A GÉPESÍTETT- ÉS A KÖNNYŰ LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTÉSE

A KONFERENCIA VITAANYAGA

GULYÁS GÉZA százados1

A GÉPESÍTETT- ÉS A KÖNNYŰ LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTÉSE Igazi javítást nem mindig lehet a fennállónak csupán csak módosításával eszközölni, mert a fennálló néha olyas, mi tökéletes ellentétben áll azzal, mi eléretni céloztatik; s ehhez képest ily esetekben a réginek gyökerestül megsemmisítése és az újnak gyökeres felállítása szükséges. (gróf Széchenyi István)

Hazánk, közel egy évtizedig tartó folyamat végén, 1997. december 16-án jutott el a NATO csatlakozás küszöbére, mikor: „A NATO államok 16 külügyminisztere a három meghívott ország külügyminiszterének jelenlétében Brüsszelben aláírta Magyarország, Csehország és Lengyelország csatlakozási jegyzőkönyvét.”2 Ezt követően — a tagországok törvényhozásainak ratifikálása után — Magyarország 1999. március 12-én a NATO teljes jogú tagjává vált. A csatlakozási folyamat vége azonban egy másik folyamat kezdetét is jelentette. Ma már egyértelműen látszik, hogy ez bizony egy igen hosszú folyamat lesz… Az átalakulási folyamat során meg fog újulni a Magyar Honvédség szervezeti felépítése, az alkalmazott eljárások, új technikai eszközök kerülnek rendszeresítésre, hiszen a szövetségi rendszerbe történő jelentkezéssel Magyarország egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy elfogadja a szervezeten belül képviselt értékrendet, általában egyetért célkitűzéseivel. Szorító kényszer és ma már nem megkerülhető téma, hogy a különböző látszattevékenységek helyett — ha NATO tagságunkat komolyan gondoljuk — hozzá kell kezdeni a lényegi munkához is. Sajnos nagyon sok terület van, ahol a változás üteme és mélysége talán nem éri el azt a szintet, amelyre szükség lenne. A haderő átalakítás egyik ilyen területe a tűztámogatás rendszerének kialakítása, ezen belül is a tüzérség átalakítása, fejlesztése. Az eddig eltelt időszakban honvédségünk tüzérsége — függetlenül attól, hogy a jelentésekben mi olvasható, különböző szakmai konferenciákon mi hangzik el — alig jutott túl az alapfogalmak megfogalmazásán, értelmezésén (néha félre értelmezésén). 1 2

Ddndár.tűztámogató.rlg.pk. Euroatlanti Stúdió Kommunikációs Kft., NATO zsebkönyv, Budapest, 1999, 11. o.

85

NEMZETVÉDELMI EGYETEMI KÖZLEMÉNYEK

Ezen kívül a haderő-átalakítás mostani lépéseként igen könnyen elképzelhető, hogy szinte teljesen meg is szűnik a fegyvernem és csak „a hagyományok továbbvitelére” elegendő tüzéralegység marad a Honvédségben. Az új, NATO-elvekre való áttérés jegyében, azok az alegységek, melyekre régen a tüzérfelderítés egész rendszere épült — megszűntek. Helyükbe pár évvel ezelőtt, más elnevezéssel, más állománnyal és részben más felszereléssel, megváltozott feladatkörrel új, a Magyar Honvédségben eddig ismeretlen alegységek léptek. Egy gépesített lövészdandár állományában — az átalakítás előtt is és ma is — a tüzérfelderítésbe bevonható erők, általában az optikai felderítés eszközeivel és módszereivel oldották és oldják meg feladataikat. A NATO csatlakozás előtti időkben a tüzérfelderítés, a szovjet elvekre alapulva, egy alaposan kidolgozott — bár talán a mai kor követelményeinek már nem mindenben megfelelő — rendszert alkotott. Természetesen, a gépesített lövészdandárok állománytáblájában megvoltak a feladatok ellátására képes alegységek is. Jelenleg a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok és — a ma még létező — lézeres felderítő rajok veszik át, egyebek mellett, a régi tüzérfelderítő rendszer figyelőpontjainak feladatát. Ezen, új alegységek tevékenységének elméleti alapjai eddig hiányoztak. Nem volt egy olyan okmány, amelyben az új elveknek megfelelően a tüzérfelderítés megszervezése és végrehajtása le lett volna írva. Erre tettem kísérletet. A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, a 2002. évi, tavaszi Tudományos Diákköri Konferencián mutattam be „A gépesített lövészdandár tüzérfelderítésének aktuális kérdései” című munkát. A pályamunka vegyes fogadtatásra talált… Számomra természetesen a hozzáértő szakmai közönség véleménye volt a fontos. Ők üdvözölték az okmány megszületését. Győrössy Ferenc vezérőrnagy és Nagy Tibor dandártábornok urak végighallgatták előadásomat, majd a Szárazföldi Csapatok Parancsnoka megbízást adott számomra egy, a témával foglalkozó és a tudományos diákköri pályamunkán alapuló kézikönyv kidolgozására. Ezután a pályamunka kismértékű átdolgozása és bővítése után bemutatásra került az XXVI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 8. hadtudományi szekciójában. A tudományos diákköri pályamunkákon alapuló kézikönyv elkészült, leadásra került a Magyar Honvédség Szabályzatkiadó Intézet és Központi Nyomda részére. 2003. november 14-én a Hadtudományi Társaság Tüzér szekciója gondozásában megtartott előadássorozat keretén belül került sor „A gépesített és a könnyű lövészdandár tüzérfelderítése” című előadás megtartására. Az előadáson a témával foglalkozó eddigi munkáim bemutatása és a jelenlegi helyzet ismertetése mellett szó esett a várható — reményeink szerint — nem túl távoli jövőről is. A jövő bemutatása természetesen az állománytábla-változás 86


akkori állása szerint történt. Nos, azóta — a Magyar Honvédségben szinte természetes módon — ebben a témában is gyökeres változások álltak be. Bár — a cikk írásakor — érvényes állománytábla még nincs, változások azonban vannak. Ezeknek a változásoknak az okai minden esetben: a létszámprobléma. Úgy látszik Hazánknak (vagy a Magyar Honvédség vezetésének) még ennek az egy tüzérosztály szervezetének működőképes kialakítása és ennek az egy tüzérosztálynak a fenntartása is megoldhatatlan problémát jelent…

A GÉPESÍTETT LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTÉSÉNEK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI Az Intézményi Tudományos Diákköri pályamunka bemutatása eredményezte a Szárazföldi Parancsnokság Parancsnokának, a szabályzat kidolgozására vonatkozó megbízását. Az okmányban — a felderítés rendszerén belül — elhelyeztem a tüzérfelderítést, bemutattam azokat az alegységeket, amelyekre jelenleg a tüzérfelderítés rendszere épül, megfogalmaztam az általános és különleges viszonyok közötti alkalmazásuk lehetőségeit, az általuk használandó harci okmányokat. A pályamunka végén következtetéseket és ajánlásokat fogalmazok meg. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára az anyag kibővítésre és kis mértékben átdolgozásra került. A pályamunkák legfontosabb eredményének azt tartom, hogy — a tüzérfelderítés elméleti alapjainak megfogalmazása mellett — sikerült felhívni az elöljárók figyelmét a meglévő problémákra. Ugyanis, bár a tűztámogatás — és ezen belül a tüzérfelderítés — újonnan kialakított rendszere jó, a rendszer képes a tüzérfelderítésben résztvevő erők munkáját, megfelelő hatékonysággal tervezni és irányítani. Azonban a benne rejlő lehetőségeket elsősorban technikai jellegű problémák és hiányosságok miatt nem lehet maximálisan kihasználni! A pályamunkában nagy teret szenteltem a jelenlegi helyzet és állapot bemutatásának. A későbbiekben olvasható táblázatokkal, grafikonokkal kívántam szemléletesebbé tenni a leírtakat. A pályamunka elkészítésekor sem a lézeres felderítő rajok, vagy század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok, sem az önjáró tüzérosztály nem rendelkezett lokátorokkal. Bármerre tekintünk — akár a közepes fejlettségű NATO tagállamok, akár a környező államok tüzérségét vizsgáljuk — rá kell jönnünk, hogy ezzel az igen komoly hiányossággal egyedül vagyunk. Ezen hiányosság a tűztámogatás egész rendszerére nézve, igen komoly hátrányt jelent! Meggyőződésem, hogy a napjainkban nem képzelhető el egy tüzérosztály — még egy közepes képességekkel rendelkező sem — mozgócél-felderítő lokátorok és tűzeszköz-felderítő lokátorok nélkül! 87


Egy gépesített lövészdandár tüzérfelderítő rendszere tulajdonképpen optikai műszerekkel felszerelt alegységekre támaszkodik, azonban ezekből több fajta található az alegységek állományába. Sajnos megállapítható, hogy a tüzérosztályoknál — jó esetben — a békében élő rajok és csoportok rendelkeznek ugyan lézertávmérővel, azonban ezek általában régi, orosz konstrukciók (1D11), melyek bár használhatóak, nem mindenben felelnek meg a kor követelményeinek, e mellett nagy méretűek, és igen nehezek. A GPS vevőkészülékek bár az állománytáblában szerepelnek, az alegységeknél rendszeresítésre még nem kerültek. A békében nem élő alegységek azonban még mindig — különböző típusú — sztereo-távmérőkkel vannak felszerelve. A ma használt lézertávmérők — technikai lehetőségeik határáig (kb. 8-10 km) — képesek megfelelni a pontos célfelderítés követelményének, azonban nagy súlyuk és nehéz kezelhetőségük komolyan megkérdőjelezi — az összfegyvernemi harc viszonyai között — egy-egy manőveralegység kötelékében tevékenykedő tűztámogató csoportok állományában történő használhatóságukat! Véleményem szerint mielőbbi cserére szorulnak! A sztereo-távmérők jól kiképzett kezelőkkel és megfelelően megszervezett felderítéssel is csak 3000 méter távolságig (ami természetesen nem az ellenség mélységében 3000 méter) és — az emberi szervezet fiziológiai lehetőségei miatt — egy mérési sorozat erejéig (nagyjából 8-10 mérés) képesek ennek a követelménynek megfelelni. Azonban a felderítés megszervezésére — ezen műszerfajta által megkövetelt részletességig — az esetek nagy többségében nem áll rendelkezésre a szükséges idő. Ezek az eszközök azonnali cserére szorulnak! A felderítő századok, felderítő csoportjainál és a zászlóalj felderítő szakaszok felderítő csoportjainál állománytáblában megtalálható ugyan a GPS vevőkészüléke és a kézi lézertávmérő, ezekkel azonban még nem rendelkeznek. Egy gépesített lövészdandár állományában tehát maximum: ♦ 3 db lézeres felderítő raj; ♦ 6 db gépesített lövész század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport; ♦ 4 db harckocsi század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport; ♦ 24 db felderítő részleg (a felderítő században, de ebben a számban már a szakaszparancsnokok és a szakasz-tiszthelyettesek részlegei is szerepelnek); ♦ 18 db felderítő részleg (a három manőverzászlóaljban, azonban ebben a számban is benne vannak a szakaszparancsnokok és a szakasz-tiszthelyettesek részlegei) található. Ez elvileg 55 figyelőpont telepítését teszi lehetővé, ami igen magas szám. Ez az adat azonban csalóka és sajnos nem is felel meg a valóságnak. 88


A felderítő szakaszok szakaszparancsnoki, és a szakasz-tiszthelyettesi részlegei csak szükség esetén foglalnak önálló feladattal figyelőpontot. A felderítő erőknél is képeznek tartalékot és ritka az, hogy az egy időben alkalmazott felderítő részlegek mindegyike figyelőőrsön van. Végül amennyiben a dandár manőverzászlóaljai — vagy zászlóalj alkalmi harci kötelékei — közül valamelyik nem az első lépcsőben hajtja végre feladatát, úgy — általában — annak a zászlóaljnak a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportjaival és a felderítő részlegeivel sem lehet számolni. Ezeket a gondolatokat is figyelembe véve az előbbi felsorolás így módosul: Egy gépesített lövészdandárnál egyszerre tehát maximum: ♦ 2 db lézeres felderítő raj; ♦ 6-9 db gépesített lövész és harckocsi század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport; ♦ 12 db felderítő részleg (a felderítő századból); ♦ 8 db felderítő részleg (a manőverzászlóaljakból) képes felderítést folytatni. Így tehát körül-belül 28-31 figyelőpontot kapunk. A dandár tevékenységének szélessége még védelemben is azt eredményezi, hogy átlagosan — lépcsőzve ugyan — kilométerenként 1-2 figyelőpont jut. Véleményem szerint ez igen jó arány, azonban vizsgáljuk meg néhány képességüket. Az 1. számú táblázatban szerepel, hogy az 55 lehetséges és nagyjából 30 ténylegesen használható figyelőpontból melyik milyen térbeni korlátok között képes dolgozni és közülük mennyi képes, az „Egységes Integrált Felderítési Rendszeren” belül, a tüzérfelderítés pontossági követelményeinek eleget tenni. Összes FIP

Egyszerre használható FIP-ok

82%

00%

76%

90% 80% 70% 60% 50% 40%

18%

24%

30% 20% 10% 0% 75 m-en belül

75 m-nél nagyobb

1. sz. grafikon. A felderítés pontossága 89


90


A táblázatról és a grafikonról is leolvasható, hogy jelenleg az elméletileg lehetséges figyelőpontok közül mindössze 10 db képes megbízhatóan a 75 méteres pontosságon belül dolgozni. Mindössze 18%! Jól kiképzett és összeszokott tartalékos állomány esetén ez a szám még 3-mal kiegészülhet (24%). Az átlagosan egyszerre a tüzérfelderítésbe bevonható alegységek vizsgálata esetén azt kell megállapítani, hogy összesen 7 db képes 75 méteren belül célokat előremetszeni, ami az összesnek 23-25%-a. A tüzérfelderítésben elméletileg és gyakorlatilag résztvevő felderítő szervek közül mindegyik képes a tüzérfelderítés szempontjából megbízható információ szolgáltatására. Az előbb tárgyalt adatok talán a legfontosabbak, de — a teljesség kedvéért — érdemes megvizsgálni, hogy vajon ezek a felderítő alegységek minden napszakban, és a „B1”-es zóna hátsó határáig képesek-e felderítést folytatni, és a megszerzett információkat időben eljuttatni az értékelések helyére. Jelenleg tehát egyedül a harckocsi századok tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportjai képesek éjszakai felderítésre! A „B1”-es zóna távolabbi határáig — az összes alegységet vizsgálva — 27 alegység végezhet felderítést. Ez a teljes létszám 49%-a. Ezekből az alegységekből azonban csak a lézeres felderítő rajok képesek a tüzérfelderítés által megkövetelt pontosságú munkavégzésre! Az átlagosan egyszerre használható figyelőpontok esetében is hasonló a százalékérték (48%). Az „A” zóna hátsó határáig pedig — kedvező terepi feltételek mellett — minden alegység képes a saját technikai adottságaitól függő pontossággal felderítést folytatni. Általánosan elmondható azonban, hogy a híradóeszközök korszerűtlensége és a kizárólag beszédátvitelen alapuló híradás miatt az információáramlás igen lassú! Az új elméleti alapok megteremtésének — véleményem szerint — leglényegesebb része a lézeres felderítő rajok és a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok a felderítés és a tűz kiszolgálása terén történő alkalmazásának lehetőségei. A rendszer kialakítása a NATO elvek figyelembevételével készültek ugyan, de — a szervezeti és technikai feltételek különbözősége miatt — eltérnek más szövetséges államokban használt alkalmazási módoktól.

91


92


A LÉZERES FELDERÍTŐ RAJOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A TÜZÉRFELDERÍTÉS SORÁN Centralizált alkalmazás Ennél az alkalmazási módnál a rajok a dandár tűztámogató részlegparancsnok közvetlen alárendeltségében maradnak. A rajok részletes feladatai — írott formában — a felderítő intézkedésben és a tűztámogatási mátrixban, míg rajzos formában a felderítő oleátán szerepelnek. Harc közben az irányítást a dandár tűztámogató részleg, felderítő tisztje végzi, a felderítési adatokat is közvetlenül neki jelentik a rajok. Rendszerint akkor használatos, ha kevés felderítési információ áll rendelkezésre az ellenség mögöttes területéről, vagy bizonyos, meghatározott célok felderítése és pusztítása a feladat. Feltétlenül meg kell azonban jegyezni, hogy míg az első változat esetében a rajok általános tüzérfelderítő feladatok ellátására igen alkalmasak, addig a második esetben figyelőpontonként csak pár konkrét cél felderítése és a tüzérségi tűz kiszolgálása lehet a feladat!

Decentralizált alkalmazás A harc tervezése során a lézeres felderítő rajok közül egy, kettő, vagy mind a három szétosztásra kerül a manővererők alkalmi harci kötelékei között. Ebben az esetben a dandár tűztámogató részleg által készített okmányokban csak a rajok elosztásának ténye és rendje szerepel. A pontos feladatokat és a tevékenység rendjét, a zászlóalj szintű (megítélésem szerint ezeket az erőket lejjebb osztani nem érdemes) alkalmi harci kötelék tűztámogató részlegének a parancsnoka határozza meg. A felderítést a zászlóalj alkalmi harci kötelék, tűztámogató részlegének felderítő tisztje vezeti. A rajok közvetlenül neki jelentik a felderítési információkat. Akkor célszerű használni, ha egy harctevékenység során, az optikai felderítés technikai-, és terep adta lehetőségeinél mélyebben is, kielégítő mennyiségű, és jó minőségű felderítési információk állnak rendelkezésre, és a fő hangsúlyt a peremvonal előtti közvetlen terület felderítésére kell fordítani. Ez általában a dandár technikai felderítő erőkkel történő megerősítésekor, vagy szövetségi keretek között végrehajtott katonai feladatok végrehajtásakor fordulhat elő.

Vegyes alkalmazás Ennél az alkalmazásnál a lézeres felderítő raj, vagy rajok ugyan szétosztásra kerülnek a manővererők alkalmi harci kötelékei között, azonban a dandár szintű okmányokban a rajok elosztásának ténye és rendje mellett, feladatok is megjelennek. Ekkor a rajok számára mindig azok a fő feladatok. A részletes 93


feladatok — mind írott, mind rajzos formában — a zászlóalj alkalmi harci kötelék okmányaiban szerepelnek. Ez az eljárás elsősorban akkor alkalmazandó, ha a harctevékenység során más a tüzérfelderítésbe bevont erők, veszteségeik miatt nem képesek feladataikat ellátni, így azoknak egy részét a lézeres felderítő rajok veszik át.

Tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportként való alkalmazás Kettő esetben használható ez az alkalmazási mód. Egy ideiglenesen létrehozott szakasz, század (üteg), zászlóalj (osztály) szintű erő alárendeltségébe kerül akkor, ha egy alegységnek, vagy ideiglenesen létrehozott alkalmi harci köteléknek szüksége lenne, de nem rendelkezik tűztámogató és tűzmegfigyelő csoporttal. Második lehetőség, ha egy manőverszázad a harctevékenység folyamán elveszti a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportját, és ideiglenesen van lehetőség annak egy lézeres felderítő rajjal való pótlására. Mindkét esetre igaz, hogy ha az alegységnek vagy alkalmi harci köteléknek van működő tűztámogató részlege, akkor a lézeres felderítő raj annak az irányítása alá kerül és a dandárszintű intézkedésekben csak az elosztás ténye, és rendje szerepel. Amennyiben ilyennel nem rendelkezik, akkor a zászlóalj S2 tisztje irányítja tevékenységét.

A SZÁZAD TŰZTÁMOGATÓ ÉS TŰZMEGFIGYELŐ CSOPORTOK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A TÜZÉRFELDERÍTÉS SORÁN EGYÜTTES ALKALMAZÁS A század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport parancsnoka és egész csoportja a gépesített lövész századparancsnok figyelő harcálláspontján, vagy annak közelében helyezkedik el. Ha a századparancsnok harcjárművén kívül tartózkodik, akkor a csoportparancsnok közvetlenül a parancsnok mellett, míg csoportja vagy vele, vagy látótávolságnál nem messzebb helyezkedik el. Ha a századparancsnok harcjárművén belül tartózkodik, akkor a csoportparancsnok a századparancsnok harcjárművében, míg csoportja látótávolságnál nem messzebb helyezkedik el. A csoportparancsnok és csoportja között híradó-összeköttetés van. A csoport közvetlen munkáját a tűztámogató specialista vezeti. Mindkét esetben a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport harcjárműve a századon belül helyezkedik el, és toronyfegyvereivel részt vesz annak biztosításában. Előnye ennek az alkalmazási módnak, hogy a csoportparancsnoknak közvetlen, sze94


mélyes kapcsolata van a század parancsnokával és a saját csoportjával is. Gyorsabban képesek a tűztámogatással kapcsolatos igényeket kielégíteni, azonban nem biztos, hogy a csoport a tüzérfelderítés szempontjából legoptimálisabb helyen foglalja el figyelőpontját.

KÜLÖN ALKALMAZÁS A század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport parancsnoka a századparancsnok figyelőpontján vagy harcjárművében helyezkedik el, csoportja azonban — a századon belül — olyan helyen foglal figyelőpontot, ahonnan lehetőségeit a legjobban ki tudja használni. A csoportparancsnok és csoportja között csak híradóösszeköttetés van. A csoport közvetlen munkáját a tűztámogató specialista vezeti. A század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport harcjárműve a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport közelében — készenléti helyen — helyezkedik el és toronyfegyvereivel a közelbiztosítási feladatokat látja el. Mivel a csoportparancsnok csak híradó-összeköttetésben van a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoporttal, a vezetés nehézkesebb és több hibalehetőséget hordoz magában, mint együttes alkalmazás esetén. Ez a fajta alkalmazási mód megköveteli a csoportparancsnok és csoportja kiképzettségének magas fokát, az összeszokottságot, és egy önálló munkára képes, gyakorlott tűztámogató specialista meglétét. Előnye, hogy a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport — az optikai felderítés nyújtotta — lehetőségeit maximálisan ki tudja használni.

LÉZERES FELDERÍTŐ RAJKÉNT TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁS A század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportot, mint lézeres felderítő rajt használjuk. A csoport parancsnoka ebben az esetben mindig a századparancsnoka mellett, a harcjárművében vagy annak figyelőpontján tartózkodik. A csoportparancsnok és csoportja között ebben az esetben is csak híradó-összeköttetés van. A csoport közvetlen munkáját szintén a tűztámogató specialista vezeti. A század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport harcjárműve mindig a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport közvetlen közelében helyezkedik el és toronyfegyvereivel a közel biztosítási feladatokat látja el. Ez az eljárás szükségmegoldásnak tekinthető. Akkor alkalmazható, ha a kialakult helyzet, vagy a veszteségek miatt fontosabb a lézeres felderítő rajok feladatának átvétele, akár azon az áron is, hogy valamelyik manőveralegység tűztámogató csoport nélkül marad. A harckocsi század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok alkalmazásának módjai a fentebb leírtakhoz hasonló, azzal a különbséggel, hogy a csoportparancsnok és csoportja szinte kizárólag a saját harcjárművén belülről hajtja végre feladataikat, századparancsnokával állandó híradó-összeköttetésben van. 95


A RAJOK ÉS RÉSZLEGEK ALKALMAZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A TŰZ KISZOLGÁLÁSA SORÁN Decentralizált A tűztámogatás tervezése során az alkalmi harci kötelékek szervezetszerű tűztámogató elemeik mellé, megerősítésként másokat is kapnak (például tüzér üteget, helikoptert stb.). A lézeres felderítő rajok — elsősorban ellentüzek lövésekor — közvetlenül a tűzalegységek tűzvezető központjához, a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok pedig a zászlóalj alkalmi harci kötelék tűztámogató elemeihez jelentik tűzigényüket. Ekkor a zászlóalj és dandár tűztámogató részleg parancsnokának szerepe csak a tervezés időszakára korlátozódik. Harc közben igen kevés lehetőségük van az irányításra, mivel a rajok és csoportok feléjük csak a cél pusztításának megkezdését és annak eredményét jelentik. Ez az alkalmazási mód biztosítja a célok leggyorsabb pusztítását. Kiemelt figyelmet kell fordítani a harc tervezésének időszakában a híradás megszervezésére, a tűzigények kielégítésének prioritásaira, és a lőszerelosztásra. Hátránya ennek az eljárásnak, hogy csak kiválóan képzett állománnyal valósítható meg, és igen nagy a híradóeszköz és frekvencia igénye.

Centralizált Ennél az alkalmazási módnál a lézeres felderítő rajok a dandár vagy valamelyik zászlóalj tűztámogató részlegével, a századok tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportjai a saját zászlóalj tűztámogató részlegükkel tartják a kapcsolatot, nekik jelentik a tűzigényüket. A zászlóalj vagy dandár tűztámogató részlegparancsnok dönt a rendelkezésre álló tűztámogatási lehetőségek felhasználásának rendjéről. A csoportok és rajok csak ezután veszik fel az összeköttetést a számukra kiutalt alegységgel. Az összeköttetést csak a feladat végrehajtásának végéig tartják fent. Ez az alkalmazási mód biztosítja legjobban a parancsnok tűztámogatásra vonatkozó szándékának a megvalósulását. Igen jól lehet használni azokban az esetekben, ha a csoportok vagy rajok kiképzettsége gyengébb, vagy ha a különböző tűztámogató elemek nem kellőképpen összeszokottak. Hátrányként jelentkezik azonban, hogy ez az eljárás a leglassúbb.

ELŐRE KIJELÖLT A decentralizált és a centralizált eljárások vegyítése. Ekkor ugyanis egy figyelőponthoz közvetlenül egy tűzalegység van kijelölve és — a meghatározott lőszermennyiségig — a figyelőpont a tűzalegység felé továbbítja a tűzigényét, az 96


elöljáró felé csak a cél pusztításának tényét, a felderítési információkat és annak eredményét jelentik. Amennyiben egy feladat sikeres végrehajtásához a kiutalt tűzalegység nem elég, akkor a tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport vagy a lézeres felderítő raj elöljáró tűztámogató részlegétől kér további segítséget. Az eljárás előnye, hogy a parancsnok tűztámogatásra vonatkozó szándéka is érvényesül, azonban bár közel a decentralizált alkalmazás gyorsaságával folyhat a tűzigénylés kielégítése, mégsem szükséges hozzá az állomány olyan magas szintű kiképzettsége. Ebben az esetben — a nagyobb hatásfok érdekében — célszerű a kiképzés időszakában egy lézeres felderítő rajhoz vagy tűztámogató és tűzmegfigyelő csoporthoz mindig ugyanazt a tűzalegységet rendelni.

A GÉPESÍTETT LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTŐ ERŐINEK KÉZIKÖNYVE A kézikönyv megírása a tudományos diákköri pályamunkákban leírtak alapján kezdődött el. Az előző okmányokban foglaltak lettek kibővítve és némileg átdolgozva. Az alapelgondolás az volt, hogy a rajok és részlegek parancsnokai, valamint a beosztott állományuk egy olyan szabályzatot — egy olyan segédeszközt — kapjon, amelyben a rendeltetésen, feladatokon, alkalmazási lehetőségeken túl szerepel minden olyan információ, eljárás, amelyet a tüzérfelderítés eredményes végrehajtása érdekében célszerű alkalmazniuk. Nagyon fontos az előző bekezdés végén említett „célszerű” szó. A kézikönyv — mint ahogy a neve is mutatja — nem doktrína, és nem is szántam annak! A bevezetőben a következőt említem: „Az eredményes célfelderítés és tűzvezetés kiszolgálása érdekében az okmányban foglaltakat ismernie kell minden tüzérfelderítésben résztvevő és az őket vezető személynek. Az előírásokat mindig a lehetőségeknek és az adott harcászati helyzetnek megfelelően, alkotó módon kell alkalmazni! Így nem kizárt az eljárások megváltoztatása, vagy más eljárások alkalmazása sem, amennyiben azok jobban biztosítják a mindenkori követelményekhez igazodó, sikeres tüzérfelderítést.”3 Igen kevés az okmányban az a feladat, vagy gondolat, amelynél úgy ítéltem meg, hogy attól semmilyen körülmények között nem lehet eltérni. Ez — rendszerint — felkiáltójellel külön kiemelésre is került: „A célok felderítésére, a tűzvezetés kiszolgálására — a felderítés bevezetése után — miden lehetőséget, eszközt és eljárást igénybe kell venni! Mindig — 3

Szárazföldi Parancsnokság, A gépesített lövészdandár tüzérfelderítő erőinek kézikönyve. 2004. XI o.

97


az adott személyi- és technikai lehetőségek között — a leggyorsabb és legpontosabb eljárások alkalmazására kell törekedni!”4 A pályamunkában leírtakon kívül a kézikönyvben kidolgozásra került a tüzérfelderítés hat összetevője; a figyelőpontok helyének kiválasztása, felderítése és előkészítése; a figyelőpontok elfoglalása, berendezése; a figyelés és felderítés megszervezése; a célok rendszere, amelyen belül a célok besorolása, várható elhelyezkedésük és az információérték rendszere került kifejtésre; a tűzigénylés és belövési eljárások; célok felderítése és a tűzvezetés kiszolgálása. A kézikönyv egyik — általam — leghasznosabbnak, leginkább hiánypótlónak ítélt része a 8. és 9. fejezet, amelyben a célok felderítéséről és a tűzvezetés kiszolgálásáról van szó.

ÁLLÓ ÉS MOZGÓ CÉLOK ELŐREMETSZÉSE Az eddig használt szabályzatok nagy részében bár voltak utalások a felderítés végrehajtására, konkrét példákat nem tartalmaztak. A témával foglalkozó főiskolai, egyetemi jegyzetekben már példák is leírásra kerültek. Ez ugyan határozott előrelépés volt, de még a jegyzetek sem mutattak példát minden lehetséges eljárásra, illetve célra. A kézikönyv megírásakor a fentebb említett két fejezettel pontosan ezen hiányosság kiküszöbölése volt a célom. Az okmányban az álló és mozgó célok felderítését az alább ismertetésre kerülő hat fajta tevékenységi rend köré csoportosítottam.

ÁLLÓ CÉLOK ELŐREMETSZÉSE TÁVMÉRŐ SEGÍTSÉGÉVEL „TRP 1023, Hosszú-völgyben É-i irányban húzódó, fasor bal széle!”, miután a műszeres csoport katonái megkeresték a tájékozódási pontot egyenként jelentik: „Tájékozódási pontot látom.”. Az „Előremetszeni!” vezényszó után indul az előremetszés idejének mérése és a derékszögű koordináták jelentéséig tart. A mérések elvégzése után a műszeres katonák a következő sorrendben jelentenek: „PAB-2A(M) jelent, irányszög 6-85, terepszög -0-25!”, „Távmérő jelent, távolság 1200 m!” (széles célok jelentésénél ezek a jelentések még kiegészülnek a cél, vonásban meghatározott szélességének értékével). A figyelőpont parancsnoka és helyettese hangosan visszaismétel minden kapott értékeket és bevezeti őket a „Felderítési naplóba” valamint a célt — általában irányszög és távolság alapján –felrajzolja a megfelelő oleátára. A műszeres katonák „Helyes!” szóval igazolják vissza a hallottakat. A távmérő — ezzel egy időben — külön vezényszó nélkül ismét megméri a távolságot, és ha nem egyezik az első méréssel, jelenti azt. 4

Szárazföldi Parancsnokság, A gépesített lövészdandár tüzérfelderítő erőinek kézikönyve. 2004. 8-1 o.

98


A figyelőpont parancsnoka vagy helyettese betáplálja a felderítési adatokat a számítógépbe (annak hiánya vagy meghibásodása esetén manuálisan végzi el a szükséges számításokat). A tájékozódási pont (cél) derékszögű koordinátáinak meghatározása után — amennyiben nincs nagy eltérés a számítógép és a térkép adatai között — a számítógép adatait fogadjuk el helyesnek: „TRP 1023 koordinátája: 81893255 h=290 m!” Minden tájékozódási pont (tervezett cél, stb.) feldolgozása után a figyelőpont parancsnoka ellenőrzi a különböző okmányok helyes kitöltését és vezetését.

MOZGÓ CÉLOK ELŐREMETSZÉSE TÁVMÉRŐ SEGÍTSÉGÉVEL „TRP 1105, harckocsi csoport, az élen haladó harckocsi előremetszésére felkészülni, előremetszések üteme percenként!” vezényszóra a műszert kezelő katonák ellenőrzik a tájolást, megkeresik a célt és elkezdik követni, (1D11 lézertávmérőnél a kezelő benyomja IIYCK gombot) majd jelentik a készséget: „Távmérő kész!”. Az előremetszést elrendelő személy a következő vezényszót adja: „Figyelem, 5, 4, 3; 2, 1, állj!”. A műszerekről leolvassák az adatokat. Azok jelentésének és a koordináták meghatározásának rendje ugyanaz, mint álló célnál. A műszeres katonák tovább követik a célt és — az egy perc letelte után — a folyamat a következő „Figyelem, 5, 4, 3, 2, 1, állj!” parancsra megismétlődik. Kettő, három mérés alapján meg kell határozni — az álló célok esetében meghatározandó általános adatokon felül — a cél mozgási irányát és sebességét is.

HOSSZÚ IDEIG MEGFIGYELHETŐ ÁLLÓ CÉLOK FELDERÍTÉSE FIGYELŐPÁR SEGÍTSÉGÉVEL A figyelőpár parancsnoka mindkét figyelőpont számára célmegjelölést ad. A kettő figyelőpont számára a célmegjelölés módja — a láthatóság függvényében — lehet ugyanaz, vagy eltérő. „Figyelőpár figyelem! BARNÁS területén betonbunker, irányozz a lőrésre, előremetszésre felkészülni!” Miután mindkét figyelőpont műszeres katonái jelentették, hogy a „Célt látom.”, egy időben kell adni (híradóeszköz segítségével) az „Előremetszeni, irányszöget jelentsd!”. A mérések végrehajtása után a figyelőpontok jelentik a meghatározott adatokat: „Bal, lőrésre az irányszög 31-57, terepszög +0-04!”, „Jobb, lőrésre az irányszög 28-41!”. Az adatok jelentése után, a figyelőpár fő figyelőpontján a parancsnok és helyettese — az első eljárásnál ismertetett eljárás szerint — elvégzik a kidolgozó munkát. 99


RÖVID IDEIG MEGFIGYELHETŐ ÁLLÓ CÉLOK FELDERÍTÉSE FIGYELŐPÁR SEGÍTSÉGÉVEL A figyelőpár egyik figyelőpontján egy műszeres katona észlelte a célt, jelenti parancsnokának és célmegjelölést ad saját figyelőpontján tartózkodó társai számára is: „LANKÁS területén a bokorsortól jobbra felvillanás!”. A következő felvillanás után a műszeres katonák a meghatározott rendben jelentik az adatokat, ami alapján a parancsnok vagy helyettese célmegjelölést ad a másik figyelőpont részére: „Bal, irányszög 32-71, terepszög -0-07, löveg a bokorsor jobb szélén, figyeld a torkolattüzet!”. Ha a másik figyelőpont megtalálta a célt és felkészült a felderítésre jelenti: „Bal, kész!”. Ha a cél ismét látható az előremetszést elrendelő parancsnok vezényli: a „Cél, irányszögét jelentsd!”. A mérések végrehajtása után a figyelőpontok jelentik a meghatározott adatokat: „Jobb, irányszög a füstre 24-98, pontatlan!”, „Bal, irányszög a felvillanásra 33-10, pontos!”. Az adatok jelentése után, a figyelőpár fő figyelőpontján a parancsnok és helyettese — az első eljárásnál ismertetett eljárás szerint — elvégzik a kidolgozó munkát.

MOZGÓ CÉLOK ELŐREMETSZÉSE FIGYELŐPÁR SEGÍTSÉGÉVEL A mozgó cél egyik figyelőponton történ észlelése után az előremetszést elrendelő parancsnok figyelmeztetést ad: „Figyelőpár figyelem, mozgó cél előremetszésére felkészülni, előremetszések üteme, percenként!”. Ezután mindkét figyelőpont, a műszerek tájolásának ellenőrzése után jelenti a készséget: „Bal (Jobb) kész!”. A készség jelentése után történik a tényleges célmegjelölés: „Lapos területén mozgó harckocsioszlop, irányozz az él-harckocsira!”. Miután — a műszeres katonák — megtalálták a célt, elkezdik követni és jelentik: „Jobb (Bal) célt látom.”, ezzel egy időben felkészülnek az előremetszésre. A „Figyelem, 5, 4, 3, 2, 1, állj!” vezényszót mindkettő figyelőpont számára egy időben kell adni. A műszerekről leolvassák és jelentik az adatokat: „Bal, irányszög 34-09!”, „Jobb, irányszög 29-97, terepszög -0-02!”. A műszeres katonák mindkét figyelőponton tovább követik a célt és — az egy perc letelte után — a folyamat a következő „Figyelem, 5, 4, 3, 2, 1, állj!” parancsra megismétlődik. Kettő, három mérés alapján meg kell határozni — az álló célok esetében meghatározandó általános adatokon felül — a cél mozgási irányát és sebességét is. Az adatok jelentése után, a figyelőpár fő figyelőpontján a parancsnok és helyettese — az első eljárásnál ismertetett eljárás szerint — elvégzik a kidolgozó munkát. 100


ÁLLÓ CÉLOK ELŐREMETSZÉSE STOPPERÓRA SEGÍTSÉGÉVEL Hangos célok előremetszésekor az irányszöget az általános szabályok szerint kell mérni. A távolság meghatározásához a torkolattűz felvillanásakor kell indítani a stopperórát, és a dörej meghallásakor kell megállítani. Ezt a műveletet négyszer kell megismételni, majd a mért időket közepelni kell. Az így kapott értéket meg kell szorozni a hang terjedési sebességével (a hőmérséklet miatti eltérés figyelembe vételével), így megkapjuk a Ft-ot.

Ft = C·időköz „Sötét területének közepén három füstfelleg, beásott aknavető szakasz!”, miután a műszeres csoport katonái megkeresték a célt egyenként jelentik: „Célt látom.”. A figyelőpont parancsnoka vezényli: „Hangos cél előremetszésére felkészülni!”. Ezután, a PAB–2A(M) tájolásának ellenőrzése és a stopperóra előkészítése után jelentik a készséget: „PAB–2A(M) kész.”, „Stopperóra kész.”. Az „Előremetszeni!” vezényszó után — a következő felvillanáskor — a távmérő indítja a stopperórát, majd a lövések hangjának meghallásakor megállítja azt. Közben a tájolóműszer akár a felvillanásra, akár füstfellegre végrehajtja a mérést. „Távmérő jelent, 1. (2., 3., 4.) mérés — 10,6 s.”, „PAB–2A(M) jelent, irányszög 7-36, terepszög +0-02, a cél 0-20 vonás szélesen látszik.” A figyelőpont parancsnoka és helyettese hangosan visszaismétel minden kapott értékeket és bevezeti őket a „Felderítési naplóba”. A négy mérés megtörténte után célt — általában irányszög és távolság alapján — felrajzolja a megfelelő oleátára. A műszeres katonák „Helyes!” szóval igazolják vissza a hallottakat. Az adatok jelentése után, a figyelőpár fő figyelőpontján a parancsnok és helyettese — az első eljárásnál ismertetett eljárás szerint — elvégzik a kidolgozó munkát.

A TŰZVEZETÉS KISZOLGÁLÁSA A felderítés végrehajtásához hasonlóan, a tűzvezetés kiszolgálása terén sem lehetett találni egy olyan útmutatót, amelyhez a kiképzés során igazodhatnának a rajok és részlegek. A ponton belül kifejtésre került a robbanópontok megfigyelésének és jelentésének szabályai, valamint a belövés és hatástűz kiszolgálása, melyekből az utóbbi kerül most bemutatásra.

A BELÖVÉS KISZOLGÁLÁSA TÁVMÉRŐ (STOPPERÓRA) SEGÍTSÉGÉVEL A figyelőpont parancsnoka vezényli: „Figyelőpont figyelem! Készülj fel belövés kiszolgálására, QS 1304 számú cél hátrasiklás nélküli löveg!”. A műszeres 101


katonák — ellenőrzés céljából — jelentik adataikat a célra: „Távmérő jelent, QS 1304 számú cél hátrasiklás nélküli löveg, irányszög 25-92, távolság 1525 m, terepszög -0-05.”. A parancsnok visszaigazolja: „Helyes.”. Ezután a felderítőműszerek előkészítése során a kezelők ellenőrzik a tájolást és állítják a megfelelő értékeket, majd jelentik: „Távmérő kész.”, „PAB–2A kész.”. A készenlét elérése után a parancsnok vezényli: „Figyelőpont figyelem! TRP 1208 körzetében figyeljenek meg robbanópontokat, távolságukat, irányszögüket, terepszögüket jelentsék! A röpidő 25 s.”. A távmérő kezelője, a „Lőtt!” közlés után nyomja meg az indítás nyomógombot. „Távmérő jelent, robbanópont távolsága 1650 m, irányszöge 25-75, terepszöge -0-04!”. A mért és jelentett értékeket a figyelőpont parancsnoka hangosan visszaismétli és bevezeti a „Felderítési naplóba”. A műszeres katonák „Helyes!” szóval igazolják vissza a hallottakat. Az okmány vezetésével egy időben a mért értékeket — változtatás nélkül — jelenteni kell a lövő tűzalegység tűzvezető központjába! A feladatsor addig ismétlődik, amíg a hatástűzre való áttérés valamelyik feltétele nem teljesül. A földi és vízi mozgó célokat belőni nem tudjuk, ezért a lövészet megkezdése előtt a figyelőpont parancsnoka megadja a találkozási pontot, és/vagy a találkozási pont irányszögét, terepszögét. A stopperóra segítségével végrehajtott belövés rendje annyiban változik, hogy a távolságot az órával mért négy mérés (de legalább három) középértékeként kapjuk.

HATÁSTŰZ KISZOLGÁLÁSA TÁVMÉRŐ SEGÍTSÉGÉVEL Az előremetszést elrendelő parancsnok vezényli: „Figyelőpont figyelem! Készülj fel hatástűz megfigyelésére! Irányzási pont a robbanópont-csoport közepe, távolságát, oldaleltérését, terepszögét jelentsék!”. A műszeres katona (katonák) jelenti: „Célt látom.”. A parancsnok vezényli: „Figyelőpont figyelem! TRP 1003 körzetében figyeljenek meg robbanópontokat, távolságukat, irányszögüket, terepszögüket jelentsék! A röpidő 25 s.”. A távmérő kezelője a „Lőtt!” jelentés után nyomja meg az indítás nyomógombot. A gránátok becsapódása után: „Távmérő jelent, robbanópont távolsága 1530 m, balra 0-03, terepszöge -0-05, a robbanópontok 0-10 szélesen jelentkeztek.”. Amennyiben a robbanópont(ok) helye biztosan megirányozható akkor a távmérő kezelője önállóan megismétli a mérést, azonban csak akkor jelent, ha a két mérés között komoly eltérés van. Ha a cél tevékenységében, állapotában változás állt be, akkor a jelentés kiegészül: „A löveg megsemmisült.”, „A löveg elhagyja a tüzelőállást.” stb. 102


A BELÖVÉS KISZOLGÁLÁSA FIGYELŐPÁR SEGÍTSÉGÉVEL Figyelőpár segítségével mind a célok (tájékozódási pontok), mind a képzelt rögzítőpontok előremetszése, így természetesen a belövés és a hatástűz kiszolgálása is — a megfelelő pontossági követelmények figyelembe vételével — akkor hajtható végre, ha a metszési szög analitikus eljárás esetén 1-00-nál, grafikus eljárás esetén 2-50-nél nem kisebb! A figyelőpár parancsnoka vezényli: „Figyelőpár figyelem! Készülj fel belövés kiszolgálására, QS 1307 számú cél, tüzelő páncéltörő ágyú!”. Az oldal figyelőpontról jelentik: „Célt látom.”. A távmérő kezelője ellenőrzés céljából jelenti adatait a célra: „Távmérő jelent, QS 1307 számú cél, tüzelő páncéltörő ágyú, irányszög 02-38, megközelítő távolság 4100 m, terepszög -018.” (ugyanezt a műveletet elvégzik az oldalfigyelőponton is). Az előremetszést elrendelő parancsnok visszaigazolja: „Helyes.”. Ezután a felderítő műszerek előkészítése során a kezelők ellenőrzik a tájolást és állítják a megfelelő értékeket, majd jelentik: „Távmérő kész.”, „PAB–2A kész.”. A parancsnok vezényli: „Figyelőpár figyelem! A QS 1307 számú cél közelében figyeljenek meg robbanópontokat, irányszögüket, terepszögüket jelentsék! A röpidő 20 s.”. Az oldalfigyelőpont a feladat vételét visszaigazolja. A fő figyelőpont a „Lőtt!” közlést továbbítja az oldalfigyelőpont részére is. A robbanópontok megjelenése után a fő figyelőponton jelentik: „Távmérő jelent, robbanópont megközelítő távolsága 4350 m, irányszöge 02-61, terepszöge -0-18!”. Az oldal figyelőpontról jelentik: „Oldal figyelő jelent, irányszög a robbanópontra 02-55, terepszög -0-20.”. A figyelőpár parancsnoka vagy helyettese feljegyzi az adatokat, melyeket a távmérő katona „Helyes.” szóval nyugtáz. Ezután számítógéppel vagy számoló eljárással (esetleg grafikus úton) meghatározzák a javításokat. A feladatsor mindaddig ismétlődik, amíg a hatástűzre való áttérés valamelyik feltétele nem teljesül. A földi és vízi mozgó célokat belőni nem tudjuk, ezért — a lövészet megkezdése előtt — a figyelőpár parancsnoka mindkét figyelőpont műszeres katonájának megadja a találkozási pontot, vagy a találkozási pont irányszögét és terepszögét.

HATÁSTŰZ KISZOLGÁLÁSA FIGYELŐPÁR SEGÍTSÉGÉVEL A figyelőpár parancsnoka vezényli: „Figyelőpár figyelem! Készülj fel hatástűz kiszolgálására! Irányzási pont a robbanópont-csoport jobb széle, céltól való oldaleltérését, terepszögét jelentsék!”. A műszeres katonák jelentik: „Célt látom.”. A parancsnok vezényli: „Figyelőpár figyelem! QS 1307 számú cél körzetében figyeljenek meg robbanópontokat, irányszögüket, terepszögüket jelentsék! A röpidő 20 s.”. 103


A parancsnok a „Lőtt!” jelentést továbbítja az oldal figyelőpont részére, majd a gránátok becsapódása után: „Távmérő jelent, bal 0-03, terepszög -0-05, a robbanópontok 0-10 szélesen jelentkeztek!”, az oldal figyelőpont jelent: „Oldal figyelő jelent, bal 10, terepszög -0-04.” Ha a cél tevékenységében változás állt be azt jelenteni kell: „A löveg megsemmisült.”

AZ ÁLLOMÁNYTÁBLA ESETLEGES VÁLTOZÁSA, A BENNE SZEREPLŐ ÚJ ALEGYSÉGEK ÉS ESZKÖZÖK Ettől a fejezettől kezdve sokszor elő fognak fordulni a „ha”, a „talán”, a „reményeim szerint” és a hasonló szavak, illetve kifejezések. Jelenleg a változás korát éljük, biztosat senki nem tud. Ha esetleg van ilyen személy, akkor azt semmiképpen nem a csapatoknál kell keresni. De talán nem is a Magyar Honvédségben… Ez a változó kor, bizony elég régóta tart már, és még mindig nem látszik az alagút vége. Fénycsóvának nyoma sincs. Ígéretek — hogy „ez az utolsó állománytábla-tervezet”, „ez az utolsó átszervezés”, „több csökkentés már nem lesz, hiszen nincs is miből” (aztán persze mindig kiderül, hogy azért van) — természetesen vannak. Így tehát amit ebben a fejezetben leírok az — jelen pillanatban — valószínűleg igaz és helyes, azonban nem biztos, hogy a cikk olvasásakor is megállja a helyét. Jelenleg a dandár tűztámogató rendszerének elemei mind a tüzérosztály állományába van szervezve. Megítélésem szerint ez egy igen komoly hiba! A tűztámogatási rendszer kialakításakor — sok jel szerint — az USA hadseregének ilyen irányú rendszere szolgált alapul. Természetesen, mint oly sok mindent, ezt is csak félig és természetesen nem úgy vettük át, ahogy a tengerentúlon használják. Sokan magyar sajátosságokra hivatkoznak. Szerintem egyszerűen csak nem értették a rendszer lényegét, rosszul vették át! Persze a „magyar sajátosság” jobban hangzik… Évek óta minden lehetséges fórumon felvetem azt a problémát, hogy a tűztámogató elemek nem saját alegységeiknél, azoknak törzsébe vannak szervezve. A legkomolyabb elméleti probléma, ebből következően a legnagyobb akadály pont a tüzérek részéről jelentkezik. Sokan — elsősorban az idősebb generációból — hallani sem akarnak arról, hogy ezek a csoportok és részlegek nem tüzérek. Véleményem szerint azonban — mivel a tűztámogatás része a tábori tüzértámogatás — ez egy nagyobb rendszer, amelyért ugyan a tüzérek a felelősek (mint ahogy más szövetséges tagállam hadseregében is), de nem kizárólag a tüzérségről szól. Ennek megértése nagyon fontos! 104


Az idő egyértelműen bizonyította igazamat, a kezdetben kétkedő szakemberek is kezdik megérteni a változtatás szükségességét. A 25. Klapka György Gépesített Lövészdandárnál a fenti gondolatokat megértették, ez megjelent az állománytábla-tervezetekben is. Az előadás megtartása óta azonban már több — állománytáblával kapcsolatos — egyeztetés volt. Az egyik ilyen egyeztetés során, általam (általunk) ismeretlen okból ezt az elképzelést lesöpörték az asztalról, minden maradt a régiben. A történet természetesen még nem ért véget. A jelenlegi állománytáblatervezetben ismét a könnyű lövészzászlóaljak, illetve a dandártörzs állományában találhatóak az előbb említett csoportok és részlegek. És ki tudja, mit hoz a holnap? Annak ellenére, hogy az állománytáblába a tüzérosztály három lézeres felderítőraja helyett — szakmai okok miatt — négyet terveztünk, nagy az esély rá, hogy megszűnnek. Hol létszámproblémákkal magyarázzák a megszüntetés okát, hol azt a kérdést teszik fel, hogy „Szóval ugyanazt csinálják, mint a század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoportok? Ezek is ugyanolyan képességekkel rendelkeznek? Akkor mi szükség rájuk?”. Nehéz ezekre a kérdésre választ adni. Az egyeztetésen még mindig túl sokszor fordul elő, hogy „fontosabb” a nagyobb rendfokozat és a magasabb életkor (amellyel — mint tudjuk — minden esetben sokkal nagyobb tapasztalat is jár együtt). Szinte lehetetlen vállalkozás, hogy egy szakmai vita során — egy fiatalabb tisztnek — másik három mondattal kell bizonyítani annak az egy mondatának a helyességét! Az előadás során említésre került, hogy a tüzérosztály állományában létrehozásra kerül egy felderítő üteg is. Magáról az ütegről a következő fejezetben részletesebben is szó lesz. Itt mindössze annyit kívánok megemlíteni, hogy jelenleg már nincs szó ilyen alegység létrehozásáról. 2004-re elmondhatjuk azt, hogy az a kultúra, amelynek kialakulása az első világháború előtti időkre tehető, amely ez időtől fogva szervesen jelen volt hadseregünkben, néphadseregünkben és honvédségünkben, amelynek segítségével például a második világháborúban lövészkatonák életének ezreit kímélték meg, amely ez időben olyan jól működött, hogy még német szövetségeseink is „csodájára” jártak, meg fog szűnni. A Magyar Honvédségnek nem marad tüzérfelderítő alegysége (persze tüzér alegysége is alig)! Gyanítom, hogy ezzel ismét valami „nagyon magyarosat” sikerül alkotnunk. Persze a válasz erre is készen áll: majd segítenek a szövetségeseink… Az előadás megtartásakor a tüzérosztályba — az akkor még a tervekben létező felderítő üteg állományába — tervezve volt 4 db SZNAR–10 mozgócél felderítő lokátor, 1 db AZK–5 hangfelderítő komplexum és 3 db tűzeszköz felderítő lokátor. Azóta ez némiképp módosult. Felderítő üteg nem lévén a 105


törzstámogató ütegben lenne 2 db SZNAR–10 (tehát számuk csökkent, azaz ismét értékes helyeket sikerült megspórolni) és 3 db tűzeszköz felderítő lokátor (típusa természetesen még nem ismert, tudtommal a tender sincs kiírva). A hangfelderítő képesség teljesen eltűnt!

AZ ÁLLOMÁNYTÁBLÁBAN MEGJELENŐ FELDERÍTŐÜTEG JAVASOLT ÁLLOMÁNYA Ennek a fejezetnek a megírásakor kicsit bajban voltam. Az előadás megtartásakor még volt létjogosultsága, mára azonban már kivételre került az állománytáblából a felderítő üteg. Az általunk javasolt felépítése a következő lett volna: ♦ ütegparancsnokság; ♦ rádióállomás; ♦ 1-4. lézeres felderítő raj; ♦ bemérő raj; ♦ 1-2. időjárásjelző raj; ♦ rádiólokátor szakasz: ¾ szakaszparancsnokság; ¾ 1-4 rádiólokátor állomás; ¾ 1-3 tűzeszköz felderítő lokátor állomás. ♦ hangfelderítő szakasz: ¾ -szakaszparancsnokság; ¾ -hangfelderítő raj; ¾ -kidolgozó részleg; ¾ -figyelmeztető részleg; ¾ -rádió raj. A német hadseregben felderítő tüzérosztálynak hívják azokat az alegységeket, amelyek állományába felderítő üteg található. Ezek állományában olyan felderítő eszközök találhatók, melyek képesek az ellenség tüzérségének felderítésére. Ennek az a következménye, hogy egyrészt ellentűz lövésekor lerövidül a reakcióidő, másrészt növekszik a tüzérosztály, valamint a támogatott, vagy megerősített harci-, vagy harci támogató erő túlélőképessége. Mi az ütegben rejlő lehetőségek elvesztésével ezeket a képességeket veszítjük el. Tisztában vagyok vele, hogy manapság az állománytábla készítői mellett (ha egyáltalán mi készítjük az állománytáblát) nem német tanácsadók ülnek. Azt is érzem, hogy jelenleg nem a honvédség, vagy bizonyos alegységeinek minél jobb alkalmazhatósága a legfontosabb szempont. Arra sem ismerek példát, hogy az elmúlt évek átalakításainak hatalmas baklövéseiért, valakit is felelősségre vontak volna (esetleg nyugállományba helyezik), még akkor sem, ha utólag törlik azokat a változtatásokat, ami egyszer már milliárdokba került. 106


Azonban néhány dolgot komolyan nem értek. A Magyar Honvédség egyetlen megmaradó tüzérosztálya számára miért nem lehet azt a felderítési képességet megadni, amely ma már nem különlegesség és szükség is van rá? A Magyar Honvédség több tízezres (szándékosan nem írok létszámot) létszámába és nagyjából 300 milliárdos éves költségvetésébe nem fér bele — erre a célra — 60-70 ember? Egy például AN/TPQ–36-os tűzeszköz felderítő lokátor jelenlegi ára közel 1 533 000 $. Ezeket az eszközöket egyszer kellene beszerezni, és nagyságrendekkel megnőne az alkalmazási lehetősége, túlélőképessége az egyetlen tüzérosztályunknak. Egy hozzávetőleg 10 milliós lélekszámú ország nem engedheti meg magának, hogy vásároljon három darab ilyen, vagy ehhez hasonló eszközt és fizessen 60-70 embert? Nem értem…

VÁLTOZÁSOK UTÁN, A KÖNNYŰ LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTŐ ERŐINEK KÉPESSÉGEI A gépesített lövészdandárok állományában jelenleg — a 3 db lézeres felderítő raj mellett — 6 db század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport található a gépesített lövészszázadoknál, illetve 4 db a harckocsi századoknál. Ez tehát 13 db optikai felderítésre képes figyelőpontot jelent. A könnyű lövészdandár állományában 9 db század tűztámogató és tűzmegfigyelő csoport kerül kialakításra a könnyű lövészszázadoknál. Ez szám szerint kevesebb, tehát itt — mivel a századokkal együtt hajtják végre feladataikat — egyértelműen képességcsökkenés lesz tapasztalható. Ezt ellensúlyozandó azonban, a csoportok létszáma megnő, így meg lehet osztani őket. Ez a túlélőképesség növekedését fogja eredményezni, illetve a század felelősségi területét egyszerre két helyről tarthatják felderítés alatt. A tervek szerint felszerelésre kerülnek olyan hordozóeszközzel, amelyben navigációs berendezés, digitális adatátvitelre alkalmas felderítő műszer és hőkamera kerül elhelyezésre. Jelenleg technikai felderítő eszközzel nem rendelkezik egy gépesített lövészdandár tüzérfelderítő rendszere. A könnyű lövészdandár állományába a tervezett 4 db SZNAR–10 lokátor helyett 2 db kerül rendszeresítésre. Ez a két eszköz képes lesz a lokátor bekapcsolása után — egymás váltásával — folyamatos felderítés végrehajtására egy irányban és tűzvezetés kiszolgálására egyszerre két célra, vagy a lokátor folyamatos használata nélkül két irányban, a technikai lehetőségeinek határáig (optikai láthatóság esetén 50 km-ig, 23 kmig felismerni a felderített célokat). A tervezett hangfelderítő komplexum — jelenlegi helyzet szerint — nem kerül rendszeresítésre a könnyű lövészdandárok állományába, így valószínűleg le kell mondani a hangfelderítés képességéről. Ez által a könnyű lövészdandárok elesnek attól a lehetőségtől, hogy — az AZK–5 komplexum technikai 107


lehetőségeit figyelembe véve — egy passzív rendszerű felderítő eszköz segítségével nagyjából 10 km szélességben és 8-10 km mélyen képes legyen felderíteni az ellenség tüzelő aknavető- és tüzér eszközeit, illetve alegységeit. A jövőben remélhetőleg beszerzésre kerül valamilyen tűzeszköz felderítő lokátor! Jelenleg a típusa, vagy a beszerzés ideje még nem ismert, de az állománytáblában megvan a helye. Többek között ezek majdani beszerzésével indokolták a hangfelderítő komplexumok kivételét az állománytáblatervezetből. Kétségtelen, hogy mind a két rendszer ugyanazt a feladatot végzi, de máshogy. És itt a „máshogy” szón van a lényeg, hiszen amíg a hangfelderítő eszközök passzív eszközök addig a tűzeszköz felderítő lokátorok aktívak, tehát felderíthetők és zavarhatók. Együtt kellene alkalmazni őket!

BEFEJEZÉS Megítélésem szerint a jelenleg is folyó változások nem egy folyamat lezárását jelentik. Szinte biztos vagyok benne, még ha alá is írják az állománytáblát és bevezetésre is kerül, sok módosítás lesz még. Ahogy egy igen bölcs mondás tartja: „Csak a változás örök.” Nos ez igen jellemző a mai Magyar Honvédségre… Ezek a változások azonban — a legtöbb esetben — a felsőbb szinten kezdődnek és néha olyan gyorsan követik egymást, hogy mire eljutnának a csapatok szintjére addigra érvényüket is vesztik. Így azt hiszem a csapatnál szolgáló katonáknak, szakembereknek az a feladatuk, hogy dolgozzanak. Vannak ugyanis dolgok, amik nem változnak, függetlenül attól, hogy hogyan hívják őket, vagy hogy milyen ideológiát próbálnak meg „katonamesterség” mögé kanyarítani. Dolgozni azonban a változások alatt is kell, nem szabad ölbe tett kézzel ülni! Az előbbi gondolat jegyében született a „A gépesített lövészdandár tüzérfelderítő erőinek kézikönyve”, vagy a jelenleg írás alatt lévő szabályzatok és ez a cikk is.

108

A GÉPESÍTETT- ÉS A KÖNNYŰ LÖVÉSZDANDÁR TÜZÉRFELDERÍTÉSE

Recommend Documents