B. Kovács András
A gyermek ajándék, örülni kell neki Kristály József és Katalin Csíkszentdomokoson bizony szembementek az árral. Mégpedig az új demográfiai szokásrenddel, mert tíz gyermeket vállaltak s nevelnek, de itt mindjárt ki is javítanak, mert felfogásuk szerint a gyermek Isten ajándéka, azt pedig megköszönni és elfogadni illik, nem pusztán vállalni. A teher persze nyomja a vállukat, de ezt már tudatosan nem utasították el, nem rázták le, bár megtehették volna, s ennek jó oka van. A régi családmodell éledt ugyan újra e famíliában, de úgy, hogy abban érdekes módon a mindenkori székely gyerekszereteten túl egy sor nagyon mai és minden rokonszenvet megérdemlő indíték működött közre, olyan néplélektani, közérzeti elemekkel együtt, melyek csak a kilencvenes évek fordulataival magyarázhatók. Hallgassuk meg a „tettestársakat”, e két kiegyensúlyozottan boldog embert. Kristály József a hatalmas udvaron épp az utolsó dércsípte almákat rázza le a fáról, mikor november végén, még hóhullás előtt, rányitom a kaput. Szembeszökik a gyermekjátszótér a ház mellett és a filagória, ahova nyáron ki lehet ülni. Mondja, gazdálkodik, persze, mert nyugdíjából nem tudná ellátni a népes családot. „Egértől felfele minden állatunk megvan, két tehén, borjú, tyúkok, juhok, valami föld és kaszáló, s a fiúk segítenek a gazdaságban.” Egyetlen legény van itthon, huszonhét éves, ki nyáron külföldön keresi a pénzt, házat készül itthon építeni, merthogy eljött annak a sora. Másik nagyfia az Erdély Tévé operatőre, Marosvásárhelyen él, a harmadik gyerek, Beáta lánya újságíró szakon tanul Kolozsváron, hamarosan ő is kereső lesz. Szóval sajtós világba csöppentem, konstatálom, s a jó beszédű édesapa szabatos mondatai csak megerősítenek abban, hogy Kristályék művelt emberek. Igaz, négy évig kultúrház irányító is volt községében. De a megélhetésre visszatérve: ott van még a hét csemete, akiket el kell tartani és fel kell nevelni egy olyan családban, ahol az egy főre eső jövedelem nem éri el a kétszáz lejt. Van tehát mit firtatni, elsőként mégis a nyugdíjasságra kérdezek rá, Kristály József ugyanis idősnek egyáltalában nem tűnik, mi több, kimondottan fiatalos. - Valóban, csak az ötvenkettedikben vagyok, 1963-ban születtem, s azért tudtam negyvenöt évesen nyugdíjba menni mert Balánbányán dolgoztam a föld alatt, s kihasználtam a kedvezményt. A különben 2007 óta bezárt bánya Románia egyik leggyilkosabb rézérc-fejtése volt, a korszerűtlen kitermelési módszerek meg a technológiai fegyelem be nem tartása miatt is nincs jóformán család a környéken, kinek ne vitte volna el egy vagy több tagját a szilikózis, melyet ott szedtek fel. A kecsegtető fizetések tömegeket csalogattak, a halál is tömegesen aratott soraikban, rengetegen belerokkantak, Kristály József sorolja a szomszédokat, rokonokat, akik ott betegedtek meg. Jellemző korosztályának mostoha sorsára, hogy a finommechanikai szak elvégzése után, s miután elérte a tizennyolc évet, katonai szolgálatát szintén a föld alatt kellett letöltenie, mégpedig egy zsílvölgyi szénbányában, ahol akkor különösen sok volt a magyar. 1
Gyakorlatilag munkaszolgálatként kellene elismerni azt a tizennyolc hónapot, véli ma is. 1987-ben szerelt le, rá egy évre megnősült. No de hol volt még a rokonságban ennyi gyerek? - Nekem két bátyám van, de édesapáméknál tizenketten születtek és kilencen érték meg a felnőttkort. Huszonkét évesen nősültem, akkor 3600 lejes fizetésem volt. Kati volt az első olyan barátnőm, akit meglátni s megszeretni egy pillanat műve volt. Ő Sepsiszentgyörgyön járt iskolába, nem úgy képzelte, hogy itthon éli le az életét, de egy lakodalomban találkoztunk s rá egy évre hozzám jött feleségül. Ahogy megszületett az első gyerek, beiratkoztunk mindketten az estibe és három évre rá ott érettségiztünk Balánbányán. Az akkori képünkön már ott a két gyerek, a két első fiú. Hat éves szünet következett, fogamzásgátló tablettákat szedett a feleségem, az kezdetben kemény csempészárunak számított. Miért szedte? Az volt a trend. ’93-ban abbahagyta, mert rájöttünk, káros, s ha addig úgy gondoltuk, minek csináljunk a kommunizmusnak gyereket, ez a helyzet már nem állt fenn. ’89-ben különben én voltam a legboldogabb, sokat zaklattak a szekusok korábban, mert szókimondó voltam. A munkahelyemen Öcsi barátomat állítottak rám, aki elárulta nekem ezt. Ő nagy hajat viselt, emiatt szorongatták, s végül megengedték neki, azzal a kikötéssel, ha jelent a társairól. Haha! Már szóltak Temesváron a fegyverek, s a csapatunkat azzal zsarolták, ha nem lépünk be a pártba, megvonják a prémiumot tőlünk. Na ez elmúlt, mi a két gyerekkel az édesapámtól örökölt kétszobás házban éltünk. A hetedik gyerek után tört ki Kati, hogy elég volt, bővítsük ki, azóta van emelet s a földszinten is több helyiség. Nos a két fiú után ’93-tól jöttek a lányok, összesen öten egymás után. A lányok után is következett egy négyéves szünet, s még három fiú született, egyik orvosi műhiba miatt párnapos korában meghalt. De a többi mind felnőtt. -
Miért vállaltuk őket? Mi nem vállaltuk, hanem elfogadtuk. Nem terveztünk nagy családot, de megváltozott közben a felfogásunk, sok ág-boga van a dolognak. Egy az, kinyílottak a lehetőségek ’90 után. Ha már a földet visszakaptuk, s más a világ, azt mondtuk, miért ne. Másik az, rájöttünk: a fogamzásgátlás káros a szervezetre. Azt mondtam: nem mérgezzük magunkat tovább. Három: részt vettem a katolikus lelkiségi mozgalomban, s megtanultam, el kell fogadni Isten akaratát. A gyerek ajándék. Sok minden letisztázódott Katiban is. A Kolping családtól a Házas hétvégéig sok mindenütt megfordultunk. Hogy mások miért nem? Valóban, rengeteg abortusz volt ’90 után, s a gyerekszülések száma sem nőtt. De mi, ha nem veszünk részt a mozgalomban, akkor sem mondtunk volna le a magzatról, mert meggyőződtünk arról, az ajándék és elfogadni kötelesség. A fizetésem is jó volt, ez lenne az ötödik, másfelől mi sose akartunk nagylábon élni. És hetedszer: mi a Jóistent egy kicsit a szaván fogtuk. Nem érti? Hát a Biblia szerint Jézus egyik tanítása úgy szól: ne aggodalmaskodjatok, hogy mit esztek, mit isztok, mit vesztek fel. Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, s a Jóistennek gondja van rájuk. Akkor mennyivel értékesebbek vagytok ti, emberek! Keressétek az isten országát s a többit megkapjátok. Körülbelül így szól az egyik vers. És valóban ez történt. Ebbe ma is beleborzongok. Az ő szavának van foganatja. A nagy családot hittel kell csinálni, mert anélkül nem lehet. Ahol anélkül jön a gyerek a világra, azt meg lehet nézni. Ott van szükség a Csaba testvér gyermekotthonaira. A feleségem is ott dolgozik. Böjte Csaba 2
testvért úgy ismertem meg, hogy egyszer sok almánk termett és felajánlottam vagy három zsákkal nekik, ő maga jött autóval és vitte el. Akkor már érkezett az ötödik gyermek, s küldött az alapítvány valami ruhákat Robi komámon keresztül, akinek mi kereszteltük a lányát. *
Mielőtt Kristály Katalint munkahelyén, a csíkszentdomokosi gyermekotthonban felkeresném, még megtudom: a három nagyobbon kívül, akikről már volt szó, egy érettségi előtt álló lány fulladásos rohamban elhunyt, a többi három lány egyike Csíkban középiskolás, a másik kettő két öccsével együtt még otthon jár az általános iskolába, a legkisebb előkészítős. A gyergyói országút mentén érdekes félköríves faépület a Csaba testvér itteni létesítménye, amolyan napköziotthonként szolgál a rászoruló gyerekeknek, akik iskola után itt tanulhatnak estig, amíg hazatérhetnek. Kata asszony Caritas tanfolyamot végzett, férje nevetve nevezi hivatásos gyermeknevelőnek, alig negyvenhét éves, nem látszik megviseltnek. - Többnyire olyanok járnak ide, akiknek a szülei munkában vannak elfoglalva, akad félárva, meg mindenféle, a hangsúly a tanításon van. Mi ketten is segí1tünk, s a nagyobbak, a hét-nyolcadikosok is a kisebbeknek. Ezt én jól begyakoroltam, az első osztályon már kilencedikszer megyek át – neveti el magát.
-
-
Saját gyerekeire térve mesél a mások reakcióiról: Mikor jött a harmadik, megkérdezték, minek kell nekünk még egy. No de nem terveztünk mi sem sokat, úgy három lett volna a legtöbb. Különben mindig csak egyet fogadtunk el – neveti el magát ismét. – De amikor harmadikként megszületett Beáta a két fiú után, az olyan esemény volt a nagyobb családban, hogy feldobott. A férjemék is mind fiúk voltak, a három fiú után a nagyszülőknek hat fiúunokájuk lett, hát az első leány nagy örömöt szerzett. A családi életünk is változott utána, a férjem kezdett jobban odafigyelni rám. Részt vettünk a lelkiségi mozgalomban, másképpen kezdtük megélni a családi életet, a szeretetet is. Még négy lány született sorozatban úgy kétévenként, s a gyerekek sok mindenre megtanítottak bennünket. Őszinték voltak, és nem felejtem, amit Beáta mondott egyszer egy összeszólalkozás után: értsük meg, nekik az a fontos, hogy mi jóban legyünk egymással, hogy a családban béke legyen. A harmadik gyerekünk születésekor még jártam a csíkszeredai kötődébe, de tovább már nem tudtam menni. Egészen most szeptemberig, mikor beléphettem a Csaba testvér alapítványának az itteni napközijébe. Otthonról elmenni nem is tudtam csak az idén, hogy iskolás lett a kisebbik is, és órák után ők is ide térnek be és készülnek másnapra. Egyetlen elképzelhető lehetőségem ez. Úgy látom, az első gyerekének az ember mindent meg akar adni, hogy tökéletes legyen az élete. A második gyereknél már a hibákat akarjuk kijavítani, amiket az elsővel elkövettünk. Aztán a harmadiknál már lazábban hagyjuk a dolgokat, csinálja maga, időnk sincs csak rá figyelni. Így megy folyamatosan tovább, már nincsenek olyan nagy elvárásaink a gyerekeinkkel szemben, inkább hagyjuk, legyenek gyerekek. Megpróbáljuk a férj-feleség közti kapcsolatot rendben tartani, a gyerekek számára is ez a legjobb, mint már mondottam. A békességes légkör a legjobb nevelés. Már nem 3
megkövetelsz, hanem inkább megbeszéled, mit akarsz, s megbocsátasz a másiknak. Aztán ha terhességnek fogjuk fel az áldott állapotot, akkor valóban teher lesz, ha ajándéknak, akkor örömet fakaszt. Persze húsz éven át nem volt éjszaka, hogy ne kellett volna felkelnem, ha valami moccanás volt a túlsó szobában, mert azt mindig meghallottam. Ha szívesen csinálod, az is tud öröm lenni. S ezt megérzik a gyerekek is, tudnak fejlődni és könnyebben kibontakozni az iskolában is. A szülők sokszor mindent meg akarnak adni nekik, s elvárják, hogy a legjobb tanulók legyenek. Nem ez a legfontosabb. Nem is kell mindig megadni, amit kérnek, ha nincs mód rá, mert az később sokszor úgyse kellene, viszont az otthoni légkör, az fontosabb. Üdülni? Hát a tengerre sose tudtunk elmenni, de Csaba testvér és a nagycsaládosok pár közelebbi helyszínre, táborba meghívtak. -
Kérdezték, nem felelőtlenség-e, hogy ennyi a gyerekünk. Gondoltunk-e rá, hogyan fogjuk eltartani és jó útra vezetni őket? A közvélemény szemében a több gyerek általában szegénységet jelent. Mi is gondolkodóba estünk nem egyszer, de arra jutottunk, az Istennek az akaratát el kell fogadni. Én egy gyónás alkalmával elmondtam, néha nehéz elfogadnom az Isten akaratát. Nehéz volt mindenikkel vívódnom, s hogy mire került volna egy munkahelyem, nem foglalhattam el, mert egy újabb gyerek kötött le. S a vajon fogom-e tudni csinálni, s lesz-e az iskolára pénz és így tovább. A pap nem tudta, mire gondolok, de azt felelte, minden elfogadásból öröm származik. És tényleg öröm származott. És a Jóisten mindig kirendelte, ami kellett. Amikor a legutolsó fiacskám született, aki a kórházban meghalt, került a kezembe Csaba testvér egy elmélkedése, hogy miért beszélünk szegénységről, mikor az alma sokszor a fán rohad meg, a földek meg megműveletlenül állanak. Aki a saját falatját ki akarja harcolni, az rá is kell, hogy dolgozzon. Meg is kell küzdeni érte, és ha úgy bízzuk rá magunk a gondviselésre, akkor az be is jön. Nem egyszer tapasztaltuk is, hogy a Jóisten sokszor akkor adott a férjemnek egy plusz munkát, mikor a legnagyobb szükségünk volt rá. Vagy Beáta lányunk is, bár nem volt kedve hozzá, de elment a szavalóversenyre és megnyerte azt a díjat, s aztán az egyetemre is úgy jutott be, hogy nem is kellett vizsgáznia. Tehát ha a mi részünket megtesszük, akkor a gondviselés is kisegít, a többit a Jóisten kirendeli. Úgyanígy jártam a mostani munkahelyemmel is, gondolkoztam, csináljam, ne csináljam, elég bajom van odahaza, ez nem hiányzik. De jött a lehetőség s a gyerekeim is nemhogy hátrányát látnák, hanem kimondottan előnyös nekik, hát megpróbáltam és jól tettem.
* Kristályéknak még sok ilyen segítségre lesz szükségük, amíg a még kiskorú hét gyerekük is mind megáll a saját lábán, de bizakodva tekintenek a jövőbe. Úgy gondolják, nincsenek magukra hagyva.
4
a község főtere
Kriztály porta
gyerekszoba Kristályéknál
Csaba testvér napközije
napközi belülről
