A Galli-féle mértékadó hézagtényező használata kötött talajok jellemzésére

Mérnökgeológia-Kőzetmechanika 2015 (Szerk: Török Á., Görög P. & Vásárhelyi B.) oldalak: 355 – 362

A Galli-féle mértékadó hézagtényező használata kötött talajok jellemzésére Application of the Galli-type void ratio to evaluate cohesive soils Nagy Gábor Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, [email protected]

Nagy László Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, [email protected]

ÖSSZEFOGLALÁS: A kötött talajok egyik legfontosabb jellemzője a vízre való érzékenységük. A Galli-féle mértékadó hézagtényező a vízzel való interakció egy jól használható laboratóriumi vizsgálata, mellyel különböző agyagok, amik fizikai- kémiai összetételül alapján potenciálisan vízre érzékeny viselkedésre hajlamosak jellemezhetők. A mértékadó hézagtényező értéke, illetve a Galli által adott besorolási kategóriák az eredmények tükrében alapját képezhetik komolyabb vizsgálati programnak, illetve egyes talajok vagy anyagok Galli-féle mértékadó hézagtényező értéke további vizsgálatok elővizsgálata lehet, talajok viselkedésének különbségeit kimutatva. Kulcsszavak: kötött talaj, Galli- féle mértékadó hézagtényező, agyagásványok ABSTRACT: The sensitivity to water is one main attribution of the cohesive, fine grained soils. The Galli-type void ratio is a well used method for determining the interaction between the soil grains and water. The method is suitable to detect soils and materials which are potentially sensitive for water. The Galli-type void ratio and the classification based on the recommendations of Galli can be a basis of a complex testing program, and based on the results presented in the paper, the Galli-type void ratio can be used as a filter for further laboratory testing methods, and distinguish different soil behavior. Keywords: cohesive soil, Galli- type void ratio, clay minerals 1 BEVEZETÉS A talajok vízre való érzékenysége a geotechnikai vizsgálatok és tervezés egyik fontos és roppant érdekes része. A kötött talajok esetén ez fokozottan igaz, az azonosításuk is az Atterberg határok alapján történik, amelyek kitüntetett víztartalmi értékek, melyek esetén a talaj viselkedése jelentős változást mutat. A mértékadó hézagtényező egy, a kötött talajok egyik minősítő módszere, mely a talajminta vízre való érzékenységét, kölcsönhatását vizsgálja. A kutatás során olyan anyagokat vizsgáltunk, melyeknek már jól ismerjük tulajdonságait, két helyszínről, különböző fúrásokból származó vörösiszap. illetve a mélyépítésben alkalmazott bentonit. 2 KÖTÖTT TALAJOK SZERKEZETE, AGYAGÁSVÁNYOK Azok a kristályok és kőzetrészecskék, amelyek a durvaszemcsés üledékek szemcséit felépítik, kemény anyagokból állnak, az atomok közötti kötőerők erősek, úgyhogy e részecskék saját szilárdsága csak a kivételes esetben jelent meghatározó kérdést. E szemcsék felületi aktivitása csekély, mert a belső szerkezet nagyon erős, s a fajlagos felület kicsi. A szemcsék felületi aktivitásának fajlagos hatása és együttes hatása is kicsi tehát. Ilyen szemcséket alkotnak az alábbi ásványok:  

kvarc, kalcit,

Nagy G. – Nagy L.

   

szulfidok, muszkovit, biotit, földpát.

Ilyen ásványok szemcséi alkotják a szervetlen iszapokat, és kisebb-nagyobb mennyiségben, agyagokban is előfordulhatnak. Kristályaik atomrácsosak, a rácspontokon semleges atomok helyezkednek el, melyeket kovalens kötések kapcsolják össze, a külső elektronhéj egyes elektronjai egyszerre több atomhoz is tartoznak (Kézdi, 1972). Az ilyen kristályok kemények, olvadáspontjuk magas, az elektromosságot nem vezetik. A geotecnhikai azonosítás alapján agyagok azon szemcséjű talajok, melyek átmérője kisebb, mint 0,002 mm. Ez az átmérőtartomány megegyezik a talajok esetén a kolloid méretű anyagi részecskék átmerő határával. Kolloidok rendszerek esetén az anyagi sajátságokat már nem az anyag minősége, hanem a részecskék mérete, azok fajlagos felülete határozza meg, ami nem más, mint a lineáris méret és az alak függvénye. Ilyen rendszerekben a kolloidok diszperz rendszert alkotnak, egymástól független, különálló, de összefüggő közegbe ágyazott részecskékből állnak, melyek lehetnek egymástól elkülönülve (diszpergált állapot) vagy összetapadva (koagulált állapot). Az agyagszemcséket mindig egy-egy ásvány, azaz egységes rendszer szerint felépített, határozott kémiai tulajdonságú és összetételű vegyület egye-egy darabkája alkotja. A természetben előforduló anyagok túlnyomó többségét néhány ásvány alkotja, ezeket közös megjelöléssel agyagásványoknak nevezik (Török, 2007). Röntgensugarakkal való vizsgálatok alapján vált bizonyossá, hogy ezen ásványok rendezett, kristályos szerkezetűek. Agyagásványok azok a rétegszilikátok, amelyek tulajdonságait alapvetően a szilikátrétegek közti távolságok és a szilícium mellett előforduló egyéb elemek határozzák meg. Az agyagásványok rácstípusaik szerint tehát rétegszilikátok, SiO4-tetraéder rétegekből (T) AlO (OH)-oktaéder rétegekből (O) épülnek fel. Csoportosításuk kétrétegű (TO), háromrétegű (TOT), négyrétegű (TOT+O) amorf, átmeneti és vegyes rácsú ásványokként lehetséges. A kétrétegűek közé tartozik a kaolinit és a halloysit. Háromrétegű az illit, a vermikulit és a szmektit (pl. montmorillonit) csoport. A TOT szerkezetűeknél megkülönböztetünk duzzadó és nem duzzadó agyagásványokat. Talajkolloidok fajlagos felülete a víz által hozzáférhető összes felületet jelenti. Általában értékük néhány m2/g és 400-500 m2/g között változik. Humuszkolloidok esetén ez az érték 800-1000 m2/g, duzzadó agyagásványok (pl. montmorillonit és vermikulit) esetében pedig 600-800 m2/g, melynek 8090%-az a részecskék belső felületéből adódik. Az illit fajlagos felülete 50-200 m2/g körüli, míg a kaolinité a szemcsemérettől függően mindössze 1-10 m2/g. Másik fontos tulajdonsága a talajkolloidoknak a töltésviszonyuk. A talajkolloidok esetén jellemzően a negatív töltések az uralkodóak a talajban előforduló körülmények között. A poláros kolloidfelületet vízburok (szolvátburok- szolvátvíz) veszi körül, mely dipólusként viselkedő vízmolekulákból és a kolloid töltésével ellentétes töltésű ionokból áll. A talajkolloidok töltéssel bíró aktív helyei a felület töltésével ellentétes töltésű ionokat Coulomb erőkkel kötnek meg a felületükön. A megkötött ionok azonban nem épülnek be véglegesen a felületbe, más ionok jelenlétében kicserélhetők. A kolloidok állapotára elsősorban az adszorbeált kationok fejtenek ki erős hatást. A talajkolloidok által megkötött kationok jellemzően a Ca2+, Mg2+, Na+, K+, H+, melyek közül az első négy kicserélhető bázis lúgos kémhatásúvá teszi a talajt. Fontos szempont az agyagásványok hatása a térfogatváltozásra való hajlama (1. ábra). Mint azt az 1. ábra mutatja, a magasabb plasztikus indexű, nagyobb Na-montmorillonit tartalmú agyagok veszélyesek e szempontból, térfogatváltozásra hajlamosak. A vizsgált anyagok aktivitás szempontjából való besorolásához tehát az azonosító vizsgálatok a plasztikus index meghatározásához, valamint a fázisanalitikai vizsgálatok az összetétel meghatározásához szükségesek.

356

Galli-féle hézagtényező

1. ábra. Agyagok aktivitása (Skempton alapján, 1953) (Acitivity of clays) 3 VIZSGÁLT ANYAGOK A négy olyan anyaggal foglalkoztunk, melyek tulajdonságait már több geotechnikai vizsgálattal is meghatározták. A mértékadó hézagtényező meghatározását elvégeztük Kolontárról és Almásfüzitőről származó vörösiszap mintákkal, a kolontári vörösiszap tározó X. kazettája alatt található szürke agyaggal, valamint a mélyalapozásban gyakran használt bentonittal. 3.1 Bentonit A bentonit egy agyagfajta, melynek több változata is ismeretes, annak függvényében, hogy milyen domináns elemek találhatók meg benne. Ezen elemek általában alumínium, kálium, kalcium és nátrium. Az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy vízzel keveredve akár saját térfogatánál 15-20-szor nagyobb mennyiségű vizet képes megkötni. Leggyakrabban vulkáni hamu vízzel alkotott elegyéből származik. A nátrium-bentonit térfogata többszörösének megfelelő mennyiségű vizet képes megkötni. Elsősorban olajkutak fúrásánál, ún. fúróiszapként, illetve résfalas alapozás esetén alkalmazzák. Ilyenkor "résiszap" néven említik, vízből és diszpergált bentonitból áll. A réselés során alkalmazott zagy sűrűsége ρs=1,03-1,12 g/cm3 (Farkas, 1994). Segítségével az anyagok térfogatsűrűség különbségét kihasználva a kifúrt törmeléket a felszínre hozzák, valamint a fúrófej hűtését és kenését is ennek segítségével oldják meg. Térfogatnövekedése miatt az atomreaktorokban használt, már kiégett radioaktív fűtőanyagok tárolásánál is alkalmazzák a vízszivárgás megakadályozására. Hasonló módon használják szeméttelepek szigetelésére, mivel - vízzáró rétegként - szennyezett talaj alá terítve megakadályozza a káros anyagok talajvízbe szivárgását. Ásványi összetételének vizsgálata fázisanalitikai módszerekkel (XRD, DTA) kimutatta, hogy nagyrészt illit (9,4-6,1 m%) és montmorillonit (74,6-75,6 m%) építi fel (Nagy et al. 2013) 3.2 Vörösiszap A timföldgyártás egyik alapvető technológiai folyamata az áramló zagyok szétválasztása folyékony és szilárd összetevők szerint, hiszen a kitermelt timföld mennyisége közel kétszerese a melléktermékként keletkező vörösiszapénak. Egy tonna timföld előállításakor 1,5-2,0 tonna vörösiszap keletkezik.

357

Nagy G. – Nagy L.

A gyártási folyamat alatt a vörösiszap víztartalma viszonylag széles skálán változhat, ezért e tényező függvényében eltérően alakulnak a mechanikai és reológiai tulajdonságai is. Az áramló oldatban a vörösiszap folyadékfázisként vesz részt, a szűrés, ülepítés után az iszap szilárdanyag tartalma változó, a szűrőkről távozva 30-40% víztartalma van.

2. ábra. A kolontári vörösiszap tározó (Red mud tailings at Kolontár) A vörösiszap jelenléte nem új keletű jelenség az építőmérnöki területeken, számos hazai példa található deponált vörösiszapra (2. ábra), melyeket az úgynevezett hidraulikus hányók segítségével tárolták. A hidraulikus hányó maga olyan meddőanyag lerakására, tárolására alkalmas létesítmény, amely meddőanyag hidraulikusan, vízzel keverve történő elhelyezését követően a különböző szilárd hulladékokat tárolni képes. A szilárd hulladék a hányón kiülepedik, a zagyszállítást végző vízjelentős része pedig visszanyerhető ismételt felhasználás céljából (ez a retúrvíz). Ezen létesítmények egyik változata a vörösiszap-hányó. Tervezéskor fontos annak eldöntése, hogy a műtárgy kialakítható-e az ülepítésre kerülő anyagból, vagy sem. Ennek kapcsán a vörösiszap talajfizikai tulajdonságait a szakirodalom alapján a következő értékekkel ajánlják (Mélyépterv Kft. tervezési segédlet, 1984, 1. táblázat) 3.3 A kolontári tározó alatti szürke agyag Negyedik vizsgált anyag a kolontári tározó alatt található szürkés agyag fekürétegből származó minta. Ez a X. kazetta alatt összefüggő, nagy vastagságú réteget képez, mely geotechnikai azonosítás alapján közepes és kövér agyagnak nevezhető. Helyenként meszet, mésztörmelékeket, és kavicsbetelepüléseket tartalmaz a réteg, lefelé történő áramlás szempontjából vízzárónak tekinthető. A vizsgált anyagok fizikai tulajdonságait az 1. táblázat tartalmazza. 3.4

Diszperzív agyag

Kiterjedt irodalom foglalkozik azzal a témával, hogy az árvízvédelmi gát anyagát és szerkezetét hogy kell megválasztani annak érdekében, hogy a vízoldal és a mentett oldal között kialakuló hidraulikus gradiens következtében létrejövő vízmozgás hogy okozhassa a legkisebb kárt a gáttestre nézve, illetve hogy csökkenthető a szivárgás sebessége és mértéke. Számos külföldi (Sherard et al. 1977) és magyar példa (Nagy, 2006) is található arra, amikor is talajokban, melyeket vízzáróság szempontjából megfelelőnek minősítenének, több helyen lehet vízhez köthető károsodásokkal találkozni (3. ábra). Ezek a károsodások pedig a kismértékű repedésektől a jelentős térfogatú üregekig terjedhetnek, így nem lehet figyelmen kívül hagyni őket. A kötött talajok ezen ellentmondása utalhat az úgynevezett diszperzív talajok jelenlétére. 358

Galli-féle hézagtényező

3. ábra. Diszperzív talajok felszíni jelei (Surface signs of dispersive clays) Diszperzív talajok alatt azon kötött talajokat értjük, melyek fizikai-kémiai tulajdonságai miatt az agyagszemcsék közti kötőerő lecsökken, így kis energiával megbontható a szemcsék szerkezete, a talaj erodálható. Ennek következménye lehet, hogy bár áteresztőképességi együtthatójuk miatt vízzáróan viselkednének, a víz erodáló hatása miatt mégsem alkalmasak vízzárási feladatok megoldására. Egy diszperzív talaj szerkezete kis befektetett energia segítségével megbontható, azaz kis áramlás hatására könnyen elszakíthatók egymástól a szemcsék, mely során a járat, melyen a víz áramlása megindul, tovább bővülhet, gyorsabb szivárgási sebességet és több kimosott szemcsét eredményez, ami a talaj, az árvízvédelemben a töltés tönkremenetelét hozza magával. Ezen kimosódás egy egyszerű repedésből kiinduló járattal indul, azonban jelentős károkhoz vezethet. Kutatások kimutatták, hogy ilyen járatos erózióval, sokkal több kötött anyagú gát ment tönkre, mint szemcsés talajú esetében, illetve, hogy ezen tönkremenetelek esetén a szokványos geotechnikai vizsgálatok nem mutattak semmiféle rendellenességet (Szepessy, 1983).

4. ábra. Diszperzitási kategóriák az ionösszetétel alapján (Sherard, 1976) (Dispersive categories based on the ionic composition) 4 MÉRTÉKADÓ HÉZAGTÉNYEZŐ A mértékadó hézagtényező a talaj és a víz kölcsönhatás meghatározásának egyszerű módszere, főleg kötött talajok viselkedésének megértésére alkalmas, melyet Galli vezetett be (OVH, 1987). A vizsgálat 359

Nagy G. – Nagy L.

első lépése a szárítószekrényben tömegállandóságig tartó hőkezelés. A tömegállandóság beálltával mozsárban finom porrá kell őrölni a mintát, hogy az 0,1 mm-es lyukbőségű szitán áthullott részt felhasználva 5 gramm száraz mintát ismert keresztmetszetű kémcsőbe kell helyezni, majd külön előírás hiányában desztillált vízzel felönteni. Külön előírás lehet például, ha a vizsgált földműre ható vagy vele érintkező vízzel kapcsolatban lépő vízzel való vizsgálat. Esővíznek, vagy az olvadó hólének a desztillált víz felel meg legjobban, folyóvíznek a parti szűrésű kutakból nyert vezetéki víz (pl. budapesti csapvíz). Egyéb esetekben olyan víz alkalmazása van előírva, melyek keménységi foka (Ca, Mg) és kémhatása (Na-karbonáttal vagy sósavval beállított pH értéke) megfelel a beépített földmű helyén található vízével (OVH, 1987). A vizsgálat 48 órán keresztül tart, miközben többször felrázva meg kell győződni arról, hogy a minta megfelelően átnedvesedett, valamint nem kerül a szemcsék közé levegő. A 48 óra leteltével meg kell mérni a leülepedett anyag térfogatát. A kapott értékeket az eredmény számszerűsítéséhez a következő kifejezésbe kell behelyettesíteni: 𝑉

𝑒𝑘 = 𝜌𝑠 ∙ 𝑚 − 1 ,

(2)

𝑑

ahol: ek a mértékadó hézagtényező, ρs a szilárd, hézag nélküli anyag sűrűsége [g/cm3], V a lemért ülepedett térfogat [cm3], md az ülepített talajminta száraz tömege [g]. Amennyiben ekkor még nem ülepedett le teljesen az anyag, a víz nem átlátszó, a mérés nem ad értelmezhető eredményt. Ez azon talajok esetén lehet mérvadó, amelyek olyan finom frakciójú szemcséket is tartalmaznak, melyek ülepedése a hidrometrálás során sem várható ki. Ilyenkor a szemcsékre ható erők olyan egyensúlya alakul ki, hogy az ülepedésük nem következik be, lebegő helyzetben maradnak a szuszpenzióban. Ekkor az egész felkevert szuszpenzió egy zavaros keveréknek látszik, nem különíthető el a kiülepedett anyag és a felette vízzel kevert szemcsék határa. Az értékelés Galli (1987) szerint az előírtaknak megfelelően előkészített talajra az 1. táblázatban található. 1. táblázat. Besorolási kategóriák Galli szerint (Classification after Galli) Talajminta értékelése Rögösödő Vízálló Fellazuló Szétfolyó

Mértékadó hézagtényező (ek) 0 < ek < 2 2 < ek < 3,5 3,5 < ek < 6,0 6,0 < ek ,vagy V nem meghatározható

A vizsgálat kisebb területi egységek talajviszonyainak minősítésére alkalmas, illetve a kiegészítő mérésekkel való kapcsolat vizsgálatára (pl. tűszúrásvizsgálat) a mértékadó hézagtényező meghatározása során javasolt minden esetben a desztillált víz használata, hogy a pH érték és a keménység ne befolyásolja az eredményeket. A különböző anyagok vízzel való kölcsönhatásának, és vízre való érzékenységének vizsgálatához öt különböző anyag, összesen 21 mintáján végeztük el a Galli-féle mértékadó hézagtényező meghatározását. Korábbi vizsgálatok, és irodalmi ajánlások alapján a 2. táblázatban összefoglalásra kerültek a különböző anyagok további, geotechnikai tervezésben használt paraméterei, melyek az eredmények értékeléséhez és a következtetések levonásához segítséget nyújtanak.

360

Galli-féle hézagtényező

2. táblázat. Vizsgált anyagok fizikai tulajdonságai (Physical parameters of examined materials) Talajfizikai tulajdonságok

Jellemző Természetes víztartalom Plasztikus index Anyagsűrűség Térfogatsűrűség Áteresztőképességi együttható Súrlódási szög

Jel

Szürke agyag fekü

Vörösiszap 1. helyszín vizsgálatok alapján

Vörösiszap 2. helyszín vizsgálatok alapján

Diszperzív talajok (Hortobág y-Berettyó bal part)

w [%]

8-41

50-250

35-73

16,7-32,2

Ip [%] s [g/cm3]  [g/cm3]

21-78

14

25-53

27,2-36,2

-

-

2,66

2,81

2,0-2,15 10-9-10-

1,45-1,68

-

1,76

11

10-8-10-9

10-11

10-10

5-25

0-8

2,4-9,2

3,0-4,9

k [m/s]  [ °] 2

Kohézió

c [kN/m ]

50-100

8-14

0-6,9

9,0-42,0

Hézagtényező Összenyomódási modulus

e Es [MN/m2]

-

-

0,97-1,95

0,87-0,97

7-35

1-3

-

5-13

A 3. táblázat eredményei jól láthatóan mutatják a Galli-féle mértékadó hézagtényező megbízhatóságát. Egyes talajrétegek, különböző anyagok meghatározott mértékadó hézagtényező értékei a Galli (1987) által javasolt besorolási kategóriák szerint egyazon besorolást kaptak. A 2. helyszínről származó vörösiszap minták Galli szerinti „vízzáró” besorolása alátámasztja a 2. táblázatban a vizsgálatok során tapasztalt 10-11 m/s áteresztőképességi együttható értékét, hiszen ez már a gyakorlat szerint vízzárónak minősül. 3. táblázat. Vizsgált minták eredményei (Results of the tests)

Minta megnevezése Bentonit Szürke agyag

Vörösiszap 1. helyszín

Vörösiszap 2. helyszín

Diszperzív agyag (Hortobágy-Berettyó bal part)

Mértékadó hézagtényező (ek) „V=sok” „V=sok” 5,62 5,13 5,20 4,19 4,71 4,71 4,24 2,52 2,93 3,25 3,41 4,41 4,61 5,82 5,26 4,92 4,25 4,15 5,74

Besorolás szétfolyó szétfolyó fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló vízzáró vízzáró vízzáró vízzáró fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló fellazuló

Megjegyezzük, hogy bár a szürke agyag feküréteg vizsgálatai során is tapasztalható volt hasonlóan kis áteresztőképesség, az áteresztőképességi vizsgálat és a mértékadó hézagtényező meghatározás 361

Nagy G. – Nagy L.

más-más fúrásokból származó mintán került meghatározásra. Bentonit esetében a szétfolyó viselkedés, a 48 óra elteltével sem ülepedő anyag pedig a réselés során alkalmazott bentonitos zagy ismeretében érthető. 5. ÖSSZEFOGLALÁS, KÖVETKEZTETÉSEK A diszperzív talajok vizsgálatára számos módszer áll rendelkezésre, úgymint a kation tartalom meghatározása (Sherard, 1977), helyszíni és laboratóriumi geoelektromos vizsgálatok (Nagy, 2006), morzsa teszt, tűszúrásvizsgálat (Sherard, 1977). Mindezen eljárások ugyanazt a viselkedést próbálják leírni, különböző módszerekkel és eszközökkel. A Galli- féle mértékadó hézagtényező a kötött talajok vízre való érzékenységének, a vízzel való kölcsönhatásának minősítésére alkalmazható egyszerű és könnyen elvégezhető vizsgálat. A kiülepedett agyag térfogatmérésen alapuló vizsgálata jól használható ott, ahol a szemcsék valamilyen módon előkezeltek (pl. NaOH áztatás), illetve olyan esetekben, ha a talajszemcsék geológiai előélete során erős kation túltengésben mérhető (ld. diszperzív talajok). A Galli-féle mértékadó hézagtényező vizsgálatot az teszi alkalmassá felületi töltéssel rendelkező agyagok vizsgálatára, hogy ezek az ion túltengésben lévő szemcsék vizes közegben taszítják egymást, így a szuszpenzió ülepedésekor jóval nagyobb térfogat ülepedik ki, mint az erózióálló agyagok esetén. Ahogy a mérési eredmények is mutatják, az egy-egy helyszínről, vagy különböző anyagokhoz, talajokhoz tartozó Galli-féle mértékadó hézagtényező értékek azonos kategóriákba kerültek besorolásra. Vörösiszap és diszperzív agyagok esetén ez egy-egy helyszín, különböző fúrásainak különböző mélységeiből származó mintán elvégzett kísérleteket jelent. Vizsgálataink alapján javasolható, hogy a Galli-féle mértékadó hézagtényező a módszer egyszerűségénél és megbízhatóságánál fogva a diszperzitás vizsgálatok elővizsgálataként alkalmazható, a segítségével kapott eredmények a diszperzitás szempontjából veszélyes talajok és talajrétegek szűrővizsgálataként alkalmazható a további vizsgálatok elvégzése előtt. IRODALOMJEGYZÉK Farkas J. 1994. Alapozás, Budapest, Műegyetemi Kiadó, Azonosító: 95012 Felikai B. O., Nagy L., 2012. Gátszakadás a vas-kapu helyén, Hidrológiai Közlöny, 60-62. Kézdi Á. 1972. Talajmechanika I., Budapest, ISBN: 963-17-0807-1 (2.) Mélyépterv Kultúrmérnöki Kft. I. Iroda, Vízgazdálkodási osztály. 1984, Tsz. MÜFE: 2202/I/8: Irányelvek hidraulikus hányók tervezéséhet, Budapest Nagy G., Huszák T., Kopecskó K., Nagy L. 2013. Tixotróp viselkedés vizsgálata a geotechnikában – a bentonit, Geotechnika 2013 Konferencia, Ráckeve, ISBN: 978-963-89016-7-5 Nagy L. (2006): Gátdiagnosztika, diszperz talajok gyors azonosítása. Mélyépítő Tükörkép Magazin, április, pp. 10-11, ISSN 1589-2808. Nemecz E. 1973. Agyagásványok, Budapest, Akadémiai Kiadó Országos Vízügyi Hivatal kiadványa 1976. Az árvízvédelem földműveinek állékonysági vizsgálata, Budapest, Vízügyi Tájékoztató és Dokumentációs Iroda Sherard, J.L., Dunnigan, L.P., Decker, R.S. 1976. Pinhole Test for Indentifying Dispersive Soils, Geotechnical Engineering Division, ASCE, Vol. 102. No. GT 1, Jan., 1976, pp. 69-85 Sherard, J.L.; Decker, R.S. 1977. Dispersive clays, related piping, and erosion in geotechnical projects, American Society for Testing and Mareials, Philadelphia Szepessy J. 1983. Szemcsés és kötött talajok járatos eróziója, illetve megfolyósodása árvízvédelmi gátakba. A veszély mértéke, csökkentése, Hidrológiai Közlöny, 1983. I. szám. pp. 11-20. Török Á. 2007. Geológia mérnököknek, Egyetemi tanköny, Műegyetemi Kiadó, Budapest

362