Csak egy maradhat...
A harc egyre kiélezettebb. Nincs megállás!
2008. augusztus 6. szerda
63. szá m
A k is k e r e s z A családtapnem felejt a Minden ölelést begyűjt
Don Aterino
Ivanov, a hentes
Kicsi Krisz
Impresszum
Főszerk: Zsibi • Tördelőszerkesztő: Barcsi Esztella Főnök kedvence: Iván • Főszerk napi kedvence: Tisztagyagya Kriszta Fotók: Ater, Iván, Ránki Bró, Visítrió, a korai Bedő Korrektor: személyét gondosan titkoljuk
Don Matteo Nővérke
Tábortája • Az igazi gengszterek
Szobatársaim K N
Bence riportszerzet Hogy miilyen három elvetemült emberrel együtt laki? Vajon milyen lehet Vámosi Danival vagy Totóval egy légtérben aludni? Megtudhatjátok a következő néhány sorból.
2 0 0 Egy katasztrófa. Így lehetne legjobban le8 írni, milyen az élet a zöld ház 301-es és 302-
es szobájában. Vámosi Dani, Totó és Ádám keseríti meg napjaimat, többek között nekik köszönhetem, hogy éjfél előtt még egyszer se sikerült elaludnom. Mikor végre elaludnék, bejön valaki, aki tegnap este éppen a szomszéd szobában lakó Renátó volt, és meglepnek egy jégkockával, amit valamelyik ruhába raknak be, vagy csak egyszerűen felkapcsolják a neonlámpákat, és bármilyen mélyen is alszom, biztos, hogy erre felkelek. Így aztán ma reggel is hulla fáradtan voltam kénytelen bejönni újságírásra. Aztán a tegnapi nap legszebb eseménye még hátra van: valami nagyon kedves és önzetlen ember úgy gondolta, hogy remek tréfát talált ki. Elzárta a szobánkban a hidegvizet, emiatt elég érdekes dolgokat lehetett észlelni a szobánkban. Amikor Ádám elment fürdeni, megnyílt a vécében a csap, és amíg a mi szeretett Ádámunk kedvesen fürdött, addig
2
az egész mellékhelyiség és a fürdőszoba előtti rész elázott. Amikor végzett, csak azt láttam, hogy félcentis vízben áll a fürdőszoba előtti rész, a vécénél pedig csak a küszöb tartotta benn a vizet. Végül is Ádám nagyjából felmosott, de – mivel használnom kellet a mellékhelyiségben található eszközt (magyarul: a vécét) – ezért nekem kellett befejeznem azt, amit Ádám otthagyott. Végül is a problémát Zsibi oldotta meg nekünk, hisz ő mondta meg, hogy a fent említett kedves jóakarónk elzárta a hidegvizet a szobánkban. Ezek után már csak meg kellett nyitnunk a hidegvizet, de a további összetűzések elkerülése végett nem fogom leírni, hogy hol lehet elzárni a vizet, mert ez tényleg nem volt vicces, legalábbis nekünk nem… Mindent egybevetve: ismét arra a következtetésre jutottam, hogy a Vámosinak még a környékén se jó lenni, pláne nem egy szobában lenni vele. Csak remélni tudom, hogy ma többet aludhatok…
helyszínen lévő tanárt, mindig gondoskodjunk zsepiről, mert hasznos pluszpontokat szerezhetünk. Most pedig álljunk be egy körbe, csukjuk be a szemünket, és induljunk el a kör belseje felé párt keresni magunknak. Valószínűleg pár ember megtapasztalhatta, hogy milyen kemény a gipszem. Na, de térjünk vissza a feladathoz. Harmadszorra körülbelül sikerült mindenkinek párt találni mindkét kézre. Ezt követően pedig próbáljuk meg kicsomózni magunkat! Miután ez is sikerült, menjünk tovább Zorához, és álljunk fel két sorba. Mostanra már teljesen elsötétült az ég, és elkezdtek fölülről fényképezni, hogy azért lássunk is valamit. Mit sem törődve ezekkel, lányok és fiúk, egymással szembe álltunk. Minden párnak megvolt a maga sorszáma. Pusziljuk meg a párunkat úgy, hogy a másiknak az ne sikerüljön. A szobatársam, Babák Ferenc nagyon beleélte magát a játékba. A játéknak már rég vége volt, mikor ő még mindig bátran küzdött az azonos sorszámú nőnemű társának megcsókolásáért, miközben a lány kétségbeesetten menekült. A föntiek még csak időt sem hagytak nekünk, hogy kinevessük magunkból a nap fáradalmait – Feri nagy szomorúságára. Felordítottak a hangosbemondók. Mindenki menjen a szobájába és csukja be az ablakokat! A fáradt gyerekcsapat féktelenül elkezdett rohanni a maga lakhelye felé. Szorgosan becsuktuk az ablakokat, és eljött a fürdés, a fogmosás és az alvás ideje. Odakint kitört a vihar.
Hogy a viharban mi történt, azt már tudjuk...
K N 2 0 0 8 15
Életünk napjai • Viharos este
Megmondás • Miért?
Bence rohant kritika
Nóri szerint
– Mindenki a Hangárba! – hallatszott a hangszóróból a csalogató mondat. A kisebbek vidáman szökdécselve siettek a Hangár bejáratához. Persze, aki már átélt egy ilyen esti programot, az már tudja, miről is van szó. A régebbi táborozók lassan vánszorogva, de biztosan várták az unalmak estéjét...
A PT egy nagyon jó tábor. Jó a közösség, általában érdekesek a programok, optimális a szállás, és még sorolhatnám, hogy mennyi minden nagyszerű van benne. De én most azt veszem figyelembe, ami borzalmas, kibírhatatlan, eltűrhetetlen, amitől az ember falra tudna mászni. Bemutatom az öt legidegesítőbb dolgot, ami az én életembe keserűséget hoz a tábor alatt.
Következő állomás... K N
2 0 0 Első körben táncoljuk el a szeretetmaf8 fia táncát, ezek után pedig a csapattáncot!
14
A kisebbek lassanként kezdtek rájönni, hogy semmi okuk nem volt a vidámságra. Majd menjünk és teljesítsük 10-ig a 11 helyszínt. Kis csapatom elsőként Antihoz ment pacsizkodni. Ez beletelt vagy fél órába, mire végre közösen megegyeztünk, mi is legyen a Família da Pinkcsi pacsis köszönése, majd elérkeztünk Pistihez, gyertyát lőni. A gyertyával volt valami gond, mert mikor telibetaláltam, nem aludt el. De haladjunk csak tovább, Pitykéhez, ahol meglehetősen furcsa kérdések elé állítottak minket. Például: ki szereti Gnom szőrös hasát? Erre túlnyomó többségben nemleges választ lehetett hallani. Nem is csoda. Miután túléltük ezeket, mehettünk Mónihoz valami hippi zenére koreográfiát kitalálni. És végül visszaértünk oda, ahonnan eredetileg elindultunk. A Hangárba. Itt elsőként falhoz állítottuk Jeney Flóriánt, majd nagy örömére 47-szer megpusziltuk rúzsos szájjal. Természetesen a következő állomásunk a mosdóba vezetett, ahol sterilizáltuk ajkainkat és felkészültünk a következő akadályra. Fogjunk meg egy műanyag láncot, majd kössünk rá annyi csomót, ahányat csak tudunk... Miután ezzel is végeztünk elmentünk előadni egy szerelmi színdarabot Esztellához. Jótanács: ha Esztella helyettesíti a
Az én ötösöm kritika
Az ébresztő. Nem tudom, ki szeret korán
kelni. Én egyszerűen utálok. Az igaz, hogy fél kilenckor kezdődik az első óra, de hétkor van az ébresztő. Én általában fél nyolckor kelek fel, mivel nem látom értelmét másfél órával hamarabb felkelni, de abban a félórában már nem tudok visszaaludni. Na persze, előtte még el kell játszanom, hogy igen, én hétkor fel fogok kelni, és mikor már csukódik az ajtó, csak akkor dőlhetek vissza. Borzalmas. Az ebéd. Részemről óriási méretű pirospont, hogy már nem kell fél órát a döglesztő napsütésben vánszorogni egy Zs-kategóriás ebédért, de az étel színvonala még most is néha kezdi feszegetni a régi menza minőségét. Legalábbis szerintem. A szagelszívó. Igen, a szagelszívó. Eredeti funkciója tudtommal az lenne, hogy a nem oda illő szagokat elszívja (már csak a nevéből adódóan is), ehelyett legtöbbször csak még büdösebbet csinál. Ezenkívül szerintem a hangja is elég idegesítő. Nem túl kellemes hallgatni délutánonként vagy esténként, mikor épp pihenni szeretne az ember. A kajatilalom. Én megértem, hogy miért nem lehet semmit kivinni a Hangár területéről, de néha eléggé bosszantó. Egy-egy
almába vagy fagyiba még senki sem halna bele… (Háromszázba viszont igen! – Ater.) A takarodó. Az még hagyján, hogy tízkor mindenkit bezavarnak a szobájába, ezt még túl tudom élni valahogy. Viszont az már eléggé idegesít, amikor például épp írok, vagy egyéb tevékenységet folytatok az asztalomon, és a tanár vagy a mókus, aki épp betéved hozzánk, lekapcsolja a lámpát. Valaki szokott a folyosón aludni? Mert ha nem, nem értem, miért ilyen fontos. Nos, ez volt az én toplistám. Remélem, más érzéseit is sikerült megszólaltatnom a cikkben.
K N 2 0 0 8 3
FreiTamásos • Hogykivan
GYűjtés • Másik ötös
Ebéd, és ami benne van
A PT legeslegesleg ötje K N 2 0 0 8
Tomiboj
Szeretjük a PEOPLE TEAM-et, mindig és mindenhogy, mindenért: de vajon mi az az öt fő dolog, ami megkülönbözteti minden más tábortól? Tomiboj értékel. 5. Felszerelt környezet Ha az ember levegőre vágyik, kényelmes és tág teret nyújt neki a PT-tábor „udvara”. Kis kalandért a labirintus, sportokra a fociés a kosárpálya, szórakozásra a trambulinok a legjobbak. Pihenésre a padokon van a legjobb lehetőség, és társaságot a büfénél találhatunk legtöbbet. 4. Modern szállás A szállás szobái modernek, tiszták és nagyok. Sok lehetőség van még tárolásra, a cuccunkat, ruháinkat sem kell a táskánkban tartani. Továbbá a kétszobánkénti külön zuhany és toalett biztosítja kényelmünket. Az összes eddigi táborom szobái közül ezek a szobák a legjobbak, legkényelmesebbek. És – mivel két szoba között van átjáró – ha jó fej szomszédaink vannak, jókat lehet velük dumálni. 3. A szakok választásának lehetőségei Hogy ne egy unalmas, semmittevő tábor legyen a PT, és
4
Barbie
értékelés
csináljunk hasznosabb dolgokat is, szakokat kellett választanunk, amelyek egész délelőttünket lefoglalják. De szerencsére a választás lehetősége a kezünkben volt, és igen nagy volt a választható szakok száma is, így – ha nem
kritika
Hétfő délután, 3 és fél óra agyzsibbasztás után kaptam azt a rendkívül megtisztelő feladatot, hogy kajakritikát írhatok az itteni menzás kosztról, ami – őszintén szólva – inkább hasonít konzerves Pedigree kutyakajára, mint ehető ételre.
is mindenki, de – sokan megtalálhatták az érdeklődési körükhöz kapcsolódó szakokat. 2. Sok ember, jó társaság Az ember szereti, ha sokan vannak körülötte. Igaz, így az utolsó turnusban már nincsenek sokan, kétszázötven és még pár ember van (az előzőkben azért négyszázan is voltak néhol), de ez is szép szám. Azért ilyen sok emberrel jobb mulatni, és jó, hogy nincsenek kihalt folyosók, és egy-két lelket mindenhol talál az ember. 1. Bulik, szórakozás A tábor fénypontjai a hangárban tartott bulik. Ebben a turnusban ugyan csak kettő volt még belőlük (előző évben meg szinte mindennap volt party), de remélem tábor végén lesz még egy. A szórakozásba még az esti csapatjátékok is beletartoznak, amik közt vannak kreatív és ötletes feladatok is, amiken jót szórakozhat az ember, bár néha vannak mélypontok is egy-egy rosszabb feladatnál, de a versenyszellem érdekében végigcsináljuk őket.
Gondoljatok csak bele… A rengeteg „meg-
terhelő” óra után – amikor már az éhhalál fenyeget – örülsz, hogy elvonszolod magadat valahogy a Hangárig, leülsz egy magányosan álldogáló padra, magadba roskadsz az éhségtől, és várod az ebédet, mint a Messiást. Na, és mit kapsz?! Valami citromsárga színű, krumplidarabokkal megspékelt, krumplifőzelék néven feltüntetett, folyós trutyit, benne egy jó nagy darab húsizével, ami kemény, mint a karácsonyi puding. A legtöbben valahogy legyűrtük (no nem azért, mert annyira bejött, de hát „mégse maradjunk éhesek” alapon muszáj volt ) – én már nem emlékszem rá, hogyan, mert annyira sokkos állapotba kerültem a látványtól és a tíz méteres körzetben terjengő szagoktól. De ez még közel sem volt olyan undorító, mint a másnapi ebéd, amit rizseshús néven álcáztak és tálaltak. Ha nem mondták volna meg előre,
hogy ez az ebéd, szerintem órákig tűnődtem volna rajta, hogy most akkor mit is raktak elém az asztalra?! Úgy látszik, hogy valaki a konyhán nagyon kedveli a sárga színt, ugyanis ennek meg élénk narancssárga színe volt, benne a hús tele volt mócsingdarabokkal. Arra, hogy megegyem, már én sem tudtam rávenni magamat, így éhesen kullogtam kifelé a Hangárból, de a jégkrém a büfében maximálisan kárpótolt mindenért. Ennyi negatív dolog után most végre jöjjön valami pozitív is, mégpedig nem más, mint az ebéd után fogyasztásra váró, tonnaszámra kirakott gyümölcsök. A 40 fokban, egy tikkasztó nyári napon mi másra is vágyna jobban az ember, mint egy nap érlelte, lédús őszibarackra, egy szilvára, vagy éppen egy banánra. Ez tutira pozitívum a kaját illetően.
K N 2 0 0 8 13
Arcok • ő is tudja, hogy mit csinál
Közel a tízhez K N 2 0 0 8
12
Gergő
Főszerk urat figyeltük Kriszta Tisztagyagya
interjú
Tapasztalt PT-s. Jövőre ünnepelheti a jubileumi, a 10. táborát. Némettanárból lépett elő szervezővé. És még hegedül is.
KecskeNEWSás: Mióta vagy itt, a People Team-ben? Irén: 2000 óta. KN: Mik voltak a feladataid? I: 2000-től 2005-ig vagy 2006-ig némettanár voltam. Lassacskán a délutáni kütyüt én csináltam, már Tatán is, még mielőtt Kecskemétre jött volna a tábor. Később is foglalkoztam a kütyüvel, csak egyre kevésbé tanítottam németet, és elkezdtem az „egyéb” kategóriába tartozni. Ami nem tanár, és nem is mókus. KN: Az „egyéb” kategórián belül mi a feladatod? I: A szervezéssel foglalkozom. Olyan dolgok, amelyeket nem annyira látni. A regisztrációtól kezdve a szobaosztáson keresztül a csapatosztásig, például: kik azok a tanárok, akik csapatokat fognak vezetni, a gyerekek melyik csapatba fognak kerülni, a napi program megszervezése is rám tartozik, mókusmeetingnél is jelen vagyok. Az egyik kedvencünk Aligával, amikor az ügyeleti rendeket állítjuk össze (trambulin-, kaja-, éjszakai ügyelet). Több óra, amíg összeállítjuk, hogy hetven tanár, hogyan ügyeljen. Most is éppen egy meglepetés készül a heti témával,
Zsibi • tudja, hogy micsinál
a szeretetmaffiával kapcsolatban. Kis kártyákat fogunk kiosztani, nem fog minden gyerek kapni, de remélhetőleg mindenki között körbejárnak. Olyasmi feladatok lesznek rajta, mint például: „Adj egy ölelést!”. KN: Szereted ezt csinálni? I: Igen. KN: Némettanárként vagy „egyéb” kategóriás emberként a jobb? I: Mindegyiknek van előnye és hátránya is. Amikor tanítottam, abban az volt a jó, hogy egyrészt szerettem tanítani, a csoportjaim nagyon jók voltak, délután meg én is csapatvezető voltam. A mostaniban meg az a jó, hogy sokkal több háttér-információt tudok. A tanárok nem sokan tudják, hogy most is sokszor az éjszakába nyúlóan is írunk és csináljuk az előkészületeket. Matyi, Livi, Aliga, Macsek, Szilvi, Topi… Mindenki segít. Most például Zsibi segített, mert a kártyákat nem jól sikerült kinyomtatni (aztán mégis a 410es csapat segített rajtam). KN: Nem vagy fáradt ennyi munka után? I: De. A PT utáni első teendőm az alvás lesz. KN: Hallottam, hogy zenélsz... I: Igen. Hegedülök egy kamarazenekarban. Körülbelül tizenöten vagyunk és klasszikus zenét játszunk. KN: Jövőre láthatunk? I: Remélem.
portré és genyázás
Az említett személy megbízott saját portréja elkészítésével, tökéletesen tükrözve szerénységét. De ezt ő maga is elismeri, tehát probléma nincsen. Nehéz feladatnak bizonyult, inkább figyeltem, mintsem beszélgettem volna vele. zért egy-két mondatára tisztán emlék- Ez egyfajta „lusta vagyok” taktikázás. Meg szem. Például mindjárt itt az első, amit hal- élvezi is, meg – mondjuk – meg is teheti. lottam tőle. Vasárnap, ebédlő: „Ez mekkora Hát igen, aki megteheti… De azért... ha már egy paraszt!” (A megnevezett személyét nagyon fenyegetőzik… Kapjunk csak fel egy jogaira és az újságírói etikára figyelemmel bögrét. léve titokban tarom.) (Gnomra mondtam - A – Rondán eszem és ronda vagyok, amikor eszem – mondta. Nem tiltakozom. szerk.) A táborba 2006-ban csöppent bele cimbo- Napszemüveg. Póló, laza ing. Halásznadrág, rájával, Ivánnal, akit a gimnáziumban ismert papucs… Ó! És A gép. Egyúttal kihasználom az alkalmat, és közlöm – annak, aki szeret a meg. A gyerekekkel néha könyörtelenül is őszinte, médiában ólálkodni és gépezni, és még nem tehát mindig csak az nevet, aki éppen nem hallotta volna –, hogy Ne érjetek a gépéhez! Ahogy Zsibi mondaná: – Aki téma. hozzáér a gépemhez kérdezés nélkül, annak letöröm a kezét. Egyvalaki érhet hozzá, és Zsibi: Egy gyereket sokkal jobb megríkatni. az Ater! Én: Miért? Médiaterem. Ventilátorral felszerelt, takaros Zsibi: Mert sokkal nagyobb kihívás. kis hely, ahol halk zene szól, zajlik a munA gyerekekről tehát ennyit... ka. A szék kényelmes, a kilátás kellemes, jó Csekély egynapos ismeretségünk után me- a terem fekvése, nem dől be a napfény az rem állítani, hogy eléggé földhözragadt. Nem ablakon. Dolgozik a csipetcsapat. Néha kiszépíti a dolgokat. És ez nem is baj. Amit hallatszik egy-egy Csubakka-üvöltés (lassú elvár, azt tényleg elvárja, viszont felesleges a gép, illetve valami baj van a nyomtatóval). pluszokra nem tart igényt. És ez korrekt. Ilyenkor nem kell megijedni. Hatásszünet, Sokat tud, és ezt jól használja, könnyen el- aztán akár be is jöhetsz. igazodik mint tanár. Érdekli az, amit csinál, Végezetül Zsibi egyik hozzám fűzött monés ez látszik is. (Uff! Ez most úgy hangzik, data: – Ne nézz ilyen csúnyán! Hmmm... Ezekután légy oly szíves, te ne mint egy iskolai értékelés…be is fejeztem.) Megjegyzem, rajong a kiszolgálásért. Figye- nézz rám csúnyán… vagy tudod, mit? Lehet. lem! Ne dőljetek be, amikor a hatalmára hi- Csak én ne lássam.
A
vatkozva teát vagy egyéb tábori kosztot kér.
K N 2 0 0 8 5
Tud-tech • jön a lego-korszak
Vigyázz! Egy robot! K N 2 0 0 8
6
Esztella
építkezés
Mechanika, elektronika, informatika – ott élünk mellette. Megszoktuk, természetesnek vesszük, hogy a büfében működik a hőnyomtató, és hogy emesenen keresztül bármikor beszélgethetünk akár a világ másik felén élő barátainkkal is. A legtöbben soha nem megyünk ennél közelebb: működik, és ez a lényeg. Tegyük most egy pillanatra félre mindennapi undorunkat az iskolai fizikaórával szemben, és nézzünk mélyebbre, mint amennyire egyébként látnánk!
Azok a bizonyos tábori lépegetők, amelyek-
nek bizonyára láttátok a plakátjait, valóban életre keltek a zöld épület 510-es termében, még ha nem is olyan látványos módon, mint azt az illusztráción láthattuk. Ákos hozott magával egy egész készletnyi kis színes kockát, kereket és alkatrészt, a számtechterem pedig kölcsönzött neki egy számítógépet is. Programozható robot. A LEGO Mindstormstm név voltaképpen olyasmit takar, ami már jóval túlmutat az egyszerű építés gyermeki örömén – és mégis megmarad annál. Az egyetemeken robotikát oktatnak vele, de meglepő módon mégsem olyan bonyolult, hogy ne élvezhesd. A dolog felépítése rettenetesen egyszerű és a végtelenségig bonyolítható. Adott egy kis agy, egy számítógép, amelynek kimeneteire motorokat és különböző érzékelőket kapcsolhatsz. Adott emellett egy grafikus programnyelv, amelyben „megmondhatod” hogy mit csináljon a robotod. LEGO-darabok saját készleted szerint állnak rendelkezésedre. A többi pedig a fantáziádra van bízva. Az első próbálkozások után hirtelen rádöbbensz, hogy mindaz a technika, amit nap mint nap látsz és használsz, mennyire bonyolult, és mégis mennyire pontosan működik. Csak
harmadik próbálkozásra tudod megoldani, hogy a rögtönzött robot minden zöld csíknál megálljon a papíron, és pittyegjen egyet. Roppant büszke vagy rá… külső szemlélő számára ez még nem is olyan nagy mutatvány. Mégis: modern világunk óriási gépeit is ugyanezek az elvek mozgatják. A LEGO kifejlesztette az eszközt, amellyel mindenki, aki csak egy kicsit is érdeklődik, egy lépéssel közelebb kerülhet a fizikához és az informatikához. Amerikában már tanítanak vele, versenyeket rendeznek, és olyan elkötelezett építői vannak, akik egész operációs rendszert írtak rá. Ákos, aki maga is tanított „legózást” egy kanadai iskolában, most Magyarországon próbál profitálni tudományából – egyelőre azonban sikertelenül. Bízhatunk benne azonban, hogy egyszer majd a tanórákon az elalvással való reménytelen küzdelem helyett önfeledten játszhatunk. Hiszen a LEHETŐSÉG már adva van.
A: Dieses Jahr auch, doch auf den anderen schlafen sie auch. Jeder hört wie gut es ist drausen zu schlafen, doch das gefällt mir überhaupt nicht, denn so bin ich nicht mehr so Einsam. Gestern haben z. B.: Matyi, Pis-
ti, Bubu(e) und Dóri auf den Trampolinen geschlafen. KN: Der Zsibi und die anderen Medialehrer haben letztes Jahr im Mediaraum geschlafen.
Kiő, miő? • A tábori tánc Anyja
Másik íven is pörög Réka
villáminterjú
Kende anyukájával, a mindig mosolygós Mónival beszélgettünk legújabb projektjéről. Szívet csinál.
R: Miért döntöttél úgy, hogy a PEOPLE TEAM-ben dolgozol? M: Mindenképpen szerettem volna táborban dogozni. És rendkívül boldog vagyok, hogy a legjobb táborban dolgozhatok. R: Hány éve vagy a PT-nél? M: Ez az első nyaram, de az előző három turnusban is voltam. R: Mi az új projekt, amin dolgoztok? M: Építünk szemétből, ami igazából használati dolgok, például üveg, kupak, újság stb. Egy gyönyörű dolgot építünk, ami a hét témájához illik: a szeretet. Amit építünk, nem más, mint egy hatalmas szívecske. R: Hogy érzi magát a kisfiaD? M: Nagyon boldog itt.
R: Milyenek találod a tábort? M: Imádom. R: A tegnapi táncot mennyi idő alatt tanultad meg? M: Én csináltam, és hamar megvolt. R: Szeretsz táncolni? M: Mindig is nagyon szerettem. R: Gyerekként is voltál itt, a PT-ben? M: Nem voltam, de lehet, hogy éppen belefértem volna, de lehet, hogy akkor még nem volt. R: Volt valami kritika a koreográfiádra? M: Még nem hallottam, de nem lehet mindenkinek megfelelni. A cél az volt, hogy egyszerű és nagyszerű legyen. Gyorsan tanulható.
K N 2 0 0 8 11
K N 2 0 0 8
10
Deutschunterricht” vorgekommen war. Er hat gefragt ob ich eine Sprachprüfung habe, wo und was ich gelernt habe. Ich habe gesagt, dass ich Deusch auf der Universität als Fach hatte. Er hat gesagt, dass ich ein 40 seitiges Material vorbereiten soll. Und am Ende bin ich im Camp gelandet. Da war alles noch ganz anders. Es gab vier Durchgänge, die 12 Tage lang waren, ohne Pause. Als ich das erste mal kam, habe ich zwei hinter einander gemacht. Danach konnte ich nicht mehr, habe eine Verschnaufpause auf dem „Sziget“ Festival gemacht und am Schluss kam ich die letzte Woche auch noch. Es ist sehr ermüdigend, doch es macht viel Spaß. KN: Wie bist du Campchef geworden? A: Ganz langsam, in 2005 und 2006 habe ich noch 2 Wochen unterrichtet. KN: Was gefällt dir besser? Zu unterrichten oder die Administration? A: Diese beiden Sachen sind ganz verschieden. Der Unterricht fehlt mir , doch da ich das ganze Jahr in einer Sprachschule unterrichte ist es gut so. KN: Wie ist es zu Unterrichten? A: Es macht mir Spaß doch es ist manchmal ermüdigend. Ich habe keinen normalen Arbeitsplan, und meine Arbeitszeit ist früh am Morgen oder spät am Abend, und von da an ist es schwer normal zu leben. KN: Was machst du im Camp, wenn wir dich nicht sehen. A: Ich verteile die Zimmer. Ich stelle die Teams und die Diensteinteilung zusammen. Ich teile ein, wann, wer bei der Essenausgabe dran ist. Ich räume im Lager auf (300-mal am Tag). Ich spühle, wasche die Behelter aus, ich jage Kinder, wenn ihre Eltern sie erreichen wollen, ich helfe den Deutschlehrern,
kopiere ihnen Hilfsmaterial, sortiere sie, wasche oder wecke Lehrer. Letztens haben wir Zsibi mit Domestos geweckt, wir dachten dass er mal wieder Füße waschen sollte. KN: Was ist es für ein Gefühl, ein Lagerraum zu haben? A: Es ist frustrierend. Es gibt eine menge Leute, die die einfachsten Regeln nicht befolgen wollen. Sie räumen hin und her ohne mich vorher zu fragen, oder sie nehmen solche Sachen, die sie nicht sollten. Mein liebstes Beispiel war, als einer unserer Medialehrer eine Woche lang mit einem Textilmarker gemalt hat. ( Iván, wer sonst?) KN: Wie kannst du dir so viele Sachen merken? A: Mein Gedächtnis für Gesichter ist schrecklich. Ich merke mir nur deshalb Dinge, weil ich mir alles doppelt aufschreibe. Einmal, als die Teilnehmer ankommen und einmal als die Lehrer sie in Gruppen einteilen. Danach vergleiche ich die zwei Listen und schaue ob alle da sind. Mein lieblings Beispiel ist Dorka und ihre Freundinnen. KN: Stimmt es, dass ihr mit Ady und Irén in einer Wohngemeinschaft gewohnt habt? Und dass ihr Newton’s Schwerkraft Theorie überbietet habt? A: Ja, wir haben auch Fotos darüber. Wir haben 6 Tage lang nicht gespült un der Löffel ist in der Tasse stecken geblieben. Der Löffel hat sich gegen die Schwerkraft 100%-ig gewehrt, und sogar, wenn man es auf den Kopf gestellt hat. Wir hatten kleinere Probleme mit dem Spühlen, wir konnten die Situation nicht lösen. Keiner von uns mag es und doch spühlen wir mehrere Stunden. KN: letztes Jahr hast du auf dem Trambulin geschlafen. Dieses Jahr auch?
Norbi felmászott a kéményre... • macsek és a tábor
kilenc éve csak a PT Gizike (Gőzeke)
interjú
Macsek a PT régi látogatója. Kiváncsiak voltunk, hogyan érezte magát a táborban az elmúlt nyolc évben, mi az, amit hiányol a régi időkből. – Te már 2000 óta a PT-be jársz. Milyen volt a tábor akkoriban, 2000-ben? – 2000-ben, kilenc évvel ezelőtt még nagyon kicsik voltunk, kevesen voltunk. Akkor még Egerben tarották a tábort. Az a baj, hogy ez 13 éves koromban történt, kevés dologra emlékszem. Azt tudom, hogy élveztük, szerettük, akkor is nagyon jó volt. – Milyen más programok voltak? – Igazából nem voltak más programok, azt mondom inkább, hogy azóta fejlődtek. Tehát más lett. 1-2 játék eltűnt, például a Brutality Game vagy a Maffia, a sima maffiázás, a koboldos kincskeresés... Hát 9 év alatt azért változnak a programok, fejleszteni kell őket. – Milyen vicces események történtek a régebbi táborokban? – Tatán, 2004-ben Norbi felmászott a kémény tetejére. Ami mindenképpen változott, az az, hogy most már sokan vagyunk. Négy éve hivatalosan is megjelentek a táborban a mókusok. Aliga nagyon felfejlesztette a kütyüket. - Nem tudom, mennyire emlékszel rá, de annak idején mi ragadott meg a PEOPLE TEAMben? – Első évben angolon voltam, aztán számtechen, aztán színjátszáson. A színjátszás ragasztott itt annak idején. Most pedig része az életemnek. Mondjuk, a helyszínek közül ez a legjobb hely, Kecskemét a legigényesebb. Bár nekem hiányoznak a a tatai 12 fős szobák, amikor tizenketten csináltunk min-
den csínytevést. – Ha neked írni kéne egy ajánlót a táborról, mit írnál bele? - Egy PT-ajánlóba? Ezt: Jó hangulatú nyárra van szükséged? Hogy baráti csapat várjon? Tényleg, itt a hangulat a lényeg, és hogy mindenki jó haver. És kötetlen. Ilyeneket fogalmaznék bele… – Vannak olyan barátaid, akiket 2000-ben vagy 2001-ben itt, a PT-ben ismertél meg? – 2001-ből van egy srác, akivel mostanában is jóban vagyok. Meg annak idején volt egy tanár, Tollas Gábor, akivel még most is tartom a kapcsolatot, de igazából ezek a barátságok csak egynyarasak voltak. – Hogy érzed, most vagy régen volt szigorúbb a PEOPLE TEAM? – Itt a romos épületek meg a trambulinok miatt muszáj szigorúnak lennünk, mert vigyázni kell rátok. – Melyik póló-desing tetszett a legjobban eddig? A 2002-es póló volt szerintem a legjobb, mert az összes póló fehér volt, és kék színnel különböző minták voltak rajta
K N 2 0 0 8 7
Zsibi • Aliga beoszt, megmond....
Newton törvénye? K N 2 0 0 8
8
Zsófi megkérdezte
Interjú
Aliga, aki megmond, beoszt, ébreszt, segít, ottvan, ha kell, akit mindenki szeret. Megkérdeztük erről-arról, ő pedig válaszolt. KN: Hogyan keveredtél a táborba, és mikor? Aliga: 2002-ben nyári gyakorlatot kellett csinálni, és én ezt nem úgy teljesítettem, ahogy kellett volna, gondoltam, lehet, hogy kéne valami hasonló 2003- ban is. Akkor láttam meg a hirdetést a PestiEst-ben, jelentkeztem, és Ater behívott. Nem tudom már, miről beszélgettünk, vagyis azt hiszem, az „irodalom a német oktatásban” került szóba. Megkérdezte, hogy van-e nyelvvizsgám, hogyan és mit tanultam. Elmondtam, hogy német szakon vagyok az egyetemen, mondta, állítsak össze 40 oldalnyi anyagot, amit tanítani szeretnék. Végül bekerültem a táborba. Akkor még más rendszer működött. Négy 12 napos turnus volt szünet nélkül. Amikor először jöttem, kettőt csináltam végig, utána kidőltem, elmentem a Szigetre pihenni, aztán visszajöttem még egy turnusra. Fárasztó, de nagyon nagy élmény volt. KN: Hogyan lettél táborvezető? A: Szépen, lassan. 2005-ben és 2006-ban még tanítottam 2 hetet. KN: Melyik tetszik jobban? Az adminisztráció vagy a tanítás? A: Nagyon más a kettő. Néha hiányzik a tanítás, de – mivel egész évben nyelviskolában tanítok – most jó így. KN: Milyen tanítani? A: Nagyon élvezem, csak fárasztó néha. Az én munkaidőm gyakorlatilag a normál munkaidőn kívül van. Vagy kora reggel, vagy
este, és innentől kezdve nehéz az életet élni, hogy úgy mondjam. KN: A táborban mit csinálsz, ha nem látunk? A: Beosztok szobába, csapatba, kajaügyeletbe, trambulinügyeletbe, éjszakai ügyeletbe. Beosztom a reggeliztetést, vacsoráztatást. A raktárban pakolok (napjában 300szor), mosogatok, lavórt pucolok, gyereket hajkurászok, mert az anyukája beszélni akar vele, a némettanároknak tartok eligazítást, segédanyagokat fénymásolok nekik, azokat szortírozom, mosok vagy tanárokat ébresztek. A múltkor Zsibit ébresztettük domestos-szal, úgy gondoltuk, le kéne egy kicsit tisztítani a lábát. KN: Milyen érzés, hogy van egy raktárod? A: Frusztráló. Van egy rakás olyan ember, aki képtelen alapvető szabályokat betartani. Össze-vissza pakolnak, anélkül, hogy engem megkérdeznének, vagy olyan dolgokat
vesznek el, amiket nem kéne. Kedvenc példám: egyik médiás tanárunk textilfilccel rajzolt egész héten. (Iván, ki más?) KN: Hogy vagy képes ennyi mindent megjegyezni? A: Sehogy, pocsék a névmemóriám (Macsek mutogat a háttérben). Amit megjegyzek, az azért van, mert kétszer írok át mindent. Egyszer, amikor megérkeznek, egyszer pedig, amikor a tanárok összeírnak titeket, és azt keresztbe összehasonlítom, hogy mindenki megvan-e. Kedvenc példám a Dorkáék. KN: Ha jól, tudom az Adyval és az Irénnel laktál egy albérletben. Igaz, hogy megdöntöttétek Newton gravitáció elméletét? A: Igen. Fényképes bizonyítékok is vannak. Úgy volt, hogy nem mosogattunk 6 napig, és beleragadt a kanál a bögrébe (nevet). A gravitációnak maximális mértékben ellenállt, ha fejre állítottad, akkor is. Apró problémáink voltak a mosogatással, nem igazán tudtuk kezelni a helyzetet. Egyikünk se szereti, ennek ellenére itt mosogatunk órákon keresztül. KN: Tavaly aludtál kinn a trambulinon. Idén? A: Idén is, csak az a baj, hogy a többi trambulinon szintén aludtak. Egyre inkább terjed a híre, amit én nem feltétlenül tartok annyira jónak, mert oda a csendes magányom. Tegnap például a Matyi, a Pisti, a Bubu(e) meg a Dóri is kinn aludtak. KN: A Zsibiék tavaly a médiateremben aludtak. A: Igen, az egy élmény, amikor bemész a médiaterembe, és azt látod, hogy fekszenek a fel nem húzott ágyneműn, a kábelekkötegeken.
Interview • Aliga hat gesagt
Gesetz von Newton Zsófi
Interview Übersetzung: El Zsófi
Aliga, die uns sagt was zu tun ist, uns einteilt, uns weckt, uns hilft, wenn wir sie brauchen, ist eine, die alle mögen.
KN: Wann und wie bist du in das Camp
gekommen? Aliga: In 2002 muste ich ein SommerPraktikum machen, was ich leider nicht so gemeistert habe, wie es hätte sein sollen. Ich dachte, dass ich in 2003 was ähnliches bräuchte. Da habe ich die Anzeige im „PestiEst” gesehen, ich habe mich gemeldet und Ater hat mich auf ein Vorstellungsgespräch eingeladen. Ich weiss nicht mehr über was wir gesprochen haben, doch ich glaube, dass das Thema „der Geschichtsunterrichten im
K N 2 0 0 8 9
