MEZİGAZDASÁGI SZEMLE. HAVI FOLYÓIRAT. ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------IX. füzet. Magyar-Óvár, 1884. évi szeptemberhó 15-én. II. évfolyam. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
A gazdasági szeszgyárak berendezéséhez. (Egy Aubel-nyomásu melléklettel.)
Az, amit lapunk fennállása óta szünet nélkül hirdet, nagyon csattanós, de egyszersmind szomoru bizonyitékot talál az idei kétségbeejtıen alacsony búzaárakban. 7 frt 50 kr a legszebb minıségü tisztabúza! azután a termés is helyenkint fölöttébb silány! Hogy boldoguljon a gazda! s miután hazánkban a gazdasági termelés jóformán az egyedüli jövedelemforrás: hogy éljen meg a magyar ember?! Sokszorosan ki lett fejtve, hogy ily viszonyok között az állattenyésztés nagyobbmérvü felkarolása, az iparágak, fıleg a szeszgyártás kellı méltánylása mindig követelıbben lép fel. Hogy 30 év elıtt oly szép fejlıdésnek indult gazdasági szesziparunk a helyett, hogy fejlıdött volna, nemzeti jólétünk rendkivüli kárára majdnem tönkre ment, s ma csak alig tengıdik; a régi szeszadózási mód volt az oka, mely daczára annak, hogy látszólag nevezetes kedvezményeket biztositott a gazdasági szeszgyártásnak, tényleg a nagyiparnak kedvezett s így létesült hazánkban több óriási szeszgyár, míg a gazdasági kisebb szeszfızdék egymásután szüntették be a munkát. Hála isten, hogy jelen évvel az új szeszadó októberben életbelépvén, a gazdasági szeszgyárak létezésének ezen föltétele meg van adva s így a gazdasági szeszipar felvirágzását bizton remélhetjük, s valóban ott, hol a trágyahiány és munkaerı-hiány miatt nagyobb mértékben ugart kell tartani, a szeszgyártás a legkönnyebb mód, hogy földjeinket jókarba helyezzük, hogy terméseinket a lehetıség határain belıl biztosítsuk, hogy jövedelmeinket nevezetes mértékben szaporítsuk. A szeszgyár valódi áldás az olyan gazdaságra, hol létezésének föltételei megvannak! de a szeszgyár, mint a gyáripar, átokká is válhatik a birtokosra, ha az nem vet számot viszonyaival és könnyelmüen fog vállalatába! A szeszgyár fıleg ott fizeti ki magát, ahol a talaj a dús trágyázást meghálálja; ott, hol a trágya becses, hol a földek trágyára szorulnak: a szeszgyári moslék valóságos kincsesbánya, s a szeszgyári jövedelem nem végzıdik a gyári számadás végszámaival; de átmegy a gazdasági könyvekbe s a folyton fokozódó terméstöbbletekben talán még feltünıbben nyilatkozik. Azután figyelembe veendı még, hogy midın mi szeszt adunk el, ennek eladási árában a szesz elıállitására elfogyasztott tüzelıanyagnak, tehát fának, szénnek stb. ára is bennfoglaltatik; oly helyeken tehát, hol a tüzelıanyag bármely okból piaczra nem vihetı, szeszgyártás által szeszalakban ezt is megfelelıen értékesíthetjük. Magában foglalja továbbá a szesznek ára különben télen át heverı igásfogataink, cselédeink s egyéb alkalmazottaink munkadiját, s így olyan munkát jutalmaz, melynek megtevése semmi költségünkbe nem került; mert fogatainkat és cselédeinket, ha heverıben is, egész télen át tartani és fizetni kell s tartásuk a gazdaság terhére iratik; holott ha idejüket szeszgyárunk érdekében kihasználjuk, akár így akár úgy számolunk, jövedelmünk okvetlenül fokozódni fog; s erre ezer különbözı okból szükségünk van. Miben áll tehát az új szeszadó és minı kedvezményeket biztosít a gazdának? A most lejárandó szeszadó, az ú. n. átalányozás kiindulási pontját azon föltétel képezte, hogy egy hektoliternyi erjesztı-ürrıl lisztes anyagok feldolgozása (burgonya, tengeri, rozs stb.) által 5 l 100%-os szesz nyerhetı, s miután 1 l 100%-os szesz adója 11 krban szabatott meg, a szeszfızı minden napra annyiszor fizetett 11 X 5 = 55 krt, ahány hektoliternyi
ürtartalommal birtak összes erjesztı-edényei. Gazdasági szeszgyárak, melyek a minısités egyéb kellékeit betöltvén, 45 H/l erjesztıürtartalomnál többel nem birtak, nagyságuk szerint 10-15% adó-elengedésben részesültek; tehát péld. 24 frt 75 kr helyett 22 frt 28 krt kellett fizetniök. - Úgyde megszakitatlan éjjel-nappali munka, az erjesztı-edények kiszámitott combinálása, magasabb erjesztési hımérsék stb. által sikerült, fıleg a nagyobb gyárakban, 1 H/l erjesztı-ürrıl nemcsak 5 l, de 2-szer, illetve 2½-szer, sıt 3-szor annyi szeszt is fızni s így félannyi, illetve ⅓ résznyi adó mellett fızni a szeszt! Kis, tehát fıleg gazdasági gyárak berendezése ezt csak bizonyos korlátok között engedte meg olyformán, hogy az adókedvezmény daczára a gazdasági szeszgyárak nagyobb adót fizettek egy hektoliter szesz után, mint az iparvállalatok. Az új adóval lényegesen másként alakultak a viszonyok; most a szeszlepárló szeszvezetıcsıje egy hozzáférhetlen óramővel van összekötve (szeszóra), s minden elıállitott szesz ezen készüléken folyván keresztül, a szeszóra számlapja pontosan mutatja: mennyi szeszt fızött egy bizonyos idı alatt a gyáros, s így mennyit kell szeszadó fejében az állam pénztárába fizetnie. Ezzel azután igen sok elıny van összekötve; így, hogy csak a legfontosabbat említsem: fölöslegessé vált az éjjel-nappali megfeszitett szakadatlan munka; a gyárnak könnyen lehet olynemü berendezést adni, hogy este 6 órától reggel 6-ig a szeszgyár kulcsa a gazda asztalán fekszik; nem kell többé kettıs munkás-csapat, nem kell félnie nyersanyaga és kész szeszének éjjeli eltolvajlásától, az elalvó személyzet által okozható egyéb károktól, tőzveszélytıl; de munkáját úgy rendezheti be, hogy az terhére ne essék. Továbbá míg elıbb akár jól, akár rosszul - jó anyagból vagy rossz anyagból - dolgozott a gyár, az adó változatlan maradt: ma tisztán az elıállitott szesz után kellvén fizetnünk, ha valamelyik nap elıre nem látható okokból a fızés nem sikerült, s így kevesebb szeszt készíthettünk, ezzel arányosan adónk is kevesbedik. Ezen körülmény jóval fontosabb a gazdasági szeszgyárra, mint az ipari vállalatokra; mert míg utóbbiak kitünı és gazdagon fizetett szakembereket alkalmaznak gyáraikban, a gazda kis tıkéjével iskolázatlan, olcsóbb egyéneket alkalmazhatott csak, s ezek kezelése alatt gyakrabban eshetett hiba a szeszfızés körül. A törvény által a gazdasági szeszgyárak részére biztositott 10-15-20%-nyi kedvezmény tehát valódi kedvezmény, amelyet most már számitásba venni lehet. De csak egy esetben! ha t. i. a gazdasági szeszgyár annak megfelelıleg be van rendezve. Az utolsó évtizedekben a szeszgyártás technikája rendkivül haladást tett, s ezeket figyelmen kivül hagyni nem szabad. Amint a régi módi száraz- és vizimalmok egy modern gızmalommal, a kováspuska a Lancasterrel, a gyalogposta a távirdával stb. nem versenyezhet: a régi berendezésü szeszgyár sem versenyképes többé; új gépekre, új berendezésre van szükség, s errıl akartam ez alkalommal saját egyéni nézetemnek kifejezést adni. Általában az emberi hiúság hozza magával, hogy ha valaki egy gyár épitésére határozza el magát, fısúlyt helyez arra, hogy az szemre való legyen; s így sokan esnek abba a hibába, hogy a gyár létesitésére szánt tıkét jórészt az épületbe fektetik. Teljes félreismerése a viszonyoknak! a gyár lelke a gép, s a jó gép, ha deszkából összerótt bódéban dolgozik is, éppen úgy fog dolgozni, mint a palotában; a jövedelmet csakis a gép szolgáltatja, s a czifra és túlságosan drága épület csak jövedelemfogyasztó. Míg tehát a jó gép sohasem drága, ha különben megfelel; az épület, ha még oly egyszerü is, mindig drága, mert csak tıkefogyasztó ballast. Ezeket állítván, nem mondtam többet, mint szándékomban volt; az épület czélszerü berendezését, beosztását, elhelyezését stb. én is elsı fontosságu tényezınek vallom, mely nagyban elımozdíthatja vagy hátráltathatja valamely gyár jövedelmezıségét; ami kifogásolható, az egyedül az épületek túlságosan költséges vagy éppen czifra és nehézkes
létesitése. Legyen az épület csinos, tartós, a czélnak megfelelı, s ekkor, ha olyan helyre épitettük, amely a helyi viszonyok közé legjobban beillik: eleget tettünk. Másképen áll a dolog az épület beosztására nézve! E tekintetben következı szempontok legyenek irányadók: Legyen a gyár könnyen áttekinthetı, hogy a felügyelı vagy munkavezetı kivált valamely központból minden fontosabb munkával megbizott emberét szemelıtt tarthassa; zig-zug szobácskákra semmi szükség; ezek csak arra valók, hogy a munkás valamely sarokban meghúzódva, saját kényelemszeretetének áldozzon s esetleges hibáit elleplezze. Az összetartozó munkák egyhelyen és egymásközelében legyenek végzendık, s hogy az anyag szállitása lehetıleg elkerülve legyen, a szabadesés kellıképen kiaknáztassék, olyformán, hogy a kezdımunkák az épület legmagasabb helyén végeztessenek, hogy a feldolgozandó anyag mindig saját súlya által vitessék lejebb-lejebb a következı gépek és eljárások hatáskörébe; a szivattyúk tehát, melyek nemcsak költségesek, de amelyek meghibásodása a legtöbb zavart okozza, amennyire csak lehet, mellızve legyenek. Minél rövidebb legyen az út a gıztermelı-helytıl - gızkazán - a gızfogyasztó-helyekig (henzék, lepárlók), mert nemcsak a vezetékek lesznek ezáltal költségesebbek, de hısugárzás és gızcondensatió folytán a tüzelıfogyasztás is jóval nagyobbá válik, s ezenkivül a hosszabb vezetékeken hamarább eshetik baj, mint a rövidebbekben, noha aránytalanul erısebbekre készitendık. A motorhoz minél közelebb essenek a mozgatandó gépek; a hosszu transmissiók nemcsak költségesebbek, de egyszersmind több erıt is igényelnek; úgyde a mozgató-erı a gız, s ez tüzelıbe, a tüzelı pedig pénzbe kerül. A többire nézve kellı felvilágositást nyujt a mellékelt rajzlap, mely egyik legjelesebb külföldi czég: H. Paucksch landsbergi gépgyáros tervei után készült, s mely terv már számos helyen keresztül van vive, s mint külföldi utamban több helyrıl értesültem, mindenütt teljes elismerést vivott ki magának. Olvasóink igen jól tájékozhatják belıle magukat, akár új gyár épitése, akár egy meglévınek átidomitása lenne a feladat, s erre szükség van; mert hogy a gazdasági szeszgyáraké a jövı: az erıs meggyızıdésem! Ezen terv szerint a pincze legnagyobb részét a maláta-pincze képezi, melynek a külsı hımérséktıl független helyiségben kell elhelyezve lenni, s így a pinczében legjobban helyén van. A szeszkészlet szintén legjobban tartható a pinczében, mely külön ki- és bejárattal bir, hogy a szállitásnál a rakodás megkönnyebbítve legyen; de azonkivül, hogy ezen helyiség folyton zár alatt legyen, anélkül hogy a malátával dolgozók legkevésbé is zavarva lennének. A pincze egyik oldala mint burgonyapincze használtatik, azon czélból, hogy mindig legyen burgonya készletben, s hogy ha a rossz idıjárás vagy bármi körülmény a burgonyahordást gátolná, azért a szeszgyár munkájában fennakadás ne történjék. A burgonyapincze mellett a mosódob és az elevator van, ide vezetik a lepárlókról, illetve a dephlegmatorokból vagy hőtıkbıl jövı melegvíznek a kazán táplálására fölösleges részét s a megmosott burgonya - mint az a keresztmetszetbıl kivehetı - egyenesen a gızölı fölötti fatartányba, a mérlegre vitetik, hogy innen közvetlenül a gızölıbe eresztessék. Az elsı emelet - helyesebben félemelet - egyik oldalról az erjesztıhelyiséget foglalja magában 10 erjesztı-káddal, melyek közül mindennap három töltetik meg fris czefrével és három lepároltatik, míg a tizedik tartalékot képez; az új adó mellett ilyen berendezésre lesz a jövıben szükség. Mellette van az élesztı-helyiség kilencz darab élesztı-káddal és három magélesztı-edénynyel, olyformán, hogy azt tetszıleg melegiteni lehessen; másrészt vízvezeték van benne az edények tisztántartására s a magélesztı hőtésére. Az úgynevezett elıerjesztıkre (Vorgährbottiche) az új adó mellett semmi szükség nem leszen. Az élesztı-helyiség szomszédságában van a malátaáztató-helyiség, olyformán, hogy a czefrézı- és lepárló-helyiségbıl az áztatók és az élesztı-kamra mellett jutni az erjesztıbe. Az
áztatókból természetesen közvetlenül lehet az ázott árpát, zabot vagy rozsot a malátapinczébe lapátolni. Ezen részlet közepét a czefrézı-, lepárló- és géphelyiség foglalja el. A gızölıben szétfıtt burgonya az exhaustor kürtıjén keresztül a czefrézıbe fujatik, hol a 48º R.-nál a már elıre kellıképen megzuzott maláta adatik hozzá, hogy az a burgonya keményitıtartalmát czukorrá és dextrinné változtassa, midın elırement próba után a szeszfızı a czukrosodás befejeztérıl meggyızıdött; régebben az édes czefrét az úgynevezett hőtıhajókra szivattyúzták fel, ma a hőtıhajókat kiküszöbölték a szeszgyárakból, s helyette vagy maguk a czefrekádak vannak ellátva táskaszerü vasból vagy rézbıl készült vizet tartalmazó edényekkel, melyekbe a hőtés megkezdetekor hideg vizet vezetnek, s a czefrézı-, kavaró-készüléket megindítván, 4-5 negyedóra alatt lehőtik a czefrét 15-16º R.-ra, melynél azt az erjesztı-kádakba lehet szivattyúzni s az élesztıvel keverni. Nagyobb gyárak külön hőtıgépeket szereznek be, melyeknek csöveiben a lehőtendı czefre lassan-lassan lejebb száll, a csövek körül pedig a lehőtésre szolgáló víz circulál, alulról fölfelé emelkedvén. Ugyanezen helyiségben van a gızgép, mely a malátazuzót, az elevatort, a czefrézı keverıgépet, az összes szivattyúkat stb. mozgásba hozza, melyeknek összeköttetéseit s a hajtószijak elrendezését a hosszmetszetbıl könnyen megérthetni. A lepárlónak a tervben hely van hagyva; ez azonban igen jól elfér a czefrézı-helyiségben, ha a szeszpincze felé állítjuk, a kész szesz hozzáférhetés nélkül azonnal a pinczében elhelyezett szeszreservoirba folyik s a controll fölösleges. Közvetlen szomszédságban van a kazánház, hogy a munkavezetı egy ülıhelyébıl a czefrézést, a lepárlást és a fütıt láthatja; elıtte vannak a szivattyúk s kezeügyében az élesztık és erjesztı-kádak. A kazánház mellett van egy kis szeneskamra a szénkészlet befogadására. Az erjesztı fölötti helyiségeket mint magtárt árpa- vagy kukoriczakészletünk elhelyezésére használhatjuk, mely esetben egy tölcsér által összeköttetést létesitünk az áztató és az árpamagtár között egyrészrıl; a kukoricza és a gızölı között másrészrıl. A legmagasabb helyeket a vízreservoirok fogjalják el; ezekbıl folyik a víz a lepárlók, a hütık stb. helyiségekbe, hol vízre van szükség. Magát a szeszgyárat végül a major olyan kocsik és szekereknek könnyen hozzáférhetı magasabb pontján építtetjük, ha lehet, hogy a lepárlás után nyert moslék szabadeséssel folyjék az istállóba, a kicementezett jászlakba. Ellenkezı esetben a moslékot ismét egy magasra állitott reservoirba kell szivattyúzni s innen ereszteni hízóink elé. Az istállók szintén a szeszgyár közelében legyenek, miáltal sok fáradságtól és költségtıl kiméljük meg magunkat. A moslékot legjobb testmelegen (28-30º R.) etetni, s egy hízóökör egy nap 100 1-nél többet is megiszik, fejısteheneknek 35-50 1 moslékot aggály nélkül adhatunk, s ha etetési hibát nem követtünk el, meg fogunk gyızıdni arról, hogy nemcsak több, de jobb tejet is kapunk; mely, hogy az emberi szervezetre kártékony hatásu volna - mesebeszéd! Végül még meg kell emliteni, hogy az új szeszadó-törvény csak az ipari szeszgyárakra kötelezı; gazdasági szeszgyárak tetszés szerint az átalányozást vagy a terményadót választhatják. Az átalányozás mellett 1 H/l szesz után jóval kevesebb adót fizet ugyan a gazda, de az idı kellı kihasználása az erjedésnek olynemü erıszakolását követeli, hogy ennek következtében a czefrében lévı dextrin legnagyobb része nem képes az idı rövidsége miatt kierjedni; s így egy méter-mázsa burgonyából mintegy 1/6–1/7 részszel kevesebb szeszt lehet elıállitani, mint a terményadó mellett. Ezen szesztöbblet teljesen fedezi az adótöbbletet, s a fentebb emlitett elınyök tisztahaszonban maradnak nekünk. Beható számitásaim szerint egy jól berendezett és jól vezetett gazdasági szeszgyár elınyösebben dolgozik a terményadó, mint az átalányozás mellett. Oly régibb berendezésü gyárak, hol egyelıre nincs pénz a modern gépek beszerzésére, czélszerőbben az átalányozás mellett maradnak mindaddig, míg magukat kellıképen be nem rendezik.
Kiváló fontossággal bir az új adózásnál egy jóminıségü lepárló beszerzése; a szeszmérıgép ugyanis nem mutatja meg egyszersmind a készitett szesz erısségét is, hanem csak annak mennyiségét literekben; a törvény szerint az vétetik alapul, hogy a szesz 75%-os szeszt tartalmaz; 1 H/l lepárolt szesz után fizetendı tehát: 11 X 75 = 8 frt 25 kr; a jóminıségü lepárlókkal azonban 93%, sıt 95% erısségü szeszt is párolhatni; így tehát 1 H/l 100%-os szesz = 10.000 1-% (eladási egység) adója jóval kevesebbe fog kerülni, mert 75%-os szeszt fızvén, a 8 frt 25 krt 7500 1-% -, ha pedig 95%-os szeszt fızünk, ugyanannyi adót 9500 1-% szesz után fizetendünk. A gazdasági szeszgyárak felállitásának, nézetünk szerint, egyik legnagyobb akadálya, hogy nincsenek kellı számban képzett gyárvezetıink, akik a gyárba kinálkoznak, - vagy igen drágák, vagy nincsenek kellıképen képesítve. Valóban ideje már, hogy más országok példájára hazánkban is alapíttassék egy szeszfızı-iskola; mert ezen ipar a gazdának leghivebb gyámola és támasza azon óriási versenyharczban, mely reánk nézve könnyen végzetessé válhatik, ha nem igyekszünk a megtámadott termelés mellé olyan hőséges szövetségeseket (mint a gazdasági mellék-iparágak: állattenyésztés, tejgazdaság stb.) szerezni. A fokozottabb állattartásra s így a nagyobbmérvü trágyaproductióra az átmenetet a szeszgyártás teszi legkönnyebbé, s meg vagyok gyızıdve, hogy a szeszgyártás és vele együtt a tıle elválaszthatlan intensivebb gazdálkodás fel fogják virágoztatni ismét hazánk mezıgazdaságát. Erre az elsı lépés: egy a gazdasági gyáraknak kedvezı törvény alkotása már megtörtént és jövı hó elsején lép életbe. Adja isten, hogy hozzáfőzött szép reményeink mind egytıl egyig teljesülésbe menjenek! Dr. Kosutány Tamás.
