A progresszív politika elemei: Nemzetközi együttműködés1
A. Összefoglaló Nemzetközi együttműködési politikája révén Franciaországnak megvannak a globalizáció kedvező befolyásolására alkalmas eszközei, hogy déli partnereivel együttműködve igazságos és fenntartható növekedésre törekedjék. Hosszú időn át, stratégiai koncepció és nem átlátható gyakorlat hiányában rosszul kezelték a kérdést. A Terra Nova javaslata a nemzetközi együttműködési politika realista és ambiciózus átalakítását javasolja, amely a fejlesztési segítségnyújtást a globalizáció új, jobban és határozottabban segítő eszközévé alakítja. B. Részletesebben A világ számos olyan kihívással néz szembe, amelyekkel nehezen birkózik meg. A deregulációs ideológiák alatt három évtizede vitt globalizáció mély nemzetközi társadalmi, gazdagági és ökológiai egyenlőtlenségeket hozott magával. Franciaországnak megvannak a globalizáció kedvező befolyásolására alkalmas eszközei, hogy déli partnereivel együttműködve igazságos és fenntartható növekedésre törekedhessen. Hosszú időn át, stratégiai koncepció és nem átlátható gyakorlat hiányában rosszul kezelték a kérdést. Növekedő költségek mellett nyugtalanítóan csökkenek a francia eredmények a helyszínen, miközben más partnerekéi ugyanott növekednek. A jelentés elérkezettnek látja az időt, hogy Franciaország új alapokra helyezze nemzetközi együttműködési politikáját, ehhez kíván néhány alapelvet leszögezni a jelentés. 1. A Sárközy kormány rosszul meghatározott és rosszul kivitelezett nemzetközi együttműködési politikája hiteltelenné tette Franciaországot a nagyvilágban. A következőkben e politika kritikája olvasható. Stratégiai koncepció hiányában, a politikai döntéshozók jövővel kapcsolatos eszmerendszerének esetlegességei, a gyakorlati következmények nélküli « húzások » és hangzatos bejelentések politikája, merkantilista szemlélete és a politikai és gazdasági szereplők egymáshoz való túlságos közelsége, a kihívások és a lehetőségek közötti egyre növekvő távolság, az irányításra alkalmatlan, szétesett szervezeti háttér – ezek azok a megállapítások, amelyek a jelen helyzetet jellemzik.
1
A francia államigazgatásban a fogalom a támogatáspolitikát jelenti elsősorban. Jelenleg a Külügyminisztériumhoz tartozik tárca nélküli miniszterrel (államtitkárral), de előfordult, hogy külön tárca felügyelte különféle nevek alatt. (a ford.)
Ilyenformán tehát a Sárközy kormány nemzetközi együttműködési politikája « húzások », médiaszereplések és előnyszerzés, merkantilizmus és a botrányok körül szerveződött. A Franceafrique szervezet körüli zavaros fejlemények, az átszervezés, zűrös tanácsadási ügyek, a segélyezés csökkentése is mutatják fejlődő országok megközelítésnek ügyetlen sárközysta politikáját. Hangzatos bejelentések (haiti segítségnyújtás, afgán újjáépítés, a Palesztin Hatóság támogatása, stb… ) alapján nehéz megvonni a ténylegesen megvalósult támogatások mérlegét. E politikát a hosszú távú stratégiai tétek nyilvánvaló nem-ismerete, a rövid távon haszonnal járó támogatások preferálása jellemzi. Összekeveri a fejlesztési támogatást a francia külkereskedelemnek nyújtott segítséggel, képtelen átlátni, miképpen járulhat hozzá az ésszerűen gyakorolt támogatáspolitika Franciaország hosszú távú nemzeti (geoplitikai, gazdasági, társadalmi és ökológiai) érdekeihez. A sárközysta együttműködési politikát a célok és a rendelkezésre álló eszközök közötti mély szakadék jellemzi. Az OECD számításai szerint 2010-ben először érte el Franciaország a 10 milliárd eurós fejlesztési köztámogatási értéket (APD - l’aide publique au développement), ezzel a 3. helyet érve el a fejlett országok között. Ne legyen illúziónk a számok láttán : a köztársasági elnök 2010-ben azt vállalta , hogy a fejesztésre szánt összeget a BNP 0, 7%-ára emeli 2012 és 2015 között. Ez elérhetetlen, mert Franciaországnak nincs olyan hiteles gazdasági menetrendje, mint az Egyesült Királyságnak, pl., tehát megalapozatlan egy ilyen arány meghatározása . A hiteltelenség ellenére az ADP-arányt tartja szem előtt a kormány, miközben ez alkalmatlan és hamis jelzőszámot ad. Mesterségesen fújja fel a támogatási arányt, miközben -
a költségvetési törvény-tervezetekben (projets de lois de finance (PLF) rendszeresen túlértékelt összegek tényleges felhasználásáról csak utólag lehet képet kapni,
-
az ADP értékét olyan kiadásokkal vonták össze, melyek legalábbis vitatható módon tartoznak oda (pl. képzés Franciaországban, menekültek befogadása),
-
a 2009-es adósság-elengedés optimista túltervezése és a tényleges számok között akár 30 % különbség is lehet (ex ante és ex post).
Másfelől, bizonyos támogatási kiadásokat nem lehet előre programozni, és a pillanatnyi földrajzi prioritásokat aligha képesek tükrözni (pl. adósság-elengedés) a tervezetek. A 2008-ra tervezett 8 milliárdból pl. csak 5 milliárd volt tervezhető, 2 milliárdot a kétoldalú kapcsolatok keretében utalt ki Franciaország. Másfelől, az OECD által jelzett összegben nincsenek benne a kulcsfontosságú fejlesztési kiadások : a piaci kamat alatt és az OECD feltételeit figyelmen kívül hagyó kölcsönök, garanciák, stb. Ebből is látszik, mennyire elrugaszkodott a valóságtól a fejlesztési támogatás (ADP) jelenlegi felfogása.
Így azután a korlátozott kétoldalú segítségnyújtás és a nagyvonalú és rosszul irányított multilaterális adományozás között egyensúlyhiány lépett fel. Eközben figyelembe kellene venni, hogy a kétoldalú fejlesztési támogatás a Franciaország szempontjából fontos földrajzi és szektoriális területekre koncentrálhatná a támogatást, oda, ahol francia szakértők és a francia know-how, a helyismeret a Világbank és a BIRD nemzetközi programjaiban és az ezekről folyó nemzetközi vitában kellő súlyall eshet latba. Tehát, sürgős lenne visszaadni Franciaországnak a helyi cselekvés eszközeit, ténylegesen kiutalni a tervezett GNP- arányos 0, 7%-os támogatást (nem pedig a tényleges 0.4 %-kal megelégedni). Különösen mélyre zuhant a programozott támogatások értéke, nevezetesen a kétoldalúaké, s a 2011-2013-as hároméves költségvetési előrejelzés egyáltalán nem tervezi ennek orvoslását. Súlyos a probléma, mert pl. Afrikában új pénzügyi támogatók jelentek meg, amelyekkel Franciaország nem képes versenyezni (Kína, USA és mások). Intézményi szinten a francia rendszer széthullása az irányítás hatékonyságát veszélyezteti. A külügyminiszter mellé rendelt államtitkár (vagy tárca nélküli miniszter) nehezen látja el a rárótt koordinációs feladatokat két hatalmas tárca (a Gazdasági- és a Külügyminisztérium) között, miközben csak egyiküknek tartozik beszámolással. Eközben mindkét minisztérium a saját céljai felől szemléli a feladatokat (mulitaterális illetve kétoldalú). Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy az 1998. óta egymást követő reformok, amelyek egyebek között a Francia Fejlesztési Ügynökség (l’Agence Française de Développement AFD) megjelenéséhez is vezettek, egyre csökkentették a kétoldalú kereteket, miközben nőtt a multilaterális súlya. -
-
erőfeszítések történtek a szorosabb együttműködésre, eredmény : 2011-ben a kétoldalú keret 200 milliárd euróval gazdálkodhatott az afrikai térség támogatására és műszaki segítségnyújtásra (assistance technique AT) az Ügynökség működési területén (benne Vietnam, Maghreb-országok…) A Tárcaközi Nemzetközi Fejlesztési Bizottság (Comité interministériel de Coopération Internationale au Développement - CICID) tevékenysége nem képes ellensúlyozni ezt az egyenlőtlenséget.
2. Új, realista és ambiciózus nemzetközi együttműködési politikát kell megfogalmazni.
A baloldalnak le kell porolnia ezt az elhasználódott politikát, de előbb a saját háza előtt kell söprögetnie, és fel kell ismernie a terület legújabb fejleményeit. Koncepciója eddig a szolidaritás feladata és annak reménye között lebegett, hogy a támogatásra egy idő után már nem lesz szükség – ez azután eltávolította gondolkodását a Dél országai fejlődésének realitásaitól. A jó támogatás valójában nem helyettesítheti, hanem megtámogathatja a létező, bár sokféle helyi fejlődési folyamatokat. Az együttműködés valójában pótolhatatlan eszköz arra, hogy a globalizáció által keltett feszültségeket enyhítse, és olyan fejlődési modellt hozzon létre, amely a
társadalmi és ökológiai egyensúlyt jobban szolgálja, és végeredményben jó üzlet is. A baloldalnak meg kell ismernie, és magáévá kell tennie ezeket, a szempontokat. Számos ország továbbra is adósság-csapdában vergődik, de egyre többen vannak azok is, amelyek gyorsan fejlődnek, mind Afrikában, mind Ázsiában. Nem az a kérdés, hogy fog-e fejlődni Afrika, hanem, hogy hogyan. Az élelmiszerhiány, a járványok, a felmelegedés egyforma humanitárius kihívást jelent az északi és déli országoknak, együtt kell új fejlesztési modelleket kialakítaniuk. Az együttműködésnek ennek a folyamat felgyorsítását kell szolgálnia pénzzel és hozzáértéssel, a helyi realitások figyelembe vételével, minden földrajzi térségben. Megemlítendő a Külügy prioritási szolidaritási alapja (Fonds de Solidarité prioritaire), az AFD-nek jutatott adományok, a műszaki segítségnyújtás (AT) támogatása, a « horizontális » nemzetközi alapokhoz való francia külügyi hozzájárulás (pl. FMLSTP és UNITAID). A fejlesztési együttműködési politika új alapokra helyezendő, és egy másfajta globalizáció eszközévé kell tenni. Nem megállítani kell a globalizációt, hanem megfelelően kezelve be kell illeszteni egy hazai és nemzetközi társadalmi projektbe. Az együttműködés eszköz arra, hogy új értelmet nyerjen a globalizáció. Egyfelől a szolidaritás oldaláról, amely képes az északi és déli államok együttes részvételét biztosítani a globális (élelmezési, klimatikus, társadalmi, pénzügyi …) kihívásokkal való harcban, egyben annak is eszköze, hogy Franciaország jól felfogott érdekeit is szolgálja, amely hosszú távú, és különbözik a merkantilista, botrányokkal terhelt sárközysta politikától. Ennek a politikának négy célkitűzést kell szolgálnia : -
hogy a gazdasági konvergenciáért dolgozik, hogy védi a nemzetközi közvagyont, hogy egy nemzetközi társadalombiztosítási hálót épít, azaz hozzájárul a világot átfogó szolidaritási közpolitikák kialakításához, hogy segít megelőzni és kezelni a válságokat, azaz a békébe fektet be.
Újra kell fogalmazni a politika eszközeit, hogy jobban és hatékonyabban támogassa a fejlődést. Meg kell haladni az egyszerű APD koncepciót, és helyre kell állítani az intézkedési eszközök hitelességét. Ennek érdekében pontosan meg kell határozni minden fejlesztési eszköz költségét és évente nyilvánosságra hozni azok tényleges összköltségét, és rendszeresen elemezni kell a finanszírozás eredményeit és összhatását. Ezzel párhuzamosan minden rendelkezésre álló eszközt (adományok, kölcsönök, garanciák, saját források) mobilizálni kell, hogy a francia költségvetési erőfeszítések hatását optimalizálni lehessen. Előnyben kell részesíteni a takarékos és költséghatékony eszközöket, nem feltétlenül azokat, amelyek az OECD szabályait tekintve a legtöbb APD-t generálják. Végül, egyensúlyba kell hozni a bi- és multilaterális eszközöket, meghatározott célokhoz szabva kell megállapítani a bilaterális, európai és multilaterális finanszírozásokat, a célkitűzéseket pedig rendszeresen át kell tekinteni az elért eredmények függvényében.
A francia támogatási politika fejlesztése nem jelent megtakarítást, a járulékos eszközök alkalmazása a költségvetési kiadások növekedésével járhat. Egyfelől, a plusz erőfeszítésnek célzottnak kell lennie, azokra a területekre kell irányulnia, amelyek eddig, elsősorban a kétoldalú területen, háttérbe szorultak. A vertikális alapok finanszírozását és az Európai Unión keresztül nyújtott részarányát csökkentve valósulhat meg, a bilaterális finanszírozás javára, kölcsönök, koncessziós kölcsönök, innovatív finanszírozás formáját öltheti. Alapos átalakulást követel ez az a politika : először is Franciaországnak valódi együttműködést kell folytatnia a déli országokkal : nyílt, tiszteletteljes és igényes párbeszéd alapján. Fejleszteni kell a helyi önkormányzatokkal és a civil szervezetekkel való együttműködést, a civil társadalom tényezőinek erejét azokra a témákra kell koncentrálni, amelyekben hasznosan tevékenykedhetnek. Másfelől tenni kell azért, hogy a nemzetközi fejlesztési tevékenység hatékonyabb legyen. Legyen koherensebb a különböző tényezők tevékenysége, inkább intézményi és pénzügyi mechanizmusokat preferáljon, amelyek az érdekelt közreműködőket mintegy szövetségbe tömöríti a közös politikák és szabályok körül, erőfeszítéseiket ilyenformán egy irányba terelve. Az európai segítségnyújtásnak a tényezők rendszerében kell megjelennie. Az EU Bizottság hozzáadott értéke lehetne : az animátor szerep, a koherencia biztosítása, a források összegyűjtésének és kihelyezésének koordinálása, az európai kölcsönt nyújtó szervezetek hálózatának kiépítése. Országos szinten biztosítani kell egy valós politikai irányítást a nemzetközi együttműködésben. Legyen vége a szétaprózódottságnak, legyen a nemzetközi együttműködésnek saját minisztere ! Hozzá tartozhatna a francia külügyminisztérium nemzetközi szervezetekkel foglalkozó részlege, a Club de Paris és a kétoldalú hitelek (az AFD) felügyelete a gazdasági minisztériumban (Bercy). Feladata lenne a globalizáció és a fejlesztési együttműködés, a globalizáció észak-déli kérdései. A német és brit példához hasonlóan ettől várható a döntéshozatal koherenciája, közvetlen ráhatás a célok és eszközök közötti prioritások meghatározására. Eben a kérdésben nincs teljes egyetértés a Terra Nova berkeiben, tehát ez nem a hivatalos álláspontjuk. Más alternatíva is szóba jöhet, de az sem élvez egyhangú elfogadottságot Terra Novában. A két- és többoldalú témáknak a külügyhöz rendelésével megszűnne a szervezeti széttagoltság, és szorosabban összetartoznának a francia diplomácia globalizációs és fejlesztési együttműködési feladatai. A tanulmány szerzői szerint azonban ez a megoldás optimalizációs és megvalósíthatósági problémákat vetne fel, egyfelől a gazdasági és pénzügyminisztérium húzódozása miatt egyes transzferek esetén, másfelől fenyeget a veszély, hogy ahogy most is, a külügy mellett működő, kooperációért felelős tárca nélküli miniszter ügyei nem kellő súllyal szerepelnek a külügy programozásában, a kooperációs kérdéseket nem kezelik súlyuknak megfelelően. Egy másik hipotézis szerint a kooperációért felelős tárca nélküli miniszter munkája tárcaközi feladatként lenne meghatározva és szervezetileg közvetlenül a miniszterelnökhöz tartozna, ami a gyakorlatban a köztársasági elnökhöz való csatolását jelentené esetleg.
Bárhogy legyen is, ami fontos: a bi- és multilaterális tényezők közötti jobb egyensúly és kapcsolat szükséges, és ehhez -
vissza kell emelni a bilaterális témákat a korábbi, a zuhanás előtti szintre, az eszközök allokálásának politikai vezérlése, a különböző csatornákon történő költségvetési finanszírozás költsége ex ante kulcs szerint legyen számítva,
Nem lehet sikeres az együttműködési politika, ha más politikák ennek ellenében hatnak. A koherencia követelményének érvényesülnie kell -
a szelektív migrációs politikák (belügyminisztérium) átalakításának, a CFA frank átváltási rendszer esetleges áttekintésének, és a gazdasági partnerségi megállapodások (APE - Accords de Partenariat Economique) újjáalakításának.
Végül, többet kell fordítani a kommunikációra, az eszmecserére és az új gondolatok születésének feltételeire. A nemzetközi vitafórumokban való intenzív részvételtől a kutatási és tervezési stratégiák fejlesztése várható, ezek alkalmazását és a különböző tényezők mobilizálását pedig a megerősített helyzetű Együttműködési Minisztérium látná el. Fehér könyv készüljön az Észak-Dél kapcsolatokról (nem csupán az APD-ről), amely tág participációs keretben alapos elemezését adná a közpolitikák koherenciájának. Az együttműködési politika programozását külön törvényben rögzíthetnék, Nagy-Britannia és Spanyolország mintájára. A politikai szintre emelt aktív kommunikációs politika törekedne a célkitűzések megfogalmazására, az eredmények felmutatására, az értékelésre, az akciók átláthatóságára. Ez az akcióterv a francia szolidaritási mozgalmakkal való szoros együttműködésben, a vitafórum meg- illetve újjáalakításával valósulhatna meg.
C.
A jelentés javaslatai
1. Új, realista és ambiciózus nemzetközi együttműködési politikát kell megfogalmazni Fel kell ismerni a jelenlegi folyamatokat, és új alapú megközelítést kell alkalmazni 1. Fel kell hagyni a leereszkedő együttérzési megközelítéssel, a fejlesztési együttműködést a globalizáció által keltett feszültségek kezelésének eszközeként kell pozícionálni, a szociális és környezeti szempontok tiszteletben tartásával. 2. El kell ismerni, hogy Észak és Dél egyenlő az emberiség legnagyobb kihívásait illetően, és új közös fejlesztési modellek kialakítására van szükség, akár részt vesz ebben Franciaország, akár nem. 3. A kooperáció múltbeli szemlélete elavult, úgy kell immár felfogni, mint a kihívásokra felelni képes megoldásokra szolgáló eszközök halmazát.
4. Más-más földrajzi térségekhez esetleg eltérő eszközöket kell alkalmazni. A fejlesztési támogatás legyen a globalizáció új eszköze. 5. Egyfajta alter-globalizációt kell kialakítani a francia nemzetközi cselekvésben, és azt a fejlesztési támogatásban, a globalizáció észak-déli viszonylatában a nemzetközi közpolitika tengelyéve kell tenni. 6. A globális megoldások érdekében használni kell -
a planetáris szociális szakadék elkerülésére szolgáló szolidaritási eszközt,
-
a globális közpolitikák megvalósulásának segítésére Észak és Dél globális (élelmezési, klimatikus, társadalmi, pénzügy …) kihívásaira való helyes válasz érdekében szabályozni kell az együttműködést,
-
határozottan kell érvényesíteni a jól felfogott francia gazdasági és társadalmi érdekeket, kerülve rövid távú a paternalista és merkantilista megközelítést.
7.
Minthogy sem az együttérzési, sem a merkantilista megközelítés nem alkalmas az együttműködési politika céljainak megfogalmazására, szolidaritási és szabályozási modellben gondolkodunk, és az alábbi szempontokat követjük :
-
cselekedni kell a gazdasági konvergenciáért meg kell őrizni a világ közjavait, meg kell építeni egy társadalombiztosítási világháló alapjait, meg kell előzni, illetve kezelni kell a válságokat.
Az átalakítandó eszközök, hogy jobb és hatékonyabb legyen a fejlesztési támogatás. 8. Meg kell haladni az eddig egyedüliként alkalmazott « ADP » fogalmat és helyre kell állítani fejlesztési támogatás mérőeszközének hitelességét oly módon, hogy a hatás mérésére koncentrálunk: a tényleges költségvetési költség mérésével át kell tekinteni a finanszírozás fő vonalait, minden évben nyilvánosságra kell hozni az összes fejlesztési támogatási eszköz összköltségét, akár APD-ben, akár más módon,
-
-
fejleszteni és rendszeressé kell tenni a finanszírozás hatásainak elemzését, különösen ami az összhatást illeti.
9. Az erőfeszítések hatásának optimalizálása érdekében a fejlesztési pénzügyi támogatások teljes eszköztárát igénybe kell venni (adományok, kölcsönök, garanciák, saját források), előnyben részesítve a takarékos és költséghatékony megoldásokat.
10. A prioritásoknak és a környezetnek leginkább megfelelő eszközöket, módozatokat és csatornákat (bi-, multilaterális, európai) kell megválasztani. Ha ezek nem jelentenek többletfinanszírozást, inkább olyan programozható eszközöket kell választani, amelyek a helyszíni munkát közvetlenül segítik, mintsem feltétlenül a hivatalos kvóták szerint eljárni. 11. Helyre kell állítani a bi- és multilaterális akciók egyensúlyát, és előre kell rögzíteni ezek között a finanszírozandó célokat, amit aztán felül lehet vizsgálni, ha szükséges. 12. Koncentrálni kell a járulékos erőfeszítéseket az alábbi kombinációk szem előtt tartásával : - a koncesszionális kölcsönök arányának mérsékelt növelése, amelyek képesek a PRI-vel kialakítandó újfajta kapcsolatok alapján felmerülő kihívásokra felelni, pl. a Földközi-tengeri régióban, és a francia érdekek hosszú távú szolgálatát is jelentik a feltörekvő országokban, - a nem koncesszionális kölcsönök jelentős növelése (akár APD-nek tekinti az OCDE, akár nem) annak érdekében, hogy az alkalmazott francia eszközök és a francia befolyás növekedhessen a feltörekvő országokban, - ugyanakkor tovább kell keresni innovatív finanszírozási módozatokat (nemzetközi parafiskális alapokon nyugvó stabil források) egyrészt a BPM, másrészt a « társadalombiztosítási háló » finanszírozására, - csökkenteni a vertikális alapokba fizetett költségvetési finanszírozást (innovatív finanszírozási formákkal helyettesítve ezeket), - csökkentsük az Európai Bizottságon keresztül folyósított támogatások francia részesedésének,
2.
-
az így felszabaduló összegeket elsősorban a bilaterális támogatásokra célszerű átcsoportosítani,
-
járulékos költségvetési szubvenciókra ».
plusz
eszközök
csoportosítása
a
« kétoldalú
Megújítandó az együttműködés szervezeti kerete
Valódi partnerségi politika szükséges. 13. Nyílt, tiszteletteljes és igényes párbeszéd folytatandó déli partnereinkkel. 14. Meg kell erősíteni az NGO-k és a helyi önkormányzatok szerepét a fejlesztési együttműködésben és a kihívásokra való reagálásban : finanszírozni a területen kifejtett tevékenységüket, sőt, az észak-déli témák iránti érdeklődés érdekében végzett belföldi oktatási tevékenységet, vitafórumok szervezését is.
15. Újjá kell alakítani a viszonyt az állam és a kooperáció kérdésében érdekelt összes tényező között. Oda hatni, hogy a fejlesztéssel foglalkozó nemzetközi intézményrendszer hatékonyabb legyen 16. Az európai és multilaterális területen alkalmazott új finanszírozások ne járjanak újabb operátorok beiktatásával, hanem inkább serkentsék a létezők pénzügyi és intézményi működését, közös politikai célkitűzések és szabályok szerint, azért, hogy az észak-déli fejlesztési témákban érdekelt tényezők mintegy koalícióban hangolják össze erőfeszítéseiket. 17. Az európai segítségnyújtást hozzáadott értéke szerint kell pozícionálni, legyen az EU Bizottság négy legfontosabb feladata: 1. legyen az alapelvek és a közös prioritások megfogalmazására irányuló gondolkodás moderátora, tegye lehetővé eközben a különféle megközelítések és a sokféle hozzáértésben rejlő előnyök felszínre jutását, 2. gondoskodjon a kétoldalú hozzájárulások koherenciájáról és harmonizálásáról, 3. halmozza fel a témában szerzett teljes európai hozzáértést egy központban, 4. adjon minimális hozzájárulási lehetőséget azon államok számára, amelyeknek nincs bilaterális politikájuk, valamint azok számára, amelyek szeretnének közös akciókban részt venni. 18. Ki kell építeni az európai kölcsönfolyósító szervezetek hálózatát, ez könnyítené a társfinanszírozást és optimalizálná a technikai és pénzügyi szolgáltatások kínálatát. Biztosítani kell a francia kooperációs politika tényleges központi irányítását 19. Meg kell teremteni a hatékony tárcaközi irányítás feltételeit : legyen súlya, szűnjön meg a széttagoltság, egy intézménynél legyen a döntéshozatali hatáskör az egyes költségvetési sorokat illetően. Nem egyhangú a javaslattevők véleménye : de legtöbben külön miniszter kinevezését szorgalmazzák, ahogy Nagy-Britannia és Németország példája mutatja. Ez a Terra Nova esetében sem egyhangú vagy hivatalos vélemény, mint ahogy más javaslatok sem nyerték el a teljes egyetértést. Ha a bi- és multilaterális döntések a külügyminisztériumban születnének, az egyfelől a gazdasági és pénzügymisztérium, másfelől a külügy célkitűzéseivel és prioritásaival ütköznének. A miniszterelnökhöz közvetlenül tartozó kooperációval megbízott tárcaközi miniszter is félmegoldás lenne csupán, a döntéshozatali mechanizmus egységét aligha tudná megvalósítani. 20. Jobb egyensúlyt kell teremteni a bi- és multilaterális tevékenységek között : vissza kell emelni a bilaterális eszközök hitelességét a korábbi szintre. Jelentősen emelendő a bilaterális részaránya, tényleges politikai irányítás döntsön az eszközök allokációjáról a különféle csatornák (európai, bilaterális, multilaterális) között, a költségvetési források felosztása ex ante módszerrel.
21. A közpolitika legyen koherens, tárcaközi keretben valósuljon meg, ugyanakkor legyen nyitott, participativ, és az észak-déli ügyekben valósítsa meg a közreműködök koherenciáját, a szolidaritási és migrációs (Belügy) ügyekben is. -
közös gondolkodásra van szükség a CFA Frank váltási rendszerének alakitásáról, európai partnereinknek javasolnunk kell a gazdasági partnerségi (Accordes de Partenariat Economique – APE) megállapodások áttekintését.
A kommunikáció és az eszmecsere fórumainak finanszirozása 21. Aktívan kell támogatni a fejlesztési kérdésekre irányulo kutatást. Kialakítandó egy olyan mechanizmus, amely koordinálja és mobilizálja a témában érintett tényezok tevékenységét, ez a kooperácios minisztérium feladata lenne. 22. Az újjá alakított kooperációs politikát formába öntendő, az észak-déli kapcsolatok politikáját fehér könyvben kell rögzíteni, mégpedig a többi közpolitikával való összefüggésében, nagyon széles társadalmi részvétellel. 23. Nagy-Britannia és Spanyolország mintájára a nemzetközi kooperáció programozását törvényben rögzítsék. 24. Aktív, politikai szintre emelt kommunikációs politikával konkrétan be kell mutatni az elért eredményeket, ezek értékelését, az átláthatóság követelményének megfelelően, széles körben, felújítva az országos társadalmi párbeszédet a franciaországi nemzetközi szolidaritási szervezetekkel is.
Szerzők : Anne Mingasson, Antoine Talmoraines, Daniel Van Parijs, Frédéric Portal, Olivier Fumet. http://www.tnova.fr/content/contribution-n-11-coop-ration-internationale-l-ments-dune-politique-progressiste 2011.07. 28
