A Gripen-beszerzés és a miniszterelnöki túlhatalom
2007 júniusában szenzációsnak gondolt hír röppent fel: a Gripenek beszerzésében olyan jelekre bukkantak, amelyek a beszerzés befolyásolására utalhatnak. Svéd televíziók adatai szerint a korrupciós szálak egy osztrák üzletemberen keresztül Csehországba és Magyarországra vezetnek. Ez a szenzáció persze valójában nem is volt igazi szenzáció, hiszen Magyarországon a Gripenek beszerzése már 2001-ben óriási meglepetést keltett. Még a kormányban is.
Gripenek gyakorló repülése
A Népszava 2007. június 13-án Szabadi Bélára hivatkozva jelentette be, hogy az akkori miniszterelnök személyes döntése volt a Gripen-beszerzés (lízing): „Szabadi Béla volt államtitkár állítja, Orbán Viktor kormányfı a vadászgép beszerzést is egy kézben tartotta és személyesen döntött a Gripenekrıl.” Majd késıbb ezt írja a lap: „Tény, hogy túl sok a gyanús vagy éppen megmagyarázhatatlan elem. Megkerestük Szabadi Bélát, az Orbán-kormány földmővelésügyi minisztériumának államtitkárát, mondja el, hogyan emlékezik a történtekre. – A fideszes kormányfı minden fontos ügyben egyszemélyi döntést hozott. Ilyen volt katonai vonalon a tábornokok elbocsátási listája és persze a vadászrepülıgép-ügy – jelentette ki Szabadi. Szerinte a hatalmas üzlet minden részletérıl nyíltan és leplezet-
2
lenül döntött Orbán. Hogy pénzügyi manipulációk voltak-e a háttérben? Ezt derítsék ki a parlament különbizottságai – szögezte le a volt államtitkár.” Leszámítva az utolsó két mondatot, mindezt nemcsak nem mondtam, hanem az újságíró kérdésére válaszolva külön felhívtam a figyelmét arra: én ilyet nem állíthatok. A döntés idején már fél éve nem voltam államtitkár és addig sem a honvédelmi tárcánál dolgoztam. Ha viszont ott lettem volna pl. a nemzetbiztonsági kabinet ülésén, ezt azért nem állíthattam volna, nehogy államtitoksértést tulajdonítsanak nekem. A Népszavában mégis ebben a sarkos formában – állításként – jelent meg egy következtetés. Ezt sokan úgy fogták fel és úgy is interpretáltak, ahogyan és amitıl tartottam. Bolgár György a Klub Rádióban, a Megbeszéljük címő mősorában fel is tette a kérdést: – Számít-e, amit Szabadi Béla mond? És hiába telefonáltam be, és kapcsoltak be az élı mősorba, ahol nagyjából mindent tisztázhattam, mindenféle fórumok indultak: hiteles-e Szabadi Béla? Lehet-e hinni neki? Felkínálták az „Orbán-fanoknak” (Orbán-rajongóknak), hogy engem állítsanak pellengérre, és ne arról beszéljenek, amit valóban meg kellene vitatni. Volt, aki arról írt, hogy sértett ember vagyok és ezért elfogult, aki törleszteni akar. Sértett nem vagyok – vertem vissza még márciusban Szijjártó Péter lehengerlı véleményét. És ilyen primitív módon, pusztán deklarációkkal soha nem törlesztenék. Most is alá tudom támasztani, amit meg kívánok világítani. A Népszavának is beszéltem a MEH szervezeti sémájáról, ami bizonyos következtetéseket támaszt alá. (A szervezeti sémát alább láthatják a honlapon.) Mások a lejáratásban még tovább mentek, durván sértegettek: – Szabadi elsısorban bőnözı – írták az SZDSZ-honlapjára benyomuló „polgárok”, hitelessége kétséges – tették hozzá. Azzal „érveltek”, ha éppen „érveltek”, aminek nyilvánvaló következményére felhívtam az újságírónı figyelmét. A döntés idején nem voltam már államtitkár és korábban is az FVM-ben mőködtem. Világos a szándék: ki akarnak rekeszteni a véleménynyilvánításból, ami alkotmányos alapjog. Mert meg akarják akadályozni, hogy számukra kellemetlen dolgok jöhessenek a felszínre. Hogy mi a kellemetlen, annak széles lehet a skálája: a leleplezı tényektıl az életszerőtlen legendákba nem illeszthetı, azokat cáfoló információkig. Az újság cikke nyomán megkérdıjelezhették hitelességemet, holott nyilatkozataimban és könyvemben mindig nagy figyelmet fordítottam állításaim, sıt feltételezéseim lehetıség szerinti legteljesebb alátámasztására. Ha nem is voltam ott a Gripendöntésnél, sok mindent láttam két és fél éves kormányzati mőködésem alatt, amibıl következtetéseket lehet levonni a Gripen-ügyre is. Ezekrıl a tényekrıl és körülményekrıl, az Orbán-kormány mőködésérıl Szabó Irénével hosszan beszélgettünk. Kötetlenül, mivel „mellesleg” szó nem volt arról, hogy interjút kértek volna. * Az egyik támpont, amire az újságíró építhette volna következtetését: a 2001. tavaszi tisztogatás és ennek egyik motivációja, a zsákmányszerzés. Miközben baloldalon lelkesen üdvözölték Torgyánék kiebrudalását a kormányból és a koalíciós kormány megszőnését, ami, ha nem is formálisan, de tartalmilag mindenképpen bekövetkezett, nem vették észre, milyen zsákmányszerzés indult meg. És azt sem, hogy ez volt a kiebruda-
3
lás (a puccs) egyik oka. A közvetlen és azonnali haszonszerzés, amit a választók megszerzésének szándéka egészített ki. (Általában azonban csak az utóbbiról beszélnek.)
Amikor Jakab Pista még más fényében sütkérezett
A Fidesznek sikerült átvennie (megszereznie) a legnagyobb tárca költségvetését. Az agrárköltségvetésbe ráadásul a korábbiakhoz képest jelentıs pluszpénzek kerültek. A kétéves költségvetés keretében 192 milliárd forintot vívtunk ki olyan projektekre, amelyek a mezıgazdaság fejlesztésének és kiegyensúlyozott fejlıdésének alapját alkotják. (Errıl részletesen olvashatnak a honlapon, az Archívumban, ahol az Orbán Viktorral folytatott levelezést is megtalálják. Most csak utalásszerően: a 36 ezer kilométer belvízlevezetı árokrendszer rekonstrukciójának folytatásáról, az öntözımővek rendbehozataláról, az öntözési lehetıségek kiterjesztésérıl, erdısítésrıl, a szılı- és gyümölcsültetvények rekonstrukciójáról, a falugazdász-hálózat bıvítésérıl stb. kellett volna intézkedni) Olyan projekteket dolgoztunk ki, és vívtunk ki azokra csaknem kétszázmilliárd forintot, amit ma lépten-nyomon hiányol Jakab Pista, a Gazdakörök elnöke, fideszes képviselı. Nemrég az Echo TV-ben sajnálkozott, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy ilyen fejlesztésekre javaslatot tegyen. Jakab István bizonyára elfelejtette, mit dolgoztunk ki, nem kutatja tehát azt sem, hova lett a pénz? Mint ahogy a Magyar Tudományos Akadémia is „elfelejtette” azt a munkát, amit oly nagyra értékelt annak idején – Glatz Ferenccel az élén. Pedig milyen szép levelet írt egyik vezetıjük, akadémikusuk, az agrárosztály akkori vezetıje. (Ld. Archívum.) Azt a hatalmas anyagi támogatást is
4
elfelejtették, amiben Torgyán részesítette az akadémiai kutatásokat, és amirıl – bár szerinte nem foglalkozott soha gazdasági kérdésekkel (hiába volt mezıgazdasági miniszter) – Torgyán nem is tájékoztatta államtitkárait. Csak késıbb derült ki, hogy mit kapott az Akadémia a minisztérium költségvetésébıl. De visszatérve a projektekhez, amelyeket én dolgoztam ki, Jakab Pistának – nagyon helyesen – legalább az feltőnik, ami hiányzik, hiszen szinte semmi nem valósult meg a távozásunkkor az FVM számlájára átutalt hatalmas többletösszegbıl. 2001-ben pl. egyetlen hektár erdıt sem telepítettek, pedig Orbán Viktorral és csapatával egyeztetve erre az évre is 5 milliárd forint volt beállítva erdısítésre. És a mai napig nincs megoldva a belvízelvezetés. De az aszály elleni védekezés sem. Hova lett az évi kb. 30-30 milliárd forint ültetvényrekonstrukciós többlettámogatás? Stb.
Glatz és Torgyán: óriási támogatási szerzıdés az Akadémiának. Akkor nem is hallottam róla
A zsákmányszerzés sikerességére utalhat az is, hogy 2001 februárjábanmárciusában „fellendültek” az egyik nyugat-dunántúli megye támogatásai. (A „megtisztulás” – ahogy egy híres sportmédium, Gy. T. fogalmazna – „szépen hozott”. Egyidejőleg persze máshonnan szépen vitt is.) De gondolhatunk a 12 állami gazdaság elkótyavetyélésére is. Vagy az FVM létesítményeinek „átvételére”: pl. a gödi oktatási és szabadidı centrumra, ahova nemsokára hajóval érkeztek a Kossuth térrıl a magas rangú politikus-futballisták – az oktatási centrum telkén, a Duna-partra frissiben megépített kikötıbe. Vagy gondolhatunk a Lejtı utcai vendégházra, uszodára és téliesített teniszpályákra, ahova Deutsch emberei
5
költözhettek, az FVM üdülıire, amelyeket addig sikerült megvédeni a „Nagy Kalaptól”. Vagy eszünkbe kell, hogy jusson a Fradi, amit Boros az utolsó pillanatban kínált fel a kormánynak (Deutschnak): sutba dobva a 2002. június 30-ig szóló megállapodást.
A hatalmas gödi ıspark bejárata. Messze a bejárattal szemben a Duna-part
A megtisztulásnak nevezett tisztogatás és zsákmányszerzés a cégekre is kiterjedt. A MEH-államtitkár testvére került az ország egyik legnagyobb vállalatának a vezérigazgatói székébe. İ egy Audi A6 gépkocsi beszereztetése mellett fıleg az ellenem indított „vizsgálat” (boszorkányüldözés) munícióval való ellátását tekintette feladatának. Másra nem jutott energiája. A céget 1998-ban 1,8 milliárd forint veszteséggel vettünk át, viszont 1,8 milliárd nyereséggel adtuk tovább. De sikerült a vállalatot egy év alatt csıdközeli helyzetbe vinni. 2001-ben ugyanis ismét veszteséges lett a TIG. A veszteség összege minden képzeletet felülmúlt, 5 milliárd forint lett. De senkinek nem jutott eszébe, hogy itt az esetleges hőtlen kezelésnek akár csak a lehetıségét megvizsgálja. Éppen ellenkezıleg: a vezérigazgató számításokat készített, szerinte mennyiért kellett volna nekem (?!) eladnom a cukrot. Természetesen: csaknem „aranyáron”! Az nála „értelemszerően” szóba sem került, hogy a megújításra szoruló, 7–8 éves átlagéletkorú, ráadásul pajtákban tárolt készlet milyen állapotban volt. Torgyán két és fél éve alatt az FVM-be nehezebb volt a behatolás. A Honvédelmi Minisztériumban viszont mindig hangsúlyosan érvényesültek (utat törtek) a másik párt érdekei. (Ennek megfelelıen épült föl a kormányzat szervezete, amirıl alább írok.) Torgyán jelenléte itt is valamennyire fék volt, mert pl. a repülıgép-beszerzésnek hoszszú ideig alternatívája volt a MiG-ek felújítása. Amikor pedig Orbán a tábornoki kine-
6
vezések (nem az elbocsátások!) listáját tekintette át, mielıtt áthúzta „Szabó honvéd” listáját, tájékozódott: nem keresztezi-e Torgyán érdekeit?
„Megtisztulás” elıtt. Lányi Zsolt beszédet mond, mögötte a „kamény” Homoki
* A koalíciós kormány megalakulásakor hideg zuhanyként ért minket a referatúrák ötlete, mivel azonnal látszott, hogy ezzel akarják visszavenni azt, amit a kisgazda minisztériumok mőködésérıl a koalíciós szerzıdésben rögzítettünk. Már akkor az önállóság korlátozását, a gyámkodás és a beavatkozás eszközét láttuk ebben. Késıbb egyre inkább meggyızıdhettünk arról, hogy a zavarkeltés, a suttogó propaganda, sıt – mondjuk ki nyíltan – diverzáns akciók szervezıiként is „számíthatunk” rájuk. És a „belsı ellenállás” bátorítóiként. Amellett, hogy a pletykák összegyőjtésérıl és továbbadásáról sem feledkeztek meg. 2001 novemberében, a mentelmi jogom második felfüggesztése után mondta el egy újságíró, hogyan mesélgették egy bizonyos szállodában a MEH tisztségviselıi „viselt dolgaimat”. Pl. a kiagyalt Bástya elvtárs történetet. A referatúráknak természetesen volt olyan funkciójuk is, hogy bizonyos kádereknek valahol jó állást, gépkocsit kellett biztosítani. İk természetesen nem az éles terepen, a fı koalíciós partner vonalai mögött „dolgoztak”, hanem a saját minisztériumokat „felügyelték”. Emiatt addig volt nekik jó, amíg csöndben maradtak. A kisgazda tárcák és részben az MDF-es igazságügy refaratúráinál egészen más volt az elvárás. A munkatársakat érzelem (indulat) alapján toborozták. Így kerültek ide pl. azok, akiket Torgyán alapos okból eltávolított. És körükben megjelentek a „szakér-
7
tık”, akik pl. „agrárstratégiát” dolgoztak ki. E stratégiát igen rugalmas eszközként használták: hol a MEH stratégiájaként, hol pedig magánvéleményként.
Stumpf István „kancelláriaminiszter”
Ha rátekintünk a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti sémájára, elámulunk. (A Miniszterelnöki Hivatal szervezeti felépítésének sémáját az olvasó úgy jelenítheti meg, hogy rákattint a bevezetı szöveg alatti másik ikonra.) Fıleg azért ámuldozunk, mert elsı látásra is feltőnik, mennyire kaotikus, zavaros az „elgondolás”. Sokaknak kellett jó állást találni, de nehéz volt ıket valamilyen rendbe foglalni. A MEH létszáma rövid idı alatt a duplájára nıtt, kormány lett a kormányban, hatalmasra (többszörösére) duzzadt a költségvetése. Politikai államtitkárok hada nyüzsgött az épületben és azon kívül, miközben általában semmilyen érdemi feladatuk nem volt. Talán nem véletlen, hogy az érdemi politikai államtitkárokat a sémán megkülönböztetik a nem érdemiektıl. Az elıbbieket államtitkároknak, az utóbbiakat politikai államtitkároknak nevezik. Holott valójában mindannyian azok, pontosabban: egységesen így kellene ıket nevezni. A MEH-ben az antalli hagyományokat kiteljesítve szinte senki nem az, aminek nevezik, hanem annál több. Az osztályvezetık „titkos” fıosztályvezetık, a fıosztályvezetık általában rangrejtett helyettes államtitkárok, a helyettes államtitkárok pedig valójában államtitkárok. Ugyanazok a juttatások illetik meg ıket, mint a tényleges kinevezetteket (illetmény, autó, egészségügyi ellátás stb.) Ha viszont tovább nézegetjük a sémát, azért lepıdünk meg, mert az elıbbiek ellenére a felszín alól mégis csak feltárul sok érdemi momentum. A szándék nyilvánvaló: a miniszterelnök túlhatalmát a szervezeti rendnek is ki kell fejeznie.
8
Nagy Andor (ı is a lakásügyben kezdte) és Katona Kálmán
Az elsı meglepetés akkor ér, ha szembesülünk a miniszterelnöki kabinet létszámával. 42 fı dolgozott Nagy Andor politikai államtitkár (itt: „csak” államtitkár) alatt. Kétszer annyian, mint Boros Imre miniszter „hivatalában”. Ez is arra utal, hogy a miniszterelnök az amiciózus Stumpffal szemben a Miniszterelnöki Hivatalban ellensúlyt képezett. Parkinson számára a MEH igazi csemege lett volna! A szervezeti séma egyik eleme a miniszterelnök érdeklıdését nagyon plasztikusan fejezi ki. A referatúrák ugyanis nemcsak a közigazgatási vezetıknek, a Stumpf Istvánhoz, Bártfai Bélához tartozó Szerdahelyi Péter helyettes államtitkárnak (juttatásait tekintve államtitkárnak) vannak alárendelve, hanem politikai munkatársaknak (politikai államtitkároknak) is. İk többnyire Bogár László általános politikai államtitkárhoz (szép elnevezés!), illetve tartoznak. A négy politika államtitkár közül hárman ebben a hierarchiában vannak beépítve az apparátusba. Fónagy János és Horváth Zsolt szerepe minimális (3–3 beosztottjuk van), Mikes Évának viszont nagy (21 beosztottal bír). Mikeshez van beosztva a Belügyi és az Igazságügyi Referatúra, amibıl az utóbbi lehet a fontos a számára. Valamint a vidékfejlesztési apparátus, akiket az FVM-es falugazdászok ellensúlyaként állítottak munkába. A fı eltérés a Külügyi és Honvédelmi Referatúra irányításában van. Ez a terület a kül- és biztonságpolitikai államtitkárnak, Szemerkényi Rékának van alárendelve. Az apparátusa tetemes: 35 fıbıl áll, vetekszik Nagy Andor, illetve a stratégiai elemzése-
9
ket is felügyelı Bogár László stábjával. Vagy a kommunikáció felduzzasztott apparátusával (Borókai Gábor: 37 fı), vagy akár az összes referatúra létszámával (39 fı).
„Honvédelmi stratégák”: Szemerkényi Réka és Póda Jenı
Szemerkényi Réka ezzel a nagy apparátussal nyilván nem a honvédelmi referatúrát ellenırzi, hanem azzal karöltve a honvédelmi tárcát. Minden lényeges ügyben. És ezt olyan sajátos szervezeti rendben teszi, hogy egyetlen fınöke van: Orbán Viktor miniszterelnök. A honvédelmi ügyek szigorú kontroll alatt vannak a MEH részérıl, amit a miniszterelnök közvetlenül mozgat. Stumpfnak és másnak nincs áttekintése Szemerkényi munkájáról és feladatairól. Szemerkényi a nyilvánvaló besorolása ellenére a különbözı ügyekben úgy nyilvánulhat meg, mint önálló szakértı. Orbán pedig, mint a felette (is) lebegı döntıbíró. Pedig az ı döntéseit kellene megítélni.
10
Mindezt Orbán az akkori ellenzék és a sajtó támogatása nélkül nem játszhatta volna el. Nagy hiba volt, hogy „mankót” adtak Orbán kezébe „a miniszterelnöknek van kormánya, nem a kormánynak miniszterelnöke” közhellyel. Orbán ezt úgy értelmezte, hogy mindent megtehet, és ehhez asszisztált a média és a politikai pártok többsége. Holott a rendszerváltás óta mindig koalíciós kormány volt, ahol a leendı miniszterelnök lemondott jogköre egy részérıl: azért, hogy miniszterelnök lehessen. (Ha ezt Orbán nem tette volna, nem lehetett volna belıle kormányfı.)
Vezetıink szerettek a tudománnyal mutatkozni. Glatz el van (el volt) ragadtatva
A „mankót” azonnal vissza kellett volna kérni, amikor kiderült, hogy Orbán ezt úgy értelmezi, hogy semmiért semmilyen felelısség nem terheli. (Legfeljebb emberi szomorúság nyomasztja.) Az akkori ellenzék és a sajtó viszont megerısítette Orbánt e tévhitében, amikor felelısség-megosztásról beszélt, és ma kormányzati helyzetben is ezt hangoztatja, hiszen Orbán-Torgyán-kormányt emleget. Még a két és fél éven felüli csaknem másfél éves idıszakot is így jelöli meg. Mindez odáig fajuk, hogy pl. a Népszabadság egyik cikke szerint Torgyán négy évig volt agrárminiszter! Felelıssége ebben a kormányban csak Szabadi Bélának volt, még azokért az ügyekért is, amelyeket Torgyán külön egyeztetett Orbán Viktorral (pl. reklámszerzıdések, kukoricaexport-támogatási rendelet stb.) Saját minisztériumomban sem volt más felelıs: sem felettem, sem velem azonos szinten, sem alattam. 2001-ben Orbán Viktor „zöld utat adott” a vizsgálatoknak és a névre szóló feljelentésnek, majd az eljárásnak,
11
nem állította fel viszont a törvény által elıírt kormánybizottságot. És nem jelent meg tanúként a Szabadi-perben. Orbánt annak idején megdicsérték, mert (egy ideig és formálisan) nem volt pártelnök. Mintha a társadalmi közérdeket képviselte volna. Ahogy a MiG-ügyben megnyilatkozott: nem látja jelét próbálkozásoknak. Nincs kétségem afelıl, hogy a Gripenbeszerzésben sem látta és természetesen ma sem látja. De akkor mégis, min lepıdtek meg a miniszterei? Budapest, 2007. június 28.
Dr. Szabadi Béla
