A fordítás alapjául szolgáló mű: Milly Johnson: The Yorkshire Pudding Club

MILLY

JOHNSON

% Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012

A fordítás alapjául szolgáló mű: Milly Johnson: The Yorkshire Pudding Club

Copyright © Milly Johnson, 2007 Cover illustration © Robyn Neild Cover lettering by Stephen Raw Hungárián translation © Gazdag Diana, 2012 © Ulpius-ház Könyvkiadó, 2012 ISBN 978 963 254 5943

K ö n y v e m e t c s a l á d o m h á r o m generációjának ajánlom: Szeretett fiaimnak: Terence-nek és G e o r g e - n a k . D r á g á i m , kívánom, h o g y benneteket is olyan c s o d á s b a r á t o k vegye­ nek körül, m i n t e n g e m . M e g b o l d o g u l t H u b b a r d n a g y i m n a k , aki szülinapi tortát sütött nekem, és i m á d o t t olvasni, és H u b b a r d n a g y p a p i m ­ nak, aki k ö l t ő volt. Ő készítette a legfinomabb Yorkshire p u d i n g o t a M a r s o n innen, m í g asszonyból a termeteset be­ csülte. Valamint szüleimnek - J e n n y és Terry H u b b a r d n a k - , akik­ nek halványlila g ő z ü k sincs, milyen furcsa teremtményt ne­ veltek, de tiszta szívből szeretnek így is.

bevezetés

Múlt

szeptember

Kivettek egy nap szabit, és vele tartottak, m e r t m o s t először fordult elő, h o g y H e l e n szívességet kért tőlük a hárommillió év alatt, a m i ó t a b a r á t n ő k voltak. így esett, h o g y Elizabethre m a r a d t a piknikkosár, s épp a n a g y füves s e m m i közepére cih e l ő d ö t t vele, amikor meglátta, h o g y két legjobb barátnő­ je közül az egyik kificánkol a bugyogójából, és letelepszik az idegen m e g y e d o m b o l d a l á b a karcolt, d o r o n g g a l felvér­ tezett férfi gigantikus tagjára. - H e l s , biztosan eszednél v a g y ? - kérdezte. J a n e y m e g se m u k k a n t , de tátva m a r a d t szája éppoly hitetlenkedésről árulkodott. E k ö z b e n H e l e n a táskájába gyö­ möszölte feleslegessé vált fehérneműjét, és diadalittasan Mr. B i g fallikus kiszögellésére csücsült. - Szóval, ha m e g m o n d o m , m i r e készülök, eljöttetek vol­ na? - kérdezte. - K é t l e m ! M e g p r ó b á l t a t o k volna lebeszél­ ni, n e m igaz? - De m é g mennyire, h o g y i g a z ! - felelte Elizabeth a z o n morfondírozva, h o g y elvesztette a fonalat. - M e r t olyan n a g y o n , n a g y o n , n a g y o n fontos ez neked? 7

- kérdezte J a n e y az egekig felvont szemöldökkel. - Átvon­ szolni m i n k e t a nyavalyás országon, h o g y m e g n é z z ü n k egy krétarajzot? - Á, ne már, megérkeztünk. C s a k üljetek le, és k a p j a t o k be egy szendvicset! - m o n d t a H e l e n kihúzva magát, s ú g y trónolt ott, m i n t h a valami rendkívüli d o l o g r a várna. - H o l is v a g y u n k t u l a j d o n k é p p e n ? - J a n e y szétnézett az irigylésre m é l t ó függelékkel ellátott p u c é r férfi v a s t a g fehér körvonala által uralt tájon. - És a m i m é g fontosabb, miért? - N a , én b e v á g o k e g y szendvicset, piszkosul k o p o g a sze­ m e m az éhségtől! - d ö n t ö t t Elizabeth. K i s híján agyhalott volt a kimerültségtől, jóllehet a hátsó ülésen h o r t y o g v a m ú ­ latta az i d ő t a roppant hosszú út java részében. L e d o b t a m a ­ gát a fűre bugyitlan barátnője mellé, és eltökélten m a g á h o z h ú z t a a piknikkosarat. J a n e y „ h a n e m ellenkezel, u t á n o z d " m ó d o n fújtatva, kelletlenül követte a példát, s olyasmit mo tyogott, h o g y m i n d egy szálig m e g b u g g y a n t a k . - Ő egy ősi termékenységi s z i m b ó l u m - magyarázta H e ­ len. - S o s e m találtam volna k i ! - felelte Elizabeth, és olyan kiéhezetten vetette rá m a g á t egy óriás s o n k á s párnára, h o g y a krétaember c s a k n e m hátrahőkölt. H e l e n folytatta: - H á t , n é z t e m ezt a m ű s o r t néhány he­ te arról, h o g y a n z a r á n d o k o l t a k el ide végső m e g o l d á s k é n t ezek a nők, akik képtelenek voltak teherbe esni, és ráültek a... na, ide, egy kis időre, és hetvennyolc százalékuk, hang­ súlyozom, hetvennyolc százalékuk teherbe esett. D r á m a i csend nehezedett rájuk, m í g H e l e n várta, h o g y a t ö b b i e k h a n g o t adjanak elismerésüknek. - N o s , m e g kell m o n d a n o m - k ö p t e Elizabeth, kisebb vihart kavarva szája körül a levelestészta-pelyhekből -, és 8

remélem, m e g b o c s á t o d a szójátékot, de ez határozottan a l e g n a g y o b b faszság, amivel valaha előálltai. J a n e y ezzel p á r h u z a m o s a n g ú n y o s h a h o t á r a fakadt. O, H e l s , ugyan,már! - T u d o m , h o g y hangzik, ezért n e m szóltam, hova j ö v ü n k - védekezett Helen, s úrrá lett elcsukló hangján -, de be­ lepusztulok, ha n e m esem h a m a r o s a n teherbe. Annyira, de annyira szeretnék b a b á t ! A k á r hiszitek, akár nem, sokkal k ö n n y e b b d o l g o t o k van. T i n e m a k a r t o k gyereket, e n g e m viszont m á r n e m érdekel t ö b b é , ki nevet ki, egyszerűen B a ­ bát ! A k a r o k ! - H i r t e l e n az ég felé fordult, és n a g y o k a t pis­ logott, kissé szégyellte kifakadását, ám ennél is j o b b a n fájt neki, h o g y p o n t ő k űznek belőle csúfot. J a n e y és Elizabeth é p p csak egymásra sandított, tudták, m i t g o n d o l a m á s i k . Mindig olyan könnyedén vette, hogy nem maradt úgy. Hányszor viccelődött vele! M i t s e m sejtet­ tek a mélységes fájdalmáról. Elizabeth ismét a piknikkosárba mélyesztette kezét vak­ m e r ő erőfeszítésében, h o g y megtörje a n y o m a s z t ó csendet, mely vastag, súlyos lepelként borult rájuk. - Szóval, lássuk, mi van itt. M i t készítettél nekünk, H e l s ? Miféle l a k o m á t sütöttél ki ez a l k a l o m m a l ? - Van zsázsás tojás, t o r m á s marhahús, kecskesajt és p a ­ r a d i c s o m . . . - H e l e n elnémult, és a s z e m é t n y o m o g a t t a , m i n t h a belement volna valami - sonkás párna, fűszeres fa­ sírtkéregben p a n í r o z o t t tojás, csirkés rétesbatyu, c i t r o m o s piskótatekercs, banános kávétortácskák, lekváros-tejszínhab o s piskóta, chips, sós rágcsa, van paprikás h u m u s z és hagym a m á r t o g a t ó s , é t c s o k i b a p o t t y a n t o t t eper m e g egy kis dié­ tás k ó l a és bor. - C s a k ennyi ? - kérdezte Elizabeth, mire H e l e n felkaca­ gott, és a rosszkedv tovaszállt. 9

H á l a a z égnek, g o n d o l t a Elizabeth, a h o g y megpillantot­ ta a kis címkéket a szendvicseken, m i n d e n házi. Ki a m u f f v e s z ő d n e házi levelestészta-készítéssel m a n a p s á g , h a n e m H e l e n ? H a lennének gyerekei, a z ő u z s o n n á s d o b o z u k r a irigykedne az egész suli. Ez a g o n d o l a t b u b o r é k újalpb íze­ l í t ő t a d o t t neki b a r á t n ő j e k é t s é g b e e s é s é b ő l s a b b ó l , m i ­ lyen keservesen élheti m e g , ha képes volt ravaszkodással rávenni őket, h o g y egy ilyen nevetséges ötletért ilyen meszsze u t a z z a n a k . - Idepasszolnál e g y zsázsás tojásosat, kérlek? - kérdezte H e l e n , m i k o r könnyei elapadtak. - M i k o r érkeznek a h a l a k és a tanítványok? - kérdez­ te Elizabeth mélyre túrva, m i e l ő t t átnyújtott e g y folpakba c s o m a g o l t , „zsázsás tojás" feliratú h á r o m s z ö g e t . - T u d o m , milyen p á k o s z t o s vagy. N e m akartam, h o g y a z o n s o p á n k o d j , elrángatlak ide jó messzire, és n e m etet­ lek m e g - felelte H e l e n , a p r ó c s k a m o s o l y t csikarva ki ma­ gából. - Én marhásat kérek szépen, és d o b d m á r erre azt a lő­ rét, ú g y s e m vezetek - sóhajtott n a g y o t Janey. - C s a k azt ne m o n d d , h o g y elfelejtetted a kupaknyitót. - D u g ó s - közölte H e l e n . - F e n e m ó d találó - h o r k a n t o t t Elizabeth, kivíva ezzel J a n e y szokásos rosszalló pillantását. J a n e y hirtelen levegő után k a p o t t , és felkiáltott: - Ajjaj, remélem, n e m fázunk rá, h o g y itt g u b b a s z t u n k ennek a fic­ k ó n a k a n e m i szervén. N e m e n g e d h e t e m m e g m a g a m n a k , h o g y teherbe essem. - A g g o d a l m a s a n letekintett a szok­ nyája alatt eltűnő krétarajzra. - Az osztályvezetőm hamaro­ san beadja a kulcsot. E n g e m f o g n a k kinevezni a helyére. - Ó, de kedves - m o n d t a Elizabeth. A változatosság ked­ véért rajta volt a sor, h o g y viszonozza a rosszallást. 10

- Khrr, khrr, khrr, kifordul a g y o m r o m a k r á k o g á s á t ó l folytatta Janey. - Kellett neki b a g ó z n i a egész életében - fe­ nyegetőn Elizabeth felé bólintott. - G y a n í t o m , egy tollvo­ nással elküldik előre h o z o t t nyugdíjba, vagy négyszáz éve r o b o t o l náluk, szép kis végkielégítés üti a markát. Megjegy­ zem, alighanem az utolsó p e t á k i g spanglira költi, őt ismerve. C s a k i d ő kérdése, m i k o r a d ó d i k elő a z üresedés. Á l l a n d ó a n piszkosul beteg, gyakorlatilag én vezetem a kócerájt, úgy­ h o g y n e m szeretném, h a valami váratlanul b e t o p p a n ó p o ­ ronty elintézné a karrierkilátásaimat, k ö s z ö n ö m szépen. H e l e n félrebillentette a fejét. - H á t , én csak annyit m o n d ­ hatok, n e m m i n d e n nő vette le a bugyiját a b b a n a tévémű­ sorban, a m i k o r rátelepedtek erre a hímre. - O, szuper! - kiáltott fel Janey, és fészkelődve lecsúszott a fenekével a fehér vonalról. N e m m i n t h a hitt volna ilyen b u t a s á g o k b a n , de s o s e m árt az óvatosság. Elizabeth töltött m a g á n a k egy p o h á r bort, és hanyatt dőlt, h a d d s i m o g a s s a az arcát a r a g y o g ó szeptemberi napsugár. T ú l s á g o s a n kényel­ m e s e n érezte m a g á t , h o g y változtasson az ősi fütykösön el­ foglalt testhelyzetén. K é p t e l e n halandzsa, g o n d o l t a m a g á ­ ban, de m o s t , h o g y itt van, akár élvezheti is, m e r t tényleg mesés n a p volt piknikezésre.

II

i. (fejezet

A

rákövetkező február

E l i z a b e t h karját-lábát g ö r c s ö s e n szétvetve h a n g o s a n fel­ sikoltott, s arra riadt, h o g y nem egy orrával lefelé z u h a n ó repülőn van, h a n e m a L e e d s b e tartó hét h a r m i n c ö t ö s ö n , m é g p e d i g egy zsúfolt kocsinyi „ h á l a az égnek, h o g y n e m én v o l t a m " arc figyelmének k ö z p o n t j á b a n . Ám s e m a hely­ telenítő pillantások, s e m a n n a k valószínűsége, h o g y hor­ kolt, s e m a g y o m r á b a n l ö t y k ö l ő d ő két bivalyerős kávé n e m akadályozhatta m e g , h o g y ismét lecsukódjon a szeme - ki­ merült volt. U t o l s ó k é n t szállt le a vonatról; a m i azt illeti, lehet, h o g y átszunyálj a a visszautat is Barnsley-ba, ha a mel­ lette ülő kövér, izzadt alak n e m üti m e g az aktatáskája ke­ mény élével, m i k ö z b e n nehézkesen feltápászkodott az ülés­ ről. J o b b , ha összekaparja m a g á t későbbre; aligha lesz H e l e n szülinapi partijának sava-borsa, ha arccal a levesbe borul­ va húzza a lóbőrt. A pályaudvar szokás szerint dugig volt az egyik kezükben l a p t o p t á s k á t szorongató, a m á s i k b a n reggelis papírzacskót m a r k o l ó öltönyösökkel, akik egyenes v o n a l b a n cikáztak úti céljuk felé. Szokás szerint ott lábatlankodott k ö z t ü k a belvá12

rosi üzletek felé a n d a l o g v a egy-két k o r á n kelő vásárló, aki­ ket e m e ö l t ö n y ö s ö k cseppet sem szenvedhettek, s csak sze­ mélyes szervizútjukba v e t ő d ö t t , l o m h a emberi akadálynak tekintettek. És szokás szerint o t t b á m u l t a az állványokról a n ő i melleket k o c s á n y o n l ó g ó szemekkel egy kontingensnyi p o t r o h o s melós, m i k ö z b e n b u z g ó b b kollégáik a pálya­ udvar kiszélesítésén i p a r k o d t a k - m á r megint. R é g e n a vo­ nat közvetlenül a jegyellenőrző beléptető k a p u n á l tette ki az utasokat, m a n a p s á g a z o n b a n az egyik új vágányra futott be, olyan távol, h o g y Elizabethnek szinte m á s i k vonatra kel­ lett szállnia, h o g y a kijárathoz érjen. A z n a p reggel k ü l ö n ö ­ sen n a g y n a k tűnt a távolság. De a tízperces séta a csípős februári h i d e g b e n legalább m ű k ö d é s r e serkentette a g y h u l l á m a i t , és m i r e sikerült a nagy, s z u r t o s tégla i r o d a h á z h o z érnie, m e l y n e k bejárata fölé m o n s t r u m kék Praktimax feliratot erősítettek, sokkal i n k á b b embernek érezte m a g á t , m i n t kisegérnek. Régi, el­ nyűtt küllemű épület volt a fiatalabb, d i n a m i k u s a b b szer­ kezetek tengerében, megjelenése híven tükrözte az o d a b e n t r o b o t o l ó k hangulatát: gyászos, elcsigázott és lélektelen volt. Elizabeth belökte az irdatlan, merev forgóajtót, mely az áru­ h á z valamennyi o t t m e g f o r d u l ó d o l g o z ó j á n a k t o r z bicepszet garantált. K ö n n y e n fel lehetett ismerni a Praktimax régi alkalmazottait, m e r t egyik karjuk kivétel nélkül vastagabb volt, m i n t a másik, akár a h í m integetőráknak. Igen, hatá­ r o z o t t a n j o b b a n érezte m a g á t a séta után. - Szent H a b a k u k ! Ú g y nézel ki, m i n t a m o s o t t szar - k ö ­ szöntötte D e r e k , a biztonsági őr. N e k i , m i u t á n m i n d k é t ke­ zét egyformán használta, m i n d k é t karja vaskos volt. - S z é p kis éjszaka, m i ? - M á r kilenckor á g y b a b ú j t a m - l ó b á l t a m e g Elizabeth csitítón az ujját, a h o g y D e r e k szóra nyitotta v o l n a a száját 13

é s m i e l ő t t k o m m e n t á l n á d , igen, egyedül v o l t a m . N e m értem, mi lelt. A z t hiszem, m e g c s í p e t t egy cecelégy. - C e c e ? A z o k p á r o k b a n repkednek, n e m ? - v i g y o r o g t a D e r e k . - Lehet, h o g y lebetegszel. M e g j e g y z e m , egy ilyen helyen elég, ha elrikkantja m a g á t valaki, h o g y „influenza", és m i n d e n k i elkapja a l é g k o n d i n át. - E g é s z tűrhetően érzem m a g a m , csak fáradtság g y ö t ö r - m o n d t a Elizabeth m e n t o l o s c u k o r k a u t á n kutatva a tás­ kájában. O d a k í n á l t a az őrnek. - K é r s z egyet? - M é g m i t n e m ! - felelte az, és elhárította, m i n t vámpír a felé nyújtott fokhagymafejet. - Ha m e n t o l r a v á g y o m , el­ szívok egy Pólót, h a m e g egy staubra, akkor E m b a s s y t , k ö ­ s z ö n ö m szépen. - A h o g y tetszik. J ó , akkor j o b b lesz, ha k e z d e k valamit az a r c o m m a l , ha olyan p o c s é k u l festek. - Van egy szatyrom a recepciós p u l t m ö g ö t t . K i v á g h a ­ t o k rajta két lyukat a szemednek. - Igazán kösz, R a s z . A z ő r j á t é k o s a n o l d a l b a b ö k t e . - A , m é g m i n d i g csini vagy! Elizabeth elfordult, m i n t h a inzultálták volna. - N a , ne, bocsi, de a sérelem m á r megesett, ú g y h o g y elmész te a su­ nyiba ! - s bár hallotta, h o g y a férfi h a h ó tára fakad m ö g ö t t e , Elizabeth arcáról ú g y siklott le a mosoly, m i n t h a másfél ki­ l ó olvasztott vajjal kenték v o l n a o d a . N e m orrolt m e g , hisz n e m egykönnyen lehetett felhúzni, legalábbis eddig. M o s t ugyanis azzal fenyegetett ez a p o k o l i fáradtság, h o g y hig­ g a d t vérmérséklete ripityára törik, m i n t a karamell, melyet gyermekként k a p o t t , s amely artériát felvágóan éles szilán­ k o k r a hasadt. D e r e k , avagy R a s z p u t y i n , a h o g y m i n d e n k i hívta, igen l e l o m b o z ó d o t t volna, ha akárcsak gyanúját veszi, mennyi14

re m e g b á n t o t t a , m e r t olyan régről ismerték egymást. A l i g e g y hete b i z t o n s á g i ő r k ö d ö t t R a s z a P r a k t i m a x n á l , a m i ­ kor ő b e t o p p a n t a recepciós p u l t elé a tizenhat évével, tág­ ra nyílt szürke szemével, állig b e g o m b o l t szexis b l ú z á b a n és l ó f a r o k b a szelídített, sötét cigányos fürtjeivel, m i k ö z ­ b e n rettegés és i z g a l o m kavargott b e n n e a f e n e m ó d fon­ tos h a n g z á s ú munkahelye - „a g é p í r ó é b ó l " - m i a t t , ahova R a s z önként ajánlkozva elkísérte őt. Fiatal fruskaként márm á r lelki szeme előtt látta, a h o g y a s o k gépíró egy meleg, kék vizű ö b ö l körül szorgoskodik, és keservesen csalódott, a m i k o r kiderült, h o g y az ö b ö l n e m más, m i n t szövegszer­ kesztőn k o p o g ó , dauerolt hajú, s l a m p o s m u n k a k ö p e n y b e bújt nőkkel teli, levegőtlen iroda. R a s z akkoriban nádszál­ vékony volt, p r í m a frizurával és olyan bajusszal, m i n t R o n é a „ S p a r k s " nevű p o p e g y ü t t e s b ő l . M o s t a n r a reménytelenül búcsút intett m i n d k e t t ő n e k , s ez szüntelenül tréfa tárgyát képezte a m a i napig. H u s z o n k é t évvel később m é g m i n d i g ott dolgoztak mind­ ketten, m i n d e n reggel keresztezték egymás útját a recepció­ nál, jóllehet Elizabeth rég m a g a m ö g ö t t h a g y t a az öblöt, és m o s t az ügyvezető igazgató titkárnője volt. R a s z ugyanak­ kor arra koncentrálta az energiáit az elmúlt években, h o g y fizikailag nehézsúlyú díjbirkózóvá nője ki m a g á t , aki R o y W o o d W i z a r d b a n d á j á b a is e l b u k n a a meghallgatást, túl szőrös lévén. Volt n é g y gyereke, h á r o m felesége, két m o t o r ­ balesete és egy acéllemez a koponyájában. Az egyetlen d o ­ log, amit m e g ő r z ö t t , a barátságos vonásai és a reggeli k ö ­ szönéséből á r a d ó melegség volt. A z u t ó b b i i d ő b e n egyedül ő csalt m o s o l y t Elizabeth ajkaira a m u n k a h e l y ü k ö n , vagy, a h o g y ő nevezte, „a Praktimax rémkastélyban". A z volt a l e g a g g a s z t ó b b a z egészben, h a R a s z m o s o t t szarnak látja, akkor J ú l i a m é g i n k á b b a n n a k fogja - m á r p e 15

d i g kizárólag azért kecmergett ki reggel az ágyból, m e r t J ú ­ lia és L a u r e n c e a napnál is világosabban értésére adta, h o g y a hétfői hiányzás egyenértékű a beismert m á s n a p o s s á g g a l . Megjelent tehát kötelességtudattól hajtva, mégis úgy festett, m i n t aki e g y szüreti b á l o n átdorbézolta az egész hétvégét. Az elméjében felvillanó p á r o s képére felnyögött gondolat­ b a n . M é g egy pillantást sem vetett a Rettenetes Kettesre, de máris ú g y érezte m a g á t , m i n t akit földbe döngöltek, és ez annyira n e m voltjellemző rá. Szinte s o h a s e m m i n e m m e n t az idegeire, vagy ha mégis, n e m m u t a t t a ki. F e l k a p o t t e g y kávét az a u t o m a t á b ó l , és b e c s u s s z a n t a zsebkendőnyi, b o r z a l m a s a n füstös helyiségbe, ahol a har­ c o s a n dohányzásellenes L a u r e n c e „engedélyezte" a d o h á ­ nyosoknak, h o g y saját helyük legyen és „ o d a p i s z k í t s a n a k " A z o d a b e n t u r a l k o d ó rebellis h a n g u l a t általában lecsilla­ p í t o t t a , m é g mielőtt felhúzta volna m a g á t , de aznap reggel vastag, kellemetlen érzés fojtogatta, mely enyvként t a p a d t a torkára. Á t v o n u l t i n k á b b az étkezdébe, a h o l a s z t a l h o z csüccsent, ott nyelte a langyos, zaccos kávét, m i k ö z b e n ujj­ begyeivel a s z e m e alatt n ő t t vizenyős d u z z a n a t o t tapicskolta. A felvonóhoz m e n e t n e m reszkírozott m e g m é g e g y pillantást a tükörbe, hátha rosszabb kép pillant vissza an­ nál, m i n t amilyet odaképzelt és m é g elviselhetőnek hitt. M e g n y o m t a a g o m b o t ( a z n a p reggel c s u p á n négyszer), m i r e a fülke r e c s e g v e - r á z k ó d v a m e g i n d u l t felfelé o l y a n t e m p ó b a n , h o g y e g y túlsúllyal k ü s z k ö d ő csiga is leköröz­ te v o l n a - itt m é g a g é p e z e t s e m volt h a j l a n d ó m ű k ö d n i . Persze ő s e m érzett m i n d i g így, volt i d ő , a m i k o r reggelen­ te a l é p c s ő n szaladt fel, s örült, h o g y az a s z t a l á h o z ér. Ez p e r s z e m é g L a u r e n c e S t e w a r t - S m i t h k ö z i s m e r t kétszerep­ lős d a r a b j á n a k napjai előtt történt, hisz nevét lehetetlen volt sziszegés, v a l a m i n t c s o d á l a t o s pajtása, J ú l i a Powell 16

Powell, a z a z „ p o k o l r a való, velejéig r o m l o t t troli" - nél­ kül említeni. Laurence Stewart-Smith: alias „ S z e m ö l d ö k ö s E m b e r " a hosszú, b o z o n t o s hernyóból kifolyólag, mely keresztben átszelte h o m l o k á t , és felkapaszkodott a hajvonalra, h o g y ott elrejtse a 666-ot. Laurence Stewart-Smith: az üzleti vi­ lág s z e m é b e n ^ Góré- üzleti géniusz, csodagyerek, az iparág csókosa, a multimilliomos n é p embere, a köznép félistene -, mindenki m á s szemében azonban, aki valóban ismerte a cím m ö g ö t t megbúvó alakot: egy húgyagyú gyökér. A z , h o g y J ú l i a n e m emelte fel a fejét, a m i k o r elhaladt az íróasztala mellett, Elizabethet rég n e m lepte m e g . J ú l i a képtelen volt m á s k é p p k o m m u n i k á l n i az alá b e o s z t o t t nők­ kel, m i n t e-mailben, m é g h a tőle két méterre ült is az illető, a h o g y Elizabeth. Z s á k s z á m r a a k a d t bizonyíték az elmélet alátámasztására, h o g y J ú l i a fenyegetésként é l m e g m á s n ő ­ ket, olyan teremtményekként, akikre ügyet sem s z a b a d vet­ ni, i n k á b b el kell taposni. A férfinép ellenben egészen m á s tészta volt. Ilyenkor flörtölni kezdett, mellkasát kidüllesz­ tette, s a pilláit rebegtette a flört tárgyának irányába - és a verdesések s z á m a m i n d i g egyenes arányban állt a fickó öl­ tönyének minőségével. N é h a , lázadásképpen, Elizabeth m e g n y i t o t t a az e-mailt, és átkiabálta J ú l i á n a k a választ, akit ez látványosan bosszan­ tott, de ezen a héten túl fáradt volt a h h o z , h o g y szakadárt játsszon. Ez lenne az öregség kezdete? - t a n a k o d o t t . H a ­ m a r o s a n nyáladzani kezd, elbóbiskol a reggeli vajas keksz után, és lecseréli a k a p u c s í n ó t e g y b ö g r e finom k a k a ó r a ? Elvégre alig tizennyolc h ó n a p választja el a negyventől.

17

Laurence első látogatói korán érkeztek, s feszülten rostokol­ tak a hallban. A Rekettyés lakótelepről j ö t t e k a hölgyek, és L a u r e n c e p l u s z negyedórával megvárakoztatta őket - ú g y tűnt, kizárólag a z o n oknál fogva, h o g y megtehette. A m i ­ kor egy r á g ó n k é r ő d z ő fotós is bejelentette m a g á t a recep­ ciónál a Yorkshire Posttól, Elizabeth l e b u m l i z o t t értük, és felkísérte őket. Kedélyes p ó z o l á s következett L a u r e n c e nyi­ t o t t tárgyalótermében magával a n a g y emberrel, akinek va­ lamiért s e h o g y sem sikerült maradéktalanul letörölnie az ábrázatáról, h o g y Ó, hozzáértem ezekhez a lakótelepiekhez! Ide a tetűirtót, de gyorsan! A z t á n a fényképész lelépett a reklámfotókkal, és a h á r o m nő félszegen g u b b a s z t o t t a te­ rebélyes, k i t ö m ö t t k a n a p é egyik végében, és irulva-pirulva d a d o g t a k , m i n t tinik a '70-es években, akiknek é p p meg­ adatott, h o g y audienciára menjenek D o n n y O s m o n d h o z . Elizabeth sosem értette, miként gyakorolhat Laurence ilyen hatást a látogatóira. Az esetek egyik felében azt várta, mi­ kor kell felmosórongyért futnia, h o g y feltakarítsa a lábuk köré gyűlő, kölyökkutyákra jellemző tócsát, de ez alkalom­ m a l e d d i g m i n d e n rendben m e n t . Lefirkantott néhány megjegyzést, m í g J ú l i a és L a u r e n c e s a j n á l k o z ó n u g y a n o l y a n s z ö g b e b i c c e n t e t t e fejét, s hall­ g a t t a a locsogást, mennyire hálás a Rekettyés lakótelep a Praktimaxnak a támogatásért. J ú l i a átpörgette a hölgyek ál­ tal hozott mappákat, melyek telis-teli voltak a sivár, k o m m u ­ nális kutyavécés területről készült „előtte-utána" képekkel, melyet aztán hozzájárulásokból és a d o m á n y g y ű j t é s e k b ő l lenyűgöző játszóterekké és g o n d o s kertkockákká szépítet­ tek. Laurence, ujjait a halántékának támasztva, b ó l o g a t o t t az összes kellő helyen, m í g egyetlen hosszú szemöldöke sike­ resen ö s s z e g y ű r ő d ö t t m i n d e n o d a v á g ó megjegyzésre, és ernyőzte tekintetét, melyből u n a l o m és u n d o r keveréke sütött. 18

- Thehát, haesethleg... ö h m m . . . nethalánthán thovábbra is t h á m o g a h t n a minkhet, h o g y megkhapjuk azt a phulykhát vagy m i c s o d á t a kharácsonyi t h o m b h o l á r a - affektált a hor­ golt k a l a p o s hölgy, s kétségbeesetten igyekezett flancos ki­ ejtéssel g a z d a g í t a n i m o n d a n d ó j á t . - F ő k é n t a gyerekek javára fordítjuk a p é n z t - vetette k ö z b e egy másik, m i n t h a ez vita tárgyát képezné. - N e m kérünk sokat, csak e g y keveset p á r s z o r egy évben a thombholára. - K e z d beindulni a közösségi szellem, tudja. A n a g y L a u r e n c e Stewart-Smith fenségesen bólintott, s m i n t h a fejét láthatatlan kötelék rögzítette volna assziszten­ séhez, J ú l i a is b ó l o g a t n i kezdett. Tökéletesén illettek v o l n a Elizabeth vén Vauxhall tragacsának h á t s ó kalap tartójára. - Természetesen - felelte Laurence. - Bizonyára ennél valamivel t ö b b e t is rá t u d u n k szánni. - F o n t o s k o d ó cikornyákkal lekörmölt valamit, és átnyújtotta a fecnit J ú l i á n a k . A h ö l g y e k feszült várakozással követték a fecni m o z g á s á t . Az s e m izgatta v o l n a fel őket j o b b a n , ha az ö r ö k élet titkát rója a papírra. - Az c s o d á s lenne - lelkendezett a rajzolt s z e m ö l d ö k ű hölgy, és ú g y kigyúlt az arca, már-már attól kellett tartani, h o g y lángra k a p . - Helyes, helyes. L a u r e n c e e l m o s o l y o d o t t , színpadiasan felemelte karórás kezét, egy pillantást vetett rá, majd felkelt, jelezvén, h o g y vége a meghallgatásnak. - N o s , sajnálom, h o g y ilyen rövidre kell f o g n u n k a talál­ kozót, de lesz egy m á s i k tárgyalásom, n o h a az megközelí­ tőleg sem lesz ilyen szórakoztató. Sajnálattal k ö z l ö m , h o g y máris késésben v a g y o k - ezzel m e g i n t e l r a g a d ó m o s o l y t

19

villantott, és hozzátette: - A titkárnőm, J ú l i a kikíséri ö n ö ­ ket. A h ö l g y e k cseverészve k i s o r j á z t a k az ajtón, s a h o g y L a u r e n c e és J ú l i a követte őket, a papírszelet p ö r ö g v e a p a d ­ lóra szánkázott J ú l i a m a p p á i közül. Elizabeth felvette. É p p csak sikerült rásandítania, mielőtt a Troli kiváltképp siető­ sen k i m a r t a a kezéből. Dobjunk némi alamizsnát a vén szatyroknak,

és húzzuk

el a csíkot, desebtiben - állt rajta. Elizabethet elfogta az undor, bár n e m érte meglepetés­ ként. N é z t e , a h o g y a c s u p a m o s o l y kis trió a Rekettyésből átbotorkál az i r o d á n a szeszélyes felvonóhoz, áldott tudat­ l a n s á g b a n leledzve, miféle e m b e r is h ő s ü k , L a u r e n c e Ste­ wart-Smith. A m í g hébe-hóba odavet nekik p á r garast t o m ­ bolára, helyi szentként fogják isteníteni, p e d i g ha valaki, ő aztán jól tudja, h o g y kedvességgel senki s e m jut ilyen m a ­ gasra. L a u r e n c e szívét k i t é p t é k valahol félúton, és baltát d u g t a k a helyére. És lám, m i t tesz a h a t a l o m az emberrel: aki a b i r t o k á b a jut, szinte bizonyos, h o g y visszaél vele.

20

2,. (fejezet

J a n e y fel-alá r o h a n g á s z o t t a s z o b á b a n , p a p í r z s e b k e n d ő t és rúzst hajigált a táskájába, m i k ö z b e n meg-megállt, h o g y megdörzsölje a hasát. - Mi ü t ö t t beléd? - kérdezte Elizabeth elnézve őt. - A tegnap esti k o m i s z kínai. - E g y frászt a k o m i s z k í n a i ! - szólt k ö z b e J a n e y férje, G e o r g e , s hátat fordított a n a g y m e c c s előzetesét vetítő té­ vének. - Én faltam be a felét, és kutya bajo... - A m i azt illeti, ha n e m H e l e n szülinapjáról lenne szó, k i m e n t e n é m m a g a m - v á g o t t a szavába Janey. - A z t n e m teheted, karácsony ó t a n e m láttuk e g y m á s t ! - kiáltott Elizabeth. - H á t , igen, ezért is emberelem m e g m a g a m - m o n d t a Janey. - A lényeg, mivel n e m f o g o k inni, nincs értelme ta­ xival menni. A túróba, hol a p é n z t á r c á m ? - O d é b b taszajt o t t a George-ot, hátha rajta terpeszkedik. N e m m i n t h a ész­ revenné a nyavalyás álomszuszék, akár t ű p á r n a is lehetne benne, g o n d o l t a . É s m o s t , m i m o t o s z k á l m é g benne, ami­ re emlékeznie kéne ? - Ne légy m á r ekkora kefekötő! - szólt rá Elizabeth. - Hívj egy taxit, és d ö n t s le p á r gint a gallérod m ö g é , at21

tói m a j d j o b b kedvre derülsz - javasolta a nagydarab, bú­ j ó s m a c s k á r a hajazó pasas, és m e g h ú z t a a d o b o z o s sört. - S e j t h e t t e m volna, h o g y az ő pártját f o g o d ! - felelte Janey, s hüvelykujjával okét m u t a t o t t az ártatlan képet vá­ g ó barátnőjének. Elizabeth rávigyorgott, s egy-két, a szeme sarkából szét­ á g a z ó napsugarat leszámítva egy pillanatra ú g y nézett ki, m i n t a suliban. - O, a p o k o l b a , a v i r á g ! - J a n e y kétségbeesetten a magas­ ba lendítette kezét, és G e o r g e - o t szapulta. - A lelkedre k ö ­ t ö t t e m , h o g y figyelmeztess, n e h o g y i t t h o n felejtsem a virá­ g o t ! T e m e g h a g y t a d volna, h o g y anélkül induljak el! G e o r g e elnézően e l m o s o l y o d o t t , és h i g g a d t s á g á t egy pil­ lanatra sem veszítve akkorát sóhajtott, m i n t egy b e h e m ó t , felfújható igásló, mely é p p halálos defektet szenvedett. - A virág, Janey, n e h o g y i t t h o n felejtsd! - kiáltotta, és csettintett egyet, m i n t h a épp e pillanatban jutott volna eszé­ be. J a n e y o d a c s a p o t t neki egy párnával, bár n e m a virág volt az a „valami", a m i a fejében m o t o s z k á l t , s a m i t képtelen volt elcsípni. - Szóval, h o g y m e g y a m u n k a ? - szegezte G e o r g e Elizabethnek a kérdést. - O, ne is beszéljünk róla! - legyintett Elizabeth. - A leg­ utolsó húzása - és itt ügyesen utánozta ősellenségét -: „ L e n ­ nél szíves engedélyt kérni, ha öt percnél tovább időzöl a vé­ c é n ? " Te elhiszed ezt? - E l k é p e s z t ő ! M i t válaszoltál? - É d e s d e d e n rámosolyogtam, és kijelentettem, h o g y n e m s z o k á s o m mérni az időt. Az isten szerelmére, j ö v ő r e betöl­ t ö m a negyvenet. Idestova húsz éve már, h o g y feltettem a kezem, és kikéretőztem a m o s d ó b a . E g e k , ez a n ő s z e m é l y !

22

Heil, J ú l i a ! - L e v á g o t t egy náci tisztelgést, és elkezdett felalá masírozni a tévé előtt a szőnyegen. - Te jó s z a g ú ! - csilingelte J a n e y a konyhából. Világéle­ tében ú g y képzelte, h o g y e b b e n a k o r b a n m á r b e n ő a fe­ j ü k lágya, és a hírekről m e g B o b G e l d o f aktuális adomány­ gyűjtő koncertjéről fognak csevegni. G e o r g e felkuncogott, s Janey-nek hirtelen beugrott, milyen aranyosan nevet. Az u t ó b b i i d ő b e n valahogy elszoktak attól, h o g y együtt neves­ senek. - M i n t h a o l v a s t a m v o l n a valahol, h o g y b e k e b e l e z n e k benneteket - mesélte G e o r g e . - Rebesgetik újabban - m o n d t a Elizabeth legyintve. Állítólag a „ B ü t y k ö l d m a g a d " barkácsüzletlánc érdeklődik a felvásárlásunk iránt. L a u r e n c e viszont ki n e m állhatja a fazont, és hajthatatlan. N e m m i n t h a n a g y o n beavatnának, én csak p o r s z e m vagyok. - Tényleg ilyen vacak ott d o l g o z n i ? - M é g annál is rosszabb. H á t , m a g a a hely elmegy, inkább csak J ú l i a az oka, a T á b o r p a r a n c s n o k . A m i Laurence-t ille­ ti, rá n e m találok szavakat. Várj csak, m e g v a n . G ö r é n y ! - Bizony, nehéz a csúcson m e l ó z n i - ugratta G e o r g e , és gyengéden rámosolygott. Testvéreként szerette Elizabethet, vicces véncsajnak tartotta. M e g l á t t a benne azt a fajta sebez­ hetőséget, mely fagyos függetlensége és szaftos nyelvezete ellenére menthetetlenül megérinti a h o z z á h a s o n l ó t ö r ő d ő lelkeket. N y i l v á n n e m h a g y t a v o l n a szó nélkül, h a J a n e y ilyen szabadosan fejezi ki m a g á t , de Elizabethnél ez is a cso­ m a g része volt. N e m m i n t h a első pillantásra bárkinek meg­ fordult volna a fejében, h o g y ocsmányul m o c s k o s a szája, m e r t karcsú, p ö t t ö m termetéhez szép, sötét cigányfürtök és m e g h ö k k e n t ő e n szürke szemek társultak, melyeket J a n e y örökké irigyelt, persze csak kedvesen. A világ m i n d e n kin2.3

cséért sem cserélte v o l n a el azt, a m i neki van, arra, a m i ba­ rátnőjének van, akkor sem, ha Elizabeth kétszer annyi kor­ m á t ehetett, és befalhatott egy fél tortát anélkül, h o g y egy g r a m m o t is m a g á r a szedne. - Szóval szerinted van valami kettejük k ö z ö t t ? - kérdez­ te G e o r g e . - K é t l e m - felelte Elizabeth. - Laurence-nek azért t ö b b sütnivalója van annál. „ M a g a s a b b rendű d o l g o k o n " tartja a szemét, muszáj patyolattisztának m a r a d n i a . E z persze n e m akadályozza a némbert, h o g y p r ó b á l k o z z o n . M u n k a h e l y i politika. Én m o n d o m , G e o r g y fiú, ez rosszabb, m i n t a p o ­ litikai politika. - K é p z e l e m ! - b ó l o g a t o t t G e o r g e , bár fel n e m foghat­ ta, mi lehet ennyire bonyolult és nehéz az i r o d á b a járásban, m i k o r egész n a p csak ülsz a babérjaidon, gépelsz és felve­ szed a telefont. - C s a k felforr az epém, h o g y m i n d e n k i egyfajta h ő s n e k tartja, m i k ö z b e n é n p o n t o s a n t u d o m , m i c s o d a szarcsimb ó k . Például p o n t ma j ö t t néhány nő a Rekettyés lakóte­ lepről. Szavamra, azt hinné az ember, személyesen a pápával találkoztak. Az egyik m é g a u t o g r a m o t is kért t ő l e ! Térden csúsztak előtte néhány d o b o z b o n b o n é r t és egy karácsonyi pulykáért. - Szedres rekettye? M e r r e van az? S z é p e n cseng a neve - m o n d t a Janey. G e o r g e sípolva nagy levegőt vett. - N e m , hallanod kellett róla, J a n e y d r á g á m . Á l l a n d ó a n szerepel a hírekben a drog­ razziáival. Ha láttak is valaha szedret, az csak valami m a r ó szennylap hátoldalán lehetett. Ez egy masszív lakótelep, ki­ csim, kész lepratelep az egész. - De a b e c s ü l e t ü k r e l e g y e n m o n d v a - vetette k ö z b e E l i z a b e t h - , n é h á n y a n ö s s z e f o g t a k a l a k ó k közül, h o g y 24

b e i n d í t s á k a k ö z ö s s é g i szellemet. L a u r e n c e k i z á r ó l a g az ingyenreklám m i a t t csatlakozott, m e r t az világos, h o g y fü­ tyül az egészre. T ú l s á g o s a n leköti a b u t a e-mailezés Júliával arról, milyen r o n d á k és hájasak az emberek, a m i azért n e m semmi, tekintve, h o g y őt c s u p á n egy hajszál választja el at­ tól, h o g y vérfarkasnak nevezzük, J ú l i á n a k m e g olyan lába van, h o g y egy b u s z is áthajthatna közte. G e o r g e elképedt. - N e s z e , ezen csikorgasd a fogad, mi­ előtt frankón s z í v r o h a m o t k a p s z - m o n d t a , és o d a n y ú j ­ tott egy tál m o g y o r ó t . - S o s e m láttalak m é g így fortyog­ ni, Elizabeth. - Igen, t u d o m - felelte Elizabeth visszautasítva a m o g y o ­ rót. H a m á r m á s o k n a k i s feltűnik, mennyire megváltozott, akkor m é g s e m a képzelete játszik vele. - A , m o s t jut eszembe - kacsintott G e o r g e . - H a v a l ó ­ b a n felvásárolják, h í v h a t n á k a céget „ P r ü t y k ö l d m a g a d " n a k ! Vetted? P r ü t y k ö l d ! M a g a d ! - H a t a l m a s a t horkant­ va h a h o t á r a fakadt, és csatlakozott Elizabeth hangos, ledér k a c a g á s á h o z , mely m é g tovább fokozta h a h ó táj át. V i d á m ­ s á g u k g ö r g e t e g e Janey-re is á t r a g a d t m e g j á t s z o t t rosszal­ lása ellenére. Valahányszor G e o r g e és Elizabeth összejött, ú g y p a s s z o l g a t t á k e g y m á s n a k a labdát, m i n t két humoris­ ta a humoresten. M i n t régen. - K é s z v a g y o k ! - jelentette be Janey. - Várj egy percet, slozira kell m e n n e m - m o n d t a Eliza­ beth. - M e g i n t ? Egyszer m á r voltál! - E z t n e m h i s z e m el! J ú l i a beszél b e l ő l e d ! - m o n d ­ ta Elizabeth, sikítást mímelt, majd eltűnt J a n e y földszinti m o s d ó j á b a n , a z o n rágódva, miért kell m o s t a n á b a n ötper­ cenként vécére szaladgálnia.

2-5

J a n e y áthajolt a k a n a p é támlája fölött G e o r g e - h o z a szo­ k á s o s búcsúpusziért. - N e m h o g y harminckilenc, idestova negyven lesz - re­ csegte G e o r g e . - Ó, dugulj el, G e o r g e - m o n d t a Janey, de mosolygott. - V i s z l á t , G e o r g y ! - k ö s z ö n t el E l i z a b e t h n e m sokkal k é s ő b b , és két kézzel beletúrt a férfi h o m o k s z ő k e hajába, a h o g y elhaladt mellette. K ö v e t t e Janey-t ki a házból, m a j d sietősen b e u g r o t t a k a kocsiba, h o g y m e g m e n e k ü l j e n e k a d e r m e s z t ő esti h i d e g elől. Végighajtottak az ú t o n , és r á k a n y a r o d t a k a főút h o s s z a n kikerekített ívére, mely elhaladt a park, a Szent J ú d á s apos­ tol-templom és két n a g y középiskola mellett, melyek nem­ rég egyesültek egyetlen hatalmas intézménnyé. Ö t perccel k é s ő b b a vörös téglás h á z a k szürke panelrengetegnek a d t á k át a helyet, m a j d m é g öt perccel k é s ő b b eltűntek az épüle­ tek, ők p e d i g a vidékies peremvárosban találták m a g u k a t . Elhajtottak a helyi kiserdő és egy kertészet mellett, mely­ nek csinos kávézója kacsákkal benépesített csermely mel­ lé épült a provinciális M a l s t o n e szívében. A falu n e m hiva­ talos bemelegítőként szolgált a következő faluhoz: a mesés p a r k ú F e l s ő - H o p p l e t o n h o z , ahol páratlan szépségű, szögle­ tes ékkövekként pettyezték a villák a tájat. F e l s ő - H o p p l e t o n volt Barnsley Beverly H i l l s e ; egy felső-hoppletoni irányí­ t ó s z á m olyan hírnévvel bírt, h o g y a csodálattól felszökött az emberek s z e m ö l d ö k e - ezért d ö n t ö t t ú g y S i m o n , a H e t ­ venkedő, Túl ambiciózus R e k l á m i g a z g a t ó úr, h o g y felesé­ gével, H e l e n n e l itt fog lakni, mihelyt p i a c r a d o b j á k a meg­ felelő ingatlant. N é g y évvel ezelőtt C a d b e r r y é k m e g v e t t e k egy saját, fe­ kete v a s k a p u v a l elkerített, tágas, l e n y ű g ö z ő villát, mely­ h e z különálló kis irodaépület és rengeteg parkolóhely duz6

kált, ahova mindketten kényelmesen beparkolhatták fekete BMW-jüket. Bár a „megvettek" enyhe túlzás, Elizabeth gya­ nította, h o g y a p é n z n a g y része a családi Luxmore-kofferből származik. B e m u t a t ó h á z volt ez a javából, olyan, m i n t a flan­ cos lakberendezési m a g a z i n o k b a n : tökéletesen elrendezett párnák, vízmértékkel beállított képek, s k ö z b e n m i n d e n ­ n e k a kellős közepén, bizarr m ó d o n o t t állt a v e n d é g s z o ­ ba - S i m o n ósdi kacatjainak káosza, mellyel még nem volt hajlandó foglalkozni. A régi h á z u k a csendesebb, n e m e s e b b M a l s t o n e - b a n sokkal csinosabb volt, m i n t ez a n a g y rakás nagyzolás, vélte Elizabeth, J a n e y a z o n b a n n e m o s z t o t t a ezt. M o s t is ugyanazt hajtogatta, m i n t m i n d i g , a m i k o r autója r o p o g v a b e g ö r d ü l t H e l e n m u r v á s felhajtójára: - B á r c s a k az enyém lenne, hát n e m k á p r á z a t o s ? Elizabeth n e m válaszolt; ő inkább tartott volna bármikor igényt J a n e y félkész, meleg, barátságos vityillójára, m i n t er­ re a b ö h ö m , csicsás villára. A m i k o r S i m o n kinyitotta a hátsó ajtót, Elizabeth m e g ­ e s k ü d ö t t v o l n a rá, h o g y a h á z a s p á r a b b a n a m i n u t u m b a n szakított félbe egy veszekedést. Janey-nek n e m tűnt fel, túl­ s á g o s a n lefoglalta, h o g y s z o k á s szerint a nyálát csorgassa barátnője férjétől és a n n a k vakító, f o g p a s z t a r e k l á m - m o ­ solyától. - C s a k mi v a g y u n k - jelentette be, és m i n d k e t t e n be­ léptek H e l e n csillogó-villogó, csúcstechnológiával felsze­ relt konyhájába. N a g y szülinapi puszit c u p p a n t o t t a k az ar­ cára, megölelték, aztán átadták a szülinapi ajándékot és az üdvözlőkártyát. Elizabeth saját kezűleg festette a magáét, egy cirmos cica akvarellt. S i m o n gyűlölte a macskákat. - J ó estét, h ö l g y e i m . - S i m o n J a n e y - r e m o s o l y g o t t . M o ­ solya grandiózus ívet írt le Elizabethig, akinél rögvest le­ hervadt. 27

J a n e y visszamosolygott, érezte, h o g y szíve h e v e s e b b e n d o b o g , m i n t m i n d i g , valahányszor ennek az észbontó, hul­ l á m o s szőke hajú, k i d o l g o z o t t fizikumú p a s i n a k a közelébe került, aki kék szemével pillanatok alatt levetkőzteti bárme­ lyik nőt. J a n e y ábrándjaiban ez a nő gyakran ő m a g a volt. B á r m i b e lefogadta volna, h o g y fantasztikus az ágyban, mes­ tere a különleges trükköknek és az órákig tartó előjátéknak, a lányok h a n g o s a n sikoltoznak tőle, és p o n t o s a n tudja, m i t m o n d j o n , h o g y b e l e b o r z o n g j a n a k a g y ö n y ö r b e - akár egy regényhős. Sajna, mostanra, amikor vehetnék George-dzsal a fáradságot, h o g y ők is e foglalatosságot űzzék, inkább „ m a ­ g u k h o z nyúló" p á r r á váltak. Másrészt viszont idestova ti­ z e n n é g y éve voltak együtt, és az izgalmas szex általában ál­ d o z a t u l esik a h o s s z ú p á r k a p c s o l a t n a k . - É p p az imént m o n d t a m Helennek, tartózkodjon a gin­ től. N e m érzi m a g á t túl fényesen újabban - affektált S i m o n p u c c o s h a n g o n . M e g c i r ó g a t t a H e l e n haját, melybe J a n e y a barátnője helyett is belebizsergett. - Te sem? - kezdte fennhangon g o n d o l k o z á s nélkül. T e g n a p mi is kínait vacsoráztunk, és... - É p p idejében foj­ totta m a g á b a a szót, mielőtt részletesen ecsetelni kezdte vol­ na a Szerelemisten Férfi előtt, mennyire összezavarodott az emésztőrendszere, és teljesen leégette v o l n a m a g á t - ö ö ö . . . m á r j o b b a n vagyok, hála az égnek. S i m o n g ú n y o s kis v i g y o r a n e m kerülte e l E l i z a b e t h f i ­ g y e l m é t , J a n e y a z o n b a n n e m vette észre. A n n y i r a lefog­ lalta, h o g y rózsaszín szemüvegén át kövesse a férfi kecses m o z g á s á t , a h o g y az a falra erősített f o g a s h o z siklik. S i m o n felöltötte barna bőrkabátját, mely vajpuhának tetszett, n e m úgy, m i n t G e o r g e o l c s ó dzsekije; a z annyira m e r e v volt, h o g y öt perccel e l ő b b értesíteni kellett, ha be akarta hajlí­ tani a karját. A háttérben a C D - l e j á t s z ó b ó l S a d e „ S m o o t h 28

O p e r a t o r " c í m ű dala s z ű r ő d ö t t ki. M i l y e n találó, hasított Elizabethbe, a h o g y figyelte S i m o n t , a m i n t smúzolva viszszaszól feleségének. - R e n d b e n , d r á g á m , megyek, m a g a t o k r a h a g y l a k ben­ neteket. - M é s z focimeccset n é z n i ? - kérdezte Janey. - Focimeccset ? - Ú g y ejtette ki a szót, m i n t h a hiányozna a szókincséből. - Ő s z i n t é n szólva cseppet s e m érdekel. - Mi készül? ínycsiklandó az illata - m o n d t a Elizabeth Helennek, s k ö z b e n arra g o n d o l t , milyen s á p a d t és nyúzott a barátnője. - Rákkoktél, s c a m p i és Fekete-erdő t o r t a - sorolta Si­ mon. - O, de c s o d á s ! - sivította Janey. - B o l o n d o z i k , csak tésztát főztem - felelte H e l e n a fér­ jére villantva szemét. J a n e y bólintott, bár szíve szerint Si­ m o n menüjére voksolt volna, k ü l ö n ö s e n a Fekete-erdő tor­ tára. M é g m i n d i g nehezen állta m e g , h o g y ne adja át m a g á t a torkosságnak. - M e g y e k . - S i m o n futólag m e g p u s z i l t a feleségét, a fü­ lébe s ú g o t t valamit, m e l y igen furcsa reakciót v á l t o t t ki H e l e n b ő l . O l y a n képet vág, m i n t h a m o s t ö n t ö t t é k v o l n a nyakon egy v ö d ö r jeges vízzel, g o n d o l t a Elizabeth, s a z o n t ű n ő d ö t t , miről lehet szó. - Érezzétek j ó l m a g a t o k a t , h ö l g y e i m ! - Ó, ne aggódj, ú g y lesz! - trillázta J a n e y p o n t úgy, m i n t a Szedres rekettye lakótelepi, horgolt k a l a p o s nő L a u r e n c e jelenlétében. - B á r c s a k G e o r g e is ilyen lenne - sóhajtott fel, a m i k o r b e c s u k ó d o t t az ajtó S i m o n m ö g ö t t , és felé s o d o r t a a férfi d r á g a arcszeszének illatát. - O l y a n romantikus, akár M r . Darcy. 29

E l i z a b e t h l e k ü z d ö t t e a vágyat, h o g y l e d u g j a az ujját a torkán. S z á m á r a n e m ú g y tűnt, h o g y édes kis semmisége­ ket s ú g o t t H e l e n fülébe, mielőtt távozott. H e l e n n e m k o m m e n t á l t a , c s a k h á r o m p o h á r é r t nyúlt, é s így szólt: - G i n t , lányok? - O, legyen, csak egy triplát - lelkesedett Elizabeth. Ha egész este vécére f o g rohangászni, akár h a s z n á t is veheti. J a n e y a fejét rázta, m a j d m e g g o n d o l t a m a g á t , b e a d t a a de­ rekát, s kért egy gyűszűnyit, ha bőségesen k a p mellé k a l ó ­ riaszegény tonikot. - C s a k egy gyűszűnyit - g ú n y o l ó d o t t Elizabeth. - M í ­ n u s z kalóriás, s e m m i zsír, szénsavmentes tonikkal, légy szí­ ves! - Le vagy ejtve, élcelődhetsz, ha kedved tartja. N e m szán­ d é k o z o m m é g egyszer visszaszedni azokat akilókat, m i u t á n ennyi i d ő b e telt, h o g y megszabaduljak t ő l ü k ! - védekezett J a n e y elvéve a p o h a r a t . H e l e n ú g y látta, J a n e y hízott egy leheletnyit karácsony óta, a m i k o r utoljára találkoztak, de h a n g o s a n n e m tett rá megjegyzést. J o b b a n állt neki, ha van m i t fogni rajta. Vi­ lágéletében n a g y d a r a b , vörös hajú lány volt g ö m b ö l y d e d i d o m o k k a l és barátságos, telihold képpel, ám a m i ó t a meg­ s z á l l o t t a n f o g y ó k ú r á z o t t , cingár lett, és az arca beesett. „ G u s z t u s o s n a k " termett, és szexis földanya-kisugárzása volt, de a h o g y olvadt le róla a zsír, ú g y veszett ki belőle az is. Elizabeth ugyanezen a véleményen volt. De n e m akar­ ták k i r o b b a n t a n i a h a r m a d i k világháborút azzal, h o g y ezt közlik vele. - Szóval, h o g y m e g y a m u n k a ? - kérdezte H e l e n . M i ­ előtt Elizabeth válaszolhatott volna, J a n e y k ö z b e k o t y o g o t t : - O, kerüld a témát, m e r t letörik tőle, m i n t a bili füle. - K ö s z ö n ö m s z é p e n ! - nevetett Elizabeth h a r a g o s a n . 30

- K o m o l y a n , d u n s z t o m nincs, miért n e m m o n d a s z fel, ha ennyire r o s s z ! - Azért, okostojás, m e r t ha felvásárolják a céget és n e m tartanak tovább igényt páratlan szolgálataimra, l e m a r a d o k a végkielégítésről. Egyrészt. Másrészt n e m szerzem m e g ne­ kik azt az ö r ö m ö t , h o g y elkergessenek, a h o g y a t ö b b i sze­ rencsétlennel tették - v á g o t t vissza. - K a p h a t n á l m u n k á t kevesebbért, olyat, a m i b o l d o g g á tenne. Ú g y értem, nincs s z ü k s é g e d pénzre, h o g y jelzálo­ g o t törlessz - m o n d t a Janey. - Lehet, h o g y nincs j e l z á l o g o m , de attól m é g fizetnem kell a rezsit m e g a kölcsönt, a m i t a konyhára vettem fel, m e g szükség van m á s fontos dolgokra, t u d o d , ú g y m i n t élelmi­ szerre m e g cipőre. Igen, léteztek m á s állások is, J a n e y örökké m o n d o g a t t a , de oly régóta d o l g o z o t t m á r ott, és az ismert veszéllyel min­ d i g könnyebb megbirkózni. A változás halálra rémítette. - Szar a m u n k a , szokás szerint, H e l s , k o s z i , h o g y kérded. És m o s t , h o g y elhárult ez az akadály, csevegjünk kelleme­ sebb témákról, például az éhínségről a világban - m o n d t a Elizabeth. - O k é , szóval, h o g y alakul a ház ? - kérdezte H e l e n Janeytől. - O, lassan, de biztosan - felelte Janey. - Ismered G e o r g e ot, n e m k a p k o d j a el, de a m i t csinál, az tökéletes. E l i z a b e t h egyetértése jeléül b ó l o g a t o t t , s g o n d o l a t b a n azt kívánta, b á r c s a k ő is e g y George-féléhez j á r h a t n a ha­ za. Hisz az már megvolt, nem? - feleselt énje m a g á b a n . S e ­ besen száműzte a g a z g o n d o l a t o t , és hét lakat alá zárta. H e l e n t ö l t ö t t m a g á n a k . E l i z a b e t h n e k r ö g t ö n feltűnt, h o g y s i m a t o n i k o t iszik, és kötelességének érezte, h o g y er­ re rámutasson. 3i

- Mi van veled, miért n e m iszol a s z ü l i n a p o d o n ? - S z a v a m r a ! N e k e d s e m m i s e m kerüli el a figyelmedet, u g y e ? - kérdezte H e l e n derült bosszúsággal. - M i n d e g y , h o l n a p lesz a s z ü l i n a p o m . -És? H e l e n lesütötte a szemét, és vállat vont. - N e m kívánom, ennyi az egész. H e l e n p o c s é k u l h a z u d o t t . E l i z a b e t h m é r e g e t n i kezd­ te, alaposan m e g n é z t e m a g á n a k , s bár o s t o b a s á g n a k tűnt, ú g y látta, m i n t h a m á s lenne. Ö s z t ö n ö s e n megérezte, m i az o k a . - Ne bámulj m á r ! - szólt rá H e l e n . K a c a g ó szikra csil­ lant a szemében. - E z t n e m hiszem el; terhes vagy, u g y e ? - Mi ? M e r t n e m iszik egy p o h á r gint ? - kötekedett Janey, d e H e l e n n e m cáfolt rá, é s n a g y o n ú g y festett, m i n t aki igyekszik m e g ő r i z n i a titkát, de az igencsak kikívánkozik belőle. - Az v a g y ? - hitetlenkedett Janey, leesett az álla a meg­ lepetéstől, d ö b b e n e t t ő l és ö r ö m t ő l . - Az v a g y ? Nem? Az vagy? A z t á n hirtelen m i n d együtt ugráltak körbe a helyiségben. - A z vagy,

n e m ? Embarazada? E m l é k e z t e k

még az

„ e m b a r a z a d á " - r a ? - kérdezte Janey, aki m i n d e n r e emlé­ kezett. A z emlékre m i n d h á r m a n k u n c o g á s b a n t ö r t e k ki: ahogy J a n e y azt m o n d j a annak a spanyol pincérnek, h o g y túl embarazada ahhoz, h o g y elmenjen vele egy italra Lloretben. A z t hitte, szégyenlőst jelent, m í g fel n e m l a p o z t a a szótárt, s rá n e m jött, miért rántott olyan sietősen nyúlcipőt a pin­ cér, h o g y csak ú g y p o r z o t t utána. A z , h o g y terhest jelent, m i n d e n v a l ó s z í n ű s é g szerint n a g y b a n szerepet j á t s z o t t a menekülésében. 32

- J e s s z u s o m , a m e m ó r i á d , m i n t egy elefánté, bár az ala­ k o d m á r n e m olyan - jegyezte m e g Elizabeth. - Ha-ha-piszkosul-ha! - felelte J a n e y keskeny csípőjére tett kézzel. - N e m szabad e l m o n d a n o m ! - jelentette ki H e l e n ú g y hánykolódva-inogva az ideges félelem és a k i r o b b a n ó ö r ö m közt, m i n t egy m e g b o l o n d u l t m e t r o n ó m . - N e m m o n d t a d el, kitaláltuk - vigasztalta Elizabeth egy C h e s i r e m a c s k a vigyorával. - S i m o n totál bekattan, ha kiszagolja, h o g y tudjátok s ú g t a Helen, riadtnyuszi-tekintetet lövellve az ajtó irányá­ ba, m i n t h a o t t hallgatózna a férje. - M á r miért k a t t a n n a b e ? - sipította Elizabeth. - L e g ­ j o b b b a r á t n ő k v a g y u n k , s m i n t ilyen, előtte kellett v o l n a megtudnunk! - O, azt m o n d t a , ne szóljak nektek, a m í g tizenkét he­ tes n e m leszek, m e r t a d d i g s o k a n elvetélnek. - H e l e n szo­ rosan m a g á h o z ölelte barátnőit. - O, istenem, alig vártam, h o g y találkozzunk. Ereztem, amikor késett, h o g y terhes va­ gyok, m e r t tudjátok, n e k e m s o s e m késik. D e biztosra akar­ t a m menni, és t u d t a m , ha meglátlak titeket, képtelen leszek t o v á b b lakatot tenni a számra. - Mikor jön a baba? - H á t , s z á m í t á s a i m szerint szeptember huszonnegyedi­ kén, mindenesetre p á r hét múlva megyek ultrahangra, h o g y igazolja. - O, ez fantasztikus - nevetett Janey. - S i m o n t biztosan m a j d kitöri a frász. - I g e n - h a g y t a rá H e l e n , ám n e m fejtette ki, a m i t E l i z a b e t h eléggé furcsáik olyasvalakitől, akit le s e m lehe­ tett lőni, a m i k o r a tejesember fél literrel t ö b b tejet a d o t t neki. 33

- Tehát bejött, h o g y a krétaember fütykösére ültél - ál­ lapította m e g Janey. - R e m é l e m , n á l a m n e m válik be, csak ennyit m o n d h a t o k . Elizabethnek is p o n t ez járt a fejében, n o h a ő n e m han­ g o z t a t t a fennen. N e m m i n t h a a g g o d a l o m r a lett volna oka, D e a n r e állandóan ráparancsolt, h ú z z o n óvszert, bármeny­ nyire tiltakozott is a férfi ellene, ráadásul k a r á c s o n y előtt hatolt belé utoljára. N a , és a menstruációja is jelentkezett, szinte p o n t o s a n . - A l i g hittem, a m i k o r m e g c s i n á l t a m a tesztet. - H e l e n csiripelése visszarántotta a való világba. M o s t , h o g y végül k i p a t t a n t a titok, be s e m t u d t a fogni a száját, igaz, n e m is várták el tőle. - Milyen érzés? - faggatta Janey. - Képtelen vagyok szavakba önteni, tényleg, képtelen va­ gyok! Elizabeth e l m o s o l y o d o t t . O bezzeg tudta, m i t m o n d o t t volna a barátnője helyében, H e l e n a z o n b a n kevesebbet ká­ r o m k o d o t t , m i n t A n n e Shirley a Green Gableshöl. - Az j u t o t t eszembe, ehetnénk a konyhában az étkező he­ lyett, ha nincs ellene kifogásotok, csajok - m o n d t a H e l e n . - N e k e m jó - felelte Elizabeth, aki c s u p á n hajszállal ke­ vésbé lelkesedett barátnője hosszú, keskeny, h i d e g étkező­ jéért, m i n t minimalista, férfias, h i d e g konyhájáért. A konyhaasztal viszont gyönyörűen m e g v o l t terítve, zöld asztalterítő, hozzáillő tányéralátétek és aranygyűrűbe fogott vászonszalvéták díszítették. E g y tálkában frissen reszelt par­ m e z á n sajt kínálta m a g á t a hatalmas, fényezett fa sóőrlő és méretes borsszóró társaságában, a m i t Elizabeth á l l a n d ó a n felkapott és tekergetett, m i k ö z b e n szaftos olaszpincér-kiej­ téssel azt hajtogatta: „Szépséges h ö ö ö l g y szereti a nagyot, teker-teker, jó sokat, he ?" K é t barátnője m á r várta a kis szín34

játékát, aztán n a g y o t nyögött. H e l e n konyhája j ó c s k á n el­ tért Elizabeth kényelmes kis R h y m e r Street-i odújától. E z t m i n t h a egyenesen egy trendi lakberendezési m a g a z i n b ó l h ú z t á k v o l n a elő, E l i z a b e t h n e k ellenben m á s elképzelése volt az álomkonyháról - és b i z t o n tudta, h o g y az szemer­ nyit sem hasonlít Helenére. M i n d k e t t e j ü k n e k egyformán giccses ízlése volt, k o m ó d o n s o r a k o z ó rusztikus teáskan­ nák, keményre t ö m ö t t k a n a p é k és m a c s k á s k é p e k jellemez­ ték őket, n e m v a k í t ó a n fehér falak és p i s z k o s u l b o r z a l m a s , n é g y s z ö g e k e t á b r á z o l ó absztrakt festmények. Ez a helyi­ ség s e m m i t sem m u t a t o t t H e l e n személyiségéből, viszont m i n d e n t S i m o n é b ó l : kemény v o n a l ú és kórházias volt, és a ma esti bejelentésig Elizabeth a „terméketlen"-t is a listá­ h o z csapta volna. - Szóval, m i t tippelsz, m i k o r estél m e g ? - faggatta Janey, m i u t á n letelepedtek és nekiláttak az evésnek. - Szilveszter éjszaka - v á g t a rá H e l e n h a b o z á s nélkül, mivel tisztában volt a tényekkel. - Ó, akkor nekünk is szép kis éjszakánk volt George-dzsal - jegyezte m e g Janey, s felidézte, mennyire feltüzelte G e o r g e aznap este. R á a d á s u l hátulról csinálták, p e d i g ú g y m á r évek ó t a n e m szokták. - Te b u l i b a mentél, n e m , Elizabeth?

- Igen. - O, igen, emlékszem, m o n d t a d , h o g y mész. Milyen volt ? - N e m volt v a l a m i n a g y s z á m . K o r á n h a z a é r t e m . E z mennyei - m o n d t a Elizabeth, és a szájába lapátolt egy n a g y falat tésztát, h o g y ne tudjon tovább beszélni. - És m o s t mi lesz? H á n y hetes v a g y ? - kérdezte Janey. - H á t , az utolsó m e n z e s z i d ő p o n t j á t ó l számítják, vagyis m a j d n e m héthetes terhes vagyok. J á r n i k e z d e k terhesgon­ dozásra, mihelyt a m á s o d i k m e n s t r u á c i ó m is k i m a r a d . - Itt v a l a m i n e m s t i m m e l ! - h a n g o z t a t t a E l i z a b e t h . 35

E z e k szerint m á r kéthetes terhes voltál, a m i k o r elért a sors­ d ö n t ő döngetés. - H i d d el, így van - g y ő z k ö d t e H e l e n . J a n e y levegő u t á n k a p o t t . - J e s s z u s ! H é t h é t ! A z olyan, m i n t h a m á r m a j d n e m két h ó n a p j a terhes lennél. - Igen. G r a t u l á l o k , n a g y o k o s . J a n e y kiöltötte a nyelvét Elizabethre, aztán visszafordult H e l e n h e z . - A k k o r szokott hányingered lenni? - Igen, attól tartok, de ennél sokkal rosszabb, h o g y ér­ zékeny lett a mellem. Ha d ö r z s ö l t e d m á r smirglivel a mell­ b i m b ó d a t , nos, olyan érzés. - H á t , én m é g n e m , de ő valószínűleg kipróbálja - felel­ te Janey, és Elizabethre m u t a t o t t a hüvelykujjával. - ...és fáradtság g y ö t ö r - folytatta H e l e n . - Á l l a n d ó a n kutya fáradt v a g y o k . Elizabeth felkapta a fejét, bár b u t a s á g volt. N e k i volt vér­ zése szilveszter óta, igaz, csak gyengus, de akkor is volt, há­ la istennek. - Tehát ez tünet, h o g y fáradt vagy? - N a g y o n ú g y n é z ki, de i n k á b b az elején. És persze a vé­ gén. - A z t h i t t e m , r ó k á z o l és m e g h í z o l , s ennyi - s o r o l t a Elizabeth, akinek s o s e m volt m é g o k a rá, h o g y könyveket bújjon, mi történik terhesség alatt. - N e m , n e m , n e m ! - tiltakozott H e l e n . - Az ínyem is á l l a n d ó a n vérzik, és ötpercenként f u t n o m kell a vécére. - Szerintem akkor te is terhes vagy - nevetett J a n e y Eliza­ b e t h felé bólintva. - F e n e n a g y m u l a t s á g n a k tűnik, H e l s . - K é s ő b b j o b b lesz. A m i k o r tizenkét hetes leszek, akellemetlenségek egy része, a hányinger és a fáradtság elmúlik. T u l a j d o n k é p p e n m a este n e m érzem m a g a m olyan rosszul, a változatosság kedvéért - jelentette ki H e l e n derűsen -, 36

reggel viszont s i m á n visszamásznék az ágyba. A m i azt ille­ ti, ma visszamásztam. - Ezek a részmunkaidősök! - kiáltotta J a n e y a parmezá­ nért nyúlva, majd visszarántotta kezét, mert eszébe jutott a kalóriaérték. - Vannak reggelek, amikor legszívesebben viszszamásznék az ágyba, különösen az évnek ebben a szakában. - N a , m o s t m á r t u d o d , mi kell hozzá. Ess teherbe! - Fogd be! - M i n d i g azt hittem, lesznek gyerekeid, legalább egy mondta Helen. - K i s s é elkéstünk vele - m o n d t a J a n e y h o r o g r a fűzött gilisztaként tekergőzve, m e r t alig várta, h o g y t é m á t vált­ hasson, n e h o g y arra terelődjön a szó, milyen remek apuci válna George-ból. Ö r ö k k é b ű n t u d a t gyötörte, amiért n e m a d t a m e g neki a lehetőséget, h o g y a p u k a legyen, p e d i g egy­ értelműen tudta, h o g y ez a férje m i n d e n álma. - N a g y o n szerettem teljes m u n k a i d ő b e n d o l g o z n i - s ó ­ hajtott H e l e n önkéntelenül -, S i m o n a z o n b a n a sarkára állt. U t á l üres h á z b a hazajönni. Persze szamárság, olyan sokat túlórázik, akár nyolc ó r á b a n is dolgozhatnék, és m é g így is bőven m e g e l ő z n é m . Ö n z ő disznó, g o n d o l t a Elizabeth. H o g y a c s u d á b a sike­ rült egy ilyen kedves nőnek, m i n t Helen, kifognia egy ek­ k o r a p a t k á n y t ? H á t , valójában t u d t a a választ: p o n t akkor lépett színre, amikor H e l e n a legsérülékenyebb volt, és p o n t ú g y vette át felette az irányítást, a h o g y L i n d a Blairt meg­ szállta a z ö r d ö g e ördögűzőben. S o k a t filózott, vajon Si­ m o n csak addig marad-e mellette, amíg L u x m o r e asszonyság a fűbe harap és H e l e n m e g ö r ö k l i az egész családi vagyont, de H e l e n n e l aligha kezdeményezhetett beszélgetést a té­ máról. G y a n ú s a n csukott könyv volt a házasságát illetően, m é g előttük, a legjobb b a r á t n ő i előtt is. 37

- Szóval, mi lesz, ha egy d o r o n g g a l és méretes fütykössel ellátott krétarajznak a d s z életet? - kérdezte Elizabeth e g y falat csirkét nyársalva a villájára, és elismerően bólogatva. H e l e n felderült. - Készséggel elfogadom, h o g y a véletlen műve az egész, de kevésbé érzem m a g a m b o l o n d n a k , ha el­ hiszem, h o g y segített, és kevésbé furdal a lelkiismeret, ami­ ért m a g a m m a l rángattalak benneteket olyan messzire. - M á r sosem fogjuk m e g t u d n i , vajon a K r é t a e m b e r tett-e c s o d á t - állapította m e g Janey, bár valójában t ö b b esze volt annál, m i n t h o g y ilyen o s t o b a s á g o k b a n higgyen.

H e l e n hihetetlenül n a g y csokitortát készített desszertnek. - B i z t o s , h o g y n e m D o r i s D a y reinkarnációja v a g y ? ugratta Janey. - Az n e m lenne semmi, hisz m é g m e g s e m halt - jegyez­ t e m e g Elizabeth. -Kérsz? J a n e y tétovázott. „ G y o m r a átnevelése" m é g n e m zárult le, és valahányszor karnyújtásnyira került ilyen finomságok­ tól, az l ó g ó nyelvvel, m o h ó n követelte: „Hoci, hoci, hoci ide!" Az sem n a g y o n segített rajta, h o g y egy nemzetközi torta- és édességgyárnál d o l g o z o t t , ahol mindenfelől ételkóstolással egybekötött piackutatási ajánlatokkal b o m b á z t á k . Ő m e g sorra m o n d t a le őket, s igyekezett k ö z b e n n e m z o k o g n i . - M e n t e n k i d u r r a n o k - füllentette. - C s a k e g y icipici szeletet, ú g y értem, tényleg vékonyat! - Szerintem n e k e m két g y o m r o m van - jelentette ki Eli­ zabeth. - D u g i g v a g y o k tésztával, de elepedek a tortáért. - A z ilyet hívják d i s z n ó n a k ! - felelte Janey. E l i z a b e t h bosszúsan h o r k a n t o t t egyet, és m e g p r ó b á l t a felfalni a kezét. M e n n y e i a torta, de H e l e n b á r m i t csinál, m i n d r a g y o g ó 38

an sikerül, g o n d o l t a Elizabeth, leszámítva persze azt, h o g y feleségül m e n t S z e m é t S i m o n h o z . - Szóval...fortuna dies natalis, Heléna! - k ö s z ö n t ö t t e fel Elizabeth Helent, és rá emelte a p o h a r á t . - Tyűha, R a m s a y kisasszony büszke lenne rád - m o n d ­ ta H e l e n lenyűgözve, és m e g t a p s o l t a . - M é g szép, m i t ki n e m kellett á l l n o m m i a t t a huszonhá­ r o m évvel ezelőtt, n e m ? - összegezte az éveket. - A ménkűbe, t ö b b annál, t ö b b m i n t h u s z o n h a t ! - H o g y repül az idő, amikor j ó l szórakozol - vetette o d a J a n e y szárazon. - Mindegy, mi sokkal t ö b b e t szenvedtünk nálad azóta. É n b o l d o g a n ültem B r e n d a H i g g i n t h o r p e mel­ lett. - G l e n d a H i g g i n t h o r p e , n e m ? - kérdezett vissza H e l e n . - Igen, és olyan jó b a r á t n ő d volt, h o g y m é g a nevére s e m emlékszel - csipkelődött Elizabeth, de Janey-t túlságosan lekötötte a csodás torta, h o g y a z o n a bizonyos történelmi tanítási n a p o n akarjon m é g mélázni. - N e m szúrsz bele gyertyát? - kérdezte. - E g y sincs itthon - m o n d t a H e l s . Elizabeth a táskájába túrt az öngyújtóért, és lángot csi­ holt. - Kénytelen leszel ezzel beérni, N o r m a J e a n . El kell fúj­ n o d , és k í v á n n o d v a l a m i t a s z ü l i n a p o d o n . Balszerencsét h o z , ha elblicceled. A z t á n együtt elénekelték, h o g y „ B o l d o g szülinapot, bol­ d o g szülinapot, te n a g y ri-iihero-oongy, kedves, flancos ko­ kott", p e d i g együttes k o r u k m a j d n e m elérte a százhúsz évet. K o c c i n t o t t a k és m i n d e n k i kívánt valamit. Elizabeth azt kí­ vánta, bárcsak H e l e n b o l d o g lenne. U t ó b b m á r bánta, h o g y n e m tartotta m e g m a g á n a k a kívánságot későbbre. H e l e n érezte, h o g y barátnőinek szánt m o s o l y a lehervad. 39

Ha szélsebesen rendet tesz, ágyban lehet, mielőtt S i m o n ha­ zaér, k ü l ö n b e n S i m o n rájön, h o g y e l m o n d t a nekik. O l y a n s z i g o r ú a n m e g t i l t o t t a , h o g y akár egy szóval szóljon a lá­ n y o k n a k a kicsiről. „ M i é r t n e m ? M i é r t n e m á r u l h a t o m el n e k i k ? " - értet­ lenkedett. „ H á t , n e m t u d o d , hány, de hány m a g z a t o t veszítenek el a tizenkettedik hét előtt ? - r i p a k o d o t t rá S i m o n . - B o l o n ­ d o t akarsz csinálni m a g a d b ó l , bejelented, h o g y terhes vagy, aztán elvetélsz?" H e l e n igyekezett elhitetni magával, h o g y férjét a legjobb szándék vezérli, s mindenekfelett az ő érdekeit tartja szem előtt. Próbált szabadulni a szégyenletes gyanútól, h o g y tit­ k o n azt kívánja, vetéljen el, és életük zökkenőmentesen foly­ j é k tovább a régi mederben, m i n t h a mi sem történt volna. É p p J a n e y virágcsokrát rendezte a csinos, festett napra­ forgókkal díszített vázába, melyet Elizabeth vett neki, ami­ kor S i m o n b e t o p p a n t . - M i é r t v a g y c s u p a ideg? - kérdezte a férfi, s egy csapás­ ra l e d ö n t ö t t e lélekjelenlétének vékony falát, melyet H e l e n a hite szerint m a g a köré emelt. - N e m v a g y o k c s u p a ideg - felelte reszketegen. S i m o n észrevette, mi v a n a k e z é b e n . - Az m e g mi ? kérdezte, m i n t h a H e l e n foszlásnak indult halat tartana. - A szülinapi ajándékom. - O l c s ó bóvlinak látszik - jegyezte m e g epésen. - Nyil­ ván Elizabeth vette. - A m i azt illeti, igen. - S i m o n egy alkalmat sem h a g y o t t ki, h o g y Elizabethet csepülje, p e d i g az elején ú g y tűnt, j ó l kijönnek. S i m o n szerint csak azért, m e r t akkor m é g n e m vette észre, m e k k o r a ringyó.

40

H e l e n átvitte a vázát az étkezőbe, S i m o n szorosan a sar­ kában. - U g y e , n e m képzeled, h o g y ide teszed? - M é g szép, h o g y ide - felelte Helen, és az asztalra he­ lyezte. - M i é r t n e ? - Mert, m i n t m o n d t a m , olcsó bóvli, azért! Ha nincs elég vázád, m e g y e k és veszek n e k e d egyet h o l n a p . - E z szép v á z a ! - F ö r t e l m e s ! - vitatkozott S i m o n , és fintorgott, m i n t h a n e m csak a szemét, de az orrát is bántaná, - C s a k egy v á z a ! L é g y szíves, ne h ú z d fel m a g a d ennyi­ re m i a t t a ! - N e m h ú z o m fel m a g a m , H e l e n - vitatkozott S i m o n egyre ingerültebben. - Pusztán n e m l á t o m értelmét, h o g y miután egy vagyont áldoztunk a helyiségre, aztán ezt tegyük m e g asztaldísznek. C s a k a függöny ezernyolcszáz fontom­ ba került itt, az isten szerelmére! - Ne légy nevetséges! S i m o n az ajtószárfának dőlt, és fixírozni kezdte. - Mi baj ? - kérdezte H e l e n . A férfi n e m válaszolt, csak tovább fixírozta n é m á n , és a hallgatásától m e g f a g y o t t a le­ vegő. - S i m o n ? M i é r t b á m u l s z ? H a g y d abba, j ó ? - T u d o m , m i é r t v a g y ideges. E l m o n d t a d nekik, ugye, Helen? - K i n e k m o n d t a m , és m i t ? - O, ne a d d itt n e k e m a falu bolondját, t u d o d , miről be­ szélek. - N e m , n e m m o n d t a m el. - H a n g j a m e g g y ő z ő erővel csengett, l á n g b a b o r u l ó arca a z o n b a n elárulta. A virággal babrált. S i m o n megkerülte az asztalt, rátenyerelt, áthajolt felette, és egyenesen a felesége arcába meredt. 4i

- M i n e k m o n d t a d el nekik, a m i k o r kifejezetten megtil­ tottam? - N e m m o n d t a m el, S i m o n - tiltakozott H e l e n reszke­ tegen, s könnyek szöktek a szemébe. - Mi az? M i t rontot­ t a m el már m e g i n t ? S i m o n lassan csóválni kezdte a fejét, m i n t h a reményte­ len esetnek látná. - T u d o d , m i t . E l m o n d t a d nekik, h o g y terhes vagy - felelte halkan. - N e m , én... S i m o n az asztalra csapott. - Ne h a z u d j ! - ordítása meg­ h o z t a a megkövetelt csendet. Ü g y b á m u l t a feleségét, h o g y a n n a k kisült volna a két szeme, ha vissza m e r nézni. H e l e n testbeszéde a halálra ítélt á l d o z a t gyengeségéről sikított: válla m e g g ö r n y e d t , feje lehorgadt, és n e m állhatta a férje pillantását. S i m o n hátralépett, h u l l á m o s szőke hajába túrt. N a g y o n halkan, fagyosan folytatta: - N é h a egy szavadat sem hiszem. Kértelek, h o g y senkinek se említsd. Beleegyeztél, megesküd­ tél, h o g y n e m szólsz róla, aztán f o g o d m a g a d és k u t y á b a sem veszel! - O l y a n tágra nyílt a szeme, h o g y i n k á b b tűnt fehérnek, m i n t kéknek. H e l e n gyűlölte, a m i k o r ilyen volt, m e r t ú g y nézett ki, m i n t saját m a g a eszelős ikertestvére. - K é p t e l e n vagy befogni a szád, ugye ? S o k k a l fontosabb, h o g y nekik tess, m i n t nekem, ugye ? Ne is törődj velem, én nem számítok! - L é g y szíves, én... - O, Helen, csak... csak menj a p i c s á b a ! N e m értem, mi­ ért v e s z ő d ö m itt, h o g y megóvjalak, a m i k o r annyit ér, m i n t h a l o t t n a k a csók. - Elfordult. H e l e n megérintette a karját, de a férfi lerázta. Mi ez az egész ? - tépelődött Helen, aki tíz perccel ezelőtt m é g a barátnőivel nevetgélt, szülinapot ünnepeltek, és a leg42

csodálatosabb hírt osztotta m e g velük, amit valaha megoszt­ hat. N e m kívánt mást, csak legyen vége, színt vallott hát. - S i m o n , rendben, tisztázzuk. N e m m o n d t a m el nekik, kitalálták. R e t t e n t ő , súlyos c s e n d t e l e p e d e t t rájuk, a z t á n S i m o n t o m p á n felnevetett. - O, H e l e n ! Alig v a g y héthetes terhes, h o g y a m é n k ű b e találták volna ki ? B á r c s a k hallanád m a g a d ! M i n d e n szavad m e r ő hazugság. E g y szép n a p m é g belefulladsz. T u d o d , né­ ha legszívesebben hánynék tőled, szó szerint hánynék. Ismét letekintett rá a fejét ingatva, m i n t h a H e l e n egy csa­ l ó d á s t o k o z ó kislány lenne. - Ma este a m á s i k s z o b á b a n alszom. - J a j , légy szíves, n e d u z z o g j ! K i n e m állhatom, amikor duzzogsz! - E n m e g g y ű l ö l ö m , amikor hazudsz, H e l e n ! A m á s i k s z o b a a h o s s z ú folyosó túlsó végén, egy kicsi, hi­ d e g z u g volt. H e l e n f i g y e l t e , a h o g y S i m o n lassan átvonul, és kinyitja az ajtót. A férfi ekkor felé fordult, arcáról hirte­ len lehullt a tébolyult álarc, s helyét újabb vette át, lágyabb, telve szótlan a g g o d a l o m m a l . - Feküdj le, d r á g á m ! N e m kéne így felzaklatnod m a g a d , m é g megárt. Rajta, kimerültél és későre j á r ! Reggel találko­ zunk. Rávillantotta széles, kék szemű kisfiú mosolyát, de hitvese fájdalmára és a tányérnyi szeméből p o t y o g ó hatalmas könynyekre, melyek más férfiakat megszégyenítettek és sebes b o ­ csánatkérésre sarkalltak volna, érzéketlen maradt. G y ö n y ö ­ rű, sudár teste eltűnt a h á l ó s z o b á b a n , s csendesen behúzta m a g a m ö g ö t t a z ajtót, mely H e l e n s z á m á r a v a l a h o g y m é g elutasítóbbnak hatott, m i n t ha az arcába csapta volna.

43

&./fejezet

Barnsley Leányiskola,

1977.

A latin semmi esetre sem volt holt nyelv, de annak alapján, amiket az elmúlt néhány percben tározottan úgy gondolta,

Glória Ramsay hallott,

ha­

hogy a nyelv az öngyilkosságot latol­

gatja. Nem arról volt szó, hogy a 2. Faz urbsfőnevet kollek­ tíven agenitivus többes szám „i"kihagyásával ragozta,

mely

általa helyes ur-bi-um kiejtés a közkedvelt Ú R - B U M M - Z T Z Í korcsosult,

hanem inkább arról a parasztos liverpooli tájszó­

lásról, mellyel a lányok előadták, s melytől Caesar forogna a sírjában. Szinte hallani lehetett, ahogy Ramsay kisasszony felsziszszen magában, de a lányok mentségére legyen mondva, az egyetlen forrásuk ót,

előtte,

akitől elsajátíthatták

az

intonáci­

Walton úr volt, akit elfogtak a vámvizsgálaton a Török­

országban töltött vakációból hazajövet.

Igen,

ez is igazolta

Ramsay kisasszony ama elméletét, miszerint a latin nyelv nem az a tantárgy, amelyet helyi tájszólással beszélő,

trapéznad-

rágos, hippitarisznyás fiatal úrfiknak kéne oktatniuk, akik a Ji kinggelkonzultálnak a tanáriban. A latin azoké, akiknek a nyelv iránti tisztelete magánéletük józanságában és méltósá44

gdban tükröződik. Ezek az ifjú tanár urak túlságosan elvon­ ják a lányok figyelmét, eleve nem engedné be őket az iskolá­ ba - ugyanis a sajátjaként gondolt az intézményre.

Ódivatú

és „eljárt felette az idő", ó, igen, tökéletesen tisztában volt ve­ le, hogy a trendi tanárok új hulláma „Ramszesz"kisasszony­ nak csúfolja, de mi bizonyíthatná jobban - mint az, ahogy az osztály a men-sas szót MÉN-SZARSZ-nak ejti -, hogy elmélete észérveken és nem előítéleten alapul? Úgy keverte a lányokat, mint egy pakli kártyát, klikkjei­ ketfelbontotta, s a jó köröket meg kárókat a fekete treffek és pikkek közé rendezte, míg a négy bubit a tanterem négy sar­ kába

menesztette.

„Mostantól ittfogtok ülni" - jelentette ki a háborgó arcok tengerének és a morajló, „ó, tanárnő!"nyafogáshullámnak. „Újra: men-sa, men-sa, m e n - s a m " - bátorította a lányo­ kat érett, kerek hangon. Ugyan

volt egy adag pimasz rájátszás Elizabeth

Collier

kiejtésében, de már ezt is haladásként könyvelte el. Az ilyen kis majmok nem vehetik fel a versenyt Glória Ramsay-vei és a barna műanyag öve alá dugott,

negyvenévnyi pedagógu­

si tapasztalatával. Elizabeth igazán ragyogó lány, noha kis­ sé makrancos - túlsók van benne a nővéréből, Beverley-ből, itt van a kutya elásva. Jót fog tenni neki, ha dr. Luxmore le­ ánya, a hallgatagon intelligens, bár kissé szétszórt Helen és Janey Lee hatása alá kerül. Janey, aki állhatatosan ötösöket produkál erőfeszítésével, ha nem is a teljesítményével, nyu­ godt,

megfontolt nehezékként szolgálhat majd.

felettébb megfelelő,

igaz,

Ok hárman

nem túl népszerű triumvirátust al­

kotnak, amennyiben ítélni lehet arcukból, melyre igen ha­ sonló haragos vonások ültek ki az új ülésrend hallatán...

45

/fejezet

M i h e l y t J a n e y kitette E l i z a b e t h e t és ő b e l é p e t t a h á z b a , C l e e f rögvest a lábánál termett, köré tekeredett, és fekete selymes alakjával figyelemért miákolt, m i k ö z b e n farka bár­ sonyos kérdőjellé görbült, s így faggatta: Merrejártál?Hol marad a szeretgetésem ? - E g y n a p m é g k i t ö r ö d a nyakad, tényleg - ciccegett Eli­ zabeth, de gyengéden elmosolyodott. E k k o r ütötte m e g fü­ lét az emeletről zengő horkolás; s elszorult a szíve. M i é r t is h a g y t a D e a n n e k , h o g y legyen kulcsa? Igazság szerint n e m hagyta, csak k ö l c s ö n a d t a egy nap, és a z ó t a s e m k a p t a viszsza. A z t á n dolgok kezdtek fel-feltünedezni, m i n t e g y o z m ó ­ zis útján, D e a n h á z á b ó l átvándorolva az övébe: C D - k , sza­ gos e d z ő c i p ő , szennyes ruha. Felkapta Cleefet, elvégezték a kötelező fültővakargatást, aztán b e p o t t y a n t o t t a az öblös-szőrös macskafekhelyre, és felvánszorgott. B á r m e n n y i r e ügyelt, h o g y fel ne ébressze a h o r k o l ó alakot, m i k ö z b e n finoman b e g ö r d ü l t a helyére, az alak felébredt, áthajolt, és n y o m b a n f o g d o s n i kezdte. - Szállj le rólam, D e a n ! - szólt rá Elizabeth. - O, gyerünk, ezer éve n e m csináltuk - m o n d t a a férfi. Elizabeth m o s t s e m akarta csinálni. S e m m i t s e m akart 46

m a g á b a n érezni, ezért a könyörgések és nyafogások köze­ p e t t e a rövidebb utat választotta, és m á s k é p p s z a b a d í t o t t a m e g a férfit a feszültségtől. A z t á n D e a n t ismét elnyomta az álom, ő m e g éberen b á m u l t m a g a elé a sötétbe.

- Az istenfáját! - kiáltotta Janey, a m i k o r végül elcsípte a megfoghatatlan „ n e felejtsd el"-t, a m i o t t m o t o s z k á l t elmé­ jében. S z ó l n i a kell Elizabethnek, h o g y kit vélt látni a cse­ m e g e b o l t b a n , p o n t o s a b b a n , kit látott a c s e m e g e b o l t b a n , m e r t a z kizárt, h o g y összetévesztené J o h n Silkstone-t, m é g ha eltelt is hét év. O d a k ö s z ö n t volna neki, csak é p p elakadt az egyetlen pénztárnál, ahol rövid sor állt, m e r t a pénztá­ ros öt m á s o d p e r c e n k é n t villogtatta a lámpáját segítségért. A z t mindenesetre észrevette, h o g y t ö b b ősz hajszál vegyül J o h n m é g m i n d i g őrületesen sötét hajába, és m é g annál is n a g y o b b n a k tűnik, m i n t emlékezett rá, hacsak n e m ő m a g a m e n t össze a harmincas éveiben. J o h n j ó c s k á n a többiek fölé tornyosuló termetével olyan volt, m i n t egy barátságos, m e ­ lák óriás egy vekni kenyérrel a kezében - nem, az fix, h o g y J o h n Silkstone volt az, n e m lehetett m á s . G o n d o l a t b a n fel­ jegyezte, h o g y reggel fel kell hívnia barátnőjét, h o g y beszá­ m o l j o n neki róla, bár könnyen megeshet, h o g y m e g i n t ki­ m e g y a fejéből. Ú j a b b a n egyre ramatyabb a memóriája.

Éjszakai alvás ? Az m e g mi, egyáltalán n e m rémlik, g o n d o l t a Elizabeth zsémbesen. Hajnali háromra járhatott, mire végre á l o m b a merült, s azt kívánta, bárcsak ne tette volna. M e g i n t olyan kuszákat á l m o d o t t , ú g y tűnt, mindenféle ajtó felpat­ tan elméjében, és kidől rajta m i n d e n : ott volt Elsie néni és az őt ugató S a m ; aztán J ú l i a és Laurence a szőrös hernyószem47

öldökével, amint a Rhymer Streeten üldözik, ő m e g nagy, skótkockás p a p u c s b a n p r ó b á l menekülni; megjelent Beverley egy rettenetesen csúf babával a karjában; Helen zokogott, mert Janey-nek viszonya van S i m o n n a l ; L i s a p e d i g rajta ne­ vet vele. Örült, h o g y felébredt - legalábbis tíz perccel ké­ sőbbig, amikor újra úthengerként d ö n t ö t t e le a letargia. A végén nyavalyás b a g o l y lesz b e l ő l e m ! - f u t o t t át az a g y á n . N a g y kísértést érzett, h o g y kivegyen e g y n a p b e ­ tegszabadságot, de az ötletre, h o g y D e a n n e l töltse az ágy­ ban, a lába önkéntelenül p a p u c s b a bújt, és m á r indult is le, h o g y késlekedés nélkül feltegye a teáskannát. D e a n t m e g o t t h a g y t a az á g y b a n h o r t y o g n i ; majd felkel valamikor, és öszszecsap m a g á n a k egy reggelit. D e legalább n e m lesz itthon, mire hazaér a m u n k á b ó l , mert ú g y v o n z z a ötkor a „Viktó­ ria", m i n t egy szirén. Ez a h ö l g y bezzeg s o s e m ábrándul ki a váratlan b e t o p p a n á s a i t ó l .

A „ B ü t y k ö l d m a g a d " bekebelezéséről szóló pletykáktól az egész épületben p a t t a n á s i g feszültek az idegek, és ú g y füg­ gött a feszültség a levegőben, mint a záptojásszag. J ú l i a „ n e m k ö s z ö n ö k jó reggelt" az asztalánál ült, a m i k o r Elizabeth be­ futott. A m o g o r v a , p o c o k s z e r ű arc látványától azonnal ég­ n e k állt h á t u l a n y a k á n a szőr, s oly hevesen meredezett, h o g y alig bírta l e h á m o z n i m a g á r ó l a k a b á t o t . A s z t a l a ki sem látszott az új akták h a l m a alól és a J ú l i á t ó l e-mailben érkezett magyarázattól. H o l voltak m á r a z o k a n a p o k , ami­ kor a m e g b o l d o g u l t R o b i n s o n úr „ J ó reggelt !"-et harsogva, forgószélként besüvített, és bűbáj és melegség lengte körül, m i n t valami láthatatlan k ö p ö n y e g . R o b i n s o n úr, akinek a jelenléte az egész épületet j o b b kedvre derítette, az embe­ rek t ö b b e t m o s o l y o g t a k és kevesebbet p a n a s z k o d t a k . Az48

tán nyugdíjba küldték, h o g y a S z e m ö l d ö k ö s E m b e r átvehes­ se a helyét. N e m sokra rá szegény R o b i n s o n úr a másvilágra költözött, újabb o k o t szolgáltatva Elizabethnek, h o g y utál­ j a Laurence-t, amennyiben szüksége lenne m é g egy okra. R o b b o j ó l e l b o l d o g u l t h a t a l o m m á n i á s , e-mail-küldözgető, állítólag nyelvekből d i p l o m á z o t t „ t i t K Á R n ő k " nélkül. M a ­ n a p s á g biztosan m i n d e n k i t felvesznek az egyetemre, vélte Elizabeth, a m i k o r először a fülébe j u t o t t a hír, m e r t amenynyire ő látta, J ú l i a szellemileg elég g y e n g é n b ú t o r o z o t t volt. Az a l s ó b b szinteken ellenben j ó l el volt látva méretes mell­ kassal, mely nyilván n e m kis szerepet játszott abban, h o g y a L a u r e n c e trónja melletti székbe emelkedett. N e m igényelt k ü l ö n ö s e b b tehetséget, h o g y rájöjjön a z ember, m i b e n állhat J ú l i a „sziporkázó potenciálja" egy olyan férfi számára, aki m é g n e m fedezte fel, h o g y a melltartó­ n a k nincs pupillája, a nő ugyanis m a g a volt a megtestesült, két l á b o n j á r ó ugrálóvár. M e g s a c c o l n i s e m lehetett, mek­ k o r a a melle, ám vitathatatlanul túl n a g y volt a h a g y o m á ­ nyos betűkkel jelölt méretekhez, és egy m á s i k t a r t o m á n y t o s t r o m o l t , feltételezhetően a 42 pit. Irdatlan lökhárítója groteszk látványt nyújtott vézna madárfióka termetén; vé­ kony, c s o n t o s futóműve r o g y a d o z o t t a teher alatt, de két­ ség sem férhetett hozzá, h o g y az üzleti életben J é g e m b e r t játszó L a u r e n c e és az őzikeszemű, csenevész, á m d e túlbugyg y a n ó kosaras kis vakarcs k ö z ö t t olyan ö s s z h a n g teremte­ tett, melyért g y a r l ó b b h a l a n d ó k ölnének. N e m kis teljesít­ ménynek s z á m í t o t t Laurence-szel k a p c s o l a t b a kerülni, akit saját PR-osztálya a „ S ö t é t s é g hercegének" hívott, de b á r m i kellett is hozzá, J ú l i á n a k dögivei a k a d t belőle. A „király fü­ lének birtokosaként" egyik napról a másikra p o z í c i ó t és ha­ talmat vívott ki m a g á n a k , és kiélvezte, m i n t L u c r e z i a B o r gia a nehéz n a p o k előtt. 49

A b b a n a fene nagy magabiztosság-felhőben valahol azon­ b a n óriási bizonytalan lyuk tátonghatott, m e r t m i n d e n le­ hetséges irodai ügyintéző, aki felbukkant az osztályon és a népszerűség v a g y az értelem leghalványabb jelét m u t a t t a , hirtelen m e g i n t o t t k ö t ö t t ki, a h o n n a n érkezett: a m u n ­ kaközvetítőben. P a m társaságkedvelő volt, J e n n y felettébb i p a r k o d ó , C a t h r i n e n a g y o n okos, L e o n ó r a szimplán csak aranyos, J e s s b e n m e g v o l t a kezdeményezőkészség, L i z z i e a m b i c i ó z u s volt, C i n d y lelkes, Sally ügyes... J ú l i a m é g i s e g y t ő l e g y i g a l k a l m a t l a n n a k m i n ő s í t e t t e és l a p á t r a tette őket a z odahelyezésük után h á r o m héten belül. M o s t é p p irodai ügyintéző nélkül p r ó b á l t a k b o l d o g u l n i - újfent -, s Elizabeth kénytelen-kelletlen m e g i n t bíbelődhetett a vízforralóval. N o h a J ú l i a etnikai tisztogatása ez idáig a fiatal, színes és dinamikus egyénekre korlátozódott, Elizabeth szá­ m o l t azzal, h o g y saját napjai is m e g v a n n a k számlálva. A z n a p kései ebédszünetet tartott, ú g y okoskodván, így h a m a r a b b fog eltelni a délután; eltökélte, harap valamit, ha másért nem, h o g y leküzdje az állandó fáradtságot. A szem­ közti p é k s é g b e n ínycsiklandó rákkoktél kellette m a g á t bar­ na zsemlében. Megvette, s elhatározta, h o g y m o s t az egyszer az utolsó percig kiélvezi az engedélyezett órát. E l ő b b felsza­ lad az asztalában lapuló könyvért, aztán vissza az ilyenkorra m á r békésen üres étkezdébe, h o g y ott vágja be a szendvi­ cset. E n n é l közelebb ú g y s e m kerül a p a r a d i c s o m h o z aznap. Igen, c s o d á s a n hangzik. A fogolytáborba visszafelé m e n e t sikeresen kiszakította sarkán a harisnyát, és hajszál híja volt csak, h o g y n e m csi­ nált tiszta b o l o n d o t m a g á b ó l a m á r a felvonóban álló, k ö ­ z é p k o r ú ö l t ö n y ö s előtt, a m i k o r m a j d n e m a m á s i k lábára c s u k ó d o t t az ajtó. A felvonó m e g i n d u l t felfelé, remegett, furcsán r á z k ó d o t t néhányat, aztán n a g y o t sóhajtott és el50

akadt. A fények határozatlanul pislákolva ki-kihunytak, vé­ gül ú g y döntöttek, kialszanak, s a kétwattosnak t ű n ő vész­ fény vette át feladatukat. E l i z a b e t h elsütött p á r udvarias p o é n t , például, h o g y milyen mázli, h o g y előző este répát vacsorázott, de az öltönyös h u m o r m é r ő j é n egyértelműen n e m lendült ki a m u t a t ó , bár igazság szerint n e m ú g y tűnt, m i n t aki n a g y o n figyel, túlságosan lekötötte, h o g y a sarok­ ba préselje magát, és a szeme fehérjét m u t o g a s s a . Elizabeth együtt érzőn rámosolygott. - M i n d e n r e n d b e n lesz, tudja, ö r ö k k é ezt csinálja m o n d t a bosszúsan ciccegve, de az öltönyös tovább izzadt, légzése egyre z i h á l ó b b á és kétségbeesettebbé vált mellka­ sának m i n d e n egyes behorpadásával. - Ó, istenem, segíts! - kiáltotta hirtelen a férfi, s gallér­ ját rángatva, l ó g ó nyelvvel lecsúszott a falon. Ó, frankó, g o n d o l t a Elizabeth. P o n t ez hiányzott, h o g y egy liftben ragadjak a falu bolondjával a nyamvadt Ryan lányából. Elsősegélynyújtásban szerzett tapasztalata ez idáig rag­ t a p a s z o k felhelyezésére és bélférgek elleni tablettákra kor­ l á t o z ó d o t t , melyeket C l e e f n e k a d o t t b e , mivel a z o n b a n lelkes rajongója volt a Baleseti sebészetnek, elégszer látott hiperventillációt, h o g y diagnosztizálja. Ihletett a u t o m a ­ ta pilótára váltott (remélve, h o g y a férfi n e m szívrohamot k a p o t t , mert akkor valószínűleg m e g ö l i ) , és a n n a k szélma­ l o m k é n t c s a p k o d ó karjaival küzdve m e g p r ó b á l t a meglazí­ tani a gallérját és nyakkendőjét. A z t á n kiszórta kincset érő szendvicsét a papírzacskóból, összefogta a zacskó száját, és a férfi elé tartotta, h o g y az lassan belefújjon, és saját léleg­ zetét szívja vissza, k ö z b e n m i n d v é g i g szóval tartotta, m i n t Charlie Fairhead főápoló, és arra is rábírta, h o g y a szemé­ re fókuszáljon. K é s ő b b u g y a n eltöprengett, ezt a részt n e m 5i

a Krokodil Dundeeból csente-e. A lényeg, h o g y láthatóan bevált, és a férfi vagy h á r o m h ó n a p m ú l t á n ismét n o r m á ­ lis emberként kezdett lélegezni. Elizabeth igyekezett elte­ relni a g o n d o l a t a i t arról, h o g y egy f é m k o p o r s ó b a n ragad­ tak, és összevissza karattyolt: a Coronation Street sorozatról, Cleefről m e g arról, h o g y a rákos szendvics a gyengéje... h o g y kitöltse a sötét, klausztrofóbiás csendet, és elvegye a férfi rettegésének élét, m e r t n e m akarta, h o g y visszazuhanjon a felvonórémálom birodalmába. Ö n m a g á t is meglepte, meny­ nyi sületlenséget h o r d o t t össze. É p p talpra t á m o g a t t a a fér­ fit, amikor a felvonó rándulva m e g i n d u l t felfelé, kigyúltak a l á m p á k , és a fülke rázkódva felmászott a nyolcadikra, ahol az Ö l t ö n y ö s is kiszállt. A férfi n e m akart n a g y h ű h ó t csap­ ni, közölte, h o g y j ó l van, bár Elizabeth továbbra is elég sá­ p a d t n a k látta. K ö s z ö n e t k é n t azt sem m o n d t a , „fapapucs", s e m azt búcsúzóul, h o g y „akkor, pá", csak b o l y o n g v a meg­ l ó d u l t L a u r e n c e irodájának irányába. Hálásan köszönöm, hogy megmentette az életemet. Ó, ezer örömmel. Egyszer megkell ismételnünk.

0, igen. Hadd kör­

möljem le a címét, hogy hálám jeléül küldhessek egy lapot. Rendben, Barnsley, Rhymer Street 10., de igazán felesleges. Ó, kérem! Nem várhatom el. Ó, de igen. Akkor köszönöm, m o t y o g t a m a g á b a n Elizabeth a vécé felé tartva. M i r e oda­ ért, a vécépapírnak h í r m o n d ó j a s e m m a r a d t . M i c s o d a n a p ! Alig várta, h o g y kiderüljön, m i t tartogat m é g számára a szín­ falak m ö g ö t t . H á r o m m á s o d p e r c c e l később, amikor p a p í r zsebkendőért k o t o r t a táskájában, m e g t u d t a : valami ned­ ves-folyósba nyúlt. Teljesen elfeledkezett a rákos szendvics­ ről, mely a papírzacskóból kiborítva atomjaira esett, és min­ dent salátával, hallal, vajjal és rózsaszín majonézzel terített be. K i h a l á s z t a a r o m o k a t , lehúzta a vécén, kezet m o s o t t , és visszavonult az asztalához. Rrremek! 5*

Eléggé m a g á b a roskadt, és a h o g y visszagondolt, n e m is csodálkozott, hisz a reggelit u g y a n c s a k kihagyta. K é s z sze­ rencse, h o g y m a r a d t i d ő egy kis olvasásra, egy kávéra m e g valami ehetetlen b o r z a l o m r a az étkezdéből, m a j d legalább az feltölti létfontosságú energiával. - H á t itt v a g y ! - kiáltott J ú l i a . Elizabethet m á r attól ki­ rázta a hideg, h o g y egy levegőt kell szívnia vele. - L a u r e n c e egy tálca teát kér két személyre. M O S T ! - E b é d s z ü n e t e m van, é p p szerezni a k a r o k m a g a m n a k egyet - csattant fel Elizabeth, mert ha n e m juttat a szerve­ zetébe szélsebesen valami a) koffeineset és b) csokisat nyom­ ban, akkor a) elájul vagy b) megfojt valakit, például a) J ú ­ liát vagy b) Júliát. J ú l i a egy arrogáns biccentéssel hátravetette hosszú, egye­ nes, fekete haját. - F o n t o s l á t o g a t ó t k a p o t t . - J ú l i a , e b é d s z ü n e t e m van. S z o l g á l d ki te, te vagy a tit­ kárnőj e! - Egek, ez m e g mi volt ? - r ö k ö n y ö d ö t t m e g Eliza­ beth. J ú l i a pislogott párat gyors egymásutánban, de hamar viszszanyerte lélekjelenlétét. - Igen. M é g i s te főzöl teát! Elizabeth fejében m e g f o g a l m a z ó d o t t valami csattanós és ékesszóló válasz. Sajnálatos m ó d o n a h a n g k é p z ő szerveinél beépített szűrő kissé kegyetlen volt, és így tálalta: - K o p j le, és cseszd m e g ! Ez meg MI volt? - Tessék? - J ú l i a hangja annyira lehalkult a t o m b o l ó düh­ től, h o g y Elizabeth n e m volt biztos benne, hallotta-e egyál­ talán, vagy csak a szájáról olvasott. De n e m számított, m e r t az események és érzelmek egész skálája az őrület határára ta­ szította, s t u d a t á n a k megfáradt, agyonhajszolt fele r á d ö b ­ bent, h o g y nincs visszaút. Szája függetlenítette m a g á t teste t ö b b i részétől, és előrevágtatott, m i n t e g y díjnyertes ver53

senyparipa, m i k ö z b e n a pufi kis lovászinas kilométerekkel lemaradva kiabál u t á n a : „Állj m e g , állj m e g ! Az isten sze­ relmére, állj m e g ! " - Ú g y értem, miért n e m v o n s z o l o d a c s á m p á s karikalá­ b a d a konyhába, k a p c s o l o d be a vízforralót, és amikor fel­ forrt, d u g o d fel m a g a d n a k o d a , ahova n e m süt be a nap ? A d ö b b e n t csendtől, mely az egyterű irodára telepedett, Elizabeth többé-kevésbé ráeszmélt, h o g y n e m suttogva ad­ ta elő a m o n d ó k á j á t . M i n t h a m é g a légkondicionáló is viszszavett volna a z ü m m ö g é s b ő l . -M...MÍ? Huss! O l y a n e l s ö p r ő hévvel h ö m p ö l y g ö t t át rajta az adrenalinhullám, h o g y látványosan remegni kezdett, s ak­ korára tátotta a száját, h o g y a b b a n egy k a m i o n is kényel­ m e s e n megfordult volna. - A z t á n , ha azzal végeztél, miért n e m f o g o d az álláso­ mat, és d u g o d fel azt is o d a , h o g y társaságot k a p j o n ? J ú l i a m ö g ö t t L a u r e n c e vadul feltépte az ajtót, ám sem ő, s e m egyetlen hosszú, rosszat sejtető s z e m ö l d ö k e n e m fojt­ hatta Elizabethbe a szót. - T u d o d , u n d o k és elvetemült kis ribanc vagy, uszító, segg­ nyaló, tehetségtelen kis senkiházi, és egy nanomásodperccel tovább sem b í r o k egy tető alatt d o l g o z n i veled, szóval, ha esetleg n e m f o g t a d volna fel azzal a pirinyó, csökött agyad­ dal, s z ó t a g o l o m neked. Fel-mon-dok! - N é m a csend. Ú g y meredtek egymásra, m i n t két bandita, akiknek visz­ ket a tenyerük a .45-ös Colijukért. E g y e d ü l J ú l i a bal szeme r á n g a t ó z o t t görcsösen. Mihelyst észrevette, h o g y L a u r e n c e o t t áll a vállánál, ajkai remegve szétnyíltak, és Elizabeth el­ képedve figyelte, a h o g y m i n d e n arcizmát megfeszíti, h o g y vizet préseljen a könnycsatornáiba. A z á m , jelölhették vol­ na az Oscarra. 54

Elizabeth lassan tapsolni kezdett, és így szólt: - B r a v ó ! És m o s t szolgáltasd szépen vissza azokat a könnycseppeket a krokodilnak, mielőtt keresné őket. L a u r e n c e végigmérte, m e g r á g t a és újra kiköpte. - Takarodj, ki v a g y r ú g v a ! - s u t t o g t a sipítva. - B o c s , de m á r f e l m o n d t a m - m o n d t a Elizabeth, majd Laurence-re b ö k ö t t . - A m i téged illet, t ö b b beosztottat fo­ gyasztottál el az u t ó b b i hat h ó n a p b a n , m i n t ahány zsemlét egy átlagcsalád egy évben elfogyaszt. Szégyellhetned m a ­ g a d ! A n n a k a s o k rendes gyereknek m i n d ok nélkül tetted ki a szűrét! - Ha problémád volt, jöttél volna o d a hozzám, h o g y meg­ beszéljük négyszemközt! - m o n d t a Laurence, hangja ellep­ lezte morgását, hisz t u d a t á b a n volt a kéretlen figyelemnek. S z e m ö l d ö k e mély V-t formázott középen, ahol az emberi lényeknek rés van, s p o n t ú g y festett, m i n t egy vérfarkas. Elizabeth a z o n b a n szemtelen Piroskát játszott. - O, igen? - nevetésébe keserűség és derű vegyült. - Va­ l ó b a n , őszintén m e g h a l l g a t t á l v o l n a ? K é t l e m ! T i kvittek vagytok. Feldughatod a drágalátos állásodat, Stewart-Smith úr! L á t t a m , mi állt a fecniden azokról a nőkről, vén szaty­ r o k n a k tituláltad őket, ú g y h o g y ne oktass te itt engem ar­ ról, h o g y m e g h a l l g a t t a d volna, mi a b a j o m . H u s z o n k é t éve d o l g o z o m itt, és csak dicséret ért. A z t á n hirtelen n e m c s a k „felettest" k a p o k , de visszakerülök az iktatóba, kávét főzök a megélhetésért, és ki kell k é r e t ő z n ö m a vécére! - És ez n e m m o n d neked s e m m i t ? - kérdezte L a u r e n c e félig önelégült, félig t o m b o l ó n g ö r b ü l ő mosollyal. - De igen. A z t m o n d j a , h o g y az a g y a m a t óriási d u d á k r a kellett volna cserélnem! - T a k a r o d j ! - üvöltötte Laurence. - Ezer ö r ö m m e l ! - Elizabeth felkapta a kabátját és a tás55

kaját, és méltóságteljes daccal, emelt fővel feléjük viharzott. J ú l i a és L a u r e n c e szétvált, m i n t a Vörös-tenger M ó z e s pál­ cája alatt. Mindenfelé m o h ó i z g a l o m m a l teli szemek csil­ logtak, bár senki s e m m o c c a n t v a g y pisszent az i r o d á b a n . M i n d e n egyes m á s o d p e r c élesnek tűnt, m i n t h a lassítva ját­ szanák le a jelenetet, egyedül Elizabeth t r a p p o l á s a c s a p o t t zajt a szuper ruganyos igazgatói szőnyegen. Ú g y érezte m a ­ gát, a h o g y végigviharzott, m i n t h a N e i l A r m s t o n g lenne, s a h o l d felszínét t a p o d n á . E g y e n e s e n előrenézett, leszaladt a h á t s ó c s i g a l é p c s ő n (melyen k é p z e l e t b e n g y a k r a n e g y r ú g á s s a l leküldte J ú l i ­ á t ) , és e l s z á g u l d o t t R a s z p u t y i n mellett, ki a forgóajtón a forgalmas leedsi utcára. O t t kint a hideg, engesztelhetet­ len levegőben olyat tett, a m i t m á r s o k éve n e m : kisírta a két szemét.

$6

5. (fejezet

A h a z a ú t teljesen ö s s z e m o s ó d o t t Elizabethben. C s a k egy d o l o g r a emlékezett a között, h o g y felszállt a vonatra L e e d s ben, és m e g t a l á l t a a kocsiját Barnsley á l l o m á s o n : a m i k o r a k a l a u z elkérte a jegyét. Fel akarta hívni Janey-1, de biztos­ r a vette, h o g y ilyenkor m é g d o l g o z i k . H e l e n m o s t a n r a m á r végzett, őt viszont n e m akarta aggasztani az állapotában, rá­ adásul a tényleges szülinapján. L e t e l e p e d e t t hát egy csésze teával a konyhaasztalhoz, és hagyta, h o g y a n a p eseményei kavarogjanak az agyában. L a s s a n kezdett összeállni a kép, s jóllehet m e g e s k ü d ö t t volna, h o g y n e m k á r o m k o d o t t , hiá­ nyos emlékei k ö z t felsejlett, h o g y v á l o g a t o t t szavak miféle áradatát z ú d í t o t t a Laurence-re. M a j d , h o g y tovább kínozza m a g á t , felidézte, a h o g y távoztában m e g f o r d u l t és m e g b o t ­ lott, és m i n d e n k i rajta nevetett. A g y a kérdésekkel b o m b á z ­ ta. M i t f o g n a k róla m o n d a n i o t t h o n a z emberek? M i t írat L a u r e n c e a személyi aktájára? Talál-e m é g állást ezek u t á n valaha? Ha n e m önti ki a szívét h a m a r o s a n valakinek, tel­ jesen becsavarodik? Ú j r a tárcsázta J a n e y számát, mihelyt az ó r a m u t a t ó arra a p o n t r a vánszorogott, a m i k o r barátnője h a z a szokott ér­ ni. H á l a az égnek, o t t h o n volt. 57

- M i t műveltél ? - volt J a n e y reakciója, de n e m várta m e g a választ. - Öt perc és ott v a g y o k - m o n d t a , és lecsapta a telefont. Szavához híven alig p á r perc múlva autó g ö r d ü l t Eliza­ b e t h csinos kis hátsó terasza elé, ahol csillogó-villogó p o s t a ­ ládavörös ajtó és m a c s k á t formázó v a s k o p o g t a t ó fogadta a látogatót, de Elizabeth meglepetésére H e l e n fekete áram­ vonalas verdája érkezett, n e m J a n e y ősrégi Volvója. M i n d ­ két nő kiszállt. J a n e y ú g y tervezte, beront és rárivall: „ M i a franc bajod v a n ? " m í g észre nem vette, mennyire kivörösödött Elizabeth szeme. S o s e m szokott sírni, ez tehát k o m o l y n a k tűnt. J a n e y inkább befogta a száját, és hagyta, h o g y H e l e n nyugtatgassa a barátnőjüket, azaz n a g y felhajtással vigasztalja, és feltegye a teát, m i k ö z b e n aranyat érő békességet sugároz a környe­ zetébe. Végül a z o n b a n besokallt és k i r o b b a n t : - Te o s t o b a liba, mi a fene bújt beléd? Elizabeth lassan ingatni kezdte a fejét. - D u n s z t o m sincs - m o n d t a . - M i n t h a valaki m á s ült volna a kormánynál, és az irányította volna a számat. - A h a , Stevie Wonder. N e m beszélhetsz így a LaurenceIzé-Izé-félékkel anélkül, h o g y meglakolnál. - H á t , m é g i s lakoltam, n e m ? Elvesztettem az állásomat. - Igen, te süket denevér! - v á g o t t vissza Janey, bár hang­ j a i n k á b b csengett a g g o d a l m a s a n , m i n t d ü h ö s e n . - Teát v a g y kávét ? - kérdezte H e l e n . - N e k e m m i n d e g y - sóhajtott Elizabeth. - Igen, tudjuk - k o n t r á z o t t rá Janey, s k i g o m b o l t a szok­ nyáját. Vagy összement a szárítógépben, v a g y m é g i n k á b b vissza kell vennie a szénhidrátfogyasztásból. - Elköltöztetted a kávét, te rosszaság - p i r o n g a t t a Helen,

58

h i á b a m a t a t o t t a szekrényben ott, ahol általában lenni szo­ kott. - J a , bocs, elfogyott - m o n d t a Elizabeth. Ú j a b b a n n e m kívánta, ezért fel s e m töltötte a készleteit. - Teafilterből vi­ szont találsz bőven. N é z d , H e l s , ez n e m járja, h o g y itt p á ­ tyolgatsz, p e d i g s z ü l i n a p o d van... R á a d á s u l a te á l l a p o t o d ­ b a n ! A z t hittem, vacsorázni m e n t e k . - Terhes vagyok, n e m beteg, te csak ne aggódj m i a t t a m - felelte H e l e n . N e m s z á n d é k o z o t t elárulni, mennyire ku­ tyául érzi m a g á t . É p p b e u g r o t t a m u n k á b ó l hazafelé m e ­ net Janey-hez azzal az ürüggyel, h o g y b e k ö s z ö n j ö n : „ H e l ­ lo, k o s z i a virágot." Valójában a hányinger kerülgette, és a vécét akarta használni. E t t ő l függetlenül g o n d o l k o z á s nél­ kül felajánlotta, h o g y elviszi mindkettejüket. - M i n d e g y , az asztal nincs lefoglalva kilenc előtt, és két­ lem, h o g y S i m o n hazaér fél kilencnél h a m a r a b b - folytat­ ta g y e n g é d mosollyal. M é g a születésnapján s e m várta el, h o g y előnyt élvezzen a férje munkájával szemben. - R e n d b e n , a m i történt, m e g t ö r t é n t - látta be Janey. És m o s t m i h e z fogsz kezdeni ? - C s a k isten a m e g m o n d h a t ó j a . G o n d o l o m , szerzek má­ sik állást, remélem, n e m kérnek ajánlólevelet. - H m m m , ez g o n d o t jelenthet. H e l e n a teáskanna tartalmát kevergette a h á t u k m ö g ö t t , h o g y felgyorsítsa a főzési folyamatot. - N e m hinném, h o g y elengednek csak így ennyi év után. - D e h o g y n e m - felelte E l i z a b e t h nevetést imitálva. S e m m i t sem jelentek a L a u r e n c e Stewart-Smith-féléknek. K i b o r í t o t t a m a „nőcskéjét", ez felér egy árulással. Le is fe­ jeztetett volna, ha a tizenhatodik s z á z a d o t írnánk. L a s s a n , életlen bárddal. - Igen, nos, hála istennek, n e m azt írjuk. K é r h e t s z m u n 59

kanélküli-segélyt ? - faggatta H e l e n , fanyaron hozzátéve: G o n d o l o m , nincs t ö b b ezer font m e g t a k a r í t á s o d , a m i b ő l kihúzhatnád. Elizabeth a fejét rázta. - N e m k a p n é k segélyt. És őszin­ tén szólva nincs k e d v e m o d a b u m l i z n i , és b o l d o g - b o l d o g ­ t a l a n n a k az orrára k ö t n i a m u n k a ü g y i k ö z p o n t b a n , v a g y m i n e k hívják m a g u k a t m a n a p s á g , h o g y a n intéztem el m a ­ g a m n a k , h o g y kipateroljanak az állásomból. - Idegesen fel­ h o r k a n t o t t . - El s e m h i s z e m ! Ú g y értem, h o g y hagyhat­ tam, h o g y egy ilyen kis ribanc, m i n t J ú l i a Powell, k i h o z z o n a sodromból, he? - Te t u d o d - vetette o d a Janey, akit éppannyira megle­ p e t t ez a fordulat. M e r t példátlan volt, h o g y Elizabeth b á r m i n felhúzza m a ­ gát, k ü l ö n ö s e n n e m egy vacak k a n n a teán. Elizabeth volt a l e g h i g g a d t a b b ember, akit ismert; tulajdonképpen a J é g ­ királynő kész i d e g r o n c s n a k tűnt néha mellette. Persze ott bujkált benne valahol a v a d ó c , és tessék, ők m e g a b b a n a h i s z e m b e n éltek, h o g y E l i z a b e t h s z é p e n m e g á l l a p o d o t t az elmúlt években, bár n e m sikerült tisztességes p a c á k o t fognia, aki m e g m e n t h e t n é . A z t á n a m i k o r egy mégis kivá­ lasztotta, Elizabeth elküldte a sunyiba. Akármilyen nagyra tartották a barátnőjüket Helennel, a l k a l o m a d t á n felváltva fojtották v o l n a egy k a n á l vízbe. N e m volt szüksége ellen­ ségre, a l e g n a g y o b b ellensége ö n m a g a volt. - N e m m o n d h a t n á d egyszerűen, h o g y b e a d t a d a felmon­ d á s o d a t ? - javasolta H e l e n , s kitöltötte a teát. - A k k o r egész biztosan n e m ítélnének neki segélyt - szö­ gezte le Janey. - Persze ott van a molesztálás. E l i z a b e t h n a g y o t sóhajtott. - P i s z k o s u l n e m kell se­ gély! De nyíltan k i m o n d o m , m a j d kitör a frász. A suli ó t a a Praktimaxnál vagyok. S o s e m d o l g o z t a m m é g máshol. 60

- N a , l á t o d ! - r a g y o g o t t fel H e l e n . - Ez j ó l mutatja, mi­ lyen hűséges és állhatatos vagy. - N e m túl hűséges d o l o g azt m o n d a n i a f ő n ö k ö d n e k , h o g y d u g j a fel az állásodat a seggébe, n e m ? - m o r d u l t rá Janey. K i s időre elnémultak, aztán a helyzet k o m o l y s á g a el­ lenére harsány h a h o t á b a n törtek ki, mely igencsak rájuk fért. Maj d J a n e y csettintett, mintha eszébe jutott volna valami. - T u d o d , m i t tennék a helyedben ? K i v e n n é k néhány hét szabit, és pihennék. N e m is t u d o m , művészkedj, v a g y fesd ki a hálószobádat, ilyesmi. Isten a m e g m o n d h a t ó j a , igencsak ráférne m á r - tette h o z z á „ a m i a szívén, az a száján" egye­ nességgel. - K i k a p c s o l h a t s z , lazíthatsz. S o s e m láttalak m é g ilyen zaklatóttnak. A m i azt illeti, ha j o b b a n b e l e g o n d o l o k , s o s e m láttalak m é g zaklatottnak, é s p o n t . L e v a g y strapái­ vá, Collier. Lehet, h o g y be kéne n é z n e d az o r v o s h o z . - Felesleges, csak a h o r m o n j a i m m a l j ö n n e . N e m dilizn e k be e g y kicsit e b b e n a k o r b a n az emberek? N e m kez­ d ü n k bajszot növeszteni és Tena L a d y t vásárolni? - M e g e n g e d h e t s z m a g a d n a k p á r hét szabit ? - fordítot­ ta k o m o l y r a a szót J a n e y ismét. E l i z a b e t h b ó l i n t o t t . - Ki kell fizetniük a s z a b a d s á g o ­ m a t . A z a z átkozott b o s z o r k á n y n e m h a g y t a tavaly, h o g y kivegyem az egészet. A z t n e m tagadhatják m e g tőlem, v a g y igen? J a n e y a teáját kortyolgatta, p e d i g az u t ó b b i i d ő b e n leszo­ k o t t róla. O l y a n fémes lett az íze. - N e izguljatok, m i n d e n r e n d b e n lesz. T é n y l e g !

-

E l i z a b e t h m e g g y ő z ő e n felnevetett. - M o s t , h o g y kiönth e t t e m a szívemet, sokkal j o b b a n érzem m a g a m . L e g a l á b b nincs jelzálog, a m i t fizetnem kéne, szóval n e m tehetnek ki a h á z a m b ó l , és csak m a g a m r ó l m e g Cleefről kell g o n d o s ­ kodnom. 61

A negyedik széket elfoglaló nagy, fekete C l e e f a neve hal­ latán lustán felnyitotta egyik szemét. H e l e n szeretetteljesen megcirógatta, m i n d i g a m a g á é n a k tartotta. - C s a k várd ki, m i k o r szól k ö z b e a k a r m a - m o n d t a . - Az n e m fog - vélte Elizabeth. - Az ő fajtája m i n d i g l ó szarba p o t t y a n , mégis rózsaillatúan keveredik ki belőle. - N e m m i n d i g - m é l á z o t t H e l e n . - N é h a utoléri őket a j o g o s büntetésük. - Janey-re pillantott megerősítésért, ám J a n e y m e g sem m u k k a n t . - R e n d b e n , akkor i g y u n k a k a r m á r a ! - kiáltotta Eliza­ beth, s a m a g a s b a lendítette bögréjét arra, amerre a k a r m á t képzelte, bár egy pillanatig s e m hitt a létezésében.

M i r e H e l e n befutott, S i m o n m á r o t t h o n volt. Pár perccel előzhette m e g , m e r t m é g le s e m vetette a n a g y k a b á t o t . B u ­ sás h a s z n o t h o z ó n a p o t t u d o t t m a g a m ö g ö t t , és sütött ró­ la, milyen elégedett magával. Feledte a m ú l t estét, m e g i n t b a r á t o k voltak. - K o r á n hazaértél - jegyezte m e g H e l e n elégedetten, s szélesen e l m o s o l y o d o t t . - M e r r e jártál? - kérdezte S i m o n , és p u s z i t n y o m o t t a homlokára. - Elizabethnél. K i s s é depressziós. - A m i é r t b e n e m avat­ ta be. Á l n o k d o l o g n a k érezte, h o g y kiadja a barátnőit Si­ m o n n a k . Férje látványosan lubickolt az őket érő csapások­ b a n . K ü l ö n ö s e n Elizabethében. - T ö k m i n d e g y - m o n d t a S i m o n , és egy kézlegyintés­ sel elhessegette a témát. - Ne foglalkozz vele. Vásároltam n e k e d m é g egy ajándékot. B o c s , h o g y nincs b e c s o m a g o l ­ va, n e m volt rá i d ő m .

62

E g y n a g y d o b o z t nyújtott át. H e l e n elvette, az asztalra tette, kibontotta, és kiemelte belőle a hosszú, p a z a r vázát. - H á t n e m káprázatos ? Muszáj annak lennie, egy vagyon­ ba került, és ezt vettem m é g bele. - Ezzel átnyújtott egy ha­ talmas virágcsokrot. Kivette az új vázát hitvese kezéből, az étkezőbe masírozott vele, és Elizabeth napraforgós vázájá­ n a k hűlt helyére tette. - B o l d o g születésnapot, d r á g á m . - Büszkén mosolygott, és szeretetteljesen megölelte. H e l e n n e m m e r t e elrontani e ritka pillanatot azzal, h o g y megkérdi, h o v a lett a szép váza és a virág, a m i t a l e g j o b b barátnői h o z t a k neki.

A z á g y m a g á n y á b a n E l i z a b e t h ú g y találta, távolról sincs s e m m i v o n z ó a b b a n , h o g y g o n d o l a t b a n felidézi, m i k é n t küldte el Laurence-t és J ú l i á t m á s éghajlatra. Az egész n a p m e g s a v a n y o d o t t a fejében, m i n t a tej, és szó szerint hányin­ ger gyötörte. G o n d o s k o d o t t róla, h o g y ne zaklassák hívat­ lan vendégek, S M S - b e n kérte D e a n t , ne látogassa m e g , mert betegnek érzi m a g á t . A z t á n fogott e g y könyvet és egy m a látás tejet, s azzal bújt ágyba, m e r t gyanította, h o g y m e g i n t b a r o m i álmatlan éjszaka vár rá.

H e l e n m á s n a p reggel rátalált elveszett ajándékaira, amikor kivitte a fekete szemeteszsákot a gurulós k u k á b a . Elizabeth vázája J a n e y virága alá temetve hevert; kész c s o d a volt, h o g y n e m törött el. Kihalászta, becsavarta a szomszédos újrahasz­ nosítható zsákból kivett újságpapírba, és elrejtette a garázs­ ba a t ö b b i kincse mellé, melyet S i m o n n e m szeretett kiten­ ni a házban, neki m e g n e m volt szíve k i d o b n i .

63

(Q. /fejezet

Elizabeth azzal az érzéssel virradt munkanélküli létének első napjára, h o g y egész éjszaka alig öt másodpercet aludt tisztes­ ségesen. Felöltözött, lebattyogott a földszintre, m a g á b a erő­ szakolt p á r falat pirítóst, aztán megint visszamászott az ágy­ ba, s e g y h u z a m b a n lehúzott m é g h á r o m órát. U t á n a sokkal j o b b lett a közérzete, végre m e g a d t a szervezete számára azt, a m i t követelt. A h h o z viszont n e m volt hozzászokva, h o g y semmittevéssel m ú l a s s a idejét, s mihelyt felkelt, m a l m o z o t t u n a l m á b a n . Próbált értelmesebb céllal előrukkolni annál, h o g y k r i m i s o r o z a t o k ismétlésével üsse a g y o n az időt. J a n e y tanácsa, h o g y fesse ki a hálószobát, percről percre v o n z ó b ­ bá vált a szemében. Jelenleg u n a l m a s m a g n ó l i a s z í n uralta, elnyűtt bézs szőnyeggel, mely j ó c s k á n túl volt a fénykorán. E g y kis melegség hiányzik innen, a színek érdekes j á t é k a talán egy szép eperpiros szőnyeg és krémesen rózsaszín fa­ lak, g o n d o l t a . N e m r é g látott ilyet egy m a g a z i n b a n , és na­ g y o n bájosnak találta. S z o r o s copfba g u m i z t a rakoncátlan haját, k o p o t t p ó l ó b a és kitérdelt fekete c i c a n a d r á g b a vedlett, melyén felfutott a szem a belső combvarrása mentén, ám festéshez tökéletesen megfelelt. M a j d az egykor pottyantósként funkcionáló ker64

ti b ó d é felé vette az irányt, h o g y smirglipapírra vadásszon. M é g csak a szegélylécek felét csiszolta le, a m i k o r kényte­ len volt melltartót váltani, m e r t a m i rajta volt, sebesre hor­ zsolta a stratégiai helyeken; azt hitte, az új m o s ó p o r az o k a . Folytatta a h á l ó s z o b a előkészítését. A csiszolás végeztével aztán felkerekedett, s m e n t a városba festéket vásárolni. Hihetetlenül p i h e n t e t ő n e k találta, h o g y fel-le sétálgat­ hat a s o r o k k ö z ö t t a „ B ü t y k ö l d m a g a d " barkácsóriás áru­ házában, feje kiürült, csak a kérdéses feladatra koncentrált: ecset, hígító, a l a p o z ó , magasfényű c s e p p m e n t e s festék és dekorszalag-vásárlás. É p p a Vattacukor és a Nyalóka emul­ ziók közti nüansznyi eltérésen vacillált, amikor meglátta őt a m á s i k sor végén. A j ó z a n ész azt súgta, n e m lehet ő, hisz N é m e t o r s z á g b a n van, ám saját szemével látta a vitathatatlan bizonyítékot, mert az kizárt, h o g y összetévesztené mással, akár ennyi év után is. A látványra elakadt a lélegzete. E g é s z lényében m e g d e r m e d t . F o g a l m a sem volt, m i t é v ő legyen. Illetve mégis. Ú g y érezte, ki kell szabadulnia, h o g y oxigén­ h e z j u s s o n . Olyan élesen sarkon perdült, h o g y teljes 3 6 0 fo­ k o t írt le, és u g y a n o d a érkezett, a h o n n a n indult. Ú g y tűnt, a belsejében felrobbanó kis vegyi gyár átmenetileg m e g b é ­ n í t o t t a a k o o r d i n á c i ó s képességét. R é g e n állandóan a z o n r á g ó d o t t , h o g y a n fog viselkedni, ha egyszer m e g i n t összefutnak, és arra jutott, teljesen k ö z ö ­ nyös lesz iránta ennyi év elteltével, sőt talán t u d o m á s t sem vesz róla, legalábbis n e m fordul utána. N a , j a ! K ó v á l y g o t t a feje, az emlékek oly élénken z á p o r o z t a k rá, m i n t megszüle­ tésük napján, h o g y elemi erővel csapjanak le, egészen belere­ m e g e t t a gyomra, és szíve szerint k i d o b t a volna a taccsot. Mi mindent vágott a fejéhezi Mindent... Araszolva kilesett a sarkon, h o g y m é g egy pillantást ves­ sen rá, de a férfi felszívódott. H o v a ? Elizabeth megszabadult 65

a bevásárlókocsitól, végigsurrant a s o r o k mentén, s m i n d b e belesett, m i n t valami h u s z a d r a n g ú színész egy silány kém­ filmben. H o l a fészkes fenében lehet ? Erezte, h o g y közeledik valaki m ö g ö t t e . H á t r a s z ö k k e n t , és a B l a c k & D e c k e r e k h e z lapult, de n e m ő volt az, h a n e m valaki m á s , aki ú g y mére­ gette, m i n t h a egy s z i g o r ú a n ő r z ö t t e l m e g y ó g y i n t é z e t b ő l l ó g o t t volna m e g . Elizabeth visszatért a sarokra, h o g y t o ­ vább kémlelje a fekete bőrdzsekit, s k ö z b e n melegen remél­ te, h o g y a biztonsági k a m e r á k o n át senki sem figyeli. A fü­ lében d o b o l ó vér teljesen elnyomta a h a n g s z ó r ó k b ó l áradó halk zene gyenge dallamát. Hova a pokolba tűnt? M é g egy­ szer alaposan szétnézett, majd úgy döntött, nyilván távozott az áruházból. A szíve őrült p i n g p o n g l a b d a k é n t p a t t o g o t t a mellkasában, és ismét vécére kellett mennie, de sebtiben. A z t á n beléhasított, h o g y mindjárt negyven lesz, n e m ti­ zenkettő, és ebben a korban lehetne m á r annyira érett, h o g y kivédjen egy ilyen groteszk helyzetet. M e r t ha véletlenül m é g s e m veszi kutyába a férfi, mi rossz származhat abból, ha „civilizáltan" o d a k ö s z ö n neki: „ S z i a , h o g y vagy ? Mi szél h o z o t t h a z a N é m e t o r s z á g b ó l ? H o g y van L i s a ? Még min­ dig tapad rád, mint a pióca?' H á t ez a baj a „civilizált"-tal. N e m elég, h o g y k ö z ö n y b ő l egyesre vizsgázik, hisz mara­ déktalanul megtapasztalhatta, milyen hatást gyakorol J o h n Silkstone p u s z t a látványa a testére, az is kizárt, h o g y „civi­ lizáltan" viselkedjen egy szemtől szembe találkozáskor. H a a g y o n ü t i k se képes rá. J o h n m é g m i n d i g n e m került elő, ezért lopva visszaosont a bevásárlókocsiért, és lassan a p é n z t á r h o z gurította. N e m volt eléggé tisztában saját érzéseivel a h h o z , h o g y felismerje, a belső autópályáin s z á g u l d ó adrenalint az izgalom, a m e g ­ könnyebbülés v a g y a félelem indította-e útjára. C s a k e g y d o l o g b a n volt biztos, h o g y m i e l ő b b ki akar keveredni az 66

autója biztonságába. A b b a n a tudatban, h o g y a férfi m á r tá­ vozott, beállt a sorba az egyik kasszánál, és kicsit megnyu­ g o d o t t . É p p e n f i z e t e t t , a m i k o r J o h n m e g i n t felbukkant két kasszával arrébb, a pénztárcáját szorongatva. Elizabeth szí­ ve ismét zakatolni kezdett, de ú g y látszott, J o h n n e m vet­ te észre. Eddig jó. E l ő r á n t o t t a bankkártyáját, m i n t a villám aláfirkantotta a bizonylatot, és m á r tolta is a kocsit diadal­ ittasan a kijárat felé. Megcsinálta! A z t á n a fémkapu, m i t ad isten, szirénázni kezdett a kijáratnál, m e r t a „ B ü t y k ö l d m a ­ g a d " pénztáros n e m h ú z o t t le valamit rendesen. E k k o r a két kasszával lejjebb fizető vevő a felbolydulás felé fordult, és meglátta őt a zűrzavar kellős közepén. Elizabeth azt sem tudta, m i t ő l lángol j o b b a n az arca: at­ tól, h o g y m i n d e n k i b á m é s z tekintetét m a g á r a v o n t a az üz­ letben, a m i k o r az o l i m p i k o n távfutókból és L o s Angeles-i zsarukból keresztezett, p a t t a n á s o s langaléta o d a v á g t a t o t t hozzá, vagy attól, h o g y J o h n a legjobb formájában láthat­ j a : s m i n k nélkül, s p o r t m e l l t a r t ó b a n és festő-mázoló szer­ k ó b a n . J o h n o t t téblábolt, m í g Piszkos H a r r y ellenőrizte Elizabethet, n e m rejteget-e b o m b á t vagy drogot, és újra le­ h ú z t a a cseppmentes festéket. A z t á n Elizabeth várta az el­ kerülhetetlent. N a g y o n pocsékul játszotta, h o g y m o s t először veszi ész­ re a férfit, m i k ö z b e n a szeme sarkából figyelte lassan köze­ l e d ő alakját. - Atyaég, hát te v a g y a z ! H o g y v a g y ? - kérdezte, szá­ n a l m a s kísérletet téve, h o g y lezsernek tűnjön, m i k ö z b e n erőlködve rángatta a pólóját a sejhajára. Hihetetlenül fur­ csa m ű m o s o l y t váltottak, s ú g y b ó l o g a t t a k , a h o g y csak az állatkertben egymást méregető állatoknál szokás. - E l i z a b e t h - k e z d t e a férfi. - H o g y v a g y ? J ó l . . . nézel ki. 67

Az a szünet a b ó k előtt mindent elárul, futott át Elizabeth agyán. - Ó, igen - m o n d t a . - Született m o d e l l v a g y o k ebben a festéshez rántott g ö n c b e n . - Örült, h o g y ráterelhette a szót, k ü l ö n b e n J o h n m é g azt hiszi, ez a szokásos öltözéke m o s t a n s á g , annyira m e g i n d u l t lefelé a lejtőn. - Szóval, h o g y v a g y ? - kérdezte a férfitól. - J ó l , este? - Prímán - m o n d t a Elizabeth. - És te? - J ó l . É s te? Ö r d ö g és p o k o l , ez évekig eltarthat így, ha n e m szakít­ j a meg. - Vakációzol? - kérdezte. - N e m , végleg h a z á k ö l t ö z t e m . - Ó, m i n d k e t t e n ? - Igyekezett n e m túl k o t n y e l e s n e k tűnni. N o h a a z volt. - M i n d k e t t e n ? Ú g y érted, Lisával? N e m , m á r n e m va­ g y u n k egy pár. - Ó, sajnálattal h a l l o m - préselte ki m a g á b ó l Elizabeth. - Szóval... ö m m . . . akkor h o g y fogsz b o l d o g u l n i a n é m e t sör nélkül? -A mindenit, te díjnyertes környezetvédő, Elizabeth Collier! - G o n d o l o m , elleszek - felelte J o h n . E l i z a b e t h g ö r c s ö s e n p r ó b á l t v a l a m i csípős-elmés m e g ­ jegyzéssel előállni, de m á r a „ m i t m o n d j u n k a pasinak, akit hét éve n e m láttunk" feliratú mentális h o r d ó alján kapirgált g o n d o l a t b a n , és J o h n n e m segített, csak állt ott, m i n t egy hegyvonulat, és őt b á m u l t a . M e n t e n elájul, ha n e m sikerül p i l l a n a t o k o n belül lelépnie, ú g y kimelegedett. - H á t , j o b b lesz, ha megyek - m o n d t a , s ideges kis szteppt á n c o t járt, h o g y m e g f o r d í t s a a bevásárlókocsit.

68

- M i t festesz? - kérdezte J o h n a szerzeményeit szemre­ vételezve. - A h á l ó s z o b á m a t - felelte Elizabeth. - M é g m i n d i g a Rhymer Streeten laksz ? - Igen. - Szabin v a g y ? Nem, valójában rdrivalltam a főnökömre, hogy dugja fel magának

az

állásomat.

- Ö h m . . . igen. És te mivel foglalatoskodsz m o s t a n s á g ? - Vettem egy darab földet a bankkal. Felhúzok rá pár há­ zat, remélem, sikerül őket eladni. - Frankó - helyeselt Elizabeth. A hólyagjára k ö t ö t t vész­ jelző vörösen villogott. -Hát. -Hát. -Hát. - Szóval, ez... - kezdte Elizabeth, de elhallgatott, mert halvány sejtelme sem volt, h o g y a n fejezze be a m o n d a t o t . - Igen, örülök, h o g y találkoztunk - m o n d t a J o h n . Ü g y festett, m i n t akit é p p m o s t r á n t o t t a k vissza a transzból. Ér­ dekes hallgatás következett, mely alatt J o h n így folytathatta v o l n a : „ B e p ó t o l h a t n á n k az elmúlt éveket, elmehetnénk va­ lahova inni egyet." Elizabethnek fogalma sem volt, h o g y a n reagálna egy ilyen meghívásra. N e m m i n t h a a l k a l m a nyílt volna kideríteni, J o h n ugyanis a következőképpen folytat­ ta: - H á t , akkor szia, vigyázz m a g a d r a ! - és ezzel távozott, hátra s e m nézett. Elizabeth r o g y a d o z ó térdekkel vánszorgott át a p a r k o ­ lón. É p p o l y reszketeg volt, m i n t a bevásárlókocsi kereke. John Silkstone. Ú g y érezte magát, m i n t valami nemzeti ün­ nepen, szikrázó tűzijátékok r a g y o g t á k be a férfi nevét, a m i azért elég ironikus, figyelembe véve l e g u t ó b b i találkozásu69

kat, amikor elküldte J o h n t a búsba, és megkérte, h o g y hagy­ ja őt örökre békén, m e r t tiszta szívből gyűlöli.

Az Állásajánlatok hirdetőtáblára szokás szerint n e m tűz­ tek ki s e m m i érdekeset. J a n e y h o m á l y o s a n t u d a t á b a n volt annak, h o g y valaki a háta m ö g ö t t á c s o r o g és a válla fölött bámul, de feltételezte, h o g y az illető h o z z á h a s o n l ó a n egy reménybeli pályázó, aki a rég m e g é r d e m e l t lehetőségre vár, h o g y megcsillogtassa a tudását. De n e m az volt, h a n e m Barry Parrish, a személyzeti főnök, és arra várt, h o g y ő, J a n e y végezzen az olvasással, m i e l ő t t leszólítja. - M e g s p ó r o l t á l n e k e m egy utat - kezdte a férfi selymes J a m e s B o n d - h a n g o n . - Be a k a r t a m ugrani h o z z á d ma dél­ után. - Igen? - kérdezte J a n e y meghökkenve. - R á é r s z egy kávéra? - 1 . . . igen, persze - d a d o g t a Janey, s hirtelen szöget ü t ö t t a fejében, helyénvaló-e, h o g y reszket izgalmában, v a g y va­ lójában az elbocsátásáról lesz szó. B a r r y vett neki e g y k a p u c s í n ó t a z a u t o m a t á b ó l , a z t á n egy terebélyes növény m ö g é v o n u l t a k és letelepedtek. - R ö g t ö n a tárgyra térek - kezdte a férfi. - N é h á n y n a p m ú l v a üresedés kerül a hirdetőtáblára, és szerintem pályáz­ n o d kéne rá. - Ö ö m . . . h e ? - kérdezte J a n e y bízvást bízva, h o g y n e m a Pusztító É r t e l e m fejének teszik m e g az eddigi teljesítmé­ nye alapján. D e n e m , annál sokkal, d e sokkal j o b b p o s z t r ó l volt szó. - Vevőszolgálati vezetőnek - tisztázta Barry. Mázli, h o g y épp n e m volt tele a szája kávéval, mert az egé­ szet Barryre k ö p t e volna. M e r t itt volt ő, számlálta a n a p o 70

kat, m i k o r m á s z h a t tovább a ranglétrán a Vén K e h e s T ü d ő ­ nek hála, m i k ö z b e n a személyzeti f ő n ö k aranytálcán küldi fel az E m p i r e State B u i l d i n g csúcsára. - E n . . . én ... n e m t u d o m , m i t m o n d j a k - felelte. Pedig tudta, csak félt, h o g y a k á r o m k o d á s n e m talál túl m e l e g fo­ gadtatásra. - K é p e s v a g y rá, J a n e . M e g v a n benned, amire szüksége van az osztálynak: stabilitás, érettség, hatékonyság és szer­ vezőkészség. E n , azaz mi történetesen ú g y véljük, te vagy a megfelelő leányzó a m u n k á r a . P a p í r l a p o t h ú z o t t elő a n á l a lévő m a p p á b ó l , és az asz­ talra tette. - Ez a m u n k a k ö r i leírás, ezt fogjuk a hirdetőtáblára tűz­ ni. A törvény értelmében m e g kell hirdetnem, de biztos­ ra veszem, h o g y b e h í v n a k elbeszélgetésre. A fizetés ará­ nyos a kinevezéssel, ezen a szinten j á r s z o l g á l a t i a u t ó , magánszakellátás és részesedés a nyereségből. J a n e y átfutotta a p a p í r l a p o t . F a n t a s z t i k u s n a k tűnt, és igen, tudta, h o g y képes rá. Világéletében erre a lehetőség­ re várt, h o g y m e g m u t a t h a s s a , m i t tud. Az ő értékeléseire többnyire a „ L a s s ú víz p a r t o t m o s " t í p u s ú dicséretek ke­ rültek, n e m úgy, m i n t a „Természeténél fogva o k o s t o j á s " Elizabethnek és H e l s n e k . N e m m i n t h a segítene rajtuk: le­ het, h o g y E l i z a b e t h végigjárta a t i t k á r n ő i f o k o z a t o k a t a Praktimaxnál, de annyi ész szorult belé, h o g y az egész kócerájt eligazgathatná. A m i Helent illeti, részmunkaidős titkár­ nő egy ügyvédi irodában, m i u t á n o t t h a g y t a az egyetemet, és ugrott a j o g i d i p l o m á j a ! M i c s o d a veszteség! J a n e y min­ d i g m e g f o g a d t a szülei tanácsát: g o n d o s a n végezte a m u n ­ káját, n e m követett el hibákat, figyelt, tanult és keményen d o l g o z o t t . Es m o s t beérik a fáradozása g y ü m ö l c s e . - Igen, szeretném, ha számításba vennének, Barry - felel71

te higgadtan, p e d i g d ü b ö r g ö t t a szíve, m i n t a d o b egy C o z y Powell-nagylemezen. - Helyes - felelte a személyzeti vezető, s kávéját a m a g a s ­ ba emelve így szólt: - E g é s z s é g e d r e !

7*

eiezet

Az évek során valamennyien m e g t a l á l t á k a módját, h o g y a n t u d n a k a l e g j o b b a n lazítani. H e l e n á l l a n d ó a n fotózott, és hivatalos k r ó n i k á s a volt számtalan frizurájuknak és flörtjeiknek. D a g a d ó a l b u m o k a t őrzött, melyek t ö b b milliót kós­ táltak volna, amennyiben bármelyikük hírnévre tett v o l n a szert. Janey-nél k ü l ö n ö s e n a „dauerkorszak' 5 , Elizabethnél a m o d k o r s z a k volt kényes p o n t , a m i k o r m i n d e n h o l k a t o n a i p a r k á b a n és hosszú, hegyes orrú c i p ő b e n jelent m e g . J a n e y szeretett varrni, és igazi profiként b á n t a tűvel és a varró­ géppel, bár j ó f o r m á n h á z i m u n k á n a k tartotta. N e m m i n t h a koszos lett volna, v a g y baciktól h e m z s e g ő h á z b a n élt volna, v a g y G e o r g e n e m b á n t volna ügyesen a tollseprűvel m e g a porszívóval, csak számára n e m nyújtott olyan sikerélményt, m i n t Elizabethnek a padlósikálás és a szobafényezés, mely u t á n m i n d e n csillogott-villogott. Janey, m i ó t a az eszét tudta, m e g t e r m e t t leányzó volt m a g a s és széles -, és csitri napjaikban az ipar a b b a n a hit­ b e n leledzett, h o g y egy bizonyos méret fölött a n ő k i n k á b b elrejtenék, m i n t s e m díszítenék tekintélyes i d o m a i k a t . Az ő alkatára alig-alig készültek sikkes, m e n ő ruhák, az egyet­ len m e g o l d á s t p e d i g az jelentette, ha megvarrja m a g á n a k , 73

k ü l ö n ö s e n a K á r o l y herceg és D i a n a hercegnő menyegző­ je által fémjelzett '80-as évek elején. O volt a kinevezett ruhatervező, amikor habos-babos fehér b l ú z b a n és piper­ k ő c szatén övsállal a derekukon kiruccantak az éjszakába, h o g y az A n t m u s i c r a rázzák, és amikor divatba j ö t t a kör­ szoknya, m i n d h á r m u k n a k ugyanolyan szürkét rittyentett a suliba. Ú g y jártak-keltek együtt, m i n t h á r o m kitaszított aPomádéból, és ennek bizonyságául H e l e n b i r t o k á b a n volt erről a fotó. Elizabeth számára elsősorban az jelentett kikapcsolódást, ha elvonulhatott egy félreeső helyre a festődobozával, külö­ n ö s e n amikor késztetést érzett, h o g y elmeneküljön a világ elől. Az iskolában a művészetismeret hasznos hobbiként má­ s o d l a g o s helyet foglalt el a tantervben, de s o s e m k a p t a m e g azt a tiszteletet, mely a „ k o m o l y tantárgyaknak", például a történelemnek és a latinnak járt. Aztán, a m i k o r Elizabeth tizenkét éves lett, színre lépett Fairclough kisasszony: az új t a n á r n ő meglátta b e n n e az igazi fogékonyságot a tantárgy iránt, és ritka virágként dédelgette. Pierrepoint úr, a művé­ szeti m u n k a k ö z ö s s é g akkori vezetője u n t a a banánt, az ér­ deklődés utolsó cseppje is kiveszett belőle, és csak a napjait m ú l a t t a a nyugdíjig, Fairclough kisasszony a z o n b a n szen­ vedélyesen szeretett tanítani. T a n ó r á k u t á n k l u b o t tartott az érdeklődőknek, melybe Elizabeth elsőként jelentkezett. F a i r c l o u g h kisasszony o t t b e m u t a t t a nekik a perspektíva és az árnyékolás finomabb módjait, lebilincselő mesékkel szórakoztatta őket a n a g y mesterek z s o n g ó életéről, vad és frivol kalandjaikról és arról, h o g y a n t ü k r ö z ő d n e k rajzaik­ b a n életük k ü l ö n b ö z ő korszakai. A példa, mely örökre bele­ égette m a g á t Elizabeth szívébe, Picasso kései m u n k á i közül került ki: az Anyaság. S o s e m feledte el a gyermekét szop­ tató anya ábrázolásában megjelenő folytonos vonalakat és 74

a mű tisztaságát, melyek a művész belső elégedettségéről t a n ú s k o d t a k . F a i r c l o u g h kisasszony talán egy évig tanítot­ ta őket, de Elizabethnek p o n t ekkor volt égető szüksége rá, h o g y b i z t o n s á g o s a n és csendesen kifejezze zavaros érzel­ m e i t . K é s ő b b rájött, h o g y a m i t F a i r c l o u g h kisasszonytól tanult, egy életen át a hasznára válik, és ezért örökké hálás lesz egykori tanárnőjének. M i e l ő t t felment, h o g y m e g k ü z d j ö n a hálószobával, m e g ­ p i h e n t egy p o h á r narancslével és egy szendviccsel a verőfé­ nyes kis konyhájában. E g y évvel k o r á b b a n újíttatta fel, mi­ után leszakadt az egyik ősrégi szekrény, és magával rántotta a fal felét. A helyiség m o s t fényárban úszott és sárga volt, dél­ u t á n o n k é n t m e g m é g inkább, m e r t akkor egyenesen betű­ zött a n a p a takaros kis hátsó kertet bájos képkeretként sze­ gélyező széles ablakon. C l e e f lágyan horkolt a s z o m s z é d o s széken, egyik lábát kinyújtotta, m i n t S u p e r m a n a karját re­ pülés közben. Elizabethet hirtelen elfogta a vágy, h o g y meg­ rajzolja. Benyúlt m a g a m ö g é a fiókba, ahol a c e r u z á s d o b o z t és a rajztömböt tárolta. H a m a r o s a n újat kell vennie; a l a p o k t ö b b s é g é t kitépte. 3 H - s ceruzát fogott a kecses k o n t ú r h o z , ' és gyorsan húzta a p a p í r o n , h o g y m e g ö r ö k í t s e Cleefet, mi­ előtt az kényelmesebb p o z i t ú r á b a helyezkedik, bár ez n e m volt túl valószínű, hacsak egérízű b o m b a n e m r o b b a n az or­ ra alatt. M a n c s a enyhén megrándult, egy pillanatra kime­ resztette a karmát, m i n t h a az ellenlábasáról á l m o d n a . A z ­ tán m e g i n t m o z d u l a t l a n n á vált, és hagyta, h o g y Elizabeth befejezhesse a művét. Elizabeth s o s e m vezetett naplót, ám a p a d l á s r a elsuvasztott, elfeledett képekben szemléletesen m e g ö r ö k í t e t t e zsenge életét. A Cleefről készült képpel el­ lentétben a z o k b ó l hiányzott a kecsesség, az érzelmek n a g y kiáradása volt vastag, fekete, mérges vonásokkal, akárcsak rajztömbjének n e m r é g kitépett lapjain. 75

Aztán a hálószobába lépve m o s t először látta J a n e y szemé­ vel a szobát, és szakasztott olyan volt, amilyennek m o n d t a : erősen ráfért a felújítás, bár tény, h o g y makulátlan tisztaság uralkodott. A d o b o z b a n lévő élénk rózsaszín festékkel öszszehasonlítva a jelenlegi bézs fal k ü l ö n ö s e n fakónak, unal­ m a s n a k és fáradtnak tűnt, de m á r n e m sokáig. Az volt a baj, h o g y falfestés k ö z b e n túl s o k ideje m a r a d t mélázni. M e r t az rendben van, ha „ e l k a l a n d o z n a k a gondolataid", a h o g y J a n e y f o g a l m a z o t t , c s a k h o g y az ő g o n d o l a t a i egyenesen J o h n Silkstone-hoz kalandoztak, és o t t tusakodva legyöke­ reztek. Tényleg elvált, vagy csak időlegesen szakított Lisával? Van gyerekük?

Udvarol valakinek? Szokott rá,

Elizabethre

gondolni? Isten a m e g m o n d h a t ó j a , milyen igyekezettel p r ó ­ bálta kiverni J o h n t a fejéből az elmúlt években. N e m s o k értelmét látta, h o g y róla á l m o d o z z o n , kizártnak tartotta, h o g y m é g egyszer b a r á t o k legyenek. A m i k o r annyira meg­ b á n t a s z valakit, a h o g y ő m e g b á n t o t t a J o h n t , akkor n e m érdemelsz ilyen kiváltságot, és L i s a , ü d e játékbaba-külseje ellenére, fülig szerelmes volt belé. Igen, J o h n megérdemli, h o g y rendesen szeressék; ő, Elizabeth elszalasztottá az al­ kalmat, és ennyi. Persze ez m é g n e m akadályozza m e g ab­ ban, h o g y a kép, m i t is jelentett neki egykor J o h n , g o n d o ­ latban új életre ne keljen, m i n t valami hatalmas, b e h e m ó t , fekete tollú főnixmadár masszív bakanccsal a csüdjén. T o ­ vább álmodozott, a m í g hamarosan megcsörrent a telefon. - Én vagyok, nincs s o k i d ő m , m é g d o l g o z o m - darálta Janey. - J ó l v a g y ? - Igen, festek, a h o g y tanácsoltad - újságolta Elizabeth. - R e n g e t e g rózsaszínt. A z t á n b e u g r o m a városba, és válasz­ t o k egy szép, új vörös szőnyeget. - Piszkosul olyan lesz, m i n t h a anyaméhben a l u d n á l ! Elizabeth felnevetett. 76

- A p r o p ó - m o n d t a J a n e y hirtelen. - S z ó l n i akartam, találd ki, kit láttam a c s e m e g é b e n ! - Elvist? - kérdezte Elizabeth. - D u g u l j el! - Overdose-t? H a s f e l m e t s z ő J a c k e t ? - Igen, m i n d k e t t ő t . - Az Ideglelés főiskolásait ? - K o m o l y dologról van s z ó ! - szólt rá J a n e y komolyan. - J o h n Silkstone-t? - H o n n a n a m é n k ű b ő l jöttél rá? - L á t t a m tegnap a „ B ü t y k ö l d magad"-ban, amikor elugr o t t a m festékért. Janey-nek elállt a szava. - Beszéltél vele ? - Futólag. -És? - És m i ? K ö s z ö n t ü n k egymásnak, megkérdeztük, h o g y van a másik, és slussz-passz. - Ennél azért t ö b b e t kellett h o g y kihúzzál b e l ő l e ! - Ö r d ö g és p o k o l ! M i ó t a v a g y te a spanyol inkvizíció tagja? - U g y a n , avass m á r be, öreglány! Elizabeth felsóhajtott. - M e g i n t i t t h o n él, és ú g y tűnik, k a m p e c a házasságának. - Ó, csak n e m ? - jegyezte m e g J a n e y kéjesen. - Ne gyere n e k e m az „ Ó , csak nem"-ekkel! - figyelmez­ tette Elizabeth, m e r t tisztában volt vele, mi járhat a barát­ nője fejében. És helyes volt a megérzése. J a n e y g o n d o l a t b a n előrevágta­ tott, s m e g p i l l a n t o t t a a remény m á s o d i k szikráját Elizabeth és J o h n számára m o s t , h o g y a férfi elvált attól a d ö g t ő l , akit feleségül vett. S o s e m szerette Lisát, b á r g y ú n a k és sótlannak tartotta, é s m e g volt g y ő z ő d v e róla, h o g y J o h n S i l k s t o n e 77

csak azért k ö t ö t t ki mellette, mert Elizabeth lapátra tette; a vak is láthatta. - Találkozni f o g t o k m é g ? - kíváncsiskodott Janey. - N e m t u d o m . Valószínűleg, ha sokat l ó g o k barkácsbolt o k b a n m e g építkezéseken. - N e m hívott m e g e g y italra, vagy ilyesmi ? - N e m , persze h o g y n e m ! - N a , jó - a d t a m e g m a g á t Janey, csalódott, amiért beje­ lentése ilyen ellenséges fogadtatásban részesült -, csak ezért telefonáltam. Mellesleg H e l e n telehányja Angliát. - Te jó ég, szegény! K é s ő b b felhívom. És te j ó l vagy? kérdezte Elizabeth. - J ó l , sőt, a m i azt illeti, annál is j o b b a n . K á v é z t a m egyet a személyzetis Mr. Biggel, és képzeld, azt akarja, h o g y pá­ lyázzam vevőszolgálati vezetőnek! - R e m é l e m , akkor fogsz i s ! - De m é g mennyire! A lényeg, m o s t m e n n e m kell, hív a slozi. B i z t o s összeszedtem egy fertőzést, t u d o d , folyton vé­ cére szaladgálok. M a j d n e m annyit, m i n t te. - B i z t o s a h i d e g i d ő az oka, m e g az, h o g y vén szatyrok lettünk. - K ö s z ö n ö m szépen. Akkor, szia! - k ö s z ö n t el Janey. L e ­ rakta a telefont, s k ö z b e n azt g o n d o l t a : Furcsa. A z t hitte, n a g y o b b hatással lesz Elizabethre, h o g y belebotlott a fér­ fiba, akibe régen fülig szerelmes volt, legalábbis a m a levél szerint. D e Elizabethnél s o s e m lehet tudni, m i t g o n d o l va­ lójában.

H e l e n a vécékagyló fölé hajolt az ö t m i l l i o m o d i k alkalom­ m a l a z n a p délután, s a z o n tanakodott, m i é r t hívják „reggeli rosszullétnek", a m i k o r e b é d előtt m e g s e m legyinti a hány78

inger szele. A délelőttök az ó l m o s fáradtságnak voltak fenn­ tartva, a m i k o r ú g y érezte m a g á t , szemhunyásnyit sem aludt éjszaka, a n a p hátralévő részében m e g olyan rókázhatnékja volt, alig m e r t e kitenni a lábát otthonról. A munkahelyén a kollégái együtt éreztek vele, hála isten­ nek. Az i r o d a tele volt k o t y o g ó s , öregecske tyúkanyókkal, akik nemrég váltak n a g y m a m á v á ; gyanították, h o g y terhes, és dőlt belőlük a szó, ellátták hasznos tippekkel, bár a hányás ellen javasolt gyömbérkeksztől olyan émelygés fogta el, azt hitte, m e n t e n kifordul a g y o m r a . E g y e d ü l a citromlevet és az apró ecetes tonhallal töltött, héjában sült burgonyát si­ került m a g á b a n tartania. Észrevette, h o g y leszokott a teáról és a kávéról, furcsa utóíz m a r a d t u t á n u k a szájában, mint­ h a f é m d o b o z b ó l itta v o l n a őket. M é g ö r ö k kedvencétől, a grillezett nyelvhaltól is a szája elé k a p t a a kezét, és E x o c e t rakétaként süvített a legközelebbi vécé felé. M i l y e n b o l d o g lesz, ha véget ér ez a szakasz - g y o r s a n k o p o g j a l e ! - ú g y ö t hét múlva, v a g y m é g h a m a r a b b , h a mázlija van. M o m e n t á n m á s r a sem t u d o t t g o n d o l n i , m i n t a h a l á n t é k á b a n l ü k t e t ő fájdalomra m e g a b ű n t u d a t r a , ami­ ért képtelen teljes figyelmet szentelni Janey-nek, aki é p p m o s t ecseteli t e l e f o n o n a felkérését, m e g azt, h o g y J o h n S i l k s t o n e visszatért, és E l i z a b e t h összefutott vele valahol. N e m m i n t h a ő annyira ismerné J o h n Silkstone-t, m i n t a barátnői, de n a g y o n édes volt, a m i k o r eljött a fekete kiscicáért, h o g y elvigye E l i z a b e t h n e k . Persze sült b o l o n d o t csinált m a g á b ó l előtte, z o k o g o t t , m i n t a z á p o r e s ő , J o h n m e g neki a d t a a zsebkendőjét, amely m é r e t e i b e n d u r v á n egykétszemélyes ágyterítőével vetekedett. M i n d a z o n á l t a l ú g y vélte, n a g y kár, a m i a férfi és E l i z a b e t h k ö z ö t t történt, s m é g i n k á b b , m i u t á n olvasta a levelet. G y e n g é d e n szeret­ te barátnőjét, s azt kívánta, b á r c s a k j o b b a n megnyílna, és 79

közelebb e n g e d n é m a g á h o z a z embereket. U g y a n a k k o r k i ő, h o g y ezt m o n d j a ?

Elizabeth kénytelen volt félbehagyni a festést, h o g y ledőljön durmolni, és vakítóan hasogató fejfájással felébredt, de meg­ érdemelte, kellett neki frissen m á z o l t s z o b á b a n lefeküdnie. V i s z o n t e z tökéletes mentségként szolgált, h o g y S M S - b e n szóljon D e a n n e k , ne j ö j j ö n át hozzá, m e r t nincs h o l alud­ ni. D e a n visszaírt: N E M KELL A L U D N U N K . Ő m e g r ö g t ö n visszavágott: HULLAFÁRADT VAGYOK. A z o n n a l érkezett a válasz az okos helyesírással: ÁLANDOAN FÁRATT VOGY. N e m volt ez kapcsolat, csak megszokás, melynek mielőbb p o n t o t kell tenni a végére. D e a n alkalmi m u n k á k b ó l tenget­ te életét. A m i k o r a környékre v e t ő d ö t t , s egy m u n k a végez­ tével túl s o k á i g időzött, b e k o p o g o t t h o z z á egy csésze teáért. Elizabeth n e m látta, h o l k e z d ő d i k és v é g z ő d i k az a m u n k a , csak a z o n k a p t a m a g á t , h o g y D e a n egykettőre megvetet­ te a lábát az asztalánál. U g y a n a k k o r ő m a g a sem jó ember­ ismeretéről volt híres. Furcsa, azokat, akik az i d ő k során a szívéhez nőttek, ellenszenvesnek találta az első találkozás­ kor: Janey-t t o m p a a g y ú n a k tartotta, H e l e n t felfuvalkodott libának, G e o r g e - o t t o h o n y a alaknak, Elsie nénit a g o n o s z N y u g a t i B o s z o r k á n y n a k a nyavalyás főtt sonkájával és túl­ hígított narancslevével. A m i a tetőtől talpig fekete b ő r b e g y ö m ö s z ö l t , o s t o b a c o w b o y k a l a p o t viselő J o h n Silkstone-t illeti, aki azt hitte, szuper és érdekes a megjelenése, nos, őt sem akarta kedvelni, de a h o g y teltek-múltak az évek, J o h n b e l o p t a m a g á t a szívébe, s ezért az egyetlen saját m a g a szá­ m á r a e l f o g a d h a t ó d o l g o t cselekedte: m e g s z a b a d u l t tőle. Elküldte őt egy m á s i k n ő h ö z , egy m á s i k életbe, m i k ö z b e n D e a n n e k hagyta, h o g y a horkolásával, a rumlijával, a léha80

ságával és a vérlázító szokásaival beterpeszkedjen az életé­ be. Mi ebben a ráció?

A megüresedett állás csütörtökön került fel a hirdetőtáblára, J a n e y meghallgatására a rákövetkező kedden került sor. Hár­ m a n voltak jelen: Barry, J u d i t h B o o t h - ahumánerőforrásos nő - és Barry helyettese, Tony Warburton. Janey~nek m i n d ­ h á r m u k k a l a k a d t m á r dolga, és n a g y o n rendes, rátermett, tisztességes e m b e r n e k ismerte m e g őket. A l e g u t ó b b i vevő­ szolgálati vezető csapot-papot hagyva, gyanúsan sietősen tá­ vozott, n o h a fiatal volt, állítólag tele energiával. Tudta, h o g y a cég ezek u t á n amilyen g y o r s a n csak lehet, be akarja tölte­ ni a p o s z t o t . E b é d u t á n hívták fel, és kérdezték, h o g y ráér­ ne-e egy s p o n t á n csevejre; b e n n e m e g , hála az égnek, volt annyi előrelátás, h o g y aznap k ü l ö n ö s e n elegánsan és felké­ szülten menjen dolgozni, hátha előadódik valami ilyesmi. Kicsit izgult, ám ettől m é g n e m adott együgyű válaszokat a kérdésekre. Összességében ú g y érezte, megállta a helyét, a trió gyakran b ó l o g a t o t t arra, a m i t m o n d o t t , és ú g y tűnt, eléggé n a g y hatást gyakorolt rájuk. K é s ő b b persze, a m i k o r kilépett az állásinterjúról, kitört rajta az idegesség, egyene­ sen a m o s d ó b a irányozta m a g á t , és k i a d t a saját m a g a m e g h á r o m m á s i k ember g y o m r á n a k tartalmát.

M i k ö z b e n J a n e y p r ó b á l t a m a g á t összekapni a vécében, Eli­ zabeth hátralépett, és m e g c s o d á l t a művét az új, m a j d n e m kész hálószobában. Annyira elütött megjelenésben a régitől, h o g y akár újonnan is hozzáépíthették volna, p e d i g csak ki­ pofozta. M é g az ablak is kétszer akkorának tűnt a régi, súlyos kárpitfüggöny helyére kerülő új, halvány rózsaszín függöny81

nyel keretezve. M e g s z a b a d u l t a terebélyes éjjeliszekrények­ től, aztán k ü l ö n b ö z ő elrendezésekkel kísérletezve ide-oda v o n s z o l t a a bútorokat, s meglepve tapasztalta, mennyivel tágasabb és világosabb a szoba. A h o g y a régi szőnyeget csí­ kokra szabdalta, h o g y az önkormányzat elszállíthassa, meg­ f o g a l m a z ó d o t t benne, mennyire n e m akarja, h o g y D e a n be­ tegye a lábát ebbe a friss, tiszta helyiségbe, s h o g y egyszer s m i n d e n k o r r a le kell zárnia vele ezt a semmilyen kapcsola­ tot. A z t á n kocsiba v á g t a magát, és elugrott a városhatárba, h o g y szőnyeget vásároljon az egyik kereskedelmi áruházban - kellemesen vastag, p u h a eperszínűt. Rengeteget tartottak raktáron, és következő hétfőre vállalták, h o g y beszabják. Ellenben ha kék szőnyeget választ, m á s fordulatot vett v o l n a a j ö v ő . Furcsa, milyen apróságokon múlik, hogyan ala­ kul a sorsod, d ö b b e n t rá k é s ő b b .

82

8. (fejezet

H e l e n n e k kellemesen telt a napja. Ma volt nyolchetes és e g y n a p o s terhes, és S i m o n kénytelen-kelletlen beleegye­ zett, h o g y hivatalosan bejelentse a munkahelyén, m e r t egy­ re k í n o s a b b volt tagadni. K o l l é g á i szeretetteljesen körbe­ d o n g t á k , T e d d y S a n d e r s o n , a főnöke p e d i g elment és vett neki egy d o b o z b o n b o n t . J ó ideje e z volt a z első este, h o g y a hányinger n e m ü t ö t t e ki teljesen, s m o s t a hosszú, fehér b ő r k a n a p é n hevert, és rádiót hallgatott az ő A d o n i s z a mel­ lett. S i m o n az üzleti világhíreit bújta, i d ő n k é n t a whiskyjébe kortyolva. H e l e n beérte egy p o h á r l i m o n á d é v a l ; kezét a p o c a k j á n pihentette, és a z o n mélázott, érzi-e a b a b a a mele­ get. N y u g o d t , békés révületbe merült. A z t á n hirtelen min­ d e n félresiklott. A b o n b o n é r t nyúlt, de a h o g y felnyitotta, S i m o n kikap­ ta a kezéből. - N a , na, n a ! N e m akarsz hájat ereszteni, u g y e ? - S i m o n , ez c s u p á n egy b o n b o n - k a c a g o t t H e l e n , s p r ó ­ bált a férje karjába c s i m p a s z k o d n i , azt hitte, viccel. - Itt az idő, h o g y odafigyelj m a g a d r a ! - oktatta S i m o n . - B á r h o g y szól a régi m o n d á s , n e m kéne kettő helyett en­ ned, t u d o d ? 83

- Szerintem t ö b b kalória van ebben a l i m o n á d é b a n , m i n t öt s z e m b o n b o n b a n - vitatkozott H e l e n . - A k k o r igyál vizet! - k a p o t t a szaván S i m o n , elvette a p o h a r á t , k i ö n t ö t t e , és h o z o t t neki ásványvizet a h ű t ő b ő l . H e l e n nevetve fogadta, olyan képtelenségnek tartotta a je­ lenetet, é s ú g y s e m tehetett m á s t . C s a k n e m g o n d o l j a Si­ m o n komolyan? - Mi a b a j o d ? - kérdezte a férfi neje m e r e d t b á m u l á s á r a . - M i t művelsz? - kérdezett vissza H e l e n . - P r ó b á l o k segíteni, hát n e m nyilvánvaló ? - S i m o n legu­ rította a m a r a d é k whiskyt, és j ó k e d v e hirtelen elpárolgott. - C s a k egy szem b o n b o n és egy p o h á r l i m o n á d é volt k ö n y ö r g ö t t H e l e n , hitetlenkedésében m é g m i n d i g eltátotta a száját. - H o g y is m o n d j á k ? „ E g y falatka élvezet, és zsírpárna lesz a végzeted." - Na ja - h á b o r g o t t H e l e n , és igyekezett kevésbé inge­ rült h a n g o t m e g ü t n i , m i n t érzései diktálták, m e r t cseppet s e m v á g y o t t rá, h o g y m e g i n t egy s e m m i b ő l kerekedett vi­ t á b a torkolljon az este. S i m o n ásított, összehajtogatta a napilapot és kijelentette: - M e g y e k lefeküdni, jó éjszakát! - H e l e n lelkesen felpat­ tant, hallatlan szükségét érezte egy m e g e r ő s í t ő szeretkezés­ nek, h o g y tudja, a férje szereti őt és i z g a t o t t a n várja a pici érkezését, mert valahol ennek az ellenkezőjét gyanította. Si­ m o n a z ó t a h a l o g a t t a a családalapítást, m i ó t a összeházasod­ tak, és mivel n é g y évvel fiatalabb volt nála, m e g e n g e d h e t ­ te a halogatást. O m e g h i á b a erősködött, h o g y a h a r m i n c a s éveinek végét tapossa, S i m o n azzal érvelt, a n ő k m a n a p s á g k ö n n y e d é n kitolják a szülést a negyvenes éveik közepéig, ú g y h o g y bőven van ideje. Ő a z o n b a n tudta, m i k az esélyei; anyját szörnyen k o r á n utolérte a m e n o p a u z a , és ú g y tűnt, 84

ez örökletes. Persze az apja mesélhetett volna a tényekről, ha k ö z t ü k lett volna. Akárki m o n d t a is, h o g y a felső vezetők m e g v a d u l n a k az ágyban, H e l e n tapasztalata szerint valaki n a g y o n félrevezet­ te őket. Az esetek t ö b b s é g é b e n S i m o n á l l a n d ó a n túl kime­ rült volt, h o g y szeretkezzen egy i r o d á b a n töltött kemény nap után. N e k i valahányszor optimálisan egybevágott a test­ hőmérséklete és a termékeny napja a f o g a m z á s h o z , S i m o n v a g y konferenciára utazott, v a g y fáradt és kedvetlen volt, s az ő esélyeinek ablaka, h o g y teherbe essen, m e g i n t bezá­ rult egy h ó n a p r a . M á r h á r o m éve ú g y tett, m i n t h a szedné a f o g a m z á s g á t l ó t , s reménykedett, h o g y b e c s ú s z i k a bol­ d o g „baleset", de a z o n ritka alkalmakkor, amikor szeretkez­ tek, örökké p o n t o s menstruációja megjött, és kioltotta a re­ mény aprócska lángnyelveit, melyek táncra mertek perdülni a szívében. Ezért a m i k o r menzesznaptára szerint szilveszter napja volt a nagy nap, m i n d e n t elkövetett, h o g y elcsábít­ sa férjét, és ez bejött. Pezsgőkoktél konyakkal, osztrigával és h o m á r r a l m e g b o l o n d í t v a , illatos gyertyafény, l á g y dalla­ m o k a C D - r ő l , és erotikus masszázs a falatnyi, vörös A g e n t P r o v o c a t e u r fehérneműben... A z t á n a m í g S i m o n aludt, ő lábait az ég felé meresztve ült, m i n t valami pornósztár, és g o n d o l a t b a n egyre b u z d í t o t t a a kis s p e r m i u m o k a t , h o g y keressék csak m e g a petéjét, s vigyázott, n e h o g y egyetlen d r á g a kis cseppjük is k á r b a vesszen. Tudta, h o g y terhes, a teszt elvégzése puszta formalitás volt számára. Fogta a terhességi tesztet, és nézte, ahogy a kék vonal m i n t e g y varázsütésre megjelenik. Az eredmény láttán sikí­ tott örömében, térdre rogyott, hálát a d o t t istennek, egyszer­ re sírt és kacagott. Alig várta, h o g y S i m o n hazaérjen aznap este, de férje szokás szerint késett. A z t á n amikor izgatottan bejelentette neki, h o g y apa lesz, S i m o n gratulált, ám ölelése 85

ernyedt és lélektelen volt. Férje sokkos viselkedését eleinte a hír jelentőségének tulajdonította. Aztán rájött, h o g y egyálta­ lán n e m erről van szó, amikor záporozni kezdtek a kérdések: Hogyan történhetett ez?Elfelejtette bevenni a fogamzásgátlót? Nem megmondta, hogy várjanak még? Ő m e g kénytelen volt egy n e m sokkal korábbi hasmenésre fogni, h o g y az rontotta a fogamzásgátló hatékonyságát. S mivel közismert, h o g y ez könnyen előfordulhat, m e g ú s z t a a hazugságot. L e z u h a n y o z t a k külön-külön, majd H e l e n b e m á s z o t t a z ágyba, S i m o n h o z simult, és m e g c i r ó g a t t a a mellkasát. Si­ m o n m e g f o g t a a kezét, megpuszilta, és visszahelyezte H e l e n mellé. - N e m szeretkezünk? - kérdezte H e l e n . - Ma este nem, d r á g á m , annyira fáradt v a g y o k ! - De szilveszter ó t a n e m szeretkeztünk! - p a n a s z k o d o t t H e l e n , m e g p r ó b á l v a leplezni kétségbeesését. - A m ú g y is ártana a babának, legalábbis a tizenkettedik hétig. H e l e n egy darabig éberen hevert a sötétben, szorosan ma­ g á h o z h ú z t a férjét, p e d i g S i m o n évmilliókra járt tőle. A z ­ zal vigasztalódott, h o g y S i m o n legalább s z ó b a h o z t a a ki­ csit. E s k ü d n i m e r t volna, h o g y m o s t először említette. - S i m o n - kérdezte végül -, n e m örülsz, h o g y apuci le­ szel? - O, Helen, ne butáskodj, csak a l u d j ! - felelte S i m o n , és e l h ú z ó d o t t tőle, m i n t h a az érintése is irritálná.

J a n e y és G e o r g e a curry után (Janey-é természetesen fele­ részt p a r a d i c s o m a l a p p a l készült) a szokásos menetrendet tartották. A g y b a bújtak; G e o r g e kielégítette Janey-t, majd óvszert húzott, és misszionárius p ó z t vettek fel. A z t á n ösz86

szebújtak, és J a n e y ismét mesélni kezdett az állásinterjúról, csevegtek m é g egy kicsit, G e o r g e türelmesen hallgatta a ha­ ját cirógatva, aztán elszundított, J a n e y m e g a plafont tanul­ mányozta, s hallgatta férje halk, elégedett horkolását. T ö r t é n e t ü k n e m volt é p p e n olyan, m i n t A szűz és a ci­ gányba de melegség és szeretet jellemezte, k ö n n y ű és is­ m e r ő s volt, és G e o r g e p o n t o s a n tudta, h o l érintse m e g a nőt, h o g y a csúcsra juttassa a z o n ritka alkalmakkor, a m i k o r egy kis „ c s ú c s n é z ő " mellett d ö n t ö t t e k . S o s e m voltak a z o k a beleremeg-a-ház típusú csúcsok, és a rutinszerűség ellenére m i n d k e t t e n élvezték. E g y i k ü k sem érezte szükségét, h o g y játékszerekkel fűszerezzék n e m i életüket, vikingnek öltöz­ zenek, v a g y géleket kenjenek intimrészeikre, h o g y bizse­ regjenek a vágytól. G e o r g e láthatóan beérte a jussával, és a vad, veszélyes szex nála n e m az volt, a m i n e k magasztalták, m i n t J a n e y a saját b ő r é n megtapasztalta. M e r t J a n e y azt hitte, mihelyt m e g s z a b a d u l súlyfelesle­ gétől, v o n z ó b b n a k , m a g a b i z t o s a b b n a k és teljesen felsza­ b a d u l t n a k érzi m a j d m a g á t , de n e m így történt: csak vé­ k o n y a b b é s é h e s e b b lett. G e o r g e n e m tett m e g j e g y z é s t , ő a z o n b a n tudta, h o g y férje hiányolja g ö m b ö l y d e d i d o m a ­ it, k ü l ö n ö s e n a mellét, melytől elsőként fosztotta m e g a fo­ gyókúra. M i n d i g szerette, ha van m i t fogni rajta, s a p u h a , m e l e g h a l m o k közé fúrhatja m a g á t . Janey-t egy kicsit saját nagyapjára emlékeztette. „ E e h , csont és b ő r vagy, kicsikém" - m o n d o g a t t a a nagy­ apja, és e b b ő l r ö g t ö n értette, h o g y fel kell szednie p á r kilót. Persze nagypapit n e m olyan fából faragták, h o g y a d d i g t ö m ­ je húsos pitével asszonyát, m í g az m o c c a n n i sem bír, m i n d ­ azonáltal a begyes-faros nőket kedvelte. A nagyija méretes melle és csípője egy tengerjárót is felborított volna, és ők ketten m é g a nyolcvanas éveikben is kufircoltak. 87

G e o r g e szerette őt - n a g y és kis mellel e g y a r á n t -, és tudta, h o g y csak csettintenie kell, és G e o r g e a csillagokat is lehozza neki az égből. A z t kívánta, bárcsak ugyanezt kí­ nálhatná férjének, de s o s e m m e r t e feltenni a kérdést, m e r t t i s z t á b a n volt vele, h o g y a férfi c s a k e g y k i s b a b á t kérne. G e o r g e s o s e m sürgette, m e r t értékelte, milyen fontos szá­ m á r a a karrier, őt a z o n b a n á l l a n d ó a n furdalta a lelkiisme­ ret, h o g y n e m igazságos vele. A z elején m é g azt javasolta G e o r g e - n a k , várjanak, a m í g el n e m készülnek a felújítással, aztán p r ó b á l k o z z a n a k majd a gyerekkel, utána m e g i n t várni akart a n a g y előléptetésig, v a g y a m í g eleget össze n e m s p ó ­ rolnak. M e g t a l á l t a a módját, h o g y m i n d i g legyen valami, amire várni kell. A z t á n hirtelen túl késő lett. G e o r g e - h o z bújt, é s m e g p u s z i l t a á l m á b a n . N e m érde­ m e l ilyen férjet, tényleg n e m . F ő l e g a z o k után, h o g y kis hí­ j á n tönkretette.

D e a n akkora zajt c s a p o t t a bejárati ajtónál, h o g y Elizabeth inkább beengedte, mielőtt felveri a szomszédokat. Nyilván­ valóan h a z u d o t t , a m i k o r azzal g y ő z k ö d t e , h o g y n e m k a p t a m e g az S M S - t , melyben kérte, h o g y ne látogassa m e g , hiszen küldött rá egy okét válaszul. Péntek esti sörrel csordultig tel­ ve állított be, és currys böfögésszaglengte be. R á a d á s u l p r ó ­ bálta megtáncoltatni, m i k ö z b e n a lépcső felé vezette, h o g y á g y b a vigye. O m e g m o g o r v á n engedélyezte neki, h o g y ná­ la töltse az éjszakát, de kizárólag a ház elejében, a p ó t á g y o n , mivel a h á l ó s z o b a m é g n e m készült el. D e a n fűt-fát ígért fel­ felé a lépcsőn, h o g y mi m i n d e n t fog vele csinálni, de szeren­ csére mire végzett a fürdőben, D e a n m á r a p a p l a n tetején horpasztott, és ú g y horkolt, m i n t egy krónikus orrsövényferdüléssei m e g á t k o z o t t varacskos disznó. Erre vadul kirán88

gatta a férfi feje alól a párnát, és megcélozta a földszinti kana­ pét, s k ö z b e n megállás nélkül k o r h o l t a m a g á t , amiért eleve ajtót nyitott D e a n n e k . H á t igen, ő csak egy n ő , aki képte­ len n e m e t m o n d a n i . Kivéve persze azoknak, akik történe­ tesen tisztességesek és igent érdemelnének. E l i z a b e t h n e m hitte, h o g y b á r m i k o r is élvezte v o l n a a szexet. Ha mégis sikerült a csúcsra j u t n i a - i n k á b b szeren­ cse, m i n t szándék folytán -, akkor is alig várta, h o g y lehem­ peredjenek róla és békén hagyják. S o h a senkihez n e m bújt o d a a szeretkezést k ö v e t ő m á m o r b a n , m é g D e a n h e z s e m a b b a n a kérészéletű nászutas i d ő s z a k b a n . M i h e l y t véget ért az aktus, e l h ú z ó d o t t tőle, amilyen távol bírt. T u d t a , h o g y ez n e m normális, számára a z o n b a n az volt; n e m tapasztalt m á s t , mely az ellenkezőjét bizonyítaná. S o s e m törte tuda­ t o s a n a z o n a fejét, milyen lett volna J o h n Silkstone-nal le­ feküdni, ám néhanapján megesett, h o g y g o n d o l a t a i n a k gát­ ja alatt átsiklott valami, s ilyenkor elképzelte, a h o g y a férfi g y e n g é d e n megcsókolja, m e l e g e t s u g á r z ó nagy, h a t a l m a s teste az övéhez simul, m a g á h o z vonja az után, és öleli, m í g el n e m alszik. Ilyenkor fejvesztetten száműzte az ábrándot. Valósággal halálra rémítette. H a t á r o z o t t a n fel kell lépnie D e a n n e l s z e m b e n ; j ó c s k á n karácsony előtt k e z d ő d ö t t , h o g y b o r s ó z n i kezdett tőle a há­ ta, akkor a z o n b a n n e m lett v o l n a sportszerű szakítani vele, ezért szilveszter u t á n r a halasztotta. A z t á n elérkezett a szil­ veszter, és szakítás helyett m é g j o b b a n b e l e c s i m p a s z k o d o t t . K i z á r ó l a g m a g á t okolhatta, amiért D e a n t m é g m i n d i g itt et­ te a fene; ú g y érezte, tartozik neki ennyivel, amiért mellette állt, valahányszor szüksége volt egy ismerősre éjszaka, aki mellett n e m k í n o z z a a m a g á n y és n e m retteg a sötétben. A szex fizetőeszköz és h a t a l o m volt s z á m á r a . M i n d e n , csak szerelem n e m . 89

9 . (fejezet

J a n e y tudatalatti határidőnaplójában hirtelen kigyúlt a lám­ p a : m á r m e g kellett volna j ö n n i e a vérzésének, és amikor fel­ l a p o z t a az igazi határidőnaplót, látta, n e m h o g y l e m a r a d t róla, de h a m a r o s a n a következő esedékes. N e m a g g ó d o t t túlzottan, G e o r g e m i n d i g védekezett, és e d d i g s o s e m csú­ szott be baleset, talán a munkahelyi stressz az o k a , az kés­ lelteti egy kicsit. M i n d e n e s e t r e n y u g o d t a b b lenne, ha csip­ k e d n é m a g á t . Lehet, h o g y a n ő k utálják, ha m e g j ö n nekik, d e garantáltan m é g j o b b a n utálják, h a n e m j ö n m e g . H o b s o n úr és neje visszafogottan, de édesen-romantikusan töltötte Valentin-nap estéjét, G e o r g e főzött, egyrészt m e r t szeretett főzni, másrészt m e r t bőven lepipálta Janey-t. V i r á g g a l is meglepte, aztán a k a n d a l l ó elé telepedtek p á r D V D - v e i - Janey-nek A l a n Rickmannel, George-nakjackie Channel -, és kecses pezsgős flötéből kortyolgatva elfogyasz­ t o t t a k egy palack jófajta habzóbort. A z t á n lefeküdtek, csó­ kolóztak és ölelkeztek e g y kicsit, G e o r g e lelkesen megmar­ kolászta a mellét, a m i klassz is volt, m í g ki n e m jelentette: - Szerintem ez egyre n a g y o b b , az anyját! - J a n e y megder­ medt. 90

E g y b á t o r pillanatában Elizabeth fogta a mobilját, b e p ö ­ työgte D e a n számát, majd újra lecsukta. N e m szakíthatok vele Valentin-nap éjszakáján, n e m igaz? - g o n d o l t a , bár öt perccel később, a m i k o r váratlanul késő esti l á t o g a t ó d ö r ö m ­ bölt az ajtón, sietősen felülvizsgálta a véleményét. Mentségé­ ül szolgálhatott volna, amiért kiakolbólítja D e a n t az életé­ ből, h o g y a z n e m h o z o t t neki üdvözlőkártyát, n e m m i n t h a elvárta v o l n a tőle, hisz megfáradt viszonyuknak köze n e m volt a r o m a n t i k á h o z . B e e n g e d t e a t á n t o r g ó részeg D e a n t a hidegről, de k ö z b e n é p p ú g y h a r a g u d o t t magára, amiért m e g i n t n e m vet véget a z egésznek, m i n t D e a n r e , a m i é r t azt hiszi, két tőkehalért és egy óriás k a r t o n b o r s ó é r t cseré­ be kufircot vásárolhat m a g á n a k . Persze tisztában volt vele, h o g y gyerekes dühe helytelenül részben abból ered, h o g y tő­ le n e m k a p o t t üdvözlőkártyát, n o h a a j ó z a n ész azt diktálta, nevetséges erre számítania. - N ő j fel, E l i z a b e t h ! - k o r h o l t a magát, és b e l e t ö r ő d ö t t D e a n látványába, aki a z o n erőlkö­ dött, h o g y két tányérra ossza a vacsorát, mely feladat szánal­ m a s a n m e g h a l a d t a a képességeit jelen állapotában. A z t á n a hal szagától elfogta őt a hányinger, lelki szeme előtt látta, h o g y a p a n í r alatt nyers és nyálkás a hal. Ivott egy p o h á r vi­ zet, h o g y leküzdje a hányingerét, ekkor a z o n b a n eszébe ju­ tott, h o g y a torkán lecsúszott vízben halak úszkáltak és bele­ piszkítottak. E g o n d o l a t r a aztán lehányta az egész konyhát, bele egyenesen D e a n b ü d ö s edzőcipőjének kellős közepé­ be, mire k i r o b b a n t a veszekedés, mely a z o n b a n p o n t k a p ó ­ ra j ö t t neki. Z á r ó a k k o r d k é n t D e a n a k u k á b a v á g t a a cipőt, és z o k n i b a n kiviharzott, h o g y fogjon egy taxit. Ő p e d i g tekintetét az égre emelve hálát rebegett volna Is­ tennek, ha nincs h a t á r o z o t t a n az a b e n y o m á s a , h o g y Isten játszik vele, s ez az egész egy sokkal n a g y o b b vicc része.

9i

H e l e n m a g á n y o s a n töltötte a Valentin-nap estéjét egy ir­ datlan csokor vörös rózsa, két liter diétás l i m o n á d é és egy J a n e A u s t e n - D V D társaságában, m e r t S i m o n jótékonysá­ gi vacsorán vett részt. -Valentin-napon? Ráadásul szombaton? - kiáltotta a n ő , a m i k o r S i m o n közölte, h o v a indul. - Igen, hát főlegpároknak rendezték - magyarázta S i m o n . - Az a baj, h o g y dőlni fog az alkohol, és rengeteget kell majd ácsorogni, és szerintem neked ez túl megerőltető lenne. - De j ó l v a g y o k - e r ő s k ö d ö t t H e l e n , és p r ó b á l t a leplez­ ni z ö l d ábrázatát. - M i é r t n e m szóltál k o r á b b a n ? - U g y egy hete említettem, biztosan kiment a fejedből. - N e m f o g o d furcsán érezni m a g a d , ha m i n d e n k i viszi a párját? - M é g szép, h o g y n e m . Részemről ez i n k á b b üzleti talál­ k o z ó , m i n t társasági esemény. - N e m jelennél m e g velem mégis szívesebben? - unszolta H e l e n . J o b b a n e l k á m p i c s o r o d o t t , m i n t szeretett volna. - Az a fontos, h o g y lássanak, Helen, az isten szerelmére, értsd már m e g ! Ez is csak egy újabb nap, hacsak n e m vagy fülig szerelmes tinédzser, vagy n e m üdvözlőkártyák árusítá­ sából élsz! - felelte S i m o n elcsigázva, m i n t h a felesége irreá­ lis elvárásokat támasztana. Puszit n y o m o t t a homlokára, bár Helen az ajkait emelte, aztán elporzott frakkban, előtte azon­ b a n hitvesére parancsolt, h o g y ne várja m e g a lefekvéssel. H e l e n az ablakból figyelte S i m o n t á v o l o d ó alakját; inte­ getett neki, de férje m á r a m o b i l o n lógott, hátra sem pillan­ tott. Persze igaza volt. Mi szükség üdvözlőkártyákra és ro­ mantikus vacsorákra Valentin-napon, a m i k o r o t t hordja a szíve alatt férje szerelmének zálogát. Végül arra a következ­ tetésre jutott, h o g y innentől fogva m é g j o b b , m é g kevésbé szánalmas, viszont m é g figyelmesebb feleséggé kell válnia. 9*

"f 0. (fejezet

H é t f ő n azzal indult a reggel, h o g y m e g h o z t á k a m u n k á s o k Elizabeth szőnyegét, és beszabták. K e d v e s fickók voltak, se­ gítettek visszatenni a b ú t o r t az új elrendezés szerint. A fá­ radozásukért cserébe Elizabeth csúsztatott m é g nekik egy extra tízest, m e r t s e n k i n e k s e m szeretett tartozni. A z t á n a m i k o r elmentek, az ágyra rogyott, s két órára elszendere­ dett, á l m á b a n S a m és Elsie néni ámulva c s o d á l t a a m u n k á ­ ját. A z z a l a fantasztikus érzéssel ébredt, h o g y S a m az arcát paskolgatja a mancsával, valójában a z o n b a n C l e e f volt az, aki j ö t t f i g y e l m e z t e t n i , h o g y h a r m i n c m á s o d p e r c e s késés­ ben van az etetéssel. A h o g y elővette neki a Whiskast, szeme m e g a k a d t a macskaeledeles szekrény fölé t ű z ö t t kalendári­ u m r a f i r k a n t o t t n a g y „ M " betűn. Ú g y tűnt, menstruáció­ ja egyhetes késésben van, p e d i g általában egy-két n a p p a l k o r á b b a n s z o k o t t érkezni. D e legalább a m ú l t h ó n a p b a n m e g j ö t t , hála az égnek, a m i k o r a leginkább szüksége volt rá, h o g y lássa a vér tisztító bizonyítékát, bár az igaz, h o g y h a t á r o z o t t a n g y e n g é b b e n jelentkezett. E n y h e hányinger kerülgette, de b e d o b o t t egy szelet ke­ nyeret a kenyérpirítóba, mert ú g y morajlott a g y o m r a az éh-

93

ségtől, m i n t egy vén csatahajó. M i r e kiszökkent a kenyér a pirítóból, kihányta volna, ha akár az ajkához ér. Mi a c s u d a van velem? - értetlenkedett. Fel sem merült benne, h o g y m á s is s z ó b a j ö h e t a víruson kívül.

A m i k o r Barry Parrish rácsörgött Janey-re, h o g y neki ajánl­ j á k fel az állást, J a n e y ö r ö m t á n c o t lejtett volna az íróaszta­ lán, ha n e m lett volna tömve a feje m á s dolgokkal, melyek előnyt élveztek. L e s z m é g i d ő ünneplésre. E l ő z ő n a p kife­ jezetten azért ugrott át a Tescóba, h o g y terhességi tesztet vegyen, de végül inába szállt a bátorsága, m e r t azzal, h o g y megveszi, v a l a h o g y v a l ó s á g o s a b b á válik a potenciális rém­ á l o m lehetősége. K ö d ö s e n b o l y o n g o t t az á r u h á z b a n a va­ sárnapi bevásárlók forgatagában, és egy v a g y o n t elvert fe­ lesleges élelmiszerre. Felhívta G e o r g e - o t a mobilján, és beszámolt neki a jó hír­ ről, h o g y m e g k a p t a az állást, amit G e o r g e mindkettejük he­ lyett hujjogatva fogadott, és megígérte, h o g y ö s s z e d o b va­ l a m i különlegeset vacsorára a csordulásig telt h ű t ő b e n lévő ellátmányból. J a n e y g o n d o l n i sem akart vacsorára, i n k á b b m a r a d t volna vécéközeiben egy kellemesen hűs borogatással a h o m l o k á n . E b é d s z ü n e t b e n átszaladt a drogériába, s vett terhességi tesztet, melyet g o n d o s a n a táskája mélyére sülylyesztett, m i n t h a igaz lenne a m o n d á s : a m i t n e m látsz, az o t t sincs. M a j d megjátszott migrénre hivatkozva k o r á n le­ lépett a munkahelyéről, és benézett Elizabethhez, aki nála is ramatyabbul festett.

- Szóval, minek köszönhetem a váratlan látogatást ? - kérdez­ te Elizabeth. Igyekezett v i d á m n a k tűnni, p e d i g hulla volt. 94

- Ne is kérdezd - felelte Janey, elvitorlázott mellette a verőfényes konyhába, és lecsapta a táskáját a kerek kis ét­ kezőasztal kellős közepére. -Teát? - Van g y ü m ö l c s l e v e d vagy ilyesmi? N e m k í v á n o m s e m a teát, s e m a kávét. - Igen, persze - m o n d t a Elizabeth, és m e g l ó d u l t a h ű t ő felé egy n a g y d o b o z áfonyaléért. - Ez megfelel? - Igen, jó lesz. J ó l érzed m a g a d ? Falfehér vagy. - K i s s é h a s o g a t a fejem - m o n d t a Elizabeth a h o m l o k á t dörzsölve. - B i z t o s a n a festéstől. Megfordult, s látja ám, h o g y J a n e y erősen m e r e d valami­ re, amit egy p a p í r t a s a k b ó l h ú z o t t elő. - M i az? - M i n e k látszik? Elizabeth kiemelte a kezéből. - Terhességi teszt? -Aha. - Kinek? - N a , m i t tippelsz? A n y á m blökijének? - türelmetlen­ k e d e t t Janey, és e g y m o z d u l a t t a l felhörpintette az áfonya­ levet, m i k ö z b e n azt kívánta, bárcsak k o n y a k lenne. Elizabeth azt s e m tudta, milyen képet vágjon, ez alka­ l o m m a l ö s z t ö n e n e m b u z d í t o t t a örvendezésre és körbetáncikolásra, azt kántálva: „ G r a t u l á l o k ! " m i n t Helennél. - N e m v a g y az, vagy igen? - kérdezte végül. - R o h a d t u l remélem, h o g y n e m ! - H á t akkor m e g m i n e k vetted? - E g y r e n a g y o b b a m e l l e m , és g y a k r a n van hányinge­ rem. Ó v i n t é z k e d é s az egész. Elvégzem a tesztet, aztán n e m kell tovább ezen e m é s z t e n e m m a g a m . T u d o m , h o g y n e m v a g y o k terhes, az lehetetlen - szögezte le J a n e y ellentmon­ dást n e m tűrőn. 95

K i n y i t o t t á k a d o b o z t ; két teszt volt benne. - M i t kell vele csinálni ? - firtatta Elizabeth a válla fölött. - G ő z ö m sincs, egy perc és beavatlak - felelte Janey, és kihajtogatta a mellékelt tájékoztatót. K é t s z e r felolvasta a használati ú t m u t a t ó t , h o g y b i z t o s a n megértse, a z t á n fel­ m á s z o t t a keskeny, kanyargós lépcsőn, és eltűnt a fürdőszo­ bában, m í g Elizabeth töltött m é g áfonyalevet. J a n e y h a m a ­ r o s a n újra megjelent, ú g y t a r t o t t a kezében a ceruzaszerű tokot, m i n t h a pestissel lenne megfertőzve. - N a , j ó . E z e k szerint várni kell h á r o m percet - jelentet­ te ki Janey. L e t e l e p e d t e k az asztalnál, a só t a r t ó n a k támasz­ t o t t á k a tesztet, és figyeltek. J a n e y összekulcsolta két kezét, m i n t h a i m á d k o z n a , s azon fohászkodott, legyen m á r vége ennek a szamárságnak mielőbb, h o g y élete visszatérhessen a rendes kerékvágásba. Ó r á k i g vártak, legalábbis ú g y tűnt. - M i t jelent a k é k v o n a l a kijelzőn? H o g y terhes vagy, v a g y n e m v a g y terhes ? - kérdezte Elizabeth, a h o g y lassan feltűnt a kék vonal a m á s o d i k z ó n á b a n . J a n e y n e m felelt, t ú l s á g o s a n lekötötte, h o g y holtra váljon, és k á r o m k o d j o n , m i n t egy kocsis, p e d i g ilyesmire kizárólag végső elkesere­ désében vetemedett. - N e m értem - hajtogatta hitetlenkedve. Ú g y m e g d ö b ­ bent, m i n t h a fejbe k ó l i n t o t t á k v o l n a egy d o r o n g g a l , a m i metaforikusán be is következett. Elizabeth m a g á h o z húzta a használati utasítást, égett a kíváncsiságtól, m í g J a n e y va­ cogott. - H o g y a n ? Egyszerűen nem értem! - szörnyülködött J a n e y a tesztet rázva, m i n t h a azt várná tőle, ismerje el, h o g y hibázott, és törölje le a kék vonalat. - S o s e m kockáztattunk. S o h a . - A z t á n m e g i n t k á r o m k o d n i kezdett, arcát a tenye­ rébe ejtette.

96

- C s i n á l d m e g a m á s i k tesztet, ez lehet, h o g y elromlott - biztatta Elizabeth. - M i n e k ? - kérdezte Janey. - A z t írják, kábé hárommillió százalékosan p o n t o s . És az, érzem a zsigereimben. O, a ro­ h a d t életbe! - M i h e z kezdesz? - kérdezte végül Elizabeth, m e g f o g t a barátnője kezét, és megszorította. - Mi m á s t tehetnék? M e g s z ü l ö m - közölte J a n e y keserű kacajjal. M o s t aztán nyakig ü l ö k a szarban, g o n d o l t a , s azt kívánta, bárcsak ne tiltakozna a lelkiismerete az a b o r t u s z ellen olyan hevesen. N e m akarta ezt a gyereket, de n e m te­ hette m e g , h o g y nem szüli m e g . N e m vinné rá a lélek, h o g y megölje, m e r t a n n a k venné, ha rászánná m a g á t az abortusz­ ra. G e o r g e s o s e m b o c s á t a n á m e g , a z p e d i g lehetetlen, h o g y eltitkolja előle - m á r az a titok is elég n a g y teher, a m i t őriz. H o g y a n , de hogyan történhetett ez? Egyszerűen n e m érte fel ésszel. - G e o r g e b o l d o g lesz - jegyezte m e g Elizabeth p u h a t o ­ lózva, m e r t n e m t u d t a megállapítani, J a n e y é p p megvadul­ ni készül, m i n t H u l k , vagy m e n t e n z o k o g á s b a n tör ki. Végül egyiket sem tette, lassan talpra k á s z á l ó d o t t , vette a táskáját és a kulcsát, és így szólt: - J o b b , ha megyek, és el­ m o n d o m neki, n e m ? - Elvigyelek? - ajánlotta Elizabeth. Ü g y látta, J a n e y n e m alkalmas vezetésre. - J ó l vagyok. C s a k szükségem van egy kis magányra m o n d t a Janey. Ú g y látta, Elizabeth n e m alkalmas vezetés­ re akkor sem, ha felajánlja. - Felhívsz, ha hazaértél? - Kétszer csörgők, ne v e d d fel, és ne ess p á n i k b a , ha n e m hívlak öt perc m ú l v a ! Teszek egy kört a h á z körül, gondol­ k o z n o m kell. 97

A m i k o r m a j d n e m fél órával k é s ő b b megcsörrent a tele­ fon, E l i z a b e t h n e m vette fel. T ú l s á g o s a n lekötötte, h o g y d ö n t s e m a g á b a az áfonyalevet, és a m á s i k terhességi tesz­ tet fixírozza, a m i az asztalon, a p a p í r t a s a k b a n m a r a d t .

J a n e y ugyanazon az úton, alig p á r percre lakott Elizabethtől, mégis t ö b b m i n t h ú s z perc kellett neki, h o g y begördüljön a p a r k r a néző, szilárd, k ő b ő l épült, viktoriánus városi vil­ la elé. Végigkullogott az ösvényen, összeszedte magát, be­ nyitott, és m e g c s a p t a a készülő bárány g a z d a g aromája. - Helló-belló, f ő n ö k asszony! - k ö s z ö n t G e o r g e , s elő­ bújt a konyhából a tavaly karácsonyra Elizabethtől k a p o t t , d u z z a d ó m e l l i z o m és k o c k a h a s mintájú kötényében. H í v o ­ g a t ó m o s o l y a a z o n b a n egy csapásra lehervadt, a h o g y meg­ pillantotta felesége s z o m o r ú , s á p a d t arcát. - H é , mi a baj, szerelmem? A z t hittem, túláradó ö r ö m m e l j ö s s z h a z a m o s t , h o g y m e g k a p t a d az állást. J a n e y szívesen k i u g r o t t v o l n a a b ő r é b ő l az állás miatt, ám hirtelen irdatlan h e g y takarta el a s z e m e elől, és m o ­ m e n t á n n e m látta. - Terhes v a g y o k - súgta halkan. G e o r g e n e m szólt, fel sem fogta. H a l l o t t a a szavakat, m e ­ lyeket a világon mindennél j o b b a n hallani akart, de eltartott egy darabig, m í g elfogadta, h o g y n e m a füle űz vele tréfát. Aztán, a m i k o r agya végre b e f o g a d t a az információt, n e m gyúlt ki az arca, m i n t h á r o m s z á z tűzijáték, és n e m ugrált a levegőbe furcsa állati h a n g o k a t hallatva. Ehelyett csende­ sen m a g á h o z v o n t a a feleségét, m i n t h a hálát rebegne neki. A z t á n sírva fakadt. A z t á n J a n e y is sírva fakadt.

98

E g y kisbaba, ámult G e o r g e . Az én k i s b a b á m ! A mi kisba­ b á n k ! Falrengető üvöltés kívánkozott ki belőle. Legszíve­ sebben felkapta volna Janey-t, h o g y m e g p ö r g e s s e párszor a levegőben, a h o g y a tévében szokták. De J a n e y arca min­ dent elárult. A látványtól elszorult a torka, és v á d l ó n ma­ gát o s t o r o z t a : Mit tettem?

Elizabeth n e m tudta, milyen s o k á i g b á m u l t a a papírtasa­ kot. C s a k azt tudta, h o g y a m i k o r J a n e y elment, m é g vilá­ g o s s á g áradt be az ablakon, és mire kézbe vette a tesztet és felment vele a fürdőszobába, m á r erősen szürkült o d a k i n t . Evekig ült a sarokban a hokedlin, mire megemberelte ma­ gát. Ki kell derítenie, ezért kavarog-e á l l a n d ó a n a g y o m r a , gyötri a fáradtság és bosszantja fel m i n d e n , ezért horzsol­ ja-e valamennyi melltartó. A t u d a t u g y a n n e m változtatna a tényeken, és ha negatív, legalább egyszer s m i n d e n k o r r a eltemetheti azt az estét. Ha m e g pozitív... H á t , akkor ide­ je m e g b i r k ó z n i vele, m i n d a z o n á l t a l remélte, h o g y n e m ke­ rül rá sor. Felidézte a J a n e y által felolvasott h a s z n á l a t i utasítást, majd fogta a tesztet, és a vizeletsugárba tartotta, aztán le­ b o t o r k á l t vele a földszintre, m i n t Janey, és a konyhaszékre zuttyanva b á m u l t a olyan meredten, h o g y először azt hitte, csak képzeli a kék vonalat, p e d i g n e m képzelte. Kétségtele­ nül o t t volt, m i n t titkon gyanította. Milyen

ostoba,

VÉGTELENÜL

OSTOBA liba

vagy! -

sikította m a g á b a n . - Miért nem vettél be esemény utáni fo­ gamzásgátlót? A g y a t o v á b b csúfolta: - Azért, mert pillanatok alatt vé­ ge szakadt. Mert nem ment el benned, és akkor nem lehetsz terhes. 99

H á n y s z o r köszörülte a nyelvét az „őszintén" rovatba író névtelen n ő k ö n , m e r t azt hitték, n e m eshetnek teherbe a menstruációjuk alatt, vagy ha állva csinálják, v a g y ha a fér­ fi azt állítja, csak egy kicsit hatol be. Erre én l e k ö r ö z ö m és m a g a m m ö g é u t a s í t o m őket a Vi­ lág L e g o s t o b á b b L i b á j a Versenyen azzal, h o g y n e m veszem be az esemény utánit, p e d i g m e g t e h e t t e m volna, g o n d o l t a . M i é r t n e m vettem be, biztos, a m i biztos? M i é r t n e m ? M i ­ ért s ö p ö r t e p o n t ő - a logikus, gyakorlatias, elég-idős-hogytudja Elizabeth C o l l i e r - szőnyeg alá a problémát, a h o g y m a c s k a elkaparja az a l o m b a a piszkát, a b b a n a hiszemben, h o g y n e m fog visszaütni ? N e m hagyhatja, h o g y így történjen, n e m szülhet gye­ reket. O n e m olyan, m i n t m á s o k . J a n e y idővel m e g b é k ü l m a j d a terhességével, m e r t szerető családja és rokonai a se­ gítségére sietnek, s élete a kis m e g i n g á s u t á n újra rende­ z ő d i k és m e g á l l a p o d i k . G e o r g e piedesztálra emeli, ötper­ cenként teát visz neki és szereti... a babával együtt. De ő? A magafajtának n e m lenne szabad gyermeket vállalnia. A n ­ nak, aki n e m t a n u l t a m e g , m i a z igaz szeretet, akinek a z anyja elhagyta őket és elszelelt, és akinek az apja m á s jelen­ tést társított a családhoz, m i n t a m i t a n n a k jelentenie kel­ lene. C s a k annak lenne szabad látni a teszten kirajzolódó kék vonalat, aki mellett kedves pasi áll, h o g y összeölelkez­ zenek, együtt kacagjanak, neveket válasszanak és katalógu­ s o k a t lapozgassanak, azokból merítve ötletet, mi m i n d e n ­ re lesz szükségük. N e m így kéne történnie; ő s e m m i t sem nyújthat egy gyermeknek. Elővette az Arany O l d a l a k a t , és felütötte

Abortusz-ta­

nácsadásra. Ü g y reszketett, h o g y kis híján zBöllér, mészá­ ros számát k ö r m ö l t e le, a m i szinte ugyanaz. Lásd Klinikák, állt a bekezdésben, ezért o d a l a p o z o t t . M á r - m á r azt hitte, IOO

h o g y ott

a LásdAbortusz-tanácsadás

bejegyzéshez

irányít­

j á k m a j d vissza, és ö r d ö g i r é m á l o m k ö r b e zárja, ahol s o s e m k a p s z egyenes választ, a m í g túl késő n e m lesz. Szerencsé­ re félelme n e m i g a z o l ó d o t t be, o t t állt a szám. Lejegyezte. R e g g e l v a g y néhány n a p múlva felhívja őket, és akkor vége lesz. G ö r c s ö s e n m e g k a p a s z k o d o t t e g o n d o l a t b a n , egy pilla­ natra sem tévesztve szem elől, a h o g y a futó sem koncentrál másra, csak a célvonalra. Es s e m m i másra. S e m m i másra.

G e o r g e és J a n e y mindketten kivettek egy szabadnapot, ágy­ b a n m a r a d t a k és beszélgettek. G e o r g e s u g á r z ó b b volt, m i n t Janey-től várható lett volna, és valahol a s o k terefere köze­ p é n szeretkeztek egyet. Janey-1 a m a g a részéről n e m annyi­ ra a vágy, m i n t a figyelemelterelés, G e o r g e - o t a kétségbe­ esés és a b ű n t u d a t hajtotta. Mivel n e m volt t ö b b é értelme óvszerrel bajlódni, mindkettejük számára k ü l ö n ö s e n inten­ zív menekülést h o z o t t a csúcs. A z t á n G e o r g e J a n e y haját cirógatva vigasztalón megje­ gyezte: - Végül m i n d e n rendbe j ö n , m e g l á s d - ez annyira jellemző volt George-ra, ráadásul az esetek t ö b b s é g é b e n az i d ő őt igazolta. B á r ez a l k a l o m m a l Janey-nek voltak kétsé­ gei. H o g y a n élhetnének m e g a férje szűkös béréből, a m i t azzal keres, h o g y n a p n a p u t á n egy n a g y g é p e n fröccsön­ t ö t t m ű a n y a g o t v á g ki, m i k ö z b e n neki élete n a g y karrier­ lehetőségét kell feladnia. H o g y a n j ö h e t n e m i n d e n rendbe, a m i k o r ilyen p á c b a n vannak? Ó, egek!

Elizabethet valamikor elnyomta az álom, de éjnek évadján felriadt, és reggel kilencig szörnyű tévéműsorokkal m ú l a t t a IOI

az időt. Felhívta a klinikát, i d ő p o n t o t kért, aztán körbete­ lefonált néhány állásközvetítőt, és bejelentkezett hozzájuk a rákövetkező hét elejére, a m i k o r vége lesz az egésznek, ez a l k a l o m m a l örökre. Tökéletesen higgadt, n y u g o d t és öszszeszedett m a r a d t . M e g l e p ő e n könnyen ment. A m í g gon­ d o l k o z n i n e m kezdett, könnyen m e n t m i n d e n .

102

ff. (fejezet

M i u t á n letette a telefont, Elizabeth erős késztetést érzett, h o g y elmeneküljön a házból, s bár dermesztő, fagyos reg­ gelre virradt, felkapta a sapkát, sálat és a prémgalléros nagykabátot, és m e g c é l o z t a a p a r k o t . P o n t J a n e y házánál nyílt az első k a p u , ez a z o n b a n zárva volt, kénytelen volt hát t o ­ vább kutyagolni a következőhöz, ahol a Janey-énél lénye­ gesen d r á g á b b villák élvezték a kilátást a parkra. A fű de­ res volt, r o p o g o t t a lába alatt, a b o k r o k o n finom, cikornyás nyakláncként p ó k h á l ó k dideregtek, és a levegő p o n t olyan volt, amilyenre szüksége volt: csípős, m e t s z ő és tisztító. M e g i n d u l t a sétányon, lelépdelt a huszonhat „ á b é c é " lép­ csőfokon a régi k ő o r o s z l á n hajdani helyére, ahol az a van­ d á l o k t á m a d á s a előtt állt, mielőtt lecserélték volna. Ez volt a kedvenc szeglete a parkban, nyáron c s o d á s virágágyások szegélyezték a nagy, díszes c s o b o g ó h o z vezető tekervényes ösvényt. G y e r m e k k o r á b a n m é g víz töltötte m e g a szökőku­ tat, s m e d e n c é i b e n lurkók gázoltak, m á r a a z o n b a n föld és k o r a tavaszi virágok kis hajtásai h ó d í t o t t á k el m a g u k n a k . Elhaladt a hajdani m a d á r h á z felé. Emlékezetében viharvert ólként őrizte m e g , u n a l m a s lehetett itt az élet a tollas kis teremtményeknek. 103

A parkkávézó zárva volt, de a n a p n a k és az évnek e szaká­ b a n ez n e m érte váratlanul. A hely nyitva tartási ideje é p p ­ oly szűk kis rés volt, m i n t a peteérés a menstruációs ciklus­ b a n - és éppoly nehezen lehetett elcsípni, hacsak n e m volt valaki olyan szerencsés, m i n t Elizabeth. Kellemes emléke­ ket dédelgetett a z o k b ó l az időkből, a m i k o r Elsie néni m a ­ ci alakú jégkrémet vett ott neki S a m e t sétáltatva. Ilyenkor lecsüccsentek egy vén, nyirkos p a d r a , m i n d i g ugyanarra, s megpihentek, m i k ö z b e n labdát vagy faágat hajigáltak S a m nek. Persze m i n d i g ő k u n t a k r á h a m a r a b b , h a S a m e n m ú l t volna, a karjuk is letörik. E g y anyuka a lányát hintáztatta a közeli babahintán, el­ a g g o t t terrierjük a fatörzseket szaglászta, és saját illatával jelölte m e g őket. Elizabeth p r ó b á l t a m a g á t az anyuka he­ lyébe képzelni, m i n d h i á b a . E l ő b b látta m a g á t egy j a c h t o n a B a h a m á k o n , v a g y terebélyes, igazgatói íróasztal m ö g ö t t tekintélyt p a r a n c s o l ó k o s z t ü m b e n feszítve, v a g y művésze­ ti kiállítás megnyitóján L o n d o n egyik felkapott galériájá­ ban, m i n t úgy, h o g y a saját gyermekét löki abban a hintá­ ban, ebben a p a r k b a n . A kutya halvány m o s o l y t csalt ajkára, k o m o l y pofájú, keménykötésű öregúr volt, a nő láttán el­ lenben n e m ült ki érzelgős „ Ó , hát, n e m édes ?" kifejezés az arcára. Az ő szemében n e m bírt érzelmi t a r t a l o m m a l a jele­ net; csak egy n ő t és csak egy t i p e g ő t látott b e n n ü k . A kis­ lány nyújtózva kérte anyukáját, h o g y emelje ki a hintából. Helyes kis c s ö p p s é g volt a rózsaszín bolyhos együttesében, de m é g az sem pendített húrokat Elizabeth szívében, amikor puszit n y o m o t t a kislány a nő arcára. Egyetlenegyet se. A hideg hamarosan kényelmetlenné vált, p e d i g ú g y bebu­ gyolálta magát, m i n t sarki expedíción a Michelin-emberke. O r r a m i n t h a lefagyott volna, és csizmája talpán apró lyuk tátonghatott, m e r t átnedvesedett a lába. M e g k e r ü l t e a gye104

p e s tekepályát, és lépteit a kijárat felé vette. N e m lett j o b b a n a friss levegőtől, ám rosszabbul sem a kedves anyuka-leánya e p i z ó d t ó l ; tudta, h o g y ő m a g a s o s e m fogja ezt m e g é l n i e g y gyerekkel. A k ö z ö n y á l d o t t állapot. Ú g y tervezte, távol m a r a d az ismert világtól a h é t végé­ ig, a m í g o r v o s h o z n e m jut és túl n e m esik rajta. A követke­ ző p á r n a p b a n azzal a mesével szerelte le H e l e n t és Janey-t, h o g y összeszedett valami nyavalyát, és j o b b , ha n e m talál­ koznak, tekintettel az állapotukra. D e a n n e k ugyanezt a d t a be. D e a n fóbiásan viszonyult a hányáshoz, ezért n e m győz­ te neki ecsetelni, milyen sokszor d o b j a ki a taccsot a vírus­ tól, s ez bejött. H o g y lefoglalja m a g á t önként vállalt remeteségében, elő­ vette rajzkészletét, és skicceit néhány tanulmányt Cleefről, de olyan sötétre és hibás perspektívájúra sikeredtek, h o g y C l e e f véletlenül sem hasonlított arra a szelíd cicára, aki volt. Teste megnyúlt és veszélyesen simulékony lett, szeme akár a r a g a d o z ó k é . Elizabeth gyűlölte a p a p í r r a vetett macskát, fogta hát, és kitépte a l a p o t , rajzkészletét m e g visszasüllyesz­ tette a fiók mélyére. N é h a megrémisztette, milyen sötétség ölt testet a ceruzáin keresztül. I n k á b b b e k a p c s o l t a a vacak tévét, olvasott, és stencilezni kezdett egy sor repkénnyel öszs z e f o n ó d ó rózsát az új, rózsaszín hálószobafalra, s p r ó b á l t t u d o m á s t s e m venni a rögzítőről, melyen J a n e y és H e l e n üzente, h o g y mennyit g o n d o l n a k rá, és ha b á r m i t kér a vá­ rosi boltokból, h a b o z á s nélkül telefonáljon...

K é t n a p p a l k é s ő b b lehúzta az utolsó stencilt, szeme az á g y melletti éjjeli asztalkán álló órára siklott, és megnézte, meny­ nyi az idő. H u s z o n n é g y óra múlva újra itthon lesz, túl a szo­ rult helyzetén, fátylat boríthat élete e fejezetére, és o t t foly105

tathatja, ahol a hét elején abbahagyta, hála az égnek. A k k o r m a j d felhívja Janey-1 és H e l e n t azzal, h o g y j o b b a n van, és szokás szerint elcseveghetnek a szokásos d o l g o k r ó l - min­ den vágya a „ s z o k á s o s " volt. Lefekvés előtt teleengedte a kádat, és régóta m o s t először rágyújtott, m e r t a testében zajló v á l t o z á s o k m i a t t v a l a h o g y n e m ízlett neki az u t ó b b i i d ő b e n . E l m e r ü l t az illatos víz­ ben, és k i t á m a s z t o t t a könyvét a k á d o n átívelő drótkereten, melyen szappant, m o s d ó k e s z t y ű t és azt a durva, érdes va­ lamit tárolta, mellyel a kegyetlenül növekvő celluiitisz el­ len szokott t á m a d á s o k a t intézni. A h o g y mélyen letüdőzte a cigarettát, váratlanul m a r d o s n i kezdte a b ű n t u d a t . K ü l ö ­ n ö s e n megrendült, a h o g y elképzelte, h o g y az a kis lény be­ szívja a p r ó c s k a tüdejébe a hűs füstöt. Elhessegette a képet, de az újult erővel m e g r o h a n t a . - A keservit! - h o r k a n t o t t m e g s e m m i s ü l t e n , é s a víz­ be n y o m t a a cigaretta parázsló végét, a h o l az sisteregve ki­ hunyt. Aligha élvezheti, a m í g ilyen g o n d o l a t o k kavarognak a fejében, m é g ha az a lény n e m fejlődött is ki, csak sejtek érzéketlen t ö m e g e , afféle ebihal, mely m á s n a p ilyenkor m á r n e m lesz sehol. M i l l i ó s z á m r a veszítik el és veszik ki őket nap m i n t nap, tette n e m bír jelentőséggel a d o l g o k isteni rend­ jében. N e m mellékesen m é g ő tesz neki szívességet ezzel. O l y a n forró volt a víz, h o g y bőrét elöntötte a pír. G i n és meleg fürdő - ezt vetettékbe a régmúlt időkben, n e m ? C s o ­ dás lenne, ha m o s t elvetélne, gondja n y o m b a n m e g o l d ó d n a , s p o n t o t tehetne a történet végére. K i t ö r ö l h e t n é emlékeze­ téből e s z o m o r ú históriát, s n e m kéne lelkiismeret-furdalás­ tól tartania, amiért a klinikán erőlteti a témát. E k k o r vette észre a víz színén nehézkesen b u k d á c s o l ó , el-elmerülő vörös foszlányt. M e g d e r m e d t , l e g n a g y o b b ré­ mületére félelem, s n e m m e g k ö n n y e b b ü l é s markolt a szí106

vébe, a m i k o r felfedezte, h o g y a fürdőhab alatt m é g t ö b b vérvörös foszlány táncol. Szóval a lény tudja, h o g y szaba­ dulni akar tőle, és m o s t meghal, elmenekül előle, mielőtt erőszakkal válna m e g tőle. Szeretetlenül! E l s z o r u l t a tor­ ka. Előrehajolt, félresodorta a habot, két tenyerét összezár­ va a vörös r ö g ö k alá nyúlt, és óvatosan átszűrte ujjai k ö z t a vizet. Ki a kádból! Hívd a mentőt! De maradt, kővé der­ m e d v e b á m u l t a a tenyerébe ülepedett vörösséget. K ö z e l r ő l cseppet sem hasonlított vérrögre, akkor viszont mi a fene lehet ? M i n t h a vékony szöszök állnának ki belőle. Kísérlet­ képpen megböködte. Mi a...? N e m vérrög volt, h a n e m a h á l ó s z o b a új szőnye­ gének szálai. C s a k fonal! A talpára ragadhatott, amikor vet­ k ő z ö t t a szobában. - Te o s t o b a , o s t o b a liba! - K e m é n y e n felnevetett, h i d e g megkönnyebbülés s ö p ö r t végig rajta. N e m a gyermeke vív­ j a a h a l á l t u s á j á t ! ^ £ ) / m 7 2 ^ / N e m akart ezen g o n d o l k o z n i . Féligaz enyém, félig az övé. Állj - Á L L J !

Több mintfélig,

mert benne növekszik, belőle táplálkozik, benne él. N e v e t é s e , amiért vetélésnek hitte a szőnyeg szálait, hisztérikus h a h o ­ tába csapott át, aztán m i n d e n figyelmeztetés nélkül zoko­ gásba fúlt. H o s s z ú , rázkódó, maszatos-taknyos, arcot lángba borító, szemet püffesztő zokogásba, m e r t hirtelen, abszurd m ó d o n , egy vörös szőnyeg eltérítette életét, s m á s pályára küldte, és ő az égvilágon s e m m i t sem tehetett ellene.

107

"fS. fejezet

M á s n a p este b e t o p p a n t D e a n egy p a l a c k silány lőrével, me­ lyen m é g m i n d i g ott éktelenkedett az 1,99 fontot jelölő ár­ cédula. Elizabeth n e m s z á m í t o t t rá, és látni s e m akarta, de m o s t , h o g y itt volt, eltökélte, n e m halogatja tovább a N a g y Istenhozzádot. D e a n p o k o l i a n be volt indulva, élesztős-sö­ rös leheletével m i n d e n á r o n szájon akarta csókolni. Ő azon­ ban n e m volt hajlandó csókolózni. H á r o m s z o r is lerázta ma­ gáról, á m D e a n tovább p r ó b á l k o z o t t . - Szállj le r ó l a m ! - r i p a k o d o t t rá Elizabeth, és keményen ellökte, D e a n mégis visszatért, m i n t h a felizgatná az ellenál­ lása. - M i n e k ? M i é r t n e m akarsz m á r d u g n i ? - nyavalygott a férfi, és p r ó b á l t a nyakon csókolni és a mellét szorongatni. - Csak. - Ez n e m válasz. - Na j ó , akkor j ó l nyisd ki a füledet! Mert terhes vagyok, hát ezért! N e m s z á n d é k o z o t t így kikotyogni, csak le akarta állíta­ ni. Es D e a n valóban leállt. A m i azt illeti, ettől ú g y kijóza­ n o d o t t , h o g y egy S h e r m a n tankkal is ellavírozott volna egy kifeszített kötélen. 108

- Atyaúristen! - szörnyedt el, és arcából kifutott a vér. A k a n a p é r a r o s k a d t , és t u s i haján át a fejét k e z d t e va­ karni. - És m i t fogsz tenni ? - kérdezte végül. - M e g t a r t o m - felelte Elizabeth, keze önkéntelenül p o ­ cakjára simult, m o s t először hallotta szavakba öntve a saját döntését. - Atyaúristen! - szörnyülködött tovább D e a n . R i a s z t ó sebességgel k a v a r o g t a k fejében a szavak: apaság, g o n d o s k o d á s , gyermekjóléti szolgálat... Elizabethnek egyet­ len óhaja volt c s u p á n : b á r c s a k lelépne D e a n ; s o h a t ö b b é n e m akarta látni. - N e k e m n e m kell - jelentette ki D e a n szinte mentege­ tőzve. E l i z a b e t h s z e m e elkerekedett a d ö b b e n e t t ő l . O k t o n d i m ó d o n fel s e m merült benne, h o g y D e a n azt hiheti, az övé. K i s híján felnevetett; a g o n d o l a t , h o g y D e a n g y e r m e k é t szülje m e g , m a j d n e m rosszabb volt, m i n t a valóság. - „ N e k e m n e m kell"? - m a j m o l t a a férfit hitetlenkedve. - N e m a tiéd, h o g y kelljen. - H e ? - értetlenkedett D e a n . - A z t m o n d t a m , n e m a tiéd. - N e m az enyém? - T a l p o n termett. - H o g y érted azt, h o g y n e m a z enyém? - Ú g y értem, b i z t o n s á g b a n vagy. Vagyis a „ K i az apuci ?" kérdésre a válasz: N e m t e ! D e a n n e k ú g y kellett a z a p a s á g , m i n t p ú p a hátára, á m tesztoszteronja m e g k ö n n y e b b ü l é s helyett t á m a d á s n a k ér­ telmezte az információt. - N e m a z enyém? N e m a z enyém? A k k o r m e g kinek a z átkozott fattya? - D e a n , csak menj el! - szólt rá Elizabeth, s az ajtóhoz 109

sietett, h o g y kinyissa neki. D e a n k a r o n ragadta és durván visszarántotta. - E g é s z i d ő alatt g u m i t húzattál velem, k ö z b e n m e g va­ laki mással kamatyolsz, és vele m e g n e m ? Te... - H á t r a k a p ­ ta a m á s i k kezét, s az reszketve megállt a levegőben. - N e merészelj A K Á R E G Y S Z E R I S m e g ü t n i ! - kiáltott rá Elizabeth olyan erővel, h o g y belerázkódott. D e a n ütés helyett a falnak lökte, majd szétrántotta egy m ű a n y a g sza­ tyor száját, melyet Elizabeth a konyhaajtó m ö g ö t t tárolt. - Te kurva r i n g y ó ! - csattant fel. Elizabeth szíve zakatolni kezdett, keze a hasára siklott, m i n t h a szeretné b e f o g n i a b a b a fülét a z á p o r o z ó szitkok elől, melyeket D e a n zúdított rá, m i d ő n szatyorszám rámol­ ta a holmiját: e d z ő c i p ő t , zoknit, az egész földszinten sza­ naszét heverő C D - k e t , s k ö z b e n megállás nélkül sérteget­ te a szinonimaszótár „ r i n g y ó " szócikkében felsorolt r o k o n értelmű szavakkal. - N e s z e , a S u p e r t r a m p e t m e g t a r t h a t o d - m o n d t a , és fe­ lé hajította a C D - t o k o t . A h o g y a t o k m ű a n y a g sarka c s o n t o t ért a szeme fölött, E l i z a b e t h feljajdult f á j d a l m á b a n . M i r e o d a k a p o t t , h o g y megnézze, vérzik-e, tyúktojás n a g y s á g ú duzzanat n ő t t o d a . Elizabethben elszakadt valami, s bár p ö t t ö m volt, D e a n n e k esett. Senki sem üt meg ebben a házban! Elsie nénije házá­ b a n b i z t o n s á g b a n volt, van és lesz m i n d ö r ö k k é . D e a n jóval n a g y o b b r a n ő t t nála, de félig ittas volt, és a t á m a d á s váratlanul érte. Ú g y h o g y amikor Elizabeth kito­ l o n c o l t a az utcára, lökése ereje egészen az út túloldalán ál­ ló házakig penderítette, ahol m e g b o t l o t t , és elhasalt a p a d ­ k á n , ezzel szerezve E l i z a b e t h n e k értékes m á s o d p e r c e k e t , h o g y utánahajigálja szatyrait és elreteszelje a masszív, erős ajtót, m i e l ő t t feltápászkodik. E l i z a b e t h e g y d a r a b i g m é g no

hallotta, h o g y o d a k i n t d ö r m ö g , a s z o m s z é d o k n a g y ö r ö ­ mére, de m á r egy ujjal sem érhetett h o z z á az ajtó m ö g ö t t , m e l y i m m á r h ú s z éve v é d t e a világ g o n o s z s á g a i t ó l . S o h a t ö b b é n e m engedi be. O t t állt lüktető szemmel, lihegve, m i n t h a é p p lefutott v o l n a egy maratont, amikor D e a n d ö r ö m b ö l n i kezdett a z ajtón. U g y a n a z o k a kaotikus érzelmek r o h a n t á k m e g , m i n t aznap sok-sok évvel ezelőtt, a m i k o r Elsie nénihez szökött hazulról. Elsie nénihez, aki m i n d e n k e d d e n vendégül lát­ ta uzsonnára, és főtt sonkával m e g túlhígított narancslével traktálta, aki szigorú és z o r d volt, aki á l l a n d ó a n a m o d o r a m i a t t szidta, és ráförmedt, h o g y miért n e m h ú z z a ki m a ­ gát m e g fel a zokniját. Elsie nénihez, akihez csak azért járt l á t o g a t ó b a , m e r t volt egy óriás németjuhásza, amelyik p u ­ ha volt, m i n t egy fekete bárány. Elsie nénihez, akit gyűlölt. Elsie nénihez, akire aznap rákiabált, h o g y zárja be az ajtót, m i k ö z b e n ő S a m kutyakosarába bújt. Elsie nénihez, akire rákiabált, h o g y tartsa tőle távol az apját.

M i n d h á r o m nő J a n e y tágas, rusztikus konyhájában ült, a s z o m b a t reggeli g y ü m ö l c s t e a és keksz érintetlenül hevert előttük az asztalon. M i n d h á r m a n terhesen. J a n e y álla j o b ­ b a n leesett, m i n t H e l e n é a hírre, a m i t az i m é n t közölt ve­ l ü k Elizabeth. A megannyi év és megannyi férfi után ez a süket liba m o s t kapja be a legyet, g o n d o l t a J a n e y önkéntelenül csóválva a fejét. Az ő korában, amikor se állása, se pasija. H e l e n n e m szólt, csak ült o t t d ö b b e n t csendben. - M e g t a r t o m , m i e l ő t t kérdeznétek - m o n d t a Elizabeth. - O, Elizabeth, v é g i g g o n d o l t a d ezt ? - s o p á n k o d o t t H e ­ len. in

- Valamennyire - felelte Elizabeth erőltetett nevetéssel. - V é g i g g o n d o l t a m azt, hogy... elvetetem, az o r v o s h o z is be­ jelentkeztem, de végül n e m v o l t a m rá képes. J a n e y tette fel az elkerülhetetlen kérdést. - És az a D e a n ? M i t m o n d o t t ? - N e m D e a n t ő l van. -He? - Tessék? - N e m ismeritek a fickót - felelte Elizabeth, csírájában fojtva el a további kérdéseket, m i e l ő t t z á p o r o z n i k e z d t e k volna. - D e a n n e l kellett volna t a l á l k o z n o m szilveszterkor a z o n a bulin - folytatta a tekintetüket kerülve. - N e m j ö t t el, én m e g b e d ü h ö d t e m , felöntöttem a garatra, aztán egy­ szerűen elfajultak valakivel a d o l g o k . N e m v a g y o k rá büsz­ ke, de megtörtént. N e m akarok beszélni róla, mert m á r n e m változtathatok rajta. A r r a sem emlékszem, h o g y n é z ki a fic­ kó, ráadásul v a l a h o n n a n délről jött, n e m s o k esélyt látok rá, h o g y felkutassam, akkor sem, ha lenne értelme, a m i nincs.

JÓ? Fújt egyet, k ü l ö n ö s e n hangsúlyos p o n t o t téve m o n d a n ­ dójára. J a n e y b ó l o g a t o t t , p e d i g h i b á d z o t t valami a törté­ netben, de n e m folytatta, m e r t Elizabeth olyan a p r ó n a k és s á p a d t n a k tűnt. A z t á n barátnője k i s ö p ö r t e h o m l o k á b ó l a h o s s z ú frufrut, s ő észrevette, h o g y b e d a g a d t és belilult a szeme. - Mi történt a szemeddel ? - O, ö ö ö . . . D e a n h o z z á m v á g t a a S u p e r t r a m p - C D - j é t m o n d t a Elizabeth félig nevetve. - Baleset volt. - M i c s o d a ? H o g y a n lehetne baleset, ha h o z z á d vágta? fortyant fel J a n e y a barátnője nevében. - H o z z á m vágta, de n e m akart eltalálni. A z t hiszem m a g y a r á z t a Elizabeth. 112

- A r o h a d é k ! - kiáltotta Janey. - S o s e m tetszett n e k e m ! - csatlakozott H e l e n . - N e k e m s e m ! - v á g t a rá Elizabeth. - A k k o r miért n e m a d t a d ki a tetves útját m á r k o r á b b a n ? - S e j t e l m e m sincs. T u d o d , milyen nehézfejű v a g y o k a p a s i k terén. Ez n e m volt ú j d o n s á g a m á s i k két nő számára. A h h o z ké­ pest, milyen értelmes nő volt, egy férfiakról szóló vizsgán Elizabeth elvérzett volna az első kérdésnél. - V i s z o n t m o s t lelépett - tette h o z z á Elizabeth. - J ó , h o g y megszabadultál tőle. K e z d e t t ő l fogva n e m tet­ szett nekem sem - közölte Janey. - N e k e d egy fickó sem tetszett, akivel j á r t a m . - De az egyik tetszett - feleselt Janey. Elizabethnek n e m kellett kérdeznie, ki volt az. - Biztos, h o g y n e m D e a n t ő l van? - S z á z százalék. - H á t , életemben először n e m t u d o m , m i t m o n d h a t n é k - rázta a fejét Janey. - N é z d , Janey, szörnyű, b u t a véletlen az egész. E g y pilla­ natra sem merült fel b e n n e m , h o g y teherbe eshetek, külön­ ben beveszek egy esemény utánit. N e m értem, k i sem m a ­ radt a vérzésem előző h ó n a p b a n - m o n d t a Elizabeth. - M i c s o d a ? R e n d e s m e n s t r u á c i ó d volt ? - H á t , így visszatekintve, sokkal g y e n g é b b volt. - Valószínűleg a tested kiengedte a régi vért - vélte H e ­ len. J a n e y kevésbé logikusan közelített. Felhorkantott: - O, te o s t o b a liba! M o s t legalább tudjuk, miért jöttél ki annyira a s o d r o d b ó l , és m o n d t a d a jó öregLaurence-nek, h o g y dugja fel m a g á n a k az állását; t o m b o l h a t t a k a hormonjaid. - H a ­ ragosnak és b ő s z n e k tűnt, de Elizabethhez kacsázott, és m e 113

legén megölelte, p e d i g barátnője cseppet s e m vágyott rá, és tiltakozva, a m a g a „szállj le rólam" m ó d j á n elhúzódott. - M o s t h o g y fogsz b o l d o g u l n i ? - folytatta Janey. - N e m t u d o m , de m e n n i fog - m o n d t a Elizabeth. - Ha albérletben, segélyen t e n g ő d ő tiniknek megy, akkor n e k e m is m e n n i fog, az hétszentség. - Igen, ha valakinek, akkor neked m e n n i fog - biztatta H e l e n g y á m o l í t ó n széles mosollyal. - N a , igen, az n e m kérdéses - értett egyet Janey. Világ­ életében sajnálta Elizabethet, h o g y m a g á r a m a r a d t tizen­ nyolc évesen, m i k ö z b e n ő maradéktalanul élvezhette a sze­ rető c s a l á d t a g o k oltalmát. - E d d i g is e l b o l d o g u l t a m - m o n d t a Elizabeth. - És mi kettőnkre is számíthatsz, ugye ? - kérdezte J a n e y Helentől, aki helyeslőn b ó l o g a t o t t és mosolygott, kedvesen irigykedve m a g a s , vörös hajú barátnőjére. J a n e y i d o m a i egyre d ú s a b b r a kerekedtek, melle kibugygyant a blúzból, p i r o s p o z s g á s arca sugárzott, m i n t a falusi fruskáké. Vele éles ellentétben ő s á p a d t és nyúzott volt, le­ fogyott, a melle m e g m i n t h a ö s s z e t ö p p e d t volna. H a j a loncsosan csüngött, p e d i g előző este m o s t a , arcát p a t t a n á s o k lepték el - m i n t e g y megtorlásként, amiért gyönyörűen tisz­ ta bőrrel vészelte át a serdülő éveket. De n e m izgatta, m e r t valahányszor S i m o n m o r c o s és hallgatag volt, v a g y faggat­ ta, h o g y m i t evett és hány kiló, ö s s z e k u c o r o d o t t a M i r i a m Stoppard-könyvével, és arról olvasott, h o g y a n növekszik a b a b a napról napra akkor is, ha ő vérző ínytől, hányingertől, furunkulusoktól és zsíros hajtól szenved. M i n d e n egyes nap közelebb h o z t a a b a b a születéséhez, és ez a g o n d o l a t tartot­ ta benne a lelket, egyedül ez. C s a k édesapja hiányzott ne­ ki egyre j o b b a n .

114

- Mi az első lépés ? - kérdezte Elizabeth m é g t ö b b tea fö­ lött. - Fel kell h í v n o m az orvost ? - Igen - válaszolta J a n e y és H e l e n k ó r u s b a n . - A z o n n a l m e g k e z d e d a terhesgondozást, és a v é d ő n ő el­ igazít majd a juttatásokról... - folytatta H e l e n , de g o r o m ­ b á n félbeszakították. - J u t t a t á s o k r ó l , a n a g y t ú r ó s t ! M u n k á b a állok, a m i n t t u d o k , és az u t o l s ó p i l l a n a t i g d o l g o z o m ! - jelentette ki Elizabeth méltatlankodva. - N e m f o g o m a seggemet m e ­ reszteni, és szappanoperákat b á m u l n i naphosszat úgy, h o g y közben az államot p u m p o l o m . H é t f ő n benézek néhány munkaközvetítőhöz Leedsben. M e r t a k á r m e k k o r a fejetlenség d ú l az élete m á s terüle­ tein, az biztosan n e m o k o z h a t g o n d o t , h o g y állást szerez­ zen tapasztalattal félrevezetett, szorgos nőként. L e g a l á b b ­ is így hitte naivan.

115

"fS. (fejezet

A tiszteletére rendezett ünnepi lakomán, melyen összesereg­ lett a család apraja-nagyja, J a n e y mindenki nagy örömére vé­ g i g m o s o l y g o t t , igyekezett b o l d o g lenni, és jó képet vágni a terhességhez, de tényleg. M i n d e n t elkövetett, h o g y az lebeg¬ j e n a szeme előtt, G e o r g e mennyire v á g y o t t rá, s lám, a sors ú g y rendezte, h o g y kívánsága teljesüljön. M i n d e n k i t fellel­ kesített a hír, szüleinek repesett a szíve, a h o g y Joyce-nak és Cyrillnek, anyósának, a p ó s á n a k is, akik s o h a ki n e m tették a lábukat o t t h o n r ó l g y ü m ö l c s , k ö t é s m i n t a v a g y egy fazékra való házi leves és p ö r k ö l t nélkül, h o g y jó erőben tartsák őt. A m i l y e n i r a m b a n t ö m t é k , ú g y látszott, az első trimeszter végére elmehet díjbirkózónak. T u d t a , h o g y i m á d n i a kéne, h o g y a figyelem k ö z é p p o n t j á b a került, és a z o n örvendez­ nie, h o g y a férje m é g j o b b a n a tenyerén h o r d o z z a , ám leg­ szívesebben egy sarokba k u c o r o d o t t volna, h o g y ott sírja ki a két szemét. Es ennek s e m m i köze n e m volt a hormonjai­ h o z ; azt fájlalta, h o g y m á s á l m a i t váltja valóra, az övéi m e g füstbe m e n n e k . E m i a t t persze lelkiismeret-furdalás g y ö ­ törte, mérhetetlenül ö n z ő , egoista n é m b e r n e k vélte m a g á t , a m i t ő l m é g t ö b b k ö n n y gyűlt a szemébe.

116

Elizabeth hétfőn k o r a reggel elindult otthonról, leparkolt rikító sárga Hű Matuzsálemével a vasútállomáson, és egy di­ vatos n ő i m a g a z i n n a l m e g egy c s o m a g gumicukorkával fel­ szerelkezve felkerekedett az oly j ó l ismert L e e d s b e . Jó érzés volt ismét a visszhangzó városi pályaudvaron járni, m é g ak­ k o r is, ha a jegyellenőrző k a p u i g szokás szerint h á r o m mér­ földet kellett kutyagolni. I m á d t a L e e d s pezsgését, a nyüzs­ g ő k ö z p o n t b a n e g y m á s mellett j ó l megférő g y ö n y ö r ű ó d o n épületeket, a lenyűgöző új szerkezeteket, i m p o z á n s könyv­ áruházakat, patinás árkádokat, nagy, felkapott ruhaszalono­ k a t és a p r ó c s k a zsidó ékszerüzleteket. M o s t először élvezte ki, h o g y kényelmesen visszavehet a t e m p ó b ó l , és kitérhet az i r o d á k b a v á g t a t ó üzletemberek r o h a m a elől. B ő v e n arrébb volt m é g az első találkozó, betért hát egy kis olasz kávézó­ ba, s egy már-már p u d i n g sűrűségű, tejszínes-mentás kávé­ val és v a s t a g o n megvajazott, pirított ciabattával ü t ö t t e el az időt. A kirakaton át figyelte, a h o g y a tekintélyt p a r a n c s o ­ ló ö l t ö n y ö k és l a p t o p t á s k á k világa nélküle iramlik tova. Az Aranyajtó M u n k a k ö z v e t í t ő ajtaja felett j ó c s k á n eljárt m á r az idő, pergett róla a festék, rettentően beteges barnára fakult a színe, s egy üdvözlőkártyabolt és egy olcsó férfidi­ vat szaküzlet közé p a s s z í r o z ó d o t t be. M a g a a z i r o d a h á r o m emelet m a g a s a n foglalt helyet, s amikor Elizabeth felkutya­ golt a felső szintre, m e g l e p ő e n tágas, ám üres fogadótéren találta m a g á t . Lestrapált fabútorokkal, m e g k o p o t t szőnye­ gekkel, imitt-amott elhelyezett, hajdan divatos, ám t ö b b he­ lyen felfeslett, orrokun-szájukon sárga habszivacsot k ö p ő P V C - s z é k e k k e l p r ó b á l t a k k o p o t t a n sikkes légkört terem­ teni, de, ó, b o r z a l o m , a k o p o t t a t maradéktalanul, ám a sik­ kest a legkevésbé sem sikerült m e g v a l ó s í t a n i u k . Elizabeth hagyta, h o g y e g y n ő , akinek akkora válltömései voltak, h o g y a z o k m é r e t b e n v a l a h o l J o a n C r a w f o r d é 117

és a C h i c a g o Bears focistáié közé estek, fogadja és leültes­ se, aztán k a p o t t egy formanyomtatványt, melyet kitöltött a személyi adataival, a m í g a késésben lévő „ F r a n c e s " fogad­ ni tudja. C s u p á n p á r perc az egész, biztosította J o a n Bear, m a j d visszatért az íróasztalához, ahol rátermetten püfölte a billentyűzetet, ő m e g a rászáradt kávéscsészegyűrűktől ék­ telenkedő, m a s z a t o s a n tisztított üvegasztalon körmölt. Jó fél órával és egy sor, Osszvissz három fogjutott kettőnk­ re, mégis egymásba zúgtunk c í m ű h ö z h a s o n l ó magazincik­ kel később, p o n t a m i k o r Elizabethnek végleg elment volna az életkedve, Frances m o s o l y o g v a és mentegetőzve előbuk­ k a n t a nevével jelzett irodából. K ö r ü l b e l ü l tizenkét évesnek tűnt, s ú g y nézett ki, m i n t aki rászabadult az anyja sminkes neszesszerére. A vakolatvastagságú, n a p b a r n í t o t t árnyalatú alapozó alól kivillanó, menyétszerűen arrogáns tekintet sza­ k a s z t o t t J ú l i á t idézte, s az ellenszenv első pillantásra feliz­ zott köztük. Frances egy j ó l felszerelt, m o d e r n i r o d á b a ve­ zette, helyet foglalt az íróasztalnál, melyen s z á m í t ó g é p állt, felhörpintette m a r a d é k kávéját, és nekilátott, h o g y h á r o m percen át intenzíven tanulmányozza Elizabeth s z a k m a i ön­ életrajzát, n e m m i n t h a az sokat elárult volna. - O, tehát m i n d ö s s z e egy helyen d o l g o z o t t , ez fantasz­ tikus. M i a z o k a ? - Tetszett - felelte Elizabeth, és v a l ó b a n tetszett neki, m í g színre n e m lépett a S z e m ö l d ö k ö s E m b e r és K a r i k a l á b Troli. - A k k o r miért távozott o n n a n ? - Ú g y éreztem, ideje váltani. - H u s z o n k é t év elteltével? Érdekes - felelte Frances Na ja! hangsúllyal. N é h á n y k e m é n y m á s o d p e r c i g a l a p o s a n szemrevételezte ügyfelét, majd ismét a p a p í r l a p b a bújt, és így folytatta: - M e n n y i t is keresett a f e l m o n d á s k o r ? 118

- Tizenkilencezer-kettőszázat. - H ú ! - A m i Francest értelmezve annyit tett: Mázlid lesz, ha találsz ilyet. - És á l l a n d ó v a g y alkalmi m u n k a ér­ dekli? - Bármelyik, de előre szólok: terhes vagyok. - Ó! - sóhajtott Frances, m i n t aki azt m o n d j a : „Enyjeb e j n y e ! " - N o s , azért t e g y ü n k e g y p r ó b á t . S o s e m lehet t u d n i . - L e n y o m o t t n é h á n y g o m b o t a s z á m í t ó g é p e n , és mereven bámulta a monitort, szórakozottan m o t y o g v a : - A d a t r ö g z í t ő , váltott műszak, tizenegyezer-ötszáz, kinek ajánlják: pályakezdőknek... ó, talán mégsem... ha-ha; admi­ nisztrátor forgalmas irodába, bla-bla... fél nyolctól hatig, de pénteken fél négykor vége a munkaidőnek. O, bocs, ez York­ b a n van. H o l is lakik? Bradfordban, u g y e ? B o c s , Barnsleyban... fantasztikus. Itt van e g y H a l i f a x b ő i : bérszámfejtő. A z t m o n d t a , ért a bérszámfejtéshez? Tizenötezer, arányos magánszakellátás... ó, ne, elvárás a k ö n y v e l ő p r o g r a m isme­ rete. N é z z ü k az alkalmi munkákat... itt is van... lapozzunk, lapozzunk... hát, talán m é g s e m . N e m . . . nem... M e g c s ö r r e n t a telefon. Frances felvette. - H a l l ó ? Igen... igen... Ó, várnia kell... H á t , n e m az én h i b á m , h o g y kirúg­ ták, ugye, ú g y h o g y rázzák le reggelig. M o n d j á k m e g neki, h o g y visszahívjuk... Igen, v a n n a k nálam... R e n d b e n . Ciao. - C i c c e g e t t . - E g y e s e k ! - méltatlankodott, és türelmetle­ nül csettintett a nyelvével. - N a , hol a tollam? Ó, istenem, h o l is van? Ki is v a g y o k ? - Egy gügye luvnya? - felelt m a g á b a n Elizabeth. Felne­ vetett volna, de a h a n g j a k o n g o t t v o l n a az ürességtől. E n ­ nek s e m m i értelme; érezte a zsigereiben, m i n t valami k ő ­ sziklát. M é g s e m lesz olyan könnyű menet, m i n t képzelte; a p i a c az ifjúságra és a tiszta lapra van kalibrálva a kor és a tapasztalat helyett. 119

- Biztosan akad majd valami - m o n d t a Frances felettébb kétkedő h a n g o n . - Milyen g y o r s a n t u d gépelni ? - kérdez­ te, de Elizabeth esküdni mert volna, h o g y fél füllel sem fi­ gyel. - Percenként hétszáz szó - tette p r ó b á r a . M á r n e m ér­ dekelték a következmények. - H m m m . Fantasztikus. - Frances a m o n i t o r t fixírozta. Amennyire Elizabeth sejtette, akár p a s z i á n s z o z h a t o t t is. - És m i t m o n d o t t , milyen képesítései vannak? - H é t érettségi és j a p á n nyelvvizsga. - O, na, látja, a j a p á n n a g y o n üzleti-kereskedelmi. Sze­ rintem, ha ránk bízza magát, s e m m i perc alatt kerítünk ön­ nek m u n k á t . Irgalmas ég, ments ki inneni Frances m i n t h a olvasott v o l n a a g o n d o l a t a i b a n , felemel­ kedett, kíváncsian megeresztett egy futó pillantást ügyfe­ le deréktájára, aztán kinyújtotta a kezét, h o g y vékonyka, ernyedt kézfogással búcsúzzon, melytől Elizabethet kiráz­ ta a hideg. - N o s , fantasztikus, h o g y megismerhettem, Lizzie... Elizabeth hátán felborzolódott a szőr. Gyűlölte, ha így szólítják, bár Francesre a jelek szerint igen ráillett nevének b e c é z ő alakja, a Fanny. - Tessék, a névjegykártyám, és ne aggódjon, a m i n t lehet, keresni fogjuk. R e n d b e n ? - Fantasztikus - felelte Elizabeth a száját szélesen elhúz­ va h a m i s vicsorra. M i r e a szaporabarna ajtóhoz ért, Frances névjegykártyája nyolcvanegy darabos kirakós játékká lénye­ gült át. O d a k i n t a felhők baljós szürke fénybe b o r í t o t t a k min­ dent, m é g a z é g i s híven t ü k r ö z t e n y o m o t t h a n g u l a t á t . A városban, melyet oly j ó l ismert, hirtelen elveszettnek, séI20

rülékenynek, kis híján a g o r a f ó b i á s n a k érezte m a g á t a t ö ­ m ö t t , fojtogató térben. H á n y i n g e r és farkaséhség kerítette egyszerre hatalmába, n e m t u d t a megállapítani, h o g y a b a b a vagy a szorongás-e az o k a . A z t ellenben határozottan tudta, h o g y képtelen folytatni zarándokútját a Barnways A l k a l m i M u n k á b a m e g az É s z a k i A n g y a l o k b a , h o g y a remény legki­ sebb szikrája nélkül tovább szaporítsa a szót, legalábbis m a . M e r t itt ül a s z e m é t d o m b o n a harmincnyolc évével, és csu­ p á n egy d o l o g r a vágyik: h o g y valami c s o d a hazateleportálja, s o t t h o n a tűz elé telepedhessen egy c s o m a g vajas-krémes keksszel, fekete áfonyateával, s az ölébe v o n h a s s a Cleefet. Ha szedi a lábát, m é g eléri a következő v o n a t o t haza, be­ p a t t a n a p a r k o l ó b a n h a g y o t t kocsiba, és egy ó r á n belül ott­ h o n van. D u c i , latyakos h ó p i h e s z á n k á z o t t a z orra hegyére, megerősítve b e n n e az elhatározást, h o g y ez a legjobb, a m i t m o s t tehet, ezért sarkon perdült, és visszairányozta m a g á t a pályaudvarra. Felszállt egy zsúfolt vonatra, végigvonult m i n d h á r o m ko­ csin ülőhelyet keresve, ám valamennyi d u g i g megtelt. Végül legyökerezett egy fiatalember mellett, aki m a g a mellett, az ablaknál lévő ülésre d o b v a tárolta az oldaltáskáját. M á s k o r hezitálás nélkül felszólította volna, h o g y pakolja m á s h o v á , sőt, néhány éve m é g saját kezűleg d u g t a volna fel neki a hát­ sójába, amiért ilyen pofátlan, m i k ö z b e n m á s n a k csak álló­ hely jut. M o s t a z o n b a n gyenge és elgyötört volt, n e m állt készen a harcra, és az volt l e g h ő b b vágya, h o g y észrevegye valaki, h o g y terhes és le kell ülnie, ám röntgenszemüveg nél­ kül erre aligha nyílt esély. M á r - m á r azt hitte, nyeregben van, a m i k o r háta m ö g ö t t egy fazon udvariasan megkérte Oldal­ táskás Legényt, h o g y szedelőzködjön, de mint kiderült, csak azért, h o g y saját h a b testét d o b j a le a helyre. A lovagiasság kihalt, i m m á r o n kétség sem férhetett hozzá, ő p e d i g kény121

telen-kelletlen merev, sztoikus brit hallgatásba burkolózva állt végig h ú s z percet, h o g y elcsigázva roskadjon le az utol­ só tízre egy m e g ü r ü l t helyre. A m i k o r leszállt a vonatról Barnsley-ban, m i n t h a egy h ó g ö m b b e csöppent volna. Kövér hópelyhek kavarogtak kóvá­ lyogva, s ő v a c o g v a h ú z t a össze m a g á t a kevéske melegben, melyet az időjárásnak abszolút n e m megfelelő, k o s z t ü m k a ­ bát típusú blézere nyújtott. Á t v á g t a t o t t az ú t o n a p a r k o l ó ­ ba, ahol rikító sárga kocsija várt rá, melynek hátára hatalmas rózsaszín virágot p i n g á l t a k egyedileg. G y o r s a n kinyitotta az ajtót, hálásan bemászott, és b e d u g t a a kulcsot a gyújtás­ ba. A m o t o r fordult egyet, m e g r á z k ó d o t t és leállt. A má­ s o d i k indítózásra kehesen kattant, és ennyi. Elizabethet je­ ges veríték lepte el, rémült b é n u l t s á g á b a n m i n d ö s s z e „ M i t csináljak? S e m m i t s e m t u d o k a k o c s i k r ó l ! " jajdulásra telt tőle. E k k o r vette észre, h o g y a fényszóró be van kapcsolva. P e d i g soha, de s o h a n e m felejtette bekapcsolva ezelőtt. - Kérlek, ne p o n t m a ! - kiáltotta gyászosan m a g á b a n . K o t o r n i kezdett a táskája mélyén a m ű s z a k i segélyszol­ gálat füzetért, m i r e b e u g r o t t neki, h o g y a jelek szerint a mobiltelefonnal együtt a „ s z o k á s o s " táskájában hagyta, az állásinterjúra m e g ezt a „ c s i n o s á t " vitte. H á t r a d ő l t , elgém­ beredett ujjai a volánt markolták, s a reménytelenség érzése h u l l á m z o t t át rajta. F á r a d t n a k és szánalmasnak érezte ma­ gát, s legszívesebben felpofozta volna m a g á t az o s t o b a s á g a m i a t t . Hülye, ütődött, hülye, dilis hormonok! S o h a életében n e m volt szétszórt, s o h a s e m m i t n e m felejtett el. Tényleg ilyen hülye, szánalmas, ostoba, reszketeg kocsonyává csökévényesítik az embert a terhességi hormonok? Évek ó t a n e m sírt, erre hirtelen tessék, z o k o g n i kezdett, és éppolyan eszeveszett iramban ontotta a könnyeket, ahogy a szélvédőt belepte a h ó , mely m i n t h a élve akarta volna el122

temetni. E b b e n a keserves állapotában ü t ö t t szöget a fejé­ be, h o g y senki sem várja o t t h o n azzal: „ H o l van Elizabeth? M o s t a n r a h a z a kellett volna érnie. K e z d e k a g g ó d n i , azt hi­ szem, megyek, megkeresem." E g y teremtett lélek sem. M e d ­ d i g ülhetne ott m a g á b a n , a m í g valaki a keresésére i n d u l ? - tépelődött. Cleefnek sem ő, h a n e m az uzsonnája hiányoz­ na. H i s z e n csak egy macska, fogja m a g á t és továbbáll, h o g y másnál leljen eleségre és melegre, rá n e m vesztegetne t ö b b g o n d o l a t o t , a h o g y H e l e n r e s e m vesztegetett, a m i k o r neki ajándékozta. Elizabethnek n e m volt állása, és fikarcnyi kilátása s e m volt újabbra, m i k ö z b e n a h a s á b a n e g y idegen lény növe­ kedett, akitől n e m volt mersze megszabadulni, h o l o t t til­ t a k o z o t t ellene. Ú j r a m e g újra elfordította a kulcsot t é b o ­ lyult d ü h é b e n . - Indulj már, te r o h a d é k ! - kiáltotta, aztán a m i k o r n e m i n d u l t : - L é g y szíves, kedves kis a u t ó , indulj be n e k e m , kééééérlek... E k k o r b e k o p o g t a t o t t valaki az ablakon, és kinyitotta az ajtót. - J ó l vagy? 0 volt a z ! J o h n S i l k s t o n e ! O t t termett, m i n t C l i n t Eastw o o d a bajban lévő városban. így visszagondolva, J o h n min­ d i g is a svájci bicska emberi megfelelője volt. - N e m indul? - kérdezte. Elizabeth torka túlságosan elszorult, h o g y válaszolni tud­ j o n . C s a k a fejét rázta, és b á m u l t rá h a t a l m a s , k ö n n y b e n úszó, szürke szemmel. M é l y e n átérezte méltatlan helyze­ tét. J o h n kétszer látta hét év alatt, egyszer ú g y festett, m i n t egy csavargó, m o s t m e g azon igyekszik, h o g y könnyekkel áztassa el a k o r m á n y t egy jó m e g egy m o n o k l i s szemmel. J o h n volt az egyetlen, aki valaha sírni látta. 123

- N e m v a g y o k g o n d o l a t o l v a s ó ! N a , m o n d d m á r ! - sür­ gette a férfi. - N e m , m i n d e n r e n d b e n . E l b o l d o g u l o k . - Mi a frász m o n d a t t a ezt velem? - szörnyedt el Elizabeth, a m i k o r a napnál is világosabban látszott, h o g y n e m b o l d o g u l el. N e m m i n t h a J o h n egy szavát is elhitte volna. - Te s o s e m változol, ugye, M a g a m - u r a M a r c s a ? N a , gye­ re, evickélj k i ! K i h ú z t a Elizabethet a kocsiból a blézere ujjánál fogva, és m i n t a gyermeket, ellenállás nélkül vezette egy közeli L a n d Roverhez, mely úgy d o r o m b o l t , a h o g y Elizabeth kocsijának kellett volna. A z t á n k i h á m o z t a m a g á t a kabátjából, h o g y Elizabeth vállára terítse, aki m a j d n e m m e g r o p p a n t alatta, olyan súlya volt. - K é s z szerencse, h o g y m é g m i n d i g ugyanazzal a járgány­ nyal jársz, n e m ? - kérdezte J o h n . - Sejtettem, h o g y egyszer m é g k a p ó r a j ö n az a kerge rózsaszín virág, emlékszel? Elizabeth emlékezett. E g y ü t t m e n t e k a garázsba, ahol vá­ sárolta. Azért cipelte magával J o h n t , h o g y átvizsgálja a k o ­ csit, m e r t m i n d e n téren m e g b í z o t t benne. Arra, h o g y belepistult a z o k b a az őrült pasztell sütiszínekbe, J o h n nevetve legyintett: „ S o s e bízz egy n ő b e n ! D e legalább könnyen ki­ tűnsz majd a t ö m e g b ő l ! " Ezzel eltűnt a kocsi mélyén, h o g y g o m b o k a t és emelőkarokat nyomjon le, és felpörgesse a m o ­ tort, majd b e m á s z o t t alá, és szemrevételezte a futóművet. - Tessék, a d d a kulcsod, és szállj b e ! Elizabeth szóra nyitotta a száját, h o g y m o n d j o n valami bátrat, de elpilledt teste felülbírálta, így i n k á b b bevackolód o t t az anyósülésre. O d a b e n t teljes gőzzel m e n t a fűtés, ba­ rátságos és lakályos hangulat fogadta. A rádió be volt k a p ­ csolva, ám az ablaktörlő nem, és a szélvédőnek v e r ő d ő havas esőtől csupán sejteni lehetett, mi folyik a p a r k o l ó b a n . A sze124

m é b ő l p a t a k z ó könnyek s e m segítettek, ú g y tűnt, m i n t h a k i ö n t ö t t volna egy m o s ó g é p a könnycsatornáiban. Percekkel k é s ő b b kinyílt a sofóroldali ajtó, s a külső fa­ gyos világból félelmetes emlékeztetőt hozva bemászott J o h n S i l k s t o n e a vastag k o c k á s favágóingében, és ismét életet le­ helt a kezébe. - N e m , n e m hajlandó i n d u l n i a k o c s i d - közölte, fekete haja csillogott az olvadó hópihéktől. - M i t műveltél? B e ­ kapcsolva h a g y t a d a fényszórót, v a g y mi ? - A h a - felelte Elizabeth, s várta, m i k o r k e z d ő d i k a „ n ő i s o f ő r ö k " tiráda. N e m m i n t h a J o h n valaha is ilyen lett vol­ na. - J ó n a p o t fogtál k i hozzá. U n d o k egy idő, a z m á r biz­ tos. - B e c s a t o l t a a biztonsági övét, kiengedte a kéziféket és kigördült. N é m a csend telepedett rájuk, amennyiben n e m számít­ j u k a Sheffield r á d i ó n játszott „ U n a P a l o m a Blancá"-ját. - Vásárolni voltál ? - kérdezte J o h n a rendőrlámpánál. - L e e d s b e m e n t e m - felelte Elizabeth, t ő m o n d a t o k r a korlátozva m o n d a n d ó j á t . - Láttalak leszállni a vonatról, amikor beparkoltam, h o g y újságot vegyek az üzletben. T u d o d , a m i a buszpályaudva­ ron van. - Igen, t u d o m , h o l a trafik - m o n d t a Elizabeth. A n n á l s z o b r o z o t t dideregve annyi évvel ezelőtt egy kabátján virá­ g o t viselő srácra várva, h o g y elvigye egy italra, de m o s t n e m emlékeztette rá az illetőt. - N e m s o k m i n d e n t vettél L e e d s b e n , n e m i g a z ? - álla­ p í t o t t a m e g J o h n a szatyrok kifejezett hiányára. - N e m - m o n d t a Elizabeth fakón. - Beütötted a szemedet? - Igen - m o n d t a , és feszélyezetten ráseperte a frufruját. 125

L e g a l á b b másfél kiló s m i n k e t kent a duzzanatra, de bizto­ san k e z d lemállani. E g e k , milyen látványt nyújthat! - R e m é l e m , n e m m á s ü t ö t t be neked - m o n d t a J o h n fe­ szülten. - Ne s z a m á r k o d j ! A konyhaszekrény ajtajával r ú g t a m össze a p o r t . A z ablaktörlőt m a x i m u m sebességre kellett k a p c s o l n i , h o g y letörölje a havat. A h o g y Elizabeth m é g mélyebbre fész­ kelte m a g á t J o h n kabátjában, régi, m e g r e n d í t ő e n ismerős illatok csapták m e g az orrát: bőr, arcszesz utózöngéje, épít­ kezések és névtelen, csak rá jellemző a r o m á k . - N e m is t u d o m , m i n d ö s s z e kétszer futottunk össze, mi­ ó t a visszatértem, és m i n d k é t n a p lógtál a m u n k á b ó l - jelen­ tette ki J o h n . - Ü g y döntöttem, munkahelyet váltok - felelte Elizabeth mereven, a h o g y védelmi rendszere egy csapásra éber őrkö­ désre váltott. - Azért m e n t e m L e e d s b e , h o g y m á s i k a t ke­ ressek. - Sikerült? - kérdezte J o h n . - N e m - m o n d t a Elizabeth, és l e g n a g y o b b bosszúságá­ ra m e g i n t eleredtek a könnyei. Látta, h o g y J o h n a szeme sarkából figyeli, ezért szigorúan az útra és az időjárásra szegezte a szemét. J o h n az út hátra­ lévő részében m e g sem m u k k a n t , ennél n a g y o b b együttér­ zést n e m is tanúsíthatott volna, olyannyira, h o g y sikeresen l e d ö n t ö t t e Elizabeth tengernyi könnyének gátját. - H á t , k ö s z ö n ö m a fuvart. V i s s z a k a p h a t n á m a slusszkul­ c s o m a t ? - kérdezte Elizabeth, m i k ö z b e n kicsusszant J o h n kabátjából és visszaadta. - E g y kicsit m a g a m n á l t a r t o m , m e g j a v í t t a t o m neked a kocsit. S z ó l t a m a parkolóőrnek, h o g y k é s ő b b visszamegyek érte, ne kelljen a g g ó d n o d a kerékbilincs miatt. 126

- Felesleges b a j l ó d n o d . Van b i z t o s í t á s o m - v á g t a rá Eli­ zabeth dölyfösen. R ö g t ö n m e g u t á l t a m a g á t , amiért olyan illetlenül független néha. - O, Elizabeth, h ú z z be a házba, és melegedj á t ! - m o n d ­ ta a férfi, és áthajolt rajta. Elizabeth szíve heves kalimpálásba lendült, egy pillanatra azt hitte, m e g fogja csókolni, de csak kinyitotta az ajtót. - B o c s , ennek a kilincsnek érteni kell a m ó d j á t - m a g y a ­ rázta J o h n . - Beletelhet néhány n a p b a , m í g elkészül a k o ­ csid. M e g p r ó b á l o m csütörtökre visszaszerezni neked. - K ö s z ö n ö m - m o n d t a E l i z a b e t h olyan s z ű k s z a v ú a n , m i n t h a J o h n szívesség helyett kárt tenne neki, aztán kiká­ s z á l ó d o t t az autóból. J o h n a d u d á n tülkölve búcsúzott, mi­ re futólag intett neki, aztán b e m e n t a házba, s z á n d é k o s a n hátra sem nézve. M i v a n e b b e n a férfiban, h o g y mellette ö r ö k k é h a r a g , zavar és tanácstalanság keríti h a t a l m á b a , a m i k o r az egyet­ len hiba, a m i t elkövetett, az volt, h o g y szeretni m e r t e ?

127

í°í-.

/fejezet

Elizabeth egyik lábáról a másikra állt részben a hidegtől, rész­ ben az idegességtől Sosem próbálta még a vakrandit, és hu­ szonnégy évesen ezt sem vállalta volna, de Janey térden áll­ va könyörgött, hogy négyesben lehessenek George Hobsonnal, aki előző héten randevúra hívta a kocsmában. Túl feszült volt ahhoz, hogy egymaga menjen, és egyetlen megoldást látott: a dupla randit. - Légy szíves, egy életre lekötelezel - könyörgött Janey a szülei

nappalijának

szőnyegén

csúszva-mászva

Elizabeth

után. - Kizárt7 - rázta le Elizabeth.

-

Teljességgel lehetetlen.

Hat lóval sem lehet elvontatni. Erre most ott cövekeltek a trafik előtt a buszpályaudvaron, Janey a körmét rágta, és repesett az örömtől, Elizabeth meg azt kívánta, mielőbb legyen vége a kálváriának. Egy kis me­ leget csapkodott a lábába. George és a cimborája késett; egy kis szerencsével felültették őket. - Hogy is néznek ki? - kérdezte Elizabeth, és nagyot só­ hajtott, amikor két pattanásos égimeszelő közeledett feléjük, akik tetőtől talpig végigmérték őket, majd továbbhaladtak.

128

- George elég magas, rendes barna haja van, Johnról fo­ galmam sincs. - Na jó,

így gyerekjáték lesz kiszúrni őket - fortyantfel

Elizabeth. Minden egyes pillanattal egyre jobban utálta az ötletet. - O, és azt mondták, virágot fognak viselni, hogy felismer­ jük őket. Remek, gondolta Elizabeth. Az ilyen és ehhez hasonló rész­ letek miatt olyan nehéz, hogy ne meneküljön elhanyatt-homlok. Abban a szent minutumban futott be a Millhouse busz, és a lefelé hömpölygő emberfolyamból kitűnt két langaléta le­ gény, akik másfél méteres műanyag napraforgót tűztek a ru­ hájukra. A kövérkésforma vigyorgott, pirospozsgás arca, mint a fiatal, frissen borotvált Télapóé. A másik fekete hajú, mo­ soly talán, a feje búbjáig - cowboy csizmától a kalapig - feke­ te bőrbe öltözve, ostoba, ceruzavékony bajusszal az orra alatt, mintha ettől lenne valaki. Elizabeth fejében felcsendült A jó, a rossz és a c s ú f dallama, ahogy a srác lassan megindultfelé­ jük, szerencsére sarkantyú nélkül. Elizabeth pislogott és a sze­ mét dörzsölte, de a srác még mindig ott volt. - Magasságos ég! - kiáltotta a sugárzó Janey-nek. - Kér­ lek, nyugtass meg, hogy nem Lee Van Cleefaz enyém!

129

•f 5. (fejezet

G e o r g e p o n t o s a n tudta, merre találja M c B r i d e atyát csü­ t ö r t ö k e b é d i d ő b e n . M e g l é p e t t a m u n k á b ó l , átkelt az ú t o n a S z e n t G y ö r g y és a S á r k á n y k o c s m á b a , és o t t volt a vén p a p a meleg sarokban, a kandallótűz-utánzat mellé behú­ zódva, szájából cigaretta fityegett, a lóversenyeket bújta és a sörét szürcsölte. O tartotta a szentmiséket G e o r g e sihe­ derkorában. Kemény, de rendes glasgow-i krapek volt, be­ utazta a világot, azért h ú z o t t csuhát, h o g y büszkén viselje, n e m azért, h o g y elbújjon m ö g é . - Atyám, válthatnék önnel p á r szót g y o r s a n ? - kérdezte George próbaképpen. M c B r i d e atya m e g n é z t e m a g á n a k közelről a kis szögle­ tes szemüvegén át. - Ismerlek, ugye ? - m o n d t a , és végig­ mérte. - Kétlem, h o g y felismerne - felelte G e o r g e . - T ö b b m i n t h u s z o n ö t éve, h o g y utoljára g y ó n t a m . - Mi tartott vissza? - reccsent rá M c B r i d e atya nyersen, de csillogott a szeme, a h o g y összehajtogatta a napilapot, je­ lezvén George-nak, h o g y foglaljon helyet. - Baráti csevej lesz, vagy j o b b lenne, ha gyóntatószékbe v o n u l n á n k ? - ér­ deklődött. 130

- Feltehetően - m o n d t a G e o r g e -, de ebédszünetem van. H a m o s t n e m beszélek atyámmal, b e l e b o l o n d u l o k , é s m é g a végén olyat teszek, a m i derékba töri a h á z a s s á g o m a t . W i l l i a m M c B r i d e lassan a sörébe kortyolt és előrehajolt. - Folytasd - m o n d t a . - A feleségem terhes az egyetlen gyermekünkkel, és én v a g y o k érte a felelős. - R e m é l e m is - felelte a p a p . - H o l itt a probléma...? - N e m akart gyereket, csak én. Ezért... - G e o r g e meg­ kukult. - Ezért... - unszolta végül a vén p a p . - K i l y u g g a t t a m az óvszereket - G e o r g e összehúzta m a ­ gát. K i m o n d v a rosszabbnak tűnt, m i n t m a g a az érzés. M c B r i d e atyának a szeme s e m rebbent az „óvszer" szó hallatán. K é t lábbal állt a földön, és j ó l tudta, h o g y az em­ ber n e m szent, és egy hitét vesztett katolikus is j o b b a sem­ milyen katolikusnál, állapította m e g m a g á b a n . A p á p a he­ lyében elnézőbben viszonyult volna a f o g a m z á s g á t l ó k h o z , m e r t túl s o k g y e r m e k j ö t t ú g y a világra, h o g y n e m akarták őket, s beteg, gyenge anyjuk n e m n ő t t fel a feladathoz. - Ez g y ó n t a t ó s z é k b e v a l ó - jelentette ki, és c i h e l ő d n i kezdett. - N é z d , jer velem vissza, és... - K é r e m , M c B r i d e atya, kérem - k ö n y ö r g ö t t G e o r g e , és volt valami a hangjában, a m i t ő l az ö r e g p a p széttárta a ke­ zét, és visszazuttyant a helyére. - Szóval, akkor baráti csevej. - Eláruljam a feleségemnek, m i t tettem, atyám? - kér­ dezte G e o r g e . - Te j o b b a n ismered az asszonyodat n á l a m . Szerinted cl kéne? - Szerintem, ha elárulom, a h á z a s s á g o m n a k fuccs, és a g y e r m e k e m zűrzavarba születik, ettől félek. 131

- J ó a házasságod? - A legjobb - felelte G e o r g e kis híján könnyekre fakad­ va. - Annyira sajnálom, n e m g o n d o l t a m át, és m o s t vég nél­ kül sír. T ö n k r e t e t t e m az életét. Valahányszor látom, a b o ­ csánatáért esedeznék. - H á t , amikor az ember, aki n e m isten, istent játszik, ál­ talában sebeket ejt - s u m m á z t a M c B r i d e atya. G e o r g e azt kívánta, bárcsak j ó l fenéken billentené a p a p . K e v é s b é fájna, m i n t a szava. De igaza volt; a szabad akarat­ tól fosztotta m e g Janey-t, és uralmat gyakorolt fölötte. Va­ lóban istent játszott. - M i c s o d a k a l a m a j k a ! - m o n d t a . - B á r c s a k visszacsinál­ hatnám. - U g y e , m o s t n e m azt t u d a t o d velem, h o g y szabadulnál a b a b á t ó l ? - dörrent rá a vén p a p . - N e m , nem, ilyet sose t e n n é n k - b o r z a d t el G e o r g e . C s a k ú g y értem, bárcsak visszaforgathatnám az i d ő kere­ két. - N o s , az i d ő halad, sajna, ez n e m alternatíva, fiam. - Annyira sajnálom, annyira, de annyira sajnálom. M c B r i d e atya szürcsölt p á r a t a söréből, s k ö z b e n eltöp­ rengett. - Valóban m e g b á n t a d ? - Igen, atyám. - K i t a r t a s z a c s a l á d o d mellett, melyre oly h ő n vágy­ tál? M e g t e s z e d értük, a m i t ő l e d telik, eltartod és szereted őket? - El sem tudja képzelni, mennyire. O, atyám, m i t taná­ csol, m i t tegyek? - N e m tisztem d ö n t e n i helyetted. Te m i t tartasz helyes­ n e k m a g a d és asszonyod számára? Ez n e m volt kérdéses G e o r g e szemében, annyira nyilván132

való volt a válasz. T u d t a , h o g y az igazság terhe n e m nyom­ hatja m á s , csakis az ő vállát, neki kell cipelnie, n e m m á s ­ nak. - K é t l e m , h o g y ha m e g g y ó n n é k neki, azzal j ó t tennék, csak a lelkiismeretem n y u g o d n a m e g . - Szerintem, ha m i n d e n t m e g g y ó n s z istennek, az előre­ vihet téged. Ha tisztességesen m e g g y ó n s z a t e m p l o m b a n . - M e g g y ó n o k , a t y á m . - K o m o l y a n is g o n d o l t a . M a g a mellett kellett t u d n i a istent, h o g y t á m o g a s s a és erővel ru­ házza fel, n e h o g y kikotyogja Janey-nek, miféle b o r z a l m a t követett el. - És remélem, láthatom majd a kis lurkót egy n a p a temp­ l o m b a n . A családja körében - tette h o z z á M c B r i d e atya né­ m i nyomatékkal. - K ö s z ö n ö m , M c B r i d e atya. Ú g y lesz. És örökké számít­ h a t n a k rám. - G e o r g e . . . G e o r g e H o b s o n vagy, u g y e ? A ministránsfiúm voltál. Szépen énekeltél, ha n e m csal az emlékezetem. - E m l é k s z i k ? - k é p e d t el G e o r g e . M e g t i s z t e l t e t é s n e k vette, h o g y egy ilyen j ó s á g o s ember megőrizte az emlékei­ ben. - Valóban én vagyok, atyám. N e m lehetek elég hálás, amiért m e g h a l l g a t o t t és segített. - I m á d k o z o m érted, G e o r g e H o b s o n , és a családodért. - K ö s z ö n ö m , atyám. R e n d e l h e t e k ö n n e k egy pinttel? - N e m , m o s t a n s á g csak egy pohárral s z o p o g a t o k el - fe­ lelte M c B r i d e atya. - N e m a k a r o k ú g y járni ebben a sarok­ ban, m i n t J a c k atya, n e m igaz? Isten áldjon, fiam! M i n d ­ azonáltal egy c s o m a g sajtos-hagymást n e m vennék zokon. G e o r g e m i n d e n k é p p e n befizette a vén p a p o t egy chipsre és e g y p o h á r sörre az elkövetkező hétre, a z t á n vissza­ m e n t d o l g o z n i a s z a k a d ó h ó b a n , bár túl keményen kattog­ t a k a g y á b a n a fogaskerekek, h o g y érezze, a h o g y ráolvad. 133

A délután hátralévő részében végig törte a fejét, s mire át­ a d t a a g é p e t az éjszakás m ű s z a k n a k , arra jutott, h o g y rá­ a k a d t a m e g o l d á s r a , mellyel valamelyest i g a z s á g o t szolgál­ tathat Janey-nek.

E l i z a b e t h bejelentkezett a r e n d e l ő b e az első t e r h e s g o n d o ­ zásra, ám n e m a m o g o r v a ö r e g ír orvosával találkozott, ha­ n e m e g y S u e C h i m e s névre h a l l g a t ó védőnővel. M e g m é r ­ ték a súlyát, s rájött, h o g y m a j d n e m h á r o m kilót hízott, bár h o g y m i k é n t t ö r t é n h e t e t t ez a rengeteg hányás köze­ p e t t e és a p o c a k j á b a n ficánkoló alig ötcentis babával, sej­ t e l m e sem volt. U g y vélte, a súlygyarapodás javát a mell­ b ő s é g e rovására írhatja, m e r t kifejlődött nála a „ h a t mell" s z i n d r ó m a . A csinos h a g y o m á n y o s melltartóiból, melyek általában a n n a k rendje s m ó d j a szerint m i n d e n t befedtek, m o s t két k ü l ö n mell b u g g y a n t ki felül, m í g oldalt, a karja alatt m á s i k kettő. U g y festett, m i n t a csaposlány a „ H a j d a n ­ volt C s a p s z é k " n e v ű k o c s m á b a n , a m i k o r nekivetkőzött. K a p o t t ingyenes recepteket és fogászati kezeléshez be­ utalót, m e g egy kék m a p p á t „ E l s ő terhességem" felirattal, a z t á n nekilátott a v é d ő n ő v e l felvinni m i n d e n a d a t á t e g y füzetbe. A jelek szerint tíz és fél hetes terhes volt, a m i elég s o k n a k tűnt. S z e d e t t folsavat? - kérdezte S u e , és elmagya­ rázta, h o g y az n a g y b a n csökkenti a veszélyt, h o g y a b a b a nyitott gerinccel szülessen. Elizabeth előbányászta táská­ j á b ó l a multivitamint, melyet évek ó t a k i t a r t ó a n szedett, g y o r s a n átfutotta, és m e g t u d t a , h o g y - ha e d d i g t u d t a nél­ kül is - színültig telt a m á g i k u s összetevővel. A m i k o r az a p a kérdéséhez j u t o t t a k , Elizabeth arra szá­ mított, a v é d ő n ő m a j d rosszalló pillantásokkal fogja illetni, amikor azt m o n d j a : „ N e m v a g y u n k együtt", de n e m tette. i34

Sue C h i m e s csak annyit írt feljegyzéseibe, h o g y nem érin­ tett, m a j d kedvesen bátorító m o s o l y t villantott rá, és kije­ lentette: - N a g y kihívás egyedül m e g b i r k ó z n i vele. R e m é ­ lem, erős t á m a s z a van. - Igen - lódította, bár n e m volt teljesen hazugság, hisz H e l s és J a n e y u g y a n a b b a n a hajóban eveztek, vagyis elvileg n e m m a r a d teljesen m a g á r a . A z t á n S u e elküldte e g y kis p o h á r r a l , h o g y h o z z o n vi­ zeletmintát, azt kielemezte, az eredményeket lekörmölte, m a j d j é g h i d e g v é r n y o m á s m é r ő t szíjazott a karjára, és ad­ d i g p u m p á l t a , m í g Elizabeth attól n e m tartott, h o g y men­ ten szétdurran. - J ó - m o n d t a Sue, és leírta az eredményt. - Jó és nyu­ g o d t . C s a k így t o v á b b ! - Igyekszem - viccelődött Elizabeth, és gyengéden ne­ vettek egyet. A z t á n S u e tájékoztatta mindenről, a m i t feltehetően m e g fog vagy m á r m e g is tapasztalt, és h o g y miként vegye fel a h a r c o t a fejfájással, görcsökkel, a h o r m o n o k által előidé­ zett sírással, hisztirohamokkal, izzadással, kimerültséggel, hányingerrel, a m e g n ö v e k e d e t t nyálkatermeléssel, a gya­ k o r i b b vizelési ingerrel, vérző fogínnyel... a lista a végte­ lenségig folytatódott. A z t á n a d o t t E l i z a b e t h n e k egy üres mintatégelyt a következő a l k a l o m r a , v a l a m i n t e g y k ö t e g s z ó r ó l a p o t átolvasásra. - S z á m t a l a n d o l g o t m e g k e l l tanulni, de ne ijedjen m e g ! - biztatta S u e C h i m e s , m e g s z o r í t o t t a a kezét, és szélesen rámosolygott, Elizabeth pedig kábán kitámolygott. Hir­ telen m i n d e n valóságossá vált, és a helyzet hordereje fejbe kólintotta. A l i g bírt m e g b i r k ó z n i a körülötte é p p e n zajló eseményekkel, m e g sem fordult a fejében, h o g y előregon­ d o l k o z z o n . K ü l ö n b e n lehet, h o g y m e g f u t a m o d i k , persze a i35

lény, aki m i a t t m e g f u t a m o d n a , vele tartana, hiszen b e n n e növekszik. N e m gyűlölte, csak félt tőle, m i n t a tűztől. S o ­ ha n e m volt köze c s e c s e m ő k h ö z , m é g egyet s e m vett kéz­ be, m o s t m e g rászakad a felelősség egy életre. H i r t e l e n eltöprengett, vajon Beverley megtartotta-e az övét.

H e l e n sírva riadt fel, rossz á l m a volt: gyermeke csúfnak és f o g y a t é k o s n a k született, és n e m n ő t t föl. S i m o n ingerül­ ten kirántott e g y lepedőnyi p a p í r z s e b k e n d ő t az éjjeliszek­ rényen tartott d o b o z b ó l , és ráripakodott, h o g y szedje össze m a g á t . Á l l a n d ó a n ú g y kezelte a feleségét, m i n t h a beújított v o l n a egy idegesítő játékszert, mely beavatkozik az életébe, s bizonyos értelemben v a l ó b a n ez történt. F a g y o s bünteté­ sül hátat fordított neki, kénytelen volt ugyanis visszakozni a főnökével lefixált vacsoraranditói, m e r t H e l e n olyan nyúz o t t n a k és b e t e g n e k érezte m a g á t . E g y e d ü l trappolt el, és a m i k o r hazaért, levegőnek nézte, n o h a H e l e n fent várta a hosszú fehér étkezőben ücsörög­ ve. Az asztalon szétnyitott M i r i a m Stoppard-könyvet olvas­ ta, mellette egy csésze m e n t a t e a és a csészealjon p á r k o r p á s keksz hevert. S i m o n egy pillantást vetett rá, és h a h o t á r a fa­ kadt, m i n t h a azt m o n d a n á : „ E z t n e m hiszem el!" - H a ilyen j ó l vagy, h o g y m e g t u d s z várni, n y u g o d ­ tan elkísérhettél volna, h o g y a segítségemre légy a vacso­ rán Jeremyvel és F e n n é l ! - vetette o d a , és a félig elmajszolt kekszre b ö k ö t t . - N e m azt állítottad, h o g y a látványát s e m viseled el az ételnek? - C s a k ezt ettem egész n a p - tiltakozott H e l e n , S i m o n ­ ról a z o n b a n messziről lerítt, h o g y egy szavát sem veszi be. H e l e n m o m e n t á n g o n d o l n i sem bírt szusira, p l á n e n e m 136

azt vacsorázni, ráadásul az orvos felhívta a figyelmét, h o g y n e m szabad m a g á t felizgatnia, m e r t kicsit m a g a s a vérnyo­ m á s a . A jelek szerint a z o n b a n m i n d e n n e k s e m m i jelentő­ sége n e m volt, m e r t S i m o n számára f o n t o s a b b volt, h o g y H e l e n lekösse egy asszonypajtás figyelmét, mialatt ők, a fér­ j e k üzletről tárgyalhatnának. A z t á n m i k ö z b e n k i o l d o t t a a nyakkendőjét és a székre d o b t a , azzal vádolta, h o g y szána­ lomkeltésre használja a helyzetét. H e l e n figyelte a jelenetet, s eszébe j u t o t t az éjszaka, a m i k o r m e g f o g a n t ; S i m o n akkor is a nyakkendőjét oldotta, s mire az földet ér, ő a karjaiba o m l o t t , h o g y elcsábítsa. A z ó t a n e m szeretkeztek, p e d i g a hányingere ellenére kívánta, nem nélkülözhette az érintését, azt akarta, h o g y a férje végigsimítson d o m b o r o d ó pocak­ ján, és érezze a növekvő babát. - A b a b a így, a b a b a ú g y - gúnyolta S i m o n . - Ez az egyet­ len t é m á d újabban. N é z d , m é g a k ö n y v e d is erről szól! D ö g ­ u n a l m a s vagy a b a b á z á s o d d a l ! - A z t á n bejelentette, h o g y lefekszik, s leoltotta m a g a után a villanyt, h a d d sírjon H e l e n elhagyatottan a hideg, sötét étkezőben, h o g y aztán egye­ dül botorkáljon a folyosón a m é g hidegebb, m é g sötétebb hálószobába.

A m i k o r J a n e y hazaért, terített asztal fogadta, n e m is akármi­ lyen, h a n e m a legszebb terítővel, gyertyával és (utolsó pilla­ natban elhelyezett díszítésként) aprócska karácsonyfával te­ rített. A m e n ü : fehérborban párolt csirke, szőlő és héjában főtt burgonya a konyhában rotyogott, a vegyes zöldségkö­ ret házi csontlevesben főtt az ínycsiklandó íz kedvéért, s az asztalon egy b e h ű t ö t t p a l a c k alkoholmentes b o r állt kibon­ tatlanul. G e o r g e , akár egy türelmes pohárnokmester, vár­ ta, h o g y átnyújthasson belőle egy pohárral, a m i k o r J a n e y i37

lejött, m i u t á n kibújt a k o s z t ü m b ő l . A h á z a szokásosnál is jobban ragyogott. J a n e y gyakran viccelődött: „Te háziasszonynak születtél, G e o r g e . " N e m azért, m e r t nyúlbéla volt, hisz n e m volt a z ; egyszer, a m i k o r m é g csak jártak, k i ü t ö t t egy fazont a kocs­ m á b a n , aki Elizabethtel p o f á t l a n k o d o t t , olyan j o b b h o r g o t akasztott be neki, h o g y Tyson megnyalta volna m i n d a tíz uj ját. J o h n épp a vécén időzött a fickó szerencséjére, így többékevésbé épp bőrrel megúszta az affért. Ezért n e m is említette George-nak, h o g y D e a n Crawshaw monoklival ajándékozta m e g E l i z a b e t h e t , különben G e o r g e m a g á r a k a p j a a kabátját, és egyenesen a V i k t ó r i á b a vágtat, h o g y g o n d o l k o z á s nélkül ízelítőt adjon neki a saját gyógymódjából, Elizabeth viszont n e m akarta volna ezt. A z , h o g y G e o r g e - n a k l á g y szíve van, n e m jelentette, h o g y a t ö b b i testrésze is az. - H e l l o , szivi, j ó l telt a n a p o d ? - kérdezte G e o r g e . H i r t e ­ len észrevette, J a n e y milyen sápadt. - C s a k n e m érzed m a ­ g a d rosszul, szívem? J a n e y G e o r g e kedvéért m o s o l y t erőltetett az arcára, n o ­ h a legbelül egyáltalán n e m t á m a d t m o s o l y r a kedve. Azzal zárta munkahelyén a napját, h o g y egy ó r á n át fogalmazta a levelet, melyben l e m o n d álmai állásáról a n n a k tudatában, h o g y valószínűleg s o h a t ö b b é n e m kínálnak neki ilyen le­ hetőséget. Leírják majd, m i n t gyerekgyárost, akinek „aszszonyi prioritásai" vannak. Ó, de m é g mennyire, h o g y roszszul érzi m a g á t ! - J ó l v a g y o k - felelte. - A hétvégén viszont el kell ugr a n o m venni valami nyúlékony ruhát. Megőrjít ez a szoros derék. A legfelső g o m b o t be sem t u d o m g o m b o l n i . H á r o m éve folyamatosan tartotta a 38-as méretet, és a „ k ö v é r " ruháit kihajigálta m i n d egy szálig. S z ü k s é g e volt t o v á b b á n a g y o b b melltartóra, a mellei ú g y d a g a d t a k , m i n t 138

két m e t e o r o l ó g i a i ballon. A többiekkel ellentétben azon­ b a n őt szerencsére n e m k í n o z t a s o k á i g a hányinger és a ki­ merültség. H a l l g a t a g o n k ö l t ö t t é k el a főfogást, h i á b a volt mennyei, s o k m a r a d t a tányéron a végén. - Mi a n a g y a p r o p ó ? - kérdezte Janey, amikor G e o r g e elétette a créme brűlée-t desszertnek. - J a n e y . . . - kezdte G e o r g e . J a n e y várt jó öt percet, aztán újra n o s z o g a t n i kezdte. - N e m t u d o m , h o g y m o n d j a m el, szóval légy türelem­ mel - folytatta G e o r g e . - R e n d b e n - felelte Janey, s letette a kanalat. B á r n e m szívesen, m e r t G e o r g e p u d i n g j a m i n d i g kivételesen fensé­ ges volt. - N e sértődj m e g v a g y ilyesmi, j ó ? N e m azért m o n d o m , m e r t lusta vagyok... - Az isten szerelmére, n y ö g d m á r ki, jó ? - Na j ó . - N a g y levegőt vett. - T u d o d , n e m n a g y s z á m a munkám... E r ő s szépítés, vélte Janey. - Igen, t u d o m , h o g y u t á l o d h a g y t a rá. - H á t . . . hát, ö ö ö . . . - G e o r g e , felforr tőled az agyvizem! N y ö g d m á r k i ! - H á t , jó - lássuk a medvét -, m i t szólnál, ha lepasszol­ n á m , és én m a r a d n é k itthon a kicsivel, én vigyáznék rá, te m e g visszamehetnél d o l g o z n i . - Tessék, kint van, g o n d o l ­ ta G e o r g e , és várta a reakciót. Janey-nek leesett az álla, ú g y b á m u l t rá. - Te b i t a n g északi! - kiáltotta végül. G e o r g e lehorgasztotta a fejét. - C s a k egy ötlet volt, b o c s - m o n d t a . Lehetetlen jóvátennem, futott át az agyán. Ez volt az egyetlen esélyem. 139

- N e m , n e m érted! - lihegte Janey. - Te bitangul fantasz­ tikus, csodás, északi teremtés k o r o n á j a ! M e g t e n n é d ezt ér­ tem? G e o r g e felkapta a fejét. - H á t m é g szép. Ez m i n d e n vá­ g y a m . J a j , Janey, b o r z a s z t ó , h o g y ilyen átkozottul dinnye vagyok, és n e m futja t ö b b r e annál, h o g y e g y g y á r b a n r o ­ botoljak. N e m v a g y o k valami n a g y kenyérkereső, m i ? - G e o r g e , szörnyen érzem m a g a m , amiért n e m főzök ne­ k e d teát esténként, mire hazaérsz. Te v é g z e d a h á z i m u n k á t , p e d i g n e k e m kellene... G e o r g e J a n e y mellé térdelt, és m e g f o g t a a kezét. - Imá­ d o k teát főzni neked. I m á d o k a k o n y h á b a n serénykedni. I m á d o k i t t h o n lenni, és a hajlékunkon m u n k á l k o d n i . - En m e g i m á d o k d o l g o z n i járni - m o n d t a Janey, és p u ­ szit szórt férje arcára. - M i é r t n e m beszéltünk m á r erről ko r a b b a n , G e o r g e ? M i tartott ennyi ideig? G e o r g e m e g c i r ó g a t t a a kezét. - M o s t beszélünk róla, és csak ez számít. A z t kívánta, bárcsak t ö b b sütnivalója lenne, és szert te­ hetne olyan állásra, amilyen S i m o n é , mert akkor megadhat­ ná Janey-nek azt a meseszép házat, a m i t érdemel. Kisiskolás k o r á b a n m é g n e m vették k o m o l y a n a diszlexiát; megbélye­ gezték, lassú felfogásúnak és b u t á n a k titulálták, és a perifé­ riára szorították, n e h o g y hátráltassa az osztályt. A kezével a z o n b a n bármire képes volt, ám istenáldotta tehetsége el­ lenére se m u n k á r a n e m fogták, se n e m bátorították, m e r t k ö l y ö k k o r á b a n egyedül a s z á m t a n és a helyesírás számított. Iskola után asztalosnak kellett v o l n a tanulnia, ám j o b b hí­ j á n egy gyárba irányították, és a kitörés o n n a n meghalad­ ta az erejét. - K e m é n y e n d o l g o z o l , ne s z ó l d le m a g a d ! E l e g e t kere-

140

sel, h o g y a b b ó l megéljünk; b e n n e m van a hiba, m e g a flan­ cos elképzeléseimben - vigasztalta Janey. Janey-nek k ö n n y csillant a szemében; az ő melák, kényel­ m e s papucsférjének volt a l e g h a t a l m a s a b b , l e g l á g y a b b és legjobb szíve kerek e világon, mellette az ő csalfa, ö n z ő , ál­ dozatraképtelen szíve elbujdokolhat szégyenében. N e m ér­ demel ilyen férjet. - Szóval, amint megszületik a kicsi, l e p a s s z o l o m az állá­ s o m a t - ismételte m e g G e o r g e megerősítésképpen. - De m a j d csak az utolsó percben, a d d i g m e g annyit t ú l ó r á z o m , amennyit bírok. M o s t a n t ó l m i n d e n s z o m b a t o n d o l g o z o m a d d i g , és d u p l a fizetést h o z o k . - Ó, igen, G e o r g e , v á g d sutba az á l l á s o d a t ! - lelkende­ zett Janey, és ölelő karjába zárta, amennyire átérte. G e o r g e j ó l visszaszorongatta, m i k ö z b e n a szemét törölgette. Vajszívű surmó, g o n d o l t a Janey. Az én gyönyörű, melák, vajszívű, elragadó s u r m ó m ! N e m kell cifra virág, se m a s n i b a c s o m a g o l t autó, és meg­ lepetés helikopterút se, mellyel m i l l i o m o s o k és filmsztárok lepik m e g a választottjukat. M e r t kettejük szemében s e m m i s e m vetekedhetett e perccel. M e r t ez szerelem a javából.

141

*f é. /fejezet

Elizabeth a rendelőből hazafelé m e n e t egész ú t o n a b b a n re­ ménykedett, h o g y J o h n már leszállította a kocsiját, és be­ d o b t a a slusszkulcsot a levélnyíláson át, h o g y ne kelljen ta­ lálkozniuk. A z t á n a m i k o r hazaért és látta, h o g y a kocsi m é g n e m érkezett m e g , m e g k ö n n y e b b ü l t , h o g y m é g s e m m a ­ radt le a férfiról. B o l o n d lyukból b o l o n d szél fúj, g o n d o l t a , p e d i g m á r megszokta, h o g y érzelmi kérdésekben nincs ki m i n d a n é g y kereke. O l y a n elferdülten g o n d o l k o d i k , h o g y csigalépcső alá rejthetné az érzelmeit, v á g t a egyszer egy za­ b o s exe a fejéhez. K ö v é r e s ő c s e p p t o c c s a n t rá, ezért besietett a m e g h i t t , meleg, hívogató házba. A l i g tíz perce volt o t t h o n , a m i k o r k o p o g t a t t a k az ajtón. T u d t a , ki az. K i n y i t o t t a , s o t t állt ő a z u h o g ó e s ő b e n a slusszkulcsát rázva. Elizabeth kötelességé­ nek érezte behívni egy csészére, és J o h n n e m ellenkezett. - Ez n e m lehet u g y a n a z a m a c s k a - m u t a t o t t a konyha­ széken szunnyadó fekete h a l o m r a . - De igen - m o n d t a Elizabeth. - Ez ő. H é t évvel ezelőtt H e l e n kiscicát k a p o t t egy kollégájától, d e S z e m é t S i m o n k ö z ö l t e vele, h o g y bőrgarnitúrát rendelt, és ha n e m szabadul m e g a bolhazsáktól, akkor m a j d ő fog. 142

Elizabeth közbelépett, felajánlotta, h o g y átveszi a cicát, és J o h n önként vállalta, h o g y elmegy érte. Szegény H e l s . J o h n mesélte, h o g y majd m e g s z a k a d t a szíve, a m i k o r m e g kellett válnia a k i s s z ő r g o m b ó c t ó l . I m á d t a a m a c s k á k a t ; a cicát kel­ lett volna megtartania, a m á s i k állatot m e g k i d o b n i . Ez volt Elizabeth véleménye akkor és m o s t is. J o h n m e g c i r ó g a t t a a m a c s k a kobakját. C l e e f felneszelt, m e g s z a g l á s z t a , f e l t á p á s z k o d o t t é s d o r o m b o l n i kezdett, m i n t h a egy rég elfeledett emlék tört volna fel benne. - Végül m i n e k nevezted el ? - kérdezte J o h n . - Guinnessn e k hívták, n e m ? 0, hanyekl - Átkereszteltem. -Mire? Ó, dupla hanyekl - Ö ö ö . . . Cleefre - vallotta be. J o h n ajka lusta vigyorra h ú z ó d o t t . - Cleefre, m i ? Ugy, m i n t L e e Van C l e e f ? A h o g y e n g e m hívtál régen. - Tényleg? - kérdezett vissza Elizabeth, s igyekezett ár­ tatlan képet vágni, m i n t h a dunsztja s e m lenne, J o h n miről hadovál. A csészével és teafilterrel s z ö s z m ö t ö l v e ö n k é n t e l e n ü l visszatért az egykor ismerős rituáléhoz, h o g y n e m keveri m e g , ha tejjel és két cukorral készíti, és megkeveri, ha egygyel. J o h n n e m is siklott el a felett, h o g y emlékszik. Eliza­ b e t h á t p a s s z í r o z t a m a g á t mellette a h ű t ő h ö z . J o h n a fél konyhát elfoglalta azzal az irdatlan pehelykabáttal, és akkor s e m lett sokkal kisebb, a m i k o r levetette. M i k o r Elizabeth végre asztalhoz telepedett, h o g y helyet foglaljon vele szem­ ben, J o h n véletlenül m e g r ú g t a az o r m ó t l a n , h ú s o s zsiráf­ lábával. - B o c s á n a t - m o n d t a . - T o p a vagyok, m i n t m i n d i g , mi ? Elizabeth a z o n b a n n e m emiatt vágott fancsali képet. A z imént vette csak észre, h o g y J o h n a v é d ő n ő t ő l k a p o t t szó143

r ó l a p o k o n könyököl, s ha m e g p r ó b á l n á elvenni, csak fel­ hívná rájuk a figyelmet. - Szóval, mizujs m u n k a f r o n t o n ? Negyven felé vágtató terhes nőknek nem terem babér... - M é g s e m m i - m o n d t a Elizabeth. - V i s z o n t vettem egy Yorkshire Postot, a csütörtöki s z á m m i n d i g állásajánlatok­ tól hemzseg. K é s ő b b belekukkantok. - M i t akarsz csinálni? - A m i t e d d i g - felelte. - T ú l s á g o s a n b e r ö g z ü l t e m a vál­ táshoz, ráadásul szeretek irodában dolgozni. Szóval, mi szél h o z o t t vissza Yorkshire-ba, m i u t á n annyi ideig éltél N é m e t ­ o r s z á g b a n ? N e m szerettél ott élni? - D e , n a g y o n - m o n d t a J o h n -, k ü l ö n ö s e n délen, bár a m u n k a java északon a d ó d o t t , de... hát, a p á m alzheimeres lett, és anyának szüksége lesz segítségre. - N a g y o n sajnálom - m o n d t a Elizabeth, és k o m o l y a n gondolta. - Én is, de így t ö b b e t v a g y o k velük. Apával n e m beszél­ hetek telefonon, m i n t régen, a m i n a g y kár. Igazság szerint egy ideje m á r készen álltam a hazatérésre. C s a k el kellett vé­ g e z n e m az u t o l s ó simításokat a cégnél. - Sajnálom, h o g y szétmentetek Lisával - m o n d t a Eliza­ beth. Na ja! -Ó az m á r történelem. S ő t , a m i azt illeti, szerintem az­ ó t a beszerzett egy új férjet. -Valóban? - Lelépett egy H e r m a n n névű n é m e t fickóval - mesélte J o h n pókerarccal, a szeme a z o n b a n csillogott. - N a , n e ! - Elizabeth egy vigyorral t u s a k o d o t t . - B e c s s z ó ! K e d v e s fazon volt. R e m é l e m , vele n a g y o b b szerencséje lesz. - Született gyereketek? 144

- N e m - m o n d t a J o h n . - Ő s z i n t é n szólva alig találkoz­ tunk. A kemény m u n k á t h a s z n á l t a m ürügyként, h o g y ne kelljen hazajárnom, és a b o l d o g h á z a s s á g n a k n e m ez a re­ ceptje, ugye? Elizabethnek elakadt a lélegzete, a m i k o r J o h n szórako­ z o t t a n arrébb tolta az egyik szórólapot, n e h o g y véletlenül rátegye a csészéjét. - Bar... b a r á t o k m a r a d t a t o k ? - N a g y o n fújt r á m és p i p a volt, ú g y h o g y kétlem, h o g y rajta v a g y o k a karácsonyilevelezőlap-listáján, de azért én m i n d e n j ó t kívánok neki, tényleg. N e m szerettem eléggé. N e m kellett volna olyan h a m a r egybekelnünk. M i n d k e t ­ ten rossz o k b ó l d ö n t ö t t ü n k az esküvő mellett. E l i z a b e t h n e m fűzött h o z z á megjegyzést. N e m a k a r t a újra ezt az érzelmi k u k a c o k k a l teli, J o h n / E l i z a b e t h / L i s a konzervet feszegetni. J o h n felhajtotta csészéjéből a mara­ d é k teát. Elizabeth n e m kínálta m e g m é g eggyel. A legszí­ vesebben m á r kint látta volna az utcán, mielőtt felfedezi, mi hever az orra előtt. - R e n d b e n , akkor m e g y e k - m o n d t a J o h n Elizabeth leg­ n a g y o b b megkönnyebbülésére. - H a m é g egyszer b e k a p ­ csolva h a g y o d a fényszórót, j ö v ö k és elfenekellek. Az aksi tiszta k a p u t volt. B e t e t t e m neked egy újat. És mielőtt kér­ deznéd, semmivel s e m tartozol, Elizabeth Collier; elfekvő­ b e n volt, csak k a l l ó d o t t . Jó kis járgány ez, főleg nyolcéve­ sen. N e m sokat hajtasz vele, ugye...? Elhallgatott, kabátjával l e s o d o r t egy s z ó r ó l a p o t Egészsé­ ges táplálkozás terhesség alatt címmel, lehajolt érte, és viszszahelyezte. A z t á n szeme a s z ó r ó l a p o k címére siklott. O n ­ n a n Elizabethre, m a j d vissza a szórólapokra, és Elizabeth tudta, h o g y összerakta.

i45

- Igen, terhes v a g y o k - előzte m e g , védekezésül táma­ d á s b a lendült. - E z t a k a r t a d hallani? J o h n b a m b á n rámeredt; Elizabeth látta, a h o g y fel-alá lif­ tezik az ádámcsutkája a n a g y nyeldeklésben, s a látványra ú g y érezte, egyszerűen muszáj m o n d a n i a valamit. - Ha kíváncsi vagy, azért vesztettem el a m u n k á m a t , mert begőzöltek a hormonjaim, és rárivalltam a főnökömre, h o g y dugja fel m a g á n a k az állásomat. N e m v a g y o k együtt az apá­ val, tulajdonképpen f o g a l m a m sincs, ki az illető, egy szil­ veszteri p a r t i n d ö n t ö t t m e g , é s mivel túl beszari v a g y o k a h h o z , h o g y elvetessem, a n y a k a m o n m a r a d t . L á t o d , J o h n , v a l ó s z í n ű l e g életed l e g b ö l c s e b b d ö n t é s e volt, h o g y kere­ ket oldottál, és n e h o g y véletlenül az ellenkezőjéről p r ó b á l d m e g g y ő z n i m a g a d ! Szemernyit s e m v á l t o z t a m ! Ezzel kiterelte a férfit, aki n e m tanúsított ellenállást, az­ tán bezárta m ö g ö t t e az ajtót, a p a d l ó r a rogyott, és összeku­ c o r o d o t t , m i n t m é h é b e n a kis m a g z a t .

146

eiezet

M á s n a p reggel levél érkezett Elizabethnek a „ B ü t y k ö l d ma­ g a d " személyzeti osztályáról. Felkérték, h o g y hétfőn jelen­ j e n m e g a leedsi k ö z p o n t i i r o d á b a n állásinterjúra egy Terry L e n n o x nevű fazonnál. Teringettét! - g o n d o l t a . Az Arany­ ajtó m é g a végén beváltja a hozzáfűzött reményeket, na és ilyen egykettőre! H i h e t e t l e n ! Zsebre v á g t a a levelet, h o g y prezentálja két barátnőjének m á s n a p , az esedékes kismamab e v á s á r l ó k ö r ú t u t á n betervezett s z o m b a t d é l u t á n i frissí­ tő mellett. - Szóval, h o g y állnak a d o l g o k L e e d s b e n ? - é r d e k l ő d ö t t Janey, a m i k o r helyet foglaltak a csinos V I I . E d u á r d kora­ beli teázóban, és az itallapot forgatták, amelynek a mérete vetekedett a p ö t t ö m vénkisasszony p i n c é r n ő k m a g a s s á g á ­ val, akik fekete ruhájukban és fehér köténykéjükben szol­ gáltak ki. Elizabeth e l ő a d t a a históriát, ám arról, h o g y J o h n Silkstone-nal találkozott, mélyen hallgatott. Ismerte m á r barátnőit; k ü l ö n ö s e n J a n e y ú g y vallatná, m i n t a G e s t a p o , H e l e n m e g l á z b a j ö n n e , m i n t e g y leányregénytől. A z t á n el­ mesélte, h o g y a n h o z t a össze neki az Aranyajtó az állásin­ terjút, és b e m u t a t t a a „ B ü t y k ö l d m a g a d " - t ó l érkezett leve­ let, melyet m i n d k é t barátnője furcsállva fogadott. i47

- N e m tipikus, h o g y közvetlenül veled veszik fel a k a p ­ csolatot, n e m ? - kérdezte Janey. - A, kitől is... az Aranyaj­ t ó t ó l kellett volna értesítést k a p n o d . - R á a d á s u l ilyen g y o r s a n , n e m ? - tette h o z z á H e l e n szkeptikusan. - Figyeljetek, a m i k o r l e g u t ó b b állást kerestem, alig múl­ t a m tizenhat! F o g a l m a m sincs, h o g y m e n n e k újabban a dol­ gok! - E z t Terry L e n n o x írta a l á ! - a k a d t el J a n e y lélegzete. - Igen, és? H e l e n és J a n e y elhűlten egymásra sandított. - C s a k meglep, ez m i n d e n - m o n d t a Janey. - N á l a m j o b b a n n e m lephet m e g - jelentette ki Elizabeth. - A z t hittem, az egész bagázs egy n a g y valag fing. - H i r t e ­ len elfogta a rémület, remélte, h o g y Frances n e m szólt ne­ kik a j a p á n nyelvvizsgáról. E g y hajlott hátú, kotnyeles p i n c é r n ő érkezett, és felvet­ te a rendelést. Elizabeth és H e l e n eperteát és n a g y csokis profiterolt kért. Janey-re pillantottak a b b a n a hiszemben, h o g y h o z z a a szokásos formáját a fűrészporos teljes kiőrlé­ sű pogácsával m e g a legalacsonyabb-alacsony zsírtartalmú margarinnal, de c s a l ó d n i u k kellett. - L e g y e n h á r o m - m o n d t a Janey, mire barátnői üdvri­ valgásban törtek ki. - H o g y m e n t tegnap az első t e r h e s g o n d o z á s o d ? - kér­ dezte tőle H e l e n . - R e n d b e n - m o s o l y g o t t J a n e y rejtélyesen. E g é s z e n m á s k é p p viszonyult a d o l g o k h o z , m i u t á n elbeszélgettek George-dzsal, s ezzel az új hozzáállással jelent m e g az or­ vosnál. G e o r g e lelkesedése a b a b a iránt hihetetlenül raga­ d ó s volt, s hirtelen a z o n k a p t a magát, h o g y az események ilyetén alakulásával végül j ó l fog elsülni m i n d e n . Ezer éve 148

n e m látta G e o r g e - o t így vigyorogni, h o g y h o g y a n és mi­ ért, n e m számított, csak az, h o g y végül m é g i s megajándé­ k o z z a egy csöppséggel. G e o r g e izgatott, b o l d o g várakozása az u t o l s ó k ö n n y c s e p p e t is felszárította az arcáról. Valójá­ b a n d a g a d t a büszkeségtől, amikor kikacsázott a rendelő­ ből, annyira lélekemelő volt m e g s z a b a d u l n i attól az örökké n y o m a s z t ó rossz érzéstől, h o g y igazságtalan vele. E l ő z ő es­ te k o r á n á g y b a bújtak, és szeretkeztek - m i n ő b o r z a l o m ! lámpafénynél! E s z b o n t ó gyönyör repítette a csúcsra, s n e m kis ö r ö m é r e és meglepetésére rövidesen készen állt az újabb menetre. G e o r g e b o l d o g a n m e g a d t a magát, különösen ami­ k o r J a n e y a szokásostól eltérő p ó z t vett fel. A z t á n J a n e y ma reggel m é g t ö b b r e vágyott, s felrázta férjét. „ M i ü t ö t t beléd, a s s z o n y ! " - m o r o g t a G e o r g e , s p r ó b á l t k u n c o g v a menekülni. „ N e m t u d o m , de répázz m e g , apjuk!" - szólt rá, s G e o r g e életében először elkésett a munkahelyéről. E z e n á b r á n d o ­ zott Janey, amikor Elizabeth m e g b ö k t e a kanállal, és kizök­ kentette merengésből. - H é , M o n a L i s a ! M i t s o m o l y o g s z ? H o g y m e n t a terhes­ g o n d o z á s ? C s a k ennyit m o n d a s z ? „ R e n d b e n " ? - Az a be­ n y o m á s a támadt, h o g y J a n e y titkol valamit. - Ne haragudj, e l k a l a n d o z t a m - felelte Janey, és előszed­ te a kék m a p p á t , a m i t a v é d ő n ő t ő l k a p o t t . - E l h o z t a m m e g ­ mutatni. Ti is k a p t a t o k ilyet ? E g y rakás szórólap m e g in­ formáció és egy tisztaságibetét-minta. - M a p p á t k a p t a m . Tisztasági betétet n e m - jegyezte m e g Elizabeth szárazon -, de j o b b is, mert sejtelmem sincs, h o g y viselte volna a szívem a n a g y izgalmakat. - K é t l e m , h o g y ezt b e v á l t o m - emelt fel J a n e y egy in­ gyen üveg kávéra j o g o s í t ó k u p o n t . - M o s t a n á b a n rosszul v a g y o k tőle. 149

- K é s ő b b m e g i n t kívánni f o g o d - biztosította H e l e n . M e g a teát. Ha megszületett a b a b a . - R e m é l e m . N a g y o n ízlett a Yorkshire tea - m o n d t a Eli­ zabeth. - Biztos, h o g y helyes döntés megtartani ? A l a p o s a n meg­ fontoltad ? - kérdezte J a n e y Elizabethtől ö n m a g á h o z képest gyengéden. T u d t a , h o g y H e l e n n e k u g y a n e z jár a fejében, csak vele ellentétben ő n e m m e r rákérdezni. - B i z t o s - felelte Elizabeth. - M e n e t k ö z b e n kialakul. - T u d o d , az a d o p t . . . - k e z d t e Janey, a z t á n fejcsóválva elhallgatott, mielőtt a m o n d a t végére ért volna. K i z á r t n a k tartotta, h o g y Elizabeth, bármily kérges a szíve, képes lenne k i h o r d a n i egy gyereket, h o g y aztán l e m o n d j o n róla. N i n c s m á s választása, m e g kell tartania. Persze e l s z o m o r í t o t t a , h o g y Elizabeth gyermekének s o s e m lesz része olyan csalá­ di életben, m i n t az övének. A történelem megismétli ön­ magát. - N é z d , t u d o m , h o g y k o r á n van m é g e h h e z - k e z d t e H e l e n , é s kézen f o g t a E l i z a b e t h e t - , d e h a n e m fekszem é p p e n kórházban, szívesen elmegyek veled a szülésre. - En is - szólt k ö z b e Janey. - T u d o d , h o g y számíthatsz rám. Elizabeth bólintott, s a szeme üvegessé vált, ú g y h o g y in­ k á b b a fagylaltlapba bújt, és i d e - o d a fészkelődött a széken; t ö b b e t n e m is h o z t á k fel a témát. H i s z m é g akkor sem fa­ k a d t könnyekre, a m i k o r k i m ú l t a kutyája, m a j d két hétre rá eltemette Elsie nénit. D e akkor legalább volt b e n n e annyi j ó érzés, h o g y m e g r e n d ü l t n e k tűnjön, m e r t a m i k o r a z ap­ j a halt m e g , arcizma s e m rándult. J a n e y g y o m o r f o r g a t ó n a k találta ezt a viselkedést, ám s o s e m tette szóvá. - M i é r t vizsgálják m e g a vizeletet ? - kérdezte.

150

- Az IQ m i a t t - tájékoztatta Elizabeth. - Szóval a gye­ reketek l a b d á b a s e m rúghat, olyan tökfej szülei vannak. - A fehérje m i a t t - m o n d t a H e l e n józanul. - N e k e d ki az o r v o s o d ? - kíváncsiskodott Janey. - Willoughby-Brown - felelte H e l e n . - Ha j ó l sejtem, ő m a g á n o r v o s - szipákolt Janey, mire H e l e n g y á m o l t a l a n u l bólintott. Az anyja ötlete volt, h o g y apja régi orvoskollégáját kérje fel, p e d i g az apja n e m hitt a magánellátásban. S e m a magániskolákban, a m i azt illeti. - N e k e m G r e e r - közölte Elizabeth. - N e k e m d e t t ó - m o n d t a Janey. - A v é d ő n ő m e g s ú g t a , h o g y j o b b , m i n t Falmer - m o n d ­ ta Elizabeth. - M é g H e n t e s B a r r y is j o b b annál a h ú g y a g y ú orvosnál - k a c a g o t t Janey, de alig csúszott ki a száján, szívta is v o l n a vissza. - Istenem, ne h a r a g u d j ! - sajnálkozott H e l e n n e k . A bocsánatkérés a z o n b a n csak tovább r o n t o t t a helyzeten, ezért Elizabeth szigorúan rámeredt. - Ne s z a m á r k o d j ! - felelte H e l e n , ám m o s o l y a n e m lep­ lezte teljesen a m e g b á n t o t t s á g á t . A z t á n befutott a p i n c é r n ő egy n a g y tálca képviselőfánk­ kal, és m e g m e n t e t t e őket attól, h o g y megfulladjanak a foj­ t o g a t ó légkörben. Janey-nek h á r o m éve ez volt az első profiterolja, s szinte megérte a várakozást; b e l a k m á r o z á s á n a k élvezete előző esti házaséletével vetekedett. H e l e n eléggé s z o r o n g v a majszolta a magáét, s c s a k n e m az egészet otthagyta. - Mi a fityfene ? - viccelődött Elizabeth nevetve. - Félsz, h o g y meglátja valaki, a h o g y t ö m ö d a fejed? Helen csatlakozott hozzá, de nevetése furcsán kongott.

151

H a z a é r v e Elizabeth papírfecnit talált a levélnyíláson be­ d o b v a : Elizabeth, hívj fel, ha hazaérsz! John. És o t t állt a telefonszám. G o m b ó c c á gyűrte és a k u k á b a hajította, majd megetette Cleefet. M i a csudát m o n d h a t n á n a k m o s t e g y m á s n a k ?

152

18. (fejezet

Elizabeth az új kismamaszoknyáját viselte hétfőn az állás­ interjún - n e m n a g y o n látszott terhesnek tizenegy hete­ sen, de h a t á r o z o t t a n j o b b a n elfért és m o z g o t t benne, ami­ kor levegőt vett; a szokásos szoknyái lassan ú g y szorították, m i n t a kiéhezett b o á k . K o c s i v a l m e n t a vasútállomásra, ki­ szálláskor, m i n t egy kényszerbeteg, ellenőrizte, n e m hagy­ ta-e égve a lámpát, m a j d vonatra szállt. S o k k a l egyszerűbb volt így L e e d s b e járni - a Praktimax épülete előtt alig né­ hány parkolóhelyet alakítottak ki, s a z o k r a is lelkes fiúk és lányok csaptak le, akik a leglehetetlenebb órákban érkeztek, a s o k férőhelyes p a r k o l ó p e d i g mérföldekre esett, s a veszé­ lyes, sötét környék igazi p a r a d i c s o m volt egy sorozatgyilkos­ nak. R á a d á s u l sokkal szívesebben relaxált a v o n a t o n , m i n t k ü z d ö t t e át m a g á t a közlekedési d u g ó k o n . K o r á n érkezett, b ő v e n m a r a d t ideje, b e u g r o t t tehát a Starbucksba, ahol vett egy kávét, és sikeresen a seggére vert egy c s o m ó pénznek, majd elindult a n a p n a g y eseményére. A „ B ü t y k ö l d m a g a d " központi irodája gyalogszerrel öt perc­ re esett a pályaudvartól a rakparton. Ö v é k volt a h á r o m ­ szintes parkolóval s z o m s z é d o s új, c s u p a üveg épületegyüt­ tes, mely megfelelő s z á m ú parkolóhelyről g o n d o s k o d o t t az i53

a l k a l m a z o t t a k n a k az üres helyekből ítélve, a h o g y Elizabeth elhaladtában m e g p i l l a n t o t t a . Percre p o n t o s a n érkezett, h o g y bejelentkezzen a felettébb funkys, lenyűgöző recepciós pultnál - ezzel összehasonlít­ va a Praktimax előtere kifejezetten ravatalozónak hatott. A bejárat olyan tágas volt, h o g y inkább repülőtérhez illett, m i n t irodaházhoz, és a t ü n d ö k l ő , kék k o s z t ü m ö s p u l t o s o k is inkább légikisasszonyokra hasonlítottak. R ö p k e várako­ zás m ú l t á n egy N e r y s névre hallgató, m o s o l y g ó s fiatal lány felvezette Elizabethet a m o z g ó l é p c s ő n az emeletre, s köz­ b e n csacsogva p a n a s z k o d o t t , milyen p o c s é k az idő. Terry L e n n o x késésben van, magyarázta, s betessékelte egy p u h a b ő r k a n a p é k k a l teli irodahelyiségbe. - N e m g o n d - felelte Elizabeth m o s o l y o g v a , de a szíve mélyén eszébe j u t o t t L a u r e n c e m e g az ő „fontos vagyok, er­ go megváratlak, h o g y bosszantsalak - be, be, b e e e ! " hoz­ záállása, s a g y a automatikusan „ m á r m e g i n t ! " m ó d b a k a p ­ csolt. Nerys viszont hihetetlen kedvességet tanúsított, kávét főzött, és igazi csészében, csészealjjal szervírozta, n e m ujj­ begyet leégető m ű a n y a g p o h á r b a n . E l i z a b e t h kényelmesen elhelyezkedett a csinos, süppe­ d ő s , m a s s z í v ablakaival a folyóra n é z ő s a r o k i r o d á b a n , és b o l d o g a n m a g á b a szívta a hely hangulatát, mely százszorta k ö n n y e d e b b és d i n a m i k u s a b b volt, m i n t a m i t a Praktimax akár a legfényesebb órájában árasztott. M á r m i n t ha Terry L e n n o x r ó l , bárki fia borja is, n e m derül ki, h o g y k i k ö p ö t t L a u r e n c e . M á r i s megfordult a fejében, h o g y „igen, t u d n é k itt dolgozni". É p p felhörpintette a kávéját, amikor N e r y s ismét meg­ jelent. - L e n n o x úr n a g y o n restelli - kezdte őszinte sajnálko­ zással. - Ki n e m állhatja, ha késve ér valahova, és aggódik, i54

h o g y várakozás k ö z b e n esetleg megéhezett, ezért nyomaté­ k o s a n megkért, h o g y h o z z a k ö n n e k egy ilyet. Késsel, villával és asztalkendővel megterítette az asztalt, m a j d egy tányéron mennyeien p u h a , rákkal, salátával és ró­ zsaszín salátaöntettel roskadásig m e g r a k o t t b a r n a bucit he­ lyezett elé. - O, k ö s z ö n ö m - m o n d t a Elizabeth, s e l t ű n ő d ö t t : a ku­ tyafáját, így folynak m a n a p s á g az állásinterjúk? Fanyalogva kínált k o r p á s kekszre számított, erre fel ebéddel traktálják, a m í g várakozik. N e m is nézte a fogát az ajándék szendvics lónak, m e r t k o p o g o t t a szeme az éhségtől, i n k á b b elcsent gyorsan egy szendvicsből kikandikáló kövér rákot. L e t é p e t t h o z z á egy falat bucit, m a j d arra g o n d o l t , „a f r a n c o k a t ! " ez­ zel fogta a szendvicset, négybe vágta, és m i e l ő t t észbe ka­ p o t t volna, bekebelezte a z u t o l s ó m o r z s á i g . É p p a z ujjait nyalogatta, a m i k o r beviharzott egy c s o n t o s arcú férfi fel­ tűrt ingujjban. - R o p p a n t u l sajnálom, kisasszony! Ezer b o c s á n a t ! H o g y van? - Kinyújtott kézzel közeledett, és olyan erősen és eré­ lyesen rázta m e g Elizabeth kezét, h o g y kis híján t ő b ő l ki­ tépte. H á t , ha ez Terry L e n n o x , futott át Elizabeth agyán, ak­ kor n e m az a kenetteljes, hajbókoló, Laurence-féle vezető. E m l é k e z e t t rá, h o g y valahol m á r látta ezt az arcot, de n e m t u d t a h o v a tenni. Nyilván egy újság p é n z ü g y i rovatában, ha v a l ó b a n olyan g a z d a g , m i n t J a n e y és H e l e n állítja. H e l e n szerint Terry L e n n o x , a „ B ü t y k ö l d m a g a d " ügyvezető igaz­ gatója olyan lakótelepen született, amelyhez képest a Szed­ res rekettye v a l ó s á g o s villanegyed. M á r az iskolában leír­ ták, tízéves k o r a előtt egy árva szót n e m t u d o t t elolvasni. T i z e n n é g y évesen o t t h a g y t a az iskolát, és beállt d o l g o z n i a helyi kefegyárba, melynek tizenöt évvel k é s ő b b a tulajdoi55

nosává vált. Veleszületett éleslátása, kemény munkája, j ó z a n könyörtelensége, v a l a m i n t n é m i n e m ű szerencse és fekete m á g i a folytán m o s t N a g y - B r i t a n n i a l e g n a g y o b b , E u r ó p á ­ b a n r o h a m o s a n terjeszkedő barkácsüzletláncát m o n d h a t t a a m a g á é n a k , és a konkurenciát m e g e t t e reggelire. L a u r e n c e elbujdokolhatott mellette. - N e m kis vesződségbe telt lenyomozni kegyedet, tudja - szólt L e n n o x n a g y o n mély, parasztos dél-yorkshire-i táj­ szólással. - Tessék? - kérdezett vissza Elizabeth. A z t hitte, L e n n o x összetéveszti valakivel, mert az egésznek n e m volt se füle, se farka. - A régi személyzeti osztályán kissé v o n a k o d t a k infor­ m á c i ó t kiszolgáltatni ad, m i t g o n d o l , m i é r t ? - folytatta. Elizabeth teljesen elvesztette a fonalat. K e t t e j ü k közül e g y i k ü k n e k n e m volt ki a n é g y kereke, és b i z t o s r a vette, h o g y az n e m ő m a g a . - És vajon h o l láttam ezelőtt? - m o r ­ f o n d í r o z o t t . A g y á b a n b ő s z e n k a t t o g t a k a fogaskerekek, m i d ő n igyekezett választ találni a kérdésre, eleddig siker­ telenül. - Az Aranyajtó M u n k a k ö z v e t í t ő közvetített ki ? - p u h a ­ tolózott, ám L e n n o x zavart ábrázata egyértelmű válasszal szolgált. - A z t hittem, rájön a rákos szendvicsből, amikor kide­ rült, h o g y késni fogok. A t t ó l tartok, az én hibán. K é r t e m Neryst, h o g y vegyen egyet m a g á n a k . Tesséééék? M i n t h a egy n y o m o z á s kellős k ö z e p é b e c s ö p ­ p e n t v o l n a . L e n n o x úr, a z i r o d á b a n , r á k o s szendviccsel. S ekkor hirtelen b e u g r o t t neki. - Ö n n e l r a g a d t a m a liftben! - m u t a t o t t a férfira. L e n n o x t a p s o l n i kezdett, m i n t h a azt m o n d a n á : „ E g e k , végre k i s a k k o z t a d ! " - Igen, sajnos én v o l t a m , és bocsánat156

kéréssel t a r t o z o m . M i é r t is n e m v á l a s z t o t t a m azt az átko­ z o t t l é p c s ő t a z n a p , m á r s o s e m f o g o m m e g t u d n i . Illetve m é g i s : t ú l s á g o s a n n a g y r o h a n á s b a n voltam, m i c s o d a iró­ n i a ! R e t t e n t ő klausztrofóbiás vagyok, ezért van az, h o g y egész életemben alig p á r l é p c s ő f o k m a g a s s á g b a n j e l ö l t e m ki az i r o d á m a t , jó tágasat, h o g y legyen h o l elájulni - m o ­ solygott. - A lényeg, a z ó t a k u t a t o m m a g á t , h o g y k ö s z ö ­ netet m o n d j a k . - O, értem - felelte Elizabeth elképedve. - H á t , k ö s z ö ­ n ö m , h o g y m e g k ö s z ö n i . - Akkor ennyi? Egy szendvicsért meg egy köszönömért bumlizott ide? - Végül sikerült a végére j á r n o m , mi történt magával folytatta. - És ú g y vélem, n e k e m is részem lehetett a buká­ sában. - N e m , ö ö ö . . . egyáltalán n e m . - Érezte, h o g y elönti a pír.

Tehát ismeri az egész sztorit? Nyilván nem, különben

nem lenne itt. L e n n o x a m a g a s b a lendítette a kezét, mint­ h a a z é p p b e t o p p a n ó C a e s a r t üdvözölné. - A nyakamat rá, ha újra lepergetnénk azt a n a p o t úgy, h o g y é n n e m z u h a n o k ott m a g a m b a , kegyed s e m r o b b a n ki. 0, a pokolba, az egészet ismeri! - Lehet, h o g y én v o l t a m az utolsó tollpihe a zsákon, a m i miatt m e g s z a k a d t a csacsi. Szóval elsősorban azért kérettem ide, m e r t n a g y o n n a g y bocsánatkéréssel t a r t o z o m . M á s o d ­ sorban érdeklődnék, szeretne-e egy állást a m á s i k helyett, a m i t elvesztett. Elizabeth s z e m ö l d ö k e olyan m a g a s b a szökött, m a j d n e m hívni kellett a karbantartókat, h o g y vakarják le a plafon­ ról. - Végül sikerült m e g k a p a r i n t a n o m a személyi aktáját folytatta L e n n o x . - Felettébb lenyűgöző. ínyemre van az i57

ilyen kitartó, a cég irányában tanúsított hűség. R é m e s le­ hetett sutba vágni az állását megannyi év után. T a l á n vala­ ki m i a t t ? - Igen - felelte Elizabeth, de n e m b o c s á t k o z o t t részle­ tekbe. Eléggé profi volt ahhoz, h o g y ne ragadja m e g az al­ kalmat, és m á r t s a be a Prérifarkast m e g a jó öreg G y a l o g k a ­ kukkot, u g y a n a k k o r mennyeien csábító volt a tudat, h o g y m ó d j á b a n állna. - J e l e n l e g nincs t i t k á r n ő m . A k i volt, a b b a n e m r é g bele­ bújt a k i s ö r d ö g , és utazásra adta a fejét, m o s t é p p k o a l a m e d ­ véket vagy ilyesmiket m e n t Ausztráliában, én m e g az elmúlt hetekben kénytelen v o l t a m p r ó b a i d ő s ö k k e l beérni, a leg­ u t ó b b i egyenesen használhatatlannak bizonyult. É s m o s t , M s . Collier, engedje m e g , h o g y kategorikusan kijelentsem, régi vágású f ő n ö k v a g y o k : szeretem kétóránként m e g k a p ­ ni a k á v é a d a g o m a t anélkül, h o g y valami nőszemély üvölt­ ve l e k a p n a a tíz k ö r m ö m r ő l és szexistának titulálna, n o h a ezt m á r v á g t á k a fejemhez. Elképzelhető, h o g y időről i d ő ­ re megkérem, ugorjon be a városba, és szerezzen be n e k e m bizonyos d o l g o k a t , bár ezt n e m foglaljuk bele a m u n k a k ö ­ ri leírásába. N é h a - n é h a valószínűleg hajcsárként f o g o m os­ torozni, h o g y menjen m á r el ebédelni, viszont n e m p r ó b á ­ l o m m e g behálózni. Ezer éve élek b o l d o g h á z a s s á g b a n az én Irene-ommal, s n e m vitás, h o g y rengeteg hívást kell m a j d k a p c s o l n i a tőle, m e r t rendszeresen telefonál, h o g y függö­ nyökről csevegjünk. Elizabeth elnyomott egy kuncogást. Tetszett neki L e n n o x . Elbűvölte a férfi kertelés nélküli s z ó k i m o n d á s a . - N e m olyan gyerekjáték ám n e k e m d o l g o z n i , m i n t hin­ ni szeretném, de ha egyenrangú félként állja a sarat, és n e m szalad z o k o g v a a m o s d ó b a , m i n t a Múlt-heti Kisasszony, szerintem p o m p á s a n k i f o g u n k j ö n n i egymással. Á m b á t o r 158

fültanúja v o l t a m m ú l t k o r a tirádájának, ú g y h o g y n e m hi­ szem, h o g y k ü l ö n ö s e b b e n b u z d í t a n o m kéne. Hoppá, g o n d o l t a Elizabeth. - Szóval, íme, az ajánlatom. N e m t u d o k h i p p - h o p p cég­ autót nyújtani tálcán, de ha elakad, e l m e g y valaki magáért. Huszonnégyezret kínálok, átkozottul csinos nyugdíjat, osz­ talékot a nyereségből, életbiztosítást, magánszakellátást, al­ k a l m a z o t t i kedvezményt, a d ó m e n t e s karácsonyi jutalmat, szülinapi köszöntést és évi h a r m i n c n a p szabadságot, bele­ értve a hivatalos ü n n e p n a p o k a t . N o s ? Elizabeth hangtalanul tátogott. O d a f ö n t m o s t valaki a hasát fogja nevettében, g o n d o l t a . K é t kézzel kéne k a p n i a az ajánlat után, és véletlenül s e m említeni a nyilvánvalót. A törvény szerint L e n n o x n a k nincs j o g a firtatni gyermek­ vállalási terveit, az diszkriminatív lenne, és perelhetné mi­ atta. - H a l l g a s s a babáról, m i n t a sír! - sivították az ösz­ tönei. - M á s is hallgatna! - Ő a z o n b a n n e m m á s volt. - Ü g y fair, ha szólok, h o g y terhes v a g y o k - m o n d t a . H á t j ó , kint van. K ö n n y e n jött, könnyen megy. Az önsorsrontást tökélyre fejlesztette. - H ú ! - kiáltotta Terry L e n n o x összecsapva a tenyerét, majd két kezét összekulcsolva a szája elé kapta, m i n t h a fo­ h á s z k o d n i készülne. - H á t , szeretné megvitatni a férjével, elengedi-e d o l g o z n i ? Elizabeth a szavába vágott. - N i n c s férjem. Se élettár­ sam. Ha olyan régi vágású, mint mondja, okoskodott Elizabeth, L e n n o x n e m fog késlekedni, beveri az utolsó szeget a k o ­ p o r s ó j á b a . H e b r e n c s , nincs férjnél és terhes. A k á r rögvest szedheti a sátorfáját, vagy talán megvárja, a m í g a biztonsá­ gi őr kíséri ki az épületből? - N o s , c s o d á l o m a z őszinteségét, l e á n y z ó - m o n d t a i59

L e n n o x . - A k k o r é g e t ő b b szüksége van állásra, m i n t vala­ ha. Szóval, C o l l i e r kisasszony, m i k o r áll m u n k á b a ?

J o h n L a n d R o v e r é a h á z előtt p a r k o l t , a m i k o r hazaért, s a h o g y m e g p i l l a n t o t t a , szíve b o s s z a n t ó piruettre perdült. Igyekezett ú g y tenni, m i n t h a észre sem venné, kiszállt a k o ­ csiból, és b e d u g t a a kulcsot a zárba, ám mire kitárta az aj­ tót, J o h n o t t termett a sarkában. E g y szót sem szóltak, ami­ k o r j o h n benyomult mögötte.

160

19. (fejezet

- H a l l o m , a b a r á t n ő d elvesztette az állását - kezdte S i m o n elragadtatva, m i n t h a hájjal kenegetnék. - O, ezt m e g h o l h a l l o t t a d ? - kérdezte H e l e n , és félbe­ szakította szépen g ö m b ö l y ö d ő pocakja profiljának tanulmá­ nyozását a teljes alakos beépített fürdőszobatükör előtt. - Az irodában, természetesen - felelte S i m o n . - T u d o d , h o g y a Praktimax az ügyfelünk. - Igen, t u d o m - m o n d t a H e l e n -, de n e m h i t t e m volna, h o g y pletykáló viszonyban v a g y ott bárkivel. - Általában n e m - v á g t a rá S i m o n késlekedés nélkül -, viszont a b a r á t n ő d felettébb n a g y dérrel-dúrral lépett le a színről, n e m g o n d o l o d ? A l i g h a okos lépés, ha el akarsz m é g helyezkedni, n e m ? B á r n e m lepett m e g . - És aztán? N é h á n y h ó n a p m ú l v a úgyis a b b a kellett vol­ na h a g y n i a a munkát... - H e l e n a nyelvébe h a r a p o t t ; már­ is eljárt a szája, és átkozta m a g á t szószátyársága miatt. M e g ­ annyi csigalassúsággal p e r g ő m á s o d p e r c c e l k é s ő b b S i m o n megjelent a fürdőszoba ajtajában. - Folytasd - m o n d t a . - M i t folytassak? - H e l e n p r ó b á l t k i m á s z n i a csapdából,

iéi

de S i m o n m e g o r r o n t o t t a , h o g y leplez valamit, és l e c s a p o t t rá, m i n t a szűz nyakért s z i m a t o l ó vámpír. - N e m , csak folytasd. A z t m o n d t a d , néhány h ó n a p múl­ va úgyis a b b a kellett volna h a g y n i a a m u n k á t . N a , és miért ? - S e m m i . H a d d ö l t ö z z e m á t ! - Próbált á t n y o m a k o d n i férje mellett a h á l ó b a a ruháiért, de S i m o n az útját állta. - N a , ki vele! - n o s z o g a t t a . - M i é r t kellene abbahagy­ nia a m u n k á t ? - S i m o n , elkésem. Az anyám m á r vár! R ö v i d e s e n k e z d ő ­ d i k az előadás. - M i é r t kellene a b b a h a g y n i a a m u n k á t ? - Fejezd be, S i m o n ! - M i é r t kellene a b b a h a g y n i a a m u n k á t ? M i é r t kellene a b b a h a g y n i a a m u n k á t ? Miért kellene abbahagynia a mun­ kát? U g y a n a z t a kérdést ismételte p a p a g á j m ó d r a újra m e g újra, m í g szavai fájdalmas ösvényt n e m égettek H e l e n fe­ jébe. - Azért, mert terhes! - kiáltotta H e l e n . M e g i n t taszított egyet a férjén, aki ez a l k a l o m m a l átengedte a h á l ó s z o b á b a . H á t a m ö g ö t t a férfi kéjesen h a h o t á z o t t hitetlenkedésében, m i k ö z b e n ő feltépte a szekrényajtót, és lecibált egy blúzt a vállfáról. Az anyja m á r biztosan n e m tudja mire vélni, mi lelte. - Te jó s z a g ú úristen! Ki az a p a ? - faggatta tovább Si­ mon. - N e m t u d o m - felelte H e l e n . - M é g szép, h o g y t u d o d , H e l e n - csattant fel S i m o n tü­ relmetlenül. - Tényleg n e m t u d o m . Volt egy... futó kalandja, csak enynyit t u d o k . -Mikor? 162

- F o g a l m a m sincs. Szilveszterkor, azt hiszem. E g y par­ tin. N e m n a g y o n avatott b e minket. G y o r s a n b e g o m b o l t a a blúzt, és szoknyába csusszant. Si­ m o n ott strázsált m ö g ö t t e , a z agya zakatolt. - A k k o r i b a n é p p e n járt valakivel, n e m ? A z z a l a m u n k á s ­ sal? - Igen... n e m . Igen, de n e m tőle v a n - m o n d t a H e l e n . N a g y o n h a r a g u d o t t m a g á r a a saját gyengesége miatt, s dü­ hét a szekrényajtón vezette le azzal, h o g y j ó l bevágta. Fel­ k a p t a a táskáját, és t o p p a n t v a belebújt a cipőjébe. Szégyen­ telenül á l n o k n a k érezte m a g á t a barátnőjével szemben. - Ez egyre j o b b - c s á m c s o g o t t S i m o n . - Szóval n e m ő az a p a ? - N e m , de... n e m t u d o m - d a d o g t a H e l e n . Valahányszor S i m o n így viselkedett, megzavarodott, és arra s e m volt ké­ pes, h o g y megkülönböztesse, m i igaz, é s m i az, a m i t S i m o n a n n a k akar hinni. K é s z idegroncs lett tőle, hivatásos hazud o z ó n a k és csalónak érezte m a g á t mellette. - T u d n o d kell, ki a z ! - N e m t u d o m ! - ismételte H e l e n , s p r ó b á l t távozni a há­ lószobából, de férje ismételten útját állta. A kilincsért nyúlt, de S i m o n o d a c s a p o t t és félreütötte a kezét. - A ú ! Ez fájt, S i m o n ! - kiáltotta. - Pofonegyszerű. Te e l m o n d o d , én m e g u t a d r a enged­ lek. - N e m t u d o m . B e . . . be volt rúgva. O m a g a s e m tudja. M i é r t olyan fontos ez neked? - N e m ez itt a kérdés, H e l e n ! Az a lényeg, h o g y elhall­ g a t s z e l ő l e m d o l g o k a t , a m i k r á m é s r á d e g y a r á n t hatás­ sal v a n n a k ! H á t n e m látod, te o s t o b a liba? - acsarkodott S i m o n , m a j d keserű c s o d á l k o z á s á b a n h a h o t á r a fakadt. -

163

Istenem, és te m é g kitartasz amellett, h o g y n e m r i n g y ó ! A fejét csóválva a f ü r d ő s z o b á b a vonult. H e l e n csendben felhúzta a blézerét, m é g el s e m k e z d ő ­ d ö t t az este, de máris fuccs volt neki. É p p indult volna és kinyitotta az ajtót, a m i k o r hallotta, h o g y S i m o n utánaszól: - T ö b b é n e m találkozhatsz vele! - Tessék? - N e m a k a r o m , h o g y a gyerekünk a b a r á t n ő d fattyával b a r á t k o z z o n ! - k ö z ö l t e fojtott fenyegetéssel. - Vess véget a b a r á t s á g n a k ! N e m izgat, miként, de mire a világra j ö n az a gyerek, m e g s z a k í t o d vele a k a p c s o l a t o t ! Ideje, h o g y meg­ szabadulj ezektől a b a r á t n ő k t ő l ! R é g k i n ő t t e d őket, c s a k n e m veszed észre, ugye ? Az embert a társasága határozza m e g , H e l e n , te m e g szajhákkal és tyúkeszűekkel barátko­ z o l ! Milyen fényt vet ez rám, szerinted? Ez tényleg az utol­ só csepp! M e n t á s fogkrémtől illatozva, g y e n g é d mosollyal előbújt a fürdőszobából és m e g p u s z i l t a . - É r e z d jól m a g a d , d r á g á m . A d d át szerető üdvözletemet az anyádnak.

J o h n u g y a n a z o n a széken foglalt helyet, melyre idelátogat­ va m i n d i g letelepedett. Elizabeth feltette a teáskannát; ez volt az első dolga, valahányszor belépett az ajtón, eltekint­ ve persze attól, h o g y rágyújtott, de erről leszokott. - Szóval, merre jártál így kirittyentve ? - Állásinterjún - m o n d t a Elizabeth. - H o g y ment? - J ö v ő hétfőn kezdek. - É s hol? - A „ B ü t y k ö l d m a g a d " k ö z p o n t i irodájában. 164

- B r a v ó ! És h o g y szuperál a kocsi ? - kérdezte. Elizabeth elnevette m a g á t , látva J o h n kitartó erőfeszítését, h o g y cse­ vegjen. - M i n e k jöttél, J o h n ? - C s a k látni akartam, h o g y b o l d o g u l s z . - Remekül, k ö s z ö n ö m , de tényleg, m i n e k j ö t t é l ? - Sejtelmem sincs - m o n d t a J o h n , s kezét óriás fésűként használva fekete hajába túrt, melybe m o s t a n s á g egyre t ö b b ősz tincs vegyült. Frissen vágatta, olyan rövid volt, h o g y m é g é p p e n n e m g ö n d ö r ö d ö t t . Valahogy fiatalosabb volt így, bar­ na szeme n a g y o b b n a k és s ö t é t e b b n e k tűnt. - C s a k szeretném, ha ismét b a r á t o k lennénk - m o n d t a . - O l y a n félszegen viselkedünk egymással, régen s o s e m for­ dult elő, szóval, azért j ö t t e m , h o g y m e g o l d j u k . M i n d i g j ó b a r á t o k voltunk, m o s t is elkelne egy barát, n e m ? - E l é g b a r á t o m van - felelte Elizabeth, m a g a sem értette, miért kell neki örökké ilyen u n d o k u l b á n n i a J o h n n a l . G y ű ­ lölte m a g á t emiatt, de n e m bírt változtatni rajta. - A m ú l t k o r elkelt egy barát a p a r k o l ó b a n . - A z t hiszed, ha n e m tévedsz arra, m é g m o s t is o t t ül­ nék? - csattant fel Elizabeth. J o h n felkelt és megindult a konyhaajtó felé, majd megtor­ pant, nagy levegőt vett, elszámolt háromig, és visszazuttyant az asztalhoz a helyére. - N e m h a g y o m , h o g y e l ü l d ö z z ! - jelentette ki. H a r a g o s villámokat szórt a szeme, de k ö z b e n n a g y o n g y e n g é d e n ci­ r ó g a t t a Cleefet. - Ki a gyermek apja ? - kérdezte higgadtan. - A z t m o n d ­ tad, n e m ismered jól. - S e m m i k ö z ö d hozz... - H a l l o m , D e a n Crawshaw-val jártál akkoriban. J ó szo­ k á s o d szerint m e g i n t alacsonyra tetted a mércét. U g y e , tisz165

t á b a n v a g y vele, h o g y h ú s z év m ú l v a is ugyanazt a bárszéket fogja k o p t a t n i a Viktóriában, m i n t h ú s z évvel ezelőtt. Elizabeth szégyenkezve behunyta a szemét, amiért J o h n t u d o m á s t szerzett D e a n r ő l , és c s ö r ö m p ö l v e elővette a csé­ széket a patyolattiszta konyhaszekrényből. J o h n szétnézett a konyhában: a csillogó-villogó pult, a fényesre suvickolt p a d ­ ló, a sütő g o m b j a ú g y ragyogott, m i n t h a vadonatúj lenne. Elizabeth véresre szokta nyúzni a kezét, annyit takarított, a m i k o r a fejében képtelen volt rendet teremteni. - N e m tőle van - közölte Elizabeth. - Es igen, biztos va­ g y o k benne, m i e l ő t t kérdeznéd. - Mi ez az egész, Elizabeth? U j a b b m ó d , h o g y fájdalmat okozz magadnak? - H o g y merészeled? E g y á l t a l á n n e m így t ö r t é n t ! - kiál­ t o t t a férfira. - A k k o r h o g y történt, Elizabeth? - M e g . . . meg... - Majdnem elmesélte neki! Tényleg n e m s o k o n múlt, h o g y elmesélje neki, de J o h n m á r így is túl s o k titkát ismerte, és ettől veszélyes lett. M i n t h a a g o n d o l a t a i b a n olvasna, J o h n így szólt: - A z t hiszed, t o v á b b a d n á m , h a elárulnád? A z t hiszed, e l m o n d ­ t a m bárkinek, m i t t u d o k r ó l a d ? - N i n c s m i t m o n d a n o m . H i b á z t a m , é s megfizetem a z árát, ú g y h o g y kopj le, jó ? - kiabálta Elizabeth, aztán megint h u n y o r o g n i kezdett. - N a , gyere ide, te süket denevér - m o n d t a J o h n , a h o g y szélesre tárta h o s s z ú karját, és futólag v é d e l m e z ő n megölel­ te. A z t á n E l i z a b e t h ellökte, n e m engedélyezte m a g á n a k , h o g y kiélvezze a pillanatot. T u d t a , h o g y a férfi s o s e m p r ó ­ b á l n a kikezdeni vele, tudta, h o g y n e m j á t s z a n á m e g , h o g y kedveli, csak azért, h o g y á g y b a csalja, és ez volt az a p o n t , a h o l J o h n S i l k s t o n e m i n d i g összezavarta. J o h n S i l k s t o n e 166

„ a d a k o z ó " volt; a lenyúlókkal sokkal k ö n n y e b b elbánni az életben. - Ne taszíts el, E l i z a b e t h ! - szólt rá. - E n g e d j m a g a d h o z közelebb, j ó ? N e m a k a r t a m veled összeveszni. T u d o m , é n p u s k á z t a m el legutóbb, erőltettem a d o l g o t , elriasztottalak, és j o b b a n sajnálom, m i n t hinnéd, de a m i történt, megtör­ tént. A z ó t a eltelt hét év, visszajöttem, m o s t légy szíves, bé­ küljünk k i ! N e m akarok baklövéseket felhánytorgatni, tilta­ kozni és vádaskodni. Világéletemben túl nagyra tartottalak a h h o z , h o g y ez történjen és m i n d e n t elrontsak. L é g y szí­ ves, n e m lehetnénk újra b a r á t o k ? Elizabeth bólintott, és kifújta az orrát egy zsebkendőbe, melyet J o h n az Elsie néni régi tálalójának p o l c á n lévő p a ­ pír zsebkendős d o b o z b ó l rántott ki. Hányszor, de hányszor csiszolta és viaszozta, csiszolta és viaszozta m á r azt a tálalót, m í g olyan s i m a n e m lett, amennyire a g ö c s ö r t ö s fa engedte. O l d a l t k a m p ó állt k i belőle, S a m nyakörve m é g m i n d i g o t t függött, m e g s z o k á s b ó l m i n d i g megérintette, ahányszor el­ haladt mellette. H a l l g a t a g o n elfogyasztották más-más íze­ sítésű teájukat, aztán J o h n elköszönt, biztosította, h o g y ha­ m a r o s a n újra találkoznak, s Elizabeth remélte, h o g y tényleg találkoznak, h a n g o s a n a z o n b a n n e m említette. J o h n ezzel is megelégedett, a m i k o r elment. Elizabeth s o k á i g ü c s ö r g ö t t m é g a z asztalnál J o h n távozá­ sa után, a blúza ujjába törölgette könnyes szemét, taknyos k ö l y ö k n e k érezte m a g á t . A n n a k a taknyos, feleselős, kiáll­ hatatlan, g o r o m b a , szeretetlen és szerethetetlen kölyöknek, aki egykor volt. M í g segítséget n e m kért attól az asszony­ tól, akit a világon a l e g j o b b a n gyűlölt; attól az asszonytól, aki onnantól m e g m e n t e t t e a rémálomtól. De ki az, aki m o s t m e g m e n t h e t n é ettől ?

167

fiö. fejezet

Inalt, mint almában az ember, amikor üldözik, s bár üldözői kényelmesen poroszkálnak, valahogy állandóan beérik. Rá­ ordított arra a levélnyílásos, postaládavörös ajtóra, mely úgy fénylett, hogy látta benne az arcát. Nem viselt cipőt, zoknijá­ ba kavicsok fúródtak, de nem érezte, hogy felsértik a talpát. - Légy szíves, nyílj ki! - kiabált az ajtóra, s az, mintegy varázsütésre, felpattant, őpedig, ha lett volna ideje, a nyaká­ ba ugrott volna az ajtóban megjelenő Elsie néninek, aki szi­ kár és szúrós volt, mint a csalán, hogy arcon csókolja. - Ki elől szaladsz? - kérdezte Elsie néni, miközben a gyer­ mek besiklott mellette. - Es mássz ki abból a kutyakosárból, de rögvest, és hagyj fel ezzel a butasággal! - Csukja be az ajtót, Elsie néni, legyen szíves, legyen szí­ ves, legyen szíves - sikoltotta a gyermek, és Elsie néni becsuk­ ta éppen idejében, mert a kéttollú zár nyelve alig csúszott a helyére, amikor megint dörömbölés hallatszott az ajtón. - Elsie néni, ne nyissa ki, legyen szíves! - Ki az? - Apu, azt akarja, hogy lefeküdjem vele. -He?

168

- Azt mondta, ma nem megyek iskolába, hanem lefekszem vele, és megölelgetem. Elsie néni fütyült rá, hogy dörömbölnek az ajtón, odama­ sírozott a göndör, repkedő hajú, pöttöm lányhoz, és kirángat­ ta a megilletődött eb mögül, a nagy fonott kosárból. - Elizabeth Collier, miket hordasz itt össze? Miféle mesé­ ről hablatyolsz ? - Nem mese, nem mese - zokogta a gyermek. - Rám pa­ rancsolt, hogy feküdjek az ágyra, és azt mondta... azt mond­ ta... nem mondhatom el senkinek. - Na,

nekem most elmondod! Mit csinált apukád?

-Azt...

azt mondta,

ne öltözzem fel az iskolához,

mert

nem megyek. Aztán behívott a hálószobájába, és... és... - Es mi, leány? Szólj már! - Ott feküdt az ágyon, csak nadrág és zokni volt rajta... Egyszerűen nem tűnt helyesnek, eszébe jutott róla Beverley, aki a lelkére kötötte, mielőtt elszökött hazulról, hogy véletle­ nül se engedje meg apjuknak, hogy „rámásszon3, de akkor még nem értette. Csak akkor értette meg, hogy valahogy ez a „rámászás,y, amikor apja ölelgetni kezdte. Korábban sosem ölel­ te meg, ezért találta különösnek, hogy nem engedi el iskolá­ ba, és az ölelgetés sem volt kellemes, cseppet sem tetszett neki. Apja lehelete mosatlan fogaktól és cigarettától bűzlött, ami­ kor szája az övére tapadt, és nyelve benyomult az ajkai kö­ zött, hogy nyálasan tekergőzve az övére fonódjon. Eszeveszet­ ten törölgetni kezdte a száját az emlékre. - Próbáltam ellökni, Elsie néni, mert furcsa hangokat adott ki. Es ott nem szabad gyerekekhez nyúlni, ugye? - Hol? Hol nyúlt hozzád? A gyermeket elöntötte a pír, kényszeredetten lefelé bökött, aztán sikítani kezdett,

mert az ajtó berezonált a keretben,

olyan eltökélten igyekezett behatolni az apja. 169

- Ne foglalkozz azzal, mi van odakint! - parancsolt rá Elsie néni. -Megfog - Mi

- Aztán mi történt? ölni...

történt?

- Megharaptam

és idemenekültem.

Elsie néni végigmérte a gyermeket, a rémült szürke sze­ métől a véráztatta piszkosfehér zokniig. Arca elsötétült,

mint

a nap elé rohanvást tornyosuló viharfelhő. A gyermek várta, hogy ismét rákiabál, ám ehelyett az ajtóhoz masírozott, ki­ nyitotta és becsapta maga mögött. A gyermek az ablakhoz lopakodott, kikukucskált a hófehér csipkefüggöny díszes lyu­ kainak biztonságán át,

és hallgatózott. Azt meg tudta álla­

pítani, hogy Elsie néni őrjöng, és aljas f...nak nevezi apját, ami azért hangzott furcsán a nagynénje szájából, mert so­ sem káromkodott.

Üvöltve ripakodott az apjára, hogy tartsa

távol az irháját, különben hívja a rendőröket, és lecsukatja. Apja visszaüvöltött, hogy hazugság az egész, és beordított az ablakon, mintha látná, hogy ott bujkál a függöny mögött. - Lizzie, gyere ki, ha mondom, de azonnal! - bömbölte, és ajárdára bökött, mintha ott lenne az a pont, ahol nekijelent­ keznie kéne. Aztán apja hirtelen elhalkult, és ismét kedves han­ got ütött meg, és a gyermeket pánik kerítette hatalmába, azt hitte, apjának sikerült rávennie Elsie nénit, aki már nem óbé­ gatott. Aztán Elsie néni keményen lekevert neki egyet, majd cséphadaróként püfölte, ahol érte, apja pedig menekülőrefog­ ta a dolgot, de megbotlott a padkában, elterült és elhagyta a félcipőjét. Elsie néni megvárta, amígfelkecmereg, aztán a férfi rimánkodására a füle botját sem mozgatva elhessegette. Apja rák módra hátrált, mégmindigdőlt belőle aszó, ám nagynén­ je megvetette a lábát, és csípőre tett kézzel állt ott, amíg apja el nem szelelt.

Utána egyenesen a konyhaszekrényhez trappolt,

és kihúzott egy szatyrokkal tömött a zacskót. 170

- Najó, gyere, hazamegyünk - mondta, ge

ujját piszkafa -A

ésfelgyűrte az in­

karjain.

nagyfrancokat megyek,

nem

kényszeríthet!

- Csak összeszedjük a holmidat, aztán

visszajövünk!

- Apu megfog ölni! - Nem fog, nem jön a közeledbe, mert tudja, mi törté­ nik akkor, és ha még egyszer meghallom, hogy káromkodsz, Elizabeth

Collier,

én

magamfoglak megölni! Es most gyere!

A kislány tapodtat sem mozdult. ráförmedt: tyára,

- Az isten szerelmére,

Elsie néni türelmetlenül tedd márfel apórázta ku­

ha attól jobban érzed magad!

Jobban érezte. Leemelte Sam pórázát a nénje régi tálaló­ szekrényének oldalába csavarozott kampóról, és a melák feke­ te eb a farkát csóválva ácsorgott, amíg felcsatolta a nyakára. Sam gyengéd volt,

de Elizabeth tudta,

hogy bárkit megha­

rapna érte, ha kell, egyszerűen tudta. - Tudszjárni?Jobb lesz,

ha a papucsomba bújsz - mond­

ta Elsie néni, és egy hosszú, skót kockás papucsot adott neki, melynek bojt volt az orrán.

- Gyerünk, szedd a lábad!

Kinyújtotta a kezét, s a gyermek életében először elfogad­ ta. Elsie néninek vékony, csontos keze volt, de erősen és védel­ mezőn szorította,

így csattogott végigaz utcán

nagynénje és

a nagy, fekete Sam mellett oda, amit soha többé nem hívott otthonnak.

Amikor szatyrokkal viaskodva

visszaértek,

Elsie

néni maga elé vonta a gyermeket, és megrázta az ujját. - És most, ide hallgass, abban a szobában fogsz lakni, ahol régen a nagy anyád lakott, és ha nem viseled jól'magaditt vagy az iskolában, alászáll érted a mennyekből, és lesz nemulass, érted? A gyermek bólintott, aztán Elsie néni felvezette egy sötét hálószobába,

ahol hajkefék

sorakoztak

a fésülködő asztalon,

ami mögött fazettált tükör és egy magas vaságy állt. Régen 171

be szokott ide surranni útban a vécé felé, hogy ezen ugráljon. A ruháit is be fogják akasztani a nagy,

sötét szekrénybe,

de Elsie néni azt mondta, mind egy száligfeslett, és ki is kell mosnia őket rendesen, de majd elmennek együtt az iskolabolt­ ba, és vesznek pár új darabot. Elsie néni lezavarta Sametaz emeletről, mert kutyának semmi keresnivalója odafönt,

bár

később biztosan rájött, hogy Sam éjjelente felosont, és három teljes, nehéz fordulatot tett, mielőtt a szőnyegre dobta magát a gyermekágy

mellett.

Elsie néni főtt sonkát és túlhígított narancslevet rakott elé uzsonnára, de gyomra és szíve most fényűző lakomának ta­ lálta. Elsie néni Beverley-ről faggatta, és a gyermek elárul­ ta, szerinte Bev a kórházba szökhetett, mertfolyton hányt és egyre kövérebb lett. Elsie néni közben megállás nélkül sopán­ kodott és szipogott, és utána állandóan kedvesen bánt vele. így éldegéltek ők, hárman a Rhymer Streeten. Aztán ami­ kor Elizabeth betöltötte a tizennyolcadik évét, Sam meghalt álmában, és mielőtt véget ért volna a hónap, Elsie néni is örökre

elszenderült.

172

& " f . (fejezet

A változatosság kedvéért J a n e y és G e o r g e végre a sztereotípiá­ n a k megfelelő szerepbe bújt. J a n e y a vasalás felénél tartott a konyhában, G e o r g e a kertben serénykedett. A z t á n G e o r g e elcsípte, a h o g y J a n e y az ablakon át figyeli, és m o s o l y o g v a intett. M a j d letörölte h o m l o k á r ó l az izzadságcseppeket, és újra nekiveselkedett az ásásnak. A látványra J a n e y szíve re­ p e s n i kezdett, a h o g y a z o n a z első randin, a m i k o r G e o r g e megjelent a hatalmas m ű a n y a g napraforgóval. Kellemes va­ sárnap volt, s G e o r g e a jó időt kihasználva nekilátott szintbe h o z n i a talajt, h o g y kialakítson egy kis belső udvart, ahova m a j d kitelepedhetnek nyáron. S z é p tágas kertjük volt, m e ­ lyet elkerített, h o g y védje a magánszférájukat, m á r amenynyire egy sorháznál védeni lehet, bár a t ö b b i házat főként öregek lakták, és n e m volt szükség olyan n a g y elszigetelés­ re. R i t k a m a d á r volt errefelé az ereszd el a hajamat típusú v a d buli, bár e g y m á s p o c s k o n d i á z á s á b a n n e m szenvedtek hiányt, a m i k o r valaki m e g c s o n k í t o t t a a telekhatáron túl­ nyúló faágakat. A z t á n G e o r g e kávészünetet engedélyezett m a g á n a k , s ré­ gi kertészruhájában és méretes kesztyűjében b e b a k t a t o t t a konyhába. F ö l d s z a g o t árasztott, Janey-re gyakorolt hatását i73

tekintve azonban akár p o r r á zúzott rinocéroszszarv, majom­ m i r i g y és osztriga is lehetett volna. És ez u g y a n a z a J a n e y volt, akit állítólag a tiszta öltönyös, nyakkendős, szépen ki­ keményített fehér galléros v e z e t ő k h o z t a k lázba. M i n t h a egy váltó lépett v o l n a b e n n e m ű k ö d é s b e , mely utat nyitott m i n d e n , a n e m i h o r m o n r a a legkisebb mértékben is fogé­ k o n y porcikájához. - Ide gyere, t e ! - turbékolta. G e o r g e engedelmesen o d a slattyogott, bár szabadkozott, h o g y retkes, és bepiszkítja a konyhát a göncével. J a n e y rá se hederített, ő is piszkos akart lenni, de m i n d e n e k e l ő t t azt akarta, h o g y G e o r g e végigta­ p i z z a a nagy, szutykos lapáttenyerével. K i h ú z t a a vasalót, n e m lesz rá szüksége egy darabig. G e o r g e nevetve o d é b b tuszkolta feleségét a saját érdekében, J a n e y a z o n b a n megra­ g a d t a kesztyűs kezét, g y o r s a n növekvő mellére tapasztotta, s ezzel el is dőlt a csata. J a n e y feltornászta m a g á t az asztalra, és csak félrerántották e g y m á s ruháját, n e m bírták kivárni, a m í g k i h á m o z z á k egymást. J a n e y egy p o n t o n a vajtartóba tenyerelt, a filteres Yorkshire t e á s d o b o z szárnyra kelt, mi­ k ö z b e n n a g y zajt csapva, m i n t a filmekben, egyszerre szá­ g u l d o t t a k a csúcsra. A z t á n J a n e y főzött egy csészével a fér­ jének, m e g e t e t t é k e g y m á s t K i t Kattel, m a j d G e o r g e ment, h o g y folytassa a belső udvart, J a n e y p e d i g ismét vasalni kez­ dett.

K i s z á m í t h a t a t l a n volt, megszárad-e az á g y n e m ű h u z a t a csí­ p ő s hidegben, de a n a p vakítóan sütött, és mivel fújdogált a szellő, Elizabeth ú g y d ö n t ö t t , vállalja a kockázatot. Szerette a friss levegőn száradó á g y n e m ű illatát, és örökké p u h á b b ­ n a k és tisztábbnak találta az ágyat a z o k o n az első éjszaká­ k o n , a m i k o r lecserélte a huzatot. A m o s o t t r u h a d a g a d t a i74

szélben, m i n t hajón a vitorla, és a m í g száradt, ő összeütött m a g á n a k egy k ö n n y ű ebédet. A sárga p u l t o n álló üvegből kihalászott egy olajbogyót, a m í g megvajazott egy pirítóst, m a j d m é g egyet, é s m é g egyet. N e m értette, m i lelte, h o g y vett egy üveggel, m e r t s o h a életében n e m vásárolt m é g olaj­ b o g y ó t , de ezek olyan h í v o g a t ó a n integettek, a h o g y elha­ ladt mellettük a szupermarketben a soron, és az élénkpiros töltött közepükkel olyan d u c i n a k és l é d ú s n a k tűntek. A z ­ ó t a falta őket, m i n t a chipset, és arra g o n d o l t , ez amolyan „ k í v á n ó s s á g " lehet. E z t a tünetet m i n d i g viccnek képzelte, vígjátékírók k o h o l m á n y á n a k , h o g y így űzzenek tréfát ab­ ból, mennyire m e g b o l o n d u l n a k a n ő k a terhesség alatt. Megeresztett egy hívást Janey-nek, h o g y csipegetés köz­ ben köszönjön gyorsan neki. - Szóval m i b e n mesterkedtek? - M o s t végzek a vasalással, G e o r g e a kertben van. - Mi a véleményed az olíváról? - Miféle Olíviáról? - kérdezte Janey, aki eléggé lihegett a h h o z képest, h o g y vasalt. - N e m , te süsü, az olíváról, olajbogyóról, zöldség v a g y gyümölcsről, vagy mi a fityfene. - J a , bocs, ú g y érted, a z üveges olajbogyóról? - Igen. - Pfuj, ki n e m állhatom - m o n d t a Janey. - M i n e k fag­ gatsz itt olajbogyókról? - M e r t egészen rázizzentem. - Ü z e n a szervezeted, h o g y valamiben hiányt szenved. - N a , azt m é g s o s e m üzente, h o g y o l a j b o g y ó b ó l hiányt szenvedek - szögezte le Elizabeth. - M i é r t zihálsz ennyire ? - K é s ő b b e l m o n d o m - m o n d t a Janey, bár m o s o l y g ó s hangjából n e m volt nehéz kitotózni. - Szóval te is „kívánós" v a g y ? - kérdezte Elizabeth paj­ kosan. i75

- Igen, de az én „ k í v á n ó s s á g o m " n e m merül ki francos olajbogyókban, ennyit m o n d h a t o k ! - jelentette ki Janey, s a konyhaablakból a földet túró G e o r g e - o t figyelve, öntu­ datlanul az ajkát nyalogatta. - Izgulsz már, mi lesz h o l n a p , kisanyám? - folytatta, és ismét a telefonra koncentrált. É r z e d m á r az elsőnapos d r u k k o t ? - G ő z ö m sincs, m i t érzek. - Elizabeth megkísérelt szá­ m o t vetni érzéseivel, d e a z o k s z o k á s szerint teljesen m e g voltak kergülve. - És te, f ő n ö k asszony? M i t szólsz a hol­ n a p h o z ? Ideges v a g y ? - É n ? T ű k ö n ülök, csibém - m o n d t a Janey. - A m i azt illeti, ha ezzel végeztem, r ö g t ö n k i v á g o k egypár csinos kis­ m a m a k o s z t ü m ö t , elvégre h o l n a p t ó l fejes leszek. Az üzle­ tek kínálata szinte a nullával egyenlő, ú g y h o g y m e g i n t tel­ jes gőzzel indulhat a szabás-varrás n a g y ü z e m . - Ü g y e s k i s l á n y ! - dicsérte E l i z a b e t h . - Na j ó , a k k o r j o b b , ha hagylak, h o g y végezd a d o l g o d a t . - H á t , kéz- és lábtörést, és jó étvágyat az o l a j b o g y ó h o z ! - felelte Janey. G e o r g e égnek m e r e d ő , izmos, harapni való fenekének látványára eljátszott a gondolattal, h o g y végleg kihúzza a vasalót. - H é t vége felé felhívlak, h o g y m e n n e k a d o l g o k , m e r t első n a p m é g n e m derül ki, n e m igaz? - m o n d t a Elizabeth. - És akkor elmesélheted, milyen volt az ultrahang. - Igen, összehasonlíthatjuk a jegyzeteinket. H a l l o t t á l va­ lamit H e l e n r ő l ? E s t e felhívott, h o g y s o k szerencsét kíván­ j o n holnapra, de szörnyen letörtnek tűnt. - E n g e m is hívott - b ó l o g a t o t t Elizabeth. - Szegényke. H a m a r o s a n rácsörgök, h o g y van. - A k k o r n a g y kalappal, k i s a n y á m ! - A d j nekik, öreglány!

176

Elizabeth újabb n a g y a d a g szennyest t ö l t ö t t a g é p b e . T u d ­ ta, h o g y nevetséges, de n e m volt hajlandó olyan ágynemű­ b e feküdni, a m i n D e a n n e l osztozott, m í g újra m e g újra m e g újra ki n e m m o s t a , m í g azt n e m s ú g t a egy h a n g a fejében, h o g y véglegesen m e g s z a b a d u l t tőle. M i u t á n kitette a szű­ rét, a pincétől a padlásig kisuvickolta a lakást, mindent, ami­ h e z hozzáérhetett, fertőtlenített, lespriccelt és áttörölt, de az á g y n e m ű h u z a t o t m é g m i n d i g p i s z k o s n a k érezte, de ta­ lán ez az utolsó m o s á s megteszi. Tavaly k a p t a a szülinapjára H e l e n t ő l , n e m a k a r t a k i d o b n i . Vastag, fehér, e g y i p t o m i p a m u t volt, paplan- és párnahuzat, J a n e y m e g két pehelyp á r n á t vett neki, és varrt h o z z á két kis levendulás szütyőt, a m i t mellé d o b h a t a p á r n a h u z a t b a . L e h e t , h o g y n e m szok­ ványos ajándék, de k o r á b b a n elejtette a barátnőinek, h o g y n e m alszik túl jól, ők m e g olyanok, akiknek van fülük a hal­ lásra. Ü g y d ö n t ö t t , telefonál H e l e n n e k . Valahogy n e m tűnt igazságosnak, h o g y p o n t ő él ilyen n e h é z időket, a m i k o r h á r m u k közül ő az egyetlen, aki eleve teherbe akart esni. B e k a p o t t egy újabb szem olajbogyót, és tárcsázta a szá­ m o t , d e l e g n a g y o b b k i á b r á n d u l á s á r a S z e m é t S i m o n vet­ te fel. - O t t van H e l e n ? - kérdezte elég udvariasan, ám hang­ ja n e m h a g y o t t kétséget afelől, mennyire kellemetlen a fér­ fival beszélnie a barátnője helyett. - L e d ő l t egy kicsit - felelte S i m o n . - Segíthetek? - tet­ te h o z z á túl m é z e s m á z o s a n a h h o z , h o g y hiteles legyen. - N e m h i n n é m - m o n d t a Elizabeth, ügyelve a m o d o r á ­ ra -, de hálás lennék, ha szólnál neki, h o g y hívtam, h o g y a hogyléte felől érdeklődjem. - Természetesen - felelte S i m o n pedánsan. - Akkor, visz­ lát.

i77

- Telefoncsörgést h a l l o t t a m ? - kérdezte H e l e n a fehér­ arany fürdőszobából előbukkanva, a h á z b a n található két f ü r d ő s z o b a közül ebben volt erősebb a zuhany. - Igen - felelte S i m o n . É p p visszahelyezte a k a g y l ó t a vil­ lára az előszobában. - K i v o l t az? - Vásárlási szokásokról készítettek felmérést. G y o r s a n le­ szereltem őket - mosolygott S i m o n . Nézte, a h o g y H e l e n ott áll, csak egy fehér fürdőlepedő takarja testét, c s u p a s z vál­ lán illatos vízcseppek g y ö n g y ö z n e k , és hatalmas kék szeme vággyal telve esdekel. A z t á n a m i k o r H e l e n hagyta, h o g y le­ hulljon a törülköző, o d a l é p e t t hozzá, felvette és ismét köré csavarta. - Ne b u t á s k o d j ! - szólt rá, m a j d : - M e g y e k a d o l g o z ó ­ s z o b á m b a , el kell intéznem néhány telefont. H e l e n bólintott. - J ó , rendben. - De vérzett a szíve.

178

SS. fejezet

Elizabeth m á s n a p reggel lett tizenkét hetes terhes, és bol­ d o g a n vette t u d o m á s u l , h o g y cseppet sem gyötri hányin­ ger, a m i azért n a g y m á z l i volt, h i s z i s m é t a L e e d s b e tar­ tó v o n a t o n kellett zötyögnie, h o g y megkezdje első napját új munkahelyén. Ez a l k a l o m b ó l felavatta új, tengerészkék k i s m a m a k o s z t ü m j é t egy b ő , p ö t t y ö s blúzzal. E h h e z a szo­ k á s o s n á l jóval alacsonyabb sarkú c i p ő t húzott, n e m akart m a g a s t ű s a r k a k o n i m b o l y o g n i . E b b ő l kifolyólag egészen t ö p s z l i n e k érezte m a g á t a t ö b b i i n g á z ó tengerében a v o ­ natra várakozva, és h a t á r o z o t t a n p u f ó k a b b volt, m i n t ál­ talában, m i n t h a egyetlen éjszaka leforgása alatt kicserélték volna a testét. N e m érintette ugyan kellemetlenül, csak rop­ p a n t u l furcsállotta. N e r y s széles mosollyal üdvözölte, a m i k o r lejött érte a re­ cepcióra, majd felvezette fél forduló m a g a s b a , Terry L e n n o x irodája elé, egy ablaknál álló, gyönyörű, sötét, fa íróasztal­ h o z . A nap nagy részében Elizabeth mellett maradt, és meg­ m u t a t t a neki, h o l v a n n a k a m o s d ó k , a konyha, a kávé- és c s o k i a u t o m a t á k - a prioritások, a h o g y fogalmazott. A z t á n körbevezette az összes osztályon, és á t f o g ó a n vázolta neki Terry L e n n o x hóbortjait: „A teáját két cukorral, tej nélkül 179

issza, a kávét c u k o r nélkül, de annál t ö b b tejjel, imádja a jaffa sutit, utálja a csokis piskótaszeletet, de csak az alufóliásat, ez m a g á t ó l értődik. H a j l a m o s a h o z z á legközelebb ál­ lóra szitkokat szórni, amikor beindul a sziréna a p r ó b a tűzr i a d ó n p é n t e k délelőttönként..." A z t á n levitte Elizabethet ebédelni a személyzet számá­ ra kialakított, n a g y o n szép alagsori étkezőbe, a „Földalatti­ ba", és b e m u t a t t a egy-két érdekes fazonnak, m a j d hurcolta is tovább a biztonságiakhoz, h o g y lefényképezzék az iga­ zolványhoz. Elizabethnek fel s e m tűnt, mennyire kikereke­ dett az arca, a m í g m e g n e m látta a fotót. Ha ilyen i r a m b a n folytatja, a terhesség végére ú g y fog kinézni, m i n t a kará­ csonyi p u d i n g . Új íróasztalán ott díszelgett H e l e n és J a n e y virágcsokra, melyet azért küldtek, h o g y így kívánjanak neki s o k szeren­ csét. K e t t ő órakor Terry L e n n o x rácsörgött a kávéjáért, és emlékeztette, h o g y megfeledkezett róla, egyben figyelmez­ tette, h o g y m é g h á r o m d o b á s a van, és repül. Elizabeth az­ zal v á g o t t vissza, h o g y ő, L e n n o x h ú z n á a rövidebbet, m e r t n e m megfeledkezett róla, h a n e m beszerzőkörútra indult, felfedezte ugyanis, h o g y m á r csak csokis piskótaszelet ár­ válkodik a s ü t i s d o b o z alján. L e n n o x h a h o t á z n i kezdett, és kijelentette, szereti, ha egy n ő b e n elég spiritusz van, h o g y feleseljen és finom nassolnivalót kutasson fel neki. A hazafelé tartó v o n a t p o n t o s a n g ö r d ü l t be, a kocsija az első indítózásra tökéletesen indult, és Elizabeth aznap este fáradtan, de elégedetten tért nyugovóra.

A recepciónál virágcsokor várta Janey-t - Elizabethtől és H e l e n t ő l . A kártyán az állt: Janey FF-nek, nagy kalappal az új állásához!Janey kitette az új íróasztalára az új osztá180

lyán, és felhívta H e l e n t a munkahelyén, h o g y g y o r s a n meg­ köszönje, aztán m e g c s ö r g e t t e Elizabethet a mobilján. - Az üzleti géniusz, Terry L e n n o x u r a s á g rendkívüli tit­ kárnőjével beszélek? - Igen. O t t h a B a c k l a n d N e m z e t k h ö z i Thortha- és Edességgyár Vevőszolgálathi vezethője beszél? - kérdezett viszsza Elizabeth flancosán artikulálva. - Igen, és azért telefonál, h o g y köszönetét fejezze ki a vi­ rágcsokorért - m o n d t a Janey. - Szívesen - m o n d t a Elizabeth. - Es én is k ö s z ö n ö m ne­ ked, gyönyörű. - Mellesleg k ü l ö n k ö s z ö n e t a kártyáért! F F ! T i lököttek! - Neveletlenség lett volna kiírni, h o g y Fehérmájú Fehér­ nép. - Igaz, de m o s t m i n d e n k i azt hiszi, h o g y ez a mellmére­ tem. - Az az F duplájánál is n a g y o b b ! A ZZ T o p tagjai a régi melltartóid után keresztelték el az együttesüket! - N a , menj a sunyiba, és kellemes első n a p o t ! - m o n d t a Janey, m e r t n e m bírta tovább játszani a bosszúsat. - M e n j te a sunyiba, ó, n a g y f ő n ö k ! - m o n d t a Elizabeth, és h a n g o s p u s z i t c u p p a n t o t t a k a g y l ó b a . A z t á n J a n e y m u n k á h o z látott. A z o n csodálkozott, h o g y m a r a d t egyáltalán ügyfele a cégnek. A telefon egyfolytában csörgött, s a hívásáradat javát az tette ki, h o g y a vevők ar­ ról p a n a s z k o d t a k , n e m k a p t a k választ a z átlag h á r o m h ó ­ n a p p a l k o r á b b a n b e k ü l d ö t t eredeti p a n a s z u k r a , e z p e d i g megkétszerezte a z a m ú g y i s képtelen munkaterhét. D e ú g y kell a cégnek, m i n e k a l k a l m a z n a k tizenkét éves, locsi-fecsi fruskákat p u c c o s diplomával, g o n d o l t a elégedetten, s nekigyürkőzött, h o g y korral j á r ó tapasztalatot és jó a d a g p a 181

raszti észt vigyen a m u n k a m e n e t b e . Ö s s z e f o g d o s o t t néhány lányt, és áthelyezte őket az adatkezelésről a telefonok mellé, h o g y kizárólag a hívásokkal foglalkozzanak, majd k i a d t a a személyzeti osztálynak, h o g y szerződtessenek néhány em­ bert alkalmi m u n k á r a , a m í g be n e m h o z z á k a lemaradást. A személyzetisek persze ágálva fogadták, és m i n d e n m á ­ s o d i k szavuk a „költségvetés" volt, de n e m h a g y t a m a g á t , megvetette 40-es cipője törpesarkát. Tettben és g o n d o l a t ­ b a n egyaránt feltűrte ingujját, és hirtelen olyan tekintéllyé nőtt, akivel s z á m o l n i kellett. A h o g y lepillantott, előreme­ r e d ő mellének látványa m i n t h a m é g n a g y o b b h a t a l o m m a l ruházta v o l n a fel. M e g t a p a s z t a l t a már, miféle hatással van George-ra. Befolyásos nő lett, igazi csatahajó. Á t k o z o t t u l p r í m a érzés volt.

T e d d y S a n d e r s o n H e l e n h e z hajolt. - H o z h a t o k egy kávét ? - kérdezte gyengéden. H e l e n lopva az asztalával szemközti falon függő n a g y vas­ úti órára sandított, és kétségbeesett. - N a g y o n sajnálom, Teddy, n e m vettem észre, h o g y el­ repült az i d ő - m o n d t a , és felkászálódott. - N e m , de tényleg, kedveském, n e m a k a r t a m szóvá ten­ ni. L á t t a m , h o g y elfoglalt, és t u d o m , h o g y a n kell b e k a p ­ csolni a vízforralót - m o n d t a a főnöke, és intett, h o g y ül­ j ö n vissza a helyére. - Es m o s t , tejjel, cukor nélkül, i g a z a m van? - Ö ö ö , igen - felelte H e l e n , feszengett, amiért az iroda­ vezető ügyvéd készít neki kávét, a m i k o r az ő d o l g a lenne készíteni neki. T e d d y S a n d e r s o n a z o n b a n n e m h a s o n l í t o t t azokra az ügyvédekre, akiknek előzőleg d o l g o z o t t . R é g i vá­ gású férfiú volt: nemes lelkű úriember. M a g a s , sovány alkatá182

h o z szép széles váll párosult, teljesen fehér haja a z o n b a n első pillantásra ö r e g e b b n e k m u t a t t a negyvenhét événél, m í g az ember tanulmányozni n e m kezdte a szinte ránctalan arcát. Volt egy felnőtt fia, aki orvostant hallgatott a S o u t h a m p t o n E g y e t e m e n , s a helyes, j ó l nevelt fiú időről időre beug­ rott, a m i k o r az egyetemen szünet volt. T e d d y u g y a n a b b a n a h ó n a p b a n özvegyült m e g , a m i k o r őt oltár elé vezették, értesült H e l e n nemrég. Teddy, a fia lá­ togatásaitól eltekintve, egyedül élt egy fáktól övezett óriási, o r o m z a t o s h á z b a n . Valahányszor H e l e n n e k sikerült elcsíp­ nie egy-két részletet a k a p u n át, a m i k o r elhajtott előtte, fe­ lettébb emlékeztette őt a R é g i Parókia épületéből kialakí­ tott házra, amelyben a szülei éltek. I m m á r h á r o m éve volt T e d d y titkárnője, és főnöke m i n d ez i d á i g csak kedvessé­ get és tiszteletet tanúsított iránta. A kedvesség m o m e n t á n a z o n b a n veszélyes hatást gyakorolt rá. O l y a n elcsigázott és erőtlen volt, s á l l a n d ó a n a hányinger kerülgette, h o g y csu­ p á n arra vágyott, valaki ölelje át és n y u g t a s s a m e g , h o g y m i n d e n rendben lesz. Anyjához fordult vigaszért, neki p a ­ naszolta el, milyen gyenge és ijedt. Ám Pénelopé L u x m o re-t keményebb fából faragták, és egészen elütött a lányától, tanácsa p e d i g velős volt: szedje össze m a g á t , mielőtt m é g j o b b a n legyengül! O, igen, és i g y o n gyömbérteát, neki ál­ lítólag segített kikúrálni a reggeli hányingerként jelentke­ ző jelentéktelen csuklást. H e l e n tudta, h o g y b á r m i k o r felhívhatja Janey-t és Elizabethet, és mindketten éktelen haragra gerjednének, ha kide­ rülne, h o g y ilyen p o c s é k u l érzi magát, m é g s e m keresi m e g őket. Á m ú g y o k o s k o d o t t , h o g y m i n d k e t t e j ü k n e k elég baja van, izgulhatnak a m u n k á j u k m e g a saját terhességük miatt, ezért nehéz szívvel, de egyedül folytatta küzdelmét. M i n -

183

dennél j o b b a n szerette volna, ha az apukája belépne a z o n az ajtón, és átölelné. M i k ö z b e n az ajtót fixírozta, és azt kívánta, bárcsak tel­ jesülne óhaja, az ajtó felpattant, és T e d d y S a n d e r s o n lépett be rajta e g y csésze kávéval a kezében. H e l e n z o k o g á s b a n t ö r t ki, s e g y újabb, „ b o l o n d o t csinálok m a g a m b ó l a fő­ n ö k előtt" bejegyzéssel gazdagíthatta az o k o k listáját, mi­ ért tartja m a g á t hülyének. M i n t h a S i m o n n e m szolgálta­ tott volna eleget.

184

2,3. fejezet

Elizabethet eléggé furdalta a lelkiismeret, amiért kénytelen emlékeztetni Terry L e n n o x o t , h o g y n e m m e g y b e d o l g o z ­ ni a h a r m a d i k nap, mivel k o r m e g h a t á r o z ó ultrahangra hi­ vatalos a kórházba. - H á t , ne siess vissza! - m o n d t a Terry L e n n o x , és fel­ emelte az En vagyok a főnök, de csak akkor, amikor a felesé­ gem hagyja bögréjét. - Ez a l e g p o c s é k a b b kávé, a m i t vala­ h a ittam. - M e g i t t a d , n e m ? - v á g o t t vissza Elizabeth. - Szörnyen p o r z o t t a vesém - m a g y a r á z t a L e n n o x . - J a , és ha n e m futsz be e b é d utánig, m e g n y i r b á l o m a fizetése­ det. - B e u g r o m a Starbucksba, és h o z o k neked egy szelet ru­ mos-mazsolás sajttortát, ha b e f o g o d - ígérte Elizabeth p a j ­ kos vigyorral, mire Terry L e n n o x befogta, bár a bajsza alatt t o v á b b m o r g o t t : „ E z e k az átkozott titkárnők az egész vi­ lág felett át akarják venni az u r a l m a t ! " Elizabeth aznap es­ te széles mosollyal az arcán vitorlázott ki az épületből, és ú g y érezte, m i n t h a m á r évek ó t a ott d o l g o z n a . M á s n a p délelőtt 9.15-re k a p o t t i d ő p o n t o t az orvostól, de biztos, a m i biztos a l a p o n m á r húsz perccel előtte begu185

rult a k ó r h á z parkolójába. E g y órával k o r á b b a n l e d ö n t ö t t egy egész liter vizet, a h o g y a levélben kérték. Ez ö n m a g á b a n m é g n e m o k o z o t t neki g o n d o t , ám mire a t e r h e s g o n d o z ó várójába ért, szinte m á r a szeme is eresztett, és olyan debellának érezte magát, m i n t egy versenyzongora. K é t nő vára­ k o z o t t előtte vizsgálatra, s hirtelen ráébredt, s e m m i esélye, h o g y p o n t o s a n behívják, s egyébként is kidurranna addig­ ra. Az első n ő t a sorban elkísérte a férje, aki képtelen volt m e g ü l n i a fenekén, és m á s n á l kiabálással felérő h a n g o n sut­ togta, h o g y majd' kitöri a frász a kórházaktól. A m á s o d i k n ő valójában diáklány volt iskolai e g y e n r u h á b a n , o t t pi­ tyergett, h o g y n e m bírja bent tartani a vizet. Pattanásos, baseballsapkás fiúja karnyújtásnyira strázsált tőle, és szuty­ kos, fehér, s u h o g ó s melegítőjében ú g y festett, m i n t h a cin­ gár, csont és b ő r testén lenne egy kis hús. M i r e szólították, Elizabeth két lábon járó vízbombává lé­ nyegült át. B e c i h e l ő d ö t t a gyengén elsötétített rendelőbe, ahol a fehér köpenyes szonográfusnő felsegítette a vizsgá­ lóasztalra, lehúzta k i s m a m a n a d r á g j á t úgy, h o g y é p p takar­ ja a szemérmét, elnézést kért, amiért h i d e g a zselé, m a j d a pocakjára n y o m t a a vizsgálófejet. Elizabeth rémülten levegő u t á n k a p o t t . H i d e g ? O l y a n jeges, m i n t h a S i m o n valagából h ú z t á k v o l n a elő, futott át az a g y á n . A g o n d o l a t r a nevethetnékje t á m a d t , de t u d t a , j o b b , ha visszafogja m a g á t ilyen teli hólyaggal. N e m látta, m i t néz a szonográfus a m o n i t o r o n , de valamit n a g y o n fe­ szülten figyelt, m i k ö z b e n ide-oda m o z g a t t a a vizsgálófejet a hasára kent zselén. - Szerintem p o n t o s a n tizenkét hetes - közölte végül. Tehát az utolsó menstruáció i d ő p o n t j á b ó l ítélve szeptem­ ber vége felé várhatja a babát, huszadika környékén, bár akár két héttel k é s ő b b is világra j ö h e t . 186

- Vagyis október közepére így vagy úgy, de biztosan meg­ lesz. - P o n t o s a n . Akarja látni? - kérdezte a szonográfus, és mielőtt Elizabeth válaszolhatott volna, körbefordította a m o n i t o r t , s Elizabeth szeme előtt szemcsés vonalakkal te­ li k é p jelent m e g . A z t á n varázsütésszerűen hirtelen m i n ­ den értelmet nyert, valami m e g m o z d u l t , és rájött, m i t lát. Egyáltalán n e m s z á m í t o t t rá, h o g y ilyen emberi alak, a m i a képernyőn k ö r v o n a l a z ó d o t t , kirajzolódhat előtte. T i s z t á n kivette a b a b a kontúrját, az ujjakat a kezén és a lábán. A r r a s e m számított, h o g y el fogja sírni m a g á t . De elfutotta sze­ m é t a könny, és arcán m e l e g k ö n n y c s e p p e k g ö r d ü l t e k le. - S o k a n elérzékenyülnek, amikor először megpillantják - vigasztalta a szonográfus, és papír zsebkendőt rántott a keze ügyében lévő d o b o z b ó l . E l i z a b e t h látta a m a g z a t kis gerincét, n a g y fejét és vé­ konyka lábait. A szonográfus m e g m u t a t t a a p ö t t ö m lábfe­ jét és a p r ó c s k a szívét is. - Hazavihet néhány képet - m o n d t a , és tovább mozgat­ ta a vizsgálófejet, h o g y Elizabeth minél t ö b b s z ö g b ő l szem­ ügyre vehesse a babát. - Igen? - n y i k o r o g t a E l i z a b e t h , m i k ö z b e n a k ö n n y e i t itatta, melyek elhomályosították a fehér vonalakként m e g ­ jelenő kis c s o n t o k látványát. Az őgyermeke, senki másé. Csak az övé. - Átveheti őket a recepciós pultnál odakint, m i u t á n pi­ silt egyet - tájékoztatta a szonográfus, és pillanatokkal ké­ s ő b b letörölte Elizabeth hasáról a zselét. - G y a n í t o m , m á r n a g y o n esedékes! H a t á r o z o t t a n ez volt a legkielégítőbb látogatás, melyet Elizabeth valaha vécében tett, könnyűszerrel lepipálta vol­ na a Niagara-vízesést. A z t á n átvette a pultnál a gyermeké187

ről készült képeket, kifizette az árát, m a j d a szívére szorí­ tott borítékkal indult vissza a k o c s i h o z . A folyosón lármás, flörtölő tinédzserpár birkózott játékból. Fellökték volna, ha n e m t á m a d b e n n e egy sötét érzés, melyet n e m hagyha­ tott figyelmen kívül. B a l karja előrelendült, és félresöpör­ te a lányt az útból. - N é z z az o r r o d elé! A lány, h o g y m e n t s e a tekintélyét, készült kiölteni a nyel­ vét, de elég volt egy pillantást vetnie a p ö t t ö m nő villámló te­ kintetére ahhoz, h o g y elhalássza a p i m a s z „hülye liba" trom­ fot, m í g j ó c s k á n hallótávolságon kívül n e m esett. Elizabeth n e m sejtette, ez az ö s z t ö n ö s védelmezés a p o c a k j á b a n n ö ­ vekvő c s ö p p s é g iránt érzett szeretet jele-e, de biztosra vette, h o g y kész lenne ölni, ha bárki kárt akarna tenni benne.

- B á r c s a k sietnének! M e n t e n kidurranok, de m e n t e n ! - ki­ áltotta J a n e y u g y a n a b b a n a váróban, csak n é g y órával ké­ sőbb. - Szóval n e m lenne túl jó ötlet, ha m o s t megcsiklandoz­ nálak? - s ú g t a G e o r g e , majd begörbítette az ujját, és lassan, fenyegetően m e g i n d u l t a keze J a n e y b o r d á i felé. - Ne merészeld! - pirított rá Janey, és elhúzódott. - Ta­ lán majd k é s ő b b ! - Erre m i n d k e t t e n elnevették m a g u k a t , n o h a J a n e y szíve szerint z o k o g á s b a n tört v o l n a ki, kutyául érezte m a g á t . - A melleid óráról órára kerekebbek - állapította m e g G e o r g e , é s rájuk b ö k ö t t , m i n t h a J a n e y - n e k f o g a l m a s e m lenne, merre leleddzenek. - El a m a n c s o k k a l a kicsinyeimtől! - Kicsinyeidtől? Kicsinyeket m o n d t á l ? E z e k n e m kicsi­ nyek! E z e k kész tejcsárdák! - feleselt G e o r g e . - Ö r d ö g és 188

p o k o l , Janey, muszáj lesz készítenem róluk p á r p o l a r o i d o t , m i e l ő t t ismét ö s s z e m e n n e k ! - Nyavalyás d i s z n ó ! - szidta Janey, bár melegen remél­ te, h o g y n e m fognak annyira összemenni. Teljesen elfeled­ te, milyen j ól szórakoztak velük a fogyókúra előtti időkben. - Elnézést - szólított le J a n e y egy elhaladó asszisztenst. N e m kenyerem a lamentálás, de n e m b í r o m m á r sokáig. Az á p o l ó n ő együtt érzőn ránézett. - Sajnos eléggé késés­ ben v a g y u n k - m o s o l y o g t a . - N é z z e , menjen és könnyít­ sen m a g á n egy kicsit, ne legyen olyan n a g y a nyomás. K ü ­ l ö n b e n is előfordul néha, h o g y a túlságosan megtelt hólyag rontja a kép m i n ő s é g é t . De ügyeljen, h o g y csak egy kicsit könnyítsen! M o n d a n i a z o n b a n k ö n n y e b b volt, m i n t csinálni, m e r t a m i n t belekezdett, n e m bírt leállni. G y a n í t o t t a , m i r e sike­ rült n a g y nehezen a fékbe taposnia, Schwarzenegger kar­ vastagságával vetekedő g á t i z m o t fejlesztett. É p p kilépett a m o s d ó b ó l , amikor szólították. E g y „ H á l a az égnek!"-kel k ö ­ vette a fehér köpenyes n ő t a folyosón. G e o r g e felsegítette a vizsgálóasztalra a fenekénél fogva, s a jelenetre a szonográfus n a g y o n j ó k e d v r e derült. A zselé, melyet J a n e y p o c a k j á r a n y o m o t t , n e m volt olyan fagyos, m i n t a s z o m b a t éjjeli jég­ kockák, viszont jegesebb volt a tejszínhabnál, a m i t szom­ bat délután fújtak egymásra. J a n e y m o z d u l a t l a n u l hevert, s G e o r g e a kezét fogta a csendes, nyuszimintás függönnyel elsötétített kis rendelőben. A z t á n , a m i k o r véget ért a vizs­ gálat és a szonográfus körbefordította a m o n i t o r t , G e o r g e nál eltörött a mécses, J a n e y m e g sokkot k a p o t t . M o z d u l n i sem bírt, annyira letaglózta a b ű n t u d a t , h o g y j o b b a n akarta a karriert, m i n t ezt a gyermeket, ezt a csodá­ latosan a p r ó c s k a kis életet a pocakjában, aki láttán elakadt a lélegzete, és aki egy csapásra új d i m e n z i ó b a emelte sorsát, 189

m i k ö z b e n s o s e m ismert érzelmek r o h a n t á k m e g . Olvasta, h o g y fog kinézni a m a g z a t tizenkét hetesen, de egy percig s e m hitte, h o g y ma egy b a b a f o r m a babát fog látni saját ma­ g á b a n . Az ő babájukat! S o s e m fogja m á r m e g t u d n i , miként történhetett, hisz k í n o s a n ügyeltek a fogamzásgátlásra, de t ö b b é n e m számított. A szíve alatt növekvő kis élet látvá­ nya és G e o r g e v a d ö r ö m e elemi erővel, varázslatosan h a t o t t rá, és alázatossá tette. E g y csapásra szerelmes lett a gyerme­ kébe. Es e pillanatban j ö t t rá, mennyire imádja a tohonya, szőrös melákot, aki é p p egy lepedőnyi z s e b k e n d ő b e trom­ bitál mellette. H o g y is képzelhette, h o g y létezik számára élet G e o r g e nélkül?

H e l e n n e m kocsival m e n t d o l g o z n i , m e r t megbeszélték, h o g y S i m o n felveszi, és elkíséri a k ó r h á z b a . S i m o n azon­ b a n telefonált, h o g y elhúzódik az értekezlete, tehát fogjon taxit, és kerekedjen fel egyedül. - De ma van az u l t r a h a n g ! - kiáltotta H e l e n . - N e m g o n d o l o d , h o g y n e m t u d o m ? - sziszegte a kagy­ l ó b a fojtott h a n g o n , m i n t h a eltakarná a száját, h o g y a t ö b ­ biek n e hallják. - N e m tehetek semmit. G o n d o l o d , h o g y m á s k é p p csinálnám, h a t u d n á m ? Teddy Sanderson látta, ahogy Helen taxit rendel. Rászólt, h o g y m o n d j a le, aztán r a g a s z k o d o t t hozzá, h o g y személye­ sen vigye el a Bentley-jén a kórházba, H e l e n h i á b a tiltako­ zott. Tekintettel S i m o n r a és a rengeteg m e g i v o t t víz okoz­ ta tantaluszi kínokra, s e m m i kedve s e m volt cseverészni. Teddy, aki megneszelte ezt, a rádióra dúdolt, és n e m p r ó ­ bálta a n ő t banális társalgásba vonni. A Wakefield p e r e m é n épült kis m a g á n k ó r h á z h o z érve kitette a bejárat előtt, és fel­ ajánlotta, h o g y megvárja, de H e l e n n e m fogadta el, kitar190

tott amellett, h o g y taxival m e g y haza. E r ő s e n kételkedett, sikerül-e m a g á b a n tartania a vizet, lassan a hányinger ke­ rülgette, és m á r így is elég k í n o s n a k találta, h o g y a múlt­ kor az egereket itatta a főnöke előtt, n o h a a férfi r o p p a n t kedvesen viselte. Szerencsére n y o m b a n behívták a szonográfushoz, az elő­ ző páciens ugyanis az utolsó pillanatban jelezte, h o g y n e m j ö n . Felsegítették a vizsgálóasztalra, hasára kenték a jeges zselét, amire feljajdult, de az első pillanatot, a m i k o r m e g ­ látta gyermekét, egészen m á s k é n t fogadta, m i n t képzelte. Szinte m e g d e r m e d t a szíve. M i n t h a megállt volna az idő, a h o g y a p o c a k j á b a n növekvő, i z g ő - m o z g ó gyermeket néz­ te. A z t hitte, sírni vagy sikoltozni fog ö r ö m é b e n az oly rég­ ó t a várt pillanatra, de csak e l m o s o l y o d o t t . M i n t h a egész lé­ nyét n y u g a l o m és m e l e g n a p s u g á r r a g y o g t a v o l n a be, mely a hányingert, a fáradtságot és a S i m o n n a l folytatott o s t o ­ ba vitákat m i n d egy sötét g ö d ö r b e űzte. Ez volt élete leg­ m e g i n d í t ó b b élménye, h o g y láthatta a gyermeket, aki fejlő­ dik benne. Beteljesülést és üdvözülést érzett, h a r m ó n i á b a n volt az élettel. E l g y ö n y ö r k ö d ö t t az e l m o s ó d o t t kis ujjacskákban, p r ó ­ bálta m e g s z á m l á l n i őket. - H a m a r o s a n k ö r m e is lesz a kislegénynek - jegyezte m e g a szonográfus. - A kislánynak - javította ki H e l e n . - E g y s z e r ű e n tu­ d o m , h o g y lány lesz. Az övék volt a pillanat, anyáé és gyermekéé, tudta, h o g y innentől m i n d e n h o v á magával viszi az érzést, m e r t beéget­ te m a g á t a szívébe, s szerves részévé vált. A külvilág telje­ sen k ö z ö m b ö s s é , jelentéktelenné csökevényesült. Egyetlen csodás pillanat erejéig n e m s z á m í t o t t m á s a világegyetem­ ben, csak ők ketten. 191

24. (fejezet

- Szóval, milyen? - kérdezte Elizabeth a telefonban, a h o g y első hete a „ B ü t y k ö l d magad"-nál kezdett a végéhez köze­ ledni. - A m u n k a vagy a b a b a ? - kérdezte Janey. - A munka. - Lenyűgöző. - És az ultrahang? - Lenyűgöző. - G e o r g e - n a k mi a véleménye ? - Lenyűgöző. - Nem

tartotok

otthon

Szinonimaszótárti

J a n e y felnevetett. - T é g e d mikorra írtak ki? - S z e p t e m b e r huszadikára, és téged? - H a r m i n c a d i k á r a , szóval akkor nagyjából ugyanakkorra. F e l h í v o m Helst, és m e g k é r d e m , h o g y van. H a l l o t t á l fe­ lőle? - H á t , r á c s ö r ö g t e m vasárnap, de S i m o n vette fel, m e r t H e l e n ledőlt egy kicsit, viszont azóta sem hívott vissza - me­ sélte Elizabeth. V a l a h o g y képtelen volt szabadulni a s a n d a gyanútól, h o g y a kenetteljes faszkalap n e m a d t a át az üze­ netét. 192

- Veled mi a helyzet? M i t éreztél, a m i k o r először meg­ láttad a b a b á t ? - kérdezte Janey. -Még

mindig próbálom

megemészteni

-

felelte

Elizabeth. - Hihetetlen, azt hiszem. - N a , ki vele, milyen az új m e l ó ? - R e m e k , i g a z á n klassz, a r a n y o s a k az e m b e r e k , Terry L e n n o x eszméletlen, és az a s z t a l o m a folyóra n é z . N a , és milyen hajcsárnak lenni ? - I m á d o m - felelte J a n e y élvezettel. - Annyira tönkre­ v á g t á k az osztályt, h o g y ha akarnék, se ronthatnék a hely­ zeten, és ez m o s t k a p ó r a j ö n . - Ne szerénykedj! - szólt rá Elizabeth. - Jó v a g y a m u n ­ k á d b a n , m i n d a n n y i a n tudjuk. - T e r e m t ő A t y á m , Elizabeth, n e h o g y elkezdj m o s t di­ csérni ! Elég furcsán alakult ez a hét anélkül is! Elizabeth felhívta Helent, m i u t á n jó fél órát traccsoltak Janey-vel telefonon és sikerült bekebeleznie fél üveg olajbo­ gyót. D e n e m beszélgettek hosszasan. H e l e n feszült hang­ j á b ó l arra következtetett, h o g y a S z e m é t a háttérben köröz, ezért dióhéjban b e s z á m o l t a k a főbb eseményekről, és meg­ állapodtak, h o g y m a j d k é s ő b b tárgyalják ki a többit. M i ­ vel H e l e n vacsorára volt hivatalos S i m o n barátaival s a ké­ szülődés kellős k ö z e p é n tartott, Elizabeth n e m tartotta fel. O m a g a csak b u n d á s tőkehalat tervezett vacsorára a kan­ d a l l ó t ű z előtt, de a világ m i n d e n kincséért sem cserélt vol­ na H e l e n n e l társasági életet. É p p málnateát töltött, h o g y szabaduljon a k ó s z a savas büfitől, a m i k o r h a t á r o z o t t a n erős k o p o g t a t á s hallatszott az ajtón. - C s a k erre j á r t a m - kezdte J o h n , amikor kinyitotta neki. - H a z u d ó s - felelte, és félreállt, h o g y beengedje. - G o n ­ d o l o m , kérsz egy csészével? 193

- Igen, légy szíves, de ne a b b ó l a g y ü m ö l c s ö s b ő l - m o n d ­ ta J o h n a levegőbe szimatolva és az orrát ráncolva. C l e e f a változatosság kedvéért felemelkedett, d o r o m b o l ­ ni kezdett, és selymes fekete farkát begörbítve J o h n bakan­ csára fonta. - Egyszer m é g r á t a p o s o k erre a macskára - m o n d t a J o h n , és felvette. - Olyan gyakran azért nem leszel itt - vágta o d a Elizabeth, de azonnal elrestellte m a g á t . - Ne haragudj, n e m ú g y értet­ tem - mondta. Az anyját! B o c s á n a t o t kért! - g o n d o l t a J o h n , és ú g y m e ­ redt Elizabethre, m i n t h a m e g b o m l o t t v o l n a az elméje. - Mi az? - v o n t a kérdőre Elizabeth. - S e m m i . - J o h n letelepedett az asztal mellé, a s z o k á s o s helyére, és lerázta a kabátját. - O k k a l u g r o t t a m be - foly­ tatta. - T u d o k szerezni festéket, p r í m a m i n ő s é g , n é z d ! Ezzel átnyújtotta a színkártyát. - N e m szeretnéd kifesteni a babaszobát? - Milyen színűre ? - kérdezte Elizabeth, és készített egy teát a férfinak. - Amilyet választasz, egyenesen a színkártyáról. - N e m e g y teherautó hátuljáról esett le, ugye ? - kérdez­ te Elizabeth bizalmatlanul. - E g y teherautó há... te p i m a s z bestia! H o g y a c s u d á b a ! E g y füst martalékává vált árukészletből m a r a d t vissza. Pon­ t o s a b b a n a d o b o z o k váltak a füst martalékává, a b e n n ü k lé­ vő festék n e m . Az emberek m i n d i g seftelnek az építkezése­ ken. - De o l c s ó n j u t o k festékhez a személyzeti k e d v e z m é ­ nyemmel. - Az ingyennél o l c s ó b b a n aligha, n e m igaz ? - Ingyen? M i k é n t lehet, h o g y csak ú g y m e g v á l n a k tőle ? 194

- Ó, az isten szerelmére - kiáltotta J o h n , s ingerülten a m a g a s b a lendítette a karját. - Azért k a p o m ingyen, m e r t a fickó, aki elpasszolja, j ó b a n akar lenni velem. K é s ő b b tuti­ ra bevasalja. Válasz ez a kérdésedre? - M a j d m e g n é z e m - ígérte Elizabeth. - M é g n e m foglal­ k o z t a m a babaszobával - , J o h n n a k a z o n b a n sikerült m o s t riadóztatnia, h o g y ideje lenne. Ú g y képzelte, a nagynénje régi szobáját szánja a babá­ nak, az sokkal t á g a s a b b volt az övénél, mivel a h á z h á t s ó fele egy fürdőszobával osztozott. O azért n e m k ö l t ö z ö t t át a n a g y o b b szobába, m e r t b i z t o n s á g b a n érezte m a g á t a he­ lyén, és éjnek évadján n é h a hallani vélte azt a h á r o m for­ d u l a t o t és zuttyanást, a h o g y S a m elhelyezkedett. A k a r t a , h o g y S a m tovább kísértse. K e l l e m e s volt a tudat, h o g y m é g m i n d i g itt van, és vigyáz rá. - Ettél m á r ? - faggatta J o h n , m i u t á n felhörpintette a teá­ ját. - M é g nem. Halvacsorát akartam hozni Lestől - mond­ ta Elizabeth. - En s e m ettem. Mi lenne, ha elsétálnék érte, te m e g ad­ d i g előveszel egy plusztányért. C s í p ő s h i d e g van, az orro­ dat s e m kéne k i d u g n o d ilyenkor a te á l l a p o t o d b a n . - C s a k egy kis h i d e g ! Ez itt Barnsley, n e m Szibéria! - I n k á b b t e d d fel m é g egyszer a k a n n á t ! - parancsolt rá J o h n , és n e m h a g y o t t neki esélyt a további vitára, m e r t fel­ r á n t o t t a m é r e g d r á g á n a k látszó kabátját, feltűrte a gallért, és kilejtett a házból. Elizabeth az ablakból figyelte, a h o g y széles, b ő r b e búj­ tatott háta eltűnik az utcán. L e g a l á b b ö l t ö z k ö d é s terén fej­ l ő d ö t t az ízlése, g o n d o l t a , s felidézte a pillanatot, a m i k o r először m e g l á t t a a buszpályaudvaron a felé ballagó fekete szerkójú cowboyt, aki m i n t h a csak arról akarna érdeklőd­

és

ni, merre esik a legközelebbi aranybánya. H á l a az égnek, az esze is megjött, és leborotválta azt az o s t o b a bajuszt. E l m o ­ solyodott, majd rájött, h o g y mosolyog, tehát abbahagyta, és ment, h o g y megterítse az asztalt. Friss teát főzött, kenyeret vaj ázott, és kikészített egy p l u s z terítéket. M i k ö z b e n várta, h o g y J o h n visszaérjen, gyors pillantást vetett a színkártyá­ ra. E g y c s o d á s s á p a d t citromsárga n y o m b a n m e g r a g a d t a a tekintetét, és Elsie néni kedvenc színe lévén, jó választásnak tűnt a h á z elejét elfoglaló n a g y h á l ó s z o b á b a . P o c a k j a rázendített, h i á b a t u d t a , h o g y n e m kénysze­ rül hosszú várakozásra, hisz alig kőhajításnyira van a büfé. A helybéliek „ L e s Miserable s"-ként ismerték, de n e m a fran­ cia értelemben. L e s Shaw, aki Elizabeth kislánykora ó t a üze­ meltette a büfét, a legnyomoroncabb teremtmény volt széles e vidéken, ám a b u n d á z á s h o z használt tésztájával mindenki­ re rávert a környéken, s a hala fenomenálisra sikerült. J o h n h a m a r o s a n a Bismarck elsüllyesztéséhez is elegendő enni­ valóval felpakolva ért vissza. - H á t , úgyis kettő helyett eszel - m a g y a r á z t a . - M a g a m és a hétcentis baba, n e m két kiéheztetett óriás víziló helyett! - m é l t a t l a n k o d o t t Elizabeth. - Fél Írország burgonyatermését i d e h o z t a d sült k r u m p l i formájában. - A k k o r lapátolj bele, és ne s o p á n k o d j m á r annyit! - N e m s z o k t a m k r u m p l i t enni. - E z t szeretem b e n n e d , Elizabeth, m i n d i g olyan átko­ z o t t u l hálás v a g y - jelentette ki J o h n , s ezzel fütyülve a megjegyzésre, maroknyi sült k r u m p l i t szórt Elizabeth tá­ nyérjára. Eszébe jutott, h o g y annak idején Elizabeth a sa­ ját testsúlyával vetekedő mennyiséget p u s z t í t o t t el m i n d e n héten, igaz, s o s e m hízott egy g r a m m o t sem. - E z e n m e g sem fog látszani, ha beleeszem - vitatkozott Elizabeth. 196

- A k k o r e d d m e g azt, amit tudsz, a t ö b b i t m e g h a g y d a tányér szélén - tanácsolta J o h n , s Elizabeth önkéntelenül e l m o s o l y o d o t t , m e r t Elsie néni is ezt m o n d t a régen. Végül j o b b a n m e g l á t s z o t t a falatozása, m i n t eredetileg lehetségesnek g o n d o l t a . - Emlékszel m é g , a m i k o r a tengerparton ü l t ü n k Blackp o o l b a n , sült k r u m p l i t és halat ettünk, és a z o n igyekez­ tünk, h o g y kiszúrjuk a l e g n a g y o b b segget, a m i e l ő t t ü n k e l m e g y ? - vigyorgott J o h n , hátradőlt és m e g s i m o g a t t a du­ gig telt g y o m r á t . - A z t m o n d t a m , az veszi a jégkrémet, aki nyer... - í g y igaz, és te nyertél - helyeselt Elizabeth. - Az a fog­ szabályozós fickó a trikóban! A z t á n azzal jöttél, h o g y a vesz­ tesnek kellett volna megvennie. - I g e n , d e tiszteletben t a r t o t t a m , n e m ? - n e v e t e t t John. - J a , csak nyafogtál. - Elizabeth lelki szeme előtt oly tisz­ tán és élesen rajzolódott ki a jelenet, m i n t h a n e m is emlék lett volna. - És az a kövér gyerek, aki lebucskázott a csacsiról, az ap­ j a m e g szaladt utána... - ...és belehasalt a szamártrottyba! - fejezte be Elizabeth helyette. - Istenem, de vicces v o l t ! - Vettünk vödröt m e g lapátot, és homokvárat építettünk, az a vén trotty m e g félkegyeiműnek hitt minket. - Na persze, bőrdzsekit húztál a r ö v i d n a d r á g h o z . Én is félkegyeiműnek hittelek, n e m csak ő ! - És megnyertem azt a m a c k ó t dartsozással. N i n c s m á r meg, ugye? Elizabeth fejében m e g k o n d u l t a vészharang, kezdtek egy­ re bensőségesebb irányba haladni a d o l g o k . - N i n c s - m o n d t a e g y k e d v ű e n - , p e r s z e h o g y nincs. 197

O l y a n rég történt - m o n d t a , s nekilátott összeszedni a tá­ nyérokat. A z o k a n a p o k elmúltak, kár felhánytorgatni őket, kü­ l ö n ö s e n a blackpoolit. Őrült, v i d á m sugallatra u g r o t t a k le o d a , és alig pár órával k é s ő b b m á r m á s szemmel kezdett néz­ ni J o h n r a . A n a g y m e l á k haját b o r z o l t a a tenger felől érke­ ző szellő, arcát b a r n í t o t t a a nap, csokibarna szeme csínyte­ véstől és nevetéstől csillogott, és ott r a g y o g o t t m é g benne valami, amikor a keringőre forogtak, a m i t félt felismerni. A z t á n J o h n kézen fogta, és suta kölyökként a n d a l o g t a k a sétányon. N e m akarta, h o g y a férfi elengedje a kezét, ami­ k o r megálltak, ennek ellenére ő m a g a h ú z ó d o t t el tőle. A z ­ tán hazaérve o s t o b a vitát provokált, m e r t érezte, h o g y J o h n k e z d gyökeret verni szíve tiltott zugában. Elűzte hát, s J o h n d ú l t a n elvágtatott. A m i k o r legközelebb látta J a n e y u n o k a ­ testvérének esküvőjén, L i s a rátapadt, és le sem lehetett va­ karni, mire ő válaszul levegőnek nézte J o h n t . J o h n felöntött a garatra, kirángatta a h á z elé, m e g c s ó k o l t a p u h a , de köve­ telőző ajkával, és szerelmet vallott neki. Erre ő ellökte, le­ törölte szájáról csókja nyomát, és elküldte a sunyiba. Hát nem veszi az adást? Nem szereti, egyenesen gyűlöli! Végzett vele, a v á g ó h í d r a hurcolt jószággal. S o s e m fogja elfelejte­ ni, J o h n milyen arcot vágott, a szerelem, fájdalom és zavar m i n d győzelemért viaskodott. Elizabeth lerázta az emléket, és erőltetetten ásított egyet. - L a s s a n á g y b a kell b ú j n o m , nehéz hét áll m ö g ö t t e m . - K l a s s z az új m u n k a h e l y e d ? Tetszik? - Oltári, és igen. G o n d o l o m , van p r o g r a m o d estére, el­ végre p é n t e k van. - N e m , n e m terveztem s e m m i t - felelte J o h n , de vette a lapot, és felcihelődött. - K ö s z ö n ö m az uzsit, J o h n - m o n d t a Elizabeth. 198

- N e m tesz semmit. Tessék. - E l ő h ú z o t t a farmerja far­ z s e b é b ő l e g y névjegykártyát. - H a véletlenül n e m őriz­ ted volna m e g múltkor a számomat. Hívj nyugodtan, ha elakadsz. - Ezzel az ajtó m ö g ö t t i üzenőfalra tűzte, ahova Elizabeth m á r kitette az egyik ultrahangos képet. - Tehát ez ő? - kérdezte J o h n , m i u t á n levette és hossza­ san szemlélte. - Igen, ez ő. - L e n y ű g ö z ő . N é z d , o t t az ujja m e g m i n d e n ! - N é z t e m é g egy darabig, m a j d visszatűzte. - Elkísérhettelek vol­ na, t u d o d , ha szólsz. - Minek? - H á t h a túl „szinglinek" érzed m a g a d . Szívesen eljátszot­ t a m volna a m á s i k feledet. - J o h n Silkstone, te melyik évszázadban élsz ? M a n a p s á g t ö b b az egyedülálló anya, m i n t a házaspár. - Szerintem egy gyereknek akkor is szüksége van apára - jelentette ki, de n y o m b a n m e g b á n t a , m e r t Elizabeth ar­ ca elsötétült. - H á t , n e k e m n e m volt, n e m igaz. M i n d e g y , m é g egyszer kösz, és jó éjt! - T a l á n ha rendes a p u k á d lett volna, Elizabeth, a k k o r m o s t n e m zárkóznál ilyen átkozottul m a g a d b a ! - vetette o d a J o h n , és kisétált az ajtón. A l i g h ú z t a ki a lábát, hallot­ ta, h o g y háta m ö g ö t t k a t t a n a zár. Pont, m i n t régen, ami­ k o r kizárta a szívéből.

199

25. (fejezet

A Fox Inn olyan rengeteg vállalati vezetőt vonzott, a m i ó t a új tulajdonosa lett, h o g y hivatali berkekben „ F a x Inn"-nek hív­ ták. H a m a r híressé vált fényűző enteriőrjéről, elrugaszko­ d o t t árairól és exkluzív vendégköréről. S z á m o s szerényebb vendéglátóhelyen finomabb ételt kínáltak, a F o x a z o n b a n n e m t ö r ő d ö t t ezzel, n á l u k m i n d e n a k ü l s ő s é g k ö r ü l for­ gott. S i m o n n a k ez maradéktalanul megfelelt. A b b a n a pil­ lanatban, h o g y Elizabeth ajtaja b e c s u k ó d o t t J o h n Silkstone m ö g ö t t , S i m o n belökte a F o x díszes t ö l g y bejáratát üzlet­ társának, C o n n a k é s l ó i m á d ó feleségének, M e l i á n a k . C o n t u l a j d o n k é p p e n kedves p a c á k volt, a m i t H e l e n n e m i g e n állíthatott S i m o n barátainak többségéről. M e l i a is elment, bár n e m volt kifejezetten az a jókislányos társaság. Egyfoly­ t á b a n sütött róla az u n a l o m , h a c s a k n e m terelődött a szó a lovassportokra. - J ó l nézel k i - m o n d t a C o n , é s lehajolt, h o g y m e g p u ­ szilja Helent, m i k ö z b e n az asztalukhoz ballagtak. - K ö s z ö n ö m - felelte H e l e n . T u d t a , h o g y C o n hazudik, m i n t a vízfolyás, ám nagyra tartotta a lovagiasságát. T i s z ­ ta hulla volt, és ú g y is festett; n e m értette, hol m a r a d a le­ g e n d á s „kivirulás", m e r t n a g y o n az volt a b e n y o m á s a , h o g y 200

egyet pislantott, s máris lecsúszott róla. J a n e y a szokásosnál is p o m p á s a b b formáját hozta; a szeme ragyogott, és duzzadt az energiától. Elizabethnek j ó l állt a p l u s z súly, fiatalosabb és p o f á s a b b lett tőle, nála viszont egyedül a deréktáji fel­ kúszó ú s z ó g u m i volt a r a g y o g ó terhesség jele. A melle m é g m i n d i g lapos volt, a haja l o n c s o s és zsíros, függetlenül at­ tól, hányszor m o s t a . A b ő r e s e m tisztult ki, d u r v a m a r a d t , és annyira ellepték a p a t t a n á s o k , h o g y a m i k o r m e g m u t a t ­ ta m a g á t a vacsora előtt a férjének jóváhagyásra, S i m o n rá­ parancsolt, h o g y forduljon vissza, és tegyen föl m é g t ö b b sminket. - Es nincs valami csinosabb g ö n c ö d ? - szólt H e l e n után, aki könnyes s z e m m e l b o t o r k á l t vissza a h á l ó s z o b á b ó l nyíló fürdőbe. - De igen, persze h o g y van, csak olyan nincs, a m i ne fe­ szülne a h a s a m o n - m o n d t a -, és ha n e m kívánod, h o g y le­ hányjam C o n t é s Meliát, akkor i n k á b b b ő r u h á b a bújok. S i m o n ú g y meredt rá, m i n t h a ismeretlen fajjal találta vol­ na m a g á t szembe, aztán eltrappolt, h o g y leemelje a zakóját a szobainasról, mely a színek szerint szortírozott, k a t o n á s rendben tartott gardróbja mellett állt. S i m o n olyan rivaldafényben t a r t o t t a M e l i á t a figyel­ mével, a m i l y e n b e n H e l e n - aki lassan elsárgult, és ez al­ k a l o m m a l n e m a hányingertől - sütkérezni szeretett vol­ na. M e l i á n a k négyéves ikrei voltak, ám p o c a k j a az eredeti 36-os méretre u g r o t t vissza, s a láttára H e l e n reménykedni kezdett, h o g y a szülés után az ő teste is rendbe j ö h e t . Ak­ kor talán S i m o n m e g i n t v o n z ó n a k találja majd. N e m i l e g is v o n z ó n a k , m e r t h i á b a értek a h ő n várt tizenkét hetes mér­ földkőhöz, a m i k o r a b a b a „beágyazódott", S i m o n egy uj­ jal sem volt hajlandó hozzányúlni. A r r a hivatkozott, h o g y a tudat, h o g y o d a b e n t van a baba, teljesen a kedvét szegi, 20I

s e kifogással o d é b b gurult, és alváskor egészen az á g y szé­ lére k i h ú z ó d o t t . Az s e m segített, h o g y J a n e y Elvisszel pél­ dálózott, aki s o h a t ö b b é n e m tekintette Priscillát a vágyai tárgyának, m i u t á n az teherbe esett, bár J a n e y általánosság­ b a n említette Elvist, és n e m neki címezte. N e m is címez­ hette, hiszen n e m k ö t ö t t e a b a r á t n ő i orrára, h o g y S i m o n ­ nal gondjaik vannak; továbbra is m i n d e n k i t elvakított az illúzió, h o g y ők az álompár. Hát, én nem vagyok Priscilla, és Simon sem Elvis! - szö­ gezte le m a g á b a n a Janey-beszélgetés után. Velük ez n e m történhet m e g , majd tesz róla. R á a d á s u l tökéletesen érthe­ tő, h o g y egyes férfiakat elrettent a terhesháj, de a m i k o r vé­ gül megérkezik a baba, szerető férj és a p a válik belőlük o k o s k o d o t t . Kíváncsi lett volna, kirekesztve érzi-e m a g á t S i m o n az eseményekből - olvasta valahol, h o g y bizonyos férfiaknál m e g e s i k - , ezért p r ó b á l t a b e v o n n i valamennyi fázisba, ettől a z o n b a n S i m o n csak m é g j o b b a n bepöccent. E g y e d ü l a b b a n bízhatott, h o g y kivárja a szeptembert, ami­ kor megszületik a c s ö p p s é g , és a d o l g o k m a g u k t ó l rende­ z ő d n e k ismét. R e n d e l n i készült, amikor S i m o n közbelépett, és megkér­ dezte, szeretné-e, ha rendelne neki. Férje lovagiassága hal­ latán sugárzóan rábólintott az ajánlatra, ám pechjére, a m í g a t ö b b i e k k a c s a p á s t é t o m o t és rántott sajtot falatoztak, ne­ ki u n a l m a s dinnyesaláta jutott. A z t á n megérkezett a bor, és S i m o n töltött neki egy fél p o h á r dél-afrikai Pinotage-t, me­ lyet sikerült m e g g y ő z ő e n hálás mosollyal fogadnia. H i r t e ­ len azt kívánta, bárcsak leihatná m a g á t a sárga földig, h o g y kiélvezze az estét; ezerszer i n k á b b csinált volna sült bolon­ d o t m a g á b ó l , m i n t folytassa ezt a bénító társalgást Meliával a desszert mellett. C o n és S i m o n többnyire üzletről tár­ gyalt a vacsora során, a két feleség m e g erőlködve igyeke202

zett a banális csevegés látszatát kelteni. N e m kis kihívást je­ lentett a feladat, M e l i a ugyanis egyértelműen a férfiakhoz húzott, n e m izgatta a gyerektéma, hiszen teljes m u n k a i d ő s d a d á t foglalkoztatott. H e l e n b e n lassan m e g f o g a l m a z ó d o t t a kétely, látja-e egyáltalán annyit az ikreit, h o g y felismerje őket, ha m á s gyerekekkel állnak sorba. M e r t ha M e l i a ép­ p e n n e m a k o n d i t e r e m b e n időzött, akkor lávaköves maszszázzsal kényeztették, pilates-órákon vett rész, v a g y az is­ tállójában ü g y k ö d ö t t . - S i m o n említette, h o g y a hétvége után lakásfelújításba kezdesz - jegyezte m e g C o n . - Valóban? - H e l e n S i m o n r a pillantott k a p a s z k o d ó é r t , m e r t n e m értette, C o n m i r ő l beszél. - H é t f ő n állunk neki a b a b a s z o b á n a k , legalábbis a bel­ sőépítészek - m a g y a r á z t a S i m o n , és H e l e n kezére helyez­ te az övét, C o n elnézően m o s o l y g o t t . K é t s é g sem férhetett h o z z á , h o g y osztja feleségével, Meliával azt az elméletet, miszerint C a d b e r r y é k a tökéletesen szeretni való pár, akik mihelyt hazaérnek, felső középosztálybeli szerelmi életet él­ nek, s félidőben pezsgővel m e g zsúrfalatkákkal kényeztetik magukat. - Igen, v a l ó b a n - helyeselt H e l e n vakon. - N e k t e k ki csinálja? - kíváncsiskodott M e l i a összehú­ z o t t szemekkel. - C h a n s o n é k - dicsekedett S i m o n , aki k a p v a k a p o t t az alkalmon, h o g y az odafent északon kurrens belsőépítészek nevével kérkedjen. K ö l c s ö n ö s e n előnyös m e g á l l a p o d á s t k ö ­ tött velük: ő gyorsan és olcsón jut egy divatos névhez, ők p e d i g zsíros árkedvezményt k a p n a k a hirdetéseikre. - M é n k ű és p o k o l ! - ájuldozott M e l i a csodálattal. - Mi h ó n a p o k i g képtelenek v o l t u n k megszerezni őket Barcelo­ na szobájához - gyermeke nevét Bar-sze4úúúúú-námk. ej203

tette, s elhúzta a m a g á n h a n g z ó k a t , m i n t J u l i o Iglesias egy szerelmi szerenádban. - És milyen színsémában g o n d o l k o z ­ tok? - H á t , én arra g o n d o l t a m . . . - kezdte H e l e n . - F e h é r b e n - jelentette ki S i m o n g y ö n y ö r ű e n m o s o ­ lyogva. - J o b b a n j á r n á t o k a piszkosfehérrel - jegyezte m e g C o n . - E l ő s z ö r mi is fehéret választottunk Salvador szobájához, de át kellett festetnünk. T ú l z o t t a n h i d e g egy kisbabának. - Klasszikus és semleges. A h á z témája a fehér - érvelt S i m o n fagyosan. Fehér? H e l e n t először csalódás fogta el, ám h a m a r meg­ vigasztalódott: sok-sok rózsaszín és kék kiegészítővel csep­ p e t s e m hat majd ridegnek, ha végez vele. - A k k o r m i e l ő b b neki kell látnunk k i p a k o l n i ! - k a c a g t a H e l e n C o n n a k . - D u g i g van S i m o n kacatjaival. - B o l d o g i z g a l o m j á r t a át, h o g y S i m o n g o n d o l a kicsire, ám szíveseb­ b e n vette volna, ha egy kicsit előbb szól neki. E g y emberöl­ t ő b e telik, mire kiüríti. - Melyik szobáról beszélsz, H e l e n ? - kérdezte S i m o n las­ san, tagoltan, m i n t h a a felesége enyhén retardált lenne. - Természetesen a vendégszobáról. - M o s o l y a lehervadt, mihelyt S i m o n l e m o n d ó a n ingatni kezdte a fejét. - D e h o g y , a k i s s z o b á b a tesszük a gyereket. - Az lehetetlen, az olyan, m i n t egy t ö m l ö c ! - tiltakozott Helen. - A v e n d é g s z o b a n e m alkalmas, mellesleg azzal m á s ter­ veim vannak. A k i s s z o b a sokkal ésszerűbb, többé-kevésbé üres, és gyorsan ki lehet pofozni. - M a j d én kipakolok, n e m g o n d ! - ajánlotta H e l e n emel­ t e b b h a n g o n , m i n t szerette volna, s legyűrte a késztetést, h o g y férje orra alá dörgölje a kérdést: h o v a vonul el duz204

zogni, ha a kisszoba foglalt. Talán ez a titkos terve a ven­ dégszobával. - E z t m á r m e g b e s z é l t ü k ! Ő s z i n t é n , d r á g á m , te m e g a h o r m o n j a i d , s e m m i r e sem emlékszel, ugye ? A kisszoba t ö ­ kéletesen megfelel egy aprócska c s e c s e m ő n e k - m o n d t a Si­ m o n , és g y e n g é d mosollyal, erősen m e g s z o r o n g a t t a H e l e n kezét. H e l e n értett a figyelmeztetésből, és sebesen kevésbé kényes t é m á k békésebb vizeire evezett.

Vasárnap késő délelőtt J a n e y festékszagra ébredt. Á s í t o z ­ va átbotorkált a folyosón a b a b a számára kijelölt szobába, ahol G e o r g e valami régi szerelésben, a létra k ö z é p s ő fokán állva é p p e n az u t o l s ó ecsetvonásokat végezte a kettes szá­ mú falon a lilaakác emulzióval. - A nyavalya törje k i ! Meglepetést a k a r t a m szerezni ne­ k e d ! - kiáltott fel G e o r g e , a m i k o r m e g ü t ö t t e fülét az ajtónyikorgás. - N e m akartam, h o g y lásd, a m í g be n e m feje­ zem! - Ejha, csini lesz! - ismerte el Janey, s elképzelte, a h o g y takaros, r e d ő z ö t t akáclila drapériák keretezik a háborítat­ lan hátsó kertre nyíló szép kilátást. M a g á t ó l é r t ő d ő , h o g y saját kezűleg varrja m e g a függönyt. - E g y H o b s o n - t r ó n ö r ö k ö s n e k a l e g j o b b d u k á l ! - szö­ gezte le G e o r g e . - Muszáj lesz lassan kitalálni a nevét, n e m ? - kérdezte Janey. - Én Whitney-re vagy B r a d r e g o n d o l t a m . - H m m m , n e k e m a K e a n u vagy a S i n i t t a tetszik. - Eric v a g y H i l d a ? - N e m hívhatjuk úgy, m i n t az aranyhalat! M é g a végén összezavarodom, és lisztkukaccal e t e t e m ! 205

- Vagy az akváriumba d u g o d a d i d k ó d a t ! Felnevettek, c s i k l a n d ó a n édes k a c a g á s u k e g y m á s r a su­ gárzott m o s o l y b a n v é g z ő d ö t t . - Készítek néhány pirítóst, aztán j ö v ö k segíteni - m o n d ­ ta Janey. - N e m , feküdj vissza egy kicsit, n e m kéne létrákat mász­ n o d m e g ilyesmi - m o n d t a G e o r g e . - G e o r g e , makkegészséges vagyok. H a d d segítsek! És v a l ó b a n így volt. J a n e y j o b b a n érezte magát, m i n t a húszas éveiben és a h a r m i n c a s évei elején együttvéve. N e m kellett fogyókúrák m e g karrierkilátások m i a t t a g g ó d n i a , a n e m i élete p e d i g j o b b a n alakult, m i n t e g y nyúlé a Viagratesztlaboratóriumban. - K é t d o l g o t szeretnék neked mutatni - m o n d t a G e o r g e , és lelépett a létráról. - O, igen? - incselkedett Janey. - Vegyél vissza, te c é d a ! - O d a v o n s z o l t valami l e p e d ő ­ vel letakart d o l g o t . L e r á n t o t t a a lepedőt, s lám, egy fából faragott helyre kis b ö l c s ő rejtőzött alatta. J a n e y térdre hul­ lott, h o g y közelebbről szemügyre vegye. - G e o r g e , erre m e g m i k o r volt i d ő d ? - Á, várj csak, m é g nincs k é s z ! - M e g n y o m o t t egy k a p ­ csolót az oldalán, és a b ö l c s ő lassan ringani kezdett. - M i c s o d a zseniális s u r m ó v a g y ! - á m u l d o z o t t J a n e y tá­ tott szájjal. - A tetejére f a r a g o m a kicsi nevét, ha m á r d ö n t ö t t ü n k folytatta G e o r g e , egészen izgatott lett, h o g y tetszik Janeynek. M e r t ez volt ő: neki az szerzett ö r ö m e t , ha J a n e y bol­ dog. ^ - És mi a m á s i k d o l o g ? - kérdezte Janey. - H u n y d be a s z e m e d ! - Behunytam. 206

J a n e y neszezést hallott. - Kinyithatod - m o n d t a George. J a n e y s z e m e felpattant, s o t t állt mellette G e o r g e e g y masszív m ű a n y a g vikingsisakkal a fején. J a n e y libidója hor­ k a n t v a életre kelt, és azonnal b e r o b b a n t o t t a az összes hen­ gert. Illegve-billegve a férjéhez lépdelt, a hálóinge m á r félig lecsúszott, és G e o r g e kivételesen n e m ecsettel, h a n e m de­ reglyével állt neki, h o g y feltüzelje.

A m e g l e p e t é s belsőépítészek hétfő reggel k e z d t e k H e l e n házában, és s i m a fehérre festették a n y o m o r ú s á g o s z u g o t a folyosó végén. A m i k o r végeztek, egy hideg, szűkös baba­ s z o b a várt a gyermekükre.

207

2é. fejezet

Elizabeth a tizennégy hetesen esedékes t e r h e s g o n d o z á s o n hallotta először a b a b a szívverését - ú g y d ü b ö r g ö t t , m i n t egy versenyparipa a N e m z e t i Vágta utolsó etapján. R ö g t ö n p á n i k b a esett: - Mi a baja? - kérdezte. Sue, a v é d ő n ő kedvesen felnevetett, és így felelt: - Jó erős a szívverése, klassz, teljesen rendjén van. E g y m a g z a t szíve g y o r s a b b a n d o b o g , m i n t a z ö n é vagy a z enyém. Elizabeth m e g n y u g o d o t t , h o g y a kicsinek s e m m i baja, hanyatt dőlt, és c s a k hallgatta, észre s e m vette, h o g y fü­ lig ér a szája. Rengetegszer e l g y ö n y ö r k ö d ö t t m á r az ultra­ h a n g o s képekben, de m o s t először hallotta a saját fülével, h o g y élés virul a pocakjában, és ezt leírhatatlannak találta. O l y a n h a n g o s és m e g g y ő z ő volt. L e g a l á b b a b a b a fejlődé­ sében jól végzi a dolgát. A m i k o r hazaért a rendelőből, h á r o m d o b o z C i t r o m o s N a p s u g á r festéket, fehér lakkot és különféle ecseteket ta­ lált a hátsó k ü s z ö b ö n .

J o h n egy fityinget s e m volt hajlandó elfogadni a festékért, amit otthagyott nála. A z t állította, h o g y végül semmibe sem 208

került neki, és akkor ő sem kérhet érte semmit, n e m igaz? A rákövetkező héten bolyhos, fehér fürdőlepedőkkel t o p ­ p a n t be, állítólag az építkezésen árulta egy fickó, akinek a felesége textilgyárban dolgozott. M á s o d o s z t á l y ú n a k m o n d ­ ta őket, Elizabeth a z o n b a n a l e g a p r ó b b hibát sem bírta fel­ fedezni rajtuk. Végül egy ötösért szert tett egy egész h a l o m p i h e - p u h a b a b a t ö r ü l k ö z ő r e . E g y hétre rá a b a b a p e l e n k á ­ k o n volt a sor, ezek is egy füst martalékává vált árukész­ letből m a r a d t a k vissza, bár a festékhez h a s o n l ó a n a pelen­ k á k c s o m a g o l á s á n s e m volt jele k o r o m n a k . É s J o h n eleget hozott, h o g y h u s z o n ö t éves k o r á i g p e l e n k á z z a a kicsit.

A z o n a reggelen volt az apukája halálának évfordulója, ami­ kor H e l e n tizenhat hetes terhes lett. Az április szeszélyes h ó ­ nap, n é h a rákontrázik a március sugallta tavaszra, és fagyot, üvöltő szelet és v a d z á p o r o k a t h o z . M á s k o r balzsamos, m i n t a nyár, a k o r a májusi harangvirág kivirágzik, és vastag, i b o ­ lyakék szőnyeggel borítja az erdőket. M o s t is ilyen volt, ra­ g y o g ó és m e t s z ő ; a közelgő este vészesen g y ö n y ö r ű n e k ígér­ kezett, és szikrázó gyémántcsillagok pettyezte tintafekete égbolttal és d e r m e s z t ő hideggel kecsegtetett. H e l e n vörös virágot vitt az édesapja sírjára a maltstone-i t e m e t ő b e - hosszú, skarlátvörös ázsiai l i l i o m o t -, melyet szépen elrendezett a vázában. Furcsa, mennyire rettegünk a haláltól, aztán a m i k o r k i l á t o g a t u n k a t e m e t ő b e és leülünk a h a l o t t a k közé, vigaszra lelünk, g o n d o l t a , és helyet foglalt a b i m b ó z ó díszcseresznye t ö v é b e n elhelyezett közeli p a ­ d o n , és ú g y beszélgetett édesapjával, m i n t h a mellette ülne, és n e m a föld alá lenne temetve. - Á l l a n d ó a n olyan rosszul érzem m a g a m , a p u - kezdte. - Bárcsak itt lennél, és megvigasztalnál, h o g y m i n d e n rend209

b e n lesz. Persze biztosan így lesz, csak a te szádból sokkal j o b b a n hangzana. N e m tudta, mennyi ideig üldögélt ott, és mesélt neki a félelmeiről, de mire újból felállt, a végtagjai elgémberedtek, és égető szükségét érezte egy nyújtózkodásnak. K ö z é p t á j t g ö m b ö l y ö d n i kezdett, keskeny dereka eltűnt, a melle azon­ b a n továbbra is apró m a r a d t . N e m volt telhetetlen, beérte volna egy számmal n a g y o b b kosárral. H o g y életében egyszer kitöltsön végre egy átlagos méretű melltartót, és ne speciális szilikonbetéteset kelljen viselnie. N e m m i n t h a a k a d t volna bárki, h o g y ö r ö m é t lelje a mellében, m é g h a az görögdinnye n a g y s á g ú r a nő is. S i m o n teljes mértékben kihúzta m a g á t a terhességben való részvétel alól, p e d i g benne, H e l e n b e n már felcsillant a remény, amikor vette a fáradságot és belsőépí­ tészt hívatott a b a b a s z o b á h o z . Sajnos h a m a r rá kellett jön­ nie, h o g y az akciónak t ö b b köze volt a h h o z , h o g y híres ne­ vekkel d o b á l ó z z o n , m i n t a b a b a érkezéséhez. M e r t S i m o n rá se rántott az ultrahangos képekre, és témát váltott, vala­ hányszor az állapotára terelődött a szó. H e l e n kétségbeesetten p r ó b á l t m e n t s é g e t találni a férje viselkedésére, s arra jutott, h o g y talán nehezen k ö t ő d i k a számára láthatatlanhoz és m e g f o g h a t a t l a n h o z . Ezért a fo­ lyosó végén lévő h i d e g kis s z o b á b a h o r d o t t m i n d e n baba­ h o l m i t , amit annyira szeretett v o l n a S i m o n n a k m e g m u t a t ­ ni, és várta, h o g y eljöjjön az ő ideje. G y ű l ö l t e azt a szobát, S i m o n á l l a n d ó a n o d a vonult el aludni, valahányszor buta vita r o b b a n t ki köztük, mely dagályként d ö n t ö t t e le H e l e n t a lábáról, s mely után k á b á n kóválygott, és ú g y érezte m a ­ gát, m i n t egy megvert sereg. M i n d e n porcikája tiltakozott az ellen, h o g y a gyermeke o t t aludjon, és ezt m e g o s z t o t t a apja sírjával. Istenem, gyermekem, hová lett belőled a Luxmore-ok ku210

rdzsija! - hallotta apja tisztán csengő hangját, p e d i g tudta, h o g y csak a képzelete játszik vele. Ez volt az apja szavajárá­ sa, valahányszor ösztökélésre volt szüksége, például amikor C a r m e n Varley „ p u c c o s csirkének" csúfolta az iskolában, és ő sírva szaladt haza. Apja ekkor leültette, és elbeszélge­ tett vele. Elmesélte szépen, miért félemlítenek m e g egye­ sek m á s o k a t , és értésére adta, h o g y h o s s z ú távon j o b b a n jár, ha szembeszáll Varley kisasszonnyal, m e r t ezek az erő­ szakos emberek s o s e m hagyják futni a gyengébbet. H e l e n tehát m á s n a p reggel a L u x m o r e - o k m e g a c é l o z o t t kurázsijá­ val m e n t iskolába, de mire odaért, C a r m e n Varley m á r fel­ hasadt szájjal z o k o g o t t , s Elizabeth diadalittasan f o g a d t a : „ E l a g y a b u g y á l t a m neked" - így fogalmazott. „Szálljszembe a támadóiddal, szívecském, sose hagyd, hogy letiporjanak!" - tanácsolta apja, s igaza volt akkor, és iga­ z a volt m é g m o s t is. H e l e n o t t helyben m e g f o g a d t a , h o g y n e m költözteti a gyermekét a b b a a förtelmes s z o b á b a . K i ­ rámolja a tágas, verőfényes vendégszobát, és eléri valahogy, h o g y a saját akarata érvényesüljön. - Szeretlek, apu, szép á l m o k a t ! - k ö s z ö n t el tőle a halá­ lában éppúgy, m i n t régen az életében m i n d i g , m i n d e n ál­ d o t t este. M é g a z o n a tizenkilenc évvel ezelőtti éjszakán is, a m i k o r megölte.

- H o g y állsz babatörülközővel ? - t u d a k o l t a Elizabeth, mi­ k ö z b e n b e m á s z o t t J a n e y Volvójába. T i z e n h é t hetesen i d ő ­ p o n t j a volt a szülészorvosánál, és fél órával J a n e y előtt ka­ p o t t i d ő p o n t o t , ezért ú g y döntöttek, együtt mennek, aztán beülnek egy ebédre a k ó r h á z kávézójába. - H o g y állok b a b a t ö r ü l k ö z ő v e l ? - sóhajtotta Janey. Összegyűlt vagy háromszáz, Joyce-nak hála. Kérdezni akar211

tam, n e m kérsz-e párat. M i é r t ? Te h o n n a n szerezted a tié­ det? - Ö ö ö h h . . . a vásárban akcióztak - l ó d í t o t t a Elizabeth. H a elárulná a z igazat, azt J a n e y egyenértékűnek venné egy eljegyzéssel. - N á l a d van a m i n t a ? - érdeklődött Janey. - És a feljegy­ zéseid? - N á l a m - felelte Elizabeth. - Szerinted m e g n é z m i n k e t G r e e r d o k t o r hüvelyi ultrahanggal? - Ha elég mázlista v a g y ! - m o n d t a Janey, de Elizabeth m o s t az egyszer n e m nevetett, ezért h a n g n e m e t váltott. C s a k n e m félsz, v a g y igen ? - H á t , egy kicsit ideges v a g y o k - ismerte el Elizabeth. - M i n d e n rendben lesz, te süket denevér. N i n c s s e m m i d , a m i t m é g n e látott volna. - T u d o m én azt - m o n d t a Elizabeth, de ettől m é g n e m nézett n a g y o b b lelkesedéssel az események elé. A k ó r h á z alig tíz percre volt kocsival, parkolóhelyet ta­ lálni jelentett i n k á b b kihívást. Ám ezen a n a p o n melléjük p á r t o l t a szerencse, és közvetlenül a bejárat mellett beara­ szolhattak egy üres helyre. Bejelentkeztek a Terhesgondozás recepción, majd az utasításnak megfelelően helyet foglaltak egy nőkkel zsúfolt váróban, akik k ü l ö n b ö z ő méretű d o m ­ borulattal bírtak. - H á t itt, ha a fene fenét eszik sem j u t u n k be idejében! - fújtatott Janey. - N e m értem, m i n e k v e s z ő d n e k azzal, h o g y i d ő p o n t o t írnak a l a p o d r a , a m i k o r két órával k é s ő b b kerülsz sorra! - mérgelődött, aztán felkapott egy magazint, és olvasni kezdett a tantrikus szexről, bár fel n e m foghatta, mire föl ez a n a g y felhajtás. Ki a frász akar hét órát várni egy orgazmusra, a m i k o r G e o r g e ugyanannyi i d ő alatt há­ romszor-négyszer is eljuttatja a csúcsra, legalábbis a szom212

bat éjszaka t a n ú s á g a szerint. Vasárnap reggel fel is jegyezte g o n d o l a t b a n , h o g y g y a k r a b b a n kéne csilis b a b o t é s m o r ­ zsás almát a d n i a neki. Végül Elizabethet szólították, aki átvonult a szülész ren­ delője előtt k í g y ó z ó sorba, J a n e y p e d i g tíz perccel k é s ő b b nyafogva csatlakozott hozzá. - L e g k ö z e l e b b melyik sorba kell beállnunk? - p a n a s z k o ­ dott, és kimerülten Elizabeth mellé roskadt, akinek azon­ b a n n e m m a r a d t ideje válaszolni, m e r t kinyílt a szülész aj­ taja, és ő következett. E g y csapásra megkedvelte Greer doktort. Alex L u x m o r e ra emlékeztette: m a g a s , szikár, hallgatag és előzékeny fér­ fi volt. Az orvos átfutotta Elizabeth jegyzeteit, a m í g az aszszisztens elvette tőle a háttérben a vizeletmintát és tesztelte. A z t á n m e g m é r t é k a vérnyomását, az eredményt feljegyez­ ték, és G r e e r megkérdezte, van-e p a n a s z a , de n e m volt. Az orvos e l m o s o l y o d o t t , és kijelentette: - Helyes, zene füle­ i m n e k -, m a j d felsegítette a vizsgálóasztalra. Elizabeth m e ­ reven hevert, az izmait idegesen megfeszítette, s rettegett a pillanattól, a m i k o r az orvos kesztyűt h ú z , és megkéri, h o g y tegye szét a lábát. N e m volt m e g g y ő z ő d v e róla, h o g y ké­ p e s lesz rá. G r e e r felmelegítette a kezét, és a fejét o l d a l r a billent­ ve m e g n y o m k o d t a a hasát, m i n t h a g o n d o l a t b a n e g y lis­ tát p i p á l n a . A z t á n behajlította a karját, h o g y Elizabeth be­ l e k a p a s z k o d h a s s o n , felhúzta, s kijelentette: - Ú g y tűnik, m i n d e n rendben. Akkor, viszlát, C o l l i e r kisasszony, a har­ m i n c n e g y e d i k hét környékén. - Ennyi ? - kérdezte Elizabeth. - Igen, ennyi - jelentette ki Greer, a m o s d ó k a g y l ó h o z lé­ pett, és kezet m o s o t t .

213

- S e m m i hüvelyi ultrahang ? - súgta Elizabeth az asszisz­ tensnek. - Felesleges - felelte a nő. - E b b e n a szakaszban m á r n e m szokták m o s t a n á b a n . H a c s a k n e m merül fel valami problé­ ma. A m i k o r G r e e r végzett Janey-vel, felmentek a l a b o r b a , h o g y vért vegyenek tőlük. Elizabeth vénáját n e m volt könynyű kitapintani, a v é d ő n ő a m ú l t k o r t ö b b s z ö r megszúrta, a m i k o r vért vett, ú g y h o g y m o s t n a g y o n megkönnyebbült, h o g y profikra bízhatja m a g á t . M i n é l i d ő s e b b e n esik teher­ be egy n ő , annál n a g y o b b a kockázata, h o g y Down-kórral születik a baba, ezért szűrésnek vetik őket alá, és felmérik a kockázatot. - Mi történik, ha m a g a s a k o c k á z a t ? - kérdezte Eliza­ beth. - H á t , akkor a m n i o c e n t é z i s t ajánlanak - felelte a vért vevő nővér - , d e a n n a k m e g v a n a m a g a k o c k á z a t a . M i é r t n e m halasztjuk el ezt a beszélgetést későbbre, ha egyálta­ lán i n d o k o l t t á válik? Pillanatnyilag két-három hétbe telik, mire elkészül a vérvétel eredménye. - H á r o m hét m ú l v a ? - A d d i g p r ó b á l j a m e g kiverni a fejéből. T u d o m , n e m könnyű, de a radiográfusok r o p p a n t g o n d o s a n végzik a dol­ gukat. - A nővér ragtapaszt n y o m o t t Elizabeth karjára, és kijelentette: - K é s z is v a g y u n k . - Az a nő, aki engem méricskélt, azt m o n d t a , n a g y o n ala­ p o s a n megvizsgált, és s e m m i abnormálisát n e m tapasztalt - mesélte J a n e y Elizabethnek, és felkecmergett a szomszé­ d o s székről. - Méricskélt? M i n t h a egy zacskó z ö l d b o r s ó lennél! - N a , ne beszélj n e k e m p o n t te zöldborsóról, k i s a n y á m ! A lényeg, ha m á r s z ó b a került az abrak, vágjunk be egy kis 214

héjában sült krumplit. Szerintem m e g é r d e m l e k egyet, mi a véleményed? - kérdezte Janey, és elmasírozott az enniva­ ló irányába anélkül, h o g y válaszra várt volna.

A m i k o r H e l e n felvette a telefont, Elizabeth beletrillázott: -Hello! - N e k e d is hello - k ö s z ö n t vissza H e l e n . - Mivel foglalatoskodsz ? M i n t h a ki lennél fulladva - ál­ l a p í t o t t a m e g Elizabeth. - Ó, csak k i p a k o l o k egy-két d o l g o t a vendégszobából. - H á t , ne v i d d t ú l z á s b a ! - tanácsolta Elizabeth. - H o g y érzed m a g a d ? - R e m e k ü l - h a z u d t a H e l e n , m e r t é p p az i m é n t hányt m e g i n t . M ú l t héten, a m i k o r a tizenhét hetes vizsgálatra m e n t , említést tett a szülésznek a végeérhetetlen hányá­ sokról, aki gyógyszert javasolt rá, de a g o n d o l a t r a , h o g y az bekerül a b a b a szervezetébe, i n k á b b letett róla. Az o r v o s szerint az e l h ú z ó d ó hányinger b i z o n y o s esetekben sajná­ latos m ó d o n teljesen normális, és felsorolt néhány alterna­ tív g y ó g y m ó d o t . Ő figyelmesen végighallgatta, de n e m vi­ l á g o s í t o t t a fel, h o g y m á r k i p r ó b á l t a valamennyit. - R ö v i d r e f o g o m , m e r t m u n k á b ó l hívlak, c s a k t u d n i akartam, j ó l vagy-e. - Tökéletesen. K ö s z ö n ö m , hogy aggódsz miattam m o n d t a H e l e n , aki m e g g y e n g ü l t állapotában túlérzékenynyé vált az együttérzésre, és kénytelen volt g y o r s a n lenyel­ ni a könnyeit. - H á t , akkor vigyázz m a g a d r a ! - b ú c s ú z o t t Elizabeth. És ne erőltesd m e g m a g a d a n a g y m u n k á b a n ! I n k á b b menj, vásárolgass egy kicsit, k ö l t s d a m i l l i ó i d a t !

215

- V o l t a m ma délelőtt az anyámmal kicsit friss levegőn felelte H e l e n . - V e t t é l is? - H a - h a ! Találd ki, kit láttam? A b a r á t o d a t ! - N e k e m nincs m á s b a r á t o m k e t t ő t ö k ö n kívül - szögez­ te le Elizabeth. - E n g e m m i n d e n k i gyűlöl. - O, f o g d b e ! J o h n Silkstone-t láttam. Elizabeth p r ó b á l t ú g y tenni, m i n t akit n e m érdekel, ám csúfosan leszerepelt. - Igen? És h o l láttad? - A Babavilágban, el t u d o d képzelni ? E g y á l o m s z é p kék hintaszéket és egy zsámolyt nézegetett. - Tényleg? - hüledezett Elizabeth, és hirtelen kiszagol­ ta a kövér h a z u g s á g o t . K ü l ö n ö s e n , a m i k o r a s z ó b a n for­ g ó kövér h a z u g s á g gazdája m é g a z n a p este beállított e g y furgonnyi bútorrakománnyal, és azt p r ó b á l t a neki beadni, h o g y egy kigyulladt raktárból származik. Merő véletlenség­ ből felbukkant a b ú t o r o k közt a hintaszék és a zsámoly is, ráadásul a nappalija berendezéséhez p a s s z o l ó kék árnyalat­ b a n . J o h n , bivalyerős lévén, m i n d k e t t ő t m a g a cipelte be és helyezte el, m í g ő, Elizabeth fortyogva várta, h o g y a g a z d a m e g i n t hazugságra nyissa a száját. - A z t hiszem, ez megteszi, ebben pihenhetsz, m í g m e g n e m születik a b a b a . A z t á n , m i u t á n megszületett, m i n d ­ kettőtöket á l o m b a ringathatod benne - jelentette ki J o h n . S u g á r z o t t a büszkeségtől, és elismerően b ó l o g a t o t t , milyen j ó l fest a két b ú t o r d a r a b az ablaknál. - R e n g e t e g raktár ég le m o s t a n s á g , n e m ? J o h n m o s o l y a szertefoszlott, amint megpillantotta Eliza­ b e t h összehúzott szemét. - Ö ö h m . . . nos, igen, azt hiszem. - Te hazug d i s z n ó ! - r i p a k o d o t t rá Elizabeth. - Ma m e g -

216

láttak a Babavilágban, a m i k o r é p p e n ezt vásároltad. Mi a fenét forralsz, J o h n S i l k s t o n e ? A férfi felsóhajtott, kezét a vereségébe beletörődve fel­ emelte. D e legalább n e m p r ó b á l t tovább h a z u d n i . - Rendben, akkor tisztázzuk a dolgot. C s a k segíteni akar­ tam! - Segíteni? Segíteni, m i ? S e m m i s z ü k s é g e m a nyavalyás jótékonykodásodra! - J ó t é k o n y k o d á s o m r a ? - ismételte J o h n d ö b b e n t e n , n a g y fekete árnyéknak tűnt, a h o g y elállta az ablakon át be­ s z ű r ő d ő fényt. - Ez n e m jótékonykodás, E l i z a b e t h ! T u d o d , ezek ajándékok, amiket adsz, és amikért s e m m i t sem vársz viszonzásul! De te, belőled hiányzik a képesség, h o g y ezt m e g é r t s d ! N e k e d olyan nehéz adni b á r m i t is! - Én n e m a k a r o m , h o g y n e k e m bárki b á r m i t is a d j o n ! toporzékolt Elizabeth. - T e h á t í g y f o g o d felnevelni a g y e r m e k e d e t , u g y e , Elizabeth?! - dörrent rá J o h n . - H o g y sose fogadjon el sem­ mit, sose hagyja, h o g y m á s o k b a r á t s á g o s a k legyenek hozzá, és olyan kérges legyen a szíve, h o g y fel se ismerje, ha vala­ ki kedvesen közeledik h o z z á ! A z t t a n í t o d m a j d neki, h o g y mindenkit taszítson el, és soha senkiben ne bízzon ? Ezt aka­ r o d neki, Elizabeth? H o g y egy n a g y jégcsap legyen, m i n t te? Elizabeth rábámult, egy szót sem bírt kinyögni, annyi­ ra m e g d ö b b e n t . J o h n szavai az elevenébe találtak, és szíven ütötték. M é g sosem j u t o t t eszébe, h o g y a gyermeke számá­ ra ő lesz a m é r t é k a d ó példa, és azt tanulja el tőle, a m i t lát: h o g y s o s e m engedi le a fegyvert, és a z o k b a n s e m bízik, akik s o s e m h a g y t á k m é g cserben. J o h n m o s t n a g y o n m e g b á n ­ t o t t a azzal, a m i t m o n d o t t , de tudta, h o g y ő is m e g b á n t o t ­ ta J o h n t , látta abból, a h o g y a fejét csóválja. 217

- E z t m o s t itt h a g y o m . Ha tényleg n e m kell, hívj fel, a hétvégén eljövök érte, és visszaviszem - zárta J o h n sebzet­ ten, de dacolva fájdalmával. A z t á n sarkon fordult, és igye­ kezett n e m bevágni a z ajtót. D e azzal, a h o g y a n b e c s u k t a m a g a m ö g ö t t , h a t á r o z o t t a n kinyilvánította, mi a vélemé­ nye a nőről.

218

Vff. (fejezet

A rendörségtől szerzett tudomást arról,

hogy meghalt az ap­

ja; mire rátaláltak, négy napja hevert otthon holtam A Bá­ nyászt anyából telefonált nekik a kocsmárosnő, hogy járjanak utána, miért nem bukkanfel szokás szerint, hisz a februári hó sosem tartotta

vissza

Grahame

Colliertaz itókájátólmegaz

ivócimboráitól A rendőrök ezért rátörték az ajtót, és az eme­ leten leltek rá a fürdőszobában. A halál oka láthatóan szív­ roham volt, de májzsugorodást is bejegyeztek a halotti anya­ könyvbe. Nagy fájdalmai lehettek, ez azonban nem hatotta meg Elizabethet, ahogy örömet sem okozott neki. Azt hitte, apja

halálától megkönnyebbül majd,

ám

csak

tompultságot

és kétkedést érzett, és Johnt hívta segítségül, amikor a rend­ őrök leléptek, bár erre később nem emlékezett. John intézte a temetkezési vállalkozót és a plébánost. Később ő beszélt az ügyvéddel, ő szervezte meg neki a ház tehermen­ tesítését és eladását is. Aztán amikor a temetkezési vállalko­ zó öltönyt kért, amit az elhunyt Collier úrra adhat, John fel­ ajánlotta, hogy elmegy helyette a házba, Elizabeth azonban kijelentette, hogy már eleget tett érte, és ő maga megy. Hajt­ hatatlan volt, de John nem hagyhatta, hogy egyedül menjen, ezért elkísérte. Elizabeth nem értette, mi üzi, hogy ennyi év 219

múltán szembenézzen a félelmeivel, de olyan erős késztetést érzett, hogy tudta, úsznia kell az árral. Elvégre csak egy ház­ ról volt szó, egy üres házról, tégláról és habarcsról, nincs ben­ ne semmifélelmetes, mégis, mihelyt átlépte a küszöböt, egye­ nesen be a nappaliba, mert ezekből a házakból hiányzott az előszoba, reszketni kezdett, mint a nyárfalevél. Sokkal kisebb volt, mint ahogy az emlékeiben élt, ettől elte­ kintve azonban szinte pontosan úgy nézett ki,

mint aznap,

amikor elszökött, és Elsie nénihez menekült zokniban. Még a szag is ugyanaz volt - cigaretta és áporodott levegő keveréke s e szagtól még erősebben érezte a szobában apja jelenlétét. Az ablakra vastag koszréteg rakódott, a szegélyléc kiszőrösödött a portól; a nikotintól foltos lett az idők során a tapéta, még a vi­ lágosabb négyzeteken is, ahol egykor képekfüggtek, melyeket ké­ sőbb levettek. A nejlonfúggöny szürkéllett az ablakon, és több helyen szakadozott, míg a súlyos barna velúrsötétítő tetejét be­ lepték apókhálók. Egy, a haját egyik vállára seprő indiai nő­ ről készült nyomat ferdén lógott, és Elizabethnek eszébe jutott, hogy már régen is így függött. Ez is csak megerősítette benne, hogy megállt az idő, és semmi sem változott. Illetve mégis: be­ lőle felnőtt nő lett, nem volt többé ijedt, összezavarodott kis­ lány. Akkor miért érzi magát annak? Áttámolygott a konyhán. A tűzhely mögöttifalon vastagon megült a ráfröccsent zsír, a mosogatóban halmokban álltak a mosatlan bögrék és tányérok. A kuka a sarokban orrán-száján folyt, üvegek és sörösdobozok meredeztek belőle minden­ féle szögből a gravitációt meghazudtolva. A levegőben rothadásszagterjengett, savanyú volt, minta tej, de enyhén édeskés felhanggal,

amelytől Elizabethnekfelfordult a gyomra.

- Gyere - szólt rá John, s kézenfogvafelvezette aporszívót évek óta nem látott emeletre. Elhaladtak a fürdőszoba előtt, szerencsére be volt csukva az ajtaja. izo

Ott találtak rá az apjá-

ra, a vécécsészére hajolt - méltatlan életéhez illő méltatlan véget ért. Elizabeth tétován megtorpant a szülei hálója előtt. Ugyanerre az ágyra, s a bűzből ítélve ugyanerre a lepedőre döntötte le apja őt is aznap. Most földbe gyökerezett lábbal bámulta, sejtelmesem volt,

miért képzeli magát megint oda.

Lelki szemei előtt látta magát, ahogy hagyja, hogy apja a ha­ ját cirógassa, és a fülébe súgja, hogy már nagylány, s megkell ölelnie, engednie kell, hogy megcsókolja, és ki kell mutatnia, mennyire szereti. Még mindig emlékezett, milyen volt, ami­ kor a nyelve keményen és nyálasan a szájába furakodott, és a combján felaraszolt a keze... Megrázta a fejét, és az agya sö­ tétzugába száműzte a gondolatot.

Megborzongott,

afagyban

kihűlt a ház, de főként a falak közt rekedt emlékektől rázta a hideg. A terebélyes diófa szekrény ajtaja nyikorogva kinyílta há­ ta mögött. Nem sok ruha akadt benne. - Ez megteszi - mondta John. Ki akarta vinni Elizabeth et a házból, amilyen gyorsan csak lehet. - Zoknit és cipőt is kérnek? - kérdezte Elizabeth színtelen hangon, szeme mégmindigaz ágyra szegeződött, aholBev el­ szenvedte a sok szörnyűséget, melyre őgondolni sem bírt. - Vigyünk, biztos, ami biztos - jelentette ki John, és átku­ tatta afiókokat, de a legjobb pár cipő is kopott és elnyűtt volt. - Majd kifényezem - ajánlotta. Elizabeth bólintott, ő meg belekarolt, és kivezette a házból. Bezárta a toldozott-foldozott ajtót, de Elizabethet tovább kísérte a ház bűze. Csákjával később mesélte elJohnnak, hogy megnézte az ap­ ját a ravatalozóban. A haláltól felpuffadva feküdt az öltöny­ ben, mely túl nagy volt rá, s maszkírozott arca inkább tűnt viasznak, mint hús-vér arcnak. Két kezét összekulcsolták, de mindhiába próbálták elrejteni a nikotinfoltokat. Aztán észre­ vette, hogyLevágták a körmét. Szépen, csinosra, mintha olyan zzi

apuka lenne, aki gondot visel magára. Nem értette, miért jött el megnézni. Azt hitte,

talán apja porhüvelyének majd el­

mondja mindazt, ami e sok-sok év alatt a szívét nyomta, de itt nem volt helye gyűlöletnek: az apja meghalt, a saját sze­ mévellátta rothadó alakját,

és akkor sem szolgálhatott volna

válasszal a kérdéseire, ha felteszi őket. Aztán amikor pillan­ tása a régi cipőre esett, melyet John tükörfényesre kefélt, várat­ lanul ésfeltartóztathatatlanul záporozni kezdtek

a

könnyei.

Siratta az apát, aki sosem volt neki: aki védelmezi, aki kíván­ csi rá, és aki úgy szereti, ahogy kell, mint Janey-t és Helent. Rájött, mennyire hiányzik neki egy apa, aki sosem jutott ne­ ki, és elviselhetetlennek érezte a fájdalmat.

AligpárgyászolóJött el a temetésre, és senkit sem ismert fel kö­ zülük. John kísérte el a templomba, együtt hallgatták, ahogy a plébános magasztalja: mennyire szerette Grahame Collier az italt és a lóversenyeket, milyen megbízható munkás volt, és mennyire foghiányozni a Bányásztanya-beli cimboráinak. Es micsoda veszteség, hogy viszonylag fiatalon, magányosan halt meg, de most már Isten karjaiban van, az örökkévaló békében. Arról nem esett szó, hogy megrontotta a lányait. A gyászolók a sírnál ténferegtek afagyos temetőben, várták, hogy meghívják őket a halotti torra. John volt az, aki udva­ riasan helyre tette őket, s közölte, hogy arra aztán várhatnak. A gyászolók megtartották ugyan maguknak a véleményüket, de undorral telve motyogták, micsoda lány az ilyen, aki nem adja meg a végtisztességet, majd elvonultak, hogy a törzshe­ lyükön szolgáltassanak igazságot a cimborájuknak, és tósztot mondjanak

érte.

Elizabeth nem voltjelen, hogy hallja őket, még mindig a templomban ült, és a nagy, keresztrefeszített Jézust áhrázo222

ló festett üvegablakot bámulta. „Miért hagytál el engem?" - kérdezte Jézus Istentől. Elizabeth teljes mértékben átérez­ te Jézus szenvedését. Néha az volt az érzése, hogy Isten róla is megfeledkezett.

223

$8.

fejezet

S z o m b a t reggel J a n e y és H e l e n átugrott Elizabethhez egy italra. Friss k r é m e s s ü t e m é n y t vittek m a g u k k a l a L a m b Street-i p é k s é g b ő l , a h o l a város legkövérebb éclair fánk­ ját kínálták. Az első d o l o g , a m i t m e g p i l l a n t o t t a k a nappa­ liba lépve, a m é g m i n d i g fóliába c s o m a g o l t n a g y hintaszék és zsámoly volt, melyet H e l e n s o k a t m o n d ó „Húúúúúúúú"val n y u g t á z o t t , m a j d a t é t o v a J a n e y o k u l á s á r a elmesélte, h o g y c s ü t ö r t ö k ö n , a m i k o r v á s á r o l n i volt, k i s z ú r t a J o h n Silkstone-t, aki ugyanezt a széket nézegette. - L á m , lám, lám, ez ám a s u n d á m - b u n d á m s á g , n e m igaz, C o l l i e r kisasszony? - m o n d t a Janey, mire Elizabeth ráme­ redt és vállat vont, m i n t h a f o g a l m a sem lenne, m i r ő l beszél, p e d i g a napnál is világosabb volt. - Tehát megint találkozgattok J o h n n a l ? - kérdezte Helen reménykedve, n a g y kék szeme megtelt várakozással. - M e g i n t mi a franc? - fortyant föl Elizabeth, arca egy karácsonyi sült pulykát is m e g f a g y a s z t o t t volna. - Talál­ k o z t a m vele néhány hete. Elvitt valahova, aztán benézett párszor, a m i k o r erre vetődött, ennyi. - És teljes véletlenségből p o n t egy hatszáz fontot érő hin­ taszékkel v e t ő d ö t t erre? - t u d a k o l t a H e l e n . 224

- M e n n y i t érő? - r ö k ö n y ö d ö t t m e g Elizabeth, s i m m á r véglegesen eldöntötte, h o g y a széknek m e n n i e kell. Miféle játékot űz vele J o h n , h o g y ennyit költ egy nyavalyás szék­ re? Teljesen m e g h i b b a n t ? - N o s , kösz, h o g y beavatsz m i n k e t - fújtatott Janey, és tanyát vert a széles, füles bőrfotelban a k a n d a l l ó mellett. - M i t m o n d h a t n é k ? Beállított vele, és azt m o n d t a , ol­ c s ó n szerezte valakitől. A z t hiszi, kurva j ó t é k o n y k o d á s r a szorulok. - Szerintem egyáltalán n e m erről van szó, Elizabeth - je­ lentette ki Janey, aki n e m szokta vattába csomagolni a dolgo­ kat, h o g y m e g ne b á n t s a a barátnője érzelmeit. - J ó l tudja, milyen átkozottul keményfejű vagy, ha ajándékról van szó, és valószínűleg így p r ó b á l t a elérni, h o g y elfogadd, ahelyett h o g y v i s s z a d o b n á d azzal, h o g y n e m szorulsz j ó t é k o n y k o ­ dásra. Elizabeth n a g y o t nyelt. John szavai szóltak Janey szájá­ ból! - S z e r i n t e m hihetetlenül kedves tőle - j e g y e z t e m e g H e l e n lágy h a n g o n , m a j d felavatta a széket: beleült és hin­ tázni kezdett. - O, hát ez csodás. N e m próbáltad még, Elizabeth? - N e m , m é g n e m p r ó b á l t a m , és n e m is f o g o m . M e g y viszsza az áruházba. - Istenem, milyen o s t o b a l i b a v a g y ! - k i á l t o t t a Janey. H i r t e l e n elvesztette a türelmét. - A z t hittem, m á r felnőt­ tél! N e m értem, J o h n m i n e k vesztegeti r á d a z idejét, ami­ k o r tudja, milyen v a g y ! - Az olyan lenne, m i n t h a csalárd fondorlattal szerezném m e g - szipákolta Elizabeth. - H o g y érted, h o g y „csalárd f o n d o r l a t t a r ? - értetlenke­ dett Janey. 225

- H o g y az orránál fogva vezetném. - E z t m e g h o g y íilóztad k i ? - u g r o t t neki J a n e y j ó v a l emeltebb h a n g o n . - H o n n a n veszed, h o g y egyáltalán ér­ dekled a b a r á t s á g o n túl. M o n d t a talán? M i é r t ne hozhat­ na n e k e d a p a c á k ajándékot ? - E g y hatszáz fontos ajándékot, J a n e y ? U g y a n m á r ! - M e g e n g e d h e t i m a g á n a k , a farzsebe is d a g a d a p é n z t ő l újabban! E l i z a b e t h erre eleresztett e g y szarkasztikus „ H a - h a " - t , de Janey-nek azonnal felforrt a vére. Ha teáskanna lett vol­ na, fütyülni kezd. - Szóval, a m i k o r G e o r g e átjött és n e k e d a d t a a macska­ alomtálcát, a m i t a munkahelyén szerzett, akkor rád hajtott, ugye? - N e m , de... - Es amikor a p u k á m neked adta a pisztrángot, a m i t fo­ gott... - Az m á s . Ez hatszáz fontba került, n e m e g y nyamvadt hal v a g y m a c s k a b u d i , kérlek, ne b u t á s k o d j ! J a n e y d ü h b e gurult. - Elvben s e m m i különbség, és n e m é n b u t á s k o d o m ! D e m o n d o k neked valamit, Elizabeth Collier, i n k á b b b u t á s k o d n é k , m i n t l e n n é k keményfejű! M á z l i d van, h o g y a p a s i egyáltalán hajlandó veled s z ó b a elegyedni azok után, a h o g y legutóbb elbántál vele, ez eszed­ be jutott már? - N e m v a g y o k keményfejű! - kiáltotta Elizabeth méltat­ lankodva. Ü g y érezte, n e m c s a k Janey-vel, de J o h n n a l is vitá­ zik. - N e m v a g y o k keményfejű! - ismételte keményen. - B á r c s a k lenne valaki, aki i d á i g m e n n e é r t e m ! - folytat­ ta Janey. - N é z d csak m e g , egyszerűen mesés ez a szék! - A k k o r legyen a t i é d ! J a n e y felnyögött, s kétségbeesetten a m a g a s b a lendítet226

te a kezét. - N é h a b o l d o g a n megfojtanálak egy kanál víz­ ben. K e m é n y vagy, m i n t a gránit, és kétszer olyan l ü k e ! - Szerinted én kemény v a g y o k ? - kérdezte Elizabeth a m é g m i n d i g a székben h i n t á z ó H e l e n t ő l . - A t t ó l tartok, igen, Elizabeth, n é h a - felelte H e l e n a s z o k á s o s szépítés nélkül. - A n n y i r a édes, a m i t tesz érted ez a fickó, te m e g e l r o n t o d az ö r ö m é t ! - Szóval te is az ő oldalán állsz, mi ? - kérdezte Elizabeth magasba szökő hangon. - Igen. E b b e n , azt hiszem, m i n d k e t t e n az ő oldalán ál­ l u n k ! - szögezte le J a n e y határozottan. - Ideje, h o g y m a ­ g a d h o z engedj m á s o k a t , m i e l ő t t ú g y elfuserálod azt a gye­ reked a p o c a k o d b a n , amilyen elfuserált te m a g a d v a g y ! - Igen, szóval m o s t m á r elfuserált vagyok, mi ? - U g y a n már, Elizabeth, érzelmek terén valami n a g y o n h i b á d z i k n á l a d ! Az isten szerelmére, egyetlen könnyet sem ejtettél a nénikéd t e m e t é s é n ! E l i z a b e t h n e k elakadt a szava. - Te azt hiszed, n e m vi­ selt m e g , h o g y m e g h a l t Elsie n é n i ? - v á g o t t vissza hitet­ lenkedve. - H ö l g y e i m . . . - szólt közbe Helen, m i n t bíró a focimecscsen. A b b a h a g y t a a hintázást, és ú g y d ö n t ö t t , véget kell vet­ ni a veszekedésnek, m i e l ő t t elfajulnak a d o l g o k . - N á l a d s o s e m lehet t u d n i ! A z t á n a m i k o r m e g h a l t a z apukád... h ú ú ! - folytatta Janey. - N e m szóltál róla, csak mennyi, h á r o m héttel a temetés u t á n ! Az istenverte aranyha­ lunkról is t ö b b érzelem s ü t ! Te m e g az a p á d a t t e m e t t e d ! - Azért, m e r t fütyültem r á ! - sikított vissza Elizabeth. - L á t o d ? - fordult J a n e y t á m o g a t á s é r t H e l e n h e z , aki m e g i n t rákezdte, h o g y le kell h i g g a d n i u k , h a n g j á t azon­ b a n elnyelte Elizabeth kiabálása.

227

- N e m m i n d e n k i n e k olyan az apja, Janey, m i n t a tied, úgyhogy jobb, ha befogod! - T í z éve, h o g y meghalt, és te egyszer s e m mentél ki hoz­ zá a t e m e t ő b e ! - É s aztán? - Ez n e m helyes! H o g y is lenne az ? - R e n d b e n - szólt k ö z b e H e l e n . - E b b ő l elég! - N é z d , csak azért, mert te isteníted az apádat, abból m é g n e m következik, hogy... - M i n d i g megértettem, h o g y a n a g y n é n é d h e z költöztél, m e r t az a p á d n e m bírt m e g b i r k ó z n i a helyzettel. -Micsoda? - B i z t o s a n fájt, de azért csak érdemelne m á r egy kis tisz­ teletet h o l t á b a n ! - N e k e d f o g a l m a d sincs, m i t beszélsz! - fuldokolt Eli­ zabeth. - N i n c s - e ? M i l y e n nehéz lehet megérteni ? Az a p á d volt, te szerencsétlen, az isten szerelmére! - O l y a n apa, aki teherbe ejtette a saját lányát! - üvöltöt­ te Elizabeth. - Ilyen apát hiányolnál te, mi ? Ilyen emberért hullajtanál könnyeket ? Ilyen a te drága apukád, Janey, mi ? N é m a c s e n d telepedett a szobára, E l i z a b e t h kifakadás utáni zihálása volt az egyetlen hang. A k a n a p é r a roskadt, h á r o m a t o m e r ő m ű n y i sugárzás vibrált körülötte, n e h o g y bárki a közelébe merészkedjen és megérintse, ne adj' isten, megölelje. A h o g y Elizabeth leült, H e l e n ú g y emelkedett fel, mint­ ha egy libikóka két végén lennének. - T é g e d ? - kérdezte rekedten. - T é g e d ? - N e m , n e m e n g e m - lehelte Elizabeth. - H a n e m a mi Beverley-nket.

228

J a n e y és H e l e n m e g k ö n n y e b b ü l t e n felsóhajtott, majd rá­ jöttek, h o g y az sem kisebb szörnyűség. - Mi a fenének n e m szóltál róla előbb ? - kérdezte H e l e n a suttogásnál alig egy fokkal h a n g o s a b b a n . - M e r t n e m akartam, h o g y ú g y b á m u l j a t o k rám, m i n t m o s t - felelte Elizabeth. Elviselhetetlennek találta a barát­ n ő i szeméből sugárzó szánalmat, melynek tisztasága szinte elevenen égette. - Tehát ezért éltél Elsie nénivel? - faggatta H e l e n a mell­ k a s á t paskolgatva, m i n t h a a zakatoló szívét akarná lecsilla­ pítani. E l i z a b e t h b ó l i n t o t t , de e g y h a n g s e m j ö t t ki a torkán, n e m j u t o t t át az o d a n ő t t g o m b ó c o n . O l y a n a p r ó n a k és t ö ­ rékenynek tűnt a t ö b b i e k szemében, h o g y J a n e y átült mel­ lé a kanapéra, és életében először megölelte, és E l i z a b e t h hagyta, n e m tiltakozott. - Szóval ezért s z ö k ö t t el B e v ? - kérdezte Janey, s érezte a vállán, h o g y Elizabeth b ó l o g a t . - O l y a n s o k m i n d e n t h a l l o t t a m a b b a n a házban, és ak­ kor m é g n e m t u d t a m , mi folyik. Persze így visszatekintve m á r m i n d e n világos - m o n d t a Elizabeth. - A l i g bírok bele­ g o n d o l n i , m i t kellett elszenvednie Bevnek, m i u t á n anyánk elmenekült. A p á n k e g y m o c s k o s . . . mocskos... d i s z n ó v o l t ! G y ű l ö l t e m , amikor rájöttem, m i t tett. Annyira rettegtem, h o g y Elsie néni meghal, n e k e m m e g vissza kell k ö l t ö z n ö m hozzá, h o g y valahányszor Elsie néni megfázott, betegre ag­ g ó d t a m m a g a m miatta. Megígérte, h o g y n e m hal m e g , a m í g be n e m t ö l t ö m a tizennyolcat, és n e m is halt m e g , m é g rá­ h ú z o t t kilenc h ó n a p o t . - Felnevetett, de a nevetéséből hi­ ányzott az ö r ö m , üresen k o n g o t t . - Keresett azóta Beverley ? - kérdezte Helen, és Elizabeth m á s i k oldalára telepedett. 229

- N e m , annak már húsz éve, n e m hiszem, h o g y valaha ke­ resni fog. Elsie néni szólt a rendőröknek, h o g y elszökött, és végigjárták a kórházakat, de egyikben s e m b u k k a n t fel. - M i é r t n e m jelentette fel az á t k o z o t t a p á d a t ? - ször­ n y ü l k ö d ö t t Janey. - Sejtelmem sincs. T a l á n n e m tudta, mi lenne a helyes. N e m olyan egyszerű ám, m i n t hiszed, a k e z e d b e n tartani egy ember sorsát. M i n d e g y , m i t követett el. - Az én s z e m s z ö g e m b ő l egyszerűnek t ű n i k ! - J a n e y , az isten szerelmére, vegyél vissza! - szólt rá H e ­ len. - B o c s - m o n d t a Janey, és az ajkába h a r a p o t t . - Tehát a rendőrség n e m talált s e m m i t ? - S e m m i t . Próbáltam lenyomozni a tébéazonosítója alap­ ján, de egyszer sem használta. M e g é r t e m , miért s z ö k ö t t el, s o s e m v á d o l t a m érte, el kellett szabadulnia, h o g y új életet kezdhessen. Es ehhez m i n d ü n k e t felednie kellett. - Tényleg... t u d o d . . . az volt, a m i k o r e l s z ö k ö t t ? - Terhes? Igen, biztosabb n e m is lehetnék, h o g y terhes volt. A b b a h a g y t a a sulit, állandóan hányt, a pocakja m e g ha­ talmasra nőtt... a melle meg... én m e g állandóan gúnyt űz­ t e m belőle, amiért m e g n ő t t . R o h a d t u l viselkedtem vele, ál­ l a n d ó a n kövérnek csúfoltam, aztán egy n a p m á r n e m vágott vissza, csak leroskadt és sírva fakadt előttem, én m e g sarkon fordultam, és magára hagytam, mert egy zacskó chipset akar­ t a m a konyhából. M é g emlékszem az ízére: marhás volt, el tudjátok képzelni ezt ? A z n a p éjszaka szökött m e g , két n a p ­ p a l a tizenhatodik születésnapja előtt. Én marhás chipsszel t ö m t e m a fejem, ő m e g a p o k o l bugyrát járta m e g . - N e m t u d h a t t a d - vigasztalta H e l e n . - K i s l á n y voltál m é g . N e m h i b á z t a t h a t o d m a g a d ! H o g y lehetne a te h i b á d ? N e m szabad ezt h i n n e d ! 230

- Ezt, b a r á t n ő m , könnyebb m o n d a n i , m i n t csinálni! - Egyszerűen képtelen v a g y o k felfogni... Apád... t é g e d is, Elizabeth? - kérdezte Janey, n e m bírta k i m o n d a n i . - E l k e z d t e , de n e k e m sikerült m e g l ó g n o m - felelte Elizabeth, hangja egyre j o b b a n remegni kezdett - Elsie né­ nihez. F o g a l m a m sincs, mi lett volna velem, ha ő nincs. É j ­ jelente m é g m i n d i g éberen fekszem, és a z o n jár az eszem: mi lett volna, ha aznap nincs o t t h o n . Vagy ha n e m hisz ne­ kem. - A túl s o k „ m i lett volna ha" az őrületbe kergethet! m u t a t o t t rá Helen, aki saját tapasztalatból beszélt. - Ott­ hon volt, és hitt neked, csak erre g o n d o l j ! E l i z a b e t h m o s t m á r z o k o g o t t , nagy, kövér könnycsep­ p e k p o t y o g t a k a kardigánjára, n e m sikerült elég g y o r s a n letörölnie őket a kézfejével. J a n e y p a p í r zsebkendőt nyúj­ tott neki. - És m o s t terhes v a g y o k egy gyerekkel, aki az ő r o h a d t génjeit h o r d o z z a ! - h ü p p ö g t e Elizabeth. - N e m is t u d o m , n e m is sikerültél annyira félre - b ö k ö d ­ te m e g J a n e y m o s o l y o g v a , de neki is szüksége volt egy p a ­ pír zsebkendőre. - Ez vicces, m e r t csak isten a m e g m o n d h a t ó j a , mennyi ideje v a g d o s o d a fejemhez, h o g y kemény v a g y o k - m o n d ­ ta Elizabeth. - Az v a g y ! - jelentette ki Janey. N e m állt s z á n d é k á b a n futni h a g y n i a barátnőjét, m e r t az ő érdekében szidta. U g y a n a k k o r te vagy a legjobb b a r á t n ő m , és m i n d e n porcik á d a t szeretem, m é g ha az őrületbe kergetsz is. E l i z a b e t h nevetve-sírva h a g y t a , h o g y a feje t o v á b b pi­ henjen J a n e y vállán. - O, Elizabeth, s z ó l n o d kellett volna, d r á g á m , te o s t o b a n é m b e r ! - sóhajtott Janey, és a szemét törölgette. Szent ég, 231

még csak nem is gyanították, hogy ezért van ennyire összeza­ varodva! - Igen, néha o s t o b a vagyok. - N a , m o s t m á r kint van, felhagyhatsz az ostobasággal, n e m ? - m o n d t a Janey. - K e z d d azzal, h o g y m e g m o n d o d J o h n n a k , e l f o g a d o d a széket - javasolta H e l e n . - Ne b ü n t e s d m a g a d tovább, és h a g y d , h a d d legyen az e m b e r kedves veled, E l i z a b e t h ! H a d d vegye m e g n e k e d ! N e k e m i s van, é s i m á d o m ! Persze az enyém m á r régi, a p u k á m é volt... - Elhallgatott, és átkoz­ ni kezdte m a g á t . - E z t légy szíves, ne csináld! - szólt rá Elizabeth. - N e ­ h o g y arra a b u t a s á g r a vetemedjetek, h o g y ezentúl n e m ej­ titek ki, h o g y „apu". Alex és B o b , m i n d k e t t e n olyan kedve­ sek voltak velem. Évekig leste a két férfit, m i k o r b u k k a n fel a s z e m ü k b e n az - a veszélyes, tisztátalan r a g a d o z ó -, de a n y o m á t s e m látta egyiknél sem. - K l a s s z fickó m i n d k e t t ő . Szerencsések voltatok. - B é k ü l j ki J o h n n a l ! - forszírozta Janey, és e g y m a r o k p a p í r zsebkendőt n y o m o t t a kezébe. - O is klassz fickó. Elizabeth fészkelődött egy sort, majd bólintott, és a szo­ k á s o s Elizabeth-nem-kötelezi-el-magát m ó d j á n m o t y o ­ gott. - Akkor feltehetem a teáskannát ? - kérdezte Helen, akire m i n d i g lehetett számítani, ha a jó öreg angol végszóra volt szükség.

232

S9. fejezet

M i u t á n e l m e n t e k a b a r á t n ő i , E l i z a b e t h e l m o s o g a t o t t , és m e g i g a z í t o t t a az elsírt sminkjét, m e r t a h h o z , amire készült, n e m passzolt az Alice C o o p e r - a r c . A z t á n felkapta a táská­ ját m e g a slusszkulcsot, k o c s i b a v á g t a magát, és általános­ s á g b a n elindult arra, amerre J o h n szavai szerint az építke­ zés folyt. O x w o r t h n e m tartozott kifejezetten a hatalmas helységek közé, nyilván könnyedén rábukkan. K ö n n y e b b e n odatalált, m i n t várta, m e r t mihelyt a város­ határ táblához ért, n a g y hirdetőfelület irányította a p o t e n ­ ciális vevőket

a Silkstone Ingatlantársasághoz egy telefon­

számmal, melyen érdeklődhetnek. A tényleges építkezésre, mely egészen a h a t á r o n h ú z ó d o t t , egy m é g n a g y o b b táblát helyeztek ki. O x w o r t h többé-kevésbé falu volt, és n e m igye­ kezett azt a látszatot kelteni, h o g y m á s , m i n t a m i ; csendes kis helység volt egy csinos csermely partján, hat mérföldre a városközponttól. Volt egy kedves olasz étterme, egy-két üzlete, egy óvodája és egy körülbelül h á r o m ülőhelyes, ré­ g i m ó d i mozija, ahol a film felénél fagylaltszünetet tartot­ tak. Elizabeth megfordult o t t p á r s z o r J o h n n a l a régi szép i d ő k b e n . A k k o r i b a n íratlan szabály volt, h o g y az m e g y fa­ gyiért, akinek a folyosóhoz közelebb eső szék jut. 233

A h o g y kiszállt a kocsiból, m e g p i l l a n t o t t a J o h n t , aki ép­ p e n egy karcsú, húszas nővel csevegett egy időlegesen felhú­ zott, előregyártott h á z előtt, a lépcső aljában. B á r az építke­ zés m e r ő sár volt, a nő k o p o g ó s tűsarkút viselt, és a flörtölés m i n d e n csínját-bínját bevetette: a haját d o b á l t a , nevetett azon, amit J o h n m o n d , és kidüllesztette apró, push-up mell­ tartós mellét, h o g y jelezze, J o h n mennyire bejön neki. N e m m i n t h a m e g l e p ő lett volna, J o h n Silkstone ugyanis helyes fickó volt m é g a b b a n az o r m ó t l a n b a k a n c s b a n és vastag ka­ b á t b a n is, a h o g y sötét, h u l l á m o s haja meredezve állt ki há­ tul a védősisak alól. J o h n d ú s ajkai m o s o l y r a k u n k o r o d t a k a pillarebegtető hallgatóság kedvéért, akit rabul ejtett a férfi nagy, karamell­ színű szemének p u h a ragyogása. J o h n világéletében j ó k é p ű volt, bár ö l t ö z k ö d é s é n enyhén diszlexiás hajlam é r z ő d ö t t a makaróniwestern korszakában. Bármelyik n ő t megkaphat­ ta volna, ám rajta, Elizabethen kívül sosem vett m á s t k o m o lyan szemügyre, az átkozott b o l o n d j a ! L i s a bizonyára össze­ pisilte m a g á t izgalmában, amikor J o h n f i g y e l m e ráirányult, igaz, n a g y igyekezetében, h o g y felkeltse J o h n érdeklődését, kis híján kigyulladt. E pillanatban J o h n F o d r o s B u g y i kisasszony m o n d ó k á ­ ját hallgatta, s a szeme sarkába g y ű l ő szarkaiábak m é g von­ z ó b b á tették, m i n t amilyennek Elizabeth valaha, akár fiatal­ korában, ránctalanul látta. R e n d b e n , ismerte el kelletlenül g o n d o l a t b a n , féltékeny, m e r t J o h n e g y m á s i k nővel, e g y nádszálkarcsú, csinos, szőke, fiatal, fogékony és n e m ter­ hes nővel beszél, és ú g y m o s o l y o g rá, m i n t egy belepistult kölyökkutya. M e g i n d u l t vissza a kocsijához, s é p p olyano­ kat d ö r m ö g ö t t a z orra alá, h o g y „ E h , m i é r t e l m e ? " amikor m e g ü t ö t t e a fülét, h o g y J o h n a nevét kiáltja. M i r e megfor-

234

dult, J o h n m á r felé tartott, nagy, súlyos, b a k a n c s o s léptek­ kel szelte át a k ö z t ü k lévő távolságot. - G o n d o l o m , h o z z á m jöttél - kezdte mosolytalanul. Nyilván azért, mert azt akarod, h o g y elmenjek a székért és elvigyem. N e a g g ó d j ! M u n k a után b e u g r o m érte. N a , j ó , ki­ m o n d t a m helyetted, egy g o n d d a l kevesebb. Viszlát. - E z ­ zel m e g i n d u l t vissza. - Ö ö . . . n e m , várj! - szólt u t á n a Elizabeth. J o h n megtor­ p a n t és visszafordult. Egek, ez olyan nehéz! - Szeretném... ö ö . . . megtartani, ha nincs ellenedre. - Valóban? - kérdezte J o h n , és összefonta a karját széles mellkasán. - N a h á t , ez aztán a váratlan fordulat! És...? -És? - H á t ezt telefonon is k ö z ö l h e t t e d v o l n a ! Elizabeth n a g y levegőt vett, h o g y megacélozza m a g á t , és folytatta: - É s . . . sajnálom. -Mit? - M i t ? R e n d b e n , h o g y hálátlan v o l t a m . K ö s z ö n ö m , na­ g y o n szép a szék m e g a t ö b b i is. -És? Ez nemcsak nehéz, hanem egyenesen kínzás! Elizabeth felfortyant. - N e m könnyíted m e g a helyze­ temet, ugye? - N e m - felelte J o h n . - M i é r t könnyíteném? Belegázol­ tál az érzelmeimbe. - Igen, t u d o m . B o . . . bocsánat. - Bocsánatkérés elfogadva. És...? Hogy az a mennydörgős ménkű! Mindjárt mehet a su­ nyiba! - R e n d b e n , válaszolok helyetted, j ó ? - m o n d t a J o h n . É s . . . ma este kárpótlásul főzöl n e k e m valamit vacsorára. *35

- Igen, valóban? - Igen, valóban - dörrent rá a férfi, s várta, h o g y Elizabeth vitába szálljon. L á t t a , a h o g y az ajkába harap, és vívódik, ne­ h o g y a p o k o l b a küldje, és a látványon j ó t m u l a t v a a z o n töp­ rengett, m e d d i g m e h e t el nála. - N a , jó - egyezett bele Elizabeth, m o s o l y a szinte leéget­ te az ajkát. - Szóval, m i t szeretnél enni? - A kedvencemet. - J o h n csillogó s z e m m e l figyelte Elizabethet. - O k é - felelte Elizabeth. Sikeresen sűrített alázatot és gyilkos szándékot e b b e az egyetlen szóba. E m l é k s z i k , u j j o n g o t t m a g á b a n J o h n , p ó k e r a r c a azon­ b a n n e m árulta el. - N a , j ó , akkor viszlát este, Elizabeth. És m o s t , ha m e g ­ bocsátasz... Egyesekkel ellentétben n e k e m m é g nincs hét­ vége. R e n g e t e g m u n k a vár r á m - ezzel eltrappolt a p o c s o ­ lyákon át vissza, a félkész épületekhez, berregő m a s i n á k h o z és más, bakancsos, favágóinges emberekhez. N e m pillantott hátra, de a g o n d o l a t a i t Elizabeth töltötte be. L á m , lám, lám. Vannak m é g c s o d á k Dél-Yorkshire-ben, g o n d o l t a J o h n Silkstone, és végigvigyorogta a m u n k a i d ő t egészen vacsoráig.

Elizabeth hazament, leszedte a fóliát a hintaszékről és a zsá­ molyról, aztán szinte ünnepélyesen beleült, m i n t aki nyár­ sat nyelt, m a j d gerincét a p á r n á h o z igazította, és tőle tel­ h e t ő e n ellazult.

A z n a p délután H e l e n hazafelé tartott kocsival a szupermar­ ketből, amikor le kellett h ú z ó d n i a az út szélére, h o g y hány2,36

j o n egyet, és sajnos kénytelen volt elszenvedni a megalázta­ tást, h o g y meglátják az elhaladók. A m i k o r először olvasott a terhességet kísérő áldatlan tünetekről, m e g s e m fordult a fejében, h o g y m i n d d e l m e g f o g gyűlni a baja. Az ínye ál­ l a n d ó a n vérzett, a hangja berekedt, m i n t h a folyamatosan m e g lett volna fázva, és a h u l l á m o k b a n , folytonosan rátö­ rő hányinger teljesen legyengítette. H o s s z ú volt az út ha­ za, és csak egy d o l o g r a v á g y o t t : h o g y befészkelje m a g á t Si­ m o n karjai közé, és vigaszra leljen benne. A m i k o r hazaért, a n a p p a l i b a n o l v a s ó S i m o n k ö s z ö ­ nésképpen h o m l o k o n puszilta, d e n y o m b a n hátrahőkölt, m o n d v á n , hányásszaga van, és induljon fogat m o s n i . M i r e visszaért a fürdőből, S i m o n eltűnt a h á z melléképületeként emelt irodában. Szeretett v o l n a teát vinni neki, csak h o g y vele lehessen, de tilos volt számára a bejárás, p e d i g ő tette le készpénzben a hatvan százalék előleget, a m i k o r megvet­ ték a házat. A z t a házat, melyet S i m o n szívéhez h a s o n l ó a n erős határok b a r i k á d o z t a k el. Teddy Sanderson olyan kedves volt vele előző nap, amikor hamuszürke ábrázattal kezdte reggel a m u n k á t . A z t m o n d ­ ta, a felesége, M a r y is kutyául szenvedett T i m m e l : rettene­ tes hányinger gyötörte, a haja t o c s o g o t t a zsírtól, és t ö b b e t d u r m o l t , m i n t a kivénhedt macskájuk, de végül megérte. Mihelyt a karjai közt tartotta a kislegényt, az összes gyöt­ relem és kényelmetlenség a távoli m ú l t b a veszett. U g y a n ­ ezt ígérte neki is. H e l e n igyekezett a jó oldalát látni a d o l g o k n a k . Ha meg­ születik a kislánya, m i n d e n szép és jó lesz m e g i n t : a hányin­ ger, S i m o n közönye, a félelmei és bizonytalansága elhalvá­ nyul majd. E b b e a hitbe ringatta m a g á t , m e r t m á s jövővel n e m bírt szembenézni.

2-37

A m i k o r J a n e y é s G e o r g e m é g csak jártak, n e m n a g y o n volt m i t a tejbe aprítaniuk, de egy este m e g h í v t á k Elizabethet vacsorára, csak egy olcsó fogásra, m i n t m o n d t á k , mely gya­ korlatilag tükörtojást jelentett borsóval és sült krumplival. A z t á n a n a g y n a p előtt Janey-ben az a furcsa g y a n ú t á m a d t , h o g y Elizabeth n e m szeret m i n d e n borsófajtát, ezért bevá­ sárolt mindenféléből: vett feldolgozott borsót, z ö l d b o r s ó t , hüvelyes cukorborsót, egy zacskó fagyasztott b o r s ó p ü r é t és m é g egy kis b a b o t is, hátha egyáltalán n e m bírja a borsót. H a z a é r v e nekilátott k i p a k o l n i a szatyrot, de ügyetlenül le­ ejtett egy egész d o b o z , vagyis egy tucat tojást úgy, h o g y egy sem m a r a d t m e g belőle. G e o r g e viharzott el, h o g y vegyen m é g egy tucatot. í g y lett az olcsó krumplis-borsós tükör­ tojásból a történelem l e g d r á g á b b fogása. „ M i é r t n e m k é r d e z t e d m e g ? O t t helyben m e g m o n d ­ t a m volna, h o g y a z ö l d b o r s ó t n e m szeretem" - p i r o n g a t t a Elizabeth Janey-1. „Szörnyen éreztem m a g a m , h o g y csak egy nyamvadt k r u m p l i s tojásra t u d l a k meghívni, n e m a k a r t a m m é g a k ö ­ retet is csűrni-csavarni" - v á g o t t vissza Janey. E z e n m i n d ­ ketten j ó t derültek, majd befalták az alpoknyi sült krumplit és tükörtojást vajas kenyérrel, teával és mindenféle b o r s ó ­ val és babbal. N é h á n y n a p p a l k é s ő b b Elizabeth előadta a z esetet J o h n ­ nak. A férfi türelmesen végighallgatta, aztán kijelentette, h o g y ez a l e g u n a l m a s a b b történet, a m i t valaha hallott, mi­ re Elizabeth n a g y o k a t h o r k a n t v a h a h o t á r a fakadt. K é s ő b b J o h n bevallotta, h o g y a k r u m p l i s - b o r s ó s tükörtojás gon­ dolatára c s o r o g n i k e z d a nyála, m e r t ez a világ legfinomabb étke, s az ő n a g y kedvence, és ha valaha halálra ítélnék, ezt kérné utolsó vacsorának. O l y a n j ó í z ű e n beszélt róla, h o g y Elizabeth m e g i n t megkívánta, ú g y h o g y nekiláttak, és elké238

szítették kettesben a konyhájában, j ó l m e g s ó z t á k , nyakon ö n t ö t t é k ecettel, vastag kenyérszeleteket szeltek hozzá, gaz­ d a g o n megkenték vajjal, felbontottak egy palack bort, majd tévé elé telepedtek, és a Fényes nyergeken k u n c o g v a fogyasz­ t o t t á k el. V i d á m este volt.

J o h n hétkor állított be lecsutakolva és fényesre suvickolva, a hátsóját szépen k i d o m b o r í t ó farmerban és rózsaszín Paul S m i t h ingben, mely a l e g t ö b b e t h o z t a ki a széles vállából. - K é s z van? - kérdezte üdvözlés gyanánt. - N e m - m é l t a t l a n k o d o t t Elizabeth. - H o n n a n a pokol­ b ó l t u d t a m volna, m i k o r érkezel? - A k k o r j o b b , ha nekilátsz, n e m ? Ez a j u t a l m a m , és elő­ re k ö z l ö m , h o g y m i n d e n nyavalyás percét ki f o g o m élvez­ ni - jelentette ki, ezzel befészkelte m a g á t az új, fóliamen­ tes hintaszékbe, felpolcolta a lábát, átlapozta az újságot, és v é g i g z o n g o r á z o t t a tévécsatornákon a távirányítóval, m í g E l i z a b e t h eltűnt a k o n y h a mélyén, h o g y főzzön. A m i k o r elkészült a vacsora, tálcán szolgálta fel J o h n n a k a fogást, szarkasztikusan m ű a n y a g virágot is mellékelt h o z z á egy t o ­ jástartóban, majd b e h o z t a a saját adagját, és a k a n a p é r a te­ lepedett. J o h n rágás k ö z b e n időnként rásandított és kacsin­ tott egyet-egyet, ő m e g csak tűrte némán, de két füléből füst gomolygott. A m i k o r J o h n belapátolta az egészet, elvette tőle a tálcát, a következő pillanatban a z o n b a n felkiáltott, és kétrét gör­ nyedve elejtette. J o h n felpattant, és g y e n g é d e n a hintaszék­ b e n tuszkolta a m e g ü r ü l t helyre. Elizabeth ledermedt, ú g y görnyedt előre ültében, m i n t valami szobor. - Mi az? J ó l v a g y ? Elizabeth, mi a baj ? - faggatta J o h n mellé térdelve. 239

- N e m t u d o m - felelte, és a pocakját dörzsölte. - A z t hi­ szem, m e g m o z d u l t . -Fájt? - N e m , csak váratlanul ért. Furcsa érzés volt, m i n t h a egy c s o m ó b u b o r é k szabadult volna fel benne, m i n t egy böfögés visszafelé. J o h n eltakarí­ t o t t a a leejtett tányérokat, t ö l t ö t t neki egy kis g y ü m ö l c s ö s teát, ő m e g mereven ült a székben, és várta, h o g y újból je­ lentkezzen az érzés. - J ó l vagy ? - a g g o d a l m a s k o d o t t J o h n . - A z t hiszem - m o n d t a Elizabeth. Valami végighullám­ zott benne. - Te jó ég, te jó ég, m e g i n t itt v a n ! M e g d e r m e d t , és hagyta, h o g y megtörténjen. Lágy, ám furcsa, ijesztő élmény volt, és az is maradt, m í g rá n e m jött, h o g y tulajdonképpen egy m á s i k emberi lény ficánkol ben­ ne. N a i v m ó d o n ezzel n e m számolt. - En is m e g f o g h a t o m ? - kérdezte J o h n , de azonnal viszszaszívta és b o c s á n a t o t kért. Elizabeth t a r t ó z k o d ó n m e g ­ fogta a kezét, s g ö m b ö l y ö d ő pocakjára helyezte, h o g y meg­ oszthassa valakivel a pillanatot és elmúljon a félelme. J o h n keze k ö n n y e d é n m e g á l l a p o d o t t a pocakján, ő m e g fogta és vezette, s J o h n azt m o n d t a , finom m o c o r g á s t érez. N e m volt biztos benne, h o g y J o h n tényleg érzi-e, bár p o n t akkor szólt, a m i k o r ő m a g a is érezte, tehát elképzelhetőnek tartotta. - J o b b a n vagy? - kérdezte J o h n . - Igen. A z t hiszem, ez az, m o z o g n i kezdett a baba. M o s o l y o g v a egymásra néztek. Ez volt a tökéletes pilla­ nat, h o g y J o h n végre odahajoljon és megcsókolja, ám ehe­ lyett elhúzta a kezét, a k a n a p é r a zuttyant, és a teát nyújtva figyelmeztette, h o g y egy darabig kerülje az izgalmakat. A z t á n búcsúzáskor m e g k ö s z ö n t e a vacsorát, s ő hagyta, h o g y p u h á n megpuszilja. R ö p k e , édes puszi volt a drága me240

Iák pasitól, s tudta, ha normális lenne, m o s t a világ m i n d e n kincséért sem e n g e d n é haza.

H é t f ő reggel irgalmatlanul k o r á n csörgött a telefon, s Eli­ zabeth szíve n y o m b a n zakatolni kezdett. S e n k i s e m telefo­ nál ilyen korai órán, h a c s a k nincs valami baj. - Szia, én v a g y o k - szólt bele J a n e y kifulladva. Elizabeth azonnal riadót fújt. - J ó l v a g y ? Istenem, Janey, m i n d e n r e n d b e n van? - N i n c s - felelte J a n e y zaklatottan. - N é z d , t u d o m , h o g y m a n e m m é s z d o l g o z n i , d e nincs véletlenül kéznél n á l a d egy olyan „ B ü t y k ö l d m a g a d " - o s színkártya, a m i t adtál ne­ künk? - Bakker, azt hittem, m e g k a p t a d a vérvizsgálat eredmé­ nyét, vagy baj van - b o s s z a n k o d o t t Elizabeth megkönnyeb­ bülten. - De hát baj v a n ! - m o n d t a Janey. - L ó d u l j , kerítsd e l ő ! - J ó l van, m e g y e k m á r - m o n d t a Elizabeth, és áttúrta a l i m l o m o s fiókot. - N a , j ó , itt vagyok, és m o s t m i t csináljak? - B a l r a lent, brazil c s o d a ! - M e g v a n , mi van vele ? - O l y a n színű a m e l l b i m b ó m . - Az isten szerelmére, Janey, m é g n e m reggeliztem! - ki­ áltotta Elizabeth kétségbeesetten. - N e m viccelek, rózsaszín volt! Az imént vettem észre a tükörben. A tiéd milyen? - Rózsaszín. - Milyen árnyalatú? - Janey, nem f o g o m egy színkártyával összevetni! A franc­ ba, várj egy percet! - Elizabeth engedett a barátnőjének. N e m sötétedett b e annyira... K á m e a rózsaszín. 241

- Az m e g h o l va... Várj c s a k ! K á m e a rózsaszín. Az m é g m i n d i g rózsaszín! N e k e m brazil csoda, neked m e g k á m e a rózsaszín

- A z t hiszem, normális, ha egy kicsit bebarnul, Janey. - E g y kicsit! M i k o r lesz m e g i n t a régi ? - F o g a l m a m sincs - m o n d t a Elizabeth, tényleg fogalma s e m volt. - Olyan, m i n t h a lyuk n ő t t v o l n a a m e l l t a r t ó m r a ! N e m a k a r o k barna m e l l b i m b ó t ! - Ó, indulj m á r d o l g o z n i , te szánalmas lelki s z e m e t e s ! Viszlát k é s ő b b ! - k ö s z ö n t el Elizabeth, és letette. M a j d ké­ s ő b b , amikor compos mentis lesz, elmeséli Janey-nek, h o g y m e g m o z d u l t a baba. J a n e y n a g y o n e l k á m p i c s o r o d o t t , n e m akart ilyen mell­ b i m b ó t . L e t é p t e a melltartóját, és m e g m u t a t t a George-nak, aki kocsányon l ó g ó szemekkel bámulta, és lerítt róla, h o g y őt aztán n e m izgatja, brazil csoda-e, vagy égkék rózsaszín sárga pöttyökkel. O gyönyörűnek látta, és m é g annál is cso­ d á s a b b n a k érezte. J a n e y elkésett a munkahelyéről, de a for­ galomra fogta. M o c s k o s d i s z n ó , g o n d o l t a fülig érő, szaftos vigyorral, m i k ö z b e n energiától d u z z a d ó n bejelentkezett a számítógé­ p é n egy kemény m u n k a n a p kezdetén. M i szükség izgató­ szerekre, amikor ott van G e o r g e , aki eksztázis a javából!

242

30. (fejezet

Elizabeth húszhetesen k a p o t t i d ő p o n t o t a m á s o d i k ultra­ hangra, s J o h n felajánlotta, h o g y elkíséri, p u s z t á n támasz­ nak, jegyezte m e g mellékesen. M á r é p p visszavonulót fújt volna, és elküldte volna egy „Persze, na, húzz el!"-lel, amikor eszébe jutott, m i t m o n d o t t neki Janey, H e l e n és J o h n arról, h o g y olyan lesz a gyerek, m i n t ő, ha n e m tanul m e g m á s o ­ kat m a g á h o z engedni. N e m m i n t h a n e m ismert volna sze­ retetet, Elsie néni szeretettel b á n t vele, csak az asszonyt n e m olyan fából faragták, h o g y k i m u t a s s a az érzelmeit. Majd­ n e m húsz évvel volt i d ő s e b b az apjánál, és a nagyi család­ j á b a n n e m volt divat ölelkezni-pusziszkodni. E n n e k elle­ nére Elsie néni n e m lett ferde hajlamú, m i n t az apja. N é h a érezte, h o g y Elsie néni szeretné megölelni, kivált, amikor őt annyira g y ö t ö r t é k a r é m á l m o k , h o g y S a m is vinnyogott za­ varában. Ilyenkor Elsie néni kinyúlt az ágyból, de helyette csak a takarót p a s k o l t a m e g körülötte. S o s e m vetette ezt a nagynénje szemére, aki oly sokféleképpen kifejezte a szere­ tetét. A gyermekének Elizabeth a z o n b a n n e m ilyen sorsot szánt. N e m akarta, h o g y a fia érzelmi c s ő d t ö m e g legyen, azt akarta, h o g y sütkérezzen a szeretetben, és m a j d ne tagad­ ja m e g h o z z á h a s o n l ó a n , a m i k o r beüt a n a g y szerelem. 243

Ezért k i d u g t a a fejét, és kipróbálta, milyen kevésbé füg­ g e t l e n n e k lenni. í g y felelt J o h n n a k : - Velem j ö h e t s z , ha akarsz. E s J o h n vele akart menni, ú g y h o g y c s ü t ö r t ö k ö n reggel kilenckor a h á z elé érkezett.

H á r o m n e g y e d tízre Elizabeth m á r alig bírt magával, két­ ségbeesetten babrált kínjában, h o g y bent kell tartania azt a rengeteg vizet. H á l a istennek alig tízperces csúszással beju­ t o t t az orvoshoz, m e r t ha tovább vár, elárasztja a helyet. N e m s z á m í t o t t rá, h o g y J o h n bekíséri, de a szonográfus o d a s z ó l t neki, h o g y : - J ö j j ö n be, a p u k a ! -, mire mindket­ ten m e g m e r e v e d t e k . Végül egyszerűbbnek tűnt belemenni a játékba, m i n t m a g y a r á z k o d n i , h o g y csak kísérő. M e g l e h e t ő s e n ironikusnak találta, h o g y m i k ö z b e n ne­ ki nincs párja, ú g y veszik, h o g y van, ellenben a feje b ú b ­ j á i g férjezett H e l e n i m m á r m á s o d í z b e n kénytelen egyedül megjelenni, annyira lefoglalja S i m o n t , h o g y a s z n o b leedsi irodájában a felső v e z e t ő k köreiben forogjon. H e l e n per­ sze p r ó b á l t a előző n a p v é d e n i a telefonban, és E l i z a b e t h együtt is érzett a barátnőjével, h ü m m ö g ö t t a kellő helye­ ken, de k ö z b e n egyre az járt az eszében, m i c s o d a n e m t ö ­ r ő d ö m faszkalap ez a S i m o n . Ú g y tűnt, H e l e n m é g nála is magányosabb. Arról megfeledkezett, h o g y lehúzzák az emberről a nad­ rágot, m e r t rákenik a zselét, és a szonográfust n e m érdekel­ te, pironkodik-e majd, hisz a „férjura" m á r m i n d e n t látott. J o h n gálánsán elfordította a tekintetét, amiért Elizabeth kü­ l ö n ö s e n hálás volt neki, g y a n í t o t t a ugyanis, h o g y a fanszőrzetének felső csíkja kikandikál, m o s t a n s á g n e m bírta ren­ desen megkurtítani. Feleslegesen a g g ó d o t t a z o n b a n , m e r t 2,44

J o h n továbbra is a m o n i t o r r a szegezte a szemét, és a reak­ ciójából könnyen m e g lehetett ítélni, m i k o r pillantja m e g először a babát. A szeme tányérnyira kerekedett, arca olyan lenyűgöző m o s o l y r a h ú z ó d o t t , melyet az ember általában egy ufó észlelésekor p r o d u k á l . A kicsi m á r igazi b a b á n a k látszott, agilis kis p u t t ó volt, a h o g y izgett-mozgott, h o g y kényelembe helyezze m a g á t anyja p o c a k j á b a n . - Szeretnék megismerni a nemét ? - tudakolta a szonográ­ fus. - N e m - felelte Elizabeth. - M a j d a végén a k a r o m m e g ­ tudni, h o g y fiú-e, v a g y lány. J o h n bólintott, m i n t h a tökéletesen értené. - Megnézné, kérem, nagyon tüzetesen? - kérte Elizabeth. - T e g n a p k a p t a m kézhez a vérvétel eredményét, és e szerint e g y a hétszázötvenhez az esély, h o g y a b a b a D o w n - k ó r o s lesz. - Az m a g a s ? - kérdezte J o h n , m o s o l y a elhalványult. - M a g a s a b b , m i n t a m i H e l e n és J a n e y eredményén áll. - M é g m i n d i g viszonylag alacsony - biztosította a szo­ nográfus. - D e n e a g g ó d j o n , n a g y o n alapos v a g y o k . - K i s s é p á n i k b a esve h í v t a m fel a v é d ő n ő t - m e s é l t e Elizabeth. - A z t m o n d t a , ön tényleg alapos. M á r m e g i n t egyedül száll szembe a nehézségekkel az át­ k o z o t t M a g a m - u r a M a r c s a , g o n d o l t a J o h n a fejét csóválva, de h a n g o s a n n e m tette szóvá. - M i n d e n rendben? - kérdezte végül Elizabeth. - A p r ó l é k o s a n m e g n é z t e m , és ú g y l á t o m , m i n d e n rend­ b e n - jelentette ki a szonográfus, ügyelve, n e h o g y k i k o ­ tyogja a b a b a nemét, a h o g y a k i s m a m a kérte.

245

H e l e n a kezdetektől fogva érezte, h o g y lánya lesz, de az sem érdekelte volna, ha téved. A m á s o d i k u l t r a h a n g o n megkér­ dezték tőle, szeretné-e m e g i s m e r n i a b a b a nemét, és igen­ nel felelt. A m i k o r közölték vele, h o g y kislányt h o r d a szíve alatt, sírni kezdett. N a g y , kövér, b o l d o g k ö n n y c s e p p e k fa­ k a d t a k egyenesen a szívéből. M o s t halvány rózsaszínre festheti a k i r á m o l t vendégszo­ bát, h o g y készen várja a p o c a k j á b a n m o c o r g ó kislány érke­ zését. M i n d e g y , m i t m o n d S i m o n .

A m o n i t o r o n megjelenő kisbaba láttára G e o r g e sírva fakadt, és Janey-1 is magával r á n t o t t a a m e g i n d u l t s á g . - Az az én g y e r m e k e m ! - h ü p p ö g t e o r r h a n g o n . - Az én l á b a m a t örökölte. G e o r g e a d o t t Janey-nek egy p a p í r zsebkendőt, aki szin­ tén m e g h a t ó d o t t a g y o r s a n fejlődő g y e r m e k látványára a monitoron. Elizabethhez hasonlóan ő sem akarta tudni a nemét. - Feltéve, h o g y egészséges kisfiú v a g y egészséges kislány, n e m érdekel a n e m e - jelentette ki G e o r g e , aztán a zseb­ k e n d ő j é b e trombitált. T ö b b é - k e v é s b é ezen a véleményen volt J a n e y is. N a g y o n szerette volna, h a G e o r g e u g y a n ú g y érezhetné a b e n n e m o c o r g ó babát, m i n t ő. S o k k a l j o b b a n m e g é r d e m e l n é nála, annyira repes a b o l d o g s á g t ó l . Váratla­ nul eszébe jutott, egyszer n e m s o k hiányzott hozzá, h o g y összetörje a férje szívét, s legszívesebben G e o r g e lapáttenye­ rével p o f o z t a volna fel m a g á t . Elete végéig cipelheti m a g á ­ val azt a terhet, m i n t valami rabigát, egyes-egyedül. De az ő terhe, senki m á s é , neki kell elszenvednie.

246

J o h n egyik kezében kávéval, a m á s i k b a n a babáról készült képekkel ült, és p i s l o g á s nélkül b á m u l t a a csöppséget. - Ez a l e g c s o d á s a b b d o l o g , a m i t valaha l á t t a m - jelen­ tette ki. - M i , a zselében úszó n a g y p o c a k o m ? - Ú r i e m b e r voltam, n e m lestem. - Jó döntés, egy életre elvette volna a kedved a r u m o s zse­ létől. - N e k e m aztán nem, t u d o d , mennyire megveszek érte mosolygott John. A n a g y o n szép, makulátlan, p i r í t ó s t ó l illatozó k ó r h á z i kávézóban üldögéltek. U g y néztek ki, m i n t egy p á r o c s k a , akik a szerető k a p c s o l a t u k b ó l fogant g y e r m e k ü k k ö z e l g ő érkezését ünneplik, s ettől Elizabeth elég furcsán, bár kel­ lemesen furcsán érezte m a g á t . J o h n n a k tolta a vajjal m e g ­ kent, pirított m a z s o l á s kalács felét, de J o h n e g y intéssel le­ m o n d o t t róla. - E d d csak m e g - m o n d t a . - N e m a k a r o m összezsíroz­ ni a képet. - Van rá m e g o l d á s . T u d o d , le is teheted - javasolta Eli­ zabeth. - N e m akarom. Olyan... varázslatos! U g y értem, odabent van egy n ő b e n - m a g y a r á z t a e l f o g ó d o t t a n . - B e n n e d van kilenc h ó n a p i g ; rajtad kívül senkire sem támaszkodhat. Fel­ neveled, m i n t egy m a g o t , eteted, óvod, szeretgeted... n e m e n g e d n é d el, ugye? E z t n e m akarhatod, u g y e ? S o h a ? Fénylett a szeme, m i n t az őszi gesztenye. Elizabeth vá­ laszul m e g r á z t a a fejét. N e m , n e m e n g e d n é el. U g y vélte, a férfi róla beszél.

2-47

Terry L e n n o x a s z o k á s o s h ó d o l a t t a l , bájjal és tisztelettel c s ö r g ö t t Elizabethre. - C s á , Puffancs, főzz egy kávét, és t o l d ide a segged, j ó ? E g y p e r c e d van, h o g y b e k a c s á z z ! Elizabeth felnyögött, és tényleg kacsázva m e n t a vízforralóért, m e r t a m á s o d i k ultrahang ó t a eltelt öt hét alatt mint­ h a a duplájára n ő t t volna. D e n e m tartotta nyűgnek, h o g y kiszolgálja a n a g y f ő n ö k rigolyáit. T i t k o n imádta, a h o g y ri­ p o s z t o z n a k , és passzolgatják e g y m á s n a k a labdát, m i n t va­ l a m i felfokozott i z g a l m a p i n g p o n g m e c c s e n , k ü l ö n ö s e n a színtelen-sótlan n a p o k után, a m i k o r B e l z e b u b n a k és dé­ m o n i m o n o s z e m ö l d ö k é n e k d o l g o z o t t . Percekkel k é s ő b b fesztelenül beslattyogott az ajtón, melyet L e n n o x kitárt ne­ ki, és l e d o b t a m a g á t a hatalmas b ő r forgószékbe a főnöké­ vel szemben. - M i t szólnál e g y éjszakához egy p u c c o s s z á l l o d á b a n ? M i n d e n költséget én állok - érdeklődött L e n n o x . Elizabeth b a m b á n bámult. N é h a nehezen t u d t a megál­ lapítani, m i k o r viccel és m i k o r n e m . - El kell u t a z n o m m u n k a ü g y b e n - m a g y a r á z t a L e n n o x Elizabeth zavart arckifejezése láttán. - E l ő a d á s t kell tarta248

n o m a lelkesítésről valami vacsora után. Ü g y tűnik, lelke­ sítek m á s o k a t . Te t u d t a d ezt? - Ne m o n d d ! - felelte Elizabeth pléhpofával, mire L e n ­ n o x h a h o t á r a fakadt. - Irene n e m hajlandó elkísérni, gyűlöli ezeket a hepajokat, ráadásul megígérte, h o g y vigyáz a kis u n o k á r a , a m í g a srácunk ünnepelni viszi a hölgyikéjét az évfordulójukon. Szóval csak te m e g én m e n n é n k . Elizabeth tüstént zárkózott, védekező m a g a t a r t á s t vett fel, a m i t L e n n o x a l a p o s a n félreértelmezett. - Ne aggódj, L a u r e n c e c i m b o r á d n e m lesz jelen. B i z t o s forrásból t u d o m , h o g y H o l l a n d i á b a n fogja múlatni az időt, bár kétségtelen, h o g y a Praktimax is képviseltetni fogja ma­ gát, ha a d d i g túlélik. H a m a r o s a n bekebelezem őket, csak fi­ gyeld! L e n n o x nemegyszer kifejtette már, h o g y L a u r e n c e túlér­ tékelt tehetsége n e m menti m e g a Praktimaxot; m i n t m o n d ­ ta, gyülekeznek m á r a c á p á k a vérző p r é d a körül, alig vár­ ják, h o g y lecsaphassanak. Saját bevallása szerint ő m a g a is c á p a volt, n a g y fehér cápa, n e m leeső k o n c r a váró, szem­ lélődő szelíd cetcápa v a g y békés természetű, körbeszaglá­ szó kosárszájú cápa. M a g á n a k akarta a Praktimaxot, h o g y felépítse, m a j d s z e m é r m e t l e n h a s z o n é r t t ú l a d j o n rajta, s e b b e n n e m állíthatta m e g L a u r e n c e S t e w a r t - S m i t h a vér­ szomjas ostobaságával, h i á b a fújta fel m a g á t , és p r ó b á l t a azzal etetni, h o g y h a t a l m i p o z í c i ó b ó l diktál. C s a k egy fu­ t ó b o l o n d veszi fel a versenyt a teljes gőzzel r o b o g ó Terry Lennoxszal, akitől rettegnek, s akit gyűlölnek, ám kivétel nélkül csodálnak. Vagy, m i n t a mellékelt ábra mutatja, lel­ kesítőnek találnak. - N e m h ú z h a t o m ki m a g a m - folytatta Terry L e n n o x . Pokoli lesz, de túl kell esnem rajta. Velem tartasz ? E l m e g y e k 249

érted kocsival, és h a z a is viszlek, és kifizetem túlóradíjban. K e l l e m e s szálloda, mennyei étel, minibár, m i n d én állom, bár kétlem, h o g y ti ketten annyit vedelnétek. - Elizabeth h u s z o n ö t hetes d u d o r o d á s á r a b ö k ö t t . Elizabeth kicsit m e g n y u g o d o t t , s k o r h o l t a m a g á t , ami­ ért b ű n ö s szándékot feltételezett. - M i k o r lesz? - kérdezte. - Pár hét múlva. Te v a g y a naptárfelelős, asszony! M i k o r van a z O c e a n V i e w szállodás e l ő a d á s ? - J ú n i u s tizenharmadikán, azaz m á h o z h á r o m hétre - fe­ lelte Elizabeth szemrebbenés nélkül. L e n n o x elámult. - Te igazi két l á b o n j á r ó h a t á r i d ő n a p ­ ló vagy! - Ez a d o l g o m - felelte Elizabeth, és csettintett a nyelvé­ vel. - A k k o r ezt igennek veszem - m o n d t a L e n n o x . - Ha muszáj - sóhajtott Elizabeth. - Igen, muszáj - j e l e n t e t t e ki a férfi, és elszalajtotta Elizabethet zabkekszért.

H e l e n azt hitte, a m i k o r felhívja S i m o n t a kórházból, h o g y elmesélje neki, lányuk lesz, bekövetkezik a csoda, és S i m o n ­ n a k r ö g t ö n m e g l á g y u l a szíve: a p u c i k és a kislányuk, effé­ lék. S i m o n a z o n b a n késlekedés nélkül k i p u k k a s z t o t t a a re­ ménye kis lufiját. Ráröffent a feleségére, h o g y m e n n i e kell, m e r t H e l e n é p p e n egy fontos videokonferenciáról rángat­ ta el, p e d i g n é g y ó r a m ú l v a o t t h o n is e l m o n d h a t n á . H e l e n szívére a m é g m i n d i g n e m d o m b o r o d ó mellkasa alatt má­ zsás k ő n e h e z e d e t t , a z a z ó t a e l m ú l t h e t e k b e n e g y szóval s e m említette a babát. Erezte, h o g y gyáva nyúlnak tűnik, de a m i ó t a ellátogatott 250

az apja sírjához, titkon nekilátott, h o g y összehangolja a ven­ dégszoba nagyszabású felújítását, melyet S i m o n néhány n a p múlva esedékes üzleti útjára időzített. A s z o b a d u g i g volt kacatokkal, melyeket m é g S i m o n szülei hoztak, amikor át­ költöztek a York elegáns kertvárosában épült n a g y házuk­ b ó l egy kisebb h á z i k ó b a C o t s w o l d s egy festői kis falujába, A n g l i a szívébe - olyan kacatokkal, melyekre S i m o n n e m i g a z á n t a r t o t t igényt, s melyek t ö b b s é g e a tervek szerint megérett a kidobásra, ám végül j ó l m e g m a r a d t a helyén. H e l e n b e n m á r m o c o r o g n i kezdett a baba, tovább ösz­ tökélve őt, s m é g a b b a n az órában, h o g y S i m o n elindult a frankfurti tárgyalására, egy Takarító Tamás feliratú bille­ n ő k o c s i futott b e telefonszámmal a z oldalán. H e l e n m a ­ gával Takarító T a m á s s a l beszélt, amikor megrendelte tele­ fonon. E l m o n d t a , h o g y b a b a s z o b á n a k szeretne k i p a k o l n i egy szobát, mire a férfi felajánlotta, h o g y két m u n k á s a fe­ lettébb kedvező áron kicipeli helyette a h o l m i t . H e l e n r o p ­ p a n t hálás volt a segítségért, s ú g y tervezte, busás borrava­ lóval j u t a l m a z z a őket. Itt ez a s o k l i m l o m , az én szép babakelengyém m e g a ga­ rázsban sorvadozik, g o n d o l t a , a h o g y a két m a r k o s legény kapufástul kivitte a kettétört focikaput. H á r o m órával ké­ s ő b b a helybéli szobafestők m á r szorgosan m u n k á l k o d t a k , festettek és mázoltak, m u n k á j u k m i n ő s é g e könnyedén túl­ tett a horribilis összegért d o l g o z ó C h a n s o n é k o n . A falakhoz légies púderrózsaszínt, a fényezéshez és a h a j ó p a d l ó h o z alabástromszínt választott. K é t n a p p a l k é s ő b b távoztak a fes­ tők, s H e l e n lerakta a g y ö n y ö r ű ciklámen luxor szőnyeget. A két szállítómunkás igazán kedves volt, készségesen átszál­ lították a b a b a á g y a t és a p e l e n k á z ó t a folyosó végi rideg, kis északi fekvésű s z o b á b ó l az új, n a p o s helyiségbe. H e l e n aznap délután felrakta a kézzel varrt függönyöket, melyek 251

lágy, p u h a m e l e g fénybe öltöztették a szobát. A pocakjá­ b a n h u s z o n ö t hetes volt a baba, s lassan készülődött, h o g y üdvözölje az anyukáját. M é g p á r hét, és e g y m a g a lélegzik, g o n d o l t a H e l e n repeső i z g a l o m m a l serénykedve az új ba­ b a s z o b á b a n . Átvitte a s o k kis csecsebecsét - m a c k ó k a t és díszeket - a garázsban lapuló titkos rejtekhelyről, majd el­ helyezett egy ezüstkeretbe foglalt fotót az apjáról a babak o m ó d o n . Ú g y vigyáz m a j d a lányomra, a h o g y én r á m vi­ gyáz, g o n d o l t a . Az a p á r nap, a m í g S i m o n n e m volt o t t h o n , életének nyu­ g o d t szigete volt, melyről tudta, h o g y véget ér, mihelyt Si­ m o n szembesül azzal, m i t művelt a távolléte alatt. A begör­ d ü l ő autó kerekeinek r o p o g á s á r a kiszaladt, h o g y üdvözölje férjét, lendületesen megölelte, h á t h a sikerül megenyhíte­ nie, m i e l ő t t jelenetet rendez. A h o g y gyanította, alig lépett be S i m o n a házba, kiszagolta a festéket, és egy b o r k ó s t o l ó ­ mester kifinomult érzékeivel követte az orrát a folyosón a szag irányába. H e l e n rettegve várt, n e m tehetett mást. Si­ m o n m e t s z ő n rámeredt, egy s z ó t s e m szólt, m a j d feltép­ te a v e n d é g s z o b a ajtaját, és hitetlenkedve b á m u l t a az elé­ be táruló látványt: a habos-babos fodrokat és a tengernyi rózsaszínt. - T u d o m , m i t fogsz m o n d a n i - kezdte H e l e n . - H o n n a n t u d n á d ? - kérdezte S i m o n szinte levegő után k a p k o d v a d ö b b e n e t é b e n . N e m elég, h o g y a színek bántot­ ták a szemét, de mindenfelé förtelmes ó c s k a s á g o k néztek rá vissza: o s t o b a m a c k ó k és h a l o t t a k fotói. - H o g y tehettem ezt? - tippelt H e l e n nekibátorodva. Ügy, h o g y n e m fog a g y e r m e k e m a b b a n a szörnyű, hideg, fehér s z o b á b a n aludni, hát ú g y ! A b a b a m o c o r o g n i kezdett benne, m i n t h a megneszelte volna, h o g y róla van szó. 252

- H e l e n , s e m m i szükségem erre. Ó r á k a t u t a z t a m - ráz­ ta a fejét S i m o n megfáradt türelmetlenséggel, bár arra b ő ­ ven m a r a d t ereje, h o g y ujjal m u t o g a s s o n rá, és utasításokat szórjon. - H í v d fel reggel a szobafestőket, és m o n d d m e g nekik, h o g y fessék át olyanra, amilyen volt. És vitesd viszsza velük a b ú t o r o k a t a régi s z o b á b a . A z t á n ajánlom, tün­ tesd el ezt a rózsaszín szemetet a h á z a m b ó l ! A házamból? - g o n d o l t a H e l e n , és a b o s s z ú s á g fullánk­ ja szúrt bele. - E s z e m ágában sincs! - jelentette ki olyan határozottan, h o g y S i m o n ú g y érezte, váratlanul képen törölték, hisz ar­ ra számított, H e l e n majd meghátrál és gyámoltalanul bele­ egyezik: „7g*m, Simon,persze, Simon, bee-e-e, Simon..!', ehe­ lyett farkasszemet néztek. H e l e n n a g y levegőt vett, m i n t h a ejtőernyővel készülne kiugrani egy repülőről, és folytatta: - Valahányszor eszem­ be j u t az a szoba, m i n d i g m a g a m előtt látlak, a h o g y duz­ z o g v a bevonulsz. G y ű l ö l ö m azt a szobát, és n e m h a g y o m , h o g y ott éljen a lányunk! - M á r p e d i g ez a s z o b a újra a régi lesz, H e l e n , ezt garan­ tálom! K a r o n ragadta Helent, és kivezette a babarózsaszín szo­ bából. H e l e n n e m értette, h o n n a n merít erőt, de olyan hév­ vel rázta le magáról, h o g y j o b b a n m e g l e p ő d ö t t , m i n t a fal­ ra kenődő Simon. - N e merészelj M É G E G Y S Z E R kezet e m e l n i r á m ! kiáltotta keményen, a h o g y csak a hangszálaitól telt. - K e z e t emelni r á d ? - riposztozott S i m o n , bár m é g min­ d i g megviselte kissé a változás. - M i k o r emeltem én valaha kezet rád? - N e m t ű r ö m t o v á b b azt a s o k csipkedést, taszigálást, lökdösést, kiabálást és k á r o m k o d á s t , érted, S i m o n ? Az bán2*53

t a l m a z á s ! Bántalmazás, érted? És egy pillanatig sem t ű r ö m tovább, érted ? S o h a t ö b b é ! - állt a sarkára csendes m e g g y ő ződéssel. - S o h a t ö b b é ! S i m o n olyan undorral b á m u l t rá, m i n t h a Elizabeth len­ ne vele egy szobában, n e m a jámbor, g y e n g é d H e l e n , aki a barátnőjével ellentétben egy libára sem ijesztene rá, és a leg­ kevésbé sem rivallna rá, h o g y d u g j a fel m a g á n a k . A hernyó átváltozása felett érzett m e g r á z k ó d t a t á s teljesen kizökken­ tette, n e m m e r t visszavágni a szokásos szarkasztikus, bán­ tó sértegetéseivel. C s a k elutasítóan legyintett, h o g y jelezze, elég b u t a s á g o t hallott már, ezzel eltűnt az ajtón át, s m a g á ­ b a n d ö r m ö g v e , h o g y milyen ö r ö m m e l fogadja H e l e n a ha­ zaérését, n a g y léptekkel igyekezett a kocsija felé. H e l e n a falnak dőlt, összeszedte magát, és n a g y levegőt vett.

Megcsináltam! Szembeszálltam

a

támadómmal!

Már

évekkel ezelőtt sort kellett v o l n a kerítenie rá C a r m e n Varley-nál. B ü s z k e volt m a g á r a ; érezte, h o g y az apja is büsz­ ke lenne rá. C s a k ekkor d ö b b e n t rá, h o g y m á r h u s z o n n é g y órája n e m hányt.

32>. (fejezet

Elizabeth g y o m r a b o l d o g a n görcsbe rándult, a m i k o r meg­ csörrent a mobilja, de a kijelző szerint H e l e n hívta a m u n ­ kahelyéről. C s a l ó d o t t s á g a m i a t t , h o g y n e m J o h n telefo­ nál, r ö g t ö n m a r d o s n i kezdte a c s ú f b ű n t u d a t . J o h n hívta u g y a n párszor, a m i ó t a hat hete elkísérte a m á s o d i k ultra­ hangra, de csak futólag. A hogyléte felől érdeklődött, m a j d közölte, h o g y keményen dolgozik, m e r t feleannyi i d ő alatt akarja befejezni a házakat. Ú g y tűnt, néhány embere sza­ b a d s á g o t vett ki, ő m e g állítása szerint éjt nappallá téve ta­ p o s t a a m a l m o t . Igaz, megígérte, h o g y beugrik, a m i n t tehe­ ti, és Elizabethből is kicsikart egy ígéretet, h o g y telefonál, ha bármire szüksége van, és ő rendre m e g is ígérte, de az­ ó t a sem hívta. - Szia - k ö s z ö n t H e l e n n e k a tőle telhető vidámsággal. N o , és m i t tehetek érted ezen a szép hétfő reggelen? - Elizabeth, m i k o r h a g y o d ott a m u n k á t ? - Ú g y érted, m a ? - N e m , m i k o r m é s z szülési szabadságra? - Ö ö ö . . . - d a d o g o t t Elizabeth, aki m é g n e m határozta el, p e d i g m á r csak tizennégy hete volt a kilövésig, lassan tény­ leg dűlőre kell jutnia. - N e m t u d o m . Es te ? 2-55

- A z t hiszem, d o l g o z o m , a m í g b í r o k - h a n g z o t t a vá­ lasz - , csak n e m t u d t a m , t i h o g y tervezitek Janey-vei. - N e m foglalkoztam a témával - m o n d t a Elizabeth -, de j o b b lesz, ha lassan r á s z á n o m m a g a m , n e m ? - Ú g y tűnt, a babákkal k a p c s o l a t o s tennivalók listájának se vége, se hoszsza n e m volt. - Öt perc m ú l v a jelenésem van Teddynél, és nyilatkoz­ n o m kell a z i d ő p o n t r ó l . - T i s z t á r a olyan vagy, m i n t T e d d y m a c k ó A n d y Pandyje a m e s é b ő l - jegyezte m e g Elizabeth. H e l e n felkacagott. - B o c s , szokás szerint s e m m i h a s z n o m a t n e m venni m o n d t a Elizabeth. - A k k o r viszlát, H a s z o n t a l a n k a ! - Viszlát, A n d y P a n d y !

H e l e n lerakta a telefont, és besétált T e d d y S a n d e r s o n irodá­ j á b a , h o g y színt valljon. F ő n ö k e kellemes, patinás irodáját teljes m a g a s s á g ú tölgyfa burkolat, masszív, csempebetétes öntöttvas k a n d a l l ó és g ö c s ö r t ö s , fényezett h a j ó p a d l ó jelle­ m e z t e . A széles tolóablak, mely g o n d o s k o d o t t róla, h o g y ne legyen túl sötét a helyiségben, egy keleti fekvésű par­ k o c s k á r a nézett, ahol g a l a m b o k a t etető nyugdíjasok ü l d ö ­ géltek a p a d o k o n . T e d d y S a n d e r s o n tartotta neki a széket, m í g helyet fog­ lalt, s gáláns gesztusát H e l e n mosollyal j u t a l m a z t a . T e d d y S a n d e r s o n egy m á s világba tartozott, a holdfény, a rózsaszá­ lak, N o é i C o w a r d és a szipkába illesztett hosszú cigaretták világába. S a n d e r s o n volt a megtestesült art d e c o úr, m é g a bögréjét is ebben a stílusban m i n t á z t á k . - N o s , H e l e n - k e z d t e -, b e s z é l g e s s ü n k c s a k el arról, 256

m i k o r akar szülési s z a b a d s á g r a m e n n i , és m i k a tervei a j ö v ő r e nézve. R e m é l e m , visszatér k ö z é n k . Szerves része a csapatunknak, és túlságosan m e g s z o k t a m , h o g y m a g á r a hagyatkozhatom. - K ö s z ö n ö m - felelte H e l e n sugárzó arccal. T u d a t á b a n volt, h o g y ú g y issza a kedves szavakat, m i n t egy s z o m j ú h o ­ zó gyermek. - D o l g o z n i szeretnék a d d i g az i d ő p o n t i g , ami­ korra ki v a g y o k írva, ha ez megfelel ö n n e k . - H o g y n e , h o g y n e - m o n d t a T e d d y S a n d e r s o n , bár a hangjában kétkedés csendült. - Az a helyzet, Helen, szerin­ tem alábecsüli, milyen fáradt lesz a terhesség vége felé, ráadá­ sul m i n d e n jel arra utal, h o g y forró nyár elibe nézünk. T i m szeptemberi b a b a volt, emlékszem, h o g y elcsigázta M a r y t a hőség. M i n d e g y , csak szeretném, ha t u d n á , ha ú g y érzi, m é g s e m bírná, én végtelenül rugalmas vagyok. - K ö s z ö n ö m , T e d d y - felelte Helen, és hálásan a főnö­ kére mosolygott. A férfi visszamosolygott, s tekintetük öszszefonódott, egy kicsit tovább, m i n t akarták. E l é g h o s s z a n a h h o z , h o g y v a l a m i m e g l e p ő bensőségesség járja át őket, melyre H e l e n egyáltalán n e m számított. Érezte, h o g y elön­ ti arcát a pír. G y o r s a n félrekapta a tekintetét, remélte, h o g y a főnöke n e m tartja ledérnek. Átfutott rajta, h o g y T e d d y S a n d e r s o n milyen helyes, bár egészen m á s k é p p , m i n t Si­ m o n a tökéletes vonásaival. T e d d y arca - keresnie kellett rá a szót, de megtalálta - nemes volt, és olyan aura övezte, mely a férjéénél messze g y e n g é d e b b és kedvesebb volt. N e m ke­ retezték a szemét h o s s z ú pillák gyönyörűen, de p u h a , szür­ ke tekintete felmelegítette a nőt, valahányszor m e g á l l a p o ­ d o t t rajta. És annyira h a s o n l í t o t t az apjára, s o s e m emelte fel a hangját, h o g y figyelmet kérjen. N e m érvelt erőszako­ san, mégis m i n d e n k i elfogadta, amit m o n d .

257

- M o s t h o g y van? - kérdezte Teddy. - K e m é n y m e n e ­ ten van túl, ugye ? - K ö s z ö n ö m , sokkal j o b b a n v a g y o k - felelte Helen, és igazat m o n d o t t . M ú l t hét k ö z e p é n m i n t h a hirtelen elvág­ ták volna a hányást, egyszer sem jelentkezett azóta, s a b ő ­ re is szépen kitisztult. A p a t t a n á s o k elillantak a hányással együtt, bizonyára, h o g y m o s t e g y m á s i k szerencsétlen lány­ h o z szegődjenek a terhesség első izgalmában. - H á t , m a j d értesítsen a d á t u m o k r ó l m e g a szándékairól - ismételte Teddy, mire H e l e n megerősítette, h o g y mi sem természetesebb ennél, majd m e n t kávét főzni. Tényleg a l a p o s a n m e g k e l l fontolnia, h o g y a n tovább, ha lejár a szülési szabadság. B í z o t t benne, h o g y S i m o n n a l sort kerítenek m a j d e n n e k m e g v i t a t á s á r a , d e S i m o n m i n d e n , a babával k a p c s o l a t o s témát lerázott magáról, s kénytelen volt ráébredni, ha ő maga n e m d ö n t , akkor senki sem fog. Az anyja felajánlotta ugyan, h o g y i d ő n k é n t vigyáz a kicsire, ám m o s t a n s á g annyira lekötötték a bridzspartik, a barátok, a mindenféle b i z o t t s á g o k és k l u b o k , h o g y a lánya csak el­ vétve számíthatott a segítségére. A z t n e m akarta, h o g y bébiszitter vigyázzon a kislányára, és a b e n t lakó p e s z t o n k a g o n d o l a t a sem derítette fel. A gyermekével szeretett volna maradni, ugyanakkor i m á d o t t a z ügyvédi i r o d á b a n dolgoz­ ni. O l y a n kedves volt vele m i n d e n k i , bár néha elfogta az ér­ zés, h o g y egy n a g y ü v e g b u b o r é k o n kívül rekedt, s csak les­ heti, mi folyik o d a b e n t , p e d i g annyira szeretett v o l n a részt venni az eseményekben. E g y évig tanult j o g o t az Exeteri E g y e t e m e n , és csodás­ n a k találta. A z t á n lebetegedett az apja, és n e m bírta elvi­ selni, h o g y olyan távol legyen tőle, b á r tényleg folytatni akarta az egyetemet. Az apja halála u t á n csak vánszorgott az első n é h á n y évben, vegetált, p r ó b á l t b o l d o g u l n i , töré258

kenységét m e g h a z u d t o l ó k e m é n y p á n c é l t m u t a t o t t a vi­ lágnak. A z t á n a m i k o r m á r m i n d e n k i azt hitte, h o g y végre m e g i n t élni kezd, egy o s t o b a tévéműsor az apja betegségé­ ről, a hypothermiáról teljesen kiborította, és sötét verembe zuhant, ahonnan, azt hitte, s o s e m kecmereg ki. E k k o r ta­ lált rá S i m o n . Belovagolt az életébe, m i n t egy csillogó vértezetbe ö l t ö z ö t t szépséges lovag, erős, ügyes és i m p o n á l ó , p o n t , amilyenre eltévelyedett, m a g á n y o s lényének oly n a g y szüksége volt. S i m o n iránt érzett szerelme ö n b i z a l o m m a l ruházta fel, általa képes volt ismét szembenézni a világgal. M í g S i m o n e l n e m kezdte újra lerombolni.

H u s z o n h a t h é t : h a t h ó n a p o s terhes v a g y o k ! - g o n d o l t a Elizabeth, és saját m a g a szórakoztatására a konyhaasztal­ h o z telepedett a naptárával, és nekiállt k i s z á m o l n i , hány napja van m é g hátra, ha k o m p l i k á c i ó k t ó l mentesen alakul a terhessége. Valaki k o p o g t a t o t t az ajtón. E g y pillanatra s e m merült fel benne, h o g y J o h n az, de ő állított be egy hatal­ m a s csokor virággal. - E g y füst martalékává vált árukészletből m a r a d t vissza. A haverom felesége... - O, f o g d b e ! - szólt rá Elizabeth, visszatessékelte az aj­ kait m o s o l y r a h ú z ó vigyort, és beengedte. J o h n k ü l ö n ö s e b b ceremónia nélkül átnyújtotta a virágot. Elizabeth elfogadta egy „ K ö s z ö n ö m " - m e l , n e m ellenkezett „ M i n e k h o z o l n e k e m virágot ?" felkiáltással, p e d i g J o h n er­ re számított, és válasszal is készült. - G o n d o l t a m , j ó l m e n n e a hintaszékedhez - m o n d t a a k ö s z ö n e t t ő l függetlenül, h o g y megindokolja. - De hisz ez rózsaszín, a szék m e g k é k ! - Ó, h o g y az a! N e s z e neked, színvak építési vállalkozót! 2-59

A virágárus azt m o n d t a , kék. N a , várj csak, majd fülön csí­ pem! Elizabeth felnevetett, j o b b a n örült J o h n látogatásának, m i n t m u t a t t a . Észre s e m vette, mennyire hiányzott neki az elmúlt hetekben, m í g n e m látta m o s t ismét, a h o g y tagbas z a k a d t a n , m o s o l y o g v a ontja a melegséget, bár a s z e m é n meglátszott, h o g y túl sokat túlórázik: lerítt róla, mennyi­ re fáradt. - Van egy kis virágos furgon az építkezéstől n e m meszsze - l o c s o g t a J o h n kissé idegesen. - M i n d i g olyan csodá­ san festenek a v i r á g o k a v ö d ö r b e n , a m i k o r elhajtok mel­ lettük. C s e p p e t s e m drágák. - N y o m b a n javította m a g á t . - De n e m is olcsók. Elizabeth félbeszakította, mielőtt J o h n belefullad a m a ­ g y a r á z k o d á s b a . - E g y csésze teát ? Szendvicset ? - M i n d k e t t ő t , ha m á r így kérded, légy szíves. K o p o g a s z e m e m az éhségtől - m o n d t a a férfi. - N e m vitted m a g a d d a l d o l g o z n i a z u z s o n n á s d o b o z o ­ dat? - U z s o n n á s d o b o z o m a t ? N i n c s i d ő m falatozni! - mél­ tatlankodott J o h n . - N e m viccelek, Elizabeth, komolyan. - A k k o r m e g m i t keresel itt ? - H á t , hetek ó t a n e m láttalak, és erre vetődtem... - Hazudós... - J ó , látni akartalak, és a környéken jártam, h o g y villany­ szerelőt kerítsek, és aligha m e h e t t e m el úgy, h o g y feléd se nézzek, n e m igaz? - kérdezte. Elizabeth rá sem pillantott, ezért megkérdezte, használhatja-e a m o s d ó t , és a m í g ő fönt időzött, Elizabeth készített neki egy g a z d a g o n m e g p a k o l t tonhalas szendvicset két szelet kenyérből. J o h n olyan egy­ kettőre befalta, m i n t h a már hetek ó t a egy falat sem csúszott

260

v o l n a le a torkán, ezért készített neki m é g egyet, s k ö z b e n a z o n viccelődött, h o g y feneketlen a bendője. - Na és h o g y állnak a d o l g o k a S i l k s t o n e Ingatlantársa­ ság világában? - kérdezte, és ő is asztalhoz ült egy villával m e g egy üveg olajbogyóval. - P o m p á s a n . E g y kivételével m á r az összes h á z a t elad­ tam, p e d i g m é g fel sem h ú z t u k a tetőt. H á l a az egyre n ö ­ vekvő ingatlanáraknak és a n a g y keresletnek, j o b b a n a pén­ zemnél vagyok, m i n t s z á m í t o t t a m , és a következőket m á r saját zsebből finanszírozhatom, ha találok megfelelő földet. M á z l i m volt ezzel a L ó p a t k ó v a l , p o f á s kis környék. - L ó p a t k ó ? A n n a k keresztelted? - Igen, évekkel ezelőtt egy kovácsműhely állt itt. - H a m a r o s a n b i z t o s a n kell majd valakinek az is - tette h o z z á Elizabeth bátorítón. - Ő s z i n t é n remélem - fintorgott J o h n , amiért Elizabeth újabb olajbogyót nyársalt fel a villájára. - Tényleg ízlik az a z ö l d borzadály? - N e m annyira, m i n t a fekete borzadály, de az elfogyott. - H o l a teám? - kacsintott J o h n . - Ajjaj! - kiáltotta Elizabeth. - Hozok-két-fontért-virágot-és-tizenöt-fontért-kapok-cserébe-szendvicset u r a s á g ! M a j d sebesen hozzátette: - A két font csak vicc volt. - K é t f o n t ! N e m került annyiba. M é g m i t n e m ! A z t hi­ szed, a b ő r ö m alatt is p é n z van? - z s ö r t ö l ő d ö t t J o h n , mi­ k ö z b e n a z o n töprengett, m i ó t a vált egy csokor virág ilyen aknamezővé. N e m t u d t a átfűzni a mutatóujját a csinos kis fekete macs­ k á s csészén, h á r o m ujjal volt kénytelen b e l e k a p a s z k o d n i , h o g y sikerüljön a szomját oltania. A z t á n m e g t ö r ö l t e a szá­ ját, felemelkedett, és így szólt: - H á t , k ö s z ö n ö m szépen. J o b b , h a m e g y e k vissza dolgozni. 261

- M é g n e m végeztél? - hűlt el Elizabeth. - Ilyen k é s ő n ? - D e , egyszer m á r végeztem. M o s t elviszem a srácokat néhány k o r s ó sörre, m e r t teljesen kifacsartam őket, és tar­ t o z o m ennyivel. - H á t , rendben - m o n d t a Elizabeth. E g é s z e n m e g l e p ő ­ dött, mennyire csalódott, h o g y J o h n látogatásának vége. J a ­ vasolni akarta, h o g y vonuljanak át a n a p p a l i b a egy c s o m a g csokis keksszel, J o h n n a g y kedvencével, amely, hogy, h o g y n e m , n e m r é g a bevásárlókosarában landolt. J o h n visszafor­ dult az ajtóban. - Mellesleg, Elizabeth, csini kövér v a g y - m o n d t a . - K o p j le - v á g o t t vissza Elizabeth, és J o h n v i g y o r o g v a távozott. Elizabeth n e m t u d t a megállapítani, a szíve repes-e, v a g y a baba mocorog odabent.

J a n e y kétségbeesetten sóvárgott Marmite-ért. - Eridj, h o z z egy kicsit! - A könyökével m e g n o s z o g a t t a G e o r g e - o t az ágyban, aki é p p egy S t e p h e n King-könyv iz­ g a l m a s fejezetét falta. - E r i d j , h o z z te m a g a d n a k , te l u s t a b e s t i a ! - feleselt George. - H a t h ó n a p o s terhes vagyok, ezer évbe telne. - Szűnj m e g ! T ö b b energia b u z o g b e n n e d , m i n t e g y bekábítózott pornósztárban - dünnyögött George. - Ha szeretnél, h o z n á l n e k e m - hízelgett Janey, tudván, h o g y ez beválik George-nál. G e o r g e h a n g o s a n felnyögött, m a g á r a r á n t o t t a a k ö n t ö ­ sét, m a j d öt perccel k é s ő b b ismét visszatért üres kézzel. - N e h o g y azt m o n d d , h o g y elfogyott! - kiáltotta Janey.

z6i

Annyira sóvárgott, h o g y kész lett volna felkelni, és egészen az éjjel-nappali benzinkútig hajtani, ha muszáj. - N e m , n e m fogyott el. - H á l a istennek - sóhajtott fel J a n e y megkönnyebbül­ ten. - A k k o r hol van? G e o r g e egy rántással széttárta a köntösét, alatta tetőtől talpig be volt kenve a meztelen teste. J a n e y a z n a p este j ö t t rá, h o g y h a t h ó n a p o s terhessége és bálnamérete a legkevésbé s e m gördít akadályt újonnan meglelt n e m i élete elé.

263

S S .(fejezet

Elizabeth biztosra vette, h o g y terhességének egyik furcsa mellékhatásaként kiélesedett az aurája, m e r t az u t ó b b i i d ő ­ b e n ú g y érezte, m á s szemmel néznek rá a munkahelyén az emberek. N e m kedves jóindulattal, a h o g y terhes nőkre szo­ kás, h a n e m úgy, h o g y belelibabőrözött a tarkója. Légteré­ b e n recsegve vette az adást, h o g y v a l a m i k é p p pletyka tár­ g y a vált belőle; túl sokszor csípett el m a g á n i d ő z ő b á m é s z tekinteteket és kézzel eltakart sutyorgásokat a h h o z , h o g y a túl élénk képzelőerejének tudja be. N e r y s szokás szerint édesen viselkedett vele, de a m i k o r mellékesen megkérdezte t ő l e : „Van valami, a m i t t u d n o m kéne m a g a m r ó l ? " csak a fejét rázta, és kissé erőlködve ú g y tett, m i n t h a f o g a l m a sem lenne, kolléganője m i r ő l beszél. Elizabeth n e m forszírozta a d o l g o t . N e r y s n e m volt kaján fajta, és bármi volt is a téma, ez a kedves fiatal nő a drága pofi¬ jával és széles mosolyával n e m lehetett a forrása. Elizabethet s o s e m érdekelte, ki m i t g o n d o l róla, jelen érzékeny állapotá­ b a n a z o n b a n felettébb b o s s z a n t o t t a ez a kétes figyelem. K é t n a p p a l a norfolki konferencia előtt é p p átvitt egy d o k u m e n t u m o t a m á s i k épületszárnyba, a m i k o r hirtelen ki kellett m e n n i e . Ú j a b b a n , ha pisilhetnék)e t á m a d t , azonnal 264

engedett a hívó szónak, és becsusszant a legközelebbi m o s ­ d ó b a . N e m tartotta valószínűnek, h o g y bárki számolt volna a látogatásával, ezért társaloghattak olyan s z a b a d o n a n ő k az ajtó túloldalán, a m i k o r pletykálkodva b e t o p p a n t a k . - Ú g y tűnik, n a g y lotyó a némber. B e r ú g o t t egy buliban, és lövése sincs, ki az apja a fattyának. - A h a n g t u l a j d o n o s a a vele s z o m s z é d o s fülkébe vonult, és zajosan csurgatni kez­ dett. - H á t , az a s z ó b e s z é d járja, h o g y Terry L e n n o x az apa, ez r ö g t ö n m e g m a g y a r á z n á , miért k u t a t t á k fel erőltetett m e ­ netben, h o g y a titkárnője legyen - szögezte le egy fiatalabb h a n g , aki m i n t h a a m o s d ó k a g y l ó k n á l várta v o l n a a Fülkés Nőt. - Lehet, de szerintem m á r a h h o z is túl rusnya bányarém, h o g y m e g d u g j á k egy h a l o m k a b á t o n egy buliban. R á a d á s u l az ő k o r á b a n ! Pfuj! J ú l i a Powell mesélte, h o g y azt m o n d ­ ta neki m e g az ügyvezető igazgatónak, m i n d k e t t e n d u g j á k fel m a g u k n a k az állásukat. E z e k után itt l a n d o l egy zsíros p o s z t o n . E z m i n i m u m gyanús. L e h ú z t á k a vécét. - V é n szatyor! - S z é p kis anya lesz b e l ő l e ! Esélye sincs a gyereknek. Az ilyen riherongyoktól véleményem szerint el kéne k o b o z n i a kölyköt. Szegény kis p o r o n t y ! Ez volt az a p o n t , a m i k o r Elizabeth ú g y d ö n t ö t t , véget vet a csevejnek. C s ú n y á b b névvel is illették m á r a „vén sza­ t y o r é n á l , n e m ez dühítette fel. K i r o n t o t t a fülkéből, és ha elraktározhatta volna m a g á n a k a két nő ábrázatát, örökre megőrzi, h o g y i d ő n k é n t rápillantson, a m i k o r v i d á m s á g r a vágyik. N e m kiabált, sikoltozott v a g y k á r o m k o d o t t . H i g ­ g a d t a n a m o s d ó k a g y l ó h o z lépett, n y o m o t t e g y kis s z a p -

265

p a n t az a d a g o l ó b ó l , finoman elfordította a c s a p o n a kart, és m e g m o s t a a kezét. - N e m m i n t h a b á r m i k ö z ö t ö k lenne hozzá, d e p o n t o s a n t u d o m , ki a g y e r m e k e m apja, és n e m Terry L e n n o x az, bár l e f o g a d o m , érdeklődve hallgatná, h o g y n á l a t o k helyet ka­ p o t t a jelöltek listáján. M o s t , h o g y látta az arcukat, felismerte, ki a harsányabbik n ő . S u e B a r r i n g t o n n a k hívták, egy felkapaszkodott, mézesm á z o s titkárnő volt, aki k á v é a u t o m a t á k körül s z o k o t t leb­ zselni, h o g y tétlenül s z ó b a elegyedjen bárkivel, aki hajlan­ dó vele fecsegni. Általában t ö b b szín szorult az arcába, m i n t m o s t , m e r t jelenleg ú g y festett, m i n t akit kimeszeltek. A m á s i k egy befolyásolható kis ügyintézőcske volt, aki a feszengős színskála m á s i k vége felé tartott, és az arca pulyka­ v ö r ö s b ő l r o h a m o s a n szederjesbe m e n t át, és ú g y legörbült a szája, m i n t aki m e n t e n elbőgi magát, amikor Elizabeth o d a ­ fordult, és h o z z á intézte szavait: - A m i az erőltetett m e ­ netet illeti, m á r akkor hülyére m e l ó z t a m m a g a m titkárnő­ ként, a m i k o r te m é g m e g sem születtél! - E g y csattanással kirántott egy p a p í r t ö r ü l k ö z ő t . - S o s e m izgattak a beszű­ kült, lusta irodai ribancok, és mostantól sem fognak, viszont soha, de S O H A - hangja m e g a c é l o z ó d o t t - ne merészeljé­ tek t ö b b é a szátokra venni a gyermekemet! Értve vagyok? A n ő k l e h o r g a s z t o t t fejjel d r u k k o l t a k , h o g y lelép, de Elizabeth megvetette a sarkát. - TEHÁT, ÉRTVE VAGYOK? H a n g j a visszapattant a csempéről, és a visszhang é p p o l y h á t b o r z o n g a t ó volt, m i n t a k i m o n d o t t szavak. A két nő vá­ laszképp zavartan m o t y o g o t t valamit, és Elizabeth beérve ezzel elviharzott mellettük, ki az ajtón, mielőtt megfullad a m o s d ó b a n u r a l k o d ó légkörben, a h o n n é t m i n t h a kiszip­ p a n t o t t á k volna az összes oxigént. E g é s z e n kimerült, mire 266

visszaért az irodájába és letottyant a székbe, olyan erőfeszí­ tésébe került, fiogy visszaszorítsa a kacsázást méltóságtel­ jes, eltökélt t á v o z á s á b ó l . C s a k e z t á n tette fel m a g á n a k a n a g y kérdést: - H o n n a n t u d t a J ú l i a ? H o n n a n a p o k o l b ó l tudta?

A Vevőszolgálat a válaszlevelek szokásos várakozási idejét sikeresen leszorította h á r o m hétre, ezt m é g s o h a senki n e m érte el J a n e y színre lépése előtt. J a n e y racionalizálta a sze­ mélyzetet, m e g s z a b a d u l t egy-két embertől, akik szíveseb­ b e n intéztek személyes hívásokat, m i n t foglalkoztak a ve­ vőkkel, s ennek hatása t o v á b b g y ű r ű z ö t t a többiekre, akik abban a hitben ringatták magukat, h o g y az új f ő n ö k asszony p u h á n y lesz, m e r t terhes. A k i k azt várták, h o g y az „új sep­ rű" hagyja m a j d őket cincogni, a m í g szülési s z a b a d s á g o n múlatja az időt, keserves csalódás elé néztek. J a n e y kivitette a régi ( h a s z o n t a l a n ) seprű íróasztalát a kis üvegirodából, annyira bent volt a sűrűjében. S o h a éle­ tében n e m érezte m é g m a g á t ennyire eltökéltnek, tele hév­ vel és energiával. Nyilván köze lehetett h o z z á a jó szexnek is, bár a M a r m i t e - t ó l kegyetlen g y o m o r é g é s kezdte kínoz­ ni. G e o r g e is d o l g o z o t t , m i n t a gép. Ejt nappallá téve r o b o ­ tolt, h o g y minél t ö b b túlórája összegyűljön, és m i n d e n pen­ nyt félretettek, m e r t n e m számíthattak senki m á s r a . O k é t n e m fenyegette a veszély, h o g y busás 10 0 0 0 fontos csekkel d o b j á k m e g őket, amilyet Pénelopé L u x m o r e ajándékozott H e l e n n e k , h o g y elkezdjen t a k a r é k o s k o d n i a gyereknek. A p r ó b a i d ő s ö k k ö z ü l jó n é h á n y l e á n y z ó bevált, ő k e t J a n e y m e g t a r t o t t a á l l a n d ó r a . A z e g y i k ü k ellenőr volt a z előző munkahelyén, J a n e y íziben előirányozta, h o g y a m í g szülési s z a b a d s á g o n van, őt átmenetileg megteszi helyettes267

nek, n o h a a régi g á r d á b ó l az egyik n ő n e k - B a r b a r a Evansn e k - volt ehhez egy-két keresetlen szava. B a r b a r a azt hitte ugyanis, h o g y automatikusan rászáll a poszt, mert ő szolgált a legrégebben tanácsadóként. J a n e y m á s véleményen volt, p o n t o s a n t u d t a , h o g y B a r b a r a briliánsán b á n i k u g y a n a z ügyfelekkel, n e m képes p r o d u k á l n i a napi szinten m e g k ö ­ vetelt statisztikákat és b e s z á m o l ó k a t . Az is szemet szúrt neki B a r b a r a személyzeti aktájában, h o g y a b e o s z t á s a n e m tükrözi éles elméjét és h o s s z ú szol­ gálati idejét, váltott hát p á r szót Barry Parrishsel, aki enge­ délyezte neki, h o g y kárpótlásul felsrófolja B a r b a r a fizeté­ sét. B a r b a r a n e m is v á g y o t t többre, b o l d o g volt, c s u p á n a p l u s z p é n z kellett neki, a felelősség n e m . M é g le sem ültette J a n e y elbeszélgetni, miért n e m őt választja átmenetileg he­ lyettesnek, a szíve mélyén m á r tudta, h o g y képtelen lenne ellátni azt a rengeteg bonyolult p a p í r m u n k á t . E z e k u t á n m i n d e n k i n e k , aki meghallgatta, m a g a s z t a l t a J a n e y erényeit, é s ő t s o k a n meghallgatták. N e m s o k f ő n ö k akad, akit érdekel, h o g y reálisan értékelnek-e, hangoztatta. J a n e y H o b s o n j o b b a n ismerte a képességeit, m i n t ő m a g a . O a l e g j o b b főnök, akinek valaha d o l g o z o t t , és a kijelenté­ sével senki sem szállt vitába. Igen, J a n e y a l e g h a t á r o z o t t a b b a n m e g t a l á l t a a neki ki­ j á r ó helyet.

- Az a hír járja, h o g y te v a g y a g y e r m e k e m apja - újságol­ ta Elizabeth Terry L e n n o x n a k , a m i k o r bevitte neki a reg­ geli kávét. - H á t ez roppant hízelgő, rám nézve nyilván j o b b a n , m i n t rád, Elizabeth - m o n d t a L e n n o x , mire Elizabeth h a h o t á r a fakadt. 268

- Lehet, h o g y n e m kéne szerdán veled tartanom Norfolkba, a m i k o r ilyen légből k a p o t t híresztelések keltek szárnya - vélte Elizabeth. - Teszek a híresztelésekre - d ö r m ö g t e Terry L e n n o x , és ökle lesújtott az asztalra. A c s a p á s n a k egy gyanútlan lekvá­ ros linzer esett áldozatul. - Velem jössz, p u n k t u m ! És ha ki­ derül, ki terjeszti ezeket a pletykákat... H a g y t a , h o g y a fenyegetés a levegőben lógjon, az arca olyan fagyos lett, h o g y halálos sebet ejthetett v o l n a bár­ mely arra h a l a d ó Titanicon. N e m tűnt t ö b b é a báránylelkű, vicces f ő n ö k őstípusának, és Elizabeth m o s t először pillan­ t o t t a m e g benne a cápát, akitől rettegnek az üzleti világban. Hirtelen megsajnálta azokat, m é g L a u r e n c e - t is, akik a rossz o l d a l o n állnak. E k k o r ötlött csak fel benne, h o g y feleolyan j ó l sem ismeri Terry L e n n o x o t , m i n t hitte.

269

3°^. fejezet

M o s t b e i g a z o l ó d o t t az, amit Elizabeth á l l a n d ó a n hajtoga­ t o t t : s o s e m érsz fel Terry L e n n o x m a g a s s á g a i b a , ha nyúl­ szíved van, d e L e n n o x , b i z o n y o s a l a k o k k a l ellentétben, legalább n e m napi h u s z o n n é g y ó r á b a n gyakorolta az irgal­ matlanságot, h o g y tekintélynek tartsák. O n e m látta szüksé­ gét, h o g y felmosórongyként v a g y alantas féregként bánjon m á s o k k a l csak azért, m e r t d ú s g a z d a g , o k o s fickó, ráadásul határozottan t ö b b szorult belé az úriemberből, mint amenynyire L a u r e n c e Stewart-Smithbe valaha fog. L e n n o x a norfolki b e s z é d napján, k o r a délelőtt m e n t érte a J a g u a r j á n . Laurence-szel a n n a k idején csak egyszer járt egy e g y n a p o s hivatalos úton, L a u r e n c e a z o n b a n hagyta, h o g y vonatoz­ z o n ( m á s o d o s z t á l y ú jeggyel), m i k ö z b e n őt sofőr fuvaroz­ ta le délre egy Rolls-Royce-on. Terry L e n n o x , konstatálta Elizabeth ö r ö m m e l , kellemes, n y u g o d t sofőr, p e d i g a kocsij ának motorj a alig néhány lóerővel m a r a d le a Ferrariétől. Ú t k ö z b e n L e n n o x k í v á n c s i a n m e g k é r d e z t e , hallott-e további pletykákról, és Elizabeth igazat m o n d o t t , amikor „ n e m " - m e l felelt. A s a n d a p i l l a n t á s o k n a k vége s z a k a d t , m i n t h a a vécében megejtett csetepaté u t á n borotvaélesre fent szikével elvágták volna őket. A m i azt illeti, előző n a p 270

egy liftben u t a z o t t Lepcsesszájú Hullaarccal, aki gyakorla­ tilag végig szteppelt a feszültségtől. N e m tartotta valószí­ nűnek, h o g y valaha is m a g a s a b b r a m e n t v o l n a a n e g y e d i k emeletnél. Persze bemárthatná, de mi értelme lenne már­ tírt csinálni belőle? M i ó t a az eszét tudta, saját m a g a vívta m e g a csatáit, n e m volt szüksége Terry L e n n o x r a , h o g y kiálljon érte. T i k k a s z t ó forró nyári n a p volt, és m i r e m e g p i l l a n t o t ­ t á k végre a táblát, m e l y a k ö v e t k e z ő j o b b k a n y a r u t á n r a ígérte az O c e a n V i e w szállodát, m á r hallatlanul megérett E l i z a b e t h b e n egy szunya. A főúttól a bájos, kastélyszerű szállodáig az árnyas fákkal szegélyezett b e k ö t ő ú t a z o n b a n csaknem olyan hosszúnak érezte, m i n t h a m é g csak m o s t tet­ ték volna m e g az út m á s i k felét. L e n n o x a tipikus h í m sofő­ r ö k mintapéldányaként n e m hitt a kávé- és a pisiszünetek beiktatásában, és mihelyt beléptek a recepciós előtérbe, el­ p á l y á z o t t a férfimosdó irányába, E l i z a b e t h m e g bejelent­ kezhetett helyette is. - L e n n o x úr a K e r t i lakosztályt kapja - erősítette m e g a recepciós -, ön, C o l l i e r kisasszony, a Kristályban fog lak­ ni, az a nászutas-lakosztályunk. - N e m , itt valami félreértés történt - tiltakozott Eliza­ beth, és a táskájába túrt a visszaigazolásért. - N é z z e , az enyém a H a r l e k i n ! - Szent ég, a p é n z ü g y ö n tajtékzani fog­ nak, h a ezt sürgősen n e m b o g o z z a k i ! - Átkértelek egy j o b b s z o b á b a - szólt a m ö g é t o p p a n ó Terry L e n n o x . - O, értem - felelte Elizabeth, s r ö g t ö n a z o n kezdett rá­ g ó d n i , miért. Valahol a fejében m e g k o n d u l t a k a vészharan­ gok. A p o r t á s n e m volt sehol, ezért Terry felajánlotta, h o g y m a g a viszi fel a táskákat. E l ő s z ö r Elizabeth szobáját ejtették 271

útba, s a nő v é g i g h a l l g a t á s b a b u r k o l ó z o t t a liftben. T i s z t á ­ b a n volt vele, h o g y ez így túl szép a h h o z , h o g y igaz legyen. Ez az ember n e m állhatja m e g , h o g y vissza ne éljen a hatal­ mával, a génjeibe van kódolva. K i n y i t o t t a a Kristály lakosztály ajtaját. Verőfényes szo­ ba tárult a szeme elé, a napsugár szikrázott a kristálycsillá­ r o k o n és díszeken, s csinos szivárványokat festett a falakra. K é t hatalmas üvegajtó vezetett az erkélyre, mely festői lát­ ványt nyújtott a távoli tengerre. Fényárban úszó szellősségével és a hosszú, sifonszerű függönyökkel p o n t ú g y nézett ki, m i n t R e b e c c a szobája a b b a n a fekete-fehér filmben, m e ­ lyet egy könyv alapján készítettek - az lett v o l n a Elizabeth kedvenc szobája, leszámítva persze M r s . Danverst, aki meg­ p r ó b á l t a kilökni Rebeccát az ablakon. Világéletében víz k ö ­ zelében szeretett v o l n a élni, ideális esetben tenger mellett, de a p a r t n e m nyúlt be Barsnley-ig. J o h n n a l egyszer meg­ rajzolták a z á l o m h á z u k a t , h o g y egy j ó t nevessenek. J o h n é elég praktikusra sikerült, bár az alagsorban óriási m o z i t és biliárdszobát alakított ki, az övé m e g kész labirintus volt, vad, c s a p k o d ó h u l l á m o k fölé benyúló szirteken egyensú­ lyozott ingatagon. J o h n persze a s o k m i l l i o m o d i k alkalom­ m a l m e g i n t kijelentette, h o g y totál m e g z a k k a n t , d e csak kedvesen, m e r t J o h n Silkstone sosem b á n t vele nyersen. A balra elhelyezett f ü r d ő s z o b a m i n t h a a Daliásból potytyant volna o d a , a lakosztály fókuszpontja - az ágy - m e g olyan széles volt, h o g y elfért volna benne az ifjú pár, az öszszes koszorúslány, a násznagy, a vőfély és, ha szerencséje van, a tiszteletes. Terry agyba akar bújni vele? Ezért kellett elkísérnie? Az a sok hanta a feleségéről meg a bébiszitterkedésről. Vajon kit akar átverni? Minden férfi egyforma, mindig nem tanulta meg? 272

de tényleg.,

hát még

Elizabeth n e m akarta, h o g y ilyen g o n d o l a t o k kavarogja­ n a k a fejében, m i n d a z o n á l t a l ott k a v a r o g t a k sűrűn és sebe­ sen, és t a p o d t a t s e m tágítottak. Felidézte, mennyire d ü h b e gurult a férfi, a m i k o r hallott a pletykáról, és milyen idegen­ nek tűnt. Ráébredt, h o g y ilyen rövid i d ő leforgása alatt ki­ zárt, h o g y teljes mélységében és képességeiben megismer­ hette a főnökét. Hirtelen az az érzése támadt, h o g y veszélybe került, s amikor L e n n o x a nevén szólította, m e g d e r m e d t . - Elizabeth... Na tessék, g o n d o l t a , s m á r előre látta a kínos jelenetet, mely kétségtelenül azzal fog végződni, h o g y kény telén lesz vonattal hazamenni és holnaptól új állás után nézni. L e n n o x o d a l é p e t t hozzá, kezét a vállára helyezte, és lenézett rá. - R e m é l e m , n e m b á n o d , h o g y Nerysszel a h á t a d m ö g ö t t szövetkeztünk - m o n d t a . - Szerintem m e g é r d e m e l s z e g y kis meglepetést. A feleségemmel l a k t u n k m á r ebben a szo­ bában, valóságos kényeztetéssel ér fel. A földszinten k o n d i ­ terem van, bár m i n d e g y i k gép összeroppanna alattad, amek­ korára nőttél; ha kinézel az ablakon, varázslatos kertet látsz, a k á v é z ó b a n hatalmas tortákat kínálnak, és b á r m i k o r kiül­ hetsz olvasni a verandára. H o z a s s m a g a d n a k szendvicset a szobaszervizzel, és írasd a s z o b á r a ! H é t h a r m i n c k o r p e d i g a lépcső aljában, balra, a bárnál várom, h o g y lelki támaszt nyújts! J a , és ha k i p r ó b á l o d a zuhanyzót, vigyázz, mert olyan erővel lövelli a vizet, h o g y letépi a fejedet! - M e g c s i p k e d t e Elizabeth arcát, m i n t h a a kedvenc u n o k a h ú g a lenne, aztán felkapta a táskáját, és o t t h a g y t a a nőt, h o g y az tátott száj­ jal, n é m á n b á m u l j o n utána, m e r t m o c c a n n i sem bírt a szé­ gyentől.

273

N e g y e d nyolckor, a m i k o r lement, rájött, miért van rá szük­ sége L e n n o x n a k . A főnöke m i n d e n izmát megfeszítve igye­ kezett n e m reszketni, m i n t v a l a m i vezérigazgatói k o c s o ­ nya. - G y ű l ö l ö m ezeket az átkozott iparmágnás-beszédeket - m o n d t a L e n n o x Perrier ásványvizet nyeldekelve, bár in­ k á b b ivott volna brandyt. - N a g y r a értékelem a megnyug­ tató jelenlétedet. H o g y telt a délután? - C s o d á s a n - felelte Elizabeth, és ú g y is értette. - Szunyáltam egyet a n a p o n , h o z a t t a m szendvicset m e g túrós p o ­ gácsát, aztán fürödtem egyet, és m o s t itt v a g y o k . - N a g y o n csinos v a g y - jegyezte m e g L e n n o x a hosszú tengerkék ruhát dicsérve. Elizabeth kénytelen-kelletlen belátta, h o g y lassan félel­ metes külsőt ölt. A b a b a p o c a k kihangsúlyozta a jelenlétét, és felfigyelt rá, mennyivel kedvesebbek és m o s o l y g ó s a b b a k vele az emberek, persze ha é p p e n n e m idegen vécéket láto­ g a t o t t a munkahelyén. A z n a p este r o p p a n t elegáns hölgy­ nek érezte magát, különösen abban a p u c c o s ruhában. N e m m i n t h a a d ó d n a m é g a l k a l m a a j ö v ő b e n , h o g y felvegye. R e n g e t e g ö l t ö n y ö s , c s o k o r n y a k k e n d ő s és nagyestélyis személy jelent m e g . O személy szerint m e g h ú z t a m a g á t egy sarokban, örült, h o g y a főnöke n e m várja el tőle, h o g y az ingujjába c s i m p a s z k o d j o n . L e n n o x szorgosan vegyült ab­ b a n a b o l d o g tudatban, h o g y a B r u t u s o k v a g y i n k á b b brutálisok t ö m e g é b e n legalább egy barátságos arcra számíthat. Elizabethnek erről eszébe j u t o t t R a m s a y kisasszony, és az, h o g y a tanárnő mennyire n e m láthatta előre, milyen hatás­ sal lesz az életükre, h o g y szétzilálja az ülésrendet az osztály­ ban. Ha n e m zilálja szét, akkor lehet, h o g y neki m é g m i n d i g Shirley C r o n k és J u l i é W i l l i a m s o n lenne a legjobb barátnő­ je, aki ellen, ha hinni lehet a helyi szóbeszédnek, t ö b b vádat 2,74

emeltek, m i n t a n a g y vonatrablás b a n d i t á i ellen. Eltöpren­ gett, él-e m é g R a m s a y kisasszony. Valószínűleg n e m , m á r akkor m a j d n e m lepipálta M a t u z s á l e m e t , a m i k o r Elizabeth tizenkét évesen az osztályába járt. Vajon aggszűzként halt m e g , s csak a macskája gyászolta, a h o g y őt, Elizabethet is csak az fogja? M e g s z ó l a l t a g o n g , és m i n d e n k i seregleni kezdett az im­ p o z á n s fehér, arany és ezüst díszű étkezőbe. Az ülésrend sze­ rint n e m L e n n o x mellett foglalt helyet a vacsoránál; L e n n o x ezt elég b o s s z ú s a n fogadta, de Elizabeth szólt neki, h o g y ne csináljon balhét. T i t k o n cseppet sem v á g y o t t rá, h o g y ref­ lektorfénybe kerüljön, és további pletykákra adva o k o t m é g t ö b b irányból támadják, h o g y ő a szeretője. Inkább leült két kedves, p o t r o h o s férfi k ö z é : egyikük krumplitermesztő volt Doncasterből, a másik kutyagumiszedő kanalat gyártott C o r n w a l l b a n . V i d á m , közvetlen társaság voltak, és b o l d o ­ g a n szórakoztatták a h á r o m s z á z fogásos l a k o m a alatt, mely u t á n m é g m i n d i g éhes maradt, főként azért, m e r t az egyes f o g á s o k alig t ö b b m i n t egy szem s z ő l ő b ő l vagy g o m b á b ó l álltak. Ezért m i n d e n k i az itallal p r ó b á l t jóllakni, és ő a ki­ váltképp j ó z a n szemén át előre látta, h o g y lesz egy-két bor­ virágos arc m á s n a p reggel. A skarlátvörös ruhás nő például, aki érkezéskor hűvösnek és távolságtartónak m u t a t k o z o t t , m o s t epret csemegézett egy csokornyakkendős alak szájá­ ból. E g y hangos, fiatal öltönyös m e g elég agresszívan poli­ tizált valakivel, aki kétségbeesetten p r ó b á l t fütyülni rá, és befalni a roládját. N é g y beszéd h a n g z o t t el, az úgynevezett bemelegítők, melyek alatt könnyűszerrel elbóbiskolt volna, ha Politikus­ fiú n e m kekeckedik. A z t á n K r u m p l i e m b e r riválisa követ­ kezett, akinek a beszédét, mely gyakorlatilag ö n t ö m j é n e z ő m o n o l ó g volt, az asztaltársa csípős, á m d e szórakoztató meg2-75

jegyzésekkel fűszerezte. A m i k o r megérkezett a kávéután­ pótlás, egy sziruposan-csöpögősen negédes hangú h ö l g y állt ki az emelvényre, ő a z o n b a n m e g l e p ő e n szellemesnek bizo­ nyult, és mindenki a hasát fogta nevettében. U t á n a követke­ zett lipiéce de résistance, a férfi, akit m i n d e n k i hallani akart: Terry L e n n o x . L e n n o x csak aztán fogott bele, h o g y elhalt a m e n n y d ö r g ő taps. H u m o r o s , intelligens beszéde a legcse­ kélyebb jelét sem m u t a t t a idegességnek, akcentusa n e m ha­ z u d t o l t a m e g dél-yorkshire-i származását. Elizabeth órákig elhallgatta volna. L e n n o x t o m b o l ó tapsvihart és lelkes éljenzést k a p o t t , m i n d k e t t ő r e m é l t ó n rászolgált. - M i l y e n v o l t a m ? - kérdezte L e n n o x , a m i k o r a t ö m e g kezdett szétszéledni, t ö b b s é g ü k a bár irányába. - L e l k e s í t ő ! De n e m m o n d o m , h o g y m e g m o n d t a m - fe­ lelte Elizabeth. - K ö s z ö n ö m , h o g y eljöttél, Elizabeth - m o n d t a a férfi. - Az itt megjelent fajankók fele sajtkést döfne a h á t a m b a , mihelyt m e g f o r d u l o k . R e n g e t e g e t számított, h o g y a k a d t valaki a teremben, aki a p á r t o m a t fogja. - H á t , egy bizonyos K r u m p l i e m b e r m e g egy K u t y a g u ­ miszedő-ember, akikkel egy asztalnál ültem, ú g y vélték, na­ g y o n sirály vagy - újságolta Elizabeth. - Na j ó , akkor m á r h á r m a n voltatok a mennyiből, két­ százból? A m i e n g e m illet, n e m is rossz arány. - Ez is legalább tizennégyezerrel t ö b b Laurence-énél. M e s s z e le van m a r a d v a m ö g ö t t e d - súgta Elizabeth, és j ó t derültek. - N é z d , gyere át a bárba, vagy mars fel az á g y b a ! N e m tartóztatlak tovább, felmentelek a m u n k a alól, de n e k e m m é g szükségem van egy óriás a d a g brandyre - m o n d t a . - N e m b á n n á m , ha felmehetnék, ha nincs ellene kifo­ g á s o d - m o n d t a Elizabeth, és véletlenül ásított egyet. F á 276

r a d t n a k és súlyosnak érezte m a g á t . Ü g y tűnt, n a p r ó l n a p r a aggatja m a g á r a a kilókat, és a zsíros ételek sem segítettek, a m i k o r ízelítőt k a p o t t az első g y o m o r é g é s b ő l . - O k é , akkor szaladj! - m o n d t a L e n n o x . - K i l e n c körül reggeli. H í v d a s z o b a s z á m o m a t , a m i k o r fent vagy. T u d o d , a... - T i z e n h e t e s - fejezte be Elizabeth. - Briliáns m e m ó r i a ! - J ó éjt, Kapitány, igyál egyet helyettem i s ! - szalutált Elizabeth, majd felcihelődött a l é p c s ő n a h í v o g a t ó szobája irányába.

H i á b a volt p o k o l i a n nyúzott, túl szép volt az este, inkább ki­ ült az erkélyre, és a tengeren csillámló holdfényben gyönyör­ k ö d ö t t . Kivitt magával egy p o h á r narancslét a minibárból, o d a k i n t a langyos szellő b o r z o l t a a h u l l á m o k a t , és bele-be­ l e k a p a s z k o d o t t a hajába. M i l y e n fantasztikus lehet itt töl­ teni a mézesheteket, bár ő - a vén repedtsarkú negyven felé közeledve, a h a s á b a n e g y ismeretlen a p a gyermekével - so­ s e m fogja m e g t u d n i . S z e m e előtt ironikusan megjelent a kép, a h o g y szépen felsorakoznak a k é r ő k ! Ideje lenne vég­ re leszállni a földre - k ü l ö n ö s e n a z o k után, h o g y hiúságá­ b a n azt feltételezte, a feje búbjáig nős, multimilliomos Terry L e n n o x p o n t ő t akarja á g y b a vinni. Vannak m é g tisztessé­ ges p a c á k o k , a h o g y szemetek is, bár m i n d közül a legtisz­ tességesebb n e m érdeklődik t ö b b é iránta. J o h n Silkstone n e m azért tért vissza az életébe, h o g y viszszaszerezze őt. Igazság szerint a szülei m i a t t jött, és ha n e m b o t l i k bele a b a r k á c s b o l t b a n , lehet, h o g y az útjaik a z ó t a s e m kereszteződnek. J o h n barát, jó barát, aki egyszer fel­ ö n t ö t t a garatra, és szerelmet vallott, de eléggé kijózano277

d o t t a h h o z , h o g y h á r o m h ó n a p m ú l v a m á s t vegyen fele­ ségül. S ha m o s t hét évvel k é s ő b b m e g i n t fel is b u k k a n t az életében, kisegíti, élvezi a társaságát, issza a teáját és eszi a jaffás süteményét... attól m é g n e m ejtették a fejére, h o g y ugyanazt a baklövést kétszer elkövesse. Az átlagember t o ­ vábblép; vele, Elizabethtel ellentétben senki sem várakozik a m ú l t b a dermedve. J o h n kedves fickó, aki csak a barátsá­ gára tart igényt, muszáj lesz ennyivel beérnie. A szerelme­ seknek szánt p a z a r s z o b á b a n üldögélve hihetetlen m a g á n y fogta el, és s z o m o r ú a n arra g o n d o l t , h o g y kettejük k ö z ö t t t ö b b é m á r csak barátság létezhet.

H a j n a l i h á r o m k o r E l i z a b e t h felfedezte, h o g y a tökéletes nászutas-lakosztálynak van e g y súlyos h á t u l ü t ő j e : az á g y m ö g ö t t a fal papírvékony. Az építésznek legyen m o n d v a , a s z o m s z é d o s s z o b á b a n lakó p á r o c s k a jó n a g y m u r i t ren­ dezett, a zajokból ítélve leforgatták a saját pornófilmjüket. V a l a h o g y sikerült i s m é t á l o m b a m e r ü l n i e , de a p á r o c s k a olyan h a n g o s a n élvezte egymást, h o g y fél órával a vekker előtt ismét felriadt. A f ü r d ő s z o b á b a menekült, és kihasz­ nálta az erős esőztetőt, s k ö z b e n eltöprengett, a V ö r ö s r u h á s nő és E p e r p o f a ember hetyeg-e odaát, esetleg a Politikus­ fiúnak van malaca. Felhívta Terry L e n n o x o t , h o g y jelent­ se, indulásra készen áll, majd hallotta, h o g y a buja párocs­ ka kinyitja az ajtót. Muszáj volt m e g t u d n i a , kik azok, ezért felkapta gyorsan a táskáját, és pajkosan ú g y időzítette a tá­ vozást, h o g y p o n t összefusson velük. K i l é p e t t a folyosóra, s egyenesen a volt főnöke titkárnőjébe és a legjobb barát­ nője férjébe ütközött. H i r t e l e n elbizonytalanodott; előfordul az ilyesmi, ami­ kor az élet m á s területeiről ismert emberek n e m saját köze278

g ü k b e n jelennek m e g , és az a g y zakatol, h o g y értelmezze a helyzetet. Elizabeth, J ú l i a és S i m o n d ö b b e n t h á r o m s z ö g b e n m e r e d t egymásra, egyikük s e m t u d t a igazán, m i t kéne ten­ nie. J o b b a n m o n d v a Elizabeth egy idő múltán rájött, mit ké­ ne tennie: m i n d k e t t ő t a l a p o s a n felpofozni. M e g a k a r t a óv­ ni H e l e n drága, g y ö n y ö r ű szívét ettől az u n d o r í t ó párostól. M e r t h i á b a tűnt régen s z a b a d o s erkölcsűnek, s o h a életében n e m kezdett nős pasival, k ü l ö n ö s e n n e m olyannal, akinek a felesége o t t h o n van előrehaladott terhesen. M é r g e s e n leve­ gő után k a p o t t , annyira tajtékzott, h o g y n e m telt tőle t ö b b ­ re, csak átcsörtetett köztük, és leviharzott a l é p c s ő n regge­ lizni. F o g a l m a sem volt, m i h e z kezdhet az információval. R é g e n sokkal egyszerűbben m e n t e k a d o l g o k , akkoriban ú g y védte m e g az e m b e r a l e g j o b b barátnőjét, ha a zaklatójának jól bemosott.

279

35. (fejezet

Janey-t m á r a kezdetektől fogva n e m h a g y t a v a l a m i nyu­ g o d n i Elizabeth teherbe esésre a d o t t magyarázatával k a p ­ csolatban. Barátnője u g y a n n e m arról volt híres, h o g y egy földre szállt angyal, de egy szavát s e m vette be a „ r é s z e g d u g á s a szilveszteri p a r t i n " sztorinak. Elizabeth élete hem­ zsegett a nemkívánatos elemektől, j o b b a n , m i n t a m i osz­ tályrészül kijárt volna neki a hanyag és k ö n n y e l m ű k a p c s o ­ latokból - a h á t b o r z o n g a t ó Wayne Sheffielddel kezdve és a satnya D e a n Crawshaw-val zárva -, de a fogamzásgátlás­ ra m i n d i g n a g y o n g o n d o s a n ügyelt; n e m kockáztatott, és s o s e m csúszott be neki baleset. J a n e y a b b a n is biztos volt, h o g y Elizabeth D e a n háta m ö g ö t t sem kavart volna, az ilyen d o l g o k b a n n a g y o n tisztességes volt. N e m , egyszerűen n e m állt össze a kép. O l y a n volt, m i n t h a egy szutykos ablakon lesne be, m e r t tudja, h o g y nincs m i n d e n r e n d b e n odabent, de képtelen kivenni, mi folyik ott. A z t á n egyszer csak rést talált, s attól a kevéstől, a m i n e k a szemtanúja lett, a roszszullét környékezte. K o r á b b a n b e u g r o t t H e l e n h e z , h o g y eldicsekedjen ne­ ki az új pávakék szolgálati autójával, melyet aznap vett át. E k k o r vette észre a p u l t o n heverő ajándék kulcstartót. 280

- O c e a n View ? - fortyant fel azonnal abban a hiszemben, h o g y Elizabeth h o z t a Helennek, és ha így van, akkor az övé h o l van, ha m á r ő etette Cleefet Elizabeth távollétében. - Igen, S i m o n o t t járt m ú l t szerdán. Valami üzleti vacso­ rát rendeztek, a házastársak n e m voltak hivatalosak. - Igaz, n e m is m e n t volna, h o g y aztán S i m o n egész este felé se bag ó z z o n . - H a l l o t t á l m á r E l i z a b e t h r ő l ? J ó l érezte m a g á t ? Ő h o v a is m e n t ? - Elfelejtettem - h a z u d t a J a n e y lábujjhegyen óvakodva. - Valahova S o m e r s e t b e , azt hiszem. H e l e n t ő l hazafelé, a negyedórás ú t o n egyfolytában a z o n igyekezett, h o g y összeillessze az őrült kirakójáték darabja­ it, s elég furcsa kép kezdett k ö r v o n a l a z ó d n i . E s z é b e jutott, milyen h o m á l y o s és zaklatott volt Elizabeth, a m i k o r felhív­ ta azzal, h o g y visszaért, és köszöni, h o g y vigyázott Cleefre. Gyakorlatilag egyszavas t ő m o n d a t o k r a k o r l á t o z ó d t a k a vá­ laszai, a m i k o r az ilyenkor szokásos kérdéseket feltette ne­ ki. S z é p helyen lakott ? J ó l érezte m a g á t ? Találkozott olyan emberrel, aki megtetszett neki... ? H o - h ó ! S i m o n t egy muk­ kal sem említette, h o l o t t biztosan n e m h a g y t a volna ki, ha u g y a n a r r a a rendezvényre v o l t a k hivatalosak. E g y é b k é n t is, miért utálja annyira S i m o n t ? Es ki a franc a gyereke rej­ télyes apja? A rákövetkező n a p hazafelé tartott a m u n k á b ó l , amikor m e g l á t t a őket kettesben - S i m o n t és Elizabethet -, a két ősellenséget, akik örökké olyan fagyosan viszonyultak egy­ m á s h o z . Erre m o s t a R é g i m a l o m k o c s m a parkolójában ta­ lálkoznak lopva, a h o l E l i z a b e t h tizenkilenc éves k o r á b a n Wayne Sheffielddel kupakolt. Elizabeth egy árva szóval n e m említette neki S i m o n af­ férját. J a n e y néha olyan volt, m i n t egy elszabadult á g y ú g o ­ lyó, el-elkotyogta m a g á t , ő p e d i g s e m m i k é p p e n n e m akar281

ta, h o g y a hír tovább terjedjen, m i n t muszáj. J a n e y fogná m a g á t , egyenesen G e o r g e - h o z r o h a n n a és elmesélné neki, és akkor m á r m e g d u p l á z ó d n a az esély arra, h o g y fény de­ rül a titokra. Ezért egy teljes hétig egyedül cipelte, majd ar­ ra jutott, n e m ülhet k a r b a tett kézzel, m i n t h a mi s e m tör­ tént volna. Az a m i n i m u m , h o g y megkísérli helyre tenni, m i e l ő t t n a g y o b b baj származik belőle. M o s t az egyszer az egész utat kocsival tette m e g a m u n ­ kahelyére, aztán felhívta S i m o n irodáját, h a z u d o t t a bemu­ tatkozáskor, h o g y átjusson S i m o n rottweiler titkárnőjén, az­ tán a m i k o r S i m o n beleszólt a telefonba, ráparancsolt, h o g y legyen a R é g i m a l o m p a r k o l ó j á b a n p o n t b a n hatkor aznap este. Ezzel lecsapta a kagylót, h o g y S i m o n n a k esélye se le­ gyen nemet mondani. A z é r t v á l a s z t o t t a azt a p a r k o l ó t , m e r t az a u t ó p á l y a mel­ lett volt, két percre az u t o l s ó előtti lehajtótól a c s o m ó p o n t előtt, m e l y e n m i n d k e t t e n á t h a l a d n a k . M e g s e m fordult a fejében, h o g y J a n e y is á t h a l a d rajta Wakefieldből viszsza, á m e z n e m a z a z a p r ó l é k o s a n k i d o l g o z o t t terv volt, hisz dunsztja sem volt, m i t m o n d j o n v a g y tegyen a z o n túl, h o g y a helyszínre rángatja S i m o n t . E z t a helyzet alakulá­ sától tette függővé. Eleinte kedves fickónak t a r t o t t a S i m o n t , azt g o n d o l t a , H e l e n n e k p o n t rá van szüksége. A barátnője bátran meg­ k ü z d ö t t az apja halálával, és k e z d t e visszakapni az életét. L e g a l á b b i s így látta Janey-vel, ám mivel G e o r g e és J o h n el­ vonták a figyelmüket, n e m vették észre a közelgő nagy össze­ o m l á s t , m í g rá n e m szakadt csőstül a barátnőjükre. S i m o n n e m is időzíthette v o l n a tökéletesebben, m i k o r t o p p a n j o n be H e l e n szívébe. Sikeres volt, j ó k é p ű , tekintélyt p a r a n c s o ­ ló... valamennyien azt hitték, ő a herceg a fehér lovon. í g y történt, de csak a m e n y e g z ő u t á n rendezett fogadásig, mert 282

akkor Elizabeth hirtelen egészen m á s oldaláról kezdte m e g ­ ismerni S i m o n t , a m i t n e m lehetett kizárólag a z á t k o z o t t p e z s g ő r e fogni. U t á n a ö r ö k k é n y o m a s z t o t t a a b ű n t u d a t , h o g y n e m vette észre, milyen ember S i m o n valójában. Ak­ kor m á r túl késő volt, s S i m o n o t t állt az oltár előtt, és be­ nősült a tekintélyes L u x m o r e - v a g y o n b a . Szóval, eleget ült m á r k a r b a tett kézzel. Túl volt m á r u g y a n a b e m o s ó s n a p ­ jain, barátnőit v é d e l m e z ő ö s z t ö n e a z o n b a n m é g m i n d i g a helyén volt, és s e m m i t sem veszített az erejéből.

T í z perccel k o r á b b a n ért a p a r k o l ó b a , de olyan erősen resz­ ketett, h o g y ezer éve m o s t először azt kívánta, bárcsak meg­ k a p a s z k o d h a t n a egy szál cigarettában. S i m o n n a k n e m volt se híre, se hamva, de Elizabeth s z á m í t o t t erre; n e m az a faj­ ta férfi volt, aki túl n a g y teret e n g e d n e neki. Elérkezett a hat óra, majd eltelt, elmúlt öt perccel, elmúlt tíz perccel... Elhatározta, h o g y félig vár, de alig p á r percre rá egy fekete B M W gördült b e S i m o n személyre szabott rendszámtáb­ lájával, és jó h a r m i n c méterre megállt az ő élénksárga k o ­ csijától, m i n t h a attól tartana, megfertőzi az övét. S i m o n kiszállt, s h a l á l o s a n u n o t t k é p e t v á g o t t , m i n t h a szeretne m i e l ő b b túlesni az egészen, h o g y folytathassa az életét. Nem jött volna el, ha nem lenne ideges, emlékeztette m a ­ gát Elizabeth, és p r ó b á l t erre a g o n d o l a t r a összpontosítani. Amit tudok, minden kaput bezárhat előtte a csinos kis Luxmore-vagy ónhoz. M é g s e m g y a n í t o t t a volna senki, h o g y S i m o n b a n akár a legkisebb mértékben feszültség dúl, annyira önelégült áb­ rázattal k e z d t e : - Elizabeth, milyen kellemes t a l á l k o z á s ! Megöleljük egymást ?

283

- I n k á b b ne. M i n d k e t t e n tudjuk az okát, miért v a g y u n k itt. S i m o n sóhajtva előhúzta a csekkfüzetét. - Na j ó , meny­ nyi? - kérdezte elcsigázva. - M e n n y i ? - Elizabeth legszívesebben képen törölte vol­ na egy súlyokkal megspékelt j o b b horoggal, h o g y lehervad­ j o n a képéről az a hízelgő mosoly. - Mi m e n n y i ? - T u d o d te azt! - Mi baj, n e m m e r e d k i m o n d a n i ? L e s ü l a képedről a bőr, ha bevallód, h o g y egy riherongyot k u r t á i a feleséged háta m ö g ö t t , S i m o n ? R e m é l e m , le is sül! - N a , gyerünk, h a g y d a rizsát, a te fajtádnak m i n d i g van ára - m o n d t a S i m o n , és türelmetlenül k o c o g t a t t a a tollat a csekkfüzet borítóján. - Az én fajtámnak? Es h o g y a n m i n ő s í t e n é d a te fajtádat, S i m o n ? A z t m e g s e m kérdezem, egyszer fordult-e csak elő, h o g y m e g d u g t a d J ú l i a Powellt. Fel n e m foghattam, h o n ­ n a n t u d h a t t a k t ö b b e t r ó l a m a pletykafészkek, m i n t én m a ­ gam. N e m o k o l t a H e l e n t , amiért t o v á b b a d t a S i m o n n a k azt a keveset, a m i t a gyerek apjáról m o n d o t t neki. A feleségek m e g s z o k t á k o s z t a n i a híreket a férjükkel; c s a k arra n e m számítanak, h o g y a disznajuk m a j d elhíreszteli a szerető­ j ü k n e k két d u g á s k ö z ö t t , és e m e díszpinty szeretők erről pletykálnak majd az üzletfeleiknek. - Sejtelmem sincs, miről hadoválsz - jelentette ki S i m o n , ú g y tűnt, felettébb j ó l szórakozik. - Mi b a j o d van? - esett neki E l i z a b e t h . - O t t h o n vár H e l e n , az édes kis feleséged, te m e g a Julia-félék u t á n kaj­ tatsz ? Mi a pálya, S i m o n ? C s a k a riherongyoktól áll fel ? S i m o n önelégült m o s o l y a n y o m b a n lehervadt, és Eliza­ beth rájött, h o g y n o h a vaktában l ő d ö z ö t t , telibe talált. 284

- A k k o r m e g m i n e k v a g y u n k itt? - csattant fel S i m o n . - K é t l e m , h o g y a féltékenység vezérelt volna ide, v a g y m é g ­ is? - Lehet, h o g y a J ú l i a Powell-féle t ö r t e t ő kis némberektől ellenállhatatlannak érzed m a g a d , S i m o n , de h i g g y ne­ kem, n e m v a g y a z ! - Tényleg? - S i m o n megnyalta az ajkát. Elizabeth fütyült rá. - S z á n d é k o d b a n áll elhagyni H e lent? S i m o n hátravetette a fejét, és h a h o t á r a fakadt, m i n t h a Elizabeth a világ l e g j o b b viccét m o n d t a volna. - Mi a rossebnek szándékoznék elhagyni H e l e n t ? Sze­ ret e n g e m ! - Azért, m e r t egy hazug, félrekefélő r o h a d é k v a g y ? - És elmesélnéd neki, ugye ? E l m e s é l n é m ? - t é p e l ő d ö t t Elizabeth. M i n d k e t t e n tud­ ták, h o g y nem, ezért neveti ki. S i m o n a füléhez hajolt, és b e l e s ú g t a : - V i g y á z z a t o k , m i n d k e t t e n , n e h o g y belehaljatok a szülésbe, j ó ? - Ezzel m e g p a s k o l t a a pocakját, m i e l ő t t Elizabeth e l h ú z ó d h a t o t t volna. A z t á n visszamászott a kocsijába, és kerékcsikorgatva elporzott, Elizabeth m e g o t t m a r a d t reszketve, m i n t h a Si­ m o n é p p e n m e g á t k o z t a volna.

Janey-nek akkor a k a d t m e g a szeme az elvetemült színű k o ­ csin, a m i k o r hazafelé s z á g u l d o t t az autópályán, s kétséget kizáróan tudta, h o g y Elizabethé. M e r t furikázhattak az uta­ k o n rikító színű járgányok, ám egynek s e m festettek a te­ tejére virágot. Mi a frászt művelhet egy üres k o c s m a parkolójában? -

285

m o r f o n d í r o z o t t , és lehajtott az első kijáratnál, m a j d vissza­ hajtott a k o c s m á h o z a B úton, hátha Elizabeth lerobbant. M i r e odaért, S i m o n autója é p p befutott a könnyen fel­ ismerhető rendszámtáblával, és látta, h o g y E l i z a b e t h felé tart. G y o r s a n elhajtott mellettük, új szolgálati autójában Elizabeth n e m figyelhetett fel rá. Teljesen megkerülte a kör­ forgalmat, és visszatért, h o g y lopva m é g egy pillantást vet­ hessen rájuk. S i m o n a kocsijának dőlt, és lezseren beszélt v a l a m i t Elizabethnek, k ö z b e n nevetett. C s e p p e t s e m ha­ sonlítottak arra a párra, akik a látványát sem bírják egymás­ nak, az biztos. Az is lehet, h o g y az az erőltetett m o s o l y csak színjáték, s arra hivatott, h o g y félrevezesse őt és Simon fe­ leségét. N e m tartotta elképzelhetetlennek, n ő i m a g a z i n o k ­ b a n ennél rosszabbat is olvasott: a p ó s u k k a l p r ü t y k ö l ő lá­ nyok, sógorukkal prütykölő húgok, egymással fajtalankodó barátnők... Elizabeth érzelmeit finoman fogalmazva is fo­ n á k n a k ítélte. Felgyorsított az összekötő úton, és m e g i n t visszafordult, s közben várta, h o g y felcsendüljön a Benny Hill-show zené­ je, és elkísérje, ám mire visszaért, hűlt helyük volt, szeren­ cséjükre, m e r t elég harcias f o r m á b a lendült. A b s z o l ú t n e m talált rá elfogadható indokot, miért kellene Elizabethnek és S i m o n n a k kettesben találkoznia H e l e n háta m ö g ö t t . S m i n t ilyen, n e m kellett egy Eisteinnek lenni, h o g y tudja, mennyi kettő m e g kettő. Elizabeth felhívta aznap este, de a m i k o r m e g l á t t a a te­ lefonszámát a kijelzőn, hagyta, h a d d vegye fel G e o r g e , és megkérte, m o n d j a neki, h o g y m á r lefeküdt. A z o n törte a fejét, megláthatta-e Elizabeth valahogy, s vajon m o s t meg­ próbálná-e eltéríteni a szándékától. H á t rágja csak a kör­ mét, rászolgált, ha tényleg az folyik közte és S i m o n között,

286

a m i t gyanít, h o g y folyik. H a d d főjön a saját levében regge­ lig, a d d i g r a felkészülök, g o n d o l t a . - Mi van veled, h o g y n e m akarsz traccsolni? - értetlen­ kedett G e o r g e , m i u t á n letette a telefont. - C s a k fáradt v a g y o k - m o n d t a Janey, és n e m h a z u d o t t . H u s z o n n é g y órányi harag gyülemlett fel benne, s ez annyi­ ra kimerítette, h o g y szinte elepedt az alvással j á r ó feledé­ sért, mielőtt h o l n a p megbirkózik a helyzettel.

Elizabethben fel s e m merült annak a lehetősége, h o g y bele­ halhat a szülésbe, ám a szurka óta, a m i t S i m o n távoztában döfött belé, g o n d o l n i sem bírt másra. Vak p á n i k t ó l hajtva felhívta Janey-t, G e o r g e a z o n b a n k ö z ö l t e vele, h o g y m á r lefeküdt. A n n y i lelkierő n e m volt benne, h o g y H e l e n n e l beszéljen, ám irtózatos szüksége volt rá, h o g y hallja vala­ kinek a hangját, aki meggyőzi, h o g y h i b á s a n látja a d o l g o ­ kat. Sírástól fojtogatva tárcsázta J o h n számát, de az utolsó számjegynél letette. H o g y a n is kezdhetné m o s t kérésekkel ostromolni? Inkább összekucorodott az ágyban, és mentális kínzásnak vetette alá magát, lelki szeme előtt lepergette, mi történne a kicsivel, ha ő meghalna, és ő m i t érezne, ha a kicsi halna m e g . L á t t a m a g á t a p ö t t ö m fehér k o p o r s ó mellett, a h o g y j ö n ki a t e m p l o m b ó l abban a tudatban, h o g y a kisfiát hama­ rosan a h i d e g f ö l d h a l o m takarja be, ahol n e m férhet hozzá. M i n é l g ö r c s ö s e b b e n igyekezett gátat vetni e g o n d o l a t o k ­ nak, annál m a r d o s ó b b képek erőszakolták rá m a g u k a t .

S i m o n t hat órakor ébresztette az óra a felesége mellett. Az aranyhajú, fehér b ő r ű Helenben m i n d e n megvolt, amire egy 287

férfi büszke lehet egy feleségben, ő m é g s e m érzett m o c o r ­ gást az ágyékában. Végighúzta az ujját H e l e n hattyúnyakán, le az apró, hetyke melléig, majd tovább lefelé, a d o m b o r o d ó pocakjáig, de o t t azonnal visszarettent. H i r t e l e n h a r a g o s a n fuldokolni kezdett. El kell menekülnie tőle. A gyerektől. Eleinte természetesen v o n z o t t a H e l e n megjelenése, fel­ t ű n ő p á r t alkottak ketten, t u d t a . D e H e l e n n e m lehetett szívének őrzője; neki az volt a rendeltetése, h o g y az ő alap­ v e t ő e n igazgatói i m á z s á t díszítse. H e l e n elbűvölő és gaz­ d a g v o l t - apja h a g y a t é k á n a k hála -, és m é g ennél is gazda­ g a b b lesz, mihelyt m e g h a l a m e g ö z v e g y ü l t anyja. Remélte, h o g y ez inkább előbb következik be, m i n t később. H e l e n olyan védtelen volt, a m i k o r megismerkedtek, könnyen el lehetett bűvölni és csábítani, H e l e n egyszerűen i m á d t a őt. E g y ü t t szinte m i n d e n ü k megvolt, amire neki, S i m o n n a k szüksége volt. S i m o n jin arca, amelyet a világnak m u t a t o t t , a szakérte­ lemről, sikerről és irányításról szólt. A j a n g f e l e a z o n b a n sö­ tét volt, képtelenül gigászi mellű n ő k u t á n sóvárgott, akik v a d m a c s k a k é n t d o r o m b o l n a k és m o c s k o s a n beszélnek ve­ le. N e m értette, mi az o k a a ferde hajlamának, n e m talált rá ésszerű okot, egyszerűen ilyen volt. C s a k ilyen nőkkel érte el a n e m i eksztázist, utána viszont súlyos, m o c s k o s le­ pelként borult rá az önutálat. A k k o r és csakis akkor kísérel­ te m e g csökönyös természetét a „tiszteletre m é l t ó S i m o n " korlátai közé terelni. Ilyenkor ajándékkal h a l m o z t a el a fe­ leségét, a tenyerén h o r d o z t a , időnként m é g szeretkezett is vele, m í g ki n e m tört rajta m e g i n t a szabadulhatnék a há­ zi elnyomás alól, s r ú g o t t egyet az életbe, melyet a külvilág rákényszerített: a kielégülést n e m h o z ó , banális, frusztráló életbe. í g y h á n y k o l ó d o t t személyisége két p ó l u s a k ö z ö t t : a gyengesége felett érzett önutálatát felesége szelíd célpont288

j á n vezette le, m e g a n n a k m o c s k o s ringyó barátnőjén, akit m é g annál is j o b b a n megvetett, mert ő képes volt kihozni belőle a vadállatot. N e m akart gyereket. Anélkül is tökéletes képet alakított ki magáról. Tessék, a gyerek milyen p u h á n n y á tette a barát­ ját, C o n t is, p e d i g milyen t ö k ö s fickó volt. N e m akart ra­ gacsos ujjú, taknyos kölyköket, akik elvonják a figyelmét, elrabolják az idejét és m é g t ö b b b ű n t u d a t t a l terhelik.

Elizabeth egész éjjel z o k o g o t t az a g g o d a l o m t ó l , s reggel ki­ vörösödött, püffedt szemmel, borzalmas külsővel nyitott aj­ tót, amikor ú g y d ö r ö m b ö l t e k , m i n t h a d r o g után n y o m o z ó k o m m a n d ó s o k akarták volna rátörni. J a n e y viharzott be, aki szintén rosszul aludt, az egész éjszakát azzal töltötte, h o g y j ó l felhúzza m a g á t m o s t a n r a . Félrelökte Elizabethet, és be­ r o n t o t t mellette, m a j d az alig türtőztetett indulattól hajla­ d o z v a megállt a helyiség közepén. - Tudom! H o g y tehetted? - M i t t u d s z ? - kérdezte Elizabeth. Elnyűtte a s o k sírás, és össze volt zavarodva. - Te m e g ő, akár színt is vallhatsz! - Tessék? - értetlenkedett Elizabeth. Tényleg ú g y festett, m i n t aki n e m érti, m i r ő l beszél Janey. Janey-nél ez csak olaj volt a tűzre. - Ne merészelj így b á m u l n i rám, m i n t h a b o l o n d lennék! T u d o m , h o g y a b b a n a flancos szállodában töltöttétek az éj­ szakát együtt, és... és... tegnap láttalak benneteket a R é g i m a l o m parkolójában. D e r e n g m á r v a l a m i ? Janey-ben kissé lecsillapodott a vihar, m e r t Elizabeth iga­ zán szörnyen festett. Vacogott, m i n t h a a h i d e g rázta volna, p e d i g a reggel a m e l e g ígéretét hozta. J a n e y kemény fele vi289

s z o n t azzal érvelt, h o g y Elizabeth nyilván a b ű n súlyától ilyen. A g o n d o l a t r a ismét felpaprikázta m a g á t , és tajtékozni kezdett. - En és S i m o n ? - kérdezte Elizabeth alig hallhatóan. J a n e y k o m o r h a h o t á r a fakadt, ú g y vette a kérdést, m i n t v a l a m i v a l l o m á s t . - N a ! L á t o m , t u d o d , ki a francról p a ­ polok! - H o g y m i együtt v a g y u n k ? N e k e d elment a z e s z e d ! - T u d o m , h o g y u g y a n a b b a n a s z á l l o d á b a n l a k o t t és u g y a n a z o n a n a p o n N o r f o l k b a n , m i n t te, és L Á T T A L A K B E N N E T E K E T E G Y Ü T T a b b a n a nyavalyás p a r k o l ó ­ b a n ! Szóval, meséld el szépen, miről van szó, ha n e m enynyire nyilvánvaló! - N e m az, a m i n e k látszik! J a n e y erőltetetten felnevetett. - Ezzel olyankor szoktak takarózni, a m i k o r pontosan az van, a m i n e k látszik! - H i g g y nekem! - E z j ó ! N e m v a g y o k v a k ! K e r i n g t e m egy kicsit, h o g y m e g g y ő z ő d j e m , n e m á l m o d o m , a m i t látok. N e nézz m á r m a d á r n a k , E l i z a b e t h ! K e z d j ü k ott, h o g y lerí rólad a bűntu­ dat. N e m t u d s z a s z e m e m b e nézni, m i ? N a , gyerünk, nézz a szemembe! J a n e y hirtelen levegő után k a p o t t , m i n t h a új g o n d o l a t fogant volna m e g t ú l p ö r g ö t t agyában. Elizabeth pocakjá­ ra b ö k ö t t . - C s a k azt ne m o n d d , h o g y S i m o n t ó l van a gyerek! E l i z a b e t h a h i n t a s z é k b e roskadt, az arcát n y ú z o t t a n a tenyerébe ejtette. - Egek, m i c s o d a felfordulás! - lehelte. M é g vicces is lenne, ha n e m lenne olyan tragikus. En és Si­ m o n ? M á r a g o n d o l a t r a visszatér a reggeli hányingerem! - N i n c s a b b a n s e m m i vicces, ha valaki egy terhes nő fér­ jével kefél! - sikította Janey. 290

- N i n c s , e b b e n tökéletesen i g a z a d v a n - értett egyet Elizabeth. Felemelte a fejét, egyenesen J a n e y arcába nézett, és rájött, h o g y végül kénytelen lesz beavatni az egész törté­ netbe.

A m u n k á r a kész S i m o n áthajolt az ágyon, és arcon puszil­ t a a z á l m o s H e l e n t , aki m o s o l l y a l f o g a d t a férje é d e s „ J ó reggelt !"-jét, m a j d hallgatta léptei d o b b a n á s á t a folyosón, a kinyíló ajtót, m a j d a kocsifelhajtón r o p o g ó kocsit, aztán eltöprengett az előző este eseményein. S i m o n h o z o t t neki alkoholmentes bort, vacsorát főzött - csirkés-spárgás tész­ tát -, majd csendesen lepihentek a nappaliban, és lágy dalla­ m o k a t hallgattak. A z t azért m e g á l l a p í t o t t a m a g á b a n , h o g y S i m o n j ó c s k á n r á h ú z o t t a whiskyre, de csak ú g y vibrált a stressztől. M e g m a s s z í r o z t a S i m o n vállát, aztán egy i d ő múl­ va S i m o n kézen fogta és az á g y h o z vezette. N e m szeretkez­ tek, de n e m bánta, m e r t a m i k o r éjszaka felébredt, érezte, h o g y a férje átöleli. B i z t o s r a vette, h o g y f o r d u l ó p o n t h o z érkeztek. És van remény.

- M i é r t n e m szóltál róla k o r á b b a n ? - v o n t a kérdőre J a n e y szinte vicsorogva, a m i k o r Elizabeth a történet végére ért. T á m a d á s a mély szégyenét leplezte. O l y a n keményen ugrott Elizabeth torkának, kész szerencse, h o g y n e m vágtatott elő­ ször H e l e n h e z , bár m e g f o r d u l t a fejében. - R e m é l t e m , h o g y sikerül lerendeznem, és ú g y g o n d o l ­ t a m , m i n é l kevesebben tudják, annál j o b b - m a g y a r á z t a Elizabeth. - M e r t h a z a m é s z , e l m o n d o d George-nak, és ak­ kor eggyel t ö b b e n kotyoghatják el véletlenül v a g y szándé­ kosan. 291

J a n e y n e m ellenkezett, tudta, h o g y E l i z a b e t h n e k igaza van. - E r t e m . Es h o g y h o g y n e m kedvelted? - kérdezte. - De m o s t az igazat, ne süketelj itt nekem, h o g y olyan m á s az egyéniségetek! S z ü k s é g v o l t e g y kis n o s z o g a t á s r a , m e r t E l i z a b e t h n e k nem akarózott elmondania. - N a j ó , h a muszáj, b e p r ó b á l k o z o t t n á l a m a z esküvőn. A saját esküvőjén! - nyögte ki végül. - O d a k i n t álldogált m a g á b a n , én m e g el a k a r t a m szívni egy cigit, ú g y h o g y o d a ­ m e n t e m hozzá, és csevegni kezdtem, t u d o d : „ J ó l telt a na­ p o d ? " amiket ilyenkor szokás. R á m vetette m a g á t , é s n e m , n e m volt részeg, mielőtt kérded. Azzal jött, h o g y látta, h o g y nézek rá. E l ő s z ö r azt hittem, ugrat. Ü g y értem, a saját es­ küvőjén, az isten szerelmére, én m e g koszorúslány vagyok. Összevissza tapizott. - Elizabeth b e l e b o r z o n g o t t a taperoló kezek emlékébe. - Végül t ö k ö n r ú g t a m , képzelheted, mi m i n d e n n e k nevezett. N e m valami úriember, g o n d o l t a m . Mély, fáradt sóhaj szakadt fel belőle. - N e m t u d o m , Janey. Lehet, h o g y az én h i b á m . Lehet, h o g y jeleket adok... - Nyelt egypárat, és J a n e y n a g y o n szerette volna megölelni, de ú g y érezte, nincs h o z z á j o g a . - N e m vétettél s e m m i t - s ú g t a gyengéden. - C s a k azt látta, a m i t látni akart. - P e d i g te is g y o r s a n elhitted. - Sajnálom, b o r z a l m a s a n érzem m a g a m , ha ez vigasztal. - Mindegy, spongyát rá! Elizabeth nagylelkűségétől J a n e y csak m é g i n k á b b o s t o ­ ba libának érezte m a g á t . N a g y , kövér, szenteskedő tehén­ nek, aki ú g y prédikál itt hűtlenségről, m i n t h a m a g a lenne a megtestesült S z ű z M á r i a . P o n t ő! Ez aztán a jó vicc!

292

- Szóval miért hívtál tegnap este ? - kérdezte a tehén bár­ gyún. - H o g y meghalhatunk-e szülés közben - felelte Elizabeth reszketegen. - K é p t e l e n v o l t a m szabadulni a g o n d o l a t t ó l , m i u t á n S i m o n a fülembe ültette a bogarat. Egyfolytában az járt az eszemben, h o g y m e g h a l o k , és a fiamnak nincs senki­ je, vagy ő hal m e g , és fekszik egy fehér k o p o r s ó b a n . . . - E n ­ nél a szónál elnémult, feje a tenyerébe billent, és szólni s e m bírt. - Jaj, Elizabeth - jajdult fel Janey, és széttárva a karját egy n a g y szeretgető ölelésre, felrántotta a barátnőjét a székből, és a karjába zárta. Elizabeth csak a válláig ért. R é g e n m a g a ­ sabb volt nálam, én n ő t t e m m e g , vagy ő m e n t össze? - tű­ n ő d ö t t Janey, s elsöprő szeretet r o h a n t a m e g a kis barátnője iránt. H o g y is feltételezhettem róla? Elizabeth Collierről? A k i olyan volt, m i n t h a saját bejáratú testőrük lett volna a suliban. Felidézte azt a n é m b e r C a r m e n Varley-t, aki rend­ szeresen megkeserítette H e l e n életét, m e g a keresztbe ál­ l ó s z e m ű M i r i a m S u t t o n t , aki á l l a n d ó a n E l e f á n i n a k csú­ folta őt, Janey-t. D e csak a m í g Elizabeth neki n e m támadt, m i n t egy t a s m á n ö r d ö g , az ökle járt, m i n t a cséphadaró, és hidegen hagyta, m i t k a p majd büntetésül, és milyen sebe­ ket szerez, m e r t C a r m e n és M i r i a m kemény, h ú s o s csajok voltak, és k i o s z t o t t a k egy-két horgot, m i e l ő t t Elizabeth le­ m o s t a őket. Furcsa, h o g y Elizabeth m i n d i g elferdült lelkű­ n e k t a r t o t t a m a g á t , de ha a b a r á t n ő i r ő l volt szó, egyenes volt, m i n t a cövek, g o n d o l t a Janey. M i k ö z b e n ő... - M i n d e g y , m o s t ne velem foglalkozzunk, H e l e n n e l mi van? M a j d n e m bediliztem, annyira p r ó b á l t a m kisütni, m i legyen a következő lépés, de nincs ötletem. E l á s h a t o m m a ­ g a m , ha szólok neki, és eláshatom m a g a m , ha n e m - m o n d ­ ta Elizabeth ó l m o s sóhajjal. 293

- N e m hiszem, h o g y b á r m i t tehetünk, Elizabeth - jelen­ tette ki Janey, és ez volt a s z o m o r ú igazság. Amennyire ők látták, n e m tehettek mást, m i n t h o g y ö l b e tett kézzel vár­ j á k a katasztrófát.

És vártak ölbe tett kézzel, de n e m történt semmi, és az elkö­ vetkező másfél hétben a külvilágnak m u t a t o t t élet a m e g s z o ­ k o t t m e d e r b e n folyt az Aranypár Cadberryéknél. E g y este, amikor S i m o n L o n d o n b a n töltötte a z éjszakát, H e l e n meg­ hívta a barátnőit vacsorára, h o g y m e g m u t a s s a nekik a g y ö ­ nyörűen befejezett b a b a s z o b á t , mely láttán Elizabeth c s a k m é g j o b b a n s o p á n k o d o t t , miért n e m csinálta m e g ő is k o ­ rábban, mert m o s t már túl késő volt hozzá. J a n e y győzködte, h o g y kérje m e g J o h n t , G e o r g e - d z s a l ketten együtt p á r n a p alatt végeznének vele, Elizabeth a z o n b a n n e m s z o k o t t szí­ vességet kérni, és J a n e y j o b b a n ismerte annál, h o g y tovább forszírozza a dolgot. A z t á n H e l e n egy kicsit j o b b kedvre de­ rítette, m e r t m i n t m o n d t a , így legalább p á r h ó n a p i g vele le­ het a b a b a az „ a n y a m é h szobában", tehát kár k a p k o d n i . H e l e n olyan csinos volt, és édes h a r m i n c e g y hetes terhe­ sen, h o g y sebesen g y a r a p o d ó körmérete ellenére m é g m i n ­ d i g a törékenység érzete lengte be, n o h a b á r m i t m e g a d o t t volna, ha akkora melle lehetne, m i n t a barátnőinek. M e s s z e n e m szedett fel annyit, m i n t ő k . Elizabeth lassan kis foci­ labdává g ö m b ö l y ö d ö t t , s a m á r k o r á b b a n is bőségesen duz­ z a d ó melle m o s t lufivá nőtt, H e l e n irigységére. J a n e y egyre i n k á b b h a s o n l í t o t t valami félelmetes, szarvval díszített si­ sakban p a r á d é z ó harcos királynőhöz e g y Wagner-operából. A mellei akkorára d a g a d t a k , h o g y n e m s o k á r a külön-külön irányítószámot kell k a p n i a m i n d k e t t ő n e k . T e l i h o l d k é p e lett, teljesen szétfolyt, ezért elzarándokolt A n t o n y Fawkes294

h o z , a város felkapott fodrászához, h o g y új frizurát csinál­ tasson, mivel a vállig érő szöghaja csak kihangsúlyozta a ke­ rekségét. Fawkes l e g j o b b fodrásza frufrura v á g t a a haját, és sikkes kis bubifrizurát csinált neki, n é h o l belecsempészett itt-ott egy s ö t é t e b b tincset, h o g y i z g a l m a s a b b á tegye a vö­ röset; J a n e y rég n e m vert ennél j o b b a n száz font seggére. M i n d h á r m a n H e l e n m ű t ő s z e r ű konyhájában ültek, fel­ v á l t v a k o r t y o l t á k a c s é s z é j ü k b ő l a málnalevélteát, m e l y állítólag elősegíti a k ö n n y ű szülést, és m e g - m e g h ú z t á k a G a v i s c o n t , m i k ö z b e n n a g y ívben tettek rá, h o g y a hasz­ nálati utasítás szerint „ h á r o m h a v o n t a e g y kávéskanál" az adag. Az orvosnál nevetség tárgya volt, Elizabeth mennyit lötyöl belőle. D r . G i l h o o l e y megállapította, h o g y gyakor­ latilag függő. „ B a r n a s ö r t kellene i n n o m v a s h i á n y r a ? " - kérdezte az orvost. ír lévén, dr. G i l h o o l e y hajlamos volt felmagasztal­ ni a n n a k sötét, krémes előnyeit. „ M i a c s u d á n a k inná helyette azt a dögletes s z i r u p o t ? " - kérdezett vissza az orvos, és azt tanácsolta, egyen i n k á b b s o k kelbimbót. H e l e n nagyot kortyolt a Gavisconból, és beleborzongott. - H o l n a p j ö n h a z a a férjurad? - kérdezte J a n e y udvaria­ san, a szokásos nyálcsorgatás nélkül. S i m o n n a g y o t zuhant a szemében, és végképp kegyvesztett lett nála. - A h a , és k é p z e l d ! J ó m a g a m is e l u t a z o m p á r n a p r a pén­ teken - jelentette be H e l e n . - S z é p helyre? - kérdezte J a n e y a haját lóbálva, m e r t az új frizura m é g m i n d i g ú j d o n s á g volt neki. - A n y u elvisz egy gyógyfürdőbe, h o g y megfiatalodjam. - Ó, az n a g y o n klassz lesz - jegyezte m e g Elizabeth, tud­ ván, h o g y tényleg klassz lesz: L u x m o r e asszonyságnak csak a l e g j o b b felelt m e g . Fájón látta, mennyit m o s o l y o g H e l e n , 295

mennyire azt hiszi, h o g y m i n d e n rendben van a h á z a táján. M i n d e n e s e t r e egy kellemes, p i h e n t e t ő hétvége távol a mér­ g e z ő faszkalaptól, akihez feleségül m e n t , csak az előnyére válhat. És H e l e n el is u t a z o t t a p a z a r g y ó g y f ü r d ő b e , m e g s e m fordult a fejében, mennyire megfiatalodik, mire vége a hét­ végének.

296

36.

/fejezet

A L u x m o r e h ö l g y e k é p p e b é d i d ő b e n érkeztek „ A M e n e ­ d é k é b e . E g y zöldségfesztiválnyi saláta után H e l e n úszott egy nagyot, j ó g a ó r á t vett, m a j d k ö n n y ű vacsorával és egy­ órányi masszázzsal kényeztette m a g á t , m i e l ő t t lefeküdt, és m é g ezek u t á n is c s a k h á n y k o l ó d o t t a hűs, fehér á g y n e m ű között, a z á l o m b i r o d a l m á t kerülgetve. H o g y i s j u t eszébe itt élvezni az életet, m i k ö z b e n a házassága o t t h o n hajszál hí­ j á n r o m o k b a n hever. S i m o n az egész hétvégét egyedül töl­ ti a házban, o t t lenne mellette a helye, h o g y vele töltse az időt. K o r a reggel üzenetet h a g y o t t hát az anyjának a recep­ ción, h o g y vonattal m e g y vissza, k é s ő b b m a j d m e g m a g y a ­ rázza, ne a g g ó d j o n m i a t t a . Pénelopé L u x m o r e persze n e m f o g lelkendezni a hírre, de ettől m é g j ó l fogja érezni m a ­ gát a fürdőben. S z á m t a l a n s z o r járt m á r o t t k o r á b b a n , n e m volt idegen számára a létesítmény. H e l e n a z o n b a n ráébredt, h o g y neki elsődlegesen o t t h o n a helye, h o g y d o l g o z z o n a házasságán, m i e l ő t t túl késő lenne. L e h e t , h o g y S i m o n n a l f o r d u l ó p o n t h o z értek nemrég, de h o s s z ú m é g az út. K ü z ­ denie kell kettőjükért a g y e r m e k ü k érdekében. A h o g y a taxi egyre közeledett a főúton, H e l e n észrevette, h o g y S i m o n kocsija felettébb szokatlan m ó d o n kint van a 297

felhajtón, és a m i m é g furcsább, elállja egy t i p p - t o p p kis pi­ ros M i n i útját. H a l k a n , lopva lépdelt a murván, amennyire csak tudott, bár m a g a s e m értette teljesen, mi vezérli - ne­ vezhetjük ösztönnek, nevezhetjük p á n i k n a k . Kinyitotta a hátsó ajtót, és besurrant, amennyire észrevét­ lenül egy súlyosan terhes n ő t ő l telik. Á t o s o n t a k o n y h á n a nappaliba, m i n t egy macska, s mindjárt szemet szúrtak neki a szőnyegen szanaszét hajigált ruhák: egy tanga, egy százki­ lós görögdinnyéket is könnyűszerrel elbíró melltartó, cipő, fekete harisnya. Felmarkolta őket a k a n a p é n heverő idegen táskával egyetemben, és b e d u g t a egy szekrénybe, h o g y ne legyenek szem előtt. Elfacsarodott szíve m i n d e n egyes d o b ­ b a n á s a fülsértő, fájdalmas lüktetés volt, a t o r k a annyira ki­ száradt, h o g y m e g v o l t győződve, menten kicserepesedik. Árnyként illant végig a folyosón, bizonyíték u t á n kuta­ t o t t a csendben, h o g y mi folyik. A h á l ó s z o b a ajtaja elé ért, s ekkor m e g ü t ö t t e odabentről a férje hangja a fülét: - N é z d , r ö g t ö n felhívom, és kiderítem, m i k o r ér h a z a h o l n a p , ha ennyire a g g ó d s z . E g y n ő i h a n g válaszolt: - L é g y szíves. C s a k rossz előér­ zetem van, e z m i n d e n . N e m hiányzik, h o g y beleütközzem az előszobában. E z e n j ó t derültek. - Imádom a didkódat! - Tudom. - Gigászi! - Van olyan j ó , m i n t a nejedé ? - Viccelsz, ugye ? Az olyan, m i n t valami szúnyogcsípés. M e g i n t nevettek egy sort. Rajta, H e l e n e n . - Ide gyere, t e ! - szólt S i m o n fátyolosan. M i n t h o z z á a k a p c s o l a t u k elején, a m i k o r m é g azt hitte, ő a világ legsze­ rencsésebb nője. M i n t amikor S i m o n m a g a alá gördítette, 298

és csókolta a z o n az érzéki töltetű estén, a m i k o r megcsinál­ ták a p o c a k j á b a n növekvő á l o m s z é p kislányt, a gyermeket, akit m o s t vele együtt megcsal. Reszkető kézzel m e g f o g t a a kilincset, megacélozta ma­ gát, és becsörtetett a h á l ó s z o b á b a . E g y irdatlan méretűre felpumpált mellű, cingár nő látványa fogadta, aki a ková­ csoltvas fejtámlához bilincselt férjén lovagolt, v a l a m i ró­ zsaszín tollas h a l o m közepén. M i n d h á r m a n a Viselős hitves hűtlenkedésen kapja urát egy könnyűvérű nőcskévelcímű cso­ p o r t k é p b e dermedtek, m é g az óra is visszafojtott lélegzettel várt. A p ő r e p á r a b b a n az ágyban hempergett, ahol S i m o n elvette felesége szüzességét, s ahol m e g f o g a n t a gyermekük. Az ő ágyuk, az őgyermekük! H e l e n t átjárta a kín, a h o g y könnyei szögesdrótként szaggattak-téptek utat m a g u k n a k a könnycsatornáiban, s m á r é p p ö s s z e o m l o t t volna, a m i k o r újra a fülébe csengett az a h a n g : Ugyan már, gyermekem, hová lett belőled a Luxmo­ re-ok kurázsija! A könnyei hirtelen elapadtak. M i n t h a élet­ re kelt volna benne az apja, h o g y t á m o g a s s a , kiegyenesítse a gerincét, és n e m sokra rá, h o g y lánya fejében felcsendült a hangja, elszabadult a p o k o l . - H e l e n , nézd... - kezdte S i m o n , hasztalan rázta a rózsa­ szín tollas fémet. - Nézek... - m o n d t a H e l e n figyelemre méltó higgadtság­ gal, jóllehet d ü b ö r g ö t t a szíve a fülében, m i n t valami Sta­ tus Q u o - k o n c e r t . - Ez n e m az, a m i n e k látszik. Igen, tényleg ezt m o n d t a . Bilincselő kisasszony aprócs­ ka babakezeivel p r ó b á l t a takargatni d u z z a d t tőgyét, s főtt a feje, m i k é n t o l d a l o g j o n el a sudár, szőke nő mellett a ru­ hájáért.

299

- C s a k egy kis szex kellett, n e m a k a r t a m ártani a babá­ n a k - védekezett S i m o n . M i n t h a ez n e m lenne elég, m é g a b a b á t használja ment­ ségül a viselkedésére, d ö b b e n t m e g H e l e n . B ö g y ö s k e n e m n a g y o n d o b ó d o t t fel ettől, szitkok árada­ tát z ú d í t o t t a S i m o n r a , és megállás nélkül ütlegelte. Ú g y le­ foglalta a kezét a feladat, észre sem vette, h o g y H e l e n meg­ jelenik m ö g ö t t e . H e l e n n e m volt t ö b b é gyengéd, bájos kis teremtés a súlyfölényével. H e l e n fortyogott az adrenalintól és a d ü h t ő l m a g a , de főként a m e g n e m született gyermeke miatt. Vademberként m o r o g v a felemelte a p u c é r n ő t a ha­ jánál fogva, és szinte erőfeszítés nélkül átlódította a folyo­ són. S i m o n a z á g y o n tekergőzött, p r ó b á l t szabadulni, n a g y igyekezetében ú g y festett, m i n t h a epilepsziás r o h a m a len­ ne. H e l e n lekapta S i m o n slusszkulcsát a kulcstartóról elhal a d t á b a n : n e m akarta, h o g y egy ilyen rüíke szennyezze be az autóját. Kiviharzott a bejárati ajtón, le az ösvényen Si­ m o n B M W - j é h e z , de egy n a n o m á s o d p e r c r e s e m lazított a szorításán. - Aú, aú, a ú ! - v i s o n g o t t a nő, csupasz talpát felsértet­ ték a kavicsok. H e l e n egy g o m b n y o m á s s a l kinyitotta az aj­ tót, és belökte a h á t s ó ülésre. - A z t hiszem, ideje, h o g y hazavigyelek - m e n n y d ö r ö g t e . - A t... t... táskám, k... kérem - d a d o g t a a n ő . - Majd p o s t á z o m ! - vágta o d a Helen. - A b b a n van a l a k á s k u l c s o m ! -Pech! A nő menekülőre f o g t a volna, a m í g H e l e n b e i n d í t o t t a a m o t o r t , de a gyerekzár m e g a k a d á l y o z t a . - M e g k a p h a t n á m legalább a r u h á m a t ? - r i m á n k o d o t t taknyosan, és egy ezeréves, szakadt, első érintésre a lapjaira hulló kisokos m ö g é bújt. 300

- N e m ! T a l á n n e m kellett v o l n a m e g v á l n o d tőle, n e m igaz? - sziszegte H e l e n . A kavicsot felverve, csikorgó kere­ kekkel l e s z á g u l d o t t a felhajtóról, m a j d gyorsítva távolodni kezdett, m i n t R a l p h S c h u m a c h e r a boksztól. A nő ekkor, bárki volt is, z o k o g v a a bocsánatáért esede­ zett, H e l e n t a z o n b a n a legkevésbé s e m sikerült m e g h a t n i a . M e r t H e l e n n e k c s a k az járt az eszében, hányszor, de hány­ szor kosarazta ki S i m o n arra hivatkozva, h o g y túl fáradt a szeretkezéshez, m e g h o g y mennyire n e m érdekelte sem ő, s e m a gyermeke, és íme, a kocsi hátuljában lapul az o k : m e r t az igazgatói energiáit rá vesztegette. A nő összehúzta m a g á t kicsire, apró, rózsaszín g o m b o l y a g g á g ö m b ö l y ö d ö t t a p a d ­ lón, és igyekezett a kezével elfedni m a g á t , m i k ö z b e n H e l e n keresztülrobogott a hat számjegyű fizetések, dupla garázsok és távirányítós k a p u k illusztris kis falván. - H o l laksz ? - kérdezte. Rájött, h o g y fogalma sincs, mer­ re hajtson, és m o m e n t á n a u t o m a t a p i l ó t á r a kapcsolva süvít a városközpontba. - O... H o r s f o r t h b a n - h a n g z o t t a g y á m o l t a l a n válasz. Halványlila g ő z e sem volt, merre lehet H o r s f o r t h ; gon­ dolta, rá kell hajtani az M l - r e , és követni a táblákat, m í g L e e d s közelébe n e m ér. A l e g j o b b lesz, ha visszamegy a vá­ r o s o n át, és felhajt az autópályára. S z o m b a t délután volt, ekkor tartották a nagyvásárt a vá­ rosban. Mindenfelé emberek tolongtak, de a hátul kucor­ gó nő szerencséjére a villanyrendőrök a közeledtükre m i n d zöldre váltottak. H e l e n egyáltalán n e m látta a visszapillan­ tó t ü k ö r b ő l : ú g y kerülte el ügyesen a nyilvános megalázta­ tást, h o g y g i z d a termetét bepréselte a lábtérbe, bár a kép, a h o g y meglovagolja a férjét, beleégette m a g á t H e l e n elmé­ j é b e . K a c a g á s u k fülsértőn b o n g v a csengett m é g a fülébe, m e g v e t ő szavaik újra m e g újra v i s s z h a n g z o t t a k a fejében. 301

Nem hiányzik, hogy beleütközzem az előszobában... ha-haha... szúnyogcsípés... Nem hiányzik, hogy beleütközzem az előszobában...

ha-ha-ha...

Ereiből fortyogva ö m l e n i kezdett a láva, a h o g y lefékezett a piros l á m p á n á l a város epicentrumában. E g y féktelen, ör­ d ö g i pillanatában, fütyülve a hátulról érkező, vinnyogásra, lenyomta az elektromos ablak gombját, majd addig forgattafeszegette a kulcsot a gyújtásban, m í g az a l e g n a g y o b b meg­ elégedésére ketté n e m törött egy roppanással. E h h e z szin­ te emberfeletti erőre volt szüksége, de a b b a n a pillanatban H e l e n emberfeletti volt, az igazság jó angyalából és a boszszúállás sötét angyalából gyúrva. E g y csattintással kioldot­ ta a biztonsági övét, és kiszállt a kocsiból. - M i t művel ? - kiáltotta B ö g y ö s k e kétségbeesetten bőg­ ve. - H a z a m e g y e k - k ö z ö l t e H e l e n , és tárva-nyitva hagy­ ta a kocsi ajtaját, majd d i a d a l m a s a n elvonult a taxiállomás irányába. A m a g á r a h a g y o t t kocsi m ö g ö t t tülkölni kezdtek az autósok, és lassan kíváncsi t ö m e g v e r ő d ö t t össze a d ú s a n ellátott, anyaszült meztelen nő körül Barnsley szívében egy s z o m b a t délután.

S i m o n m é g m i n d i g a bilinccsel k ü s z d ö t t , a m i k o r H e l e n hazaért. - H o l a p o k o l b a n voltál?! - üvöltötte S i m o n . - C s a k sza­ badíts ki i n n e n ! B i z t o s a p a d l ó r a esett a kulcs, ezen az olda­ l o n - és H e l e n éjjeliszekrénye felé b ö k ö t t a fejével. - A z o n ­ nal, H e l e n ! H e l e n megjegyezte, h o g y elmaradt az udvarias érdeklő­ dés, merre leledzhet a kis pajtása, p e d i g S i m o n nyilván tudja, n e m létezik, h o g y h ú s z perc alatt megforduljon a barátnéja 302

házától. Felvette a kulcsot a padlóról, s látta, h o g y férje ar­ cán m e g k ö n n y e b b ü l é s árad szét. - Es m o s t nyisd ki... M i t művelsz? H e l e n zsebre v á g t a a bilincskulcsot. M a j d S i m o n tekin­ tetétől követve előhúzta a fiókból a digitális fényképezőgé­ pet, és fotózni kezdte. M i n d i g is fel akarta eleveníteni régi kedvtelését. Keresve s e m találhatna ennél j o b b a l k a l m a t ! - Te eszeveszett b o l o n d ! H a g y d a b b a ! K o m o l y a n beszé­ lek, H e l e n ! - M o s o l y t kérek! - szólt rá H e l e n . N a g y o n élvezte, s jó kedve nőttön-nőtt, a h o g y S i m o n őrjöngve rángatta a szo­ ros fémbilincset, h o g y szabaduljon. Ez az átmeneti szadista megszállottság időlegesen távol tartott m á s , lecsapni készü­ lő érzelmeket: a fájdalmat, a megcsalatás érzését és a végte­ len s z o m o r ú s á g o t , h o g y a házassága k ú t b a esett, m e r t innen nincs visszaút. M e r t S i m o n n e m p u s z t á n sebet ejtett a k a p ­ csolatukon, de egyetlen csapással kivégezte. A házasságuk­ n a k vége, a gyermekkel teljes, eljövendő családi életüknek vége, s ez u t ó b b i m i a t t menthetetlenül és végleg m e g g y ű ­ lölte őt, és emiatt folytatta a fényképezést. S i m o n tüsszen­ tett egyet, s a levegő megtelt kavargó tollpihékkel. - M i r e n é g y ó r a múlva visszaérek, n e m leszel itt - a d t a ki az u k á z t H e l e n végül. - Vagy f o g a l m a d sincs, mi vár ezek­ re a képekre! - Megfordult már a pirinyó, csökött tyúkagyadban, h o g y ha azt akarod, h o g y menjek, ki kell s z a b a d í t a n o d ? S i m o n tajtékzott a dühtől, vörös ábrázata m ö g ö t t mint­ h a m e g f é k e z e t t d é m o n lapult volna, melyet n e m szaba­ d o n kell engedni, h a n e m ö r d ö g ű z é s n e k alávetni. A legocsm á n y a b b szitkokat szórta Helenre, a m i csak eszébe jutott, s mivel m e g n e m született g y e r m e k ü k füle hallatára átkoz­ ta, H e l e n n e m h a g y t a annyiban. 303

- Igazán n e m kéne így k á r o m k o d n o d , S i m o n ! - sóhaj­ t o t t a fáradtan. F o g t a a h á l ó s z o b a i telefont, és b e ü t ö t t egy s z á m o t , m i u t á n kikereste a telefonkönyvből. - H a l l ó , F ő n i x lakatos ?... Igen, bocsánat, a férjem j ó l be­ lekeveredett a szeretőjével a kulimászba. K ü l d e n e valakit, aki kiszabadítja?... Igen, m e g a d o m a címet... M o s t el kell m e n n e m , de nyitva h a g y o m az ajtót. C s a k menjenek egye­ nesen a h á l ó s z o b á b a , o t t tekereg p u c é r a n az á g y h o z bilin­ cselve... N e m , kizárt, h o g y eltévesztik, nyakig m e r ü l a ró­ zsaszín tollban... Fél óra? R e n d b e n , k ö s z ö n ö m . A z á g y o n rángatózó, acsargó, k ö p k ö d ő alakhoz fordult, aki szórta az utasításokat m e g a szitkokat. H e l e n m e g a bé­ ke megtestesült oázisa volt, szenvtelen és közönyös a férjé­ re váró szörnyű megaláztatással szemben, p e d i g egy órája m é g annyira szerette, h o g y alig várta, h o g y hazaérjen hoz­ zá, és megsebzett h á z a s s á g u k o n m u n k á l k o d j o n . M o s t sem­ m i t s e m érzett. - N é g y ó r a ! - ismételte, ezzel egy u t o l s ó pillantást vetett a n á s z á g y o n heverő férjére, m a j d a kurvás kis vörös M i n i t megkerülve a garázsba ment, és a R é g i P a r ó k i á h o z hajtott, h o g y anyja és apja kertjében hintára üljön, és megtervezze az első lépéseit újdonsült szingli életének.

304

Sf. (fejezet

Terry L e n n o x ruganyos léptekkel futott be a Praktimax kora reggeli tárgyalásáról, a H a r l e m Globetrotter játszi könnyed­ ségével feldobta a zakóját az i r o d a sarkába helyezett ódiva­ tú állófogas behajlított ágára, és csengetett Elizabethnek, h o g y tolja be a d a g a d t seggét, amilyen s z a p o r á n csak bírja két forró csokival és a csokis piskótaszelet kivételével egy c s o m a g bármivel. - Ülj le, asszony, teljesen elállód a fényt! - m o n d t a , ami­ k o r Elizabeth belökte a fenekével az ajtót, m e r t tele volt a keze. Elizabeth a változatosság kedvéért szellemes riposzt nélkül tette, a m i t m o n d t a k neki, mert a) L e n n o x t ű k ö n ült, h o g y m e g o s s z a vele a b i r t o k á b a j u t o t t hírt, és m e r t b) a fo­ ga k ö z ö t t cipelte a kekszes zacskót. - T a l á l d ki, m i t h a l l o t t a m ! - K é p z e l n i sem t u d o m . L e n n o x h a g y t a , h o g y egy d a r a b i g találgasson, d e e z a z ínyenc csemege n e m tűrhette tovább a találgatásokat. - A pajtikádat, J ú l i a Powellt... - k e z d t e , de E l i z a b e t h közbevágott. - N e m a pajtikám! - C s i t t ! M i n t említettem, mielőtt g o r o m b á n félbeszakí305

tottál, a pajtikádat, Júlia Powellt s z o m b a t o n p u c é r a n talál­ ták Barnsley szívében. - Na ja - hitetlenkedett Elizabeth, széttépte a m e n t o l o s krémes keksz zacskóját, és odakínálta a főnökének. - N e m , de tényleg, és L a u r e n c e a jelek szerint t o m b o l . A m i e n g e m illet, az a s a n d a g y a n ú m , a nő elhallgatta, h o g y találkozgat valakivel, t a l o n b a n akarta tartani Laurence-t, és m o s t h a s o n csúszva kellett o d a m á s z n i a elé, h o g y r e n d b e te­ gye a szénáját. Laurence m i n d e n követ m e g m o z g a t o t t , h o g y ne kerüljön be az újságba, de szívja a fogát, m e r t széltébenh o s s z á b a n erről beszélnek, és n e m vet r á j ó fényt, h o g y p r ó ­ bálja m a n i p u l á l n i a sajtót, k ü l ö n ö s e n úgy, h o g y p o l i t i k a i a m b í c i ó k a t dédelget. - N e ! - kiáltotta Elizabeth. L a s s a n kezdett hitelt a d n i L e n n o x történetének. - Ez k o m o l y ? - Komoly, m i n t a vakbélgyulladás - erősítette m e g Terry L e n n o x , és előadta az egész sztorit. - Ú g y fest a d o l o g , h o g y a kisasszony valami n ő s nagyku­ tya reklámfazonnal szűrte össze a levet. Az asszonyka várat­ lanul b e t o p p a n , és o t t találja őket a hitvesi ágyban, a h o g y nyúl m ó d j á r a s z o r g o s k o d n a k . Erre a kis nő fogja m a g á t , be­ vágj a Júliát meztelenül a kocsiba, beszáguld vele a városköz­ p o n t b a , m e g s z a b a d u l a kocsitól, beletöri a slusszkulcsot a gyújtásba, és szépen h a z a m e g y taxival. Végül valaki meg­ szánj a Júliát, betakarja egy pléddel, és hazafuvarozza, de a n é p m á r összecsődült a háza előtt. L a u r e n c e rágja a kefét, nekem elhiheted. Alig bírt Juliára nézni a tárgyaláson. Egész reggel m e n t a burkolt célozgatás, aztán J ú l i á n a k végre le­ esett a tantusz, h o g y m i n d e n k i rajta vihog, és sírva elsza­ ladt. B u t a kislány. M i n t h a szegény Laurence-nek n e m lenne elég baja m o s t , h o g y o t t lihegek a nyakában. N a , m i n d e g y

306

- belekortyolt a forró csokiba, és helyeslőn b ó l o g a t o t t -, g o n d o l t a m , érdekel. - N e m is t u d o d , mennyire örülök, h o g y e l m o n d t a d m o n d t a Elizabeth b o l d o g vigyorral. - N e m h i t t e m volna, h o g y egy pletykafészek veszett el b e n n e d . - N e m is - m o n d t a Terry L e n n o x -, de n e m szenvedhe­ t e m az olyanokat, akik belegyalogolnak m á s o k házasságá­ b a . Szerintem az u t o l s ó c s e p p i g m e g é r d e m l i k a sorsukat. B e k a p o k m é g egy kekszet. F i n o m , n e m ? L á m , lám, lám, g o n d o l t a Elizabeth, és odanyújtotta a kek­ szet. H e l e n szerint e l ő b b - u t ó b b r á d k ö s z ö n a k a r m a , és tes­ sék, itt van frakkban és keménykalapban. Vagy á d á m k o s z ­ t ü m b e n , csak n é z ő p o n t kérdése. Helen... M e n n y d ö r g ő s m é n k ű ! Helen!

Elizabeth a mobilján csörgette m e g Helent, de m i n t kide­ rült, H e l e n szokás szerint d o l g o z o t t . Tehát nyilván n e m a S z e m é t lett rajtakapva in jlagrante delicto, k ü l ö n b e n H e l e n r o m o k b a n heverne, és m á r futott volna hozzájuk, h o g y a g y á m o l í t á s u k a t kérje. - O, szia - k ö s z ö n t Elizabeth - E n . . . ö ö ö . . . csak... azért hívlak... ö ö ö . . . valójában nincs k ü l ö n ö s e b b apropója. C s a k kíváncsi voltam, j ó l vagy-e. - J ó l v a g y o k - m o n d t a H e l e n , aki v i d á m a b b n a k tűnt, m i n t valaha. - A m i azt illeti, s o s e m v o l t a m m é g j o b b a n . Tulajdonképpen hívni akartalak délben, h o g y meghívjalak. - Igen? Mi az ábra? - H á t , lapátra tettem S i m o n t , és beszereztem egy új p a ­ sit. Szeretném, ha átjönnétek Janey-vel. M i t szólnál a ma es-

307

téhez? Gyertek teára, u t á n a b e m u t a t o m . Felhívod Janey-1, v a g y én hívj am fel ? E z n e m lehet H e l e n , b i z t o s a n a b b a n a z őrült fázisban van, a m i e u f ó r i á n a k tűnik, d e v a l ó j á b a n á l c á z o t t hiszté­ ria. M o s t a n t ó l f o g v a b á r m e l y p i l l a n a t b a n ö s s z e o m o l h a t , és jajveszékelni fog, m i n t egy C e l i n e D i o n n a l keresztezett sikítószellem. - Ö ö ö . . . m a j d én felhívom. Tényleg j ó l v a g y ? - E l i z a b e t h , tényleg j ó l v a g y o k , l e s z á m í t v a a g y o m o r ­ égést, de azt hiszem, é p p m o s t s z a b a d u l t a m m e g a terhes­ ségem l e g n a g y o b b fájdalmától. M a j d k é s ő b b beszélünk, és m i n d e n t elmesélek. A k k o r viszlát hatkor. L e t e t t e a telefont, Elizabeth m e g csak b á m u l t a a kagy­ lót, m i n t h a azt várná, h o g y valaki rákiáltson: „Április b o ­ londja!"

L e n é z t e k a kanapéra, ahol H e l e n életének új pasija durmolt. - Ellenállhatatlan, n e m ? - m o s o l y g o t t elnézőn. - S o s e m h i t t e m volna, h o g y b u k s z a vörös pasikra - je­ gyezte m e g Elizabeth. - Ajvé! - kiáltotta Janey, kiállva a v ö r ö s ö k mellett. - Sze­ rintem n a g y o n helyes. H e l s , gratulálok! - M i a neve? - B r i a n - felelte H e l e n . - H á t , jó alvókája v a n ! - J ó l b e p a k o l t vacsorára, s z e m l á t o m á s t elbágyadt. - E l é g e d e t t n e k t ű n i k az istenadta. - K a j a k o s legény, m i ? - állapította m e g Janey. - T ö n k r e fogja v á g n i a b ő r k a n a p é d a t - figyelmeztette Elizabeth. H e l e n m e g c i r ó g a t t a a n a g y vörhenyes m a c s k a b u n d á 308

ját, s az hosszú, k a r o m m e r e g e t ő nyújtózással válaszolt a simogatására. - Igen - m o n d t a H e l e n édesen, de vészjóslón. - R e m é ­ lem, cafatokra tépi.

A m e n ü rákkoktél, hasábburgonyával szervírozott garnéla és egy legalább tizenöt centi m a g a s , házi Fekete-erdő t o r t a volt, a m i b ő l J a n e y két szeletet is kért tejszínhabbal, és a m i a hetedik mennyországba repítette. Igaz, olyan intenzitással égette a nyers energiát a munkahelyén és az ágyban G e o r g e dzsal, h o g y szüksége volt a pluszkalóriákra. Az étkezőasztal k ö z e p é n asztaldíszként Elizabeth vázá­ ja foglalt helyet, b e n n e rózsaszín virágok, m i n t amilyene­ ket J a n e y vett neki a szülinapjára. Az unalmas, n a g y abszt­ rakt képeknek se híre, se h a m v a n e m volt, a falakon m o s t Elizabeth m a c s k á s festményei díszelegtek, melyek e d d i g a garázsban kornyadoztak. M i n d e n f e l é apró, nőies csecsebe­ csék b u k k a n t a k fel, s a h á z máris kezdett lágyabb, p u h á b b külsőt ölteni. H e l e n egy árva k ö n n y c s e p p nélkül, érzelmektől mente­ sen a d t a elő az elmúlt n a p történéseit, m i n t h a valaki m á s ­ sal estek v o l n a m e g , és n e m vele a közelmúltban. Elizabeth és J a n e y véletlenül sem m e r t e l m o s o l y o d n i , elvégre a barát­ nőjüket b á n t o t t á k és csalták m e g , ám a m i k o r H e l e n rátért a lakatosra, a l e g n a g y o b b erőfeszítésük dacára k i p u k k a d t belőlük a nevetés, és gurultak, m i n t valami nyerítő g ö m b ­ b o m b á k , m í g az erejükből telt. - Elleszel e g y e d ü l ? - kérdezte Elizabeth. - Te elvagy - v á g t a rá H e l e n . - Igen, de én kemény v a g y o k - felelte Janey-re sandítva, aki a k ö z é p s ő ujját felvillantva b e m u t a t o t t neki. 309

- A n y u egyszerűen varázslatos. A z t hittem, m e g i n t öszsze akar majd b o r o n á l n i minket, de esze á g á b a n s e m volt. M i n d e n t e l m o n d t a m neki, m é g s o s e m beszélgettünk ilyen j ó t - mesélte H e l e n . - M i n d e g y , akkor se m e n n é k vissza hozzá, ha az egész világ p r ó b á l n a rávenni. B a r á t n ő i n e m firtatták, miért n e m o s z t o t t a m e g velük, h o g y b o l d o g t a l a n . T u d t á k , h o g y v a n n a k d o l g o k , melyek­ ről hallgat az ember. - R e m é l e m , S i m o n n e m fogja megkeseríteni az életedet - m o n d t a Janey. - N e m lenne mersze - vélte H e l e n , s lelki s z e m e előtt megjelent az anyja és a T e d d y S a n d e r s o n széfjében elhelye­ zett kis biztosíték.

A kellemes nyáresti, forró, c i t r o m s á r g a n a p lassan alábu­ kott, a m i k o r a barátnői távoztak, s H e l e n kezdett p á n i k b a esni, m e r t S i m o n ilyentájban szokott hazaérni. S z o m o r ú ­ an d ö b b e n t rá, mennyire belérögzült, h o g y ilyenkor feszült idegesség fogja el. U j j o n g v a g y ő z k ö d t e m a g á t , h o g y S i m o n n e m lép be t ö b b é a z o n az ajtón. S o h a t ö b b é n e m kell alkal­ m a z k o d n i a a h a n g u l a t á h o z , lábujjhegyen járnia a jelenlé­ tében, m i n t h a t o j á s o k o n lépkedne, m e r t k ü l ö n b e n kihoz­ za a sodrából, lefeküdnie úgy, h o g y n e m érti, mivel vívta ki a mufurc duzzogását. S i m o n n e m alszik t ö b b é a folyosó végi kis o d ú b a n , h o g y megleckéztesse, n e m sértegetheti és ugráltathatja. Annyira szerette volna m e g o s z t a n i S i m o n n a l az életét, de m o s t hirtelen, annyi év u t á n ráébredt, h o g y Si­ m o n s o s e m lenne képes erre. N e k i csak egy feleség kellett, aki csinosan csücsül a háttérben, a m í g o d a n e m füttyent ne­ ki, s ő, H e l e n tudta, h o g y ennél sokkal t ö b b e t érdemel. K o r á b b a n esküdni m e r t volna, h o g y b o l d o g S i m o n n a l , 310

ám m o s t , h o g y új rálátása nyílt a kapcsolatukra, rájött, h o g y idejét s e m tudja, m i k o r volt utoljára b o l d o g , és kizárólag S i m o n b o l d o g s á g á v a l t ö r ő d ö t t . A m í g karcsú é s gyönyörű, S i m o n a figyelmével ajándékozza m e g ; a m í g n e m h a n g o z ­ tatja a véleményét, a csókoktól sem fosztja m e g . A z o k t ó l a csókoktól, melyeken, ú g y tűnik, mással osztozott. M i h e l y t így m e g v i l á g o s o d o t t , az érzései gyökeresen megváltoztak, m i n t h a egy sötét, zsúfolt zárkából szabadult volna. A z t is tudta, h o g y n e m fog a feltétlenül szükségesnél tovább lak­ ni a b b a n a h á z b a n . Szerette volna olyan helyen felnevelni a gyermekét, m i n t ahol ő nevelkedett: egy szeretettel és ra­ g y o g ó színekkel teli helyen. Anyja m á r kérte, h o g y költöz­ z ö n vissza a R é g i Parókiába, tehát h o l n a p összepakolják ket­ tesben a holmiját, és visszaköltöztetik a régi o t t h o n á b a . Persze fájt neki, h o g y S i m o n becsapta, m e r t n e m elég, h o g y hűtlenkedett, de annyira lebecsülte, h o g y egy m á s i k n ő t vitt a z á g y u k b a . E s a g o n d o l a t r a , h o g y o t t h e m p e r e g vele, ténylegesen görcsbe rándult a g y o m r a , csak remélhet­ te, h o g y a b a b a n e m sínyli m e g . M i n t e g y véletlen folytán a b a b a p o n t ekkor r ú g o t t egy hatalmasat. - Ez az én k i s l á n y o m ! - m o n d t a H e l e n . M i n t régen neki az apukája. M i n t életének a z o n az utol­ só éjén. E l f o g t a az érzés, h o g y Alex L u x m o r e vele van a szobá­ ban, de vele lesz a R é g i Parókiában is. S o s e m fogja elhagyni, m e r t az apja, lényének h ő n szeretett fele, a h o g y ő is az apja része m a r a d m i n d ö r ö k r e . O t t van neki a kislánya, két drá­ ga barátnője, az anyja, és m á r B r i a n is. F u t ó l a g ejtett könynyei h a m a r felszáradtak. N i n c s egyedül, t u l a j d o n k é p p e n egész életében a h á z a s s á g á b a n volt a l e g m a g á n y o s a b b .

311

38.

/fejezet

Helen minden ok nélkül riadtfel azon afagyos áprilisi éjsza­ kán, és már nem tudott újra elaludni. Lement a földszintre, hátha beválik a lefekvés előtti procedúra megismétlése, amit rossz alvóknak ajánlanak.

Nesztelenül lépdelt a hosszú fo­

lyosón, elhaladt a könyvtárszoba, apja dolgozószobája és a társalgó előtt, melyet apja újabban hálóként használt. Hir­ telen beleborzongott a konyha felől érkező hideg légáramlat­ ba. Kinyitotta a konyha ajtaját, szokatlan módon dermesz­ tő hidegfogadta, pedig sosem kapcsolták le a központi fűtést, mert az apja az utóbbi időben nagyon fázós volt. Megnézte a hátsó ajtót, s az nem volt bezárva. Ez azért volt roppant különös, mert lefekvés előtt saját kezűleg zárta be. Puhato­ lózva kinyitotta, s apját a teraszon találta. Hirtelen rádöb­ bent,

milyen emberfeletti erőfeszítésébe kerülhetett apjának

elfordítania a kulcsot, és egymagában kikerekezni a tolószék­ ben. A kovácsoltvas asztalkán kecses pohár állt, mellette né­ hány szívószál, a konyakos üveg kupakját épp ekkor próbál­ ta lecsavarni az apja. - Apu, mit csinálsz ? Hogy jutottál ki ? - Te jó ég, menj be a házba! - szólt az apja. - Légy szíves,.

312

menj vissza, Helen, és hagyj magamra! - Nehézkesen ejtette a szavakat,

mert addigra leromlottá beszéde.

-Apu, hadd vigyelek vissz... Apja megszorította a tolószéket markoló kezét csontos ke­ zének maradék kis erejével. - Engedj el, Helen! Láttam, milyen csúnyán elintézi ez a betegség a testet, és nem kérek többet belőle! Nem akarok szen­ vedni, és nem akarom, hogy anyád meg te szenvedjetek attól, hogy szenvedek. Nem akarom, hogy így őrizzetek meg az em­ lékezetetekben! -Apu... - Ma este meg kell lennie! Egy ideje figyelem az időjárás­ előrejelzést, és elég hideg lesz. De hamarosan jobbra fordul az idő. Itt akarok elmenni, Helen, a kertemben! El akarok alud­ ni, hogy örökre elszenderedjem... Jaj, édes istenem, minek kel­ lett kijönnöd? - Apu, légy szíves! Nem sétálhatok be csak úgy, hogy téged meg kint hagylak! - A biztosító nem fizet, ha öngyilkos leszek, Helen, így kell lennie: véletlen halálnak kell tűnnie! Majd azt mondják,

ré­

szeges vén disznó voltam, és ti bólogattok. - De nem vagy az... alig... - DE IGEN, Helen, ezt fogod mondani, ha kérdeznek! parancsolt rá az apja. - Mostanában rákaptam, hogy felké­ szüljek a ma éjjelre, hátha felboncolnak, hogy megállapítsák a

halálokát. Helen sírva fakadt. - Most erősnek kell lenned, kicsim! Tudom, hogy sokat ké­

rek tőled. Es most segíts lecsavarni a kupakot az üvegről! - Képtelen vagyok rá! - zokogta Helen. - Kérlek, Helen, ne feledd a Luxmore-kurázsit! Muszáj,

313

drágáin, drága kislányom! Szükségem van rád! Menj és ke­ ríts kesztyűt! Ne hagyj ujjlenyomatot! Alex Luxmore-taz a betegség tartotta a markában, tőlmindennéljobbanfélt;

valóra

vált rémálom

mely­

volt az egész.

Helen szinte vakon kerített egy gyapjúkesztyűt a konyhafiók­ ból, majd fogta az üveget, és reszkető kézzel színültig töltötte konyakkal a poharat az apjának, még túl is csordult. Aztán ap­ ja kérésére beletette a szívószálakat, mintha gyerek volna. -Jó éjt, Helen! Köszönj el, drágám, mintmindig, ésfeküdj le! Hagyj engem; holnap reggel szükséged lesz az erődre! - Apu, légy szíves, ne csináld ezt! - Drága kislányom, annyira szeretlek, és tudom, hogy te is szeretsz annyira, hogy ezt az egyet megtedd értem!Ez a kíván­ ságom! Légy szíves, Helen, légy szíves... nem bírom tovább! Helen nem akarta látni, hogy sír az apja. Nem akarta lát­ ni, hogy az ő sudár, briliáns, erős, gyengéd apukája megaláz­ kodva könyörögjön. Aki mindent megadott neki, és sosem kért tőle semmit sem, csak ezt az egyet. Gonosz pénz az, mely így törleszti az adósságot. Helen a földre omlott, és az apja ölé­ ben sírt, aki vigasztalón cirógatta az ő édes kislánya gyönyö­ rű arany haját. - Igen, apu, megteszem érted! - Ez az én kislányom! Szeretlek. Isten bocsássa megnekem, hogy erre kényszerítelek! Helen letörölgette a ragyogó szürke szeméből patakzó könynyeket. Aztán az apja kezébe helyezte a nagy üveg konyakot. - Próbálj meg megbocsátani nekem, Helen!És most menj! Köszönj el szépen,

drágám!

-Jó éjt, apu, szép álmokat, olyan nagyon szeretlek, olyan nagyon, örökké... - Egy utolsó puszit nyomott apja meleg ar­ cára.

Aztán

a Luxmore-kurázsival kihúzott háttal bement

a házba, és hagyta meghalni az apját. 3i4

3 9 . (fejezet

A t ű z ő n a p m e g a s z a l t a a v i r á g o k fejét július u t o l s ó előtti napján, de a z o k s e m bírták j o b b a n ezt a t o m b o l ó kánikulát, akiknek a gerince egy ötvenkilós krumpliszsáknak megfele­ lő terhet cipelt. J a n e y és H e l e n a p a r k b a n k a c s á z o t t a meg­ beszélt találkahely felé, ahol Elizabeth m á r várta őket egyegy C o r n e t t ó v a l . - C s a k a kocsitól k u t y a g o l t a m idáig, de m á r l ó g a nyel­ v e m - lihegte J a n e y levegő u t á n k a p k o d v a . H e l e n egyetértőn bólintott, de n e m volt kedve min­ d e n kittyre-kottyra p a n a s z k o d n i , m e r t a t e r h e s s é g t ü n d é r végre eljött h o z z á , és észrevette, h o g y k e z d n ö v e k e d n i a melle. S o h a életében n e m volt m é g tisztességes melle, é s m o s t élvezettel düllesztette ki, m i n t v a l a m i t ö l t ö t t g é p ­ pisztolyt. Szégyen-gyalázat, de a m u n k a h e l y é n m e g m é g i n k á b b kidüllesztette, valahányszor T e d d y S a n d e r s o n fel­ t ű n t a k ö z e l b e n . I g a z á n n e m volt j o g a m á s i k férfinak m u ­ t o g a t n i , tekintve, h o g y alig e g y h e t e h i d e g ü l t el a férjé­ től, de a szíve e g y s z e r s m i n d e n k o r r a k i c s u k t a S i m o n t , b e z á r t a m ö g ö t t e az ajtót, elreteszelte és befalazta. E g y e t ­ len n a p g y e n g é l k e d e t t enyhe depresszióval és pityergéssel c s u p á n , de az j ö t t és m e n t , m i n t e g y l e v e g ő t tisztító, fris3i5

sítő futó zápor, és m e g é r t e t t e , h o g y a sírás javát m á r az el­ m ú l t években l e t u d t a . S i m o n természetesen rátelefonált, s a hogyléte, no m e g el­ késett g o n d o l a t k é n t a b a b a hogyléte felől érdeklődött. M á s szóval azt p u h a t o l t a , lehiggadt és észhez tért-e már. H e l e n t a legkevésbé sem tévesztette m e g a látszólagos törődés, és m i t ad isten, pillanatokkal k é s ő b b S i m o n m á r a fényképek­ kel h o z a k o d o t t elő, s p é n z ü g y i m e g á l l a p o d á s r a célozgatott. A m i k o r H e l e n n e m e t m o n d o t t , megfenyegette, h o g y n e m fog tisztességes játékot játszani a válásnál. „ E z esetben én s e m f o g o k tisztességes játékot játszani a fotókkal" - v á g o t t vissza H e l e n , és lecsapta a telefont. S i m o n azonnal visszahívta gyengén leplezett riadalmá­ ban, h o g y új tárgyalásokat kezdeményezzen, Helennek a z o n b a n n e m állt s z á n d é k á b a n lesni az óhajait; m o s t ő dik­ tált, és ettől el volt ragadtatva. E l é g volt felidéznie, h o g y S i m o n m e g c s a l t a a gyermeküket, és r ö g t ö n érzéketlenné vált az elmebeteg felvetéseire. A h a t a l o m m á n i á s S i m o n , aki egyenesen kínzásnak élte m e g , h o g y n e m ő van a nyereg­ ben, fogvicsorgatva k ö p k ö d ö t t , m i n t vámpír a feszületgyár­ ban, ám H e l e n n e m rendelte alá m a g á t t ö b b é egyetlen férfi kedvéért sem. Valósággal feltüzelte, h o g y végre ura lehet az életének és a döntéseinek. Vegyük m é g h o z z á az egyre dú­ sabb keblét, s tessék, legyőzhetetlen lett. K o m o l y a n f o n t o l ó r a vette, h o g y folytatja a t a n u l m á ­ nyait az egyetemen, és d i p l o m á t szerez j o g b ó l , a m i n t ki­ csit i d ő s e b b lesz a gyermeke. Anyja p á r t o l t a az ötletet, sőt ö n k é n t felajánlotta felvigyázói szolgálatait, ha szükség len­ ne rá. Pénelopé L u x m o r e a lánya l e g n a g y o b b meglepetésé­ re és ö r ö m é r e lassan átment „ n a g y i ü z e m m ó d b a " , n o h a haj­ l a m o s volt i n k á b b m á r k á s üzletekben lecsapni kiscipőkre, m i n t elővenni a k ö t ő t ű t - olyan nagyi s o s e m válik belőle. 316

- Eeeeh, ezt szeretem én látni... - szólt o d a hozzájuk egy öregúr, aki előttük haladt el az ösvényen a reumás kutyá­ jával. M e g t o r p a n t , és szélesen e l m o s o l y o d o t t a p a d o n csü­ csülő, fagylaltot nyaló h á r o m k i g ö m b ö l y ö d ö t t nő látványá­ ra. - . . . H á r o m belevaló leányzó, s m i n d e g y szálig a p u d i n g klubban! - Az ám, és n e m c s a k akármilyen p u d i n g k l u b b a n ! - fe­ lelte Elizabeth. - Mi v a g y u n k a Yorkshire p u d i n g K l u b ! Terhességük ilyetén definiálására valamennyien j ó t derül­ tek. - Szavamra m o n d o m , felettébb i d o m z a t o s a k ezzel a n a g y p o c a k k a l - m o n d t a az öregúr, s h á r o m f o g ú vigyorral meg­ emelte a k a i a p j á t előttük. - S o k szerencsét a hölgyikéknek! - Ezzel továbbállt a szürke pofájú ebbel. - O ó , no n é z d c s a k ! - m o n d t a a hirtelen b e p á r á s o d o t t s z e m ű Janey. Az öregúr a nagypapájára emlékeztette. H o g y örült volna a nagypapája, ha így láthatja őket. - M i t g o n d o l t o k , m o s o l y o g n a k r á n k odafentről? - kér­ dezte H e l e n J a n e y g o n d o l a t a i b a n olvasva. - K i k ? - értetlenkedett Elizabeth. - H á t J a n e y nagypapija, a te Elsie n é n i d és az én a p u m sorolta H e l e n , és az ég felé emelte a C o r n e t t ó j á t . - S z e r i n t e m igen - m o n d t a Janey, és p u s z i t k ü l d ö t t a mennyek felé. - És m é g valami, szerintem örül, h o g y fagy­ i z o m . Valahányszor salátalevélre p i l l a n t o t t a m , éreztem, h o g y cicceg és rázza a fejét. - Gyertek, kislányok! - szólt H e l e n , és felhúzta a barát­ nőit. Elizabeth különösen sugárzott a nagy, hűvös, narancs­ sárga kaftánjában. - T u d o d , ú g y nézel ki ebben, m i n t egy űrutazó - jegyez­ te m e g Janey, és kitért a neki címzett p o f o n elől, m a j d hár-

3i7

m á s b a n elsétáltak a Szent J ú d á s a p o s t o l - t e m p l o m felé az el­ ső szülésfelkészítő foglalkozásra. G e o r g e a k a p u b a n várta őket, és az óráját kocogtatta. - M á r elmúlt hat óra, el f o g u n k k é s n i ! M e r r e k o l b á s z o l t a t o k ? - O, fogd m á r b e ! - f ö r m e d t rá Janey. - M é g a végén azt hiszik, háremet tartok, ha m i n d h á r m ó tokkal egyszerre besétálok - m o n d t a G e o r g e . - M a j d azt m o n d j u k nekik, m i n d ü n k e t te k o p p i n t o t t a l fel - felelte Elizabeth, és sokat sejtetőn mellésurrant. - D u g u l j el! - m o n d t a G e o r g e . - Rajta kívül n e m g y ő ­ z ö k m á s t szuflával. L á t n o d kéne, mikre rá n e m v e s z ! - Befelé, C a s a n o v a , mielőtt m e g i s m é t e l t e t e m veled ma este! K é t s z e r ! A búvárpipával! - szólt rá Janey, és belökte a férjét az ajtón. G e o r g e melegen remélte, h o g y J a n e y c s a k viccel. A tágas, v i s s z h a n g z ó t e m p l o m c s a r n o k e g y i k v é g é b e n emelvény és fekete p i a n í n ó , a m á s i k b a n a halász ü z e m m ó d ­ b a n serénykedő T a n í t v á n y o k r ó l készült g y e r m e k f e s t m é ­ nyek k a p t a k helyet. Furcsa m ó d m i n t h a a z egyik kép egy vécékhez irányító tábla lett volna, kissé elütött a többitől. M i r e megérkeztek, m á r o t t várakozott tizenkét n ő m e g egy harcostárs, aki tipikus h í m k é n t o d a b ó l i n t o t t G e o r g e - n a k , s b ó l i n t á s á b a egyaránt belesűrített k ö s z ö n é s t és segélyki­ áltást; a két férfi kissé megszeppenve f o g a d t a az egy helyi­ s é g b e n egybesereglő sok, h á z s á r t o s vénasszonyt f o r m á z ó n ő látványát. M i n d e n k i helyet foglalt a székeken, melyeket egy táb­ la k ö r ü l állítottak fel sarlószerűen. E g y könyvekkel és vi­ deókkal, egy csontváz félelmetes darabjaival, valamint egy teljesen kifejlett c s e c s e m ő m é r e t ű j á t é k babával d u g i g p a ­ kolt j á t é k d o b o z v á r a k o z o t t a tábla alatt. E g y helybéli vé­ d ő n ő rendezte p á r havonta ezeket az összejöveteleket. S u e 318

C h i m e s szerint itt r o p p a n t sokat lehet tanulni, m e r t választ k a p az ember az utolsó pillanatban felmerülő, apró-cseprő kérdésekre, és társasági életnek is beválik, annyi nő verődik össze egyszerre. Elizabeth lejegyezte m i n d a n n y i u k nevét a listára, és készen álltak. Szétnézett, meglepetten állapította m e g , h o g y a n ő k t ö b b s é g e h o z z á h a s o n l ó a n túl van a h a r m i n c o n , p e d i g es­ k ü d n i m e r t volna, h o g y m a n a p s á g t ö b b s é g b e n lesznek a z iskoláskorú fruskák vele és a barátnőivel szemben. M a n d y , a „ t a n á r n ő " bemutatkozott, m i n d e n k i t üdvözölt, és kitűző­ ket o s z t o t t szét, h o g y arra írják a nevüket. K ö z b e n a táblán Mit vegyünk? c í m m e l bevásárlólistát nyitott, és feljegyzett néhány elengedhetetlen d a r a b o t az első n a p o k r a . H e l e n rendben volt e téren, ú g y fel lett szerelve a baba­ s z o b a a villában, m i n t egy drogéria, igaz, m o s t m á r n e m lesz használatba véve. Az anyja m á r elkezdte átfuvarozni a d o l g o k a t a R é g i Parókiába, h o g y H e l e n egykori b a b a s z o ­ bájába költöztesse őket. J a n e y is jó ideje vásárolgatott eztazt, a szülei és a r o k o n a i p e d i g világszintű h i n t ő p o r h i á n y t idéztek elő rekordmennyiségű vásárlásaikkal. Olyannyira, h o g y Janey-1 lassan A varázslótanonc-szcm á l m o k k e z d t é k gyötörni. Elizabethnek sejtelme sem volt, h o g y a megfelelő d o l g o k a t vásárolta-e a b a b á n a k . Vett h i n t ő p o r t , babaolajat és testápolót, vazelint, néhány r u g d a l ó d z ó t , de alig t u d o t t valamit a babákról, s o h a életében n e m cserélt m é g pelen­ kát, és egyáltalán: m i k o r k e z d el a gyerek szilárd táplálékot enni? Szinte m e g s z á l l o t t a n k ö r m ö l t e , mi m i n d e n t kell vá­ sárolnia: vatta, b a b a s a m p o n (fel sem merült benne, h o g y elég hajuk van-e a s a m p o n o z á s h o z ) , kis kád... Az egyik lány, a kitűzője szerint „Carol", az ö t ö d i k gyer­ mekével volt viselős, és r ö g t ö n összeszólalkozott a v é d ő n ő -

319

vei, aki a szoptatás szent erényeiről zengett d i c s h i m n u s z o ­ kat, amikor „Vanessa" rákérdezett a különféle tápszerekre. - N i n c s szüksége tápszerre, a m i k o r van két n a g y melle tele természetes anyatejjel! Az kézre áll, könnyű... - Ha szabad megjegyeznem, egyáltalán n e m olyan könynyű, amilyennek M a n d y időnként beállítja. En személy sze­ rint azt t a n á c s o l o m , szerezzetek be b i m b ó v é d ő t - v á g o t t k ö z b e C a r o l - , m e r t a z első i d ő k b e n kínkeserves lehet. E n ­ g e m m o m e n t á n cseppet sem furdal a lelkiismeret azért, mert cumisüveget használok, főként, mivel vissza kell m e n n e m dolgozni, a m i n t lehet. - N e m m i n d i g kínkeserves - védekezett Mandy, aki at­ tól tartott, kezdi elveszíteni fogékony hallgatóságát. Elvég­ re ő e b b e n a c s o p o r t b a n a kijelölt szaktekintély, n e m N a g y ­ pofájú C a r o l . - Való igaz, de s o k n ő n e k n e m annyira ösztönös, és ha szoptatásra a d o d a fejed, m á r a szüléskor szóljál, h o g y rög­ t ö n tegyék a melledre a gyerekedet! Az első fiamat n e m tet­ ték rám, é n m e g kálváriát j á r t a m , m i r e e g y ü t t m ű k ö d é s r e bírtam, m i u t á n belekóstolt, milyen k ö n n y ű cumisüvegből táplálkozni. Ü g y éreztem, cserbenhagytam, és o s t o r o z t a m m a g a m a t , h o g y egy n a g y rakás c s ő d t ö m e g vagyok, p e d i g egyszerűen i m á d t a a tápszert! -De... - A m á s o d i k gyermekemnél eltökéltem, h o g y szoptatni fogok, és sikerült is, de csak kemény k ü z d e l e m árán. N e m volt elég tejem, és kész kínszenvedés volt, főleg, a m i k o r em­ lőgyulladást k a p t a m . . . E l b o r z a d t moraj futott végig a megjelenteken. - Mi a csuda

az az

emlőgyulladás?

- Valami átkozottul fájdalmas d o l o g , na, az az emlőgyul­ ladás. N e hagyjátok, lányok, h o g y n y o m á s t gyakoroljanak 320

rátok, és elhitessék veletek, h o g y a cumisüveg a felsüléssel e g y e n l ő ! - biztatott m i n d e n k i t C a r o l harcias pillantásokat váltva Mandyvel, aki é p p készült előadni, h o g y a tápszer a sátántól való. - T u d o m á n y o s k u t a t á s o k igazolják, h o g y a szoptatás je­ lentősen csökkenti a mellrák kockázatát... - p r ó b á l k o z o t t Mandy. - Igen, de az n e m segít, ha alaposan ráijesztünk a népre, főleg azokra, akik n e m tudják szoptatni a babájukat! N e m azt állítom, h o g y az anyatej rossz d o l o g - folytatta C a r o l -, de kár stresszelni emiatt m a g u n k a t és a babát, m e r t m i n d e n hiába, h a n e m t u d u n k s z o p t a t n i ! Elizabethet a rosszullét kerülgette, fel s e m m e r ü l t m é g benne, h o g y a szoptatás és a cumisüvegpolitikáját mérlegel­ je, és az arckifejezéséből ítélve Janey-ben sem. C a r o l t a t ö b ­ b i e k szerencséjére n e m olyan fából faragták, h o g y M a n d y részrehajlása eltántorítsa. Az anyaság volt életének fő telje­ sítménye, és p o n t o s a n tudta, m i r ő l beszél. - Szerezzetek be egy pelenkázót, ha telik rá - tanácsolta C a r o l . - El s e m tudjátok képzelni, mennyi fájdalmas görnyedezéstől kíméli m e g a hátat. A tollak vadul jegyzetelni kezdtek. - ...Sudocrem, a legfontosabb védőkrém, szerintem j o b b , m i n t avazelin. És m o s h a t ó P a p o o s e pelenka, jó érzés a frot­ tírbetét, a h o g y h o z z á d bújik a baba, a m i k o r m é g kicsi. - ...És ne hagyjátok, h o g y a r o k o n s á g flancos r u g d a l ó d z ó k a t vegyen a gyereknek, a m i k n e m a l á b u k k ö z ö t t p a tentosak! S z o r g o s jegyzetelés. - ...És szerezzetek be olyan ajtókeretre függeszthető hin­ taszerűséget; j ó k a t f o g t o k nevetni, a b a b á k m e g imádják...

321

Ó, és kolduljatok, l o p j a t o k vagy kérjetek k ö l c s ö n e g y hin­ taszéket! J a n e y és H e l e n o l d a l b a b ö k t é k Elizabethet, aki önelégül­ ten b á m u l t vissza, és kiöltötte rájuk a nyelvét. - J ó , akkor essék p á r szó a pelenkáról - kezdte Mandy, s elhessegette a nyakán terjengő pulykavörös, d ü h ö s foltot. - Ha azt hiszitek, t u d t o k i d ő t szakítani a p a m u t p e l e n k á ­ ra, csak áltatjátok m a g a t o k a t ! - zendített rá C a r o l , aki azt kívánta, bárcsak a k a d t volna egy h o z z á h a s o n l ó a n tapasz­ talt nő a b b a n az első c s o p o r t b a n , melynek a foglalkozásai­ ra eljárt sok-sok évvel ezelőtt, m e r t az Idealista K i s a s s z o n y V é d ő n ő teljesen halálra rémítette, és miatta csillagászati öszszegeket költött a soványka kis p é n z é b ő l egy c s o m ó felesle­ ges cuccra. A pamutpelenka jobb a babának, és alig jár több munkával, a lópikulát! - A kórházi c s o m a g b a n szükség lesz p á r pelenkára, vat­ tára és babatestápolóra - kezdte Mandy. - Kell egy-két rugd a l ó d z ó , készpénz a betegszállítóknak, p o n g y o l a , p a p u c s , intimbetét a szülés utáni vérzésre... - ...És h á l ó i n g n e k két óriásira kinyúlt p ó l ó . V i g y e t e k e l d o b h a t ó k i s m a m a b u g y i t , m e g j e g y z e m , n e m túl szexis, nedves törlőkendőt, pelenkazsákot, e g y kis gyümölcslevet, minél hidegebb, annál j o b b , egy masszív g y ü m ö l c s ö s - m o ­ gyorós müzliszeletet, e g y j a c k i e Collins-könyvet, m e g biz­ tos, a m i biztos, b i m b ó v é d ő t ! - vette át a szót C a r o l . A foglalkozás végén M a n d y szólt a lányoknak, h o g y egy rakatnyi k ö n y v b ő l és szüléssel f o g l a l k o z ó v i d e ó b ó l lehet k ö l c s ö n ö z n i . K i m e r í t e t t e a h a d a k o z á s azzal a két l á b o n j á r ó tenyészkancával, és alig várta, h o g y hazaérjen, lerúgja a ci­ pőjét, benyomja az EastEnderst, és l e d ö n t s ö n a torkán egy n a g y a d a g gint. H á l a az égnek, egy nyavalyás kölyke s e m volt, aki o t t h o n várta volna. 322

- N e h o g y k i k ö l c s ö n ö z d ! - s ú g t a C a r o l H e l e n n e k , aki egy videót vett a kezébe. - Ö s s z e s z á r a d m a g a d a félelem­ től! H e l e n n e k cseppet s e m volt ínyére ez a kilátás. M i n d h á r ­ m a n láttak a suliban filmet a szülésről, s a b b a n egy francia nő becsinált a szülés alatt. Ez volt a legrosszabb rémálma. C a r o l kivételével, aki ú g y p a t t o g o t t végig az úton, m i n t egy rugókkal k i t ö m ö t t T i g r i s a M i c i m a c k ó b ó l , m i n d szelí­ d e k voltak, m i n t a bárány, a m i k o r k i t ó d u l t a k . - Alig-alig van v a l a m i m , amire tényleg szükség lenne jegyezte m e g a k ü l ö n ö s e n k á b á n a k látszó Elizabeth. - H á t , n é z d a jó oldalát, h o l n a p hétvége, lesz i d ő d min­ dent beszerezni, m o s t legalább t u d o d , mi hiányzik - vigasz­ talta Janey, aki szánta kicsit Elizabethet. M e r t ő elszalajthat­ j a G e o r g e - o t , h a b á r m i b e n hiányt szenved. É s n e m s o k á r a G e o r g e lesz a főállású k i s p a p a ; a hétvégén nekilát, és meg­ fogalmazza a férjének a felmondólevelet. - Mi van, ha túl későre h a g y t a m , és ma este m e g s z ü l ö k ? - p á n i k o l t Elizabeth. - A z t hiszed, m a g a d r a h a g y n á n k ? - kérdezte G e o r g e , és megölelte. M e g l e p e t t e n tapasztalta, h o g y Elizabeth hagyja, n e m h ú z ó d o z i k , m i n t máskor, amiért örökké ugratta. Elizabeth hálásan elmosolyodott, de tudta, h o g y koránt­ s e m készült fel. K o r á n t s e m .

J o h n a h á z előtt várta a kocsiban, a m i k o r hazaért; m u n k á s ­ szerelésben volt, szóval futó l á t o g a t á s n a k tűnt. - M á z l i d van - kezdte. - G o n d o l t a m , várok m é g öt per­ cet, aztán itt s e m vagyok. C s a k azért n é z t e m be, h o g y meg­ érdeklődjem, h o g y m e n t a foglalkozás. - H o n n a n tudtad, h o g y foglalkozásom lesz? 323

- Összeröffentünk a héten G e o r g e - d z s a l egy pintre. - V a g y úgy! J o h n követte a házba. Elizabethet ú g y elfogta a vakrémü­ let, h o g y fel sem tette a teáskannát, csak leroskadt a kana­ péra, és transzba esve b á m u l t a a szőnyeget. - N a , válaszolsz, vagy vegyem úgy, h o g y ez is az élet egyik n a g y rejtélye, m i n t a p i r a m i s o k ? - Félelmetes volt - m o n d t a Elizabeth. - R á j ö t t e m , h o g y messze n e m vettem m e g m i n d e n t . -Például? Elizabeth előhúzta a zsebéből a listát. - S u d o c r e m e t , p e ­ lenkát, babakocsit... El t u d o d képzelni, elfelejtettem, h o g y v e n n e m kell b a b a k o c s i t ! - Én vettem neked p e l e n k á t ! - De megfelelő m é r e t ű t ? Be kell szereznem egészen ki­ csit is, hátha előbb érkezik a kiírtnál. M é g a táskát sem p a ­ k o l t a m össze a k ó r h á z h o z ! H i s z e n t á s k á m sincs, a m i t öszszepakolhatnék! N i n c s tisztasági... ö ö ö . . . szóval d o l g o k . - A k k o r m e n j , é s vásárolj b e ! H o l n a p s z o m b a t , egész n a p nyitva lesznek az üzletek - b u z d í t o t t a J o h n gyengé­ den, h o g y elűzze E l i z a b e t h rettegését. - S e g í t h e t e k a vá­ sárlásban? K i k a p t a Elizabeth kezéből a listát, Elizabeth m e g p r ó b á l ­ t a visszaszerezni, n e m akarta, h o g y J o h n lássa, h o g y szüksé­ ge lesz tisztasági betétre m e g eldobható bugyira, mivel azon­ b a n J o h n j ó h a r m i n c centivel m a g a s a b b r a n ő t t nála, csak akkor szolgáltatta vissza, mire a lista javát az agyába véste. - E l b o l d o g u l o k - m é l t a t l a n k o d o t t Elizabeth zavarában. J o h n felnevetett. Elizabeth fejlődik ugyan, de n e m hazud­ tolhatja m e g ö n m a g á t , m é g m i n d i g átkozottul m a k a c s é s független Collier. Az

ő Elizabethje. 324

40. (fejezet

Janey az ágyban hánykolódott. - Mi az, szívem? N e m tudsz aludni ? - kérdezte G e o r g e . - N e m bírok kényelmesen elhelyezkedni - n y ö g ö t t fel J a n e y tizenkét párnától körülbástyázva. Mindenfelé p á r n á k hevertek a n a g y p o c a k j a alatt, a lába között, a melle alatt, a feneke m ö g ö t t , n e m volt olyan testrésze, ahova ne került v o l n a belőle. G e o r g e elővette a babaolajat, felhúzta J a n e y hálóingét, felkattintotta a kislámpát, és nekilátott d ö g ö ­ nyözni a hátát. - M á r leáldozott a szexi n a p j a i m n a k - sóhajtotta J a n e y nyúzottan. - Kérlek, nyugtass m e g , h o g y ez n e m egyfajta előjáték. - Az én szexi napjaimnak áldozott l e ! - d o h o g o t t G e o r g e . - Teljesen elnyűtted a b r o k i m a t ! G y e n g é d e n elmosolyodtak, m i n d k e t t e n remélték, h o g y k o r á n t s e m és határozottan nem á l d o z o t t m é g le a szexi nap­ jaiknak; főleg m o s t , h o g y újra felfedezték őket, és h á r o m milliószorosan javítottak rajtuk. Ki hitte v o l n a tavaly ilyenkor, h o g y ennyire gyökeresen m e g v á l t o z i k az életem, ráadásul ilyen j ó l ? - g o n d o l t a Janey, és élvezte, a h o g y G e o r g e a hátát gyömöszköli. Ez a masszázs 32*5

legalább olyan bensőséges volt, m i n t a szerelmük szeretke­ zésben való kifejeződése. G e o r g e a d d i g gyúrta a lapátkezé­ vel a hátát, m í g m e g n e m hallotta, h o g y J a n e y ú g y szuszog, m i n t a m i k o r alszik. É s J a n e y v a l ó b a n a l u d t v a g y e g y órát, a m í g fel n e m kellett k á s z á l ó d n i a , h o g y az éjszaka esedékes öt vécére látogatásból m e g t e g y e az elsőt.

Elizabeth fellépett egyik lábával a lépcsőre, és rájött, h o g y n e m bírja eléggé m e g e m e l n i a másikat, h o g y feltornázza m a g á t a következő lépcsőfokra, olyan éles fájdalom hasí­ t o t t a c o m b j a közepébe. U j a b b p r ó b á t tett. E z nevetséges, g o n d o l t a . N e m bírok felmászni a r o h a d t lépcsőn! S ü r g ő s e n vécére kellett m e n n i e , szóval m e g i n t m e g p r ó ­ bálkozott, de n e m , a fájdalom n e m engedte. O t t állt a lép­ cső aljában, v á g y a k o z ó n nézett felfelé, és hirtelen megértet­ te, miért k ö l t ö z n e k az öregek egyszintes h á z b a . - Ez őrület! - kiáltotta, és fogcsikorgatva megint nekiru­ g a s z k o d o t t , de a m i n t u g y a n a h h o z a bizonyos p o n t h o z ért, olyan h a s o g a t ó fájdalom j á r t a át, h o g y kénytelen volt meg­ a d n i m a g á t . O l y a n groteszknek találta a helyzetet, h o g y fel­ nevetett. - T e ! - m o n d t a a babának, ö k ö l b e szorította a kezét, és megfenyegette. Letelepedett a lépcsőre, hátha rákjárásban n a g y o b b siker­ rel veszi az akadályt. Vagy ezer évbe telt a t ö b b száz órányi p r ó b á l k o z á s után, ám fent volt. Hihetetlen, h o g y így kellett f e l m á s z n o m ! - g o n d o l t a , az­ tán eszébe j u t o t t : - H o g y a p o k o l b a f o g o k innen lekecmeregni ? Ú g y d ö n t ö t t , m e g sem kísérli, az ajtók zárva voltak, csak egy l á m p a égett a földszinten, az m e g várhat a lekap32,6

csolással reggelig. E g y e n e s e n megcélozta az ágyat, és Janeyh e z h a s o n l ó a n m i n d e n h o l körbevette m a g á t párnákkal. A z ágy térítőre hevert, túl m e l e g volt a t a k a r ó h o z . A kitárt ab­ l a k o n át b e á r a m l ó hűs szellő á l o m b a s i m o g a t t a . M á s n a p reggel H e l e n telefonjára ébredt. - T u d o d te, m i c s o d a küzdelem árán rántgattam fel a nad­ r á g o m a t ? - kérdezte H e l e n , a m i n t létrejött a kapcsolat. - Az s e m m i a h h o z képest, h o g y t e g n a p este alig b í r t a m felcihelődni az emeletre. K é s z őrület! N e m t u d t a m felemel­ ni a lábamat, olyan fájdalom nyilallt a c o m b o m b a hátul. Vé­ gül seggen közlekedtem fel - mesélte Elizabeth. - H á t ez velem is m e g e s e t t ! A z t kell csinálni, h o g y négy­ kézlábra ereszkedsz, és előre-hátra r i n g a t ó z o l - m o n d t a H e l e n . - A b a b a ilyenkor ráfekszik egy idegre, szóval dör­ zsölgesd a p o c a k o d a t , a m í g o d é b b n e m m o z d u l . - Es ha n e m válik be, akár egy életre fent r a g a d o k - kom­ m e n t á l t a Elizabeth. - M a j d olvashatsz r ó l a m az újságban: „a n ő , akit felfaltak a galambok". E n n e k a p r o b l é m á n a k n e m szentelt fejezetet M i r i a m S t o p p a r d a könyvében. - Milyen, amikor nyújtasz? - kérdezte H e l e n . Elizabeth felemelte a lábát. - M é g m i n d i g fáj, de hála az égnek n e m annyira, m i n t t e g n a p este. Végül lehet, h o g y le t u d o k m e n n i anélkül, h o g y hívni kéne a tűzoltókat. Isten óvja a n n a k a gerincét, akinek a hátára kell vetnie, h o g y ki­ emeljen az a b l a k o n ! - Helyes, m e r t m o s t elviszlek vásárolni - közölte H e l e n . - L é g y szíves, fél ó r a múlva h a p t á k b a vágva m a g a d állj ké­ szen! - Vásárolni ? - Elizabeth n e m hitt a fülének. - A z t képzelted, a t e g n a p i a k után h a g y o m , h o g y tovább

3*7

pánikolj ? - kérdezte H e l e n . - Veled m e g y e k beszerzőkörútra. M i u t á n elköszöntek és lerakta a telefont, Elizabeth rin­ g a t ó z o t t egyet a p a d l ó n , és m e g d ö r z s ö l t e a pocakját az új dr. L u x m o r e utasításai szerint. Tényleg bevált.

Vásároltak egy-két a p r ó b b d o l g o t Elizabeth órán k ö r m ö l t listájáról, és é p p e n s o r b a álltak a kassza előtt a kiskáddal, a m i k o r J o h n t ó l j ó l időzített S M S futott be, melyben érdek­ l ő d ö t t : MERRE VAGY? I T T A PELENKÁZÓ, KÁD ÉS BABA­ KOCSI A FURGONBAN. Elizabeth m e g m u t a t t a H e l e n n e k a z S M S - t , aki v á r a k o z ó n rámeredt. - Mi az? - csattant fel Elizabeth. - S e m m i - felelte Helen, de felhúzta a szemöldökét, és ravasz m o s o l y k u n k o r o d o t t a szája sarkában. - Bárcsak ne ütné bele az orrát! - s o p á n k o d o t t Elizabeth, és m á r é p p m e g ü z e n t e volna ezt J o h n n a k , a m i k o r j o b b be­ látásra tért. I n k á b b szemtől s z e m b e n osztja ki. A babaszaküzletben az eladó mindkettejükről méretet vett, h o g y megfelelő s z o p t a t ó s melltartót kínálhasson ne­ kik, H e l e n repesett a z ö r ö m t ő l , h o g y 3 2 A A - b ó l 3 4 B lett, de biztosan érezte, h o g y m é g növekedni fog, ezért egyelő­ re n e m vásárolt egyet sem. Elizabethnek egészen leesett az álla, h o g y az egykor 3 4 B - s melléből 4 0 E - S lett. O t t hely­ b e n m e g f o g a d t a , megkísérli a szoptatást azzal a két, hely­ b e n n ő t t félautomatával. Jesszus, 4 0 E - S mellekkel beállhat B o n d - l á n y n a k . V a g y tej csárdát nyithat. M e g v e t t e a b i m ­ b ó v é d ő t is, bár véletlenül b i m b ó c s í p t e t ő t kért az eladótól, mely hallatán H e l e n gurult a nevetéstől. A b i m b ó v é d ő m e g ú g y nézett ki, m i n t a mexikói k a l a p egy egérjelmezbálon. O m e g azt hitte, csak ráhelyezi az ember a b a b á t a mellé328

re, az m e g szopizni kezd. Állítólag ezt diktálja a természet, n e m ? A k k o r m e g mi lehet olyan nehéz b e n n e ? N a i v a n eb­ ben a hiszemben leledzett, m í g C a r o l fel n e m világosítot­ ta őket a témáról, és n e m tetézte a g g o d a l m a i h a l m á t egy újabb lapáttal. J a n e y p o n t akkor csörgött rá a mobilján, a m i k o r kifelé tartottak a melltartórészlegről. - N i n c s kedved vásárolgatni? - érdeklődött. - Olyan borzalmas állapotban voltál tegnap, alig bírtam aludni, egy­ folytában te jártál az eszemben. J o b b a n m o n d v a te m e g a hátfájás m e g az, h o g y a h ó l y a g ö m diónyivá z s u g o r o d o t t . - É p p e n Helennel vásárolgatok - felelte Elizabeth. - A z t hiszem, sikerült n a g y j á b ó l m i n d e n t beszerezni, de koszi, igazi kincs v a g y ! - N i n c s mit, öreglány! A k k o r j ó , ha m á r megvagy, neki­ állok takarítani. - M i c s o d a ? Takarítani? Te? - Elizabeth H e l e n h e z for­ dult. - H é , Helen, J a n e y takarít! - Ó, ti pimasz spinek! - kiáltotta Janey. H a l l o t t már régen a „fészekrakás-jelenség"-ről, de azt hitte, ő lesz az utolsó, aki m e g t a p a s z t a l j a ^ ^ . Erre m o s t ott állt, a háztartási gumikesz­ tyű bevetésre készen, és ő t ű k ö n ült, h o g y kisuvickolhassa a fürdőszobát. Remélte, k é s ő b b is m e g m a r a d a lelkesedése, m e r t e l é g p e z s d í t ő n e k találta, igaz, n e m fog b ú s k o m o r p o ­ fát vágni, és bevallani, h o g y felizgatta a kilátás, h o g y por­ celánt hipózhat. Ő, a hírhedt S z u t y o k s á r i ! D é l u t á n Elizabeth elszenderedett a hintaszékben. Kelle­ mes, pihentető á l m a volt, mert végre összepakolta a kórházi csomagját, és felkészültebbnek érezte magát, ha a b a b a ú g y döntene, k o r á b b a n érkezik. A z t á n befutott a Télapó. E g y b e h e m ó t , fekete hajú Télapó Silkstone Ingatlantársaság

329

iratú p ó l ó b a n és acélbetétes b a k a n c s b a n , F o r d Transit áru­ szállító szánon. E l i z a b e t h talpra kecmergett, és á l o m i t t a s a n kinyitotta neki az ajtót. J o h n sebesen félreállította, és bevezetett két m e g t e r m e t t legényt, akik egy p e l e n k á z ó t cipeltek a n a p p a ­ li távolabbi sarkába. - Ha van m á r v a l a m i d ezekből, szólj, és visszaviszem az üzletbe - m o n d t a J o h n , m i k ö z b e n b e h o z o t t e g y m ó z e s ­ kosarat, és l e d o b t a a kanapéra. Elizabeth csak tátott száj­ jal b á m u l t . J o h n ezután begurított egy édes kis babakocsit plédekkel és e g y a p r ó c s k a bárányszőrrel m e g p a k o l v a , m a j d egy h a l o m Fisher Price játékszer következett d o b o z o k b a n , kis kád, valami m á s egy óriás d o b o z b a n , egy masszív gyü­ m ö l c s ö s - m o g y o r ó s müzliszelet, és E l i z a b e t h l e g n a g y o b b m e g b o t r á n k o z á s á r a e g y szatyor d u g i g t ö m v e e l d o b h a t ó kismamabugyival és tisztasági betéttel. - É n . . . - nyögte Elizabeth, de J o h n m á r el is süvített mel­ lette. - N e m érek rá - szólt o d a nyersen. - E l é g i d ő t veszte­ g e t t e m korábban, a m i k o r eljöttem, de n e m voltál itthon, és m é g d o l g o m van. Viszlát k é s ő b b - ezzel elviharzott, mielőtt Elizabeth tiltakozhatott volna, h o g y n e m kér az ajándékai­ b ó l és a j ó t é k o n y k o d á s á b ó l . És a barátságából. És a szerel­ méből.

330

°fyf. (fejezet

- K é s z e n állsz, T i g r i s ? - A z t hiszem. - M e g v a n a levél? G e o r g e m e g p a s k o l t a a farmerja farzsebét. J a n e y m e g ­ ölelte é s m e g c s ó k o l t a , m e r t G e o r g e m a m i a t t a f o g felmon­ d a n i a m u n k a h e l y é n . G e o r g e váltig állította, h o g y n e m n a g y áldozat, d e J a n e y t u d t a , a m i t t u d o t t , a n n a k ugyanis, h o g y hagyja, h o g y ő, a feleség legyen a c s a l á d b a n a kenyér­ kereső, e l ő b b - u t ó b b híre megy, és ezt a férje északi m a c s ó egója fogja megsínyleni. T u d t a , h o g y G e o r g e m o s t a n t ó l á l l a n d ó a n g ú n y t á r g y a lesz az új „háziférj" státusa miatt, m e r t a z o k a n í m a n d o k , akikkel együtt d o l g o z o t t , azt val­ lották, a t e s t ü k b e n d ú l ó tesztoszteron feljogosítja őket ar­ ra, h o g y a k o c s m á b a n verjék el a jelzáloghitelt, és n ő k e t hajkurásszanak. Ő a z o n b a n p o n t o s a n t u d t a , ki a beleva­ l ó b b férfi. M é g a szüleik is m e g d ö b b e n t e k az új felálláson, Cyrilről egyenesen lerítt, h o g y n e m fog a fia új pályamódosításával kérkedni a k o c s m á b a n . „Pedig kéne!"- rivallt volna rá Janey. „Dagadnod kéne a büszkeségtől, és a háztetőről világgá kür­

tölne. " G e o r g e t ö b b e t tesz a családjáért, m i n t amennyit hol331

mi fröccsöntött m ű a n y a g g y á r t á s á v a l tehetne. Keresve s e m találna George-nál belevalóbb f i c k ó t ! M é g h a m á s á g y á b a n k ö t ö t t is ki egykor, m e r t azt hitte, talán mégis.

H á r o m évvel k o r á b b a n , a m i k o r elérte a k i t ű z ö t t súlyt a ringó mellektől mentes, b o t s á s k a ötvenöt kilót -, k o m o ­ lyan azt hitte, n e m s e m m i n ő . E g y továbbképzésre járt Bris­ tolba, és életében m o s t először volt el o t t h o n r ó l szép, mu­ t o g a t n i v a l ó alakkal. A z ü g y v e z e t ő p a s i k a v á l t o z a t o s s á g kedvéért az őkarcsú, testhezálló sötétkék kosztümjén legel­ tették a szemüket, s ettől érzékinek képzelte m a g á t , mint­ h a h a t a l o m m a l bírna. A „ K i v á l a s z t o t t " egy watfordi pénzügyi igazgató volt, fö­ lényeskedő és arrogáns, H u g h Grant-féle lecsüngő frizurá­ val, affektált hanghordozással, A r m a n i öltönyben. Eleinte S i m o n r a emlékeztette. K i f o g o t t rajta a s z á m í t ó g é p - per­ sze, valójában n e m -, csak ú g y tett, h o g y a férfi a segítsé­ gére siessen, és a férfi a n n a k rendje s m ó d j a szerint sietett is. S o h a senkinek n e m tetszett m é g az alakja miatt, de ez a fickó m o s t látványosan flörtölt vele. A levegő felforróso­ d o t t az izzó, heves pillantásoktól, melyeket felé lövellt, és a kettejük közt szikrázó, túlfűtött feszültség már-már áram­ ütéssel fenyegetett. P o n t o s a n tudta, milyen érzés lesz a házasságtörés, p e d i g m é g fel s e m v o n u l t a k a s z o b á b a . M i l l i ó s z o r lejátszotta a je­ lenetet az ábrándjaiban - a l o v a g : befolyásos férfi öltöny­ ben, ő: nemiséggel töltött dinamit, aki alig várja, h o g y meg­ gyújtsák a k a n ó c á t . És m o s t végre átélheti a v a l ó s á g b a n a fantáziálás helyett. Teljesen elengedheti magát, n e m kell ag­ g ó d n i a a r u h a alól k i b u g g y a n ó h u r k á k miatt, és n e m ren­ dez jelenetet, ha a lovag égve hagyja a l á m p á t . 332

„ H u g h G r a n t " a z o n b a n n e m tartotta m a g á t a neki írt sze­ rephez. Annyira elragadta a hév, h o g y durva volt az érinté­ se, m i n t a smirgli. E g y e n e s e n a tárgyra tért, és behatolt az előre m e g á l m o d o t t lassú előjáték c s o d á s mutatványa nél­ kül, neki m e g két szó j u t o t t róla eszébe: az „elefánt" m e g a „porcelánbolt". A d ö n t ő pillanatban leállította, és megkér­ dezte tőle: „ N e m húzol ó v s z e r t ? " „ M i n e k akarod, h o g y h ú z z a k ? " - h a n g z o t t a férfi válasza. Es ő m é g azt hitte, egy i g a z g a t ó n a k t ö b b sütnivalója van. A fickó arra s e m vette a fáradságot, h o g y levegye a jegy­ gyűrűjét. Érdekli egyáltalán a felesége? Ő legalább véde­ kezik G e o r g e kedvéért - mennyire rendes a részéről, győz­ k ö d t e m a g á t később, m i u t á n m e g t ö r t é n t . A fickó sóhajtva felkelt, a zakójához lépett, és kivett egyet a belső zsebéből. M i n e k neki óvszer a belső zsebben, a m i k o r elutazik hazul­ ról? - g o n d o l t a J a n e y kifacsart erkölcsiséggel. A fickó gyorsan elsült, J a n e y n e m érzett semmit, aztán a fickó kijelentette, h o g y ennek n e m lett v o l n a s z a b a d m e g ­ történnie, és m e n n i e kell. J a n e y n e m p r ó b á l t a m a r a d á s r a bírni. O t t ült a fickó az ágy szélén, és nekiveselkedett a gatyahúzásnak. Fecskéje volt, n e m az u t ó b b i időben dívó tren­ di fajta. A felejthetetlen, padlizsánlila a l a p o n k a s m í r m i n ­ tás alsót J a n e y b á r m i k o r a z o n o s í t o t t a v o l n a egy rendőrségi felsorakoztatásnál, ha a szükség ú g y hozza. A z t á n felhúz­ ta az oldalt bézs r o m b u s z o k k a l kivarrt, rém h o s s z ú fekete zokniját. A háta telis-tele volt pattanásokkal, az inge ujján folt éktelenkedett, és a mandzsettája felfeslett egy helyen. Janey-t a hányinger kerülgette, annyira u n d o r o d o t t tőle és magától, és a fürdő után m é g zuhanyt is vett, m i e l ő t t csep­ p e t sem frissítő, b ű n t u d a t o s á l o m b a merült. M á s n a p a fickó véletlenül s e m h a s o n l í t o t t r o m a n t i k u s hősre, csak egy topis, hűtlen, ö n z ő alak volt, aki története333

sen d r á g a öltönybe bújt, pézsmaillatú arcszesszel p a s k o l t a be az arcát, és hivalkodó kocsit vezetett. J a n e y képtelen volt kitörölni a borzadály gatyát a fejéből, és a fickó láttán ol­ c s ó n a k és r o n d á b b n a k érezte magát, m i n t amikor huszon­ öt kilóval t ö b b e t n y o m o t t . A l i g várta, h o g y hazaérjen, és s o h a t ö b b é ne lássa. E g é s z ú t o n Yorkshire felé kérdésekkel b o m b á z t a m a g á t . M i é r t n e m tartotta k o r d á b a n a nyavalyás ábrándjait ? H o g y tehette ezt George-dzsal ? G e o r g e annyira örült neki, amikor hazaért, h o g y m e g i n t o t t h o n van, megölelte, és azt m o n d ­ ta, h o g y n a g y o n hiányolta, és főzött valami igazán különle­ geset, az étkezőt lufikkal és Isten hozott itthoni feliratokkal a g g a t t a tele, mire ő z o k o g n i kezdett. G e o r g e - o t m e g h a t o t ­ ta, mennyire örül a neje a találkozásnak, n e m sejtette, h o g y a könnyei b ű n t u d a t b ó l erednek. J a n e y egyszer m a j d n e m bevallotta, m i t követett el, de tudta, h o g y azzal p a d l ó r a küldené G e o r g e - o t . A m ú l t k ő ­ be volt vésve, n e m lehetett m e g n e m történtté tenni. C s u ­ p á n egyet tehetett, h o g y k á r p ó t o l j a : és ezt a hallgatással érte el.

Furcsa légkör u r a l k o d o t t a gyárban. A g é p e k u g y a n ú g y ber­ regtek és zakatoltak, de valami határozottan m á s volt. Erez­ te G e o r g e , és érezték m á s o k is, akik egész délelőtt kis cso­ p o r t o k b a sereglettek, h o g y e g y m á s t faggassák, m i folyik. G e o r g e - o t kevésbé érdekelte, ő a z o n törte a fejét, h o g y a n válthasson szót a művezetővel, h o g y átadhassa neki a fel­ mondólevelet. - Ne most, fiam! - hessegette el a művezető, p e d i g h á r o m évvel fiatalabb volt George-nál, bár ma tizenöttel öregebb­ n e k tűnt. G e o r g e h o z t a a szokásos formáját, n e m erőltet334

te, visszadugta a levelet a zsebébe egy a l k a l m a s a b b i d ő p o n ­ tig-

J a n e y m o s o l y o g v a lépett k i a r e n d e l ő b ő l . A z o r v o s m e g ­ ígérte, h o g y a legközelebbi találkozáskor m á r valószínűleg a karjában lesz a b a b a . G r e e r d o k t o r a z o n b a n közölte ve­ le, n e m s o k esélyt lát rá, h o g y ő vezesse a szülést, és ez kissé lesújtotta Janey-t, m e r t megkedvelte a férfit. U g y a n o l y a n g y e n g é d e n udvarias m o d o r jellemezte, m i n t Alex L u x m o re-t, és első pillantásra m e g b í z o t t benne. De az orvos meg­ ígérte, h o g y k é s ő b b benéz h o z z á a viziteken, a m i azért meg­ nyugtatta Janey-t. K é s z szerencse, h o g y n e m G e o r g e - n a k kell megszülnie a babát, g o n d o l t a . K é t hétig vajúdna, igaz, a végeredmény tökéletes lenne. B á r m i b e lefogadta volna, h o g y G e o r g e n e m nyújtotta be a felmondólevelet.

J o h n S i l k s t o n e keményen d o l g o z o t t N é m e t o r s z á g b a n , é s m i n ő s é g i m u n k á j a révén jó nevet szerzett odaát, a m i igen n a g y dicséretnek számított, tekintettel arra, milyen mester­ emberekkel k ü z d ö t t m e g . H a s z n á r a vált az a hét év, renge­ teg új t u d á s r a tett szert a n é m e t v a k o l ó m u n k á s o k t ó l és az olasz burkolóktól. R e n g e t e g e t túlórázott. Jószerivel azon­ nal ráébredt, h o g y hatalmas b a k o t lőtt az esküvőjével. L i sa csinos volt, de n e m izgatta fel, és n e m érdekelte. T u d t a , miért vette nőül, s m á r a g o n d o l a t is szégyennel töltötte el. A z t á n L i s a kikezdett Hermannal, h o g y felkeltse a figyelmét, G e o r g e p e d i g hálával tapasztalta, h o g y ezáltal egérutat nyer. M i n d k e t t e n fejest u g r o t t a k a m u n k á b a , h o g y kitöltsék az űrt; L i s a fehérneműk i m p o r t j á b a v á g o t t bele, mely m á r a vi­ r á g z ó üzletté fejlődött N é m e t o r s z á g b a n , ő m e g éjt nappal335

Iá téve robotolt, n e h o g y h a z a kelljen m e n n i e , és hallgatni a pörlekedést és a nyavalygást, m e r t L i s a így vezette le, h o g y képtelen hozzáférni az előtte bezárult szívhez. M e g e s h e t , ha n e m ennyire b o l d o g t a l a n o k egymással, n e m futnak be ilyen sikeres karriert. Ez a g o n d o l a t vigasztalta egyedül az elmúlt évekkel k a p c s o l a t b a n . A T é l a p ó ügyvédje n e m telefonált az akció után, ezért Elizabeth felhívta hétfőn, és üzenetet h a g y o t t neki, ha ide­ je engedi, ugorjon be, m e r t személyesen szeretne k ö s z ö n e ­ tet m o n d a n i a z ajándékokért, á m m i n d k e t t e n tudták, h o g y n e m v á g y i k másra, m i n t h o g y a l a p o s f e j m o s á s b a n része­ sítse a férfit. J o h n m é g a z n a p este beállított n a g y bátran, Elizabeth é p p elbúcsúzott Janey-tői telefonon, m i u t á n ki­ t á r g y a l t á k a k ó r h á z i l á t o g a t á s t . E l i z a b e t h sörrel k í n á l a t a J o h n t , akinek átfutott az a g y á n : m i a t t a tart itthon sört, és hálásan elfogadott egyet. - T u d o d , n e m kellett v o l n a annyit k ö l t e n e d - k e z d t e Elizabeth, bár s o k k a l kedvesebben, m i n t J o h n s z á m í t o t t rá. - M e g e n g e d h e t e m m a g a m n a k , h o g y m e g v e g y e m a ba­ bakelengyét. N e m v a g y o k csóró. - T u d o m , h o g y m e g e n g e d h e t e d m a g a d n a k - felelte J o h n -, és mielőtt felhánytorgatnád, nem, nem sajnállak azért, mert egyedül vagy, és nem, n e m jótékonykodásnak szántam. C s u ­ p á n ajándék a babának, n e m neked. H á t , a n a g y bugyit és a tisztasági izét leszámítva. Szép kis ajándék, m i ? Elizabeth feszélyezetten elfordult, zavarba ejtette, h o g y J o h n s z ó b a h o z t a őket. - J ó m é r e t e t v e t t e m ? N e m n a g y o n v a g y o k tájékozott ezen a téren. - Az isten szerelmére! - kiáltotta Elizabeth, p r ó b á l t a lep­ lezni, milyen k í n o s a n érinti a téma. J o h n m o s o l y g o t t a za­ varán. 336

- Rendben. ígérem, nem veszek olyasmit, amit n e m akarsz. - M á r nincs is m i t ! - jelentette ki Elizabeth. - Es ha még­ is lenne, c s ő d b e mész, ha továbbra is költségekbe vered m a ­ gad! - C s a k fogd be, Elizabeth! En sem v a g y o k csóró. N é m e t ­ o r s z á g b a n szépen kerestem. - N e m sokáig fogsz dúskálni, ha két kézzel s z ó r o d a p é n ­ z e d e t ! - d ö r m ö g t e Elizabeth, mire J o h n türelmetlenül fel­ horkantott. - Te csak ne a g g ó d j m i a t t a m ! Mellesleg j o b b r a n e m is k ö l t h e t n é m a p é n z e m e t . A p á m a létező legjobb o t t h o n b a megy, ha itt az ideje, anyám j ó l el van látva, s o s e m fog szük­ séget szenvedni, és a m i azt illeti, Collier kisasszony, élvez­ t e m a vásárlást a g y e r m e k e d n e k . A z t hiszem, végre m e g ­ t a l á l t a m a n ő i o l d a l a m a t , értem már, m i é r t j á r n a k a n ő k vásárolni! Elizabeth kacagni k e z d e t t . ^ női oldalát? 0, a szőrös kar­ jával és a borostájával, ahogy ott magasodik szilárdan meg­ vetett lábakkal, mint a Blackpool-torony ? - N e m használtad fel a festéket, a m i t h o z t a m ? N e m csi­ náltad m e g a b a b a s z o b á t ? - N e m - m o n d t a Elizabeth. - V i s s z a k a p h a t o m a pénze­ met? J o h n felnevetett, s Elizabeth folytatta: - N e m kell k a p ­ k o d n i , egy d a r a b i g el lesz velem a b a b a . T ú l későre hagy­ tam, kizárt, h o g y felmásszam a létrára, és plafont fessek. - M e g c s i n á l n á m neked, Elizabeth, de lejárom a l á b a m ezekkel a házakk... - T u d o d , h o g y n e m arra céloztam, h o g y te csináld m e g ! J o h n ú g y tett, m i n t h a m e g akarná fojtani, m a j d felfor­ tyant: - F e l a d o m ! M i é r t n e m hívsz szobafestőt? H a s z n á l d a házért k a p o t t pénzt, fogadok, m é g h o z z á sem nyúltál! 337

Elizabeth rámeredt, m e g d ö b b e n t , h o g y J o h n egyáltalán e l ő h o z a k o d i k vele. - K é p t e l e n lennék rá. - Dehogy! - H á t , először is, a fele Beverley-t illeti. - A m á s i k fele n e m . - M e g m o n d t a m , amikor sikerült túladni a házon, h o g y s o s e m f o g o k a h h o z a p é n z h e z nyúlni. K á r volt v e s z ő d n ö d a számlanyitással! - A fejemet rá, fogalmad sincs, mennyi gyűlt össze, ugye ? - Tényleg nincs f o g a l m a m - jelentette ki Elizabeth büsz­ kén. - R é g e n a n a g y m a m á d h á z a volt, aztán vette m e g tőle anyád és apád. G o n d o l j rá így! A n a g y m a m á d a t szeretted, n e m ? - emlékeztette J o h n , ám érvelése cseppet s e m győz­ te m e g sem akkor, s e m m o s t . -Apám p é n z e volt, b á r h o g y csűröd-csavarod! - H i r t e ­ len ellágyult. - T u d o m , h o g y te rendezted el nekem az ügy­ védekkel, J o h n . N e m akarok hálátlannak t ű n n i ! - L e g a l á b b h a r m i n c e z e r volt a s z á m l á d o n , E l i z a b e t h . Vegyük hozzá a k a m a t o t az elmúlt tíz évre, és... hát, jó vaskos összeg j ö n ki - szögezte le J o h n . - M a g a a p é n z n e m g o n o s z , Elizabeth, és szükséged lesz rá, ha megszületik a baba. - Kizárt, h o g y annyira megszoruljak, h o g y h o z z á kelljen n y ú l n o m - zárta a vitát Elizabeth. K ü l ö n ö s e n n e m abból a p é n z b ő l fogja felújítani a b a b a s z o b á t ! H o g y a c s u d a vin­ né el, miért n e m szervezte m e g i d ő b e n ! - g o n d o l t a . A k k o r n e m lett volna a hajsza, h o g y elkészüljön, és jó lett volna sa­ ját kezűleg megcsinálni. K i c s ú s z t a k a d o l g o k a kezei közül, lövése sem volt, h o g y a n kell g o n d o s k o d n i egy kisbabáról. M á r azt is óriási kihívásnak élte m e g , a m i k o r a h á z h o z j ö t t a m a c s k a ! M o s t m e g szinte betegre a g g ó d t a magát, h o g y 338

n e m fogja szeretni a gyermekét, és olyan anya lesz, aki n e m k ö t ő d i k az újszülötthöz, h a n e m üres tekintettel b á m u l rá, és szabadulna tőle. - H o g y tervezed, a barátnőiddel m é s z ünnepelni a szü­ n n a p o d o n ? - kérdezte J o h n mellékesen. - N e m t u d o m , m é g n e m j u t o t t eszembe - felelte Eliza­ beth. - M i t szólnál egy finom vacsihoz, aztán egy m o z i z á s h o z ? - N e m hiszem, h o g y végig t u d u n k ülni egy egész filmet, és kétlem, h o g y addigra n a g y l a k o m á r a vágynánk. M i n d ­ h á r m u n k a t eszeveszett g y o m o r é g é s gyötör. - É r t e m - b ó l i n t o t t J o h n lassan, és a b ó l i n t á s á b ó l Elizabethnek hirtelen leesett: Beszarás, fogadok, h o g y n e m a csajokra értette, h a n e m vele kettesben! - N a , mindegy, j o b b lesz, ha megyek... Hogy a ménkübe teszem ezt jóvá? - É n . . . ö ö . . . tojásos rizs - b ö k t e ki. - Tessék? - Ö l n i t u d n é k e g y kis t o j á s o s rizsért m e g k í n a i sült krumpliért. C s a t l a k o z o l ? - A z t hittem, n e m szoktál sült k r u m p l i t enni. - Igaz, de m o s t szívesen befalnék egy adagot. H a v á n ked­ v e d m a r a d n i és velem enni, én fizetem. F o g d fel a h á l á m je­ léül, t u d o d , a s o k holmiért, a m i t vettél. - Te ? M e g k ö s z ö n s z valamit ? Kétszer egy életben? - hü­ ledezett J o h n , a mellkasára helyezte a kezét, és szívrohamot mímelt. - N é z d , kérsz kínait vagy sem? - p a t t o g o t t Elizabeth. - M o s t , h o g y ilyen kedvesen kérded, h o g y is utasíthat­ n á m vissza? Van i t t h o n é t l a p o d ? - Vagy - nyelt egyet Elizabeth - ehetnénk étteremben.

339

N e m r é g nyílt az Aranysárkány a sarkon túl. A z t m o n d j á k , n e m rossz hely. J o h n ú g y b á m u l t rá, m i n t h a Elizabethnek egyik pillanat­ ról a másikra m á s o d i k feje nőtt volna, és átfutott rajta: M e g ­ áll az eszem!, m a j d összedörzsölte a tenyerét. - R e n d b e n , de ha te állód a cechet, a k k o r n e m f o g o m vissza m a g a m , kisasszony, m e r t k o p o g a s z e m e m az éhség­ től. - A m í g n e m kéred, h o g y adjak neked a rizsemből, haver. - A te rizsed csakis a te rizsed, ígérem. Elizabeth felkapta a blézerét és a kulcsát, majd kettesben elsétáltak az Aranysárkányba. M i n d k e t t e n szerettek volna a m á s i k b a karolni, de n e m volt merszük.

340

•Í-S. (fejezet

- Felkészültél m e g i n t ? - Amennyire t ő l e m telik. - G e o r g e m e g p a s k o l t a a leve­ let a zsebében. H i r t e l e n déja vu érzése t á m a d t . - Helyes, akkor ma reggel - b u z d í t o t t a J a n e y ellentmon­ dást n e m tűrőn. N a g y o n igyekezett, h o g y n e h a s s o n szekálásnak, de k u d a r c o t vallott. - Ú g y értem, mi lehet olyan át­ kozottul nehéz abban, h o g y átadj egy levelet, szerelmem? - N e m csaphatom csak valakinek a tenyerébe, Janey. R é g ­ ó t a d o l g o z o m ott, ennél t ö b b e l t a r t o z o m . G e o r g e m ű k ö d t e t t e a gyár egyik, pénzügyileg legfonto­ s a b b gépét, e g y b ö h ö m , m e g b í z h a t ó n é m e t berendezést, mely pirinyó m ű a n y a g fogaskerekeket sajtolt. U g y a n a k k o r ez volt az egész gyárban a l e g u n a l m a s a b b m u n k a , és ő volt az egyetlen, aki e g y h ó n a p n á l tovább bírta anélkül, h o g y h á t r a k ö t ö z ö t t kézzel, kényszerzubbonyban vezették v o l n a ki a várakozó m e n t ő a u t ó h o z . G e o r g e éjjel-nappal j á m b o ­ ran üzemeltette, és senki s e m irigykedett rá, amiért vala­ mivel m a g a s a b b órabért kap, olyan agyhalott m u n k a volt. T u d t a , h o g y nehezen fogják p ó t o l n i . J a n e y türelmetlenül csóválta a fejét. Igen, G e o r g e állha­ tatosan halad előre, és végül eljut a célba, de olyan piszko34i

sul csigái N é h a azt kívánta, bárcsak a hátsójába plántálhat­ na egy r ú d d i n a m i t o t és az felrobbanna. Amilyen i r a m b a n halad, m é g m i n d i g a felmondási idejét fogja tölteni, ami­ kor neki már a kengyelben lesz a lába, és erőlködve nyom. Ez volt e g y m á s u t á n a n e g y e d i k reggel, h o g y a levéllel a zsebében indult el m u n k á b a , de senkinek sem a k a d t két perce, h o g y legalább i d ő p o n t o t kérjen neki a személyzetis­ hez. A vezetőség őrült m é h k a s k é n t felbolydult, és komoly, feszült pofával rohangászott. Ha n y o m u l ó s fajta lett volna, m i n t C h r i s Fretwell, akkor r a g a s z k o d i k hozzá, h o g y vala­ ki fogadja, és a d d i g veri a h u p p o t , m í g fel n e m figyelnek rá. O a z o n b a n ú g y vélte, előbb-utóbb sikerül beszélnie valaki­ vel, s anélkül is meghallgatják, h o g y erőlteti a témát, és tá­ m o g a t n i fogják. Beblokkolt, elvonult a nagy szerszámrészleg és a M a r k s & Spencernek fogasokat gyártó masszív berendezés, valamint a macskaalomtálcákat k ö p ő masina előtt, majd j o b b r a fordult a távoli sarokba, mely m i n d e n volt, csak kényelmes nem. L e ­ telepedett a gépe elé, s épp megállapította, h o g y az éjszakás műszakban n e m valami sokat termelt az a lusta disznó, ami­ kor észrevette, h o g y a művezető leszállítja Chris Fretwellt a gépről, és elvezeti. M a j d kicsivel később megint megjelenik Fred Hinesért, aztán J o h n n y Skellyért. Egyikük sem tért viszsza. M i n t egy A g a t h a Christie-krimiben. A z t á n a művezető megjelent érte. - G e o r g e , cimbora, G a r y H e d l e y látni kíván az irodájá­ b a n - m o n d t a , és szokatlanul együtt érzőn, már-már b o ­ csánatkérőn m e g l a p o g a t t a a hátát. Végre-valahára! - g o n d o l t a G e o r g e , és leállította a gépét. A személyzeti vezető irodája előtt álldogált, s m á r vette volna elő a felmondását, amikor beléhasított, h o g y e d d i g egy árva léleknek s e m sikerült említést tennie arról, h o g y 342

találkozni akar G a r y Hedley-vel, vagyis G a r y H e d l e y v a g y l á t n ó k á l r u h á b a n , v a g y v a l a m i fennforgás van. E g y e l ő r e bölcsen visszadugta a zsebébe a levelet, és b e k o p o g o t t . - Tessék! A m i k o r belépett, a személyzetis hellyel kínálta. - G e o r g e , b a r á t o m , egyenesen a tárgyra térek, nincs ér­ telme kertelni - kezdte G a r y Hedley, a C l a y t o n M ű a n y a g ­ f r ö c c s ö n t ő Ü z e m személyzeti vezetője. - El kell b o c s á t a ­ n u n k m i n d e n k i t . Te d o l g o z o l itt a legrégebb ó t a egy m á s i k taggal, és forr b e n n e m az epe, de azonnali hatállyal be kell z á r n u n k a gyárat. E g y j a p á n cég szőröstül-bőröstül felvásá­ rolta, és m o s t kirámolják. G e o r g e automatikusan elsápadt, aztán eszébe jutott, h o g y a m ú g y is sutba akarta vágni a munkáját. - N a g y o n sajnálom, G e o r g y fiú. N e m kérdéses, a legjobb ajánlólevelet írjuk neked, de ez a j a p á n csürhe, hát, ők m a ­ g u k akarják m e g v á l o g a t n i az embereiket, bár t é g e d szerin­ t e m e g y szemvillanás alatt visszavesznek, én a h e l y e d b e n n e m a g g ó d n é k . Tehát végkielégítésként kapsz... - a papír­ j a i b a lesett - tizenötezer-hétszáznegyvenkilenc f o n t o t és huszonnyolc pennyt. Sajnálom, h o g y n e m t ö b b . N e m va­ l a m i s o k a h h o z képest, m i ó t a d o l g o z o l nálunk. - H . . . huszonnyolc p e n n y t ? - nyögte G e o r g e , a d ö b b e ­ nettől n e m futotta neki többre. Azzal m é g megbirkózott, h o g y k a p huszonnyolc pennyt, a m á s i k részt m é g n e m fog­ ta fel. - Itt így m e n n e k a d o l g o k , b a r á t o m . E b b e n b e n n e van a s z a b a d s á g után j á r ó p é n z és a hűségjutalom. U t á l o m , h o g y ezt kell tennem, G e o r g e . Ma délelőtt negyven embert kell szélnek eresztenem, aztán j ö h e t e k vissza az éjszakai m ű s z a ­ k o s o k miatt. M o s t v e d d a k a b á t o d a t , és menj h a z a ! M i u t á n ezt e l m o n d t a m , n e m nyúlhatsz a gépekhez, n e h o g y valaki 343

b o s s z ú b ó l m e g r o n g á l j a őket. N e m m i n t h a egy pillanatra is feltételezném rólad, G e o r g y fiú, ezt azért szögezzük le. M e g h a t á r o z o t t rend szerint kell t e n n e m a d o l g o m a t . Uj ve­ zetői direktívák m e g m i n d e n . N a g y o n konkrétak. - H . . . huszonnyolc p e n n y ? - K é r s z e g y kávét, c i m b o r a ? - kérdezte G a r y H e d l e y . N e m látott m é g embert ilyen megrendültnek. M é g a b b a n a Parkinson-kórról készült d o k u m e n t u m f i l m b e n sem. - N e m , jól vagyok - m o n d t a George. - T e d d be a b a n k b a , b a r á t o m - ajánlotta G a r y Hedley, és átnyújtotta a csekket -, és s o k szerencsét. M a j d s z ó l o k p á r jó szót az érdekedben a j a p á n o k n á l , ha újra beindítják az üzemet. M e n t s é g ü k r e legyen m o n d v a , gyorsan lépnek, a m i k o r lépnek. - E r ő s e n m e g r á z t a a l e t a g l ó z o t t G e o r g e erőtlen kezét. - M a g a m i h e z k e z d ? - kérdezte G e o r g e . -He? - M a g a , az állása? M a g á v a l mi lesz? - A leépítés n a g y úthenger - m o n d t a G a r y Hedley, aki p o n t előző h ó n a p b a n újított be egy vadonatúj J a g u a r t , sej­ telme s e m volt, h o g y közeleg a vég. - M a r a d o k egy dara­ big, m e g o l d o m a felmerülő p r o b l é m á k a t , és hivatalosan át­ a d o m a gyárat a j a p á n o k n a k , aztán ha n e m a l k a l m a z n a k és n e m találok m á s i k m u n k á t , akkor m a j d együtt állunk sor­ ba munkanélküli-segélyért. A verdának persze m e n n i e kell. - Vágyakozva k i s a n d í t o t t a p a r k o l ó b a . G e o r g e elvette a csekket, és a zsebébe csúsztatta a kikézbesítetlen felmondólevél mellé. - H á t , a k k o r s o k szerencsét m a g á n a k is, H e d l e y úr mondta George. - K ö s z ö n ö m , G e o r g e , szükségem is lesz rá az én k o r o m ­ b a n - m o n d t a G a r y Hedley, aki a nyugdíjhoz túl fiatal volt, 344

ám a h h o z túl vén, h o g y a p u c c o s üzleti d i p l o m á t lengető fiatal tehetségektől h e m z s e g ő p i a c o n eséllyel rúgjon labdá­ b a . N a g y r a értékelte G e o r g e törődését; n e m rémlett neki, h o g y m á s o k s o k szerencsét kívántak v o l n a neki. N e m szá­ m í t o t t egyébre az u t ó b b i tizenhat órában, csak szitokszó­ ra és k á r o m k o d á s r a . M i r e G e o r g e kitámolygott, sikerült felfognia a negyven­ kilenc fontot is. A t ö b b i m u n k á s o d a k i n t várakozott a ka­ p u n á l cselszövő c s o p o r t o k b a tömörülve. - M e g y ü n k a k o c s m á b a , G e o r g e , velünk tartasz? - N e m , m é g csak fél tíz van. - És ? Szerintem m e g é r d e m l ü n k egy italt ezek után, n e m ? Ez volt a tipikus C h r i s Fretwell-hozzáállás. A barát­ n ő j e n e m f o g s o k a t látni a végkielégítésből, h a c s a k n e m pultoslány a G é p k e z e l ő k b e n . - A k k o r m i t csinálsz ? - H a z a m e g y e k - felelte G e o r g e . - A j a p á n o k legalább h á r o m h ó n a p i g n e m fogják újra­ indítani a gyárat - jegyezte m e g Fred H i n e s . - N e m f o g o k nekik d o l g o z n i - közölte G e o r g e . - Na ja, akkor m i h e z kezdesz ? - heccelte C h r i s Fretwell, s k ö z b e n a z o n t ű n ő d ö t t , miféle belső i n f o r m á c i ó h o z jutha­ t o t t G e o r g e m á s állásokról. O sem lelkesedett, h o g y a j a p á ­ n o k n a k kell majd dolgoznia. N y u g o d t a b b munkamódszerei összeütközésbe kerülhetnek a z o k katonás hatékonyságával, ezért résen volt, hátha a d ó d i k valami p u h á b b lehetőség. - O t t h o n m a r a d o k , és vigyázok a házra m e g a gyerekre, ha megszületik - felelte G e o r g e . -He? - J ó l hallottad. C h r i s Fretwell ábrázatán lassan vigyor terült szét. - Aj-

345

vé, srácok, G e o r g y H o b s o n b ó l buzi l e s z ! - kiáltotta. M a j d visszafordult G e o r g e - h o z . - K ö c s ö g n e k álltál, c i m b i ? Ám nem sokáig hangoskodott, mert a tagbaszakadt G e o r g e H o b s o n egyet lépett felé, a pulóverébe markolt, és a levegőbe rántotta. í g y legalább szemtől szemben beszél­ hetett a pofátlan kis mitugrásszal. - A gyerekemre f o g o k vigyázni, és o t t h o n m a r a d o k , a h o g y m i n d i g á l m o d t a m - m o n d t a G e o r g e . N e m emelte fel a hangját, n e m vicsorgott, n e m k ö p k ö d ö t t , m é g i s elju­ tott az üzenet. - A z t á n amikor a feleségem hazaér Leedsből, a j ó l megérdemelt vezetői állásából, leülök vele egy finom teára m e g egy p a l a c k borra a házban, amelyet h a m a r o s a n m e g v e s z ü n k és kifizetünk. Ha ettől buzi leszek, akkor le­ g y e k b u z i ! Cimbi! Ezzel elengedte C h r i s Fretwellt, aki gyűrött tesztoszteronkupacként zuhant a földre, aztán G e o r g e hátra sem néz­ ve hazaindult.

G o m b á s bélszínt főzött csemegekukoricával és kövér burgo­ nyahasábokkal, és a jéggel feltöltött f e l m o s ó v ö d ö r b e n várt egy p a l a c k m á r k á s p e z s g ő behűtve, amikor J a n e y aznap es­ te hatkor belépett az ajtón. - Elintézted? - szegezte neki J a n e y a kérdést, s elkereke­ dett szemmel b á m u l t a a terítéket. K a p i s k á l t a , h o g y ez ün­ neplés vagy bocsánatkérés. - N e m volt rá a l k a l m a m - kezdte G e o r g e . - O, G e o r g e , a francba... - Tehát bocsánatkérés. - Várj csak, várj, asszony! A k a r o d tudni, miért n e m volt rá a l k a l m a m ? J a n e y o k o s a b b n a k látta, ha lakatot tesz a szájára, és csak bólogat. 346

- N a j ó , a k k o r e l m o n d o m . Azért, m e r t k i r ú g t a k ! K I ­ R Ú G T A K A M U N K A H E L Y E M R Ő L ! - Ezzel átnyúj­ t o t t a a feleségének a csekket. J a n e y rápillantott. H u s z o n n y o l c penny, g o n d o l t a . A z ­ tán G e o r g e - r a nézett, és ugrálni kezdtek a konyha körül. Ha G e o r g e a hét elején beadja a felmondását, e g y petá­ k o t sem k a p ! - futott át J a n e y agyán, és hirtelen elgyengült, mert n e m s o k o n múlott, h o g y lecsússzanak róla. G e o r g e ki­ b o n t o t t a a p e z s g ő t , és töltött Janey-nek, és J a n e y felhajtot­ ta, m e r t a b a b a biztosan n e m ellenzi, ha megiszik egy-két pohárral erre a n a g y sokkra. H o g y k a p h a t o t t G e o r g e huszonnyolc pennyt ? - lovagolt az összegen a p a d l ó t f o g o t t agya, ám a p e z s g ő b u b o r é k o k száguldva felviharzottak a g o n d o l a t h o z , és kitörölték, h o g y új g o n d o l a t m a g j á t hintsék el: s o h a t ö b b é n e m rója m e g a férjét a szuszimusziságáért. N e m állítható u g y a n kettejük­ ről, h o g y S p e e d y G o n z a l e s k é n t v á g t a t n a k át az életen, de k ö z t ü k m a r a d j o n - j ó l elboldogulnak, k ö s z ö n i k szépen.

347

°í-8.

/fejezet

E l i z a b e t h elment H e l e n é r t a tágas, régi szülői h á z u k h o z . C s o d á s hely volt, gyerekkorukban m i n d i g szeretett H e l e nékhez járni. A házat á l l a n d ó a n belengte a frissen sülő ke­ nyér és sütemény illata, amikor a házvezetőnőjük, H u b b a r d m a m i ott volt. L u x m o r e d o k t o r a kertben p i s z m o g o t t , vagy a d o l g o z ó s z o b á j á b ó l b u k k a n t elő tejkaramellával a zsebé­ ben, m í g L u x m o r e - n é asszonyság h i v a l k o d ó csészékben és csészealjakban szervírozott nekik teát, ő m e g örökké attól rettegett, h o g y összetöri valamelyiket. Ilyen h á z b a n szeret­ te volna felnevelni a gyermekét, ahol s o k s z o b a van, és az ápolt kert végében kis csermely csörgedez. A R é g i Parókiát igazi béke lengte be, sokkal kellemesebb hely volt, m i n t az a hatásvadász villa, amelyben H e l e n a fér¬ jével élt, s melynek fekete vaskapuján m o s t az E L A D Ó tábla díszelgett. B r i a n a két almafa közé feszített kerti függőágy­ b a n ejtőzött, egyik m a n c s a k i l ó g o t t oldalra, és a leghatáro­ z o t t a b b a n horkolt. Itt aztán tényleg meglelte a tej jel-méz­ zel folyó K á n a á n t . H e l e n b e m a n ő v e r e z t e m a g á t E l i z a b e t h kocsijába. H á ­ r o m tonnával súlyosabbnak érezte magát, m i n t előző hé-

348

ten, n e m szólva a mellén g y ü l e m l ő extra fél tonnáról, m e ­ lyet fantasztikusnak talált. - Hels, te szereted már a gyerekedet ? - kérdezte Elizabeth m i n t e g y mellékesen társalgás közben, a h o g y közeledtek a céljuk felé. - Igen, persze - felelte H e l e n , és azonnal m e g c i r ó g a t t a a pocakját megerősítésképpen. Erezte, h o g y alszik a b a b a ; m i n é l aktívabb volt ő, a kislánya annál j o b b a n elcsendese­ dett, és fordítva. - Honnan tudod? - C s a k érzem - m o n d t a H e l e n . - M i é r t kérded? - S e m m i , csak h o g y beszélgessünk - m o n d t a Elizabeth, s é p p idejében parkolt le a m á s o d i k szülésfelkészítő foglal­ kozásra. A v é d ő n ő m o s o l y o g v a bevezette őket a terembe, n o h a kissé feszültté vált a hangulat, a m i k o r észrevette, h o g y C a ­ rol csatlakozik a csapathoz. A táblára a Fájdalomcsillapítás szó került. M a n d y titkon azt kívánta, bár őt is megszaba­ d í t a n á valaki ettől a nagypofájú görcstől. - L é g z é s - kezdte, mihelyt m i n d e n k i letelepedett. - N é m i l e g segít - s z i p o g t a C a r o l . M a n d y a füle botját sem m o z g a t t a , folytatta a d e m o n s t ­ rációt, h o g y a n kell lélegezni fájáskor. - H o n n a n lehet tudni, h o g y fájásod van? - kíváncsisko­ d o t t valaki. - O ó ó ó ó , azt t u d n i f o g o d - k o t y o g o t t k ö z b e C a r o l tu­ dálékos, ijesztő kacajjal. - N e k e m állandóan feszül - m o n d t a Janey. - K ő k e m é n y lesz a p o c a k o m . N é h á n y nő b ó l o g a t o t t , és előrehajolt, h o g y hallja rá a vá­ laszt. Elizabeth is. - É r e z fájdalmat? - kérdezte Mandy. 349

- Nem. - B r a x t o n - H i c k s - ö s s z e h ú z ó d á s o k - vágta rá C a r o l a vé­ dőnővel kórusban. - Végigkísérik az egész terhességet, de csak a végén lehet érezni őket. Teljesen természetes jelenség, de m é g n e m a va­ j ú d á s kezdetét jelző „vajúdó" fájás - folytatta Mandy, mert ú g y érezte, n é m i magyarázattal kell szolgálnia. A z t á n b e m u t a t o t t különféle felszínes és hasi légzési tech­ nikákat a szülés k ü l ö n b ö z ő fázisaihoz, és hagyta, h a d d gya­ korolják őket a résztvevők egy darabig, a m í g ő előveszi a T E N S készülékeket. - Tudja-e valaki, mi a T E N S ? - Önelégülten somolygott, m e r t C a r o l m o s t az egyszer o s t o b á n nézett. - A b ő r ö n ke­ resztül t ö r t é n ő idegi ingerlés a n g o l rövidítése - k ö z ö l t e Mandy, és ú g y emelte a m a g a s b a az egyik készüléket, m i n t az Évszázad Vételének háziasszonya. - T u d j a valaki, mire - A nagy túróra! - dörmögte Carol. - E l e k t r o m o s á r a m m a l blokkolja a fájdalmat - a d t a m e g a választ M a n d y fogcsikorgatva. - D r . N o r m a n Shealy ku­ tatásai alapján fejlesztették... - Ezzel előadta a történetét, melyre senki sem volt kíváncsi. - Sejthettem volna, h o g y egy p a c á k keze van a d o l o g b a n - s ú g t a C a r o l f e n n h a n g o n E l i z a b e t h h e z hajolva. - C s a k egy férfi fejében foganhat m e g az ötlet, h o g y ú g y csillapít­ sa a nő fájdalmát, a m i k o r az é p p kettészakad, h o g y áram­ m a l csapatja a hátát. C a r o l f e n n h a n g ú m e g á l l a p í t á s á t v i h o g á s kísérte, á m M a n d y t u d o m á s t s e m vett róla, befejezte a háttér-infor­ m á c i ó taglalását, m a j d p á r o k b a rendezte őket, és m i n d e n ­ kinek b e m u t a t t a , h o g y a n erősítse az elektródákat a párja hátára. Ez a l k a l o m m a l t ö b b férj is megjelent, a k a d t köz350

t ü k egy h a n g o s k o d ó , a k i n e k M a r c („c"-vel, m i n t Elizabeth m e g j e g y e z t e ) volt a kitűzőjére írva. Ő k ü l ö n ö s e n feszül­ ten hallgatta, m i k e t m o n d M a n d y , és a hallottakat látvá­ nyos arcjátékkal kísérte. H e l e n Elizabeth hátára erősítette az elektródákat, és be­ k a p c s o l t a a készüléket; Elizabeth furcsa bizsergést tapasz­ talt, m i n t h a zsibbadás és könnyű áramütés keveréke lenne. H e l e n fokozatosan a m a x i m u m r a k a p c s o l t a a kis készülé­ ket, de Elizabethnek cseppet s e m tetszett; túlságosan boszszantotta, és n y o m b a n véget vetett a kísérletnek. H e l e n t a z o n b a n n e m zavarta, és ú g y vélte, hasznát veheti a fájások kezdetén. El is határozta, h o g y bérelni fog egyet, M a n d y említette, h o g y van rá lehetőség. - A fájdalomcsillapító g á z - vette sorra M a n d y a követ­ kezőt. - Ez g á z és levegő keveréke. Közvetlenül a fájás előtt szívják be, h o g y átsegítsen a csúcson. - En felcsaptam a b a g ó l e s ő m r e , és hat órán át le sem vet­ t e m a m á s o d i k gyerekemnél - újságolta C a r o l t ö b b s z ö r ö s tapasztalatával. - De eléggé kiüthet, n e m m i n d e n k i n e k va­ ló. - Talán n e m - a d t a m e g m a g á t M a n d y ingerülten -, de a fájdalomcsillapítás e m ó d s z e r e i n e k a D e m e r o l l a l és az epidurálissal ellentétben nincsenek káros hatásai a b a b á r a nézve. U g y ejtette ki a két nevet, m i n t egy förtelmes ízű tejkaramellától szabadulni p r ó b á l ó , k ö p k ö d ő kobra. -Mi m e g p r ó b á l j u k a természetes szülést - jelentette ki M a r c , és megszorította a felesége, P a m kezét. - M á r megnéz­ t ü k a k ó r h á z b a n a vízfürdőt. P a m lelkes, ugye, d r á g á m ? - Mi? - csipkelődött C a r o l , és kifigurázón kidüllesztet­ te a mellét. - M a j d meglátjuk! - Ezzel elérkeztünk a D e m e r o l h o z - m o n d t a M a n d y fin35i

torogva, mintha valami ízléstelen dolgot kéne bemutatnia. Figyelmeztetném önöket, t u d o m á n y o s bizonyíték támaszt­ ja alá, h o g y a szüléskor alkalmazott D e m e r o l és a tizenéves k o r b a n kialakuló d r o g f ü g g ő s é g k ö z ö t t összefüggés v a n ! C a r o l alig leplezett kétségbeeséssel csóválta a fejét. M é g e m l é k e z e t t rá, m i l y e n volt a z első szülése. E g y M a n d y f o r m a v é d ő n ő k i o k t a t á s a m i a t t s e m m i t s e m kért, annyira rettegett, h o g y veszélyeztetné vele a g y e r m e k e életét, p e ­ d i g m i n t h a tigrisek m a r c a n g o l t á k és t é p t é k v o l n a szét ele­ venen, a h o g y szétszakadó testéből kibújt a fia. M i u t á n négy ó r á n át hősiesen k ü z d ö t t , de m é g m i n d i g csak fél centimé­ terre tágult, és hosszú, kemény m e n e t előtt állt, egy a g g ó d ó b á b a m e g g y ő z t e , h o g y fogadjon el egy fél a d a g D e m e r o l t , és b o r z a l m a s a n p i p a volt a v é d ő n ő t á r s á r a , aki ilyen taná­ csokat osztogat. A fájdalomcsillapító mesésen bevált. Végre kitisztult az elméje, s így elég e r ő h ö z és szusszanásnyi i d ő h ö z j u t o t t , h o g y felfogja, m i folyik k ö r ü l ö t t e . E r e z t e , h o g y ellazul, és vele együtt ellazul a b a b a is, és tudta, h o g y m i n d k e t t e n stresszmentesebbek, m i n t tíz perccel k o r á b b a n . A b a b a má­ ra betöltötte a h u s z o n h á r o m évet, és u g y a n a M a n c h e s t e r i E g y e t e m angol szakára járt, s e m m i hajlandóságot n e m mu­ tatott, h o g y a B a c a r d i Breezersnél erősebb d r o g r a vágyjon. Ezért C a r o l g o n d o l a t b a n felgyűrte az ingujját, és felkészült, h o g y t á m a d á s b a lendüljön. - K e z d h e t t e k fél a d a g D e m e r o l l a l - tanácsolta. - A ba­ r á t n ő m eléggé összezavarodott tőle, és a hányinger kerülget­ te, de n e k e m n a g y o n bevált. É p p e n csak elvette a fájdalom élét az első szülésemen, p o m p á s volt. A l á n y o m szintén ra­ g y o g ó egészségnek örvendett születéskor, k o m p l i k á c i ó nu­ ku, a függősége ma egyedül R o b b i e W i l l i a m s r a terjed ki. D i a d a l i t t a s a n M a n d y r e vigyorgott. 352

- Szerintem mi n e m kérünk belőle - vetette k ö z b e M a r c , aki egyértelműen M a n d y csapatát erősítette, és akit, n a g y nyalógép lévén, iskolás korában m i n d e n valószínűség szerint a csalánba löktek. P a m helyeslőn bólintott, m i u t á n M a r c m e g n o s z o g a t t a a könyökével. Elizabeth arra g o n d o l t , neki egy percen belül tripla a d a g D e m e r o l r a lesz szüksége, h o g y elviselje ezt az alakot a foglalkozás végéig. M a n d y rettegve említette az epidurálist, és remélte, h o g y sikerül sebesen átsiklania felette. - A világ l e g n a g y o b b ajándéka! - kiáltotta C a r o l , r o m ­ ba d ö n t v e M a n d y tervét. - Teljesen kiiktatja a fájdalmat. Ü l t e m a tévé előtt, és Jerry Springert néztem, mellettem a m o n i t o r m e g a Richter-skála négyes erősségének megfele­ lő fájdalmakat jelzett, és m e g s e m kottyant, bár kissé fura érzés. - Az epidurálisnál fennáll a veszélye, h o g y m a r a d a n d ó kárt tesz a gerincben - vitatkozott O k o s M a r c . - L e s z a r o d , azt sem b á n o d , ha leszedi a fejedet, a m i k o r m a j d megveszel - vetette ellen C a r o l , akinek elég tapaszta­ lata volt a h h o z , h o g y n e félemlíthesse m e g Stréber K ö l y ö k . - Igen, de egyszer elmúlik a hatása, és k ö z b e n n e m ala­ kul ki az ellenállás a szülési fájdalommal szemben, ú g y h o g y pörölycsapásként érheti azt, aki felkészületlen - érvelt a vö­ röslő M a n d y . - A m i k o r elmúlik a hatása, újabb a d a g o t k a p s z - v á g o t t vissza C a r o l . - En ezt n e m értem. M i n e k rémisztgeti a né­ pet? - N e m r é m i s z t g e t e m ! P r ó b á l o k a t ő l e m telhető legjobb tanáccsal ellátni mindenkit, h o g y b i z t o n s á g b a n megszül­ hesse a gyermekét! - jelentette ki M a n d y önérzetesen, és s z a p o r á n a m e d e n c e u t á n z a t m e g az életnagyságú j á t é k ba­ b á h o z vonult, és b e m u t a t o t t egy szülést. A z o k a nők, akik 353

n e m ájultak el, mire a gátmetszéshez ért, g o n d o l a t b a n felje­ gyezték, h o g y vajúdáskor feltétlenül kérjenek drogot, mind­ egy, h o g y legális vagy illegális, aztán a későbbiekben szerez­ zenek be egy féltékeny németjuhászt, mely véletlenül s e m e n g e d férfit a közelükbe s o h a t ö b b é . A foglalkozásról kisétálva Elizabeth lemaradt a többiek­ től a b b a n a reményben, h o g y egy p á r szóra elcsípheti C á ­ r o k . L e h e t ő s é g akkor kínálkozott, a m i k o r C a r o l leejtette a táskáját, és ő felvette neki. - Koszi, drágám - mondta Carol. - Első baba? - Igen, az első, későn érő típus vagyok - felelte Elizabeth. - Annyit m o n d h a t o k , sokkal könnyebb szülni, amikor m é g fiatal vagy. Én b e t ö l t ö m a negyvenhatot, mire ki va­ g y o k írva, olyan vagyok, m i n t egy kivénhedt gebe. E n n é l m á r azt hittem, a m e n o p a u z a tünetei jelentkeznek. - S o k van m é g vissza? - H á r o m hét, de c s a k figyelj, n e m t a r t o k ki a d d i g m o n d t a lihegve-fújtatva az épületből kifelé. - Ne hagyd, h o g y r á d ijesszen ez a S z t á l i n ! - b ö k ö t t vissza a v é d ő n ő M a n d y r e , aki é p p e n összeszedte a holmiját. - K i s s é megrémisztett - ismerte el Elizabeth. - Fogal­ m a m sincs, mire számítsak. - S e n k i n e k sincs, a m í g nincs túl e g y szülésen, kölyök nevetett C a r o l kedvesen. - H a l o m s z á m r a bújhatod a köny­ veket, de s e m m i s e m készít fel az első szülésre. M e n e t köz­ ben tanulsz. - Kérdezhetek valamit? Miért jársz a foglalkozásokra ennyi tapasztalattal ? C a r o l g y e n g é d e n m e g c s i p k e d t e Elizabeth pofiját. - Sze­ retek új k i s m a m á k k a l találkozni. K ü l ö n ö s e n a h o z z á d ha­ sonlókkal, emlékeztetnek m a g a m r a , amikor először v o l t a m terhes. B á r c s a k lett volna egy vén csataló az én felkészítő354

m ö n is, aki felvilágosít a realitásokról, ennyi. M e g jó érzés látni, kivel f o g o k a játszótéren, az ó v o d á b a n m e g az iskola előtt csevegni. E r ő s b a r á t s á g o k s z ö v ő d n e k ám az iskolaka­ p u b a n , szívecském! - C a r o l , kérd... - M o s t r o h a n n o m kell, virágszálam. Viszlát a j ö v ő hé­ ten, ha k i h ú z o m a d d i g . V i n n e m kell a fiamat cserkésztá­ borba, és késésben vagyok. - Testvériesen m e g s z o r o n g a t t a Elizabeth karját, és i m b o l y o g v a elszaladt egy szőrös fickó és egy ellenzős sapkát viselő kisfiú irányába, akik egy n a g y becsben tartott, fekete vászontetős, öreg, kék F o r d C a p r i ­ b a n csücsültek. J a n e y m e g v á r t a az utcán, h o g y Elizabeth beérje, H e l e n és G e o r g e előrement. J a n e y égett a vágytól, h o g y m e g o s s z a valakivel G e o r g e meglepetés-elbocsátását. A p é n z egy részé­ b ő l kötvényt a k a r n a k vásárolni a babának, mesélte, mivel a b a n k o k alig fizetnek k a m a t o t a m e g t a k a r í t á s o k után. - Szerinted te m á r szereted a b a b á d a t ? - kérdezte tőle Elizabeth. - M é g s z é p ! A z t hiszem, az első pillanattól fogva, h o g y m e g l á t t a m a képernyőn az u l t r a h a n g o n - m o n d t a Janey. - Honnan tudod? - H o g y érted, h o g y h o n n a n t u d o m ? C s a k t u d o m , a h o g y akkor is t u d t a m , a m i k o r rájöttem, h o g y szeretem G e o r g e ot. T u d o d , milyen szeretni valakit, n e m ?

H a z a é r v e Elizabeth felment a h á l ó s z o b á b a , ahol a rengeteg b a b a h o l m i volt: az á g y mellé készített mózeskosár, a pol­ c o k a t elbitorló j á t é k m a c k ó k és csörgők, a falatnyi z o k n i k a kosárban, és a hófehér r u g d a l ó d z ó k , melyeket kimosva, kivasalva és összehajtogatva a fiókba tett. Egyáltalán n e m 355

tűnt valóságosnak, sehogy sem bírta elképzelni, h o g y hama­ rosan egy k i s b a b a használja őket. Az ő kisbabája. - Kérlek, istenem, engedd, h o g y szeressem! - fohászko­ d o t t az á g y mellett térdepelve, szorosan behunyt szemmel és összekulcsolt kézzel, m i n t egy kisgyerek. M e r t n e m volt m e g g y ő z ő d v e arról, h o g y tudja, h o g y a n kell szeretni.

356

/ejezef

Másfél hét telt el azóta, h o g y utoljára találkozott J o h n n a l , é s e l m e n t e k kínait enni. J o h n akkor e g y v a g y o n á b a került, bár ez s e m m i volt a h h o z képest, amennyit J o h n k ö l t ö t t a b a b á r a . J o h n a végén m é g egy d u p l a a d a g b u n d á s b a n á n t is rendelt desszertnek, m í g ő egyik k e z é b e n jázminteával, a m á s i k b a n G a v i s c o n n a l üldögélt, jóllehet újabban a g y o ­ m o r é g é s elleni szertől is g y o m o r é g é s t k a p o t t . J o h n haza­ kísérte, m a j d a z ajtónál kijelentette, h o g y n e m m e g y b e kávéra. - N e m hívtalak be kávéra - ciccegett Elizabeth, a m i t a férfi nevetéssel nyugtázott, m i n t az iskolában a Télapó, ami­ k o r a térdére ültette őt kislánykorában, és a kérdésre, h o g y m i t kér karácsonyra, ő azt válaszolta: „Tony Curtist". J o h n b ú c s ú z ó u l felborzolta a haját, m i n t h a a h ú g a lenne, és elpá­ lyázott haza. H i á b a a s o k ö n á m í t á s , h o g y n e m kell neki a férfi, m o s t o t t állt súlyosan c s a l ó d o t t a n , hisz m e g s e m p r ó ­ bálta megölelni v a g y m e g c s ó k o l n i . Visszavonult, a h o g y kí­ v á n t a tőle. A k k o r m e g miért érzi úgy, h o g y fájdalmasan el­ utasítja? N é h á n y nappal k o r á b b a n J o h n rácsörgött este, és a hogy­ léte felől érdeklődött, majd közölte, ő n a g y m u n k á b a n van. 357

K i s s é csúszik az u t o l s ó házzal, m a g y a r á z t a , ezért őrültek m ó d j á r a hajt, h o g y az új tulajdonost készen fogadhassa. -Tehát

sikerült

eladnod!

Gratulálok!

-

mondta

Elizabeth. - Igen, hát mire számítottál egy ilyen mesterremeknél? - kérdezte. - El kell j ö n n ö d megnézni, ha elkészül. - Szívesen - felelte Elizabeth. - M e g n é z e m , jó m u n k á t végeztél-e. - Te kis p i s z o k ! M e g e l ő l e g e z e k m a g a m n a k egy dicsére­ tet. Elizabethnek voltak kétségei, képes lesz-e m e g m á s z n i azt a s o k lépcsőt. J o h n kétszintesre építette a házait, őt viszont az u t ó b b i i d ő b e n rettentően kimerítette, h o g y fel kell cihel ő d n i e az emeletre, valahányszor hívja a természet. Ö r ü l t v o l n a e g y földszinti fürdőnek, amilyen J a n e y - n e k m e g H e l e n n e k volt, m e r t kétpercenként kellett rohannia, akár­ csak az elején, a v é d ő n ő szerint azonban ez teljesen normális. M o s t m á r hetente járt terhesgondozásra, az u t o l s ó n megír­ ta a szülési tervet, mely j ó c s k á n elütött attól, a m i t az u t o l s ó szülésfelkészítő foglalkozás előtt g o n d o l a t b a n megfogalma­ zott. Az állt rajta: Fájdalomcsillapító a helyzettől függően, jö­ het bármi, ami segít, h o l o t t az első vázlata így szólt: A lehe­ tő legtermészetesebb szülés, esetleg gáz és levegő. A „ K i kíséri be a szülésre ?" rubrikát egyelőre üresen hagy­ ta. Ü g y vélte, ha H e l e n és J a n e y n e m vernek rá addigra, ak­ kor is túl fáradtak lesznek, h o g y bemenjenek vele. M é g hat, m a x i m u m nyolc h e t ü k volt vissza, és lassan elfogyott belő­ lük a szusz. Az is emberfeletti erőfeszítésükbe került, h o g y lecsavarják a gavisconos üvegről a k u p a k o t . De n e m csoda, hiszen egyik pillanatról a m á s i k r a szedték m a g u k r a a kiló­ kat, és ú g y t o m b o l t a kánikula, h o g y emellett az 1976-os h ő s é g j é g k o r s z a k n a k tűnt. Egyetlen p o z i t í v u m a volt a for358

r ó s á g n a k : túl m e l e g volt a harisnyához, mert évmilliókba telt volna, mire beletornássza m a g á t . A lábborotválás kész r é m á l o m volt, a reggeli b u g y i h ú z á s m e g felért e g y fordí­ tott Houdini-mutatvánnyal. D e m o s t a n t ó l fogva legalább reggeltől estig k ö n t ö s b e n parádézhat, ha ú g y tartja a ked­ ve, m e r t a kínzó fáradtság m i a t t két barátnőjével egyetem­ b e n előrehozta a n a g y n a p o t . H o l n a p ilyenkor m á r élvezik a szülési szabadságot.

- M i n d a n n y i u n k nevében szeretnék Janey-nek s o k szeren­ csét, jó egészséget és b o l d o g k i s m a m a s á g o t kívánni - szólt B a r r y Parrish, és m i n d e n k i tapsolt és kiabált: - H a l l j u k ! Halljuk! J a n e y asztala ki sem látszott az ajándékhegy alól, és mint­ ha az egész épület köré sereglett volna. A mosolygós, b o l d o g arcok meleget és sok-sok jó érzést sugároztak. - H á t , c s a k annyit szeretnék m o n d a n i , h o g y n a g y o n f o g t o k hiányozni, d e m i n t m a g a a n a g y e m b e r m o n d o t ­ t a : „Visszajövök"! - és az i z m a i t befeszítve p ó z o l t , m i n t Schwarzenegger, h o g y megnevettesse a jelenlevőket. - A z t is szeretném m o n d a n i , h o g y k ö s z ö n ö m a c s o d á s ajándéko­ kat. N a g y o n m e g h a t ó . - És v a l ó b a n szívből j ö v ő hálát ér­ zett. A csoportja igazán kitett magáért, ravasz házi feladat­ ként kinyomozták, mire volna m é g szüksége, nehogy duplán legyen valamiből. R á a d á s n a k megvették neki a legrondább, l e g n a g y o b b bugyit, a m i t a wakefieldi p i a c o n kaptak, h o g y egy időre G e o r g e kedvét szegjék. Behajtani tilos táblát fes­ tettek rá, és alápingálták: 6 évig, mely láttán J a n e y fetren­ gett a nevetéstől. C s a k akkor kedveskednek ilyen ostobasá­ g o k k a l az emberek, ha igazán szeretnek, g o n d o l t a , és a sírás fojtogatta. 359

Barry Parrish ölelte m e g utolsóként, majd a kezébe nyo­ m o t t egy borítékot. - Ez egy kis ráadás tőlem, Janey. T u d ­ tam, h o g y m e g á l l ó d a helyed, n a g y o n büszke v a g y o k rád. J a n e y s u g á r z o t t az ö r ö m t ő l , m i n t h a az a p u k á j a v a g y a nagypapája dicsérte volna m e g .

- S z e r e t n é m H e l e n r e e m e l n i a p o h a r a m a t : jó egészséget és s o k szerencsét - m o n d t a T e d d y S a n d e r s o n , és H e l e n fe­ lé emelte a p e z s g ő s p o h a r á t . A t ö b b i e k k ó r u s b a n visszhan­ g o z t á k : - Helenre, jó egészséget és s o k szerencsét! - és be­ lekortyoltak az italba. - M i n d e n k i n e k n a g y o n k ö s z ö n ö m - m o n d t a H e l e n , és élvezettel forgatta szájában a hűs p e z s g ő t , bár tudta, h o g y k é s ő b b m é g megbosszulja a g y o m o r é g é s . - Helen, kérjük, térjen vissza hozzánk, n a g y o n fog hiá­ nyozni nekünk - m o n d t a a főnöke, és felé billentette a p o ­ harát kedves ráadás köszöntőként. M á s ügyvédek is csatla­ koztak a kórushoz m ö g ö t t e kiabálva: - Halljuk! Halljuk! -, majd amikor elfogyott a pezsgő, visszaszállingóztak az iro­ dáikba. A titkárnők sietősen összekapkodták a rózsaszín pa­ pírfoszlányokat, szalagokat és masnikat, melyekbe a Steiíf mackót, a gyönyörű, rózsaszín babaruhákat és avastag, sző­ rös, rózsaszín babakocsi-takarót csomagolták. T e d d y S a n d e r s o n segített H e l e n n e k kivinni az ajándé­ k o k a t a kocsijához, mely a h á t s ó ajtó mellett fenntartott p a r k o l ó b a n parkolt. H e l e n idegesen rendezgette a c s o m a g ­ t a r t ó b a n az ajándékokat, m e r t szikrázott k ö z t ü k a levegő a furcsa feszültségtől, és f o g a l m a sem volt, h o g y a n fog el­ sülni ez a búcsú. - És ez az én ajándékom, H e l e n - m o n d t a a férfi, és elő­ vett egy d o b o z t a zakója belső zsebéből. - Mivel a kisma360

m á r ó l általában megfeledkeznek az emberek, ez a kárpót­ lás. - Ó, n e m s z á m í t o t t a m rá... - kezdte Helen, de elnémult, a t o r k á b a n d o b o g o t t a szíve. Felnyitotta a kifinomult íz­ léssel c s o m a g o l t d o b o z t , s egy fehérarany m e d a l i o n nézett vissza rá, melynek a hátlapjába vésték: H-nak T-től egy kis patkóval. - Meseszép, Teddy, n a g y o n - n a g y o n k ö s z ö n ö m - súgta Helen, hirtelen m e g r o h a n t á k a könnyek. - S o k szerencsét, d r á g a H e l e n - m o n d t a a férfi, és leha­ jolt, h o g y megpuszilja. Ajkai kicsit t o v á b b időztek, m i n t a h o g y egy egyszerű, plátói b ú c s ú érdemelné, d e H e l e n n e m bánta.

- ...És s e m m i hasznát n e m vettem, alig várom, h o g y kite­ gye innen a lábát. C s a k h o g y m e g s z a b a d u l u n k t ő l e ! - har­ s o g t a Terry L e n n o x . N e r y s és a lányok az i r o d á b a n kétség­ beesetten ingatták a fejüket, Elizabeth m e g ú g y tett, m i n t aki halálosan unja. - R e n d b e n - futott neki újra L e n n o x . - E g y pillanatra k o m o l y leszek. Elizabeth, élvezetes társaság voltál, ö r ö m ve­ led dolgozni, és frankó kávét főztél, bár folyton csepültem. A z t hiszem, m i n d a n n y i u n k nevében m o n d h a t o m : S o k sze­ rencsét, öreglány, térj vissza k ö z é n k épségben az aranyos, egészséges kisbabáddal! - Megpuszilta, a többiek is m e g p u ­ szilták, a kis Nerys sírva fakadt, mert Elizabeth olyan kedves, és annyira fog neki hiányozni. M i n d i g nyomasztotta, h o g y n e m volt képes gátat vetni a z o k n a k a szörnyű, róla kerengő pletykáknak. Szerencsére a n n a k m á r vége. D e m i e l ő t t p o n t került volna a történet végére, egy utóirattal bővült, neve­ zetesen azzal, h o g y S u e B a r r i n g t o n m e g k a p t a Elizabethtől 361

a j ó l m e g é r d e m e l t kiosztást az épület m á s i k végében, a vé­ cében. S o k a n estek áldozatul S u e B a r r i n g t o n pletykáinak, s ők m i n d tapsoltak a hírre. A lényeg, S u e azóta ki sem ej­ tette Elizabeth nevét, p e d i g ő mindenkit a szájára vesz. - M e g i n t j ö n n e k a nyavalyás p r ó b a i d ő s ö k ! R e m é l e m , te n e m csak öt percre ugrasz be legközelebb, h o g y felvedd az anyaságit, aztán m á r itt s e m v a g y ! - s o p á n k o d o t t Terry L e n n o x , és h o z o t t Elizabethnek egy kávét, aki az asztalát rendezte, m i u t á n szétszéledt a t ö m e g . Elizabeth a csészére pillantott, a z t á n L e n n o x r a , m i n t h a űrlény lenne, aki é p p m o s t nyújt át egy követ a bolygójáról. - Mi baj ? T u d o d , ismerem a vízforralót - m o n d t a L e n ­ nox. - Visszajövök m á r csak azért is, h o g y megkeserítsem az életedet! - Te n e m keseríted m e g az életemet, leányzó - m o n d t a L e n n o x annyi kedvességgel a hangjában, h o g y Elizabethnek görcsbe rándult a g y o m r a . - Mellesleg, tessék. - E g y össze­ hajtott csekket n y o m o t t m i n d e n cécó nélkül a kezébe. - Terry! Ö t s z á z font? Te jó ég...! - Vegyél rajta gint m e g sült k r u m p l i t ! - ugratta a férfi. Szegény Irene-omnak csak ez segített, h o g y ne dilizzen be. H i d d el, m i n d e n erődre szükség lesz. E n m á r csak t u d o m , h á r o m l ó k ö t ő m van. V i g y á z z m a g a d r a , Elizabeth, j ó kis­ lányvagy. - A r c o n puszilta, h o g y kifejezze nagyrabecsülé­ sét és kedveskedését, és n e m várt tőle viszonzásul semmit. N e r y s megjelent mellette, és segített kivinni az ajándéko­ kat a kocsiba. - El ne lágyulj, Adolf, n e m v a g y o k hozzászokva, r ö g t ö n itatni k e z d e m az egereket - felelte E l i z a b e t h , m i k ö z b e n L e n n o x feladta rá a blézerét. M é g a végén b o l o n d o t csinál

362

m a g á b ó l , ha n e m h ú z el azonnal. N e r y s kíséretében meg­ indult kifelé. - H é , t e ! - kiáltott utána L e n n o x . - H a z u d t a m a kávéd­ ról. Piszkosul vacakot főzöl!

363

«^5. /fejezet

A z n a p este m e n t e k a h a r m a d i k és egyben utolsó szülésfel­ készítő foglalkozásra, és szokás szerint a p a r k végében ki­ alakított p a r k o l ó b a n találkoztak. Kellemesen hűs szellő len­ gedezett, a m i t i g e n c s a k j ó néven vettek, m e r t lassan ú g y érezték, bojlert cipelnek a h a s u k körül, b e n n e egy kisbabá­ val. Vettek fagylaltot a fagylaltoskocsiból, és izgatottan új­ ságolták, milyen volt az utolsó napjuk a munkahelyen, és milyen ajándékokat k a p t a k . Ú g y görcsbe rándult a g y o m ­ ruk, m i n t h a m e g i n t a Barnsley Leányiskolában lennének, és m o s t k e z d ő d n e a hathetes nyári szünet. A z t á n elindul­ tak a templomcsarnokba. C s u p á n kőhajításnyira esett, még­ is alig bírták o d a v o n s z o l n i m a g u k a t a h a r m i n c n é g y hetes terhességükkel. C a r o l a hiányával tüntetett. H á r o m n a p p a l k o r á b b a n m e g s z ü l t e o t t h o n a gyermekét, egy P á l m a n e v ű kislányt. M a n d y m o s o l y o g v a t o l m á c s o l t a a hírt, s k ö z b e n titkon re­ ménykedett, elég öltéssel varrták össze, h o g y o t t h o n m a ­ radjon egy ú s z ó g u m i n üldögélve, n e h o g y b e t o p p a n j o n az utolsó foglalkozásra. Elizabeth örült a hírnek, de c s a l ó d o t t volt, mert így n e m t u d t a megkérdezni tőle, ő kezdettől fog­ va szereti-e a gyermekét. Az a fixa ideája t á m a d t , m á r az ál364

m a i b a n is azt látta, h o g y nézi a gyermekét, de s e m m i t sem érez iránta, p e d i g akar, de m i n t h a fal emelkedne köztük. Ez a h é t vegyes felvágott volt. A táblára címként Bár­ milyen kérdés került, Elizabeth m é g s e m bírta feltenni azt, amely a leginkább kínozta. A végén ú g y b á m u l n á n a k rá a többiek, m i n t h a m e g ő r ü l t volna. - Milyen valószínű a császármetszés ? - kérdezte M a r c „c"-vel, m i u t á n kimerítették a gyerek és a kutya-macska, az alvás, az első j á t é k o k és a k ö r ö m v á g á s témát. - H á t , igen valószínű, h o g y a jelenlévők közül egyvala­ ki ú g y fog szülni - m o n d t a Mandy. Elizabethnek leesett az álla, azt hitte, csak a színésznők, P o s h S p i c e m e g a vele egyívásúak szoktak ú g y szülni, hisz a császármetszés amolyan kozmetikai d o l o g , n e m ? - N é h a , ha a b a b a farfekvéses vagy p á n i k b a esik, tehát alapvetően elkezd m é g a h a s u k b a n bekakilni, akkor hajta­ n a k végre császármetszést. A sürgősségi császármetszés elég ijesztő t u d lenni, hirtelen b e ö z ö n l e n e k a m ű t ő s ö k , de ez bi­ zonyos s z e m p o n t b ó l j ó , m i e l ő b b ki akarják emelni a babát, h o g y ne kelljen tovább nyűglődni - magyarázta M a n d y gyö­ nyörű mosollyal. - E g y vágást ejtenek itt - a p o c a k alján vízszintes vonalat h ú z o t t -, és m a r a d h a t n a k ébren vagy le­ hetnek altatásban az eljárás alatt. - Ébren? - szörnyülködött Pam, emelt hangja visszave­ r ő d ö t t az emelvényről. - Ne a g g ó d j o n ! Teljes érzéstelenítést kap, és eltakarják a m ű t é t i felületet, n e m fog látni s e m m i t . A z t á n összetű­ zik... - Összetűzik? - ismételte valaki m á s m é g h a n g o s a b b a n , h a n g j á b a n rettegés vibrált. - Vagy összevarrják, a sebészen m ú l i k . M i n d n e k meg­ van a kedvenc m ó d s z e r e . 365

H e l e n n e k feltűnt, h o g y M a n d y annál v i d á m a b b , minél j o b b a n holtra válnak a megjelentek, hisz így közbeléphet és vigaszt nyújthat. S z ö g e t ü t ö t t a fejében, n e m szenved-e M a n d y Münchhausen-szindrómában. Valamennyien hálásan tértek át a „veszélyforrások ott­ h o n " témára. Szemmel láthatóan mindenkinek halálos csap­ da volt az otthona. J a n e y eltöprengett, h o g y a n sikerült meg­ érnie a felnőttkort, a szülei h á z a tele volt éles szegélyekkel és élekkel, anyukája rajongott a csicsás üvegasztalokért. B á r így visszagondolva rájött, h o g y egyetlenegyszer szenvedett o t t h o n balesetet, a m i k o r a k a n a p é n bukfencezés k ö z b e n m e g v á g t a az arcát a p á r n a cipzárja. - E g y v é d ő n ő fogja m e g l á t o g a t n i o t t h o n önöket, h o g y m i n d e n rendben menjen a k ó r h á z b ó l való hazatérés utáni n a p o k b a n - zárta M a n d y a m o n d a n d ó j á t . - Senki sem vár­ ja el önöktől, h o g y csillogjon-villogjon a házuk, de a kony­ hát és a fürdőszobát tartsák tisztán. A látogatókkal szemben lépjenek fel határozottan, m e r t m e g akarják majd nézni a kisbabát, ö n ö k viszont valószínűleg aludni szeretnének. N e feledjék, a m i k o r a b a b a alszik, akkor alszanak ö n ö k is. Ne akarják b e h o z n i a lemaradást a vasalásban, pihenésre lesz szükségük. Az a legjobb barát, aki fogja a porszívót, és vé­ gigfut vele a lakáson, n e m az, aki órákig ü c s ö r ö g a babával, akit önök szeretnének ölelgetni. A p á r j u k m e g ne a taps­ ra várjon, h a n e m szolgálja ki ő önöket a változatosság ked­ véért. M i l y e n j ó lenne, g o n d o l t a E l i z a b e t h , h a kiszolgálná­ nak, m i u t á n h a z a m e g y e k . Jószerivel n e m várja m a j d m á s , m i n t az ürességtől k o n g ó ház, se egy sürgő-forgó Pénelopé L u x m o r e , se egy húsos-krumplis lepényt tálcán felszolgá­ ló George. Képtelen vagyok rá. 366

Nincs más választásod, vetette ellen egy robusztus, necsacsiskodj hang. A m i l y e n Elsie nénié volt. Nincs más

választásod...

Eltervezték, h o g y k e d d este összegyűlnek a k ó r h á z b a n „ g ó ­ lyasétára", és megtekintik a szülőszobát és az osztályt, h o g y akklimatizálódjanak a n a g y eseményre. J a n e y v a k m e r ő e n belenézett a videós d o b o z b a , és kivette a Négy szülést. - F i g y u , u g o r j a t o k át h o z z á m j ö v ő h é t e n valamikor, m o n d j u k szerdán - javasolta. - F ő z ö k valamit, és ezt meg­ nézzük. - M i t csinálsz? - J ó l van, j ó l van, rendelünk valamit. - Az a C a r o l azt tanácsolta, ne n é z z ü n k ilyeneket. - De h a m a r o s a n n e k ü n k is ez lesz a s o r s u n k - vetette ellen J a n e y -, szóval, én személy szerint ú g y t a r t o m , hasz­ n u n k r a válhat, ha tudjuk, mi vár ránk. L e g k é s ő b b nyolc hét múlva megszületik a kisbabája, és m á r alig várta. Tele volt m á r a h ó c i p ő j e a terhességgel; az el­ ső két trimeszterben hozzászokott, h o g y d u z z a d az energiá­ tól, és cseppet sem élvezte, h o g y m o s t olyan, m i n t egy le­ merült elem. Olvasta, h o g y egyes anyák megérzik, milyen n e m ű lesz a gyerek, a h o g y H e l e n megérezte. N e k i viszont dunsztja sem volt. N é h a határozottan kislányos álmai vol­ tak, m á s k o r m e g kisfiúsak, de n e m izgatta, csak a z o n druk­ kolt, h o g y egészséges legyen. E s m i e l ő b b megszülessen.

Elizabeth a f ü r d ő k á d b a n hevert, biztosra vette, h o g y ú g y fest, m i n t egy óriásira nőtt, félig elmerült víziló. B á r ha pál­ mafát t ű z n e a vízből k i b u k k a n ó pocakjára, az p o m p á s a n 367

m e g á l l n á a helyét lakatlan szigetként egy rajzfilmben. H á ­ la az égnek, senki s e m látja, h o g y nézek ki, g o n d o l t a , aztán eszébe jutott, milyen szeretettel g y ö n y ö r k ö d ö t t G e o r g e a nálánál tizennégyszer n a g y o b b és kerekebb Janey-ben. J a n e y s o s e m volt m é g ilyen szép. Sugárzó, ez a szó illett rá m e g a hozzá hasonló kismamákra. A pocakja hirtelen megemelkedett és megmozdult, mint­ ha egy rózsaszín sátorban fészkelődne valaki. Idővel meg­ s z o k t a és megszerette a kisfia ficánkolását, aki többnyire akkor élénkült fel, a m i k o r ő este befészkelődött a p á r n á k közé, tőle telhetően kényelembe helyezte m a g á t és nyugo­ vóra tért. Ilyenkor ellazult, és hagyta, h o g y átjárja az érzés, a h o g y a kislegény a pocakjában forgolódva p r ó b á l elhelyez­ kedni, m i n t régen S a m a szőnyegen. Ez fog neki a legjob­ b a n hiányozni, a tudat, h o g y a gyermeke b i z t o n s á g b a n van, és s o h a senki n e m bánthatja, a m í g a szíve alatt hordja. H o g y volt képes az anyja végigcsinálni ezt, aztán elhagy­ ni ő t ?

H é t v é g é n az egymást érő á d á z zivatarok enyhülést h o z t a k a l a n k a d a t l a n augusztusi kánikulában, de a kipihent n a p hétfőn újult erővel t á m a d t . E l i z a b e t h ó s d i g ő z m o z d o n y ­ ként pöfékelve m e n t a kórházba, h o g y m é g egyszer, utolj ára konzultáljon a szülésszel. L e p a r k o l t a szép széles k i s m a m a ­ parkolóba a kórháznál, és lapos talpú balerinacipőben átcaplatott a m a g a s , szögletes épülethez. T i z e n h a t éves k o r a ó t a m a g a s sarkúban, rohanva közlekedett m i n d e n h o v a , s m o s t jólesett neki, h o g y kénytelen visszafogni az iramot. Ha sze­ retné, sem telne tőle m o s t a n s á g t ö b b r e a csigatempónál. Félórás csúszásban volt a rendelés, de b o l d o g a n elüldö­ gélt egy üveg narancslével m e g egy Nőkről nőknek magazin368

nal, mely a „ m o d e r n n ő n e k " szólt, a k á r m i t jelentsen is ez. Vajon én m o d e r n nő v a g y o k ? - töprengett, és arra jutott, h o g y valószínűleg n e m az. T ú l r é g ó t a és túl mélyen g y ö ­ kereztek a g o n d o l a t a i a m ú l t b a n , s ez n e m vált hasznára. M o s t muszáj lesz h a l a d n i a a korral, és b e h o z n i a az időt. - E l i z a b e t h C o l l i e r - s z ó l í t o t t a v é g ü l az asszisztens. E l i z a b e t h letette a m a g a z i n t , felmarkolta a táskáját, és a jegyzeteit m e g a vizeletmintát s z o r o n g a t v a b e m e n t egye­ nesen G r e e r d o k t o r úrhoz. - Szóval, h o g y szolgál az egészsége? - kérdezte az orvos, miközben a vérnyomásmérés után Elizabeth igyekezett mél­ tóságteljesen felmászni a vizsgálóasztalra. - Annyit t u d o k , h o g y kutyafáradt v a g y o k - felelte Eli­ zabeth, s a férfi együtt érző bólintással nyugtázta. C s u p á n két lépcsőfokot lépett fel, mégis m i n t h a az Everesttel küz­ d ö t t volna m e g . - Igen, ez az időjárás n e m feltétlenül kedvez a terhes kis­ m a m á k n a k , ugye ? G y a n í t o m , a k a c s á k h o z h a s o n l ó a n élvez­ te a hétvégi esőt. - Már-már k a c s á n a k érzem m a g a m én is, annyit kacsá­ z o m - felelte Elizabeth, de az orvos túlságosan koncentrált ahhoz, h o g y derüljön a sziporkáján. G y e n g é d e n végigtapo­ g a t t a a pocakját, és n a g y o k a t h ü m m ö g ö t t . Elizabethet rög­ t ö n elfogta a z a g g o d a l o m . - Farfekvéses a b a b a - jelentette ki az orvos. - Valóban? - kérdezte Elizabeth, és gyöngyöző, hideg ve­ ríték ü t ö t t ki a tarkóján. A „farfekvéses" jelző erős képzet­ társítással a „császármetszés" és a „sürgősségi beavatkozás" szavakat hívta elő benne, s előtörtek a félelmei, melyekre g o n d o l n i s e m akart. - N i n c s miért a g g ó d n i - folytatta G r e e r d o k t o r úr -, de

369

gyakran fogja k í n o z n i g y o m o r é g é s a b a b a elhelyezkedése miatt. - M á r m o s t kínoz - felelte Elizabeth. O l y a n kemény volt a kicsi feje a melle alatt, m i n t egy k ó k u s z d i ó . M e g h a l l g a t t á k a b a b a erős szívverését, aztán G r e e r dok­ tor úr „ k i t ű n ő " megállapításokkal ellensúlyozta Elizabeth félelmeit. - J ö j j ö n vissza két hét múlva, biztos, a m i biztos. A z aszszisztensnő ad i d ő p o n t o t - zárta G r e e r d o k t o r úr, és gyen­ g é d mosollyal lesegítette a vizsgálóasztalról. - Van kérdé­ se, amire választ szeretne k a p n i ? - N e m hiszem - felelte Elizabeth, m e r t bár kérdése volt, ú g y vélte, a n a g y tapasztalattal bíró, kedves G r e e r d o k t o r úr sem t u d n á m e g a d n i a választ, mi a garancia arra, h o g y sze­ retni fogja a gyermekét. Es n e m hal bele a szülésbe.

370

/fejezet

H á l a az égnek, h o g y idejében a b b a h a g y t a m a m u n k á t , gon­ d o l t a Elizabeth. Az órájára pillantott, és elképzelte, h o g y épp leszáll a leedsi vonatról, és a kocsijához indul, h o g y haza­ vergődjön. Persze csak akkor, ha n e m borítja fel az egész or­ szágvasútforgalmát egy Carlisle-nál sínre hullott falevél. Ám h a z a ú t helyett a kertben üldögélt, és az augusztus derekára jellemző nyári n a p s ü t é s b e n sütkérezett, m e g akvarellceruzával miniatűr vázlatokat készített, h o g y azok ké­ s ő b b bekeretezve a b a b a s z o b á t díszítsék. Festett macskát, nyulat és kacsát, s valamennyi r a g y o g ó színekben p o m p á ­ zott, vastag fekete v o n á s o k n a k híre-hamva sem volt. Élvezte a s i m o g a t ó napsugarat, és biztosra vette, h o g y a b a b a szin­ tén élvezi. Érezte, h o g y akisfia elégedett a meleg, vizes gub ó b a n ; lelki szeme előtt látta, a h o g y alszik, és azt álmodja, focista lesz, ha felnő, legalábbis ez m e g m a g y a r á z n á , miért r ú g folyton olyan n a g y o k a t . A Rhymer Street-i h á z h o z c s u p á n tenyérnyi, ám tökéle­ tes kialakítású h á t s ó kert tartozott. A kaviccsal szegélyezett belső udvaron egy asztal és néhány szék k a p o t t helyet. S z á m ­ talan kellemes, napsütéses délutánt töltött itt el iskola u t á n Elsie nénivel, m a g u k b a szívták az utolsó napsugarakat, áfo37i

nyalevet kortyoltak és mézes kenyeret falatoztak. A rózsák­ tól szegélyezett, girbegurba kis ösvény a virágágyást átszel­ ve egy árnyas tisztásra vezetett, ahova vett a nagynénjének az első fizetéséből egy kerti hintaágyat. A kert l e g m a g a s a b b p o n t j á n állították fel, ahova m o s t S a m volt temetve, m e g ahol elszórta Elsie néni hamvait, és ahol furcsa m ó d o n C l e e f á l l a n d ó a n letelepedett. M o s t is o t t időzött, és tekergő feke­ te farka kivételével, mellyel i d ő n k é n t c s a p o t t egyet, m i n t h a türelmetlen lenne, m e g sem m o z d u l t á l m á b a n . A h á z m ö ­ g ö t t csak telkek terültek el, és a s z o m s z é d o s u t c á k b a n el-elhajtó autókat leszámítva általában béke és csend h o n o l t . A ficánkoló b a b a melegségét élvezve é p p e n elbóbiskolt, a m i k o r hirtelen felettébb furcsa érzés h a t a l m a s o d o t t el raj­ t a : m i n t h a kémlelnék. E g y csapásra k i r ö p p e n t szeméből a z á l o m . R á n d u l v a felült, s látta, h o g y a hátsó k a p u n á l óriá­ si alak tornyosul. - Ki van o t t ? E g y őrült orvvadász? - kiáltotta, és leár­ nyékolta a szemét a vakító fényben. - P r ó b á l t a m rájönni, alszol v a g y csak a s z e m e d e t pihen­ teted. N e m akartalak felébreszteni - felelte J o h n . - De felébresztettél - fortyant fel Elizabeth. - K o p o g t a t t a m a bejárati ajtón. - Itt v o l t a m hátul, félálomban. - B o c s á n a t - mentegetőzött J o h n megjátszott bűnbánat­ tal. A z t n e m k ö t ö t t e Elizabeth orrára, h o g y m á r egy ideje figyeli. E l g y ö n y ö r k ö d ö t t a nyugalmában, a h o g y könnyedén a p o c a k j á n pihenteti a kezét, és a n a p felé fordított arccal napozik. - Gyere be, ha m á r itt v a g y - invitálta Elizabeth. - H o ­ z o k egy italt, van sör a fridzsi... - Próbált felállni, de károm­ k o d á s o k közepette visszazuhant. - Várj, m é g egyszer neki­ futok. 372*

- Segítek, Keljfeljancsi kisasszony - ajánlotta J o h n , be­ lépett a kertbe, odasietett hozzá, és g y e n g é d e n visszanyom­ ta. - Az m i ? - m u t a t o t t az asztalon álló k a n c s ó r a . - L i m o n á d é - m o n d t a Elizabeth. - M i t szólnál egy s ö r l i m o n á d é h o z ? - Te és a s ö r l i m o n á d é ? - ugratta Elizabeth. - R o p p a n t frissítő ilyen n a p o k o n . Istenemre, t o m b o l a hőség, fogadok, örülsz, h o g y n e m kell m e n n e d dolgozni. - U g y a n e z j á r t az e s z e m b e n ejtőzés k ö z b e n - felelte E l i z a b e t h , kinyújtóztatta a lábát, és felpolcolta a székre. A bokája méretéből ítélve akár elefantiázisban is szenved­ hetne. A hírességek is p r o d u k á l n a k ilyen áldatlan tünete­ ket - m é l á z o t t -, v a g y csak az átlagembert sújtják? N e h e ­ zére esett elképzelni D e m i M o o r e - t , a m i n t r i p o r t o t ad az aranyeréről, bár ezt az a d o t t tünetet e d d i g szerencsére m e g ­ úszta. Janey-nek n e m volt ekkora mázlija, kutyául szenve­ dett, és elkövette azt a hibát, h o g y túl s o k részlettel traktál­ ta őket. E z e k után m á r egy fürt szőlőt s e m lesznek képesek j ó í z ű e n elfogyasztani. Görögdinnyényi mellek, feldagadt ujjak, akkumulátorsa­ vas, m a r ó gyomorégés... h o g y miként fog visszatérni a teste a k i i n d u l ó állapotába ezek után, az m e g h a l a d t a a képzelő­ erejét. A tetejébe egy furcsa b a r n a csík jelent m e g a pocak­ j á n k ö l d ö k t ő l lefelé, mely láttán megfordult a fejében, h o g y k e z d kettéhasadni, H e l e n a z o n b a n felvilágosította, h o g y ez a teljesen normális linea negra, egy egyszerű, piszkosul álta­ lános „fekete vonal". L e g a l á b b a terhesség nyelvezetének for­ dításához hasznát veszik R a m s a y kisasszony óráinak, ha már n e m társaloghatnak környéken túrázó r ó m a i katonákkal. M e l e g e n remélte, h o g y a krónikus hátfájásnak nagy, kövér búcsút inthet szülés után. Gyakorlatilag elsárgult az irigy-

373

ségtől, a m i k o r J a n e y megemlítette, h o g y G e o r g e ő t min­ d e n este mennyei h á t d ö g ö n y ö z é s b e n részesíti. - H o g y érzed m a g a d ? - kérdezte J o h n , m i u t á n k i h o z o t t két, sörrel félig telt poharat, m a j d rátöltött a l i m o n á d é b ó l , és a kovácsoltvas asztalkára tette őket. - Kövérnek és lomhának, és m i n t h a a g y o n r u g d o s t a k vol­ na. A z t hiszem, Pelé lakik b e n n e m . - M e g f o g h a t o m ? - kérdezte J o h n , és p r ó b a k é p p e n ki­ nyújtotta a kezét. - P a r a n c s o l j ! - m o n d t a Elizabeth. A p i a c o n is feltette neki ezt a kérdést egy nő, és arra d ö b b e n t rá, h o g y akármi­ lyen különös, de büszkén m u t o g a t j a a kisfiát. J o h n óvato­ san a pocakjára helyezte a kezét, és a b a b a m o c o r o g n i kez­ dett alatta. - Ü d v ö z ö l téged - vigyorgott Elizabeth. - T y ű h a ! - m o n d t a J o h n , lenyűgözve m o s o l y g o t t . A sa­ ját szemével látta, h o g y a p o c a k alakot vált, m e g e m e l k e d i k és elmozdul. - N é z d , h o g y m á s z i k ! - Nekem mondod? - M i n d e n rendben van veled? T u d o d , vérnyomás m e g a többi. - A z t hiszem, de ma délelőtt j á r t a m a szülésznél, és két h é t m ú l v a m e g i n t j e l e n é s e m lesz, m e r t rosszul fekszik a baba. - Ez m i t jelent? - N e m t u d o m p o n t o s a n , de j o b b lenne, ha a jó irányba nézne. Az orvos szerint nincs m i t ő l tartani, szóval p r ó b á ­ l o m kiverni a fejemből. - Vállat vont, és nyelt egyet. J o h n látta rajta, h o g y aggódik, bár igyekszik hősies képet vágni h o z z á . Elizabeth feljebb csúsztatta a kezét. - N é z d , érzed ezt a keménységet? Ez a kobakja. - E j h a ! Jó k e m é n y ! - á l m é l k o d o t t J o h n , a h o g y kitapin374

totta. - A l i g hiszem, h o g y egy kisbaba van o d a b e n t . Egy­ szerűen l e n y ű g ö z ő ! - T u d o m . En is nehezen hiszem. - Na és m i k o r találkozol újból a vészbanyával ? - kérdez­ te J o h n , és elhúzta a kezét, m i e l ő t t visszaélne a szíveslátás­ sal. - H o l n a p este találkozom Janey-vel - m o n d t a Elizabeth. - E g y ü t t m e g y ü n k a kórházba, h o g y körülnézzünk. -Hánykor? - Fél hatkor. - Szeretnéd, ha elkísérnélek? - M i n e k akarsz körülnézni egy k ó r h á z b a n ? - H o g y a t á r s a s á g o d legyek. Elizabeth eltöprengett. M i baj származhat belőle? J a n e y viszi G e o r g e - o t . H e l e n n e m j ö n , ráadásul az anyjával m á r ellátogattak a b b a a flancos m a g á n k ó r h á z b a . - H á t j ó , ha ennyire n e m t u d o d elfoglalni m a g a d a sza­ b a d i d ő d b e n - csúszott ki a száján. - H á n y r a jöjjek érted? - Fél hatra kell ott lennem. - Igen, m o n d t a d és h a l l o t t a m . M o n d j u k , legyen öt ó r a öt, így elég i d ő n k m a r a d leparkolni. - R e n d b e n - v á g t a rá Elizabeth. S o k k a l szélesebben m o ­ solygott, m i n t amennyire akart.

M á s n a p este p o n t b a n ö t ó r a ö t perckor d u d a k ü r t harsant Elizabeth háza előtt. Elizabethnek egyből szemet szúrt, ami­ kor b e m á s z o t t a k o c s i b a és m e g c s a p t a az orrát a finom, ám férfias arcszesz, h o g y J o h n kiöltözött. E g é s z j ó l kivakarta m a g á t a m e l ó s g ö n c b ő l . T u l a j d o n k é p p e n n a g y o n jól, ked-

375

ves gesztus volt tőle ez az igyekezet. J o h n erőfeszítésétől különlegesnek érezte magát, és repesett az izgalomtól. Az előcsarnokban találkoztak Janey-vei és George-dzsal. J a n e y tudálékosan rákacsintott. - L á t o m , h o z o d a fiúdat - m o n d t a . A két férfi előttük vonult. - D u g u l j el! - m o n d t a Elizabeth. - N e m akarta, h o g y facér legyek. - N e m facér, sügér - helyesbített Janey. - E g y kissé ki­ rittyentette magát, n e m ? - N e m m o n d h a t n á m , h o g y észrevettem - szipákolt El­ izabeth. - M i n d e g y , g y e r ü n k ! „ M o n d j n e m e t " M a n d y m á r itt van. C s a t l a k o z t a k a többiekhez, akik a felvonó mellett gyü­ lekeztek. M i u t á n befutottak m é g p á r a n , M a n d y összecsap­ ta a kezét, és m i n d e n k i t üdvözölt. M a r c „c"-vel és P a m m é g m i n d i g viselték a k i t ű z ő t a nevükkel. Elizabeth eltöpren­ gett, tartanak-e készenlétben egyet a születendő gyereknek: aki feltehetőlegFfireddy lesz két „f "-fel. M a n d y m ö g ö t t t o ­ tyogva besorjáztak a szülőszobába. Elizabeth sokkal archaikusabb helyiségre számított, n e m egy p u h a színűre festett szobára békét árasztó képekkel, babzsákokkal és hatalmas, földön heverő díszpárnákkal. - E g y e s n ő k szívesen járkálnak vajúdás közben, h o g y a javukra fordítsák a gravitációt - k o m m e n t á l t a Mandy, majd bemutatta, h o g y a n használhatják a babzsákot. N e m sokban tért el attól a pozitúrától, a h o g y J a n e y babája megfogant, ha az emlékei n e m csaltak. - ...Bár ha epidurdlist kérnek, nyilvánvalóan n e m lesz­ n e k képesek felállni és járkálni - folytatta M a n d y sikere­ sen felruházva a szót az antikrisztus összes tulajdonságával. 376

A Perinatális Intenzív C e n t r u m volt a következő állomás, o t t az ajtó előtt megállt, s elmagyarázta, h o g y ide h o z z a az ápolószemélyzet a babát, ha koraszülött vagy intenzív ke­ zelésre van szüksége. E g y k i s m a m a é p p e n bent időzött, a gyermekét bámulta, de szerencsére elég m o s o l y g ó s n a k tűnt. J a n e y örült, h o g y n e m m e n t e k be; e d d i g s e m hagyta, h o g y k o m o r g o n d o l a t o k ejtsék rabul, melyek előrevetítik a saját v a g y a gyermeke gyengélkedését, m é g akkor sem, amikor Elizabeth átesett a z o n a furcsa időszakon, és arról vizionált, h o g y belehal a szülésbe. Szóval m o s t s e m állt s z á n d é k á b a n e n g e d n i a vészjósló g o n d o l a t o k n a k . E z t követően szétnéztek az osztályon. Voltak egyszemé­ lyes, televízióval felszerelt szobák, amilyenben valószínű­ leg H e l e n n e k része lesz - egy főkomornyikkal megspékel­ ve -, ám a s z o b á k t ö b b s é g e négyágyas kialakítású volt, és m i n d e g y i k ágy mellett szögletes, aranyhalas akváriumra ha¬ j a z ó kiságy állt. - Riasztócsengővel vannak felszerelve - tájékoztatta őket Mandy. - A k i s m a m a egyedi kulcsot kap, így kikapcsolhatja a riasztót, ha ki akarja emelni a gyermekét. Mi itt, Barnsleyb a n k ü l ö n ö s e n n a g y g o n d o t fordítunk a biztonságra. E g y k i s m a m a köré sereglettek, az á g y a mellett, a kiságy­ b a n szunnyadt a tízórás kisbabája. Pisztáciaszínű takaró­ val takarták be, ú g y nézett ki, m i n t h a egy tökéletes mázzal b e v o n t kis t o r t á c s k á b ó l k a n d i k á l n a ki. A k i s m a m a telje­ sen ki volt ütve, de úszott a b o l d o g s á g b a n . Elizabeth a p o ­ cakjára tette a kezét, s p r ó b á l t megbékélni a tudattal, h o g y ő b e n n e is egy akkora b a b a lakik. E t t ő l kissé megrettent és elkábult. J o h n látta, h o g y hintázni kezd, ezért átkarolta és megtámogatta. - J ó l v a g y ? - s ú g t a a fülébe. - J ó l vagyok, kicsit melegem van - felelte Elizabeth. N e m 377

szerette volna m a g á r a v o n n i a figyelmet; n e m érezte valami j ó l m a g á t . Gyakorlatilag s o k k o t k a p o t t . Janey-n m é g j o b b a n eluralkodott az i z g a l o m . A kórház­ látogatás felnyitotta a szemét, mennyire közeleg a n a g y nap. T ű k ö n ült, h o g y m i e l ő b b láthassa a kisbabáját, és szinte m é g ennél is j o b b a n várta, h o g y G e o r g e karjaiban lássa őt. Vég­ re k o m o l y a n foglalkozni k e z d t e k a nevekkel, de egyelőre n e m akarta k ő b e vésni, hátha n e m illik a b a b á h o z , amikor meglátja. A szülei m á r elnevezték m a g u k k ö z t Bonnie-nak, m e r t csakis kislánya születhet. G e o r g e m o m e n t á n n e m lelkesedett annyira a babatémá­ ért. Igen, izgatott volt, de n e m akarta, h o g y J a n e y ilyen fáj­ d a l m a k o n menjen keresztül. T i t k o n belekukkantott a Négy szülésbe, m i u t á n J a n e y aludni ment, de n e m bírta végignéz­ ni, ki kellett kapcsolnia, és j ó l m e g h ú z n i a a konyakot. A kórházi látogatás után J a n e y m e g h í v t a Elizabethet és J o h n t e g y italra, de J o h n elnézést kért, és tüstént kimentet­ te m a g á t azzal, h o g y p r o g r a m j a van. Tehát ezért öltözött ki, g o n d o l t a Elizabeth. A k k o r még­ sem nekem szól, h a n e m későbbre. A z o n n a l tudta, m i t jelent a „ k é s ő b b r e " : kétségtelenül randit. Ez m e g m a g y a r á z z a a fi­ n o m illatú arcszeszt és az elegáns inget. H i r t e l e n elfogta a kétség, s egy h o r m o n o k b ó l , félelmekből és bizonytalansá­ g o k b ó l gyúrt, r o b b a n n i készülő b o m b á n a k látta m a g á t . El­ csendesedett, és erősen koncentrált, h o g y megálljt paran­ csoljon a szemébe t ó d u l ó könnyeknek. N a g y o n h o s s z ú n a k tűnt az út hazafelé. - J ó l v a g y ? - kérdezte J o h n . - Igen, remekül. C s a k annyi m i n d e n t át kell g o n d o l n i . - Igen, hát alig e g y év m ú l v a negyvenéves leszel. N e m csoda, h o g y r á g o d a kefét - ugratta J o h n gyengéden, h o g y ne vegye olyan véresen k o m o l y a n a d o l g o k a t . 378

- E g y év múlva te is negyvenéves leszel - próbált Elizabeth viccesen riposztozni, de színtelenre sikerült, n e m j ö t t be. - Igaz, c s a k h o g y én m i n d i g fiatalabb leszek n á l a d ! Ha meghalok szülés közben, akkor nem! N e m szándékosan j u t o t t eszébe. Ismét lopva furakodott a g o n d o l a t az elméjébe, és ugyanolyan erősen tartotta fog­ va, m i n t aznap, a m i k o r S i m o n először elhintette neki. J o h n lefékezett a h á z a előtt, odafordult hozzá, és h o s s z a n szem­ ügyre vette, mert határozottan volt valami Elizabethben. - A k a r o d , h o g y bejöjjek veled - az órájára pillantott öt percre? Elizabeth n e m siklott el a röpke pillantás felett. - N e m , jól vagyok. C s a k hulla v a g y o k - szűrte. - K ö s z ö ­ n ö m , h o g y elkísértél, de nincs szükségem az öt percedre. - Ertem... Á m m i e l ő t t befejezhette v o l n a a m o n d a t o t , E l i z a b e t h rácsapta a kocsi ajtaját, és eltűnt a h á z b a n . J o h n világosan értette, h o g y Elizabeth m o s t n e m e n g e d n é neki, h o g y be­ menjen vele. Elizabeth o d a b e n t l e d o b t a m a g á t a székbe, és vadul hin­ tázva hallgatta, h o g y J o h n elhajt, fülével követte a kocsi bu­ gását, és azon töprengett, kivel találkozhat. De hát m i t vár tőle ? - tépelődött. - H o g y az i d ő k vége­ zetéigkitartson? H o g y a fogasra akassza m i a t t a az életét ? N e m t u d t a . S e m m i t s e m t u d o t t már, csak azt, h o g y na­ g y o n magányos, n a g y o n össze van zavarodva, és nagyonn a g y o n fél.

379

'eiezet

E z volt életük l e g o s t o b á b b cselekedete. M é g annál i s os­ t o b á b b , h o g y Elizabeth m e g l ó g o t t a suliból azzal a rusnya Wayne Sheffielddel. M é g annál is o s t o b á b b , h o g y H e l e n vi­ r á g b o l t b a m e n t d o l g o z n i a pollenallergiájával az első diák­ munkáján. M é g annál is o s t o b á b b , h o g y J a n e y az ő lábaival a g o m b a s z o k n y á é r t élt-halt a '80-as években. Ez a s o k o s t o ­ b a s á g m i n d bakfitty volt a h h o z képest, h o g y m e g n é z t é k a n é g y szülésről készült videót, k ü l ö n ö s e n úgy, h o g y k ö z b e n serpenyős pizzát falatoztak, mely percről percre j o b b a n ha­ sonlított egy méhlepényhez. A vízfürdős szülés m e g n y u g t a t ó n a k indult, de h a m a r o ­ san m á r teli t o r o k b ó l sikított a nő, és h i á b a áradt szét cso­ dás b o l d o g s á g az arcán öt perccel a b a b a születése után, az n e m feledtethette a pillanatokkal k o r á b b a n lezajló horrort. A „ h a g y o m á n y o s " szülésen a nő a vizsgálóasztalon feküdt, és felváltva n y o m o t t és nyögött széttárt lábakkal. Rajta mu­ tatták be a fogós, majd a v á k u u m o s szülést. A b a b a csúcsos fejjel j ö t t a világra, ú g y nézett ki, m i n t egy C s ú f b o l y g ó r ó l érkezett idegen, az arca feldagadt, és a narrátort is m a g a m ö ­ gé utasította a sivításával. - A z t hiszem, én is így visítanék, ha egy átkozott porszí380

vó s z i p p a n t a n a ki - jelentette ki Janey, aki a leghatározot­ t a b b a n n e m várta m á r annyira a szülést, m i n t k o r á b b a n . Ál­ l a n d ó a n emlékeztetnie kellett ö n m a g á t , h o g y a gyönyörű kisbabára koncentráljon, akit majd kézbe vehet a sok-sok fájdalom után, de a kép folyton elhomályosult, m i n t h a va­ l a m i összepacázta volna. Próbált erőt meríteni a reményből, h o g y a szerencsésebbek közé fog tartozni, akik két nyomás­ sal és egy tolással megszülnek. A k a d rá példa, mesélte a vé­ d ő n ő a l e g u t ó b b i t e r h e s g o n d o z á s o n ; n e m m i n d e n vajúdás h ú z ó d i k el, fel is sorolt pár örömteli példát. H e l e n n e m esett p á n i k b a , a m í g sorra n e m került az ott­ h o n szülés, mert azon a szőnyegre piszkított a nő, m i k ö z b e n kibújt a b a b a . A b á b a k ü l ö n ö s e b b felhajtás nélkül ellapátol­ ta, de a francia nő képe, akit azon a szülésről szóló filmen láttak az iskolában e g y biológiaórán, újra felizzott H e l e n g o n d o l a t a i b a n , s i m m á r élesebben kirajzolódott, m i n t va­ laha, akár egy digitalizált film. A z t hitték, már mindent láttak, amíg sor n e m került a csá­ szármetszésre egy farfekvéses babával. O l y a n volt az egész, m i n t h a r o b b a n t o t t a k volna egy darálthús-üzemben. H e l e n sikított, a p á r n á b a rejtette az arcát, és azt kiabálta, h o g y n e m bírja tovább nézni, mire J a n e y k i n y o m t a a kazettát, és be­ tette helyette a Borostyánt. - A z t hiszem, m á r a eleget láttunk - jelentette ki. - K i ­ n e k az átkozott ötlete volt ez? - A tiéd - s z i p o g t a H e l e n a p á r n a m ö g ü l . - M i é r t n e m hallgattunk C a r o l r a ? Elizabethnek egy h a n g s e m j ö t t ki a torkán, csak ült d ö b ­ benetbe dermedve, hamuszürke ábrázattal. Ezt senki s e m éli túl! - N é z z é t e k - kezdte Janey, h o g y előadja „a cél szentesí-

381

ti az eszközt" elméletét. - C s a k arra kell koncentrálnunk, a m i végül kisül belőle: az édes kis b a b á r a ! - De h o g y innen - H e l e n a masszív d o m b o r u l a t á r a b ö ­ k ö t t - eljusson o d a , át kell m e n n ü n k a z o k közül valamelyi­ k e n ! - Es a videokazettára m u t a t o t t . - H á t , v a l a h o g y ki kell j ö n n i e ! - szögezte le Janey, aki jóval b á t r a b b n a k m u t a t k o z o t t , m i n t valójában volt. - A z t h i s z e m , erre é n n e m v a g y o k k é p e s - n y ö g t e Elizabeth. - Kénytelen leszel, d r á g á m , m i n d kénytelenek leszünk m o n d t a Janey, és m e g p a s k o l t a a pocakját. - F o g a l m a z z u n k úgy, kicsit késő m á r visszafordulni.

Elizabeth m é g m i n d i g a t r a u m a hatása alatt állt, a m i k o r be­ d u g t a a kulcsot a zárba és belépett a süket csendbe. Ilyen lesz, a m i k o r hazajövök a kisbabával, g o n d o l t a . N e m várja ü n n e p l ő társaság, n e m p u k k a n n a k p e z s g ő k , n e m ülteti le anyuka a kanapéra, h o g y h o z z o n neki egy csésze tát, senki s e m fűt be, ha hűvösre fordul az idő. C l e e f nyújtózva feltápászkodott, üdvözlés gyanánt meg­ eresztett egy á l m o s nyivákolást, a m i t Elizabeth hálás m o ­ sollyal fogadott. L e ü l t a hintaszékbe, a m a c s k a az ölébe ug­ rott, és k o m i k u s a n feltornászta m a g á t a pocakjára. - L e g a l á b b te vársz m a j d m i n k e t , é d e s k é m - m o n d t a Elizabeth, és k i a d ó s állvakargatásban részesítette Cleefet, aki d o r o m b o l t , m i n t e g y M e r c e d e s - m o t o r . M e g kell kér­ deznie J o h n t , megetetné-e helyette, a m í g a k ó r h á z b a n van. T é p e l ő d ö t t e g y sort, van-e mersze arra is megkérni, h o g y menjen el érte a k ó r h á z b a és h o z z a haza, h o g y ne kelljen b a b a h o r d o z ó t vinnie. N e m akart szívességet kérni tőle, de

382

muszáj lesz, m á s r a n e m számíthat, J a n e y és H e l e n m o s t szó­ b a sem j ö h e t . A kezébe h o r g a s z t o t t a a fejét, m i n t h a súlyos g o n d o l a ­ t o k h ú z n á k le. Annyi a p r ó s á g o t kell összehangolnia, anynyi szerkentyű vár k i c s o m a g o l á s r a és k i p r ó b á l á s r a , h o g y h o g y a n m ű k ö d i k - p é l d á u l a babafigyelő rendszer, melyet J o h n h o z o t t a Télapó-látogatásán, és a sterilizáló -, és mel­ lesleg, h o g y a n kell becsatolni az övet a gyermekülésen? E g y ó r á b a telt, m i r e kitotózta, m i k é n t csukja össze a babakocsit, h o g y beférjen az a u t ó b a ( p e d i g követte a használati utasí­ t á s t ) , m e r t n e m sokkal az után, h o g y h a z a e n g e d i k a kór­ házból, a babával együtt kell járnia bevásárolni. Ú g y tűnt, m á r egy olyan egyszerű feladat is, m i n t a bevásárlás, mér­ hetetlen nehézségekbe ütközik, ezzel az erővel megszervez­ hetné akár Ausztrália k a t o n a i lerohanását is. Feltöltötte a fagyasztót, p u k k a d á s i g t ö m t e , de friss tejre, zöldségre-gyümölcsre szüksége lesz... Az agya szinte túlcsordult az efféle g o n d o l a t o k t ó l . D e legalább Cleefről g o n d o s k o d n i tud. J o h n mobilján b e k a p c s o l t az üzenetrögzítő, a m i k o r fel­ hívta. Valószínűleg a csajával van. „ K é r e m , hagyjon üzenetet..." - Szia, J o h n - kezdte, igyekezett úrrá lenni m e g b i c s a k l ó hangján -, Elizabeth v a g y o k . P r ó b á l o m szervezni a d o l g o ­ kat, és azt szeretném kérdezni, tennél-e nekem egy szíves­ séget, a m i k o r k ó r h á z b a m e g y e k . B e u g r a n á l n é h a megetet­ ni Cleefet ? E l é g n a p o n t a egyszer, ha a d s z neki száraz t á p o t és friss vizet. A d o k kulcsot, ha legközelebb találkozunk, ha n e m g o n d . K ö s z ö n ö m , szia. T u d t a , h o g y J o h n segíteni fog, á m ekkor egy g o n d o l a t m e g i n g a t t a a hitében. M e r t mi van, ha J o h n e l m e g y nya­ ralni v a l a h o v á ezzel az új nővel? N y i l v á n tervezi, hisz éjt n a p p a l l á téve r o b o t o l t az u t ó b b i időben, és a szerelmespá383

r o k nyáron nyaralni szoktak. A k k o r m i h e z kezd? G o n d o ­ latban e l h a t a l m a s o d o t t rajta a d o l o g , és m á r n e m p r ó b á l t küzdeni a szemébe szökő könnyek ellen. C s a k azt n e m tud­ ta, elállnak-e valaha.

M á s n a p összejöttek Janey-vel és H e l e n n e l egy g y ó g y t e á ra, és m é g egyszer nehézkesen szemügyre vették az üzle­ tek kínálatát, n e m feledkeztek-e m e g valamiről. Tekintve a z o n b a n , h o g y gyakorlatilag az összes k i s m a m a - és baba­ szaküzlet portékáját felvásárolták m a g u k között, e z n e m volt valószínű. - T e d d y S a n d e r s o n tegnap k ü l d ö t t n e k e m virágot - m e ­ sélte Helen, és lecsippentette a r o m b u s z formájú angyalgyö­ kért a habcsókjáról. N é g y elkerekedett szem b á m u l t rá, m i n t h a fogyókúrára fogott óriás baglyok m e r e d n é n e k rá, m í g ő, H e l e n lenne a túrókrémbe forgatott egér. - Mi állt a kártyán? - Remélem, jól van.

Nem

bánja,

ha felhívom? -

Helen

eszelősen vigyorgott a b o l d o g s á g t ó l , fütyült a világra, csak az érdekelte, legközelebb mire m o s o l y o g j o n . - Tetszik neked, u g y e ? - kérdezte Janey. - í g y van, tetszik - ismerte el H e l e n . - Mi ? Ú g y érted, v o n z ó d s z h o z z á ? - kérdezte Elizabeth. H e l e n elmélázott. - Igen, azt hiszem, v o n z ó d o m k . T ö b ­ bet g o n d o l o k rá, m i n t hittem. - C s ó k o l ó z n á l vele ? - A lehető leghatározottabban - felelte H e l e n a legcse­ kélyebb habozás nélkül. M á r le is játszotta m a g á b a n a jelenetet, és felettébb kelle­ m e s n e k találta. K i c s i t t ú l m e n t u g y a n a c s ó k o l ó z á s o n a k é p 384

zeletében, de ezt m o s t n e m fogja bevallani. A b a r á t n ő k né­ ha túl közel állnak h o z z á n k a h h o z , h o g y beavassuk őket a színtiszta igazságba, erre m á r réges-régen rájött. H o z z á s z o ­ kott, h o g y m e g t a r t s a m a g á n a k a titkait. - Ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ó ! - lelkendezett Janey. - Na n e ! Ez n e m j ö h e t össze, n e m igaz ? - m o n d t a Helen, és egy legyintéssel szertefoszlatta barátnői ujjongását. - M i é r t n e m ? - értetlenkedett Elizabeth. - M i n d k e t t e n egyedülállók vagytok, te á l o m s z é p vagy, ő g a z d a g , te n e m a pénzre hajtasz, tökéletesen illetek e g y m á s h o z korban, és sármos a fickó... Szerintem néked p o n t o s a n ő kell, neki m e g te; b o l o n d lenne, h a n e m tetszenél neki. S o r o l j a m m é g ? - N e , h a g y d a b b a ! - kérte H e l e n , ám m a g á b a n egyetér­ tett a z elhangzottakkal, T e d d y S a n d e r s o n sokkal i n k á b b neki való, m i n t S i m o n valaha. U t ó l a g bölcsen belátta. - H a l l o t t á l t u d o d k i r ő l ? - kérdezte J a n e y a hívószóba ka­ paszkodva. - K i z á r ó l a g az ügyvédjére korlátozzuk a k o m m u n i k á c i ­ ót - m o n d t a H e l e n . - Jelentkezett egy vevő a házra. Viszs z a k a p o m a részt, a m i t beleadtam, m e g a f e n n m a r a d ó rész nyolcvan százalékát. - Ejha, ez j ó l hangzik, n e m igaz? - á m u l d o z o t t Eliza­ beth. - N e m tartok igényt gyermektartásra, ő p e d i g n e m kér láthatást a gyerekre. - Szar ügy, ez m á r n e m frankó. - S o s e m v á g y o t t gyerekre. M o s t m á r t u d o m , szóval én n e m s z ö r n y ü l k ö d ö m - s ó h a j t o t t a H e l e n súlyosan - , d e végtelenül elszomorít, h o g y a k i s l á n y o m n a k n e m lesz ré­ sze olyan c s o d á s n a p o k b a n , m i n t n e k e m az a p u k á m m a l . A S i m o n n a l közös életük fényévekre volt már, m i n t h a va­ laki mással történt v o l n a m e g . Észre sem vette, milyen szo385

m o r ú és b o l d o g t a l a n volt vele a házassága, a m í g ki n e m lé­ p e t t m e g i n t a napfénybe az árnyékából. - Én továbbra is azt tartom, összejöhetsz m é g Teddyvel - jelentette ki Elizabeth, remélte, h o g y n e m illetlenség ilyet m o n d a n i az a d o t t körülmények között. - Szerinted miért n e m j ö h e t össze? - Főként azért, mert nyakig terhes v a g y o k m á s n a k a gyer­ mekével, ha n e m vetted volna észre - k a c a g o t t H e l e n . - N e m m i n d e n ürge gyűlöli a terhes n ő k e t ! - m o n d t a Elizabeth. - L á t l a k benneteket, a h o g y egy kislánnyal sétál­ t o k a parkban. D r á g a m o s t o h a a p a válna belőle. M é g a ne­ ve is Teddy, m i n t a m a c k ó n a k , az isten szerelmére! Ha ez n e m a tökéletes név egy neked való férjnek, akkor n e m tu­ d o m , mi. J a n e y felnevetett, és jó nagyot harapott a p o g á c s á b a . K í n ­ zó emésztési zavarát m i n t h a elfújták volna, a p o c a k j a egyik napról a másikra háromlábnyit zuhant, s az emésztőszerveire n e h e z e d ő n y o m á s a m e d e n c é j é b e v á n d o r o l t . N a , igen, semmi sem fenékig tejfel, g o n d o l t a beletörődő mosollyal. - És veled m e g J o h n n a l mi van? - v á g o t t vissza H e l e n . - Mi van velem m e g J o h n n a l ? - H á t , elég barátinak tűnik a viszonyotok. Ú g y értem, elkísért a kórházba, n e m igaz? E z t csiripelik a m a d a r a k . - N o lám, csak n e m pletykált a N a g y M e g m o n d ó ? - De i g e n ! - b ó l o g a t o t t Janey. -És? - C s a k jó barát - m o n d t a Elizabeth. - S o s e m volt t ö b b annál. Elizabeth elcsípte J a n e y és H e l e n cinkos pillantását. - Mi az ? - v o n t a kérdőre őket. - M a r h a s á g ! - m o n d t a Janey. - M i a marhaság? 386

- Szerelmesek voltatok egymásba. És úgy látom, m é g m i n d i g a z o k vagytok. - E z a marhaság! - Te vagy a m a r h a s á g ! - U g y a n már, gyerekek! - szólt rájuk H e l e n . - Elizabeth, nőj fel és hallgass! - Elizabeth ú g y nézett Helenre, m i n t h a képen törölte volna. - O l v a s t u k a leveledet, látod, tudjuk! - m a g y a r á z t a H e l e n akadozva. - B o c s , de olvastuk. - Miféle levelet? M i t t u d t o k ? - Azt, a m i t évekkel ezelőtt írtál, m i u t á n elküldted J o h n t a sunyiba az esküvőn. Elizabeth elvörösödött. - K u t a k o d t a t o k a h á z a m b a n ? - N e m ! - javította ki Janey. - Az asztalon hagytad, leg­ alábbis a konyharuha alatt. N e m egy fiókban. A z t hittük, egy rajzod, kihajtottuk, h o g y egy pillantást vessünk rá. Tel­ jes véletlenségből fedeztük fel. - Véletlenségből n e m lehet valamit elolvasni! - tajtékozott Elizabeth. Ú g y érezte, lelkileg p ő r é n didereg a barát­ n ő i előtt. - P r ó b á l t u k v o l n a rávenni J o h n t , h o g y forduljon vissza - mesélte J a n e y -, beszélni a k a r t u n k vele a nevedben, de m á r felszállt, és elhúzta a csíkot azzal a süsü bigével. - M i t csináltatok? - U t á n a m e n t ü n k a repülőtérre - m o n d t a H e l e n . - A z t hiszem, fél órával csúsztunk le róla. Elizabethnek leesett az álla a bosszúságtól, a szégyentől, a megaláztatástól vagy mitől, n e m t u d t a biztosan. - N e m hi­ szem el, h o g y olvastátok a levelemet! - szörnyülködött. - N e m hiszem el, h o g y szerelmes voltál J o h n Silkstoneba, és elengedted - m o n d t a Janey. - Ha k a p s z m é g egy esélyt nála, r a g a d d m e g két kézzel! tanácsolta H e l e n . - O s t o b a s á g lenne m e g i n t e l e n g e d n i ! 387

- Figyu, ez akkor volt, m o s t m e g m o s t van - vitatkozott Elizabeth vöröslő arccal. - M i n d e g y , valaki mással jár. -Kivel? - F o g a l m a m s i n c s ! N e m f a g g a t t a m ki. - Miből gondolod? - T u d o m , és kész. - Elizabeth bátran kihúzta m a g á t , és p r ó b á l t ú g y tenni, m i n t h a n e m fájna neki. - M i n d e g y , s o k szerencsét neki, j o b b a t érdemel. J a n e y és H e l e n szánakozva sóhajtott egyet. - D e , ugye, valójában n e m így érzel? - D e igen, m é g s z é p ! B a r á t o k vagyunk, ennyi. M á r túl késő, h o g y t ö b b legyen belőle. - N e m az, Elizabeth. - De az, H e l e n . M i n d k e t t e n továbbléptünk. Ö r ü l ü n k a barátságunknak. - Tényleg? - hitetlenkedett Janey. - Igen, tényleg. E g y é b k é n t is te m a g a d állítottad, amikor a hintaszékről vitatkoztunk. N e m fog m é g egy esélyt a d n i a múltkori után, n e m igaz ? Barátság, ez kell mindkettőnknek. - L e g a l á b b i s ez a m a x i m u m , a m i b e n reménykedhetnek. - Milyen k á r ! - s o p á n k o d o t t Janey. E g y r e b i z t o s a b b a n hitte, h o g y t ö b b van k ö z t ü k barátságnál: J o h n annyi min­ dent tett és vásárolt Elizabethnek, és a h o g y rápillantott a k ó r h á z b a n ! É s milyen g y o r s a n u g r o t t , a m i k o r E l i z a b e t h m e g t á n t o r o d o t t . M i l y e n őszinte volt az a g g o d a l m a . Igaz, világéletében t ö r ő d ő fickó volt. C s a k b a r á t lenne ? - m o r f o n d í r o z o t t J a n e y és H e l e n együtt. T a l á n igen. Ó ó ó ó ó , ne... milyen kár érte!

H é t év eltelt, de Elizabeth m é g m i n d i g őrizte a szalvétába c s o m a g o l t levelet a fiókja mélyén. A z n a p éjszaka írta, ami388

k o r hazajött J a n e y unokatestvérének az esküvőjéről, m e r t képtelen volt kitörölni J o h n arcát a fejéből, m i u t á n rákiál­ tott, h o g y hagyja őt b é k é n örökre. Miért nem tudta elfo­ gadni a szerelmét? Miért kellett a képébe vágnia? E l ő v e t t e a rajztömböt, tollat ragadott, és letelepedett a konyhaasz­ talhoz. Nagyon sajnálom,

amit mondtam,

nem gondoltam komo­

lyan, de tudod, milyen vagyok, John. Azt hittem, nem vagyok képes szeretni senkit. Nem jöttem rá, mit érzek, amíg el nem veszítettelek ma este, és akkor már túl késő volt. Tudom, hogy nem fogadsz vissza, és nem érdemellek meg. Nem tudom, mi­ ért tettem, amit tettem. El lettem fuserálva, ostoba vagyok, olyan

átkozottul ostoba...

Persze n e m küldte el. H a d d k a p j o n J o h n esélyt a b o l d o g ­ ságra olyasvalakivel, aki i m á d a t t a l c s ü n g rajta. L i s a p e d i g ájult csodálattal telve nézett fel rá. N e m lett v o l n a igazsá­ g o s szétdúlni ezt azzal, h o g y bevallja J o h n n a k , m é g m i n d i g tárva-nyitva áll előtte a szíve, m e r t akkor s e m m i szín alatt n e m hagyja el őt L i s a kedvéért. H o l o t t L i s á t sokkal könynyebb érzelmileg kezelni nála. A h o g y teltek-múltak az évek, p r ó b á l t a csírájában elfojta­ ni a J o h n iránt táplált érzelmeit: h o g y mennyire szeret vele lenni, mennyire várja, h o g y találkozzon vele, és mennyire szüksége van rá. Ám igyekezete hiábavaló volt, a legkevés­ b é s e m változott s e m m i . A z érzései m e g m a r a d t a k . A h o g y megőrizte a szalvétába c s o m a g o l t levelet, ú g y őrizte m e g a szívében frissen azt a napot, amikor a p a p í r r a rótta azokat a szavakat. B á r c s a k J o h n t u d o m á s á r a hozhatná, m i t érez, mielőtt túl késő lesz. B á r c s a k ne lenne olyan elvetemült és t o r z lelkű a múltja miatt. N e m akarta, h o g y olyan legyen a gyermeke, m i n t ő, és le­ m a r a d j o n a szerelemről, a m i k o r az b e k o p o g t a t hozzá. A z t 389

akarta, h o g y tárt karokkal szaladjon elé, ölelje m e g , és érez­ ze, a h o g y betölti a szívét-lelkét. G y e n g é d s é g b e n , szeretet­ ben fogja felnevelni a gyermekét, és m e g t a n u l bízni. Az ő gyermekére n e m vár félelem, zavar és kényszerű független­ ség, s o s e m fogja azt érezni, h o g y méltatlan a szeretetre.

A m i k o r hazaért, ü z e n e t várta. J o h n h a g y t a : természete­ sen g o n d o s k o d n i f o g Cleefről, és eleve készpénznek vette, h o g y őt nevezi ki hivatalosan macskafelügyelőnek. Érdek­ l ő d ö t t , j ó l van-e, m e r t lehangoltnak tűnt, és legyen szíves visszahívni, és tájékoztatni a hogylétéről. A z t á n azt tuda­ kolta, van-e m á r terve hétfőre, a születésnapjára, m e r t sze­ retne beköszönni, és átadni egy üdvözlőkártyát. Arról egy szót sem ejtett, h o g y elvinné vacsorázni. T ú l késő m á r ah­ h o z , h o g y e z megtörténjen. M á s irányt vett a z élete. M á s körül f o r o g n a k a g o n d o l a t a i . Elizabeth n e m hívta vissza.

390

(fejezet

A b a b a ébresztette Elizabethet, j ó k o r á t r ú g o t t a gerincébe, így kívánva „ b o l d o g szülinapot". O l y a n aktív volt, m i n t h a ü n n e p i partit rendezett v o l n a a tiszteletére, melyre átinvi­ tálta néhány kis barátját. Elizabeth p r ó b á l t m e g i n t elalud­ ni, ám a b e n n e lakó M i c h a e l Flatley n e m kért belőle, ezért lement egy szelet v a s t a g o n megvajazott, m a g v a s pirítósért és olajbogyóért. L e g a l á b b kívánósság tekintetében vissza­ f o g o t t volt. N e m kellett szégyenkeznie amiatt, h o g y a mar­ d o s ó érzés a M c D o n a l d s - b a űzi tőkehalért és g o r g o n z o l á s McFlurryért. J a n e y és H e l e n üdvözlőkártyája megérkezett a lábtörlőre; m i n d k e t t e n tudták, h o g y Elizabeth szeret szép képeslapot kapni, ezért feladták p o s t á n , n o h a hivatalosak v o l t a k szü­ linapi ebédre. Terry L e n n o x t ó l és a lányoktól is k a p o t t egy lapot. A borítékban üzenet lapult Nerystől, miszerint J ú ­ lia elmenekült L o n d o n b a , h o g y elvegyüljön. L a u r e n c e vé­ g ü l teljesen elhatárolódott tőle, de előtte m é g m e g m o z g a ­ tott egy utolsó követ, és szerzett neki állást. M o s t d i á k o k a t szekált egy t o v á b b k é p z ő k ö z p o n t b a n . A n ő s férfiak iránti gyengéje e l ő b b - u t ó b b kétségtelenül m e g i n t botrányba so­ dorja, de m a j d kiváltja egy másik, jó k a p c s o l a t o k k a l bíró 391

Laurence. Sekélyes létforma az ilyen, ám az ő fajtája min­ d i g t ö b b r e fogja tartani az unatkozó férjek l o p o t t dugását, m i n t a barátság és az igaz szerelem egyszerű örömeit, m e ­ lyekről, s z o m o r ú , de lövése sincs. J ö t t t o v á b b á egy akciós ajánlat hallókészülékekre, vala­ m i n t a szenzációs hír, h o g y bekerült „néhány különleges, környékbeli ember közé, akik kiválasztásra kerültek a n a g y pénznyeremény kisorsolására". C s e p p e t s e m érezte m a g á t különlegesnek; a h á r o m képeslap szinte elveszett a hosszú, méretes fa k a n d a l l ó p á r k á n y o n . J o h n t azóta sem hívta vissza. Emésztette a gondolat, h o g y valaki m á s k a p o t t helyet a szívében, p e d i g esküdni mert vol­ na, h o g y az a hely kizárólag neki van fenntartva. H o g y le­ hetett ilyen végtelenül balga, h o g y n e m látta előre! Ezért ritkultak m e g J o h n látogatásai a z u t ó b b i h e t e k b e n ! M é g ­ sem vádolta. J o h n csordultig volt szeretettel, örült, ha ki­ mutathatta, ő m e g b o l o n d volt, amiért a kelleténél t ö b b ­ ször visszautasította. Kisikálta m a g á b ó l a férfi körül forgó g o n d o l a t o k a t : hirte­ lenjött, őrült felbuzdulással felmosta a p a d i ó t és lesuvickolta a szegőléceket. Világéletében szeretett takarítani, ez azon­ b a n m á s volt; n e m belső kényszernek engedelmeskedett, az anyatermészet szította fel a h o r m o n j a i t a felmosófával, h o g y fogadja az új jövevényt. N é g y k é z l á b r a ereszkedett, s kitakarította a fiókokat és a szekrényeket, m é g a függö­ nyöket is m i n d leszedte, k i m o s t a , kicsíptette a napsütés­ be, és u g y a n a z n a p felrakta őket, vissza a helyükre. A m ú g y megérettek m á r a m o s á s r a , elég p ó k h á l ó szorult fent a haj­ t á s o k b a , h o g y t e l e a g g a s s o n v e l ü k e g y egész kísértetjárta házat. Legyőzhetetlennek érezte m a g á t , a létrára is felmá­ szott, de vigyázott. K é s ő b b eszébe jutott, h o g y ez n e m sze­ repel a „legbölcsebb t e e n d ő k h a r m i n c h a t hetes terhesen" 392

c í m ű listáján. A z t is tudta, ha n e m égeti el az extra energi­ át, egymillió év alatt sem fog elaludni. M e r t ha n e m a ba­ ba tartja ébren, akkor a fejében kavargó kínzó g o n d o l a t o k fogják, képtelen volt ugyanis szabadulni attól, h o g y J o h n Silkstone m á s i k nővel jár. P a m u t r u h á b a csusszant; amikor megvette, olyan hatal­ m a s n a k tűnt, h o g y H e l e n és J a n e y mellébújhattak volna, h o g y együtt ropják a táncot, m o s t a z o n b a n mellben szűk­ n e k bizonyult, és oldalt a leglazábbra engedte a kötőszala­ got. N e m rakódott rá ringó háj, a pocakja kőkemény maradt, feszült rajta a bőr, akár a d o b o n , cseppet sem lett pihe-pu­ ha, p e t y h ü d t párna, amilyennek képzelte. M o s t a n á b a n ne­ hezére esett beszállni a k o c s i b a ; a b a b a .utált a kormányke­ réknek n y o m ó d n i , és a heves tiltakozása közepette kellett beszuszakolnia a pocakját, viszont ha m é g hátrébb tolja az ülést, a lába n e m éri el a p e d á l t . Puszit n y o m o t t a tenye­ rébe, és a d o m b o r u l a t á r a szorította, remélve, h o g y a b a b a megérzi a szeretetét. - Ne haragudj, kicsim - m o n d t a . H a m a r o s a n kellően ké­ nyelmesen tarthatja a csemetéjét. Rengetegszer p r ó b á l t a el­ képzelni, h o g y fog kinézni. L e s z haja? Mennyit fog nyomni ? F i ú lesz, vagy lány? M i n d i g fiúnak g o n d o l t a , egy kisfiúnak n a g y o n örülne, de egy kislány is ugyanolyan jó lenne. El­ végezte a tűjóslást, de a tű először előre-hátra lengett, aztán körözött, ő m e g hülyére a g g ó d t a magát, h o g y akkor ez m o s t azt jelenti, h o g y hermafrodita lesz a gyerek, m i n t a Futballistafeleségekbtn.? Visszatűzte a tűt a tűpárnába, ahova való volt, és g o n d o l a t b a n felpofozta magát, amiért ilyen o s t o b a és b a b o n á s , és feleslegesen g y ö t r ő d i k . J a n e y foglalt e g y asztalkát, h o g y kint a s z a b a d b a n , de árnyékban ebédelhessenek, m e r t a h ő s é g b e n a z á s z l ó k is m e g a s z a l ó d t a k . Verőfényes n a p volt, mindenfelé fiatal frus393

k á k villogtatták a l a p o s h a s u k a t a kurta p ó l ó j u k alól, bár J a n e y n e m irigykedett rájuk t ö b b é . O m á r túl volt ezen. S o k k a l j o b b a n szerette a nagy, kinyúlt p ó l ó k a t , melyekre lecserélte őket. H i á n y o z n i fognak neki a k i s m a m a r u h á k ; a terebélyes kötényruhájában p é l d á u l elég félelmetes lát­ ványt nyújt. G e o r g e Őfelsége hajójának hívja őt, de n e m p a n a s z k é n t , m e r t ú g y fogja fel, ezáltal m é g n a g y o b b da­ rab n ő t szerethet. A barátnői n a g y puszival és amennyire t e r m e t ü k enged­ te, szoros öleléssel k ö s z ö n t ö t t é k Elizabethet. M i n d k e t t e n furcsának találták, h o g y megölelik, de tetszett nekik. Jó volt látni, h o g y kezd megenyhülni, különösen azért, mert rég fel­ a d t á k a reményt, h o g y valaha is hajlandó lesz akár egy egy­ szerű ölelés ö r ö m é t megízlelni. C s i n o s ajándékkosarat állí­ tottak össze neki csokoládéval, falatnyi cseresznyés pitékkel, miniatűr savanyúságos és dzsemes üvegekkel, keksszel és vá­ l o g a t o t t olajbogyókkal. Ezekre H e l e n b u k k a n t egy felka­ p o t t delikáteszben. R á a d á s n a k J a n e y vásárolt h á r o m fény­ képkeretet a b a b a s z o b á b a készült akvarelleknek. - A k a r t a m venni Gaviscon likőrös bonbont, de Thornton é k kifogytak belőle - m o n d t a J a n e y hátul a derekát dör­ zsölgetve, h o g y kiálljon belőle a zsába. - Azért kösz, h o g y eszedbe j u t o t t - m o n d t a Elizabeth. - R ö g t ö n rávetem m a g a m mindenre, a m i t h o z t a t o k . - M é g a képkeretre is ? - K ü l ö n ö s e n a képkeretre. Fincsi lesz egy-két szétnyo­ m o t t olajbogyóval. - Te szegény lelki szemetes! - m o n d t a Janey. - H á t , har­ minckilenc, mi ? I n d u l a visszaszámlálás a n a g y négy nulllllláigl - Te leszel az első - emlékeztette H e l e n . - H á r o m h ó ­ n a p múlva. 394

- Igen - m o n d t a Janey. Figyelte, a h o g y H e l e n m i n d e n ­ kinek kiosztja az étlapot, m a j d a kézfejére billenti a sótartó tartalmát, és nekiáll lenyalni. - Mi a frászt művelsz ? - szörnyedt el Elizabeth, m i n t va­ l a m i bosszús Billy C o n n o l l y . - C i t r o m és só, m o m e n t á n n e m bírok belőlük eleget en­ ni - m a g y a r á z t a H e l e n . - N e k e d ott az olajbogyó, Janeyn e k a M a r m i t e , n e k e m ez a h ó b o r t o s kívánósság jutott. - A z t hittem, neked a „ t e d d y " m a c k ó k kellenek - jegyez­ te m e g Elizabeth pajkosan. - N a , eredj m á r ! - m o n d t a H e l e n , de m o s o l y g o t t . - S z ó v a l ilyennek k é p z e l t ü k a j ö v ő t , m i r e b e t ö l t j ü k a negyvenet? - kérdezte Janey. - M i c s o d a ? H o g y k e t t ő t ö k k e l csücsüljek e g y k á v é z ó ­ ban, és összevessük a bizarr ételábrándjainkat? H á t persze - ciccegett H e l e n . - Na ne, k o m o l y a n . Elizabeth? - N e m t u d o m - felelte Elizabeth, aki egészen m á s k é p p látta a j ö v ő t m o s t , m i n t egy évvel ezelőtt. A m i k o r kicsi volt, egyetlen vágya volt: felnőni és m e g ö r e g e d n i , h o g y az apja ne molesztálhassa. A z t á n a m i k o r felnőtt, remélte, h o g y ta­ lál valakit, aki szereti, és rendkívüli g o n d o s k o d á s s a l övezi, a h o g y ő is m i n d i g g o n d o s k o d á s s a l övezte a barátnőit. Tény, h o g y megtalálta azt a valakit, aki szeretni akarta és g o n d o s ­ kodással övezte, erre ő lapátra tette. E z t vajon m i n e k titu­ lálja: sikernek v a g y k u d a r c n a k ? - M o n d j u k . . . h o g y L i a m N e e s o n h o z m e g y e k feleségül, és ú g y j á r o k az életem hátra­ lévő részében, m i n t J o h n Wayne felkeléskor. - Na persze, te m o c s k o s kis rüfke! - derült Janey. - Elizabeth, vegyél részt a j á t é k b a n ! - biztatta H e l e n de­ rűsen bosszankodva. - J ó l van, j ó l van. - M e g a d ó n felemelte a kezét. - Mivel 395

n e m sikerült b e á l l n o m szexrabszolgának az ír szívtipróhoz, csak egy jó állásra, szép házra, rendes kocsira és kedves p a ­ s i r a v á g y t a m , tudjátok, a szokásos d o l g o k r a , amiket m á s o k olyan természetesnek vesznek. - F o g a d o k , s o s e m fordult m e g a fejedben, h o g y egy gye­ rek is bejön a képletbe - tippelt Janey. - N e m - vallotta be Elizabeth -, és őszintén szólva, m é g m o s t sem l á t o m m a g a m anyaként. - H á t , h a m a r o s a n eljön a n n a k is az ideje, j o b b lesz, ha m i e l ő b b h o z z á s z o k s z a g o n d o l a t h o z - m o n d t a H e l e n kun­ cogva. - Igyekszem - felelte Elizabeth, és m e g p a s k o l t a a pocak­ ját. N e m „nem akarni" ezt a gyereket vajon ugyanaz, m i n t akarni ? Félig őrületbe kergette m a g á t az efféle kérdésekkel. Félelmetes kuszaság u r a l k o d o t t a babával k a p c s o l a t o s érzé­ seiben. - É s te, J a n e y ? - N o s , én két d o l g o t céloztam m e g , egy szuperdinamikus állást m e g egy pasit, aki szőröstül-bőröstül szeret engem, és a tenyerén h o r d o z . J a , és egy H a r v e y névre hallgató yorkshire terriert, amelyet kosárban hozhatok-vihetek, m i n t C h e r y l n é n i k é m tette. D e r ü l t e k egy sort, aztán megérkezett a n a g y k a n c s ó víz rengeteg citromszelettel, melyeket H e l e n kihalászott, h o g y sókéregben fogyassza el őket. - És te, H e l s ? - Én b o l d o g h á z a s s á g b a n a k a r t a m élni egy j ó k é p ű , sike­ res férfival, s o k gyereket akartam, és egy olyan szép h á z b a n a k a r t a m lakni, amilyen a szüléimé. - Én i n k á b b szavaznék a házra, mint... a ú ú ! J a n e y b o k á n r ú g t a Elizabethet az asztal alatt. Ne emle­ gessük a nevét, különben a végén fuccs a hangulatnak, közöl396

te a rúgással. Elizabeth m e g d ö r z s ö l t e a lábát. J a n e y m i n t h a gördeszkát h o r d o t t volna. - N e m baj, ha s z ó b a került - biztosította őket H e l e n . C s e p p e t s e m fáj. - Igenis fáj, ha b o k á n rúg a bakancsával azért, m e r t ki­ csúszik a s z á d o n - szólt Elizabeth, és szemrehányón Janeyre b ö k ö t t . - Jesszus, acélbetétet rakattál az orrára? - A m i azt illeti, t e g n a p ö s s z e f u t o t t a m vele - k ö z ö l t e Helen. - Tényleg? - hitetlenkedtek a barátnői k ó r u s b a n . - Igen. É p p az ügyvédjétől j ö t t . -És? H e l e n csengő h a n g o n felkuncogott. - N ő v e l volt. Elizabeth és J a n e y azt sem tudta, m i t m o n d j o n erre. - N a , ki vele! M a j d belepusztultok, h o g y feltegyétek a n a g y kérdést: h o g y nézett ki ? - Be kell vallanom, tényleg belepusztulok - m o n d t a J a ­ ney. H e l e n széles, s u g á r z ó mosollyal áthajolt az asztalon. Ügy, m i n t én. Persze a gyerek előtt. H o s s z ú szőke haj, vé­ k o n y termet, kék szem. Furcsa volt. L á t t a m őket közeled­ ni az utcán, és az j u t o t t e s z e m b e : egek, ez a p á r o c s k a olyan, m i n t mi v o l t u n k S i m o n n a l . A z t á n rájöttem, h o g y a férfi tényleg S i m o n . - A k k o r n e m Júliával állt össze? - kérdezte Janey. - N e m , ennek h a t á r o z o t t a n befelé n ő t t a melle - részle­ tezte H e l e n v i d á m a n . - M i t csinált, amikor észrevett ? - kérdezte Elizabeth p u ­ hatolózva. - M e g r ö k ö n y ö d ö t t , ez az igazság. - És te m i t csináltál?

397

- K i d ü l l e s z t e t t e m a C kosaras mellemet, és elsétáltam mellette. - Csakúgy? - Elizabeth, e s k ü s z ö m neked, m e g s e m hűlt b e n n e m a vér. O l y a n volt, m i n t h a egy vadidegenre néznék. - Furcsa ez - állapította m e g Janey. - H o g y S i m o n n a k e g y újabb H e l e n kell. - H e l e n gyenge imitációja - helyesbített Elizabeth. Az összes m e g t a k a r í t á s á t feltette v o l n a rá, h o g y H e l e n t álH e l e n e k egész s o r a fogja követni, legalábbis a d d i g , a m í g S i m o n elég fiatal és j ó k é p ű a h h o z , h o g y elcsavarja a fejüket. B o n y o d a l o m m e n t e s , édes, törékeny n ő k jönnek, akik felett basáskodhat, és akiket megfélemlíthet, m e r t így k o m p e n ­ zálja a belső gyengeségeit. Trófeanők, akiket m u t o g a t h a t a n a g y nyilvánosságnak, s akik beillenék az ideális vezetőről alkotott képbe, s u t t y o m b a n a z o n b a n továbbra is m e g m a ­ rad a masszív lökhárítós ribancoknál. O aztán tényleg el­ k í n z o t t lélek. Helyes. - F o g a d o k , hízott a májad, n e m ? - De igen - vigyorgott H e l e n fülig érő mosollyal. - A leg­ határozottabban. Megrendelték az ebédet, s az hamarosan előttük gő­ zölgött. H e l e n c i t r o m o s csirkét, J a n e y lasagnét, Elizabeth Stilton sajtos sertés szűzérméket kért. - O l y a n a cicim, m i n t v a l a m i óriási S t i l t o n - b ö k t e ki J a n e y é p p e n akkor, amikor Elizabeth b e k a p t a v o l n a az első falatot. - H o g y a p o k o l b a ! - kiáltotta Elizabeth. - M á z l i , h o g y n e m k ö n n y ű elvenni az é t v á g y a m a t ! - Ü g y értem, m i t ő l lett ilyen eres ? - N e m f o g n á d be ? - C s a k kérdezem, ennyi. 398

- Szerintem én s o h a t ö b b é n e m leszek v o n z ó - véleke­ dett Elizabeth. - V o l t á l valaha? - D u g u l j el! - H á t , várd ki, a m í g p e t y h ü d t ötvenes leszel, és szakál­ lad nő, akkor majd átrándulhatsz külföldre, és felcsíphetsz egy szívdöglesztő tizenkilenc éves t ö r ö k sihedert - m o n d ­ ta H e l e n . - És akkor majd kereshetsz h á r o m s z á z fontot, ha e l a d o d a sztoridat a Nőkről Nőknek m a g a z i n n a k arról, h o g y a n men­ tél férjhez, és h o g y a n hagytak el abban a m i n u t u m b a n , h o g y felvágtátok a tortát - szőtte tovább Janey. - E g y kanyi s e m m a r a d n a az összespórolt p é n z e d b ő l , viszont c s o d á s emlé­ keket őriznél a srác csábítási technikáiról. - E d d a lasagnédat, és kussolj! - dörrent rá Elizabeth, és kicsípett egy olajbogyót J a n e y salátájából, H e l e n m e g a cit­ romszeletét csente el.

- Szóval, miféle banzájt tervezel a negyvenedik szülinapodra? - kérdezte Elizabeth, m i u t á n rendezték a számlát és a kocsijuk felé kacsáztak. - E g y n a g y szunyát, ha igazak a pletykák. H a l l o t t á t o k , állítólag az ö r d ö g g e l is készek leszünk cimborálni, h o g y né­ hány óra alváshoz jussunk, m i u t á n megszületett a gyerek felelte Janey. - Fel n e m foghatom, mi ez a n a g y felhajtás az alvás körül, ú g y értem, a c s e c s e m ő k átalusszák a n a p o t , n e m ? - muta­ tott rá Elizabeth. Bele sem g o n d o l t , mi vár rá a szülés utáni h ó n a p o k b a n . A z elméje n e m hagyta, h o g y előreszaladjon, csak a d d i g jutott, h o g y hazajön a kórházból, és sikeresen le-

399

tudja az első bevásárló túrát a babaüléssel és a babakocsival zsonglőrködve. M i n d e n m á s sűrű h o m á l y b a veszett. - K é t l e m , h o g y ilyen egyszerű l e n n e - v e t e t t e ellen H e l e n . - M i i d o m u l u n k hozzájuk, n e m ő k h o z z á n k , ak­ kor alszunk, a m i k o r ők, k ü l ö n b e n egy szemhunyásban sem lesz részünk. B ú c s ú z ó u l m e g p u s z i l t á k egymást, és m e n t e k a d o l g u k r a . Annyi m i n d e n t kéne tudni, g o n d o l t a Elizabeth, és má­ zsás szívvel követte a barátnőit ki a faluból. Ú g y érzem, nap­ ról n a p r a kevesebbet tudok...

A m i k o r hazaért, egyenesen m e g c é l o z t a az ablak előtt álló nagy, kék hintaszéket, és a b b a n ringatózva merített vigaszt. H i n t á z á s közben élénk á l o m b a merült: megszületett a gyer­ meke, de felnőtt férfi arca volt felnőtt fogakkal. Erre hirte­ len felriadt, és rájött, h o g y sírhatott álmában, m e r t nedves volt az arca. É p p e n p a p í r zsebkendőt keresgélt a konyhá­ ban, a m i k o r valaki d ü b ö r ö g v e b e k o p o g o t t az ajtón. Gyor­ san letörölte a könnyeit, és kinyitotta. J o h n állt előtte. - Szia, b o l d o g s z ü l e t é s n a p o t ! - k ö s z ö n t a férfi, n a g y lép­ tekkel bemasírozott, átnyújtotta az üdvözlőkártyát, és test­ vériesen m e g s z o r o n g a t t a a vállát. Elizabeth elveszett, zavart és a rémülettől kővé d e r m e d t nyusziként b á m u l t fel rá. Ü g y tűnt, sírt, m e r t a szempillafestéke e l m á z o l ó d o t t , de J o h n n e m szólt neki miatta, n e m akarta zavarba hozni. - K ö s z ö n ö m - felelte Elizabeth, és mereven fogta a b o ­ rítékot. K í n o s a n és kényelmetlenül érezte m a g á t , n e m tudta, h o ­ g y a n viselkedjen J o h n n a l . Nyilvánvalóan J o h n s e m tudta, h o g y a n viselkedjen vele, m e r t távolságot tartott. Szinte fizikai fájdalom j á r t a át, amiért J o h n o t t h o n lá400

togatja m e g , tudván, h o g y valaki m á s n a k udvarol. És ami­ kor bejelentette, h o g y : - N e m m a r a d o k , m e n n e m kell - , ú g y érezte, m i n t h a sót d ö r z s ö l n e a lelke mélyén ejtett mély sebbe. - G o n d o l t a m , c s a k b e u g r o m , h á t h a i t t h o n vagy, m e r t n e m hívtál vissza - tette h o z z á . - Ne t e d d fel m i a t t a m a kannát! - J ó . Hát, köszönöm. - N e m bontod ki? - D e . . . de, h o g y n e . Elizabeth k i b o n t o t t a a borítékot; egy szép vers állt az üd­ vözlőkártyán, egy „ d r á g a b a r á t o m " vers. Elvesztettem! N e m emelte fel l e h o r g a s z t o t t fejét, ú g y tett, m i n t h a a verset olvasná, h o l o t t a l á z o n g ó könnyeivel v i a s k o d o t t . Ú g y érezte, tengernyi k ö n n y e t hullajtott, m i ó t a rárivallt Laurence-re, h o g y dugja fel m a g á n a k az állását. N a g y fába vágja a fejszéjét az, aki kimutatja az érzelmeit, és közel en­ g e d m a g á h o z m á s o k a t . Igaz, ő túl k é s ő n engedte közel m a ­ g á h o z őket, és csak a szívén t á t o n g ó seb t a n ú s k o d i k erről. - Akkor megyek - mondta John. - R e n d b e n - felelte Elizabeth. Megeresztett e g y kis m o ­ solyt, amely m é g j o b b a n kiemelte a nedves, szürke szemé­ b ő l á r a d ó s z o m o r ú s á g o t . - H á t , k ö s z ö n ö m a kártyát. Visz­ lát, J o h n . Arra számított j o h n sarkon fordul é s távozik, d e n e m így történt. C s a k állt legyökerezve, m i n t h a várna valamit. - Akkor, egy-kettő! H o z d a blézered, ha szükséged van rá! - Tessék? - H o z d a blézered! - ismételte J o h n . - M i n e k kéne a blézerem? 401

- M e r t j ö s s z velem, azért! - H o v a ? - kérdezte Elizabeth. - Mutatni akarok valamit - m o n d t a J o h n , lekapta Elizabeth kis nyári blézerét az ajtó melletti fogasról, m e r t estére lehűl a levegő, és Elizabeth m á r egy életre eleget va­ c o g o t t neki.

H e l e n finoman hintázott a kert aljában függő hintán, a csör­ g e d e z ő kis csermely partján, és a n a p felé emelte az arcát. C s o d á s élmény volt ú g y élvezni a nyarat, h o g y n e m viszket a szeme, és n e m t ü s s z ö g k é t p e r c e n k é n t a szénanátha m i a t t ; az allergiája kereket o l d o t t a terhesség alatt. B é k e h o n o l t a R é g i Parókia körül, k ü l ö n ö s e n m o s t , h o g y az anyja n e m nyüzsgött k ö r ü l ö t t e szüntelenül, ugyanis p á r n a p r a O s l ó ­ ba u t a z o t t egy esküvőre. N e m szívesen ment, de ő rávette. A z első b a b a hírhedten későn szokott érkezni, g y ő z k ö d t e az anyját, könnyedén e l h ú z ó d h a t m é g öt hétig. Ö r ü l t , h o g y egyedül lehet, h o g y bebarangolhatja a ré­ gi otthonát, s felidézheti a régi szép időket. A d o l g o z ó s z o ­ ba m é g m i n d i g ugyanolyan antikkönyv- és ápoltbőr-illatot árasztott, m i n t az apja életében, akinek a jelenléte olyan ked­ ves, m e l e g hellyé tette. M é g a kertben s e m r o h a n t á k m e g a fájdalmas emlékek, p e d i g ott lelt rá az apjára a halála reg­ gelén. Az évek g y e n g é d e n kitörölték a jelenet csúfságát és a b ű n t u d a t o t , s végre ú g y idézhette fel, h o g y apja arcán bé­ ke árad szét, m e r t m e g s z a b a d u l t a fájdalomtól, mely oly so­ k á i g n y o m a s z t o t t a és riogatta. Az anyja t o a l e t t a s z t a l á n h e g y e k b e n álltak a kencefi­ cék, kislányként szívesen k u t a k o d o t t és turkált k ö z ö t t ü k . A konyhát belengte a bő o t t h o n k á b a n serénykedő öreg ház­ vezetőnőjük, H u b b a r d m a m i szelleme, aki törlőkendővel 402

v a d á s z o t t m i n d e n egyes porszemre, és ha n á l u k volt, a sü­ t ő b ő l á r a d ó c s o d á s illatok belengték a levegőt. H e l e n nem­ egyszer emelt el a konyhából hűlni kitett p o g á c s á t , megva­ jazta, és felcsempészte két barátnőjének, akik az emeleten h a s a l t a k a p a d l ó r a d o b o t t p á r n á k o n , és a t i n i m a g a z i n o k p r o b l é m a m e g o l d ó rovatát bújták. H u b b a r d m a m i ú g y tett, m i n t h a észre sem venné. Annyira szerette volna ilyen b o l d o g o t t h o n b a n felnevel­ ni a gyermekét. Az emelkedettség varázslatos érzése járta át. O l y a n élesen, h o g y az m á r fájt.

403

<49. fejezet

- H o v a m e g y ü n k ? - kérdezte Elizabeth J o h n t ó l , a m i k o r elindultak. - F o g d be, m a j d m e g l á t o d ! - N e m kéne így beszélned az öregebbel! - A l i g két héttel v a g y n á l a m öregebb. - A k k o r is öregebb vagyok. - M i n t m o n d t a m , fogd be, m a j d m e g l á t o d ! Elizabeth tehát befogta, és várta, h o g y meglássa. J o h n ki­ hajtott a városból, majd a határon túl elfordult, és Oxworthnél b e k a n y a r o d o t t az építkezésre. Kísértetiesen m á s k é p p festett a hely, m i n t a m i k o r utoljára itt járt. M i n t h a meglen­ gettek volna fölötte egy varázspálcát, m e r t m o s t n é g y befe­ jezett h á z állt párosával a kis út két oldalán, mely tovább­ futott, és eltűnt a sarkon túl, h o g y a kíváncsi tekintetektől távol érjen véget. A nagy, kétszárnyú épületek közül kettő előtt gyepszőnyeg terült el. M i n d a n é g y háznál súlyos mér­ földkő m u t a t t a a h á z s z á m o t az előkertben. - M e g akartad nézni, jó m u n k á t végeztem-e - m o n d t a J o h n - , szóval, itt a z a l k a l o m . - N e m hittem volna, h o g y ilyen szép lesz - bökte ki Eliza­ beth. 404

- Ez kedves! Elizabeth J o h n karjába csípett, J o h n a z o n b a n n e m na­ g y o n érezte m e g , akár egy kőfalba is csíphetett volna. J o h n kisegítette az autóból, s ő követte a férfit az ösvényen az el­ ső h á z h o z . J o h n kinyitotta az ajtót, és hatástalanította a ri­ asztót. Elizabeth b e v o n u l t a sarkában, m a j d körbeszaglá­ szott a tágas, fényes helyiségekben. - M o s t a n á b a n egy c s o m ó házat összezsúfolnak a telke­ ken, n e m h a g y n a k k ö z t ü k teret, és a h á z belsejében sem sok­ kal j o b b a helyzet. Én n e m ilyen o t t h o n o k h o z a k a r t a m a d n i a nevem. A z t szeretném, ha a v e v ő i m lélegzethez j u t n á n a k - m a g y a r á z t a J o h n , m i k ö z b e n Elizabeth cipője a méretes konyha tölgyfa p a d l ó j á n k o p o g o t t . - S o k k a l t ö b b házat felhúzhattál v o l n a ide, J o h n , n e m ? Szert tehettél v o l n a n a g y o b b haszonra. - Igen, tényleg, ha ú g y tartja kedvem - értett egyet J o h n . A házat átszelte a h o s s z ú nappali, elfért m é g mellette egy d o l g o z ó s z o b a és e g y m o s ó k o n y h a az alsó szinten. Az eme­ leten n é g y h á l ó s z o b a sorakozott, az egyik saját fürdőszo­ bával, egy m á s i k mosdószekrénnyel, és volt e g y szép, kü­ lönálló fürdőszoba. Tárolásra raktárszoba szolgált, bár elég n a g y volt a h h o z , h o g y végszükség esetén valaki o t t alud­ j o n . A h á z m ö g ö t t öles hátsó kert és ikergarázs k a p o t t he­ lyet. A felső szinten Elizabeth észrevette az ablakból az ö t ö ­ dik h á z tetejét. - Az mi ? - kérdezte a tetőre m u t a t v a . - A z o n güriztem kifulladásig az elmúlt hetekben, h o g y befejezzem. Gyere, m e g m u t a t o m - m o n d t a J o h n . K i s é t á l t a k a házból, megkerülték a vastag sövényt, mely m i n t h a évek ó t a o t t n ő t t volna. Az ö t ö d i k h á z eltért a t ö b ­ bitől, sokkal n a g y o b b területen terült el, és elszigetelve állt egy óriási telken. 405

- Az anyját! - m o n d t a ki felette E l i z a b e t h a z o n n a l az ítéletet. - Miféle pénzes fazon vette ezt m e g ? - G y e r e , n é z d m e g , m i e l ő t t b e k ö l t ö z n e k a tulajok m o n d t a J o h n , és m e g k e r e s t e a k u l c s o t a k a r i k á r a fűzött kulcscsomón. Besétáltak a széles előszobába, a h o n n a n min­ denfelé helyiségek nyíltak. K ö z é p e n i m p o z á n s tölgyfa lép­ cső vezetett fel, fentről egy nyári virág mintázatú, boltíves ó l o m ü v e g ablakon át áradt be a fény, a falakra p u h a p a s z tellárnyalatokat festve. - H ű ! - á m u l d o z o t t Elizabeth. K ö r b e p e r d ü l t , és felné­ zett a galériás fordulóra. - Ez meseszép, J o h n . R á a d á s u l hasonlít az álomházára, a m i t s o k évvel ezelőtt rajzolt neki. Mindenfelé ajtók nyílnának...

mint egy labi­

rintus... - G y e r e ! - J o h n bevezette egy négyzetes nappaliba. O n ­ nan kényelmes d o l g o z ó s z o b a nyílt, elég tágas hozzá, h o g y elférjen benne egy terebélyes íróasztal, sok könyvespolc m e g egy k a n a p é a készülő tájkertet keretező csinos, faltól falig a b l a k alatt. E g y édes kis vécé is m e g b ú j t az alsó szinten, Elizabeth ölni t u d o t t volna érte így terhesen. A hatalmas vidéki konyhában g ö c s ö r t ö s gerendák íveltek át a feje fö­ lött, a vastag fapultba m o s o g a t ó t szabtak, és külön bejára­ tú k a m r a és m o s ó k o n y h a is tartozott a k o n y h á h o z . Ő is így képzelte j ó n a k . Az L alakú helyiség sarkában reggelizősarok lett kialakítva, pár lépcsőfok vezetett le egy gyönyörű, vilá­ g o s üvegházban v é g z ő d ő , különálló étkezőhöz. Bárki fog is ideköltözni, szerencsés csillagzat alatt szüle­ tett, g o n d o l t a Elizabeth, m e r t ennél j o b b a t s o s e m fog talál­ ni. Remélte, h o g y ilyen h á z b a n él m o s t Beverley. Békében, vidéken, egy kedves emberrel, aki feledteti vele a r é m á l m o ­ kat. M é g egyszer visszament a k o n y h á b a körülnézni, anynyira tetszett neki. 406

- Ez p o m p á s . H o n n a n van? - kérdezte a masszív fenyő­ asztalt tanulmányozva, mely fix, h o g y t ö b b e t n y o m nála, vagyis legalább másfél t o n n a . .. .Lenne egy nagy, nehéz asztalom, azt nem kéne féltenem, hogy megkarcolom, és mindenki köré akarna ülni egy jóízű beszélgetésre... - En készítettem - m o t y o g t a J o h n szerényen. - Gyere, m é g n e m láttad a z emeletet! Elizabeth felküzdötte m a g á t az átlagosnál szélesebb lép­ csőn, m i u t á n elég dicsérő h a n g hagyta el a száját az alsó szin­ ten. O d a f ö n t fürdőszoba nyílt szemközt, mellette h á r o m , méretes h á l ó s z o b a következett az egyik o l d a l o n . C s i g a l é p ­ cső vezetett fel a tágas, c s u p a ablak tetőtérbe. Fújtatva tor­ nászta fel m a g á t , de m e g é r t e felmászni. Ilyen lett volna a kedvenc szobája, a dőresége. .. .Lenne egy szobám, ami egész nap napfényben úszik, hogy festeni

tudjak...

A negyedik h á l ó s z o b á b a n saját fürdő és kényelmes gard­ r ó b volt, p o n t úgy, a h o g y évekkel ezelőtt megrajzolta. Az ablakok egy p a t a k r a néztek, és amikor kinyitotta az egyi­ ket, hallotta a vízcsobogást és egy k a c s a S i d James-féle gá­ g o g ó hahotáját. Ö r ö k k é víz mellett akart élni. A tengert le­ számítva ez számára a tökéletes ház. Az ő tökéletes háza... És ekkor ráeszmélt. N e k e m építette ezt a házat, futott át az agyán. Ténylegkifulladásiggürizett az elmúlt hetekben, ezen... nekem. M e g ­ merevedett, nézte, a h o g y a p a t a k tovatáncol a kövek felett. J o h n látta, h o g y Elizabeth m e g d e r m e d , tudta, h o g y rájött, miért h o z t a ide. É r d e s volt a hangja, amikor megszólalt. - N e k e m m i n d i g csak te léteztél, Elizabeth - kezdte, és m ö g é lépett. - R a j t a d kívül s o s e m kellett m á s . Valahány407

szor p r ó b á l t a l a k elfelejteni, erősebben visszatértél, m i n t va­ laha. S o h a senki a közeledbe s e m érhetett. Elizabeth képtelen volt válaszolni. A szíve a torkában d o ­ b o g o t t , egy h a n g s e m j ö t t ki belőle. - A k a r l a k téged és a babát is - folytatta J o h n gyengéden. - Annyira akarlak benneteket! - N e m veheted m a g a d h o z egy m á s i k ember gyermekét, J o h n - nyögte Elizabeth végül, és lehorgasztotta a fejét. - M i é r t ? M i é r t n e v e h e t n e m ? L á t t a m , a h o g y növek­ szik, l á t t a m veled, p e d i g m é g m e g sem született, éreztem, a h o g y m o c o r o g b e n n e d . N e m g o n d o l o d , h o g y megszeret­ t e m ? Annyira? - De n e m te vagy az apja, s o s e m leszel a z ! - vitatkozott Elizabeth, de egyre az járt a fejében, bárcsak ő lenne az a p ­ j a . T i s z t a szívből azt kívánta, bárcsak J o h n lenne az apja. - N é h a n e m az az apád, aki n e m z e t t - jelentette ki J o h n . - D e h o g y i s n e m ! H o g y m o n d h a t s z ilyet. N e m tudod... - De igen, t u d o m , mert az én a p á m n e m az igazi a p á m . E l i z a b e t h o d a f o r d u l t , h o g y a s z e m é b e n é z z e n . - A te apád mi? - Ö r ö k b e fogadtak. N e m ismerem az igazi a p á m a t . - E z t m o s t találod k i ! Te m e g ő... először is, teljesen egy­ f o r m á k vagytok. - N e m m o s t t a l á l o m ki, E l i z a b e t h ! T u d o m , m i n d e n k i m o n d j a , h o g y h a s o n l í t u n k e g y m á s r a , de akkor s e m ő az igazi a p á m . J o h n m e g k ö s z ö r ü l t e a torkát, m a j d elmesélt neki két, a gyermekkorát m e g h a t á r o z ó emléket. Az első emlékben az anyukája azt m o n d t a neki, válasszon ki h á r o m játékot, amit szeretne m e g m u t a t n i az elegáns hölgynek, aki ellátogatott hozzájuk. M i u t á n felrohant, h o g y kiválassza a l e g j o b b já­ tékait, r á a d t á k a kabátkáját, b e g o m b o l t á k , és a h ö l g y k o 408

csikázni vitte a bőröndjével, de n e m fuvarozta haza. E g y kopár, h i d e g h á z b a került, a h o l sok-sok gyerek volt, és ő sírt rémületében, n e m értette, mi rosszat tett és h o l van, és m i n d e n á r o n h a z a akart m e n n i az anyukájához. C s a k há­ roméves volt. A m á s i k emlékben m é g n e m volt egészen ötéves. E g y csi­ n o s h ö l g y érkezett egy b e h e m ó t , robusztus férfival. Sétálni m e n t e k vele a kertbe, és azt m o n d t á k , egy kisfiút keresnek, akit hazavinnének, h o g y az anyukája-apukája lehessenek. N a g y o n különleges kisfiúnak kell lennie, m e r t ők finnyá­ sak, de szerintük ő n a g y o n különleges. Szeretne velük ha­ zamenni, h o g y a kisfiúk legyen ? A z t felelte nekik, h o g y n e m , m e r t várja, h o g y eljöjjön ér­ te az igazi anyukája, csak ú t k ö z b e n biztosan eltévedt. M i n ­ d e n éjjel az ablakban ül, és vár rá, lesi, m i k o r jön... A h ö l g y szeme m e g t e l t könnyel, szorosan m a g á h o z ölelte, és olyan jó érzés volt, m e r t k o r á b b a n s o h a senki n e m ölelte m e g . Fi­ n o m , édes virágillata volt a hölgynek, aki azt m o n d t a neki, eljöhet hozzájuk, és ha szeretné, kipróbálhatja, ők milyen anyuka-apuka lennének. Van egy nagy, loncsos kutyusuk, e g y cicájuk és egy F ü t t y ö s névre hallgató papagájuk, a m i az ember ujjára ül, és van a kertben egy hintájuk. És ekkor a férfi lezuttyant mellé, és azt m o n d t a , ha a kis­ fia lenne, együtt j á r h a t n á n a k horgászni, és az új anyukája piknikkosarat készítene nekik, és elmehetnének a p a r k b a focizni - lenne-e h o z z á kedve ? És ő m i n d i g szeretett v o l n a egy saját hintát, m e r t az O t t h o n b a n a nagyfiúk sohasem en­ gedték, h o g y ráüljön, és igen, szeretne egy papagájt, a m i az ember ujjára ül. A férfinak kedves, m o s o l y g ó s arca volt, és ő tényleg szeretne focizni egy apuval, és szeretné, ha valaki megölelné, a h o g y az imént a hölgy, ezért J o h n elment ve­ lük, és náluk sikerült visszanyernie a felnőttekbe vetett, ám 409

túl k o r á n elvesztett hitét. Igaz, n e m maradéktalanul, m e r t túl mély sebeket szerzett, és sebzett szíve s o s e m g y ó g y u l t be teljesen. U g y a n e z t a sebet fedezte fel benne, Elizabethben. O is tudja, milyen az, a m i k o r kicsi vagy, és eltévedsz a nagy, sötét erdőben, p e d i g o t t fut t ő l e d karnyújtásnyira m á s em­ berek b o l d o g g y e r m e k k o r á n a k napfényes ösvénye. - O, J o h n , szerelmem - m o n d t a Elizabeth, s látta a m e ­ lák férfi arcán leguruló könnycseppeket, a h o g y kitárta előt­ te szívének a rémült kisfiú számára fenntartott csücskét, aki tovább élt benne, és aki m i n d i g a z ablakban ülve fogja várni az anyukáját. E n n e k ellenére s o s e m p r ó b á l t a kinyomozni, merre van. N e m bírt volna a szemébe nézni egy olyan aszszonynak, aki képes volt ennek kitenni egy kisgyermeket. - N e m említettem, m e r t n e m volt értelme m o s t a n á i g , és n e m szeretek visszatekinteni a szüleim előtti i d ő k b e . A m i e n g e m illet, n e k e m Trevor és M a r g a r e t S i l k s t o n e az igazi anyuka-apuka, n e m kívánhattam volna t ö b b szeretetet sen­ kitől onnan, a h o n n a n j ö t t e m . N á l u k j o b b a n senki sem sze­ rethetett volna. E l i z a b e t h kísérletképpen a karjára tette a kezét, h o g y megvigasztalja, de J o h n félúton elkapta, és g y e n g é d p u s z i t lehelt a tenyerébe. - Annyira szeretlek a gyermekeddel együtt, s e m m i b e n s e m szenvednétek s z ü k s é g e t ! - ígérte, és visszaszipogta a könnyeit. Elizabeth szíve zakatolt a mellkasában. - J o h n . . . - Kérlek, Elizabeth, adj esélyt, h o g y b e b i z o n y í t s a m ! K ö ­ nyörgök... Elizabeth lassan elhúzta a kezét. N e m teheti, van valami, amit J o h n n e m tud. Eltépte m a g á t a férfitól. Az élet n y o m o ­ rultul kegyetlen. H i á b a szeretné, n e m teheti...

410

Á t k o z o t t inkontinencia, g o n d o l t a H e l e n . E g é s z e n bened­ vesedett alul, de ú g y kell neki, m i n e k vedelt annyi limoná­ d é t a forró n a p o n ! L e k á s z á l ó d o t t a hintáról, és kecsesen, m i n t egy balett-táncos rák, visszaindult a házba. Á t v á g o t t a konyhán a földszinti m o s d ó h o z , amilyen gyorsan telt t ő ­ le, de m é g o d a sem ért, szemet szúrt neki, h o g y n y o m o t h ú z a k o n y h a p a d l ó n m a g a után. E k k o r d ö b b e n t rá, h o g y m é g ­ s e m inkontinencia. Jaj, segítség! Folyik a magzatvizem!

411

50. /fejezet

Elizabeth a lépcső tetejére ért, o t t teste m i n d e n porcikája keményen a fékbe t a p o s o t t . Mit művelsz? - kérte tőle s z á m o n lényének egy mélyen eltemetett része, mely m e g u n t a , h o g y örökösen menekül at­ tól, akihez a leginkább menekülne. Érezte, h o g y J o h n fájdal­ ma súlyosan l ó g a levegőben, s elvegyül a sajátjával. T u d t a , h o g y így vagy úgy, de ennek véget kell vetnie. N e m marad­ hat t ö b b elvarratlan szál, t ö b b n e m t u d o m . De a k k o r is akar m a j d , ha m e g t u d j a ? - t é p e l ő d ö t t . Mennyire igazságos ez vele szemben? Mennyire igazságos, ha nem tudja? - v i t á z o t t vele e g y tisztábban csengő, erős hang. Tartozik neki annyival, h o g y beavatja az igazságba, akkor is, ha retteg, h o g y u n d o r ül m a j d ki a szemébe. T u d t a , h o g y egy világ o m l a n a össze benne, ha J o h n hátat fordítana ne­ ki. De n e m akart, nem tudott, nem szeretett volna t ö b b fáj­ d a l m a t o k o z n i ennek az embernek. M i n d e g y , milyen sors vár aztán rá, Elizabethre.

412

J o h n k i b á m u l t az ablakon a háborítatlan vidéki tájra, de a lelke üvöltött a fájdalomtól, össze volt zavarodva, le akar­ ta zárni hét lakattal, és örökre á l o m b a merülni. Most mi le­ gyen? - sivította egész lénye, m e r t f o g a l m a s e m volt, h o ­ va menjen, m i h e z kezdjen. R o m o k b a n hevert, k á b a volt, n e m hitte, h o g y valaha felépül ebből, h o g y m e g i n t elvesz­ tette Elizabethet. És n e m c s a k őt, h a n e m a g y e r m e k e t is, egy életet, aki a szeme láttára növekedett benne, akihez ú g y kezdett k ö t ő d n i , m i n t h a vér lenne a véréből. E k k o r lassú l é p t e k visszhangja k o p p a n t . Felemelte a fejét, és meglát­ ta Elizabethet. A k á r egy f a n t o m , b i z t o s a n az a g y a űz ve­ le tréfát. - A m i a babát illeti - m o n d t a Elizabeth nehézkesen küsz­ ködve a szavakkal. - El a k a r o m m o n d a n i , h o g y a n lett. - N e m kell t u d n o m , n e m érdekel, Elizabeth. N e m szá­ mít, hogyan... - M e g i n d u l t felé, de Elizabeth felemelt ke­ ze feltartóztatta. - Kérlek, J o h n ! N e m a k a r o k titkolózni előtted... M e g kell h a l l g a t n o d ! N a g y levegőt vett, amennyire tudta, m e g t ö l t ö t t e a tüde­ jét, és belevágott a történetbe.

4i3

51. (fejezet

Eleve nem akart elmenni abba az átkozott, ostoba buliba, de Dean ragaszkodott hozzá, hogy jót mulatnak majd. Egy ha­ ver haverjának a haverjáé az a lepukkant kégli, mondta, de folyni fog a sör, térdig gázolnak a kajában, és rengeteg isme­ rőse lesz ott. Ezt állította. „Mit csinálnál helyette?

Otthon gubbasztanál keseregve,

és egymagad köszöntenéd az újéveta macskáddal?" - gúnyo­ lódott. Egyre csak darálta és darálta, míg bele nem egyezett végül. Dean erre befogta a száját, ám előtte még kijelentette, hogy csak össze kell röffennie egy pintre - egy pintre, hangsú­ lyozta - a cimborákkal a buli előtt a kocsmában, szóval fog­ jon taxit, és majd ott találkoznak. Odaérve Elizabeth látta, hogy a ház diákokkal van töm­ ve, a zene bömbölt, és néhány öregebb, topis fazon rikító ing­ ben igyekezett lefalcolni a hiányos öltözékben vonagló, zsenge leányzókkal. Nagyon pipa volt magára, amiért beleegyezett, hogy eljön, holott most otthon élvezhetné a jó meleget béké­ ben és nyugalomban, és igen, inkább köszöntené egymaga az újévet a macskájával. Próbálta felhívni Deant, de alig hal­ lotta, mit mond, mert a háttérben dübörgött a kocsmazene, bár az a benyomása támadt, hogy Dean többet hall, mint 414

ahogy megjátssza. ígérte, öt percen belül ott lesz, maradjon, ahol van. Elizabeth kinyomta a telefont. hazudik.

Tudta, hogy Dean

Taxit hívott, hogy hazamenjen, de közölték vele,

hogy két óra a várakozási idő. Mindenesetre rendelt egyet, az­ tán bement, felkapott egy italt a ragacsos asztalról, és ripszropsz legurította dühében. Azonnal a fejébe szállt, vacsorára egy falatot sem evett. Aztán ivott még egyet. Ekkor ment oda hozzá egy magas, szőke fickó, és beszédbe elegyedett vele. Kedvesnek tünt, barát­ ságosnak,

éretten társalgott, pedignagyonfiatal volt.

Ugyan­

úgy kilógott a sorból, mint ő. Azt mondta, egy barátját vár­ ja, de még nem futott be, ad neki még fél órát, aztán szedi a sátorfáját. „Ha szerencséd van - mondta Elizabeth. - Két órát kell várni egy taxira. Messzire mész?" „A világ végére!" - nyögte a srác, és vigaszul szerzett ma­ gának egy sört. Aztán visszajött, és Elizabeth úgy vélte, jobb vele beszélgetni,

mint magábanfüstölögni,

sabban repül az idő.

ráadásul így gyor­

Történelmet hallgat egy déli egyetemen,

mondta a fiú, noha Elizabeth alighallotta a dübörgő zené­ től. Afiúfelnevetett,

mondván, Elizabeth túl aranyos ahhoz,

hogy egy férfi megvárakoztassa, ő meg úgy tett, mintha leven­ né a lábáról a bók. Helyes fiú, gondolta, de nagyon sötét volt, és nem látta rendesen az arcát. Felment vécére, s amikor előbukkant, a srác odakint vár­ ta. Talált egy nyugodtabb helyet, mondta, ott leülhetnek cse­ vegni, ha van kedve, hogy a zenebonától, piától és drogoktól távol agyonüssék az időt, amíg befut a taxija. Ő nem él dro­ gokkal, mesélte, az agyalágyultaknak való. Bevezette egy kis hálószobába az emeleten, a folyosó végén, és eltorlaszolta egy székkel az ajtót, hogy senki se zavarja őket. Kellemes volt leül­ ni, és lerúgni azt az ostoba cipőt, amit viselt. Már sajgott ben415

ne a lába.

Ráadásul a sok kivágott melltartós-miniszoknyás

tini között úgy érezte magát abban a ruhában, mintha vala­ kinek a nagyija lenne. Afiú hozott neki egy italt, azt azonban észrevette,

hogy a vodkánál elégjói megbillenhetett a keze.

Beszélgettek egy sort, s az lassan flörtbe ment át, aztán a fiú

hozzáhajolt és megcsókolta. Nagyon gyengéd volt,

ostobán hagyta,

őpedig

nem akarta megbántani azzal, hogy ellöki

magától. A fiú lassan hanyatt döntötte az ágyon, és fogdos­ ni kezdte,

mert a gyenge ellenkezését addigra zöld lámpának

vette. Ekkor próbálta csak meg ellökni magától. Nem tartot­ ta helyénvalónak, a tetejében a fiú feleolyan idős volt, mint ő, és még tanult, az isten szerelmére. A fiú addigra beindult. Tudta,

hogy Elizabeth tiltakozása nem lehet komoly,

mert

nem veri agyba-főbe, amikor nemet mond. Kótyagos feje az­ zal érvelt, Elizabethet biztosan bűntudat gyötri, hogy bele­ megy a játékba, és nyilván jobban szeretné, ha egy kissé fölé kerekedne. Az idősebb nők néha nemet mondanak, de igent értenek rajta, így leplezik a zavarukat, amiért fiatal, beleva­ ló pasival

vannak.

Erős volt, hosszú végtagjaival leszorította őt, ő meg moc­ canni sem bírt, aligkapott levegőt, csak feljajdult, amikor egy­ szeriben lerántotta a cipzárját és behatolt. Afú büszkén töm­ te kőkemény, méretes szerszámával, tudta, hogy ez minden nő vágya, egyre keményebben döngette, sa jajgatása csak még jobban feltüzelte.

Az

utcai

lámpa fénye

beáramlott a függö­

nyön át, és a félhomálybán hirtelen a riadt arcára esett a fiú tekintete. Azonnal tudta, hogy iszonyatos bakot lőtt, s tüstént elrántotta

magát.

„Sajnálom

- mentegetőzött,

egy szemvillanás alatt kijóza­

nodott. - Te jó ég, annyira sajnálom. Azt hittem, te is akarod" „Nem, nem akartam

felelte Elizabeth. Kívül-belül saj­

gott. 416

A fiú fel-alá járkált, egész testében reszketett, a hangja is remegett, és sírva fakadt. „Légy szíves, ne hívd a rendőrséget! Tényleg nem akarta­ lak bántani... Azt hittem, te is akarod. Tiszta vagyok, nincs fertőző betegségem, se más... Istenem, annyira sajnálom!" Próbált segíteni neki megigazítani a ruháját, de ő odacsa­ pott, és vadmacskaként kimeresztette a karmát, mire elhát­ rált tőle, hogy lássa, nem akarja bántani. „Légy szíves,

én... annyira sajnálom... félreértettem. Nem

vagyok. .."-A kimondatlan

szavaktól megrettent,

elrántotta

a széket az ajtó elől, és a vak pániktól hajtva elmenekült. Ő ott maradt az ágyon ülve, amígmegnem csörrent a mo­ bilja. Dean jelentkezett, hogy közölje, fél óra múlva ott lesz, noha a vidám háttérzaj arról árulkodott, hazudik. hogy a következő kört állja,

O a soros,

magyarázta Dean. Nem várta

meg, hogy befejezze, a mondat felénél kinyomta, majd letö­ rölte az arcát és lesimította a ruháját. Mereven kihúzta ma­ gát, lement, kitámolygott az ajtón, és a cipővel a kezében öt kilométert gyalogolt

hazáig.

417

52,. (fejezet

J o h n szemrebbenés nélkül hallgatta, és Elizabeth n e m tud­ t a kiolvasni a tekintetéből, h o g y m o s t u n d o r o d i k tőle... v a g y i n k á b b szánja. K é p t e l e n volt megállapítani, m e r t agya testbeszédet d e k ó d o l ó fele p á n i félelmében lehúzta a rolót, h o g y megvédje. - El kellett volna m e n n e d a rendőrségre - jegyezte m e g J o h n halk, rekedtes h a n g o n . - M á s n a p elmentem - m o n d t a Elizabeth -, de mit m o n d h a t t a m v o l n a ? B e r ú g t a m egy idegennel, és önszán­ t a m b ó l felmentem vele egy h á l ó s z o b á b a ? Én a h a r m i n c ­ nyolc évemmel, ő m e g a tizenkilenccel v a g y mennyivel? B e m e n t a rendőrőrsre, és beállt a sorba. K é t e l ő a d ó vet­ te fel a bejelentéseket, egy kedves, b a r á t s á g o s kis n ő , aki egy idős hölggyel foglalkozott, m e g egy nagyképű, kiski­ rályszindrómában szenvedő. Ez a s z i n d r ó m a hajlamos el­ hitetni némelyekkel, h o g y ők a világ urai, és m á s csak s ö p ­ redék lehet. Talán ha a kedves e l ő a d ó h o z kerül, m á s k é p p alakulnak a d o l g o k , de a h a r a p ó s h o z került, aki ú g y mér­ te végig, m i n t h a azt k ö z ö l n é : ha azért jött, h o g y bejelent­ se, baja esett, j o b b , ha m a g á t okolja. „ S e g í t h e t e k ? " - kérdezte a n ő . 418

Kemény, s z á n a l m a t n e m ismerő tekintettel m e r e d t rá. É p p válaszra n y i t o t t a a szíját, a m i k o r észrevette, h o g y Wayne Sheffield őrmester előbújik az üvegfallal elválasztott irodájából, és keres valamit. Az őrmester p o t r o h o t eresztett és félig m e g k o p a s z o d o t t , de az ajka m é g m i n d i g elkeskenye­ dett, s apró malacszemei a kelleténél jóval közelebb ültek e g y m á s h o z . A férfi láttán hátratántorodott, n e h o g y felfi­ gyeljen rá, és s z a p o r á n kicsörtetett az ajtón. A z e l ő a d ó m e g v e t ő e n felsóhajtott, majd elkiáltotta ma­ gát: - „ A k ö v e t k e z ő t ! " O d a k i n t az utcán Elizabeth lecsillapodott, arra g o n d o l t , visszamegy és tesz m é g egy p r ó b á t . Lelki szeme előtt azon­ b a n hirtelen megjelent, a h o g y Wayne Sheffield átfésüli az aktáját, p o n t ő, aki ismeri a múltját, és emlékszik m i n d e n m o c s k o s ügyére. A „kutya" m e g a „szalonna" szavak ugrot­ tak be neki, mert bár rég fátylat borított v a d ó c napjaira, az őrmester szemében örökre ugyanaz a semmirekellő mihasz­ na marad. És h a v a i a m i c s o d a folytán m é g i s eljutna az ügye a bíróságig, az összes valaha vétett, eltemetett hibáját előbá­ nyásznák a sekély sírokból, és ú g y állítanák be őt az állam­ ügyész előtt, h o g y p o n t o s a n bemutassák, miféle ember ő, és megakadályozzák, h o g y tönkretegye egy fiatalember életét. N e m hagyhatja, h o g y m é g egyszer visszaköszönjön a m ú l t ! N e m akarja, h o g y egyszer a gyermeke igya m e g a levét! - N e m szóltam senkinek, m e r t n e m akartam, h o g y m á ­ sok megtudják, h o g y a n fogant m e g a gyerek. N e m akartam, h o g y arra n ő j ö n fel, h o g y a n k e z d ő d ö t t a kis élete - magya­ rázta. - És h o g y mi vagyok. - És azt hitted, ezért n e m szeretném a b a b á t ? - ripako­ d o t t rá J o h n . Az arcáról sütött a d ü h és a fájdalom. - A b b a n sem v a g y o k biztos, h o g y én szeretni f o g o m - e ! - kiáltotta Elizabeth, és m e g s z é g y e n ü l t e n l e h o r g a s z t o t t a 419

a fejét. Fény derült a l e g n a g y o b b félelmére, s m o s t mérges gázként lebegett a levegőben. E l g y ö t ö r t , kétségbeesett vinnyogást hallatott. J o h n után kapott. J o h n odalépett hozzá, m a g á h o z vonta, és hosszú karjába zárta. Mélyről j ö v ő sóhaj szakadt fel belőle, h o g y m a g á h o z szoríthatja. Elizabeth ne szeretné a gyermekét? hitetlenkedett, és végtelen gyengédséggel e l m o s o l y o d o t t . Egyáltalán n e m ismeri m a g á t , milyen kár, p e d i g olyan drá­ ga ember. Ő r ü l t , sérült, zavarodott kölyök, igaz, ő viszont a m a g a kárán tanulta m e g , h o g y a szíve csakis Elizabethért dobog. - E l i z a b e t h Collier, b á r c s a k látnád, a m i t é n látok. N e m o n d d , h o g y n e m v a g y képes szeretni a g y e r m e k e d e t ! Es azt se m o n d d , h o g y én n e m v a g y o k rá k é p e s ! Elizabeth befészkelte m a g á t J o h n ölelésébe, és üdvözülten élvezte a férfi c s o d á s illatát és érintését. E z e k együtt al­ k o t t á k J o h n Silkstone kvintesszencia) át, s a h o g y m o s t ka­ v a r o g t a k benne, l e d ö n t ö t t é k u t o l s ó hadállásait, melyek oly s o k á i g feltartóztatták a férfit. Szeretett volna m i n d e n t elen­ gedni, és csak őt megtartani, és a szívdobbanását hallgatva örökre hozzásimulni. Felnézett rá, s nagy, hosszú pillákkal keretezett szeme á r u l k o d o t t az érzelmeiről. J o h n n e m szá­ m í t o t t rá, h o g y ténylegesen k i m o n d j a , d e k i m o n d t a . N e m m a g á b a n , n e m levélben, h a n e m végre neki fennhangon. - Szeretlek, J o h n S i l k s t o n e ! J o h n így felelt: - Szeretlek, E l i z a b e t h Collier, m i n d i g szerettelek, m i n d i g szeretni foglak. J o h n lassan, egészen apránként lehajolt, rettegett, h o g y ez az egész valami szörnyű á l o m , a m i szertefoszlik, mihelyt összeér az ajkuk. A m i k o r végül tényleg összeért, csókja fi­ n o m , édes volt, igaz, küzdenie kellett, n e h o g y a karjaiban összelapítsa Elizabethet. G y e n g é d e n n a g y munkástenyeré420

be vette az arcát, és m o s o l y o g v a szemlélte azokat a drága, kedves vonásokat. Bármily s o k á tartott, h o g y engedje, h o g y rendesen szeresse, m i n d e n k é p p e n kivárta. Végül az övé lett, és s o h a t ö b b é n e m veszíti el.

Elizabeth n e m foglalkozott a telefonjával az első n é g y hí­ vásnál, de a m i k o r ö t ö d s z ö r is megszólalt, m i n t h a h a n g o s a b b a n c s ö r g ö t t volna, kitartóbban, h o g y felkeltse a figyel­ mét. Előhalászta a táskájából, és látta, h o g y H e l e n hívja. - J o h n , ne h a r a g u d j , ezt fel kell v e n n e m . H e l e n az mondta. - A k k o r v e d d fel - felelte J o h n . Tőle akár milliószámra veheti fel a telefont m o s t , h o g y m á r hallotta a szót, melyre c s a k n e m tizenöt éve vágyott. - Elizabeth, légy szíves, gyere be a kórházba, vajúdom. - D e m é g túl k o r á n van h o z z á ! - Ezt

magyarázd

el

a láááááááááááááááááányom...nakl

Aáádáááááádáááááááuuuuuuuuul - A Barnsley k ó r h á z b a ? V a g y Wakey-be, arra a p u c c o s magánklinikára? - N i n c s i d ő m . . . A Barnsley-ban vagyok... H í v t a m J a ­ ney-t. L é g y szíves, siess! - Máris megyek!

421

53. fejezet

J a n e y m á r a k ó r h á z b a n volt, amikor befutottak. - H o l a p o k o l b a n voltál ? Megállás nélkül hívtalak! - há­ borgott, aztán észrevette J o h n t Elizabeth m ö g ö t t . Ú g y fes­ tettek, m i n t h a egy lelki b o z ó t o s o n rángatták v o l n a át őket visszafelé. - O, igen? És mi a fészkes fene folyik k e t t ő t ö k között, áruld m á r el! - K é s ő b b e l m o n d o m - m o n d t a Elizabeth, és búcsút in­ tett J o h n n a k , aki integetett és puszit k ü l d ö t t felé. - C s a k barát, l á t o m ! - Már nem. - Ö r e g e m , alig várom, h o g y halljam! - K é s ő b b ! Na jó, hova megyünk? Az utasításokat követve megkeresték Helent, aki egy b ő , t e d i m a c k ó m i n t á s dizájner p ó l ó b a n ült az ágyon, s a száján gáz- és levegőmaszkot viselt. - Mi történt ? - kérdezte Elizabeth, és p u h a t o l ó z v a meg­ ölelte. - Elfolyt a magzatvizem. A z t á n a s e m m i b ő l hirtelen rám törtek a fájások. - Ha az A s d á b a n folyt v o l n a el a m a g z a t v i z e d , ingyen m e g k a p t a d volna az árut - t u d a t t a Janey. 422

- A k k o r guríts vissza o d a - m o n d t a H e l e n . - C s a k kihú­ z o m valahogy, a m í g m e g r a k o d piával a bevásárlókocsit. - És csokival, azt se felejtsük el! - m o n d t a Janey. - És egy kis Marmite-tal! K i f o g y t u n k belőle o t t h o n . - N e k e m m e g olajbogyóval. - O, te j ó é g ! - H o l bujkál a T E N S készüléked? - kérdezte Elizabeth k o m o l y r a fordítva a szót. - O t t - m o n d t a Helen, és a s z o b a sarkában tekergő d r ó ­ t o k r a b ö k ö t t . A f ö l d ö n hevert, ahova érkezéskor l e d o b t a . Hasznavehetetlen! - Kétrét görnyedt. - Szóval, milyen érzés vajúdni ? - kérdezte E l i z a b e t h , amikor H e l e n m e g i n t felegyenesedett. - G o n d o l j a menstruációs görcsre, és s z o r o z d be ú g y ti­ zennégymillióval... N N N N N N N Y Y Y R R R R H H H H H HHHHHHHHHHHHH! - Jézus Krisztus! N e m kaphatsz valami erősebbet, ha enynyire fáj ? - faggatta Elizabeth. Hirtelen a g g ó d n i kezdett. - Ennyire fáj! A z t hiszed, m e g j á t s z o m m a g a m ? - Igen, te nyavalyás nyafkaság! - C s a k várd ki a sorod, J a n e y H o b s o n ! A b á b á t várom, csak átugrott a s z o m s z é d b a az altatóorvossal m e g egy m á ­ sik nővel. Elizabeth k i d u g t a a fejét az ajtón a b b a n a reményben, h o g y megsürgetheti, erre m i t lát? E g y p o r t á s kerekesszék­ ben gurítja a folyosón M a r c o t „c"-vel. M i n t h a a szemére ta­ p a s z t o t t a volna a kezét. Elizabeth igyekezett n e m kuncog­ ni, amikor visszahúzta magát. - H é , találjátok ki, mi t ö r t é n t ! A z t hiszem, P a m van a s z o m s z é d b a n , és szerintem bepancsolt egyet M a r c n a k „ c " vel, egy „j"-vel és egy „h"-val! -Mi? 4^3

- J o b b horoggal. H e l e n nevetve sírt. - A rohadt, nyamvadt p o k o l b a ! - ki­ áltotta, és m e g i n t összegörnyedt. - T u d o d , szerintem ez a legcsúnyább k á r o m k o d á s , amit hallottam tőled valaha - állapította m e g Janey. - C s a k azért, mert nagy d u d á d nőtt, nem kéne Elizabethtté átvedlened! - H o z h a t u n k valamit ? - kérdezte Elizabeth együtt érzőn. - Igen, terhetlenítsetek! A z t hittem,fokozatosan erősöd­ nek a fájások! - N e m m i n d i g - szólt a bába, aki hirtelen megjelent az ajtóban. - Ön a szerencsések közé tartozik. S a n d r a vagyok, és m o s t h a d d vessek önre egy pillantást, k e d v e s k é m ! H e l e n további noszogatás nélkül széttárta a térdét a bábá­ nak. Ezen a p o n t o n bárkinek széttárta volna, akiről látszik, h o g y a leghalványabb köze van a kórházhoz. M á r az első fájás elsöpörte a méltóságához való ragaszkodást. Az sem érdekel­ te, odacsinál-e a p a d i ó r a , és b o k á i g gázolnak-e benne. Kizá­ rólag egy d o l o g érdekelte: szülje már m e g azt a gyereket! - T ö b b m i n t öt centire kitágult - k o m m e n t á l t a S a n d r a . - J ó l csinálja! - K a p h a t o k valami mást a fájdalomra, kérem ? - h ü p p ö g t e Helen, m i n t egy kétségbeesett kisgyerek, akiből elfogyott a szusz. Melegen remélte, h o g y Szent M a n d y nincs a környé­ ken, különben p o k o l r a kárhoztatja az i d ő k végezetéig. - Az altatóorvost lefoglalja egy sor nő, akiknek epidurálist kell beadnia. M i t szólna egy kis D e m e r o l h o z , h o g y a d d i g átvészelje? - Igen, kérek! - Szeretne fél a d a g g a l kezdeni ? - N e m , egy n a g y kövér egészet kérek! - kiáltotta H e l e n ujjongva, m i n t h a é p p m o s t kínálták volna m e g egy óriási d i ó s habcsókkal. - L e g y e n szíves m o s t elkészíteni! 424

Elizabeth a székre roskadt, kissé elgyengült az éhségtől. - M i é r t n e m m e n n e k le a k á v é z ó b a ? Igyanak egy csésze kávét, és kapjanak be egy szendvicset! A d d i g én k i t ö l t ő m a szülési n a p l ó t és b e a d o m a fájdalomcsillapítót - javasolta a b á b a . - Lehet, h o g y k é s ő b b m á r n e m lesz alkalmuk. N y u g o d t , mint a z aludttej, g o n d o l t a Elizabeth. N a p mint n a p ez a d o l g a . M a n d y v e l ellentétben S a n d r á n a k sikerült a tekintélyt gyengédséggel és törődéssel ötvöznie, M a n d y valószínűleg s p o n t á n lángra l o b b a n t volna, ha H e l e n d r o ­ g o t kér tőle. - G y e r e ! - szólt rá J a n e y házsártosan, és belekarolt a kis barátnőjébe. - A k k o r viszlát, mi m o s t lelépünk egy szalon­ nás szendvicsért - vetette o d a H e l e n n e k . - Gyűűűűüűűűüűűűülöllekl -

kiáltotta

utána

Helen.

-

- Te jó ég, ez olyan volt, m i n t K a t e B u s h - csipkelődött Janey. - Legközelebb az „ Ü v ö l t ő szelek"-et a d d elő, az a ked­ vencem! - Ne

nevettess,

nagyon

fáááádáááááááááájl

A z egész olyan szürreális volt, h o g y H e l e n vajúdik, ő k m e g n e v e t n e k é s ugratják e g y m á s t . E l i z a b e t h egyáltalán n e m erre számított. H o v a tűnt a p á n i k és a félelem? H o ­ va tűnt a rettegés, h o g y o t t ólálkodik a N a g y K a s z á s m ö ­ g ö t t ü k ? J a n e y átvezette a folyosón a kórházi kávézóba. - S z e r i n t e d m e g l e s z , ha m a g á r a h a g y j u k ? - kérdezte Elizabeth. Szörnyű lelkiismeret-furdalás g y ö t ö r t e . - Lehet, h o g y hosszú, fárasztó éjszaka áll előttünk - felel­ te Janey. - A h o g y a szülésznő m o n d t a , n e m árt, ha eszünk valamit, mielőtt b e i n d u l a buli. En is akkor ültem le teáz­ ni. Alig h a r a p t a m egy falat répát, amikor megcsörrent a te­ lefon. A z t á n k á b é tizenkétmilliószor hívtalak, de a hang­ p o s t á d m i n d i g leszerelt, m e r t te az építőmesterrel hetyegsz 42-5

- m u t a t o t t rá élesen. - Szóval elárulnád végre, miért n e m értél rá felvenni a telefont ? - J o h n épített n e k e m egy házat - mesélte Elizabeth, mi­ u t á n két r o p o g ó s szalonnás szendviccsel és egy n a g y k a n n a b o g y ó s teával asztalhoz telepedtek. - E g y házat? - E g y házat. -Mi? - Elvitt e g y h á z h o z , a m i t épített. P o n t olyan, amilyet évekkel ezelőtt rajzoltam, a m i k o r m é g kavartunk. - A z lehetetlen! - Kellek neki, és a gyerek apja akar lenni. - És te persze azt m o n d t a d : „ N e m , John", és elmenekül­ tél. " Igen. - L e g s z í v e s e b b e n megfojtanálak, te o s t o b a , végtelenül ostoba... - A z t á n visszafordultam, és igent m o n d t a m . Valahol J a n e y h á t a m ö g ö t t a n g y a l o k k ó r u s a jelent m e g , és a fülébe zengték, h o g y „ H o z s á n n a ! " - H á l a a m a g a s s á g o s istennek! - m o n d t a Janey, és akko­ rát sóhajtott, m i n t m é g soha. - C s a k tizenöt év késéssel. De legalább kiderült, m é g i s van e g y kis sütnivalód. M á r kezd­ tem aggódni. - Lehet, h o g y korábban n e m m ű k ö d ö t t volna, talán m o s t j ö t t el a mi i d ő n k . - Ez olyan romantikusolvasmány-marhaság, Elizabeth, de m e g b o c s á t o k n e k e d az adott, szeretetteljes körülmények k ö z ö t t - m o n d t a Janey, és gratuláció gyanánt megbillentet­ te a teásbögréjét a barátnője irányába, m a j d letette a bögrét, és szinte az asztalon átugorva megölelte Elizabethet. Ú g y

426

m e g s z o r o n g a t t a , h o g y m a j d n e m kipasszírozta belőle a gye­ reket ott helyben. A z t á n elcaplatott a m o s d ó b a , ő p e d i g elolvasta J o h n kí­ váncsiskodó S M S - é t , h o g y h o g y állnak a d o l g o k , m e g h o g y átugrott a Rhymer Streetre, és megetette Cleefet. A n a g y J o h n Silkstone. Az őjohn Silkstone-ja. A férfi g o n d o l a t á r a melegség töltötte el, és olvadozott a szíve. N e m tudta, J o h n m i t talál b e n n e olyan különlegesnek, d e s o h a t ö b b é n e m fogja visszautasítani a szerelmét. S o h a t ö b b é .

A m i k o r visszamentek a szülészetre, H e l e n a két lábán állt, a dereka körül képzeletbeli h u l a h o p p k a r i k á t forgatott, és a Beautiful S o u t h o t kornyikálta egy walkmanre. Á l d o t t b ó ­ d u l a t b a n leledzett. - Egészen j ó l reagál a D e m e r o l r a - m o s o l y g o t t S a n d r a büszkén. - T i s z t á r a szét van csúszva! - Ne őt vedd el, hanem engem... Salvete, csajok, visszaér­ tetek! - üdvözölte őket H e l e n r ó m a i stílusban. S o s e m lát­ szott m é g ilyen elvarázsoltnak 1 9 8 3 óta, a m i k o r l e d ö n t ö t t p á r B l a c k Russian koktélt, s a z o k k ö l c s ö n h a t á s b a léptek a szénanátha-tablettáival. Fájása volt, de m i n t h a valaki m á s é lett volna t ö b b mérfölddel arrébb, például egy Ausztráliá­ b a n élő ikertestvéré. M o s t tényleg megszüli a babáját, egy g y ö n y ö r ű kislányt. H a m a r o s a n megöleli. Uhhúúúú, ez elég­ géfájt! M á r kitalálta a nevét: Százszorszép, B o g l á r k a , Csil­ lagvirág, D á l i a , Tulipán, K ö r ö m v i r á g , Pitypang. És felesé­ g ü l m e g y T e d d y S a n d e r s o n h o z . Mikor is kell lélegezni? Adddddddddddddhhhhhhhhhhhhhhhh

4*7

!

- N a , jöjjön, Shirley B a s s e y ! - szólt rá a szülésznő egy i d ő m ú l t á n , é s a z á g y h o z vonszolta. M a j d m e g i n t ellenőrizte belül. - Szépen, gyorsan tágul - szögezte le a b á b a -, de mivel kissé k o r á n van m é g , akkor h o z o m a szülészt, mihelyt ki­ csit közelebb ér a végkifejlethez. - M o s t h o g y érzed m a g a d ? - kérdezte Elizabeth. - Félsz ? - Igen - felelte H e l e n széles vigyorral. - M o s t j ö n a ja­ va, csajok! N e m látszik rajta, h o g y fél; izzadt, nyirkos, fáradt és gyö­ nyörű, de félelemnek n y o m a sincs rajta, g o n d o l t a Eliza­ beth. - M i t szólsz a D e m e r o l h o z ? - kíváncsiskodott Janey. - K l a s s z tudni, h o g y kísérleti nyúlnak h a s z n á l t o k ! - fe­ lelte H e l e n , s arra g o n d o l t , milyen lila az arca Janey-nek. H á t , jó h ú z ó s szer. - Elizabeth végre összejött J o h n n a l - újságolta Janey. - H ű , tényleg h ú z ó s - szűrte H e l e n a foga között. - N e m , ez k o m o l y ! - m o n d t a Janey. - N e m á l m o d t a m a végét ? - kérdezte H e l e n . - M i , r ó l a m és J o h n r ó l ? - szólt k ö z b e Elizabeth. - N e m , nem álmodsz. - H á l a az é g n e k ! - m o n d t a H e l e n . - A z t hittük, egész életedben i d i ó t a m a r a d s z .

-Koszi! Ü l d ö g é l t e k egy darabig, a m í g H e l e n tovább fújtatott és szuszogott. - Ki hitte volna, amikor a krétaember szerszámán csü­ csültünk, h o g y mi vár r á n k - m o n d t a végül Janey. - B o c s i , srácok - m o n d t a H e l e n , p o n t egy fájás előtt. - Igen, remélem, ez fájt! - kárörvendett Janey. - Az egész

428

a te h i b á d ! S ő t , be kéne p e r e l n ü n k ! Ismertek egy jó ügyvé­ det? E g y ü t t nevettek. A z t á n a m i k o r j ö t t a k ö v e t k e z ő fájás, k o m o l y r a fordultak a d o l g o k . L e h i g g a d t a k és elcsendesed­ tek, fogták a barátnőjük kezét, egy kendővel törölgették a h o m l o k á t , és vizet tartottak az ajkához, h o g y belekortyol­ hasson, m i e l ő t t p o r z a n i k e z d a veséje. Ö l n i t u d n a egy csé­ sze teáért, m o n d t a H e l e n , és egy falat g y ü m ö l c s ö s - m o g y o ­ rós müzliszeletért, a m i a táskájában van. Ha hazajut innen valaha az életben, írni fog a p á p á n a k , és megkéri, h o g y m á r ezért az egy ötletért avassa szentté C a r o l t . - Azt hiszem, lassan gyengül a D e m e r o l hatása, mert h u l l á m o k b a n t ö r n e k r á m a fájások, ha kíváncsiak lennétek a fejleményekre - tájékoztatta őket H e l e n egy kicsivel ké­ s ő b b , bár f o g a l m a sem volt, mennyivel később, m e r t az i d ő szétfolyt. A teste kezdett megbékélni a fájdalommal. N e m o t t fájt, ahol eredetileg képzelte a helyét, h a n e m főként a h á t á b a összpontosult. Ü g y érezte, ki kell m e n n i e a vécére, h o g y kakiljon egy j ó nagyot. S a n d r a m e g i n t megvizsgálta. - K é s z e n áll - jelentette ki. - R e n d b e n , H e l e n , j ö n az orvos, d e m i n d e n rendben, nincs miért a g g ó d n i . K é r e m , h o g y egy perc múlva kezdjen n y o m n i ! - K é r e k m é g egy kis D e m e r o l t ! - k ö n y ö r g ö t t H e l e n , aki eléggé elcsigázottnak tűnt. - M o s t n e m lehet, d r á g á m - rázta a fejét S a n d r a . - R a j ­ ta, lányok, fogják a kezét, és vigyázzanak a k ö r m e i r e ! - Aú, te k o m i s z karvaly! - kiáltott fel Janey, m e r t H e l e n a kezébe vájta a k ö r m é t a következő fájáskor, és k i b u g g y a n t a vére. Elizabeth e l m o s o l y o d o t t . Félelmetesnek találta a jelene­ tet, de kedvesnek is. í g y fognak össze a n ő k világszerte, és 429

m é g sincs két egyforma történet. Sejtette, h o g y az ő szülése sem lesz fáklyásmenet, de hirtelen kétségkívül tudta, h o g y n e m fog belehalni a szülésbe, h a n e m életben m a r a d , és m é g évekig felemlegetik a barátnőivel krémes torták és hasas te­ áskannák fölött a szülés során szerzett élményeiket. Ilyen az élet a m a g a véres, állatias és gyönyörű kegyetlenségében, ám ebből a rengeteg vérből, kínból és fájdalmas k á r o m k o d á s b ó l egy új, friss, drága, gyönyörű, szeplőtlen b a b a bújik elő. - A

túúúúúúúúróóóóóóóóóóóóóbaaaaaaaaaaaaal

- S o s e m h i t t e m volna, h o g y valaki j o b b a n k á r o m k o d i k n á l a d - m o n d t a J a n e y Elizabethnek, aki válaszul bemuta­ t o t t neki az ujjával. B e f u t o t t a szülész, egy m a g a s , karcsú, fekete hajú férfi c s o d á s rózsaszín i n g b e n . J a n e y p u p i l l á i tányérnyira kere­ kedtek a gyönyörtől. - B á r c s a k e n g e m babrálna - súgta a barátnőinek. - F o g d be, te szexmániás rüfke! - pisszegett rá Elizabeth. - M o s t már nyomhatok? - könyörgött Helen. - Igen, n y o m h a t , szívecském - a d t a ki az engedélyt a bába. H e l e n hagyta, h o g y a teste tegye a dolgát: nyomott. Erez­ te, h o g y kettéhasad. -

Nnnnnnnnnnnnnjjjjjjjjjjajjjjjjaaaaaaa

hhhhhhhhhhhhhhhl - L á t s z i k a m a g z a t feje! - szólt S a n d r a a szülésznek. - J ó kislány! - dicsérte a szülész. - N a , n y o m j o n m é g egyet, H e l e n ! H e l e n elengedte a barátnői kezét, és m e g m a r k o l t a a fej­ támlát. Elizabeth az ágy végébe surrant, h o g y lássa a szülést, J a n e y követte. A b a b a feje m á r bújt kifelé, dús, sötét haja a zsíros m a g z a t m á z t ó l nedvesen t a p a d t a buksijára. És m á r látták a kislány összegyűrt kis W i n s t o n Churchill-pofiját. 430

- M o s t j ö n a válla, szívecském, ez a legnehezebb. N y o m ­ jon! H e l e n elpilledve n y o m o t t egyet, csak ennyi telt tőle. - N e m t u d o k - kiáltotta kétségbeesetten. - De igen, t u d s z - szólt rá Elizabeth. - N e m tudok - zokogta Helen. - H á t , ha ö n t n e m izgatja, e n g e m m i n e k i z g a s s o n m o n d t a S a n d r a , és cinkosán Elizabethre kacsintott. - Gyerünk, te lusta tehén! - b u z d í t o t t a Janey, és beszállt a játékba, h o g y m o z g ó s í t s á k az adrenalint barátnőjük szer­ vezetében, és megszülhesse a gyermekét. - A A A A R R G G G G G H H H H H ! - h ö r d ü l t fel Helen, és erejét a végsőkig megfeszítve n y o m o t t , h o g y m e g m u t a s ­ sa nekik, de sajnos ez messze n e m volt elég. - Ú j r a ! - kiáltott rá Janey. „Rajta,

drága

kislányom,

nyomjál!"

Apu? T u d t a , h o g y a m a r a d é k D e m e r o l űz vele tréfát, de o t t állt az apja teljes é l e t n a g y s á g b a n , a szürke öltönyében, a félhold alakú kis szemüvegével, hófehér z s e b k e n d ő j e ki­ k a n d i k á l t a szivarzsebéből, sárga nyakkendője W i n d s o r c s o m ó r a volt kötve, és úgy m o s o l y g o t t le rá. M é g a kölnije illata is m e g c s a p t a az orrát. A z t á n p i s l o g o t t egyet, s az a p ­ ja szertefoszlott. -

NNNNNNNNNNNNNNNrrrrrhhhhhhhhhhhh!!!!

- Ez az, ez az, itt van, a francba, Helen, kint v a n ! Elizabeth figyelte, a h o g y a b a b a vékonyka h a n g o n , mér­ gesen tiltakozva kicsusszan a b á b a kezébe. M é g tartotta a köldökzsinór, amikor S a n d r a H e l e n kinyújtott karjába he­ lyezte. Az újdonsült anyuka z o k o g n i kezdett ö r ö m é b e n , és azt g ü g y ö g t e : - Az én babám, nézd, az én kislányom! H e l l ó belló, kicsikém! En v a g y o k az anyukád, ez m e g itt a te J a n e y 43i

n é n i d és Elizabeth nénid... - H e l e n a m e n n y e k felé emelte az arcát, és t á t o g v a m o n d t a az apjának: - Nézd, apu, nézd, milyen álomszép az unokád! - J ó l vagy ? - kérdezte Elizabeth. L á t s z ó l a g m i n d e n rend­ b e n volt Helennel, őrülten vigyorgott, m i n t a vadalma, fü­ lig érő m o s o l y a kettészelte nyúzott, csatakos arcát. - Ó, igaz, a m i t T e d d y m o n d o t t . Megéri, igazán m e g é r i ! N é z d csak m e g , a kislányom... N é z t e Janey, és nézte Elizabeth, de ő csak egy véres, csúf, szutykos, összegyűrt, gyönyörű, csodálatos kis csecsemőt lá­ tott, és azt g o n d o l t a : Ha ennyire m e g h a t ó d o m a b a r á t n ő m gyermekétől, m i t érzek m a j d a sajátom iránt? H e l e n sírt, J a n e y sírt, és Elizabethnek is eleredtek a könnyei, és ú g y p a ­ t a k z o t t a k az arcán, m i n t h a egy feneketlen kútból fakadná­ nak. És valahol a szívében l e o m l o t t az utolsó bástya, m i n t a berlini fal, és t u d t a - tudta -, h o g y m é g ez a gyönyörű, tökéletes pillanat is elhalványul majd, a m i k o r a kezébe ad­ j á k a saját kisbabáját. M e g d ö r z s ö l t e a pocakját, és halkan o d a s z ó l t a benne la­ kó c s ö p p s é g n e k : - Szeretlek!

432

A l e x a n d r a Pénelopé Elizabeth J a n e L u x m o r e augusztus 2 3 án született két kiló h a r m i n c dekával. Az anyukája n e m csi­ nált be szülés közben. N e m tartja a k a p c s o l a t o t az apjával, bár egy bizonyos E d w a r d S a n d e r s o n úr egyre növekvő gya­ korisággal látogat el hozzájuk virággal és játékokkal meg­ pakolva. O és az anyukája s o k a t beszélgetnek a kertben a régi hintánál. A l e x a n d r a a bájos R é g i Parókián él az anyukájával és az iránta érzett rajongástól teljesen m e g g á r g y u l t nagyijával, aki m é g kardigánt is k ö t ö t t neki k a s m í r b ó l ! Anyukája s o k j o g i könyvet olvas, és magával viszi őket az elhunyt n a g y p a p a d o l g o z ó s z o b á j á b a , h o g y o t t tanuljon. A fényképészet iránti érdeklődése istenigazából feltámadt. És végre k i d o b h a t t a a k u k á b a az összes push-up melltartót. M o s t a n s á g azt csiripelik a madarak, T e d d y S a n d e r s o n ki­ a d t a a szobafestőknek, h o g y a hét hálószobája egyikét ba­ lettcipő-rózsaszínre fessék ki fehér nyuszikkal.

R ó b e r t G e o r g e Cyril H o b s o n szeptember 30-án született ( a p j a k ö n n y e s m á m o r b a n ú s z ó , r o k o n o k n a k é s barátok433

n a k m e g e r e s z t e t t telefonhívása szerint), n é g y kiló negy­ venhét dekával, és édesanyjának a szüléskor elég volt a g á z és levegő. Az ifjú R ó b e r t az anyukája vörös haját és az apukája kacagó-csillogó szemét örökölte. Az anyukája visszament dol­ gozni, az apukája főállású házi asztalos és g y e r m e k g o n d o z ó , m á r a m i k o r hozzáfér a fiához a nagyszülőktől. Ez a felállás m i n d e n k i n e k tökéletesen megfelel. Anyukája 3 8 D D - S m a r a d t . A szülei csillárt vásárolnak.

Ellis J o h n S i l k s t o n e farfekvéses b a b a volt. O k t ó b e r 2-án született előre tervezett császármetszéssel, a m i zökkenő nél­ kül zajlott le. H á r o m kiló ötvenhét dekával j ö t t a világra. A buksiján vadul m e r e d e z ő fekete haj p o n t olyan, m i n t az apukájáé, m í g a hihetetlenül h o s s z ú szempillákat az anyu­ kájától örökölte. Es a m i k o r először vették a kezükbe, majd kicsordult a szívük a b o l d o g s á g t ó l . Á z anyukája r é s z m u n k a i d ő s t i t k á r n ő k é n t d o l g o z i k a h í r h e d t b a r k á c s s z a k ü z l e t - és s z u p e r m a r k e t - ó r i á s Terry L e n n o x n a k , aki a kisfiú keresztapja lett. Az apukája azzal szerzett hírnevet, h o g y kellemes házakat épít családoknak, ahol b o l d o g a n élhetnek. A kislegény a b a b a s z o b á b ó l hallja az O x w o r t h p a t a k c s o b o g á s á t , és néha egészen biztos ben­ ne, h o g y éjnek évadján egy n a g y kutya jelenik m e g a szo­ b á b a n , és a kiságya mellé ledobja m a g á t . Ö r ü l , h o g y h a vele van a kutyus. Van egy C l e e f n e v ű macskája is, aki i d ő n k é n t megmozdul. Anyukája és apukája veszettül szeretik őt, a m a c s k á t és egymást. J ö v ő májusban esküsznek. 434

tlvánítás

Hálával t a r t o z o m barátaimnak, akik a m a g u k m ó d j á n m i n d előrelendítettek az úton, h o g y ez a regény megszülethessen. L u c i e Whitehouse-nak, aki kitárta ajtaját, h o g y bebocsá­ tást nyerjek a hidegről, és S u z a n n e B a b o n e a u - n a k , aki az én tündér keresztanyám, s ezzel m i n d e n t elárultam. N i g e l S m i t h n e k , aki miszlikbe aprította a történetet, h o g y ren­ det teremtve újra felfűzzem. Tara Wigley-nek, akivel élmény együtt dolgozni, s aki oly sokat tett azért, h o g y ide eljussak. J o a n D e i t c h n e k , akinek oroszlánrésze van abban, h o g y lát­ s z ó l a g t u d o m , m i t csinálok. „Regényíró barátnémnak", S u e Welfare-nek a felbecsülhetetlen, t a b u d ö n t ö g e t ő , fesztelen locsogásokért. Chris Douglas-Morrisnak, Tony S p o o n e r n e k és D á v i d Greavesnek, akik vállalták a kockázatot, és megvál­ toztatták a z életemet. M r s . G u n s e n n e k , aki C a t h M a r k l e w m e l l é ültetett latinórán, s í g y m e g a j á n d é k o z o t t e g y ba­ rátnővel és nővérrel. R a c h e l H o b s o n n a k a pulykás szend­ vicsekért anyukája k o n y h á j á b a n „ s o b r e la mesa". M a g g i e „ P é n e l o p é " Irwinnek, amiért örökké t á m o g a t o t t . C a r o l i n e D u r h a m n e k , mert ő segített kellően j ó z a n n a k maradni. Paul Searnek, Alec Sillifantnak, G e d és Kaely Backlandnek, mert 435

ők segítettek kellően b o l o n d n a k lenni. S a r a A t k i n s o n n a k a kiapadhatatlan szívéért. K a r é n Towersnek a melegségért. N ő v é r e i m n e k - H e l e n C l a p h a m n e k , P a m Olivérnek és K a ­ rén B a k e r n e k - a s o k k o m é d i á z á s é r t . S u e M a h o m e n t n e k az egyenes beszédért és a m e g o s z t o t t titkokért. Valamint D e b r a M i t c h e l l n e k , aki olyan j ó l ismer, és még mindig a barátnőm.

436