni. A megtekintésre, vagy próbára vétel esetében a vevőnek alkalma van arra, hogy a dolgot alaposan megvizsgálhassa. Ezért az eladó nem tartozik szavatossággal a dolog olyan hibáiért, amit a vevő felismerhetett. A vevő köteles a megtekintésre, vagy próbára átvett dolgot megőrizni, és ha a dolgot nem vásárolja meg, eredeti állapotában az eladónak visszaadni. A vevő elfogadó nyilatkozatáig a kárveszély az eladót terheli. 2.6. Minta szerinti vétel estében az eladó a mintának megfelelő dolgot köteles szolgáltatni. Ilyen szerződést rendszerint fajlagos, vagy zártfajú szolgáltatás esetén köthetnek a felek (Ptk. 49


372. §). A minta a dolog minőségének meghatározására szolgál, ezért az eladó arra köteles, hogy a vevő számára a mintának megfelelő dolgot szolgáltassa. Ha a mintában olyan hiba volt, amit a vevő kellő gondossággal elvégzett vizsgálat esetén felismerhetett volna, az eladó nem felel a hibáért. Más a helyzet a szolgáltatás olyan hibáiért, amelyek alapos vizsgálat mellett sem ismerhetőek fel. Az eladót a dolog fel nem ismerhető hibáiért akkor is szavatosság terheli, ha a hiba a mintában is megvolt. 3. A csereszerződés (barter) 3.1. A csereszerződés, másnéven barter szerződés alapján a felek dolgok kölcsönös átruházására vállalnak kötelezettséget. E jogviszonyra az adásvétel szabályait kell megfelelően alkalmazni (Ptk. 378. §). Ennek alapján mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása, és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében. A csere a legősibb szerződéstípus, amely - az adásvételhez hasonlóan - az egyes nem pénznek minősülő tulajdonok átruházását jelenti. A pénz kialakulásával jelentősége csökken, de az egyes pénznemek értékváltozásának és értéktartamának ingadozása miatt időlegesen mégis szerephez jut. (Pl. inflációs időszak, kelet-nyugati barter-kereskedelem stb.)

3. A szállítási szerződés 3.1. A szállítási szerződés alapján a szállótó köteles a szerződésben meghatározott dolgot a kikötött későbbi időpontban a megrendelőnek átadni, a megrendelő pedig a dolgot átvenni és az árat megfizetni (Ptk. 379. §). A szállítási szerződés tehát nem más, mint határidős adásvétel. A szállítási szerződés az ipari termelés és forgalom alapvető szerződéstípusa, amely a gyártó (vagy forgalmazó), és a felhasználó, között jön létre. A szállítási szerződés szabályait kell alkalmazni akkor is, ha a szállító nem maga állítja elő a terméket, de a teljesítés egy későbbi időpontban történik meg. A szállító azonban ez utóbbi esetben sem közvetítő kereskedő, mert a terméket a forgalmazó saját számlájára szerzi meg. A szerződés határidős jellegéből következik, hogy a szerződéskötéskor a termék általában még nem áll rendelkezésre, hanem annak gyártását, (vagy beszerzését) a kötelezett, a szállító a szerződés megkötését követően kezdi meg. A szállítási szerződés abban különbözik az ún. raktári szerződéstől, mint "normál" adásvételről, hogy a későbbi határidő folytán a termelés folyamatát is bizonyos mértékben a szerződés hatókörébe vonja és feltételezi a felek együttműködését is. A szállítási szerződés szolgáltatása fajlagos, vagy (zártfajú) szolgáltatás. A felek a dolog minőségét szabványra, típusa, műszaki feltételre, vagy mindkét fél által ismert szokványra utalással határozhatják meg. Ha ugyanis a szolgáltatás tárgya egyedi, akkor vállalakozási szerződésről beszélünk. A szállítási szerződés tárgya általában ipari termék. Mezőgazdasági termék csak akkor lehet szállítási szerződés tárgya, ha a szállító nem maga hozta létre a terméket, ez utóbbi esetben ugyanis a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szabályai az irányadóak. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés voltaképp nem más, mint az agrárgazdaság specialitásait érvényesítő szállítási szerződés. A szállítási szerződés a XIX. században kialakult kereskedelmi jogokban az egyik legtipikusabb kereskedelmi ügylet volt. Uralkodó szerepre azonban a szocialista rendszerben jutott: elsődleges tervszerződéssé vált. A magyar Ptk. eredetileg csak alapelemeiben szabályozta a gazdálkodó szervezetek közti szállítási szerződést, arra részleteiben külön kormányrendelet vonatkozott. Ezt a

50


helyzetet az 1993-as Ptk.-módosítás megszüntette: a szállítási szerződés teljes egészében a Ptk. XXXIV. fejezetében került elhelyezésre. Az 1993-as Ptk.-módosítás kiiktatta a szerződés törvényi tényállása közül azt a fogalmi elemet is, amely szerint szállítási szerződést csak gazdálkodó szervezetek köthetnek. Ennek megfelelően a Ptk. alapján bárki köthet szállítási szerződést, aki a szerződés tartalmi elemeit teljesíteni tudja. 3.2. A szállítási szerződés megkötésére a Ptk. általános szabályai az irányadóak, ennek megfelelően az ajánlati kötöttség időtartamát az ajánlattevő félnek az ajánlat elküldésének alkalmával kell meghatározni. A szerződés lényeges pontjai a szolgáltatás tárgyának, a teljesítés időpontjának, valamint az ellenértéknek a meghatározása. Ha e tartalmi elemek egyike is hiányzik, a szállítási szerződés nem jön létre. E tartalmi elemeket olyan módon kell meghatározni, hogy a szerződési tartalom egyértelműen megállapítható legyen. A szolgáltatás tárgyát pl. szabványra, vagy típusra utalással, a teljesítési határidőt teljesítési időszak, vagy határnap meghatározásával. Az árban való megállapodást akkor is határozottnak tekintjük, ha az ár meghatározás mellett az árváltozás feltételeiben és mértékében pl. inflációs rátának megfelelő árváltoztatás) is megállapodnak a felek. A követelmény az, hogy teljesítéskor pontosan meghatározható legyen az a követelés, amely a kötelezettet megillet. A szerződés lehetőséget teremthet a megrendelőnek arra, hogy a termék választékát (pl. méret, szín, íz stb.) a szerződéskötést követően, de a teljesítés előtt határozza meg. Ez az ún. specifikáció joga. Ha a szerződés ilyen kikötést tartalmaz meg kell határozni a specifikációs jog gyakorlásának határidejét. A szerződés ún. tolerancia kikötést tartalmazhat, amely lehetőséget teremt a szállítónak arra, hogy a mennyiségtől a meghatározott tűréshatáron belül eltérhessen. Például a felek a szállítandó mennyiséget 100 db + 5%-ban határozzák meg. Ez a teljesítés során azt jelenti, hogy 95 db leszállítása esetén sincs szerződésszegés, illetve a megrendelő 105 db-ot is köteles átvenni, és a vételárat ennek megfelelően megfizetni. A szállítási szerződésben a teljesítési határidő meghatározása leggyakrabban teljesítési időszak kikötésével történik (pl. június hónap, vagy harmadik negyedévben). Ilyen esetben a törvény a szállító kötelezettségévé teszi az ún. "készre jelentést". A szállító köteles a megrendelőt a teljesítés idejéről legalább három nappal előbb értesíteni, (szállító tájékoztatási kötelezettsége), valamint a megrendelt termékeket - eltérő szakmai szokás, vagy szerződéses kikötés hiányában - csomagolva és mérlegelve a megrendelő számára leszállítani. A csomagolt és mérlegelt terméket a szállító, vagy fuvarozó jelenlétében kell a megrendelőnek átvenni. A megrendelő amennyiségi vizsgálat el nem végzett részét (nettó súly, és darabszám), valamint a minőségi vizsgálatot haladéktalanul, de legkésőbb az átvételtől számított 8 napon belül köteles megejteni. A megrendelőnek haladéktalanul közölnie kell a szállítóval, a minőségi kifogását, s elő kell terjeszteni szavatossági igényét is. A szállítási szerződés esetében a minőségi vizsgálat határideje rövidebb, mint a szavatossági igényérvényesítésre megállapított általános szabály, a minőségi kifogást pedig haladéktalanul közölni kell. E szerződéstípusra vonatkozó törvényi szabály tehát szigorúbb a már ismertetett általános szavatossági szabálynál. Ha azonban a szállítási szerződés jogosultja (megrendelő) a törvény rendelkezései szerint fogyasztónak minősül, akkor a Ptk-nak a fogyasztói szerződésekre irányadó szabályait kell alkalmazni. Nem terheli a megvizsgálási kötelezettség a megrendelőt, ha a terméket 3 napon belül kicsomagolás nélkül tovább küldi. Ez esetben a mennyiségi és minőségi vizsgálat kötelezettsége azt a személyt terheli, akinek a szállító a terméket továbbadta. Ha az átvétel során e harmadik személy mennyiségi, vagy minőségi kifogást észlel köteles mind a szállítót, mind a megrendelőt értesíteni.

51


Szállítási szerződés esetén a teljesítés helye a megrendelő telephelye, vagy székhelye. Ha a teljesítés fuvarozó közbejöttével történik, a teljesítés helye a rendeltetési állomás, vagy az a hely, ahol a terméket a fuvatozó a megrendelő számára kiadta. 3.3. A szükségletoldal hordozójának, a megrendelőnek a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a szerződéstől a teljesítés előtt elálljon. (Ptk. 381.§) Ezt az elállási jogot meg kell különböztetni a szerződésszegés miatt gyakorolható elállási jogtól. A két elállási jogcím eltérő jogkövetkezményeket von maga után. Ha ugyanis az elállásra szerződésszegés miatt került sor, akkor ennek további következménye - ha a szerződésszegő nem tudja magát kimenteni a vétkesség alól - a kártérítés, illetve a kötbér fizetési kötelezettség. Ezzel szemben az általános elállási jog gyakorlását a törvény teszi lehetővé, és a szerződés teljesítésében továbbra is érdekelt, és vétlen szállítót hozza előnytelen helyzetbe. A megrendelő által gyakorolt általános elállási jog gyakorlásakor ezért a megrendelő köteles a szállítót kártalanítani. A szállítási szerződésben biztosított elállási jog csak a megrendelőt illeti meg, a szállítót nem. Elállás esetén helyre kell állítani a szerződés megkötése előtti eredeti állapotot. Ha azonban az eredeti állapot helyreállítása - a nemzetgazdasági érdekeket, vagy - különös méltánylást érdemlő egyéb érdeket sértene, a bíróság bármelyik fél kérelmére a szerződést a jövőre nézve szünteti meg. A megrendelő azonban ilyen esetben is köteles a szállító kárát megtéríteni. (Ptk 381.§.) A szállítási szerződés megszegésére a Ptk. általános szabályai az irányadóak. Ha a kötelezett késedelembe esik az általános szabályok szerint a jogosult érdekmúlás bizonyítása mellett elállhat a szerződéstől, vagy megfelelő póthatáridőt tűzhet a teljesítésre. Ha a megrendelő késedelembe esik, a szállító a terméket felelős őrzésbe veszi. Hibás teljesítés esetén a megrendelő szavatossági jogaival élhet. Vétkes szerződésszegés esetére a Ptk. 1993. évi módosítása megszüntette a kötelező törvényes kötbért, így a szerződéskötő feleken múlik az, hogy milyen szerződéses biztosítékot kötnek ki a szerződés megfelelő teljesítése érdekében. Vétkes szerződésszegés esetén a szerződésszegésben vétlen fél kártérítést követelhet. 3.4. Az ipari termékek előállítása az egymásra épülő, de egymástól szervezetileg elkülönült tevékenységek eredménye. Ha a szállító teljesítéséhez szerződés alapján harmadik személy közreműködését veszi igénybe (pl. alkatrész-beszállító, nyersanyag-szállító), a közreműködők magatartásáért és esetleges szerződésszegéséért is a szállító tartozik felelősséggel. A szállító e szerit nem mentheti ki magát a szerződésszegés jogkövetkezményei alól azon az alapon, hogy a szerződésszegésre nem az ő, hanem a közreműködő magatartására vezethető vissza. Ha azonban megállapítható, hogy a szállító szerződésszegésének oka a harmadik személy szerződésszegő magatartására vezethető vissza, a szállító a harmadik személlyel (közreműködővel) szemben mindaddig érvényesítheti jogait, amíg ő a megrendelővel szemben a szerződésszegésért helytállni tartozik. (Ptk 385.§.) A szerződésszegés következményeinek áthárítására azonban csak két feltétel esetben kerülhet sor. Az első viszonylag egyszerű feltétel szerint a szerződésszegés (kártérítés, vagy kötbér) áthárítása akkor lehetséges, ha a szállító a minőségi vizsgálatra vonatkozó kötelezettségének eleget tett. A szankcióknak a közreműködőre való átgördítésének másik feltétele, hogy a közreműködő a szállítóval kötött szerződés alapján számolhasson azzal, hogy szerződésszegésének ilyen továbbgyűrűző következményei lehetnek.

52


4. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés 4.1. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a termelő meghatározott mennyiségű maga termelte terményt, terméket, vagy saját nevelésű illetőleg hízlalású állatot köteles kikötött későbbi időpontban a megrendelő birtokába és tulajdonába adni, a megrendelő pedig köteles a terméket, terményt átvenni, és az ellenértéket megfizetni (Ptk. 417. §). A szerződés tárgya lehet valamely termék meghatározott területen megtermelt mennyisége is. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fő változata a határidős adásvételi szerződésnek, annak egy további, külön szabályozott válfaja. Rendeltetésében, szabályaiban közel áll a szállítási szerződéshez. A lényegbeli különbség az, hogy mezőgazdasági termékekre vonatkozik. Ebben a változatban a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szolgáltatása zártfajú. A felek a szolgáltatás tárgyát a mezőgazdasági termék sajátosságainak megfelelő mértékegységben vagy meghatározott terület teljes hozamában, vagy ezek hányadában határozzák meg. a minőséget pedig szabványra vagy más előírásra utalással határozzák meg. A szerződés fogalmi elemei közül a szállítási szerződéssel közös az, hogy az egyik fél, a termelő a szerződésben meghatározott terméket a megrendelőnek köteles egy későbbi időpontban átadni (tulajdonjog átruházása), a megrendelő pedig a termék átvételére és az ellenszolgáltatás kifizetésére kötelezi magát. A fogalmi elemek különbsége a szerződés tárgyában jelentkezik. A szerződés tárgya: a termelő által előállított mezőgazdasági (állattenyésztési) termény, termék. Ha a gazdálkodó szervezet nem a maga termelte mezőgazdasági terményt, terméket ad el: ez elvileg nem mezőgazdasági termékértékesítési szerződés (hanem szállítási szerződés, esetleg adásvétel), de a felek megállapodhatnak abban, hogy jogviszonyukra a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés szabályai lesznek az irányadóak. A törvény a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés további változatait is szabályozza. A szerződő felek a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésben kötelezettséget vállalhatnak arra is, hogy a megrendelő a termelő számára teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt, tájékoztatást, útmutatásokat ad, a termelő pedig a megrendelő szolgáltatásait az adott útmutatásnak megfelelően igénybe veszi. Lehetőség van arra is, hogy pl. vetőmagot, vagy szaporítóanyagot a megrendelő bocsásson rendelkezésre. Az ilyen szerződés esetében a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a vállalkozási szerződéshez közelít. Ezért a törvény kimondja, hogy a mezőgazdasági termékértékesítési szerződésre - a jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában - az adásvétel, illetőleg a vállalakozás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A törvény, ugyancsak a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés további válfajaként szabályozza a több évre szóló, tartós jogviszonyt létesítő mezőgazdasági termékértékesítési szerződést. Ekkor természetesen a feleknek az árban nem kell megállapodniuk. Lehetőség van arra is, hogy a több évre szóló megállapodásban a felek közös kockázatvállalásban, illetve közös nyereség elérésében állapodjanak meg. Ebben az esetben a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a polgári jogi társasági elemeket is magán viseli. 4.2. A Ptk. 1993. évi módosítása felszabadította a szerződés alanyaira vonatkozó korábbi korlátozást, és lehetővé tette, hogy a szerződés alanyi pozíciójában bárki szerepelhet mind megrendelői, mind szállítói pozícióban, aki élethivatás-szerűen foglalkozik mezőgazdasági termeléssel. A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés fogalmában leírt "maga termelte" jelző a köznapi értelemben azt takarja, hogy a terméket termelő a saját tulajdonában vagy a

53


törvényes jogcímen használatában lévő felhasználásával állítsa elő.

földön a saját eszközeivel és munkaerejének

A mezőgazdasági termékértékesítési szerződés érvényesen írásban jöhet létre. Ha a felek az írásba foglalási kötelezettségnek nem tesznek eleget, a törvény - az általános szabályoktól eltérően - nem tekinti automatikusan semmisnek a szerződést. Ha ugyanis bármelyik fél a szerződésből származó kötelezettségeit teljesíti, a szerződés ráutaló magatartással létrejön. Arra a jogviszonyra, amely a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés alapján a felek közt létrejön, a szolgáltatás mezőgazdasági jellege nyomja rá bélyegét. Az ilyen termékek előállításánál a termelőtől független - természeti, időjárási stb. okokból - sem a termelés időbeli lefutása, sem a termelés eredményének mennyisége és minősége nem programozható olyan megbízhatóan, mint ahogy ez az ipari termelés körében elvárható. A termék különböző minősége és az, hogy a termék mikor jelenik meg a piacon, nagy mértékben meghatározza az árat. Ezek a sajátosságok határozzák meg a felek jogait és kötelezettségeit. Ezek a sajátosságok megmagyarázzák a fontosabb eltéréseket, amelyek ezen a téren az adásvételi (szállítási szerződéssel) szemben mutatkoznak. Ami a termék mennyiségi meghatározását illeti, ez történhet meghatározott mértékegységben (mázsa, tonna), vagy meghatározott terület termésében (illetve ennek bizonyos hányadában). A teljesítés határidejét a szerződés határozza meg, de a termelő jogosult korábban is teljesíteni. A teljesítés idejéről azonban a megrendelőt előzetesen értesíteni kell, hogy az az átvételre felkészülhessen. Ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előreláthatólag akadályba ütközik, erről a felek kötelesek egymást értesíteni, kivéve ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kell (pl. árvíz). Ez az ún. akadályértesítési kötelezettség. A megrendelő által elszámolásra, vagy előlegként adott szolgáltatások visszafizetését a termelő nem tagadhatja meg még azon az alapon sem, hogy azok a termelés eredményeiből nem fedezhetőek. A teljesítés helye a termelő telephelye. A szerződésszegés jogi következményei lényegében az általános szerződési szabályok szerint alakulnak. Speciális a késedelmi szabály, mert hiszen a mezőgazdasági termékekben a késedelem nagy károkat okozhat, vagy a teljes értékvesztéshez vezethetnek (friss gyümölcs). Ezért az átvételi késedelem ideje alatt a termék romlása miatt bekövetkezett értékcsökkenés annak a félnek a terhére esik, aki a késedelemért felelős. A szerződésszegés másik sajátos szabálya, hogy a termelő jogosult az eredetileg leszerződött mennyiséghez képest tíz százalékkal kevesebb mennyiséget teljesíteni. Ebben az esetben a törvény nagyfokú mennyiségi toleranciát enged. Ilyen esetben nem állapítható meg a fél szerződésszegése. Ha azonban a termelő a tíz százalékos határt túllépi, a szerződésszegés következményei az eredetileg meghatározott mennyiség tekintetében állnak be. (Pl. ha a termelő 11%-kal kevesebb terményt szállít, mint amit a szerződés előírt, akkor a meghiúsulási kötbér alap számítása nem az 1% után lesz, hanem a 11% után. Nem lehet azt mondani, hogy 10%-ot enged a törvény, ezt le kell vonni a hiányból és ezért ténylegesen 1% mennyiségi hiány után állapítható meg kötbér.)

5. A közüzemi szerződés A közszolgáltatás elméleti értelemben olyan szolgáltatás, amellyel szemben a társadalomban tömeges igény jelentkezik, a szolgáltatás maga is társadalmi igényt elégít ki, a szolgáltatás igen költséges, ezért a szolgáltatás teljesítése állami eszközök felhasználását igényli. Ilyen

54


közszolgáltatás pl. a víz-, villamos-energia-, gázellátás, csatornázás, temetkezés, városi tömegközlekedés stb. A közszolgáltatások körét jogszabályok határozzák meg. A közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a felhasználó számára folyamatosan, és biztonságosan a felhasználó igénye szerint meghatározott közüzemi szolgáltatást - így különösen gázt, villamos energiát és vizet nyújtani, a felhasználó pedig köteles időszakonként díjat fizetni (Ptk. 387. §). A szolgáltatót a szerződés megkötésére általában szerződéskötési kötelezettség terheli, sőt jogszabály kimondhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre (pl. tömegközlekedési járműre való felszállás). A szerződéskötési kötelezettség általános szabályaitól eltérően a szolgáltató a szerződés megkötése alól csak a jogszabályokban külön nevesített esetekben mentheti ki magát, illetve a szolgáltatás nyújtását csak a jogszabályban meghatározott feltételektől tehet függővé. Ha pedig a szerződés létrejött, a szolgáltató a szerződés alapján nyújtott szolgáltatását a felhasználóval szemben csak jogszabályban meghatározott esetekben szüneteltetheti meg, illetőleg korlátozhatja (pl. díjfizetés elmulasztása). A szolgáltatót köti az a törvényi előírás is, hogy a szolgáltató a szerződést ugyancsak a jogszabályban meghatározott feltételek esetén mondhatja fel.

6. Az áruk nemzetközi adásvételének alapvető szabályai 6.1. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége kezdeményezésére került kidolgozásra, és 1980-ban Bécsben elfogadásra az áruk nemzetközi adásvételére vonatkozó egyezmény. Ez az egyezmény felváltotta az Áruk Nemzetközi Adásvételi Szerződéseinek Megkötéséről szóló Egységes Törvényre vonatkozó 1964. Hágai Egyezményt. Az egyezményt Magyarországon az 1987. évi 20. törvényerejű rendelet hirdette ki. A kihirdetett egyezmény nemzetközi jogi norma, amely - ha a szabály alkalmazásának feltételei fennállnak - a nemzeti normákat megelőzően kerülnek alkalmazásra, még akkor is, ha a nemzeti jogrendszerek eltérő szabályokat állapítanak meg. Az egyezményt akkor kell alkalmazni, ha a szerződő felek államai - a nemzetközi egyezményt elfogadták, vagy a nemzetközi magánjog normák a szerződő állam jogára utalnak, - nemzetközi ügyletről van szó, azaz az adásvételi szerződés két alanyának telephelye különböző államban van. További alkalmazási feltétel, hogy a szerződés árura vonatkozzon. Áru alatt az egyezmény alkalmazása szempontjából ingó dolog értendő és az árukörből az egyezmény kiveszi az értékpapírt, a pénzt és a személyi használatra vásárolt árut, valamint a vízi- és légi közlekedési eszközöket. Az egyezmény nem definiálja az adásvétel fogalmát, de a részletszabályokból következően adásvételnek kell tekinteni az olyan ügyletet, amikor (ingó) dolog és a dolog feletti tulajdonjog száll át az eladóról a vevőre. Definíció hiányában vitás lehet, hogy a barterés a lízingszerződés az egyezmény hatálya alá tartozik-e. Az egyezmény szabályai diszpozitívak. A szerződő feleknek jogukban áll teljes mértékben kizárni az egyezmény alkalmazását, illetve eltérhetnek az egyezmény egyes rendelkezésétől (részleges kizárás vagy módosítás). Adásvételi szerződés főszabályként alakszerűség betartása nélkül is létrejöhet. A szerződés bármely módon bizonyítható, beleértve a tanúvallomást is. Az alakiságok mellőzése

55


nem érvényesül azon államok alanyai tekintetében, amely államok az egyezményben felkínált jogukkal élve fenntartották a saját jogukban előírt kötelező írásbeliséget. Az adásvételi szerződés a magyar joghoz hasonlóan az ajánlattétellel és annak változatlan tartalommal való elfogadásával jön létre. Az ajánlat kötelező tartalmi elemeként meg kell határozni az árut, annak mennyiségét és a vételárat. Az ajánlat visszavonható, kivéve ha a szerződő fél az ajánlatban az elfogadásra meghatározott határidőt állapította meg, vagy más módon utalt arra, hogy visszavonhatatlan, illetve a címzett ésszerűen bízhatott az ajánlat visszavonhatatlanságában. A szerződés az egyezmény szerint akkor szerződésszerű, ha - alkalmas azokra a célokra, amelyekre a más, azonos fajtájú árukat rendszerint használják, vagy - arra a célra alkalmas, amely célt az eladó tudomására hoztak, - rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amely a bemutatott mintában is megvolt (ha ilyen mintát előzetesen bemutattak), - az áru rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, amely az azonos fajtájú áruknál szokásos. Az eladó nem felel az árunak azokért a tulajdonságaiért, amelyekről a vevőnek tudomása volt, vagy tudomása kellett volna, hogy legyen. Szerződésszegés esetén a vevő követelheti az eladótól a szerződésszerű teljesítést, a magyar jogból ismert szavatossági jogokat (áru kijavítása, kicserélése, és a szerződéstől való elállás), továbbá kártérítést követelhet (45. 64. és 77. cikkelyek). Az áru hibájára ésszerű határidőn belül, de legfeljebb az áru átadásától számított két évig lehet hivatkozni. A vevő kijavítást kérhet, ha az az eset összes körülményeinek figyelembevétele mellett nem ésszerűtlen. Követelheti az áru kicserélését, ha a fogyatékosság alapvető szerződésszegésnek minősül és a kicserélési igényt a vevő ésszerű határidőn belül bejelentette az eladónak (46. cikk). A vevő elállási joga az egyezményben nem korlátlan. A vevő elállhat a szerződéstől, ha az eladó szerződésszegése alapvető szerződésszegésnek minősül, vagy az észszerű határidőn belül igényét az eladó nem orvosolta. Az áru leszállítása után a vevő az elállási jogát akkor gyakorolhatja, ha - az áru megvizsgálását a teljesítéskor haladéktalanul megtette és a szerződésszegés alapvetőnek minősül, - az áru kicserélésére, kijavítására megadott határidő eredménytelenül telt el, vagy - az eladó közölte, hogy nem teljesít (49. cikk). A vevő jogosult arra is, hogy a hibával arányos árcsökkentést alkalmazzon, feltéve, hogy az eladó nem küszöbölte ki más módon (pl. javítás, kicserélés) az áru hiányosságát. Az eladó is elállhat a szerződéstől (jogosulti szerződésszegés esetében), ha a vevő szegi meg a szerződést és szerződésszegése alapvetőnek minősül (pl. ha a vevő a póthatáridőben sem veszi át az árut és nem fizeti meg a vételárat). A szerződésszegésből eredő kártérítés nagyságát a szerződésszegő által okozott kár nagysága (beleértve az elmaradt hasznot is) határozza meg. A károsult felet kárenyhítési kötelezettség terheli. A károsult nem igényelheti azt a kárt, amelyet elháríthatott volna (77. cikk).

56


A kötelezettséget elmulasztó fél nem tehető felelőssé valamely kötelezettség elmulasztásáért, ha bizonyítja, hogy a kötelességmulasztást olyan akadály okozta, amelyet el nem háríthatott, és ésszerűen az sem volt elvárható tőle, hogy a szerződéskötés idején ezzel az akadállyal számoljon, azt elhárítsa, vagy következményeinek elejét vegye. Az egyezmény kimentési szabálya nem tekinthető sem a magyar szabályozás szerinti, sem vétkességi, sem objektív kimentésnek, hanem a kettő sajátos ötvözete. Az egyezmény szélső határokig fokozott elvárhatósági mértéket állapít meg, olyan módon, hogy az erősen közelíti a hagyományosan felfogott objektív felelősséget. Az egyezmény mind az eladóra, mint pedig a vevőre az áru megőrzésének kötelezettségét rója minden olyan esetben, ha a szerződés teljesítése akadályba ütközik akár objektív okok, akár a másik fél szerződésszegő magatartásának következtében. Az épségéről a felek gondoskodni kötelesek, az áru épségének megőrzése tekintetében az "az adott körülmények között ésszerű" magatartást kötelesek tanúsítani.

57


II. Vállalkozási szerződések 1. A vállalkozási szerződés fogalma A vállalkozási szerződés az adási szerződések mellett a másik fontos olyan szerződéstípus, amelyik a termelés szerződéstípusa. A vállalkozási szerződés alapján az egyik fél, a vállalkozó valamely munkával elérhető eredmény - "mű" - szolgáltatására, a megrendelő ennek átvételére és kifizetésére vállal kötelezettséget. A vállalkozó által előállított mű valamely dolog tervezése, elkészítése, feldolgozása, átalakítása, üzembe helyezése, megjavítása, vagy bármely munkával elérhető eredmény létrehozása. A szolgáltatás rendszerint valamely fizikai dologban ölt testet, de ez nem szükségszerű, mert az utazási szerződés amely szintén a vállalkozási szerződések körébe tartozik nem dologban ölt tetet. A kutatási vállalkozási szerződés eredménye a kutatási eredmény, a tervezési vállalkozás eredménye a műszaki terv. A vállalkozás eredménye ez utóbbi esetekben a szellemi teljesítmény. A vállalkozási szerződés eredménykötelem, a szerződés akkor van teljesítve, ha a „mü”, az eredmény létrejön. Kétségtelen, hogy minden új termék is "munkával előállított eredmény", de mégsem esik minden új előállítás a vállalkozás szabálya alá. A Vállalkozási szerződés alapján előállított mű egyedi szolgáltatás, amelyet a vállalkozó saját anyagából, saját üzemében, saját munkájával állít elő, a szerződődő fél igényeinek megfelelően. Adásvétel tárgya is lehet új termék, de adásvétel esetében a termelési folyamat nem tartozik bele a szerződéses folyamatába. Az adásvételi szerződés tárgyául szolgáló új dolog létesítési folyamata a szerződésen kívül esik. Adásvétel tárgya kész dolog, a vállalkozási szerződés tárgya a létesítési folyamat is, és annak eredménye is. A határidős adásvétel (szállítási szerződés) esetében is az előállítási folyamat a szerződés megkötését követően történik, de abban a szerződésben a felek még sincsenek kapcsolatban, mert a szállítási szerződés tárgya fajlagosan meghatározott dolog, tehát a megrendelői igény érvényesítése nem a termelési folyamatban realizálódik, hanem a szerződés megkötésekor, fajta típus meghatározásánál. Amennyiben a szerződés tárgya oly dolog, amit tömegesen (szériában) gyártanak, a szerződést adásvétel (szállítási szerződé), ellenben vállalkozási szerződésnek minősül az a szerződés, ha a szolgáltatás egyedi gyártású termék. Ennek a különbség telnek nagy jelentősége van. A vállalkozási szerződés esetében a megrendelő –tekintettel arra, hogy a mű az ő egyedi igényei kielégítésére jön létre - jelentős jogokkal rendelkezik a vállalkozó ellenőrzése és utasítása terén. A vállalkozási szerződés törvényi szabályozása többlépcsős. A Ptk először meghatározza a vállalkozási szerszélesnek azokat a szabályait, amelyek a vállalkozás valamennyi nevesített esetére irányadóak. Ezt követően a törvény szabályozza az egyes nevesített vállalkozási szerződési alfajait. A törvény ugyanis differenciál abban a tekintetben, hogy a munkával elérhető mű, eredmény miben testesül meg. Ha a vállalkozó tevékenysége műszaki terv létrehozására irányul, akkor a felek tervezési vállalkozási szerződést kötnek. Ha a vállalkozási szerződés épület létrehozására irányul, akkor a felek építési vállalkozási szerződést kötnek stb. . A vállalkozási szerződés szabályozási szintje egyszerűsödött. A jogalkotás megszüntette a korábbi kétszintű szabályozást. Jelenleg a vállalkozási szerződésekre vonatozó szabályokat csak a PTK tartalmaz. A kétszintű jogi szabályozás megszűnésével megnövekedett a szerződés szerepe, mivel azokat a jogokat és kötelezettségeket, amelyeket korábban

58


jogszabály határozott meg a szerződés részévé kell tenni. (Pl ajánlati kötöttség időtartama szerződésszegés estén járó kötbér meghatározása, a teljesítés során követendő eljárás stb.) 2. A szerződés megkötése A vállalkozási szerződésnél a dolog természetéből adódik, hogy a szerződéskötés a bonyolultabb vállalkozási szerződések megkötésénél sajátosan zajlik le. A legtöbb szerződésnél a szerződés jogosultja közli az igényét a kötelezettel és ez jelentik meg a szerződési ajánlatában. A vállalkozási szerződés esetében ez némiképpen máshogy alakul. A megrendelő igényeinek közlésével, ajánlatot kér a vállalkozótól. Ténylegesen a vállalkozó küldi el az ajánlatot, esetleg szerződéstervezet formájában. A vállalakozási szerződésnél az ajánlat elkészítése is szakértelmet igénylő tevékenység, ezét a felek megállapodhatnak abban, hogy a vállalkozó részletes műszaki, gazdasági adatokat tartalmazó ajánlatot készít, a megrendelő díjat fizet, és az ajánlatot átveszi. (Pl. Egy ingatlanban burkolási és vízszerelési felújítási munka elvégeztetése feltételezi az anyagárak ismeretét, kötőelemek, csövek alkalmazhatósága stb. a technológiai folyamat ismeretét (sitt szállítás) . Nemcsak a szerződés teljesítéséhez, hanem az ajánlat elkészítéséhez szükséges ismeretekkel is a vállalkozó rendelkezik. ) Attól függően, hogy a vállalkozó az ajánlatot milyen részletezettséggel készíti el, megkülönböztethető ajánlat, és un. díjazott ajánlat. Az ajánlatot a megrendelő vagy elfogadjam vagy nem, ennek alapján a szerződés vagy létrejön, vagy nem. Ezzel szemben a díjazott ajánlat lényegében egy önálló vállalkozási szerződés, mert a megrendelő ellenértéket fizet az ajánlat elkészítéséért. A díjazott ajánlatot -eltérő megállapodás hiányában- a megrendelő szabadon felhasználhatja még akkor is, ha annak alapján a vállalakozóval nem köt szerződést. Az ajánlati kötöttség tartamát a szerződés megkötésekor a feleknek kell meghatározni. Az ajánlati kötöttségi időtartam bonyolultabb szerződés esetén akár hónapokat is igénybe vehet. Ha ugyanis a vállalkozó alvállalkozókat vesz igénybe számolnia kell az alvállalkozók irányában meghatározott ajánlati kötöttségi időtartammal is. A szerződés természetesen létrejöhet versenytárgyalás útján is. A szerződésnek lényeges pontja a szolgáltatás (az eredmény) részletes meghatározása, a vállalkozói díj meghatározásán, a teljesítés idejének meghatározása.. Ezek a kötelező tartalmi elemek kibővülnek - és egyes vállalkozási szerződéseknél a teljesítés helyének- a meghatározásával is. (Pl .építési szerződés, utazási szerződés, de nem feltétlen fogalmi elem a kutatási szerződésnél , vagy tervezési szerződésnél.) 3. A felek alapvető jogai és kötelezettségei. A vállalkozási szerződés sajátosságainak meghatározásakor láttuk, hogy a szerződés alapvető jellemzője, hogy a vállalkozó és a megrendelő a termelési folyamatban is szoros kapcsolatban állnak egymással, a törvény a megrendelő számára széleskörű beleszólási jogot biztosít. Ezeknek a széleskörű jogoknak a biztosítására azért van szükség, mert a vállalakozó a megrendelő egyedi igényei alapján, annak kiszolgálására hozza létre a „művet” a vállalkozás eredményét, a szolgáltatást. A vállalkozónak úgy kell folytatni a tevékenységét, hogy annak eredménye a megrendelő kívánságaihoz igazodjék. Ezekhez a célokhoz

59


nélkülözhetetlen a szerződéskötést követően a felek együttműködése, sőt - egyes vállalkozási szerződési alfajoknál - a megrendelő közreműködése is. Ezekből a vonásokból levezethetők a vállalkozási szerződés sajátos szabályai. A feleket megillető főbb jogok és kötelezettségek: Mindkét felet egyaránt terhelő kötelezettség: - A felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége - A felek titoktartási kötelezettsége Ha a munkát a megrendelő által kijelölt helyen kell elvégezni, a megrendelő köteles a munkahelyet alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. Pl. Építési szerződés esetén A megrendelőnek kell biztosítani a megfelelő felvonulási épületet , víz- és energia ellátást. A megrendelőnek kell megszerezni a vállalkozó tevékenységéhez szükséges engedélyeket, építési hatósági engedélyekről; elektromos berendezések üzemeltetési engedély stb. Ha a megrendelő e kötelezettségének nem tesz eleget megfelelő időben és módon, a vállalkozó elállhat a szerződéstől. (Ez a megrendelői magatartás lényegében jogosulti késedelem. A szerződés sajátosságaitól következően azonban itt nem a felelős őrzés a jogkövetkezmény, hanem a kötelezett számára biztosított elállási jog.) Az együttműködési kötelezettség a szerződés teljesítése során is terheli a feleket, hiszen a vállalkozó a megrendelő telepén végzi a munkáját, és a munkavégzéshez szükséges feltételeket folyamatosan biztosítania kell. Pl. Egy lakás fejújítás alatt a megrendelőnek biztosítani kell a munkát végzők számára mosdási lehetőséget, pihenéshez, étkezéshez szükséges helyet, vize stb. Az együttműködés követelménye, azonban nem csak a megrendelő-vállalkozó irányában fennálló követelmény, hanem a törvény az együttműködést tágabb értelemben is kötelezővé teszi a vállalkozási szerződés alanyai számára. Ha ugyanazon a létesítményen több vállalkozó tevékenykedik, a megrendelő a munkák gazdaságos és gyors elvégzésének feltételeit köteles megteremteni. A vállalkozók pedig kötelesek a munkavégzést összehangolni olyan más vállalkozókkal. A törvény ezzel az előírásával szerződés nélkül, a törvény erejénél fogva létesít jogviszonyt olyan felek között, akiket nem fűz össze szerződéses kapcsolat. (Törvényen alapján keletkező kötelmi viszony). Ha a vállalkozók a másik vállalkozókkal szemben megállapított együttműködési kötelezettségnek nem tesznek eleget, és ebből a megrendelőnek, vagy a másik vállalkozónak kára származik, a károsultak kártérítést követelhetnek. Lehetőség van azonban arra is, hogy a megrendelő és a vállalkozó az együttműködési kötelezettségük teljesítésére szerződést kössenek, és ebben rendezzék az őket megillető jogokat és kötelezettségeket. Mind a megrendelőt, mind a vállalkozó kölcsönös tájékoztatási kötelezettség terheli. Kötelesek közölni egymással mindazokat az információkat, amelyek a szerződés teljesítéséhez szükségesek, vagy amelyek a megfelelő teljesítést akadályozzák. Ha a felek a

60


tájékoztatási kötelezettségüknek nem tesznek eleget, az ebből eredő kárért felelősséggel tartoznak. A titoktartási kötelezettség alapján a vállalkozó köteles megőrizni mindazokat az információkat, amelyeknek a szerződés teljesítése során a megrendelő telephelyén jutott a birtokába.. A titoktartási kötelezettség a megrendelőt is terheli. Ha a megrendelő a vállalkozó teljesítése révén olyan új elgondolásokról, megoldásokról, vagy műszaki ismeretről szerez tudomást, - amely ugyan nem éri el a védhető szellemi alkotás szintjét, de mindenképpen a vállalkozó piaci pozícióját erősíti - köteles titokban tartani. Ezekez az információkat csak a vállalkozó hozzájárulásával közölheti mással. Vállalkozó jogai , és kötelezettségei - Alvállalkozó igénybevételének lehetősége A vállalkozó alvállalkozó igénybevételére jogosult. Az alvállalkozó a vállalkozó segédje, aki a vállalkozás megvalósításának, a vállalkozási szerződés részfeladatát teljesíti. A vállalkozás összetett gazdasági folyamatra épül, ezért a törvény lehetővé teszi a vállalkozó számára, hogy szerződése teljesítéséhez alvállalkozókat vegyen igénybe. Az alvállalkozó a közreműködők egyik faja: olyan vállalkozó, aki a vállalkozóval kötött szerződés alapján végzi el annak a vállalkozási munkának egy részét, amelyet a vállalkozó a megrendelővel szemben vállalt. Az alvállalkozó a vállalkozó vállalkozója. A sokféle munkát magukba foglaló vállalkozási szerződéseket (pl. nagyobb építkezések) a vállalkozó rendszerint az alvállalkozók egész sorának bekapcsolásával teljesíti. Az alvállalkozó tehát a vállalkozóhoz kapcsolódó fogalom, és elhatárolandó a fővállalkozástól. Pl. Az építési tevékenység több szakmatevékenységének összessége. Magába foglalja a falazást, szigetelést, víz és elektromos hálózat építést, festést burkolást stb. Az építési szerződés vállalkozójának alvállalkozója a burkoló, az ács, a vízvezeték szerelő, mert ezek a munkák valamennyien az építési munka részei. A vállalkozó az általa jogosan igénybe vett alvállalkozóért úgy felel, mintha maga járt volna el. Az alvállalkozó mulasztását és hibáját is a vállalkozónak tudjuk be. A vállalkozó tehát nem mentheti ki magát a szerződésszegésért való felelősség alól arra hivatkozással, hogy az alvállalkozó járt el hibásan. Ha pedig a vállalkozó jogtalanul vesz igénybe alvállalkozót, akkor felelőssége igen szigorú, ugyanis felel minden olyan kártért, amely e nélkül nem következett volna be. Ebbe a felelősségbe beletartozik az alvállalkozó vétlen károkozása is. Pl. Az alvállalkozó rosszul lesz elájul, és ennek következtében kárt okoz. - Szakértői kötelezettség A vállalkozási szerződésben a vállalkozó a szakértő fél. Ebből következik, hogy a vállalkozót terheli a szakértelmi kötelezettség. Ha a megrendelő szakszerűtlen utasítást akar adni, vagy nem megfelelő anyagot akar szolgáltatni, akkor az ebből eredő következményekre a megrendelt fel kell hívni. A vállalkozónak tehát meg kell találni a tevékenységében a helyes arányt. Egyrészről a megrendelő igényeinek és kívánságának megfelelő művet kell előállítani, de az általa előállított műnek meg kell felelni az általános szakmai követelményeknek is. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére ragaszkodik álláspontjához,

61


a vállalkozó elállhat a szerződéstől. Kontár munkára senki sem kötelezhető, vagy elvégezheti ugyan a munkát, de csak a megrendelő kockázatára. - Tájékoztatási kötelezettség A vállalkozó köteles az általa teljesített szolgáltatásról a megrendelő számára a szükséges tájékoztatást megadni. Ezeknek az információknak ki kell térni a dolog felhasználásával, üzemeltetésével kapcsolatos kérdésekre. Ha e tájékoztatási kötelezettségnek a vállalkozó nem tesz eleget, és ennek következtében az átadott „mű” rendeltetésszerűen nem használható, a megrendelő a vállalkozó díját visszatarthatja a tájékoztatási kötelezettség teljesítéséig. E szabálynak különösen a technológiai szerelési szerződés esetében van kiemelt jentősége, illetve ha a vállalkozás valamely berendezés üzembe helyezésére szól.

Megrendelő jogai - A megrendelő ellenőrzési és utasítási joga. (Ptk 394 § és 392 §) A megrendelő a munkát és a felhasználásra kerülő anyagot, ezzel a vállalkozó tevékenységét ellenőrizheti. Egyes nevesített vállalkozási szerződéseknél pl. építési szerződés jogszabály ellenőrzési kötelezettséget is megállapít. Ellenőrzési kötelezettséget a szerződés is megállapíthat. A vállalkozó köteles az ellenőrzést lehetővé tenni. Ha a megrendelő az ellenőrzési jogával nem él, vagy éppen az ellenőrzési kötelezettségét nem teljesíti, vállalkozó a szerződésszegés következményei alól nem mentesül. Az ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a vállalkozó köteles a megrendelőt kellő időben értesíteni arról, ha egyes munkarészeket "eltakar", beépít. A vállalkozó, tevékenysége során, nemcsak a szerződés előírásait köteles figyelembe venni, hanem a megrendelő utasításait is betartani köteles. A megrendelő utasítási joga azonban korlátozott, mert nem terjedhet ki a szerződés teljesítésével kapcsolatos valamennyi kérdésre. A megrendelő által adott utasítások nem korlátozhatják a vállalkozó önállóságát: nem terjedhetnek ki a munka megszervezésére és nem tehetik lényegesen terhesebbé a teljesítést a vállalkozó részére. Más megközelítésben mindez azt jelenti, hogy a megrendelő csak olyan jellegű utasításokat adhat, ami az elkészítendő „művet” a vállalkozási szerződés eredményt érintik. -

A megrendelő elállási joga. (Ptl 395 § )

A megrendelő, mint a szükséglet oldal hordozója jogosul a szerződéstől a teljesítést megelőzően is elállni, de köteles a vállalkozót teljes egészében kártalanítani. A megrendelőnek elállását nem kell indokolnia, mert az elállást a törvény biztosítja számára. ( A vállalkozót, mint a szerződés kötelezettjét azonban nem illeti meg az elállási jog, csak a vállalkozó szerződésszegésének jogkövetkezményeként. Ha a megrendelő elállása folytán a szerződéskötés előtt fennálló helyzetet nem lehet visszaállítani, vagy az eredeti állapot helye állítása nemzetgazdasági érdek, vagy különös méltánylást érdemlő egyéb érdek indokolja, lényegében ha gazdaságilag ésszerűtlen, a bíróság, bármelyik fél kérelmére a szerződést a jövőre nézve szünteti meg.

62


-A megrendelő közbenső beavatkozási joga szerződésszegés veszélye esetén. Ha a vállalkozási szerződés teljesítési folyamatában a megrendelő - az ellenőrzési joga gyakorlása közben azt észleli, hogy a vállalkozó hibásan dolgozik, azonnal jelezheti az erre vonatkozó kifogásait. Ha a munka végzése során a körülmények arra engednek következtetni, hogy az elkészült végeredmény is hibás lesz, a megrendelő a hiba észlelésével együtt határidőt tűzhet a hiba kiküszöbölésére. Ha a vállalkozó ez alatt az idő alatt a hibát nem hárítja el, a megrendelő a teljesítést megelőzően is élhet a hibás teljesítésből eredő jogaival. Ez azt jelenti, hogy teljesítés előtt kérhet javítást árengedményt, kérheti a munka újbóli elvégzését, sőt súlyos esetben el is állhat a szerződéstől. 4. A vállalkozási szerződés teljesítése A vállalkozási szerződés teljesítése - ha a dolog természetéből nem következik más egybeesik az elkészült mű, dolog tényleges átadásával. A felek a szolgáltatás átadásakor közösen elvégzik azokat a szakmailag szokásos és indokolt próbákat, amelyek a teljesítés mennyiségének és megfelelő minőségének megállapításához szükségesek. A próba lefolytatásához szükséges feltételeket a megrendelőnek kell biztosítani, -természetesen az ezzel járó költségek a vállalkozót terhelik a próbát a vállalkozó végzi el. A sikeres próba után a megrendelő átveszi a „művet”, a vállalkozó pedig igényt tarthat a díjra. A díj, ha jogszabály kivételt nem tesz - a vállalkozás teljesítésekor esedékes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szerződésben a felek folyamatos finanszírozásban állapodjanak meg. (Előleg teljesítés, résszámlázás stb) A vállalakozót a létrehozott eredmény alapján díj illeti meg. A vállalkozási szerződés megkötése során a vállalkozó díját többféle módon meg lehet határozni. Meghatározható a díj fix összegben (átalányár), és költségvetés szerint, ekkor a díj kiszámítás módja van meghatározva, és legfeljebb egy irányár, amely lényegében költségelőirányzat. Az átalányár a vállalkozónak kedvez, ha egyes termékek esetében árcsökkenés van, vagy az átlagnál kedvezőbb beszerzési forrásokkal rendelkezik A költségvetés szerinti díj meghatározás esetén az áremelkedés kockázata a megrendelőt terheli. 5. A vállalkozási szerződés megszegésének sajátosságai A szerződésszegés következményei néhány eltéréssel azok szerint a szabályok szerint alakulnak, amelyeket a szerződések általános szabályai körében tárgyaltunk. Az eltérések a vállalkozási szerződés sajtosságaiból adódnak. Ezek az eltérések: - a megrendelőt közbenső beavatkozás joga: nemcsak teljesítéskor, hanem menetközben is gyakorolhatja a szerződésszegésből eredő jogokat. - A szerződésszegés másik sajátossága a vállalkozási szerződés szolgáltatásnak egyedi jellegéhez kapcsolódik. A hibás teljesítés körében a kicserélésnek mint szavatossági jognak nincs helye, mert fogalmilag kizárt egyedi szolgáltatást cserélni, a kicserélés helyett a munka újbóli elvégzését követelheti a megrendelő. Sajátosan alakul a vállalkozási szerződés lehetetlenülésének (meghiúsulásának) és a kárveszély viselésének szabályozása. Ha a vállalkozási szerződés olyam okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, a törvénynek gondoskodni kell a félbemaradt teljesítés elszámolásáról. A vállalkozási szerződés problematikája abban van, hogy a mű a megrendelő sajátos igényei szerint készült, s a félbemaradt teljesítés harmadik személy számára való befejezése meglehetősen kétséges, a teljesítéshez szükséges anyagokat, eszközöket a vállalkozónak kell nyújtani, tehát az ő kockázata igen jelentős. Ha tehát a

63


vállalkozási szerződés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős, és a lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkőrén kívül, vagy mindkét fél érdekkörében merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg. Pl. A szabadtéri előadáshoz tervezett színpad felállítását, és az előadás megtartását megakadályozat az özönvíz-szerű eső. A meghiúsulás oka mindkét fél érdekkörén kívüli okból következett be. Ha a lehetetlenülés oka a vállalkozó érdekkörében keletkezett, díjazásra nem tarthat igényt. (Pl. Az iparos működési engedélyét a jogszabályváltozás folytán bevonják.) Ha a lehetetlenülés oka a megrendelő érdekkörében merült fel, a vállalkozót megilleti a díj, de ebből levonható azt az összeget, amelyet a vállalkozó a lehetetlenülés folytán anyagban és munkában megtakarított Pl. Egyedi ékszer elkészítésére irányuló vállalkozási szerződés meghiúsulása a megrendelő fizetésképtelenné válása miatt. Azzal, hogy a fizetésképtelenséget egy tőzsdekrach idézte elő. Végeredményben tehát az szerződés teljesítése érdekében kifejtett vállalkozói ráfordítások kockázatát csak akkor kell a vállalkozónak viselnie, ha a meghiúsulás oka az ő üzemkörében (érdekkörében ) keletkezett. Ugyanezek a szabályok vonatkoznak arra az esetre is, ha a károsodás nem hiúsítja meg a szerződés teljesítését, hanem csak késlelteti, s ez károsodást von maga után.

6. A fővállalkozás A fővállalkozási szerződés egy sajátos vállalkozási szerződés. A megvalósítandó ’mű” az eredmény egy önálló gazdasági-műszaki egység, önálló termelési feladat ellátására alkalmas műtárgy. A kialakult bírói gyakorlat szerint gyár, önálló termelő vagy szolgáltató gépi berendezés, horizontális, vagy vertikális szervezettségű gépsor. A fővállalkozás klasszikus területe a „ kulcsra kész átadás” . A fővállalkozásnak fogalmi eleme a különleges szervezési tervezési feladatok megoldása. Ennek keretében a beruházáson együtt dolgozó, de egymástól független vállalkozók között az együttműködés érdekében a szerződéseket megkötni. Az egyes vállalkozókkal, a tervezővel, az építővel a fővállalkozó kerül jogi kapcsolatba, ő szerződik vele, mintha megrendelő lenne. Ezért a fővállalkozó a megrendelő feladatait is részben ellátja. A fővállalkozó azonban nem kizárólag szervező tevékenységet végez, mert akkor megbízott lenne, és nem vállalkozó. A Fővállalkozó maga is egy vagy több nevesített vállalkozási tevékenységet végezhet. A fővállalkozó a beruházásban résztvevő tervező, építő, technológiai szerelést teljesítő vállalkozók magatartásáért, azaz az általuk elvállalt eredmény megvalósulásáért is felel. A fővállalkozás eredmény kötelem, a teljes beruházás eredményességét ígéri, és kibővül ügyviteli, szervező elemekkel is. A fővállalkozási kapcsolatrendszerben a megrendelő és a fővállalkozó áll kapcsolatban egymással. A fővállalkozó az egyes vállalkozókkal, tervezővel, ha nem ő végez a tervezést, a kivitelezővel, a szerelővel. A harmadik kapcsolat rendszer a vállalkozók és az alvállalkozók szerződéses kapcsolata, ez kívül esik a fővállalkozás körén.

64


7. A vállalkozási szerződés nevesített alfajai. 7.1. A tervezési szerződés A tervezési szerződés alapján a vállalkozó műszaki-tervezési munka elvégzésére, a megrendelő pedig annak átvételére és díj megfizetésére köteles. A tervezési szerződés eredménye a műszaki-gazdasági terv, amely bár dologi formában is megjelentik (tervrajzok) a mű lényege azonban a szellemi eredményben testesül meg. A tervezési szerződés a beruházás, mint gazdasági folyamat első nevesített szerződés típusa, a később megkötendő építési és szerelési szerződés kiindulópontja. (Az építési szerződés a kivitelezés tervdokumentáció átadásával kezdődik. Az építőnek azt a tervet kell megvalósítani, amelyet a tervező előzetesen elkészített. tervezési munka többféle végeredményre vonatkozhat. A műszaki Megkülönböztethetők : építési, technológiai és gyártmánytervek Megközelíthető a tervezési tevékenység a gazdasági folyamat fázisai szerint: engedélyezési tervdokumentáció, részletes építési terv és az ún. kivitelezési tervdokumentáció a legfontosabb, amely a műszaki terveken kívül rendszerint a költségvetést is magában foglalja. Emellett azonban vannak ún. előtervek (pl. beruházási javaslat elkészítése, díjazott ajánlat), tervezéssel kapcsolatos szakértői tevékenység (pl. tervek felülvizsgálata) stb. A terv szellemi termék, amely igen sok esetben szabadalmi oltalom alatt álló szellemi termékek felhasználását is igényli. A szabadalmi oltalom a szabadalmasnak kizárólagosságot biztosít arra nézve, hogy a találmányát csak az ő engedélyével, a vele kötött szerződés alapján, díj fizetés ellenében használhatja valaki. Ha valaki más szabadalmát engedély nélkül használja (szabadalombitorlás) a feltaláló követelheti a magatartás abbahagyását és kárának megtérítését. A tervező szavatosságot vállal arra, hogy harmadik személynek nincsen olyan joga , amely a terv felhasználását akadályozná. Ez a tervezőnek a jogért való szavatossága. Ha a tervező mégis jogi oltalom alatt álló műszaki megoldást engedély nélkül épített a tervbe ezért felelősséggel tartozik. (Ő a szakértő fél!) Annak, hogy a terv önálló szellemi termék van egy másik következménye is. Az nevezetesen, hogy a megrendelő az elkészített tervet csak a szerződésben meghatározott célra és a szerződésben meghatározott estre használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja A megrendelő rendelkezési joga tehát a szerződési cél és rendeltetés által behatárolt! . Nincs jogi akadálya annak, hogy a megrendelő kikösse a tervvel való szabad rendelkezési jogát, ekkor a tervvel szabadon rendelkezhet. Ennek azonban díj konzekvenciái vannak. A tervezési, mint valamennyi vállalkozási szerződés egyedi szolgáltatás megvalósítására irányul. Igaz egy akkor is, ha a tervező un. típus tervet, azaz előre elkészített tervet vásárol. A szolgáltatás ekkor is egyedi, mert az épületnek a környezetben való elhelyezése megkövetelik a típus terv adaptációt is. (Talajviszonyok, tájolás, telekviszonyok figyelembevétele) A tervezési szerződésben sajátos szerződésszegési szabályok vannak. A sajátosságok abból adódnak, az elkészített tervek hibája csak a kivitelezés során derülhetnek ki, akkor válhat csak bizonyossá, hogy a gyakorlatban nem valósítható meg. A tervezési szerződés másik sajátossága, hogy a tervhiba a tervezési díjat sokszorosan meghaladó kárt tud okozni éppen azért, mert a hiba kiderüléséig számtalan vállalkozó anyagot, időt, munkát fektetett be 65


a terv megvalósítási folyamatába. Mindebből következően: ha a tervező hazai viszonylatban nem ismert, vagy eddig ki nem próbált műszaki megoldást alkalmaz, akkor a kár kockázata megosztható a megrendelő és a tervező között, amennyiben a törvény lehetővé teszi, hogy a tervező a tervhibáért a kártérítési felelősségét korlátozza. Ebből következően a potenciális kár megosztható a tervező és a megrendelő között. A tervezési szerződés másik sajátossága, hogy a hibás teljesítésre vonatkozó igényérvényesítési határidők számítása sajátosan történik. Ha a kivitelezés a terv szolgáltatásától számított három éven belül megkezdődik, a terv hibája miatti szavatossági jogok elévülési idejének kezdete a kivitelezett szolgáltatás teljesítésének időpontja. Ennek alapján tehát, ha egy épületet átadás- átvétele megtörténik, mind a kivitelezési, mind pedig a tervezési hibák miatti szavatossági igényérvényesítési határidő azonos időpontban kezdődik. Pl. Ha az épület átadása után egy évvel később a hát beázik, és megállapítást nyer, hogy tervhiba miatt a víz elvezetés nem megfelelő, a tervezővel szemben szavatossági igény érvényesíthető. Ha a terv kivitelezése három éven belül nem kezdődik meg, akkor a tervhibáért a tervező felelőssége csak akkor állapítható meg, ha a megrendelő a tervezővel felülvizsgáltatja a tervet. (Korszerűségi felülvizsgálat) Ha a tervező a kivitelezhetőséget fenntartja, akkor a kivitelezés megkezdődhet, ha pedig az idő múlása folytán a terven változtatásokat kell eszközölni, azt a megrendelő költségére meg kell tenni. 7. 2. Az építési szerződés Az építési szerződés alapján a vállalkozó magas vagy mélyépítési munka és az ezzel kapcsolatos szerelési munka elvégzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles. A szerződéskötés minden jelentősebb építési munkánál a megrendelő által a vállalkozó (kivitelező) számára a kivitelezési tervdokumentáció átadásával történik. A kivitelezési tervdokumentáció tartalmazza az építmény műszaki terveit és költségvetését. A kivitelező ennek alapján teszi meg szerződési ajánlatát. A nagyobb beruházásoknál tipikusan előfordul, hogy a megrendelő a terveket csak fokozatosan tudja szolgáltatni. A fokozatos terv szolgáltatásról a felek külön megállapodhatnak. Ekkor meg kell határozni a terv szolgáltatásának határidejét is, valamint az építmény egészére vonatkozó költségelőirányzat szerinti tájékoztató díjat. A kivitelező szolgáltatását, ha annak természetéből nem következik más, oszthatatlannak kell tekinteni. Ha azonban a felek megállapodtak abban, hogy az átadásátvételt a mű egyes részeire külön ejtik meg, ez kétség esetén az oszthatóság kikötését jelenti. (Az oszthatóság –oszthatatlanság kérdése a szerződésszegés területén igen jelentős. A vállalkozónak az az érdeke, hogy a szolgáltatás osztható legyen, mert szerződésszegése esetén a kötbér alap számításánál alacsonyabb értéket jelent. a.) A felek alapvető jogai és kötelességei. A megrendelő alapvető jogai és kötelességei - A munkaterület rendelkezésre bocsátása

66


Az építési szerződés tipikusan olyan tevékenység, ahol a vállalkozó a megrendelő területén dolgozik. A munkahelyet a megrendelőnek kell – az általános szabályoknál ismertetett módon. rendelkezésre bocsátania. Ha a felek közt más megállapodás nincs, a megrendelő az egész munkahelyet a kivitelező kizárólagos használatra köteles átadni, a munka elvégzésére alkalmas állapotban. Akkor tekinthető a munkahely alkalmas állapotúnak, ha az a vállalkozási tevékenység akadálytalan elvégzésére alkalmas, ha a kitűzött alappontok és azok jegyzékének átadása megtörténik. A megrendelőnek joga és kötelessége is, hogy a kivitelezést folyamatosan figyelemmel kísérje és ellenőrizze a kivitelezési munkát. Az építkezés alatt - jogszabály által meghatározott tartalmi elemekkel és időközzel - építési naplót kell vezetni. A napolóban mind a megrendelő, mind pedig a vállalkozó köteles bejegyzéseket eszközölni. A megrendelő az ellenőrzés során tett észrevételeit, utasításait a vállalkozó pedig a munkafolyamatokat is köteles naplózni, valamint a megrendelőnek küldött értesítéseket. Az építési napló fontos dokumentum a szavatossági igények érvényesítésénél. A felek naplóbejegyzésben kötelesek egymást értesíteni minden olyan körülményről, amely veszélyezteti a szerződésnek a tervek és költségvetés szerinti teljesítését, illetve amely a tervektől, költségvetéstől való eltérést teszi szükségessé. Az együttműködés zavartalansága érdekében mindkét fél kijelölheti azokat a személyeket, egyes esetben pedig köteles is kijelölni azokat a képviselőket, akik a nevükben folyamatosan eljárnak. A megrendelő képviselője a műszaki ellenőr, vagy a tervezői művezető. A vállalkozó helyszíni képviselője pedig az építésvezető. b.) A kivitelező jogai és kötelességei. Az építési szerződésnél a vállalkozó a szerződésben meghatározott díjra tarthat igényt. A díját a felek vagy meghatározott összegben (átalányárban) vagy költségvetés szerint határozhatják meg, az általános szabályok között tárgyalt módon. Ha a felek költségvetés szerint szerződtek, meghatározzák a kivitelezési egységárat. ez annyit jelent, hogy a vállalkozó a műszaki terveknek megfelelő épület kivitelezését úgy vállalja, hogy a tervek megvalósításához szükséges munkarészeket a költségvetés egységárain fogja elszámolni. A költségvetés megtervezi, hogy az egyes munkarészekből vagy szerkezetekből mennyire van szükség (pl. hány köbméter falazás, hány ajtó szükséges), és így a költségvetésnek van végösszege is. Átalányár esetén a kivitelezőnek a szerződésben kikötött díj jár, függetlenül az esetleges többletmunkától. A többletmunkának az a munka, amely a mű, az eredmény elkészítéséhez hozzá tartozik, de tervben szerepel, de a költségvetésben egyáltalán nem , vagy nem teljesen. A többletmunkát a vállalkozó köteles elvégezni. Ezzel szemben a pótmunka olyan munka, amely sem a tervbe, sem a költségvetésben nem szerepel, ezt a munkát a kivitelező nem köteles elvégezni, erre a munkára lényegében új vállalkozási szerződést kell kötni. c.) Az építési szerződés teljesítése A szerződés teljesítése az átadás-átvételi eljárás lefolytatása útján történik meg. Az átadásátvétel időpontját a vállalkozó tűzi ki, és erről a megrendelőt értesíti A megrendelő köteles a kitűzött időpontban megjelenni, és a munkát átvenni, a megfelelő minőségi és mennyiségi vizsgálatokat elvégezni. Határidőben való kötelezetti teljesítéshez az szükséges, hogy a

67


vállalkozó, a szerződésben megállapított teljesítési határidőn belül, illetve határnapon kezdje meg az átadást. Az átadás-átvételi eljárás során a megrendelőnek meg kell vizsgálnia, hogy a létesítmény a műszaki terveknek megfelelően teljes egészében és kifogástalan minőségben elkészült-e. Ez a megvizsgálás értelemszerűen csak a felismerhető, nyílt, felületi hibák észlelésére szolgáltat. Ha a megrendelő hibákat észlel, a hibás munkarészekre eső költségvetési összeget , valamint az érvényesíteni kívánt szavatossági igényt az átadás-átvételi jegyzőkönyvben rögzíti. A megrendelő nem tagadhatja meg a szolgáltatás átvételét, ha a hiba jelentéktelen, illetve ha a hibának a teljesítés utáni a kijavítása - maga a javítás folyamata – sem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. Azaz a javítás ideje alatt is rendeltetésszerűen használható az építmény. Az építési szerződés jellegében olyan szolgáltatás, ahol a rejtett hibák nagy számban fordulhatnak elő, amely hibák estlegesen csak hosszabb használat után derülhetnek ki. A törvény ezért kötelezővé teszi az un. utófelülvizsgálati eljárás lefolytatását. Erre az átadás-átvételi eljárás befejezésétől számított egy év elteltével kerül sor. Az utófelülvizsgálati eljárást a megrendelő szervezi, és ő hívja meg a kivitelezőt. Az épület bejárása után , de még az egy éves szavatossági jogvesztő határidő letelte előtt számba veszik az épület hiányosságait.

7.3. A szerelési szerződés A szerelési szerződés alapján a vállalkozó technológiai szerelési munka elvégzésére, a a megrendelő pedig annak átvételére és díj fizetésre köteles. A szerelési szerződésben a kötelezett berendezések felszerelésére és üzembe helyezésére vállalkozik. Pl. Egy távhőszolgáltató központ kialakítása, és beüzemelése technológiai szerelési szerződés keretében történik, vagy egy összeszerelő üzemcsarnok gépsorainak felszerelése és üzembe helyezése. Maguknak a berendezéseknek a szállítása, beszerzése nem tartozik a szerződés körébe. Ez önálló adásvételi szerződés , de ha a vállalkozó szállítja a berendezéseket is, úgy nincs akadálya annak, hogy a felek a berendezés szállítására és felszerelésére egységes szerződést kössenek. (Ebben az esetben adásvétellel, vagy szállítási szerződéssel vegyes vállalkozási szerződést kötnek a felek.) Gyakran, sőt mind gyakrabban előfordul azonban az, hogy a berendezés gyártása is a vállalkozó tevékenységi körébe tarozik. (Egyedi, márkás termékek ) Ilyen esetben a vállalkozó szakszemélyzetet is biztosít az egész próbaüzem alatt, illetve a biztonságos üzemeléshez képzést is biztosít. A szerelési szerződésre a törvény az építési szerződésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni hasonló annyiban, hogy rendszerint a megrendelő kezdeményezi a szerződést a szerelési tervdokumentáció megküldésével. A vállalkozó maga is vállalhatja a tervek elkészítését. Az építési szerződés szabályaival lényegében azonos szabályok vonatkoznak a munkahely átadására, a felek együttműködésére a teljesítés során, a felek helyszíni képviseletére, a megrendelő ellenőrzési jogára, a munkák ellenőrzésére, a többletmunkára és pótmunkára. A munkáról készült szerelési napló is megfelel az építési naplónak. Az építési szerződéshez viszonyítva a szerelési szerződés a teljesítésre vonatkozó szabályozásban tér el. A szerződés teljesítése a próbaüzemmel történik meg. A próbaüzem 68


folyamat, amelynek időtartamát a felek a szolgáltatás jellegére tekintettel határoznak meg. A próbaüzem funkciója abban van, hogy a megrendelő meggyőződhessen arról, hogy a berendezések összefüggően tartós üzemre alkalmasak-e? A próbaüzem alatt a szükséges terhelésről, nyersanyagokról energiáról stb. a megrendelőnek kell gondoskodnia. A próbaüzem akkor sikeres, ha a berendezés a próbaüzem tartama alatt az előírt teljesítmény mutatóknak eleget tesz. A próbaüzem megkezdéséről és befejezéséről is a felek jegyzőkönyvet vesznek fel, ebben a megrendelő nyilatkozik a munka átvételéről, illetve ha ilyen van a minőségi kifogásról.

7. 4. Az utazási szerződés A szerződésnek ezt a faját jogunkban először a PTK. 1977. évi szövege szabályozta. A szabályozás többszintű, a törvényi rendelkezés mellett a 214/1996 (XII.23.) Korm. Rendelet foglalkozik az utazási és utazást közvetítő szerződésekkel. A kormányrendelet rendelkezései a vállalkozói kötelezettségek minimális mértékét határozzák meg. A fogyasztók védelme érdekében a jogszabály kimondja hogy a jogszabály rendelkezéseitől csak az utas javára lehet eltérni, hátrányára nem. Az utazási szerződés esetében tehát korlátozottan érvényesül a Ptknak a szerződései szabadságra vonatkozó főszabálya. Az utazási szerződés alapján a vállalkozó utazási iroda köteles a szerződésben meghatározott utazásból, az út egyes állomásain való tartózkodásból és az ezzel összefüggő résszolgáltatásból így különösen szállás, étkezés, idegenvezetés, szórakozás kulturális programból álló szolgáltatást teljesíteni, a megrendelő pedig díjat fizetni. Utazási vállalkozó csak az lehet, akit az illetékes minisztérium engedélye erre feljogosít. Ha a vállalkozó a kötelezettségeinek csak részben tesz eleget, a megrendelő a díj csökkentését, és kárának megtérítését követelheti. (Vagyoni és nem vagyoni kártérítést egyaránt.) Elképzelhető, hogy az utazási iroda egy szervezett utas-közösség kívánságai alapján szervezi az utazást, de nem ez a tipikus eset: rendszerint az utazási iroda az utazást előre, egy bizonytalan - remélt – utas-kör részére szervezi meg, és az utas ehhez csatlakozik. Az utazási vállalkozó készíti el a programot, s ezt hirdeti meg. A meghirdetett programnak egyértelműen és pontosan tartalmaznia kell - az utazási vállalkozó adatait és engedélyszámát, - az úti célt és az útvonalat, a pontos időpontokkal, a szálláshely típusát és főbb jellemzőit – osztályba-sorolás , komfort fokozat, - a szolgáltatás díját, benn azt, hogy ez a díj mely szolgáltatásokat fedez, a a díjfizetés ütemezést, - szállítási eszközt, - étkezésre vonatkozó tájékoztatást, - a díjban szereplő és a fakultatív programokat , - a létszámhatárokat, benne a legalacsonyabb induló létszámot, - az igényelhető biztosításokat, - a vízum szabályokat és az egészségügyi előírásokat

69


-

a cél-országra jellemző éghajlatot és az utazás szempontjából fontos, a célország szokásaira, eltérő életmódjukra vonatkozó tájékoztatót.

Ha az utazás az utas közönség kezdeményezése, kívánsága alapján történik, az utazási szerződésnek ebben az esetben is tartalmaznia kell a vízum kötelezettségre, az egészségügyi előírásokra, az utazás közbeni megállók helyére is idejére, és az utas által megköthető biztosításokra vonatkozó tájékoztatót. A szerződést írásban kell megkötni, a szerződés egy példányát az utasnak át kell adni. Az utazási szerződésben meghatározott díjakat felemelni nem lehet, kivéve, ha a díjemelés lehetőségét a szerződés előre kikötötte, és ebben az esetben is kizárólag a nemzetközi egyezményen és hatósági áron alapuló közlekedési költségek, adó, illeték vagy valutaárfolyam változása miatti árváltozás következett be. Az utazás megkezdése előtt meghatározott nappal (jelenleg 20 nap) ,ég akkor sem lehet a díjat emelni, ha azt a szerződésbe egyébként kikötötték, és az emelés e itt irt egyéb feltétlei is fennállnak. Az iroda az utazás megkezdése előtt meghatározott időpontig elállhat a szerződéstől, ha a tervezett legkisebb utaslétszám nem jön össze. Az utas indokolás nélkül bármikor elállhat a szerződéstől. Ha az elállásra azért került sor, mert a vállalkozó a díjat 10%-ot meghaladó mértékben emelte, vagy a vállalkozó a szerződés lényeges feltételeit kívánja változtatni ( A vállalkozói érdekkörben merül fel a változtatási igény) , az utas követelheti a teljes díj visszafizetését évi 20 % kamattal együtt, vagy a befizetett úttal azonos értékű, helyettesíthető szolgáltatásra tarthat igényt. Ugyanezt követelheti az utas akkor is, ha a vállalkozó áll el a szerződéstől. Ha az utas nem az előbbi ok, hanem más, - az ő érdekkörében felmerülő - ok miatt áll el a szerződéstől, minden következmény nélkül megteheti, ha az utazás előtt 35 nappal közli elállási szándékét. Az egyéb elállási szabályokra az általános szabályok, vagy a szerződés rendelkezései az irányadóak. Az elálló utas azonban jogosult az utazási szerződésből eredő jogokat harmadik személyre átruházni. (engedményezés) Az iroda ezért költségtérítést annyiban számíthat fel, amennyiben ezt a szerződésben közölte. Ha az utas az utazás megkezdése előtt bizonyos határidőig jelentette be elállását, költségtérítéssel általában nem terhelhető. Költségtérítés nélkül állhat el az utas akkor is, ha ennek az volt az oka, hogy az utazási iroda a programot lényegesen megváltoztatta. Ha a szerződés az utazás során szűnik meg, az iroda köteles az utas érdekében szükséges intézkedéseket (hazautaztatás stb.) megtenni. Ez áll arra az esetre is, ha az utas saját - esetleg indokolatlan - elhatározásából, vagy személyében rejlő okból (betegség) nem képes az utazást folytatni; az iroda a költségeket ilyen esetekben is köteles előlegezni. A szerződésszegésre az általános szabályok irányadóak azzal, hogy az utas az utazás megkezdését követően észlelt hibát haladéktalanul köteles közölni az utaskísérővel. A kifogást jegyzőkönyvezni kell, egy példányt az utasnak át kell adni. Ha az utas jogos kifogása következtében helyettesítő szolgáltatás nyújtására kerül sor, amely szolgáltatás a nem teljesített, de eredetileg kikötött szolgáltatás értékét meghaladja, a különbözetet az utazási vállalkozó köteles viselni, ez az utasra nem hárítható át. Ha az iroda nem a szerződésnek

70


megfelelően teljesíti kötelezettségeit (pl. hálókocsi helyett rendes személykocsiban hozza haza az utasokat), az utas a díj arányos leszállítását követelheti. Az utazási iroda közreműködőinek (pl. tengerparti szállodának) magatartásáért az általános szabályok szerint felel, azaz az utazási vállalkozó a közreműködőjének magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. . Ugyancsak az általános szabályok döntik el, hogy követelhető-e az irodától kártérítés szerződésszegés miatt.

71


III. Az ügyviteli szerződések 1. A megbízási szerződés általános szabályai 1.1. A megbízási szerződés a szakértő, szolgáltató, oktató és tanácsadó cégek tömeges megjelenésével az utóbbi évtized egyik legjelentősebb szerződéstípusává nőtte ki magát. A megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a reábízott ügyet a megbízott utasításai szerint, a megbízó érdekeinek megfelelően ellátni (Ptk. 474. §). A megbízottra reábízott ügy bármiféle lehet, bármilyen tevékenység elvégzését jelenti. A megbízás valamely ügy ellátására vonatkozó, képviseleti jogot nem adó kétoldalú jogviszony: szerződés. Ha a megbízás olyan ügy ellátására vonatkozik, amely képviselet ellátását igényli, akkor a megbízónak külön meghatalmazást kell a szerződésbe foglalni. A képviselet a megbízásnak nem fogalmi eleme. Kikötés nélkül képviseleti jog a megbízásból nem keletkezik. A meghatalmazást tehát el kell határolni a megbízástól. A meghatalmazás jogi értelemben egyoldalú címzett jognyilatkozat, ezzel szemben a megbízás kétoldalú jogviszony: szerződés. A meghatalmazás képviselet ellátására szól, azaz a képviselő minden esetben jognyilatkozatot tesz. Nem elegendő a képviselet megvalósulásához az a tény, hogy a képviselő a meghatalmazott érdekében jár el. A megbízott ezzel szemben ügyintézérse vállal kötelezettséget, tevékenységet végez, a megbízó érdekében és javára, a tevékenység ellátása pedig nemcsak joga, hanem kötelessége is a megbízottnak. A megbízott mindig valamely cél elérése érdekében munkálkodik, de nem ígéri, hogy a tevékenysége eredményre fog vezetni, mert a kívánt eredmény nem elsősorban a megbízott gondos és szakszerű eljárásáról, hanem jelentős részben külső tényezőktől függ. A megbízási szerződés nem eredménykötelem. Ez különbözteti meg a megbízást az eredménykötelmektől, nevezetesen a vállalkozástól. A megbízási szerződésben előfordulhatnak vállalkozási elemek is, de a döntő elhatárolás abban van, hogy a vállalkozó szerződésszegővé válik akkor, ha a szerződésben rögzített eredmény bármilyen okból nem következik be, a megbízott pedig nem. A megbízott akkor válik szerződésszegővé, ha az eljárása szakszerűtlen, gondatlan, hozzá nem értő volt, és a szakszerűtlenség következménye az eredmény egészben vagy részben történő elmaradása. A megbízotti tevékenység eredménytelenségének kockázata a megbízóé. A megbízó ezt a kockázatot enyhítheti azzal, ha a szerződésben a díjat úgy kötik ki, hogy a teljes díj csak az eredmény elérése esetén jár. A megbízásra vonatkozó törvény rendelkezései diszpozitívak, az eredményben való érdekeltség megteremtésének törvényi akadálya nincsen. A megbízottat az ilyen szerződéses kikötés nyilván erősebben ösztönzi az eredményes tevékenységre. 1.2. A megbízott legalapvetőbb kötelessége a megfelelő szakmai színvonalú gondos és szakértő tevékenység. A gondossági zsinórmértéket a bírói gyakorlat alakítja ki. A megbízott az ügyet személyesen köteles ellátni. Sajátosan alakul a megbízás személyes jellege, ha a megbízási szerződést szervezettel köti meg a megbízó, pl. bankkal, tanácsadó céggel, könyvvizsgáló céggel, ügyvédi irodával stb. Jogi személy megbízott személyes eljárása alatt a jogi személy tagjának, illetve alkalmazottjának eljárását kell érteni. Ha a megbízott további szerződést köt a megbízás alapjául szolgáló tevékenység ellátására, akkor már a megbízott által igénybevett harmadik személyre irányadó szabályokat kell alkalmazni. A megbízási szerződés alapján ellátandó ügy jellege határozza meg azt, hogy a személyes elem milyen mértékben jelentkezik. Egy pénzügyi művelet lebonyolítása kevésbé személyhez kötöt, mint a könyvvizsgálat. Szervezeti megbízott esetében a megbízó kijelölheti azt a személyt aki kizárólagosan jogosult a tevékenység elvégzésére. A szerződés a megbízás személyes, bizalmi jellegét erősíti. A megbízás, mivel az bizalmi viszonyra épül, a szolgáltatást tekintve személyhez kötött. A törvény szerint a megbízott személyesen köteles eljárni (Ptk 475 §.)

72


A megbízás teljesítése igényelheti, hogy a megbízott más, speciális szakértelemmel rendelkező személyeket is bevonjon a feladat ellátásába. A megbízott harmadik személy közreműködését akkor veheti igénybe: a) ha ehhez a megbízó hozzájárul, vagy b) egyébként a megbízás jellegével együtt jár. Ha a megbízott az a) és b) alapján vesz igénybe harmadik személyt, annak magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. c) Abban az esetben azonban, ha a megbízottnak a megbízót fenyegető kár elhárítása miatt kell igénybe venni más személyt, a megbízott csak akkor felel e harmadik személy magatartásáért, ha e személy kiválasztásában, utasításokkal való ellátásában és ellenőrzésében vétkesség terheli, tehát nem járt el kellő gondossággal az eljáráshoz igénybe vett személy kiválasztásánál. Ha a harmadik személyt a megbízó jelölte ki, a harmadik személy károkozásáért a megbízott csak akkor felel, ha a kiválasztott harmadik személy ellenőrzésében és utasításokkal való ellátásában terheli vétkesség. Ha a megbízott indokolatlanul vesz igénybe harmadik személyt, felel mindazokért a károkért, amelyek e nélkül nem következtek volna be. Ez igen szigorú felelősség, mert a megbízott felel a sem neki, sem a harmadik személynek fel nem róható károkért is (adott esetben a vis majorért is!), ha ez a közreműködés igénybevétele nélkül nem következett volna be. A megbízott köteles a megbízó utasításait betartani, hiszen az ügy a megbízóé, s annak kívánsága szerint köteles a megbízott eljárni. A szerződésben a szakértő fél ugyanakkor a megbízott. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad a megbízottnak, erre figyelmeztetnie kell a megbízóját. Ha a megbízó a figyelmeztetés ellenére is ragaszkodik elképzeléséhez, a megbízottnak mérlegelési lehetősége van. Végrehajthatja a szakszerűtlen utasítást, de akkor az ebből eredő kárért nem ő, hanem az utasítást kiadó tartozik felelősséggel. Ha az utasítás olyan jellegű, ami a megbízott szakértelmével összeegyeztethetetlen, jogszabályba ütközik, vagy egyéb hatósági rendelkezést sért, a megbízott köteles az utasítás teljesítését megtagadni, végső soron a megbízott élhet az azonnali hatályú felmondás jogával is. A megbízó utasításaitól a megbízott csak akkor térhet el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. A törvény együttes feltételként határozza meg a fenyegető érdeksérelmet, és az értesítésre nyitva álló idő rövidségét. Ha az utasítástól el kell térni, a megbízottat erről utólagosan is értesíteni kell (Ptk. 476. §). A megbízottat tájékoztatási kötelezettség terheli. Informálni kell a megbízót az ügy állásáról, különösen arról, ha az utasításoktól eltérni kényszerült, ha harmadik személy igénybevétele vált szükségessé, vagy ha az ügyet befejezte (Ptk. 477. §). A megbízási szerződés bizalmi jellegéből következik, hogy a megbízottat másokkal szemben titoktartási kötelezettség terheli. A megbízás körébe tartozó egyes megbízási szerződéseket is érintő jogszabályok külön nevesítik a titoktartásra vonatkozó kötelezettséget (pl. banktitokról a pénzintézeti törvény, orvosi titoktartásról az egészségügyi törvény rendelkezik). A titoktartási kötelezettséget a Ptk. külön nem nevesíti, de az levezethető a megbízási szerződésnek abból a fogalmi eleméből, hogy a megbízott a megbízó érdekeinek szem előtt tartásával köteles eljárni.

73


A szerződés teljesítésekor (illetve megszűnésekor) a megbízott köteles a megbízóval elszámolni, és mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése során jutott. 1.3. A megbízó (ha a megbízás nem ingyenes) díj fizetésére köteles (Ptk. 478. §). A díjat többféleképpen lehet meghatározni. Általában a megbízási díj akkor jár, ha a megbízott a szerződésben meghatározott ügyet ellátta, a tevékenységet elvégezte. A piaci megbízások körében lebonyolított gazdasági forgalomban igen gyakori az eredményben érdekeltté tenni a megbízottat. Ekkor kerülhet sor külön sikerdíj, vagy jutalék kikötésére. Ez azt fogja jelenteni, hogy a megbízott a gondos és szakszerű eljárásáért díjra, ezen felül eredmény esetén sikerdíjra is igényt tarthat. A díjon felül a megbízó köteles megtéríteni az ügy ellátásával felmerült költségeket is. Nem tartoznak e körbe azok a költségek, amelyek az ügytől függetlenül is felmerülő személyes tevékenységhez kapcsolódnak, pl. rezsi költség. A megbízott nem köteles a költségek előlegezésére. A megbízó a díjat vagy annak egy részét csak akkor tarthatja vissza, ha bizonyítja, hogy az eredmény részben vagy egészben olyan okból maradt el, amelyért a megbízott a felelős. Ennek alapján a megbízónak azt kell bizonyítania, hogy a megbízott nem tett eleget szakértelmi kötelezettségének, pl. az üzleti tervet úgy készítette el, hogy téves adókedvezményeket vett figyelembe. Ha a megbízás a teljesítés előtt szűnik meg, a megbízott a díjnak tevékenységével arányos részére tarthat igényt. A megbízottat a költségei és díjkövetelése biztosítására törvényes zálogjog illeti meg a megbízó mindazon vagyontárgyain, amelyek a megbízás keretében kerültek birtokába. 1.4. A megbízás személyes jellegéből következik, hogy megszűnik a szerződés, ha a) valamelyik fél azt felmondja, b) bármelyik fél meghal, illetőleg jogi személy jogutód nélkül megszűnik (személyhez kötött szolgáltatás), c) a megbízó cselekvőképtelenné, vagy korlátozottan cselekvőképessé vált, vagy a megbízott cselekvőképességét elveszíti, d) a megbízás tárgytalanná vált (Ptk. 481. §). A megbízó a megbízást bármikor azonnali hatállyal, indokolás nélkül felmondhatja, köteles azonban a megbízott által elvállalt kötelezettségekért helytállni. A megbízó azonnali hatályú felmondásának egyebekben nincsen sem kártalanítási, sem egyéb következménye. A megbízó korlátozástól mentes felmondási joga a szerződés bizalmi, személyes jellegére vezethető vissza. Ha a megbízó bizalma megrendül a megbízóban, a saját ügyének ellátását megvonhatja a bizalom elvesztése okán. Ezzel szemben a megbízott azonnali hatályú felmondást csak abban az esetben gyakorolhat, ha a megbízó súlyos szerződésszegést követett el. A megbízást a megbízott is bármikor felmondhatja, ha erre alapos oka van. Az „alapos ok” fogalmát a törvény nem határozza meg, a bírói gyakorlat azonban a megbízási szerződés bizalmi jellegére tekintettel ezt igen tágan értelmezi. A törvény azonban nem határoz meg felmondási időt, e tekintetben úgy rendelkezik, hogy a felmondási időnek elegendőnek kell lenni ahhoz, hogy a megbízó az ügy további ellátásáról gondoskodni tudjon. A megbízott által gyakorolt felmondási jognak a Ptk. 5. §-ában szabályozott joggal való visszaélés tilalma szab határt. A megbízott a felmondási idő alatt is köteles a megbízotti tevékenységét maradéktalanul ellátni, eljárása tehát nem korlátozódhat a „halaszthatatlan” cselekményekre. 74


Ha a megbízott alapos ok nélkül mondja fel a szerződést, vagy a felmondási idő nem volt elegendő, a felmondásból eredő kár megtérítésére köteles. Ugyancsak a megbízás személyes jellegére tekintettel a felmondás jogának korlátozása vagy kizárása semmis. A törvénynek ezt a rendelkezését azonban csak akkor lehet alkalmazni, ha a felek eseti megbízást kötöttek, egy konkrét ügy vagy egy meghatározott feladat ellátására. Tartós, huzamos megbízási jogviszonyban lehetőség van arra, hogy a felek a felmondási jogot korlátozzák. Ha tehát a felek folyamatos, tartós jogviszonyt létesítenek megbízási szerződés keretében, a felmondási jog korlátozható időbeli korláttal: az indokoltnál hosszabb felmondási idő kikötése, vagy alkalmazható a rendes felmondási jog feltételhez kötése. Például a pályázati anyag elkészítésére kötelezett megbízott a benyújtási határidő előtt 1 hónappal rendes felmondási jogot nem gyakorolhat. A tartós megbízási jogviszony a megbízottat az alkalmazott helyzetéhez és jogállásához közelíti. (Pl. folyamatos gazdasági tanácsadás, tartós jogi képviseleti megbízás stb.) A megbízó felelősséggel tartozik a megbízott által, a megbízás teljesítése során harmadik személynek okozott károkért. A törvényalkotó e károkért egyetemleges felelősséget állapít meg. Ez azt jelenti, hogy a károsult mind a megbízótól, mind pedig a megbízottól, vagy mindkettőjüktől követelheti kárának megtérítését. A megbízó egyetemleges felelőssége tehát csak akkor áll be, ha a megbízott a megbízás során eljárva a megbízás teljesítésével kapcsolatos tevékenység folytatása közben okoz kárt harmadik személynek. Ha a károkozás a megbízási szerződéssel nincsen okozati összefüggésben, akkor a Ptk. általános kártérítési szabályai alapján lehet kártérítést követelni. Ha a kár és a megbízás közötti oksági viszony kimutatható, akkor a megbízó is felel. A megbízó felelőssége azon alapul, hogy a megbízott a megbízó érdekében az ő ügyében, az ő javára jár el. A megbízó egyetemleges felelőssége vétkességi alapú. A megbízó ugyanis mentesül a kártérítési felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a megbízott - kiválasztásában, - utasításokkal való ellátásában és - ellenőrzésében nem terheli vétkesség, azaz úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Ha magát a fenti hivatkozásokkal sikerrel kimentette, kártérítésre kizárólag a károkozó megbízott köteles. Tartós megbízás esetén a megbízó és a megbízott igen szoros kapcsolatban van egymással. Ezért ilyen esetben lehetőség van arra, hogy a megbízó a megbízott által harmadik személynek okozott károkért a munkavállalókért való felelősség szabályai alapján álljon helyt. A munkáltató a munkavállaló helyett felel. Ha a munkavállaló gondatlanul járt el, a károkozó munkavállaló helyébe a munkáltató lép. A bíróság ezt a szigorúbb felelősségi szabályt nemcsak tartós jogviszonyban, hanem a gazdálkodó szervezetek egymás közötti jogviszonyában is alkalmazhatja. A szabály alkalmazása bírósági mérlegeléstől, és nem a felek akaratától függ.

2. A kereskedelmi megbízások egyes fajai 2.1. A megbízásnak sok faja van, hiszen a tevékenység igen sokféle lehet. Megbízási szerződés alapján jár el az ügyvéd, az orvos, a tanár, de a gazdasági szférában való alkalmazása is szerteágazó, mert megbízási szerződés alapján járnak el a könyvvizsgálók, az

75


adószakértők, a tőkepiac résztvevői, a bankok és a brókerek. A szolgáltatási szféra kiterjedésével ugyancsak nő a megbízási szerződések jelentősége. Különösen jelentősek az árukapcsolatokat létesítő, ún. kereskedelmi megbízások. A kereskedelmi megbízások lényege abban van, hogy árukapcsolatot létesít a megbízó és harmadik személy között. A kereskedelmi megbízások nem új keletűek a gazdaságban. A kereskedelmi forgalom nagyiparivá válásával jelentek meg azok az önálló piaci szereplők, akik élethivatásszerűen foglalkoznak azzal, hogy az egyes piaci szereplők között az ügyletek megkötését közvetítsék. A közvetítő kereskedelem alapvetően megbízási szerződések keretében bonyolódik le. 2.2. Attól függően, hogy a megbízottnak az árukapcsolatot megtestesítő szerződés létrehozásában mi a feladata, a piaci megbízásoknak több faja van: a) A bizományi szerződéssel a megbízott azt vállalja, hogy a szerződést a harmadik személlyel a megbízó számlájára, de a saját nevében köti meg. A megbízó és a bizományos közti jogviszony kifelé nem jelentkezik; a harmadik személlyel a bizományos kerül jogviszonyba.(Részletes szabályait a következő pontban tárgyaljuk.) b) A kereskedelmi megbízások másik változata, amikor a megbízott azt vállalja, hogy a harmadik személlyel a szerződést a megbízó képviselőjeként, a megbízó nevében köti meg. Ez az ún. képviseleti megbízás. Az ügylet megkötéséhez ebben az esetben is külön meghatalmazás szükséges, a közvetítő kereskedő köti meg a szerződést. A jogosított és kötelezett a megbízó lesz, akinek a képviselője a megbízott. Az állami vagyon privatizálása körében az ÁPV Rt. a szakértő céggel kötött megbízási szerződés alapján meghatalmazza a szakértő céget, hogy az ÁPV Rt. nevében a céget átalakítsa, és az üzletrészeket, részvényeket értékesítse. c) Lehetséges, hogy a megbízottnak csak az a feladata, hogy a szerződéskötést közvetítse, előkészítse, az ügyfeleket összehozza, de a szerződést az ügyféllel a megbízó köti meg (ügynöki szerződés). Az ügynök külön meghatalmazás alapján köthet szerződést, de akkor a képviseleti megbízás szabályait kell alkalmazni. Az ügynök a megbízó érdekeit képviseli, a megbízóval van szerződéses kapcsolatban, a jutalékát, díját a megbízótól kapja, másik szerződő féltől nem követelhet semmit. d) A kutatási megbízási szerződés esetében megbízott kutatómunka elvégzésére vállal kötelezettséget. E kutatási szerződést általában az alapkutatások körében kötik a felek. A szerződés megbízási jellegéből adódóan díj akkor is jár, ha a kutatómunka nem vezet eredményre. A szerződést írásba kell foglalni. A megbízónak lehetősége van arra, hogy a kutatás eredményeként létrejövő szellemi termék felett kikösse a rendelkezési jogát. Ilyen esetben a kutató az általa elkészített szellemi terméket nem hozhatja nyilvánosságra, nem publikálhatja. Ha a megrendelő a rendelkezési jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak a saját üzemi tevékenységében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személyekkel szemben is titoktartási kötelezettség terheli. Sajátos – az általános szabálytól eltérő – vonása a kutatási szerződésnek, hogy a törvény lehetővé teszi a megbízott számára azt, hogy kártérítési felelősségének mértékét korlátozza. e) A tervezői művezetési szerződés. Ez a szerződésfajta a megbízási szerződésnek egyik faja, amely a legutóbbi jogszabály-módosításig a megbízási szerződések jogszabály által szabályozott alfaja volt. A módosítások folytán a tervezői művezetésre vonatkozó jogi szabályozás megszűnt, s reá a Ptk. megbízásra vonatkozó általános szabályai lettek az

76


irányadóak. A korábbi jogi szabályozás hatásai azonban tovább élnek a szerződéses gyakorlatban. A tervezői művezetési szerződéssel a tervező-művezető általában arra vállal kötelezettséget, hogy az építési-szerelési, illetőleg technológiai szerelési munkának terv szerinti kivitelezését elsősorban a kivitelezés helyén, meghatározott időszakokban figyelemmel kíséri, magyarázattal és tanácsadással segíti, a megrendelő biztosítja ehhez a feltételeket és díjat fizet. Ha a tervező-művezető a tervtől eltérő kivitelezést tapasztal, köteles észrevételt tenni és ezt az építési (szerelési) naplóba bejegyezni. Ezek az észrevételek a megrendelő számára adott információk. A megrendelő (megbízó) feladata a kivitelezővel szemben megtenni a szükséges lépéseket; a tervező-művezető a kivitelező részére nem adhat utasítást, a tervet nem módosíthatja és nem végezhet műszaki ellenőri feladatokat (tehát pl. nem rendelhet el többletmunkát). 3. A bizományi szerződés 3.1. A bizományi szerződés alapvetően kereskedelmi ügylet. A Polgári Törvénykönyv bármely jogalany számára lehetővé teszi a bizományi szerződés megkötését, mégis az állampolgári, azaz a nem kereskedelmi forgalomban bizományi szerződés megkötésével alig lehet találkozni. A bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében arra vállal kötelezettséget, hogy a megbízó javára és számlájára, de saját nevében szerződést köt (Ptk. 507. §). A bizományi szerződés az eseti közvetítő tevékenység szerződéstípusa. A bizomány azoknak a szerződéseknek a körébe tartozik, ahol a bizományos (kötelezett) ügyviteli tevékenység ellátására köteles olyan módon, hogy az ellátandó feladat meg is van határozva. A bizományos ügyviteli feladata: szerződés megkötése. A Ptk. elsősorban adásvételi szerződés megkötéséről tesz említést, de bizománynak ismeri el a szerződést akkor is, ha a bizományos nem adásvételi, hanem más szerződéstípust köt meg a saját nevében és a megbízó javára. Ez alól lényegében egy szerződéstípus a kivétel, nevezetesen a fuvarozási szerződés. Ha ugyanis a bizományos fuvarozási szerződést köt a saját nevében és a megbízó javára, akkor a bizomány önállósodott altípusától, a szállítmányozásról van szó. A szállítmányozási szerződés nem más, mint fuvarozási bizomány (Ptk. 514. §). A bizományi szerződésre mögöttes jogként a megbízási szerződésre vonatkozó szabályok az irányadóak. Ha a törvény a bizományi szerződésnél nem szabályoz valamely kérdést, akkor a megbízási szabályokat kell alkalmazni. A bizomány lényege az, hogy egy olyan szerződésről van szó, amelynek tárgya egy másik szerződés megkötése harmadik féllel. Ezért a bizományi szerződés lényeges pontjai kétirányúak. Egyrészt a bizományi szerződésnek tartalmazni kell a harmadik féllel megkötendő szerződés lényeges pontjait. Másrészt meg kell határozni a megbízó és a bizományos jogait és kötelezettségeit, ezen belül is a bizományos számára járó díjat. 3.2. Adásvételi bizományi szerződést főleg a külkereskedelmi vállalatok kötnek belföldi gazdálkodókkal. Az adásvételi bizomány esetében a harmadik személlyel kötendő szerződés lényeges pontja a limitár meghatározása. Limitárnak nevezzük azt a szélső árat, amely mellett a bizományos még megkötheti az adásvételi szerződést. Vételi bizomány esetében ez a legmagasabb összeget jelenti, eladási bizomány esetében pedig a legalacsonyabb összeget. A limitár meghatározása nem csak azért fontos, mert az a harmadik személlyel kötendő szerződés lényeges tartalmi eleme, hanem azért is, mert a limitár meghatározása hatással van a bizományos jogaira és kötelezettségeire is. Előfordulhat, hogy a bizományos a limitárnál kedvezőbb feltételek mellett köti meg a szerződést a harmadik személlyel. A Ptk. 508. §-a ilyen esetben úgy rendelkezik, hogy az 77


ebből eredő előny a megbízót illeti. Ez a szabály azonban diszpozitív, tehát a felek a szerződés megkötése során e rendelkezéstől eltérhetnek, megállapodhatnak abban is, hogy az elért haszon teljes egészében vagy meghatározott százalékban a bizományost illeti meg. A törvénytől való eltérés ösztönzi a bizományost a kedvezőbb szerződés megkötésére. Eladási bizománynál előfordulhat azonban az is, hogy a bizományos a szerződésben meghatározott limitárnál kedvezőtlenebb áron szerződik, azaz a terméket olcsóbban adja el, mint amit a szerződés számára előírt. Ebben az esetben köteles az árkülönbözetet megtéríteni. A megtérítési kötelezettség alól csak abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy - a szerződésben megállapított áron a szerződést megkötni nem lehetett, - a szerződés megkötésével a megbízót károsodástól óvta meg (pl. a termék gyorsan romló, vagy az árak rohamosan esnek), és - a megbízó értesítésére nem volt mód. A kimentésnek az itt írtak együttes feltételei, annak mindhárom elemét bizonyítani kell. Vételi bizomány estén, ha a bizományos kedvezőtlenebbül szerződik, azaz drágábban vásárol, a megbízónak jogában áll a szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos az árkülönbözetet megtéríti. A megbízót akkor is megilleti a bizományos által kötött szerződés visszautasítása, ha a bizományos a szerződés más lényeges kikötésétől tért el. 3.3. A bizományi szerződés megbízási jellegéből következik, hogy a bizományos köteles a megbízó utasításai szerint teljesíteni a megadott feladatot. Ezért, ha a bizományi szerződésben meghatározott feltételektől el kell térni, ezt csak akkor lehet, ha a megbízó az eltérést jóváhagyta, arra megfelelő utasítást adott. Az utasítási jog egyébként kiterjed arra is, hogy a megbízó megváltoztassa a feltételeket. Amennyiben a bizományi szerződés a kötendő szerződés valamely elemére nem tartalmazna előírást, a bizományosnak akkor is kérni kell a megbízó utasítását. Megállapodás vagy megbízói utasítás hiányában a bizományos szakértelemmel és gondossággal önmaga köteles a harmadik személlyel kötött szerződés feltételeit meghatározni. Ha a bizományos a harmadik személlyel a szerződést megkötötte, ez a szerződés a bizományost kötelezi (Ptk. 509. §). Ez azt jelenti, hogy ha a harmadik személy szavatossági igényt akar érvényesíteni, jognyilatkozatát a bizományos felé köteles megtenni. A harmadik személy sokszor nincs is tudatában annak, hogy a szerződést közvetítő kereskedővel kötötte. A megbízó és a harmadik személy között nincsen jogviszony. E szabály ellentétele azonban ugyanakkor megvan, mert a megbízó köteles a bizományost mentesíteni mindazon kötelezettségek alól, amelyek a szerződés alapján harmadik személlyel szemben terhelik. A bizományi szerződés jogilag sokat vitatott kérdése, mi a jogkövetkezménye annak, ha a bizományos által kötött szerződés nem ment teljesedésbe? a) Egyértelmű a kérdés akkor, ha a szerződés azért nem ment teljesedésbe, mert a bizományos nem kellő gondossággal választotta ki a szerződő partnert, a teljesítés elmaradásáért ez esetben a bizományos felelős. b) Ha a partner kiválasztásában az adott helyzetben általában elvárható gondosságot tanúsította, de ennek ellenére sem ment teljesedésbe a szerződés, a bizományos ekkor is felelősséggel tartozik. A Ptk. szerint ugyanis a bizományos a megbízónak felelősséggel tartozik mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik. A bizományos csak akkor tudja kimenteni magát, ha a teljesítés elmaradásában a harmadik személy is vétlen volt. Ezt a szigorú felelősséget nevezzük del

78


credere felelősségnek. Ennek alapján a bizományos a saját maga által közvetített ügylet teljesítéséért úgy felel a megbízó felé, mintha ő maga lenne a kötelezett. c) Ha a bizományosnak sikerült kimentenie magát a felelősség alól, belép a bizományosnak a teljesítésért való kockázatvállalása. Ha felelősséget nem is, a kockázatot mégis vállalnia kell. A bizományos ugyanis a bizományosi díjra csak akkor és csak annyiban tarthat igényt, amennyiben a teljesítés megtörtént. Részbeni teljesítés esetében a díj arányos részére tarthat igényt (Ptk. 511. §). A bizományosi díj magában foglalja a bizomány teljesítésével rendszerint felmerülő költségeket, és a bizományos hasznát is. A bizományost megilleti az ún. önszerződés joga (Ptk. 510. §). Ez azt jelenti, hogy a bizományos ahelyett, hogy harmadik személlyel kötné meg a szerződést, maga lép eladói, vagy vevői pozícióba, az üzletet saját számlájára köti meg. Ilyen esetben „kettős viszony” áll elő a megbízó és a bizományos között, mert fennmarad a bizományi szerződés is, és létrejön az adásvételi (vagy egyéb) szerződés is. A törvény ugyanis kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a bizományosnak ilyenkor ugyanúgy jár a díj és a költségek megtérítése, mintha a szerződést harmadik személlyel kötötte volna meg. A Ptk.-ban tehát jelenleg – az 1992-ig hatályos szabályozással szemben – az önszerződési jog korlátlan. 3.4. A bizományi szerződés rendszerint a teljesítéssel szűnik meg. Megszűnik azonban akkor is, ha az adásvételi szerződés megkötésére kitűzött idő eredménytelenül telik el. A megbízó a bizományt megszüntetheti azonnali hatályú felmondással is, de csak addig az időpontig, amíg a bizományos a szerződést meg nem kötötte a harmadik féllel. Problémaként merülhet fel, hogy mi történik abban az esetben, ha a bizományos ugyan a szerződést még nem kötötte meg, de kötelezettségvállalást jelentő ajánlatot már elküldött a harmadik személynek. Ilyen esetben a Ptk.-nak a megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni, amely szerint a megbízó köteles mentesíteni a megbízottat minden olyan kötelezettség alól, amit a megbízásra tekintettel a megbízott elvállalt. Ha tehát a harmadik személy az ajánlat visszavonása miatt költségtérítési igénnyel lép fel, ennek kiegyenlítésére a megbízó köteles. A szerződés bizalmi jellegére való tekintettel a bizományos is felmondhatja a szerződést, de csak tizenöt napos felmondási idő betartása mellett. Ha a bizományi szerződés teljesítése olyan okból marad el, amelyért egyik fél sem felelős, az általános szabályok alapján a szerződés megszűnne. Bizományi szerződés alapján azonban a bizományos követelheti valamennyi olyan szükséges és hasznos költségének a megtérítését, amely a díjban nem jelenik meg (díjba nem foglalt költségek, pl. utazási költség vagy fordítási költség). A bizományos a költségeket akkor is követelheti, ha a meghiúsulás oka a saját érdekkörében merült fel, bár nem felelős érte. (Pl. egy külkereskedelmi szerződés megkötéséhez egy megjelenő új jogszabály külön feltételt ír elő és e feltétellel a bizományos nem rendelkezik. A bizományi szerződés meghiúsulásáért a bizományos nem felelős, de a meghiúsulás az ő érdekkörében merült fel.) A bizományosnak ez a költségkövetelése az, ami a bizományt elhatárolja a vállalkozástól. Ha a bizományi szerződés a megbízó érdekkörében felmerült okból nem ment teljesedésbe, a bizományos a díjba egyébként bennfoglalt igazolt költségeit is követelheti. ( Ebben az esetben ugyancsak eltérés van a vállalkozástól, mert a vállalkozó a díjra igényt tarthat, amiből azonban a megtakarított anyagköltséget és munkadíjat le kell vonni, de az elvégzett munka után járó díj arányosan nyereséget is tartalmaz. Bizományi szerződés esetén csak költségkövetelésnek van helye.)

79


4. A kereskedelmi ügynöki szerződés 4.1. Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés szabályait a 2000. évi CXVII. törvény iktatta a jogrendszerünkbe. A kereskedelmi ügynöki szerződés megbízási jellegű kötelmi jogi viszony, de szabályai a Ptk rendszerén kívül helyezkedik el . A Ptk mögöttes jog, mert amennyiben az önáll ügynöki tevékenységről szóló törvény valamely kérdésben nem ad szabályt, a Ptk rendelkezései az irányadóak. A törvény egyébként több helyen átutal a Ptk rendelkezéseire. A törvény az Európai Unió irányelvében foglalt követelmények betartása mellett jött létre. A kereskedelmi ügynöki szerződésre a tartós, huzamos kapcsolat a jellemző, szemben a megbízás eseti jellegével, e tekintetben tehát a munkaszerződéshez hasonlít, azonban ettől abban különbözik, hogy a munkavállaló nem önálló munkavégző, a kereskeelmi ügynök azonban igen. 4.2 Az önálló kereskedelmi ügynök olyan önálló gazdasági vállalkozó, aki tevékenysége kockázatát maga viseli, általános üzleti kiadásait maga viseli tevékenységért nem bért, hanem díjat, províziót kap. (Ezzel szemben a nem önálló kereskedelmi ügynök alkalmazott, jogviszonyaira a munka törvénykönyvének a rendelkezése az irányadóak.) 4.3. A kereskedelmi ügynök szerződés alapján az ügynök jogosult a megbízó javára harmadik féllel szerződést közvetíteni, vagy külön kikötés alapján a megbízó nevében szerződés kötni. A kereskedelmi ügynöki szerződés érvényességéhez annak írásba foglalása kötelező. Az írásbeliség elmaradása a szerződés érvénytelenségét vonja maga után. A kereskedelmi ügynöki szerződésre vonatkozó törvényi rendelkezések alapvetően diszpozítív jellegűek, a szerződéskötés során a törvényi rendelkezéstől a felek eltérhetnek, ha az eltérést a jogszabály nem tiltja. 4.4. A kereskedelmi ügynök alapvető kötelezettsége szerint mindet ésszerűen elvárható magatartást meg kell tennie annak érdekében, hogy a megbízó és harmadik személy között az ügylet létrejöjjön. A kereskedelmi ügynök a teljesítés érdekében az adott helyzetben általában elvárható gondossággal, a megbízó érdekeire figyelemmel, és a megbízó utasítása szerint köteles eljárni. A kereskedelmi ügynök köteles tájékoztatni a harmadik felet képviseleti jogkörének terjedelméről, tehát nyilatkoznia kell arról, hogy megbízatása az ügylet közvetítésére, vagy a szerződéskötésre is kiterjed. Ha a kereskedelmi ügynöki szerződés akként rendelkezik, az ügynök szerződéskötésre is köteles. A kereskedelmi ügynök köteles az ügy állásáról, és az általa tett, illetve a harmadik fél által tett jognyilatkozatokról a megbízót értesíteni. Szakértelmi kötelezettségének megfelelően a kereskedelmi ügynök köteles a megbízónak a piaci helyzetről és a megbízói érdekekre figyelemmel minden jelentős tényről, körülményről folyamatosan tájékoztatást adni. A kereskedelmi ügynök jogviszonyaira irányadó a konkurencia tilalom. Az ügynöki szerződés megkötése előtt a kereskedelmi ügynök köteles tájékoztatni a megbízót arról, ha más megbízó számára hasonló tárgyú kereskedelmi ügynöki megbízása van, a megbízás fennállása alatt pedig csak a megbízó írásbeli engedélye alapján vállalhat hasonló tárgyú megbízást. Ha e kötelezettségének a kereskedelmi ügynök nem tesz eleget, e magatartása szerződésszegésnek minősül. A megbízó fő kötelezettsége a kereskedelmi ügynök számára történő díjfizetés. A megbízó az adott helyzetben általában elvárható módon köteles a kereskedelmi ügynök kötelezettségei teljesítését elősegíteni, ennek keretében köteles a szükséges iratokat, illetve dolgokat a kereskedelmi ügynök rendelkezésére bocsátani, továbbá köteles a kereskedelmi ügynöknek a kereskedelmi ügynöki szerződés teljesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni. A megbízó köteles továbbá a kereskedelmi ügynököt kellő időben értesíteni arról, ha a értesíteni kell a szerződéskötési szándéka megszűnt, vagy korlátozódott, továbbá kereskedelmi ügynököt az általa közvetített szerződés megkötéséről, illetve a szerződéskötés

80


meghiúsulásáról, valamint a kereskedelmi ügynök által közvetített szerződés teljesítésének elmaradásáról. A kereskedelmi ügynöknek átadott dolgok vonatkozásában a kárveszélyt a megbízó viseli. A törvénynek a megbízó kötelezettségeire vonatkozó rendelkezési kogensek. 4.5. A kereskedelmi ügynököt tevékenységéért díjazás illeti meg. A díj magában foglalja a tevékenységgel rendszerint együtt járó költségeket is. A kereskedelmi ügynök a harmadik szerződő féltől a megbízó hozzájárulása nélkül díjazást nem fogadhat el, illetve nem köthet ki. A díjazása kiköthető jutalék formájában is. (Jutaléknak minősül a díjnak minden olyan eleme, amely a közvetített ügyletek száma vagy értéke szerint változik.), illetve lehetséges díj is és jutalék kikötése is. 4.6. A kereskedelmi ügynöki szerződés tárgya az a tevékenység, amelyet az ügynöknek folytatnia kell , közelebbről szerződésközvetítés, vagy szerződéskötés. A szerződésben meg kell határozni azokat az árú csoportokat, földrajzi területet stb, amely vonatkozásában az ügynöknek tevékenységét el kell látni . A kereskedelmi ügynöki tevékenység határozott vagy határozatlan időre jöhet létre. A határozatlan időre létrejött szerződést bármelyik fél felmondhatja (rendes felmondás). A felmondási idő a szerződés első évében egy hónap, amely évenként emelkedik, legfeljebb azonban három hónap. A megbízó által eszközölt felmondás esetén a kereskedelmi ügynök un. kiegyenlítésre tarthat igényt. A kiegyenlítés akkor jár az ügynöknek, ha az ügynök a megbízó számára új ügyfeleket szerzett, illetve a régi ügyfelektől járó jutaléktól esne el. A kiegyenlítés mértékének megállapítási mechanizmusát a jogszabály meghatározza. A kereskedelmi ügynök nem tarthat igényt kiegyenlítésre akkor, ha a szerződés felmondására szerződésszegése miatt került sor, illetve a szerződést a kereskedelmi ügynök mondta fel, vagy ha az ügynöki szerződést az ügynök harmadik személyre ruházza át. 5. A letéti szerződés 5.1. A letéti szerződés alapján a letéteményes arra vállal kötelezettséget, hogy a letevő által rábízott dolgot időlegesen megőrzi (Ptk. 462 §). A letéti szerződés az ügyviteli kötelmek egyik sajátos faja. A letét lényege és jellegadó vonása a főszolgáltatás, a dolog megőrzésére irányuló kötelezettségvállalás. Más szerződéstípus esetében is mintegy a kötelezettségvállalás „folyományaként” előfordulhat megőrzési, megóvási kötelezettség, pl. bérlet, fuvarozás stb., de ezekben az esetekben nem az őrzési kötelezettség a szerződés lényege. A letevő rendszerint a dolog tulajdonosa, letevő bárki lehet. A letéti szerződés esetében a tulajdonjog részjogosítványai közül a birtoklás joga kerül át a letevőtől a letéteményesre. A letéteményesi pozícióban a polgári jog bármely alanya lehet. 5.2. A letéteményes az őrizetbe vett dolgot nem használhatja és nem bízhatja másra, a letéti szerződés személyhez kötött szolgáltatás. A letéteményes a szerződés teljesítéséhez harmadik személyt akkor vehet igénybe (másnak akkor adhatja át az őrizetet), ha ehhez a letevő hozzájárult, vagy ha ez a letevőnek károsodástól való megóvása végett szükséges. A letéteményes kötelezettsége a dolog kezelésére csak akkor terjed ki, ha ezt a szerződésben kifejezetten kikötötték, vagy ha ez a dolog természetével szükségképpen együtt jár (Ptk. 463– 464. §). A letéteményest tájékoztatási kötelezettség terheli a letétre vonatkozó minden lényeges körülmény tekintetében. E kötelezettség nemcsak a szerződés megkötésekor, hanem a szerződés egész idejére fennáll. Ennek megfelelően a letéteményes értesíteni köteles a

81


letevőt, ha a letett dolog rongálódik, vagy a letét feltételei objektív okok folytán megnehezültek. Az értesítés elmulasztásáért eredő károkért a letéteményes akkor is felelős, ha a károsodás bekövetkeztében egyébként vétlen volt. A letevő alapvető kötelezettsége a díj megfizetésére irányuló kötelezettség. A díj utólag jár, és magában foglalja az őrzéssel rendszerint együttjáró költségeket is. Ha a letét ingyenes, a letéteményes költségeinek megtérítését követelheti (Ptk. 465. §). A letéteményest díjkövetelése, illetőleg költségkövetelése erejéig zálogjog illeti meg azokon a tárgyakon, amelyek a letéti szerződés alapján kerültek birtokába. 5.3. A letevő a dolgot bármikor visszakövetelheti. A letéteményes pedig, ha a szerződést nem határozott időre kötötték, a jogviszonyt felmondással megszüntetheti. A felmondási idő a törvény szerint 15 nap, de ettől a rendelkezéstől a szerződésben a felek egyező akarattal eltérhetnek. A határozott időre kötött letét esetén a határidő lejártakor a letéteményes a dolgot köteles visszaadni, a letevő pedig visszavenni. A határidő lejárta előtt a letett dolgot a letevő bármikor visszakövetelheti, és a díj arányos részét tartozik megfizetni. A letéteményes a dolog visszavételét csak akkor követelheti, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a letéteményes nem foglalkozásszerűen vállalta a dolog őrizetét, és ez a közbejött körülmények miatt rendkívül megnehezül számára (Ptk. 466. §). Ha a letevő a dolgot nem veszi vissza, a felelős őrzés szabályait kell alkalmazni. Ez azzal jár, hogy megszűnik a letéteményes szigorú (objektív) felelőssége, ha korábban e felelősség terhelte őt. Ettől kezdve a letéteményes csak olyan károkért felel, amely vétkes magatartásának következménye. 5.4. A letéti szerződés megszegése esetén a felek a rendes vétkes felelősség szabályai alapján felelnek. A rendes felelősség azonban csak a letét alapesetében áll fenn. A letét különös nemeinél azonban a letéteményes a fokozott felelősség alapján mentheti ki magát a dologban bekövetkezett károkért. 5.5. A letét különleges nemei közül legjelentősebbek azok a szabályok, amelyek a vendéglátóipar működésével kapcsolatosak. a) A szállodák, éttermek főszolgáltatása nem a vendégek dolgainak őrizete, de a vendég dolgainak megőrzése is elválaszthatatlan a vendéglátóipar szolgáltatásától. A szállodával létrejövő jogviszony velejárója a szállodákat terhelő őrzési kötelem. A szállodák a vendég dolgaiban bekövetkezett károkért a fokozott (objektív) felelősség szabályai alapján tartoznak felelősséggel. Kár alatt értendő a dolog elvesztése, elpusztulása vagy megsemmisülése. A szálloda csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt a szálloda alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy a vendég maga idézte elő. Kártérítést kell fizetni tehát, ha a szálloda más vendége vagy alkalmazottja okozza a kárt. A szálloda kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha a vendég a dolgait az erre kijelölt helyen vagy a szobájában helyezte el. A szálloda felelősségének kétféle korlátozása van. Egyfelől a törvény nem engedi meg, hogy szállodák felelősségüket korlátozzák, vagy kizárják. Másfelől azonban a jogszabály meghatározhatja a szállodák által fizetendő kártérítés összegének felső határát. Sajátosan alakul a szállodák felelőssége az értéktárgyakért, értékpapírokért és a készpénzért. Az e dolgokban bekövetkezett károkért a szálloda korlátozás nélkül felelősséggel tartozik, ha - a dolgot megőrzésre átvette, 82


- a megőrzés átvételét kifejezetten megtagadta, - a kár olyan okból következett be, amelyért a vétkességi szabályok alkalmazása esetén is felelősséggel tartozna. Az általános szabályoktól eltérően azonban nincs vélelem a vétkesség mellett, ezért a szálloda vétkességét a vendégnek kell bizonyítani. A szállodát egyebekben zálogjog illeti meg a szállásdíj biztosítására azok felett a dolgok felett, amelyeket a vendég a szállodába magával vitt. b) A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak őrzési kötelezettsége. A szállodák kártérítési felelősségi szabályait kell alkalmazni a fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és hasonló szervezetek, valamint a ruhatárat üzemben tartók esetében néhány eltéréssel. E szervezetek felelősségét korlátozó szabály, hogy e vendéglátó egységek kártérítési felelőssége csak azokra a dolgokra terjed ki, amelyet a látogatók e helyekre rendszerint magukkal szoktak hozni. A bíróság az eset összes körülménye alapján mérlegeli, hogy a kárt szenvedett dolog adott esetben milyennek minősül. Nem terjed ki a felelősség drágaságokra, csomagokra stb. További korlátozás, hogy ha megfelelő hely volt az adott egységben a látogatók dolgainak megőrzésére, az egység csak az itt elhelyezett tárgyakért tartozik felelősséggel.

III. A használati irányuló gazdasági szerződések. 1. A használati kötelmek általában A használatra irányuló kötelmek alapvető sajátossága, hogy a dolog feletti tulajdonosi részjogosítványok megoszlanak a jogviszony két pólusán elhelyezkedő felek között. A használat és a birtoklás joga a szerződés jogosultját illeti meg, a rendelkezés és a birtoklás pedig a szerződés kötelezettjét illeti meg. A birtoklás jog sajátos szabályok szerint megoszlik a felek között. A használati kötelmek közé az alábbi nevesített szerződések tartoznak a.) bérlet b.) haszonbérlet c.) haszonkölcsön d.) franchise e.) lízing A használati kötelmek alapvető szerződése a bérlet, amely szükségképpen visszterhes szerződés. E szerződés ingyenes alakzata a haszonkölcsön, amelynek gazdasági jogi jelentőssége az ingyenességre tekintettel elhanyagolható.

2. A bérlet 2.1. A bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a bérbe adott dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig ezért köteles bért fizetni. A bérbeadó rendszerint a dolog tulajdonosa, illetve más olyan személy is lehet bérbeadói pozícióban, aki jogosult bérleti szerződés megkötésére (pl. haszonélvező, vagy állami tulajdon kezelője). A bérleti szerződés esetében a dolog tulajdonosa a tulajdonosi részjogosítványok közül a használat, és a birtoklás jogát időlegesen átengedi a bérlő számára. Kiemelendő, hogy a bérleti szerződés alapján a dolog időlegesen kerül a bérlő használatába. Igaz ez még akkor is, ha a bérlet határozatlan időre jön létre. Ilyen esetben az időlegességet a felmondási jog biztosítja. A dolog feletti rendelkezési jog továbbra is kizárólag a bérbeadó jogosultsága, ebből következően a bérlő az

83


ingó dolgot csak a bérbeadó hozzájárulásával adhatja más használatába, vagy a dolgon csak a bérbeadó hozzájárulásával végezhet átalakítást. stb. Ha a bérlő a bérbeadó engedélyével a dolgot más használatába adta, ez utóbbi magatartásáért mint sajátjáért felel. 2.2. A bérleti szerződés tárgya lehet ingó és ingatlan egyaránt. Ingó dolog bérlete alá esik a termelő berendezések, munkagépek, készülékek, vagy gépjármű "kölcsönzése" - helyesen: bérbeadása. A bérlet különös jelentőségű területe az ingatlanok bérlete. Ezen belül is kiemelkedően a legfontosabb a lakásbérlet. A gazdaság szempontjából azonban komolyabb jelentősége van a gazdasági tevékenység folytatására szolgáló helyiségek bérletének. Az ingatlanok közül a lakásokra és helyiségek bérletére külön törvény vonatkozik, az 1993 évi LXXXVIII tv. Ezen a területen a Ptk-nak a bérletre vonatkozó szabályai csak annyiban érvényesülnek, amennyiben a helyiségbérletre vonatkozó törvény nem tartalmaz rendelkezést. 2.3. A bérbeadó alapvető kötelezettsége a dolog feletti használat időleges, a bérlet tartamára történő átengedése. A bérbeadót két irányban terheli szavatosság. Egyrészt szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet céljára alkalmas, az a célnak megfelelően használható. Erre a szavatosságra a kellékszavatosság szabályai az irányadóak. A bérbeadót ugyanakkor terheli a jogért való szavatosság is. Ez azt jelenti, hogy a bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincsen olyan joga a dolgon, amely jog a bérlő használati jogát korlátozná, vagy akadályozná pl. haszonélvezeti jog. A kellékszavatosságból következik, hogy a bérbeadót terheli a dolog fenntartásával járó kiadás, a karbantartás, a károk elhárítása, illetve a közterhek viselése is. A bérlő az általános szabályok szerint érvényesítheti a kellékszavatosságra vonatkozó jogait azzal az eltéréssel, hogy az elállás szavatossági jog helyett azonnali hatályú felmondásnak van helye, a dolog kicserélését pedig nem követelheti (Ptk 424§) A dolog fenntartásával járó kisebb kiadások a bérlőt terhelik. A bérbeadó jogosult arra, hogy a bérlet rendeltetésszerűségét - a bérlő zavarása nélkül – ellenőrizze. Jogosult továbbá arra is követelje a rendeltetésellenes használat megszüntetését, illetve az ilyen használatból eredő kárának megtérítését. A bérbeadó továbbá követelheti a bérleti díj szerződés szerinti megfizetését. A bérlő alapvető kötelessége, hogy a dolgot csak rendeltetésének megfelelően használhatja. Ha a bérlő a dolgot a dolgot rendeltetésellenesen használja a bérlő azonnali hatállyal is felmondhatja a szerződést. A rendeltetésszerű használat követelménye azt is jelenti, hogy a bérlő nem végezhet engedély nélkül átalakítási munkákat. Ha ilyet mégis végezne, a bérbeadó az eredeti állapot helyreállítását követelheti. A bérbeadó ugyancsak követelheti az eredeti állapot helyreállítását, ha a bérlő – engedély nélkül -a dolgot albérletbe, vagy harmadik személy használatába adta. A bérlő köteles értesíteni a bérbeadót, ha olyan munkálatok szükségessége merül fel, melyek a bérbeadót terhelik, és meg kell engednie, hogy a bérbeadó ezeket elvégeztethesse. A bérlő a használat fejében bért fizet. A bért időszakonként előre kell megfizetni. Arra az időre, amely alatt a dolgot a bérlő rajta kívül álló okból nem tudta használni (pl. a bérbeadót terhelő javítási munkák végzése miatt), bér nem jár. Az ingatlan vagy lakás bérbeadóját (albérletbe adóját) a hátralékos bér és járuléka erejéig zálogjog illeti meg azokon a tárgyakon, amelyeket a bérlő a bérleményben tart. (Eszközök, árúk, anyagok stb.) A bérbeadó a zálogjoga fennállása alatt megakadályozhatja azoknak a tárgyaknak a bérleményből való elvitelét, amelyekre zálogjoga kiterjed. A bérlő írásban kifogásolhatja a bérbeadónál a zálogjog terjedelmét, illetve azt, hogy ha a bérlő olyan

84


dolog elvitelét is akadályozza, amelyre zálogjoga nem terjed ki. Kifogás esetén a bérlő köteles bírósági úton érvényesíteni zálogjogát. Ha a perlést elmulasztja, zálogjoga megszűnik. A bérlő jogosult arra, hogy mindazt, amit a dologra felszerelt a dolog állagsérelme nélkül leszerelhesse a bérleti jogviszony megszűnése után. 2.4. A bérleti szerződés köthető mind határozott, mind határozatlan időre. 2. 3.A bérleti szerződés a szerződő felek között huzamos, tartós jogviszonyt létesít. A bérleti jogviszony különböző módon szüntethető meg. A megszűnés esetei -

a felek a szerződést közös megegyezéssel megszüntetik a szerződésben kikötött határozott idő eltelik a határozatlan időre kötött szerződést valamelyik fél rendes felmondással felmondja a határozatban időre kötött szerződést valamelyik fél azonnali hatállyal felmondja

A határozott időre kötött szerződés az idő elteltével minden további jogcselekmény nélkül megszűnik. Mind a határozott idejű bérletet, mind pedig a határozatlan időre kötött bérleti szerződést a felek a határidő lejárta előtt, vagy a felmondási időtől eltérően közös megegyezéssel szüntethetik meg. A közös megegyezés lényegében szerződésmódosítás. Határozott idő lejárata előtt egyoldalúan a bérletet felmondani rendes felmondással nem lehet. Rendkívüli, azonnali hatályú felmondásnak van azonban helye a bérbeadó részéről ha a bérlő a bérfizetési kötelezettségének nem tesz eleget. A bérfizetés elmaradása esetében bérbeadó első lépésben megfelelő határidőt köteles biztosítani a bérfizetésre, és köteles figyelmeztetni a bérlőt arra, hogy a bérleti díj elmaradása esetén élni fog az azonnali hatályú felmondás jogával. Ha e feltételek egyike is hiányzik, azonnali hatályú felmondásnak nincs helye. Ha a bérlő az írásban közölt határidőig sem fizeti meg a bérleti díjat, a határidő letelte után a bérbeadó élhet azonnali hatályú felmondás jogával. Az azonnali hatályú felmondás jogkövetkezménye az lesz, hogy a bérleti jogviszony megszűnik a felek között Ha a bérlet tárgyát a felmondás után a korábbi bérlő nem szolgáltatja vissza, akkor mint jogcím nélküli birtokló fog felelősséggel tartozni. A bérleti szerződés megszűnése esetén a bérbeadó a dolog visszaadását bíróságtól per útján követelheti. Ugyancsak megilleti az azonnali hatályú felmondás joga a bérbeadót, ha a bérlő a dolgot rendeltetésellenes használatával súlyosan veszélyezteti. Ebben az esetben is azonban előzetesen a bérlőt fel kell szólítani a tevékenység abbahagyására. A bérleti szerződés az azonnali hatályú felmondás egyéb eseteit is meghatározhatja. A bérlőt is megilleti az azonnali hatályú felmondás joga akkor, ha a bérlet tárgya alkalmatlan a bérleti szerződés céljának eléréséhez. A határozott időre kötött bérleti szerződést tehát a bérlő is csak a szerződésszegésre vonatkozó általános szabályok alapján mondhatja föl, ha a bérbeadó valamely szerződéses kötelezettségének nem tesz eleget. Sajátosan alakul a felmondás szabálya akkor, ha a bérlet tárgyát képező dolgon tulajdonosváltás következik be. A bérlő örökösei a határozott időre kötött bérleti szerződést is felmondhatják, a felmondási joguknak azonban a törvény időbeli korlátot szab, ugyanis felmondási jogukat csak a hagyaték átvételétől számított harminc napos időintervallumon belül gyakorolhatják. Ha a bérlő a bérlet tárgyát képező dolgot eladja, a dolog új tulajdonosa nem mondhatja fel a bérleti szerződést a határozott idő lejárta előtt, kivéve ha a bérlő a vevőt a bérleti jogviszony fennállása, vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette. Ebből következően a törvény a vevőre hárítja annak a kötelezettségét, hogy a vételt megelőzően tájékozódjon a megvásárolni kívánt dolog használhatóságáról, amelyről egyébként az eladónak is a jogért való szavatosság alapján nyilatkoznia kell. (Ez a szabály irányadó a határozatlan időre között bérlet esetében is.)

85


A határozatlan időre kötött bérleti szerződést bármelyik fél 15 napos határidővel fölmondhatja. (Rendes felmondás.). A felmondás a törvény rendelkezése szerint nincs alakisághoz kötve, írásba foglalása azonban célszerű a határidők megállapítása miatt. A határozatlan időre kötött bérleti szerződés rendkívüli felmondással is megszüntethető ugyanolyan tényállás alapján, mint amit a határozott idejű szerződések esetében tárgyaltunk. Határozatlan idejűvé alakul át a bérleti szerződés akkor, ha a határozott idejű bérlet lejárta után a bérlő a dolgot tovább használja, és ez ellen a bérbeadó 15 napon belül nem tiltakozik. A bérleti jogviszony megszűnése után a dolgot a bérlő köteles visszaadni. 3. A lakásbérlet 3.1. A lakás és helységbérlet szabályai az 1993.-ban (lényegében egy külön, erre vonatkozó törvény megalkotásával (az 1993. évi LXXVIII. törvénnyel röviden: Ltv.) kikerültek a Ptk szabályai közül. A lakások és helyiségek bérletére –e javak korlátozott volta és gazdasági jelentőségére tekintettel - indokolt a specialitásokra is kiterjedő külön jogi szabályozás. Az önálló törvény mellett azonban a Ptk megmaradt „ mögöttes jognak”. Amennyiben ugyanis valamely kérdésben az Ltv nem ad szabályt, akkor e nem szabályozott viszonyokra a Ptk rendelkezéseit kell alkalmazni. 3.2. A lakásbérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a lakást a bérlő használatába adni, a bérbeadó pedig a lakás használatáért, továbbá a bérbeadó által nyújtott szolgáltatásért lakbért fizetni. A lakásbérleti jog a lakásra és a lakáshoz tartozó helyiségekre terjed ki. A lakásbérleti szerződés megkötése csak önkormányzati és állami tulajdonú lakások bérbeadása esetén van alakszerűséghez, (írásba foglaláshoz) kötve. Egyéb esetben a bérleti szerződés szóban is lére jöhet. A bérleti szerződés tartalma is eltérően alakul akkor, ha az állam az önkormányzat, vagy egyéb tulajdonos (magánszemély, gazdasági társaság stb) a bérbeadó. A törvény az állami, illetve önkormányzati tulajdon esetén rendszerint kötelező rendelkezéseket, vagy s bérbeadóra nézve szigorúbb szabályokat tartalmaz, illetve ilyen bérletek esetén alkalmazandók az állami tulajdonra vonatkozó szabályok, illetve az önkormányzati tulajdonra vonatkozó önkormányzati rendeletek. (Pl . állami bérlakás bérét miniszteri rendelet, az önkormányzati bérlakás bérét önkormányzati rendelet határozza meg.) Az önkormányzat tulajdonában álló lakásra az önkormányzat a rendeletében meghatározott feltételekkel köthet szerződést. Ugyanez áll az állami tulajdon esetén is. Magánszemélyek korlátozás mentesen köthetnek bérleti szerződést. Ha a lakást több bérlő együttesen bérli, bérlőtársi jogviszony jön létre. A bérlőtársak jogai és kötelezettségei egyenlőek, jogaikat együttesen gyakorolják, kötelezettségük a bérbeadóval szemben egyetemleges. A bérlőtárs önálló bérlő. Ezzel szemben, ha a bérlők a lakás meghatározott lakószobáját és egyéb helyiségeit kizárólagosan használják, más helyiségeit pedig többen közösen, társbérlet jön létre. A bérlő és a bérbeadó megállapodhatnak abban, hogy ha a bérlő értéknövelő beruházásokat eszközölhet, ekkor azonban a felmerülő költségek megtérítéséről is meg kell állapodni. Az állagmegóvás kötelezettsége megoszlik a bérbeadó és a bérlő között. A Bérbeadó köteles gondoskodni az épület, és a központi berendezések karbantartásáról, a bérlő köteles gondoskodni a lakás burkolatainak, ajtóinak, ablakainak és berendezéseinek karbantartásáról, fejújításáról, pótlásáról. A bérlő a lakásba - a törvényben meghatározott közeli hozzátartozó kivételével – más személyt csak a bérbeadó írásbeli hozzájárulása alapján fogadhat be. A törvény tételesen felsorolja a bérbeadó által gyakorolható felmondási okokat:

86


- ha a bérlő a szerződésben ill. a jogszabályban meghatározott lényeges kötelezettségeit nem teljesíti - ha a lakbért a fizetésre megállapított határideig nem teljesíti - ha a bérlő vagy a vele együttlakók a bérbeadóval vagy a lakókkal szembeni együttélési követelményeivel ellentétes botrányos magatartást tanúsítanak - ha a bérlők a bérleményt rongálják, illetve rendeltetésellenesen használják - ha a bérbeadó a bérlő részére megfelelő beköltözhető cserelakást ajánl fel.

4. A helyiségbérlet 4.1. A helységbérletnek többszintű jogi szabályozása van. mögöttes szabály a PTK, ezt követi a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésére vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. tv, valamint -önkormányzat tulajdonában álló helyiségek esetébenaz egyes önkormányzatok rendeletei. Jelenleg a bérlemények jelentős része önkormányzat tulajdonában állnak. A törvény alkalmazásában helyiség: a nem lakás céljára szolgáló az a kizárólagosan ipari kereskedelmi tárolási, szolgáltatási, oktatási stb. illetve más gazdasági célra szolgáló ingatlan. A legtöbb helyiség jelenleg önkormányzati tulajdonban van. Az önkormányzat saját rendeletében határozza meg azokat a feltételeket, amelyek alapján a helyiségbérleti szerződést megköti a bérlővel. A rendeletek alapján alkalmazhat pályázati rendszert de megilletheti a kijelölés joga is. Ugyancsak önkormányzati rendeletben kell meghatározni a helyiség bérleti jogának cseréjére és átruházására vonatkozó feltételeket. A normatív szabályozás jelentősége abban van, hogy a cserét az önkormányzat nem tagadhatja meg, ha a rendeletben megállapított feltételeknek a cserepartnerek eleget tettek. Az Ltv (42 §.) lehetővé teszi, hogy a bérlő a bérleti jogát a bérbeadó hozzájárulásával másra átruházza. A bérleti jog eladása azonban csak akkor válik hatályossá, ha ahhoz a bérbeadó írásban hozzájárul. Ilyen esetben a bérleti jog vevője az eredeti bérlő pozíciójába kerül, a bérbeadó a hozzájáruló nyilatkozatával elfogadja a bérleti jogviszonyban az alanyváltozást. Tekintettel arra, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségekben gazdasági tevékenység folyik, a határozatlan időre kötött bérleti szerződést a bérbeadó egyéves felmondási idővel mondhatja fel. Ugyancsak a bérleti szerződésben kell meghatározni a helyiség átadásával, rendeltetésszerű használatával, karbantartásával, felújításával, továbbá a helyiség visszaadásával kapcsolatos bérlői és bérbeadói feladatokat, valamint a bért, illetve a bér kiszámításának módját. A felek a helységbér mértékében szabadon állapodnak meg. A bérlő a helyiségbe más személyt csak a bérbeadó hozzájárulásával fogadhat be. A bérleti szerződés megszűnik akkor, ha: - az arra jogosult felmond - a gazdasági társaság, illetve a más jogi személy jogutód nélkül megszűnik - egyéni vállalkozó vállalkozói igazolványát visszavonták - a bérlemény megsemmisül - a bérlő a bérleményről lemond, vagy elcseréli

87


5. A haszonbérleti szerződés 5.1. A haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő meghatározott mezőgazdasági földterület, vagy más hasznot hajtó dolog időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult haszonbér fizetésének ellenében. A haszonbérlet tárgya lehet valamely gyümölcsöző dolog, amelynek hasznait a haszonbérlő jogosult beszedni. A haszonbérletet lényegében ez különbözteti meg a bérlettől, hiszen a bérlő a dolgot csak használhatja, míg a haszonbérlő a hasznok beszedésére is jogosult. Haszonbérlet tárgya nemcsak mezőgazdasági földterület, hanem más hasznot hajtó jog is lehet. E körbe tartozik többek között az un. szerződéses üzemeltetés. Ennek alapján a haszonbérlő általában üzletek, üzemek vagy egyéb vendéglátó egységek működtetésére vállal kötelezettséget meghatározott díj fizetése ellenében. A haszonbérlő köteles a rendes gazdálkodás szabályait betartani, ennek megfelelően pl nem változtathatja meg az üzlet profilját, a haszonbérlő a gyümölcsszedés jogát a rendeltetésének megfelelő módon, és az állag sérelme nélkül gyakorolgatja. A bérlethez viszonyítva ennyiben kötöttebb a haszonbérlő mozgástere. A bérlő ugyanis rendszerint maga dönti el, hogy a bérleményben milyen tevékenységet folytat, a haszonbérlő azt a meghatározott tevékenységet köteles folytatni, aminek "üzemeltetését" elvállalta. Haszonbérleti szerződés köthető az időlegesen, vagy tartósan állami tulajdonban maradó vagyon kezelésére is. A PTK azonban a haszonbérlet szabályait elsősorban a mezőgazdasági földterület haszonbérletére modellezi. 5.2. A mezőgazdaági földterület haszonbérlője köteles a földet rendeltetésszerűen (művelési ágának megfelelően) megművelni, és köteles gondoskodni arról is, hogy a föld termőképessége fennmaradjon. E a kötelezettség kiterjed az agrártudomány állásának megfelelő művelési módok és agrotechnikai eszközök alkalmazására. A dolog fenntartásához szükséges felújítási és javítási költségek, valamint a dologgal kapcsolatos közterhek a haszonbérlőt terhelik. A fenntartási költségek a dolog rendes használatával együtt járó rendszeresen előforduló kiadásokat jelentik, pl. vezetékek karbantartása, épületek tatarozása stb, valamint az adók fizetése. Ezzel szemben a rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbe adót terheli. Ez esetben a haszonbérrel arányban nem álló felújításról, vagy javításról van szó. Annak eldöntésekor tehát, hogy mi minősül rendes, vagy rendkívüli javításnak, felújításnak a haszonbér nagyságát is figyelembe kell venni. A törvénynek a költségviselésre vonatkozó szabályai diszpozítívak, ettől a felek, a szerződés megkötése során egyező akarattal eltérhetnek. A haszonbérlő köteles időszakonként utólag haszonbért fizetni. A fizetési időszakot a felek szerződése határozza meg. A haszonbérbeadót a hátralékos haszonbér erejéig, a dolog hasznain, valamint a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen lévő vagyontárgyain törvényes zálogjog illeti meg. A haszonbérleti szerződés általában alakszerűség betartása nélkül, szóban és írásban is létrejöhet, a mezőgazdasági földterület haszonbérbe adásának azonban a szerződés írásba foglalása a szerződés érvényességi feltétele. 5.3. A haszonbérleti szerződés létrejöhet határozott, és határozatlan időre egyaránt. A mezőgazdasági földterület haszonbérletére azonban a Termőföldről szóló törvény sajátos rendelkezéseket tartalmaz. E szerint a mezőgazdasági földterületet a művelési ági besorolástól függően lehet haszonbérbe venni, maximum 20 éves időszakra, illetve szőlő és gyümölcsös esetén maximum addig az ideig, ameddig az ültetvény értékkel bír (értékcsökkenési leírás

88


időtartama). Örökhaszonbérlet jogunkban fogalmilag kizárt, hiszen a törvény a haszonbérlet fogalmát úgy határozza meg, hogy a haszonbérlő a dolgot időlegesen adja használatba. A határozatlan időre létrejött haszonbérleti szerződést mind a haszonbérbeadó, mind a haszonbérlő felmondhatja. A felmondás csak írásban érvényes. A felmondási idő mezőgazdasági földterület haszonbérlete esetén hat hónap, egyéb dolog haszonbérlete eseté egy hónap. Azonnali hatályú felmondási jog illeti meg a haszonbérbeadót, ha a haszonbérlő figyelmeztetés ellenére is rongálja a dolgot, vagy súlyosan veszélyezteti a dolog épségét, mezőgazdasági földterület esetében a földet nem műveli, vagy veszélyezteti a föld termőképességét, megváltoztatja a művelési ágat, valamint a haszonbért vagy a közterheket, ugyancsak felszólítás ellenére nem fizeti meg. Az állami vagyon vagyonkezelése körében azonnali hatályú felmondásnak van helye akkor is, ha a haszonbérbe vevő nem teszi lehetővé, hogy a haszonbérbeadó a vagyonkezelő tevékenységét ellenőrizze. Azonnali hatályú felmondás egyéb eseteit a szerződés rögzítheti. Ha az azonnali hatályú felmondást a haszonbérbevevő tudomásul veszi, a szerződés megszűnik. Ha nem veszi tudomásul, a felmondás kézhezvételétől számított 3 napon belül kifogással élhet. A haszonbérbeadó pedig további nyolc napon belül a bírósághoz fordulhat, és kérheti a bíróságtól a felmondás érvényességének megállapítását. Ha a haszonbérbeadó nem fordul a bírósághoz, a felmondás hatályát veszíti. A mezőgazdasági földterület haszonbérletére a bérelt terület nagyságára vonatkozóan a törvény birtokmaximumokat határoz meg. 6. Franchise 6.1. A franchise a polgári jog rendszerében atipikus, elsődlegesen jogok használatra irányuló kötelem. A jogok szellemi alkotások, árujelzők, védjegyek stb egyéb védelem alá eső szellemi termékek kizárólagosságára vonatkozó jogok. A jog tulajdonosa a franchise átadó az átvevő számára biztosítja a joggyakorlás törvényességét. A franchise általános ismertetőjegyeiRátky Miklós nyomán – a következőkben határozható meg: - A franchise megállapodás két vagy több önálló gazdasági egység között létrejövő tartós és szerződésszerű együttműködés. - A szerződés alapján a franchise átvevő díj fizetés ellenében a franchise átadót megillető jogokat korlátozott mértékben gyakorolja. - Ezek a jogok termékjelzés, védjegy, cégnév, designe, - jog áru előállításra, illetve forgalmazásra - termelési eljárás átengedése - értékesítési rendszer használata 6.2. A franchise tárgya szerint megkülönböztethető -termelési franchise, - értékesítési franchise - szolgáltatási franchise A termelési franchise tárgya meghatározott termék előállítása. A franchise átvevő az átadó által adott know-how és más –esetleg szabadalommal védett jogok- alapján maga állítja elő a terméket. Sok esetben e szerződés kapcsolódik licencia megállapodással is. Legjelentősebb példája a termelési franchisenak a Coca-Cola. A termékgyártó a termék gyártásának jogát egy-egy országra átruházza, ezzel biztosítja a világ minden részén való jelenlétet.

89


Az értékesítési franchise tárgya a sajátosan összekapcsolódó termékek és árucsaládok értékesítése. (Pl, ruha, cipő, kozmetikum, bőrdíszmű , kiegészítők). Ebben az esetben a gyártási jog az eredeti franchise átadónál marad, és a forgalmazás jogosultsága kerül át a franchise rendszerben működő átvevőhöz. Szolgáltatási franchise rendszer tárgya a különböző szolgáltatások nyújtása. Elterjedt a szállodaiparban, éttermi láncokban 6.3.A franchise terjedelme szerint megkülönböztethető -teljes franchise -részleg franchise A teljes franchise esetén a franchise átvevő, bár gazdaságilag és jogilag önálló, tevékenységét azonban kizárólag a mindenkori rendszerelőírások szerint végzi. A részleg franchise ezzel szemben a franchise átvevő nem teljes gazdaságát, hanem annak jól körülhatárolható egységét vezeti a franchise adó rendszerelőírásai alapján. 6.4. A franchise szerződés alanyai a franchise átadó és a franchise átvevő. A franchise átadó alapvető kötelezettsége a franchise tárgyát érintő know-how átadása olyan módon, hogy az átvevő számára a tevékenység lebonyolítható legyen. Az átadó további kötelezettsége az átvevő betaníttatása. Az átvevő kötelezettsége, hogy a „ beiskolázásban” információs rendezvényeken részt vegyen. A franchise szerződés kötelező tartalmi eleme a reklámtevékenység szabályozása, amely tatalmi meghatározása elsősorban a franchise átadó feladata. A franchise átvevő legfontosabb kötelezettsége a franchise díj megfizetése, és a szolgáltatási színvonal betartása. A franchise díj első eleme az un. belépti díj. A belépti díj lényegében a franchise –átvevő szolgáltatása, egy résztulajdonosi hozzájárulás. A franchiseátvevőt terleli továbbá a folyamatosan fizetendő franchise díj, amelyet a forgalom meghatározott százalékában szoktak meghatározni (royalty). A franchise-átadót megilleti a folyamatos ellenőrzés joga. Az ellenőrzés joga kiterjed az üzleti könyvekbe való betekintésre, valamint a szolgáltatás színvonalának minőségi ellenőrzésére is. Mindkét felet megilleti az azonnali hatályú felmondás joga, ha a másik fél súlyos szerződésszegét valósít meg. A felmondási okok részletes szabályozása a franchise szerződés feladata. Természetesen a szerződés fennállása alatt és a megszűnést követően is mindkét felet terheli a titoktartási kötelezettség. 6.5. A franchise szerződés megszűnhet azonnali hatályú felmondással, a szerződésben szabályozott felmondási jog gyakorlásával, közös megegyezéssel, és a szerződésben meghatározott határidő lejártával

90


7. Lízingszerződés 7.1.A polgári jog a lízingszerződést nem tipizálja, polgári jogilag tehát innominát (névtelen) szerződés, amelyet elsősorban a gyakorlat alakít. A tankönyvsorozat I. kötetében már foglalkoztunk a privatizációs és a pénzügyi lízing szabályaival. Ezeket az intézményeket nem a polgári jog, hanem a pénzintézeti és a privatizációs törvények szabályozzák. A lízingszerződés alapvetően az adásvételi és a bérleti szerződés keverékeként is felfogható, de nem tekinthető mégsem vegyes szerződésnek, mert mind az adásvételtől, mind pedig a bérlettől jelentősen eltér. Ennek ellenére a lízinget magyar jogi terminológiával "bérletvételként" is jelölik. Ugyanakkor a háromoldalú lízingben erősen megjelennek a kölcsönszerződés elemei is. A lízing szabatos és általános meghatározása nem egyszerű feladat. A lízing szerződési konstrukcióját a gyakorlat hívta életre, így mindig az adott gazdasági, forgalmi szituáció határozta meg a szerződés tárgyát, sok esetben a szerződés eltérő tartalmi sajátosságait is. Valójában tehát a lízing sokarcú üzletfajta, amelynek definíciójában csupán legáltalánosabb vonásai ragadhatók meg. E szerint a lízingszerződés a) két- vagy többoldalú jogügylet. Kétoldalú a lízing akkor, ha a termék gyártója a saját maga által termelt dolgot (gépet, berendezést) adja lízingbe. Ez az ún. közvetlen lízing. Ilyenkor a gyártói és a lízingbe adói pozíció egyszemélyben egyesül. Háromoldalú a lízing akkor ( ún. közvetett lízing), ha a szerződésbe belép egy finanszírozó pénzintézet, aki vevőként lép fel a gyártóval szemben, a dolgot megvásárolja, és ő adja lízingbe a használónak. E pénzintézetnek nem az a gazdasági célja, hogy tulajdonos legyen, hanem az, hogy a befektetése gyorsan, biztonságosan megtérüljön. Kétoldalú lízing jön létre ún. visszlízing esetében is. Erre akkor kerül sor, ha a dolog tulajdonosa eladja a tulajdonában álló dolgot a vevőnek, aki ezt a dolgot azonnal lízingbe adja az eredeti tulajdonosnak. b) A lízing több évre szóló tartós, határidőre kötött, felmondhatatlan jogviszony. A lízingszerződés időtartama általában a dolog amortizálódásának idejéhez igazodik. A lízing rendszerint határozott idejű szerződés, használják azonban hosszú lejáratúnak nevezett változatát is. Lehetőség van arra is, hogy a határidőt a felek időről időre meghosszabbítsák. Ilyen esetben a szerződés nem tulajdonszerzéssel zárul, hanem ténylegesen használati, bérleti jellegű. Ez az ún. operatív lízing. c) A kárveszélyt a dolog átadásától kezdve a lízingbe vevő viseli. A lízingbe vevő viseli továbbá a dologgal kapcsolatos közvetlen terheket ( fenntartás, amortizáció). d) A lízingszerződés alapján a lízingbe vevő jogot szerez arra, hogy a szerződés lejártakor a dolgot maradványértéken maga, vagy az általa kijelölt harmadik személy megvásárolja. A lízingszerződés opciót biztosít a lízingbe vevő számára. Az opció gyakorlásának joga a lízingszerződés lejártakor nyílik meg. Ha a szerződés az opcióról nem rendelkezik, a tulajdonjog az utolsó lízingdíj megfizetésével száll át a lízingbe vevőre. e) A lízing kizárólag visszterhes ügylet. A lízingbe vevő a szerződés szerinti lízingdíjat és kamatot köteles fizetni. A háromoldalú lízingnél a lízingbe adó olyan tartós dolgot vagy ipari tevékenység céljára rendelt ingatlant ad lízingbe, amelyet a lízingbe vevő kívánsága szerinti minőségben vagy leírása szerint harmadik személytől tulajdonul megszerez. A lízingbe adó és a lízingbe vevő között szerződés jön létre olyan dolgok lízingjére, amely még nincs is a lízingbe adó

91


tulajdonában. (Jövőbeli dolog is lehet szerződés tárgya.) A lízingszerződést ilyenkor megelőzi a vételi szerződés. A lízingszerződés hatálya az adásvételi szerződés teljesítésével kezdődik. Ha nincs a felek között felfüggesztő feltételhez kötött lízingszerződés, akkor a lízingbe adó legalább előszerződés keretében vállalja a vételi szerződést követően a lízingszerződés megkötését. A lízing legtöbb esetben háromoldalú tranzakció, amelyben a lízingbe adó és a lízingbe vevő mellett legtöbb esetben harmadik személy, a lízing tárgyának gyártója vagy forgalmazója is szerepel. A szerződés alanya lízingbe vevői oldalon bárki lehet, magánszemély és gazdálkodó szervezet (gazdálkodó szervezettel esik egy tekintet alá az egyéi vállalkozó is). Másként alakul a helyzet a lízingbe adói oldalon. A lízing pénzügyi természetű, speciális tevékenységi forma, amely eltérő jogi megítélés alá esik. A magyar jog az üzletszerűen folytatott pénzügyi lízinget pénzintézeti tevékenységnek nyilvánítja (HPT. 3. §), és mint ilyet feltételekhez köti. Lízingtevékenység végzésére pénzintézet vagy pénzintézeti tevékenységet végző egyéb jogi személy jogosult. Felhívjuk a figyelmet az üzletszerűségre. Eseti jelleggel egyébként köthető lízingszerződés. Közvetlen lízing esetén lízingbe adó minden gyártó, termelő lehet. Lízingelni egyaránt lehet ingó vagy ingatlan dolgot. A lízing tárgyának jellege legtöbbször a lízingbe adó számára teljesen közömbös, annak beszerzését a lízingbe vevő által megadott paraméterek szerint végzi. Az adott szakterület ismeretében a lízingbe vevő mondja meg azt is, honnan (kitől) szerezhető be az általa igényelt dolog. Ennek fontos jogi következménye, hogy a lízingbe adóval szemben főszabályként nem alkalmazhatók a dolog minőségi hiányosságaiból eredő szavatossági igények. Ezért a gyártótól a terméket általában a lízingbe vevő veszi át, mint a vevő (aki egyben a lízingbe adó is) megbízottja. Ebben az esetben az átvételi mulasztásokért a lízingbe vevő felel. Gyakori, hogy a vevő (lízingbe adó) arra is megbízást ad, hogy a lízingbe vevő is érvényesítsen szavatossági igényt a gyártóval szemben. Hibás teljesítés esetén tehát a lízingbe vevő a vevő megbízottjaként minden hibás teljesítésből eredő igényt érvényesíthet, kivéve a szerződés felbontását, tekintettel arra, hogy erre csak az jogosult, aki a szerződést kötötte. A lízing futamidejének teljes tartalma alatt a dolog a lízingbe adó tulajdonát képezi. A lízingbe adó kívánságára a lízingbe vevő köteles gondoskodni arról, hogy kívülálló személyek a lízingbe adó tulajdonjogát felismerhessék. A lízingelt dolog a futamidő alatt nem apportálható más gazdasági társaságba A lízingbe adó jogosult a futamidő alatt a tulajdonában lévő gép üzemeltetését megtekinteni, amennyiben az üzemeltetés helye változik, a megtekintés jogi gyakorlásának módját ajánlatos a szerződésben külön rendezni. A lízingbe adó ugyanakkor köteles biztosítani a lízingelt dolog zavartalan használatát és felel azért, hogy harmadik személynek a lízing tárgyán nincs olyan joga, amely a lízingbe vevőt korlátozhatná a dolog zavartalan használatában. Amíg a tulajdonosi jogait a lízingbe adó közvetlenül "önhatalmúan" érvényesítheti, a szerződésszegésből eredő kötelmi igények érvényesítéséhez (kötbér, kártérítés) bírói utat kell igénybe venni. A harmadik személynek okozott kárért való felelősség sajátosan alakul a lízing esetében. A lízingbe vevő köteles a tulajdonos helyett helytállni, a kártérítés megfizetése alól őt felmenteni. Az üzembentartó a lízingbe vevő.

92


A lízingbe adó rendszerint kiköti, hogy a lízingbe vevő a lízingelt dolgot biztosítsa. Ha a dolog elpusztul, a lízingbe adót változatlanul megilleti a hátralékos lízingdíj teljes összege, ennek erejéig a biztosítási összegre igényt tarthat. A lízingbe adó - tulajdonosi minőségéből eredő - joga, hogy a szerződésből eredő jogait harmadik személyre átruházhatja. Ehhez nincs szüksége a lízingbe vevő hozzájárulására, az alanyváltozásról azonban - a polgári jog szabályai szerint - értesítenie kell a lízingbe vevőt, hogy az jogszerűen teljesíthessen. A lízingbe vevő a lízingelt dolog használatáért időszakosan lízingdíjat köteles fizetni. A lízingdíjban lejártáig rendszerint a jogosultnak megtérülnek mindazon költségei, amit a dolog megszerzésére fordított. Az esedékes lízingdíj fizetésének késedelme esetén beállnak a késedelem jogkövetkezményei (kötbér, súlyos szerződésszegés), a késedelem azonban orvosolható. Az azonnali hatályú felmondás joga a gyakorlat szerint általában akkor gyakorolható, ha a lízingbe adó a mulasztás pótlására póthatáridő tűzésével lehetőséget biztosít. A lízingbe vevő a lejáratig díj formájában megtéríti a lízingbe adónak a vételárat, valamint a lízingbe adó hasznát is, ez általában kamat. Ez magyarázza, hogy a szerződés lejártakor jelképes összegért a lízingbe vevő a dolgot megvásárolhatja. A maradványérték tehát egy jelképes vételár, azaz a lízing tárgyának valós ellenértéke a teljes futamidő alatt lízingdíjként fizetett összeg és a maradványértékű megvásárlási ár együttesen. A lízingbe vevőt a dolog épségének megóvásáért felelősség terheli. Fokozott gondossággal kell óvnia, karbantartania a lízing tárgyát, meghibásodás esetén kijavítani azt. Az ezzel járó kiadások - a bérlettel ellentétben - tekintet nélkül a károsodás mértékére a lízingbe vevőt terhelik. A lízingbe vevőtől elvárt "fokozott gondosság" szigorúbb felelősségi alakzat, mint amit a polgári jog a bérlőtől elvár. A polgári jogban a bérlőtől elvárt magatartás szerződésszerű és rendeltetésszerű használat. A lízingbe vevő felelőssége ezen túlmegy: ha a használattal összefüggő károsodásért (pl. nedves helyiségben üzemeltetik a berendezést és ezért károsodik) akkor is felel, ha szerződés- és rendeltetésszerűen jár el. A szigorú felelősségi alakzat nem jogszabályon alapul tehát, de annak nincs akadálya, hogy a felek szigorúbban rendelkezzenek e téren. A lízingbe vevő viseli a dolog megrongálódásának minden következményét. A lízingszerződés alapján a kárveszély átszáll a lízingbe vevőre függetlenül attól, hogy nem tulajdonos. Ebből következően még akkor sem fog megszűnni a szerződés - a lízingdíjat továbbra is fizetni kell - ha a dolog vis maior folytán megsemmisül. Ezért követelmény a biztosítási szerződés megkötése az lízingelt vagyontárgyara. A lízingbe vevő a szerződés megszűnésekor nem követelheti a dologra fordított költségeit sem, és köteles a lízing tárgyát működőképes állapotban visszaszolgáltatni. A karbantartás a lízingbe vevő kötelezettsége. A lízing rendszerint határozott időre szól, és a határidő lejártával a dolog feletti tulajdonjog átszállásával meg is szűnik. Rendes felmondásnak tehát nincs helye. A szerződés felmondásának csak azonnali hatállyal, és csak súlyos szerződésszegés szankciójaként van helye. A súlyos szerződésszegés esetköreit a szerződésben a felek is meghatározhatják. Szerződéses kikötés hiányában a Ptk. általános szabályai az irányadóak. Mindenképpen súlyos szerződésszegés, ha a lízingbe vevő a lízingdíjat nem fizeti meg. A szerződésszegés szankciójaként gyakorolt azonnali hatályú felmondás esetén a lízingbe adó jogosult azonnal és közvetlenül visszakövetelni a lízingtárgyat, adott esetben azt a lízingbe vevő költségén visszaszállítani. A dolog elhozatala mellett a lízingbe adó igényt tarthat a hátralékos lízingdíj teljes összegére is, amely hátralék a felmondással esedékessé válik: egy összegben 93


követelhető. Ebben a körben azonban a lízingbe adónak kárenyhítési kötelezettsége van. Ez azt jelenti, hogy ha lehetséges, hasznosítás, értékesítés útján enyhíteni köteles a szerződés felmondásából eredő hátrányát. Ilyen esetekben a hasznosításból eredő bevételekkel, illetve a vételárral csökken a lízingbe vevővel szemben fennálló követelése. A szerződésszegés ezen szigorú következményei nem zárják ki, hogy a szerződésben további szankciókat állapítsanak meg. 7.2. Az adásvételtől alapvetően elkülöníti a lízinget, hogy a lízingbe vevő a futamidő alatt nem szerezheti meg a dolog tulajdonjogát. A bérlettől való elhatárolás röviden úgy foglalható össze, hogy mindaz a kockázat, amely a bérleti szerződésben a bérbe adót terheli, a lízingben a lízingbe vevő terhére esik. Így a lízingszerződés nem mondható fel, a lízingbe adó nem felel a dolog rendeltetésszerű használhatóságáért, a legtöbb esetben a használattal felmerülő összes költség a lízingbe vevőt terheli, továbbá ő viseli a dolog megsemmisülésének kockázatát is. A kölcsöntől való elhatárolásnál kiemelést érdemel, hogy a kölcsön tárgya pénz, vagy más fajlagosan meghatározott dolog lehet, a kölcsön az adós tulajdonába megy át és lejárat előtt bármikor következmény nélkül felmondható. A lízing tárgya dolog (egyedi és fajlagos is) lehet. A lízingelt dolog a lízingbe adó tulajdonában marad, a használat és a birtoklás joga száll át a lízingbe vevőre., és a haszonkölcsön-szerződéshez való viszonyában is kiemelendő a lízing szerződésben érvényesülő felmondhatatlanság.

IV. Fuvarozás és szállítmányozás. 1. Fuvarozás 1.1. A fuvarozási szerződés fogalma A fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó díjazás ellenében köteles a küldeményt rendeltetési helyére továbbítani, és a címzettnek kiszolgáltatni. A köznyelvben a fuvarozást, a szállítást, valamint a szállítmányozást szinonim fogalmakként szokták használni. A jogban azonban e kategóriáknak mind külön tartalmuk van, más és más szerződéstípust jelölnek! A szállítási szerződés adási kötelem, a fuvarozási szerződés eredménykötelem, mert a fuvarozó arra vállal kötelezettséget, hogy az árut eljuttatja a rendeltetési állomásra, és átadja címzettnek. A szerződés csak akkor minősül teljesítettnek, ha a tevékenység eredményre is vezet. A szállítmányozási szerződés pedig az ügyviteli kötelmek körébe tartozik, mert nem más, mint fuvarozási bizomány. Említést kell tenni azonban arról, hogy az utóbbi időkben a fuvarozás, különösen a nemzetközi gépjármű fuvarozás elterjedésével sok tekintetben közeledett a szállítmányozáshoz. A gépjármű fuvarozó ugyanis általában háztól-házig fuvarozást vállal, de vállalja egyben a vámolási feladatok ellátását is. A fuvarozási szerződés szabályait akkor kell alkalmazni, ha a szerződés áruk fuvarozására jön létre. Személyek fuvarozása esetén - jogszabály eltérő rendelkezésének hiányában a vállalkozás szabályai az irányadóak. A fuvarozásnak különböző fajai vannak. Megkülönböztetünk hajó- légi,- vasúti,- és közúti gépjármű fuvarozást.

Valamennyi fuvarterület jogi szabályozása többszintű. A fuvarozásra vonatkozó alapvető joganyagot a PTK fuvarozási szerződésre vonatkozó szabályai adják, amely minden fuvarozási fajtára irányadó. Az egyes fuvarozási fajtákra külön alacsonyabb szintű szabályok

94


vannak. Az egyes fuvarterületek közötti éles határvonal megszűnőben van, tekintettel arra, hogy az egyes fuvarozók vállalhatják más fuvareszközök igénybevételét, lényegében szállítmányozási szerződés megkötését is. A fuvarozási szerződésnek valamennyi fuvarfajta esetében három pólusú jogviszony, szereplői: - a feladó (a fuvaroztató), aki a küldemény továbbításáról gondoskodik, - a fuvarozó, aki a küldemény továbbítását eszközli, és - a címzett (átvevő), akinek a részére a küldemény megérkezik. A fuvarozási szerződés a fuvarozó és a feladó között, valamint a fuvarozó és a címzett között létesít jogviszonyt. A feladó és a címzett közötti jogi kapcsolat kívül reked a fuvarozási szerződés keretein, mert a feladó bármilyen jogviszony keretében küldhet árut a címzettnek. A három pólus azonban nem jelenti mindig azt, hogy három alany van a szerződésben, mert igen gyakori, hogy a feladó és a címzett személye ugyanaz. Ha a három póluson ténylegesen három alany van, akkor a fuvarozási szerződés harmadik személy javára kötött szerződés. A fuvarozási szerződés fogalmi eleme az ellenszolgáltatás, tehát szükségképpen visszterhes a szerződés. Ha valaki szívességből vállalja a fuvarozást nem a fuvarozási, hanem a megbízási szerződés szabályait kell alkalmazni. E különbségtételnek a felelősségi szabályoknál van jelentősége, mert a szerződésszegésért a fuvaroz speciális szabályok szerint felel. 1.2. A vasúti fuvarozási szerződés szabályozása A vasúti fuvarozási szerződés többlépcsős szabályozás alatt áll. A Ptk fuvatozási szerződési szabályai képezik az első szintet. A második szint a 153/1996 (X.15.) Korm. Rendelet A vasúti árufuvatozásról. Ez a jogszabály már a nemzetközi árufuvarozási Egyezmény, mint közösségi jog követelményeinek megfelelően, azzal összhangban készült el. Ezek mellet a jogszabályok mellett a harmadik szint a vasút által alkalmazott általános szerződési feltétel. Általános fuvarozási feltételt a vasút köteles készíteni. A jogszabály ezen általános szerződési feltétel tárgyköreit meg is határozza. Pl. A vasúttal szemben követendő eljárási szabályok, vagy a szerződés módosításra vonatkozó feltételek kérdéseket, amelyet eddig jogszabály szabályozott, most az általános szerződései feltételek szabályoznak.

1.3. A fuvarozási jogviszony alanyai Fuvaroztató az aki a vasúttársasággal a fuvarozási szerződést megköti. A fuvaroztató a fuvarlevélen címzettként más személyt jelölhet meg , ezzel a jogviszony háromoldalúvá vált. A fuvaroztatónak a küldeményre vonatkozó rendelkezési jogosultsága addig tart, ameddig a vasút a címzettet ki nem értesíti a küldemény megérkezéséről. Ha az értesítést a vasút kiküldte, a címzettem való jogviszony abban realizálódik, hogy a küldeménynek az értesítést követően a címzett rendelkezhet. A rendelkezési jogosultság átszállása esetén a feladó, illetőleg a címzett a vasúttársasággal szemben a fuvarozási szerződésből eredő jogokat saját nevében érvényesítheti.

95


1.4. A küldemények fajtái Küldemény az egy fuvarlevéllel feladott áru, illetőleg árudarabok, rakományok összessége. Vasúton kétféle küldemény fuvarozható egyrészről kocsirakományú, másrészt kisáruküldemény. Kocsirakomány az a küldemény, amelynek tömege legalább 5 tonna, vagy amelyhez a fuvaroztató vasúti kocsit kizárólagosan vesz igénybe. Kisáruküldemény pedig az 5 tonnát el nem érő tömegű áru vagy árudarabok összessége. A kisáruküldeményeket a vasúttársaság más áruval együtt, egymástól el nem különítetten, gyűjtőforgalomban, illetőleg expresszáruként továbbítja. Kocsirakomány esetén tehát a feladó kizárólagosan rendelkezik, kisáruküldemény esetében az áru más feladók árujával együtt kerül fuvarozásra. Az eltérő küldeményfajták eltérő jogokat és kötelezettségeket jelentenek a felek számára. Pl . Kocsirakományú küldemény továbbításánál a vasút feladata a szerelvény megfelelő állapotú, tisztaságú rendelkezése bocsátása, a berakodásra ez esetben a feladónak is lehetősége van, de ezt a vasút is elvállalhatja. Kisáruküldemény esetében a berakodást kizárólag a vasút láthatja el, itt felvevő állomásról kell gondoskodni stb.

1.5. A vasúti fuvarozási szerződés megkötése A fuvarozási szerződés akkor jön létre, ha a megrendelést a vasúttársaság visszaigazolja. Ekkor tehát a megállapodás hozza létre a szerződést. A fuvarozási szerződés megrendelés, illetőleg annak elfogadása hiányában is létrejön, ha a vasúttársaság a küldeményt és a továbbításához szükséges okmányt fuvarozás céljából átveszi. Ekkor a szerződés ráutaló magatartással jön létre. A megrendelés kötelező tartalmi elemei: áru megnevezése, mennyisége, a berakás kívánt helye és időpontja, a rendeltetési állomás, valamint a vasúttársaság által kért, illetőleg a fuvaroztató megítélése szerint lényeges egyéb adat és feltétel. A fuvaroztató a megrendelésben közölheti, hogy ajánlatát mely időpontig tartja fenn. A jogszabály lehetőséget ad arra, hogy az állandó jelleggel vasúti fuvarozási igénylő felek a írásbeli keretszerződésben szabályozzák szerződéskötésük egyszerűsítése érdekében szerződéskötési kapcsolatukat. Ekkor a keretszerződés ugyancsak a jogviszony része. Ha a fuvaroztató a szerződéskötést követően, de a vasúti kocsi kiállítását megelőzően áll el, a vasút a díjszabásban meghatározott kocsilemondási díjat számol fel, kivéve, ha az elállásra a vasút szerződésszegése miatt került sor. Ha a fuvaroztató a szerződéstől a vasúti kocsi kiállítását követően, de az áru fuvarozásra való felvételét megelőzően eláll (a vasúti kocsit lemondja), a vasúttársaságot választása szerint kártérítést, vagy kocsilemondási díjat és várakozási díjat követelhet. Korábban a vasutat szerződéskötési kötelezettség, un. fuvarkényszer terhelte. Ezt a kötelezettséget, monopol helyzetének megszűnése folytán a jogalkotó megszüntette. 1.6. A felek jogai és kötelességei. A kisáruküldemény esetén feladó köteles a küldeményt úgy csomagolni, hogy az megóvja az árut, és ne veszélyeztesse más vagyonát, vagy testi épségét sem. Ha a fuvarozó csomagolási hiányt állapít meg, a küldemény továbbítását csak a feladó kárára. Ha a csomagolási hiányosság más vagyonát veszélyezteti, a fuvarozó köteles megtagadhatja a küldemény továbbítását. A feladó köteles a fuvarozás teljesítéséhez szükséges okmányokat a fuvarozónak átadni. 96


A feladó jogosult a fuvarozónak az áru továbbításával kapcsolatos utasítást adni. Ennek keretében meghatározhatja az útirányt. Ha ilyen utasítást nem ad, az útvonalat a vasút jelölhet meg. A legrövidebb és legbiztonságosabb útvonal kijelölésével. A feladó –a vasúti üzletszabályzat keretei között - utólagos rendelkezéssel megváltoztathatja a fuvatozási szerződés tartalmát. A feladót a küldemény kiszolgáltatásáig, illetőleg amíg a címzett a küldeménnyel nem rendelkezik megilleti a küldeménnyel való rendelkezés joga. Ebben a jogkörben a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszairányíthatja, más címzettet, vagy más rendeltetési állomást határozhat meg. A feladó eddig az időpontig adhat a fuvarozónak utasítást (pl. tartóztassa fel az árut, vagy küldje vissza a feladási állomásra, fuvarozza más rendeltetési állomásra, más átvevőnek szolgáltassa ki ). Az utólagos rendelkezésből eredő többletköltség természetesen a feladót terheli. A feladó köteles a fuvarozásért a díjszabás szerinti fuvardíjat megfizetni. A fuvarozó köteles a feladót a fuvarozás lebonyolításával kapcsolatos lényeges körülményekről értesíteni, ezt a fuvarlevélen fel kell tüntetni. Ennek elmulasztásából eredő károkért felelős. Az értesítési kötelezettség különösen akkor áll fenn, ha a küldeményt kár érte, ha a fuvarozási határidő lényeges túllépése várható, ha a küldemény épsége veszélyben van, vagy ha a küldemény kiszolgáltatása nem lehetséges. A fuvarozó köteles a címzettet a küldemény megérkezéséről olyan időben értesíteni, hogy az az átvételhez felkészülhessen. 1.7. Fuvarköltségek A fuvardíj magába foglalja a küldemény továbbításával szükségképpen felmerülő költségeket (.üzemanyag) és a fuvarozó nyereségét. Az egyéb szükséges és hasznos költségek között számolja fel a fuvarozó a tárolás, mérlegelés darabszámlálás stb. költségeit. A fuvarozót a díj és költségeinek megtérítése erejéig törvényes zálogjog illeti meg a birtokába került árun. A fuvarozót megillető törvényes zálogjog privilégizált törvényes zálogjog. A privilégium két irányú. Egyrészt a fuvarozó zálogjoga a legerősebb, mert a törvény erejénél fogva megelőz más törvényes zálogjogokat, másrészt pedig a fuvarozónak joga van az árut bírósági végrehajtás igénybevétele nélkül kereskedelmi forgalomban értékesíteni. (Egyéb zálogjog esetén erre a zálogjogosultnak csak akkor van lehetősége, ha a zálogszerződést közokiratba foglalták, vagy a zálogszerződés erre kifejezetten felhatalmazza a zálogjogosultat!) A vasúti fuvarozás esetén a vasutat a díjszabásában megállapított fuvardíj illeti meg. A fuvardíjon felül a vasút felszámíthat bizonyos mellékdíjakat. Ezek közül a legfontosabbak a kocsiálláspénz és a fekbér. Az előbbit a vasút akkor számítja fel, ha a feladó vagy az átvevő az előírt időn belül nem rakja be, illetve nem rakja ki a vagont; az utóbbit akkor, ha az előírt időn túl vesznek igénybe vasúti rakterületet (pl. az átvevő a kirakott árut nem szállítja el). A fuvarozó alapvető kötelezettsége, hogy haladéktalanul értesítse a címzettet az áru megérkezéséről. Az értesítést követően az áru a címzett rendelkezésére áll, a címzett belép a fuvarozási szerződésbe. A címzett mindaddig, amíg a rendelkezési jog nem száll át rá, egy kivétellel nem rendelkezhet az áru felett. Ha valamilyen intézkedést akar tenni (pl. megváltoztatni a rendeltetési állomást), csak a feladótól kérheti, hogy adjon megfelelő utasítást a fuvarozónak. Ez alól csak annyiban van kivétel, hogy a címzett az átvétel előkészítése és az áru biztonsága érdekében szükséges intézkedésekre közvetlenül is utasíthatja a fuvarozót. Ezek az utasítások kötelezik a fuvarozót, ha azok nem állnak ellentétben a feladó rendelkezéseivel.

97


A küldemény átvételével kapcsolatban az átvevőre egy sor fontos teendő hárul, melyeknek elvégzése a fuvarozó elleni esetleges kárigények érvényesítéséhez nélkülözhetetlen: ellenőriznie kell, hogy a küldemény mennyisége megegyezik-e a fuvarlevél adataival és nem sérült, rongálódott-e meg a küldemény? Az mind a feladó, mind az átvevő követelheti, hogy a fuvarozó állapítsa meg a feladáskor, illetve kiszolgáltatáskor a küldemény súlyát, illetve darabszámát. A fuvarozó, ha erre lehetősége van, köteles ennek a kívánságnak eleget tenni.

1.8. A kiszolgáltatási akadályok A kiszolgáltatási akadálynak minősül, ha az átvételre jogosult nem található, vagy a fuvarlevél kiváltását, illetőleg a küldemény átvételét megtagadja, továbbá, ha a küldemény kiszolgáltatása más okból nem lehetséges, a vasúttársaság a fuvaroztatót értesíti és tőle rendelkezést kér. A vasút pedig az árút felelős őrzésbe veszi, és ezekben az esetekben bír jelentősséggel, hogy a vasutat a fuvardíj erejéig törvényes zálogjog illeti meg. 1.9. Felelősség a fuvarozási idő túllépéséért A fuvarozó felel a fuvarozási idő túllépéséért, azaz a teljesítés késedelméért. A fuvarozó a késedelemért a vétkes felelősség szabályai szerint felel. A késedelem jogkövetkezményei azonban eltérnek az általános szabályoktól. Ha megállapítható, hogy a fuvarozó felelős a késedelemért, a feladó, (illetve ha már belépett a szerződésbe a címzett is) követelheti a díjszabásban meghatározott mértékű , (a késedelemmel időarányos) kötbért. A PTK azonban korlátozza a követelhető kötbér legfelső mértékét, ami a fuvardíj összegével azonos. A károsult a kötbért meghaladó kárának megtérítését csak akkor követelheti, ha a fuvarozó a határidő betartásához fűződő érdek ismeretében írásban kifejezetten elvállalta a fuvarozási határidő betartását . Ha ezt a vállalást a fuvarozó megtette, akkor azonban a fokozott felelősség szabályai szerint felel, így csak abban az esetben mentheti ki magát a késedelem alól, ha a késedelem oka elháríthatatlan külső ok volt. Vasúti árufuvarozási szerződés esetében, ha az áru a fuvarozási határidő lejártától számított 30 napon belül nem érkezik meg a rendeltetési állomásra, a vélelem az, hogy az áru elveszett. A vasúttársaság haladéktalanul értesíti a fuvaroztatót, ha az elveszettnek tekintett áru a fuvarozási határidő lejártát követő egy éven belül megkerül. A fuvaroztató az értesítés vételét követő 30 napon belül a megkerült áruval rendelkezhet.

1.10. A fuvarozó felelőssége a küldemény hiányaiért és rongálódásáért. A fuvarozás során az áruban bekövetkezett hiányokért és rongálódásokért a fuvarozó a fokozott felelősség szabályai szerint felel, mint a legtöbb olyan szerződésnél, ahol a jogosult áruja valamilyen jogcímen a kötelezett birtokába, őrizetébe kerül. E szigorú felelősségi szabály azt eredményezné, hogy a fuvarozó igen nehezen mentesülhetne a kártérítés megfizetése alól. E kockázatra gazdaságilag kétféleképpen lehet reagálni. Egyrészt a fuvardíjak emelésével, másrészről a fuvarozási tevékenységgel való felhagyással. A fuvarozási tevékenység azonban olyan társadalmi szükségletet elégít ki, amelyhez alapvető társadalmi igény fűződik. Ezért a jogi konstrukciót úgy kell kialakítani, hogy a fuvarozási 98


tevékenység a szigorú felelősségi szabályok ellenére gazdaságos maradjon. Ezt a célt szolgálja a PTK-nak a bizonyítási szabályai. Először tehát érvényesül a fuvatozó fokozott felelőssége, a következő lépcsőben a jogalkotó a fuvarozó mellett vélelmeket állít föl a kár okaira. A vélelem pedig megfordítja a bizonyítási terhet. Ennek megfelelően a fuvaroztatónak kell a vélelmeket megdönteni. Ha a bizonyítás nem jár eredménnyel, a fuvarozás során bekövetkezett károkat neki kell viselni. A fuvarozó az objektív felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amely az átvett áruban az átvételtől a kiszolgáltatásig különösen a teljes vagy részleges elveszésből, megsemmisülésből, megromlásból vagy megsérülésből keletkezik. Mentesül a vasút a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kár a vasút tevékenységi, üzemkörén körén kívül eső elháríthatatlan ok következtében állt elő. Ezt az okot a vasútnak kell bizonyítani. Ugyancsak mentesül a vasút a felelősség alól, ha a kárt a feladó, vagy a címzett illetve a képviseletében eljáró személy felróható magatartása miatt következett be. A vétkesség alóli kimentés a feladó illetve címzett feladata, tehát a ők kötelesek bizonyítani, hogy úgy jártak el, ahogy az általában elvárható. Nem felel a vasút azért a kárért, amely az áru belső tulajdonsága (természetes minősége) folytán állt elő pl. súlycsökkenés beszáradás, vagy párolgás miatt. Ha súlycsökkent az árú, akkor vélelem van arra nézve, hogy a súlycsökkenést az áru belső tulajdonsága okozta, mert a törvény a feladót kötelezi annak bizonyítására, hogy a kár nem az áru belső tulajdonságaira vezethető vissza. Ha tehát a bizonyítás sikertelen, akkor a kár a feladót fogja terhelni. Ugyancsak mentesül a vasút a felelősség alól, ha a kár, hiány oka a csomagolás rejtett hiányosságára vezethető vissza. A csomagolás hiányosságát a vasútnak kell bizonyítani, hiszen ő ellenőrizte egyszer az árut az átvétel során, azt pedig, hogy a kár nem a csomagolási hibából származott a feladónak kell bizonyítani. Ha a berakási, illetve a kirakást nem a vasút végezte, vélelem van arra nézve is, hogy a kár a feladó által végzett berakodás és a címzett által történő kirakodás következménye. ( E vélelem természetesen csak a kocsirakományú küldemények esetében jön számításba.) Ha megállapítható a fuvarozó kártérítési felelőssége a bekövetkezett károkért helytállni tartozik, de az általános szabályokhoz viszonyítva a kártérítés mértékét a kormányrendelet korlátozza. Eltérően alakul a szabályozás az árú elvesztése, vagy károsodása esetén Ha a vasúttársaság a küldemény teljes vagy részleges elveszéséért, illetve megsemmisüléséért kártérítéssel tartozik, a küldemény értékét vagy a szállítói számlában foglalt ár vagy az árutőzsdei ára alapulvételével határozhatja meg, s a vasút ezt tartozik megfizetni. Ha ilyen ármeghatározás nincsen, akkor a feladás helyén és idején érvényesülő piaci ár, mindkettő hiányában az azonos nemű és minőségű árunak a felvétel helyén és idején szokásos ára az irányadó. A kártérítés összege a küldemény megsérülése esetében nem haladhatja meg a) a küldemény teljes elveszése esetében járó kártérítés összegét, ha a sérülés következtében a teljes küldemény értéke csökkent, b) ha a küldeménynek csak egy része sérült meg, a sérüléssel arányos az értékcsökkenés alapján jár kártérítés. Értékbevallással feladott küldemény elvesztése vagy megrongálódása esetén a kártérítés mértéke a bevallott érték. Érdekbevallás esetén a kártérítés felső határa - ha a felek eltérően nem állapodtak meg - a fuvarlevél szerinti bevallott összeg.

99


Ha a felek a szerződésben a kártérítés mértékét az árudarabok száma és tömege szerint maximálják, annak mértéke nem lehet kevesebb a nemzetközi vasúti fuvarozás során irányadó összegnél. 1.11. Az igények érvényesítése a fuvarozóval szemben. Az áru sérüléseivel és hiányával kapcsolatos igényeket, az általános szerződési feltételeiben határozza meg.

2. A szállítmányozási szerződés. 2. 1. A szállítmányozási szerződés fogalma. A szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó köteles valamely küldemény továbbításához szükséges fuvarozási és egyéb szerződéseket a saját nevében és a megbízó számlájára megkötni, valamint a küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendőket elvégezni. A megbízó ezért köteles a szállítmányozónak díjat fizet. A szállítmányozónak kettős főkötelezettsége van, egyrészről köteles fuvarozási és egyéb szerződést kötni, másrészről köteles a küldemény továbbításával kapcsolatos teendőket elvégezni (pl. tárolás, csomagolás, ki- és berakás stb). A szállítmányozó köteles a küldemény továbbításához szükséges szerződéseket is megkötni. Ezek más, kapcsolódó szerződések is lehetnek (pl. raktározó vagy kikötői vállalatokkal kötött szerződések, biztosítási szerződések). A szállítmányozónak joga van igénybe venni más szállítmányozót is. Szállítmányozási szerződés megbízói pozíciójában bárki állhat, szállítmányozó az erre jogosítvánnyal rendelkező szervezet és egyéni vállalkozó is lehet. A szállítmányozási szerződés - a fuvarozáshoz hasonlóan - visszterhes szerződés, ha a kötelezett "szívességből" vállal szállítmányozást, akkor e jogviszonyra a megbízás szabályait kell alkalmazni. A szállítmányozási szerződés a megbízás elvállalásával, a felek kölcsönös és egybehangzó akaratnyilvánításával jön létre.

2.2. A felek alapvető jogai és kötelességei. A szállítmányozó köteles a feladásra szánt küldemény átvételénél, megőrzésénél, az igénybe vett szerződő partnerek kiválasztásánál szakértelemmel, gondosan és a megbízó utasításai szerint eljárni. Felelős azért, hogy az útvonal és fuvarozási mód kiválasztása során helyesen egyeztesse össze a gazdaságosság és a küldemény biztonságának követelményeit. A szállítmányozó az általa igénybe vett fuvarozók, raktározók stb. tevékenységéért csak annyiban felel, amennyiben ezeknek kiválasztása vagy irányítása terén mulasztás terheli, azaz amennyiben felróható módon járt el. Mint bizományos természetesen köteles az igényeket ezek ellen a felek ellen a megbízó javára érvényesíteni. A szállítmányozási szerződés bizományi jellegéből következik a szállítmányozó belépési joga. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy a szállítmányozó a fuvarozást maga végezze el, vagy más szállítmányozókat vegyen igénybe. A belföldi árutovábbítás körében a szállítmányozásnak ez a formája gyakori: a kombinált gépkocsi-vasúti továbbítás esetén a 100


szállítmányozó szervezetek részben fuvaroznak, részben - a vasúti feladással és vasúttól történő átvétellel kapcsolatban - szállítmányozói funkciót töltenek be. Ha a szállítmányozó maga lát el fuvarozási tevékenységet, a fuvarozás közben bekövetkezett kárért a fuvarozás szabályai szerint felel. Ha a szállítmányozó más fuvarozót vesz igénybe, és ez a fuvarozó megszegi a szerződést, a szerződésszegésből eredő igényeket a szállítmányozó köteles érvényesíteni. Ez az igényérvényesítési főszabály, de a PTK lehetőséget teremt arra is, hogy a megbízó közvetlenül érvényesítsen igényt a szerződésszegő fuvarozóval szemben. Ennyiben tehát nem lényegtelen az eltérés a bizományi szerződésre vonatkozó általános szabály, és a szállítmányozás között. A fuvarozó nemcsak a szállítmányozóval, hanem a megbízóval is jogviszonyba kerülhet. A szállítmányozó a szállítmányozás ellátásáért díjat követelhet. Ezen felül a megbízó köteles megtéríteni a ténylegesen felmerült fuvardíjakat és mindazokat a szükséges és hasznos kiadásokat, amelyeket a szállítmányozó a küldeményre költött (pl. a szállítmányozó rendbe hozatja a fuvarozás közben tönkrement csomagolást). A szállítmányozót ennek a követelésnek erejéig törvényes zálogjog illeti meg a küldeményre, amíg ez birtokában van vagy rendelkezik vele. A szállítmányozó törvényes zálogjoga a fuvarozó zálogjogát követi, de megelőzi az egyéb törvényes zálogjogokat. 2. 3. A szállítmányozó felelőssége. A szállítmányozó a szállítmányozási tevékenység körében a küldeményben bekövetkezett károkért fuvarozó módjára felel. A küldeményt - a szállítmányozó birtokba adásától kezdve ugyanis - a megbízó nem tudja megfelelően megvédeni a külső behatásoktól. Ha a szállítmányozó végzi a fuvarozást, akkor a fuvarozás során bekövetkezett károkért is fuvarozó módjára felel. Ha a fuvarozást nem a szállítmányozó végzi, akkor a fuvarozás során bekövetkezett károkért bizományos módjára felel, tehát csak akkor, ha a fuvarozó kiválasztásában, utasításokkal való ellátásában vétkesség terheli. A szállítmányozásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni akkor is, ha a szállítmányozó képviseleti megbízási szerződést köt, azaz a szállítmányozó a megbízója nevében és számlájára köti meg a fuvarozási szerződést. A szállítmányozás fuvarozási bizomány jellegéből következik, hogy a szállítmányozó szerződéseire és más jogcselekményeire a bizomány, a küldemény kezelésére, megóvására és továbbítására pedig a fuvarozásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

101


FÜGGELÉK: Az egyes szerződések főbb jellemzőinek rendszerező vázlata A továbbiakban a Ptk. kötelmi különös szabályokat tartalmazó fejezeteiben külön nevesített, vagy a forgalomban önálló szerződéstípusként elterjedt innominát és/vagy vegyes jellegű kereskedelmi szerződéseket megpróbáljuk tömören, táblázatokba rendezve bemutatni, felhasználva a kötelmi általános részben eddig tárgyalt ismérveket. Mindezek alapján a szerződések alapvető elemeit (alanyait, tárgyát, tartalmát, egyéb speciális szabályait pl. kötelező alakszerűség, altípusok stb.) foglaljuk össze táblázatszerű tömörséggel, hogy a jegyzetben részletesen leírt és bemutatott szerződések karaktere lényegét tekintve gyorsan áttekinthető legyen. A szerződések tartalmánál a felek „csak” a kötelezettségeit tüntettük fel, értelem szerűen ez megfelel a másik fél ellentételes oldalon fennálló jogosultságának (pl. adásvételnél az eladó kötelezettsége a dolog átadása, aminek ellenpárja a vevő joga arra, hogy az eladó részére a dolgot birtokba adja, átadja, vagy a bérbeadó bérleti díjra jogosult, a bérlő köteles a bérleti díjat megfizetni stb..). Erre tekintettel a felek jogait külön nem tűntettük föl, mert azok legyszerűsítve lényegében megegyeznek a másik fél kötelezettségeinek az inverz felsorolásával, így duplán kellett volna felsorolni a szerződés tartalmát. Az alábbiakban bemutatott különféle szerződéstípusoknál a jegyzetből kiolvasható alábbi elhatárolási és/vagy összehasonlítási szempontokat érdemes hangsúlyosan figyelembe venni, mert azok kiemelik az érintett szerződési alakzatok karakterét: → adásvétel (általános), a szállítási szerződés (speciális: ipari termék, halasztott teljesítés) és a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés (speciális tárgyú szállítási szerződés) elhatárolása → szállítási szerződés (fajlagos szolgáltatás), és a vállalkozás (egyedi szolgáltatás) elhatárolása, a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés és a vállalkozás → az adásvétel (tulajdonátruházás), és a lízing szerződés ( esetleges tulajdonátruházási komponens, adás-vételnél jellemző kárfelelősségi, szavatossági és költségviselési szabályok) → az adás-vétel (teljes körű jogátszállás) és a faktoring (szerződési jogosultság átszállása, de nem a teljes szerződési pozíció adás-vétele, a kötelezettségek pl. nem szállnak át) egymáshoz való viszonya, → a lízing (bérleti elemek, de speciális szabályokkal) és a bérlet összevetése, → a visszavásárlási jog (relatív) és az elidegenítési és terhelési tilalom (általános) viszonya → elővásárlási jog (ügylet önállóan nem indukálható, de a tervezett ügylet “kisajátítható”), visszavásárlási jog (eladót illeti, az ügylet egyoldalúan indukálható) és a vételi jog elhatárolása (ügylet indukálható egyoldalú nyilatkozattal), → a munkaviszony és a vállalkozás elhatárolása → a képviselet (jognyilatkozat tételénél harmadik személy eljárása), meghatalmazás (egyoldalú címzett jognyilatkozat) elhatárolása a megbízástól (szerződés, önmagában nem elegendő képviselet ellátásához), → a megbízó kártérítési felelősségének és a munkáltató kártérítési felelősségének összehasonlítása → a bizományosi szerződés (általános) és a szállítmányozási szerződés (speciális: fuvarbizomány) összevetése,

102


→ a nem teljesített bizományosi szerződés és a nem teljesített vállalkozási szerződés esetén a kötelezett költségkövetelésének összevetése A) A termékforgalom ügyletei – az adásvétel, a szállítási szerződés és az egyéb adási típusú szerződés A termékforgalom főbb kereskedelmi ügyletei az alábbiak: →A kereskedelmi adás-vétel általános szabályai, különleges esetei, csere → Szállítási szerződés → Közüzemi szerződés → Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés → Lízingszerződés a) A kereskedelmi adásvétel általános szabályai, különleges esetei, vázlatosan: Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy: Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

Jogosult kötelezettségei:

Vevő Eladó Tulajdonjog átruházása forgalomképes dolog

a) dolog tulajdonjogának az átruházása (jogszavatosság, kellékszavatoság!) b) dolog birtokba adása (átadás) a) vételár megfizetése b) dolog átvétele

Kötelező alakszerűség: Ingatlan adás-vételi szerződés esetén írásbeliség és ügyvédi ellenjegyzés vagy közjegyzői hitelesítés Különleges esetei:

Naturális formája:

Elővásárlási jog,* Visszavásárlási jog,* Vételi jog (opció)* Részletvétel Próbára vétel Minta szerinti vétel Csereszerződés

*egyoldalú jogot biztosítanak a vásárlásra, személyhez kötött jogok, nem átruházhatók

b) Szállítási szerződés lényege vázlatosan: Szerződés alanyai: Jogosult: Megrendelő Kötelezett: Szállító

103


Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy: Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

tulajdonjog későbbi időpontban történő átruházása fajta (szabvány, típus, szokvány stb.) szerint meghatározható dolog, általában ipari termék a) a meghatározott dolog (előállítása és) tulajdonjogának későbbi időpontban történő átruházása b) a dolog átadása

Jogosult kötelezettségei: a) vételár megfizetése b) dolog átvétele c) Közüzemi szerződés lényege vázlatosan: Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy: Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

Fogyasztó Szolgáltató közüzemi szolgáltatás nyújtása a szolgáltatás tárgyát képező: gáz, villamos energia, víz a) a szolgáltatás folytatólagos nyújtása b) szolgáltatót általában terheli a szerződéskötési kötelezettség

Jogosult kötelezettségei: a) időszakos díj megfizetése Speciális szabály: Jogosult szerződésszegése esetén korlátozott a kötelezett jogosultsága a szolgáltatás szüneteltetésére, korlátozására, a szerződés felmondására.

d) Mezőgazdasági termékértékesítési szerződés lényege: Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy:

Megrendelő Termelő saját előállítású dolog későbbi időpontban történő tulajdonba adása és birtokba adása saját előállítású mezőgazdasági termék (termény, termék, állat)

Szerződés tartalma:

104


Kötelezett kötelezettségei:

a) a dolog előállítása, és tulajdonjogának későbbi időpontban történő átadása b) a dolog birtokának az átadása

Jogosult kötelezettségei: a) a dolog átvétele b) ellenérték megfizetése Speciális formái: a) a megrendelő által adott anyagból termelés b) megrendelői útmutatások alapján történő termelés és a termelési folyamatban történő változtatások c) több évre szóló tartós jogviszony ár nélkül d) közös kockázatvállalású együttműködés Kötelező alakiság: írásbeli forma, elmaradása esetén bármely fél ráutaló magatartása a követelményt pótolja e) Lízingszerződés lényege vázlatosan Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Harmadik fél:

Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás):

Közvetett tárgy: Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

Lízingbevevő Lízingbeadó Szállító (közvetett lízing esetén akitől a lízingbeadó megvásárolja a lízingtárgyat – ő tulajdonképpen nem a lízingszerződés része, hanem külön adás-vételi vagy szállítási szerződést köt a lízingbe adóval) kijelölt dolog (ingó, ingatlan) megvásárlása, bérbeadása, majd a dolog tulajdonjogának későbbi időpontban történő átruházása ingó, ingatlan a) a meghatározott dolog (megvásárlása és) bérbeadása, b) a dolog tulajdonjogának átruházása a bérleti futamidő végén maradvány értéken, (ha ez automatikus – akkor beszélünk pénzügyi lízingről)

Jogosult kötelezettségei: a) lízingdíj megfizetése b) lízingtárgy átvétele, rendeltetésszerű használata c) automatikus vétel esetén a dolog megvásárlása, átvétele a futamidő végén Speciális szabályok: a) az általános szabályoktól eltér a lízingbeadó szavatossági felelőssége (a szavatossági jogokat

105


általában a lízingbevevő közvetlenül a szállítóval szemben érvényesíti) b) a dologra a biztosítási szerződés nem a tulajdonos lízingbeadó, hanem a lízingbevevő köti (a biztosított ettől függetlenül a tulajdonos) c) a kárveszélyt az átvételtől lízingbe vevő viseli d) sok esetben a szállítótól a lízingtárgyat már eleve maga a lízingbevevő veszi át B) Vállalkozási szerződés A vállalkozási szerződés általános szabályozása, egyes fajai Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy:

Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

Megrendelő Vállalkozó munkával elérhető eredmény létrehozása mennyiségileg és/vagy minőségileg meghatározott dolog, amit a vállalkozó tervez, elkészít, feldolgoz, átalakít, üzembe helyez, megjavít stb. a) az eredmény szolgáltatása, átadása szerződési határidőben b) a megrendelő (szakszerű) utasításainak betartása c) a megrendelő figyelmeztetése, ha az utasítás szakszerűtlen, célszerűtlen vagy az adott anyag alkalmatlan d) az alvállalkozó magatartásáért való felelősség a megrendelő felé e) a megrendelő értesítésének a kötelezettsége az esetleges akadályokról f) a szolgáltatás megtagadása, ha az utasítás jogszabálysértő, vagy életet, vagyonbiztonságot veszélyeztet g) a megrendelő ellenőrzési jogának biztosítása (munkavégzés, beépítésre kerülő anyagok) h) a szolgáltatott dologról a felhasználáshoz, fenntartáshoz szükséges tájékoztatás

Jogosult kötelezettségei: a) munkafeltételek biztosítása (munkahely átadásának kötelezettsége, több vállalkozó esetén a munkafeltételek összehangolása) b) ellenőrzési kötelezettség, ha ezt jogszabály, vagy a szerződés írja elő c) vállalkozó szellemi alkotáshoz fűződő jogának tiszteletben tartása

106


d) a vállalkozó birtokába kerülő vagyontárgyakat zálogjog terheli e) a szerződés tárgyát képező eredmény átvétele, f) vállalkozói díj és költségek megfizetése (előlegezése), Speciális szabályok: a) megrendelő korlátlan elállási joga (adott esetben kártérítési kötelezettsége) b) a lehetetlenülés szabályai a vállalkozói díjra nézve c) a veszélyviselés a szerződés tárgyának megsemmisülése, újbóli előállítása esetén A szerződés egyes fajai: fővállalkozási szerződés építési szerződés szerelési szerződés tervezési szerződés kutatási szerződés (megbízási elemek, kötelező írásbeli forma) utazási szerződés (utazást szervező és utazást közvetítő szerződések, kötelező írásbeli forma) C) A megbízási és bizományi szerződés → A megbízási szerződés általános szabályai, a piaci megbízások fajai → A bizományi szerződés → A letéti szerződés a) A megbízási szerződés általános szabályai, a piaci megbízások fajai Szerződés alanyai: Jogosult: Megbízó Kötelezett: Megbízott Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Gondos és szakszerű ügyintézés Közvetett tárgy: Az ügy (peres eljárás, meghatározott ügylet, elintézendő ügyek csoportja), amelynek ellátását a megbízott vállalja Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei: a) ügy gondos és szakszerű ellátása b) személyes közreműködés (az ügy jellegétől függően) c) almegbízott magatartásáért való felelősség d) a megbízó utasításainak betartása e) szakszerűtlen utasításra való figyelmeztetés f) jogszabályba ütköző utasítás megtagadása g) az utasítástól való eltérésről a megbízó utólagos értesítése h) tájékoztatási kötelezettség i) titoktartási kötelezettség 107


j) elszámolási kötelezettség teljesítéskor, illetve a szerződés megszűnésekor Jogosult kötelezettségei: a) díj (sikerdíj, jutalék) és a költségek megfizetése (előlegezése) b) törvényes zálogjog a megbízott birtokába a megbízással kapcsolatosan jutott vagyontárgyakon c) egyetemleges kártérítési felelősség a megbízott által harmadik személynek okozott károkért Speciális szabályok: a) a megbízó korlátlan felmondási joga b) a megbízottat alapos ok esetén megillető felmondási jog c) a felmondási jog korlátozása vagy felmondása semmis Speciális fajai: bizományi szerződés képviseleti megbízás ügynöki szerződés összetett/vegyes piaci megbízások (értékpapír forgalomba hozatal) alkusz szerződések kutatási szerződések (ld. még a vállalkozási szerződés fajainál) tervezői, művezetői szerződés b) Bizományi szerződés Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy:


Megbízó Bizományos A megbízó javára és számlájára, de a bizományos saját nevében történő szerződéskötés A szerződés (elsősorban adásvételi szerződés szállítmányozási szerződés esetén fuvarozási szerződés), amelyet a bizományos megköt a) a bizományi szerződésben meghatározott szerződés(ek) megkötése saját nevében, de a

megbízó javára és számlájára (szakértelemmel és gondossággal) b) a megbízó utasításai szerinti eljárás c) utasításkérési kötelezettség (a kötendő szerződésben felmerülő új kérdés esetén)

108


d) del credere felelősség (bizományos felelőssége a megbízó felé a megkötött szerződés kötelezettjének a teljesítéséért) Jogosult kötelezettségei: a) bizományi díj és költségek megfizetése (előlegezése) b) a bizományos mentesítése a megkötött szerződés kötelezettségei alól Speciális szabályok: a) limitár meghatározása, attól eltérő ár esetén az elért előny szabályozása, illetve a kedvezőtlen ár megtérítési szabályai (megtérítés visszautasítása) b) a bizományos vagyonán belül elkülönített, a bizománnyal érintett vagyontárgy, szerződéses követelés a megbízót illeti, arra a bizományos hitelezői nem tarthatnak igényt c) bizományost megilleti az önszerződés joga d) a bizományosi díj csak a megkötött szerződés megkötésével arányosan jár e) háttérszabályok a megbízási szerződés általános szabályai (a felmondási jog szabályai is nagyon hasonlók) c) Letéti szerződés lényege Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Harmadik fél:

Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy: Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei:

Letevő Letéteményes Kedvezményezett (abban az esetben, ha a letéteményesnek a letett dolgot nem a letevő részére kell kiadni, visszaadni)

a szerződésben meghatározott dolog időleges megőrzése az a dolog (ingóság, pénz, értékpapír, okirat), amelynek az őrzésére a letéteményes vállalkozik a) a dolog őrzése b) erre vonatkozó kikötés esetén, vagy a dolog természetéből adódóan a dolog kezelése c) az őrizetbe vett dolog nem használható és nem bízható másra d) az őrzési kötelezettség személyes teljesítése (amit felold a letevő hozzájárulása vagy a dolog károsodástól való megóvása) e) tájékoztatási kötelezettség (veszélyeztetettségről)

109


f) szerződés megszűnésekor (határidő lejárta, felmondás, visszakövetelés) a dolog visszaadásának a kötelezettsége Jogosult kötelezettségei: a) a letéti díj vagy költség megfizetése b) törvényes zálogjog a letétbe helyezett vagyontárgyon c) a dolog visszavételének a kötelezettsége a szerződés megszűnése esetén Speciális szabályok: a) a letét határidő előtti megszűnése esetén a letéti díj arányos része jár b) a felelős őrzés szabályai érvényesülnek, ha a letevő a dolgot nem veszi vissza c) a letét különös nemeinél (szállodai letét, raktározás, fürdők, kávéházak, éttermek, színházak ruhatárai stb.) további speciális szabályok a felelősségre vonatkozóan

D) Használatra irányuló szerződések → Bérleti szerződés, lakásbérlet, haszonbérlet →A franchise szerződés a) Bérleti szerződés Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy:


Bérlő Bérbeadó Használati jog időleges átruházása Ingó vagy ingatlan (lakás és a mezőgazdasági földterület esetében önállósult szerződési típusok jöttek létre) a) a dolog időleges használatba/birtokba adása b) kellékszavatosság és jogszavatosság c) bizonyos költségek viselése (rendkívüli felújítás, szükséges kiadások, közterhek)

Jogosult kötelezettségei: a) bérfizetés b) dolog fenntartásával járó kisebb kiadások c) értesítési kötelezettség (pl. a bérelt dolog veszélyeztetettsége) d) a bérlő nem jogosult a dolgot albérletbe adni (kivéve: engedéllyel vagy ingatlan esetében) e) visszaadási kötelezettség a bérlet megszűnése esetén 110


f) törvényes zálogjog terheli a bérlő ingatlanbérleménybe bevitt vagyontárgyait g) a bérbeadó ellenőrzési jogának a tűrése Speciális szabályok: a) ius tollendi – az elvitel joga (a bérlőt illeti meg állagsérelem nélkül) b) visszatartás joga (bérlő a bérelt ingó dolgot esetleges követelése kiegyenlítéséig visszatarthatja, használat nélkül) c) feleket megilleti a határidőhöz kötött felmondási jog (csak határozatlan idejű szerződésnél) d) bérlő halála esetén az örökösöket határozott idejű szerződés esetén is megilleti a rendes felmondási jog Önállósult típusai: a) lakásbérlet (speciális tárgya: lakás, külön törvényi szabályozás jellemzi) b) haszonbérlet (speciális tárgya: mezőgazdasági földterület vagy más hasznot hajtó dolog – haszonszerzési célzat) b) Franchise szerződés Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy(szolgáltatás): Közvetett tárgy:


Franchise átvevő Franchise átadó Franchise rendszer (know-how) használati jogának átadása és hasznosítása Az immateriális vagyoni jogok (licencia, knowhow, védjegy, termék előállításának részletes leírása, értékesítési módszer, szervezési ismeret stb.) a) a know-how és a kapcsolódó egyéb jogok és ismeretek átvevőre történő átruházása b) a know-how teljes körű megismertetése az átvevővel c) átvevő betanítása d) egyes marketing költségvonzatok viselése e) az átvevő szerződésszerű know-how használatának a tűrése f) adott esetben a know-how fejlesztési kötelezettsége

Jogosult kötelezettségei: a) a know-how rendeltetésszerű, lehető leghatékonyabb használata b) belépési díj fizetése (előszolgáltatások ellenértékeként)

111


c) ún. royalti fizetése (a franchise forgalomból az átadó százalékos részesedése) d) reklámozási költségek egy részének fizetése e) az átadó ellenőrzési jogának a tűrése f) működési adatok szolgáltatása az átadó részére Fajtái: a) termelési franchise b) értékesítési franchise c) szolgáltatási franchise Komplexitást tekintve: a) teljes franchise b) részleges franchise E) Fuvarozási és szállítmányozási szerződések → Fuvarozási szerződés → Szállítmányozási szerződés a) Fuvarozási szerződés Szerződés alanyai: Jogosult: Kötelezett: Harmadik fél: Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy (szolgáltatás): Közvetett tárgy:


Feladó (fuvaroztató) Fuvarozó Címzett (olykor azonos a feladóval) küldeménynek a feladó által meghatározott helyre történő eljuttatása, és kiszolgáltatása küldemény (valamilyen áru – személyek esetén személyfuvarozásról beszélünk, ami a vállalkozási szerződés általános szabályai alá esik) a) a küldemény csomagolásának megvizsgálása (ha nem megfelelő, az nem továbbítható vagy csak írásbeli utasítás alapján) b) a fuvareszköz kiállítása c) a küldemény gazdaságos és biztonságos továbbítása d) a feladó, illetve megérkezés után a címzett utasításainak figyelembe vétele (feladó a küldeményt útközben feltartóztathatja, visszautasíthatja, valamint más rendeltetési helyet állapíthat meg) e) kettős utasítás ütközése esetén a feladó utasításának a követése f) fuvaroztató figyelmeztetése célszerűtlen utasítás esetén g) utasítás végrehajtásának megtagadása (személy- és vagyonbiztonság veszélyeztetése esetén)

112


h) feladó értesítése/utasítás kérés (veszélyeztetettségről, határidő túllépésről, kiszolgáltatási akadályról) i) címzett értesítése a küldemény megérkezéséről Jogosult kötelezettségei: a) a küldemény megfelelő csomagolása b) a fuvarozáshoz szükséges hatósági igazolások, okmányok átadása c) berakodás d) a fuvardíj és a költségek megfizetése e) törvényes (privilegizált) zálogjog a küldeményre vonatkozóan Speciális szabályok: a) a fuvardíj arányos része jár a fuvarozás részleges meghiúsulása esetén b) a fuvarozó a küldemény továbbítását más fuvarozóra is bízhatja c) speciális felelősségi szabályok (kötbér, feltételekhez kötött ezt meghaladó kártérítés a fuvarozóval szemben, objektív felelősség a küldemény megsemmisülése/megrongálódása esetén, rövidített jogérvényesítési határidő, elévülés) d) több fuvarozó közreműködése esetén speciális felelősségi szabályok, együttes követelés érvényesítés (első, utolsó fuvarozó) Szabályozási komplexitás: Ptk. Ágazati törvények Fuvarozási szabályzatok Díjszabályzatok Nemzetközi fuvarjogi egyezmények b) Szállítmányozási szerződés (fuvarbizomány) Szerződés alanyai: Jogosult: Megbízó Kötelezett: Szállítmányozó Szerződés tárgya: Közvetlen tárgy(szolgáltatás): Fuvarozási szerződések megkötése Közvetett tárgy: A megkötött fuvarszerződések és kapcsolódó egyéb szerződések Szerződés tartalma: Kötelezett kötelezettségei: a) a fuvarozási és kapcsolódó egyéb szerződések megkötése (gazdaságosság és a küldemény biztonsága szempontjaival) b) küldemény továbbításával kapcsolatos egyéb teendők c) megbízó utasításainak követése (célszerűtlen utasításnál megbízó figyelmeztetése)

113


d) küldemény biztosítása megbízói utasítás szerint e) a megbízónak a fuvarozóval szembeni igényeinek az érvényesítése Jogosult kötelezettségei: a) a szállítmányozási díj és költségek megfizetése b) privilegizált törvényi zálogjog a küldeményen (a fuvarozó privilegizált zálogjogát követi) Speciális szabályok: a) szállítmányozó belépési joga b) más szállítmányozó igénybevételének a joga (közvetett szállítmányozás) c) megbízó a fuvarozóval szemben közvetlenül is felléphet d) a kárfelelősségi szabályokra az általános szabályok irányadók, ha a kár a küldeményben következik be, akkor a fuvarozás kárfelelősségi szabályai e) egy éves elévülési idő f) a refakcia a szállítmányozót illeti meg

114


BEVEZETÉS A MUNKAJOGBA 1. Az irányadó joganyag A magyar munkajogi szabályozás kódex szerű, egységes munkajogi törvényen, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényen (Mt.) alapul. Ezt a közszolgálati szféra alaptörvényei (a köztisztviselők jogállásáról szóló XXXII. Törvény és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII törvény) egészítik ki, továbbá olyan ágazati vagy a munkavédelemmel és egyéb sajátos munkajogi részterületekkel kapcsolatos szabályok, melyek komplex módon adják a széles körben vett munkajogi szabályozást. A hatályos Mt. a Kódex Első részben határozza meg azokat az alapvető szabályokat, melyek irányadóak a törvény más részeiben található rendelkezések alkalmazásánál. Ezeket összefoglalóan nem nevezi általános rendelkezéseknek, mivel csak a legfontosabb közös szabályokat tartalmazza, de rendelkezik a törvény területi és személyi hatályáról. Korábban a munkajogi szabályozásban a törvények célt tartalmazó szakaszai elsősorban ideológiai tartalmukkal tűntek ki, normatív jellegük és ezáltal a későbbi jogalkalmazást meghatározó tartalmuk nem volt. Az új Mt. szakított a korábbi kodifikációs hagyományokkal e tekintetben, és a deklaratív előírásokat kiiktatva a gyakorlatban közvetlenül alkalmazható rendelkezéseket kíván meghatározni. A hatályos Mt. az általános rendelkezések között a joggyakorlás elvét, az együttműködés kötelezettségét, a jognyilatkozatok alakiságára vonatkozó előírásokat, a jogérvényesítés és a jogorvoslat lehetőségét, valamint az elévülést szabályozza. Ezt követően határozza meg az Mt. hatályát, majd szabályozza a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat, ennek keretében részletesebben a kollektív szerződést, valamint a kollektív keretszerződést, a munkaviszony létesítésének, megszüntetésének szabályait, a Munkavállalók és a Munkáltató jogait és kötelezettségeit. 2. A Munka Törvénykönyvének (Mt.) hatálya A Mt. hatálya - két kivételtől eltekintve - kizárólag a munkaviszonyokra terjed ki, melynek alanyai a munkáltató és a munkavállaló, akik számára a jogokat és kötelezettségeket a versenyszféra tekintetében határozza meg a jogalkotó. Két jogalanyi körben a polgári jogi szerződésen alapuló jogviszonyra is kiterjed a Mt. hatálya: - egyrészt, a Mt. fiatal munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a 18. életévét be nem töltött fiatalkorúakra is, akiket a Ptk. szabályai szerint kötött megbízási vagy vállalkozási jellegű jogviszonyban foglalkoztatnak, - másrészt a munkaerő-kölcsönzés keretében történő alkalmazásra irányadó szabályok hatálya kiterjed a kölcsönadó és a kölcsönvevő között létrejött polgári jogi jogviszonyra is. Tekintettel arra, hogy a munkaviszony fogalmát a Mt. nem definiálja, röviden összegezzük, mi a munkaviszony jellemzője: írásban megkötött munkaszerződéssel jön létre, a munkáltatót széles körű utasítási jog illeti meg, a munkavállaló köteles a munkáltató utasítása szerint rendelkezésre állni, rendszeresen, a megjelölt helyen és munkaidőben a munkát személyesen elvégezni, a munkáltató gazdálkodására tekintettel mód van kollektív megállapodások kötésére, üzemi tanács létrehozására, munkaviszonyt érintő alku folytatására. A munkaviszonyt gyakran nehéz elhatárolni más foglalkoztatásra irányuló jogviszonytól, így például a polgári jog körébe tartozó megbízási, valamint a vállalkozási jogviszonytól. - A megbízási jogviszony alapján a megbízott kötelezettséget vállal a megbízó által rábízott ügy ellátására, ennek érdekében tevékenység kifejtésére. A megbízási szerződés jellege szerint gondossági kötelem. A megbízást a megbízó utasításai szerint és érdekének

115


megfelelően kell teljesíteni, de nincs olyan függőségi viszony, mint munkaviszony esetén. Megbízási szerződés szóban és írásban is köthető. - A vállalkozási jogviszony keretében a vállalt tevékenységgel elérhető, s a szerződésben meghatározott eredmény létrehozása, valamely dolog tervezése, elkészítése, javítása, átalakítása a döntő, mellyel szemben a megrendelő kötelezettsége díjfizetésben és a szolgáltatás átvételében áll. A vállalkozási szerződés eredménykötelem. A vállalkozó önállóan, saját munkaeszközével, saját költségén végzi munkáját, de igénybe vehet más alvállalkozót. A vállalkozási szerződést általában írásban kell megkötni. A szigorítások ellenére gyakran kötnek a felek munkaszerződés helyett, megbízási szerződést. A felek között létrejött szerződést azonban mindig tartalmuk és nem elnevezésük szerint kell elbírálni. Az Mt. Területi hatálya: az Mt. szabályai kiterjednek minden olyan munkaviszonyra, ahol a munkavégzés a Magyar Köztársaság terültén történik. A munkavégzés helyétől függetlenül akkor is a Mt. szabályait kell alkalmazni, ha a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. A vízi vagy légi fuvarozó járművön dolgozó személyek munkavégzése gyakran külföldön, a Magyar Köztársaság területén kívül történik. Ebben az esetben a munkavégzésére a Mt. hatálya akkor terjed ki, ha a jármű magyar lobogó, vagy felségjel alatt közlekedik. „Más fuvarozó” pl. közúti fuvarozó esetében a Mt.-t csak akkor kell alkalmazni, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog, azaz Magyarországon vették nyilvántartásba, vagy székhelye Magyarországon van. Az Mt. személyi hatálya: az Mt. hatálya szempontjából - néhány kivételtől eltekintve közömbös a felek személyes joga, illetve állampolgársága. A szabályozás tartalmazza azokat a kivételes szabályokat, amikor a felek között létrejött munkaviszonyra nem terjed ki a Mt. hatálya, egyrészt a felek személyes joga, másrészt a Magyarországon történő munkavégzés jogcíme (kirendelés, kiküldetés, munkaerő-kölcsönzés) miatt. Időbeli hatály: a Mt. szabályainak alkalmazása során ügyelni kell arra is, hogy azok mikor léptek hatályba. A módosító rendelkezéseket általában a hatályba lépést követően létesített jogviszonyok, vagy a hatályba lépést követően megkezdett munkavégzések, vagy a már a hatályba lépésekor fennálló jogviszonyok esetében kell alkalmazni. A Mt. hatályát érintő nemzetközi jogi szabályokat tartalmazza a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. Eszerint: - A munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyeket a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak. A tvr. rendelkezései biztosítják a jogválasztást, de a munkavállalót védő garanciális szabályokat is rögzítik. A versenyszférában történő munkavégzést szabályozó Mt.-nyel egy időben, 1992. július 1-jén lépett hatályba a közszférában foglalkoztatottakra vonatkozó két törvény, a Ktv. és a Kjt. A közszolgálati, valamint a közalkalmazotti jogviszonyt szabályozó törvények eltérő rendelkezéseket tartalmaznak például a jogviszony létesítésére, megszüntetésére, az összeférhetetlenségre, az illetményre, a külön juttatásokra, fegyelmi eljárásra, a vezetői megbízásokra vonatkozóan, de a Mt. meghatározott rendelkezéseit e jogviszonyok esetében is alkalmazni kell. 3. A munkaügyi kapcsolatok; a kollektív szerződés A jogalkotó kiemelt szerepet szánt a munkaügyi kapcsolatok rendszerére, amit jól példáz, hogy a bevezető rendelkezésekben általánosan előírt, kölcsönös együttműködési kötelezettségeken túl, a törvény második részében szabályozza a munkáltató, a munkavállaló és ezek érdekképviseleti szerveinek jogait és kötelezettségeit. A munkáltatók és a munkavállalók konfliktus nélküli együttműködése, a munkabéke fenntartása az ország gazdasági, társadalmi stabilitása szempontjából rendkívüli jelentőségű, hiszen majdnem négy

116


millió ember áll valamilyen foglalkoztatási jogviszonyban. Ezek megvalósulásának alapvető feltétele, hogy jogi garanciái elsősorban a munkavállalók érdekében e törvényben nyerjenek rögzítést. A Mt. külön is kimondja, hogy az érdekérvényesítés szervezett kereteinek létrehozása érdekében biztosítani kell a szervezkedés szabadságát. Ezen alapjogot maga az Alkotmány biztosítja, miszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy a gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon. Az így létrehozott munkavállalói, munkaadó érdekképviseleti szervezetek a munkaügyi kapcsolatok és a munkaviszonyt érintő kiemelt kérdésekben a Kormánnyal együtt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folytatják le a szükséges tárgyalásokat, egyeztetéseket. Ezek rendjét, az OÉT jogait e törvény külön szabályozza. A munkaadók és a munkavállalók ágazati és helyi szinten kollektív szerződésben határozhatják meg a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek rendjét, amelynek garanciális szabályait, szintén e törvény rögzíti. A munkavállalók szempontjából lényeges, hogy a munkafeltételek alakításában maguk is részt vegyenek, helyi szinten például a munkavédelmi képviselő útján, akinek a megválasztására, visszahívásának rendjére, védelmére az üzemi tanács tagjaira vonatkozó Mt. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A munkaügyi konfliktusok rendezésének szabályait e törvény negyedik része tartalmazza. A munkahelyi, az ágazati, illetve az ágazatközi szociális béke megőrzése érdekében, az érdekviták hatékony rendezésében, a felek közötti békéltetésben való részvételre fel lehet kérni a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálatot (MKDSZ), amely a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium égiszén belül, önállóan működik. Kollektív szerződés kötésére a munkáltató és a szakszervezet jogosult. A munkáltatónál csak egy kollektív szerződés köthető, függetlenül attól, hány szakszervezet, érdekképviseleti szervezet működik. A kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezettel szemben a reprezentativitás kérdésében e törvény szigorú követelményeket határoz meg. Ezek betartása rendkívül fontos, hiszen a megkötött kollektív szerződés munkaviszonyra vonatkozó szabálynak minősül és hatálya kiterjedhet valamennyi alkalmazásban lévő munkavállalóra. A munkaviszonyra vonatkozó alapvető szabályokat a Mt. tartalmazza, de lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a szakszervezet bármely munkaviszonyra vonatkozó kérdést kollektív szerződésben szabályozzon. A kollektív szerződésben kerülhetnek szabályozásra azok a fontos kérdések, amelyről a Mt. nem rendelkezik, hanem a felekre bízza a döntést, vagy megengedett a kollektív szerződésbeli eltérés stb. Így a kollektív szerződés meghatározhatja munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illet5. A kollektív szerződés ve teljesítésének módját és az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét.ve teljesítésének módját és az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét. A szabályozás során ügyelni kell arra, hogy a kollektív szerződés e törvénnyel, illetve más jogszabállyal ellentétes rendelkezést ne tartalmazzon, kivéve, a Mt. harmadik részében meghatározott szabályokat, melytől a munkavállalóra kedvezőbbet állapíthatnak meg akkor, ha az eltérést a törvény kifejezetten nem tiltja. Kollektív szerződés kötése csak azoknál a munkáltatóknál lehetséges, ahol szakszervezet működik, megkötése azonban nem kötelező, a jogszabályi feltételek megléte mellett, a felek szándékától függ. 4. A munkaviszony A munkaviszony alanyai a munkáltató és a munkavállaló.

117


A munkaviszony olyan foglalkoztatási jogviszony, amely meghatározott munka, feladat tevékenység elvégzésére jön létre, a munkát biztosító munkaadó és a munkát ellátó munkavállaló között. A munkaviszonyban a felek közötti függőségi viszonyt a munkáltató széleskörű utasítási joga jellemzi. Ebbe beletartozik például a munkaidő meghatározása, a munkavégzés helyének kijelölése, a más munkahelyre történő beosztás joga, az átirányítás, kirendelés, kiküldetés elrendelése, a munkaeszközzel, védőfelszereléssel való ellátás kötelezettsége, a munkakör, munka feladat meghatározása, legalább a minimálbér fizetés teljesítése stb. A munkavállaló a rábízott munkát köteles személyesen elvégezni, más személyt annak ellátásába maga helyett nem vehet igénybe. A gyakorlatban számos problémát vethet fel a foglalkoztatási jogviszonyok elhatárolása egymástól, különösen, amikor a munkaviszonyra tekintettel fizetett járulékok, vagy a munkajogi szabályok alkalmazásának elkerülése céljából a munkaviszony helyett, a polgári jog körébe tartozó megbízási, vagy vállalkozási szerződést kötnek. A) A munkavállaló A Mt. már nem a tankötelezettség teljesítéséhez köti a munkaviszony létesítésének feltételét, hanem életkorhoz, azaz egyértelműen meghatározza, hogy munkavállaló csak az lehet, aki a 16. életévét betöltötte. Az általános szabály alól kivételt képez az általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, aki az iskolai szünet alatt munkaviszonyt már akkor is létesíthet, ha a 15. életévét betöltötte. A 16 éven aluli fiatalkorú munkaviszonyának létesítéséhez a munkáltatónak be kell szereznie a törvényes képviselő (pl. szülő, vagy gyám, vagy gondnok, vagy nevelőintézet vezetője) hozzájárulását is. A munkáltatónak egy írásbeli nyilatkozatot kell kérni a szülőtől, amiben kijelenti, hogy a munkaviszony létesítéséhez hozzájárul. Ezt a munkaviszony létesítésével kapcsolatos egyéb dokumentumokkal együtt javasolt megőrizni, hisz a munkaügyi ellenőrzés során ez is vizsgálható. A hozzájáruló nyilatkozat beszerzése nem csak az első, hanem - a 16. éves életkori határig - bármely újonnan létesítendő munkaviszony megkezdése előtt szükséges. A korlátozottan cselekvőképes személyek bármiféle hozzájárulás nélkül lehetnek munkavállalók. Ezzel kapcsolatban az egyes polgári jogi alapfogalmak magyarázataként szükségesnek tartjuk a Ptk. vonatkozó szakaszainak ismertetését, miszerint korlátozottan cselekvőképes: - az a kiskorú, aki 14. életévét már betöltötte, de 18. életévét még nem érte el, és nem cselekvőképtelen, illetve még nem kötött házasságot. (A házasságkötés a nagykorúság megszerzésével jár.) - az a nagykorú személy, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. A fiatal munkavállaló fogalmának meghatározását az indokolta, hogy a fiatalok fejlődésére, testi épségére, egészségére irányadó korlátozó, tiltó rendelkezések, munkavédelmi előírások, a polgárjogi szabályok szerint házasságkötésük révén nagykorúnak tekintett 18 év alatti fiatalkorúak esetében is alkalmazásra kerüljenek. A (7) bekezdésben meghatározott tevékenységet végző tanköteles fiatal munkavállalóra kivételes szabályok vonatkoznak. A tankötelezettségi korhatár egyrészt megmaradt a 16. életév, de emellett új szabály, hogy aki az 1998/1999. tanévben kezdte meg az általános iskola első osztályát, tankötelezettsége annak a tanévnek a végéig áll fenn, melyben a 18. életévét betöltötte. A 16. életévének betöltése után kérelmére megszűnik annak a tankötelezettsége, aki érettségi vizsgát tett, vagy államilag elismert szakképesítést szerzett, illetve házasságkötés révén nagykorúvá vált, vagy gyermekének eltartásáról gondoskodik. A tankötelezettség az általános iskolában és az ötödik évfolyamtól kezdődően a gimnáziumban teljesíthető. A

118


tankötelezettség - ha a törvény másképp nem rendelkezik - a kilencedik évfolyamtól kezdődően a szakközépiskolában és szakiskolában is teljesíthető. Tanköteles fiatal munkavállalók foglalkoztatására gyakran van igény művészeti, sport, modell, vagy hirdetési tevékenység során, ezért lehetőség van arra, hogy a 16. életévét még be nem töltött fiatal - ilyen tevékenységi körökben - az életkori határok figyelembe vétele nélkül foglalkoztatható legyen. Alkalmazásuk korlátja, hogy ehhez előzetesen be kell szerezni a gyámhatóság engedélyét. A tanköteles fiatal munkavállaló az (1) és (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően foglalkoztatható, ha a Mt. 203. §-a felhatalmazás alapján az ágazati miniszter ezt külön szabályozta. Az ifjúsági és sportminiszter például élt e jogával. Tekintettel arra, hogy 18. év alatti fiatalkorú nemcsak a munkaviszony, hanem más munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. megbízási jogviszony) alanya is lehet, ezért indokolt a fiatal munkavállalók jogainak és egészségének védelme érdekében a munkaügyi szabályok alkalmazását e jogalanyi körre is kiterjeszteni. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyok létesítése esetén, pl. a megbízási szerződés megkötése előtt vizsgálni kell, hogy a megbízott elérte-e azt az életkort (15. illetve 16. életév), amikor szerződést lehet vele kötni, a foglalkoztatáshoz szükséges-e szülői hozzájárulás, gyámhatósági engedély, a jogviszony milyen időtartamra köthető, továbbá milyen egyéb, fiatal munkavállalóra vonatkozó törvényi szabályt kell figyelembe venni. A korlátozottan cselekvőképes személy 16. életéve betöltése után törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, a keresetével önállóan rendelkezhet, annak erejéig kötelezettséget vállalhat. A Ptk. szerint a korlátozottan cselekvőképes kiskorú ezért a keresménye erejéig például érvényesen vállalhat kezességet. Az Mt. Szabályai szerint történő foglalkoztatás során munkavállaló lehet: - a Mt. 72. §-ában meghatározott személy, továbbá - külföldi állampolgár munkavállaló esetén az a személy, aki Magyarországon működő szakiskolával, középiskolával, alapfokú művészetoktatási intézménnyel, felsőoktatási intézménnyel nappali tagozatos tanulói, ill. hallgatói jogviszonyban áll, és e jogviszony fennállása alatt akar munkát vállalni alkalmi munkavállalói könyvvel. E külföldi munkavállalók foglalkoztatásához egyébként munkavállalási engedélyre sincs szükség. A törvény kizárja az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásból az előnyugdíjban részesülő személyt. A nemük, koruk, egészségi állapotuk miatt a munkavállalók bizonyos köre azonos munkakörülmények mellett is fokozott veszélynek van kitéve. A munkaköri, szakmai, személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatról és véleményezésről szóló miniszteri rendelet melléklete tartalmazza az ún. sérülékeny csoportok egészségét potenciálisan károsító, tiltást igénylő megterhelések jegyzékét. Ebben meghatározásra került például, hogy nők, fiatalkorúak, terhesek, 45 év felettiek foglalkoztatása során milyen tényezőket kell figyelembe venni. A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra, aki a Munkavédelmi törvényben definiált szervezett munkavégzés keretében munkavállalót foglalkoztat. A munkáltató az egészséget nem veszélyeztető és biztonságot munkavégzés munkáltatói feladatainak teljesítése érdekében köteles munkavállalót kijelölni, vagy e feladatot külső szolgáltatás útján ellátni. A munkavállalók pedig a munkáltatói feladatok végrehajtásának ellenőrzésére jogosultak a munkavállalók közül munkavédelmi képviselőt választani. Az egyes munkakörök betöltéséhez szükséges szakképesítések körét az ágazati miniszteri rendeletek határozzák meg.

119


A megváltozott munkaképességű munkavállalók alkalmazása, ill. foglalkoztatása tekintetében irányadó miniszteri rendelet meghatározza ki minősül megváltozott munkaképességűnek, milyen további szempontok alapján részesül például felmondási védelemben, a foglalkozási rehabilitáció keretében milyen kötelezettségek terhelik a munkáltatót. A rehabilitáció célja, hogy a munkavállaló az orvosi rehabilitációt követően egészségi állapotának és szakképzettségének megfelelő munkakörben dolgozzon. A foglalkoztatás biztosítása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a munkavállaló a megváltozott munkaképesség megállapítása idején munkaviszonyban áll. Előfordulhat, hogy a munkáltató működési körén belül nem tudja foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű munkavállalót. Ennek bizonyítása mellett a további feladat a foglalkoztatás rehabilitációs bizottságokra hárul. Mód van arra, hogy a megváltozott munkaképességű személy ún. célszervezeteknél kerüljön alkalmazásra, és kereset, vagy jövedelem kiegészítésben részesüljön, vagy ha nem foglalkoztatható, részére átmeneti vagy rendszeres szociális járadék kerüljön megállapításra. B) A munkáltató A munkáltató jogalanyiságának egyedüli kritériuma a jogképesség. A Ptk. alapján jogképes az, akinek jogai és kötelességei lehetnek: ilyen az ember, az állam, a jogi személy, a jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb szervezet (mely munkaviszony alanya lehet). Az Alkotmány rendelkezése szerint a Magyar Köztársaságban minden ember jogképes. A jogképesség általános, egyenlő és feltételen. A magánszemély munkáltatónak nem feltétele a cselekvőképesség, így kiskorú, vagy bírósági döntés alapján korlátozottan cselekvőképes személy is lehet munkáltató, de helyette a törvényes képviselő jár el. A munkáltatóra, mint jogalanyra vonatkozó szabályozás során a Mt. minden megkülönböztetés nélkül, azonos jogokat és kötelezettségeket állapít meg: - a természetes személy (pl. egyéni vállalkozó vagy bármely magánszemély, aki munkát végeztet), - a jogi személy (pl. állami vállalat, tröszt, egyéb állami gazdálkodó szerv, szövetkezet, közhasznú társaság, jogi személyiségű gazdasági társaság: közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), illetve - jogi személyiséggel nem rendelkező (pl. közkereseti, betéti társaság) munkáltatókra egyaránt. A munkáltatói jogkör kiterjed a munkaviszony létesítésére, megszüntetésére, a munkaviszonnyal összefüggő bármely intézkedés, utasítás megtételére. A munkáltatói jogkört valamely e jogkörrel felruházott személy vagy szerv is elláthatja. Így például a szervezeti működési szabályzatban, alapító okiratban, közgyűlés határozatban célszerű kijelölni a megbízott személyt, vagy felsorolni azt, hogy a jogviszony létesítése, megszüntetése tekintetében ki gyakorolja a munkáltatói jogkört, továbbá mely jogkörök kerültek átruházásra a közvetlen vezetőre. Lényeges, hogy a munkáltató közölje a munkavállalóval, hogy ki gyakorolja a munkáltatói jogokat, „illetéktelen” személytől származó utasítás ugyanis érvénytelen. Kivétel ez alól, ha a munkavállaló a körülményekből alapos okkal következtethetett az illető személy jogosultságára. A Mt. 76. §-a megfelelő szabályozást tartalmaz a munkaszerződés tartalmára vonatkozó, a munkáltató munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeiről való tájékoztatási kötelezettségéről szóló 91/533 EGK irányelvvel. Eszerint a munkaszerződés megkötése során különösen ügyelni kell az alábbiakra: - a munkaviszony munkaszerződéssel jön létre, így akár az egynapos, illetve bármilyen rövid időtartamra szóló munkavégzésre vonatkozó munkaszerződést is írásba kell foglalni. (Kivételt képez ez alól az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás).

120


- a munkaviszony kizárólag törvény rendelkezése alapján - a munkáltató egyoldalú jogi aktusával, - azaz pl. kinevezéssel, választással is létesülhet, melynek érvényességi kelléke a munkavállaló „elfogadó nyilatkozata”, aláírása is szükséges. - ha a munkaszerződés létesítése hatósági engedélyhez kötött, akkor a munkaszerződést csak az engedély beszerzését követően lehet megkötni. E szakasz beiktatását indokolta egyrészt hogy a 16 éven aluli fiatal munkavállaló alkalmazásához gyámhatósági engedély szükséges, másrészt a külföldi munkavállalók magyarországi foglalkoztatásához előzetes be kell szerezni a munkaügyi központ engedélyét. - a munkaszerződés írásba foglalásáról a munkáltatónak kell gondoskodni. - munkaszerződés nemcsak a kollektív szerződéssel, hanem jogszabállyal sem állhat ellentétben, kivéve ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. A munkaszerződés kötelező tartalmi elemei, amelyben a feleknek feltétlenül meg kell állapodniuk: - a személyi alapbérben (személyi alapbért időbérként kell meghatározni, - órabér, napibér, havibér -, melynek összege teljes munkaidő esetén a minimálbérnél kevesebb nem lehet; az alapbér összegszerűsége mellett rögzíteni szükséges, milyen időtartamú munkavégzés kötődik hozzá; a személyi alapbérben teljesítménybérezés esetén is meg kell állapodni, de ha a teljesítmény követelmény teljesítése nemcsak a munkavállalón múlik, akkor garantált bér megállapítása is kötelező.) - a munkakörben (a konkrét munka megjelölése, amit köteles elvégezni a munkavállaló, hiszen ennek ismeretében lehet vizsgálni a szakmai, egészségügyi alkalmasságot; a munkakörhöz tartozó részletes feladatokat a munkaköri leírások tartalmazzák;) - a munkavégzés helyében (rögzíteni kell, hogy állandó, vagy változó munkahelyre került-e felvételre; értelemszerű megjelölést kell használni, pl. székhely, telephely címe, közigazgatási terület konkrét megnevezése, az ország meghatározása, ha a munkavállalót tartósan külföldön szándékoznak foglalkoztatni). - a felek nevét (ez alatt értjük egyrészt a munkáltató pontos nevét, megnevezését, melynek a cégnyilvántartásban, illetve egyéb hatósági nyilvántartásban szereplő név felel meg, másrészt a munkavállaló nevét), - a felek munkaviszony szempontjából lényeges adatait (a Mt. a lényeges adatok körét nem nevesíti, de ezeknek tekinthető a felek azonosítására alkalmas adatok, pl. munkáltató székhelye, a nyilvántartásba vevő cégbíróság megnevezése, cégjegyzékszáma, illetve a munkáltató egyéb nyi vántartási száma, vagy a munkavállaló esetén adószáma, TB azonosító száma (bár ez utóbbiakat a munkáltatónak eddig is ismernie kellett a járulék levonási és befizetési kötelezettségének teljesítése érdekében). Természetesen a munkaszerződésben más kérdésekben is (pl. próbaidő kikötése, bérpótlékok, túlóraátalány, munkavégzés kezdete ill. vége, felmondási, felmentési idő) meg lehet állapodni, aminek különösen olyan munkáltató esetében van nagy jelentősége, ahol kollektív szerződés megkötésére nem került sor. Kollektív szerződés hiányában ugyanis a munkaszerződésben jelenhetnek meg a felek szándékát tükröző speciális szabályok. C) A munkavégzés helye, és a távmunka A Mt. 76/C. § alapján a munkaviszony létrejöhet állandó, vagy változó munkahelyen történő munkavégzésre egyaránt. A munkaszerződésben meg kell határozni a munkavégzés helyét. Állandó munkahely esetén ez nem jelent problémát. Kérdéses lehet ennek megjelölése akkor, ha a munkavégzés a munka természetéből eredően a munkáltató telephelyén kívül történik (például ilyen munka lehet a gépkocsivezetés, a javítási, szerelési munkák ellátása, építőipari munkák stb.). Ez esetben állandó munkavégzési helyként a munkáltató azon telephelyét kell megnevezni, ahonnan a munkavállaló a munkavégzéshez az utasítást kapja.

121


Távmunkavégzés esetén is irányadó e szabály, tehát munkavégzési helyként azt a munkahelyet kell megjelölni, ahonnan az utasítást kapja. Meg kell különböztetnünk a fentiektől a változó munkahelyen történő munkavégzés esetét. A változó munkahely fogalma a munkáltató különböző telephelyeire történő beosztás lehetőségét jelenti, azaz a tényleges munkavégzés konkrét helye mégis jól behatárolható (például a munkáltatónak több boltja vagy termelőegysége van, és a pénztáros, vagy a műszerészt meghatározott időszakonként mást telephelyen történő munkavégzésre osztja be). Változó munkahelyben történő megállapodás esetén a munkáltatót mindössze annyi kötelezettség terheli, hogy az első munkavégzési helyről tájékoztassa a munkavállaló. Amennyiben valamely juttatás, jogosultság, munkavállalói létszám megállapítása a munkavégzés helyéhez kötődik, akkor változó munkahely esetén munkahelynek azt a telephelyet kell tekinteni, ahova a munkavállalót beosztották. A munkavégzés helyének megváltozását eredményezi, ha a munkáltató új székhelyre vagy telephelyre költözik, amely esetben látszólag objektív körülmények miatt kerül sor a munkavégzés helyének megváltozására. Ebben az esetben a munkaszerződést csak akkor kell módosítani, ha a törvényben meghatározott mértékben nő a „munkába menet” időtartama vagy ha a változás a munkavállaló személyes körülményeire aránytalan, vagy jelentős sérelemmel járna. Ha a munkavállaló nem járul hozzá a munkaszerződés módosításához mivel a munkáltató nem tehet mást - a rendes felmondás szabályai szerint kénytelen megszüntetni a munkavállaló munkaviszonyát. Figyelmet érdemlő új rendelkezés, hogy amennyiben a munkaszerződés módosítására kerül sor, akkor a munkahely megváltozása miatti utazási többletköltségek tárgyában is meg kell egyeznie a munkavállalónak és a munkáltatónak, függetlenül esetleg attól, hogy a munkaszerződés módosítását nem az utazási többletköltségek aránytalan emelkedése alapozta meg. D) A munkaviszony kezdete, létrejötte A munkáltató és a munkavállaló szerződéskötési szabadsága érvényesül akkor, amikor a felek maguk határozhatják meg, hogy milyen időponttól kezdődően létesítenek munkaviszonyt és a munkavállaló mikor köteles munkavégzésre jelentkezni. Egymástól meg kell különböztetnünk a munkaviszony létrejöttének és a munkavégzés kezdetének az időpontját. A munkaviszony a munkaszerződés megkötésével jön létre, melynek nem feltétele az azonnali munkába állás. A munkaviszony tényleges kezdete viszont a munkába lépés napja, amelyet ha nem határoztak meg a felek a szerződésben, akkor a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalónak munkavégzésre jelentkezni. A felek tehát a munkába lépés napjában, mind a szerződéskötéstől a munkavégzés kezdete napjáig tartó ún. „köztes” időszakban alkalmazandó jogok és kötelezettségek tekintetében szabadon megállapodhatnak. Ennek hiányában kerülhet csak sor a Mt.-ben foglalkoztak alkalmazására. A munkaviszony létrehozását eredményező munkaszerződésben a felek sokszor lényeges kérdésekben nem, vagy nem egyértelműen állapodnak meg, ebből kifolyólag egy-egy jogvita, vagy munkaügyi ellenőrzés során eltérően nyilatkoznak annak tartalma felől. A minimálbér betartására vagy például a rendkívüli munkavégzés korlátaira vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatosan gyakran kérdéses, hogy teljes vagy részmunkaidőben foglalkoztatják-e a munkavállalót. Ha a szerződést kötő felek a munkaidő mértéke felől nem rendelkeznek, akkor a Mt. alapján a munkaviszony teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre.

122


Ebből az következik, hogy munkaszerződésben tehát külön meg kell állapodni abban, hogy a foglalkoztatás részmunkaidőben (napi, heti, vagy havi hány órában) történik. A teljes munkaidő mértéke napi 8 óra, illetve heti 40 óra. Ettől eltérően munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása rövidebb (pl. egyes munkakörökben napi 6 óra teljes munkaidőt is megállapíthat, ami nem keverendő össze a napi 6 órás részmunkaidővel), vagy meghatározott feltételek esetén legfeljebb napi 12 óra teljes munkaidőt is megállapíthat. Részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók gyakran nem kapták meg a munkavégzéssel időarányos munkabért. Ezért a jogszabályváltozás folytán a Mt. már tartalmazza, hogy részmunkaidős foglalkoztatás esetén a munkavállalót megillető juttatások tekintetében legalább az időarányosság elve alkalmazandó, de csak akkor, ha a juttatásra való jogosultság feltétele a munkaidő mértékével függ össze. Ezzel kapcsolatban érdemes odafigyelni a Mt. 117. §-ára, amely definiálja a munkaidőt általánosságban, továbbá azt, hogy mi tekintendő napi, illetve heti munkaidőnek. Természetesen a „legalább az időarányosság” elve azt jelenti, hogy az időarányos juttatásra „minimum jogosult” a munkavállaló, de ettől eltérően magasabb, illetve kedvezőbb mértékű juttatás is adható a munkavállalónak. A részmunkaidős foglalkoztatás szélesebb körű elterjedése és ösztönzése érdekében a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján támogatás nyújtható a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási, illetve rehabilitációs alaprészéből a részmunkaidőben történő alkalmazáshoz. E) A munkaszerződés időtartama A munkaszerződésben a felek szabadon rendelkezhetnek arról, hogy határozott, vagy határozatlan időre szóló munkaszerződést kötnek. Eltérő megállapodás hiányában ez utóbbi valósul meg. A határozott időre szóló munkaszerződés általában pontos naptári időponthoz kötődik. A határozott idő év, hónap, nap szerinti megjelölése, valamint valamely esemény beálltához fűződő megnevezése (pl. Gyes-en, tartós keresőképtelenséggel járó betegállományban, egyéb fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló távollétének időtartamára) egyaránt elfogadott. Ha nem naptárilag határozzák meg a munkaviszony időtartamát, akkor a munkaviszony várható időtartamáról (pl. a Gyes-en lévő munkavállaló újbóli munkavégzésének időpontjáról, azaz a Gyes megszűntének időpontjáról) a munkavállalót a munkaszerződésben tájékoztatni kell. A határozott időre szóló munkaviszony időtartama nem haladhatja meg az 5 évet. Az öt év számítása során korábban sok esetben kérdéses volt, hogy a munkáltatónál elöltött minden megelőző határozott idejű foglalkoztatást figyelembe kell-e venni vagy sem, azaz milyen időszakokat kell összeszámítani. A törvény kimondja, hogy az öt éves korlát a meghosszabbított határozott idejű munkaviszonyok tekintetében és az előzőleg határozott időre kötött munkaszerződések esetében irányadó akkor, ha a korábbi határozott időre kötött munkaszerződés megszűnésétől számított 6 hónapon belül kerül sor újabb határozott idejű munkaviszony létesítésére. Ha 6 hónap már eltelt a korábbi határozott időtartamú foglalkoztatás megszűnése óta, akkor az újabb határozott idejű foglalkoztatás esetén az 5 év úgymond „újrakezdődik”. Ha a munkaviszony létesítése hatósági engedélyhez kötött (pl. külföldi állampolgár munkavállaló magyarországi munkavégzése esetén), akkor a munkaszerződés legfeljebb az engedélyben meghatározott időtartamra köthető meg. Az engedély többszöri meghosszabbítása esetén az emiatt határozott időre létesített munkaviszonyok időtartama az 5 évet meghaladhatja, hiszen ilyen esetben nem a munkavállaló jogainak csorbításáról van szó,

123


hanem az engedélyezésre és a munkaviszony létesítésére vonatkozó Mt. szabályok betartásáról. A fentiekben foglaltak figyelembe vételével a határozott időtartamú munkaviszony 5 éven belül többször meghosszabbítható, természetesen csak akkor, ha nem alakult át időközben határozatlan idejűvé. Erre akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló a közvetlen vezetője tudtával akár egy munkanapot is továbbdolgozik. Az Mt. Szabályai értelmében nem alakul át automatikusan - továbbdolgozás alapján - a határozott idejű jogviszony határozatlan idejűvé akkor, ha a munkaviszony választással keletkezett vagy egyébként a létesítése hatósági engedélyhez kötött. A törvény erejénél fogva, az egyébként határozott időtartamra kötött munkaviszonyt határozatlan időtartamúnak kell tekinteni, és a munkavállalót megilletik mindazon jogok, amelyek az eredetileg határozatlan időtartamra kötött munkaviszony esetén is járnának, ha az indokolatlan „hosszabbítgatásokra” a munkáltató jogos érdekének fennállása nélkül kerül sor, és egyben az ilyen megállapodás megkötése a munkavállaló jogos érdekének csorbítására irányul (pl. a munkaviszony megszüntetésére irányadó szabályok megkerülését célozza). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy vezető állású munkavállalóra az 5 éves tilalom nem terjed ki. F) Próbaidő A próbaidő intézménye lehetőséget ad mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak, hogy a munkavégzés során egymás elvárásait, képességeit, a munkavégzés körülményeit megismerhessék. Előnye, hogy a próbaidő időtartama alatt bármelyik fél azonnali hatállyal, indokolás nélkül megszüntetheti a jogviszonyt. A munkáltató a nem megfelelő munkavállalótól kockázatmentesen válhat meg. A munkavállaló számára is kedvező lehet e megoldás például akkor, ha egy időben több munkáltatóhoz adta be pályázatát és a próbaidő alatt talált magának kedvezőbbet(azonnal elvállalhatja és betöltheti az új munkakörét). Próbaidő a határozatlan és a határozott időre szóló munkaszerződésben egyaránt kiköthető. Érvényesen azonban csak - a munkaszerződés megkötésekor (pl. utólag a munkába lépés napján próbaidőt kikötni nem lehet, ill. érvénytelen), - egy alkalommal (a próbaidő meghosszabbítása tilos), - maximum három hónapra, - írásban lehet. Ha a felek a próbaidő kikötésében megállapodtak, de idejét nem határozták meg, a Mt. alapján 30 napig terjedhet. G) A munkaszerződés módosítása A munkaszerződés megkötése a munkavállaló és a munkáltató egybehangzó nyilatkozata alapján történik, így a módosítására is csak konszenzus alapján kerülhet sor. A módosítást kezdeményezheti mind a munkáltató, mind a munkavállaló, egyoldalú akaratérvényesítés azonban nem eredményezhet szerződésmódosítást, azt a másik félnek is kifejezetten el kell fogadnia. A munkaszerződés módosítása felől tehát szabadon dönthetnek a felek, meghatározott esetekben azonban a Mt. írja elő a módosítás szükségességét [pl. Mt. 76/C. § (4)]. A munkaszerződés módosítására adhat okot, ha például más munkakörbe helyezik a munkavállalót, mert magasabb végzettséget ért el, vagy egészségi állapota miatt ez indokolt vagy személyi alapbére módosult, állandó munkahelyről változó munkahelyre osztják be, vagy teljes munkaidő helyett a jövőben csak részmunkaidőben foglalkoztatják.

124


Egyébként a munkaszerződés módosítására, a megkötésére vonatkozó szabályok az irányadók, tehát a feleknek a módosítás kérdésében meg kell állapodniuk, a módosítás eredményeként is a munkaszerződésnek (módosított munkaszerződésnek) tartalmaznia kell a munkakört, a személyi alapbért, a munkavégzés helyét, továbbá a módosítás hatálybalépésének időpontját. A munkaszerződés módosítása is csak írásba foglalással érvényes. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy bár a szerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályok az irányadóak, próbaidő kikötésére azonban nem kerülhet sor. Nincs szükség a munkaszerződés módosítására átmeneti, rövid időtartamú változás esetén, pl. ha átmeneti helyettesítésről, átirányításról van szó vagy kiküldetés, kirendelés alkalmával. Nem kell a munkaszerződést módosítani abban az esetben, ha a munkavállaló más szervezeti egységbe kerül beosztásra, de a végzendő munkák jellege ezáltal nem változik meg. A (2) bekezdése a munkavállaló azon érdekeinek a védelmét szolgálja, amelyet a munkaviszony létesítésekor kialkudott. A kollektív szerződés kedvezőbb szabályai automatikusan kihatnak a munkavállalóra, hátrányosabb rendelkezései viszont a munkaszerződésben foglalt jogosultságokat nem érinthetik. 5. A munkaviszony megszűnése és megszüntetése A) A munkaviszony megszűnése A Mt. szabályai különbséget tesznek a munkaviszony megszűnése és megszüntetése között. A munkaviszony megszűnése azt jelenti, hogy a felek külön erre irányuló akaratnyilatkozata nélkül, a meghatározott objektív körülmények beálltával, a munkáltató megszűnésével egy időben, automatikusan megszűnik. A munkaviszony megszüntetése mindig valamely fél részéről történő kezdeményezést jelent (közös megegyezés esetén is az egyik fél teszi meg az erre vonatkozó ajánlatát). - A munkavállaló halál esetén a munkaviszony a halál bekövetkezésének napján szűnik meg. A munkaviszonyból eredő anyagi természetű követeléseket (a munkavállaló haláláig járó munkabért, egyéb járandóságait) az örökös(ök) érvényesíthetik, a személyéhez fűződő jogait azonban nem. A munkáltatói kártérítési kötelezettség fennállása esetén az örökös kártérítésre is jogosult lehet. Az örökös igényt tarthat a még ki nem vett szabadságnak pénzbeli megváltására. Ha azonban a haláláig több szabadságot vett igénybe a munkavállaló, ezt a munkáltató nem követelheti vissza az örökösöktől. - Jogutód nélküli megszűnésre kerülhet sor például a munkáltató felszámolása vagy végelszámolással történő megszüntetése esetén, amely következtében a munkaviszony megszűnik. A munkáltatói jogutódlás a munkaviszonyt nem érinti. A jogelőddel létesített munkaviszony a jogutóddal változatlanul fennáll és különösen a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából az e munkaviszonyban töltött időket együttesen kell számításba venni. Nem beszélhetünk jogutód nélküli megszűnésről, ha a munkáltató neve megváltozik vagy valamely üzem, részleg, üzlet stb. megállapodás alapján, ellenérték fejében kerül az új munkáltató tulajdonába. - Ha a munkaviszonyt határozott időre létesítették, akkor annak lejártával a jogviszony automatikusan megszűnik, a szükséges iga zolásokat ki kell adni a munkavállaló részére. Ha nem figyeltek a felek munkaszerződésben megjelölt határozott idő lejártának dátumára, és a munkavállaló akár egy napot is tovább dolgozott és erről tudott a munkáltatói jogkört gyakorlója, a jogviszony határozatlan idejűvé alakul át. Kivétel ez alól a 30 napos, vagy ennél rövidebb határozott időre létesített jogviszony, mert továbbdolgozás esetén is csak annyi idővel hosszabbodik meg, amennyi időre eredetileg kötötték.

125


- Megszűnik a munkaviszony akkor is, ha a munkáltató a köztisztviselők, vagy közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató számára kerül átadásra, mivel ebben az esetben a jogviszonyváltás történik. B) A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatok A munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatok közös szabálya, hogy azt érvényesen csak írásban lehet megtenni. A megszüntetés módjaira vonatkozó rendelkezésektől szintén nem lehet érvényesen eltérni. Ez azt jelenti, hogy például semmis az olyan megállapodás, amikor a munkavállaló kötelezi magát arra, hogy a munkaviszonyát rendes felmondással 1 éven belül nem szünteti meg vagy lemond a rendkívüli felmondás jogáról. - A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt. A munkaviszonynak az ilyen módon történő megszüntetéséhez azonban mindkét fél feltétel nélküli akarat-elhatározása szükséges. Ebben kifejezésre kell juttatni a munkaviszony megszüntetésére irányuló közös szándékot és annak időpontját. A munkaügyi bíróság nem pótolhatja a felek megegyezésének hiányát a munkaviszony megszűnésének időpontját illetően, és ezzel összefüggésben nem állapíthat meg felmondási időt. - A rendes, valamint a rendkívüli felmondás szabályait a Mt. pontosan meghatározza, ezzel kapcsolatban lásd adott szakaszokat. - A munkaviszony azonnali hatályú megszüntetésére próbaidő alatt kerülhet sor. Az azonnali hatály azt jelenti, hogy nem kell alkalmazni a felmondási időre, felmondási védelemre vonatkozó szabályokat, a felmondást nem kell indokolni, hanem a munkaviszony, - az azonnali megszüntetésére irányuló írásbeli nyilatkozatot követően - megszűnik. Megjegyezzük, hogy a Mt. 10. §-a alapján az érvénytelen megállapodás miatt a munkáltató azonnali hatállyal köteles a jogviszonyt felszámolni - A határozott időre szóló munkaviszony megszüntethető a felek döntése szerint a határozott idő lejárta előtt is, de a munkáltató köteles ekkor a még hátralévő időre járó, de maximum egy évi átlagkeresetet megfizetni. A munkavállalókra vonatkozó szabályok általában egységesen kiterjednek, minden munkavállalóra, emellett azonban teljesen elfogadott, hogy egy-egy speciális munkavállalói körre (pl. fiatalkorúakra, nőkre, megváltozott munkaképességűekre, nyugdíjasokra, további munkaviszonyban foglalkoztatottakra) vonatkozóan eltérő szabályok kerülnek megfogalmazásra. A nyugdíjas, illetve a nyugdíjra jogosult munkavállalókkal összefüggésben a Mt. több helyen is speciális szabályokat tartalmaz, így pl. a felmondási védelem, a végkielégítés, a rendes felmondás tekintetében. Nyugdíjasnak az minősül, aki vagy öregségi nyugdíjra jogosult, vagy a felsorolt nyugdíjak valamelyikében részesül. Az előbbinek az a munkavállaló minősül, aki rendelkezik az öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeivel (és nem szükséges, hogy ténylegesen „nyugdíjba menjen”, azaz megállapítsák részére a nyugdíjat). A b)-h) pontokban felsorolt nyugdíjfajtákban részesülők vonatkozásában viszont csak akkor kell a Mt. nyugdíjasokra vonatkozó szabályait alkalmazni, ha a nyugellátást ténylegesen megállapították az érintett részére (és nem feltétel, hogy annak folyósítása megkezdődjön). A nyugdíjas munkavállalókra vonatkozó eltérő szabályok alkalmazhatósága érdekében a Mt. a munkavállaló kötelezettségeként írja elő, hogy a nyugdíj megállapításáról, illetve a nyugdíjjogosultság fennállásáról a munkáltatót tájékoztatni kell. Ennek értelemszerűen a megállapítást követő legrövidebb időn belül köteles eleget tenni a munkavállaló.

126


C) A határozott időtartamú munkaviszony megszüntetése A határozott idejű munkaviszony egyrészt megszűnhet az időtartama lejártával, de a felek dönthetnek arról is, hogy a határozott idő lejárta előtt azt meg kívánják szüntetni. Erre sor kerülhet próbaidő kikötése esetén a próbaidő időtartama alatt tett nyilatkozattal, amely alapján azonnali hatállyal megszüntethető a munkaviszony. A megszüntetésről rendelkezhetnek egyező akaratuk alapján közös megegyezésben. Ha határozott idejű jogviszony rendkívüli felmondással is megszüntethető. Ha a munkáltató a határozott időre szóló munkaviszonyt jogellenesen szüntette meg, akkor a munkavállaló igényelheti vagy a (2) bekezdés alapján számított, még hátralévő időre járó átlagkeresetet vagy a Mt. 100. §-a alapján a munkavállalót megillető járandóságokat. A (2) bekezdése alapján a fentiektől eltérően, a munkáltató megszüntetheti a jogviszonyt más módon, akár azonnali hatállyal is, egyedüli kötöttség, hogy a törvényben meghatározott mértékű átlagkeresetet a munkavállalónak megfizesse. A határozott idejű jogviszony megszüntetése esetén a munkavállalónak végkielégítés nem jár, de a felek megállapodhatnak annak fizetésében. Előfordulhat, hogy a munkáltató jogutód nélküli megszűnése a határozott időre alkalmazott munkavállalót is érinti. Tekintettel arra, hogy a jogviszony a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén automatikus, a felek nyilatkozata nélkül megtörténik, ezért a 88. § nem alkalmazható. A munkavállaló Mt. 86/A. § szerint a felmentési időre járó átlagkeresetre, illetve a Mt. 95. §-a alapján maximum egy havi végkielégítésre lehet jogosult (mivel a határozott idejű foglalkoztatás az öt évet nem haladhatja meg). A munkáltató a jogutód nélküli megszűnés időpontjáig azonban a 88. § (2) bekezdése alapján megszüntetheti a jogviszonyt. A határozott idejű jogviszonyt a felek rendes felmondással nem szüntethetik meg. D) A rendes felmondás a) A rendes felmondás lényege A munkaviszonyt mindkét fél - kötelező írásbeliség mellett - megszüntetheti rendes felmondással. Ettől érvényesen eltérni nem lehet, ezért bármely a rendes felmondás jogának korlátozására irányuló megállapodás, nyilatkozat semmis. A munkáltatói felmondás érvényességével összefüggésben elsőként az vizsgálandó, hogy az arra jogosulttól származik-e a felmondás. Lényeges jogszabályi követelmény még a munkáltatóval szemben a felmondás indoklásának kötelezettsége, melyben azokat a konkrét tényeket, körülményeket, okokat kell megjelölni, amelyre a munkáltató a felmondást alapította. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is, pl. oly módon, hogy az üzemrész, iroda, amelyben a munkavállaló eddigi munkáját végezte, felszámolásra került. A felmondás indokának a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, a munkáltató működésével kell összefüggésben állnia. A rendes felmondást a munkáltató köteles megindokolni, kivéve ha nyugdíjasnak minősülő munkavállalónak mond fel. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem tartozik a kivételek közé a rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő munkavállaló, az ő rendes felmondását köteles a munkáltató indokolni. A felmondás okának, világosnak és okszerűnek kell lennie. Például valósága ellenére nem helytálló a munkáltató felmondásának olyan indoklása, hogy a munkavállaló a megelőző évben többször beteg volt, ebből ugyanis nem következik, hogy a már egészséges,

127


munkaképes és feladatait kifogástalanul ellátó munkavállaló munkája a munkáltatónál a továbbiakban nem szükséges. Vita esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló. A bíróság előtt azonban nincs helye olyan új felmondási okok bizonyításának, amelyek közlése a felmondásban nem történt meg. A munkáltatóval szemben a munkavállaló rendes felmondását nem köteles megindokolni. Az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalókat, kvázi felmondási védettség illeti meg, mivel a munkáltató csak különösen indokolt esetben szüntetheti meg rendes felmondással a munkavállaló munkaviszonyát az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül. A felmondási szándékon, az indokláson és a jogorvoslatról való tájékoztatáson túl lényeges a felmondási idő kezdetének és végének, továbbá a felmentés időtartamának meghatározása. A felmondás akkor válik hatályossá, ha azt az érdekelt átvette. Kihangsúlyozzuk, hogy a munkavállalónak lehetősége van a kifogások elleni védekezésre, mely alól csak bizonyos, különösen súlyosnak tekinthető felmondási indokok esetén van kivétel. A felmondási védelem kizárólag a munkáltató rendes felmondása esetén illeti meg a munkavállalót. Ebből kifolyólag például a keresőképtelen munkavállalónak is meg lehet szüntetni a munkaviszonyát azonnali hatállyal a próbaidő alatt, vagy rendkívüli felmondással, vagy közös megegyezéssel. A felmondási védelem azt célozza, hogy meghatározott körülmények fennállta esetén a munkáltató ne küldhesse el munkavállalóját. b) A felmondási idő A törvény meghatározza a felmondási idő hosszának minimumát (30 nap) és maximumát (1 év), mely limit időtartamoktól sem a felek, illetve sem a kollektív szerződés nem térhet el. A munkában töltött évek után járó plusznapok viszont a törvényi minimumot tartalmazzák, melyhez képest akár a kollektív szerződés, akár a felek megállapodása kedvezőbb mértéket állapíthat meg. E paragrafus egyértelműen kimondja, hogy csak az adott munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. Utalunk azonban a Mt. 209. §-ra, miszerint ha a munkavállaló munkaviszonya e törvény hatálybalépése előtt áthelyezéssel keletkezett, korábbi munkaviszonyát, mindaddig, míg munkaviszonyát nem szünteti meg - a végkielégítés alkalmazását kivéve - úgy kell tekinteni, mintha jelenlegi munkáltatójánál töltötte volna el. A felmondási idő kezdete - ha a felek eltérően nem állapodtak meg - a felmondás közlését követő nap. A felmondási időn belül a munkáltató köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ez részben arra szolgál, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen ezen idő alatt álláshirdetésekre, pályázatokra jelentkezni, vagy tovább képeznie magát, másrészt nem kell a felmondás időtartama alatt, az esetleg nem éppen felhőtlen munkahelyi légkörben tovább dolgoznia. A felmentés mértéke a munkavállalóra irányadó felmondási idő fele, melytől a kollektív szerződés, a felek megállapodása a munkavállaló javára eltérhet, sőt a munkáltató megteheti, hogy a felmondási idő teljes tartamára a munkavállalót mentesítse a munkavégzés alól. A Mt. alapján járó felmentési időbe a még ki nem adott szabadságot nem lehet beszámítani. De arra van lehetőség, hogy a felmondási idő másik felére, azaz a munkavégzés alóli felmentéssel nem érintett időszakban szabadság kerüljön kiadásra. A felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem jár átlagkereset arra az időre, amely alatt a munkavállaló munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Például, ha a felmondási idő alatt a munkavállaló kórházba kerül, ezáltal keresőképtelenné válik, és

128


táppénzben részesül, ez kizárja az átlagkereset fizetést. Ha a munkavállalót, a felmondási idő alatt a munkavégzés alól már végleg felmentették, - az előző példa alapján ezt követően kerül kórházba, - akkor az előbbi szabály nem érvényesül, a már kifizetett átlagkeresetet nem lehet vissza visszakövetelni. A már kifizetett munkabért akkor sem lehet visszakövetelni, ha a munkavállaló a felmentési idő alatt elhelyezkedik. Ezt megteheti, mert az utolsó munkában töltött napon a munkáltatónak ki kell adnia az igazolásokat, amelyet az új munkahelyén köteles bemutatni. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy felmentésre vonatkozó rendelkezéseket a nyugdíjas munkavállalók esetében is alkalmazni kell. A Mt. Szabályozása a munkavállaló újabb elhelyezkedését kívánja segíteni azzal, hogy ha más munkahelyet talál magának, a munkáltató köteles munkaviszonyát a megjelölt időpontban megszüntetni. Ilyen esetben a felmondási időből még hátralévő időre a munkavállalónak természetesen munkabér nem jár, tekintettel arra, hogy a munkaviszonya a kért időpontban megszűnt. c) A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok A 98/59/EK irányelv szükségessé tette a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok további módosítását. A munkáltatónak a nagyobb mértékű létszámleépítés tervezése esetén először is azt szükséges megállapítania, hogy 30 napos időszakon belül tervezett, a munkáltató működésével összefüggő ok miatti létszámcsökkentés eléri-e azt a mértéket, amely esetében alkalmazni kell a Mt. csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályait. Ehhez nyújt eligazítást az (1) bekezdés, amely konkrétan meghatározza, milyen mértékű létszámleépítés minősül csoportos létszámcsökkentésnek. A korábbi szabályokhoz képest változás, hogy a létszám megállapításakor nemcsak a rendes felmondással érintett munkavállalókat kell figyelembe venni, hanem a munkaviszony megszűntetésének minden olyan esetét, amelyre a munkáltató működésével összefüggő okból került sor. E körbe tartoznak azok a munkavállalók, akiknek a munkaviszonya munkáltatói rendes felmondással, a munkáltató által kezdeményezett közös megegyezéssel vagy akinek a határozott idejű munkaviszonya a Mt. 88. §-ának (2) bekezdése alapján szűnt meg. Lényeges, hogy mindhárom esetben a jogviszony megszüntetésének oka, a munkáltató működésével álljon összefüggésben. Több telephely esetén a leépítés nagyságrendjét és feltételeit telephelyenként kell megállapítani, de ugyanazon munkaügyi központ illetékességi területén lévő telephelyek esetén a létszámot össze kell számítani. A csoportos létszámleépítés szabályainak alkalmazása során nem közömbös, hogy milyen létszámhoz képest kell figyelembe venni az előírt mértéket. E tekintetben a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai állományi létszámból kell kiindulni, ha a munkáltató fél évnél rövidebb ideje működik, pl. három hónapja, akkor az átlagos statisztikai létszámot ezen időszakra kell meghatározni. (A statisztikai állományi létszám számítása tekintetében KSH Útmutató 2004. száma nyújthat eligazítást.) A 30 napos időszak számítására vonatkozó szabályokat a Mt. 94/C. §-a tartalmazza. Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az a munkáltató, aki nem tesz eleget a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban a munkaügyi központ felé történő előzetes tájékoztatási kötelezettségének, a rendbírságot köteles fizetni, melynek mértéke 1000 - 100 000 Ft-ig terjedhet, továbbá a tájékoztatási kötelezettség teljesítésének elmaradása egyben a munkáltatói rendes felmondás jogellenességét eredményezi. A Mt. 94/B. § szerint a munkáltatót (felszámolót, végelszámolót) konzultációs kötelezettség terheli vagy az üzemi tanáccsal, vagy ennek hiányában a munkáltatónál képviselettel

129


rendelkező szakszervezetek és a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal. A bizottság létrehozására, létszámára, tagjainak megválasztására vonatkozó szabályokat a Mt. nem rögzíti, e kérdésekben való megállapodás a szakszervezetek és a munkavállalók képviselőnek együttműködésére van bízva. A konzultáció lényege, hogy még a leépítés mértékére vonatkozó végleges döntés előtt a munkáltató és a bizottság közösen vizsgálja meg, milyen módon lehet a létszámleépítést elkerülni, vagy legalább a mértékét csökkenteni. Ennek érdekében a munkáltatót a létszámleépítéssel összefüggésben, a döntést megelőzően az alábbi kötelezettséget terhelik - a létszámleépítésre vonatkozó döntést megelőzően legalább 15 nappal korábban konzultációt kell kezdeményeznie a munkavállalók képviselőivel, - e konzultációt megelőzően legalább 7 nappal korábban (azaz a döntést megelőzően legalább 22 nappal korábban) köteles a Mt.-ben előírt adatokat, információkat, a foglalkoztatási csoportok szerint leépíteni tervezett létszámot az üzemi tanácsnak, ill. a munkavállalók képviselőinek írásban átadni. - a konzultációt megelőző fenti időpontban - a munkavállalók képviselőinek adott tájékoztatással párhuzamosan, - az illetékes munkaügyi központot is tájékoztatni kell ugyanazokról az adatokról (a leépítés okáról, az érintett létszámról, a végrehajtás tervezett ütemezéséről stb.). A már megkezdett konzultáció során további tájékoztatási kötelezettség terheli a munkáltató, a leépítés időbeli ütemezése, az érintett munkavállalói kör kiválasztásának szempontjai tekintetében, valamint a munkaviszony megszüntetése miatt járó esetleges többletjuttatások feltételeiről, mértékéről. Ha a létszámleépítés elkerülésére a konzultáció ellenére nincs mód, de a felek az egyeztetés során a meghatározott kérdésekben megállapodást tudtak kötni, akkor ezt írásban kell rögzíteni és meg kell küldeni az illetékes munkaügyi központnak is. Kiemeljük, hogy a csoportos létszámcsökkentés hátrányos következményeinek enyhítéséhez támogatás kérhető az illetékes munkaügyi központtól. A munkáltató részére a csoportos létszámleépítésben érintett telephelyen létrehozandó munkába helyezést elősegítő bizottságok (MEB-ek) működéséhez, legfeljebb tizenkét hónapra történő felhasználásra, bizottságonként legfeljebb egymillió forint vissza nem térítendő támogatás adható. A munkaügyi központ a támogatás mértékét a térség munkaerő-piaci helyzetétől, a csoportos létszámleépítésében érintett munkavállalók számától és az e célra rendelkezésre álló pénzügyi keret nagyságától függően határozza meg. A MEB-ek feladata, hogy állás és képzési börzék szervezésével, jogi, vállalkozási, társadalombiztosítási tanácsadással, elhelyezkedést segítő kiadványok összeállításával, tájékoztatással segítsék a létszámcsökkentéssel érintettek újbóli munkába állását. A Mt. 94/C. §-a konkrétan meghatározza, hogy ha a konzultációs eljárást követően a munkáltató mégis a létszámleépítés végrehajtásáról dönt, akkor az erre irányuló intézkedésének mit kell tartalmazni: egyrészt a munkavállalók létszámát foglalkoztatási csoportok szerinti bontásban, másrészt a létszámcsökkentés végrehajtásának kezdetét és végét, ezen időtartamon belül a leépítés időbeni ütemezését. Természetesen a munkáltatói döntés más egyéb fontos, leépítéssel kapcsolatos kérdést is tartalmazhat. Tekintettel arra, hogy az érintett munkavállalói létszámot 30 napos időszakonként kell ütemezni, annak kezdő és befejező időpontját különösen körültekintően kell meghatározni akkor, ha nagyobb létszámú leépítés során, több ütemben történik a munkavállalók jogviszonyának megszüntetése. Az ütemezéssel elérhető, hogy jelentős létszám leépítésekor a munkaügyi központnál ne tömegesen jelenjenek meg az elhelyezkedni nem tudó munkanélküliek. A (4) bekezdés pontosan meghatározza, hogy mely munkaviszony megszüntetési módokat kell a

130


csoportos létszámcsökkentéssel érintett létszám meghatározása szempontjából figyelembe venni. A Mt. 94/D. §-a az illetékes munkaügyi központ felé történő tájékoztatási kötelezettségeket szabályozza. Eszerint értesíteni kell a munkaügyi központot a leépítés szándékáról, melyet a munkavállalók képviselőivel való konzultációt megelőzően kell elküldeni. Az értesítésben ugyanazokról az adatokról kell tájékoztatást adni, amelyet egyébként a munkáltató a munkavállalók képviselőinek is köteles megadni. Ha a konzultációt követően a munkáltató a csoportos létszámcsökkentésről döntött, akkor e döntéséről is tájékoztatnia kell az illetékes munkaügyi központot két esetben: egyrészt a rendes felmondás, másrészt a határozott idejű jogviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlését megelőzően, legalább 30 nappal korábban. A közlésnek azt az időpontot kell tekinteni, amikor a munkáltató a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó értesítést a munkavállalónak átadja, vagy kézbesítette. A munkáltatónak tehát ügyelni kell arra, hogy például a rendes felmondást, csak a munkaügyi központ felé megküldött (2) bekezdés szerinti adattartalommal összeállított tájékoztatást követő 30. napot követően közölje. A munkaügyi központnak, a leépített munkavállalókról megküldött információk segítséget nyújtanak ahhoz, hogy tömeges létszámleépítés esetén kellően fel tudjanak készülni a munkanélkülivé váltak problémáinak kezelésére. A munkáltatót nemcsak a munkaügyi központ felé, hanem a munkavállaló vonatkozásában is előzetes tájékoztatási kötelezettség terheli, a rendes felmondás, illetve a határozott időre szóló munkaviszony megszüntetése esetén. A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozat közlése előtt legalább 30 nappal az érintett munkavállalót (is) tájékoztatni kell a létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről. A munkáltatónak tehát a rendes felmondás, vagy a 88. § (2) bekezdése szerinti jognyilatkozat közlése (átadása, kézbesítése) előtt ügyelni kell arra, hogy eleget tett-e mind a munkaügyi központ, mind a munkavállaló felé az előzetes értesítési kötelezettségének és e tájékoztatások megtörténte óta eltelt-e legalább 30 nap. Amennyiben a két tájékoztatás időpontja nem esik egybe (gyakran előfordulhat kézbesítés, átadás miatt néhány nap eltérés), akkor a 30 napot a később átadott, átvett tájékoztatástól kell számítani. A munkavállalónak szóló tájékoztatást egyben meg kell küldeni az illetékes munkaügyi központnak és az üzemi tanácsnak, (munkavállalók képviselőinek) is. Amennyiben a rendes felmondás közlését megelőző, legalább 30 nappal előbb átadott, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről szóló tájékoztatás időpontjában a munkavállaló felmondási védelem alatt áll, a tájékoztatást át lehet adni számára, de a rendes felmondást nem lehet a tájékoztatást követő 30. nap után közölni, ha a munkavállaló még ekkor is felmondási védelem alatt áll. Így, hosszabb időtartamú keresőképtelenség esetén a létszámcsökkentést követően, jóval később is sor kerülhet a felmondás közlésére. Ha a felmondási védelem az előzetes tájékoztatást követően, de a 30 napos „tilalmi” időn belül szűnik meg, a rendes felmondást ebben az esetben is csak a tájékoztatás megtörténtét követő 30 nap elteltével lehet közölni. Ha a munkáltató rendes felmondás esetén megszegi a munkavállaló, vagy a munkaügyi központ felé történő előzetes (a felmondás közlését megelőző, legalább 30 nappal korábbi) tájékoztatási kötelezettségét, vagy a felmondási védelem alatt álló munkavállalóval szemben él a rendes felmondás jogával, vagy a konzultáció eredményeként kötött megállapodásba ütközően gyakorolja a rendes felmondás jogát, akkor e felmondások a Mt. 94/F. § alapján jogellenesnek minősülnek. Kiemeljük, hogy csak rendes felmondás esetén minősülnek e jogszabálysértések jogellenesnek. Ennek bírósági megállapítása esetén a munkavállalót megilletik a Mt. 100. §-a szerinti jogosultságok.

131


A Tanács 98/59/EK irányelve rendelkezik a tagállamok csoportos létszámcsökkentésekre vonatkozó szabályainak közelítéséről. Ennek 1. cikkelye alapján az irányelvet a tengerjáró hajók személyzete (legénysége) esetében nem kell alkalmazni. E szabályt tartalmazza a jelen szakasz. d) A Végkielégítés Az adott munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő tartamától függően a munkavállalót végkielégítés illeti meg a munkáltató rendes felmondása, vagy jogutód nélküli megszűnése esetén. A munkáltató személyében bekövetkezett jogutódlás a munkaviszonyt nem érinti, a felmondási idő és a végkielégítés szempontjából a jogelődnél és a jogutódnál eltöltött időket együttesen kell számításba venni. A munkával nem töltött időszakok közül egyes időtartamokat indokolatlan figyelembe venni a végkielégítésre való jogosultság szempontjából, amikor kvázi „szünetel” a munkaviszony. Ilyen időtartam: - a szabadságvesztés, továbbá a közérdekű munka időtartama [ez utóbbi nem azonos a közhasznú, illetve közmunkával, a Btk. 49. § (3) bek. szerint ugyanis hetenként egy nap, heti pihenőnapon, vagy szabadnapon történő díjtalan munkavégzést jelent], - a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama (a kivételek figyelembevételével). A végkielégítés Mt.-ben meghatározott értékei csak a minimális mértéket határozzák meg, a kollektív szerződés, illetve a munkaszerződés a munkavállaló javára ettől eltérhet. A nyugdíjasnak minősülő munkavállalóknak nem jár végkielégítés, így a végkielégítésből való kizárás kiterjedt az előrehozott öregségi nyugdíjban, valamint a szolgálati nyugdíjban részesülőkre is. A további munkaviszonyban foglalkoztatottak - azaz a második, vagy mellékfoglalkozásnak nevezett forma - vonatkozásában ugyanazon szabályokat kell alkalmazni, mint az ún. főállásban lévőknél, tehát őket is megilleti a végkielégítés az egyéb törvényi feltételek esetén. Az emelt összegű végkielégítés nemcsak az öregségi nyugdíjra jogosult munkavállalót, hanem a korkedvezményes öregségi nyugdíjra jogosultat is megilleti akkor, ha a nyugdíj megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg a munkavállaló munkaviszonya. A gyakorlatban előfordulhat, hogy az emelt összegű végkielégítést a nyugdíj előtt álló munkavállaló az egyik munkáltatónál megkapta, majd még a nyugdíjazása előtt ismét elhelyezkedik és munkaviszonya esetleges újbóli megszüntetése esetén ismét jogosulttá válhat a plusz három havi végkielégítésre. Ezt a lehetőséget a törvény kizárja. A végkielégítés mértékének kiszámításakor a Mt. 209. §-a alapján - az 1992. július 1-je előtt áthelyezéssel keletkezett korábbi munkaviszonyban töltött éveket nem lehet figyelembe venni. E) Rendkívüli felmondás A Mt. nem ismeri a munkáltató fegyelmi jogkörét, helyette azonban kimunkálta a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésének lehetőségét. E joggal azonban nemcsak a munkáltató, hanem a munkavállaló egyaránt élhet, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét olyan mértékben megszegi, hogy a munkaviszony fenntartása lehetetlenné válik. A rendkívüli felmondás olyan egyoldalú nyilatkozat, amely a jogviszonyt azonnali hatállyal megszünteti.

132


A rendkívüli felmondás előtt vizsgálni kell, hogy a másik fél valóban munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét, jelentős mértékben megszegte-e és ennek során fennállt-e a szándékossága, vagy súlyos gondatlansága. Szándékosság akkor valósul meg, ha a fél előre látja magatartásának következményeit, és azokat kívánja, vagy azokba belenyugszik. Gondatlanság akkor, ha a fél tudta, vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de bízott a következmények elmaradásában. Mindkettő megvalósulhat akár tevőleges magatartással, akár mulasztással. A munkavállaló számára okot adhat a rendkívüli felmondásra: ha a munkáltató például nem fizet munkabért, nem biztosítja az egészséges munkavégzés feltételeit, megszegi a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó törvényi szabályozást stb. A munkáltató részéről megalapozhatja a rendkívüli felmondást: ha a munkavállaló például a munkáltató sérelmére bűncselekményt követ el, a munkáltató gazdasági érdekeit súlyosan veszélyezteti, munkahelyéről igazolatlanul több ízben hiányzott stb. Kollektív szerződés, vagy munkaszerződés felsorolhatja azokat az eseteket, amelyek adott munkáltatónál ab ovo jelenthetik a rendkívüli felmondás alapjául szolgáló okokat. Ez a szabályozás azonban értelemszerűen csak példálózó jellegű lehet, a törvény rendelkezéseinek alkalmazását nem korlátozhatja. A rendkívüli felmondás indoka tekintetében a 89. § (2) bekezdését kell megfelelően alkalmazni. Ez vélhetően azt jelenti, hogy az indoklással szemben támasztott követelmények (valóság, okszerűség) tekintetében kell a hivatkozott szakaszt irányadónak tekinteni. A 89. § (2) bekezdése szerint a felmondást csak a munkáltatónak kell indokolni. Amennyiben erre tekintettel a munkavállaló nem indokolja meg rendkívüli felmondását, a munkáltató pedig nem „fogadja el” a munkavállaló rendkívüli felmondását,(azaz nem fizeti meg a Mt. alapján járó átlagkeresetet), akkor annak megfizetése iránt a munkavállaló terjeszti elő keresetét, amelyben viszont a rendkívüli felmondás indokát elő kell terjesztenie. A rendkívüli felmondásra nyitva álló szubjektív határidő az okról való tudomásszerzéstől számított 15 nap, az objektív határidő egy év, tehát legfeljebb az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, - bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig - lehet gyakorolni a rendkívüli felmondás jogát. A rendkívüli felmondással a munkaviszony azonnali hatállyal megszűnik, még akkor is, ha a másik fél a felmondást bíróság előtt megtámadja. A keresetlevél benyújtásának tehát nincs halasztó hatálya az intézkedés végrehajtására. A munkáltató rendkívüli felmondása során a munkavállalót nem illeti meg a felmondási, felmentési idő, az erre járó juttatások, a végkielégítés, nem érvényesülnek a felmondási tilalmak sem. A munkavállaló rendkívüli felmondása esetén a munkáltató kötelezettségszegő magatartása valósul meg, aminek következtében kényszerül a munkavállaló felmondani. Ebből kifolyólag nem kerülhet hátrányos helyzetbe, így (7) bekezdésben felsorolt juttatások maradéktalanul megilletik.

133

A KERESKEDELMI SZERZŐDÉSEK JOGA MSC. (N) BUDAPEST 2011

Recommend Documents