A TARTALOMBÓL: Itt a Vörös Hadsereg . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Se köpni, se nyelni nem tudnak! . . . . . . . 3 Bûnözõk Kánaánja . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 A Fidesz és a jobboldal azt hiszi, . . . . . . . 5 gyõzni lehet egy médiapárttal szemben – Tévednek! Ha Isten velünk,ki ellenünk?. . . . . . . . . . 6 Levél Franciaországból. . . . . . . . . . . . . . . 6 Rendõr-zsiványok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Májusi gondolatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Meghívást kaptam . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 A BIBI – Itt valami nem stimmel! . . . . . 13 Nyílt levél dr. Orbán Viktornak . . . . . . 14 Viva Chávez! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Orbán-hablaty régi panelekbõl, . . . . . . . 17 nulla tettekkel SZDSZ és önrendelkezés I. . . . . . . . . . . 18 SZDSZ és önrendelkezés II. . . . . . . . . . . 19 Szót kérek Elnök Úr! . . . . . . . . . . . . . . . 21 Várjunk, majd „segít” a Fidesz. . . . . . . . 23 Tegyünk eleget Orbán Viktor . . . . . . . . 24 felszólításának Létezik-e új többség? . . . . . . . . . . . . . . . 26 Akié a média tulajdonjoga. . . . . . . . . . . 27 azé a sajtószabadság is? Árnyékminiszterek . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www. johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!
VADAI SAJNOS SIETETT
Eredetileg arról volt szó, hogy a hétfõi kormányszóvivõi tájékoztatón Vadai Ágnes szocialista országgyûlési képviselõ – Budai Bernadett szóvivõvel az oldalán – tájékoztatja majd a sajtót a Gripen vadászgépek beszerzése körüli anomáliákról. Mi történt erre? A megjelent újságírók nyolcvan százaléka kérdéseket sem tehetett fel (holott azért mentek oda), a Vadai–Budai-duó mindössze az MTI-nek és a Magyar Rádiónak engedte meg mindezt. Ezután Vadai Ágnes távozott. A stílus maga az ember. Lapunk munkatársa és egyik kollégája a hivatal folyosóján megpróbálta feltenni kérdéseit, mire Vadai Ágnes kevélyen csak ennyit mondott: „Nyugodtan kérdezhetnek, úgysem válaszolok.” Forrás: Pilhál György – Magyar Nemzet, 2007. július 4.
Emlékszem még arra, hogy Orbánt azért támadták, mert nyakkendõ és öltöny viselését követelte meg a kormányüléseken, és kitiltotta a terembõl a dohányzást. Elborzadva idézték azt az állítólagos Orbán-mondatot, miszerint “akik ingujjban, bagózva kormányoznak, azok olyan országot is fognak csinálni”. Most azt mondom, igazuk volt azoknak, akik kinevették ezért Orbánt. Orbán semmit sem tudott. Most elérkeztünk az õ országukhoz. Füstmentesen, kifogástalan öltönyökben csináltak köpõcsészét Magyarországból ezek a gazemberek. Igen, így van ez. Ahol a miniszterelnök hazudik, majd ezt megússza, sõt erre büszke, ott köpõcsésze lesz az ország. Ahol az értelmiség kajánul és cinikusan asszisztál egy hazug tolvajbanda minden gazemberségéhez, ott bármi megtörténhet, egy ilyen helyen az irracionális lesz az ésszerû és a magától értetõdõ. A megerõszakolt lány felismerte az õt megzsaroló, megerõszakoló és kifosztó öt rendõrt. Mind az öt rebiszes. Nem is lehetne másképpen. Ilyen ország lettünk. A miniszterelnök talán lop, talán csal, de egészen biztosan hazudik. Önként, kéjjel. A legközelebbi munkatársai szintúgy. A pénzügyminiszter üzlettársa és barátja jogerõsen elítélve szabadlábon szaladgál a falujában, mert papírja van róla, hogy nem bírja a bezártságot. Tavaly október 23-án a miniszterelnök utasítására a rendõrök agyba-fõbe verték fél Magyarországot. (Teljesen mindegy, hogy
valójában „csak” százakat vertek és aláztak meg – rajtuk keresztül a fél ország lett megverve és megalázva.) Ez is volt a cél. Ez volt az üzenet. Kussoljatok, mert lám, én, Gyurcsány Ferenc, mi, az MSZP-SZDSZkormány ezt is megtehetjük veletek, és meg is tesszük. Akkor az ocsmány munka dandárját a rebiszes rendõrök végezték. Maszkban, azonosító szám nélkül, brutális aljassággal és kegyetlenséggel, kéjesen, cinikusan, szadistán. (A jogászokat, akik bizottságot alakítva megkísérelték sorra venni a rendõrök és a kormány által elkövetett bûncselekményeket, a fent említett szemétértelmiségnek a gúnykacaja kísérte. Ugyanaz a gúnykacaj, ami most Csoóri Sándor osztályrésze.) Szóval a rebiszes rendõrök. Akik úgy gondolták, október 23-a után, hogy újra itt
van az õ idejük. És ha éjjel egy védtelen nõ akad az útjukba, hát legfeljebb megerõszakolják. Mi történhet? Úgysem mer szólni a megalázott. És bizony, alig múlt valamin. Csak annyin múlt, hogy ez a nõ most mert szólni. Ki tudná megmondani, hogy hány nõn vannak már túl a rebiszes állatok? Senki. És arra is adjon valaki feleletet: ezek után, ha egy magányos nõnek integet egy rendõrjárõr az éjszakában, melyik nõ mer majd megállni? Ne hallgassatok, ne a cipõtök orrát nézzétek, Kurvaország rendõrei és lakói, hanem feleljetek: melyik nõ mer majd megállni? Öt egyenruhásból kettõ megerõszakolt egy fiatal lányt, a három másik meg nézte. Ilyet utoljára a Vörös Hadsereg engedett meg magának ebben az országban. Egyenruhában, szabadon, félelem nélkül erõszakot tenni: most is ez a sikk. Igen, így van ez. Kurvaországban a Nemzetbiztonsági Hivatal tisztjei konzervet csempésznek. Kurvaországban szitává lövik a bankrablót, aztán a helyszínelõ rendõr százados viszi el a pénzt. Kurvaországban kommandósok fognak el üzletelõ autópálya-rendõröket. Kurvaországban öt rendõr megerõszakol egy nõt. Aztán arra hivatkoznak, hogy a nõ kínálkozott fel nekik. Ez a védekezésük lényege: a nõ, hogy ne büntessék meg, felkínálta a testét, õk meg elfogadták. Ez a védekezés az igazi tragédia. Ebben rejlik a lényeg. Ez mutatja meg, hogy mi van ezeknek a lelkében. Hogy mi van itt a fejekben. Bayer Zsolt – Magyar Nemzet
TÉGED IS HÜLYÉNEK NÉZ A MEDIA MARKT ÉS A SATURN! Bizonyára sokaknak feltûnt, hogy a Media Markt 10 éves születésnapi “Hülye aki nem ünnepel” kampányára meglehetõsen agresszívan vágott vissza a Saturn, mondván, hogy náluk “10 év hülyítés helyett” valódi olcsósággal találkozhat a vevõ. A hadjáratnak csak egy szépséghibája van: a két áruházlánc egy tulajdonoshoz tartozik, így tudatosan nézik teljesen hülyének a vevõket. Mindkét márka a Metro-csoport többségi tulajdonában lévõ Media Markt Saturn Holding-hoz tartozik. A Saturn reakciója egy jól felépített stratégia része, a tulajdonos ugyanis minden bizonnyal szándékosan versenyezteti az áruházakat, az ilyen akciók ugyanis erõsítik a vevõk márkahûségét. penzcentrum.hu nyomán
2
jó ha figyelünk
– avagy A párt, amely önmagát cenzúrázza – „Torkunkon akadt Gyurcsány.” – mondta Lendvai Sipánka, majd még hozzátette: „Se kiköpni, se lenyelni nem tudjuk.” Hát bizony, kedves barátaim, asszem ennél pontosabb helyzetértékelést senkitõl sem hallottam eddig. A mindent egy emberre való felépítés most úgy tûnik visszájára sül el. Amin olyan jóízûen röhögtek annak idején szocialista megmondó-emberek és a köreikhez közelálló sajtó-proletárok, nevezetesen, hogy a legnagyobb ellenzéki párt legnagyobb hibája, hogy mindent egy emberre, a diktátori hajlamokkal bíró vezérre épített fel, most úgy tûnik náluk is megképzõdik. A különbség legfeljebb annyi, hogy míg a FIDESZ esetében a fõ hallja kend rögtön az elején magához ragadta a gyeplõt, addig a szegfûmintás utódpárt esetében egyfajta szellemi leépülésnek lehetünk szem- és fültanúi. Addig, amíg nem érkezett meg az utódpártot gyakorlatilag kilóra felvásárló ifjúkommunista múltú yuppie, az MSZP-ben egy adott témakörnek meg volt a maga felelõse, de legalábbis arcokat lehetett társítani különbözõ témakörökhöz, s azok idõrõl-idõre meg is szólaltak a média nagy nyilvánossága elõtt. Manapság azonban nem látni mást, csak a hórihorgas ripacsot, valamint elmaradhatatlan oldalnehezékét, a szatellit-párt elnöki székébe beültetett csicskást. Míg a nagyfõnök az egyetemisták elõtt produkálja magát, addig tiszti szolgája a médiát szórakoztatja gumicsontnak is beillõ számlaügyével. El van a gyerek, ha játszik. Mindeközben a szegfûmintás utódpárt szabadulna már a kolonctól, a kolonc azonban nem hagyja magát. Kicsit olyan ez, mint a mesebeli kisgömböc, amelyik mindent és mindenkit elnyel, végül aztán a kiskondás elõvéve bicskáját hatalmasat durranva kipukkantja azt. (A mesebeli kiskondás eljövetele egyelõre még várat magára.) Ami annak idején oly simán, oly könnyedén és zökkenõmentesen ment, nevezetesen az önjáróvá vált stróman (azaz Megyó) kipenderítése a hatalomból, az itt már nem mûködik. Komoly problémák adódtak a „one man show” sztárjával, aki azt hiszi magáról, azért mert õ a mûsor fõ attrakciója, rögtön a direktori székbe is beülhet. Mindeközben a társulat teljesen ta-
nácstalan, csak áll, mint lólány álma a hideg vízben, s közben pillog, mint Grisa a körmoziban. Látják, hogy a közönség közül egyre többen felállnak és otthagyják az elõadást. Csak azért nem tudják visszaváltani a jegy árát, mert arra kínosan ügyelnek, hogy a kassza zárva legyen. Érzik, hogy valami gáz van, csak azt nem tudják, hogy mi tévõk legyenek. Pedig ha így megy tovább, lassan, de biztosan becsukhatják a boltot. Meg mi is. Mert ha õk becsukják a boltot, akkor nekünk annyi. Akinek eddig kétségei voltak a mûminiszterelnök alkalmatlanságát illetõen, az most, az õszödi beszéd lightosabb, felvizezett változatának parlamenti felolvasásakor végképp megbizonyosodhatott arról, hogy a mi derék Francisco barátunknál minden bizonnyal lóg néhány deszka. Az állampárti szocializmus korának szánalmas retrospektív bemutatóját „élvezhettük” a mûminiszterelnök elõadásában. Csak ezt régen kicsikét profibb módon csinálták, arra mindig kínosan ügyeltek, hogy a nagy nyilvánosság elé már csak a frankó változat kerüljön. Most meg ugye már hallottuk az eredetit, innentõl kezdve pedig nincs mirõl beszélnünk. Az utóbbi idõk legjobb, legszenvedélyesebb igazságbeszéde! – kommunikálja a mûminiszterelnök és sleppje. Ahogyan azt Frizura Varjú szokta volt mondani felnõtteknek szóló meséiben, „itt egy kicsikét eltévedtünk a számegyenesen”. Amikor az Õszödi Böszme” magánszámát
igazságbeszédként aposztrofáljuk, akkor az olyan, mintha a nulla helyett, mondjuk plusz háromról vagy ötrõl, indulnánk. Márpedig az origó, a kiinduló pont az kell legyen, hogy a mûminiszterelnök hazudott. Abban a pillanatban, hogy nem a kormányfõ hazugsága a vonatkozási szint, megkérdõjelezõdik minden, amit demokratikus jogállamnak nevezünk. Mondjuk azon is érdemes elgondolkodnunk, fõként az MSZP választóinak, hogy milyen párt az, amelyik ilyen ostobán és a társadalom önbecsülését porig alázó módon próbálja meg cenzúrázni a valóságot? Milyen párt az, amelyik olyan kiskorúnak és ostobának nézi a választópolgárt, hogy nyíltan a pofájába vágja, hogy vele mindent meg lehet tenni? Vagy csak egyszerûen realista, mert tudja, hogy a magyar lakosság tekintélyes része valóban ennyire ostoba, ennyire aljas és/vagy mûveletlen? (Lásd Széchenyi!) Márpedig úgy tûnik, a magyar lakosságnak egy tekintélyes részével még ezt is meg lehet tenni. A Homo Kádárikusz a proletárdiktatúrában történt szocializációja során megszokta a felülrõl való irányítottságot, az önálló gondolkodástól és véleményalkotástól irtózik, mint az ördög a tömjénfüsttõl, így érthetõ, hogy nem a saját szemének és fülének hisz, hanem a Nagy Testvér magyarázatára vár. Sõt, igényli is azt! Így eshet meg aztán, hogy még egy évvel a botrány kirobbanása után is életképes lehetõséget lát a kormányzati PR-csapat abban, hogy megmagyarázzák a valóságot. Annak idején az 1848-as forradalom és szabadságharc híressé vált 12 pontja közül az egyik a szólás- és sajtószabadság deklarálása volt. Most, 159 évvel az események után az állampárti szocializmust kiprivatizáló posztkommunisták a múltat megpróbálják végképp eltörölni. Mintha az elmúlt tizennyolc esztendõ meg sem történt volna. Onnan akarják folytatni, ahol abbahagyatták velük. Sõt, még rá is tesznek egy lapáttal, már saját magukat is cenzúrázzák! De hát mit is várhatnánk egy olyan párttól, amelynek parlamenti frakcióvezetõ-asszonya cenzori múlttal „büszkélkedhet”? Sok jót nem, az egyszer biztos. Jó Ha Figyelünk! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára
SZTÁLIN-REMAKE: Nincsen új a nap alatt. Amit Orbán Viktor és elvtársai kiagyaltak, régi, kipróbált módszer. Egy bizonyos Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, más néven Sztálin kedvelt fogása volt, hogy politikai ellenfeleit õrültnek nyilvánította, így az érveket fölsorakoztató vitát megtakarította. Ez amúgy sem volt erõssége, ám ráadásul egyes kortárs magyar politikusokkal egybehangzóan vallotta, ellenzék nélkül is lehet kormányozni. Bihari Tamás – Népszava, 2007. július 4. jó ha figyelünk
3
Olyan a rendõrség mint a hatalom Sosem felejtem el azt a mosolygós fiatal rendõrt, akivel a rendszerváltás után közvetlenül futottam össze az utcán, nem sokkal azután, hogy az érettségit kötelezõvé tették a rendõri állomány körében. Valamilyen utcát kerestem éppen és útbaigazítást kértem tõle. A Kádár rendszer rendõreihez szokott zsigereim igen csak meglepõdtek a fiatalember intelligens stílusán és kedves modorán. A múlt rendszerbõl megmaradt ellenérzésem hamar szertefoszlott, és azon kaptam magam, hogy beszélgetek egy rendõrrel! Megtudtam, hogy nagy változások történnek a rendõrségnél. Hogy ez a rendõrség már nem az a rendõrség, és hogy mostantól (ti: a rendszerváltástól) fogva a rendõrök munkája már kizárólag az emberek védelme, a közbiztonság fenntartása lesz. A Próféta szóljon magából! – mondtam neki, aztán mentem a dolgomra, immáron több bizalommal a lelkemben a rendõrök iránt. Évek teltek és apró ügyek kapcsán rá kellett jönnöm, hogy ugyanolyan naív volt õ a rendõrségen belüli változásokat illetõen, mint én a rendszerváltáshoz kapcsolt reményeimben.
4
Nem tudtam nem észrevenni, hogy a rendõrség – a törvényeink hiányosságából adódóan – továbbra is politikai irányítás alatt áll, ami a rendõrség viselkedésén volt lemérhetõ. Mindig tökéletesen leképezték az éppen regnáló kormány viszonyát az emberi méltósághoz, a népfenséghez és úgy am block a demokráciához. Most ott tartunk, hogy teljesen elfogadott dolog, ha egy rendõr minõsíthetetlen hangnemben beszél valakihez (kurvának, fideszbérencnek, stb nevezi), szólás- és fizikai szabadságában korlátozza azt, aki neki (a kormányának) nem tetszik. Függetlenül a törvényektõl, ma a rendõr büntetlenül fenyegethet meg valakit tettlegességgel, de fizikailag is megalázhat valakit, csak azért, mert mondjuk kokárdája, Kárpátia pólója, vagy Árpád-sávos zászlója van. A rendõrök a kormány parancsára verik a békés tüntetõket sõt a járókelõket az utcán, szándékosan lövik ki az emberek szemét, törik el a csontjaikat, rugdossák és verik õket félholtra, majd hamisan tanúskodnak a bírósági koncepciós perekben. Szolgálaton kívüli biztonsági õrként volt válogatott futballistákat vernek halálra, mobiltelefont lopnak a földre tepert tünte-
tõktõl, pénzt lopnak helyszínelés ürügyén, lemutyiznak az autómentõkkel, és lányokat erõszakolnak meg szolgálat közben. Utóbbit bevallom nem hittem el elõször, mert az m ár a vég, amikor a rend õrei (ráadásul öten!) szexuális erõszakot követnek el. Innentõl már (a pedofiliát leszámítva) nincs lejjebb. Vajon hány hasonló eset történik ma az országban amirõl nem szerzünk tudomást? Ez a kormány tehet mindenrõl, de tenni semmit sem fog ellene. A kontraszelekció, úgy a politikában, a sajtóban, mint a rendõrségi állományban, a baloldal sajátossága. Egy tisztességes, törvénytisztelõ rendõri vezetéssel és hasonlóan válogatott állománnyal nem lehetett volna végigcsinálni a múlt õszi beavatkozásokat, és a kormány megbukott volna. A jelenlegi rendõri állomány minõsége pedig még az elmaradt rendszerváltás következménye. Mert ahogy az országban, úgy a rendõrségnél és a titkosszolgálatoknál is sem történt meg az állomány pszichológiai és szakmai szûrése, szükség szerinti lecserélése. Saját magam is konkrétan tapasztaltam pl., hogy a kispesti rendõrség állományában egy olyan kiállhatatlan, arrogáns alkoholista férfi volt magas beosztásban, aki utálta a gye-
jó ha figyelünk
rekeket, és télvíz idején rendszeresen slaggal locsolta le õket. Hazafelé menet pedig azzal szórakozott, hogy a kertvárosi utcán játszó apróságokra ráhúzta a kormányt! Mondanom sem kell, hiába jelentették föl e miatt és más egyebek (szomszédokkal verekedés, ittas vezetés stb.) miatt, nem mentették fel. Végül onnan ment nyugdíjba jó fizetéssel. Ennek az embernek is a Horn kormány alatt nõtt meg nagyon a mellénye, Kuncze belügyminisztersége idején. Hogy miért? Kuncze belügyminisztersége alatt és az õ egyetértésével vertek rendõrök békés tüntetõket a rendszerváltás óta elõször. Õ volt az is aki azonnal menesztette az országos és a budapesti fõkapitányt, amikor a rendõrség a Tocsik ügyben a kormánypártokra terhelõ tényeket tárt fel. Közben maffiavezérekkel találkozgatott (pl. Pisztrás Józseffel, a budapes ti alvilág jól ismert figurájával, akit késõbb fényes nappal lõttek le az utcán), elprivatizálta a tankönyvkiadást a testvérének, és bevezette a toleranciát az ún. megélhetési bûnözéssel szemben. A nagy szabadságban be is indultak a maffiák területharcai. Alig múlt el hónap, hogy ne robbantott volna valaki, a tetteseket persze sosem találták meg. Született arroganciáját és a nemzeti oldal iránt érzett mély gyûlöletét erõltetett humorba fojtó Kuncze rejtett üzenete az volt a régi káderek számára, hogy: “Visszajöttünk! Azt csináltok, amit akartok, ha azt teszitek amit mondunk.” A rendõri állomány tehát maradt, a csere elmaradt. Kivéve azok esetében, akik törvényi kötelességüknél fogva olyan ügyben kezdtek el “rossz irányban” nyomozni, ami nem tetszett a Horn kormánynak. Félreértés ne essék, lecserélés alatt én nem azt értem, hogy a mostani aljas, politika-
ilag súlyosan elkötelezett párthadsereg helyett, majd egy “megbízható Fideszes” rendõrséget kéne létrehozni, hanem hogy ne kelljen eltûrni az adófizetõk pénzén, a polgárok védelmére fenntartott szervezet tagjaitól, hogy valakit politikai meggyõzõdése alapján szavakkal illessen, bíráljon, vagy az alapján szelektáljon, zaklasson, és azt sem, hogy politikai, vagy anyagi okból félrenézzen, amikor az igazi bûnözõk eszik a dolgukat. A saját maguk, vagyis a rendõrség által elkövetett bûncselekmények sorozatáról már nem is beszélve. De nem csak az állomány szûrése maradt el. A rendõrség leválasztása a politikáról sem történt meg. Sõt! Gyurcsányék már a saját irányításuk alá vonták, szervesen a hatalomba integrálták a rendõrséget és a titkosszolgálatokat a kormány önkényének megfelelõen. Napjainkra párthadsereg lett a rendõrségbõl, és amilyen a párt, olyan a rendõrsége. Ezt látjuk nap mint nap visszaköszönni. Most éppen a megerõszakolt lány esetében. Ha egyszer a jövõben a rendõrség kezét nem fogják megkötni a társadalom számára káros liberális irányelvek, és a szavazóhelyiségen és baráti beszélgetéseken kívül nem foglal(hat)nak majd állást politikailag, akkor lesz csak képes a rendõrség az eredeti feladatát ellátni. Ezért az ideális állapotért azonban nagyon sokat kéne dolgozni bármely elkövetkezendõ politikai konstellációnak, de csak az fogja megtenni, aki a rendvédelmi szerveket nem a saját önkényének, hatalmának biztosítására használja föl. Olyan hatalom, mely önmagából kiindulva nem tûri el a jogtiprást, bárki is kövesse azt el. Olyan, aki tudja, hogy beláthatatlan következményekhez vezet az,
In medias res: Nézzünk néhány alapvetést. 1998-ban a Fidesz azért tudott nyerni (éppen hogy csak sikerült), mert akkor a kereskedelmi tévék agymosása még csak 1 éve mûködött. 2002-ben egyértelmûen bizonyíthatók azok a hamis vádak, hazugságok, amit az MSZP terjesztett (23 millió román, Köteles Kövér), s ezeket az ügyeket a kiszolgáló cselédsajtó (RTL KLub, Tv2) addig súlykolta az emberekbe heteken, hónapokon keresztül, amíg el nem hitték. Következett egy botrányokkal teli (Grashem ügy, D–209-es botrány, K and H, Kulcsár, stb.) kormányzás, mégsem sikerült nyerni, még úgy sem, hogy idõközben kormányfõt is cseréltek az MSZP-ben. 2006-ban ismét a két fõ médiacézárnak sikerült megnyernie a választásokat hazugságokkal, az emberek befolyásolásával, megtévesztéssel és a leginkább nemzetellenes pártok (Szadesz-Maszop) feltétlen támogatásával. Közvetlenül az elqrtuk beszéd után a közvélemény 70%-a követelte Gyurcsány távozását, ám amint megindult a média gõzhengere, ez a 70% 30%-ra csökkent 2 hét alatt. Ugyanez történt 2004ben a népszavazással is kettõs állampolgárság ügyben. S ha nem venné észre a tisztelt közvélemény és az ellenzék, ugyanez történik a „Magyar Hedvig” ügyben is, azaz a közvélemény elsõ reakciója a felháborodás, ám pár hét alatt úgy megdolgozzák a tévénézõ panellakó agyakat, hogy azt fogják hinni, a 21 éves lány saját magát erõszakolta meg, a rendõrök pedig ártatlanok. Csak figyeljék, hogyan változik a köz véleménye! jó ha figyelünk
ha az emberek nem mernek majd megállni egy õket igazoltató rendõrnek. Aki belátja, hogy az emberek olyan országban akarnak élni, ahol a tisztességes emberre mosolygós, agresszió helyett hívatástudattól fûtött rendõröktõl csak a bûnözõnek van félnivalója. Apropó. A politikusok és a rendvédelmi szervek bûncselekményei össztársadalmi mércével nézve is a legkárosabbak. Nagyon rosszul teszi a törvény, amikor nem bünteti sokkal súlyosabban az általuk elkövetett cselekményeket, mint az átlagemberét. Ha rendõr, vagy köztisztviselõ követ el valamely BTK-ba ütközõ cselekedetet, azt egyrészt nem kéne hagyni elévülni, másrészt legalább dupla büntetést kellene alkalmazni az õ esetükben. Mert mi a hozadéka annak, ha a politikusaink lopnak, csalnak, hazudnak, a rendõrök pedig bûnözõ életet élnek? Egy olyan világ, ahol a bûnözõk irányítanak, és minden bûzlik a pénztõl. A választott tisztviselõk “az ország veleje”, ebbõl következõen az a társadalom, amely korrupt és bûnözõ politikusokat szavaz a hatalomba, az velejéig romlott. Ahol pedig a romlottság, a megalkuvás a félrenézés, valamint TV-nézéssel egybekötött bambulás jellemzi az átlagot, ott az igazságszeretõ becsületes embereket szélsõségnek nevezik, az állam pedig nem egyéb, mint egy a polgárok nyakán élõsködõ vállalat. A felfuvalkodott bûnözõk bandájának vállalkozása. Magyarország Rt., a bûnözõk Kánaánja. Ahol a rendõrség a vállalat irányítóit, azaz a hatalomban lévõ pártokat “szolgálja és védi” nem a polgárokat, s ahol a még megmaradt néhány mosolygós sarki rendõrnek sem hisz már senki. Nibiru. 2007.05.18
Végkövetkeztetés: Legyen bármilyen rossz egy kormány, legyen bármennyire hazug, aljas és korrupt egy hatalom, a média mindenre képes, azaz senki ne reménykedjen, ha „ezek” 2010-ig kihúzzák (többek között ezért (is) szükséges egy meglepetésszerû, elõrehozott választás): Jön az új kampány, és újra mindenki meghülyül Magyarországon: Gyurcsányt pedig újraválasztják. Ezt megelõzendõ a magyar nemzeti érzelmû értelmiségnek, az ellenzéki sajtónak, a civileknek, és az ellenzéki politikusoknak elõször ki kell követelniük a Média-Rendszerváltást. Máshogy nem fog menni... Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
Alapadatok a két kereskedelmi adóról: Tv2: – Nézettség országosan 30-35% – Országos lefedettség: közel 100% – Éves profit: kb. 30 milliárd Ft (30 ezer millió Ft) Rtl Klub:
– Nézettség országosan 30-35% – Országos lefedettség: közel 100% – Éves profit: kb. 30 milliárd Ft (30 ezer millió Ft) (60 ezer millió az 200.000.000 db vizitdíj! 200 millió) 5
Nem szertelen naptári szeszély, hanem az Istenarányú-nagyidõ igazságtevése, elégtétel szolgáltatása volt, ama számtalan, reménytadó véletlen, mert jelezte : létezik kozmikus ellenerõ, amikoris egybeesett annak idején április 4.-e és a Húsvét, a Feltámadás ünnepe. Az ateizmust kiterjeszteni igyekvõ pártállam – kontra – a feltámadásban bizakvó Magyar Nép. Mára ez az arány mintha felborulni látszana. A választások -beleszámítva a csalásokat is- ezt igazolták. Mintha a feltámadás ellen legalább annyian volnának, mint mellette. A józan észt kikezdõ, sajátságos, magyar történelmi paradoxon, turáni átok? Emlékezzünk -akár a közelmúltban- hány város, falu tagadta meg a keresztállítást. Szent István országában, ahol – miközben álnok módon – hivatalosan is ünnepelték a Koppányt felnégyeltetõ király életmûvét- lebontásán azóta is kitartóan fáradoznakrendre engedték, ha meg nem rendelték, a Napba-öltözött Mária, a Szûzanya – akinek István, oltalmába ajánlotta az Országot- bemocskolását. Elkövették, elkövetik mindmáig ezt a blaszfémiát. De kik? Mára kiderült – schwarz-auf-weiss – hogy ez valójában egy kis szûk – mindent a tõkével, nyereséggel mérõ, mammon égisze alatt üdvözülni akaró – nemzetek fölötti rétegnek jó, jövedelmezõ. Ám teszik ezt belülrõl is a megvásároltak. Busás baksisért, mert itt elvek nincsenek, csak júdáspénzek. De a valamikori „klasszikus” júdás lelkiismeret-furdalása nélkül. Új rablói vannak a nyárnak, jajdult fel egykor Ady Edre, micsoda jövendõlés.
Hiszen halála után meg is érkeztek Kun Béláék. Erre hajaz még a Karinthy Ady paródiája: jönnek az új undokok. Itt vannak. Úgy emésztik el a jövõnket, hogy fölemésztik a jelenidõnket, mert nem érdekük, hogy a magyarság egységes, életképes nemzetté összeálljon. Ezt az egységet jelképezte, jelképezné az Országzászló, ill. a neki állított Emlékmû, amely azért a lelkünkben, sokunkéban, anyagtalanul is benneél, de tapinthatóvá, láthatóvá kívánkozik, éppen azért, hogy láttasson -jelezvén, vagyunk. A Nagyisten nálunk Trianon fájdalmas emléknapját Pünkösddel, a Szentlélek eljövetelével azonos idõre tûzte ki. A Csíksomlyói búcsún, látván a sokadalmat, az összetartozás vágyát és akaratát, megrendülten kérdezem: Ha Isten velünk, ki ellenünk ? Sokan. Többségükben csupán biológiai lények. Esznek, álmaik már nincsenek. És hogy újra ehessenek, elfogadják a megalázó egy tál lencsét. Kérdezem: akad-e még e kerek világon olyan kormányfõ, aki azért kampányol, hogy az egyharmadára csonkított országa, népe, ne vállaljon szolidarítást az elcsatolt területeken élõ test-véreivel ? Sikerült neki. És miféle hatalom mozgatja azokat az erõket, amelyek lebontanák, kiirtanák a felállított Turulmadár szobrát, amely a Gimszarvassal együtt több évezrede a magyarság eredet-szimboluma. Budapesten az öngyilkos – márha tényleg az volt- valóban ott és akkor, 15 millió magyar miniszterelnökének, gróf Teleki Pálnak nem lehetett szobrot emelni. Miért ?
Nicolas Sarkozy szédíto iramú politikai startja csak azokat nem lepte meg akik jól ismerik a Francia Köztársaság újonnan megválasztott elnökét, vagy akik olvasták, Vallomások címen magyarul is megjelent könyvét. Beiktatását követoen két politikai beszámolót tartott és máris repült Berlinbe, ahol Angela Merkel kancellárnovel tárgyalt a “jelenlegi európai paralizis” megszüntetése érdekében. A választási kampányban a – sokak szerint elhanyagolt – külpolitika felgyorsítása indult meg elnökségének elso napján. Sarkozy tárgyalt a francia-német jó viszony további elmélyítésérol, amely jó viszony véget vetett az évszázadokon át tartó, a két ország között újra és újra kitöro gyilkos, Európát oly gyakran lángba borító háborúknak. Merkel és Sarkozy sokban egyeznek, mint például Amerika barát beállítottságukban és a jelenlegi orosz vezetés iránt érzett óvatos, gyanakvó politikájukban. Többek közt ezekrol folytak beható megbeszélések. Hazatértekor az új elnök újabb meglepetéssel szolgált. Kormányába négy baloldali politikust kért fel, köztük az egyik legnépszerubb volt szocialista egészségügyi minisztert, Bernard 6
Most már nem ártana, ha a magyarság története, érdekeinek képviselete, egyszer már a magyarság többségérõl szólna. Fordítva természetellenes és igaztalan is. Ahhoz a képtelenséghez vezet, mint amit a Gyõri Országzászló körüli vihar jelképez. Valakik, valamiért nem engedik a nemzeti összetartozás történelmileg is megszenvedett jelképét érvényesülni. Kik akadályozzák egy demokratikus államberendezkedésen belül, és milyen meggondolásból? Trianon után 86 év telt el és a politikai elit, semmi tanúságot nem szûrt le. Döbbenetes. Tehát Turulmadár vagy éppen az Országzászló Emlékmû, amely a Magyar integritás mementója nem, de a hivatalos 56-os Emlékmû, mellyel sem az ország lakkosainak nagy része, sem az 56-os szervezetek, nem értenek egyet, az igen. Micsoda erõszak ez ? Az utóbbi mûtárgy-komplexus olyan benyomást kelt, mintha az Égre irányított, a forradalom eszméi magasát megcélzó, aknavetõcsövek sereglése volna. Ez a sivár, minden esztétikai igényességtõl mentes, lehangoló oszloperdõ azt is üzeni, úgy fog elkorrodálni, rozsdásodni a forradalom emléke, mint ez a vasrúd-sürûség, illetve úgy, ahogyan valakik nagyon is szeretnék. Hát itt tartunk, helyben galopp. Kimozdulni jelenleg, úgy látszik, csak a civil kurázsival lehet. S ha a Szentlélek erejét hosszútávra befogadjuk, ha nem adjuk fel, ha nem adjuk meg magunkat, akkor egyszer még védõn, egységesítõen, egymásra találtatóan, fölénk feszül az Országzászló. Döbrentei Kornél Elhangzott 2006.06.25. Vasárnapi Újság-
Kouchnert, aki a Nobel-díjjal kitüntetett Médicines Sans Frontieres (Határok nélküli gyógyítás) alapítója. Kouchner az utóbbi években gyakran kritizálta a francia szocialistákat, hogy nem modernizálják a XIX. században gyökeredzo elgondolásaikat. Hogy fog ez a két eros egyéniségu, kiváló tehetségu politikus együttmuködni, azt a jövo fogja csak eldönteni. De Sarkozy választási kampánya alatt már kijelentette, hogy “hajlandó vagyok együttmuködni mindazokkal, akik az ország érdekeit kívánják szolgálni anélkül, hogy eljó ha figyelünk
Hát kézre kerültek és kézre kerülnek e rendetlen rend õrei! Mert buknak, mint sorba rakott dominók. Mezei és utcasarki konstáblerek, fõrendõrök és még fõbb nemzetbiztonságiak nyújtják be lemondásuk. Azok, akiket eddig a kormányzat ünnepelt, a fõpolgármester kitüntetett. Azok, akik eddig sikerrel tartották vissza a belsõ vizsgálatok sokkoló eredményeit, üggyel-bajjal, de eltussolták az “ügyeket”.
zunk, ha az erkölcsi lejáratásnak és politikai megkülönböztetésnek (!) kitett szervek mind több tagja kezd úgy viselkedni, mint Arany János Bolond Istókjának a jégvert szõlõsgazdája, ki
Lamberg szívében kés,/ Latour nyakán kötél,/ s utánok több is jön talán,/Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!" – kapja el az embert a költõ harctéri lelkesedése, ha legbelül a kételkedés ördöge nem csitítaná: Hol itt a nép?!
Végsõ elkeseredésükben így ragadtatják maguk el e védtelen köztisztviselõk, s lesznek törvényszegõkké a törvény õrei, a rend õrei rendszegõkké. Társaim! Mit tehet, mit tesz ilyenkor a hiteles kormányzat, hogy gyökerénél ragadja meg a bajt? Csak egyetlen intézkedéssel hitelesítheti újra magát, ha elõbb a saját háza táján söpör. És mi elkezdtünk söpörni. Nem a pápai utcát – bár én pápai gyerek vagyok -, de a Magyar Köztársaság demokráciájának az útját. El- és kisöpörjük azokat az elkeseredett megtévedteket, akik nem méltóak a magyar demokratikus rend biztosítására és védelmére. Megválunk azoktól a rendõri és titkosszolgálati vezetõktõl, akik nem voltak képesek megóvni, megõrizni szervezeteiket a társadalmi mételytõl. Elbúcsúzunk azon fõállású bizalmi emberektõl, akik nem voltak jó õrei rendõrségük rendjének. Ha ezt – (elv)társaim – megtettük, akkor nézünk majd a szemébe fiatal demokratikus rendünk ellenségeivel. Azokkal, akik a demokratikus “ellenzék” tiszteletre méltó mezébe bújva valójában annak esküdt ellenségei.. stb. stb." A nyilvános médiatér és közönsége szenzációra éhes. E tekintetben nincs megállás. E médiatérben fellépõ közszereplõt hamar eléri az elavulás számos fajtájának egyike, az “erkölcsi elavulástól” kezdve az esztétikai elavulások különbözõ formáin – a dramaturgiain, a nyelvin, a látványjellegûn – át egészen a szó szoros értelmében vett politikai elavulásig. Ez utóbbinak a Hitelesség a köznapi neve. „A kiszélesedõ nyilvánosság majd mindenki számára egy új (és többé-kevésbé közös) perspek-
Ma és itt kommunikáció kérdésének tûnik az egész. A történtek távolról sem jelentik a gyurcsányi pretoriánus had, s vele az “elsõ konzul” bukását. Sõt, ez a tudatos dicsõítéséhez és megdicsõüléséhez is vezethet. Csak el kell kapni jól a tömegkommunikációs fonalat. Csak el kell kezdeni idõben és minden fórumon “a káoszt kavaró ellenzék társadalom felforgató, erkölcsi értékeket romboló, s ezzel mélyen hazafiatlan tevékenységével szembeni rendteremtés szükségességének” a sulykolását. A “Lám, nem megmondtam?!” szindróma felélesztését. Mert õ, a fõfõ már tavaly õsszel, sõt, tavaly tavasszal “Nem megmondta?”, hová vezet az ellenzék “populista utcai politizálása, a rend, a társadalmi nyugalom és biztonság megkérdõjelezése, a demokrácia és a törvényesség direkt rombolása, a nép választotta végrehajtó hatalommal és rendfenntartó szerveivel való szervezett szembeszegülés”?! A végrehajtó hatalommal szólva: „Ide vezet – társaim – a demokratikus intézmények tudatos aláásása. Oda, hogy ha nem védjük meg a demokratikus rohamrendõrségünk önfeláldozó fellépéseit, ha úton-útfelen pocskondiázzák és gyalázzák a magyar állampolgárért, a ”békés többség mi vagyunk"-ért a testi épségüket, sõt, az életüket is kockáztató rendfenntartó erõinket, akkor ne csodálkozzunk, ha ez a testület meghasonlik önmagával. Ne csodálkoz-
Látván, hogy szõlejét a jég veri, / Dorongot õ is hirtelen kapott fel, / Paskolni kezdé, hullván könnyei: „No hát, no!” így kiált; „én uram isten! Csak rajta! Hadd lám: mire megyünk ketten!”
várnám: feladják meggyozodésüket, elárulják barátaikat és elfelejtik múltjukat”. A Szocialista Párt reakciója nem volt ilyen nagyvonalú. Kouchnert azonnali hatállyal kizárták a pártból. Kormányalakításával kapcsolatban Sarkozy ugyancsak teljesítette a nok szerepével kapcsolatos választási ígéretét, azzal, hogy minisztereinek közel fele no. Ez érdekes ellentétben áll azzal a ténnyel, hogy a szocialisták noi jelöltjének választási vezérkarában túlnyomó többségben voltak a férfiak. Az elavult tradíciók mellozésében ez volt az egyik beváltott ígéret. De még ennél is nagyobb jelentoségu volt az a szinte forradalmi változás, amit Sarkozy a francia jobboldal politikai beállítottságában létrehozott. Könyvében rámutat arra, hogy a jobboldal Franciaországban szinte állandóan bocsánatot kért azért, mert nem baloldali. Az ezt megelozo választások elott Lionel Jospin szocialista miniszterelnök pedig azzal kezdte saját kampányát, hogy programja valójában nem szocialista program. Választóinak ezzel mintegy azt üzenve, hogy ne rá szavazzanak. Ennek eredménye az volt, hogy a választók nagy százaléka egyszeruen nem szavazott. Sarkozy szerint a jobboldalt valósággal megbénította az örökös leckézteto szerepében tetszelgo baloldal, amelynek jó ha figyelünk
tívát kínál fel, amelybõl másokat láthat, és amelynek tükrében önmagát is újragondolhatja. Mi, az orvosaink, a rendõreink, az elnökeink, a titkosügynökeink, a szüleink, a gyerekeink és a barátaink szerepeinket mindannyian új színházakban adjuk elõ (performing), amelyek a dráma új stílusát követelik meg” – ajánlotta figyelmünkbe már 1985-ben egy Meyrowitz nevû motiváció-kutató. Voltak, vannak, akik még idõben észbe kaptak, s vették az adást. Tudják s gyakorolják, hogy a közéleti tudások termelõinek – az elõadómûvészekhez hasonlóan – versenyezniük kell a közönség elismeréséért. Újra és újra el kell nyerniük e közönség figyelmét, majd ügyüknek megnyerniük a publikum mind nagyobb részét. Hangsúlyozzuk, hogy újra meg újra. Itt senki sem ülhet a babérjain. Ez egy nyilvános beszéd- és vita alapú – szaknyelven diszkurzív – versenypálya. Itt gyõzni kell cérnával, szusszal. Most az újhitelesség a tét. A végrehajtó hatalom, kormány új-hitelesítési propagandája folyik. Az ilyen játszma – ezt már Neumann János megírta – zéró összegû. Magyarán, amennyit az egyik fél nyer (+), éppen annyit veszít a másik (-). A hatalom most újhitelesít. Hitelességet csak az ellenzék elhiteltelenítése árán nyerhet. Amennyire elássa az ellent, éppen annyi a nyeresége. Hát ezért engedték ki a szellemet – a rendõr-zsiványokat – a palackból. Kockáztatniuk kell, mert kevert stratégiával már nem mennek, nem mehetnek semmire. Különös történelmi egybeesés, hogy e rendõr-zsiványok lebukása éppen a leghíresebb betyár, a zsiványságért körözött Rózsa Sándor lebukásának a 150. évfordulóján történik, akit 1857. május 8-án kerítettek kézre a zsandárok. Bár ahogy az utókor a 48-49-es szabadságharcban is részt vevõ, a szegényeken segítõ Rózsa Sándor alakját ismeri, a legendás betyár maga kérné ki e párhuzamba állítást az érintett mai zsandárokkal. A rendõr-zsiványokkal. Forrás: szil
eredményeképpen a jobboldal végül elveszítette politikai identitásának nagy részét. Ezért a legutóbbi választások elott Sarkozy világosan megfogalmazta a jobboldali politika alapelveit, és valószínuleg ennek köszönheto a meglepoen magas szavazási részvétel. Sokan kritizálják az új francia elnököt nyíltságáért és szókimodásáért, de a jelek azt mutatják, hogy ez a bátor oszinteség sikeresebb, mint a politikai mellébeszélés. Sarkozy tiszteletet és megbecsülést kelt viselkedésével és elveivel. Hogy lesz-e ereje megbírkózni a francia szocialista és forradalmi tradíciókba kapaszkodó szakszervezetekkel és az utcai tüntetésekre szakosodott, és erre a hatalomra támaszkodó baloldalal, azt nehéz eldönteni. De legyen talán iránymutató Sarkozy jellemzése önmagáról, Vallomások címu könyvébol: “Szeretek építeni, cselekedni, problémákat megoldani. Javíthatatlanul azt hiszem, hogy mindenre van valamilyen megoldás. Hiszek az akaratban és az eltökéltségben. Nem hajtok fejet a kudarc elott. Szeretem a szívós kitartást. Ritkán állok el valamitol – az igazat megvallva szinte sohasem. Hiszek abban, hogy végül minden erofeszítés meghozza a maga gyümölcsét. Ezek azok az értékek, amelyeket a legfontosabbnak tekintek. Engem ilyen fából faragtak”. Lázár Ödön
7
Tolvajok közt nem leszek néma... E sorok írója 68 éves, nyugdíja 36.538 forint, 39 év után, egykor jobb napokat látott MDF alapító. 2007. május. Különösen a vidéki élet látszik kilátástalannak. Bezárt iskolák, óvodák, kórházak, posták, vasutak, buszjáratok, üzemek, üzletek, tönkrement kis- és középvállalkozások, önkormányzatok, családi gazdaságok, új járadékkal sújtott villanynélküli tanyákon, lét-nemlét határán tengõdõ õstermelõk, becsapott baloldali panellakók és cigányok, hosszan lehetne sorolni az áldozatokat. A nap 24 órájában dübörgõ hazug szennyes primitív kommunikáció, és médiabutítás figyelemelterelés a valós problémákról, soha nem látott magasságokba szárnyaló tõzsdeindex, gengszter-rendõrök és politikusok összefonódása a hatalom csúcsain. Egyszóval robbanás elõtti társadalmi feszültség. És akkor megszólal az értelmiség egy része. Csoóri Sándor megírja márciusi levelét, melyet sokan aláírnak, a Nemzeti Fórum országos gyûlésén, Lezsák Sándor ország-rombolásról és nemzet-gyilkolási kísérletrõl b eszél, Fritz Tamás nyílt levélben figyelmeztet Sólyom László elszabotált kötelezettségeire, melynek következtében jött létre az illegitim hatalom. (Egy szó válasz sincs!)
‘92-ben, amikor már lehetett észlelni, hogy Antallék átverték a nemzetet, amikor megszületett a Csurka-tanulmány, amikor én is rácsaptam az MDF-re az ajtót? Történt ugyanis, hogy e tanulmánynak a Magyar Fórum külön számában való megjelenése után Debreczeni József MDF-es képviselõnek, a Népszabadságban! – megjelent reagálása az egész MDF-et lenácizta, amennyiben az ott leírtakkal egyetért. Mint a Bács megyei választmány egyik hangadója, megbeszéltem Goór Imre nagyon neves festõmûvésszel, az MDF Bács megyei elnökével, atyai jó barátomma l, hogy a soron következõ szeptemberi, megyei választmányi ülésen javasolni fogja Debreczeni József kizárását az MDF-bõl, ami automatikusan a frakciótagság megszüntetését is jelentette volna. Imre bácsi ígéretéhez híven megtette az elõterjesztését, amivel a választmányi tagok döntõ többsége egyetértett. És most fogóddzanak meg, kedves Bíró Zoltán és Für Lajos tanár urak, mert felállt a nagytekintélyû Lezsák Sándor, és kijelentette, hogy kizárásról szó sem lehet, mert Debreczeni további szolgálataira a média-egyensúly ügyekben az MDF-nek égetõ
Für Lajos dicséretes módon beismeri az Antall-kormány tévedéseit, és a változtatások mikéntjére is utalt. Bíró Zoltán, Pozsgay Imre, Csurka István, Szûrös Mátyás több tévé-csatornán is szerepel, és vitákat vindikál, Cser Ágnes nagyon markáns ellenvéleményét minden lehetséges formában képviseli az egészségügyrõl. Döntõ többségük jobbító szándékát nem kérdõjelezve kérdezném: – miért most szólaltak meg? Miért nem korábban, mondjuk 1991-ben vagy
szüksége van, és punktum! Debreczeni egyébként Krajcsovszky József veje, aki a Kecskeméti Tanító- és Óvónõképzõ Intézet (Fõiskola) fõigazgatója és az MSZMP Bács-Kiskun megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megszûnéséig. MDF-es karrierje kezdetén figyelt fel rá a Bács-Kiskun megyei RFK III-as politikai osztálya (osztályvezetõ Jenovai ezredes) majd több esetben konzultáltak vele az MDF-et illetõ kérdésekben és az úgynevezett “mezítlábas” foglalkoztatás
8
keretében találkozókat szerveztek a megyei III/III-as alosztály vezetõje, Balogh Bertalan rendõr alezredes kezdeményezésére. A történtek után választmányi tagságomról írásban lemondtam. A drámai megszólalások miért nem történtek meg a Horn-OrbánMedgyessy kormányok idején, mert akkor is ezer ok lett volna rá? Az a sanda gyanúm támadt az idõzítéssel kapcsolatban, hogy akik kezdetben felturbózták az ügyet, a túloldalról kapták a karmesteri pálca beintését. Mert cui prodest? – azaz kinek az érdeke? Mert az MSZP-nél jó stratégiák vannak, gondolták õk, ha most a hangulat elmérgesedésének kezdeti szakaszán hagyjuk az úgynevezett ellenzéki értelmiséget egy kicsit kiabálni, ezzel azt a hamis illúziót tudjuk a megtámadott társadalomban gerjeszteni, hogy ebbõl valamilyen eredményt születtethet. Ez várakozást jelent és csökkenti a kazánban a nyomást, elodázható a társadalmi robbanás, a megnyert idõ alatt az utolsó morzsákat is el tudjuk lopni, még az EU pénzek kezdeti összegeit is le tudjuk nyúlni! Kérdezem, tartalmilag honnan ez a nagy hevület, hogy most megmutatjuk, hogy “szolidaritás az elesettekkel”, meg “összefogás”, meg mindenfajta szövetség, hiszen ezek között eddig sem volt, meg ezután sem lesz soha! Húzták, mint a kutyák, a pacalt, száz irányban az értékeket, így aztán a nemzeti érdek nem érvényesülhetett, hogy csak a legkézenfekvõbb példát említsem: ha Jakab Pista 2005 márciusában nem fog kezet a Koreából haza lambadázó Gyurcsány Ferenccel és nem rendeli vissza, illetve haza a traktorokat a gazdákkal, akkor ma nincs Gyurcsány-kormány. Meg is hálálta neki, már március 16-án a miniszterelnök, amikor gúnyosan kijelentette, hogy a parasztok gyáván hazatakarodtak. Az aláírt megállapodás lényeges pontjait pedig mind a mai napig nem teljesítették, Jakab Pista meg a lényegi kérdésekben hallgat, meg fékezi a gazdaköröket, miközben lényegtelenekben néha kiabál. A gyakorlatias, meg materiális kérdéseket áttekintve az egykori rendszerváltók-gengszterváltók úgy gondolták, itt az idõ, szolgálataikat újra felajánlaniuk a társadalomnak, mert ha beindul az átalakulás, nehogy már õk kimaradjanak belõle, amikor nekik ebben már gyakorlatuk van, és a tanulságokat is levonták. Ajánlanám az érintettek figyelmébe az Echó televízióban megjelent közvélemény-kutatás eredményét, amely azt mérte fel; a szükséges kibontakozás elindítását és lebonyolítását kire bíznák az emberek. Nos, kb. 20-20 százalék bízná az MSZP-re és a Fideszre. 40 százalék azt mondta, hogy ezekre aztán nem! – teljesen új garnitúra kell, és a jó ha figyelünk
20 százaléka nem tudja! Tanúsíthatom, hogy hozzám közel álló jó ismerõseim és barátaim hasonlóan gondolják, úgy, mint: ELÉG VOLT! Húzzatok el, amíg lehet! A magyarságnak 1989-ben volt egy soha addig nem látott, vissza nem téríthetõ esélye, hogy a nemzet további boldogulását elindítsa és megszerezze. Jól látták ezt ellenségeink is és azonnal lecsaptak a prédára, megvásárolható, hazaáruló gazembereket csempésztek be az átalakulás kulcspozícióiba, akik idegen kézre játszották át a nemzeti vagyont, és eredményesen megtámadták a társadalom önfenntartó ösztönét. Az anyagi javak, meg a pénz lett az Isten, a fogyasztás meg a prédálás bálványa a példakép. Ennek természetes következménye lett a soha nem látott mértékû erkölcsi és tudati lezüllés, melyet az idegen érdekek szolgálatába álló Antallék által érintetlenül hagyott szennyes média naponta újra táplál. Az értelmiség egy része cinkosan együttmûködött, a másik része némán hallgatott, és elvétve hangosan tiltakozva pedig azonnal ráütötték az antiszemita bélyeget, majd agyonhallgatták õket. Idegen titkosszolgálatok és idegen maffiák szabad területévé vált az ország, összefonódva a hatalmi “elit” egy részével, így az ellenük fellépõ rendõröket és titkosszolgálatokat megfélemlítették, félreállították, pl. Tonhauser László rendõrezredest, vagy munkatársait. Adatbázisaikat lenyúlták, vagy megsemmisítették. Mára pedig nyílt harcot indítottak a magyarság kulturális, morális, anyagi, fizikai és egészségi tönkretételéért, hogy ellenállás nélkül tudják végrehajtani 500 ezer zsidó és 1 mill ió kínai betelepítését – most itt tartunk –, akiknek az elõõrsei már több tízezres nagyságrendben megérkeztek. Kedves rendszerváltó gengszterváltók! Az önök munkája eredményeként a 20 milliárd dollár adósságból lassan 100 milliárd lett, a nemzeti vagyon 90 százalékának eltûnése mellett. Az a túrós bukta, melyet önök bekevertek, Hornék bekovászoltak, Orbánék megkelesztettek, most Gyurcsányék által lesz kisütve és a kiszolgáltatott magyarság torkán lenyomva. Ha csak! Ha csak a 25. óra elején észbe nem kapunk. Önöknek megadatott a lehetõség, hogy megmutassák, mire képesek. Megmutatják: köszönjük, még egyszer nem kérünk belõle, ezért teljesen felesleges lakiteleki, meg egyéb nosztalgia-találkozókat rendezni, pótcselekvéseket, népszavazási cirkuszokat szervezni, és a cselekvés illúzióival hitegetni a megnyomorítottakat. Tessék letenni az asztalra egy határozott elszámoltatási és felelõsségre vonási programot, folytatva a gazdaság-élénkítõ problémamegoldó receptúrákkal, kizárólag a nemzeti érdek elsõdlegessége szellemében. Fogadókészség hiánya esetén kiegészíteni egy sztrájkfelhívással, nos, ezt lehet, de mellébeszélni nem! És azért nem ajánlom az Orbán-csoport megoldó-képletét sem, mert az a jó ha figyelünk
párt, amelyik a választások elõtt 20 százalékos elõnnyel vezet, azután kétszer is veszít, azért ott valakiknek nagyon meg kellett dolgozni, és ott nagyon nagy baj van. Mert az a felelõs vezetõ, aki 200 ezer híve elõtt zavartalanul elolvassa az elõre megírt beszédét, miközben tõle 300 méterre már kardlapozzák, letapossák, könnygázgránáttal lövik az embereit, és nem hagyja abba, és nem mondja, hogy utánam fiúk, hanem beül a páncélozott BMW-be és elpucol, nos az ne akarjon történelmet csinálni, meg országépítést, mert abból ugyanakkora rakás lesz, mint a mostani. Az üljön be egy csendes sarokba, helyzet elemzõ tanulmányokat írni és nevelni a gyerekeit. Végig hallgattam Orbán Viktor május 20-i beszédét, pompás retorika, remek szónoki teljesítmény, remek hasonlatok, elemzések, elvek a jövõrõl, szidalmak a jelenrõl, egyetlen konkrétum nélkül. Drága újjáválasztott elnök úr! A kifosztott, csalódott magyar nem ezt várta! Nem kell a rizsa! Ha csak egy mondatban utalt volna arra, hogy hatalomra kerülésük esetén az elsõ intézkedésük az elévülési idõ fölülvizsgálata, majd a privatizációs szerzõdések felülvizsgálata, a felelõsök õrizetbe vétele, a vagyonelszámoltatás, mindjárt hitelesebb lett volna ez az elõadás. Akkor talán Kóka úrék is elgondolkodtak volna az eddig, és ez utáni ügyleteik kockázatairól, a Szerencsejáték eladásáról, meg minden további értékesítésrõl, átjátszásról. Ehelyett az ön gyönyörû szóvirágainak a hatásaira a hallgatóság vörösre tapsolta a tenyerét és majd a tömegpszichózis elmúltával döbben rá, hogy megint nem kapott semmit, csak üres ígéreteket, amelyeket nem lehet számon kérni. 1998. tavaszán a Kiskõrösi Mûvelõdési Házban egymás mellett ültünk Kósa Gyula Metész elnökkel, és hatszázad magunkkal hallgattuk Orbán Viktor választási nagygyûlését, ahol szót kapván vázoltam az addigi Postabank sztor it és kértem az elnök urat, hogy hatalomra jutva vizsgáltassa ki ezt a hatalmas kárösszegû sikkasztási és pénzhamisítási botrányt. Ekkor tûnt el 28 tonna pénzpapír, amelybõl 12 tonnát Akasztón találtak meg Tonhauserék. És ezután nem sokkal kellett a barna ötezreseket kivonni a forgalomból, melyek az eredeti klisék alapján készültek.
Hozzászólásomat azzal zártam: kérem elnök urat, a gyõzelem után ne feledkezzen meg egy hamiskás magyar közmondásról, amely úgy hangzik “Finggal gombot festeni nem lehet”. A kongresszusi beszédet hallgatván ez ma is nagyon aktuális. Két dolgot nem tudtam akkor. Az elsõ, hogy a Fidesz akkori választási kampányát a Postabank elnök-vezérigazgatója több százmillió forinttal támogatta és ezért a felmentõ ítélet már a Medgyessy-kormány idején született. A második, hogy a gyûlést követõ vacsorára, melyen a kíséret és a helyi szponzorok vettek részt, Nógrádi József komám fõzte a halászlevet, akinek az év októberi meggyilkolását késõbb Pintér és Gergényi tábornok urak a fia nyakába varrták, hogy az indítékok és a gyilkosok homályban maradjanak. A szponzorok nevei a megyei bûnügyi rovatokban merültek ismételten fel. A következõ részt különösen Für Lajos úr figyelmébe ajánlanám. Mostanában a politikusok körében divattá vált az orosz medve bajuszát cibálni, képletesen mondva. Jelenlegi helyzetünk egyik okának tartom a magyar-orosz viszony elhidegülését, ami miatt piacaink nagy részét elvesztettük. 1990-ben, mint tudjuk, magyar kezdeményezésre szûnt meg a Varsói Szerzõdés, elhalt a KGST is, a mi kezdeményezésünkre. Eddig rendben is lett volna a dolog, a viszony-megromlása ezután történt. Minden józan gondolkodású ember beláthatja, ha egy kis ország egy világhatalom szomszédja, ráadásul energia-ellátásának döntõ hányada onnan biztosított, akkor nem szerencsés dolog piszkálni (mást úgysem tudtunk), mert semmit nem ér hatalom nélkül a harag. Az MDF teleragasztotta az országot a „Tovarisi konyec” plakáttal, válaszul az oroszok egy mosolygós kiskatonát mutattak a vonatablakban, „Isten veletek magyarok” – felirattal. No comment.
9
Für tanár úr az Echó tévé Obersovszki mûsorában azt fejtegette, hogy a magyarságra káros, hogyha engedünk az orosz befolyásnak, meg hogy mennyire rettegett ‘56-ban az oroszok õrizetében. Nos, félnivalóm nekem több volt október utolsó napjaiban, a Soroksári úton több tucat orosz halottal a környékemen, mert ha akkor elkapnak, ez az írás nem készül el. A riportból nekem úgy tûnt, hogy Für úrnak orosz fóbiája van. Késõbb úgy alakult az életem, hogy repülõs és lokátoros ismereteimnek köszönhetõen ‘64-tõl ‘68-ig a kémelhárítás tisztje voltam, és a csehszlovák beavatkozás után önként leszereltem. Rakétás és repülõtéri objektumok külsõ biztosítása volt a feladatom. Orosz tagozatú gimnáziumot végeztem, így nem kellett tolmács. 1988 óta egy alföldi éttermet tulajdonoltam és üzemeltettem, ahová egyre több orosz tiszt járt be a nyelvi tudásom miatt. 1989-ben már heti gyakorisággal nálam vacsorázott a kecskeméti szovjet hadosztály tiszti kara. Jó kapcsolatom alakult ki a hadosztálypa rancsnokkal, Zsurazjov vezérõrnaggyal, de különösen a páncélos hadosztályparancsnokkal, Valerij Kerimovval. Aki Jazov hadseregtábornok szovjet honvédelmi miniszter nevelt fia. Sokszor hajnalig folyt a beszélgetés és a vita a várható politikai és gazdasági változásokról. Akkori lakóhelyemen ‘88 nyarán kezdtem szervezni az MDF-et, amelynek helyi vezetõje, majd a megyei választmány egyik meghatározó vezetõje lettem, naprakész információim voltak az eseményekrõl. 1990. június végén a szovjet hadosztály parancsnoka egy vacsorán felvetette, hogy a késõbbiekben meghívná hozzám vacsorázni a Déli Hadseregcsoport tábornokát, Matvej Burlakov tábornok urat, aki jelezte, szeretne 10
egy olyan magyar emberrel beszélni, aki részese a változásoknak. Néhány nap múlva értesített az idõpontról, majd kellõ biztonsági intézkedések után megérkeztek. Személyében egy szibériai származású nagytermetû, nagyivó jó homorú, és jól tájékozott embert ismertem meg. Hajnali kettõig beszélgettünk, ekkor már biz tos volt a kivonulás, csak a módja és ütemezése volt kérdéses. A tábornok szándéka az volt, hogy a tartalék lõszer egészét, a fegyverzet egy részét, a rakéták kivételével, és az egész üzemanyag készletet itt hagyják a Magyar Honvédségnek, jelképes összegért. Nagyon kíváncsi volt, hogyan látjuk mi magyarok a két ország további kapcsolatainak viszonyait. Arra a kérdésre, hogy a jövõben milyen mértékben kívánnak beavatkozni a magyar és a Közép-Európai ügyekbe, szó szerint a következõ választ adta: „Nyugodtak lehetnek, a jövõben a magukat kommunistának álcázó tolvaj zsidók védelmében egyetlen egy töltényt sem lövünk el, sem itt, sem máshol”. Nagyon szidta Aczél Györgyöt, Rajnai Sándor moszkvai nagykövetet, akik szerinte izraeli kémek. Ez idõben különbözõ tanácskozásokon szorgalmaztam a média és belügy nagytakarításának mielõbbi végrehajtását, de falakba ütköztem. Lezsák Sándor válasza ez volt: „Hogy képzeled, hogy amíg itt vannak az oroszok, ez addig lehetetlen”. Elmondtam neki Burlakov válaszát és láttam, hogy nagyon furcsán nézett reám. Második és egyben utolsó találkozásunkra kb. két hónap múlva került sor, amikor a tábornok elmondta, hogy nehézségekbe ütközik a magyar kormánnyal közvetlenül tárgyalnia, nem akarják fogadni, pedig nagyon fontos ajánlatokat tenne a legfelsõbb moszkvai ve-
zetés jóváhagyásával. Nagy nehézsége kbe ütközik a kivonulásra kerülõ csapatok otthon elhelyezése, ezért egy-két év haladékot kérnének a teljes kivonulásra. Ugyanakkor felajánlják, hogy egy gépesített páncélos lövészetet és egy repülõhadosztályt itt hagynának a magyar hadseregbe beintegrálva, magyar vezénylet alatt. Ha akármilyen veszély fenyegetné az ország szuverenitását, a csapatok magyar parancsra korlátlanul bevethetõ. A magyar kormány vállalja az itteni hivatásos állomány fizetését és a sorállomány étkeztetését. A tisztek otthoni fizetését õk fedezik. Cserébe a végleges kivonulás esetén itt hagyják a teljes fegyverzetet és felszerelést. A két alakulat, a Kecskeméti Központi Lövész és a Debreceni Repülõ Hadosztály. A kecskeméti hadosztály alárendelt alakulatainak harcértéke vetekedett az egész magyar hadsereg ütõereivel. (Egy harci helikopter ezred, két legmodernebb technikájú páncélezred, egy ezred és egy zászlóalj, sorozatvetõ nehéztüzérséggel felszerelt nehézalakulat, egy páncélos felderítõ és egy mûsza ki zászlóalj. A debreceni repülõhadosztály MiG 29-es és SzU 27-es típussal, tehát a legmodernebb technikával repült.) Felkerestem Lezsák Sándort, aki közölte, hogy a hét végi lakiteleki rendezvény vendége Raffai Ernõ, honvédelmi minisztériumi államtitkár, õ bejelent hozzá és neki mondjam el ezt részletesen. Erre a találkozásra a lakiteleki Mûvelõdési Házban került sor. Raffai végighallgatott, de láthatóan nem lelkesedett az ajánlatuktól, késõbb üzenetben elutasító választ küldött. Még a válasz megérkezése elõtt volt Kiskunhalason egy kibõvített választmányi ülés, ahol nagy naivul szintén beszámoltam az ajánlatukról, ahol vegyes fogadtatás volt. A Kecskeméti Hadjó ha figyelünk
osztály ‘91-92 telét Nyetropetrovszk mellett, sátortáborban töltötte 35-40 fokos hidegben, majd utána a hadosztályt feloszlatták. Most fogóddzunk meg: Németországból csak 1993-ban távoztak a szovjet csapatok, rengeteg felszerelést hátrahagyva. Az ajánlat visszautasításának utóhatása lehet az is, hogy a kivonuláskor a csapatok a laktanyáinkat lerombolták, és hatalmas környezetszennyezést hagytak hátra. A nyugati titkosszolgálatok röhögtek a markukba, hogy sikerült megrontani a szovjet-magyar viszonyt, aminek következménye volt a keleti piac elvesztése. 1991 telén egy este vadászpilóták tértek be vendéglõmbe. Mind ismertem õket, hisz rendszeresen vendégeim voltak, így aztán nemsokára én is hallgatója lettem a repülõs történeteknek. Amit itt leírok, ha nem saját fülemmel hallom, el sem hiszem... Néhány napja 15.000 méter magasan repültem éjszaka, amikor orosz beszéd ütötte meg a fülem, kezdte történetét egyikük. Nemrég még oroszul forgalmaztunk, így kíváncsiságból beleszóltam a mikrofonba. – Magyar vadászpilóta vagyok 15.000 méteren, hallak benneteket, kik vagytok! – Zdrasztvuj tovaris – jött a válasz. Leningrádi harci repülõezred, MiG 29, idõjárás felderítõk vagyunk, 20.000 méteren repülünk. – Vengerszkíj lotcsik! Mi kerestük a kapcsolatot magyar pilótákkal. Vidd a hírt, hogy Leningrád népe éhezik, mint a háború alatt. Súlyos élelmiszer-hiány van. A város vezetése 60 vagon húsért átadna egy komplett Míg-29 harci repülõezredet, szakemberekkel kiképzéssel. Továbbítsd a hírt a légierõ vezetésének. Segítsetek, segítsetek! Éhen halnak városunkban az emberek! – Továbbítom – válaszoltam, s el is búcsúztam, mert rám szólt a torony, hogy kivel kommunikálok oroszul a frekvencián. Õk nem hallhatták az orosz pilótákat. – Isten áldjon, jó leszállást! – szólt a válasz, s már el is vesztettük egymást süllyedés közben, mert rá kellett állnom a hazavezetõ irányra. S, mit tett a parancsnokság! Kérdeztem én, mint kíváncsi kívülálló. Nem tudom, szólt a válasz. Jelentettem, de nem kellett leírnom a történteket. Ekkor megkerestem az MDF vezetõit, név szerint Lezsák Sándor és Raffay Ernõ lesöpörtek. Néhány héttel késõbb 20.000 tonna húst semmisítettek meg egy szabolcsi hûtõházban. A pöffeszkedõ dilettáns MDF-s politikusok érzéketlen vezérkara nemcsak emberségbõl vizsgázott nullára, de még annyi eszük sem volt, hogy egy csekély segítségért cserébe, túl az általános humanitárius kötelezettségen, súlyos dollár milliárdokat spórolhattak volna meg a Ha-
jó ha figyelünk
zának. Így néhány évvel késõbb, az adófizetõket jelentõsen megterhelve, hosszú-hosszú tárgyalások után megvettük azokat a MiG 29-eseket, amelyeket bartell üzletben megkaphattunk volna. Így játszotta el az MDF-s politikai „elit” az utolsó esélyt egy baráti-üzleti kapcsolat kiépítésére a hatalmas és befolyásos, a magyar piacot fellendíteni képes Oroszországgal szemben, s mutatta ki érzéketlenségét az emberi szenvedés iránt. Így jártunk, és bizony nem jártunk jól! Ezt kihasználva már 1991 második felében a NATO raktárakból több ezer tonna lejárt szavatosságú húst és vajat szállítottak a Szovjetunióba. Jóhiszemû közvetítésemnek az lett a következménye, hogy KGB-s ügynöknek minõsítettek. Tisztelt Für Lajos tanár úr! Az orosz kapcsolat nem ördögtõl való. Mondom ezt annak ellenére, hogy engem 1944 novemberében majdnem agyonlõtt az anyámat megerõszakolni igyekvõ felszabadító részeg harcos, szerencsére társa felütötte a sorozatvetõ csövét és a golyó a pince plafonjába ment. Apám annak a konzervgyárnak volt az igazgatója, majd helyettese, amelyik ‘53-ig jóvátételre termelt és ‘49-tõl szovjet igazgatója volt. A szovjetek által nyakunkra ültetett hatalmasok igen aktívan moszkvai fenekeket nyaltak. Mára megszaporodtak a fenekek: Washington, London, Párizs, Berlin, Brüsszel, Tel-Aviv. Lassan nyelvhiány keletkezhet, bár ugyanazok, vagy leszármazottaik nyalnak. Az orosznak csak a magyar termék kellett, a gyár meg a föld nem. No meg az átadott bankkölcsön, a guruló dollár, Kapolyi, Marjai, Nyers, Szûrös, az új urainknak meg minden. Gabona, hús, bor, föld, gyár, újabban kórház és iskola, az összes bank és energia-szektor. Cserébe mit kaptunk? 20 milliárd dollár adóssá gból 90 milliárd, ebbõl eddig kifizettünk 200 milliárdot és 25 év alatt eltûnt a nemzeti vagyon. Ráadásul kaptunk egy mocskos cionista diktatúrát a nyakunkba meg egy rendkívül látványos uniós tagságot egy olyan szerzõdés alapján, amirõl tárgyalni sem lett volna szabad. Ennek alapján 2011-ben elveszik a termõföldünket, jelenleg pedig ömlik be a határon a silány, esetenként lejárt szavatosság élelmiszer, bóvliáru, ami ott már eladhatatlan, az illegális, veszélyes hulladék, a szemét tízezer-tonnái, mert csak töredéke van felderítve. Kibogozhatatlan és átláthatatlan gazdasági társaságok fosztogatják adóbevételeinket, és az államkasszát minden beruházás legalább a duplájába kerül, mint más országokban, a korrupció miatt. A kis- és középvállalkozókat teljesen padlóra teszik. A magyar vendéglátást például egy olyan higiéniai követelmény-rendszerrel, ami állítólag uniós, de például a mediterrán országokban, ahol sokkal melegebb van, még
nem is hallottak róla, és a pályázati rendszerek szintén a korrupció melegágyai. A legfelháborítóbb gyalázat a magyar mezõgazdaságot és a gazdákat érte. A 25 százalékos támogatással, ami olyan, mintha a 100 méteres síkfutásnál az ellenfélnek 75 métert adnánk. Hosszan lehetne még sorolni a sérelmeket. Ebbe a koporsóba az elsõ szegeket a naivul dilettáns Antall kormány ütötte. Bár én Antall ártatlanságában sem hiszek, mert õt Aczél György és Mark Palmer találta meg erre a feladatra. Önt csak azért becsülöm nagyra, mert legújabb történelmünk egyetlen politikusa, aki felelõsségét elismerte- persze ez az utókor elõtt nem jelent teljes felmentést, mert ön is elmulasztotta eltávolíttatni a seregbõl a politikai komisszárokat és azokat a tábornokokat, akik késõbb segé dkeztek a magyar haderõ izraeli parancsra történõ leszerelésében, hogy helyette egy, az irányításuk alatt álló õrzõvédõ csapat legyen a fegyveres erõ, meg a szintén odahúzó terrorista rendõrség. Mindezek alapján azt hiszem, ön is beláthatja, hogy az oroszok felé történõ nyitást nem szabad tiltólistára tenni. Mert ezektõl saját erõnkbõl már nem igen tudunk megszabadulni. Mert Putyin pedig a tolvajainak egy részét Szibériába számûzte, nagyobb részét pedig Izraelbe küldte. Õ tudja miért. Az izraeli tábornoki kar negyede Moszkvában végzett. A jelenlegi miniszterelnökrõl nagyon rossz véleményem van. Egyetlen pozitív cselekedete az oroszok felé történõ puhatolódzása, ha ugyan ez saját szándéka volt. A gazdasági kibontakozás lehetõsége az lenne, ha az oroszoktól bartellban tudnánk venni az energiát, olajat, gázt, áramot, és ehhez pedig újra keresni kellene néhány moszkvai feneket. Semmi esetre sem az a tárgyalási stílus a nyerõ, amelyet Orbán elnök úr mutatott gázügyben, amikor is az orosz nagykövet 5 perc alatt helyre tette õt. Erre most vendégül látja a kongresszuson azt a Wilhelm Martenst, aki már az október 23-ai budapesti fellépésén ékes bizonyítékát adta, hogy kelet-európai meg magyar ügyekben teljesen tájékozatlan. Nevezett úr kongresszusi felszólalásában a mi kontónkra újra belekötött Putyinba, mondván, hogy az EU ellen gázfegyvert vetett be. Talán azt kellett volna ennek a balga belgának tudomásul venni, hogy a gáz az oroszoké, a közép -európai gáz pedig rajtuk keresztül jön. A másik hatalmas elõnye a bartell-üzletnek az lehetne, hogy a mezõgazdasági termelõk újra piachoz juthatnának, felfuttathatnák termelésüket, és nem mennének tönkre, mert most mindig az a termék nem kell, ami éppen megterem, aztán bagóval kifizetik, ha egyáltalán fizetnek, lásd Leisztinger, meg a Bajnai féle liba-ügyet. Kemény Z. Gábor
11
A magyar Igazság és Élet Pártja szabadtéri matinéját látogattam meg vasárnap. A matinét a Városliget százados fái alatt hallgatta meg mintegy 200 érdeklõdõ. Az elõadást Dr. F e n y v e s s y Zoltán közgazdász, a MIÉP alelnöke tartotta, amelynek témája a Magyar Alkotmány volt. A Ligetben sétáló turisták csoportjai érdeklõdve hallgatták kissé messzebbrõl az elõadást, még a biztosításra kirendelt rendõrök is élénken figyeltek. Csendesek voltak. Talán, mert éppen most váltják le fõnökeiket? Ki tudja? Részletek Dr. Fenyvessy Zoltán elõadásából: „Az alkotmányozó nemzetgyûlés és az alkotmányozás kialakulásáról és kezdeti idõszakáról mondanék néhány szót. Az alkotmányra mint testre a ruha vagy csontra a hús, úgy épülnek rá a jogszabályok. Igy határozzák meg mindennapjainkat, az életünket. Döntõen befolyásolják, mit tehetünk, mit nem – és amit követünk, azt hogyan tehetjük. Az alkotmány és a valóság bizony, nem mindig találkozik egymással. Felmerül bennünk, hogy nem jól van ez így. De mindjárt az is felmerül: így kell ennek lenni? Ez valamilyen megváltoztathatatlan adottság? Hogy is alakult ki a magyar jogfejlõdés, ennek ismeretében összehasonlítást lehet tenni, hogy a jog és az igazság hogyan függött össze korábban... Az elsõ esemény, amit a magyar jog esetben említeni lehet – bár nem alkotmány – az nem más, mint a Vérszerzõdés. Nem foglalták írásba. Egymás elõtt és persze a törzsek elõtt kijelentették és be is tartották. Anonymus foglalta késõbb írásba. Azt mondja Anonymus: “A törzsek vezetõi kimondták, ameddig az õ és utódaik élete tart, mindaddig Álmos vezér ivadékaiból lesz a vezérük. Amennyiben valaki ehhez hûtlen volna, a bûnösnek vére omoljon, mint ahogy az õ vérük omlott az esküben, amelyet Álmos vezérnek tettek.” És ha már itt tartunk, nem véletlen az Árpádsávos zászló n y o l c sávja, amely a nyolc szerzõdõ vezérre emlékeztet. Akkor akalult ki. A jogfejlõdés elsõ írott emlékei Szent István úgynevezett Dekrétumai. “...és mert minden nemzet az õ tulajdon törvénye szerint igazodik, ezért mi is országunkat Isten akaratából kormányozván mind a régi és mostani császároknak példájukra tanácsi elmélkedésbõl szabtunk módot a mi népünknek, hogyan élhetne tisztességes és háborúság nélkül való életet.” István tehát a hagyományokra építve adta ki a rendelkezését. Többen összedugták a fejüket és adták ki a törvényeket. Egy nagyobb ugrással Szent László egyik törvényébõl idéznék: (Csak azért veszem elõ, mert aktuális.) “...ha valaki leányon vagy asszonyon...erõszakot követ el, úgy bûnhõdjék, mintha embert ölt volna...”. mindenki gondoljon tovább a mai helyzetre! Nézzünk most bele Könyves Kálmán 23-ik törvényébe: „...azt a bírót, aki a perekben igazságtalanul ítélkezik, a király udvarába pecséttel idézzék...” Tehát azt a bírót, aki hamisan ítélkezett, megbüntették. Látunk-e erre ma példát? “Ha a bíró poroszlója küldetése közben igazságtalanul cselekszik, ítéljék el a hamis parancsot adó bíróval együtt!” – Ugye, a rendõrvezetõket leváltják és a hamis parancsot adó miniszterrel mi a helyzet? (Taps.) Így érkezünk el az 1222-ben kiadott híres Aranybullához. Nagyon sok törvénykezés volt, emeljünk ki belõle egyet: 11-ik czikkely: “...ha vendégek...mint jámborok jönnének az országba, az ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak. (Az idegenek.) 13-ik czikkely: “A jobbágyurak úgy kövessék a király udvarát, hogy akármerre is úgy járjanak, hogy a szegénységet ne fosszák, ne nyomorgassák...továbbá birtokot az országon kívülvaló embereknek ne adjanak. Ha valamelyest adtak, azt a haza fiai válthassák meg...” (Taps.) – 800 évvel ezelõtt! A “rossz” királlyal szembeni ellenállás lehetõségét külön szabály biztosítja. (Leemeljék a trónról és helyette újat emeljenek). Az alig ismert Albert király jórészt idegen származása ellenére jónéhány dekrétumot adott ki, amelyek nagyonis magyar hitre vallanak 12
4-ik czikkely: “...a behozott ártalmas újításokat és szokásokat el kell törölni és ki kell irtani! ” Hol tartunk ma a behozott ártalmas szokásokkal? Az 5-ik czikkely: “...és várakat, erõsségeket, birtokokat, hivatalokat, nagyobb egyházi javakat, báróságokat, ispánságokat...sem fogunk akár ideiglenesen akár állandóan külföldieknek vagy idegeneknek adományozni, hanem csakis magyar embereknek...ezeknek adományozásához csakis magyar ember részére legyen rendelkezési jogunk..” Ezt megerõsíti a 16-ik czikkely: “...a birtokokat és birtokjogokat nem idegeneknek, hanem csakis országunk jól érdemesült és országunk Koronája alatt álló lakosainak fogjuk adományozni – nem pénzért – érdemeikhez és szolgálataikhoz képest.” Mátyás helyi intézkedései miatt él a népben mindmáig az “igazságos” titulus. (Emlékezzünk a kolozsvári bíró vagy a gömöri szõlõkapáltatások történeteire)...egyik legfontosabb dekrétuma volt, hogy megállapították a központi adókat, és a király senkinek nem engedte meg, hogy ezen kívül adókkal sanyargassák a jobbágyokat vagy egyéb alattvalóikat. A 41-ik czikkely még mai szemmel is érdekes lehet: “...továbbá rendeltük, hogy a dézsmálóknak a dézsmafizetõk esküjével meg kell elégedniök, ha ellenõrzés esetén úgy találják, hogy a parasztnak volt igaza, tartoznak ott nyomban a parasztnak egy aranyat fizetni” – gondoljanak csak az adóbevallásokra. Hát, ha minket az APEH rendben talál, milyen szép lenne, ha egy arannyal fizetné meg, mert kételkedni mert... II. Ulászló utasítására Werbõczy István foglalta a magyar alkotmány az úgynevezett “Hármaskönyvé”-be, amelyet együttesen Corpus Juris Hungarisi-nek nevezünk. Mit jelet ez? A Magyar Jog teste! Magyarország törvénykezéseit tehát mindenkor a Corpus Juris szabályozta. Egészen a 20-ik századig. Nekik megfelelt a Corpus Juris! 1998-ban megpróbáltam a Parlamentben felvetni az 1949-es alkotmány megváltoztatásának kérdését. egyetlen. Egyetlen látszat-javaslat volt abban a négy évben; Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter felvetett egy javaslatot: az Alkotmányban egyetlen betû nem változna, csak a számok. (pl. nem úgy hívnák, hogy 1949-ik évi 20-as törvény, hanem 2001. évi 1-es! Csak ennyi, hogy a 21-ik században már ne egy sztálinista számozású alkotmány legyen). Nekik megfelelt ez az Alkotmány! S ó l y o m Lászlónak szintén megfelel. (Egy példa: Néhány héttel ezelõtt innen párszáz méterre volt a nagygyûlésünk, arra kértük a Rendõrséget, legalább az Andrássy úti szervízúton engedélyezze a felvonulásunkat. Megtagadták, a közlekedés indokolatlan akadályozása miatt. A szervízúton! És a m e l e g e k , amikor végigvonulnak, dübörgögve, kamionsorral az egész Andrássy-úton? Õk nem akadályozzák aránytalanul a forgalmat? És mindkettõ ugyanerre az alkotmányra hivatkozik). Amikor betiltanak valamit – és amikor engedélyeznek valamit. Én személyesen két ízben feljelentést tettem vörös csillag használata miatt. (A Heineken sörön levõ vörös csillag miatt, bár a sör jó! Másrészt különbözõ reklámújságokban mindig találunk vörös csillagot.) Az Ügyészség mindkét esetben elutasított, arra hivatkozva, hogy nem politikai céllal jelentették meg azokat. Rendben lenne, de akkor az egyéb önkényuralmi jelképeket lehet reklámcélokra használni? Amelyek szintén sokezerévesek, indiai alapjelképek. Összefoglalva: már régen itt az ideje, hogy a magyar történelmi hagyományoknak megfelelõen a magyar érdekeket képviselõ Alaptörvényt megalkotni, amire aztán az általunk kíván jogszabályok épülnének rá. Nem a saját, hanem nemzetünk, hazánk érdekében..." – fejezte be elõadását Fenyvessy Zoltán, a MIÉP alelnöke. Itt kikapcsolom kis magnómat. A Hõsök tere felé szaporázva a lépteimet azon gondolkodom, hogy az Árpád nagyfejedelem szobra alatt fakadó Szent István forrás mennyi ideig szolgálja még a magyar érdejó ha figyelünk
A bibi valami apróság. Valami piszlicsáré ügy, kicsinyke baj, aprócska dolog, akár valami picinyke zavaró sebecske az ember kisujján. Valami lényegtelen semmiség, ami felborít mindent, ami átértékel, ami aztán átírja a valódi történetet. A bibi mindig váratlanul és rosszkor érkezik. A bibi berakja a lábát és elgáncsol. A bibi egy utálatos önjáró faszkalap, mert folyton keresztbe tesz. A bibi mindig a legrosszabb verzió. A bibi értelmezhetetlen semmiség, egy nulla, egy porszemnyi kis senki, de mégis… A bibi kikerülhetetlen. A bibi idegesít! Egyre jobban idegesít. Mert a bibire nincs magyarázat. Itt van mindjárt egy kis bibi a rendõrséggel! Gyurcsány azt mondja, hogy minden hülye megélhetési rendõrbûnözõnek Orbán az oka. Nyilván. Orbán azt válaszolja, hogy Gyurcsány vegytiszta hülye, ha ilyet állít! Helyes! Ez idáig rendben van. Nulla-nulla. A Jóisten, meg a csõcselék most visszavág! Csakhogy Gyurcsány a Fidesz kongresszus aznapjára idõzítve, píár-fogásként, akár egy forradalmi quillotine lefejezi a rendõrséget, aztán másnaposan, mámorosan az egekig feldicséri a kirúgottakat. Aztán ingyenes zöld számokat biztosít a rendõrség elleni önfeljelentõknek. Vagyis, kecskére bízza a káposztát! Itt kezdõdik a bibi. Aztán ott folytatódik, hogy saját megbízható fogdmegjeit nevezi ki a karhatalom élére. Felállítja a pártmiliciát, mert fél a Fideszes befolyástól. Állítólag nem csak Pintér Fideszes, hanem Szabadfi és Gergényi is! A népverésért kitüntetett Gergényi! Jó mi? Na itt van a rafinált csapda eldugva. Gyurcsány nem mondja ki, de sejteti, hogy Rebiszes jobboldali rohadékok verték véresre, az ellene tüntetõket. A vasprefektus jobbos, hiszen fideszes haverokkal üzletel, miközben könnygázfelhõk között viperázik, kardlapozik és lövöldözik a csõcselékre. Most, hogy teljes lesz a személycsere -a politikai bûnözõk örömére, szabad kezet kap a szocialista tisztogatás-, a Fidesz azonnal aláírja a karhatalmi integrációt. A bibi beteljesedik. A jobboldal nem képes megvédeni a rendvédelem vezetésében megbúvó néhány maradék emberét. R-szolgáltatás? Nem. Ez szopatás! Tényleg. Minek tiltakozni, amikor Gergényi is jobboldali?! Idegesítõ ez a kis bibi, de van itt másik, amire nincs magyarázat.
Itt van mindjárt egy kis bibi ezzel a Rogánnal! Ez a kis Tóni még anno, szembe ment a keresztel. Nekirongyolt a Jobbik feszületének úgy, ahogy jóravaló libsiként dukál. Ki akarta takarítani a belvárosból, ne csúfoskodjon ott az a fránya, megfeszítésre emlékeztetõ mementó. Rendes keresztény jobboldali nem tûrheti az ilyesmit! Ez skandalum! Aztán meg bekamerázta a húggyos huligánok ellen a parlamenti játszóteret, nehogy megkukkolja valaki a sorból kilógó bibit. Mert ha a bibi lázadozik, kordában kell tartani! Le kell verni a fránya parázna-billegetõket! Inkább hatezer árvácska búslakodjon Rákóczi lábainál, hervadozva. Inkább néhány szagos toi-toi legyen ott, mint egy nagy bûzlõ nemzeti szarolda. Inkább seft, mint flesh! Inkább a Bazilika elé kell kitelepülni bárgyúan kifestett, egoista tehénként! Áfa-mentes zsebpénzért kell felállítani ott a zsibvásárt, hogy csak a mi kis kedves párt-bibink somolyogjon a sok farizeus között. Saztán? A pofára esett szocik verhetik a nyálukat, mert zeng a téren a mindenkivel lebratyizó szabadelvû szentfazék. Fennkölten igét hirdet. Bel-városállamot alapít magának, elqurt kormányzati negyedet. Kifutót a Soros egyetemig, ahol mindenki csak a sok kis önjáró Demszkyrõl álmodik. Rogán, most egy tisztelet nélküli társaságról regél, ahol partnerként õ a kovász. Ahol õ erjed és gerjed, ahol õ puffaszt és dagaszt. Ahol õ áll a kis Schmuck és Juszt Laci között keltetõként, mint egy pántlikával átkötött levénülõ, karon ülõ mûellenzéki. Partnerpolitika és gesztus. Kiegyezés azokkal, akik még sohasem gyakoroltak kíméletet! Szép kis bibi! Így áll az idõben ez a magányos, békülékeny szépkorú. Mementóként a kör közepén. Áll a Szent jobb elõtt elmélázva. Ganéjként összerohad benne lassan a hajdani nagyreményû nagykoalíció. Toleránsan idegesítõ ez a bibi, ez a mindenkinek megfelelni akaró politikai tömegárú, de van itt másik, amire nincs magyarázat. Itt van mindjárt egy kis bibi ezzel az új többséggel! Erre hivatkozik most mindenki, bár az új többség sem választáson, sem népszavazáson nem adott erre felhatalmazást. Az új többség csak a közvélemény kutatók fejében létezik, meg persze az egyre szélesedõ, országos méretû Gyurcsány utálatban és a totá-
keket? Hiszen tudjuk, ma már a magyar vízforrások legnagyobb része privatizálva van. Hazánk víz- és csatornaszolgáltatásában jelentõs szerepet játszanak a francia cégek. Nem véletlen, hogy annak idején Medgyessy Péter két francia állami kitüntetést is kapott. Mivel elsõsorban a Hõsõk terén és közvetlen környékén kezdenek bele idegen cégek újabb építkezésbe (lásd. Lovarda!) összevont kórház, alatta mintegy véletlenül hatalmas gyógyvízkészlet! – Nos ezek a tények adnak most aggodalmat, amire emlékeztetni kivánom Olvasóimat: A Zsigmondy Vilmos mérnök által 1868-ban talált hatalmas jó ha figyelünk
lis politikai elutasítottságban. Na most itt van az elsõ bibi. Vajon a politikai kisebbség által 17 éve becsapott régi/új többség, adott-e bármilyen megbízást Orbánnak a közös képviseletre? Vajon az új többség minden tagja Fidesz párti, vagy netán jobb híján csak kényszeredett választó? Most, hogy az emberek jelentõs része szerint nem volt rendszerváltás, kinevezhetõ egy paktumpárt vezetõje által az új többség? A bibi tovább kérdez: -Mi lesz a politikai pártokat és a rendszerváltást elutasító hatalmas tömeggel? Õk is az új többséghez tartoznak a néma közönyükkel, vagy egy ma még láthatatlan harmadik erõhöz? Mi van, ha esetleg nem párthoz, hanem nemzethez tartozónak vallják magukat? Nekik üzen a pártelnök, amikor arra kéri õket, hogy mondjunk le a lemondásról? Ha a többség lemond a közönyrõl és aktív közéleti szerepet vállal (nem csak kormánybuktatást?), akkor vajon automatikusan az új többséghez tartozik? Itt álljunk meg egy pillanatra! Lehet, hogy a bibi a radikalizmusból fakad!? Hiszen mi van az igen aktív szerepet játszó radikálisokkal –az utca megvert népével-, akiket õsszel látványosan cserbenhagyott a Fidesz? A túlzott politikai aktivitás és önállóság automatikusan kirekeszt az új többség közösségébõl? Na, itt lehet a bibi elásva! Lehet, hogy csak az lehet az új többség tagja, aki behódol a Fidesznek és elismeri Orbán karizmatikus vezéri erényeit? Lehet, hogy csak a pártszimpátia szabályozza az új többséget? Lehet, hogy ez a kis bibi bekebelez? Ha ilyen kizárólagosságok és fékek vannak beépítve az új többségbe, akkor vajon lehet-e ezzel az önkorlátozó szemlélettel növekedni, és választásokat nyerni? (Ez tényleg bibi, mert az új többség a Fidesz körül mindig megvolt, de nem tudott vele kormányt alakítani!) Nem tudjuk a választ, csak zavar ez a sok aprócska bibi. Zavar, mert egyre több bibi van körülöttünk, amire nem tudjuk a megoldást. Nem tudjuk, nem látjuk és idegesek leszünk. Mert a bibi idegesít. Egyre jobban idegesít! Mert a bibire nincs magyarázat! Mert azt érezzük, hogy ettõl a sok érthetetlen, büdös, rohadt, jobb és baloldali bibitõl egyre csak ingerültebbek leszünk! Vagy legyünk inkább továbbra is megvezetett hülyék, és ne foglalkozzunk ezekkel a piszlicsáré, akadékoskodó, picinyke bibikkel? Molnár Tamás / ÚDK
vízkészlet és az 1913-ban Cziegler Gyõzõ tervei alapján épült pompás Széchenyi-fürdõ épületegyüttese már mind-mind idegen kézben vannak! Nem lehet nem észrevenni, hogy valakik nagyon szemet vetettek erre a vagyonra. Persze ne építsünk összeesküvés-elméleteket, és ne mondjuk, hogy mindenképpen a magyarok életminõségére törekednek. Kétségtelen azonban, hogy Budapestet két nap alatt mûködésképtelenné lehet tenni a csapok és a csatornák elzárásával. Összeállította: Czékus Jób, Nemzeti Hírháló
13
Nyílt levél dr. Orbán Viktornak a politikai és társadalmi eszmeváltás (paradigmaváltás) értelmezésérõl Tisztelt Elnök Úr! A legnagyobb kormánypárt nevetségesen primitív kritikával illette az Ön tisztújító kongresszuson elmondott beszédét. Ez annak a látszat-ellentétnek a kétségbeesett erõsítése, amellyel az egygyökerûség leplezésére fenn akarják tartani a társadalom megosztottságát. A választópolgárok bizonyított többsége elutasítja a diktatúra továbbélését jelentõ megosztottságot és ezért nemcsak az Ön pártja mellett nem áll, de a parlament összes pártjától elfordult, így egyértelmû, hogy ennek tudatában kell értelmezni azt a gondolatot, amit Ön a FIDESZ tisztújító kongresszusán mondott: „Az új többség új politikai és társadalmi eszmét akar, véget vetve a sötétség korszakának.” Ezzel a paradigmaváltás szükségességét fogalmazta meg („új politikai és társadalmi eszmét akar”), ami fokozhatatlan áthallást jelent az Ön részérõl, ezért – az õszinteség, az egyenesség Ön által hangoztatott elvei komolyan véve – folyamatos plagizálással, a részeket egészként feltüntetõ demagógiával vádolom Önt, és felszólítom arra, hogy nyilvános vitán bizonyítsa gondolatai önállóságát, országvezetõi képességét ígéretei fedezetének bizonyításával! Ön azoknak a gondolatoknak egy részét, amelyeket a Szent Korona értékrendre épülõ rendszer elemeiként az elmúlt tíz évben leírtam, rendszerkörnyezetébõl kiragadva folyamatosan „átvette”. Az a legfontosabb, hogy rendszerkörnyezetébõl kiragadva tette ezt, mert, ha Ön és pártja az adófizetõk pénzébõl szerzett „vagyonnal és médiafölénnyel” valóban a „közös céljainkat és közös értékeinket” (idézetek az Ön beszédébõl) akarná megtestesíteni, akkor teljes egyetértésem mellett felvállalná azt az értékrendet, amely nem elszigetelt (izolált) elemek véletlenszerû halmazát, hanem a társadalom szerves egységét jelenti. Hogyan lehet „új politikai és társadalmi eszmét” megvalósítani (vagyis paradigmaváltást végezni) a régi rendszer okának megszûntetése nélkül? Emlékezzen Einstein gondolatára: ha valami elromlott, akkor nem lehet ugyanazzal a módszerrel megjavítani, ami a romlást okozta! A politikai és társadalmi rendszer romlásának csak következménye az egészségügy szétverése, az oktatási rendszer elnemzetietlenítése, a falvak halálra ítélése, a nemzetiségi politika magyartalansággá és magyarellenességgé fokozása, vagyis az „újszabados” (neoliberális) eszme üzleti szellemének hatása. Az ok 14
az összevonás (integrálás, még kevésbé magyarul: kohezionálás) alkalmazása az összehangolás (koordinálás) helyett, vagyis az a négy szabados (liberális) alapelv, amelyre a teljes gyarmatosítás (globalizáció) és annak európai helytartósága, az Európai Unió épül! Ön – Rákóczi szavaival – a szenvedhetetlen iga okát nem, csak annak következményét mondja el a választóknak, tisztelt Elnök Úr, ezért nem tesz eleget az önmaga által támasztott erkölcsi-politikai alapelveknek, az õszinteségnek és az egyenességnek! Nem határoz meg új módszert, hanem azt akarja a javítás eszközeként használni, ami a romlást elõidézte! Ezért Ön tartalom nélkül vette át az „új politikai és társadalmi eszme megvalósítás” (paradigmaváltás) kifejezést, aminek értelmét, „közös céljaink és közös értékeink” megvalósulását a gyakorlati feltételekkel alátámasztott Szent Korona „új politikai és társadalmi eszme” rendszere fogja szolgálni és nem az Ön megalapozatlan ígéretei. Ez a megújulás elkezdõdött április 20-a és 22-e között és az ott meghatározott elvek szerint folytatjuk azokkal az emberekkel, akik – Önnel és a teljes gyarmatbirodalom mûködését támogató társaival ellentétben – új alapokon álló, új politikai és társadalmi rendszert testesítenek meg. Erre tettem felhívást a halálraítélt kistelepülések polgármestereinek, és ezért kértem fel a politikai és társadalmi eszmeváltásra (paradigmaváltásra) az elõzõek mellett az országgyûlési (parlamenti) képviselõket, közöttük Önt is – hiszen a szeretet mindenkinek megadja a damaszkuszi út végigjárásának lehetõségét. A Gondoskodó Magyarország települési és mezõgazdasági programja nemcsak ígéretet ad (mint az Ön beszéde), hanem a feltételeit is biztosítja annak, hogy „a falu a jövõ életmódja” jelmondat ne hatásvadász demagógia, hanem gyakorlat legyen. Mondja csak, tisztelt Elnök Úr, hogyan egyezethetõ össze „falumentõ” gondolata azzal a ténnyel, hogy Önök írták alá az EU csatlakozási szerzõdésnek azt a mellékletét, amely a termõföldet a tõke részévé alázza, a szabados (liberális) alapelv önérdeket feladó elfogadásával? Az Ön által meghirdetett „erõs ország” csak tartalom nélkül átemelt üres retorikai fogás az új alapokon álló rendszer megteremtése nélkül. Amíg függetlenségünk vissza nem áll, addig nincs módunk azokat az értékeinket (termõföld, természeti kincsek és a szellemi alkotókészségünkben – ingéniumunkban – rejlõ érték) saját érdekünkben használni, amelyek erõnket adják. Kijelentésem feltételeit is meghatároztam akkor, amikor azt mondtam, hogy el kell
vetni a „merjünk kicsik lenni!” és a „szegény ország vagyunk!” álságos jelmondatokat – vagyis az Ön gondolatának eredetijét mondtam! A „Senkit nem hagyunk az út szélén!” kifejezést az eredeti szóhasználat szerint idézte pártja a választási programban, amikor azt írja: „Gondoskodás egész életen át.” Leginkább ezzel bizonyítható, hogy általános forrásként használták a „Gondoskodó Magyarország” programot választási programjuk elkészítésénél. Nem ez a baj, hanem az, hogy nem rendszerként „hallatták át”, hanem egy-egy részt vettek ki belõle, így sem a rendszerkapcsolatok, sem a feltételek nem érvényesülhetnek, vagyis gyõzelmük esetén ugyanabba a helyzetbe kerültek volna, mint a jelenlegi kormány, és nem ellenük, hanem Önök ellen tettem volna feljelentést a Btk. 211 § e) pontja alapján. Semmi kétségem nincs a felõl, hogy a Központi Nyomozó Fõügyészség ugyanazzal a jogállamiságot semmissé tevõ (negligáló) határozattal utasította volna el indítványomat, mint most, mondván: nem büntetõjogi, csak politikai felelõsséggel tartoznak. A társadalom legszentebb alapja a család. Ezt az Önök választási programja – a család mind az öt funkcióját (családi egység védelme, magzat védelme, gyermek védelme, anya védelme, szülõ védelme) feltételek nélkül ígérve – szinte szó szerint vette át a Gondoskodó Magyarországból, éppúgy, ahogyan az Ön kongresszusi beszéde. „A teljes foglalkoztatottság célkitûzése egyre több ország programjában jelenik meg, sõt, közös európai cél” – mondta Ön a tisztújító kongresszuson elmondott beszédében. A Gondoskodó Magyarország – elvetve az ember áru jellegét – mindenkinek küldetése szerinti feladatot határoz meg. Nem ez jelenti a politikai és társadalmi eszmeváltást (paradigmaváltást), tisztelt Elnök Úr, az EU-alapelvvel ellentétes, tehát eredendõen (ab ovo) megvalósíthatatlan ígérettel szemben? „A zászló a nemzet közös akaratát jelzi. Közös céljaikat, és közös értékeiket testesíti meg, vagyis azt fejezi ki, hogy az ország megvédi polgárainak értékeit, és lehetõséget ad, hogy megvalósíthassák céljaikat” – mondta Ön. Ez kendõztetlen átvétele a Szent Korona Tagság értelmezésének, ami a Gondoskodó Magyarország alapja. Idézett mondata természetes következményként (hasonlóan a – nyelvbotlással Alkotmánynak nevezett – 1949. évi XX. tv 2. §. (3) bekezdés második mondatához), megfogalmazta a Szent Korona eszme „ellenállási záradékát” is. Miért nem értelmezte, tisztelt Elnök Úr a Szent Korona Tagság fogalmát? Talán csak nem az tartotta vissza, hogy akkor minden magyar – jó ha figyelünk
mint államalkotó nemzet tagja – állampolgárságának megadása természetesként fogalmazódott volna meg, felülemelkedve a szabadságot a szabadossággal felcserélõ „európai polgárság” intézményén? Ha eddig eljutott volna, akkor ki kellett volna mondania, hogy ennek a természetes értékrendnek egyetlen méltó jelképe van, az újszabadosok (neoliberálisok) által habzó szájjal gyalázott (nem piros, hanem ezüst csíkkal befejezett!) Árpádsávos zászló. Tehát: nem „Kell egy zászló!”, hanem a céljainkat és értékeinket kifejezõ értékrendet jelentõ Zászló alá kell mindannyiunknak állni, és nem a megosztottság gyûlölet-keltésének engedve pártosodni! Ön a Hírtv-nek adott nyilatkozatában azt mondta, hogy új konvergenciaprogramra van szükség. Merje végre kimondani, kedves Elnök Úr, hogy a konvergenciaprogramot az tette szükségessé, hogy az EU-csatlakozásunkkal olyan sarcot vettünk a nyakunkba, amellyel állandósul a költségvetési hiány. Ennek mérséklése (a konvergencia) csak megszorításokkal érhetõ el (az államadósság további növeléséhez már nem vagyunk hitelképesek). Az Ön által ígért új konvergenciaprogram hogyan szûntetheti meg a „szenvedhetetlen igát”, annak ismeretében, hogy Andrew Dean, az OECD igazgatóhelyettese így nyilatkozott: „A növekedést a kemény, de szükjó ha figyelünk
séges kiadáscsökkentõ intézkedések fogják vissza?” Mikor meri végre kimondani, tisztelt Elnök Úr, az Igazságot, hogy ígéretei beváltásának azok a feltételei, amelyek a Gondoskodó Magyarország program alapját képezik: – Magyarország örökké szabad (minden további feltétel eredete ennek visszavétele). – A kötelezettségek és jogok összhangjában mindenkinek egy és ugyanazon joga van. – Minden tulajdon az egyetemes magyarságé (a Szent Korona Tagoké, vagyis az államalapító és államalkotó nemzetek tagjaié). – Minden magyar érték magyar érdeket szolgál. – Mindenkinek joga és kötelessége mindenkivel szemben ellenállni, aki gátolja a Szent Korona értékrendjének érvényesülését. Ezek teljesülése esetén lehet olyan államháztartást (benne a költségvetést) megvalósítani, amely mindazokat az ígéreteket (és természetesen többet is) megvalósíthatóvá teszi, amelyeket alapok nélkül ígértek választási programjukban és ígért Ön az utóbbi napok nyilatkozataiban. Ez a Gondoskodó Magyarország költségvetése.
Tisztelt Elnök Úr! Önnek módjában áll cáfolni a fentieket. Mivel tényekrõl van szó, ha ezt nyilatkozatban és nem vita során teszi, önmagában minõsít, különösen az utóbbi napok áthallásait figyelembe véve (politikai és társadalmi eszmeváltás, faluvédelem). Önnek módjában áll tudomást nem venni errõl a levélrõl. Ez nem lenne túl politikus magatartás, hiszen ez megfutamodást jelentene az igazság elõl, amit Ön leginkább védelmez beszédeiben. Mivel a médiának, a polgármestereknek és az országgyûlési képviselõknek elküldöm a saját címlistámon szereplõkön kívül, a tudomásul nem vétel hatása egyértelmû. Önnek módjában áll kitérni a tényszerû érvütköztetés elõl, a levélbe szándékosan elhelyezett „gumicsontok” élesítésével. Természetesen ezt megfelelõképpen fogom a nyilvánosság elõtt megjegyzéssel kísérni. De Önnek módjában áll az is – bebizonyítva, hogy azt mondja, amit érez –, hogy vállalja a vitát, ezzel saját erkölcsi elveit, az õszinteséget és az egyenességet gyakorlattá teszi. Kelt Szegeden, 2007. május 22-én. Tisztelettel: Dr. Halász József, a Szent Korona szolgálója, jogász, számítógép programozó matematikus, rendszerszervezõ és számítástechnikai szakrevizor 30/6163894
15
– avagy hogy került a Fidesz a neokonok uszályába? – A Fidesznek elment a józan esze! Elõbb lemondott a létét egyedül biztosító nemzeti ügy szolgálatáról, átengedve azt az MDFnek, mely kapva kapott rajta, míg most neokonzervatívabb akar lenni Gyurcsánynál. Nem fog menni! A Fidesz elkerülhetné az újabb pofára esést, ha józanul lenne képes gondolkodni! Valójában az jön ki belõlük, ami valóban bennük van, az álarc mögül kibukkan igazi arcuk: a magát korábban nép-nemzeteire maszkírozó Fidesz zsigerileg mindig is vonzódott ahhoz a legocsmányabb izraeli-amerikai zsidó erõhöz, amelyet a föld a hátán valaha megtûrt. A Fidesz titokban hosszú évek óta erõsen köti magát azokhoz az alvilági figurákhoz, akik, mint a Világbank levitézlett elnöke, oly sok országot a fejlesztés jelszavával neokon hûbéressé tevõ, lukas zoknis Paul Wolfowitz , szeretnék elõírni a glóbusz valamennyi lakójának, miként is éljenek. Akik maguk állítják fel mások számára a törvényeket, akik, ha érdekeik úgy diktálják, nem riadnak vissza országok katonai lerohanásától, ártatlan polgárok megbombázásától, stratégiai természeti kincsek elrablásától, akik Világbankjuk segítségével , a fejlesztés hamis illúziójával kölcsönöket adnak rászoruló országoknak, amiket az adott országok soha nem tudnak visszafizetni, és egyre mélyebben belekeveredve az adóssághálóba, kénytelen-kelletlen lekötelezettjei lesznek eme zsarnokoknak, akik mindezek mellett nem átallják demokratának hívni magukat! Ocsmány és hazug pofájuknak köszönhetõ az iraki háború kirobbantása! Akik most, mint a zavaros tekintetû John Bolton, volt amerikai ENSZ-nagykövet, habzó szájjal Irán megbombázására szólítják fel Bush elnököt! A Fidesz olyanokban keres stratégiai partnert, akik szeretnék szõrös mancsukat rátenni az orosz olaj- és gázmezõkre, amit a részeges Jelcin meg is engedett nekik, de Putyin nem volt szívbajos, bevágta legszebb oroszországi példányukat, Hodorkovszkijt a börtönbe! Mindjárt meg is szûnt a demokrácia Oroszországban! Mozgásba lendültek az idomított zsidó közkatonák, akik a demokrácia után kezdtek kiabálni, élükön Kaszparovval, az egykori sakkvilágbajnokkal. Közben az önfejû és senkire nem hallgató Gyurcsány, szembemenve az Európai Unióval, titkos megállapodást kötött Putyinnal az energiaellátásról. Csak a neokonokkal nem számolt! Nosza, megindultak a támadások az amerikai neokonzervatív lapokban Gyurcsány ellen! Gyurcsány kénytelen volt behúzni fülét és 16
Akik megmutatták a világnak, nem kell feltétlenül hajbókolni Amerikának: Vlagyimir Putyin és Hugo Chavez farkát, és hûséges ebként visszaódalogni a neokonzervatívokhoz! A Fidesz meg vesztére úgy érezte, most jött el az õ ideje! Ha a zsidó világurak a ma-
gyar miniszterelnök ellen fordulnak, akkor talán jelentkezhetnek helyette hû ebnek! Gyorsan hívjunk valami zsidó vezetõt a kongresszusra, hadd lássák, milyen Izrajó ha figyelünk
ORBÁN-HABLATY RÉGI PANELEKBÕL, NULLA TETTEKKEL Egy kongresszus margójára. Orbán szövegírója régebbi beszédekbõl is szemezgetett. “Én itt leszek, rám számíthattok, bajban is...”, hallatszott Orbán Viktor kongresszusi beszédének egy részlete. A szövegírónak ügyelnie kellett arra, hogy ne ismételjen, de én az elmúlt 5-8 évben Orbán VIktor minden beszédét hallottam már, és ismerem az ismétlõdõ szófordulatokat, ez is csak egy volt közülük. Kb. ennyire volt fontos ez a kongresszus. Valójában a kormány bénaságát, tehetetlenségét kihasználva, Orbán Viktor ilyen módon hátszéllel újra pártelnök lett. Eközben két nap alatt három rendõri vezetõt, minisztert vált le Gyurcsány Ferenc. Nemhogy az utcára vonult volna a Fidesz követelni a kormány lemondását, mint azt más országban egy méltó, hazafias ellenzék már rég megtette volna, nem! Õk a kormány sikertelenségének hátszelén újraválasztják eddigi régi, új elnöküket. Erõltetett beszéd, artikulált hang, és mégsem változik semmi az országban. Ennyi már nekem kevés, és azt hiszem ugyanúgy kevés a vizitdíjat fizetõ idõseknek, a “Mindenkit megvédünk, senkit nem hagyunk az út szélén” szövegrészlet pedig egyenesen arcpirító, hány de hány fiatal élete ment tönkre az elmúlt 5 évben, mert a hatalommal szemben az ellenzék képtelen volt megvédeni õket. Hány de hány tisztességes magyar fiatalnak kell nélkülöznie, mert a Fidesz holdudvara annyira zárt, hogy segítséget nem kapván tovább kell nélkülözniök. Üres szavak, üres szlogenek, enervált elnök. Tudom, hogy jót akarnak (Mi ezzel sem értünk egyet, a Fidesz szerintünk tudatosan szájmagyarkodik és tudatosan nem cselekszik – a szerk.), de akkor tegyenek is végre valamit, ne csak szónokoljanak. A bérbõl és fizetésbõl élõ magyarok nem élnek meg az új szlogenekbõl, én már nem lelkesedem akkor, mikor meghallom, hogy “új arisztokrácia”, vagy “plebejus politika”. Ezek csak szavak. Tetteket várunk, ne pedig népszavazgassunk! Széchenyi mondotta volt egykoron: “A tett elsõ, a szó második”. Szomorú nézni, hogy az ország legtehetségesebb (Igen, tehetséges, népámításban és hazudozásban – a szerk.) politikusa még mindig vár valamire. Szomorú nézni, hogy õ az ország legtehetségesebb politikusa. A magyaroknak valódi vezetõ kell, nem egy szájhõs! Skodacsek András, Nemzeti Hírháló
el-barát neokonzervatívok vagyunk! Éljen Izrael és az USA! Csakhogy: Orbán azzal nem számol, hogy Gyurcsány az õ kutyájuk kölyke! Ha megcsapdossák is egy kicsit, hogy jobban engedelmeskedjen, akkor is! Míg Orbán menthetetlenül antiszemita a szemükben, és bármit tesz, az is marad. Így eleve vesztességre van ítélve ez az újabb orbáni politika. Az ocsmány amerikai zsidó neokonzervatívok eközben ellenõrzésük alatt tartják a Fideszt is, annak okán, hogy ha valami véletlen folytán egyszer mégiscsak választást nyerne, akkor a Fidesz is úgy mûködjön, ahogy õk szeretnék! Ehhez meg is vannak a jó ha figyelünk
megfelelõ embereik a pártban. Jeszenszky Géza például. Igaz, róla tudják, hogy félnótás, nem sokra mennek vele. De ott van tartaléknak a „transz-atlantista” Martonyi (ügynök) és a professzorok teljes köre! És ott van mindenekelõtt Németh Zsolt, akit a German Marshall Fund-on keresztül közvetlenül irányítanak. És Deutsch-Für, valamint a Terror Házas asszony neokon kapcsolatai! Erre a kapcsolatra épít most a mi Viktorunk! A legrosszabbkor! A neokonok napjai meg vannak számlálva. Oroszországban azt követõen, hogy Putyin decemberben távozik az elnöki székbõl, sem fordul vissza a politika a jelcini
idõkhöz. Putyin megmutatta, fityiszt tud mutatni a vele szemben tehetetlen zsidó bandának, és hûséges hûbéresüknek, a neokon-bérenc Barroso vezette Európai Uniónak. Az ismét nagyhatalmi öntudatra ébredt oroszok vissza fogják nyerni azt, amit a hidegháború során elveszítettek Amerikával szemben! A neokonok ugyanis beletaszították az Egyesült Államokat a legsötétebb mocsárba, ahonnan nem tud kimászni. Ha az amerikai katonák Irakban maradnak, ott szenvednek egyre nagyobb vereséget, ha kivonulnak, akkor az arab terroristák (ha egyáltalán õk voltak) ismét amerikai földön csapnak le! És akkor még az amerikaiaknak ott van az Afganisztánban folytatott, ugyancsak megnyerhetetlen háborújuk. A meggyöngült Amerika már nem tudja úgy segíteni Izraelt, mint korábban, és ha a palesztinok nem egymás öldöklésével lennének elfoglalva, akkor ráébredhetnének, hogy most van keresnivalójuk, maguk tehetnének eleget az ENSZ azon határozatának, mely felszólítja a zsidó államot, hogy adja vissza a megszállt területeket. Az amerikai neokonokat Dél-Amerika is pofán köpi. Hugo Chávez megmutatta, ki az úr Venezuelában, és páros lábbal rúgta ki a Világbankot és az IMF-et, visszavette saját országa számára az amerikaiaktól a stratégiai olajkészleteket, az ebbõl származó bevétel már nem a zsidó neokonokat táplálja, hanem a venezuelai népet. Éljen Chávez! Látod, Viktor! Lenne kitõl tanulnod, de te vakon rohansz a végzetedbe! Kár, hogy ennek mi, magyarok isszuk meg a levét! Kovács Ferenc – Kurucinfo
17
Dirigista liberálisok Magasztos elvek ha visszájukra fordulnak, az eredményt tekintve majdnem mindegy, hogy a mozgatórugó savonarolai fanatizmus avagy machievellisztikus cinizmus. Lehet arról vitatkozni, hogy Magyar Bálint SZDSZ-es és “emberi jogi” különítményei szemellenzõs fanatizmusból vagy csoportérdekek szolgálatában verik szét az amúgy is rozoga magyar oktatási rendszert. (Senkit ne tévesszen meg, hogy a minisztert ma Hiller Istvánnak hívják, aki vörös szegfût visel a kabáthajtókáján. A fõnök kétségkívül továbbra is Magyar Bálint, aki nem csupán a pénzcsapokat kezeli – hivatalosan is -, de fesztelen természetességgel vet fel olyan stratégiai kérdéseket is, mint az egyetemek privatizációja.) A csoportérdekek mögöttes szerepe persze tagadhatatlan; a kakaóbiztos számítógépektõl a digitális táblákon és sulinetes ügyeken át a különféle bennfentes tanácsadói, szakértõi közpénzcsapolásokig az ágazat hangos botrányoktól zeng. (A legilletékesebb, a felizgatott, s emiatt a hallgatás törvényét könn yelmûen megszegõ Medgyessy Péter maga mondta, hogy az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel.) Az persze nem zárható ki, hogy akár egy korrupt embernek, társulatnak is lehetnek elvei. (Legfeljebb a zsákmány érdekében zárójelbe teszik õket, mint a “szociális” meggondolásból hivatalosan élesen adókedvezmény-ellenes SZDSZ tette, amikor a holdudvar informatikai lobby érdekei a Sulinet Express esetén ezt kívánták.) Némi gyanakvásra ad ugyanakkor okot, ha egy tûzön-vízen át érvényesített elv szöges ellentétben áll az adott személy, társulat hivatalos ideológiai alapvetésével. Ez az SZDSZ esetében zavarba ejtõen gyakran fordul elõ; azt lehet mondani, hogy az SZDSZ olyan “liberális” párt, amely (ön)kormányzati gyakorlatában elõszeretettel alkalmaz erõszakos, dirigista módszereket. Többen is felhívták a figyelmet arra a kiáltó ellentmondásra, hogy a finanszírozásban a piac szerepére esküdõ párt vajon miért kívánja hatalmi szóval legyalulni az egészségügyi ellátórendszert, miért nem bízza a kapacitások méretének kialakítását “a piacra”. S ha már zászlajukra a szabadságot és az önrendelkezést írják, miért szüntetik meg az állampolgárok létezõ szabad orvosválasztási jogát? Hova lesz az önrendelkezés egyik legjelesebb vívmánya, a szabad iskolaválasztás? Miért teszik lehetetlenné, hogy a szülõk kisebb gyermekeiket is oda írassák, ahol a nagyobbak mindenki megelégedésére járnak? A “virágozzon minden (kender)virág” elszánt hívei miért akarják állami erõszakkal megfojtani az oktatási rendszer egyik legértékesebb tehetséggondozó szegmensét, a civil és önkormányzati kezdeményezésbõl létrejött és megerõsödött nyolcosztályos gimnázium intézményét? S miért ve18
szik vajon minden területen semmibe az összes létezõ szakmai és érdekvédelmi szervezet álláspontját? Nem bolsevik (mint tudjuk, az etimológiával ellentétben ez kisebbségi
frakciót jelent...) mentalitás az, amikor mindenben és mindenkiben a szent célt gáncsoló összeesküvõt (mai frazeológiával a kiváltságaihoz ragaszkodó lobbit) szimatolnak? (Ha volt jó ha figyelünk
Az önkirekesztõ cigányönkormányzat esete a jogvédõkkel A rasszizmus rasszizmus, ott nincsenek kivételek. Louis Armstrong lehetett a gazdag fehér világ kedvenc zenésze, a déli államok apartheid rendszerének üvegfalát ettõl még nem törhette át. A rasszizmus a rassz miatt rekeszt ki, s nem törõdik egyéni szándékokkal, teljesítményekkel. Másrészt létezik hozzáállás, mely nagyon is törõdik a szándékokkal, teljesítményekkel – ami különféle elvek alapján persze vitatható – de hidegen hagyja a származás. Az a tény, hogy a jászladányi alapítványi iskolának szép számmal vannak cigány tanulói, az elfogulatlan szemlélõ számára magától értetõdõvé teszi, hogy itt az utóbbi hozzáállásról van szó, amit csak a különösen beszûkült fanatikusok és/vagy cinikus hatalomtechnikusok állíthatnak be faji alapú kirekesztésnek. A SZDSZ-ben és a vele együttmûködõ nagyhatalmú “közvélemény-formálók” között is szép számmal akadnak cinikusok is, fanatikusok is, így nincs okunk csodálkozni, hogy a jászságiak bûnbakká, nagy erejû negatív szimbólummá váltak. Okunk van azonban rámutatni e beállítás erkölcstelen és cinikus voltára. A rasszizmus az európai gondolkodást meghatározó mindhárom nagy eszmeáramlat értékrendjében, keresztény, baloldali vagy liberális szemmel nézve is elítélendõ, súlyos embertelenség. Az ezzel való megbélyegzéssel tehát csínján kell bánni. Éppen a (szimbolikus) büntetés súlyossága miatt nagyon is indokolt, hogy csak >> sztálini erõszakosság a rendszerváltás kalandos történetében, azt legjobban kétségkívül két sûrû fekete liberális bajusz szimbolizálja.) S ha már valaki a piacra esküszik, vajon milyen alapon nyilatkoztatja ki állami vagy pártszószékrõl, hogy mekkora a “teljesítménnyel alátámasztott” bérszínvonal a versenyszférában? Vajon ezt nem a munka és a tõke piaci alkujának kellene meghatározni? Avagy az állami beavatkozás csak akkor káros, ha igyekszik elõírni a családi létminimumhoz sem elegendõ minimálbért? Az állami bérkorlátozás haladó liberális tett, csak a béremelés retrográd etatista? Nem látszik ki túlságosan is az ideológia mögül a spekulánsvilág fekete lólába? Milyen piac az, ahol éppen a legerõsebb szereplõket támogatják adókedvezmé nnyel, sõt készpénzzel? A tettek mögül kikandikáló érdek sokszor eligazít. Az értékes ingatlanok körül sertepertélõ “befektetõk” jól megmagyarázzák a kórházi kapacitáscsökkentés okát és “értelmét”. Nehogy már a reménybeli üzleti biztosító esetleg majd tényleg ésszerû döntéseket hozzon, s az asztmás gyerekeket a Svábhejó ha figyelünk
gyen tartsa jónak gyógyíttatni, a lelkibetegeket meg a páratlan szakmai tradíciójú Lipóton lássa a legjobb helyen, s ne kössön szerzõdést lepukkant belsõ kerületi intézményekkel. Na, azok körül nem sertepertélnének ugyanazon “ingatlanfejlesztõk”! Nehogy már az iskolák mondják meg, mire van szükségük; abból legfeljebb festõ-mázoló vagy fûtésszerelõ kisiparosoknak adódna üzlet. Nem. A liberális önrendelkezés állama az érintetteknél jobban tudja, mire van szükségük. Kakaóbiztos digitális táblára. Attól szárnyal a gyermekek versenyképessége. Meg néhány “közeli” cég eredménymutatói. Nehogy már a tanszabadság anarchista elvei alapján alkotó tanáregyéniségek határozzák meg az iskolák arcul atát! Nem, a liberális állam “közeli” szakértõi mûhelyei jó pénzért megteszik helyettük. Kodály országában lassan betiltják az énekórákat, illegálissá teszik a kultúra ezredéves értékeinek átadását, hogy helyette “hasznos” tudással felruházott szakbarbárokat tömegét bocsássák ki. Az kell a versenyképességhez (az olcsó, “rugalmas” munkaerõhöz).
Az érdekviszonyok sok mindent megmagyaráznak. Egyet nem értünk, de legalább értjük. Van azonban egy terület, ahol az SZDSZ könyörtelen szívóssággal nyomul, anélkül, hogy annak gyakorlati ésszerûsége kivilágolna. Ez pedig a “szegregáció” felszámolása. Úgy tûnik, ebben valóban hisznek, vagy ha nem, a praktikus szándék nem oly nyilvánvaló, mint az elõbb említett esetekben. A szabad demokratáknak láthatóan az a fixa ideája, hogy ez az ország fajüldözõ. Rasszisták a szülõk, az iskolák, az önkormányzatok, s mind-mind abban lelik örömüket, hogy bõrszínük miatt elzárják a felemelkedés lehetõségétõl a cigány gyermekeket. E törekvés (kettõs értelemben) iskolapéldája a jászladányi alapítványi iskola, amely a szegregáció különösen körmönfont formáját valósítja meg: falai közé fogad olyan cigány gyerekeket, akik elfogadják az intézmény céljait és élni kívánnak az általa kínált lehetõségekkel. (Ellentétben a fõvárosi elit alapítványi intézményekkel, melyek valami rejtélyes okból mégsem minõsülnek kirekesztõnek.) Forrás: Krómer István – gondola
19
a rasszistákat minõsítsük rasszistának. Teljes képtelenség, hogy majd’ minden, számottevõ cigány népességgel kapcsolatba kerülõ közösség, önkormányzat és iskola kirekesztõ lenne. A lebunkózó minõsítgetés helyett nagyon is értelmes és fontos volna komolyan, az érintett felek motivációit megvizsgálva felderíteni a “szegregáció” okait. Az elsõ ok egyszerûen a települések szerkezetében gyökerezik. Ahol sok cigány család lakik, vagy szinte csak õk laknak, ott nyilván “cigányiskolák” jönnek létre. Ebben nincs semmi rendkívüli vagy megbotránkoztató. (Az állam kötelessége, hogy ezekben az iskolákban is megteremtse a mindenkinek járó jó minõségû oktatás anyagi és személyi feltételeit. Ha nem teszi, nézzen magába, s ne szegregációt kiáltva próbálja elterelni a figyelmet saját mulasztásáról.) Bár ez a hivatalos nóta, egyáltalán nem biztos, hogy a cigányság a többségi társadalom kirekesztõ gonoszsága miatt dúsul fel bizonyos településeken. A világ minden etnikai csoportjánál megfigyelhetõ az ilyenfajta koncentrálódás. China-town, olasz negyed, Harlem, Kis-Lengyelország, zsidó negyed – mindenki saját kulturális és közösségi közegében érzi magát otthonosan. Miért éppen egyedül a cigányság volna kivétel? Az pedig, hogy ezek a település-részek a szegény környékekre jellemzõk, a cigányság általános szegénységével magyarázható. Ezen kellene segíteni, s nem erõszakkal szétszórni egy közösséget a többség közé.
A “szegregáció másik, ”szemérmesen" elhallgatott okára egy jászsági hatgyerekes édesanya mutatott rá az Igen c. katolikus folyóiratban: az oktatás alapvetõ feltétele, hogy a gyermek akarjon tanulni. Ha nem akar, ha az iskolát pusztán korosztályának fûtött találkozóhelyeként tartja számon, akkor a tanár minden erõfeszítése hiábavaló. Ha egy osztályban van 2-3 ilyen gyerek, az még bírható. De ha a fele ilyen, ott nem lehet tanítani. A tehetséges gyerekek hátrányba kerülnek, mert a nagy létszámú osztályokban a tanár elsõsorban a deviánsokkal foglalkozik. A tanítóknak nincs fegyelmezési eszközük. Szemébe nevetnek, visszabeszélnek, kioktatják. Az ilyen viselkedésû gyerekek nagy része cigány, 20
jó ha figyelünk
bár természetesen a tanulni vágyók között is vannak cigány kisgyerekek. Emberileg teljesen érthetõ, ha a szülõ nem óhajtja ilyen összetételû közösségbe adni a gyerekét. Nem cigányellenességrõl van szó, hanem arról, hogy nem kívánja a gyerekét napi atrocitásoknak kitenni. Ha a szülõk – élve jogukkal – gyerekeik számára olyan közeget kívánnak teremteni, hogy a tanulni akaró gyerekeket ne zavarják meg folyamatosan a tanulni nem akarók, akkor ezt mindenféle váddal illetik. Nagyvárosokban nem kérdezik, s nem is tartják számon, ki milyen alapítványi, felekezeti stb. iskolába adja a gyerekét. A rendszerváltozás után senkinek sem rótták fel, hogy alapítványi iskolát szervez. A “szegregáció” egyik fõ oka nem utolsó sorban az, hogy néhány évvel ezelõttig a Magyar Bálint-féle oktatáspolitika még komoly többletforrásokkal maga ösztönözte a cigány gyermekek feldúsulását az ún. felzárkóztató oktatásban. A szándék egyébként érthetõ és helyes volt: a rosszabb képességûek, rosszabb helyzetûek célszerûen kiscsoportos tanítása több forrást igényel. Azon meg csak a magyar valóságtól végletesen elszakadt irodakukacok csodálkozhatnak, hogy a felzárkóztató oktatásban jelentõs részben azok jelentek meg, akiknek a felzárkóztatásra szükségük van. Ahogy Béres László hajdúhadházi polgármester a Magyar Nemzetben megfogalmazta: a csoportokat a gyermekek aktuális fejlettségi-képzettségi szintjéhez alakították, kiscsoportos képzésre alkalmas osztályokat hoztak létre olyan pedagógusok vezetésével, akik alkalmasak e megterhelõ munkára. A módszer a helyi kisebbségi önkormányzat jóváhagyásával, a szülõk beleegyezésével mûködött, a kisebbségi önkormányzat elnöke szerint a szülõk ragaszkodnak azokhoz a kiváló pedagógusokhoz, akik “kis csoportokban jó eredménnyel foglalkoznak nem mindig könnyen kezelhetõ gyermekeinkkel”. A mindenben rasszizmust szimatoló fanatikusok azonban jónak látták, hogy éppen ezt, a többség és a kisebbség példaértékû együttmûködésén alapuló hajdúhadházi kísérletet állítsák pellengérre. Mert “szegregál”. Az Esélyt a Hátrányos Helyzetû Gyermekeknek Alapítvány beperelte az önkormányzatot és az iskolákat, s elsõ fokon nyert. Ha a T. Bíróságnak eszébe jutott volna, hogy megkérdezze a helyi kisebbségi önkormányzatot, ezt hallhatta volna: “hogyan képzelheti egy budapesti emberi jogi szervezet, hogy jobban látja a helyi cigányság érdekeit, mint az ott élõ lakosság választott képviselõi? Hogyan veszi a bátorságot egy fõvárosi szervezet, hogy semmibe vegye törekvéseinket, és eldöntse helyettünk, mi a jó nekünk?” Jó kérdés, okos liberális kérdés. Ennél csak az nagyobb kérdés, születik-e rá valaha felelõs, az önrendelkezést tisztelõ liberális válasz. Forrás. Krómer István – gondola
jó ha figyelünk
Az önkényeskedõ rendõr és a szabadkozó köztársasági elnök ugyanannak a szemléletnek a rabja, ugyanannak az elszabadult struktúrának a fogaskereke, mint a fiatal lányt megerõszakoló rendõr, csak õ egy ország igazságérzetén, jogerkölcsén tesz erõszakot. Szabad vagy sem megszólalni – és hogyan? Nem tudom, nem ismerem az illemet, nem tudok eligazodni benne. De ha az alkotmány ügyét magát tekintem, akkor egyes dolgok nyilvánvalónak tûnnek. És ezt a nyilvánvalóságot igyekszik valaki magas helyrõl „megvezetni”, manipulálni.
Sólyom Lászó, a Magyar Köztársaság elsõ embere, a legfõbb közjogi méltóság, akit hírhedtté vált, a nemzeti trikolórt nélkülözõ újévi beszéde óta az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkezõ szociológus hallgatók köreiben a dús képzeletû nép csak úgy hív, a „szekrényes elnök” Sólyom László nevû, jelenleg formálisan az úgynevezett köztársasági elnöki tisztség betöltése címén fizetést élvezõ, a kádári diktatúrában szocializálódott egyén egész oldalas riportjában az erkölcs kategóriájába utalja a csalással szerzett kormányzati hatalom elleni fellépés ügyét (Magyar Nemzet, 2007. május 12-én, 5-ik oldal). Tehát ami az úgynevezett alaptörvényben is az önkényuralom elleni fellépés kötelezettségérõl szól, azt õ a maga részérõl visszautasítja. Mossa kezeit. A csalás nem törvényellenes, hanem csak erkölcstelen. Õ pedig csak egy tisztségviselõ, aki ezen a próbán nem kívánt megfelelni. Neki nincsenek magasabb álmai. Neki láthatatlan, sõt elérhetetlen, értelmezhetetlen az az alkotmány, amely a csalással szerzett hatalmat nem ismeri el. Miért nem nyilatkozik végre a lakásmaffiák mellett is? Õk is csak csalnak, az is csak erkölcstelen – nem? Arcátlansága az illetõ egyednek abban csúcsosodik ki, hogy a forradalmi jogtudatot vágja a képünkbe, mint nevetséges alternatívát. Ezzel már-már Göncz Árpád magaslataira lépett a betöltött hivatalával szembe menõ önfelmentõ nyilatkozat mûfajában. A korábbi köztársasági elnöki jogcímen fizetését felvevõ másik egyén 2000-ben a felsõházban összesereglett hallgatóságnak azt vágta a fejéhez, hogy “a magyar nemzet fogalma üres fikció” – büntetlenül mindmáig. 21
Lehet, hogy a Sólyom nevû utódja államelnökként a csalással szerzett hatalom mellett állt ki? Lehet olyan olvasata a történeteknek, hogy többre a magyar társadalom nem képes, és tisztségviselõi nem kívánnak mártírokká válni, tömegtámogatás nélkül igazság lovagjai lenni? Õk nem akarnak számûzõdni, sem idõ elõtt kikopni a történésekbõl. Azonban minden szakma, hivatás, vállalt funkció, esküvel vállalt tisztség feltételezi a személyes kiállást. Ezen alapszik az emberi társadalom. Itt kezdõdik az emberi minõség. A hivatás betöltését lehetõvé tevõ társadalom bizalmában. Erre a bizalomra az erõszakoskodó rendõr nem kíváncsi. Nem érdekli az erkölcs. Az önkényeskedõ rendõr és a szabadkozó köztársasági elnök ugyanannak a szemléletnek a rabja, ugyanannak az elszabadult struktúrának a fogaskereke, ugyanolyan diktatúra jelenség. Ha bízunk abban, hogy csak a múltunk volt diktatúra és most valami más jövõ felé botladozunk, akkor becsapjuk magunkat. Az a különbség a számítógép-alkatrész és az ember között, hogy egy hajdani tétel szerint a számítógépnél lényegében kizárólag az algoritmus, az alkatrészek rendszerbe illesztési módja dönti el, hogy a gép mire képes. Tehát nem az egyes alkatrészek milyensége a döntõ, hanem az a rendszer, amelybe az élettelen csereszabatos alkatrészeket szervezik. És láthatóan sikeres volt a tétel alkalmazása, mert a modern számítógépekhez nyitotta meg az utat. Ezzel szemben az élõ emberi társadalomban az egyén, mint személy és a közösség, mint kvázi személy nem rendezhetõ tetszõleges rendszerbe. Tehát az emberi társadalom esetében az is döntõ, hogy az emberi személyes és közösségi lét erkölcsisége miként valósul meg. Amit a Sólyom nevû egyén ismételget immár egész szakmai életpályáján az erkölcstõl elszakított jogállamiságról, az leginkább a bolsevik falanszter világát juttatja eszembe (nem a megzavarodott kaffkai világot, hanem a magabiztos Gulágszervezõ bolsevikok világát). Neki ugyanis államelnökként, alkotmányos elkötelezettségû tudósként nem az erkölcs és a számára megnyugtató formalizmus között kellene válogatnia, hanem az erkölcsnek megfelelõ formalizmus igényét kellene szolgálnia. Kissé nehezebb volna, de az életet támogatná. Jelenleg azonban szalámizik: ki tartozik az általa képviselt társadalomba és ki nem? Kivel folytat párbeszédet és kivel nem? Kinek az elnöke és kinek nem? Ki szereti az õ rendszerváltását és ki nem? A lakásmaffiáért és erõszakos rendõrökért nem õ a felelõs, õ csak embereket tesz a helyükre, majd azok küzdjenek, ha tudnak a jövõben. Az elveszett illúziókért és egyéb lightos-szoftos dolgokért ma õ nem felel. Senki sem felel. Aki nem tud erõt felmutat ni, az rá ne számítson. Egyáltalán: senkinek se legyen kapaszkodója a hatalmi eltévelyedõkkel szemben! Tagadjuk le, hogy erre volna lehetõség. Mert például szétválaszthatnánk az alkotmány és alaptörvény fogalmát!? Igen. De ezt nem õ találta ki. Ez nem trendi (csak megfelelne az élet igényének). De ezt nem olvasta a német silabuszokban. Ez egyszerûen értelmes lenne, érthetõ és a magyar kultúrának megfelelõ. Ez helyére tenné a rendszerváltást, mert korrigálható volna vele a starttól használhatatlan (mert az itteni mai helyzethez képest ELÉGTELEN) mai közjogi struktúra. Ez kapaszkodót adna a reformokhoz. A rendszerváltást átgondolhatóvá tenné a tulajdoni fogalmáinkig terjedõleg. Kimászhatnánk a csõdbõl. Újra szervezhetnénk társadalmunkat. Megkímélnénk még egy-két nemzedék elvesztésétõl magunkat. S mi kellene indulópontként? Az alkotmány nem egyenlõ az alaptörvénnyel (ilyen egyszerû volna). Az alaptörvényt testület hozza szavazással, az alkotmányhoz pedig hozzá tartozna az erkölcsiséghez való ragaszkodás is. Tehát nevén volna nevezhetõ az erkölcstelen alaptörvény meg az alaptörvény erkölcstelen tisztségviselõi. A mai mocskot nem kellene az alkotmányra kenni. De ez nem õ. Õ erre alkalmatlan, igénytelen a maga személyében. Régen, ami nagyon messze volt, arra olyasmit mondtak, hogy túl az Óperencián, túl Herkules oszlopain, a világ végén, Isten háta 22
megett. Nos, az az alkotmány, ami nem azonos kategória az alaptörvénnyel, az láthatatlan Sólyom számára, sõt érthetetlen. Megfelelne a magyar hagyománynak, identitásnak, európaiságunknak, emberi kívánalmainknak, politikai és gazdasági önszervezõ képességünknek – de valamiért nem fér bele a magas röptû horizontjába az elnökúrnak. Ha már tudós, akkor legalább vállalkozhatna arra, hogy viszonyítsa egymáshoz a saját, vagy ha úgy tetszik a sajátjának is vallott hivatalos felfogást és azok felfogását, akik az õ kezdeményezését várták 2006-ban, illetve akiket õ utasított vissza, akiknek hitét és reményét akarja elvenni: az erkölcs nem számonkérhetõ kategória kijelentésével. De ezt az elméleti betájolást, viszonyítást, áttekintést nem teszi meg. Odabiggyeszti helyette a “forradalmi jogtudat” szemétségét. Ugyanis a magyar jogfejlõdés nem a forradal makra épül, ha a forradalom szó szigorú értelmezését veszem. Szigorúan véve 1848 sem volt forradalom és 1956 sem. A XX. század ránk erõltetett frázisa a “forradalom”, amelyet kínjában, jobb híján vállalt fel a nemzeti-társadalmi jobbat akarás, mintegy dacból.... “1956 forradalma” így vált elfogadott kifejezéssé a lyukas zászlóval együtt (ami nem kedvenc emblémája az elnöki tisztség mostani betöltõjének, nem is mutogatja). De ennyit bizonyára tud Sólyom László nevû tisztségviselõ is forradalom és alkotmányos jogi kultúra dolgában. Akkor miért rövidít, tömörít, mos össze külön dolgokat az értelmetlenségbe tolva a vitát? Hogy forradalmat várnak el tõle az intézkedését elvárók? Nem, forradalmat nem várt el tõle a kutya sem. Tõle a törvények megbízhatóságát, az alkotmányos védelmet várták volna el a nyilvánvaló csalásokkal szemben. Mint mozdonyvezetõtõl a mozdony vezetését, mint váltóõrtõl a váltó õrzését, mint orvostól az elsõsegélyt. De õ erre nem vállalkoz ott. Ez nem volt benne a kádári értelmiségi szocializációban. Mint ahogy alkotmánybíróként is jó néhány marhaságot sikerült produkálnia, és beépítenie a rendszerváltás közjogi rendszerébe. Nem lehet mindenki a jövõbe látó, véletlen is lehetett a sok melléfogás. De miért ragaszkodik hozzájuk? Vagy szándékos merényletet lássunk a forradalommal dobálózó tisztségviselõ viselkedésében – aki az állami eszközû önkény, terror elleni fellépésben tétova? Hogy miért vállalja ezt a szerepet, azt nem tudom, de ezért tekintik õt sokan a mai diktatórikus helyzet egyik ravaszul diktatórikus felfogású figurájának. Nem akar rendet a fejekben, az elméletben, sem az intézményekben. A csaló maradjon a hatalomban, a rosszul összemosott fogalmakat ne válasszuk széjjel, és az államelnök ártatlan legyen (lásd szüzesség és élvezetek, avagy kényelmes felelõtlenség eseteit). És õ erre büszke, mert az értelmet és a megbízhatóságot keveri. Az értelemre hivatkozik, de nem az általános, hanem a valamilyen irányú megbízhatóság gyanúja lengi körül. Mert ha “másnak” akar megbízható lenni, akkor nem igyekszik válaszolni “nekem”. Akkor viccelõdhet a forradalmi jogtudatnak becézve a megbízható alkotmányosság igényét. Neki egy október 23-i rendõrroham (könnygázzal és lóháton a nagymamák ellen) a demokratikus intézmények próbája. Várjuk ki a végét, hogy a bíróságok leszoknak-e a koncepciózus ítéletekrõl. Merik-e folytatni, amit elkezdtek? Hogy a közjogi értelmetlenségek is okai lennének a kudarcainknak? Mert ami történt számomra a rendszerváltási társadalmi folyamat kudarca. De ez túl nagy falat, ezt ne feszegessük – olvasható a riportban. Számomra az értelmében bátrabb volna a megbízhatóbb. Ha valamit nem ért valaki, azt mondja meg. Honnan a fenébõl volt az a sok rendszerváltó nagyokos, akik mindig utólag látják be, hogy elõre valamit nem tudtak? Lám Für Lajos próbálkozik. Kissé bátortalanul, kissé túlkiabálva önmaga szorongásait, nem engedve a túlzott magabiztosság igényébõl, de legalább valamit próbált bevallani a rendszerváltónak titulál kerekasztal-lovagok közül (hogy kérem nem voltunk ügyesek, sem sikeresek, mint politikusok). De Sólyom meghagyja másoknak a kritikát. Nem önkritikus finoman szólva. Nem is óvatos. Kivár, majd odavág. Ismert taktika. Taktikának jó ha figyelünk
nem is a legrosszabb. Egy karrieren át kihúzhatja vele. De itt komolyabb dologról van szó az õ karrierjénél. A társadalom önszervezõ képességérõl, az alkotmányos alapokra támaszkodó társadalmi bizalomról van szó. Számára nem tudom, hogy kinek a bizalma a fontos – nem az enyém a jelek szerint. Ezért vált a hatalmi erõszak egy elemévé, aki az odavetett “forradalmi jogtudattal” játszadozik, ha el akarja kerülni az érdemi eszmecserét (gondolom nem a beszédírója azonos Gyurcsány rasszistázó szövegírójával). Tehát feltételezve, hogy ez a forradalmi jogtudat agyalmány valami más forrásból fakad mint a miniszterelnök meglátásai, és a szónoki szerep szerinti azonosság merõ véletlen, a korszellembõl következik csupán, tekintsük az õ valós személyes véleményének: õ idáig jutott, az alkotmányosság védelmi igény egy csalással fogant, önkényeskedõ hatalommal szemben ma nem volna más, mint “felelõtlen forradalmi jogtudatra” támaszkodó álláspont. Ezért nevezik az alkotmánybíróságot sokan az MSZMP KB utódszervének, és ezért õ az egyik strómanja vagy közvetlenebbül is keresztapja Gyurcsányistul együtt a mai állapotnak (mint alkotmánybíróságis csúcsszereplõ). Gondolom olyasmi még kevésbé várható el tõle, hogy az általa nagyban babusgatott alaptörvényrõl ne õ hangoztassa, hogy az kiváló, hanem hagyja meg ezt a feladatot másoknak.... Az logikai bukfenc, hogy valaki önmagára, mint tekintélyre hivatkozik – immár hosszú ideje. Keveri a tisztségét és leegyszerûsítõ személyes álláspontját – elejét veendõ a vitának. Így látja jónak. És ezért zavaró. Nem nagyon értem, hogy miért tekinti különösen sikeresnek a magyar rendszerváltást, és annak közjogi alapját. Lett volna sokkal jobb megoldás is. Talán még lehet is.
Összefoglalva – ha jól értem, a demokratikus intézményekben ajánlja, hogy bízzunk a köztársasági elnök és ne a személyes kiállásában. Jó, tehát õrá ne számítsunk, nem egy Dugonits Titusz alkat. Na de az alkotmány és az alaptörvény fogalmának elválasztása egy markánsan intézményi megoldás lenne. De ezt már korábban is elutasította. Most is úgy tesz, mintha ilyen lehetõség nem volna. Tehát ha az õ személyes felelõsségérõl van szó, akkor válasszuk inkább az intézményekbe vetett bizalmat (bízzunk azokban, nem az államfõben, mint rendkívüli helyzet kezelésére képes személyben, tõle ne várjuk az alkotmányos csõdig romlott válság kezelését). Ha viszont az alaptörvény és az alkotmány megkülönböztetésérõl van szó, mint a jelen válságból távlatosan kivezetõ megoldásról, akkor ne bízzunk az intézményekben, hanem inkább bízzuk a dolgokat a megvesztegethetõ, csalással választott parlamentre és kormányára, akik erkölcstelenek ugyan, de az államelnök nem kívánja velük összeakasztani a kocsirudat. Azt hiszem pontos a megfejtése Sólyom László nyilatkozatának és egész politikai felfogásának. A rendszerváltást pedig azért ne bántsuk, mert nyakig volt benne egyrészt, másrészt mert el nem tudja képzelni, hogy mit lehetne tenni az elcseszett intézményesített megoldásokkal, például a rossz privatizációval, a társadalom nagy részének intézményesített zsákbanfuttatásával stb-stb. Már csak szivart kellene kezébe vegyen a golyóstoll helyett a képen, és teljesen kerek lenne a világ. Ha vidám-vagány szerencsejátékosnak vallaná magát, kevésbé tudnám megszólni.
Sajnos bizonyos szempontokból álruhában pózoló „védelmezõink” nagyobb csapást mérnek ránk mint jól látható ellenségeink. A FIDESZ ügyes szónokai révén képes volt maga köré gyûjteni a globalista, kommunista népnyúzóktól elforduló honfitársainkat, majd alattomos módon magára hagyta õket.
rófejû kétkedõk. Arról a jobboldalról, amelynek ármánykodását még csak kevesek látták, és ez a néhány látó nem volt képes felnyitni a még gyakorlatlan, diktatúrában felnõtt jobb sorsra érdemes társadalom széles rétegeinek szemét.
Az ország megnyomorítói mind a parlamentben Az Országház bársonyszékeit tizenhat éve bitorló politikai elit ugyanazon karmesternek kell, hogy megfeleljen, csak a megszólaltatott hangszerek különböznek. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF idegenszívû, határokon túlról átnyúló táplálói a látszategyensúly érdekében létrehoztak még egy alattomos torzszülöttet, melynek azt a feladatot szánták, hogy megtévesszék, maguk mellé állítsák a hazájukhoz és nemzetükhöz hû honfitársainkat, elhitessék velük, hogy egyedül csak õk képesek ezt a réteget szolgálni és irányítani. Ha egy a vezér, könnyebben lehet (félre)kezelni-vinni a nemzeti öntudatot (“Egy a tábor egy a zászló”). Azután nekiláttak a többi jobboldali párt beolvasztásához vagy jelenjó ha figyelünk
téktelenné zsugorításához. Akik nem voltak hajlandóak integrálódni azokra az antiszemita, rasszista, szélsõséges jelzõket aggatták, természetesen a többi húsos fazék közelébe jutott erõ hathatós segítségével. Hatalmas pofon volt az ébredezõ nemzeti oldalnak, amikor az 1990-ben még a radikáljobb szerepében tetszelgõ SZDSZ összebútorozott az általuk folyamatosan kritizált MSZMP-vel. A rendszerváltásnak hazudott idõszakban az összes, MSZMP-ben vezetõ szerepet betöltött ma is jól ismert beszari komcsi reszketõ lábbakkal, becsomagolt bõröndökkel várta az akkor még számára bizonytalan jövõt. Azonban nem kellett túl hosszú ideig remegniük, mert hamarosan megérkezett az áljobb segítsége és nemsokára visszakerülhettek szekrényeikbe az elõre becsomagolt túlélõ készletek, majd a pofátlanság elindult csúcsot hódítani. Gondoljuk csak el, milyen felháborodást hozott volna a következõ gondolat, ha baloldalról hangzik el: Nincs szükség a boszorkányüldözésre. Ha viszont „jobbról” hangzik el ugyanez, könnyedén leszerelhetõek a for-
Fáy Árpád, Alkotmányossági Mûhely és Társaság elnöke
Ma már csak az elvakultak hisznek a Fidesznek Mára azonban megrepedezett a csillogóra festett máz és itt-ott feltûnik az eredeti, sátáni portré. Emlékezzünk vissza Martonyi János (volt MSZMP-s káder, spicli és privatizátor a Németh-kormányban) izraeli útjára, mikor magát gerincétõl megfosztva porban csúszva bizonygatta a FIDESZ hozzájuk való hûségét oly annyira, hogy pártját ZSIDESZ néven emlegette feljebbvalóinak. Késõbb Orbán is hasonló orális körútat tett a cionistáknál. Taszító az ellenzék idegeneket kiszolgáló, lelkesen holokausztozó, bátor honfitársainkat lecsürhézõ, álmagyar, az MVSZ-t is fojtogató igazi arca. Sajnos bizonyos szempontokból álruhában pózoló „védelmezõink” nagyobb csapást mérnek ránk mint jól látható ellenségeink. A FIDESZ ügyes
szónokai révén képes volt maga köré gyûjteni a globalista, kommunista népnyúzóktól elforduló honfitársainkat, majd alattomos módon magára hagyta õket. Nevetséges, semmit sem érõ baromságokkal próbálta a kétkedõknek bizonygatni bátor kiállását. Nézzük csak mi lett az eredménye a Gyurcsánynak szegezett ultimátumnak? Ferkó eltakarodott, vagy csak a médiát látta el témával az „ellenzék”? Azt ígérték addig tüntetnek folyamatosan míg Gyurcsány el nem takarodik. Így tettek? A mai napig ki-be csoszognak az ülésterembõl, ha a miniszterelnöki címet bitorló alak megszólal. Eredmény? Ígéretükhöz híven megvédték-e a politikai üldözötteket? Egy szót sem emeltek értük, sõt garázda csõcseléknek titulálták Õket. Kizárólag csak civil szervezõdésû csoportok védték magukra hagyott honfitársainkat. És mi lett a „bátor” kordonbontás eredménye? Csak nem az, hogy néhány óra múlva visszaállították a rácsokat? Pedig azt ígérték, ha visszakerülnek a ketrecek, azokat újból és újból elbontják. Megtörtént? 23
A KISZ-bõl és az MSZMP-bõl kimászó díszmagyar Kövér majd Orbán azzal próbálta felpiszkálni a kedélyeket, hogy csak a nép képes elkergetni megnyomorítóit. Õk sajnos nem vehetnek részt ebben, mert a csalással, hazugsággal hatalomra kerülõ rezsim eltakarítása nem törvényes, alkotmányellenes. De ha a nép ezt megteszi, hálából õk szívesen elfoglalják majd a bársonyszékeket. Egyik kormányellenes megmozdulást sem segítették, csak kisiklatásában, elnyomásában voltak hangosak, annak ellenére, hogy folyamatosan kormány-
váltásról szónokoltak. Mit ért el az önkormányzati választások után gyõzelmi mámorban fetrengõ ellenzék, és hány szerencsetélen megtévesztett éljenezte õket és tapsikolt a semminek? Sikerült-e egyetlen egy iskolát, kórházat vagy munkahelyet megmenteniük? Vagy ez eszük ágában sem volt? Nem volt, de zsebeiket õk is közpénzzel tömködhetik. Aljas módon megpróbálják ellehetetleníteni az MVSZ-t, mert valójában nem sok jóra számíthatnak gazdáiktól, ha hibájukból meglebben a nemzeti összefogás szele. Valójában a
parlamentben pénzünkön tivornyázók, értékeinket elkótyavetyélõk érdekei teljes mértékben megegyeznek. Soha semmilyen körülmények között sem fogják megengedni, hogy bárki is bekerüljön álnok soraikba! Ha úgy érzik, ég a lábuk alatt a talaj mindig megpróbálják közösen megmenteni az ”alkotmányos rendet” és meg fogják védeni egymást, hiszen a megszerzett koncot egyik sem fogja önként elengedni. Irigylésre méltóan könnyû a helyzetük egy ilyen folyamatosan nyírható, birkák lakta országban mint a mienk.
A 16 éve mûködõ, Országház nevû színházban a Nemszeretlek c. elõadással a gondolkodásra is lusta, sajnos még nagylétszámú tömegeknek még mindig tudnak élvezetet nyújtó elõadást tartani. A Magyar Parlamentben nem demokratikusan mûködõ kormányzó és ellenzéki pártok vigyázzák a hazát, hanem egy, sem Istent sem embert nem becsülõ, globalista hatalmaknak megfelelni kívánó élõsdi, lelkiismeretükrõl leválasztott gonosz, csorda. „Isten áldja meg a magyart, tartson neve míg a föld tart” (Lelkiismeret ‘88 – BL.)
– a Kossuth téri Forradalom célja szerint! – „Magyarországnak sürgõsen elõrehozott választásokra volna szüksége, ugyanis a kormányzó pártok alkalmatlanok a szükséges gazdaságpolitikai fordulat végrehajtására, így politikai fordulat is kell – jelentette ki a volt kormányfõ. „Ezt a helyzetet a Fidesz nem tudja és nem is akarja kialakítani, csak a tisztelt magyar nép képes rá, azzal, hogy befolyást gyakorol a legnagyobb kormányzó pártra, de ez a tisztelt magyar nép és a kormányzó párt ügye, ebben a Fidesznek nem osztottak lapot” – fogalmazott a pártelnök. Hozzátette: a nép ezt úgy érheti el, ha világossá teszi, hogy elfogadhatatlannak tartja a kialakult állapotokat. Egy közösség sokfajta módon tudja kifejezni a véleményét, az egyik például a népszavazás, és a Fidesz ezt az alkotmányos eszközt ajánlotta fel – mondta(1). Az, hogy ennek a hatalomnak buknia kell, vitán felüli (ezt a Kossuth téri Forradalom 2006. szeptember 22-én, legalább 80 ezer ember részvételével elsõ célként megfogalmazta). Az viszont, hogy Gyurcsánynak vége(2), nem azt jelenti, hogy csak Gyurcsánynak van “vége”, hanem annak a rendszernek is, amely okozója a Gyurcsány-jelenségnek (a Kossuth téri Forradalom második célja). Az nemcsak gusztustalan, hanem mélységes erkölcsi hiányt is mutat, ha valaki a hazugság bevallása után nem a hazugság okát szûnteti meg, hanem annak tovább engedelmeskedik. Nyakó István véleménye (“minden elemében tisztességes, becsületes és õszinte feltárása volt annak a helyzetnek, ami után a párt elindulhatott azon az úton, ami népszerûségvesztéssel jár ugyan, de az ország érdekeit szolgálja”(3) azért hazug, mert a hazugságot kiváltó diktatúra törvényszerû következménye, hogy a népsze24
rûtlenség ára nem az ország érdekeinek szolgálata, hanem annak elárulása. Ezért nyilvánvaló, hogy nem csak Gyurcsánynak, hanem annak a rendszernek van vége, amelynek pusztán egyik helytartója a kormányfõ, és egygyökerû társa az összes parlamenti párt és mindazok a parlamenten kívüliek, akik a diktatúra kiszolgálói. Annak a rendszernek van vége, amely jelenleg is az okok fel nem tárásával elkövetett hazugságára épül, ami miatt az okozatok nem szûntethetõk meg. Mindaddig, amíg a diktatúra valós hatását fel nem tárjuk, és meg nem szûntetjük, addig be nem váltható vágy marad, mert hamis múlt-, jelen- és jövõképet engedünk tudatunkba (agymosás). A legújabb agymosást (hazugságot) az MSZP EU-parlamenti képviselõje, Lévai Katalin az igazság eltitkolásával elkövette el, amikor azt mondta, hogy az EU arra törekszik, hogy ne legyen több éhes gyermek(4). Ezzel azt érzékeltette, hogy a családok 12 %-át kitevõ szegények és az ehhez kapcsolódó 420 ezer szegénységi küszöb alatt élõ gyermek a jelenlegi rendszerben felemelhetõ, figyelmen kívül hagyva Darvas Ágnes szociológus tényszerû értékelését, ami bizonyítja: állandósuló probléma a gyermekszegénység Magyarországon(5). Az egy év elõtti balatonöszödi nem “a legszenvedélyesebb igazságbeszéd”(6), hanem a leggyalázatosabb hazugság-beismerõ vallomás volt, amelynek jogi következménye csak azért nincs(7), mert a diktatúra és a jogállamiság egymást kizáró fogalmak. Orbán Viktor nem a rendszert, hanem csak annak jelenlegi helytartóját akarja megbuktatni. Ehhez alkalmatlan eszközt ajánl, a népszavazást, mint alkotmányos eszközt.
A felajánlott eszköz azért alkalmatlan (és ezt Orbán Viktor is tudja(8)), mert nem szerepel a népszavazási törvényben, hogy az eredményes ügydöntõ népszavazás meddig kötelezõ a törvényhozásra – az Alkotmánybíróság megállapítása szerint(*). Kapcsolódó kérdés, hogy népszavazás alkotmánymódosításra nem irányulhat az Alkotmánybíróság 1993-as határozata értelmében(10), pedig a jelenlegi rendszer komoly alkotmányos válságban van, és a rendkívüli választás is de facto megalapozott, tekintettel arra, hogy az elkövetõ által beismert köztörvényes bûncselekmény történt a 2006-os választások során. Ha a népszavazási törvény alkotmányos lenne, és ezzel ki lehetne kényszeríteni egy elõrehozott választást, az akkor sem lenne alkalmas arra, hogy a nép akarata érvényesüljön, a jelenlegi választási törvény miatt, amely a jelenlegi – mindössze a választók 48 %-ával támogatott – pártrendszer továbbélését jelentené, amely képtelen volt, képtelen jelenleg is és képtelen is fog lenni arra, hogy “az országban általában véve rossz irányban menõ dolgokat(11)” jó irányba terelje. Egy esetleges FIDESZ-gyõzelem azt eredményezné, hogy az EU-csatlakozással a nyakunkra tett szenvedhetetlen iga legfeljebb lazulna (ennek valószínûsége nulla, hiszen a költségvetési hiányt – és ennek megszûntetési kényszerét – az EU “szavatolja”), hiszen Orbán Viktor nem gondolkodási módot akar váltani – bár a paradigmaváltást ígéri -, hanem a jelenlegi módszerrel akar “rendszerkorrekciót” végrehajtani, Szili Katalin elképzelésével egyezõen(12). (Orbán jellemzése szerint a kormányzati hatalmat jelenleg olyan társadalmi eszme, a neoliberalizmus nevében gyakorolják, amelynek lényege, hogy az élet minél több területét helyezze piaci alapokra. Ezt mi vitatjuk, mert jó ha figyelünk
szerintünk az emberi-társadalmi élet nem gazdasági jellegû szeletét a piacelvûség és a nyereségérdekeltség elve helyett a kölcsönös felelõsségvállalás, vagy pontatlanabbul a szociális piacgazdaság eszméjére kell építeni – fejtette ki.(13) A “piacelvûség és a nyereségérdekeltség elve helyett a kölcsönös felelõsségvállalás” nem pontatlan, de azonos értelmû kifejezése (szinonimája) a piacgazdaságnak, hanem annak ellentéte. Nem érdemes erre különösebben magyarázatot keresni, elég annyi, hogy a társadalmunkat a 2004. december 20-i parlamenti megerõsítés következtében hullamérgezéssel fertõzõ, hatályba soha nem lépõ EU Alkotmány I-3 cikk (3) bekezdése szociális piacgazdaságot említ, amit azonossá tesz a III-177. cikk a nyitott piacgazdasággal(**) Ez természetes, hiszen a piacgazdaság lényege a minél nagyobb profitszerzés (nyereségérdekeltség). Ha tehát nagyobb a profit elvonása a szociális kiadásokra, ez csak látszat, mert a korlátlan szabadossággal rendelkezõ multinacionális cégek ezt törvényszerûen áthárítanák a fogyasztókra(***). Vagyis a “szociális piacgazdaság” kifejezés tipikus példája a fából vaskarika készítésnek. Orbán Viktor azt mondja, hogy a jelenlegi állapot megszûntetése “a tisztelt magyar nép és a kormányzó párt ügye, ebben a Fidesznek nem osztottak lapot”. Ez egyértelmû felelõsségáthárítás, de – az általa ajánlott alkalmatlan eszköz miatt – úgy is értelmezhetõ, hogy Orbán Viktor felszólította a “tisztelt magyar népet” arra, hogy teljesítse a Kossuth téri Forradalom céljait, elismerve azt, hogy egyedül azok jelentik a magyarság felszabadulását a szenvedhetetlen iga – a világgyarmatosító (globalizáló) diktatúra alól. Tehette és tette ezt azért, mert tudja: egyetlen törvényes lehetõség az alkotmányos rend helyreállítására az, ahogyan a Kossuth téri Forradalom végsõ célját megfogalmaztuk: Alkotmányozó Nemzetgyûléssel visszaállítani a Szent Korona eszmén alapuló Történelmi Alkotmány jogfolytonosságát(14).
Tudomásul vesszük, hogy ebben a történelmi küldetésben a FIDESZ nem akar részt venni. Amennyiben Orbán Viktor nem így gondolta, hanem úgy, hogy a gesztenyét a “tisztelt magyar nép” kikaparja a számukra, akkor tévedett. Az nyilvánvaló, hogy az elõrehozott választás jelenleg a FIDESZ-nek kedvez. Az agymosás és a vele párosuló lélekmosás hatása még érvényesül. Azok az emberek végzik most nemzetmentõ feladatukat, akik nem az üres ígéretekkel bálványimádóvá alázott – egyre inkább kijózanodó – tömegre, hanem arra számítanak, hogy az értelem és az érzelem összhangba kerül a magyar társadalom jelentõs részében, nevezetesen a pártrendszertõl elfordult 52 %-ban és a “az országban általában véve rossz irányban menõ a dolgokat” jó irányba terelni akaró 72 %-ban. Ezt alapoztuk meg április 20. és 22. között Novákfalván, és ezt tesszük gyakorlattá, szervezve a kistelepülések önellátását és az Alkotmányozó Nemzetgyûlést június 1. és 3. között ugyanott. A Pünkösd utáni hétvégén az Igazság nyilvánosságra hozása, vagyis a Gyurcsány-jelenség okának feltárása és annak a helyébe lépõ, paradigmaváltással felépülõ rendszer tervezése lesz munkánk alapja. Az elõkészületrõl beszéltem 2007. május 24-én a Zenit tv-ben(15). A május 22-i, dr. Orbán Viktornak írt nyílt levelem(16) elindított egy igazságkeresõ folyamatot, amely erõsíti azt az erõt, amely – a Szent Korona Szolgálatává válva – képes lesz a rendszerváltást új társadalmi, politikai, és gazdasági gondolkodásmóddal végrehajtani. Köszönöm azoknak, akik a diktatúra védelmében igyekeznek olyan kérdéseket elõhozni, amelyeket – gumicsontként – a lényeg helyére szándékoznak tenni Novákfalván. Rossz hírem van a számukra: 1. A termõföld-moratóriummal kapcsolatos bizonyításom a három határidõ (3, 5 és 7 év), valamint a moratórium esetleges
meghosszabbításának kérdését a tények alapján fogja tartalmazni, a földtörvény, az EU csatlakozási szerzõdés és mellékletei, valamint az EUSZ alapján. 2. Az EU-sarc pontos összegét, annak összetevõit, a “támogatás”-ban lévõ rejtett aknákat külügyminisztériumi, KSH-ból és az MNB-bõl származó tényekkel fogom igazolni. 3. Azt, hogy a jelenlegi rendszer diktatúra, a törvényekkel, a jogalkalmazással, a Legfõbb Ügyészség, az Alkotmánybíróság, valamint az Országgyûlés határozataival fogom bizonyítani. 4. A pártrendszeren alapuló hatalomgyakorlást a Szent Korona önigazgatási rendszerével fogom szembeállítani, elõhozva azokat a vezetéselméleti tételeket, amelyek egyértelmûvé teszik, hogy melyik a természetszerû és melyik képviseli a népakaratot. Csak egy gondolat ízelítõül: mit jelent az 1949. évi XX. törvény 3. § (2) bekezdése (“A pártok közremûködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.”). 5. A kistelepülések halálra ítélésének módszere az, hogy megfosztották õket létfeltételeiktõl. Nem “halászhatnak” (nincs munkahely) és “halat sem kapnak” (a támogatást megvonták tõlük vagy az életben maradást lehetetlenné tevõ szintre korlátozták). Be fogjuk bizonyítani barátaimmal együtt, hogy a “halászás” (az önvédelmi fennmaradás) ösztöne mindenkiben benne van. Természetesen él a parlamenti képviselõk mindegyikének elküldött meghívás a novákfalvi (vagy egy késõbbi és más helyen megrendezett) vitára. A gumicsont valódivá fog válni, amibe beletörik a provokátorok foga. Mindenki önmaga dönti el, hogy akar-e egy megelõzõ (preventív) fogerõsítést végezni. Kelt Szegeden, 2007. május 27-én. A krisztusi örök értékrend szerinti magyar szeretettel: Halász József, a Szent Korona szolgálója
* 1. Az Alkotmánybíróság megállapítja: mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn, mert az Országgyûlés nem szabályozta törvényben, hogy az eredményes ügydöntõ országos népszavazáson hozott döntés meddig kötelezi az Országgyûlést, így azt sem, hogy a népszavazás alapján meghozott (népszavazás által megerõsített) törvényt mikortól lehet a törvényalkotásra vonatkozó általános szabályok szerint módosítani, vagy hatályon kívül helyezni. Az Országgyûlés nem szabályozta továbbá, hogy ugyanabban a kérdésben mennyi idõn belül nem lehet kitûzni újabb népszavazást. Az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyûlést, hogy szabályozási feladatának 2007. december 31-ig tegyen eleget. 579/B/2002. AB határozat – http://www.mkab.hu/content/hu/frisshat/05790204.htm (9) ** II. FEJEZET GAZDASÁG- ÉS MONETÁRIS POLITIKA III-177. CIKK Az I-3. cikkben meghatározott célok megvalósítása érdekében a tagállamok és az Unió tevékenysége – az Alkotmányban elõírtak szerint – magában foglalja egy olyan gazdaságpolitika bevezetését, amely a tagállamok gazdaságpolitikájának szoros összehangolásán, a belsõpiacon és a közös célkitûzések meghatározásán alapul, és amelyet a szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaság elvével összhangban valósítanak meg. (Az Európai Unió Alkotmány tervezete – megbukott 2005. május 29-én – http://62.112.194.95/hirlevel/eualk.html)(13) *** (2) Az általános gazdasági érdekû szolgáltatások mûködtetésével megbízott vagy a jövedelemtermelõ monopólium jellegû vállalkozások az Alkotmány rendelkezései, így különösen a versenyszabályok hatálya alá tartoznak, amennyiben e rendelkezések alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. A kereskedelem fejlõdését ez nem befolyásolhatja olyan mértékben, amely ellentétes az Unió érdekeivel. (Az Európai Unió Alkotmány tervezete – III-166. CIKK)(13) jó ha figyelünk
25
Vasárnap egyhangú döntéssel kilencedszer is Orbán Viktort választották a Fidesz elnökévé. A kongresszusi székfoglaló beszéd nem igazán lepett meg senkit. A párt régi-új elnöke a korábbi hetek-hónapok gondolatait fûzte össze egy egésszé. Beszélt új többségrõl, plebejus konzervativizmusról (az “új arisztokrácia” terminus most kimaradt), erõs Magyarországról, egységes jobboldalról, valamint közös és kölcsönös felelõsségvállalásról. A jövõ nagy kérdése, hogy az új többség stratégia a csikorgó Fidesz-hajót a gyõzelem óceánjára vagy egy újabb vereség zátonyára viszi? Fideszrõl, mint önálló entitásról beszélni értelmetlen vállalkozás. Egyrészt, mert még a Szövetség tagjai sem igazán tudják mi is, ki is a Fidesz, hát még a kívülálló! Másrészt egy gyûjtõpárt számára törvényszerû, hogy bizonyos számú albetétes megléte után halványul az ideológiai kohézió. Harmadrészt a magyar jobboldal egységesítése – történelmi okok miatt – pozitív megközelítésben sokszínûséget, negatív megközelítésben kezelhetetlenséget teremt. Negyedrészt a jelenlegi Fidesz vezérkarában érvényesült az elmúlt 17 évben a karizmatikus elnök melletti és szembeni kontraszelekció. A megkérdõjelezhetetlen vezetõ mellett végrehajtó hatalommá zsugorodott minden vezetõségi tag és intézmény. Tudunk-e valamit például Deutsch-Für Tamás, Varga Mihály, Szijjártó Péter vagy akár Pokorni Zoltán ember-, társadalom- és világképérõl? Semmit. Feladatuk csupán a megszabott üzenetek repetíciója. Ezek alapján legjobban tesszük, ha a kérdést nem úgy fogalmazzuk meg, mit akar a Fidesz, hanem ho gy mit akar Orbán Viktor? 1998-tól Orbán Viktor politikája éveken át tabukérdés volt a jobboldali diskurzusban. Ez a siker éveiben nem is okozott gondot, de 2002 után több esetben is elmaradt a stratégiai feed-back elemzése, amelyre pedig nagy szükség lett volna. A kérdés akkor sem és azóta sem az, hogy Orbán-e a legalkalmasabb integrátor, hanem, hogy ezt jól vagy rosszul teszi-e. Az eltelt 5 évben egyre erõsödött a polgári-nemzeti értelmiség köreiben a kritikai hang, de ezek nagyon ritkán jutottak át a társadalmi nyilvánosság küszöbén. Az okok között ugyanúgy szerepelt a rosszul értelmezett jobboldali lojalitás, a belsõ viták kerülésének helyesen felfogott érdeke, mint az egész magyar politikára jellemzõ disputációs kultúrahiány. Orbán Viktor beszédében történelmi lehetõségrõl beszélt, és igazat mondott. Ha viszont így állunk, akkor ideje van az érdemi vitának is. Valóban a plebejus konzervativizmusé-e a jövõ, létezik-e az új többség és nyerhetõ-e választás az egységes Magyarország pozitív jelszavával? 26
Az utóbbi évben egyre több Orbán-szkeptikus hangot lehetett hallani a jobboldalon. Négy-öt éve ez szinte elképzelhetetlen lett volna. Az, hogy most más a helyzet, hogy bizonyos – jobboldalinak mondott – körökben sikk megpiszkálni a “felcsúti csatárt”, még nem jelenti az elõzõ bekezdésben felvetett érdemi vita kezdetét. Ezek a hangok általában nívótlan és alternatívátlan kirohanások csupán, amelyek a hosszú ellenzékiségbe belefáradva és némiképp belecsavarodva elkezdtek kacérkodni a “Via-Dávid Ibolya”, vagyis a baloldali ölelésbe zuhanás lehetõségével. Hogy Orbánnak a két választási vereség, az említett centrifugális erõcskék és a baloldal hihetetlen nyomása ellenére is ennyire erõs a pozíciója, már önmagában is óriási politikai teljesítmény. Az már egy más kérdés, hogy ma erõvel kell összetartani azt, ami négy éve még önmagától összetartozott. Mi azt valljuk, hogy a vitának, ha az konstruktív, érdemi és intelligens, helye van. Nem azért, mert valami kielégítetlen vágy van bennünk az oppozícióra, nem valami ellen, hanem valamiért. A gyõzelemért, a sikerért, az országért. A nemzetért. Mert akárhogy is nézzük, ilyen szép, lelkesítõ és sikerrel kecsegtetõ beszédet 2002 óta már nem egyet hallottunk. A közvélemény-kutatásokat is rendre megnyertük, csak a választásokat nem. És itt érkeztünk el rövid írásunk tulajdonképpeni lényegéhez. A szerzõ ugyanis a pozitív elõjelek – a valaha volt legerõsebb Fidesz és a valaha volt leggyengébb MSZP – ellenére igencsak szkeptikus. Vegyük elõször a plebejus konzervativizmust. Ezzel kapcsolatban csak a kisebb baj az, hogy nyakatekert, nehezen kommunikálható gondolat, mert nagyjából sejthetõ az irányzék. Sokkal nagyobb probléma, hogy a magyar társadalomban ennek nincs szociológiai lenyomata. Tegyük fel, hogy létezik plebejus konzervativizmus. De vannak vagy lesznek-e plebejus konzervatív tömegek? Gyaníthatóan, nem. A plebejus szó a magyar szóhasználatban negatív aurával telítõdött. Senki sincs, aki plebejusnak vallaná magát, még az sem, aki egyébiránt az. Utóbbi inkább menekül elõle, nemhogy erre építené identitását. De legyünk megengedõk, és tételezzünk fel kígyózó plebejus sorokat. Elképzelhetõ-e,
hogy – a történelemben mindig a modernizmus bûvöletének, a progressziónak és a forradalomnak jó esetben motorját, rossz esetben legalját adó – plebejus réteg konzervatív akar lenni? Nehezen. A plebejus inkább szabadulni akar a múltjától és a jelenétõl. Mást akar, mint ami volt. Ez következik plebejus létéb õl. De legyünk még megengedõbbek. Tételezzünk fel plebejusokat, akik konzervatívak is. Jó, de mit akarnak konzerválni? A kádárizmust, vagy az eltelt 17 évet? Bizonyára nem. Gyaníthatóan a nemzeti kultúrát, a tradíciót, a magyarság értékeit. Az ilyen politika azonban a történelemben mindig arisztokrata volt – a szó pozitív értelmében. Gondoljunk Tiszára, Telekire vagy Horthyra! Ugye, azt nem hiszi senki, hogy Rákóczi és Kossuth konzervatív plebejus lett volna attól, mert harcba hívta a parasztságot? A kígyó tehát a farkába harap. Lehet plebejus politikát csinálni, de az soha sem lesz konzervatív, és lehet konzervatív politikát csinálni, de az soha sem lesz plebejus. Vegyük másodjára az egységes jobboldalt! A Fidesz elnöke arról beszélt, hogy a történelmi lehetõség egységes jobboldalt kíván, és hogy õ, személy szerint, az egység elnöke akar lenni. Megint induljunk ki a tényekbõl! Ha a soron következõ országgyûlési választás történelmi jelentõségû a számunkra, akkor biztosan az lesz az ellenfél számára is. Miért van az, hogy Gyurcsány Ferenc mégsem akarja az MSZP zászlaja alá vonni sem az SZDSZ-t, sem az MDF-et? Valószínûleg azért, mert tudja, hogy hárman többen vannak, mint egyedül. Tudja, hogy a politika forgandóságában jól jöhetnek a szatellitek. Ha nem lett volna a két kisebb baloldali párt – az MDF-nél ez a címzés szándékos, hiszen baloldali programmal és baloldali szavazókkal ugyan beszélhetnek a jobboldalról – az utóbbi egy évben az MSZP megsemmisült volna. Nem lett volna, aki átsegítse a kritikus pillanatokon – Katona Kálmán fõpolgármester-jelölti zavarórepülése – és nem lenne, ami a megzavarodott szavazótábort ideiglenesen úgy szívná fel, hogy azok ne tévedjenek át a másik oldalra. A Fidesz is kerülhet még kritikus helyzetbe, mondjuk egy esetleges választási vereség után. Kire számíthat akkor? A Magoszra? A Lungo Dromra? A Vállalkozók jó ha figyelünk
Pártjára? Félõ, hogy õk hamarabb roppannának meg, mint az anyahajó. A szerzõ véleménye szerint már az is nagy hiba volt, hogy a Fidesz nem tudta, élhetõ viszonyt kialakítva az MDF-el, megakadályozni annak balra-prostituálódását. Az pedig igen kockázatos, ha a Fidesz, a jobboldalt biztos terepnek elkönyvelve, túlságosan belemerül a baloldali kígyóbûvölésbe. Félõ, hogy a végén a kígyó babonázza meg a bûvölõt. De ez már átvezet a harmadik felvetéshez. Létezik-e új többség? És, ha igen, akkor lehet-e vele választást nyerni? A közvélemény-kutatások valóban kimutatnak egy igen komoly ellenzéki elõnyt. Ha most lennének a választások, a Fidesz tarolna. De nincsenek most választások. A Fidesz szavazótábora pedig relatíve vált naggyá. Sokkal helyesebb azt mondani, hogy az MSZP zuhant óriásit. A kormánypártból kiábrándultak azonban aligha mentek át a legnagyobb ellenzéki erõhöz. Nehezen képzelhetõ el, hogy az igazságosságról és egyéb kérdésekrõl indított – Navracsics Tibor fémjelezte – tematizációs kísérlet tömegeket gyõzött volna meg. A “mocsár” többsége jelenleg is a legerõsebb “pártokra”, az otthonmaradásra vagy a bizonytalanságra szavazna, egy nagy részük pedig az MDF-nél landolt. Tehát nem új többség született a Fidesznél, hanem új kisebbség az MSZP-nél. És igencsak kérdéses, hogy a lebegõ százezrek, ha dönteniük kell, merre mennek majd. De most ismét, utoljára legyünk elnézõk! Tételezzük fel, hogy létezik új többség! Ige n, de mi tartja azt össze? A plebejus konzervativizmus? A kölcsönös felelõsségtudat? A morális felsõbbrendûség? Biztosan nem. Egyetlen egy dolog, a megszorítások kínja. Amely megszemélyesült Gyurcsány Ferencben. Nyugodtan kijelenthetõ, hogy az új többség legfõbb kohézióját a jelenlegi miniszterelnök létezése adja. De mi lesz, ha nem Gyurcsány lesz a kihívó? Ha jön helyette egy új Medgyessy, egy mosolygó, kedves kis kókler, amolyan szeretnivaló barom? Aki majd fût-fát ígér, és óva inti az országot az “orbáni veszélytõl”. Marad-e – ha van egyáltalán – az új többség? A vasárnap körvonalazódott Fidesz útmutatás nem adott megnyugvást. Arra alapozni, hogy az ellenfél annyira gyenge lesz, hogy a végén akár mi is nyerhetünk? Vékony jég. Talán szerencsésebb lenne felhagyni a baloldali szavazók meghódításának eddig kétszer is sikertelen tervével, és inkább a jobboldal egészét kellene úgy lefedni, hogy az biztos és teljes legyen. Hiszem, hogy Magyarországon több jobboldali, mint baloldali szavazó van. Ha ez igaz, akkor nincs szükség a bizonytalan, tiszavirág életû új többségre. A régi többséget kellene megtalálni! Egy tábort, több zászlóval. Vona Gábor, a Jobbik Magyarországért Mozgalom elnöke
jó ha figyelünk
Olvasó: A közvélemény problematikája Nézetem szerint ma Magyarországon (és nem csak Magyarországon) a legnagyobb probléma a közvéleménnyel van. Mivel világunk soha nem látott mértékben felgyorsult, és immár minden eseménye pillanatok alatt eljut mindenhová, Iraktól Kubáig, az USA-tól Oroszországig, az elsõdleges véleményformáló a sajtó, a média lett; elsõsorban az elektronikus média. Hiszen melyikünk járt pl. Irakban vagy Iránban? Annyit tudunk az ottani helyzetrõl és eseményekrõl, amennyit a televízióban látunk, ennek alapján alkot(t)unk véleményt Szaddám Huszeinrõl, Oszama Bin Ladenrõl, George Bushról, a G8-akról, és minden egyéb, tõlünk földrajzilag távol esõ eseményrõl. Sõt, a belpolitikai események nagy részét is a rádió, a TV és nyomtatott sajtó üvegén keresztül látjuk; elvégre közülünk igen kevesen ismerik személyesen Gyurcsány Ferencet vagy Orbán Viktort, és ennél is kevesebbeknek adatik meg leülni e jeles urakkal egy kávé mellé, és pár órán át arról diskurálni, hogy „na, akkor most õszintén: Hogy is van ez, mi a valódi helyzet?“. Azt gondoljuk tehát, amit a legerõsebb anyagi hátérrel bíró TV és a rádió mond, amit az újság ír. A szerint tartjuk a dolgokat és azok véghezvivõit helyesnek vagy helytelennek, hogy ezek a médiumok mit kommunikálnak felénk. A (köz)véleményformálás majdnem korlátlan urai tehát a médiák és azok tulajdonosai. Ha elégszer halljuk a TV-ben, hogy valaki rossz ember, diktátor, tömeggyilkos, stb., akkor szinte megnyugvással vesszük tudomásul, hogy az illetõt a „jó emberek“ felakasztották, s tesszük ezt a nélkül, hogy ezt a „rossz“ embert valaha is ismertük volna. Annyit tudunk, tudtunk személyérõl, amennyit a TV, rádió, Internet tudnunk engedett. Nem a közvélemény nyomása irányítja tehát a politikát, hanem a politika által vezérelt sajtó alakítja a közvéleményt. És itt kerül képbe a média oly sokszor emlegetett (és egyre közhelyszerûbbnek tûnõ) pártatlansága, objektivitása. A mérleg mindig annak az igaza és érdeke felé billen, aki az adott újság, TV, rádió, honlap tulajdonosa, következésképp az adott médium -többé vagy kevésbé burkoltan- a tulajdonosi érdekkör véleményét, ideológiáját harsogja; ha az adott hírforrás állami kézben van, akkor az aktuális kormányét. Persze a fenti gondolatok senki számára nem jelentenek újdonságot. De próbáljuk meg ezt a tényt tágabb dimenzióban szemlélni: Ne csak odáig jussunk, hogy az állami TV épp a hatalmon levõ kormányt dicséri; vegyük górcsõ alá azt, hogy a nemzetközi közvéleményt meghatározó médiumok szálai kiknek a kezében futnak össze. Kik akarják leginkább, hogy az egész világ azt gondolja, amit õk, és úgy táncoljon, ahogyan õk fütyülnek? És legfõképpen: Õket tekintse egyetlen jótevõjének. Bizonyára vagyunk néhányan, akik emlékszünk Örkény István novellájára, melyben egy jó szándékú ember figyelmeztetni próbálja a kisborjút a rá leselkedõ veszélyre, igyekszik megóvni õt a mészáros markától. Ám a borjú felháborodva utasítja vissza a segítséget, rágalomnak és vádnak nevezve az aggódó állításait. Nos, amíg a borjú úgy tudja, hogy a hentes rendes ember és az õ barátja, amíg a kertészt arra nevelik, hogy a férgeknek, kártevõknek és gyomoknak jogaik vannak, mert õk velünk egyenrangúak, és különben sem illik õket kártevõknek nevezni, mert egyszer, nem is oly régen már volt egy hatalmas gyomlálás és permetezés, amelytõl szegények nagyon sokat szenvedtek; amíg a fizikailag fogyó, szellemileg pedig generációról generációra hanyatló magyarság legfõbb gondja a homoszexuálisok jogainak védelme és a könnyû drogok liberalizációja; amíg a kommersz pálinkától elhülyülve, arcunkon bárgyú mosollyal húzzuk a kizsákmányoló nemzetközi szervezetek és nemzetrabló multinacionális vállalatok rabigáját; addig nem is érdemlünk jobb sorsot. Tüntetõk, akik rekedten kiabáljátok az utcán „Gyurcsány takarodj“; mit értek vele, ha a miniszterelnök lemond? Ha pusztán ennyi történne, nem változna semmi sem. Nem Gyurcsány Ferenc távozása a magyar nemzet és Magyarország felemelkedésének záloga; hanem az, hogy a politikán és a közéleten örökre kívül rekedjenek azok, akik nem „magyar hitûek“, nem „magyar identitásúak“, akik „idegenszívûek“ (szinte látom, ahogyan ezeken a szavakon a liberálisok elszörnyedve felhördülnek). Örökre véget kell vetni a fóbiáknak: Nem megengedhetõ, hogy azt, aki az évezredes keresztény eszmék nevében és a felnövõ gyermekeink védelme érdekében felemeli a szavát a homoszexualitás és szexuális szabadosság ellen, „homofóbnak“ nevezzék, mintegy negatív elõjellel megbélyegezve õt. Nem megengedhetõ, hogy azok, akik másokat homofóbnak és szélsõségesnek neveznek, miközben önnön anyanemzetükön gátlástalanul átgázolva, elvtelenül kiszolgálják a karvalytõkét, melynek egyetlen célja és eszköze a pénz, felháborodjanak azon, hogy õket a hazájukat féltõk „hungarofóbnak” tartják. >> 27
Örökre véget kell vetni az ocsmány és kimondhatatlanul dekadens népbutításnak, melynek véghezvivõi saját idoljaikat minden lehetséges fórumon tömjénezik, míg a velük ellentétes eszméket vallóknak és hirdetõknek minden szavát igyekeznek csírájában elfojtani (szerencsére nem teljes sikerrel) és õket bûnösnek, gyûlöletkeltõnek kikiáltani.
Új vezetõ áll az Egészségügyi Minisztérium élén, vagy továbbra is árnyékminiszter irányítja a tárcát? Az egészségügyben sorra kerülnek csúcspozícióba olyan emberek, akiket korábban Somody Imre alkalmazott. Az egészségügyiek akkor sokalltak be, amikor híre kelt, hogy az Országos Gyógyszerészeti Intézet gazdasági fõigazgató-helyettesi székébe is Somody-ember ülhetett, mégpedig Somody Gertrud, a nagyvállalkozó nõvére. Neki mindössze annyi kapcsolódási pontja van az egészségügyhöz, hogy a Misszió Egészségügyi Központban tulajdonosként egy ideig õ képviselte az öccsét. A Veresegyházán mûködõ irányított betegellátási modell mára az egészségpolitika legfõbb kádergyárává vált, ami azért is furcsa, mert egykor fideszes támogatással indult; igaz, a Medgyessy-kormány idején már a szocialisták kiáltották ki elsõ számú egészségügyi reformmûhelynek. (Közben a korábban jobbosnak tartott Somody Imre is fontos pontokat szerzett a baloldaltól, amikor elvállalta az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány elnökhelyettesi tisztségét, illetve tavaly õsszel, amikor a Szeretem Magyarországot Mozgalom által kezdeményezett képeslapgyûjtõ kampány egyik szervezõjeként tûnt fel.) A modellkísérletet a kilencvenes évek második felében a Plusssz pezsgõtablettákból meg-
Végezetül: Mielõtt a hazájukat, népüket és elveiket néhány tíz- vagy százmillióért eladó agymosók és népbutítók ráfognák e sorok írójára, hogy „ordas, fasiszta, náci“ eszmék feltámasztója, hirdetõje lenne, sietek leszögezni: A XXI. században élünk; az emberiesség és a keresztény felebaráti szeretet kötelez. Nem kívánható és nem megengedhetõ senkinek a fizikai inzultálása, testi ép-
gazdagodott Somody Imre indította a 23 ezer lakosú Veresegyházán és környékén. Az elképzelés lényege, hogy az egészségbiztosító – angol és amerikai mintára – odaadja a vállalkozásnak az egy lakosra jutó tb-támogatást, amit a Misszió ellátásszervezõi osztanak be, a megtakarítás pedig a program szervezõié marad. Somody 2005 végén kiszállt a kezdeményezésbõl, az irányított betegellátás azóta is tetszhalott állapotban van, egykori emberei viszont szépen ívelõ karriert futnak be. Horváth Ágnes utóbb úgy lett minden idõk legfiatalabb egészségügyi minisztere, hogy a Misszió ügyvezetõ igazgatói székét elõbb a politikai államtitkárival cserélte fel. Molnár Lajos akkoriban kikérte – és megfogadta – Somody Imre tanácsát, aki elsõsorban Horváth Ágnes munkabírását dicsérte neki. Egykori pártfogoltja végül megelõzte a miniszteri posztért vívott versenyben, bár Somody is kapott felkérést. Államtitkárként pedig egy másik, az irányított betegellátásban kipróbált személy, a budaörsi „kismisszió” vezetõje, Kovács Attila lett a befutó. Budaörsön és környékén 2004 óta mûködik az irányított betegellátási modell, melynek felállításakor a helyi képviselõket azzal gyõzködték, hogy „a sikeresen mûködõ veresegyházi Misszió-rendszer tapasztalatainak felhasználásával” fognak dolgozni.
ségének és életének megtámadása. Kívánatos azonban a magyar nemzet vesztére törõ eszmék kigyomlálása, és azok képviselõinek eltávolítása a magyar közéletbõl és politikából. Borjak, ébredjetek öntudatra, kertészek, fogjátok meg a kapát! Münzberg Mihály Nyíregyháza
A tárca csúcsvezetésében dolgozik egy másik, Somodyhoz erõsebben köthetõ személy, Matejka Zsuzsanna, a miniszter kabinetfõnöke. Pályafutása során eddig négyszer vált meg államigazgatási pozíciójától, és minden alkalommal a Somody-birodalomba vonult viszsza. Még Csehák Judit egykori szakminiszter bízta rá 1988-ban az egészségbiztosítás gyógyszerészeti fõosztályát; sokak szerint neki köszönhetõ, hogy nálunk – sok volt szocialista országgal ellentétben – nem roppant össze a gyógyszerellátás. A Horn-kormány idején távozott a tb-tõl, majd 2002-ben az ismét miniszterré kinevezett Csehák Judit az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fõigazgatói székébe hívta. Matejka 2004-ben lemondott, így sokakat meglepett, hogy tavaly Molnár Lajos kabinetfõnökeként folytatta pályafutását. A köztes idõkben Somody Imre jobbkeze volt, de úgy látszik, kicsinek találta a vállalkozó nyújtotta játékteret. Legutóbb úgy távozott a Somodybirodalomból, hogy a tulajdonos asztalán hagyott egy levelet, amelyben közölte: annak ellenére is Molnár Lajost választja, hogy Somody a szerzõdésükre hivatkozva nem engedte el a cégtõl. „Csalódtam, azt hittem, sokkal nagyobb a személyes befolyásom” – mondja lapunknak errõl Somody, aki azzal vigasztalódhat, hogy az államigazgatás egészségügyi csúcsait mára csak-
Forrás: Kuruc.info
nem mindenütt volt alkalmazottjai hódították meg. A máig vitatott kórházi leépítésekrõl szóló törvényt kidolgozó Kuntár Ágnes is az õ munkatársa volt. (Kuntár visszalépett kabinet tanácsadó szerepkörébõl, de szakmai tanácskozásokon továbbra is a minisztérium szakértõjeként lép fel.) Somody befolyását az általunk megkérdezettek egytõl egyig azon próbálják lemérni, hogy mennyire képes hatni Matejka Zsuzsannára. A minisztériumban ugyanis nem Horváth Ágnes és nem is a frissen kinevezett államtitkár, hanem Matejka az erõs ember. Õ az, aki „elõtárgyalja“ a miniszter számára a fontos ügyeket, õ mozgatja – az egymásról gyakran nem is tudó, párhuzamosan dolgozó – szakértõi csapatokat, és õ válogatja a Misszióból az embereket. Az igazi árnyékminiszter Matejka Zsuzsa, Somody Imre befolyását azonban nem szabad lebecsülni, kettõsük jól kiegészíti egymást, mert a vállalkozó elsõsorban elméleti, Matejka viszont gyakorlati szakember. Ám ha minden pozícióban a Misszió emberei ülnek, miért van az általuk kidolgozott modell tetszhalott állapotban? A magyarázat egyértelmû: Somody Imre mára túllépett a modellkísérleten. Kistérségi szakrendelõk építésére pályázik, és üzleti biztosítóknak ad tanácsokat. A több-biztosítós modell feltétlen híve, és ennek megvalósulásán dolgozik a csapata is. Forrás: Élõ Anita – Heti válasz
LENIN NYOMÁBAN AZ SZDSZ: A koalíciós alkufolyamat a régóta ismert dramaturgia szerint alakult. A linekeri futballhasonlat – a labdarúgás olyan játék, amelyben 22-en kergetik a labdát és a végén mindig a németek nyernek – jut eszünkbe a magyar politikára átírva: a koalíciós egyezkedések végén mindig az SZDSZ gyõz. Igaz, hogy nem százszázalékosan az eredeti szabad demokrata elképzeléseket rögzítették, de ez senkit ne tévesszen meg, ugyanis az SZDSZ régóta a lenini „két lépést elõre, egyet vissza” elvet követi. Amikor el akar érni számára fontos változtatásokat, elõször mindig egy radikálisabb verzióval áll a közvélemény elé, majd keresztülvisz a kormányzaton egy enyhébb módozatot, de a lényeg az, hogy az általa kijelölt irányba induljon el a folyamat. Kis Ferenc – MNO
28
jó ha figyelünk
