Anglia, Yorkshire május 24

Anglia, Yorkshire 1812. május 24. – Láthatnám? – kérdezte a lány. Valóban lány volt, alig tizenhét éves. Tágra nyílt kék szeme hatalmasnak tűnt hófehér arca keretében, tekintetében fájdalom és kimerültség tükröződött, s túl fiatalnak látszott ahhoz, hogy anya legyen. Sokáig vajúdott, s még most sem volt túl a veszélyen. A szülésnél segédkező két idősebb nő – egyikükről a szerény ruha ellenére is lerítt, hogy igazi hölgy, a  másik láthatóan a  szolgáló – most aggodalmasan összenézett. A hölgy alig egy évvel azelőtt lett Lith­by márkinéja és a lány mostohaanyja. Viselkedése mégis együttérzésről tanúskodott, és olyan szeretetteljes volt, mint egy anyáé vagy egy nővéré. Szőke feje a párna fölé hajolt. – Kedvesem, jobb lenne, ha nem néznéd meg – mormolta. – Inkább pihenj! – Nagyon csendes. Miért ilyen csendes? – aggodalmaskodott a lány. Lady Lith­by megsimogatta a fejét. – A baba… nem túl erős, Char­lotte.

7

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 7

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase – Meg fog halni, ugye? Ó, meg kell engedned, hogy lássam! Csak egy pillanatra, Lizzie, kérlek! Annyira sajnálom, hogy ennyi gondot okoztam… – Nem te vagy a hibás – vágott a szavába éles hangon Lady Lith­by. – Egyetlen pillanatra se hidd! – Csak hallgasson őladységére – szólalt meg a szolgáló is. – Ez az egész annak a romlott embernek a hibája. Meg annak a semmirekellő teremtésnek, aki nem átallja magát nevelőnőnek nevezni. Az ő dolga lett volna, hogy a báránybőrbe bújt farkasokra figyeljen. De megtette? Nem, teljesen magára hagyta a kisasszonyt. Honnan is tudhatná egy ártatlan leány, milyen gonoszok tudnak lenni a férfiak? A báránybőrbe bújt farkas halott volt. Párbajban ölték meg… természetesen egy nő miatt. Lady Char­ lotte Hayward nyilvánvalóan nem az első és nem is az utolsó volt azoknak sorában, akiket Geordie Blaine megrontott, bár valószínűleg a legfiatalabb és legelőkelőbb születésű. – Tessék, látod? Molly a te pártodon van – mondta a mostohaanyja. – Én is a te oldaladon állok. – Egy könnycsepp talált utat magának az orcáján, és a párnára pottyant. – Ezt sohase felejtsd el! Rám mindig számíthatsz. Bárcsak a múlt nyáron is megbíztál volna bennem… Lady Lith­by nem mondta ugyan ki, de a szavak, mint valami szellem, ott lebegtek a szobában. – Sajnálom – mondta a lány. – Olyan ostoba voltam! Annyira bánom már! De, kérlek, Lizzie, kérlek, láthatnám? Csak egy pillanatra. Kérlek! Levegő után kapkodva beszélt. Szeme megtelt kön�nyel és mellkasa zihált. A két nő attól félt, elveszíti, 8

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 8

6/2/14 10:05 AM

Egy majdnem hölgy bár gondosan ügyeltek rá, nehogy kimutassák az aggodalmukat. – Nem akarom, hogy még jobban felizgassa magát – mormolta Lady Lith­by a szolgálónak. – Mutassuk meg neki a gyereket. Molly átment a  másik szobába, ahol a  szoptatós dajka ügyelt a babára. Mindent nagyon diszkréten megszerveztek: a bábát, a szoptatós dajkát, a kocsit, amely a kisdedet az új szüleihez viszi. A fiatal anyuka botlását gondosan leplezték. A szolgáló néhány perccel később visszatért a kisbabával. Char­lotte mosolygott, és kissé felemelkedett az ágyban. Molly a karjába tette a csecsemőt. A cseppnyi fiú ügyetlen kísérletet tett arra, hogy megkeresse az anyai emlőt, aztán egy sóhajjal feladta a próbálkozást. – Ó, ne halj meg! – kérte az anyukája. Megsimogatta a tejfehér hajpihéket. Mutatóujjával végigcirógatta a kisfiú orrát, ajkát, állát. Megérintette a kis kezét, és a baba apró ujjai az övére kulcsolódtak. – Nem szabad meghalnod – súgta neki. – Hallgass a mamára! – Azzal súgott még valamit a kicsi fülébe, de olyan halkan, hogy a többiek nem hallhatták. – Jól gondját fogják viselni? – nézett fel a lány a mostohaanyjára. – Jó családba kerül – biztosította Lady Lith­by. – Már régóta próbálkoznak, hogy gyerekük szülessen. Minden szeretetüket rá fogják pazarolni. Ha életben marad. Ezt sem mondta ki. Túl sok minden nem lett kimondva, de Char­lotte így is jól tudta, hogy rosszat tett, s hogy milyen kínos helyzetbe hozta a mostohaanyját… röviden szólva, nagyon 9

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 9

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase is tisztában volt vele, mi mindennel tartozik ennek az asszonynak, semhogy kimondja, ami a szívét nyomja. De az is lehet, hogy oly mélyen gyökerezett szívében a fájdalom, hogy nem talált rá szavakat. Csak nézte a babát, és gyászolt. Olyan gyász ülte meg a szívét, amelyről nem is képzelte, hogy létezik. Nézte a fiát, a gyönyörű kisfiát, és arra gondolt, mekkorát vét ellene. Azt hitte, Geordie Blaine összetörte a szívét, de az a fájdalom semmi volt ehhez képest. Egy ártatlan gyermeket hozott a világra. Egy gyenge kisfiút, akinek az édesanyjára volt szüksége. De az nem tarthatta meg. Szerelem. Mennyit vétkezett miatta… de különösen az ellen az ártatlan teremtmény ellen, akit leginkább szeretett volna megvédelmezni. Szerelem. Tényleg vakká teszi az embert. Vakká másokra. Vakká a múltra, jelenre, jövőre. Vakká mindenre és mindenkire, kivéve arra az egy, lelkiismeretlen férfira és az általa keltett érzelmekre: a vágyra… szenvedélyre… Az egyszerű állati ösztönöket jelölik ezekkel a költői szavakkal. Már tudja, de túl későn jött rá. Azok az érzések gyorsan semmivé lettek. Nem maradt más belőlük, csak az elviselhetetlen bánat és fájdalom. Szerelem. Soha többé! A lelke nem tudná még egyszer elviselni. Char­lotte homlokon csókolta a babát, aztán a szolgálóra emelte csillogó, kék szemét. – Most már elviheted – mondta. 10

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 10

6/2/14 10:05 AM

Első fejezet

Az volt a gond Da­rius Car­sing­tonnal, hogy nem volt szíve. A családban mindenki egyetértett abban, hogy Hargate grófjának legkisebb fia még eme fontos szervvel együtt született. Abban sem volt vita köztük, hogy kezdetben egyáltalán nem látszott, hogy Lord Hargate öt fia közül épp ő lesz a legbosszantóbb. Az biztos, hogy külsőre nemigen különbözött a többiektől. Két bátyja, Benedict és Rupert Lady Hargate sötét színeit örökölték. Da­rius Alisterhez és Geoffrey-hoz hasonlóan Lord Hargate aranybarna hajával és borostyánszínű szemével dicsekedhetett. Akárcsak összes fivére, Da­rius is magas és erős volt. És persze ugyanolyan jóképű, mint a többiek. Tőlük eltérően azonban ő érdeklődött a tudományok iránt. Mindig is így volt. Azzal kezdte apja bos�szantását, hogy ragaszkodott Cambridge-hez, holott a  család férfi tagjai mindig is Oxfordban tanultak. Cambridge tudományos szempontból szigorúbb, érvelt a fiú. Az ember ott tanulmányozhatja a botani11

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 11

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase kát, a  fémolvasztást és más természeti és gyakorlati bölcseleteket. Tény, jó eredménnyel végzett Cambridge-ben. Sajnos, mióta befejezte a tanulmányait, úgy tűnt, hagyta, hogy az értelme vegye át a hatalmat az érzelmei és az erkölcsei felett is. Egyszerűbben szólva, Da­rius két részre osztotta az életét: 1. az állatok viselkedésének tanulmányozására, különös tekintettel a nemzési és párosodási szokásaikra, és 2. szabad óráiban ezeknek a szokásoknak az utánzására. Ez a második pont volt a gond. Lord Hargate másik négy fia sem viselkedett szentként, ha nőkről volt szó – kivéve Geoffrey-t, aki születése pillanatától fogva monogám volt. Ami a mennyiséget illeti azonban, egyik fivér sem kelhetett versenyre Da­riusszal. Mégsem korhely mivolta aggasztotta az apját, anyját és a családot, akik szintén távol álltak az erkölcsök merev értelmezésétől. Mivel Da­rius az ártatlanok elcsábításánál meghúzta a vonalat, nem panaszkodhattak arra, hogy gazember lenne. A fiú ahhoz is elég okos volt, hogy hódításait a félvilági nők vagy az előkelő társadalom perifériáján élőkre korlátozza, így azt sem mondhatták, hogy botrányok tapadnak a  nevéhez. Ezekben a körökben amúgy is lazák voltak az erkölcsök, ezért a  szemöldöküket sem vonták fel Da­rius tettei hallatán, nemhogy botránylapokban szellőztették volna meg a kicsapongásait. Ami viszont a végtelenségig felbosszantotta a családot, az a tervszerűség és személytelenség, amellyel Da­rius bánt a szebbik nemmel. 12

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 12

6/2/14 10:05 AM

Egy majdnem hölgy Többet jelentettek számára a tanulmányozott állatok, mint a nők, akiket az ágyába vitt. Képes volt felsorolni az összes különbséget két juhfajta közt – a legjelentősebbeket s a legapróbbakat is –, de nem emlékezett legutóbbi szeretője nevére… a szeme színéről nem is beszélve. Lord Hargate hiába várta, hogy legkisebb fia befejezze a korhelykedést, vagy legalább valami emberséget mutasson e  téren, ezért amikor Da­rius elérte a  huszonnyolcadik életévét, apja úgy döntött, ideje közbeavatkoznia. A dolgozószobájába hívatta Da­riust. Lord Hargate mindegyik fia tudta, mit jelent, ha apjuk a dolgozószobájába hívatja valamelyiküket: le akarja hordani, méghozzá úgy, hogy azt még évek múltán is megemlegeti az illető, ahogy Rupert szokta mondani. Da­rius mégis úgy vonult be a  szobába, amelyet Alister csak vallatókamrának szokott nevezni, mintha csak a pulpitusra vonulna, hogy előadást tartson: egyenes háttal, felemelt fejjel, aranyszínű szeme intelligensen csillogott. Öntelt magabiztossággal állt meg az íróasztal előtt, és egyenesen az apja szemébe nézett. Végzetes hibát követ el, ha nem így tesz. Ezt egy kevésbé értelmes ember is megtanulja, ha négy erős akaratú fivér árnyékában nő fel. Arra is odafigyelt, nehogy úgy tűnjön, mintha különös gondot fordított volna a külsejére, mert az úgy festene, mintha kedvére akarna tenni a szörnyetegnek. 13

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 13

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase Igazság szerint Da­rius mindig pontosan tudta, mit csinál és azzal milyen hatást kelt. Talán csak egyszerűen végighúzta a kefét sűrű, barna haján. De a figyelmes szemlélő észrevehette, hogy a hajvágás kiemelte azokat a tincseket, amelyek világosabb aranybarnán csillogtak, elárulva, hogy gazdájuk sok időt tölt a szabadban, a napon… kalap nélkül. A nap a nemes vonású arcot is barnára festette, a megtévesztően egyszerű ruha pedig még előnyösebbnek tűntette fel erőteljes alakját. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy tudós. Még csak különösebben civilizáltnak sem látszott, s nem csupán az izmos test vagy a szinte sugárzó erő és egészség miatt. A belőle áradó állati energia és a felszín alatt bujkáló, meg nem szelídített zabolátlanság keltette ezt az érzést. A legtöbben, különösen a hölgyek közt, nem egy előkelő születésű úriembert láttak maguk előtt, ha Da­ riusra néztek, hanem egy természeti erőt. A nők vagy hagyták magukat elsöpörni általa, vagy meg akarták szelídíteni. Ezzel az erővel azonban akár szél, az eső vagy az Északi-tenger megszelídítésével is próbálkozhattak volna. Da­rius nem látta semmi okát, hogy másként viselkedjen. A  nőkkel való kapcsolat a  természetéből adódóan pusztán múlékony esemény. Végül is a nők nincsenek hatással sem a társadalomra, sem a mezőgazdaságra, sem bármilyen más, fontossággal bíró dologra. Apjának azonban más volt a véleménye, és ezt világossá is tette. Szerinte a korhelykedés otromba és a közönségesség jele, Da­rius szeretőinek száma pedig olyannak állítja be a fiatalembert, mintha versenyezni 14

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 14

6/2/14 10:05 AM

Egy majdnem hölgy akarna a többi henye és meggondolatlan alakkal, akik semmit sem tudnak kezdeni az életükkel. A leckéztetés még folytatódott egy darabig, méghozzá abban a velős és gyilkos stílusban, amely Lord Hargate-et a parlament egyik legfélelmetesebb tagjává tette. A józan esze azt súgta Da­riusnak, a  beszéd csak egy logikátlan kirohanás az apja részéről, ennek ellenére fájt, ahogy Lord Hargate-nek ez is volt a szándéka vele. Mindazonáltal egy értelmes ember nem hagyja, hogy az érzelmei vezéreljék, még akkor sem, ha szörnyű provokációnak van kitéve. Ha az a bűne, hogy nem engedi, hogy az érzelmei irányítsák, gondolta Da­rius, ám legyen. Már régen megtanulta, hogy a  logika és a  hűvös távolságtartás hatalmas fegyver. Megakadályozza, hogy a basáskodó családtagok erős személyiségükkel agyonnyomják az embert, megóvják a manipulációtól… különösen a női manipulációtól és tiszteletet keltenek… legalább a hozzá hasonlóan intelligens társakban. Így aztán Da­rius a lehető legbosszantóbb válasszal vágott vissza, amit ki tudott gondolni a rendelkezésére álló rövid idő alatt. – Tisztelettel megjegyezném, uram, nem értem, mi köze van az érzelmeknek az említett dologhoz. Ez pusztán a hím természetes ösztöne, hogy párosodjon az ellenkező nem egyedével. – De ahogy azt több, az állatok udvarlási szokásai­ ról szóló tanulmányodban is kifejtetted, egyben néhány faj természetes ösztöne arra is irányul, hogy párt válasszon, akivel leéli az életét – felelte Lord Hargate.

15

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 15

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase Ó, szóval eljutottak a nem is túl meglepő lényeghez. – Más szóval, azt kívánja, hogy megnősüljek – állapította meg Da­rius. Nem volt szokása köntörfalazni… egy újabb bosszantó szokás a részéről. – Nem a tudós pályát választottad. Ha úgy döntöttél volna, hogy Cambridge-ben professzorkodsz, természetesen senki sem várná el tőled, hogy megnősülj. De neked nincs semmiféle szakképzettséged. Nincs szakképzettsége? Huszonnyolc évesen Da­rius Car­sing­ton a Filozófiai Társaság egyik legtöbbre tartott tagjának számított. – Uram, engedje megjegyeznem, hogy a munkáim… – Úgy tűnik, a fél arisztokrácia mindenféle értekezéseket és tanulmányokat firkál, hogy lenyűgözze az egyik vagy másik tudós társaságot – legyintett Lord Hargate elutasítón. – Ezeknek az uraknak a többsége azonban rendszeres jövedelemmel rendelkezik, és ez a jövedelem nem az apjuk pénztárcájából származik. Ez fájt, és Da­rius szeretett volna visszavágni. Mi mást kezdhettem volna az életemmel helyette? – kérdezhette volna. Hogyan tűnhettem volna ki másként a  többiek közül? Benedict a  mintakép és emberbarát, Geoffrey az ideális családapa, Alister a háborús hős és gyógyíthatatlan romantikus, Rupert a  szeretetre méltó csirkefogó és – az utóbbi időben – merész szerencsevadász. Hogyan tűnhettem volna ki közülük, ha nem úgy, hogy az egyetlen adottságomat, az eszemet fejlesztem? Másként hogyan léphettem volna ki az árnyékukból? Bár ezek a kérdések teljesen logikusak voltak, Da­ rius mégsem tette fel őket. Nem volt hajlandó bekapni

16

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 16

6/2/14 10:05 AM

Egy majdnem hölgy a csalit, és védekezni a nyilvánvalóan igazságtalan és logikátlan dorgálás ellen. – Ebben az esetben, apám – erőltetett magára derűs arckifejezést Da­rius –, talán lenne olyan jó, és keresne nekem egy gazdag hozománnyal rendelkező menyas�szonyt? Úgy tűnik, a fivéreim elégedettek a választásával, számomra pedig teljesen közömbös a téma. Da­riust valóban nem érdekelte a dolog, és biztos volt benne, hogy ezzel mélységesen felháborítja a szüleit. Ez némi vigaszt jelentett a számára, de nem túl sokat, mert Lord Hargate mestere volt annak, hogyan palástolja az érzelmeit. – Nincs időm arra, hogy megfelelő menyasszonyt keressek neked – közölte őlordsága. – Különben is, a fivéreidnek sem szóltam a házasságról, amíg a harmincadik életévük küszöbére nem értek. Ha tisztességes akarok lenni, neked is hagynom kell még egy évet. És ahogy a bátyáidnak biztosítottam a lehetőséget, hogy hasznossá tegyék magukat, neked is meg kell adnom az esélyt. A legidősebb fiúnak, Benedictnek nem kellett szakmát vagy gazdag feleséget keresnie magának, mivel ő  fog örökölni mindent. A  többi fiú eddig pénzért nősült. Igaz, szerelemből is, de Lord Hargate okosabb volt annál, semhogy ezt megemlítse. Da­rius a romantikus szerelmet a babonák, mítoszok és költői szamárságok kategóriájába sorolta. A romantikus szerelmet szerinte a képzelet szülte, a vonzalomtól, a buja vágytól, sőt még a családban tapasztalható és az állatvilágban is megfigyelhető szeretettől és ragaszkodástól eltérően.

17

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 17

6/2/14 10:05 AM

Loretta Chase Jelen pillanatban azonban Da­rius nem a szerelmen elmélkedett, sokkal inkább azon, miben mesterkedik ravasz és gátlástalan apja. – Milyen esélyre gondol? – Nemrégiben egy újabb birtok került a tulajdonomba – mondta Lord Hargate. – Kapsz egy évet, hogy bevételt produkálj rajta. Ha sikerül, teljesen felmentelek a házasság alól. Da­rius szíve nagyot dobbant. Egy kihívás, igazi kihívás! Talán az apja végre-valahára felismerte, hogy mire képes? Nem, dehogyis. Az lehetetlen. – Ez biztos nem ilyen egyszerű – jegyezte meg. – Kíváncsi lennék, hol itt a csapda? – Valóban nem lesz egyszerű vagy könnyű – helyeselt őlordsága. – A birtok tíz évig kancelláriai törvényszék előtt volt. A kancelláriai törvényszék a király akaratát keresztülvivő bíróság volt, amelyhez sokkal könnyebb volt benyújtani a panaszt, mint jogorvoslatot is kapni rá, ahogy azt nem kis bánatukra számosan megtapasztani voltak kénytelenek. – Tíz évig? – hitetlenkedett Da­rius. – A Cheshireben lévő birtokra gondol, amelyik azé a bolond öregasszonyé volt? Mi is a neve? – Beechwood. A bolond öregasszony Lord Hargate unokatestvére, Lady Margaret Andover volt, aki – mire a halál érte jött – családja egyetlen tagjával sem volt beszélő viszonyban, sem a szomszédokkal vagy bárki mással a világon, kivéve a mopszliját, Galahadet, aki szintén régen kimúlt már, és akire a birtokot is hagyta a vég18

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 18

6/2/14 10:05 AM

Egy majdnem hölgy rendelete záradékában, amely kétszáztizennyolc oldalt tett ki. A záradék passzusai ellentmondtak egymásnak, akárcsak a többi, számos kiegészítésé, amelyet az idős hölgy élete utolsó évtizedében hozzáfűzött a végrendelethez. Ezért is végezte a birtok ügye a bíróságon. A kirakós játék darabjai végre a helyükre kerültek. – A ház még áll? – kérdezte Da­rius. – Alig. – És a föld milyen állapotban van? – Mégis, mit képzelsz, milyen állapotban lehet, amikor tíz évig elhanyagolták? – Értem – bólintott Da­rius. – Herkulesi próba elé állít. – Pontosan. – Bizonyára ön is tisztában van vele, hogy nem egy, de jó néhány évre szükség lesz, hogy a birtok ismét jövedelmező legyen. Ez az üröm az örömben. – A birtok valaha nagyon szép bevételt biztosított a gazdájának, és benne rejlik a lehetőség, hogy újra így legyen – jelentette ki Da­rius apja. – Lord Lith­by, aki a tőle keletre lévő birtok ura, szemet vetett rá. Ha úgy érzed, nem tudsz megfelelni a kihívásnak, ő boldogan leveszi a vállamról a birtok terhét. Ezzel őlordsága – ahogy nyilván tisztában volt vele a manipulatív ördög –, Da­rius elevenére tapintott… és természetesen működött, ahogy tudta is, hogy így lesz. Még a leghatározottabb és legértelmesebb ember sem nyerhet csatát a férfibüszkeség ellenében. – Ön is nagyon jól tudja, hogy nem fogom… nem tudom visszautasítani, ha így állítja be a dolgot – mondta Da­rius. – Mikor kezdődik az évem? – Most – felelte Lord Hargate. 19

Loretta Chase - Egy majdnem hölgy 001-380.indd 19

6/2/14 10:05 AM