A gazdasági társaságok vezető tisztségviselőinek jogviszonya, biztosítási és járulékfizetési kötelezettsége 2010.05.07. [Gt. 21. §, 22. § (1)-(2) bekezdés, Tbj. 5. § (1) bekezdés a) és g) pontja, Eho 3. § (1) bekezdés a) pontja] I. Gazdasági társaságokról szóló törvény A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2006. július 1-jén lépett hatályba. A Gt. 21. §-a rendelkezik a gazdasági társaság ügyvezetéséről. E szerint a társaság ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. Az ügyvezetést ellátó személyi kör vagy testület: a) közkereseti társaságnál és betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, akik vezető tisztségviselők; b) korlátolt felelősségű társaságnál egy vagy több ügyvezető, akik vezető tisztségviselők; c) részvénytársaságnál igazgatóság mint testület, amelynek tagjai vezető tisztségviselők, de - zártkörűen működő részvénytársaságnál igazgatóság helyett lehet egy vezető tisztségviselő, a vezérigazgató, és - nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alapszabály igazgatóság és felügyelőbizottság helyett igazgatótanácsot hozhat létre, amely ellátja egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság); d) egyesülésnél igazgató mint vezető tisztségviselő, vagy igazgatóság mint testület, amelynek tagjai vezető tisztségviselők. Vezető tisztségviselő - a közkereseti és a betéti társaság kivételével - csak természetes személy lehet. A vezető tisztségviselő a társaság belső működése körében a társasággal, illetve annak testületeivel, valamint más tisztségviselőivel kapcsolatos feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincs helye. 2006. július 1-jétől 2007. augusztus 31-éig a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogi jogviszony volt az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kellett megfelelően alkalmazni. A vezető tisztségviselő ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatta el. (Gt. 22. § (2) bekezdés) Kivételt képezett átmeneti szabályként a Gt. 334. § (1) bekezdésének rendelkezése, mely szerint a Gt. 22. §-ának (2) bekezdését nem lehetett alkalmazni arra a vezető tisztségviselőre, aki e törvény hatálybalépése előtt – vagyis 2006. július 1-jét megelőzően - a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított öt évig. Amennyiben tehát a vezető tisztség ellátására a Gt. hatályba lépését megelőzően, például 2005. november 1-jével munkaviszonyt létesítettek, abban az esetben ezen feladatokat továbbra is el lehetett látni munkaviszonyban. Azáltal, hogy a Gt. a vezető tisztségviselői tevékenység ellátását 2007. augusztus 31-éig a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint határozta meg, kizárta a vezető tisztség munkaviszonyban – a fent ismertetett kivételtől eltekintve – továbbá társas vállalkozói jogviszonyban történő ellátását. 2007. szeptember 1-jétől módosult a Gt. 22. § (2) bekezdése, és ennek megfelelően ezen időponttól kezdődően a vezető tisztségviselő e feladatát • a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy
• munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztség munkaviszonyban történő ellátása azonban két esetben tiltott. Nem láthatja el a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja (például egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagja), illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja (például az egy beltaggal működő betéti társaság). Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható. Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.
II. Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a) A vezető tisztség munkaviszonyban történő ellátása Amennyiben a vezető tisztség ellátása munkaviszonyban történik, a munkaviszony munkaszerződés megkötésével jön létre. A munkaviszonyban álló személy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pontja értelmében biztosítottnak minősül, tekintet nélkül arra, hogy a foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik-e. A biztosítás az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn, vagyis a munkaviszony kezdetétől annak megszűnéséig tart. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. A társaság mint foglalkoztató a munkaviszonyban álló biztosított részére a munkaviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta társadalombiztosítási járulékot fizet, melynek mértéke 27 százalék. [ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.] A biztosított 9,5 százalék nyugdíjjárulék (magánnyugdíj-pénztár tag esetén 1,5 százalék nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíj), valamint 7,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék fizetésére kötelezett. [az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék. A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő foglalkoztatója, tehát a társas vállalkozás a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér kétszerese - részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része - után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a foglalkoztató az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. Amennyiben a biztosított járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét és a foglalkoztató nem él bejelentéssel, a Tbj. 24. § (1) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettség alapján a biztosítottat terhelő járuléktöbbletet a foglalkoztató viseli. A vezető tisztséget ellátó ügyvezető/üzletvezető a vezető tisztségviselést elláthatja nyugdíjasként is.
A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott (például öregségi, rokkantsági nyugdíj) a járulékalapot képező jövedelme után 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni. Nem fizet 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékotaz a foglalkoztatott, aki saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. b) A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. A minimálbér 2010. január 1-jétől havi 73 500 Ft, ennek 30 százaléka 22 050 Ft, 30-ad része napi 735 Ft. Figyelem! Mivel a minimálbér a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összege, ezért 2010. január hónapra még a 2009. december 1-jén érvényes összeget, vagyis 71 500 Ft-ot kell alapul venni. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni. Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig 9,5 százalék nyugdíjjárulék (tagdíj) és 6 százalék egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Ki kell emelni, hogy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy (például a megbízott) nem kötelezett 1,5 százalék munkaerő-piaci járulék fizetésére, s így e jogviszonya alapján nem jogosult álláskeresési ellátásokra. Ha a járulékalapot képező jövedelem alapján a vezető tisztségviselő nem válik biztosítottá, abban az esetben járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn, de a társaságot az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. [PM Társadalmi Közkiadások Főosztálya 18866/1/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5227325255] A gazdasági társaságok vezető járulékfizetési kötelezettsége 2010.05.07.
tisztségviselőinek
jogviszonya,
biztosítási
és
[Gt. 21. §, 22. § (1)-(2) bekezdés, Tbj. 5. § (1) bekezdés a) és g) pontja, Eho 3. § (1) bekezdés a) pontja] I. Gazdasági társaságokról szóló törvény A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 2006. július 1-jén lépett hatályba. A Gt. 21. §-a rendelkezik a gazdasági társaság ügyvezetéséről. E szerint a társaság ügyvezetését a társaság vezető tisztségviselői vagy a vezető tisztségviselőkből álló testület
látja el. Ügyvezetésnek minősül a társaság irányításával összefüggésben szükséges mindazon döntések meghozatala, amelyek törvény vagy a társasági szerződés alapján nem tartoznak a társaság legfőbb szervének vagy más társasági szervnek a hatáskörébe. Az ügyvezetést ellátó személyi kör vagy testület: a) közkereseti társaságnál és betéti társaságnál az üzletvezetésre jogosult tag vagy tagok, akik vezető tisztségviselők; b) korlátolt felelősségű társaságnál egy vagy több ügyvezető, akik vezető tisztségviselők; c) részvénytársaságnál igazgatóság mint testület, amelynek tagjai vezető tisztségviselők, de - zártkörűen működő részvénytársaságnál igazgatóság helyett lehet egy vezető tisztségviselő, a vezérigazgató, és - nyilvánosan működő részvénytársaságnál az alapszabály igazgatóság és felügyelőbizottság helyett igazgatótanácsot hozhat létre, amely ellátja egységesen az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság); d) egyesülésnél igazgató mint vezető tisztségviselő, vagy igazgatóság mint testület, amelynek tagjai vezető tisztségviselők. Vezető tisztségviselő - a közkereseti és a betéti társaság kivételével - csak természetes személy lehet. A vezető tisztségviselő a társaság belső működése körében a társasággal, illetve annak testületeivel, valamint más tisztségviselőivel kapcsolatos feladatait csak személyesen láthatja el, képviseletnek nincs helye. 2006. július 1-jétől 2007. augusztus 31-éig a vezető tisztségviselőt ezen minőségében megillető jogokra és az őt terhelő kötelezettségekre a Gt. szerinti társasági jogi jogviszony volt az irányadó azzal, hogy az így nem szabályozott kérdésekben a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kellett megfelelően alkalmazni. A vezető tisztségviselő ezen megbízatását munkaviszonyban nem láthatta el. (Gt. 22. § (2) bekezdés) Kivételt képezett átmeneti szabályként a Gt. 334. § (1) bekezdésének rendelkezése, mely szerint a Gt. 22. §-ának (2) bekezdését nem lehetett alkalmazni arra a vezető tisztségviselőre, aki e törvény hatálybalépése előtt – vagyis 2006. július 1-jét megelőzően - a vezető tisztség ellátására munkaviszonyt létesített, a munkaviszony megszűnéséig, de legfeljebb a vezető tisztségviselővé választásától számított öt évig. Amennyiben tehát a vezető tisztség ellátására a Gt. hatályba lépését megelőzően, például 2005. november 1-jével munkaviszonyt létesítettek, abban az esetben ezen feladatokat továbbra is el lehetett látni munkaviszonyban. Azáltal, hogy a Gt. a vezető tisztségviselői tevékenység ellátását 2007. augusztus 31-éig a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint határozta meg, kizárta a vezető tisztség munkaviszonyban – a fent ismertetett kivételtől eltekintve – továbbá társas vállalkozói jogviszonyban történő ellátását. 2007. szeptember 1-jétől módosult a Gt. 22. § (2) bekezdése, és ennek megfelelően ezen időponttól kezdődően a vezető tisztségviselő e feladatát • a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai szerint, vagy • munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztség munkaviszonyban történő ellátása azonban két esetben tiltott. Nem láthatja el a vezető tisztséget – ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik – munkaviszonyban az egyszemélyes gazdasági társaság tagja (például egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság tagja), illetve a közkereseti és a betéti társaság üzletvezetésre egyedül jogosult tagja (például az egy beltaggal működő betéti társaság). Az egyszemélyes gazdasági társaság tagjaira és az üzletvezetésre egyedül jogosult tagjára azonban nem vonatkozik a tiltó rendelkezés akkor, ha a társasági szerződésben kifejezetten arról rendelkeznek, hogy a vezető tisztségviselői feladat munkaviszonyban ellátható. Ki kell emelni, hogy a Gt. módosítását követően továbbra is érvényesül azon szabály, hogy a vezető tisztségviselői tevékenység továbbra sem látható el társas vállalkozói jogviszonyban.
II. Biztosítási és járulékfizetési kötelezettség a) A vezető tisztség munkaviszonyban történő ellátása Amennyiben a vezető tisztség ellátása munkaviszonyban történik, a munkaviszony munkaszerződés megkötésével jön létre. A munkaviszonyban álló személy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.) 5. § (1) bekezdés a) pontja értelmében biztosítottnak minősül, tekintet nélkül arra, hogy a foglalkoztatása teljes vagy részmunkaidőben történik-e. A biztosítás az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn, vagyis a munkaviszony kezdetétől annak megszűnéséig tart. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. A társaság mint foglalkoztató a munkaviszonyban álló biztosított részére a munkaviszonya alapján kifizetett (juttatott) járulékalapot képező jövedelem után havonta társadalombiztosítási járulékot fizet, melynek mértéke 27 százalék. [ebből a nyugdíj-biztosítási járulék 24 százalék, az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulék 3 százalék. Az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 1,5 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 0,5 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1 százalék.] A biztosított 9,5 százalék nyugdíjjárulék (magánnyugdíj-pénztár tag esetén 1,5 százalék nyugdíjjárulék és 8 százalék tagdíj), valamint 7,5 százalék egészségbiztosítási- és munkaerőpiaci járulék fizetésére kötelezett. [az egészségbiztosítási- és munkaerő-piaci járulékon belül a természetbeni egészségbiztosítási járulék 4 százalék, a pénzbeli egészségbiztosítási járulék 2 százalék, a munkaerő-piaci járulék 1,5 százalék.] A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő foglalkoztatója, tehát a társas vállalkozás a társadalombiztosítási járulékot havonta legalább a minimálbér kétszerese - részmunkaidő esetén ezen összeg arányos része - után köteles megfizetni. Ha a járulékalapot képező jövedelem nem éri el a minimálbér kétszeresét, a foglalkoztató az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 31. § (2) bekezdésében meghatározott bevallásban - a tényleges járulékalapot képező jövedelem feltüntetésével - bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a járulékalapot képező jövedelem alapulvételével fizeti meg. Amennyiben a biztosított járulékalapot képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét és a foglalkoztató nem él bejelentéssel, a Tbj. 24. § (1) bekezdés szerinti járulékfizetési kötelezettség alapján a biztosítottat terhelő járuléktöbbletet a foglalkoztató viseli. A vezető tisztséget ellátó ügyvezető/üzletvezető a vezető tisztségviselést elláthatja nyugdíjasként is. A saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott (például öregségi, rokkantsági nyugdíj) a járulékalapot képező jövedelme után 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 9,5 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Ha a nyugdíj folyósítása szünetel, a saját jogú nyugdíjas foglalkoztatott 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékot is köteles fizetni. Nem fizet 1,5 százalék munkaerő-piaci járulékotaz a foglalkoztatott, aki saját jogú nyugdíjas vagy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló jogszabályban meghatározott reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte. b) A vezető tisztség megbízásos jogviszonyban történő ellátása Biztosítottnak kell tekinteni a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (ide tartozik a megbízási szerződés alapján) személyesen munkát végző személyt, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. A minimálbér 2010. január 1-jétől havi 73 500 Ft, ennek 30 százaléka 22 050 Ft, 30-ad része napi 735 Ft.
Figyelem! Mivel a minimálbér a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes, a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított személyi alapbér kötelező legkisebb havi összege, ezért 2010. január hónapra még a 2009. december 1-jén érvényes összeget, vagyis 71 500 Ft-ot kell alapul venni. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 24. §(1) bekezdése d) pontja szerint nem önálló tevékenység a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége, tehát a járulékalapot képező jövedelem megállapításánál a nem önálló tevékenységből származó bevétel azon részét kell alapul venni, amelyet az adóelőleg-alap számításakor jövedelemként kell figyelembe venni. Amennyiben a megbízási szerződéssel tevékenykedő vezető tisztségviselő biztosítottnak minősül, a társaságnak a járulékalapot képező jövedelem után meg kell fizetni a 27 százalék társadalombiztosítási járulékot, a biztosított pedig 9,5 százalék nyugdíjjárulék (tagdíj) és 6 százalék egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett. Ki kell emelni, hogy a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy (például a megbízott) nem kötelezett 1,5 százalék munkaerő-piaci járulék fizetésére, s így e jogviszonya alapján nem jogosult álláskeresési ellátásokra. Ha a járulékalapot képező jövedelem alapján a vezető tisztségviselő nem válik biztosítottá, abban az esetben járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn, de a társaságot az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettség terheli. [PM Társadalmi Közkiadások Főosztálya 18866/1/2009. – APEH Ügyfélkapcsolati és Tájékoztatási Főosztály 5227325255]
