KÖRNYZETGAZDÁLKODÁS A hulladékgazdálkodás helyzete néhány új és leendő EU-tagországban Tárgyszavak: hulladékgazdálkodás; rendszer; Kelet-Közép-Európa; Bulgária; Litvánia; Lengyelország; Szlovákia; Románia.
A csatalakozás jelentősége a hulladékgazdálkodás szempontjából Az EU-csatlakozással a 10 új tagállam átvette a közösség környezeti normáit és irányelveit. Ezzel hatalmas beruházási igény keletkezik a hulladékgazdálkodásban. A környezeti technológia és know-how előtt megnyíló piac nagyságát mintegy 120 Mrd euróra becsülik. A magdeburgi székhelyű Környezeti és Fejlesztési Kapcsolatok Nemzetközi Központja (IDCED – Internationale Dialogzentrum Umwelt und Entwicklung) alapos piacelemzést végzett ezzel kapcsolatban, és az alábbiakban ennek főbb megállapításait ismertetjük. Az Európai Környezeti Ügynökség becslése szerint Európában évente kb. 3 Mrd tonna hulladék keletkezik. Egy lakosra vetítve ez az érték a nyugat-európai országokban kb. 3,8 t/év, Közép és Kelet-Európában 4,4 t/év. Az új tagállamokban elsőrendű feladat az EU lerakási és csomagolási irányelveinek bevezetése. Ehhez a lerakóra kerülő hulladék szervesanyag-tartalmának csökkentése, szelektív hulladékgyűjtő és -hasznosító rendszerek kiépítése szükséges. A tanulmány szerint az új tag- és tagjelölt államokban a hulladékgazdálkodás forgalma évente kereken 2,1 Mrd eurót tehetne ki. Ez a környezeti piac 21%-ának felelne meg. A környezeti normák összehangolása következtében a hulladékgazdálkodás fejlődése az új EU-országokban meghaladja az átlagot. A legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban a bizonytalan finanszírozás. Az önkormányzatok a beruházókra, a finanszírozó intézményekre vannak utalva. A német hulladékgazdálkodási vállalkozóknak jó esélyük van arra, hogy megvessék lábukat ezen a piacon, de a környezeti szek-
tor részére felszerelési eszközöket előállító német vállalatok számára középtávon szintén az új EU-államok számítanak a legjelentősebb exportrégiónak. Az új környezeti piac éves növekedési ütemét 10%-ra becsülik.
Bulgária: 1 Mrd euró volumenű beruházások a környezetvédelemben 1999–2003 között évente átlagosan összesen 90,4 M t hulladék keletkezett, de ez a mennyiség ma már kissé csökken. Ez arra vezethető vissza, hogy az elavult régi üzemeket bezárják, és új, korszerű technológiákat vezetnek be. A hulladék főleg lerakókra kerül, ami nem felel meg az EU-s követelményeknek. A hulladék legnagyobb része – 71,6 M t – szervetlen bányászati hulladék. A fennmaradó 14,4 M t egy része (6,8 M t) ipari és veszélyes hulladékból, valamint kb. 3,23 M t kommunális és egyéb, kisebb tömegű hulladékból áll. Az egy főre vetített kommunális hulladék mennyiségét átlagosan mintegy 500 kg/évben jelölik meg.
–
– – –
A települési hulladékgazdálkodás kiépítésének súlypontjai Bulgáriában: Teljes területi lefedettséget nyújtó hulladékbegyűjtő rendszer kiépítése, országos hulladékkezelési központok, regionális lerakók létesítése. A hulladékégetés bevezetése, elsősorban veszélyes hulladékok részére. Korábbi hulladékok felszámolása, ártalmatlanítása. A hulladékkeletkezés megelőzését célzó intézkedések bevezetése.
2002 végén az összlakosság 80%-a tartozott szervezett hulladékgyűjtő rendszerhez. Szelektív hulladékgyűjtésre csak akkor kerül sor, ha erre mint másodnyersanyagra megfelelő kereslet van. A legtöbb kommunális szilárd hulladékot még mindig lerakókra szállítják. Az ország a csomagolási irányelv átvételéhez 2012-ig, a hulladéklerakási irányelv átvételéhez 2015-ig kapott haladékot. 2001–2006 között Bulgária felzárkóztatása az EU környezeti előírásaihoz becslések szerint 440 M eurót tesz ki, ebből a hulladékgazdálkodás fejlesztésére és modernizálására évente 71 M euró jut. A követ-
kező 10 évben az ország a környezeti feltételek javítása érdekében kb. 1 Mrd eurót költ hulladékgazdálkodásra. 2007-re a kommunális szilárd hulladék teljes mennyiségének 75%-át kell begyűjteni és válogatni. 2008-ig a teljes hulladék 55%-át kell újrafeldolgozni, és 60%-át hasznosítani. Ugyancsak 2008-ig tervezik az üveg- és papírcsomagolások újrahasznosítási arányának felemelését 60%-ra, a fémcsomagolásokét 50%ra, a műanyag csomagolásokét 22,5%-ra. Bulgáriában jelenleg hat vállalatnál hasznosítanak üveghulladékot, éves szinten kb. 150 E tonnát dolgoznak fel. Hiányzik azonban a korszerű üveghulladék-válogató, -ellenőrző és -feldolgozó kapacitás. A műanyaghulladék-feldolgozás két vállalatnál összpontosul, amelyek évente kb. 20 E t PE-LD-, PE-HD-, PS-, PVC- és PP-hulladékot dolgoznak fel. Ugyancsak fejleszthető a fáradtolaj- és -zsírregeneráló kapacitás. Az ország egyetlen, 5 E t kapacitású üzeme nem győzi a teljes mennyiség feldolgozását. Az 54 kommunálishulladék-lerakót fel kell újítani vagy át kell építeni, az illegális és régi lerakókat be kell zárni, és öt építésihulladék-válogató és -feldolgozó üzemet, valamint a veszélyes hulladékok részére egy központi kezelő és ártalmatlanító üzemet kell még építeni.
Litvánia: a hulladék mindössze 2%-át hasznosítják Litvániában mintegy 4,8 M tonnára becsülik a 2002-ben keletkezett összes hulladék mennyiségét. Kb. 2,7 M t származik az iparból és üzemekből, elsősorban a vegyiparból. A teljes mennyiség mindössze 2%-át hasznosítják újra. Regionálisan kizárólag önkormányzati tulajdonban levő vállalatok végzik a hulladékkezelést. A hulladék kb. 55%-át gyűjtik össze, és a népességnek csak 60%-a tartozik szervezett hulladékbegyűjtő rendszerhez. Jelenleg Litvániában évente több mint 1 M t kommunális szilárd hulladék képződik. A tendencia gyors emelkedést mutat. Ennek a hulladéknak több mint 44%-a válogatás és előkezelés nélkül egyéb hulladékfrakciókkal, pl. építési törmelékkel, utcai hulladékkal és biológiai eredetű hulladékkal együtt lerakókra kerül. A lerakási tilalom következtében az évente képződő mennyiség kb. egyharmadát átmenetileg tárolni kell. A hulladékégetés és feldolgozás szerepe a hulladékkezelésben elhanyagolható. Jelenleg Litvániában a kommunális szilárd hulladék 2%-át égetik el, 4%-át dolgozzák fel és 7%-át exportálják. 2009-ig a 680 lerakó
többségét be kell zárni, és maximum 15 új nagy lerakóval kell helyettesíteni. A litván hulladékgazdálkodás legfontosabb feladata a veszélyes hulladékok kezelése, amelyek közel 50%-a főleg a vegyiparból származó fáradt olaj, szuszpenzió és olajiszap. Jelenleg ennek kb. 48%-át lerakják, 49%-át újrahasznosítják és csak 1,6%-át hasznosítják másod-tüzelőanyagként. A visszagyűjtött újrahasznosítható csomagolási hulladék mennyisége emelkedik. Ettől függetlenül csak 25%-nyi papír és kartont, 18% üveget és mindössze 9% műanyaghulladékot dolgoztak fel az újrahasznosítók. A kommunális szilárd hulladékok kezelésének súlypontjai Litvániában: – Teljes területi lefedettséget nyújtó hulladékbegyűjtő rendszer létesítése, országos hulladékkezelési központok kiépítése. – A korábbi hulladékok felszámolása vagy ártalmatlanítása. – A hulladékkeletkezés megelőzésével és csökkentésével kapcsolatos intézkedések bevezetése. A működőképes litván hulladékgazdálkodás kidolgozásának kiemelt feladata a hatékony hulladékmenedzsment-rendszer felállítása, szennyvíziszap-kezelő berendezések megépítése, valamint hulladékgyűjtő és -válogató központok létesítése. Ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez becslések szerint legalább 120 M euró szükséges 2006-ig. Így például számos helyi lerakót be kell zárni, és az EU irányelvnek megfelelő új lerakókat kell létesíteni. A veszélyes hulladékok kezelését bonyolító rendszer kiépítésében a legfontosabb feladat Litvániában a gyűjtési, szállítási és kezelési rendszer létesítése. A 110 E tonnát is meghaladó veszélyeshulladék-kezelő kapacitás létesítése további beruházási igényként jelentkezik. A papírt, üveget és műanyagot elsősorban mint másodnyersanyagot gyűjtik, mindenesetre 2002-ben a feldolgozott hulladékpapírnak mindössze 58%-a (kb. 38 E t) származott saját forrásból. Hasonló a helyzet a műanyaghulladékkal is. A 16 E t újrafeldolgozott műanyaghulladékhoz mindössze 5 E t-t tudtak szervezetten visszagyűjteni, 11 E t-t importáltak. Ennek fő okát a hiányzó vagy gyengén működő begyűjtő, osztályozó logisztikában kell keresni, amely még nem alkalmas a teljes hulladékmennyiség begyűjtésére.
Az EU becslése szerint Litvániában egy főre vetítve 90–100 euró beruházási költség szükséges ahhoz, hogy a hulladékgazdálkodási rendszer működési költségét fedezni tudják. Önmagában a hulladéklerakási irányelv végrehajtásához legalább 127 M euró szükséges. A csomagolási irányelv átvételéhez kölcsönkötvényekből további 10 M euróra lesz szükség. Litvániában a szemétdíjat minden egyes önkormányzat egyedileg állapítja meg és szedi be. Nagyvárosokban a hulladékkezelési díj mintegy 4,65 euró/t. Ehhez még hozzájön a gépkocsi-akkumulátorok, csomagolások és autógumik termékdíja. A litván hulladékpiacon főleg skandináv vállalkozók tevékenykednek.
Lengyelország: nagy mennyiségű bányászati és nehézipari hulladék Lengyelországban kb. 128,4 M t volt a képződött hulladék teljes mennyisége 2002-ben, amelynek valamivel több mint 8%-a volt kommunális hulladék. Az ipari termelés visszaesése és a gazdaságtalan üzemek bezárása folytán az ipari és üzemi eredetű hulladék mennyisége csökkenő tendenciájú. Ennek egyik oka az, hogy a nagy mennyiségű hulladékot kibocsátó üzemek száma a 2000. évihez képest kereken 5%-kal csökkent. 1999–2002 között a kommunális hulladék mennyisége 15%-kal, 10,7 M tra csökkent. A kommunális szilárd hulladékok mennyiségének csökkenése nagyobb volt, mint az ipari és üzemi hulladékoké. Újrahasznosítási kvóták Lengyelországban 2002-ben: papír- és kartoncsomagolások: 37% alumínium: 15% üveg: 13% műanyag: 7% fehérbádog és könnyűfém: 6% A begyűjtött és kezelt kommunális szilárd hulladékban az élelmiszer- (21%), papír- (15%) és műanyaghulladék (14 %) volt a meghatározó. Ennek 68%-a kommunálishulladék-lerakókra került, ami egyáltalán nem felel meg az EU követelményeinek.
Lengyelországban az egy főre vetített kommunális hulladék 290 kg (városokban 420 kg, vidéken 220 kg), hasonlóan, mint a többi közép- és kelet-európai országban. A közel 20 M t/év mennyiségű ipari hulladékot lerakókra szállítják. Ehhez még hozzájön az üzemi hányókon tárolt 1,81 M t mennyiségű, különböző ipari és üzemi tevékenységből származó hulladék. Ennek 71%-a a 20 legnagyobb hulladékképződéssel járó ipari tevékenységből (főleg bányászatból és nehéziparból), 21%-a további 35 nagyüzemből származik. Az ipari hulladék 5–6%-a veszélyes hulladéknak tekinthető. 1996 óta folynak azok az erőfeszítések, amelyek célja az újrahasznosított és újrahasznált ipari és üzemi hulladék arányának növelése 8%-ról 80%-ra. Lengyelországban a hulladékkezelés kizárólag lerakásból áll. Ez egyaránt vonatkozik a kommunális és ipari hulladékra. A kommunális szilárd hulladék kereken 97%-át kezelés nélkül az ország 1016 lerakóján helyezik el. Ez idáig a kommunális hulladék égetésének és feldolgozásának jelentősége csekély. Mindössze 116 E t háztartási hulladékot válogatnak. A lengyel hulladékpiacon az önkormányzati tulajdonban lévő vállalatok vannak túlsúlyban. Az arány még szembetűnőbb a lerakók (87%) és tárolóterületek (85%) vonatkozásában. Ehhez járul, hogy a lerakók műszaki állapota és üzemeltetése nem felel meg a környezeti szabványoknak. Lengyelországban az EU-jogszabályok végrehajtását átmeneti szabályozással rendezték. A csomagolási irányelvet 2007-ig, a lerakási irányelvet 2012-ig, a hulladékelszállításra vonatkozó rendeletet 2007-ig kell átvenni. Lengyelországnak 2015-ig kell harmonizálnia a környezeti szabványokat. Ennek költségét mintegy 140 Mrd zlotyira becsülik, amelyet magánbefektetőktől, állami forrásból és támogatásból kell előteremteni. Az EU-követelményeknek megfelelő, korszerű hulladékgazdálkodási rendszer létrehozására és bevezetésére ennek 10,7%-a jut. Az önkormányzatok fontos szerepet töltenek be a hulladékgazdálkodási piacon. A hulladékkezelő vállalatok tulajdonosai többnyire a városok és községek. A hulladékgazdálkodás beruházásiköltség-igénye 34 Mrd zloty. Ennek nagy része a hulladéklerakásra jut. Ez az ipari hulladék 18%-át, a kommunális hulladék majdnem 97%-át érinti. Becslések szerint csak a kommunálishulladék-kezelés és -lerakás beruházásigénye 1,5 Mrd zloty. Hiányoznak a nyersanyagok kinyeréséhez szükséges
komplex eljárások kifejlesztésének és bevezetésének feltételei, pl. az infrastruktúra, a technológia és a tőke. Az EU-jogszabályokat követő új lengyel törvényhozásnak ehhez kell ösztönzést adnia. A lengyel környezetvédelmi minisztérium várakozása szerint a hulladék mennyisége 2014-re kb.172 M tonnára nő. Ez 40%-kal több, mint jelenleg. Továbbá azzal számolnak, hogy a kommunális hulladék mennyisége 25%-kal, a veszélyes hulladéké kb. 30%-kal nő 2006ig. Lengyelország a belépési szerződésben kötelezettséget vállalt a lerakók modernizálására és bezárására, valamint újak építésére. 2011-ig a hulladék 85%-át az EU-ban elfogadott műszaki színvonalú lerakókra kell szállítani.
Szlovákia: a hulladéknak már több mint felét újrahasznosítják Szlovákiában 1995–2000 között jogszabályi és gazdasági intézkedések hatására közel felére csökkent a hulladék mennyisége, így 2002ben összesen 16,1 M t hulladék keletkezett. Ennek kb. 9%-a kommunális, 2%-a pedig csomagolási hulladék volt. Abban az évben az egy főre vetített átlagos hulladékmennyiség 164 kg volt. Újrahasznosítási kvóták Szlovákiában 2002-ben: üveg: 67 E t papír/karton: 168 E t fém: 30 E t összetett anyag: 16 E t műanyag: 68 E t A hulladékártalmatlanítás főleg lerakást és hulladékégetést jelent Szlovákiában. 2002-ben a teljes hulladékmennyiség mintegy 24,1%-át lerakókra szállították, 52,9%-át újrahasznosították, 3,6%-át pedig elégették. A lerakási irányelv 1999-es bevezetése óta nagy hangsúlyt fektetnek a hulladék mechanikai–biológiai kezelésére. Ma már a hulladék mintegy 10%-át biológiai és kb. 2,3%-át mechanikai–biológiai kezelésnek vetik alá lerakás előtt. A szlovák lakosság kereken 96%-ára terjed ki városi vagy települési szemétszállítási rendszer.
A Szlovák Köztársaságban a lerakás a legáltalánosabb módja a kommunális hulladékok ártalmatlanításának. 2002-ben 1,5 M t kommunális hulladékból 1,12 M t-t deponáltak. Ez 74,6%-nak felel meg. Az építési törmelék és a szennyvíztisztítók szennyvíziszapjának kezelése is elsősorban lerakásból áll. A 277 lerakóból 141 ellenőrzött lerakó felel meg az EU-előírásoknak és -szabványoknak. A csomagolási hulladékok hasznosítása a többi új EU-tagországhoz képest Szlovákiában jól kidolgozott rendszer. Összesen 369 E t csomagolási hulladékot gyűjtöttek, válogattak és kezeltek, ebből 19%-ot hasznosítottak anyagában, 6%-ot energetikailag, 9%-ot elégettek és 65%-ot raktak le. 2002-ben mintegy 5,7 M t használt elemet, valamint 1,16 M t fémet hasznosítottak. Ehhez jön még több mint 1 E t használt gumiabroncs és különböző gumihulladék. Az ország két 200 E t/év kapacitású hulladékégetővel, valamint további, több mint 67 különböző rendeltetésű és kapacitású égetőművel rendelkezik. A hulladékokkal kapcsolatos EUirányelvek közül a csomagolási és hulladékszállítási irányelv bevezetésére 2005-ig, illetve 2011-ig kapott átmeneti haladékot az ország. Az EU-irányelvek bevezetésének költségét a hulladékgazdálkodás költségigényes területén legalább 413 M euróra becsüli a szlovák környezetvédelmi minisztérium 2008-ig. Szlovákiában igen ambiciózus célokat határoztak meg a kommunális hulladékokkal kapcsolatban. 2005 végéig az ilyen hulladékok 35%-át anyagában, és legalább 15%-át energetikailag kell hasznosítani. Állítólag a hulladéknak legfeljebb 50%-át helyezik lerakókra. A lerakókra kerülő kommunális hulladék biológiailag lebontható részét a 2000 évihez képest valószínűleg 30%-al csökkentik. A hulladékhasznosító és -kezelő berendezéseket gyártó német vállalatok számára nagy lehetőség kínálkozik ezen a területen.
2005-ös célok az anyagi hasznosítás vonatkozásában: üveg: 60% papír/karton: 26% műanyag: 31% fém: 11%
A hulladékgazdálkodás fő célja Szlovákiában a csomagolási rendelet bevezetése 2005-ig. Addig arra törekszenek, hogy a csomagolási hulladék 30%-át anyagában, 12%-át energetikailag hasznosítsák. A következő években valószínűleg kiépül a korszerű és hatékony hulladékbegyűjtő, -válogató és -hasznosító infrastruktúra. A beruházás fedezetét 2007-ig az Implementation Strategy Plan for Waste című terv nyújtja, amelynek nagyságát évi több mint 20 M euróra becsülik.
Románia: nagy a lemaradás a hulladékgazdálkodásban Az új tagállamokkal és a csatlakozásra váró országokkal összehasonlítva Románia lemaradása a legnagyobb a hulladékgazdálkodás területén. 2003-ban összesen 331,3 M tonna hulladék keletkezett az országban, amelynek nagy része, kereken 90%-a, bányászatból és mezőgazdaságból származott. Az ipari termelés visszaesésével együtt a képződő ipari és üzemi hulladékok mennyisége is csökkent, 2003-ban pl. éppen 30%-kal. Ennek a hulladékmennyiségnek kereken 2,3%-a veszélyes hulladéknak számít. Ezzel szemben a kommunális hulladékok mennyisége nő, 2003-ban 7,9 M tonna volt, egy főre vetítve ez átlagosan kb. 362 kg/év hulladékot jelent. Durva becslés szerint ehhez még legalább 1 M tonna vidéken keletkező kommunális hulladék hozzá jön, amit nem gyűjtenek össze. Romániában a hulladékártalmatlanítás kizárólag lerakást jelent. Hulladékkezelést nem végeznek, így a kommunális hulladék kb. 97%-a közvetlenül az ország 616 lerakójára kerül. A kommunális hulladéknak mintegy 2%-át elégetik. A lerakók kb. 10%-a rendelkezik szabályos működési engedéllyel, 40%-a nem felel meg az elemi higiéniai követelményeknek. A városokban a lakosság kb. 80%-ára terjed ki a kommunális hulladékgazdálkodás. Sem a városokban, sem vidéken nincs számottevő hulladékválogatás, így jelenleg a hasznosítható papírt, műanyagot, üveget, fémet tartalmazó hulladék több mint 40%-a lerakókra kerül. Románia is haladékot kapott az EU hulladékkal kapcsolatos előírásainak bevezetésére. Így a csomagolási irányelvet legkésőbb 2010-ig, a lerakási irányelvet legkésőbb 2017-ig be kell vezetni. Az országnak a szigorúbb környezeti előírások bevezetése miatt kb. 18–20 Mrd euró kiadással kell számítania. Romániában a hulladékgazdálkodási politika célja a 30%-os papír-, műanyag-, üveg- és fém-újrafeldolgozási arány elérése, valamint az ipari
hulladék 10–15%-os újrahasznosítása. További cél a kommunálishulladék-begyűjtés és -válogatás hatékonyságának javítása, több háztartás bevonása a hulladékgyűjtésbe, a lerakók ellenőrzésének javítása és kezelőüzemek létesítése.
– – – –
A kommunális hulladékgazdálkodás céljai Romániában: helyi hulladékirányítási rendelet kidolgozása és bevezetése, a regionális lerakók modernizálása és rekonstrukciója a kommunális hulladékok kezelésére, a hulladékégetés bevezetése és kiépítése, szelektív hulladékgyűjtés, a hulladék anyagában végzett hasznosításának bevezetése és kiépítése.
A nagyobb beruházással járó irányelvek átvételére a nemzeti jogrendbe 2010 előtt nem lehet számítani. A lerakási irányelv bevezetésekor az új lerakók létesítéséhez, illetve a több mint 100 kommunális depónia modernizálásához, valamint legalább öt veszélyeshulladéklerakó kialakításához kb. 5,3 Mrd euró szükséges. A hulladékégetéssel kapcsolatban a kommunális hulladékok részére három nagy hulladékégetőt és számtalan egészségügyi hulladék égetésére alkalmas üzemet kell megépíteni. A beruházások költsége kb. 6 Mrd euró. A fáradtolaj-irányelv bevezetése után, a jelenlegi fáradtolaj- és -zsírmennyiség anyagában történő újrahasznosítását véve alapul, az új kapacitás kiépítése több mint 15 M euróba kerül. Hasonló a helyzet a használt elemeke és akkumulátorokra vonatkozó EU-irányelv bevezetésével. A környezetvédelmi technikákkal foglalkozó vállalkozásoknak az EU által finanszírozott projektek jó lehetőséget kínálnak a román környezeti piacra való bejutáshoz. 2006-ig egyedül az ISPA pénzeszközeiből 700 M euró áramlik a román környezeti projektekbe. Összeállította: Haidekker Borbála Wachstum voraus: Chancen in den neuen EU-Ländern. = Recycling Magazin, 60. k. 12. sz. 2005. p. 16–19. Marktverteilung in Zentral – und Osteuropa. = Aqua Press International, 2000. 2. sz. p. 29–31.
