A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA 16. évfolyam, 1. szám március A feltámadás fényében

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 16. évfolyam, 1. szám 2014. március

A feltámadás fényében

A húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe a keresztény világ legnagyobb ünnepe. Megváltásunk titkára emlékezünk, hiszen Krisztus feltámadása dicsőséges beteljesülése a megváltás

művének. Ha Krisztus nem támadt volna fel, egy lenne csupán azok közül, akik világmegváltó eszméik áldozatául estek. (Folytatás a 2. oldalon)

Keresztények szembetegsége A keresztények szembetegsége avagy „Szálka vagy a szememben, kedves testvérem” címmel a kaposvári püspökség nagytermében rendezett szeretet-szemináriumot a Szent Imretemplom családos közössége. A meghökkentő című, ám gyakran tapasztalt jelenségről szóló előadást Varga László plébános, püspöki helynök tartotta. – Minden keresztény szenved ilyen „szembetegségtől”? – kérdeztük Laci atyát. Mivel vagyunk mi, keresztények elfoglalva a hétköznapokban? – kérdezhetnénk oly gyakran. Legtöbbünket az izgatja, hogyan kell kinéznünk nekünk vagy a másik embernek, és milyen elvárásoknak kell megfelelnünk. Egy egész életet el lehet tölteni annak hangoztatásával, hogyan kellene kinéznie az egyháznak és a társadalomnak. Tudjuk, milyen hiányosságaik vannak és természetesen tele vagyunk jobbnál jobb, javítást célzó ötletekkel. (Folytatás a 8-9. oldalon)

TARTALOM Mégis győzött húsvétkor Pro Comitatu Somogy Fésűs Évának

Szolgálat Somogy polgáraiért A somogyi megyenapi ünnepi közgyűlésen – amelynek díszvendége Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes volt – számos, az egyház

szolgálatában álló személy vehetett át kitüntetést Gelencsér Attilától, a Somogy Megyei Közgyűlés elnökétől. (Folytatás a 3. oldalon)

Plébánosok új helyen

2 4-5

Akolitusok hívásról, hivatásról 6-7 Templomszentelő

10-11

Alkotóban a Teremtőt… 1 4-15

Mégis győzött húsvétkor... Isten, mivel maga a szeretet, sehogy se maradt meg egek lakójának. Szembeszállt tehát a káos�szal és nem tisztelte másságunkat. Beavatkozott Káin magánéletébe, Ábrahámot rávette a közügyekre, majd Mózest nemzetközi konfliktusba sodorta. Jeremiás és Ezdrás fedőnevű ügynökeivel ellenállási mozgalmat indított a kis-emberekért. Dánielt, a határokon túli kisebbség képviselőjét, Baltazár lakomáján egyoldalú médiaelőnyhöz juttatta, így megbontotta az addigi erőegyensúlyt és előkészítette a pogányok Galileáját a Pusztában Kiáltó szavára. Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén személyesen belépett a napi politikába, majd fokozatosan megszállta a világot, mert nem fért el a sekrestyékben. Maga körül feldühítette a hamisakat és lázba hozta az igazakat. Miatta őrült meg a beépített Júdás, és tőle nem tudott aludni a köztisztviselő Pilátus. Kampányolt 33 éven át, megbukott nagy-pénteken, és mégis győzött húsvétkor. Ezzel azonban nem elégedett meg. Ő ugyanis nem győzni, hanem meggyőzni akart. Igényt tartott a világ jobbszélére is, balszélére is, sőt a centrumra is. Bántotta őt a lakomán üresen maradt hely, fájt neki a piacon ácsorgó, a gyümölcstelen ág és a kamattalan tőke. Tüzet hozott, amit lángoltatni akart. Ehhez viszont vérkönny kellett, majd meghasadt Szív és áradó Lélek. Mindez megtörtént, részéről minden rendben, részünkről annál kevésbé. A helyzet ezért pocsék és ezért tart még a történelem. BALÁS BÉLA megyéspüspök 2

A feltámadás fényében (Folytatás az 1. oldalról) Szükség volt Jézus feltámadására, hogy megértsük, megváltásunk valóban megtörtént, mert Isten elfogadta egyszülött Fiának értünk felajánlott szenvedését, és feltámasztotta őt a halálból. Szent Pál Rómaiakhoz írt levelében azt olvashatjuk, hogy Jézus „vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért feltámadt” (Róm 4,25). Ez a részlet világosan kiemeli, hogy Krisztus szenvedése és feltámadása ös�szefügg egymással. Jézus feltámadásával végbement Isten öröktől fogva elhatározott, a világ és az ember megváltására vonatkozó üdvözítő terve. A feltámadással Isten tanúságot tett egyszülött Fia mellett. A feltámadással szerezte meg számunkra Jézus azokat a természetfeletti kegyelmi adományokat, amelyekkel lehetővé válik számunkra az üdvösség elérése. A Trienti zsinat egyenesen ki is jelenti, hogy senki sem igazulhat meg másként, csakis Krisztus érdemei és szenvedései által. Az üdvösséget kizárólag azoknak a kegyelmeknek a segítségével érhetjük el, amelyeket Krisztus szerzett nekünk. A megdicsőült Krisztus szerzi meg számunkra a természetfeletti élet lehetőségét. Az Úr az első a megdicsőültek között, hiszen elsőként támadt fel a halottak közül az üdvösségre, övé az elsőség mindenben. Feltámadásával előkészítette az utat mindazok számára, akik követik Őt. Ő a mi test szerinti feltámadásunk előképe és záloga. Mindaz, ami vele történt, egyszer majd velünk is meg fog történni. Mindannyiunknak megígérte, hogy test szerint fel fogunk támadni, olyan testben, amely az Ő megdicsőült testéhez lesz hasonló. Szent Pál Filippiekhez írt levelében ez áll: Jézus Krisztus „azzal az erővel,

amellyel minden hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez” (Fil 3, 21). Jézus feltámadása előképe a mi bűnből való feltámadásunknak is. A Rómaiakhoz írt levél szerint: „A keresztség által ugyanis Vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is új életet éljünk.”(Róm 6,4) A keresztségünk tényéből fakad az a kötelezettségünk, hogy éljünk is a szentség által elnyert kegyelmekkel keresztény hivatásunknak megfelelően. Szent Pál világosan leírja, arra kell, hogy irányuljon a figyelmünk, ami odafönn van, ne a földiekre. „Fojtsátok el tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.” (Kol 3,5) Mindezek helyett: „Öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak... Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke” (Kol 3,12-14). Egyértelmű tehát, hogy a feltámadás ténye mit követel tőlünk. Alakítsuk hát életünket ennek fényében, és várjuk tevékeny reménnyel, hogy amint Krisztus, a Fő feltámadt a halálból, úgy nekünk az Ő egyházának tagjaiként, egykor majd hozzá hasonlóan részünk lesz benne! NEUMÜLLER MIKLÓS plébános (Toponár) Fotó: SZERAFIN ZOLTÁN Fotóink a közelmúltban felújított toponári stációoszlopokról készültek.

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2014. MÁRCIUS

Szolgálat Somogy polgáraiért (Folytatás az 1. oldalról) Somogy Polgáraiért díjat kapott többek között dr. Ács Zoltán, a Kaposi Mór Oktató Kórház marcali telephelyének vezetője, aki megszervezte a krónikus, illetve az időskori ellátást, 20 évvel ezelőtt vezetésével kezdődött meg a Marcali Kórházban a gasztroenterológiai ellátás. Tíz éven át a lengyeltóti katolikus egyházközség világi elnöke volt, jelenleg a fonyódi egyházközség képviselőtestületének tagja, a Jeruzsálemi Templomos Lovagrend lovagja. Ugyancsak e rangos elismerést vette át Fábián Sándor Siófok-kiliti kántor, aki az elektroműszerészi végzettség megszerzése mellett elvégezte a budapesti Katolikus Kántorképzőt. Harminc éve költözött Siófokra, ahol három orgonát saját kezűleg épített, a plébániatemplomét pedig tervezte. A balaton-kiliti és az ádándi katolikus templom orgonáját szintén ő építette. A Siófok környéki templomok orgonáinak karbantartási munkáit ma is felajánlásból, térítésmentesen végzi, nyugdíjasként pedig a Siófok-Kiliti városrész katolikus templomának kántora. Feleségével együtt számtalan rendezvény, kirándulás és közösségi esemény megszervezése fűződik nevéhez. Ars poeticája: „Amíg tudom, az embereket szolgálom, és Isten dicsőségét hirdetem” A kitüntetettek között van Gál Péter zamárdi népművelő, aki erdőmérnök és hitoktató is egy személyben. 1999 őszén költözött Zamárdiba. Arra törekszik, hogy a városban élők között közösséget teremtsen, programjaival értékeket közvetítsen, hazaszeretetre és egymás megbecsülésére neveljen. Rendezvényeivel, az általa alapított művészeti csoportokkal a kisiskolásoktól a nyugdíjas korúakig szólítja meg az embereket. Nevéhez fűződik a Feltámadási Menet életre hívása, de a Balatoni Játszadalom is évek óta kiemelkedő eseménye a szezonnak. Kötetbe rendezte az általa gyűjtött, Szent László királyról szóló mondákat, de nagy érdeklődést mutat

Fábián Sándor Siófok-kiliti kántor is Somogy Polgáraiért díjat kapott

a mitológia iránt is, sőt a dalszöveg- és a dallamírás is kedvenc elfoglaltsága. Gresa Gyula, Varászló egykori polgármestere is kezet szorított a közgyűlés elnökével. Öt cikluson át volt Varászló gondos gazdája. Óvodát építtetett, felújíttatta a kultúrházat, üzemi konyhát hozott létre közösségi teremmel, valamint új polgármesteri hivatal létesült e kis településen. Számos pályázat írásában működött közre, s mindig támogatta az egyházat, a közösségi rendezvényeket. A nemesdédi templomban – kántor híján – ő az „előénekes”, s örül, hogy a szárnyas szó örömével szolgálhatnak Csatlós István plébános miséin. Pauer Sándor, a balatonboglári 622. Gaal Gaston Cserkészcsapat csapatparancsnoka szintén ezt az elismerést vehette át. Az 1990 őszén életre hívott cserkészcsapat alapítóinak egyike, aki immár 22 éve szervezi, irányítja a mintegy 60 cserkészből álló csapatot. A gyerekeknek, fiataloknak tartalmas elfoglaltságot, elméleti és gyakorlati ismereteket, haza- és természetszeretetet, és legfőképpen a közösség élményét nyújtják hétről hétre, nagytáborról nagytáborra. A kisebbek mellett az „öregcserkészek” között is életre szóló barátságok szövődtek és visszajárnak azok is, akik már elkerültek Boglárról. Pauer Sándor Varga Béla és Szőllősi Fe-


renc plébánosok szellemi örökséget viszi tovább barátaival, cserkésztiszt társaival, magukénak vallva: legyen a felnövekvő nemzedék „emberebb ember és magyarabb magyar”. A Somogy Megyei Közgyűlés legmagasabb elismerését, a Pro Comitatu Somogy díjat Fésűs Éva, Somogy Művészeti díjasa, Kaposvár meseíró díszpolgára, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének tulajdonosa kapta, s akit korábban a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa (IBBY) életműdíjjal tüntetett ki. Aktív rádiós éveiben több száz műsora és huszonnyolc mesejátéka került adásba, amelyekből később meseregények születtek. Humánummal, hittel, szeretettel átszőtt meséin, meseregényein generációk nevelkedtek. Egyik legnépszerűbb meséjéből, A palacsintás királyból nemcsak nagy sikerű film készült, évekkel ezelőtt a kaposvári Csiky Gergely Színház is bemutatta. A 88 esztendős író népszerűségét jelzi, hogy meséit egy időben hamisították. Fésűs Éva vallomásából kitűnik: mindent Istennek köszönhet, s folyamatosan azért imádkozik, hogy szebb legyen ez a világ; arra törekszik, hogy naponta legalább egy embert megnevettessen. L. S. Fotó: KOVÁCS TIBOR 3

Plébánosok új helyen A múlt év sem volt mentes papi áthelyezésektől. Az új egyházközségbe kerülő atyák az elmúlt hónapok alatt „belekóstolhattak” új szolgálatukba, s már talán sejtésük is van arról, vajon a korábbinál könnyebb, avagy nehezebb terep vár-e rájuk. Kikre számíthatnak kérés nélkül is, s kiket kell megszólítaniuk, netán felrázniuk csipkerózsika-álmukból, mely közösségi formák ígérkeznek a leggyümölcsözőbbnek. Néhány fiatal atyát arra kértünk, ossza meg lapunk olvasóival, miként sikerül alázatos szívvel szolgálni az Urat, a híveket, és milyen a közérzetük. Íme a beszédes körkép.

„Sosem rühelltem a prófétaságot” A „föl-földobott kő” – földjére hullott. Újabb „nagy” feladat a tennivalók sorában. Vissza a gyökerekhez. Emlékek rohamoznak: kellemesek és nyugtalanítók, mosolyra fakasztók és szívet-lelket melengetőek. Az a pöttöm legény, aki évtizedekkel ezelőtt édesapja kezét szorongatva megilletődötten araszolt az ódon falak között és ámulva mustrálta a betlehemi figurákat, majd meghatódva, félénken pillantott a lépteit árgus szemmel követő szentekre, nem sejtette, hogy’ is sejthette volna, hogy valaha papja lesz Isten nagyatádi családjának. Állomáshelyemet nem magam választottam. „A püspök akarata, Isten akarata” – fogalmazta meg valaki egykoron. Ezt alapul véve próbálom a Gondviselő Isten kezét meglátni a szűkebb pátriába irányító dispozícióban. „Senki sem lehet próféta a maga hazájában” – idézgették többen, amikor a hír kitudódott. Jézus szavainak igazához nem férhet kétség... Tudom, lesznek, akik minduntalan az egykori suhancot látják személyemben, aki kellemes, vagy ellentmondásos érzést keltett bennük. Többen faggattak és egyre firtatták: – Te miképp fogadod a nem éppen szokványos döntést? Nem tudok másképp reagálni a fölvetésre, csak az Örömhír 4

Horváth Lóránt atya hívei gyűrűjében

szavaival, méghozzá azzal az Igével, amit Szent János rögzít evangéliumában. András, miután megérintette és megigézte Jézus személye és tanítása, így fordul testvéréhez, Simonhoz: „Megtaláltuk a messiást!” (Jn 1, 42) Ezzel az örvendetes hírrel szeretnék én is földijeim felé fordulni: Megtaláltam a Messiást! Ha szeretnétek megismerkedni Vele, nosza, jertek velem! Sosem rühelltem a prófétaságot. Másfél évtizede kutatom, mi szépet tehetnék Isten Országáért ott, ahová az Isten állított. Próbálkozások, kísérletezések, kudarcok, sikerek, csalódások és zsendülő vetés szegélyezik utamat. Megedződtem. Tisztában vagyok vele, hogy nagy felelősség nehezedik rám. „Családfőként” azt kell szem előtt tartanom, ami az egész közösség javát szolgálja. „Mit tenne Jézus a helyemben?” – kérdezem magamtól újra és újra... Nem kergetek illúziókat. Világos számomra, hogy nemcsak egyházunk ügyködik, hogy küldetését teljesíthesse, hanem az „ellenség” is aktív, és a köténye teli van konkollyal (Mt 13, 24-28). A kapkodás, vagdalkozás helyett inkább az ismert fabulára utalnék. Annak a békának az esetére, aki egyedüliként jutott föl a célul kitűzött magas kőfalra. Társai az ellendrukkerek hatására sorra feladták és visszapotyogtak. Ő erejét megfeszítve célba ért és ebben épp a fogyatékossága segítette: az tudniillik, hogy süket volt.

Arra kértem a híveket, esdjék ki számomra a kegyelmet, hogy a primíciára választott jelmondatomhoz a Nagyatádon töltött idő alatt is hűséges maradhassak: „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.” (Mik 6,8) HORVÁTH LÓRÁNT (Nagyatád)

„A tempó, amit te diktálsz…” Idehelyezésem meglepően gyorsan zajlott, igazából felkészülni sem volt időm rá. Két hét adatott arra, hogy mindent lezárjak, összepakoljak és ideköltözzek. Ez sem fizikálisan, sem lelkileg nem ment könnyen. Mindig ott lebegett, hogy egyszer vége lesz a kápláni éveknek, de abban a pillanatban hihetetlennek tűnt. Múlt év június 14-én tudtam meg és június 24-én már lezajlott a plébánia-átadás. Istennek hála, a hívek nagy szeretettel fogadtak Tabon, ám a nagykanizsaiak nehéz szívvel búcsúztattak el. Éppen ezért az első hónapok nehezen teltek, de mindig akadt egy-két segítő, akire lehetett számítani. A helyezés, bár korainak tűnt, mégis szerencsésen alakult, mert amire az iskola elkezdődött, addigra én is rendbe jöttem lelkileg, és végre


nyugodtan tudtam tervezni az előttem álló jövőt, a sok-sok feladattal. Első közös tervünk volt a Nyitott templomok éjszakájának megszervezése volt tartalmas programokkal, amelyen szép számmal vettek részt a hívek és más felekezetek hívei is. Szeptember 24-én megünnepeltük iskolánk névadóját, Szent Gellért püspököt és a gyerekeknek programokat szerveztünk. Október 12-re felújítottuk a sérsekszőlősi templomot, amelyet nagy örömömre Balás Béla püspök atya áldott meg. Ezt követően egyházközségi zarándoklatra hívtam a híveket közösségünk építése érdekében, amely nagyon jól sikerült. Szent Erzsébet ünnepére megszépült a lullai templom is, amelynek szentelésén jó barátom, dr. Perger Gyula püspöki referens, szombathelyi egyházmegyés pap, egyháztörténész osztotta meg ünnepi gondolatait. Adventi időben sok-sok közösségi programot szerveztünk és kezdett kibontakozni egy jó kis csapat, amellyel remekül együtt tudunk dolgozni. Szépen előkészültünk a karácsonyra, majd János napján a bormegáldásra, ahova sikerült 40-50 borosgazdát meghívnom. Egyébként hét misézőhely vár; templomaink folyamatos felújításra szorulnak. Rendszeresen pályázunk és a hívek támogatását is élvezem a rekonstrukció terén. Álmomban sem gondoltam, hogy felhívásom célba

Sifter Gergely atya

ér, és február 15-én megrendezhettük az első egyházközségi bálunkat, amelyen mintegy 270-en vettek részt. A bevételt templomaink felújítására fordítjuk. Istennek hála, a közérzetem jó, és a rengeteg rám váró feladat nem elkeserít, hanem sokkal inkább erőt ad a folytatáshoz, mert ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő! Mondották is nemrégiben: Gergő atya, ezt a tempót, amit te diktálsz, tanítani kellene… SIFTER GERGELY (Tab)

„Mint Julcsa a körhintán…” Semmi meglepő nincs abban, hogy gyorsan telik az idő, mégis olyan távolinak tűnik már az érkezésem Nagykanizsára, az alsóvárosi plébániára. Mondhatni évet értékelek, még ha csak alig fél élvet is. Még javában július volt, mikor néhányan, a most már ismeretségi körömből eljöttek elém, Kaposvárra. Mondhatni Keresztelő Jánosként utat készítettek számomra Nagykanizsán az egyházközségben. Nagy szükségem is volt rá, akár az első napokban, akár egészen mostanáig. Bemutatkoztak, elmondták miről álmodnak. Én is elmondtam, hogy miről álmodozom. Kellemes benyomásokat szereztünk egymásról és rögtön neki is álltunk a közös munkának. Elkezdtük szervezni a szeptemberi Templomok éjszakája programunkat, ami – mint kiderült, nagyon jól és ügyesen sikerült. Majd elérkezett a távozás-érkezés. Megérkeztem és élve kicsit az evangélium szavaival, Jézus gondolatvilágával, hogy „a rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.” (Lk 9,58) Noha nem voltam általában egyedül, de a nagy házban, sok rendezetlen körülmény között, és újabb meg újabb helyzetek elé állítva a magány és egyedülvalóság szele jócskán megcsapott. Decemberre jutottam el odáig, hogy végre azt mondhattam magamnak, hogy megérkeztem. Amikor végre a saját ágyamban aludhattam. De a nehézségek közepette lettek, vannak támogató jó emberek körülöttem. Mint említettem már


Váron István atya

a nulladik pillanattól kezdve akadtak segítőim, és azóta még többen lettek. Most éppen úgy érzem magam, mint „Julcsa a körhintán”, azaz, hogy beleszédülök abba a dinamizmusba, elszántságba, tervezésbe, alkotásba és intézkedésbe, ami körülöttem zajlik a hozzáértő szakemberek révén. Külön öröm, és sokszor hálát adok azért, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért. És sok mindenben én is csak a magam hivatásával kell, hogy foglalkozzam. Kaposváron is nagy szabadságban éltem, és itt a szabadságot én is megoszthatom a barátaimmal, munkatársaimmal, tanácsadóimmal, sokakkal. És alkotunk, fejlesztünk, gyarapodunk bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt (vö. Lk 2,52). X. Piusz pápa halálának 100. évfordulója van az idei évben. Ő nagy példaképem. És hozzá kapcsolódik az a cél, amit megfogalmaztam sokaknak, mikor ide jöttem. A célom megegyezik Piusz pápa pápai jelmondatával: „Mindeneket megújítani Krisztusban.” Elsősorban lelki megújulásra van szükségünk, ezt szeretném. Először magamban szeretném ezt elérni, illetve magammal párhuzamban, a közösségünkben is. Nikodémus mintájára sokan szeretnénk újjászületni, hogy megláthassuk Isten országát (vö. Jn 3,3). VÁRON ISTVÁN (Nagykanizsa) 5

Világiak az egyház szolgálatában

Akolitusok hívásról, hivatásról

Akolitusavatás (Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY)

A hit évének lezárásaként Balás Béla kaposvári megyéspüspök Krisztus Király vasárnapján huszonkét akolitust avatott a Kaposvári Egyházmegye szolgálatára, s azt nyomatékosította: a mai világban nem egy nyelvet beszélünk, ezért a lelkipásztorok rászorulnak az újonnan avatott akolitusok szolgálatára. Összeállításunkban néhány frissen avatott akolitus bemutatkozó vallomása olvasható.

Varga Tibor vállalkozó, Kaposfő alpolgármestere: – Úgy gondolom, hogy életem minden szakasza, minden mozzanata a Jóistentől kapott ajándék és kegyelem. Az is, hogy 2000-2003 között elvé6

gezhettem a Pécsi Egyházmegye által szervezett hitoktató tanfolyamot. Az első megbízást 2002-ben kaptam Balás Béla püspök atyától, áldoztatásra és igeliturgia tartásra. Az akolitus egyébként három feladat ellátására kap megbízást: közösség építésére, igeliturgia vezetésére, áldoztatásra. Az erre a feladatra kinevezett akolitus szolgálatát a megyéspüspök, valamint a megyéspüspök által megbízott pap felügyelete alatt végzi. Az akolitus az egyházközségben a plébános felügyelete alatt szolgál, egységben a plébánossal. Konkrét feladatait a közösség igényei szerint a plébános útmutatása alapján végzi. Az akolitussá avatottak közül én már évek óta végzem ezt a szolgálatot, melyet szívesen teszek Somos László atya „kollégájaként” elsősorban a

Varga Tibor


Kaposfői Plébánián és a hozzá tartozó falvakban is. Somos atyával kapcsolatom már az általános iskola 7. osztályából indult. Később számos közös programban, táborozások szervezésében, közösségi rendezvények és más összejövetelek szerevezésében, lebonyolításában segítettem. Feleségemmel, aki immár 12 éve mellettem áll és támogat, ugyancsak az egyházközség fiatal csapatában ismerkedtünk meg. Két gyermekünk van; Máté fiam 8 éves, Nóra Lányom 6 éves. Két éve hirdették meg az egyházmegye területén az akolitusképzőt. A részvevők a Kaposszenbenedeki Porta Pacis lelkigyakorlatos házban találkoztak hétvégenként. Püspök atya akolitusavatói gondolatai fülemben csengenek ma is, és tudom: nagy felelősség ez a szolgálat. Tőlünk, akolitusoktól azt kérte a főpásztor: legyünk kapcsolattartók a plébánia hívei és a plébános között. Óriási kihívás és misszió is egyben mindezt jól csinálni a mai világban. Somos atya folyamatos biztatására, az egyház és az emberek szolgálatára végzem azóta is ezt a nemes feladatot.

Dr. Laskai Péter marcali gyógyszerész: – „Jogos és dicséretes, hogy a közösség és Isten egész Egyháza javára egyes laikus hívők a hagyománynak megfelelően bizonyos feladatokat végeznek a szent liturgia keretében”– írja a Redemptionis Sacrosanctum. Az első ilyen feladatot több mint 10 év ministránsként való szolgálat után, 2012 nyarán bízta rám Kiss Iván atya, amikor püspök atyától megkaptam az áldoztatási engedélyt. Már önmagában az nagy kegyelem az Úr Legszentebb Testét kiszolgáltatni. Majd kaptam a felkérést az akolitusi szolgálatra. Szolgálni annyit jelent, segíteni, valakinek a hasznára lenni. A szolgálat az egyik cél, amiért a világra jöttünk, és Jézus maga is azt mondta, hogy ezért jött le a földre. Ha szolgálunk, másoknak kívánunk segíteni. A szolgálat mutatja, hogy Istenhez tartozunk, és az Ő akaratát kívánjuk beteljesíteni. Az igazi szolgálat nem azt jelenti, hogy vonakodva, kötelességből teszünk másokért. A szolgálat önkéntes cselekedet, amelyen keresztül Isten szeretetét mutatjuk meg másoknak. Az igazi szolga nem csak a kezével, de a szívével is ad.

Dr. Laskai Péter

Udvardy Márton

A hit évének bezárásaként Balás Béla püspök atya az avatásunk során ekképpen fogalmazott: „Ebben a világban nem egy nyelvet beszélünk, ezért szorulnak a lelkipásztorok az újonnan avatott akolitusok szolgálatára. Olyan férfiakat, felnőtt fiatalokat avatunk, akik jobban benne vannak az életben, mint a lelkipásztorok. Az újonnan felavatott akolitusoknak azt mondta, hogy legyenek kapcsolattartók a plébánia hívei és a plébános között.” Én is ezt teszem. Napközben a gyógyszertárban szolgálom az embereket, hétvégén Iván atya megbíz egy-egy igeliturgiával és a plébániatemplomban a sok áldozó miatt, ketten is áldoztatunk.

Időközben megismerkedtem feleségemmel, és megváltoztak a lehetőségek. Édesapám állandó diakónusként Budapesten tevékenykedik, így láttam további lehetőséget magam előtt. A szolgálathoz való hozzáállásom nem változott, sőt megerősödött bennem a vágy, hogy az Úr szolgálatába álljak. Első lépcsőfokként a plébániánkon betegség miatt elmaradozott áldoztató mellé, majd lassan helyébe állva, az Oltáriszentség kiszolgáltatásában vettem részt. Később meghívást kaptam az induló akolitus-képzésre, melyre azonnal igent mondtam. Nem titkolt vágyam, hogy édesapám nyomdokaiba lépve, magam is diakónusként folytassam a szolgálatot, de következő lépcsőfokként örömmel álltam az akolitus-avatáson 21 társammal Isten szolgálatába. Először hirtelen „bevetésen” plébánosunk betegségekor két egymást követő nap igeliturgiát tartottam templomunkban, illetve rendszeresen segítek az áldoztatásban. Nemrég kaptam meghívást, hogy a Kaposi Mór Oktató Kórház kápolnájában kéthetenként végezzek igeliturgiát. Remélem, hogy az egyre növekvő paphiányban társaimmal együtt tudjuk Isten országát szolgálni, és ahol a legnagyobb szükség van ránk, ott munkába állhassunk az aratásban. Addig is nyitott szívvel dolgozunk hétköznapi küldetésünkben; „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket!” (Mt.28,19a)

Udvardy Márton, a kaposvári Szent Imre Plébánia irodavezetője: – Mint a legtöbb fiatal keresztény fiúnak, nekem is megfordult a fejemben a gondolat tizenéves korom vége felé, hogy pap legyek. A gondolatot egy idő után tett követte, és elkezdtem tudatosan erre készülni. Mivel volt néhány világi elmaradásom, úgy döntöttem, hogy inkább rendezem a dolgaimat és csak utána kezdem a szemináriumot. Jelentkeztem a PPKE hittudományi karának levelező tagozatára, hogy ha elhúzódik az elmaradásaim rendezése, akkor is közelebb legyek a célhoz.


7

Keresztények szembetegsége Szálkáról és gerendáról, s a gyógymódokról Varga László kaposvári plébánossal (Folytatás az 1. oldalról) Ezzel szemben, az evangéliumokat olvasva, számomra sokkal fontosabbnak tűnik, vajon mi foglalkoztatja Jézust velünk kapcsolatban? Őt, úgy tűnik, a „hogyan nézzünk mi ki?” kérdés helyett inkább az izgatja, miként nézünk mi ki – a többiekre, a világra. Mi az, ami szemet szúr nekünk? „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, a magad szemében pedig nem veszed észre a gerendát? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből.” (Mt 7,3.5) – olvashatjuk a Bibliában, de Gyökössy Endre találó gondolata is eszembe jut: „Árnyék mögött fény ragyog, nagyobb mögött még nagyobb. Amire nézek, az vagyok!” Jézus boldognak mondja a tisztaszívűeket, mert ők meglátják az Istent. A tisztaszívűek pedig pontosan tudják az igazságot, mindig azt látjuk, amit készek vagyunk látni!

Fáj az igazság – Figyelmeztetheti-e diszkréten egyik keresztény (keresztyén) a másikat, hogy úgy érzékeli, baj van a látásával, vagy kutya kötelessége felhívni a figyelmét erre? – Igen, de amikor figyelmeztetjük a másikat, akkor általában nem a legfontosabb kérdésre keressük a választ, hanem a „tetszik, vagy nem tetszik?”, és „hozzánk tartozik-e az illető vagy nem, a mi oldalunkon áll, vagy sem?”– alapállásból indítjuk feddő, figyelmeztető szavainkat, így azután nem érjük el a célunkat, mert legtöbbször csak önigazolásba, vádaskodásba csúszik a beszélgetés. A legfontosabb kérdés mindig ugyanaz: „Vajon igaz-e, amit mond, képvisel a másik?”, mert ha igaz, akkor Aquinói Szent Tamás szerint, a Szentlélektől van, akár jobbról, akár balról, akár liberális, akár konzervatív oldalról hangzott el. A „vajon igaz-e?”– kérdésre csak azok keresik a választ, akik az igazságot szolgálva, az igazsággal szolgálni akarnak. Ezek az emberek csupán felajánlják az igazságot, míg mások kisajátítva az igazságot, azzal másokat lenyomni, mások 8

fölött uralkodni szeretnének. Ezért nem hallgatnak rájuk sem az egyházban, sem a társadalomban. – Mi van akkor, ha a figyelmeztetésre a közismert szólás a válasz: te csak hallgass, hiszen míg más szemében a szálkát is meglátod, magadéban még a gerendát sem? Ha ezt nekem mondanák, elhallgatnék és elgondolkodnék, igaz-e, amit a másik állít? Nem csak a gondolataimra figyelnék, hanem a szívemre is. Vajon kimozdul-e valamelyik irányba? Abból megtudhatom, hogyan is állok. Ha kiakadnék, akkor eltaláltak, vagyis fáj az igazság, ha pedig örülnék, hogy figyelmeztettek, akkor van esélyem a változásra. Mindkettő esetben szükségem van Jézusra, az orvosra! Amennyiben nem érinti a belső békémet egy ilyen megjegyzés, akkor szabad vagyok arra, hogy szolgáljam az Igazságot az adott helyzetben.

Konfliktusforrás a megosztottság – Mit tehetünk azért, hogy ne legyünk szálkák más szemében? Adódhatnak olyan helyzetek, rövidebb-hosszabb időszakok, amikor kimondva-kimondatlanul is ezt érezzük a másik fél részéről, és szeretnénk megszüntetni a konfliktusforrást. Imádkozzunk kitartóan, s gyakoroljuk a felebaráti, illetve az ellenségszeretetet? – Mindannyian felelősek vagyunk a bennünk és körülöttünk jelen lévő ros�szért. Adósai vagyunk az egyháznak is és a világnak is, mert nem adjuk tovább azt a rengeteg szeretetet, amit Istentől naponta kapunk a szentségekben, a szentmisében, a szentáldozásban és a szentgyónásban. A rosszat csak jóval lehet legyőzni! Amikor ezt belátjuk, van esélyünk az igazi bűnbánatra és az adósságunk törlesztésére. Mindenkinek sebzett a bűnösökkel és a mássággal való kapcsolata, mert magunkban sem, és másokban sem tudjuk szétválasztani a bűnt és a bűnöst. A bűnöst szeretnünk kell, a bűnt pedig kivetni magunkból. Mi azonban az irgalom edényei helyett, sokkal inkább, a harag edényei maradunk, akár minket tesznek az ítélkezés céltáblájává, akár mi tesszük

ezt másokkal. Minden konfliktus forrása a bennünk jelenlévő megosztottság! Jézus azáltal, hogy bennünk él, együtt és egységbe szereti a bennünk lévő bűnöst és a bennünk élő szentet. Az ima, a megbocsátás és az ellenségszeretet gyakorlása mellett legalább annyira fontos, hogy elfogadjuk jelenlétének ezt a titkát és kiengesztelődjünk önmagunkkal. Érezzük végre jól magunkat a bőrünkben! Igen, bűnösként is, ami természetesen nem a bűneinkbe való beletörődést jelenti. A valóságunk elfogadásának és szeretetének egyenes következménye, hogy készek leszünk kiengesztelődni másokkal, megengedve nekik, hogy bűnös létükre egy levegőt szívjanak velünk. – Miként lehet meghatározni azt a vékony mezsgyét, amikor még vélemény, álláspont, s nem ítélkezés egy-egy kijelentésünk? Addig nem ítélkezés, míg nem tapad hozzá a másik számára előnytelen, negatív, szándékosan ferdített megjegyzés? – „Ne ítélkezz!” (Mt 7,1) kéri Jézus. „De hát ítéleteket hoznunk kell, nem?”, válaszoljuk neki, hiszen nem tagadhatjuk meg a józan eszünket. Igen, ez így van, de elfelejtjük, hogy nem az értelmünk az egyetlen, amivel felfogjuk a valóságot. Az értelmünk egyszerre lehet áldás és átok, például amikor nem vagyunk képesek elmozdulni nézőpontunkról; amikor rögeszmések vagy kényszeresek vagyunk, valóban veszélyes ellenséggé válhatunk. Mi az, amivel legalább olyan jól felfoghatjuk a valóságot, mint az értelmünk? – kérdezhetnénk. Az ima, az elmélkedés, a szemlélődés, által lehetővé válik, hogy a szívünkkel is és a Szentlélekkel is lássunk, és más dolgokat is meglássunk! Segít abban is, hogy felismerjük azt a vékony mezsgyét, ami az értelem számára rejtve marad. Segít meghúzni a határt az ítélkezés és a véleményalkotás, álláspontot képviselés között.

A csendből született szó szembesít – Az ítélkezés, az irigység, a féltékenység, s még bűnök sokasága egyidős az emberiséggel. A Kőrösiné Merkl


Hildával és Magyar Balázzsal közösen írt, A pap és a nő című könyvükben sorra veszik Jézus találkozásait az as�szonyokkal, így a házasságtörő asszony esetét is elemzik. A vádlók sorra hagyják el a helyszínt, miután Jézus tükröt tartott: „Aki bűn nélkül van közületek, az vesse rá az első követ!” – mondta, s vigasztalásul az asszonyt így engedte el: „Menj, és többé ne vétkezzél!” Ideigóráig talán sikerül is bűntelenül élnünk, de rendre visszacsúszunk. Az ítélkezés sem kivétel ez alól… – Ebben a házasságtörő nővel való gyönyörű találkozásban Jézus válaszol egy ritkán feltett vagy sokkal inkább elhallgatott kérdésünkre: „Te mit mondasz?”. Félünk föltenni neki, mert ő nem hajlandó igazolni az ítélkezéseinket, irigységünket, féltékenységünket, nem áll a mi oldalunkra. Amíg csak azt kérdezzük: mit mond a média – bármelyik oldalon –, addig nem jutunk el a legfontosabb kérdésig: „Te mit mondasz?”. Amíg ítélkezünk és gyűlölködünk, addig ölünk és öletünk, szintén Gyökössy Endrét szójátékára gondolva: „a gyűlölet: harag, ami össze – gyűl(t) - öl – (ö)let.” Öljük azt, akire kiöntjük a haragot és öletünk, mert a bennünk lévő harag, mint a sósav, azt az edényt marja, amiben tárolják. Még mindig nem értjük, hogy Isten országának tagjaiként nem engedhetjük meg magunknak, hogy gyűlölködjünk. Sem az egyházunkban lebukott bűnösök (pedofilok, házasságtörők, nős papok) vagy a másképpen gondolkodók (tradicionalisták és modernisták), és másként cselekvő tagok felé, sem pedig az egyházon kívül lévők és ellenségnek kikiáltottakkal szemben. Jézus evangéliuma belső átalakulásra

hív. Nem ítél el bennünket, de azt kéri, ne vétkezzünk többé. – Pilinszky azt írja: „Mi, emberek szeretetre kapunk meghívást és nem ítélkezésre. Persze megkreálni élő és alakuló emberi sorsokból már most és a mi számunkra valamiféle végítéletpótló hierarchiáját kárhozottaknak és üdvözülteknek – nagy kísértés, talán a legnagyobb. Viszont saját bűnünkkel szembesülni: nehéz, talán a legnehezebb és a leggyötrelmesebb…” Miként védekezhetünk e gyakori bűn ellen? – Csend és figyelem befele – fölfele – kifele! Jézus gyakori csendes elvonulása példaadó. „Van eledelem, amiről ti nem tudtok”, mondja tanítványainak, az Atya akaratának megtétele. Ahhoz, hogy hallhatóvá váljon számunkra a Szeretet halk hangja, a Szentléleké, aki az Atya akaratát közvetíti, először el kell hallgatnunk. A csendből született szónak mindig ereje van, mert szembesít!

Böjt az evangelizáció megújításáért – A legnagyobb elszántság és jó szándék mellett az ellenoldal is folyamatosan teszi a dolgát. Hogy verhetjük vissza álnok próbálkozásait? Meggyőződésem, hogy ítélkezéseink jelentős hányada mögött a „hitető” áll, a diabolosz, akinek a megosztás, a káosz előidézése a leghőbb vágya. A gyógyulás folyamatában, a gyónáson, a bűnbocsánat szentségén kívül miként van jelen Isten? – „Ha a búzaszem nem esik a földbe és nem hal el, egyedül marad” (Jn 12, 24). - l – olvashatjuk a Szentírásban. Jézus ezt az utat járja velünk végig, és arra hív, ismerjük fel és öleljük át Isten


szenvedésének titkát a saját valóságunkban. Mert „A valóság Krisztusban van” (Kol 2,17) és keresztségünk óta minden rezdülésével, bűnével „Krisztussal az Istenben van elrejtve” (Kol 3,3) az életünk. Akik nem ismerik az Istenben elrejtett élet biztonságát, azok a „Vádlóra” hallgatva kirekesztenek, megbélyegeznek, üldöznek és büntetnek. Akik Istenre bízzák magukat, azok tudják, hogy az élet nem róluk szól, hanem Istenről, vagyis végső soron a szeretetről. Isten örök jelen, aki ezt felfedezi, az eljutott az igazi szemlélődésig, a szentségimádásban megélt jelenléttől a Krisztusban elrejtett élet ajándékáig. A Szentlélek pedig majd segít, hogy ne meneküljünk el az ellentmondásokkal terhes valóságunk elől, hanem készek legyünk gyakorolni az együttérzést és az irgalmat, magunkkal és másokkal szemben. – Ez meglehetősen emberformáló, türelem-tartalékainkat felemésztő, lélekedző feladat. Nem véletlenül tartják azt: kereszténynek lenni nem könnyű. Úgy fogalmazott az egyik adventi homíliájában, a legnagyobb ajándékot az jelentené, ha az új esztendőben érezné a hívek egységét… Igen, és annyira fontosnak tartom a családok, a házaspárok egységét, valamint az evangelizáció megújulását, hogy 21 napos böjtre hívtam egyházközségünk tagjait. Az előttünk álló évben egyik legégetőbb feladat az egység és az evangelizáció megújítása. Ahhoz, hogy evangelizálhassuk az egyházat, és az egyházon kívülieket, előbb magunkat kell megreformálnunk. Elhatározásainkban Isten országát, az evangélium terjesztését kell előtérbe helyeznünk. Ennek kiindulópontja mindig ugyanaz: megtérés az énből az Istenhez, azaz az önmegtagadás, a böjt. Annak érdekében, hogy megújulhassunk, vagyis önmagunk helyett Isten válasszuk, az év elejétől háromhetes böjtre hívtam a testvéreket. Mindenki szabadon eldönthette, miről, hány alkalommal és milyen formában mond le, vagyis böjtöl. Én csak azt szerettem volna, hogy a vállalt böjtnek legyen közös célja az evangelizáció megújítása, a házasságok és a családok egysége egyházközségünkben. Nagy öröm számomra, hogy száznegyvenegyen oly fontosnak tartják ezt a célt, hogy készek voltak komoly önmegtagadásra, igazi böjtre vállalkozni. A gyümölcsei pedig már a böjt megkezdése előtt megmutatkoztak. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: KOVÁCS TIBOR 9

Megszentelték a Szent Margit-templomot Az utóbbi öt évben mintegy tizenötmillió forintot költöttek a kaposvári Szent Margit-templom belső rekonstrukciójára. A tizenkét millió forintos állami támogatást a püspökség, valamint a somogyi megyeszékhely önkormányzata toldotta meg, de a hívek nagylelkű adománya is hozzájárult ahhoz, hogy megszépüljön Isten hetvenéves hajléka, amelyet Balás Béla megyéspüspök szentelt fel a templom búcsúján. A kaposvári főpásztor nagyívű homíliájában kiemelte: minden ország szellemi központja a templom; s stratégiailag érzékeny hely. Mivel Kaposvár egy bombatámadással megúszta a II. világháborút, ez a templom nem járt úgy, mint a böhönyei vagy a mesztegnyői, ahol letarolt tornyú épülettorzó, istállónak használt szakrális tér emlékeztetett a pusztításra. De említhetnénk Szombathely bomba által kettévágott templomát, Drezda mementónak meghagyott csúf utcarészletét, vagy a leningrádi katedrálist, amely ateista múzeumként működött sokáig. A Bibliát és a régi kelyheket üveg mögé tették, a főpásztor mégis úgy érezte rendszerváltás előtti látogatásakor: templomban jár az ateizmus fedőneve alatt. Egy amerikai élménye viszont máig kísérti: csónaképítő műhellyé lett az 10

egykor Isten imádására emelt épület. Balás püspök arra is utalt: lelkülete, lelke van a templomnak, s örülnünk kell, hogy a vallásgyakorlást nem szorítják korlátok közé; nem kényszerítik búvóhelyekre, lakásokra. A templom a keresztény élet intonációja; védőszentje pedig stílust ad a megszentelt falaknak. Úgy, ahogy Assissiben, ahol három szinttel a járószint alatt nyugszik Szent Ferenc. Irdatlan méretű, vaspánttal átkötött kőtömb jelzi sírját, mintha egy barát öve lenne. A főpásztor szerint az, aki megfordul ott, protestánsként is megszereti a kereszténységet. Vagy ott van Ars, Vianney Szent János városkája, ahol mindig nyitott ajtó várja az érkezőt. Úgy, mint az arsi plébános idején, aki Isten válasza volt a francia forradalomra. – Árpád-házi Szent Margit hátterét ismerjük. Szakadatlan civakodás, széthúzás jellemezte korát. Ő pedig egyszerű munkaruhát ölt, beletemetkezik a csendbe, a teljes életelajándékozásba – jegyezte meg a megyéspüspök, aki azt is nyomatékosította: a templom lakott hely, jóllehet, a mi templomainkat nem merjük nyitva hagyni, pedig jó volna megszervezni néhány templomban a 24 órás adorációt. Balás püspök élvezetesen beszélt arról is, a templom minden tenyérnyi helyéhez

valamilyen élmény kell, hogy fűződjön. Ő is emlékszik arra, melyik sarkában állt annak a templomnak, amikor első áldozására hívta a harangszó, és gyónásra várt, de arra is, hol térdelt maturandusként. Azt sem felejtheti el, hova menekült, amikor édesapja halálhírével sokkolta a távirat. A főpásztor szerint érdemes 10-20 perccel előbb érkezni a misére, hiszen hatékony a beimádkozás, mint ahogy célszerű készülni is az Úrral való találkozásra. Akár az Új Emberből is, ahonnan az is megtudható, az adott héten miről szól Isten üzenete. Akár jegyzetelhetünk is mobilozás helyett, hiszen az éjféli misén azt látta: az egyik férfi a mise végéig szüntelenül nyomkodta a gombokat. A megyéspüspök azt javasolta, ne kérjük a papokat arra, hogy családi házban kereszteljenek, vendéglátóhelyeken eskessenek, s a hamvakat sem feltétlenül a Balatonban kellene szétszórni. Homíliájában gratulált a megújult templomhoz, és azt kérte, imádkozzanak a hívek azért, hogy valóban lakott hely legyen, minél többeket vonzzon, hiszen – ahogy a közelmúltban egy magas rangú kormánytagnak is kifejtette –, az ateizmus nemzetbiztonsági kockázat. Dr. Rumszauer Miklós

plébános ezt követően nyilvánosan bocsánatot kért mindenkitől, akit valaha is megbántott, majd a kivitelezésben közreműködőknek adott át egy-egy szál virágot. Felolvasta Hölvényi György államtitkár üdvözlő levelét, s megköszönte dr. Heintz Tamás országgyűlési képviselőnek a pénzügyi háttér előteremtésében nyújtott tevékenységét. Bejelentette: az antiochiás fiatalok pasztorálása terén végzett sokévi, áldozatos munkájukért az idei Arany Rózsafüzér-díj kitüntetettje a Polgár és a Perczel házaspár. Megható volt látni, miként sorakoztak az ifjak egy-egy szál virággal kezükben, hogy így fejezzék ki köszönetüket a könnyeikkel küszködő „héttérszülőknek”. Dr. Rumszauer Miklós atyától megtudtuk: a felújítás során a szenespincéből hittantermet alakítottak ki, s létrehoztak egy kiállítások rendezésére is alkalmas helyiséget. Megszépült a sekrestye, a vizesblokk, a körfolyosó, elkészült a tető- és padlásszigetelés, kicserélték a teljes villamoshálózatot, megújult a fűtésrendszer, modern járólapokkal burkolták a belső teret, s a frissen festett templom új hangosítást és orgonát kapott. Ezen csendült fel az Ave Maria és a Panis Angelicus – köszönt-


ve mindenkit, aki ünnepelni gyűlt össze a Szent Margittemplomban. A szentelést követő vasárnap Szászfalvi

László országgyűlési képviselő, miniszteri biztos az ökumenikus imahét keretében hirdetett igét, s ekkor

nyílt meg a kiállítóteremben a jeles somogyi népművészek alkotásaiból rendezett kiállítás is.

Az esemény megtekinthető a www.imacaffe.hu-n LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: SZERAFIN ZOLTÁN

Farsangi bál „rendőri védelem” alatt Példás összefogással, a gyönyörű „Makovecz faluházat” megtöltve tartotta meg március 1-jén a Somogysámsoni Plébánia kilenc települése közös egyházközségi bálját. A farsangi eseménynek, közösségépítő jellegén túl, jótékonysági célja is volt, hiszen a plébánia, időközben részben kidőlt bástyafalának újraépítésére fordítjuk a bevételt. Erre utal a bál mottója Arany János után szabadon: „…Vadat, halat, s mi jó falat építünk!” A nagyszabású programot Móring József Attila országgyűlési képviselő nyitotta meg, aki Szent Pál szavaira hivatkozva – „mindennek megvan a maga ideje, a munkának és az örömnek is”– bátorította a falvakból összesereglett közönséget az összetartásra. Ezután a

plébános is köszöntötte az egybegyűlteket és közös imádsággal vette kezdetét a helybeli konyha által készített finom és kiadós vacsora elfogyasztása. Kilenc órakor következett a gyönyörű, két hónapon keresztül begyakorolt, hófehér ruhás, bécsi keringős nyitótánc, melyet tapsvihar

ünnepelt. Tíz óra után egy rövid színházi jelenet következett az 1930-as évek kávéházából, ahol randevún találkozott össze egy fekete özvegy és egy vele rokon lelkű, nagyotmondó, mondvacsinált gróf. A kis darabot fekete humor fűszerezte, amelyet közben, és a végén is díjazott a publikum. Ezek


után gratulált stílusosan a meghívásunkra Marcaliból érkezett rendőrkapitány kisasszony, aki közben jegyzetelte a színpadon elhangzott bűncselekményeket. Így került nagy örömünkre rendőri védelem alá a sámsoni bál. A báli zenész jóvoltából a hangulat egyre csak fokozódott, és egy idő után már a fiatalok is jólesően kapkodták a levegőt, hogy bírják tartani a tempót. A tombolasorsolás csaknem egy órán át tartott. A hajnalban zárult önfeledt mulatság azt bizonyítja, hogy a sámsoni bált immár 7. alkalommal is érdemes volt megszervezni. Istennek legyen hála és a sok segítőnek, akik nélkül nem valósulhatott volna meg. GÖNDICS JÁNOS plébániai kormányzó (Somogysámson) 11

Ifjúsági találkozó Balatonszemesen

A közösség szerepe az egyén életében Február 22-én immár 16. alkalommal rendezték meg a Kaposvári Egyházmegye Ifjúsági Találkozóját Balatonszemesen. Az idei találkozó fő témája a közösség szerepe volt az egyén életében. A bevezető énekes imádság után, melyen a nagykanizsai Magvető Közösség vezetésével vettünk részt, Szemere János székesfehérvári káplán előadását hallgattuk meg. János atya arról beszélt, hogy a közösség mennyire fontos szerepet játszik az egyén önbizalmának, önismeretének és felelősségvállalásának kialakításában. Az előadásban hallottunk arról is, milyen közösségromboló tényezők jelenhetnek meg az életünkben, és hogy miként éljük meg a közösséget a baráti és a szerelmi kapcsolatainkban. A délelőtt második előadásán Etler Anna, a nagykanizsai Jézus Szíve Antiochia tagja és a Kaposvári Egyetem 12

katekéta-lelkipásztori munkatárs szakos hallgatója beszélt a férfi és a nő közösségéről, párkapcsolatban betöltött szerepéről, a sajátos férfi és női tulajdonságokról. Előadásában hangsúlyozta, hogy a működőképes párkapcsolat kialakításához feltétlenül szükséges a másik nem gondolkodásmódjának megismerése. A délelőtt során a kisebb gyerekeknek Nyéky Kálmán atya tartott bábelőadást Boldog Batthyány-Strattmann László életéről, utána lehetőség volt kézműves foglalkozásokon, majd délután elsősegély oktatáson részt venni. Az agapé után Hurgoi Sándor verbita szerzetes atya a brazíliai missziós tevékenységéről és az ottani közösségek életéről tartott képes beszámolót. Előadásában kiemelte, hogy a misszióhoz sok emberre, összefogásra, igazi közösségre van szükség, mely akkor tud sikereket elérni, ha az imádságból meríti erejét.

Ezután szentségimádással készültünk a találkozó záró szentmiséjére, melynek főcelebránsa Bara Adolf, a Balatonszabadi Egyházközség plébánosa volt. A szentmise prédikációjában Szemere János atya a jelenlét fontosságáról beszélt: a közösség életének elengedhetetlen feltétele, hogy tagjai ne csupán internetes közösségi oldalakon, hanem ténylegesen jelen legyenek egymás életében. A keresztény közösségben eltöltött nap végén hitünkben megerősödve térhettünk haza, gazdagodva a tanítással és telve a reménnyel, hogy a közösségek, amelyeknek földi életünk során tagjai lehetünk, úgy formálják, alakítják személyiségünket, hogy egykor alkalmasak legyünk a mennyei otthon boldog közösségébe is eljutni. HORVÁTH ANDRÁS káplán Kaposvár, Székesegyház


Február 11-én, a lourdes-i Boldogasszony ünnepén Göndics János somogysámsoni, Németh József kéthelyi plébános atyák Kiss Iván marcali esperes-plébánossal együtt keresték fel a marcali kórházat, hogy a betegeknek és a szenvedőknek vigyék el az idei betegek világnapjának üzenetét, melyet Ferenc pápa így fogalmazott meg: Hit és szeretet: „Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” 1 Jn 3,16) A kórház ápolási és krónikus osztályán tartott igeliturgián felolvasták Ferenc pápa együtt érző szavait: „Az Egyház a szenvedő Krisztus különleges jelenlétét ismeri fel bennetek, kedves betegek. Azaz: a szenvedésünk mellett, sőt azon belül, ott van Jézus szenvedése, aki velünk hordozza terhünket és kinyilatkoztatja annak értelmét. Amikor Isten Fia vállalta, hogy keresztre feszítsék, lerombolta a szenvedés magányát és megvilágította sötétségét. Ily módon Isten irántunk való szeretetének misztériuma előtt állunk, amely reménnyel és bátorsággal tölt el minket: reménnyel, mert Isten szeretet-tervében a fájdalom éjjele is megnyílik a húsvéti fényre; bátorsággal, hogy minden viszontagsággal az ő társaságában, vele egyesülve nézzünk szembe.” Lourdes-i énekkel kezdődött a megható együttlét, s az Áve, Áve is felcsendült. Egy kicsit azokra is emlékeztünk, akik gyógyulást keresnek, és ha testi gyógyulást nem is kaptak, de lélekben elfogadták szenvedésüket. Az igeliturgián felhangzott a könyörgés: Irgalmas istenünk, védelmezz minket, mert gyöngék vagyunk! A Szeplőtelen Szűzanya közbenjárására add, hogy felkeljünk bűneinkből, akik az ő emlékezetét ünnepeljük. Majd az evangélium Mária és Erzsébet találkozásáról szólt, amikor elhangzott a Magnificat gyönyörű éneke. Göndics János atya arról beszélt a betegeknek, hogy nem véletlen erre a napra tette II. János Pál pápa a betegek világnapját, mert Máriában is nagy hit és együttérzés volt az emberek iránt. Középiskolás diákként én is örömmel szolgáltam; Óbecsey Irén Szeressétek az öregeket című versét mondtam el a betegnek. Miközben szavaltam, könnyes tekintetek szegeződtek rám. A keresztségi fogadalom után a három atya együtt mondott hálaimát

A Betegek világnapján a marcali kórházban

Remény Isten mosolyával

a betegek kenete olaj felett, majd elkezdődött a betegek kenetének kiszolgáltatása. Nagyon sokan kérték a szentség felvételét. Azokat a betegeket is felkeresték, akik súlyos betegségük miatt nem tudtak az igeliturgiára kijönni; az atyák kórteremről kórteremre jártak a szent kenet szentségével. Az Oltáriszentségben pedig az Úr Jézus jött el hozzájuk, hogy megkönnyítse testi és lelki fájdalmukat. Együtt éreztük át a Szentatya üzenetének sorait: „Amikor gyengéden odafordulunk azokhoz, akiknek gondoskodásra van szükségük, akkor a reményt és Isten mosolyát vis�szük a világ ellentétei közé. Amikor a mások iránti nagylelkű odaadás alakítja cselekedeteinket, akkor teret adunk Krisztus Szívének, amely átmelegít


bennünket. Ezáltal elősegítjük Isten országának eljövetelét.” Reméljük, hogy sikerült pár órára reményt és mosolyt vinni a marcali kórház falai közé. Reményt oda, akiknek szenvedéseit és gyengeségeit, nagy odaadással végzik az intézmény dolgozói, orvosok és nővérek, akiknek munkáját ma a lelkipásztorok köszönték meg. Külön megköszönték dr. Ács Zoltánnak, a Kaposi Mór Oktató Kórház marcali telephelyének a vezetőjének a munkáját, aki maga is hívő emberként igényli és támogatja a betegek lelki gondozását. Hit és szeretet – így fogalmazta meg Ferenc pápa az idei betegek világnapjának mottóját, s ez a két szó összefoglalja a betegekkel való törődés minden stációját. KOZMA KRISZTIÁN (Marcali) 13

Megtalálni az alkotóban a Teremtőt... Kaposvári kiállítás a Dél-Dunántúl szakrális emlékeiből Asszonykezek által dúsan hímzett miseruha, naiv házioltár, szúette Szent Ferenc-szobor, térdeplő szerzetes, faragott neogótikus szárnyasoltár, üveg áldozókehely, monumentális olajfestmény Dorrfmaister Istvántól, pravoszláv ikon, Krisztus sírbatételét ábrázoló, népies majolikakép, ezüstserleg, míves gyertyatartó, sokat forgatott, nagy méretű szentírás. Néhány egyházi kincs abból a kínálatból, amely a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban látható. A Dél-Dunántúl szakrális emlékeit felvonultató, a XVI-XX. századot átfogó kiállítás abban a reményben született, hogy a múzeumok raktáraiban pihenő, netán eldugott kis falvakban

megőrzött, még fellelhető rejtett egyházi relikviákra, mint megóvandó örökségre irányítsa a figyelmet. – A tárlat alapgondolata az a tény, hogy az 1950-60-as években Klempa Sándor püspök, a veszprémi egyházművészeti gyűjteménybe mentett át számos, somogyi templomban található barokk kori, értékes emléket – kalauzol a három, együttesen keresztet formáló teremben dr. Géger Melinda művészettörténész, a kiállítás kurátora. – Ha erre nem került volna sor, elképzelhető, hogy sok mű megsemmisült vagy elkallódott volna, hiszen az akkori politikai rendszer nem törődött a szakrális tárgyú műalkotások

Szent Erzsébet, 18. század közepe, Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, Veszprém

Feszület, 19. sz. Rippl-Rónai Múzeum, Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye

14

megmentésével. A veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény somogyi anyagából 13 alkotást kaptunk, amelyek egykor Hahót, Osztopán, Büssü, Kaposvár, Mernye, Kisbárapáti és Somodorpuszta templomait ékesítették. Ez az anyag magától értetődően a házigazda múzeum gyűjteményéből származó művekkel bővült tovább. Rippl-Rónai Ödön, a festőművész öccse ugyanis szenvedélyes gyűjtő volt, és figyelme nem csupán a korabeli modern művészetre, hanem a régmúlt emlékeire is kiterjedt. Így kerültek hozzá barokk kori miseruhák, rajzok, szobrok és festmények is. Első ízben látható például néhány

Ismeretlen festő: Szt. István felajánlja a koronát 18. sz. vége, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg

Andocsi Mária kegyszobor, 19. sz. (népi) Rippl-Rónai Múzeum

Előtérben: Elefántcsont asztali feszület, 19. sz., Zichy Mihály Emlékmúzeum, Zala


darab abból a grafikai gyűjteményből, amely ismeretlen barokk kori itáliai és német-osztrák művészek rajzait tartalmazza. – Az elmúlt évszázadokban a nagy mesterek alkotásai elsősorban rézmetszetekben váltak ismertekké, így Raffaello, Guercino, Tiziano és más művészek képein szereplő figurák tűnnek fel a sokszorosított grafikákon, melyek a kor kiváló rézmetsző műhelyeiben készültek – mondta a művészettörténész, aki rendkívül büszke arra, hogy a Somogyban, illetve Zalában lévő, Dorffmaister István festette alkotásokból is jó pár darab falra kerülhett. Dorffmaister a 18. század egyik legtermékenyebb festőjeként megbízásait azoktól kapta, akiknek nem volt elég pénze a divatos bécsi mesterek megfizetésére. Művei fontos szerepet töltöttek be a barokk művészet magyarországi elterjesztésében. Vallási témáit többnyire a Bibliából merítette. A kurátorasszony kis falvak templomaiból kölcsönözte Dorffmaister oltárképeit és körmeneti baldachinját. A barokk stílus mozgalmasságra, bonyolult történések visszaadására törekszik. A hideg és meleg színek, hangsúlyos fény- és térhatások mellett a művész felfokozott érzelmeket, pátosszal és színpadiasan ábrázolja szereplőit. Ezért különösen fontos az arckifejezések sokféle skálája. A túlfűtött érzelmi hatás kedvéért gyakran jeleníti meg szentek vallásos révületét. A neves somogyi származású festőművész, Zichy Mihály keze nyomát őrző alkotásokkal is találkozhatunk. A Krisztus a keresztfán című festménye egy rejtett önarckép, a művész saját portréját festette a Megváltó arcvonásaiba. E művészi gesztussal már azzal is szembesülünk, hogy a 19. századra miként töltődik fel az eredeti szakrális mondanivaló világias tartalmakkal. A veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum, a zalaegerszegi Göcseji Múzeum, valamint több somogyi templom és magángyűjtő segítségével rendezett, április 22-ig látogatható kiállítás megnyitóján Balás Béla megyéspüspök úgy fogalmazott: ha megtaláljuk a képet, a kép mögött az alkotót, az alkotóban a Teremtőt, akkor elérte célját a kiállítás. Vélhetően így lesz ez nemcsak e kiállításon, hanem az április 7-én a Veszprémi Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kincseiből nyíló, a kaposvári Agóra-Együd Árpád Művelődési Központban rendezendő tárlaton is. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: KOVÁCS TIBOR

DVD-, CD- és könyvajánló Református énekek 2013 Töltekezik a lélek, ha végignézi s – hallgatja a Református énekek 2013 című dvd-t, amely egy sorozat része, hiszen a 2009-es koncert-istentisztelet megrendezése óta nemcsak CD-lemezen juthatunk hozzá ahhoz a zenei élményhez, amely ezreknek kínál különleges töltekezést. Ez pedig annak köszönhető, hogy a főszervező Böszörményi Gergely, a rendezvény lelke, mert nagyot álmodni. Azon túl, hogy a hagyománnyá lett református zenei fesztiválok kapcsán évente utcára viszi az Istent dicsőítő éneket, a Művészetek Palotáját is rendre szakrális hellyé avatja, hiszen itt rendezték meg legutóbb is, immár tizenkettedik alkalommal a Református Énekek koncertet. Azt a monstre kórustalálkozót, amely szimbolikusan és valóságban is egybeöleli a hazai és a határon túli, énekes református magyarságot. A MÜPA erre az alkalomra templommá változott, ahol az istenkereső ember találkozott az emberkereső Istennel, s ahonnan százak közreműködésével szállt az égbe az úrdicséret. Böszörményi Gergely konferálásával zajlott a koncert, amelyen a 350 fős Kárpát-medencei egyesített református kórus Arany János, Berkesi Sándor, Kárpátiné Berkesi Boglárka és Süll Kinga vezényletével szólaltatta meg a zsoltárfeldolgozásokat és dicséreteket. A felvétel a X. Református Zenei Fesztiválon, július 6-án készült, s a fiatal parlamenti képviselő, Gulyás Gergely olvasta fel a bibliai igerészeket. Kató Béla erdélyi református püspök mondott áldást, s mintegy 1800-an imádkozták közösen a Mi atyánkat. A közreműködő kórusok között a hazaiakon kívül Felvidék, Kárpátalja, Erdély is elküldte énekes követeit, s jó volt látni-hallgatni a Kaposvári Református Kórust is. Az orgonánál Szilágyi Gyula magyar-holland orgonaművész foglalt helyet, boldogan vállalva a zenei szolgálatot. (L.S.)


A Nap sötét oldala A Nap árnyékos oldalán / Nincs kéz, ami elvezet. / Nincs öl, mi teremt újat, / Megcsókol és úgy búcsúztat – olvashatjuk a Tompox új lemezének belső borítóján. Tizenegyedik dimenzió, Meteor, Polaris, Sunrise, A Vénusz Dombja, Menüett – néhány dalcím a rendkívül expresszív hangzású korongról, amely nem nélkülözi a gitárszólókat, az elektromos zongorát és a szaxofont sem. A DVD és a CD megrendelhető: 1114 Budapest, Bartók Béla u. 59. Telefon/fax: 1-3856343 e-mail: [email protected] www.perifericrecords.com

Félúton Rátótival

Félúton címmel megjelent lapunk főszerkesztőjének, Lőrincz Sándornak legújabb beszélgetőkönyve, amelyben Rátóti Zoltán Jászai Mari-díjas színészrendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója vall életéről, színpadi és filmszerepeiről, hangoskönyveiről, a színházcsinálás titkairól. A Kairosz Kiadó Magyarnak lenni című sorozatában megjelent kötetben szó esik arról az időszakról is, amikor Magyarföld első embereként próbált helytállni, de különleges szenvedélyéről, a zenéről is mesél, mint ahogy az ökumenikus templomépítkezésről, s arról, hogy hol tart a hit terén. Az atyai jó barát, a direktor előd, Schwajda György alakja is megelevenedik az izgalmas beszélgetésfolyamban. A kötet megrendelhető: Kairosz Kiadó 1134 Budapest, Apály utca 2/ E-mail: [email protected] Telefon: +36 (1) 359-9825, +36 (1) 796-7238 Fax: +36 (1) 359-9825 15

KÖNYVAJÁNLÓ

Az egykor illegalitásba kényszerített, az állambiztonsági szervek által több éven át megfigyelt szerző gazdag szimbolikával, veretes stílusban, imákkal és irodalmi részletekkel tarkítva, tanító szándékkal meséli életes történeteit. Élvezet minden sora a kötetnek, amelyben ég és föld, szent és profán ad egymásnak érzékeny randevút, hogy hetvenöt pontba szedve ugyanazt nyomatékosítsa: a Teremtő munkatársai vagyunk mindannyian, s a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. (L. S.)

Szigorúan nyilvános Hegycsúcsokról, s óriások válláról messzire ellátni. Balás Béla, az idén húsz esztendős Kaposvári Egyházmegye főpásztora szemüveg nélkül is messzire lát. Legújabb, Szigorúan nyilvános című kötetében életre szóló bölcsességcsokrot tár olvasói elé. Ugyan elsősorban papoknak szánja e „nyílt beszédet”, de ugyanúgy meríthetnek belőle világiak is, akik aggódva figyelik az egyház kétezer éve hánykódó hajóját. Mégpedig azért, mert a hívő ember – mindegy, hogy hányadik osztályra szól a jegye – útitárs, s nem lehet közömbös számára, hogy ez a hajó milyen iramban halad előre a tengeren. Nem mindegy, hogy a háborgó hullámok, s az ellenséges flották mily gyakran nehezítik az előrejutást, akár „búvár kundok” tucatjait bevetve, vagy a nyílt vízen a Szentlélek szele kormányozza e súlyos hajótestet. Beton atya élettapasztalatainak „füveskönyve” remek társ közös hajóutunkon.

Az arsi plébános Szemtanúk szerint napi tizenhat órát ült a gyóntatószékben, és szolgálata során mintegy egymillió ember fordult meg nála, hogy néhány perces bűnbánat után feloldozást kapjon a már életében szentként emlegetett arsi plébánostól. Olykor napokig várakoztak a hívők, de rá érdemes volt várni; még akkor is, ha magát élete végéig méltatlannak tartotta a papságra, és minden elismerést leginkább visszautasított volna, mondván: érdemtelen bármilyen díjra is. Környezetében bezártak a kocsmák, s nemcsak a nők tértek be Isten házába, hanem követték őket a férfiak és a fiatalok is. A franciaországi falucska neve – ahova leginkább olyan papokat volt szokás „száműzni”,

akik másutt nem állnák meg a helyüket –, rövid idő alatt ismertté vált; a hírnevet az onnan többször is menekülni vágyó plébános alapozta meg. Az arsi plébános címmel a Kairosz Kiadó gondozásában jelent meg Michael Marsch legújabb kötete, amelyben a német domonkos rendi szerzetes Vianney Szent János életét tárja olvasói elé; mégpedig úgy, hogy a francia forradalom és a napóleoni háborúk emberre, társadalomra, hitre gyakorolt, az ész diadalmát hirdető, hamis valósága is megelevenedik. A fordító Kőrösiné dr. Merkl Hilda érdeme, hogy helyes és választékos magyarsággal interpretálva helyezi a középpontba a könyv hősét, a papok védőszentjét. A kötet fő értéke, hogy az arsi plébános életét nem csupán lineárisan mutatja be, hanem történelmi közegbe helyezi Vianney ténykedését, s más lelki írók gondolataival fűszerez-illusztrál-magyaráz az író. No meg nyolcvan év bölcsességével, hiszen a Heiligkreuztalban, az egykori ciszterci kolostorban lévő Szent Rafael Házban élő Michael Marsch pszichoterapeuta, számos televízió- és rádióműsor szerkesztője, gyógyításról szóló művek szerzője, akinek sugárzó egyénisége sok papnak lehet példaképe, mint ahogy lelkigyakorlatain is gazdagodik a lélek. A magyar kiadás elé szánt bevezető gondolatokat Varga László kaposvári plébános írta, aki maga is testi-lelki gyógyulást élt át közbenjáró imái hatására, s a közel két évtizeden át tartó lelkigyakorlatos tanításaiból ma is táplálkozik. Az előszóíró, akinek tizenhét évesen került kezébe az arsi plébános életrajza, a papok számára a legradikálisabb életformára, a Krisztus-követésre irányítja a figyelmet, hangsúlyozva a papság prófétai küldetését. Mindazt, ami Vianney Szent János szolgálatában is a legfőbb helyre került. (L. S.) A KÖTETEK MEGRENDELHETŐK: Kairosz Kiadó 1134 Budapest, Apály utca 2. E-mail: [email protected] Telefon: +36 (1) 359-9825, +36 (1) 7967238, fax: +36 (1) 359-9825

Örömmel tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy a közelmúltban

elindult a www.imacaffe.hu – internetes oldal, amely rövid időn belül nagy népszerűségre tett szert aktuális, helyi egyházi híreivel, tudósításaival. Az érdeklődők megismerhetik az egyházi év kiemelt eseményeinek videó felvételeit, megtalálhatnak prédikációkat, igehirdetéseket, szentmise közvetítéseket. Tájékozódhatnak előadásokról, lelkigyakorlatokról. A www.imacaffe.hu-t ajánljuk mindazoknak is, akik elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a kiemelt egyházi eseményeken. Az oldal tartalma folyamatosan frissül és az igények szerint bővül is. SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA 16. évfolyam, 1. szám március A feltámadás fényében

Recommend Documents