A FÔNYEREMÉNY. Tanfolyamtervezés és hálózatépítés

Tanfolyamtervezés és hálózatépítés

A FÔNYEREMÉNY

István alig tudja elhinni. Évek óta lottózik, minden héten ugyanazokat a számokat teszi meg. Hétfô reggelenként reménykedve lapozza fel az újságot, de aztán hamarosan már csüggedten félre is teszi. Hétrôl hétre ugyanaz a rituálé. De egy csapásra minden megváltozott, megnyerte a fônyereményt… Aki úgy gondolja, hogy István venne magának egy házat vagy egy autót, óriási bulit rendezne a barátainak, vagy pálmafák alatt unná halálra magát egy távoli szigeten, az téved. Néhány évvel ezelôtt kieszelt egy tervet, amelyet most meg akar valósítani. Ehhez röviden Istvánról is kell mesélnem. Észak-Kelet-Magyarországon él, tanár egy városi gimnáziumban és a helyi természetvédelmi egyesület egyik alapítója. Nem sokkal ezelôtt egyesülete egy környezet- és természetvédelmi oktatóközpontot hozott létre, amelybe István összes szabadidejét és szívét-lelkét beleadta. A központ áll, és az egyesület megpróbálja felvenni a kapcsolatot más olyan intézményekkel és emberekkel, akiknek már vannak tapasztalataik a környezeti nevelés területén. Számos levelet küldtek bel- és külföldre, és kaptak is néhány barátságos és bátorító választ. De ez még kevés. Istvánék egyesülete kapcsolatokat szeretne kialakítani és ápolni, rendezvényeket szervezni, kiállításokat tervezni, és még sok mást is. Eddig kötve volt kezük, egyrészt a szûkös pénzügyi lehetôségek miatt, másrészt ezért, mert még nem volt túl sok tapasztalatuk a környezeti nevelés terén.

127


128

TÖRTÉNET Mihelyst István tudomást szerez a jó hírrôl, gyûlést tart az egyesület, mint minden fontos megbeszélés esetén, most is a nagy faasztal körül, a hárs alatt. István a többiek elé terjeszti ötletét. Kapcsolatba szeretne lépni különbözô európai országok környezeti nevelôivel, és találkozóra hívni ôket. Megoszthatnák egymással módszereiket, és újabbakat dolgozhatnának ki. – Mindenek elôtt, – és itt István feláll és izgatottan fel-alá járkálni kezd – az összejövetelt arra kellene használni, hogy hálózatot építsünk ki azok között, akik Európa-szerte környezeti nevelési központokban és más hasonló intézményekben dolgoznak. Mindannyian hasonló problémákkal szembesülünk, de el vagyunk szigetelve azoktól, akikkel egyesítenünk kellene az erôinket. E szavakkal aranylón fénylô boros poharát felemeli, és ígéretet tesz arra, hogy abban az esetben, ha az egyesület a találkozót megszavazza, akkor ô megszervezi és finanszírozza környezeti nevelôk nemzetközi találkozóját a központban. Hosszú heteken keresztül foglalatoskodik István a címekkel. A frissen beszerzett számítógép és az internet lényegesen megkönnyíti munkáját, a válaszok hamarabb befuthatnak majd. Tanítás után mindjárt a központba igyekszik, ahonnan a kapcsolatfelvételeket és szervezést bonyolítja. Fáradozása sikerrel járt. Egy hûvös ôszi napon Európa öt országából tizenöt környezeti nevelô érkezik meg a magyarországi természetvédelmi központba. Miután csomagjainkat elhelyezzük a szobákban, a tágas, faburkolatú tanteremben gyûlünk össze. István rövid bevezetôt tart, elmondja, mennyire örül, hogy végre személyesen is találkozhat velünk a levelezések és telefonálgatások után. Elsôként Lisát mutatja be, aki a három napig tartó munkatalálkozó moderátorként lesz mellettünk. Sokféle módszer felhasználásával zajlik az ismerkedés, és ez jól illik tarkabarka csoportunkhoz. Névfeliratokat készítünk magunknak, „képeslapot” rajzolunk lakóhelyünkrôl, közös poszteren tüntetjük fel, ki milyen várakozásokkal néz a találkozó elébe és mivel tud hozzájárulni a találkozó sikeréhez, postaládákat készítünk magunknak, festett képeknek címet adunk saját nyelvünkön. Egyre jobb lesz a hangulat, kerékbe törjük az angol nyelvet, – úgy állapodtunk meg, ez lesz a találkozó közös nyelve. Végül leülünk körben és kérdéseket húzunk elô egy zsákból, melyek alapján néhány dolgot megtudhatunk egymásról. Aztán képeslapunk segítségével bemutatjuk, hogy néz ki a lakóhelyünk. Áttekintjük a programot. A témákat István heteken át gyûjtötte tôlünk. István „falufelfedezô” sétát szervez számunkra, hogy megismerkedjünk a környékkel. A javaslat Carmentôl származik, aki ezzel a módszerrel szokta megismertetni a látogatókkal spanyol faluját. Ezt a vidám tevékenységet egy meditatív követi. Párosával végigjárunk egy rövid utat a szôlôhegyen, amely most környezeti nevelôvé válásunk folyamatát szimbolizálja. A változatos tájon fellelhetô tárgyakat, jelenségeket szimbólumként használva beszélünk errôl. Például „a kis sikerek édes szôlôszemei”, vagy „felfelé


TÖRTÉNET

ívelô út (a dombra), lefelé ívelô út (a völgybe)” stb. Ez a visszapillantás felébresztette kíváncsiságunkat a többiek munkája iránt. A nagy hárs alatti faasztalnál találjuk magunkat, ahol bemutatjuk egymásnak a magunkkal hozott brosúrákat, könyveket és szórólapokat. Néhányan ismertetik munkájukat. Aztán István végigvezet bennünket a központon, megmutatja a kis, játékos elemekben gazdag kiállítást és az oktatótermet, ahol helyi termékek is vásárolhatók. Egy ajtó tárul fel, otthonos étkezôbe érünk, ahol ízletes, tájjellegû ételeket szolgálnak fel nekünk. Kis pihenô után folytatjuk „hálózatépítô találkozónkat” (ahogy tréfásan nevezzük). A képzések tervezésével kapcsolatos problémákról és lehetôségekrôl fogunk beszélni. Bevezetésképpen moderátorunk, Lisa egy játékot játszik velünk: Kollégáink, fônökeink és családtagjaink helyébe kell képzelnünk magunkat, és érveket gyûjtenünk a nevükben arra, hogy miért „értelmetlen” egy ilyen távoli képzésre elutazni. Elôször meglehetôsen furcsálljuk ezt a gyakorlatot, hiszen épp csak hogy megérkeztünk, de István elmagyarázza, hogy fontos a másik oldal érveit átgondolni, mielôtt magunk tervezünk hasonló találkozót. Így aztán komolyan vesszük ezt a szerepjátékot, hiszen tényleg rólunk magunkról szól, és segít abban, hogy jó érveket találjunk. Miután a körünkben felbukkanó legzordabb fônököt is meggyôztük a szeminárium hasznáról, áttérünk más kérdésekre: hogyan tervezzünk szemináriumot a leghatékonyabban, mire ügyeljünk stb… Mindenki felírja az elsô gondolatát egy cédulára, és átadja a szomszédjának. A szomszédunktól kapott cédulára egy következô gondolatot írunk, és így tovább, egészen addig, míg már nem jut eszünkbe semmi új, akkor Lisa félbeszakítja a gyakorlatot. Végül a tizenöt papíron több mint száz ötlet áll. Lisa a gyûjteményt egy táblára tûzi, majd színes pontokat ragasztunk azon ötletek mellé, amelyeket vitára érdemesnek találunk. Vitacsoportokat alakítunk a legtöbbször jelölt ötletekhez, így a „szerepek tisztázáshoz”, a „csoportszükséglet piramisához”, a „kulturális különbségekhez”, a „nyelvi problémák” és a „tartalmi és emberi tényezôkhöz”. Hosszasan beszélgetünk, nehezünkre esik abbahagyni az érdekes vitát. De már hívnak bennünket a „esti megbeszélésre”, amelyet szintén Lisa moderál. Este aztán jöhet a polka és a bor, míg már azt sem tudjuk, hogy mitôl szédülünk.

129


130

TÖRTÉNET

A következô reggelen ismét tettre készek vagyunk. A nap reggeli megbeszéléssel indul, melynek során tisztázzuk a szervezési feladatokat. Bemelegítô gyakorlatként Anna irányításával fonalhálót szövünk magunk közé. Egyik embertôl a másikig repül a fonalgombolyag, az együttmûködésünkkel kapcsolatos állításokat mondunk, és a gombolyagot addig dobáljuk, míg szimbolikus hálónk el nem készül. Érdekes beszélgetés is szövôdik, amíg „behálózzuk” magunkat. István a szemináriumi teremben paravánokat állított fel, amelyeken nagy betûkkel ez olvasható: „miért, hogyan, mennyi ideig és miben akarunk együttmûködni?” Különbözô színekkel felírjuk válaszainkat, ötleteinket. Ezután kis csoportokat alakítunk az egyes ötletek kidolgozására, a kidolgozott javaslatokat késôbb az egész csoporttal ismertetni fogjuk. Három kiválasztott projektünkre (weboldal készítés; egy újság kiadásának terve; a partnerekkel való együttmûködés) munkacsoportok alakulnak, amelyek a két nap alatt ki fogják dolgozni az adott témát. Mielôtt megkezdjük a csoportmunkát és a délutánt záró „esti megbeszélést”, egy kis lazító gyakorlatot végzünk. A neve „barna heverô”, Mona irányítja. Valaki a „barna heverôrôl” mond egy fogalmat, s nekünk az ehhez kapcsolódó képzettársításainkat kell kimondanunk. Mi más lehetne az elsô szó, ami felmerül, mint a „hálózat”? Szórakoztató módon bonyolódunk bele megint a dologba. Este ismét a „Projekt-piacon” találkozunk, lapozgatunk a szakirodalom asztalon és meghallgatunk egy-két beszámolót a többiek környezeti nevelési tevékenységérôl. Este Pavel egy kazettával lep meg bennünket. Nemsokára ott ropjuk körben mindannyian a különféle országok népzenéjének ritmusára, igyekezve követni Pavel szakavatott lépéseit. Az egyik dallam vidám, a másik szomorkás, s mi addig járjuk, míg egészen meg nem fájdul a lábunk. István és Mona bírja legtovább. Mi, többiek idôvel csöndben elosonunk… Új nap kezdôdik. Izomláz ide vagy oda, nekivágunk a sétának a harmatos mezôn. A pókhálókon remegô harmatcseppek gyögyszemként csillognak a nap elsô sugaraiban. A hûvös levegô és a természet apró csodái felébresztik a lelkünket.


MÓDSZEREK A következô bemelegítô gyakorlat a mesékhez kapcsolódik. Kis csoportokban eljátszunk egy-egy ismert mesét. A második körben választhatunk: vagy mégegyszer eljátsszuk ugyanazt, vagy valaki másét. Egészen addig, míg mindenki ugyanazt a mesét nem játssza.

131

C/P

Ezután folytatjuk az elôzô nap megkezdett csoportmunkát. Hogy tájékozódjunk, hogy állnak a többiek, rövid idôre új csoportokat formálunk: ezekben egy-egy ember révén minden tegnapi csoport képviselve van. Majd visszamegyünk az eredeti csoportunkhoz és tovább dolgozunk. Késô délelôtt már elôre vagyunk annyira, hogy beszámolhassunk részeredményeinkrôl a többieknek. Az egyik beszámoló megnevettet, a másik tapsra késztet, attól függôen, hogy adták elô. Konkrét tervek hangzanak el egy honlap készítésére és egy folyóirat megjelentetésére, amelyek a környezeti nevelés területén szerzett gazdag tapasztalatunkból táplálkoznának. Miután az együttmûködés megszervezésének lépéseit tisztáztuk, megkezdôdik az összefoglalás, amelyet ismét Lisa irányít. Az ilyenkor szokásos kérdésekre, ú. m. „mennyire vagyok elégedett az eredményekkel?; „milyen volt az együttmûködés?” stb. a színes, öntapadós pontoknak egy skálára való felragasztásával válaszolunk. A pontok megoszlása révén láthatjuk a csoport elégedettségének mértékét az egyes kérdésekben. Anna egyszer csak nagy lapokat oszt ki, amelyekre a következô hízelgô mondatot írjuk föl: „Nagyon jó környezeti nevelô vagyok, mert…” A lapokat egymás hátára tûzzük, és színes filctollak után nyúlunk. Némi töprengés után nagy nevetések közepette írogatjuk egymás hátára a dicsérô szavakat. Persze mindenki nagyon kíváncsi, mit írtak a többiek a hátára! Ezt a papírt aztán mindenki gondosan elteszi magának… Újabb sétát teszünk a már ismerôs szôlôhegyeken. Lassan a találkozó zárásához érkeztünk. A szôlôsorok között szétszóródva beszélgetünk. De vajon hova lett Mona és István? Estére a borozás és éneklés közben már biztosan tudjuk, mi az, ami alapvetôen szükséges egy sikeres hálózatalakításhoz: a személyes kapcsolatok, a kulturális különbségek megértése és az összetartozás érzése. Poharunkat emeljük Istvánra, aki összehozott bennünket és Önre, kedves Olvasó, aki végigkísért bennünket Európán: Prost! Salut! Nastráwie! Cheers! Egészségetekre!

I

Tag 1


132

MÓDSZEREK Alapszükségletek… Gondoljunk az alapszükségletek kielégítésére: Kellemes, tágas összejöveteli terem; de legyen hova félrevonulni is, ha valakinek ahhoz van kedve; barátságos étkezô, ízletes ételek, esténként ital és harapnivaló mellett el lehessen üldögélni, beszélgetni; szabadidôs lehetôségek (pl.: pingpong, kártya, uszoda a közelben…); kulturális programok helyi együttesekkel, tánc… A programok megvalósítása mellett ne szoruljon háttérbe maga az ember. Minden egyén önmagában fontos, nem csak környezeti nevelôként vagy egy természetvédô egyesület tagjaként. Szeminárium tervezés: Vigyázat: a képzettségek, szakmák különbözôsége megnehezítheti a szeminárium célkitûzéseinek megvalósítását. ■ Vegyük figyelembe a tartalom megtervezésénél a résztvevôk eltérô elôismereteit és kulturális gyökereit, adjunk elegendô idôt a véleménycserére, a vitákra és a konfliktuskezelésre (fôleg nemzetközi csoportok esetében). A kevesebb több! ■ Tervezzünk elegendô szabadidôt, ne akarjunk minden percet tartalommal megtölteni. (Kb. naponta 6 óra munkaidô elegendô, fontos dolgok történnek a hivatalos munkaidôn kívül is.) Kulturális különbségek ■ A témákkal és módszerekkel kapcsolatban térképezzük fel a kulturális különbségeket. (pl.: Dél- és Közép-Európában eltér az étkezések idôpontja; országonként különbség mutatkozik a kritikanyilvánítás módjában és fogadásában…) ■ Vitassuk meg, miként kezeljük a különbözô társadalmi rétegekhez tartozó résztvevôket (egyetemi tanárt, diákot, köztisztviselôt, civil szervezeti munkatársat). ■ A kulturális különbségek megnyilvánulásait ne személyünk ellen irányuló támadásnak vegyük, hanem lássuk meg bennük a lehetôséget az emberi kapcsolatok új formáinak felfedezésére. ■ Sok idôt szánjunk ezeknek a megbeszélésére, mert a különbségek feszült helyzetben inkább zavaróan hatnak, nem pedig jó élményként. ■ A tolerancia csak türelemmel és nyugalomban tanulható. ■ Tervezzünk sok multi-kulturális rendezvényt, hogy megízlelhessük más kultúrák szépségét és varázsát. Csak ezek után foglalkozzunk a nehézségekkel.


MÓDSZEREK A szerepek tisztázása Fontos szerepek: ■ Jegyzôkönyvvezetô ■ Moderátor(ok) (a tanfolyam teljes ideje alatt ügyel a csoportra, bemelegítô gyakorlatokat kezdeményez, foglalkozásokat vezet, moderálja az összefoglaló értékeléseket), legjobb ha kettô van: egy férfi és egy nô. ■ A tartalomért felelôs koordinátor ■ Szervezési koordinátor (szállás, utazás, pénzügyek, anyagok…) Igen fontos a részletes (írásban rögzített) szerepmeghatározás, már a program kezdetétôl. A szerepek tisztázatlansága elkeseredéshez és vádaskodásokhoz vezethet. A rendezvény közben is ellenôrizzük (a moderátorok segítségével), hogy a kiosztott (felvállalt) szerepek illenek-e az egyének mentalitásához. Figyelem: alakítsunk jól együttmûködni képes csoportot! A hosszabb ideig tartó kurzusok esetében hasznos, ha elôtte egy munkahétvégét szánunk arra, hogy kiderüljön, kedvelik-e egymást a résztvevôk, és akarnak-e együtt dolgozni. (A jó munkalégkör gyakran fontosabb, mint a szerepek pontos meghatározása). Az elején rá kell kérdezni, mennyire kívánnak a részvevôk beleszólni a döntésekbe. (Ha ezeket nem tisztázzuk elôre, akkor biztos, hogy nézeteltéréseink lesznek a továbbiakban.) Javaslataink a nyelvi nehézségek megoldására ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

■ ■ ■ ■ ■

Beszéljünk lassan. Használjunk egyszerû mondatokat. Figyeljünk oda, értik-e, amit mondunk. A hosszabb okfejtéseket végül foglaljuk is össze. Itt is érvényes: a kevesebb – több. Bátran kérdezzünk. Legyen sok kis csoportos munka. Egyezzünk meg a közös nyelvben. (Mi az angolt választottuk. Ez annyiban igazságos volt, hogy egyikünknek sem volt az anyanyelve, így mindenkinek egy kis erôfeszítést kellett tennie.) A feladatokat írásban is adjuk ki, így többször elolvashatók. Az elôadások elôtt osszunk ki írásos összefoglalást. A nyelv nem minden, használjunk testbeszédet, gesztusokat, nézzünk egymásra, segítsünk egymásnak az önkifejezésben. Sok múlik a viselkedésen. A megértés nem csak nyelvi kérdés. A nyelvi és kulturális különbözôségek egy tôrôl fakadnak. Ennek ne csak a kellemetlen oldalát lássuk, hanem vegyük észre benne a lehetôséget, hogy a miénktôl eltérô gondolkodási módokat tanulhatunk és kívülrôl nézhetünk rá a magunk sajátságaira is.

133


134

MÓDSZEREK Együttmûködés a partnerekkel: Milyen lehetôségeket látunk? ■ Külföldi gyakornokok a környezeti oktatóközpontokban. (Pl. Istvánéknál.) ■ Ifjúsági cserehetek a különbözô országok civil szervezetei között. (“Fiatalok Európáért”, EU programok?) ■ Spanyol nyelvtanfolyam Carmen környezeti oktatóközpontjában. Tom toborozza a résztvevôket. ■ Nemzetközi szintû környezeti nevelési tanfolyam szervezése. (Esetleg támogatással?) ■ Meghívni a résztvevôket szakértôként szemináriumokra, tanfolyamokra.


MÓDSZEREK 1) Ismerkedési piactér Tarkán pl. lampionokkal, léggömbökkel díszített terem. A háttérben zene szól. A teremben különbözô tevékenységeket kínáló állomások: ■ Névkártyakészítésre szolgáló gép ■ Levelesláda Az asztalon színes kartonpapírok, ollók, filctollak és ragasztó állnak rendelkezésre. A résztvevôk itt elkészíthetik saját levelesládájukat. A levelesládák legyenek elég nagyok ahhoz, hogy beleférjenek a többiektôl kapott személyes, „titkos” levelek. Jól látható helyre akasszuk fel ezeket a szemináriumi teremben, kommunikációs csatornaként fognak szolgálni. ■ Hazai képeslapok Egy másik asztalon képeslap nagyságú kartonok és egy csomag színes filctoll. Itt a résztvevôk színes képet készítenek lakóhelyükrôl. A kész lapokat összegyûjtjük, hogy a bemutatkozó körben majd felhasználjuk ôket. ■ Európa térkép Az elôzô állomás közelében egy nagy Európa térkép függ. Mellette egy asztalkán kis kartondarabok, színes ceruzák és egy doboz gombostû. A résztvevôk felírják nevüket egy kártyára, majd gombostûvel odaerôsítik a térképen lakóhelyükhöz. ■ Nyitott mondatok a poszteren Faliújságra kitûzve vagy csiptetôs táblákon poszterek láthatók, amelyekre nagy betûkkel egy-egy megkezdett mondatot írtunk. Például: „Azt várom ettôl a szemináriumtól, hogy…” „Semmi esetre sem szeretném, hogy…” „A szemináriumhoz azzal tudnék hozzájárulni, hogy…” Némely posztereken így hangoznak az elsô feljegyzések: „A nap mindig süt!”; „Sok kedves emberrel ismerkedem meg” stb. Az írószerek készen állnak, hogy a résztvevôk felírhassák gondolataikat. ■ Képek különbözô nyelveken A falakon nagy, rajzos plakátok függnek pl.: egy virágot, a napot, madarat ábrázolnak. Ceruzák, filcek odakészítve. A résztvevôk saját nyelvükön adnak címet a képnek, és azt odaírják.

135

Bemelegítés


MÓDSZEREK

136

Alternatíva az elôzô ajánlathoz: ■ Külföldi szavak az ujjakon: Színes papír, olló és ceruza. A résztvevôk papírból egy kezet vágnak ki, majd odamennek a többiekhez és a különbözô nyelveken öt szót kérdeznek tôlük, hogy felírják ôket a papírujjakra. (Változat: a szavakat filctollal közvetlenül a saját kezükre íratják.) A résztvevôk tetszôleges sorrendben felkeresik az egyes állomásokat. Legjobb ezt mindjárt az érkezés után megejteni, amikor szállingóznak befelé. Nagyon kellemes változat, ha a piactér standjait a szabadban, az udvaron alakítjuk ki, nyári melegben például egy-egy napernyô alatt. Bemelegítés

2) Kérdések a zsákból A következô gyakorlat egy lendületes bemutatkozó kör: A résztvevôk körben ülnek. Az elôzôleg elkészített képeslapokat középen helyezzük el. A csoportvezetô egy kis zsákkal jár körbe, amiben kérdésekkel ellátott cédulák vannak, olyanok mint „Mit csináltál indulás elôtti napon?”; „Mi a kedvenc ételed?”. A résztvevôk húzzanak egy-egy cédulát a zsákból. Aki kezdi, felteszi egy más valakinek a kihúzott kérdést. A megszólított válaszol, majd kikeresi középrôl képeslapját, és bemutatja lakóhelyét. Majd ô is felteszi valakinek a kérdését, és így tovább. Hogy lássuk ki volt már soron, mindenki magánál tartja képeslapját. Végül a lapokat kitûzzük a falra.

Érzékenyítés

3) Falufelfedezô-út A falufelfedezô-út lehetôvé teszi, hogy a önállóan és érdekesen ismerkedjünk meg a tanfolyam helyszínéül szolgáló településsel és környékével. A résztvevôk kis csoportokat alakítanak: elôször is megtanulják a vendéglátó ország nyelvén a számokat 1-tôl 5-ig, és fennhangon számolnak körben. Minden 1-es, 2-es, 3-as stb. csoporttá áll össze. Térképet kapnak a környékrôl és egy feladatlistát, például: „Jelöljétek be a térképen a postát”; „Tudjátok meg, mikor indul busz a legközelebbi városba?”; „Nyomozzátok ki, miért kapta az oktatóközpont a „Hársfa” nevet?” Minden csoport más-más feladatokat kap. Határozzuk meg, mennyi idô van a tudakozódó sétára, (kb. egy órát adjunk.) Végül minden csoport elmondja, mi mindent tudott meg, és a megtalált helyszíneket mindannyiuk számára látható módon a falon elhelyezett térképen jelölik. Ily módon csökkenthetô a tájékoztatásra fordított idô, ráadásul a helyszínnel és a helyi infrastruktúrával való ismerkedés összekapcsolható a résztvevôk közötti kapcsolatok fejlesztésével. Kisebb településeken bátorítsuk a helybéliekkel való ismerkedést is.


MÓDSZEREK 4) Séta elmélkedéssel

137

En-tapasztalás

Ez egy szabadban végzendô páros gyakorlat, lehetôleg változatos vidéken. Olyan útvonalat keresünk, amely szimbolizálhatja szakmai pályafutásunk utóbbi éveinek állomásait. Elôször mindenki magában jellemezze a múltat a táj elemeinek segítségével. Például egy kis dombra való felkapaszkodás az ’egyre szélesebb körû rálátást’, a tüskebozót az ’akadályokkal teli idôszakot’ jelezheti. Ezután találkozunk a közös kiindulópontnál. Mindenki végigvezeti partnerét a talált útvonalon, és mesél neki az egyes állomásokról. Ez a gyakorlat alkalmas az egyedi életutak felelevenítésére és az ismerkedés megkönnyítésére is. 5) Projektpiac Nagyon fontos a csoportos tapasztalatcsere, amelyre a szeminárium informális részeként is sor kerülhet, de lényegesen hatékonyabb, ha erre a programban elôre meghatározott idôt is tervezünk. Erre kínál lehetôséget a „projektpiac”. Már a szemináriumi meghívóban utaljunk rá, hogy lehetôséget biztosítunk a résztvevôk jelenleg folyó munkáinak, érdekes projektjeinek bemutatására. A résztvevôk hozzanak magukkal brosúrákat, szórólapokat, diaképeket, videófelvételeket, amelyekkel illusztrálni kívánják munkájukat. Álljon rendelkezésre elég asztal, kiállítóhely, szabad falfelület, ahol az anyagokat be tudják mutatni. A piaci standok felépítése az egyik elsô dolgunk legyen. A program kezdésekor a legnagyobb a kíváncsiság, és ekkor van a legtöbb idô a nyugodt lapozgatásra és nézegetésre. A standépítés során a résztvevôk kapcsolatba kerülnek egymással, anyagokat cserélhetnek. A standok a szeminárium teljes ideje alatt legyenek megtekinthetôk, hogy a szünetekben és esténként mindig lehessen nézegetni. Emellett külön meghatározott idôt is tervezzünk az egyes szervezetek és programok bemutatkozására. A szeminárium szervezôje érdeklôdjön a résztvevôktôl, mirôl fognak beszélni, mennyi ideig tart elôadásuk és milyen eszközökre lesz szükségük. Ezek ismeretében úgy állítsa össze a programot, hogy változatos legyen. Érdemes egy közös szakirodalom asztalt kialakítani. (Mindenki elhozza bemutatni az általa használt és fontosnak tartott szakirodalmat.) Természetesen errôl is elôre szóljunk a meghívóban. Fontos: Találjunk valakit, aki vállalkozik rá, hogy összeírja ezeket a könyveket. A listát aztán mellékelhetjük a szemináriumi jegyzôkönyvhöz.

Együttmûködési játékok


MÓDSZEREK

138

Kreatív média

6) Vita provokatív témáról „Miért értelmetlen dolog részt venni egy környezeti nevelési szemináriumon?” A kiscsoportok gyûjtsék össze a lehetséges érveket. (Pénz- és idôpocsékolás, az utazás károsítja a környezetet, a fontos otthoni munkákkal elmaradunk…) Az állításokat poszterre írjuk és felfüggesztjük, vagy érdekesebb megoldással, szerepjátékban adjuk elô mint munkatársak, fônökök, családtagok stb. A gyakorlat célja: 1. Szórakoztató a játék kedvéért kicsit a változások ellenzôinek oldalán állni. 2. Vita elôtt mindig érdemes az ellenfél érveit is átgondolni. 3. Saját álláspontunk is jobban körvonalazódik a magunk számára, ha tudunk a másik fél fejével is gondolkodni.

Visszatükrözés

7) Esti megbeszélések Minden nap végén szánjunk fél órát a visszajelzések megbeszélésére. A moderátor feladata ügyelni az idôkeretre, kikérni mindenki véleményét és a beszélgetést vezetni. Hogy pontosan mire akarnak reflektálni a nap eseményeibôl, az teljes egészében a résztvevôkre van bízva. Ezek lehetnek a szeminárium tartalmával, anyagával, kapcsolatos kérdések vagy viták, de akár a csoport belsô konfliktusai és problémái is megbeszélésre kerülhetnek. Elôször összegyûjtjük a témákat. A moderátor csoportosítja a témákat papíron vagy poszteren, hogy a résztvevôk megvitathassák. Ha a beszélgetésnek a tervezett idô elôtt szakad vége, akkor egyszerûen befejezzük, de fél óránál semmi esetre se legyen több. Ez a célratörô és minden nap ismétlôdô keret megkönnyíti a lebonyolítást, hisz csoportban eltérô vitakultúrával rendelkezô emberek vannak. Ez a módszer a felelôsséget a csoporttagokra hárítja: nem a moderátortól függ, hogy bizonyos témák szóba kerülnek-e vagy nem. Így elkerülhetôvé válik többek közt az is, hogy a csoportvezetôk olyan témákat hozzanak elô, amelyek a csoportot nem túlságosan foglalkoztatják. A módszer különösen jó olyan csoportok esetében, ahol hajlamosak kettesével-hármasával megbeszélni az egész társaságot érintô belsô problémákat, és aztán esetleg a csoportvezetôt hibáztatni azért, hogy ô nem vette észre, hogy valami gond van. Gyakran elôfordul, hogy a tartalmi munkát vagy csoportmunkát nem akarják félbeszakítani, és inkább lemondanak az esti megbeszélésrôl. Pedig ez a közös visszatekintés a program fontos része, amelyhez, ha lehet, ragaszkodjunk. Az esti megbeszélés állandó programpont jellege biztosítja, hogy rendszeres legyen.


MÓDSZEREK 8) Inter-háló

139

Kreatív média

Az inter-háló nyilvános kommunikációs csatorna, amely hasonló az internetes vitafórumokhoz. (Más, mint a fentebb már említett levelesládák, amelyek az egyes résztvevôk közötti közvetlen személyes kapcsolattartásra szolgálnak, – akárcsak egy e-mail postafiók.) Az egyik falra zsinórból egy nagy hálót feszítünk ki. A köteleken sok ruhaszárító csipesz lóg. Bátorítsuk a résztvevôket, hogy ha az egész csoporttal szeretnének közölni valamit, akkor használják. Ide kerülhetnek a már megbeszélt témákkal kapcsolatos ötletek, a szeminárium légkörével kapcsolatos vélemények, ha azok többeket is érdekelhetnek. Egy darab papírra írják fel közlendôjüket, és csipesszel rögzítsék a zsinórra. Hogy mennyire élnek ezzel a lehetôséggel, az a csoport jellegétôl függ. A program mindenesetre ne legyen túl sûrû, és rendszeresen hívjuk fel a figyelmet erre a kommunikációs lehetôségre. Gyakran szükség van egy bizonyos idôre, hogy az emberek elôálljanak a véleményükkel. Még az elején tisztáznunk kell, hogy névtelen megnyilvánulásoknak is helyt adunk-e. Amennyiben igen, nagyobb lesz a valószínûsége annak, hogy a visszahúzódóbbak is hozzászólnak, másrészt az anonim vádaskodások megronthatják a csoportlégkört. Az olyan szemináriumi témák esetében, mint például a hálózatépítés, az interhálóval szerzett tapasztalatok alapján elgondolkodhatunk azon is, miért rekednek meg gyakran a beszélgetések az internetes vitafórumokon. Próbáljunk meg megoldási lehetôségeket kitalálni. 9) Reggeli megbeszélések

Visszatükrözés

Szintén rendszeresen visszatérô programpont, nagyon jól bevált módszer. A kb. 15 perces reggeli megbeszélések alkalmasak arra, hogy tisztázzunk minden szervezési kérdést, ismertessük a napi programot és a résztvevôk kérdéseire válaszoljunk. Az fix idôkerettel kivédjük, hogy az elôadók türelmetlenkedjenek, mert már kezdeni akarnák az elôadást. 15 perc elteltével a tényleges program megkezdôdhet. Ha a megbeszélést pontosan kezdjük, a késôk száma csökkenni fog, mert mindenki tudja, hogy fontos információkat mulaszt el, ha elkésik. 10) Kultúrest A kultúrest folyamán egy helybéli együttes fellépése (a polgármester vagy más hivatalos személy köszöntôjével), esetleg a környék környezetvédô vagy más egyesületeivel való találkozás megkönnyítheti az adott vidék megismerését.

Bemelegítés


MÓDSZEREK

140

A találkozó így egyfajta hivatalos jelleget is kap és a vendéglátó község (vagy térség) kifejezheti megbecsülését a szeminárium iránt. A hasonló rendezvény lehetôséget kínál a helyi sajtó és a nyilvánosság elérésére. Egyúttal fesztelenebbé válik a légkör, az est informális keretet biztosít a résztvevôk megismerkedéséhez; új helyzetben látjuk azokat, akikkel együtt fogunk szakmai munkát végezni. A csoport spontán módon szervezett kultúrestjei (pl.: népi tánc, éneklés stb.) ugyancsak jó lehetôséget kínálnak hálózati kapcsolatok szövôdésére. Mindig egyértelmûen megmutatkozik, hogy a hosszan tartó gyümölcsözô együttmûködés elôfeltételei az emberi kapcsolatok. Erzékenyítés

11) Fonalgombolyag-háló Egyik ember a másiknak dobja a gombolyagot. Az elsô fogja a fonal végét, és mond valamit a hálózatépítésrôl vagy arról, hogy miért szeretne a jövôben együttmûködni azzal az illetôvel, akinek a gombolyagot éppen dobja (vagy bármilyen más állítást, ami erre a személyre vonatkozik). Ez a személy szintén tesz egy kijelentést, tartja a fonalat, és a gombolyagot tovább dobja valaki másnak, s így tovább. Mindenkinek legalább egyszer sorra kell kerülnie. Az egyre jobban legombolyodó fonal hálót szô a csoport tagjai között. Ha valaki meghúzza, azt érzi az elôtte és mögötte lévô. Ha valaki elengedi a fonalat, úgy a háló megsérül. A fonalhálót a résztvevôk között létrejövô hálózat szimbólumaként értelmezhetjük. Ebbôl a jelképbôl kiindulva vitát indíthatunk a hálózatok mûködésének természetérôl, feltételeirôl.

Visszatükrözés

12) „Barna heverô” játék Lazító játék, amely bármilyen alkalommal bevethetô. Bevezetônek éppúgy alkalmas, mint átvezetésnek vagy könnyed zárásnak. A résztvevôk félkörben ülnek. Elôttük három, (esetünkben barna) takaróval letakart szék jelképezi a heverôt. A szemináriumvezetô azt kéri, hogy mindenki gondoljon egy olyan fogalomra, aminek köze van a „hálózat” szóhoz. Az elsô jelentkezô leül a „barna heverô” középsô székére. A többieknek az ô szavához kell most asszociálniuk. Aki elsôként mond ki valamit, az a bal széken foglal helyet. A másodikként megszólaló a heverô jobb székére ül. A középsô személy eldönti, melyikük szava állt közelebb az övéhez. Kézen fogja az érintettet, és helyet foglalnak a félkörben. Az ottmaradt játékos most középre ül és vár az ô szavához kapcsolt asszociációkra.


MÓDSZEREK 13) Mese-kaleidoszkóp

141

Bemelegítés

Bemelegítô játék, némi csoportdinamikai tartalommal. A cél több megbeszélés nélküli játékmenet után közös eredményre jutni. 5-7 fôs csoportokat alakítunk. A csoportok választanak egy-egy (nemzetközileg ismert) mesét, és pantomim módon elpróbálják. Erre tíz percet kapnak. Majd egymás után elôadják meséiket. A következô feladat: a csoportok visszavonulnak, és kiválasztják valamelyik bemutatott mesét (nem feltétlenül a sajátjukat). A választásra, a szerepek kiosztására illetve a próbára öt perc áll rendelkezésükre. A meseelôadások második fordulója következik. Ha véletlenül minden csoport ugyanazt a mesét választja, vége a játéknak. Különben a csoportokra egy újabb titkos döntési fázis és egy harmadik menet vár. A játék akkor ér véget, amikor végül már minden csoport ugyanazt a mesét adja elô. Ha a csoportvezetônek az az érzése, hogy a játék túl sokáig tart, úgy elôbb kell befejezni. Hogy mennyire elemezzük ki a gyakorlat során elôforduló viselkedésmódokat, hangulatokat, az attól függ, miért játszottuk ezt a játékot. Ha csak élénkítô bemelegítôként vagy lazító gyakorlatként, akkor nem kell mélyreható elemzésekbe bocsátkoznunk és a játékot hamar befejezhetjük. E gyakorlat csoportdinamikai elemzés kiindulópontjául is szolgálhat, (de csak tapasztalt vezetôvel.)

14) Kevert csoportok A kevert csoportok az elôzô csoportok (legalább) egy-egy tagjából állnak. Annyi új csoport lesz, ahány tagja volt az elôzô legkisebb csoportnak. (Ha az elôzô csoportok: aaaa, bbbbb, cccc, dddddd, eeee; akkor a kevert csoportok: abcde, abcdde, abbcde, abcdde) Az új csoportokban mindenki beszámol elôzô csoportja munkájáról és eredményeirôl. Hosszabb projekteknél a kevert csoportok az idôközi tapasztalatcserét szolgálják, idôvel mindenki visszamegy az eredeti csoportjához. A csoporteredmények záró ismertetése szintén történhet ezen a módon. Elônye: a csoportok ilyen tapasztalatcseréje nagyon gyors és lényegre törô lehet. A kisebb csoportban nagyobb lehetôség van az eszmecserére , mindenki részt vehet benne, és megszólítva érezheti magát. Hátránya: nem mindenki tud egyformán jól elôadni, a gyenge elôadásmód miatt lényeges dolgok elveszhetnek. (Bár ez nagyobb csoportokban sem kizárt).

Visszatükrözés


MÓDSZEREK

142

Visszatükrözés

15) Mérôskálás visszajelzés Ez a módszer nagyon gyors és szemléletes visszacsatolást, illetve a csoport hangulatának jellemzését teszi lehetôvé. A csoportvezetô kérdéseket és kijelentéseket ír fel egy poszterre és mindegyik alá húz egy vonalat. A vonalak legyenek egyformák és viszonylag hosszúak. Példák: Mennyire vagyok elégedett a munka eredményével?

+

– A javaslataimat meghallgatták?

+

– Miként ítélem meg a tervek megvalósíthatóságát?

+

–

A vonal eleje a pozitív, a vége a negatív pólust jelöli. Mindenki kap minden kérdéshez egy felragasztható pontot, amivel kifejezheti véleményét az adott kérdésrôl. Például, ha a munka eredményével elégedett vagyok, a pontot egészen balra helyezem, ha csak részben vagyok elégedett, úgy inkább középre, teljes elégedetlenség esetén egészen jobbra. Érdekes látni, hol tûnik fel a pontok sokasága, tehát milyen a csoport általános hangulata. Ezzel a módszerrel az egész csoport hangulatát, köztük a visszafogottabb résztvevôket is „szóra lehet bírni”. (Természetesen nem zárható ki, hogy azokat, akik utolsóként ragasztják fel pontjaikat, kissé már befolyásolja az általános vélemény.) Visszatükrözés

16) Üzenet a háton E tevékenységgel a résztvevôk bátorító, kellemes visszajelzéseket kapnak, amelyeket haza is vihetnek magukkal. Hosszabb szeminárium vagy szemináriumi sorozat lezárására alkalmas. A résztvevôk kapnak egy-egy A/4-es lapot, (a legalkalmasabb az ilyen méretû karton papír). Felírják egy mondat elejét a papírra – a mi esetünkben: „Nagyon jó környezeti nevelô vagyok, mert…” – és segítenek egy más hátára tûzni vagy ragasztani (ragasztószalaggal). Minden résztvevô fog egy tollat és hozzáteszi a többiek hátán lévô mondathoz az indoklást. Így mindenki egy egész sor megerôsítést kap önmagáról.

A FÔNYEREMÉNY. Tanfolyamtervezés és hálózatépítés

Recommend Documents