2
Az énpszichológia A gyermek ajé1ji a~vja.
-William WordS'luorth A;: embertlígy határoz/wtjuk meg, mint olyan állatot, amely képes azr mnndaní: ··én", és képes úgy tudatosítani önmagát, mínt kiilöllúfló entitást.
- T: rich Fromm
IT ud egy korábban ismeretlen világ (a tudattalan) felfedezőjének lcll"lotta magát. Utat kellett tönúe magának a lelki tartomány széles és ..,/.i1vevényes térségein át, hogy napvilágra hozza a döntő jelentőségű tudattalan gyermekkori vágyakat és félelmeke t, amelyek mélyen elbű vö llék és lázba hozták Nem a lelki élet közönségesebb szintjeit akarta mcgtaláln.i, hanem a titkokat, melyek azokban rejtőztek. Akárcsak o..;c h1iemann, aki a legrégebben eltemetett várost akarta kiásni, Freud is ilkutalás folyamán egész sor közönségesebb leletet felismert és azono.... toll, dc szenvedélyes érdeklődése a távoli és egzotikus emlékek iránt •1hatatlanul visszaterelte figyeimélaz "ásatásra",hogy a leletekmögött • zokat a zugokat keresse, melyekben sejtéseszerint a mélyebb, primiIt v emberi élmények rejtőznek. Miközben folytatta kLttatásait, egyes köve tői mégis akörül a pont l örül gyűltek össze, ahonnan izgalmas kilátás nyilott a lelki élet hétki' znapibb vidékeire . Felismerései drámai keresztmetszeti távlatokat nyitott a psziché belső zerkezctérc és fejlődési rétegezettségére. Ezek az újonnan felfedezett távlatok a kutatások robbanásszerű terjedését 1uézték elő az emberi lélek korai történéseinek és múködési módjának t••rén. Ez az énpszichológiaként megismert tartomány az 1930-as évek B•csébcn fogant, a háboL'Ú után Angliában i eJterjg_dt, és végill mély gyökereket vert Amerikában. ~ -1923 elótl Freud az én hí>galmá t laz<~, rendszertelen módon alkalmazl<~ , és a képzetek olyan üralkodó, javarészt htdatos fómegefjeloltCVclc,
46 amelyről
az elfojtott gondolatok lchas.•dn.,
l''
h 111,
íí,mlami és
az én-ben kezdte arra használni az t'nl lw • • '' l·· h, tnrll
.1lapvető
cselekvő
erejének egyikét jelölje vt•lc (.r " tlttn ,.,, · .t Idettes-én kiegészítésekén t). Az én legfőbb funkuÍ•Jol ,, \',tlu ·'l' Ic• p\> isclete, az elhárítások felépítésén át a belsők •szlc•tc ...c·k tiV""'•' .111.11 lc•vczetése és uralása a valóság tekintetbe vétel'' t•l (b• J, ·c 1 l · t 11 • d,tlmJ szakások és erkölcsök követelményeit i ). At. '" l .. 111 ho le •gu ,, sze-írnára központikérdések tem1észetesfolyoman .11 \•u ll. d l 1f' tHI lkl p zelescinek a lélekről, amint az az ösztönkét;llc•l••. l ,. körül kikristályosodott: vannak-e szakaszok, L gvt,•it• h· l' .,c , ,z lt'1rehaladá~ra az én véd kezófeladatainak tt•lj · ,,, ... ,.[,rt •·z ,, haladás orökJetes, ele\ e meghatározott folyanML-P, ''"' . 1111, '"'"Likl•rülhet tlen.ül.kia lakul, vagy pedig környez tr tcnyc·,nl· .,,.~;r !ll \\'•'11 y g.:~ tolják afejlődését? Noha az n kialakulásajóv. I.HlPnltHJd 'l'• !J ,,",ll<. :lszelőtt kezdődik1 fejlődését, akárcsak a felcllrs- '111'1, lll )p( ol niJ.l l',) go~d viselőkkel való kapcsolat és azok képend lll tNcVl It lell•, rniNnalizációja? Bár múküdésükben az énnel cllt•nfl'i, nd v,m11.tl '"'' t vc é az énuralmaalattállnak,játszanak-'valilmllyt•t1s7.• ''l''l 1lrhidinális ·s agresszívösztönké zt tésekazénképe:-Sl • itw k~i'dt ltlqlwlésében? 1\ psziché eme "hétköznapibb" vonas.1i iri1nl1 ·rd··~ lud• nt.tga után vonta azt is, hogy a kutatók élénkebb figyc•lnwt szc•nlt• JI,.~ o11 ösztönszcrveződés és -kifejezés a feJlődés folya 1a11 nwgn yll o~t
''"'"'''·•·.ok '·'i""
t I'IIEszichológia
47
\n na Freud! z elhárítás-elmélet építőkövei >~ g rnund Freud korai topográfiai modellje olyan összecsapást fest le a ''nl ·•tos és a tudattalan lelki működés között, amelybe11 az ösztön-én '"'l H dz u sai beJeütköznek az én eli1árításaiba, melyek feladata e készl l• , 'k feltartóztatása. A pszichoanaJltikus kezelés sikere, úgy véllék, •tPn múlik, hogy az ösztön-én késztetésein b lill uralkodó vcleszüle'' ll nyomásviszonyok közt sikerill-c megragadni azt a pillanatot, és ''"'gtalál.ní azt a kifejezési módot, amely akkor áll be, amikor a beteg ·,y.;zer csak id 61egesen felfüggeszti elhárító működéseit azáltal, hogy 1 ' "~ t·delmeskedik a szaba d képze t társítás "alapszabályának''. Az 192311.111 bevezetett szerkezeti modcU tuár összet ·ttebb pszichét u·t l , 1111 ~ lyben három cselekvő er6: az én, az ösztön-én és afelettes-én köz t ~l• d a harc. E modell szerlnta neurózis kompromisszum-kötés crednJéJt\ t>, il me ly ludattalanuljönlétreezckközöttazalapvetően összeegyezll !hetetlen személyiségrészek között, ahol az őszton-én a gyermeki r, l )o; y ak kielégítésére fejt ld nyomást; a felettes-én igyekszik megakadál ~>Lni ezt az erkölcsileg tiltott kielégülést; az énEedig kö~vetlt az " 7 l ön-én, afelettes-énésakülvilágkövetelményei közt. Kicsit" jobban ~~~~onszenvezve" az ösztön-énnel, az én olyan straté>-iát dolgoz ki, .um•ly lel1etővé tesz bizonyos mértékű ösztönkielégülést, de ezt a lurfrn1 ~ elhárítások összetett rendszerén keresztül vezeti le. Az én 1ldzza , z ösztön-én feszültségeit, s ezzel egyfelől kijátssza a társadallll Í ce.nzúrát, másfelől gondos ellenőr7.é alatt tartja e késztetésekeL l .-:ck a komprumisszumok a tiltott késztetések és az elliárítások köz .. tl .1 neurobkus személyben bonyolult, kényelmetlen tüneteket és műkö dl)képes ége beszűkülését eredményezik (ami gyakran szexuális gát[,,soka t jelent, vagy a munkaképesség elvesztését és a teljesítőképesség ~udnrcát). Ezt az árat keU fizetni azért, ha az ember fenn akarja tartani ,,.; tovább hajszolni. még ha leplezett alakjukban is, a társadalm.ilag 1 !fogadhatatlan gyE'TIDeki vágyakat. Ezt a velejáró büntetést az é.n hc'ljtja végre, eleget téve a felettes-én követeléseinek. Anna Freud (1895--1982), Freud odaadó lánya és a gyermekanalízis ultörője meghatározó alakjavoJt az én további kutatásának. Fontolóra v ve apja 1923-ban megalkotott trnkhJtális rnodeUiét, stratégiai j lentőség ű kezeléstechnikai problémára bukkant: a-~ lel ki konfliktus dön tő arcvonala nem a tudattalan késztetések és a tudatos elhárítások l<ózölt húzódik, hanem a három lelki cselekvő erő között, melyek 1'
48 rnindegyike tudattalanul viszi végbe múködt~~í·rwk Ionlos feladatait, akkor azt a kl irtikai folyamatot, amelynek révén il p: d ·ns l ·lk t eletének a tudattalan mozzanatai feltárhatók, újra k ·ll t;rlt kl'lnr A t •rbeli modellben az ösztön-én késztetései azért kcn:snvk tüneti J.-ifejező dés t, mert kielégülés a céljuk Dc miért áll az t•n t·~ ,, ft•lt•lll's t n, az adott konfliktus két másik résztvevőjének az érd ·kd1 •n, It ugy f •If •d jék magukat, s 1gy tudatosuljanak az analitiku:. szrtu.H h •b, tn? A pácterlS é nJe esetleg eleget tesz az anahtik tt s ul.t~tl.t..,nnak é!> kész an-a, hogy szabadon asszociáljon, visszafog\,, tud tlos t•IIC'nkezését azzal szemben, hogy a beteg mindazt közöljt'. ,11ni •.sz,;be jut. Mi.ndameliett az~ is tartalmaz összetett tudattal.m l'l h.HIIo bt t t•ndezkedés~ket,amelyeka neurotikuskompromisszum kin•••lt•lmt'H\ un• k kielégítésére keletkeztek; olyan gondolkodásml)dok,tl, olllll'' •• ~.. oliellojtott késztetéseket folyamatosan kívül Lari:Ják a tud.tl tls (• zltl,•st'll . E llérően ,lZ ösztön-en tudattalan késztetéseiiől, aii1 lyd: ll'l ·n\ .tl.1szolnak a felszabadulás lehetőségére, és jelenlétiiket niglönr•r•:.z•u lo•hct az analitikus ülésen, a tudattalan én-clharitásoJ..:n,,k sl'mr11i lw;wuk sincs felfedezésükbőL Fell tinésmentes jcJ •n létlik ,, fl• t ir•ns l •lki detében tökéletesen elfogadható a beteg számára {tgu·sziniPII); ••litkudésük gyakran a beteg tágabb ::;zemélyiségszcrvezöd ~ • 111 "•zptmti elem~t jelenti.1 Vegyük például a renkcióképzésnevúclhárít,í-.i mud••l,, ll\ ll ,\z én úgy fedi el az elfogadhatatlan ellenséges késztetés~lo.et , ltl'MY ,., l' llenlétü kbe fordítja 6ket. A haragos személy túls;~o-.;dn 1 h.u,,b,,g ~ lesz, gyakran állhatatosan segítókész, olykor szinle f jlu>;.llu kr•llvcs-.;eggel; sokan (beleértve emmagát is) úgy tekintenek r.:-, rntnl ,, ho u-.;scg oszlopára. H a leromboljuk ezt a gondosan kimódoll lnl'gPIJa::.L azzal, hogy Leleplezzük védekező oldalát, ha közóljuk a p.H ll'n:-sl'l, hogy kedvességével cc;upán ügyesen palástolja undoksá c11. rwm co,upán ki zabadítjukaz öszton-én ké ztetéseit az én okosan v ~d"lrn •zó szarítá ából, han<.m fenyegc~ük az egész életvezetését is. Az l' n,, melyn.ek az.il.l i.jesztö feladat jutott, hogylenntartsa a békét a hurcb<m ,tiló belső személyi.ségrészek_ özött és biztosítsa a társadalmilag l'lfngadható ~-
l E kérdés leljesebb tárgyalásúhoz ltí.sd David Shnpiro N~11ro1ir Sty/1',\ c müvct l 1%'i). an>dy ragyogó elemzését nyújtja annak. ahogyan a jellem. é
bc hozható a7. illctó "kedvcnc" elhúríló mriködéso:vcl. Wil helm Rctch nagyhatásu múvébcn. a KamJ.teruna/í~is-ben ( 1936) továbbfejleszlelic Anna Freud elhárírásokról szóló munkásságál. Késöbbi pályafutása~orán Reich ehávolodou a pwchnonaltzts fő áram:itól. s kifejlesztene az orgon-energiáról zóló elméletét
\ eJ!:f2EZichol6gia
49
111líködést, hatékon yabban tevékenykedik, haműködéserejlett marad. \ p~.lichoana1i tik us, aki abban érdekelt, hogy a tudattalan élményeke t tildatossá tegye, várva várt felszabaditója a tudattalan ösztön-én iml •u lzu&oknak., dc fenyegetés a csatarendbe állított én és a:tinak tudattalin, 1 szemelyis gre jellemző elhárításaí száma.ra. '-iiglllund Freud feU1agyott a hipnó.zissal, m.crl tapasztalatai szerint r1• m .kt.!pes az elhárit<.\sokat úgy lecsillapítani, hogy átml!nctilcg felfüg~·,·..;szek míiködésü.ket; eJ-\elyett közvelleniil, tudatosan kell hatókölllnkbc vonni és értelmezni azokat. Anna Freud azonban úgy tárta fe ol l~, hogy _!tyomon követte elháritó működéseit az egy~,_l~~t, \ i.lügosan felismerhető Hinetektől kezdve egészen addig~<~íg azok l "•h, tolnak az egészszemélyiségbe; a ~m~iségm úködés alaptcrmé.tc tén!::.k..hí !' az c 1áritási fol amato1"ban vökerezhe'f-' .~\.. Ha ezeket a tudattahw elhárító folyamatoka t nem hoz.wk a taroPti dl napvilágra, kezdte gyanítani .Anna Freud, a pszichoanctlízis ,v ,)gyít6 hatása súly osan csorbul. Ha egyszerűen a tuda tb a idézzük az ,,,...,lön-én impulzusait, az hasonlít ahhoz, ahogy a hidegháborúbéUl 111 •gmentünk néhány kelet-berl.in.il., de nem sikerül befolyc 1 solnunk a t ·n l további .fennállását és a megmaradó bonyolult állam védclrni rend~ Nl.. Néhány szerencsét1en ember kiszabadítása csekély hatás, a1 van ·•.!. ugyanazt a határ t megközelítő többj ember sorsára: magukat az 111 k~t kelllegyóznünk, a védelnú gépezetet kelllelepleznünk l\11nn Pre u d viz ·gálatni az_é!• összetettségéről és elhárításaíróJ oda:._ , , z.e ttek, h gy újra kel ett fog.a~Iruwl.i...az. analitikus szer.epét ~.helyét ' )ryógyttás folyamatában. A ~abud képzeltársítás tarJ.a.l.mait egyl't: •nkc:ibb úgy tek.intették, mint ~lkerülhetetlenül kompromisszumo).< , ., ed mén~; legj obb esetben inkább az analitikus folyamat céljának, ,t mmint 1-.özveUcnül alkalmazhato eszköznek, ahogy azt régebben ilo ll van fel lételezték Anlennyiben apáciens igyekszik együttműködni, ,... ügy dönt, hogy egy 1dőre fclfuggesz;l1 én-v1szonyulásait és ~os t· ll en~ t, mindig 11!Űködésbe lépnek a tudatán és akaratán kivilli l u~u tta1an elháritási minták és a megfelelő tudaltalan felettes-én viszotV ul ás~ A tudattalan lelki tevékenységnek ez a felülvizsgált értelmel.ése azt jelentette, hogy az analitikus szerepében is szükség van bizolly os változtatásra. Amint Amo.a Freud újrafoga1mazta: "az analitikus Idadata az, hogy tudatosítsa mindazt, ami tudattalan, tekintet nélkül .ma, melyik lelki intézményhez tartozik az. Figyeimét egyformán és 1.\rgyilagosan fordí~a mindh<Írom intézmény tudattalan elemei felé ...
50 amikor a m egvilágosadást szo[gáló munkáhn fog, il y r cíllcbpontra helyezkedik, amely egyenlő távolsagra esik az ti~z. ti'111 r·qtnl, az '•n tő lés a felettes-éntől." (1936, 28) Az elhárítások esetelJen tehát az analitikusnni n m ke' ll addig várnia, mig a szabad képzettársítás elakad, és a?. l ,i n rll' lntc7 r1i a feltételezettösztön-én tartalmat, hanem tevékenyebb'n k •ll fr·l u latnia magukon az asszociációkan befiU azehárítások finomabb muvcl tc í l, melyek megalkuvásra késztették és torzították őket. llyl'n pnntn un az analitikus gyújtópontnak el kell mozdulnia az öszLön- ' n kt'~Zt 'tések keresésétől, s helyette az én tudalon kívűlj műkodés rrl' kl•ll osszpontosílania. Mégsem olyankönnyű m.indig különb eget tenn t .tz lhá ritott és elhárílatlan közlések között. "Csak azt követően sz.cr7ünk róla tudomást- figyelte meg Alma Freud - amikor nyil ranvaló lesz, hogy hiányzik valami." (1936, 8) Abban az elhárításban például, melyben az indulal i:nlaciája, elszigetelése jön létre, a konfliktust képező gondolatok tudatosulhatnak egyfajta intellektualizált alakban, de a velük kapcsolatos kínos rzelmek gátlás alá kerülnek Az én esetleg megenged olyan kepz •t,)ramlást, amely hasonlít a "szabad" asszociációhoz, de a gondolatok különválnak a nekik megfelelő érzelmektől. A beteg eselleg Forró szexuális együttlétről beszél például, de visszafogott, szemrl l n modorb<m. Vagy a kivetítéses elhárításnál a beteg tagacThatja a duh érzetet, de rendkívül érzékeny rá és soka t foglalkotik az őt körülvev(i személyek haragos érzéseivel. A páciens, úgy tűnhet "szabadon" beszél, de a tudattalan elhárítás hatása az, ami formálja szóbeli közl 'sei t. Arma Freud könyve, Az én és az elhárító tnechanizmllsok (1936) részleges választ adott erre a kérdésre. A mű "pszichoanalitikus harcászali kézikönyvvé" vált, amely feltérképezi és adatokkal bizonyílja az én kü Jönféle tudattalan elhár.ítás1sti·atégiái t és figyelmezleli az analitikust a pszicheben való működésük árulkodó jeleire. Amta Freud úgy irányította az analízist, hogy ne az ösztön-én származékai utáni nyomozásra összpontosítson, és a~ hel es analitikus attitűdöt "semleges.ként:' határozta meg:_párta~e.mihegÜS2< tásnak a neurotikus szerkezet mindhárom része, az ösztön-' n, az én és a felettes-én között. -Ennek az új elméleti tájékozódásnak az értékét a gyakorlati munka tapasztalatai támasztották alá. Ems t Kris (1900-1957), aki a bécsi egyctemen szerezve d..iplomát1940-ben költözött New Yorkba, az ti j énpszi-
-
1 •npsúcho/ógia.
51
l111l 11gia i szellemiség egyik legélesebb elméjű és legkifinomultabb fej-
l• ·l.li'ije volt. Egyszer beszámolt egy 1iatalember megismételt analizi'', l; ez a beteg korábban már á tesett a hagyományosabb el vek men ten
·.hczvitt analitikus kezelésen. Az első analízis olyan értelmezésekre tl.llnzódott, amelyek az ösztön-én oldal és a páciens neurotikus 1-, tt /.d~ Imehez szarosan h zzátartozó tudattalan gyermeki vágyak fel'·" ·' ,.lt sznlgáltak, s ez hozott nenú Javulást, de érdemben nem befol v,\. nl ta azt a bénító szorítást, amit a beteg a foglalkozásában élt meg. l
1
\ 1'· ··ilms, ~gy harmincas éveinek elején járó tehetséges tudós aaal küszkölp tt hngy kc.'ptelen vo.lt ki'lzzé tenni kutata ·ait, ami n1egakadályozta szakmai .~ 1. o~m•netelét. E l ső analtziséból megtud ta, hogy félelem és bűntudflt gátolja ti nlnerejet. Ráébredt: allandó nyomás kenyszeriti arra, hogy a ~ajátjakénl 11.1 w.'ija fel m ~ s emberek gondolatait, kiváltképp azét a közismert tudós l·~••·' l fol d , a kl\' el hosszu ó rá ka t töltött együtt társalgásba merülve. 1\ / e lső analitikus úgy értelmezte a probléma szimbolikus jelentéset, hogy ? • mo.sitotta és kimutatta az ösztönös gyermeki sóvárgás t, amely efelé űzte őt, ' ~} látta a plagizál.ísi vagyat, hogy az a beteg rejtett kívánságát képviseli '''' ' ·••k gondolatatnak ellopására és erősza ·os bekebelezésére V6gü1 i" az ,,,,,ti, t i~u s e tudnttalan ösztnnfolyamat legkorábbl é.s legn?dettebb alakját mu •tll. t ka: a kezdetleges urál!!i agressZIÓt. l "ri s, aki elégedett volt azzal, ahogyan az első analitikus awn•lSítOttil a obléma ösztön-én \·etu]etét, figyeimét ezután az én tudattalan elháritö mú, , l ".eire fClrdította. Mmthogy a beteg munkásságal bénftó gáHás nem oldóh t t fe l, vaj n még mindig munkálkodnak-e tudattalan én-clhárítá ·ok? Vajon 1u·m ma gát a beteg beszámolóját a történtekról ferdítették el azok a tudattalan • lh .m1t1 múködesek, amelyek a dolgokat másszínben tűntetik fel, mint amil~ ~·nl'k J val.~ságban? .Kris "kiterjesztett vizsgálatra" vállalkozott: kutakndni t :dl'tt a szövegekben, melyeket a fiatal tudós félt lemásolni, igyekezett mmlt·nt megtudni kutatá si elképzeléséről é. azokról a sajátos cszn1~CSt:!rt.!król , 11 • lvek J bMátj.ival vah'l társalgásban hangzottak el. Végül is Kns valami '' ,• "/ t'n eik ;pesz töt fudezett fel A páciens nemhogy nem esett a plágium ~t ., rte-;!!be, hanem éppen ö maga volt az, aki a kiVáló bará~ával folytatott l,, ,/ elgeté<;eJ..ben olynn gondolatokat vetett fel, melyeket nz tán a barát szorgaltll.l . .
'' • l
52
t·npszLchológia
tudattalan erőfeszítésben, hogy orvosolja ezt a gyenncklwn c~illéldtbt és olyan bámulatos apát teremtsen, aki méltó a csodálati.im, idós •bb b,mHp1ba ömle::.ztette át aját szellemi anyagát, meghiús1tva cuel unnun ·16rch;\1Jdását A kivetítés elhárító mechanizmusát használva, sajól kl'pcs-.l·~eít a barátjának tulajdonította, és aztán tisztelette l és csodálattal ne?..ett fp l r.i . A bekövetke:lé'í ödipális konfliktusok tovább bnnynhh>tt.ík e beteg életét. Igyekezete, hogy kapjon valamit egy csodilltembt:rlól, .1l-.al J,.lepitelt magában, idővel versengő érzéseket keltett és előhívta azt n tudatt.1lnn l'.~ tiltott öd i pá lis vágyat, hogy "ellopja az apja pémszét", ezért a \ágy(•rt pl'dig, akJr jelképe!> tevékenységekben is, bt1nh6dni kell. Ez a búntud<~t-rnnrdnsl.l cmb •r elkerülhetetlenül és fájda lmasan arra ítéltetett, hogy lejátssz.1 ezt ilZ l!iményt a borátjával kapcsolatban, aki kiszívta belőle az ő gondolilt.1tl. es,, tnlvi1jl ,,s megalázó vádját éreztette vele, gyakorlatilag meghiusitva, hogy ,, s.1j;it müvét közzé
tegye. Kris leírta azt a kezeléstechnikai változtatást, nm ·ly vizsgáladását síkerre vitte: az ösztönkon.flíktus feltárását., amL•IyPI ilZ ei67.Ö, hagyományosabb freudi analízis hozott felszínre, mPgtoldolta az én műkö désének és a beteg felszíni viselkedésének részlctt·.., t It mz •sével: "Az értelmezések második sorozata ... sokkal kézzcltogh.11nbh tényeivel kiegészítette [az első anaHúsbői származókat], s tmnlht,gy n v i el ked és igen számos részletére terjedt ki, megnyította a kapul.lJelcn és a múlt, a felnőtt tünettan és a gyermeki képzelet ö::.sz kapcsolódása előtt. A döntő pont mégis a felszín feltárása maradt. A kL•zt
1'11 pszichológia
53
rnml példáu [ a tagadást, nly an elégedetlenség is műl..ödésbe h zhatja, ll tll'lynek Íorrá a a külvilágban van. Arra is felfigyelt, hogy m1g ez az • lharítás felnőtteknél igen súl y os kórlélektani zavarokkal kapcsolódik • ·~.,:t.e (pl. pszichotikus téve~esz.mékkel), a gyermekekkel végzett mun1" ,11; t bizonyította, hogy a fejlődés korai szakaszában ennek a fajta t•II~
54 másik személy iránt; ez, úgy érezte, tul sok nel-i. ÍJ •lt•nll'lll', IHl);.v <~brm!ll!; akar megtudni az analitikusnd, őkeptelen
A klinikai nehézségek, amelyekkel meg kellett birkózní ahhoz, hogy segítsenek az olyan súlyos betegeken, nlint Ang la, a lélekelemzés Cq határait nyitották meg az énpszichológusok előtt, ak1k buzgón követlék Anna Freud célkitűzés ét, hogy az ént" a saját jogán" tanulmányozzák. Ez a gyújtópont azt a klinikai megközelítést támogatta, amely kówt' etleAeb~~~ v.Q!!jél.Ee a beteget; kisebb hang úlyt vet a feltáratlan, rejtett ti okra és nagyobbat a lelki struktúra érték lé.sére. J\ng •la esetében az analitikus nem törődött kihívó és sértő viselkedésével, ehelyett megjegyezte, hogy van valami e körül a kilL:lük húzod 6 fal körül. am1t fontosnak érez; arra biztatta Angelát, hogy erről a falról be~zéljen neki . Az. e legyen fiZ életnek. J cgk rábbi emlék' n f, lsterú elmenyn l ötévc-. koráboi sz.\nna10tt, amikor i~kolába kezdett Jilrni: attl•l félt, hfl tul közel k!:'rül il több1 gyerekhez, esetleg hozz,\] uk vág vabm1t. [bben az ev ben kezdte érezni, hogy hatalmas, homályos köralakú tér fogja teljesen körül Valahányszor ez az érzéM· t<~ ma d t, bénultnak éreztemagát,sképtelen vnltmegmozdulni vagy válaszolni. Egyre növekvő társas visszahúzódása látszólag észrevétlenül
Az énpszichológia
55
nu:nl vé7be. Kezdte úgy ~rezn1, hogy ó csupán "egy gondolat valaki más l!•j •ben" Ang la anyja örökcisen kieleguletlen, agyondolgozott, érzelmileg kiegyenulyozotlan as::.zony volt. Piatal korában eléggé gyökeres lépésl'e szánta el 1n<Jgfo~adóan igyekez tl a mama tökéletes k1 ·inasa lt·nni, Angela igen élénk és tevékeny fantáziaéletet teremtett magának. Emlé~ 1'/l'tébe idezte, ahogy belső világát, úgy ha rom és hét éves kora között b<· nl·pes ítette ol tan alakokkal, akiket mintegy csa ládtagoknak tekintett. Volt l•>~lukegy "kövérés falánk ki baba, aki azt akarta, hogy" nunden örökreígy rt~. 1r.1 djon", es nk.i könnyen megbántódott. és "k.i tudta tépni az embt!rek. 7 met, ha magára hagyták" Volt egy ember is, "aki az alagsorban laklk, es ,,J,., arril vár, hogy valami r sszat tegyek, hogy feljöhessen onnan es bántson l n1,em." Ez a7. al.:1k egész sor büntetést szabott ki a rossztettekért, akárn1tlyen •prt'1k voltak is azok, ami kezdetben testi, később szexuális kínzá okról c;zőtl, 1111ndcnt elbonto képzelődések formáját öltötte. Miután mélyen irigyelte azo~ '' ,, gyerekeket, ilkiknek tnr(ídésben és figyelemben volt részük. Angela ,v.ll,ran azt kívanta, hogv legyenek betegek, és rettenetes bal :etekr61 és l q~ retten buntct~~ekrcil képzelódritl. Amikor egyik ilyen mélyen irigyelt iskoltl.lr~át autn utöttc el es meghalt, Angela halaira remúlt, hogy az ű ellenséges .•••1dolatai oknztak a trag~dié\t. Ezt követ6en az "Cllagsori alak" vérsz~met ~ .q•ntt, és azonnali kínzást é:; öt1.csonkítást követelt, ha Angela " hibát" kövel • l Igy n kislány titokban elkezdte csonkftama testét, hogy minél jobban tudjon 11r.llkodni a gC1ndolatain . 11
ll
l l'':irlt/1 Ilftiktum henhr.H!
ll.l'.;on11lsuk össze Angela klinika! képet Kris tudós betegéveL A szer~
1•z.eti moddl felől nézve a neurózis nem más, mint hosszantartó
~
ompromisszum az ösztön-én, az én és a felettes-én
cselekvő erői
l Figyelemreméltó, hogy ez pontosan az, amit Wilfred Bio n ( 1955) irt le, mint olyan folyamato!. ""'·lybcn az egyén valaki más kivetftéses azonosításainak tárgyává válik. Ehöprenghctünk azon . '·'1"11 Angelának azért keletkezett-e ilyen élménye, mert az anyja túl gyakran használta 6t arra. lt•l~Y
befogadja a maga kivetítéseil.
56
Az é.npszichológia
között. A terápiás folyamatban az ana]iliku~ szeme 'IÓLI az " tél lebeg, hogy "tárgyalóasztal mellé ültesse" ezt a tnurnvu·atu!>t. Fc•1u1tartva kiegyensúlyozott érdeklődését a történet minden oldab iránt (Arma Freud "semlcgességét"), az analitikus segíthet a páuensnek, hogy előnyösebb megoldásra jusson a vetekedd igények között. Egy tárgyalás síkere természetesen nagymértékb n a résztvevékön múlik; itt döntóvé valik az énpszichológusnak az a képess ge, hogy értékelje a lelki szerkezeteket (ösztön-én, én, felettes-én), múködésük jellegét illetően. Hasonlítsuk össze az Angela analízisében vfu·ható "szereposztás" megjelenését és természetét azokkaJ a szcreplőkkel, akik Kris betegél jell mzik! Az utóbbmak gyermeki (ösztön-en) vágya, hogy megfossza az apját péniszétól, simán beleolvadt a szcmélyiségébe, s csak gondosan álcázott, jelképes formában nyert kielégülést. Tudatosan csupán évek múlva, két különböző analitikus értékelése nyomán lehetett hozzáférni. Ezzel szemben Angela hasonlóképp elfogadhatatlan gyilkos (ösztön-én) képzdgését arról, hogy kioltja jövendőbeli testvér-riválisának életét, nem voll nehéz fe1tám1, ez a vágy tudato volt és Angela készségesen beszámolt róla már a kezelés leges legelején. A felettcs-én tiltakozása Kris betegének ödipális bonyodallna ellen köm1yen kinyomozható a bűntudatárulkodó érzéséből; ez a felettcs-én biztosítja, hogy az erkölcsileg elfogadhatatlan vágy ténylegesen sakkban legyen tartva, és hogy a vágyért kijáró büntetés beépüljön a páciens személyes élményvilágába, a s:takmai karrier gátlódása m.inl tunet formájában . Angela ezzelszemben nem érzell bűntudatot , amely jelezte volna a bensővé tett erkölcsi kódex mú.ködését. "Emberét az alagsorban", aki a felettes-én működésér6llegmeggyőzóbben árulkodó élményéhez tartozott, egyáltalán nem is tekintette ömnaga reszének, hanem egy agresszJV "másiknak", aki az ő belsejében vert tanyát. Ez a figura inkább szadista zsarnokként viselkedett, mintscm értelmes zászlóvivóként, nem hozott magával semmiféle határozott etikai kódexet, s nem javasolt olyan kívánatos viselkedési módot, amely jobb volna az eddiginél. Noha Angelahozzáfűzöttnéhány utólagos magyarázatot, az ijesztő alak cenzúrájában nem volt fellelhető olyan világos minta, amely vezérfonalként szolgálhatott volna a személyes javulás számára. Kris betegének énje sikeresen közvetített a gyermeki sóvárgás és a felettes-én erkölcsi kódexe közötti konfliktusban, miután az elhárítá-
\ énpszichológia
57
11k ügye::. rendszeret hozta létre, amely egyaránt felhasználta a :;zimIH dumképzést, az eltolás t és a lJvetítést a konfliktus ell pl ezé ében, és '" ·zagmentesen illesztette be a folyamatosan épülő személyiségbe. Attgela fala, én-rnűködésének egyik arculata, amely arra szolgált, hogy lltt.:gvédje őt egész gyermekkorában (és az analízisben is), egyszerre l 1 ult kezdetlegesnek é nyilvánvalónak. Miután tapodtat sem engedett \llllJYilkos vágy tLtdatosulása mély konflil<.tust okozott, mert Kris betegc 11.•)-;yra becsült és Lisztelte az édesapját. Angela vágyai ettől igencsak t·lté ró érzclmekk l jártak. Hevesek es ·r·sek, pusztítóak é gátlá talaltnk voltak, s amikor Angela dül1be gurult, úgy tűnt, fütyül arra, nH.:gbántvagy megsért-e másokat; úgy beszélt, 1nintha egyáltalán nem t. tplálna irántuk semmiféle barátságos érzést. Angela analitikusára az a feladat hárult, hogy újra Lárgya~a a megl'gyez 'st az én, a I lettes-én és az ösztön-én között. Mégis pcrdönt6 l1izonyíték szólt amellett, hogy ebben az esetben az érdemi munka előtl 1111ndhárom "parlnernak" gyógyító beavatkozásram van szüksége. l cll-e például Angela én-elhárí ta ait az ö ztön-en késztetéseivel szeml u•n arra bátorítani, hogy egy kis é eUazuljanak? Kézenfekvő, hogy ltt ,, megoldás nem ez, hanem a megjavításuk Az énpszkhológia kifejlődés előtt a pszichoanalízis klinikai célja a ,..,,1pdába e~:.ett tudattalan energ1ák felszabadítása volt. Freud olyan 11tegközelitést hangsúlyozott, arncly nem fejl ki közvetlen irányítást l'•agyís .nem direktív) és nem avatkozik be erőszakosan (azaz nem .,:uggesztív). A feladat az áramlás t akadályozó törmelék eltakarítása vo lt, és nem az áramlási csatorna megerősítése. Az olyan betegeknél, m int Angela, az elhárítások ja vHásához és az énfunkciók fejlesztéséhez "csatorna alapépítményének mérnökifelrnérése kellett, beleértve azon .1 nyagok ismeretét is, amelyekből az egész szerkezet épült.
=:.5=-8 ______________ _, ______ /\., etlpszichológia
Heinz Hartmann: előtérben az alkalmazkoltás A'L. effaj ta rnode ll kifejlesztése leginkább 1:-lE'ÜW TlM111l<~nnak (18941970) köszönhető, aki az~icb.Qlógja alyja <"nl vmertté. Akárcsak A . Freud érdek](ídését, Har lman11ét is azok >\ 7 .1dd1 ~ nem vizsgált pszichés leletek keltették fel, rnelyekel 5 igmund l 'r ' ttd bc1 nyászott ki, amikor a gyen11eki célokat és vágyakat keres t•. 1\z <'ísi nyílhegy azonban - hogy t~z ásatás hasonJattinál maradjunk l ladmann s7,emében,. ellentétben f-reud ltínyávaJ, nem idézett fel csatnk •pckl!l, sem lenyűgö ző látványt a védelmi rendszerekrőL Ó ink;ibb " konfli k tus mögé került, és a felfedezés tágabb technológiai vonnlk\)/,fl~llin töprengett, mint ahogyan a régészbenmetülnekfel eze k , l (•rtll\'il 'k. (l'To gy<~nlelt a nyílhegy megmunkálva? Hogyan olvaszlotL,· k nw g a f met? Kik vettek részt a tárgyak megalkotásában? Milycn ma -; kt•JW!:>ségelk vannak? Vajon öntöttek-e pénzérméket is? Hogyan mú~ öd ö tt a közösség amindennapokban?) ~Jil~ry..s;m llt•rl , h a csak a lláboIúságait tanulmányozzuk Es a vizsgálódás fókw;zan a " n -l a lá lszólag egyszeru megváltoztatásával Hartm a:nn óriá c; i l va li nzla lott a pszichoanalízis egész menetén: megnyitotta az ulai az •gt>~'l.ségcs fejlődés kulcsfolyamt~tainak és viszcmlagságail1aklényegi vtzsgi latához. Bartmann kiizrcműkiidése szél~sítette ki a pszid1 oan nlilikus érdeklődés hatósugarát: kórlélekt~rr.áltt~lános embe ri fejlód ésig, elszigetelt, bezárkózó terápiás módszerből mélyen szántó, a többi tudománnyal. egyenrangú szellemi tudomá.nyágig. M ind 7. n ern volt körmyű feladat. Hartmannak kényes egyensúlyt keJJdt fenntartania egyrészt aközött,
l • "l1szichológia
59
' ' :\'követ volt Németországban, anyja pedig szobrász. Családi ottho11 ellepték a Bécsbó1 és a világ más tájairól odasereglett 1smerl 11'' ~ i kusok, filozófusok, orvosok, politikusok és a szelJem más embe' .11, ifj Ct H einz Hartmannt a kuJtúrák, eszmék és világnézetek telje~ :v erzetévef ruházva feL Orvosnak és pszichiáternek tanult s mé' 11 lisztelte Frendot ':-. munkásságál; 1934-ben Freud meghívására It • L.tí mcnt analízisbe. Azonban ugyanígy vonzotta és kíváncsivá tett' t l' 1 tLhoanalízisen kívüli tudomány világa is és széleskört1 érdeklődés lt. qt o lla a pszichológia, a történelem, a zene és a filozófi<:~ felé. II,Htmann úttörő műve, az Énps~é.;?_n~tn'4!3..dás ~é~ ( t t• ·mctnyelvcn1937-ben adták ki), erősen elvont és a I
60 érjék el, ami azután tudatos vizsgalódásn.ü l'~ .ttl.l ltlt~ w. l'tll'imezésnek teszi ki őke l, s ezzel valóságosabb, crdt ·bb, ~.tztf.t~<~hb .~n-m.űkö dést eredményező gondolkodásmóddá alakult t. k .11 "Al wi lisztön-én volt, ott ~1mck kell lennie. Ez a kultúra alk0ta!,t1 kicsil hasonló a Zuider Zee lecsapolásához." (Freud 1933, 80) Hartmann víziója az emberi fejlődésról gyökt·r '!'l'n Cc1lolta ezt a képet. Akárcsak rreudot, őt is Darwin Imélet' thJclt • meg a fajok eredetéről és evolúciójáról, de a darwinileirás egy másik vetületér támaszkodott. Freud Darwin mun kásságából szűrtc le azt az elkcpzelést, amely ma már közhel y, de meghökkentette a 19. század emberét: h<\r más fajból fejlődött, a humán lény nem különbözik lényegcsen az ali, ti organizmustóL Freud gondolatai az emberi motivációk ösztönforrásáról, a gyermeki szexualitás és agresszió nyers crői.ről, mmd visszavezethető erre a darwinj nézetre. Hartmatm viszont arra az ok.fcjlésrc forditotta a figyelmét, hogy a~llatok a természclesJüvruasztódas folyamatában rillsényszerültek arra, hogy a lehető legn~gyubb mérlékben alkalmaz~od·~akkörülményeikhez, és igx_ fol)@_matos ib o cson ős kitpesola t jött létre az organizmus és a környezele között". (1939, 24) Hartmann úgy okoskodott: ha az emberi lény a többi organizmushoz hasonlóan úgy van felépítve, hogy beilleszkedjcn a környezetbe, az rninden bizonnyal nemcsak fizikai, hanem lélektanilény "ikre is Igaz. Fordítva pedig a célszerűség azt kivánja, hogy a természete;; környezet ~a· átosan aJkaln~ ~gyen ~ember pszichológiai létezésére. Következésképp Hartmann szeme előttnem egy álomban ringatózó és sodródó kisbaba képe lebegett, aki hirtelen arra kényszerül, hogy múködésbe lépjen, hanem egy olyan teremtmény, akinek beépítettén-po tenciáljai arra várnak, hogy- ahogyan a magnak a tavaszi eső- a megfelelő, "átlagosan elvárható" környezeti feltételek z1krájára beindítsák a növekedést. Bizonyos "konfliktusmentes énkép_gssé_geket" tételezett fel, melyek nem konfliktusokban és kudru·cokban kovácsolódnak ki, hanem ~:Jelül fesz.itő potenciálok. az embereket születésüktől fogva megillető jog részei, olyan funkciok, ame1yek természetes módon nyila1koznak meg a megfelel6 Rörnyezetben;-miáltttHeh:et6vé -vál ik, ho gy az egyén bcilleszkedjen a környezetükbe. Ezek a képességek felölelik a nyelvet, az észlel est, a argy felismerését és a gondolkodást. Miközben továbbra is nagyra becsülte a konfliktus intézményesített pszichoanalitikus értehnezését, Hartmann nekilátott, hogy megvizs-
.t
f npszichol6gia
61
•,dja a nem-konfliktusos, hanem az alk<Ümaikodáson alapuló (adapl•v) fejlődési. Elkezdte ki válogatni cs cim.kézni az énműködéseket ' ·r; ·de tük, adott és változó funkcióik és egymással való kapcsolatuk ,, t já tasságai szerint. Észrevette, hogy egy elsődlegesen autonóm< d apll v szerkezet (a beszéd például) másoellagos konfliktusbagaba lyodha t d.1dugás). És az eredetileg konfliktusban születetl elhárítás ok végül i · · lltműködőek lehetnek azáltal. hogy alkalmazkodási készségekl•t hív"', kelő . ;\ reakcióképzé például olyan elhárítás, amely arra szolgál, hogy 11 egyénben ne tudatosuljanak a folytonos, társadalmilag elfogadhal.lllan örömök: a toalettben (ízött tevékenység esetében a totyogó kis•,verekcredetielragadtatása béhnozgásaiirántaz undor tudatos viszonyulásává alakul át A reakcióképzés, noha konfliktusból ered, végill llll'gls nagymértékbe.n adaptív feJadatot tölthet be az egész személyi~·g ben, mint Lermés;>;etes örőm,melyet az alapos higiénia és a tisztaság ny újt, és így a konniktu1:1on kivüli szcrepbc sűrűsödik össze, "másodI,I~Osai1 autonómmá" válva. Hasonlóképpen egy másik elhárítás, az 111tcllcktualizálás (elvont gondolkodás a konfliktu...;ban álló érzelmek lutta tnsulásának megakadályozására) jeUcmLően a magas in teUigenciolJÚaknál uralkodó elhárítás, akiknek képessége az elvont gondolkod,bra az alkalmazkodáskor igen sokat nyom a latban. Ezért kockáza111'>, ha az analitikus csupán az clharítás oldalát értelmezi ("Ön a magyará:;ataiva l leplezi a.zt,hogynemérez"), merta páciensben azt az ···rzést ke lti, hogy va lami baj van a gondolkodási képesség 'v l. l-lart11\ilnn finom küJönbséget tett az egyes sajátosságok között, és ezzel ll.!he tővé tette a klmikusok számára, hogy hajszálpontosan ertékeljék a ll'lkí működés konfliktusteremtő és alkalmazkodás! vonatkozásait o'gyaránt. Ám Bartmann leírása a "ko n.fUktusmentes" énműködésrő l fogas 1-údést is vet fel. Honnan veszik ezek a hmkciók az energiájukat? H a ,lz elmét elsődlegesen a lipidó és az agresszió fűti, amelyek a zommel tiltot l kielégilléstkövetelő konfliktusos vágyakban nyilvánulnak meg, mi fűti az olyan alkalmazkodási folyamatokat,minl amilye.nazészlelés és a tanulási képesség? Freud ugyanezzel a kérdéssel küszködött, csak más fogalmakban gondolkozva, amikor megpróbálta a magasabbrendű kulturális törekvéseket (rnint az általa is nagyon kedvelt szépirodalom és művészetek) összeegyeztetni motivációs elméletév el, amely minden indítékot alap-
Az ef!I!.o.:zichológia
62
velően szexuálisnak és agresszívnak tekintett ·r ud m go ldása az átlényegítés,. a szubli111áció fogalma volt, egy elhárítássz rú folyamat, amely hasznosítja a nemi késztetés erejét, é:" azt elfogadható, gyümölcsöző törekvésekben vezeti le. ll y módon p ' ldául a beteges leskelődési hajlarn rögzülése fényképészi tehetséggé alakul át. Ám még ha az ösztönkésztetések szublimálódnak is, nicázott alakban megtartják szexuális és agresszív tulajdonságaikat. Ha az én konfliktusmentes funkciói valóban öntörvényűek, olybá lűník, hogy c tulajdonságok nélkill jutnak energiához. Hartmann az általa ueutrnlizációnnk (semlegesítésl elnevezett fol~matot tételezte fel: az én ezen keresztül levetkőzi az ösztönök szexuális és ~resszív fulajdonságait. Elt~rően a szublimációtól, a neutralizáció maguknak az f}s7t .. nl.<él>zt~ téseknek a természetét v~zt~a tp.~, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan egy vízierőmű a vad, szennyes folyót tiszta, használható villamos energiává alakítja át. Hartmaru1 elképzelése a gyermekről, aki veleszületett, a fogékony környezetben természetesen kibontakozó képességekkel jön a vilagra, egy sereg kérdést nyitott meg, amely aztán a soron következő énpszichológusokra maradt. Hogyan képzeljük el a szükséges környezetet, amelybe a gyennek előre alkalmazkodva beleszületik? Mely elemek tekinthetők belillről fakadónak az" átlagosan elfogadható" környezetben? Vannak-c olyan tényezők a gyermekek korai kapcsolatában a környezetükkel, amelyek serken tik az ösztönsemlegesíté folyama tá t, csillapítják az ösztön konfliktusokat és elérhetővé teszik azokat az cnergiaforrásokat, melyek felfűtik az én nem-konfliktusos működéseit?
A
fejlődés
én]élektana: René Spitz
Ren é Spi tz szívbemarkoló munkája, a Haspitn/izmus (1940) megterméés drámai szerepet játszott abban, hogy a környezet kérdései iránti érdeklődés elmélyüljön. Levezetésesemmikétséget nem hagyott afelől, hogy bármilyen veleszületett potenciállal rendelkezzen is az emberi lény, ruu1ak megvalósulása halálra Vat'\ ítélve, ha hiányoznak a más emberekkel fenntartható érzelmi kapcsolatok. Spitz (1887-1974) olyan, születésükkor elhagyott gyermekeket tanulmányozott egy lelencházban. akik testi szükségleteit megfclclően kielégítették, de meg voltak fosztva a lelki gondozás folyamatos kölcsönhatásaitót Ezek a gyc1mekek rendszerint nyomott han gulatú vá, visszahüzódóvá és bekenyítő
tz énpszichológia.
68
l•·gessé váltak. Ha ez z érzelm i éhezés megh aladta a három hónapot, lilllllott a vi7.uális koordináció és visszamaradt a mozgasfeJlődés. A
• sccsem6 egyre fásultabb és közönyösebb lett, mozdulatlan lestét a ·•1 ,ltrac ad ta mél yedésbe fészkel ve. A 2. életév végére az ilyen kisgyer•n"kek egyharmada meghaJt. A túlélőkből még a 4. életé\'üket elérve ,.., c~>ak kevesen tudtak üh'li, Járni vagy beszélni. Ha az anya a csecsemő "let~nek első három hónapján belül visszatért, a romlási folyamat 111••gfordu1t. Míg .Freud a deprivációt, az ingerektó1 való megfosztást .LZ értfejlődés serkentőjénekkiáltotta ki, amely mintegy kikénysze1íti a v,llóság felé fordulást, Spítz vizsgálata "az egészséges fejlődésben Lkadályozott" csecsemőkről drámaian bizonyította, hogy "a valóság h;glafala" halálos lehet, ha nélkülözi a szerető gondviselő éri11tését. Az a kérdés mindameliett nyitva maradt, hogy mi az 1gazi tenné.r.etc a Spitz részéról regisztrált tragédiának. Ha a táplálék és más testi •.1. iikségletek nem döntően fontos elemek, pontosan mi az, am it a ~nndo-;kodó S7.Pmély jelerdéte nyújt? Hartmann azon a véleményen \' nil, h gy az olyan énképességek megnyilatkozásához, mlnt amllyer1. d l:írgyft>lfogás és aL. észlE-lés, lényeges az átlagosan eJvárható környe'l'l- dc uuk ennek a környezetnek a lényeges vonásai? Ami kívül van, l1ngyru1 befolyáso lja azt, ami belül fejl őclik? 1 l /ihidinftlis tárgy
"'pi tz szakmai pályafutásának jelentős részét e kérd' seknek szen telte. \ kísérleti l!?lektanb6J kölcsönzött tnódszereket feU1aszna lva, Jyan munkát végzett, amelyet sokan az első analitikus kutatásnak tekintetl< l a csecsemők és elsődl eges gondozóik közti tárgykapcsolatok terén; o''lnck folyamán rendszerezetten, széles körben tanulmányozta és sok •·vre tcrjed6 időszakon keresztül ellenőrzött, közvetlen megfigyel 'seIL't lett a cscc ·em6kr61 és az anyákról. Spitz megfigyelt, filmetett , lll''l:t.élgetéscket folytatott, tesztekel készített, nyomon követve azt az .1t,1lakulást, ahogyan a csecsemő és az anya közti biológia)Jag adaptív kiltelék szövevényes élettani erőforrássá válik a gyermek számára. E m un kája nyomán alapvetően átd olgozta a libidinális tárgy pszichoanalitikus alapfogalmát l Kés6bb fedezték fd. hogy e1.ckból a7 egészséges fejlődésükben akadályozott csccscmókhő\ lnanym:nak bizonyos növekedési hormonok. mclyck tcrmelódé:ét a gontlo7.Ó(nókJ nyújtotta 111.1kni és é rzelmi ingerek váltjük ki.
64
Az énpszic/wlógia
A tárgy megnevezé t heud vezette be, az ösztönkésztet'sck ama célpontját jelúh e ezzel, amelyen keresztül az ösztönfcszult ég k1sül. A tárgy lehet személy, de lehe l élettelen dolog is. A cip ő például libid inális tárgy lehet egy fétisiszta számára, ha azzallehetőséget kap nemi impulzusának kifejezésére. Ebben a sémában a libidinális tárgynak magának nincs belső értéke, hanem az élményen keresztül tapad szarosan a késztetéshez, s akkor működik hasznosan, ha csökkenti a7 ösztönfeszültséget Így eleinte az anyának mint személynek nincsen egyedi jelentősége a gyermek számára, hanem a "változó" tárgyak csoportjába sorolható, és csupán abban a mértékben, amennyiben úgy működ1k, mint egyile 'azon dolognak (dolgoknak), amelyet tekintctbe vév vagy amelyen k resztül az ösztön képes elérni a célját." (Fre ud 1915, 122) Az anya azérl válik fontossá, mert kielégülést nyújt, vélte Freud; az emberi szeretet mind közvetlcn, mind álcázott (céljában gátolt) kielégülésekre épül, mivel az én szerét ejti, hogy clfojtsa, átlényegítse és kífimontitsa az ösztönkésztetéseket, ügyhogy azok helyet talainak a szövevényesebb tárgykapcsolatokban is. freudnak nem jutott e::.zébc, hogy a másokkal való libidinális kapc olal a maga jogán is létrejöhet. Nézzük, hogyan közehti meg az. n::o11osíftist, azt a folyamatot, melyen keresztül a gyermek valakit vagy valaki bizonyos vonásait önmaga részévé teszi. A gyermekek tetemes mértékben hasonló,·á válnak a szüleikhez, és ez az azonosulá -j folyamat je len tősen megkönnyiti számu kra, h ogy megtanuljanak abban Cl világban és kultúrában élni, amelybe beleszüleltek. De miértés hogyan történik az azonosítás? Mmt oly sok fejlődéstani magyarázatát, Freud az azonosítás folyamatát sem első dlegesként fogalmazta meg, hanern elhántó jellegűként olyan lelki manőverkénl, amely megkísérli csillapítani a veszt ég bénító élményét. Az ember magáraöltheti aszeretett szemely egyes tulajdonságait annak halála után; az ötéves gyermek azonosul az apjaerkölcsi kód ex ével, válasz u l arra az. ödipális kudarcra, amikor ilZ anyát mint szexuah. partnert kénytelen megtagadni. Amíg a kiclégülés a tárgya k ú ~á n elérhető a valóságos világban, az azonosításnak nincs jelentősége. Ha a kiclégülésnek vége szakad, ha a tárgy elvész vagy elérhe tetleru1é válik valamely konfliktus miatt, a tárgy belsővé lesz, hogy lehelóvé tegye a képzeletbeli kielégülést. Va lamely tárggyal való azonosítás, Freud szemében, csupán pótmegoldás, kénytelen-kelletlen fogadott kom penzáció, ha már az ösztönkielégülés maga nem lehetséges.
\ t'IIJ?szichológia
65
'•p1tz olyan fogalmi keretet vázolt fel, amely az elméletalkotásban '' 11111111 volt Freud ösztönelmélete és a tárgykapcsolatok radikális ell ··ll·te (lásd 5. fejezet) között. Abban megtartotta Freud felfogását, 1o11 l t•rint a libidó keresi a gyönyört, de az Ösztönkésztetés mellett új 1 ldlokat nyitott, melyekelmélyítctték és kitöltöttékFreud elképzclé' l ,, korai tárgykapcsalódások fejlődéséről. Spitz az ösztön-én Ubidit '11 ·.~.:elj ait kiegcszítette egy sor képességgel, amely az én ben kele tke zik lt•tlődik ki, párhuzamosan a libidó gyönyörkereséséveL E képessé',L ~ tL•szik lehetővé, hogy a törődés érzete és mélyen kielégitő személ ' . kapcsolat bontakozzék ki. Spitz rendszerében a libidinális tárgy l '' t• •klása nem bármely adott tárgya t vagy olyasmit jelent, ami még a ,, '''!'·;ülés legszemélytelenebb élményével is köm1yen megkapható. A Iti H 11 nális tárgy birtoklása inkább fejlődésbeli teljesíhnény, amely tük' • 1 o~zt az ö~szetett lélektani képességet. hogy válogatott, rnélyen z••mélyes ragaszkodás alakuljon ki, amely még akkor is megmarad, , ,, személy távol van. Spitz libidinális tárgya nem pusztán eszköz 11 1, 1, hogy a feszültség végül is kisülj ön, s nem is az elhárító int rnal i, ol .ts következménye, hanem a saját jogán rendelkezik aJapvet(í jelenJ,,·,t·ggel. A libidinál:is tárgy azt az életbevágóan fon tos emberi össze, po:so1ódást nyújtja, amelyen belül romden libidinális fejlődés megliHiu l. l f1.1 ~ ichés.ftí.-.i6
ll, ri mann úgy jellemezte az éretlen pszichét, mint belsóh~g "diiferen' ·.tl.ltlant", s valószínűnek tartotta, hogy születéskor az en, a felettest•n, ~ót még a libidó és az. agresszió alapkésztetései is tagolatlanok, és 11!'111 lehet megkülönböztetni egyiket a másiktól. Spltz a pszichoanalilik us fókuszba ismét a korai életszakaszt állította, úgy írva le a csecseu wt, mint aki kezdetben egyaránt differenciálatlan (ez a fogalom azt t i t~- rözl, milyen állapotban van a csecsemő pszichéje) és nem-differen' 1 ll azaz nem elkülönült (ez a fogalom az egyedüllévő csecsemő tt-1Judéstanilag döntő fontosságú, alapvető képét a "csecsemő az any1·1\'íll együtt" üj képévé rajzolja át). Spitz úgy sz.cmlélte a csecsemőt, hogy az méhenbelüli, élettanilag 1•l6sködő kapcsolatát az anyjával aszületése utan a pszicltés összeolvaftts, fúzió állapotává teljesz ti ki. Mint a sziámi iker, kinek élete a köz te ~~:-. a pátja közti áramláson múlik, a csecsemő súlyos veszélybe kerül, h« hirtelen elszakítják az anyjától vagy bármilyen módon megfosztják
66 attól a lépcsőz tes folyamattól, aml'l~, .t7J.,ll • ·~úídi!.., hogy megszerzi a képességet az önálló múködésre. A lényegében magatehetetlen, seb 'Zh •to !..isbaba számúra az anya jelenti a maga fejlettebb lelki képesst'~Cive l ,, mcgfclcl6 környezetet. Spitz az újszülöttet ahhoz a vak emb •r h ·z ha~onlítja, aki visszanyert látását. A csec~cm.ő, akárcsak az újra ],,tó v.1k, L'gyállalán nem repdes az örömtől, mcrt kezdetben az értelmetlen ingNek tömegc árasztJa cl, amelyet nem tud megmWl kálni. J:bben a t. leli koz,bb,ln az anya köz\'etít. Feldolgozva az élményt, úgy múköd1k, mint ,1 k.bbaba "segéd-énje", megzabolázza az élményt, lecsillap1tja t1 k1csit, m gvédi őt a felbomlasztó tlllingerléstől, amíg a gyermek ki nc>m fejleszti baját képességét arra, h gy a maga módján munkálja rne~ és szabályazza élményeit. Spitzct különösen érdekelte az, hogyan szer:li meg a csecsemő a képességeket, melycket a környezet-anya kezdelben nyújt. Pontosan hogyan fejlődnek Hartmann clsődlegeo:; autonóm én-funkciói, Iniáltal a csecsemő képessé válik ki válogatni ·s feljsmerni mindazt, ami ért lmcs az élmények özönében? Spitz arra a következtetésre jutott, hogy a csecsemő é!> az anya közölt összetett interakciósminták fejlódnek ki , egyfajta "párbeszéd", "folyamatos akció-reakCió-akció korforgás az anya-gyermek kapcsolat szerkezetén belül... amely lehetévé teszi a csecsemő számára, hogy az értelmetlen ingereket lépésről-lépésre érLelme5 jelekke alakítsa át." (1965, 42-43) Ez a párbe zéd kezdetben a szimbolikus megértés képességére támaszkodó felnc tt kommunikáció megszakott csatornáin, a beszéden és a tagJejtésen kívül zajlik. Az anya a testi érintkezésen, az izomfeszültségen, testtartáson, mozgáson, ritmusan és a hanghordozásan keresztül érintkezik a kicsmyével, tehát egy "teljes érzékelő rendszert" vesz igénybe. A csecscm6 inkább a kifejező jelekre fogékony, s nem az észleletekre hagyatkozik; vagyis magába szívja az anya üzenetének értelmét, amelyetzömében az anyaáltal teremtettérzelmi légkör alakít ki közte és önmaga között: vajon biztonságos-e? jó-e? ehető-e? ijesztő e? A kiiejezésmódon, hanghordozásan és érintésen keresztül az anya közvetít minden észlelést, minden cselekvést, az élmény minden ízét ismétlődő mintákban, fokozatosan felépítve az ingerlés káoszából a jelentés felismerhető rendszereit és lefektetve azokat az alapokat, amelyeken a csecsemő észlelési képessége kialakul.
\., h tpsziclzológr,a.
67
L.,pitz életre keltette Hartmann alkaJmazkodási elvét, ré zleles n lwmutatva azt a lelki tevékenységet, ahogyan az anya és a c ecsemó •' · ymásh oz illeszkednek és kölcsönösenbefoly ásolják egymást. Pá ra tl.mul érzékenyen csecsemője nem-verbális üzeneteire, a "jó" anya • •• pátiásan, szinte lá tn oki pontossag~al i:. me ri fel a klcsi szü kségletell, •·kózbcn a r ra a képességérc támaszkodik., hogy regressz1 v módon 111raéljc magában azt a korai konuntmikációs csatornát, amelyd 5pitz t rint a Jegtöbb felnőtt már el veszített. Az anya megérzi, miért sír a ~ 11 o;,ínye, ami mások számára rejtély, és képes helyesen válaszolni. Mmden pontos olvasat és kielégítő beavatkozás- a csecsemő karba \ ••tele, táplálása, ringatása, csiUapítgatása-újabbkölcsönhatás -á válik 1 1d ntésadás f6 körforgásá ban. Spitz ezek l az ismétlődeseket úgy l.1 t t<1, hogy ő k is segítenek a csecsemőnek az érzelmi állapolokat szét,Jiogalni és megkülönböztethető, egymást követő katególiákba elren' l(•;mí, me ly eknek vankezdete és van vége is (például: zaklatott voltam, rdan jobban éreztem magam), és szerepük van abban is, hogy a lt • l•smethető élmények emléknyomai rögzülhessenek Így tehat Spib: .1 pszichoanalízis számara egy egészen masféle fejlődésbeli távlatot l •nált, megtold va az ösztönkisülés kibontakozó pszichoszexuális me• '·t 't (orálls, anális, fallikus és ödípális) az énképességek egyre gyarapudó szerkezeti felépitésével, amely az élet első öt évében a llbidináÜ!> l.tr~gya l va ló kapcsolatban, annak dön tő fon tosságú á ta lakulásain lu•lül nyi l\ ánul meg. Miután megfigy ltc, hogy bizonyos elore megjósolható változások turténnek a csecsemő viselkedéses viszonyulásaiban másokhoz, Spi lz .11ra a következtetésre jutott1 hogy ezek a külső megnyilvánulások, ••u·lyekel6 "indikátomak" nevezett, a növekvő belső lélektani összeldlség útíclzői, amelyek a feílődés kritikus fordulópanijait jelölik; eze~ c l úgy hívta, hogy "a psziché szervezői". Az első indikátor a ktsbaba 1 s; s n•, k ·~ ·, , a rnoso1y-válasz,ame1y előreláthatóan három honapo~ lu rban jelenik meg. Az ilyen korú kisbabák rámosolyognak az anyjukr,, Oszkár bácsira, a bankpénztárosra csakúgy, mint az emberi arcot megfelelően ábrázoló maszkra, de mégis nyilvánvaló elsőbbségben ré zesílik az emberiarc alakzatát (Gestal~át) a környezetükben felbukkanó egyéb dolgokkal szemben. Ez a reakció lépésről-lépésre egyre pontosabbá válik és mélyül; a nyolcadik hónapra a babanem csupán felismeri az anyja arcát, minden mastól megkülönböztetve, hanem nyugtalansággal válaszol és vissza-
68
-~ énpszichológjg_
riad az idegen arc tól. A psziché második sz rvczőj ·nek ezt a külső indikálorát Spitz "az idegentől való szorongá~nak" nevezte el. úgy vélekedett, hogy ez az érzelini visszariadás nem egyszerűen azon alapul, amit a csecsemő fát, hanem azon is, runit nem lát. Minthogy a kisbabának, aki már képes emléknyomokat clraktározni, előzőleg semm i rossz élménye nem volt ezzel a teljesen idegen arccal, nyugtalanságát nem okozhatja más, mint az, hogy különbözik az édesanyjának belsőleg már fenn tartott kép' től. Az idegen jelenléte ráébreszti az anya távollétére. Spitz számára ez a viseikedé -vála z azoknak a lélektam képességeknek az elérését jelezte, amelyek lehetővéteszik az egyedi, személyes ragaszkodást: "Nincs addig szeretel, míg a szeretett sze-mélyt nem lehet megkülönböztetni mindenki mástól." (1965, 156) Spitz harmadik psziché-szervezőíe1 a "nem" tagadószó felismerése arra ösztönözte a kutatókat, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a felettes-én képződés fejlődésbeli oldal ainak; ezt a tárgyat részletesebben Edith Jacobsan fejtette ki. Amm Freud 1936-ban felfedezett egy elhárításra szolgáló folyamatot, az azonosulást nz agresszorral, annak a bensövé tételnek a magyarázatául, amely fogalmilag felelőssé tehető a felettes-én létrejöttéért (azaz: apám, az agresszor, megtiltja nekem, hogy elvegyem anyámat mint szerelmem tárgyát, ezért feladom a kielégülés keresését és helyette olyan leszek, mint ó). Spitz a gyermek képességéta "nemre", amelyet tizenöthónapos kora körül szerez meg, ehhez a fejlődésben később jelentkező jelenséghez bas on Utotta, megjegyezve, hogy mihelyt a gy rmek képes lesz a helyvá ltoztatásra, az anyának egyre növekv mértékben kell tiltó szerepet betöltenie és a gyermek szándékait megfékeznie. Spitz úgy látta, hogy a gyermeki ''nem" külső jele az anyával való búsás hasznot hajtó preödipális azonosításnak, s egyben bizonyítja a chámaian megerősödött lelki képességeket, beleértve az ítélőképességet és a még c5ökevényes elvon! fogalomalkotás t is. Ily módon Spitz kimutatta, hogy a korai lelki fejlődés minden mozzanatát voltaképp az anyai környezet közvetiti. Ez az új felfogás arra a folyamatra terelte a figyelmet, ahogyan a csecsemő kiemelkedik az anyai környezetbe való lélektani beágyazottságából és létrehozza az elkülönülő önazonosság személyes érzetét. Hogyan fejlődik a csecsemő, aki lelkileg összeolvadt az anyjávat egészen addig, míg autonóm gyermek lesz belőle? Vannak-e előrelátható szakaszok és buktaték ebben a fejlődési folyamatban? N
rinpszich=.col:..:ó:.:odc::ia:::__ _ _ _ _ __ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _____:6:::.::_9
l 'ilődési énpszichológia: Margaret Mahler 1,1 rgaretMahler (1897-1985) gyermekanalitikus, korábban pedig gyegyógyász, aki New Yorkba költözése előtt Bécsben folytatott gyalo_, "·latot, jelentős ro unkásságával további tényt derített e folyamat ~·,t•szségcs és káros vonásaira. A Spitz által kifejlesztett szerk zet •·,;itségével bevilágítolt a gyermeki élmények sötétebb zugainak nétndvikébe: a családokba és a kórházakba, ahol pszichotiku gyerekek r.·ngódnek. Míg a lélekelemzés eredményesen birkózott a neurotikus k11nflíktus bonyolult szövedékeivel, az elmebetegség zömében kivill 11 IL'dt a pszichoanalitikus kezelés hatósugarán. Először is úgy tűnt, hogy a kezelési folyamat követelményei ele e ~ ,~.zűrik azokat, aklk c;ú lyosabb zavarokkal küszködnek. A páciensnek ,, 1 ..,zichoanalízisbcn képesnek kelllennie arra, hogy a díványon feküdr••k, felfuggessze énfunkcióit, magába vonuljon a "valósággal" való l , pesola t elöl, és kimondja, ami eszébe jut, bármennyirc összcfüggésit•h•nnek hangzik i . Miután ilyen "regresszióba" keriilt, az óra vég 'n IS'>Za kell zökkenjen a rendes kerékvágásba. A p zichotikus egyén''hY tűnik - kezdettől fogva elmerill tulajdon képzeletvilágában és h ·~ikatlan gondolkodásában. Minthogy a természetes valóságpróbára ' t ló képessége már amúgy is kétesnek szánút, az önként vállalt regn·-.szió bátorítása, amelyben a valóságpróba szinte teljesen felmondja 1 wolgá la tot, egészében terápiásan céltalannak, sőt vesz 'lyesnek lát, '.lk. Amíg egyes analitikus úttörők, mint Carl Jung, Paul federn é 1 Idanie Klein számos követője nem dolgozott ki olyan eljárásokat, 11nclyek zavartabb betegeknél is alkalmazhatók, általában véve az Imebeteg égben szenvcdőketnem java ották pszichoanalitikus kezel ·sre. Másodszor, Freud az analitikus folyamat gyógyító hatását abban l.ilta, hogy a beteg a tu dattaJan libidinális vágyait, amelyek eredetileg .1 tiJtolt gyermeki tárgyak felé irányultak, most az analitikus zemélyér • viszi át. Eleinte feltételezte, hogy a libidó -legkorábbi alakjában- a ~ulvilágbau található tárgyak felé irányult, de miutánigyekezett hangsúlyozni a libidó-elmélet jelent6ségét a szkizofréníában, csakúgymint .1 neurózisban, 1914-b n felü lvizsgálta fenti megfogalmazását, és most már úgy festette le a korai libidól, mint amely befelé irányul (elsődleges nárcizmus), majd a pszichotikus betegnél másodlagosan visszahúzódott a nárcizmus önmagába zárt gyűjtőmedencéjébe, legkezdetlege'
70
Az énpszichológza
sebb állapotába, teljesen elkülönülve a külső tárgyaktól, még az emlékektől vagy a gyermekkori tárgyak iránti tudattalan vágyaktól is. Ennélfogva úgy hitték, hogy az elmebetegségben nincs semmiátvihe tő az analitikus személyére, nincsenek az analitikus folyamatban felfcdezhető tudattalan vágyak, amelyek másoktól kapott kielégülés re várnak, mert az össze energiát a nárci ztikus bezárkózás emészti fel. (Ezt a kérdést újratárgyaljuk a szelfpszid1ológiáról szóló részben, a 6. fejezetben.) A pszichoanalitikus elmélet kevés meggyőző magyarázalot kínált arra, miként válik az alkotó lelki energia ilyen súlyosan haszontalanná. A gyógykezelési javallatok az elmebetegek számára, beleértve a pszichotikus gyerekeket is, a legjobb esetben is siralmasak voltak. A gyermekkori autizmus, az a pszichiátriai kórisme, amelyet a súlyosan zavart gyermekek többs, gének adtak, inkább ítélet volt, semmint segítség a megértéshez. Mahler azonban, kiterjesztve Spitz nyomatékos gondolatát a korai kapcsolatok döntő szerepéről, termékenyebb lelki feltárást szorgalmazott a súlyos gyermekkori zavarokban. Például Mnhler leírt egy Stanley nevű hatéves pszichotikus kisfiút (1968, 82-109), aki nz élményeirc "tot,ílis rzelmi reakcióval" válaszolt. Viselkedése a teljes közöny és a szakadatlan tombolás között hullámzott. Úgy tlínt, h gy egyszerre önti eitninclen indulat, gyakran fakadt sírva és viga ztalhatatl;mul zokogott. Amikor egy képeskönyvet kapott, összetévesztette egy, a gyerekagy nícsai mögött fekvö kisbaba képét a Clmoldalon látható képpel, amely egy pandamackót ábrázolt a ketr cében. yilvánvalóan rabul ejtette a mindkét képen végighúzódó függőleges vonalak szemmellátható hasonlósága, s úgy tűnt, nem képes észlelni n nyilvánvaló különbségeket; a két kép összeolvadt és felcserélhetővé vált. 1
Talán, okoskodott Mahler, az a fajta súlyos probléma, amellyel a tanlcyhez hasonló gyermekek küzdenek, nemfogalmazható meg a libidínális energia irányának nyelvén. Ami pszichotikus bezárkózásnak tűnik, talán sokkal ésszerűbben leírható úgy, mint a szclf alapvető kialakulásának kudarca, aru1ak mélyreható zavara, hogy ki kicsoda : ki vagyok én magam, és ki a másik? Mahler szemével nézve, Stanley l Noha :v ernber könnyen ésacvchelt annnk swnlxlhkus jelentését . hogy a hatéve~ Stanle> egyrormának lát egy kisbabát és egy ketrecbe t.árt :íllatot. Mahler közvctlenül nemtér ki erre a kérdé~ re. A7. ó. ze me! ben azelvont ös zefuggésck lcvonisfumk képessége mcgkövett!li a 7. eszlelés rncghízhatóságát. mcllyel az egyén valóságosan észreveszt a hasonlóságokat és különbségcket. ~ ct. olyan képesség, me ly szelinte hiányzott ebben a zav an gyermekben. (Lásd Mahlcr 1968 94 l
\ l'llpszichológia
71
dk.limasint nem is távolodott el olyannyira a tárgyaktól, mint inkább ,,, pdába esett a mások iránti korai erős szükségletei és aközött a mély \ ''":télyérzet között, amelyet e szükségleteinek esetleges kielégítése l t• ltett; emez pedig annak a határvonalnak a zavarából következik, '''' •ly e lőreláthatóan közte és a tárgyak világaközött húzódik. l la Spitz helyesen gondolta, hogy az anyával valo korai es döntő • ·. vbcolvadás élm 'ny ébő l azonosságérzet fejlődik ki, talán ebben a !-, .. r<~i tapasztalatban vag) a megoldásában elszenvedett különleges l 't d arcok kü]önleg zavarokkal függhetnek össze a zemélyes azo'to.;ságtudat kialakulásában ts. Mi szakítja meg a rendes fejlődésbeli átmenetet és az egészséges tf, balást a szimbiotikus viszonyból? Mahler mindvégíg úgy látta, 11\'h"Y örökletes és alkati tényezők, valamint a korai károsító élmények lt.llasa játssza a kulcsszerepet a szimbiotikus zavarokban. Stanley p ·tl. tul lágyéksér ben szenvedett, amely hat hónapos korától súlyo~, ';rcí.míthatatlan cs csillapíthatatlan fájdalomrohamokat okozott. \1 n i kor a kísérle ti gereket fájdalmas áramütéseknek tették ki, mélyek tilrendjét nem htdtá k kiszámítani vagy elkerülni, az áJJatok m. g etevedtek: katatóniába estek. Mahler leírása zerint az efféle kezelhetetIt n fájdalomnak hasonló hatása van az éretlen pszichére. A szelektí ..!l ojtás lehetetlen, és a gyermeket a leülvilág egyre inkább befelé szo'•li<~ és eltávolítja attól, hogy olyan képességeket fejlesszen ki, melyek t··~Jthetnének neki az élményeiben rendet és értelmet teremtenie. l )e Mahler, akárcsak Spitz, hangsúlyozta az emberi környezet Jelenl t\ egét is. A csecsemőnek "optimális örömszintre" van szüksege, ollllely biztosítja a "biztos lehorgonyzást" (i.m. 17) és a lelki gyarapol.lst a szimbiotikus élettéren belül. Az anya nyújtja csecsemőjének az ,., L'! len én szamára döntő fontosságú "tükröző vomükozás1 ker tet" 11m. 19). l-ta az anya kiszárnilbatallan, ingatag, szorongó vagy ellens gc~ l' Júiletű, a keret m gbízhatatlanná válik, és a gyermek önálló mt'íködL'Se végül is veszélybe kerül. Stanley csecsemó'ként képtelen volt ~zil bályozni környeze tét, illetve megvédeni magát tőle. Égető gyötrelme további súlyos kockázatokkal fenyegetett. Anyja, bár ténylegesen wten volt, érzelmileg bezárkózott, elsősorban saját életének nehézsége'' >l volt elfoglalva és látszott, hogy nehezére esik valódi érzelmi kap(~olatot teremteni StanleyveL Például úgy próbálta meg félbeszakítani t i a heves sírását, hogy erőszakkal etetni kezdte, amikor a gyereknek
'-'72=------------- - - - - - - - -Az énpszichologia fájdalma1 voltak. Mahler arra a következtetesre j u tot t, hogy Stanley "
l t•npszichológia
73
,1\ ,,d ás veszélyét, amelynek nyomán en titása és identitása egyébként l• ljL·~ n felolvaetna a környezet mátnxábru.1." (i.m. 87 88) \ .l'f!CII'(ÍcirJ-illdi viduáció
Ad.ll'okka l alátámasztva a súlyos szimbiotikus szétszakadás kétségbe')hí hatásál, Mahler egyszersnúnd ttmd zerezett vizsgálatokat folytal ' •l t, hogy behatolhasson e legkorábbi fejlődési szakaszok útve ztőibe. lind egészséges, mind zavartcsecsemőkés anyjuk, valamint márjámi l11dó kicsinyek és idősebb gyerekek kiterjedt megfigyelése nyomán t• n.ezdle tijrafogalmazni az élet korai szakaszának termé. zctét, ameh•t·t Fr u d lényegében tárgyn ' lkül.!nck, az "elsődleges nárcizmus'' '"''"-aszának jellemzett. E legkorábbi hónapokban, érvelt M, hlcr, n )',v~rmek kitör az " utis:t.tikus héjb l" és bclép a legelemibb emberi 1.1 pcsolatba, a "tcm'l.észctcs szimbiózisba". Az egészséges fejlődéstegy ltnnyolult, de erőteljes kölcsönh,ltásban vázolta fel, amely a gyermek f 11ik::ti és értelmi fcjlődése és az anyai társ sorsdöntő közreműködése k,·t/.Ött, azonosságtudatának kibontakozása terén zajlik Mahler ezt az áLfogó folyamatot, melyet szeparáciaként és iwlividwí' 1ciként határozott meg, JÓl felismerhető rés:t:-szakaszokra osztotta fel, 1 rnelyek mindegyikének kezdete, rendes kimenetele és kockázata van. kikclést, az első részsza.kCJs7J a secsemő megnövekedett ébersége 1•• l:r.i és "prolotipikus kétfázisú vizuális mi.nta" (i.m. 16), < lekintet r •ndszcres szabál yszerű váltakoz6sa, arnikor a csecsemő pillantása ••gyr0 inkább kifelé irányul, majd visszavándorol az anyjára, mmt !.íjékozódási pontra. Ez a szakasz kilenc hónapos kor köri.U tetőzik, olmikor az aktiv helyváltoztató képesség és a testi fejlettség beharan~llZZa a ~ZiÍmlfpróbálgatás, a gyakorlás rész- zakaszát. Ekkor a bimbózó képe::,~égű tipegő kisgyerek "nekilódul" a világnak, el van ragadtatva liJSÜt tű képPsségeitőli a mind ntóság érzete tölh l, mert annak ·Llenére, hogy éppen távolodik az anyjától, lelkileg mégmindig ugy éli meg magát, mint aki egy vele és osztozik az anyjaszemmel látható m indenhatóságában. Az újraközeledés alatt, amely a 14. és 24. élethónap között jelenik meg így szól Mahler elmélete-, a gyermek válságot, lelki egyensúlyzavart él át. Ekkor a lelki fejlődés utoléri a testi érést, magával hozva azt a fájdalmas tudatot, hogy éppen ugyanez a mozgékonyság jelenti a ki válást az anyával való szimbiotikus egységb ől. Míg előzőleg félelem nélkül tetl-vett, a kisgyerek most óvatosan tájékozódik, azt kívánja,
74
Az énpszíchológia
hogy mindig az anyja látókörén belül maradjon, cs így a csclckvé!:iem és a tizemkontaktuson át, kordában tudja tartani a különállásnak ezt a vadonatúj élményét. A kockázatabban rejhk, h gy a7 anya, félreértve a helyzetet, ezt az éppenséggel előremu ta tó szükségletet visszaesésnek érzi és türelmetlenséggel vagy visszahúzódással válaszol, ami a cserbenhagyás szorongató félelmét vállja ki az önállóság lelki tényezői! még nélkülöző kicsiben. Mahler arról számolt be, hogy ezen a ponton alapvető "hangulati prediszpozíció" alakulhat ki: "az anyai elfogadás és 'érzelmi megértés' nagyfokú hiánya az újraközeledés részszakasza alatt'' hozzájárul ahhoz, hogy folyamatos "depresszív hajlam" jöjjön létre. (1966, 157, 161, 166) Azzal, hogy a fejlődési utat a lelki szervezódés egymást követő állapotaira osztotta fel, Mahler lehetövé tette a klinikusoknak, hogy mélyebbcn megértsék és hatékonyabban kezeljék azokat a gyermekeket és felnőtteke t, akiket hivatalosan lwtárt>seti (borderline) betegeknek kórisméznek, amely súlyos kórlélektani állapot a neurózis és a pszichózis besorolása közé esik. Az efféle bajokat termé zetükben preödípalisnnk skatulyázták be, hogy mind eredetüket, mmd dinamikai asszetételüket tekintve megkülönböztessék őket az érés során később fellépő kóros jelenségektőL Az ödipális dinamika a vetélkedő szexuális és agresszív konfliktust hangsúlyozza, s elsódlegesen az apa szerepét, aki a kislány sóvárgott ödipális tárgya, a kisfiúnak pedig rettegett ödipális vetélytársa. A preödipális dinanúka az anya szerepére összpontosít, és fejlődésbeli megszakítást lát azon lélektani szerkezetek kialakulásában, melyek végül is szerephez jutnak ezekben az ödtpális harcokban. 1 Ha e strukl At, hogy :11: t!npslit:hológia nlyannyim hang~úlyoztn a1 anyu i hib :il.. szcrcpét n kórlélekwnban . okoLoti a feminista szel7.6knek , al..ik scm llllll nem é.rtctlel.. egyet. hog} az upat felmcnt ~ék a gyermek konu fejlődésében Játszott egyenrnngú SlCrcpcnek felelőssége alól sem ~ nö-mint-:myameglchctosen ~ lt:mélytelen lcfcstésé.vel. amely. úgymond. ndkülözhetctl cn a gyer· mek ~ geszséges fejllid.!sébcn (vö. B~njamm 19SR). Az enpszichológusok valójában stenteitek bizonyos figyelmet at.apas7ercpének aszeparáció-individuáeió fo lyamatában: ál apát clsósorban ugy ltitt:U... mim akinek dlintó szerepe van abban. hogy az anyával való szimbiotikus viszonyon kiliil rt)'ujt kapcsolatot a gyermeknek, s Igy cl6segíti a gyermek haJadós :ír a nagyohb :uuonómin fdt' c~ lx·vonódáS{lt n7.6l körül vev 6 világba. Grccn~on ( 1968) tovább;\ tiS/.láztn. milycn lüilön legc.' kihfv::\st jelent a liúg:ycrmeknck. hogy megteremtse saját hímnemil' önaz.onosságát. s ne kelljen elZOnosui nin azzal az egyformas;\ggal, amelyet az anyJ:íval való ~z1mbiotikus egységben él át. A7 eae! együttjáró. dont6 fontossngú azonosítását az apjá vaJ. Grecnson S7.erint. foko:r.za nz. hogy a fiú ehhez az azonosftásho7 olyan erós indítékokat tapasztal. mint :tmilyen az apa belépése n fiu élet~! be. reá gyakorolt vonzó hatása. csakúgy. mint az anya megbecslilése az apa iránt
~ ok fcJftij:í~t
\.., énpszichológia
75
lurák hibásak, saját szakálh.i kra léphetnek működésbe, és esetl g egy ·•·reg korábbi, gyak-ran fogyatékossagot okozó zavarhoz vezetnek. A preödipális kórlélektannem annyira finom nme tekben vagy bűn lttdatos, konfliktusos határozatlanságban mu tatkozik meg, hanem inl .1bb a lélektani funkciók átüt6bb zavaraiban: heves, szabál•ozhatatl..1n indulati állapotokban, az énkép és/vagy mások képének szélsősé •c •s ingadozásaiban, a tartós vbzonyulás csökkent képességében Plyasféle zavarokbru1, amelyek az olyan káros állapotokat jellemzik, 111inL a mazoch1zmus és a súlyos depl'csszió. , m Spitz és Mahler munkásságának jelentősége mcssze túlnyúlt .1 1.on, amivel közvetlen kórlélektani alkalmazásuk kecsegte t. Amit 11yüjtoltak, az mbcri lélek eredetének új mítoszává duzzadt. freud 1emében a csecsemő zabolátlan ösztönkésztetésekkel terhelt teremtll1L'ny volt, ember-eJ6tti vadállat, amelyet a társadalmi szabályozás, és •·o.;,1k részlegesen, haj tigába. A tudattalan, hangsúly oz ta freud, időtlen; ka gyermeki ösztönök mindig a feszü ltség állapotában maradnak • fl'lnőltség lár!'.adalm i máza alatt. A fejlődéstani énpszichológusok által elképz ll baba fokozdt san hun.takozik ki az anyával való szimbiotikus egységbőL E csecsemő IP iektani megszületése nem esik egybe az anyaméhből való kibukkaJl
i\ gazdag beszámoló, mclyet Hartmann, Spitz és Mahler fogalmazott
meg a korai életévekről, egyre több fogas kérdést vetett fel a freudi l' lmélet számára. Különösen annak a hatásnak a hangsúlyozása, amelvet a gondozóval kialakult nagyon korai kapcsolat gyakorol a fejlő d sre, állt szöges ellentétben a Freud általlefektetett tantételekkeL
-'--7-"6-------------------~A.z ~npszichológia E tekintetben ket, különösen vitathat·, ~J. sszikus- és egymással szorosan összefüggő- fogalmat jelentett freud cik pzelése a halálösztönről és az elsődleges crotogén mazochizmus ról , mindkettőll919-ben prczentálta. Freud ot megdöbbentette és mélyen elkeserítette az a mérhetetl n pusztítás, amely az l. vilagháborúban Lörténl; rendelőjében ő n1aga is küszködöll mazochista, a segítő beavatkozással szemben érzeketlen betegekkel. akik szemmelláthatóan ragaszkodtak a fáj d
.1\ t!.npszichol6gia
77
l••g összeolvad az elsődleges gondozónőveL léven tartós«n fogékon y ' .., r,í u tal t a7 a11ya lélektani részvételere. Vajon a mazochizmus alapvet.í ösztönállapot-e avagy a vitatható gondozás következménye? Ho~;v «n lehet a sérülékenységet és a környezeti hatásokra való érzékeny., ·get összehangolni egy olyan átfogó elméletben, am ly az emberi 1' ,'/lehét alapvetően örökletes alkati fogalmakkal festi Ic? l•. dít.h Jacobsan (1897-1978), aki eredetileg a Berlini Pszichoana li bl us Tt'ír~a~ág tagja voll, 1938-ban érkezett New Yorkba, nem sokkal o~~után, hogy kiszabadult a nácik börtönéből és elmenekült Németor.t.• lhból. Szilárd meggyőződésű, bátor asszony volt: biztos menedékelu 1] visszatért Németországba, hogy megmentse egyik régebbi pácien' l, Jkuwk baja támadt a nácikkaL Ekkor a Gestapo bebörtönözte, mert ''''-'~;tagadta, hogy információkat közöljön betegei politikai tevékeny ' g ;ről (Kronold 1980). Annak ellenére, hogy az emberi viselkedés e l'\'l'7.a lmas megnyilvánulásainak tette ki magát, mihelyt kijutott Nélnl'lor.szágból, jelentős szerepet vállalt ama sötétebb ámyalat felül" ' ·s~alatában, amelyet Freud kéc;ői módositásru kölcsönözlek ,tz em''' ·ri l ennésze t pszichoanalitikus ábrázolatának. l logyan l hetne összebékíteni az alkati tényezőt, amelyet l'reud ''"ng<. uJ yoz.ott, a kérn yezetivel, me ly et viszont a fej lód és t vallókhan g. 11lvo:ztak? A bioló81ai és a tapa zialati tényező, állította JaLObson, } ' dcsönösen befolyásolja egymást és folyamatos kölcsönhatásban áll a l· ·1lndes folyilmán. okak, köztük Anna Freud, Hartn'lann, Spilz és ·1.1 hlcr közr n tűködésére t
n ·nrl sze rét. A.kcil'csak H ar tm ann, j acobson b fel v e te t te, ho gy az ösztön kés~ tc té,, k nem "adotlak hanem inkább biológiai lag előre meghatározott, vdunk szLiletett potenciálok. fogékonyak a belső érés tényezőire, ll gy anakkor megkülönböztető jegyeiket a korai kapcsolatok összefüg.,;l'~ rendszerében szerzik meg. Az élmény kezdettől fogva úgy rögzül, , 11 n iJyen érzést a kisbabában keltett, és aszerint szerveződik, ami t Spi t7 ".1ffei
,
78
Az énpszichológia
csecsemő elményvilága túlnyomóré:szt kielégttó; a jó tapa<>zlalatok kl gyülemléséből kiemelkedő Ub id ó erős, megbízható mozgató ntgóvá válik a csecsemő életében. Eszményi esetben az agresszió c ·ak az alacsonyabb szinteken van jelen. Va lamely korai élmény mindazonáltal felboríthatja ezt az egyensúlyt. Ha ez az élmény erősen bénító és kedv zótlen alakban rögztU, hatalmasabb és heves bb r mboló készlelés szilárdul meg, amely további torzulást okoz a még séri.ilékeny egész éges fejlődé i folyamatokban. Minthogy az élményt szubjektíven fogjuk fel, Jacobsan hangsúlyozta, hogy egyfaj ta tárgyilagos értelemben nem létezik olyasmi, mint egyszerűen ''jó" gondozáb, hanem csak olyan gondozás, runelyet az adott ki baha jónak érez. A temperamentum kihatásai (pl. egy könnyen megbántható, kt1darcra erzékcny secsemő), a megfelelő vagy hibás alkalmazkodás (pl. egy nyugodt kisbaba és egy izgatott anya), a7. érzelmi-indulati összeillés vagy összeférhetetlenség (pl. egy boldog kisbaba és egy depress7iós anya), valarnint az anya képessége arra, hogy érzékelje és kielégítse a .kisded változó fej l ődésbeli szükségleteit - mind z együtt dönti eJ, rrulyen 'rzelmi választ ad a secsemő egy ad U pm 1 tb. n. [gy tehát azalapvctö ősztonaik al, amely vegsó soron megjc·lcnik, sok-sok mozzanat együttes hatásától ü.gg. Jacobsan modclljc ily módon a pillanatnyi éhnényt es az ösztönfejlődés közti kölcsönhatábt írta le. Továbbá azt állitotta, hogy az egyensúly, amely a legkorábbi élmények személyesen rögzített érzelmi tóousában kialakul, nem csu pán a libidó és az agres<>zió mint ösztönkész~ tés megsziJárdul.1saba~l játszik szerepet, de megveti az alapja t az knak a viszonyulásí módoknak is, ahogy magunkról vagy másokról érzünk. Az élmény eme arculatának Jacobson szerint a lelki fejlődés személyes énkép11ek és tárgyképnek nevezett vonásaiban kell kifejezncin ie. Hart:mannt, Krist és T ucwenstei.nt (1946) követve és pitz-c l egybehangzóan Jacobsan f !vetett , hogy amikor ilZ élményt jónak 'rz.l, a csecsemő pszichéjében egy szerctő és ad. kozó anya kép é· eg b ldog, megelégedett bem,ö én halmozódik fel, forditva ped1g, ha az élményt kudarckeltónek vagy felzaklatónak érz1, egy szenvedést okozó, szetetetlen anya képe és egy dühös, csalódott benső én gyülemlik feL Mivel az újszülött először képtelen megkülönböztetni saját énjét a mc1so.két l, Jacobsan feltételezte, hogy ezek a legrégebbi képekgyakran inkább egybeolvadnak és összekeverednek, s nem alkotnak külön, önálló egységeket. Ahogyan az ösztönkésztetések kiemelkednek a jó
.Az énpszichológia
79
l:s/ vagy rossz elmények rögzült halmazából, úgy nó ki végül az ember mél ye én-é Imenye és mások megélese ezeknek a legkorábbi képekn 'ka megszilárdulásából, olyan lencserendszert nyújtva, amelyen az 1·gymást követő élmények folyamatosan szűrődnek át. Körülbelül hat hónapos korára a csecsemő érése odajut, hogy képes mrg ülönbözteb1i az. önmagáról alkotott képeket mások épeitől, és mindkettőröl valósághűbb ábrázolás birtokába juthat. hnmár képes .rrra, hogy éde ·anyját kl1lönálló jelenlétként képzelje el, aki kielégülést nyújt, de olykor csalódást i okoz; és ugyanígy, önmagát is úgy éli meg, mint aki általában jó és szeretetteljes, de egyszersmind képes rossznak •'s dühösnek érezni magát. A jó és rossz képek integrációjának (vagyis ••g ' n az az anya, aki ro sz és csalódá kellő, egyben jó és szeretettcljes •~l, Jacob on megfigyelése szerint segítenie kell azt a képes éget, mellycl az egymással konfliktusban álló érzelnil allapotokat összhangba l 'het hozni. A szerető és gyűlölködő érzéseknek ebben az ös.zeolvad,1:;ában (e. d a fogalmat Harunann vezett be) núndkét ösztönkészlel••s (a követelődző gyermeki libidó és a heve , robbanékony gyermeki o~ gr· ss zi ó) nyers, kezdetleges jellege lee i tul. Ennek eredmén y eképpen il L. izzógy űlölettel váJ takoz.ó rajongó sze re tet indulati egyszínúségét a va ltozatosabb és finomabb érzelmi állapotok váltják fel. A benső énkép é mások indulatilag egységbe rendezett képeinek l n gjclenitése tetemesen noveli a képesseget az összetettebb élményre: .l%t il készséget, mellyel rögzíthetjük és lviselhetjük a saját és a másik Innlos személy ' rzclmi állapotai közlJ különbségeket; a fokozatos g, zdagodást a gondolkodás és a tanulás képességét elősegítő érzelmi n~nkciónkban, amelyet a feltétlen elfogadás avagy a teljes elutasítás ,. >szélycztct; azt a képe séget, hogy bár csalódunk valakiben, mégis ~.:eretjük; es hogy eltűrjük a haragot anélkü t hogy belsőleg összeropp.mnánk é~ elvesztenénk hitünket abban, hogy mind nnek dacára c•rtékcsek és szen•tettelje ek vagyw1k. fncobson új modellje ügyesen bizonyította, hogy Freud megfogal111 ílZ sa az elsődleges erotogén mazochizmusról és a halálösztönről logikai képtelenség. Ha az újszülött olyan líbidót és agressziót hoz magával, amely csupán alaktalan, irányítatlan potenciál, s ugyanakkor nincs önálló, tagolt benső énje, a libidinális és agresszív ösztönkésztetesek nem lehetnek kezdetben én-irányúak. A fogalmi űrt, amely a (rcudi ösztönmetapszichológia kulcsszerepet játszó energetikai építő köveinek elmozdítása nyomán keletkezett, Jacobson új lélektani fo gal"7
80
Az énpszichológia.
makkal töltötte ki, részletesen bemutatva a lenyűgöző kölcsönhatást a Lelki fejlődés gazdagon kimunkált folyamatai és az emberi környezet között, amelyen belul emezek kibontakoznak Ez magában foglalta a felettes-én fejlődésének egy szélesebb ívű elképzelését is. Jacobson úgy Írta le a felettes-ént, mint amel y hosszú idő alatt jön létre, aminek során a gyermek tapasztalata az emberikörnyezettől folyton-folyvást bensóvé válik, átalakítva a gyermek ösztöneredetű késztetéseit és vágyait. Jacobson szerint (bővebben kifejtve Spitz gondolatait) az anyával kapcsolatos korai preöd1pá lis élményeknek kétféle tágabb hatása van a feletles-én k ialakulásátbefolyásoló fej l ődésre . A kielégülés és a kudarc élménye1 alaldlják maguknak az ös:rtönkésztetésck.nek fOTmális meg:;zilárdulásat, az anyai korlátozások es tiltások ped1g korai képeket, olyan előfutárokat hagynak maguk mögött, melyek kön:ll a későbbi (ödipá.lis) felettes-én kikristályosodhat. A felettes-en kialakulása ilycténképp S7.élesebb alap okra, nagyobb függés be kerül az i.ndulatok és a másokról szerzett élmények szövevényes egymásba hatolásátóL Jacobsan nem csupán a libidó és az agresszió Freud általi bevezetését vi;:sgalta felül, hanem klterjesztette az ösztönkésztetések működ '5beli hatását 1s. Legkésőbbi írásaiban Freud úgy jellemezte a Jjbidót, mmt egységesítő erőt, amely összekapcsolja a dolgokat1 az agressziót pedig olyan erőként, amely meghiúsítja a kapcsolatokat. Jacobsan ezeket az érzékleteket az elkülönülés (szeparáció) és az cgyénné válas (indi viduáció) ú.iszerűen tagolt folyamataira alkalmazta, amelyeket a7 é.npszichológusok oly alapvetőnek tartottok a kora1 feJlődésben. A libidó, Jacobsan értelmezésében, a lelkJ. ragasztóanyagat nyujtja af Jl{}dési folyama tokban, például integr ja a jó és a rossz tárgyak ellentétes képeit, valamint a jó és rossz benső ént. Az agresszió a fejlődési folyamalokban élelre villanyazza a különbözőségek tudatát, elős~gíti a különválást és a benső énünknek és másoknak elkülönült érzetét hozza létre. Jacobson szemében a libidó és az agresszió egymásnélkülözhetetlen ellensúlyakén t működik. 1 A libidó (amely a kielégülés pillanate1iban l Mai kulalók olyan kövctkczlelésre julnltak. amely énkkescn cseng egybe eu.:l a kom1 megfogalmazál sal: a:rintUI.. endorfin-pályák jönnek Iéire az els6 dctév folyamán. vala-;tul a gyermek és gondozói kö?.Ölli ~11..dmi élmények vállowtos fajtáira. Így ha a gy~rmck korai élményei lelk l ~énilé~t okoznak. a1. endorfin. a test opiálj ának fclszubndulá~a t!kttan1lag fajdalommal és swrongáss<~l kap~s olód ík össze. úgyhogy a fcln61t betegekben. akik önmagukhan les ~nek kárt (öncsonkftók), úgy t(}'nik, hogy a fáj dalom kémiail<~g közvetilelt m~:gnyugvást okoz (Van der Ko lk 1988).
\ enpszichológia
81
k ·ll'lkezik) segíti a közelebb kerülést s a bekebelezé t; az agresszió ~, ... ,.ont, (amely a c al ódás perceiben jön létre) eltávolodásm, kimozd ul,tsra sarkall. A stabil azonosságtudat kifejlődésében a übidó és az .tgresszió ciklikusságotmutat, segítve egy olynn állapot elérését, nm ely \'l '~l>Ő soron az egyén azon képességétől függ, hogy tud-e autonóm 111mton működn1, képes-e felépíteni és fo lyamatosan gazdagtt<mi önlll t gát azzal, hogy bőségesen merít a kömyezetéból. j,~cobson úgy élte, hogy a libidinálisan gerjesztett sóv rgás az ps~:t alvadásra egész életen át kiapadhatatlan örömforrás marild. A:L. Pgybeolvndás fantáziái a lelki fejlődés valamennyi szakaszában felidéod nek, bár az Pg-yén én-haláramak roinősége jelentősen befolyásolja 11 n)lukszetzclt személyes tapasztalást. Rendes körülmények között a •sóbbi életb n, nmíkor a h.üarok az én és a többiek között vilagosan 1rajzolódlak, a f uziós fantáziák a kielégülés egyik legbőségesebb for•lf>iÍ Lnyújlhatják. Fontos síkját jelcntík például a nemi aktusban átélt i >'l ~ülésnek. Annak s7.ámára < zonban, aki újonnan bocsátkozik ön' 1 ~hatcirozá ba, vagy akinek az énhatárai nmcsenek kellőképp tiszl t z\' a, az egybeo !vad ás kép7etének. felidéződésc veszélyes, -.6 t halálos, ttl~rt hatalmas regresszív la zítast fejt ki a lelki felbomlás felé A nwgtagadás és korlátozás agress:úót kiváltó élménye itt előnyösen ','t í ködhet, me rt kiegyensúlyozhalja a Tegresszió~ nyomás t; emlékezl •tt gyenge én-határokknl rendelkező egyént különálló vollára, arra rtl ve őt, hogy ne meruljön d n kielégülés elményének destruktív ··lvczdében A felkeltett ::tgt·ess.áó hasonlóképp m(íködhet az érzelmileg sebezlt ·tő felnőttekben is, aklk, runikor összezavaradtakavagy hangu latilag 11 wnottak, harcba elegyednek másokkal. hogy nagyobb lelki világos.. ,~ t éljenek át rtt az agresszió nem önmaga általi ösztönként műkö Jik, hanem olyan élményként, amelyet ''alójában a benső én mozgósít, "'b"Y elősegítse a határozott ön képet. Az eff:> Je idoleges megkönnyebhulés re mlnda.mellett nem mindig van szill::ség. Ahhoz, hogy az agtt•sszió ebben aminőségében mLtködésbc lépjen, olyan légkörben kell 1111.:g. zilárduhüa, amelyet elegendő kielégülést nyújtó tibidinálls élme ny szú.1ez. Ha ez az egyensúly hiányzik, a kiváltott agresszió túl h.üalmasnak és mindent elsöprőnek érződik, ami félbeszakítja az énkL'P kialakítására tett kísérletet, mert azt a félelmet kelti, hogy az egyén túlzottan sértő és bomlasztó volt a kölcsönhatásban.
-
---
-
8=.:2=------- - - - - - -- -- - - - - Az énpszichológia A fejlődési én lélektan klinikai alkalmazása Freud a konfliktusban álló késztetések clfojtását tekintette a neurózis lényegének. Az énpszichológusok, mint láttuk, nagyobb figyelmet szenteltek a fejlődési folyamatban bekövetkező szakadásoknak, amelyekről úgy gondolták, hogy a bajok hosszú sorát hozzák létre magának a pszichének a szerkezeti felépítésében. Freud az Odipális konfliktusra összpontos1tott, amely a későbbi gyermekkor érettebb megismerési és nyelvi m.intáiban szervül. Az énpszichológusok a preödipális zavarokat vizsgállák, melyek gyakran még a beszéd megjelenése előtt fordulnak elő . De hogyan idézhet fel a felnőtt páciens az analízisben olyan élmény l, amely még azelőtt keletkezett, hogy a meghatározására szolgáló nyelv rendelkezésre állt volna? Hogyan tudná az analitikus eljárás ezeket a korai zavarokat meghatározni, és gyümölcsözővé avatni őket? Freud az annlitikus folyamat velejének az áttétel t látta: az teszi tetten érhetővé a beteg titkos s tiltott vágyait, amikor kifej zi és megkísérli az analltikuson át kiel · gítcni őket. Az énpszidwlógusok szélesebb értelemben kezdték szemlélni az analitikus kapcsolatot. Kiváltképp a súlyosabban :l-av art betegeknél merült fel az áttétel olyan értelmezése, hogy az nemcsak a tiltott vágyak kifejeződésére szolgál, hanem színtérként is, amelyen belül az ~p lelki szerkezetek felépítésében csődöt m ndott kísérletek maradványai fedezhetők fel 1.nak a kapcsolatnak a sajátosságaiban, melyct a beteg tereml az analitikussat Ha az anali Likus megfigyeli azon élmények és képek sajátos vonasait, melyek ebben a kapcsolatban bukkannak fel, és a fontos fejlődési folyamatok sorsának úljelzőiként használja őket, meg tudja határozni, hogy a pszichés struktúrafejlődés milyen vetületei kerültek veszelybe, és a pácienssei együtt szóbeli számvetést készít arról, ami félresikerült a beteg korai élményvilágában, s egyben úgy használja fel ezt a vérbeli kimunkálást, hogy az a helyreállítás egyik oldalaként szolgál. De hogyan tudja az analitikus az áttételből megállapítani, hogy a páciens nehézségei ödipális vagy preödipális természetűek-e? Szemben az ödipális áttételekkel, melyek általában lassabban bontakoznak ki, és csupán analitikus tisztázással kezdenek bizonyos sajá tos, érzelmileg hangsúlyozott élmények körül, az analitiku sal való kapcsolatban összponlosulni; a preödipális áttételt gyakrabban jellemzi az énról és másokról alkotott képek kaleidoszkópszerű megjelenése, amelyet a
\• én pszichológia ltL'V s rzelmek és ind u Jatok fenyegető közelsége ural. Ezt a min6segi-
h·g ltér6 megjelenést jól szem léltetik Angela áttételének sajátos vonáol i, u a pácicnsé, akit e fejezetben korábban ismertettünk \n g ·la az els6 pillanaHól foi:,'Va azt várta el az analitikustól, h gy kiabálj n l•·, c' ma dj n rá és t(ínjön el; várako.l:ásamak ~ torokszoritó hevességc nyil\ .ln alóan kitcts.t.ett aláza tol> félén!Q,ége mögül. Ezt követ6en viselked se tell · en átalakult: felpaprikazódott, szeme villogott, szája kegyetlen mosolyra lnrz ult, amikor szemtclcnülleszidta az analitikusnót, hogy milyen rengeteg '· •~· lové:;t követeL Ezek a változekony képekés indulati. állapotok, amelyek az •l inyös és a kedvez6tlen enkép és targyképek megszilárdul. sának kuda rcát ·It ik, olyan szem ú vcgnek bu:onyultak, amelyen át az élet torzképe volt látha'' • I.!S eleve kizártnk, amint éUl Jncobson előre megjóst1lta, hogy Angela képes l··gyL•n egység , megbízhat távlal t k ialakítani önmagáról és életének m s 1'r •plótrűl.
Mtb élmények megmunkál meghiusulá.. tl kepvisdte, hanem azt a megrögzött érzést, hogy szorongva sod ródik egy _, , ros, ,~ rz ketlen környezetben. Angel olykor a maga m · dján magyara .z ta magányosságának ezt az eJvi•l lw tctlcn élményét: ó az, aki rossz, túl zegény es csúnya, méltaUan az ·",.!l itikus m gkulö!1böztetett ngyelmére. Az olyan betegnél, rnint Angela, <1Z •fl l'it! iitléteh megnyilvánulál-l arról ,í rulkodik, hogy törés keletkc7.ctt l'\ korai .ny, i kornyezetben, ,,hol az empátiás érzékenység é · fogad · ké!:iz 'ég a gyert l ll~k érzelmi élményvihíga irant a "biztos lehorgonyzás" dönt<'í eleme a S7.iml•lt•likus élményen belül. Az érzeh 1 összhang idült hiánya Angela korai ~ l•rnyezetében eleve kizárhatta, hogy a btztunságos, kielégitő élmények készh·! '•l halmozza fe!, ami kiirül az <J lapvető libidin~li..s Ösztönkésztetés meg tud "(.ililrdu lni . A korai élmények, amelyek félelmet keltő vagy a ~zt1rongast me~ lltun k.ílatlanul hagyó alakbél!1 rögzül nek, mint Jacob on leírta, olyan erősebb l 1;. 1.tetést mozgósítanak, amelyönmagaban uralkodó tényez6vc válik a gycrnwk eleirehalad ó jelentésadási t" rekvéseiben. Ha valaki gyakran nyugtalan, •. illl1dott és harago~. joggal érezheti magát úgy, hogy nem szeretetreméltó, l nnta rtva ea.el a !>aj á tes mások I ' ny réllsLerzett kedvezőtlen tapnszt latninnk lulymnatos körforgását. Ezek az értelmezések Angela áttételi elményeinek 1 ·ll'ntéséről Mahlcr fejlódésisémáján belül arról árulkodnak, hogy a szeparáció ~·~ mdJvlduáció J lapvető folyamatában törés állt be, és zavart ( kozott abban a J...l'pességben, mellyel a beteg fenntarthatná énazonosságának megbízható ér' •tét, ami a továbbiakban a beteg élményét összebékíthetné felnőtt voltával. \t egy ünk szemügyre egy rémálmot, melyet Angela azután mesélt eL h11gy barátságosabb érzelmeket fejezett ki az analitikusa iránt.
84
Az énpszichol6gia
Valaki egy kastélyba hivott. Az emeleti ablakban állt. A kastély lenyűgöző és t;.yönyörú volt. Beléptem. Nem találtam senkit. Aztán kezek nyúltak ki felém. Os zébb húzód tam, de akkor észrevettem, hogy a kezek karokban végződ nek, melyek a falból nélnek ki. Körbefonták a nyakamat, és megpróbáltak behúzni • a falba. Rémület fogott el, és igyekeztem ellenállni. Nem akarok eltúnni. 1 Ezzel az álommal Angela képes volt megjeleníteni azt a névtelen rettegést, i\mely kísértette és lehetetlenné tette bensősége:. kapcsClliltait. Miközben Mahler feltételezte, hogy a Stanleyhez hasonló kisgyermekek viselkedésemögött a környezetben való eltűnés félelme lappang, Angela álma világosan és egyértelműen fejezi kl az. efféle rettegést. Amikor Angela hagyta, hogy melegen érezzen valaki iránt, az a félelem fogta el, hogy eltűnik a másikban, és valami félreeső, aliiktalan vllilgba kerül, amely részben emberi, részben élettelen. A kezek tehát, melyek emberi kapcsolatkészségét jelképezték számára, azért nyúltak utána, hogy visszarángas ak cit az embertelen rémálomba.
Jacobson hangsúlyozta: ahhoz, hogy az építő munkában, mint például a helyreállító törekvések vagy aha tárvonal meghúzása, felhasználható legyen, az a~essziónak kezelhető formában kell a gyermeki pszichéhez eljutnia.· Az ember nem bír felkantározni egy vadlovat, s nem remélheti, hogy kényelmesen átlovagol rajta a Central Parkon. Az agresszió lecsillapodása annak a fejlődésnek az eredménye, amely az elkülönülés elviselésébenmegy végbe, és azzal párhuzamosan a benső énünk és a többi ember felé irányuló jó és rossz érzéseink fenntartásában. Hogy ezt mennyire nehéz véghez vinni, mindkét érzéscsoport erejétől függ. Ha az agresszió túl erős, a szel'etetteljes érzésekkel való ve gyítése azzal a belső élménnyel fenyeget, hogy e szeretetteljes élmények aszeretett személlyel együtt mind megsemmisülnek. Angela agresszi jának nyers és kirobbanó jelh:ge volt. Ha valaki felizgatta és dühbe hozta, úgy érezte, hogy az illető velejéig gonosz, a jóságegy szikrája sem szorult belé, ó maga pedig párját ritkítóCin rosszindulatu perszóna, akinek végtelen hatalma van ártani . Időnként meg volt győz '"d ve róla, hogy a "szemében izzó gyúlölettel" megsemmist tette az analitikust. Arra számított, hogy l Az. hogy az énlélcktan a hangsúlyt a preödipális kerdésekre tette. nem zárta ki eleve az ötlipális konniktusokat: arni az. Angelához hasonló belegekben alapvell"ivé váll, mégsem mago az ödipális konfliktus volt, hanem sokkal inkább at a mód, ahogy ez a.~: elkerülhetetlen dráma ótszürd"dött a fennálló preödipális dinamil..ón. Ebben az ólomban péld~ullóthatjuk. hogy a férfi. a lchct~égcs tidipális képviselet ut. ni sóvárgás hogyan szUrcrnlik tit a preödipális összcolvod:ís képanyngán. Az ötlipólis bllntetés ittteh:ll ncrn a kaszrnic tó, hanem a ps7icht! c húnt!..~ . 2 Jacobsannak ez az elképzelése alkolmastnt a hasítás és a depresszív s1.oro ng:l~ fogalmaiból szám1nzik, melyeket Melnnie Klein dolgozott ki a JO-as években (l::i~d 4. fejezet) . Ezeket at. elgondolásokol Otto Kemberg munkóssága fejlesztelle továbh (l~stl 7 feJezet) .
Az énpszichológia
85
ha majd visszatér, "már nem találom iH magá t; úgy eltúnt, hogy még csak nem is hallottak magáról". Angela nem pusztán azt az erzését írta le, hogy "meg tudn~m ölni magát"; ő az agresszióját mindent megsemmisítő erőnek látta, amely képes teljesen kitörölni lelkéből az analitikust, létezésének összes bclsö emléknyomával együtt.
Prcud úgy írta le az ént, mint döntőbírót egy magas szintű konferencián, amelyen erős és versengő résztvevők gyűltek össze. Az enpszichológusok másféle "csata képet" festettek a súlyos kórlélekt<mi viszonyok között dúló központi küzdelemről: Hogyan harcolhat valaki hiányo~ fegyverzetben? Hogyan közelit valaki, vagy hogyan ávolodi , miképp keresi az örömöt, szabályuzza az érzelmeket, teszi mí.ndazt, ami a legtöbb em.ber számára természetes, ha az. alapvető lélektani szeTkezeteknincsenek a helyükön? Harhnann, lapelve az alkalmazkudásról zsi.nótmérték lett az énlélektan klinikai gyakorlatában, n m csupán az egészséges működésre alkalmazva, hanem a káros szerkezetekre is. A n gel a "fala ·· úgy értelmezhetó, mint enjének krserlete arra, hogy bizonyos lelki eU1atárolódást kényszerítsen ki, mikor ~ természetesebben kifejl6dő kü Jönválás köz te és mások között lehetetll:!nné váll. Szadomazochisztikus ma zlurbációs képzeigései hasonlónak tekinthetők: úgy képzelte el mag. t, ht'gy futós zalagra van kötözve, s tehetetlenül halad a furcsamód 1zgató szexuális k(nzások hosszú során keresztül, mialatt Mega, a felügyeletével megbízott személy, szadista kéjjel izzó p iszk;JVasakat dugdos a vagínájába. oha AnKda szadomazochisztikus képzelődései tartalmukban szexuálisak voltak, énpszichológiai látúszógbé'íl egyfaj la alapvető és óriási lélektani dilt:m· mát tükrozlek. Ebből a nézőpontból Angela nem csent cl tiltott ödipális kielégül bt úgy, hogy fáJdalomnak álcálta. [nkább folyvást azzal küs:t.ködött, hol?;)'élll c\égít::;e ki a szi.i kségletét az emberi. kapcsolatrn és örömre, m ikor ;_,z a lel ki 1 felbomlas rettenC!tcs éné.<.éhez vezetett, s megpróbált gátat emelni J f lbomlaszt6 egybeolvadás fenyegetése ellen, mikor az eltaszítás tényleges aktusa azt kí án ta tőle, hogy mozgó ítsa önmagában az agresszív erőket, melyek feszültsege gyilkos erejűnek tűnt Angela szadomazochisztikus maszturbációs képzelődése egy olyan szükségmegoldá.st jelentő, mégis gyümölcsöző szerkezctet kmált ezzeL a dilemmával szemben, amely lehetővé tette és szabályozta a másokkal való, igényelt érintkezést, s ezzel egy időben kifejezte és fékezte az: agresszióját. l Mígaz énpszichológusok fontos és termékeny módon gazdagították a mazochizmus dinamikai énel mezését. megszabadítva a fogalmatattól anézettól. hogy pszichikusan elkenilhetetlen, ~okkal kevesebbet foglalkozta k Frell() hason lóképpen zavarba ejtő következtetésével: vagyis hogy az a nők személyes valójának alapvető lelki beállílódása (további meggondolásokat illetően lásd a 8. fejezetet).
86
Az énpszichológia Ebben a képzelgésben gyönyör volt, és v It erintkezti~ b ; képes volt orgaz-
mu t elérni, s nem maradt teljes n magára . Az örömbe persze mindtg ü rom:
fáJdalom is vegyült. Ez a képlet arra késztette, hogy mindig résen álljt1n, :.o e érezze magát kényelemben, a futószalag képei tovabbra is hangsúlyoztnk, mil yen erősen kell védenie magát attól a felismeréstől, hogy önként közeled ik egy másik személyhez. És az agresszió, amelyre oly nngy szükségc volt a határvonal fenntartásában, nem csúszott ki az urnlma ólltíl, hilnem megszemélyesi tésben csap d ott le, aki rangjaval és tetteivel figyelm ztette öt, hogy van itt egy nagyobb tekintély, akinek engedelmeskednie kell. A büntetés szadisztikus jellege Angela számára megnyugtatóan helyes volt, h iszen a szükséges ell enerőt fejtette ki negatív érzéseinek hevességével :,zernben; egy p ipogya ellenőr nem lehetne f!léltó ellenfele annak a dühödt, gyilkos szemdynek, akinek érezte magát. Es amire Angela ké~éibb r jött, az •1\enőr közl~seinek durvnessértóhan~emeigenc:.akemlékeztetettr~nyjánakerosz.akos,agre~s7.tv
módszereire "n mcgzabolázasbnn és tiltásban", amelyek, mmt jacobson [! l 1re jelezte, jelentősen közrejátszottak e fe lettes-én jelleg kialakul ásában .1 Fejlődési
átalakulás az úttételhen
Az énpszichológusoknak a páciens és az analitikus köz ti élmény olyan aJka lommá válík, amelyben megérthetik a beteg lelki r· résének termézetét és alkalmazkodási erőfeszítéseit arra, hogy kiegyenlítse azt. Az analitikus kapcsolatnak színté.n hatalmas átalakító potenciálja van; az áttétel lehetőséget nyújt a korai törések átdolgozására, arra, hogy a beteg az analitikust felhasmáJva megpróbálja kipótolnl kielégJtctlen fej l ődés i szükségleteit, és hogy immár felnőttként fogalmazza meg és az analitikus segít égével élje át azokat a korai félelmeket és rett gést, amely látszólag egész gyermekkorát betöltötte. Ezek az alkalmakigen változatos alakban nyilvánulhatnak meg. Egy bizonyos ponton például Angela egyre passzívabbá vólt, és kilúvóan elutasította, hogy beszéljen. "Gyerünk csak - csúfolta az anaütikust -lássuk, mire megy velem! " Angela végül is elismerte, h gy szerette volna, ha az analitikus agrcs~zÍ\ il n belerángatja őt valamibe, mert ez a fajta interakció az n kevés módnk egyike vo lt, a mikorúgy rezte,hogy az édesanyja tö rődik vele. Miutane kívánságnak szex uális és agressz ív vetületét számba vették, azt kezdték kutatni, mi is az, l Aclricnne Harris ( 1995) megfigyelte. hogy '"egyetlen pszichoanalitikus tanuhn:iny. amely a n6i agresszióról szól. sem mulaszthalJncl. hogyemlítést ne tegyene kérdé.s tár!;adalmi tavlatmröl' ". kie melve mélységcs •·tudatos és tudattalan pszichés következménycll al. cl gáncsolt és '7.cmbe:íllítotr ambíciönak és agrcssziónak". amely a n őkben a problémák haraggal és agresszióval kísért "soknemzedéknyi történelmét"' hozhatja létre. E tekintetben az ember kivtincsivó válik, vajon az agresszió Angela számára olyan mindent felcmészt61élcktani gond lett volna-e. ha az édesany· jánal. nem kell a kultur31is és vallásos nemi szcrepelvár.isok bomlasztó é.~ elfojtó hatásai ellen küzdcnie. amelyek végül is derékba törték az életét.
t\ énpszichol6gio
87
<~tturol Angela úgy erzi, hogy bele kell t rang-a ln i, es hogy az analitikus ho~yan ''"l luz.hatna vele ebbe.n az élményben. (Spitz döntő jeLntő égúnek láttJ a •-·rmek perceptuális fejlődésére azt a hatást, hogy az anya vele egyutt munk. ljn meg, szervezi és ntházza fel értelemmel az ő korai kaotikus élményeit). '•gl!la elkezdte megfogalmazni mélyen rejlő rettegései t: félelmét attól, hogy 1 ~nndo l a tokkal ölni lehet, félelmet attól, hogy a közelsé cr e l tűnés t okoz. JJ, vel Angelu l:!gyre inkább úgy találta, hngy érzéseinek. megnevezése és It .~:tjz;isaazana litikussal megnyu~tatoésdviseU1ető. Annakidejénúgy kezdl • ,, kezelést, hogy "idegroncsnuk" irta le magát, akinek "fogalma smcs, mi a h;qa". A segtt!>ég, melyetelményeinek nyomon követésélleL és tagolásához n ''" '~szavakba önté~hcz kapott, ertelemmel ruházva fel őket, arra indította a l.onyt, hogy bátmbban éJ1en az önmeghatároza sal, és tflbb belótást tar\usitson l'r;ll•lmi állapotaibd. Végül is kepes lett emlékezetéból érzelmi allaputokaL d1ihívni, s nem rez.tc úgy, hogy e.t.ek az ,\lle~potok hirtelen elöntik, és ttralkodII.Jk rajta. -'\ngela egyre növekvő késztetet halmozott felmind az analitikusról, mind magáról sz.erzett jó élményeíb61, é:. ez olyan bizalommal töltötte el, h gy n 1 ; ·z érzéscit is belevitte az analitikus kapcsola tb a, a hol meg lehetett viz:;ga Ini .1'• •l-.11. z analitikus és a páciens együtt tartn fel azokat, z utakat-módokat, .d lilgyan Angela gyennekkori elméjemegmunkaltbizonyos traumatikuséhné"yekL'l, mint péld, ul egyik iri)'!;yelt osztálytársá nak ha lála, amely agresszív ~ i'plelődéseit a ti.•rténtekert érzett felel s ·égévcl ku~zál ta -lssze Ebben él Z ·~:zefüggésben az i~ kiderült számukra, hogy Angela tapasztalata az apJáról, ~i szemmel láthatóan mindig az érzelmi összeroppanás szélén állt és túl L' t Liiéken y volt Jhh z, hogy értelmes módon birkézzék meg az agresszi val, l1ngyan fosztotta meg attól a fontos lehel1'íségtől, hogy feldolgozza aggc:~sztó ~~·pze l6déseit, st gy alnp san hozzájárult Angela elszigetelődéséhez. ngela mtkilcsságáról kiderítették, hogy nem jelen l olyanagres 'ZIV ellenallást, amel rt meg kell szüntetni, hanem azt a vágyat tükrözi, hogy " .. _.. zevessz.t!n" az .ut.Jlillkussal, igy crő&ítvén meg újra, hogy ktilönálló, saját benső énje van~ a ~~·mdolatai is mások. A:t. analitikussal kapcsolatos agresszfv áttétt!li megnyil,,rmlásokat ("B.írcsak lenne egy nagy k•;sem, hogy m1szhkbe vághassam rn.l~·ít") úgy fogadLák, mint Angela kudarcélményének ktfe,ezódesét, ~arra h.1lontották a lányt, hogy pr báljél meg r ndkívúli csa h· d.i&át szavakba ont ni. 1\mikm méJyt!n bdebonyolódotL ilZ analitikus "feneke!>tul ro:.sz" képébe, érIt• l mezé~sel emlékeztették arra, hogy korábbanmilyen kellemes percekben vo lt 1 l!Sze a kezelés során, amikor ugy ére.zte, h gy segítséget\ agy gondesk dást kilp. (Emlékezzünk csak: mennyíre hang5ulyozta Jacobsan annak a képesség""" a jelentőseget, hogy a másik személyrol:>zerzett jó és ro:>SZ érzéseinket qwaránt egyetlen élménybe hozzuk össze.) llyeténképp az analitikus úgy működöttaz áttétel ben, mintvalamiféle, n barátságo és az eU enséges érzelmel- •L befogadó tartály, újra meg újra bizonyítván Angelának, hogy a jó képes tuléln i a ros z hatását, s végül segít neki lecsillapítani szokatlanul agresszív crzelmi állapotát és nagyobb egyensúlyt létrehozni emocionális életében.
.I,.Jt
88
Az énpszichológia
Következtetések A pszichcanali tikus folyamatot sokféleképpen lehet felfogni és megfogalmazni, s ezt így is tettük könyvünkben. A klinikai eljárás alapelveit szemJéltető szóképek sokszor a legjobb mutatói annak, hogy egy analitikus modell milyen mélyen fekvő feltételezésekre épül. Freud valamennyi metaforájának ellenséges szembenállást feltételező jellege van: háború, sakk, ragadozó állatok vadászata. Amint az énpszichológusok látószöge az ösztön-énről az énre, az elfojtottról a lélektani folyamatok központi kapcsolataira tolódott át, az analitikus folyamatról alkotott modeJljük is változni kezdett Belefogva azon tudattalan vonatkozások elemzésébe, me1yekkel az én elhárító működése rendelkezik, az analitikusok kezdték tisztán látni, hogy annak, amit az én tágabb működé seként azonosítottak, samely a beteg önmegfigyelésében, reflexiójában és a valóságban történő tájékozódás fenntartásában nyilvánul meg, jó hasznát lehet venni ebben a modellben. Amiként a korai feHedezőkrájöttek,milyenfelbecsülhetetlen előnyt jelent, ha bermszülötteket alkalmaznak a felderítésben és a vadászatokban, az analitikusok is egyre inkább méltányolni kezdték a beteg képességét, mint terápiás szövetségest a tudattalan konfliktus adatokkal való igazolásának és feltárásának folyamatában. Segítségül híva énjének képességeit, a beteg fel tudta fedni az <mal i tikusnak a sorsdöntő lelki terepenjátszódó "belső történetet", és lehetövé tette számára, hogy hatékonyabban ismerje fel a vetélkedő lelki igényeket és a neurózis fondorlatos védekező stratégiáit. Ennek eredmenyeképpen olyan kezeléstechnikát fejlesztettek ki, melynek célja a páciens bátorítása volt, hogy belépjenegy olyan kapcsolatba, amelyet végül"munkaszövetségnek" neveztek el, s amelyen belül az analitikus és a páciens megosz~a a nnmkát (lásd Zetzel 1958 és Greenson 1965). Noha a kezelést magát továbbra is a tudattalan tudatossá tételének keretében értelmezték, a folyamatot most már úgy szemlélték, mint amely egy diádikus összefüggésrendszerben zajlik, s inkább partnerviszonyhoz hasonlít, semmint küzdelemhez. A második alapvető változás az analitikus folyamat megértésében annak az egyre mélyülő belátásnak a nyomán következett be, hogy a páciens számára az ilyesféle partnerviszonyban való munkálkodás élménye önmagában véve gyógyítóhatású lehet. Eredményes felderítőként működve, a páciens kifejleszti azt a képességét, hogy jobban megfigyelje magát, előbb gondolkozzék el a dolgokon, s ne siessen
,."p szichológia
89
I)'· H.hó l válaszohü rájuk (vagyis inkább reflektív legyen, semmint ,1 •
/.l' I"Űen
reaktív), hogy szükségletei meghatározása végett ellin-
l l · d 1i1unaga kielégítését (ez a folyamat Hartmann szem ében rokon' lo• ln111 az ösztönsemlegesítéssel), s ahelyett, hogy fejest ugrana a • l.. k vésbe, inkább a következmények kiszárrútásán fáradozzék.
v ,•gii1, az egyre mélyüló megértés, hogy a lelld struktúra hogyan l d,Jrtlul meg az emberi társkapcsolatokban, tömegesen szaporította 1 qitc\ soka~ a klinikai módszerekben, melyek célja az volt, hogy újra 111küdésbe hozzák- a páciens és az analitikus között- annak a korai 1' 11 1•d ~s i kölcsönösségnek bizonyos formáit, amely az anya és a csecsel ' ''l l ö zött létezett. Mahler mc1gá t a gyógykezelés élményét kezdte úgy 1~·~ 1nLE'ni, mint lehetséges helyesbítő (korrektív) szimbiotikus tapasz, l, ,! ol; Jacobsan pedig nem a pontos értelmezés hatóerejét hangsúh " /.ta, sem az analitikus szavainak tartalmát, hanem az érzelmi '·~~ i Ittrezdülés döntő szerepét. "Folyamatos, finom, nyomatékos kötel' ·l· ne k keU IGalakulnia az analitikus és depressziós páciensei között"l' ' yPzle meg, végül is arra bíztatva az analitikust, hogy például" atka 1111 .1/. kodjék az ilyen betegekmeglassúbbodott érzelmi és g n dolkodási 1,ol v<1 mataihoz", "ne hagyja az üres csendeket elhatalmasodni", és "ne l" .... ."éljen túl hosszan, túl gyorsan vagy túl harsányan" (1971, 299) . lJ y 111' l(l on, ahogy a fejlődési énpszichológusok sorra felfedezték a sziilői J un kciókszerepét az erős és egészséges lelki sze r kezetek felépítésében, , 1 hl'tegről IJÚJlt hatékony szövetségesről alkotott kép elkezdett átvál111:t.ni az olyan diádikus analitikus berendezkedés képévé, amely képes ll'\1d orvosoini a hibás szü)ői behatást. Az analitikus folyamalot nem , !o>Up
11
Amikor úgy dönt öllünk. hogy .:s upán maroknyi ember kiJ lőnleges hozzájárulásúl mutaljuk be. számba venni a7. én lélektani hagyomány alapvető éplt6köveit. kiváltképp ott. ahol ~ll talánosabb szi ntenjál'ult hozr.á a psz ichoanalitik us go ndolkodás fej lódésé hez. Az énpszicho16giai hagyomány közös erővel . sok szerL6 munkásságám épült. mint Phyllis Greenacre. Rudolf Loewenstei n. Helene Deutsch, Grete Bibring, Kurt Eissler, Ralph Greenson. Joseph és Ann Marie Sandler, A nni Bergman n, Maotin Bergmann, Fred Pi ne és Paul G ray. l
t gyekeztünk
