A hazai munkaerő-piac intézményei, szervezetei, működési rendje
Dr. Teperics Károly egyetemi adjunktus E-mail:
[email protected]
A FOGLALKOZTATÁSPOLITIKAI PRIORITÁSOK KIJELÖLÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI
A HAZAI FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ESZKÖZEI Alapelv: a munkaügyi folyamatokat döntően a munkaerőpiac
határozza meg, de emellé ki kell építeni a feszültségeket kezelni tudó, szociális feladatokat ellátó intézményrendszert. Az eszközrendszer működésének alapjai:
a munkaerőpiaci szereplők együttműködési kötelezettsége,
a hátrányos megkülönböztetés tilalma,
(a Kormány, a helyi önkormányzatok, a munkaadók és munkavállalásra jogosultak, valamint az utóbbiak érdekképviseleti szervezetei) (ami nem zárja ki azt, hogy a hátrányos helyzetben lévőket többletjogosultságok illessék meg),
a foglalkoztatáspolitikai célok megvalósulását országosan kiépített munkaerőpiaci szervezet segíti elő, az érdekegyeztetés:
a munkaerőpiac szereplői közreműködnek a munkaerőpiaci szervezet irányításában, egyeztetnek az országos és regionális foglalkoztatási célok kialakításában, illetve az eszközök működtetésében,
A HAZAI FOGLALKOZTATÁSPOLITIKA ESZKÖZEI Az eszközrendszer működésének alapjai: az állami munkaerőpiaci szervezetek ingyenesen biztosítják a munkaadók és munkavállalók számára az alapszolgáltatást,
de emellett lehetséges a magán-munkaközvetítés (munkaerőpiaci szolgáltató intézmények működése) is,
a foglalkoztatási feszültségek megelőzése, kezelése és lehetséges feloldása érdekében elsősorban a foglalkoztatást elősegítő támogatásokat, az ún. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket kell alkalmazni, illetve azt a foglalkoztatáspolitika körébe nem tartozó (területfejlesztési, oktatási stb.) eszközök alkalmazásával is elő kell segíteni, a finanszírozási források többcsatornás előteremtése.
Hierarchizált feladatok A munkaerőpiac minden szereplőjének kötelessége aktívan részt
venni a foglalkoztatási problémák megoldásában:
az Országgyűlés:
szabályozza a munkanélküliség megelőzését, illetőleg csökkentését szolgáló foglalkoztatási eszközöket, a munkanélkülieket megillető juttatásokat, a munkaerőpiaci szervezetrendszert, valamint ezek finanszírozásának módját.
a Kormány feladata:
a kormányzati döntések foglalkoztatáspolitikai összefüggéseinek és következményeinek mérlegelése, a döntések összehangolása, a foglalkoztatáshoz fűződő hazai érdekek védelme. A Kormány évenként foglalkoztatáspolitikai irányelveket ad ki a várható munkaerőhelyzetről és az ezzel kapcsolatos kormányzati intézkedésekről,
Hierarchizált feladatok
a helyi önkormányzatok:
figyelemmel kísérik a helyi foglalkoztatási viszonyok alakulását, döntéseikben figyelembe veszik azok foglalkoztatási következményeit, részt vesznek a közhasznú foglalkoztatás szervezésében, részt vesznek a helyi foglalkoztatási érdekegyeztetésben és támogatást nyújtanak a munkaerőpiaci szervezet működéséhez,
Hierarchizált feladatok A munkaerőpiac minden szereplőjének kötelessége aktívan részt
venni a foglalkoztatási problémák megoldásában:
a munkaadók:
érdekképviseleti szerveik útján részt vesznek az érdekegyeztetésben, segítik a munkaerőpiaci szervezetet, ennek keretében munkaerőigényéről és annak megszűnéséről folyamatosan tájékoztatják az illetékes munkaügyi központot, járulék fizetésével hozzájárulnak a munkanélküliek ellátásához,
a munkavállalók:
képviselőik útján részt vesznek az érdekegyeztetésben, együttműködnek a munkaerőpiaci szervezettel, valamint a munkaadóval, mérlegelik a felajánlott átképzési, foglalkoztatási lehetőségeket, együttműködnek új munkahely felkutatásában, a munkanélküliek ellátásának biztosítására járulékot fizetnek
A./ Kormányzati szint
A Kormányon belül a foglalkoztatáspolitika alapvető irányítója a
Nemzeti fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, de feladatai vannak az Kulturális és Oktatási, valamint a Szociális és Családügyi Minisztériumnak is. A gazdasági miniszter feladata:
elősegítse az emberi erőforrásokkal való hatékony gazdálkodás feltételeinek megteremtését, a foglalkoztatási feszültségek csökkentését, koordinálja a Kormány, a munkaadók és a munkavállalók közötti érdekegyeztetést.
Emellett az oktatási miniszter hatáskörébe tartozik a szakképzés,
munkaerőpiaci képzés, a szociális és családügyi miniszterhez pedig a rehabilitáció és a szociális ellátás rendszere.
A./ Kormányzati szint A mindenkori gazdasági miniszter a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos
feladatai körében:
kidolgozza a Kormány foglalkoztatáspolitikai koncepcióját, irányelveit; foglalkoztatási előrejelzéseket és hatásvizsgálatokat végez; munkahelyteremtéshez kapcsolódó programokat, intézkedéseket, támogatási rendszereket dolgoz ki, gondoskodik azok végrehajtásáról; ellátja a központi munkaerőpiaci szervezetek (az Állami Foglalkoztatási Szolgálat) irányítását, a jogszabályok keretei között rendelkezik a foglalkoztatáspolitikához kapcsolódó állami pénzalapok, így különösen a Munkaerőpiaci Alap felett; előkészíti és megalkotja a foglalkoztatáspolitika eszközrendszerére és annak működtetésére, a munkaerő-piaci szervezetre, a munkaügyi kapcsolatokra, a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályokat; meghatározza a munkaerő-piaci szolgáltatások szabályait; figyelemmel kíséri a munkaerő-piaci folyamatokat, és gondoskodik a munkaerőpiaci információk összegyűjtéséről, kezeléséről és rendszeres nyilvánosságra hozataláról.
B./ Állami Foglalkoztatási Szolgálat Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat részei: B/1.Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, B/2. Regionális munkaügyi központ (7) B/3. Munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség (20) B/4. Regionális átképző központok (9) A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal a szervezet szakmaimeg munkájának, A Szakképzési törvény értelmében alakultak regionális
informatikai fejlesztésének irányításátmunkaerő-fejlesztő végzi. hatáskörrel a regionális és képző központok 1991 és 1996 A regionális munkaügyi központok és között. kirendeltségeik feladatkörébe tartozik többek között:Az Észak-Alföldi régióban Debrecen és Nyíregyháza területén alakult ilyen központ, a munkanélküli ellátások megállapítása és számfejtése, országosan Budapest, Miskolc, Székesfehérvár, a foglalkoztatást elősegítő támogatások működtetése, valamint Békéscsaba, Kecskemét, Pécs, Szombathely területén találhatók még.
a munkaközvetítés és az egyéb munkaerő-piaci szolgáltatások kiajánlása.
Munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség ellenőrző funkciókkal A regionális átképző központok felnőttképzés keretében segítik a munkaerő-
piac változásaihoz igazodó szakmai tudás megszerzését.
B./ Állami Foglalkoztatási Szolgálat B/1. Állami Foglalkoztatási Hivatal közvetlenül a Gazdasági Minisztérium
irányítása alatt áll. Feladatai:
a megyei (fővárosi) munkaügyi központok szakmai irányítását, a Munkaerőpiaci alap működtetésének a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe utalt feladatait, az egységes foglalkoztatási nyilvántartás fejlesztését és működtetését, a munkanélküli ellátások, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos módszertani feladatokat, a munkanélküli ellátások, a foglalkoztatást elősegítő támogatások, valamint a munkaerőpiaci szolgáltatások nyújtását támogató informatikai rendszerek fejlesztését és működtetését, az állami foglalkoztatási szolgálat nyilvántartásain alapuló statisztikai feldolgozási, elemzési, előrejelzési és tájékoztatási feladatokat, a több megyét érintő munkaerőpiaci programok koordinálását. Az FH megváltozott munkaképességű munkanélküliekkel és a foglalkoztatási rehabilitációval kapcsolatos tevékenységet a Szociális és Családügyi Minisztérium közreműködésével irányítja.
A Foglalkoztatási és Szociális Hivatal szervezeti ábrája
B/2. Munkaügyi központok B/2.1. Megyei (fővárosi) Ezek alkotják a munkaerőpiaci szervezet helyi szerveit. Az önkormányzattól szervezetileg független szakhatóságok, a Gazdasági Minisztérium irányítása alatt állnak Belső tagozódásukban ún. központi szervezeti egységre és kirendeltségekre
bonthatók. A központi szervezeti egység
ellátja a foglalkoztatáspolitikai pénzeszközökkel kapcsolatos megyei szintű feladatokat, ellátja a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezésével, valamint a polgári szolgálattal kapcsolatos feladatokat, végzi a munkaügyi tanács titkársági teendőit, irányítja a kirendeltségeit, információkat gyűjt és nyújt a megye (főváros) munkaerőpiaci folyamatairól, helyzetéről, prognózisokat készít a várható változásokról, orientálja az iskolafenntartókat a képzési struktúra és a beiskolázási mértékek meghatározásában, rehabilitációs munkacsoportot működtet, elősegíti a csoportos létszámleépítések által okozott foglalkoztatáspolitikai problémák megoldását stb.
Munkaügyi központok B/2.2. Kirendeltségek A munkaügyi központ kirendeltségei az adott településeken
felmerülő foglalkoztatáspolitikai feladatokat látják el: a munkanélküliek nyilvántartásba vétele, a munkaközvetítéssel, a munka- és pályatanácsadói és egyéb tevékenységgel, a munkanélküli ellátások, továbbá egyes foglalkoztatást elősegítő támogatások megállapításával, megszüntetésével és visszakövetelésével kapcsolatos feladatok ellátása.
Az Észak-Alföldi Regionális Munkaügyi Központ szervezeti felépítése
Munkaügyi központok feladatai I. Állásfeltárás Munkaerő és az állások közvetítése Munkavállalók felkészítése a munkavállalásra Munkaadói igények felmérése, és lehetőség szerint kielégítése Munkaerő-piaci elemzések készítése
Munkaügyi központok feladatai II. Különféle támogatások és szolgáltatások nyújtása az érintettek
részére Támogatások:
- képzés, - közhasznú munka, - bértámogatás, - vállalkozóvá válás támogatása -pályakezdők támogatása -munkahelyteremtés támogatása (önfoglalkoztatás, rehabilitáció Munkahelyteremtés) -mobilitási támogatás komplex programok (célorientált tranzit, és más többelemű program)
Munkaügyi központok feladatai III. Szolgáltatások végzése: -információ szolgáltatás -munkaerő kiválasztás -munkavállalási tanácsadás -pályaválasztási tanácsadás -képzési tanácsadás -foglalkoztatási rehabilitációs Tanácsadás -álláskereső klub -pszichológiai tanácsadás -speciális csoportfoglalkozások, - munkaerő kiválasztás, stb.
A munkaügyi központok tevékenységének néhány alapelve
Partnerség elve Esélyegyenlőség elve Diszkrimináció tilalmának elve Bizalom, kölcsönös kapcsolatépítés Szubszidiaritás elve (döntések levitele a végrehajtói szintekre)
A munkaügyi központok működésének néhány súlyponti eleme
Humánerőforrás fejlesztés Foglalkoztathatóság javítása Alkalmazkodóképesség fejlesztése Komplex programok Hatósági tevékenység Támogatások és szolgáltatások
B/3. Megyei (fővárosi) munkabiztonsági és munkaügyi felügyelőség Az országos Főfelügyelőség irányítása alatt álló felügyelőségek által végzett
munkaügyi ellenőrzés kiterjed (többek között):
a munkaviszony szabályszerű létesítése, nyilvántartása, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a nők, a fiatalkorúak és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásával kapcsolatos jogszabályok, a munkaidőre, a pihenőidőre, a rendkívüli munkavégzésre, a szabadságra valamint a munkabérre vonatkozó, jogszabályban vagy kollektív szerződésben előírt rendelkezések, a külföldiek foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések, a munkanélküli ellátások melletti foglalkoztatás feltételeire vonatkozó jogszabályok, a szakszervezet szervezését biztosító szabályok és a munkavállalói érdekképviseletek munkajogi védelme a szakszervezet által kifogásolt intézkedésekkel összefüggő munkáltatói kötelességek végrehajtására vonatkozó szabályok megtartására.
B/4. Munkaerőfejlesztő és -képző központok
A foglalkoztatást elősegítő képzések lebonyolítására jöttek létre, több megyére kiterjedő működési körrel. Tevékenységüket az Oktatási Minisztérium irányítja. Alapfeladatuk:
a) ellátják a központi képzési programokban meghatározott rétegek képzését, b) közreműködnek a munkaerőpiaci szervezet belső képzési feladatainak ellátásában.
Széles körű képzési programokkal segítik elő a munkanélküliek "piacképessé válását", az álláskeresési technikák elsajátítását, olyan képzettség megszerzését, amely nagyobb elhelyezkedési (vagy önfoglalkoztatási, vállalkozói) esélyeket kínál. Részt vesznek a vállalati munkaerő-megtartó és -fejlesztő képzések szervezésében, lebonyolításában is. A munkaerőpiacnak ezek az állami intézményei, amelyek központi forrásból egy alapvetően ingyenes minimál-ellátást biztosítanak a munkaerőpiac szereplői számára. Emellett az intézményrendszer szerves részét alkotják az (állami vagy magán) munkaerőpiaci képzést ellátó szervezetek, valamint a munkaközvetítést, tanácsadást, „fejvadászatot” és más piaci szolgáltatást nyújtó magánvállalkozá-sok is.
Debreceni Regionális Képző Központ (DRKK) 1992 nyarától fogad hallgatókat és vizsgázókat. A DRKK filozófiája, hogy a munkanélküliek munkaerőpiaci esélyeit csak úgy
növelheti, ha képes az élvonalbeli cégek emberi-erőforrás fejlesztési igényeit is legjobb minőségben kielégíteni, miközben lépést tart a felnőttképzési módszerek és formák, köztük a nyitott-, a rugalmas- és a távoktatás magyarországi adaptációjának élvonalával is. A DRKK fő tevékenységi területe a munkaerőpiaci szakképzés és vizsgáztatás a két megyéből álló régióban (Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében) és az ország más területein. A tanfolyamokon kívüli vizsgaközponti tevékenység lehetővé teszi az önállóan vagy más cégeknél, intézményeknél tanuló hallgatók részére a képesítő záróvizsga letételét, a bizonyítvány megszerzését. A DRKK az ISO 9001 szerinti minőségbiztosítási rendszerének kiépítésével és tanúsíttatásával szabályozott alapra helyezte a beszállítókkal és a partnerekkel szembeni elvárásokat és minősítési követelményeket is, ugyanakkor nagyobb presztízst kívánt adni a DRKK által kiállított bizonyítványoknak, amelyben a TÜV CERT-es pecsét nagyobb esély és garancia az elhelyezkedésre.
C./ A foglalkoztatási érdekegyeztetés szervezete Az Országos Munkaügyi Tanács Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) tripartit felépítésű, (a kormányt, a munkaadókat és a munkavállalókat) Alapvető funkciója a szereplők munkaerőpiaci, szociális érdekeinek egyeztetése. Megyei (fővárosi) Munkaügyi Tanács A foglalkoztatási, munkaerőpiaci képzési, valamint foglalkoztatási rehabilitációs támogatással kapcsolatos érdekegyeztetés regionális szintjét jelentik. Az előzőekhez hasonlóan háromoldalú szervezetben működik, de a munkaadók és a munkavállalók képviselői mellett a harmadik oldalt itt a megyei, megyei városi önkormányzat adja. A határozat meghozatala során a három oldalt egy-egy szavazat illeti meg.
C./ A foglalkoztatási érdekegyeztetés szervezete A Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása egy egységes
Munkaerőpiaci Alapból történik. Az Alap élén álló szervezet a Munkaerőpiaci Alap Irányító Testülete (MAT).
Ez is tripartit összetételű, egyes oldalait maximum 6-6 fő képviseli, akiket a Kormány (két-két tag esetében a gazdasági miniszter és az oktatási miniszter, egy-egy tag esetében a szociális és családügyi miniszter és a pénzügyminiszter), illetve az OMT-ben helyet foglaló munkaadói, illetve munkavállalói érdekképviseletek jelölnek ki, (de a megbízást a gazdasági minisztertől kapják).
Az Alappal a gazdasági miniszter rendelkezik, de rendelkezési jogát a
szakképzési alaprésznél az oktatási miniszterrel, a rehabilitációs alaprésze tekintetében a szociális és családügyi miniszterrel megosztva gyakorolja
Döntési jogkörök A gazdasági miniszter: benyújtja a Kormánynak az Alap éves - a MAT javaslatának megfelelő költségvetését, maga dönt az alaprészek közötti átcsoportosításról, a foglalkoztatási alaprész esetében a központi és decentralizált pénzeszközök arányáról, a decentralizáció elveiről, ha a MAT döntése jogszabályba ütközik; veszélyezteti a munkanélküli ellátások kifizetésének biztonságát; illetve ha a döntés nem születik meg 30 napon belül. Az oktatási miniszter dönt: a szakképzési alaprész központi és decentralizált keretre történő felosztásáról, a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható pénzügyi keret nagyságáról, a szakképzési alaprészen belüli átcsoportosításról, és ezekről tájékoztatja a Gazdasági Minisztériumot. A szociális és családügyi miniszter dönt: a rehabilitációs alaprész esetében a központi és decentralizált pénzeszközök arányáról, a decentralizáció elveiről, ha a MAT döntése jogszabályba ütközik; illetve ha a döntés nem születik meg 30 napon belül, dönt a rehabilitációs alaprész központi pénzeszközeinek felhasználásáról.
Munkaerőpiaci Alap A foglalkoztatáspolitikai eszközök finanszírozása az Alapból történik. A Munkaerőpiaci Alap bevételi forrásai: a munkaadói járulék (a TB-köteles kifizetések 3,0 %-a) a munkavállalói járulék (a bruttó kereset 1,5 %-a) a rehabilitációs hozzájárulás (a kötelező foglalkoztatási szint 5 %; ha a 20 fő fölötti cégeknél a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak száma nem éri el az 5 %-ot, a hiányzó létszám és az évente meghatározott összeg szorzata fizetendő hozzájárulásként) a szakképzési hozzájárulás (a bérköltség 1,5 %-a) a központi költségvetési támogatás a privatizációból származó bevételek az egyéb bevételek (önkéntes befizetések, támogatások, visszafizetések, bírságok stb.).
Munkaerőpiaci Alap elkülöníthető kifizetései „alaprészek” szolidaritási alaprész: a munkanélküliek ellátásának (alapvetően a
passzív eszközök) finanszírozására szolgál, jövedelempótló támogatás alaprész: a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának és az azt terhelő egészségügyi hozzájárulásnak a 75 %-át fedezik ebből, foglalkoztatási alaprész: a foglalkoztatást elősegítő támogatások, tehát az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök többségének finanszírozására szolgál, de ez nyújt fedezetet a MAT működtetésére, a megyei (fővárosi) munkaügyi tanácsok működéséhez való hozzájárulásra,
Munkaerő-piaci Alap elkülöníthető kifizetései „alaprészek” bérgarancia alaprész: a felszámolás alatt álló vállalatok
munkavállalói számára nyújt garanciát a bérek kifizetésére, szakképzési alaprész: a szakképzési támogatások, fejlesztések, programok, valamint szakképzési célú közalapítványok támogatásának finanszírozására, rehabilitációs alaprész: a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére, a foglalkozási rehabilitációt elősegítő programok, a foglalkoztatási rehabilitációt elősegítő közalapítványok támogatására, valamint az alaprész kezelésével, működtetésével kapcsolatos költségek fedezetére
Munkaerőpiaci Alap elkülöníthető kifizetései „alaprészek” működési alaprész: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat
alapfeladatainak ellátására, és fejlesztésére, a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeit kezelő szervezet működtetésére és fejlesztésére, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség munkaerőpiaci ellenőrzési feladatainak ellátásához történő hozzájárulásra szolgál. A Munkaerőpiaci Alap a költségvetésbe is befizet, a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásának elősegítésére, továbbá a települési önkormányzatoknak a munkanélküliek és a rendszeres szociális segélyt igénylők ellátásával és foglalkoztatásával kapcsolatos feladatai támogatására.
Munkaerőpiaci Alap központi és decentralizált része A foglalkoztatási, szakképzési, valamint rehabilitációs alaprésze
központi és a megyei (fővárosi) munkaügyi központok által felhasználható (decentralizált) pénzügyi keretre osztható fel.
Munkaerőpiaci Alap központi része A foglalkoztatási alaprész központi keretének fontosabb
felhasználási területei:
központi foglalkoztatási, képzési és munkaerőpiaci integrációs programok és kutatások támogatása; a munkahelyteremtés támogatása; foglalkoztatási és képzési célú közalapítványok támogatása; (OFA) foglalkoztatást elősegítő támogatások továbbfejlesztésére vonatkozó kutatások és programok támogatása; az érdekegyeztetés működési feltételeinek biztosításához történő hozzájárulás; a Kormány foglalkoztatáspolitikai irányelveinek végrehajtását elősegítő, továbbá az Európai Unióhoz való csatlakozást előkészítő programok támogatása
A rehabilitációs alaprész központi keretének fontosabb felhasználási területei a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának
elősegítésére, a foglalkozási rehabilitációt elősegítő programok támogatására, foglalkozási rehabilitációs képzést, rehabilitációs foglalkoztatást elősegítő közalapítvá-nyok támogatására.
A Munkaerőpiaci Alap foglalkoztatási alaprészének decentralizált keretéből pályázat alapján támogatás nyújtható azoknak a közhasznú szervezeteknek, amelyeknek tevékenysége elsősorban a tartós munkanélküliek, megváltozott munkaképességű személyek, pályakezdő munkanélküliek foglalkoztatásának elősegítésére, a munkanélküliségük megelőzésére, valamint ezen rétegek munkanélküliségéből származható hátrányos következményeinek enyhítésére irányul.
Az OFA támogatások összesítése
A támogatott szervezetek típusai
Támogatások regionális megoszlása
OFA regionális szerepe
Munkaügyi célú kutatások támogatása az OFA keretei között
Az „első” vagy „eredeti” munkaerőpiac
A munkaerőpiac ma már foglalkoztatáspolitikai szempontból is
különböző szegmensekre, részpiacokra oszlik. Ezek megkülönböztetésére illesztettük „A munkaerőpiac”, vagyis a foglalkoztatás, az eladó-vevő (munkavállaló-munkaadó) kapcsolatrendszerének eredeti, a privát gazdaságban és a közszolgálatban mindenféle külön külső beavatkozás (támogatás) nélküli színtere mellé az „első” vagy „elsődleges” jelzőt. Az eredeti piacon csak a gazdaság (több-kevésbé korlátozás mentes) elvei érvényesülnek, ami maga után vonhat szociális feszültségeket.
A növekvő munkanélküliség hatására a nemzeti foglalkoztatáspolitikák három eszközre koncentrálnak.
A nemzeti foglalkoztatáspolitikák eszközei (1.) Passzív eszközök A foglalkoztatáspolitika eszközrendszerének mindenütt részei az ún. passzív eszközök, elsősorban a „munkanélküli segélyek”, amelyek a munkanélküliek – legalább átmeneti – megélhetését biztosítják. (2.) Gondoskodó leépítés A vállalati szférával szemben elvárás – és ennek támogatása –, hogy amennyire csak lehet, késleltessék a leépítéseket, illetve ha ez elkerülhetetlenné válik, igyekezzenek gondoskodni az elbocsátottakról, segítve őket a minél előbbi elhelyezkedésben.
Az amerikai „Gyors Reagálás”egység a létszámleépítés bejelentését követő lehető legrövidebb időn belül kiszáll a helyszínre. A szakértők felmérik a helyzetet, és azt követően együttműködnek a munkaadóval abban, hogy megfelelő megoldásokat találjanak az elbocsátottak számára. A modell alapgondolata az, hogy a korai beavatkozás kulcsfontosságú a tartós munkanélküliség megelőzéséhez. Magyarországon a Munkábahelyezést Elősegítő Bizottság (MEB). Célja, hogy a felmondási idejüket töltő, de még nem munkanélkülieket segítse általános és személyes tanácsadással, tréningekkel, munkaerőpiaci ismeretek nyújtásával, illetve elhelyezéssel vagy képzéssel.
A nemzeti foglalkoztatáspolitikák eszközei (3.) Aktív eszközök alkalmazása A passzív eszközök nem jelent tartós megoldást és érdemi megoldást,
mert csak a munkanélküliek megélhetésén segít, elhelyezkedésükön nem. Az EU és a hazai foglalkoztatáspolitika ezért helyezi előtérbe az aktív eszközöket, mert azokkal indukálni lehet a munkahelyteremtést, illetve elő lehet segíteni a foglalkoztathatóvá válást, mobilitást az első munkaerőpiacon. Ugyanakkor ennek hatásfoka is korlátozott, még így is fennmaradt a tömeges munkanélküliség.
A „második” munkaerőpiac Mivel az első piacon nem sikerült megfelelő eredményességgel
fellépni, a nyugat-európai foglalkoztatáspolitika új megoldást talált azzal, hogy a munkaerőpiac fő áramlatán (vagyis az első piacon) kívül teremtett munkahelyeket. A második munkaerőpiac egy olyan gyűjtőfogalom, amelyik az első piacon kívüli, és egyúttal társadalmilag támogatott foglalkoztatást jelenti
Ennek is különböző megoldásai alakultak ki, amelyet a „második munkaerőpiac”, illetve a „harmadik szektor” kategóriája fog át.
A második munkaerőpiac alapvetően német modell, ez alakult ki korábban, a harmadik szektor pedig inkább francia eredetű.
A második munkaerőpiac jellemzői: A foglalkoztatási viszony társadalmi támogatás nélkül nem jönne
létre, de a munkaviszony elemei, a munka- és társadalombiztosítási jog, kollektív szerződések által szabályozott a foglalkoztatás pótlólagos abban az értelemben, hogy az a reguláris (első piaci) munkahelyeket nem szorítja ki a foglalkoztatás időben korlátozott tartamú, meghatározott az alkalmazási kritériumok nem kizárólag piaci elveken nyugszanak, hanem sajátos munkaerőpiaci és szociálpolitikai célok szerint fogalmazódnak meg (tartós munkanélküliek, nehezen közvetíthetők).
Megoldási kísérletek a „második” munkaerőpiac szervezésére: (I.)Foglalkoztatási társaságok Első változataik az ún. ABS-Gesellschaften ( Gesellschaften zur
Arbeitsförderung, Beschäftigung und Strukturentwicklung),
1991 közepétől Németország új szövetségi tartományaiban jöttek létre azzal a céllal, hogy a munkanélkülieket felszívják, és elősegítsék munkaerőpiaci reintegrációjukat, újra-elhelyezkedésüket. Társadalmi támogatással teremtett és tartott fenn munkahelyeket, az ABM program keretében, a szövetségi munkaügyi hivatal megtérítette a tarifális bérek min. 50 - max. 70 (egyes esetekben 100) %-át. A keleti tartományokban ez pozitív eredményeket hozott, (mintegy 60 %-uk máshol el tudott helyezkedni), országos kiterjesztését viszont erősen vitatták.
A modell lényege: „Munka a szociális támogatás helyett”, „Dolgozni
és tanulni”. Feladata a szociális gondozás, munkaerőpiaci és képzési tanácsadás, a mobilitás elősegítése, olyan projektek kialakítása, amelyekből új vállalkozások hozhatók létre (kommunális munkák, építés, turizmus), országos és EU-források kiközvetítése stb.
(I.) Foglalkoztatási társaságok Előnye:
azonnal teremthető foglalkoztatási viszony, kiválasztható az a célcsoport, amelyet ebbe be akarunk vonni – kihagyva a piaci szelekciós mechanizmusokat és hatásokat –, differenciálható a regionális és szektorális problémáknak megfelelően, rotációs lehetőséget kínál (a határozott idő miatt új és új csoportok vonhatók be) és ezzel megtöri a tartós munkanélküliséget
Hátránya:
nem jelent tartós megoldást, zavarja a munkaerőpiac működését. a szubvencionált munka nem piackonform, csökkenti a munkavállalók elhelyezkedési motivációját, korlátozza a strukturális átalakulást.
Megoldási kísérletek a „második” munkaerőpiac szervezésére: (II.) Közhasznú foglalkoztatás szervezése Ezt a munkát közhasznú (non-profit) szervezetek – önkormányzatok,
közhasznú célt ellátó intézmények – szervezik a munkanélküliek számára, akik ennek keretében közösségi célokat ellátó munkát végeznek. Korlátai:
csak átmeneti, többnyire alacsony presztizsű, alacsony díjazást biztosító munkákat képes biztosítani. nem ösztönöz munkavállalásra, a támogatott munka befejeztével nem sokkal nőnek az újra-elhelyezkedési esélyek. Az önkormányzatok gyakran nincsenek felkészülve ilyen munkák szervezésére, vagy – a munkanélküliek számához viszonyítva – egyébként is korlátozott az ilyen jellegű munkák köre.
Megoldási kísérletek a „második” munkaerőpiac szervezésére: (III.) Tranzit-foglalkoztatás Filozófiájuk lényege az, hogy egy támogatott – félpiaci, támogatásból
és piaci bevételekből élő – társaság felveszi a tartósan munkanélkülieket, határozott időre alkalmazza őket, ezalatt felkészíti a bevontakat arra, hogy egy év után már „saját lábukra tudjanak állni”, vagyis önálló vállalkozásba kezdjenek, vagy el tudjanak helyezkedni az első piacon. Átmeneti és közvetítő munkahely, amely ugyanakkor hidat akar verni a passzív munkanélküliség és az első piaci foglalkozás közé. Kevesebb ember számára képes csak megoldást kínálni, és nagyobb költségráfordítással, - de a munkaerőpiaci reintegrációt tekintve jobb esélyekkel.
OFA értelmezés Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) értelmezése szerint: „a foglalkoztatással szerves egységben megvalósított, iskolarendszeren kívüli, OKJ-s szakképesítést nyújtó képzés, amelyet alaposan előkészített kiválasztás után pályaorientáció, felzárkóztatás vagy ismeret-felújítás, motiválás előz meg és kísér, a foglalkoztatottak egyéni pszichoszociális problémáinak megoldását segítő folyamatos szolgáltatás(ok) egészít(enek) ki, a projektből kilépők elhelyez(ked)ése követ, végül nyomon követésük, utógondozásuk zár le”
(III.) Kísérletek tranzit-foglalkoztatás megvalósítására (1.)Szociál-ökonómiai üzem
Az osztrák szociál-ökonómiai üzemek kettős elvre épülnek:
A szociális elv: Az átmenetileg foglalkoztatott személyek felkészítése a szabad munkaerőpiacra. A börtönből kikerülők, fogyatékosok, szakmai képzésüket megszakítók és a hátrányos helyzetű nők, mint célcsoportok különleges igényei, tanulási és munkafeltételeinek megteremtése határozzák meg a szervezet struktúráit. A gazdasági elv: a működési költségek önálló kigazdálkodása termékeiknek és szolgáltatásaiknak a szabad piacon való eladásával.
Az üzem szociális funkcióra létesült, de termel, gazdálkodik is, a hasznot pedig visszaforgatják az üzembe
(III.) Kísérletek tranzit-foglalkoztatás megvalósítására (2.) A dán termelő iskola Ennek lényege az, hogy a fiatalok csak szakmai tárgyakat tanulnak, azt
is főleg a gyakorlatban rögtön kipróbálva, termelés közben. A program résztvevői ebből tudnak megélni, (és természetesen a munkaügyi központ által nyújtott támogatásból.
A folyamat: A Munkaügyi Központ tanácsadója ide utalja az érintettet. 1. hónap: Próbahónap. Beilleszkedés a tevékenységi körbe, a
tanácsadási szükséglet tisz-tá-zása 2.-4. hónap: Orientációs fázis. Tovább dolgozik az üzemben, közben belső képzésben vesz részt, személyiség- és szakmai fejlesztés 5.-9. hónap: Munka-fázis. Teljesítmény-orientált munkavégzés + a képzés folytatása, a szakvizsga letétele, adósság törlesztése, a megállapodás szerinti célok teljesítése 10.-12. hónap: Munkakeresési fázis. Aktív álláskeresés, ennek érdekében egy nap közös tréning majd egyéni konzultáció, üzemi gyakorlat a leendő munkahelyen
A harmadik szektor A harmadik szektor (vagy szociális gazdaság) ugyancsak a
munkaerőpiac fő áramlatán kívüli munkahely-teremtés, de a második gazdaságtól több lényeges ponton is eltér Eltérések: olyan helyi foglalkoztatási projekteket jelent, amelyek szociális, személyi, közösségi szolgáltatások, illetve egy-egy kisebb közösség számára hasznos tevékenységek ellátására irányulnak, amelyek speciális foglalkoztatási támogatások nélkül nem jönnének létre, úgy kíván munkavégzési lehetőséget biztosítani a munkaerőpiac hátrányos helyzetű csoportjainak (különösen a tartós munkanélkülieknek, alacsony iskolázottságúaknak), hogy támogatást nyújt a felkészüléshez, részben a vállalkozás induló beruházásaihoz, de ezt követően a helyi vállalkozás már önmaga meg kell hogy éljen,
A harmadik szektor, „szociális gazdaság” hatóköre nem korlátozódik a non-profit szektorra, hanem átfogja a
jövedelemtermelő szektor egy részét is, azt, amelyik a köz érdekében tevékenykedik. (Környezetvédelem, a termelő infrastruktúra fejlesztése, a lakókörnyezet szépítése, falu- és városfelújítás, ifjúságvédelem, kulturális szolgáltatások, a tömegsport feltételeinek javítása stb.), sok esetben a „harmadik út” vízióját kelti a foglalkoztatásban és vidékfejlesztésben, mert artikulálja, aktivizálja a rejtett szükségleteket, és megpróbálja a helyi gazdaságban összeegyeztetni a szolgáltatások hatékonyabb nyújtását a nagyobb szolidaritással.
Szociális gazdaság A szociális gazdaság koncepcióját az EU Fehér Könyve vázolta fel,
mint egyikét a XXI. századba vezető fejlődési utaknak. Lényege: a háztartások és egyének által igénybe vehető helyi szolgáltatások piaccá szervezése, amitől 3 millió munkahelyet remélnek öt év alatt. A Fehér Könyv példái:
Személyi szolgáltatások: otthoni segítség idős és testileg vagy szellemileg fogyatékos embereknek; háztartási alkalmazotti munkák: főzés, mosás, vasalás, takarítás; gyermek-felügyelet; tanulási nehézségekkel küszködő fiatalok korrepetálása, a problémás fiatalok szabadidő- és sportprogramjainak szervezése; lakóházak őrzése, portaszolgálat; vidéki, vagy a városközpontoktól távol eső körzetekben boltok üzemeltetése; főzött étel, vásárolt áruk házhoz szállítása. Audiovizuális szolgáltatások, új információk és kommunikációs technikák bevezetése. Szabadidős és kulturális programok szervezése, hagyományőrzés.
Szociális gazdaság A környezet gondozása: elöregedett épületek felújítása,
komfortosítása, őrzése; helyi közlekedés megszervezése, kényelmesebbé, gyakoribbá, elérhetőbbé tétele; cél-taxi járatok üzemeltetése vidéki településeken belül és között; szelektív hulladékgyűjtés, újrahasznosítás. Környezetvédelem: természetvédelmi területek gondozása; csatornázás, csatorna-tisztítás; minőségi standardok betartásának monitorozása; energiamegtakarító eljárások elterjesztése, különösen a háztartások körében.
Hazai kísérletek
„Tartós foglalkoztatási program” Az OFA a munkaerőpiacra való visszatérés elősegítését, egyúttal a helyi igények kielégítését támogatja, közösségi vállalkozások formájában, a szociális szférában. A támogatás kedvezményezettjei a tartós, megváltozott munkaképességű munkanélküliek, a közmunkából kikerültek. A kialakítandó vállalkozás azokra a területekre koncentrál, amelyre nem lép a magánszféra, és egyúttal foglalkoztatást is biztosít. A program 12-18 hónapos felkészülési projekttel indul, ezalatt valósul meg a beruházás, épül ki a szolgáltatás. Utána önálló vállalkozássá válik, önfinanszírozó kell, hogy legyen. „Szociális földprogram” A növénytermelés, kisállat-tartás, a családi háztartás támogatása, elmaradott, tartósan munkanélküli területen. „Segítő kézfogás” A forrásközpont segít a kiépítetlen szociális alapellátás biztosításában. Közösségi személyi szociális szolgáltatás keretében, egy hónapos szociális alapozó képzés, utána 12 hónapos foglalkoztatás (gyakorlat) a személyi szolgáltatásban, közben szakmai tanácsadás, konzultáció, esetek megbeszélése - hogyan tudják majd kiépíteni a helyi szociális ellátó rendszert, együttműködve a települési önkormányzattal.
A perifériára szorult szegmens aktivizálása Akik mindenből kimaradnak, azokat külön programokkal próbálják
megérinteni. A munkanélkülit először is ki kell emelni az inaktivitásbeli, munkanélküli ellátásbeli passzivitásból ahhoz, hogy az első vagy második piacon való foglalkoztathatóság alapfeltételét meg tudjuk teremteni
„Újra dolgozom” program
Ez a program a nem-regisztráltakra, roma származásúakra, pályakezdőkre koncentrál, aktív eszközöket alkalmaz a munkanélküliek felkutatásában, szolgáltatásaiba beépíti a szociális munka eszköztárát is, személyre szabott, komplex szolgáltatást nyújt, A program szolgáltatásai:
kapcsolatteremtés tájékoztatás tanácsadás mentális felkészítés felzárkóztatás, képzés szociális gondozás kísérés állásfeltárás közvetítés utógondozás a munkába állás után nyomon követés (3 hónapig).
A különböző szegmensek kapcsolata
A különböző szegmensek kapcsolata A második piac, a harmadik szektor azért jött létre, hogy az első piac
működése nyomán fennmaradó foglalkoztatási feszültségeket oldja. A második piac és a harmadik szektor feltételezik, igénylik is azt, hogy legyen egy jól működő első piac.
mert azok finanszírozási forrásait az első piacnak kell kitermelnie, mert minél jobban működik az első piac, annál kisebb (illetve könnyebben megvalósítható) feladat hárul a második piacra, harmadik szektorra
Gyakran nehéz egyértelmű, merev határvonalat húzni az első és a többi
piac között.