A görög művészet korszakai •A görög művészet gyökerei a mükénéi társadalom i.e. 1200 körül bekövetkezett bukásánál keresendőek. Zavaros évszázadok és népvándorlások követték ezt az időszakot, amelyet a kerámia edények stílusai alapján geometrikus korszaknak is neveznek, hogy aztán az i.e. 8. századtól gyors fejlődésnek induljon. •Sajátos és összetéveszthetetlen jelleget kezdett ölteni. Az úgynevezett archaikus korszak i.e. 480-ig tartott, a második perzsa háború végéig tartott. Ekkor kezdődött a görög művészet klasszikus korszaka, amely Nagy Sándor i.e. 323-ban bekövetkezett haláláig tartott, hogy onnantól a hellénizmus, amely a görög kultúra elterjedését jelentette Nagy Sándor birodalmában Európától Ázsiáig, hogy aztán i.e. 30-ban Egyiptom, az utolsó hellenisztikus birodalom római kézre kerülésével véget érjen.
A görög oszloprendek (jón, dór, korinthoszi) A görög építészetben a művészettörténeti korszakok mindegyikéhez sajátos építészeti elemek, a görög oszloprendek kapcsolódnak. Az oszloprend nem más, mint kifejezővé alakított, formáival az erőjátékot érzékeltető támasz-gerendás szerkezet. Két fő része van: a függőleges támasz az oszlop, az erre felfekvő vízszintes áthidalás a gerendázat vagy párkány. Az oszlop kör keresztmetszetű, fölfelé enyhe íveléssel. Három fő része van: lent a terhelést nagyobb felületen szétosztó lábazat, efölött helyezkedik el az oszloptörzs és a felfelé kiszélesedő, gerendázat jobb felfekvését biztosító oszlopfejezet. Az oszloptörzs lehet sima, de gyakoribb a függőlegesen vájatolt (kannelurás).
A dór oszloprend a görög építőmesterek azon vágyából született, hogy Görögország kulturális egységét vizuálisan is kifejezzék. A görög szárazföldön fejlődött ki i. e. 650 körül, s hamar elterjedt Dél-Itália és Szicília görög városállamaiban. Meghatározó jegyeit tekintve i. e. 600 körül már készen állott. Később már csak kevésbé jelentós változásokat eszközöltek rajta. Ennek az építészeti stílusnak a megjelenése a görög világ növekvő jólétének a jele, hiszen időben egybeesik a monumentális építmények anyagának megváltozásával: ekkor tér át az építészet a fáról a kőre.
A dór fríz nyomban elárulja, hogy a faépítészetben gyökerezik. A három függőleges vájattal tagolt kőlap (triglif) a gerendák homlokzati oldalainak utánzása. Díszítőelemmé való átformálódását a cseppdíszek (guttae) is hangsúlyozzák. Kicsiny, szögfejszerű golyók ezek, amelyek a triglifek alatt helyezkednek el, s az egykori fapeckeket utánozzák. A triglifek közötti lapokat, a metopékat, rend-szerint domborművek díszítik, amelyek az épület rendeltetésére vagy pedig arra az istenre utalnak, a-kinek tiszteletére a templomot emelték.
Olümpia szent berke, Altisz Zeusz templom, Olümpia.
Olümpia sztadionjába vezető krüpta i.e. III.-II. sz
Olümpia sztadionja i.e. IV. Sz.
Delphoi
Delphoi Apollón templom i.e. IV. század
Athéniek kincsesháza Delphoiban i.e. 490.
Tholosz Delphoi szent berkében i.e. 380.
Aiginai Aphaia szentély i.e. 600. körül
a jón oszloprend a dórral csaknem egyidejűleg, a kis-ázsiai jón településeken és szigeteken alakult ki. Kis-ázsiai alakja mellett kialakult az attikai változata is. Athén nem volt hajlandó lemondani a más görög városállamokkal szembeni elsőbbségéről. Az i.e. 431-ben kitört Spártai Athéni háborúban Athén rászorult a kis-ázsiai jón városállamok segítségére. A győzelem után az Akropolisz épületein jelenik meg először Athénban a jón stílus. A jón oszloprend vékonyabbnak hat, mint a dór, mindamellett sokkal kecsesebb oszlopfő díszíti. A dór oszloprend férfias szigorával szemben a jón kimondottan nőies vonásokat hordoz.
A jón oszloprend lábazatot is tartalmaz. Törzsét 24 félkörű kannelúra tagolja. A nyaktagot stilizált pálmalevelekhez hasonló, indákkal gazdagított pamettasor. Felette gyöngysorral képzett pálcatag után tojássorral díszített echinusz következik, arra fekszik a jón fejezet legjellegzetesebb tagja a homlokoldalon két oldat csavarodó csigavonal alakú voluta. Az abakuszt íves vonalú tojássor díszíti. A párkány háromrészes. Az architráv felületét egymás fölé kiugró három sáv tagolja, s díszesen faragott kis párkány zárja. A fríz tagolatlan és általában dombormű díszíti.
Attikai jón oszlopfő rekonstrukciója
Az epheszoszi Artemission i.e. 560.
A Didümai Apolló szentély (didümaion) romjai és alaprajza i.e. 540. körül
Akropolisz, Athén i.e. 454.
Niké temploma az Akropoliszon i.e. 425.
Erekhtheion az Akropoliszon i.e. 421.-406.
Parthenon, Akropolis, Athén
A Parthenon másolata, Nashville, USA A Parthenon homlokzatának rekonstrukciója
A görög színház Akárcsak a modern nyugati színház, a görög színház létrejötte is bizonyos vallási rituálékban, konkrétan Dionüszosz tiszteletére celebrált szertartásokban gyökeredzik. Ezek a szertartások előadásszerű játékok voltak, melyeket kórussal és táncokkal kísértek. Kezdetben semmilyen épített környezetet nem vettek hozzá igénybe. Majd i.e. 600 körül a színház egy maghatározott építészeti formát kezd ölteni, de érett formájában csak az i.e. IV századtól jelenik meg. Ettől kezdve a görög színház épülete 3 nagy egységre osztható: egy félkörnél nagyobb görbületet leíró kő padsort, a KOILONT vájták a hegyoldalba, ez a kör alakú színteret, az ORKHÉSZTRÁT öleli körül. A harmadik egység pedig a négyszögletes, gyakran kétszintes SZKÉNÉ, ahol a szereplők az előadás alatt öltözetet és álarcot tudtak cserélni. Dionüszosz színház Athénban i.e. VI. század
A görög sírépítészet A Xanthosban emelt Nereidák síremléke i.e. 400. (British Museum, London)
Kis-Ázsiában sajátos halotti építészet kezdett kialakulni, amely eredetileg az ott őshonos építészeten alapult, de erős görög hatást mutatott főleg az ornamentikát tekintve. A hagyományos kis-ázsiai sírboltok i.e. VI. századtól jelentek meg. Sírkamrából vagy pilléreken nyugvó nagyméretű szarkofágból álltak. E formák alapján később összetettebb épületek jöttek létre: a sírkamrák itt magas pódiumokon nyugszanak.
Halikarnasszoszi Mauszóleon i.e. 359.
