Kovács Zsófia
A GAZDAKÉPZÉS TÖRTÉNETI ELİZMÉNYEI EURÓPÁBAN ÉS MAGYARORSZÁGON Bevezetés Tanulmányomban az agrárszakoktatás 18-19. századra visszanyúló nemzetközi és hazai gyökereit, a mezıgazdasági népoktatás intézményesülésének alapjait, a népfıiskolák kialakulását és elterjedését veszem górcsı alá. A mezıgazdasági szakképzés történeti múltjának feltárása során a mezıgazdasági szakiskolák és a népfıiskolák intézményét részesítettem elınyben. Írásomban – a teljesség igénye nélkül – néhány konkrét egyetemes és magyar törekvés részleteit tárom fel, melyek lehetıséget nyújtanak a jelentısebb mozzanatok megragadására, felvillantására.
A gazdaképzés történeti elızményei Európában A mezıgazdasági szakképzés egyik legelsı állomásának a 18. század végén, a 19. század elején Európa-szerte felállított önálló mezıgazdasági tanintézetek tekinthetık. A kontinens elsı gazdasági iskoláját – Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskola néven – Tessedik Sámuel hozta létre 1780-ban Szarvason. Az elsı téli gazdasági iskolát pedig 1818-ban a Nassaui Hercegség területén fekvı Idsteinben alapították. 1791-ben a cseh területen fekvı Trnow-ban parasztiskolát állítottak fel. Németország elsı mezıgazdasági tanintézményét Caspar Voght alapította 1797-ben a Hamburg közelében található Grossflottbeck-i birtokán. Két évvel késıbb, 1799-ben Bömisch-Krummauban nyílt mezıgazdasági iskola, mely mintegy fél évszázadon keresztül, egészen 1851-ig állt fenn. Természetesen a svájci területek sem maradtak ki az iskolaalapításból. Philipp Emanuel von Fellenberg (1771-1844), svájci filantróp pedagógus, apja halála után családi birtokán, Bern közelében, Hofwylben híressé vált mintagazdaságot hozott létre, s 1807-ben itt nyitotta meg mezıgazdasági tanintézményét is. A gazdaképzés történetének további kiemelkedı eseményét a népfıiskolák intézményének felállítása és elterjedése jelentette. A népfıiskola eszméje a papi családból származó dán protestáns lelkész, költı, történész és pedagógus, Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783-1872) nevéhez főzıdik, aki angliai tartózkodásai idején érlelte meg a dán népi mőveltség kiteljesítésének gondolatát. A népfıiskola intézménye tehát a skandináv népek (a dánok, a svédek és norvégok) körébıl indult hódító útjára, szülıhazája pedig Dánia. Grundtvig a népfıiskolák létesítésének tervezésekor a középkori izlandi (gyakorlatorientált) népfıiskolákat tekintette – saját kora és nemzete igényeihez igazítható – követendı mintának, s az intézményt magánvállalkozás formájában kívánta mőködtetni. Grundtvig elképzeléseiben egy olyan népfıiskolai tanító szerepelt, aki az élıszó erejével, a hazai irodalmi és történelmi múlt, a népdalok, a népi gazdálkodás, a jogi kérdések alapos ismeretének birtokában képes hatni a hallgatókra.
1
N. F. S Grundtvig1 A népfıiskolai munka gyakorlati megvalósításában egy cipész fia, a „dán ruhában járó”2 Szókratész, Christen Mikkelsen Kold (1816-1870) falusi tanító játszotta a fıszerepet. Grundtvig és Kold tervei találkoztak, s közös vállalkozásba kezdtek. Kold 1844-ben nyitotta meg az elsı dán népfıiskolát a jütlandi Roddingban. Grundtvig és Kold is keresztény jellegő intézményi programban gondolkodott. Grundtvig a dán népfıiskolákat, illetve a parasztnépmővelést 18 év feletti, Kold pedig elsısorban 14-16 év közötti fiatalok számára álmodta meg. A hallgatók között fiatal papokat is találunk. Kold 1851-ben Ryslingben népfıiskolát szervezett, s – Grundtvig tanítói eszményéhez igazodva – a tudásátadás folyamatában mindenekelıtt a hazai, az egyetemes és az egyháztörténelem, az irodalom, a népdalok, valamint a földrajzi és gazdasági ismeretek domináltak. 1853-ban Kold Dalbyban, majd 1862-ben Dalumban alapított iskolát. Kold iskolaszervezı tevékenysége mások számára is ösztönzıleg hatott. Munkájának eredményeibıl és nehézségeibıl okulva – többek között – Ludwig Schröder (1836-1908) folytatta az áldozatos iskolaalapítói és vezetıi tevékenységet.
C M. Kold3 1
Nikolai Frederik Severin Grundtvig http://www.um.dk/Publikationer/UM/English/Denmark/images/9000728.jpg (2009. december 8.) 2 HILSCHER Rezsı (1941): Az északi népfıiskola. Szociális Traktatusok. I. sorozat, 5. szám, A Magyar Társadalompolitikai Társaság kiadása. Budapest. 17. 3 Christen Mikkelsen Kold http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/36/Kold_Christen.jpg/225px-Kold_Christen.jpg (2009. december 8.)
2
A népfıiskolákat tehát fiatal parasztok (tovább)képzésének elısegítésére állították fel, mely a férfiak számára télen – november elejétıl március végéig – öt hónapon át, nık esetében pedig nyáron három hónapon át – május elejétıl július végéig – tartott. Eredetileg többnyire bentlakásos, két évfolyamos, elméleti és gyakorlati képzést egyaránt nyújtó tanfolyamok voltak, ahol mindenekelıtt az empirikus tapasztalatok megbeszélése és a mindennapi életben felhasználható praktikus ismeretek átadása került elıtérbe. Az iskola épülete többnyire a falu határában állt, s a hozzá tartozó park a kikapcsolódás, a séták és az elmélyült, ugyanakkor felszabadult beszélgetések színtereként funkcionált. A tantermi környezet visszafogott és egyszerő volt, s a tanító feje fölött, a falon valamely dán festı népi életképet bemutató eredeti festménye lógott. A hallgatók közösen étkeztek a tanárokkal és két-három ágyas szobákban aludtak. Vizsgázniuk nem kellett, látogatási bizonyítványt azonban minden résztvevı kapott. A népfıiskolák fejlıdésével egyenes arányban a mezıgazdasági szakiskolák is megerısödtek, hiszen e két intézménytípus kiteljesedése közös mezsgyén haladt. A népfıiskolai tanulmányokat sikeresen lezáró hallgatók szinte minden esetben a mezıgazdasági szakiskolákban tökéletesítették tovább gazdasági ismereteiket. A két iskola kapcsolata olyannyira összefonódott, hogy általában egymás mellé, illetve egymással szemben épültek. A tantárgyakat tekintve a népfıiskolák és a mezıgazdasági szakiskolák szintén egymásra épültek, s a népfıiskolai tanítási gyakorlat – a természettudományos és közgazdaságtani tudásanyag erıteljes közvetítésével – elıkészítette a mezıgazdasági szakiskolák munkáját.
Egy népiskolai nyári tanfolyam résztvevıi a 20. század elején4 Svéd földön 1868-ban nyitották meg az elsı népfıiskolákat (Hvilan, Önnestad és Herrestad településeken), melyek kapui elsısorban a kisbirtokos parasztság elıtt álltak nyitva, s szellemiségükben grundtvigi elveket követtek. A svéd népfıiskolai mozgalom két jeles egyénisége Ola Andersson és Sven Nilsson parasztgazdák voltak. A 20. század elsı 4
ALDESTAM, Gunnar – LÖFGREN, Mikael (1991): Népoktatás, népfıiskolák Svédországban. Budapest. 24.
3
harmadától a parasztfıiskolák már más társadalmi rétegeket (munkásokat, cselédeket) is beengedtek a falaik közé. Rickard Sandler svéd politikus (1937) szavaival élve „Az egyetlen tantárgy, amelynek elemeibe a népfıiskola megpróbálja bevezetni hallgatóit, nem rendelkezik fix elnevezéssel, de lényegét akkor határozzuk meg a legpontosabban, ha életismeretnek nevezzük. Az összes tantárgy közül ez a leggyakorlatibb és egyszersmind a legelméletibb is. Egyszerre tudomány és mővészet; szintézise mindannak az önálló tantárgynak, amelyek helyet kapnak a tantervben. Egyedül a népfıiskola képes erre az ötvözésre, éppen ezért lehet ez az intézménytípus valóban az, aminek büszkén vallja magát: az élet iskolája.”5 A tanítás során tehát mindenekelıtt a késıbbi munkavégzéshez nyertek elengedhetetlen (teoretikus és empirikus) tudásanyagot a hallgatók. A népfıiskolai képzés során elıtérbe kerültek a történelmi ismeretek, a nemzeti és kulturális értékek. Svédországban 1905-ben megalakult a Svéd Gazdálkodók Szövetsége, majd 1913-ban a Parasztszövetség is. A skandináv népfıiskola intézményét Európa számos országában – így hazánkban is – megpróbálták átültetni a mindennapi gyakorlatba. A dán alapok elsısorban finn és svájci területeken, majd Németországban eresztettek gyökeret. Finnországban a 19-20. század fordulójától, Németországban pedig a 20. század elsı harmadától lángolt fel a népfıiskola alapítási láz. Az Amerikai Egyesült Államokba a dán kivándorlók révén jutottak el a népfıiskolák eszmei alapjai. Az elsı világháborút követı idıszakban a nyugat-európai államok többségében körvonalazódni látszott a gazdaképzési rendszerek komplett struktúrája. Az alapot az elemi népiskolai oktatás jelentette, amelyet a továbbképzı mezıgazdasági iskolák, a mezıgazdasági irányú középiskolák és a tényleges mezıgazdasági szakiskolák (gazdaképzı intézmények) rendszere követett. Ez utóbbiak közé tartoztak „a mezıgazdasági téli iskola, a földmővesiskolák, a magasabb mezıgazdasági iskolák, a mezıgazdasági vándoriskolák, a speciális mezıgazdasági és háztartási iskolák.”6
A gazdaképzés történeti elızményei Magyarországon A felnıttnevelés, a parasztság minél szélesebb rétegei írni-olvasni tudásának igénye, és az iskolán kívüli népoktatás eszméje már a felvilágosodás kori Magyarországon felütötte a fejét. A 18. század folyamán létrejöttek a mezıgazdasági szakoktatás elsı hazai tanintézményei, s a 18. század közepétıl a mezıgazdasági szakirodalom kiadása is fellendült. A 18. században Magyarországon több agrár-szakoktatási intézmény létesült.
5
Idézi: ALDESTAM, Gunnar – LÖFGREN, Mikael (1991): Népoktatás, népfıiskolák Svédországban. Budapest. 20. 6 SZÁVAI Ferenc (1996): Gazdaképzési rendszerek. A mezıgazdasági szakképzés története a XIX-XX. századi Európában. Pannónia Könyvek, Pécs. 83.
4
Agrárszakoktatási intézmények Magyarországon a 18-19. század fordulóján7 Tessedik Sámuel (1742-1820), evangélikus lelkész és pedagógus Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskolája a kontinens elsı gazdasági tanintézményeként 1780-ban Szarvason, hat hold szikes földterületen, magánvállalkozás formájában nyitotta meg kapuit. Reformtevékenységét hazai és külföldi (nyugat-európai) tanulmányútjának tapasztalatai ösztönözték. Tessedik a gyakorlati képzéshez szükséges mezıgazdasági gépeket és eszközöket saját költségén szerezte be, ám a férfi és nıi hallgatók oktatásáért nem kért pénzt. Az iskola épülete 1791-ben készült el. A tantárgyakon belül központi szerepet élvezett a gazdálkodói szaktudás gyakorlati oldalának elmélyítése, így mindenekelıtt a növénytermesztés és az állattenyésztés, az emberi és állati betegségek prevenciója és kezelése, a talajminıség javítása, a selyemkészítés és a számtan került a figyelem fókuszába. Tessedik további mezıgazdasági tanintézmények felállítását is tervezte.
7
A térkép a szerzı alkotása
5
A Gyakorlati Gazdasági Szorgalmatossági Iskola homlokzati képe8
Néhány évvel késıbb, 1787-ben II. József uralkodó a pesti Tudományegyetem orvosi karán állatgyógyászati tanszéket alapított, mely szintén a mezıgazdasági szféra erısödésének mutatója. Az állatgyógyászati képzés 1851-ben különvált az egyetemtıl, és 1860- ig Pesti cs. kir. Állatgyógyintézet néven, 1861-1875 között pedig Pesti m. kir. Állatgyógyintézet elnevezéssel mőködött. 1797-ben gróf Festetics György (1755-1819) – szintén a hazai gazdálkodás fejlesztési törekvéseitıl vezérelve – Keszthelyen létrehozta Európa elsı felsıfokú mezıgazdasági tanintézményét, a Georgikont. A mőködési tervek kidolgozásában Tessedik Sámuel és Nagyváthy János mezıgazdasági szakíró is részt vett. Az iskolát József nádor szentelte fel 1801-ben. A gazdatisztek három éves képzése a gazdasági ismeretek széles spektrumát felölelte. A növénytermesztési és állattenyésztési technológiáktól, a kertészeti, szılészeti és erdészeti szaktudáson át, egészen a hatályos törvényekig és rendeletekig bezárólag a gazdatisztek átfogó, mégis mélyreható szakértelem birtokába jutottak. Az oktatás három nyelven: németül, latinul és magyarul folyt, 1846 után viszont már kizárólag a magyar nyelvő ügyintézés és tanítás jellemzı. A Georgikonban a tudományos gazdasági iskola mellett számos intézmény mőködött. A parasztiskolában cselédek, a Pristaldeumban uradalmi ügyvédek, a vadásziskolában erdıırök, a kertésziskolában kertészek, a mérnökiskolában gazdasági építészetben jártas mérnökök, a ménesmester-iskolában lovászok, a gazdasszonyiskolában pedig háziasszonyok sokoldalú kiképzése zajlott. Nákó Kristóf földesúr Torontál megyei nagyszentmiklósi uradalmán 1799-ben magánvállalkozás formájában mezıgazdasági szakiskola jött létre, mely a környékbeli szerb, német, román és magyar falvak fiatal parasztjainak kívánt szakszerő gyakorlati gazdasági ismereteket nyújtani, s az uradalom leendı szakembereit kinevelni. A tanintézmény munkatervének megalkotásában – a keszthelyi Georgikon tanulmányi programjához hasonlóan – a szarvasi gazdasági iskola alapítója, Tessedik Sámuel is közremőködött. Az iskola – mintegy fél évszázados mőködést követıen – 1855-ben megszőnt. A 19. század elsı felében Galícia és hazánk területén jelentıs fejlıdésnek indultak a mezıgazdasági tanintézetek, ám Orosz Lajos szavaival élve „Alacsonyabb fokon nem voltak megfelelıen kiépített mezıgazdasági szakiskoláink.”9 8
TÓTH Lajos (1980): Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. Tankönyvkiadó, Budapest. oldalszám nélkül. 9 OROSZ Lajos (2003): A magyarországi ipari, mezıgazdasági és kereskedelmi szakoktatás vázlatos története. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest. 54.
6
A népfıiskola meghonosításának igénye hazánkban is megjelent. Az alapítási törekvések elsı jelentıs támogatója gróf Teleki Pál volt. Az elsı magyar népfıiskolát 1914ben Bajaszentivánon hozták létre, majd ugyanebben az évben Kecskeméten is népfıiskolát szándékoztak felállítani, ám a világháború kitörése megakadályozta e terv keresztülvitelét.10 Az 1920-as években számos népfıiskolát alapítottak szerte az országban, ám eleinte a szakemberhiány és az új iskolatípussal szemben tanúsított bizalmatlanság gátat szabott a tömeges terjedésnek. 1920-ban Szegeden, 1921-ben Esztergomban, 1922-ben pedig Mezıkövesden alapítottak népfıiskolát. Boros Lajos adatai alapján az 1920-as éveket követıen már körülbelül hetven népfıiskola létezett Magyarországon.11 Az iskolaszervezési törekvések hátterében a parasztság életkörülményeinek, megélhetési kilátásainak elımozdítása húzódott. A népfıiskolák létrehozásában pedig kiemelt szerep jutott az egyházaknak. Szervezés szempontjából az 1935-1945 között eltelt tíz év bizonyult a legsikeresebbnek. Ekkor alapították a sárospataki (1936-ban) és a nagytarcsai (1938-ban) népfıiskolákat is. Az 1920-as években az iskolai keretek közt zajló gazdasági képzés mellett egyre nagyobb teret nyert az iskolán kívüli népmővelés is. A nyugat-európai gyakorlathoz képest hazánkban valamelyest késıbb, a két világháború közötti idıszakban beszélhetünk a gazdaképzési rendszer teljes kiépülésérıl, melynek egyik kiemelkedı szegmensét a téli gazdasági iskolákban folyó oktatás jelentette.
Összegzés A mezıgazdasági szakiskolák és népfıiskolák kezdetben magánvállalkozás formájában jöttek létre, s legfıbb céljuk a nép mőveltségének kiteljesítése, a szakemberképzés, a korszerőbb gazdálkodás elısegítése, a talajjavítás, valamint a minıségi földmővelés ösztönzése volt, mely a termelés során mennyiségi haszon reményével is kecsegtetett. A mezıgazdasági tanintézmények alapítási törekvései innovatív szándéktól vezérelt pedagógusok, földesurak és mezıgazdászok fejében fogalmazódtak meg, s a kezdeti nehézségeken túllépve e tanintézetek hazai és európai szinten egyaránt követendı példákká váltak.
A szerzı a Pécsi Tudományegyetem BTK "Oktatás és Társadalom" Neveléstudományi Doktori Iskolájának 1. évfolyamos hallgatója
Felhasznált irodalom ALDESTAM, Gunnar – Svédországban. Budapest.
LÖFGREN,
Mikael
(1991):
Népoktatás,
népfıiskolák
BAJUSZ Klára – FILÓ Csilla – NÉMETH Balázs (2004): A magyar felnıttoktatás története a XX. század közepéig. PTE TTK FEEFI, Pécs.
10
SZÁVAI 1996. 78. HARSÁNYI István (szerk.) (1991): Népfıiskola tegnap, ma, holnap. Püski Magyar Népfıiskolai Társaság, Budapest. 43. 11
7
BOSZNAY László (összeáll.) (1989): Térképvázlatok a magyar agrárszakoktatás intézményhálózatáról. 1800 – 1989. h. n. HARSÁNYI István (szerk.) (1991): Népfıiskola tegnap, ma, holnap. Püski Magyar Népfıiskolai Társaság, Budapest. HILSCHER Rezsı (1941): Az északi népfıiskola. Szociális Traktatusok. I. sorozat, 5. szám, A Magyar Társadalompolitikai Társaság kiadása. Budapest. JAKAB Sándor – VARGA Csaba (1986): A sárospataki népfıiskola (1936-1986). Tudományos Ismeretterjesztı Társulat. Budapest. OROSZ Lajos (2003): A magyarországi ipari, mezıgazdasági és kereskedelmi szakoktatás vázlatos története. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum. Budapest. SZÁVAI Ferenc (1996): Gazdaképzési rendszerek. A mezıgazdasági szakképzés története a XIX-XX. századi Európában. Pannónia Könyvek, Pécs. TÓTH Lajos (1980): Tessedik Sámuel pedagógiai reformtevékenysége. Tankönyvkiadó, Budapest.
Internetes források Christen Mikkelsen Kold http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/36/Kold_Christen.jpg/225pxKold_Christen.jpg (2009. december 8.) Georgikon http://hu.wikipedia.org/wiki/Georgikon (2009. december 11.) Nikolai Frederik Severin Grundtvig http://www.um.dk/Publikationer/UM/English/Denmark/images/9000728.jpg (2009. december 8.)
8
