A HÉT. II. évfolyam szám. TÁRSADALMI,IRODALMI ÉSMŰVÉSZETI KÖZLÖNY. Budapest, február 15. Spleeii. Kiadóhivatal:

II. évfolyam. Szerkesztőség: BUDAPEST . V I I I . , József-körűt 44. szám.

Kéziratok

vissza nem

adatnak.

Előfizetési föltételek: E g é s z évre . . . frt 10.— Fél évre » 5.— Negyedévre . . . » 2 . 5 0

1891.

7. szám.

A HÉT

TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY

Kiadóhivatal: BUDAPEST V I I I . József-körűt 44. szám. Hirdetéseket lapunk s z á m á r a elfogadnak: az összes budapesti hirdetési irodák ; Németországban kizárólag S t e i n e r A d o l f hirdetési irodája,

SZERKESZTI

K I S S

J Ó Z S E F .

B E R L I N és H A M B U R G .

Budapest, február 15. magunkról és egész valónkat felolvasztottuk egy tiz kötetes syllogismusban. Milyen más, milyen derült az élet itt künn a mi (Egy szobatudós farsangi elmélkedése.) geometriai boldogságunkhoz képest ! Mennyi fényt és •mennyi jókedvet varázsol a földre - a naplopóknak győA sövény mellől nézem őket. Azokat a simára zelmes har.cza az unalom ellen! A hol én csak fázni fésült, üres fejeket, melyekben a pezsgő gőze, Biró, tudok, oda ez a léha, időtölő had egy tündérvilágot Buzgó, Metallist,.— Miczi, Gizi és a nyakravaló legújabb varázsol. . : fa5onja képezik a szellemi élet elemeit. Azokat az emberA drótszigeti filagórián állva nézem, hogy él meg formára fölfújt hólyagokat, kiknek a feje egyáltalán csak arra való, hogy legyen hová tenni a kalapot; a kik éjszaka' ez a sáskahad a jég hátán. Valami sajátságos- tompa nem alusznak és nappal pótolják, a mit éjszaka elmu- búgás hangzik felém, nem szó, nem emberi hang, mint lasztottak.; a kik mindenütt ott vannak; a hol rikitó valami távoli vízesés zúgása, vagy ezer darázsnak szárnya lusztervilágitás mellett agyonütik az időt; a ki ellen az lebbenése. És látom őket repülni a síkos- pályán, sietve, elcsigázott munkás az öklét rázza s a kit a gondolkodó, mintha nem érnének rá és lágyan, rythmikusan, mintha életét hivatásnak tekintő ember megvetése ér. Nézem szárnyuk volna. E g y kavargó, .bódító kép, melynek minden részlete, minden nuancea szép és poétikus. ezeket az öregen születő és- fiatalon meghaló, a semmitMilyen gracieuse mozdulatai vannak,, milyen művészi tevésben fáradhatlan heréket; s minél figyelmesebbén íveket irnak le! És az a vörös szakállú, esetlen termetű nézem, annál jobban kezdem őket becsülni. úr, a mint hátrafelé ívezve, belebotlik egy szánkaszékbe, . Mert tisztelet a müvészetnek ! S ez a jókedvű, léha melyben egy öreg hölgy ül, mily megfoghatatlan íigyescsapat tulaj donképen egy nagy, a legnagyobb művészet séggel és megható gyöngédséggel vágódik félre, s pattan papjai. Hozzájuk képest a tudós,, a költő és festő, törpe, föl újra, mintha gummiból volna!" É s közöttük ezek számba sem menő. kontár. A mi után ezek verejtékes, ljaj- a vidor, piros arczú szép nők, lebegő boákkal,, kurta, hullasztó fáradsággal törnek, azt az a lakktopános léhűtő karcsú kabátkáikban, ezek a fekete harisnyás bakfischek eléri egy kurjantással: mert ő művész az élvezésben., milyen boldogok és milyen bizalmasak ez üres fejű Ne tekintsék őt nagyobb egoistának, mint bennün- uracsok társaságában ! Összefogózkodnak tizen-tizenöten, ket tudósokat és művészeket. Mert minket is a mi tudo- az első megindul, magával vonja az egész lánczot és szémányunkhoz vagy művészetiünkhöz első sorban az az pen kiczirkalmozott, gyorsan változó kigyós figurákat élvezet vezet, melyet benne találunk. A ki nem szeret irnak le. És ekkor fölhangzik, csengve mint a harangszó, festeni, abból nem lesz soha sem festő, ha még oly éles a leányok kaczagása és ez a kaczagás dicshimnusz a is a szeme és még oly biztos is kezében a festő szer- zimankós télnek és glorifikálása annak, a ki a korcsolyászám. Ez az élvezet, a mit a művészetben találunk, egy- zást föltalálta. szersmind a hivatottságnak is jele, s azok- a művek, Tuclós ember nem- találta föl. E z a kékes, szilárd melyekkel a kulturát gazdagitjukj tulajdonképen csak a halmaz állapotú víztükör a • tudósnak csak oly terület, mi mulatságunknak eredményei, mint a czigány mar- melyet körül kell kerülni. Ha kénytelen volna rálépni, kában a bankó egy általtánczolt éjszaka után. előbb szögekkel verné ki a talpát, nem hogy ráállna két És ne tekintsék az ő művészetét túlságos könnyű- keskenyélü, csiszolt aczéilapra. Ö repülni csak akkor tud, ha nek. Erre a művészetre. valósággal születni kell, hogy az stenografál vagy gyorsvonaton ül, az ő két tudós lábán ember uralkodjék rajta. És- ne higyjék, hogy ez az ő lassan jár és óvatosan. Ha tőle várnák a gyorsaság végművészete iinproductiv volna. Egy nagy, egy becses, egy telen, izgató gyönyörét, várniok kellene, míg föltalálja a monumentális művön dolgoznak valamennyien és ez a mü repülőgépet. minden generátióval tökéletesebb, monumentálisabb lesz. Hogy szeretik ezek a léha emberek a síkos terüÁldása az emberiségnek, csalhatatlan mértéke a haladás- letet ! É s . milyen souverain biztonsággal tudnak rajta nak a. czivilizáczió utján. helyt állni ! — A karzatról, az orgona árnyába megBoldog a kor, melynek ezek a frakkba öltözött nullák vonulva néztem a ' pestmegyei bált. Fölismertem azt a adják meg a fiziognomiát és nem mi, papiroson rágódó vörösszakállú, művésziesen bukdácsoló urat és azt a fiüszterek ! Mi a mi rengeteg, évezredeken . keresztül föl- hosszú hajú, fekete szemű kisasszonyt, a ki a jégen leghalmozott tudományunkkal csak arra tanithatjuk az embere- hangosabban kaczagott. És elkáprázott a szemem annak ket, hogy télen fütsenek be és öltsenek bundát, nyáron a szinpompának láttára, melyet az időlopás és élvhajpedig ne fütsenek be és ne öltsenek bundát. Egy unal- hászat művészei összealkottak. E g y szinsymphonia, egy mas, lélektelen klastrom a' mi világunk, melyben a hangtableau ! Ugyanaz a tagolatlan . bugás, csakhogy szerelem is csak házasság, a házasság pedig honpolgári hangosabban, csakhogy még , vidámabban. S midőn felkötelesség. Pup'ossá növeljük a hátunkat, lelkünket és hangzott a zene, ugyanaz a tündéri gracziözitás, csakhogy magunkba szedjük a betűkbe föleresztett gondolatokat, még tündériesebben. A mint ez a fekete frakk egyik ezeket a huszonnégy fontos' habos süteményeket s az . fehér ruhától a másikhoz lebegett, a mint az egyik szépség a másik után bizalommal, jó kedvvel karjaiba simult, élvezetnek tetőpontjára hágtunk; há megfeledkezünk

Spleeii.

\

aiTíi a tudatra ébredtem, hogy ezeké a frakos művészeké a szebb jutalom és hogy ők ezt a jutalmat jobban K é t távirat. érdemlik meg, mint -en, szamtalan tudománynak a tudója. Nem vagyok hálátlan a tudományom iránt. Tudom, Irta : hogy ezeket a gondolatokat csak a betücsömör egy múló IVÁNYI ÖDÖN. stádiumában gondolom és nem felejtem azokat a fölemelő perczeket, melyeket magános éjszakákon, a fóliánIsztiméri Sebestyén házában annyi a cseléd, hogy. sok fölé hajolva átélveztem. De hol az a tudomány, mely elég lenne udvartartásnak egy duodec német- herczegaz embert egész az önkívületig .fölhevítené, hogy ujjon- ségbe. A sokcselédü úr mégis maga szalad -.a távirógásba, mámoros k'urjantásba lenne kénytelen kitörni, mint 'hivatalba. Nem akarja másra bizni, a mit villámszárnyon ezek, a tánczoló bábuk ? — Egy tudóson megesett, hogy akar útnak indítani. Nem, mintha féltett titka lenne rácsapva papyrusára, föl kurjantott: »Heuréka!« De ez is (a hány ismerőse szemközt jő az utczán, annak mindnek, csak az ó korban volt, ezt is mint .unikumot jegyezték m e g kell tudni: mi fog a dróton világgá repülni), de be a történelem annaleseibe. . mert az' a kevély becsvágya, mely ma hajnaltól datálódik, Nem, legyünk igazságosak ! Minekünk jutott a súlyo- senkit sem tart, önmagát kivéve, arra elég érdemesnek, sabb feladat a kulturában, de övék a fontosabb, a szebb. hogy e büszkeség tárgyának .hirvivője legyen. Napsugárt, meleget, illúziókat teremteni ez élettelen, A 4 táviró-hivatalban épen sok a feladó. Minden józan világba,, az élet négy'szűk falát szines képekkel asztal, minden toll, minden kalamáris el vagyon foglalva. tele festeni, tükrökkel megszázszorozni a szűkös, idő- Isztiméri Sebestyénnek várakoznia, kell. Ideges -izgatotttartamot, ez az ő hivatásuk, ennek a hivatásnak élnek ságban, • hajőszitő türelmetlenségben »fixirozzá az- előtte testestől-lelkestől és mivel szebb a mű, melyet létrehoz- sürgönyzőket. nak, megérdemlik, hogy pirosodjék a képük és hogy Nem érti,. hogy mit fontoskodnak sürgönyeikkel rózsák közt járjanak mind haláluk napjáig. ezek az emberek! Hát van, hát lehet a világon, az övén E n meg csak a s'övény mellől fogom eket nézni, kivül, más esemény is, mely érdemes arra, hogy a villám a mirit korcsolyáznak, tánczolnak, biczikliznek, futtatnak,' vigye tovább ?! hajtanak, regattádnak és távgyalogolnak. Az én hivatásom, Ezek a börzei megbízottak az ő tőzsde-hireikkel, az én lelki dispositióm a foliansokhoz lánczol; érzem, ezek a zsurnaliszták az ő politikai tudósításaikkal csak hogy nincs bennem az az istenadta tehetség, mely .szükhiábavaló dolgokat mi'velnek. Az, hogy a börze két. nap séges ahhoz, hogy- az ember mulasson és mulattasson. E s ha lelkembe lopódzik egy ilyen életteli kedves teremtés óta a fején tánezol; az, hogy a kormány leköszönt — képe, a mint ott láttam a jégen és a vigadó nagyter- jelenthetnek ugyan valamit . . . De az ő jelentenivalója mében hosszú hajjal, fekete szemekkel, kaczagón, magamra mellett szóba sem jöhetnek. A börze nem először járja a bolondját, a kormánycsukom majd a könyves szobám ajtaját és teljesen belétemetkezem a könyveimbe. Mert az én - tudományomnak válság is elkoptatott, unalmas dolog már . . . de az most nincs meg az az égi adománya, hogy tudna boldogítani történik meg a teremtés óta legelőször, hogy Isztiméri egy fiatal ártatlan teremtést úgy, a mint.az üresfejüek Sebestyénnek «idősebb» nevet kell felvenni, miután a művészete szórakoztatja, megkaczagtatja és boldoggá gólya beállított az «ifjabb»-al.. teszi azokat, a kik fénykörébe jutnak. » A kiterjedt Isztiméri-familiát, ezt a «csupa lány» családot kell tehát értesíteni, hogy megjelent a nemzetKóbor T a m á s . ségnek várvavárt megváltója:. az egyetlen Isztiméri úrfi. Nem száll leányágra az • Isztiméri-czímer pelikánjának rózsás koronája. Trónörökös született. Á z uj Thulei. Azonban a nemzetes dinasztia tagjainak várnia Fiatal élte átkát — kellett addig, a mig Kohn Mór meginformálta Kohn Szerette a leánykát Jakabot, hogy mennyit estek dél óta á papírok. Csak Őrült szerelmesen. mikor Kohn Mór készen volt a maga Hiób-hirével: akkor S mi volt jutalma tőle ? állhatott elő Isztiméri a famiiiához szóló, örvendetes Meghívó esküvőre kiáltványnyal.' Lilaszín levelen. A ' szövegezés nehezen ment. Egyik üres lapot a másik után rontotta el. Nehéz volt eltalálni azt a hangot, És nem kapott szivéhez, azt a stilt, a mi eléggé méltó lenne a regisztrált É s nem szavalta éghez : eseményhez. «Az asszony mind hamis». ' Egyik szöveg -túlságosan szófukar és rideg, a másik Eljött a nász s e napra meg áradozó és szentimentális volt; egyikből túlerősen Rendében volt a frakkja, kiérzett az apai kényelmesség, másikában pedig sok is S ott volt a lakzin is. volt a bizalmasság, Mulatott nagy vidáman ; . Sokkal' könnyebb egy trón elfoglalását, mint az első A köszöntők sorában izben való apaságot proklamálni. Legelső volt övé. Isztiméri végre azt hitte, hogy talán mégis eltalálta Ivott s járt hetyke tánezot, a leghelyesebb formát, a mi nem mond sem sokat, sem Veszettül ihajázott — keveset s a mi minden Isztimérit eléggé fölemel a nagy Az ördög bútt belé. esemény színvonalára . . . A végleges szövegezés igy hangzott : Azóta síri halvány, -. • «Zsenni ma reggel öt és fél órakor fiút szült! Az Többé soha se hallám anya sokat szenvedett és nagyon elgyöngült,- de minSzokott vidám szavát; denért kárpótolta a tudat/ hogy fiút adott az IsztimériHüllővér lett a vére, családnak. Fiam valóságos Isztiméri: kemény feje van Az egész életére és fekete szeme. Kicsit gyönge,' de majd megerősödik Kimulatá magát. a két dajka tején. A neve Pál lesz, Huszadikán kereszCélio.

99 teljük. Jöjjetek, lássátok és szeressétek, mert ő a • mi Elégedetlen volt magával, de megbánás nem báncsaládunk mindene: az egyetlen fiu-Isztiméri. totta. Inkább azért tett szemrehányást magának, hogy -miért kellett neki magának és épen akkor idejönni, Sebestyén.» mikor az a lény van itten, a-kiről azt hitte, hógy vele Isztiméri úgy gondolta, hógy már ennél'kevesebbet az életben soha többé nem fog találkozni . . . Aztán 'távirni vétkes szófukarság lenne az érdeklődő atyafiság minő találkozás! Egymás elé dobta őket a véletlen és iránt. Aztán ez a legkevesebb kommentár, a mi megillet ő", Isztiméri, a ki oka e nő boldogtalanságának: elköveti egy újszülött Isztiméri gyereket'. . . A mi nincs még még azt. a megalázó kegyetlenséget, 'hogy elolvastatja véle a táviratban: azt majd a keresztelő napján tudja meg saját boldogsága,' -apai büszkesége kérkedő bizonyítékát. a rokonság. Addig hadd legyenek kíváncsiak leendő Isztiméri sietett menekülni e helyről. Lesütött Isztiméri Pálnak orrára, fülére, szájára s égyéb, táviratban szemmel, alázatosan kullogott vissza még egyszer a rácsnehezen elsorolható, testi tökéletességeire. hoz. Nem mert többé a nőre nézni . . . Isztiméri a beirt lapot odavitte a rácsozattal elkerí• Mikor a távirónő a bankjegyből visszajáró pénzt tett feladási helyhez. A mint behajolt a korlát nyílásán-: leszámolta' • Isztiméri elébe, ennek szemei. rátapadtak a a szolgálati asztalnál egy fiatal nőt látott. Ez a nő látta keskeny, fehér kézre, a minek rózsás, karcsú ujjait egykor Isztimérit belépni s a fogalmazással jó sokáig vesződni, végig-végig csókolta . . . Az egyik ujjon arany karikade Isztiméri csak most pillantotta őt meg. Ezért nem gyűrű volt. egyenlő lelki állapotban álltak szemben egymással a Isztiméri a. gyürü megpillantásakor föllélegzett . . . rácsozat két oldalán. A nő halvány volt, de nyugodt.. . . Ah, tehát ő is! Tehát nincsen elhagyatva! Van. társa, a férfinek minden vére a fejébe szaladt s a megzavarovédője, vigasztalója-,' a ki feledteti véle azt' a multat, a dott ember bamba habozásával állt helyén, ügyetlenül, ki uj lángot- gyújtott a régi szenvgdély hamvában s fi'iss tartva kezében a papirt. rózsákat fakaszt e halavány arczon . . Ki lehet az a A távirónő- úgy nézett az .elpirult férfira, mint száz férfi, a kinek ez a büszke nő még 'egyszer tudott hinni ? más olyan feladóra, a kik itten egymást sűrűen követik.. Isztimérit most már a kíváncsiság bántotta. Már Talán még közönyösebben, mint a többi egyszer látott, megfeledkezett arról, hogy ő e nő ellen mennyit vétett, idegen arczra. Ez a túlzott közömbösség volt az árulója, a mennyit .csak véthet önző, haszontalan férfi — hivő, hogy a nő is meg van illetődve; de azért a nyilvános odaadó nő ellenében Nem saját, hitványsága áldozatát hivatalokban működök kipróbált . nyugodtságával vette át látja többé e nőben, hanem csak a nőt, a ki egykor a lapot s gépiesen,, szinte unatkozó egykedvűséggel fogott szerette őt s a kinek az ujján most egy más férfival a szavak számlálásához. ' . . való viszony nyilt zálogát látja . . . Semmi joga nem volt A lap fölé hajlott arczból csak a fehér, sima hom- többé e nőhöz, de hiúságának visszatetszett/hogy másnak lok látszott, mely fölött a fényes, szőke haj ketté volt van hozzá joga. választva s egyszerűen simára fésülve . . . Mikor a soroIsztiméri, mialatt pénzét összesöpörte, a felett tűnőkon végigfutó irón a «fiam» szóhoz ért: a tiszta homlok dött, hogy ne szóljon-e pár nem hivatalos szót az egyfehérségében égő pirosság lángolt fel. kori kedveshez. Talán meg is teszi, ha egy hirlapix-ó, Isztiméri Sebestyén látta ezt a fellobbanást s rá- kinek sürgős á dolga, elébe' nem furakodik. A nő az uj ismert a gondolatra is, mely a lángoló homlok mögött feladóhoz fordult s Isztiméi-i ő rá nézve nem létezett e pillanatban támadt . . . Most. ő sápadt el, . mint a kit többé . ... egy ki nem mondott, néma vád egyszerre a lelkén .De mikor már Isztiméri messzejárt s a távirónő talál s mint a ki nem tud mentségül felhozni semmit, elkezdte lekopogtatni az apai kérkedés' kiáltványának semmit. • ' szavait: a munka közepén elhagyta ereje . . . Senki sem A nő elkészült az olvasással. Mikor fölemelte- volt jelen a teremben. A távirónő ráhajolt az asztalra, arczát: halvány volt, mint azelőtt s a nélkül, hogy rá- két keze közé fogta homlokát és sokáig maga elé nézett. nézne a férfix-a, olyan hangon szólott, mely üzletiesen Nem gondolt semmire, .csak átengedte magát valami szái'az akart lenni, de a mely természetépéi fogva lágy nehéz, tompa, 'rezignált érzésnek . I . és kedves vala. • ' Isztiméri nem jól következtetett a karikagyűrűből. . Hatvanhat szó . : . A czínx még hiányzik. Ennek á nőnek, van társa, de nincs vigasztalója. Ez a . Isztiméri nem értette a szavakat; ő csak a hangot nő azok közül való, .a kik, ha egyszer boldogtalanok, hallotta, mely valaha oly édesen csengett fülébe. Ez a mindig azok maradnak . . . Férjhez ment, mint a hogy rég nem' hallott ismerős hang egy pillanatra feledtette védelem nélkül álló, megcsalt, szegény leányok szoktak véle apai hiúságát s lelkében az elaltatott emlékek egész menni — olyan férfiakhoz, a kik njegbocsátnak egy balraját rebbentette föl. lépést, .hogy kapjanak egy asszonyt, a ki mellett kényelA távix-ónőnek még egyszer kellett ismételni: ' rnésebb az élet. • — A czím nincs fölirva. Most szeme közé nézett a férfinak. E fényes,'okos, szüx'ke szemek tiszta hidegsége lehűtötte Isztiméri érzelÖtödik nap Isztiméri ismét ott volt a sürgönygős megindulását. E szemek azt mondták neki: -Mit állsz itt annyit ? É n nem ismerlek többé. Akarom, hogy te se feladóban. De nem az az Isztiméri, a ki apasága büszke örömét hirdette a világnak. Ez nem a kevély apa volt. ismexj. Végezz és menj isten hirével . . . Öt nap alatt tiz évvel megvénült. Homloka sápadt, ' Isztiméri röstellni kezdte, hogy igy zavarba jött. Egész természetesen akart beszélni, de bizonyos meg- halántékai gödrösek, arcza gyűrődött, szemei ólomkarikások voltak. Szája két . szöglete mellett ott volt az a hunyászkodó alázatosság kiérzett a hangjából: *— Több czím alatt akarnám a sürgönyt föladni. lefelé nyúló, mély redő, a mit erős, folytonos fájdalmak görcsös vonaglásai hagynak maguk után. • . — T e s s é k följegyezni. Senki sem volt a- feladóban. Isztiméri odament az A .nő visszaadta a lapot, elfordult és teendői után nézett . . . Isztiméri elkezdte fölírni a legközelebb álló egyik, üres fogalmazó asztalhoz, elővett egy papirlapot s fsztiméi-ik neveit, de nem jutott eszébe fele sem azoknak.. üres tekintettel bámult a semmibe. Egy sürgönykihordó ment kefesztül a termen s Mindig csak arra a tekintetre gondolt, a tiszta, hideg szüi'ke -szemek tekintetére s boldog apasága daczára igen kétszer is visszanézett Isztiméri görnyedt, szánalmas alakj á r a ; nyilván részegnek nézte ezt a tehetetlenül bárnésznyomorultnak érezte magát e pillanatban. *

•JOU kodó embert, a ki, úgy látszott, nem tudja hol van, szolgálata Josefsladba vitte, az ott őrzött fogoly sorsának miért jött, mit akar? enyhítésére mindent megtett, , a mi hatalmában állott. Isztiméri végre ráhajolt a papírlapra, nehezen, Es Rómer hálás contestatiójára 1856 ápril 15-ikén minden szó után megállva, irta meg a rövid szöveget s a következő nemes szavakkal válaszolt: «Ha én egykor odavitte a rácshoz. Nem mutatott semmi meglepetést a felett, hogy rosszabb időkben azt tettem, mit felebaráti kötelesség a-t, a nőt találja ismét szemközt magával. Öt nappal parancsol, ez csak hálás érzésem súgása vala egykori ezelőtt ez a találkozás kínos egy pillanat volt. Ügy kedvelt tanítóm iránt, kielégítve úgy sem lehet az soha. érezte magát, mint a gonosztevő, a kit, mikor már Ha pedig mint hazafi élte kedvetlen óráiban segitőleg megszokta a teljes biztosságban élést: akkor lódítanak - közeiedék, tessék azt magyar erkölcsömnek tulajdonítani.» birája és elfeledett áldozata elé.' Majd utóbb, mikor 1860 őszén Rómernek, első Most úgy állott ottan, mint egy megvezeklett bűnös, a ki oly súlyosan lakolt s a bünhödésben úgy megtört, munkája a «Bakony» megküldéseért köszönetet mond, hogy kihívja a szánalmat. hangsúlyozza, hogy .a könyv — úgymond — «nem csak Átadta a távirat szövegét. azért becses előttem, mert hazánk egy igen érdekes és «Zsenni ma éjjel gyermekágyban meghalt. Kis még eddig talán regényes részét írja le, de nékem még fiam csak egy órával élte túl az anyját. Jöjjetek el a annál becsesebb, mert szeretett tanítóm emléke. . Legyen temetésükre.» meggyőződve arról, hogy váltig köszönettel és örömmel A mint a távirónő a temetésre hivó sürgöny szavait' . emlékezendek azon szép napokra, melyeket jobb időkben számlálta: egyszerre csak meleg köny futotta el a hideg, tiszta szemeket. Egyik csepp a másik után hullott Isztiméri gyermekkoromban töltöttünk együtt.» . . . sürgönyére . . . Az áldozat szive megindult a bűnös bünhödésén. Megsiratta azt az embert, a ki most már ép oly boldogtalan, mint ő . . . Isztiméri látta e könyeket, szólni akart valamit, de torkát erős felindulás szorította össze . . . Elfordult, neki támaszkodott a korlát rácsának s izmos, nagy teste el kezdett reszketni.

Ró mer Flóris és József íöliürczej»'. Fraknói

emlékbeszédébül

Csakugyan váltig emlékezett. Ezen sorok megirása után két évtized multával, egyik levelében a következő hangulatteljes nyilatkozattal örvendezteté meg Rómert. «Sokszor — írja 1879 márczius 23-ikán — ha fiaimmal botanizálunk vagy bogarászunk, és bennök a természet iránt látom ébredni az érdekeltséget, a tudvágyat: visszaemlékezem azon boldog órákra, mikor Pozsony kies vidékén kedvencz tanárommal gyűjtöttünk. Az akkor egymás iránt fejlődött rokonszenv nőttön nőtt, és oly érzéssé vált, melyet sem helyi, sem idővisz.onyok nem törülhetnek el, és mely a higgadtabb kor megfontolása mellett mindinkább megszilárdul a kebelben.»

Az iS47/S-ik évi országgyűlés idején az akkor 15 esztendős József főherczeg, családja körében, Pozsonyban Ugyanis időközben, mikor a főherczeg, mint a időzött. A középiskolai tanulmányokat végezvén, a ter- magyar .király ihonvédhadsereg főparancsnoka, Budára és mészetrajz tanítására Rómer Flóris hivatott meg hozzá. Alcsuthra tehette át lakását, összeköttetésűk megújult s Ez előadásainak az iskolai rendes chablonoktól elütő mind bensőbb természetű lett. érdekességeivel meg tudta ragadni tudvágyó tanítványai- 1 Rómer, miként egykor a természettudományokkal nak egész figyelmét; egyszersmind szeretetreméltó modo- való foglalkozás, iránt ébresztett volt'fenséges tanítványárával, fellépésének természetességével csakhamar meg- , ban hajlamot, most a régiségtudománynak igyekezett őt nyerte rokonszenvét is, mely a tavaszi hónapok folyamán,' 1 meghódítani. É s ez csakhamar sikerült is. füvészeti és zoologiai gyűjtések czéljából, rendezett ki' A főherczeg már 1868 deczember 21-ikén írja 1 rándulások fesztelen érintkezésében még növekedett. neki: «Ugy látszik, hogy a' természettudósok mind beEzt Rómer a maga részéről meleg érzelmekkel ' szegődnek az archaeologiába !» viszonozta, melyeket tisztán őrizett meg a számítás , Kezdetben a margitszigeti építkezésekhez szükséges salakjától. A szerény szerzetes csak azt látta, a mit ásatások nyújtanak alkalmat neki, hogy a föld mélyéből a nemzet és a tudomány várhat az uralkodó ház' nagy- • felszínre hozott római régiségeket a múzeum számára reményű tagjától. Rómernek megküldje. De később Alcsuthon maga rendez Önzetlen érzéseinek megható kifejezést kölcsönöz és vezet ásatásokat, ezekről szakszerű jelentéseket is az olmüczi börtönből édes anyjához irt egyik levelében, készít, melyek az Archaeologiai Értesítőben láttak napa melyről jól tudta, hogy soha sem kerülhet a főherczeg világot. • , szemei elé. Megemlíti, hogy szándéka irni neki. «Benső E mellett azonban hü marad a természettudomávágy ösztönöz — úgymond —• hogy ezt tegyem. Mert nyokhoz: Leveleiben előszeretettel ad értesitéseket kertén szerettem őt, mint keveset tanítványaim közül. Utolsó jének viránya és felviruló gyermekeinek az általa szemécsepp véremet is szívesen ontanám érte. Es azt ő jól lyesen előadott füvészeti tantárgyban kitüntetett előmenetudja. De nem megkegyelmeztetésem érdekében akarok tele felől. koldúlni. Hiszen, ha értem valamit tehetne,, ő, ki annyira Ezeknek nevelése ügyében gyakorta kérte ki Rómer ragaszkodott hozzám, bizonyára nem feledkezett volna tanácsát, kit teljes bizalmával és ennek jeléül «Kedves meg rólam.» (1850. február 27-ikén.) Atyám uram» megszólítással tisztelt meg leveleiben. És csakugyan nem feledkezett meg. Részvétét isméEgy ideig azzal a gondolattal foglalkozott, hogy őrá telt közbenjárásával bizonyította'be. Mikor pedig katonai bízza nevelésöket. «Engedje az ég — írja neki 1874

101. január 6-ikán — hogy Józsim is mondhassa egykor, kedves tanárom Rómer.» Ezen tervet elejtette ugyan, de később 1877 szeptember elején Alcsuthra hívja meg, hogy a nevelő megválasztása iránt értekezzék vele. Ezen értekezletekről Rómer naplószerü feljegyzéseket vezetett. «0 fenségeik — irja egyebek között — a fővezetést és tanácsadást rám akarják bizni, Isten áldja őket azért, mert módot nyújtanak, hogy hálámat leróhassam.» . . . Az élet és a tudomány komoly feladataival foglalkozó levélváltásban nem egyszer a kedélyes nyájasság hangja is megszólal. Egy ízben a főherczeg újévi ajándékul fakelyhet küld, a mit maga esztergályozott és ezen körirattal «Arany papnak fakehely» látott el. A kísérő levél — 1872 január i-én — a következő magyarázatot tartalmazza. «Juglans americana nigra a kehely fája, de termett vida hazánk hantjaiban, a klasszikus sírokkal telt alcsuthi' kertben; római csontok trágyája növeszté sugár alakká; így került balta és véső alá, lett a pogány fából keresztény jelvény. Ha megtölti és szájához emeli, emlékezzék tanítványáról és sírásó társáról, ki minden jót kíván .'. . Éljen az arany pap!» A szép viszony Rómernek Nagyváradra költözése • után sem szakadt meg. Gyakorta szívesen látott vendég gyanánt fogadta alcsuthi palotájában a főherczeg; és mikor főparancsnoki teendői Nagyváradra vezették, megtisztelte látogatásával Rómer házát, hol márvány tábla örökíti meg emlékezetét az ott töltött nyájas óráknak, melyek a leáldozó nap arany, sugárai gyanánt derítették föl Rómer élete alkonyát. Az állandó hála, a változatlan rokonszenv, a növekedő becsülés méltó elismerés volt nemcsak az . egykori tanár szolgálatai és a tudós érdemei, hanem egyszersmind a pap és hazafi erényei iránt.

Két emberrel soha az ellenségeddel.

se legyen pénz-dolgod:

a barátoddal

és

Az alázatosság oly erény, melyet csak másokban szeress.

Az élettel játszani

A bolond.

ki

kell, hogy

nyerjünk.

hibáit megismeri : okos ember;

a ki hibáit bevallja: LSlumenthal

Oszkár.

Halasztás — időlopás. Franklin

Benjámin.

Ne halaszd holnapra, a mit holnapután is megtehetsz. ®

Az igazság könyveken alapulnak igazságon.

alapul;

Marc. 2'waiii. kár,

hogy a könyvek nem Müller

Frigyes.

A

j á z 1:11 i 1 1 = v i r ; ' ~ \ q . (Elbeszélés.) P RÉM

,

Irta : J Ó Z S E F.

I. A falu fehér házai akáczok, topolyák, nyirfák mögül kandikáltak elő. A Maros idáig ellátogat s az alvégi kertek alatt' szélesen folydogál, termékenynyé áztatva az egész nagy veteményes térséget. A berekben tömérdek' á szárcsa, vadrucza, vadlúd, s a puskák durranása ötszörös visszhangra kél a nap nem egy órájában. A kastély háromszáz év óta áll mostani alakjában. A falu felől magas kőfal köríti, de két kapuja éjjelnappal tárva-nyitva. Be se lehet zárni egyiket se, mert a két szárny régóta széthullóban van s - csak mutatóul támaszkodik a sűrű jázmin- és orgonabokrökhoz. Az udvaron kábító illat fogadja a belépőt. A hová a szem néz, fehérlő olajfákat lát, melyeket az elhunyt Boronay Taszilóné ültetett. A szellő meg-meglebbenti a virágjukban álló fák ezüstös leveleit, szétszórja az erős illatot, mely a rózsák, rezedák, liliomok s a jázmin szagával vegyül össze. így szerette a ház egykori asszonya. Illat után szomjazott, a mig élt és csodadolgokat beszélnek most is róla, mint fürdött rózsavízben, folyvást füstölgette a szobákat, szekrényeit telerakta szagos füvekkel, egész patikája állt ott a pacsuli-, mosusz- és más üvegekből. Ágyában nem szalma- de' virág-zsák volt, és szárított rózsaieveken feküdt. Félve suttogják most is a cselédek, hogy nem szerette Tasziló urat, elúnta magát a kastélyban és búskomorrá lett. Akkor adta volna rá szegény fejét, hogy elkábítsa magát. A sok illattal tönkre tette az idegeit, és az ölte meg, mint lassú méreg. Ebből ' a hóbortjából aztán semmiféle orvos nem bírta kigyógyítani. És még életében gyászolta, siratta a férje. - < A kastély hosszú épület, kissé alacsony falakkal. Jobbra-balra egy-egy szárnya messze kiszögellik. .Roppant magas teteje úgy ránehezedik, mintha minden órában, agyon akarná nyomni az egész rezidencziát. A falakon vadkomló, futó . rózsa; az ablakokon vastag rács; a folyosó ajtajain széles vaspántok, mintha most is kurueztámadásoktól félne a háznép. A szobák homályosak,legtöbbje nyirkos levegőjű. Mindenfelé alkove-ok, fülkék, rejtett kamarák nyilnak lapos tapéta-ajtókkal, melyeket azonban jókor elárul a sárga kilincs körül támadt terjedelmes folt. Minden szoba sarkában ott ékeskedik az öblös kandalló, a milyet a mult- században állítottak. Ajtaja nincs, mert kívülről fűtik; de mindegyiken fölváltva szent Flórián domborképe látható, a mint a tüzet oltja, vagy Páris hódol, almával kezében, a három istennőnek, a kiknek erősen mythológiai jelmezük daczára koronkint ugyan melegük lehet. A reliefek fehérek még, de körülöttük ujjnyi vastagon sárgul-barnul az agyag, melyly.el; a repedéseket a lankaföldi fazekas minden őszszel hűségesen tatarozza. Itt, a kopottas szőnyegekkel borított, elhagyatottnak látszó, mégis' előkelő, sok kincscsel telerakott kastélyban lakott az özvegységre jutott Tasziló úr. A míg félárván maradt -két lányát a kolostorban nevelték, nem engedett semmi ujitást. — Majd ha haza jönnek! Akkor paradicsommá alakitjuk át az egész házat. • S most, hogy évek óta a köszvény bántja és szemei meggyengültek, egyre mondja:

102. — Ugy se élek már soká. Addig legalább hadd legyen meg a .békességem és kényelmem. Boronay Tasziló későn házasodott. Már szürkült a haja, a mikor rászánta magát, hogy a vadász-dáridók helyén csöndes otthont alapít. Ősz szakálát le is vágatta és borotvált, sima képével egyszeribe a fiatalost próbálta játszani. Tetszeni akart fiatal feleségének; de mondják, hogy ezt a czélját igazában soha sem érhette el. A szép és kiilönczködő Lenkey Klára' mélyen elrejtette titkát, hogy csupán szegénysége vitte hitestársa karjai közé; de már a harmadik esztendőben' hervadni kezdett. A kis Ágnesben, a ki hosszú időre Melitta után született, örömét se lelte már. Mintha valami • borzasztó emlék bántaná, melyet soha 'halandó meg nem tudott: örökké tepelődött . és illattal környezte magát, feledést, mámort, kábulást keresve benne. Mint az illatos, szép virág fonnyadt el. Halála napján utólszor hitta be Tasziló úr az öreg lovászát, ki rendesen borotválta. De aztán nem volt rá többé szükség az ifjitás munkájára. A kastély. ura meghagyta a szakálát, és ez, a gyász esztendejében akkorára nőtt, hogy Tasziló úr megint nekivénült, de most már alaposan. ' A saját gyermekei nagyapjának nézhette mindenki. Most is, a mint ott ült az ebédlő-teremben, zárt ablakok mellett, hogy a kastély mögött elterülő parkból egy lris fuvalat se érhessen,be, lábait fölrakta a vánkossal bélelt székre, s az üvegajtón át kitekintett az udvarra, hol minden perczben megállhat egy négyes hintó, melyet már egy órája v á r : az izgató öröm daczára oly megtörtnek látszott, mint egy aggastyán. Magas, sima homlokán folytonos a ború, szürke szemeiben a nyugtalanság lázas fénye; s a mint kövéres kezével hosszú, fehér bajuszát sodorgatja : minden mozdulata türelmetlenséget fejez ki. Szeretne fölugrani, kisietni a kapu elé, s onnan nézni: nem jön-e még Ágnes, a kisebbik lánya, ki ma hagyta el a kolostort ? De nem kelhet föl. lipen ma végkép lenyűgözi a betegsége. Végre hallatszik már a kocsirobaj. A kutyák ugatva iramodnak a kapu felé, nem hallgatva a szolgáló s a mindenes kiabálására, a mint rendre utasítják a neki bőszült kuvaszokat. Ott áll már a pitvar előtt a- fogat. Ágnes siet előre, hogy kézcsókkal üdvözölje atyját, ki fölemelkedni készül, de aztán magával rántja leányát, csókjaival árasztja el homlokát, haját, nyakát s egy szót sem birnak kiejteni remegő ajkai. . . . A mikor négy szemközt maradt a hajadonná serdült gyermekkel, Melitta is, a vendégek is. a szobákba, és kertbe széledtek: Tasziló úr óvatosan körül nézett: nem hallja-e valaki titkos szavait s aztán közelebb vonta Ágnest és d ö r m ö g é : — Jó, hogy jöttél! Már epedve vártalak. Láttad itt Kázmért, azt -a drágalátos rokont. No hát nem szeretem, hogy itt van. Vigyázz rá, Ágnes vigyázz rá,1 ez a földönfutó Kázmér öcsém, ez a koldús r kalandor még elcsavarja a Melittám fejét. Ne tudjak aludni egy hitvány órácskát se, ha meg nem érem, hogy betoppan, hozzám s megkéri elsőszülött leányom kezét. Kitelik tőle, ki attól, azt mondom ! Itt e, látod Ágnes, itt ezen a helyen fog állni és fényes fekete szemeit fölemeli hozzám, hangját is remegőre készteti, a hogy szokta, ha a követ is meg akarja indítani, és kérni fog, hogy bizzam rá az egyik kincsemet, életem vigasztalóját, és cserébe majd fölcsap ő maga a fiamnak ! É s nem állok jót érte, hogy Melitta is ne támogassa a. könyörgését. De hiszen' készen talál engem Kázmér öcsém. Terringettét, hát csak arra való volna a Boronay-birtok, hogy a. Pálhalmyjószágot kövesse? Elúszszék ez is kártyán, lóversenyen, bolondságon? . . Azon legyen az eszed, édes Ágnesem,

hogy mindent - észrevégy, mindent meghallj, minden, megtudj, a mi a házban történik !• T e vagy az én szemes, éber kis madaram, a ki minden utat beröppen, mindent lugast bejár, s a ki előtt nincs titok, a melynek egyszeribe meg ne tudnád a nyitját. Szólsz nekem azonnal, ugy-e? A lány már néhány percze halott-halványan, lehajtott' fejjel guggolt ott. Meg se rezzent, Anintha meg volna • kövülve.'Áz apa azonban semmit se sejtett . . . II. '

.

Ugyané perczek alatt Melitta a parkban kedvére ingerkedett Kázmérral. — Úgy ám, minden levelébén emiitett Ágnes. Mikor voltál nála a kolostorban ? . — Hat hete sincs. A mikor BécsbőJ jöttem vissza. Vittem neki czukorkákat. No igen! Játszó babát tán még se küldhettem volna már. • " — N a n a n a ! Hisz az előbb mondtad, hogy milyen rátarti lett. Kázmér - mosolygott és fekete bajusza mögül megcsillantak fogai. — Valóban! Zokon vette, hogy folyvást kislány- • számba vettem, s á mikor tréfálni kezdtem vele, hogy betanulta-e már Tasziló papa neve napjára a verses köszöntőt, majdnem könybe lábadt a szeme, csupa bosszú? ságból. — Szerelmes beléd. ' — S elárulod az édes húgodat ? Akkor magad se hiszed. — ,S ha elárulnám, hogy még a nyáron is -láttam a fotográfiádat az imakönyvében ? Kázmér elkomolyodott. H a ez igaz, az akadályok száma ismét nő. Ágnessel egygyel több. kém lesz most a házban. T á n az óvatos Melitta is csak figyelmeztetni akarja őt e tréíálkodással. É s eszébe jutott sorra minden találkozása, beszélgetése Ágnessel. Vájjon csakugyan ő róla szövi-e ábrándjait a szeszélyes lányka? ' Az orvosok most két éve is figyelmeztették az egész családot, hogy valami kedélybaja van. Föl ne ingerelje senki, s a miben' csak lehet,, ne is ellenkezzenek vele,. Még emlékeznek rá a házbeliek, -hogy kicsiny leány korában egy kis perpatvar miatt, Melitta szeme láttára lefutott a havas parkba, övig járt a nagy hóban, daczosan, a mig el nem bukott. 1 É s semmi kérésre, pironga.tásra, fenyegetésre föl nem kelt, vissza se jött, a mig maga Tasziló papa érette nem ment, s szelid szóval, jóakarattal' magához nem édesgette. Ott csüngött aztán az öreg úi: nyakán, a ki behozta, mint valami ölbe való gyermeket és Ágnes addig magához se tért, a mig el nem zokogta -minden képzelt és igaz fájdalmát, s végre ő kért bocsánatot Melittától, a kit megbántott. S a mint Kázmér maga elé képzelte az akaratos lányt, szinte sajnálta, hogy annyiszor meglátogatta a a nevelőben is. Hiúságával "megérezte, hógy a mit Melitta elárult neki: az csakugyan igaz lehet. Sok dolog, a min eddig megütközött, egyszerre világossá lön .előte. De a hiúságot -csakhamar aggodalom váltotta föl, hogy a család e hazatért tagja' háborítani fogja az eddigi zavartalan együttlétet Melittával. A Pálhalmy-család nem egy nemzetközi gavallért adott már a világnak. Kázmér is ilyen volt. Páratlanul előkelő magatartása, de főleg ritka férfias megjelenése azonnal feléje fordított minden szemet és szivet, a hol csak megfordult. Büszke, finom arczélével, hetyke bajuszával, hegyesre nyirt fekete szakálával' ellenállhatlan jelenség.

107. Az volt Melittára nézve is, ki most a kertben, sétaközben rajta felejté tekintetét, mintha most látná először. É s Kázmér viszonozza e tekintetet, s kalandokhoz szokott lelke csapong a gyönyörben, a mint elképzeli, hogy soha oly szerencséje nem volt, mint az lesz, a mikor maholnap czélt ér, és. ez üde lányarcz izzóvá lesz majd az ő csókjaitól, s ez a hajlékony termet, melytől alig-alig birja visszatartani ölelésre vágyó karját; minden izében reniegni fog egykor, a mikor magához szorítja. Neje lesz Melitta, a neje! Hát kivánhat-e szebb, édesebb kikötőt annyi kóborlás után* mint ez a- lanka-földi kastély, -hol egy ily ragyogó lánymosoly kárpótolni fogja a nagyvilág minden fényeért, izgalmáért? Hetek multak el, egy falusi,' csöndes idyll rohanó 1 A leleményes világfi 'minden nap új programmal állt'elő. Vadászat, lovaglás, halászat, madárfogás egymást érték. Rendezett labdajátékot; esténként a szalonban kártyákkal, késekkel, zsebkendőkkel, gyűrűkkel' egész szemfényvesztő előadásokat rögtönzött. Értett a «gondolat-olvasás»-hoz; majd. meg-a zongorán űzte mulattató tréfáit. A mi párisi, bécsi és' budapesti kupiét valaha hallott, mind .el tudta játszani és produkálni. Még az öreg Tasziló urat is meg tudta kaczagtatni. De azért mégse birta megközelíteni a kiszemelt 1 leendő apóst. . ' Mit tegyen ? A ki engesztelőn tudná hangolni az apát, az senki más, mint Ágnes. Kázmér hamar, tisztába jött térvével. Az a szeretet, melylyel az apa kisebbik gyermekén csüng, ő iránta is megpuhítja az öreg úr szivét. Tanácsosnak találta, hogy most már egyenlő figyelmet tánúsítson a két testvér iránt. Sőt Ágnes iránt egész tüntetve mutatta ki rokonszenvét. Bizonyos határig elvégre mindig. elmehet; a rokoni vonzalom, ha még oly meleg is, még mindig nem szerelem. H a félre találná érteni. Ágnes: lesz elég ideje és módja is rá, hogy a dolgot visszaterelje a rendes útra. Rokonok közt ez is lehetséges. A czél egyelőre az, hogy az öreg Tasziló úr .ellenszenve alább hagyjon. hetei.

Mennyit segíthetne rajta a kis leány! Oly hízelgőn hajtja oda a fejét arra a fehér, hosszú szakállra, kedveskedve letérdel' a vánkossal bélelt támlásszék elé, de hányszor egy hosszú napion! É s cseveg, csicsereg, jó kedvre derítve az öreg u r a t ; kérve, ezt, megköszönve azt. Mily könnyen belophatná ilyenkor abba a kételkedő, kicsinyléssel teli apai szívbe a jóindulatot és bizalmat Kázmér iránt! A- kis leányt még 'nincs oka féltenie az apának. . É s Ágnes egy este ott csüngött Tasziló úr nyakában és halkan m o n d á n — Papácska, édes aranyos papácska! Hisz nem tehet róla szegény Kázmér, hogy annyi szerencsétlensége volt! Lásd, mennyire más most, milyen bánatos sokszor. Oh .én. tudom, hogy vigsága is, melyét az egész háznép előtt mutat,. csak arra való, hogy téged fölvidítson. Ugyan mi lenne mindnyájunkkal, ha ő nem volna itt? No ugy-e nyájasabb leszel vele, papácska? Látod, még csak sakkozni se hivod soha. — Hát' csak áz a. baj? No jól van, édes leányom ! Bár csak egész életében. egyebet se játszott volna, mint ' sakkot, és más lóval ne futtatott volna, mint a milyennel te akarod, ! hogy most futtasson, itt ez unalmas sakktáblán . . . Hehehe! T e kis boszorkány te! Milyen ügyvéd lett belőle. Na, de ha csak azt akarod, hogy sakkozzam vele — hm ! Hát csak hivd el, Ágnes, hadd verjem meg hamarosan néhány parthieban.

É s e naptól fogva csakugyan változás állt be. Kázmér kissé közelebb férkőzhetett leendő apósához, és Melittára gondolva, hálás tekintettel megcsókolta - Ágnes kezét. IIL .'• • ' ( A játék megindult. 1 . Tapasztalatlan, hiszékeny b o h ó ; még tegnap gyermek, ma mái' ünnepeltetésre vágyó hajadon, te ártatlan bizalommal s ama szilárd hittel, hogy a kit ő szeret, annak okvetlenül .viszont kell őt szeretnie. É s szemközt vele a szalonok hódításhoz szokott lovagja, világfi a javából, a ki kudarczot nem ismer és keserves, könyteli éjszakákat szerzett sok asszonynak, leánynak. ;' Kázmérnak már az első' napon feltűnt kisebb unokahugának különös érdeklődése ő iránta. Több volt az, mint merő rokoni vonzalom. Egy délután a park gesztenyefa-sorában sétált a két rokon. Ágnes csapongó kedvvel tépdesett egy-egy alácsüngő levelet. Egyszerre megállt. — Tudod-e, Kázmér, hogy ilyennek képzelem én a férjemet, a milyen te vagy! -El ne bizd magad, te csak az unokabátyám vagy, de — egyúttal mintája az én leendő uramnak. Ugy ám ! Kázmér ránézett és fölnevetett. Ismerte efféle nevetésének a hatását. — Igen, igen! Hiába nevetsz! Ezentúl mindenkit, a ki hozzám közeledik, veled'fogok összehasonlítani. A ki nem válik b e : annak nincs kegyelem ! — Ej, lám, te kis kegyetlen, te ! — Oh, én nagyon követelő vagyok. De újra mondom : el ne bizd magad. Hasztalan is tennéd, mert a te feleséged úgy se lennék soha. Először mert az unokabátyám vagy . . . . ' • — Hát ez akadály ? • — Másodszor . . . De nem ! Ezt nem szabad megtudnod . . . Kázmérra ez a fordulat nem volt épen kellemes. Sokkal jobban elkényeztették imádottjai, semhogy az efféle tréfás visszautasítást is szokatlannak ne találta volna. Gyakran a legközönyösebb dolog, ha számítunk rá, s be nem következik, jobban fáj, mint akármi kellemetlenség. Hiúsága kedvéért bármi áldozatot meghozott Kázmér, 'l'udta, hogy Ágnes ingerkedése alatt a legőszintébb érzelem rejtőzik. Mégis bántotta az előre kinált kosár, és sietett, hogy aztán legalább tréfásan megtorolja.' A szavakkal nem soká késett és fulánkról se-feledkezett meg. — Hát visszautasítanál ? De ne feledd, édes hugocskám, hogy minden visszautasítást megkérésnek kell megelőznie! A könnyelmű megjegyzés már elhangzott. Vissza se lehetett vonni. Ágnes ajkába harapott. Hirtelen oly komorrá vált a tekintete, hogy Kázmér rögtön megbánta az ingerkedést. A közelebbi perczben már untatta őt az egész szóváltás, hisz czéltalan volt. Akarva, nem akarva, egyetlen élesebb szóval felülkerekedett s ez most elkedvetlenítette. A nő zavara mindig kellemetlen a férfira nézve, ha tulajdonkép semmit se akar elérni vele. É s zavar fogta el Ágnest, a megszégyenülés zavara.' Ott állt pirosan, mint a parázs és szeretett volna menekülni egy szó, egy tekintet nélkül. Kázmér könyörült r a j t a ; hirtelen másra forditotta a beszédet. — Nem lovagolsz ki velünk ? •— kérdé. Ágnest ez a felhívás meglepni látszott. De nem vette észre, hogy a kérdés valamikép összefüggésben áll azzal, miről az előbb beszéltek.

104 — Te Melittával mégy ! Nem kérdezte, csak odavetette ezt Ágnes, mint ismert dolgot. N Most már figyelmessé lett Kázmér. A kis leány féltékeny ! Csak rá kellett néznie s azonnal meggyőződött, hogy sejtelme nem csalja. Szinte fölösleges volt valami ujabb kérdés, de azért koczkáztatta: — Velünk tartasz ? — Nem ! — volt 'a daczos felelet. — Szeretnélek .látni a Cromvellen . . •. — Nem az én paripám! — Hát melyik? A Csillag? — Azt Melittának engedtem át, meg a Cromvellt is . . . Mindegyiket! Ki nem állhatom a lovaglást! — Ha tudnád, mily elragadó vagy, ha vágtatsz . . — É p azért ne láss soha! — Soha ? Ej, Ágnes . . — Mondom, soha!. Ideje volt, hogy elsiessen. Még néhány szó és könyje irgalmatlanul odatolakodik a szemébe! Nem birta volna elviselni az ujabb szégyent, hogy ez az udvariatlan, keményszívű unokabátya elérzékenyedni lássa.

IV. A következő pillanatban Kázmér egyedül volt. Miért féltékeny ez a kis lány Melittára ? Ez volt az első kérdés, melyet magához intézett. Észrevették volna már e házban a titkolt frigy szövődését? Vagy csak Ágnes tud eddig róla s nála is csak gyanú az egész, melyet féltékeny szíve sugal ? Kázmérnak számolnia kellett e kellemetlen gondolatokkal. íme mások már számon tartják tettét, érzését, vágyát. Voltak órái, a mikor be se merte vallani magának, hogy Melitta egész lénye rabul ejtette őt. .Ha erőt vett rajta a kételkedés: még csak ámítani se merte szivét, hogy lappangó érzelmeit csakugyan viszonozza az, a kinek neve sokszor imádság gyanánt lopódzik ajkára. És csüggedésében úgy tetszett neki, hogy istenkáromlás, a mikor a magáénak hiszi a büszke rokont. Hát oly ügyetlenül játszaná most a szerelmest, hogy még csak tisztában sincs a helyzetével ? Pedig mindeddig első sorban nagy' óvatosságának köszönhette, hogy minden szívbeli affaire-ből nemcsak győzelemmel, hanem, a mi sokkal nehezebb, minden • kellemetlenség nélkül menekült meg. Mindama nők közt, a kiket eddig szeretett, egy se bilincselte le annyira, mint Melitta. Benne föltalálta azt, a ki el tudja vele feledtetni valamennyit, kire eddig szerelmét pazarolta s a kinek lábainál le tud mondani a jövő minden kecsegtető képzeteiről. Kész lett v o l n a s z e n t fogadalmat tenni rá. Alig egy-két napra rá, hogy Ágnest megtréfálta, négy kézre játszott a zongorán Melittával. Valami egyhangú, bánatos nótát próbáltak, melyet aznap hallottak az arató lányoktól s majd Kázmér, majd Melitta talált el egy-egy sort, miközben ujjaik érintkeztek a billentyűk fölött s mind hosszabban meg-megakadtak. A hangok szakadozva, majd erősebben, majd álmatagon szóltak. Kázmér .ajkán már egy óra óta ott lebegett egy édes szó. Egyedül voltak: csupán ketten. Ágnes a kertben lapdázott. Gondtalan nevetése behallatszott a szobába.

Végre elröppent az az édes szó. Melitta hallotta, de föl nem nézett s mig ujjai keresték a bánatos, együgyű nóta hangjait, halkan mondá: — Elfeledted, hogy atyámtól kell majd megkérned a kezemet ? Ez a kérdés azonnal egész ridegségében föltárta mindkettőjük előtt a valót. Boronay Tasziló nem fog beleegyezni e frigybe. A megkérés oly szóvitát fog előidézni, a melynek végén Kázmér megalázva lesz kénytelen visszavonulni — örökre! Ezt mindketten tudták. Mély hallgatás követte a vallomást. Csak ujjuk járt ide-oda a billentyűkön, a nélkül, hogy ők maguk tudták volna, hogy mit cselekszenek, vagy miért cselekszik ezt. De mindketten jól tudták, hogy ugyanegy dologra gondolnak. Kázmér a saját családja és rokonsága körében rég elvesztette azt a jogát, hogy a mikor nősülni a k a r : tetszése szerint választhat a hozzá közel álló leányok közül. A sors humora úgy akarta, hogy a mely napon nagykorú lett: azon mondták ki rá a csődöt. S ,a mikor délután kilovagolt: már kölcsön-paripán ült. De kilovagolt ! Ettől fogva aztán mindenki jónak tartotta arra, hogy a- ház . vendége legyen, hogy eszét csillogtassa, élményeivel mulattassa a társaságokat; de hogy családi tűzhelyet alapítson s hogy e tűzhely őréül épen Melittát kivánja, ezt senki se tételezte volna föl róla az egész megyében, csupán Tasziló úr, a ki jól ismerte öcscsét. De Melitta máskép gondolkodott. Kedvencz terve volt, hogy a könnyelmű embert visszaadja igaz hivatásának. Kecsegtette magát' azzal, hogy Kázmér le tudna mondani mindarról, a mit a szabadság .kinál neki, mihelyt olyan lényre talál, a kiért nem sajnálja meghozni ezt az áldozatot . . . Az együgyű arató dalt még- egyre találgatták ujjaik. Kázmér szólalt meg először. — Elviszlek Bécsbe. Uj körbe lépünk, a hol munkálkodhatom. Ha atyád ellenkezik . . . — Fog ellenkezni. — Igaz. Te gazdag örökös lészsz; én örökre szegény ' vagyok ! Érzem ennek a • kinját, csak most, most! Ha tudtam volna valaha, hogy könnyelműségeimért ily későn, ilyen kegyetlenül kell bűnhődnöm! Utamat állja boldogságom küszöbén! Hát hihettem-e valaha, hogy nyugalmamat prédálom el a versenygyepen; hogy életczélomat vetem oda a roulette-asztalra ? s a te mindenható szerelmedet s uj-életadó becsülésedet adom óda sok dőreségem ára gyanánt? — Csalódok Az én szivem tán sohase szeretne, ha nem érezné, hogy neked e szerelemre szükséged van. Volnál gazdag és volnál atyám szemében az, a kinek ő óhajtana: ki tudja, hozzá kötném-e életemet a tiédhez. Kázmér szive elfogódott. A mi sohasem történt meg rajta: úgy érzé, hogy tekintetét valami fátyolozza. Köny legyen az ? Kö'ny az ő szemében! Nem tudott szólni. Melitta 'azonban folytatta: — Leszek szegény veled. Bizzál bennem. Lásd, én hiszem, hogy te kárpótolni fogsz mindenért. Boldogok leszünk. Óriási tarka lapda repült be a nyitott ablakon. Utána Ágnes gondtalan kaczaja hallatszott.

-<> «5» •','

(Vége küv.)

105.

JEKEI ALADAR Reggel. Fürge kis menyecske Aranyos kedélylyel, Szeretlek én téged Lelkem örömével, Gyönyörűség nézni A te fürgeséged, Gyönyörűbb a szívnek Nagy jókedvüséged. Derül a szobácska, Ajtó, ablak tárva, Tisztogató angyal Kereken bejárja. Tisztogató angyal Nyomában ott szárnyal A hajnali szellő Aranyos sugárral. Ott kisérem én is Epekedő szemmel, Nem bírok a vágygyal,Nem bírok szivemmel, Repülök, megáldom, Csókkal eltetézem, Mert ez a kis angyal Az én feleségem !

Álmodtam. Álmodtam rólad szomorút : Ott varrogattad hitvesem, Egy kis kunyhóban egyedül Mások ruháját, özvegyen. Künn éji zúgás, tél-vihar, Benn egy parányi, mécsvilág, S a kis kemencze hamva közt Már rég aludt az enyhe láng. S a mit te varrtál, édesem, Didergő izgalommal ott, Hamar, hamar, hogy kész legyen, A gyolcs könyektől ázva volt. És láttam azt a Éjfélkor egy kis Meglátszott árva E gyönge kéz s

munkabért is asztalon : kenyerén az irgalom.

S e gyönge kéz, mig ajkidon A «miatyánk» ott reszketett, Nem tudta már, nem tudta már Megtörni azt a kenyeret. S'nem volt egy panaszos jajod, Nem egy lázongó szózatod. Isten nevében, szomorún, Meghajtád árva homlokod. Inogva mentél ágyadig, • Mint egy fehér árny, szent beteg, S ijesztő csöndben elhalón •Idézted azt a holt nevet.

KOLTEMENYEIBOL. S az a halott férj messze künn Órjás erővel, hirtelen Földobta sirját. Jajgva jött: Elég, elég volt! Jer velem ! Ne adja Isten, édesem, De hogyha álmom bételik, Bocsáss meg a szegény halottnal Nem így óhajtom én, nem így !

A

bakhanál.

Jól múlatunk, Bakhus velünk. Ujjongva röppen éjjelünk. Szilaj zenének hanginál Tánczos leány örvényt csinál. Alakja fény, ruhája fátyol, Eltikkadunk a sugarától. Föl a kehelylyel czimborák ! Igyuk meg a világ borát. S hajrá, kereng a vad pohár, Bomlott gyönyörben nincs határ. Rémséges éj zúg oda künn, Ki mondja, hogy kaczagni bűn ? Egy dörgő láng, mély im talál! Rebben, sikolt a bakhanál. A legszebb lány, a csókosabb, S egy halvány ifjú helyt marad. Lágy kereveten ülnek ott Henyén, miként a boldogok. Előttük még a telt kehely, De egyikök se' hajtja fel. Csak nézik egymást csöndesen S nem látják egymást sohasem.

Modern siesta. Ne csókolj édesem, Eredj, eredj ! Pihennék, gond gyötör. Ezer meg egy. Nyomasztja keblemet Két liliom karod, Tündérkém, ne ölelj ! Bágyadt vagyok. S tündérke duzzogón Megy, félre ül. Férj úr fonnyadtan egy Ringóba dül. S ott selymes kis szobában Márványból Ámorok Kaczagják hidegen, Hogy valaki zokog.

Vágy. A messze tengerekre vágyom, Ott volna nékem társaságom. Ember, egyenlő semmi vélem, Gőg nélkül ott Isten kegyében. Ember, ki nem hivalg, nem ámit, Mutatja fehér vitorláit. S kibontja gyorsan, tettre készen Sugárban, árnyban, vészes éjben. Hol egy a küzdés: társ a társért, Egymásnak édes otthonáéit. S nincs irigy arcz. Mindnyája : «Hurráit !» Ha kék az ég, ha ring a hullám. S megannyi oszlop, kéz a kézben. Örvény-habon, vihar-verésben. De itt ? E száraz ingoványon ? . . . A zúgó tengerekre vágyom !

Utóhang.

Magyarországon különben is minden időben inkább szófia beszéd, mint valóság volt a clericalismus. Az egyháznak sohasem' voltak külön, annál kevésbbé ellentétes érdekei a nemzettel. Egyáltalán a római katholikus egyház többé-kevésbbé mindig magára öltötte az illető korhoz leginkább találó costume-öt, a nélkül, hogy valaha a krisztusi jelleget levetkőzte volna. Ebben áll az egyház nagy ereje, ez decretálja fölényét a más, bármennyire rationalis és fölvilágosult keresztyén felekezetek fölött, ilyen értelemben veendő örökkévalósága. így a középkor barbár elején az egyház nemcsak szellemmel, de vassal is ott áll a hadsorban, de a mikor az antic világot, a classicus kort a maga csodás reliquiáiban napvilágra hozzák, az .egyház veszi ótalom alá, az egyház ápolja a legszeretőbb gonddal, hogy a régiből kivált ifjú szellem megizmosodjék. A mire korunk és ivadékunk mindennél büszkébb: a tudás, hogy olyan, a milyen — az isten ingyen kegyelme után legtöbbet az egyháznak köszönhet — és nem ritkaság, hogy dajkáját — szinte anyját — mostohának, vaknak, tudatlannak nevezi. A kis hálátlan! Pedig reminiscálhatna, hogy nem is oly rég még hajléktalan volt, s csupán a templomok és monostorok falai között talált meleg tűzhelyre. De sőt onnan, ezekről a m a feledett helyekről indult ki, hogy meghódítsa a világot. «•

É s vájjon ismerik önök az abbékat ? Ama finomul beretvált, enyhe mosolygású elegáns papokat, kiknek gondosan göndöritett fürtjei között szinte kaczérkodik a tonsura ? Fekete vagy violaszín komoly szabású hosszú kabátjuk nem fedi el végig selyem harisnyájukat s csattos könnyű czipellőikben nesztelenül surannak ide s tova a Egy sovány mezőről Lajosok idejebeli franczia nemes salonok szőnyegein. . Szomorún arattam, Ezek a szent hit őrei a normandiai és bretagnei Aratás után is kastélyokban. D e ezek egyúttal a legfölvilágosodottabb Szomorú maradtam. fejek is. Nem csupán a ház szép asszonyának gyónási titkait ismerik s rejtik szivükbe örökre egyházi fogadalomból és 'gavalléros discrétióból egyaránt, hanem a EraEnói Vilmos. könyvtár-termekben őrzött összes köteteket is. Őket nem lepik meg az encyclopedista bölcsészek szép frázisai, nem Episcopus in partibus infidelium: azaz püspök egy- Rousseau «Contrat social»-ja. Ok m á r mindezt tudták házmegye nélkül. Apát, conventjét azonban szétrebben- régen, — de mélyen hallgattak róla, el lévén határozva tette a török, a mikor még ő csinálta nálunk a napi küzdeni bárki ellen, a ki a veszedelmes új tant ki meri eseményeket s azóta sem szedelőzködött össze. Kanonok • mondani. Nagy-Váradon, Szent-László király városában; elődei E s vájjon ismerik önök az abbékét most ? közé számitja Pray Györgyöt, a ki nagyon mostoha Hiszen ma már nincsenek abbék, mondják önök. időkben, a midőn a nemzeti hagyományok oltárán égetnj Olyan bizonyosak ebben ? '• a tömjént még' a mainál is hálátlanabb föladat volt: Úgy látszik nem ismerik önök Fraknói Vilmost. sok hasznos és becses szolgálatot tőn a magyar históriának. Alelnöke a magyar tudományos akadémiának,, Mert abbék ugyan már nincsenek, de ez az egy mégis az. Egy elmés, finom, elegáns világfi, a ki a legalamiután volt fő- meg osztálytitkára két évtizeden á t Volt posabb történettudós és a legbuzgóbb pap egyúttal. 0 a kispap Esztergomban a Scitovszky János primássága, idejében és volt iskolatársa meg erős riválisa báró- legkellemesebb bátorsággal lép be a hívságos világitársaHornig Károlynak, a kit erősen akarnának — primásnakj ságba, melytől a szegény, naiv plébános ijedten fordítaná Fölkutatta E u r ó p a összes levéltárait, a melyek Budapest — el arczát. Ő nem fél. Ki erősebb ott nála, hogy legyőzSimancas és R ó m a között fekiisznek, írt roppant sokat hetné ? Senki. Nincs kísértés, a mitől tartana. Hite csupa öntudatos meggyőződés. Tudása nagyobb a magyar história minden időszakából: de id. Szinnyei mint a világiaké. Az ultra kálvinista Thalyval bármikor (a bácsi) még nem statistizálta ki,' hogy a sorok egymásmellé állítva, mekkora útat tennének ki. Annyi valószínű, t kész tudós csatára. Az a szenvedélyes rajongó, — ő az hogy a megírt sorok egymás mellé helyezve hosszúságban előkelő, nyugodt, biztos és a modernebb. Szelleme szabadságát nem kell korlátozni semminek. erősen concurrálnának a magyar államvasút hálózatának' összes vonalaival: de az meg. bizonyos, hogy ez a rém- Szemébe nézhet minden veszedelemnek, — mi sem árt neki. Öntudatossága vértezi. Alacsony, sőt kicsiny alak, hosszú út nem ér — Esztergomig. de arányos és úrias. A kivel. egyszer kezet szőrit, a kire egyszer rámosolyog, az elragadtatva hirdeti, hogy vannak • Egyházi ember, a hogy nyelvünkön mondják, de- még abbék a világon, vagy, hogy legalább is van még — egy. az egyházi szót ne tessék clericális értelemben venni.' íme, itt a kéve ! Oldjátok, verjétek Cséppel, badaróval. En oda se nézek.

107.

E g y

k i s

s t a t i s z t i k a n é l k ü l .

s z á m

Kétségtelenül a legfontosabb és a régi világnézettel legel len tétesebb tanulsága a társadalmi tudományoknak az, mely,,- hirdeti, hogy az összes emberi cselekedetek határozott; f szabályszerűséget mutatnak. A mit azelőtt a véletlen, ,..yagy az emberi akarat önkényének, szeszélyének tülajdonítottak, az ma szigorú kényszerűségnek hódol. Közelről . nézve megzavar az élet. tarkasága, a napi események szeszélyes játéka, az egyéni elhatározások kiszámíthatlansága. H a azonban magasabb, pontra helyezkedünk, . a kaleidoskopikus kép szabályos vonalokhoz simul és,' csodálkozva nézzük a szigorú mathematikai méreteket, melyek szerint a társadalmi élet minden egyes köre megalakul. E szabályszerűséget észlelve, meggyőződünk, árról, hogy. az emberi" cselekedetek és az emberi sors is általános törvényeknek engedelmeskednek, igazat adva a nagy német költő szavainak: S o weise fallen D e s Zufalls blinde Würfel nicht.

Azon jelenségek közé, melyekben a társadalmi élet szabályszerűsége pregnáns kifejezésre jut, tartoznak különö.sen az esketések. Már az elsők, kik vizsgálódásaik tárgyává tették a társadalom bonyolult életfolyamát, meglepetéssel vették észre, hogy minden államban évről évre? körülbelül ugyanannyi házasság köttetik, és ezek száma igen szűk határok között ingadozik, legalább addig, mig azon társadalmi médiumban akár az anyagi viszonyok, akár a törvényhozás vagy politikai események folytán az állapotok lényegesen ném változnak. Egyenként ki engedné kétségbevonni, hogy midőn oltár elé lép, az legsajátosabb elhatározásának eredménye ? Avagy a. költő, mikor a szerelmesek sorsát leirja, engedné'-e képzelődésének remek alkotására a rideg számtani kal;.kulust alkalmazni ? : E s mégis, mily könnyű bebizonyítani, .-hogy tévednek. vagy hogy épen ámítják magukat, hogy a társadalom életében kevés helye van az egyéni akaratnak, a társadalom keretei szigorúan lévén meghatározva. Különben ne legyünk igazságtalanok a költők iránt. Akárhány költő a társadalmi erőjáték kellő közepébe állítja hőseit és az egyéni sors alakulását szoros összefüggésbe hozza a társadalmi eseményekkel. Csak emlékezzünk Manzoni gyönyörű elbeszélésére és többé nem fogunk ebben kételkedni. Azonban nemcsak arra szorítkozik az említett szabályszerűsége az ésketéseknek, hogy évenkint majdnem ugyanannyi pár lép oltár elé, hanem a Szabályszerűség ismétlődik e jelenségek minden egyes mozzanatában. A vőlegény és menyasszony kora és különösen viszonylagos kora, azok családi állapota, felekezeti viszonyaik tekintetében évről-évre kevés eltérést találunk. Azonban egyike a legérdekesebb jelenségeknek kétségkívül az,, hogy évről évre azt tapasztalhatni, miként bizonyos hónapokban felette sok, másokban igen kevés házasság köttetik. így nálunk novemberben és februárban köttetik á legtöbb' házasság, deczemberben és márcziusban a legkevesebb. Novemberben pl. közel tizszer annyi esketés fordul elő mint deczemberben, februárban is nyolczszor, kilenczszer annyi mint márcziusban. Azonkívül nagyobb az esketések arányszáma még májusban, mig a nyári hónapokban általában a minimumra csökken.. Tehát a költők által annyira dicsőitett május épenséggel nem foglalja el az első helyet. A vidámabb, az életkedvet fokozó nyár sem az, mely a legtöbb menyasszony fejére teszi a myrthuskoszorút, hanem a zord, barátságtalan tél, úgy hogy egészben véve kétszer annyi esketés jut a ridegebb év-

szakra. Az esketések ezen eloszlásában némileg már. kh fejezést talál az, hogy a házasságnak nagy ideális tartalmán kivül egyúttal igen komoly, reális oldala van. Ezen sajátszerű eloszlásnak oka ugyanis mindenesetre első sorban gazdasági. Nyáron a népesség nagy része, mely földmivelés által keresi kenyerét, a mezőn kemény munkával el van foglalva. A faluk-elhagyottan állanak. Aki csak munkabiró, annak akad dolga. De, ha a munkák be vannak fejezve, ha megvan a nyári kereset, akkor itt az idő, hogy a vőlegény haza vigye a menyasszonyát, hogy megtartsák az esküvőt. Az esketések számában csak deczemberben áll be jelentékeny apadás, mivel a nagyszámú katholikus népesség advent alatt nem tarthat esküvőt. Hogy aztán februárban ismét jelentékenyebb emelkedés mutatkozik, az részben a télnek általános magas arányán kivül, a téli hónapokban és különösen farsang idején sűrűbb társadalmi találkozásnak és mulatságoknak tulajdonítandó, részben ismét annák, hogy a farsangra következő nagy böjt idején a párok nem léphetnek oltár elé. Az esketések eloszlását tehát gazdasági, társadalmi és vallási körülmények szabályozzák. De a természeti tényező hatása sem hiányzik, mert a téli hónapok nagy esketési száma mindenesetre azzal is függ össze, hogy a zord évszakban jobban érezzük a családi tűzhely szükségét, mig másfelől májusbán az emelkedő szám a természetnek és azzal az életkedv megújulásának tulajdonítandó, bár ekkor a könnyebb megélhetés is mindenesetre a családalapítás kedvét fokozza. Minthogy az esketések eloszlása — a mint láttuk — társadalmi, gazdasági, vallási és • terriiészéti. körülményektől függ, ezek változtával az eloszlás is .változik, így a városokban többnyire másként oszlanak meg ' az esketések, mivel ott a népesség nem foglalkozik mezőgazdasággal. Azért pl. nálunk a fővárosban a nyáron korántsem csökken annyira a házasságok aránya, és a különbség az ősz-téli és tavasz-nyári időszak között sokkal kisebb, mint a vidéken. Ugyanazon okból Ausztriában is a nyár alatt nem csökkennek oly mérvben az esketések, mivel egy. nagyobb része a népességnek foglalkozik ott iparral és kereskedelemmel, mint nálunk.. A vallási tényező szerint is jelentékeny különbségek mutatkoznak. A fővárosnak erős katholikus jellege folytán deczemberben és márcziusban többnyire igen csekély az esketések száma. A vallási tényező általában erősen kifejezésre jut. Ausztriában, melyben a népesség sokkal nagyobb része katholikus, mint'nálunk, a tempus clausum alatt • az esketések sokkal erősebb csökkenést mutatnak. Ellenben Poroszországban a különbségek az egyes hónapok között korántsem oly nagyok. A zsidóknál is az esketések egyenletesebben oszlanak meg egyes hónapok szerint és itt inkább a tavasz-nyári időszakban köttetik több házasság. Agostaiak, helvétek és unitáriusok is nagyobb egyenletességet mutatnak nálunk az esketések eloszlásában. Foglalkozás és vallás képezik tehát a főtényezőket, melyek az esketések eloszlásában kifejezést találnak. A mezőgazdasági népesség keresetének legnagyobb részéhez egyszerre jutván, ezt az időpontot várja rendesen be a családalapításnál, mely minden költői oldala mellett prózai is, és jelentékenyebb kiadások megtételével jár. A többi foglalkozásokban a kereset nincsen annyira bizonyos időponthoz kötve és azért az esketések sem tódulnak úgy össze egyes hónapokban. A vallás ismét tilalmával foly be az esketésekre, a mennyiben bizonyos időkben gyászt öltve, minden ünnepélyességet betilt. Főleg ezek adják meg a kulcsot azon jelenséghez, 'melyet itt vizsgáltunk. Még tanulságosabb volna-az itt közölt észleleteknél természetesen az, ha nemcsak az esküvőről, hanem az

108. eljegyzésről is volnának adatok, mivel ezek segítségével közvetlenebbül tanulmányozhatnók az okokat, melyek a házasságra befolynak. A házasságkötés időpontjára befolyó tényezők egy része ugyanis mindenesetre magára az eljegyzésre is van befolyással, de csak egy része, és az is csak homályosan tükröződik vissza. Minthogy ez adatok azonban nem dolgoztatnak fel, be kell érni a házasságkötések tanulmányozásával. Ez is érdekes világítást vet a társadalmi viszonyokra; ez is mutatja, hogy a társadalom élete bizonyos törvények szerint megy végbe; ez is mutatja, hogy a társadalom életében csekély szerepe van azon hatalomnak, melyet Nagy Frigyes egy találó kifejezéssel »Sa Majesté le hasard«-nak nevezett. Földes

taitokat és barátnőiteket azért, mert azok sem cselekedének egyebet, mint a mit ti cselekedétek. A farsangi bolondságokért majd csak befelel helyettetek az üdvözült kalendáriumös Gergely pápa, a ki bölcsen és már jó eleve a vidámság ördögének részéül szabta ki a farsangot; de azért, a mit a saját lelketekből az irigység, emberszólás és malitia keserű ördögének áldoztatok oda ezen farsang alatt, azért vezekleni kell ! Térdre, hamut a fejetekre! Ha pedig megkönnyebbültetek a vezeklés után, poroljátok le fejetekről a hamut s térjetek ismét vissza a rizsporhoz és esténként vessétek le ismét a kitérdelt daróczkámzsákat — s bújjatok vissza a farsangi leplekbe \ — mert beszélhet a Gergely pápa kalendáriuma, a mit akar, a kedvesebb farsang még csak most következik a húshagyó után. A viszontlátásra hölgyeim és uraim, — akarom mondani kedves híveim az úrban, — a viszontlátásra a legközelebbi böjti piqueniquen ! Amen.

Béla.

Innen-onnan. Böjti praedicatio. Keresztény és nem keresztény atyámfiai és anyámleányai ! Ismét vége van egy vidám farsangnak, ismét lezajlott az évnek azon szaka, melyet bölcs előrelátású és emberismerő néhai nagy Gergely pápa kalendáriuma arra jelölt ki, hogy ez alatt végezzetek az édes hivságokkal és lakjatok jól a legkellemetesebb bűnöcskékkel. Tegyétek kezeteket szivetekre és valljátok be őszintén : vagytok-e ti olyan irgalmasok és türelmesek embertársaitok iránt, mint a minő hozzátok vala Szent Péter kalendárium-csináló nagy utóda ? Megengeditek-e ti is. egymásnak, hogy legalább egy-egy farsang keretén belől gáncsolatlanúl vigadhassatok, csupán a földi gyönyörűségeknek élve ? Belátjátok-e ti is, hogy a szegény, gyönge és gyarló földi embernek és kiváltképen az asszonynak, okvetlenül szüksége van olyan időszakra is, melyben nem kárhozatos bűn, ha számláit túlságosan fölszaporitja Árvái és társánál és Monaszterlynél; a melyben a családfő két giráns barátjával egyetemben, minden nagyobb sülyedés nélkül, vetheti alá magát -a takarékpénztár váltócensurájának; a melyben a miniszteri segédfogalmazónak joga van, a tanácsosa leányainak tizenegy »hogyvolt«-ön keresztül teljesített megtánczoltatása fejében, délben menni hivatalba s már félkettőkor kiszökni a jégre ; a melyben a menyecskék nem esnek hűtlenség bűnébe egy kis kaczérkodásért s a kisasszonykák romlottság nélkül álmodhatnak csókokról világos nappalokon, az átkeringözött éjek után ? . . . Tartok tőle, szeretett, híveim, hogy tí közületek a maga részére kiki hajlandó bőven élni a Gergely pápa adta privilégiumokkal, időn túl is; — embertársaitok ellen azonban szigorúan ránczoljátok szemöldökeiteket már a böjt előtt is. Úgy tudom szeretett hiveini, hogy mialatt a minisztertanácsosék a mai balra öltözködtek, nem győztek botránykozni az osztálytanácsoséi; felett, a miért azok nyakig belekeveredtek a farsangolásba. Mibgl telik nekik ? Mit akarnak elérni vele ? Az éltes kaczér mama magának akar-e udvarlókat fogni, avagy libácskái részére vadászik rókákat, a kik ezeket elvigyék ? S ah, az a bolond férj és bolond apa ! Mit akar azzal a nyomorult 3500 frtos kis fizetéssel? Elment az esze egészen ? Nincs-e már is fizetetten számlája minden boltban ? Es hát okvetlenül kell farsangolni ? Hát otthon ülni szépen, okosan, — ez már teljesen lehetetlen ? . . . Es a többi, satöbbi! Csak az vigasztal, szeretett hiveini, hogy az osztálytanácsoséi; sem Ítéltek enyhébben a minisztertanácsosékróf; hanem azért a vigadó fényes termében kölcsönösen mosolyogtak egymásra s el voltak egymás kedvességétől ragadtatva. — És így van ez, szeretett liiveim, a társaságban mindenütt: feljebb is, lejebb is. Mindenki enyhén itél önmagáról s rettenetes szigorúsággal másokról. Azért, bizony-bizony mondom néktek, hogy elhangozta után a farsangi zenének, alázzátok meg szíveiteket, fizessétek ki számláitokat, hintsetek hamut fejetekre s ne a mások hátát verjétek, hanem a magatok mellét s ne azt kiabáljátok folyvást, hogy *tua culpa« és *sua culpa«, hanem azt rebegjétek, hogy : *mea culpa, mea maxima' culpa.« És ezen közben a világért se azt higyjétek, hogy akkor követtétek el a bűnt, a mikor átengedtétek magatokat a farsang kellemes hivságainak és édes bünöcskéinek, hanem akkor, a midőn elrágalmaztátok legjobb bará-

Fronde. Van Ő Felségének az apostoli magyar királynak egy szerencsétlen osztrák udvarmesteri hivatala, mely hiven az operettelibrettisták udvarmesteri hivatalaihoz, folytonosan többé-kevésbé mulatságos bakokat lődözget. Hogy a magyarok ellen ezt a hivatalt semmiféle animozitás nem vezeti, ez valószínű, mert nem volt még a világon soha animosus udvarmesterség. Hanem inkább lenne az udvarmesterség egy kissé tapintatosabb ellenségünk, semmint olyan balga, tapintatlan közömbösünk, mint a milyen most. A magyar mágnások, ezek a minden mágnások legaulikusabbjai, ezek a minden nemzeti mozgalomtól irtózó, Bécsben jól mulató, itthon unatkozó, németül jól tudó, magyarul rosszul tanuló urak is megsokalták már azt a tengernyi ügyetlenséget, melyet az osztrák operettes hivatal követ el velük és velünk, az egész magyar nemzettel. Széchenyi Gyula gróf főajtónálló már be is adta a kulcsot, megmondván, hogy ő olyan főajtónál, a melyen ezek a «mindent roszkor» két balkezü és két ballábú osztrák operette-figurák futkosnak fontoskodva ki és be, soha többé nem álldogál. A magyar mágnások természetesen duzzognak az ő vérükkel s a legmélyebb alattvalói hódolat mellett a koronás király iránt, egy kis, csöndes frondeurködésben vannak az udvarmesteri hivatal ellen. Es valóban nem is tehetnek mágnásaink okosabbat, mintha kissé megkuruczolják magukat s az udvari operette-bufiókra rákiáltanak, hogy : «eh ura fakó /» A mig ezt meg nem cselekszik, az udvarmesteri hivatal el sem hiszi, hogy a magyarok haragusznak. Mit, a magyarok ? Hát vannak magyarok is ? Az udvarnál sohasem szoktak magyarokat látni. Ott csak hoffahig notabilitások vannak különféle «7>acAr»-okban. Többek közt vannak hoffahig notabilitások «in Hussaren-'l'racht* és «in Magnaten-Tracht mit Verschnii/ ung». Azt, hogy ezek a fényes, de kényelmetlen trachtos urak magyarok, a kik ott. az udvarnál egy állami és nemzeti eszme képviselői és büszke jogigénylői, — még eddig az udvarmesteri hivatalnak nem volt alkalma észrevenni. Mihelyt egyszer észreveszi, meg fog hódolni és bele fog nyugodni. Hej, mert már sok mindennek meghódoltak és sok mindenbe belenyugodtak ám ezek! Egygyel több vagy kevesebb — az már mindegy.

Háromezer éves arczok. A képzőművészeti csarnokban tán még soha sem volt mélyebb érdekességü képkiállítás, mint a milyen most van. A Graf-féle ásatag ó-egyptomi arczképek tekintenek le a falakról a bámuló űj világra. A háromezer' év óta elporladt vagy legfeljebb is múmiákká oszolt semmik, kihunyt öntudatok, buborék gyanánt szétoszlott, elképzelhetlenül tova tűnt emberéletek, megszűnt létezések valami csodálatos része : a való emberek vonásainak és szineinek csalóka másai fennmaradtak s most, háromezer év múlva, ránk néznek festett, de mégis lelkes szemükkel; Lehetetlen, hogy ezek a képek pusztán csak tárgyak legyenek. Lehetetlen, hogy a mi csalódásig olyan, mint egy valódi ember', abban valami kis emberféle gondolkozás is ne derengjen. Lehetetlen, hogy maga az emberi forma a tartalom nélkiil -már magában véve is, ne legyen valamivel több, mint csupán színes, zsiradékos, száradt anyaggal bevont vászon. Azok a háromezeréves emberalakok ott a mücsar\

109. nok falán, nemcsak néznek, hanem egy kicsit látnak is, sőt valami csekély, korlátolt mértékben gondolkoznak is. Mi is rájuk nézünk és gondolkozunk felölük. Megcsodáljuk őket s' azt csodáljuk bennük leginkább, hogy voltaképen- egészen olyanok ők is, mint mi. Csupaismerős arcz. A falakon majdnem ugyanazok, a kik a teremben; hullámzanak. S az ó-görög festők régen elemekre oszlott ecsetjeivel^ megalkotott, háromezer éves urak és hölgyek .vékony festékagyacskáinak is úgy rémlik, hogy ők háromezer évvel ezelőtt is ugyan-) ezen embereket látták jönni-menni, valahol másutt, más ruhákban, de — Isisre és Osírisre h — ugyanezeket. Tehát az emberiség és a. világ gyökeres változásairól szóló bölcseségek nagyrészben hazug, túlzások. Háromezer évvel ezelőtt is voltak arczképfestő művészek s azok modellejei épen olyan emberek voltak, mint a ma élő nemzedék. Talán éppen ugyanezek az emberek is voltak, a kik ma élnek. Talán mi is mind léteztünk már báromezer év előtt is és mindig. Talán csak tréfa az egész halál; elássák elkopott testünket, mint salakot, mint talajjavító hulladék anyagot, de alakunk és énünk elválhatlanul él örökre tovább valahol e földön. Egyszer Egyptomban, egyszer itt, egyszer megint másutt, de csak új idők vannak és soha sincsenek új emberek. S a mint a tudományos kutatással napfényre hozott háromezeréves arczok szemébe nézek, a parlagi gentry poétának egyszerű bölcsesége idéződik föl bennem : «Régi világ, régi ember Más lett volna ? — Nem igaz ! Kóró volt a lapu szára Hajdan is — és most is az.»

Le a női' divattal 1 Ez most a legbájosabb ladyk és missek csatakiáltása nem csupán a czéda radikális Amerikában, hanem az illedelmes, ceremóniás conservativ Angliában is. A leggyönyöriiebb kivágott derék, a legdelibb vállfűző és a legpoétikusabban omló uszályos szoknya — mind vesszen, vesszen, vesszen! Egyszerű, becsületes pantallókba, mellényekbe és zsákkabátokba vágynak bújni a világ szépségei. A mozgalom Angliában már az előkelő világ néhány divatkirálynőjét is magával ragadta. Előreláthatólag át fog csapni a continensre is. Néhány hét múlva itt lesz nálunk s leányaink azon fognak nyaffogni: »papa szabass nekünk szép kis pantallókat!« Az apák pedig méltán dühösek lesznek, hogy az ilyen üdvös reformok mindig farsang után' jutnak a mamáknak és a leányoknak eszébe — a jövő farsangig pedig az egészet újra elfelejtik. ,

* =1: ^ ' Közös- és vegyes-ügyek. Nem kell félni. Szilágyi Dezsőnek, a nagy cséplőgépnek nincs szándékában agyoncsépelni a németef. O pláne megállapodott velük abban, hogy a monarchia levantéi consulatusainál új közös bíróságok szerveztessenek, melyek egyképen Ítélnek majd a magyar és az osztrák állampolgárok ügyeiben. Miután a consulatusok ügye közös-ügv, egészen kétségtelen, hogy a consuláris biróságügye is csak közös-ügy lehet. Ámde tudvalévő, hogy nekünk már az a közös-ügy is sok, a mi van ; — mi nem akarunk ebből a fajtából még egygyel többet. Szilágyi Dezső minisztersége előtti korában ezt a több közös-ügytől való irtózást rettenetesen belénkszónokolta — a saját vesztére. De még most sincs benne annyi egészséges cynismus, hogy kimondaná : «akkor úgy, most meg emúgy!» O most is áll a szava mellett: nem kell több közösügy ! Hanem ravasz fondorlattal úgy folytatja, hogy ez az uj közösügy nem' is közös-ügy, hanem vegyes-ügy. A vegyes-ügy pedig egészen új találmány, csak e heti, — maga Szilágyi találta fel, — igy tehát ez ellen ő ellenzéki korában semmiféle szónoklatot nem mondott. Jó. Tehát az osztrákokkal vannak közös-ügyeink és vannak vegyes-ügyeink. Miután pedig vannak közös-ügyi minisztereink és a közös-ügyek tárgyalására kiküldött országos-bizottságunk, világos, hogy ezentúl a vegyes-ügyek tárgyalására is kell majd országosbizottságot kiküldenünk és vegyes-ügyes minisztériumot is kell szerveznünk. Az . első vegyes-ügyes miniszternek jó lesz mindjárt Súlágyi Dezső.

A Baross-utcza. (Négy táviratban - és n'ég-y napihirben.). Bécs, február 6. Az osztrákok dühöngnek az új magyar árútarifa miatt. A Neue Ereie Presse fulmináns vezérczikket hoz, melyben kijelenti, hogy Baross Gábor egy Boulanger, egy Istóczy, egy Spanga. Az ottakringi polgári kör Baquehem marquis osztrák kereskedelmi miniszternek erélytelen magatartásáért bizalmatlanságot szavaz. Napihir. A budapest-józsefvárosi kör a fővárosi tanács előtt indítványozni fogja, hogy a külső-, középső- és belső-stáczió utczát Baross-utczának nevezzék el. Bécs, február 9. Baross ideérkezett. Az osztrákok nyugodtabbak. A Neue Ereie Presse félig morgó, félig nyájas vezérczikket hoz, melyben kijelenti, hogy Baross Gábor ujabb értesítések szerint még sohasem evett embert. Az ottakringi kör azt indítványozza, hogy a város végén egy még ki nem épült utczácskát Baquehem-utczának kereszteljenek el. Napihir. A budapest-józsefvárosi kör a fővárosi tanácsnak azt fogja indítványozni, hogy csak a külső- és középső stáezió-utcz'át nevezzék el Barossról. Neue hogy gyar épült

Bécs, február 13. Baross puhul. Az osztrákok nyugodtak. A Freie Presse egészen nyájas ezikket hoz, melyben kijelenti, Baross Gábor egy európai műveltségű színvonalon álló mapolitikus. Az ottakringi kör indítványozni fogja, hogy egy kiutczát nevezzenek el Baquehem marquisról.

Napihir. A budapest-józsefvárosi kör a fővárosnak azt fogja indítványozni, hogy csak a külső stáczió-utczát nevezzék el Barossutczának. Bécs, febr. 1 5 . Baross már egészen puha. Az osztrákok ujjongnak. A Neue Freie Presse érzelmes ezikket hoz, melyben kijelenti, hogy Baross Gábor tulajdonkép -nem is magyar, hanem egy osztrák érzelmű tót. Az ottakringi kör azt javasolja, hogy a Ring legszebb részét Baquehem-ringnek nevezzék el. Napihir. A budapest-józsefvárosi polgári kör bizalmasan átírt az ó-budai polgári körnek, hogy adjanak ők Barossnak egy kis utczácskát, — ha van.

Erős absolut többség. Nyolcz milliónál több magyar van Magyarországon. Fajunk végre nemcsak relative, hanem absolute is erős többségre jutott itthon. Ez az a sokszor óhajtva emlegetett magyar absolutismus, mely még a magyar alkotmányosságnál is többet ér.

Képzőművészet, Görögök a műcsarnokban. Épen jókor jöttek. A kik aggódtak fölötte, hogy Jászai Mari. teljesen diabolizálja a görög classicus tragédiát és a nagy közönség e miatt a «hellenismus» alatt csak ezt a daemoni szenvedélyességet fogja érteni, most megkönnyebbülten sóhajthatnak föl. Az Andrássy-ut.i palotában egy nagyon csöndes társaság gyűlt össze, mind valódi görögök és mind valóságos ellentétei Elektrának. Nyugodtak, fönségesek és szenvedélytelenek, csak olyiknak arczán ott van az a bizonyos vonás, melyről a sírban nyugtot nem találó szellemeket meg lehet ismerni, valami bágyadt, fájdalmas vonás, mintha önmagukat gyászolnák, vagy mintha sejtenék, hogy évezredeken át a sivatag forró homokjában fognak senyvedni és aztán egy napnyugati idegen világban fölébredve, hiába keresik eredeti hüvelyüket, hogy új létre föltámadjanak. Szegény, szerencsétlen bolyongó lelkek! A mikor megkezdték évezredes pályafutásukat, gondosan, kegyelettel meg volt őrizve tetemük. Az idő, az enyészet ellen megvédte a rokonok gondoskodása és a mumificálás

misticus tudománya. De nem védhette meg a napkeleti Sírrablók-és napnyugati tudósok ellen. A nekropolisok csöndes tanyái földúlva, az ékszerekkel arabok kalmárkodnak, a féltve conservált holttetemekkel angolok fűtik a hajóikat; a mit a visszatérő lélek még megtalál: az itt függ, dísztelen rámákba foglalva a sötét tapétás falon — a végtelen múltban viselt ifjú vonások, soha többé testet nem öltő formák, egy anachronismus, gúny a teremtőre, hogy az ember munkája túléli azt, a mit az istenség alkotott. Es mi, báromezer esztendővel későbben született emberek, bizonyos borzongással nézzük őket és csodálkozunk rajta, hogy nekik is — emberi arczuk volt.

S 1 ríhétzi krón ika. Árvalányhaj. (Eredeti népszínmű dalokkal 3 felvonásban. Irta Rátkay Először adatott a népszínházban február 7-én.)

László.

A dunaíöldvári casino rozoga épületében nagyban készülnek egy díszlakomára, megünneplendő egy gyermeteg nézésű szőke ügyvédet, a ki a budapesti fényes színházi csarnokban körülbelül egy héttel ezelőtt ' hajlongva köszönte meg a' felzúgó tapsokat. Ezek a tapsok mináEzek az ókori képek remek müvek: de nem tudom lunk elhangzottak abban a perczben, melyben a két őket képeknek tekinteni. A mit művészeti és mütörté- tenyér ismét elvált egymástól, de százszorosan vissznelmi szempontból róluk mondani lehet, azt részletesen hangoznak a kékszemű költő szülővárosában. Ott aratja elmondja a gyűjteményhez kiadott tárgymutató és a a valódi sikert — pedig, a jó dunaföldváriak nem is napilapok szakemberei ezt . a tárgymutatót hűségesen és látták a darabot. szakszerűen kivonatolták. De a ki átengedi magát e képek Nekik fölösleges is megismerni azt. Az - ő rokonokozta impressióknak, annak nem is fog eszébe jutni, szenvük az ¡rónak szól és nem függ munkája sikerétől. hogy műtárgyak előtt van és műélvezetekért jött közéjök. Mi budapestiek nem ismerjük azt a jótékony, a locális Nem fog bámulni az ókor görög festőinek nagy művé- hiúságon alapuló elfogultságot, melyből elismerésre szászetén, a kik esetlen, kezdetleges eszközeikkel meg tudták mithat az író, míg a mi rettenetesen objectiv, bár nem csinálni ugyanazt, a mit a modern művész kényelmes, éppen competensebb közönségünk részéről legjobb esetben tökéletes rajzoló és festő szereivel megalkot. De nézni csak kegyelmet vár. Rátkay László darabjával egy álló fogja az arczokat, a kifejezést és erőt vesz rajta bizonyos vasárnapig foglalkozott a közönség és a sajtó, de most romanticus, babonás részvét, látva azoknak képmásait, a már nem törődik nálunk senki azzal, hogy aktákat kik bárom évezreddel ezelőtt sorsosai voltak. készit-e, vagy uj népszínművet. És ez a ' barátságon alapuló dunaföldvári kritika Felötlik mindenkinek, hogy ez alakok nagyobb részigazságosabb, mint a mienk. Mert mig mi Rátkaytól ben nők ; és megdöbbent mindenkit, hogy háromnak-négymostan csak egy középszerű színdarabot ismertünk meg, nek kivételével valamennyien fiatalok. Hát olyan ifjan haltak meg akkor az emberek, vagy olyan korán gondol- addig az ő földiéi alaposan ismerik a talajt, melyből ez lak már a halálra? Im ez a fejedelmi szépség, (a kataló- a virág fakadt. Ismerik ezt a lágylelkü, érdekes arczú gusban 62. számmal jelöli), melynek mosolya hódit, nézése férfiút az ő fátyolozott hangjával, folyton a távolban elbűvöl, a kinek hamvas arczán ragyog áz ifjúság — révedező kék szemeivel, mintha rithmusok lebegnének lehetséges-e, hogy ez ilyenkor gondolt volna arra, hogy előtte. Merő lágyság, dallamosság, merő érzelmesség ez életteli tagjait szurokkal öntsék le és feszesre, mozdulat- az egyéniség, közvetlen és naiv — a mit alkot, a leglanra pólyázzák? — Vagy ez a faunarczú 21-es szám- tisztább lirai költészet. Ök tudják, hogy mit várhatnak töle és örülnek, ha mal jelölt férfiarczkép — durva ajkai most is víg nótát fütyörésznek és — mumiaképnek ült volna modelt ? — az, a mit nyújt, ő reá vall. Mi nekünk hiányzik az ö Milyen kegyetlen, cinikus népség lehetett az, vagy milyen darabjában a fővárosi agyafúrtság, a külső hatás titkainak ismerete, ők megbecsülik azt a szeretetreméltó naiviboldogító hitük lehetett nekik a túlvilágról! tást, mely a külső hatást nem is' keresi. Mi azt tartjuk, Nem, ezek nem görögök ! A görög művészek tudá- hogy a tárgy kidolgozása elhibázott, ott a Duna mentén sát hirdetik csak, de nem a görög művészet világnézletét. pedig tudják, hogy ha egyáltalán rossz valami ebben a Múmiák elevenülnek meg előttünk, a régi merev, gúlákat darabban, úgy nem a kidolgozásban, hanem a tárgyban épitő Egyptom, mely hitt a "lélek átalakulásában és meg- van a hiba. Tényleg, a Rátkay érzelmes tehetségének esküdött az anyag változatlanságára. Ez a fiatal leány- nem felel meg ez a Franz Moor-beli história. 0 nem mumia, mely szoros pólyáiba burkolva, fejtől egy görög tud intrikálni és nem tud hatalmaskodni. A nyugodt, művész által fatáblára enkausztizált képével úgy fekszik egyszerű történetek képezik elemét és a szomorúság a az üvegszekrényben, mint egy mézes-kalácsos bábu, egy- tragicumát. A mikor olyan tárgy kerül a keze közé, mely kor meg fog elevenülni,-kibontakozik pólyáiból és foly- teljesen megfelel az ő egyéniségének, a mint az »Eelhö tatja az életét ott, a hol elhagyta. Mi köze ennek az Klári «-nál történt meg, ott ő nem szorul a szinpadi foéletnézletnek, melyet a vándorló lelkek maguk is mái- gások ismeretére és mi sem érezzük ez ismeretek hiányát. babonának ismertek föl, a görög ember derült ideálisA Rátkay hivatottsága mellett tanúskodik az, hogy musához,.a ki majdan az Elizium berkeibe remél jutni és hibái az ö hibái és nem a rosz népszínműíróké. Ezek a visszatérésre nem is gondol ? És mi közünk nekünk nem tudják megcsinálni azt, a mit előttük már számtamindkettőjükhez, a kik a görögök Eliziumát is baboná- lanszor jól csináltak meg, ő meg rosszul csinálja meg nak tartjuk és csak az másképünk örökkévalóságában azt, a mit jól egyáltalán nem lehet. Drámát akar csjnálni hiszünk ? — lm ezek a képek eleven bizonyítékok a mi egy pörből és népszínművet egy nem parasztembertől kidogmánk mellett, de nem fölidézői az elmúlt időknek. tellő intrikából. Ez a pörös, criminális levegő nem akar A helleri szellem nem lebeg körülük, csak a görög festők kellemesen egybeolvadni Rátkay költészetének friss érdéi eosetkezeléséröl adnak. hirt, es ezek a reális, egyéni illatával. Ennyi az egész. arczok idegenek maradnak — ha befejezték európai körA mult heti premiéren a dráma nem tudott reussálni, utjukat, valami régiségtár termeiben fognak függni ujabb de a költő és specificus költészete teljesen érvényesült. századokon át, a mint évezredeket éltek át a homokŐszinte, természetes hangok, szivreható érzelmesség, sivatagban. derült humor mind megannyi tényező, a mi egy elhibázott constructiót, .de még egy lehetetlen tárgyat' is • tudott Körülbelül mindegy lehet- nekik. ellensúlyozni. Az «Árvalányhaj» főalakja oly jellem, Korylopszisz. melyet Blahánénak külön meg .kellett teremtenie, mert

Ill nem lett bevett szokás szerint ő rá szabva. A többi szereplőknek is, nevezetesen Szirmai, Hunyadi, Vidor, Kassai és Tollagi-mk bő alkalmunk nyilt új nuanpeoknak visszaadására. Szóval, a derék dunaföldváriaknak, ha a helyi érdektől és személyés barátságtól el akarnának is tekinteni, még elég okuk van rá, hogy Rátkay László tiszteletére -lakomát rendezzenek. b . .. Opera. Az operaházban péntek este jótékonyczélú hangversenyt rendeztek a «Fehér kereszt» javára. Jelen volt az udvar és fényes, közönség foglalta el a földszintet és a páholyokat. A programm hosszú és változatos volt. Zene, szavalat, ének és élőképek. Adtak egy «vig operát», melynek unalmas voltát csak izetlensége multa, felül és ez képezte azt a dissonancziát, melynek a mi jótékonyczélú előadásainkon soha hiányoznia nem szabad. Kárpótolta a közönséget Zichy Géza gróf, az uj intendánsnak két szép muzsikális compositiója : «A zene» és «A vár története», melynek szövegét Nagy Inire szavalta és élőképekkel az opera tagjai illusztrálták. A közönség, tetszéssel fogadta mindakettőt. Nádat Dreifuss egy szellemes monologjával aratott tapsokat és deritette. fel a közönséget annyi szomorúság után.. Az est fénypontját azonban Kozma Andor gyönyörű prologja képezte Jászai Mari páratlan szép művészi előadásában. ,• Hiába, még vannak prologok, csak legyen, a ki megirni tudja ! A , költőt és az előadó művésznőt zajos -ovácziókban részesítette a közönség. Nápolyi karnevál az operában. Márczius folyamán az operában, a nyugdíjintézet javára, nagy nápolyi karnevál-mulatság lesz., Az igazgatóság főurakat kér fel rendezőknek. A tervet Mazzantini. balletmester már elkészitette. Lesz virágkorzó, olasz csapszék és halvásár, tarantella- és saltarello-táncz, nyolez öregasszony szamár-. hátán, lazzaroni-sereg stb. Végül nagy felvonulás, éjfél után pedig bál.

olvassák, megismerik élettörténetét. Abban az előhangban, melylyel könyvét bevezeti, a művész vergődései, kétségei vannak megirva. A feleségéről irt cyklusban, melyben néhány megragadó darabot találunk, egy bájos, de. szomorú idyll képét festi. Házasságuk gyermektelen. A legmeghatóbb költemények egyike, midőn halottnak álmodja magát és látja elárvult asszonyát a pislogó mécs mellett másokra varrni és fáradt kezeiben nincs annyi erő, hogy meg tudná törni a szegényes kenyeret s a megholt férj tanúul hivja fel, hogy nem így akarta ő, nem így! A létért való küzdelemnek,' a kicsinyes, szűk életviszonyok elleni lázongásnak kétségbeesett hangjai váltakoznak e könyvben az önmegadás fásultságával. Itt-ott a fanyar satyra metsző tónusa is vegyül bele, de művészi mérséklettel, tompítja, csillapítja. Van benne valami a forradalmárból. Sebaj ! az istenek tapsolnak neki, midőn a rabszolga béklyóit széttöri, habár csak álmában is 1 Szerény kis kör ismerte eddig a Jékei nevét, talán e szűken - mért sorok is hozzá fognak járulni, hogy a közérdeklődést feléje irányítsák. A könyv Kolozsvárott jelent még saját kiadásában. Furcsa népség az a poétariaj! Senkinek sem kell a termése és ő még kérkedik vele, hogy «szerző tulajdona.» Jászai-bankett. A «Continental» egyik külön ^termében mult vasárnap díszes, előkelő társaság gyűlt össze vidám lakomára. Az irodalom chorifeusai — élükön Nagy Miklós, Ponori Tewrewk Emil, Dalmadi Győző, Szinr.yei József és Hadsics Antallal eljöttek, hogy engesztelő áldozatot mutassanak be a művészet lekorholt oltárán és gazdag libatioval békítsék ki a megsértett Múzsát. Az asztalfőn Gyulai Pál ült és ellenmondásaival folyton szította a parazsat, melyre illatos tömjént hintettek a jelenvoltak a Jászai Mari tiszteletére, ki láttatlanul ott lebegett az asztalfőn ülő Gyulai Pál széke mögött és diimoni kárörömmel folyvást sziszegte a fülébe: «Pali, te csöpp! Hát csakugyan olyan implastikus az én cul-de-Paris-m ?» És fölkelt Beöthy Zsolt és a legdallamosabb fuvolahangon magasztalta ElektraJászait, a láthatatlanul jelenlevőt, mire vérszemet kapott Salamon Ferencz és kihúzta az ő régi jó fringiáját és szintén felcsapott Jászai lovagjának. A «Budapesti Szemle» hátulja, monda, ezentúl egyenlő lesz a «Budapesti Közlöny» elejével. A Közlönyben elől szoktak jönni a kitüntetések, a Szemlében hátul az agyarkodó kritikák; de ezentúl kitüntetésnek fog vétetni, a kit ott legyaláznak. Erre a nagy i g a z s á g r a még a roston sült halak is megelevenedtek. Csak Dalmady Győző ejtette le az álkapezáját, mivelhogy ilyen kitüntetésre neki kilátása nem lehet. Megjegyezzük még, hogy e fényesen sikerült symposiont a Kisfaludy-társaság évi közgyűlése előzte meg, melyet olvasóink tavalyi jelentésünkből körülbelül ismernek.

Komáromi Mariska Florenczben. A fiatal énekesnő, a ki a " m. kir. operát elhagyva Párisba ment Marchesiné iskolájába, onnan • Sonzogno milánói kiadó, közvetítésével Florenzbe ment első kisérle- i tére az olasz operába s itt hétfőn, e hó g-én lépett fel a Paraszt- > becsület-beri Santuzza szerepében s' bár előkelő énekmodora, mint nekünk irják, szinte kirítt az itt divó olasz iskola szertelenségeiből, 1 . a teli házra igen nagy hatást tett. Első jelenetét tartózkodva fogad..." ták, de már a második kettősben erős tapsot kapott s mikor Turiddu a templomba megy, oly szépen énekelte marasztalásait s oly drámai i erővel játszott, .magára maradván, hogy zugó taps tört ki s jutal-.'. mazta őt a nyilt szinen. Egyszerűség a játékban, erő az elhatározó, Irodalomtörténeti Közlemények czímen a m. tud. akadémia pillanatban s énekbeli előkelőség és bensőség jellemzik Komáromit Mariskát, a ki remélhetőleg hovahamarabb ismertté teszi nevét az. irodalomtörténeti bizottsága közelebb folyóiratot indit a végett, hogy olasz színpadokon is. r oly irodalomtörténeti czikkeket tegyen közzé, melyek számára ez idő szerint nálunk nincsen orgánum. Szerkesztője Ballagi Aladár lesz. Az előfizetés egész évre 5 forint, egyes füzet ára 1 frt 50 kr.

A történelmi társulat február 12-én ünnepelte fenállásának negyedszázados évfordulóját. Az ünnepélyt Gróf Széchen Antal, a társulat elnöke lendületes beszéddel-nyitotta meg. Szilágyi Sándor Jékei Aladár. Tiz év óta irja a szebbnél szebb verseket és' ( ' titkár az évi jelentést terjesztette be és Fraknói Vilmos tartott még mindig nem fedezték fel. Nyilván nincs egészen rendben a szé-. emlékbeszédet Rómer F'lóris felett, melyből egy érdekes részt mai nája. Társadalmi qualificatiói nem ütik meg a mértéket, vagy héza-^ számunkban mi is bemutatunk olvasóinknak. gosak. Erdélyi ember. Székely, ha jól informáltak és szegény kisVáradi Antal „Iskarióth"-ja, melylyel mint drámairó először hivatalnok, 'a mint biztosan tudom. Apja élte utolsó éveiben egy feltűnt és mely a könyvkereskedésekben m'ár rég kifogyott, megnagy vagyonnak hágott á nyakára - és afiú'büszke rá, hogy tette,. jelent diszes második kiadásban. A szerző a kötet elején lenyomatta Gavallér ember volt, kissé excentrikus; de a . fiú az elpárolgott Szigligeti Edének a darab 1876-diki első szinrehozatala alkalmából ezresekért fel- nem váltaná azt a tudatot,- hogy -ilyen apától szárma-( irt tanulmányát is. Zott-lrÁz erdélyi poétáktól teljesen elüt hangra, gondolkozásra, és^ tárgyainak megválasztásában. Nyugoti költő ő a szó legértékesebb értelmében. Sötéten elborongó kedély, a melynek villámai vannak,;, tépelődő hamleti természet, igáz, de az affectatiótól sem mindig ment. Formája, kifejezési, módja annyira, tömör, hogy olykor homádarabja 1 frt 30 krjával 'lyossá válik, de sohasem érthetetlen. Néhány, verse annyira modern, hogy .'Coppée megírhatta volna azokat; például mikor a kirakatban a , (a c s o m a g o l á s i d i j a t é s p o r t o t b e l e é r t v e ) menyasszony kelengyéjét megszólaltatja vagy a. '«Modern--,siestá»-ban, megrendelhetők : melyet mutatóképen . közölt? kis collectiónkban megtalál' az olvasó.

Irodalom.

Bekötési táblák „A HÉT" számáfa

Fordulatai, jelzői, képei mind eredeti'ek és abba a sötét alaptónusta, .mely. sajátja, dús színeket tud vegyíteni,'A : kik parányi. kötetét végig

„A H É T " k i a d ó h i v a t a l á b a n VIII. József-kőrút 44.

1.12

S a k k . 37. s z á m ú

feladvány.

BKRGER JÁNOS-tól Gráczban. Sötét (10)

diálni nem lehet, hanem külön csomagolni kell. A táblák igen csinosak és Ízlésesek, franczia éditeur se vallana szégyent velük. Nagy-Kanizsa. A. Mi minden kéziratot, melyet hozzánk beha az irás nehezen ; küldenek, elolvasunk; hosszabb kézirattal, kivált olvasható, lassabban boldogulunk és ennek következtében ép úgv : próbára teszszük a beküldő türelmét, mint ő a miénket. Nagyvárad. R. J. K. Téved. Mi respektáljuk a nevet, de respektáljuk a munkát is. tekintet nélkül arra, hogy kié. A tömegesen beérkező kezdetleges lirai ömlengésekre egyenként nem válaszolhatunk ; bizonyos körülmények közt a hallgatás is felelet. De a hol a tehetségnek csak némi nyomát látjuk, ott nem késünk a buzdítással. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kiss József. F ő m u n k a t á r s : J u s t h Zsigmond.

Fekete, fehér é s szines selyemszövetek c.iui 15 frt 65 krig méterenként, sima és mintázott n r i U I (körülbelül 240 különböző minőség és 2000 különböző színben, mintában stb.). Szétküld vég- és darabonkint, bérés vámmentesen H e i i n e b e r g ; G . (cs. és kir. udvari szállító) gyári raktára Z ü r i c h b e n . Minták haladéktalanul küldetnek. Levelekre Svájczba 10 kros bélyeg ragasztandó.

Csonka és Rottenberg

Világos (u) Világos indul s a harmadik lépésre matot mond.

f é r f ü - s z a f b ó l s :

VII. k e r

király-utcza

4 1 . szám

Férfi- és gyermekruhák dús raktára.

Képtalány

Ruha-termünkben a társadalom minden osztálya számára divatos, tartós és igen jutányos öltözékek kaphatók. — Megrendelések gondosan, kivánatra

24 óra alatt

is foganatosíttatnak. A legnagyobb igények is kielégittetnek. Fizetések megegyezés szerint.

Ismét kapható :

Az 5-ik számban megjelent bűvös rejtvény megfejtése:

Ohnet: A V A S G Y Á R O S

II L e h e l

Fordította : Zempléni P . Gyula.

1 Ára a vaskas kötetnek SO k r . , postai liérmelites | sel !»-') k r .

Á b r á n y i

'

V j l i á z i E d e

i

M o 1 i é r e F r K s z

Helyesen megfejtették : Honig Mariska és Jenni, Flsner Aurélia és Aranka, Lövy Zoltán, Csongor Jenő. VVeinstein I... Kun Margit, Szigeti Kata.

I>r.

Különleges orvos

toroklob

és

Király-utcza 55. Rendel 2—3.

Budapest. /.. /.. Köszönjük a szives megemlékezést. De mint láthatja, már úgy is rádupláztunk. A műcsarnok archeológiai csodái ugy rémlik minden poétái tollat mozgásba hoztak, annál mélysége gesebben hallgat a — tudomány. Budapest. Célio. Szellemes maszk! A farsang elmúlt. Mire való az álarcz? Arad. A'. Juliska. A bekötési táblák legnagyobb része m á r postán elment. Csak azok vannak még hátra, a melyeket utánvéttel kívántak a megrendelők, mivelhogy ezeket keresztkötés alatt expeszerecsen-utcza 35.

*

torokgyík

(Diphteritis és Croup) ellen B O R S L A J O S gyermekgyógyász

posta.

N e u m a y e r E d e , Budapest

kllldés-

A „Reflényvíiáfl" kiadóhivatala Budapesten Vili, népszinhaz-uteza 26. I , 29.

oncsoló

ó tl a

Heti

czimü regénye.

1 1

a j k

»1/ Ml Ml Mi Mi Mi Mi M> 4>