A Szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszéke, az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport, az OR-ZSE Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport konferenciája
A házasság és a család
címmel 2014. október 8-9. Szeged, Egyetem utca 2. földszint Kari konferenciaterem
Konferenciaprogram
október 8. 10.00 Házigazda: Barna Gábor Megnyitó: Prof. Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja képviseletében Dr. Vajda Zoltán dékánhelyettes A család egykor és ma című kötet bemutatása, az OR-ZSE Kaufmann Dávid Zsidó Kultúratudományi Kutatócsoport és az MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport együttműködéséről: Kiss Endre és Barna Gábor
10.30 Elnököl: Kiss Endre 10.30 Máté-Tóth András: A polgári család védelmében. Felvetések egy 30 éve megjelent könyv kapcsán 10.50 Cselényi István Gábor: A görög szertartású esküvő távlatai 11.10 Oláh János: Zsidó esküvői rítusok változásai a 19-21. században 11.30 Örsi Julianna: A rendszerváltások hatása a családokra 11.50 vita 12.10 szünet Elnököl: Oláh János 12.30 Bányai Viktória: A családpótlás intézményes és egyedi megoldásai, 1945-47 12.50 Zima András: „mentsétek meg a maradékot!” Zsidó közösségi túlélési stratégiák a budapesti felekezeti és mozgalmi lapokban 1945-1948 között 13.10 Tóbiás László: Családtámogatás: újfajta családok újfajta támogatásai 13.30 vita 13.40 – 14.50 Ebédszünet
14.50 Az átmentett hagyomány őrzői című kiállítás megtekintése. A kiállítást rendezte és bemutatja Glässer Norbert.
Elnököl: Perger Gyula 15.20 Szécsi József: Az ábrahámi vallások a mono- és poligámiáról 15.40 Gergely Anna: „Adok egy tehenet, csak ne házasodjatok össze!” A baracskai zsidóság emléke 16.00 Kárpáti Judit: Pogány rítus a zsidó szertartásrendben? – A jemeni zsidó esküvőt kísérő henna-rituálé jelentősége – Jemenben és Izraelben 16.20 vita Elnököl: Béres István 16.30 Hrotkó Larissa: Családon belüli erőszak. Tórai és talmudi képek 16.50 Perger Gyula: A házasságon kívül született gyermekekről való egyházi gondoskodás a tatai uradalom településein a 19. század első felében. 17.10 Barna Gábor: Bálint Sándor – a házastársi hűség példaképe 17.30 vita
Baráti beszélgetés tea és zsíros kenyér mellett a néprajzi tanszéken.
19.00 Maczelka Noémi zongoraestje, SZTE Rektori Hivatal, Díszterem (ingyenes)
Október 9. Elnököl: Glässer Norbert 9.00 Kiss Endre: A család rekonstrukciója a klasszikus szociológiában 9.20 Korpics Márta: Család-érték-közvetítés 9.50 Limbacher Gábor: A Szent és a család. Egyetemes keresztény, nemzeti és személyes vonások 10.10 vita 10.30 szünet Elnököl: Zima András 10.50 Fábián Gabriella: Családi kötelékek a zetelaki Élő Rózsafüzér társulatokban 11.10 Ábrahám Vera: Több generációs genealógiai struktúrák 11.30 Gyöngyössy Orsolya: Kőművesből kántor, kántorból főjegyző. Az értelmiségivé válás egy modellje Sohlya Antal csongrádi főkántor leszármazottainak példáján 11.50 vita
12.10 – 14.00 Ebédszünet Elnököl: Frauhammer Krisztina 14.00 Benedicty Róbert: A libanoni shiita családról 14.20 Speidl Bianka – Belhaj, Abdessamad: A házasság mint az új vallási identitás kialakításának tere és eszköze (magyarországi muszlim családokban) 14.40 Glässer Norbert: A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének szerepe a családi életre történő felkészítésben
15.00 vita 15.20 szünet Elnököl: Hrotkó Larissa 15.40 Filus Erika: A család szabályozó szerepe a viseletváltozásban 16.00 Béres István: Család-kép. A fotográfia szerepe a családi emlékezetben 16.20 Frauhammer Krisztina: Az anya és az anyai szerep változása a századfordulós imakönyvek tükrében 16.40 vita 17.00 A konferencia lezárása: Kiss Endre, Barna Gábor
A házasság és a család 12. Vallási Néprajzi Konferencia 2014. október 8-9. Szeged, Egyetem u. 2. földszint, BTK Kari konferenciaterem
Előadás kivonatok
Ábrahám Vera Több generációs zsidó genealógiai struktúrák írott források tükrében. Egy gyászjelentés melyben a gyászolók több generációja szerepel, majd egy zsinagógai textília, ahol az adományozók a 3 generációs családi struktúrájukat hímeztették föl. Ez a parochet maradvány önmagában is rendkívüli darab. Végül sírtextus vizsgálatával családi kötődések, és erre utalások bemutatása. Ezek közül az egyik egy különösen érdekes kutatás eredményről is szól. Ő Bak Hirs főrabbi (Szeged első főrabbija, 53 évig vezette a közösséget). Bányai Viktória A családpótlás intézményes és egyedi megoldásai, 1945-47 A Vészkorszak pusztítása következtében ritkaság számba ment az épen maradt zsidó család 1945-ben. Az életben maradt gyermekek jelentős hányada veszítette el egyik, esetleg mindkét szülőjét, tágabb családjának is sok tagját, illetve több esetben váltak a túlélő családtagok is anyag és/vagy lelki okokból alkalmatlanná a gyerekek gondozására, nevelésére. Az előadás levéltári forrásokra és visszaemlékezésekre építve azt kívánja bemutatni, hogy mit tudunk ezeknek a gyerekeknek a sorsáról. Olyan kérdésekre keresem a választ, mint hogy milyen törvényi, rendeleti keretek szabályozták ebben az időszakban az árvaellátást, a gyermekvédelmet; milyen intézményi, szervezeti keretek között működtek az ezeket a gyerekeket befogadó gyermekotthonok (orthodox és neológ hitközségi intézmények, különféle cionista szervezetek otthonai). Példákat mutatok be a családban, de nem saját családban élő gyerekek eseteire is. A keretek sokféleségének felvázolásán túl az előadás fókuszában az a kérdéskör áll, hogy a gyerekeket körülvevő felnőttek hogyan tudtak reagálni az elszenvedett veszteségekre, milyen módszerekkel támogathatták a trauma_feldolgozást, hogyan válhattak személyükben vagy a közösségi élet szervezőiként a családpótlás segítőivé. A kutatást, amely a Yad Vashem Institute egy átfogó – az 1945-1956 közötti Magyarország zsidóságát vizsgáló – kutatásának egyik szelete, Tóbiás Lászlóval (Széchenyi István Egyetem, Győr) végzem.
Barna Gábor Bálint Sándor, a házastársi hűség példaképe A házassági kapcsolatoknak alapja a bizalom és a hűség. Mindkét dolog fontos szerepet játszott Bálint Sándor életében, aki 1935-ben megnősült. Bár házassága néhány éví alatt zátonyra futott, egyházilag és világi bíróság előtt is érvénytelenítették, Bálint Sándor házasságát mégsem tekintette felbontottnak. Volt feleségét mindenben támogatta, mástól született fiát nevére vette. Feleségét visszafogadta, betegségében (parkinson) gondozta, ápolta és eltemette. Mindezzel példát mutatott a férji hűségre, az önzetlen férji gondoskodásra.
Benedicty Róbert A libanoni shiita családról
Béres István Család – kép. A fotográfia szerepe a családi emlékezetben Előadásomban a 19-20. sz. egyik meghatározó családi dokumentum-típusát, a 'családi fotográfiát' mutatom be, valamint reflektálok a műfajban az elmúlt két évtizedben lezajlott „digitális forradalomra”. A történeti előzményekre való rövid reflexiót követően, főként azt vizsgálom – konkrét gyűjteményeken keresztül –, hogy milyen szerepet játszott a fényképezés gyakorlata a családi emlékezetben. Fő kérdéseim: a sajátos – és minden családra egyenként jellemző, különféle – kollektív családi identitás kialakításában kik és milyen szerepet szántak a fotográfiának? Hogyan valósult ez meg a korábbi analóg technika használata során, majd milyen változások következtek be a „digitális átállás” következtében? Hogyan szolgálta a család kohézióját a fényképek elkészítése, használata és forgalma (cseréje)? Melyek a jellemző képhasználati módok manapság, és melyek azok, amelyek – úgy tűnik – végérvényesen kiszorultak? Milyen családi mitológiák sejlenek fel a fényképek mögött? Milyen narratív technikák jellemzik a privát fotográfiák elkészítésének gyakorlatát? A családról, illetőleg jellemző családi szerepekről (az anya, az apa, a nagybácsi, stb.) készített fotográfiák nem csak az egyes családtagok életében bírnak fontossággal, de a képhasználat társadalmi dimenzióját is vizsgálhatjuk azáltal, hogy ezeknek a képeknek a konnotációi milyen módon rendeződnek össze a 'családi fényképek' másodlagos piacán: azaz milyen társadalmi értékeket implikálnak az elektronikus vagy a nyomtatott médiában, vagy minek az illusztrációivá válnak az alkalmazott grafikában.
Cselényi István Gábor A görög szertartású esküvő távlatai A görög szertartású esküvő legismertebb, üdvtörténeti megfejtése úgy foglalható össze: a házasok szövetségkötése Isten és ember szövetségének vetülete, ikonja. Mikrobaszileia, Isten országának kicsinyített változata. Jel, ikon, amely túlmutat önmagán.
Isten és a világ, Isten és népe közti szerelem – nos, idáig joggal juthatunk el a hagyományos hiten belül, és ehhez a következtetéshez elvezethet az esküvői szertartás is. A hívő értelem felvetheti azonban azt a kérdést is: mindezen túl vajon nincs-e meg a szerelem magán az isteni léten belül?! Természetesen, nem állítom, hogy az esküvő erről is beszél. De az utóbbi idők szofiológiai kutatása elvezetett ahhoz, hogy tágabb összefüggéseket is keressünk. Ti. fény derült rá, hogy a hokma-Szófia összekapcsolódik a Ruah, a Lélek fogalmával, amely egyébként szintén nőnemű szó, és akit már a Szentírás második verse is tojásain kotló anyamadárnak írja le. Így már egészen új tartalmat kap a vízkeresztkor megjelenő Lélek alászállása is, hiszen perisztéraként, anyagalambként száll alá. És új tartalmat kap az is, hogy az Úr Jézus szerint vízből és Szentlélekből kell újjászületnünk.
Fábián Gabriella Családi kötelékek a zetelaki Élő Rózsafüzér társulatokban Az udvarhelyszéki Zetelaka 1885-ben létrejött Élő Rózsafüzér társulatáról 1895-ben kezdenek jegyzőkönyvet vezetni. A XIX. század végi újjászervezés nyomán született „protocollum” a vallási közösség megalakulásának, valamint tíz évvel későbbi megújításának részletes bemutatását és tagságának 1895-ös, illetve 1901-es összeírását tartalmazza. 1895-ben 2 női és 1 férfi, 1901-ben 3 női és 2 férfi rózsatő szerveződött a faluban. Ha a rózsatő teljes volt 11 15 fős rózsának nevezett csoport alkotta. Zetelakán 1897-ben a zetelaki családokat is összeírták. E családkönyv, valamint a hozzá készített mutatók és a tagösszeírások segítségével megkíséreljük kideríteni, hogy milyen családi viszony fedezhető fel a XIX. század végén az említett udvarhelyszéki falu élő rózsafüzéresei között. A családtagok közül kik azok, akik fontosnak érezték, hogy a vallási közösséghez tartozzanak? Tapasztalható-e az előmozdítóknak nevezett csoportvezetők családtagjainak nagyobb mértékű részvétele, vagy sem? Vannak-e olyan társulatvezetők, akik között házastársi viszony, vagy más rokoni kapcsolat fedezhető fel?
Frauhammer Krisztina Az anya és az anyai szerep változása a századfordulós imakönyvek tükrében A 19-20. század fordulóján a feleség mellett az anyai és háziasszonyi szerep volt az ideális női modell egyik fő eleme. Azt mondhatjuk, hogy a nő mint feleség és édesanya erkölcsileg felmagasztosult, szinte piedesztálra emelkedett mind a világi, mind pedig az egyházi vélekedésekben. A „családi fészek őrző angyalaként”, a „házi tűzhely papnőjeként” a kikezdhetetlen házastársi erények megtestesítőjeként beszéltek róla. Szinte szakralizálódott ez a társadalmi szerep a 19. század folyamán. Már a 18. század végétől kezdődően neves, európai hatású pedagógusok, gondolkodók, teológusok munkái formálták fokozatosan ezt a képet és ez gyakorlatilag tárgyalt korszakunk egésze alatt jelen volt a közgondolkodásban. Előadásomban ezeknek az elképzeléseknek az imakönyvekben való megjelenését kívánom bemutatni
Gergely Anna „Adok egy tehenet, csak ne házasodjatok össze.” A baracskai zsidóság emlékezete. Az előadás a baracskai zsidóság XIX-XX. századi történetét tekinti át, különös tekintettel a demográfiai viszonyokra. A Fejér megyei baracskai hitközség kis lélekszámú asszimilált
neológ közösség volt. A történet főszereplője Kohn (Keresztes) Tiborné, szül. Egyed Rozália aki keresztény leányként férjhez ment a baracskai Kohn Jenőhöz. A házasságot a zsidó vallásba való betérés előzte meg, majd a család ellenkezését leküzdve itt éltek Baracskán az 1944. évi deportálásokig. A férj munkaszolgálatosként, a feleség pedig auschwitzi deportáltként élte túl a holokausztot. A dolgozat a zsidó keresztény együttélés lehetséges módozatait, hétköznapjait mutatja be.
Glässer Norbert A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének szerepe a családi életre történő felkészítésben A hunfalvi talmudiskola öregdiákegyletének sajtóhíreit és propagandisztikus tárcáit vizsgálom a Zsidó Újság / Orthodox Zsidó Újság című magyar nyelvű orthodox zsidó hetilapban. A lap főszerkesztője és több publicistája a hunfalvi talmudiskola bóchere volt. A hunfalvi rebbe iskoláját tudatos választásként helyezte a többségében német lakosságú, poprádi, hegyi településre, távol a modern városok új hatásaitól. A lap szerkesztősége ugyanakkor egy fővárosi modernizálódó zsidó közeg fiatal olvasóközönségét kívánta megszólítani a hunfalvi emlékek és hírek révén. Vallási előképeket követve ezek az írások a generációk, szülők és gyermekek, tanító és tanítványok egymás közötti viszonyáról, a „hagyományos” szerepkörök és viszonyok átalakulásáról, a családalapítási és szocializációs minták korrigálásáról szóltak. Az öregdiákegylet feladata a vallási szocializáció intézményéből kikerült, de a házasság intézményébe még be nem lépett fiatal férfiak lokális szintű egyben tartása, a vallásgyakorlatuk intézményes keretének biztosítása volt a modernizáció által megnyitott migráció, társadalmi felemelkedés és integrálódás közegében. A híradásokban a családi életre történő felkészítésről, valamint a falusi és a városi társadalomban ideálisnak tekintett közösségi normákról szóló diskurzusokat vizsgálom.
Filus Erika A család szabályozó szerepe a viseletváltozásban Előadásomban az 1718-ban felvidéki szlovák és magyar jobbágyokkal újjátelepített Kiskőrös élő viseletének utolsó periódusát kívánom bemutatni. A kivetkőzést, a hagyományos paraszti ruházat elhagyását – mint a kiteljesedés utáni hanyatlás velejáróját – nem elsősorban öltözködéstörténeti szempontból vizsgálom, hanem a család szemszögéből. Abból indultam ki, hogy a népi kultúra fenntartása és átörökítése mindig is a családon belül történt. Az öltözködéskultúrával kapcsolatban ez volt a viseletbe való belenevelődés, az íratlan szabályok elsajátításának helyszíne. A kizárólag visszaemlékezésre, egyéni életutakra épülő kutatás során a következőkre kerestem a választ: Hogyan reagáltak a kiskőrösi családok és az egyének azokra a drasztikus társadalmi, gazdasági, élet- és szemléletmódbeli változásra, amelyek az 1950-es években megbontották a hagyományos viselet rendszerét? Vajon a módosabb vagy a szegényebb sorsúak közül kerültek ki azok, akik az elsők között szakítottak a hagyományokkal? Minden esetben csupán a gazdasági okok játszottak szerepet a döntés meghozatalában? Kizárólag a családfő szava állt a viseletmegtartás hátterében?
Milyen volt a kivetkőzött egyén családon belüli, tágabban közösségi megítélése a hagyomány megtörése után? Melyek voltak a viseletmegtartás okai? Hogyan viszonyultak hagyományőrzőkhöz?
a
kivetkőzöttek
az
egyre
inkább
kisebbségbe
kerülő
Gyöngyössy Orsolya Kőművesből kántor, kántorfiúból főjegyző. Az értelmiségivé válás egy modellje Sohlya Antal csongrádi főkántor leszármazottainak példáján Sohlya Antal 1860-tól egészen 1902-ben bekövetkezett haláláig Csongrád egyházi és társadalmi életének meghatározó alakja volt. A csongrádi főkántor – amellett, hogy hivatali kötelességéhez híven kántorizált és énektant tanított - dalköröket, jótékonysági esteket szervezett, szaklapokba publikált, világi egyesületeket alapított (48-as Népkör). Közéleti tisztségeinek száma a századforduló tájékán félszázra rúgott. A kiskunmajsai juhász feltörekvő fia kántortanítóként már számot tarthatott az elszegényedett nemesi családból származó kézimunka-tanítónő, Vargyasy Anna kezére. Fiuk, Sóhlya Gyula már a csongrádi főjegyzői székig vitte, egyik leányuk iskolaigazgatóhoz, másik egy kántorhoz ment feleségül. A Sóhlya család értelmiségivé válásának története Sohlya Antal kántortanítóval vette kezdetét, és a folyamat egészen napjainkig tart. Előadásomban a csongrádi főkántor leszármazottainak pályaválasztási és házasodási stratégiáját követem végig, másfél évszázadon keresztül.
Hrotkó Larissza Családon belüli erőszak. Tórai és talmudi képek. A feminista kutatások egyik legismertebb témája a „féltékenységi” ordália Bamidbar 5, 11-31ből. Ehhez kapcsolódik a Sota talmudi traktatus vitája, amelyet később Maimoni is folytatott. Sőt erre a talmudi helyre a rabbik ma is hivatkoznak. Például: Rabbi Gail Labovitz (The Scholarly Life —The Laboring Wife: Gender, Torah and The Familiy Economy in Rabbinic Culture In: Nashim, A Journal of Jewish Women’s Studies and Gender Issues, Project Muse. Scholarly journals online, 2007. 30). Sára történetét a férfiközpontú kommentárok (nemcsak Rási, de Josef Cvi Herc kommentárja a Bresit könyvhöz is) a nemek egyenlőségének példájaként értelmezik, de elfelejtik, hogy ugyanabban a tórai könyvben vannak meglehetősen csunya jelenetek Sára saját férje általi eladásáról. Ám nem csak a férfiak követtek el erőszakot a családi kapcsolatokon belül. Sára és Hágár történetét ilyen szempontból is érdemes vizsgálni, hiszen a tórai és talmudi képek mai napig erkölcsi mintát szolgálnak. Ezeket a mintákat a feminista kultúrakutatás szem előtt tartja. A posztszekuláris társadalomban, amikor a fundamentalista és az ultra ortodox irányzatok mintegy megújult erővel vissza akarják tartani az emancipációs folyamatokat, kihasználva a családi életformát is, a vallási magatartási minták különös figyelmet igényelnek.
Kárpáti Judit Pogány rítus a zsidó szertartásrendben? – A jemeni zsidó esküvőt kísérő henna-rituálé jelentősége Jemenben és Izraelben Az Indiától, az Arab-fészigeten át egészen Észak – Afrikáig terjedő hatalmas területen honos henna (Lawsonia inermis, arabul Hinna) néven ismert, fürtös virágzatú növénynek, melyet évezredek óta használnak a népi gyógyászatban különféle bajok kúrálására, rendkívüli mágikus hatást tulajdonítanak. A megszárított és finom porrá őrölt leveléből készített színváltó festékkel mind az indiai, mind az arab – perzsa kultúrkörben – elsődlegesen spirituális védelem céljából – különféle mintázatokat rajzolnak a végtagokra, az arcra, és a test más részeire, mintegy ideiglenes tetoválásképpen az ártó erők távoltartására. Azon túlmenően, hogy a tetoválás tilalma tórai eredetű (III.M. 19,28), és leginkább a test bemetszésével kapcsolatos, a halakha, a zsidó vallásgyakorlat mint bálványimádó szokást, a testen lévő mindenféle ábrázolást szintén elveti. Az arab országokban élő zsidóság helyi hagyományaiban, különösen az esküvői szertartás rendjében, szinte kivétel nélkül megtalálható a hennával való testfestés, mi több a jemeni zsidóság ma is élő hagyományvilágában, az esküvőt megelőzően a menyasszony / jegyespár henna – rituáléjának nagyobb a jelentősége, mint magának a szó szoros értelemben vett házasságkötési szertartásnak. Előadásomban ezt a valaha spirituális fontosságú, ma inkább identitásmegőrző szokást a Blau Lajos által az Ózsidóbűvészet (Altjüdische Zauberwesen) c. tanulmányában lefektetett szemléletmód alapján szeretném körbejárni, bemutatva a Jemenben ma is érvényes régi, a mai Izraelben már módosult henna-rituálé lényeges elemeit, feltárva a kulturális környezeti hatások vonatkozásait. Az érzékletesebb szemléltetés céljából engedélyt kaptam arra, hogy előadásomhoz egy izraeli-jemeni házaspár személyes fotóalbumát is felhasználjam, mely alapján képet alkothatunk a 90-es években lezajló izraeli – jemeni henna – rituálé teljes menetéről.
Kiss Endre Az anyajogtól a funkcionális differenciálódásig (Elméleti meggondolások a családról) A család jelenségének és ennek megfelelően a család-fogalom szemantikájának elemzése magától értetődően irányozza egy teoretikus vizsgálódás figyelmét a család jelenségformáinak szélsőséges viszonylagosságára, s ezzel egyidejűleg a család mindenkori konkrét történelmi formáinak szinte rekonstruálhatatlanul komplex funkciógazdagságára. Mindig különleges kihívás a viszonylagosságoknak és a komplexitásnak ilyen nagyságrendjét éppen egy olyan fogalom és jelenség vizsgálatakor érzékelni, ami egyben a szó minden értelmében a mindennapi lét és mindennapi tudat szerves, magyarázatokra nem szoruló alapjelenségének számít. Előadásunkban mindenekelőtt a klasszikus szociológia reprezentatív képviselőinek máig úttörőnek tűnő kezdeményeiből állítunk össze egy összefüggő láncolatot. Az előadás célja részben demonstráció, részben további kutatások előkészítése, részben azonban bizonyos alapvető filozófiai-módszertani problémák körvonalazása is. Ez a szerkezetileg összefüggő láncolat éppen a maga önálló, „diszkrét” elemeinek felsorakoztatásával látványos módon demonstrálhatja a család jelenségének „szélsőséges relativitását és parttalan komplexitását”. Felidézzük Platón és C.G. Jung elméletét a szerelmi objektumválasztásról, Georg Simmel szociológiai felvetését a férfi- és női szerepek tizenkilencedik századbeli megváltozásáról, Max
Weber gondolatát a házasság és a vertikális mobilitás kapcsolatáról, Tönnies ezzel rokon, de jóval általánosabb értelmezését a család átalakulásáról a modernizáció folyamatában, Durkheim értelmezését az ugyancsak a modern racionalitás folyamán kialakuló „mag”-családról, hogy azután egy egyszerre szélesebb, történetibb és elméletibb keretben Bachofen „Anyajog”-ának és Bornemann „patriarchátus”-értelmezésének szélesebb összefüggésébe ágyazzuk.
Korpics Márta Család-érték-közvetítés A késő-modern társadalomban a közösséghez tartozás egyre problémásabbá vált, az individualizmus nemcsak az egyéni életutak alakulásában, de a közösségek kialakulásában, fenntartásában és a közösséghez kapcsolódásban is komoly problémát jelent. A közösségek azon túl, hogy segítik a társadalom különböző színterein való eligazodást, bizonyos felmerülő kérdésekre adandó válaszok megerősítésében is komoly szerepet tölthetnek be. Fokozottan igaz ez a vallási közösségekre. A vallási közösségek képesek arra, hogy olyan értékek közvetítésében vállaljanak aktív szerepet, amelyet más civil szervezetek nem, vagy alig-alig karoltak fel. A közösségi lét megerősíti a bizalmat, követendő és értékteremtő alternatívát kínál az individualizmus káros következményei ellen. A keresztény értékrend és erkölcs hiteles megélése (amelynek megélésére és hirdetésére ezek a közösségek „szerződtek”) képes a társadalom számára olyan válaszokat felkínálni, amelyek a társadalom más intézményei felől nagyon nehezen (vagy alig-alig) kommunikálódnak. Az értékközvetítésben, értékteremtésben fontos szerepe lehet a családok helyzetének megerősítésével foglalkozó közösségeknek (Schönstatt, Házas Hétvége, Nagycsaládos Egyesület, Mécs közösség), a közösségi lét pozitív és társas és társadalmi bizalmat erősítő jellegének megtapasztalási helyeként működő közösségeknek (Szent Egyed közösség, Nagycsaládos Egyesület, Gesztenyés közösség). A szakrális közösségek (Házas Hétvége, Karizmatikusok, Serra, Neokatekumenek) a hiteles keresztény élet megtapasztalásának színteréül szolgálhatnak. A közösségek kutatásának fontos vetülete az, hogy az egyház oldaláról is egyértelműen megfogalmazódik: az egyház túlélésének útja a vallási és szakrális közösségek fennmaradása, továbbélése, aktív léte. Az előadás arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, hogy egy vidéki nagyvárosban működő vallási és szakrális közösségek milyen tevékenységek mentén jelenítik meg a családdal és a család által képviselt értékekkel kapcsolatos attitűdjeiket, és hogy ez a megjelenés a nyilvánosság szempontjából mennyire értékelhető sikeresnek.
Limbacher Gábor A Szent és a család. Egyetemes keresztény, nemzeti és személyes vonások. A házasságkötés, házasság, család témában a szakrálist és annak kisugárzó, mintaadó szerepét kívánjuk megragadni az emberi életben. A választott témát kamara kiállításban már megrendeztük. 2014. február 13-tól május 24-ig volt látható, és a Család Hetében nyitotta meg Dr. Márfí Gyula érsek úr. A Megváltó Jézus földi családjának tisztelete az apokrif evangéliumok tanúsága szerint a kereszténység kezdeteiig nyúlik vissza. Ahogy a kezdetekkor, úgy a történelem folyamán is, főleg a kereszténységben természetfeletti irányultság, szakrális minta segíti a jó házasságokat. A ferencrendiek már a középkorban fölfedezik Szűz Mária eljegyzésének természetfeletti jelentőségét és szépségét. Hatásukra jámbor közösségek is
ünnepelni kezdik (január 23.). A Kánai menyegző is a Karácsonyt követő farsangi vigalom kultikus megnyilatkozása a vallásos népéletben. A polgárosodás, szekularizáció és urbanizáció előre haladtával egyre inkább profanizálódott és kikezdetté vált az Isten színe előtti házasságkötés és családeszmény. E veszélyhelyzetben jött létre a Szent Család ünnep. XIII. Leó pápa azzal a nyilvánvaló céllal szorgalmazta ezt, hogy a XIX. század végére kialakult nyugati világban a házasság- és családeszménynek imádságos alapokat adjon. Ekkortájt jelent meg és kezdett terjedni a Szent Család szálláskeresésének adventi rítusa is, amely hamar gyökeret vert a népi vallásosságban. Előadásunk kettős vezérfonal, a házasságkötés és a család témája mentén halad. Ennek megfelelően nyomon követjük az Istenszülő Szent Szűz házassága és a Szentcsalád kultuszának történetiségét. Utalunk Szűz Mária eljegyzése ünnep kialakulására és magyarországi jellemzőire. Második egységként a Magyar Szent Család kultuszát vizsgáljuk. Előadásunk harmadik nagy egysége a házasságkötés, család szakrális motivációinak vizsgálata a nemesi, népi és polgári kultúrában. Utóbbit egy konkrét családi leszármazás példáján keresztül végezzük. Bemutatásra kerül a rokonság számontartása, kapcsolathálója, az ezt megalapozó genealógiai emlékezet és a családi képek fenntartó szerepe. A témát bőséges képanyaggal kívánjuk bemutatni.
Máté-Tóth András A polgári család védelmében. Felvetések egy harminc éve megjelent könyv kapcsán (P. L. Berger és B. Berger, The war over the family) A polgári család társadalmi formációja a 20. század hatvanas éveitől kezdve radikális átalakuláson megy keresztül. A női foglalkoztatottság felerősödése, az individuális értékek jelentőségének növekedése, a keresztény eszmék társadalmi plauzibilitásának csökkenése és számos más hatás vezetett oda, hogy a magától értetődő családmodell megkérdőjelezett, magától értetődőségét elveszítette. Ez a jelenség párhuzamos a hagyományvezérelt értékrendszer és életvezetési modell hanyatlásával és a személyes döntésre alapuló modell terjedésével. P. L. Berger a vallásszociológia ma is élő doyenje és felesége , Brigitte Berger ezzel a folyamattal nézett szembe éppen harminc évvel ezelőtt megjelent nagysikerű munkájában. A szociológus házaspár helyzetértékelése és felvetései a mai családdal kapcsolatos nézetek viharában kiegyensúlyozott szempontokat kínálnak nem csupán a szociológiai szakma, hanem a családért felelősséget érző laikusok számára egyaránt.
Oláh János Zsidó esküvői rítusok változásai a 19-21. században A zsidó esküvői rítusok (a rítus alatt ez esetben a vallási szertartást értem, az előírt módot, ahogyan egy vallásos cselekményt végre kell hajtani és magát a „szokáscselekményt”) változásai érdekes képet mutatnak a 19-21. század folyamán. Míg a 19. században nagyjából egységes szokásrendszer alapján történt meg a férfi és a nő egymásnak szentelése, addig a 21. században ez már korántsem egységes a zsidóságon belül. Ebből az átalakulási folyamatból kívánok bemutatni egy-egy „villanást”, ízelítőül és az átalakulás okaira magyarázatot adni, röviden és mindezt képileg is illusztrálva.
Örsi Julianna A rendszerváltások hatása a vidéki családok életére Fordulópontok a 20. században / A házasság / Családon belüli szerepek / Családi otthon – családháztartás – egyedüllét A helyi közösségek működésének társadalmi keretei és szabályai a 20. században külső tényezők következtében erősen megváltoztak. A hagyományos paraszti társadalom átalakulása lokális szinten az első világháború körül kezdődött, majd drasztikus változás elsősorban a politikai rendszer megváltoztatásával következett be. A végeredménnyel pedig az újabb rendszerváltás után, napjainkban szembesül a társadalom. A rendszerváltások után a lokális társadalom szerkezete megváltozott. Az egyes emberek előtt új lehetőségek nyíltak meg, mások előtt elzáródtak. A társadalmi hierarchiában a családok pozíciója is megváltozott. A családok helyét a helyi társadalmi ranglétrán hagyományosan a családfő pozíciója határozta meg. A második világháború után azonban a házassági stratégiák, az iskolázási lehetőségek kibővülése, a vallási szemlélet háttérbe szorulása, a női egyenjogúság térnyerése, a generációk közötti szemléletváltozás eredményeként a társadalmilag vegyes összetételű családok lettek a jellemzők. Ennek következtében felborult a családi élet belső rendje. A családtagok szerepvállalása, egymáshoz való viszonya megváltozott. A század végére megerősödött a családokban a nő helyzete és egyre gyakrabban a feleség veszi át a család irányítását. Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy a családi élet egyre inkább külső tereken zajlik. A családot egyre több külső hatás éri, ami nem kedvez a család belső kohéziójának. A családtagok egyre nagyobb önállósággal rendelkeznek. A család védőhálójának szétszakadása az egyének elmagányosodása felé vezethet. Ez minden korosztályt fenyeget. A jelenben elsősorban az idősebb generáció problémájával kell szembenéznie a társadalomnak, de ez hosszabb távon a fiatalok házasodási esélyeinek romlása következtében a nemzet jövőjére is kihatással lesz.
Perger Gyula A házasságon kívül született gyermekekről való egyházi gondoskodás a tatai uradalom településein a 19. század első felében A házasságon kívül született gyermekek Magyarországon csak az 1946. évi XXIX. számú törvénycikk rendelkezése alapján lettek jogilag is egyenlőek "hivatalosan is elismert társaikkal. Az "illegitim" gyermekekről való hivatalos egyházi rendelkezések mellett (anyakönyvezés, illetve a CJC előírásait) alig ismerünk példát a törvénytelen gyermekekről való tényleges gondoskodásról. A tatai Esterházy uradalom községeiből 1816 és 1844 között fennmaradt több mint hatvan - hivatalos, a plébános, káplán, sok esetben az uradalom tisztviselői által is ellenjegyzett szerződés elegendő adatot tartalmaz ahhoz, hogy egy - feltehetően helyi szintű szabályozásba betekinthessünk. A szerződések nemcsak a gyermekről való anyagi gondoskodásról árulkodnak, hanem azok katolikus vallásos nevelését (az anya protestáns vallása esetében is) is előírják. A hagyományos családi fenntartásának érdekében szinte általános előírásként szerepel az is, hogy a valós (vagy vélelmezett, de beleegyező) apa mindaddig nem köthet házasságot, amíg a gyermeke nevelésére "kialkudott" összeget hiánytalanul ki nem fizette...
Bár a téma nem a 20. századra vonatkozik, úgy gondolom, hogy az adott időszakban és környezetben (az uradalom községeinek döntő része erősen református) valójában egy a 20. században törvényi szinten megvalósított rendszer előfutárának tekinthető, s felfogásával élesen elkülönül a térség protestáns közösségeiben még a 20. század elején is meglévő kiközösítés - templomi szégyenpad stb. megoldásoktól.
Speidl Bianka – Belhaj, Abdessamad A házasság mint az új vallási identitás kialakításának tere és eszköze (magyarországi muszlim családokban) Az előadás témája az iszlám vallásgyakorlat fenntartásának és elsajátításának vizsgálata a családi élet kontextusában, a poszt-modern magyar társadalomban. Kutatásunk magyar, arab, és vegyes házasságban élő muszlimokkal készült interjúkon alapul, amelyek során a vallási identitás megőrzésének és kialakításának párkapcsolatban megnyilvánuló főbb szabályszerűségeit igyekeztünk megállapítani. Szempontjaink között szerepelt az egyén önképének és házasságról, családról alkotott elképzeléseinek alakulása, az iszlám és a családi élethez kapcsolódó értékek összekapcsolása, valamint a párok viszonyulása a vallási közösséghez mint támogató de ugyanakkor kontrolláló közeghez. A társadalmi identitás meghatározó a vallásgyakorlat, az elkötelezettség kialakulásában, valamint az idegen kultúra befogadásában. A vizsgálat kiindulási pontja a vallási és a társadalmi identitás kapcsolódási és elkülönülési felületeinek vizsgálata. Az interjúkból azt a következtetést vontuk le, hogy a betérők esetében az énkép, a társadalmi helyzet megkérdőjelezése megelőzi és motiválja a vallási elköteleződést, ugyanakkor a hétköznapi realitás módosítja a vallási alapelveknek a gyakorlatba történő átültetését. Az eredmény minden esetben kompromisszumon alapul: a vallási alapelvek, a az objektív körülmények, és a kultúrában gyökerező személyiség összjátékának eredménye. Ennek alapján három fő trendet azonosítottunk, amelyet aktív avagy alakító elsajátításnak (magyar muszlim házaspárok esetében), passzív avagy elzárkózó elsajátításnak (bevándorló muszlim párok esetében), illetve töredező avagy részleges elsajátításnak (vegyes házasságok esetében) neveztünk el.
Szécsi József Monogámia és poligámia a zsidóságban 1, Az Tánách és a Septuaginta családképe 2, Az Újszövetség családképe 3, A Korán családképe 4, A három ábrahámi vallás szent könyveit követő néhány században a családfogalom alakulása 5, Az ábrahámi vallások házassági gyakorlata a középkorban
Tóbiás László Családtámogatás: újfajta családok újfajta támogatásai Korunk sokféle átmenete között talán a legfontosabb – a többit leginkább meghatározó, a többség számára mégsem világos – a sokat szülő, sokat temető társadalmaktól a keveset szülő, keveset temető társadalomba való átmenet. Az emberiség láthatóan nem értékeli, hogy várható átlagos élettartama az utóbbi évszázadban harmadával nőtt, miközben az életből fájdalmas betegségtől sújtva leélt évek száma jelentősen csökkent. Ezek az egyének számára mindenképpen nagyszerű fejlődések, akkor is, ha az emberi létezés alapvető keretének, a családnak gyökeres változásai következnek belőle. Az így keletkező szükségleteket szervezett – minden egyes embert és családot szolgáló -, univerzális jóléti szolgáltatásokkal lehet kielégíteni. A sok mai szakmát érintő szükségleteket kielégítő szolgáltatások szervezője, koordinátora a szociális munka lehet, melynek mindig is volt ilyen funkciója. A szolgáltatások lehetnek intézményesítettek vagy közösségiek, illetve változatos arányban mindkét meghatározottságnak megfelelőek. A munka és vele a javakhoz való hozzáférés is igen jelentős változásban van. A rendelkezésre álló és elérhető technológiák rengeteg munka kiváltására képesek, már betegápoló robotokról is hallani, így egyre kevésbé lehet a munkát a lét feltételeinek, nem is csak a létezésnek, de jó élethez szükséges javakhoz való hozzáférésnek a feltételéül szabni. Elkerülhetetlenül közeledik a társadalmi alapjövedelem kora, a létezésen önmagán alapuló jog, méltósága és a jólét biztosítása – több alkalmazása máris része életünknek. A kérdés már az, hogy a munkavégzési kötelezettség alól így felszabaduló idejét mennyiben és hogyan fogja az emberiség arra fordítani, hogy a hagyományosan a családban kielégített szükségleteket nem intézménye módon elégítse ki, hanem személyes tevékenységgel, és annak örömével? És ehhez mit tud visszatanítani a családok régi értékeiből és tudásaiból a vallás, a tudomány, az egyes szakmák?
Zima András „Mentsétek meg a maradékot!” Zsidó közösségi túlélési stratégiák a budapesti felekezeti és mozgalmi lapokban 1945-1948 között Előadásomban azt vizsgálom, hogy a második világháborút követően a budapesti magyar nyelvű zsidó lapok szerkesztői és a mögöttük álló intézményi elitek (neológ, cionista, orthodox) milyen stratégiákat dolgoztak ki közösségeik újjáélesztéséhez nélkülözhetetlennek tartott zsidó család megmentésével kapcsolatban. Elsősorban arra keresem a választ, hogy ebben a küzdelemben, a felnövő új generációk zsidó közösségnek megtartásában, öntudatos zsidónak nevelésében, milyen szerepet szántak a Soa következtében megroppant zsidó családnak, a felekezeti oktatási intézményeknek, vagy az egyes irányzatok mögött álló ifjúsági szervezeteknek, mozgalmaknak. Milyen módon nyomta rá a bélyegét az egyes irányzatoknak az ideális családról alkotott képére az új balra tolódó egyre inkább osztályharcossá váló politikai diskurzus?
Jegyzetek
