A fogyasztás makrogazdasági szerepe A gazdaságelmélet újra pozícionálásának folyamata a fogyasztás példáján keresztül
A gazdaságelmélet újra pozicionálása Filozófia Poltika, etika, teológia etc. Tudományos státusza kétséges, annyi filozófia van, ahány filozófus…
Arisztotelész, Aquinoi Tamás, Luther etc.
Art è
„Political economy” Morális („szellem”) tudomány: tartalmazza a célkitűzést jólét, boldogság Boisguillbert, Smith, Ricardo
Science è
„Economics” Célok kívülről: erőforrások optimalizálása Walras, Tinbergen, Debreu, Mainstream
Mindez természetesen az uralkodó paradigmákra igaz, a későbbi fejlődési szakaszokban mindig vannak olyanok, akik a régebbi tradícióhoz tartják magukat.
2
A közgazdaságtudomány útja Jó marketinggel újra pozícionálja magát… • Kezdetben a számos klasszifikáció szerint nem tudomány: filozófia – a filozófia tudományos státuszát sokan kétségesnek tartják, hiszen annyi filozófia van, ahány filozófus… • a gazdaságtan a filozófia/etika/teológia része stb. • Később „art”: – politikai gazdaságtan- morális (szellem) tudomány: • tartalmazza a célkitűzést: boldogság, jólét, élvezet a cél • Ma „science” (?) – elhatárolódik a politikai és morális célkitűzésektől „pozitív tudomány”; – a célok semlegesek és kívülről meghatározottak, – ezeket a szűkös erőforrások optimális kombinációjával kell elérni – matematikai eszköztárral formálisan is erősíti a science jelleget
3
Konstitutív metaforája fizikai (mechanikai) Mechanikus konstitúció
Organikus konstitúció
(mainstream)
(osztrák iskola, evolúciós elmélet)
automatikus
tudatos
információra alapozva cselekszik
értékelő ítéletre alapulva cselekszik
passzív
aktív
korlátozott helyzetben optimalizál
új lehetőségeket teremt
piaci egyensúly
piaci folyamat
kockázat
bizonytalanság
körkörös áramlások (statikus)
innováció, fejlődés (dinamikus)
világos, meghatározott
ködös, misztikus, meghatározatlan
formális, kalkulatív
történeti, szociológiai
4
Science-e a közgazdaságtan? Aligha elégíti ki a „science” követelményeit: – nehezen falszifikálható kijelentések – ad hoc feltevésekkel operál (térben időben korlátozott állítások) – a változás externális sokkok eredménye (deus ex machina…) – konstitúciós paradigmája tarthatatlan
5
A fogyasztás is bejárja a gazdaságelmélet útját Arisztotelész (ie.4.sz.) a gazdálkodás két alaptípusa – a természetes gazdálkodás (ökonómia) a helyes, erényes élet elve a használati érték realizálásában, a fogyasztásban találja meg célját • a vagyon a használati érték, határa és célja van “Íme egy fajtája a vagyonszerzésnek, mely természet szerint hozzátartozik a családfenntartáshoz, amiért is annak vagy már meg kell lennie, vagy pedig gondoskodnunk kell róla, hogy meglegyen, vagyis az anyagi javak felhalmozása, amely az élethez szükséges, s a városállam és a család közösségére hasznos. S úgy látszik, az igazi gazdagság ezekből áll. Mert az effajta vagyonnak a boldog élet szempontjából elégséges mennyisége nem korlátlan,…”
– a természetellenes gazdálkodás (krematisztika), nem vezet erényes életre, vagyonszerzésben, vagyonfelhalmozásban és a pénzben találja meg értelmét, határtalan és mint ilyen nincs igazán célja „Van aztán a vagyonszerzésnek egy másik fajtája, melyet, és pedig joggal, pénzkeresésnek nevezünk; ez az, ami azt a látszatot kelti, hogy a gazdagságnak és a vagyonnak nincs határa. ... az efféle pénzkeresés nem ismer korlátozást célja elérésében, márpedig célja éppen az említett gazdagság és a pénzszerzés.... aki pénzzel foglalkozik , határtalanul iparkodik azt gyarapítani.” 6
A klasszikus közgazdászok a fogyasztásról 1. Adam Smith (1776): “Fogyasztás az egyetlen és végső célja minden termelésnek és a termelő érdekét csak olyan mértékben kellene figyelembe venni, amilyen mértékben ez a fogyasztó érdekének előmozdításához szükséges.” David Ricardo (1817): “…az egyes osztályok részesedése a föld teljes hozamából, amely a járadék, profit és munkabér címén jut hozzájuk, lényegesen különbözik... A politikai gazdaságtan fő feladata, hogy feltárja azokat a törvényeket, amelyek ezt a megosztást szabályozzák.”
7
A klasszikus közgazdászok a fogyasztásról 2. Say (1880) “Így a fogyasztani, a hasznosságot lerombolni, az egy dolog értékét megsemmisíteni kifejezések szigorúan vett szinonimák,…” Marshall (1890) “ A fogyasztást negatív termelésnek tekinthetjük. … De ahogy az ember anyagi javainak termelése nem más mint az anyag új hasznosságokat szolgáltató átalakítása; úgy azok emberi fogyasztása sem más mint az anyag hasznosságát csökkentő vagy megsemmisítő rendezetlenné tétele.” J.S. Mill (1844): “A politikai gazdaságtannak a termeléstől és az elosztástól való elválaszthatatlanságának nézőpontján túl semmi dolga a gazdagság fogyasztásával.”
8
A fogyasztás új szerepe a marginalizmusban Jevons (1871): “… valahogy így állapíthatjuk meg az élvezet természetes törvényét: az azonos fajta fogyasztás növekedése a telítettség pontjáig tartó csökkenő élvezetet eredményez. … Minden termelő tudja és érzi, hogy mennyire alaposan kell ismernie a fogyasztó ízlését és szükségleteit: minden sikere ettől függ, és ily módon a Közgazdaságtan elméletének is a fogyasztás helyes elméletével kell kezdődnie.” Lionel Robbins (1932): – ”A közgazdaságtan az a tudomány, amely az emberi magatartást a célok és az alternatív felhasználású szűkös erőforrások viszonyában tanulmányozza.”
9
Modern közgazdasági nézetek a fogyasztásról Mises (1949) “… a közgazdaságtan a cselekvő egyén által választott célok elérésének eszközeivel foglalkozik. Nem fejez ki semmiféle véleményt az olyan problémák kapcsán hogy a szibaritizmus jobb-e az aszkétizmusnál... A végső célok bármiféle vizsgálata tisztán szubjektívnek és ezért önkényesnek bizonyul.” Gary Becker és George Stigler is úgy véli, hogy a preferenciákat adottnak kell venni mert normatív ítéleteknek nincs helye a “science”-ben
10
A fogyasztás szerepe a makroökonómiában Természetesen itt sincs egységes definíció, de A makroökonómiában • Azoknak az áruknak és szolgáltatásoknak az összessége, amelyeket az emberek egy adott gazdaságban közvetlen (azonnali) felhasználásra szándékoznak megvásárolni – Ilyen értelemben az aggregált kereslet (a gazdaságban tervezett összes kiadás) egyik fő eleme (egyéb elemek: beruházások, kormányzati kiadások etc.) • Zárt gazdaság: az aggregált kereslet ( yd ) a fogyasztás (c), a beruházás (i) és a kormányzati kiadások(g) összege:
yd = c + i + g • Ezek közül a fogyasztás a legfontosabb… – meglepő, hiszen a g a kiadások 45-50% lehet, de annak jelentős része szociális jellegű kiadás, ami fogyasztássá válik
11
A fogyasztás függvény A fogyasztási függvénynek kiemelt szerepe van, az elméletekben fontos az aggregált kerslet kormányzati beavatkozás nélküli befolyásolhatóságának elemzése • Keynes egyik központi tétele a következő egyenlet:
c =a +by – vagyis a fogyasztás szintjét egy autonóm állandó (a) és egy jövedelemarányos rész (by) határozza meg Keynes szerint (a) mindig pozitív, (b) pedig 0 és 1 között van. – a jövedelmi komponens a fogyasztási határhajlandóság (MPC) – „Az alapvető lélektani törvény, amelyben messzemenően megbízhatunk mind a priori, az emberi természetről való ismereteink birtokában, mind pedig a tapasztalat részletes tényeinek fényében, úgy hangzik, hogy az emberek rendszerint és átlagban véve hajlamosak fogyasztásukat növelni, ha a jövedelmük nő, de nem annyival, mint amennyivel a jövedelmük növekszik.”
Triviálisnak véljük, de az előző elméletek a fogyasztást vagy nem kötötték a jövedelemhez, vagy annak növekedésével azonos növekményét tették fel (Say-dogma) 12
A keynesi kereszt • Egy kétszektoros – kormányzat nélküli - gazdaságban a jövedelmet vagy fogyasztásra költik, vagy megtakarítják. • Három vagy négyszektoros gazdaságban a fogyasztás mellett adók is vannak, ezekből kormányzati kiadások lesznek, aminek egy része áttételesen ismét fogyasztás. Az eredeti egyenlet tehát módosul:
c = a + b( y - t) ahol t az adó összege, nem pedig a rátája szokásos ábrázolása : c
a
c=a+by
c=y
y’
y
13
A modellből levonható következtetések Keynes szerint • a fogyasztásnak van egy minimális szintje (a) ami az egyén életben maradáshoz kell (étel, lakás, fűtés és esetenként más javak) • vagyis a metszéspontig a fogyasztás a jövedelem felett van és az embereknek megtakarításaikat kell felélniük vagy el kell adósodniuk • ettől jobbra megtakarítanak. Az elmélet szerint: • ami igaz a független egyénekre, igaz az ilyen egyénekből álló teljes gazdaságra is • bár MPC egyénenként eltérő, átlagos nagysága állandó Mindebből le tudta vezetni, hogy miként reagál egy gazdaság a kibocsátás növekedésére és annak milyen hatása lehet a gazdaságpolitikára
14
Az “Általános elmélet” a gyakorlatban • megjelenése után sokan próbálták a gyakorlatban megerősíteni vagy cáfolni Keynes fogyasztással kapcsolatos állítását • kiderült, hogy hosszabb (öt éves átlagokat) és rövidebb időszakokat vizsgálva eltérő eredmények születnek. Minél hosszabb volt az adatsor annál kisebb lett az autonóm állandó (a) és MPC pedig 1-hez tartott. Hosszútáv
Középtáv
c Rövidtáv
y
15
Az elmélet kiegészítései Mindez nem feltétlenül cáfolta az elméletet, a fogyasztásra ható kiegészítő magyarázó tényezőkkel a modellbe védhetőnek látszott: • a vagyon: növekedésével nő a fogyasztás • a várakozások: az optimizmus felfelé, a pesszimizmus lefelé tolja a fogyasztási görbét, változatlansága esetén a is állandó • a kamatlábak: ha túl magasak az egyén nem képes hitelt felvenni, lefelé tolódik a görbe A kiegészítő feltevések között szerepelt a jövedelmek eloszlása is, • de ez ellentmond Keynes feltevésének, amely szerint MPC minden jövedelemszinten konstans. Az ellentmondást két jelentős elméleti rendszer igyekezett kiküszöbölni: • Friedman permanens jövedelem elmélete illetve • Modigliani és Ando életciklus hipotézise 16
A permanens jövedelem elmélet alapfeltevése Feltevése szerint • az emberek kiegyenlített és nem volatilis fogyasztásra törekszenek. Folyamatosan ugyanannyi jószágot akarnak fogyasztani és ha • racionálisak illetve jó problémamegoldók (tipikus feltevések az elméletben), • akkor függetlenítik fogyasztásukat a volatilis változóktól így a jövedelmüktől is Ennek érdekében • hosszútávú jövedelem kilátásaikra figyelve, a – félrevezető elnevezéssel – permanens jövedelemnek nevezett változóhoz, • nem pedig aktuális jövedelmükhöz igazítják a fogyasztásukat. (Rövidtávra Keynes is értelmezett egy a permanens jövedelemre emlékeztető tényezőt, mondván a munkások nem költik el a fizetés napján a bért, hanem elosztják azt a fizetések időpontja közötti időszakokra.) 17
A fogyasztási függvény jellege Friedman hosszútávra összpontosítva a jövedelemnek permanens és átmeneti fajtáját különbözteti meg. • a permanens komponens az, amelyet a munkás hosszú időszakra nézve – mondjuk 10 évre - minden periódusban várhat és a jövedelem tényleges szintjével változik. • az átmeneti jövedelem az adott periódus jó vagy rossz szerencséjével fluktuál, a permanens alatt vagy felett is lehet, de a vizsgált időszakok számával az nulla felé tart (“kiátlagolódik”). • hosszútávon az átmeneti jövedelem figyelmen kívül hagyható: c
c=βy
ahol β = MPC hosszútávon természetes módon 1-hez tart, mivel az emberek az összes Jövedelmüket el akarják költeni.
y 18
Hogyan magyarázhatók Keynes rövidtávú görbéi? Az átlagjövedelem feltehetőleg közel vagy teljesen azonos az átlagos permanens jövedelemmel. • az időlegesen ennél magasabb jövedelmek vagy a magasabb permanens jövedelmek, vagy a magasabb átmeneti jövedelmek miatt nagyobbak. Az utóbbi a valószínűbb, vagyis az átmeneti jövedelem pozitív, így a permanens jövedelem alacsonyabb, de • mivel az emberek a permanens jövedelem alapján fogyasztanak így fogyasztásuk a hosszútávú görbe alatt lesz. Fordított esetben, az átlag alatti jövedelem esetén is magas a fogyasztás. • Így magyarázható Keynes rövidtávú görbéje és az, hogy miért csúsznak illetve fordulnak el a hosszútáv felé haladva. c
c=βy Rövidtáv
y
19
Életciklus hipotézis • Friedman szereplői végtelen időtávra optimalizálnak, az örököseikre is gondolnak, Modigliani csak a saját életük végéig, magukra gondolnak – az átmeneti jövedelem elemet nem a véletlenek, hanem az egyén foglalkozása és státusza határozza meg • Kezdetben a jövedelem alacsonyabb az elvártnál és az emberek kölcsönből fogyasztanak, később pedig magasabb és megtakarítanak. – a kölcsön és a megtakarítás a teljes időszakra vetítve egyenlő – kezdetben magasabb MPC, később alacsonyabb MPC y
Megtakarítás APC < 1
Megtakarítás felélése APC > 1
c Hitelfelvétel APC > 1
Életkor 15
45
75
20
Következtetések 1. A mai makroökonómiai megközelítés teljesen félrevezető, pénzben definiált: Fogyasztás = Kiadás (egyéni v. kormányzati egy része) = Jövedelem – Megtakarítás 2. A fogyasztás szerkezeti komponensei teljesen elhanyagolódnak 3. Lehetetlen normatív ítéletet mondani nincs pazarló fogyasztás, túlfogyasztás, hivalkodó fogyasztás etc. 4. Számos esetben megjelenik az összetétel hamissága: makro vs. mikro
21
