A KATONA TÖRTÉNETE Szóban, játékban, zenében Fordította: Lackfi János

C. F. Ramuz:

A KATONA TÖRTÉNETE – Szóban, játékban, zenében – Fordította: Lackfi János Lackfi János fordítását egy mesélővel történő előadásra szerkesztette Mácsai Pál Állványokon álló kis hordozható színpad. Mindkét oldalt egy-egy dobogó. Az egyik dobogón ül a mesélő, előtte kis aztal, rajta kancsó bor, pohár. A zenekar a másikra telepszik.

ELSŐ RÉSZ 1. A KATONA INDULÓJA MESÉLŐ Városok, falvak sora, megy haza a katona. Két hét kimenőt kapott, ballag egyre éjt-napot. Ballagott, árkon-bokron át. Várta már az otthonát, annyit járta út porát. KATONA Nem rossz hely, milyen szép is itt... Patak partján pihenhetnénk egy kicsit. Szép kis szakma, a mindenit! Úton éjt-nap, nincs egy vasam... Na, zsákomban is minden összevissza van! A Szent Józsefem hova bújhatott? Ezüst érmécske volt, arannyal futtatott… Szépen vagyunk!... MESÉLŐ Turkál tovább, matat, előhúz papírba göngyölt dolgokat, előhúz töltényt, egy tükröt is talált, (épphogycsak látja már benne magát), KATONA de az az arckép hol lehet?

C. F. Ramuz - Lackfi János - Mácsai Pál: A katona története

MESÉLŐ (mármint kedvese képe, tőle magától kapta meg) KATONA Na megvan… MESÉLŐ …Ő mégis mélyebbre ás, kis hegedűje bújik elő, mi más. A KATONA Olcsón vettem, de olyan is, hangolni kell, mindig hamis... 2. AZ ELSŐ JELENET ZENÉJE MESÉLŐ Ahogy patakparton egyedül hegedül, Egy öregember toppan elé hirtelenül. Baljában könyv, nem nagy, kézre álló. Jobb kezében lepkeháló. AZ ÖRDÖG A hegedűjét adja nekem! A KATONA Nem! AZ ÖRDÖG Megveszem! A KATONA Nem! AZ ÖRDÖG Adja ide ezért a könyvért cserébe. A KATONA Nem tudok olvasni, kérem. AZ ÖRDÖG Nem tud olvasni? Nem érdekes. Elolvashatja bárki ezt, hiszen még olvasni sem kell. Olyan könyv ez, tudja meg, ember, hogy olvassa magát, bizony. Mindent tudok, ha kinyitom. E könyv... mint egy kassza, olyan, Kinyitom, s minden benne van!... Rangok!

2


Bankók! ARANY! A KATONA Lássam előbb még én magam!... AZ ÖRDÖG Tökéletesen igaza van. MESÉLŐ A katona ujja sorra-sort követ, s tényleg: olvassa a betűket! KATONA Árfolyam, látra, részvény, futamidő... Olvasom, de ez cseppet sem érhető. AZ ÖRDÖG Próbálkozzon csak, türelem! Meglátja, menni fog, kedvesem! A KATONA Meg aztán, Uram, a könyv biztos sokba került, én meg tíz frankért vettem a hegedűt. AZ ÖRDÖG Milyen szép, ha valaki becsületes, hát most méltó jutalma lesz, jó alkut köthet, itt az alkalom. Nem mindennapi ajánlat, mondhatom. Mondjon igent, használja ki... A KATONA Hát, ha ehhez ragaszkodik! Áll az alku, kedves Uram Rázzunk kezet alaposan! MESÉLŐ A katona a hegedűt az idegennek nyújtja, a könyvet pedig rögtön felüti újra. KATONA Futamidő, árfolyam, részvény, látra, tőzsde, harmincegyedike... Milyen nap van ma? ÖRDÖG Szerda, s még csak huszonnyolcadika... KATONA Nocsak, a könyvben minden előbbre tart.

3


ÖRDÖG Ez a könyv előre elmondja a dolgokat. KATONA hű de fura! MESÉLŐ Most az idegen vonót illeszt a húrra: de meg se nyekken az, hiába húzza. AZ ÖRDÖG Figyelj, gyere velem, haza! A KATONA Minek mennék oda? AZ ÖRDÖG Nem boldogulok egyedül! Sehogyse sikerül. Hipp-hopp, három-négy leckét adsz nekem, majd hazaviszlek egyenesen. A KATONA Miért, maga merre lakik? AZ ÖRDÖG Nem messze tőletek, csak itt. A KATONA De nekem nincs, csak két hetem, kimenőnek aligha sok. AZ ÖRDÖG Kis kitérő csak, hidd el nekem. Különben is, a kocsim itt van velem, kocsin gyorsabban hazaérsz, mint gyalog. A KATONA De vár rám a menyasszonyom... AZ ÖRDÖG Pár nap még, s újra láthatod. Éppen időben leszel ott... A KATONA Lesz-e szállás, lakás? AZ ÖRDÖG Lakás, evés, gondozás, frissítés, ápolás,

4


kocsin hazafuvarozás, két-három nap, annyi se kell, s egy életre gazdag leszel... A KATONA És vajon lesz mit enni ott? AZ ÖRDÖG Elsőrangú a konyha, a tej s a vaj csorog. A KATONA Valamit inni is kapok? AZ ÖRDÖG Csupa válogatott borok. A KATONA És dohányozhatok? AZ ÖRDÖG Lesznek aranypapír-gyűrűs szivarok. KATONA No, ahogy akarja, itt vagyok. Ahogy akarja, úgy legyen! MESÉLŐ S ment az öreggel peckesen, s az nem mást mondott, mint színigazat, vagyis Joseph ehet-ihat, mint soha addig, úgy dédelgetik ezalatt, tanítja az öreget játszani, ő meg a könyvet tanulja ki. Megért e kaland két napot, s a harmadik eljött legott. Egyszerre csak betoppant az öreg: ÖRDÖG No, elégedett vagy? Álltuk az ígéretet? KATONA Igen, igen! ÖRDÖG No, itt az idő. Gyere velem! MESÉLŐ Beülnek a kocsiba, indulnak sebesen. Hű, Joseph az üléstámlát markolja meg. Fogalma sincs, mi ez.

5


ÖRDÖG Vigyázz, erős lovak ezek! Kapaszkodj, te gyerek! MESÉLŐ Joseph kiszállna, ugrana, de már nem lehet. A bricska levegőbe emelkedik, szántja az eget napnyugatig. ÖRDÖG Elégedett vagy, no, elégedett? MESÉLŐ Odafenn úsznak a mezők felett, hogy mennyi ideig? ÖRDÖG Már nincs idő, nem telik... MESÉLŐ Aztán megint minden a régi lett. 3. A KATONA INDULÓJA (újra) MESÉLŐ Városok, falvak sora, megy haza a katona. Két hét kimenőt kapott, ballag egyre éjt-napot. Ballagott, árkon-bokron át. Örül, hogy hazatalált, annyit járta út porát. KATONA Ohó, remek! már itthon is vagyok! Chappuis-né, jónapot! Nem hallja, mindegy, hohó, Louis! Louis van ott! Mezőre hajt a szénásszekerén, ő az, Louis, a jóbarát, amott! No mi ez, hát mi van, nem is figyel oda? Hé, Louis, nem ismersz meg vagy mi a csoda? Joseph vagyok, a katona, Joseph... Nem emlékszel vajon? MESÉLŐ De az megy tovább az uton... Joseph is megy egy másikon. S most itt az iskola, harang, harangtorony, És itt a pék, a fogadó, mindenhol emberek,

6


7

sok férfi, nő, gyerek! KATONA Emlékeztek Josephre biztosan! De hát mi van? De hát mi van? Csak nem féltek tőlem? Ugyan! Joseph Dupraz ez, pontosan! Joseph!... MESÉLŐ Egy ajtó csapódik, egy másik, sorba fordul még egy, még száz, mind rozsdásan nyikordul. Nyekereg mind hangosan. Josephnek eszébe jut: „Ő még hátravan!...” édesanyjára gondolt, de az őt látva menekült sebesen, ekkor gondolja: „Vár a jegyesem...” MESÉLŐ De be se lép az ismerős házba. A kerítés- résen belesve látja: Szép az, mint volt. De mire megy vele? Férje van! S két gyereke! KATONA Hosszú csend. Elfulladt hangon megszólal. Ó, a bitang, bugris bitang, tudom már, ki vagy, biztosan. Értem már, időbe telt ugyan. Évek teltek el, nem napok. Elcsendesedve. Azt hitték, kísértet vagyok, élők között élőhalott. Kis csend. Újra hangosan. Ó, a bitang, bugris bitang! S én hallgattam rá botoran, éhes voltam, no meg fáradt kegyetlenül, de mért hallgattam rá… gyanakodnom kellett volna, én pedig barom módjára hiszek neki, s a hegedűm odaadom, boldogtalan vagyok nagyon, most aztán meg mivé leszek? hát most aztán én mit tegyek?... 4. PASZTORÁL (kezdet) A katona a piactéren ül, egyedül. Vállán a zsákja, ül, egyre ül.


S egy ismerős hang szólítja a háta mögül. AZ ÖRDÖG Hát most mihez kezdesz, fiam? A KATONA Ó, te bitang, bugris bitang, várj, megkapod alaposan!... AZ ÖRDÖG Szólhatnál udvariasan! És nyugalom!... Na... Hallod, fiam? Mihez kezdesz, no mondd, mi van? Elfeledtél mindent talán? S a díszes könyv hol van, komám? A KATONA Ahol a többi holmim. AZ ÖRDÖG És még búslakodol, mi? Ami kell, megvan mindened. Egy katona mióta nyekereg? Hölgyek-urak, láttak már ilyet?... (kiabál) Vííígyázz!... Kardot hüveeelybe!... Pihenj! Most tedd le a zsákod, na, menj! Úgy!... Most helyedre visszaállsz! Jó, figyelem!... Vigyázz!... Katonasipkád vedd le szépen! No, tedd fel ezt! Híj, de jól áll, tökéletes! Zubbonyod vedd le, majd öltönybe' jársz! Aztán helyedre visszaállsz! Úgy!... Most helyedre visszaállsz! Nincs vége még. Vigyázz, remek! Most vedd elő a könyvedet! Ez az. De ne így fogd, te szamár! Még elveszted, szorítsd a hónod alá! Hisz e könyv milliókat ér, igen, Fogd erősen... Úgy, kedvesem. Hegedűd az enyém, a könyv a tied: Van vagyona mindenkinek. Olvasd, gyerek! 5. PASZTORÁL (folytatás) MESÉLŐ A katona olvasni kezdte a könyvet, s az olvasásból

8


pénz lett, és megint pénz és mindegyre pénz. Olvasta a könyvet, olvasta mohón, és dőlt a pénz, csőstül a vagyon, s ölébe hullott minden, amit akart, a kufár vesz, elad, előbb csak tárgyakat... Dobpergés Urak, hölgyek, válasszanak... Fekete, tengerkék, középkék, pasztellkék és égszínkék, homokszürke, bézsszínű, borostyánszín, szürkésfekete, középszürke, feketésfekete, halványlila és csoki, kekiszínű és deres, egytíz, egyhúsz, egyharminc és egynegyvenes, és fantázia-szövetek, krepdesin, moaré-selyem, az árak háború előttiek... Dobpergés ÖRDÖG E könyv... mint egy kassza, bizony, elég kinyitni, jut vastagon... Veszel és eladsz, előbb tárgyakat, azután lelkekben utazol, azám! No isten áldjon, kiskomám. MESÉLŐ S az idegen, akitől a könyvet kapta, Akinek tízfrankos hegedűjét adta: Búcsút se vesz a katonától. Csak eltűnik, mint a kámfor, KATONA Megkapom, amit akarok, máris enyém, ha megkívánom, kiszedhetek a könyvből mindent az égvilágon. Egy napon, ugye, meghalunk, hát ide mindent, sebesen... Mégsem csapott be hát, hiszen végül a halál vár lesen. Ez is kell meg amaz, meg még a harmadik, mindet ide nekem! Meg lehet venni? Megveszem, csak hogy legyen. Mindent ide!... MESÉLŐ De hiába pénz, hiába ház, Szolgája, ökre hiába száz Hiába hintó és drágakő.

9


Hiába lovak és szeretők. KATONA De hát mi van? Mi a csuda van? MESÉLŐ Hát minden. Meg semmi. Rájött már százszorosan. Mit szemünk-szánk kíván, az ezernyi kincs, mintha nem is lenne, mert bennünk semmi sincs. KATONA Minden dolog hamis, minden dolog halott, minden dolog üres: csak máz és csak burok... Ó, a jó, régi tárgyak, ó, az igaziak, közkézen forogtak, de ma már egy sem enyém, pedig ők számítanak csak. 6. AZ ELSŐ JELENET ZENÉJE KATONA (közben szól a zene) Jó hallani, tapintani, nem az enyém, mind ingyenes, nem kell fizetni, mindenkié, nem az enyém – jaj, szombat est, a fűben ültünk, hétvége volt, az emberek locsolgatták a kertjüket: Hány kanna billegett? Kislányok játszottak adj-király-katonát, lépünk falak közé vagy fűben ülünk tovább, szolgáló jön, mindenkinek megtölti poharát – a bennünk lakó dolgok kellenének nekem: Sátán, sátán, elloptad mindenem! Most mit tegyek? A könyv mit ír, mi legyen? Na, te könyv, magyarázd meg, ha tudod, hogyan csinálják, akik boldogok? Ej könyv, te könyv, hisz tudnod kellene, hogyan csinálja, kinek nincs semmije? Te könyv, hogyan, figyelj, hogyan lehetne mindent visszacsinálni okosan? MESÉLŐ Lapozza előre. Lapozza hátra. Összecsapja. A földhöz vágja. Elindul.Vissza se néz a könyvre. Hopp! Egy öregasszony áll előtte. A KATONA Mit akar? AZ ÖRDÖG Önnel beszélni, ha lehet... Engedje meg, uram, véletlenül leejtette ezt.

10


A KATONA Nem érdekes. AZ ÖRDÖG Íme, kérem, a kosaram benne száz ritka áru van... A KATONA Köszönöm. AZ ÖRDÖG Kedves jó uram, legyen olyan... A KATONA Fogja! Arany. AZ ÖRDÖG De csak nem képzeli, ugyan! Az embernek méltósága van. Csak az kell, amit megkeres szorgosan. Kis szakma is szakma, Uram! Íme kérem, a kosaram. Nézze csak, nézze, Uram!... Egyre gyorsabban. Ezüst-medál, kívül arany?... Nem?... Hát tükröt? Azt sem? Hogyan?... Töltény talán? Ó, tudom ám! Arckép keretben? Csak vigye! Egyre érdekesebb, ugye? Még mindig nem?... Nem vagy igen? És ez a kis hegedű, kedvesem? A KATONA Mennyiért adod ide? Mi az ára? Na, ki vele! AZ ÖRDÖG Megegyezünk, baráti ár. Próbáljad ki előbb talán, az árról döntsünk azután. MESÉLŐ S a Katona, ki egykor úgy húzta, Tíz frankos hegedűn úgy nyúzta, Táncolt rá férfi, nő, sőt gyerek, Egy árva hangot, hiába húzza, A hegedűből most ki nem vehet. Nézi a banyát: sehol senki,

11


Nézi a hegedűt: földhöz teremti, Nézi a könyvet: miszlikre tépi. Baktat tovább, marad a színpadon Egy törött hegedű s egy dúlt papírhalom. 7. A HARMADIK JELENET ZENÉJE ELSŐ RÉSZ VÉGE

12


MÁSODIK RÉSZ A KATONA INDULÓJA (ismétlés) MESÉLŐ Városok, falvak sora, torony iránt ballag tova. Ugyan, merre kódorog, ballag egyre éjt-napot. Híd, patak, vadon vidék, de hogy hová, tudja ég... zenei kiállásban Maga sem tudja, maga sem, merre jár de indulnia kell, muszáj, és nincsen maradása már. Menekül, valahol, olyan megint, mint valaha, De hátizsákja sincs, nincs semi holmija. újra zene alatt Városok, falvak sora, megy, mert arra van haza, Jaj, de ő már nem önmaga!... Megy másfelé, nincs otthona! Ugyanott tart, most ugyanott, Ballagott, és cask baktatott. zene vége Megint egy újabb vidék, egy falu közeleg épp, gondolja: „Térjünk be”, és betér, egy fogadóhoz ér, betér, három decit kér, inni kér, megissza majd, aztán mi lesz? Azzal nézelődni kezd, az apró ablakon kinéz. A pékség körül emberek, hallgatják, hogy a dob pereg. ÖRDÖG (mint kikiáltó) Közhírré tétetik: Szeretett királyunk egyetlen leánya Titokzatos kórság, nyavalya prédája. Ez a szörnyű métely dacol minden jóval, Csalmatok levével, gyógyító bogyóval. Hiába kuruzslók, javasok és bölcsek,

13


Éjféli főzetek és déli gyümölcsek. Rázza a láz, rázza, hideglelelés váltja. Napra nap így sorvad a király leánya: Nem eszik, nem iszik, dolgára se jár ki. Aki meggyógyítja, orvos, felcser, bárki: Annak uralkodónk nem fizet egyébbel: Szépséges leánya felséges kezével! Figyelmezzetek mind, kicsinyek és nagyok: Közhírré tétetett, amit hallottatok! MESÉLŐ És a kikiáltás végezetével Ez a kikiáltó a kocsmába lép el. Ott a kocsmapultról üveg pálinkát hoz, Odaül egyenest a katonához. ÖRDÖG Adjisten! Nem ismerjük egymást, koma, de én is voltam katona. Úgy nézem, nincs jó kedved, bizony, kapóra jöhet neked az alkalom. A királylány, a királylány eladó. Mit szólsz hozzá? Éppen neked való! Mondd, hogy katona-orvos vagy, vágj bele, ha nem sikerül, akkor is megérte... KATONA Miért ne? Végülis, miért ne?... A jótanácsot köszönöm, ég veled, koma! MESÉLŐ Azonmód felpattan a katona. Felpattan, kilép, elsiet. Már itt is a királyi kert, kérdik az őrök, hova megy. Hova? A királyhoz megyek!

KIRÁLYI INDULÓ MESÉLŐ És fogadja őt a felséges király. - Orvos ön? - Katonaorvos. - Jó, ha tudja, járt már itt rengeteg. - Csakhogy nekem van egy módszerem. - Holnap láthatja a gyermekem. A KATONA

14


Kártyalapok, mit mondotok tehát? Kőr hetes, kőr tizes, csupa szív, csupa adu, nahát... Miért folyton más, én meg sosem? Bizony, elkel egy lány, hiszen mióta nincs már senki sem! Mi több, királylány jut nekem!... MESÉLŐ S ahogy kártyával fürkész a jövőbe: Mintha valaki állna mögötte. Megfordul. Nem ember. Ő az. Persze, ő. Kezében pálinka… s a tízfrankos hegedű! AZ ÖRDÖG Csakhogy, édes öregem, megelőztek rendesen. Nézd csak... itt a gyógyszerem... Összetörted. De mi az nekem? Szív hetes, szív tizes, szív dáma, nem? Azt hittük, a boldogság itt terem? Elhittük, ugye, kedvesem? Mutatja a hegedűt. Csodaszer kell hozzá, épp ilyen. S van csodaszer: a hegedű. De csak nekem. (A KATONA tompa hangon Igazat mond, övé mindenem, Van csodaszere, s nincs nekem, nem maradt semmim, semmi sem.) húzható AZ ÖRDÖG eközben Ritka gyógyszer, csodás, mesés... Zenét, zenét, zenét, zenét!... Nincs más, ez az egy lányka van. neked befellegzett, fiam. A KATONA Az ördöghöz, hirtelen. Van pénzem. Nem játszik egy partit, uram? AZ ÖRDÖG csodálkozva megtorpan. Hogyan? A KATONA Azt kérdem, játszik-e velem?

15


AZ ÖRDÖG Hát, barátocskám... Odahúz egy széket. nagyon szívesen. Leül. A KATONA pénzt húz elő a zsebéből Arany, tallérok, bankjegyek. AZ ÖRDÖG Térdére fekteti a hegedűt. Remek! A KATONA A téteket! AZ ÖRDÖG Tíz fillér egy kör. Mehet? A KATONA Két frank, egy fillérrel se kevesebb. AZ ÖRDÖG Ahogy óhajtja, de jobb, ha vigyáz!... Se könyve, se hegedűje már, majd a kis pénze is tovaszáll... Mindennek vége azután... Semmije nem marad, csupán... csupán az éhkopp. ÉHKOPP, az ám! MESÉLŐ Kőrre kőr és treffre treff Színre szín és tromfra tromf. Az ördög kever: és egyre nyer. A katona oszt: és egyre veszt. Nem esztelen cselekszi ezt. KATONA Igyon uram, ez így dukál, Minden játszmára új pohár, A nyertes ihat, a vesztes állja, Uram, ürítsen pohárt pohárra! MESÉLŐ Pereg a parti, lapra lap. Az ördög részeg, mint a csap. Nemsokára kél a nap. A katona egyre józanabb.

16


KATONA A tét e perctől száz forint! ÖRDÖG részeg Megőrültél, ezek szerint! KATONA Az összes pénzemet! ÖRDÖG Pikk ász, pikk ász, hát neked?! KATONA Szív Dáma! ÖRDÖG Me-gint én nye…rek… KATONA Erő, egészség! Hajtsa le! Na még egyet! Ezt is! Le vele! MESÉLŐ Az ördög csak ül. Szemet mereszt. Állán, szakállán csorog a szesz. KATONA Ez az! Igyon még! Ez helyrehozza majd! Uram! Még egy korty italt! Fenékig! Mit ér a gond! MESÉLŐ S az lefordul a székről, mint a rongy. KATONA Ó, de könnyű, könnyű vagyok! Lássuk csak, hogy szól a dolog… MESÉLŐ S hegedűjét most veszi kezébe. Simítja, nézi, nem fér a fejébe: Tíz frankért vette. Elvesztegette. Megrepesztette. Most visszaszerezte. KATONA Lássuk, csak, hogy szól… Emlékszem-e? Ha emlékszem én, ő emlékszik-e?

17


Az ördög mellett állva játszani kezd.

KIS KONCERT KATONA közben szól a zene És most, kedves kisasszonyom, meggyógyítjuk önt, úgy bizony! Nem késlekedem már, futok, azt teszek, amit akarok. Mindent merek, jövök, jövök, úr vagyok már magam fölött. Erős vagyok, máris jövök, ki a halálból visszatért, halálból hozzaa vissza önt! A zenétől egy perc alatt A lány ép lesz, mint a makk, A katonával táncba lebben Fel s alá a trónteremben… HÁROM TÁNC

1. TANGÓ A lány kinyitja a szemét, ránéz a katonára. Felül az ágyon. A királykisasszony felkel az ágyból. Táncolni kezd. A függöny leereszkedik. Tánc a függöny előtt. 2. KERINGŐ 3. RAGTIME MESÉLŐ Négykézláb mászva beront az ördög, Patával, szarvval, ahogy van, őrjöng, Bármi áron a hegedű kell neki, Habzó szájjal csak azt emlegeti. Ám a Katona nem bolond engedni, Fogja a hangszert, nyekergetni kezdi.

AZ ÖRDÖG TÁNCA MESÉLŐ Az ördög táncolni sehogy sem akarna, Mégis rángatózik, a ritmus facsarja, Karolja lábait, de mindhiába, Karja hadonász, lába járja. A katona és a királylány Megragadják kezén s a lábán, Kilódítják a színpadon is túlra,

18


S hogy végeztek, előre jönnek újra.

KIS KORÁL Ölelkezés

COUPLET DU DIABLE AZ ÖRDÖG KUPLÉJA

AZ ÖRDÖG Jó, most virultok nagyon, de kicsi ez a birodalom. Ki elhagyja véletlenül, az én hatalmamba kerrrül. Hol nem szabad, ne kószáljatok ott mert ágynak esik, megbetegszik kisasszonyotok, kedves herceg úr, figyelem, tudd meg, fogytán (van már bennem) a türelem. Ugyanaz a jelenet. Visszük majd őt egyenesen, rrroston pirul elevenen.

NAGY KORÁL MESÉLŐ Érjük be azzal, amink ma van, ami volt, arra jobb, ha nem vágyakozunk. Nem lehetünk egyszerre akik voltunk, s akik vagyunk. Mindenképp választani kell. Minden nem lehet a miénk, ez tilos gyümölcs. Minden kis öröm maga az öröm. Dupla öröm már csak üröm. Gondolja a fiú: – Nem kell semmi több! Ám a párja emígy faggatja őt: KIRÁLYLÁNY Nem tudok rólad semmit, kedvesem, mesélj magadról, mesélj nekem. zene vége KATONA Szóval, én valahol, valaha, nem egyéb voltam, mint katona. Volt falum is, benne édesanyám, messzi, messzi ég alatt, már elfeledtem az utat. KIRÁLYLÁNY

19


S ha megkeresnénk? KATONA Tudod jól, nem szabad. KIRÁLYLÁNY Visszatérnénk szélsebesen, nem is tudná meg senki sem. Ugye van kedved? Gyere velem! Mondd, hogy igen..., igen..., igen! Mondj igent, felelj nekem! KATONA Anyám megismer még talán, eljön velünk, majd ő is itt lakik, s így meglesz mindenünk... MESÉLŐ Útra keltek, a cél már közeleg. A harangtornyot már látni lehet. Íme, itt a határ mezsgye-karója. De hová lett a lány, hová, valóban? Hívja, keresi, nincs felelet... Ekkor elé toppan megint a patás, Kezében hegedű, ugyan mi lenne más? Halljatok csudát, semmi baja sincsen, Karcolás se látszik ezen a kincsen! Másé a nyírettyű, eltűnt a királylányka!... Belekarol az ördög a katonába, Cibálja őt kénbűzös pokolba. Szerény munkánk tanulsága mogorva: Ki meg nem jegyzi, bődült szamár – Ördög viszi azt, ki ördöggel cimborál.

AZ ÖRDÖG DIADALMENETE VÉGE

20

A KATONA TÖRTÉNETE Szóban, játékban, zenében Fordította: Lackfi János

Recommend Documents