Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földtudományok Doktori Iskola
A katasztrofális árvizek természetes és antropogén tényezıinek vizsgálata Kárpátalján Ph.D. értekezés tézisei
Izsák Tibor
Témavezetı: Dr. Trócsányi András
Pécs, 2011
A doktori iskola neve:
PTE Földtudományok Doktori Iskola Vezetıje: Dr. Dövényi Zoltán, egyetemi tanár PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék
A doktori témacsoport neve:
Regionális földrajz Vezetıje: Dr. Tóth József ny. egyetemi tanár, Dsc professor emeritus PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék
Az értekezés tudományága:
Regionális földrajz Vezetıje: Dr. Tóth József ny. egyetemi tanár, Dsc professor emeritus PTE TTK Földrajzi Intézet, Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszék
2
BEVEZETÉS Az árvizek kutatása általam személyes tapasztalatokon alapulva indult. A 20. század végén (1998 novemberében) és a 21. század elején (2001 márciusában) Kárpátalja síkvidéki részén katasztrofális árvizek vonultak le a Tiszán és kárpátaljai mellékfolyóin. Személyesen megtapasztaltam az árhullámok által végzett rombolást, az árvíz sújtotta lakosság szenvedését, az árvíz elleni védekezést, amelyben magam is részt vettem. Az árvizek szoros kapcsolatban állnak más természeti jelenségekkel, folyamatokkal, amelyek sok esetben meghatározzák a természeti komponensek (összetevık) mőködését, a közöttük kialakult kapcsolatrendszerek funkcionálását. A kutatási munkám fıleg ukrajnai és kárpátaljai tudományos irodalomforrások és statisztikai évkönyvek, kiadványok elemzésére, a megye területén levonuló árvizek kialakulására ható tényezık vizsgálatára irányult.
CÉLKITŐZÉSEK A kutatások folyamán négy fı tényezıre fordítottam a legnagyobb figyelmet, amelyek az árvizek külföldi és belföldi tanulmányozásában a legfontosabb szerepet foglalják el. Ide tartozik az árvizek gyakoriságának vizsgálata, az éghajlat (hımérséklet, csapadék) értékeinek változása, az erdısültség idıbeni változása, a gazdasági tevékenység változása. A tényezık vizsgálatát 1970 és 2009 közötti (40 év) idıszakra terjesztettem ki.
KUTATÁSI MÓDSZEREK ÉS ADATFORRÁSOK Az éghajlat szerepének helyérıl az árvizek kialakulására ható természetes tényezık között és az idıjárási elemek változásáról az utóbbi négy évtizedben három meteorológiai állomás (beregszászi, rahói és ungvári) adatai lettek feldolgozva és elemezve. A hımérséklet és a csapadék értékeinek változását két kárpátaljai meteorológiai állomás, Beregszász és Rahó, havi felbontású meteorológiai adatainak statisztikai feldolgozása által határoztam meg az 1970–2009-es idıszakra. Beregszász esetében a Beregszászi Meteorológiai Állomás adatait dolgoztam fel, Rahó adatait pedig
3
az ungvári székhelyő Kárpátaljai Hidrometeorológiai Központ adattárából kaptam. Az összesítı elemzéshez a felsorolt állomásokon kívül figyelembe vettem Ungvár meteorológiai adatait is, amelyeket a (www.ncdc.noaa.gov/oa/mpp/freedata.html) internetes forrásból merítettem. A hullámtéri kiöntések gyakoriságának meghatározásához jellemzéséhez a Kárpátaljai Hidrometeorológiai Központ adott segítséget. A kiértékelés során a hangsúlyt a lineáris trendelemzésre helyeztem. A vizsgálatokat a Microsoft Excel táblázatkezelı program segítségével végeztem el. Az erdısültség változásáról a Kárpátaljai Megyei Statisztikai Hivatal adatai alapján lettek összeállítva táblázatok, amelyek alapján összehasonlító elemzések készültek. A tiszai 1998-as és 2001-es árvizek kialakulási tényezıinek vizsgálatára, az Arany János Közalapítvány támogatásával, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Fıiskolán kutatócsoportok alakultak, amelyeket 2002-ben Nagy Béla, 2003-ban pedig Komonyi Éva vezetett. Az elıbbi kutatások elsısorban az erdıirtásokkal, a katasztrofális árvizek gyakoriságának növekedésével, a hullámtéri feltöltıdéssel foglalkozott (NAGY B. et al. 2002). Az erdıterületeken végbement változásokkal, a Talabor és a Nagyág vízgyőjtı medencéjének domborzati, növényzeti, lefolyási összehasonlításával a Landsat-5 és a Landsat-7 mőholdak őrfelvételei lettek felhasználva és a Komonyi Éva által vezetett 2003-ban elkészült kutatásaink számoltak be (KOMONYI É. et al., 2003). A felsoroltakon kívül a felhasznált kutatási módszerekhez tartoznak a könyvtárakban
fellelhetı
szakirodalom
feldolgozása,
terepi
felvételezések,
terepbejárások, amelyeket az erdısültség megállapításánál, a talajtakaró vizsgálatánál stb. végeztem. AZ EREDMÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA A Tisza hullámtérre való kiöntései 1970-tıl 2009-ig 30 esetben fordult elı (1. ábra). A vizsgált 40 év alatt a kiöntések gyakorisága az ártérre csökkent, azonban az 1998-as és a 2001-es, katasztrofális árvizeket megelızı idıszakban (1970–2001 között) enyhén növekedı tendenciára mutattak az adatok. Megfigyelhetı az árvizek elıfordulásának sőrősödése az 1977 és 1986 közötti idıszakban, amikor 1982 és 1984 kivételével
4
minden évben kilépett medrébıl a hullámtérre (1. ábra). Az 1970-tıl 2009-ig vizsgált idıszak alatt a legtöbb kiöntés 1995-ben figyelhetı meg. A Tisza árhullámok gyakorisága és az évek korrelációs együtthatója 95%-os valószínőségi szinten nem szignifikáns változást eredményezett. A kiöntések gyakorisága (1974–2001 között) háromévenként ismétlıdött meg és az ármentes évek nem tartottak két évnél hosszabb ideig. Hosszabb idejő (4 és 5 év) kimaradás csak az 1970–1974 és 2001–2006 idıközökben volt. 5
y = -0,0042x + 1,585 R2 = 0,0036 R = 0,06
4
Esetek
3
2
1
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0
Évek
1. ábra. A Tisza kiöntésének gyakorisága a hullámtérre Tiszaújlaknál 1970 és 2009 között (esetek száma). A hullámtér vízzel való borítottsága, az árvizek idején, átlagosan 1–2 nap volt, de kivételesen elıfordultak 3 (1985, 1995, 1998, 2008), illetve 4 (1992, 2001) napon keresztül is (2. ábra). A legtöbb napon át tartó vízborítottsága a hullámtérnek 1995-ben fordult elı (összességében 7 nap). A katasztrofális árvizek idején, 1998-ban a folyó (2 esetben) összesen 5 napot volt a hullámtéren, 2001-ben pedig (1 esetben) 4 napot. A tiszai hullámtér vízzel való borítottságának idıhossz vizsgálata, a katasztrofális árvizeket (1998 és 2001) megelızı 31 éves idıszak alatt szignifikáns változást valószínősít.
5
8
y = 0,0227x + 2,1908 R2 = 0,0248 R = 0,16
7 6
Napok
5 4 3 2 1
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0
Évek
2. ábra. A Tisza kiöntésének gyakorisága a hullámtérre Tiszaújlaknál 1970 és 2009 között (napok száma). Havi felbontásban (3. ábra) a Tisza hullámtéri kiöntései, a leggyakoribban, decemberben (7 eset) és márciusban (5 eset) fordultak elı, de 40 év (1970–2009) alatt egyszer sem lépett ki a hullámtérre augusztus és szeptember hónapokban. Az év többi hónapjában pedig 1–3 kiöntés fordult elı. Tehát, az árvízveszély szempontjából Kárpátalján kritikus hónapok a március és a december.
3. ábra. Árvizek elıfordulása havi lebontásban 1970 és 2009 között. A vizsgált 40 év (1970–2009) alatt az árvizek gyakorisága csökkenı tendenciát mutatnak, azonban a vízzel való borítottság idıhossza fokozatosan emelkedett. Az árvizek kialakulásában fontos szerepük van a természetes tényezıknek (az éghajlat elemeinek változása és a domborzat adottságai), amelyek megalapozzák a lefolyó víz mennyiségét és a lefolyás mértékét.
6
Kárpátalján, az 1970–2009-es idıszakban (Beregszász és Rahó meteorológiai adatainak alapján) a trendvonalak segítségével megállapítottam, hogy Beregszászban 1970 és 2009 között (9,5–11,1°C) 1,6°C-al emelkedett az éves átlaghımérséklet (4. ábra), Rahón pedig (7,0–8,2°C) 1,2°C-al (5. ábra). Az évi középhımérsékletek és az évek korrelációs együtthatója mindkét állomás esetében szignifikáns változásról tanúskodnak. y = 0,0388x + 9,4488 R2 = 0,3104 R = 0,56
14 12 10 8 °C 6 4 2
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0
Évek
4. ábra. Sokévi átlagos hımérsékletek Beregszászban 1970 és 2009 között. y = 0,0312x + 6,9856 R2 = 0,3398 R = 0,58
10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 °C
5,0 4,0 3,0 2,0 1,0
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0,0
Évek
5. ábra. Sokévi átlagos hımérsékletek Rahón1970 és 2009 között. A hımérséklet változásának vizsgálatát három meteorológiai állomás adatainak összehasonlítása alapján is elvégeztem, a Student féle t-próba töréspont-vizsgálat alapján. Mindhárom meteorológiai állomás esetében szignifikáns töréspontokat találtam (Rahón az 1988–89-es
Beregszászban és Ungváron pedig az 1998–99 években),
7
amelyek inkább diszkrét, mint folytonos folyamatokra utalnak és alakulásukra éghajlatalakító tényezık is hatással vannak. A természetes tényezık között különösen nagy jelentısége van az árvizek kialakulásában a csapadék mennyiségének és a mennyiség ingadozásának. A vizsgált idıszak alatt a lehulló csapadék mennyisége (a vizsgált meteorológiai állomások adatai alapján) kismértékben, de fokozatosan emelkedett (6. és 7. ábrák). A legcsapadékosabb év Beregszászban az 1998-as volt, amikor az évi csapadékmennyiség elérte a 969,8 mm-t. A legkevesebb csapadék 1973-ban hullott (476 mm). Átlagon (697,8 mm 1970 és 2009 között) felüli csapadékos év a vizsgált idıszakaszban 21 évben fordult elı, míg átlagon aluli csapadékmennyiség 19 évben. Rahón, a legcsapadékosabb év szintén az 1998-as volt (1693 mm), míg a legkevesebb csapadék, 1991-ben hullott (883 mm). Átlagon felüli (1253 mm 1970 és 2009 között) csapadékos év a vizsgált idıszakaszban 19 évben fordult elı, míg átlagon aluli csapadékmennyiség 21 évben. y = 0,3327x + 691,03 R2 = 0,0016 R = 0,04
1200
1000
800
mm 600
400
200
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0
Évek
6. ábra. Sokévi átlagos csapadék Beregszászban 1970 és 2009 között.
8
y = 1,6203x + 1220 R2 = 0,0078 R = 0,09
1800 1600 1400 1200 1000 mm 800 600 400 200
2008
2006
2004
2002
2000
1998
1996
1994
1992
1990
1988
1986
1984
1982
1980
1978
1976
1974
1972
1970
0
Évek
7. ábra. Sokévi átlagos csapadék Rahón 1970 és 2009 között Trendvonalak segítségével állapítottam meg a sokéves csapadékátlag változását, amely Beregszászban 1970 és 2009 között 15 mm növekedést eredményezett, Rahón pedig a cnövekedés elérte a 60 mm-t, de egyik esetben sem állapítottam meg szignifikáns változást. A Tisza hullámtéri kiöntéseinek és a csapadékátlagok vizsgálatával, azt az eredményt kaptam, hogy nincs teljes mértékő összefüggés az éves csapadékátlagok és a kiöntések elıfordulásának gyakorisága között. A legcsapadékosabb évek a rahói meteorológiai állomáson az 1970-es és 1998-as évek voltak, a legtöbb kiöntés viszont az 1975-ös és 1995-ös években fordult elı. Ha az adatsorokból csak a Kárpátalján 1998ban és 2001-ben elıfordult katasztrofális árvizeket megelızı és tartalmazó 32 évet vesszük figyelembe (1970–2001), akkor a csapadékértékek csökkenését figyelhetjük meg, viszont összességében (1970–2009) a csapadékátlagok lassan emelkedı tendenciát mutattak ki. Az árvizek idején lehulló csapadék mennyiségét vizsgálva arra a következtetésre jutottam, hogy az árvizek kialakulásához egy, vagy több napon keresztül hulló 40 mm csapadékátlag fölötti vízmennyiség szükséges. Megvizsgáltam a csapadék 30 és 40 mm (8. ábra) fölötti értékeinek menetét az 1970 és 2009 közötti idıszakban a Rahói meteorológiai
állomás
adatai
alapján
(95
és
74
esetben
fordult
elı)
és
összehasonlítottam az árvizek elıfordulásának (1. ábra) adataival. A két kategória közötti kapcsolatot 17 esetben találtam meg, közöttük a két katasztrofális árvíz
9
elıfordulását is. 1998. november 4-én 64,4 mm, 2001. március 5-én 92,2 mm csapadék hullott Rahón és környékén.
8. ábra. A csapadék 40 mm fölötti értékeinek változása Rahón 1970 és 2009 között. Jelentısen befolyásolja az árvizek idején az összegyülekezési idıt a domborzat. A lefolyási idıt vizsgálva (9. ábra) a kisvízi lefolyás esetében a Talabor és a Nagyág lefolyási ideje egyformán 30–40 óra körüli, csúcsárvízi viszonyok között viszont a lefolyási idı jelentısen csökken, a gyorsabb folyás következtében. A Talaboron az összegyülekezési idı, csúcsárvízi viszonyok között 11 óra, a Nagyágon pedig 10 óra. Az utóbbi évtizedekben a domborzat változatosságában nem történtek jelentıs változások, amelyek kihatással lettek volna az árvizek kialakulásának sőrősödésére, vagy az árvízszintek emelkedésére.
10
13 14 12
11
17
18
17
16 10 9
16 15
8 7
7 6 4
12 11 10
16 20
14
17 18 21
13 12
5
14 13
6 3
7 8
11
20 21
21
19 21
12
15 14 15
17
16
16 18 17 17 18
É 11
19
15
10 9
18
20
16 13 14
21
23
19 22
15 16 17
23
18
9. ábra. A Felsı-Tisza vízgyőjtıterületének lefolyási idıtérképe a nagyszılısi híd szelvényéhez viszonyítva (NAGY B. et al. 2002). Fontos tényezı az árvizek kialakulásában az erdısültség változása. Kárpátalja a 19. század közepéig Európa egyik legnagyobb erdısültséggel rendelkezı vidékeihez tartozott. A II. világháború utáni idıszakban, a 60-as évek közepéig, intenzív fakitermelés, erdıcsökkenés ment végbe (10. ábra), ami felborította a természeti egyensúlyt az erdıkben. Az erdıkkel borított területek részaránya fokozatosan csökkent 76,9% ról (1870) 41,1%-ra (1968). Pozitív, az erdısültség növekedését serkentı változások csak a 80-as évektıl kezdıdtek el, amikor csökkentették a fakitermelést, újabb fakitermelési technológiákat vezettek be. Jelenkorban a megye erdısültsége meghaladja a 724 ezer hektárt, ami Kárpátalja területének 56,8%-a.
11
10. ábra. Kárpátalja erdısültségének változása 1870-tıl napjainkig. Az erdısültség növekedéséhez az is hozzájárult, hogy a megye települései, a 90-es évek elejétıl fokozatosan tértek át a gáztüzelésre, kevesebb tőzifára van szükség. A megye 609 településbıl 37 volt ellátva földgázzal 1990-ben, 2009-re a számuk 380-ra emelkedett és már nincsen olyan település, ahol ne lenne földgáz, vagy propán-bután gázellátás. Az államilag engedélyezett erdıirtáson kívül törvénytelen erdıirtások is elıfordultak, amelyek mennyisége 1995-ben elérte a 10,7 ezer m3-t. Összevetve a fakitermelés és az erdıfelújítás adatait arra a következtetésre jutottam, hogy az erdıállomány átlagosan több mint 10 ezer hektárral (az erdık összterületének 1,4%-a) csökken évente. A legnagyobb erdıveszteség (1970-tıl számítva) 1970-ben ment végbe, a legkevesebb pedig a 2000. évben (1. táblázat). 1. táblázat. Az erdıgazdaságokban elvégzett munka (ezer hektár)
Az erdıkészletek felújítása ebbıl: – erdıültetés – a természetes megújulás elısegítése Területek erdıterületekké való átalakítása Fakitermelés ebbıl: – az erdıkészletek fı
1970
1980
1990
1995
2000
2005
2009
4,4
4,4
2,8
2,3
2,2
2,7
2,7
2,3
2,0
2,1
1,8
1,7
1,9
1,5
2,1
2,4
0,7
0,5
0,5
0,8
1,2
–
–
2,7
1,9
1,7
1,7
1,6
12
felhasználási részébıl – erdıvédelmi és erdıalakítási fakitermelés Fakitermelés összesen Erdıveszteség (saját értékelés)
–
–
2,8
1,5
1,6
1,6
1,1
46,9
37,4
25,1
14,0
12,2
16,1
22,0
42,5
33,0
27,9 22,4
15,5 11,3
13,8 9,9
17,7 13,3
23,1 18,8
Forrás: HRINIK, H. 2010.
Az egyik lehetıség a faállomány kitermelésének megmentésére és védelmére, újabb természetvédelmi területek létrehozása. Jelentıs szerepe van a lehulló csapadékvíz és az olvadékvíz tárolásában, az árhullámok méretének csökkenésében az erdık talajtakarójának, különösen a felsı avarszintnek. A talajok víztározó képessége függ a talaj fizikai összetételétıl, az ember gazdasági tevékenységétıl az erdıkben. A kitermelt fa kiszállítási technológiájának változásával, degradálódnak, legyalulódnak a talajok, tömörödnek, csökken vízáteresztı és vízfelhalmozó képességük, ami növeli a lefolyás mértékét. Az erdıkben végzett fakitermelési munkálatok növelik a talaj kimosódását, iszap keletkezését, amelynek nagy része végeredményben leöblítıdik a hegyoldalakról és a folyókba jutnak. A torkolatvidéken végzett kutatások azt mutatják, hogy a leülepedett és megmaradt iszap vastagsága egyenesen arányos a domborzat lejtıfokának csökkenésével. A sík hullámtéri részeken és a zárt, medenceszerő mélyedésekben a hordalékiszap felhalmozódik. Az átlagos hullámtér feltöltıdés függ az árvizek levonulásának idıtartalmától és eléri az 5–7 centimétert egy árvíz alatt, ami 85–119 cm-es feltöltıdést eredményezhetett a folyószabályozási munkálatok befejezése óta. A folyók torkolatvidékén, a gyakori vízszintingadozás hatására növekedik az oldalerózió. A erózió partromboló hatásának mértéke évente eléri a 20–30 centimétert is. A 90-es évektıl kezdıdıen, Kárpátalja gazdaságában jelentıs változások mentek végbe. Növekedett a nemtermelıi ágazatok jelentısége, a gazdaságban végbemenı negatív folyamatok a gazdasági szerkezet változását hozták magukkal.
13
Kárpátalja agráripari vidék, amelynek szakosodása a fakészletezés és fafeldolgozó-ipar, az élelmiszeripar és a könnyőipar, a gépgyártás, gyógyüdülıi-üdülıi szolgáltatások, a turizmus, a mezıgazdasági termelés. A megye gazdasági életében fontos helyet foglal el az agráripari komplexum, amelynek meghatározó alapegysége a mezıgazdasági termelés. Ebben az ágazatban tevékenykedik a megye munkaképes lakosságának 26,4%-a. Kárpátalja összterületének 35,5%-a tartozik a mezıgazdasági földekhez (11. ábra). A mezıgazdasági földek között vezetı helyen vannak (44%) a szántóföldek, csaknem egyforma nagyságú területet foglalnak el a legelık és a kaszálók (21% és 29%). Vízzel borított területek 1,4% Beépített területek 3,6%
Más területek 2,7% Mezıgazdasági földek 35,5%
Erdık és más fákkal borított területek 56,8%
11. ábra. Kárpátalja földterületének szerkezete a 2009-ben (HRINIK, H. 2010). A települések számának és a települések területének növekedése növeli a felszíni vizek lefolyását. Az épületek tetızete, a települések szilárd burkolatú részei, a szilárd burkolatú úthálózatok, a vasút, a lefolyó- és csatornarendszerek, a csıvezetékek és távvezetékek csökkentik a talajba jutó csapadék mennyiségét, a víz beszivárgását és növelik a felszíni lefolyást. Kárpátalján a népesség száma a II. világháború utáni idıszaktól napjainkig csaknem megkétszerezıdött. A benépesített területeken és a közlekedési utak mentén fokozatosan romlik az ökológiai helyzet, csökken a természetes növénytakaró, az erdısültség, negatív természeti jelenségek és folyamatok jelennek meg.
14
2. táblázat A lakosság számának növekedése Kárpátalján 19471
19591
19701
19791
19891
20002
20093
Városi népesség
163,6
264,9
314,0
436,8
515,0
499,1
457,4
Falusi népesség
628,4
655,3
742,8
717,6
737,0
782,9
784,6
Összesen
792,0
920,2
1056,8 1154,4 1252,0 1282,0 1242,0
Forrás: 1. ZAJAC, A. 1989; 2. ILYTYO, I. 2001; 3. HRINIK, H. 2010.
A települések száma a 20. század elején 492 volt, jelenleg pedig 609 település található a megyében (3. táblázat). A települések számának növekedésével növekedett a települések által elfoglalt terület is. Jelenleg, a települések által elfoglalt terület részaránya a megye összterületében 3,6%. 3. táblázat Kárpátalja településeinek száma 19011
19802
19903
20013
20093
Városok
5
9
10
10
11
Városi jellegő nagyközségek Falvak
–
14
28
20
19
487
580
561
579
579
Összesen
492
603
599
609
609
Forrás: IZSÁK T. 2001; 1. HERENCSUK, K. 1981; 2. HRINIK, H. 2010.
A szilárd burkolatú közutak hossza eléri a 3,3 ezer km-t, ami meghaladja a 261 kilométert 1000 km² területre. A közutak szélessége átlagosan 16 méter. A közutakra esı terület 52,8 km2 (5280 ha), ami a megye területének 0,4%-a. A földutak hossza (erdei, mezei, hegyi stb.) hossza körülbelül ugyanennyi. A vasútvonalak hossza a 20. század 60-as éveitıl nem sokat változott és a hozzájuk tartozó védett sáv által elfoglalt terület Kárpátalján meghaladja a 6,5 km2-t, amely a megye területének 0,05%-a.
15
A csıvezetékek, a magasfeszültségő vezetékek és más hozzájuk tartozó mőtárgyak által elfoglalt és a mellettük húzódó védısáv területe közel 4 ezer hektár, ami a megye területének 0,3%-a. A közutak, a vasút és a csıvezetékek hossza a 20. században változott, de az általuk elfoglalt terület nem éri el az 1%-t sem (0,75%), ami nem produkál jelentıs lefolyási növekedést. Viszont, a beépítettség növekedése már résztvevı-tényezıje az árvízszintek növekedésének. A települések területének növekedése a természetes növényzet, fıleg az erdısültség területének csökkenését váltotta ki. Az árvizek elleni tevékenység a megelızést indokolja, amelyben az állam kell, hogy játssza a fıszerepet. Az elkészült árvíz-megelızési programok azonban alulfinanszírozottak, az elıirányzott költségeknek csak kis részét tudták eddig biztosaítani. Összegezve az árvizek kialakulását elıidézı tényezık vizsgálatát arra a következtetésre jutottam, hogy az árvizek jelenkori kialakulásában, lefolyásában és katasztrofális méretővé válásukban elsırendő szerepük van az idıközönként magas csapadék értékeknek, az erdısültség változásának, a lefolyás növekedésének és az állam hozzáállásának, a munkálatok finanszírozásában. Vagyis a probléma összetett és megoldásához nemzetközi összefogásra, az árvizeket elıidézı tényezık és a tényezık közötti
kapcsolatok
további
kutatására,
mindegyik
állam
kötelezettségeinek
maradéktalan teljesítésére van szükség.
KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK Az elvégzett kutatások alapján a következtetéseket és a javaslatokat néhány pontban foglaltam össze: 1. Katasztrofális jellegő árvíz intenzív hóolvadás és felhıszakadásszerő esı egybeesésekor keletkezik (1947, 1957, 1970, 1998, 2001). 2. Kárpátalján az utóbbi évtizedekben kis mértékben, de növekedett az átlagos hımérséklet és a csapadék mennyisége, az átlagon felüli csapadékos években növekedett a folyók kilépésének gyakorisága a hullámtérre, de a csapadék átlagos
16
mennyiségének
növekedése
nem
mutat
egyöntető
összefüggést
az
árvizek
gyakoriságának növekedésével. 2. A katasztrofális árvizek kialakulásában mindegyik természetes (csapadék, domborzat, erdısültség) és antropogén (fakitermelés a háború utáni években, mezıgazdasági kihasználtság, beépítettség területi növekedése, hidrotechnikai mőtárgyak állapota stb.) tényezınek szerepe volt. 3. A legnagyobb mértékő szerepe az árvízszintek növekedésében az éghajlati összetevık váltakozásának van, közöttük is a csapadékátlagok növekedésének, az idıközönként
nagy
mennyiségő
napi
csapadéknak,
amelyeknek
elıfordulási
gyakorisága az utóbbi évtizedekben fokozatosan emelkedik. 4. Az egyik legfontosabb tényezı, amelynek állapotán javítva nem lehet kizárni, de csökkenteni lehet a katasztrofális jellegő árvizek kialakulását — az erdısültség. Az erdı szabályozza a vízhozamot, a csapadékot idıben széthúzza, visszatartja, tárolja a lehulló és olvadó csapadékvizet, késlelteti a lefolyást. 5. Szerepe van a csúcsárvizek kifejlıdésében a szovjet érában folytatott hegyvidéki mezıgazdasági tevékenységnek, különösen az állattenyésztésnek. A szubalpesi övezetben folytatott legeltetés eredményeként az erdık legfelsı természetes határa alább ereszkedett, aminek következtében a tavaszi olvadás idején kisebb idı alatt nagyobb mennyiségő olvadékvíz jut a folyók medrébe. 6. Árvizek a jövıben is elı fognak fordulni, de a katasztrofális jellegük megelızésében nagy szerepük van a hidrotechnikai építmények meglétének és állapotának (töltések, víztározók, átereszek stb.). 7. Az éghajlat változásaiban nem tudunk „pozitív” változásokat eszközölni, ezért a jövıben elıforduló nagy, csúcsárvízi jelenségek, katasztrofális jellegük megelızésében és az árvizek hullámtéren történı megtartása érdekében szükséges komplex árvízmegelızési munkálatokat elvégezni, amelyekhez hozzá tartozik: -
az erdısültség optimalizálása,
-
a hegyvidéki talajok védelme,
-
az árvízvédelmi rendszerek állandó karbantartása,
17
-
az árvízvédelmi töltések optimális magasítása,
-
a szubalpesi legeltetési rendszer optimalizálása,
-
az árvízvédelmi tevékenység megfelelı finanszírozása.
18
1. A PhD értekezés alapjául szolgáló publikációk:
1.
IZSÁK T. 2004: A Tisza szabályozásának elızményei és kezdete a folyó
Kárpátaljai szakaszán. In: Barkáts J. (szerk.): Fiatal kárpátaljai magyar kutatók a természettudományi kutatásban. „PoliPrint”, Beregszász–Ungvár. Pp. 84–92. 2.
IZSÁK T. 2005: Kárpátalja regionális fejlıdésének lehetıségei. In: Rácz Sz.
(szerk.): Regionális átalakulás a Kárpát-medencében. Konferenciakötet. Magyar Regionális Tudományi Társaság, Pécs. Pp. 124–132. 3. RADVÁNSZKY B.–IZSÁK T. 2006: Az İs-Tisza hordalékkúpja a Huszti-kapu elıterében. Acta Beregsasiensis, V. évfolyam, 2. szám. Pp. 135–149. 4.
IZSÁK T. 2007: Ukrajna természeti földrajza. Rákóczi-füzetek XXIX. II.
Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola, PoliPrint, Ungvár. 215 p. 5. огляд
IZSÁK T. 2007: A Beregszászi járás természeti földrajza. Фізико-географічний Берегівського
району
Закарпатської
області.
Kárpátaljai
Magyar
Pedagógusszövetség. Beregszász. PoliPrint, Ungvár. 52 p. 6.
IZSÁK T. 2008: Az emberi tevékenység hatása a környezetre, a Tisza jobboldali
mellékfolyójának, a Borzsának torkolatvidékén. In. Fodor I. (szerk.): A fenntartható fejlıdés környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Bookmaster Kft., Pécs. Pp.176-183. 7.
IZSÁK T. 2009: Ásványi kincsek. Pp. 118-123; Természetvédelmi területek. Pp.
154-158; A gazdaság fejlıdésének általános tendenciái. Pp. 301-303; Kárpátalja mezıgazdasága. Pp. 320-328. In.: Baranyi B. (szerk.): A Kárpát-medence régiói 11. Kárpátalja. MTA RKK. Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest. 8.
IZSÁK T. 2010: The effect of human work on the environment in the delta of
river Borzsa, the right-side branch of the Tisza. Acta Beregsasiensis, IX. évfolyam, 1. szám. PoliPrint Kft, Ungvár. Pp. 233–239. 9.
IZSÁK T. 2010: A hımérséklet és a csapadék értékeinek változása Kárpátalján.
„A fenntartható fejlıdés, valamint a környezet- és természetvédelem összefüggései a Kárpát-medencében” konferencia. Pécs. 2010. szeptember 14–15. (konferenciakötet, megjelenés elıtt)
19
10.
IZSÁK T. 2011: A tiszai árvizek gyakorisága Tiszaújlaknál (Kárpátalja). Modern
Geográfia. (megjelenés elıtt) 11.
MOLNÁR J.–IZSÁK T. 2011: Trendek és töréspontok a léghımérséklet kárpátaljai
idısoraiban. Légkör, Budapest. (megjelenés elıtt).
2. A PhD értekezés alapjául szolgáló elıadások:
1.
IZSÁK T.: A katasztrofális árvizek kialakulásának okai Kárpátalján. Kölcsey
Nyári Akadémia. Beregszász, 2003. július 19. 2.
IZSÁK T.: Az emberi tevékenység hatása a környezetre a Tisza jobboldali
mellékfolyójának,
a
Borzsának
torkolatvidékén.
A
fenntartható
fejlıdés
környezetvédelmi összefüggései a Kárpát-medencében. Nemzetközi konferencia. Pécs, 2003. október 6–7. 3.
IZSÁK T.: A Felsı-Tiszai árvizek kialakulásának tényezıi. „Kutatók, kutatások,
publikációs lehetıségek és a tudományos utánpótlás a Kárpátaljai Magyar Tanárképzı Fıiskolán”. Beregszász, 2003. november 20. 4.
IZSÁK T.: A Tisza-szabályozás elızményei és kezdete a folyó Kárpátaljai
szakaszán. „Fiatal kárpátaljai magyar kutatók a természettudományi kutatásban”. Beregszász, 2004. október 30. 5.
IZSÁK T.: Kárpátalja regionális fejlıdésének lehetıségei. Regionális fejlıdés a
Kárpát-medencében és az Európai Unió Transz-regionális politikája. Magyar Regionális Tudományi Társaság III. Vándorgyőlése. Nemzetközi konferencia. Sopron, 2005. november 24–26. 6.
IZSÁK T.: Kárpátalja ásványi kincsei. Természeti erıforrások hasznosításának
vizsgálata Kárpátalján. Konferencia és workshop a Nyíregyházi Fıiskolán. Nemzetközi konferencia. Nyíregyháza, 2005. december 2–3. 7.
IZSÁK T.: Kárpátalja ásványi kincseinek gazdasági jelentısége. Kárpátalja
gazdasági és társadalmi helyzetfeltárása. Szakmai konferencia a Nyíregyházi fıiskolán. Nemzetközi konferencia. Nyíregyháza, 2005. december 7–10.
20
8.
IZSÁK T.: Vízenergetikai erıforrások kihasználásának lehetıségei Kárpátalján.
Energiahordozók nyomában Pannon-tájakon. HUNGEO 2006. Nemzetközi konferencia. Pécs, 2006. augusztus 21–25. 9.
IZSÁK T.: A vízenergetika jelenlegi helyzete Kárpátalján. Fiatal Kárpátaljai
Magyar Kutatók 4. konferenciája. Beregszász, 2006. október 28. 10.
IZSÁK T.: Kárpátalja ásványi erıforrásai. Kölcsey Nyári Akadémia.
Beregszász. 2007. július 9. 11.
IZSÁK T.: Kárpátalja fejlesztési lehetıségei. Kölcsey Nyári Akadémia.
Beregszász. 2007. július 10. 12.
IZSÁK T.: A hımérséklet és a csapadék értékeinek változása Kárpátalján. „A
fenntartható fejlıdés, valamint a környezet- és természetvédelem összefüggései a Kárpát-medencében” konferencia. Pécs. 2010. szeptember 14–15.
3. Egyéb publikációk:
1.
NAGY B.–KOMONYI É.–MOLNÁR J.–IZSÁK T.–GÖNCZY S.–KUCSINKA I.–
SÁNDOR A. 2002: Jelentés a Felsı-Tiszai árvizek kialakulásának tényezıirıl. Az Arany János Közalapítvány pályázata. Budapest. II.RFKMF adattár, Beregszász; MTA Földrajzi Intézet adattár, Budapest. 120 p. 2.
KOMONYI É.–MOLNÁR J.–GÖNCZY S.–IZSÁK T.–SÁNDOR A.–SASS E. 2003: A
Felsı-Tiszai árvizek kialakulásának tényezıi. Az Arany János Közalapítvány pályázata. KMTF adattár, Beregszász.. II.RFKMF adattár, Beregszász. 78 p. 3.
PÜSPÖKI Z.–GÖNCZY S.–IZSÁK T. 2000: Párhuzamok a kárpátaljai és
magyarországi neogén kifejlıdésekben. Acta Beregsasiensis, 2000/1. szám. Pp. 149– 156. 4.
IZSÁK T. 2001: Kárpátalja demográfiai képe 1900-ban. Acta Beregsasiensis,
2001/2. szám. Pp. 127–134. 5.
IZSÁK T. 2004: Ukrajna helye a jelenkori geopolitikai folyamatokban. In: Pitrik
J.–Ulcz Gy. (szerk.): Társadalmi–gazdasági kapcsolatok az uniós kapcsolatok tükrében.
21
Tanulmánykötet. PTE TTK Földrajzi Intézet, SZTE Juhász Gyula Felsıoktatási Kiadó, Pécs–Szeged. Pp. 193–205. 6.
IZSÁK T. 2004: Természetföldrajzi fogalmak szótára. A Magyar Köztársaság
Oktatási Minisztériuma támogatásával. Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség, Beregszász. 72 p. 7.
IZSÁK T. 2005: Ukrajna természeti földrajza. Fıiskolai jegyzet. Az Arany János
Közalapítvány pályázata. Budapest. 180 p. 8.
IZSÁK T. 2005: Kárpátalja ásványi kincsei. Мінеральні ресурси Закарпаття.
In: Természeti erıforrások hasznosításának vizsgálata Kárpátalján. Phare Kísérleti Kisprojekt Alap. In: Szabó István (szerk.): Kárpátalja természeti erıforrásai. Tipographic Kft., Nyíregyháza. 9.
MOLNÁR J.–BERGHAUER S.–FODOR GY.–IZSÁK T.–GÖNCZY S.–MOLNÁR D. I.
2007: A földrajz írásbeli felvételi vizsgák néhány tanulsága a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar fıiskolán. Acta Beregsasiensis, VI. évfolyam, 1. szám, pp. 111– 121. 10.
KOHUT E., IZSÁK T. 2008: Természeti értékeink. Kárpátalja védett növényei,
gombái és állatai. Rákóczi-füzetek L. II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Fıiskola. Beregszász. PoliPrint, Ungvár. p. 156. 11.
IZSÁK T. 2009: Beregszászi járás. Pp. 269-273; Ilosvai járás. Pp. 276-278;
Nagyszılısi járás. Pp. 283-285. In.: Baranyi B. (szerk.): A Kárpát-medence régiói 11. Kárpátalja. MTA RKK. Dialóg Campus Kiadó, Pécs–Budapest. 12.
IZSÁK T. 2011: Kárpátalja természetföldrajzi sajátosságai. In: Dövényi Z.
(szerk.): A Kárpát-medence földrajza. MTA, Pécs. (megjelenés elıtt)
4. Egyéb elıadások:
1.
IZSÁK T.: Kárpátalja népessége 1900-ban. Kölcsey Nyári Akadémia.
Beregszász, 2004. július 5. 2.
IZSÁK T.: Kárpátalja „Vörös Könyve”. Kölcsey Nyári Akadémia. Beregszász,
2004. július 15.
22
3.
IZSÁK T.: Kárpátalja ritka és védett növényei és állatai. Kölcsey Nyári
Akadémia. Beregszász, 2004. július 20. 4.
IZSÁK T.: Kárpátalja védett területei. Kölcsey Nyári Akadémia. Beregszász,
2004. július 26. 5.
IZSÁK T.: Ukrajna és Kárpátalja természetvédelmi területei. Kölcsey Nyári
Akadémia. Beregszász, 2005. július 12. 6.
IZSÁK T.: Természetvédelem Kárpátalján. Kárpátalja „Vörös Könyvé”-ben
szereplı védett növények és állatok. Kölcsey Nyári Akadémia. Beregszász. 2007. július 12.
23
