A TERMÉSZETES ÉS ÉPÍTETT KÖRNYEZET VÉDELME
6.5
A holland alternatív árvízvédelmi politika ökológiai, gazdasági és társadalmi következményei1 Tárgyszavak: árvízvédelem; földhasználat; területhasználat; költség/haszon elemzés.
A hollandok évszázadokon át víztelenítették és szárították a földeket, az árvizek ellen védőgátakat emeltek. Az ország területének mintegy kétharmada a tengerszint alatt fekszik, így kormányának legfontosabb vízgazdálkodási feladata az árvízvédelem. Ezt elsősorban a gátak biztosítják. Az évek során több mint 50 körgátat építettek a tengerszint alatt lévő területek köré. Ezek biztonsági szintje eltérő. A biztonsági szintet az fejezi ki, hogy hány évenként várható árvíz bekövetkezése; ez 1250 és 10000 év között változik. A biztonsági szint Hollandia nyugati részén a legnagyobb, kelet felé haladva fokozatosan csökken. Az ország nyugati része a sűrűbben lakott, olyan nagyvárosok vannak itt, mint Rotterdam, Hága és Amsterdam, itt összpontosul az ország termelése. Ez indokolja az ország e részében magasabb biztonsági szintet. Az 1993. és 1995. évi árvizek után, amikor 100 000 embert kellett kitelepíteni a Rajna és a Meuse (Mass) folyók menti területekről, a kormány alternatív módozatokat keresett az árvízvédelem és a biztonsági szint fenntartására, ilyen a területhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása. A klímaváltozás, a tenger szintjének emelkedése és a földsüppedés várható hatása miatt az árvízvédelem tradicionális módszerei (a gátak erősítése és magasítása) kérdésessé váltak. Új eljárá1
A fentiek nem feltétlenül tükrözik a RIZA (Nemzeti Koordinált Vízgazdálkodási és Szennyvízkezelési Intézet – National Institute for Integrated Water Management and Waste Water Treatment) vagy a Holland Közlekedési, Közmunkaügyi és Vízgazdálkodási Minisztérium álláspontját.
sokra van szükség, amelyek a vízrendszer természetes dinamikáját és visszaalakuló képességét használják fel az árvízveszély és az árvízkárok hosszú távú csökkentésére. A vízrendszerek dinamikáját és rugalmasságát súlyosan károsította a folyók csatornázása, a földek kiszárítása és a beépített területek növekedése az ártereken. A hosszú távú fenntarthatóság mellett a területhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása további gazdasági–társadalmi előnyökkel jár az olyan hagyományos eszközökkel szemben, mint a gátak erősítése. Ilyen előnyök közé tartozik új területek létrehozása a vadon élő állatok számára, a tápanyagok és szennyeződések asszimilációja és újrahasznosulása, üdülőhely létrehozása és a táj szebbé tétele. A területhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása – a nagy árvízveszélynek kitett helyeken a gazdasági tevékenység megváltoztatása – lehetővé teszi a jövőben bekövetkező károk csökkentését. Hollandia új árvízvédelmi politikáját először az 1998 decemberében publikált Negyedik Nemzeti Vízgazdálkodási Dokumentum (Fourth National Water Policy Document) fejtette ki. Az integrált vízgazdálkodási politika e Dokumentumban kifejtett céljai között szerepel: – a vízrendszer visszaalakuló képességének a növelése; – az összhang növelése a vízgazdálkodás, a természetvédelem és tervezés között; – a különböző érintettek és a nagyközönség korai bevonása az új politika végrehajtásába. A kitűzött célokat támogatta a 21. Századi Vízgazdálkodási Politika Tanácsadó Bizottsága (Advisory Committee on Water Management Policy in the 21st Century) 2000 augusztusában kiadott jelentése. A bizottság szerint, ha további erőfeszítések nem történnek, a klímaváltozás és a földsüppedés csökkenteni fogja a biztonsági szintet és a víz okozta problémák gyakoribbá válnak. Ugyanakkor a védelemre szoruló lakosok száma és a védelemre szoruló javak gazdasági értéke növekszik. A kormány 2000 decemberében publikált „hivatalos álláspontjában” elismerte a felvetett problémákat, és támogatta a Bizottság javaslatait. E szerint a hagyományos mérnöki megközelítés mellett a földhasználat megváltoztatását és az árterek helyreállítását kell a jövőben fellépő vízügyi problémák szerkezeti megoldása során tekintetbe venni. A tanulmány fő célja az alternatív árvízvédelem ökológiai, gazdasági és társadalmi hatásainak együttes becslése és összehasonlítása a gátakat magasabbá és erősebbé tevő hagyományos mérnöki eljárással. Az összehasonlítás alapja, a Hollandia nyugati részére (a Rajna és a Meuse
folyók torkolatára) készített, a következő 50 év éghajlati és a társadalmi– gazdasági változásait leíró forgatókönyv2.
Az integrált (a különböző szempontokat figyelembe vevő) becslés módszertana A becslések számos, így technikai, egészségügyi, környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi szempontból történhetnek. Bár egységes integrált becslési eljárás nem létezik, ilyen eljárásokat kifejlesztettek, céljuk a politikai döntések nem várt következményeinek elhárítása. Az integrált becslés olyan interdiszciplináris folyamat, amely kombinálja, magyarázza és közvetíti a különböző tudományos diszciplínák ismereteit oly módon, hogy az adott probléma teljes ok–okozati lánca a következő két jellemző vonással rendelkező nézőpontból értékelhető: – az integrált becslés többletértékkel rendelkezik az egy diszciplínára alapozott becsléshez képest; – az integrált becslés hasznos információt nyújt a döntéshozóknak. Az integrált becslés iteratív folyamat, amelynek során a tudományos közösség integrált ismereteket közöl a döntéshozók közösségével, ugyanakkor a döntéshozók tapasztalata inputként szolgál a tudományos becsléshez. A problémától függően különböző megközelítéseket és módszereket alkalmaz, így formális, kutatási, kísérleti, valamint szakértői becsléseket. Hollandiában a Gazdasági Minisztérium és a Közlekedési, Közmunkaügyi és Vízgazdálkodási Minisztérium kézikönyvet adott ki a költség/haszon elemzésről (cost-benefit analysis – CBA). E kiadvány szerint a CBA képezi a legalkalmasabb keretet a nagy infrastrukturális projektek hatásának integrált becsléséhez. E CBA tanulmány a projektek hasznosságát a piaci árakkal értékeli. A pénzben nem kifejezhető hatásokat nem vonták be a hasznossági tanulmány végeredményébe. Mégis szerepelnek a mérlegben mint emlékeztető (pro memoriam – PM) tételek. A CBA felhasználása olyan helyzetekben, ahol a nem piaci hatások várhatóan fontosak, vitatott. A kézikönyv a CBA-t, mint az egyik lehetséges eljárást használja a nagyméretű vízügyi projektek értékelésére. Kísérlet történt a hagyományos gazdasági szempontokon kívül más, így ökológiai és szociális szempontok bevezetésére is a CBA-ba, mint pénzzel kifejezhető PM2
A tanulmányban használt legpesszimistább forgatókönyv szerint az elkövetkező 50 év alatt a tengerszint 0,20-1,15 m-rel emelkedik.
tételeket; ez további szempontokat nyújt a több kritérium alapján történő analízishez (multi-criteria analysis – MCA). Az MCA az integrált értékelés másik fontos eszköze, amely eltérő bepillantást nyújt a politikusok és döntéshozók számára a vizsgált probléma összetettségére. Lehetővé teszi, hogy a gazdasági hatékonyságon kívül más kritériumokat is bevonjanak a döntéshozatalba. A CBA és MCA közötti választás egy sor tényezőtől függ, a két módszert együttesen vízügyi kérdésekben ritkán alkalmazzák. A tanulmányban használt módszertani eljárást az 1. ábra szemlélteti.
a vízügyi politika és igazgatás lehetőségei
hatása a
becslési módszerek értékek és becslés kritériumai
környezetre
gazdaságra
társadalomra
– – – –
– – – –
– – – –
hidrológia geomorfológia ökológia stb.
termelés fogyasztás munkaerőpiac stb.
intézmények hálózatok érdekeltek stb.
környezeti hatás becslése (EIA)
gazdasági hatás becslése (CBA)
társadalmi hatás becslése (SIA)
környezeti
gazdasági
társadalmi
kiterjesztett CBA integrált becslési módszerek
több kritérium alapján végzett analízis – MCA
1. ábra Az integrált becslés A tanulmány mind kvalitatív, mind kvantitatív becsléseket végez, amelyek fejlett hidro–ökológiai modelleken és szakértői véleményeken alapulnak. Az értékelés elsősorban ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat vesz figyelembe az alternatív és a hagyományos árvízvédelem összehasonlítása során. A rendelkezésre álló információ hiányos volta miatt feltevésekre kényszerültek, ez csökkenti az eredmények megbízhatóságát és pontosságát. Így a kapott eredményeket megfelelő óvatossággal kell kezelni.
Esettanulmány a területhasználat megváltoztatásáról és az árterek helyreállításáról 1998 és 2000 között a Rajna és a Meuse folyók deltájáért felelős vízügyi hatóság vezetésével egy közigazgatási irányító csoport előzetes vizsgálatokat végzett a területhasznosítás megváltoztatásának és az árterek helyreállításának hosszú távú lehetőségeiről a Lek, Merwede, Meuse és Waal folyók mentén. (A delta a Rajna és a Meuse folyók apálynak–dagálynak kitett részeit foglalja magába.) Az 1993. és 1995. évi kritikus helyzet, amely a mélyföldeket fenyegette és tízezrek evakuálását tette szükségessé, rámutatott az árvizek veszélyére e területen. Egyre inkább felismerik, hogy a gátak magasításán kívül más intézkedésekre is szükség van a delta árvizektől való megóvása érdekében. A törvény által a területre előírt biztonsági normáknak megfelelően, a területhasználat javasolt megváltoztatása és az árterek helyreállítása részét képezi egy stratégiának, amely, ha lehet, elkerüli a gátak további erősítését, és bátorítja a multifunkcionális területhasználatot és a biológiai sokféleség megvalósulását. Az alábbi, javasolt intézkedéseket fokozatosan kívánják bevezetni 2000 és 2050 között: 1. Az intézkedések első csoportjába tartozik az árterek szélesítése és mélyítése 2000 és 2015 között. Ez a víztároló képesség növekedését eredményezi. 2. Az intézkedések második csoportja további területeket igényel a víz számára a Biesbosh környékén (itt egy fontos természetvédelmi terület van). A vízrendszer nagyobb szerepet kell, hogy játsszon a fejlesztési tervekben. Az intézkedéseket 2000 és 2015 között kell megvalósítani. 3. Az intézkedések harmadik csoportja új csatornák és folyók létrehozását tervezi. Ez hosszú távú terv, amelynek megvalósítására 2015 és 2050 között kerül sor. A terv magába foglalja, ha ez szükséges, a meglévő infrastruktúra lebontását. A javasolt intézkedések kiegészítik egymást. Az intézkedések harmadik csoportja döntő hatással lesz a delta vidékére. (A következőkben a fenti intézkedések hatását fogják összehasonlítani a „semmittevésnek” megfelelő bázisforgatókönyvvel. Az összehasonlítást először egyes különálló szempontok, majd az egyes szempontok összesítése alapján végzik.)
A környezeti hatás becslése A politika vagy a politikai intézkedések környezeti hatását abiotikus és biotikus indikátorok alapján lehet becsülni. Ezek az indikátorok lehetnek leíróak vagy normatívak. A leíró indikátorok a környezet tényleges vagy az előre jelzett állapotát tükrözik a fontosnak vélt biotikus vagy abiotikus paraméterek alapján. Pusztán a leírás nem feltétlenül informatív. Ezért a leíró indikátorokat gyakran valamilyen kritérium, vagy az előre jelzett (tényleges) állapot és egy referenciaállapot összehasonlítása alapján értékelik. Az utóbbi esetben normatív indikátorokról beszélünk. Valamilyen ritka faj jelenléte gyakran alkalmazott kritérium egy adott terület ökológiai értékelésére. A javasolt területhasználat-változtatást és az ártér-helyreállítás hatását elsősorban a hidrológia, másodsorban az ökológia szempontjából vizsgálják. Az ökológiai rendszer előre jelzett változásait értékpontokkal fejezték ki, e változásokat a természetvédelmi politika kitűzött céljaihoz viszonyították. A hidrológiai hatás becslése A javasolt intézkedések hatását a hidrológiai rendszerre néhány szakember becsülte meg. Durva becslést végeztek a talajvíz szintjének változására, az évi átlagos talajvízáramlás mennyiségére, a kis vízrendszerek (pl. vizes árkok) vízszintjére. Ezek a hidrológiai input paraméterek szükségesek a hidro–ökológiai dózis/hatás modellhez. E becslések a felszíni és a talajvizek szintjének változásán alapulnak. Az ökológiai hatás becslése A hidrológiai változások ökológiai hatását a DEMNAT hidroökológiai modell felhasználásával becsülték. E modell az előző szakaszban említett hidrológiai paraméterek felhasználásával képes az ökológiai változásokat előrejelezni. A DEMNAT modell tartalmazza a különböző hidrológiai intézkedésekre, valamint az abiotikus (talaj és hidrológia) és a biotikus (növényzet) tényezők kombinációjára vonatkozó dózis/hatás függvényt. A növényzetre gyakorolt ökológiai hatást, mint fajok sokaságának relatív változását fejezték ki 18 különböző ökotopban. Az ökotopok olyan területi egységek, amelyek az ökológiai szerkezet szempontjából homogének. Az ökotopok botanikai teljességét a nemzeti flóra adatbázisa (FLORABASE) alapján állapították meg.
A teljesség halmozott mérőszám (indikátor), amely egy ökotop csoport jelenlétére és minőségére utal. Az ökotop csoport teljességét (ez 0 és 1 közötti érték lehet) térkép-négyzetháló minden 1 km2-es elemére meghatározták. A teljesség 0 értéke azt jelenti, hogy az ökotop csoport nincs jelen vagy nem elegendő számú jellegzetes növényfaj található; a teljesség 1 értéke arra utal, hogy az ökotop csoport botanikailag nagyon fejlett. A növényzet bekövetkező változásain kívül a DEMNAT egy modulja lehetővé teszi az előrejelzett változások értékelését. A természet ökológiai értékelése egy vagy több kritérium alapján történhet, ilyenek lehetnek: a sokféleség, a ritkaság, a jellemző vonások, a természetesség és a méret. A kritériumok alapvetők a DEMNAT által felhasznált értékelésben is. A DEMNAT további két alapelvet használ fel az értékelésben. Az első a „több az jobb”, ami azt jelenti, hogy a természet növekedését pozitívan értékeli. Ez azonban csak akkor érvényes, ha az adott faj nem okoz katasztrófát. A második értékelési elv: „a ritkább értékesebb”. Ez azt jelenti, hogy az elterjedtebb fajok kevésbé értékesek. Természetesen vannak kivételek: ez a szabály nem vonatkozik a kártevő fajokra. Az alapelv csak a vadon élő növényfajokra vonatkozik. A jelenlegi (a viszonyítási) és a kívánt (cél) helyzetnek megfelelő számolt pontokat az 1. táblázat adja meg. A javasolt intézkedések (a területhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása) hozzájárulását a környezetvédelmi célokhoz egy tört adja meg, amelynek számlálója a pontszám változása a javasolt intézkedések hatására, a nevezője pedig a célnak és a viszonyítási helyzetnek megfelelő pontszámok különbsége. Az óhajtott cél eléréséhez a pontszámot 846-tal (6669–5823 = 846) kell növelni. 1. táblázat Az ökológiai értékelés a kiinduló (referencia) helyzetben (a „semmittevésnek” megfelelő bázis forgatókönyv) és a kitűzött célnak megfelelő helyzetben (az óhajtott helyzet, amelyben a természetvédelem céljai teljesülnek) Pontszám
Pontszámváltozás
Az ökológiai érték a kiinduló helyzetben
5823
–
Az ökológiai érték a tervezett intézkedések megvalósulása után
6011
188
77,8
Az ökológiai érték a célnak megfelelő helyzetben
6669
846
0
Helyzet
A kitűzött céltól való távolság (%-ban) 100
A társadalmi hatás becslése A javasolt intézkedések társadalmi hatásának becslése a rendelkezésre álló irodalmon és szakértői becslésen alapul. Azt vizsgálták, hogy az intézkedések milyen hatást gyakorolnak a legfontosabb érintettek érdekeire és tudatára. A rendelkezésre álló adatok alapján két független szakértőt kértek fel a tervezett intézkedések (a területhasználat megváltoztatása és az árterek visszaállítása) hatásának becslésére. A szakértők által azonosított legfontosabb társadalmi kritériumokra egy táblázat készült, amelyben a kritériumokat kvalitatívan pozitívnak (+) vagy negatívnak (–) ítélték. A javasolt intézkedések által érintettek • A lakosság A helyi lakosok fogják először észlelni környezetük megváltozását. A hagyományos gáterősítések esetében a gát mögött lakók magasabb gátakkal szembesülnek, vagy el kell hagyniuk a házaikat, ha a gátak erősítése további területeket igényel. Várható, hogy az egyre magasabb gátak mögött lakók közül néhányan attól fognak tartani, hogy a gát egy napon átszakadhat. Így a magas gát a biztonság érzete helyett félelemérzetet kelthet. A területhasználat javasolt megváltoztatása és az árterek helyreállítása megszüntetheti ezt a félelemérzést. Másrészt viszont, több évszázadon át tartó erőfeszítés után a területet visszaadni a víznek, bizalmatlanságot és félreértést eredményezhet. Fejlett kommunikációs stratégiára van szükség ahhoz, hogy meggyőzzék a helyi lakosságot: hasznos és szükséges új stratégiát elfogadni a klímaváltozás, a tengerszintemelkedés, a talaj lesüllyedése és az árvíz elleni harcban. • A mezőgazdaság Hollandiában történelmi okokból számosan úgy gondolják, hogy a kormány felelős a közbiztonságért. Ez különösen így van a farmerek esetében. Az utóbbi években a környezetvédelmi és biztonsági előírások rendkívüli hatással voltak gazdasági tevékenységükre. A mezőgazdasági művelés alatt álló terület jelentős részét érintik a javasolt intézkedések: a területhasznosítás megváltoztatása és az árterek helyreállítása. Ha a tervek megvalósulnak, a megművelhető teljes földterület 10%-át fogják végleg kivonni a termelésből, és a földterület további 25%-án növekedni fog a talajvízszint. Minden tárgyalás és egyesség kiindulópontja a farmerek igénye az okozott veszteségek teljes
kiegyenlítésére. Nem várható, hogy az elszenvedett károk kiegyenlíthetők a farmerek tevékenységének kiterjesztésével, pl. a mezőgazdasági tevékenység, a vízgazdálkodás és a természetvédelem kombinációja révén. Egyéb tevékenységek, pl. pihenésre szolgáló létesítmények, nem fognak lényeges szerepet játszani a farmok teljes bevételében. E tevékenységek nem minden farmer számára elfogadhatóak. Az ártéri árvíz kockázatának megvitatása a holland mezőgazdaság kényes kérdése. Egyrészt, a terület víztározóként való hasznosítása biztosítja, hogy nem lesznek más fejlesztések, pl. lakótelepek, autópályák, amelyek csökkentik a mezőgazdaság számára rendelkezésre álló korlátozott területet. Másrészt, bizonytalanság van a gazdasági épületek és az állatállomány vonatkozásában. A farmerek számára fontos, hogy a lakóépület és a gazdasági épületek magasan helyezkedjenek el, hogy véletlen árvíz esetén az állatállomány és a gépek biztonságban legyenek. Ehhez szubvenció nyújtható vagy egyszeri kompenzáció adható. Végül, az intézkedések által érintett farmerek közül sokan e területhez kötődnek. Ezért számosan helyben maradnak, még akkor is, ha a mezőgazdasági tevékenységet tovább nem folytathatják. • A természetvédelmi szervezetek A természetvédelem feladata az ártereken kedvező körülmények létrehozása, változatos táj kialakítása (így pl. felszíni vizek és ártéri erdők); ez pedig nem érhető el kis területekre vonatkozó megállapodások révén. A természetvédelmi szervezetek nem támogatják, hogy a farmerek irányítsák a vízgazdálkodást és természetvédelmet a vizsgált területen lévő ártereken. • A vízszolgáltató társaságok Bár a vízszolgáltató társaságok helyeslik a folyók mentén tározók kialakítását, kételyeik vannak, hogy az eljárás a mezőgazdasági műveléssel kombinálható. Ez a mezőgazdasági felhasználás rovására történhet. E tározók vizét nagyon tisztán kell tartani, ezért a mezőgazdasággal való közös felhasználás nem lenne szerencsés. A farmerek ezeken a területeken nagyon környezetkímélő gazdálkodást kell folytassanak. A növényvédő és gyomirtó szerek alkalmazása miatt a növénytermesztés nem jöhet szóba. A szarvasmarha vagy ló legeltetése lehetséges, de a vízszolgáltatók birtokolni kívánják a földterületet, hogy ők döntsék el, milyen tevékenységeket engedélyeznek. A vízszolgáltatók hangsúlyozzák, hogy a vízgyűjtő területeken csak extenzív mezőgazdasági tevékenység folytatható.
• Üdültetés, kikapcsolódás A üdültetési szektor lehetőségeket és fenyegető veszélyeket is lát. Ha az árterek mocsarasabbá válnak, hátrányos a kirándulók és a kerékpárosok számára. A kövezetlen gyalog- és kerékpárutak járhatatlanná válnak, a fenntartási költségek növekednek. A nyílt vizek területének növekedése több lehetőséget ad a vízi sportoknak és horgászatnak. Minden egyes vízi sport azonban más-más tervet és fenntartást igényel. A társadalmi hatás kvantitatív kifejezése Gyakran nehéz kvantitatív módon kifejezni valamely politikai intézkedés vagy terv társadalmi hatásait. A társadalmi hatások különbözőek lehetnek, ha azok több csoportot érintenek, nehézséget okozhat egységes mértékkel történő összehasonlításuk. Az alábbi elemzés két független szakértőnek a legfontosabb társadalmi kritériumokra adott kvalitatív értékelésén alapul (2. táblázat). 2. táblázat A javasolt intézkedések (a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása) társadalmi hatása Rövid táv (2000–2015)
Hosszú táv (2016–2050)
A terület szerepére gyakorolt hatás
0
+/–
Az érintettek és a nagyközönség felfogása a táj megváltozásáról
0
+
Az érintettek és a nagyközönség felfogása a kockázatokról
–
–
A kommunikációs erőfeszítések
–
–
A döntéshozatali folyamatban való részvétel lehetősége
–
–
A összesített értékelés
–
Kritériumok*
*A táblázatban a tervezett intézkedések támogatása vagy elvetése szempontjából döntőnek tekintett kritériumok szerepelnek. Az összehasonlítás a „semmittevésnek” megfelelő bázis forgatókönyvhöz képest történik. –: negatív hatás; 0: semleges/nincs hatás; +: pozitív hatás
A szakértők szerint különbséget kell tenni a rövid és hosszú távú kilátások között. Az értékelés szempontjai között szerepelt a vizsgált terület szerepére gyakorolt hatás, a táj átalakulása és az árvíz kockázatának
megváltozása mellett a hatóságok és az érintettek együttműködése, ami az érintettek tájékoztatását, a velük való konzultációt és a döntési folyamatokban való részvételüket jelenti. Rövid távon a terület szerepe a 2015-ig javasolt intézkedések következtében nem fog lényegesen megváltozni. Az intézkedések többsége a meglévő árterekre terjed ki, ezért korlátozott hatást fognak gyakorolni a meglévő infrastruktúrára. Hosszú távon a területhasználat jelentős megváltozása várható, de ezek mibenléte bizonytalan. Egyesek szerint a javasolt intézkedések a többfunkciós területhasználatot fogják előmozdítani, míg mások szerint ennek mértéke az árterekre vonatkozó szigorú építési és egyéb előírások miatt korlátozott lesz. A közönség a táj megváltozását, a „zöld” part menti zónák létrehozása miatt kedvezően fogja megítélni. Végül, történelmi okokból, a kockázatok megítélése óriási hatást fog gyakorolni a javasolt intézkedések fogadtatására. Jelenleg a kommunikációs erőfeszítések, valamint a helyi érdekeltek döntéshozatalba való bevonásának hiánya a javasolt intézkedések negatív megítélését erősítik mind rövid, mind hosszú távon. Ez hosszú távon csak a kommunikációs stratégia javításával változtatható meg. További nehézség a (bármilyen) változtatásokkal szembeni ellenállás, különösen akkor, ha azokat nem magyarázzák meg megfelelően és mindenki számára kielégítően.
A gazdasági hatások becslése A költség/haszon elemzés (CBA) a legismertebb módszer valamely projekt vagy politikai döntés gazdasági hatásának becslésére. Ez áttekintést ad a projekt vagy politikai alternatíva előnyeiről és hátrányairól a piaci árakra alapozott pénzügyi mérleg formájában. A CBA végeredménye a számított tiszta nyereség – ez tükrözi a projekt vagy politikai intézkedés hatékonyságát. Ha a tiszta nyereség pozitív, akkor előnyös a projekt vagy politikai intézkedés megvalósítása. Különbség tehető a pénzügyi és a gazdasági CBA között. A pénzügyi CBA-t gyakran cash-flow analízisnek hívják. Az előnyöket és a hátrányokat a politikai intézkedéshez vagy projekthez közvetlenül kapcsolódó költségek és nyereségek alapján ítélik meg. A gazdasági CBA esetében a költséget és a hasznot tágabb értelemben, a nemzetgazdaság egészére gyakorolt hatásai alapján veszik tekintetbe. Ezek közvetett harmadik (kívülálló) félre vonatkozó és árral nem jellemezhető „külső” hatások is lehetnek (externáliák). E hatások tekintetbevételét gyakran „kiterjesztett” CBA-nak hívják. Mivel a területhasználat megváltoztatására és az árterek helyreállítására vonatkozó intézkedések jelentős társa-
dalmi–gazdasági következményekkel járnak, mind a pénzügyi, mind a gazdasági CBA-t elvégezték. A piaci árak ismeretén alapuló gazdasági CBA-t e fejezet, a kiterjesztett CBA-t a következő fejezet tartalmazza. A ráfordítások (költségek) Az árvizek megakadályozása érdekében végrehajtandó legfontosabb ráfordítások a következők: – a területhasználat megváltoztatása ott, ahol a területhasználat és az árvízvédelem egyszerre nem valósítható meg (e területek felvásárlása); – a terméskiesés és a legelők korlátozott használata az árvízveszélynek kitett területeken (és megfelelő kompenzációs kifizetések); – a meglévő infrastruktúra védelme (vasút, úthálózat stb.) és új infrastruktúra tervezése a tervezett ártereken; – a javasolt intézkedések működtetése és karbantartása. Hidrológiai hatások vizsgálata alapján a terület részeit két kategóriába sorolták: az első kategóriába azok a területek tartoztak, amelyekben a javasolt intézkedések strukturális változásokat idéznek elő a jelenlegi területhasználatban, a második kategóriába tartozókon a jelenlegi földhasználat kombinálható az árvízvédelemmel. Azokat a földeket, ahol a használatban strukturális változás szükséges (pl. mezőgazdasági földet folyószakasszá változtatnak vagy egyéb földterületet elárasztanak), a kormány megvásárolja. A területhasználat tervezett változtatásait a 3. táblázat foglalja össze. 3. táblázat A tervezett intézkedések következtében a területhasználatban bekövetkező változások (ha-ban) Az intézkedések csoportjai
Mezőgazdaság végleg kikerül kombinált terüa művelésből lethasználat
Ipari területek
Lakóterületek
Árterek
Összesen
1.
133
460
200
7
538
1 338
2.
557
5688
5
33
257
6 540
3.
6108
13 609
9
171
0
19 897
Összesen
6798
19 757
214
211
795
27 775
A várakozásnak megfelelően a legnagyobb hatást a hosszú távú intézkedések gyakorolják (a 3. táblázatban az intézkedések 3. csoportja), ezek új vízfolyások építésével járnak. Ezek jelentik a területfelhasználás megváltoztatásának több mint 70%-át. Hosszú távon 6800 ha-t fognak kivonni a mezőgazdasági termelésből. Ez a vizsgált területen a mezőgazdasági földek 10%-a. További 20 000 ha mezőgazdasági területet (a mezőgazdasági terület 25–30%-át) érintik a javasolt árvízvédelmi intézkedések: vagy gyakoribbá válnak az előre nem látható árvizek, vagy megnő a talajvízszint, ami hatással van a termésre és a legelők hasznosíthatóságára. A területhasználat változtatásának 5%-a városi és ipari területeket, 10%-a pedig parlagon hagyott árterületeket érint. A kisajátítás pénzügyi és gazdasági költsége, ill. a kompenzációs kifizetések a 3. táblázatban szereplő területek és a kormány által fizetett szabványárak, illetve a gazdasági „árnyékárak” szorzataként adódtak (4. táblázat). A gazdasági költségek a becsült elveszett jövedelmeket jelentik, amiből levonják az értéktöbblet-adót (VAT – value-added tax). A pénzügyi árakat a kormány szabja meg, ezek részben tükrözik a várható pénzügyi veszteségeket, és részben pedig a kormány megítélését a politikailag korrekt, méltányos kompenzációról. 4. táblázat A tervezett intézkedések (a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása) pénzügyi és gazdasági költsége a jelenlegi értéken számolva (M EUR; 2000. évi árszint) Költségtétel
Pénzügyi költség
Gazdasági költség
A föld megvásárlása
640
1790
Kompenzációs kifizetések
540
40
Az infrastruktúra
2445
2445
Működtetés és karbantartás
1025
1025
240
240
4890
5540
Átalányköltségek Összesen
Azokon a területeken, ahol a javasolt intézkedések a talajvízszint növekedését eredményezik, a mezőgazdasági termelésben bekövetkező veszteségeket meglévő mezőgazdasági–környezeti modell (AGRICOM) alapján becsülték. (E modell összefüggést ad meg a magasabb talajvízszint és a termésveszteség között.) A véletlen árvíz következtében be-
következő gazdasági veszteségek előrejelzett értéke, az eltérő számítási eljárás miatt, jóval kisebb, mint a pénzügyi költségek. Egyes területeken az árvíz tíz évben egyszer, más területeken száz évben egyszer valószínű. A várható gazdasági költség a véletlen terméskiesés fenti valószínűségein alapszik. Az előrejelzett gazdasági „lehetőségi” árak (opportunity costs) a teljes gazdasági ár harmadát teszik ki (a holland kormány előre meghatározott árakon történő földvásárlásai a teljes pénzügyi ár nem egészen 15%-át teszik ki). A véletlen veszteségek várható gazdasági értéke százéves periódusra vonatkozóan a teljes gazdasági költség csupán 1%-át teszi ki. A működtetési, a karbantartási és az átalányárak a teljes infrastruktúrára vonatkozó árakon alapulnak, a gazdasági és pénzügyi elemzés során ezeket az árakat azonosnak tekintették. Az évi működtetési és karbantartási költség jelenleg a teljes költség kb. 20%-a, az átalányárak kezdetben a teljes költség 5%-át teszik ki. A legnagyobb járulékot (45– 50%) a meglévő infrastruktúra (vasút, úthálózat) védelme és az új infrastruktúra (új vízi utak) létrehozása igényli. Az infrastruktúra nagy járulékát az indokolja, hogy e terület Hollandia legsűrűbben lakott, gazdaságilag legfontosabb régiója. A nyereségek A javasolt intézkedések legfontosabb nyeresége az emberek, a házak, az infrastruktúra, az ipar, a termés és az állatállomány védelme. A nyereség az anyagi kárbecslés alapján számítható. A közbiztonság előnyeit nehezebb becsülni. A tanulmány a tágabb értelemben vett CBA keretében tekintetbe veszi a közbiztonságot is. A javasolt változtatások várhatóan előnyösek lesznek az üdülési lehetőségek szempontjából is, ezek az előnyök azonban viszonylag csekélyek. Végül a javasolt intézkedések hatással lesznek a terület kereskedelmi hajózására is, ez a hatás lehet pozitív és negatív is. A folyómedrek mélyítése, új vízi utak létesítése várhatóan növeli, a folyók szélesítése az alacsonyabb vízszint miatt csökkenti a hajózás lehetőségeit. A két hatás a feltevések szerint kiegyenlítődik. • A nem bekövetkező károk A javasolt intézkedések legfontosabb pénzügyi és gazdasági előnye a „nem tenni semmit” forgatókönyvhöz képest az anyagi károk elkerülése. Ennek becslése egy meglévő, az árvíz okozta veszteségeket számba vevő modell alapján történt. Feltéve, hogy a vizsgált területet teljesen el-
önti a víz, ha a javasolt intézkedéseket elmulasztják, a bekövetkező anyagi kár jelenleg 300 Mrd EUR. Feltéve, hogy az évi gazdasági növekedés 2%, az árvíz 4000 évenként ismétlődik, az elkerült kár értéke (4%-os leszámítolási kamatláb mellett) az elkövetkező 100 évben (a javasolt intézkedések hatása eddig fog érvényesülni) 3,3 Mrd EUR. • Az üdülési lehetőségekre gyakorolt kedvező hatások A javasolt intézkedések kedvező hatással lesznek a természeti környezetre. Ez növelni fogja az ide látogatók számát. Új vízi utak létesítése az üdülésre szolgáló létesítmények számának növekedését vonja maga után. Becslés szerint ez, az elkövetkező 100 évben, mai értékkel számolva, kb. 100 M EUR nyereséget fog eredményezni. 5. táblázat A javasolt intézkedések (területhasználat megváltoztatása, az árterek helyreállítása) gazdasági költségei és hozadékai a „semmittevésnek” megfelelő bázis forgatókönyvhöz képest (M EUR-ban; a 2000. évi árszinten) Költségek
Hozadékok
Az állandó területhasználat megváltoztatásának „lehetőségi” ára
1790
A véletlen árvizek miatt bekövetkező gazdasági károk várható értéke
40
Az elkerült károk várható értéke
3300
Üdülési lehetőségek
100
Az infrastruktúra költsége
2445
A közbiztonságra gyakorolt pozitív hatás
PM
Működtetés és karbantartás
1025
A tájra és természetvédelemre gyakorolt pozitív hatás
PM
Átalány Összesen
240 5540
Nettó veszteség
2140
Összesen
5540
PM: pro-memoriam – emlékeztető
Ráfordítás–nyereség analízis Az 5. táblázat összegzi a gazdasági költségeket és a hasznot. Az árral nem jellemezhető pozitív hatások emlékeztető rovatként (pro memoriam – PM), pénzösszeg megadása nélkül szerepelnek a táblázatban. A javasolt intézkedések megvalósítása a gazdaságnak hosszú távon kb. 2,1 Mrd EUR nettó veszteséget okoz. A földhasználatban előrejelzett változások gazdasági költsége majdnem háromszor nagyobb,
mint a kormány által viselt pénzügyi költségek; ez azt jelenti, hogy ennek jelentős része a társadalom más szektoraira (mezőgazdaság és ipar) hárul, mégis a teljes gazdasági költség nagy részét (csaknem 90%-át) a kormány állja. A haszonélvezők azok, akiknek tulajdonát az intézkedések védik, így a háztulajdonosok, az ipari, a szolgáltatói és a mezőgazdasági szektor vállalkozói, a központi és a helyi közigazgatás és az üdülő személyek. A fentiek során nem esett szó azokról a költségekről, amelyeket a gátak erősítésére kellene fordítani ahhoz, hogy ugyanolyan biztonságot nyújtsanak, mint a javasolt intézkedések. Lehetne érvelni, hogy ezek a költségek nem lépnek fel a javasolt intézkedések megvalósítása esetében. E költségek beszámítása vagy nem beszámítása attól függ, mit tekintünk bázis forgatókönyvnek. A jelen analízis során a „nem tenni semmit” volt a kiinduló forgatókönyv. Egyébként a gáterősítések költsége 0,8 Mrd EUR. Mivel a hagyományos gáterősítést lehetséges alternatívának tekintik a Hollandiában az árvízvédelemről folyó politikai viták során, ezért ez a lehetőség nem bázis forgatókönyvként kell, hogy szerepeljen az előzetes CBA-ban.
Az integrált hatás becslése A döntéshozók tevékenységének előmozdítása érdekében az alábbiak ismertetik a kiterjesztett (a lehető legtöbb előrejelzett hatás pénzbeli kifejezésén – „eurósításán”) alapuló CBA és a több kritériumon alapuló elemzés (multi-criteria analysis – MCA) eredményeit. A kiterjesztett költség–haszon analízis (CBA) A tervezett intézkedések pénzben nem kifejezett társadalmi és környezetvédelmi haszna (közbiztonság, biodiverzitás megőrzése, a táj szépsége) gazdasági értékének becslése 30 külföldi, a vizes területek ökorendszere funkcióinak gazdasági értékével foglalkozó vizsgálatra támaszkodott. E vizsgálatok több mint 100 olyan értéket azonosítottak, amelyekre fizetési készség (willingness to pay –WTP) mutatkozik. Ezeket az értékeket részletesen megvizsgálták, és a vizes területek (beleértve az ártereket is) következő négy ökológiai funkciójával hozták kapcsolatba: az árvíz visszatartása; a felszíni vizek és a talajvíz utánpótlása; a tápanyagok visszatartása és továbbítása; természetes környezet a növények, állatok és mikroorganizmusok számára, a tájszerkezet sokféleségének biztosítása. A gazdasági értékeket a 6. táblázat adja meg.
6. táblázat A vizes élőhelyekhez (beleértve az ártereket is) kapcsolódó gazdasági értékek A vizes élőhely jellemzői A vizes élőhely típusa Sósvíz Édesvíz A vizes élőhely funkciója Az árvíz visszatartása A felszíni víz és talajvíz utánpótlása A tápanyag visszatartása és továbbítása Természetes környezet a vadon élő növények és állatok számára, a táj sokféleségének biztosítása
Az átlagos WTP* (EUR/háztartás/év) 70 75 120 30 70 95
A vizes élőhely értéke Használati érték Nem használati érték Használati és nem használati érték
85 45 80
Kontinens/ország Észak-Amerika Európa
90 40
Kerekített értékek. 2000. évi árszint. *WTP – willingness to pay – fizetési hajlandóság
A vizes területek ökorendszeréhez kapcsolódó gazdasági értéket az egy háztartásra, egy évre vonatkozó átlagos fizetési készség (WTP) fejezi ki. A 6. táblázatban felsorolt értékek 30 EUR (a felszíni és talajvizek utánpótlása) és 120 EUR (az árvíz visszatartása) között változnak. Nincs lényeges különbség az édesvizű és sósvizű ökorendszerek értékelése között. A vizes élőhely ökorendszerének használati értéke szignifikánsan nagyobb, mint a nem használati értéke. A 6. táblázat szerint a teljes érték nem egyenlő a használati és nem használati értékek összegével. Végül, az átlagos WTP Észak-Amerikában, többek közt a magasabb jövedelmek miatt is, több mint kétszer akkora, mint Európában. Az árral nem kifejezhető előnyök (a biztonság, a biológiai sokféleség megőrzése és a táj megváltozása) teljes gazdasági értékét az árvíz viszszatartásának gazdasági értéke (120 EUR/háztartás/év), valamint a természetes környezet a vadon élő állatok és növények számára és a táj
sokfélesége gazdasági értéke (95 EUR/háztartás/év) alapján számolták. Ezt az értéket korrigálták az egyes országokra vonatkozó jövedelemkülönbségekre, valamint arra a tényre, hogy a használati és nem használati értékek nem additívak. A korrigált eredmények szerint a fizetési hajlandóság (WTP) vízár visszatartására, a vadon élő növények és állatok megőrzésére, valamint a táj szebbé tételére vonatkozóan kb. 80 EUR/ háztartás/év. Szükséges még a piac méretének, tehát a tervezett intézkedések által kedvezően érintett háztartások számának meghatározása. Feltették, hogy a kedvező hatás többé-kevésbé kiterjed a teljes dél-hollandiai régióra; itt kb. 1,5 millió háztartás van. Ezt megszorozva az átlagos 80 EUR/ háztartás/év értékkel, az egy évre jutó gazdasági érték 120 M EUR. Elfogadva, hogy a leszámítolási kamatláb az elkövetkező 100 év folyamán 4% lesz, a teljes gazdasági érték a jelenlegi árakon számolva 3,1 Mrd EUR. Ezt a gazdasági értéket beszámítva a CBA-ba a társadalmi nyereség 860 M EUR (7. táblázat). 7. táblázat A tervezett intézkedések (területhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása) gazdasági költségei és nyeresége a „semmittevésnek” megfelelő bázis forgatókönyvhöz képest, beleértve a nem pénzbeli nyereségeket – a közbiztonságot, a táj és a természet védelmét (M EUR; 2000. évi árszint) Ráfordítások
Nyereségek
Az állandó területhasználat megváltozásának „lehetőségi” költsége
1790
Az elkerült károk várható értéke
3300
A véletlen árvizek okozta gazdasági veszteségek várható értéke
40
A közbiztonság, a táj és természet védelmének gazdasági értéke
3100
Az infrastruktúra költsége
2445
Működtetés és karbantartás
1025
Átalány
240
Tiszta nyereség
860
Összesen
6400
Összesen
6400
A több kritériumon alapuló analízis (multi criteria analysis – MCA) Az MCA e részben közölt eredményei alternatívát adnak a CBA-hoz képest. E két módszer alapján kapott eredmények nem összehasonlítha-
tók. Ennek legfontosabb oka, hogy a CBA végeredménye úgy tekinthető, mint egyetlen lehetséges választás hatása a gazdaságra; ez az MCA eredményére nem érvényes. Az MCA lehetővé teszi, hogy egy alternatívát, előzetesen kiválasztott és súlyozott kritériumok alapján előnyben részesítsenek egy másikkal szemben. Így a CBA egy, az MCA legalább két alternatíva esetén alkalmazható. A jelen MCA esetében a javasolt földhasználat-változtatással és az ártér helyreállításával szembeni alternatíva a hagyományos gáterősítés. Miután a két lehetőség várható ökológiai, társadalmi és gazdasági hatását egységesítették (standardizálták), súlyozták, a halmozott egységesített pontszám kiszámítható, ez alapján a két lehetőség rangsorolható. Az itt közölt eredmények a kritériumok azonos súlyozásán alapulnak, a végső döntést az egyes kritériumok súlyozásáról a döntéshozókra hagyták. Mivel az MCA során különböző típusú információkat használtak fel (pl. kvantifikált ökológiai és gazdasági, valamint kvalitatív társadalmi értékeket), ezért az elemzést lépcsőzetesen végezték, hogy ellenőrizni lehessen a kvalitatív és kvantitatív információ felhasználásának hatását. A tanulmány először a kvantifikált ökológiai és gazdasági értékeken alapuló MCA eredményeit vizsgálja, ezt követik a kvalitatív társadalmi értékek bevonásával kapott eredmények. Csak két, az ökológiai és gazdasági kritérium bevonásával kapott eredményt a 8. táblázat tartalmazza. A gáterősítés ökológiai hatása elhanyagolható, ez nulla értéknek felel meg. Standardizálva az ökológiai és gazdasági kritériumoknak megfelelő pontszámot, mint 0 és 1 közé eső lineáris függvényt, majd a két kritériumnak egyenlő súlyt adva, a földhasználat megváltoztatásának és az árterek helyreállításának nagyobb összesített pontszám felel meg, mint a gátak hagyományos erősítésének, így az előbbi lehetőség előnyben részesítendő az utóbbival szemben. A társadalmi hatások tekintetbevétele megváltoztatja az MCA végeredményét (9. táblázat). Feltételezve, hogy a hagyományos gáterősítésnek semleges a társadalmi hatása, ugyanakkor a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása negatív pontokat eredményez, a három kritériumot egyformán súlyozva a hagyományos gáterősítés nagyobb összesített pontszámot kap, mint a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása; így az előbbi lehetőség előnyben részesül az utóbbival szemben.
8. táblázat A gazdasági és ökológiai kritériumokon alapuló MCA eredménye Alternatíva
Kritérium ökológiaa (%)
Gátak erősítése A földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása a b
gazdaságb (Mrd EUR)
Halmozott pontszám
Sorrend
0,0
–0,8
0,43
2
22,2
–5,5
0,50
1
Hozzájárulás a természetvédelemhez. A – jel költséget jelent.
9. táblázat Az ökológiai, gazdasági és társadalmi kritériumok alapján végzett MCA eredménye Kritérium
Alternatíva
Halmozott pontszám
Sorrend
ökológiaa (%)
gazdaságb (Mrd EUR)
társadalomc (+/-)
Gáterősítés
0,0
–0,8
0
0,45
1
A földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása
22,2
–5,5
–
0,33
2
Hozzájárulás a természetvédelemhez A – jel költséget jelent c Összesített társadalmi értékelés (-, negatív; 0, semleges; +, pozitív) szakértői megítélés alapján. a b
Tekintetbe véve az előrejelzések bizonytalanságát, érzékenységelemzést végeztek az eredmények hibatűrésének ellenőrzése céljából. Természetesen, a hagyományos gáterősítés a kedvezőbb lehetőség, ha a gazdasági költség meghaladja az előre tervezett 5,5 Mrd EUR-t, vagy az ökológiai hatások nem érik el az előre jelzett 20%-ot. Még abban az esetben is, ha az ökológiai előnyök megkétszereződnek (pl. elérik az 50%-ot), minden más változatlan marad, a gátak építése a kedvezőbb lehetőség. A földhasználat megváltoztatása és az ártér helyreállítása abban az esetben lesz kedvezőbb lehetőség, ha a társadalmi hatása negatívból pozitívvá válik, míg a hagyományos gáterősítés társadalmi hatása semleges marad.
A rangsorolás felcserélésének egy másik módja a három kritérium, az ökológiai, a gazdasági és a társadalmi súlyozásának a megváltoztatása, ez megfelelően 0,40, 0,28 és 0,32 súlyok mellett következik be. Ez annyit jelent, hogy a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása akkor válik előnyösebbé, ha az ökológiai kritérium aránytalanul nagyobb súlyt kap, mint a másik kettő.
Következtetések A tanulmány az árvízvédelem két lehetséges módját hasonlította össze. A CBA eredménye szerint a hagyományos árvízvédelem (erősebb és magasabb gátak építése), mivel a szükséges infrastruktúra már megvan, a legköltséghatékonyabb módja Hollandia egyik legsűrűbben lakott és gazdaságilag legfontosabb régiója védelmének. A másik lehetőség, a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása, választása esetében a teljes költség 50%-a a meglévő infrastruktúra védelméhez és új infrastruktúra létrehozásához szükséges. A földhasználat megváltoztatásához és az árterek helyreállításához szükséges beruházások hosszú távon (100 év) gazdaságilag igazolhatók, ha az így elkerült károk várható értékén túl a pénzben nem kifejezhető társadalmi– gazdasági előnyöket is tekintetbe veszi. Ilyen előnyök: a közbiztonság, természetes környezet a vadon élő élővilág számára, üdülési lehetőségek, esztétikai értékek. Nyilvánvalóan, hosszú távon a földhasználat megváltoztatásának és az ártér helyreállításának a hatása bizonytalan. A CBA eredménye nagyon érzékenyen függ a költségre és a haszonra tett feltevésektől. A költségekre tett feltevések közt fontosak a földhasználat megváltoztatása következtében fellépő várható közvetlen és közvetett gazdasági mellékhatásokra vonatkozóak. A haszonra tett feltevések közt fontosak a terület gazdasági fejlődésére vonatkozóak, tehát a jövőben védelmet élvező vagyon értéke. A földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása révén az emberek megtanulnak együtt élni az árvizekkel, ez tudatosabbá teszi őket, az árvízveszélyes helyeken megváltoztatják gazdasági tevékenységük jellegét, ez a jövőben a károk csökkenését fogja eredményezni. Az eredmények érzékenysége még világosabban szemléltethető az MBA esetében. Egyenlő súlyt adva a várható ökológiai előnyöknek és gazdasági költségnek, a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása előnyösebb, mint a hagyományos gáterősítés. Azonban ez a sorrend megváltozik, ha az elemzésbe bevonják a várható társadalmi hatásokat is. Feltéve, hogy az ökológiai hatás fele vagy kétszerese az
eredetileg becsült hatásnak, a két lehetőség sorrendjét az MCA nem változtatja meg. Feltételezve, hogy a jelenlegi földhasználat megváltoztatása nem jár költségekkel, ugyancsak nem változik a két alternatíva sorrendje – a hagyományos gáterősítés az előnyösebb. Az MCA eredménye nagyon érzékenyen függ a földhasználat változása és az ártér helyreállítása társadalmi értékelésének az elemzésbe való bevonásától. Ha a kormány képes informálni és meggyőzni az érdekelteket a jelenlegi árvízvédelmi politika megváltoztatásának szükségességéről, be tudja vonni őket a döntési folyamat további lépéseibe, akkor az érdekeltek a társadalmi hatásokat kedvezőbbnek fogják tekinteni. Az MCA szerint a földhasználat megváltoztatása és az árterek helyreállítása ez esetben a kedvezőbb változat a hagyományos gáterősítéssel szemben még abban az esetben is, ha az utóbbi alternatíva társadalmi hatása semleges. A tanulmány rávilágított arra, hogyan lehet kezelni eltérő típusú ismeretanyagot az integrált becslés során. Számos MCA program létezik, amely lehetővé teszi metrikus (kvantitatív) adatok mellett nem metrikus (kvalitatív) adatok felhasználását, felmerül azonban, helyes és indokolt-e standardizálni, összehasonlítani és felváltva használni eltérő típusú és minőségű információt a CBA és MCA folyamatában? A kvalitatív szakértői becslés információs értéke ugyanakkora-e mint egy tudományos modell által szolgáltatott eredményé? A CBA-ból vagy MCA-ból származó információk hibatűrését és bizonytalanságát illetően szükséges, hogy a szakértők a politikusokat és döntéshozókat tájékoztassák, hogyan lehetett ezeket az információkat helyesen értelmezni és felhasználni. A különböző hatások értékelése azonban politikai tárgyalások és megegyezések eredménye kell legyen a döntéshozatal folyamatában. Összeállította: Schultz György Brouwer, R.; van Ek, R.: Integrated ecological, economic and social impact assessment of alternative flood control policies in the Netherlands. = Ecological Economics, 50. k. 1/2. sz. 2004. szept. p. 1–21. van Ek, R.; Witte, J. P. M.; Runhaar, J.; Klijn, F.: Ecological effects of water management in the Netherlands: the model DEMNAT. = Ecological Engineering, 16. k. 2000. p. 127–141. Blumensaat, K.; Seidel, K.-H.: Hochwasser und Versicherungsschutz. = KA – Abwasser, Abfall, 52. k. 4. sz. 2005. p. 437–441.
