„Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet.” Magyar Hírmondó, Elõre való Tudakozás 1779.
A HAZAI SAJTÓ, ÉS OLVASÓKÖZÖNSÉGE Hasonló folyamat ment végbe a helyi feltételekhez igazodva, komoly fáziskéséssel Magyarországon is1, ahol az emberek még a 18. század vége felé is mélységes tájékozatlanságban éltek. Errõl fest szomorú képet 1779-ben Rát Mátyás, az elsõ magyar nyelvû újság megindítója, amikor azt írja, hogy „Nemcsak az egyéb világgal, hanem saját hazánkkal is olly szertelen esméretlenségben élünk, mint féreg a dióban; azt sem tudván, ami körülöttünk történik, s minket legközelebbrõl illet.”2 E tájékozatlanság legfõbb ellenszerének az újságolvasást tartja elsõ magyar lapunk szerkesztõje, és az õ véleményét a késõbbi szerkesztõk is magukévá tették. Révai Miklós, a Magyar Hírmondó késõbbi szerkesztõje Cicerot idézve így fejezte ki a tájékoztatás fontosságát: „Nem tudni, amik körülöttünk történnek, annyi, mint szüntelenül idétlen gyermeknek maradni.”3 Kazinczy pedig egy megjegyzésében arra utal, hogy az újságok megjelenésével mennyire tágult a magyar társadalom korábban szûk látóköre: „Mik valának addig összejövéseink falukon, mint arról ûzött discussiók, hogy a sárga kopó-e jobb, vagy a fekete, s hanyadikunk tudá az Atlanticus-tenger keletre fekszik-e tõlünk, vagy nyugatra?”4 A 18. század második felében a tájékozódás iráni igény Magyarországon is erõteljesen jelentkezett. Akik tehették, külföldi lapokat járattak. Arisztokratáink könyvtáraiban fellehetõek voltak a korabeli Európa lapjai, fõként német és francia újságok és folyóiratok. De a nemesség szegényebb rétegei is járattak külföldi lapokat. Kazinczy írja nagyatyjáról, Bossányi Ferencrõl, hogy rendszeresen olvasta az erlangeni német, és a lipcsei latin újságot.5 A felvidéki Szirmay család hagyatékából számos 18. századi német, és francia lap került az eperjesi könyvtárba. Mindezek azt jelzik, hogy a politika, a gazdaság, a kultúra, a
A hazai sajtó 18-19. századi fejlõdéstörténetérõl készült összefoglalások közül tudományos igényû: A magyar sajtó története I. Szerk. KÓKAY György. Bp. 1979. 2 Magyar Hírmondó. Elõre való tudakozás. 1779. július 1. Az elõfizetési felhívás eredeti példányaiból egy sem maradt fenn, de Rát az elsõ évfolyam tartalommutatója készítésekor 1781-ben „az emlékezetnek okáért” újra kiadta. Vö. KÓKAY György: A magyar hírlap- és folyóiratirodalom kezdetei. Bp. 1970. 87. 3 Idézi KÓKAY György: i.m. 181. 4 KAZINCZY Ferenc: Pályám emlékezete. Bp. 1879. 52. 5 Uo. 12. 1
21
tudomány eseményei iránti érdeklõdés hazánkban is jelentkezett, ezt elégítették ki a külföldi újságok. Magyarországon a sajátos fejlõdés eredményeként elõbb a referáló újságokon belül kezdett a hírek mellett az irodalmi, ismeretterjesztõ anyag megjelenni. Utóbb ez az újságok melléklapjaiban kapott saját fórumot. Végül pedig önálló, külön folyóiratok láttak napvilágot, részint általánosabb, ismeretterjesztõ jellegûek, részint pedig már kifejezetten irodalmi-közéleti lapok, miközben kísérletek történtek speciális tudományos orgánumok és szaklapok létrehozására is. Ez a mûfaji szétágazás azonban - az adott hazai viszonyok következtében - több nyelven indult meg, egymással párhuzamosan. A 18. század elsõ felében latin nyelvû lapok jelentek meg Magyarországon, magyar olvasóközönségre számítva.6 A korabeli Európában a latin nyelvû lap ritkaság volt, hiszen ott már nemzeti nyelveken jelentek meg a lapok. Bél Mátyás lapja, az 1721-1722-ben megjelenõ Nova Posonienisa, és késõbb a Bécsben hetenként kétszer kiadott Ephemerides Vindobonenses a tájékoztatás mellett oktatási célokat is szolgált.7 A korszak német nyelvû lapjai a városok nagyrészt német anyanyelvû polgárainak tájékoztatására szolgáltak. 1730-tól Budán, hetenként kétszer jelent meg a Wochentlich zweymal neuankommender Mercurius, amely külsejében csakúgy, mint stílusában a bécsi hivatalos lapot, a Wienerisches Diariumot utánozta, híranyaga nagy részét is a bécsi lapból vette át. A pozsonyi német nyelvû újság, a Pressburger Zeitung az országgyûlés évében, 1764 nyarán indult az országgyûlés székhelyén, az egykorú közélet centrumában. Kiadója és tulajdonosa a nyomdász Landerer János Mihály, elsõ szerkesztõje Karl Gottlieb Windisch volt. A lap, bár követte a bécsi félhivatalos lapot, mégsem tekinthetõ egyszerû fiókkiadásnak, hiszen saját levelezõkkel, helyi híranyaggal és viszonylag korszerû irodalmi és tudományos rovattal rendelkezett. Ebbõl a rovatból nõtt ki a referáló újság keretein túlmutató melléklet, az 1767-tõl megjelenõ Der Freund der Tugend, melyben szépirodalmi közlemények, tanulságos, moralizáló elbeszélések láttak napvilágot az erényes életrõl, a családról, az ismeretszerzés, a tanulás hasznáról, a nevelés fontosságáról. Windisch 1770 elején Der vernünftige Zeitvertreiber, majd 1771-tõl kezdve Pressburgisches Wochenblatt zur Ausbreitung der Wissenschaften und Künste címen indított új, ismeretterjesztõ heti melléklapot, melyekben már fõleg honismereti, gazdasági és természettudományi témák A korszak olvasóközönségérõl: FÜLÖP Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban. Bp. 1978. E mûbõl azonban inkább a könyvek olvasóiról kapunk tájékoztatást, kevés szó esik a lapok olvasóiról. SEIDLER, Andrea: Frauen als Lesepublikum unterhaltender Periodika im achtzehnten Jahrhundert Szeged, 1999. címû munka pedig csak a nõi olvasóközönséggel foglakozik. 6
22
kerültek elõtérbe. A magyar nyelvû hírlapirodalom a Magyar Hírmondóval kezdõdött, mely szintén Pozsonyban jelent meg. Elsõ évfolyamára 320 elõfizetõ jelentkezett, túlnyomó többségük a nagyobb városokból. A késõbbi években ez a szám 4-500-ra emelkedett. Az 1780-as évek vége felé Bécs vált a magyar nyelvû hírlapkiadás központjává. Itt jelent meg a Magyar Kurír 1786-tól, Szacsvay Sándor szerkesztésében, akinek élénk és szellemes tudósításai, glosszái mûfaji újdonságot is jelentettek. A lapot 800-1200 elõfizetõ járatta. A másik bécsi magyar lap, a Hadi és Más Nevezetes Történetek címmel 1789-ben jelent meg, és két évvel késõbb címét Magyar Hírmondóra változtatta. A lapnak megszûnéséig, 1803-ig 1200-1300 elõfizetõje volt. Erdélyben Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász 1790-1791-ben jelentetett meg magyar nyelvû lapot, az Erdélyi Magyar Hír-Vivõ-t. Már az elsõ magyar újságok áttörték a referáló stílus kereteit, nem elégedtek meg hírek egyszerû felsorolásával, hanem az aktuális eseményekkel kapcsolatos megjegyzéseikkel, állásfoglalásaikkal, kommentárjaikkal kísérték azokat. A szerkesztõk tudatosan igyekeztek a csak a nyolcvanas évek végén meginduló magyar folyóiratok hiányát is pótolni. Ezért adtak helyt lapjaikban olyan publicisztikai mûfajoknak is, mint pl. a könyvkritika, amelyeknek helye, a korabeli felfogás szerint, a folyóiratokban lett volna. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az elsõ magyar újságok fokozott mértékben be tudtak kapcsolódni a magyar felvilágosodás korában kibontakozó szellemi életbe, törekvéseikkel elõsegítették a felvilágosult, köztük a nevelési eszmék népszerûsítését a magyar olvasók körében. Az 1780-as évek végén indult meg a hazai folyóiratirodalom. A kassai Magyar Museum (1788-93), és az Orpheus (1789-92) magas irodalmi, filozófiai igényû folyóiratok voltak. Velük egy idõben indult meg Komáromban Péczeli József református lelkész tudománynépszerûsítõ, ismeretterjesztõ folyóirata a Mindenes Gyûjtemény (1789-1792), melyben számos nevelésügyi témájú írás is napvilágot látott. Mindössze három füzetben jelent meg Kármán József pesti folyóirata, az Uránia (1794-1795), melynek, bár kiemelkedõen fontos irodalmi szerepe volt, alig voltak elõfizetõi. Bár az elõfizetõk száma csekély volt, a korszak hírlapjai, folyóiratai sokakhoz eljutottak. A részben nemesi, részben polgári származású új értelmiségi réteg igényelte a friss híreket, a szélesebb körû tájékozottságot. Õk alkották a korabeli olvasóközönség legmûveltebb részét. Közülük sokan eredetiben olvasták a francia és angol felvilágosodás mûveit. Az õ igényeik hozták létre az 1780-as évek végén az ország városaiban sorra alakuló 7
Ezekrõl részletesen L. A nevelésügy szolgálatában álló lapok. c. fejezetet.
23
olvasóköröket Pesten Budán, Kassán, Késmárkon, Lõcsén, Nagyváradon és Kõszegen. Legnevezetesebb közülük a Budai Olvasókör, amely 1792-ben alakult Berzeviczy Gergely kezdeményezésére. Tagjai írók, egyetemi tanárok, helytartótanácsi és kamarai ügyvédek és egyetemi hallgatók. A vidéki körök tagjai is fõként világi értelmiségiek, de Kõszegen például klubtag volt a piarista gimnázium igazgatója is, Kassán pedig a királyi akadémia tanárain, orvosokon és ügyvédeken kívül kereskedõk is részt vettek az összejöveteleken. Az olvasókörökben a könyvek mellett sokan olvasták a korabeli hazai és külföldi lapokat, melyeket rendszeresen járattak. A tagok olvasmányaikat mindenütt közösen vitatták meg és ilyen módon magas szintû irodalmi, társadalmi ismeretekre és politikai tájékozottságra tettek szert. Nemcsak az olvasókörökben lehetett hozzájutni a hazai és a külföldi sajtó termékeihez, hanem a kávéházakban, és könyvkereskedésekben, valamint az ebben az idõben sorra alakuló olvasókabinetekben is. A kávéházak legtöbbje a késõbbiek során is jelentékeny mûvelõdési szerepet töltött be városaink életében. Az értelmiség tagjai, írók, újságírók, tanárok és tudósok gyakran és rendszeresen találkoztak a kávéházakban8, ahol olvashatták a hazai és külföldi lapokat. A 18. század utolsó évtizedében - külföldi minták alapján kölcsönkönyvtárak és „olvasókabinétek” jöttek létre nagyobb városainkban, melyek csekély kölcsönzési díj (általában napi 1, vagy havi 30 krajcár) ellenében bárkinek rendelkezésére bocsátották állományukat, melyekben a könyvek mellett szép számmal találhatóak sajtótermékek is9. A francia forradalomtól megriadt kormányzat a cenzúra megszigorításával egy idõben betiltotta az „olvasókabinéteket” és a kölcsönkönyvtárakat, és az uralkodó csak 1811-ben engedélyezte újból létesítésüket, szigorúan megszabva számukat, mûködési területüket, állományukat és jellegüket. A Martinovics-pert követõ évtized, I. Ferenc abszolutizmusának kezdete, sivár, kilátástalan, korszak volt szellemi tekintetben. A magyar újságok vegetáltak, és 1805-re csupán egy hírlap, a Magyar Kurír maradt meg, a folyóiratok mind megszûntek. Az anyanyelvû olvasmányokat igénylõ, az állandó tájékozódásra igényt tartó polgári réteg ekkor hazánkban még igen szûk volt. A korszak német nyelvû lapjai közül Schedius Lajos pesti német folyóiratainak (Literärischer Anzeiger für Ungern, 1798-1799; Zeitschrift von 8
A 19. század elsõ felének egyik legismertebb budai kávéháza, a Fortuna, az 1820-as években járatta a Vereinigte Ofner und Pester Zeitungot, a Hazai és Külföldi Tudósításokat, a Hasznos Mulatságokat. 9 A Batsányi ellen a Magyar Museum 1789. évi 2. füzete miatt (ebben jelent meg A franciaországi változásokra címû költemény) indított eljárás során 1793-ban szó esik egy kassai olvasókabinétrõl, amely
24
und für Ungern, 1802-1804) volt különös jelentõsége, hiszen céljuk az volt, hogy a külföldet megismertessék a magyar szellemi és irodalmi élet alkotásaival, köztük a nevelési vonatkozású új könyvekkel, az új oktatási intézményekkel. 1806-ban, Pesten indult meg a Hazai Tudósítások címû újság, Kultsár István szerkesztésében, mely az elsõ két évben csak hazai híreket közölhetett. 1808-tól a lap címe Hazai és Külföldi Tudósítások-ra változott, majd 1840-tõl a forradalomig Nemzeti Újság címen jelent meg. Elõfizetõinek száma 800 körül volt. A lap fontos szerepet játszott a század eleji nyelvmûvelõ mozgalmakban, hasábjain helyet kaptak a nyelvújítási viták, a népdalok, népmesék gyûjtésére kiírt pályázatok. Kultsár több melléklapot is kiadott: a kor elterjedt német újságának, a Neuwieder Zeitungnak magyar fordítását, majd a Gazdaságbéli Gyûjtemény címû mellékletet, 1817-tõl pedig megindította a Hasznos Mulatságok címû irodalmi és ismeretterjesztõ melléklapot, mely gyakran közölt nevelési tárgyú írásokat is. A 19. század elsõ évtizedeinek politikai viszonyai nem kedveztek a politikai lapok indításának, így ekkor folyóiratok indultak. 1814-ben, Döbrentei Gábor szerkesztésében indult meg az Erdélyi Muséum címû folyóirat, Friedrich Schlegel 1812-ben, Bécsben indított Deutsches Museumának mintájára Kolozsváron. 1817-ben indult, és huszonnégy éven át Pesten megjelenõ Tudományos Gyûjtemény, a korszak leghosszabb életû és legjelentõsebb folyóirata. Mintájául egy bécsi (Erneuerte Vaterländische Blätter für den österreichisen Kaiserstaat,) és egy olasz lap (Biblioteca Italiana) szolgált. 10 Az enciklopédikus jellegû folyóirat szépirodalmat nem közölt, de a matematikától az irodalomtörténetig, a történettudománytól a közgazdaságig számos tudományterülettel foglakozó értekezések, köztük pedagógiaiak is11, helyet kaptak benne. A havonta megjelenõ folyóirat hazai és külföldi könyvismertetéseket is közölt. Irodalmi melléklapjai, Szép Literatúrai Ajándék és Koszorú címen jelentek meg. 1825 és 1836 között Kassán látott napvilágot a Felsõ Magyar Országi Minerva mely tudományos, (közte pedagógiai) és szépirodalmi anyagot egyaránt tartalmazott. A magyar sajtó történetében az 1830-as évek minõségi és mennyiségi átalakulást is hoztak. A legfontosabb változás az volt, hogy a sajtó szerves része lett a magyar szellemi életnek. Míg 1801 és 1830 között 51 hírlap és folyóirat jelent meg hazánkban, addig az
tiltott könyveket és a Magyar Museum perbe fogott példányait is hozzáférhetõvé tette a nyilvánosság számára. 10 Az olasz és a bécsi folyóirat, valamint a Tudományos Gyûjtemény kapcsolatáról részletesebben: T. ERDÉLYI Ilona: Politikai restauráció és irodalmi újjászületés. Bp. 1998. 11 A Tudományos Gyûjteményben közel száz nevelésügyi kérdésekkel foglalkozó tanulmány található.
25
1831-et követõ évtizedben már 98. A negyvenes években pedig már élénk, az európai viszonyokat megközelítõ hazai sajtóéletrõl beszélhetünk.12 A reformkor hajnalán, 1827-ben Kolozsváron Erdélyi Híradó, 1832-ben pedig Pesten, Jelenkor címmel indult politikai hírlap.13 1837-ben indult meg az Athenaeum, Bajza József, Toldy Ferenc és Vörösmarty Mihály hetenként kétszer megjelenõ lapja, mely hamarosan a reformok híveinek fórumává vált, és hozzájárult ahhoz, hogy az elszigetelten kezelt problémák össztársadalmi üggyé váljanak. Az Athenaeum szerkesztõi a gazdasági, társadalmi kérdések mellett nagy figyelmet szenteltek a magyar oktatásügy kérdéseinek is. A harmincas években jelentek meg az elsõ magyar nyelvû divatlapok, melyek a nõi olvasóközönséghez szóltak,14 ekkor indultak meg hazánkban az Európa nyugati felén olyannyira elterjedt, a szélesebb közönséghez szóló filléres lapok,15 és ebben az évtizedben indultak meg az elsõ modern értelemben vett tudományos- és szaklapok.16 Az 1840-es évek legjelentõsebb és legnagyobb hatású politikai lapja az 1841 és 1844 között Kossuth, (késõbb a centralisták) által szerkesztett Pesti Hírlap. Kossuth agitatív, szenvedélyes hangú vezércikkei belpolitikai, társadalmi téren sosem látott mértékben tették nyilvánossá az ügyeket, köztük a nevelés kérdéseit is az olvasóközönség körében. Ez volt a korszak legnépszerûbb lapja, 1844 elején közel 5200 elõfizetõvel. A konzervatívok lapjai, a Világ és a Budapesti Híradó olvasóinak száma meg sem közelítette ezt. A negyvenes években az Erdélyi Híradó, és melléklapja, a Nemzeti Társalkodó a reformellenzék orgánumává vált, és – különösen Kemény Zsigmond újságírói munkásságának köszönhetõen – viszonylag magas, közel ezres példányszámot ért el. A politikai élet élénkülése és a hírlapok gyors térnyerése a folyóiratok háttérbe szorulását eredményezte. A politikai-publicisztikai irodalom olvasottsága kiemelkedõ, a politikai lapok
12
1840-ben például a bel- és külföldi lapokból összesen tizenkétezret szállított a posta. A Jelenkor Széchenyi István lapja volt, melyre 1835-ben már több mint 3000-en fizettek elõ. Az újság Társalkodó címû melléklapja gyakran foglakozott hazai és külföldi, gazdasági, társadalmi kérdésekkel, melyek között gyakran találhatunk a hazai nevelésügyre vonatkozó írásokat is. 14 Szépirodalmat, és a nõket érdeklõ témákat tárgyaló írásokat közöltek, színes, kõnyomatos képek kíséretében. Példányszámaik 500-700 körül mozogtak, de alkalmanként elérték az 1200-1500 elõfizetõt. Jelentékenyebb elsõ magyar divatlapjaink: a Regélõ és melléklapja, a Honmûvész, a Szemlélõ, a Rajzolatok a Társasélet- és Divatvilágból. 15 Pozsonyban, 1834-ben indult meg a nyugati penny magazinok mintájára a Fillértár címû ismeretterjesztõ lap, mely kõnyomatos képeket is tartalmazott. Szintén 1834-ben jelent meg Vajda Péter szerkesztésében, a rövid életû Garasos Tár mely fametszetekkel kísérte ismeretterjesztõ cikkeit. Ugyanebben az évben indult meg Kolozsvárott, az Erdélyi Híradó melléklapjaként, egy új, fõként ismeretterjesztésre törekvõ lap, a Vasárnapi Újság (1834-1848), Brassai Sámuel szerkesztésében. 16 Ezek közül legfontosabbak: az 1830-ban induló Orvosi Tár, elsõ orvostudományi szaklapunk, a Magyar Tudós Társaság elsõ folyóirata, a Tudománytár, a Magyar Gazdasági Egyesület folyóiratai, a Gazdasági Tudósítások, a Magyar Gazda, a Mûipar. 13
26
olvasóközönsége kiterjed a társadalom csaknem minden rétegére. A konzervatív lapoknak ugyanúgy megvan a maguk olvasóközönségük, mint a reformokat hirdetõknek. A politikai lapok, éppen aktualitásuk révén olyan közönséghez is eljutnak, amely az irodalom, a tudomány befogadására még nem elég érett, de e rétegek gyakran a lapok olvasásán keresztül fejlõdnek könyvolvasókká is. Megvolt azonban a szûkebb olvasóközönsége a tudományos irodalomnak, a szakmai és ismeretterjesztõ munkáknak is. Létrejött egy olyan értelmiségi szakemberréteg, melynek tagjai megrendelték és olvasták a magyar nyelvû tudományos szaksajtót. Az 1840-es évek irodalmi divatlapjai, melyek igen népszerûek voltak, nemcsak az irodalomnak neveltek olvasókat, hanem belekapcsolódtak a politikai mozgalmakba is. A Kossuth politikáját támogató Pesti Divatlap olvasói elsõsorban a liberális-demokrata köznemesség soraiból kerültek ki, a Honderût a konzervatív fõnemesség és köznemesség olvasta, az Életképeket pedig a radikális-demokrata nemesi értelmiségi és polgári rétegek, férfiak és nõk egyaránt. Népszerûségükre jellemzõ, hogy még az 1840-es években is amikor a kiélezõdõ politikai helyzet a közéleti kérdéseket tárgyaló publicisztikát és a hírlapirodalmat állította az érdeklõdés középpontjába - tudták emelni olvasóik számát.17 A reformkor lapjait azonban nem csak az elõfizetõk olvasták. A városokban sorra nyíló kaszinók, olvasóegyesületek, kölcsönkönyvtárak, mivel a tagok többsége elsõsorban a közélet aktuális eseményei és az irodalmi, tudományos és gazdasági élet új eredményei iránt érdeklõdött, számos idõszaki sajtóterméket rendeltek meg. 18 A kaszinói és egyleti tagok olvasóinak egy része nyilván nem olvasta rendszeresen az ott található lapokat, de a közös beszélgetéseken õk is részt vettek, így tudomásuk volt azokról a kérdésekrõl, melyekrõl a lapok írtak.19 Számos társalkodóegylet, olvasóegyesület, kölcsönkönyvtár jött létre Magyarország és Erdély városaiban, sõt falvaiban is. A különbözõ egyesületek száma az 1840-es években tovább nõtt. Az ország egész területét behálózták ezek az egyletek, amelyek mint a függetlenségért és polgárosodásért folyó reformkori küzdelem fontos szervezetei, a mûveltség terjesztõi, jelentékeny szerepet töltöttek be a reformeszmék népszerûsítésében, az olvasóközönség gyarapításában és nevelésében is.
A Pesti Divatlap háromezer, az Életképek 1400 példányban látott napvilágot. Az 1832. év végén alakult Marosvásárhelyi Kaszinó pl. 1833-ban 17, 1834-ben már 22 újságot és folyóiratot járatott. Minden korabeli jelentékeny magyar idõszaki sajtótermék olvasható volt a kaszinóban: az Erdélyi Híradó, a Hazai és Külföldi Tudósítások, a Jelenkor, a Regélõ, a Tudományos Gyûjtemény, a Kritikai Lapok. 19 Az 1827-ben megnyílt pesti kaszinóban már kezdetben 6 hazai és 12 külföldi újságot és folyóiratot olvashattak a tagok. 17 18
27
A reformkorban a kaszinók, társalkodó- és olvasóegyletek, kölcsönkönyvtárak révén az idõszaki sajtó legfontosabb hazai termékei (de számos helyre, ahol igény volt rá, a külföldiek is) eljutottak az ország minden részébe. 20 Bár az ország lakosságának kb. kétharmada még a reformkor elején is analfabéta volt, az olvasni tudóknak is csak kisebb része vált mûvelt, igényes és rendszeres olvasóvá, megnõtt az olvasók száma, és így a politikai hírlapok, az irodalmi és ismeretterjesztõ folyóiratok és szaklapok nagyban hozzájárultak a hazai lakosság ismereteinek, ezen belül a nevelés kérdéseire vonatkozó tájékozottságának bõvítéséhez.
20
A kölcsönkönyvtárak mindenki számára nyitva álltak, a többi intézmény egy szûkebb réteg számára nyújtott olvasási, mûvelõdési lehetõséget.
28
