A HAZAI VÁROSOK BELSŐ SZERKEZETÉNEK AZ ÁTALAKULÁSA KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MUNKAHELYEK ÉS AZ INTÉZMÉNYEK TÉRBELI ELHELYEZKEDÉSÉRE Csapó Tamás1 2001-ben indult a T034349 számú OTKA kutatás, amely a magyar városok funkcionális morfológiájának a vizsgálatát tűzte ki célul. A kutatás négy nagy témakörre irányult: a városok beépítésének, a munkahelyek, az intézmények és a népesség térbeli elhelyezkedésének, és végsősoron a városok szerkezetének, funkcionális öveinek a feltárására. A beépítések főbb típusait, s a városok beépítésének főbb eredményeit bemutató tanulmány már elkészült, s publikálásra került (Csapó T. 2004.). Jelen tanulmány a hazai vidéki városok belső szerkezetét vizsgálja, abból a szempontból, hogy választ keressen arra a kérdésre, hogyan helyezkednek el az egyes munkahelyek, s a különböző funkciókat megjelenítő intézmények a várostesten belül, s egyáltalán milyen típusú funkcionális városrészek vannak. A cél nem csak a hogyan, hanem az is, hogy miért úgy helyezkednek el, ahogy, milyen összefüggések mutathatók ki a városok szerepköre, nagysága és az intézmények elhelyezkedése között. A kutatás hozadéka természetesen az is, milyen különbségek vannak a magyar városok között, tipizálhatók-e a városok ebből a szempontból? A magyar településföldrajz jórészt adós még a fenti kérdésekre adandó válasszal, mivel az eddigi, főleg korábbi településmorfológiai kutatások nagyrészt a beépítéssel, az utcahálózat, alaprajz kialakulásával és a városok övezeteinek a megállapításával foglalkoztak (Lettrich E. 1973, Mendöl T. 1936, Pálmai M. 1955, Wallner E. 1961). Viszonylag kevés volt azon tanulmányoknak a száma, amely a fentieken túl, a munkahelyek, valamint a helyi és a környékbeli lakosság igényeinek a kiszolgálására létesült különféle intézmények területi elhelyezkedését is vizsgálta (Becsei J. 1983, Csapó T. 1990, Csapó T. - Lenner T. 2004). Ráadásul az eddigi kutatások egy-egy településsel foglalkoztak, nem a városokkal összességében, ezért általános megállapítások levonására nem lehettek alkalmasak. Jelen tanulmány, pontosan ezeket a hiányokat kívánja pótolni. A hazai városok felmérése 2002-ben történt, a 81 vidéki város minden utcáját, teljes területét bejártuk (hallgatók segítségével) és az összes nem lakófunkciójú intézményt, épületet és területet feljegyeztük, melyik hol helyezkedik el, mekkora a kiterjedése és milyen sűrűn található a városok belterületén belül. Az eredményeket felvittük a KSH-tól megvásárolt digitalizált térképekre a MapInfo térinformatikai program segítségével. 1. A különböző munkahelyek, intézmények, szolgáltató egységek és egyéb funkciójú területek a városokban Egy település, Mendöl Tibor szerint az emberek lakó- és munkahelyeinek térbeli együttese (Mendöl T. 1963). A munkahelyek alatt a településföldrajz nemcsak a termelőmunka színtereit érti, hanem mindazokat a helyeket, ahol az emberek bármilyen tevékenységet végeznek, megélhetésük érdekében. Ezért idetartoznak a szolgáltatási szektor minden ágazatában lévő intézmények csakúgy, mint a városüzemeltetés és a humán infrastruktúra összes intézményei. Felmérésünk során a munkahelyek és az intézmények mellett a szabadidő, a szórakozásra és a pihenésre szolgáló városi tereket is figyelembe vettük, és ezeket az alábbi 10 csoportba osztottuk:
1
Dr. Csapó Tamás, a földrajztudomány kandidátusa, habilitált egyetemi magántanár, a Berzsenyi Dániel Főiskola Társadalomföldrajz Tanszék főiskolai tanára, tanszékvezető, 9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.,
[email protected]
• Ipari üzemek, gyárak, a közlekedés és műszaki, kommunális (szennyvíz, volán, gáz, vízművek, erőművek, hulladékgazdálkodás, személy- és rendező pályaudvarok, s a hozzátartozó infrastruktúrák, logisztikai központok, stb.) cégek telephelyei • Kereskedelem: beleértve a városok külső részein található bevásárló központokat, hipermarketeket, raktárakat, depókat, autókereskedőket és a belső városrészeken lévő ABCket, üzleteket, üzletsor, boltokat, piacokat és mindenféle szaküzletet (csak a fontosabbakat). • Idegenforgalom és vendéglátás: ide egyrészt a vendéglátóhelyek (étterem, kocsma, büfé, presszó, fagyizó, kávéház, gyorsbüfé, gyorsétkezde, stb.), másrészt a szálláshelyek (szálloda, kemping, panzió, motel, fogadó, nyaralóház, utazási irodák) tartoznak. • Sport, rekreáció: ide soroltuk a sportpályák, strand, uszoda, stadion, lovas pálya, jégpálya, sportcentrum, szabadidőpark, rekreációs park, közparkok, fittnes centrum, erdei tornapálya, motocross, s egyéb pályákat. • Oktatási és kutatási intézmények: egyetemek, főiskolák, közép –és általános iskolák, óvodák, kollégiumok, pedagógiai intézetek, kutató intézetek, képző, továbbképző és oktatási központok. • Egészségügyi és szociális intézmények: bölcsődék, idősek napközi otthonai, szociális otthonok, orvosi rendelők, szakrendelők, kórházak, klinikák, mentőállomások, vérellátók, szanatóriumok, állatkórházak, gyógyszertárak, drogambulanciák, szeretetotthonok, mindenféle karitász intézmény, egyházi épületek, beleértve a templomokat. • Igazgatási intézmények: minden hivatal (illeték, föld, természet- és környezetvédelem, stb.) önkormányzatok, rendőrség, bíróság, börtön, ügyészség, vámszervek, tűzoltók, kamarák. • Művelődési és kulturális intézmények: mozik, színházak, könyvtárak, művelődési házak, képtárak, galériák, múzeumok, kongresszusi- és hangversenytermek, bábszínházak, rádiók, TV stúdiók, TIT, újság szerkesztőségek. • Gazdasági, üzleti élet intézményei, lakossági szolgáltatások: bankok, biztosítók, brókerek, befektetési cégek, tanácsadó és könyvelő cégek, ügyvédi irodák, közjegyzők, a különféle lakossági szolgáltató egységek, pl. posta, patyolat, fodrászat, kozmetika, szabóság, fényképész, fogadóirodák. • Egyéb: laktanyák, katonai objektumok, temetők-sírkertek. Ezek az intézmények, illetve munkahelyek adják a települések különböző szerepkörét (funkcióját). Egyes intézmények és munkahelyek csak a helyben élők igényeit elégítik ki (mindennapi szükségleteket ellátó kiskereskedelmi egységek, óvodák, általános iskolák, háziorvosi rendelők, stb.), ezért vonzáskörzetük nincs. Ezeket nevezi a településföldrajz helyi funkcióknak. Más intézmények és vállalkozások, amelyek nem csak a helyben élők, hanem más településen lakók, sőt külföldi turisták igényeit is kielégítik, központi szerepkörűeknek minősülnek, ezért vonzásuk van (speciális kereskedelmi egységek, egyetemek, főiskolák és középiskolák, kórházak, a legtöbb igazgatási intézmény, a jelentősebb kulturális és művelődési intézmények, stb.). Általánosságban igaz, hogy minél ritkábban találhatók a hazai városhálózatban a különböző központi szerepkörű intézmények, annál nagyobb területre terjed ki a vonzáskörzetük. Felmérésünk során arra helyeztük a hangsúlyt, hogy megállapítsuk, az egyes munkahelyek és intézmények a várostesten belül hol helyezkednek el, illetve hol sűrűsödnek össze. Azok a városrészek ugyanis, ahol a hasonló típusú intézmények, illetve munkahelyek összesűrűsödnek, vagy egy-egy jelentősebb egyedi intézmény található, a városnak valamilyen szerepkörű-funkciójú területei lesznek. Vannak természetesen olyan szerepkörű városrészek, amelyeknél a kijelölés nem intézmények, vagy nem munkahelyek alapján történt, hanem a funkciójuk alapján, mivel általában nem köthetők épületekhez sem az esetek
többségében. Ilyenek a parkok, sportpályák, erdei tornapályák, temetők, vagy éppen repülőterek. Ezek a részek lesznek tehát a hazai városoknak, a lakóterületeken kívül, a különböző funkciójú városrészei. Minél több egy-egy városban a központi szerepkörű intézmény, minél jelentősebb ezek funkciója és minél nagyobb ez által a vonzáskörzetük, annál heterogénabb és összetettebb egy-egy város funkcionális tagolása. A felmérésekben használt tíz különböző csoportba besorolt intézmény és munkahely a hazai városokban, hét eltérő funkciójú városrészt jelölnek ki. 2. A városok nem lakófunkciójú területeinek típusai Az 1980-as évtized végén kezdődött gazdasági - társadalmi - politikai változás, majd az 1990-es rendszerváltozás hatására, napjainkban a központi szerepkörök újbóli erősödése és számbeli gyarapodása játszódik le. Ezt egyrészt a piacgazdaság kiépülése, a városok, elsősorban a nagyvárosok megszabadulása az adminisztratív, államilag szabályozott kötöttségektől, így működési területük szabad kialakítása segíti, másrészt országunknak az Európai Unióhoz való csatlakozásából fakadóan, a regionalizmus és a decentralizáció általános felerősödése okozza. Kedvezőek tehát a feltételek a városi központi szerepkörök megerősödéséhez, a vidéki szellemi, gazdasági és szolgáltatási központok kialakulásához. Liberalizálódott a könyv- és lapkiadás, új nagyvárosi funkciók jelennek meg a média, a pénzügy - hitelélet - értékpapír forgalom, a gazdasági-üzleti szolgáltatások, a kereskedelem és a termelő szféra terén is (Lengyel I. - Rechnitzer J. 2000). Napjainkban fokozatosan háttérbe szorulnak a közszolgáltatáshoz kötődő intézmények (központi/regionális funkciók), s helyükbe lépnek a városi gazdasághoz, mint piaci és fogyasztási térhez és vonzási funkcióihoz kötődő tevékenységek, intézmények megjelenése. A fenti folyamatok a hazai városok morfológiájában az alábbi változásokat eredményezték: • Az eddigi (a szocialista) időszak nagy területű és létszámú ipari és kommunális szolgáltató üzemei felbomlottak és átalakultak, vagyis számuk a régebbi sokszorosa lett, másrészt megjelentek új, gyakran zöldmezős beruházások formájában hazai, de még inkább külföldi multinacionális cégek, elsősorban a nagyobb városokban. A termelő cégek mellett egyre több kis- és nagykereskedelmi lerakat is települ az ipari területekre. Az, hogy az egyes városokban mennyi új, és milyen vállalkozás telepedett meg, az elsősorban az egyes városok közlekedésföldrajzi helyzetétől, relatív földrajzi fekvésétől és a telepítő tényezők összességétől függött. Mivel az új vállalkozások igen gyakran a kialakított ipari parkokban telepedtek meg, így a városokon belül az ipari telephelyek egyre inkább koncentrálódnak. • A piacgazdaságra történő áttéréssel rendkívüli módon megszaporodtak a pénzügyiüzleti-gazdasági szolgáltatásokhoz kapcsolódó vállalkozások, amelyek elsősorban a városok belső részére, a belvárosba települtek. Nagy mértékben megnőtt a bankok, biztosítók száma, új típusú befektetési tanácsadó és könyvelő cégek jelentek meg, a média, a lapkiadás, valamint a lakossági szolgáltatásokkal foglalkozó vállalkozások elterjedése és megszaporodása számottevő. Mindez gyakran új, nem lakófunkciójú épületek megjelenését is hozta elsősorban a belvárosokban, ahol ezzel csökkent a lakófunkció, s helyébe növekedett a munkahelyi funkció aránya. • Teljesen új jelenség a hazai városokban (elsősorban a közép- és nagyvárosokban), többnyire a kivezető főutak mentén a kis- és nagykereskedelmi áruházláncok megjelenése, és többnyire a belvárosokban, vagy annak szélén, esetleg nagyobb lakótelepeken a bevásárlószórakoztató központok (plázák) felépülése. A főutak kivezető szakaszán megjelentek a hipermarketek mellett kisebb kereskedelmi és szolgáltató jellegű vállalkozások is (töltőállomások, autószalonok és kölcsönzők, lakberendezési szalonok, stb.).
• A politikai és társadalmi rendszerváltozás magával hozta még az államigazgatás, az önkormányzati rendszer megváltozását, melynek eredményeképpen sok új intézmény jött létre, illetve a meglévők nagy része átalakult. Az új intézmények döntően a városok központjában létesültek, sok esetben új épületek formájában, ezzel is növelve a belvárosok city jellegének fokozódását. 2.1. Belső üzleti, igazgatási negyed Minden város meghatározó, központi funkciókban általában rendkívül gazdag városrésze, a többnyire a belvárosban elhelyezkedő, belső üzleti, igazgatási negyede. Ezt a területet elsősorban az ott előforduló intézmények, üzletek, és munkahelyek sűrűsége jelöli ki. Az pedig, hogy mekkora területet jelent a várostestből, elsősorban a város, központi funkcióinak számától, erősségétől, és történelmi hagyományaitól, mindenkori szerepkörétől függ elsősorban. A belső üzleti, igazgatási negyedben többnyire öt különböző típusú, funkciójú intézményt, munkahelyet találunk. A legtöbb esetben ide összpontosul csaknem az összes államigazgatási és önkormányzati intézmény (Városi Bíróság, Földhivatal, Tűzoltóság, Ügyészség, Városháza, Rendőrkapitányság, Munkaügyi Központ, stb.). Itt található a legtöbb művelődési és kulturális intézmény, gyakran több oktatási intézmény, de ide a belső üzleti negyedbe koncentrálódnak a kiskereskedelmi üzletek, elsősorban a szaküzletek, valamint az idegenforgalom és vendéglátás létesítményei közül elsősorban az éttermek, presszók, fagyizók, utazási irodák, valamint az idegenforgalommal összefüggő szolgáltatások. Ebben a városrészben találhatók a legnagyobb számban és sűrűségben az új típusú gazdasági és üzleti élet szolgáltató jellegű vállalkozásai, mint például a bankok, biztosítók, tanácsadó és könyvelő cégek, ügyvédi irodák, közjegyzők, stb. Végül ide települtek a legkülönbözőbb lakossági szolgáltatások is nagymértékben, például szabóság, fodrászat, kozmetika, fényképész, és egyéb vállalkozások. A hazai városok között igen nagy különbségek vannak a belső üzleti-igazgatási negyed kiterjedését, s ennek a várostest egészéhez viszonyított arányát tekintve. Négy olyan város van, ahol ennek a negyednek a kiterjedése és aránya igen nagy, ezek: Esztergom, Sopron, Szeged és Vác. Közülük talán Soproné a legnagyobb, amely a történelmi városmagon is jelentős mértékben túllép (1. ábra). Általában a nagyvárosokban és a jelentős funkciókkal és/vagy nagy történelmi múlttal rendelkező középvárosokban nagy még a negyed kiterjedése (pl. Debrecen, Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, illetve Balassagyarmat, Keszthely, Kőszeg, Mosonmagyaróvár és Pápa). A megyei jogú városok közül csak Békéscsabán, Salgótarjánban, Szolnokon és Zalaegerszegen nevezhető közepesnek a belső üzleti és igazgatási negyed kiterjedése, amely tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezeknek a megyeszékhelyeknek a városmagja lényegében kicsi és kevésbé fejlett. A közép- és kisvárosok közül még mindig a korábban jelentősebb központi funkciókkal és így nagyobb városi múlttal rendelkezők tartoznak ebbe a kategóriába (pl. Csongrád, Gyöngyös, Hajdúböszörmény, Hatvan, Nagykőrös, Paks, Sárospatak, Sátoraljaújhely és Szigetvár). A vizsgált városoknak azonban mintegy felében a belső üzleti-igazgatási negyed kicsi és kialakulatlan, gyakori, hogy csak a főutcára terjed csak ki. A megyei jogú városok közül csak Dunaújváros, Hódmezővásárhely és Tatabánya tartozik ide, míg a kis és középvárosok közül elsősorban az egykori alföldi (pl. Cegléd, Karcag, Makó, Orosháza) és a dunántúli mezővárosok (pl. Barcs, Bonyhád, Mór, Tolna), valamint a volt szocialista iparvárosok többsége (pl. Dorog, Kazincbarcika, Oroszlány, Ózd). Azonban a legkisebb belső üzleti és
igazgatási negyeddel Budaörs és Érd, a budapesti agglomerációhoz tartozó két középváros rendelkezik.
városmag
1. ábra: Belső üzleti, igazgatási negyed elhelyezkedése Sopronban Forrás: saját szerkesztés
2.2. Új típusú bevásárló és szolgáltató területek A legnagyobb változás a hazai közép- és nagyvárosok funkcionális tagozódásában az eddig csak a fejlett nyugati társadalmak városaira jellemző városszéli bevásárló- és szolgáltató negyedek megjelenése. A folyamat a rendszerváltozás környékétől kezdődött, mozgatóereje a piacgazdaság, és a nyugatihoz hasonló fogyasztói társadalom kiépülése, kialakulása volt. Az új vállalkozások elsősorban a városokból ki/bevezető főbb utak mentén jelentek meg, nagyrészük külföldi tulajdonú, nem ritkán multinacionális cég. A piaci alapon működő új vállalkozások elsősorban a kereskedelemmel és különféle lakossági szolgáltatásokkal foglalkoznak. Gyakoriak a benzintöltő állomások, autószalonok, lakberendezési és építési anyagokat forgalmazó áruházak. A multinacionális cégek a nagyobb városokban hipermarketeket létesítenek, illetve nagyobb raktárakat, logisztikai központokat, depókat hoznak létre, bár ez utóbbiakat gyakran az ipari területeken. Előfordul, hogy komplex bevásárló központokat építenek, ahol rendkívül sokféle szolgáltatást és vásárlási lehetőséget nyújtanak a vásárlóknak, a lakosságnak. Ennek egyik tipikus megjelenési formái a Plázák. Sajátos hatása van a hazai városban az új típusú, városszéli üzleti-szolgáltató negyedeknek. A hatás abban mérhető, hogy megváltoznak a bevásárlási szokások, és megváltozik a bevásárlás helye. Azaz az eddigi városközpont kicsi butikjai és üzletei helyett egyre nagyobb mértékben a városszéli hipermarketekben vásárolnak az emberek két okból.
Egyrészt mert ott olcsóbb (a kis üzletek nem tudnak versenyezni a multinacionális cégek áraival, különösen nem az élelmiszerek tekintetében), másrészt a hipermarketekben szinte mindent egy helyen meg tudnak vásárolni, szolgáltatásokat is igénybe tudnak venni, sőt több helyen szórakozási lehetőségük is van. Mindez azzal járt sok helyen (pl. Szombathelyen elég markánsan) a városközpont üzletei közül sok bezárt, kevesebb lett a forgalom, szélsőséges esetben már-már kihalttá vált a belváros. Szerencsére nem minden városban ez a helyzet, a nagy idegenforgalmi központokban, pl. Sopronban, Egerben, Szegeden, a belváros látnivalóinak, másrészt az ott lévő igényes üzleteknek és vendéglátóipari helyeknek köszönhetően a belváros is él, s jelentős ott is a forgalom.
kereskedelmi-üzleti negyed
2. ábra: Új típusú kereskedelmi és szolgáltató övezet elhelyezkedése Budaörsön Forrás: saját szerkesztés
Az új típusú üzleti, bevásárlónegyedek ma még csak a nagy- és esetenként a középvárosokban jelentek meg, mivel ezekben a városokban biztosított a megfelelő számú és vásárlóerejű vásárló. Kiugróan sok hipermarket és bevásárlóközpont telepedett meg Budaörsön, nyilván Budapest közelsége következtében. A városban 12 hipermarket létesült, s a főút (autópálya) mellett ez a negyed jelentős területet foglal el (2. ábra). A 100 ezernél népesebb városokban a külső bevásárló negyedek mindenhol jelen vannak, s nagy területet foglalnak el, csakúgy, mint a kisebb, de az osztrák bevásárlóturistákra építő Szombathelyen. A többi megyeszékhelyen, illetve megyei jogú városban ez a negyed már jelen van, de szerényebben (Kaposvár, Nagykanizsa, Sopron és Zalaegerszeg), vagy kiépülőben van, mint pl. Békéscsabán, Dunaújvárosban, Egerben, Hódmezővásárhelyen, Salgótarjánban, Szekszárdon, Szolnokon és Tatabányán. A középvárosokban csak esetenként jelent meg ez a negyed egy-egy hipermarket, vagy valamely kivezető főút menti néhány autószalon és más üzlet formájában. Ez jellemző pl. Cegléden a TESCO révén, Ajka-Bakonygyepesen a 8-as főút mentén Mosonmagyaróváron a bevásárló- és Keszthelyen pedig a balatoni turizmus
miatt. A hazai középvárosok nagy részében és a kisvárosok összességében ez az új típusú bevásárló és üzleti negyed még nem jelent meg. 2.3. Klasszikus ipari területek Az ipari területnek neveztük el egy-egy településnek azon részeit, ahol elsősorban különböző, termelő tevékenységet folytató cégei találhatóak, függetlenül attól, hogy a gazdaság mely területén működnek. Tehát ide sorolandók a ténylegesen ipari tevékenységet végző vállalkozások (gyárak és üzemek) csakúgy, mint az agrár jellegű cégek, vagy éppen a tercier szektor és városi szolgáltatás telephelyei, beleértve a vasúti közlekedés, MÁV, GYSEV pályaudvarait és rendezőpályaudvarait, valamint a különböző városi, vagy regionális kommunális infrastruktúra (energiatermelés és elosztás, vízgazdálkodás és szennyvíztisztítás, fűtőművek, a hulladékgazdálkodás, stb.) telephelyeit. De ebbe a területbe tartoznak a nagy alapterületű kereskedelmi lerakatok, depók, logisztikai központok, vámszabadterületek, raktárak, amelyek a nagyközönség (vásárlók) számára általában nem nyitottak. A hazai városok többségében az ipari területek már korábban (a rendszerváltozás előtt) is jelen voltak, kisebb, vagy nagyobb mértékben. A piacgazdaságra való áttérés, a külföldi befektetők és tőkéjük megjelenése azonban különböző mértékben alakította át a hazai városok ipari területeit és annak nagyságát. Néhány, elsősorban a Nyugat- és Közép-Dunántúlon, lévő, kedvező közlekedésföldrajzi helyzetű városban, elsősorban Győrben, Székesfehérváron, Szombathelyen, Zalaegerszegen, a középváros Mosonmagyaróváron és a kisvárosnak minősülő Sárváron jelentős ipari beruházások történtek, jórészt ipari parkokban, s így az ipari területek nagysága a városokon belül igen nagy. Hasonlóan nagy területű, és általában homogén az ipari övezet a régi, hagyományosan ipari városokban, mint pl. Miskolc, Paks, Pécs és Szolnok, illetve az egykori szocialista városokban, Ajkán, Ózdon, Salgótarjánban és Tatabányán noha ezekben az elmúlt 14 évben nem történtek olyan jelentőségű ipari beruházások mint az előbbi településeken. A két város, ahol az ipari terület a legnagyobb arányú, tulajdonképpen a városok felét teszi ki, Dunaújváros és Kazincbarcika, ahol ráadásul az ipar terület döntő részét egy-egy óriás vállalat alkotja (3. ábra). Mintegy húsz hazai városban az ipari terület közepes nagyságú és arányú a várostesthez képest. Ez a csoport rendkívül homogén, van közöttük egykori szocialista város (Komló, Oroszlány, Várpalota), ahol a régi ipari üzemek egyrésze átalakult és/vagy megszűnt, s helyette nem sok új beruházás történt. Máshol az ipari terület nem volt korábban egyáltalán nagy, de több új beruházás érkezett, s a város ipara megújult, s az ipari terület megnövekedett (Budaörs, Esztergom, Eger, Kecskemét), de a legtöbb ide tartozó városban nem történt alapvető változás az ipari terület nagyságát tekintve (Debrecen, Gyöngyös, Orosháza). A hazai kis- és középvárosok többségében az ipari terület kiterjedése a városok belül kicsiny, s igen gyakran több részre szétszórva található. A megyei jogú városok közül csak Hódmezővásárhely tartozik ide, a többi város nagyrésze szintén alföldi, egykori mezőváros, mint pl. Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Makó, Szentes, vagy éppen Törökszentmiklós. A legkisebb területű ipari övezettel és legfejletlenebb iparral szintén egykori mezővárosok, az Alföldön Csongrád és Karcag, a Dunántúlon Sárbogárd és Tolna, valamint a budapesti agglomerációba tartozó alvóváros, Érd rendelkezik.
71
ipari terület
3. ábra: Az ipari öv elhelyezkedése Dunaújvárosban Forrás: saját szerkesztés
2.4. Egyetemi-oktatási terület (negyed) Oktatási-egyetemi negyedként általában csak a felsőoktatási intézmények területét jelöljük, mivel az alap- és a középfokú oktatási intézmények többnyire nem minősülnek erős központi szerepkörnek és ebből általában fakadóan nincs jelentősebb vonzáskörzetük sem, ráadásul elhelyezkedésük a városon belül eléggé szórt, míg a felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek jelentős, legtöbbször regionális, esetenként országos vonzáskörzetűek. A felsőoktatási intézmények többnyire nagyobb és több épületegyüttesből állnak, melyek koncentráltan helyezkednek el a városokon belül. Oktatási negyed a fentiekből fakadóan csak azokban a városokban található, ahol van felsőoktatási és/vagy kutatóintézet. Sajátossága a hazai felsőoktatásnak a szétszórtsága, az, hogy sok városban vannak az anyaintézményeknek kihelyezett tagozatai, így a rendszer elaprózott. Ezt igazolja az a tény is, hogy a vizsgált 81 vidéki város közül 29-ben van kisebb-nagyobb oktatási negyed. Az is sajátosság, hogy a felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek és a funkcionálisan hozzájuk kapcsolódó intézmények (egyetemi könyvtárak, informatikai központok, sportcsarnokok és sportpályák, kollégiumok, stb.) sem egy területen koncentrálódnak a városokon belül, hanem többnyire szórtan helyezkednek el. A hazai városokat az egyetemi-oktatási negyed nagysága és elhelyezkedése szempontjából három csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok, a többnyire nagyvárosok tartoznak, amelyek hazánk nagy felsőoktatási központjai, ahol általában a korábban létező több felsőoktatási intézmény integrálódásával egy nagy universitas jött létre, de mellette több jelentős kutatóintézet is működik, illetve az egyetemekhez több, kiegészítő, többnyire a tanulást, a pihenést és szórakozást, vagy a kutatást segítő intézmény is kapcsolódik. Ezekben
a városokban az egyetemi negyed kiterjedése jelentős és többnyire a városon belül egy területre koncentrálódik. Ide soroljuk Debrecent, Miskolcot, Pécset, Sopront, Szegedet, Veszprémet és a kisvárosok közül Gödöllőt. Debrecen, Gödöllő és Miskolc esetében egyetemi városrész, campus alakult ki, a városok szélén, a többi esetben a campus jelleg nem egyértelmű és az egyetemi negyed közelebb van a belvároshoz (4. ábra).
oktatási negyed
4. ábra: A debreceni campus elhelyezkedése a városon belül Forrás: saját szerkesztés
A városok második csoportját azok a többnyire megyei jogú városok alkotják, ahol önálló felsőoktatási intézmény működik, de általában csak egy főiskola, vagy kisebb egyetem, illetve azok, ahol önálló felsőoktatási intézmény nincs, de van a városban valamilyen kihelyezett főiskolai tagozat (kar). Az elsőre példa Eger, Győr, Kaposvár, Kecskemét, Mosonmagyaróvár, Nyíregyháza, vagy Szombathely. Ezekben a városokban a felsőoktatási intézmény általában többkarú, de mind a hallgatói, mind az oktatói létszámban elmaradnak a nagy egyetemi központoktól, s az egyetemekhez-főiskolákhoz nem, vagy ritkán kapcsolódnak más kiegészítő intézmények. Csak kihelyezett tagozatok (karok) működnek például Salgótarjánban, Siófokon és Zalaegerszegen, s itt az intézmények még kisebbek, minden esetben egy karúak. Fenti városokban az egyetemi-oktatási negyed kiterjedése már jóval kisebb, de több esetben campus szerű, azaz koncentráltan, egy tömbben helyezkedik el, pl. Győr, vagy Kaposvár esetében. Végül a városok legnagyobb, harmadik csoportjába azok tartoznak, ahol nem működik felsőoktatási intézmény, csak közép- és alapfokú iskolák, így itt önálló egyetemi-oktatási negyedet nem különítettünk el. Ide szinte csak kis- és középvárosok tartoznak, a megyei jogú városok közül csupán Nagykanizsa, bár az utóbbi időben felgyorsult a városban egy kihelyezett felsőoktatási képzés beindítása.
2.5. Egészségügyi, szociális funkciójú terület Az egészségügyi és szociális intézmények sora rendkívül gazdag, hiszen ide soroljuk a bölcsödéket, orvosi rendelőket, szakrendelőket, kórházakat, állatkórházakat, a kapcsolódó egészségügyi szerepkörű épületeket (vérellátók, mentőállomások, gyógyszertárak), valamint mindenféle szociális szerepkörű intézményeket (drogambulanciák, idősek napközi otthonai, szociális-és szeretet otthonok, karitász jellegű intézmények). Azonban a felsorolt intézmények egy része alapfunkciókat lát el (gyógyszertárak, körzeti orvosi rendelők), másrészt legtöbbjük nem koncentráltan és nagy területen helyezkedik el, hanem szétszórtan a városokon belül. Ezért önálló szerepkörű területként csak a kórházakat és a sok esetben funkcionálisan hozzájuk kapcsolódó egészségügyi intézményeket lehet elkülöníteni. Néhány esetben, ott, ahol orvosi egyetemek (karok), s az ehhez kapcsolódó klinikák vannak (Debrecen, Pécs, Szeged) az egészségügyi intézmények az egyetemi-oktatási negyedhez tartoznak. Ezeknél a városoknál azonban a klinikákon kívül is vannak kórházak, itt csak ezeket vizsgáltuk. A magyar városokat az egészségügyi intézmények jelentősége és a városokon belüli kiterjedése és nagysága alapján három csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azokat, ahol vagy nagy megyei és/vagy városi kórházak, vagy esetenként más, speciális kórház (Kecskemét és Pécs, ahol Katonai, vagy éppen Szolnok, ahol MÁV kórház) is található. Ezekben a városokban, a kórházakban több osztály működik, sok közülük regionális szerepkörű, a kórházak kiterjedése nagy, több épület komplexuma alkotja és sok esetben kapcsolódnak hozzájuk kisegítő, kiszolgáló funkciójú intézmények, pl. vérellátók, mentőállomások, rendelőintézetek. Ebbe a csoportba többnyire a megyeszékhelyeket soroljuk, de néhány esetben közép, vagy kisvárosokat is, pl. Balassagyarmat, Gyöngyös, Gyula, Karcag, Szentes (5. ábra).
Ipoly egészségügyiszociális terület
5. ábra: Az egészségügyi, szociális övezet (kórház) elhelyezkedése Balassagyarmaton Forrás: saját szerkesztés
A városok második csoportját azok a kis- és középvárosok alkotják, ahol működik ugyan városi kórház, de többnyire csupán néhány osztállyal, nincs már közülük regionális szerepkörű és nem kapcsolódnak hozzájuk más, kiegészítő szerepkörű intézmények. Ezekben a városokban az egészségügyi funkciójú térségek kicsi részt jelentenek a várostestből, de elhelyezkedésük koncentrált. Tipikus példája a kisvárosi kórházaknak Ajka, Cegléd, Celldömölk, Makó, Mohács, Nagykőrös, Pápa, Sárvár, Sátoraljaújhely, Szigetvár ésTapolca. Végül a hazai városok harmadik csoportját azok a kisvárosok alkotják, ahol nincsen kórház, sőt sok esetben még Rendelőintézet sem. Sok kisváros tartozik ide, a teljesség igénye nélkül, pl. Budaörs, Kőszeg, Sárbogárd és Tolna. 2.6. Üdülő és rekreációs terület A városok funkcionális övezeteinek ebbe a csoportjába a legkülönfélébb sporttal összefüggő szerepkörű területek (sportpályák, sportcentrumok, stadionok, uszodák és strandok, lovaspályák, sípályák, műjégpályák, stb.), és az úgynevezett rekreációs területek (fitness központok, erdei tornapályák, bobpályák, szabadidőparkok, stb.) tartoznak. De természetesen ide soroljuk a városi közparkokat, sétautakkal kialakított erdei kirándulóhelyeket, a tavakat és közvetlen környéküket, valamint bizonyos idegenforgalmi létesítményeket, amelyeknél az üdülés és a rekreáció az elsődleges (kempingek, szanatóriumok, s az ezekhez kapcsolódó sportlétesítmények). Ez az a városi funkcionális terület, amely kisebb-nagyobb mértékben ugyan, de minden hazai városban jelen van. Az, hogy milyen mértékben, az elsősorban a település földrajzi adottságaitól, fekvésétől, a város nagyságától, funkcióinak sokszínűségétől és erejétől, valamint a város korábbi és jelenlegi vezetésének várospolitikai elképzeléseitől függ. A vízparti fekvés (Dunaújváros, Győr, Szeged, Szolnok), vagy a hegység közelsége (Eger, Miskolc, Pécs, Sopron), esetleg kedvező termálvízi adottságok (Dombóvár, Gyula, Hajdúszoboszló, Sárvár) nagyobb üdülő és rekreációs terület kialakulását tette (teszi) lehetővé. A városok nagysága és funkcionális sokszínűsége elősegíti, hogy a nagyobb városokban sokféle típusú és jelentős nagyságú rekreációs térség jöjjön létre, ezért általában a nagyobb városokban ezek a funkciójú városrészek nagy területet foglalnak el (Debrecen, Kecskemét, Szombathely). A hazai városok közül háromban találunk igen nagy területetre kiterjedő üdülő-rekreációs funkciójú térséget, ez Dunaújváros, Keszthely és Siófok (6. ábra). A kisebb lélekszámú, gyengébb központi funkciókkal rendelkező és kedvezőtlenebb földrajzi fekvésű városokban az üdülő és rekreációs övezet általában kicsi területű és többnyire csak egy-egy strandot, vagy néhány sportpályát, illetve kisebb-nagyobb városi közparkot jelent csak. Ide sorolható Balassagyarmat, Barcs, Bicske, Bonyhád, Cegléd, Kiskunhalas, Mór, Nagykőrös, Ózd, Tolna és Törökszentmiklós. De a város lakosságszámához és kiterjedéséhez a legkisebb ilyen jellegű területtel mindenképpen a budapesti agglomeráció alvó települése, Érd rendelkezik.
Ba
la to n
üdülési-rekreációs terület
6. ábra: Üdülő-rekreációs öv elhelyezkedése Keszthelyen Forrás: saját szerkesztés
2.7. A városokban lévő egyéb funkciójú területek A városok egyéb funkcióval rendelkező területei közé a temetőket, sírkerteket, a különböző katonai objektumokat, fegyintézeteket, menekülttáborokat és a repülőtereket soroljuk be. Temetők és sírkertek minden hazai városban, sőt településen vannak, de számuk és kiterjedésük nagyon különböző. A nagyobb városokban általában többet és nagyobbakat találunk, mint a kisebbekben. Sok közülük már használaton kívüli, elhelyezkedésüket tekintve többnyire a városok peremén vannak. A városok közötti különbségeket a temetők helyett inkább a más speciális funkciók (repülőterek, laktanyák, fegyintézetek, menekülttáborok) alapján tettük. Közös bennük, hogy nagy területen és általában a városok szélén helyezkednek el. Itt is igaz az a megállapítás, hogy minél nagyobb és több, erősebb funkciókkal rendelkezik egy város, annál nagyobb területen vannak az egyéb szerepkörbe sorolt városrészek. Kiemelkedik e tekintetben Szombathely, ahol kiképző laktanya és repülőtér, Debrecen, Kaposvár, Kecskemét, Szolnok, ahol repülőtér, Nagykanizsa, Székesfehérvár, Tapolca, ahol nagy laktanyák találhatók (7. ábra). Ezek az objektumok, különösen a működő repülőterek igen nagy területet foglalnak el, s számuk egyre gyarapodik, mivel több városban kívánják a kihasználatlan egykori polgári, vagy katonai repülőtereket bevonni a belföldi, de méginkább a nemzetközi légiforgalomba. Van néhány városunk, ahol különböző fegyintézetek (fegyház, börtön) vannak, többnyire a városok belső részein, nemegyszer a belvárosban, vagy annak közvetlen szomszédságában (Balassagyarmat, Kalocsa, Szeged, Sátoraljaújhely, Veszprém, Vác). Hazánkban a rendszerváltozást követően, az orosz laktanyák kiürülésével, s napjainkban a honvédség teljes átalakulásával sorra váltak/válnak funkció nélkülivé az egykori laktanyák, sokuknak a hasznosítása mind a mai napig nem megoldott.
repülőtér
7. ábra: A kecskeméti repülőtér elhelyezkedése a városon belül Forrás: saját szerkesztés
Összegzés A kutatás végeztével a hazai városok funkcionális övezeteivel kapcsolatban az alábbi összegző megállapítások tehetők: • Az 1990-es rendszerváltozást és a piacgazdaság kiépülését követően a hazai városok morfológiája és funkcionális övezetei változatosabbá, sokszínűbbé váltak. A városok belső részén egyre markánsabbá vált, egyre jobban kirajzolódott és területileg is megnövekedett az un. belső üzleti-igazgatási negyed. A megnövekedett hazai és külföldi befektetések révén egyre több vállalkozás települt meg az ipari területeken, egyre több helyen jöttek létre ipari parkok. Végül a kivezető főutak mentén, de még csak a nagyobb városokban megjelentek a bevásárló-szolgáltató üzleti negyedek. • A hazai városokban vizsgálataink szerint hét különböző típusú funkcionális városrész fordul elő, de mindegyik csak a nagy- és esetenként a jelentősebb szerepkörökkel rendelkező középvárosokban. A középvárosok többségében már hiányzik általában az oktatási-egyetemi, a bevásárló-üzleti negyed, míg a kisvárosoknál a fentieken túl az egészségügyi negyed is. A hazai városokban csak a belső városmag, az ipari és a rekreációs-üdülő terület van meg mindenhol, a város nagyságoktól szinte függetlenül. • A hazai városok közötti különbségek általában nem a területiség alapján állapíthatók meg, hanem a városok lakosságszáma, de még inkább központi funkcióik száma és erőssége alapján. A különbségek nem csupán azt jelentik, hogy mennyi különböző funkciójú városrész fordul elő az egyes városokban, hanem azt is, hogy mekkora területen helyezkednek el ezek az övezetek. Mindez leginkább a belső üzletiigazgatási negyed (városmag) kapcsán érhető tetten.
FELHASZNÁLT IRODALOM Becsei J. (1983) Békéscsaba, Békés, Gyula és tanyavilágának településmorfológiája. Budapest – Akadémiai Kiadó. Csapó T. (1990) Nagykanizsa funkcionális morfológiája. Földrajzi Értesítő 1-4. sz. pp. 151-173. Csapó T. - Lenner T. (2004) Celldömölk történeti földrajza és funkcionális morfológiája. Vasi Szemle 2. sz. pp. 148-169. Lengyel I. - Rechnitzer J. (2000) A városok versenyképességéről. Magyarország területi szerkezete és folyamatai az ezredfordulón. Szerk.: Horváth Gy. - Rechnitzer J. MTA RKK Pécs. pp. 130-153. Lettrich E. (1973.) Kecskemét, legnagyobb tanyás városunk. Földrajzi Közlemények 1. sz. pp. 1-17. Mendöl T. (1936) Alföldi városaink morfológiája. Közlemények a Debreceni Egyetem Földrajzi Intézetéből. Debrecen. Mendöl T. (1963) Általános településföldrajz. Akadémiai Kiadó, Budapest Pálmai M. (1955) A szegedi városalaprajz morfológiája. Földrajzi Értesítő. 2. sz. pp. 225-241. Wallner E. (1961) Dunaföldvár településképe. Földrajzi Értesítő 1. pp. 67-97.
