A határmenti együttműködések és az eurorégiók definíciójának problémái

A határmenti együttműködések és az eurorégiók definíciójának problémái Székely Andrea1 A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet arra a definíciós pontatlanságra, amely a határmenti együttműködések, és azok leginkább intézményesült formája, az eurorégiók körül az elmúlt évtizedben kialakult. Jelenleg nem létezik olyan definíciója a határmenti együttműködéseknek, amelyet a geográfusok és az Európai Unió hivatalnokai egységesen, széles körben elfogadnak. A földrajzi megközelítésű közvetlen definíció relatív hiánya feltehetően arra vezethető vissza, hogy bizonyos nézetek szerint az együttműködés a határmenti/határon átnyúló régiók hatásaihoz kapcsolódik. Ebből következően meglehetősen nehéz elhelyezni a geopolitika fő tengelyei között a határmenti együttműködéseket. Az eurorégiók a határon átnyúló együttműködések „gyümölcsei”, melyek földrajzilag többnyire a nemzetközi határvonalakhoz kapcsolódó határterületeken kerültek kialakításra. Az első eurorégiók az akkori Európai Közösség belső határai mentén jöttek létre. A rendszerváltás után, az 1990-es években az átalakuló országok határterületein, azok részvételével is sok új eurorégió látta meg a napvilágot. Magyarország esetében ezen eurorégiók földrajzi területei teljességgel lefedik a határmenti területeket, sőt több olyan helyzet is adódott, amikor egy – már működő – eurorégió területén belül „keletkezett” új eurorégió. A hazánk körül létező eurorégiók aktivitása meglehetősen eltérő. Ezek a különbségek részben az eurorégiót alkotó tagoktól (különböző közigazgatási szinten helyet foglaló intézmények, önkormányzati és civil szervezetek) és az eurorégió kifelé történő kommunikációjától függnek. Az a tény, hogy a hazai eurorégiók lakosainak 60%-a nem hallott arról az eurorégióról, amiben él, (Székely-Kotosz, 2005) jelzi a civil szervezetek funkcióival kapcsolatos bizonytalanságot; a térszerkezet összetettsége és az érintettek homályba vesző szerepköre nehezen definiálhatóvá teszi az eurorégiót. 1. A határmenti együttműködések definíciói és problémás pontjai Az elmúlt évtizedekben az Európai Unió regionális politikájának hatására egyre többször kerül elő a határmenti együttműködések kérdésköre. Így érthető, hogy számos definíció köthető az Európai Unióhoz, de természetesen a kutatók sem hagyták feltáratlanul ezt a területet. 1.1 Az Európai Unió definíciói Az Európai Bizottság és az Európai Határrégiók Szövetségének 1997-es defíníciója így szól: „Határon átnyúló együttműködés: Szomszédos határterületek területi szintű együttműködése vagy nemzetek feletti együttműködés regionális és/vagy helyi

1

Budapesti Corvinus Egyetem, 1093 Budapest Fővám tér 8., tel: (061)4825318, fax: (061)4825043, e-mail: [email protected]

1

önkormányzatok/szervezetek vagy más, a határterületeket képviselő testületek között.” (Európai Bizottság és az Európai Határrégiók Szövetsége 1997, D/1) Ez a definíció nem nevezhető definíciónak, mert jelen esetben kizárólag megkülönböztetést foglal magába. Az Európai Unió definíciója kétféle határmenti együttműködést különít el: a szomszédos határterületek együttműködését és a nemzetek feletti együttműködést regionális és/vagy helyi önkormányzatok/szervezetek között. A megkülönböztetésben különböző területi szintek vannak megnevezve a teljesség igénye nélkül, mely vitathatóvá teszi a definíció használhatóságát. Érdekes kérdés a „nemzetek feletti együttműködés” szó használata is, különösen abban az esetben, ha két földrajzilag szomszédos település önkormányzata működik együtt. Majd a 2000-ben átdolgozott Gyakorlati Útmutató (Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége 2000, A/2) a nemzeti határokon átnyúló együttműködést említi meg, mint összefoglaló megnevezést. A nemzeti határokon túlmutató együttműködés esetében egyértelműen az alábbi típusokat különbözteti meg: • határon átnyúló együttműködés, • inter-regionális (régiók közötti) együttműködés, • nemzetek közötti együttműködés. Az alábbiakban hasonlítja össze az együttműködésnek ezt a három fajtáját: Határon átnyúló együttműködés • Regionális és helyi intézmények közvetlen szomszédos együttműködése a határ mentén, az élet minden területén, minden közszereplő bevonásával.

Nemzetek közötti együttműködés • Együttműködés (államok között (adott esetben régiók részvételével) egy adott szakmai témával kapcsolatosan (pl. területrendezés) nagy összefüggő térségekre vonatkozóan. • A szervezet általában kialakítás alatt áll.

Inter-regionális együttműködés • Együttműködés (regionális és helyi intézmények között túlnyomórészt az egyes szektorokban (az élet nem minden területén) és kiválasztott közszereplőivel (nem minden közszereplővel). • Eddig az előtérben nem áll • Inkább szervezett, mivel semmilyen szervezet, mivel régebbi hagyomány nem rendelkezik régi hagyo(regionális/helyi). mánnyal. • A hálózat elsősorban az • A hálózat alig szervezett, • Az Európai Határ menti európai régiók gyűlésének viszont nemzetközi Régiók Szövetségének (VRE) keretében, de pl. az szervezetek keretében (AGEG) keretein belüli Európai Periférikus bizonyos kezdeményezések hálózat. léteznek (pl. Európa Tanács, Tengerparti Régiók Konferenciájának keretében Északi Tanács, CRPM). is. (CRPM) Forrás: Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége (2000) : Gyakorlati útmutató a határon átnyúló együttműködéshez, Gronau, A/2 Az EU 2000-es újabb kiadványához kapcsolódva az első megállapítás az, hogy „a nemzeti határokon túlmutató együttműködés” mint kifejezés nincs tisztázva, nem lehet tudni pontosan, milyen értelemben használja az EU. A definíciók kiindulási pontja az osztályozás. Ennek az osztályozásnak vannak azonban problematikus pontjai. A három fajta között nem azonos módon tesz különbséget: az első és a harmadik fajta között (határon átnyúló együttműködés, interregionális együttműködés) a megkülönböztetés az együttműködés szektorain, azok teljességén alapul. Míg a második fajta esetében (nemzetek közötti 2

együttműködés) a megkülönböztetés alapja az érintett (földrajzi) terület nagysága. Általánosan elmondható, hogy ezek a definíciók meglehetősen erősen a meglevő szervezeti formákra koncentrálnak, az emberi tényező kevés hangsúlyt kap. A határon átnyúló együttműködés jelenlegi definíciója szerint a testvérvárosi, testvértelepülési együttműködések nem tartozhatnak ebbe a csoportba, mert hálózatba szervezésük nehezen elképzelhető egy olyan szervezet részéről, mely a határmenti régiókra koncentrál. Problematikus pont még az eurorégiók hovatartozása, ugyanis mind a határon átnyúló együttműködés, mind az interregionális együttműködés kizárja az eurorégiót. Az első esetben a „szomszédos” szó lehetetlenné teszi, hogy az eurorégió beleférhessen ebbe a definícióba. Az eurorégiók szervezeti struktúrája nem minden esetben párhuzamos a határ két oldalán, hanem inkább koherens. Az interregionális együttműködésekhez pedig azért nem sorolhatóak teljeskörűen az eurorégiók a definíció alapján, mert az együttműködés az élet nem minden területén értendő. Ennek alapján a létező eurorégióknak nevezett képződmények egy része vagy nem fér bele a nemzeti határokon túlmutató együttműködés kategóriába vagy az interregionális együttműködés kategóriába. Következtetésképpen felmerül a kérdés, hogy akkor maguk a kategóriák nem megfelelőek? A hovatartozás kérdéskörébe tartozik az a tény is, hogy az Európai Periférikus Tengerparti Régiók Konferenciája – CRPM, két együttműködésnél is előkerül: példa az interregionális és a nemzetek közötti együttműködésekre is. Mégha tartalmilag meg is felel mindkettőnek, akkor sem szerencsés ugyanazt a szervezetet két különböző csoportnál feltűntetni, mert ezzel inkább az átfedésekre kerül a hangsúly a tipizálásnál (és nem a különbségek hangsúlyozására, ami a tipizálás lényege). Érdemes azt is megemlíteni, hogy a magyar nyelvű dokumentum felsorolja logikus sorrendben „a nemzeti határokon túlmutató együttműködés”-eket, de a hozzá tartozó táblázatban már nem tartja ezt a sorrendet, hanem felcseréli az interregionális együttműködés és a nemzetek közötti együttműködés sorrendjét, ami rendkívül megtévesztő lehet a témával ismerkedők számára. Az EU dokumentum 2000-es teljesen azonos tartalmú angol és francia nyelvű példányában korrekten szerepelnek a kifejezések. A dokumentum 2000-es kiadású német nyelvű anyagában ugyancsak jelen van a felcserélés. 1.2. Kutatók definíciói Az AGG - NEMES NAGY (2002) szerzőpáros a következőképpen vélekedik a határmenti együttműködésről: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a határ menti viszonyok több lépcsőfokra tagolható fejlődésen mennek át: határ menti kapcsolatok, határ menti együttműködés és végül az intézményesültség legmagasabb fokán álló „határrégió”. Az azonban már a divatformálta túlhajtottságot mutatja, amikor minden határ menti együttműködést azonnal „határrégióvá” minősítenek.” (Agg – Nemes Nagy 2002, 420) Ez megállapítás a határmenti együttműködést egy fázisnak tekinti a határ menti viszonyok fejlődéstörténetében. Az azonban már ebben az esetben sem derül ki világosan, hogy hol a határ a határmenti együttműködés és a határrégió között? Mit jelent a szerzőpáros számára az intézményesültség legmagasabb foka? Az adott ország adott időben elért legmagasabb intézményesültségét (ekkor egy országban csak egy határrégió lehet) vagy a világon valaha elért legmagasabb intézményesültséget, esetleg eurokrata módon az EU legmagasabb intézményesültségének 75 %-át? SÜLI-ZAKAR (2003) hivatkozás nélkül Winfried Lang nyomán a következőket írja: A regionalizmusnak több típusa alakult ki:

3

1) „Időrendben leghamarabb a nemzeti keretű regionalizmus jelentkezett, s ennek két formája létezik. a) Föderalizmus… b) Decentralizált állam… 2) A hetvenes évektől vált Európában egyre erősebbé a regionalizmusnak egy másik típusa, a határokon átnyúló (transznacionális) regionalizmus. Ma már csaknem száz CBCrégió, vagy eurorégió (eurégió) működik a kontinensen, s igyekszik csökkenteni a határok elválasztó szerepét. 3) Az európai regionalizmus legfejlettebb típusát a nemzetközi regionalizmus képviseli, s elsődlegesen az állami feladatok átvételét, illetve az Európai Unió intézményei számára való átruházását jelenti.” (Süli-Zakar 2003a, 133) Ez a látásmód az állami feladatok, funkciók megosztásán alapszik. Az első és a harmadik pontnál az állami feladatok átvétele adminisztratív, közigazgatási funkciókkal rendelkező területekhez kötődik. Ugyanakkor a határokon átnyúló régiók még NyugatEurópában sem képeznek adminisztratív jogkörrel rendelkező területeket, és nem vesznek át állami-közigazgatási funkciókat, így közbenső állomásnak sem tekinthetők az első és a harmadik szint között. Meglehetősen furcsa kifejezés a CBC-régió, mivel kibontva a szóösszetételt crossborder cooperation-régiót (azaz magyarul határon átnyúló együttműködés régiót) kapunk eredményül. Ebben az esetben a szerző vélhetően cross-border (határon átnyúló) régióra gondolhatott. A „határ menti”, a „határon átnyúló”, a „határon átívelő”, „határok közötti”, a „határokon túlmutató”, „határokat áthidaló” kifejezéseket az együttműködéshez kapcsolódóan a szakmában sokan sokféleképpen használják (és értelmezik). Többé-kevésbé mindegyik kifejezés ugyanazt jelenti, de mégsem teljesen azonosak. Gyakorta területi alapon van definiálva az együttműködés és keveredik a határmenti régió és a határon átnyúló régió elnevezés. Határmenti régió esetében a régió a nemzetközi határvonal egyik oldalán található, azzal érintkezik, de nem nyúlik át a határvonal túloldalára. A határon átnyúló régió az a régió, melynek területe a nemzetközi határvonalat is magába foglalja. Számos esetben a határmenti régiót – helytelenül – határon átnyúló régiónak nevezik pl. Zala megye esetében.

4

2. Az eurorégió elméleti közelítése: az eurorégió lényege A határmenti együttműködések definíciói után érdemes körüljárni azt a kérdéskört, hogy mit is nevezünk konkrétan eurorégiónak. 2.1. Definíciók 2.1.1. Az EU által megadott definíciók Az Európai Unió 1997-es definíciója alapján „A határon átnyúló szervezetek legáltalánosabb típusai: Eurorégiók, melyek megfelelően kialakított jogi személyiségek, többcélúak, és terjedelmes kapacitással rendelkeznek, Munkaközösségek, melyek munka-megállapodásokra épülnek, teherbírásúak és ritkán vonták be őket az INTERREG-I programok ügyvitelébe

korlátozott

Különféle intézményi megoldások jogi formában vagy anélkül, melyek a kevésbé integrált illetve jobban integrált struktúrák között váltakoznak.” (Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége 1997, B/2) Eurorégió: az 1997-ben második kiadást megért Gyakorlati Útmutató (Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége 1997, D/1) fogalomszótára szerint „A határon átnyúló együttműködést szolgáló struktúra, mely a helyi és regionális szintek, illetve a megfelelő esetben a szociális és gazdasági partnerek képviselőiből áll. Az Eurorégiók tipikus szervezeti felépítéssel rendelkeznek, mely a következő: a választott politikai tanács a legfelső szint, ezután következik a felügyelő testület, valamint több tematikus munkacsoport és egy határmenti titkárság.” Az Európai Unió 2000-ben átdolgozott kézikönyvében definíciót az eurorégióról nem közöl. 2.1.2. A kutatók definíciói Ebben az alfejezetben néhány definíció szerepel az eurorégióról a teljesség igénye nélkül, hiszen az összes elérhető definíció egybegyűjtése nem képezi ezen tanulmány célját. S bár a szakmában mindenki tudja miről is van szó s dolgozik is vele, önálló definíció megadására azonban kevesebben vállalkoznak. RECHNITZER J. így definiálja az eurorégiót: „Az eurorégiók a legmagasabb szintű együttműködési struktúrák, a legfejlettebb és legszélesebb hatáskörű, illetve a legtöbb funkcióval rendelkező szervezetek.” (Rechnitzer 1999, 28) Eszerint a definíció szerint a szerző az eurorégiót egyértelműen szereplőként azonosítja. Ellentétben a következő két szerzővel, akik mindketten területként értelmezik az eurorégiót. GAUNARD M-F. szerint az eurorégió „Új földrajzi kifejeződése azon terület fejlődésének/ fejlesztésének, mely régóta szenvedett határmenti fekvésétől, legyen az a terület zsákutca, szürke zóna, vagy senkiföldje.” (Gaunard 1999)

5

SÜLI-ZAKAR I. definíciójában a földrajzi területek fontosságát hangsúlyozza (behatárolt földrajzi terület) „Az eurorégió vagy ma már egyre gyakrabban eurégió nevét akkor használják, amikor egy olyan területet akarnak megjelölni, ahol a kölcsönös interregionális, vagyis határokat áthidaló gazdasági, szociális, kulturális, illetve más jellegű együttműködések léteznek kettő, vagy több állam, illetve helyi önkormányzatai között.”(SüliZakar 2003b, 239) A definíciók közül az első a fejlettségre, míg a második inkább a fejletlenségre koncentrál. A harmadik esetben inkább a kapcsolatok kölcsönös megléte hangsúlyozott. 2.2 Az eurorégió jellemvonásai Összességében megállapítható, hogy az eurorégió definíciója problematikus: jelenleg nem létezik egy pontosan és jól megfogalmazott, széles szakmai körben elfogadott definíció. Gyakorta a kutatók saját definíciót készítenek. Számos alkalommal a szakirodalomban az eurorégió szónál nem definíciót, hanem az eurorégió fő jellemzőit vagy annak kritériumait találjuk. „ SUCHA (1995) az alábbi pontokban foglalja össze az eurorégiók fő jellemvonásait: a) A határmenti együttműködés legeredményesebb formái b) Segítenek leépíteni a határmenti területek fejlődésbeli különbségeit c) Erősítik az emberek bizalmát és együttműködését d) A jószomszédság és az integráció gyakorlóterepei e) Segítik a múlt negatív örökségeinek meghaladását f) Fontos elemei a közép-európai államok betagolódásának az Európai Unióba” (Czimre, 2003, 288) A különböző pontok arról tanuskodnak, hogy a szerző itt „vegyesen” (hol területként, hol szervezetként) értékeli az eurorégiót: A b) és e) pontok esetében az eurorégió csak úgy képes az ott megfogalmazott feladatokat ellátni, hogyha szervezetként tekinthető. A d) pontban leírtak viszont csak akkor érvényesülnek, ha az eurorégiót területként kezelik. Az f) pontba foglaltak csak az akkori Európai Unió keleti határain található eurorégiókra alkalmazhatók. 2000-ben az Európai Bizottság és az Európai Határrégiók Régiók Szövetsége (AEBR) egy kritériumrendszert dolgozott ki az eurorégiók lehatárolására a következő három szempont alapján. 1. Szervezet • Regionális és helyi testületek összefogása az adott államhatár mindkét oldalán, néha parlamenti gyűlés keretében. • Határon átnyúló szintű szervezet állandó titkársággal és szakmai, illetve ügyviteli munkatársakkal valamint saját anyagi eszközökkel • Magánjog szerint, nemzeti célszövetségeken illetve alapítványokon alapulva a határ mindkét oldalán a mindenkori érvényes közjog szerint; vagy • Közjog szerint, olyan államszerződések alapján, amelyek a területi testületek tagságát is szabályozzák. 2. Munkamódszer • Fejlődés- és stratégiaorientált együttműködés, nem az egyes esetekre orientált programok. • Alapvetõen határon átnyúló, nem nemzeti határ mentén fekvő régióként. • Nem új közigazgatási szinten. • „Forgótárcsaként” működve minden határon átnyúló kapcsolat tekintetében: polgárok, 6

politikusok, intézmények, gazdaság, szociális partnerek, kultúra illetékesei, stb. • Egyensúlyi szint a különbözõ struktúrák és hatáskörök között a határ mindkét oldalán, valamint pszichológiai szemszögbõl. • Partneri együttműködés vertikális (európai, állami, helyi-regionális) irányban a határ mindkét oldalán és horizontális irányban a határon átnyúlóan. • A határon átnyúló szinten hozott döntések megvalósítása nemzeti szinten a határ mindkét oldalán a mindenkor érvényes eljárások szerint (hatásköri és szervezeti konfliktusok elkerülése). • Politikusok és polgárok, intézmények és szociális partnerek határon átnyúló részvétele a programokban, projektekben és döntési folyamatokban. • Előfeltételként saját kezdeményezés és saját pénzügyi eszközök alkalmazása mások megsegítésére és támogatására vonatkozóan. 3. A határon átnyúló együttműködés tartalma • A munkaterület behatárolása a közös érdekeknek megfelelően (pl. infrastruktúra, gazdaság, kultúra). • Együttműködés az élet minden területén: lakás, munka, szabadidő, kultúra stb. • Szociál-kulturális együttműködés a gazdasági-infrastrukturális együttműködéssel azonos szinten. • Az európai szinten és államok között megkötött szerződések, megállapodások és egyezmények átültetése a határon átnyúló gyakorlatba. • A határon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos tanácsadás, támogatás és koordinálás, különösen az alábbi területeken: • Gazdasági fejlődés • Turizmus és pihenés • Szállítás és közlekedés • Agrárfejlesztés • Területrendezés • Innováció és technológiai transzfer • Környezet- és természetvédelem • Oktatás és művelődés • Kultúra és sport • Szociális együttműködés • Egészségügy • Mentésügy és katasztrófavédelem • Energia • Hulladékgazdálkodás • Kommunikáció • Közbiztonság (LACE Phare CBC gyakorlati kézikönyv, A1 fejezet: A határon átnyúló együttműködés motívumai 13, European Commission - AEBR, 2000) Az EU az eurorégiót mindenképpen mint szervezetet azonosítja, a földrajzi kiterjedéssel egyáltalán nem foglalkozik. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a hivatalos magyar verzió szó szerint egyezik a német nyelvűvel, az angol és a francia változattól viszont tartalmilag is eltér. Visszatérő probléma a területrendezés és a területfejlesztés fogalmának kérdése. A magyar szaknyelv mindkét szót használja, a német a „Raumordnung” kifejezést a területfejlesztésre is érti, míg az angol „regional development” és a francia „aménagement du territoire” elsősorban 7

területfejlesztést jelent, de a területrendezés bizonyos aspektusait is értik alatta. A fordító jelen esetben a Raumordnung-ot egyszerűen területrendezésnek fordította noha az eurorégiók esetében túlnyomóan a területfejlesztés lenne a helyes kifejezés. Az AEBR kritériumrendszerének nem hivatalos verziói is megjelentek a szakirodalomban (pl. Czimre 2003, 289-290), ahol a területrendezés-területfejlesztés kérdésénél jóval komolyabb fordítási problémákkal (pl. szervezet/módszer, harmadik párt/külső szereplő, szennyvizek raktározása/hulladékgazdálkodás) is találkozunk. Itt merül fel a „határon átnyúló” kifejezés újabb két mutációja: a „határközi” és a „határköri”. 2001-ben GASPARINI készített egy algoritmust az „ideális eurorégióról”. Pontjai a következők: 1. Hol?- Olyan terület, mely fejlődési/fejlesztési pólussá kíván válni 2. Mikor? – Vagy hagyományosan már együttműködő területek, ahol nincs megszervezve az együttműködés intézményesített háttere vagy (első lépésként) szervezetek kialakítása, melyek képesek kialakítani az együttműködést és azt hagyománnyá teszik 3. Terület – nem túlságosan kiterjedt 4. Népsűrűség – mérsékelt 5. Belső és külső hálózatok – tegyék az eurorégió területét még összefüggőbbé és méginkább folytonossá a hátországokkal összehangoltan 6. Euroregionális intézményrendszerek – céljuk, hogy mobilizálják, alakítsák és átalakítsák az eurorégió területén működő belső és külső erőforrásokat felhasználó szervezeteket, s mindezt a helyreállítás szemszögéből tegyék 7. Funkciók – az „együttműködés nélkülözhetetlensége” érzésének keltése, ami később az eurorégió területéhez való tartozás érzését alakítja ki 8. A funkciók és az intézményrendszerek kialakulásának állomásai – időrendi sorrendben „megismerés + nélkülözhetetlenség + konkrét együttműködés + kulturális események + odatartozás érzet” Intézményi eszközök és konkrét akcióprogramok létrehozása szintén ebben a fázisban 9. A terület „lefedése”– az eurorégió kapacitása arra, hogy helyi, nemzeti és európai szinten legyen képes tevékenykedni oly módon, hogy meghatározza, átalakítja a miliőt saját céljainak elérése és védelme érdekében. (Gasparini 2001, 5-12) Ez az eurorégióról szóló leírás túllép a „szervezet vagy terület” kérdéskörön, a szervezet és terület kölcsönös kapcsolatát próbálja leírni. A szerző az algoritmus szó használatával hangúlyozni kívánja, hogy egy eurorégió létrejöttéhez s fennmaradásához szükségesek bizonyos egymást meghatározott sorrendben követő lépések. Jelen esetben is fejlődéstörténetként értelmezi az eurorégiót, de nemcsak az eurorégióhoz vezető út fejlődéstörténetére koncentrál, hanem a funkciók és az intézményrendszerek kialakulásának állomásaira (8. pont) Ebben a pontban azonban némi ellentmondás is rejtőzik különösen úgy, hogy a szerző felhívja a figyelmet az időrendi sorrend fontosságára. Nem teljesen világos hogyan gondolja el az szerző a „megismerés + nélkülözhetetlenség + konkrét együttműködés + kulturális események + odatartozás érzet” sorrendet, hiszen az eurorégióról való tudomásszerzés és megismerés egyik alapköve az eurorégió által szervezett (leggyakrabban kultúrális) események, melyet a sorban a negyedik helyen szerepeltet. Ez az algoritmus és a korábban megnevezett jellemvonás leírások általánosak, némelyik meglehetősen esetleges. A jelenleg létező eurorégiók pedig különféle sajátosságaik miatt nehezen tipizálhatók. Úgy tűnik, jelenleg a regionális tudomány az eurorégiók általános jellemzőinek megadását vállalta fel, végleges konszenzus nélkül.

8

3. Összegzés Általánosan megállapítható, hogy mind a határmenti együttműködés, mind az eurorégió definíciós problémája fennáll. Sőt, a határmenti együttműködés meghatározásánál a definícióban egyes helyeken benne foglaltatik az eurorégió. Bizonyára a magyar nyelv sajátossága is bonyolítja a helyzetet az együttműködés fajtáinak megadásakor, hiszen a teljesség igénye nélkül álljon itt néhány példa az együttműködés szóhoz kifejezetten gyakran társuló helyhatározók köréből: „határ menti”, a „határon átnyúló”, a „határon átívelő”, „határok közötti”, a „határokon túlmutató”, „határokat áthidaló”. Ez a nyelvi gazdagság igen sok esetben választás elé állítja a fordítókat is, akik akarva-akaratlanul hozzájárulnak a pontatlansághoz, esetleg a félreértelmezésekhez. Mivel mind a határmenti együttműködésről, mind az eurorégiókról több Európai Uniós dokumetum is született a tagállamok nyelvén, s ezekből, illetve ezek fordításaiból is dolgoznak hazai kutatók, ez méginkább hozzájárul a definíciós problémakör elmélyítéséhez. Amíg az elmélet és a fordítások ilyen rendkívüli változékonyságot, sőt, kaotizmust mutatnak, nincs ez másként a gyakorlatban sem. A Magyarország részvételével jelenleg létező eurorégiók közül sajátos, „matrjoska babá”-ra emlékeztető képződményeket találhatunk: a Kárpátok – Hajdú-Bihar-Bihor – Bihar-Bihor eurorégiók esetében. Gyakorlati szempont szerint az a következtetés vonható le az eurorégiós definíciókkal kapcsolatban, hogy minél konkrétabb definíció születik, annál inkább valószínűsíthető, hogy nem fér bele mindegyik létező eurorégió. Ez pedig az eurorégiók között feszültséghez vezethet, különösen azok körében, melyek nem férnek bele a definícióba. Ha pedig olyan defíníció készül, mely minden eurorégióra alkalmazható, akkor az teljesen általános és más együttműködési formák is ide sorolhatók. Úgy tűnik eddig nem sikerült megtalálni a ennek a problémának a megoldását. A szerző véleménye szerint nagyon hasznos lenne a hazai és az európai regionális tudománynak, ha erre a problematikára tudna kellő figyelmet fordítani. A most jelen levő eurorégiók definíciós kérdéskörét érdemes lenne a jelenben vizsgálni, hiszen a jövőben várhatóan az eurorégiók is változni, alakulni fognak, s ezt az „átmeneti”, kaotikus helyzetet is jó lenne valahogyan világosabbá tenni. Felhasznált irodalom Agg, Z. – Nemes Nagy J., (2002): A politika térségi és helyi szintjei. In: Bernek Á. (2002): A globális világ politikai földrajza, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. pp. 385-426. Comission de l’Union Européenne – ARFE (1997): Guide pratique de la coopération transfrontalière. Gronau. Comission de l’Union Européenne – ARFE (2000): Guide pratique de la coopération transfrontalière. Gronau. Czimre K. (2003): Az eurorégiók szerepe a határon átnyúló kapcsolatok erősítésében in : Süli-Zakar I. (ed). (2003): A terület- és településfejlesztés alapjai, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest. pp. 285-302. Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége (1997): Gyakorlati útmutató a határon átnyúló együttműködéshez, Gronau. Európai Bizottság – Európai Határrégiók Szövetsége (2000): Gyakorlati útmutató a határon átnyúló együttműködéshez, Gronau. European Commission – AEBR (2000): Practical Guide to Cross-border Cooperation, Gronau. Europaische Kommission – AGEG (2000): Praktishes Handbuch zur Grenzübergreifenden Zusammenarbeit, Gronau. Gasparini A. (2001): Vademecum per una buona Euroregione in Progretto di sviluppo e conoscenza reciproca italo-slovena, Gorizia, ISIG, pp. 5-12. Gaunard M.-F. (1999): Les Eurorégions en Allemagne, modeles de destructuration et de dynamisation des espaces frontaliers, Mosella, vol. 24, n1-2, pp. 291-298. Klima E. (2001) Euro-regions-integration or desintegration of European states. In: Region and Regionalism, No 5. Eds: Marek Koter and Krystian Heffner. Lodz-Opole, Poland, pp. 49-53.

9

Rechnitzer, J. (1999): Határ menti együttműködések Európában és Magyarországon. In: Nárai, M. – Rechnitzer, J. (eds): Elválaszt és összeköt a határ. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs-Győr, pp. 9-72. Süli-Zakar I. (2003a): A régió: földrajzi integráció. In: Süli-Zakar I. (ed). (2003) : A terület- és településfejlesztés alapjai, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest. pp. 127-140. Süli-Zakar I. (2003b): A határ menti területek (külső perifériák) fejlesztésének kérdései. In: Süli-Zakar I. (ed). (2003): A terület- és településfejlesztés alapjai, Dialóg-Campus, Pécs-Budapest. pp. 233-270. Székely, A. (2003): La coopération transfrontalière entre la Hongrie et les Etats limitrophes. PhD értekezés, Paris-Sorbonne, 592 p. Székely, A. (2005): Euroregions and/or Cross-Border Regions? in: Region and Regionalism, No 7. Vol 1. Eds: Marek Koter and Marek Sobczyński. Opole- Łódź, pp. 105-116. Székely, A. – Kotosz, B. (2005): A határmenti lakosság határképe az EU csatlakozás előtt. In: Statisztikai Szemle, 83.évf, 12.szám, 1111-1129. o.

10