A HAJDÚVÁROSOK AGRÁRTÖRTÉNETÉNEK LEVÉLTÁRI FORRÁSAI A 18-19. SZÁZADBAN
Orosz István A hajdúvárosok, Böszörmény, Nánás, Szoboszló, Dorog, Hadház, Vámospércs és a 17. században még Polgár is s a belőlük szerveződött Hajdú-kerület, az Alföld keleti felének jellegzetes régióját alkották . Kollektív nemességük ré vén kikerültek a földesúri hatalom alól, de a 17 . század utolsó évtizedeit ől fogva nem élhettek a legfontosabb nemesi privilégiummal, az adómentességgel. Társadalmi helyzetük így nem teljesen azonos az országos nemesekével, de a szabad királyi városokéval sem. Sajátos helyzetük nemcsak társadalmi és gazdasági viszonyaikban mutatkozik meg, de tükröződik az egyes városok és a kerület által létrehozott iratanyag természetében is, amely a jobbágyfalvakhoz vagy szabad városokhoz képest eltérő jellegzetességeket mutat. A következ őkben arra törekszünk, hogy a hajdúvárosok működése során a 18-19. században keletkezett agrártörténeti jellegű forrásanyag legfontosabb típusait és e források sajátos vonásait bemutassuk . Vizsgálödásainkat ezért va gyunk kénytelenek a 18. századdal kezdeni, mert a 17. században még igen gyéren csörgedeznek az e városokban keletkezett források, s a meglev ők között is kevés az agrártörténeti jelleg ű. Kutatásaink végső határának 1876-ot, a Hajdú-kerület megszűnését tekintettük. Az ekkor létrehozott Hajdú megye ugyanis rnár nem különbözött lényegesen a többi magyarországi törvényhatóságtól . Az agrártörténet levéltári forrásainak elemzésében nem a forrástípusok szerinti bemutatás útját, hanem a kutatási témák szerinti vizsgálódást választottuk. Arra törekedtünk, hogy számbavegyük, milyen források segítségével vizs gálhatók e városokban a földbirtoklás és határhasználat kérdései, a mezőgazdasági termelés alakulása és az egyes termelési ágak helyzete, születtek-e olyan iratok, amelyek segítségével választ kaphatunk a fogyasztás, az árak és bérek alakulására, a mezőgazdasági termékek értékesítésének problémáira, s végül az agrártársadalom helyzetére és viszonyaira . Tagányi Károly sok tekintetben alapvető s a hajdú városok földközösségét és határhasználatát is elemző tanulmánya ótai a kerület agrártörténetének kutatásában talán éppen a földbirtoklás és határhasznááat feltárásában születtek a legszámottev ő bb eredmények . Balogh Istvánnak a böszörményi határhasználatról írott elemző tanulmánya2 a hajdú földközösség szerepének és jelentőségének felismerésében segített. Számos kérdést tisztáztak az utóbbi években megjelent, vagy megjelen őben levő városmonográfiák is.3 Ennek ellenére sem állíthatjuk, 1 Tagányz Károly : A földközösség története Magyarországon . Bp. é. n. 2 Balogh István : Határhasználat Hajdúböszörményben . Ethnographia. 1955. 3 Hajdúdorog története (Szerk . : Komoróczy György) h. n. 1971 . Uő. : Hajdúhadház múltja és jelene, Gyula. 1972. Hajdúnánás története (Szerk . : Rácz István) . Hajdúnánás, 1973 . Hajdúböszörmény törtnéténete (Szerk . : Szendrey István) Debrecen, 1973. Holgár története (Szerk . : Bencsih János) Polgár, 1974 . Hajdúszoboszló monográfiája (Szerk . : Danhó Imre) Hajdúszoboszló, 1975 . 14s
hogy a földbirtoklás, földközösség, határhasználat kérdésében minden megoldottnak tekinthető. Ennek a forrásadottságokban is gyökerező okai vannak. A 17 . századból ránkmaradt, nem is elllentmondásmentes adatok éppen a kiindulópontot, a Bocskai által letelepített hajdúk földközösségét teszik nehezen megfoghatóvá . A kollektív nemességgel úgyanis nem törvényszerűen járt együtt a közösségi földbirtoklás. Sőt a 18. századi adatokból visszakövetkeztetve inkább azt kell tapasztalnunk, hogy a közösség tulajdonosi jogai fokozatosan alakulnak ki és erősödnek meg a 17 . század utolsó évtizedeire. A földtulajdon és földbirtoklás jellegének vizsgálatában legfontosabb forrásaink a városi magisztrátusok működése során hozott határozatok, a város lakosaira kötelező érvény ű statutumoh. Ezek közül a legkorábbi, az 1643-ból származó polgári, Komáromy András jóvoltából nyomtatásban is olvasható.4 Már ez az első statutum is megkülönbözteti a ház utáni földekben és a fogott földekben a földtulajdonnak azt a két formáját, amely a későbbiekben is jellemezte a hajdú városokat. A ház utáni föld a későbbiekben, mint a közösség rendelkezése alá nem tartozó szállásföld, tilalmas föld jelenik meg, míg a fogott föld csak fokozatosan veszíti el közföld jellegét . A polgárihoz hasonló statutumokat a 17 . századból nem ismerünk más városokból . A birtokátruházásokkal kapcsolatos szerződések azonban azt mutatják, hogy a tulajdonjog szabályozása másutt sem hiányzott. A 17 . század végéről és a 18 . század első évtizedéből ránkmaradt tanácsi x°endeletek nagyrészt a hajdú városok adófizetésre kényszerítésével vannak kapcsolatban s a kényszerű helyzetnek megfelelően újraszabályozzák a háztelkek és küls ő tartozékaik birtoklásával kapcsolatos szokásokat vagy esetleg ránk nem maradt statutumok alapján folytatott gyakorlatot. Az első ebben a sorban a böszörményi tanács 1689-ben hozott határozata, amely a porhó arányos elosztása érdekében a távollevő hajdúk telkén idegeneknek is megengedi a házépítést, ha vállalja a telekkel járó terheket, s a hajdú tulajdonos számára csak akkor biztosítja a visszaváltás lehetőségét, ha visszamenőleg a porhót is megfizeti.5 Az adófizetéssel indokolták a nánásiak is 1696 . évi döntésüket, amellyel kizárták a határ birtoklásából azokat, akik nem laktak a városban s így a terhekből nem vették ki a részüket.s A szoboszlóiak 1701-ben hasonló indokkal még a vérrokonok elővételi jogát is korlátozták .' A porhózás miatt elköltözők földjei a kommunitásra háramlottak s így a közösség rendelkezési joga nemcsak a korábban is közföldnek tekintett határrészek, de a ház utáni szállásföldek felett is megerősödött . A Rákóczi-szabadságharc bukása után hozott határozatok is szorosan kapcsolódnak a városokra nehezedő adóterhekhez, majd az 1740-es évektől kiegészülnek a katonaállítással kapcsolatos problémákkal . Úgy tűnik ebben az időszakban alakult ki a közösség háramlási joga a korábban magánbirtoknak tekintett örökös (szállás) földekre, de az a joggyakorlat is, amely lehetőséget teremtett a városokba visszaköltöz ő hajdúknak, hogy a tanács által elidegenített örökös földjeiket visszaváltsák. Ezeket a határozatokat még nem a városok összessége, a kerület alkotta A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. Bp . 1898. A polgári statutum eredetije : HBmL IV . A. 502/b. Fasc. II. No . 15. 5 Uo. V. A'. 1/a. 1. k. 11 . old. ' G Orosz István : Mezőgazdasági termelés és agrártársadalom . In : Hajdúnánás története i. m. 92. old. 7 HBmL. IV. A. 502/ b. Fasc . VII. No . 24. 4 Komáromy András :
150
meg, hanem az egyes városok, a problémák azonos volta miatt azonban rendszerint hasonló intézkedéseket találunk minden helységben. Az 1745. és 1756. évi katonaállítással kapcsolatban sem azonosak az egyes városok rendeletei, de a részvétel mindenütt lehetőséget teremt a régi jövevényeknek, hogy a hajdúkkal azonos jogokat szerezzenek az örökös földbir tok megszerzésében és használatában. A böszörményiek pl . úgy határoztak, hogy azok kik abban a Hadi Expedítióban (az 1745. éviben) az eö tehetségek szerint concurraltak, tartassanak Város Igaz lakosainak".$ Az igaz lakosok vagy hazafiak korábban csak a hajdúk leszármazottai voltak . Szoboszlón az elmondottak mellett arra is lehetőséget teremtenek a résztvev őknek, hogy a korábban az újraosztásos földközösség rendje szerint kapott földjük egy részét, bizonyos összeg lefizetése mellett örökösen megszerez hessék, s szintén ügy mint a Tilalmason lévőket (azaz az ősi szállásföldeket) örökösen ' bírhassák.9 A földbirtoklás fejlődése szempontjából jelent ő s kerületi statutumok sorát a Tagányi Károly által is elemzett 1770. évi nyitja meg, amelyben arra utasítják a városokat, hogy a telkek küls ő tartozékait egy tagban mérjék ki.1° Egy néhány évvel későbbi beadvány azonban kénytelen ~ volt megállapítani, hogy ezen végzése a Hajdú Városoknak, némelly tehetősebbeknek valóságos Interessentiájára nézve effectusba nem vetetthetett" .11 A 18 . század utolsó harmadában és a 19 . század első évtizedében még számtalan sok kerületi és városi határozat született a földbirtoklás szabályozására . E statutumok sorát az 1820. évi kerületi zárja le, amely össze is foglalja a birtoklással kapcsolatos helyi jogszokást . A statutum biztosítja a birtok vásárlásában és zálogosításában a hajdúk elsőbbségét az idegenekkel és a hajdú városokban élő nem hajdúkkal szemben. Szentesíti azt a gyakorlatot is, hogy az elidegenített hajdú örökséget vissza lehet perelni a hajdújog alapján. Megerősíti azt a szokást, amely a szőlőket és censuális földeket ingóságoknak és nem ingatlanóknak tekinti, fenntartja a kommunitás tuladonjogát a zselléreknek osztott ún. cespititius telkekben, a városi közösség caducitását az elhagyott telkekben és a magvaszakadtak birtokában stb.12 E megállapítások egy része amint látni fogjuk - ellentétben állott bizonyos királyi utasításokkal is, mégis csak a szőlők jogállását módosították néhány évvel kés őbb, amikor elhatározták, hogy azok, mint a más helyeken levő sz őlők többé ingó javaknak ne tekintessenek" .1~ A mindennapos gyakorlat által megerősített statutumok is igazolják azt a felfogást, amely szerint a hajdú városok a 17-18. században nemcsak az örökös, privilegizált hajdúföld és a bérelt prédiumok birtoklása között tettek kü lönbséget, de az örökös földek között is megkülönböztették az egyéni tulajdonban levő s a kommunitás rendelkezése alá nem tartozó földeket (tilalmas, szállásföldek), és a közös használatban maradó egyéb határrészeket, amelyeket a kommunitás enged át bizonyos időre - kezdetben szabad foglalással, később szabályozott foglalással, majd osztásos formák szerint - a lakosok8 Uo . V. A. 1/a. 1747 . febr . 15 . 9 Uo. V. A. 406/a. 1756/57.
10 Kolosvári Sándor - Óvárz Kelemen : A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gy űjteménye III, k. Bp . 1892. 493. old. 1]. HBmL IV . A. 50Z/b. 1782. Fasc . XXV. No. 24. 12 Kolosvári-Óvári : i. m. 540. old. 13 Uo. 520-24 . old. A szőlők ingóság jellegére : HBmL IV. A. 502/a. 1802. 134. old.
nak. A határnak ez a szabadon foglalt, majd a 18 . zázad közepétől osztott része sohasem ölelte fel teljes egészében a közösség rendelkezése alatt álló egész területet, de a 18. század végén már megközelítette a szállásföldek terjedelmét.l' A földbirtoklás vizsgálatában felhasználható források második nagy csoportja éppen a közföldek magánhasználatba adott részével van kapcsolatban . A hat hajdú városban 1779 és 1784 között földbirtokrendezés ment végbe, amelynek során az örökös földekkel azonos jogállásúvá tették a korábban osztott forgó"-nak vagy ugar"-nak nevezett határrészeket s egyszersmind kizárták ezek birtoklásából a jövevényeket és zselléreket. A rendezés a jövevények, zsellérek, de egyes szegényebb, árkon kívüli telekre szorult hajdúk között igen nagy elégedetlenséget okozott, a királyi biztosig, sőt a Helytartótanácsig eljutó beadványaik és panaszaik nagy tömegben maradtak ránk s belőlük a kerületi, városi határozatok mellett egészen pontosan nyomon követhet ő a rendezés útja .l' Az ugarföldek örökössé tételével együttjárt a határ mérnöki felmérése és térképének elkészítése . A Bekk Pál által végzett munkálatokról jelentésein, a városoknak jelentésére válaszoló difficultásain" kívül ránk maradt a négy na gyobb város : Böszörmény, Nánás, Szoboszló és Dorog térképe is, amelyeken a változatlanul hagyott szállásföldek (terrae tuguriales) és a három vagy négy nyomásra osztott ugarföldek jöl megkülönböztethetők.ló Az ugarföldek telek szerinti felosztásával együttjárt a belső telkek rendezése is, az ekkor megállapított telekszámok változatlanok maradtak egészen 1848-ig. A legtöbb városból ránk maradtak a belső telkekről készített jegyzékek s egy-két esetben a rnagántulajdonban levő külsőségek megoszlását tartalmazó összeírások is. Mindezek forrásértéke nem kevesebb, mint a II. József-féle kataszteri felmérésé, amelynek anyagából egyébként a Kerület levéltárában csak töredékek találhatók . II. József uralkodása alatt 1787-ben a Kerület önállösága megszűnt, a hat várost Szabolcs megyéhez csatolták. A rendelkezéssel egyidőben olyan birtokjogi intézkedések is történtek, ámelyek véglegessé válva megszüntették volna a hajdü birtok sajátos helyzetét, de begyógyították volna az 1779-84 közötti birtokrendezés során felszakadt sebeket is. A Helytartótanács 1787 . évi utasitasa eltörölte azt az 1782 . évi megküli~nböztetést, amely szerint a városárkon beiül levő beltelkek után jár felosztott ugarföld, de az árkon kívüliekhez nem. A territoriále beneficimok" tekintetében a teherviselést tekintette iránymutatónak. Megszüntette azt a korábban említett jogszokást, amely a hajdúknak Lehetővé tette az idegeneknek örökösen eladott hajdúföldek visszakövetelését . Intézkedett a városok magánkezelésben levő földjeinek eladásáról, illetve azoknak a zselléreknek juttatásáról, a kikt ől 1779-ik Esztendőben a földek el vétettek". 1' A rendeletben foglaltak azonban nem valósultak meg, a király halála után visszaállt az 1779-84 között bevezetett rend . A földbirtoklás rendjéről a statutumok, hivatalos dokumentumok alapján 14 Orosz István : Hajdú városok gazdálkodásának és társadalmi szerkezetének 18-19. századi történetéhez . In : Paraszti társadalom és műveltség a 18-20. században II. kötet (Szerk . : Hofer Tamás-Kisbán Eszter-Kaposvári Gyula) Mezővárosok. Szolnok. 1974 . 28. old. I5 Poór János : Hajdúböszörmény mézőgazdasága a XVII-XVIII . században. In : Hajdúböszörmény története í. m. 341. old. HBmL IV . A. 502,~a . 1784 . 283-84. old. 16 HBmL HvT 1/a, 3/a, 3/b, 16 . 17 Uo. IV. A. 502/b. 1787 Fasc . XIV. No . 249.
152
kialakítható képet jól egészítik ki a magánszerz ődések, örökvallások, osztáIyoslevelek, zálogszerz ődések, végrendeletek. Az örökös és forgó földek jog szerinti megkülönböztetése kitű nik a szoboszlói Cseke István végrendeletéb ől és az ugyancsak szoboszlói Koltso Jánosné örökvallásából . Cseke István 38 l~öböl életen kívül végrendelkezik telek után való" földjeiről, amelyeket atyafiának hagy és forgó földjeiről, amelyeket minthogy szolgálattyára adattak" a városnak hagyományoz.'$ Koltso Jánosné fél telek után járó kertet, tilalmas és ugarföldet bocsát áruba.lo A hadházi Szén ősi Miklós után a tanácsra háramlott kerttel 1725-ben megkínálták törvény szerint a véreket, de azon vér mondván : én bizony 3 máriásnál többet érte nem adok, nem váltotta magához", ezért a tanács Hatházi Péternek adta el. Zo A magánosok iratai között sajátos helyet foglaltak el a rehabeációs, revindikációs perek, amelynek során az elidegenített hajdú telket és földet igyekeztek visszaszerezni azok, akik azt valamilyen ok folytán elvesztették . Külö nösen a 18 . század 30-as, 40-es éveiben a hajdúk nagy visszavándorlásának időszakában találkozhatunk sok ilyen jelleg ű perrel, elsősorban azért, mert a városok tanácsainak korábban már elemzett határozatai miatt igen sok háztelek és küls őség került a porhózás miatt jövevények kezére .21 A kerületi és városi tanácsok működésében nagy szerepet játszottak a kiküldött bizottságok, az ún. deputáción . Feladatuk rendszerint a tanács elé kerülő, azonnal el nem dönhető kérdések és ügyek kivizsgálása volt. Jelentéseik megkönnyítették a tanács döntését . Agrárjellegű településekr ől lévén szó a kivizsgálandó ügyek nagy többsége- a mezőgazdasági termeléssel, értékesítéssel vagy birtokjogi kérdésekkel volt kapcsolatos, így a városi vagy kerületi tanács deputációinak jelentései igen fontos forrásai a hajdú városok agrártörténetének is. Egy-egy jól elkészített jelentés szinte tanulmány értékű volt, mint Győrfy József kerületi nótárius és Foghtüy Sámuel vicenótárius tudósítása 1801-ben Nemes Nánás Várossának tulajdon privilegiális Terrenumán vagy Határán helyeztetett úgy nevezett Pusztai Nyilasok állapotfáról". Jelentésükben történeti áttekintést is adnak a pusztai (szállás) földek jogi helyzetéről, arról, hogyan került az örökös földek bizonyos része a kommunitás rendelkezése alá, hogyan osztotta szét a tanács a birtokosok között a reá háramlott váltó" földeket stb.22 Egy másik jelentés az 1830-as évek elején a hajdú városok társadalmáröl rajzol igen alapos, mélyenszántó gondolatokat tartalmazó képet, hasonlót az Origo et status" megállapításaihoz. A hajdú városok birtokviszonyainak alakulása szempontjából nagy szerepe volt a tagosításnak, amelynek szükségességét Böszörmény esetében már az 1820-as évek végén hangoztatták, de egy évtizeddel később már a többi váro sokban is igényként merült fe1.23 A kerületi vezetők és a királyi biztosok nem gy őzték ismételni a tagosítás előnyeit, a társadalmi ellentétek miatt azonban a birtokok összesítése csak lassan haladt előre. Egyes hajdú leszármazottak ugyanis a Hajdú kerület tagosításáról ás arányosításáról alkotott országgyűlési törvényt helytelennek tartották, mert az az arányosítás és ezáltal a még meglevő közföldek felosztása alapjának nem a belső telket, hanem a ténylegesen 18 19 20 21 22 23
Uo. Uo . Uo. Uo. Uo. Uo .
V. A. 402/a. 1771 . 441-42 . old. 539. old. V. A. 201/a. 1725 . 108. old. 1734. 150. old. V. A. 402/a. 1725. márt . 24 . IV. A. 502/b. 1801 . Fast . L. No . 1. V. A. 1/a. 225. old. IV . A. 502/b. 1845 . Fast . X. No . 5.
153
meglev ő küls ő birtokot tekintette . Azok, akik 1784 után külső birtokaikat eladták, nem részesülhettek a még ezután felosztandó közös földekből. A tagosítás és arányosítás legfőbb ellenz ői ezért a legszegényebb hajdúk voltak .z' Az országgy űlési törvény értelmében a tagosítás során csak ott lehetett a bíröi peres utat elkerülni, ahol a tulajdonosoknak birtokarányosan számítva legalább a fele kívánta a tagosítást . Ez Szoboszlón és Nánáson így történt, a többinél azonban a debreceni törvényszék elé került a tagosítás kérdése. E törvényszék iratai, valamint a Tagosítási Választmány működése során keletkezett íratok is betekintést engednek a mez őgazdaság és az agrártársadalom viszonyaiba .zs A terrenum privilegiale, az örökös hajdúföld a városok határának csak egyik részét alkotta. Más alföldi településekhez hasonlóan a hajdú városok is használtak terjedelmes prédiumokat, amelyeknek megszerzéséért, megtartásá ért, majd megváltásáért két évszázadon keresztül elkeseredett harcot folytattak. A prédiumok iratanyagát a legtöbb város külön kezelte, a jogbiztosító szerz ődések, peres akták, mérnöki felmérések mellett megtaláljuk bennük a pusztai pénztár számadáskönyveit is.~ A prédiumok iratanyaga azért is fontos a hajdú városok agráriörténeténelc kutatásában, mert a puszták használatában számos ő si elem megőrződött; amelyből vissza tudunk következtetni korábbi időszak viszonyaira is. Így pl. a prédiumok rövid időközönkénti, esetleg évenkénti újraosztása egészen a 19 . század elejéig megmaradt, holott a periodikus újraosztás rendszere az örökös földeken már a 18 . század derekán megszűnt, illetve a határ elenyészően kis részére szorult vissza . Hajdúhadház örökös határán pl. már a 18 . században kialakult a háromnyomásos gazdálkodás, gyenge, homokos talajú prédiumáról Pallagról azonban még a 19 . század derekán is azt olvashatjuk, hogy rossal tengerivel és krumplival használják s tíz évi folytonos használat után legelőnek . hagyják" z~ Szoboszló 1817-ben megvásárolt pusztája, Köteles azért érdemel figyelmet, mert a végleges kiosztás után tanácsi határozattal olyan öröklési rendet vezettek be, amely a királyi biztost és a Helytartótanácsot is sokáig foglalkoztatta . A hajdú városokban is szokásban levő mindkét ágon történ ő örökléssel szemben ugyanis úgy döntöttek, hogy a kötelesi prédiumon levő földet leányág nem örökölheti, a férfiág kihalása után a föld a tanácsra, illetve a vásárlók közösségére száll vissza s a tanács a birtokban maradók között osztja szét a háramlott földet. A hajdú városok külső határában az egyes határrészek különböző jogi helyzete természetesen a határhasználat rendjét is befolyásolta, bár a dönt ő meghatározó tényez ők a gazdasági-társadalmi és táji feltételek voltak . A határhasználatról az első tudósításokat az 1702 ., 1715 . és 1720. évi összeírásokban olvashatjuk .9z Az adóösszeírások legnagyobb forrásértéke éppen a határhasználat rendjének leírásában van, hiszen ebben az esetben az eltaga dásnak nem volt értelme. A három összeírás megállapításai között ennek elle24 Orosz L : Mező gazdasági termelés . . . í. m. 144. old. 25 Orosz István : A hajdúböszörményi mezőgazdasági termelés és agrártársadalom fejlődése 1784-1889. In : Hajdúböszörmény története i. m. 365. old. 26 HBmL IV . A. 502/b. 1788. Fasc . I. No . 56. V. A. 402/j. 7. k. HgZS 206. 27 Uo. VI . 127/gg. 28 Uo. IV. A'. 502/b. 1818. Fasc . VI . No . 6. Uo. IV . A. 502/a. 1843. 333. old. 29 OL Arch . Regn . Lad. BB . No . 8. HBmL IV . A. 502/ d. 1715, 1720.
154
vére van bizonyos ellentmondás . Az 1702 . évi összeírás készít ő i háromnyomásos rendszerről tudósítanak Nánásról és Böszörményről is, ugyanakkor amikor a későbbi összeírások a parlagolós gazdálkodás uralmát mutatják . Az ellentmondás azonban minden bizonnyal csak látszólagos. Az 1702ben emlegetett három nyomás ugyanaz, mint az 1720. évi összeírásban szereplő három részre : szántóra, rétre és legelőre osztott határ, azaz nem három nyo másra osztott szántóföld . Egyéb rendelkezésünkre álló források alapján az 1715 . évi összeírásnak kell hitelt adnunk, amely egyértelműen parlagoló rendszerként írja le Böszörmény, Nánás, Szoboszló és Dorog határhasználatát . Hadház és Vámospércs földművelési rendszere valószínűleg már ekkor eltért a többiektől. Hadházon ugyanis az egyik mező t teljesen, a másikat csak részben művelik, mert inkább a prédiumokon szántanak. Vámospércsen a prédiumok szerepét az irtásföldek játszották . ..4 négy város esétében feltételezhető szabályozott talajváltós gazdálkodás szabad foglalásos, majd újraosztásos földközösséggel kapcsolódott össze. A kommunitás rendelkezése alá tartozó (forgó vagy ugar) földekből Böszörmény ben még 1733-ban is szabadon lehetett foglalni, bár a tanácsi határozat a foglalásn ők már korlátozott és némiképp rendezett formáját tükrözi. A felfogható föld nagyságát nem korlátozzák ugyan, de előírják, hogy mindenkinek a debreceni út mentében, azaz egy dűlőben és egymás után renddel" kell foglalni, ha földet akar szerezni ~° Tanácsi határozatok más városokban is őrzik a szabad foglalás nyomait. A vámospércsi tanács 1701-ben megtiltotta, hogy senki senki földéit meg ne száncsa, hanem a magáét barázdolja fel", azaz lehetetlenné akarta tenni a műveletlenül hagyott földek felfogását, mégis látván az szegénységnek sok keáltását, hogy nem szánthat, ismét megszabadították, hogy a barázdolatlan földet száncsők" a' A 18 . század közepétől a szabad foglalást az újraosztás váltotta fel. A részesedés mértékét 1745 után a katonaállítás terheiben való részvétel, később pedig a facultás", illetve a tisztség határozta meg. A különleges kultúrák mű velésére (szőlő; kender, dinnye) osztott kisebb földekben a részesedés mértéke a fizetést ő l függött, a tanács nyilasokra osztotta a~ beültetni óhajtott földet, meghatározta egy nyilas árát s kilo a lefizetett összegnek megfelel ő en részesedett. Szoboszlón 1726-ban, amikor az első szőlőskertet létesítették, a régi Attyáinktul szokott és practizáltatott rend szerént Nyíllal osztottanak, kinek két nyilast, kinek edgyet, kinek felet és harmadrészt is, amennyit kívánt fizetés után . . .' ".aa Az újraosztásos rendszer azonban ekkor sem terjedt ki a privilegiálís földek egészére, az ún. szállásföldek nem estek a kommunitás diszpozíciója alá. Az 1779-84 közötti birtokrendezés során az osztott földeket is telek utánivá tették s ezzel az újraosztás rendszerét megszüntették. A szántóföldek végleges kiosztása után is megmaradt a kaszálók évenkénti osztása Böszörményben, Nánáson és Vámospércsen . Ezeket a két előbbi városban csak a 19 . század 20-as éveiben kapcsolták állandó jelleggel a telekföldekhez .3a A tanácsok szerepe mind a szántóföldek és rétek osztásában, mind a for30 Uo. V. A. 1/a. 1733. 106. old. 31 Uo. V. A. 501/a. 1701 . 311. old. 32 Uo. V. A. 402/a. 1726 . 216. old. Tengeri és dinnye földek osztására : HBmL V. A. 101/a. 1794 . 197. old. 33 Uo. IV . A. 502/a. 1798. 26, old. V. A. 1/a. 1753 . 244 . old. Vö . : Orosz L : Hajdú városok . . . i, m. 30 . old. 15 5
gó földeken megvalósuló nyomásos gazdálkodás rendjének elő írásában és fenntartásában, mind pedig a legeltetésben és állattartás rendjének szabályozásában igen nagy volt. A tanácsülési és közgyűlési határozatok áttanulmányozásával szinte napról napra lehet követni a mezőgazdasági munkák rendjét, a gazdálkodás alakulását . Az év első napján fogadták a pásztorokat a küls ő legelőkön élő méneshez, gulyához, juhnyájhoz, csürhéhez és a belső legelőkön tartott igás jószágokhoz. A fagy beállta után azokban a helységekben, ahol voltak nádasok a határban (Szoboszló, Böszörmény, Nánás) deputatiót küldtek ki a nád tehetség", a 19. század első felében telek szerinti elosztására . Nyilat húztak, hogy a tizedek milyen sorrendben részesedjenek az osztásban. A tavasz kezdetével a közföldek bizonyos darabjait köles és dinnye alá osztották. A 18. század utolsó harmadáig így termelték a kukoricát is. Meghatározták a küls ő legel őn élő állatok kihajtásának idejét . Tilalomba vették a télen járatott" és legeltetett őszi vetéseket, meghatározták a tavaszi szántás idejét. Ahol voltak rétek, kaszálót osz`ottak . Május végén június elején kijelölték az ugarszántás idejét, eldöntötték, hogy a következ ő évben a forgó földek melyik járását (nyomását) fogják ugaron pihentetni . Aratás előtt döntöttek a fizethető aratórész nagyságáról. Augusztusban felfogadták a sz ő lőpásztorokat, tilalomba vették a sző lőskertet. Aratás után megszabadították a betakarított élet tarlóját, kijelölték, hogy melyik nyáj vagy ménes legelhet a tarlón . Szeptemberben határoztak a szüret és a kukoricatörés, később a krumpliásás és a répa- káposztaszedés idejéről. A kukoricatörés után a rideg jószág számára megtilalmazták a lábon hagyott kukoricaszárat. Az egész gazdasági évet végigkísérte a tilalomrontók megrendszabályozása, a bitang jószágok behajtása stb.~ A tanács felügyelete kiterjedt a magán jelleg ű gazdasági társulásokra is, amelyek közül a juhos gazdaságok" terjedtek el leginkább a hajdú városokban .3' A város és az egyház tulajdonában lévő földek megm űvelésének kötele zettsége a lakosságra hárult, tanácsi határozattal döntötték el, hogy melyik tized melyik határrészt köteles megművelni. Szoboszlón pl. 1802-ben a város Nyugszom háta megettí rétjét az 1-2-3 tizedbeli lovas gazdák, a Benedek nádjánál és a Füzes völgynél lévőt az első tizedbeli gyalogok, a Korpád érnél, Dülő laponyag vidékén és a Kösely alj-nál lévő a 2-3-4 tizedbeli gyalogok, a sz őlőskert háta megett lévőt pedig az 5 tizedbeliek voltak kötelesek feltakarni. A gazdálkodást irányító városgazda számadásai mellett sok egyéb irat is keletkezett a városi földek használata és a jövedelmek (korcsma, mészárszék, bolt} behajtása, illetve kiárendálása során. A határhasználat, a gazdálkodás kérdéseibe gyakran beavatkozott a Helytartótanács és a királyi biztos is. Leveleik, illetve a városok és kerület jelentései értékes forrásai az agrártörténetnek . A parlagolós gazdálkodás helyett a nyomásos rendszer bevezetését királyi biztosi levelek ajánlották az 1760-as 70es években.' Ezek hatására született meg 1770-ben a korábban már említett kerületi határozat. 1786-ban Teleki Sámuel csűrök építését és a nyomtatás helyett a cséplés bevezetését ajánlja a városoknak, különösebb eredmény nélkü1 . 38 Pál34 Uo . V. A' . 402/a. 1. k. 422. old. V. A. 1/a. 1830 . 308. old . V. A. 201/ a . 1844. szept. 29. V. A. 402/a. 1821 . 48-49. old. 35 Uo . V. A. 402/b. 1833 . 520. old. 36 Uo . V. A. 402/a. 1802. 382. old. 37 Uo . IV . A. 502/a. 1762 . 140. old. 38 Uo . IV . A. 502/b. Fasc . IX . No. 32 .
9.56
ffy József királyi biztos 1829-ben az egész böszörményi gazdálkodási és határhasználati rendszer átalakítását szeretné elérni as Kállay Ferenc és Dettrich Miklós királyi biztosok az 1830-40-es években a tagosítás ügyének akarják megnyerni a kerület városait . Sokrétű forrásanyag keletkezett Kállay és Detrich tevékenysége időszakában a városok gazdálkodásának felülvizsgálata során, amelyben botránkoztatást okozó vissza éléseket lehetett észre venni'.~ Javítaniigyekeztek a királyi biztosok a városok erdőgazdálkodásán,igyekeztek kiküszöbölni az adófelosztás visszásságait. A városok jelentéseiben igen sok olyan hivatkozás is található, amely választ ad az egyes városok mezőgazdasági termelésében mutatkozó különbségre. Amikor 1846-ban a királyi biztos az ugar földeket is meg akarja adöztatni, a hadháziak jelentésükben nemcsak arra hivatkoznak, hogy az ugar adómentességét 1802-ben és 1828-ban elvben is kimondották, de utaltak Böszörményre is, ahol a korábban ugarolt földet végleg legelőnek hagyták s így nem fizetnek utána adót, míg ők legeltetett ugarjaik után az új utasítás szerint fizetnének . A testvér Böszörmény város lakosainak - írják - olly ugar földje, menyet pihenés végett ugarnak bár mikor is el kellene hagyni, tellyességgel nincs, s ott úgy nevezett ugar földjét minden birtokos veteménnyel szabadon használja, meny körülmény a böszörményi és közönségünk érdekei irányában mindenkor kitű n ő különbséget fog előtüntetni, anynyival inkább, mivel Böszörmény város közönsége olly legel őt, millyennek közönségünk ugar földeit felváltva minden évben kihagyni kéntelen, telek utáni földei közül eleve legelőnek egészen elhagyván, ugyanazon földek, ott jelenleg rovatozás alapjául össze nem íratnak, s jog és igazság szerint nem is írathatnak" 41 A 19. század második felének földhasználatát legjobban a kataszteri felmérések során keletkezett 2zatárleírásoh tükrözik. Ezek minden hajdúvárosról ránkmaradtak a kiegészítő térképanyaggal együtt.``' A határleírások a dűlők rendjében haladnak s nemcsak a talaj minőségét, a művelési ágat, de a gyakorolni szokott földművelési rendszert is közlik a veteményekkel együtt . Hadház és Vámospércs kivételével ezek a leírások már a szabad gazdálkodás uralmát mutatják . A földművelés és állattenyésztés alakulását, de általában az egész mezőgazdasági termelés fejl ődését leginkább a kerületi adóösszeírások a dihajegyzéheh alapján mérhetjük le. A hajdú városok 1686 óta fizettek hadiadót, rend szeres dikajegyzékek azonban csak 1765-t ől állnak rendelkezésünkre, bár egykét töredékes adóösszeírás a 18, század első feléből is ránkmaradt . A dika, amely a háziadó és a hadiadó kivetésének egyaránt alapjául szolgál, itt is számítási egység s 1773 előtt marhaszám-nak nevezik. Egy marhaszámot alkotott 1758-ban : 2 ökör, 3 tehén, 3 ló, 3 negyedfű csikó, 4 harmadfű csikó, 6 tavalyi csikó, 40 juh, 20 sertés, 30 kas méh, 7 köböl búza vetés 9 köböl rozs vetés, 10 köböl árpa vetés, 10 köböl zab vetés, 8 véka köles vetés. Egy malom jövedelme 3 marhaszámot tett ki, a mesterségekből származó jövedelmet pedig fél marhaszámmal számították . A bérletbe adott földekért a bérlő és bérbeadó egyaránt feleannyit fizetett, mint a tulajdon földért.~3 Néhány évtizeddel késő bb a dika alapjába már a személyeket és egyéb jövedelmeket is beszámították. 1787-ben 39 40 41 42 43
Uo . Uo . Uo. Uo . Uo.
V. A. 1/a. 1830 . 225. old. IV . A. 502/a. 1836. 82, old. IV. A. 502/b. 1846. Fasc. X. No . 28. VI. 127/ee-ff-jj-gg, ag stb. IV. A. 502/a. 1758. 32 . old.
157
minden családfő 1 dikát jelentett, a fiakból 8, a lányokból 10, az együtt gazdálkodó testvérekből 8, a cselédekből szintén nyolc, a zsellérekből és házatlan zsellérekb ől 1-1 alkotott egy dikát. A saját ökrökb ől 8, a béreltekbő l 10, a hizlaltakból 12, a fejős tehenekb ől 8, a meddőkből 12, a harmadfű üszőkből 10, a kétévesekből 16, a magló sertésekből 20, az egy éven felüli juhokból 36, a házakból 6, az 1. osztályú földekből 12, a 2. osztályúakból 14, a 4. osztályúakból pedig 18 köblös, a rétekből 12 hold, a szőlőkből 14 nyilas, a káposztaföldekből 30, a dohányföldekb ől 30 nyilas, a szárazmalmokböl 1, a méhkasokból 40, a mesterségekb ől 10 alkotott egy dikát.44 A kerületre kivetett adóösszeget elosztották a 6 városban conscribált dikák számával, ennyi összeget kellett egy dika után fizetni. Ez természetesen évente változhatott. A hadiadó és a háziadó kivetése együtt történt, arányukra némi fényt vet, hogy Böszörményben 1826-bán 5069 ezüst forintot tett ki a hadiadó, 4470 forintot pedig a háziadó.y~ A fizetett adó nagyságában az egyes városok közötti arányok alig változtak. Böszörmény pl. 1840-ben 34, Nánás 26, Szoboszló 25, Dorog 14, Hadház 14, Vámospércs 7 teherrészt fizetett .4s Jelenleg az 1765-1850 közötti 85 évről 45 dikajegyzéket ismerünk, így a mezőgazdaságra vonatkozó adataikat kellő forráskritikával statisztikailag is elemezhetjük . A dikális adóösszeírások forrásértékét sok kritikával illették .4' Mindezeket ki kell egészítenünk speciális, csak a hajdú kerületre vonatkozó elemekkel. Az, hogy kinek a birtokára vetették ki az adót, nem volt független a kerület politikai és társadalmi küzdelmeitől. A 18 . század végéig, bár a nemesek egy része időnként már ekkor is tiltakozott az adófizetés ellen, általában mindenkire kivetették az adót, aki a hajdú városok területén ingó és ingatlan javakat bírt . Kivételt csak a kerületi és városi tisztségviselő k képeznek, akik az országos helyzetnek megfelelő en adómentesek. A belső harc eredményeképpen azonban 1805-t ől a nánási, 1810-től az összes hajdú városi nemeseket felmentik a személyük után fizetendő adótól . Bár földjük és ingó vagyonuk után továbbra is kellene adót fizetniük, az összeírók jelentései szerint általában meg sem jelennek a conscripitón, javaikat a szomszédok bevallása alapján írják össze, vagy az előző évi díkajegyzékb ől írják ki. Látván ezt a Hajdú kerület másik rend ű nép osztálya - írja az adóösszeíró - a Hajdúság, hogy bár az adó a Nemességre is felvettetett légyen, de magát az alóli minden terhes következés nélkül kivonta, s nem foghatván meg más oldalról, minként élhet azon hajdú birtokot vele egyaránt tartó nemes több kiváltság s mentességgel, mint ő, kinek ősei a hajdú birtokot véren szerezték, maga sem fizetett adót s nem jelent meg a conscriptiókor" 4a Az elmondottak eléggé magyarázzák miért fogy pl. évről évre az állatállomány a 19. század első két évtizedében a hat hajdú városban. A nemesek főadó alóli felmentésével együtt járt a földek rétek és szőlők kihagyása az összeírásokból, azon az alapon, hogy a hajdúföld nemesi föld s így rovatozás tárgya nem lehet. A Helytartótanács azonban 1821-ben egy rendelettel mindenkit adófizetésre kötelezett, akinek hajdú föld volt a birtokában s a királyi biztos és a kerület elöljárósága executióval hajtatta be az elmaradt járandóságot is. Aligha vélet44 Uo . IV . A. 502/b. 1787 Fasc . V. No. 131 . 45 Uo . 1826 . Fasc . VII. No . 58 . 46 Uo. IV . A. 503/a. 1840/41. 47 Soós Imre : Heves és Külsó-Szolnok megye 1772-1849 . évi rovásadó összeírásai . Eger, 1793. 33 . old. 48 HBmL IV . A. 502/b. 1835. Fasc. II. No. 46.
358
len, hogy az állatlétszám az 1821 . évi dikajegyzékben az előző évieknek több mint háromszorosára növekedett. Ez a szám természetesen jobban megközelíti a valóságot, (figyelembe véve, hogy az egy éven aluli borjúkat, csikókat, juhokat, a hízókat és a malacokat soha nem írták össze, tehát ebben az évben sem) mint a korábbi évek összeírásai. A 18. században ugyanez a helyzet az 1764 . évi összeíráskor, amelynél maga az összeíró is megjegyzi : noha az egész országban nintsen praxisban, hogy a lakosok magok jószágaikat hittel adják fel" . . . mégis hit alatt kérdezte ki ő ket fakultásaikról .`9 A közeli évek adóösszeírásaihoz képest itt is magas az öszszeírt állatlétszám . A dicalis conscriptiók reális értékeléséhez a kivetési kulcsok mellett ismernünk kell azokat a belső jóváírásokat" is, amelyekkel a kivetésnél a kerület vezetői az egyes városok eltérő feltételeit, hátrányait vagy előnyeit próbálták meg kiegyenlíteni. Hajdúszoboszló 1810-ben telepített szőlője után pl. még 2836-ban sem fizettek adót a tulajdonosok . Dettrich Miklós királyi biztos 1846ban nagy megrökönyödéssel vette tudomásul, hogy Hadház és Dorog szállásföldjeit az adóösszeírók nem a szántók, hanem a kaszálók között tartják számon. Ez akkor már évtizedek óta így volt, annak ellenére, hogy a szállásföldeket mindenütt ekével élték. A hadháziak arra hivatkoztak, hogy a II. Józsefkorabeli kataszteri felmérésnél is kaszálónak tekintették a szállásföldjeiket, a kerület vezetői viszont azzal indokolták eljárásukat, hogy így akarták ellensúlyozni a gyengébb min őségű földből eredő hátrányt. Nánáson nem számították az 1824 óta véglegesen kiosztott s az 1840-es években már szántott és vetett réti földeket szántónak. Szoboszló viszonylagos legelőhiányát azzal egyenlítették ki, hogy juhállományának mindig csak kétharmadát írták össze s szántott forgó földjeinek egyik járását legelőnek tekintették. Vámospércsen a bojai kaszálónak csak a felét írták be az összeírásba. Az csaknem minden városban előfordult, hogy a gulyán lévö fejős teheneket a meddők között íratták össze ~° A példákat még folytatni is lehetne. E körülmények ismerete nélkül a dicalís conscriptiók anyagára épült következtetések meglehetősen bizonytalan alapon állnának . Az elmondottak ellenére is hangsúlyozni kell azonban, hogy az adóösszeírások számszerű anyagának hasznosításáról nem szabad lemondani, de a következtetéseket a megbízható összeírásokra kell építeni. Az összeírások mellett a mezőgazdasági termelés forrásanyaga között csaknem teljesen felhasználatlanok voltak a Helytartótanács számára készített jelentések a terméseredményekről, a megtermelt és eladható gabona félékrő1.51 E ki mutatások családonként közlik az elvetett és termett búza, rozs, árpa és zab mennyiségét, időnként a családban él ő kenyérfogyasztók számát, az ellátáshoz szükséges, esetleg a felesleges gabona mennyiségét. 1770-t ől kezdve két évtizeden keresztül kellett eljuttatni a városi és kerületi összesítéseket a Helytartótanácshoz. E kimutatások forrásértéke nem jobb, mint az adóösszeírásoké, mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül őket, mert olyan időszakban tartalmaznak statisztikailag is elemezhető adatokat a mezőgazdasági termelés mutatóiról : a bevetett területr ől, a vetésszerkezetről, a fő bb gabonafélék termelésének arányá49 Uo . 50 Uo . XV. 51 Uo . No.
1763. Fasc . V. No . 176. IV. A. 502/a. 1792. 507. o1d. IV. A. 502/b. 1836 . Fasc . VIII . No . 24 . 1840 . Fasc . No. 35. 1846 . Fasc. I. No . 18. 1850 . Fasc. XV. No . 1 . 1770-76. Fasc. IX . Na. 41 ., 58., 63. stb. 1785 . Fasc. IX . No . 6. 1781 . Fasc. IX . No . 38 . stb .
159
ról, a hozamokról, az évente megtermelt gabonafélék mennyiségéről, amikor máljellegű adatunk is nagyon kevés van . Az 1790-es évektől kezdve sajnos ezeket a számszerű kimutatásokat felváltják a várható terméskilátásokra utaló szöveges jelentések, amelyek forrásértéke távolról sem olyan, mint a fentebb említetteké. Kiegészítik e jelentéseket az állatvészről, az elhullott, megbetegedett állatokról időnként bekért összesítések, valamint az ínségakciók során, így pl . 1795-ben és 1846-47-ben készített feljegyzések a kiosztott gabonáról, az ellátottakról és a segélyre szorulókról stb. Ebbe a sorba tartoznak a katonai célra felvásárolt termékekről, a magazinokból kiosztott vetőmagokról készített feljegyzések, listák is. Fontos dolgokról tudósítanak azok a jelentések, amelyek a Helytartótanács különféle ajánlásaira válaszolnak. Ezekből tudjuk pl. hogy a 18 . század végén a hajdú városokban még nem voltak merinói juhok, mert a Helytartó tanács kérdésére a páduai juhokat illető en nemleges választ küldenek a kerületb ől. Így értesülünk arról, hogy csak az 1790-es években, ugyancsak a Helytartótanács felszólítására, kezdenek a hajdú városokban burgonyatermeléssel foglalkozni, de nem vetik a szintén ajánlott napraforgót s 1850-ig a cukorrépát sem .5~ Az említett terméskimutatások segítségével gazdaságonként is elemezhetjük a mezőgazdasági termelést. A ránkmaradt hagyatéki leltárak azonban olyan dolgokról is tudósítanak egy-egy gazdasággal kapcsolatban, amelyek a termés összeírásokban nem találhatók meg. A szoboszlói Csanády Sámuel főkapitány 1787-ből származó hagyatéki leltárából'3 pontosan megtudjuk, hogy milyen eszközökkel volt felszerelve terjedelmes gazdasága. Található volt birtokán egy nagy ló után való vasas szekér, egy kisebb ló után való vasas szekér, egy ökör után való vasas szekér, két farhám, hat kishám, egy gyeplő, nyolc szekeres fék, egy keresztes, két bécsi hatló lánc, három bécsi saraglya lánc, két szekérderékra való hámori lánc, két ökör után való szántó talyiga, egy ló után való szántó talyiga, három eke minden hozzá tartozó készülettel, két háromágú vasvilla, hat kétágú vasvilla, tíz háromágú favilla, öt kétágú ócska favilla, hat vas gereblye, három kasza két üllővel és kalapáccsal, egy nagy új szánka, egy vas borona, négy tézsla jármostól, két szántótézsla, jármostól, egy ócska vas kerék, két nádtoló és két vas fazék. Állatállománya : 345 ló, szarvasmarha, sertés és juh, egy kisebbfajta nyájjal felért s felt űnően sok volt mintegy 110 hold terjedelmű szántóföldjéhez képest . Hagyatékának teljes értékét 4213 forintra becsülték. Az állattartás nagy jelent őségét mutatja, hogy ebből 2657 forintot tett ki az állatállomány értéke . A városi földeken folyó gazdálkodásról, a városok saját majorjainak felszereléséről a városgazdai jelentésekbő l alkothatunk képet magunknak . A városok gazdálkodása nem volt jelentéktelen, hiszen a városi földek terjedelme 1841-ben meghaladta a nyolcezer holdat .5; Az árutermelés, fogyasztás és értékesítés kérdéseit vizsgálva fel kell hívnunk a figyelmet azokra a forrásokra, amelyek nagy tömegben csaknem teljesen kiaknázatlanul hevernek a Hajdú-kerület levéltárában . Ezek között az ár történeti kutatásokhoz elengedhetetlenül fontosak a negyedévenként megismétlődő piaci árjelentések, amelyekből megtudhatjuk, hogy mennyibe került egy52 Uo. 1785. Falc . VI . No. 523. 1840 . Falc . V. No . 39. 53 Uo. V. A. 1/b. 1787. Falc . XXX. számozatlan. 54 Uo . V. A. 5/a. 1787-91. IV. A. 502/b. 1846 . Falc. XII. No . 45.
160
egy font fehér vagy barna kenyér, marha- juh- és sertéshús ,szalonna, egy icce zsír, egy pozsonyi mérő liszt, borsó, lencse, bab, köleskása, egy icce lenolaj vagy repceolaj, egy fej zöld és savanyú káposzta, egy icce olvasztott vaj, egy tucat tojás, egy icce tej, bor, sör, pálinka (gabonából, törkölyb ől vagy szilvából), egy pár tyúk, kappan, liba, kacsa vagy pulyka . A 19 . század harmincas éveitől kezdve jelentések találhatók a vonó és hízott ökrök, lovak, tehenek, juhok, sertések, a magyar, német és spanyol gyapjú, a kender, a len, a gubacs, a marha, ló és juhb ő r, a méz, a viasz és a dohány áráról is. Töredékes kimutatások találhatók a búza, rozs, árpa, zab, tengeri és köles árairól is." A kerület és a városi magistratusok limitációi révén 1758-tól 1850-ig hiánytalan adatsor állítható össze a marhahús árairól s több évtizeden keresztül követhetők nyomon a limitált borárak is . A tanácsok szabályozó tevékenysége nemcsak az árakra, de a bérekre is kiterjedt. Ha nem is rendszeresen, de elég sűrű időközönként meghatározták a férfi kaszás és kapás napszámfát, a kapás, széna gy űjtő, szőlőkötöző nő két és gyermekekét . A cselédrendtartások mellett nem mulasztották el a nagyobb, kisebb és fickó" szolgák, valamint a cselédlányok éves bérének szabályozását sem. A bérek vizsgálatát, amelyet kiegészíthetünk az aratórész nagyságának vizsgálatával is, az teszi nagyon fontossá, hogy éppen a hajdú városokban már a feudalizmus korszakában is igen sok cseléd, napszámos, villás, részesarató, két keze munkájáböl élő ember volt található, akiknek egy része nem is talált elég munkát helyben s így nyáron a szomszédos nagyobb uradalmakban igyekezett megélhetést keresni. Ezek életnívóját az ár- és bérszínvonal alakulása már a 18. században is meghatározta . A limitált árak és bérek természetesen mindig torzítanak s nem tükrözik a piac ármozgásait, hiszen a limitációnak éppen az lett volna a szerepe, hogy a spekulációs mozgást kiiktassa. Abszolút értékük így bizonytalan, a tendenciák jelzésére azonban mégis alkalmasak, mert az általános ármozgást a limitált árak is követték, legfeljebb egy szinttel alacsonyabban. Az ár- és bérszínvonal összevetése számos olyan tanulsággal szolgálhat pl. hogy a napóleoni háborúk idő szakában a bérek nem követték az árak emelkedését - amelynek érvénye túlmutat a hajdú városokon. Ugyanakkor az 1780 as évek gyenge terméseivel, vagy az 1800-as évek stagnáló bérszínvonalával megmagyarázhatók azok a nagyarányú zsellérmozgalmak, amelyek bizonytalanná tették a hajdúvárosok életét . A mezőgazdasági termelés mellett külön figyelmet érdemel a hajdú városok agrártársadalma is. Nemcsak azért, mert hiányzik a feudális nagybirtok, a városok lakosai nem élnek feudális függésben s így belső tagozódásukat nem határozza meg a jobbágyi állapot és az ezzel együttjáró földesúri és állami szabályozók, hanem azért, mert ezt a társadalmat részben olyan forrásanyag alapján is lehet tanulmányozni, amely a jobbágyfalvakban nem található meg. E sajátos források között első helyen az 1779-84. évi rendezés során keletkezett telekösszeírásokat kell említenünk . A forgó földeknek telek szerinti kimérésben az első lépés a belső telkek összeírása volt. Ezek az összeírások te lepüléstörténeti szempontból is rendkívül érdekesek, mutatják, hogy a 18 . szá55 Uo . 1785. Fasc . IX. No . 1. 1846. Fasc . VI . No. 37 . 56 Pl . Uo . V. A. lOlja. 1817. 276. old.
zad végére hogyan kezdett felbomlani a hajdú városok kettő s beltelkű, ólaskertes településrendje . A birtokviszonyok vizsgálata szempontjából sokkal fontosabbak azok a felmérések, amelyek a telekösszeírásokat követő en minden földbirtokos küls ő határbeli földjének számbavételére irányultak . Eddig három város : Szoboszló, Nánás és Dorog földbirtok összeírása került elő,'" de feltételezhető, hogy a rendezés során ilyen felmérések a többi városokban is készültek. Az összeírások a 18 . század viszonyai között szokatlan pontossággal készültek. A szoboszlói ugyan eredetük és jogviszonyaik szerint nem különbözteti meg a birtokosokat, de pontosan feltünteti birtokuk terjedelmét, mind az örökös szállásföldek, mind a forgó földek és prédiumok között . A nánási és dorogi viszont nemcsak az ősi szállásföldeket (terrae allodiales), a most kiosztott telek utáni ugarföldeket (terrae postfunduales) és a pusztai földeket (terrae praediales) különbözteti meg s tünteti fel birtokosok szerint, de pontosan feltünteti a jogcímet is, ami alapján a tulajdonos a földet bírja. (Atyai vagy anyai örökég, zálog, vásárlás, város adománya, felesége révén jutott hozzá, ősi birtok, stb.) . A földbirtok összeírások nagy pontosságát mutatja, hogy Nánáson csaknem 300-zal több birtokost írtak össze e felmérés során, mint a dicalis conscriptiókor, de jóval több a birtokosok száma Dorogon és Szoboszlón is. Hasonló jelleg ű birtokösszeírás Szoboszlón már korábban, az 1756 . évi katonaállítás kapcsán is készült,'' , más városokból azonban ilyen nem került elő. E felmérések alapján nemcsak a hajdú városok birtokmegoszlását tudjuk vizsgálni a 18 . század utolsó éveiben, de felvázolhatjuk azokat a változásokat ís, amelyek a birtokstruktúrában a 19 . század 50-es 70-es éveiig végbementek. Szerencsére a hajdú városokról is fennmaradtak a szintén nagy pontossággal készült kataszteri iratok,'`' amelyek alapján 1853-58 és 1870 körül is felvázolhatjuk a birtokmegoszlást. Az agrártársadalom szerkezetének kutatására a birtokmegoszlás vizsgálata mellett egyéb lehetőségek is vannak. A hajdú városokban igen sok speciális rétegfelmérés készült a 18-19 . században. A belső politikai küzdelmek miatt sokszor számbavették a jövevényeket ingatlan vagyonukkal együtt .~~ Ránkmaradt néhány, leszármazási táblákkal felszerelt hajdú összeírás is, a kiinduló pontnak tekintett 1702 . évi conscriptió után . A hajdúk és jövevények szétválasztásának láttuk birtokpolitikai okai és következményei is voltak . A 19 . század els ő felében, amikor kiéleződött a harc a beköltözött nemesek és a hajdúk között a nemesek fejadótól való mentesítése és az adófizetéstől való vonakodása miatt, készült néhány nemességösszeírás is. A 18-19 . század fordulóján a városok magisztrátusai számtalan határozatot hoztak a nyáron elvándorló részesaratók és a cselédek, napszámosok ellen. Bizonyára ezek az intézkedések is magyarázzák a cselédösszeírások létrejöttét.sl A belső társadalmi harcok kiélez ődése során igen sok panasz érkezett a királyi biztosokhoz, de magasabb fórumokhoz is a városok és a kerületek veze57 Uo . V. A . 402í'i . 1 . k . 1784 . V . A . 30 1 ;!b. Fasc. XLVII . No . 2615 . V. A . 101!d. 1793 . Fasc . SAR No 51í CSONT No . 311 . 58 Uo. V . A . 406/a . 1756/57 . 59 Lásd a 42 . jegyzetet. 60 Pl . Uo . V. A. 301'b. Fasc . XXXII . No . 1013. 6 1 Uo . V. A. 1,/b . 1778. Fasc. XXVII . No. 29 . 16 2
tői között a vagyoni és politikai hatalom összefonódása a rokoni kapcsolatok miatt. A vizsgálat során a királyi biztos minden hivatalviselőről pontos jelentést kért azoknak a rokonsági fokoknak feltüntetésével, amelyek más tisztségviselőhöz fűzik.óZ Ezek a modern szociológiai felmérésekre emlékeztet ő jelentések nemcsak a kerületi, de a városi hivatalnokokról is ránkmaradtak s mivel nemcsak a tanács, hanem a nagyobb létszámú nemes kommunitás" tagjait is feltüntetik, a városok lakosságának elég jelentős rétegére terjednek ki. Ezek a felmérések összevethetők az adó- és birtokösszeírásokkal s igy a hajdú városok történetében viszonylag korai időszakban tanulmányozható a vagyoni és politikai hatalom összefonódása . Az 1870-es évektől kezdve a legtöbb adót fizető kről készült ún. virilista jegyzékek hasonló vizsgálatok lehetőségét teremtik meg a tőkés korszakban . Mindezek azt mutatják, hogy a hajdú városok agrártörténetének forrásanyaga néhány olyan termelés és társadalomtörténeti probléma is feldolgozható, amelynek vizsgálatára az ország más területein nincs lehető ség. Archive on he Agrarian History of Heyduch Towns in the 18th-19th centuries by István Orosz The author analyzes the agrarian history in six Heyduck towns representing a special agricultural region : Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Hajdúdorog, Hajdúhadház and Vámospércs, according to different topics, not archive fonds. These subjects are the following: the hajdú landcommuníties, the forms of forming, the sorditions of land-holding, the communal regulation of properties, the development of farming and stockbreeding, the output of arable lands, the changes in the srop structure and yields, the number of domestic animals and their species, questions of wine-culture and sylviculture, husbandry on town lands, commodity production and consumption, realization, prices and wages, finally the class structure in the town society. To explore these subjects the most important sources available are : the town and district statutes, the file on repartition of land and arrangement of parcels, the maps and documents on measurements by engineers, different private contracts, (mortgage bonds, testaments), documents of lawsuits to get estranged lands back, reports from various committees instructed by the town council to investigate into production : documents on the use cf pasture hired by towns, the taxes levied on districts and the country, instructions by higher state authorities and royal commisioners and reports and to theem, the descriptions of the measuring of land in the middle of the 19th century, reports on the farm outputs in the seventies, eighties of the 18th century; statements on perished or sick animals, inventories of legacy, accounts of market prices, price-limits by the council, council resolutions to control the wages of servants and day-wage men, contemporary surveying of properties and different layers of society, e. g. registration of domestic servants. The author not only presents these sources, but critically analyses them and indicates the scope of their possible application as well . Apxuexbze ucmouuurcu azpapxoű uc,uopux zaűdyzEzjux zopodoe e 18-19 cmonemuxx Ílzumeax Opoc:
Asrop aaczosuAero ouepxa axa.~sgpyeT apxxsmie gcro~gxx arpapaolí gcropm3 mecz~a ra~,Ayr~ ropoAOS: Xalípry6~pMem;, Xaitzzyaaaam, Xa~,np~coóocno, Xaí~,AyAOpor, Xaituyxauxas a BaMO~ep~, npeACrasnsnon~xe coóo~ csoeoópasxb~ cer~cxoxosaHCrse~i~ paitoa, ae no orAertbxrrnt apxxrsxvrns z~oxl~aM ynoMxxyrbnc ropoAOS, a no TeMaM gccneRosaAxa. 3rx xce reMSi 62 Uo. IV. A. 502/b. 1816. Fasc . IV . No. 24 .
1fi3
