Kereskedelmi szerződések joga

BUDAPESTI MŰSZAKI ÉS GAZDASÁGTUDOMÁNYI EGYETEM Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet

Verebics János

Kereskedelmi szerződések joga oktatási segédanyag

Budapest, 2014

2

TARTALOMJEGYZÉK Előszó......................................................................................................................................... 4 A.) A kötelmek közös szabályai a Ptk.-ban............................................................................ 5 I. Fejezet A kötelemre vonatkozó általános rendelkezések ................................................. 5 1. A kötelem ....................................................................................................................... 5 2. A jognyilatkozat ............................................................................................................. 7 3. A képviselet.................................................................................................................... 9 4. Az elévülés ................................................................................................................... 11 5. A tartozáselismerés és az egyezség.............................................................................. 12 II. Fejezet Többalanyú kötelmek .......................................................................................... 13 1. Több kötelezett a kötelemben ...................................................................................... 13 2. Több jogosult a kötelemben ......................................................................................... 14 III. Fejezet A kötelem teljesítése ........................................................................................... 15 1. A teljesítésre vonatkozó általános rendelkezések ........................................................ 15 2. A pénztartozás teljesítése ............................................................................................. 17 3. A beszámítás ................................................................................................................ 18 4. A teljesítés sajátos esetei .............................................................................................. 19 B.) A szerződés általános szabályai....................................................................................... 21 I. Fejezet A szerződés létrejötte ............................................................................................ 21 1. A szerződés gazdasági és jogi jelentősége ................................................................... 21 2. A szerződés jogi fogalma, a szerződési jog alapelvei .................................................. 23 3. Szerződéskötés ............................................................................................................. 25 4. A szerződés értelmezése............................................................................................... 31 II. Fejezet Az érvénytelenség és hatálytalanság; a szerződés kikényszeríthetetlensége... 32 1. A szerződés joghatása, a joghatás kiváltásának akadályai ........................................... 32 2. Az érvénytelenség ........................................................................................................ 34 3. Hatálytalanság .............................................................................................................. 43 4. Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés....................................................... 44 III. Fejezet A szerződés teljesítése és a szerződésszegés ..................................................... 44 1. A szerződés teljesítése.................................................................................................. 44 2. A szerződésszegésre vonatkozó általános rendelkezések ............................................ 48 3. A szerződésszegés esetcsoportjai ................................................................................. 54 4. A szerződés megerősítése............................................................................................. 64 5. A szerződés állapotváltozásai....................................................................................... 66 6. A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal................... 71

3 C.) Egyes szerződések ............................................................................................................ 72 I. Fejezet A szerződések tipizálása – az új Ptk. szabályozási sajátosságai ........................ 72 II. Fejezet A tulajdonátruházó szerződések......................................................................... 76 1. Az adásvételi szerződés................................................................................................ 76 2. Az adásvétel különös nemei ......................................................................................... 77 3. A csereszerződés és az ajándékozás............................................................................. 80 III. Fejezet A vállalkozási típusú szerződések ..................................................................... 81 1. A vállalkozási szerződés általános szabályai ............................................................... 81 2. Egyes vállalkozási szerződések.................................................................................... 83 3. A fuvarozási szerződés................................................................................................. 85 IV. Fejezet A megbízási típusú szerződések......................................................................... 87 1. A megbízási szerződés ................................................................................................. 87 2. Egyes megbízási típusú szerződések............................................................................ 88 3. A bizalmi vagyonkezelési szerződés............................................................................ 91 V. Fejezet A használati szerződések ..................................................................................... 93 1. A bérleti szerződés ....................................................................................................... 93 2. A haszonbérleti szerződés és a haszonkölcsön ............................................................ 97 3. A letéti szerződések...................................................................................................... 99 4. A forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés ................................................. 101 VI. Fejezet A hitel- és számlaszerződések .......................................................................... 103 1. Hitelszerződések......................................................................................................... 103 2. Számlaszerződések..................................................................................................... 105 3. Faktoring szerződés.................................................................................................... 107 4. A pénzügyi lízingszerződés........................................................................................ 108 VII. Fejezet Biztosítéki szerződések ................................................................................... 110 1. Kezességi szerződés ................................................................................................... 110 2. Garanciaszerződés ...................................................................................................... 113 VIII. Fejezet Biztosítási szerződések .................................................................................. 114 1. A szabályozás jellege, a biztosítási szerződések általános szabályai......................... 114 2. A kárbiztosítási szerződés .......................................................................................... 118 3. Az összegbiztosítási szerződések ............................................................................... 121 4. Az egészségbiztosítási szerződés ............................................................................... 123

4

ELŐSZÓ Az új Polgári Törvénykönyv, a 2013. évi V. törvény (Ptk.) és a hozzá kapcsolódó jogszabályok hatályba lépése a szerződési jog szempontjából is jelentős változásokat hozott. Az új szabályok alkalmazására nem csak a jogi szakmának, hanem a jogi oktatásnak is fel kellett készülnie. A BME Üzleti jogi tanszékének szakmai műhelyében született korábbi munkákhoz kapcsolódóan*, e folyamat részeként készült az a jegyzet, amit most az Olvasó a kezében tart. A Ptk. VI. Könyvének beosztását követve a munka három fő részre tagozódik: a kötelmek közös szabályainak bemutatását a szerződések közös szabályainak bemutatása követi, majd az egyes szerződések tárgyalása következik. A legfontosabb – főként koncepcionális – változások kiemelése mellett alapvetően az új szabályozás tárgyalására, szükség szerinti értelmezésére szorítkoztunk. Már csak munkánk alapvető jellegénél fogva sem lehetett célunk az egyes rendelkezések részletesebb kommentálása, de a változások részletekbe menő tárgyalása sem. Törekedtünk viszont naprakészségre és a lehetőség szerinti teljes körűségre: a Ptk. szabályait A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénnyel (Ptké.), az Egyes törvényeknek az új Polgári Törvénykönyv hatálybalépésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCLII. törvénnyel (Ptk. Mód.) és az egyes rendelkezésekhez kapcsolódó más, kiegészítő szabályokkal – pl. A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény, kormány- és miniszteri rendeletek, stb. – együtt tárgyaljuk. A jegyzet elsősorban a gazdasági szakemberek MBA és MSC egyetemi képzésének követelményeihez igazodik. A tananyag feldolgozását minden kurzus esetében külön, az előadások tematikájához igazodó diasorok segítik, melyek elsősorban az új Ptk. hozta változásokra kívánják ráirányítani hallgatóink figyelmét. Budapest, 2014. augusztus 20. A szerző *

Sárközy Tamás: Szervezetek státusjoga az új Ptk.-ban, HVG-Orac, Budapest, 2013, Pázmándi Kinga (szerk): Üzleti jog az új Ptk. után, Typotex, Budapest, 2014.

5

A.) A KÖTELMEK KÖZÖS SZABÁLYAI A PTK.-BAN

I. Fejezet A kötelemre vonatkozó általános rendelkezések

1. A kötelem A.) Az új Polgári Törvénykönyv egyik lényeges, szerkezeti újítását jelentette a kötelmekre vonatkozó közös szabályok a Hatodik Könyv élén, önálló részben való elhelyezése. Az 1959-es Ptk. csak a szerződés esetében rendelkezett csak részletesen a jogviszony keletkezésének, megszűnésének, a jognyilatkozat megtételének, a képviseletnek, az elévülésnek, a tartozáselismerésnek és egyezségnek kérdéseiről, a többalanyúságról, a teljesítés általános és a pénztartozásra vonatkozó különös szabályairól, a beszámításról, s a teljesítés egyes további különleges eseteiről. A szerkezeti változásokon kívül a kódex a kötelmi jog általános szabályai körében számos lényeges tartalmi változást is bevezetett. A joggyakorlat az elmúlt évtizedek során e szabályok alkalmazását a szerződésen kívüli egyéb kötelmekre is kiterjesztette, a jogtudomány és a jogi oktatás – ide értve az üzleti jog tárgy keretében történő képzést is – a minden kötelemre irányadó, közös szabályokat immár hagyományosan a szerződéstan első nagy egységeként, elkülönülten tárgyalja. E rendelkezéseket a kódex a továbbiakban az egyes konkrét kötelem-típusok esetében már nem ismétli meg, az azokra vonatkozó részletes szabályok azonban bizonyos összefüggésekben többlet előírásokat azonban még megállapíthatnak. B.) A Ptk. szerint a kötelem: kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás

teljesítésének

kötelezettségére.

A

kötelem

valamely

dolog

adására,

tevékenységre, tevékenységtől való tartózkodásra vagy más magatartásra irányulhat [Ptk. 6:1. § (1)-(2) bekezdés]. Kötelem mindig meghatározott személyek között áll fenn, s általában ellenkező gazdasági érdekállású két vagy több személy közti jogviszonyt jelent. Kötelem alanya lényegében bárki lehet: az üzleti jogban a jogi személyként működő vállalkozások, költségvetési és egyéb szervek, jogi személyiség nélküli, de a gazdasági forgalomban részt vevő szervezetek s természetesen a magánérdekét követő, magánszemélyként eljáró fogyasztó

6 közötti kötelmi jogi kapcsolatok a tipikusak. A kötelem közvetett tárgya a dolog, közvetett tárgya a szolgáltatás, tartalma pedig a kötelezett teljesítési kényszere: lehetőség annak kikövetelésére, hogy a kötelezett teljesítsen. A kötelmi pozícióban annak polgári jogi voltából következően a jogalanyok mellérendeltek, még az államot sem illetik meg többletjogok. A kötelemben a jogosultsággal (követeléssel) szemben ott áll a kötelezettség is. A kötelezettségért a kötelezett teljes vagyonával köteles helytállni – felel a kötelezettség teljesítéséért. A jogosult igénye: kikényszeríthető, alanyi jog, melynek érvényesítéséhez a bíróságok és végső soron az állam általi végrehajtás állnak rendelkezésére. Ha a Ptk. az ilyen eltérést nem tiltja, a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek [Ptk. 6:1. § (3) bekezdés]. A diszpozivitás, a felek rendelkezési jogának érvényesülése kötelmi közös szabályok körében sem teljes körű. A kógens, feltétlen érvényesülést igénylő normáktól való eltérés nem lehetséges: a feleknek ilyen szabályba ütköző rendelkezése semmis. C.) Kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból [Ptk. 6:2. § (1) bekezdés]. A kötelem keletkeztető tényállásoknak a törvény nem teljes körű, csak példálózó felsorolását adja. A legjelentősebb, a hétköznapi életben leggyakrabban előforduló kötelem keletkeztető tényállás a szerződés: két személy joghatás kiváltását célzó, arra alkalmas jognyilatkozata. A (jogellenes) károkozás vagyoni vagy személyi hátrány okozásában jelenik meg, melyet a károkozónak meg kell téríteni. Kötelmet egyoldalú nyilatkozat is kelteztethet: ilyenkor a nyilatkozattevő egyoldalúan, sokszor saját vagyona terhére biztosít valaki más számára (kikényszeríthető) jogosultságot. A személyiségi, dologi és más jogok megsértésétől mindenki köteles tartózkodni (abszolút szerkezetű jogviszony): ha ilyen sérelem mégis bekövetkezik, a jogsértő és a sérelmet szenvedő fél között (relatív szerkezetű) kötelmi helyzet keletkezik. D.) A kötelem legáltalánosabban a szolgáltatás teljesítésével szűnik meg: az igény teljesülésével a kikényszerítés lehetőségének fenntartása okafogyottá vált. Megszűnést eredményezhetnek bizonyos, a felek személyében, körülményeiben bekövetkező változások is: ugyanazon személy lesz a jogosult és a kötelezett, személyesen teljesítendő vagy meghatározott személy részére teljesítendő szolgáltatás esetében kötelezett vagy jogosult meghal ill. jogutód nélkül megszűnik. A kötelmet a felek megállapodása is bármikor megszüntetheti, sőt, jogosult a követelésről való egyoldalú lemondása is vezethet e kötelem

7 megszűnéséhez. Kivételes lehetőségként a jogszabályban, bírósági vagy hatósági határozatban meghatározott ok is megszüntetheti a kötelmet [Ptk. 6:3. §, 6:8. § (3) bekezdés]. E.) Az új Ptk. hatálya főszabályként csak a törvény hatályba lépését követően keletkezett kötelmekre terjed ki. Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra - ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is - a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni [Ptké. 50. § (1) bekezdés]. A felek megállapodhatnak azonban abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik [Ptké. 50. § (2) bekezdés].

2. A jognyilatkozat A.) A polgári jogi jogviszonyokban a jogalanyok általában, az üzleti jogban pedig a gazdasági élet szereplői különösen érdekeik kifejezésre, megjelenítésére, más jogalanyok cselekedeteinek befolyásolására törekszenek – jognyilatkozatokat (joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat) tesznek. A nyilatkozat szóban, írásban vagy ráutaló magatartással is megtehető: ha a fél jognyilatkozatát ráutaló magatartással fejezi ki, a jognyilatkozat megtételének a ráutaló magatartás tanúsítása minősül. A hallgatás vagy valamilyen magatartástól tartózkodás azonban kizárólag a felek kifejezett rendelkezése alapján minősül jognyilatkozatnak [Ptk. 6:4. §]. Jelen lévők között - azaz ha a jognyilatkozat tartalmáról a címzett annak megtételével egyidejűleg tudomást szerez – a jognyilatkozat nyomban hatályossá válik, távollévők között azonban a hatályossá válás a címzetthez való megérkezéskor következik be. Ha a felek ugyan fizikai értelemben távol vannak, de valamely infokommunikációs eszköz révén valós idejű kapcsolatban állnak egymással, az egyidejűség szabályai érvényesülnek. A ráutaló magatartással tett jognyilatkozat a címzett tudomásszerzésével, a nem címzett jognyilatkozat pedig annak megtételével válik hatályossá [Ptk. 6:5 §]. B.) Ha jogszabály vagy a felek megállapodása a jognyilatkozatra meghatározott alakot rendel, a jognyilatkozat ebben az alakban érvényes. Ám nem csak maga a jognyilatkozat: annak módosítása, megerősítése, visszavonása, megtámadása, valamint a jognyilatkozat alapján létrejött jogviszony módosítása és megszüntetése is ebben a meghatározott alakban lesz érvényes. Az alakszerűségi megkötés minősített esete az írásbeli

8 alakhoz rendelt jognyilatkozat, mely akkor lesz érvényes, ha legalább a lényeges tartalmát írásba foglalták. Ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik, a jognyilatkozat akkor minősül írásba foglaltnak, ha jognyilatkozatát a nyilatkozó fél aláírta: írásba foglaltnak kell tekinteni azonban a jognyilatkozatot akkor is, ha annak közlésére a jognyilatkozatban foglalt tartalom változatlan visszaidézésére, a nyilatkozattevő személyének és a nyilatkozat megtétele időpontjának azonosítására alkalmas formában kerül sor. Az írásbeliség követelményének nem csak papíralapú, de elektronikus dokumentummal is eleget lehet tenni: ahhoz azonban, hogy a törvény a nyilatkozattevő és a nyilatkozat tétel ideje azonosításra vonatkozó követelményeknek is megfeleljen, minősített elektronikus aláírással kell azt ellátni. A Ptk. speciális szabályokat állapít meg az írni nem tudó vagy nem képes személy, az olvasni nem tudó személy és az olyan személy írásbeli jognyilatkozata formai és tartalmi követelményei, érvényességi kellékei vonatkozásában is, aki a megtett nyilatkozat nyelvét nem ismeri [Ptk. 6:6-6:7. §]. C.) Gyakorta előfordul, hogy a felek között vita alakul ki valamely jognyilatkozat tartalmi megítélése, értelmezése vonatkozásában. A Ptk. a címzett jognyilatkozatok esetében a nyilatkozati elv elsődlegességét mondja ki: a jognyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a címzettnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A nem címzett jognyilatkozatok esetében az akarati- vagy szándékelv érvényesül: vita esetén az ilyen nyilatkozatot úgy kell értelmezni, ahogyan azt a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint érteni kell. A kódex általános elvként rögzíti, hogy jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet: az ilyen jognyilatkozatot azonban nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 6:8. §]. D.) A nyilatkozatokra vonatkozó szabályok körében két lényeges utaló szabállyal is találkozunk. A jognyilatkozat hatályára, érvénytelenségére és hatálytalanságára - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a szerződés általános szabályait kell megfelelően alkalmazni. Ilyen, általános jognyilatkozati jellegű, de az egyoldalú jogügyletekre vagy a nem szerződésszegésből eredő (deliktuális) kárkötelmekre is vonatkoztatható szabályokat találunk pl. a szerződések érvénytelensége és hatálytalansága körében. Ugyanakkor viszont a jognyilatkozatra vonatkozó szabályokat - ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik - a nem kötelmi jogi jognyilatkozatokra is megfelelően alkalmazni kell [Ptk. 6:9-6:10. §].

9 3. A képviselet A.) A jognyilatkozatot magunk vagy mások nevében eljárva, de mindig természetes személyként teszünk. Vannak jognyilatkozatok, melyek csak személyesen tehetők meg, a gazdasági életben, különösen az ügyleti forgalomban azonban főszabályszerűen minden jognyilatkozat megtehető képviselő útján is. Ha tehát a Ptk. eltérően nem rendelkezik, más személy útján is lehet jognyilatkozatot tenni. A nyilatkozat joghatásai a képviseltnél jelentkeznek: a képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi. A képviseleti jog jogszabályon, bírósági vagy hatósági határozaton, létesítő okiraton vagy meghatalmazáson alapulhat. Jogkörének korlátozása a Ptk. eltérő rendelkezése hiányában jóhiszemű harmadik személlyel szemben hatálytalan [Ptk. 6:11-6:12. §]. A képviselő a képviselt érdekeinek érvényesítésére törekszik, de lehetnek olyan saját érdekei is, melyek ezzel ellentétben állnak (érdekellentét). E helyzet feloldására rendelkezik úgy a kódex, hogy ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt – kivéve, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott - megtámadhatja. Vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője [Ptk. 6:13. § (1)-(2) bekezdés]. A Ptké. 50. § (1) bekezdése szerinti főszabálytól eltérően a Ptké. 51. § (1) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a képviselő által a Ptk. hatálybalépése előtt tett jognyilatkozatokra is a Ptk. 6:13. § (1) és (2) bekezdését kell alkalmazni, ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van. A Ptk. hatálybalépése előtt tett jognyilatkozatok megtámadására nyitva álló határidő a Ptk. hatálybalépésekor kezdődik. A megtámadásra egyebekben a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezései alkalmazandóak. E szabály alól a Ptké. 51. § (2) bekezdés teremt kivételt azzal, hogy a jogi személy képviselő által a képviselt kifejezett engedélye alapján a Ptk. hatálybalépése előtt tett jognyilatkozat érdekellentétre hivatkozással nem támadható meg – a megtámadás kizárása azonban a jogi személy képviselő által a képviselt kifejezett engedélye hiányában a Ptk. hatálybalépése előtt megtett jognyilatkozatokra nem vonatkozik [Ptké. 51. § (3) bekezdés]. Sajátos az álképviselő által tett nyilatkozat jogi helyzete. Álképviselő az, aki képviseleti jog nélkül vagy képviseleti jogkörét túllépve más nevében jognyilatkozatot tesz: az ilyen személy nyilatkozata a képviselt jóváhagyásával vált ki joghatást. Annak, hogy az álképviselő jó vagy rosszhiszeműen járt el, akkor lesz jelentősége, ha a képviselt a nevében tett jognyilatkozatot nem hagyja jóvá: a jóhiszemű álképviselő a harmadik személynek a

10 jognyilatkozat megtételéből eredő kárát, a rosszhiszemű álképviselő a harmadik személynek a teljes kárát köteles megtéríteni [Ptk. 6:14. §]. B.) Ha a képviseleti jog meghatalmazáson alapul, ügyleti képviseletről beszélünk. A meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jognyilatkozat, melyet a képviselőhöz, az érdekelt hatósághoz, bírósághoz vagy ahhoz a személyhez kell intézni, akihez a meghatalmazás alapján a képviselő jognyilatkozatot jogosult tenni. A meghatalmazáshoz – mely visszavonásig érvényes, s a törvényben meghatározottak szerint harmadik személyek vonatkozásában korlátozható vagy vissza is vonható - olyan alakszerűségek szükségesek, amilyeneket jogszabály a meghatalmazás alapján megtehető jognyilatkozatra előír. Meghatalmazás ügyek egyedileg meg nem határozott körére is adható. Ez az általános meghatalmazás, mely akkor érvényes, ha – az általános alakszerűségi követelményeknél szigorúbb megoldással - teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalták. A határozatlan, vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás öt év elteltével hatályát veszti – ez a szabály a Ptk. hatálybalépése előtt adott határozatlan vagy öt évnél hosszabb időre szóló általános meghatalmazás esetében is érvényesül [Ptk. 6:15-6:16. §, Ptké. 52. §]. A képviselet terjedelmére nézve a törvény úgy rendelkezik, hogy a képviseleti jog mindazon cselekmények elvégzésére és jognyilatkozatok megtételére kiterjed, amelyek a képviselettel elérni kívánt cél érdekében szükségesek [Ptk. 6:17. §]. C.) A képviselet egyes sajátos esetei körében a Ptk. a vélelmezett és látszaton alapuló képviseletre, az ügyeinek vitelében akadályozott személy képviseletére valamint az eseti gondnokságra és eseti gyámságra nézve állapít meg speciális szabályokat. Magánjogi szempontból természetesen mindhárom körnek nagy jelentősége van, az üzleti jog szempontjából azonban különösen az első bír kiemelt fontossággal. A kereskedelmi forgalomban való szerzés biztonsága érdekében a Ptk. kimondja, hogy üzlethelyiségben vagy az ügyfélforgalom számára nyitva álló egyéb helyiségben képviselőnek kell tekinteni azt a személyt, akiről okkal feltételezhető, hogy az ott szokásos jognyilatkozatok megtételére jogosult. A képviselő jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan, kivéve, ha a harmadik személy a korlátozásról tudott. Képviselőnek kell tekinteni azt a személyt is, akiről eljárása és a képviselt személy magatartása alapján okkal feltételezhető, hogy jogosultsággal rendelkezik a képviselt személy nevében jognyilatkozatot tenni: ez a látszaton alapuló képviselet. Az ügyeiben akadályozott személy a gyámhatóság által kirendelt gondnoka vagyonkezelőnek minősül, aki jogait a gyámhatósággal megosztva gyakorolja. Ha a gondnok valamilyen lényeges jogi- vagy érdekütközés miatt meghatározott ügyben nem járhat

11 el, a gyámhatóság eseti gondnokot, ha pedig a kiskorú képviseletéről kell gondoskodni, eseti gyámot rendel [Ptk. 6:18-6:20. §].

4. Az elévülés A.) Az időmúlásnak a polgári jogi jogviszonyok vonatkozásában is kiemelt jelentősége van. Vannak jogok, melyek az időmúlással sem enyésznek el – ilyen a tulajdoni igény vagy a szellemi alkotást létrehozójának személyiségi jogai, pl. alkotókénti feltüntetésének joga – s vannak, melyek érvényesítéséhez a jog csak meghatározott időtartam alatt kíván segítséget – végső soron az állami kikényszerítés lehetőségét - nyújtani. Ez adódhat valamely jogpolitikai vagy akár nemzetközi jogi megfontolásból (pl. a szerző vagyoni jogainak védelme, mely a halálát követő 70. évig tart), s adódhat abból is, hogy a jogosult meghatározott ideig nem él az érvényesítés lehetőségével. A határidő jogvesztő, ha az igényérvényesítés elmulasztása meghatározott idő elteltével magát az alanyi jogot szünteti meg, s elévülési jellegű akkor, ha a az alanyi jog ugyan megmarad, az időmúlás folytán elvész a jogérvényesítés lehetősége. A Ptk. az időmúlás joghatását ennek megfelelően akként ragadja meg, hogy kimondja jogosultság gyakorlására és követelés érvényesítésére jogszabályban előírt határidő eltelte jogvesztéssel akkor jár, ha ezt jogszabály kifejezetten így rendeli. Ha a határidő nem jogvesztő (a polgári jog szóhasználatával: véges), arra az elévülés szabályait kell alkalmazni. A követelések a kódex főszabálya szerint öt év alatt évülnek el, ám a Ptk. ennél rövidebb és hosszabb elévülési időt is megállapíthat, s természetesen a felek maguk is rendelkezhetnek így. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés esedékessé válik. Az elévülési idő megváltoztatására irányuló megállapodást írásba kell foglalni. Lényeges, hogy a felek magánautonómiája az elévülés kizárásra már nem terjed ki: a Ptk. kogens szabálya szerint az elévülést kizáró megállapodás semmis [Ptk. 6:21-6:22. §]. B.) Az elévülés joghatása - eltérést engedő főszabályként - az, hogy az bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Az elévülés a kötelezettnek a szolgáltatás teljesítésére vonatkozó kötelezettségét nem érinti; az elévült követelés alapján teljesített szolgáltatást a követelés elévülésére tekintettel visszakövetelni nem lehet. Ha tehát a kötelezett önként teljesít, később arra hivatkozva, hogy már nem is tartozott, nem követelheti vissza a teljesített szolgáltatást: kötelezettsége fennmaradt, csak az igényérvényesítés, a bírósági úton való kikényszerítés lehetősége enyészett el. A főkövetelés elévülésével az attól függő

12 mellékkövetelések is elévülnek, a mellékkövetelések elévülése azonban a főkövetelés elévülését nem érinti. Fontos körülmény, hogy az elévülést a bírósági vagy hatósági eljárásban nem lehet hivatalból figyelembe venni: arra tehát annak, akinek ez érdekében áll a bíróság előtt hivatkoznia kell [Ptk. 6:23. §]. Az elévülés tehát alapvetően meghatározott időtáv alatt zajló folyamat, melyet azonban külső körülmények befolyásolhatnak. Az egyik ilyen eset, ha a jogosult az igény érvényesítésével nem saját restsége, gondatlansága miatt késlekedik, hanem erre valami lényeges, menthető oka van (az elévülés nyugvása) – a másik valamely lényeges, a jogviszony változását eredményező körülmény bekövetkezte, mely az elévülés megszakítását eredményezi. Ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az elévülés nyugszik. Ilyenkor az akadály megszűnésétől számított egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapos - határidőn belül a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén három hónapnál - kevesebb van hátra. Az akadály megszűntét követő egy éves, ill. három hónapos időtartam alatt az elévülés nyugvásának nincs helye, az elévülés megszakítására vonatkozó rendelkezéseket pedig azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a megszakítás következtében az egyéves - egyéves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetén a három hónapos - határidő számítása kezdődik újból [Ptk. 6:24. §]. Az elévülést megszakító körülményeket a törvény taxatíve sorolja fel: ezek a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése, a kötelem megegyezéssel történő módosítása és az egyezség, a követelés kötelezettel szembeni bírósági eljárásban történő érvényesítése, ha a bíróság az eljárást befejező jogerős érdemi határozatot hozott vagy a követelés csődeljárásban történő bejelentése lehetnek. Az elévülés megszakításától vagy az elévülést megszakító eljárás jogerős befejezésétől az elévülés újból kezdődik. Ha az elévülést megszakító (bírósági) eljárás során végrehajtható határozatot hoztak, az elévülést a kötelem megegyezéssel való módosítása és a végrehajtási cselekmények szakítják meg [Ptk. 6:25. §].

5. A tartozáselismerés és az egyezség Alapvető perjogi szabály, hogy a polgári eljárásban valamely jog, kötelezettség, jogi tény fennállást, mértékét stb. annak kell bizonyítania, aki arra hivatkozni kíván, aki azt kéri, hogy a bíróság ezt javára vegye figyelembe. Ez az érintettre – pl. egy szerződésben a kölcsönbe adóra - nyilvánvalóan terhet jelent. Ha azonban a kötelezett a tartozását elismeri, a

13 tartozás jogcíme nem változik ugyan meg, de immár a tartozását elismerő kötelezettet fogja terhelni a bizonyítás.

Az eljárásban neki kell igazolnia azt, tartozása az elismerő

jognyilatkozat megtételének időpontjában nem vagy alacsonyabb összegben állt fenn, bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelésen vagy érvénytelen szerződésen alapult – a tartozás megfizetése alól ugyanis csak ezekben az esetekben mentesül [Ptk. 6:26. §]. Ha a felek valamely követelés érvényesítése végett perbe bocsátkoznak, a jog támogatja, hogy mindkét félnek megfelelő, a pert megszüntető egyezséget kössenek. A felek a kötelemből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket megegyezéssel peren kívül is rendezhetik: ez az anyagi jogi egyezség. Egyezségkötéskor vagy kölcsönösen engednek egymásnak a felek, vagy valamelyik fél egyoldalúan enged követeléséből: a lényeg, hogy a kötelem bizonytalansági helyzetét a megállapodás megszüntesse. Az egyezség érvényességét nem érinti a feleknek olyan körülményre vonatkozó tévedése, amely közöttük vitás volt, vagy amelyet bizonytalannak tartottak: ha már az egyezséget megkötötték, attól visszalépni – pusztán azért, mert később a bizonytalansági helyzet feloldására már más eszköz is rendelkezésre állna, vagy épp már nem szolgálja jól valamelyik fél érdekét – nem lehet [Ptk. 6:27. §].

II. Fejezet Többalanyú kötelmek

1. Több kötelezett a kötelemben A kötelem: kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A szemben álló felek ellentétes érdekállásúak, s ami az egyiknek kötelezettségként jelenik meg, a másiknak épp a jogosultságot jelenti. Ugyanakkor – az üzleti életben meglehetősen gyakorta – előfordul, hogy azonos érdekű pozícióban (kötelezettként illetőleg jogosultként) egyidejűleg többen is megjelennek. Többalanyúság – tipikusan a szerződések jogában - úgy is megjelenhet, hogy az adott érdekpozícióban, jogosulti vagy kötelezetti oldalon következik be változás: jogi eszközei a később tárgyalandó engedményezés, a jogátruházás, tartozásátvállalás és szerződésátruházás. A kötelezettség teljesítésével összefüggő és egymás közötti kérdések rendezéséhez, a helytállás szabályainak megállapításához a Ptk. alapvetően a szolgáltatás oszthatósága vagy oszthatatlansága felől közelít, s nem osztható szolgáltatás esetében a jogviszony központi

14 elemévé az egyetemlegességet teszi. Oszthatónak a szolgáltatás a Ptk szerint akkor minősül, ha – a jogosult lényeges jogi érdekének sérelme nélkül - önállóan használható részekre bontható. Ha ilyen szolgáltatással többen tartoznak (osztott kötelezettség), a Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában a jogosult minden kötelezettől a ráeső részt követelheti: kétség esetén a kötelezettek egyenlő mértékű szolgáltatás teljesítésére kötelesek [Ptk. 6:28. §]. Ha egy nem osztható szolgáltatással többen tartoznak (egyetemlegesség), a teljesítés bármelyik kötelezettől követelhető: minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik. Egyetemleges a kötelezettség abban az esetben is, ha – megállapodás alapján - többen úgy tartoznak egy osztható szolgáltatással, hogy a jogosult bármelyik kötelezettől követelheti a teljesítést. Egyetemleges kötelezettség esetén minden kötelezett az egész szolgáltatással tartozik, de ha bármelyikük teljesít, a jogosulttal szemben a teljesített rész erejéig (a teljesítő irányában megtérítési kötelezettség keletkezésével) a többiek kötelezettsége is megszűnik. A kötelezettek egymás szerződésszegéséért is felelnek. A kötelezett a jogosult követelésével szemben a többi kötelezettet megillető, a jogosult kielégítésével kapcsolatos kifogásra is hivatkozhat, az igényt lényegében kioltó beszámítással azonban nem élhet. A kötelezettek egyetemessége nem csak a helytállásban jelenik meg, de a javukra értékelhető körülményekben is: a jogosultnak az egyik kötelezettel szemben beálló késedelme ennek következtében valamennyiük javára beáll. A követelésnek egyik kötelezettel szembeni elévülése (erre esedékességi eltérés esetén kerülhet sor) azonban nem hat ki a többi kötelezettre [Ptk. 6:29. §]. Az egyetemleges kötelezetteket egymás közötti viszonyukban – ha jogviszonyukból más nem következik – a kötelezettség egymás között egyenlő arányban terheli. Az egyetemlegesség alapján, mint láttuk, a kötelezettől akár a teljes szolgáltatás követelhető, ám ha a rá eső arányon felül teljesít, a többi kötelezettől a követelésnek őket terhelő része erejéig az általa nyújtott többletszolgáltatás megtérítését kérheti [Ptk. 6:30. §].

2. Több jogosult a kötelemben A szabályozás ismét a szerint tesz különbséget, hogy a szolgáltatás osztható vagy oszthatatlan-e. Ha egy osztható szolgáltatást többen követelhetnek, minden jogosult az őt megillető részt követelheti: kétség esetén a jogosultak egyenlő mértékű szolgáltatás követelésére jogosultak. Ha pedig nem osztható szolgáltatást jogosultak többen követelni, valamennyiük kezéhez kell teljesíteni (jogosulti együttesség) [Ptk. 6:31-6:32. §].

15 A jogosultság egyetemlegességének kérdéseit a törvény úgy belső, egymás közötti, mint külső, a kötelezettel való kapcsolatukban egyaránt szabályozza. Amennyiben a követelés több jogosultat úgy illet meg, hogy mindegyik az egész szolgáltatást követelheti, de a kötelezettet egyszeri szolgáltatás terheli, a kötelezettség minden jogosulttal szemben megszűnik, ha bármelyik jogosult kielégítést kap. Jogosultak bármelyikének késedelme vagy a követelés érvényesítésével összefüggő, illetőleg a kötelezettség teljesítésének feltételeként szolgáló jognyilatkozat mindegyik jogosultra kihat, az elévülés pedig egyik jogosulttal szemben sem évül el addig, amíg az elévülés feltételei valamennyiükkel szemben be nem következtek [Ptk. 6:33. § (1)-(3) bekezdés]. A kötelezettet védő rendelkezés, hogy ha valamelyik jogosult a teljesítés iránt pert indít, a per jogerős befejezéséig a kötelezett - anélkül, hogy a késedelem jogkövetkezményei alól ezzel mentesülne - a többi jogosult irányában megtagadhatja a teljesítést. A törvény eltérést engedő főszabálya szerint a jogosultakat a követelés egymás között egyenlő arányban illeti meg [Ptk. 6:33. § (4)-(5) bekezdés].

III. Fejezet A kötelem teljesítése

1. A teljesítésre vonatkozó általános rendelkezések A.) Az 1959-es Ptk. a szerződés teljesítésére vonatkozó, elvi jelentőségű szabályait az új kódex valamennyi kötelemre kiterjesztette. Az általánostól – a kötelmek teljesítésére általában irányadó, olyan közös rendelkezések, mint a teljesítés idejének, helyének meghatározása, a teljesítés elismerése és a költségviselés, elszámolási kérdések – a különös felé haladva (pénztartozás teljesítése és beszámítás, a teljesítés sajátos esetei) kínál a kódex hangsúlyozottan diszpozitív szabályokat, melyektől természetesen a felek – gazdasági érdekeiknek, a szerződéssel elérni kívánt céljuknak megfelelően – eltérhetnek. A gazdasági szempontból legfontosabb kötelem keletkeztető tényállás, a szerződés teljesítésének összefüggésében további, ugyancsak diszpozitív szabályokkal is találkozhatunk. A teljesítés legáltalánosabb főszabálya, hogy a szolgáltatást a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni [Ptk. 6:34. §]. A teljesítéssel – ha az e legalapvetőbb követelménynek megfelel – a kötelem megszűnik.

16 B.) A teljesítés ideje a Ptk. szerint határnap vagy határidő tűzésével határozható meg. Határnap tűzése esetén a szolgáltatást ezen a napon kell teljesíteni. Határidő megjelölése esetén a szolgáltatás a meghatározott időtartamon belül bármikor teljesíthető, kivéve, ha az eset körülményeiből az következik, hogy a jogosult választhatja meg a teljesítés időpontját. Az olyan szolgáltatásokat, melynek teljesítési ideje azok rendeltetési idejéből állapítható meg, e szerint az idő szerint kell teljesíteni. Ha mindezek alapján a teljesítés ideje nem állapítható meg, kisegítő szabályként a Ptk. úgy rendelkezik, hogy a kötelezett a teljesítés előkészítéséhez szükséges idő elteltével köteles teljesíteni. A kötelezett idő előtt is teljesíthet, amit jogosult – ha ez lényeges jogi érdekét nem sérti – köteles elfogadni – a kötelezettnek azonban az ezzel járó költségeket viselnie kell [Ptk. 6:34-6:35. §]. A teljesítés helye főszabályként (a Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában) a kötelezettnek a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye. Több kötelezetti telephely esetén a teljesítés helye a kötelemmel legszorosabban kapcsolatban álló lesz. A kötelem keletkezését követően a teljesítés helye változhat is: ha erről kötelezett a jogosultat értesíti, már az új hely szerint teljesíthet – változásból eredő többletköltségeket azonban neki kell előlegeznie és viselnie [Ptk. 6:37. §]. A teljesítés megtörténtének igazolása, kötelemszerűségének elismerése kötelezett alapvető érdeke. A jogosult a kötelezett kérelmére köteles a teljesítés tényének írásbeli elismerésére vagy a kötelezvény visszaadására. A teljesítéssel járó költségek – ha a felek másként nem rendelkeznek - a kötelezettet terhelik, ám azt egymás között meg is oszthatják [Ptk. 6:38-6:39. §]. C.) Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog (fajlagos szolgáltatás) ugyanannak a személynek különböző helyekre történő küldése esetén előfordulhat, hogy kötelezett az egész a mennyiséget nem tudja szolgáltatni: ilyenkor a jogosult rendelkezése szerint köteles a rendelkezésre álló mennyiséget elosztani, ha pedig erre nézve a jogosult felszólítás ellenére sem rendelkezik, a kötelezett az egyes helyekre járó mennyiséget arányosan köteles csökkenteni. Hasonló fedezeti problémát jelent, ha a kötelezettet a jogosulttal szemben több egynemű szolgáltatás terheli, és a felajánlott teljesítés nem fedezi valamennyi tartozását. Ebben az esetben a kötelezett a teljesítés időpontjában megjelölheti, hogy mely tartozására kívánja azt elszámolni, ilyen rendelkezés hiányában (és ha annak szándéka más módin egyértelműen nem ismerhető fel) a másik fél jogosult – értesítési kötelezettség mellett - eldönteni, hogy az esedékes és nem vitás tartozások közül a teljesítést

17 melyik tartozásra számolja el. Ha egyik módon sem történt rendelkezés a teljesítésről, a teljesítést a régebben lejárt, azonos lejárat esetén a kevésbé biztosított, egyenlő mértékben biztosított követelések közül a kötelezettre terhesebb tartozásra kell elszámolni, ilyen lehetőség hiányában pedig valamennyi tartozásra, arányosan [Ptk. 6:40-6:41 §].

2. A pénztartozás teljesítése A.) A pénz a kötelmi jogviszonyokban általában a szolgáltatás ellenértékeként jelenik meg – a szerződési jogviszonyokban azonban a szerződés tárgya is lehet (pl. kölcsön). Pénz megfizetésére vagy a pénz tulajdonjogának a jogosult részére való átruházása (fizikai értelemben vett átadása), vagy valamilyen banki fizetési művelet (a jogosult fizetési számlájára való befizetés, átutalás) útján kerülhet sor. A kötelem szempontjából lényeges, ténylegesen mikor történt meg a fizetés: erre a Ptk. szerint készpénzfizetés esetén a pénz átvételének időpontjában, egyéb esetben pedig abban az időpontban kerül sor, amikor a pénzt a jogosult fizetési számláján a jogosult számlavezető bankja jóváírta vagy azt jóvá kellett volna írnia. A pénztartozás esetében általános szabály az idő előtti teljesítés megengedettsége: a jogosult a teljesítési idő előtt felajánlott teljesítést köteles elfogadni [Ptk. 6:42-6:43 §]. A pénztartozás teljesítésének helye a fizetési módtól függ. Készpénzfizetés esetén a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti telephelye, ennek hiányában székhelye, természetes személy esetén a jogosult lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye. Több telephely esetén a teljesítés helyének azt a telephelyet kell tekinteni, amely a kötelemmel a legszorosabb kapcsolatban áll. Ha a pénztartozást a kötelezett nem készpénzfizetéssel teljesíti, a pénztartozás teljesítésének helye a jogosultnak a kötelem keletkezésének időpontja szerinti fizetési számláját vezető bank telephelye, ennek hiányában pedig a székhelye. Több fizetési számla esetén a kötelezettet a teljesítési hely tekintetében választási jog illeti meg. A teljesítés helyének esetleges változása kapcsán korábban már megismert szabály itt is érvényesül: ilyenkor a teljesítés helye az újtelephely vagy székhely, természetes személy esetén az új lakóhely vagy szokásos tartózkodási hely. A teljesítés helyének megváltozásából eredő többletköltséget ebben az esetben is a jogosult előlegezi és viseli [Ptk. 6:44. §]. A pénztartozások megfizetésének pénznemét a felek jogosultak meghatározni. Ha ilyen rendelkezés nincs, fizetést a teljesítés helyén és idején érvényben lévő pénznemben kell teljesíteni. A más pénznemben meghatározott pénztartozást a teljesítés helye szerinti jegybank

18 által a teljesítés idején meghatározott árfolyam - ha ilyen nincs, a pénzpiaci árfolyam - alapján kell átszámítani. Előfordulhat olyan eset – pl. egy-egy ország időközben az euro-övezethez való csatlakozása esetén – hogy az a pénznem, amiben a tartozást megállapították a megfizetés esedékességekor már nem létezik. Ha a pénztartozás külföldi pénznemben teljesítendő, és a teljesítés idején a tartozás a külföldi pénznemben nem teljesíthető, a teljesítés helyén és idején érvényes pénznemben való teljesítés szabályai lesznek irányadók [Ptk. 6:45 §]. B.) Amennyiben a pénztartozás teljesítéseként fizetett összeg az egész tartozás kiegyenlítésére nem elegendő, azt - a jogosult eltérő rendelkezése és felismerhető egyértelmű szándéka hiányában - elsősorban a költségekre, majd a kamatokra és végül a főtartozásra kell elszámolni. Kamat a pénztartozás után jár: lényegében ez a tőke használatának – a használat idejéhez igazodó – ellenértéke, mely mindaddig fizetendő, amíg a tőkeösszeg teljes körűen kifizetést nem nyer. A kamat mértéke megegyezik a jegybanki alapkamattal, idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén pedig az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ha pedig ilyen nincs, a pénzpiaci kamattal. A kamat számításakor az érintett naptári félév első napján érvényes kamat az adott naptári félév teljes idejére nézve irányadó lesz [Ptk. 6:46-6:47. §]. A késedelmi kamatot a törvény alapján, szankciós jelleggel kell fizetni, méghozzá akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt. Mértéke megegyezik a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal, idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén pedig az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal. Ha a jogosultnak a késedelembe esés időpontjáig kamat is járt, ezt, s a késedelmi kamatot halmozottan kell megfizetnie: mértéke a kamat és (a késedelemmel érintett a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes) jegybanki alapkamat egyharmadával megegyező késedelmi kamat együttes összege. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti [Ptk. 6:48. §].

3. A beszámítás Beszámításra akkor kerülhet sor, ha a felek kölcsönösen tartoznak egymásnak, s a szemben álló követelések úgy számolhatók el, hogy ténylegesen csak azok különbözetének megfizetésével történjen meg a teljesítés. Beszámításra elvileg minden, értékben kifejezhető

19 követelés esetén sor kerülhet – a Ptk. a kötelmi jog közös szabályai körében alapvetően a pénzkövetelés beszámítását szabályozza [Ptk. 6:49-6:51. §], azzal, hogy e rendelkezések a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló bármely más egynemű és lejárt követelése esetén a tartozásába beszámíthatók [Ptk. 6:52. §]. Főszabály szerint a kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja. A beszámítás joghatása az lesz, hogy a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek [Ptk. 6:49. §], lényeges előfeltétele azonban, hogy a beszámítani kívánt követelés a jogosulttal szemben a beszámítás időpontjában már lejárt legyen. Az elévült pénzkövetelést is be lehet azonban számítani, ha a beszámítani kívánt pénzkövetelés elévülése a pénztartozás esedékessé válásának időpontjában még nem következett be. Meghatározott pénzkövetelésekkel (végrehajtható okirattal vagy egyezséggel meghatározott, közokiratba foglalt pénzkövetelés, végrehajtás alól mentes pénzkövetelés) csak ugyanilyen, illetőleg azonos jogalapból eredő pénztartozásokat lehet beszámítani. Egyes esetekben a beszámítás kizárt: ilyen - a túlfizetés esetét kivéve - a tartásdíj- és járadékkövetelés, illetőleg a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló pénzkövetelés. Nincs helye a bírósági eljárásban nem érvényesíthető pénzkövetelés beszámításának sem [Ptk. 6:50-6:51. §]. A beszámításra a másik félhez címzett, egyoldalú jognyilatkozattal kerül sor – a polgári jog az ilyen egyoldalú, jogviszony-alakító tényeket hatalmasságnak nevezi. Nem csak ugyanazon jogviszonyból eredő követelések számíthatók be, s az alapvetően a pénzkövetelésekre modellezett szabályok más, egynemű követelések beszámítására is alkalmazhatók.

4. A teljesítés sajátos esetei Az olyan kötelmi jogviszony esetén, ahol a jogosult személye, elérhetősége ismert, vagy pontosan megállapítható, a teljesítés a kötelezett számára nem okoz gondot. Vannak azonban olyan helyzetek, mikor a kötelezett teljesítene, ám valamilyen bizonytalansági tényező – pl. a jogosult kiléte, fellelhetősége nem állapítható meg – vagy a jogviszony egyéb sajátossága miatt nem tud közvetlenül a jogosult felé teljesíteni. A bírósági letét útján való teljesítés mellett az új Ptk. lehetővé tette a közjegyzői letéttel való teljesítést is. A bírósági letét útján való teljesítés feltételeinek megvalósulása esetén a kötelezett kötelezettségét

20 közjegyzőnél történő letétbe helyezés útján is teljesítheti - a közjegyzőnél történő letétre a bírósági letétre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [Ptk. 6:56. §]. A kötelezett a pénz fizetésére, továbbá értékpapír vagy más okirat kiadására irányuló kötelezettségét bírósági letétbe helyezés útján is teljesítheti, ha a jogosult személye bizonytalan, és azt a kötelezett önhibáján kívül nem tudja megállapítani vagy a jogosult a teljesítés helyén nem található. Ugyancsak lehetőség van a letét útján való teljesítésre akkor, ha a jogosult a kötelezett részéről megfelelően felajánlott teljesítést nem fogadja el vagy a jogosultak jogosulti együttesség esetén nem teszik lehetővé, hogy a kötelezett valamennyiük kezéhez teljesítsen. A letéteményes kötelezettségeire a letéti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:53. § (1)-(2) bekezdés]. A kötelezett a letétet mindaddig visszakövetelheti, amíg a jogosult a letétbe helyezésről a bíróságtól értesítést nem kapott. A jogosult a letét kiadását a letétbe helyezésről szóló értesítés kézhezvételétől számított ötéves elévülési időn belül követelheti, ha pedig a letét kiadására irányuló joga elévült, a letét visszaadását már csak kizárólag a kötelezett követelheti [Ptk. 6:54. §]. A Ptké. 53. §-a értelmében azonban – ettől eltérően – a Ptk. hatálybalépése előtt tíz éven belül teljesítés céljából bírósági letétbe helyezett pénzt, értékpapírt vagy más okiratot a kötelezett időbeli korlátozás nélkül visszakövetelheti, ha a jogosultnak a teljesítési letét kiadására irányuló joga elévült. A bíróság a letétet csak a jogosultnak adhatja ki. Ha a letétbe helyezésre amiatt került sor, mert a jogosult személye bizonytalan, a letét kiadására csak a jogosult személyét igazoló jogerős határozat alapján kerülhet sor. Jogosulti együttesség esetén a letét a jogosultak közös kérelmére vagy a jogosult személyét igazoló jogerős ítélet alapján adható ki. A kötelezett a letétbe helyezés alkalmával azt is kikötheti, hogy a letétet a jogosultnak az őt terhelő szolgáltatás teljesítésének igazolása ellenében adják ki [Ptk. 6:55. §]. Az ellenérdekű fél jogi érdekének kielégítésére, a teljesítésre a kötelem szerinti kötelezett köteles. A jogosult azonban a harmadik személy részéről felajánlott teljesítést köteles elfogadni, ha ehhez a kötelezett hozzájárult, a szolgáltatás nincs személyhez kötve és nem igényel olyan szakértelmet vagy képességet, amellyel a harmadik személy nem rendelkezik. Fontos, hogy a személyhez fűzött szolgáltatások – ahol a kötelezettet gyakran épp különleges szakértelme, képessége teszi alkalmassá a feladat ellátására – harmadik személy általi teljesítése sem kizárt – ha egyébként az, aki teljesít, maga is rendelkezik ilyen szakértelemmel, képességgel. A kötelezett hozzájárulása nem szükséges, azonban ha a harmadik személynek lényeges jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a teljesítés megtörténjék, és a

21 kötelezett a teljesítést elmulasztotta, vagy nyilvánvaló, hogy időben nem tud teljesíteni [Ptk. 6:57. § (1) bekezdés]. A harmadik személy a kötelezett helyett valamilyen nyomós indokból teljesít. Ha a kötelezett és a harmadik személy közötti jogviszonyból más nem következik, a teljesítőt megtérítési igény illeti meg a kötelezettel szemben. Ilyenkor az időközben már épp a teljesítés következtében megszűnt követelés biztosítékai fennmaradnak és e követelést fogják biztosítani. Ezt a rendelkezést kell alkalmazni akkor is, ha a követelés kielégítésére zálogjog vagy biztosítékot nyújtó személy helytállása alapján kerül sor [Ptk. 6:57. § (2)-(3) bekezdés].

B.) A SZERZŐDÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

I. Fejezet A szerződés létrejötte

1. A szerződés gazdasági és jogi jelentősége A.) A szerződés a leggyakoribb, s gazdasági szempontból minden bizonnyal a legfontosabb kötelemkeletkeztető tényállás. Lényegi sajátossága, hogy kölcsönösen érdekek kielégítésére irányul: a felek tudatosan, egyező akarattal ennek érdekében kötnek jogokat és kötelezettségeket keletkeztető megállapodást. E jogviszonyra – a Ptk. általános alapelveit és a kötelmi könyv a kötelmekre irányadó általános rendelkezéseit kiegészítve – néhány speciális alapelv irányadó: ezek adják meg a szerződésekre vonatkozó, alapvetően diszpozitív polgári jogi szabályozás legáltalánosabb kereteit. A szerződés: megállapodás, mely a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével, egy folyamat eredményeként jön létre, általában a felek magánautonómája, kivételes esetekben szerződéskötési kötelezettség vagy valamely speciális eljárási mód (versenyeztetési eljárás) alapján. A szerződési feltételeket a felek megtárgyalhatják egyedileg, de azokat a feltételek alkalmazója egyoldalúan, több szerződés megkötése céljából is kialakíthatja. Külön megítélés alá esnek a polgári jogban a vállalkozások és a fogyasztók közötti szerződések: a fogyasztó védelme, jogi helyzetének erősítése céljából a kódex számos garanciális, a fogyasztó kárára eltérést nem engedő követelményt fogalmaz meg. A szerződés a felek akaratát tükrözi, ám a szerződés tartalma, a nyilatkozatok értelmezése kapcsán a felek

22 között sokszor nézeteltérés alakul ki: a kódex az ilyen konfliktusok feloldásához is segítséget ad. B.) A szerződés akkor éri el célját, akkor teljesül, ha a felek kölcsönösen teljesítik vállalt kötelezettségeiket - ez azonban nem minden esetben történik meg, vagy nem úgy, ahogy a felek tervezték. Maga a szerződés is szenvedhet olyan hibában, mely a kívánt eredmény elérését megakadályozza, érvénytelenséget eredményez. Az érvényes szerződés nem feltétlenül hatályos is, ennek beálltát a felek külső körülmények bekövetkeztéhez köthetik. A szerződéseket teljesíteni kell, legáltalánosabban akkor, úgy, olyan minőségben, ahogy ezt a felek a megállapodásban kikötötték – ha nem így történik, ha a szerződésszerű teljesítés elmarad, szerződésszegéssel állunk szemben. A szerződésszegés - esetei a késedelem, a hibás teljesítés, a lehetetlenülés, a teljesítés megtagadása,

a

jognyilatkozat

tételének

elmaradása

-

jelentős

polgári

jogi

jogkövetkezményekkel jár: legfontosabb, hogy az a fél, aki a szerződésszegésért felelős, a másik fél felé kártérítési kötelezettséggel tartozik. A felek a szerződést különböző jogi eszközökkel erősíthetik meg: ezek vagy a kötelezettséggel tarozó fél teljesítési készséget, vagy teljesítési képességét tudják megerősíteni – az ellenérdekű fél üzleti kockázatát pedig csökkenteni. C.) Mindez azt mutatja, hogy a szerződés nem pusztán a megállapodás eredményeként létre jött akaratkijelentés, hanem a felek közötti élő, dinamikus kapcsolat, létrehozása, teljesítése, megszűnése szempontjából pedig időben elhúzódva jelentkező folyamat, melynek során számos változásra is sor kerülhet. Módosulhat a szerződés jogcíme, tárgya, változhatnak a szerződésben álló felek, a szerződésből eredő követelések engedményezhetők, a jogok áruházhatók, a tartozások átvállalhatók, sőt, az új Ptk. szerint már maga a szerződés is átruházható. A szerződés általában akkor szűnik meg, ha tartalmának megfelelően teljesítették: a felek szerződésalakító akarata azonban itt is érvényesül, a szerződés közös megállapodással is megszüntethető. A szerződéses jogviszonyt megszüntetheti valamely fél egyoldalú jognyilatkozata (felmondás vagy elállás) s a bíróság döntése is.

23 2. A szerződés jogi fogalma, a szerződési jog alapelvei A.) A szerződés jogi jelenség, de lényegét gazdasági tartalma adja. A szerződések modern közgazdasági elméletének középpontjában mégsem maga a felek alkufolyamatának eredményeként vélhetően a mindkét fél számára optimálisnak minősíthető csereaktus áll, hanem a szerződéses kötelezettségvállalás, az ígéret kikényszeríthetőségének lehetősége és a szerződési cél teljesülésének kockázata, mely – az azonnal teljesedésbe menő szerződések, pl. a hétköznapi, „kézen-közön” zajló tranzakciók kivételével – minden a jövőben teljesítendő szolgáltatás esetében megjelenik. Tökéletes vagy megszeghetetlen szerződés nincs, a szerződéses kapcsolat mindig kockázatokkal jár - e kockázatok azonban tudatos előrelátással, gondos tervezéssel csökkenthetők. Az optimális szerződést nem pusztán a szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékaránya

teszi

az

adott

körülmények

között

gazdasági

szempontból

elérhető

legkedvezőbbé, hanem komplex tényezők együttesének megvalósulása: a szerződésszegés lehetőségének, a tranzakciós költségek minimalizálása, a szerződésest érintő információcsere hatékonysága, az esetleges jogviták gyorsasága és megbízhatósága, a jogorvoslati lehetőségek tára stb. A Ptk. szerint a szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére [Ptk. 6:58. §]. A szolgáltatás az a magatartás, amit a jogosult követelhet és a kötelezett tanúsítani köteles, s mely a felek által egy esetleges alkufolyamat (közgazdasági optimalizáció) akarategységben került meghatározásra. A szolgáltatás e jelentésében a szerződés közvetlen tárgya, a szerződési érdek kielégítésének eszköze. A szerződések közvetett tárgya az a – jogi értelemben vett - dolog, aminek az adására, szolgáltatására a szerződés létrejött. A szerződéses kapcsolat alapvetően mindig relatív szerkezetű jogviszonyt jelent, két- vagy többalanyú jogügyletet ahol a felek kölcsönösen egymás irányában tartoznak kötelezettségekkel és rendelkeznek jogosultságokkal: ez a szolgáltatással szemben álló megfelelő ellenszolgáltatás képezi a szerződés jogi tartalmát. A jognyilatkozatok egybehangzósága, a konszenzus kialakulása a szerződés létrejöttének kulcsmozzanata: amennyiben legalább a szerződés lényegi kérdéseiben nincs egyetértés a felek között, a szerződés nem jön létre. Az áruk, szolgáltatások iránti igényt a gazdaság szereplői érdekeinek megfelelően, alapvetően azok által vezérelve kívánják kielégíteni. A tulajdonos a dolga felett rendelkezik,

24 azt maga birtokolhatja, hasznosíthatja, de át is ruházhatja vagy épp a dolog feletti használati jogot engedheti időlegesen át. Az emberi munka, a természetes személy vagy a polgári jogban jogalanynak minősülő szervezet szolgáltatásai, a szerzői jog vagy az iparjogvédelem által oltalmazott szellemi alkotás ugyancsak vagyoni értéket képviselnek. A piacon termékek, szolgáltatások és ezek általános egyenértékese, a pénz cserélődnek, az ügyleti forgalom magánjogi kereteit pedig a szerződési jog biztosítja. B.) E keretrendszer legáltalánosabb, minden jogviszonyra nézve irányadó, alapvető követelményeit a szerződési jog alapelvei (a szerződési szabadság, a visszterhesség vélelme és az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség) határozzák meg. Az új Polgári Törvénykönyv tudatosan törekedett arra, hogy a jogi alapelvek, a kódex által lefedett minden jogviszony vonatkozásában érvényesülő alapvető követelmények számát csökkentse. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a jog lemondott volna a rendeltetésszerű joggyakorlás, a kölcsönös együttműködés vagy a személy és tulajdon védelmének alapelvi érvényesítéséről: az elsőét a joggal való visszaélés tilalma és a jóhiszeműség és tisztesség követelménye, a harmadikét az alkotmányos, az Alaptörvényre visszavezethető alapelvek biztosítják, a Ptk.ban pedig a személyekre és a tulajdonra vonatkozó konkrét rendelkezések. Az együttműködés követelménye a felek között a szerződéses jogviszonyokban jelentkezik, s így a jogalkotó ezt ott, a szerződésre vonatkozó általános szabályok körében helyezte el. A szerződési szabadság alapelvének értelmében a felek szabadon köthetnek szerződést, és szabadon választhatják meg a másik szerződő felet. A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát is, s ha a Ptk. az eltérést nem tiltja - a szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek. A szerződéses jogviszonyokba való beavatkozásra csak kivételes esetben, lényeges, a szerződési pozíciók egyensúlyhiányos helyzetét eredményező okból kerülhet sor. A kódex és más polgári jogi jogforrások fogyasztót védő rendelkezései tipikusan ilyen szabályok érvényesítésére törekednek. Ha jogszabály a szerződés valamely tartalmi elemét kötelezően meghatározza, a szerződés a jogszabály által előírt tartalommal jön létre. Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja (erre idáig mindössze igen kivételes esetben, és zömében a kötelezettek helyzetét nehezítő módon került sor) és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat [Ptk. 6:59-60. §]. A szerződéssel kikötött szolgáltatásért - ha a szerződésből vagy a körülményekből más nem következik - ellenszolgáltatás jár [Ptk. 6:61. §]. Ez a visszterhesség vélelmének

25 megfogalmazása, mely azonban természetesen nem érvényesül a szerződések ingyenes alakzata esetében, s akkor sem, ha a szolgáltatást nyújtó fél valamilyen oknál fogva nem kíván ellenszolgáltatást. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a feleket a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása során és megszűntekor egyaránt terheli: kötelesek minden a szerződést érintő lényeges körülményt a másik fél tudomására hozni. A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett. Az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét megszegő fél, ha a szerződés létrejön, a másik fél ebből eredő kárát a szerződésszegés szabályai, ha a szerződés nem jön létre a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai szerint köteles megtéríteni, a feleket azonban a szerződés létrejöttének elmaradásáért kártérítési kötelezettség nem terheli [Ptk. 6:62. §].

3. Szerződéskötés A.) Mint láttuk (A. I. 2.), a szerződési jognyilatkozatok szóban, írásban s ráutaló magatartással egyaránt megtehetők. A szerződés létre jötte - folyamat, mely a gazdasági szükséglet felismerésével, s a szükséglet-kielégítés lehetséges módozatainak felkutatásával (tudakozódás, árajánlatok kérése, összehasonlítása) kezdődik, a potenciális konkrét szerződő partner(ek) kiválasztásával és a gazdasági optimumot jelentő szerződési feltételek kölcsönös kialakításával folytatódik s a szerződés megkötésével zárul le. A felek mindeközben jognyilatkozatokat tesznek: kifejezik szerződéskötésre irányuló szándékukat, a másik fél tudomására hozzák az általuk elfogadható feltételeket. A szerződés létrejötte szempontjából ezek közül az ajánlat és az ajánlat elfogadása, illetőleg az esetleges új ajánlat, módosított elfogadás bír jelentőséggel. Szerződéskötési kötelezettséget – kivételesen – jogszabály keletkeztethet, vagy a felek akarata: ebben az esetben maguk vállalják, hogy a későbbi időpontban szerződést kötnek. A szerződéskötés klasszikus, „kialkudós”, a felek akaratát konszenzussá összecsiszoló módozatain kívül az üzleti élet gyakorlatában speciális szerződési módozatok is elterjedtek: ilyen a versenyeztetési eljárás vagy általános szerződési feltételek alapján létre jött szerződés, s a kódex ilyen speciális esetnek tekinti az elektronikus úton a fogyasztóval kötött szerződés létre hozását is. A szerződés, vagy a szerződés egyes feltételei értelmezése körül a felek

26 között vita alakulhat ki: a kódex rögzíti azokat az alapvető elveket, melyek segítségével az ilyen konfliktus feloldható. B.) A szerződés a felek akaratának önkéntes, kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre. Létrejöttéhez a feleknek a lényeges és a bármelyikük által lényegesnek minősített kérdésekben való megállapodása szükséges. Azt, hogy a szerződéskötés folyamatában mi minősül lényeges kérdésnek, a fél dönti el, a szerződés létrejöttének előfeltételévé akkor válik, ha a fél egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy az adott kérdésben való megállapodás hiányában a szerződést nem kívánja megkötni. A szerződés tartalmát, az ellenszolgáltatás mértékét a felek szabadon határozzák meg. Nem kell megállapodni olyan kérdésben, amit jogszabály rendez. A szerződés tartalmává válnak a felek korábbi üzleti kapcsolatai során kialakított feltételek és gyakorlatok, sőt, az adott üzletágban kötött szerződések jogalanyai által széles körben alkalmazott (és az adott jogviszony szempontjából is jelentőséggel bíró) szokások is. A feleknek az ellenszolgáltatás mértékében is meg kell állapodniuk, s ha ezt nem határozták meg egyértelműen, vagy ellenszolgáltatásként piaci árat kötöttek ki, a teljesítési helynek megfelelő piacon a teljesítési időben kialakult középárat kell megfizetni [Ptk. 6:63. §]. A szerződés megkötésére irányuló egyértelműen kifejezett és a lényeges kérdésekre kiterjedő jognyilatkozat az ajánlat. Aki ajánlatot tesz, nyilatkozatához kötve marad: az ajánlati kötöttség ideje az ajánlat hatályossá válásával kezdődik. Az ajánlati kötöttség idejét meghatározhatja az ajánlattevő: ha ezzel a lehetőséggel nem élt, úgy az ajánlati kötöttség jelenlévők között azonnal megszűnik, ha a másik fél az ajánlatot késedelem nélkül nem fogadja el, távollévők között pedig akkor, mikor az ajánlattevő a választ a szolgáltatás jellegére és az ajánlat megtételének módjára tekintettel várhatta. Az ajánlatot megszünteti a másik fél általi visszautasítás, s az elfogadó jognyilatkozat az ajánlattevő részére való elküldését megelőzően tett visszavonás is. Az ajánlatot az ajánlattevő visszavonhatatlannak minősíthet, vagy az ajánlat elfogadására határidőt állapíthat meg: az ilyen ajánlatot nem lehet visszavonni. Lényeges, hogy az írásban tett ajánlat csak írásban vonható vissza [Ptk. 6:646:65. §]. Az ajánlatot az azzal való egyetértést kifejező jognyilatkozattal lehet elfogadni. Az ajánlattól lényeges kérdésben eltérő tartalmú elfogadást új ajánlatnak kell tekinteni, a nem lényeges kérdésben való eltérés vagy kiegészítő a szerződés létrejöttét csak akkor akadályozza, ha az ajánlattevő az ajánlat elfogadását kizárólag az ajánlatban szereplő feltételekre korlátozta vagy a kiegészítő vagy eltérő feltétekkel szemben késedelem nélkül

27 tiltakozik. Ha a szóbeli megállapodás utólagos írásba foglalása lényegesnek nem minősülő feltételekkel kiegészítve vagy módosítva történik meg, s a másik félnek a szerződést megküldik, e feltételek is a szerződés részévé válnak – kivéve, ha azok ellen a másik fél késedelem nélkül tiltakozik. Késedelmesen megtett elfogadó jognyilatkozat esetén főszabályként a szerződés nem jön létre, kivéve, ha azt az ajánlattevő azt mégis figyelembe kívánja venni (s erről a nyilatkozatot tevő felet haladéktalanul tájékoztatja), vagy ha a késedelem oka a továbbítás valamely a rendes körülményektől eltérő sajátosságára volt vissza vezethető. A szerződés ebben az esetben akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat rendes körülmények szerinti továbbítás esetén megérkezett volna az ajánlattevőhöz. [Ptk. 6:69. §]. C.) A szerződés akkor jön létre, amikor az elfogadó jognyilatkozat hatályossá válik. Ha az ajánlat megtételére és az elfogadásra ugyanazon a helyen kerül sor, a szerződéskötés helye a jognyilatkozatok megtételének helye, egyebekben pedig az ajánlattevő székhelye, természetes személy esetén lakóhelye, ennek hiányában szokásos tartózkodási helye [Ptk. 6:66-6:68. §]. A jognyilatkozat alakisági feltételei között már találkoztunk az írásbeliség követelményének az érintett jogviszony összefüggésében tett valamennyi nyilatkozatra való kihatásával. Így van ez a szerződés esetében is: írásbeli alakhoz kötött szerződés megkötésére ajánlatot és elfogadó nyilatkozatot írásban lehet tenni. Az írásba foglalás követelményének eleget lehet tenni egy okiratba foglalással, de úgy is, hogy a felek külön okiratokba foglalt jognyilatkozatai

együttesen

tartalmazzák

a

felek

kölcsönös

és

egybehangzó

akaratnyilvánítását. Általában a felek a szerződést tartalmazó dokumentumot egyidejűleg, közösen szokták ellátni aláírásukkal, a szerződés azonban akkor is írásba foglaltnak fog minősülni, ha a több példányban kiállított okiratok közül mindegyik fél a másiknak szánt példányt írja alá [Ptk. 6:70. §]. D.) Szerződéskötési kötelezettség jogszabály erejénél fogva, illetve a felek akarata alapján (előszerződés) keletkezik. Törvény általában a közszolgáltatások igénybe vételi lehetőségének érdekében, a szolgáltató irányában ír elő ilyen kötelezettséget. Ha a felek a felek a szerződést nem kötik meg, a bíróság a szerződést létrehozhatja, és annak tartalmát meghatározhatja. A szerződés megkötését a jogosult kezdeményezi: ajánlattételre hívja fel azt, akit a szerződéskötési kötelezettség terhel, s akinek a felhívástól számított harminc napon belül kell az ajánlatát megtennie. Közszolgáltatási szerződés – pl. a vízközmű-szolgáltatás esetében – a szolgáltatás igénybe vételével is létre jöhet. A kártelepítés biztosítási úton való megoldása indokolja, hogy bizonyos tevékenységek folytatói (a gépjárművek üzemben tartói,

28 egyes foglalkozások gyakorlói) is kötelesek legyenek a vonatkozó külön szabályok szerint biztosítási szerződések megkötésére. A szerződéskötés csak két, igen kivételes esetben tagadható meg: egyrészt, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a szerződés teljesítésére nem lenne képes, vagy ha a szerződéstől való elállásnak vagy felmondásnak lenne helye [Ptk. 6:71. §]. Ugyancsak a bíróság lehetősége a szerződés létrehozása azzal a féllel szemben, aki gazdasági erőfölényével visszaélve indokolatlanul elzárkózik a szerződéskötéstől. Ilyen esetben a másik fél követelheti, hogy a szerződést közöttük a bíróság a törvényen alapuló szerződéskötési kötelezettség szabályainak alkalmazásával hozza létre [Ptk. 6:72. §]. A felek szerződési autonómiájából következik, hogy egy szerződés jövőbeni létrehozásáról, annak fő tartalmi elemeiről megállapodjanak. Az így létre jött kötelemből a felekre jogok és kötelezettségek háramlanak. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy későbbi időpontban egymással szerződést kötnek, és megállapítják e szerződés lényeges feltételeit, a bíróság e feltételek szerint a szerződést bármelyik fél kérelmére létrehozhatja. Amennyiben a megkötni kívánt szerződésre meghatározott alakiságok érvényesek, az előszerződésre is e szabályok lesznek megfelelően irányadók [Ptk. 6:73. § (1)-(2) bekezdés]. A szerződéskötési kötelezettség azonban ebben az esetben sem feltétlen. Bármelyik fél megtagadhatja a szerződés megkötését, ha az előszerződés megkötését követően előállott körülmény következtében az előszerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, feltéve, hogy a körülmények megváltozásának lehetősége az előszerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható, a körülmények megváltozását nem ő idézte elő és a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe [Ptk. 6:73. § (3) bekezdés]. E.) Szerződéskötésre versenyeztetési eljárás eredményeként is sor kerül. A közbeszerzések joga az ilyen szerződésekre nézve részletes követelményeket állapít meg, s az ajánlatok a versenyeztetése a magánszféra szereplőinek egymás közötti szerződéseiben is általánosan bevettnek minősül. A versenyeztetési eljárás során való szerződéskötés új, a Ptk.ba most bekerült szabályai az ajánlatok egyszerű versenyétől azonban különböznek: ilyen értelmű felhívás esetén a – meghatározott követelményeknek megfelelő – legkedvezőbb ajánlat tevőjével szemben a felhívást tevő felet szerződéskötési kötelezettség terheli, s a szerződés megkötését csak akkor tagadhatja meg, ha a felhívásban ezt a jogot kikötötte. A felhívás visszavonható, de csak a felhívásban megjelölt határidő lejártáig [Ptk. 6:73. §]. A versenyeztetési eljárásban ajánlattevő ajánlatát a felhívásban megjelölt határidő lejártáig módosíthatja vagy akár vissza is vonhatja, ezt követően azonban ajánlatához 30

29 napig kötve marad, s az esetlegesen a versenyeztetési eljárás során letett biztosítékot elveszti. Egyébként a biztosíték visszajár. Ha a versenyeztetési eljárás kizárólag az ellenszolgáltatás mértékére vonatkozik és az ajánlattevők egymás ajánlatát ismerve tesznek ajánlatot (árra vonatkozó versenyezetési eljárás), a szerződés a nyertes kihirdetésével az elért áron létrejön. Ez a gyakorlatban (pl. a vállalkozási szerződések esetében) inkább árlejtéses versenyeztetést jelent, ahol a legkedvezőbb árnak értelemszerűen a legalacsonyabb vállalási érték minősül majd. Az árverés esetében a legkedvezőbb ár viszont a legmagasabb ár lesz. Az ilyen jellegű adásvételi szerződések az internet elektronikus piacterein való vásárlók számára az utóbbi időkben széles körben ismertté váltak. Az ajánlat hatálya megszűnik, ha más ajánlattevő kedvezőbb árat ajánl, vagy ha a versenyeztetési eljárás nyertes kihirdetése nélkül fejeződik be [Ptk. 6:75.-6:76. §]. F.) Az üzleti forgalomban igen széles körben elterjedt az általános szerződési feltételek útján való szerződéskötés. A hétköznapok tömegügyleteiben, különösen a kereskedelmi áruforgalom és szolgáltatások körében általában nem lehetséges, de nem is szükséges a szerződési feltételek egyedi megtárgyalása: a szerződéseket olyan általános szerződési feltételek alapján kötik, melyeket azok alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre határozott meg és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg [Ptk. 6:77. § (1) bekezdés]. Miután a másik szerződő partnernek – aki a tömegügyletekben igen sokszor a fogyasztónak minősülő magánszemély - a szerződési feltételek kialakításába érdemi beleszólása nincs, a kódex számos garanciális rendelkezéssel védi helyzetét. Az általános szerződési feltételt alkalmazó felet terheli annak bizonyítása, hogy a szerződési feltételt a felek egyedileg megtárgyalták [Ptk. 6:77. § (2) bekezdés]. Az általános szerződési feltétel akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát a szerződéskötést megelőzően megismerje, és ha azt a másik fél elfogadta. A jogszabályoktól vagy általános szerződési gyakorlattól – ha azt korábban a felek nem alkalmazták – eltérő, vagy a felek között korábban alkalmazottól eltérő általános szerződési feltételről a másik felet külön is tájékoztatni kell: az ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél a külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta [Ptk. 6:78. §]. Az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályainak (2011/83/EK irányelv) megfelelően a magyar jog is úgy rendelkezik, hogy az a feltétel, amely a vállalkozást a szerződés szerinti főkötelezettsége teljesítéséért járó ellenszolgáltatáson felül további pénzbeli követelésre

30 jogosítja, akkor válik a szerződés részévé, ha azt a fogyasztó - külön tájékoztatást követően kifejezetten elfogadta [Ptk. 6:79. §]. Ha az általános szerződési feltétel és a szerződés más feltétele egymástól eltér, az utóbbi válik a szerződés részévé. Ha azonban általános szerződési feltételek ütköznek, a konfliktust – a polgári jog ezt kollíziónak nevezi - fel kell oldani. Ha az általános szerződési feltételekre utalással közölt ajánlatot a másik fél saját általános szerződési feltételeivel fogadja el, és az általános szerződési feltételek egymással nem ellentétesek, mindkét fél általános szerződési feltételei a szerződés részévé válnak. Ha az általános szerződési feltételek nem lényeges kérdésben eltérnek egymástól, a szerződés létrejön, és az egymással ellent nem mondó általános szerződési feltételek válnak a szerződés részévé. Ha pedig az általános szerződési feltételek között a szerződés lényeges kérdésében van eltérés, a szerződés nem jön létre [Ptk. 6:80-6:81. §]. G.) Az internet megjelenésével új, a technikai eszközök széles körű alkalmazására épülő szerződéskötési formák alakultak ki. Az új Ptk. beépítette a kódexbe Az elektronikus kereskedelmi

szolgáltatások,

valamint

az

információs

társadalommal

összefüggő

szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény a szerződéskötésre vonatkozó legalapvetőbb szabályait. Elektronikus úton történő szerződéskötés esetén az elektronikus utat biztosító fél köteles a szerződéskötésre vonatkozó jognyilatkozatának megtételét megelőzően széles körű tájékoztatási kötelezettség terheli, a szerződési feltételeket meghatározott, azok elmentését biztosító módon kell közzé tennie, az adatbeviteli hibák kijavítására pedig a megfelelő eszközöket biztosítania kell [Ptk. 6:82-6:83. §]. Az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat akkor válik hatályossá, amikor az a másik fél számára hozzáférhetővé válik. Az elektronikus utat biztosító fél köteles a másik fél szerződési

jognyilatkozatának

megérkezését

elektronikus

úton

késedelem

nélkül

visszaigazolni. A fél mentesül az ajánlati kötöttség alól és a szerződés teljesítésére nem kötelezhető, ha a visszaigazolás a másik félhez nem érkezik meg késedelem nélkül [Ptk. 6:84. §]. Lényeges, hogy e szabályokat - az elektronikus úton tett szerződési jognyilatkozat hatályossá válására vonatkozó rendelkezés kivételével - elektronikus levelezés vagy azzal egyenértékű egyéni kommunikációs eszközzel kötött szerződés esetén nem kell alkalmazni, azaz tulajdonképpen a törvényi rendelkezések hatálya kizárólag az interneten egyébként leginkább elterjedtebb, a webshopokban általánosan alkalmazott „klikkeléses” (lényegében ráutaló magatartással megvalósuló) szerződéskötési módozatokra terjed ki. Fogyasztó és

31 vállalkozás közötti szerződéskötés esetén a Ptk. az elektronikus úton történő szerződéskötésre vonatkozó különös szabályairól rendelkező XVI. Fejezetének rendelkezéseitől eltérő megállapodás semmis [Ptk. 6:85. §].

4. A szerződés értelmezése A.) A szerződés értelmezése alatt – Eörsi Gyula nyomán - a megkötött szerződés tartalmának megismerését, megállapítását érjük, ami különösen akkor bír jelentőséggel, ha a felek között a szerződés tartalma vitás, a szerződő felek a szerződésnek vagy valamely szerződési kikötésnek eltérő jelentést tulajdonítanak. A szerződés értelmezése a gyakorlatban a szerződési nyilatkozatok értelmezését jelenti, mely – ha a felek a vitát maguk nem tudják feloldani – végső soron a bíróságra, választott bíróságra vagy valamilyen alternatív vitaeldöntési fórumra (ADR) vár. A szerződés értelmezése során kiderülhet, a szerződés tartalmát esetleg nem is lehet megállapítani: az ilyen esetekben (rejtett disszenzus) a szerződés létre sem jön, hiszen a felek között ténylegesen nem volt megállapodás. Más esetben az értelmezés szabályaival a szerződés tartalma a felek által másként értelmezett jognyilatkozatok alapján megállapítható ugyan, ám ez a fél szándékával, szerződési akaratával ellentétes eredményt hoz: ilyenkor a szerződés tévedés jogcímén támadható meg. A szerződés értelmezése az akarati vagy a nyilatkozati elv segítségül hívásával történhet. Az első a nyilatkozó fél szerződési akaratának feltárásával, a második pedig annak vizsgálatával próbálja a konfliktust feloldani, hogy gazdasági forgalom résztvevői általában hogyan értik, értelmezik a megtett nyilatkozatot, milyen tartalmat szokás tulajdonítani a szavaknak stb. A Ptk. kötelmi könyve a kötelemre vonatkozó általános rendelkezések között – a címzett és nem címzett jognyilatkozat között különbséget téve rendelkezik a jognyilatkozat értelmezéséről [Ptk. 6:8. §], e szabályokat a szerződések összefüggésében külön rendelkezések egészítik ki. B.) A Ptk. a szerződések értelmezésére vonatkozó főszabálya szerint az egyes szerződési feltételeket és nyilatkozatokat a szerződés egészével összhangban kell értelmezni. Ha az általános szerződési feltétel tartalma vagy a szerződés más, egyedileg meg nem tárgyalt feltételének tartalma a jognyilatkozat értelmezésére vonatkozó rendelkezések és az értelmezési főszabály szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel alkalmazójával szerződő fél számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Fogyasztó és

32 vállalkozás közötti szerződés esetén ezt a szabályt kell alkalmazni a szerződés bármely feltételének értelmezésére. E rendelkezések azonban a közérdekű kereset alapján indult eljárásban nem alkalmazhatók [Ptk. 6:86. §]. Az angol-amerikai szerződési gyakorlat nyomán a magyar jogban is általánosan elterjedtté vált a teljességi záradék alkalmazása. A szerződés megkötését sokszor hosszadalmas és bonyolult előkészítő tárgyalások előzik meg, s az ezek összefüggésében a felek sokszor tesznek – később esetleg visszavont vagy módosításra került tartalmú, vagy épp valamilyen kérdésben konszenzust létre hozó – jognyilatkozatokat, melyek a Ptk. 6:63. §-a értelmében a szerződés részét is képezhetik. Ha azonban az írásbeli szerződés olyan kikötést tartalmaz, amely szerint az a felek közötti megállapodás valamennyi feltételét tartalmazza, az írásbeli szerződésbe nem foglalt korábbi megállapodások hatályukat vesztik: ebben ez esetben a felek korábbi jognyilatkozatai kizárólag a szerződés értelmezésénél vehetők figyelembe [Ptk. 6:87. §].

II. Fejezet Az érvénytelenség és hatálytalanság; a szerződés kikényszeríthetetlensége

1. A szerződés joghatása, a joghatás kiváltásának akadályai Ha a felek között a konszenzus hiányzik, vagy ha a szerződés tartalma annak értelmezésével sem állapítható meg, a szerződés nem létezik: azt, mint láttuk, a felek akarategysége hozza létre. A szerződés létrejöttének legjelentősebb jogkövetkezménye, hogy – végső soron az állam által kikényszerítve – a felek kölcsönösen követelhetik a szerződés szerinti teljesítését. Az állam a szerződésekhez három módon viszonyulhat: a.) elismerheti és támogathatja őket, azaz érvényesítésükhöz kényszereszközöket bocsát a rendelkezésre, b.) elismerheti őket, de az érvényesítésben nem működik közre, illetve c.) már valamilyen lényeges oknál fogva már eleve megtagadja tőlük az elismerést. Ezekben az esetekben a szerződés létre jön, ám valamilyen törvényi oknál fogva nem alkalmas arra, hogy joghatást váltson ki (érvénytelenség), illetve létre jön és érvényes, azonban valamely oknál fogva hatálya még nem állt be vagy már megszűnt, illetőleg a szerződés fedezetelvonó jellegénél fogva meghatározott személyekkel szemben nem rendelkezik joghatállyal (hatálytalanság).

33 A.) Az érvénytelenségnek a polgári jogban két formájával találkozhatunk: az egyik az abszolút jellegű semmisség, mely a törvényben meghatározott okok fennállásánál fogva a törvény erejénél fogva érvénytelenséghez vezet, a másik a megtámadhatóság, az érvénytelenség feltételes formája, ahol a szerződés megtámadható, ám csak a sikeres megtámadás következtében válik érvénytelenné. A semmisség megállapítására nincs külön eljárásra szükség, azt a bíróság hivatalból észleli. Időbeni korlátját az elbirtoklás és az elévülés jelenti. A megtámadástól függő jogi helyzet áll be, s ha a megtámadás sikerrel jár, a szerződés érvénytelensége visszamenő hatályú lesz. A Ptk. a szerződés megtámadásának lehetőségét széles körben, de elsősorban a szerződéssel közvetlenül érintett személyek számára biztosítja, időben korlátozott s meghatározott esetekben már korábban meg is szűnhet. Az érvénytelenség megállapítására a Ptk.-ban meghatározott okok alapján kerülhet sor: ezek vagy a szerződési akaratban, vagy a szerződési nyilatkozatban vagy a célzott joghatásban jelentkezhetnek. Érvénytelenséget eredményezhető akarathibának a tévedést, a megtévesztést és jogellenes fenyegetést és a szerződés színlelését tekintjük, a szerződési nyilatkozat hibájának az előírt alakiság megsértését, a célzott joghatás hibájának pedig a tilos, a jóerkölcsbe ütköző, az uzsorás, a feltűnő értékaránytalanságban szenvedő szerződést. A célzott joghatás hibája miatt semmisek a bizalmi (fiduciárius) hitelbiztosítékok, a fogyasztó jogait csorbító feltételek, a fogyasztóval kötött szerződésben a fogyasztó joglemondó nyilatkozata és – megkülönböztetést téve a között, hogy ilyen feltétel alkalmazásra a fogyasztóval vagy fogyasztónak nem minősülő partnerrel kötött szerződésben kerül sor – a tisztességtelen szerződési feltételek. Semmis a lehetetlen szolgáltatásra irányuló vagy érthetetlen, egymásnak ellentmondó szerződési kikötés is. Az érvénytelen szerződés joghatás kiváltására nem alkalmas. Az érvénytelenség orvoslása alapvetően a szerződéskötés előtti helyzet helyreállításával történik, ám ha az érvénytelenség oka megszűntethető, a szerződést bíróság vagy a felek akarata érvényessé nyilváníthatja. Ha a nyújtott szolgáltatás természetben visszatéríthető, sor kerülhet az eredeti állapot helyreállítására, ha nem, úgy az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatást pénzben kell megtéríteni. B.) A hatálytalan szerződés érvényes, ám joghatás kiváltására még (függőben lévő feltétel, beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés) vagy már (hatálytalan szerződés) nem alkalmas, illetőleg fedezetelvonó jellege miatt meghatározott személy, személyek vonatkozásában nem fejt ki joghatályt.

34 A kikényszeríthetetlenség azt jelenti, hogy az érvényes és hatályos szerződés önkéntes teljesítésének jogi akadálya nincs, a már teljesített szolgáltatás jogalap nélküli gazdagodás címén nem követelhető vissza. Ezeknek alapvetően két esetköre van: az eredetileg érvényesíthető, de az időmúlás miatt érvényesíthetőségét elvesztett, igény nélküli kötelmek (elévült szerződések) és az un. naturális kötelmek, melyek alapvető, jogpolitikai okoknál fogva államilag eleve nem érvényesíthetők. Ezeket a bírósági eljárásban nem érvényesíthető követeléseket (játékból, fogadásból eredő kötelmek ill. ilyen célra adott kölcsönből eredő követelés s azok a követelések, melynek bírósági úton való érvényesítését a törvény kifejezetten kizárja) a Ptk. külön cím alatt szabályozza.

2. Az érvénytelenség A.) Az érvénytelenség két polgári jogi formája a semmisség és a megtámadhatóság. A semmis szerződés megkötésének időpontjától a törvény erejénél fogva, ipso iure érvénytelen. A semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség; a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli, a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazását azonban az arra hivatkozó félnek kérnie kell. A Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában a szerződés semmisségére az hivatkozhat és a szerződés semmisségével kapcsolatos peres eljárást az indíthat, akinek ehhez jogi érdeke fűződik vagy akit erre törvény feljogosít. Közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében és uzsorás szerződés esetén az ügyész keresetet indíthat a szerződés semmisségének megállapítása vagy a semmisség jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. Ha azonban a semmis szerződés más szerződés érvényességi kellékeinek megfelel, ez utóbbi érvényes, kivéve, ha ez a felek feltehető szándékával ellentétes [Ptk. 6:87. §]. A megtámadható szerződés az eredményes megtámadás következtében megkötésének időpontjától érvénytelenné válik. Megtámadásra a sérelmet szenvedett fél és az jogosult, akinek a megtámadáshoz jogi érdeke fűződik. A megtámadási jog a szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül a másik félhez intézett jognyilatkozattal vagy közvetlenül bíróság előtti érvényesítéssel gyakorolható. A megtámadási jog gyakorlása – az 1959-es Ptk. szabályaitól eltérően – nincs írásbeli alakszerűség követelményéhez kötve. A szerződés megkötésétől számított egyéves határidőn belül fordulhat bírósághoz a fél, ha a szerződést a másik félhez intézett jognyilatkozattal támadta meg, és a megtámadás eredménytelen volt, a megtámadásra jogosult pedig a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogás útján

35 megtámadási jogát akkor is érvényesítheti, ha a megtámadási határidő már eltelt. A megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási ok ismeretében, a megtámadási határidő megnyílása után a szerződési akaratát megerősíti, vagy a megtámadás jogáról lemond: írásbeli formakényszer e jognyilatkozatok vonatkozásában sem áll fenn [Ptk. 6:89. §]. B.) A szerződési akarat hibái a tévedés, a megtévesztés, a jogellenes fenyegetés és a szerződés színlelése. Aki a szerződés megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, a szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja, ha tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. Lényeges körülményre vonatkozik a tévedés akkor, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a szerződést. Ha a felek a szerződéskötéskor lényeges kérdésben ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a tévedését felismerhette vagy a tévedés kockázatát – az ügylet sajátos, esetleg szerencseelemet is magában foglaló természetének ismeretében - maga vállalta [Ptk. 6:90. §]. A megtévesztés és kényszerítés eredménye a szerződési akarat jogellenes befolyásolása. Akit a másik fél szándékos magatartásával tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, a megtévesztés hatására tett szerződési jognyilatkozatát, akit a pedig másik fél jogellenes fenyegetéssel vett rá a szerződés megkötésére, az e hatás alatt tett szerződési jognyilatkozatát megtámadhatja. E jogkövetkezményeket kell alkalmazni akkor is, ha a megtévesztés vagy jogellenes fenyegetés harmadik személy részéről történt, és erről a másik fél tudott vagy tudnia kellett [Ptk. 6:91. §]. A fél titkos fenntartása vagy rejtett indoka a szerződés érvényességét nem érinti, ám a színlelt – a külvilág felé hamis látszatot keltő, kétoldalú akarathibás – szerződés semmis, ha pedig az ilyen szerződés más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni. Kötelmi helyzet egyoldalú jognyilatkozat alapján is keletkezhet, ingyenes szerződések esetében pedig az egyik fél által nyújtott szolgáltatással szemben nem áll ellenszolgáltatás. Az akarathiba kialakulásához vezető külső magatartások hatását a Ptk. szigorúbban értékeli: ingyenes szerződés esetén tévedés, téves feltevés vagy harmadik személy részéről történő jogellenes fenyegetés vagy megtévesztés címén a szerződést akkor is meg lehet támadni, ha e körülményeket a másik fél nem ismerhette fel [Ptk. 6:92-6:93. §]. C.) Az alakiság megsértése miatt semmis szerződés a teljesítés elfogadásával a teljesített rész erejéig érvényessé válik. Ha azonban jogszabály – azaz nem csak a Ptk.-

36 közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalást ír elő (pl. a Ptk.-n kívüli szerződések esetében a mobiltelefon-előfizetési szerződés, a szellemi tulajdon felhasználási szerződései stb.) vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányul, a teljesítés a kötelező alakiság mellőzése miatti érvénytelenséget nem orvosolja. A szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt módosítása, megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött – ez azonban nem vonatkozik a közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalandó vagy a szerződés ingatlan tulajdonjogának átruházására irányuló szerződésekre, ahol a semmisség az utólagos teljesítéssel nem orvosolható szabályként érvényesül [Ptk. 6:94. §]. D.) A célzott joghatás hibája is semmisséghez vezet: ilyen okként a szerződés jogszabály által tilalmazott, erkölcstelen vagy tisztességtelen volta, gazdasági tartalma, irányultsága jelentkezhet. Semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével

kötöttek

(tilos

szerződés),

kivéve,

ha

ahhoz

a

jogszabály

más

jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása [Ptk. 6:95. §]. Semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik [Ptk. 6:96. §]. A jóerkölcs itt a társadalom alapvető értékítéletének, általánosan elfogadott magatartásnak zsinórmértéke szerinti magatartás tanúsításának követelményét jelenti, mely minden ügy konkrét összefüggésében, külön vizsgálandó. Ha a szerződő fél a szerződés megkötésekor a másik fél – őt alapvetően kiszolgáltatottá tevő - helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt kötött ki (uzsorás szerződés), a szerződés semmis [Ptk. 6:97. §]. A

szerződési

jog törekszik

az

érdekviszonyok

egyensúlyának

biztosítására

(szinallagma), de tiszteletben tartja a felek a gazdasági érdeken alapuló szerződési szabadságának érvényesülését is. A sérelmet szenvedett fél számára – a szerződésben egyébként kizárható - megtámadási jogot biztosít azonban abban az esetben, ha a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás értéke között - anélkül, hogy az egyik felet az ingyenes juttatás szándéka vezetné - a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az aránytalanság (feltűnő értékaránytalanság). Nem támadhatja meg a szerződést az, aki a feltűnő értékaránytalanságot felismerhette vagy annak kockázatát vállalta. A megtámadási jog fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetében azonban nem zárható ki [Ptk. 6:98. §].

37 Semmis az a kikötés, amely pénzkövetelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására, vételi jog alapítására irányul. A fiduciárius biztosítékok alkalmazásának

tilalma

és

a

semmisség

jogkövetkezménye

azonban

a

pénzügyi

biztosítékokról szóló Uniós irányelvben meghatározott biztosítéki megállapodások esetében nem érvényesül [Ptk. 6:99. §]. Mint már utaltunk rá, a professzionális kereskedőként eljáró vállalkozással szemben jogilag és gazdaságilag egyaránt hátrányosabb helyzetűnek tekintett vásárlót – a fogyasztót – külön eszközökkel védi a szerződési jog. Fogyasztónak a Ptk. értelmező rendelkezései szerint a szakmája, önálló foglalkozása vagy üzleti tevékenysége körén kívül eljáró természetes személy minősül [Ptk. 8:1. § (1) bekezdés 3. pont]. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk.-nak a fogyasztó jogait megállapító rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára eltér (fogyasztói jogot csorbító feltétel), s semmis a fogyasztónak a jogszabályban megállapított jogáról lemondó jognyilatkozata is [Ptk. 6:1006:101. §]. E.) Az általános szerződési feltételekkel történő szerződéskötés tárgyalásánál már láttuk, hogy az ilyen feltételek visszaélésszerű alkalmazása komoly veszély, ami ellen azonban a polgári jog garanciális védelmi eszközöket igyekszik biztosítani. Ezek egyike a gazdasági szereplők kapcsolataiban a tisztességtelen szerződési feltétel megtámadásának lehetősége, a fogyasztóval kötött szerződésben pedig az ilyen kikötés feltételen semmisége. A Ptk. szerint tisztességtelennek az az általános szerződési feltétel minősül, amely a szerződésből

eredő

jogokat

és

kötelezettségeket

a

jóhiszeműség

és

tisztesség

követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg. A tisztességtelenség értékelésekor minden, a szerződés megkötésére, alapvető tulajdonságaira vonatkozó körülményt vizsgálni kell. Ha a főszolgáltatást megállapító vagy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési feltételek egyébként világosak és érthetőek, a tisztességtelenségre vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, s nem minősül tisztességtelennek az általános szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg [Ptk. 6:102. §]. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés esetében a tisztességtelen általános szerződési feltételek megítélése jóval szigorúbb: a tisztességtelenség jogkövetkezményeit minden, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel esetén alkalmazhatók s a szerződési feltétel tisztességtelen voltát önmagában már az is megalapozza, ha a feltétel nem egyértelmű.

38 A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen szerződési feltétel semmis: a semmisségre a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni. [Ptk. 6:103. §]. A fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételek egyfajta katalógusa most – a korábbi kormányrendeleti szabályozásból – átkerült a Ptk.-ba. Ez természetesen nem jelent teljes körű felsorolást, csak a leggyakrabban előforduló esetek felsorolását, melyek a feltétel jellegénél fogva vagy feltétlen semmisséget eredményeznek („fekete lista”), vagy melyek esetében a feltételt alkalmazó fél a vélelmezetten tisztességtelen kikötéssel szemben bizonyítással élhet („szürke lista”). Feltételen semmisséget eredményez például az olyan tisztességtelen szerződési kikötés, mely a szerződés bármely feltételének értelmezésére a vállalkozást egyoldalúan jogosítja vagy kizárólagosan a vállalkozást jogosítja fel annak megállapítására, hogy teljesítése szerződésszerű-e, a fogyasztót egyoldalúan teljesítésre kötelezi vagy a vállalkozásnak egyoldalú elállási jogot biztosít vagy jelentős, a fogyasztót egyébként a Ptk. alapján megillető egyéb jogokat (beszámítás, tartozásátvállalás) korlátoz vagy a fogyasztó jogorvoslati, igényérvényesítési jogát csorbítja valamely egyoldalú rendelkezéssel. [Ptk. 6:104. § (1) bekezdés]. Ellenkező bizonyításig semmis az olyan kikötés, mely a fogyasztó meghatározott magatartását szerződési nyilatkozata megtételének vagy elmulasztásának minősíti, ha a magatartás tanúsítására nyitva álló határidő indokolatlanul rövid vagy a fogyasztó nyilatkozatának megtételére indokolatlan alaki követelményeket támaszt, a vállalkozás részére egyoldalú és a szerződésben meghatározott alapos ok nélküli módosítást tesz lehetővé, illetőleg a fogyasztóra nézve különösen hátrányos fizetési feltételeket tartalmaz [Ptk. 6:104. § (2) bekezdés]. F.) A fogyasztó a tisztességtelen szerződési jogi feltételt az általános perjogi szabályok szerint keresettel támadhatja meg. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt azonban az ügyész, a miniszter, az autonóm államigazgatási szerv, a kormányhivatal, a központi hivatal vezetője, a fővárosi és megyei kormányhivatal vezetője, a gazdasági és szakmai kamara vagy érdekképviseleti szervezet és a fogyasztói érdekvédelmi szervezet által közérdekű kereset is indítható. A közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. E rendelkezést kell alkalmazni abban az esetben is, ha a

39 bíróság szerződésben még nem alkalmazott általános szerződési feltétel tisztességtelenségét állapítja meg. A közzétételről az érintett általános szerződési feltétel nyilvánosságra hozójának, illetve alkalmazásra ajánlójának kell saját költségére gondoskodnia [Ptk. 6:105. § (1)-(2), (5) bekezdés]. Közérdekű

keresetben

kérhető

az

olyan

általános

szerződési

feltétel

tisztességtelenségének megállapítása is, amelyet fogyasztókkal történő szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, akkor is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától. Az ilyen per az ellen is megindítható, aki a fogyasztókkal történő szerződéskötés céljából meghatározott

és

megismerhetővé

tett

tisztességtelen

általános

szerződési

feltétel

alkalmazását nyilvánosan ajánlja. Ha a bíróság megállapítja a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségét, ítéletében eltiltja az általános szerződési feltétel alkalmazását nyilvánosan ajánlót az alkalmazásra ajánlástól [Ptk. 6:105. § (3)-(4) bekezdés]. Közérdekű kereset – hasonló közzétételi szabályokkal - vállalkozások közötti tisztességtelen szerződési feltétel vonatkozásában is indítható. A PtkMód. egyértelműsítette, hogy e szabályok a szerződő hatóság szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződésekre is irányadók. A szerződő hatóság fogalmát a PtkMód. 190. § (1) bekezdése a Ptk. 8:1. § (1) bekezdésének 7. pontjának a törvénybe iktatásával akként a közbeszerzésekről szóló törvény szerinti ajánlatkérőként határozta meg. Az ajánlatkérő akkor is szerződő hatóságnak minősül, ha közbeszerzési eljárás lefolytatására nem köteles. A Ptk. 6:106. § (1) bekezdése értelmében a vállalkozások közötti szerződés részévé általános szerződési feltételként váló, a pénztartozás teljesítésének idejét, a késedelmi kamat mértékét, esedékességét a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító kikötést - mint tisztességtelen kikötést - a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is megtámadhatja. A szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti szerződés részévé általános szerződési feltételként váló, a pénztartozás teljesítésének idejét hatvan napnál hosszabb határidőben meghatározó szerződési kikötés hatvan napot meghaladó része semmisségének megállapítását a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet is kérheti. Ugyanez vonatkozik az a Ptk.-ban a szerződő hatóságra vonatkozóan meghatározottaktól eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás hátrányára

40 meghatározó, hatvan napot meg nem haladó határidőre vonatkozó kikötés, mint tisztességtelen kikötés megtámadásával a kikötés érvénytelenségének megállapítására is. A kérelem alapossága esetén a bíróság a kikötés semmisségét, illetve érvénytelenségét a kikötés alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal megállapítja. A semmisség, illetve az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket már teljesítettek [Ptk. 6:106. § (2)-(3) bekezdés]. A vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet a fentiek szerinti olyan általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítását is kérheti, amelyet szerződéskötések céljából határoztak meg és tettek nyilvánosan megismerhetővé, abban az esetben is, ha az érintett feltétel még nem került alkalmazásra. A bíróság a sérelmes általános szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítása esetén eltiltja a nyilvánosságra hozót a feltétel alkalmazásától. Közös szabály, hogy a megállapítási eljárásban a bíróság az igény érvényesítőjének kérelmére elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója, nyilvánosságra hozója, illetve alkalmazásra ajánlója saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről. A közlemény szövegéről és a közzététel módjáról a bíróság határoz. A közleménynek tartalmaznia kell az érintett szerződési feltétel pontos meghatározását, tisztességtelenségének, illetve semmisségének megállapítását, valamint az e jellegét alátámasztó érveket [Ptk. 6:106. § (4)-(5) bekezdés]. Ezen túlmenően a vállalkozások érdekeinek képviseletét ellátó szervezet kérheti az olyan általános szerződési feltétel semmisségének megállapítását is, amely a vállalkozások közötti szerződésben kizárja a késedelmi kamatfizetési, illetve kizárja vagy korlátozza a követelés behajtásával kapcsolatos költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget, vagy a szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozás közötti szerződésben a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére az e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően határozza meg, illetve kizárja vagy korlátozza a késedelmi kamatfizetési, illetve a követelés behajtásával kapcsolatos költségek megfizetésére vonatkozó kötelezettséget [Ptk. 6:106. § (6) bekezdés]. G.) A lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmis. A szolgáltatás nem lehetetlen azért, mert a kötelezett a szerződés megkötésekor nem rendelkezik a szolgáltatás tárgyával. A szerződéskötéskor fennálló lehetetlenség a teljesítési határidőig tehát - ha arra egyébként a szolgáltatás természeténél fogva lehetőség van – orvosolható. Az érthetetlen kikötés vagy az egymásnak ellentmondó kikötések azonban semmisek [Ptk. 6:107. §].

41 H.) Érvénytelen szerződésre jogosultságot alapítani és a szerződés teljesítését követelni nem lehet. Az érvénytelenség további jogkövetkezményeit a bíróság a fél erre irányuló kérelme alapján - az elévülés és az elbirtoklás határai között - alkalmazza. Az érvénytelenségre okot adó tényt a bíróság hivatalból észleli, ám jogkövetkezményeinek alkalmazását az érintett félnek kérni kell: a fél azonban a szerződés érvénytelenségének megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség következményeinek alkalmazását kérné. A bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményeiről a fél kérelmétől eltérő módon is rendelkezhet; nem alkalmazhat azonban olyan megoldást, amely ellen mindegyik fél tiltakozik [Ptk. 6:108. §]. Az érvénytelen szerződés alapján is történhet teljesítés, a dolog a másik fél részére történő átadása, s az érvénytelen szerződés alapján nyújtott szolgáltatással a kárveszély a másik félre száll át [Ptk. 6:109. §]. Az érvénytelenség legalapvetőbb jogkövetkezménye a szerződéskötést megelőző állapot helyreállítása. Amennyiben azonban a jogviszony megmentésére még lehetőség van, s a feleknek az érvénytelenségi ok kiküszöbölése érdekében áll, az érvénytelenség orvoslására a Ptk. többféle eszközt kínál. Az érvénytelen szerződést a bíróság a szerződés megkötésének

időpontjára

visszamenő

hatállyal

érvényessé

nyilváníthatja,

ha

az

érvénytelenség miatti érdeksérelem a szerződés megfelelő módosításával kiküszöbölhető vagy az érvénytelenség oka utóbb megszűnt: ilyenkor a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni, és az érvényessé nyilvánítást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna [bírósági érvényessé nyilvánítás visszamenő hatállyal, Ptk. 6:110. §]. Az érvénytelenségi okot a felek maguk is orvosolhatják. A szerződés a megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal érvényessé válik, ha az érvénytelenségi okot a felek utólag kiküszöbölik, vagy annak más okból való megszűnése esetén a szerződési akaratukat megerősítik. Ebben az esetben a szerződő felek úgy kötelesek egymásnak teljesíteni és az érvényessé válást követő szerződésszegésért úgy felelnek, mintha a szerződés megkötésétől fogva érvényes lett volna. Ha a felek az érvénytelenségi okot utólag kiküszöbölik, és abban állapodnak meg, hogy a szerződés a jövőre nézve válik érvényessé, az addigi teljesítéseket az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazásával kell rendezni [Ptk. 6:111. §]. Orvoslási lehetőség illetőleg szándék hiányában érvénytelen szerződés esetén az eredeti állapot helyreállítására kerül sor: bármelyik fél kérheti a nyújtott szolgáltatás természetbeni visszatérítését, ha maga is természetben visszatéríti a számára nyújtott szolgáltatást. A visszatérítési kötelezettség az elévülési vagy az elbirtoklási idő elteltétől

42 függetlenül terheli az eredeti állapot helyreállítását kérő felet. Az eredeti állapot helyreállítása során gondoskodni kell a szolgáltatások eredeti értékegyensúlyának fenntartásáról [Ptk. 6:112. §]. A főszabály tehát az eredetileg nyújtott szolgáltatások visszatérítése – erre azonban nem minden esetben kerülhet sor. Az ún. irreverzibilis szolgáltatások esetében a szolgáltatást vagy jellegénél fogva nem lehet visszakövetelni (pl. a bérleti szerződés alapján az ingatlan használatát), vagy mert közben a dolog felhasználásra, esetleg jóhiszemű harmadik személynek továbbértékesítésre került, s már fizikai valójában sincs meg. Ha tehát a szerződés nem nyilvánítható érvényessé, és a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, a bíróság elrendeli az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítését. Ezt a jogkövetkezményt alkalmazhatja a bíróság abban az esetben is, ha az eredeti állapot helyreállítása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti. A fél nem köteles az ellenszolgáltatás nélküli szolgáltatás ellenértékének pénzbeni megtérítésére, ha bizonyítja, hogy a neki teljesített szolgáltatást visszatéríteni olyan okból nem tudja, amelyért a másik fél felelős. Ha a fél a szolgáltatás ellenértékét megfizette, kérheti annak visszatérítését akkor is, ha ő maga a számára teljesített szolgáltatást visszatéríteni nem tudja, és bizonyítja, hogy ennek oka olyan körülményre vezethető vissza, amelyért a másik fél felel. A visszatérítés főszabálya alól kivételt képez az uzsorás szerződés, melynek esetében a bíróság egészben vagy részben elengedheti a visszatérítést, ha az a sérelmet szenvedő felet részletfizetés engedélyezése esetén is súlyos helyzetbe hozná, a sérelmet okozó fél pedig a kapott szolgáltatásból az aránytalan előnynek megfelelő részt a sérelmet szenvedő félnek köteles visszatéríteni [Ptk. 6:113. §]. Ha az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni (részleges érvénytelenség). A szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés akkor dől meg, ha feltehető, hogy a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg, fogyasztói szerződés pedig csak akkor, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető [Ptk. 6:114. §]. Érvénytelenség esetén az eredeti állapot helyreállítása után is fennmaradhatnak a másik féllel szemben támasztott járulékos igények, az érvénytelen szerződéssel másnak okozott károk, melyeket meg kell téríteni. A hasznok és kamatok tekintetében a Ptk. a jogalap nélküli birtoklás, a másik félnek és harmadik személynek okozott károk esetében a szerződésen kívüli kártérítés szabályai irányadók. Az a szerződő fél, aki a jóhiszemű harmadik személlyel szemben felróhatóan járt el - függetlenül attól, hogy kinek a magatartása okozta az érvénytelenséget- teljes kártérítéssel tartozik [Ptk. 6:115. §].

43 3. Hatálytalanság Ha az ajánlat és az elfogadás egybehangzó, a felek között a konszenzus kialakult, a szerződés létrejön (bár, mint az előző pontban láttuk, ettől érvénytelen még lehet). Az érvényesen létre hozott szerződés azonban nem biztos, hogy hatályos is: vagy még, vagy már, vagy meghatározott személyek vonatkozásában nem alkalmas joghatás kiváltására. Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a szerződés hatálya a feltétel bekövetkeztével áll be, ha pedig szerződés hatályának megszűntét bizonytalan jövőbeli eseménytől tették függővé, a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatályát veszti. A feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték (időhatározás). Amíg a feltétel bekövetkezése függőben van, egyik fél sem tehet semmit, ami a másik fél jogát a feltétel bekövetkezése vagy meghiúsulása esetére csorbítja vagy meghiúsítja: ez a szabály azonban harmadik személy jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogát nem érinti. Lényeges, hogy a feltétel bekövetkezésére vagy meghiúsulására nem alapíthat jogot az, aki azt felróhatóan maga idézte elő [Ptk. 6:116-6:117. §]. Amennyiben a szerződés hatályosságához jogszabály harmadik személy beleegyezését vagy hatóság jóváhagyását teszi szükségessé, a beleegyezéssel vagy a jóváhagyással a szerződés megkötésének időpontjára visszamenőleg válik hatályossá (beleegyezéstől vagy jóváhagyástól függő szerződés). Amennyiben e belegyezést vagy hozzájárulást a szerződés nem vagy nem határidőn belül kapja meg, a szerződés nem válik hatályossá, a nyilatkozattételig valamint a nyilatkozattételre megszabott határidő leteltéig a felek jogait és kötelezettségeit a függőben lévő feltétel szabályai szerint kell megítélni. Hatálytalan szerződés esetén a szerződés teljesítése nem követelhető, a már megtörtént teljesítésekre nézve pedig az érvénytelenség jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:1186:119. §]. A fedezetelvonó szerződés sajátossága, hogy az ügylet révén harmadik személy igényének kielégítési alapját vonják részben vagy egészben el. Az ilyen szerződés - ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott harmadik személy irányában hatálytalan. Meghatározott esetekben – hozzátartozó, a szerződő fél többségi befolyása alatt álló jogi személy, jogi személy a tagjával, vezető tisztségviselőjével kötött szerződései, azonos természetes vagy jogi személy befolyása alatt működő jogi személyek egymás közötti szerződései – a rosszhiszeműséget és ingyenességet

44 vélelmezni kell. A harmadik személy kérelmére a szerző fél a megszerzett vagyontárgyból való kielégítést és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást tűrni köteles. Ha a szerző fél a fedezetelvonó szerződéssel megszerzett vagyontárgyat rosszhiszeműen átruházta vagy attól rosszhiszeműen elesett, a harmadik személlyel szemben a megszerzett vagyontárgy értékéig helytállni köteles. E szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha az előny nem a szerződési jognyilatkozatot tevő személynél jelentkezik [Ptk. 6:120. §].

4. Bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés A szerződés kikényszeríthetőségének kérdése, mint a szerződés az állam általi elismerésének összefüggésében már láttuk, lényegében azt jelenti, hogy valamely (egyébként érvényes és hatályos) szerződés alapján kikényszeríthető követelésnek peres úton, bírósági eljárásban érvényt lehet e szerezni. A Ptk. szerint ilyen a játékból vagy fogadásból eredő követelés (kivéve, ha a játékot vagy fogadást hatósági engedély alapján bonyolítják le), ilyen a kifejezetten játék vagy fogadás céljára ígért vagy adott kölcsönből eredő követelés s ilyenek azok a követelések, amelyek bírósági úton való érvényesítését törvény kifejezetten kizárja. Nem érvényesíthető bírósági úton a mindeme követeléseket biztosító vagy megerősítő szerződésből vagy kikötésből eredő követelés sem. Azt a tényt, hogy ezen okok valamelyikére visszavezethetően a követelés bírósági eljárásban nem érvényesíthető, hivatalból kell figyelembe venni, a bírósági eljárásban nem érvényesíthető követelés önkéntes teljesítését azonban visszakövetelni nem lehet [Ptk. 6:121. §].

III. Fejezet A szerződés teljesítése és a szerződésszegés

1. A szerződés teljesítése A.)

A

teljesítéssel

szembeni

legáltalánosabb

polgári

jogi

követelmény

a

szerződésszerűség: úgy kell teljesíteni, ahogy a felek abban a szerződés megkötésekor megállapodtak. A teljesítésre vonatkozó szabályok részben a Ptk. kötelmi közös szabályai között (lsd. IV. A. III.), részben a szerződési jogi rendelkezések között találhatók. A teljesítési idő beálltával bármelyik fél követelheti a másik fél esedékessé vált szolgáltatásának teljesítését, saját szolgáltatása egyidejű teljesítését azonban egyidejűleg neki is fel kell

45 ajánlania [Ptk. 6:128. §]. A kötelem tartalma szerinti teljesítéssel [Ptk. 6:34. §] – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – a kárveszély átszáll a másik félre: ennek a rendelkezésnek a tulajdonátruházó, tulajon átszállásával járó szerződések esetében van jelentősége [Ptk. 6:122. §]. A szolgáltatásnak a teljesítés időpontjában alkalmasnak kell lennie a rendeltetése szerinti célra. Ezt az általános követelményt a Ptk. a szerződésszerűség néhány konkrét esetkörét megjelölve konkretizálja. A szolgáltatásnak - ha azt a jogosult a szerződéskötés előtt a kötelezett tudomására hozta - alkalmasnak kell lennie a jogosult által meghatározott célra, és alkalmasnak kell lennie azokra a célokra is, amelyekre más, azonos rendeltetésű szolgáltatásokat rendszerint használnak. Rendelkeznie kell a kötelezett által adott leírásban szereplő vagy az általa a jogosultnak mintaként bemutatott szolgáltatásra jellemző tulajdonságokkal

és

meg

kell

felelnie

a

jogszabályban

meghatározott

minőségi

követelményeknek is. A szolgáltatásnak a rendeltetés szerinti célra való alkalmassága szempontjából a minőségi előírásokat is figyelembe kell venni [Ptk. 6:123. § (1) bekezdés a.)b.) pontok, (4) bekezdés]. A szolgáltatásnak rendelkeznie kell azzal a minőséggel, s nyújtania kell azt a teljesítményt, amely azonos rendeltetésű szolgáltatásoknál szokásos, és amelyet a jogosult elvárhat. Ennek értékelésekor figyelembe kell venni a kötelezettnek vagy - ha nem a kötelezett állítja elő a szolgáltatás tárgyát - a szolgáltatás előállítójának (a törvény fogalomhasználatában: a gyártó, a szolgáltatás importálója és forgalmazója, valamint az a személy is, aki a dolgon nevét, védjegyét vagy egyéb megkülönböztető jelzését feltünteti) és ezek képviselőjének a szolgáltatás konkrét tulajdonságaira vonatkozó nyilvános kijelentését. Három eset képez a szolgáltatás minőségét érintő kijelentésekre vonatkozó főszabály alól kivételt. A szolgáltatásnak nem kell megfelelni kijelentésnek, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a nyilvános kijelentést nem ismerte, és azt nem is kellett ismernie, a nyilvános kijelentést a szerződéskötés időpontjáig már megfelelő módon helyesbítették vagy a nyilvános kijelentés a jogosult szerződéskötési elhatározását nem befolyásolhatta [Ptk. 6:123. § (1) bekezdés c.) pont, (2)-(3) bekezdés]. Ha a felek a szerződés fajta és mennyiség szerint megjelölt tárgyának minőségét nem határozták meg, a kötelezettnek a forgalomban szokásos jó minőségben kell teljesítenie [Ptk. 6:123. § (5) bekezdés]. A szerződés teljesítése során a feleket együttműködési kötelezettség terheli, egyes eseteit azonban kódex külön nevesíti is. Ilyen a szolgáltatásról szóló tájékoztató leírások és egyéb dokumentumok átadása [Ptk. 6:124. §], vagy a felek kölcsönös

46 akadályközlési kötelezettsége. A felek kötelesek egymást értesíteni, ha a szerződésben vállalt valamely kötelezettség teljesítése előre láthatóan akadályba ütközik, kivéve, ha az akadályt a másik félnek közlés nélkül is ismernie kellett: az e kötelezettség elmulasztásával okozott kárért a mulasztó fél a szerződésszegésért való felelősség szabályai szerint felelős [Ptk. 6:126. §]. A kötelem tartalmának megfelelő teljesítés általános követelményéből adódóan a szerződés alapján a kikötött mennyiség szerint kell teljesíteni: a jogosult a többletszolgáltatást visszautasíthatja, ám ha elfogadja, úgy az azzal arányosan megnövelt ellenszolgáltatás teljesítésére lesz köteles [Ptk. 6:125. §]. A teljesítés összefüggésében jogosult nevesített, saját költségére elvégzendő kötelezettsége a szolgáltatás megvizsgálása: késedelem nélkül köteles meggyőződni arról, hogy a szolgáltatás minősége és mennyisége megfelelő-e. A dolog átvétele során nem kell vizsgálni azonban azokat a tulajdonságokat, amelyeknek a minőségét tanúsítják, vagy amelyekre jótállás vonatkozik [Ptk. 6:127. §]. A felek kötelezettségük teljesítéséhez vagy joguk gyakorlásához más személy közreműködését vehetik igénybe. Ha azonban a kötelezett a szolgáltatás jellege, jogszabály rendelkezése vagy a felek megállapodása szerint személyesen köteles eljárni, más személy közreműködését akkor veheti igénybe, ha a jogosultnak károsodástól való megóvása érdekében szükséges [Ptk. 6:129. §]. B.) A pénztartozás teljesítésével kapcsolatos alapvető szabályokat (fizetés, idő előtti teljesítés, teljesítés helye, módja, elszámolás több tartozás esetén, kamat és késedelmi kamat) a kódex a kötelem teljesítésének összefüggésében külön fejezetben szabályozza [Ptk. 6:426:48. §]: e rendelkezéseket a szerződés teljesítésre nézve további rendelkezések egészítik ki. A PtkMód. 188. § (2) bekezdése a kódex a pénztartozások teljesítésének idejére vonatkozó 6:130. §-ának a közlönyállapothoz képest megváltozott tartalommal való hatályba lépéséről rendelkezett: ez részben a szabályozás hatályának a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság és a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződésekre való egyértelműsítő kiterjesztését, részben a jóhiszeműség és tisztesség követelményének érvényre juttatásával összefüggő, árnyaltabb szabályozás megteremtését jelentette. A pénztartozás teljesítésének idejét (is) alapvetően a felek a szerződésben határozzák meg: ennek hiányában a pénztartozást a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül kell teljesíteni. Ha a pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóság (a fogalomhoz lsd. B.II.2.F), a szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén pénztartozását a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvételétől számított harminc napon belül köteles

47 teljesíteni - ebben az esetben a számla kézhezvételének napja nem képezheti a felek között érvényes megállapodás tárgyát. A jogosult teljesítésétől számított harminc napon belül kell teljesíteni a pénztartozást, ha a jogosult fizetési felszólításának vagy számlájának kézhezvétele a jogosult teljesítését (vállalkozási szerződés esetén az átadás-átvételi eljárás befejezését) megelőzte, ha nem állapítható meg egyértelműen a jogosult fizetési felszólítása vagy számlája kézhezvételének időpontja, vagy ha a kötelezettnek fizetési felszólítás vagy számla bevárása nélkül teljesítenie kell fizetési kötelezettségét [Ptk. 6:130. § (1)-(2) bekezdés]. Vállalkozások közötti szerződés esetén a Ptk. a pénztartozás teljesítésének idejéről rendelkező 6:130. §-a rendelkezéseitől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő szerződési feltételt mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a fentiek szerint [Ptk. 6:130. § (1)-(2) bekezdés] meghatározott határidőket csak akkor haladhatja meg, ha a szerződésben a felek a pénztartozás halasztott teljesítésében állapodtak meg, feltéve hogy a szerződés jellege miatt ez tényszerűen indokolt; a pénztartozás teljesítésére kikötött idő ebben az esetben sem haladhatja meg a hatvan napot. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére kikötött idő a hatvan napot meghaladó részében semmis [Ptk. 6:130. § (3) bekezdés]. Vállalkozások közötti szerződés esetén az ellenkező bizonyításáig tisztességtelen kikötésnek kell azonban tekinteni a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára eltérő olyan szerződési feltételt, amely a pénztartozás teljesítésére a Ptk. 6:130. § (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő, hatvan napnál hosszabb határidőt határoz meg. Pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a pénztartozás teljesítésére a Ptk. 6:130. § (1)-(2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően, a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára kikötött olyan határidőt, amely a hatvan napot nem haladja meg - mint tisztességtelen kikötést -, a jogosult megtámadhatja [Ptk. 6:130. § (4) bekezdés]. Ugyancsak semmis a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a pénztartozás idő előtti teljesítését kizáró és az olyan kikötés is, amely a fogyasztóra az idő előtti teljesítésből közvetlenül fakadó költségeken kívüli terhet ró [Ptk. 6:131. §]. A kamatra és késedelmi

48 kamatra vonatkozó általános kötelmi jogi szabályok [Ptk. 6:47-6:48. §] a szerződésekre is irányadók, a túlzott mértékű kamatot a kötelezett kérelmére a bíróság azonban mérsékelheti [Ptk. 6:132. §]. A Ptk. új rendelkezése, hogy az ellenszolgáltatás – egységesen, minden szerződésre nézve - magában foglalja a szerződés teljesítésével rendszerint együtt járó költségeket is [Ptk. 6:133. §]: a kötelezett az e körön kívül eső költségei megtérítésére csak az erre vonatkozó külön megállapodás alapján tarthat igényt. C.) Az új Ptk. a teljesítés különös eseteiként a vagylagos szolgáltatás teljesítésére, illetőleg az osztható szolgáltatás teljesítésére vonatkozó speciális szabályokat és a harmadik személy javára történő teljesítés szabályait nevesíti. Ha a kötelezettség több szolgáltatás közül bármelyikkel teljesíthető (vagylagosan kikötött szolgáltatás), a választás joga a kötelezettet illeti, ha pedig a jogosultat illeti meg a választás joga, és a választással késedelembe esik, a választás joga a kötelezettre száll át [Ptk. 6:134. §]. Osztható szolgáltatás [Ptk. 6:28. § (2) bekezdés] esetén a jogosult részteljesítést is köteles elfogadni [Ptk. 6:135. §]. Vannak olyan megállapodások, melyek tartalmuknál fogva a szerződéskötésben részt nem vett harmadik személy javára keletkeztetnek a polgári jog szabályai szerint kikényszeríthető követelést. Ha a felek harmadik személy részére teljesítendő szolgáltatásra kötöttek szerződést, a harmadik személy – értesítésétől - akkor követelheti közvetlenül a szolgáltatás teljesítését, ha ezt a jogát a felek kifejezetten kikötötték vagy ez a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből egyértelműen következik. Le is mondhat a követelésről: ilyenkor a szolgáltatást a javára szerződött fél követelheti. A kötelezett a szerződésből folyó kifogásait a harmadik személlyel szemben is érvényesítheti [Ptk. 6:136. §].

2. A szerződésszegésre vonatkozó általános rendelkezések A gazdasági szempontból legfontosabb kötelem keletkeztető tényállás, a szerződés teljesítésének legáltalánosabb követelménye a szerződésszerűség – az ettől eltérő magatartás szerződésszegés, melynek szabályait a kódex rendszerbe foglalva, az általánostól a különös felé haladva, nem ritkán korábban csak egy-egy szerződéstípusnál, altípusnál alkalmazott lehetőséget általános szerződési szabállyá emelve állapítja meg. E körben találkozunk az új Ptk. egyik legfontosabb, a szerződésszegésért való felelősséget koncepcionálisan új alapra helyező változásával, az előreláthatósági klauzula bevezetésével. A szerződésszegés esetcsoportjait (késedelem, hibás teljesítés, lehetetlenülés, teljesítés megtagadása, jognyilatkozat tételének elmulasztása) a kódex külön fejezetek alatt foglalja

49 össze. E körben is jelentős változásokkal találkozhatunk – külön kiemelendők a késedelmi kamat mértékére vonatkozó új (még a Ptk. hatályba lépése előtt külön is módosított) szabályok, s a szerződési jogba most beépült különös (a fogyasztó hátrányára eltérést nem engedő) fogyasztóvédelmi követelmények. Ezek közül is külön figyelmet érdemel a termékszavatosság a nemzetközi viszonylatban is viszonylag újnak számító, a közvetlen gyártói felelősséget elismerő, s a gyártó részére igen szűk kimentési lehetőséget biztosító jogintézménye. A változások nem csak nagy számúak, de legtöbbször nagy jelentőségűek is, melyek a szerződéskötési gyakorlatot közvetlenül érintik, a vállalkozások és a fogyasztók között kötött szerződésekre nézve pedig a fogyasztó hátrányára való eltérés esetén semmisséget eredményező, kogens rendelkezéseket írnak elő. Részben a Ptk. hatályba lépésének összefüggésében, részben a 2011/83/EU irányelv átöltetésére vonatkozó jogharmonizációs kötelezettségünk teljesítésének összefüggésben további lényeges, rendeleti szintű változásokra került sor a hibás teljesítésre vonatkozó szabályok, illetőleg fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések körében is. Főszabályként április 9-től léptek hatályba azok a módosítások, melyek a kötelező jótállásról szóló 97/2014. (III. 25.) Korm. rendelet alapján az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, illetőleg az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet nagyszámú részletszabályát érintett. 2014. május 14.-én lépett hatályba a nemzetgazdasági miniszter a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági és jótállási igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) sz. rendelete, a 2014. június 13-al hatályba lép 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet pedig – a fogyasztóval kötött szerződésekre, illetőleg a távollévők közötti szerződésekre vonatkozó korábbi kormányrendeletek helyébe lépve - a fogyasztó és a vállalkozások közötti szerződésekre vonatkozóan ad teljes körűen megújult, komplex szabályozást. Időközben napvilágot látott a Kúria 1/2014. számú polgári jogegységesítési határozata is, mely abban a kérdésben foglalt állást, hogy, a korábbi anyagi jogi tárgyú elvi iránymutatások közül melyek azok, amelyek megfelelően irányadóak lehetnek az új Ptk. alkalmazása körében is - ezekre a szövegben az egyes vizsgált kérdések összefüggésében minden esetben utalunk. Szerződésszegés esetén a sérelmet szenvedett felet megillető alapvető jogosultságok a szolgáltatás teljesítésének követelése [Ptk. 6:138. §], a visszatartási jog gyakorlása [Ptk. 6:139. §], az elállás illetve a felmondás [Ptk. 6:140. §] és a kártérítés [Ptk. 6:142. §]. A

50 kártérítési felelősség ingyenes szerződések esetében és a szerződés teljesítésében közreműködők vonatkozásában is fennáll [Ptk. 6:147-6:148. §]. Az új Ptk. osztható szolgáltatás esetén ismeri a részleges szerződésszegést [Ptk. 6:149. §], a közbenső és előzetes szerződésszegést [Ptk. 6:150-6:151. §], s bár a felek szerződési szabadságát tiszteletben tartva általában megengedi a szerződésszegésért való felelősség kizárását, néhány kérdésben erre nézve kogens, semmisséget eredményező tilalmi szabályokat is tartalmaz. A.) Szerződésszegés esetén a jogosult a saját esedékes szolgáltatása arányos részének teljesítését a kötelezett teljesítéséig vagy megfelelő biztosíték nyújtásáig visszatarthatja (visszatartási jog). Ha megfelelő határidőt szabott, és ez alatt a másik fél a szerződésszegést nem szüntette meg, vagy a teljesítésre megfelelő biztosítékot nem nyújtott a teljesítés visszatartására jogosult fél elállhat a szerződéstől, vagy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, jogosult azt felmondani. Jogaira és kötelezettségeire nézve egyebekben a megbízás nélküli ügyvitel szabályai irányadók [Ptk. 6:139. §]. B.) Az elállás és a felmondás a szerződés egyoldalú megszüntetésére okot adó kivételes lehetőségek – a polgári jog alakító hatalmasságnak nevezi őket. A rendes felmondás a tartós szerződések megszüntetésének általánosan elfogadott eszköze, a rendkívüli, vagy szankciós felmondás alkalmazására súlyos szerződésszegés esetén kerülhet sor. Az elállás a másik félhez címzett egyoldalú jognyilatkozat, melynek eredményeként a szerződéskötés előtti állapot áll helyre: a rendes (objektív) elállás – bizonyos szerződéstípusoknál - a megrendelőt megillető egyoldalú, a teljesítésig gyakorolható jog, a rendkívüli, szankciós elállás pedig – ugyancsak – a súlyos szerződésszegés jogkövetkezménye. A Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában ha a szerződésszegés következtében a jogosultnak a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől, vagy ha a szerződéskötés előtt fennállt helyzetet természetben nem lehet visszaállítani, felmondhatja azt. Ha ez a jog több okból is megilleti, a jogosult jognyilatkozata érvényességéhez köteles megjelölni az elállás vagy a felmondás okát, ám később az így megjelölt elállási vagy felmondási okról másikra térhet át [Ptk. 6:140. § (1)-(2) bekezdés]. Lényeges tehát, hogy ha a szerződéskötés előtti helyzet természetben nem állítható helyre (irreverzibilis szolgáltatások), elállásra nincs mód, csak – a felek közötti elszámolási kötelezettség mellett - csak az azonnali felmondási jog gyakorolható. Ha a szolgáltatás visszatérítésére olyan okból nem kerülhet sor, melyért valamelyik fél felelős, az ebből eredő hátrányt az a fél viseli, akit az ilyen helyzet előidézéséért felelősség terhel [Ptk. 6:140. § (3) bekezdés].

51 A szerződésszegésen alapuló szankciós elállásra, felmondásra azért kerül sor, mert a jogosult a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke nem teljesült vagy nagy valószínűséggel nem fog teljesülni: amennyiben az érdek fennmarad, annak kielégítésére más utat kell keresnie, a szükséges szolgáltatást más forrásból, más szerződés keretei között kell megszereznie. A jogosult - elállása vagy felmondása esetén - a szerződéssel elérni kívánt cél megvalósítására alkalmas szerződést köthet (fedezeti szerződés) és - a kártérítés szabályai szerint - követelheti a kötelezettől a szerződésben és a fedezeti szerződésben kikötött ellenértékek közötti különbség, továbbá a fedezeti szerződés megkötéséből eredő költségek megtérítését [Ptk. 6:141. §]. Itt jegyzendő meg, hogy a 45/2014. (II. 27.) Korm. rendelet szerinti, fogyasztó és vállalkozás kötött szerződések szerinti, a fogyasztót megillető elállási és felmondási jog (Korm. rendelet 20-30. §§) nem szankciós természetű jog, hanem a fogyasztót a szerződéses kapcsolat sajátosságaiból (a szerződés távollévők közötti ill. üzlethelyiségen kívüli megkötése) adódóan megillető többletjog, mely a fogyasztót termék adásvételére irányuló szerződés esetében a terméknek, több termék esetén az utoljára szolgáltatott terméknek vagy tételnek, rendszeres szolgáltatás esetén az első szolgáltatásnak átvétele időpontjától, szolgáltatásra irányuló szerződés esetében a szerződés megkötésére irányuló szerződés napjától tizennégy napon belül, indokolási kötelezettség nélkül illeti meg. C.) A szerződésszegés talán legfontosabb jogkövetkezménye a kártérítési kötelezettség beállta. Az új Ptk. egyik lényeges, koncepcionális újítása a kártérítési jog új alapokra helyezése, a szerződésszegésből eredő és a szerződésen kívüli kártérítés az 1959-es Ptk. szerint még egységes rendszerének szétválasztása. Aki a szerződés megszegésével a másik félnek kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa [Ptk. 6:142. §]. A felelősség alapját az adott szerződésért való helytállási kötelezettség megszegése jelenti. A szerződésből eredő kötelezettségeket a felek általában tudatosan átgondolva, gazdasági céljaiknak megfelelően, önként vállalják: lényegében a jogszabályon alapuló szerződéskötési kötelezettség ritka kivételével a szerződés megkötésére senki nem kényszeríthető. E kötelem megszegését a Ptk. szigorúan, objektív alapon értékeli, a kimentés lehetőségét pedig igen szűkre szabja. Kártérítés címén teljes egészében meg kell téríteni a szolgáltatás tárgyában keletkezett kárt. A szerződésszegés következményeként a jogosult vagyonában keletkezett egyéb károkat és az elmaradt vagyoni előnyt olyan mértékben kell megtéríteni, amilyen mértékben a jogosult

52 bizonyítja, hogy a kár, mint a szerződésszegés lehetséges következménye a szerződés megkötésének időpontjában előre látható volt. Szándékos szerződésszegés esetén a jogosult teljes kárát meg kell téríteni [Ptk. 6:143. §]. A kártérítés tehát főszabály szerint a teljes kár megtérítésének kötelezettségét jelenti, mely a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár esetében korlátozás nélkül érvényesül, a következménykárok és az elmaradt haszon tekintetében azonban már nem. Itt a Ptk. az előreláthatósági klauzula bevezetésével a kártérítést azokra a károkra korlátozza, melyek bekövetkeztére (a kockázatok gondos felmérésével) a szerződéskötéskor előre számolni lehetett. Miután e károk vonatkozásában a bizonyítási kötelezettség a kárt szenvedett felet illeti, mindkét félnek érdekében áll, hogy a szerződésben magában is megjelenítve tájékoztassa szerződő partnerét az ilyen kockázatokról, a szerződésszegés várható kárkövetkezményeiről. A károsult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségére, továbbá a közös károkozók felelősségére a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni, mint ahogy a Ptk. a szerződésszegés általános szabályairól szóló XXII. Fejezetében nem szabályozott kérdésekben a kár fogalmára és a kártérítés módjára is: utóbbi esetben azzal az eltéréssel, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye [Ptk. 6:144. §]. A jogosult kártérítési igényét a kötelezettel szemben akkor is a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint érvényesítheti, ha a kár a kötelezett szerződésen kívül okozott károkért való felelősségét is megalapozza (párhuzamos kártérítési igények kizárása) [Ptk. 6:145. §]. Károk nem csak a szerződés teljesítésének elmaradása, de a szerződés teljesítése során is keletkezhetnek: ezek megtérítését a jogosult a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti [Ptk. 6:146. §]. Kártérítési kötelezettség nem kizárólag visszterhes szerződések esetében keletkezik. Az ingyenesen teljesített szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kárért a kötelezettség vállalója azonban csak akkor felel, ha a jogosult bizonyítja: a kárt szándékos szerződésszegéssel vagy a szolgáltatás valamely lényeges tulajdonságáról való tájékoztatás elmulasztásával okozta. Az ingyenesen teljesítő köteles a jogosult vagyonában a szolgáltatással okozott kárt is megtéríteni: a felelősség alól akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a magatartása nem volt felróható [Ptk. 6:147. §]. D.) A polgári jog általában megengedi, hogy a szerződő fél kötelezettsége teljesítéséhez vagy joga gyakorlásához más személy közreműködését vegye igénybe: ilyenkor az érintett az igénybevett személy magatartásáért úgy felel, mintha maga járt volna el. Ha

53 azonban a kötelezettnek más személy igénybevételére nem volt joga, felelős mindazokért a károkért is, amelyek e személy igénybevétele nélkül nem következtek volna be. A kötelezett a közreműködővel szemben - annak szerződésszegése miatt - mindaddig érvényesítheti jogait, amíg a jogosulttal szemben helytállni tartozik [Ptk. 6:148. §]. E.) A szerződésszegés osztható szolgáltatás esetében a szolgáltatás egy részét is érintheti: ilyenkor - kivéve, ha a jogkövetkezmények részleges alkalmazása a jogosult lényeges jogi érdekét sértené - a szerződésszegés jogkövetkezményei erre a részre következnek be [Ptk. 6:149. §]. Új rendelkezésként került az új Ptk.-ba a közbenső szerződésszegés általános igényű (azaz nem csak az egyes nevesített szerződések esetére korlátozódó) szabályozása. A fél szerződésszegést követ el, ha elmulasztja megtenni azokat az intézkedéseket vagy nyilatkozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a másik fél a szerződésből eredő kötelezettségeit megfelelően teljesíthesse. A kötelezettség a feleket kölcsönösen terheli. Az egyik felet terhelő intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása kizárja a másik fél olyan kötelezettségének megszegését, amelynek teljesítését az intézkedés vagy nyilatkozat elmulasztása megakadályozza [Ptk. 6:150. §]. Az ugyancsak új jogintézményként a Ptk.-ba bevezetett, a régi kódex szerint csak a vállalkozási szerződés összefüggésében ismert előzetes szerződésszegésre akkor kerül sor, ha a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a kötelezett a szolgáltatását az esedékességkor nem tudja teljesíteni. Amennyiben a teljesítés emiatt a jogosultnak már nem áll érdekében, a jogosult gyakorolhatja a késedelemből eredő jogokat. Előzetes szerződésszegés esetén bármely szerződésszegési szankció igénybe vehető: ha azonban a teljesítési határidő lejárta előtt nyilvánvalóvá válik, hogy a teljesítés hibás lesz, a jogosult a hiba kijavítására vagy kicserélésre tűzött határidő eredménytelen eltelte után gyakorolhatja a hibás teljesítésből eredő jogokat [Ptk. 6:151. §]. F.) Az új Ptk. a szerződésszegésért való felelősség kizárásának és korlátozásának kérdését a diszpozitivitás alapján általában megengedi, azaz a felek szerződésükben érvényesen rendelkezhetnek ilyen kikötésekről. Ha ez a szerződéses jogviszonyban valamelyik félnek indokolatlanul súlyos hátrányt okoz, a kikötés az általános szerződési feltételek tisztességtelenségére [Ptk. 6:102. §], a jóhiszeműség és tisztesség alapelvére [Ptk. 1:3. §] támadható meg, a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződésben pedig a tisztességtelen szerződési kikötés semmis [Ptk. 6:103. § (3) bekezdés].

A szándékosan

okozott, továbbá emberi életet, testi épséget vagy egészséget megkárosító szerződésszegésért

54 való felelősséget korlátozó vagy kizáró szerződési kikötést a Ptk. egyértelműen semmisnek nyilvánítja [Ptk. 6:152. §].

3. A szerződésszegés esetcsoportjai A szerződésszegés esetcsoportjait a kódex külön fejezetek alatt foglalja össze. Ha a kötelezett a szolgáltatást időbeni nem teljesíti, késedelembe esik [Ptk. 6:153-6:155. §], csakúgy, mint a jogosult, ha a szerződésszerűen felajánlott teljesítést nem fogadja el [Ptk. 6:156. §]. Ha a szolgáltatás egyebekben nem szerződésszerű, hibás teljesítéssel állunk szemben [Ptk. 6:157-6:158. §]. A hibás teljesítéshez kapcsolódó jogkövetkezmények a kellékszavatosság [Ptk. 6:159-6:167. §], a vállalkozás által a fogyasztónak eladott ingó dolog esetében a Ptk.-ba most bevezetett termékszavatosság [Ptk. 6:168-6:170. §], a jogszabály alapján vagy szerződésben vállalt jótállás [Ptk. 6:171-6:173. §], kellékhibás teljesítés esetén a kártérítési igény [Ptk. 6:174. §], a jogszavatosság [Ptk. 6:175-6:176. §]. Külön szabályok vonatkoznak a hibás teljesítésre az eredmény létrehozására [Ptk. 6:177. §] és a használatra illetőleg hasznosításra irányuló szerződések körében. Lehetetlenüléssel [Ptk. 6:179-6:182. §] és a teljesítés megtagadásával [Ptk. 6:183. §] is bekövetkezhet szerződésszegés. A.) Késedelem kötelezetti és jogosulti oldalon egyaránt jelentkezhet. A kötelezett késedelembe esik, ha a szolgáltatást annak esedékességekor nem teljesíti [Ptk. 6:153. §]: jogosult ilyenkor követelheti a teljesítést, vagy ha a késedelem következtében a szerződés teljesítéséhez fűződő érdeke megszűnt, elállhat a szerződéstől. A jogosulti elálláshoz a teljesítéshez fűződő érdek megszűnését bizonyítani kell, kivéve, ha a szerződést a felek megállapodása szerint vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni vagy a jogosult az utólagos teljesítésre megfelelő póthatáridőt tűzött, és a póthatáridő eredménytelenül telt el. A kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késelemből eredő, pénztartozás esetén a késedelmi kamatot meghaladó kárát, kivéve, ha a késedelmét kimenti [Ptk. 6:154. §]. A késedelmi kamat mértéke tekintetében külön rendelkezések vonatkoznak a vállalkozások közötti szerződésekre. A Ptk. szabályozása – az Európai Unió jogi szabályozásával összhangban – lehetővé teszi pénztartozás esetében a magasabb, „halmozott” kamat alkalmazását (a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke) és egy behajtási költségátalánynak minősülő, fix összeg megfizetésére való kötelezést. A PtkMód. 188. § (3) bekezdése a Ptk. a

55 vállalkozások közötti fizetési késedelemre vonatkozó 6:155. §-nak megváltoztatott tartalommal való hatályba léptetéséről rendelkezett: egyrészt a szabályozás hatályát egyértelműen kiterjesztette a szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződésekre is, másrészt kiegészítette és pontosította a felek a fizetési késedelemből eredő kötelezettségeit és jogosultságait. Vállalkozások közötti szerződés, valamint pénztartozás fizetésére kötelezett szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat - idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamat, ennek hiányában a pénzpiaci kamat - nyolc százalékponttal növelt értéke. A kamat számításakor a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat irányadó az adott naptári félév teljes idejére [Ptk. 6:155. § (1) bekezdés]. Ha vállalkozások közötti szerződés esetén a kötelezett, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a szerződő hatóság fizetési késedelembe esik, köteles a jogosultnak a követelése behajtásával kapcsolatos költségei fedezésére negyven eurónak (ez a már említett behajtási költségátalány) a Magyar Nemzeti Bank késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőnapján érvényes hivatalos devizaközépárfolyama alapján meghatározott forintösszeget megfizetni. E kötelezettség teljesítése azonban nem mentesít a késedelem egyéb jogkövetkezményei alól; a kártérítésbe azonban a behajtási költségátalány összege beszámít. A behajtási költségátalányt kizáró, vagy azt negyven eurónál alacsonyabb összegben meghatározó szerződési kikötés semmis [Ptk. 6:155. § (2) bekezdés]. E rendelkezések értelmezése a gyakorlatban számos problémát vetett fel: adószakértők szerint a költségátalány felszámolásának kötelezettsége ugyanis aránytalanul nagy terhet ró a késedelembe eső gazdálkodóra. Egy, az új szabályok alkalmazása kapcsán a sajtó útján felvetett kérdésre - az újabb magyar judikatúrában is példátlan módon - a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium az MTI-n keresztül reagált. Álláspontjuk szerint a szabályozás kogens jellege (mely a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépéséről szóló irányelv követelményének megfelelően jelent meg a szabályozásban) nem teszi lehetővé a költségátalány alkalmazásának a szerződésben való kizárását, annak azonban nincs akadálya, hogy arról a jogosult utóbb lemondjon, a kötelezett tartozását elengedje.

56 Vállalkozások közötti szerződés esetén a Ptk. 6:155. § (3) bekezdése további megtámadási jogot biztosít. A késedelmi kamat mértékét a Ptk. 6:155. § (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően, a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére az e törvény által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a jogosult hátrányára megállapító szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a jogosult megtámadhatja. Szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén azonban a késedelmi kamat esedékességét a pénztartozás teljesítésének idejére a Ptk. által meghatározott fizetési határidőt követő naptól eltérően megállapító szerződési feltétel semmis. Vállalkozások közötti szerződés esetén a késedelmi kamatot kizáró szerződési feltétel, szerződő hatóságnak szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződése esetén a késedelmi kamatot kizáró vagy azt a Ptk. 6:155. § (1) bekezdésben meghatározott mértékhez képest alacsonyabb értékben meghatározó szerződési feltétel semmis. Ez alól az az eset képez kivételt, ha a kötelezett késedelme esetére kötbér fizetésére köteles [Ptk. 6:155. § (4) bekezdés]. Jogosult akkor esik késedelembe, ha a felajánlott teljesítést nem fogadja el (átvételi késedelem). A jogosult késedelme a kötelezett egyidejű késedelmét kizárja. Átvételi késedelem esetén a kötelezett a dolog őrzésére a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint köteles, a kárveszély pedig a jogosultra száll át. Fajta és mennyiség szerinti szolgáltatás esetében e rendelkezés csak akkor alkalmazandó, ha a felek a teljesítésre szánt dolgokat megjelölték vagy a többi hasonló dologtól a jogosult részére elkülönítették [Ptk. 6:156. §]. B.) Mint láttuk, a teljesítés legáltalánosabb követelménye a szerződésszerűség (B. III. 1. A.). A teljesítés akkor szerződésszerű, ha a szolgáltatás a teljesítés időpontjában megfelel a szerződésben vagy jogszabályban megállapított minőségi követelményeknek. Ha nem, a kötelezett hibásan teljesít, kivéve, ha a jogosult a hibát a szerződéskötés időpontjában ismerte, vagy a hibát a szerződéskötés időpontjában ismernie kellett [Ptk. 6:156. § (1) bekezdés]. A fogyasztó és a vállalkozás között létre jött szerződésben semmis az a kikötés, amely a Ptk. e fejezetének a kellékszavatosságra és a jótállásra vonatkozó rendelkezéseitől a fogyasztó hátrányára tér el. E szerződések esetében az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a teljesítést követő hat hónapon belül a fogyasztó által felismert hiba már a teljesítés időpontjában megvolt, kivéve, ha e vélelem a dolog természetével vagy a hiba jellegével összeegyeztethetetlen [Ptk. 6:157-6:158. §].

57 Visszterhes szerződéseknél a jogosulti érdek a hibás teljesítésben megnyilvánuló sérelmének esetén a kötelezett objektív helytállási kötelezettséggel (kellékszavatossággal), a vállalkozás és a fogyasztó közti szerződés vonatkozásában termékszavatossággal, a szerződés teljesítéséért jótállást vállaló vagy a jótállásra jogszabály alapján kötelezett jótállásra, tulajdonjog, jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló szerződések esetében jogszavatossággal tartozik. További jogkövetkezményként kötelezett főszabályként köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítéséből adódó kárait is. C.) Olyan szerződés alapján, amelyben a felek kölcsönös szolgáltatásokkal tartoznak, a kötelezett a hibás teljesítésért kellékszavatossággal tartozik. Kellékszavatossági igénye alapján a jogosult választása szerint kijavítást vagy kicserélést kérhet. E jogának azonban korlátjai is vannak: nem élhet az olyan a választott kellékszavatossági joggal, melynek teljesítése lehetetlen, vagy ha az - figyelembe véve a szolgáltatás hibátlan állapotban képviselt értékét, a szerződésszegés súlyát és a kellékszavatossági jog teljesítésével a jogosultnak okozott érdeksérelmet - a kötelezettnek másik kellékszavatossági igény teljesítésével összehasonlítva - aránytalan többletköltséget eredményezne. A jogosult igényelheti továbbá az ellenszolgáltatás arányos leszállítását, a hibát a kötelezett költségére maga kijavíthatja vagy mással kijavíttathatja, illetőleg - ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta - a szerződéstől elállhat. A kijavítást vagy kicserélést - a dolog tulajdonságaira és a jogosult által elvárható rendeltetésére figyelemmel - megfelelő határidőn belül, a jogosult érdekeit kímélve kell elvégezni. Ha a kötelezett ilyen feltételekkel nem tud kijavítási vagy kicserélési kötelezettségének eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt, a jogosult ugyancsak elállhat a szerződéstől. Jelentéktelen hiba miatt elállásnak helye nincs. A jogosult a választott kellékszavatossági jogáról másikra térhet át. Az áttéréssel okozott költséget köteles a kötelezettnek megfizetni, kivéve, ha az áttérésre a kötelezett adott okot, vagy az áttérés egyébként indokolt volt. Egy esetleges perben a bíróság a jogosult kérelméhez nincs kötve, de nem kötelezhet olyan kellékszavatossági jog teljesítésére, amely ellen mindegyik fél tiltakozik [Ptk. 6:159-6:161. §]. A kellékszavatosság körében a Kúria 1/2014. számú polgári jogegységesítési határozata alapján a GK. 47., GK 30., GK 12. sz. állásfoglalásai, illetőleg az 1/2012. (VI. 21.) PK vélemény 1.-11. ill. 15. pontjai az új Ptk. alkalmazási körében továbbra is irányadó marad. A jogosult a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a kötelezettel közölni. Fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés esetén a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből

58 eredő kárért a jogosult felelős [Ptk. 6:162. §]. A jogosult kellékszavatossági igénye a teljesítés időpontjától számított egy év alatt, fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben a fogyasztói igény két alatt évül el: utóbbi esetben azonban ha szerződés tárgya használt dolog, a felek rövidebb elévülési időben is megállapodhatnak. Egy évnél rövidebb elévülési határidő mindazonáltal ebben az esetben sem köthető ki érvényesen. Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a kellékszavatossági igény a teljesítés időpontjától számított öt év alatt évül el. A szavatossági határidő elévülési természetű, nem számít azonban bele a kijavítási időnek az a része, amely alatt a jogosult a dolgot rendeltetésszerűen nem tudja használni. A dolognak a kicseréléssel vagy a kijavítással érintett részére a kellékszavatossági igény elévülése újból kezdődik - ezt a szabályt kell alkalmazni arra az esetre is, ha a kijavítás következményeként új hiba keletkezik. Lényeges, hogy a jogosult kellékszavatossági jogait az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kellékszavatossági igény már elévült [Ptk. 6:163-6:164. §]. A határidőben érvényesített szavatossági igény terjedelme főszabályként minden olyan hibát átfog, amely a megjelölt hibát előidézhette, ám ha az igényérvényesítés csak a dolog valamely elkülöníthető része vonatkozásban történt meg, a dolog egyéb részei vonatkozásában az érvényesítésnek nincs akadálya [Ptk. 6:165. §]. Ugyancsak főszabályként a szavatossági kötelezettség teljesítésével kapcsolatos költségek a kötelezettet terhelik, ám ha a dolog meghibásodásában a jogosultat terhelő és egyébként ismert tartalmú karbantartási kötelezettség elmulasztása is közrehatott, e közrehatás arányában a jogosult viseli a károkat [Ptk. 6:167. §]. Ha a dolog kicserélésére az elévülés nyugvása miatt a kellékszavatossági határidő jelentős részének eltelte után kerül sor, és ez a jogosult számára számottevő értéknövekedést eredményez, a kötelezett a gazdagodás megtérítésére tarthat igényt: fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésben azonban e rendelkezést nem lehet alkalmazni. Kicserélés vagy elállás esetén a jogosult nem köteles viszont a dolognak azt az értékcsökkenését megtéríteni, amely a rendeltetésszerű használat következménye [Ptk. 6:168. §]. D.) A Ptk. új jogintézményként vezette be a magyar jogba a termékszavatosságot. Vállalkozás által fogyasztónak eladott ingó dolog (termék) hibája esetén a fogyasztó követelheti a gyártótól, hogy a termék hibáját javítsa ki, vagy - ha a kijavítás megfelelő határidőn belül, a fogyasztó érdekeinek sérelme nélkül nem lehetséges - a terméket cserélje ki. A termék akkor minősül hibásnak, ha nem felel meg a termék a gyártó által történt

59 forgalomba hozatalakor hatályos minőségi követelményeknek, vagy nem rendelkezik a gyártó által adott leírásban szereplő tulajdonságokkal [Ptk. 6:168. § (1) bekezdés]. Gyártó a termékszavatosságra vonatkozó értelmező rendelkezés szerint a termék előállítója és forgalmazója lehet. A gyártó mentesül a termékszavatossági kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a terméket nem üzleti tevékenysége vagy önálló foglalkozása körében gyártotta vagy forgalmazta, a termék forgalomba hozatalának időpontjában a hiba a tudomány és a technika állása szerint nem volt felismerhető vagy a termék hibáját jogszabály vagy kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta. Csere esetén a kicserélt termékre, kijavítás esetén a termék kijavítással érintett részére vonatkozó kellékszavatossági kötelezettség a gyártót terheli [Ptk. 6:168. § (2)-(4) bekezdés]. A fogyasztó a hiba felfedezése után késedelem nélkül köteles a hibát a gyártóval közölni: a hiba felfedezésétől számított két hónapon belül közölt hibát azonban késedelem nélkül közöltnek kell tekinteni. A közlés késedelméből eredő kárért a fogyasztó felelős. A gyártót a termékszavatosság az adott termék általa történő forgalomba hozatalától számított két évig terheli, s e határidő eltelte jogvesztéssel jár. A termékszavatossági jogokat a termék tulajdonjogának átruházása esetén az új tulajdonos (egy másik fogyasztó) törvényi engedményesként érvényesítheti a gyártóval szemben [Ptk. 6:169-6:170. §]. A Ptk. külön nem szabályozza a kellékszavatossági igényekhez való viszonyát: lényegében a fogyasztó választására bízza, hogy kivel szemben, milyen jogcímen kíván fellépni. Lényeges, hogy a gyártó és a fogyasztó közvetlenül nincsenek kapcsolatban egymással: a fogyasztó a neki az ingó dolgot eladó vállalkozással kötött szerződése „alapján”, de a szerződéses jogviszony keretei közül kilépve harmadik személy irányában érvényesítheti – erős – jogosítványait. E jogérvényesítési lehetőséget a fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződések esetében legalapvetőbben a 45/2014. (II. 26.) Korm. rendelet biztosítja, mely más szavatosságból és jótállásból eredő fogyasztói jogok mellett úgy az üzlethelyiségen kívül és a távollévők közötti, mint az ezektől eltérő, a fogyasztóval kötött szerződések esetében a szerződéskötést megelőző kötelező tájékoztatás körében a vállalkozás a termékszavatosságra vonatkozó jogszabályi kötelezettség fennállásáról való tájékoztatásról rendelkezik [Korm. rendelet, 11. § (1) bekezdés m. pont, 9. § (1) bek. e. pont ]. A jogérvényesítés konkrét módját a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet állapította meg, melynek szabályait a május 14. után kötött szerződésekre már alkalmazni kell.

60 E.) A jótállás a hibás teljesítés miatti helytállás objektív, jogszabállyal vagy szerződéssel biztosított eszköze. Objektív, mert a szerződésszegő fél esetleges felróható magatartásától vagy ennek hiányának bizonyításától független: aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Az (általában önként vállalt) jótállási kötelezettség alól a fél kizárólag abban az esetben mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. A jótállás a jogosultnak jogszabályból eredő jogait nem érinti, a dolog tulajdonjogának átruházása esetén pedig a jótállásból eredő jogokat az új tulajdonos érvényesítheti a jótállást vállaló kötelezettel szemben [Ptk. 6:171-6:172. §]. Jótállási kötelezettséget jogszabály is keletkeztethet: ilyen az egyes tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó kötelező jótállásról szóló, 151/2003. (IX. 22.) Korm. rendelet, mely a rendelet mellékletében felsorolt új, tartós, általában a bruttó 10 000 forint feletti vételár feletti fogyasztási cikkekre (pl. hűtőszekrény, fagyasztó, kombinált hűtőszekrény, mosógép, centrifuga, szárítógép és ezek bármely kombinációja, mosogatógép, vasalógép, villamos és/vagy gázenergiával működtetett sütő-, főzőberendezések és ezek kombinációja, járművek stb.) ír elő ilyen kötelezettséget, vagy a lakásépítéssel kapcsolatos kötelező jótállásról szóló 181/2003. (XI. 5.) Korm. rendelet, illetőleg a (az anyagköltséget is magában foglaló) húszezer forintos javítási költséget meghaladó esetekre nézve az egyes javító-karbantartó szolgáltatásokra vonatkozó kötelező jótállásról szóló 249/2004. (VIII. 27.) Korm. rendelet. A 97/2014. (III. 25.) Korm. rendelet – mint arra fentebb utaltunk – a fogyasztó jogok erősítésének szándékával mindhárom jogszabályt átfogóan módosította, a fogyasztó és a vállalkozás közti szerződés keretében eladott dolgokra vonatkozó szavatossági igények intézésének eljárási szabályairól szóló 19/2014. (IV. 29.) NGM rendelet pedig további, a fogyasztói helyzetét, igényérvényesítési lehetőségeit segítő jogokat, garanciákat állapított meg. E normák alapvetően fogyasztóvédelmi jogi természetűek, megsértésük esetén főszabályként a fogyasztóvédelmi törvényben meghatározott szabályok szerint jár el [Korm. rendelet 31. §, NGM rendelet 8. §]. A jótállási igény a jótállási határidőben érvényesíthető: ez pl. a külön rendeletben szabályozott tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó jótállás esetében egy év, mely a fogyasztási cikk fogyasztó részére történő átadásával, vagy ha az üzembe helyezést a forgalmazó vagy annak megbízottja végzi, az üzembe helyezés napjával kezdődik. Ha a jótállásra kötelezett kötelezettségének a jogosult felhívására - megfelelő határidőben - nem

61 tesz eleget, a jótállási igény a felhívásban tűzött határidő elteltétől számított három hónapon belül akkor is érvényesíthető bíróság előtt, ha a jótállási idő már eltelt. E határidő elmulasztása

jogvesztéssel

jár.

A

jótállási

igény

érvényesítésére

egyebekben

a

kellékszavatossági jogok gyakorlására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:173. §]. F.) A kötelezett az új Ptk. a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősségre vonatkozó általános szabályai szerint köteles megtéríteni a jogosultnak a hibás teljesítésből eredő kárát (kivéve, ha a hibás teljesítést kimenti). A hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett (tapadó) károk megtérítését a jogosult akkor követelheti, ha kijavításnak vagy kicserélésnek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt. A szolgáltatástárgyában bekövetkezett károkra vonatkozó kártérítési igény a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidőn belül évül el: a jogosult kártérítési igényét az ugyanabból a szerződésből eredő követeléssel szemben kifogásként akkor is érvényesítheti, ha a kártérítési igény elévült. Mindez nem érinti a jogosult vagyonában bekövetkezett tényleges károk és az elmaradt haszon megtérítésére vonatkozó igényt, mely a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint, az általános (öt éves) elévülési idő alatt érvényesíthető [Ptk. 6:174. §]. G.) A jogszavatosság alapján a kötelezettet helytállási kötelezettség terheli azért, hogy a jogosult a szolgáltatás tárgyán korlátozásmentes jogot szerezzen. Ha tulajdonjog, jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog vagy követelés megszerzését harmadik személy joga akadályozza (jogszavatosság jogszerzés akadálya miatt), a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot, ha pedig korlátozza (jogszavatosság a jogszerzés korlátozott volta miatt), megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet. A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a jogszerzés akadálya esetén elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet, a jogszerzés korlátozott volta esetén pedig a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti: ezek a jogok a

62 jogosultat akkor is megilletik, ha a tehermentesítésre megszabott határidő eredménytelenül telt el, és a jogosult nem kívánja a dolog tehermentesítését. Mindkét esetre érvényes, hogy ha a kötelezett jóhiszemű volt, a szerződés megkötéséből eredő károkat köteles megtéríteni. A jogszerzés korlátozott volta miatti jogszavatosság esetében nem illetik meg ezek a jogok a jogosultat, ha a szerződés megkötésekor tudta vagy tudnia kellett, hogy korlátozástól mentes tulajdonjogot, jogot vagy követelést nem szerezhet. Ez alól az az esetkör képez kivételt, mikor a kötelezett a tulajdonjog, más jog vagy követelés korlátozásmentességéért kifejezetten szavatosságot vállalt [Ptk. 6:175-6:176. §]. H.) A hibás teljesítés általános, minden szerződéstípusra irányadó szabályai mellett a kódex további speciális rendelkezéseket határoz meg az eredmény létrehozására, illetőleg a használatra vagy hasznosításra irányuló szerződésekre. Az első esetkörben a tevékenységgel előállítható mű (új dolog vagy más eredmény) átadását megelőzi a létrehozás folyamata, a tevékenységkifejtés is. Ha a kötelezett valamely dolog vagy munkával elérhető más eredmény létrehozására vállal kötelezettséget, a hibás teljesítésre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell, s a kicserélésen a munkával elérhető eredmény részben vagy egészben való újbóli teljesítését kell érteni. A jogosult szerződésszerű teljesítéshez fűződő érdekei figyelembevételével a munkával elérhető eredmény létrehozásának az eredetileg vállalthoz képest eltérő módjával is megvalósulhat, az ebből eredő többletköltségek a kötelezettet terhelik. A kötelezett a hibás teljesítés jogkövetkezményei alól csak akkor mentesül, ha a hiba a jogosult által adott anyag alkalmatlanságára vagy hibájára, az általa adott adat hiányosságára vagy hibájára, illetőleg a tőle kapott utasítás célszerűtlenségére, szakszerűtlenségére vezethető vissza, és e körülményekre a kötelezett a jogosultat figyelmeztette [Ptk. 6:177. §]. Ha a jogosult más dolgának vagy más vagyoni joga által védett oltalmi tárgynak időleges használatára, felhasználására vagy hasznosítására jogosult, a kötelezett a szerződés teljes tartama alatt a kellékszavatosság szabályainak megfelelő alkalmazásával köteles helytállni azért, hogy a dolog vagy az oltalom tárgya a szerződésszerű használatra, felhasználásra vagy hasznosításra alkalmas. A bérbeadó tehát a használati kötelmek esetén is szavatol a bérbevevő rendeltetésszerű használatra való alkalmasságáért, ugyanakkor azonban jogszavatossággal is tartozik: a szerződés teljes tartama alatt köteles helytállni azért, hogy a dolognak vagy az oltalom tárgyának szerződésszerű használatát, felhasználását vagy hasznosítását harmadik személy joga ne akadályozza és ne korlátozza [Ptk. 6:178. §].

63 I.) A szerződésszegés egyéb eseteiként a Ptk. – önálló fejezetben – a teljesítés lehetetlenné válására és a teljesítés megtagadására nézve állapít meg külön rendelkezéseket, s szabályozza azt az esetet, mikor a szerződés alapján valamely fél által kötelezően megteendő jognyilatkozatot a bíróság ítéletével pótolhatja. Ha a teljesítés lehetetlenné vált, a szerződés megszűnik [Ptk. 6:179. § (1) bekezdés]. A szolgáltatás lehetetlenülésére mindig valamilyen a szerződés megkötése után bekövetkezett okból kerül sor. Ez az ok lehet gazdasági (piaci viszonyok gyökeres megváltozása), jogi (szabályozási környezet változásai) vagy fizikai (a szolgáltatás tárgyát érintő változások, annak esetleges megsemmisülése). A teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél késedelem nélkül köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárt a mulasztó fél köteles megtéríteni [Ptk. 6:179. § (2) bekezdés]. A lehetetlenné válásért való felelősség kérdésében a kódex a szerint tesz különbséget, hogy az terhére róható e valamelyik félnek. Ha a teljesítés lehetetlenné válásáért egyik fél sem felelős, a szerződés megszűnésének időpontját megelőzően nyújtott szolgáltatás pénzbeni ellenértékét meg kell téríteni. Ha a már teljesített pénzbeni szolgáltatásnak megfelelő ellenszolgáltatást a másik fél nem teljesítette, a pénzbeni szolgáltatás visszajár. Ha valamelyik fél fél felelős, a másik fél szabadul a szerződésből eredő teljesítési kötelezettsége alól, és a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését követelheti, ha pedig minkét fél felelőssége megállapítható, a szerződés megszűnik, és a felek a lehetetlenné válásból eredő kárukat a közrehatás arányában követelhetik egymástól [Ptk. 6:180. §]. Ha a vagylagos szolgáltatások közül válik valamelyiknek a teljesítése lehetetlenné, a szerződés a többi szolgáltatásra korlátozódik. Ha a szolgáltatás lehetetlenné válásáért a választásra nem jogosult fél a felelős, a másik fél választása szerint a lehetséges szolgáltatást kell teljesíteni, vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Ptk. 6:181. §]. Amennyiben a lehetetlenné vált dologszolgáltatás esetén a dolog maradványa vagy a dolog egy része a kötelezett birtokában maradt, vagy a kötelezett mástól a dolog helyébe lépő értéket kapott vagy igényelhet, a jogosult - az ellenszolgáltatás arányos része ellenében - ennek átengedését követelheti [Ptk. 6:182. §]. A teljesítés megtagadása a gyakorlatban azt jelenti, hogy valamelyik fél (akár a jogosult, akár a kötelezett) egyértelműen és félreérthetetlenül kifejezi azon szándékát, mi szerint teljesíteni sem a szerződés szerinti időben, sem később nem kíván. Ha valamelyik fél a teljesítést jogos ok nélkül megtagadja, a másik fél választása szerint a késedelem vagy a szolgáltatás lehetetlenné válásának jogkövetkezményeit kell alkalmazni [Ptk. 6:183. §].

64 Speciális szerződésszegési esetnek minősül, ha a fél a szerződés alapján jognyilatkozat tételére köteles, és ezt a kötelezettségét nem teljesíti. A Ptk. erre nézve felhatalmazza a bíróságot, hogy – a jogosult keresete alapján – ítélettel pótolja a szerződésben vállalt, de meg nem tett nyilatkozatot [Ptk. 6:184. §].

4. A szerződés megerősítése A szerződés megerősítésének eszközei valamilyen, a szerződésszegéshez kapcsolódó, a kötelezett által önként vállalt többletszankciót biztosítanak a jogosult számára – ugyanakkor viszont épp a kilátásba helyezett joghátrány elkerülése végett, a kötelezettet is ösztönzik a szerződésszerű teljesítésre. A polgári jogi dogmatika szerződési biztosítéknak egyrészt a szerződés megerősítésének a teljesítési készséget fokozó eszközeit (foglaló, kötbér, jogvesztés kikötése, tartozás elismerése), másrészt a teljesítési képesség biztosítékait (óvadék, zálogjogok) tekinti. Szerződési biztosíték lehet továbbá a kötelmi igény, a követelés engedményezés keretében való átruházása, a fedezetlekötés, a bankgarancia, személyhez kötött vagyoni biztosíték pedig a kezesség. Az új Ptk. – önálló fejezetben - a foglalót, a kötbért és a jogvesztés kikötését tekinti a szerződések általános szabályai között elhelyezett szerződést megerősítő eszköznek, ugyanakkor – rendszertanilag máshova beépítve, vagy a korábbihoz képest más jogintézményi formában – fenntartja a többi biztosítékot is. Így a zálogjog a dologi könyvbe kerültek át, a kezesség és a bankgarancia pedig önálló szerződéstípusokként az egyes szerződések között kerültek elhelyezésre. A.) A szerződés meghiúsulásához kapcsolódó, önként vállalható többletszankció a foglaló. A másik félnek fizetett pénzt akkor lehet foglalónak tekinteni, ha annak fizetésére a kötelezettségvállalás megerősítéseként kerül sor, és ez a rendeltetés a szerződésből egyértelműen kitűnik. Ha a szerződést teljesítik, a tartozás a foglaló összegével csökken, ha pedig a szerződés teljesítése olyan okból hiúsul meg, amelyért egyik fél sem felelős, vagy mindkét fél felelős, a foglaló visszajár. A teljesítés meghiúsulásáért felelős fél az adott foglalót elveszti, a kapott foglalót kétszeresen köteles visszatéríteni. Ennek bekövetkezte a szerződésszegés következményei alól nem mentesít, a kötbér és a kártérítés összege azonban a foglaló összegével csökken. A túlzott mértékű foglaló összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti [Ptk. 6:185. §]. B.) A kötelezett – írásban – pénz (kötbér) fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési

65 kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti [Ptk. 6:186. § (1)-(2) bekezdés]. A kötbér tehát a kötelezett szempontjából a szerződés neki felróható nem teljesítésének vagy nem szerződésszerű teljesítésének esetére vállalt fizetési kötelezettség, a jogosult számára pedig kötbérigény, amit attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e. A pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:186. § (3)-(4) bekezdés]. A kötbér kárátalány-természetű: a kódex pontosan meghatározza viszonyát az egyéb szerződésszegési igényekhez. A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettség alól. A jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt. Érvényesítheti azonban a kötbért meghaladó kárát, sőt: a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha kötbérigényét nem érvényesítette [Ptk. 6:187. §]. Kötbér után kamat kikötése semmis, az esedékessé vált kötbér után a kötelezett azonban késedelmi kamatot köteles fizetni. Itt is érvényesülő méltányossági szabály, hogy a túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti [Ptk. 6:188-6:189. §]. C.) A jogvesztés kikötése is a szerződésszegés önként vállalt többletszankciója. A felek írásban kiköthetik, hogy a szerződésszegésért felelős fél elveszít valamely jogot, amely őt a szerződés alapján egyébként megilletné. Ez zel helyzete hátrányosabbá válik – amire azonban csak az előre és a szerződésben pontosan meghatározott esetekben kerülhet sor. Ha a jogvesztés a kötelezettet túlságosan sújtaná, a kötelezett kérelmére a bíróság a joghátrányt ebben az esetben is mérsékelheti [Ptk. 6:190. §]. D.) A korlátolt dologi jogok körébe tartozó zálogjog alapján a zálogjogosult kötelezett nem teljesítése esetén a követelésének biztosítására szolgáló vagyontárgyból (zálogtárgy) más követeléseket megelőző sorrendben kielégítést kereshet [Ptk. 5:86. §]. Bármely vagyontárgy zálogjog tárgyául szolgálhat, ezen belül azonban ingatlan, jog és követelés kizárólag jelzálogjog tárgya lehet [Ptk. 5:101. §]. Zálogjog vagy a zálogjogosult és a zálogkötelezett általi alapítással (szerződéssel és jelzálogjog esetén az ingatlannyilvántartásba való bejegyzéssel, kézizálogjog esetében pedig a dolog zálogjogosult részére történő átadással) jön létre, vagy úgy, hogy a zálogkötelezett rendelkezési joggal bír a zálogtárgy fölött [Ptk. 5:87-5:89. §, 5:93-5:94. §]. Zálogszerződést érvényesen csak írásban lehet kötni, ezen túl azonban a kódex nem támaszt alaki

66 követelményeket. A zálogszerződést pótolja a jogszabály olyan rendelkezése, amely alapján valamely követelés jogosultját zálogjog illeti meg [Ptk. 5:92. §]. A zálogjogi szabályok közé integrált óvadék legfőbb sajátossága a közvetlen kielégítési jog, amely tárgyának sajátos természetéből következik. Óvadékul kizárólag pénz, fizetésiszámla-követelés, értékpapír és más jogszabályban meghatározott vagyontárgy szolgálhat. Pénzen és értékpapíron kézizálogjogként alapítható óvadék [Ptk. 5:95. §]. A zálogjog biztosított követelést feltételez: mindig a követelés jogosultja javára áll fenn, és terjedelmében is igazodik a biztosított követeléshez. A biztosított követelés kizárólag pénzkövetelés lehet. Ha a felek egyéb követelést jelölnek meg, akkor a zálogjog a dologszolgáltatásban vagy tevékenységben álló kötelezettség elmulasztása esetére a jogosultat megillető pénzkövetelést biztosítja. A zálogjog járulékosságának lényeges eleme, hogy a zálogjog önállóan nem forgalomképes, a biztosított követelés átruházása esetén azonban a zálogjog is átszáll az új jogosultra; a biztosított követelés elzálogosítása esetén pedig a követelést biztosító zálogjog a követelésen alapított zálogjog jogosultja javára is szolgál (alzálogjog). [Ptk. 5:97-5:99 §]. A zálogjog lényeges sajátossága, hogy elsőbbségi kielégítési jogot biztosít, ha pedig a zálogtárgyat több zálogjog terheli, a kielégítési jog zálogjogosultak közötti rangsora a zálogjogok alapításának a sorrendjéhez igazodik: a korábban alapított zálogjog ranghelye megelőzi a későbbiekét [Ptk. 5:118. §]. A zálogjogosult kielégítési joga a zálogjoggal biztosított követelés esedékessé válásakor, a teljesítés elmulasztása esetén nyílik meg [Ptk. 5:126. §]. Ha a zálogtárgy követelés vagy jog, akkor a zálogjogosult - a zálogjog érvényesítésének általános módjain felül - arra is jogosult, hogy a követelés vagy jog jogosultja helyett a követelést vagy jogot érvényesítse [Ptk. 5:139. §]. A zálogjog megszűnésének két tipikus esete a zálogtárgy illetve a biztosított követelés megszűnése, de mind a kézizálogjog, mind pedig a jelzálogjog esetében a zálogjog megszűnését eredményezi a biztosított követelés elévülése is. Ha a zálogjoggal biztosított követelés megszűnik, de a követelést kielégítő személyt megtérítési igény illeti meg, akkor, ennek biztosítására a zálogjog fennmarad [Ptk. 5:142. §].

5. A szerződés állapotváltozásai A szerződés a teljesítéssel tölti be célját: jogosult és kötelezett kölcsönös és tényleges érdek-kielégítését. A teljesítés a gazdasági célnak megfelelően a szerződésszerű magatartás

67 tanúsításával, a felek együttműködését igényelve valósul meg. Mindeközben a szerződés végig a felek magánautonómiájának hatalma alatt áll, s bár a felek a szerződéseket általában úgy kötik, hogy azok eredeti formájukban is alkalmasak legyenek a szerződési érdek kielégítésére, körülményeikben bekövetkezhetnek olyan változások, melyek eredményeként a szerződés maga is módosulni fog, esetleg meg is szűnik. Erre a felek akaratán kívüli okoknál fogva (elháríthatatlan külső körülmények, jogszabályi rendelkezés, bíróság határozata), vagy a felek akaratából kerülhet sor, s jelentheti a szerződés alanyainak, tartalmának, jogcímének megváltozását. Jogi megjelenési formáját tekintve bekövetkezhet a szerződés módosításával [Ptk. 6:191-6:192. §], engedményezéssel [Ptk. 6:193-6:201. §], jogátruházással [Ptk. 6:202. §], tartozástvállalással [Ptk. 6:203 §], szerződésátruházással [Ptk. 6:208-6:211. §]. A felek megállapodása vagy az az ilyen nyilatkozat tételére jogosult egyoldalú döntése alapján – teljesítés nélkül - a szerződés maga is megszűnhet [Ptk. 6:208-6:211. §]. A.) A felek közös megegyezéssel módosíthatják a szerződés tartalmát vagy megváltoztathatják kötelezettségvállalásuk jogcímét. A szerződésnek a módosítással nem érintett része változatlan marad, s fennmarad a kötelezettség biztosítására szolgáló zálogjog és kezesség is, ám a zálogkötelezett és a kezes helyzete hozzájárulásuk nélkül nem válhat terhesebbé. A szerződés tartalmát valamelyik fél egyoldalúan akkor módosíthatja, ha ezt a szerződésben kikötötték, vagy ha a felet erre jogszabály feljogosítja. A szerződés módosítására a szerződés megkötésére vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:191. §]. A szerződés alapvetően a felek magánautonómiájának területe: állami beavatkozásra csak – mint korábban már láttuk - kivételes esetben, általában akkor kerül sor, ha erre közérdek vagy a gyengébb szerződési pozícióban lévő fél vagy a fogyasztó érdekében kerülhet sor. A szerződés bírósági módosítását - bármelyik fél - akkor kérheti, ha a felek közötti tartós jogviszonyban a szerződés megkötését követően előállott körülmény következtében a szerződés változatlan feltételek melletti teljesítése lényeges jogi érdekét sértené, és a körülmények megváltozásának lehetősége a szerződés megkötésének időpontjában nem volt előrelátható, a körülmények megváltozását nem ő idézte elő s a körülmények változása nem tartozik rendes üzleti kockázata körébe. A bíróság a szerződést az általa meghatározott időponttól, legkorábban a szerződésmódosításra irányuló igény bíróság előtti érvényesítésének időpontjától kezdődően úgy módosíthatja, hogy a körülmények megváltozása miatt egyik fél lényeges jogi érdeke se sérüljön [Ptk. 6:192. §].

68 B.) A jogosult személyében való alanyváltozás egyik esete az engedményezés, melynek révén a jogosult a kötelezettel szembeni követelését másra ruházhatja át. A követelés átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a követelés engedményezése szükséges. Az engedményezés következtében az engedményes a követelést illetően az engedményező jogállásába lép. Lényegét tekintve az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép, s mely alapján a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok, valamint a kamatkövetelés is az engedményesre szállnak át [Ptk. 6:193. §]. Az engedményező köteles az engedményest a követelés érvényesítéséhez szükséges tájékoztatással ellátni, és köteles a birtokában lévő, a követelés fennállását bizonyító okiratokat az engedményesnek átadni [Ptk. 6:196. §]. A követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik az a jogviszony, amelyből a követelés fakad. Az engedményezett követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével vagy egyéb olyan módon kell meghatározni, amely az engedményezés időpontjában, jövőbeli követelések esetén legkésőbb a követelés létrejöttekor az engedményezett követelést azonosíthatóvá teszi. Semmis a jogosult személyéhez kötött követelések engedményezése [Ptk. 6:194. §], s mint más helyütt már láttuk, semmis a biztosítéki célú engedményezés is [Ptk. 6:99. §]. Az eredeti kötelem jogosultja és kötelezettje szerződésében alkalmazhatott engedményezést kizáró kikötést (ez különösen az általános szerződési feltételek alkalmazásában gyakorlat), harmadik személlyel szemben az ilyen kikötés azonban hatálytalan. E rendelkezés nem érinti az engedményező felelősségét az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért. Semmis viszont a szerződés azon kikötése, amely e szerződésszegés esetére felmondási jogot biztosít vagy kötbérfizetési kötelezettséget ír elő [Ptk. 6:195. §]. Az engedményező köteles az engedményes választásának megfelelően a kötelezettet az engedményezésről az engedményezés tényét és az engedményezett követelést megjelölve

írásban

értesíteni,

vagy

az

engedményes

személyét

is

meghatározó

engedményezési okiratot az engedményesnek átadni. Az értesítésnek két jelentős jogkövetkezménye van. Egyrészt a kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása, másrészt pedig a kötelezett az engedményessel szemben azokat a kifogásokat érvényesítheti és azokat az ellenköveteléseket számíthatja be, amelyek az engedményezővel szemben az értesítésekor már fennállt jogalapon keletkeztek. Az

69 engedményezésről szóló értesítés mindeme joghatást akkor váltja ki, ha az engedményezőtől származik, vagy az engedményes az engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja az engedményezés megtörténtét [Ptk. 6:197. §]. Az értesítéshez önmagában nem fűződik olyan joghatás, melynek értelmében a kötelezett ettől az időponttól csak az engedményesnek való teljesítéssel szabadulhat a kötelemből. A kötelezett mindaddig az engedményezőnek köteles teljesíteni, amíg nem kap olyan teljesítési utasítást, amely az engedményes személyét, valamint az engedményes telephelyét, ennek hiányában székhelyét, természetes személy esetén lakóhelyét, ennek hiányában szokásos tartózkodási helyét vagy számlaszámát meghatározza - ezt követően a kötelezett a teljesítési utasításnak megfelelően teljesíthet. Ezt a joghatást a teljesítési utasítás akkor váltja ki, ha az utasítás az engedményezőtől származik, vagy az engedményes engedményezési okirattal vagy más hitelt érdemlő módon igazolja, hogy a követelést rá engedményezték. Ha az értesítés megjelölte az engedményest, de nem tartalmazta a teljesítési utasítást, teljesítési utasítást kizárólag az engedményes adhat. Amennyiben a kötelezett az engedményező részére teljesít, az engedményező köteles a szolgáltatás teljesítéseként birtokába került vagyontárgyakat a sajátjától elkülönítve kezelni, és az engedményes részére késedelem nélkül kiadni. Az engedményező hitelezői az ilyen vagyontárgyakra nem tarthatnak igényt [Ptk. 6:198. § - a PtkMód. 188. § (4) bekezdése szerint hatályba lépett szöveg]. Ha az engedményező azonos követelést többször engedményez, nem a keletkezés szerinti sorrendiség elve érvényesül: a kötelezett akkor szabadul, ha az elsőként kapott teljesítési utasításnak megfelelően teljesít, ha pedig az engedményes a követelést továbbengedményezi, a kötelezett akkor szabadul, ha az utolsó teljesítési utasításnak megfelelően teljesít [Ptk. 6:199. §]. A kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek a megtérítésére az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek [Ptk. 6:200. §]. Követelés jogszabály rendelkezése alapján is átszállhat másra: ilyenkor az engedményezés szabályait kell megfelelően alkalmazni, s az engedményező helytállási kötelezettsége akkor marad fenn, ha ezt kifejezett rendelkezés írja elő [Ptk. 6:201. §]. C.) Az 1959-es Polgári Törvénykönyv a jogok átruházhatóságáról nem rendelkezett. Főszabályként a jogok forgalomképtelennek minősültek, egyes jogszabályok azonban meghatározott vagyoni értékű jogok átruházását – pl. a szellemi alkotások joga körében – lehetővé tették. Az új Ptk. ezzel szemben főszabályként engedi meg, hogy a jogosult jogát másra átruházhassa - ez alól csak az képez kivételt, ha jogszabály a jog forgalomképességét

70 kizárja vagy a forgalomképtelenség a jog természetéből egyértelműen következik. A Ptk. eltérő rendelkezésének hiányában a jog átruházással való megszerzéséhez az átruházásra irányuló szerződés vagy más jogcím és a jogátruházás szükséges: a jogátruházás maga az átruházó és az új jogosult szerződése, amellyel az új jogosult az átruházó helyébe lép, s melyre nézve az engedményezésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Lényeges, speciális követelmény azonban, hogy ha a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, a jog átruházásához az engedményezésen felül a jogosult személyében bekövetkezett változásnak a nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges [Ptk. 6:202. §]. D.) A tartozásátvállalás a régi és új kötelezett valamint a jogosult háromoldalú szerződése. Ha a kötelezett és a jogosult megállapodik egy harmadik személlyel (átvállaló) abban, hogy az a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló kötelezettségét átvállalja, a jogosult a szolgáltatást kizárólag az átvállalótól követelheti. Az átvállalót mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozásátvállalással – főszabályként - a követelés biztosítékai megszűnnek, fennmarad azonban a biztosíték, ha annak kötelezettje a tartozásátvállaláshoz hozzájárul [Ptk. 6:203. §]. A jogosult a tartozásátvállaláshoz hozzájárulását előzetesen is megadhatja, ha a tartozásátvállaláshoz

szükséges

jognyilatkozatát

előzetesen

megteszi.

Ilyenkor

a

tartozásátvállalás a jogosult értesítésével válik hatályossá. A nyilatkozat megtételekor mindenképpen megilleti a jog, hogy fenntartsa jogát annak visszavonására [Ptk. 6:204. §]. A tartozásátvállalás összefüggésében a Ptk. két további jogintézményt is szabályoz. Teljesítésátvállalás esetében harmadik személy állapodik meg a kötelezettel a kötelezett tartozásának átvállalásáról, s megállapodásuk alapján e harmadik személy lesz majd köteles a kötelezett tartozását teljesíteni vagy a kötelezettet olyan helyzetbe hozni, hogy az lejáratkor teljesíthessen. A megállapodás kizárólag a kötelezett és a harmadik személy között fejt ki joghatást: jogosult közvetlenül a harmadik személytől a tartozást nem követelheti [Ptk. 6:205. §]. Ha azonban a felek a teljesítésátvállalásról a jogosultat értesítik, egyetemleges kötelezettség jön létre: lényegében – alanycsere nélkül - egy új adós jelenik meg a kötelemben. Tartozáselvállalás esetén az egyetemleges kötelezettet mindazon jogok megilletik, amelyek a kötelezettet a jogosulttal szemben a szerződés alapján megillették. A tartozás elvállalója nem jogosult beszámítani a kötelezettnek a jogosulttal szemben fennálló egyéb követelését [Ptk. 6:206. §]. Előfordulhat (bár a gyakorlatban meglehetősen ritkán), hogy a tartozás jogszabály rendelkezése alapján száll át másra: ilyenkor a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:207. §].

71 E.) Az 1959-es Ptk. nem rendelkezett a szerződési pozíció átruházhatóságáról sem. Ez a gyakorlatban azt az esetet jelenti, mikor az egyik szerződő fél teljes szerződési pozícióját (a szerződésből őt megillető valamennyi jogot és a szerződés alapján rá háruló minden kötelezettséget) ruházza át harmadik személyre. Az új Ptk. a szerződési pozíció átruházásának lehetőségét egy háromoldalú szerződés formájában teremti meg. A szerződésből kilépő, a szerződésben maradó és a szerződésbe belépő fél megállapodhatnak a szerződésből kilépő felet megillető jogok és az őt terhelő kötelezettségek összességének a szerződésbe belépő félre történő átruházásáról. A szerződésbe belépő felet megilletik mindazon jogok, és terhelik mindazon kötelezettségek, amelyek a szerződésből kilépő felet a szerződésben maradó féllel szemben a szerződés alapján megillették és terhelték. A szerződésbe belépő fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő félnek a szerződésben maradó féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésben maradó fél nem jogosult beszámítani a szerződésből kilépő féllel szemben fennálló egyéb követelését. A szerződésátruházással a szerződés biztosítékai megszűnnek, a zálogkötelezett hozzájárulása esetén azonban az új zálogjog az eredeti zálogjog ranghelyén jön létre [Ptk. 6:208. §]. A szerződésben maradó fél a szerződésátruházáshoz szükséges jognyilatkozatát – az esetleges visszavonás jogának fenntartása mellett - előzetesen is megteheti: ebben az esetben a szerződésátruházás a szerződésben maradó fél értesítésével válik hatályossá. A szerződésátruházásra egyebekben a követelések és a jogok tekintetében az engedményezés, a kötelezettségek tekintetében a tartozásátvállalás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:209-6:210. §]. Szerződésátruházásra jogszabály rendelkezése alapján is sor kerülhet. Ha valakinek egy szerződésből származó valamennyi joga és kötelezettsége jogszabály rendelkezése alapján száll át másra, a szerződésátruházás szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:211. §].

6. A szerződés megszüntetése megállapodással és egyoldalú nyilatkozattal Mint a szerződés módosításánál már láttuk, a felek a szerződési autonómia alapján közös megegyezéssel meglehetősen nagy szabadsággal alakíthatják jogviszonyukat - akár meg is szüntethetik azt. Erre azonban nem minden esetben kerülhet sor, csak akkor, ha a teljesített szolgáltatások természetben visszatéríthetők.

72 A szerződést megszüntethetik a jövőre nézve, vagy felbonthatják a szerződés megkötésének időpontjára visszamenő hatállyal: ilyenkor további szolgáltatásokkal nem tartoznak, és kötelesek egymással a megszűnés előtt már teljesített szolgáltatásokkal elszámolni. A szerződés felbontása esetén a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Ha az eredeti állapot természetben nem állítható helyre, a szerződés felbontásának nincs helye [Ptk. 6:212. §]: ilyenkor a szerződés jövőre nézve történő megszüntetésének szabályait kell alkalmazni. A szerződést valamely fél egyoldalú jognyilatkozata főszabályként nem szünteti meg: erre csak akkor van lehetőség, ha azt a szerződésben kikötötték vagy jogszabály kifejezetten lehetővé teszi. Aki viszont jogszabálynál vagy a szerződésnél fogva felmondásra vagy elállásra jogosult, a másik félhez intézett jognyilatkozattal megszüntetheti a szerződést. A szerződés felmondása esetén a szerződés megszüntetésének, elállás esetén a szerződés felbontásának a szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy elállásra a fél akkor jogosult, ha az általa kapott szolgáltatás egyidejű visszaadását felajánlja. Ha a felek az elállás jogát meghatározott pénzösszeg (bánatpénz) fizetése ellenében kikötötték, a túlzott mértékű bánatpénz összegét a bíróság a kötelezett kérelmére mérsékelheti. A tartós jogviszonyt létrehozó, határozatlan időre kötött szerződést azonban megfelelő felmondási idő alkalmazásával bármelyik fél felmondhatja: a felmondási jog kizárása semmis. E rendelkezéseket

kell

megfelelően

alkalmazni

a

szerződés

bíróság

által

történő

megszüntetésére is [Ptk. 6:213-6:214. §].

C.) EGYES SZERZŐDÉSEK

I. Fejezet A szerződések tipizálása – az új Ptk. szabályozási sajátosságai A kötelmek közös szabályai és a szerződések általános szabályai minden szerződéses jogviszonyra nézve irányadók. A hétköznapi életben, így az üzleti világ szerződéses kapcsolataiban is azonban mindeme kérdések mindig valamely szerződés konkrét összefüggésében, konkrét jogi problémaként jelentkeznek. A polgári jog alapvetően diszpozitív szabályozása nagy szabadságot ad a feleknek a szerződés tartalmának meghatározásában. Az üzleti életben a felek – az adott helyzetben elérhető optimális megoldásra törekedve – a gazdasági érdeküknek legmegfelelőbb, a tranzakció számára

73 legkedvezőbb jogi konstrukciót fogják keresni. Választhatnak polgári jog (a Ptk. és más szerződési viszonyokat szabályozó jogszabályok) típusszerződései közül, alkalmazhatnak többféle szerződéstípus elemeit kombináló vegyes szerződéseket vagy akár köthetnek atipikus, ún. innominát szerződést is – ez utóbbi semmilyen nevesített szerződésfajtába nem tartozik, ám az alapvető kötelmi és szerződési jogi szabályok alapján joghatás kiváltásával alkalmas a gazdasági érdek kifejezése. A

hagyományosan

a

főszolgáltatás

jellege

szerinti

hármas

csoportosítás

legalapvetőbben adási, tevési és helytállási szerződéseket különböztet meg. Mindhárom tevőleges jellegű szolgáltatást jelent. Az adási (a római jogból ismert kifejezéssel: dare) típusú szerződések lényegét dolog vagy jogosultság más személy részére való ideiglenes (pl. kölcsön) és végleges (pl. adásvétel) átadása, átengedése képezi. Az üzleti életben tipikusan ide tartoznak a termékforgalom szerződései. A második nagy csoport a tevékenységkifejtő (latin szóval: facere) jellegű szerződéseké, melyek alapján (munkával, tevékenység-kifejtéssel elérhető) valamilyen eredmény (vállalkozás) létrehozására vagy a lehető legnagyobb gondosság melletti ügyellátásra (megbízás) kerül sor. A harmadik körbe a helytállási főkötelezettséget jelentő szolgáltatások tartoznak (praestare): itt teljesítésre csak bizonyos körülmények bekövetkeztekor kerül sor (pl. káresemény esetén a biztosító fizet a károsultnak), addig azonban csak a szerződés alapján a jövőre nézve a kötelezettségvállalásért áll helyt - rendelkezésre áll. Vannak nem tevőleges szolgáltatások is: ezekben az esetekben a szerződésben a kötelezett valamitől való tartózkodásra (pl. a bérbeadó saját ingatlana használata) vagy valaminek eltűrésére irányul. A

gazdasági-társadalmi

viszonyok

fejlődése

nyomán

–

úgy

a

Polgári

Törvénykönyvben, mint a Ptk.-n kívüli jogszabályokban - új, komplex szerződéstípusok alakultak ki. Az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatában megjelentek a szerződési jogban az értékesítés egy-egy meghatározott módjához kapcsolódó (a fogyasztót védő rendelkezésektől eltérést nem engedő) szerződések, egyre nagyobb szerepet kaptak a pénzügyi- és bankszféra szerződései, s esetenként az angol-amerikai jog közvetlen hatását tükrözve a magyar jogban eddig még nem ismert szerződési megoldások (pl. a franchise) is alkalmazásra kerültek. Az új Ptk. az egyes szerződésekre vonatkozó szabályai az 1959-es kódexhez képest úgy jogdogmatikai, mint koncepcionális szempontból egyaránt számos változást hoztak. Igen kiterjedt az egyes szerződéseket, szerződési altípusokat érintő pontosítás, kiegészítés, részbeni újraszabályozás is. A jogalkotó a kódex monista jellegéből adódóan az egyes szerződéstípusok szabályozása körében az üzleti forgalom és a magánszemélyek szerződési

74 kapcsolatait egyaránt kiszolgálni tudó modell kialakításra törekedett. Fennmaradt a fogyasztóvédelmi normák külön kezelése: bár a fogyasztói szerződés fogalma a Ptk.-ból kikerült, a kódex a fogyasztóval kötött szerződésekre az Európai Unió jogával összhangban továbbra is

megállapít kogens, csak a fogyasztó javára eltérést engedő szabályokat.

Viszonylag kis számban természetesen maradtak olyan szerződéstípusok is, melyek szinte kizárólag csak magánszemélyek kapcsolataiban jutnak szerephez (tartási szerződés, ajándékozás, haszonkölcsön stb.). Az egyes szerződéstípusok, a szerződési rendszertan kialakításakor azok gazdasági tartalma jelentette a legfontosabb rendező elvet: új szerződéstípus bevezetésére kizárólag abban az esetben került sor, ha esetében az önálló, más szerződésektől elkülöníthető tartalom kimutatható volt. A rendszeralkotásban az üzleti forgalom követelményei is megjelentek: így kerültek egymás mellé pl. a gyártóktól és a szolgáltatások nyújtóitól az áruk, szolgáltatások a végső felhasználóhoz való eljutását biztosítani tudó szerződéses konstrukciók. Ez sokszor az 1959-es Ptk. dogmatikai rendszerétől való elszakadással és az adott típus dogmatikai „átsorolásával”, új szerződéstípus kialakításával vagy akár a régi megszüntetésével, jelentős átalakításával járt együtt. Az új megoldások jelentős része a bírói gyakorlat felől érkező jelzésekre reagált, az ítélkezési gyakorlat eredményeként kialakult megoldásokat emelte be a törvénybe vagy épp célja a gyakorlatban felmerült értelmezési nehézségek felszámolása, egy-egy kérdésben egyértelmű helyzet teremtése volt. Mindemellett az alapvető cél a bevált megoldások fenntartása, a beavatkozás minimalizálása maradt: változásra ott és annyiban került sor, ahol azt a gazdasági és társadalmi viszonyok változása indokolta. Az adásvételi szerződés, mint az árutulajdon bármely tárgyának létrehozására irányuló kötelem felfogása feleslegessé teszi (illetőleg a fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvételére vonatkozó speciális szabályok formájában az adásvételbe integrálja) a szállítási szerződés külön szabályozását, az 1959-es Ptk.-ban még a szállítási szerződéssel együtt szabályozott, ám nem minden esetben tulajdonátruházásra irányuló közüzemi szerződés azonban most – közszolgáltatási szerződésként – a vállalkozási szerződések közé kerül. Megszűnik a mezőgazdasági termékértékesítési szerződés önállósága: a tulajdonátruházás mozzanatát kiemelve azonban az új Ptk. önálló szerződésként szabályozza a saját termelésű mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést és a vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződést, ugyanakkor viszont a tevékenység-kifejtésre irányuló mezőgazdasági vállalkozási szerződést a vállalkozási szerződés altípusaként szabályozza.

75 Sok esetben egy, az 1959-es Ptk.-ban még önálló szerződés annak fő tartalmának megfelelően egy tágabb típus altípusaként kerül besorolásra: ilyen pl. a fuvarozás, mely a vállalkozási típusú szerződések közé kerül. Az új Ptk.-ban alkalmazott kodifikációs technikából adódóan (egy-egy Címen belül először a minden fejezetre irányadó – a kötelmek közös szabályainak és a szerződések általános szabályaival együtt alkalmazandó - általános szabályok kerülnek kibontásra, s ezt követik az egyes szerződési altípusra vonatkozó specifikus rendelkezések) az lényegesen letisztultabb, egységesebb szabályozási környezet kialakulását eredményezi. Egyes, a kereskedelmi szerződések rendszerét erőteljesen befolyásoló tényezők a Kötelmi Könyv általános részének, sőt, a kódex alapvető szabályozási irányultságának, módszerének változásaira vezethetők vissza. Ilyen szerződési általános részi változás a jogátruházás

és

a

szerződésből

eredő

jogok

(a

szerződési

pozíció)

teljeskörű

átruházhatóságának lehetővé tétele, az adásvétel szerződés esetében az adásvételre vonatkozó szabályok a jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó szerződésekre, a bérleti szerződés esetében pedig a dologbérlet szabályainak a jogok időleges gyakorlásának más személy részére, ellenérték fejében történő átengedésére való alkalmazása. A szerződést biztosító mellékkötelezettségek az 1959-es Ptk.-beli szabályozása a zálogjog annak létszakaihoz igazodó, az új Ptk. Ötödik Könyvébe került újraszabályozásával alapvetően változott meg, ugyanakkor a garancia és a kezesség az egyes szerződések körében biztosítéki szerződésként, önálló szerződéstípus formájában került elhelyezésre. A

kötelmi

különös

részben

lényeges

újdonságot

jelentő

szerződéstípusok

megjelenésüket azonban szinte minden esetben a forgalmi viszonyokban betöltött szerepüknek, elismert jelentőségüknek, önállóan megragadható gazdasági tartalmuknak, illetve

egyes

esetekben

innominát

szerződésként

való,

széles

körű

gyakorlati

elfogadottságuknak köszönhetik. Utóbbira jó példa a faktoring és a lízing, előbbire a közvetítői, forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés önálló szerződéstípuskénti szabályozása. A bizalmi vagyonkezelés nem sorolható ezek közé: a magyar jogban semmilyen előzménnyel nem bíró, a 2009-es Ptk.-ba „az utolsó pillanatban beerőltetett rendelkezés” (Petrik Ferenc) alighanem inkább annak újszerűsége, mintsem a gazdasági szükségessége révén került a szakmai érdeklődés középpontjába. Vitathatatlanul önálló gazdasági jelentőséggel, elkülöníthető jogi tartalommal rendelkezik viszont számos, az új Ptk.-ban megjelenő altípus és szerződési konstrukció: ilyen a gyűjtő letét, az ingyenes (szívességi) kölcsön, a fizetési megbízási szerződés, az együttbiztosítás, a csoportos biztosítás vagy éppen az egészségbiztosítási szerződés.

76

II. Fejezet A tulajdonátruházó szerződések

1. Az adásvételi szerződés Az új Ptk. az adásvételt és a cserét és az ajándékozási szerződést tulajdonátruházó szerződések cím alatt együttesen szabályozza. A Címen belül önálló fejezet tartalmazza az adásvételi szerződés általános szabályait, az adásvételi különös nemeit, az adásvételi szerződés altípusait, a csereszerződés és az ajándékozási szerződés különös előírásait [Ptk. 6:215-6:237. §]. A.) Az adásvétel az árutulajdon bármely tárgyának átruházására irányuló szerződéstípus. Tárgya ingó, ingatlan és – az új szabályozás egyik lényeges, koncepcionális változásaként - jog egyaránt lehet. Az általános szabályok körében az új Ptk. az adásvételt olyan szerződésként definiálja, mely alapján az eladó a dolog tulajdonjogának átruházására, a vevő pedig a vételár megfizetésére és a dolog átvételére köteles. Ha az adásvételi szerződés tárgya ingatlan, az eladó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ha a szerződés tárgya ingatlan, az adásvételi szerződést írásba kell foglalni [Ptk. 6:215. § (1)-(2) bekezdés]. A dolog adásvételére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni arra a szerződésre is, amelyből jog vagy követelés visszterhes átruházására vonatkozó kötelezettség fakad [Ptk. 6:215. § (3) bekezdés]: a visszterhesség kikötéséből következik, hogy e szabály a csereszerződésre igen, az ajándékozási szerződésre azonban már nem vonatkozik. Az új szabályozás szerint az ingatlan adásvételi szerződés esetében az eladó a tulajdonjog mellett a birtokot is köteles átruházni [Ptk. 6:215. § (2) bekezdés]. Az eladó a tulajdonjogát a vételár kiegyenlítéséig – nyilvántartásba vételi kötelezettség mellett – fenntarthatja: ingatlan esetében ez az ingatlan-nyilvántartásba, ingó esetében a hitelbiztosítéki nyilvántartásba, ill. a megfelelő lajstromba való bejegyeztetését jelenti [Ptk. 6:216. §]. Az új kódex nem tartalmazza az 1959-es Ptk. azon szabályát, hogy a tulajdonjog fenntartásának kikötésére csak a szerződés megkötésekor kerülhet sor, s elhagyja a szerződési költségek viseléséről szóló rendelkezéseket is. Az eladó viseli azonban a birtokátruházással és az ingatlan-nyilvántartásban feltüntetett állapot rendezésével kapcsolatos költségeket, a dolog

77 átvételének és a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésének költségei pedig a vevőt terhelik [Ptk. 6:218. §]. B.) A fogyasztóval kötött adásvételi szerződésekre (ahol az eladó a vállalkozás a vevő pedig a fogyasztó) a Ptk. a kárveszély átszállása és az eladói késedelem jogkövetkezményei körében új, a korábbi szabályozásból hiányzó előírásokat határoz meg. Ha a dolog a vevőhöz történő eljuttatását a vevő vállalja, a kárveszély akkor száll át a vevőre, amikor a vevő vagy az általa kijelölt harmadik személy e dolgot birtokba veszi. A kárveszély azonban - feltéve, hogy a fuvarozót nem az eladó ajánlotta - már a fuvarozónak történő átadáskor átszáll, ha a fuvarozót a vevő bízta meg [Ptk. 6:219. §]. Felek eltérő megállapodásának hiányában, az eladó a fogyasztói adásvételi szerződés megkötését követően késedelem nélkül, de legkésőbb harminc napon belül köteles a vevő rendelkezésére bocsátani a dolgot: e kötelezettsége elmulasztása esetén a vevő póthatáridőt tűzhet, s ennek sikertelen elteltével elállhat a szerződéstől. Póthatáridő tűzése nélkül is gyakorolhatja vevő elállási jogát, ha az eladó a szerződés teljesítését megtagadta, vagy a szerződést a felek megállapodása szerint, vagy a szolgáltatás felismerhető rendeltetésénél fogva a meghatározott teljesítési időben - és nem máskor - kellett volna teljesíteni [Ptk. 6:220. §].

2. Az adásvétel különös nemei Az adásvétel különös nemei körében lényeges újdonság, hogy az írásban alapítható elővásárlási jog több személynek is biztosítható: ilyen esetben a jogosultak az őket megillető jogot azok keletkezése sorrendjében gyakorolhatják [Ptk. 6:221. § (2) bekezdés]. A részletvétel, a megtekintésre vétel, a próbára vétel és a minta szerinti vétel szabályai a megfogalmazásbeli különbségek ellenére lényegében változatlanok [Ptk. 6:227-6:230. §]. A.) Az elővásárlásra jogosulttal a vételi ajánlatot teljes terjedelmében közölni kell. Az ajánlat közlése a tulajdonos által tett eladási ajánlatnak minősül, melyhez a tulajdonos kötve van, az ajánlati kötöttség idejét pedig szerződés általános szabályai szerinti rövidebb időtartamban nem határozhatja meg. Új rendelkezés, hogy az elővásárlási jog megszegésével kötött szerződés a jogosulttal szemben hatálytalan: a jogosult igényeit a tudomásszerzéstől számított 30 napon, de legfeljebb a szerződéskötéstől számított 3 éven belül érvényesítheti [Ptk. 6:222-6:223. §].

78 A visszavásárlási jogra vonatkozó szabályok lényeges változása, hogy – a felek eltérő megállapodásának hiányában – az ár a visszavásárlás időpontja szerinti forgalmi értékhez igazodik. A visszavásárlási és a vételi jog korábbi 5 éves időkorlátja megszűnik: annak időpontjáról a felek szabadon állapodhatnak meg. Új lehetőségként jelenik meg az eladási jog: ha a tulajdonos meghatározott dologra nézve szerződéssel eladási jogot szerez, a dolgot a szerződésben meghatározott vételáron egyoldalú nyilatkozattal eladhatja az eladási jog kötelezettjének [Ptk. 6:224-6:225. §]. A visszavásárlási, a vételi és eladási jog alapítására irányuló szerződést írásba kell foglalni, s úgy ingatlanok, mint ingók esetében, ha azt az ingatlan-nyilvántartásba vagy más közhitelű nyilvántartásba bejegyzik, mindenkivel szemben hatályossá válik. A dolog a kötelezettnek fel nem róható okból való megsemmisülése mindhárom jog megszűnését eredményezi [Ptk. 6:226. §]. B.) Részletvétel esetén a felek abban állapodnak meg, hogy a vevő a vételárat meghatározott időpontokban, több részletben fizeti meg, de a dolog birtokát a vételár teljes kiegyenlítése előtt a vevőre átruházzák. Ilyenkor az eladó - választása szerint - az elállás vagy a részletfizetési kedvezmény megvonásának jogát gyakorolhatja akkor, ha a vevő a részletet az esedékességkor nem fizeti meg. Ezzel a jogával az eladó a részlet megfizetésének első ízben való elmulasztása esetén akkor élhet, ha a vevőt erről előzőleg értesítette, és neki a teljesítésre megfelelő időt engedett. Ha az eladó a szerződéstől elállt, a vevő köteles a szerződés alapján birtokában volt dolog után használati díjat fizetni, és megtéríteni azt a kárt, amely a dolog rendeltetésszerű használatával járó értékcsökkenést meghaladja [Ptk. 6:227. §]. Megtekintésre vételről akkor beszélünk, ha a vevő az adásvételi szerződést a szerződés tárgyát képező dolog megtekintése nélkül köti meg, de a felek megállapodnak abban, hogy a vevő a dolog megtekintése után nyilatkozhat a szerződés hatálybalépéséről. Az eladó ilyen esetben köteles lehetővé tenni a dolog megtekintését, s a szerződés hatálya a vevő nyilatkozatától függ. A vevő a nyilatkozatát nem köteles indokolni. Ha az eladó lehetővé tette a dolog megtekintését, megfelelő határidőt tűzhet a vevő nyilatkozatának megtételére, ha pedig a vevő a szerződésben kikötött vagy az eladó által a nyilatkozattételre kitűzött határidőt elmulasztja, a szerződés nem lép hatályba. Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát megtekintéskor felismerte vagy fel kellett volna ismernie [Ptk. 6:228. §]. Próbára vételről van szó, ha a felek az adásvételi szerződésben azt kötik ki, hogy az adásvétel tárgyát képező dolog kipróbálása alapján a vevő meghatározott időn belül nyilatkozhat a szerződés hatályáról. Ebben az esetben a szerződés hatálya a vevő

79 nyilatkozatától függ, amit a vevő nem köteles indokolni. Ha a vevő a dolog kipróbálására általában szükséges vagy az eladó által megszabott megfelelő határidőn belül nem nyilatkozik, a szerződés hatályban marad. Az eladó nem teljesít hibásan, ha bizonyítja, hogy a vevő a hibát a kipróbálás ideje alatt felismerte vagy fel kellett volna ismernie [Ptk. 6:228. §]. Minta szerinti vételre kerül sor, ha a felek a szerződés tárgyát képező dolog valamely tulajdonságát mintára hivatkozással határozzák meg, az eladó köteles a minta hivatkozott tulajdonságának megfelelő dolgot szolgáltatni. Az eladó a dolog fel nem ismerhető hibájáért akkor is szavatol, ha e hiba a mintában is megvolt. Ha a vevő a mintát nem mutatja fel, őt terheli annak bizonyítása, hogy a minta milyen tulajdonságokkal rendelkezett [Ptk. 6:230. §]. C.) Az új Ptk. jelentős újdonsága az 1959-es kódexben az önállóan nevesített szállítási szerződés és mezőgazdasági termékértékesítési szerződés elhagyása, egyben a mögöttes gazdasági érdek jóval plasztikusabb megjelenítését lehetővé tevő új szerződési altípusok a Kódexbe való bevezetése. A fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog határidős adásvétele így nem a szállítási szerződés helyére lép, hanem – a bírói gyakorlatra támaszkodva - a fajta és mennyiség szerinti meghatározott dolog jövőbeni szolgáltatására vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítési sajátosságaihoz igazodva állapít meg a felek jogviszonyában különösen fontos rendelkezéseket. Leglényegesebb ezek közül a toleranciaelv (szerződésben kikötött mennyiségtől való eltérés megengedése és az ellenértékre vonatkozó fizetési kötelezettség a tényleges teljesítéshez való igazítása) érvényre juttatása [Ptk. 6:231. §]. A tulajdon átruházására irányuló mezőgazdasági termékértékesítési szerződés a saját termelésű áru szolgáltatására kötött adásvételi szerződésben és a vevő közreműködésével előállított

mezőgazdasági

áru

szolgáltatására

irányuló

szerződésben

él

tovább,

tevékenységkifejtő mozzanatot a középpontba állító altípusát a mezőgazdasági vállalkozási szerződés [Ptk. 6:255. §] jelenti. A tíz százalékos eltérést megengedő tolerancia-elv a saját termelésű áru (mezőgazdasági termény, termék, saját nevelésű vagy hizlalású állat) szolgáltatására kötött adásvételi szerződés esetében is érvényesül, s az eladó – meghatározott feltételekkel – előteljesítésre is jogosult [Ptk. 6:232. §]. A vevő közreműködésével előállított mezőgazdasági áru szolgáltatására irányuló szerződés arra a helyzetre van modellezve, mikor a vevő vállalja, a teljesítést elősegítő szolgáltatást nyújt s ehhez kapcsolódó tájékoztatást ad az eladónak. Ha a szerződésben ilyen kikötés szerepel, eladó ezt a szolgáltatást köteles igénybe venni: ennek ellenértékét eladó akkor is köteles megfizetni, és a vevő által folyósított termelési előlegnek a vételárral nem

80 fedezett részét akkor is köteles visszafizetni, ha erre a termelés eredménye egyébként nem biztosít fedezetet [Ptk. 6:233. §].

3. A csereszerződés és az ajándékozás Elsősorban a nemzetközi kereskedelemben ismert és elfogadott, de alkalmanként a belföldi gazdasági szereplők egymás közötti viszonyaiban is alkalmazott klasszikus árucsereügylet a barter. Polgári jogi alapját a csereszerződés képezi, melynek esetében - az adásvételi szerződésre vonatkozó szabályokkal összhangban - nem csak dolgok tulajdonjogának, de más jogoknak vagy követeléseknek kölcsönös átruházására is sor kerülhet. A csereszerződés alapján mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik fél szolgáltatása tekintetében [Ptk. 6:234. §]. Ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó dolog tulajdonjogának ingyenes átruházására, a megajándékozott a dolog átvételére köteles. Ha az ajándékozási szerződés tárgya ingatlan, az ajándékozó a tulajdonjog átruházásán felül köteles a dolog birtokának átruházására is. Ingatlan esetében az ajándékozási szerződést írásba kell foglalni. Lényeges újdonság, hogy a dolog ajándékozására vonatkozó szabályokat kell jog vagy követelés ingyenes átruházására történő kötelezettségvállalás esetén is megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:235. §]. Az ajándékozási szerződés teljesítését az ajándékozó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után saját körülményeiben vagy a megajándékozotthoz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el, meghatározott esetekben – ajándékozó körülményeinek vagy a megajándékozottal való kapcsolatának lényeges változásai, az ajándékozás időpontjában fennálló téves feltevés pedig a meglévő ajándékot (a szokásos mértékű ajándék kivételével) vissza is követelheti [Ptk. 6:236-6:237. §].

81 III. Fejezet A vállalkozási típusú szerződések

1. A vállalkozási szerződés általános szabályai Vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó tevékenységgel elérhető eredmény (a mű) megvalósítására, a megrendelő annak átvételére és a vállalkozói díj megfizetésére köteles [Ptk. 6:238. §]. A vállalkozó a megrendelő utasítása szerint köteles eljárni. Az utasítás nem terjedhet ki a tevékenység megszervezésére, és nem teheti a teljesítést terhesebbé. Ha a megrendelő célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a vállalkozó köteles őt erre figyelmeztetni. Ha a megrendelő a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a vállalkozó a szerződéstől elállhat vagy a feladatot a megrendelő utasításai szerint, a megrendelő kockázatára elláthatja. A vállalkozó köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát [Ptk. 6:240. §]. Ha a tevékenységet a megrendelő által kijelölt munkaterületen kell végezni, a megrendelő köteles azt a tevékenység végzésére alkalmas állapotban a vállalkozó rendelkezésére bocsátani. A vállalkozó a tevékenység megkezdését mindaddig megtagadhatja, amíg a munkaterület a tevékenység végzésére nem alkalmas, amennyiben pedig a megrendelő a munkaterületet a vállalkozó felszólítása ellenére nem biztosítja, a vállalkozó elállhat a szerződéstől, és kártérítést követelhet. Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a tevékenység végzésére kijelölt helyet a vállalkozó teszi a tevékenység végzésére alkalmassá, annak költségeit a megrendelő viseli [Ptk. 6:241. §]. A megrendelőt a tevékenység és a falhasznált anyag vonatkozásában egyaránt ellenőrzési jog illeti meg, ám az ellenőrzés nem vagy nem megfelelő gyakorlása a vállalkozót a szerződésszegés következményei alól nem mentesíti [Ptk. 6:242. §]. Ha ugyanazon a munkaterületen egyidejűleg vagy egymást követően több vállalkozó tevékenykedik, a munkák gazdaságos és összehangolt elvégzésének feltételeit a megrendelő köteles megteremteni [Ptk. 6:243. §]. Az új Ptk. a joggyakorlat felől érkező jelzéseket messzemenőkig figyelembe vevő szabályozása arra törekszik, hogy hatékonyabban tudja segíteni a szerződéstípus összefüggésében felmerülő konfliktusok feloldását. Ilyen új rendelkezés a vállalkozó a tevékenység

megszervezésére

vonatkozó

kötelezettségének

körében

a

tevékenység

biztonságos, szakszerű, gazdaságos és határidőre történő befejezése, mint nevesített vállalkozói kötelezettség megfogalmazása [Ptk. 6:239. §], az építőipari kivitelező

82 tevékenységre vonatkozó kormányrendeleti szabályok figyelembe vételével a többletmunka és pótmunka fogalmának, s ezzel összhangban az átalánydíjas és tételes elszámolású szerződések esetén fizetendő vállalkozói díjnak meghatározása, az átadás-átvétel szabályainak, vagy a megrendelő elállási és felmondási jogának pontosítása. Többletmunkának a vállalkozási szerződés tartalmát képező, de a vállalkozói díj meghatározásánál figyelembe nem vett munka és az olyan munka minősül, amely nélkül a mű rendeltetésszerű használatra alkalmas megvalósítása nem történhet meg, pótmunkának pedig ha annak elvégzése nem teszi feladatát aránytalanul terhesebbé - az utólag megrendelt, különösen tervmódosítás miatt szükségessé váló munka. A pótmunkát és többletmunkát is köteles elvégezni. Az átalánydíjon felül a pótmunka ellenértékét a vállalkozó igényelheti, a többletmunkáért azonban átalánydíjas szerződésnél részére külön díjazás nem jár (az előre nem látható költségeket azonban ekkor is meg kell téríteni). Tételes elszámolás szerint meghatározott vállalkozói díj esetén a vállalkozó az elvégzett munka ellenértékére jogosult [Ptk. 6:244-6:245. §]. A törvényes zálogjog az új Ptk. szerint a vállalkozót nem csak a vállalkozói díjra, de a költségek biztosítására is megilleti [Ptk. 6:246. §]. A szolgáltatás átadás-átvételére vonatkozó előírások - a felek kölcsönös és méltányos érdekeinek érvényesülését elősegítve - a szerződő partnerek együttműködését részletesebben szabályozzák, ugyanakkor rugalmasabbá is váltak. Új szabály, hogy ha az átadás-átvétel a szerződésben előírt teljesítési határidőn belül megkezdődik, a vállalkozó időben teljesít. Az átadás-átvétel időtartama harminc nap. Vállalkozások közötti szerződés, illetve szerződő hatóság által megrendelőként szerződő hatóságnak nem minősülő vállalkozással kötött szerződés esetén az átadás-átvétel időtartamára vonatkozó rendelkezéstől a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a vállalkozó hátrányára eltérő szerződési feltételt - mint tisztességtelen kikötést - a vállalkozó megtámadhatja [Ptk. 6:247. § (1), ill. (2) bekezdésének a PtkMód. 188. § (5) bekezdése szerint hatályba lépett szövege.]. Az átvétel a mű olyan hibája miatt nem tagadható meg, amely, illetve amelynek kijavítása vagy pótlása nem akadályozza a rendeltetésszerű használatot. Ha a megrendelő az átadás-átvételi eljárást nem folytatja le, a teljesítés joghatásai a tényleges birtokbavétel alapján állnak be. Lehetetlenülés esetén a megrendelő a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint követelheti a megkezdett, de be nem fejezett mű átadását. A megrendelőt az elállás lehetősége a teljesítés megkezdéséig illeti meg, ezt követően már csak felmondási joga van [Ptk. 6:247. § (3) bekezdés - 6:249. §]. Új rendelkezése a Ptk.-nak a vállalkozási szerződés ingyenes alakzatának a szabályozás körébe való bevonása: a vállalkozásra vonatkozó fejezet

83 szabályait megfelelően alkalmazni kell az ilyen szerződésekre is, s bár a vállalkozó ezek esetében ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt, költségei megtérítését a megrendelőtől követelheti [Ptk. 6:250. §]. Új rendelkezése a Ptk.-nak a vállalkozási szerződés ingyenes alakzatának a szabályozás körébe való bevonása: a vállalkozásra vonatkozó fejezet szabályait megfelelően alkalmazni kell az ilyen szerződésekre is, s bár a vállalkozó ezek esetében ellenszolgáltatásra nem tarthat igényt, költségei megtérítését a megrendelőtől követelheti [Ptk. 6:250. §].

2. Egyes vállalkozási szerződések Az új Ptk. a vállalkozási típusú szerződések körében (XV. Cím) - a szerződéstípus általános szabályain túl - önálló altípusként a tervezési szerződést, a kivitelezési szerződést, a kutatási szerződést, az utazási szerződést, a mezőgazdasági vállalkozási szerződést és a közszolgáltatási szerződést helyezte el. A megbízás és vállalkozás elhatárolása szempontjából nincs változás: a vállalkozási típusú szerződések közé az eredmény létrehozására, a megbízási típusú szerződések körébe az ügyellátásra irányuló szerződések kerültek. Az 1959-es Ptk. a vállalkozási szerződésre vonatkozó szabályai közül több az új kódexben az általános szerződési szabályok közé emelkedett, számos, korábban az egyes altípusoknál szabályozott kérdés pedig a vállalkozási szerződés általános szabályai közé került. Figyelemmel arra, hogy az egyes altípusokhoz általában speciális, a gazdaság igen eltérő ágazati igényeihez igazított, közjogi elemeket is magában foglaló háttérszabályozás tartozik, a Ptk. sokszor csak az altípus fogalmát és legalapvetőbb magánjogi szabályait állapítja meg. A.) A tervezői munka elvégzésén túl a tervdokumentáció előállítását és átadását is fogalmi elemként magában foglaló tervezési szerződés az új Ptk.-ban a kivitelezési szerződés elé kerül. Alapkövetelmény, hogy a tervdokumentáció alapján az építménynek műszakilag kivitelezhetőnek kell lennie. Az új szabályozás rögzíti a tervdokumentáció követelményeit: műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére. A tervhiba miatti érdeksérelem az elkészült létesítmény hibájában jelenik meg. A jogkövetkezményeket a tervdokumentáció átadásától érvényesíteni lehet, a szerződésszegésből fakadó jogok azonban mindaddig érvényesíthetők, amíg a terv alapján

84 kivitelezett szolgáltatás tervhibával összefüggő hibás teljesítése miatt jogok gyakorolhatók [Ptk. 6:251. §]. B.) Kivitelezési szerződés alapján a kivitelező építési, szerelési munka elvégzésére és az előállított mű átadására, a megrendelő annak átvételére és díjfizetésére köteles. A kivitelezési szerződés a szerelési munkák elvégzését is magában foglalja, így a szerelési szerződés önálló altípusként való szabályozása szükségtelenné vált. A vállalkozó feladata a tervdokumentáció kivitelezése és a mű átadása: a Ptk. a tervdokumentáció elkészítésével, a hatósági engedélyek beszerzésével kapcsolatos feladatokat alapvetően a megrendelőhöz telepíti, a kivitelező azonban köteles a megrendelő által átadott tervdokumentációt a szerződés megkötése előtt megvizsgálni és a megrendelőt a terv felismerhető hibáira, hiányosságaira figyelmeztetni [Ptk. 6:252. §]. C.) A kutatási szerződés szabályozása lényegét tekintve nem változott. Új – és ugyancsak a gyakorlat felől érkező igényekre reagáló – elemként jelenik meg a kutatással érintett szerzői vagy iparjogvédelmi vagyoni jogok helyzetének rendezése: e jogokat a kutató köteles a megrendelőre átruházni, ha pedig a vagyoni jog átruházását jogszabály kizárja, a kutató a megengedett legszélesebb terjedelmű felhasználási jog engedélyezésére köteles. Abban az esetben, ha a díj a kutatás eredménytelen befejezése esetén is jár, a kutatás végzésére és a kutató díjigényére a megbízás szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:253. §]. D.) Az utazási szerződésre vonatkozó szabályozás két jelentős újdonsága a szerződés írásba foglalásának kötelezettsége és a szerződési pozíció átruházásának lehetővé tétele. Semmis a szerződés olyan kikötése, amelyet nem foglaltak írásba. A megrendelő az utazás megkezdése előtt az utazási szerződésből fakadó jogait és kötelezettségeit átruházhatja olyan harmadik személyre, aki az utazási szerződésben foglalt feltételeknek megfelel. Az átruházást megelőzően keletkezett kötelezettségekért és az átruházásból eredő többletköltségek megfizetéséért a megrendelő és a harmadik személy egyetemlegesen állnak helyt. Lényeges, hogy az alapvetően fogyasztóvédelmi orientációjú 90/314/EK tanácsi irányelv magánjogi természetű rendelkezéseit átültető rendelkezések nem csak a természetes személyekre, hanem minden megrendelői pozícióban álló szerződő félre kiterjednek [Ptk. 6:254. §]. E.)

A

mezőgazdasági

termékértékesítési

szerződés

vállalkozási

altípusaként

szabályozott mezőgazdasági vállalkozási szerződés alapján a vállalkozó a megrendelő tulajdonában álló állat nevelésére, vagy terménynek a megrendelő tulajdonában álló területen való megtermelésére, a megrendelő pedig díjfizetésére köteles. A Ptk. a szerződési előírások körében gazdálkodó szervezetekre külön szabályozást nem tartalmaz. A szerződésnek az állat vagy a termény betegsége miatti lehetetlenné válására vonatkozóan speciális lehetetlenülési

85 szabályt állapít meg: ha a megbetegedést a vállalkozó ellenőrzési körén kívüli elháríthatatlan ok idézte elő, az így bekövetkezett lehetetlenülésért a vállalkozó nem felelős s őt arányos díj illeti meg [Ptk. 6:255. §]. F.) A közüzemi szerződést az új Ptk. az Európai Unió jogi terminológiájának megfelelően közszolgáltatási szerződésként szabályozta újra. A szerződés alapján a szolgáltató általános gazdasági érdekű szolgáltatás (az Uniós jogban: a közszolgáltatási kötelezettség alá tartozó piaci szolgáltatások) nyújtására, a felhasználó díj fizetésére köteles. A szolgáltatót szerződéskötési kötelezettség terheli, a szolgáltatás jellegéből adódó sajátosságokra figyelemmel lévő részletszabályokat külön jogszabályok tartalmazzák [Ptk. 6:256. §].

3. A fuvarozási szerződés Fuvarozási szerződés alapján a fuvarozó a küldemény rendeltetési helyére történő továbbítására és a címzettnek történő kiszolgáltatására, a feladó díjfizetésére köteles [Ptk. 6:257. §]. A fuvarozás az új Ptk.-ban – fejezeti önállóságát megtartva, de a vállalkozás szabályai közé besimulva - a vállalkozási szerződések közé került. A szabályozás célja a fuvarozás általánosan érvényesülő szabályainak absztrakciós szintű rögzítése. Az új szabályozásváltozásokat a fuvarlevél formai és tartalmi minimális követelményeinek meghatározásával, a csomagolásra vonatkozó rendelkezések kiegészítésével, a felek a szerződés

teljesítésével

összefüggő

tájékoztatási

kötelezettségének

(akadályközlés)

gyakorlásával, a feladó rendelkezési joga gyakorlásával összefüggő egyes kérdések pontosításával, a fuvarozót megillető zálogjog az in connex zálogjogra való kiterjesztésével, a felelősségi szabályok pontosításával és az elévülés kérdéseinek újraszabályozásával hozott. A.) A fuvarlevél kiállítása továbbra sem kötelező, ám ha kiállításra kerül, úgy az írásbeliségnek (mely papír alapú és elektronikus dokumentum formájában való megjelenést egyaránt jelenthet), mint a tartalommal szemben (alapinformációk) követelményeknek egyaránt meg kell felelnie. A fuvarozó által kiállított fuvarlevél az ellenkező bizonyításáig bizonyítja a fuvarozási szerződés létrejöttét, a küldemény átvételét, valamint - a fuvarozó által a fuvarlevélbe tett fenntartás hiányában - azt, hogy a küldemény és csomagolása az átvételkor külsőleg jó állapotban volt, és hogy a küldemények száma a fuvarlevélben közölttel megegyezik. E joghatás azonban csak akkor fűződik a fuvarlevélhez, ha azt a feladó és a fuvarozó is aláírta, és a fuvarlevél tartalmazza a küldemény átvételének helyét és időpontját, a

86 feladó, a címzett és a fuvarozó nevét és címét, a kiszolgáltatás helyét, a küldemény megnevezését, csomagolási módját, veszélyességének az adott fuvarozási ág szerinti megjelölését, darabszámát, jelét, számát, tömegét vagy más módon kifejezett mennyiségét [Ptk. 6:258. §]. A feladó a küldemény fuvarozás során történő kezeléséhez szükséges információkat a csomagoláson, ennek hiányában a küldeményen feltüntetni, veszélyes áru esetén a veszély elkerüléséhez szükséges tájékoztatást is megadni: utóbbi hiányában a fuvarozó az áru átvételét megtagadhatja [Ptk. 6:259-6:260. §]. B.) A fuvarozó köteles a fuvareszközt a szerződésben meghatározott időben és helyen, fuvarozásra alkalmas állapotban kiállítani, és a fuvarozást késedelem nélkül megkezdeni. A küldemény berakására a feladó köteles. Ha a küldeményt a címzett nem rakja ki, a fuvarozó a kirakást a feladó költségére elvégezheti. A berakás és a kirakás körében a fuvarozót a küldemény elhelyezése tekintetében utasítási jog illeti meg. A feladó a szerződéstől a fuvarozás megkezdése előtt állhat el. Ha a fuvarozás akadályba ütközik, a fuvarozó köteles késedelem nélkül értesíteni a feladót és szükség esetén utasítást kérni. Ha bizonyítja, az akadályt ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy ha a díj meg nem fizetésével a megrendelő gazdagodnék, az akadály felmerüléséig az arányos fuvarozási díj megilleti. Feladó rendelkezési joga a küldemény kiszolgáltatásáig érvényesül, a fuvarozó azonban a fuvarozás megkezdését követően – ha ez rá nézve terhesebb – a kereskedelmi ésszerűség mértékével mért biztosítékhoz kötheti [Ptk. 6:261-6:264. §]. C.) A fuvarozó a küldemény megérkezéséről a címzettet késedelem nélkül köteles értesíteni. Az értesítés megérkezését követően a küldeménnyel a címzett jogosult rendelkezni. Ha a díjat a fuvarlevélbe bejegyzett adat alapján kell megállapítani, az ellenkező bizonyításáig a fuvarlevélbe bejegyzett adatot pontosnak és megfelelőnek kell tekinteni akkor is, ha a fuvarozó a fuvarlevélen olyan fenntartással élt, hogy az adatok ellenőrzésére nem volt módja. A küldemény teljes vagy részleges elveszése és megsemmisülése esetén a fuvarozó fuvardíjra vagy annak arányos részére nem tarthat igényt, kivéve, ha bizonyítja, hogy a küldemény elveszését vagy megsemmisülését ellenőrzési körén kívül eső, a szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. A fuvarozót a fuvardíj és a költségek biztosítására zálogjog illeti meg azokon a dolgokon, amelyek a fuvarozással kapcsolatosan birtokába kerültek, vagy amelyekkel okmányok útján rendelkezik. A zálogjog a fuvarozónak a feladóval szemben fennálló, más fuvarozási szerződésből származó lejárt és nem vitatott követelését is biztosítja. A fuvarozó

87 felelősségét korlátozó korlátozás vagy kikötés a jövőben akkor is semmis, ha az a súlyos gondatlansággal okozott károkra vonatkozik. A szándékosan vagy a súlyos gondatlansággal okozott károktól eltekintve a fuvarozási szerződés alapján támasztott követelések – változatlanul – egy év alatt évülnek el [Ptk. 6:265-6:270. §]. Egyebekben a fuvarozási szerződésre a vállalkozási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:271. §].

IV. Fejezet A megbízási típusú szerződések

1. A megbízási szerződés Megbízási szerződés alapján a megbízott a megbízó által rábízott feladat ellátására, a megbízó a megbízási díj megfizetésére köteles [Ptk. 6:272. §]. A megbízott – bizonyos megszorításokkal - köteles a megbízó utasításait követni: ezektől akkor térhet csak el, ha ezt a megbízó érdeke feltétlenül megköveteli, és a megbízó előzetes értesítésére már nincs mód. Ilyen esetben a megbízót késedelem nélkül értesíteni kell. Ha a megbízó célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, a megbízott köteles őt erre figyelmeztetni. Amennyiben a megbízó a figyelmeztetés ellenére utasítását fenntartja, a megbízott a szerződéstől elállhat, illetve a szerződést felmondhatja, vagy a feladatot a megbízó utasításai szerint, a megbízó kockázatára elláthatja. Új rendelkezés, hogy a jogellenes vagy mások személyét, vagyonát veszélyeztető utasítás megtagadása kötelező. A megbízott a megbízás ellátásával rendszerint együtt járó költségek megelőlegezésre köteles, a megbízási díj és e költségek biztosítására őt – a régi szabályozáshoz képest változatlan formában - zálogjog illeti meg. A megbízó köteles megtéríteni az utasítás teljesítésével kapcsolatban felmerült költségeket is: a megbízott az utasítás teljesítését megfelelő biztosíték adásához kötheti. Ha a megbízó nem ad megfelelő biztosítékot, a megbízott az utasítás teljesítését megtagadhatja [Ptk. 6:273. §]. Ha a megbízás teljesítéséhez szerződés kötése vagy más jognyilatkozat tétele szükséges, a megbízás a meghatalmazást is magában foglalja. A megbízottat megbízó irányában tájékoztatási kötelezettség terheli: tevékenységéről és a feladat állásáról főszabályként a megbízó kívánságára köteles, szükség esetén azonban ez törvényi kötelezettsége, csakúgy, mint a megbízás teljesítéséről való késedelem nélküli tájékoztatás. A megbízott megbízási díjra jogosult: ez őt akkor is megilleti, ha eljárása nem vezetett eredményre, kivéve, ha az

88 eredmény részben vagy egészben azért maradt el, mert a megbízott felróhatóan járt el. A megbízási díja szerződés teljesítésekor esedékes. Ha a szerződés a megbízás teljesítése előtt szűnt meg, a megbízott a megbízási díjnak tevékenységével arányos részét követelheti. A szerződés megszűnésekor a megbízó köteles a megbízottat a megbízás alapján harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségei alól mentesíteni, valamint szükséges és indokolt költségeit megtéríteni [Ptk. 6:274-6:276 §]. A megbízottat a megbízási díj és a költségek biztosítására – törvényes - zálogjog illeti meg a megbízónak azokon a vagyontárgyain, amelyek a megbízás következtében kerültek birtokába [Ptk. 6:277. §]. Az alapvetően bizalmi jogviszonyt kifejező szerződést mindkét fél felmondhatja. Nem kell megtéríteni a kárt, ha a felmondásra a másik fél szerződésszegése miatt került sor. Megbízottat kártérítési kötelezettség terheli, ha felmondási jogával alkalmatlan időben élt. Tartós megbízási jogviszonynál a felmondási jog korlátozható, s az is kiköthető, hogy a felmondási jog meghatározott időn belül nem gyakorolható. A szerződés megszűnésekor a megbízott köteles a megbízónak mindazt kiadni, amihez a megbízás teljesítése céljából vagy eljárása eredményeképpen jutott, kivéve, amit abból a megbízás folytán jogosan felhasznált [Ptk. 6:278-6:279. §]. A megbízás főszabályként visszterhes, de lehet ingyenes is: az ingyenes (ellenszolgáltatás nélkül nyújtott) megbízási szerződésre az általános szabályok megfelelően alkalmazandók, a megbízó pedig köteles megbízott költségeit megtéríteni [Ptk. 6:280. §].

2. Egyes megbízási típusú szerződések A.) Bizományi szerződés alapján a bizományos a megbízó javára a saját nevében ingó dologra adásvételi szerződés kötésére, a megbízó a díj megfizetésére köteles. A szerződés tárgya alapvetően ingó dolog: semmis az olyan szerződés, ami alapján a bizományos ingatlantulajdonjog megszerzésére lenne köteles [Ptk. 6:281. §]. A bizományi szerződés alapján kötött adásvételi szerződés a bizományossal szerződő féllel szemben a bizományost jogosítja és kötelezi. A bizományos akkor áll helyt mindazoknak a kötelezettségeknek a teljesítéséért, amelyek a vele szerződő felet a szerződés folytán terhelik, ha ezt kifejezetten elvállalta: ilyen vállalás hiányában del credere helytállási kötelezettsége nincs [Ptk. 6:282. §]. A bizományos a szerződés teljesítése során vételi bizomány esetében tulajdont szerez, eladási esetében nem, díj részére az adásvételi szerződés megkötése estén, illetőleg akkor jár, ha a szerződés megkötésére a megbízó érdekkörében felmerült okból nem került sor [Ptk. 6:283-6:284. §]. A bizományos az adásvételi szerződést a megbízóval maga is megkötheti, ha

89 a dolog forgalmi értéke nyilvános információ alapján egyértelműen megállapítható. Ilyenkor a bizományos – változatlan díjigény és megbízó elszámoláskori tájékoztatási kötelezettsége mellett - belép a szerződésbe, ám azt a megbízóra legkedvezőbb feltételek mellett köteles megkötni. A bizományos belépése esetén a megbízó és a bizományos jogviszonyára egyéb vonatkozásokban az adásvételi szerződés szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:285. §]. Ha a bizományos a megbízóra kedvezőbb feltételek mellett köti meg az adásvételi szerződést, mint amilyeneket a bizományi szerződésben megállapítottak, az ebből eredő előny a megbízót illeti, ha pedig a bizományi szerződésben megállapított áron alul ad el, köteles a megbízónak az árkülönbözetet megtéríteni. Utóbbi esetben azonban bizonyíthatja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében értesíteni nem tudta. A bizományi szerződésben kikötött feltételektől való lényeges eltérés esetén bizományos köteles az eltérésről a megbízót értesíteni. A megbízó az értesítést követően késedelem nélkül jogosult az adásvételi szerződést visszautasítani, kivéve, ha a bizományos a szerződésben meghatározott árnál drágábban vásárolt, de az értékkülönbözetet megtéríti. Egyebekben a bizományi szerződésre a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:286-6:287. §]. B.) A közvetítői szerződés szabályozása a tagállamok önálló vállalkozóként működő kereskedelmi ügynökökre vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 86/253/EGK irányelvhez, illetőleg annak szabályait a magyar jogba átültető Az önálló kereskedelmi ügynöki szerződésről szóló 2000. évi CXVII. törvényhez kapcsolódva e szabályok magánjogi vonatkozású rendelkezéseit építi be a Ptk.-ba. Közvetítői szerződés alapján a közvetítő megbízója és harmadik személy között szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység folytatására, a megbízó díjfizetésére köteles [Ptk. 6:288. §]. A Ptk. általánosan rendezi a szerződési kérdéseket, megkülönböztetést téve a között, hogy az érintett jogviszony eseti vagy tartós-e. Az eseti jogviszonyokat tisztán megbízási jellegűnek tekinti, s ezekre nézve csak minimál-szabályokat állapít meg, a tartós közvetítői szerződést azonban a törvény részletesen szabályozza. Az általános szabályok körében a Ptk. meghatározza a képviseleti jog terjedelmét, rendelkezik a megbízott megbízó irányába való speciális tájékoztatási kötelezettségéről, a díjazás kérdéseiről. Törvényi eltérést engedő főszabály szerint a közvetítő a megbízója nevében az általa közvetített szerződés megkötésére és az annak alapján történő teljesítés elfogadására nem jogosult, s köteles a megbízót tájékoztatni, ha harmadik személy javára közvetítői tevékenységet végez. Díja a közvetített szerződés megkötésének időpontjában válik esedékessé, a díj azonban a közvetítőt abban az esetben is megilleti, ha a közvetített

90 szerződést a felek a közvetítői szerződés megszűnését követően kötik meg [Ptk. 6:289-6:292. §]. A tartós közvetítői szerződés alapján a közvetítő tartós jogviszony keretében, önállóan eljárva megbízójának harmadik személyekkel kötendő szerződések közvetítésére, illetve a megbízó nevében történő megkötésére, a megbízó pedig díj fizetésére köteles [Ptk. 6:293. § (1) bekezdés]. A jogviszony sajátosságainak megfelelően a Ptk. rendezi a képviseleti jog terjedelmének kérdését, a megbízó a szerződés teljesítésében való, nevesített együttműködési kötelezettségét és a szerződés időtartamát, valamint a felmondás és a közvetítő kártalanításának eseteit. A szerződés megszűnését követően írásban a közvetítőt a gazdasági tevékenysége gyakorlásában legfeljebb a szerződés megszűnésétől számított két évre korlátozó megállapodás köthető: a két évet meghaladó korlátozó kikötés semmis [Ptk. 6:2946:301. §]. C.) Szállítmányozási szerződés alapján a szállítmányozó a saját nevében a megbízó javára küldemény továbbításával összefüggő szerződések megkötésére és jognyilatkozatok megtételére, a megbízó díjfizetésére köteles [Ptk. 6:302. §]. A szabályozás elhatárolja a fuvarozás és bizomány szabályait, erősíti a szállítmányozó igényérvényesítési kötelességét, fenntartja elévülés egyéves határidejét (mely azonban a szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott károkra nem vonatkozik), s pontosítja a szállítmányozó és a megbízó felelősségére vonatkozó előírásokat. A szállítmányozó a megbízó igényeit a fuvarozóval és más, a szállítmányozó által igénybevett közreműködőkkel szemben, a megbízó utasítása esetén a megbízó költségére és veszélyére köteles érvényesíteni, s utasítás nélkül is köteles a megbízó jogainak megóvásához szükséges nyilatkozatokat megtenni. A szállítmányozót illeti az az utólagos fuvardíjkedvezmény vagy üzletszerzési jutalék, amelyet a továbbított küldemények után a fuvarozó neki juttat. A szállítmányozó a fuvarozást maga is elláthatja. A szállítmányozó felelősségére a fuvarozóra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ha a küldeményt más küldeményekkel együtt, azonos fuvarozó eszközön továbbította és a kár ez okból keletkezett vagy a birtokában levő küldemény elveszett vagy károsodott. A megbízó felel azért a kárért, amely az utasításból, a küldemény elégtelen csomagolásából, jelöléséből vagy a megbízó által adott adatok, okmányok, információk hiányosságából, pontatlanságából, hiányából származik [Ptk. 6:303-6:308. §].

91 3. A bizalmi vagyonkezelési szerződés Bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgok, ráruházott jogok és követelések (a kezelt vagyon) saját nevében a kedvezményezett javára történő kezelésére, a vagyonrendelő pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:310. § (1) bekezdés]. A bizalmi vagyonkezelés alapja tehát a tulajdonosi és döntési pozíciók alapú szétválasztása: a tulajdonosi döntések meghozatalához szükséges jogokkal a szerződés vagy egyoldalú jogügylet alapján a vagyon működtetője az eredeti jogosult vagy valamely harmadik személy vagyonának gyarapítása érdekében él. A Ptk.-ban a bizalmi vagyonkezelés, mint jogi konstrukció egy, a megbízáshoz közel álló, új, nevesített szerződéstípus formájában jelent meg. Mindazonáltal az új jogintézmény gyakorlati alkalmazását tekintve sem az új Ptk. törvényszövege, sem a miniszteri indokolás nem adott különösebb eligazodási pontokat. Utóbbi ugyan példálózó jelleggel felsorolt néhány lehetőséget (pl. a bírósági eljárásban zár alá vett vagyon hasznosítása érdekében vagyonkezelő kirendelése, az üzleti életben előforduló összeférhetetlenségi helyzetek kezelésére a tulajdonjogok fölötti rendelkezés a vagyonkezelő részére történő időleges átruházása), de pusztán az ezek iránti égető társadalmi-gazdasági igénnyel – mint az indokolás tette - aligha lehet igazolni a jogintézmény bevezetését. Ha ilyen igény egyáltalán kimutatható – s erre nézve már a szakmai vélemények már ugyancsak megoszlanak. A bizalmi vagyonkezelőkről és tevékenységük szabályairól szóló 2014. évi XV. törvény az üzletszerű bizalmi vagyonkezelői tevékenység folytatását komoly személyi, szervezeti és tárgyi (vagyoni) feltételekhez kötötte, engedélyköteles tevékenységgé tette, amit (a feltételek fennállása esetén) az illetékes hatóság (a Magyar nemzeti Bank) ad ki, ami a bizalmi vagyonkezelő vállalkozások nyilvántartását is vezeti [2014. évi XV. tv. 3-18. §§]. A nem üzletszerűen eljáró vagyonkezelői tevékenység nem engedélyköteles, de a keletkező jogviszonyra nézve a vagyonkezelőt szintén bejelentési kötelezettség terheli, e jogviszonyokat a hatóság ugyancsak nyilván tartja [2014. évi XV. tv. 19-21. §§]. A hatóság a bizalmi vagyonkezelési tevékenység engedélyezési feltételeinek való megfelelést rendszeresen ellenőrzi, eljárása során jelentős összegű bírságot is kiszabhat. A Ptk. szabályozása alapvetően a szerződéses jogviszonyra szabott: a vagyonrendelő és a vagyonkezelő személye azonban meg is egyezhet. Ilyenkor a bizalmi vagyonkezelés a vagyonrendelő közokiratba foglalt visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatával jön létre – és lehetőség van végrendelettel való alapítására is: ilyenkor vagyonkezelési jogviszony azzal jön

92 létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a végrendeletben meghatározott tartalommal elfogadja [Ptk. 6:329. § (1)-(2) bekezdés]. Alaptípusa visszterhes (a vagyonkezelő díjazásra tarthat igényt), de lehet ingyenes is. A szerződésben – melyet írásban kell megkötni – illetőleg a vagyonkezelést alapító egyoldalú nyilatkozatban meg kell határozni a vagyonkezelésbe kerülő vagyontárgyakat, ki kell jelölni a vagyonkezelő tulajdonosi eljárásának kereteit és szabályozni kell a kezelt vagyonból történő juttatásokat. Vagyonkezelő és kedvezményezett (elvileg) bárki lehet – kedvezményezett a cselekvőképességében korlátozott személy, de akár maga a vagyonrendelő is - ám a vagyonkezelő kizárólagos kedvezményezetté nevezése semmis. A vagyonkezelőt a kedvezményezett nem utasíthatja, tevékenységét azonban ellenőrizheti, s másik vagyonkezelő rendelése mellett bármikor vissza is hívhatja [Ptk. 6:311. §, Ptk. 6:315-6:316. §]. A 2014. évi XV. tv. megkülönböztetést tesz üzletszerű vagyonkezelői tevékenység és a nem üzletszerűen eljáró vagyonkezelői tevékenység között. Üzletszerűnek

a

rendszeresen

(legalább

évente

kétszeri

vagyonkezelési

szerződéskötéssel) vagy a kezelt vagyon szerződéskötéskor fennálló értékének egy százalékát meghaladó mértékű vagyonkezelési díj vagy más gazdasági előny megszerzése érdekében végzett tevékenység minősül. Ilyen tevékenységet csak a külön törvényben meghatározott, átlátható szervezetnek minősülő, Magyarország területén székhellyel rendelkező korlátolt felelősségű társaság vagy zártkörűen működő részvénytársaság, illetőleg az Európai Gazdasági Térségről szóló Megállapodásban részes más államban székhellyel rendelkező vállalkozás Magyarországon nyilvántartásba vett fióktelepe végezhet, feltéve, hogy – más feltételek teljesülése mellett – a kérelem előterjesztésekor illetve működése során folyamatosan legalább hetvenmillió forint összegű saját tőkével,

s ugyancsak legalább

hetvenmillió forint összegű pénzügyi biztosítékkal rendelkezik [2014. évi XV. tv. 3-7. §§]. A szerződés gazdasági lényegét a vagyon elkülönítése, önálló működtetése és védettsége képezi. Ez nem csak az elkülönített számlán való nyilvántartás követelményét jelenti, hanem azt is, hogy a kezelt vagyon tárgyaira harmadik személy - a vagyonkezelő házastársa, élettársa, továbbá személyes hitelezői és a vagyonkezelő által kezelt más vagyonok hitelezői - nem támaszthatnak igényt, s a kezelt vagyon nem része a vagyonkezelő hagyatékának sem. [Ptk. 6:312-6:313. §]. A szabályozási konstrukció komoly hiányossága, hogy a jogintézmény visszaélésszerű alkalmazásáról önállóan nem rendelkezik. Való igaz, hogy – mint a Javaslathoz fűzött indokolás is rámutat – ha pl. hitelezői igényérvényesítés elől való elvonás szándékával kerül sor a jogintézmény alkalmazására, a fedezetelvonó szerződés relatív hatálytalansága alapján orvoslást lehet találni, vagy a bizalmi vagyonrendelést a joggal

93 való visszaélés címén meg lehet támadni. Ezen tények bizonyítása azonban meglehetősen körülményes és a jogérvényesítést igen nehézzé teszi, különösen arra tekintettel, hogy a vagyon leválasztása és védettségének beállta már jóval előbb bekövetkezhet, mint pl. egy esetleges fizetésképtelenségi helyzet:

nehéz azonban nem összefüggést találni a

vagyonelemek egy részének elkülönítése és kivonása és a fennmaradó rész az esetleges későbbi hitelezői igények kielégítésére való csökkent alkalmassága között. Erre nézve megnyugtató megoldást a 2014. évi XV. törvény sem adott. A Ptk. szabályozza a vagyonkezelő kötelezettségeit (külön nevesítve a titoktartást), a vagyonkezelővel és a kedvezményezettel szembeni felelősségét, a több vagyonkezelő rendelésének esetét, a díjazás kérdéseit, a felek személyében való változás lehetőségét. A vagyonkezelő a vagyonrendelővel, illetve a kedvezményezettel szembeni kötelezettségeinek megszegéséért a szerződésszegésért való kártérítési felelősség általános szabályai szerint áll helyt. Harmadik személyekkel szemben vállalt kötelezettségek teljesítéséért elsődlegesen a kezelt vagyonnal felel. Saját vagyonával, korlátlanul is felel azonban a kezelt vagyon terhére vállalt kötelezettségekből eredő követelések teljesítéséért, ha azok a kezelt vagyonból nem elégíthetők ki, és a másik fél nem tudta és nem is kellett hogy tudja, hogy a vagyonkezelő kötelezettségvállalása túlterjed a kezelt vagyon keretein [Ptk. 6:317-6:325. §]. A bizalmi vagyonkezelő vállalkozást hasznosítási kötelezettség terheli, melynek a 2014. évi XV. törvényben meghatározott módon [2014. évi XV. tv. 45. §] köteles eleget tenni. Bár a bizalmi vagyonkezelés határozott és határozatlan időre egyaránt köthető, a jellemző megszűnési okokon (kezelt vagyon elfogyása, a vagyonkezelő részéről történő felmondás stb.) túl a határozatlan időtartamra vagy az ötven évnél hosszabb határozott időtartamra létesített bizalmi vagyonkezelési jogviszony ötven év elteltével megszűnik. Az ettől eltérő kikötés semmis. A vagyonkezelőt a szerződés megszűnésekor elszámolási kötelezettség terheli, megbízatásának megszűntével pedig a kezelt vagyont ki kell adnia [Ptk. 6:326-6:328. §].

V. Fejezet A használati szerződések

1. A bérleti szerződés A használati típusú szerződések között az új Ptk. a bérleti szerződést, a haszonbérleti szerződést és a haszonkölcsön szerződést helyezi el. A használati kötelmek alaptípusa a bérlet, melynek szabályozása körében egy jelentősebb koncepcionális változással és számos

94 pontosító célú új rendelkezéssel találkozhatunk, a haszonbérletre vonatkozó szabályok között viszonylag kevés a változás, csakúgy, mint a haszonkölcsön esetében. A.) A bérleti szerződésről rendelkezve a Ptk. előbb a szerződés általános szabályait rögzíti, majd a lakásbérletre vonatkozó speciális szabályokat bontja ki. Bérleti szerződés alapján a bérbeadó meghatározott dolog időleges használatának átengedésére, a bérlő a dolog átvételére és bérleti díjfizetésére köteles. Koncepcionális váltást jelent, hogy – a jogok időleges vagy végleges átruházását lehetővé tevő, a kötelmi könyv egészén átvonuló törekvésének megfelelően – a Kódex a jogok bérbe adását is lehetővé teszi: a jogok időleges gyakorlásának más személy részére ellenértékfejében történő átengedésére a dologbérlet szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:331. § (1)-(2) bekezdés]. Ez a gyakorlatban nyilvánvalóan a használati jogok időleges, ellenérték fejében történő átengedését fogja jelenteni. A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és megfelel a szerződés előírásainak. Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett a felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. A bérbeadó szavatol azért is, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlő elállás helyett a szerződést felmondhatja [Ptk. 6:332. § (1)-(2) bekezdés]. A fontosabb újdonságok közül említést érdemel a szavatossági jogok körében az egészséget veszélyeztető lakásbérlet felmondásának lehetősége, melyről a bérlő érvényesen nem mondhat le [Ptk. 6:332. § (3) bekezdés]. A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja: ennek ellenőrzésére a bérbeadó a bérlő szükségtelen háborítása nélkül jogosult. Ha a bérlő a bérbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot, a bérbeadó felmondhatja a szerződést. Amennyiben a bérlő a dolgot jogosulatlanul alakította át, a bérbeadó felhívására köteles az eredeti állapotot helyreállítani [Ptk. 6:333. §]. A bérelt dolgot a bérlő a bérbeadó hozzájárulásával jogosult albérletbe vagy harmadik személy használatába adni. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulásával adta albérletbe vagy más használatába, az albérlő és a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna. Amennyiben a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulása nélkül adja albérletbe vagy engedi át másnak használatra, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna be. A határozott időre kötött szerződés a dolog használatának a bérbeadó tudomásulvételével való folytatása esetén

95 határozatlan időtartamúvá válhat [Ptk. 6:334-6:335. § (1) bekezdés]. A bérleti szerződés megszűnik azonban akkor, ha a dolog elpusztul [Ptk. 6:335. § (2) bekezdés]. Ha a bérleti szerződés egy hónapnál rövidebb időre jön létre, a bérleti díj a szerződés megkötésekor esedékes. Arra az időre, amely alatt a bérlő a dolgot a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, bérleti díj nem jár. A bérbeadó a szerződést bérbeadó nem csak a bérleti díj, de a bérlőt terhelő költségek és terhek megfizetésének elmulasztása esetén is jogosult felmondani. A bérlő a bérleti díjat havonta előre köteles megfizetni [Ptk. 6:336. §]. A törvényes zálogjog a bérbeadót a bérleti díj és költségek erejéig illeti meg [Ptk. 6:337. § (1) bekezdés]. Míg a határozott idejű jogviszony rendes felmondással általában – törvény, szerződés eltérő rendelkezése hiányában – nem szüntethető meg, a határozatlan a bérleti jog jellegéhez, a használat időtávjához igazodó (napi, heti, havi felmondási idővel igen: az ettől eltérően gyakorolt felmondás nem válik jogszerűtlenné, de értelemszerűen a törvény szerinti következő időszakra rendelten értelmezendő [Ptk. 6:339. §]. A bérlő köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt a bérlő szükségtelen háborítása nélkül megtekinthesse. Ha a bérbeadó a bérleti szerződés megkötését követően a bérbe adott dolog tulajdonjogát átruházza, a tulajdonos személyében bekövetkezett változással a bérleti szerződésből fakadó jogok és kötelezettségek tekintetében az új tulajdonos lép a bérbeadó helyébe. A bérbeadó és az új tulajdonos a bérlővel szemben egyetemlegesen kötelesek helytállni a bérbeadót a bérleti szerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítéséért. A bérbe adott dolog új tulajdonosa a határozott időre kötött bérletet felmondhatja, ha őt a bérlő a bérleti viszony fennállása vagy lényeges feltételei tekintetében megtévesztette [Ptk. 6:340. §]. A bérlő a bérlet megszűnése előtt köteles megengedni, hogy az, aki a dolgot bérbe kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse. A bérlet megszűnése után a bérlő köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni; a bérbeadóval szemben fennálló, a bérleti jogviszonyból keletkezett követeléseinek kiegyenlítéséig azonban a dolgot annak használata nélkül visszatarthatja. Ha a bérlet megszűnésénél a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, a visszatartás idejére a szerződés alapján kikötött bérleti díjat köteles megfizetni, ezt meghaladóan pedig minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be. A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti [Ptk. 6:341. §]. B.) A lakásbérleti szerződésre vonatkozó rendelkezések a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a bérleti szerződés általános szabályaihoz simulva a jogviszony legalapvetőbb kérdéseit, sarokpontjait rendezik: ha a szerződés tárgya lakás céljára szolgáló

96 ingatlan, a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezéseket ezekkel az eltérésekkel kell alkalmazni [Ptk. 6:342. §]. A részletszabályokat külön jogszabály (A lakás és a nem lakás céljára szolgáló helyiség bérletéről szóló 1993. évi LXXVIII. törvény) tartalmazza, mely átfogó felülvizsgálatra szorul.

Az Ptk. új rendelkezéseket határoz meg a bérleti díj

biztosítékával, bérbeadó karbantartási kötelezettségével, a bérlő saját költségén felszerelt dolgok elviteli jogával, a bérlő tűrési kötelezettségével és a rendes és szerződésszegésre alapozott felmondás kérdéseiben is. A kaució összege nem haladhatja meg a havi bérleti díj háromszorosát, a túlzott mértékű biztosítékot pedig a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti [Ptk. 6:343. §]. A bérbeadó a karbantartási kötelezettségét életveszélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető, továbbá a lakás vagy a szomszédos lakás rendeltetésszerű használatát lényegesen akadályozó hibák esetén késedelem nélkül, egyéb esetben az épület karbantartásával vagy felújításával egyidejűleg köteles teljesíteni [Ptk. 6:344. §]. A bérlő nem gyakorolhatja az elviteli jogát, ha a bérbeadó az elviteli jog megváltása fejében megfelelő kártalanítást ajánl fel, és az a bérlő lényeges jogi érdekét nem sérti: a bérlőnek ezt a jogát a felek a szerződésben az ezzel járó hátrány megfelelő kiegyenlítése mellett zárhatják ki vagy korlátozhatják. [Ptk. 6:345. §]. A bérlő köteles tűrni, hogy a bérbeadó a lakás állagának megóvásához szükséges munkálatokat elvégezze. A lakás korszerűsítéséhez szükséges munkálatok elvégzésének tűrésére azonban a bérlő nem köteles, kivéve, ha azok - az elvégzendő munkára, az építészeti következményekre és a bérlő várható kiadásaira tekintettel - a lakás használatát jelentősen nem korlátozzák. A bérbeadó e munkálatok megkezdése előtt megfelelő időben köteles a tervezett munkálatokról és azok várható időtartamáról a bérlőt írásban tájékoztatni: ilyen esetben a bérlő a bérleti szerződést az értesítés kézhezvételét követő hónap utolsó napjáig felmondhatja [Ptk. 6:346. §]. A határozatlan időre kötött szerződést bármelyik fél a hónap tizenötödik napjáig a következő hónap végére mondhatja fel. Szerződésszegés miatti felmondással a bérbeadó akkor élhet, ha a bérlő vagy a vele együttlakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen, vagy nem szerződésszerűen használja. A jog főszabályként a bérlő előzetes felszólítását követően, legalább tizenötnapos felmondási idővel, a felmondást követő hónap utolsó napjára gyakorolható: nem kell előzetes felszólításnak megelőznie, ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a bérbeadótól a szerződés fenntartását nem lehet elvárni [Ptk. 6:347-6:348. §].

97

2. A haszonbérleti szerződés és a haszonkölcsön A.) Haszonbérleti szerződés alapján a haszonbérlő hasznot hajtó dolog időleges használatára vagy hasznot hajtó jog gyakorlására és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében haszonbért fizetni [Ptk. 6:349. § (1) bekezdés]. Az új kódex a haszonbérleti jogviszonyokra egységes szabályozást kíván nyújtani: az 1959-es Ptk.-tól eltérően nem kezeli külön a mezőgazdasági földterület haszonbérletének kérdéseit, néhány speciális rendelkezést elhagy, az írásbeliséget pedig általános követelmény szintjére emeli [Ptk. 6:349. § (2) bekezdés]. A haszonbérlő a dolog hasznainak szedésére a rendes gazdálkodás szabályainak megfelelően jogosult. Termőföld haszonbérlője köteles a földet rendeltetésének megfelelően megművelni, és ennek során gondoskodni arról, hogy a föld termőképessége fennmaradjon. A haszonbérlet tárgyát képező dolog fenntartásához szükséges felújítás és javítás, továbbá a dologgal kapcsolatos terhek viselése a haszonbérlőt, a rendkívüli felújítás és javítás a haszonbérbeadót terhelik. A haszonbért időszakonként utólag kell megfizetni. A haszonbérlő arra az évre, amelyben elemi csapás vagy más rendkívüli esemény miatt az átlagos termés kétharmada sem termett meg, méltányos haszonbérmérséklést vagy haszonbér-elengedést igényelhet: erre irányuló igényét azonban köteles még a termés betakarítása előtt a haszonbérbeadóval közölni. A mérsékelt vagy elengedett haszonbér utólag nem követelhető [Ptk. 6:350-6:352 §]. A haszonbérbeadót a haszonbér biztosítására a dolog hasznain és a haszonbérlőnek a haszonbérelt területen levő dolgain zálogjog illeti meg, melyre az ingatlan bérbeadóját megillető zálogjog szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:353. §]. A részletszabályokat érintő változással csak a haszonbérlet felmondása körében találkozunk. A határozatlan időre kötött mezőgazdasági haszonbérleti szerződést – változatlanul - hat hónapos felmondással, a gazdasági év végére lehet megszüntetni. Más dolog vagy jog haszonbérlete esetén a felmondási időre a bérleti szerződés felmondására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A felmondásnak többé nem érvényességi feltétele az írásba foglalás. A törvény meghatározza a szankciós (de az 1959-es Ptk.-tól eltérően nem azonnali) felmondási okokat, s pontosítja a mezőgazdasági haszonbérlet esetén a haszonbérlő örököseit megillető felmondási jog gyakorlásának feltételeit [Ptk. 6:354. §]. A szerződésre eltérő rendelkezése hiányában a bérleti szerződésre vonatkozó rendelkezések irányadók [Ptk. 6:356. §].

98 B.) A haszonkölcsön körében a korábbi szabályozáshoz képest lényegi változás nincs. Haszonkölcsön-szerződés alapján a kölcsönadó meghatározott dolog időleges használatának ingyenes átengedésére, a kölcsönvevő a dolog átvételére köteles. A szerződés teljesítését a kölcsönadó megtagadhatja, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után a saját vagy a kölcsönvevő körülményeiben vagy a kölcsönvevőhöz fűződő viszonyában olyan lényeges változás állott be, hogy a szerződés teljesítése tőle nem várható el. Megtagadhatja a kölcsönadó a szerződés teljesítését akkor is, ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt felmondásnak van helye [Ptk. 6:357. § (1)-(2) bekezdés]. Az újdonságot a jogok gyakorlásának más személy részére való - a jogbérlethez hasonló, de ingyenes – időleges átengedési lehetősége jelenti, melyre nézve a haszonkölcsön szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:357. § (3) bekezdés]. A kölcsönvevő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja, ám harmadik személy használatába csak a kölcsönadó hozzájárulásával jogosult adni. Ha a kölcsönvevő a dolgot a kölcsönadó hozzájárulásával adta más használatába, a használó magatartásáért úgy felel, mintha a dolgot maga használta volna, ha pedig ezt hozzájárulás hiányában teszi, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna be. A dolog haszna a kölcsönadót illeti. A kölcsönvevőt terhelik a dolog fenntartásának költségei, a dologra fordított egyéb költségeit a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint követelheti [Ptk. 6:358. §]. A haszonkölcsön a dolog visszaadásával illetve a kölcsönvevő halálával szűnik meg. A határozatlan időre kötött haszonkölcsön-szerződést a kölcsönadó tizenöt napra felmondhatja. A kölcsönadó halála esetén örököse a felmondás jogát akkor is gyakorolhatja, ha felmondásnak egyébként nem volna helye. A kölcsönvevő a dolog visszaadását bármikor felajánlhatja; a kölcsönadó a dolog visszavételét alapos ok nélkül nem tagadhatja meg. A kölcsönadó felmondhatja a szerződést, ha a haszonkölcsön meghatározott célja lehetetlenné vált, vagy a kölcsönvevő a dolgot rongálja, nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja, engedély nélkül harmadik személy használatába adja, vagy egyébként fennáll a veszély, hogy a dolgot a kölcsönvevő nem fogja épségben visszaadni. Ugyancsak felmondási ok lehet, ha a felek között a viszony a kölcsönvevő magatartása következtében megromlott vagy a szerződéskötéskor nem ismert oknál fogva a kölcsönadónak szüksége van a dologra [Ptk. 6:359. §].

99 3. A letéti szerződések A letéti szerződések körében az új Ptk. a letét általános kérdéseit, nevesített altípusként pedig a gyűjtő és rendhagyó letéti szerződést és a szállodai letétet szabályozza. Lényeges újdonsága kódexnek a hatályos jogból hiányzó gyűjtő letét a szabályozás körébe való bevonása. A törvény.egyértelművé teszi, hogy letét tárgya csak ingó dolog lehet, ingatlan őrzése csak az értékcsökkentő behatások elleni felügyeletben állhat, amely a megbízási szerződés szabályai alá esik. A.) A pontosított fogalmú letéti szerződés alapján a letéteményes a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő díjfizetésére köteles [Ptk. 6:360. §]. A főszabály szerint visszterhes szerződés tartalma tehát a megőrzés és a visszaszolgáltatás. A letéteményes köteles a dolgot saját vagyonától, illetve más letevő vagyonától elkülönítetten nyilvántartani és őrizni [Ptk. 6:361. § (1) bekezdés]. A szolgáltatás túlnyomó részét tehát az őrzés jelenti, mely azonban nem jelent folyamatos pozitív cselekvést, kezelési kötelezettséget. A dolog megőrzése érdekében a letéteményesnek úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható: óvnia kell a dolgot az elvesztéstől, elpusztulástól, megrongálódástól. Az átvett dolog használata, hasznosítása nem megengedett, s az főszabályként más személy birtokába vagy őrizetébe sem adható. Ettől eltérően természetesen a felek megállapodhatnak, a letevő a dolog esetenkénti használatához hozzájárulhat, az állandó használat engedélyezése azonban a szerződést bérletté, haszonkölcsönné vagy vegyes szerződéssé alakítja. Ha a dolog természeténél fogva hasznot hajt, a letéteményes köteles a hasznok beszedésére is, melyekkel köteles a letevőnek elszámolni. A beszedett hasznokat a letéteményes jogosult a költségei fedezésére fordítani, az ezt meghaladó hasznokat a letéteményes köteles a letevőnek kiadni. [Ptk. 6:361. § (2)-(4) bekezdés]. A dolog átvételét a letéteményes megtagadhatja, ha olyan körülmények következnek be, amelyeknél fogva határozott idejű letéti szerződés esetén a szerződés felmondására lenne jogosult [Ptk. 6:362. §]. A letéteményest díja és költségei biztosítására zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába [Ptk. 6:363. §]. A letéti szerződést a letevő bármikor jogosult – a határozatlan időre kötött szerződést főszabály szerint 15 napra - felmondani, a letét tárgyát visszakövetelni. Ha azonban a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése vagy a szerződés megszűnése esetén a szerződésben meghatározott

100 harmadik személy részére köteles kiadni, a letevő a szerződést csak a szerződésben meghatározott személy hozzájárulásával mondhatja fel. A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a felelős őrzés megszűnt jogintézménye helyett a megbízás nélküli ügyvitel szabályait kell alkalmazni [Ptk. 6:364. §]. A letéti szerződés általános szabályairól szóló XLVII. fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell az olyan letéti szerződésre, amely alapján a letevő ellenszolgáltatás nyújtására nem köteles: ingyenes letét esetén a letéteményes (a Ptk. új kártérítési rendszeréhez igazítottan) a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség szabályai szerint felel azért a kárért, amelyet a letevő a letett dolog elveszése, elpusztulása vagy megrongálódása folytán szenved [Ptk. 6:365. §]. B.) A gyűjtő letét szabályozásával új szerződési altípusok jelentek meg a Ptk.-ban. A gyűjtő letétet az értékpapírletét speciális szabályai [A tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény, XVII. Fejezet] körében korábban is szabályozta a jog [a letét tárgyát képező értékpapírok sorozat és mennyiség (alapcímlet szerinti darabszám) szerint vannak meghatározva, és a letétkezelő a letét megszűnésekor a letéttel megegyező sorozatú és mennyiségű értékpapírt köteles visszaszolgáltatni a letevőnek, 161. § (3) bek.], a Ptk. szerinti gyűjtő letét tárgya azonban immár bármely helyettesíthető dolog lehet. A gyűjtő letéti szerződés alapján a letéteményes jogosult több letevő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgát együtt őrizni, anélkül, hogy azokat letevők szerint elkülönítené vagy egyedileg megkülönböztetné, a letevőknek közös tulajdona keletkezik a letétben lévő azonos fajtájú és minőségű, helyettesíthető dolgokon, és a letét megszűnésekor a letéteményes a letevő tulajdoni hányadának megfelelő mennyiségű, a letett dologgal azonos fajtájú és minőségű dolog kiadására köteles [Ptk. 6:366. § (1) bekezdés]. A rendhagyó letét előzményét megtaláljuk az 1959-es Ptk.-ban is: a letét a pénz vagy más helyettesíthető dolog későbbi, azonos fajta- és mennyiségbeli visszaszolgáltatása szabott, s jogviszonyra alapvetően a kölcsön szabályait alkalmazni rendelő előírások azonban több ponton is változtak. Ha a letét tárgya helyettesíthető dolog és a szerződés alapján a letéteményest megilleti a letett dolog használatának és az azzal való rendelkezésnek a joga, a letéteményes tulajdonjogot szerez és a letét lejáratakor ugyanolyan fajtájú és minőségű dolgot ugyanolyan mennyiségben köteles a letevőnek visszaadni [Ptk. 6:367. §]. Az új Ptk. tehát tisztázza, hogy a letét tárgyán a letéteményes tulajdonjogot szerez: nem ugyanazt a dolgot köteles visszaadni, csak ugyanolyat, s miután a konstrukciót a letét általános szabályaihoz illesztette, elhagyja a kölcsön szabályainak kisegítő alkalmazására való utalást is [Ptk. 6:367. §]. A kódex mindkét letéti konstrukcióra számlavezetési kötelezettséget ír elő [Ptk. 6:368. §].

101 C.) Az alapvetően a speciális kárfelelősségi követelményeket a szabályozás középpontjába helyező szállodai letét esetében az új Pt. kisebb pontosításokkal a korábbi előírásokat tartja fenn. A változások elsősorban a Ptk. felelősségi rendszerének átalakulásával való összhang biztosítását szolgálják. A kontraktuális felelősség szabályainak alkalmazásával, a külön felelősségi mentesülési szabályok elhagyásával a szálloda felelőssége azokban a dolgokban bekövetkezett károkért áll fenn, amelyeket a vendég a szállodában kijelölt, illetve általában erre rendelt helyen vagy a szobájában helyezett el, vagy amelyeket a szálloda olyan alkalmazottjának adott át, akit dolgai átvételére jogosultnak tarthatott. A Ptké. a szálloda felelősségét maximáló rendelkezése - a szálloda felelőssége alapján a kártérítés mértéke legfeljebb a napi szobaár összegének ötvenszerese – átkerült a kódex szabályai közé. Az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. Az így elhelyezett dolgokért a szálloda felelőssége korlátlan [Ptk. 6:369. §]. A szállodát mint letéteményest megillető zálogjogra a bérbeadó zálogjogának szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:370. §]. A nyilvánosság számára nyitva álló intézmények felelősségéről a Ptk. külön rendelkezik. A fürdők, kávéházak, éttermek, színházak és a nyilvánosság számára nyitva álló hasonló intézmények, továbbá a ruhatár felelősségére a szálloda felelősségének szabályait kell alkalmazni, két jelentős, szűkítő feltétellel. Egyrészt az ilyen intézmények felelőssége az olyan dolgokra terjed ki, amelyeket a látogatók ezen intézményekbe rendszerint magukkal szoktak vinni, másrészt pedig ha megfelelő hely áll a látogatók rendelkezésére dolgaik megőrzése céljából, az intézmény az itt elhelyezett dolgokban esett kárért tartozik felelősséggel [Ptk. 6:371. §].

4. A forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés Új, a mai üzleti élet követelményeihez igazodó jogintézményként került be a Ptk.-ba a forgalmazási és a jogbérleti (franchise) szerződés. Az új Ptk. kifejezetten törekedett arra, hogy a ha korábbi állapothoz képest részletesebben szabályozza azokat a jogviszonyokat, amelyek arra irányulnak, hogy az áru a gyártótól eljusson a fogyasztóig: ez volt az oka annak, hogy a klasszikus közvetítői jogviszonyon, a bizományon túl – a közvetítői kockázat vállalás sajátosságaira tekintettel –külön-külön szabályozza a közvetítői, a forgalmazási és a franchise

102 szerződést. Míg a forgalmazási szerződés új altípus megjelenését jelenti a magyar polgári jogban, a franchise – Ptk.-n kívüli szerződésként – az elmúlt évtizedek gyakorlata egyre szélesebb körben alkalmazta. A.) Forgalmazási szerződés alapján a szállító meghatározott ingó dolognak (termék) a forgalmazó részére történő eladására, a forgalmazó a terméknek a szállítótól történő megvételére és annak saját nevében és saját javára történő eladására köteles [Ptk. 6:372. §]. A konstrukció gazdasági alapját az önálló forgalmazói kockázatvállalás képezi: a terméket megvásárolja, annak értékesítésére saját nevében és kockázatára köteles. A Ptk. a forgalmazási szerződés körében szállító és a forgalmazó közötti jogviszony alapvető szabályait rögzíti. A felek kötelesek a termék jó hírnevét megóvni: e kötelezettség magában foglalja a jó hírnevet sértő magatartások elleni fellépést is. A szállítót a termékre vonatkozó reklámok vonatkozásában a forgalmazó irányába speciális tájékoztatási kötelezettség terheli, köteles továbbá - díj ellenében - a dolog forgalmazásához szükséges reklámokat a forgalmazónak átadni [Ptk. 6:373. §]. A szállítót a termék megfelelő forgalmazásával kapcsolatban utasítási és ellenőrzési jog illeti meg, ha azonban a szállító célszerűtlen vagy szakszerűtlen utasítást ad, erre a forgalmazó köteles őt figyelmeztetni. Ha a szállító a figyelmeztetés ellenére fenntartja az utasítását, a forgalmazó köteles az utasítást teljesíteni. Az utasítás teljesítéséből eredő kárért a szállító felel, köteles viszont megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása jogszabály vagy hatósági határozat megsértéséhez vezetne, vagy veszélyeztetné mások személyét vagy vagyonát [Ptk. 6:374. §]. Mindeme rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell szolgáltatások nyújtása esetén is [Ptk. 6:375. §]. b.) Jogbérleti szerződés alapján a jogbérletbe adó szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyakhoz, illetve védett ismerethez kapcsolódó felhasználási, hasznosítási vagy használati jogok engedélyezésére, a saját nevében, saját javára eljáró jogbérletbe vevő termékeknek, illetve szolgáltatásoknak a szerzői és iparjogvédelmi jogok által védett oltalmi tárgyaknak, illetve védett ismeretnek a felhasználásával, hasznosításával vagy használatával történő előállítására, illetve értékesítésére és díj fizetésére köteles [Ptk. 6:376. §]. A Ptk. a szerződés tárgyát a gyakorlatban jellemzően előforduló azon jogok körének kijelölésével határozza meg, melyek zavartalan gyakorlását a jogbérletbe adó - ellátási kötelezettséggel - a szerződés hatálya alatt biztosítani, bérbevevő pedig díjfizetés mellett felhasználni, hasznosítani, használni, az ismeretet megóvni s mindezekért díjat fizetni köteles [Ptk. 6:377-6:378. §]. Hasonlóan a forgalmazási szerződéshez, a felek kötelesek a jó hírnév kölcsönös megóvására [Ptk. 6:379. §]: franchise esetén a jóhírnév védelme azonban nem

103 csupán a termék, hanem magának a franchise hálózat jóhírnevére vonatkozik. A jogbérletbe adót – a lehetséges tevékenységek gazdasági-kereskedelmi tartalmához igazodóan igen széles körű - utasítási és ellenőrzési jog illeti meg, jogosult továbbá a szerződésben és az utasításaiban foglaltak teljesítését ellenőrizni [Ptk. 6:380. §]. A határozatlan időtartamra kötött szerződést - a tartós közvetítői szerződéssel azonos módon - bármelyik fél a naptári hónap utolsó napjára rugalmas, a szerződés időtartamához igazodó felmondási idő mellett felmondhatja: ez a szerződés első évében egy hónap, a szerződés második évében két hónap, a harmadik és az azt követő években három hónap. A szerződés megszűnésével a jogbérletbe vevőnek a szerzői és iparjogvédelmi jogok tárgyaira és a védett ismeretre vonatkozó felhasználási, hasznosítási és használati jogosultsága megszűnik [Ptk. 6:381. §]. A jogbérletre vonatkozó szabályok (is) diszpozitív jellegűek, a nagy franchise hálózatok kialakult és nagy pontossággal kidolgozott szerződési gyakorlatát vélhetően kevéssé fogják érinteni.

VI. Fejezet A hitel- és számlaszerződések

1. Hitelszerződések A hitelszerződések körében a Ptk. a bankügyletek, bank- és hitelviszonyok megváltozott gyakorlati igényeihez igazodva a hitelszerződést, a kölcsönszerződést, a betétszerződést, a folyószámla-szerződést, a fizetésiszámla-szerződést, a fizetési megbízási szerződést valamint a faktoring szerződést és a pénzügyi lízingszerződést szabályozza. A.) A hitelszerződés az előszerződéssel rokon szerződési konstrukció, ami alapján a hitelező hitelkeret rendelkezésre tartására, és a rendelkezésre tartott összeg erejéig kölcsönszerződés, kezességi szerződés, garanciaszerződés vagy egyéb hitelművelet végzésére vonatkozó más szerződés megkötésére, az adós díjfizetésére köteles [Ptk. 6:382. § (1) bekezdés]. A törvény tehát pontosan meghatározza, hogy a hitelező az adós felhívására, a hitelszerződésben meghatározott feltételek teljesülése esetén milyen szerződés megkötésére köteles [Ptk. 6:382. § (2) bekezdés]. A szerződésnek (az 1959-es Ptk. bankhitelszerződésével szemben) nem érvényességi feltétele az írásba foglalás. Adós a szerződést korlátlanul, bármikor felmondhatja, hitelező azonban csak – a kódexben meghatározott esetekben – rendkívüli felmondással élhet. Erre akkor kerülhet sor, ha az adós körülményeiben lényeges

104 kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot, ha az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta; illetőleg ha az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyeztetné a hitelszerződés alapján megkötött szerződés teljesítését.

Ha nyilvánvaló, hogy az adós

megfelelő biztosíték nyújtására nem képes, hitelező a hitelszerződést az adós megfelelő biztosíték adására történő felszólítása nélkül is jogosult felmondani. A hitelszerződés felmondása a hitelszerződés alapján már megkötött szerződést nem szünteti meg [Ptk. 6:382. § (3)-(6) bekezdés]. B.) A kölcsönszerződést az új Ptk. alapvetően a visszterhes konstrukcióként, a pénz kölcsönbe adására modellezi, rendelkezik ugyanakkor annak ingyenes alakzatáról és más, helyettesíthető dolog kölcsönbe adásának lehetőségéről is. A szerződés alapján az adós jogot szerez a kölcsönösszeg igénybe vételére, hitelező pedig köteles lesz a szerződésben meghatározott pénzösszeg kifizetésére. E kötelezettsége nem feltétlen: a szerződés teljesítésére a szerződésben meghatározott időn belül és feltételek mellett kerülhet sor. A hitelező a kölcsönösszeg kifizetését csak akkor tagadhatja meg, ha a szerződés megkötése után az adós körülményeiben vagy a biztosítékértékében vagy érvényesíthetőségében olyan lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé nem elvárható, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot [Ptk. 6:383-6:384. §]. Az adós a kölcsön igénybe vételére nem köteles, az összeget rendelkezésre tartó hitelező költségeit azonban meg kell térítenie: a hatályos szabályozáshoz képest (mely a szerződéskötésből eredő kár megtérítését, pénzintézet esetében pedig jutalék fizetését írja elő) a kölcsönösszeg rendelkezése tartásának időtartamára díjat kell fizetnie [Ptk. 6:386. § (2) bekezdés]. A felmondási szabályok egységesek, nincs külön, a pénzintézetekre vonatkozó rendelkezés. A törvény taxatíve sorolja fel a hitelezőt megillető felmondási jogokat, melyek tipikusan az adós körülményeiben, teljesítőképességének lényeges megváltozására vezethetők vissza [Ptk. 6:387. §]. Új jogintézmény a szívességi kölcsön: az adós nem köteles kamat és egyéb díjfizetésére, ha ezt a felek kifejezetten kikötötték, vagy ha a szerződés céljából vagy az eset körülményeiből ez következik. A visszterhesség hiányából adódóan ez a felek közötti másfajta bizalmi viszonyt jelent, s maga a kötelem is rugalmasabban értelmezendő: a hitelező saját

körülményeinek

változására

hivatkozva

is

megtagadhatja

a

kifizetést

vagy

visszakövetelheti a már kifizetett összeget – adós viszont nem köteles rendelkezésre tartási díjat fizetni [Ptk. 6:388. §].

105 A törvény a kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazását két irányban terjeszti ki: az egyik a más, helyettesíthető dolog kölcsönbe adásának lehetővé tétele, a másik a szolgáltatás és (pénzbeni) ellenszolgáltatás időbeni elválása esetén a jogviszony hitelelemére vonatkozó speciális rendelkezés. A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni akkor is, ha a hitelező nem pénzt fizet, hanem más helyettesíthető dolgot ad az adós tulajdonába úgy, hogy az adós a szerződésben meghatározott későbbi időpontban ugyanolyan fajtájú, minőségű és mennyiségű dolognak a hitelező tulajdonába adására lesz köteles. Ennek a tulajdonátruházást is magában foglaló szerződésnek a gazdaságban legtipikusabb esetei az értékpapírkölcsön és az árutőzsdei termékek kölcsöne. Kamaton ilyenkor – a törvény diszpozitív szabályozása szerint a kölcsönadott dolog átadáskori piaci értékének alapulvételével, a kamatszámítás szabályai szerint kiszámított díjat kell érteni [Ptk. 6:389. § (1) bekezdés]. A kölcsönszerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni minden olyan esetben is, amikor az egyik fél által nyújtott szolgáltatás megelőzi a másik fél által nyújtandó pénzszolgáltatást, vagy az ellenérték megfizetése megelőzi a főszolgáltatás teljesítését: a jogviszony hitel elemére tehát a kölcsön szabályai irányadók [Ptk. 6:389. § (1) bekezdés].

2. Számlaszerződések A számlaszerződések körében a Ptk. a betétszerződés bevezetésével elhagyja a létjogosultságát vesztett takarékbetét-szerződést, új szerződéstípusként emeli be a fizetési megbízási szerződést, faktoringot és a pénzügyi lízinget. A törvény célja itt is az alapvető magánjogi szabályok - a számlaszerződésekre vonatkozó közjogi szabályokkal összhangban való - rögzítése. A.) Betétszerződés alapján a betétes jogosult a bank számára meghatározott pénzösszeget fizetni, a bank köteles a betétes által felajánlott pénzösszeget elfogadni, ugyanakkora pénzösszeget későbbi időpontban visszafizetni, valamint kamatot fizetni [Ptk. 6:390. § (1) bekezdés]. A pénzintézet az átvett pénzen tulajdonjogot szerez: nem letéteményes, hanem adós lesz. Nincs őrzési, gondossági és elszámolási kötelezettsége, a betétesek felé kötelmi alapon felel az összeg visszafizetéséért. Határozott időre szóló betét esetén a bank a betét összegét lejáratkor vagy a betétes rendelkezése szerint köteles visszafizetni. A betétes a betét összegének visszafizetését a szerződésben meghatározott idő lejárta előtt is jogosult kérni. A betétes felszólítása hiányában a bank a szerződésben

106 meghatározott idő lejárta előtt nem jogosult a betét összegének visszafizetésére [Ptk. 6:389. § (2)-(3) bekezdés]. A lejáratkor fel nem vett összeg határozatlan idejű betétté alakul át, határozatlan időtartamú betét esetén a bank a betét összegét a betétes rendelkezése szerint, késedelem nélkül köteles visszafizetni [Ptk. 6:389. § (4)-(5) bekezdés]. B.) Folyószámla-szerződés alapján a felek meghatározott jogviszonyból származó, beszámítható követeléseiknek egységes számlán való nyilvántartására és elszámolására kötelesek [Ptk. 6:390. § (1) bekezdés]. Nem ténylegesen a követelésnek, a lehetőségnek kell fennállnia, alkalmazására mindig más szerződéssel, jogviszonnyal összefüggésben kerülhet sor, s bár a folyószámla-szerződés e nélkül is megköthető, a kötelezettség keletkeztető jogviszony hiányában ténylegesen tartalom nélkülivé lesz. Új rendelkezés a folyószámla-egyenleg évenkénti megállapítása, melyet írásban, a levezetéssel együtt kell közölni. A kifogásolásra a közléstől számított harminc napos jogvesztő határidő áll rendelkezésre. Az egyenleg megállapítását követően a felek a folyószámlán

lévő egyes követeléseikkel nem, csak

a

folyószámla

egyenlegével

rendelkezhetnek. A folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelések elévülése az egyenleg megállapításáig nyugszik, az egyenleg pedig az általános szabályok szerint évül el [Ptk. 6:393. § (2) bekezdés]. Szintén új szabály, hogy végrehajtás alá a folyószámlának a végrehajtáskor fennálló egyenlege vonható: a végrehajtás megkezdését követően a folyószámlára olyan egyenleget csökkentő követelés vehető fel, amelynek jogalapja már a végrehajtást megelőzően keletkezett. Ugyancsak új annak rögzítése, hogy a folyószámla-szerződés hatálya alá tartozó követelés biztosítéka biztosítja a számla egyenlegét [Ptk. 6:393. § (3)-(4) bekezdés]. C.) Az 1959-es Ptk. bankszámlaszerződésének helyébe lépő fizetésiszámla-szerződés alapján a számlavezető a számlatulajdonos számára, pénzforgalmának lebonyolítása érdekében folyószámla (a fizetési számla) nyitására és vezetésére, a számlatulajdonos díjfizetésére köteles [Ptk. 6:394. §]. A fizetési számla a számlavezető által vezetett számla, mely a számlavezető és az ügyfél közötti tartozások, követelések, ezek változásai nyilvántartására szolgál, s ahol a számlavezető a beérkező befizetéseket a számlatulajdonos nevében fogadja el. Az új Ptk. rögzíti, milyen megbízásokat, befizetéseket köteles a bank befogadni: ezek a fizetés kedvezményezettjét és összegét egyértelműen meghatározó, szabályszerű fizetési és beszedési megbízások. A befogadott fizetéseket a számlavezető látra szóló betétként vagy letétként kezeli. [Ptk. 6:395. § (1) bekezdés, ill. a (2) bekezdésének a PtkMód. 188. § (10) bekezdése b. pontja szerint hatályba lépett szövege]. Az egyenleget a számlavezető évente

107 egyszer állapítja meg, értesítést havonta küld a számlatulajdonosnak, ez azonban csak tájékoztatási jellegű. Az egyenleggel a számlatulajdonos rendelkezik [Ptk. 6:396. §]. Új rendelkezés, hogy a számlavezetőt a számlavezetési szolgáltatással összefüggésben keletkezett követelései biztosítékául a számlatulajdonos számlakövetelése felett zálogjog illeti meg: ennek alapján a számlavezető jogosult a számlavezetéssel összefüggésben keletkezett követelései összegével csökkenteni a fizetési számla egyenlegét. A zálogjog a fizetésiszámlaszerződés megkötésével, a zálogjognak a hitelbiztosítéki nyilvántartásba való bejegyzése nélkül létrejön [Ptk. 6:397. §].

A fizetésiszámla-szerződésre vonatkozó szabályok

kiterjesztéséről szóló új rendelkezés szerint az értékpapírszámlára és az értékpapír-letéti számlára azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy ezekben az esetekben a számlán értékpapírra vonatkozó tulajdoni igény kerül elszámolásra [Ptk. 6:398. §]. D.) A Ptk.-ba önálló szerződési altípusként bekerült fizetési megbízási szerződés alapján a megbízott meghatározott pénzösszegnek a megbízó utasítása szerint, a kedvezményezett részére történő fizetésére, a megbízó pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:400. §]. Ha a megbízásra a megbízott banknál vezetett fizetési számla terhére kerül sor, úgy arra a fizetésiszámla-szerződés szabályai irányadók: a fizetési megbízás mögött is kell, hogy legyen a fizetés teljesítés pénzügyi hátterét biztosítani tudó jogviszony (látra szóló betét, hitelmegállapodás). Megbízott a fizetési megbízás teljesítését mindaddig megtagadhatja, ameddig a megbízó nem nyújt a fizetési megbízás teljesítésére fedezetet [Ptk. 6:401. §]: az a megbízás is érvényes tehát, melynek nincs fedezete, ám ennek teljesítésére a megbízott nem köteles. A megbízás akkor válik teljesítetté, ha a jogosult a kedvezményezettnek átadta, kedvezményezett számláján számlavezető bankja jóváírja vagy azt jóvá kellett volna írnia: ehhez igazodik megbízott a díjfizetésre való jogosultsága is [Ptk. 6:402. §]. A megbízó felmondási jogát a törvény akként korlátozza, hogy a szerződést csak addig az időpontig jogosult felmondani (a megbízást visszavonni), ameddig a megbízott a megbízás teljesítését meg nem kezdte [Ptk. 6:403. §]. Egyebekben a fizetési megbízásra a megbízási szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:404. §].

3. Faktoring szerződés Faktoring szerződés alapján a faktor meghatározott pénzösszeg fizetésére, az adós harmadik személlyel szembeni követelésének a faktorra engedményezésére köteles; ha az engedményezett követelés esedékességekor a kötelezett nem teljesít, az adós a kapott összeg

108 visszafizetésére és kamat fizetésére, a faktor a követelés visszaengedményezésére köteles [Ptk. 6:405. §]. A gyakorlatban széles körben elterjedt, nagy gazdasági jelentőségű faktoring ügyletek közül a Ptk.-ba önálló szerződési altípusként bekerült konstrukció csak a finanszírozási célú, követelés-átruházó szerződéseket szabályozza: az adós ezek esetében a követelés átruházásra kizárólag a faktor által nyújtott hitel fedezeteként köteles, s ahol a faktort a kötelezettség esedékességkori nemteljesítése esetén azonnali visszkeresti jog illeti meg. A szabályozás jellegét tekintve tehát lényegében speciális kölcsön, mely vonatkozásában a Ptk. különös publicitási követelményeket állapít meg. A faktor köteles a faktorálás tényét és az adós személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Nyilvántartásba vétel hiányában a követelés az engedményezés ellenére nem száll át a faktorra, és a faktort a követelésen olyan jogok illetik meg, mint azt a zálogjogosultat, akinek a követelésen alapított zálogjogát nem jegyezték be a hitelbiztosítéki nyilvántartásba [Ptk. 6:406. §]. A szerződés megszűnésére a kölcsönszerződés szabályaival összhangban kerül sor: a Ptk. meghatározza a faktor általi felmondás – adós fizetőképességének, vagyoni helyzetének romlására vissza vezethető - lehetséges esetköreit, felmondás esetén adós és faktor kötelezettségeit (a faktor által fizetett összeg és kamat megfizetése adós részéről, a követelés adósra való visszaengedményezése a faktor részéről), s rendelkezik továbbá több a követelés átruházását érintő felmondási jog gyakorolhatóságáról is.

A szerződésre egyebekben a

kölcsön kifizetésének megtagadására, a kölcsönösszeg igénybevételének elmaradására és a kölcsön rendelkezésre tartására vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:407-6:408. §].

4. A pénzügyi lízingszerződés Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciójának megalkotásakor a gyakorlat felől érkező igényként jelentkezett a lízingszerződés a kódexben való szabályozása. A különböző lízingkonstrukciók a gazdaságban betöltött szerepe, jelentősége, elterjedtsége napjainkra összetett, kifinomult a Ptk.-n kívüli szerződéses megoldások a bírói gyakorlat által támogatott kialakulásához vezetett. Az új Ptk. kizárólag a pénzügyi lízingszerződést szabályozza: az a bérlettől el nem határolható operatív lízing továbbra is a kódexen kívül marad. A pénzügyi lízing és a bérlet

109 azonban két, pontosan elhatárolható jogi konstrukciót jelent. Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a lízingtárgy) határozott időre történő használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles. A használatba adás mellett további feltétel a meghatározott ideig történő használat: a lízingbevevőnek a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatárára kell jogot szereznie, vagy - ha a használat időtartama ennél rövidebb - a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskötéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére kell jogosulttá válnia. Pénzügyi lízingnek minősül az ügylet akkor is, ha fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét [Ptk. 6:409. §]. A lízing tehát használatba adás - a lízingbeadó nem tulajdonjogot ruház át (melyet zálogjoggal biztosít), hanem hitelezői pozícióban marad. A Ptk. sajátos publicitási követelményeket is megállapít. Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlannyilvántartásba, ha pedig ingó dolog vagy jog, a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyeztetni illetve bejegyezni [Ptk. 6:410. § (1)-(2) bekezdés]. A Ptk. a szavatossági jogok esetében is a bérlettől eltérő feltételeket rögzít. A kellékszavatosság a lízingbe adót csak akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában vagy a harmadik személy eladóval szembeni jogáról a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. A kellékszavatossági jogok érvényesítésére - az elállást és árleszállítást kivéve - lízingbevevő köteles [Ptk. 6:411. §]. A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni. A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:412. §], a lízingdíj pedig a szerződésben meghatározott időszakonként előre fizetendő [Ptk. 6:414. §]. Lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult, ilyenkor a használó magatartásáért úgy felel, mintha a lízingtárgyat maga használta volna. Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be. Amennyiben a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni [Ptk. 6:413. §]. A szerződés azonnali hatályú felmondására a bérlet és kölcsön szabályaival összhangban kerülhet sor (a Ptk. pontosan felsorolja a lízingbevevő vagyoni helyzetének változására illetőleg valamely felróható magatartására vissza vezethető felmondási okokat), a

110 felek pedig a zálogjog szabályai szerint kötelesek eljárni: a lízingbeadó köteles a zálogtárgyat értékesíteni, a befolyt vételárral pedig elszámolni [Ptk. 6:415. §].

VII. Fejezet Biztosítéki szerződések Polgári jogunk a rendszerváltást követő fejlődése a szerződési biztosítékokra vonatkozó szabályozást igyekezett a gazdasági élet szükségleteihez igazítani. E kötelmek hitelbiztosítéki jellege egyre hangsúlyosabbá vált: legárnyaltabban a dologi biztosíték, a zálogjog szabályai között jelent meg, de új követelményeket támasztott a személyi jellegű biztosítékok rendszerével, egyes jogintézményeivel szemben is. Az új Ptk. e téren is jelentős változásokat hozott. A kódex a kötelmi jogból a Dologi Könyvbe került zálogjogot – egységesen, létszakaszaihoz kötődve - járulékos biztosítéki jogként szabályozza, mely biztosított követelést feltételez, ahhoz terjedelmében is igazodik és mindig a követelés jogosultja javára áll fenn. A külön törvény szerint létrehozott hitelbiztosítéki nyilvántartás hitelesen tanúsítja, hogy a hitelbiztosítéki nyilatkozatot tevők a nyilvántartásban rögzített időpontban és a nyilvántartásban szereplő tartalommal a Polgári Törvénykönyv és a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvényben foglaltak szerint hitelbiztosítéki nyilatkozatot tettek. Az 1959-es Ptk. a kezességet és a bankgaranciát a kötelmi jog általános szabályai között, szerződést biztosító mellékkötelezettségként helyezte el: az új Ptk. biztosítéki szerződések cím alatt a kötelem teljesítésének személyi biztosítékaként, ám önálló szerződéstípusként helyezi el a kezességi szerződés (LX. fejezet) és a garanciaszerződést (LXI. fejezet).

1. Kezességi szerződés Kezességi szerződéssel a kezes kötelezettséget vállal a jogosulttal szemben, hogy ha a kötelezett nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható [Ptk. 6:416. § (1)-(2) bekezdés]. A kezességvállalás alakszerűségi követelményhez kötött: ám míg az 1959-es Ptk. szerint elegendő a kezes nyilatkozatának írásban való

111 megtétele (s e követelmény a jogosult vonatkozásában nem érvényesült), az új Ptk. az írásba foglalást kötelezővé teszi [Ptk. 6:416. § (3) bekezdés]. A kötelezettség járulékos jellegű: tartalma, terjedelme a főkötelezettséghez (ahhoz a kötelezettséghez, melyért a kezes kezességet vállalt) igazodik: főkötelezettség hiányában a kezesség érvénytelen. A kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen elvállalásakor volt, kiterjed azonban a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire és a kezesség elvállalása után esedékessé váló mellékkövetelésekre is. A kezes a jogosult követelésébe beszámíthatja a saját és a kötelezett ellenköveteléseit, és érvényesítheti az őt saját személyében megillető kifogásokon túl azokat a kifogásokat is, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a kötelezettnek a kifogásról lemondó jognyilatkozata [Ptk. 6:417. § (1)-(3) bek.]. A kötelezett ellen indult csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti. A kötelezett ellen indult felszámolási vagy csődeljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta. A tájékoztatást követően a kezes jogosult a kötelezett tartozásának a teljesítésére; teljesítés esetén a kezes a felszámolási vagy a csődeljárásban a jogosult helyébe lép, a tájékoztatás elmaradása esetén pedig a kezes kötelezettsége lecsökken az egyezségben meghatározott mértékre. [Ptk. 6:417. § (4) bekezdés, a PtkMód. 188. § (6) bekezdése szerint hatályba lépett szöveg]. Új elem a szabályozásban, hogy jogosultat helyzete változásáról a kezes irányába tájékoztatási kötelezettség terheli: a tájékoztatásnak ki kell terjednie a biztosított kötelezettségnek a tájékoztatás időpontjában fennálló mértékére [Ptk. 6:418. §]. A kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, ameddig a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű időn belül nem vezetett eredményre. Ez a szabály a kötelezett és a kezesek együttes perlését nem gátolja [Ptk. 6:419. §]. A kezesség alapvető jellege tehát: egyszerű sortartás, főszabály szerint és ellenkező kikötés hiányában szubszidiárius kötelem, ahol a szubszidiaritás halasztó kifogás formájában érvényesül. A törvényben meghatározott esetekben a kezest a sortartás kifogása nem illeti meg: az 1959-es Ptk. szerinti kivételeket az új Ptk. nem tartalmazza, a készfizető kezességre viszont három új esetet határoz meg. A sortartás alóli kifogás nem illeti meg a kezest, ha a követelés kötelezettől való behajtása a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének vagy székhelyének megváltozása következtében lényegesen megnehezült, a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára és a végrehajtás során a követelés nem nyert

112 kielégítést, vagy a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult [Ptk. 6:420. §]. A sortartó kezesség új, nevesített esete a kártalanító kezesség: ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt felelősséget. A jogosult ebben az esetben akkor követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését, ha végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, és a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést [Ptk. 6:421. §]. A kezes itt tehát nem pusztán kifogásként érvényesítheti a sortartás kedvezményét: a főadós elleni sikertelen végrehajtás feltétele a kezesi helytállásnak, kötelezett és kezes együttes perlése pedig kizárt. Az új Ptk. rögzíti a kezes teljesítésének szabályait [Ptk. 6:422. §], rendezi alkezes helyzetét [ha a kezes kötelezettségéért kezességet vállalt személy kielégíti a jogosult követelését, a követelés erejéig mindazon jogokat is érvényesítheti, amelyeket a kezes érvényesíthetett volna, ha a jogosult követelését kielégíti, Ptk. 6:423. §], bevezeti a határozott időre való kezesség vállalásának lehetőségét [Ptk. 6:424. §], a határozatlan időre vállalt kezesség felmondásának szabályait [Ptk. 6:425. §] és a kezes a kötelemből való szabadulásának feltételeit. Ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik, vagy a behajtása jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a kötelezettel szembeni megtérítési igénye alapján egyébként kielégítést kaphatott volna [Ptk. 6:426. §, a PtkMód. 188. § (7) bekezdése szerint hatályba lépett szöveg]. A többes kezesség esetében a szabályozás – az egyetemleges helytállási kötelezettség rögzítése mellett [Ptk. 6:427. § (1) bekezdés] - a kezesek egymás közötti jogviszonyának szabályozásából indul ki: ha a kezességet nem egymásra tekintettel vállalták, úgy vállalásuk sorrendje lesz irányadó: a később belépő új kezes a főkötelezett helyzetét javítja – ha igen, kockázatvállalásuk arányában terheli [Ptk. 6:427. § (2)-(3) bekezdés]. Ugyanazon kötelezettségért a jogosult irányában a kezesek és, ha van, a zálogkötelezett egyetemlegesen felelnek: viszonyukra a több kezesre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni [Ptk. 6:428. §]. A fogyasztó állal vállalt kezességre vonatkozó szabályok több lényeges, a kezest védő eltérést állapítanak meg. E szerződések körében a jogosult köteles a fogyasztót a kezességi szerződés létrejöttét megelőzően tájékoztatni a kezes jogairól és kötelezettségeiről és a kötelezett helyzetéből vagy a kötelezettség természetéből fakadó, a hitelező előtt ismert különleges kockázatokról. Ha a jogosult e kötelezettségének nem tesz eleget, a kezes határidő nélkül jogosult a szerződéstől elállni [Ptk. 6:430. § (1)-(2) bekezdés]. Ha a fogyasztó a kötelezettnek

a

jogosulttal

szemben

fennálló

valamennyi

kötelezettségéért

vagy

113 meghatározott jogviszony alapján fennálló valamennyi kötelezettségéért vállalt (általános v. globális) kezességet, a kezesség akkor érvényes, ha a szerződésben meghatározták azt a legmagasabb összeget, amelynek erejéig a kezes felel a jogosult tartozásáért [Ptk. 6:430. § (3) bekezdés]. A PtkMód. 188. § (11) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a Ptk. 6:430. § közlönyállapot szerinti, jogosult kötelezetti késedelem esetén a kezes irányában történő értesítési kötelezettség kötelezettségéről és annak elmulasztása jogkövetkezményeiről rendelkező (4) bekezdése nem lép hatályba.

2. Garanciaszerződés Az 1959-es Ptk. a garanciára vonatkozó szabályai szerint garantőr csak bank lehetett – az új Ptk. szerinti, a garanciát az akkreditívtől elhatároló garanciaszerződés alapján bárki vállalhat ilyen kötelezettséget. A garanciaszerződés, illetve a garanciavállaló nyilatkozat a garantőr olyan kötelezettségvállalása, amely alapján a nyilatkozatban meghatározott feltételek esetén köteles a jogosultnak fizetést teljesíteni [Ptk. 6:431. § (1) bekezdés]. Míg a garancia lényegileg a kötelezett nem teljesítése esetén lehívható, más kötelmet biztosító fizetési ígéret, az okmányos meghitelezés: fizetési mód, mely alapján a kötelezett mindenképpen teljesít. A garanciaszerződés esetében – hasonlóan a kezességhez – formakényszer érvényesül: a szerződést és a garanciavállaló nyilatkozatot írásba kell foglalni [Ptk. 6:431. § (2) bekezdés]. A garantőr garanciavállaló nyilatkozat szerinti kötelezettsége független attól a kötelezettségtől, amelyért garanciát vállalt, s nem érvényesítheti azokat a kifogásokat sem, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben [Ptk. 6:432. § (1) bekezdés]. A lehívási jog a jogosult személyéhez kötődő jogosultság. A jogosult nem ruházhatja át a garancia érvényesítésének jogát a garantőr hozzájárulása nélkül (de jogosult azt a személyt megjelölni, akinek a garantőr a fizetést teljesíteni köteles), a garancia lehívásának joga azonban ipso iure átszáll a jogosult jogutódjára [Ptk. 6:433-6:434. §]. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre. Az okmányszigorúság elvéből adódóan a formai követelményektől való eltérés esetén a fizetés megtagadható. A garantőr abban az esetben köteles fizetést teljesíteni a garancia alapján, ha a jogosult írásban, és a garanciavállaló nyilatkozatban meghatározott követelményeket pontosan betartva szólította fel a fizetésre [Ptk. 6:435. §].

114 A teljesítés megtagadásának lehetővé tétele kivételes: a nyilvánvalóan visszaélésszerű vagy rosszhiszemű fizetési felszólítás esetére korlátozott [Ptk. 6:436. § (1) bekezdés]. A Ptk. nevesíti is az ilyen magatartásokat (hamisított okirat benyújtása, a jogosult az alapjogviszonnyal kapcsolatos rosszhiszemű eljárása, illetőleg ha a jogosult szándékos magatartása akadályozta meg annak a kötelezettségnek a teljesítését, amelyért a garantőr garanciát vállalt vagy bírósági határozat állapította meg annak a kötelezettségnek az érvénytelenségét, amelyért a garantőr garanciát vállalt, kivéve, ha a garancia erre az esetre is szólt). Lényeges, hogy a garantőr rendelkezésére álló információk alapján a visszaélésszerű vagy rosszhiszemű lehívásnak nyilvánvalónak kell lennie. A garanciaszerződés körében a Ptk. szabályozza a határozatlan időre vállalt garancia felmondásának lehetőségét (mely három év elteltét követően legalább három hónapos felmondási idővel történhet), s rendelkezik a fogyasztó által vállalt garanciáról is: ebben az esetben a garanciavállaló nyilatkozat készfizető kezességként érvényes [Ptk. 6:437-6:438. §].

VIII. Fejezet Biztosítási szerződések

1. A szabályozás jellege, a biztosítási szerződések általános szabályai Az új Ptk. egyik alapvető célkitűzése volt, hogy a biztosítási jog átfogó reformfolyamata eredményeként a szerződések joga a magánjogi Kódexben kerüljön szabályozásra. Az újraszabályozás folyamatának kiindulópontját annak felismerése képezte, hogy a biztosítás terén az elmúlt évtizedekben rendkívüli változások mentek végbe, s a hagyományos biztosítási szerződési jog kereteit szétfeszítő új biztosítási termékek, szolgáltatások tekintetében a hatályos szerződési jogi szabályozás igen hiányosnak, hézagosnak minősíthető. Az új Ptk. előkészítése során a cél – a szerződési szabadság elvének és diszpozivitás követelményének messzemenő érvényesítése mellett - a biztosítási szerződés új, kereskedelmi szerződéstípusokra való modellezése volt, ahol kógens szabályok alkalmazására elsősorban a fogyasztóvédelem összefüggéseiben kerülhetett sor. A Ptk. XXII. Címe biztosítási szerződések alatt az új kódex a szerződések általános szabályait, majd – a kárbiztosítások és összegbiztosítások közötti alapvető különbségtétel mellett - a kárbiztosítási szerződést (ezen belül is külön annak általános szabályait és a felelősségbiztosítást), az összegbiztosítási szerződések (általános szabályok, életbiztosítási,

115 balesetbiztosítási szerződést) és az egészségbiztosítási szerződést tartalmazza: ez utóbbit úgy, hogy az a kárbiztosítás, mint az összegbiztosítás szabályai szerint legyen kialakítható. A.) A biztosítási szerződések általános szabályai között elsőként egy megváltozott biztosítási szerződés-fogalommal találkozunk. Biztosítási szerződés alapján a biztosító köteles a szerződésben meghatározott kockázatra fedezetet nyújtani, és a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkező biztosítási esemény bekövetkezése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatást teljesíteni, a biztosítóval szerződő fél pedig díjfizetésére köteles [Ptk. 6:439. §]. Az 1959-es Ptk. konstrukciójától eltérően tehát nem meghatározott jövőbeni esemény, hanem a kockázatviselés kezdetét követően bekövetkezett biztosítási esemény áll a szabályozás középpontjában. A biztosítási szerződés általános érvényességi feltétele a biztosítási érdek fennállás: biztosítást ennek megfelelően vagy csak az érdekelt köthet, vagy az érdekelt javára lehet kötni – az e rendelkezés ellenére kötött kárbiztosítási és csoportos összegbiztosítási szerződés semmis [Ptk. 6:440. §]. B.) Új jogintézmények biztosítási jogunkban az együttbiztosítás és a csoportos biztosítás. Abban az esetben, ha - előre rögzített arányok szerint - a biztosítási kockázatokat több biztosító közösen viseli, és a biztosítási szolgáltatást közösen teljesíti, a szerződésben az együttbiztosításban részt vevő valamennyi biztosítót és kockázatvállalásuk mértékét is fel kell tüntetni: utóbbi elmulasztása a szerződés semmisségét eredményezi. Együttbiztosítás esetén a biztosítók szolgáltatási kötelezettsége saját kockázatvállalásuk mértékéig terjed [Ptk. 6:441. § (1)-(2) bekezdés]. A biztosítókat a szerződő féllel szemben a szerződésben megnevezett vezető biztosító képviseli. Ha a szerződésben nem nevezték meg a vezető biztosítót, a szerződő fél - választása szerint - bármelyik biztosítónak joghatályosan teljesíthet, vagy tehet jognyilatkozatot [Ptk. 6:441. § (3) bekezdés]. A gyakorlatban széles körben elterjedt csoportos biztosítást sem szabályozza külön a hatályos polgári jog. Az új Ptk. szerint a csoportos biztosítás olyan biztosítási konstrukciót jelent, ahol a biztosítottak meghatározása valamely szervezethez való tartozásuk, a biztosítottak és a szerződő fél között fennálló jogviszony vagy egyéb kapcsolat alapján történik, és a biztosító kockázatának vizsgálatára és vállalására a csoportra tekintettel kerül sor [Ptk. 6:442. § (1) bekezdés]. Biztosított az (vagy annak hozzátartozója) lesz, aki a káresemény bekövetkeztekor a csoporthoz tartozik. A biztosítónak a szerződő felet kell tájékoztatnia; a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni [Ptk. 6:442. § (2) bekezdés]. C.) Az új Ptk. a biztosítási szerződés megkötése körében a hatályos jogtól eltérően állapítja meg a biztosító ajánlati kötöttségének határidejét: ez – a jelenlegi, főszabály szerinti

116 15 nap helyett – 60 nap [Ptk. 6:443. §]. Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra annak beérkezésétől számított tizenöt napon belül - ha az ajánlat elbírálásához egészségügyi vizsgálatra van szükség, hatvan napon belül - nem nyilatkozik, feltéve, hogy az ajánlatot a jogviszony tartalmára vonatkozó, jogszabályban előírt tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon és a díjszabásnak megfelelően tették [Ptk. 6:443. § (1) bekezdés]. A biztosító ráutaló magatartásával létre jövő szerződések létrejöttének szabályai között a Ptk. megállapítja a szerződés létrejöttének időpontját (az ajánlatnak a biztosító részére történt átadása időpontjára visszamenő hatállyal a kockázatelbírálási idő elteltét követő nap), s rendelkezik arról az esetről is, ha a biztosítási esemény a kockázatelbírálási idő alatt következik be. Az ajánlatot ilyenkor a biztosító csak abban az esetben utasíthatja vissza, ha ennek lehetőségére az ajánlati lapon a figyelmet kifejezetten felhívta, és az igényelt biztosítási fedezet jellege vagy a kockázatviselés körülményei alapján nyilvánvaló, hogy az ajánlat elfogadásához a kockázat egyedi elbírálása szükséges [Ptk. 6:444. § (1)-(3) bekezdés]. D.) A biztosító kockázatviselésének kezdete főszabályként a felek által meghatározott időpont, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontja – külön megállapodás alapján azonban előzetes fedezetvállalás is lehetséges: ez a szerződés megkötéséig vagy az ajánlat visszautasításáig, de legfeljebb kilencven napig érvényes. Ha a szerződés létrejön, az abban meghatározott biztosítási díj az előzetes fedezetvállalás időszakára is irányadó. A szerződés megkötésének meghiúsulása esetén a szerződő fél az előzetes fedezetvállalás időszakára a biztosító által a kockázatvállalás előzetesen meghatározott módszerei alapján megállapított megfelelő díjat köteles megfizetni [Ptk. 6:445. §]. Az új Ptk. nem pusztán a szerződést érintő lényeges körülményekről, ezek változásáról való tudomásszerzést, hanem – ezek eredményeként – a biztosítási kockázat jelentős növekedését követeli meg ahhoz, hogy a biztosító szerződésalakító lehetőségét gyakorolhassa: javaslatot tegyen a szerződés módosítására vagy éljen – 30 napos - felmondási jogával. Ha a szerződő fél a módosító javaslatot nem fogadja el, vagy arra annak kézhezvételétől számított tizenöt napon belül nem válaszol, a szerződés - ha a biztosító erre a következményre a módosító javaslat megtételekor a szerződő fél figyelmét felhívta - a módosító javaslat közlésétől számított harmincadik napon megszűnik, [Ptk. 6:446. § (1)-(2) bekezdés]. E.) A díjfizetési kötelezettség körében – a korábbi szabályok megtartása mellett – új rendelkezés a biztosítási időszak meghatározása: ez egy év [Ptk. 6:447. §]. A szerződés megszűnése esetén az időarányosnál több befizetett díj visszajár [Ptk. 6:448. §]. A díjfizetési kötelezettség elmulasztásával összefüggésben lényeges változás, hogy a biztosítónak - a

117 következményekre történő figyelmeztetés mellett – az esedékes biztosítási díjat meg nem fizető szerződő felet a felszólítás elküldésétől számított harminc napos póthatáridő tűzésével a teljesítésre írásban kell felhívnia. A póthatáridő eredménytelen elteltével (s nem, mint az 1959-es Ptk.-ban, az esedékességtől számított harmincadik nap után) a szerződés az esedékesség napjára visszamenő hatállyal megszűnik, kivéve, ha a biztosító a díjkövetelést késedelem nélkül bírósági úton érvényesíti [Ptk. 6:449. §]. F.) A felek együttműködési, a jogviszonyt érintő lényeges körülményekről való tájékoztatási kötelezettségének a biztosítási szerződések körében különösen nagy jelentősége van. Fokozottan áll ez arra az esetre, ha a szerződést nem a biztosított kötötte: ilyenkor a biztosítási esemény bekövetkezéséig vagy a biztosított belépéséig a szerződő fél a hozzá intézett nyilatkozatokról és a szerződésben bekövetkezett változásokról köteles a biztosítottat tájékoztatni [Ptk. 6:450. §]. A belépés lehetőségét az új Ptk. minden biztosítási szerződés esetében megnyitja: a szerződésbe belépő biztosított ebben az esetben a folyó díjakra a szerződést kötővel egyetemlegesen lesz köteles, s meg kell térítenie a szerződő fél költségeit is [Ptk. 6:451. §]. A szerződő fél köteles a körülmények lényeges változásainak bejelentésére: új rendelkezés, hogy e bejelentési kötelezettségének írásban kell eleget tennie [Ptk. 6:452. §]. A szerződés lehetetlenülése és az érdekmúlás körében az új Ptk. egyaránt rendelkezik a biztosító kockázatviselésének kezdete előtt illetőleg tartama alatt esetlegesen előforduló, a szerződés sorsát lényegileg befolyásoló körülményekről, illetőleg ezek joghatásáról (a szerződés vagy annak megfelelő része megszűnése) [Ptk. 6:454. §]. G.) Az új Ptk. a biztosításra vonatkozó rendelkezéseire (is) a főszabállyá vált diszpozivitás a jellemző: a hatályos szabályozás egyoldalúan kogens jellege a jövőben a fogyasztói biztosítási szerződés esetében, illetőleg a fogyasztói összegbiztosítások és az egészségbiztosítás körében marad fenn. Ha a szerződő fél fogyasztó, a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el a biztosítási szerződésekre vonatkozó Cím olyan rendelkezésétől, amely a biztosító ráutaló magatartásával történő szerződéskötésre, a biztosítási kockázat jelentős növekedésére, a díjfizetés elmaradásának következményeire, a fedezetfeltöltésre, a kármegelőzési és a kárenyhítési kötelezettségre, a közlésre, a változásbejelentésre és a biztosítási esemény bekövetkezésének bejelentésére vonatkozó kötelezettségre, a biztosított és a károsult egyezségére, a szerződés megszűnése esetén fennálló díjfizetési kötelezettségre végezetül pedig a biztosító szolgáltatási kötelezettsége alóli mentesülésére és a megtérítési igényre vonatkozik [Ptk. 6:455. §]. Hasonló a helyzet az összeg- és egészségbiztosítási szerződések esetében is, ahol - ha a

118 szerződő fél fogyasztó - a szerződés csak a szerződő fél, a biztosított és a kedvezményezett javára térhet el e szerződések eltérést nem engedő rendelkezéseitől [Ptk. 6:456. §]. Biztosítási jogviszony biztosítási egyesületeknél közvetlenül a tagságon is alapulhat: az új Ptk. ennek megfelelően a biztosítási szerződési szabályok hatályát az egyesületi tagsági viszonyon alapuló biztosítási jogviszonyra is alkalmazni rendeli [Ptk. 6:457. §]. H.) A Ptké. 55. § (1) bekezdése értelmében a Ptk. biztosítási szerződésekre vonatkozó rendelkezéseit a Ptk. hatálybalépését megelőzően tett ajánlat esetében az ajánlatnak megfelelően létrejött biztosítási szerződésre is alkalmazni kell, ha az a Ptk. rendelkezéseinek megfelel, és annak alapján a biztosító kockázatviselése a Ptk. hatálybalépését követően kezdődik. A Ptk. hatálybalépését megelőzően létrejött felelősségbiztosítási szerződések esetében a Ptké. úgy rendelkezik, hogy a károsult a Ptk. hatálybalépését követően bekövetkezett biztosítási esemény alapján a sérelemdíj megtérítésére is igényt tarthat, a biztosító azonban csak olyan mértékben és feltételekkel köteles ez alól a károkozót mentesíteni, amilyen mértékben és feltételekkel a nem vagyoni károk megtérítésére a Ptk. hatálybalépését megelőzően köteles lett volna.

2. A kárbiztosítási szerződés A kárbiztosítási szerződésről szóló LXIII. Fejezet a kárbiztosítások közös szabályai körében a vagyonbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket és – ezekkel együtt alkalmazva - a felelősségbiztosítási szerződésre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza. A biztosítási konstrukció sajátosságaira koncentrálva az új Ptk. részben fenntartja a hatályos szabályokat (melyeket azonban számos helyen pontosít, kiegészít), részben új előírásokat vezet be. A.) A kárbiztosítási szerződés általános szabályai között a kódex - a túlbiztosítás tilalmának fenntartása mellett [Ptk. 6:458. § (1) bekezdés] - rögzíti a biztosítási esemény bekövetkezésekor a biztosító szolgáltatási kötelezettségének felső határát: ez a biztosítási összeg [Ptk. 6:458. § (2) bekezdés]. Új a többszörös biztosítás szabályozása: ha ugyanazt az érdeket több biztosító egymástól függetlenül biztosítja, a biztosított jogosult igényét ezek közül egyhez vagy többhöz benyújtani. A biztosító, amelyhez a kárigényt benyújtották, az általa kiállított fedezetet igazoló dokumentumban írt feltételek szerint és az abban megállapított biztosítási összeg erejéig köteles fizetést teljesíteni, fenntartva azt a jogát, hogy a többi biztosítóval szemben arányos megtérítési igényt érvényesíthet, melyek az ezen igény alapján a kifizetett kárt egymás között azokkal a feltételekkel és biztosítási összegekkel

119 arányosan viselik, amelyeknek megfelelően az egyes biztosítók a biztosított irányában különkülön felelnének [Ptk. 6:459. §]. A kármegelőzési és kárenyhítési kötelezettség körében jelentős újdonság a kármegelőzéshez szükséges elvárhatóság mértékének szabályozása. Az 1959-es Ptk.-hoz képest (mely a biztosítottól kárenyhítés érdekében a „tőle telhető” magatartást követeli meg) úgy a biztosítottat, mint a szerződő felet vonatkozásában az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsítására kötelezi. Ezt az elvárhatósági követelményt kell támasztani abban az esetben is, ha a szerződés szabályozza a szerződő fél és a biztosított kármegelőzési teendőit, előírja a kár megelőzését vagy enyhítését célzó eszközöket, eljárásokat, szakképzettségi követelményeket [Ptk. 6:463. § (1)-(2) bekezdés]. A kárenyhítés szükséges költségei akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre: a szabályozás azonban egyértelművé teszi, hogy a biztosító e kötelezettsége a biztosítási összeg keretei között áll fenn [Ptk. 6:463. § (3) bekezdés]. Az új Ptk. a biztosító a teljesülés alóli mentesülésének valamennyi esetére nézve a kárt okozó jogellenes, szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartását követeli meg [Ptk. 6:464. §]. A súlyos gondatlanság fogalmát a törvény nem határozza meg, erre nézve azonban a bírói gyakorlat számos, a jövőben is iránymutató döntése alakított ki lényegeges igazodási elveket. A biztosítási esemény bekövetkezte után a biztosított vagyontárgy állapotán a biztosított csak annyiban változtathat, amennyiben az a kárenyhítéshez szükséges: új rendelkezés, hogy az állapotmegőrzési kötelezettség a biztosítottat csak a szerződésben megállapított határidőn belül terheli [Ptk. 6:465. § (1) bekezdés]. A rendes felmondás szabályai nagyrészt változatlanok. Fennmaradt a felmondási jog legfeljebb három évre való kizárásának lehetősége is, a felmondási jog három évnél hosszabb időre történő kizárását azonban a törvény a három évet meghaladó részében semmisnek nyilvánítja [Ptk. 6:466. § (2) bekezdés]. Ha az esedékes díjnak csak egy részét fizették meg a szerződés változatlan biztosítási összeggel, a befizetett díjjal arányos időtartamra marad fenn: az új szabályozás azonban azt is megköveteli, hogy a biztosító - a díjfizetési kötelezettség elmulasztására vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával – előzetesen felhívja a szerződő felet a befizetés kiegészítésére, s az időtartam változását csak a felhívás sikertelensége esetén engedi a törvény érvényesülni [Ptk. 6:467. § (1) bekezdés]. B.) A felelősségbiztosítási szerződés fogalma az új Ptk.-ban a biztosító helytállási kötelezettségének pontosabb meghatározásával némileg változott: a szerződés alapján a biztosított nem csak azt követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése, illetőleg a sérelemdíj megfizetése alól, amelyre

120 jogszabály értelmében köteles, hanem azt is, hogy erre a szerződésben meghatározott módon kerüljön sor. Ugyancsak új rendelkezés, hogy a biztosítás az eljárási költségekre is kiterjed, ha e költségek a biztosító útmutatásai alapján vagy előzetes jóváhagyásával merültek fel. A biztosított kérésére a biztosítónak a költségeket meg kell előlegeznie [a Ptk. 6:470. § (1) bekezdés bekezdésének a PtkMód. 188. § (8) bekezdése szerint hatályba lépett szövege, ill. (2) bekezdése]. Új szabály szól a biztosítási esemény bejelentésének a biztosítottat terhelő kötelezettségéről: ha vele szemben a szerződésben meghatározott tevékenységével kapcsolatban kárigényt közölnek, vagy ha olyan körülményről szerez tudomást, amely ilyen kárigényre adhat alapot, e kötelezettségének biztosított a szerződésben megállapított határidőn belül - a bejelentési kötelezettség megszegése esetére megállapított jogkövetkezmények mellett – írásban köteles a biztosító irányába eleget tenni. A biztosítási esemény bejelentésére legalább harminc napos bejelentési határidőt kell biztosítani [Ptk. 6:471. §]. Az új Ptk. garanciális szempontok alapján a hatályoshoz képest részletesebben szabályozza a biztosító szolgáltatásával, a károsulti igény érvényesítésével és a biztosított általi elismeréssel, valamint a teljesítés és az egyezség a biztosítóval szembeni hatályával összefüggő kérdéseket. A biztosító szolgáltatását főszabályként a károsultnak teljesítheti: a biztosított akkor követelheti, hogy a biztosító neki teljesítsen, ha a károsult követelését ő egyenlítette ki. Ha azonban a biztosított a vele szemben támasztott kártérítési igények miatti felelősségét

vagy

összegszerű

helytállási

kötelezettsége

mértékét

nyilvánvalóan

megalapozatlanul vitatja, új rendelkezésként a biztosító jogosult a károsultnak teljesíteni [Ptk. 6:472. § (1) bekezdés]. A károsult nem érvényesítheti kárigényét közvetlenül a biztosítóval szemben: a Ptk. azonban e körben kifejezetten utal arra, hogy jogszabály a károsult a biztosítóval szembeni közvetlen igényérvényesítését lehetővé teheti. Ez a szabály nem akadályozza meg, hogy a károsult a biztosítóval szemben annak bírósági megállapítása iránt indítson keresetet, hogy a biztosított felelősségbiztosítási fedezete a károkozás időpontjában a károsult kárára fennállt-e [Ptk. 6:473. §]. Az elismerés, teljesítés, egyezség a biztosítóval szemben főszabályként akkor hatályos, ha ahhoz a biztosító előzetesen hozzájárult vagy azt tudomásul vette: nem hivatkozhat azonban a biztosító arra, hogy a károsult követelésének a biztosított által történt elismerése, teljesítése vagy az azzal kapcsolatos egyezsége vele szemben hatálytalan, ha a követelés nyilvánvalóan megalapozott [Ptk. 6:474. § (1)-(2) bekezdés].

121 3. Az összegbiztosítási szerződések Az összegbiztosítási szerződések (LXIV. Fejezet) körében az új Ptk. – az összegbiztosítás közös fogalma alatt – az életbiztosítást és a balesetbiztosítást szabályozza. Az általános szabályok mindkét altípusra egyaránt vonatkoznak: ezek közé került át – tartalmilag lényegében változatlanul - a hatályos Polgári Törvénykönyvben még kizárólag az életbiztosítás összefüggésében megállapított biztosítási érdek szabályozása. A.) Az összegbiztosítási szerződések általános szabályai körében a kódex kimondja, hogy A biztosított hozzájárulása nélkül kötött biztosítási szerződésnek a kedvezményezett kijelölését tartalmazó része semmis. Ilyen esetben kedvezményezettnek a biztosítottat vagy örökösét kell tekinteni, aki a szerződő félnek köteles megtéríteni a kifizetett biztosítási díjakat és a szerződésre fordított költségeket: ez alól azonban az új szabályozás szerint a csoportos biztosítás esete kivételt képez [Ptk. 6:475. §]. Új rendelkezés az élet- és balesetbiztosítások körében a többszörös biztosítás kifejezett lehetővé tétele: a felek azonos biztosítási érdekre és azonos biztosítási kockázatokra több biztosítást is érvényesen köthetnek, és halmozhatják a biztosítói szolgáltatásokat [Ptk. 6:476. §]. B.) Új szabályozási elem az életbiztosítási szerződés fogalmi meghatározása: az ilyen szerződés alapján a biztosító a természetes személy biztosított halála, meghatározott életkor vagy időpont elérése vagy más esemény bekövetkezése esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg kifizetésére, járadék élethosszig tartó vagy meghatározott időszakra történő folyósítására vállal kötelezettséget. Az életbiztosítás lehet különösen kockázati életbiztosítás amelynek sem lejárati szolgáltatása, sem visszavásárlási értéke nincs – vagy kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítás, ideértve a befektetési egységekhez kötött életbiztosítást is, ahol a befektetési kockázatot a szerződés szerint a szerződő fél maga viseli [Ptk. 6:477. §]. Kedvezményezett a szerződésben megnevezett személy, a bemutatóra szóló kötvény birtokosa lehet, ilyen személyek hiányában, vagy ha a kedvezményezett megnevezése nem volt érvényes a biztosítási esemény időpontjában, a biztosított vagy örököse lesz. A szerződő fél a kedvezményezettet a biztosítóhoz címzett és a biztosítónak eljuttatott írásbeli nyilatkozattal jelölheti ki, és a biztosítási esemény bekövetkezéséig bármikor ugyanilyen formában a kijelölését visszavonhatja vagy a kijelölt kedvezményezett helyett más kedvezményezettet nevezhet meg. Ha nem a biztosított a szerződő fél, mindezekhez a biztosított írásbeli hozzájárulása szükséges. Abban az esetben, ha bemutatóra szóló kötvényt állítottak ki, a kedvezményezett későbbi kijelölése akkor lép hatályba, ha a kötvényt

122 megsemmisítették és új kötvényt állítottak ki. A kedvezményezett kijelölése hatályát veszti, ha a kedvezményezett a biztosítási esemény bekövetkezte előtt meghal vagy jogutód nélkül megszűnik [Ptk. 6:478. §], A változások nagyobbik része inkább pontosító jellegű - pl. a szerződéskötés szabályainál külön rendelkezések megállapítása arra az esetre, ha a biztosított a cselekvőképességében vagyoni jognyilatkozatai tekintetében részlegesen korlátozott vagy cselekvőképtelen nagykorú személy [Ptk. 6:478. §]. A felek a szerződésben kiköthetik, hogy a biztosító valamely biztosítási esemény kockázatát csak a szerződés létrejöttét követő későbbi időponttól vállalja, vagy - ha a biztosítási esemény a kikötött várakozási időn belül következik be - jogosult a szolgáltatást csökkenteni. A várakozási idő legfeljebb hat hónap lehet; a kikötött várakozási idő ezt meghaladó része semmis [Ptk. 6:481. §]. A díjfizetés elmulasztásának jogkövetkezményei körében a törvény rögzíti, hogy a teljes biztosítási időszakra járó díjat a biztosító az első évben bírósági úton érvényesítheti; ezt követően csak akkor élhet e jogával, ha abban az évben a szerződő fél a díjfizetést már megkezdte vagy a díjfizetés halasztásában állapodtak meg. A díjfizetés elmulasztása esetén a kockázati életbiztosításnak nem minősülő életbiztosítási szerződés megfelelően csökkentett biztosítási összeggel marad fenn (a továbbiakban: díjmentes leszállítás). A szerződő fél e jogkövetkezmény helyett választhatja a szerződés rendes felmondását. Nem lehet díjmentesíteni a szerződést, ha visszavásárlási összeg a díjmentes leszállítás időpontjában még nem keletkezett: ebben az esetben a szerződés szolgáltatási összeg hiányában megszűnik [Ptk. 6:481. §]. A közlési, változásbejelentési kötelezettség megszegésének következményeként ha a biztosító a szerződéskötést követően szerez tudomást a szerződéskötéskor már fennállt lényeges körülményről, az ebből eredő jogokat a szerződés fennállásának az első öt évében gyakorolhatja. A közlési kötelezettség megsértése ellenére beáll a biztosító kötelezettsége, ha a szerződés megkötésétől a biztosítási esemény bekövetkeztéig öt év már eltelt [Ptk. 6:482. §]. Megjelennek azonban az új kódexben az 1959-es Ptk.-ból még hiányzó szabályozási elemek is. Ilyen új rendelkezés a várakozási idő lehetősége: a felek a szerződésben – legfeljebb hat hónapra, s azt ezt meghaladó időre semmisség terhe mellett - kiköthetik, hogy a biztosító valamely biztosítási esemény kockázatát csak a szerződés létrejöttét követő későbbi időponttól vállalja, vagy - ha a biztosítási esemény a kikötött várakozási időn belül következik be - jogosult a szolgáltatást csökkenteni [Ptk. 6:480. §]. Ugyancsak új a rendes felmondás szabályozása. A szerződő fél - ha az első évi biztosítási díjat befizették - az életbiztosítási szerződést írásban, harmincnapos felmondási idő mellett, a biztosítási időszak utolsó napjára

123 felmondhatja. A biztosító az életbiztosítási szerződést - a biztosítási kockázat jelentős növekedésének esetét kivéve - nem mondhatja fel [Ptk. 6:483. §]. A maradékjogra vonatkozó szabályok változását jelenti, hogy a szerződés bármely okból való megszűnése esetén a biztosító a visszavásárlási összeg (s nem a hatályos szabályozás szerinti díjtartalék) visszatérítésére köteles [Ptk. 6:484. § (1) bekezdés]. C.) A balesetbiztosítás fogalma sem szerepelt az 1959-es Ptk.-ban. Az új kódex olyan szerződésként határozza meg, mely alapján a biztosító különösen a biztosított baleset miatt bekövetkező halála, egészségkárosodása vagy rokkantsága esetére a szerződésben meghatározott biztosítási összeg vagy járadék fizetésére, vagy a szerződésben meghatározott egyéb szolgáltatásra vállal kötelezettséget [Ptk. 6:485. §]. A balesetbiztosítás szabályozása - a hatályos rendszerhez hasonlóan - jórészt utaló normák segítségével történik: a törvény rendezi, mely esetekben kell az életbiztosítás, s mely esetekben a vagyonbiztosítás (a meghatározott eltérésekkel a kárbiztosítás) szabályait alkalmazni [Ptk. 6:486. §].

4. Az egészségbiztosítási szerződés Az

egészségbiztosítási

szerződés

(LXV.

fejezet)

a

Ptk.-ban

új,

vegyes

szerződésfajtaként jelenik meg a hazai biztosítási jogban, amire a törvény részben a kárbiztosítás, részben az életbiztosítás szabályainak alkalmazását rendeli. Egészségbiztosítási szerződés alapján a biztosító a biztosított megbetegedése esetén a szerződésben meghatározott szolgáltatások teljesítésére vállal kötelezettséget. A biztosító szolgáltatása kiterjedhet a szerződésben meghatározott egészségügyi szolgáltatások egészséges személy általi igénybe vételekor felmerülő költségek megtérítésére is [Ptk. 6:487. §]. A törvény meghatározza, mely kérdésekben kell alkalmazni az egészségbiztosítás (csoportos biztosítás, a biztosított részéről szükséges hozzájárulás, ha nem a biztosított a szerződő fél, a biztosított hozzájáruló nyilatkozatának visszavonása és a biztosító kötelezettségeinek beállása a közlési kötelezettség megsértése esetén) s – meghatározott eltérésekkel - mely kérdésekre a kárbiztosítás szabályait [Ptk. 6:488. §]. Ápolási szolgáltatásra irányuló biztosítás esetén, illetve akkor, ha a biztosítandó személy valamely tartós betegsége a szerződéskötéskor mindkét fél által ismert volt, az említett betegségre vonatkozóan a felek az egészségbiztosítási szerződésben legfeljebb hároméves várakozási időt köthetnek ki. A várakozási időbe a törvény rendelkezése szerint beszámít az az időtartam, amelynek során a biztosított az egészségbiztosítás megkötését megelőzően - legfeljebb hatvan

124 napon belül - megszűnt korábbi egészségbiztosítási szerződés alapján folyamatosan jogosult volt egészségbiztosítási szolgáltatásra [Ptk. 6:489. §]. A szerződés felmondása körében a törvény – az egészségbiztosítási szerződés lényegéhez igazodva - úgy rendelkezik, hogy nem tekinthető a biztosítási kockázat jelentős növekedésének a biztosított életkora előrehaladásából származó természetes egészségromlás lehetősége. Az egészségbiztosítást a biztosító rendes felmondással nem szüntetheti meg [Ptk. 6:490. §].