A flamand primitívektôl a holland expresszionistákig

• Németh István • A FLAMAND PRIMITÍVEKTÔL A HOLLAND EXPRESSZIONISTÁKIG

Németh István

A flamand primitívektôl a holland expresszionistákig Nemes Marcell (1866–1930) németalföldi képgyûjteménye

H

ogyan lett Klein Mózes zsidó származású szénkereskedôbôl néhány éven belül Jánoshalmi Nemes Marcell világhírû, mesés vagyonú mûgyûjtô? Ez volt a pesti lapok egyik központi témája 1930. október végén, miután felröppent a hír, hogy a Pajor szanatóriumban, egy sikeres operációt követôen fellépô embólia következtében, 64 éves korában váratlanul elhunyt a gyógykezelés céljából Münchenbôl hazalátogató milliomos.1 A hír jelentôségét növelte, hogy a Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által a nemzet halottjának nyilvánított jeles mûgyûjtôt a Szépmûvészeti Múzeum márványcsarnokában ravatalozták fel, s díszsírhelyet biztosítottak számára a Kerepesi temetôben. A társadalmi megbecsülés e szokatlanul gáláns megnyilvánulása persze feltehetôen nem a „marchandamateur”-nek, hanem sokkal inkább a nagyvonalú mecénásnak szólt. Tény, hogy Nemes Marcell 1911-ben nem kevesebb, mint 79 modern magyar képet adományozott Kecskemét városának,2 élete során több mint félszáz elsôrangú mûalkotással gazdagította a Szépmûvészeti Múzeumot, s ami talán adományai közül a legemlékezetesebb, 1925-ben ô szerezte meg Drezdából, s ajándékozta a magyar államnak Mányoki Ádám nemzeti ereklyeként tisztelt Rákóczi-portréját.3 Nemes Marcell kétségtelenül a magyarországi polgári mûgyûjtés fénykorának számító 1900–1945 közötti idôszak egyik legmarkánsabb figurája volt, akinek egyedülállóan gazdag gyûjteményérôl, illetve sokrétû mecénási tevékenységérôl már életében legendákat zengtek.4 Az egykor oly híres gyûjteményrôl szerencsére ma is viszonylag jó áttekintést nyújtanak a fennmaradt kiállításkatalógusok és árverési közlönyök, magáról a gyûjtôrôl, Nemes Marcellrôl ugyanakkor igen kevés megbízható for-

rással rendelkezünk. Az anekdotikus elemekkel fûszerezett kortársi híradások és késôbbi visszaemlékezések gyakran pontatlanok, illetve nemritkán egymásnak ellentmondóak.5 Részben talán ezzel is magyarázható, hogy hazai mûvészettörténet-írásunk mindmáig adós maradt Jánoshalmi Nemes Marcell életének és gyûjteményének tudományos igényû feldolgozásával. Nem lehet tudni pontosan, Nemes mikor kezdett el komolyabb formában mûtárgyakkal foglalkozni, az 1910-es évek végéig mindenesetre fôleg a festészet iránt mutatott érdeklôdést. Bár késôbb falikárpitokból, miseruhákból és egyéb iparmûvészeti tárgyakból is igen jelentôs gyûjteményre tett szert, máig tartó hírnevét mégis elsôsorban kortárs magyar, illetve régi és modern külföldi képekbôl álló festménykollekciójának köszönhette. Saját korában fôleg francia impresszionista anyagát, illetve a kortársak-

• 107 •

Abraham van Beyeren: Halcsendélet (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum)


Pieter Pauwel Rubens: Az Apokalipszis asszonya (Los Angeles, J. Paul Getty Museum)

ra revelációként ható Greco-gyûjteményét értékelték nagyra.6 Ha nem is ô volt El Greco felfedezôje – mint ahogy ezt annak idején többen is állították –, neve elválaszthatatlanul összeforrt a görög származású spanyol festôével.7 Ha alaposabban tanulmányozzuk Nemes Marcell egykori gyûjteményét, hamar kiderül azonban, hogy abban Courbet, Manet, Renoir és Cézanne, vagy a régiek közül Goya és Greco állandóan favorizált festményei mellett egész sor ezekkel egyenrangú olasz és németalföldi kép is szerepelt. Ezek a mûvek talán csak azért nem kaptak eddig kellô figyelmet a témával foglalkozó szakirodalomban, mivel régi képek, s ezen belül is a holland „kismesterek” gyûjtése teljesen megszokott dolognak számított Magyarországon a századforduló környékén. Tény, hogy még a szerényebb korabeli gyûjteményekben is akadt ezekbôl néhány darab, sôt például az 1888-ban, majd 1902-ben Budapesten megrendezett magángyûjteményi kiállításokon éppenséggel a 17. századi holland festôk alkotásai voltak túlsúlyban.8 Szintén nem elhanyagolható tényezô, hogy Nemes Marcellt éppen azért csodálták és ünne-

pelték egyes kortársai, mivel az impresszionizmus barátját, egyfajta új típusú gyûjtô megtestesítôjét látták benne, akit nem muzeológiai szempontok vezérelnek, hanem csak saját megérzéseire hallgat, s aki úgy válogatta össze régi és modern képanyagát, hogy annak minden darabjából – legyen az Tintoretto, Greco, Goya vagy Cézanne mûve – ugyanaz a frissesség, eredetiség, illetve újító szándék sugárzik.9 Ebbe az idealizált képbe persze nehezen illettek bele a 17. századi holland kismesterek (a korabeli kispolgári ízléshez oly közel álló) aprólékos gonddal megfestett alkotásai.10 Úgy tûnik azonban, hogy Nemes Marcell éppúgy tudta értékelni a régi németalföldi mesterek bámulatos realizmusát, mint a legújabb irányzatok képviselôinek formabontó expresszionizmusát. Talán éppen ez a kettôsség bizonyítja leginkább a jeles gyûjtô sokat hangoztatott nyitottságát és elfogulatlan szemléletét. Az egykori Nemes-gyûjtemény holland és flamand képanyagával egyébként már csak azért is érdemes kissé részletesebben megismerkedni, mivel ez a festményegyüttes, számát és kvalitását tekintve talán egyedül a híres Esterházy-gyûjteményhez hasonlítható.11 Egyes kortársi visszaemlékezések szerint Nemes (óvatosságból?) régi holland képekkel kezdte mûgyûjtôi pályafutását, érdeklôdése azonban Rippl-Rónai József, illetve a Japán Kávéházban összegyûlô festôk és mûvészettörténészek hatására hamarosan a modernek felé fordult.12 Ezt a látszatot erôsíti az a tény, hogy 1909-ben, a Nemes Marcell képeibôl a Szépmûvészeti Múzeumban rendezett elsô kiállításon még többségében holland és flamand mesterek alkotásai szerepeltek, míg a késôbbi tárlatok, illetve aukciók anyagában ezeknek a mûveknek az aránya már jóval alacsonyabb volt. Valójában Nemes mindvégig változatlan lelkesedéssel gyûjtött németalföldi festményeket, sôt egyes jelentôs képek éppen élete vége felé jutottak a birtokába. Adott keretek között természetesen nem vállalkozhatunk Jánoshalmi Nemes Marcell összességében több mint kétszáz darabot számláló holland és flamand képanyagának teljes és részletes áttekintésére, de talán néhány kiragadott, fontosabb mû megemlítése is elég lesz ahhoz, hogy kellôen érzékeltessük e németalföldi képgyûjtemény rendkívüli jelentôségét. 1906-ban Nemes Marcell a 17. századi holland csendéletfestô, Abraham van Beyeren (1620/21–1690) egy jelzett gyümölcscsendéletét ajánlotta fel megvételre a Szépmûvészeti Mú-

• 108 •


zeumnak. Jelenlegi ismereteink szerint ez az elsô konkrét és biztos adat, mely a zsidó származású szénkereskedô mûgyûjtôi, illetve mûkereskedôi tevékenységére utal. Érdemes ennek kapcsán megemlíteni, hogy a szóban forgó festmény nem csupán az elsô, de egyben az egyetlen olyan kép volt, melyet Nemes pénzért adott a múzeumnak. Az összes késôbbi, tôle származó mû mind adományként jutott a gyûjteménybe, sôt 1921-ben, amikor Nemes egy újabb Van Beyeren-képet (ezúttal egy kiváló halcsendéletet) ajándékozott a Régi Képtárnak, még az 1906-ban eladott festmény 20 000 koronás vételárát is visszafizette. Ne szaladjunk azonban ennyire elôre az idôben! 1908-ban, számos más adomány mellett, Nemes Marcell az inkább italianizáló tájképeirôl ismert Karel Dujardin (1622–1678) egy különleges szépségû, bibliai témájú mûvével lepte meg a múzeumot. A Tóbiás az angyallal és a hallal címû festmény korábban Talleyrand-Sagan hercegnô tulajdonában volt, s csak 1907-ben bukkant fel egy párizsi árverésen. Gyûjteményének egyes darabjait Nemes késôbb is gyakran itt, Párizsban vagy éppen Londonban szerezte be, s szemmel láthatóan mindig nagy súlyt fektetett arra, hogy az általa vásárolt mûveknek lehetôleg biztos provenienciája legyen. Mindez már a futólag említett, 1909-es budapesti kiállítás katalógusából is kitûnik, melynek rövid elôszavát egyébként maga a gyûjtô, Nemes Marcell írta.13 Bár ezen a tárlaton még mindössze 19 régi festmény volt látható Nemes gyûjteményébôl, a bemutatott anyagban többek között olyan jelentôs holland és flamand mesterek alkotásai szerepeltek, mint Hendrick Avercamp, Jan Davidsz de Heem, Jacob Jordaens, Willem Kalf vagy Jacob van Ruisdael. A kiállított mûvek sajnos nincsenek reprodukálva a katalógusban, sôt még pontos méreteiket sem tüntették fel. Egyes korabeli tudósításoknak, illetve újabb monografikus feldolgozásoknak köszönhetôen mindezek ellenére néhány festményt ebbôl az anyagból is azonosítani lehet. Tudjuk például, hogy Hendrick Avercamp (1585–1664) jellegzetes képe, a Téli táj korcsolyázókkal jelenleg a groningeni múzeum gyûjteményében található, míg az 1909-es kiállítás egyik fô attrakciójának számító Jób, a flamand Jacob Jordaens (1593–1678) rendkívül expresszív, korai alkotása, ma a Detroit Institute of Art kollekcióját gazdagítja. Mint még látni fogjuk, idôvel Nemes Marcell legendás gyûjtemé-

Gerard David: Madonna a gyermekkel (Rotterdam, Museum Boijmans-Van Beuningen)

nyének legtöbb féltett darabja hasonlóképpen külföldre került. Érdemes lett volna pedig itthon tartani ezt a boszorkányos gyorsasággal létrehozott, s folyton gazdagodó kollekciót, melyben egy évvel az említett kamarakiállítás után már Aelbert Cuyp, Jan van Goyen vagy Adriaen van Ostade jellegzetes alkotásai, illetve a legjelentôsebb flamand mesterek, idôsebb Jan Brueghel, Anthonis van Dyck és Pieter Pauwel Rubens mûvei is ott szerepeltek. Az 1910 végén Nemes Marcell 80 képébôl a Szépmûvészeti Múzeumban megrendezett második kiállításon azonban elsôsorban nem ezek, hanem az elôször szintén itt bemutatott El Greco-festmények, illetve a francia impresszionisták mûvei vonták magukra a látogatók figyelmét.14 A számos kiváló régi és modern festmény között sokaknak talán nem

• 109 •


Frans Hals: Férfiportré, 1634 (San Diego, Timken Art Gallery)

is tûnt fel különösebben, hogy a nagyszabású tárlat anyagában egy jelzett Rembrandt-mû is helyet kapott. Mint késôbb még látni fogjuk, az ekkor bemutatott, 1651-bôl származó Dávid király (jelenleg New York-i magángyûjteményben) csupán egyike volt Rembrandt Harmensz van Rijn (1606–1669) azon képeinek, melyek rövidebb vagy hosszabb ideig a híres mûgyûjtô birtokában voltak. Itt jegyezhetjük meg, hogy a budapesti közönség már a Szépmûvészeti Múzeum imént említett kiállítását megelôzôen, 1910 tavaszán is találkozhatott Nemes Marcell modern külföldi és magyar gyûjteményének válogatott darabjaival. Ez az alkalom a Mûvészház Kristóf téri helyiségében megrendezett Nemzetközi Impresszionista Kiállítás volt, melyen a címmel ellentétben, korántsem csupán impresszionista mesterek alkotásai, hanem az elôfutárok, illetve a legmodernebb irányzatok képviselôi is helyet kaptak. A tárlat külön érdekessége volt, hogy a bemutatott anyag teljes egészében néhány magyar magángyûjtô tulajdonából származott.15 Nemes Marcell kollekciójából közel negyven mû szerepelt ezen a kiál-

lításon, többek között olyan „ultramodern” alkotások, mint például a Párizsban, a francia fauve-okkal együtt kiállító, s obszcén aktjairól elhíresült holland expresszionista, Kees van Dongen (1877–1968) két képe, a Nôi arckép, illetve a Gyermek piros ruhában, vagy az ekkor már kubista modorban dolgozó Pablo Picasso négy festménye!16 Ezek a mûvek egyébként – az itt is bemutatott francia impresszionista anyaggal ellentétben – a Nemes-féle gyûjtemény egyetlen késôbbi kiállításán, illetve aukcióján sem szerepeltek, így valószínûsíthetô, hogy csak rövid ideig lehettek a gyûjtô birtokában. Az 1910-es esztendô egyébként más szempontból is emlékezetes volt Nemes Marcell életében. Amit sem Ernst Lajosnak, sem több más, a magyar kultúráért ugyancsak sokat áldozó zsidó származású kortárs mûgyûjtônek nem sikerült elérnie, az neki megadatott: Kulturális téren tanúsított áldozatkész tevékenységének köszönhetôen, 1910 nyarán, Jánoshalmi elônévvel, elnyerte a nemességet.17 A mûgyûjtôi és mecénási tevékenységét évek óta figyelemmel kísérô szakemberek többnyire ôszinte örömmel fogadták a hírt, a korabeli sajtóban ugyanakkor több cinikus hangvételû kommentár is megjelent az ügy kapcsán, melyek Nemes múltját, illetve mûkereskedôi tevékenységét feszegették, kétségbe vonva a neki tulajdonított érdemeket.18 Tény, hogy Nemes Marcell nemcsak vett, hanem gyakran el is adott képeket, látványos mûtárgyvásárlásait pedig nem kis mértékben hitelekbôl fedezte. Ebbôl adódóan élete során többször is szorult anyagi helyzetbe került, de aztán valahogy mindig sikerült talpra állnia. 1910 táján mindenesetre még sikereinek csúcsán állt, s pazar mûkincseivel a magyar közönség után a külföldet is sikerült elkápráztatnia. A Nemes-gyûjtemény 1910-es budapesti kiállításának nemzetközi visszhangját jelzi, hogy a kollekció válogatott darabjait 1911-ben Münchenben, majd egy évvel késôbb Düsseldorfban is bemutatták, mindkét helyen nagy sikerrel. A müncheni kiállításon viszonylag szerényebb anyag, mindössze 37 festmény szerepelt, melyek túl sok újdonsággal nem szolgáltak az egy évvel korábbi budapesti bemutatóhoz képest. Az Alte Pinakothekban megrendezett tárlat igazi szenzációja ezúttal is az immár nyolc képre kiegészült Greco-kollekció volt, jellemzô azonban, hogy a jeles magyar magángyûjteményt reprezentáló mûtárgyegyüttes több mint egynegyede most is németalföldi mesterek alko-

• 110 •


tásaiból állt.19 Az 1912-es düsseldorfi kiállításon aztán Nemes felvonultatta gyûjteményének színe-javát, ráadásul az itt bemutatott 122 festmény közül 88 olyan mû volt, melyek vagy teljesen új szerzeménynek számítottak, vagy legalábbis nem szerepeltek a korábbi tárlatokon.20 Ha a Düsseldorfban szereplô anyagból ezúttal csak a holland és flamand mûvészek alkotásait emeljük ki, akkor is érzékletes képet kaphatunk arról, milyen szédületes tempóban gyûjtötte ekkoriban Nemes Marcell az újabb és újabb remekmûveket. Míg a gyûjtô németalföldi képanyaga korábban jórészt 17. századi mesterek alkotásaiból állt, a düsseldorfi kiállításon már néhány elsôrangú korai táblakép is szerepelt, így többek között a brüggei festôiskolát képviselô Gerard David (1460 k.–1523) két pompás festménye, a Krisztus siratása (jelenleg: The Art Institute of Chicago), illetve a Mária a kisdeddel (jelenleg: Rotterdam, Museum Boijmans Van Beuningen).21 Mint a tárlat anyagából kiderül, 1912-ben a flamand barokk festészet koronázatlan királyának számító Pieter Pauwel Rubens (1577–1640) három újabb képe is Nemes birtokában volt már, köztük a freisingi oltárhoz készült remek olajvázlat, Az Apokalipszis asszonya, mely késôbb a gyûjtemény számos darabjához hasonlóan szintén Amerikába (Los Angeles, J. Paul Getty Museum) került. Nem kisebb szenzációt jelenthetett a közönség számára az a három Rembrandt-festmény, melyeket Nemes szintén itt állított ki elôször: a Szakállas férfi kalapban, egy Tanulmányfej a berlini Kaiser Friedrich Museumban ôrzött Zsuzsanna és a vének címû képhez, s a Rembrandt apja címen is ismert Férfiképmás. Ezen utóbbi, jelenleg a chicagói Art Institute-ban található festmény annál is érdekesebb lehet számunkra, mivel számos, hagyományosan Rembrandtnak tulajdonított képpel ellentétben, ezt jelenleg is a holland festôóriás saját kezû alkotásaként tartják számon.22 (A késôbb szintén Nemes Marcell birtokába került Minerva mellesleg ugyancsak hiteles Rembrandt-mûnek számít.) Talán jobban értékeljük ennek a ténynek a jelentôségét, ha figyelembe vesszük, hogy a kutatás mai állása szerint Magyarországon jelenleg egyetlen olyan Rembrandt-festmény sincs – a Szépmûvészeti Múzeum jelzett Öreg rabbinusát is beleértve –, melynek az eredetiségét újabban ne kérdôjelezték volna meg.23 A 17. századi holland festészet másik vezéregyéniségének számító Frans Hals (1580–1666)

Rippl-Rónai József: Nemes Marcell portréja, 1912 (Kaposvár, Rippl-Rónai Múzeum)

egy 1634-bôl származó jellegzetes férfiportréja ugyancsak látható volt az 1912-es düsseldorfi kiállításon,24 akárcsak a korábban már említett Abraham van Beyeren két újabb kiváló csendélete. Itt jegyezhetjük meg, hogy Nemes Marcell szemmel láthatóan különösen vonzódott a csendéletek iránt, s élete során egész sorozatot gyûjtött össze az erre a mûfajra specializálódott holland és flamand festôk, Abraham van Beyeren, Jan Davidsz de Heem, Willem Kalf, Frans Snyders és Jan Fyt alkotásaiból. Hasonló elôszeretettel gyûjtötte egyébként Nemes a modern magyar és külföldi mesterek csendéleteit is, s élete vége felé, amikor maga is elkezdett festegetni, alkotásainak jelentôs része szintén ilyen mûvekbôl állt. Szintén a nagyszabású 1912-es düsseldorfi kiállításon volt látható – a francia impresszionista képanyag kiegészítôjeként – Vincent van Gogh (1853–1890) három festménye, az 1888ból származó Havas táj, az egy évvel késôbb készült Csendélet hagymákkal és egy virágcsendélet.25 Ezekre a mûvekre rövidesen még visszatérünk.

• 111 •


Maerten van Heemskerck: Krisztus siratása (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum)

A mûkereskedéssel is foglalkozó Nemes Marcell gyûjteményének összetétele és arculata gyakran változott. Üzleti tranzakciói során képeit több alkalommal is elzálogosította, majd megvételre ajánlotta fel a magyar államnak, késôbb Budapest, illetve Düsseldorf városának. Az ajánlat heves vitákat váltott ki annak idején, 1912-ben még Lukács György is felemelte szavát, hogy el ne szalasszák ezt a ritka lehetôséget.26 Végül azonban most is, mint már annyiszor Magyarországon, a kicsinyesség és szûkkeblûség diadalmaskodott. A 83 régi és 121 modern képbôl álló európai rangú gyûjteményt, amelyben ekkor többek között 12 Grecofestmény is szerepelt, 1913 nyarán Párizsban elárverezték.27 Itt került kalapács alá többek között Van Gogh két említett mûve, a Havas táj és a Csendélet hagymákkal is, melyeket a mûvészeti szakértôként, illetve mûvészeti tanácsadóként a holland kulturális életben akkoriban meghatározó szerepet játszó H. P. Bremmer vásárolt meg, neves megbízói, a Kröller–Müller família számára. (Ezek a képek jelenleg is a híres otterlói Kröller–Müller Museumban találhatók.) Nemes Marcellnek egyébként – az említetteket is beleértve – legalább öt képe volt a tragikus sorsú holland festôtôl – így nagy valószínûség sze-

rint ôt tekinthetjük a Van Gogh-mûvek legjelentôsebb magyarországi gyûjtôjének.28 Ha az említett 1913-as párizsi árverés, különbözô okoknál fogva, nem is a remélt eredménnyel zárult, korántsem fulladt kudarcba vagy jelentett totális csôdöt, mint ahogy azt egyesek annak idején megpróbálták beállítani. Az aukción befolyt összeg bôven elég volt a gyûjtô számára az újrakezdéshez, s 1914–15 folyamán Nemes már ismét újabb mûtárgyakat vásárolt, sôt korábbi szokásához híven, ajándékozott is. 1916-ban például a „haarlemi Michelangelo”-ként is emlegetett Maerten van Heemskerck (1498–1574) egy mûvét, a Krisztus siratását, illetve az ugyancsak a németalföldi festôiskolát képviselô, 1510 és 1551 között Brugge-ben tevékenykedô Adriaen Isenbrant (1510 és 1551 között kimutatható) Mária a gyermek Jézussal c. alkotását adományozta a Szépmûvészeti Múzeumnak. Ezek a festmények ma is a Régi Képtár állandó kiállításának féltett darabjai. A következô nagyszabású tárlat, ahol szintén számos darab szerepelt Nemes Marcell gyûjteményébôl, a köztulajdonba vett mûtárgyakból 1919 nyarán a budapesti Mûcsarnokban megrendezett kiállítás volt.29 A Nemes anyagából összehordott több mint hatvan mû között ezúttal is helyet kapott néhány jelentôs németalföldi festmény, így többek között egy Barend van Orley mûhelyébôl származó Szent Család Szent Katalinnal és Borbálával, Anthony Jansz van der Croos és Jan van Goyen egy-egy kiváló tájképe, egy csendélet Cornelis de Heemtôl, s a saját korában az egyik legkeresettebb utrechti festônek számító Cornelis van Poelenburgh (1594/95–1667) Mária mennybemenetele c. alkotása. Bár ez a mûtárgyegyüttes – melyben néhány régi szobor és iparmûvészeti tárgy is szerepelt – számában és jelentôségében nem vetekedhetett a néhány évvel korábban Düsseldorfban bemutatott, majd 1913-ban Párizsban elárverezett kollekcióval, mindez korántsem jelentette azt, hogy Jánoshalmi Nemes Marcell gyûjtôtevékenységének fénykora egyszer s mindenkorra lezárult volna. Nemes már 1918-ban házat vásárolt Münchenben, s 1921-tôl ténylegesen is Németországban élt. Az 1920 és 1930 közötti idôszakban hatalmas vagyonra tett szert, s fényûzô életmódjával, illetve gyûjteményének gazdagságával lenyûgözte kortársait. Megvásárolta, s helyrehozatta például a starhembergi tó mellet-

• 112 •


ti Tutzing kastélyát, ahol késôbb számos barátját, illetve honfitársát látta vendégül. Állandó lakást tartott fenn Párizsban, Velencében pedig, a Canale Grandén egy befejezetlen palazzo tulajdonosa lett, melynek ugyancsak tervbe vette a felújítását. Gyûjteményének híres darabjait gyakran helyezte letétbe különféle közgyûjteményekben, így többek között a müncheni Alte Pinakothekban, s rendszeresen kölcsönzött mûtárgyakat jelentôs magyar és külföldi kiállításokra. 1927-ben, a Budapesten megrendezett Belga mûvészet c. tárlaton például hét kép szerepelt Nemes Marcell gyûjteményébôl: három Rubens-festmény, s négy korai németalföldi táblakép.30 Külön említést érdemel ezek közül a Jan van Eyck körébôl származó Madonna a gyermek Jézussal és két szenttel (jelenleg: Amszterdam, Proehl-gyûjtemény), illetve az Antwerpenben, majd Brugge-ben tevékenykedô Jan Provost (1465 k.–1529) egyik remekmûve, a Krisztus siratása, mely idôvel Zürichbe, H. C. Walter Boveri gyûjteményébe került.31 Egy évvel az említett budapesti kiállítás után Nemes Marcellnek ismét meg kellett válnia gyûjteményének egy részétôl. Az 1928 novemberében Amszterdamban, Mensingnél megrendezett aukción mintegy 68 régi festmény és 64 értékes iparmûvészeti tárgy szerepelt.32 Az árverésre bocsátott festményegyüttes közel felét ezúttal különféle olasz reneszánsz és barokk mesterek mûvei alkották, s csak mutatóban akadt az anyagban néhány németalföldi kép. Ezek között azonban olyan kiváló mûveket találni, mint például Jacob van Ruisdael (1628–1682) Tájkép három fával c. nagyszabású alkotása (jelenleg: Pasadena, Norton Simon Foundation) vagy a Salomon van Ruysdael (1600/2–1670) által festett Folyóparti táj, mely idôközben az amszterdami Rijksmuseum gyûjteményébe került.33 Érdemes talán megemlíteni, hogy a szóban forgó árverés katalógusában (66os szám alatt) egy Johannes Vermeer van Delftnek tulajdonított csendélet is szerepelt… Az 1928-ban áruba bocsátott festményanyag egyébként csak a töredéke volt annak, ami ekkoriban Nemes birtokában volt. Mindezt a gyûjtô váratlan halála után hátramaradt mûtárgyakból 1931-ben, majd 1933-ban Münchenben rendezett hagyatéki árverések katalógusai is jól tükrözik.34 Az 1931-es aukció 657 tételt számláló anyagában 87 régi festmény szerepelt, ebbôl 26 volt németalföldi mester alkotása. Elég itt ezek közül csupán a legjelentôsebbeket ki-

Jacob van Ruisdael: Hegyes táj három fával (Pasadena, Norton Simon Museum)

emelni: 49-es sorszámmal szerepelt az árverési katalógusban Frans Hals 1640-ben festett Férfiképmása, mely egy ideig különféle amerikai mûgyûjtôk birtokában volt, s jelenleg az eindhoveni Stedelijk van Abbe Museumban található. Szintén ekkor árverezték el Rembrandt futólag már említett mûvét, az 1635-ben készült Minervát (jelenleg: Tokió, Bridgestone Museum of Art).35 Az árverési anyag legértékesebbnek tartott, s legrészletesebben ismertetett darabja azonban nem is ez, hanem Rembrandt egy másik alkotása, a Flavius Maximus volt, mely egyes korabeli tudósítások szerint Amerikába került, s azóta is lappang valahol.36 A két évvel késôbb, 1933-ban elátverezett, 865 tételt számláló „maradékban” még mindig több mint félszáz holland és flamand festmény szerepelt Nemes Marcell egykori gyûjteményébôl. Olyan kiváló mûvek, mint például a Lucialegenda Mestereként ismert festôtôl származó Madonna a gyermek Jézussal és két angyallal, a németalföldi tájképfestészet egyik úttörôjeként számon tartott Herri met de Bles (1500 k.– 1550/9) egy kisméretû alkotása, egy hagyományosan Lucas van Leyden (1494 k.–1533) mûvének tartott Mulandóság allegória, a flamand Joos van Craesbeeck (1608–1662) Szent Antal megkísértése c. festménye, Dirck Hals és Pieter Potter jellegzetes zsánerképei vagy a jeles Rembrandt-tanítvány, Nicolaes Maes több elsôrangú portréja. Még a leideni „finomfestôk” körébe tartozó Willem van Mieristôl is szerepelt egy kép az anyagban, ami azért tekinthetô kivételesnek, mivel Nemes Marcellnek csak el-

• 113 •


Colijn de Coter: Bánkódó Szent János evangélista (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum)

vétve voltak képei 18. századi holland mesterektôl. A hazai közgyûjteményeket évtizedeken keresztül nagyvonalúan támogató mûgyûjtô egyébként még végrendeletében is hagyott 16 képet, köztük egy értékes németalföldi festményt a Szépmûvészeti Múzeumra. A 16. század elején Brüsszelben tevékenykedô Colijn de Coter (1450/55–1522/25) Bánkódó Szent János evangélista c. mûvérôl van szó, melynek párdarabja, a Mária Magdolnát ábrázoló táblakép már 1917 óta a Régi Képtár birtokában volt.37 Feltehetôen már az eddigi, vázlatos áttekintés is kellôen érzékeltethette Nemes Marcell németalföldi képanyagának a gazdagságát és jelentôségét. Korabeli forrásokkal bizonyítható azonban, hogy egykor egész sor olyan kiváló holland és flamand kép is megfordult Nemes kezei között, melyek valamilyen oknál fogva egyik említett kiállítás, illetve aukció anyagában

sem szerepeltek. A Szépmûvészeti Múzeum adattárában, a jeles gyûjtôvel kapcsolatban fellelhetô dokumentumok tanulmányozása során kerültek elô azok az iratok, melyek egyes Nemes Marcell tulajdonát képezô festmények letétbe helyezésérôl, illetve kiállítás vagy fényképezés céljából a múzeumba szállításáról tudósítanak. Az egyik ilyen 1911. november 9-én kelt levélben például arról olvashatunk, hogy Nemes Marcell néhány más kép mellett, Pieter Aertsen (1507 k.–1575) Négy evangélista c. alkotását küldi be lefotóztatni.38 Az elsôsorban nagyalakos piaci és konyhajeleneteirôl ismert, hosszú ideig Antwerpenben, majd szülôvárosában, Amszterdamban tevékenykedô festônek egyetlen ilyen témájú mûve ismert, s ez jelenleg az aacheni Suermondt-Museumban található.39 Korántsem kizárt, hogy ez festmény azonos lehet az egykor Nemes Marcell tulajdonában lévô darabbal. Míg az említett Aertsen-kép esetében pusztán feltevésekre hagyatkozhatunk, Maerten van Heemskerck jelenleg a kölni Wallraf-Richartz Museumban ôrzött festménye, a Vénusz és Cupido kétséget kizáróan megegyezik Nemes Marcellnek azzal a mûvével, melyre egy 1912-bôl származó, hasonló tárgyú iratban történik utalás.40 Ugyancsak a múzeumi aktákból derül ki, hogy egykor a gyûjtô birtokában volt például Anthonis van Dyck (1599–1641) egy nagyméretû, Szent Mártont ábrázoló mûve,41 idôsebb Frans van Mieris Kuruzsló c. alkotása42 vagy a 17. század derekán Amszterdamban tevékenykedô Matthijs Bloem egy 120x153 cm méretû, fára festett vadászcsendélete.43 Hogy a ma már

• 114 •

Vincent van Gogh: Csendélet hagymákkal (Otterlo, Rijksmuseum Kröller-Müller)


szinte teljesen ismeretlen Bloem milyen elsôrangú csendéletfestô volt, azt a lipcsei képtárban, az Ermitázsban vagy Arenberg herceg egykori gyûjteményében fennmaradt néhány mûve is kiválóan érzékelteti.44 A Nemes Marcell birtokában lévô festmény, eltérô méretei miatt, sajnos egyik említett képpel sem azonosítható. A Szépmûvészeti Múzeumban folytatott irattári kutatások egyik legszenzációsabb eredménye azonban egy újabb (immár a hetedik!) Rembrandt-kép felfedezése volt: A Nemes Marcell és a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság között 1911. március 10-én létrejött megállapodás értelmében, a banktól felvett 700 000 koronás hitel fedezeteként, a gyûjtô 24 festményt helyezett ekkor letétbe a múzeumban. A letéti szerzôdéshez mellékelt mûtárgylista 18-as tétele, Rembrandt Szent Ferenc c. alkotása volt.45 A holland festôóriásnak jelenleg két ilyen témájú mûve ismert, az egyik az ohiói Columbus Museum of Art gyûjteményében, a másik pedig a philadelphiai John G. Johnson Collectionben. Az egykor Nemes tulajdonában lévô Rembrandt-festmény talán az utóbbival azonosítható, mivel Hofstede de Groot utalása szerint ez a kép valaha budapesti magángyûjteményben volt.46 Az elmondottakat figyelembe véve túlzás nélkül állítható, hogy Jánoshalmi Nemes Marcell az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb németalföldi festményanyaggal rendelkezett, mely valaha is létezett Magyarországon. Bár a gyûjtemény jelentôségét annak idején többen vitatták – arra hivatkozva, hogy ezeknek a mûveknek a többsége csak ideig-óráig volt az elôszeretettel mûkereskedônek titulált Nemes birtokában –, az utókor szemmel láthatóan másképp ítéli meg a gyûjtô tevékenységét. Mint ahogy Van Gogh képei kapcsán Soós Imre is joggal megjegyezte, ha manapság bárhol a világon felbukkan egy festmény, mely egykor az ô tulajdonában volt, akkor a proveniencia feltüntetésekor kivétel nélkül „Collection Marczell Nemes” (s nem „art-dealer Nemes”) szerepel.47

Rembrandt Harmensz van Rijn: Férfi tollas kalapban (Chicago, The Art Institute of Chicago)

mûgyûjtô, in: Ujság, 1930. október 29. 3–4. o.; Komlós Jenô: Hogyan lett a pesti kis szénkereskedôbôl Nemes Marcell világhírû, mesés vagyonú mûgyûjtô és festômûvész, in: Az Est, 1930. október 30. 3–4. o.; Keresik Nemes Marcell végrendeletét, in: Magyarország, 1930. október 30. 7. o. 2

A Kecskemét városának adományozott képanyag kapcsán

Nemes Marcellrôl: Sümegi György: Nemes Marcell, a mûgyûjtô, in: Cumania. Acta Museorum ex Comitata Bács-Kiskun. Kecskemét, 1975, 275–304. o. 3 A szenzációs eseményrôl a korabeli napilapok is beszámoltak, s Petrovics Elek, a Szépmûvészeti Múzeum fôigazgatója külön tanulmányban méltatta a Nemes Marcell által ajándékozott híres Mányoki-mûvet. Lásd: Petrovics E.: Mányoki Ádám Rákóczi-képéhez, in: Magyar Mûvészet, 1925, 3–4. o. 4 Nemes Marcellel kapcsolatban összefoglalóan: Petrovics E.: In Memoriam (Nemes Marcell), in: Mûvészet, 1930, 560–561 o.; Meller S.: Marczell von Nemes, in: Zeitschrift für Bildenden Kunst (Leipzig), 1931/32, 25–30. o.; Géber A.: Magyar gyûjtôk I–II. Budapest, é. n. (kézirat a Szépmûvészeti Múzeum könyvtárában) I. 170–177. o.; Sümegi i. m. 1975; Németh I.: Mûgyûjtô és mecénás. Életében vált legendává, in: Köztársaság, 1992/18. 85–87. o. 5 Lásd többek között: H. Wilm: Madonnen, Engel, Sterne. Erinnerungen eines Kunstsammlers. Wien/Bad Bocklet/Zürich,

JEGYZETEK A Nemes Marcell haláláról tudósító számos korabeli cikk közül lásd többek között: Nemes Marcell, a világhírû magyar mû-

1952, 114–118. o.; Herman L.: A mûvészasztal. Budapest, 1958, 117–119. o.; Mikola A.: Színek és fények. Kolozsvár, 1972,

gyûjtô kedden délután váratlanul meghalt, in: Magyar Hírlap, 1930. október 29. 5. o.; Nemes Marcell meghalt, in: Pesti Napló,

107–110. o.; Bálint L.: Ecset és vésô. Bratislava, 1973, 193–199. o. 6 Nemes Marcell francia impresszionista képeivel kapcsolat-

1930. október 29. 7–8. o.; Meghalt Nemes Marcell a világhíres

ban: Geskó J.: Collecting for the Nation and Not Only for the

1

• 115 •


Nation: Impressionism in Hungary, 1907–1918. Impressionism. Paintings Collected by European Museums. Hogh Museum of Art, Atlanta, 1999, 77–90. o., különösen 84–85. o. 7 Nemes Marcell híres Greco-gyûjteményérôl: Térey G.: Die Greco-Bilder der Sammlung Nemes, Cicerone, 1911, 1–6. o.; Haraszti-Takács M.: Contribution à l’histoire de la collection Greco du musée. Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts 53. (1979) 115–124. o.; Barkóczi I.: El Greco festményeinek gyûjtése Magyarországon a XX. század elején. Hommage à El Greco. Kiállításkatalógus. Szépmûvészeti Múzeum, Budapest, 1991, 25–29. o. 8 Tárgymutató a budapesti I. gyermekmenhely javára a magántulajdonban levô régi és modern képekbôl rendezett kiállításhoz, Budapest, Mûcsarnok, 1888; A budapesti Orvos-Szövetség védnöksége mellett rendezett mûkiállítás, Budapest, Mûcsarnok, 1902; Nemes Marcell elvileg akár mindkét kiállítást láthatta, s hatással lehetett rá többek között Ráth György vagy Kilényi Hugó impozáns kollekciója, melyekben ugyancsak domináns helyet foglaltak el a régi holland festmények. A korabeli magángyûjtemények jellegével és összeté-

17

Ernst Lajosról, illetve a korszak asszimilálódott zsidó szár-

mazású mûgyûjtôirôl: Sármány I.: Jüdische Kunstmäzenatentum in Budapest und die Rolle der Künstler im Aufbruch zur moderne, Tanulmányok Budapest Múltjából XXV. Budapest, 1996, 249–268. o.; Róka E.: Az eleven múlt. Ernst Lajos Múzeuma, Egy gyûjtô és gyûjteménye. Ernst Lajos és az Ernst Múzeum, Ernst Múzeum, Budapest, 2002, 9–90. o. 18 Mint ahogy egy ekkoriban Rippl-Rónai Józsefhez írt levelébôl is kiderül, Nemes Marcellt különösen fájdalmasan érintették a Pesti Futár vele kapcsolatban megjelent, ízléstelen hangvételû cikkei. Lásd: Uj magyar nemesek, in: Pesti Futár III. (1910) július 4. 9–10. o.; Miért lett nemes a – Nemes?, in: Pesti Futár III. (1910) július 11. 9–11. o.; Apostol vagy képkereskedô?, in: Pesti Futár III. (1910) november 28. 6. o. 19 Katalog der aus der Sammlung des Kgl. Rates Marczell von Nemes – Budapest ausgestellte Gemälde. Alte Pinakothek, München, 1911

telével kapcsolatban összefoglalóan: Sinkó K.: A magyar mûgyûj-

Katalog der aus der Sammlung des Kgl. Rates Marczell von Nemes – Budapest ausgestellte Gemälde. Städtische Kunsthalle, Düsseldorf, 1912 21 Gerard David említett mûvei 22-es, illetve 23-as sorszámmal

tés 1850 után – A magángyûjteményi kiállítások tükrében. Válogatás magyar magángyûjteményekbôl. Kiállításkatalógus. (Magyar

szerepeltek a düsseldorfi kiállítás katalógusában. A képek jelenlegi fellelhetôségével kapcsolatban lásd többek között: Max J.

Nemzeti Galéria) Budapest, 1981, 11–29. o.; Mravik L.: Budapest mûgyûjteményei a két világháború között, in: Mûvészet a vá-

Friedländer: Early Netherlandish Painting VI/b Hans Memlinc and Gerard David. Leiden/Brüsszel, 1971; M. W. Ainsworth: Gerard David:

rosban, buda pesti negyed, 2001/32–33. 156–190. o. 9 Lásd ezzel kapcsolatban: Tschudi, H. v.: Nemes Marcell

Purity of Vision in an Age of Transition. New York, 1998. 22 Rembrandtnak errôl a képérôl lásd újabban: J. Bruyn–B.

gyûjteménye, Almanach (Képzômûvészeti lexikon). Budapest, 1912, 92–96. o. 10 Egyesek utólag egyenesen azt állították, hogy „…a németal-

Haak–S. H. Levie–P. J. J. van Thiel–E.van de Wetering: A Corpus of Rembrandt Paintings I. The Hague/Boston/London, 1982,

földi képek, a legtöbb gyûjtô kedvencei, kispolgárias voltuknál, sötét színeiknél, becsületes, de pepecselô festésmódjuknál fogva, nem tudták [Nemes Marcellt] lekötni…” lásd: Géber, i. m. 175. o. 11 Egy 1988 novemberében a Magyar Nemzeti Galériában tartott elôadása során Mravik László volt az, aki Nemes Marcell gyûjtôtevékenységét, illetve gyûjteményének jelentôségét az Es-

20

kat. Nr A 42. 23 Németh I.: Rembrandt fecit?, in: Új Mûvészet, 1992/9. 35–36. o. 24 Frans Halsnak ez a mûve jelenleg a San Diegó-i Timken Art Galleryben található. Lásd: S. Slive: Frans Hals I–III. New York 1970, kat. Nr 100. 25 A három említett Van Gogh-festmény 120-as, 121-es, illetve

terházyakéhoz hasonlította, véleményünk szerint, teljes joggal. Mravik elôadásának szövege hangszalagon és kéziratos formában

122-es szám alatt szerepelt a düsseldorfi kiállítás katalógusában, közülük sajnos csak a hagymás csendéletet reprodukálták. 26 Lukács Gy.: Levél a szerkesztôhöz – Nemes Marcell gyûjte-

megtalálható az MNG Adattárában. 12 Petrovics E.: Elôszó, Jánoshalmi Nemes Marcell magyar kép-

ménye. Budapesti Hírlap, 1912. június 22. l4. o. 27 Galerie Manzi, Joyant, Párizs, 1913. június 17–18. A Ne-

gyûjteménye. Az Ernst-Múzeum Aukciói XLVV. I. rész. Budapest, 1933. december 4. 3–4. o.; Meller S.: A Japán-kávéház mûvész-

mes-gyûjtemény párizsi árverésérôl a korabeli újságok itthon és külföldön egyaránt részletesen beszámoltak. 28 Nemes többi Van Gogh-képe néhány évvel késôbb, egy másik párizsi árverésen talált gazdára: Hotel Drouot, Párizs, 1918.

asztala. Budapest. 1946, 12. sz. 3–6. o. 13 Nemes Marczell képgyûjteménye a Szépmûvészeti Múzeumban, Budapest, 1909 14 Nemes Marcell képgyûjteményének kiállítása a Szépmûvészeti Múzeumban/Catalogue des Peintures de la Collection Marcel de Nemes. Exposition au Musée des Beaux-Arts de Budapest 1910–1911 (Térey Gábor bevezetôjével), Budapest, 1910. 15 A kiállításon szereplô mûvekkel kapcsolatban lásd: Rózsa Miklós (szerk.) Kalauz a Mûvészház Nemzetközi Impresszionista Kiállításához 1910. április–május. Mûvészház, Budapest, 1910. 16 Van Dongen említett mûvei a Mûvészház említett kiállításán VI/l8., illetve VI/19. szám alatt szerepeltek. A Piros ruhás gyermek reprodukálva is volt a katalógusban.

november 21. A témáról külön tanulmányt író dr. Soós Imrének Nemes Marcell öt Van Gogh-festménye közül mindössze hármat sikerült azonosítania. Lásd: Soós I.: Van Gogh képek egykor Magyarországon, in: Mûvészet és Barátai, 1995. szeptember–október, 16–19. o. Soós meg sem említi, hogy a fôleg grafikai anyagra specializálódott kortárs gyûjtô, Majovszky Pál híres kollekciójában is vagy négy Van Gogh-rajz szerepelt, melyek közül három idôvel a Szépmûvészeti Múzeum gyûjteményébe került. Ezekkel kapcsolatban lásd: Geskó J.: Egy konzervatív a modernekért. Majovszky Pál 19. századi európai rajzgyûjteménye. I–II. Disszertáció, Budapest, 2001, I. 305–310. o.

• 116 •


29

A köztulajdonba vett mûkincsek elsô kiállítása, Budapest, Mû-

csarnok, 1919 30 A régi és mai belga mûvészet kiállításának tárgymutatója, Budapest, Mûcsarnok, 1927. május–június. Nemes Marcell képei 9-es (P. P. Rubens: Ferdinánd bíboros-infáns képmása), 34-es (P. P. Rubens: Krisztus átnyújtja Péternek a kulcsokat), 229-es (J. Provost: Krisztus siratása), 232-es (Jan van Eyck iskolája: Madonna a gyermek Jézussal és két szenttel), 238-as (Colijn de Coter: Szent János evangélista), 241-es (Adriaen Isenbrandt: Krisztus a kereszten szentekkel) és 278-as (P. P. Rubens: Szerelmespár) szám alatt szerepeltek az említett kiállítás katalógusában. 31 Az említett mûvekkel kapcsolatban lásd: M. J. Friedländer: Early Netherlandish Painting I. Brüsszel/Leiden, 1967, kat. Nr 232, illetve IX/b Brüsszel/Leiden, 1973, kat. Nr 151. 32 Collection Marczell de Nemes, W. M. Mensing, Amszterdam, 1928. november 13–14.

37

Colijn de Coter mûvérôl újabban lásd: Szodis-Eszláry,

É.-Urbach, Zs.: Middeleeuwse Nederlandse kunst uit Hongarije. Rijksmuseum Het Catharijneconvent, Utrecht, 1990, kat. Nr 3. 18–21. o. 38 Lásd az 1894/1911 sz. aktát a Szépmûvészeti Múzeum Irattárában. 39 A kép reprodukcióját lásd: M. J. Friedländer: Early Netherlandish Painting, XIII. Leiden/Brüsszel, 1975, Nr 319. 158as képtábla. 40 Lásd a 2425/1912 sz. aktát a Szépmûvészeti Múzeum Irattárában. Heemskerck szóban forgó festményének színes reprodukciója megtalálható a közelmúltban megrendezett nagy sikerû Venus-kiállítás katalógusában: Faszination Venus. Bilder einer Göttin von Cranach bis Cabanel (Wallraf-Richartz Museum) Köln, (Alte Pinakothek) München, (Koninklijk Museum voor Schone

Haag – (Fogg Art Museum) Cambridge, 1981–82, kat. Nr 38;

Kunsten) Antwerpen, 2000–2001, kat. Nr 3. 41 Van Dyck említett mûvével kapcsolatban lásd az 1618/1910. sz. aktát a Szépmûvészeti Múzeum Irattárában. 42 Lásd a 2084/1911. sz. aktát a Szépmûvészeti Múzeum Irat-

Stechow, W.: Salomon van Ruysdael, Berlin, 1975, Nr 458. 34 Sammlung Marczell von Nemes, Helbing, München, 1931. jú-

tárában. 43 Matthijs Bloem képérôl lásd az 1650/910. sz. aktát a Szép-

nius 16–19. (M. J. Friedländer bevezetôjével); Sammlung Marczell von Nemes, 2. Abteilung, Versteigerung im Auftrage der

mûvészeti Múzeum Irattárában. 44 A festô említett mûveivel kapcsolatban: Bol, L. J.:

Testamentsvollstrecker des Nachlasses, Helbing, München,

Holländische Maler des 17. Jahrhunderts Nahe den grossen Meisters, Landschaften und Stilleben. München, 1982, 267, 355, 391-es jegy-

Az említett mûvekkel kapcsolatban lásd: H. R. Hoeting–S. Slive: Jacob van Ruisdael, kiállításkatalógus (Mauritshuis) Den 33

1933. november 2. (Meller Simon bevezetôjével) 35 Errôl a Rembrandt-képrôl lásd: Corpus of Rembrandt Painting III. 1989 (lásd fent, 19. jegyzet) kat. Nr A 114. 36 Bár Rembrandtnak ezt az alkotását egyesek újabban megkérdôjelezték, több szakértô változatlanul saját kezû mûnek tartja. A kép irodalmáról: Sumowski, W.: Gemälde der RembrandtSchüler. Landau/Pfalz, 1983. IV. 2942–2943. o. Nr 1918.

zet. 45

Lásd errôl a 443/1911. sz. aktát a Szépmûvészeti Múzeum

Irattárában. 46 Lásd ezzel kapcsolatban: Corpus of Rembrandt Painting III. 1989 (lásd fent, 19. jegyzet), 586. o. 47 Soós, 1995 (lásd fent, 28. jegyzet) 18.

LEGYEN A VENDÉGÜNK! Nemzetközi specialitások • zsidó konyha • elegáns környezet • elsô osztályú kiszolgálás várja Önt a

CARMEL PINCÉBEN Budapest VII., Kazinczy u. 31. Nyitva: naponta 12-tôl 23 óráig •

Asztalfoglalás: 3-221-834 M 3-424-585 Légkondicionált étterem

• 117 •

A flamand primitívektôl a holland expresszionistákig

Recommend Documents