A felvilágosodás pedagógiai eszméit tükrözõ kézikönyvek és tankönyvek

A felvilágosodás pedagógiai eszméit tükrözõ kézikönyvek és tankönyvek A 18. század utolsó évtizedeiben sorra jelentek meg az elsõ természettudományi, filozófiai, történettudományi, orvostudományi munkák nemzeti nyelvünkön. A pedagógia, mint a filozófiától lassanként különváló, önálló tudomány, sajátos helyzetben volt ekkor Magyarországon. Az elsõ, szorosan vett neveléstudományi munkák latinul és németül jelentek meg, de ezzel egy- idõben magyarul is jelentõs, önálló gondolatokat tartalmazó mûvek láttak napvilágot. Ha kézbe vesszük a 18. század utolsó harmadában és a 19. század elsõ két évtizedében - a reformkor hajnalán - keletkezett magyar nyelvû, pedagógiai tárgyú mûveket, meglepõdve tapasztalhatjuk, hogy jó néhány érdekes, értékes, sõt jelentõsnek nevezhetõ munka is születet, a melyekkel neveléstörténet-írásunk még nem foglalkozott érdemük szerint. E mûveknek el kell foglalniuk az õket megilletõ helyet magyar neveléstudomány történetében. Molnár János levelei a jó nevelésrõl (1776) 1776-ban jelent meg, “Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midõn õtet A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné”1 Szakirodalmunk ezt a mûvet tartja az elsõ magyar szerzõtõl származó magyar nyelvû neveléstudományi munkának. Molnár János 1728-ban született Csécsényben. Apja molnár volt - innen származik ragadványneve. (Eredeti neve Szabó volt.) Gyermekkorától a jezsuiták nevelték. Teológiai tanulmányokat folytatott, 1759-ben szentelték pappá. Nagyszombatban etikát, ékesszólástant, bölcsészetet, Kolozsvárott teológiát tanított. Gyõrben töltött évei alatt írta egyetlen pedagógiai tárgyú mûvét. A nagy tudású, klasszikus mûveltségû, sok nyelven beszélõ pap 1777-ben a Nagyszombatról Budára helyezett egyetem tanácsának assessora lett. Késõbb szombathelyi, majd szepesi kanonokká nevezték ki. (Legismertebb tanítványa az I. Ratio Educationis egyik megfogalmazója, Ürményi József volt.) 1787-ben Kazinczy - aki Szepesváralján látogatta meg - ilyennek látta Molnárt: “Szálas, csontos férfi, nyájas, beszédes, ömledezõ, de aki soha nem nevete... Egy sorban álla könyvei közt valamit nyomtatásban kieresztett, s gyönyörködék, hogy a sor ilyen hosszú.” 2 Valóban 1

Petrovszky Sándor urhoz Molnár Jánosnak tizen-öt levelei midon õtet A jó nevelésrõl való írásra ösztönözné. Pozsony - Kassa, 1776. 392. (A könyv kézirata, mely némileg különbözik a nyomtatásban megjelent szövegtõl, az Egyetemi Könyvtár Kézirattárában található F. Bölcsészet 41. jelzet alatt.) 2 Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. In: Kazinczy Ferenc: Versek, mûfordítások, széppróza, tanulmányok. Budapest, 1979. 290.

sokat írt. Többségük egyházi tárgyú, de van köztük építészettel és természettudományokkal foglalkozó mû is.3 Igen jelentõs a Magyar Könyv-Ház címû periodikája, melyben idegen nyelvû könyvek rövid kivonatát adja magyarul, s beszámol a kor fontos külföldi tudományos törekvéseirõl. Ennek utolsó nyomtatott kötete 1804-ben, Molnár János halálának évében látott napvilágot. (Négy kötet kéziratban maradt.) Molnár János nevelésrõl szóló magyar nyelvû mûve úttörõ jelentõségû. Az addig megjelent fordítások után ez az elsõ olyan munka, amely a gyermeknevelésrõl vallott nézeteket magyar nyelven próbálta közvetíteni. Munkájának céljáról õ maga így vall:”Nékem ugy tetszik, és ugy is vagyon az valóságban, hogy

mi

mindnyájan

hijában

munkálkodunk,

fáradozunk,

költünk

hazánknak

s

nemzetségünknek oktatására, mind addig, míg annak tulajdon fundamentumához nem fogunk minden tehetséggel. Az nem egyéb, hanem a kisdedek, s a fiatalok nevelése.”4 Molnár tehát felismerte, hogy a nevelés átfogóbb pedagógiai fogalom, mint az oktatás. Jól oktatni csak úgy lehet, ha a nevelés alapelveit ismerjük és érvényesítjük. Ezeket az alapelveket próbálta mûvében körvonalazni és valamiféle rendszerbe foglalni. Nem állított fel új, önálló nevelési elveket, nem dolgozott ki speciálisan magyar neveléselméletet. Errõl õ így vall: “...írok nem végezõ könyvet, hanem tanátskozó leveleket”5 - és az olvasóra bízza, hogy a felsorakoztatott nevelési elvek közül melyeket tartja követendõnek. “Elé tészem a régi s utóbbi példákat, a Nevelésre kiszabott végzéseket: de azokban maga az olvasó válogasson, megnézegetvén tulajdon okoskodása által: a sok példa és végezés közül mi a leg arra valóbb?”6 A levelekben Molnár sorra veszi a különféle népek nevelésének célját, és “a Nevelésnek ahhoz a tzélyhoz való alkalmaztatását”7 Beszél a perzsa, az egyiptomi, a kínai, görög, római, francia, német, angol és holland nevelés jellemzõirõl, rámutat erényeikre és hibáikra, de nem foglal állást egyik mellett sem, hiszen “nem arra tart itt is a szándék, hogy mindent dicsérjek azokban; hanem hogy légyen mit ismérni, és lehessen a sok között okosság szerint válogatni” - olvashatjuk eszmefuttatásában.8 Az egyetemes nevelés történetérõl szóló elsõ magyar nyelvû összefoglalás megállapításai többnyire helytállóak. A 19. század pedagógiai írói közül jó néhányan használják a Molnár-féle terminológiát, sokan tekintik e vonatkozásban Molnárt elõdjüknek. 3

Régi jeles épületekrõl. Nagyszombat, 1760.; A természetiekrõl. Newton tanítványinak nyomdoka szerént. Pozsony-Kassa, l777. 4 Molnár János: i.m: 2. 5 Molnár János: i.m: 13. 6 Molnár János: i.m: 14. 7 Molnár János: i.m: 126. 8 Molnár János: i.m: 85.

Mûvének nem is ezek, a nevelés történetére vonatkozó részei érdekesek különösen, hanem azok, amelyekben a nevelés céljáról, különbözõ területeirõl, módszereirõl beszél. Molnár szerint a nevelés célja a boldogság. Boldog ember csak az lehet, aki megfelelõ nevelésben részesült. A szerzõ hisz az ember nevelhetõségében és vallja, hogy a gyermekek nevelése az állam elsõrendû feladata és a szülõk alapvetõ kötelessége. Ha a nevelés különbözõ területeire vonatkozó nézeteit vesszük szemügyre, erõs neohumanista hatásokat fedezhetünk fel Molnár mûveiben. Az erkölcsi nevelést tartja a legfontosabb kérdésnek. Bár nála az erkölcsi nevelés még nem független a tételes vallástól, õ is, mint a neohumanisták, a belátás, az élõ példa által való szoktatásnak tulajdonítja a legnagyobb szerepet. “A szegény ember midõn munkára mégyen, vigye el oda magával magzatit: Azok... azon fognak iparkodni, hogy amit látnak felkapják....”9 Az erkölcsi példamutatás terén a pedagógusnak is fontos szerepet tulajdonít a szerzõ. Az értelmi nevelésrõl szólva a szerzõ kifejti, hogy az alapvetõ ismereteket, az írás, olvasás, számolás alapelemeit minden gyermeknek el kell sajátítania. Az elemi ismeretek oktatása anyanyelven történjen. Molnár a klasszikus kultúra híve, de mint nevelõ felismeri, hogy korában kizárólag göröglatin mûveltséget adni az ifjúságnak már nem elég. Hangsúlyozza, hogy a reális ismeretek oktatása elengedhetetlen. Tanuljon a gyermek “földismeretet”, fizikát, matematikát. A nyelvek tanításával kapcsolatban is kiegyensúlyozott a szerzõ álláspontja. A klasszikus nyelveket ismerni kell, de a modern nyelvek elsajátítása is nélkülözhetetlen. Molnár nem hanyagolja el esztétikai nevelést sem. Kimondja, hogy zenét és rajzolást is kell tanítani, hiszen ez a gyermek harmonikus lelki fejlõdését segíti elõ. A testi nevelés fontos része a gyermek nevelésének. Mûvében ezt a szerzõ sok helyen hangsúlyozza. Locke és Rousseau nézeteit követi, mikor kiemeli: a gyermeknek sok mozgásra van szüksége a szabad levegõn, télen nyáron egyaránt. Szorgalmazza a kényelmes ruházatot, mértéktartást ételben, italban, a megfelelõ mennyiségû alvást. Ajánlja - miként Locke is - a vívást és lovaglást a fiúgyermeknek. Könyvének tizedik levelében szól Molnár a nevelés és oktatás módszereirõl: “ebben a tzikkelyben tudok a nevelõ Mestereknek jó tanátsal szolgálni sok esztendeji próbám és tapasztalásom után.”10 Mûvének ez a része valóban gyakorlati oktatási tapasztalatokat tükröz, és ha nem is alkot rendszeres oktatás- és nevelésmódszertant, sok értékes, önálló és a gyakorlatban is hasznosítható gondolatot ír le. Megfogalmazza - magyarul elõször - hogy a 9

Molnár János: i.m.: 96. Molnár János: i.m.: 244.

10

“jó nevelõmesternek” egész életében folyamatosan kell képeznie magát minden területen ahhoz, hogy eredményesen oktasson. Hisz abban, hogy a nevelés és oktatás tervszerû folyamat. A pedagógus feladata, hogy a megfelelõ módszert kiválassza, és a legjobb módszer segítségével az oktatási folyamat egy adott pontján a végsõ cél elérését segítse elõ. Az oktatás módszereirõl szólva Comeniust követi, de Locke és Rousseau hatása is erõteljesen érvényesül nála. Abból az alapvetõen helyes felfogásból indul ki, hogy a pedagógus számára szükségszerû a gyermek természetének megismerése és az ehhez való alkalmazkodás az oktatásban. Helyteleníti a korabeli - kizárólag az emlékezetet terhelõ oktatási módszereket. Õ fogalmazza meg nálunk a legkorábban, hogy a gondolkodás és gondolkodtatás milyen fontos. A pedagógus elsõrendû feladata, hogy “az emlékezetet úgy gyakoroltassa, hogy az elmének futamattya el ne nyomassék”. Felismeri a szemléltetés, az ismétlés jelentõségét az oktatásban. A beszélgetés, mint módszer szintén helyet kap a szerzõ rendszerében. A könyvet és a könyvek olvasását a nevelés és oktatás eszközének tekinti. A pedagógus feladata hogy a gyermeknek szánt könyveket gondosan válassza meg. Életének és mûködésének ismertetõje, Pécsi Ödön szerint Molnár János “máig nem kapta meg irodalomtörténünkben azt a pár méltányló lapot, melyet sokoldalú munkásságáért méltón megérdemel”11 Valóban kevesen és keveset írtak róla. Fizikáját, Magyar Könyv-Házát, régi épületekrõl szóló könyvét még csak ismerték és méltányolták kortársai és az utókor, de pedagógiai mûvét egészen a legutóbbi idõkig szinte teljesen elfelejtették.12 Pedig jelentõs mû ez azon túl is, hogy az elsõ magyar neveléstan. Legfõbb erénye természetesen valóban az, hogy magyarul íródott. Ennek jelentõségét a szerzõ maga is hangsúlyozza: “Lészen olyan idõ, hogy megköszönjék hazám jövendõ növendéki buzgóságom merészségét, mely valóban nem csekély volt, hogy ily idõben, melyben az ország teli vagyon az ilyenek deákos értésével, magyarul is mertem hasonlókkal köztük eléállni.”13 Stílusa nehézkes, de ezt nem vethetjük a szemére, hiszen a fordítások után az õ mûve az elsõ, melyben elõször íródnak le speciális pedagógiai fogalmakat kifejezõ szavak magyarul. Végezetül megállapíthatjuk, hogy Molnár János levélformában megírt pedagógiai mûvében a nevelés és oktatás minden lényeges kérdésére kitér. Egyetemes neveléstörténeti, 11

Pécsi Ödön: Molnár János élete és mûvei. Szeged, l896. Pécsi Ödön említést sem tesz a mûrõl, Kiss Áron ugyan említi munkáiban, de elemzésérére, értékelésére õ sem vállalkozik. Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon 996-1777. címû 1981-ben megjelent mûvében azonban foglalkozik Molnár János munkásságával. (598., 603., 611., 615. és 663.) Molnár pedagógiai munkáját elemzi: Fehér Katalin: Az elsõ magyar nyelvû neveléstan. Magyar Könyvszemle. 1986. 316-320. 13 Vö. Pécsi Ödön i.m. 30. 12

sõt talán azt is mondhatjuk: összehasonlító pedagógiai áttekintést is ad, amikor a korabeli európai országok oktatási rendszereit írja le néhány magyar vonatkozással kiegészítve. Nézetei felvilágosultak, a klasszikus és reális ismeretek egyensúlyára törekszik az oktatásban. Nem kevésbé értékes vonása Molnár neveléselméletének a gyermeki természetre vonatkozó optimista

szemlélete,

a

gyermeki

természethez

alkalmazkodó

oktatási

eljárások

jelentõségének hangsúlyozása, a testi egészségnek, a sportnak, higiéniának nagyrabecsülése, a pedagógus

személyiségvonásainak

felvázolása,

felelõsségének

hangsúlyozása.

Nem

elhanyagolható erénye a könyvnek az a sok utalás sem, amely a kortárs külföldi (fõként német, francia, angol) szerzõk pedagógiai tárgyú mûveire vonatkozik. Kazinczy beszéde a kassai tankerület “visitátorai” elõtt (1789) Kazinczy Ferenc 1786-tól 1790-ig a kassai tankerület iskoláinak felügyelõje volt. Szakirodalmunk részletesen feltárta iskolai inspektorságának minden vonatkozását.14 1789. december 20.-án Kazinczy új iskolalátogatókat iktatott be hivatalukba. Ebbõl az alkalomból mondta el, késõbb nyomtatásban “Hivatalba vezetõ beszéd” címmel megjelent híressé vált beszédét.15 A beszéd értékes neveléselméleti fejtegetései miatt érdemel figyelmet. Heksch Ágnes megfogalmazása szerint “Beszédével az a célja, hogy a visitátorokat megismertesse mind politikai, mind pedagógiai feladataikkal. Tájékoztatása nevelésügyi elveinek gazdag és mély elemzését adja.... Beosztottjait hivatásra, a nevelõi hivatásra kívánja elõkésztíteni.”16 Beszédét saját addigi tevékenységének mérlegével kezdi. Legfõbb eredményének tartja, hogy mûködésének három éve alatt 45 új iskolát állított fel körzetében, melyek között 19 “közös”, vagyis olyan iskola, melyben különbözõ vallású gyermekek tanulnak együtt. Eredményének okát abban látja, hogy képes volt a vallási türelem eszméjét elfogadtatni az emberekkel. “Én itt meg amott - írja- a pápistákban a protestánsok, a protestánsokban a

14

Kazinczy tanfelügyelõi mûködését részletesen ismerteti: Imre Sándor: Kazinczy Ferenc iskolai inspektorsága. Budapesti Szemle. 1895. 161-194., 364-395.; Czeizel János: Kazinczy Ferenc, mint a kassai kerületi normális iskolák kir. inspectora. Magyar Paedagógia. 1903. 160-171.; Váczy János: Kazinczy Ferenc és kora. I. Budapest, 1915. 152-195.; Garagger Róbert: Kazinczy Ferenc iskolai inspekrorságához. Irodalomtörténeti Közlemények. 1918. 87-90.; Heksch Ágnes: Kazinczy Ferenc vélekedése az alsóbb iskolák organisatiója dolgában. Magyar Pedagógia. 1964. 394- 407.; Heksch Ágnes: Kazinczy és II. József muvelõdéspolitikája. Pedagógiai Szemle. 1956. 74-107.; Szántó Imre: A “közös iskolák” II. József korában. Magyar Pedagógia. 1978. 275-289. 15 Kazinczy Ferenc: Hivatalba vezetõ beszéd. in. Nagy pedagógusok. Neveléstörténeti olvasmányok. szerk. Weszely Ödön. Budapest, l925. l71-179. 16 Heksch Ágnes: Kazinczy és II. József mûvelõdéspolitikája. Pedagógiai Szemle. 1956. 98.

pápisták, a zsidókban a keresztények eránt több bizodalmat, több felebaráti, több emberi és hazafiúi indulatokat támasztottam.”17 A közös iskolák megteremtésén kívül érdemének tartja Kazinczy a német nyelv iskolai oktatásának érdekében kifejtett munkálkodását is. Hangsúlyozza a nemzeti nyelv szerepét és fontosságát a nevelésben, de ugyanakkor a német nyelv oktatásának jelentõségét is elismeri: “...én a német nyelvet, ezt a mostani fekvésünkre s az okosabb gondolkodásra nézve minden részre nem hajló hazafi érzése szerint oly szükségesképen megkívántatott tárgyat, elébb vittem; - de amellett a magyar nyelvnek gyakorlása és elterjesztése eránt is, mely a közönséges életben, az adásra és vevésre a közönséges és személyes boldogulásnak ezen forrása elmulaszthatatlanul megkívántató, az érzékeny hazafi elõtt pedig mint az, amely által az õ nemzete más nemzetektõl legbizonyosabban megkülönböztetik, kiváltképpen becses...”18 Iskolalátogatásai, ellenõrzései közepette Kazinczy megismeri a korabeli magyar nevelésügy fogyatékosságait. Háromévi mûködése után így látja ezt: “hogy okskoláink még most sem azok, amik azok lehetnének, amiknek lenniök kellene; hogy sokakban azok közül a tiszta morál és a célra vezetõ tudományok helyett pedagógusi slendrián, haszontalan csevegés és oly dolgok találtatnak, amelyek ... mardékaink elõtt, kiknek remélem, hogy érdmesebb dolgokat is hagyunk, nevetségessé fogják tenni.”19 Kazinczy azonban a korabeli iskolai nevelés elmaradottságának magyarázatát nemcsak az ilyen, a pedagógusok rossz oktató munkájára és más hasonló okokra visszavezethetõ dolgokban látja, hanem abban is, hogy az iskola nem annyira a gyermek “elmésségét”, hanem “emlékezetét” veszi munkába. A nemzeti iskolák tanítóinak tekintettel kell lenni a következõkre: “mindazt, ami csak füst, ami a tanulást a gyermek elõtt nehezebbé teszi, ami az ahhoz megkívántatotott kedvet elveszi; ami õt a kis, még beszélni is alig tudó gyermeket, egy kis nevetséges tudóssá teszi, el kell hagyni, ... egészen meg kell tilalmazni. Nemcsak az emlékezetét, hanem az ítéletét s elmésségét is kell a gyereknek munkába venni.”20 Kazinczy kemény bírálattal illeti a Felbiger-féle un. normamódszert is. Mint ismeretes, az osztrák Felbiger apát “Methodenbuch” c. munkájában négy módszeres eljárást ajánl a tanítónak: az “együttanulást”, a “tabellákat”, a “betûzést” és a “katechizációt”. Mivel ezek gyakorlati alkalmazásától az oktatás formálissá, merevvé válhat, Kazinczy sorra megcáfolja õket. Egyedül a katekizáló módszernek kegyelmez meg. Az “együtt-tanulásról” elhangzott bírálat így szól: “Az az ok, amely által Felbiger apát úr az együtt-tanulás elfogadására 17

Heksch Ágnes: i.m. 98. Kazinczy Ferenc: i.m. 172. 19 Kazinczy Ferenc: i.m. 174. 20 Kazinczy Ferenc: i.m. l76. 18

indíttatott, dicséretes szándék és célozat volt ugyan; de valóban, ha közelebbrõl tekintjük: hibás. Igaz az, hogy ezáltal az egész oskolai sereg taníttatik, de nem teszen-e ez nagyobb kárt, mint hasznot, az nem fontoltatott meg elég vigyázással. Az a nem természetes, akadozó, siketítõ, ocsmány hangzat, amelyre a gyermekek ezáltal szoktak és amelyrõl sok esztendõkig sem tudnak leszokni; - az a figyelmetesség s a dolognak értése nélkül együtt tett nyekegés, amelyet a tanítóknak lehetetlen vala kikerülni, gyümölcse volt ennek a káros tanításnak.”21 Kazinczy ugyanígy elutasítja a “tabellázást”, és elveteti a “betûzést” is. Személyes tapasztalatai alapján szólítja fel tankerületének visitatorait a gyakorlatban megbukott módszer elhagyásának a szorgalmazására. Ugyanakkor a katechizálást mint klasszikus görög eljárást figyelmükbe ajánlja, mert; “Az alkalmatos tanító...a feleletekbõl kérdést

s a kérdésbõl

feleleteket csinál, és ezt addig követi, míg azt látja, hogy tanítványai a dolgot egészen értik. Nem akad fel azon, ha amit mondani akarnának, gyermek módra mondják, de amellett mégis hibás szólásokat szelíden fogja igazgatni.”22 Így jut el Kazinczy az általa meghatározott tanítói ideálhoz. Ez az ideál a felvilágosodás pedagógiájának eszményített tanító-alakjához áll nagyon közel. A felvilágosodás tanító ideálja viszont nem nélkülözi korának társadalmi realitásait. És ezért a Kazinczy által megfogalmazott eszményi tanító alakja, melyet Rousseau nyomán állít hallgatói és olvasói elé, az utókor számára is tanulságos lehet: “Az a tanító, aki a gyermekekkel gyermeki módon tud bánni, aki gyermekké lenni nem átall; - s ki átallaná azt közül, akiknek a természet ítélõerõt, fontoló értelmet adott, minekutánna oly nagy emberek mint Rosseau, gyönyörködésöket keresék abban, hogy gyermekké lehessenek! - az a tanító, aki a gyermekeket úgy tudja tanítani, hogy elfeljtik, hogy oskolában vannak s azt vélik, hogy anyjuknak ölükben hevernek, aki elõttük mulattató meséket beszél; - az a tanító, aki a tanítványainak fejöket és szivüket míveli, .... az a tanító, akire én oskolámat bízni óhajtanám.”23 A kassai tankerület Kazinczy mûködése révén jelentõs fejlõdésen ment keresztül. Az iskolák nemcsak számszerûleg gyarapodtak, hanem emelkedett az oktatás színvonala javultak, korszerûsödtek a tanítási módszerek is. A visitátorokkal és a tanítókkal szemben támasztott felvilágosult követelményei az iskolai élet szellemét elõbbre vitték. II. József németesítõ oktatáspolitikájának veszélyeit a nemzeti szellemû nevelés kibontakozására nézve ugyan eleinte nem ismerte fel, de mint tankerületi felügyelõ 1791-ig meggyõzõdéssel szolgálta a magyar oktatásügy fejlesztésének ügyét.

21

Kazinczy Ferenc: i.m. 177. Kazinczy Ferenc: i.m. 178. 23 Kazinczy Ferenc: i.m. 178. 22

Vályi András a jozefinista nevelésügyi reformokért (1789) Kazinczy Lõcsén ismerte meg Vályi Andrást,24 és miután meggyõzõdött a fiatal tanító kiváló képességeirõl, 1788-ban kineveztette a kassai nemzeti iskolához tanítónak. Vályi Kassán bekerült Kazinczy irodalmi körébe, megismerkedett Batsányival, Baróti Szabó Dáviddal, Török Lajossal. Sokat fordított németbõl, franciából és olaszból, ezeket a munkáit Kazinczy folyóiratában, az Orpheusban tette közzé. Kazinczy segítségével 1789-ben Vályi a borsodi tankerület iskoláinak tanfelügyelõje lett. Õ is ott volt a kinevezendõ iskolafelügyelõk között, mikor Kazinczy elmondta az elõbb elemzett beszédét. Vályi elsõ önálló mûve “A norma és a levélíró”

25

mely 1789-ben Kassán jelent meg, Kazinczyhoz írott ajánlással. A

rövid mû II. József népoktatási elveinek, ezen belül a Felbiger-módszertan népszerûsítésének célját szolgálta. A könyv két részbõl áll. Az elsõ rész a normamódszer lényegének közérthetõ, világos bemutatása. Tartalmát jól megvilágítja a könyv alcíme: “A nemzeti oskolák mivolta, tulajdonsága, érdeme, haszna, a nemzeti tanítók megkívánható tehetségei, normalis tanítás módja.”

Vályi ír a népiskolák típusairól, tananyagáról, és magáról a Felbiger-féle

normamódszerrõl. Ugyanúgy, mint Kazinczy, Vályi sem fogadja el fenntartás nélkül a módszert, õ is elveti a gépiességet, és az értelem nélküli tanulást. Igen érdekes, amit a szerzõ a tanítók kívánatos tulajdonságairól ír, Felbiger nyomán magyarul. “Nem tsak azok a tudományok kívántatnak meg egy tanítóban, mellyeket a tanítói hivatalra készülõ Praeparandusok oskolájában hallanak”, hanem a következõ személyes tulajdonságok is: 1. “kegyesség, szép erkölcs, mértékletesség”, 2. “a tanítványokhoz hajlandó szeretet”, 3. “békességes tûrés, szemes rendtartás, fenyítékkel illõ idejekor való bánás, annak szorgos kikerülése”,

4.

“a

vidámság,

az

elme

friss

elevensége”,

5.”megelégedés”,

6.

“szorgalmatosság”. Egy meglepõ új követelményt is megfogalmaz a szerzõ: a tanító legyen “paedagogusi írásokban forgott”, vagyis ismerje a neveléstudomány irodalmát. De - túl a Felbiger-szövegeken - Vályi András szenvedélyesen propagálja a II. József által érvényesíteni kívánt új népiskolai nézeteket, új irányzatokat. Arra a - bizonyára azon a környéken elterjedt - szóbeszédre, hogy németül fognak ezután tanítani a népiskolákban, ezt 24

Vályi András életét és mûködését ismerteti: Batizi László: Vályi András élete és munkái. Budapest, 1935. és Kiss Áron: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve. 4. kiadás. Budapest, 1880. 122-129. 25 A Norma és a levélíró, azaz a nemzeti oskolák mívolta, tulajdonsága, érdeme, haszna, a nemzeti tanítók megkivántató tehetségei, normális tanítás módja stb. Németbõl szedegette s írta Wályi K. András tanító a kassai kir. normális iskolában. Kassa, 1789. 208.

válaszolja: “Közönségesen tudható dolog az, hogy Õ Felsége a német nyelv béhozása mellett is éppen nem szorítja az oly magyar helységeket azon nyelv tanulására, mellyekben a lakosok fiai, falusi házi gazdaságokban otthon maradnak, sem mesterségre, sem egyéb magosabb életmódjára nem törekednek. Ha ezeket tsupán németül tanítanák, sem az uralkodó hatalom, magasem a haza, sem más senki bennök tzélját el nem érhetné. Hogy érthetnék meg, mit akar? mit beszéll? mit tanít a tanító? Amennyi nyelven szólló tanulók vagynak, annnyi nyelven kell magyarázni, különben vége az épületes tanításnak.”26 (Arról az uralkodói szándékról nem szól, hogy a falusi tanítók is tudjanak németül, s hogy ezt a nyelvet - mint élõ idegen nyelvet - oktassák a falusi népiskolákban is.) II. József másik nagy eszméje, a “közös” népiskola is lelkes terjesztõre talált Vályiban. Sõt, õ minden népiskolát “közös”-nek szeretne látni. Minden népiskolában “minden hazabéli kisebb tanulók, ha szinte különbözõ vallásúak is, annak szemre való hányása, meg-sértõdése vagy legkisebb hátra-maradása nélkül egy legjobbnak talált módon együtt taníttassanak” követeli. Ez a tanításban nem okozhat semmiféle problémát, hiszen a tananyag maga nem vallásos jellegû. Azért szorgalmazza a különféle vallású tanulók együtt tanítását, mert a “vallásbéli gyûlölség” rettenetes és káros. Perlaki Dávid kézikönyve a gyermeknevelésrõl, tanítók számára (1791) “Melly igen sok és tetemes hijjánosságai vannak a gyermek nevelésnek Magyar-hazánkban ezt Excellenciád böltsessége jól észrevehette. Ez ösztönzött engemet arra, hogy e tárgyra czélzó ezen tsekély munkát készítettem, melylyel most Excellenciádnak udvarolni bátorkodom”27 Ezekkel a szavakkal ajánlotta Ráday Gedeon figyelmébe új mûvét Perlaki Dávid, a nagymûveltségû, széleslátókörû komáromi esperes. A könyv, amelyet “A gyermekeknek jó nevelésekrõl való rövid oktatás” címmel adott ki a szerzõ 1791-ben Komáromban Weber Simon nyomtatásában, pedagógiaelméleti irodalmunk egyik korai, és igen becses darabja. (A mû ma már könyvészeti ritkaság.) A szerzõ, Perlaki Dávid 1754-ben született Veszprém megyében, Gergelyiben. Alsóbb iskoláit szülõhelyén végezte, majd Pozsonyban és Sopronban tanult.

26

Vályi András: i.m. 184. Perlaki Dávid levele Ráday Gedeonhoz Dunamelléki Református Egyházkerület, Ráday Gyujteménye. Kézirattár (A Ráday család levéltára. Egyházi és Iskolai iratok. VIII.1687/a.) 27

A göttingai egyetemet 1777 és 1780. között látogatta28, amikor olyan kiváló tudósok tanítottak ott, mint Schlözer és Splitter. Bölcsészeti tanulmányokat folytatott a német egyetemen. Hazatérve, mint evangélikus lelkész mûködött elõbb Nemeskéren, majd 1783-tól kezdve tizenhárom éven keresztül Komáromban. Ugyanebben az évben érkezett Komáromba Péczeli József is a helybeli református egyház meghívására. A 33 éves Péczeli és a 29 éves Perlaki, - mindketten mûvelt, sok nyelvet beszélõ fiatal hazafiak - jól ismerték és kedvelték egymást. Hozzájuk csatlakozott a velük nagyjából egykorú Mindszenthy Sámuel is, aki ekkor már egy ideje a városban lelkészkedett. Együtt alapították és szerkesztették a Mindenes Gyûjteményt. Az 1789. és 1792. között megjelent lapot sajtótörténetünk az elsõ magyar nyelvû tudományokat népszerûsítõ folyóiratnak tartja. Péczeli irodalmár volt, folyóiratszerkesztõ, fordító. Perlaki Dávid a tudományok és a közoktatás iránt mutatott több érdeklõdést, bár verseket is írt. Komáromi mûködése alatt több tankönyvet adott ki,29 melyeket felekezete iskoláiban éveken át használtak. A kortársak - köztük például a szintén oktatási kérdésekkel foglalkozó Szakonyi József is - ajánlották ezeket a munkákat az ország népiskolai tanítóinak. Perlaki 1791-ben megjelent pedagógiai mûvének címlapján a következõ megjegyzés olvasható: “szegényebb oskolatanítóknak ingyen”. Ebbõl jól látható, mennyire fontosnak találta a szerzõ, hogy a neveléssel hivatásszerûen foglalkozók kezébe magyar nyelven adjon egy közérthetõ, jól használható kézikönyvet. Perlaki mûve ebben a mûfajban elsõnek számít pedagógiai irodalmunkban. A munka legfõbb értéke az, hogy több olyan - a felvilágosodás szellemében fogant nevelés-és oktatáselméleti reformjavaslatot tartalmaz, amelyek az 1790-es években igen haladónak számítottak. Általános, minden gyermekre kiterjedõ tankötelezettséget követel. Az anyanyelven történõ oktatás bevezetését kívánja minden iskolafokozatban. Fontosnak tartja a “reális ismeretek” tanítását. Lényeges javaslata a korszerû, magas szintû pedagógiaipszichológiai és módszertani ismereteket is adó tanítóképzés megindítása. A mû egészében véve önálló munkának tekinthetõ, bár érezhetõ rajta a lipcsei Rosenmüller - hatása. A szerzõ jól ismeri kora külföldi pedagógiai szakirodalmát. Hivatkozik Locke, Rousseau, Saltzmann, Campe, Rochow és Felbiger mûveire, valamint Fenelonra és Basedowra is.

28

1777. november 4.-én írta alá az anyakönyvet: David Perlaki, Gergeli – Hung. theol. vö. A Göttingában nevelõdött magyar diákok névsora. 1734-1831. in. Borzsák István: Budai Ézsaiás és klasszika-filológiánk kezdetei. Bp. 1955. 192. 29 Kisdedek elsõ tanúságok a kersztyén tudományból. Komárom, 1791. 61.;és Gyermekek és ifjak imádságos és énekeskönyve. Komárom, 1793. 172.

Perlaki a nevelés célját a felvilágosodás szellemében fogalmazza meg: “Minden oskolának ugyan az eredeti fõ tzélja, hogy az Ifjúság azokban úgy neveltessék és oktattassék, hogy azokból idõvel a Hazának oszlopai, Jó-Haza-Fiak és jó polgárok származzanak.”30 Fejlõdéslélektani alapokból kiindulva követi nyomon a szerzõ a gyermek nevelésének egymás után következõ fázisait a születéstõl egészen az iskola elhagyásáig. “Miképp kell bánni az ollyan kisded gyermekekkel, akik még nem tudnak élni okosságokkal?” - teszi fel a kérdést Perlaki és Rousseau szellemében próbál választ adni a csecsemõ a kisgyermek nevelésével kapcsolatos kérdésekre. A nevelésnek ebben a korban azt kell biztosítani, hogy a gyermek testi-lelki képességei zavartalanul fejlõdhessenek. Felhívja a figyelmet a szoptatás fontosságára. Szerinte nagyon ártalmas a gyermek fejlõdésére, hogy a “középsorsú” és elõkelõ” anyák dajkákra bízzák gyermekeiket és nem maguk szoptatják õket. Ez rendkívül hátrányos a testi-lelki fejlõdésre egyaránt. Ebben az idõben (tehát 0-2 éves korig) nagyon fontos, hogy szeretettel, de következetesen és kényeztetés nélkül bánjanak a gyermekekkel. Nevelési kérdésekben igen lényeges - már az ilyen korú gyermekeknél is - a szülõk közötti összhang. A könyv következõ részében Perlaki azt tárgyalja “mikép kellyessék az ollyan gyermekekkel bánni, a kik már folyvást beszélnek.” Oktatni még nem lehet ilyen korú gyermekeket, - vallja Rousseau-val egyetértésben Perlaki - mert még nem képesek az elvont fogalmak megértésére, fogalmi gondolkodásra. Ekkor az érzékelést célszerû fejleszteni a látást, a hallást, a tapintást azzal a céllal, hogy a gyermek minél követlenebb kapcsolatot teremtsen az õt körülvevõ dolgokkal. Rousseau-i fogantatású Perlakinak az a megállapítása is, hogy a gyermeknek önmagának kell megismernie a dolgok tulajdonságait, mégpedig saját tapasztalatai segítségégével. A nevelés harmadik szakasza az iskoláskor. Rousseautól eltérõen Perlaki a hatodik életévtõl kezdve tartja célszerûnek a gyermekek rendszeres oktatását. Leszögezi, hogy a tanulás legyen öröm és jutalom a gyermek számára. Megjegyzi, hogy “a mi Magyar-országi oskoláinkban többnyire mind fel-fordult módon kínoztattak mint taníttattak eddig a tanuló gyermekek.”

31

Az oktatás tartalmáról szólva röviden felsorolja azokat a tárgyakat, amelyek

elengedhetetlenül szükségesek minden gyermek számára. Ezek: az írás, az olvasás, a számtan, a vallási alapismeretek. Indulatosan szól arról, hogy ideje volna már a “reális ismereteket” elõtérbe állítani a latin nyelv oktatásával szemben. “Nemde nem véghetetlenül job lenne, ha a Falusi és Városi alsóbb oskolákban egy betsületes Levél írására... a mezei gazdaság 30 31

Perlaki Dávid: A gyermekek jó nevelésekrõl való rövid oktatás. Komárom, 1791. 2. Perlaki Dávid: i.m. 53.

folytatásának, s marha nevelésnek fundamentumára, a Természet S Haza Historiájának és Geographiájának

legalább egy kevés esméretére és más ilyen közönséges haszonvételû

dolgokra tanítgatni és szoktatni a gyermekeket, minthogy a Deák nyelvnek tanúltatásával kínoztatnak.”32 Emellett nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekek képzésében fontos szerepet kell kapnia a munkára nevelésnek. Idejekorán kell a gyermeket munkához szoktatni. Kezdetben a szülõk feladata az, hogy a koruknak megfelelõ, de rendszeres házkörüli munka végzésére késztessék min a fiú mind a leánygyermekeket. A munka ne legyen számukra megterhelõ, de elvégzését követeljük meg a gyermektõl. A fiúknak mezõgazdasági munkát ajánl, fontosnak tartja az egyszerû szerszámok használatának elsajátíttatását. A lányok szövést, fonást, varrást tanuljanak. Késõbb a tanító és a szülõ együttes megfigyelései alapján dõljön el, hogy a gyermekeknek “melly mesterségre van kedve és hajlandósága”33 Ezt figyelembe véve döntsenek a jövendõ életpályáról. Egy mesterség megtanulását - társadalmi helyzetre való tekintet nélkül - mindenki számára ajánlatosnak tartja Perlaki. Legalább ilyen lényeges a szerzõ szerint a testi nevelés is. Locke gondolatmenetét követve vallja, hogy egészséges lélek csak egészséges testben fejlõdhet. Javasolja, hogy már csecsemõkortól kezdve tartózkodjon sokat a gyermek szabad levegõn, mozogjon sokat, táplálkozzon egyszerûen és rendszeresen. Kemény fekvõhelyen aludjon, korán keljen és feküdjön. Ne öltözzön túlságosan melegen. A testi nevelésrõl szóló részben a szerzõ a szülõk és tanítók figyelmébe ajánlja Weszprémi István néhány évvel korábban megjelent mûvét, “A kisded gyermekek nevelésérõl való rövid oktatás”-t.34 A nevelés és oktatás módszereire is kitér a szerzõ. Ezek megválasztásánál az elsõ és legfontosabb kiindulási pont, hogy “a szülõk és tanítók elsõben is gyermekük természetjeket és indulatjokat is tanulják és igazában meg esmérjék õket.”35 Tehát a nevelési folyamat során a gyermeki lélekbõl kell kiindulni. Ez a nézet is rousseau-i ihletésû, hiszen õ azt írja: “Kezdjétek tanítványaitok behatóbb tanulmányozásán, mert bizonyos, hogy korántsem ismeritek õket.” Perlaki azonban nem fogadja el Rousseaunak azt a nézetét, hogy a nevelés mindenható. Inkább azt tartja, hogy a neveléssel sokat el lehet érni. Nézete szerint a nevelés feladata az, hogy kifejlessze a gyermek veleszületett jó adottságait, illetve elfojtsa a rosszakat. A nevelési módszerek közül inkább a meggyõzést, a szoktatást, a gyakorlást, az elismerést és a jutalmazást részesíti elõnyben. 32

Perlaki Dávid: i.m. 54. Perlaki Dávid: i.m. 60. 34 Weszprémi István: A kisded gyermekek nevelésérõl való rövid oktatás. Nagyvárad, 1760. 35 Perlaki Dávid: i.m. 60. 33

A testi fenyítést megengedhetõnek tartja, de csak legvégsõ esetben, mikor minden más módszer eredménytelen. Sokszor visszatér a példa nevelõ erejére: “ A szülék és tanítók mindenben jó példát adjanak a gyermekeknek.” “ Nintsen e világon nagyobb tanító a példánál.” “kevés hasznot tenne, ha magok nem tselekednék, a mit gyermekeiktõl kívánnak, vagy ha éppen annak ellenkezõt tennének.”36 Az oktatás módszereirõl szólva Perlaki azt emeli ki, hogy az mindig a gyermek természetes fejlettségi szintjéhez igazodjon és vegye figyelembe a gyermeki aktivitást. Külön fejezetet szentel a szerzõ a tanító személyiségének és képzése kérdéseinek. Itt fejti ki a közoktatás egészére vonatkozó reformgondolatait. Felekezete tanítóképzésre vonatkozó rendelkezéseit nem tartja kielégítõnek. “Hanem igaz, hogy az oskola Mestereknek az oskolai hivatalra meg-kivánható elkészítettetéseket jobban szívén kellene venni Hazánknak! Valamij oskola Mestereket nevelõ Semináriumaink nem lesznek (ha más módjával még most nem lehetne, legalább nagyobb gymnasiumainkban) Magyar országban, mind addig nem is reményelhetjük, hogy jobb oskola Mestereink legyenek, s a gyermekek is jobb módjával taníttassanak. Mert hogyan tanítson az, aki azt se tudja, - és soha nem is tanulhatta: mit, s mi módjával tanítson.”37 Perlaki legalább gimnáziumok mellett mûködõ tanítóképzést követel, de ennél is jobbnak tartaná önálló képzõk létesítését, hiszen csak így lehetne az iskolai oktatás színvonalát emelni. Addig, amíg nem lesznek magasan képzett, pedagógiai és lélektani ismeretekkel felruházott, jól fizetett tanítók, add nem is lehet kívánni, hogy mûvelt hazafiak, jó polgárok, jó mesteremberek váljanak a gyermekekbõl. Keserûen jegyzi meg, hogy “nálunk Magyar országban egy öreg béresnek vagy házi inasnak gyakran tisztességesebb fizetése és több becsülete van... mint a tanítónak”38 Perlaki nevelési elképzelései között még napjainkban is sok helytálló gondolat van. Szép magyar nyelven íródott kis könyve, amelyet “szegényebb oskolatanítók” ingyen kaphattak meg, értékes, figyelemre méltó pedagógiai szakkönyv. Szakonyi József módszertani kézikönyve (1792) Seiler neves német pedagógiai szakíró mûve alapján - de hazai vonatkozású kiegészítésekkel - írta meg könyvét Szakonyi József pápai evangélikus esperes. Az oskolai

36

Perlaki Dávid: i.m. 69. Perlaki Dávid: i.m. 54. 38 Perlaki Dávid: i.m. 58. 37

vezér... 1792-ben Pozsonyban jelent meg.39 A 22 kis fejezetet tartalmazó mû fõként az oktatás módszereivel, tanító iskolai munkájával foglalkozik. Az alaptárgyak oktatási módszereinek ismertetésekor felsimerhetõ Felbiger hatása. A “kérdezõ magyarázat”, “az együttes olvasás”, “a tabellák szerént való” tanítás jelen van ebben a könyvben is. A 16. fejezet részletesen és hosszan szól arról, “miként vezesse a tanító a gyermekeket könyv nélkül való tanulásra és gondolkodásra”, így foglalva össze véleményét: “A fõ regula pedig e légyen: amit könyv nélkül akarsz megtanulni, azt gyakorta, de egy-egy kis pihenésed után olvasd meg, a szókat erõsen nézd meg és az ott levõ dolgokat értelmesen gondold meg, vagy ha lehet, könnyû kérdésekbe is foglald.”40 A jutalmazás következõ lehetõségeit ajánlja a pápai esperes: barátságos rátekintés, szóbeli dicséret, simogatás, ajánlás a szülõknek, elõljáróknak; elõimádkozóvá, vigyázóvá tevés; a tanító elviszi magával sétálni a jó tanulót, s közben hasznos dolgokról beszélgetnek, a tanév végén pénzjutalmat ad neki az iskolapénztárból. Az utolsó fejezet a büntetésrõl szól. Nem kell megbüntetni azokat a tanulókat akiknek “tompa az elméje” s a leckét nem tudja megtanulni. A büntetések “grádits”-ai: szóbeli dorgálás, megszégyenítés, másoktól hátrább ültetés, többiektõl elválasztás. Ha ezek nem használnak, a testi fenyíték is alkalmazható: “gyenge vesszõvel adjon a taníttó egy tsapást a gyermek tenyerére”, de csak ritkán verjen. Általános szabályként írja elõ Szakonyi azt, hogy a tanító “nagy haragra fel ne gerjedjen és illyen indulatjában ne büntessen”.41

A 18. század utolsó harmadában magyar nyelven megjelent pedagógiai munkák sok vonatkozásban tartalmaztak felvilágosult gondolatokat. Legtöbbjükben megfigyelhetõ a természettudományok és modern nyelvek iskolai oktatásának követelése, a tanításban a gyermek életkorához és egyéni tulajdonságaihoz jobban közelítõ módszerek alkalmazása, a mechanikus emlékezetbe vésés elvetése, és helyette az értelemmel való tanulás szorgalmazása. A szerzõk követelik a jó színvonalú tanítóképzés bevezetését, a pedagógia oktatását is, hiszen ez az alapja az iskolai tanítás színvonala emelésének.

39

Oskolai vezér: vagy az okos és hasznos oskolai tanításra vezetõ könyvecske, melyet az apróbb magyar oskoláknak kedvekért Seiler G. Fr. és egyebek szerint készített Szakonyi József pápai evang. predik. és senior. Pozsony, 1792.65. 40 Szakonyi József: i.m. 54. 41 Szakonyi József: i.m. 62.

Genersich János filantropista szellemû mûve a gyermeknevelésrõl (1792) Mint Perlaki Dávid, és számos más magyar ifjú, német egyetemeken szívta magába a felvilágosodás pedagógiai eszméit Genersich János is.42

Az õ munkássága nagyban

hozzájárult ahhoz, hogy a német filantropista pedagógia elvei elterjedhettek a Felvidék jelentõs iskolavárosaiban. Genersich 1761. augusztus 15-én született Késmárkon. Tanulmányait szülõvárosában kezdte, késõbb Debrecenben majd a nagyhírû pozsonyi evangélikus lyceumban tanult. 17821785-ig a jenai egyetemet látogatta, ahol filozófiát és teológiát hallgatott. Hazatérése után két évig magánnevelõként mûködött. 1788-ban a késmárki evangélikus lyceum tanára lett. Harminc éven át tanított itt, többek között neveléstudományt is. 43 1821-ben a bécsi protestáns teológiai intézethez került, ahol egyháztörténetet és egyházi jogot oktatott négy éven át, 1825. május 18.-án bekövetkezett haláláig. Genersich számos - a saját korában rendkívül népszerû - német nyelvû tankönyvet és ifjúsági olvasókönyvet írt, amelyek közül jó néhány több kiadást is megért.44 Fõmûve, az 1792-ben, Bécsben napvilágot látott “Beitrage zur Schulpädagogik”45 erõsen filantropista hatásokat mutat. A mûben kimutathatóak Trapp, Gedike és Abbt nézeteinek nyomai. A nevelés fogalmát Genersich Trapp nyomán határozza meg. A nevelés nem más, mint az ember kimûvelése azért, hogy ennek segítségével elérhesse a lehetõ legteljesebb boldogságot. A nevelésnek az embert emberré, emellett a társadalom hasznos polgárává kell tennie. A nevelés feladat tehát az ember testi, erkölcsi és szellemi erõinek a lehetõ legtökéletesebb kifejlesztése. A testi nevelésrõl szólva Locke, Rousseau és Campe elveit követve a szerzõ leszögezi, hogy az egészség megõrzése a legfontosabb, és ennek érdekében az a legcélravezetõbb, ha a természet törvényeit követjük. Fontos, hogy úgy neveljük a gyermeket, hogy megtalálja a természetes arányt és mértéket az alvásban, az étkezésben, a szellemi és a testi munka 42

Életét és munkásságát ismerteti: Szelényi Ödön: Genersich János. Egy szepességi pedagógus I. Ferenc korából. Közlemények Szepes Vármegye Múltjából. 1914. 31-74.; 113-140. és u.o. : Egy régi magyar pedagógus. Adalékok a filantropizmus magyarországi történetéhez. Magyar Paedagógia. 1915. 305-330. 43 Latin nyelvu neveléstudományi eloadásainak kézirata (Ars Paedagogica. 1812. Coll. Ms. 357) az elso világháború elott még a késmárki evangélikus fõgimnázium könyvtárában volt. V.ö. Szelényi Ödön: Egy régi magyar pedagógus. Adalékok a filantropizmus magyarországi történetéhez. Magyar Paedagógia. 1915. 312. A kézirat ma már nem lelhetõ fel. 44 Olvasókönyvei közül a legnépszerubbek voltak: Alfred. Ein Lesebuch für Jünglinge von fünfzehn bis zwanzig Jahren. Wien, 1812.; Wilhelmine. Ein Lesebuch für Mädchen von zehn bis fünfzehn Jahren. Wien, 1811. 45 A mûvet ismerteti: Fehér Katalin: Genersich János német nyelvû pedgógiai mûve 1792-bõl. Magyar Könyszemle. 1994. 339-341.

tekintetében. Ahhoz, hogy a gyermek testileg jól fejlõdjön, kétféle tevékenységet kell végeznie pedagógusnak. Az un. pedagógiai dietetika elveit figyelembe véve gondoskodnia kell a test épségérõl, egészségérõl, a pedagógiai gimnasztika pedig arra szolgál, hogy különféle gyakorlatok végzésével a testi erõnlétet és az ellenállóképességet fokozza. A nevelés másik területe a szellemi nevelés. Genersich felosztása szerint ennek két ága van, az értelmi és erkölcsi nevelés. Az értelem fejlesztésére a tanítás szolgál. A tanítás során a gyermek “érzõ”,

“képzelõ”, “emlékezõ”, “figyelmi”, “ítélõ” és “feltaláló” erõit kell

fejleszteni. A gyermek kora, neme, képességei határozzák meg, hogy a pedagógus milyen módszert alkalmazzon a tanítás során. Általános elvként - Trapp és a filantropisták nyomán - a szerzõ leszögezi, hogy fiatalabb korban az un. “érzéki-szemléltetõ” módszert kell alkalmazni, és csak idõsebb tanítványoknál lehet az un. “absztrakt” módszereket választani. A tanítás tartalmának tárgyalásakor Genersich hat tantárgycsoportot különít el. Elsõként említi az “alapismereteket”, melyeket kivétel nélkül minden gyermeknek kötelezõen el kell sajátítani. Ezek: az írás, olvasás, számolás, a helyes beszéd és a rajz. A tantárgyak második csoportját az “emlékezet tudományai”-nak nevezi a szerzõ, és rendkívüli jelentõséget tulajdonít neki. Ez nem más, mint a történettudományok igen széles értelmezése. Ide tartozik az egyetemes- és a hazai történelem, a politikai földrajz, az államtörténet és a statisztika. A tárgy tanításának módszertanáról szólva Genersich Schlözer javaslatait veszi át.46 Szorgalmazza a térképek, kronologikus táblázatok, történeti játékok alkalmazását az oktatásban. A tantárgyak harmadik csoportját a “természeti tárgyak képezik”. Ezek a természetrajz és a természettan, melyeknek alapos és részletes oktatását rendkívül fontosnak tartja a szerzõ. A “nyelvtudományok” jelentik a tantárgyak negyedik csoportját. Genersich nézete szerint az elemi ismereteket a gyermek anyanyelvén kell tanítani. Kizárólag a felsõbb osztályokban van szükség a latin nyelv oktatására, azonban erre sincs szüksége minden gyermeknek. A leendõ gazdáknak, iparosoknak, kereskedõknek és katonáknak nincs szükségük a latin nyelv ismeretére. Ugyanígy a leányokat sem kell latin nyelvre oktatni. Görög nyelvre csak a tudósoknak és a teológusoknak van szükségük. Azonban a szerzõ - hasonlóan a többi felvilágosult gondolkodóhoz - egy modern nyelv ismeretét is nélkülözhetetlennek tartja. Az iskolai tantárgyak ötödik csoportját a “széptudományok és a mûvészetek” képezik. Ide tartozik az irodalom, az esztétika, a retorika, a zeneelmélet, a rajz és a festészet, az építészet, a

46

Schlözer: Abriss der Weltgeschischte. Göttingen. 1785. 81-108.

kertészet és a táncmûvészet. A tanítandó tárgyak hatodik csoportjába tartozik a matematika, a filozófia és a vallástan. A szerzõ, miként a többi filantropista gondolkodó, a vallástanítás reformját követeli. Un. “természetes vallásoktatást” kíván. Az alsóbb iskolákban általános vallásoktatást kell nyújtani, tekintet nélkül a felekezeti különbségekre. Kezdetben csak a vallásos érzület és erkölcs kifejlesztésére kell törekedni, és csak késõbb kell rátérni a vallások tételeinek magyarázatára. Ez viszont már teljes egészében az egyházak feladata és nem az iskoláé. Van Genersichnek egy rendkívül korszerûnek tekinthetõ és saját korában egyáltalán nem szokványos javaslata. Azt kívánja, hogy a különbözõ tantárgyak oktatása során közölt ismereteket kapcsolni kell egymáshoz, összhangba kell hozni. A tantárgyi integráció gondolatának ez a korai megfogalmazása fontos felismerése a szerzõnek. A szellemi nevelés kérdéseinek tisztázása után az erkölcsi nevelés kérdéseit fejti ki Genersich. A pedagógusnak ezen a téren két feladata van. Egyfelõl a gyermek öröklött hajlamait, ösztöneit kell irányítani, másfelõl az erkölcsi nevelés legfõbb eszköze - a jó példa által szoktatni kell õket a jóra, és meg kell gátolni a rossz cselekedeteket. A szerzõ részletesen szól a pedagógus szerepérõl, a társadalomban elfoglalt helyérõl, kívánatos személyiségjegyeirõl. A nevelõ a szerzõ szerint különleges helyet foglal el a társadalomban, annak nélkülözhetetlen tagja. A “pedagógus az állam napja” - vallja Genersich, “melynek sugarainál a növények (a gyermekek) melegednek és kifejlõdnek”. A nevelés nagy felelõsséggel járó hivatás. Ezt a munkát nem lehet bárkire rábízni. A leendõ nevelõnek szigorú erkölcsi és szellemi követelményeknek kell megfelelnie. Legyen teljesen egészséges, hibátlan testalkatú, szép arcú, “pallérozott szívû” és nemesen gondolkodó, gyermekszeretõ ember. Legyen járatos a nyelvekben és a tudományokban, és hogy azokat tanítani is tudja, ismerje a neveléstudomány elveit. A szerzõ bírálja kora közoktatási viszonyait, és megfogalmaz bizonyos reformjavaslatokat is. Javaslatai vegyesek, megfogalmaz az oktatás tartalmára, módszereire vonatkozó kívánalmakat éppúgy, mint a tanárok helyzetére, az oktatásügy egészének szervezetére vonatkozó új elképzeléseket. Érdemes ezek közül kiemelni a tanárok erkölcsi és anyagi megbecsülését érintõ részeket, mert sok gondolata még napjainkban is aktuális. Úgy a nyilvános, mind a magántanítóknak megfelelõ “rangot”, vagyis társadalmi elismerést kell biztosítani - vallja. Ha megöregszik és megrokkan, megfelelõ összegû nyugdíjat kell kapjon, amibõl gondtalanul megélhet, hiszen életét az állam szolgálatába állította azzal, hogy annak hasznos polgárokat nevelt. A tanárok terhein úgy lehetne könnyíteni, hogy a tanításon kívül más feladatokat ne kívánjanak tõlük. Az iskolákban csak igazoltan magas végzettségû,

feddhetetlen erkölcsû tanítókat alkalmazzanak. Az állam ismerje el, és jutalmazza rendszeresen a jó tanítók munkáját. Állítson fel az állam tanítóképzõket, ahol a leendõ falusi tanítók nemcsak szakmai, hanem pedagógiai képzésben is részesülhetnének. Javasolja, hogy egy állami és egyházi vezetõkbõl álló bizottság vizsgálja folyamatosan a külföldi egyetemekrõl hazaérkezõ ifjak tudását, és ösztönözze õket arra, hogy középiskolákban vállaljanak tanári állást, és tanári vagy lelkészi munkájuk mellett továbbra is foglalkozzanak az õket leginkább érdeklõ tudományok mûvelésével. Az iskolák belsõ rendjére, szervezetére vonatkozóan Genersich a következõket javasolja: alakítsanak ki minden iskolában “szolgálati rendet”, amely azt jelentené, hogy a tanárok képzettségüknek, érdeklõdésüknek megfelelõen osszák fel maguk között a tanítandó tárgyakat. Fûzzék szorosabbra a diákok és tanárok kapcsolatát iskolai ünnepségek kirándulások, “gimnasztikai játékok” rendezésével. Genersich egyik legfigyelemreméltóbb követelése az, hogy az ország egész területén kutassák fel a kiváló eredményeket elért, bizonyos területen különös tehetséget mutató tanulókat, és õket társadalmi helyzetüktõl, vallási hovatartozásuktól függetlenül államköltségen neveltessék

egészen felsõfokú

tanulmányaik befejezéséig. Mint az elõzõekbõl láttuk, Genersich János német nyelvû pedagógiai munkája a német filantropisták, fõként Trapp és Gedike hatását tükrözi. Elméleti nézeteiben ugyan kevés az eredetiség, de mintáinak mûveit jól ismeri, és pontosan, hûen közvetíti olvasói számára, akik a túlnyomórészt német nyelvû felvidéki városok protestáns lelkészei és tanárai közül kerültek ki. Ezek az olvasók azután bizonyosan közvetítették - ilyen vagy olyan módon- ezeket a felvilágosult pedagógiai nézeteket hallgatóiknak a szószékekrõl és a katedrákról.

A 18. század utolsó éveiben jelentek meg az elsõ pedagógiai tankönyvek, melyek már a felvilágosodás pedagógiai eszméit közvetítették a leendõ tanítók számára. A 19. század elsõ évtizedeiben pedig - a hazai oktatás reformját a felvilágosodás szellemében sürgetõ pedagógiai kézikönyvek is megjelentek.

Tóth Pápai Mihály pedagógia tankönyve (1797) 1797-ben jelent meg Tóth Pápai Mihály sárospataki tanár könyve, melyet a hazai pedagógusképzés elsõ magyar nyelvû pedagógia tankönyveként tart számon a szakirodalom.47 A szerzõ e mûvét az akadémiai tagozaton tanuló diákoknak szánta, akiknek ebben az idõben már kötelezõ tantárgyként kellett tanulniuk a “Paedagogica” címû stúdiumot, melynek keretében elméleti-gyakorlati pedagógiai ismereteket sajátítottak el a hallgatók. Elsõsorban persze a preceptorok számára volt szükség ezeket az ismereteket összefoglaló, nyomtatott mûre, de haszonnal forgathatták azok is, akikbõl partikuláris iskolai rektor vagy éppen lelkész lett. A szerzõ, Tóth Pápai Mihály 1791-ben került a pataki iskolához, mint iskolaorvos. 1796ban lett a kollégium professzora, pedagógiát, természetrajzot, mezõgazdaságtant és dietetikát adott elõ. A tankönyv: Gyermek nevelésre vezetõ út-mutatás címmel Kassán jelent meg 1797-ben.48 Jelentõségét az adja, hogy rendszerbe foglalt szintézisben tárgyalja a neveléstan, oktatástan, valamint a nevelés- és oktatásmódszertan elméletét és gyakorlatát. Könyve anyagát a szerzõ következõ fejezetekre osztotta: I. A tanítói hivatalról és a tanítóról; II. A tanításnak módjáról közönségesen; III. A tanításnak módjáról különösen; IV. Az oskolai törvényekrõl és rendtartásokról; V. Az oskolai fenyítékrõl és annak gyakorlásának módjáról; VI. A pihenésrõl és megújjulásról. Az elsõ fejezetben a szerzõ a jó tanító személyiségvonásait és viselkedésmintáit foglalja össze. A jó tanítónak “istenfélõnek, tanítványait szeretõnek, jókedvûnek, békességes tûrõnek, soldjával megelégedõnek, nemtsak elegendõ tudományúnak, hanem a tanításra is alkalmatosnak kell lennie”49 A tanító “ne fizetésének tsekélységéhez, hanem hivatalának fontos voltához szabja kötelességének folytatását”. Nem szabad indulatosan mérgesnek, mordnak, szitkozódónak, “verekedõnek” lennie, mert ezek a tulajdonságok nemcsak “elidegenítik” tõle a gyermeket, hanem “a rossz példa adásával rosszra szoktatja õket. Minden tekintetben döntõ jelentõségû a tanító saját példája az iskolai nevelésben. Még az öltözete is szerepet játszik ebben: “a tanító öltözetibe nem bujálkodó, de tisztességes és tsinos légyen, hogy így a gyermekek ebben is példát vehessenek róla, s még gyermekkorukban a tsinosságra 47

A mûvet elemzi: Szabóné Fehér Erszébet: Az elsõ hazai pedagógia tankönyv. Magyar Pedagógia.1981.63-78. [Tóth Pápai Mihály]: Gyermeknevelésre vezetõ útmutatás Kassa, 1797. 100. (Hasonmás kiadása 1985-ben jelent meg a Miskolci Városi Könyvtár, a Comenius Tanítóképzõ Fõiskola és a Borsod Abaúj Zemplén megyei Levéltár közös kiadásában.) 49 Tóth Pápai Mihály: i.m. 16. 48

szokjanak”50 A gyermekek hamar elfelejtik azt, amit korábban az iskolában tanultak. Ilyenkor tilos õket szidni, “motskolni”, verni; inkább “megkülönböztetett” igyekezettel és szorgalmatossággal kell segíteni”, mert “akinek nints éles esze, nem oka butaságának, s éppen ilyeneknek kell a tanító”. Mit jelent a tanító okossága? Ez “abban áll, hogy tudja magát mindenre nézve úgy viselni, hogy az õ magaviselése elõmozdítására légyen a hasznos tanításnak”51Hol és hogyan kell megnyilvánulnia a tanítói okosságnak? Egyrészt szerettesse meg magát tanítványaival úgy, hogy “mikor érdemlik, õket megditséri, nékik ottan-ottan kedvet tsinál, szelídséggel, nyájasággal tanítja õket”52 Másrészt “becsültesse meg magát”; ezt úgy éri el, hogy “emberséges ember módjára” viselkedik, s “ha valami gyarlóság van is benne, azt tanítványai elõtt ki nem mutatja”. A gyerekek akkor lesznek engedelmesek, “ha a tanító semmi igazságtalan és helytelen dolgot nem kíván; ha a parantsolatot a jó-szívûségnek palástja alá úgy el tudja rejteni, hogy tanítványai atyai tanátsnak gondollyák”. Származásukra, vagyoni helyzetükre, a szülõk rangjára nézve nem szabad semmiféle különbséget tenni a tanulók között, viszont különleges bánásmódot igényelnek az osztály átlagánál fiatalabb és idõsebb, gyengébb és erõsebb, valamint a “pajkos” és a “szemérmetes” tanítványok is. A tanítási-tanulási folyamatról szólva Tóth Pápai Mihály a következõket állapítja meg: A tanítási-tanulási folyamat két tényezõbõl áll: egyrészt az érzékszervi tapasztalatból, majd ez hozza létre a másik tényezõt, az értelemben keletkezõ “ideákat”. De hogyan tanítson meg a tanító olyan dolgokat, amelyek nem ragadhatók meg az érzékszervi tapasztalatok útján? Ezeket - javasolja a szerzõ - “egy vagy más oldalról kösse az ollyan dolgokhoz, amellyeknek van már a gyermek eszében valami rajzolatja külsõ érzékenységek által”53 Ezt a célt szolgálják a tanító által elõadott és bemutatott példák, hasonlatok. Az érzékszervi tapasztalat mélységét, s ennek nyomán az értelmi “rajzolat” sikeres létrejöttét a tanító gondos munkája eredményezheti. Erre vonatkoznak Tóth Pápai Mihály részletesen kifejtett didaktikai elvei. A tanítási-tanulási folyamat számos részletére világít rá ezekkel a szerzõ. A tanító alapvetõ feladata mindenekelõtt a változatos szemléltetés: “valamit tsak nékik megmutathat természetben vagy mesterséggel készült formában, azt mind mutassa meg”. De itt ne álljon meg: ezeket “combinálván, szoktassa a gyermekeket az azokról való gondolkodásra, s ítélettételre”54 A tanulók figyelmét a tanítandó tárgyra kell összpontosítani. Ezért egyszerre sokféle 50

Tóth Pápai Mihály: i.m. 19. Tóth Pápai Mihály: i.m. 21. 52 Tóth Pápai Mihály: i.m. 21. 53 Tóth Pápai Mihály: i.m. 34. 54 Tóth Pápai Mihály: i.m. 42. 51

témával-tárggyal ne foglalkozzon, egy-egy dologról ne tanítson túlságosan hosszasanterjengõsen. Óvakodjon az unalmas tanítástól. Ezt így kerülheti el: “a tanítás változtatása az ollyan tudományok által essen meg, amellyeknek a különbözés mellett sógorságuk is van egymással; és az unalom elûzésére ollyan tudományt vegyen elõ a tanító, amelly egyszersmind gyönyörködtet is”. Rövid legyen egy-egy téma megtanítása, de nem segíti elõ az elmebeli “rajzolat” kialakulását, ha a tanító - rövidségre törekedve - a tudományok “rövid summáját” tanítja meg, tehát a tudomány teljes tartalmát adja elõ zsugorítva. Tudatosan, kellõ megfontoltsággal ki kell válogatni az egyes tudományokból a megtanítani szükséges anyagrészeket, ezt azután megfelelõ terjedelemben “ a megkívántató bõséggel” kell oktatni. A fogalom kialakításának - egyebek mellett, túl a jó szemléltetésen - legjobb módja szerzõnk szerint “a kérdések és feleletek által való tanítás”. “A kérdéseket feltenni a tanító kötelessége, amellyet hogy jó móddal tselekedhessen, szükség, hogy a jó katechizálás mesterségét tanulja meg.” Tehát igen fontos, hogy a tanító tudjon, s helyesen tudjon kérdezni. Ehhez a szerzõ megfelelõ szakirodalmat is javasol, amelybõl a tanító elsajátíthatja a kérdezés technikáját. Az érdeklõdésrõl - “a gyermek természeti hajlandóságáról” szólva a szerzõ megállapítja: “Az ollyan dolgoknak tanulásával, mellyre nints a gyermeknek természeti hajlandósága, nem kell azt gyötreni, de ezt nem úgy kell érteni, hogy mihelyt nem akar a gyermek valamit, mindjárt abba kell véle hagyatni.”55 Fontos és máig érvényes didaktikai elvet fogalmaz meg akkor Tóth Pápai Mihály, amikor leírja: “Nem annyira tanultatni, mint tanítani kell a gyermeket”. Ez azt jelenti, hogy nem az értelem nélkül betanult dolgokat kell megkívánni, hanem meg kell értetni tanulókkal a tananyagot. A szerzõ megállapítja: ideális lenne, ha a tanító addig foglalkozna egy-egy anyagrész tárgyalásával, míg azt “minden tanítványi meg nem tanullyák”. Ez azonban ritkán történik meg a rossz módszerválasztás miatt, vagy egyszerûen amiatt, hogy a téma meghaladja a gyermekek felfogóképességét. A szerzõ által felsorolt oktatási-nevelési módszerek közül sok meglepõen korszerû, és ma is érvényes. Álljon itt példaként az erkölcsi nevelésre vonatkozó néhány gondolat. l. A tanuló környezetében élõk jó példája. 2. Vonzó és elriasztó példák a bibliából és a történelembõl. 3. Kitalált példák. 4. “Amidõn okosan lehet, igen jó megéreztetni magával a gyermekkel, hogy a maga jó viselésébõl jó, a rosszból rossz következik.” 5. Már korán rá kell szoktatni a tanulót arra, hogy “estvénként egész napi tselekedeteit vegye röviden fontolóra, annak következéseivel együtt” 56 A testi nevelésre is nagy gondot kell fordítani, vallja a szerzõ.”Nagyon jó” az egészség, “egésség nélkül az ember élete nem élet”, ezért a tanítónak fontos feladatai vannak e téren. 55 56

Tóth Pápai Mihály: i.m. 50. Tóth Pápai Mihály: i.m. 54.

A tanulókat tisztaságra és “tsinosság”-ra, a friss vízzel való rendszeres mosdásra kell szoktatnia. “Sõt, azt mondom - akármint viszszatessen is sokaknak - , hogy nemhogy tiltani kellene a fürdést, sõt inkább gyakran kellene õket fürdetni.” Nyilván a város alatt folyó Bodrogra gondolt a pataki tanár, amikor azt részletezi, hogy milyen egészséges, testet edzõ “a tiszta hideg vízben való fürdés”, s azt ajánlja, hogy úszni is tanítsák meg a gyerekeket. Fontos a lakás, a tanterem az iskolaház tisztasága és a gyakori szellõztetés is. Ne forduljon elõ, hogy “a tanítók tanítás idején telepipázzák a házat!” szól Tóth Pápai Mihály figyelmeztetése. Sok szó esik a gyerekek természetes mozgásigényérõl, a hosszas iskolai ülés káráról, az elegendõ alvásról. Végül a testi nevelés, az egészséges élet még egy fontos pszichológiai tényezõje kerül megfogalmazásra a mûben: nem szabad a gyereket állandóan “félelem és szomorúság között tartani, ijesztgetni, a kelleténél nagyobb keménységgel komorrá tenni”. Arra kell törekedni, hogy “ha lehet, mindig jókedvû legyen”. Ide tartozik a pihenés és szabadidõ problémaköre is. Miért van szükség a pihenésre? Az ész nem fárad el, mivel “az elmének természeti tulajdonsága a munkásság”. Annál inkább a test, “amelly elbádjad és a lélekkel való szoros egyesség miatt az elmét is meglankasztja, vagy annak bádjadsága miatt az ész is esztán a maga munkáját vígan nem teheti”57 A test pihenését szolgálja az étkezés, az alvás, valamint “a mértékletes mozgás”. Ez utóbbihoz kapcsolja a szerzõ a játékról való mondanivalóját. Az a játék a pihentetõ, amely mozgással kapcsolatos; emellett olyan, amelyben a gyerek gyönyörûséget talál”. A tanító azonban törekedjen arra, hogy a játék hasznos is legyen. Érdekes és igen korszerû gondolatokat tartalmaz a könyv jutalmazásról-büntetésrõl szóló része is. Sajátos módon használja a szerzõ a “fenyíték” szót: a jutalmazást és a büntetést egyformán beleérti. A fenyíték által “a jónak tselekedésére és a roszsznak elkerülésére annál készebbé tétetik a tanítvány”.58 A fenyíték alkalmazásának kettõs célja van: egyrészt “hogy a tanító úgy esmértesse meg kötelességét tanítványaival, mint hasznos és örömet hozó dolgot”, másrészt tudatosítsa a tanulóban “kötelességének elmulasztását, mint káros és kedvetlen következésût”. Nagyon fontos, hogy a tanító akár jutalmat, akár büntetést ígért, azt meg is tartsa, “azt bé-tellyesíteni el ne múlassa”, mert különben mind a jutalom, mind a büntetés elveszti “hitelét”, “melly annak az ereje”. Ezután kifejti a szerzõ a jutalmazás elvét. A jutalmazás egyik leghatásosabb neme a dicséret, a tanuló “megtiszteltetése” , mert “ ez által a betsület kívánása indíttatik és tartatik fel a gyermekben” , mely az emberi cselekedeteknek “igen hathatós rugója”. A dicsérettel ezért gyakran kell élni. 57 58

Tóth Pápai Mihály: i.m. 94. Tóth Pápai Mihály: i.m. 88.

A jutalmazásnál jóval bõvebben szól a büntetés módszertanáról a szerzõ. Kiindulópontja:” Mindent meg kell elébb egyebet egész békességes tûréssel próbálni a gyerek körül, míg a büntetéshez nyúlna a tanító.”

A szerzõ szerint, ahogy nõ a gyerek, úgy büntetni is egyre

ritkábban kell, mert a növekvõ-fejlõdõ tanuló önérzetét egyre jobban bántja, s ez csökkenti a büntetés eredményességét. Fontos büntetési eszköz a verés, de csak ritkán szabad alkalmazni. Csak addig lehet veréssel büntetni, “míg a gyermek ollyan, hogy inkább a fájdalomtól, mint másképpen tudja meg valamelly tselekedetének roszsz voltát”.59 Tilos a gyermeket “bottal, ököllel, pofon agyba-fõbe ütni-verni, üstöküket rángatni”. Ha a tanító igen “indulatos”, nem szabad büntetnie. A fejezetet a szerzõ a büntetés “grádusai”-val fejezi be. Elsõ a tanító haragos, mord tekintete, majd a pirongatás, késõbb a megszégyenítés, s csak utolsó sorban a verés, de ezt “ne maga, hanem más által vitesse véghez a tanító”. Mindezek alapján elmondhatjuk, hogy Tóth Pápai Mihály 1797-ben kiadott pedagógiatankönyve mind neveléselméleti, mind pedig módszertani vonatkozásai miatt a kor európai színvonalán álló, értékes mûnek számít. Hari Péter tankönyve a máramarosszigeti kollégium tanítójelöltjei számára (1802) A máramarosszigeti református kollégium fénykora az 1784 és az 1818 közötti évekre esik. Ekkor mûködött itt Hari Péter, az erdélyi nevelésügy méltatlanul mellõzött kiemelkedõ egyénisége. A szegény sorsú diákból lett kiváló tanár és költõ rendkívül sokat tett a kollégium színvonalának emeléséért, az új épület megvalósításáért. Igazi hivatásának élõ gyakorló pedagógus volt, akinek életérõl, tevékenységérõl keveset írtak.60 Különbözõ levéltárakban fennmaradt leveleibõl61 azonban, - ha töredékesen is de - tájékozódhatunk mûködésének egyes területeirõl. 1762-ben született Nagyidán, ahol apja református lelkész volt. 1770-tõl a kolozsvári református kollégiumban tanult. Olyan szegény volt diákkorában -írja jegyzõkönyvében “hogy nehány esztendõkig egy diligenczia kezdetétõl a végéig fõtt ételt nem kóstoltam, s így néha három hónapig is egymás után tsak száraz kenyeret, még azt is többnyire igen szegényt

59

Tóth Pápai Mihály: i.m. 93. Hari Péter pedagógiai munkásságáról ír: [Szathmáry Károly]: Betleni Hari Péter emlékezete. Máramarossziget, 1861.; Kiss Áron: Bethleni Hari Péter nevelési elvei. Magyar Paedagógiai Szemle. 1881. 113-116.; Fehér Katalin: Egy erdélyi pedagógiai kézikönyv 1802-bol. Magyar Könyvszemle.1992. 358-360. 61 A Magyar Országos Levéltár, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Ráday Gyûjteményének Levéltára és az MTA Könyvtárának Kézirattára õrzi Hari Péter leveleit, melyek eddig még nem kerültek publikálásra annak ellenére, hogy többségük igen nagy mûvelõdés-nevelés és sajtótörténeti értékkel bír. 60

ettem.”62 Befejezve tanulmányait 1784-ben a máramarosszigeti református kollégium conrectora lett. Miután az iskola addigi igazgatója, Nagy Mihály lelkészi hivatalt kapott Mezõtúron, Hari Pétert választották meg igazgatónak. Régi vágya volt hogy külföldi egyetemeken képezze tovább magát, ezért mielõtt igazgatói állomását elfoglalta volna, 1788. július 10.-én külföldi útra indult. Pesten megismerkedett Ráday Gedeonnal és Teleki Józseffel, aki az 1780-as évek elejétõl kezdve másfél évtizeden át megkülönböztetett figyelemmel kísérte a máramarosszigeti iskola sorsát. Õ kezdeményezte az iskola javára Erdélyben és Magyarországon szervezett gyûjtést, hozzá futottak be az adományok is.63 A gyûjtõív élén 200 forintos adománnyal Teleki József neve áll, de adományaival hozzájárult az iskola fenntartásához Bethlen Pál, Bánffi Farkas és sok más erdélyi és Magyarországi úr. Teleki József pénzsegélyt adott Harinak külföldi útjához, és azzal is támogatta õt, hogy rokona, Wartensleben Vilmos generális fiai mellé kísérõül ajánlotta. Bécsi tartózkodása alatt írta Hari két verses valláserkölcsi munkáját.( Egy teremtõhöz felemelkedett elmének szabad gondolkozásai. Bécs, 1789. ; Erkölcsi és mezei három énekek. Bécs, 1789.) Az elsõ mûvet Wartslebenné Tekeki Klárának ajánlotta, aki viszonzásképpen anyagilag támogatta a fiatal tanár külföldi útját. Így elindulhatott a Wartensleben fiúk kíséretében Németországba, majd Belgiumba. A jénai és a göttingai egyetemet látogatta, ahol Teleki útmutatásai szerint teológiát, metafizikát, természettudományi tárgyakat és pedagógiát hallgatott. Fennmaradt levelei arról tanúskodnak, hogy igen komolyan készült tanári munkájára. Érdemes idézni egy levelének néhány mondatát, melyek megvilágítják Hari pedagógiai érdeklõdését: “ Mindenütt ahol el jöttünk a mi és a mint csak lehetett figyelmes szemmel meg néztem... és elmélkedtem magamnak rólla, mindenkor eszembe jutván, hogy ez a legfõbbebb kötelességem, hogy gyûjtsek magamnak ollyan ismereteket, amennyire gyenge tehetségeim engedik, amellyekkel valaha, ha tsak alkalmatosságom lessz tudjak közönséges haszonra szolgálni. Ezek az én elmélkedéseim... tétettek néha a Metaphsicai, néha Theologiai, néha oceonomiai, néha Paedagogikai Tudományokra. Itt helyben is az effélékre jó alkalmatosságom vagyon, mivel az itten való igen szép Gimnasiumban igen derék Professzorok vagynak, s némellyekkel közülek már isméretséget vevén, fenn maradt idõtskémet a velek való hasznos beszélgetésekkel tölttem el. Van itt szép naturális Cabinét, szép Botanicum, szép phisicum instrumentumokkal,

62

Idézi: Kiss Áron: i.m. 113. A szigeti ref. eklézsia - Teleki Józsefnek. 1781. szept.3. MTAK Kézirattár. Tört 2.r. 214. III. 89.; és Csebi Pogány Lajos - Teleki Józsefnek, Sziget, 1781. szept. 3O. MTAK Kézirattár. Tört. 2.r. 214. II. 35.) 63

szép Bibliotheca. A Professzorok derék barátságos emberek, úgy hogy eggy létni s tanulni szeretõ embernek volna itt hasznos idõ töltése jó darab ideig.”64 1792 augusztusában tért vissza Máramarosszigetre. Ettõl az idõponttól kezdve egész életén át minden erejét az iskolának szentelte. Mivel az iskola épülete igen rossz állapotban volt, Hari Péter Teleki Józseffel együttmûködve elhatározta, hogy új épületet emeltet. Komoly összeghez jutott Teleki jóvoltából az iskola a Székely Ádám (az elsõ Locke fordítónk) hagyatékából is. 7000 forintot fordítottak ebbõl a gimnázium új épületéhez vásárolandó telekre.65 A gimnázium új épületének terveit leveleikben részletesen megvitatták. Az emeletes épület felsõ szintjére tervezték az auditóriumot, a könyvtárat és a természettudományi szertárat. Ez utóbbit Hari szorgalmazta, talán éppen a Karlsruhéban látott “szép naturális cabinét, és a szép phisicum “ mintájára. A szertár felszerelését Teleki József ajándékozta az iskolának. 66 18o2-ben tették le az új épület alapkövét, és jelképesnek tekinthetõ az a tény, hogy ugyanebben az évben Hari új tanulmányi rendet vezetett be. Átszervezte az iskolában folyó oktatás tartalmi és módszertani rendjét, valamint a nevelést is új alapokra helyezte. Az új elveket rendszerbe foglalta és 1802-ben a következõ cím alatt jelentette meg Kolozsváron: “A szigethi h. vallástételt tartók fõoskolájának tanításbeli systemája. A tanuló s tanító ifjúság könynyebbítésére s vezéreltetésére. Kiadta Hari Péter mint a nevezett oskola Rectora, egyik professora, s a nevelésnek egyik igazgatója.” Hari szerint a nevelés célja a humanitás.” Az embernek arra kell törekednie, hogy emberséges legyen, vagy más szóval mentõl inkább közeledhessen ahoz a tökéletességhez, mely az emberi természetbe kinek kinek a maga alkalmatossága szerént eshetik, mellyet úgy ér el, ha belõlle erköltsi és értelem-béli ki- mívelést vészen, kívül pedig olly díszesen viseli magát, hogy minden kimívelt embernek tessen. - Erre kell tehát a Gyermekek s Iffjak nevelésében mindenkor nézni.” 67 A nevelésnek minden területét számba veszi, de legfontosabbnak az erkölcsi nevelést tartja. Azt vallja, hogy “a ki ebben sokat csinál, a tudományos neveléssel is sokkal jobban halad.”68A legfõbb erkölcsi parancs, melyre a gyermekeket meg kell tanítani, az isten tisztelete és az emberek szeretete és tisztelete. Itt minden ember szeretetére és tiszteletére gondol Hari. Ellentétben kora sokszor felekezeti elfogultságtól átitatott nevelési elveivel, õ 64

Hari Péter - Teleki Józsefnek. 1791. június 19. OL P. 654. 9.d 32. (OL. P. 654. 3.d. és 1790. április 21.; MTAK. Kézirattár. Egyház és Bölcselet. 2-r. 34. II.) 66 V.ö. F. Csanak Dóra: Két korszak határán. Teleki József, a hagyományõrzõ és a felvilágosult gondolkodó. Budapest, 1983. 314. 67 Hari Péter: A szigethi k. vallástételt tartók fõoskolájának tanításbéli Systemája.Kolzsvár. 1802. 11. 68 Hari Péter: i.m. 28. 65

igyekezett tanítványait az egyetemes emberi értékek megbecsülésére és követésére nevelni. Hari elveti a “szolgai meghunyászkodást”, bátorságra, szabad

véleményalkotásra,

egyenességre kívánja nevelni tanítványait, de oly módon, hogy mások véleményét, nézeteit, hitét mindenkor tiszteletben tartsák. (Ennek szép példája, hogy mikor Hari igazgatósága idején leégett Máramarossziget másik iskolájának, a piaristák által vezetett gimnáziumnak az épülete és a rendház is, Hari felekezetének elöljáróit megnyerve az ügynek, felajánlotta a piaristáknak a református templom és az iskolaépület használatát, így a tanév a szokott rendben folyhatott tovább a katolikus tanulók számára is. A két iskola tanárai és növendékei késõbb is rendszeresen részt vettek egymás ünnepségein.) A testi nevelést csaknem ugyanolyan fontosnak tartja a szerzõ mint az erkölcsi nevelést. Elvei a következõk: “A Test a Léleknek eszköze, mellyel mind magának tapasztalást gyûjt; mind pedig munkálkodik: erre nézve a Testnek egészséges lételére igen nagyon kell figyelmezni. Szükség van erre nézve a tanítást úgy mérsékelni, hogy az elme nagyon ne fáradjon; mellyet nagyon segít a tárgyoknak okos tserélgetése: szükség néha nyugodalomra, vagy játékra, vagy tisztességes testgyakorlásra idõt engedni; sõt a Tanító okosan kormányozza is ezeket.”69 Éppen ezért tehát különös gondot kell fordítani a test épségére. Rendszeres testgyakorlást javasol a tanulók számára, emellett gondol a játékra is. Felhívja a tanítók figyelmét arra, hogy a gyermekek játékaiba soha ne avatkozzék bele, s ha mégis ezt szükségesnek látja, tegye úgy, hogy a gyermek ne vegye észre. Azt is fontosnak tarja a szerzõ, hogy ne terheljék túl a tanulókat az iskolai munkával, engedjenek nekik idõt elegendõ pihenésre. Az értelmi nevelés fõ elve Hari szerint az, hogy az elme “minden tehetségei lassankint s erõltetés nélkül fejlõdjenek.” Egyik területet azonban a másik hátrányára vagy a test kárára fejleszteni nem szabad. Mint felvilágosult nevelõ, Hari felismeri, hogy kora szokásaival ellentétben nem az emlékezõ, hanem az “ítélõ tehetség” fejlesztése a legfontosabb feladat az értelmi nevelés terén. “A gyermek elõször is anyai nyelvén tanúljon, azaz ismerkedjék meg anyai nyelvén a tudományok fõbb vonásaival, s így ha tovább nem tanúl is, mégis hasznos és okos ember lehet; könnyebben, unalom nélkül tanúl, mert érti amit tanúl; s késõbben is értelmesebb ember lesz s a dolgokra s egyes jelenségekre jobban fog figyelmezni s azok felett itélni.”70 Az értelmetlen tanulás ellen küzdve azt is hangsúlyozza, hogy a természetbõl kiindulva kell az oktatást kezdeni. Rousseau nyomán úgy véli, hogy a könyvekben lévõ ismeretek önmagukban nem elegendõek a dolgok megértéséhez, mindenekelõtt a természetet 69 70

Hari Péter: i.m. 31. Hari Péter: i.m. 36.

kell tanulmányozni. “A kincses tárba kulcscsal kell bemenni, de a kulcs nem kincstár: így van a könyvekkel is. A természetet és a dolgot magát kell tanúlni, ennek kulcsai a tudományok; melyeknek ismét magyarázói a jó könyvek.”71A “regulák ne elül járjanak, - vallja Hari -, hanem a példák után”. A szerzõ azonban rendkívül fontosnak tartja az olvasást is. Nézete szerint már a 8-10 éves gyermekeket is rá lehet szoktatni az olvasásra, de az olvasmányokat jól kell megválasztani. Hari jó néhány olvasmányt ajánl a fiataloknak. A felsorolt mûvek a korszak legkíválóbb és legmodernebb munkái, melyek fordítások, vagy magyar szerzõktõl származnak. Ajánlja Salzman Okosdi Sebestyén címû mûvét, (mely magyarul 1797-ben jelent meg Kassán Igaz Simon fordításában) Campe: Amerika föltalálásáról írott munkáját is hasznos olvasmánynak tartja Hari a gyermekek számára. Ez a mû magyarul 1793-ban látott napvilágot Kolozsváron. (Amerikának föltalálásáról a gyermekek és ifjak kedvekért. Campe J.H. által iratott hasznos és kedves könyv, melyt némely hazájok nyelvében gyönyörködõk magyarra fordítottak. I-III. db. földabroszokkal. Kolozsvártt 1793). A magyar szerzõk mûvei közül Péczeli József “ Henriás” címû 1786-ban megjelent könyvét és “ Haszonnal mulattató mesék” címmel 1788-ban napvilágot látott munkáját javasolja a tanulók olvasmányául Hari. Ajánlja Budai Ézsaiás ( Régi tudós világ históriája, 1802), és Gvadányi József (A világnak közönséges históriája. 1796.) történeti munkáit. Az értelmi neveléssel kapcsolatban szól Hari a tanítási-tanulási módszerekrõl. A módszerek megválasztásakor a következõkre kell ügyelnie a tanítónak. “Az erõltetés a tanulásnál nem szenvedhetõ. Szerettesd meg a gyermekkel a tanulást, ha akarod, hogy jól elé menjen: ez is pedig éppen az által érõdik-el ha értelemmel tanul; mert minden nap elõmenetelét önnön maga érezvén szükségképpen abból gyönyörûséget vészen.”72 Fontosnak tartja a szerzõ azt is, hogy a tanár mindig legyen tekintettel a tanuló életkorára és értelmi fejlettségére. “Mérd meg a tehetségeit is hogy mit bírhat-el; és soha ereje felett semmit tölle ne kivánj.”73 Igen lényegesnek tartja Hari az esztétikai nevelést is. Ennek eszköze a szépírás, a rajzolás és festés valamint a zene tanítása. A zene az “erkölcsök szelídülését” is eredményezi.

71

Hari Péter: i.m. 40. Hari Péter: i.m. 44. 73 Hari Péter: i.m. 46. 72

A szerzõ szerint a háziipar bizonyos ágainak oktatása is helyet kaphatna az iskolák tananyagában. A faragás, metszés, esztergályozás, hasznos dolgok “melyet, a ki tud, annak különösebb megkülönböztetése leszen” 74 A vallásos nevelésrõl nincs különösebben szó a Hari rendszerében. Nála inkább a vallásos érzés a fontos, nem pedig a vallás tételes ismerete. A szerzõ kitér a jutalmazás és büntetés kérdéseire is. Nézete szerint “mentõl inkább kimíveltetik a szív és értelem, annál kevesebb szükség lesz a fenyítékre, de mivel egészen elkerülni nem lehet, olyan legyen az, hogy a testnek ne ártson s a szívnek használjon.”75 Aki pedig a fenyítéket használja, úgy használja azt, “hogy a fenyítéket kapó mindörökké helyben hagyhassa, mihelyt a megértésre jut; “ s az indulat megszûnik. “A büntetésnek s a jutalomnak célja egyedül a megjobbúlás. Vigyázni kell, hogy az ifjú ne szokjék jutalomért vagy dicséretért teljesíteni kötelességét. A verést el kell távoztatni.”76 A fenyítékben meg kell különböztetni “a tanúlásért valót, az erkölcsért valótól” véli

Hari.

Az utóbbiban kell

keményebbnek lenni. “ A tanúlás dolgában nem is kell fenyíteni senkit, kivévén az intést; ha csak ki nem jõ, hogy valaki korhelysége, s engedetlensége miatt nem tanúl. Ekkor meg kell büntetni a korhelységet.” 77 A mû neveléselméleti része után a szerzõ a máramarosszigeti iskola szervezetét ismerteti. Nyolc “classis”-t tervezett, melyet egy négy osztályú teológiai tanfolyam is követ. A teológiai tanfolyamon pedagógiát is tanított Hari, a mûvében lefektetett nevelési elveket közvetítette a diákoknak, akik mielõtt papi pályára léptek, néhány évig tanítói hivatalt is viseltek. Érdekes és új vonása Hari “ systhemá”-jának, hogy a tanárok számára minden héten szerdán 10 órára összzejövetelt írt elõ. Ezeken a tanácskozásokon nevelési és oktatási kérdéseket, fegyelmi eseteket tárgyaltak meg, valamint közösen elemezték a tanulók írásbeli munkáit. A mûben lefektetett nevelés- és oktatáselméleti elvek korszerû ismereteket nyújtottak azoknak a tanulóknak, akik a máramarosszigeti kollégium elvégzése után tanítói pályára mentek. Hosszú pályafutása alatt, bizonyára számos tanító került ki keze alól felvilágosult pedagógiai eszmékkel felvértezve erdélyi falvak iskoláiba. Harit általános elismerés és tisztelet övezte nevelõi munkájáért. 1828 január 1.-én bekövetkezett halála után a Tudományos Gyûjtemény nekrológja elismerõ szavakkal emlékezett meg róla: “... mintegy harminc esztendõkig az ifjúság értelembeli és erköltsi mívelésében fáradozó munkás férfiú ... 74

Hari Péter: i.m. 59. Hari Péter: i.m. 59. 76 Hari Péter: i.m. 61. 77 Hari Péter: i.m. 64. 75

Ts. Bethleni Hary Péter Úr, ki minekutána az emberi hivatalok közt legnemesebb, de egyszersmind legsúlyosabb pályára u.m. a Tanítói Hivatalra szükséges esméreteket megszerezte volna, a Szigeti Refor. Lyceumnak tanítójává lett, mellyet olly virágzásba hozott, hogy hazánk ezen vég szegletét még a távolabb lévõ Vármegyebeli ifjúság is meglátogatta tanulás végett.”78 Születésének 100. évfordulóján az általa felvirágoztatott iskola tanárai és tanulói kegyelettel idézték fel emlékét. “ Míg áll Sziget, míg áll ez iskolája. csak áldással említheti Harit “ mondta megemlékezõ versében az iskola akkori tanára, Szathmáry Károly. 79

Cserey Farkas az erdélyi népoktatás reformjáról (1806) Életrajzírója és tevékenységének méltatói megegyeznek abban, hogy ifj. Cserey Farkas igen mûvelt, a magyar irodalom és kultúra kérdései iránt mélyen érdeklõdõ igazi felvilágosult erdélyi fõúr volt, aki rendkívül sokat tett –anyagi értelemben is – a magyar irodalom, az oktatásügy, a botanika fejlesztésének érdekében. Mûködésének ismertetésével adós még mûvelõdéstörténeti szakirodalmunk. 80 1773. október 28.-án született Bécsben. (Apja Mária Terézia udvari tanácsosa, és erdélyi ügyekben nagytekintélyû tanácsadója volt.) Tanulmányait Bécsben végezte, majd utazásokat tett európai országokban, hosszabb idõt töltött Németországban.

Fiatalon

megismerkedett

a

felvilágosodás

eszméivel,

olvasta

a

legjelentõsebb írókat. Mint kora legtöbb arisztokrata ifja, õ is katonai pályára lépett. Õrnagyi rangot ért el, a napóleoni háborúk idején különösen kitüntette magát. Krasznai kastélya melyet Kazinczy is meglátogatott 1816-ban, erdélyi utazása során - értékes gyûjteményeknek adott helyet. Antik gemmagyûjteménye, festményei, metszetei, ásványgyûjteménye, és apjától örökölt, de általa is rendszeresen gyarapított könyvtára rendkívül nagy értéket képviselt. A kastélyt körülvevõ parkban gyönyörû botanikus kertet alakított ki, amely Erdély elsõ, valóban

78

Tudományos Gyûjtemény, 1828. IX. 125. [Szathmáry Károly]: Betleni Hari Péter emlékezete. Máramarossziget, 1861.21. 80 Cserey Farkas életérõl és munkásságáról egy összefoglaló mû jelent meg: Györe Pál: Ifjabb Cserey Farkas.Nagykõrös ,1944. 103.l. A könyv adatai sokszor megbízhatatlanok, (pl.a szerzõ szerint Cserey 1846-ban hunyt el!) értékelései nélkülözik az objektivitást. Természetesen számos, az erdélyi irodalom és kultúra kérdéseit tárgyaló mû is megemlékezik Csereyrõl. Értékes adatokat találunk életére és tevékenységére vonatkozóan leveleiben.1805-tõl kezdve levelezett Kazinczyval. Összesen 434 egymáshoz írott levelüket közli Váczy János: Kazinczy Ferenc levelezése c. gyûjteményében. Bp. 1890-1911. Pap Károly közli Cserey Farkas leveleit Wesselényi Miklóshoz az Irodalomtörténeti Közlemények 1906-os évfolyamában. (249-250.) Egy Széchényi Ferenchez írott levelét közli Valjavec Frigyes. (Irodalomtörténeti Közlemények.1934. 392-393). Pedagógiai mûvérõl: Fehér Katalin: Cserey Farkas pedagógiai mûvének korabeli visszhangja. Magyar Könyvszemle. 1987. 137-139. és u.õ.: A felvilágosodás pedagógiai eszméi Erdélyben a XVIII.-XIX. század fordulóján. Magyar Pedagógia. 1993. 149-160. 79

értékes kertje volt, és melynek gondozására jól képzett külföldi kertészeket alkalmazott.81 1813-ban tervezetet küldött be az Erdélyi Guberniumhoz egy Erdélyben létesítendõ botanikus kertrõl, melyet Kolozsváron szeretett volna megvalósítani, és amelyhez minden évben száz különleges “ plántával “ maga is hozzá kívánt járulni. Irt egy botanikai mûvet is, “ Leírása azon Hazai Plántáknak, mellyek a ház tartásban, kézmívekben, kereskedésben foganatosan használtatnak “ címmel, de amely sajnos nem jelenhetett meg. 1816 szeptemberében azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy a kolozsvári akadémián állítsanak fel botanikai tanszéket. Igazi emberbarát volt. A birtokain élõ jobbágyokat igyekezett a legjobb bánásmódban részesíteni, gyermekeik neveltetésérõl gondoskodni. 1812-ben nevelõházat állított fel Krasznán. 1815-ben egy “jó intézetû “ református iskola felállítását határozta el. 1816-ban alapítványt tett katonai “nevelõházak” javára. Sokat tett a magyar irodalomért is. Hozzájárult Csokonai emlékmûvének felállításához, elõsegítette Kis János egyik mûvének megjelentetését. Közremûködött Barcsay Ábrahám irodalmi hagyatékának megmentésében és rendezésébe. Támogatta az Erdélyi Muzéum címû folyóirat megindítását, segítette Aranka György és az Erdélyi Magyar Nyelvmívelõ Társaság törekvéseit. Levelezett kora irodalmi nagyságaival. Jó barátságban volt Kazinczyval, Kis Jánossal, Döbrenteivel, Arankával. Maga nem tarthatott számot az írói rangra. Bár több munkát írt és fordított, ezek legtöbbje kéziratban maradt. Örökösei által birtokolt krasznai kastélya 1849-ben tûz áldozata lett, értékes könyvtára, folyóirat és kéziratgyûjteménye, sõt a híres botanikuskert jó része is megsemmisült. Néhány elkészült mûvérõl köztük az erdélyi oktatásügy reformjára vonatkozó tervezetérõl, valamint egy erdélyi botanikuskert alapításárval kapcsolatos értékesnek látszó elképzelésérõl csak a kortársakkal folytatott levelezésébõl tudunk.82

Felesége, Haller

Krisztina halála után elhagyta Erdélyt, és Bécsben telepedett le. Az 1820-as évek közepétõl kezdve egyre jobban eladósodott. Élete utolsó idõszakáról kevés adat maradt fenn. Szegényen és elhagyatottan halt meg Bécsben 1842. december 25.-én. 81

A krasznai kastély kertjérõl elismerõ szavakkal emlékezik meg Kazinczy: Erdélyi Levelek címû mûvében. in. Kazinczy Ferenc: Versek, mûfordítások, széppróza, tanulmányok.Bp.1979.614-615. 82 Lefordította Echartshausen: Türedelem és felebaráti szeretet címû mûvét, (A fordítás kéziratban maradt. OSZK Kézirattár. Quart. Hung.138.) és F. Gotter: A fekete ember c. vígjátékát, mely 1800-ban jelent meg. Kolozsváron, és melyet 1811-ben Pesten színre is vittek. Kazinczyhoz írott levelébõl tudunk arról, hogy 1813ban az Erdélyi Guberniumhoz nyújtotta be a Plánum az Erdélyi Botanikus kertrûl c. írását, amely sajnos nem maradt fenn. Több más munkát is írt, melyeket összegyûjtve 1816-ban kiadásra szánt. Címe: Az Erdélyi Felséges Királyi Fõkormányzó Tanácsnak benyújtott Hazafi igyekezetei nagyajtai Cserey Farkasnak. A mû további sorsa nem ismert.

1806-ban jelent meg “A falusi nevelésnek módgyáról való vélekedés” címû könyve Nagyváradon. A mû, mint könyvészeti ritkaság önmagában is figyelmet érdemel, de nevelésfilozófiai neveléselméleti, módszertani és nem utolsó sorban oktatáspolitikai reformjavaslatai miatt is fontos dokumentuma a 19. század elsõ évtizedének. A szerzõ mûvét Bánffy György grófnak, Erdély fõkormányzójának, valamint a Fõkormányzó Tanács tagjainak ajánlja. Az ajánlásban annak a meggyõzõdésének ad hangot, hogy az Európában terjedõ “megvilágosodást” hazánkban is terjeszteni kell. Mivel a nép megvilágosodását a nevelés korszerûbb alapokra helyezésével lehet elérni, fontosnak tartja, hogy falusi nevelésrõl szóló vélekedését nyomtatásban elõterjessze. Azért ajánlja a mûvet Erdély fõkormányzójának, mert õ az a személy, aki intézkedéseket tehet a leírtak gyakorlati megvalósítására. A mû felépítése is érdekes. Fejezetcím nélküli elsõ harmada nevelésfilozófiai fejtegetés. Ezt követi “Az oskola házról”, “Az oskola mesterrõl”, a vallási és erkölcsi nevelés kérdéseirõl szóló fejezet, majd a különbözõ tantárgyak tanítását tárgyaló részek következnek. A toldalékban a szerzõ igen fontos témákat érint. Szól az egészséges életmódról, a betegségek elleni védekezésrõl és azok gyógyításáról, az iskolai rendrõl, az iskolai elöljárók feladatairól, a jutalmazás és büntetés kérdéseirõl. A bevezetõ nevelésfilozófiai részben a szerzõ annak a meggyõzõdésének ad hangot, hogy kora társadalmának visszásságai elsõsorban a tudatlanságból erednek. Egy igazságos társadalom csak a nép felvilágosítása, szellemi felemelkedése után jöhet létre. Mint a felvilágosult gondolkodók általában, Cserey is hisz a nevelés erejében: “ ... azon tehettségeket, mellyekkel a természettõl fel van ruháztatva az Ember, igyekezet és gyakorlás által kell nemesíteni, mert ezek nélkül az olly ember, ki születésétõl fogva tsupán a természetre bízattatik, e világon a leg durvább, leg -ügyetlenebb alkotmánnya lészen. Ezen tetemes rosznak el hárítására az Embernek pedig valóságos formálására, tsupán egy a valóságos eszköz, a Nevelés.” 83 Cserey 1806-ban, a még mindig igen kemény reakció idején nem gyõzi hangsúlyozni, hogy: “ ... a Köz rendû embernek Megvilágosítása elkerülhetetlenül szükséges légyen, és hogy ezen Megvilágosítás éppen nem ollyan veszedelmes, a millyennek lenni az emberi betset érdeme szerént nem ismerõk állítják.” 84 Fontosnak tartja, hogy az “igaz megvilágosodást” megkülönböztesse a “hamis” , vagy az õ szóhasználata 83 84

szerint

“tsalfa”

megvilágosodástól.

Az

igaz

Cserey Farkas: A falusi nevelésnek módgyáról való Vélekedés. Nagyvárad, 1806. 11. Cserey Farkas: i.m. 12.

megvilágosodást

a

következõképpen definiálja: “ ... az õ ( az ember) Hazafiúi Társasági életbéli minémûsége, a Polgári szorgalmatosság, és annak sok ágú részei, a Nevelés, Vallás, és Erköltsöknek hellyes Mívelése, egy általjába véve mind az, mi az Embert jobbá, és boldogabbá tészi, a mi újj Világot ád, a jónak kellemetes reménységét terjeszti elõnkbe, mind ezek egy szóval : Igaz Megvilágosodásnak neveztetnek.”85 Kifejti, hogy a “ megvilágosodás” az egész emberiség javát szolgálja. Nem csak egyes csoportoknak jó, hanem mindenkinek. Az igaz megvilágosodás - mely lehetõvé teszi azt, hogy nemcsak keveseknek, hanem mindenkinek egyenlõen jusson a kultúra és a tudomány áldásaiból - az egyetlen eszköz arra, hogy a népek felemelkedhessenek, és gazdaságilag is elõbbre juthassanak. A nép felvilágosítása, magasabb szintû oktatása nem vezet sem forradalomhoz, sem zûrzavarhoz. Kizárólag a bárdolatlanság és tudatlanság az oka az elégedetlenségnek, a zavargásoknak. A tudatlan ember képtelen a helyes és jó dolgokat felismerni és követni, éppen az ismeretek hiánya miatt: “ A tudatlan vadság közönséges zûrzavarra szolgáló métely. A bárdolatlanságban lévõ a maga Emberisége kötelességeit se ismérvén, hogy tudná azon tartozásoknak valóságos minémûségeit, mellyekkel köteles az Istenhez, Felebaráttyához és a Felsõbbséghez. Erköltsi míve nem lévén, nyittva áll elõtte a rossznak úttya.” 86 Mindezeket a nép helyes irányú nevelésével magasabb színvonalú oktatásával el lehet kerülni: “A nevelés egyedül azon foganatos eszköz, melly a rossz vágyódásokat megzabolázza, és minden embertõl eltávoztattya. A jó célra vezetõ nevelés által oltódik az Emberbe a nyájas szelídség, melly minden vadságot kiûzvén alkalmatossá tészi õket a józan erköltsöknek be fogadására.”87 A mûvelt európai nemzetek, az angolok, a franciák, a németek, sõt az amerikaiak is sokat tettek a nép iskolázásáért, felvilágosításáért. olyan gondolkodók, mint a francia Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Diderot, Mirabeau, az angol Locke, Addison, Pope, Hume, valamint a német felvilágosodás nagyjai is nagymértékben hozzájárultak a korszerû polgári nevelési rendszer alapjainak lerakásához országaikban. Cserey nézete szerint a felvilágosult uralkodók, mint például II. József és Nagy Katalin idõben felismerték a nép mûvelésének fontosságát, és oktatáspolitikai intézkedéseikkel elõsegítették a fejlõdést. Az az uralkodó, aki szívén viseli a nép oktatását, mûvelését, sokat tesz a maga országáért. A felvilágosult elmék látják a haladás útját és afelé törekednek. “ ... az Emberi elmének

85

Cserey Farkas: i.m. 13. Cserey Farkas: i.m. 19. 87 Cserey Farkas: i.m. 20. 86

szorgalmatos mívei, és ezen mívek gyarapodására, a Bölts Uralkodóknak hathatós segítése, közbevetése, és pártfogása által gyarapodott és gyarapodik az igaz Megvilágosodás.” 88 A külföldi példák után Cserey áttér a hazai viszonyok elemzésére. Megállapítja, hogy “Ditsõ Õseink annyira el voltak merülve a fegyverkezésbe, hogy a Nemzeti boldogság fõbb részének a Köz rendû ember nevelésének illõ karba való helyheztetésérõl igen keveset gondoskodtak.”89 A nép felvilágosításának elsõ és leghatékonyabb módja az iskolaügy fejlesztése. Cserey felteszi a kérdést: milyen eszközök állnak rendelkezésre Magyarországon, mellyel javítani lehetne a nép iskoláinak állapotán. Nézete szerint a falusi népiskolák ügyét maguknak a földesuraknak kellene a kezükbe venniük. Hogy miért, arra is logikus választ ad: “ A föld mívelõ embernek boldogságával úgy egybe vagyon a miénk (a földesuraké) kaptsolva, hogy egy más nélkül a valóságos boldogságot ... képtelen dolog volna tsak képzelni is. A ki tehát ezen igasság megesmérésére reá kap, könnyen által láttya, hogy minden Földes Urnak kezébe, hatalmába vagynak az eszközök és módok, a falusi oskoláknak jó tzélra vezetõ Nevelésre intézett alkalmaztatásokra. Ritka helly az a Magyar Hellységekben, a hol falusi oskolák ma is nem volnának. Nem lehetne é tehát azokat a Birtokosoknak... jobb karba helyheztetni, a világosodás által pallérozottabb ízlésnek utasítása szerént való nevelést felállítani.”90 A földesuraknak érdekük, hogy birtokaikon értelmesebb, világosabb fejû emberek éljenek. Emiatt is szükség van arra, hogy az iskolákat fejlesszék. Mit kell tennie tehát egy földesúrnak, ha a birtoka területén lévõ népiskolákat korszerûsíteni akarja? Elsõsorban iskolaépületet kell emeltetnie. Milyen legyen az iskola és környéke? - teszi fel a kérdést Cserey. Véleménye az, hogy a földesúr minden egyes birtokán lévõ községben építtessen iskolát. Fontosnak tartja, hogy az iskola “jó, alkalmatos, egészséges helyen” épüljön, és az “oskola Ház, a hol kitelik, kõbõl legyen”. “Az épületnek légyen egy kis udvara, és pedig úgy alkalmaztatva, hogy az ablakok ne az úttzára, hanem ezen udvarra nyíljanak, hogy így alkalmatosságok ne légyen a gyermekeknek az úttzára való tekingetés által figyelmeket el veszteni... Egyéb aránt valamint a Ház belül, úgy annak tájéka is tiszta, tsinos rendbe tartasson.”

91

A falusi iskola legyen

világos, elég tágas a tanulók számához képest, legyen tiszta és célszerûen bútorozott. Cserey Farkas könyvének következõ fejezete a tanító személyével foglalkozik. Igen fontos kérdés volt ez a 19. század kezdetén, mikor a falusi iskolákban tanító “oskolamesterek” elõképzettsége erõsen hiányos volt. Sok olyan népiskolai tanító akadt, aki maga is csak a 88

Cserey Farkas: i.m. 16. Cserey Farkas: i.m. 24. 90 Cserey Farkas: i.m. 29. 91 Cserey Farkas: i.m. 30. 89

helybéli népiskolát végezte el, és ugyanott lett késõbb segédtanító, majd tanító. Voltak olyanok is, akik a latin iskolai tanulmányaik befejezése után kerültek az iskolamesteri székbe. Gyakori volt, hogy egy falu összes iskolás gyermeke egy 15-17 éves hiányos képzettségû ifjútól volt kénytelen az alapvetõ ismereteket megszerezni. Mivel a tanítóképzés teljesen szabályozatlan volt, számos tanításra teljességgel alkalmatlan fiatal került a katedrákra. A szerzõ jól ismerte ezeket a gondokat. Megoldási javaslatai a következõk: ne a falu lakossága, és ne is a helybéli pap döntsön a tanító személye ügyében, mint ez akkoriban szokásos volt, hanem a földesúr. “A Földes Urak találjanak és szerezzenek jó Mestert. De...honnan szerezzenek? Universitásból-é, Collegiumokból, Gymnasiumokból? Itt az ifjúság többnyire más tzélra neveltetik, és igen ritka eset is az, melly szerént valamelly jelesebb tulajdonságú tanuló Falusi Mesterségre vágyódna, mert igazán megvallva a mostani Falusi Mesterség szegényetske sors.” 92 A falusi nevelés reformját tehát ott kell kezdeni, hogy a leendõ tanítónak tisztességes megélhetést biztosító fizetést kell ajánlani. Ez pedig a földesurak feladata. “Hogy a Falusi Nevelés legalább kezdetet nyerjen e Hazába, azon Földes Urak, kiknek magoknak is Megvilágosodások, és így a köz haszonra való készségek vagynak Birtokaikba, jó fizetésre, alkalmatos Mestereket választhatnak. Így elkezdõdvén a Nevelés jobb karba való helyheztetése, a jó példából tanulni fognak más Birtokosok is.”93 A megfelelõ fizetés a biztosíték arra, hogy jól képzett tanító kerüljön a falusi iskolába. Így a földesúr maga választhatja ki a megfelelõ embert a még tanulmányaikat folytató jelöltek közül. A legfõbb szempont, hogy a leendõ tanító “ ...elõbb Tudomány próbát tegyen magának az Urnak a jelenlétében, azután a Tanítók hiteles bizonyító levelet adgyanak, hogy tanúlásába szorgalmatos, társalkodásába szelíd, erköltseiben józan maga viseletû volt. Ha ezen tulajdonságokkal bír, a jó ízlésû, és maga is a Tudományi dolgokban jártas Ur reá viheti, hogy még jobb móddal, a Tanítandó dolgokról szólló könyvek segítsége által folytassa a tanulást. “94 Cserey nemcsak a tanítók szaktudományi, hanem neveléstudományi képzését is fontosnak tartotta. Nehezményezte, hogy “Nitsen Hazánkba semmi ollyan tanítás módgya, melly szerént ezen Hivatalra alkalmatos emberek neveltetnének. Már pedig, ha a Falusi Nevelést jó karba akarjuk helyheztetni, szükség volna... eggy olly Nevelõ Házat felállítani, mellybe tsupán Falusi Mesterek neveltessenek és taníttassanak. Addig is, míg ezen kívánatos dologhoz

92

Cserey Farkas: i.m. 34. Cserey Farkas: i.m. 35. 94 Cserey Farkas: i.m. 35-36. 93

juthatnánk, ... a Kolosvári Academiába lehetne eggy olly Professori széket fel állítani, melybõl Falusi Mesterek taníttatnának.”95 Tehát a szerzõ kívánatosnak tartotta egy csak pedagógusok képzésével foglalkozó tanszék felállítását az akadémián belül. Sajnos ez a haladó elképzelés csak több mint fél évszázad múlva valósult meg. A tanító csak a tanítással, neveléssel foglalkozzon, vallja Cserey: “...hogy kántor, vagy egyéb foglalatossága is légyen, éppen nem jó.” Haladónak számít a szerzõnek az az álláspontja is, hogy a tanítónak legyen “ élete folytatására kész pénz fizetése” éspedig azért, hogy “a mezei gazdaság folytatásával ne fecsérelje az idejét.” A szerzõ szerint a falusi gyermekeknek nyolctól tizenhárom éves korukig kellene iskolába járniuk. Az oktatás legyen kötelezõ és ingyenes. Az iskola fenntartásának, és a tanító fizetésének költségeit a földesúr viselje. Cserey részletesen ír a tanítandó tantárgyak anyagáról és az oktatás módszereirõl is. Sajátos és egyéni nézete az hogy: “A Nevelésre és Tanúlásra egyben gyûlt ártatlan sereg osztasson két Classisokra. Az elsõ Classisba tanúljon 8 esztendõs korától fogva 10-ig, és pedig a következendõket: 1. A Vallás kezdetét. 2. Az Erköltsi Tudománnynak az idejéhez szabott hasznos állításait 3.olvasást, Irást. 4. A számvetésnek két elsõ Nemeit, és Substractiót. Tíz esztendõs korán fejül lépjék a második Classisba, és ott tanúlja:1. A Vallást. 2. Az Erköltsi Tudományt. 3. Gyakoroltassék az Irásba. 4. A Számvetést egésszen. 5. A Föld leírását. 6. Természet Tudománnyát. 7.Természet Históriáját. 8. Gazdasági Tudományt.” 96 Elemzi a tárgyak tananyagát, valamint a követendõ módszereket. Mind a tananyag kiválasztása, mind pedig az ajánlott módszerek a szerzõ felvilágosult pedagógiai nézeteit tükrözik és arról tanúskodnak, hogy Cserey jól ismerte kora hazai nevelésügyi törekvéseit éppúgy, mint a külföldi elméleti munkákat. Nem veszi át szolgai módon mások elképzeléseit, hanem igen jó gyakorlati érzékkel, igyekszik a haladó gondolatok közül mindazokat, melyeket helyesnek és használhatónak ítél, saját erdélyi népiskolai tapasztalataival ötvözni, és egységes rendszerbe foglalni. Az iskolában tanítandó tárgyak közül elsõként a vallásoktatással foglalkozik. Sajátos, a szokásostól eltérõ nézeteket vall errõl a kérdésrõl. A katekizmus kizárólagos oktatását elveti, mert ez csak mechanikus emlékezetbe vésést igényel a gyermekektõl. Az igazi vallásos érzést másképp kell kialakítani a 8-12 éves korú tanulókban. “A falusi Iffjúság fõképpen e Hazába eddig nagyobbára tsak Katechismusra oktattatott, arra is többnyire olly Mestertõl, ki annak 95 96

Cserey Farkas: i.m. 33. Cserey Farkas: i.m. 84.

valóságos mivoltát maga se értette. De úgy tapasztalom, ez nem ollyan, mellyel az igaz tzélt el lehetne érni, tsupán szóról szóra való tanúlásra kénszeríttetik az Iffjú, azon kívül, hogy Istennek valóságos esmérete, a Vallás igaz értelme, világos magyarázatokkal oltódna a gyenge szívbe.”97 A kisgyermekeknek nem kell tételes vallást oktatni tíz éves korukig. Ekkor csak az a tanító feladata, hogy példákon keresztül ismertesse meg tanítványait a szeretet fogalmával. Ki kell alakítani a gyermekekben a szülõk, és a környezetükben élõk iránti szeretet és hála érzését. Tudatosítani kell bennük, hogy Istentõl származik minden jóság és szeretet a földön. Azonban az embereknek nemcsak jóban van részük életük során. A bajok és a szomorúság idején is remélhetjük Isten segítségét: ”Azon jók közé, mellyek a világon vagynak, sok viszontagságok is elegyülnek, fáldalmok, nyavalyák, bú, bánat, nyomorúság, szegénység. Illyetén bajok könnyen érhetnek bennünket.... hogy találjon tehát segítséget az ember? Ha jók vagyunk, vagy magunkat megjobbíttyuk, így éppen úgy kereshettyük és remélhettyük Isten segíttségét, mint eggy jó gyermek Szülõi kegyelmét keresni, és megnyerését remélni szokta.”98 Miután ezeket az alapvetõ igazságokat a tanító példákon keresztül megismertette a tanulókkal, tíz éves koruk után megkezdõdhet a tulajdonképpeni vallás oktatása, de kizárólag a Szentírás alapján. Semmi mást nem kell olvastatni és magyarázni a vallásórákon, csakis a Bibliát. Cserey hangsúlyozza, hogy már iskoláskorban ki kell alakítani a gyermekekben azt, hogy a saját vallásán kívül az összes többi vallást is tisztelje. “Soha ne ótsároljad senkinek is Vallását, és ne útáld Ember társadat azért, hogy õ más Hitnek részesse “ - vallja. “Minekutánna az Iffjú Vallásbéli oktatást nyert, és tudgya: mi légyen Istene és felebaráttya eránt viseltetni tartozó kötelessége, ... szükség õtet a világ dolgaival úgy megesmértetni, hogy azoknak minémûségeihez képest maga Erköltsi Charactereit formálhassa, ... mert tsak így juthat õ arra, hogy betsületes, emberséges Polgár, és e szerént a Társaságnak hasznos Tagja lehessen.”99 A helyes erkölcsi elveket a való életbõl vett példák segítségével közvetítheti a leghatékonyabban a tanító a gyermekeknek. Nagyon érdekes, milyen erkölcsi elvek megismertetését tartja Cserey a legfontosabbnak. Elsõként említi, hogy minden cselekedetünk során jóra kell törekednünk, de úgy, hogy ez a cselekedet ne haladja meg saját testi és lelki erõnket. Igen lényegesnek, és az erkölcs körébe tartozó dolognak tartja az egészség megõrzésének kérdését. A szerzõ szerint a tanítónak példákkal kell megmutatni, hogy milyen nagy kincs az egészség, és hogy annak rongálása tisztátalanság, részegeskedés, dorbézolás által nagy bûn. Embertársainkkal szemben is számos

97

Cserey Farkas: i.m. 38. Cserey Farkas: i.m. 44. 99 Cserey Farkas: i.m. 39. 98

erkölcsi kötelességünk van. Ezek közül kiemeli a jóságot, a szeretetet, a segítõkészséget, mások tiszteletét. Mindezek mellett azonban a világi törvényekkel is meg kell ismertetni a tanulókat. Tudniuk kell, milyen törvényes kötelezettségeik vannak uralkodójukkal, elöljáróikkal, és polgártársaikkal szemben. Fontosnak tartja Cserey, hogy már a falusi népiskolákban megismerkedjenek a gyermekek a hivatalos iratok, (például a végrendeletek, az adóslevelek, szerzõdések) lényegével. Az olvasás, írás és számolás Cserey által javasolt tananyaga és az oktatásuk során követendõ módszerek nem térnek el lényegesen az adott korszakban általában szokásos nézetektõl. Értékes javaslat azonban az, hogy a falusi népiskolákban tanítsanak földrajzot, természettant (vagyis fizikát) természettörténetet és gazdasági ismereteket. Igen korszerûnek számít a szerzõnek az a nézete, hogy tíz éves korban meg kell ismertetni a falusi népiskolákba járó gyermekeket a világrészekkel, azok elhelyezkedésével a Földgolyón, de elsõsorban és részletesen Magyarország földrajzával. A tanulóknak ismerniük kell Magyarország és Erdély természeti viszonyait, a hegyek és folyók, a vármegyék és városok neveit, és azok nevezetességeit. Minden iskolában szükség van térképre, melyen a gyermekeknek meg kell tudni mutatni az összes tanult földrajzi helyet. Szükség van arra is, hogy a falusi gyermekek megismerjék az alapvetõ fizikai törvényeket, a hõ, a fény, a mozgás, az elektromosság legfontosabb elveit. Emellett a természet ismerete is nagyon lényeges. A növények, állatok, ásványok a minket körülvevõ világ részei, ezért ezek tanulmányozása sem maradhat ki a népiskolák tananyagából. Mivel a falusi iskolákat látogató tanulók többsége gazdálkodással, földmûveléssel fogja kenyerét keresni élete során nagy szüksége lesz a legalapvetõbb gazdasági ismeretek megszerzésére, már kisgyermekkorban. Cserey Tessedik szarvasi mezõgazdasági iskoláját tartja követendõ példának, de említi Festetics György keszthelyi gazdasági tanintézetét is, melyek tananyagából át lehetne venni néhány új és korszerû dolgot, és amelyeket oktatni lehetne az erdélyi falusi iskolákban is. A falusi iskolákban tanítandó tantárgyak tartalmának elemzése után a szerzõ rátér egy általa rendkívül fontosnak tartott kérdés, az egészségnevelés tárgyalására. Kifejti, hogy a hazai falusi iskolákban nem törõdnek az egészségügyi felvilágosítással, pedig ez igen lényeges. Csak a gyermekkorban megkezdett neveléssel lehet ezen a területen megfelelõ eredményeket elérni. A tanító hívja fel a gyerekek figyelmét a babonák káros voltára. Beszéljen arról, hogy a betegségeket tisztasággal és megfelelõ életmóddal el lehet kerülni. A

komoly betegségeket csak az orvosok tudják szakszerûen gyógyítani, így hozzájuk kell fordulni. Cserey felismeri a jutalmazás és a büntetés pedagógiai jelentõségét. Nézete szerint a büntetés az erkölcsök javítására szolgál. Szót emel a korban szokásos iskolai testi fenyítés ellen: ”...az oskolába járó Iffjúság tehát amennyire lehet, kíméltessen meg a testi büntetésektõl, ütésektõl, pofoztatásoktól, mert evvel nem tsak hogy egéssége nagyon romlik, de nékie is szokik a verésnek annyira, hogy azután mindent tsak veréssel tsináljon.”100 Azt a gyermeket, akit jó példával, jutalmazással, szép szóval nem lehet rábírni a helyes viselkedésre, annak a verés sem használ. A tanító igyekezzen tanítványai bizalmát, szeretetét megnyerni, mutasson jó példát, így nem lesz szükség testi fenyítésre. A szerzõ véleménye szerint a becsület elvesztésébõl fakadó szégyenérzet bírja rá a falusi gyermekeket a jóra, ne pedig a megalázó büntetéstõl való félelem. A kiemelkedõ szorgalmú, jó magaviseletû tanulókat rendszeresen jutalmazni kell, mert ennek igen nagy a nevelõ ereje: ”...az az Iffjú. aki magát mind tanulásával, mind józan erköltseivel, szelíd magaviseletével különösen megkülönböztette, tétettessen legelsõnek, a többi kövesse érdem szerént. Ezen legelsõ kapjon a Földes Urától minden Esztendõben...Jutalmat, és ezen Jutalomnak kiosztása légyen mindenkor valami olly ünnepi Czeremóniával, hogy ez által a Jutalmat nyertnek érdemlett megkülömböztetése kitessék, és az által a többieknek is hathatós ösztön adattasson a tanulásra, és jó magok viseletekre.”101 A szerzõ fontosnak tartja, hogy a tanulók nyilvánosan is számot adjanak tanulmányi elõmenetelükrõl:“Az Esztendõnek mind a négy Részeibe, és így minden Esztendõben 4-szer légyen Próbatétel, mellyen a Földes Ur maga is megjelenvén, amennyibe lehet, igyekezzék Inneppé tenni ezen Napot. Légyenek ott a Szülék és az Atyafiak.”102 Érdekes gondolat az is, hogy Cserey szerint a falusi iskola ügyei kizárólag a helybéli földesúrra tartozzanak. Az egyház vagy az állam ne felügyelje a népiskolákat. Felveti a - mai szóhasználattal élve - társadalmi ellenõrzés szükségességét: “A Falusi oskolák egyedül a Földes Uraságtól fügjenek, a Tanítónak se légyen más elöljárója, tsupán a Földes Ur, jónak tartom mindazonáltal, hogy választasson ki egy szelíd erköltsû, jó maga viseletû, tehetõs Gazda, és ez az oskola dolgaira ügyeljen. A Szülék környül állásaira, és azoknak gyermekeikkel való otthon bánások módgyára figyelmezzen, úgy, hogy mindenekrõl tudgya a

100

Cserey Farkas: i.m. 88. Cserey Farkas: i.m. 87. 102 Cserey Farkas: i.m. 89. 101

Földes Urat tudósítani. Az õ gondgya légyen az oskola Épületeire, és ahoz kívántató szükséges dolgokra ügyelni.“103 Cserey a falusi nevelésrõl szóló munkáját a következõ szavakkal fejezi be. Ha az erdélyi népiskolákat a könyvben leírtaknak megfelelõen átalakítják, ”az igaz megvilágosodásnak sugári hazánk egén feltetszvén, fundamentumát vetjük azon nemzeti boldogságnak, melynek édes gyümöltsi maradékainkat kecsegtetvén, nekünk kik annak eszközlõi voltunk, áldani, betsülni fogják ... tiszteletünkre emeltetett emlékoszlopok alatt nyugvó hamvainkat”104 Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy Cserey Farkas mûve a felvilágosodás szellemében íródott, korszerû pedagógiai elveket tartalmazó, jelentõs munka. Kár, hogy csak szûk körben vált ismertté, és javaslatai közül a legtöbb csak hosszú évtizedek múlva valósult meg. Érdemes e fontos, és eddig méltatlanul mellõzött mûnek a kortársak körében kiváltott visszhangját is ismertetni. Cserey 1805 áprilisában - ismeretségük kezdetén - ír Kazinczynak arról, hogy a falusi neveléssel foglalkozó “vélekedéseit” Nagyváradon nyomtattatja. A mû csak a következõ év õszén jelenhetett meg - ami a korabeli viszonyok között, amikoris egy-egy könyv nyomdai átfutása alig néhány hetet vett csak igénybe - arra vall, hogy cenzúra-problémák merülhettek fel. Erre utal a szerzõnek Kazinczyhoz írott levele, melyben elkeseredett hangon panaszolja: “Az én Nevelésrül írt Munkácskám nem csak telyes hibákkal nyomtattatott N. Váradon, hanem még most látom, hogy a censor ki hagyta belölle vagy ki törlötte aszt, a hol példákkal mutatom meg,hogy se a régi, se az ujjabb idõkbe történt revolutiókat soha se okozta a köz rendû embernek meg világosítása: nagyon sajnálom eszt, és meg is fogom támodni censor Uramat, nagy praefidentia az tölle, hogy más ne tudgya, mit szabad a mi Monarchiánkba írni, aki oly kényes matériához mer szóllani mind az, bizonyosan tudgya azon illendõséget, melyel írni kell.”105 Nyilvánvaló, hogy a “ revolutiókra “ való hivatkozás miért nem kerülhetett be a nyomtatott szövegbe. Azokban az idõkben igazán nem volt tanácsos a nép kimûvelése, felvilágosítása, és a forradalmak közötti összefüggéseket kutatni. Jellemzõ a korabeli cenzúra viszonyokra az is, hogy nem csak töröltek a szerzõ munkájából, hanem önkényesen hozzá is tettek. Cserey azt panaszolja Kazinczynak, hogy: “...a hol a falusi gyerekeknek tanítandó

103

Cserey Farkas: i.m. 86. Cserey Farkas: i.m. 90. 105 Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1806. okt.27. Tasnád. Kazinczy Ferenc levelezése. 21.köt. kiad. Váczy János. Bp. 1890-1911.(továbbiakban: Kaz.Lev.) IV.385. 104

számvetést említem, oda bé csúsztatták egy kóborló Kács nevû Papnak sületlen Munkáját, meg vagyok ez által is nagyon bántódva.” 106 Cserey számos barátjának, köztük Kazinczynak is, elküldte a könyvet, kérve véleményüket. Kazinczy elismeréssel ír róla, de a hazai viszonyok között nem jósol neki nagy sikert. ”Munkádban sok szépet láttam, örvendettem nevednek, de azt kérdeztem magamtól, ha az ollyannak van e sikere? Bizonyosan nincs! Lám reád is reád ijeszte az Erdélyi Censor ! Azonban van, nincs, a jó embernek tiszte, hogy hallassa szavát. A jó mag néha a sziklák között is talál repedést, s gyökeret ver. Az emberek meg vannak varázsolva, az emberi nemet emelõ szándékokat nem szeretik teljesíteni, vagy azért mert idétlen bölcsességek s gravitások kerüli a szokatlant, ha szép is; vagy azért, hogy más plánját teljesítvén, azé ne legyen a dicsõség”107 Cserey válaszából az derül ki, hogy õ is tudatában van a könyvére váró sikertelenségnek. Világos elõtte, hogy a népoktatás korszerûsítésére irányuló reformelképzelések nem válhatnak valóra a korabeli Erdélyben. Számára elég, hogy jót akart, és a hozzá hasonlóan gondolkodók - mint Kazinczy is - elismeréssel nyilatkoztak róla. ”Midõn én a pennát kezembe vettem a Falusi Nevelés módgyárul való való vélekedéseimnek le írásokra, már akkor tudtam,hogy íly intézetem siker nélkül marad, mert ismertem Hazámba az íly nem mindennapi gondolatok ki vitelére elégtelen cultura minémûségeit, és ismertem azokat is, a kiktül füg annak végrehajtása és telyesítése, szembe elég nékem azon meg gyõzõdés, hogy igazán jóra törekedtem, és olyanoknak helybe hagyások, mint Te vagy kedves Barátom.”108 Hogy nem vesztette el kedvét, bizonyítja az a terve, hogy a falusi népiskolák reformjára irányuló elképzeléseit a jövõben is közre kívánja bocsátani. “Én meg nem csüggedek e tárgyba tovább is munkálódni, és mihelyt üres idõm lészen, a mely Tudományok tanítását javallom Vélekedéseimbe, azokat rövid summázatba a falusi oskolákhoz szabva le írom, a religiót kivéve, mert Theológiám nagyon különbözik az azt Thalarisba hírdetõk theológiájátul és megvallom, az Istent másképp óhajtanám meg ismertetni, mint ahogy õk leírják.”109 Kazinczy 1806 decemberének végén írott levelében ismét foglalkozik Cserey könyvével, és ismét elismerõen nyilatkozik róla, “ ... ha én volnék a Fejedelem, Téged tennélek az Erdélyi falusi oskolák Igazgatójának. Szép és dicsõ dolog a Haza jövendõ boldogságán dolgozni, kilesni a rejtekben lévõ talentumot, és azt mívelésbe hozni, hogy idõvel nagy fényû tagja legyen a társaságnak...” 106

majd saját, a jozefinista idõszakban kifejtett nevelésügyi

Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1806. okt. 27. Tasnád. Kaz. Lev. IV. 386. Kazinczy Ferenc levele Cserey Farkasnak. 1806. dec.7. Széphalom. Kaz.Lev. IV. 417-418. 108 Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1806. dec.21. Kraszna. Kaz.Lev. IV. 436. 109 Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1806.dec.21. Kraszna. Kaz. Lev. IV. 437. 107

tevékenységére visszaemlékezve írja barátjának: “Melly dicsõ dolog volt akkor vigyázni az apróbb oskolák elõmeneteléért, midõn Swieten azt fogadtatá el Józseffel, hogy eggy Társaság tagjainak, eggy Haza polgárjainak egyformán kell neveltetni, és így a Fejedelmet arra veheté, hogy az oskolák miscelláltassanak, az-az ugyan azon oskolába Catholikus, Lutheranus és Református Tanítók és tanítványok is légyenek.”110 Cserey Farkas Mártonffi József erdélyi püspöknek is elküldte mûvének egy példányát. Mártonffi maga is foglalkozott nevelési kérdésekkel, õ volt az 1781-ben kiadott, Erdély iskolaügyét szabályozó Norma Regia szerzõje. A püspök Csereyhez intézett elsõ levelében dicséi a munkát, sõt saját korábbi gondolatait is felfedezni véli benne. Azt írja, hogy korábban egységes, állami irányítású népoktatást nem lehetett követelni. Az õ hasonló tárgyú mûvét (Közönséges rendtartás a falusi oskolák számára) “ ... még az akkori Püspök is üldözte, oly nagy vétek volt akkor józanul gondolkodni. ”Érdekes, hogy Mártonffi egy késõbbi levelében mégis bírálja Cserey könyvét azért, mert Voltaire és Rousseau eszméit hírdeti, amelyek szerinte nem szolgálják az “igaz megvilágosodást” : “Ugyan kívánom a Mélt. Urnak azon tudós munkáját látni, melybe meg mutattya miben és mennyibe segítette Woltair, Rousseau s.a.t. az igaz megvilágosodást.“111 Cserey, aki igen nagyra becsülte a felvilágosodás íróit, és aki Voltaire mellszobrát szobájában tartotta, erre nem felelhetett mást, csak azt, hogy mindenki, így a püspök is gondoljon amit akar, õ megírta azt ami az adott körülmények között nyomtatásban megjelenhetett. Kazinczy, aki Csereytõl értesült az elõbbi levélváltásról, megdicsérte barátjának “philosophushoz illõ egyenességét“. “Püspökötök azt várja Tõled, hogy mutasd meg, miben segéllették õk elõ az igazi Megvilágosodást: én viszont azt várnám, hogy azt mutassa meg, miként lehet azt eszes embernek ... kérdésekbe hozni. Ha Rousseau soha egyebet nem írt volna is a Confesiojinál már igen nagy és fontos szolgálatot tett volna azoknak, kik kiválasztva vagynak reá ismerni az igazra. Hát ezen felyül Emillel ! Hát a philosophiai igazságokkal rakva lévõ Nouvelle Héloizzel ! Voltairnak nem kell olvasni a Közönséges Históriáját: de nem nagy szolgálat volt-e az hogy õ a Sur la Tolerance-tírta ? De Püspöknek így kell szóllani, így kell gondolkozni.”112 Cserey válaszában Mártonffi Voltairre és Rousseaura vonatkozó megjegyzéseit püspöki hivatalával menti és magyarázza: “ ...Ha eggy Püspök láttya is a

110

valóságát az ilyetén

Kazinczy Ferenc levele Cserey Farkasnak. 1806. dec. 29. Széphalom. Kaz.Lev. IV. 452-454. Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1807. jan.12. Kraszna. Kaz.Lev. IV.464. 112 Kazinczy Ferenc levele Cserey Farkasnak. 1807. jan. 24. Széphalom. Kaz.Lev. IV. 468-469. 111

igazságoknak, ki nem fejezheti érzéseit a szerint, mint azokat lelkébe befogadta, és valóba kár, hogy ezen igenis igaz tekintetbül a leg nyíltabb eszûeknek is kép mutatóskodni kell a thalarisba.”113 1807. február 21.-én a Hazai Tudósítások címû lapban ismertetés jelent meg Cserey könyvérõl, a Könyvvisgálások rovatban. A bírálat elismerõ hangú. Hangsúlyozza a mû jelentõségét abból a szempontból, hogy szembe mert szállni a népoktatással kapcsolatos konzervatív felfogással: “Ezen kisded munka a Királyi Fõ Kormány Széknek vagyon ajánlva. Czélja az, amit Titulusa visel, hogy a Falusi nevelést jobb lábra állíttassa N. Erdély országban. Mintegy Bévezetésképp mutatja meg, hogy szükséges is, hasznos is a Falusi Embernek jobb nevelése. Megfelel azon gyáva Nyomorgatóknak, kik magok a setétségnek fiai lévén, mindent homályban tartani igyekeznek. Javallása abban áll, hogy a Földmívelõ, állapotjához alkalmaztatott oktatásokat vegyen, melly által polgári kötelességeinek tellyesítésére annál készebb lészen, mennél nagyobb könnyebbítéseket érez tulajdon hasznának megszerzésére. Azért ezen tárgyaknak elõadtatásokat kívánja: A Vallásbáli oktatás. - Az Ekölts és okosság tudománnya. - Az olvasás. - A szép és helyes Irás. - A Számvetés. - A Föld- leírása. Természet Históriája. - Természet tudománnya.- A Mezei Gazdaság. - Az Egésségrõl való oktatás. Minthogy pedig erre jó Mester, alkalmatos hely, és fizetés kívántatik, arra ébreszti Hazafiainkat, hogy e végre egy kis áldozatot tenni ne késsenek, hanem jobbágyainak nemtsak Urai, hanem attyai is légyenek. Azon okra nézve ezen iskolák igazgatását a Földes Urakra kívánja bízni, és a Mestereket készíteni s a Cantor vagy Egyházszolgája hivataljától elfogni óhajtaná, de a Mezei gazdálkodástól is, kivévén némelly kis gyakorlatokat, mellyek a Gyermekek oktatására czéloznának. Az oskolai rendrõl, fenyítékekrõl jó tanátsokat emleget. De ezek már bõvebben megtaláltatnak a M. országi Ratio Educationis, s több Német könyvekben.Nem lehet jobb tanáts mint, hogy kiki állapotjához képest neveltessék, és tsak azok, kik különös elmebéli tehetségekkel bírnak, botsátassanak a Deák iskolákba. Az illyen falusi nevelés nagy figyelmet érdemel, nem is lehet Európának mostani állapotjában kár nélkül ezt elmellõzni: de a dolog fontosságához képest ez igen rövid munka. A Szerzõnek mindazáltal méltó betsületére válik, hogy e dologról nyilván kívánt szóllani. Ez megmutatja az õ szívének azon nemes indulatját, melly embertársainak boldogítására törekedik.”114 Kazinczy március 1.-én kapta kézhez a Hazai Tudósításoknak azt a számát, amelyben a fenti recenzió megjelent. Csereyhez írt levelében örömmel említi, hogy a lap által közölt legelsõ recenzió éppen barátja mûvérõl szól. Kiemeli, hogy a recenzens bölcsen járt el, mikor 113 114

Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1807. febr.11. Marosvásárhely. Kaz. Lev. IV. 490. Hazai Tudósítások. 1807. febr.21. 122-123.

nem elemezte a könyv bevezetõ filozófiai részét, mert így nem adott alkalmat a francia felvilágosodás íróival kapcsolatos konzervatív megnyilatkozásokra. “Érdeme szerint van megdicsérve, bõvebben ... szóllani talán nem is lett volna tanácsos, hogy valaki ismét fel ne akadjon a Voltaire és Rousseau nevén.”115 Cserey Farkas a bírálónak a könyv terjedelmét illetõ megjegyzésére hivatkozva azt írta Kazinczynak: “Tudnék én ezen Tárgyrul sokat írni, de nem tartom tanácsosnak mindent még csak beszédbe is ez iránt elõhozni, ami ugyan szent igaz, de éppen ezért, mivel oly nyilvánságosan igaz, sokan fen akadnának a mondáson. Had érjünk elõbb meg és addig csak röviden, mentül rövidebben szóljunk az Igazrul.”116 Fáy András neveléselméleti mûve (1816) Fáy András elsõsorban szépíróként ismert. Nem törekedett arra, hogy átfogó pedagógiai rendszert alkosson tudományos igénnyel, nem volt a neveléstudomány teoretikusa. Hosszú pályája során azonban szépirodalmi mûveiben és publicisztikai írásaiban sokat foglalkozott a kor nevelésügyének legfontosabb kérdéseivel, fõként a nõneveléssel. Van azonban egy korai mûve, amelyet 1816-ban adott ki, és amely elméleti pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. A “Próbatétel a mái nevelés két nevezetes hibáiról” címet viselõ, és ma már könyvészeti ritkaságszámba menõ munka részletes elemzésére és értékelésére nem került sor.117 A könyv két részbõl áll. Az elsõ részben a szerzõ általános pedagógiai elveket fejteget Rousseau, Campe és a filantropisták nyomán, a második részben pedig a hazánkban szokásos nevelési elvek és a nevelési intézményrendszer hibáiról szól. Fáy a természetes nevelés rousseau-i elvébõl indul ki, de elveti Rousseau-nak azt a nézetét, hogy a nevelés a társadalomtól elszakítva, attól függetlenül menjen végbe. Az embernek “társaságos állapota” nincs ellentétben “természetes állapotával”. Éppen a “társaságos állapot a mi természetes állapotunk” - vallja. Fáy, mint a többi felvilágosodott szerzõ, az emberi élet céljául a boldogságot jelöli meg, majd felteszi a kérdést: “Minden embernek szükségképpen

115

Kazinczy Ferenc levele Cserey Farkasnak. 1807. márc.2. Széphalom. Kaz.Lev. IV. 505. Cserey Farkas levele Kazinczynak. 1807. márc.21. Ugra. Kaz.Lev. IV. 528. 117 Fáy pályáját számos összefoglalás elemzi. Ezek közül Badics Ferenc: Fáy András életrajza Bp. 1890. és Erdélyi Pál: Fáy András élete és mûvei c. munkái foglalkoznak bõven és részletesen az író életmûvének egészével, de ezekben csak rövid bekezdések olvashatók korai pedagógiai mûveirõl. Értékes összefoglalás Komáromy Lajos mûve: Fáy András, mint pedagógus. Bp. 1899.62., de o is inkább Fáy késõbbi, nõneveléssel kapcsolatos munkáit elemzi részletesen. Fáy neveléselméleti munkájáról: Fehér Katalin: Fáy András pedagógiai mûve 1816-ból. Magyar Könyvszemle. 1995. 94-97. 116

boldognak kell lenni?” “Nem! - adja meg a választ, - mert a boldogságra való elhatározást a természet más érzõ teremtményekre nézve szükségeséggel kötötte ugyan össze, úgy hogy egy is elhatároztatása ellen semmit nem tehet, hanem természeti ösztönei által annak megfelelnie kéntelen, de az embernek s egyedül õ neki, az értelemnél és az akaratnál fogva Szabadsága lévén, van módja s tehetsége, ha ezzel visszaélni kíván: tenni a Természet törvényei, s annál fogva boldogsága ellen; és így szüli magának állati világára nézve a betegséget és ideje korán való halált; erkölcsi világára nézve pedig a bûnt és annak büntetését, mellyek által magát a boldogságtól messze veti.”118 A boldogságot az ember a természet és a társadalom valamint a vallás törvényeinek megismerésével és megtartásával érheti el. Fáy hisz abban, hogy ezeket a törvényeket az ember “tehetségeinek” segítségével ismerheti meg. A tehetségeket fejleszteni kell, meg kell akadályozni, hogy rossz irányba fejlõdjenek, vallja a szerzõ. “Az emberben születéskor minden tehetségek szunnyadnak, és nagyobb gyámoltalanságban állat nem születhetik, mint az ember, a ki születéskor csak csírája a leendõ embernek. A nagy történetekhez rendszerint soká készül a természet, s mennél nemesebb az állat, annál tovább készíti el azt czéljára. Ezért születik az ember legnagyobb s legtovább tartó gyámoltalanságban, mellynél fogva társaságos élet nélkül tehetségei, a machinának fenn tartására is elégtelenek, nem hogy az ember boldogságát munkálódhatnák. Ezeket tehát tökéletesíteni kell.”119 Melyek azok a tehetségek, amelyeket ki kell fejleszteni az emberben? Fáy szerint “a tehetségek között az értelem jár elõl, õ az uralkodó”. Az emlékezõ és képzelõ tehetség az értelem szolgálatában kell hogy álljon, hiszen “amaz a multak tükrét, emez a jövendõ messzelátó csövét tartja elébe, hogy parancsait ezek tanulságaival idézhesse.” Fontos szerepe van még az életben az “ érzõ” és “akaró” tehetségnek. A szerzõ azonban erõteljesen hangsúlyozza, hogy a tehetségek között “összhangzó arányosságnak” kell fennállni, mert “ mi lenne akkor, ha a test vagy akarat az uralkodó pálczát az értelem kezébõl kiragadván, parancsolnának, vagy az akarat helyet az érzések lennének elhatározók?”

120

Arra is választ ad Fáy, hogy milyen módon lehet a

tehetségeket leginkább fejleszteni. Három lépcsõfokot kell végigjárni a tehetségek kifejlesztése érdekében. Az elsõ a “kifejtés” idõszaka, amely a gyermek életének elsõ tíz évét öleli fel. Ekkor alakulnak ki az alapvetõ testi és lelki tulajdonságok, melyeket a természetben, mindig abból kiindulva kell kifejleszteni. Ezt követi a “nevelés” idõszaka, amely tíz-tizenkét évig tart, tehát az ember 20-22 éves koráig. A nevelés feladata a szülõké és a pedagógusoké.

118

Fáy András: i.m. 15-16. Fáy András: i.m. 32 120 Fáy András: i.m. 38. 119

Ennek az idõszaknak a végére a növendék képessé válik arra, hogy önállóan megálljon a világban. A harmadik szakasz szerint az önképzés, az “önmunkásság” kora. Ez a nevelés idõszakának befejezõdésekor kezdõdik, és az egyén önmaga végzi. Ez a szakasz csak az élet befejezõdésével ér véget. Az egész életen át tartó permanens tanulás eszméje rendkívül haladó, ma is helytálló elképzelés. Rousseau nyomán Fáy is azt a nézetet vallja, hogy un. “negatív” nevelésben kell részesíteni a gyermekeket életük elsõ tíz esztendejében. Véleménye szerint a gyermek teste és szelleme tíz éves kor alatt még nem elég fejlett ahhoz, hogy a tudományok lényegét felfogja. A szerzõ a saját kora oktatási-nevelési rendszere legfõbb hibájának tartja a tudományok korai oktatását. “Hány tudomány van olyan, a mellynek egy 10 esztendõn alól levõ gyermek sem foglalatját, sem czélját meg nem értheti, m. p. az Algebra, Philosophia, Astronomia s ezeknek részei stb. Sok tudományt gyermeki módra asszimilál magának, mint

p.o. a Historiát, mellyet csak mint meséket tanulván, a

legfontosabbakat el fogja mellõni. Igy lesz a gyermek tudákos és csekély... ollyan lesz õ mint a gólya, melly csak a csekély mocsárt keresvén, a méjjebbre nem bátorkodik ereszkedni. Mások gondolatjainak gyûjteménye lesz minden tudása: fogja tudni mit gondoltak az emberek Aristotelestõl fogva Kántig, a nélkül, hogy tudná, mit kelljen magának gondolni. Hányattatni fog egész életében, hibázván benne az állapodott gondolkodás módja, melly jeles ember mindenkori tulajdona.” 121 Hogyan kell tehát a gyermeket tíz éves koráig helyesen nevelni? Erre a következõ választ adja Fáy: “Fenelonnak volt Dauphinja, Rousseau választott magának Emilt; légyen nékem is szabad Idealomnak, ha Fenelon s Rousseau nem vagyok is, egy egészséges születésû férfi gyermeket választanom. Szabadon nõjjön fel 10 esztendõs koráig, mint a szarvas az erdõben, nem esmérvén egyébb hatalmat, hanem azt, mellyet önnön gyengesége, s az és erõm álta nékem maga ád maga felett. oh ezeknél fogva, ha nevelõi vesszõm, ha érzékeny nógatásaim pihennek is, szívesen fog õ nékem engedni. A Természet elsõ munkáját a fejtést semmi erõszak ne fojtsa benne. Játék érje a játékot, s ezek a körült lévõ tárgyak fejtegessék teste s lelke tehetségeit. Õ 10 esztendõs koráig a betût sem esmerné, hanem ha játékból maga, tudtomon, vagy befolyásomon kívül megtanulná azt. Tudományos dolgokról nem álmodozna, de esmérne minden tárgyat maga körül nevével és technológiájával eggyütt.” 122 Ebben a korban a gyermeknek közvetlenül kell tapasztalatokat szerezni, konkrétumok, megfogható tárgyak segítségével egyenesen a természetbõl. Ezzel ellentétben, mivel nálunk rendkívül kor kezdõdik el a rendszeres oktatás, ezért a gyermekek ismereteiket már kezdetben 121 122

Fáy András: i.m. 76-77. Fáy András: i.m. 77.

is könyvekbõl, absztrakciók segítségével nyerik. Az ily módon elsajátított elvont fogalmak azonban zavarosak és homályosak számukra. A tanulók mélységükben nem is képesek felfogni az így közvetített ismereteket, értelmük nem fejlõdik. “A tudományokban sokkal többre mehet, akit késõbben kezdtek oktatni” - vallja Fáy, és hozzáteszi: “Nem az ér elõbb czélhoz, aki jókor indul, hanem a ki jó lovakon indul el.”123 Fontosnak tartja azt, hogy a szülõ vagy a nevelõ erõszakos módon ne befolyásolja a növendék fejlõdését. Véleménye szerint közvetett módon, a természet törvényeit figyelembe véve, elsõsorban példaadással kell gyermeket nevelni. “Példaadásom pedig örök tükör lenne neki. Így vigyáznék naponként nevekedõ fejlõdésére, mint egy okos kormányos a sebes, de csendes folyón lelibegõ hajóra; de erõszakos evezésemmel erõt nem adnék a víznek, ne hogy szirthez ütõdjön a hajó. Ilyenkor, a mit már játékaiban is cselekedtem, gondosan vigyáznám természeti hajlandóságait, s kilesném természeti elhatároztatását.”124 Fáy hangsúlyozza, hogy az életnek ebben a korai szakaszában, az elsõ tíz évben elsõsorban a testi nevelést kell elõtérbe helyezni. A gyermek rendszeres oktatását csak tizedik életévének betöltése után kell elkezdeni, akkor is lassan, fokozatosan, figyelembe véve a gyermek egyéni tulajdonágait, képességeit, érdeklõdésének irányát. “Tíz esztendõs korában neveléséhez kezdenék. Nem egyszerre tenném azt, hanem lassan-lassan csipegetném tõle játékait. A vallás és természet tudományai velejével táplálnám értelmét, példaadásokkal formálgatnám akaratját. Néha egy- két kiválasztott Játékszíni Darabban látná a bûn büntetését és a virtus megjutalmaztatását. De egyik tehetségére nézve is ön munkásságát el nem ölném. Szüntelen való munka, vagy játék váltanák fel nála egymást, s a veszteglõ heverés elkerültetésével megmenteném képzelõ tehetségét a káros kicsapongásoktól. Egyszóval nevendékem természetére s polgárságára való tekintettel dolgoznám a Természettel kezet fogva annak boldogságán.”125 A rendszeres oktatás, képzés tíz-tizenkét évet vegyen igénybe - vallja Fáy - vagyis a huszadik, huszonkettedik életév betöltéséig tartson. Ekkorra már olyan ismeretekkel és jellembeli tulajdonságokkal léphet a növendék a világba, hogy önmaga is megállhatja a helyét. “Tíz, legfellebb 12 esztendõ alatt tanulhatna nevendékem annyit, a mennyi boldogságra szükséges, s charaktere bizonyos állapodást nyerhetne. Ekkor kilépne a világ piaczára erõsen mint egy sudár élõfa, mint egy férfiu ön erejében való nemes bizakodással s reménnyel a jövendõhöz. Ifjui meg nem vesztegettetett erõ, a szerencse változásainak

123

Fáy András: i.m. 78. Fáy András: i.m. 79. 125 Fáy András: i.m. 154. 124

truttzoló kedv s bátor lélek jegyzené ki õtet s romlott nevelés áldozatjai közzül, kiknek hervadozó testek s gyáva csüggedezõ lelkek örökös szemrehányások maradnak azon nevelõnek, a ki a Természetnek szent törvényeit, mellyek soha magokat bosszulatlan nem hagyják, lábai alá tapodni merészli.” 126 Könyve második részében Fáy buktatókat, hibákat sorol fel, amelyeket gyakran elkövetnek a korabeli viszonyok között szülõk és nevelõk. A már említett korai tudományos nevelés mellett gyakori hiba az “elérzékenyülés”, vagyis az érzelmek túlzott elõtérbe helyezése a nevelés során. Az író rendkívül károsnak tartja a kényeztetést, a szigorúság és következetesség mellõzését, a képzelet állandó ébrentartását. A színházlátogatás, regények olvasása, éjszakai mulatságok mind károsak a gyermekre nézve, mert ezek korán kifejlesztik benne az ábrándozás (Fáy szóhasználatával az andalgás) hajlamát. “Az andalgás bennünk a képzelõ erõnek legbájolóbb munkálkodása. Tárgy nélkül való óhajtások, nevetlen kívánságok, egy esmeretlen messze, jobb hazába való homályos vágyakozás az õ szüleményei. Ezen bájos hajlandóságnál nincsen szenvedhetetlenebb, ha határain túl lépvén, bennünket egy képzelt világgal ugy körül szõ, hogy mintha azt, mellyben élünk s élnünk kell, elmulatjuk meg unjuk s bennünket mintegy ébren álmodokká tészen.”127 Fáy véleménye szerint kora nevelési rendszerének egyik legfõbb hibája a sokféle idegen nyelv oktatása. “A nyelvek tanulása nem kis teher a magyarnak; csapás rajta, mint a chinai tudósok lópatkós betûi.” Az a véleménye, hogy a sok nyelv, fõleg a latin tanulása rengeteg idõt vesz igénybe. Igy kevesebb idõ és lehetõség jut az igazán fontos “reális tudományok” oktatására a tanulmányok során. Bõ teret szentel Fáy a nevelés egyik legfontosabb tényezõjének, a nevelõnek. Felsorolja azokat a tulajdonságokat, képességeket, melyekkel egy jó nevelõnek rendelkeznie kell. A jó nevelõ “értelme kimûvelt”, ismeri a vallás és a természet törvényeit, jó lélek- és emberismerõ, amellett jelleme, erkölcsi tulajdonságai olyanok, hogy példaként szolgálhat a gyermek számára. Kora oktatási rendszerének egyik legfõbb hibájául rója fel, hogy Magyarországon nincsen nevelõket képzõ intézet, nincs szervezett állami tanítóképzés. Aki írni-olvasni tud, már oktathat, anélkül, hogy bármiféle lélektani, pedagógiai vagy módszertani ismeretei lennének. Mûve utolsó részében Fáy egy, a felvilágosodás korának alapvetõen fontos kérdésrõl fejti ki véleményét. Arra keres választ, szüksége van-e a társadalom minden rétegének magasabb tudományos ismeretekre. Mint ahogyan Rousseau, Fáy is úgy véli, hogy a tudományok csak a 126 127

Fáy András: i.m. 155. Fáy András: i.m. 120.

felsõbb rétegek számára szükségesek. A nép foglalkozzon iparral, kereskedelemmel, mezõgazdasággal.

“Kereskedés

és

szorgalmatosság

légyenek

a

nemzetnek

elsõ

tökéletességei.” A tudomány a kiválasztottaké legyen, akik vezetésre hivatottak. Véleménye az, hogy “midõn a kofa, a szabó, a paraszt könyvet olvasgatnak... a nemzet Ninive sorsához készül.”128 Ezt a nézetét az író idõsebb korában már több mûvében felülbírálta, sõt elvetette. Fáy Andrásnak ez a korai - neveléselméleti kérdésekkel foglalkozó - mûve pedagógiai irodalmunk jelentõs és méltatlanul elfelejtett korai alkotása. Nyelve ma már kissé nehézkesnek tûnik, de figyelembe kell vennünk, hogy a mû nyelvújítás idõszakában született, amikor magyar filozófiai, pedagógiai mûszavak még nem álltak rendelkezésre, sok fogalomra magának Fáynak kellett megfelelõ szót találni. Pedagógiai nézetei közül ma már nem mindegyik helytálló, de a reformkor hajnalán sok valóban élõ nevelési problémára próbált választ keresni. Váradi Szabó János népiskolai reformterve Pestalozzi szellemében (1817) Az

1800-as

évek

elsõ

évtizedeiben

Pestalozzi

eszméi

már

ismertek

voltak

Magyarországon. Több magyar járt személyesen is Pestalozzi akkoriban már európai-hírû intézetében, Yverdonban. Váradi Szabó János,129 aki elõbb Sárospatakon, majd Vay Miklós generális

fiai

leendõ

nevelõjeként

1807-tõl Heidelbergben

tanult

(ahol Schwarz

neveléstudományi elõadásait is hallgatta), 1810. augusztusában Yverdonba ment, hogy Pestalozzi mellett ismerkedjék meg azzal az új nevelési és oktatási módszerrel, mely ekkor egész Európa figyelmét felkelkeltette. “Én voltam az elsõ magyar, aki oly célból mentem oda, hogy virágzó intézetében az elemi nevelés tanításmódját gyakorlatilag megismerjem” írta feljegyzéseiben. 130 1811 májusában vett búcsút Pestalozzitól hogy elfoglalja új állását a Vay fiúk mellett Alsó-Zsolcán. A legtöbb tantárgy tanmenetét maga dolgozta ki, híven követve Pestalozzi rendszerét. A mûvészeti tárgyak és a testnevelés tanítására sikerült megnyerni a Pestalozzi-intézetben segédtanítóként mûködõ Wilhelm Eggert, aki 1812-ben érkezett Magyarországra. Egger tanította az írást, a rajzolást, az éneklést, a zeneelmélet alapjait és a testgyakorlást, a többi tárgyat Váradi Szabó János oktatta, aki Pestalozzival és 128

Fáy András: i.m. 147. Váradi Szabó János életérõl és munkásságáról megjelent fontosabb publikációk: Révész Imre: Gyász ünnepély, mely Váradi Szabó János Ur végtisztességtételéül tartatott Debreceben, martius 14. napjánn, 1864. Debrecen, 1864.; Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése. A Déri Múzeum Évkönyve. 1967. Debrecen, 1970. 513-535.; Lengyel Imre: Váradi Szabó János könyvtára. Debrecen. 1963.; Fehér Katalin: Váradi Szabó János pedagógiai mûve 1817-bõl és korabeli visszhangja. Magyar Könyvszemle. 1993.103-106. 130 Vö.: Kiss Áron: A nevelés-és oktatástörténet kézikönyve. 4. kiadás. Budapest, 1880. 150. 129

munkatársaival levelezés

útján továbbra is fenntartotta a kapcsolatot. Johannes Nieder

állandóan tájékoztatta Szabó Jánost az yverdoni nevelõintézet munkájáról, törekvéseirõl és eredményeirõl. 1816-ban Váradi Szabó János tanítványaival Pestre költözött, így alkalma nyílt Pestalozzi tanainak szélesebb körben való ismertetésére. Schedius Lajos, a pesti evangélikus gimnázium fõfelügyelõje segítségével megismertette a módszert az iskola nevelõivel. Váradi Szabó János neveléstudományi szempontból jelentõs mûve: “A hazabeli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról, nevezetesen, hogy kellene azokat a szorgalom (industrialis) oskolákkal egybekötni”, 1817-ben jelent meg. 131 A mû három részbõl áll. A szerzõ elõször a köznép nevelésének céljáról beszél. Kitér a testi, értelmi, erkölcsi nevelés elvi kérdéseire is. Pestalozzi szellemében fejti ki a munkára nevelés elveit. Végül egy rövid fejezetben a köznép tanítóiról ír. Mi a nevelés célja Váradi Szabó szerint? “Az embert gyermekségétõl fogva a munkára, rendre, engedelmességre, józan életre, betsületes maga viseletre szoktatni, õtet emberi méltóságának érzése és esmérése által boldoggá, kereszténnyé, testi lelki tehetségeinek kifejtegetése által, mind a maga szükségeinek megszerzésére, mind a mások felsegéllésére, mind pedig

a társaság javának elõmozdítására elégségessé tenni, a társaságnak ügyes

mesterembereket, jó, erõs és okos mezei munkásokat, hûséges szolgákat készíteni, ennek kellene itéletem szerént a köznép nevelése tzéljának lenni.”

132

Tehát azt vallja, hogy ha a

társadalom számára hasznos polgárokat akarunk nevelni, akkor a falusi iskolákban az elemi ismeretek megtanítása mellett az életre kell elõkészíteni a gyermekeket. Az élet pedig azt kívánja, hogy a gyermek idejekorán tanuljon meg dolgozni is, Váradi Szabó szerint Magyarországon is szükség van un. “industrialis” iskolákra. Mit ért õ ez alatt? “ollyan oskolákat értünk Industrialis oskolákon, amellyekben a köznép emberé formáltatván, a polgári életre, boldogságának keresésére is alkalmatossá tétetik.”133 vagyis egy-egy mesterség alapjait is megismeri. A Tudományos Gyûjtemény 1818. évi V. kötetében Ángyán János tollából recenzió jelent meg Váradi Szabó könyvérõl.134 Az ismertetés egyik értékes része éppen az “industrialis iskolák” kérdésével foglalkozik, és rendkívül érdekes következtetéseket von le ennek kapcsán: “A 17-dik lapon azt kezdi megmutogatni a T. Iró, hogy a köznépnek az Industrialis 131

Váradi Szabó János: A Hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról Pest, 1817. 113. Váradi Szabó János: im. 13. 133 Váradi Szabó János: im. 15. 134 Ángyán János: Váradi Szabó János: A Hazabéli kisebb oskoláknak jobb lábra állításokról. Tudományos Gyûjtemény, 1818. V. köt. 95-113. 132

oskolák mulhatatlanúl szükségesek. - A Recenzens ez illyen oskolák szükséges voltát nem tagadja: tsak azt, mondja, hogy ezek még szükségesebbek vólnának Földes Uraságaink gyermekeinek neveltetésére. - Miért áll oly alatsony léptsõn Hazánkban az Industria? Azért, mert Földes Uraságaink, Birtokos Uraink az õ Inasaikból, kultsárjaikból s hólmi jött ment Elõdiekbõl lett Ispánnyaik, Tisztartóik s gazdáik szemeikkel néznek. - Ezek nem tudnak a gazdálkodáshoz; magok a Birtokos Urak sem: mit lehetne itt a szorgalomra nézve várni? AFalusi oskoláknak tehát, állapotját ugy elrendelni, mint a T. Iró rajzolja, igen jó volna: de tsak úgy és akkor lenne ennek haszna kitettzõ, ha és midõn a Keszheli Georgikon örök háládatosságot érdemlõ Geniusa, több vetélkedõ Társokat látna: vagy legalább a Keszthely Georgikon Nevendékei közt Gróf, Báró, s más Birtokos Urfiakat szemlélnénk. ! A bizonyos, hogy Angliában a Lordok s más Nagyok az elsõ gazdák, kik az industrialis oskolák által lettek illyekké. - A mit Fellenberg Emmanuel Helvecziaban megtett, a mirõl a T. Iró a 21. lapon emlékezik, miért nem tehetnék azt meg Nemzeti Naggyaink, és tehetõsebb Városi Közönségeink?”135 Tehát Ángyán nemcsak a köznép fiai számára tartja fontosnak a mesterségek tanulását, hanem a fõrendûeknek is, hogy hazánk ipara fejlõdésnek induljon azáltal, hogy akik tehetik, segítsék elõ azt. A köznép nevelésében elsõrendû fontosságúnak tartja Váradi Szabó a testi nevelést, de éppen ilyen lényeges szerinte az érzelmi nevelés is. A könyvnek ezekben a részeiben Pestalozzi ismert elveit írja le a szerzõ. Az “intellektuális nevelés” kérdéseirõl szólva egy különösen logikus és világos fejtegetést olvashatunk Váradi Szabó tollából a nép fevilágosításának, oktatásának elengedhetetlen voltáról, melynek egyes gondolatai egybecsengenek Cserey Farkas nézeteivel.:”A miólta a Köznép Nevelését munkába vették a társaság Igazgatói; az ólta nem tsak a Tudósok, hanem a tudatlanok is egyaránt disputálnak arról, valyon szükséges légyen e a

köznépnek a

tudományos nevelés? Azok, akik a tudományos nevelést a tudós neveléstõl, vagy a tudományokra való neveltetéstõl meg nem tudják, vagy meg nem akarják külömböztetni, azt állítják, hogy a köznépnek semmit se, vagy igen keveset kellene tudni a tudományokból; külömben az, a maga sorsát felülmúló formálást kapván, nem fog állapotjával megelégedni. Megtanúlja azt a nép magától is, mimódon kellessék a maga kenyerét ortzája verejtékével enni. Elég volna, úgy mondják ezek, a

Köznépnek a szívét formálni, azt szelídséggel,

alázatossággal és engedelmességgel, vagy világosabban szóllván, szolgai félelemmel megtõlteni s a t. Mi ezeknek azt feleljük, hogy a kenyérnek ortzája veréjtékével való evésérõl

135

Ángyán János i.m. 102.

szólló sententia, az egész emberi nemzethez van intézve, és az Ó Testamentombéli kijelentésnek ezen szavakban, nem találunk egyebet, hanem az emberi Nemzet testi nevelésének bõlts reguláját. A kik így beszélnek nem tudják mitsoda szoros összeköttetése van a szív formálásának, az értelem és az okosság világosításával. Mimódon lehetne az ember erkõltsi képpen jó, ha sem gondolkozni, sem helyesen ítélni nem tudna? Valamint lehetetlen az ember fejét emberi módon világosítani a nélkûl, hogy egyszersmind a szíve is nemesedjen bizonyos tekintetben: éppúgy lehetetlen a szívét formálni a nélkül, hogy az értelem és okosság ereje is annyiba-mennyibe munkába ne vétessen.”136 Az okfejtés után nézzük Váradi Szabó végsõ következtetését: “Az igaz megvilágosodás, mely az értelem világosságában, az akarat jóságában, és a szelíd s nemes indúlatokban áll; egy az igaz emberi tökéletességgel. A tökéletes ember pedig nem lehet nem jó. Következik tehát, hogy a tudományokban való gyakorlás múlhatatlanúl szükséges a köznépnek is, mind azért, hogy azok által az õ értelme világosíttasson, mind pedig, hogy a tudományokból magának szükséges esméreteket szerezhessen.” 137 Az oktatandó tárgyak között elsõ az “anyai nyelv” tanítása. Elsõsorban beszélni kell megtanítani a gyermeket; anyanyelvén, helyesen és jól. Váradi Szabónak ez a nézete ma is aktuális. A beszéd után jöhet az írás, olvasás, a számolás, a rajz, a természetrajz és a hazai történelem tanítása. Az oktatás módszereirõl szólva a szerzõ a következõket szögezi le: A gyermeknek “a tanítás módja, sem a fejét, sem a szívét nem foglalatoskodtatja, az önnön munkásságot fel nem gerjeszti. Többnyire kiszabott kérdések és feleletek által tanúlnak a gyermekek, a mellyeket értelem nélkûl is kéntelenek könyvnélkûl megtanúlni, mert a kezekbe adják. Hány száz meg száz ollyan szókat és sententziákat tanúlnak meg a gyermekek, a mellyeket nem értenek, a mellyeknek õ-bennek sem egy gondolat, sem egy képzelet, sem egy érzés meg nem felel.”138 A tanításban Váradi Szabó szerint a fokozatosságra kell törekedni. Õ is, mint mestere Pestalozzi azt vallja, hogy az oktatás alapja a természet szemlélete, mert ez az emberi megismerés egyetlen igaz forrása. Az érzéki benyomások csak fokozatosan emelkedhetnek a tiszta fogalmak szintjére. Az érzéki benyomástól a szemléleten, majd a képzeten át a fogalomig vezet az út. A helyes tanítási módszer mindezek figyelembevételén alapul. A következõkben Váradi szabó a “jó erköltsök formálásáról” szól. ”A mi az erköltsi nevelést itt különösebben illeti, arra akarnánk kiváltképpen figyelmetessé tenni az oskola-

136

Váradi Szabó János: i.m.54. Váradi Szabó János: i.m. 56. 138 Váradi Szabó János: i.m. 62. 137

Tanítókat, hogy tanítványaikat igasságosakká, ítéletekben, tselekedetekben és beszédekben, magok meggondolókká, magokviseletekben jámborokká és tisztességesekké tennék. Az igaz mondás és az engedelmesség, legelsõ virtúsok a neveltetendõ gyermekekben, úgy mit a mellyek nélkül, sem erköltsi sem értelembéli formáltatássok elõ nem mehet.”139 Mindezeket leginkább úgy lehet kifejleszteni a tanulókban, ha példát mutatunk nekik. A már említett recenzióban Ángyán János ezt írja: “oskoláknak jó erköltsü Tanítókat adjunk, meglesz az ezen tekintetben való jó Nevelés minden mesterséges eszközök nélkûl; sõt azon hasznos eszközökkel is, mellyeket e végre a T.Iró, ajánl, tsak a jó erköltsü Tanító élhet haszonnal.”140 Könyvének további fejezetében a szerzõ magáról az iskoláról, mint intézményrõl beszél. A jó iskolaépület és felszerelés szükséges, de ezeknél sokkal nagyobb szükség van jól képzett tanítókra. Hogyan és hol lehetne jó tanítókat képezni? - teszi fel a kérdést Váradi Szabó. Nézete szerint “oskola Mesterek Semináriumát” kellene felállítani, ahol a jövendõ tanító mindazt megtanulhatná, amire választott pályáján szüksége lehet. A szerzõ felveti, hogy amíg különálló intézetekre nincs pénz, tanítsák a “nevelés és tanítás tudományát” minden gimnáziumban. Érdemes ezt a részt teljes egészében idézni: “Ha azt akarjuk, hogy az oskolák és a nevelés közönségesen virágzó állapotba tétessenek nálunk is, s az igaz cultura nálunk is, az egész nemzetnél elébb elébb mehessen, tanitassuk anya-oskoláinkban az emberek formálásának nemes mesterségét; tegyük már az oskolákban figyelmetesekké a jövendõbeli Atyákat, Tisztviselõket, és Igazgatókat arra, hogy valamint az egyes ember boldogságának, úgy a Társaság virágzásának is fundamentoma a jó nevelés; Tegyük tökéletesebbekké nagyobb oskoláinkat egy ollyan Tanítói Széknek felállításával, a melybõl egy tudománnyal tellyes és emberi szeretettel gazdag szívû Túdós készitse a jövendõbeli lelki és oskolai Tanítókat az õ hivataljokra, az emberekkel való bánás hejes módjára, és arra, a minden mesterségek felett való mesterségre, melynek nem a természeti dolgok,

hanem önnön

magunk formálása és tökélletesítése, a tzélja. - Egy illyen Tanító egészen más lelket öntene az oskolába, más és jobb erányt szabna az oskolai nevelésnek, s véghez vinné azt, hogy a nevelésbeli jobbítások, nálunk is esmeretesek lennének, és oskoláink, a pallérozottabb Nemzetek oskoláival egyenlõ lépésekben tökélletesednének”. 141 A recenzens Ángyán János, olvasva Váradi Szabónak azt a kijelentését, hogy “Ez nálunk mind eddig elmulasztatott” - megjegyzi: ”miképen legyen erre nézve a dolog a több Protestans oskolákban, azt a Recensens nem tudja; hanem azt bizonyosan mondhatja, hogy a

139

Váradi Szabó János: i.m. 70. Ángyán János: i.m. 111. 141 Váradi Szabó János: i.m. 99. 140

Reformátusok Pápai anya oskolájokban, minden oskolai Cususban, elvégezi Professor T. Márton István Úr ezen Tudományt is; úgy hogy ennek halgatása nélkûl egy Cursust végzett Tanuló is ezen oskolából ki nem jõ.”142 Ez a megjegyzés mutatja, hogy köztudott volt a tény, miszerint Pápán Márton István már rendszeresen tartott neveléstudományi elõadásokat a kollégiumban. Összefoglalva Váradi Szabó János mûvének fontosabb gondolatait, a következõket mondhatjuk: Nézete szerint minden embert emberré kell nevelni és a sorsához, körülményeihez alkalmazkodva hasznos polgárrá kell formálni. Hogy miként történjék ez, arra nézve is útmutatást ad. Magyarországon az elsõk között kívánja a testnevelés és a rajz minden iskolában történõ rendszeres tanítását. Rendkívül jelentõs az a megállapítása is, hogy az iskolában a gyermekek a tanulás mellett munkát is végezzenek; tanulják meg a selyembogár tenyésztését, a kosárkötést, a fafaragást, a hálókötést. Az így megtermelt javakkal pénzt kereshetnének, amely biztosítaná az iskola fenntartási költségeit: ”A mi falusi iskoláink is hozattatnának oly rendbe, hogy azokban a köznép ily

czélirányosan

neveltethetnék és magukat feltarthatván, vagy legalább a maguk fennállását nagy részben segitvén, a községnek semmi vagy igen kevés terhére lennének. Így az oskola maga szolgáltatna módot az elhagyott árváknak s nyomorult szegényeknek is arra, hogy a maguk czéljukra,mint eme, neveltessenek.”143 Váradi Szabó Jánosnak az “industrialis” iskolákkal kapcsolatos elméleti fejtegetései az adott idõszakban rendkívül korszerûek, elõremutatóak voltak. Sajnálatos, hogy a gyakorlatban ezek a figyelemreméltó gondolatok alig találtak követõkre hazánkban. Farczádi Józsa János módszertani kézikönyve (1817) A felvilágosodás pedagógiai eszméi tükrözõdnek egy székelyföldi születésû szerzõ pedagógiaelméleti- módszertani munkájában is. Józsa János Udvarhelyszék Farczád nevû községében született 1761-ben, régi papi családból. Tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte majd református papjelöltek szokása szerint

külföldi

tanulmányútra

indult.

Feltételezhetõen

Németországi

egyetemeken

ismerkedett meg az új pedagógiai eszmékkel. Fõként Schlez munkássága volt rá nagy hatással. Hazatérése után, 1785-ben Felsõfalva választotta papjává. 1794-tõl Középajtán mûködött lelkészként. 1814-tõl esperesként sokat tett az erdélyi iskolaügy fejlesztéséért. 142 143

Ángyán János: i.m. 112. Váradi Szabó János: i.m. 97.

Tantervet állított össze egyháza népiskolái számára, kézikönyveket írt a tantervhez. Ábécé- és olvasókönyvet is megjelentetett, melyet a székelyföldi iskolákban sokáig használtak. 144 1820. november 15.-én halt meg Középajtán. Farczádi 1817-ben jelentette meg tanítók számára készült kézikönyvét,145 melynek címe: Oskolai vezér, avagy a nevelõk s fõként az oskolamesterek számára való útmutatás. A mû két részre oszlik. Az elsõ rész elméleti pedagógiai kérdéseket tárgyal, jól érthetõ, olvasmányos stílusban. Helyenként érezhetõ Campe hatása, de alapvetõen a szerzõ önálló nézeteit tükrözi. A második rész Schlez 1795-ben megjelent “Gregorius Schlaghart und Lorenz Richard” címû több kiadást is megért népszerû mûve nyomán íródott, elbeszélõ formában, mely egészen egyedülálló dolog pedagógiaelméleti irodalmunkban. Mûvének elõszavában Józsa János a tanítókhoz szól, keserû szavakkal jellemzi sorsukat: “Én a setét homályban is tisztelettel közelítek hozzátok, mert megvagyok tökélletesen gyõzõdve a felõl, hogy ti a statusnak, melynek ha a volna a czélja, hogy az oskola mesterek megvettetéseit uralkodó tónussá tegye; arra sem rövidebb, sem bizonyosabb utat nem gondolhatna ki, mint a mely szerint irántatok viselt. Sokan... bõségben élnek, midõn ti, kik a legszükségesebb s terhesebb munkát viszitek, szûkölködtök; s tsak annyira sem ruházhatjátok magatokat, hogy egy tisztességes társaságban megjelenni ne szégyellnétek. Bár betsülettel pótolódnék ki szerény fizetésetek; de fájdalom! a bévett rang sorában alant állotok.”146 Józsa János tehát kora oktatásügyének legfõbb hiányosságát abban látja, hogy a tanítók társadalmi és anyagi megbecsülése nem megfelelõ. Azt vallja, hogy ha a pedagógusok díjazásáról az állam központilag és egységesen gondoskodna, ha a tanítóképzés ügye rendezõdne, el lehetne várni, hogy a tisztességesen javadalmazott, korszerûen képzett tanítók magas színvonalú munkát végezzenek a népiskolákban. Amíg mindez nem valósul meg, csak apró eredményekre lehet számítani. A szerzõ mûvét a falusi tanítóknak szánja, az õ munkájukat kívánja segíteni népszerû formában, érthetõ, egyszerû stílusban megírt neveléstudományával. A könyv elsõ részének címe: A nevelésnek és tanításnak theoriája. A többi felvilágosult gondolkodókhoz hasonlóan Józsa János is megállapítja, hogy “ a Nemzetnek ereje, boldogsága és ditsõsége fõképpen az ifjúságnak helyes és czélokhoz alkalmaztatott nevelésében fundálódik.”147 Az oskolamesterek feladata tehát nem csupán a gyermekek 144

V.ö. Kiss Áron: Farczádi Józsa János. Néptanítók Lapja. 1877. 433-435. Józsa János (Farczádi): Oskolai vezér avagy a nevelõk s fõként az oskolamesterek számára való útmutatás. Hozzá adattak a Vágó Gergely és Halló Sámuel életek és oskolai vezérségek. Kolozsvár, 1817. 132. 146 Józsa János: i.m. 4. 147 Józsa János: i.m. 7. 145

oktatása, hanem nevelése is. A szerzõ sok más kortársához hasonlóan úgy vélekedik, hogy az iskolamestereket megfelelõ intézményekben, “oskolamestereket nevelõ seminariumokban” kell képezni, ahol jó színvonalú, korszerû szaktárgyi és pedagógiai ismereteket szerezhetnek. Megszerzett tudásukat vizsgákon bizonyítsák. Felveti azt is, hogy azokat az iskolamestereket is vizsgáztassák le ezekben az intézményekben, akik már tanítanak. Ezután az “oskolamesteri hivatal fontos voltáról” szól, majd részletesen kifejti, mely tulajdonságok “elmúlhatatlanul szükségesek” a tanítóban. A szerzõ szerint a következõk: “a jó erkölts”, “a tudomány”, “a tiszta elme”, “a tanítás ajándáka és a gyermekekhez való vonattatás”, “a békességes türés”, “a szorgalmatosság”, “engedelmes- ség”, “ép és egészséges test”. A tanítónak ismernie kell a vallás, a filozófia, a természethistória, a deák és német nyelv, valamint pedagógia alapjait. Mint a felvilágosodás európai gondolkodói, Józsa is rendkívül fontosnak tartja a testi nevelést. Ennek legegyszerûbb módja a séta. A tanító feladatai közé sorolja, hogy idõnként vigye ki a gyermekeket a természetbe. A “hegyeken-völgyeken járás erõsíti a testet”. Ugyanígy fontosnak tartja nyáron a “feredést” és az úszást, sõt a csónakázást is, télen pedig “a jégen való sikámlást”. Az erkölcsi nevelésrõl szólva a szerzõ a tanító legfontosabb teendõjének tartja azt, hogy tanítványait egyenességre, igazmondásra, egymás iránti tiszteletre, megbecsülésre és pontosságra nevelje. Az értelmi nevelés kérdéseinek tárgyalásakor Józsa János elsõként azt hangsúlyozza, hogy a népiskolákban minden olyan hasznos ismeret oktatására sort kell keríteni, amely alapvetõen szükséges a csak néhány évig iskolába járó falusi gyermekek számára. Elsõsorban olvasni tanuljon meg a gyermek, de ne csak mechanikusan olvasson, hanem “ értse a mit olvas”. Fontos az is, hogy a gyermek írása szép és jól olvasható legyen. Tanulja meg a “számvetés alapjait”, hazája történelmét, fölrajzát, ismerje a természet alapvetõ törvényszerûségeit, a gazdálkodás legfontosabb szabályait. Tudjon hivatalos leveleket, kérvényeket írni. Igen korszerû az a nézete, hogy a falusi népiskolákban tanítsanak egészségtant is. Józsa hosszasan foglalkozik az “oskolai fenyíték” kérdéseivel. Nézete szerint “mentõl kevesebb a büntetés, annál jobb az oskolai fenyíték”148 Tehát a pedagógus lehetõleg úgy végezze munkáját, hogy ne kelljen büntetnie. Hangsúlyozza, hogy a lecke nem tudásáért soha nem szabad testi fenyítést alkalmazni. Akik megérdemlik, gyakran kapjanak apróbb jutalmakat, de a tanító dicsérete többet ér minden jutalomnál.

148

Józsa János: i.m. 17.

Meglepõ az “oskolai vezér” második részének mûfaja, amely - hagyományos szokás szerint az oktatás-nevelés gyakorlati részének bemutatását nyújtja, de novellisztikus-elbeszélõ formában. Egy rossz és egy jó falusi népiskolai tanító történetét meséli el a szerzõ, példájukon mutatva be a konzervatív és a felvilágosult pedagógiai eszméket valló pedagógus oktatásinevelési módszerei közti különbséget. E második rész címe: “Vágó Gergely és Halló Sámuel két oskola-vezetõk vagyis s nevelésnek és tanításnak praktika része.”