9. évf. 9. szám. 2012. nov. 18.
A hit éve Prohászka Ottokár püspök születésének 154. évfordulóján nyitotta meg a Hit évét Spányi Antal megyés püspök hitvalló püspökelõdje emléktemplomában. Az ünnepre a templom megtelt hívekkel, és az egyházmegye határain túlról érkezõ zarándokokkal. Az egyházmegye Hit évére tervezett tematikus programjával a fõpásztor minden hívõt meghívott a cselekvõ hitre és arra, hogy hitvalló módon vegyenek részt a közéletben. A családokat kérte, hogy az év során a „hit gyertyája” mellett mondják el imáikat, adjanak hálát a hit ajándékáért. A papokat a prédikációs sorozatok, katekézisek megtartása mellett, hitrõl szóló filmek vetítésére, zarándokutak szervezésére buzdította. Kérte, hogy az egyházközségekben tanúságtételekkel, plébániai közösségi imákkal, egyházmegyei közös találkozókkal is erõsítsék a hit élményét és erejét. A hit erõsödésére az egyházmegye közös zarándoklatot hirdet a Szentföldre. A hit elmélyítését szolgálják az év folyamán az egyházmegyés zarándoklatok is: Bodajkon a családokért, Vértessomlón gyermekáldásért, Alsószentivánon megtérésért és bûnbocsánatért imádkoznak majd. De nem csak Mária oltalmát kérik a nemzetért, családért, hanem közös fohászok lesznek Prohászka püspök, Kaszap István, Bogner Mária Margit sírjánál is. A hit megvallását és elmélyítését szolgálják az oktatási intézményekben meghirdetett pályázatok, melyekre a hit élménye által inspirált alkotásokat várják.
A Hit évében a fõpásztor kiemelten kérte a Prohászka Imaszövetség tagjait, hogy imádkozzanak új papi és szerzetesi hivatásokért az egész magyar egyház számára. A megyés püspök felhívta a figyelmet, hogy az év folyamán külön szeretetettel vegyük körül beteg és szenvedõ testvéreinket, akiknek imáik és keresztként elfogadott szenvedéseik az egyház kincseinek számítanak. Erõsödjünk hitben az önként vállalt böjt, a Szentírás olvasása, a különbözõ felajánlások, jócselekedetek és önmegtagadások, a szeretet gyakorlása által is. Programjában kiemelte: „Forduljunk azok felé is, akik még nem tudják a hit örömét megélni, akik még keresik a hit útját. Forduljunk nyitott szeretettel mindenki felé! Hirdessük meg a katekumenátus útját a számukra!” A megyéspüspök kérésére a Hit évében az egyházmegye templomaiban és intézményeiben ünnepélyesen kihelyezik a Szentírást, mint Isten szavát, kinyilatkoztatásának könyvét, és mellé helyezik a hit gyertyáját. A szentmise zárásaként a megyésfõpásztor a Hit évét jelképezõ gyertya lángjával meggyújtotta paptestvérei, az intézmények és az egyházközségek képviselõinek gyertyáit, hogy jelképesen vigyék a fényt közösségeikbe, adják át Krisztus világosságát az embereknek. A papok és a hívek végül égõ gyertyával vonultak Prohászka püspök sírjához, hogy Magyarország apostolának és tanítójának szavaival imádkozzanak és kérjék Mária közbenjárását a Hit éve kegyelmeiért. Forrás: www.szfvar.katolikus.hu
1
VAN EGY KERT nek köszönhetõen elmélyültebbé válhat a test nyugalma is. (Tillmann J.A.) Ennek a kiegyensúlyozott munkálkodásnak, lelki épülésnek lehet nagyszerû gyakorlótere(Elhangzott a VAN EGY KERT c. kiállítás megnyitóján, pe a plébánia kertje, réPannonhalmán 2012. március 21-én, gebbi nevén: papkert. felolvasta: Dr. Várszegi Asztrik Fõapát) A kert mellett haladt egykor a nyugat felé veA Plébánia kertjének fásítása elmé- zetõ fõút, a Mészárosok útja, átellenben letben és gyakorlatban kovácsmûhely mûködött (Hajzuk-ház). A Pannonhalmi Fõapátság kiállításá- Talán a hajdani nagykocsma fogadóként, nak címét „vettük kölcsön” ehhez az írás- lóváltóhelyként is ismert volt. Ezeknek az hoz. információknak az alapján annyi bizoAz elsõ pillantásra nyilvánvaló ok – mi- nyos, hogy nem egy, az idõk folyamán szerint egy kertrõl szeretnénk írni, tehát a körbenõtt, központi helyzetbe keveredett cím tényleg találó – nem az egyetlen és kertrõl, hanem mindig is fontos csomómég csak nem is a legfontosabb azok kö- pontként mûködõ területrõl van szó. zül az okok közül, melyek alapján a „címA tengelyesen szimmetrikus tömegû kölcsönzés”, s ezzel a kiállítással való kastély elõudvarával szemben elhelyezösszekapcsolódás mellett döntöttünk. kedõ hatalmas üres telek ma is kitünteA pannonhalmi kiállításon Majk, Zirc, tett helyzetben van. Helyzetébõl és méBakonybél és Pannonhalma kertjeinek reteibõl adódóan fontos, hogy a kert belbemutatásán keresztül az úgynevezett sõ szerkezete a terület települési szövetnyugati kolostorkerttel ismerkedhet be való integrálódását segítse. Valószímeg a látogató. A kiállítás katalógusá- nûleg ezt felismerve került kialakításra ban található nagyszerû történeti tanul- néhány évvel ezelõtt a Bajcsy-Zsilinszky mányok szerzõje Dr. Fatsar Kristóf a utca felõli kõfalban a díszes nagykapu, Corvinus Egyetem tanszékvezetõ egye- szemben a Szent István utcai nagykaputemi tanára. val, nem mellesleg a klasszicista kastélyA kolostorkertek talán legfontosabb épület kvázi tengelyében. Akkor a két vonása a rájuk jellemzõ kettõs megköze- kapu közötti út alapozása is elkészült. lítés: a Szent Benedek által megfogalmaA kert mai használói elsõsorban a zott alapelv – Ora et labora – megvalósu- gyerekek. lása, a kertmûvelés mûvészete, mely a Csoportos foglalkozásokon, nyári támegmunkálás és szemlélõdés kettõssé- borokon önfeledt játék helyszíne az óriágében és kiegyensúlyozottságában áll. si füves terület. A hatalmas szabad tér a Ez az imaszerûen végzett munka test és nagy futkosás vágyát ébreszti mindenkilélek terápiája. A fáradozás során átélhe- ben. Talán a felnõttekben is... Erre a kert tõbbé válik a test földhöz tartozása, s en- kiválóan alkalmas. Rónay György: A kert (részlet) Minden a kertbõl indul, minden a kertbe tér meg. Kerteken visz át életünk, a kezdettõl, az õsitõl saját kezdetünk kertjén át az utolsóig, nyugtatóig, s azon is túl a végsõkig, az ismeretlen fényesig. Szeretnünk kell a kerteket. A kezdetét, ahonnan elindultunk, s az utolsót, ahova majd megérkezünk.
2
A faültetés szükségessége a napsütötte kertben valószínûleg régóta egyértelmû. A két nagykapu között lealapozott, a kert belsõ fõútjaként értelmezhetõ út megjelölése szilvafasorral egy települési léptékben is jó gondolat folytatása egyrészt, másrészt utalás az egykori gyümölcsösre. Bár Angeli atya hajdanvolt mintaszerû almáskertje ma már csak legenda, benne a monostori kertek szellemisége – kultiváció és kontempláció egysége – jól felismerhetõ. Ennek a teóriának a folytatására, az imaszerûen végzett munka örömének a megtapasztalására kaptunk lehetõséget. Október 22-én, Béla atya vasárnapi hívására, nagy-nagy örömünkre sok dolgos kéz érkezett a plébánia kertbe ásóval, hogy a kijelölt fasor gödreit megássa. A sok dolgos kéz – az egészen apró ovis mancstól az erõtõl duzzadó ifjú karokon át a nagy tapasztalattal bíró, már rengeteg fát elültetõ kérges tenyérig – néhány óra alatt megbirkózott a talaj rej-
tett titkaival. Kinek puha föld, kinek köves, sõt sziklás kihívás jutott, de a jókedvû elszántság mindegyik feladattal elbírt. Így készült el 20 gödör a ma még csak félszeg szilvafácskáknak, illetve 4 férõhely az épület közelébõl kivágott szépséges, ámde veszélyesnek ítélt fenyõfák helyére ültetendõ hársfák számára. A megkezdett kertszépítés szívet melengetõ együttmûködéssel indult és természetesen nem ért véget. Az adományként érkezett fák, a szívjóságból folyó négy generációs elõkészítõ munka, Béla atya lelkesítõ biztatása és szervezése megköveteli, hogy a kertnek továbbra is gondját viseljük, és az eddig gyönyörûen nyírt terület (hála a Szent Anna Karitatív Alapítványnak) új fáit szeretettel és szakszerûen gondozzuk. Erre a feladatra vállalkozott az Oltáregylet, abban a reményben, hogy a majdan gyümölcsöt hozó fák Egyházközségünk számára is újabb közösségteremtõ alkalmakat teremnek. Oltáregylet nevében: Tótpál Judit, Szijártó Dóri
Aki szépen énekel... Népénekeinkben rejlõ kincseink 8. November 2-án ünnepeltük Halottak napját, s e hónapban különösen is ajánlott halottainkért imádkozni. Egyrészt, mert könnyíthetünk szenvedéseiken, másrészt pedig – ha már a Mennyei Atyánál vannak – közbenjárhatnak értünk is, hiszen ekkor õk már megtisztultak bûneiktõl, s azok okozta sebektõl; tulajdonképpen õk ekkor már szentek. A tisztítótûzben szenvedõ lelkekért többek között az Éneklõ Egyház 348-as énekével szoktunk imádkozni. Jézus Krisztus drága, piros vére hulljon le a szenvedõ lelkekre, kik tisztulás helyére ítélve fájdalmak közt várnak segítségre.
Örök nyugodalmat adj, ó, Uram, nékik – imádkozunk egy másik ének szavaival, s kérjük az Istent, hogy enyhítse szenvedéseiket. Mi, a zarándok egyház tagjaiként már csak imával tudunk segíteni halottainkon, de segítsünk is rajtuk, hiszen lelkük talán épp a tisztítótûz lángjaiban szenved. Kérünk, Jézus, öt mély sebeidért, a keresztfán kiontott véredért: szabadítsd a szenvedõ lelkeket, nyisd meg nekik a magas egeket! És az örök világosság fényeskedjék nékik...! Szalai Péter
3
Katekézis Elõadássorozat a plébánián A Hit évéhez kapcsolódva Béla atya elõadássorozatot indított a plébánián, amely a Katolikus Egyház Katekizmusára támaszkodva végigtekinti hitünk alapigazságait. Az elsõ alkalom október 19-én volt. Az este témájának Béla atya a teremtést, az Apostoli hitvallást és az istenképiséget jelölte meg. Bevezetõjében elmondta, hogyha nem akarunk megmaradni a gyermeki hitnél, folyamatosan növekednünk kell: „El kell hagynunk a gyermeki ruhát.” A teremtésrõl szólva kiemelte, hogy Isten a semmibõl teremtett, szabadon, minden segítség nélkül. Azzal, hogy személyesen minket is megteremtett, megajándékozott bennünket az élettel, ezáltal megtapasztalhatjuk dicsõségét. Plébánosunk az Apostoli hitvalláson keresztül magyarázta el az ember istenképiségét. Az Atyaisten-FiúistenSzentlélekisten szeretetközösségének képét a férfi-nõ kapcsolatban hordozzuk. A Szentháromság mintájára az ember (a férfi és a nõ) életet adó szeretetközösség. A második elõadás témája, november 9-én Jézus Krisztus Egyháza volt. Az este folyamán szó volt arról, hogy az Egyház Isten szívében született terv, amely által elnyerhetjük az üdvösséget. Számos példája közt elhangzott, hogy az életet le lehet élni Isten nélkül, de csak ezt az életet. Az üdvösséget Isten felajánlja, nem erõszakolja ránk, és nekünk kell döntenünk. „Amikor megszülettél, nem kérdeztek meg, hogy akarsz-e élni, mert az élet szép, és ezzel az élettel megajándékoztak. Amikor bûnödben vergõd-
4
tél, nem kérdeztek meg téged, hogy akarod-e, hogy Krisztus az életét adja-e érted, hanem föláldozta magát, mert szeret téged. Egyet viszont megkérdeznek tõled, hogy ebben a szeretetben akarsz-e jelen lenni.” A plébános atya Krisztus személyével kapcsolatban elmondta, hogy Jézus annyira szereti az Atyát, amennyire az embert. A Fiú az idõegyenesben valósítja meg az Atya üdvözítõ tervét. Szeretetét az Egyházon keresztül nyilvánítja ki. Ennek a szeretetnek négy pillére az Eucharisztia, a bûnbánat szentsége, a kereszt áldozata és a feltámadás. Az elõadássorozat következõ alkalmai: November 30. péntek 20 órakor: Parancsolatok (fõ-, tíz-, egyház parancsolatok) December 14. péntek 20 órakor: Kegyelmi élet, Erények és Kegyelemeszközök G.Á.
Gyûjtés Egyházközségünk hosszútávú gyûjtést szervez leromlott állapotú kegytárgyainak felújítására. A templom bejáratánál elhelyezett perselybe hálával fogadunk bármilyen mértékû hozzájárulást. Kérjük, lehetõségükhöz mérten támogassák a felújítási munkák sikerességét. Oltáregylet
Családjaink – A Nánási család Nánási Tamás és felesége, Szikra Ágnes közéleti és szociális tevékenységük folytán városunk ismert személyiségei. Tar Lászlóék javaslatára a családjainkat bemutató sorozat velük folytatódik. – Tomi, említetted egyszer, hogy téged eredetileg reformátusnak kereszteltek. Hogyan lett belõled mégis katolikus? – Tamás: A nagymamám vitt el a református gyülekezetbe, ott kereszteltek meg másfél hónapos koromban. Nem tartoztunk a vallásos családok közé, vallási nevelést nem kaptam, így nem voltam a református közösség tagja egy pillanatig sem. Zsámbékon a tanítóképzõben az egyik barátom megtért, és tartott egy elõadást a fõiskolán, ami rám óriási hatással volt. Ez az elõadás szinte az utolsó csepp volt a pohárban, mert akkor már hónapok óta foglalkoztatott a kereszténység kérdése, úgy éreztem, lelki zsákutcába kerültem. Azután az elõadás után be kellett látnom, saját magam már nem tudok megoldást találni a saját életemre, elhagyatottnak éreztem magam, és Istentõl kértem segítséget. S ez a segítség abban a pillanatban meg is érkezett. Kinyílt bennem valami, és azt éreztem magamban, hogy „nyugalom, innentõl minden rendben lesz.” És valóban, azóta is úgy érzem, alapvetõen minden rendben van. Ezután még sok dilemmám volt, hogy valóban a katolikus egyház-e az otthonom, de akkoriban sokat beszélgettem Hagyó József atyával, aki eloszlatta a kételyeimet. – Ági, nálad hogyan alakult az egyházhoz tartozás? – Ági: Gyerekkoromban az egyházhoz eleinte leginkább csak külsõleg tartoztam, a lelki kapcsolat nem volt meg. Anyukám katolikus, apukám református, de a szertartásokra nem nagyon jártunk,
úgy érzem, ezért nem vált a mi életünk részévé sem a rendszeres templomba járás. Amióta Dani megszületett, és fõképp, mióta az óvodai hittanra jár, persze ez már másképp van. Annak idején az elsõ változást az hozta, amikor átjártunk Szarka Miklós lelkész, meg Cseke Ildikó református ifjúsági óráira. Én akkor találkoztam elõször a vallás lelki tartalmával. A másik nagy hatást a gimnáziumtól kaptam, azoktól a tanáraimtól, akik Istennek szentelték az életüket. – Hogyhogy a Patronában tanultál tovább? – Ági: Ma úgy gondolom, ennek az lehetett az oka, hogy szüleim féltettek minket, úgy érezhették, hogy szükségünk lehet egy kontrollra, így nem fogunk elkallódni. Mindamellett a Patrona Hungariae Gimnázium egy nagyon jó iskolának számított. A patronás években számomra az volt a legmeghatározóbb, amikor az utolsó évben kollégista lettem, és egy épületbe kerültünk az apácákkal.
5
– Ez a vallási feltöltõdés hatással volt Tomi útkeresésére is? – Ági: Mi viszonylag hamar összeházasodtunk, én még csak 21 éves voltam. Rövid jegyességünk alatt Tomi végigjárta az egyház beavató szentségeit. A bérmálkozása például az esküvõnk elõtt egy héttel volt. – Tamás: Ágnes nem annyira az útkeresést jelentette számomra, hanem a végállomást. Amikor összetalálkoztunk, bennem a hittel kapcsolatos kérdések már eldõltek. – Hogyan találtatok egymásra? – Ági: A biatorbágyi Prospero bábegyüttesben játszottunk mindketten. 1990 májusában egy iharosi fellépésre mentünk, ami aztán elmaradt, helyette egész nap kirándult a csoport. – Tamás: Az, hogy egymáshoz tartozunk, nagyon rövid idõn belül, azon a délutánon dõlt el számunkra. A gyors döntések máig jellemzõek ránk. – Ági: Romantikus körülmények között is találkoztunk, üzeneteinket a Kisköz (Holczer köz) egyik bejáratához korábban beásott kõoszlop repedésébe rejtettük, úgy leveleztünk. Ezt a kõoszlopot a köz átépítésekor elkértük, és azóta is a kertünkben õrizzük. A házasságunk elsõ idõszaka nehezebb volt, az egymáshoz csiszolódásról szólt. Kezdetben Hagyó József atya házában laktunk, amíg õ külföldön volt. Abban az idõben Tomi egy darabig állás nélkül volt, én pedig fõiskolai tanulmányaim mellett dolgoztam egy fõvárosi nevelõotthonban. Azután átköltöztünk Botpusztára, ahol Tomi újságírói pályája elkezdõdött. Talán amikor onnan újra visszatértünk Biatorbágyra, akkor lett nyugodtabb az életünk. – Hogyan lettél újságíró? – Tamás: Már a fõiskolán éreztem, hogy a pedagógus munka nem nekem való, aztán ez a gyakorlatban is igazolódott. A diploma után több mindennel próbálkoztam, így kerültem a sérülteket fog-
6
lalkoztató Táncsics utcai mûhelybe segítõnek, ahol alkalmam volt arra, hogy átgondoljam, mit is akarok. A pályám az Etyeki Polgár címû lapnál kezdõdött, melynek felelõs szerkesztõje, Miksa Lajos megjelentetett egy hirdetést, melyben tollforgatásra vállalkozókat keresett, és erre én jelentkeztem. Õ lett az elsõ mesterem, õ indított el a pályán. Hamarosan Horváth Imre is felkért, hogy legyek a Biatorbágyi Krónika munkatársa. Késõbb a Pest Megyei Hírlap pályázatára is jelentkeztem, ahová felvettek, és attól kezdve, 1994. február 10. óta újságírásból élek. Azt követõen több lapnál is dolgoztam, idõvel országos újságoknál: az Új Magyarországnál, a Szabad Földnél, de legtöbb idõt annál a lapnál töltöttem, ahol most is dolgozom, a Magyar Nemzetnél. Nyolc esztendeje vezetem ennél az újságnál a gazdaságpolitikai rovatot. – Egyházi kitüntetést is kaptál. – Tamás: A Katolikus Püspöki Kar által alapított Szalézi Szent Ferenc-sajtóösztöndíjat én vehettem át elsõként. Meghívottként ezekre a díjátadásokra azóta is mindig elmegyek. Ilyenkor, védõszentünk ünnepén misét is mondanak az újságírókért. – Ági, a te pályád hogy alakult? – Ági: Az érettségi után gyógypedagógusnak készültem, de mivel az nem sikerült, a nõvéremmel jelentkeztünk egy kísérleti oktatásra, ahol házvezetõnõket képeztek. Sok mindent tanultunk itt: fõzést, varrást, sõt még sminkelést is. Utána arra biztattak a tanáraim, hogy végezzem el a tanárképzõt is, mert indítanak ilyen jellegû iskolákat, gazdasszonyképzõket. Gödöllõn végeztem el az ezzel kapcsolatos tanulmányokat. A fõiskola után a Biatorbágyi Általános Iskolában lettem tanár, és a technikaórákon kamatoztattam ismereteimet. Emellett napközit vezettem, szakköröket tartottam. Körülbelül hét évig dolgoztam itt, ami után úgy éreztem, hogy váltanom kell. Egy
évig otthon voltam, Tominak segítettem. A Biatorbágyi Krónikában láttam meg a Családsegítõ Központ hirdetését, amire jelentkeztem. Nagyon élveztem ezt a munkát, fõleg a kommunikációs részét. A családsegítõ akkoriban újdonságnak számított, és itt fontos volt, hogy van valaki, aki ismertsége és helyi kapcsolatai révén ki tudja alakítani a bizalmi légkört az emberek felé. Késõbb, amikor a családsegítés egyre inkább hatósági feladat lett, már nem találtam benne olyan sok örömet. De a helyzet magától megváltozott, mert ekkoriban született meg Dani. Amikor a fiúnk kétéves lett, elindult a családsegítõ játszóháza, ahol azóta is négyórás munkakörben dolgozom. Tavaly óta a Premontrei Nõi Kanonokrend tartja fent ezt az intézményt. Úgy tapasztalom, hogy fontos ez a hely az oda járó gyermekeknek és szüleiknek egyaránt. – Dani jövetelérõl is beszéljetek! – Ági: Házasságunk tizenharmadik évében érkezett Dani. Egyre inkább éreztük azt, hogy csak gyermekkel együtt válhat teljessé a családunk. Egy tiszai nyaraláson döntöttük el, hogy jelentkezünk a nyílt örökbefogadásra. Tanfolyamot végeztünk, vizsgálatokon vettünk részt, és fél év után kezünkben volt minden engedély, ami ehhez kellett. Már csak egy olyan alapítványnál kellett volna jelentkezni, akik az örökbeadandó gyermekeket közvetítik. Akkor történt az, hogy júniusban kórházba kerültem, megmûtöttek. Alighogy haza kerültem, kaptunk egy telefont, hogy született egy gyermek, akirõl lemondana a vér szerinti anyja. Õ volt Dani. – Tamás: Ági betegen feküdt. Amikor jött az értesítés a kicsirõl, elõször azt mondtam, hogy nem hiszem, mert a feleségem nincs abban az állapotban, de Ágnestõl már azt kérdeztem: „megnézzük?” És megnéztük. Amikor megláttuk az inkubátorban, rögtön tudtuk, õ a miénk, más nem viheti el. Megint csak az
történt, ami megismerkedésünkkor, pár óra leforgása alatt dõlt el minden, és változott meg az életünk. Ekkor váltunk igazán családdá. – Ági: Számunkra komoly fájdalmat jelentett az, hogy nincs gyermekünk. Nagyon boldog vagyok, hogy végül megtaláltuk az utat, hogy a vágyunk teljesüljön. – Nagyon sok közösségi, közéleti szerepet is felvállaltok. – Tamás: Dani érkezése elõtt igyekeztünk szabad energiáinkat a közösségre fordítani. Örülök, hogy volt az életemben olyan idõszak, amikor a településért dolgozhattam. Biatorbágy elsõ polgármesterétõl rengeteget tanulhattam a közéleti munkáról, felelõsségrõl. Ezt a tudást a mai napig használhatom vezetõi munkámban, az önkormányzat egyik szakbizottságában végzett tevékenységem során és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen folytatott közigazgatási tanulmányaimban. Szabadidõmben a mozgáskorlátozottaknak segítek különbözõ pályázatokban, adminisztrációs munkában, de az irányításban már nem veszek részt. Tovább viszem a helytörténeti kutatást, különösen 1956-tal kapcsolatban, és amennyire tudok, a Forrás újság számára is írok. – Ági: Valóban sokféle szervezetben voltunk jelen Dani születése elõtt, amit aztán félre kellett tennünk. Amit megtartottunk, azok nekünk nagyon fontosak. Én az Örökmozgó Alapítványt emelném ki. De a korábbi évek tevékenysége alapján, amit Tomi a közéletben, én a szociális munkában végeztem, még mindig sokaknak számít a véleményünk. – Tomi: Talán ide tartozik, hogy tizenöt éve él a házas csoportunk, aminek ti is tagjai vagytok. A szertartásokon, szentmiséken kívül ez köt minket leginkább a közösséghez. – Kikkel folytatódjon a sorozat? – A Balázs családra gondoltunk. Géczy Árpád
7
Bibliai rejtvény Krisztus Király Az egyházi év utolsó vasárnapjához, Krisztus Király ünnepéhez kapcsolódik a rejtvényünk. A szürke négyzet betûjébõl kiindulva lóugrásban kell haladni, hogy az összes betût felhasználva elérjünk a megoldásig. E
N
E
A
J
N
G
É
L
K
L!
L
U
Õ
T
S
A
Õ
L
G
R
CS
O
D
U
A
S
M
A
GY
É
A
Z
H
I
M
A megfejtést névvel ellátva a sekrestyében adják le december 9-ig! A helyes megfejtõk között értékes könyvet sorsolunk ki a Szent Anna Alapítvány támogatásával. Az elõzõ szám helyes megfejtése: 1. Aki meghirdette Isten országát; 2. Aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát; 3. Aki a Jordán vizében megkeresztelkedett; 4. Aki a Tábor-hegyen megmutatta Isten dicsõségét; 5. Aki a kánai menyegzõn kinyilvánította isteni erejét
Készüljünk a szentmisére! A szentmisék olvasmányai Olvasmány Nov. 18.
Dán 12,1-3
Nov. 25. Dán 7,13-14
Szentlecke
Evangélium
Zsid Mk 13,24-32 10,11-14.18 Jel 1,5-8
Jn 18,33b-37
Dec 2.
Jer 33,14-16
1Tessz 3,12–4,2
Lk 21,2528.34-36
Dec. 9.
Bar 5,1-9;
Fil 1,4-6.8-11
Lk 3,1-6
NAPTÁR – A szentmise minden vasárnap 8-kor és fél 10-kor kezdõdik. – Kedden este szentségimádás van a templomban egyházközségünkért és hazánkért. – A templomi énekkar csütörtökönként 18 órakor próbál a plébánián. – A gyerekkórus próbái péntekenként 17 órakor kezdõdnek a plébánián – Fogadóórák idõpontjai: hétfõ:15–18.30; kedd: 16–17.30; péntek: 16–17.30 – Az októberi estéken 6 órakor, illetve a szentmisék elõtt rózsafüzért imádkozunk a templomban – November 25. Ünnepi koncert a templomban – November 30. és december 14. 20 órakor Katekizmus (elõadássorozat) – A roráték idõpontjai: kedd: 6.00, péntek: 7.00
Kedves Hozzátartozók! Szeretettel hirdetjük, hogy a temetõi rendszer felülvizsgálata megtörtént, melynek következtében a lejárt- és újra meg nem váltott sírhelyek újból eladásra kerülnek. Továbbá tisztelettel kérjük a kedves Hozzátartozókat, hogy mindazok, akiknek megváltott, de üres sírhelyeik vannak a temetõben, szíveskedjenek befáradni a plébániára adategyeztetés miatt ez év december 15-ig! Köszönettel: Plébániahivatal
Felelõs kiadó: a Biai Egyházközség Képviselõ-testülete Szerkesztõbizottság: Géczy Árpád, dr. Kerkovits Gábor, Nánási Tamás, Szalai Péter www.biaikatolikus.hu • E-mail:
[email protected] Tördelés: Horváth Árpád • Sokszorosítás: Krónikás Bt. Következõ lapzárta: december 10.
8
