országos evangélikus hetilap
„…nagy lelki erõ kell egy tehetséges teológusnak ahhoz, hogy vállalja az alulmaradást, amikor az elvilágiasodott egyházban mindenki felülre akar kerülni, akár így, akár úgy fúj a szél.” f Öt éve hunyt el Dóka Zoltán – 3. oldal
„Jusztinosz (…) azt mondta, hogy a hívõ keresztények semmiféle áldozatot nem mutatnak be a halottak sírjainál, és koszorúkat sem visznek oda.” f Halott élõk és élõ halottak – 9. oldal
„Ki ne ismerné azt a sztereotípiát, hogy »a cigányok piszkosak«? Holott egyszerûen (…) e tekintetben a szokásaik eltérnek az európai kultúrában megszokottól.” f Együttélés – a jövõ útja – 4. oldal
R E F O R M Á C I Ó Ü N N E P E – Zsolt 36,6–10
Az országos reformációi emlékünnepélyre október 31-én 18 órakor a Magyarországi Metodista Egyház központjában (1032 Budapest, Kiscelli u. 73.) kerül sor.
A féltõ szeretet kilencvenöt tétele
AZ ÜZENET NEM VÁLTOZIK…
KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ
95 tétel
Az emlékünnepélyre mindenkit szeretettel vár a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa.
„Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1KOR 3,11)
her Márton Lut
Igét hirdet Csomós József református püspök, elõadást tart D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke. Közremûködik a Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkara, vezényel Oláh Gábor. A liturgiában továbbá a baptista, a metodista és az anglikán egyház vezetõ lelkipásztorai vállalnak szolgálatot.
Deák téri mementók
Elõször a zene, majd az ének, késõbb a szó csalogatta a Deák térre az érdeklõdõket. A délelõtti két istentisztelet között a lajoskomáromi evangélikus gyülekezet fúvószenekara szolgáltatott térzenét a templom elõtt, délután pedig az elsõ emeleti gyülekezeti nagyteremben a pécsi evangélikus ifjúság gospelkórusának a tagjai fakadtak dalra, miután Smidéliusz Gábor lelkész köszöntötte a jelenlévõket. Dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetõ professzora Huszár Gálról tartott elõadást; a következõ referátum egy másik jubileum – Dag Hammarskjöld
születésének századik évfordulója – alkalmából hangzott el. Az egykori ENSZfõtitkárról dr. Békefy Lajos református lelkész szólt. Beszámolója apropóját az adta, hogy a közelmúltban jelent meg a svéd evangélikus politikusról szóló könyve Isten diplomatája címmel. A résztvevõk a bemutatott köteten kívül szá-
pályázat nyertesei vehették át jutalmukat. A szellemi ajándékok mellett a résztvevõk kézbe fogható, hazavihetõ emléket is kaptak a Magvetés címû kötet formájában, amely az említett irodalmi megmérettetésre érkezett anyagot tartalmazza. A nap méltó lezárását jelentette a Deák téri evangélikus templomban tartott koncert,
BOTTA DÉNES FELVÉTELE
b Múlt vasárnap sem volt „lakatlan” a belváros evangélikus szigete. A Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Gyülekezetének a terme október 23-án megtelt azokkal, akik a II. Insula Lutherana-nap programjaira voltak kíváncsiak. A rendezvényt Huszár Gál nyomdász-reformátor emlékének szentelték, aki négyszázharminc évvel ezelõtt, 1575ben éppen ezen a napon hunyt el.
Erdélyben is megemlékeztek ’56-ról f 4. oldal Lelkigondozás az iskolában f 5. oldal Ünnepi könyvajánlók f 6–7. oldal Szlovák és német melléklet f I–II. oldal Földi búcsú – méltóképpen f 8. oldal Esperesi „vizitáció” Bajorországban f 3. oldal
Huszár Gál-tárló a Deák téri könyvesboltban mos más kiadvánnyal is megismerkedhettek a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplõ Huszár Gál papír- és könyvesbolt munkatársainak, Fánczi Györgyinek és Bella Sándornak a jóvoltából. A tartalmas délután eredményhirdetéssel zárult: a II. Insula Lutherana-nap alkalmából meghirdetett vers- és prózaíró
J. S. Bach H-moll miséje a Lutherania énekkar és a Weiner–Szász Kamaraszimfonikusok elõadásában. Ezen a templomi együttléten Gáncs Péter püspök prédikált. g GaZsu
Mi vezette Luthert 1517. október 31-én, amikor híres kilencvenöt tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára erõsítette? A Krisztus által megígért pünkösdi Lélek, ezért piros ilyenkor az oltár- és szószékterítõ a templomainkban. 1517-ben újabb pünkösd volt! Egy vidéki szerzetes a Szentlélektõl kapott bátorsággal odaállt a világ nagyságai és hatalmasai elé, mit sem törõdve életével, saját jelentéktelenségével, és világgá kiáltotta az evangéliumot, Jézus Krisztus nevét, Isten testet öltött szeretetét. Mert nem Luther a hõs! Nem Luthert kell magasztalni: a reformáció csodatörténete mögött Isten szeretete, igazsága és minket mentõ akarata áll. A 16. század elejére már-már elfelejtõdött a golgotai kereszt, az üdvösséget teremtõ mennyei szeretet önfeláldozásának helyszíne. Helyette ostoba búcsúcédulák ostoba „áfás számláit” könyvelte a kapzsi bankár és még kapzsibb kámzsás alkalmazottja. Ebben a kapzsi világban szólalt meg Luther ajkáról úgy az örömhír, hogy nyomában – a Szentlélek munkájaként – reformációi piros pünkösd szülessen. A vallás, a hit nem alku tárgya, hanem Isten igazi szeretete! Menteni akaró szeretete. A modern élet fojtogató (pók)hálójában vergõdõ ember felé is megújító üzenet. Megnyugtató, ha nem öltél, de Jézus szerint már a benned levõ harag elõvételezett gyilkosság. Jó, ha nem paráználkodtál, de Jézus szerint a másik nemet gerjedelmesen vizslató tekintet elõvételezett házasságtörés. A gondolatban elkövetett tett hajszálra van a gyakorlati megvalósulástól!… Máris riadtan állunk az ítélet valósága és megkérdõjelezhetetlensége elõtt. S akkor most? Mit enyhíthet ezen a reformáció? Semmit sem enyhíthet! Ellenben világossá teheti, amit Lutherrel értetett meg a Szentlélek Isten. Hogy Krisztusban – a keresztért – Isten igazsága lett a mienk. A már haldokló Luther szerinti koldus megkapja a legértékesebb felöltöztetõ öltönyt: Isten igazságának a ruházatát! Így ítélte meg Isten a mi helyzetün-
AZ ÜNNEP IGÉJE
ket! Megítélte az ember helyzetét, és mi mást láthatott, mint azt, hogy „gonosz az ember szívének szándéka ifjúságától fogva…” (1Móz 8,21) Már itt, az özönvíz õstörténetében megszólal a távoli, szinte elõvételezett és a messiásra, megváltóra utaló ígéret. Minket pedig a szent ige hívogat reformáció ünnepén is: Isten (örök) házában bõség van, s megváltottjai számára a dúslakodás lehetõsége ad szent és örök kilátást. S árad az öröm, mint a patak, az élet és a világosság. A reformáció örömünnep! Evangélikus egyházunkban – legalábbis itthon – van egy kis nyoma a csüggedésnek. Felmerült a fogyás gyanúja, s talán még statisztikai adatok is riogatnak bennünket. Ám hitben hûséges testvérem, e sorok olvasója: gondold el, volt már ilyen! Nem is akárhol! János evangéliumában olvashatod, hogy „sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé”. (6,60 kk.) Jézus kérdése a lutheri reformáció 21. századi ünnepén is szól: Vajon ti is el akartok menni? S válaszoljuk Péter apostol nyomán: „Kihez mennénk?” A reformáció kilencvenöt tételében nem Luthertõl, hanem a Szentlélektõl tudjuk (a piros oltárterítõ emlékeztet rá): Isten szeretete tart meg mindeneket. Minket is. Nála az oltalom, nála a bõség, az élet forrása, a ragyogó világosság! Hát kihez mehetnénk? Válaszolj jól! g Ribár János
Imádkozzunk! Krisztusunk, Megváltónk! Szentlelked világossága ragyogjon a szívünkbe reformáció ünnepén is, hogy méltóképpen emlékezzünk, és boldog örömmel fedezzük fel most is az egyedül kegyelem általi evangélium mennyei csodáját. Növeld a mi hitünket! Ámen.
Huszár Gálról írásunk a 10. oldalon
PROTESTÁNS MÉDIAMÛHELY Az Evangélikus Médiamûhely és a Protestáns Újságírók Szövetségének közös szakmai programja Balatonszárszó, 2005. november 10–13. (Kezdés csütörtökön 18 órakor vacsorával, zárás vasárnap ebéddel.) Ízelítõ a „menübõl”: Csütörtök esti nyitóelõadás: Lengyel Anna (Magyar Rádió) – az Egy csepp emberség kulisszatitkairól. / Péntek: Média és valóság – a Protestáns Újságírók Szövetségének konferenciája Novotny Zoltán elnökletével. Este: „Szerkesszünk együtt!” – az Evangélikus Élet aktuális lapszámának összeállítása a szerkesztõség munkatársainak irányításával. / Szombat: Camera Pauperum – szeminárium a video-, illetve televíziós mûsorok készítésérõl a Zákeus Média Centrum munkatársainak vezetésével. / Vasárnap (délelõtt): EvÉlet-mustra Dobsonyi Sándor olvasószerkesztõvel. A helyszínen fizetendõ részvételi díj 3000 Ft. Jelentkezni november 7-ig Boda Zsuzsa szerkesztõségi titkárnál lehet az Evangélikus Élet szerkesztõségében (1085 Budapest, Üllõi út 24., tel.: 1/317-1108, illetve 20/824-5519) vagy a
[email protected] e-mail címen. Az írott és elektronikus sajtó tapasztalatcserére vágyó keresztény munkatársain túl várjuk mindazokat, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetõleg azokat, akik szeretnék felfrissíteni (elmélyíteni) szakmai ismereteiket. A Biblia Pauperum közismert fogalom. Így nevezték a középkori templomok falfestményeit, melyek a bibliai történeteket voltak hivatottak tanítani az írástudatlan tömegeknek. Ma egy új értelemben vett írástudatlanságról beszélhetünk: az „Írás-tudatlanságra”, a Szentírás nem ismeretére gondolok. Hatalmas tömegek élnek úgy napról napra, hogy halvány fogalmuk sincs Isten szaváról, a Bibliáról. Az egyház egyik legnagyobb kihívása éppen ezért az, hogy a mai kor emberének a megszólítására, elérésére használ-e egy újfajta Biblia Pauperumot. A latin fogalom mintájára kreáltam valamikor a nyolcvanas évek vége felé a „Camera Pauperum” megjelölést. A videózásról, a televíziózásról van szó. Aki szívesen foglalkozik e témával, és szívesen vesz részt gyakorlati feladatok megoldásában, az jöjjön el a médiaszemináriumra! Gyõri János Sámuel, a ZMC igazgatója
Száztíz éves a budavári templom A 19. század elsõ felében a mai fõváros budai oldalán alig ötven evangélikust tartottak számon. József nádor harmadik felesége, Mária Dorottya, az úgynevezett „würtenbergi pietizmus” vagy „ébredés” neveltje elkötelezett, hithû evangélikus volt. A nádornénak köszönhetõ, hogy az evangélikusok a budai Várban és környékén gyülekezetté szervezõdtek. Miután megerõsödtek, 1847-ben a Dísz téri, ennek lebontását követõen, 1895. október 22-én pedig a képen látható Bécsi kapu téri templomukat szentelték fel, melyet Kallina Mór tervezett neobarokk stílusban. A jubileum alkalmával október 23-án D. Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette az igét a ma már háromezer hívet számláló gyülekezet templomában.
HORVÁTH-HEGYI OLIVÉR FELVÉTELE
„A saját igazságunkhoz való ragaszkodás és a saját veszteségeink miatt érzett fájdalom feldolgozásával el kell jutnunk mások igazságának a megértéséhez, mások fájdalmának a megéléséhez.” f Reformáció és ökumenizmus – 3. oldal
Ára: 164 Ft
70. évfolyam, 44. szám – 2005. október 30. – Szentháromság ünnepe után 23. vasárnap
2
2005. október 30.
ÉLÕ VÍZ
„A keresztfához megyek…” A kereszt többjelentésû szó, jelentései között szoros összefüggés fedezhetõ fel. A kereszt ókori kivégzõeszköz is volt, az elítéltet keresztre feszítették. Jézussal is így történt, de õ ártatlan volt, értünk vállalt kereszthalált, valódi bûnösökkel együtt függött a fán. A kereszt a kereszténység jelképévé vált, megigazulásunk egyetlen eszközévé. A zenében is szerepel kereszt ( #), amely fél hanggal magasabbra emeli a hangot. Felemelõjel. A sírkereszt arra emlékeztet, hogy Krisztus nem maradt a kereszten, a halálból átment az életbe. Mi is abban reménykedünk, hogy halott szerettünk egyszer velünk együtt feltámad, s a halálból átmegyünk az életbe, ha megértjük Krisztus keresztjének a jelentõségét, reménységünk igazi zálogát. Az „életet”, a búzát is kereszt alakba rakják aratás után. Az új kenyérre is keresztet szoktak rajzolni, mielõtt megszegik. A kereszt azonban terhet, szenvedést, megpróbáltatást is jelent a napi szóhasználatban. Ez elõl a kereszt elõl az ember szeretne elmenekülni. Túrmezei Erzsébet egyik versfordításában olvashatjuk: „Ne akarj kereszteden könnyíteni!” A vers szereplõje azt álmodja, hogy egy kezébe került fûrésszel levág egy darabot a keresztjébõl. Úgy érzi, könnyebb lett, de amikor elér egy patakhoz, nem tud átkelni rajta, hiányzik a levágott darab. Majd felébred, s boldog, hogy a földön van, s elõtte az élet. Keskeny az út elõttünk, de ne térjünk le róla, mert az út végén a feltámadott Krisztus keresztje fénylik. Jézus így figyelmeztet bennünket: „Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.” (Lk 14,27) Jézust keresztre feszítésekor arra biztatták a körülötte állók, hogy szálljon le a keresztrõl, ha tényleg Isten Fia. De õ ezt nem tette, teljesítette az Atya akaratát. Nekünk is meg kell hallanunk Jézus figyelmeztetését! „Tied vagyok, Jézusom, megyek keresztutadon, / Nyugtot, békét így lelek. A szeretet hozzád kapcsol / – boldog, aki híven harcol –, veled mindig gyõzhetek.” (EÉ 208,5) g Csaba Piroska
Evangélikus istentisztelet felvételére kerül sor november 6-án, vasárnap 11 órai kezdettel Budapesten, a zuglói gyülekezet és az Evangélikus Hittudományi Egyetem templomában. Igét hirdet Szabóné Mátrai Marianna lelkész, az egyetem gyakorlati intézetének vezetõje. Orgonál dr. Finta Gergely. Szolgál az egyetem liturgikus kórusa, valamint énekkara Csorba István vezetésével. Az istentiszteletre mindenkit szeretettel hívnak.
SEMPER REFORMANDA
„Így a sacramentumra [keresztségre] való tekintettel igaz az, hogy a bûntelen ártatlan, de amíg ez nem megy végbe teljesen, és õ még a bûnös testben él, míg nincs bûn nélkül, és nem minden vonatkozásban tiszta, inkább csak elkezdett tiszta és ártatlan lenni. Ezért támadnak fel az életkor elõrehaladásával természetes bûnös ösztönei: harag, tisztátlanság, gerjedelem, fösvénység, gõgösség és ehhez hasonlók: mindezekbõl semmi sem lenne, ha a bûnök a sacramentumban már mind megfulladtak volna, és holtak lennének. Most azonban a halál és az utolsó napon való feltámadás által leendõ megfojtásuk csupán jelezve van.” d Luther Márton: A keresztség szentségérõl (Gáncs Aladár és Muntag Andor fordítása)
forrás
S Z E N T H Á R O M S Á G Ü N N E P E U T Á N 2 3 . V A S Á R N A P – Jn 20,30–31
A VASÁRNAP IGÉJE
A legNAGYobb könyv Munkámból adódóan gyakran járok könyvbemutatókra. A legfontosabb kérdések egyike, amelyre a szerzõtõl választ szoktak várni az újságírók, az, hogy kiknek szánja az írását. És izgalmas az is, hogy miért, milyen szándékkal írta meg azt, amit könyvvé formált. Mert egy könyvvel nagyon sok célt lehet ám szolgálni! Szórakoztatni, mesélni, megnevettetni, elgondolkodtatni, ismeretet terjeszteni, felvilágosítani, dokumentálni, életrajzot közreadni. Aztán lehet rossz, hátsó szándékkal is írni: kampányidõszakban politikusokról botránykönyvet, vagy éppen a „sztárvilágban” szokásos módon emberek lejáratására, „leleplezésére” kiadni „hiteles vallomásokat”. A félrevezetés, a hazugság is belefér, hiszen a cél a mindenáron való meggyõzés – meg a sok eladott példány. Képzeletbeli „könyvbemutatónkon” elhangozna a kérdés: „Kinek és miért írta János apostol az evangéliumot? Mi volt a célja azzal, hogy egy válogatást közöl a názáreti Jézus csodáiról, jeleirõl, és nagy terjedelemben közli beszédeit?” Nos, a szentíró válaszát Jn 20,31–ben olvashatjuk. „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az õ nevében.” (A hitvallási formát vö. például Jn 11,27.) Ekkora perspektívával, ilyen mindenkire kiterjesztett igénnyel a világ egyet-
len könyve sem léphet fel, csak az evangélium. (A könyvpiacon az úgymond „mindenkinek szóló könyvek” általában nagy csalódást okoznak…) A szent szöveg igénye nem kevesebb, mint hitet ébreszteni, hitben megtartani, a Krisztus nevében való hit általi üdvösséget hirdetni. Igaz, a legfontosabbat már az elején is közli, és itt a végén mintegy megismétli: Isten gyermekeivé azok lehetnek, „akik hisznek az õ nevében” (1,12), és minden azért íratott meg, hogy életünk legyen az õ nevében. Nincs más út – ez az út, vagyis Út: Jézus viszont valóság! János evangéliuma, amely Jézus beszédeit a szinoptikusokhoz képest jóval bõségesebb terjedelemben hozza, tudósít a Jézus által tett messiási jelekrõl. Ám ahogy mondani szokták, a „teljesség igénye nélkül”: nem került, nem kerülhetett be minden egyes csodálatos jel, amelyet Jézus tett. Mégis a teljesség igényével íródott, hiszen János evangéliuma olyan bizonyságtétel a Megváltóról, amely mindent tartalmaz, amit életrõl és üdvösségrõl tudnunk kell. Hogy mi az „élet”, mi az Isten szándéka az emberrel, és kicsoda Jézus. Hitre és a hitbõl fakadó teljes életre vezetnek az evangélium sorai, mert Jézusról, vagyis a Krisztusról tesznek bizonyságot. Azért persze az ember elgondolkodik azon, hogy mire utalhat a 30. versben Já-
nos: az a sok más jel, amely nincs megírva, de a tanítványok szeme láttára történt, vajon mi lehetett? A názáreti Jézus címû film talán még a rendszerváltás hajnalán szerepelt elõször a tévé mûsorán. Ismerõsöm meséli, hogy döbbenetes hatással volt rá, és azonnal „rávetette” magát az evangéliumra: tényleg így van-e? És hogy még, még többet tudjon meg arról az emberrõl, Jézusról, aki az Isten Fia. Mit tett, mit mondott még? Hogyan reagált különbözõ helyzetekben? Hogyan érzett, minek örült, mi fájt neki? És mit mond személy szerint nekem, nekünk, az õt keresõknek? A Lélek munkája, hogy az evangélium olvasásával így vagyunk: a szomjúságunk csak nõ, amint találkozunk Jézus csodálatos személyiségével. Még többet és többet szeretnék, s kételkedésre hajlamos, csodaváró természetünkbõl adódóan, Tamásként „látni a szegek helyét”. Az igénket megelõzõ versekben Tamásnak adott jézusi válasz (20,24–29) éppen a jövõ generációk helyzetére felel: nekünk nem adatik látás. De a hitre jutás megadatott a Szentírás bizonyságétele által: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek…” Nem életrajzot, hanem az életre vezetõ út térképrajzát tartjuk kezünkben a szentíró tollának vonásaival. Ha alázattal, figyelemmel, kitartóan tanulmá-
nyozzuk, célhoz érünk: a Krisztushoz, aki az Írás középpontja, lényege. Bibliavasárnapon hadd utaljak végül arra, hogy hálával tartozunk Istennek a könyvek könyvéért, amelyet – most ne digitálisan, ne az interneten, hanem – könyv formájában tekintsünk: mindig áldás kézbe venni. Belelapozni és olvasni s hagyni, hogy az olvasott szöveg megérintse a lelket, hogy a Szentlélek munkálkodjon. Adjunk hálát a könyvért, Bibliánkért, amely egész életünkön át hûséges kísérõnk! Ady Endrérõl tudható: mélységesen szerette „kis teljes Bibliáját”, és ragaszkodott hozzá, mindig magánál tartotta. Vékony papírra nyomott, fekete vászonkötésû kis könyvét igen jól ismerte: számtalan verséhez illesztett mottóként bibliai textust. Sokat forgatta, hûen õrizte, istenkeresõ harcaiban, lázadásaiban, megbéküléseiben, betegségében is társa volt a könyv. g Kõháti Dorottya
Imádkozzunk! Úr Jézus, hálát adunk neked az evangéliumi kinyilatkoztatásért. Add, hogy a Szentlélek által megértsük és megtartsuk szavadat. Igéd által tégy minket Atyád engedelmes gyermekévé: törvényed és evangéliumod által a te utadon vezess minket. Szólj hozzánk naponként, Urunk, élet és üdvösség adója. Ámen.
Oratio œcumenica Mindenható Istenünk! Hálát adunk neked ezért a világért, melybe életünket helyezted, melyet minden örömet adó javával és áldásával, tettekre sarkalló hiányosságával és nehézségével nekünk teremtettél. Õrizd meg e világot olyannak, amilyennek alkottad; ne engedd, hogy a tudatlan ember tönkretegye. Õrködj fölötte, hogy a háború, a lélektelen pusztítás, a fizikai és lelki környezetszennyezés, az értelmetlen halál ne boríthassa fel az élet egyensúlyát. Vezess el minden embert a teremtettség kincseivel való felelõs bánásmódhoz, hogy minden cselekedetünk igaz istentiszteletté válhasson, és téged dicsõíthessen teremtett világodban. Könyörgünk ezért az országért, hazánkért, átmeneti otthonunkért, ahová bölcs rendelésed által sorsunk útja kijelöltetett, ahol a tõled kapott küldetésünk és feladataink akaratod szerint elvégzésre várnak. Könyörgünk országunk vezetõiért, hogy rendíthetetlen kötelességtudattal és mély felelõsségérzettel döntsenek embertársaik sorsa felõl. Adj elméjükbe bölcsességet és be-
látást, helyezd szívükbe a te szereteted világosságát, erõsítsd lelkükben az alázatot és a lelkiismeretességet, hogy ne a saját egyéni érdekeik, hanem a közjó elõsegítése és az általuk vezetett embercsoportok szolgálata vezérelje õket döntéseik meghozatalában. Mennyei Atyánk! Hálát adunk és könyörgünk egyházunkért és gyülekezeteinkért. A Lélek erejével formáld minden igehallgató szívét figyelmessé, befogadóvá és belátóvá, hogy ne csak megértsék, de át is éljék a hit sorsformáló és életújító igazságait. Köszönjük igéd örök életre vezetõ lelki táplálékát. Könyörgünk a keresõ emberekért, akik a hazugságok és féligazságok félhomályából a hozzád vezetõ út növekvõ világosságába szeretnének eljutni. Vezesd õket sorsuk útján oda, hogy végül teljesülhessen szívük legmélyebb vágya, és ráleljenek a létezést beteljesítõ végsõ igazságra, amelyet keresnek; hogy testvéri közösségre találjanak, amely igazi lelki otthonukká válik, és hogy megéljék szívükben a megtartó hitet, a múlhatatlan reményt és az
életadó szeretetet. Vezesd el õket, és emeld fel lelküket az örökre megnyugtató végsõ felismeréshez: sem élet, sem halál, sem jelenvalók, sem eljövendõk nem választhatnak el a te örökkévaló szeretetedtõl. Könyörgünk önmagunkért, igazi valónkért, mely belõled nyeri létét, hozzád tartozik, és a te végtelen békességedbe vágyik vissza. Adj látásunk mögé belsõ látást, hallásunk mögé belsõ hallást, testi érzékeinken túli lelki érzékeket, hogy a jelenségek felszíne mögött megláthassuk az örök lényeget, a szavakon túl meghallhassuk az igazi jelentést, és átélhessük a te igéd igazságának fényében a lét egyre mélyebb összefüggéseit. Teremtsd újjá, formáld ki és tápláld bennünk a Lélektõl újonnan született belsõ embert. Engedd, hogy végül mindannyian eljussunk a végtelen dicsõségeddel, fényeddel és békéddel megszentelt örök egységbe, a te Fiadért, Jézus Krisztusért, akit azért küldtél a világba, hogy minden ember léte az örökkévalóság üdvösségében teljesedjen be. Ámen.
VISSZASZÁMLÁLÁS 4.
LITURGIKUS SAROK
Biblia és liturgia b A reformáció ünnepét megelõzõ vasárnap – már hagyománnyá vált formában – bibliavasárnap. Ezen a napon a Szentírás áll a középpontban, ugyanakkor a Biblia terjesztésének missziói feladata a is elõtérbe kerül. Természetes hát, hogy az Evangélikus Élet e heti számában a Liturgikus sarok is efelé igazodik. S amikor most az új Agenda megjelenésére várva a visszaszámlálás zajlik, érdemes végiggondolni, menynyire jelenik meg a „sola scriptura” reformátori elve az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyv kiadásra váró lapjain.
Mindennek mértéke a Szentírás. Egyedül a Szentírás. Ezt tükrözi a keresztény liturgia mint válogatott és koncentrált ige. Válogatott, hisz igehelyeket tesz egymás mellé; egy-egy istentiszteleten a legkülönfélébb bibliai könyvekbõl jelennek meg többnyire rövid, olykor pedig hoszszabb szakaszok. Koncentrált, hiszen a liturgia úgy válogatja össze a szentírási részeket, hogy egy istentiszteletben ott legyen a teljes Bibliának Isten akaratáról és szeretetérõl szóló mondanivalója.
Sokféle tradíció halmozódott fel az istentiszteletben. Ez igaz a kétezer éves egyetemes hagyományra, és igaz az abból megtisztítottan tovább élõ reformátori hagyományra is. Az imádságok tematikája, az énekek gazdag kincse, a hangszerek vagy a harang használata, a keresztény jelképek (mindenekelõtt a kereszt, de ezernyi más is), a gondolatok egymásra épülésének módja, a mondatfûzés, a liturgikus köszöntések és dialógusok, a keresztény szófordulatok („terminus technicusok”) valóban sok emberi hagyományt tartalmaznak. De mindezekben és mindezeken átütõ módon szólal meg a Szentírás drága tartalma, Isten igéje, az életet teremtõ és éltetõ isteni szó. A Biblia szavai szó szerint, idézett módon, utalásként és az eredeti gondolatot hordozó, de más megfogalmazású mondatként egyaránt megjelennek az istentisztelet alkotóelemeiben. Szó szerint elhangzik az olvasmány (az Evangélikus istentisztelet – Liturgikus könyvben eggyel több lekció felolvasására lesz lehetõség, hogy teljes legyen a hármas kör: ószövetségi szakasz, epistola és evangélium). Többnyire bibliai idézet a bevezetõ liturgiában elhangzó zsoltár; például Cantate vasárnapján: „Énekeljetek az Úrnak új éneket.” (96. zsoltár) A li-
turgia a zsoltáranyagot már szabadabban kezeli, hiszen ez Isten népének õsi hagyományú, de rugalmasan használt gyülekezeti ének- és imádságkincse. Ennek ellenére szigorúan ragaszkodik a pontos fordítási lehetõségek egyikéhez, s szabadságát elsõsorban a zsoltárversek összeválogatása jelenti. Szintén szentírási mondat a rövidebb istentiszteleti formákban a zsoltárt helyettesítõ úgynevezett bevezetõ ige, és hasonlóan pontos idézetként jelenik meg a „verbum gratiae”, a kegyelmi ige a bûnbánatot lezáró feloldozással egybekötve. Pontos igeszakasz hangzik a keresztelés („Menjetek el, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket…”; Mt 28,19) és az úrvacsora szerzési igéinél („Vegyétek, egyétek, ez az én testem!”; Mt 26,26) is, valamint az áldásformulák többségénél – mint például az ároni vagy az apostoli áldás esetében. Új liturgikus könyvünkben lehetõség nyílik arra, hogy azt, amit eddig csak a lelkész mondott, ezután párbeszédes formában mondja együtt lelkipásztor és gyülekezete. Ezek mind szentírási mondatok: „Urunk, szentelj meg minket igéddel, a te igéd igazság.” (Jn 17,17) „Áldjátok az Urat, mert jó, mert örökké tart kegyelme (szeretete)!” (103. és 136. zsoltár) A kö-
szöntések és a felszólítások is nemegyszer bibliai mondatok: „Jöjjetek, íme minden kész” (Mt 22,4); vagy: „Ízleljétek és lássátok, hogy jó az Úr!” (34. zsoltár) Az új rendben gazdag változatossággal megjelenõ Kyriék is bibliai idézetekbõl vagy azok újrafogalmazásából épülnek fel: „Úr Jézus Krisztus, aki szamár hátán vonultál Jeruzsálembe, Uram, irgalmazz! Királyok királya, akit Jeruzsálem pálmaágakkal fogadott, Krisztus, kegyelmezz! Uraknak Ura, akinek ég és föld hozsannát zengedez, Uram, irgalmazz!” Az úrvacsorai rész is tele van bibliai idézettel. A nagy hálaadó imádság betétmondatai: „Méltó és igaz, hogy mindenkor és mindenhol hálát adjunk… Jézus Krisztus által, aki elõtt minden térdnek meg kell hajolnia: mennyeieké, földieké és föld alattiaké”. (Fil 2,10). Az imádságok sora ugyancsak tartalmaz bibliai mondatokat vagy indirekt szentírási gondolatokat. Példa erre az úrvacsoravétel elõtti imádság: „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul az én lelkem.” (Mt 8,8) Sorolhatnánk még hosszasan. Talán ez a kis ízelítõ elég – bibliavasárnapra. Minden istentisztelet a Szentírás koncentrált megszólaltatása. g Hafenscher Károly (ifj.)
2005. október 30.
evangélikus élet
Reformáció és ökumenizmus
Az alulmaradás képessége
Akik ismerték és közel álltak hozzá, tudják: kemény kõbõl faragták. Szókimondó, õszinte egyéniség volt. Nem mintha neki nem lettek volna álmai, vágyai. A „szent teológia” szolgálatának szenvedélyes szeretete fûtötte fiatal kora óta. A lelkipásztori szolgálat lelkiismeretes ellátása mellett írt egy olyan újszövetségi kommentárt Márk evangéliumáról, amelyet Magyarországon a szakemberek a legjobbnak tartanak. Kompromisszumokat, mint minden ember, õ is kötött. Ám õ tudta, hol van a határ. Tudta, hogy hite mikor parancsolt megálljt. Vályi Nagy Ervin, a hozzá majdnem hasonló sorsú református professzor egyik írásában az „alulmaradás képességérõl” beszélt. Arról, hogy nagy lelki erõ kell egy tehetséges teológusnak ahhoz, hogy vállalja az alulmaradást, amikor az elvilágiasodott egyházban mindenki felülre akar kerülni, akár így, akár úgy fúj a szél. Dóka Zoltán 1984-es Nyílt levelével szándéka ellenére is beírta nevét nemcsak egyházunk, hanem a világkereszténység történetébe. E bátor, sokak által vitatott tett példát adott: 1986-ban a Testvéri szó, 1989-ben a Kiáltó szó mozgalmát indította el. Az utóbbi mögé felso-
rakozott az 1988-ban alakult Ordass Lajos Baráti Kör és a Keresztyén Igazság címû folyóirat. 2005. október 23-án a hévízgyörki gyülekezet nagyszabású megemlékezést szervezett. Nemcsak a család, a gyülekezet tagjai jöttek el ismét nagy létszámban, hanem mindazok, akik szerették és tisztelték Dóka Zoltánt. A temetõben a síremléknél Ittzés Gábor nyugalmazott lelkész a 139. zsoltár szavaival imádkozott.
T. PINTÉR KÁROLY FELVÉTELE
b Hatalmas tömeg, közöttük a Luther-kabátot viselõ szolgatársak meglepetésszerûen nagy serege kísérte utolsó útjára 2000. október 23-án, az 1956-os forradalom évfordulóján a hévízgyörki evangélikus lelkészt, a Zürichi Egyetem díszdoktorát, Dóka Zoltánt…
Ittzés János püspök leleplezi az emléktáblát A templom melletti parókia épületén Ittzés János püspök emléktáblát avatott fel. Az emléktáblán ez olvasható: „E parókiáról indult gyülekezeti szolgálatra a kereszt evangéliumával Dr. h. c. Dóka Zoltán evangélikus lelkész, és mint tu-
dós teológus innen folytatta küzdelmét az Ordass Lajos Baráti Kör alapító tagjaként egyházunk megújulásáért.”A püspök igehirdetése az „egyház himnuszáról” szólt: „Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak…” (2Kor 4,8–10) A megemlékezés harmadik állomása a templomi istentisztelet volt, ahol Lindákné János Zsuzsa lelkésznõ szolgálata mellett Dóka Zoltán egykori tanítványa, Isó Dorottya veszprémi lelkésznõ hirdette az igét Mk 8,31–33 alapján. Dóka Zoltán szolgálata összefoglalható három szóban: „Elég a kereszt!” Az igehirdetésben egybemosódott a Pétert megdorgáló Jézus, a keresztet hirdetõ Pál, az egyházatyák, Luther, Dóka Zoltán és az igehirdetõ lelkésznõ hangja. Ki is beszélt? A Szentlélek által az evangélium élõ hangja szólt a kereszt tanúságtévõi szájából. Átélhettük mindnyájan, hogy minden látszat és kudarc ellenére: él az egyház! „Jézus szava (»Eredj mögém, kövess engem!«) Dóka Zoltánnak is szólt. S õ beállt Jézus mögé, felvette a keresztet. Lehetett volna dicsõséges…, sokan szorongatták volna szolgalelkûen a kezét – csak be kellett volna állnia a párt által diktált rendbe –, de… Ordass Lajossal együtt maradt inkább kereszthordozó… Lehetett volna teológiai tanár…, de amikor választania kellett Krisztus vagy a pozíció között, õ a keresztet választotta. Megemlékezésünk akkor lesz méltó – fejezte be igehirdetését a lelkésznõ –, ha mi is beállunk a kereszt mögé, így biztatna ma mindannyiunkat Zoli bácsi, a tisztelendõ úr, Dóka Zoltán.” g Nybor
Esperesi „vizitáció” Bajorországban b A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényei szerint az esperesek joga és kötelessége, hogy az egyházközségekben legalább háromévenként „vizitációt”, azaz általános vizsgálatot tartsanak. Nos, a bajor–magyar testvérkapcsolat jegyében az elmúlt héten D. Szebik Imre és Ittzés János püspök vezetésével Bajorországba indult a teljes magyar esperesi kar, hogy egy baráti eszmecsere keretében „megvizitálják” bajor kollégáikat, és megvitassák velük, hogy mi az esperesek szerepe az egyházban, illetve hogy miképpen tudnak a lelkészi kar lelki vezetõi lenni. A találkozón számos bajor esperesen kívül részt vett dr. Karl-Heinz Röhlin tartományi püspök és Michael Bammessel nürnbergi esperes is.
gélikus él. A Bajor Evangélikus Egyházban nyolcvannégy esperes szolgál. A tartományi egyház központja Nürnberg, melyhez tíz egyházmegye tartozik. A város egyharmada evangélikus. A látogatás elsõ napján a szakmai programot bonyolították le. Elõször bajor részrõl dr. Gerhard Hausmann Bad Neustadt-i, magyar részrõl pedig Krähling Dániel bonyhádi esperes szólt röviden arról, hogy mi az espereseknek az egyházmegyében betöltött szerepe. Ezután Lelki vezetés az egyházmegyében címmel dr. Günther Breitenbach würzburgi esperes tartott elõadást, utána pedig Káposzta La-
FOTÓ: KONDOR PÉTER
A találkozó kezdeményezõje és szorgalmazója D. Szebik Imre volt, aki a következõképpen indokolta az utazás szükségességét. – Tizenöt éve él a bajor–magyar partnerkapcsolat, és ez alatt a másfél évtized alatt még nem volt példa arra, hogy evangélikus egyházunk középvezetõi ilyen összetételben elutazzanak németországi partnertartományunkba. Néhány esperes még nem járt Bajorországban, és fontosnak éreztem, hogy a bajorokhoz fûzõdõ partnerkapcsolatunkról ne csak azt tudják, hogy szerepe volt a balatonszárszói és révfülöpi intézményünk felújításában,
hanem testközelbõl is megfigyelhessék, miként is „mûködik” a viszony. Bajorországban hat egyházi körzet létezik, területe szerint a nürnbergi a legkisebb. Bár a minõsítés csalóka, hiszen még ebben a „legkisebb” egyházi körzetben – egyébként a „legevangélikusabb” tartományban – is nyolcvannégy egyházmegyét alakítottak ki, amelyben összesen hatszázezer evangélikus él. A legkisebb egyházmegye a maga száz négyzetkilométeres nagyságával kilenc egyházközséget foglal magába hatezer evangélikussal, míg a legnagyobb területe nyolcvanezer négyzetkilométer, és ötven egyházközségbõl áll, amelyben nyolcvanezer evan-
jos soltvadkerti esperes referátuma következett ugyanebben a témakörben. Az elõadásokat megbeszélés követte. A látogatás második napján a legszebb bajor városnak tartott Nürnberget ismerhették meg egyházunk esperesei; mindenekelõtt a városközpontban található két legnagyobb evangélikus templomot, a háborúban szinte teljesen lerombolt és tizenöt év alatt újjáépített St. Sebald- és St. Lorenz-templomot. Ez utóbbiban a gyülekezet lelkésznõjével élénk beszélgetés alakult ki a templomlátogató turisták lelkigondozásáról. A vendéglátók megmutatták a tornyokkal és várfallal körülölelt patinás óvárost, valamint a római Colosseum mintájá-
ra megépített monumentális stadiont és épületegyüttest, ahol a második világháború elõtt a nemzetiszocialista párt évenkénti pártnapjait tartották Hitler jelenlétében, több százezer ember részvételével. Megrendítõ volt szembesülni azzal, hogyan nyilvánult meg egykor a birodalmi hatalmi mámor. Az épületkomplexumban, amelyet dokumentációs központnak neveznek, a budapesti Terror Házához hasonló múzeumot alakítottak ki. Ittzés János püspök a találkozó lényegét a hazautazáskor a következõkben látta. – Alkalmas volt ez az utazás mindenekelõtt arra, hogy a két egyház kapcsolatának már meglévõ csatornái mellett új találkozási és kapcsolódási pontokat keressünk. Hasznos volt felfedezni, hogy a méretükben és lehetõségeikben meglévõ különbözõségek ellenére milyen sok a közös teher a két egyházban. Nem elhanyagolható haszna volt ennek az útnak, hogy az ilyen összetételben elõször együtt utazó esperesi kar tagjai a feszítettebb szakmai tanácskozás mellett, a testvéri együvé tartozást erõsítve, kötetlenebb formában és hangulatban tudtak együtt eltölteni néhány napot. Nem utolsósorban pedig impulzusokat kaphattak arra nézve, hogy saját egyházmegyéjük gyülekezeteiben szorgalmazzák partnerkapcsolatok kialakítását. Miként vélekedtek az útról egyházunk középvezetõi? Íme néhány rövid vélemény egy csokorba kötve: „Lenyûgözõ volt látni, hogy bajor testvéreink a maguk német precizitásával minden egyházkormányzati szinten mindent milyen pontosan átgondolnak.” „A jól szervezett egyházi élethez, a szolgálat jó elvégzéséhez a Bajorországban is érzékelhetõ gazdasági hanyatlás ellenére is megvannak a szükséges személyi feltételek és eszközök.” „Tanulságul szolgált számomra ez az utazás abból a szempontból, hogy Isten reánk bízott gyülekezetének helyzetét ne mindig a saját lehetõségeinkhez mérjük, hanem jusson eszünkbe, hogy mi Isten akarata abban a helyzetben, amelyben mi élünk és szolgálunk.” „Számomra a testvéri együttlét volt fontos, hiszen nálunk a nagyobb földrajzi távolságok miatt távolabb vannak egymástól az esperesek. Jó kezdeményezés volt ez, amelyet érdemes lenne folytatni.” g Kiss Miklós
Már érzékelhetõ közelségben van a reformáció kezdetének ötszázadik évfordulója. Ezt jelzi, hogy alakulnak a bizottságok – egyházunkban és nemzetközi szinten is – a ritka jubileum méltó megünneplésére. Miért nevezem ritkának? Hiszen korunkban sok történelmi évfordulót tart számon az emlékezet! – Ez igaz, de a reformáció egyediségét nemzetközisége és ma is (nem csak az érintettek által) pozitívnak minõsített üzenete, tartalma, következménye adja. A reformáció ünnepe ma is élõ – és bizonyára így lesz ez 2017-ben is. Elsõsorban természetesen az egyházak ügye, de jogos a feltételezés, a várakozás arra nézve, hogy a reformáció világtörténelmi jelentõsége alapján számos egyéb területen is meg fognak emlékezni a félezer éves jubileumról. Különbözõ tudományokban (például a filozófiában, a történet- és a nyelvtudományban), illetve mûvészeti ágakban (a költészet, a zene, a képzõmûvészet területén) is igen izgalmas vitákat eredményezhet annak vizsgálata, hogyan hatott a reformáció a világpolitikára, illetve ennek változásaira. Egyfelõl a reformációhoz nyúlik vissza a modern, a mai világ kialakulása – fõleg ami a mai Európát illeti –, másfelõl a politológiának nevezett, a korszerû kommunikációt is magába foglaló szakma (?), tudomány (?) gyökerei is Luther Márton és az õt követõ reformátorok, illetve köreik tevékenységétõl származtathatók. Van, lesz mit feldolgozni a folyamatban; a reformáció öröksége gazdag, minden nemzedék számára tartalmaz rejtett kincseket. Szeretném most az ünnepnek egy további aspektusára irányítani a figyelmet, amely elsõ megközelítésben ugyancsak egyértelmûen vallási kérdésnek látszik, mélyebbre hatolva azonban kiderül, hogy másról is, többrõl is szó van. Szép lenne, ha a reformáció érfordulója kapcsán megvalósulna a kettõs cél: elsõsorban a kiteljesedõ ökumenizmus a keresztény felekezetek között, másodsorban a valódi megbékélés, együttélés a világvallásokat illetõen. Jól tudom, ahhoz, hogy a keresztények egységét – ami a struktúrát, az egyetlen egyetemes anyaszentegyházat, a világegyházat illeti – célul tûzhessük ki, feltehetõleg még évszázadokra van szükség. Bizonyára elérkezik majd ennek is az ideje, megérlelik a világnak a ma még csak csírájában érzékelhetõ változásai. De az ökumenizmus, a funkcionális egység, annak erõsítése, ami összeköt, már ma is égetõen idõszerû. És mi lenne alkalmasabb pillanat ennek demonstrálására, mint az az idõpont, amikor a szakadásra emlékezünk? Az augsburgi nyilatkozat és az Ökumenikus Charta után már nem feltétlenül illúzió ez az elképzelés. Az elõbbi teológiai, az utóbbi pedig egyházpolitikai ösvényt teremtett a valódi ökumenizmusnak. Igen lényeges, hogy mindez igen kedvezõ visszhangra talált minden oldalon az aktív egyháztagok körében. Azok között – legyenek katolikusok, evangélikusok, reformátusok, unitáriusok, baptisták, metodisták és így tovább –, akik hiszik és vallják, hogy Krisztus személyes megváltójuk, életük meghatározója. Érdekesen és erõteljesen mutatott példát számunkra a valódi megbékélésbõl a világ, a politika. A normandiai partraszállás hatvanadik évfordulóján megtartott ünnepségen együtt voltak a korábbi ellenfelek. A második világháborút végleg eldöntõ eseményre való megemlékezésen – de más hasonlón is – ott voltak mindkét oldal veteránjai, és egymás mellett láthattuk az amerikai, a német, az angol, a francia, az orosz, a japán nemzet képviselõit. Nem lehetett könnyû a számukra. Korábban, bár voltak megemlékezések, volt ötvenedik évforduló is, nem volt erre példa. A saját igazságunkhoz való ragaszkodás és a saját veszteségeink miatt érzett fájdalom feldolgozásával el kell jutnunk mások igazságának a megértéséhez, mások fájdalmának a megéléséhez. Csak ez a garancia arra, hogy ezután másképp lesz. Szép alkalom – ez is erõsíti gondolataimat – az ökumenikus imahét, de ez azt üzeni, hogy az úton tovább kell menni. A hétköznapokban a különállás, különélés a jellemzõ, csak állami vagy egyházi ünnepeken, lényegében protokollárisan láthatók együtt a különbözõ felekezetek vezetõi, tagjai. Meglehetõsen formális ilyenkor az ökumenikus jelzõ használata, akkor is, ha elhangzik néhány imádság és áldás. Közben minden egyház ugyanazokkal a gondokkal küzd. A lelkészutánpótlás kérdésével, a gyülekezetek öregedésével, a kazuális szolgálatok terheivel, illetve a megújítás igényével. Nagy kérdésként vetõdik fel a lelkigondozás iránti, drámaian növekvõ igény, amely bizonyosan csak ökumenikusan elégíthetõ ki. Hasonló a helyzet az intézményrendszerek – oktatás, egészségügyi és szociális szféra – esetében is: a kérdés itt az, hogyan lehet megóvni a minõséget, miközben az intézmények igyekeznek eleget tenni a mennyiségi elvárásoknak. Nem könnyû az eltérõ tradíciókat közelíteni egymáshoz, ezt látjuk saját országunkban is; olykor úgy látszik, a szabadság visszanyerése után inkább a különbségek erõsödnek, ami nem mindig a pozitív hagyományokat jelenti. Régebben, ha arról kérdeztek, miben látom a római és a protestáns kegyesség közötti fõ választóvonalat – hiszen a reformáció korabeli gondok mára meghaladottá váltak –, úgy feleltem, hogy ott az engedelmesség, nálunk az autonómia a meghatározó fogalom. Ma úgy látom, hogy a 19. és fõleg a 20. század tanulságai nyomán a kettõ igen közel került egymáshoz, együtt igazítanak el. Mai aktív keresztény identitással érzelmileg szép lehet, ha az Európai Unió alkotmányának preambulumában megjelennek a keresztény gyökerek, de egzisztenciálisan az a lényeges, hogy Európa és a világ mindennapjaiban érvényesüljön az egyedüli keresztény érték, a felebarátaink iránti szeretet. Az „ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” (Jn 13,34) parancsa. Csak egy megújuló, valóban ökumenikus kereszténység lehet hiteles a harmadik évezredben. Az egyházak választhatnak: szeparáltan védhetik meglévõ erejüket, öregedõ, fogyatkozó, kevésbé nyitott, kevésbé toleráns és – valljuk be – olykor kevésbé keresztény populációjukat, fontosabbnak tartva a vallási identitást a Krisztus-követésnél; vagy megpróbálhatnak megfelelni a kor kihívásainak. Erre kínál jó alkalmat az ötszázadik évforduló. Különbözõségeinkben való egységünk demonstrálására, a ma is élõ és ható evangélium együttes hirdetésére szavakban és tettekben, folytatva közben a zsidó–keresztény dialógust és keresve az élõ kapcsolatokat a világvallásokkal. A reformáció sok tekintetben hidat is épített. Ma is élõ ez a funkció. g Frenkl Róbert
HIRDETÉS
Az Evangélikus Hittudományi Egyetem a magyar tudomány ünnepe alkalmából november 8-án, kedden 10.30-tól díszdoktoravató ünnepi ülés keretében díszdoktorrá avatja dr. Bölcskei Gusztáv református püspököt és Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkészt. Az ünnepi ülés programja: Megnyitó és díszdoktoravatás • Dr. Bölcskei Gusztáv székfoglaló elõadása A reformátori teológia aktualitása a 21. században címmel • Keveházi László székfoglaló elõadása Egyházépítés egykor és ma: reformáció és misszió címmel • Délután: Hangverseny és elõadások a himnológia területérõl. Közremûködik Finta Gergely orgonamûvész, valamint az EHE énekkara Csorba István vezényletével. Elõadók: H. Hubert Gabriella, Dávid István, W. Kinczler Zsuzsanna és Johann Gyula. Az ünnepi alkalomra szeretettel meghívjuk. Ebédet csak elõzetes bejelentés alapján tudunk biztosítani. A részvételi szándékot az alábbi címen kérjük jelezni: Evangélikus Hittudományi Egyetem, 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1051, fax: 1/363-7454, e-mail:
[email protected].
3
2005. október 30.
keresztutak
Erdélyben is megemlékeztek ’56-ról A múlt vasárnap délelõttjén a kolozsvári evangélikus templomban gyülekeztek össze mindazok, akik együtt óhajtottak emlékezni 1956-ra. Az egybegyûlteket – Dán Michael Dávid felemelõ orgonajátéka után – Adorjáni Dezsõ Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntötte, és szintén õ végezte az elsõ oltári szolgálatot. Dr. Geréb Zsolt professzor, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora igehirdetését az ünnep, október 23-a mondanivalója köré szõtte, egyúttal megbocsátásra és megbékélésre szólított fel. Arra is figyelmeztette a megjelenteket, hogy az emlékezés keresztényi kötelességünk, a nép múltját, szenvedéseit nem szabad elfelejtenünk – erre a Szentírás is több helyen int. Dávid Gyula irodalomtörténész emlékbeszédében kiemelte azoknak az ismert vagy névtelen romániai magyaroknak az alakját, akik életükkel vagy szabadságukkal fizettek akkori bátor kiállásukért. Dán Michael orgonamûvész zenei intermezzója után Kiss Béla lelkész megrázó vallomása hangzott el. A lelkipásztor gyertyát gyújtva emlékezett az ’56-os forradalom óta elhunyt bajtársaira: azokra a papokra, teológusokra, tanárokra, akikkel együtt szenvedték el a
Kinek a felelõssége? Európai valláspedagógiai konferencia Berlinben
börtön megaláztatásait, és akiknek felekezeti különbségeken túlmutató emberi nagysága, odaadása nélkül talán nem is lehetett volna túlélni azokat a kegyetlen idõket. Hatházy András színmûvész az 1956-os forradalom hatására íródott versekbõl szavalt el néhányat. Ezután elhangzott Georg Friedrich Händel Deutsche Arie címû mûvének Meine Seele Hört im Sehen tétele is Puja Andrea szopránénekesnek, KisKalló Erika hegedûmûvésznek, valamint Horváth Zoltán orgonamûvésznek, a kolozsvári egyházközség kántorának az elõadásában. Az RMDSZ nevében Szép Gyula mûvelõdési és egyházügyi ügyvezetõ alelnök köszöntötte röviden az egybegyûlteket, majd a kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet önképzõköre mutatta be erre az ünnepre készített elõadását. Ennek során részletek hangzottak el a forradalom nyomán keletkezett versekbõl, újságcikkekbõl, politikai jelentésekbõl és egyházi nyilatkozatokból. A második oltári szolgálatot dr. Kovács László Attila teológiai elõadó tanár végezte. Az ünnepi, együtt emlékezõ istentisztelet a Himnusz elénekelésével zárult. g E. R. F.
b A címe más volt annak a valláspedagógiai konferenciának, amely az európai hitoktatás helyzetét és jövõjét tárgyalta Berlinben október 5. és 9. között, de a témája egyértelmûen a címben megfogalmazott kérdés körül forgott: kinek a felelõssége az, hogy a mai hittantanítás az Európai Unió tagországaiban éppen hol tart? És kinek a felelõssége a jövõ?
FOTÓ: DS
4
A német fõvárosban az európai vallásoktatással és keresztény neveléssel foglalkozó hat legjelentõsebb protestáns szervezet közös konferenciája zajlott. A CoGREE (Co-ordinating Group for Religious Education in Europe) nevû ernyõszervezet hívta össze a találkozót, amelynek hátterében a münsteri Comenius Intézet és egy Európa-szerte ismert munkatársa, Peter Schreiner áll. Az elnevezés („az európai hitoktatást koordináló csoport”) is mutatja azt, hogy felelõs összehangolásra és komoly összefogásra van szükség a hittantanítás területén, a szervezés legmagasabb szintjein éppúgy, mint a megvalósítás terén, a legkisebb iskolai közösségben. Lehet hangoztatni jogokat, múltat vagy érdemeket, de a mai hitoktatás helyzetét elsõ renden az segíti, ami minõségi módon megvalósul benne; az, ha az oktatás a ma aktuális pedagógiai, pszichológiai és didaktikai elvárásoknak is megfelel. Ma ott kapcsolódik a hitoktatás küldetése az általános oktatás egész területéhez, hogy mint nélkülözhetetlen tantárgy olyan ismereteket ad, amelyekre egy felnövekedõ európai polgárnak szüksége van. A keresztény tájékozódás is akkor lehetséges a következõ nemzedékek számára, ha megkapják a szükséges ismereteket, információkat ahhoz, hogy a közös keresztény kultúrában és vallási életben részt tudjanak venni egész életük során. Hogy ez a feladat rendkívül összetetté vált Európában, az – gondolom – senki számára sem kétséges. Kultúrák, vallások hihetetlen gyors mozgása jellemzi ma Európát. Távolról vándorolnak hozzánk emberek, vagy mi mozdulunk, és telepedünk le másutt. A jövõjük szempontjából a ma alap- és középfokú intézményekben tanuló magyar fiatalok számára is nélkülözhetetlen a többi keresztény felekezethez tartozókkal való együttélés szabályainak az ismerete éppen úgy, mint a világvallásoké, illetõleg az azokhoz tartozók elfogadása és a tisztességes európai együttélés
formálása. De hogyan érhetne el ehhez a célhoz az, akinek egyoldalúak, hiányosak vagy egyáltalán nincsenek is hittani és etikai alapismeretei? Napjainkban rendkívül színes az európai hitoktatási térkép. A minden tanulóra kiterjedõ, kötelezõ iskolai oktatástól a kizárólag csak egyházi épületekben folyó, az állam és egyház teljes szétválasztását megvalósító háttéren épphogy fennmaradt gyülekezeti hittanig mindent megtalálunk. A magyar helyzet valahol középen található. Nálunk elismert és oktatott tantárgyként van jelen a hittan, és a felekezeti hitoktatásért sokat vállaló lelkészek, tanárok és hitoktatók önzetlen szolgálata révén a fejlõdése is egyértelmûen kimutatható. A felsõoktatásban is biztosítva van az utánpótlás minõségi háttere, de messze van még ez a helyzet attól, hogy bármelyik, felelõsséget hordozó oldal (szakmai, politikai, egyházi vagy szülõi) kimondhatná, hogy a megnyugtató állapot elérkezett. A mi nyugtalanító kérdésünk ugyanaz, mint ami a többi EU-tagállamban is megjelenik: kinek kell nagyobb felelõsséggel gondolkodnia ma arról, hogy a túlzottan egyoldalú gazdasági, politikai felkészítés mellett a lelki, spirituális és etikai nevelés is eredményes lehessen Európa jövõje szempontjából? Emlékszünk-e még arra a meghirdetett programra, amely lelket akart adni Európának, és a mottója így hangzott: „Giving a soul to Europe”? A berlini konferencián – amelynek a fõcíme így hangzott: Együtt élni a másikkal Európában – az egyház, az oktatás és a politika területén dolgozó elõadók egyaránt megerõsítették azt, hogy a tudásalapú társadalom európai modellje számára a hittani és etikai ismeretek oktatása nélkülözhetetlen. Minden tagország élvezi a saját törvényalkotói szabadságát ezen a téren, de egyre inkább érezhetõ, hogy semmilyen területen sem lehet igazi fejlõdést elérni az egymás iránti érdeklõdés és az együttmûködés õszintesége nélkül. Ezért fontos itt örömmel gondolni a testvérgyülekezeti és testvérintézményi kapcsolatokra, ahogyan azok már több területen is megvalósulnak, a gyermekekkel való foglalkozás területén pedig különösen is sok szép példánk van az együttmûködésre. A konferencián – egy-két országtól eltekintve – szinte minden EU-tagállamból vettek részt valláspedagógiával, illetve gyakorlati teológiával foglalkozó szakemberek. A mi egyházunkat a hittudományi egyetemnek és egyházunk oktatási osztályának a küldöttei képviselték. A három fõelõadást egy belga kato-
likus gyakorlati teológus, egy Európa-hírû tübingeni evangélikus valláspedagógus professzor és az Európai Unió szlovák nemzetiségû oktatási biztosa tartotta. A közel hetven képviselõ eszmecseréje és vitája rendkívül építõ volt abból a szempontból is, hogy kifejezetten inspirált: arra ösztönzött, hogy a saját területén mindenki nagyobb lelkesedéssel, nyitottsággal és vállalkozó kedvvel tegyen többet a hitoktatás jövõjéért. A téma aktualitását olyan jól ismert, sokszor hallható szavak és kifejezések is mutatják, mint a tolerancia, intolerancia, közösség, kirekesztés, elfogadás, befogadás, megértés, a gyermekek joga, a szülõk kötelessége, a tanárok hitelessége, a vallásosak és nem vallásosak egymás szemében, fundamentalizmus, céltalan fiatal életek, fiatalok jövõképe az életrõl és az idõsebbek lelkiismerete… Ez a néhány kifejezés is mutatja, hogy mennyi megvitatható és el nem hallgatható téma van még elõttünk ezen a téren. Berlinben is, hazafelé a repülõgépen is két képet forgattam a fejemben, de talán még inkább a lelkiismeretemben. Az egyik a belga gyakorlati teológus által használt metafora volt, amely a templombejárat teológiájáról szólt, szimbolikus értelemben. Ez a hely egyszerre tartozik a „kinthez” és a „benthez”. A fölötte lévõ torony messzirõl látszik, vágyódunk bemenni az épületbe – de vajon változik-e valami bennünk, amikor kijövünk onnan? Bennem magyar templomaink torony alatti kis pihenõi rajzolódtak ki, a toronyból lógó harangkötelekkel; és még inkább az, ahogyan a legegyszerûbb, de sokszor a legnehezebb életet élõ falusi emberek, férfiak és nõk nagyszerû beszélgetéseket folytattak, folytatnak itt az élet nagy dolgairól. A másik a felszólalások és viták területérõl maradt meg: „Sokszor az egyház a fel nem tett kérdésekre válaszolgat nagy energiával, és meg sem hallja a feltett kérdéseket.” Nem számonkérésre, hanem biztatásra van szükségünk ma, a hittan- és etikaoktatás jövõjére gondolva. Köszönet és elismerés illeti azokat, akik eddig is sokat tettek ezért – a mi környezetünkben nem utolsósorban szülõket, nagyszülõket, hitoktatókat, de jó néhány felelõs közéleti szereplõt is. Ha felébred a felelõsségérzetünk ezen a téren, akkor talán a mai kisgyermekek is le tudnak majd ülni egy kis diskurzusra a torony alatti pihenõkben, és a feltett kérdéseikre többen keresik ott az eligazító választ. Az oktatás és a pedagógia mindig optimista tevékenység. Még a hitoktatásban is. g Szabó Lajos
Együttélés – a jövõ útja b Döntõ, hogy milyen lelkülettel közelítenek a keresztény egyházak a cigánysághoz. Kevés, ha csak a divatos frázis, a tolerancia, a „viseljük el egymást” a jelszó. Szomorú, ha csak az egyháztagtoborzás önzõ érdeke motivál. Csak azzal a krisztusi Lélekkel szabad a cigányság felé fordulnunk, aki a romákban megláttatja velünk közös Atyánk gyermekeit, potenciális testvéreinket – hangsúlyozta megnyitójában Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban október 17–19. között megrendezett cigánymissziós konferencián.
A rendezvény elsõdleges célja az volt, hogy az evangélikus lelkészek és gyülekezeti munkások figyelmét felhívja a cigánymisszió jelentõségére, illetve hogy a már e területen dolgozók megismerkedhessenek egymással, kicserélhessék a tapasztalataikat, és bõvíthessék az ismereteiket. Nem maradhatott ki a cigány testvérek bizonyságtétele sem. A három nap folyamán fontos volt annak a szem elõtt tartása, hogy a múlt ismerete nélkül nem lehet a jelenen vál-
toztatni; csak az elõzmények ismeretében lehet reális képet kialakítani, a megszületett sztereotípiákat, elõítéleteket lerombolni. Romano Rácz Sándor tanár elõadásában saját, magyargéci roma közösségét mutatta be; a jelenlévõket megismertette a közösségi struktúra felépítésével, a közösségi rendfenntartás eszközeivel. Az elõadás részletesen kitért a vérségi alapú csoportok mûködésére, a magyar faluközösségekkel való kapcsolattartására, a település topológiai kialakítására a földbe vájt kunyhóktól a vályogházon át a hagyományos cigánytelep felépítéséig, felhívva a figyelmet a közös udvar rendkívül fontos szerepére. Még érdekesebb, mondhatni hiánypótló szerepet töltött be a tisztasági, étkezési szokások, a nemiséghez kapcsolódó tabuk bemutatása. Ki ne ismerné azt a sztereotípiát, hogy „a cigányok piszkosak”? Holott egyszerûen arról van szó, hogy e tekintetben a szokásaik eltérnek az európai kultúrában megszokottól. Az indiai eredetû cigányok a 19. századig vándor népként élték életüket, s a korlátozott tisztálkodási lehetõségek sajátos szokások kialakulásához vezettek. A belsõ test védelme került elõtérbe. Sok elõírás – köztük jó néhány tiltás, mely az európai kultúrában különösnek, idegennek hat – segíti elõ a belsõ
tisztaság megõrzését. Például tilos együtt mosni a testfelülettel érintkezõ és a nem érintkezõ vagy a deréktól fölfelé, illetve az alul viselt ruhadarabokat. Folytathatnánk az európaitól eltérõ szokások felsorolását, de már az említett példa is mutatja, hogy van mit tanulniuk egymástól a két eltérõ kultúrában élõknek. Az elsõ napon az ismeretbeli hiányok pótlását segítette Daróczi Ágnes és Bársony János Historia romani címû, hatrészes, rendkívül tömény adatanyagot tartalmazó, a cigányok történelmét bemutató filmjének a levetítése is. A második napon Csuhai József baptista lelkész, a baptista egyház cigánymissziói koordinátora a cigánymisszió értelmét és esélyeit vázolta fel elõadásában. Az igei alapvetésre (Róm 1,14; Mt 28,18–20; Jn 3,16) épülõ bizonyságtétel felvetette a kérdést, hogy van-e értelme a keresztény missziónak. A megtérés, a gyülekezetbe való beépülés lehetõsége mind-mind nehézségekkel teli; sokszor az is problémaként merül fel a különbözõ felekezetekben, hogy „más a vetõ, és más az arató”. A konferencián õszintén beszéltek arról a felekezetek képviselõi, hogy miként lehet megküzdeni a másik felekezet általi „elhalászás” jelenségével. A csoportbeszélgetéseken ezeknek a kérdéseknek a feszegetésére is
mód nyílt. A résztvevõk számára nyilvánvalóvá vált, hogy hazánkban a cigányság a leginkább elutasított csoport, s hogy a magyarok mindenáron asszimilálni kívánják õket. Persze szó esett arról is, hogy a többségi társadalom tagjainak mennyire van joguk beleavatkozni a cigányok életébe, menynyire vázolhatják fel azt az utat, melyet nekik követniük kell. Van-e megoldás? – vetõdik fel a kérdés. Próbálkozások, útkeresések vannak. Egy ilyen modellnek a bemutatására vállalkozott Várnagy Elemér, a Pécsi Tudományegyetem Felnõttképzési és Emberi Erõforrás Fejlesztési Intézetének fõiskolai docense, aki arról beszélt, hogy a porosz módszer nem alkalmazható ezen a területen, helyette az egyenrangúság elvén alapuló nevelést kell elõtérbe helyezni. Nem kívülrõl kell meghatározni az elvárásokat, nem feltételeket kell elõírni. Integrálás helyett az integrálódás a cél. Búzás Irén református lelkész, Gergely Dezsõ római katolikus munkatárs, Hadházy Antal református lelkész, Szuhánszky István metodista lelkész, Zolcsák István görög katolikus plébános, Csuhai József baptista lelkész, Karl Jánosné Csepregi Erzsébet evangélikus lelkész, Szeverényi János evangélikus missziói lelkész és Durkó Albert pünkösdi lelkész arról a gyakorlati
munkáról számolt be, melyet a gyülekezeteik területén végeznek. Szó esett az örömökrõl éppen úgy, mint a kudarcokról, nehézségekrõl, az evangélizációs tapasztalatokról és a követett stratégiákról. A konferencia befejezéseként Durkó Albert a cigányok között végzett missziós munka lehetõségeirõl tartott prezentációt. Négy különbözõ területen – az országos cigánymisszióban, a keresztény népfõiskola keretében, a munkaerõ-közvetítõ irodák, illetve a munkahelyteremtõ programok segítségével – végzett munkáról számolt be, és felhívta a figyelmet arra, hogy ha a keresztény felekezetek komolyan veszik Krisztusnak a missziói parancsként elhangzott küldõ szavait, akkor az evangélium örömüzenetét csak úgy továbbíthatják, ha nemcsak a lélek megmentésén fáradoznak, hanem a testi szükségletekre is odafigyelnek. Kovács Mártának a börtönpasztorációról szóló elõadása a fogvatartottak helyzetét tárta fel. Ezen a területen még inkább igaz, hogy a szeretet viszontszeretetet szül. Mindenféle misszióra érvényes a következõ megállapítás: „Drága barátom, te a számomra ember vagy!” Ebbõl az alapállásból lehet misszióra indulni, akár cigány-, akár börtönmisszióról van szó. g Szabó Julianna
2005. október 30.
kultúrkörök
Lelkigondozás az iskolában
Ráigazítjuk-e a következõ nemzedékek lábát? Arról, hogy miként tudjuk a minden iskolában megrendezett csendesnapokat, táborokat, hétvégéket olyanná formálni, hogy fellélegzést jelentsenek a fiataloknak: csendes egyedüllétet, közös-
Evangélium Színház
maznak, de mindenképpen felhasználhatók a mindennapi munkában. Szembesítenek kérdésekkel, és segítenek a lehetõségek felfedezésében. Nagy asztalt ültünk körül. Az ülésrend tükrözte a munkamódszert: nem nagy ívû elõadások hangzottak itt el, hanem közös munkát végeztünk. Együtt próbáltuk feldolgozni a megadott témákat, és eközben igyekeztünk egymás segítségére lenni ismereteinkkel, tapasztalatainkkal és gondolatainkkal. Akik elõterjesztéssel, beszélgetésvezetéssel, tolmácsolással segítették a közös munkát: Sólyom Anikó tanárnõ, dr. Szabó Lajos, az EHE rektora, Herald Klemm, a Bajor Evangélikus Egyház iskolateológusa, Mihályi Zoltánné osztályvezetõ, dr. Gerhard Pfeiffer, a bajor–magyar oktatási kapcsolatok koordinátora és Szûcs Petra tanárnõ.
DUNA PALOTA Budapest V., Zrínyi u. 5. 2005. október 30-án, vasárnap 20 órakor ünnepi õsbemutató
Nyírõ József: A próféta Színmû két részben Fõbb szerepekben: O. Szabó István, Körtvélyessy Zsolt, Iván Ildikó, Juhász Mónika és Bitskey Tibor Történik a palesztinai Macherus-erõdben, Heródes Antipas palotájában Jézus nyilvános fellépésének kezdetén Zenei szerkesztõ: Murányi Ágnes Díszlet- és jelmeztervezõ: Huros Anna Mária Rendezõ: Udvaros Béla további elõadások: November 5. – 15 óra November 6., 13., 20., 27., december 4. – 16 óra November 19., december 3. – 19 óra Jegyárusítás mindennap az 1/250-5338 telefonon és hétfõ, szerda, péntek délután 14–18 óra között a Duna Palota portáján (tel.: 1/235-5500). Helyárak: 1600, 1200, 1000 forint.
FOTÓ: BOTTA DÉNES
Bemutatóórával kezdõdött az a hittanár-továbbképzés, amelyet egyházunk Oktatási Osztálya, a bajor–magyar oktatási kapcsolatok felelõse és a hittudományi egyetem közösen rendezett október 21-én. Lelkigondozás az iskolában – ez a volt a nap összefoglaló címe. Olyan világban élünk, amely arra kényszerít, hogy rengeteget foglalkozzunk a keretekkel. Adminisztráció, formai követelmények a legkülönbözõbb összefüggésekben, jelentések, statisztikák, minõségbiztosítás, önmagunk ajánlása, önértékelés – és ki tudja, mi minden ehhez hasonló. Csak összenézünk, és tudjuk a következõ szót, magunk elõtt látjuk azt az arckifejezést is, amellyel ezeket a szavakat és tevékenységeket kísérjük. Szükséges rossznak tartjuk õket, leginkább azért, mert elrabolják a figyelmünket, az idõnket, kifárasztanak, mielõtt arra tudnánk koncentrálni, ami a munkánk, a szolgálatunk lényege. Hogy azokra a gyerekekre, fiatalokra figyeljünk, akik bizony nem valami könnyed, rózsaszín gyermek- és ifjúkori gondtalanságból jönnek az iskolába. Némelyikük súlyos terheket cipel: családi bajokat, alig leküzdhetõ hátrányokat, félelmeket. És hát majd mindegyikükre küzdelem vár: bejutásért, helyért, állásért, pénzért, érvényesülésért, szinte mindig egymás ellen, és egyre élesebben. Eközben a jövõért is, amely egyáltalán nem olyan rendíthetetlenül biztos, mint amilyennek egy-két évtizede még látszott. Igen nagy érték, ha arról beszélhetünk, ami a munkánk tényleges, igazi tartalma. Arról, hogy vannak-e utak a templom, az iskola és a keresztény hit centrális tartalmai között. S ha vannak, járunk-e rajtuk?
A MAGYAR ÖRÖKSÉG DÍJJAL KITÜNTETETT
Rendhagyó hittanóra Sólyom Anikó vezetésével ségi élményt, Isten jelenlétének megsejtését, gondolkodásra való lehetõséget és persze vidámságot, új információt, új helyzetben való találkozásokat és élményeket. Arról, hogy egyes hittanórai témák hogyan találkozhatnak a lelkigondozás igényével, szükségességével és lehetõségeivel. A továbbképzésen a résztvevõknek módjuk volt eszmét cserélni mindezekrõl. Beszélgetés közben természetesen rengetegszer elhangzott: „Ti ezt hogyan oldjátok meg?” A jelenlévõk közösen dolgozták föl a munka, teljesítmény, szabadidõ téma tanításának kérdéseit. Az együttlét célja az volt, hogy olyan gyakorlati témákat tárjon a résztvevõk elé, amelyek talán újdonságot is tartal-
Egyházunk zsinati törvénye elõírja, hogy minden iskola, amelynek háromszáznál több diákja van, köteles iskolalelkészi státust létesíteni. Az iskolai lelkigondozás fontosságát húzza alá ez a törvény. Fontos és jó ez a törvény. Eredményessége szinte kizárólag azon múlik, hogy milyen tartalommal töltjük meg a kereteket. Ez a továbbképzés a tartalomról szólt. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szívesen adott otthont ennek a rendezvénynek, és ugyanígy tesz mindig, amikor arról van szó, hogy munkánk és szolgálatunk lényegi részében, valóságos tartalmában szeretnénk fejlõdni, mélyülni, érlelõdni és egymás segítségére lenni. g Szabóné Mátrai Marianna
HIRDETÉS
Gyermekek a múzeumban – 2005/2006 Az Evangélikus Országos Múzeumban ebben a tanévben is szeretettel várjuk az érdeklõdõ gyermekeket – elsõsorban öt és tizenkét éves kor között – a tárgyakkal, a múlttal való kreatív ismerkedésre. A foglalkozások az állandó vagy az idõszaki kiállítás anyagára épülnek, körülbelül két óra idõtartamúak. A gyermekeket szülõi felügyelet nélkül is szívesen fogadjuk. Ünnepek és hétköznapok November 12.: Szõlõ és szüret December 3.: Karácsony – karácsonyfa kezdetben Január 21.: Irodalmi szalon Február 18.: Gyermekjátékok a 19. században Március 18.: 1848. március 15. Április 8.: Húsvét – a hímestojás-kiállításon A hat alkalomra szóló bérlet ára 1800 forint, az ugyanabból a családból érkezõ második és harmadik gyermek számára 1000, illetve 500 forint. A részvételi díj egy alkalomra 500 forint. Az összeg a gyermekek (és kísérõik) múzeumbelépõjének az árát is tartalmazza. (Az esetleges idõpontváltozást az Evangélikus Életben közzétesszük.) Jelentkezés: 1/317-4173. Az alkalmak 10 órakor kezdõdnek. A fentieken túl szívesen vállaljuk – elõre egyeztetett idõpontban – múzeumi hittan- vagy történelemóra elõkészítését, megtartását is. Elérhetõségek: 1052 Budapest, Deák tér 4. Tel./fax: 1/317-4173, e-mail:
[email protected].
Habsburg Mária, Mohács özvegye b Visszafogott eleganciájú, nemes tartású, fiatal hölgy néz ránk okos tekintettel kisebb-nagyobb plakátokról. Õ Habsburg Mária, Magyarország királynéja. Ötszáz évvel ezelõtt született, néhány hónapos korában jegyezték el – még megszületése elõtt – II. Lajossal, akivel aztán szerelemben élt, s akinek a mohácsi csatavesztéskor, igen fiatalon özvegye lett. Az egész Európában Magyarországi Máriaként ismert királyné hûséges alakját, kivételes asszonyi sorsát idézi meg kiállításán a Budapesti Történeti Múzeum (BTM).
A kiállítás megálmodóját és rendezõjét, Réthelyi Orsolyát elõször arról kérdeztem, hogyan is csöppent a múzeumba. – A CEU (Közép-európai Egyetem) Középkori Tanszékén fogok doktorálni, s készülõ disszertációm témája Habsburg Mária udvara. A BTM-be erre a kiállításra szerzõdtettek. – Honnan jött az ötlet, hogy ilyen formában emlékezzenek meg a királynéról? – Több mint két évvel ezelõtt gondoltunk arra, hogy az évfordulón konferenciát kellene rendezni Máriáról; késõbb felmerült a kiállítás lehetõsége is. Mivel a minisztérium támogatta az elképzelést, elkezdhettem a koncepció kidolgozását. A kiállítás költségeinek tetemes hányadára így is pályázatokat kellett benyújtanunk. Sokáig, ezek eredményét nem ismerve, két terv élt egymás mellett. – A kiállításhoz tárgyak kellettek. Nyilván nem volt egyszerû összegyûjteni õket. – Három nehézséggel kellett számolnunk. Az elsõ, hogy tárgyakból kell kiindulni. Egy eszmékkel, történésekkel foglalkozó kutatónak ebbe nehéz belejönni. Ráadásul a 16. századból nagyon kevés tárgyi emlék maradt fenn. Elõdeink például egy menyegzõi ruháról és egy gyûrûrõl azt tartották, hogy Mária személyes tárgyai voltak. Az újabb ku-
tatások azonban kiderítették, hogy ezeket csak a kegyes történeti emlékezet adta neki. Másrészt Mária mindössze tíz évet töltött Budán, s ez az idõszak ilyen távlatból borzasztó rövidnek látszik. Harmadszor: végül is kis költségvetésbõl kellett dolgoznunk, így fõképp hazai gyûjtemények anyagára támaszkodhattunk. – Mi tehát a kiállítás vezérfonala? – Mivel ez történeti múzeum, a kiállítás elsõsorban kronologikus. Ezen belül tematikus: az életúton belüli témák szerint rendeztük el a hét teremben az anyagot, így különbözõ perspektívákból lehet megvizsgálni Mária személyének hatását a budai udvarra és a késõ Jagelló-kor történelmére. – A termekben egy-egy frappáns mottó segíti a tájékozódást. Például: „Bárcsak a királyné királlyá változna…” – Ezek a mottók idézetek. Amit említett, Johannes Henckel Kassára írt levelében olvasható. – Számomra nagy a feszültség a tárgyak konzervatív – bár technikailag nyilván kifogástalan – bemutatása és a berendezés vagány, egyben érzelmes modernsége között. – A látványtervezõnek az volt a célja, hogy az installációban – még a falak árnyalatán is – kifejezõdjék a mondaniva-
ló. A terek egységét az utat, életutat kijelölõ, végigvonuló oszlopsor adja; ezek termenként más anyagból készültek, más hatást, érzelmeket keltenek. Céljuk: rímelni a mondanivalóra, meghökkenteni a látogatót, aki aztán a tárgyakhoz fordul. Bár sok kritika érte ezt a látványt, mégis úgy érzem, általa lettek izgalmasak, karakteresek a terek. – Az Evangélikus Élet olvasóinak miért lehet érdekes Mária alakja? – Jó száz éve vita folyik arról, hogy milyen szerepe volt Habsburg Máriának a korai reformáció magyarországi megjelenésében. Nyilvánvaló, hogy a budai udvar német nyelvi közege lehetõvé tette a reformáció iratainak terjedését, s Mária környezetében is éltek olyanok, akik szimpatizáltak az új tanokkal. Fel-
tehetõ, hogy Luther írásait már Mohács elõtt olvasta, de lehet, hogy „csupán” tudni vágyása, a szellemi áramlatok iránti nyitottsága indította erre. Az, hogy Thomas Stoltzerrel, a királyi kápolna muzsikusával megzenésíttette Luther zsoltárfordításait, talán intellektuális kíváncsiságnál mélyebb érdeklõdést bizonyít. II. Lajos halála után Erazmus és Luther vigasztaló iratokat intézett hozzá. Luther és munkatársai abban bíztak, hogy Mária kiáll a reformáció mellett, de Habsburg lévén családi érdekei ebben sajnos megakadályozták. – S mit jelenthet a személye mindnyájunknak? – Azon kevés királynénk közé tartozik, akiknek számunkra „van arcuk”. Sokszor megfestették õt, s a portréfestészet éppen ez idõ tájt jutott olyan szintre, hogy a festõk jellemet is képesek voltak bemutatni. Fiatalon került ide; olyan nyitott, fogékony, egyben ambiciózus személyiség volt, akinek a szemén keresztül a Mohács elõtti évek csomópontjait lehet vizsgálni. Érdekes az is, hogy más kultúrában felnõtt, idegen nõként milyen helyzet alakult itt ki körülötte. – Gratulálok a kiállításhoz, és sok erõt kívánok a kutatásaihoz. Arról, hogy manapság miért foglalkoznak annyit és annyiféleképpen a nõkkel, majd máskor beszélgetünk. g Zászkaliczky Zsuzsanna
Budapesti Történeti Múzeum, Budavári Palota, E épület (1014 Budapest, Szent György tér 2.). Látogatható 2006. január 9-ig. Nyitva tartás: október 31-ig 10-tõl 18 óráig, november 1-jétõl 10-tõl 16 óráig, keddenként zárva. Belépõjegy: felnõtteknek 900 Ft, diákoknak és nyugdíjasoknak 450 Ft, családi (négy fõig) 1500 Ft.
Német nemzeti kincsek Lutherrõl Reformáció ünnepe elõtt nagyszabású kiállítást rendeznek Németországban azoknak a mûvészeknek az alkotásaiból, akiket a 17–18. században Luther szellemisége inspirált. A legemlékezetesebb alkotás Lucas Chranach Luther-portréja. A nagyszabású kiállítássorozat különbözõ rendezvényeire Drezdában, Lipcsében, Weimarban, Wittenbergben, Dessauban, illetve Potsdamban kerül sor, ahol a kincstárakban egyébként is gazdag reforLUCAS CRANACH KÖZISMERT LUTHER-PORTRÉJÁNAK RÉSZLETE
b „A mi családunkban volt egy dédapa. Õ arról híres, hogy huszár volt, és kiemelkedõ szolgálataiért a király földet adományozott neki.” „Nálunk pedig volt egy nagymama, aki nem tett semmi különöset, mégis nevezetes volt. Önmagának vívta ki a hírnevet, mert nagyon kardos asszony hírében állt.” A Deák téri gimnázium hatodik osztályosai hittanórán az õsatyákkal foglalkoznak. Az volt a házi feladatuk, hogy a saját családjukban keressenek olyan híres elõdöket, akiknek az emlékét õrzi a család. Harmincegy diák – Sólyom Anikó tanárnõ osztálya – foglalkozik Ábrahámmal, Lóttal és a velük történt, nem mindennapi eseményekkel. Hétköznapi hittanóra, gondolnánk, csakhogy az osztály az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyik termében ül, mögöttük pedig negyven-negyvenöt tanár az ország csaknem minden evangélikus iskolájából és néhány hittanár szakos hallgató.
5
máció korabeli, valamint késõbbi anyagok lelhetõk fel. A reformációra visszautaló alkotások között nemcsak festmények, szobrok, grafikák találhatók, hanem zenemûvek és irodalmi alkotások is – hatalmas mennyiségben. Huszonhat múzeum, könyvtár és levéltár bocsátja közszemlére anyagai javát, megelevenítve a reformáció korát és a következõ századokat. d EKD
6
2005. október 30.
könyvajánló
A Biblia új köntösben b Az évek óta megrendezett háromnapos könyvvásár, a Gyõri Könyvszalon egy nagyszabású kulturális rendezvényfolyam részeként most is hatalmas tömegeket vonzott Gyõr belvárosába október harmadik hétvégéjén. Ennek volt apró, de szép színfoltja a Magyar Bibliatársulat, a Luther Kiadó és a református Kálvin Kiadó közös standja. A három kiadó könyvbemutatót tartott A Biblia új köntösben címmel. Az eseményen Pecsuk Ottó, a Magyar Bibliatársulat fõtitkára a frissen megjelent, MP33 formátumú Hangzó Újszövetség CD-t, Fodor Csaba, a Kálvin Kiadó terjesztési vezetõje pedig Laura Blanco – Silvia Carbonell Erények és értékek – Vidám játékok, foglalkozások és elgondolkodtató kérdések 52 hétre címû, iskolás gyermekeknek készült, játékos foglalkoztató könyvét mutatta be az érdeklõdõknek.
Pecsuk Ottó elõször is arra hívta föl a figyelmet, hogy a Magyar Bibliatársulatot, amely jelenleg tizenkét protestáns tagegyház – köztük a Magyarországi Evangélikus Egyház – megbízásából egy több évezredes könyv, a Szentírás szövegének õrzésével foglalkozik, mégsem a múltba révedés jellemzi, hanem legfõbb feladatának azt tekinti, hogy a ma élõ nemzedékekhez minden tõle telhetõ módon eljuttassa Isten igéjét. E könyvbemutató is része volt annak az idei ünnepségsorozatnak, amelyet az immár harmincesztendõs új fordítású protestáns Biblia létrejöttéért hálát adva rendeznek meg országszerte. A most megjelent Hangzó Újszövetség CD – hangsúlyozta a fõtitkár – azt a szóbeliséget idézi vissza, s annak a frissességnek a jele, mely lehetõvé tette az Ó-, majd az Újszövetség könyveinek létrejöttét és gyors elterjedését szerte a világon. Az MP3 formátum azt is kifejezi, hogy a 21. század modern technikája alkalmas eszközöket kínál ahhoz, hogy Isten szavát minden ember meghallhassa, olvashassa.
Az Erények és értékek címû foglalkoztató könyv bemutatása egy, a közönség soraiból kiválasztott kisfiú segítségével bemutatott játékkal kezdõdött, mintegy szemléltetve azt a pedagógiai sokszínûséget (közös beszélgetés, szerepjátékok,
mesék, rejtvényes feladványok, lakókörnyezetünk és a természet megfigyelése, kézmûves foglalkozások stb.) és a felhasználhatóság sokrétûségét, amely a két szerzõ eredeti szándéka volt a kötet elkészítésekor. A gazdagon illusztrált összeállítás az év minden hetében egyegy olyan fontos emberi érték megismerésére szeretné rávezetni az iskolás gyermekeket – hogy csak néhányat említsünk e fogalmak közül: öröm, barátság, megbocsátás, szeretet, bátorság, közösségvállalás, tisztesség, egyenesség, hála…–, amely ahhoz szükséges, hogy a holnap felnõttjei boldog, bölcs és elégedett, kiegyensúlyozott, határozott gondolkodású és tiszta lelkiismeretû emberré lehessenek. Fodor Csaba hozzátette: ezek a fogalmak csak annyira nevezhetõk „keresztyén értékeknek”, amennyiben egyrészt – a könyv tanúsága szerint is – a Biblia úgy foglalkozik velük, mint amelyek a teljesebb emberi élethez elengedhetetlenek, másrészt hogyha ezek a mi életünkben is erényekként válnak majd fölismerhetõvé. E könyv nagy értéke, hogy a gyermekekhez illõ játékos formában ízlelteti meg velük komoly, sokszor a felnõttek számára sem tisztázott fogalmak értelmét és fontosságát; mert a játék kapcsolatot teremt gyermek és gyermek, valamint a felnõtt és a gyermekek között, és közös gondolkodásra, sõt közös cselekvésre indítja valamennyi résztvevõjét. A bemutatón Hûvösvölgyi Ildikó színmûvésznõ gyönyörû tolmácsolásában hangzott el a 104. zsoltár, Jónás és a tékozló fiú története, az új fordítású Biblia szövege alapján. Az említett három kiadó közös standja nagyon sok érdeklõdõt vonzott. A Luther Kiadó könyvei közül kiemelkedõ érdeklõdés kísérte a tavasszal kiadott Reményik Sándor összes verse címû kötetet, melynek, reménység szerint, ez év novemberében újabb kiadása jelenik meg. g F. Cs.
Kálvin Kiadó, Budapest, 2005. Ára 2800 Ft.
FÜLSZÖVEG
A négyszáz csöndes év Malakiástól Mátéig Az Ószövetség azzal végzõdik, hogy a zsidó nép a babiloni fogságból visszatért a hazájába, de mindenestül kiszolgáltatott volt a perzsa királyok kényekedvének, és sóvárgott elveszített szabadsága után… Az Újszövetség elsõ lapjain ugyanezt a népet látjuk, immár erõsen megsokasodva, ugyanabban az országban, de most már római fennhatóság alatt, még inkább elkeseredve az új elnyomó uralom miatt. Mi történt közben? Milyen események játszódtak le azon századok alatt, amelyeket gyakran hívnak a „négyszáz csöndes év”-nek, mivel a Biblia nem válaszol ezekre a kérdésekre? Azok az évek a zsidó nép számára mindennek mondhatók, csak nyugodtaknak nem. Szörnyûséges felfordulás idõszaka volt az, mind vallási, mind szellemi vonatkozásban. H. A. Ironside a rá jellemzõ éleslátással és világossággal rostálja át az olyan megbízható feljegyzéseket, amelyek Josephus Flaviusnál és a Makkabeusok elsõ könyvében találhatók, hogy a „négyszáz csöndes év”-nek ezt az áttekinthetõ és olvasmá-
nyos elbeszélését adja elénk, amely Isten ma élõ népe számára is fontos tanítás és figyelmeztetés. g Közli: –i –s
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest, 2005. Ára 400 Ft.
A kereszt teológusától az ökumenéig A Hermeneutikai Kutatóközpont legújabb kiadványaiból Egy testben a kereszt által – Princetoni javaslat a keresztények egységére. Szerkesztette Carl E. Braaten és Robert W. Jenson. Fordította Tóth Sára, szakmailag lektorálta id. Hafenscher Károly. Hermeneutikai Füzetek 28. Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2005. Ára 735 Ft. A tizenhat észak-amerikai teológus által 2003-ban megfogalmazott Princetoni javaslat az ökumenizmus történetében páratlan dokumentum, amely a Carl E. Braaten és Robert W. Jenson által létrehozott Center for Catholic and Evangelical Theology (Katolikus és Evangéliumi Teológiai Központ) kezdeményezésére született. Aláíróinak többsége a „régi”, elbürokratizálódott és a politika fogságába esett ökumenével szemben egy „új”, alulról kezdeményezett, hitvallásos ökumenét képvisel. Nem egyházaik (ortodox, római katolikus, episzkopális, evangélikus, református, pünkösdista) nevében, hanem egyházaikhoz szólnak. Szerintük ma nem arra van szükség, hogy divatos világi áramlatok hatására a kereszténység kétezer éves tanítását revízió alá vegyük, hanem arra, hogy az õsi tanúságtétel ma is erõteljesen szólalhasson meg. Vallják, hogy a kereszténység mai megosztottsága és az ebbe való beletörõdés bûn, amelybõl a kivezetõ út
egyedül a bûnbánat és a Krisztusban már létezõ egység áldozatokkal járó kimunkálása: egy testben a kereszt által. A kiadvány az ökumené hazai barátait és ellenzõit kívánja megszólítani, hogy az itt olvasottak értelmezésérõl párbeszéd alakulhasson ki. Az egyházi megosztottság pusztán emberi erõfeszítéssel nem számolható fel. A Princetoni javaslat – írja elõszavában Jenson – „vizekre vetett kenyér, amely fölött egy napon a Lélek lebeg majd”. *** Gerhard O. Forde: Ki a kereszt teológusa? Gondolatok Luther Heidelbergi disputációjáról. Fordította ifj. Fabiny Tibor és Tóth Sára. Magyarországi Luther Szövetség – Hermeneutikai Kutatóközpont, Budapest, 2005. Ára 1200 Ft. Az amerikai lutheránus teológus, Gerhard O. Forde (ejtsd: fördi) 1927-ben született és 2005-ben halt meg. Ki a kereszt teológusa? címû mûve 1997-ben jelent meg, s az elmúlt évtizedben Észak-Amerikában és Európában is nagy visszhangot váltott ki. A könyv alapgondolata szerint Luther nem egy újabb teológiai irányzatot kezdeményezett, hanem arról beszélt, hogy ki méltó a teológus névre. A szerzõ a Heidelbergi disputáció (1518) téziseinek részletes magyarázata során mutatja be és ütközteti a teologizálás kétféle módját: a dicsõség teológusának, illetve a kereszt teológusának gondolkodását. A dicsõség teológusa megpróbál kitérni a kereszt elõl, hogy valamit mégis megmentsen az emberi akarat és szabadság, valamint saját teológiája számára. A kereszt azonban nem enged ilyen menekülési utat, mert állandóan leleplezi ezt a teológiát. Aki teológusi küzdelmében hagyja, hogy a kereszt „megtámadja” és „megölje”, az Krisztussal új életre támad, s a kereszt teológusává lesz. Megérti, hogy Isten „önmaga ellentétének látszatába”, a kereszt gyalázatába rejtõzött. Ezt szemlélve immár meghallja Isten szavát: Ez vagy te, ezt tettem érted. A kereszt teológiája tehát a feltámadás teológiája is, mert mindez egyedül a feltámadás fényében
érthetõ meg. E mûvészi erejû, megdöbbentõ és „szemnyitogató” teológia azt akarja látni és láttatni, ami a valóság. Luther egykori drámai teológiája Forde interpretációjában az olvasó saját drámájává válik. Forde Lutherhez hasonlóan az igehirdetés érdekében mûveli a teológiát. E radikális teológia radikális képviselõjeként a 21. századi olvasót is megszólítja, hogy a kereszt elé állítsa. Célja, hogy olvasói is a kereszt teológusai legyenek, hogy ledöntse a nagyokat az õ énjük, a buzgó hívõket pedig saját hitük trónusáról. Hogy valóban a kereszt lehessen „egyedül a mi teológiánk”. Akiket a kereszt így porba döntött, azok immár bátran mondják, hirdetik és énekelik kétezer év óta a kereszt teológusaival, így Pál apostollal, Lutherrel és Fordevel is együtt azt, ami a valóság. g Dr. Fabiny Tibor (ifj.)
A kiadványok az alábbi könyvesboltokban kaphatók és rendelhetõk meg: • A Luther Kiadó könyvesboltja, 1085 Budapest, Üllõi út 24. • Ráday Könyvesház, 1092 Budapest, Ráday utca 2. • Huszár Gál könyvesbolt, 1054 Budapest, Deák tér 4. • Hermeneutikai Kutatóközpont, 1088 Budapest, Reviczky u. 4/c
A Gutenberg-féle könyvn b Merész állítással kezdem: a könyvnyomtatás nem lett volna a reformáció nélkül az, amivé lett, és a reformáció sem lett volna a könyvnyomtatás nélkül az, amivé vált. Mindkettõ a másikat segítette gyors elterjedésében. Gutenberg az úgynevezett negyvenkét soros Bibliát 1455-ben nyomtatta. Hatvankét évvel késõbb hogyan juthatott volna el gyorsabban mindaz, amit Luther meghirdetett – a Szentírásról szóló tanítása, a krisztocentrikusság és Isten bûnbocsátó kegyelme –, majd maga a német nyelvre lefordított Biblia is az akkori Németország lakóihoz (pár évvel késõbb pedig más országokba is), ha nem a könyvnyomtatás által?
Luther és követõi azonnal felismerték a könyvnyomtatás jelentõségét, és azt a reformáció ügyében azonnal fel is használták. És ami nagyon fontos: a nép anyanyelvén tették ezt – hiszen így válik sokak számára érthetõvé, befogadhatóvá Isten üzenete –, ugyanakkor ezzel a ténykedésével Luther megteremtette a német irodalmi nyelvet. A reformáció, mint valami hatalmas szélvész, végigszáguldott elõbb Németországon, majd pár évvel késõbb Európán. És ebben a „száguldásban” cselekvõ része volt az írott betûnek, a könyvnyomtatásnak. Luther 1517. október 31-i fellépése után két évvel már õt követõ egyházi nyomdászat mûködik Wittenbergben. 1522-ben jelent meg Luther Újtestamentum-fordítása, 1524-ben a Zsoltárok könyvéé, 1534-ben pedig az Ótestamentumé. Míg Luther fellépése elõtt, 1513-ban egész Németország területén összesen kilencven könyvet nyomtattak, addig 1518-tól 1523-ig, öt év alatt
egyedül a kis Wittenbergben hatszáz kiadvány látott napvilágot. S a kinyomtatott mûvek száma évrõl évre nõtt. 1513mal szemben 1522-ben a német nyomdászvárosokban egyetlen év alatt 677 kiadvány jelent meg, hét és félszer annyi, mint kilenc évvel korábban. Tehát így hatott egymásra a reformáció és a könyvnyomtatás. A kiadványok számánál még meglepõbb a példányszám. Luthernek A német nemzet keresztyén nemességéhez címû röpirata 1520-ban négyezer példányban – az addig ismert legnagyobb példányszámban – jelent meg, s három hónap alatt elfogyott. Teljes bibliafordítása pedig 1555-ig százhúszezer példányban (!) kelt el. Ezt a négyszázötven évvel ezelõtti rekordot ma sem könnyû – sõt ma nem könnyû – elérni. Luther nemcsak azt ismerte fel, hogy az egyház szempontjából a könyvnyomtatásnak milyen óriási jelentõsége van, hanem azt is, hogy a nyomtatott kiadvá-
nyokat népkönyvekké kell tenni, és minél több emberhez el kell juttatni õket. Mint szerzõ és nyomdai megrendelõ nagyvonalúan fejlesztette tovább az olcsó könyvrõl való elgondolást. Egy-két papírív összehajtásából keletkezett kis negyedrétû füzeteket írt és nyomtatott, nagy mennyiségben és gyors egymásutánban. Természetesen a népkönyvnek a nemzeti nyelv éppoly fontos elõfeltétele, mint az olcsóság és a nagy példányszám. A reformáció, mely nem mint új hit, hanem mint megtisztított tanítás, a krisztusi tanításhoz való visszatérés jelent meg, legszembetûnõbben abban különbözött a középkori latin egyház világától, hogy a prédikációkban és az egyházi iratokban (imádságos könyvek, énekeskönyvek, Biblia, igemagyarázatok stb.) a nép, a nemzet nyelvét tette uralkodóvá. A Szentírás szabad olvasását pedig mindenkinek lehetõvé tette. Miután a reformátorok nemzeti nyelven prédikáltak, tanítottak, és a Szentírás olvasását ajánlották, szerte Európában tömérdek nemzeti nyelvû káté, prédikációs gyûjtemény, bibliafordítás jelent meg.
Könyvnyomtatás és reformáció hazánkban A magyar nyelvû könyvnyomtatás beindulása Magyarországon is egyre gyorsabban és egyre több emberhez juttatta el Isten üzenetét. Magyar diákok, akik német egyetemeken tanultak, nemcsak
2005. október 30.
könyvajánló
ÚJ EVANGÉLIUMI ÖSSZHANG
Auschwitz – katarzis a teológiában
Jézus élete b A közelmúltban jelent meg az Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió újdonsága, Irving Jensen munkája, amelynek segítségével a négy evangéliumot idõrendi sorrendben tanulmányozhatjuk. A 128 oldalas, munkafüzet jellegû kiadvány soksok ábrával, idõrendi táblázattal és ellenõrzõ kérdéssel ismerteti Jézus mintegy három és fél éves nyilvános földi szolgálatát és életét.
A Jézus életét ismertetõ új könyv a korábban megjelent Szinopszistól eltérõen nem az evangéliumok szövegeit közli párhuzamosan, hanem az igeszakaszokat tartalmazza pontos idõrendi sorrendben, a helyszínek és az események címszerû, tömör megjelölésével. Így Bibliánkkal a kezünkben nyomon követhetjük, hogy az évenkénti páskaünnepek között merre járt, mit tett Jézus. Földi szolgálatának visszavonultságban, elrejtettségben megélt elsõ tizenkét hónapjáról csak János evangélista tudósít. A szolgálat második éve Galileában, a népszerûség jegyében telt el; ezt a ti-
zenkettõ elhívása osztja két szakaszra. A harmadik esztendõ eseményeivel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy ekkor Jézus hallgatói részérõl a tanítással szembeni ellenállás volt a jellemzõ. Jézus utolsó, féléves galileai szolgálatáról a szinoptikusok tudósítanak, míg a három hónapig tartó júdeai tartózkodásról csak Lukács és János ad hírt. A Pereában egy negyed év alatt történtekrõl viszont mind a négy evangélista beszámol. A nagyhét ismert eseményeit naponkénti tagolásban, nagypéntek passióját
szinte órákra lebontva követhetjük nyomon. A feltámadt Jézus megjelenéseinek pontos sorrendjét is ismerteti a füzet. Ráadásként Jézus példázatainak és csodatételeinek a listáját is áttekinthetjük, s az összeállítás az evangéliumokban olvasható valamennyi ószövetségi idézet lelõhelyét is tartalmazza bibliai könyvek és versek szerinti csoportosításban. Különleges, hasznos és sok új ismeretet nyújtó lehetõség, ha ennek a vezérfonalnak a segítségével tanulmányozzuk az evangéliumokat, Jézus életét, hogy megalapozott választ adhassunk Megváltónk kérdésére: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15) Hisszük és tudjuk, hogy Jézus azért jött, hogy szolgáljon, és életét adja váltságul – minden olvasóért is! Ez a szerzõ fõ üzenete ezzel a Szentírás tanulmányozását segítõ, zsebbe való könyvével. Minden evangélikus kereszténynek „ajánlott” olvasmány a négy evangélium s a Jézus élete. g –i –s
Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió, Budapest, 2005. Ára 600 Ft.
Teológia mindenkinek Mindannyiunknak, akik kereszténynek valljuk magunkat, rendszeresen és rendszerezetten át kell gondolnunk keresztény hitünk tartalmát, irányát és célját. Azzal a törekvéssel, hogy ne könnyedén, felelõtlenül régi paneleket visszhangozzunk, hogy ne váljon hiteltelenné és erõtlenné a ránk bízott evangélium. Ehhez kíván segítséget nyújtani az a könyv, amely az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület által szervezett elõadás-sorozat keretében elhangzott referátumok szerkesztett változatát adja kezünkbe. Az elõadás-sorozat címe Hitünk titkai. Teológia – Luther nyomán – mindenkinek volt. Idézet az elõszóból a szerkesztõ, ifj. dr. Fabiny Tibor tollából: „A teológiát a hitrõl való gondolkodásnak tekintjük, tehát azt mondjuk, hogy a teológia elsõsorban nem szakma (persze bizonyos mértékben az is), még kevésbé egy elit társaság tudománya, hanem habitus, végsõ
soron minden hívõ ember teológusnak tekinthetõ.” Istennek az emberi nemmel kapcsolatos legnagyobb cselekedetei misztériumok számunkra – éppen hitünk legnagyobb kérdései, pontosabban sarok-
pontjai titkok. A maguk teljességében nem érthetjük meg õket, de mindazt, ami itt és most ránk tartozik, a Szentírás fényében számunkra is feltárulkozik. Bár a titkok titkok maradnak, Isten gyakran titokzatos cselekvésének következményei viszont nem titkok többé: bûnbocsánat, örök élet, üdvösség! Így szólnak az elõadások a rejtõzködõ és kinyilatkoztató Istenrõl (ifj. Fabiny Tibor), a testté létel titkáról (Reuss András), a keresztfa titkáról (Véghelyi Antal), a feltámadás és az új élet csodájának titkáról (Rõzse István), a kereszt és feltámadás alakú egyház titkáról (Böröcz Enikõ), valamint a végidõ titkáról (Ittzés János). Legyen áldott az Úr, hogy a hívõ elõtt megfejti önmagát! g Kovács László
Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület, Budapest, 2005. Ára 800 Ft.
nyomtatás és a reformáció Luther tanait hozták haza magukkal, majd hirdették, hanem elhozták annak a technikai vívmánynak az ismeretét is, amely emberi találmányként Isten ügyének a szolgálatába állt: a könyvnyomtatást. A 16. században a magyar reformátorok nemcsak szóval hirdették Isten igéjét, az evangéliumot, hanem többen közülük nyomdát is alapítottak – így például Dévai Bíró Mátyás, Batizi András, Sylvester János, Heltai Gáspár, Honterus János, Bornemisza Péter. Tevékenységük a magyarországi reformáció és a könyvnyomtatás összefonódását bizonyítja. És ami a lé-
Lukács evangéliumának kezdõoldala Sylvester János kiadásában
nyeg: a nyomtatott betû magyar nyelven jelent meg és jutott el mindenkihez. Sylvester János Újtestamentum-fordításának ajánlásában errõl így ír: „Azki zsidóul és görögül, és vígre diákul Szól vala rígen, szól néked az itt magyarul: Minden nípnek az û nyelvín…”
Gyémántkiadás 1686-ból Ez a tevékenység, valamint a reformáció és a könyvnyomtatás összefonódása késõbb, a 17. században is folytatódott. Olyan személyek, mint Huszár Gál, Misztótfalusi Kis Miklós, Abádi Benedek, Apáczai Csere János, a nyomtatott betûvel is szolgálták egyházukat. Közéjük tartozott Brever Sámuel lõcsei nyomdász is. A hírneves lõcsei Brever-nyomdának az 1665–1700 közötti idõszakból mintegy 130 magyar nyelvû nyomtatványa maradt ránk. Munkái túlnyomó részét protestáns egyházi könyvek, evangéliumok, imádságos és énekeskönyvek képezik. Luther Márton katekizmusa is többször megjelent Brever Sámuel kiadásában latin–magyar vagy német–magyar szöveggel. A Luther-katekizmus egyik kiadása egyedülálló: ez a legkisebb formátumú hazai könyvparány, amelyet 1711 elõtt a magyar nyomdászat produkált. (Az ilyeneket ma minikönyvnek nevezzük.) Ez a 319 évvel ezelõtt kinyomtatott kis alakú könyv – az akkori hazai könyvnyomtató mûhelyek felkészültségét ismerve –
egyedülálló teljesítmény. A gyémántkiadásnak nevezett, 64 levél terjedelmû apró könyv mérete 37-szer 47 milliméter, a kötéstábla 40-szer 50 milliméter, a kötés vastagsága 10 milliméter. A szöveg ebben a kis formátumban háromfajta kisméretû betûvel van kinyomtatva, a könyv pedig vörös bõrbe van kötve. A minikönyv egyetlen példánya a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának tulajdona. A minikönyvek elõállítása az elmúlt évtizedekben is dívott a nyomdaiparban. Ezek gyûjtése hasonló volt a bélyeggyûjtéshez. Persze a modern technika – elsõsorban a fototechnika – könnyen megvalósíthatóvá tette az eredeti nagyságban kiszedett és nyomtatott szöveg és ábra lekicsinyítését. E sorok írójának például a tulajdonában van egy 10-szer 7 milliméteres minikönyv, olvasható szöveggel. Ezeknek a modern kicsinyítéseknek egyedül a kötése mûvészi, hiszen az csak kézi munkával végezhetõ. A lõcsei nyomdász 1686-ban nem rendelkezhetett fototechnikával, így minden mûveletet – szedés, nyomtatás, kötészet – eredeti formában kellett végeznie. Reformáció ünnepén a kisalakú, magyar nyelvû Luther-katekizmus említése ugyanúgy hozzátartozik a megemlékezéshez, mint a neves magyar reformátorokra és könyvnyomtatókra való emlékezés. g Dr. Juhász Géza
Az, hogy hatvan évvel az események után a holokausztirodalom mennyisége nem apad, ékes bizonyíték arra, mennyire beágyazódott az emberiség közös emlékezetébe a vészkorszak feldolgozhatatlan és lezárhatatlan szörnyûsége. Negatív mágnesként vonz, ösztönöz a vele való foglalkozásra. Különféle nézõpontból közelítik meg a 20. század botrányát, magyarázzák a megmagyarázhatatlant. Szabó András diplomázó evangélikus teológus a könyvében hittudományi oldalról vizsgálja milliók pusztulását, a történeti mítoszt, amely ugyanakkor nem beilleszthetõ a történelem eddigi sémáiba, végzetes irracionalizmusa és a bûn nagysága okán. Könyve címe: Auschwitz – Katarzis a teológiában. Az ifjú szerzõ Nyugat-Európában és Amerikában folytatott tanulmányokat a témában, felkészültsége meglátszik a közölt sok hivatkozáson és néven, irodalomjegyzéke tudományos jelleget bizonyít. Bevezetésében azt írja, hogy „bátor nyelvre van szükség, amely az igazság és a szeretet fogalmában keresi az Istent”. Õ bátran fogalmaz, nem fél a felelõsség kimondásától. De érzelmes, meleg hangon szól az áldozatokról. Szürhisztorikusnak minõsíti a holokausztot, de ez nem akadályozza, hogy történelmi jelenségként elemezze, a tér és idõ küzdelmének aspektusában. Sajnos kicsit leegyszerûsít, nem hagyva ki a kínálkozó – de nem helytálló –párhuzamot a cigánysággal. Véleménye, kritikája az egyház és társadalom akkori magatartásáról kemény és elítélõ, a felhozott bolgár és dán kivétel magyarázatra szorulna. Sokszor lélektani alapon próbálja magyarázni a történteket, majd rátér négy zsidó teológiai koncepció bemutatására. Kertész Imrével kapcsolatban József Attila egy teljes versét odailleszti. Vizsgálja a holokauszt utóéletét is, kezdve a visszatérteket fogadó értetlenségen, ellenséges cselekedeteken, amelyek nem korlátozódtak Lengyelországra – gondoljunk a háborút követõ szlovákiai jelenségekre vagy Magyarországon az ózdi, miskolci lincselésekre és Kunmadarasra! Felerõsödik önkritikus szemlélete, ahogy a kérdés több évtizedes múltját kutatja. Külön foglalkozik az általa terelésnek nevezett jelenséggel, amely a „keresztény válaszokat” szerinte jellemzi.
Ezen egyfajta kettõsséget ért: elismerik a genocídium megtörténtét, de feltételekhez kötik a saját felelõsségvállalást, ami megosztást és relativizálást jelent. Más diktatúrák késõbbi bûnei nem igazolhatják az elõzményeket. Ez nem fog elõre vezetni, a különbözõ történelmi korok vétkei gordiuszi csomóvá gabalyod-
hatnak, helyette a kronológiai sorrend megtartását javasolja, ez segíthetne a minden ártatlan áldozatra koncentráló emlékezés felelõsségre ébresztõ kultúrájának annyira szükséges létrejöttében. Külön foglalkozik a keresztény hitet felvett zsidó áldozatokkal. Edith Stein vagy Sárközi György sorsa nem homályosíthatja el, hogy az áldozatok túlnyomó többsége nem „zsidókeresztény” volt, hanem egyszerûen zsidó vallású. Sürgeti a „nyílt emlékezet” kialakítását, bizonyos nosztalgiával a Nagy Konstantin elõtti korra, amikor a kereszt még nem volt hatalmi jelkép, nem került pajzsokra, állami zászlókra, egészen a György- és Vaskeresztekig. Sajnos a fogyasztói társadalom ösztönzi az amnéziára hajlamos magatartást, ezért olyan fontos a keresztény–zsidó párbeszéd Auschwitz után. Annál inkább eredményes lehet ez, mert a kereszténység felfogása a zsidóságról sokat változott az utóbbi évtizedekben. Elvezethet a párbeszéd ahhoz a katarzishoz is, amelyet a szerzõ mûve címében hangsúlyoz! g Róbert Péter
Luther Kiadó, Budapest, 2005. Ára 480 Ft.
Füle Lajos
Jörg Zink
Futás
Szent erõforrás
Versek
Keresztyén hit a 21. században
Formátum: Fr/5; 108 oldal; kemény táblás
Fordította: Galsi Árpád Formátum: A/5; 388 oldal; kemény táblás
„Füle Lajos nem monumentális verseket ír. A líra költõje õ. Hálás a teremtett világ minden szépségéért, melyeket ihletett módon bemutat. Vallomást tesz az Istent a Krisztusban megtalált keresztyén ember lelki élményeirõl. Felragyogtatja azt a bibliai igazságot, hogy miközben fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsõségét, az õ Lelke által mi magunk is ugyanarra a képre formálódunk (2Kor 3,18)” – írja dr. Bolyki János az idén megjelent életmû-válogatáskötet Elõszavában, mellyel a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója szeretne tisztelegni az idén nyolcvanesztendõs költõ elõtt. Ára 690 Ft.
„Mi az, hogy »szent«? Vasárnapi díszlet? A régi szép idõk emléke? Vagy pedig minden dolgok szülõje? Õsi erõforrás, amelybõl életünk tetterõt, ösztönzést, célokat, értelmet meríthet? (…) Egyáltalán nem vallástalan az a kor, amelyben élünk, hanem inkább egy olyan idõszak, amelyben ki-ki a saját útján keresi az igazságot.” (Részlet a mûbõl) Kiadta 2005-ben a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója. Ára 1950 Ft.
7
2005. október 30.
fókusz
Bodrog Miklós
Rekviem
Földi búcsú – méltóképpen
(Akivel szembe kellett néznem) Rég nem volt nálam, s ma éjjel ismét meglátogatott az apám. Hökkent-ijedten néztem õt, az árnyat – Másfél évtized ködfalán tört át – hogy lásson? Vagy hogy megkísértsen? Õ volt? Vagy fantom? Most is alig értem, hogy néhány ólmos, lassú mozdulat s elomló, nehéz szó után arca egyszerre hogy torzulhatott oly ismeretlen szörnyûséggé, hogy belém mart a borzadály. Halott! Most látni rajta, most, e pillanatban, mely az utolsót idézi talán, midõn halántékához bújt a jéghideg csõ, és elsütötte a fegyvert apám. De most, most bal kezében volt a pisztoly, és rám szegezte, a fiára, rám! Élõ s halott – már nem ismertük egymást, és rám sütötte a fegyvert apám! Dermesztõ iszony sebezte szívem, a golyó meg koponyám jobb felét. Nem, nem õ volt! S már szakadt is a kép, mintha önmagát lõtte volna szét.
Önmagát bennem? Istenem, segíts! Szabadíts meg a gonosztól. Ámen. Homlokom égõ fájdalom. (1955)
Gyászban az égre felnézni Az õsi „rekviem” könyörgést vezet be: „Ó adj nekünk, Urunk, örök békességet!” Az élõ hit túllát a síron és a könnyeken A „panasz-zsoltárok” és némely keserves-kemény bibliai szakaszok is üzenetet hordoznak. Ezek lehetnek megrázóak – nem mindenkinek tetszõek. Iskolapélda: Dávid igencsak „tarka” élete. Ézsaiás, Jeremiás – és mások – sorai is sokszor élesek, fájdalmas operációhoz hasonlatosak. A hívõk élete nem szûkölködik gyógy-megpróbáltatásokban. Az ilyenek „átoktörõk” is lehetnek, bilincsoldók, fölemelõek, áldás lovagjai. Tied vagyok, Uram, nyavalyáimmal, bukdácsolásaimmal együtt. „És hogyha néha-néha gyõzök, / Õ járt, az Isten, járt elõttem, / Kivonta kardját, megelõzött.” (Ady Endre: Jön az Isten) g B. M.
Az élõ reménység népe vagyunk Nemcsak a családfakutatás divatját éljük ma, de általában a régi korok mûvészetének emlékei is egyre inkább foglalkoztatják a tudósokat. Ásatásoknál elõkerült épületmaradványok, dísztárgyak, ékszerek, hajdani festmények bemutatása, régi kották által rögzített dallamok hangszeres megszólaltatása igazi szenzáció lehet. Ezek sokszor jobban tükrözik egy-egy korszak szellemét, mint a krónikák, jegyzõkönyvek és egyéb források. Sokatmondóak egyháztörténeti emlékeink is. Érdemes felfigyelni arra, hogy a teológiával és a gyakorlati kegyességgel párhuzamosan változik az egyházmûvészet is. Elsõsorban a festészet emlékei érdekesek. A festészet „elbeszélõ mûvészet”: történeteket tud ábrázolni, így bibliai történeteket is. Minket most az a kérdés érdekel, hogy miként fejezi ki a festészet az egyháznak az örökkévalóságban való élõ remény-
b „Igyekezz úgy élni, hogy még a temetkezési vállalkozó is szomorú legyen, amikor meghalsz” – figyelmeztet egy mondás. Amikor egy évvel ezelõtt a nagymamám temetését kellett intéznünk, a mi szomorúságunkat enyhítette az a tisztelet és tapintat, amellyel John Gray, a csömöri és nagytarcsai evangélikus gyülekezet temetkezési vállalkozója tette a dolgát. Emellett – nem is mellesleg – õ az egyetlen szakképzett balzsamozó és temetkezési vállalkozó Magyarországon.
rinte Jézus a jó Pásztor, az Úr és a Megváltó, akiben bátran bízhatunk. Az elsõ három század katakombáiban és szarkofágjaiban lévõ festmények válogatott ószövetségi történeteket ábrázolnak, mint például: Dániel az oroszlánok vermében, a három ifjú a tüzes kemencében, Izsák feláldozása, Noé a bárkában, vagy Mózes, amikor vizet fakaszt a sziklából… De ugyanúgy megtalálhatóak újszövetségi jelenetek, Jézus csodái is: a kánai menyegzõ, a vak meggyógyítása, Lázár feltámasztása, az ötezer ember megvendégelése stb. A kutatók szerint ezeket a festményeket tulajdonképpen a korabeli halotti imák alapján készítették el, amelyekben éppen ezek a bibliai részek vannak felsorolva. Ezek a képek Isten tetteire emlékeztetnek, üzenetük pedig a következõ: ahogy ezekben a történetekben Isten kimentette övéit a bajból, úgy fog titeket is kimenteni a halálból most és
– A csömöri ravatalozóépület irodájában, koporsók és szemfedõk között ülve óhatatlanul felvetõdik a kérdés: hogyan választja valaki ezt a hivatást? – Nagyszüleim 1890-ben tinédzserként, gyalog hagyták el Magyarországot. Az Adriai-tenger egyik kikötõvárosába, Splitbe mentek, és felszálltak egy Amerikába tartó hajóra. Megelégelték, hogy az arisztokratáké volt a föld, míg a földmûveseknek nem jutott semmi. Amerikában tárt karokkal fogadták õket. A hozzájuk hasonló, szorgalmas magyarok, írek, lengyelek, szlovákok, németek – és még sorolhatnánk – tették Amerikát olyanná, amilyen most. Édesanyám szerette volna, ha a családi farmon való gazdálkodás mellett kitanulok egy szakmát is. Így a középiskola befejezése után egy hároméves temetkezési fõiskolára mentem, ahol mind balzsamozásból, mind pedig temetkezési vállalkozásból diplomát szereztem. Mint ismeretes, az Államokban mind a mai napig balzsamoznak mindenkit, mert a kápolnákban nincsenek hûtõk, ahol a temetésig tárolhatnák a halottakat. – Úgy tudom, Magyarországon semmiféle iskolában nem oktatják ezt a szakmát. Laikusként úgy gondolom, hogy speciális tantárgyakat kellett tanulnia ez alatt a három év alatt. – A mikrobiológia, a kémia, a balzsamozás, a könyvelési és jogi ismeretek mellett a restaurálás mûvészetét tanultuk. Ez utóbbi során egyebek mellett a viasszal is megtanultunk bánni. Ez azért volt hasznos, mert késõbb, a munkám során például nem egy alkalommal autóbalesetben megsérült arcot kellett méltó formájúra visszaalakítanom. Tanulmányaink alatt a gyakorlatban is ki
kellett próbálnunk az elméletben elsajátítottakat. Volt ugyan példa arra, hogy négyen dolgoztunk egy asztalnál, de az
A SZERZÕ FELVÉTELE
8
oktatás során nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlatra. – Ezek után bizonyára furcsa lehetett szembesülni a magyarországi viszonyokkal. – Mivel – mint említettem – a családi gyökereim ide kötnek, a ’90-es évek elején visszatelepültem Magyarországra. Azt tapasztalom, hogy a vidéki emberek jobban tudják, miként kell méltóképpen megadni halottaiknak a végsõ tisztességet, mint a kórházi alkalmazottak vagy akár maguk a temetkezési vállalkozók. Sokszor mosdatatlanul, piszkos ruhában, a hullazsák cipzárját a fejnél kicsit lehúzva teszik a halottakat a koporsóba. Ennél az emberi méltóság többet érdemel.
Romok alatt Kétszáz esztendeje, 1755. november 1-jén hatalmas csapás szakadt a portugál királyi fõváros, Lisszabon lakóira: „Úgy kezdõdött, mint a szekerek recsegése, aztán a tárgyak táncolni kezdtek föl s le…, s látom, hogy a falak rázkódnak és beomlanak…” A hatalmas erejû földrengés, amelyet szökõár és tûzvész követett, utórengéseivel hosszú napokon keresztül tartotta még rettegésben a túlélõket. A legvisszafogottabb becslések szerint is harmincezren vesztek oda: „Aki látta Lisszabont e rettentõ calamitas (csapás)
évek végén, a brazíliai bányákból agyonhajszolt afrikai rabszolgákkal felszínre hozatott arany nyomán mesés gazdagság köszöntött Portugáliára. Gondtalan és gondatlan költekezés kezdõdött és tartott fél évszázadon át, melynek az ügyeskedõ, csempészettel foglalatoskodó elit volt a legfõbb haszonélvezõje. Anglia boldogan húzott hasznot egyre erõsebb szövetségesébõl, az ellenlábas Spanyolország pompája pedig egyre elérhetõbb távolságba került Portugália számára. Vajon Isten ítélete-e a csapás? –
A kenyércsodát szimbolizáló falkép Callixtus római katakombájából ségét (l. 1Pt 1,3). Erre elsõsorban a katakombák mûvészetét megvizsgálva kapunk feleletet. A katakombák az elsõ századokban föld alatti temetkezési helyek voltak, ahol a keresztények békében helyezhették nyugalomba halottaikat, mártírjaikat is. Mivel ezek nem felszíni temetõk voltak, a mai napig is fennmaradtak sírok – fõként Rómában, Nápolyban, Szicíliában. A katakombákban lévõ sírok számát több mint egymillióra becsülik, a folyosók hossza pedig több kilométer – ezeket az adatokat az újabb feltárások során pontosítják. Körülbelül 400-ig használták a katakombákat temetésre, azután a föld felett, a templomok körül – sõt bennük is – temetkeztek. A katakombák képei az örök életben való hitet fejezik ki. Újra meg újra találkozunk Krisztussal mint a jó Pásztorral, akit a nyáj juhai bizalommal vesznek körül. Gyakran viszi vállán beteg vagy egy-egy elveszett és megtalált bárányát. Ez a Krisztus-kép vigasztaló. Egészen más, mint a középkori egyházmûvészet Krisztusa, aki távoli, ítélõ Krisztus. Ezt az ábrázolást Luther is elvetette, mert sze-
visszajövetele napján. Ezek a megfestett imák imádságra biztatnak. Ez a biztatás ugyanúgy szól a mai gyülekezetekhez is! A katakombaképek imára szólító képek. A keresztény mûvészettörténetben páratlan az élõ reménység ilyen erõteljes ábrázolása. Az élõ reménységgel találkozunk az ókeresztény bazilikákban is. A falakon végig mozaikot találunk, amely Jézus életét, csodáit, illetve az üdvözültek, vértanúk sorát ábrázolja. A szentély (apszis) mozaikjai is Krisztust jelenítik meg. A nyugati egyház tehát egyértelmûen elõre, a szentély felé – jelképesen errõl a mulandó életrõl az örök életre – irányította a belépõ tekintetét. Másfelé nem is lehetett nézni. Kereszténységünk élete ma sokszor olyan, mint egy szomorú, reményvesztett nép vándorlása. Elfeledkezünk a célról, amely felé tartunk. Elfelejtjük, hogy élõ Urunk van, akivel szoros barátságban élhetünk… Pedig valójában ugyanaz a boldog reménység tölthet el minket is, mint amely a katakombák bizakodó, derûs képeibõl árad két évezred távlatából! g Gáncs Aladár
– Személyes tapasztalatból mondhatom, hogy példamutató, ahogyan Ön egy-egy temetést – tapintattal, mégis magabiztosan – végigvezet. Azon túl, hogy ez az Ön alaptermészetébõl fakad, tanítják a munkájuk közben követendõ magatartást a fõiskolán? – Igen. Mivel a hozzátartozók ilyenkor nagyon nehéz idõszakon mennek át, nem nehezíthetjük meg a dolgukat azzal, hogy a viselkedésünk vagy a ruházatunk kívánnivalót hagy maga után. – A televíziónk képernyõjén nap mint nap rengeteg holttestet látunk. De amióta nem házaknál ravatalozzuk fel családtagjainkat, a mai ember nincs hozzászokva a halottak jelenlétéhez. Önben sohasem támadt félelem a halottaktól? – Nem. Az olyankor már csak egy test. Aki olvassa a Bibliát, az tudja, hogy a lélek Istenhez megy. Kérdezték már tõlem, hogy miközben a halottat a temetésre öltöztetem, nem szoktam-e érezni a lelke jelenlétét. Nemmel válaszoltam. – S mit gondol a hamvasztásról? – Amerikában ezt nemigen gyakorolják, mert azt tartják, hogy a hamvasztás a sátán munkája. – Közeledik a halottak napja. Úgy tudom, az Államokban nem szokás errõl megemlékezni. – Valóban nem, de ezt az európai hagyományt én nagyon szépnek tartom. Hiszen ha egész évben máskor nem is, ilyenkor egy szál gyertyával és egy imával megállunk szeretteink sírjánál. – Azt elárulhatom az olvasóknak, hogy bár Ön még ma is csak „töri” a magyar nyelvet, minden vasárnap ott van a templomban az istentiszteleten egy szemmel láthatólag sokat használt, angol nyelvû Bibliával a kezében. Van olyan igehely, amely különösen is fontos az Ön számára? – Sok ilyen van, nehéz lenne kiemelni közülük bármelyiket is. Ha mégis meg kellene tennem, akkor talán azokat a történeteket emelném ki, amelyekben Jézus embereket támaszt fel. Sokat gondolkodom ezen, és nemegyszer próbáltam elképzelni Lázár feltámasztását – de errõl is majd a maga idején fogunk többet megtudni. g Boda Zsuzsa
Lisszabon a földrengés elõtt (rézkarc) elõtt meg mostan, az döbbenten áll, a város nem egyéb, mint kõhalom, mit a tûzvész tett. Úgy számolják, negyvenezer ház pusztult el, és a tenger bajbul a legborzasztóbb, hogy sok szerencsétlen lélek szorult bé a romok alá, de meg nem halt, ám kijönni sem bírt, így volt, ki élve megégett, mások meg éhen vesztek…” Mindenszentek napja ekkor nemcsak az áldozatokat, az aranytól roskadó várost, de sokak számára az Isten gondviselésébe vetett hitet is maga alá temette. A lisszaboni földrengés mély barázdát hagyott az újkori Európa arcán – nemcsak a portugálok, de a francia Voltaire és a német Goethe is komolyan kereste a választ sokak kérdésére: miért? Az 1600-as
tették fel a kérdést a nyughatatlan inkvizítorok a földrengés után, akik még a mérhetetlen szenvedés láttán sem hagytak fel buzgó tevékenységükkel. Tény, hogy Lisszabon teljes pusztulása csak ideig-óráig akasztotta meg a felelõtlen költekezést, a kikötõi és kereskedelmi metropolis erkölcstelen életét, a rengeteg rabszolga élete árán megszerzett arany utáni emésztõ vágyat. De vajon a romok maguk alá temettéke Istent is? Leibniz (1646–1716), az egész kontinensen ismert filozófus tétele szerint Isten teljes szabadságában úgy döntött, hogy a világok lehetõ legjobbikát teremti meg, amelyben a jó, az isteni gondviselés magasan a rossz, a bûn, a negatí-
vum felett áll. A negatív oldal jelenti éppen, hogy ez a jó a világban átélhetõ. A lisszaboni tragédia azonban a maga valóságában csak nagy cinizmussal szolgálhatott volna bizonyítékul arra, hogy ez a világ az összes lehetõség közül a legjobb. A korabeli felvilágosodás gondolkodói – különösen az említett Voltaire – éles szavakkal kérték mindezt számon azokon, akik Isten gondviselõ munkájában hittek. Gondolataik Európa széles tömegeiben rendítették meg a vallásos meggyõzõdést a mindennapi élet összefüggéseiben. Úgy tûnik, hogy a két és fél évszázada történt földrengés alapjaiban rázta meg a keresztény vallásosságot kultúránkban, s ennek nyomai rejtve még ma is felismerhetõk. Természeti csapások sokasága látogat bennünket, a mi korunkat, a mi világunkat is: pusztító cunami Ázsiában, félelmetes hurrikánok New Orleansban és környékén, földrengés Pakisztánban… Ezrek, tízezrek esnek áldozatul. Ma is újra és újra kérdezzük a miértet, kutatjuk – talán sokkal kevésbé büszkén, mint a felvilágosodás egykori élharcosai –, hogy mi is ennek a törékeny emberi életnek az értelme. Vajon mi nem ugyanott folytatjuk majd, ahol ránk omlott a világ? Ahogyan Portugália tette – inkvizítoraival, rabszolga-kereskedõivel, felelõtlen költekezõivel, fekete nõkrõl álmodó paráznáival? S talán nem az „ítélet” érzése az, amely még talán megállít bennünket is – ha egyáltalán?… Mert a csapás ítélet – ítélet rólunk: megtettünk-e mindent ellene? Megtettünk-e mindent egymásért, amikor ránk szakadt? Másként tesszük-e a dolgunkat, miután tanúivá lettünk? Talán nem is Istent kell keresnünk a romok alatt, hiszen „az Úr nem volt ott a földrengésben… (…), az Úr nem volt ott a szélben… (…), az Úr nem volt ott a tûzben” (1Kir 19, 11–12) – a romok alatt inkább önmagunkat kell, kellene megtalálnunk. g Dr. Korányi András
2005. október 30.
élõ víz
Halott élõk és élõ halottak Gondolatok halottak napjára b Érdekes jelenet lehetett: Jézus felszólított valakit, hogy kövesse õt; az illetõ nem ellenkezett, csak éppen jogosnak látszó haladékot kért. Nem utasította vissza Jézus szavát, csak közbevetette: „Uram, engedd meg, hogy elõbb elmenjek, és eltemessem apámat.” Egyáltalán nincs kizárva, hogy ez a valaki apja halála és temetése utánra kér haladékot. Majd ha meghalt az apám, és eltemettem. Beteg, öreg, nem sok van neki hátra. S akkor jövök, és követlek. Jézus azonban nem enged haladékot: „Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj el, és hirdesd az Isten országát!” (Lk 9,59–60).
jelenen, hanem az Isten által biztosított jövõn van. Nemcsak emlékezünk szeretteinkre, nemcsak letudjuk a koszorúáldozatot a temetõben, hanem elõretekintünk az örök élet üdvösséges valóságára. Mert az örök életnek kárhozatos valósága is van, de hitünk által mi az üdvösséges valóságra tekintünk elõre, ezért még a halottak napja táján is döntõ a számunkra az Úr Jézus fentebb idézet szava: az Isten országát hirdesd! Mert hit által ott lehet a mi helyünk, szeretteinkkel együtt!
TÓTH ZSUZSANNA FELVÉTELE
Jusztinosz, a Kr. utáni 2. század közepén élõ keresztény apologéta (hitvédõ) I. apológia címû mûvében elsõsorban nem a halál utáni élettel és a feltámadás keresztény tanításával foglalkozik, ám mégis fontos megjegyzéseket tesz ezzel kapcsolatosan. Az I. apológia XXIV. 2. számú koordinátája szerint olyasmit olvasunk, ami eredetileg a római császárnak és udvari körének volt címezve, és amit így a halottak napja táján érdemes lenne nekünk is megszívlelni, megfontolni: „Csak azt az egyet vethetitek szemünkre, hogy nem imádjuk a ti isteneiteket, és a halottak sírjára nem viszünk ital-, illat- és ételáldozatokat meg koszorúkat.” Jusztinosz filozófus (is) volt. Annyiban mindenképpen, hogy megszólított vitapartnereit elgondolkodtatni szerette volna. Ennyiben – itt, a 21. század zûrje közepette – nekünk is szabad filozófusoknak lennünk, vagyis célunk és törekvésünk lehetne kortársaink elgondolkodtatása. Most, amikor megindul a roham a temetõink ellen. Amikor a szeretet elmulasztott áldozatát – tudat alatti szinten – akarják százezrek és milliók pótolni. Méregdrága virágkoszorúk tömege kerül még a legkisebb temetõbe is. Néhány nappal az álszeretet rohama után fonnyadni, korhadni kezdenek ezek a több (tíz)ezer forintos áldozati koszorúk, és a temetõk karbantartói, dolgozói tonnaszámra szállítják a kókadt, fonynyadt, megfázott, megfagyott, a hidegtõl és az õszi levegõtõl nyálkássá lett áldozati virágkoszorúkat – félelmetes hegyekbe tornyozva – a szemétdombra. Jusztinosz a 2. század közepén azt mondta, hogy a hívõ keresztények semmiféle áldozatot nem mutatnak be a halottak sírjainál, és koszorúkat sem visznek oda. S ennek egyszerû a magyarázata a kereszténnyé lett filozófus szerint: a döntõ hangsúly nem a múlton, nem is a
Jusztinosz az idézett mûben – I. apológia, XVIII. – arról ír, hogy a halálunk után sem veszítjük el az érzékeinket, szó szerint „a halál után is érzékel a lélek”, és „abban reménykedünk, hogy a halott, a földbe temetett testünket egykor visszanyerjük, mivel állítjuk, hogy Istennél semmi sem lehetetlen”. Természetesen az sem lehetetlen, hogy Pál apostol 1Kor 15-ben adott tanítása szerint elgondolkodjunk a testi feltámadás mennyei titokzatosságáról. Aligha szükséges bele-
bonyolódni olyan kérdésekbe, amelyeket csak a földhözragadt elme tesz fel – például hogy a púpos púposként támade fel stb. –, hanem Istenre merjük bízni a feltámasztás és az összeszedésünk nagy titkát. Jusztinosz éppen ebben az összefüggésben említi az Úr Jézus szavát arról, hogy vannak dolgok, amelyek embereknél lehetetlennek tûnnek fel, „de Istennél minden lehetséges” (Mt 19,26). Ezért Jusztinosz hitvallása a pogány császár és szellemi környezete számára maradandó írásban arról tesz bizonyságot, hogy minden elhunyt „Isten rendeletére feltámad, és magára ölti a halhatatlanságot”. Éppen ezért, keresztény hitünkbõl fakadóan, legalább nekünk tudnunk kell, hogy mit nem cselekszünk, és mit cselekszünk, amikor a halottak napja alkalmából visszük temetõinkbe a méregdrága virágkoszorúkat! Nem áldozatot hozunk, hanem rendbe tesszük a sírt, az emlék szomorú építményét, de azzal a látó hittel, hogy mi Isten országába készülünk hit által, szeretteinkkel együtt. S hitben elhunyt szeretteinkre békésen emlékezhetünk, akik Krisztus titkának köszönhetõen mégis élõk (ha innen nézve temetõt látunk is), már elhunyt élõk, Krisztusban (és nem a mi véges, szelektív, fogyatékos emlékezetünkben) élõk, azaz halott élõk! Ám ha hitbeli kilátás nélkül tolakodunk, tapodunk ki temetõinkbe, akkor élõ halottak vagyunk, akik eltemettük önmagunkat a mulandó anyaghalmaz felbomlás felé gyûrõdõ valóságának a (sír)mélységébe. Ez az a nagy negatív gravitáció – az antianyag és/vagy fekete lyuk mintájára –, amely a Krisztus átszögezett kezébe való kapaszkodás nélkül beszippant és elnyel, mint a beszakadt kanális az õszi falevelet. A názáreti Jézus ma is megszólít, s mindig megtalálja a módját, hogy miképpen. Talán éppen e sorokon keresztül: Kövess engem! A megbízatás: Isten országának hirdetése! Ennek az ügynek a képviselete hitbeli magatartásunk – hiszen nem csak a prédikáló pap hirdeti az Isten országát, az örök üdvösséget. Ott a temetõben, illendõen rendezett sír mellett szerény virággal emlékezzünk, de igét olvasva, imádkozva, bûnbánatot tartva, azaz hittel és bizalommal a mi Urunk, Jézus Krisztus iránt. g R. J.
GYERMEKVÁR
5. Az idõ gyorsan telt, Anita meg Kriszti számára pedig természetes lett, hogy hittanra járnak. Sok érdekes történettel, vidám dallal és izgalmas játékkal gazdagodtak az órákon. Jól érezték magukat ebben a kis közösségben. A mai alkalommal Klári néni egy réges-régi és nagyon nagy családról beszélt. Ennek a tagjai egy csodálatosan gazdag országban, Egyiptomban telepedtek le, és itt éltek sok éven át. Ám egyszer csak az egyiptomiak üldözni kezdték, és nehéz munkára fogták õket. A helyzetük még nehezebb lett, amikor az ottani király, a fáraó, ennek a népnek még az újszülött kisfiait is el akarta pusztítani. Azt a kisfiút azonban, aki késõbb Isten embere és a nép szabadítója lett, mégsem tudták megölni. A gyermeket az édesanyja egy kosárkában a Nílus folyó vizére tette, és az Úrra bízta. Valószínûleg õ maga is meglepõdött, hogy Isten milyen különös megoldást talált ki a fiúcska megmenekítésére. A fáraó lánya
talált rá a folyó hullámain bukdácsoló kis kosárra és benne a babára. Õ neveltette fel, viselte gondját, a fiú így a palotában biztonságban lehetett. Azonban egy nap megölt egy egyiptomit, ezért menekülnie kellett a fáraó haragja elõl. Egy zsidó pap házában talált menedéket, ahol meg is házasodott. Isten azonban nagy feladatot bízott rá. Az Úr megjelent neki egy égõ csipkebokorban, hogy szóljon hozzá. Tanította, nevelgette, és végül minden körülmény úgy alakította az ekkor már felnõtt férfinak az életét, hogy alkalmas legyen a neki szánt feladatra. Az Úr ugyanis azt parancsolta neki, hogy vezesse ki a zsidó népet az egyiptomi rabszolgaságból. Anita csillogó szemmel hallgatta a történetet. Hát minden, minden, ami történik az emberrel, az formálja, erõsíti, terelgeti, hogy jobban tudja majd ellátni a rábízott feladatot! Hiszen ez nagyszerû! – Bizony – mondta a tanító néni –, az Isten mindenkinek az életét alakítja, min-
b A téma és a cím nemcsak az utcán hever, hanem idõnként az út melletti óriásplakátokon is. „Élsz? Vagy csak létezel? Tedd emlékezetessé az életed!” Ezeket az öles betûkkel írt kérdéseket, illetve a felszólítást egy fõút szélén álló hirdetõtáblán olvastam, éppen szemben a városi köztemetõvel. Ilyenkor, halottak napja környékén az eredetileg valamilyen autócsodát reklámozó provokatív mondatok más, új értelmet nyernek az arra közlekedõk számára. Mintha a temetõbe igyekvõ látogatóknak szánta volna a Nagy Rendezõ a „Lenni vagy nem lenni?” hamleti dilemma mai változataként ezeket a valóban életfontosságú kulcsszavakat, miközben a temetõ fõkapuja felett évtizedek óta ez a korántsem reklámízû kijelentés olvasható: „Feltámadunk”. De ma kinek tûnik ez fel?
Az e földi léten átutazót megcsapja a mulandóság szele, és néhány percre gondolkodóba ejti a váratlanul elé került „útszéli” kérdés és felszólítás. Hogyan nyerhet új értelmet a létezésem? Milyen is az, amikor valóban élek, és nem csak létezem? Mivel tehetném emlékezetessé ezt a földi életemet? Érezzük, hogy ezek már személyes létkérdések; de az igazi, a helyes válaszok nem óriásplakátokról tudhatóak meg. Van-e egyáltalán jó felelet, és az hogyan lehet a sajátommá?
mélyesen nekem, élõ Igéjében. Azt pedig már nyelvtanból is tudhatjuk, hogy az ige cselekvést, történést és létezést kifejezõ szó. Isten igéje pedig Jézus Krisztus. „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” Jézus – Isten, egylényegû az Atyával; valljuk az egész kereszténység közös kincse, a Niceai hitvallás szavaival. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” Ez az élet lehet mindazoké örökre, akik hittel
Egymondatos személyes válaszomat nem titkolhatom el; kétezer éves, de ma is mindenki igent mondhat rá: Úgy szeretett Isten engem, hogy egyszülött Fiát adta a keresztre érettem, helyettem és miattam; hogy ha én hiszek õbenne, nem veszek el, hanem örökké élek vele! Honnan tudom ezt? Isten kijelentésébõl: a Szentírásban olvasható ez az „arany evangélium” (Jn 3,16). Mi az ára ennek az életnek? Istennek a legdrágábba, Fia életébe került; számomra ingyen van, kegyelembõl. Mit kell tennem, hogy örökre emlékezetessé, tehát örökké tartóvá tegyem az életem? Meg kell hoznom a hit merész döntését, amellyel rábízom magam Jézusra, testestül-lelkestül, amint vagyok, sok bûn alatt. Hogyan tudom, hogy mindez igaz, és beteljesedik az ígéret? Maga a teremtõ, megváltó és megszentelõ Isten jelentette ezt ki sze-
befogadják õt a szívükbe, az életükbe, mert „azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ (Jézus Krisztus) nevében”, s ezáltal „Istentõl születtek” újjá (Jn 1,1.3–4.12–13). „Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektõl született.” (Jn 3,7–8) János evangélista szavaival kíséreltem meg indokolni az óriásplakát által kiprovokált válaszomat. Hasonlóképpen igényli Jézus önkijelentése és kérdése minden olvasó saját személyes válaszát: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszede ezt?” (Jn 11,25–26) g – garai –
H E T I Ú T RAVA LÓ
Kedves Gyerekek! b A Füller Tímea által írt sorozat fõhõse Anita, aki szüleivel új városba költözött, és ott kezdte el a tanévet. Kalandjairól a mostanin kívül még egy alkalommal olvashattok a Gyermekvár rovatban. A történet végén találtok egy rejtvényt is; a megfejtést küldjétek el a szerkesztõség címére (Evangélikus Élet szerkesztõsége, 1085 Budapest, Üllõi út 24.). A borítékra írjátok rá: Gyermekvár. A hatodik rész után sorsolást tartunk, amelyen három szerencsés megfejtõ ajándékcsomagot nyer. Aki minden alkalommal beküldi a helyes megfejtést, annak a neve hatszor kerül a kalapba, így nagyobb esélye van arra, hogy nyerjen.
Hogyan tedd emlékezetessé az életed?
Rovatgazda: Boda Zsuzsa
den helyzetben jelen van szeretetével, és mindent képes a javunkra fordítani. Anita és Kriszti egymásra mosolyogtak. A kislány közben egymás alá írta a számára legfontosabb szavakat a történetbõl, és nevetve fedezte fel, hogy egy kis betûrejtvényt készített, amelybõl egy értelmes új szó bukkant elõ. Fejtsétek meg ti is, a megjelölt négyzetek betûit pedig olvassátok össze! Kit takar ez a név, és mi a jelentése? Nézzetek utána!
1. Itt lakott a nép. 2. Így hívták ott a királyt. 3. Ez a jelenség csalogatta a csipkebokorhoz. 4. Teendõ más szóval. 5. Ennek a folyónak a vizére tette a kisfiút az édesanyja kosárban.
A királyok Királya és uraknak Ura, akié egyedül a halhatatlanság, a tisztelet és az örökkévaló hatalom. (1Tim 6,15–16) Szentháromság ünnepe után a 23. héten s a reformáció hetében az Útmutató reggeli igéi a mi Urunk és Istenünk dicsõségérõl, országáról és népérõl szólnak. Jézus egy az Atyával, az õ neve is ez: „uraknak Ura és királyoknak Királya” (Jel 17,14; 19,16). Bibliavasárnap arról tanít a Szentírás, ami felõle íratott meg: „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítõül…” (Fil 3,20). Két világ polgáraiként élünk e földön, de nem e világból valók vagyunk, ha Istent Urunknak és Királyunknak fogadjuk el, s neki adjuk meg a tiszteletet és dicsõséget. Õ nem adót kér tõlünk. Mi egész életünkkel teremtõ, megváltó és megszentelõ Istenünk adósai vagyunk. Ezért az Úr Jézus felszólításának a második részét is teljesítsük: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Mt 22,21) „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk és benne bíznunk.” Luther Márton Kis kátéja szerint ezt várja tõlünk az Úr, „aki Jézus Krisztus Urunkban eljött hozzánk és teljes értelemben a mi Istenünkké lett”. A reformáció népe errõl így tesz bizonyságot: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsolt 46,8.12) Luther 488 éve újra felfedezte életünk igazi alapját: „…más alapot senki sem vethet a meglevõn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3,11) Isten igazsága minden emberé lehet, kegyelembõl hit által. Luther a kegyelmes Istent kereste, s az igében választ talált: „Az igaz ember pedig hitbõl fog élni.” (Róm 1,17) Pállal együtt mi is boldogan valljuk: „…hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétõl függetlenül.” (Róm 3,28) S már e földön boldogok lehetnek, akik egyedül Jézus Krisztust vallják Uruknak: „Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bõséges a mennyekben…” (Mt 5,12) De „jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! (…) Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne!” A bálványimádás bûnébõl az élõ Istenhez kell megtérni: „…csendesedjék el elõtte az egész föld!” (Hab 2,19–20) A halottak emléknapján különösen is élesen csendül meg szívünkben az élõk Istenének szava: „De ha nem hisztek, nem maradtok meg!” (Ézs 7,9) A reformáció során helyreállított és megtisztított újszövetségi gyülekezet Isten szent temploma; Pál által ezt üzeni népének az uraknak Ura: „…minden a tietek. Ti viszont a Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,22–23) A zsidók hármas váddal illették Jézust a helytartó elõtt, aki semmi bûnt nem talált benne. „Te vagy a zsidók királya?” (Lk 23,3) Péterrel megvallhatjuk: õ a mi Urunk, üdvözítõ Jézus Krisztusunk! A reformáció népe „házi” feladatot is kap az apostoltól: „…növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk (…) ismeretében. Övé a dicsõség most és az örökkévalóságban!” (2Pt 3,18) „Jézus Krisztus az, / Isten szent Fia, / Az ég és föld Ura, / Õ a mi diadalmunk.” (EÉ 254,2b) g Garai András
9
2005. október 30.
krónika
Szopori Nagy Lajos halálára Szopori Nagy Lajos (1935–2005) élete utolsó éveiben egyházunk folyóiratának, a Credónak a munkatársai közé tartozott. Mint szerkesztõ bátran állíthatom: ebben az idõszakban nem volt olyan evangélikus szerzõnk, akivel akkora szerencsénk lett volna, mint vele. Világosan értette és helyeselte a periodika célkitûzését: nem bocsátkozott ugyan elvi fejtegetésekbe, de – számomra megtisztelõ – barátsága, egyegy megjegyzése, állandó és szíves segítsége mindennél többet jelentett. Mindig minõségi munkával érkezett: amit lefordított, magyar szövegként életre kelt. Én már így olvastam, hiszen finnül nem tudok. Lajos filológiai készségérõl, alaposságáról inkább közvetve gyõzõdhettem meg, versfordításai azonban rögtön megmutatták, hogy igazi mûvész. Amit kaptunk tõle, sohasem volt lapos, unalmas. Igaz, a minõség önmagában is kizárja az unalmat, de azt sem szabad elfelednünk, hogy a kortárs finn irodalom talán legjobb magyar ismerõjeként okosan és kiváló arányérzékkel válogatott folyóiratunk számára. Még megengedte az Isten, hogy a Sirkka Turkka-versek fordítását – halála elõtt másfél hónappal – elküldje címünkre. Úgy tapasztaltam, hogy igen nagy önfegyelemmel viselte sorsát; de amikor a költõnõ sötét tónusai magyarul is megszólaltak, talán az a Szopori Nagy Lajos vallott, aki saját szenvedését is a mûfordításba rejtette. És most itt az idõ, meg kell vonnom egy szolid, rövidre szabott munkatár-
si kapcsolat mérlegét. Hat dupla számban – az utolsó még elõttünk – negyven-egynéhány oldal: hat kortárs szerzõ rövid bemutatása, két elbeszélés, egy rövid prózaciklus, huszonhat vers. A finn irodalom hazai recepciójához képest úgyszólván elenyészõ mennyiség: a kapcsolat rövid volt, a folyóirat ritkán jelent meg. És mégis…, huszonhat valódi vers igen nagy érték. Úgyszólván karcsú kis kötet. Ha valaki a finn irodalmat s különösen a finn költészetet szereti, észben kell tartania folyóiratunk 2002–2005-ös számait. Önfegyelmét és munkabírását õseitõl, a Sopron megyei magyar parasztgazdáktól örökölhette Szopori Nagy Lajos. Beleérzõkészsége, kifinomult hallása talán személyre szólóbb adomány. A finn föld és a finn irodalom iránti szeretete pedig titok: életútjában vannak ugyan támpontok, amelyek az érdeklõdés korai megjelenését bizonyítják, de az életrajzi adalék nem magyarázat. Márciusban, a hetvenedik születésnapján talán úgy lehetett összegezni pályáját: nehéz korszakban is tudta kamatoztatni tehetségét. Aztán sokkal rövidebb, de – bizonyos szempontból – sokkal gyötrelmesebb korszak következett, s mégis maradt ereje… Elküldte az utolsó mûfordításokat. Míg végül Isten határt szabott a kísértésnek, s most fájó szívvel, de az õ akaratában megnyugodva búcsúzunk. g Mányoki János
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2005. október 30. Szentháromság ünnepe után 23. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Fil 3,17–21. Alapige: Jn 20,30–31. Énekek: 461., 44. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Simon Attila (teológushallgató); de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hûvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Vári Krisztina; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerõfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. (orgonazenés áhítat) Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, úrv.) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lõcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) dr. Korányi András; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hõsök tere 11. de. 10. (reformációi, úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; du. 6. (reformációi) Szabó Lajos református lelkész; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Gyõri Gábor; du. 6. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Gyõri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széll Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyõri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza.
I S T E N T I S Z T E L E T I R E N D / 2005. október 31. Reformáció ünnepe. Liturgikus szín: piros. Lekció: Mt 5,1–10. Alapige: Zsolt 36,6–10. Énekek: 254., 258. I., Bécsi kapu tér de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (Luther-film vetítése) Bence Imre; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. du. 6. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy–Békásmegyer, III., Mezõ u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér du. 6. (úrv.) Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36–38. du. 6. (úrv.) Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 6. Kovács Áron; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllõi út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a du. 6. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31–33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; Kõbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 11. (úrv.) Blázy Árpádné; du. 6. (úrv.) Blázy Árpádné; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. du. 6. (úrv.); XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Szirmai Zoltán, Szloboda József; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) du. 6. (úrv.) Bátovszky Gábor; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Pestszentlõrinc, XVIII., Kossuth tér 3. du. 6. Hulej Enikõ; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széll Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (úrv.) Gyõri János Sámuel; du. 6. (meditációs) Gyõri János Sámuel; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; du. 6. (ökumenikus) elõadást tart: dr. Varga Gyöngyi; Budaörs, Szabadság út 75. du. 6. (úrv.) Endreffy Géza.
g Összeállította: Boda Zsuzsa
Huszár Gál, a nyomdász és püspök Négyszázharminc évvel ezelõtt egy reformációt pártoló patrónus, báró Forgách Imre komjáti földesúr ezeket a sorokat írta be naplójába: „Huszár Gál úr, az én második atyám, s mindenkinél kedvesebb barátom, nagy képzettségû teológus, Isten evangéliumának páratlan hûségû és fáradhatatlan hirdetõje, a jók nagy gyászára és fájdalmára, Pápa városában, 1575. október 23-án pestisben elhunyt…”
FOTÓ: BARCZA JÁNOS
10
A debreceni Huszár Gál-szobor Ma már csak a romjai láthatók Vas megyében a török idõkben elpusztult, egykor Vadászülésnek nevezett, Boba és Kemenespálfa közötti településnek, ahol – az újabb kutatások szerint – nyomdász-reformátorunk megszületett 1512 októberében. Korának modern kommunikációs lehetõségére, a nyomda varázsára már korán, krakkói egyetemi évei során felfigyelt a sziléziai Vietor Jeromos tevékenysége láttán. Késõbb, amikor a Pozsony megyei Vizkelet eretneknek bélyegzett plébánosaként háromszorosan kiátkozták, és a reformációt pártoló Miksa trónörökös oltalma alatt a Moson megyei Óvár prédikátora lett, ismét feltámadt benne a nyomdászat iránti érdeklõdés. Talán még a korszak kutatói közül is kevesen figyeltek fel annak a történelmi találkozásnak a jelentõségére, amely 1557-ben a lengyel származású neves nyomdász, Hoffhalter Rafael bécsi otthonában összehozta a negyvenöt éves Huszár Gált az alig huszonkét éves „pesti fi” Bornemisza Péterrel. Az óvári prédikátor az igehirdetései miatt, az egyetemista diák az ekkorra elkészült Magyar Elektrájának a kézirata végett kereste fel Hoffhaltert. A találkozás nemcsak e két magyar reformátor életre szóló barátságát, hanem a 16. századi magyar protestáns média megszületését is eredményezte. Bécsi tárgyalásainak eredményeként Huszár kölcsönpénzen nyomdát vásárolt. Matricákat – betûanyákat – és fametszetes iniciálékat vett. Óváron azután rézmetszetet készítõ mûhelyt állított fel, és beszerezte Nádasdy Tamás egykori nyomdájának díszítõdúcait is (ezeket késõbb átörökítette Bornemiszára, akit segédül maga mellé is fogadott). Tüstént hozzálátott saját prédikációs kötetének, majd egy évvel késõbb Sztárai Mihály népszerû iskoladrámájának a kinyomtatásához. Érezte, hogy az idõ sürgeti, mert röviddel e két mû megjelenése után Oláh Miklós érsek eltiltotta a további nyomdászattól. Huszár Gál kommunikációs tevékenységét annál is inkább nagyra kell értékelnünk, mert a korábbi hazai nyomdák kizárólag fõurak anyagi támogatásával jöttek létre. Hosszabb-rövidebb ideig így mûködött a Nádasdyak sárvári, a Batthyányak németújvári, a Bánffyak alsólendvai vagy a Zrínyiek monyorókeréki nyomdája. A magyaróvári kezdeményezés volt tehát az elsõ önálló, saját pénzen vásárolt nyomda, mely végigkísérte a reformátor további zaklatott életútját. Huszár Gál magyaróvári oktató-nevelõ munkája is figyelmet érdemel. Patrónusához 1558-ban írt levelébõl tudjuk, hogy saját költségén iskolát létesített, a szomszéd
falvakba pedig kiküldte tanítványait, hogy gondozzák a híveket, mert úgy látta, hogy „a semmittevõ, csak hasuknak élõ elöljárók a népet elhanyagolják”. Óvár után vándorbotja Kassa városába vitte: itt a magyar evangélikus gyülekezet prédikátori tisztébe iktatták be, majd részt vett az „öt városok” kisszebeni zsinatán. Sikerült kinyomtatnia a még Óváron elkészített énekeskönyvét, de itt is rövidre volt szabva az ideje: az egri érsek elfogatta, börtönbe záratta. Az õt hûségesen Kassára is elkísérõ Bornemiszának regényes körülmények között sikerült urát kiszabadítania. „Liberavi dominum Gallum” – olvassuk utóbb Bornemisza Volaterranus-kötetében. Huszárnak már egy év után menekülnie kellett Kassáról: Debrecen volt a cél, oda menekítette nyomdáját is, ott tudott – igaz, csak tizenhat hónapig – együtt dolgozni Melius Juhász Péterrel. Neki ajánlotta akkor elkészült, sokáig elveszettnek hitt mûvét, amelynek A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek címet adta. A rövid közös munka eredményeként Melius Juhász is ki tudta nyomatni több mûvét, bár nem volt felhõtlen a két, más-más hitvallást követõ reformátor együttmûködése. Huszár gyors távozását mégsem ez, inkább a török betörés indokolta. II. Bajazid szultán rendeletébõl nyilvánvaló lett, hogy a török uralom nem tûri meg a területén a tipográfiát. Huszár ezért jobbnak látta felszerelésének egy részét idejében Nyugatra, Habsburg-Magyarországra menekíteni. Ez sikerült is, hiszen nyomtatványainak típusai és díszei fennmaradtak az ottani késõbbi kiadványaiban. Családjával együtt Nagyszombat városába menekült, ahol rövid ideig ispotályos lelkészként mûködött. Ám Oláh érsek tüstént panaszt nyújtott be a királynak, mert a rebellis prédikátor „veszélyezteti a pápista hitet és a rendet”. Ezért ismét tovább kellett lépnie. Komá-
kezõ, fõúri Forgách család, amelynek egyik tagja szemtanúja volt a nevezetes kassai „börtönszabadításnak”. Komjáti földesura, a protestánsbarát fiatal Forgách Imre örömmel vette oltalmába a sok viszontagságot megélt reformátort. Huszár Gál ekkorra nyomdájának már csak a töredékét tudta megõrizni, segítségére volt azonban a gondviselés. Egyfelõl ebben az idõben Nyitra vidékén – elõbb Galgócon, majd Semptén – a Salm grófok védelme alatt mûködött régi barátja és munkatársa, Bornemisza Péter. Nyomdájukat közösen kiegészítve újra nekikezdhettek a közös missziói vállalkozásnak. Másfelõl az isteni gondviselés újabb kaput nyitott a számukra ezekben az években. Oláh Miklós érsek 1568-ban meghalt, székének betöltését azonban politikai okok még késleltették. Ez a kedvezõ idõszak alkalmasnak kínálkozott arra, hogy „a pápistaságnak e két kemény pörölye” megvalósíthassa régi tervét: egy önálló evangélikus püspökség megszervezését. Csallóköz–Mátyusföld hányatott sorsú nyomdász püspöke gyülekezeti látogatásai és lelkipásztori munkája mellett egy számára rendelt rövid kegyelmi idõszakban, 1573–74-ben sorra kiadta Bornemisza posztilláinak elsõ kötetét, illetve saját énekes- és imádságoskönyvét, adventi és karácsonyi prédikációit. E széles körû tevékenység azonban ismét kivívta a restaurációs erõk haragját. Az egyházi teljhatalmat gyakorló Telegdi Miklós püspök hajszát indított a reformációt pártoló fõurak és prédikátoraik ellen. Huszár Gál kénytelen volt a püspök joghatóságától független Pápa városába menekülni. A protestáns patrónusok védelme alatt álló Pápán ekkor az ugyancsak hányatott életû Sztárai Mihály volt az egyik prédikátor. Sopron is meg akarta hívni lelkészének, s talán ez a bizonyta-
Részlet Huszár Gál 1574. évi komjáti graduál-énekeskönyvébõl rom fõkapitányának a meghívását fogadta el, és családját hátrahagyva a dunai naszádosok és a hozzájuk tartozó huszárok lelkipásztoraként szolgált tovább. Ismét feljelentették, mert „mindkét nembeli sok katolikust a saját eretnekségébe belevon”. Mint ûzött vad cikázott több éven át Nagyszombat és Komárom között. Nagyszombati hívei a városhoz közeli Rózsavölgy nevû faluban rejtették el néhány hónapra, onnan azonban a jezsuiták miatt ismét menekülnie kellett. Ebben segítségére lehetett a Nyitra megyében tekintélyes birtokokkal rendel-
lan gyülekezeti helyzet is elõsegítette Huszár Gál jelentkezésének az elfogadását. 1574 nyarán úgy tûnt, hogy Huszár Gál, az exuláns szuperintendens és Dávid fia, az ifjú pápai rektor végre együtt szolgálhatja a reformáció ügyét. A vidéken már öt éve pusztító pestisjárvány idején, 1575-ben azonban a „kemény erkölcsû” Sztárai, majd Huszár Gál is Istentõl kapott küldetése végéhez ért. Reformátoraink szolgálata, fáradhatatlan példamutatásuk, lángoló Krisztus-hitük ma, négyszázharminc év távlatából is gyümölcsöt terem. g Dr. Fabiny Tibor
2005. október 30.
mozaik
Az aranyvirág b Az elmúlás, a halál gondolata egyre inkább elõtérbe kerül az õsz beálltával, amit a novemberi kert, a pihenni térõ természet hangulata csak tovább fokoz. Ilyenkor legfõképpen a krizantém az, amely a kertekbõl vagy a virágárustól – mint a múló év utolsó virága – szeretteink sírjára költözik. A krizantém több országban – például Angliában – egyáltalán nem a halottak napjához kötõdik. A vasárnapi ebédhez megterített asztalon éppúgy elõfordulhat, mint egy születésnapi virágcsokorban.
Számos növényfaj tartozik a „krizantém” elnevezés körébe. A nálunk ismert növény kínai eredetû. Már az ókorban, illetve a Krisztus elõtti 6. században is ismerték, nemesítették, és a különbözõ fajtákat olyan mesébe illõ nevekkel látták el, mint Aranycsengõ, Alabástrom medence vagy Bíbor rákolló. A krizantémnak a történelem során gazdag jelentésvilága, szimbolikája alakult ki. Kínában az õsz jelképe, valamint az erényesség és a hosszú élet megtestesítõje. Ugyanakkor a magányosság szimbólumának is tartották, mert a hivalkodó tavaszi virágoktól félrehúzódva, elkülönülve a õsz nyugalmát élvezi és teszi széppé. A kínaiak körében az év bizonyos napján szokás volt krizantémbort inni annak érdekében, hogy hosszú életûek legyenek. A hinduk és buddhisták számos szertartáshoz használják ma is, például fehér és sárga virágfejekbõl készített füzérrel díszítik a templomokat, szobrokat és oltárokat. Kínában fõleg a szokatlan színû, formájú fajták a kedveltek, melyek olykor igen tekintélyes pénzekért cserélnek gazdát. A koreai mûvészetben a négy „nemes növény” egyike-
EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL
szirmú krizantém a japán császárság és a hosszú élet jelképe; a japán zászlón látható piros kör is egy stilizált krizantém. Kínai eredete ellenére a krizantém Japánból került Európába az 1700-as évek elején. Elõször Hollandiában, majd Franciaországban, késõbb Angliában terjedt el. 1830 óta nemesítik, és az 1930-as évektõl intenzíven termesztik. Míg az 1950es évekig a nagy virágú fajtákat kedvelték, késõbb az egyszerûbb, féltelt vagy szimpla színes virágú fajták váltak divatossá. A növény érdekessége, hogy a nappalok rövidülésének a hatására kezdenek kifejlõdni a virágai. Mint minden más jelentõsebb haszonnövénynek, a krizantémnak is kialakult egy sajátos, európai szimbolikája, melynek eredete vitatott. E szerint a krizantém a pihenés, a nyugalom kifejezõje. Az ajándékba kapott virág üzenete: „csodálatos barát vagy”. A fehér virágú az igazságot, a sárga a mellõzött szerelmet, a vörös a szeretetet jelképezi. A növény gyógyító hatása sem ismeretlen az európaiak elõtt, mely mutatja a természet bõkezûségét: virága ugyanis gyulladás-, illetve vérnyomáscsökkentõ hatóanyagot tartalmaz. Emésztési problémák kezelésére is használható. A sárga krizantém virága a leghatékonyabb a láz és a fejfájás csillapítására. A meleg idõjárás okozta kellemetlenségek ellen, valamint külsõleg alkalmazva szemgyulladás enyhítésére is alkalmas. A szirmok enyhén fanyar ízüknek köszönhetõen kiváló salátaízesítõk. Számunkra idegennek tûnhet, de a Távol-Keleten igazi csemegeként fogyasztják. Bár a köztudatban a krizantém egyértelmûen a halottak napjához, a temetõkhöz kapcsolódik, ez a csodálatos virág színeivel, felhasználási lehetõségeivel, õszi pompájával éppen az élet, az élni akarás jelképe. Nyilván nem véletlenül… g Benkovics Sándor
ÜZENET AZ ARARÁTRÓL
Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla
ként tartják számon a krizantémot a szilva, az orchidea és a bambusz mellett. A növény a 8. század táján került át Japánba, ahol nagyobb jelentõségre tett szert, mint Kínában. A krizantém Japánban hamarosan az uralkodók, tehát az elõkelõség választott jelképe lett, és bekerült a hivatalos címerbe is. A mai napig ünnepet szentelnek neki. Õsidõk óta gyógynövényként is alkalmazzák, amely megõrzi az erõt, és hosszú életet biztosít. A mai napig hûsítõ italokat, teakeverékeket és illatszereket készítenek belõle. Egy háromezer éves kínai legenda szerint a ma Japánhoz tartozó Sárkány-szigeten egy olyan gyógynövény termett, amelynek fiatalító hatása volt, de elvesztette erejét, ha felnõtt ember akarta leszakítani. A császár így gyerekeket indított útnak azzal, hogy hozzák el neki a varázslatos füvet, amely örök fiatalsággal áldhatná meg õt. Varázsfû helyett a gyerekek egy arany krizantémmal tértek vissza. (A krizantém szó szerint aranyvirágot jelent.) A japán legenda szerint Izanagi istent és Izanami istennõt felhõhídon küldték a Földre. Izanami teremtette a szelet, a hegyeket és az óceánokat, ám meghalt, miközben megteremtette a tûz istenét. Izanagi a keresésére indult az alvilágba, hogy visszahozza; rá is talált, ám Izanami maradni akart. Visszatérte után Izanagi levetette ruháit, hogy ezzel megtisztítsa magát. Az ékszerei virágokká változtak: a karkötõje írisszé, a nyaklánca arany krizantémmá. – Immár ezer éve egy tizenhat
A SZERZÕ FELVÉTELE
Regionális evangélizáció Dabason Ebben az évben nem elõször és nem is utoljára adódott lehetõség a Dél-Pest Megyei Egyházmegyében arra, hogy több gyülekezetet is érintõ evangélizációs alkalmat tartsanak. Alberti, Szolnok és Vecsés után október 19. és 21. között Dabason került sor evangélizációra. A három nap folyamán egy-egy bibliai kérdõ mondatra épültek az igehirdetések: Ember, hol vagy?, Ki vagy te, Uram?, illetve Hol van a te testvéred? címmel Endreffy Géza, Ittzés István, illetve dr. Csepregi András prédikált. A templomi igehirdetések után a gyülekezeti teremben folytatódtak tovább az alkalmak, a felvetett témákkal kapcsolatos, kötetlen beszélgetés formájában. A terített asztal mellett Endreffy Géza a növekedõ budaörsi gyü-
lekezet életérõl és az ott folyó, példaértékû munkálkodás titkairól beszélt. Ittzés István az egymás iránti felelõsségre hívta fel a figyelmet: „Ne csak várjuk az embereket, hanem menjünk utánuk, imádkozzunk értük!” Dr. Csepregi András
igehirdetésében rámutatott erõszakot sugárzó kulturális környezetünk veszélyeire, melyek ellen Jézus tanításának ismeretében eredményesen lehet küzdeni. Csakúgy, mint október 8-án a Deák téri országos evangélizáción, ez alkalommal is megállapították, hogy az ilyen típusú alkalmak az esetek többségében a már templomba járó, gyülekezetben élõ, igét hallgató emberek erõsítését, biztatását szolgálják. Tehát nem beszélhetünk a klasszikus értelemben vett evangélizációról, bár annak nevezzük. Reménységünk azonban az, hogy az elhangzottak nem maradnak a templom falai között, és a gyülekezeti tagok is továbbadják a jó hírt. g Kustra Csaba
Tizenöt éves a várpalotai Evangélikus Keresztyén Óvoda Zsúfolásig megtelt templomban ünnepelték Várpalotán a városunkban méltán elismert, nagy hírû óvoda alapításának tizenötödik évfordulóját. Az október 16-i hálaadó istentiszteletre Lassú Tamásné vezetõ óvónõ és munkatársai számos vendéget meghívtak a városból és környékérõl. Az alapító Pintér Mihály esperes mellett Lukáts András helyi református esperes, Nagy Károly római katolikus kanonok, Isó Dorottya veszprémi másodlelkész, Lampért Gábor egykori várpalotai segédlelkész és Tóth Attila várpalotai evangélikus lelkész ünnepélyes bevonulásával vette kezdetét a nagyszerû alkalom. Evangélikus himnuszunk után Tóth Attila a 34. zsoltár szavaival köszöntötte az ünneplõ vendégsereget: „Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!” (Zsolt 34,2; Károli-fordítás) A változatosan összeállított ünnepi mûsorban a legkisebb gyermekek és az egykori óvodások mellett felnõttek, szülõk, nagyszülõk, óvónõk, presbiterek fogadták meg a zsoltáros szavait. (…) A több mint háromszáz éves gyülekezetben mindig fontos szerepet játszott a tanítás és az oktatás. Hrabovszky György (1788–1795) idején árvaházat, majd késõbb népiskolát alapítottak a palotai evangélikusok. Az idõ elõrehaladtával lehetõség nyílott arra, hogy evangélikus keresztény nevelésben részesüljenek a legkisebbek. Istennek hála, városunkban most már keresztény szellemû iskolában folytatása is lehet e magvetésnek. Borbás Zoltán jegyzõ (Várpalota)
Európai és brazíliai Gustav Adolf-egyesületek találkozója Félixfürdõn Fennállásának tizedik évfordulója alkalmával az Arbeitgemeinschaft der Gustav-AdolfWerke und Evangelischer Diasporawerke in Europa und Brasilien (AGDE) szeptember elején a Nagyvárad melletti Félixfürdõn tartotta rendes közgyûlését, a romániai protestáns egyházak 2002-ben alapított Gustav Adolf Munkaközösségének (GAW-Ro) meghívására. Az AGDE ernyõszervezet tagjai közé tizenkét ország tizenhét segélyszervezete tartozik, melyek vezetõi kétévenként osztják meg egymással tapasztalataikat, gondjaikat, sikereiket. Ez alkalommal nyolc ország – Ausztria, Brazília, Csehország, Lengyelország, Németország, Románia, Svédország és Szlovénia – képviselõi voltak jelen. Az ünnepi megnyitó istentiszteletre a nagyváradi evangélikus templomban került sor, amelynek a közelmúltban történt felújítását a Gustav-Adolf-Werk hathatósan támogatta. A konferencián Gustav Reingrabner bécsi professzor az 1555-ös augsburgi vallásbéke tartalmáról, illetve jelentõségérõl tartott részletes elõadást. Ezt követte a romániai protestáns egyházak bemutatkozása. A Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház célkitûzéseit, lehetõségeit és gondjait Köncze G. Árpád esperes ismertette. A konferencia utolsó napján prof. dr. Karl Christoph Epting, az AGDE elnöke – megköszönve az iránta való bizalmat – lemondott tisztségérõl. A távozó elnök bábáskodott az AGDE születésekor, illetve az elmúlt tíz évben vezette a szervezetet. Helyére a jelen levõ képviselõk Verner Horn nyugalmazott bécsi szuperintendenst választották. Mátyás Attila evangélikus lelkész, a GAW-Ro fõtitkára (Nagyvárad) A szerkesztõség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett kéziratokat rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes terjedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu).
HIRDETÉS
Nyílt nap az Evangélikus Hittudományi Egyetemen Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeretettel meghív minden érdeklõdõ középiskolást és gyülekezeti tagot a november 10-én, csütörtökön rendezendõ hagyományos nyílt napra. Jelentkezés és információ a rektori hivatalban: 1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3. Tel.: 1/469-1051, 1/383-4537, fax: 363-7454, e-mail:
[email protected].
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK HIRDETÉS
HIRDETÉS
Rendkívüli kedvezmény a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban Szeretettel várjuk az egyéni érdeklõdõket, családokat, csoportokat, gyülekezeti vagy egyházmegyei közösségeket központunkba, ahol lehetõség van üdülésre, pihenésre, illetve konferenciák megrendezésére is. Október 26-tól november 6-áig és december 5-tõl 18-ig extra kedvezmény: 1900 Ft /fõ /nap – teljes ellátással. December 27-tõl február 28-ig a kedvezményes díj 2500 Ft/fõ /nap. Jelentkezni lehet közvetlenül az intézményben: 87/464-107. HIRDETÉS
Felvételi hirdetés A Budapest-Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2006/2007-es tanévre, olyan jelenleg 4., illetve 8. osztályos keresztény tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Kollégiumi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint iskolánkban szerezhetõk be, és letölthetõk az iskola honlapjáról (www.deg.sulinet.hu) is november 8-tól. November 12-én, szombaton 10 órától tájékoztatót tartunk a szülõknek és a gyermekeknek iskolánk mûködésérõl és hagyományairól. Minden érdeklõdõt szeretettel hívunk és várunk. A jelentkezés határideje 2006. február 15. Kérjük, a jelentkezési lapokat a gimnázium címére küldjék el vagy személyesen adják le. Címünk: 1052 Budapest, Sütõ u. 1.
11
Meghívó Szeretettel várunk minden érdeklõdõ fiatalt az EKE ifjúsági bibliatanulmányozó hétvégéjére november 11–13. között Piliscsabán, a Béthel Missziói Otthonban. Az alkalom témája: „Keressétek elõször Isten országát és az õ igazságát…” (Mt 6,33) Hogyan keressük Isten akaratát? Bibliatanulmányozás a gyakorlatban. A program péntek délután 18 órától vasárnap 13 óráig tart. Jelentkezni, illetve bõvebb információt kérni az EKE Alapítványnál lehet: 1068 Budapest, Szondi u. 95. Tel./fax: 1/332-7063; e-mail:
[email protected]; honlap: http://eke.lutheran.hu. HIRDETÉS
A Melczer János Alapítvány ezúton is köszöni az 520 154 Ft szja-felajánlást, melyet táboroztatásra, kiadványok, könyvek és számítógépasztal vásárlására fordított.
Elfogadhatatlan zárszámadás b A zárszámadási törvényjavaslat október 24-i vitáján az Országgyûlés elfogadta a költségvetési és pénzügyi bizottság javaslatát. A történelmi keresztény egyházak tiltakozásukat fejezik ki.
A zárszámadási törvényjavaslat tegnapi vitáján a költségvetési és pénzügyi bizottsági javaslatát elfogadta az Országgyûlés. A Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetõi – az eddigi évek gyakorlatán alapuló szakértõi számítások alapján – 1,917 milliárd forintot tartanak jogszerûnek és elfogadhatónak. A zárszámadás készítõi ezzel szemben 112 millió forintot terjesztettek elõ. A módosító javaslat nyomán a beterjesztett 112 millió forintot 912 millió forintra változtatta az Országgyûlés. A költségvetési és pénzügyi bizottság javaslata nyomán hozott döntés az egyházak számára – az egyeztetések elmaradása és az eddig ismert számítási elv semmibevétele miatt – továbbra is elfogadhatatlan. Az egyházak vezetõi továbbra is értetlenségüket fejezik ki a kormányzatnak a kérdésben tanúsított, az egyeztetések értelmét is megkérdõjelezõ magatartása miatt. Budapest, 2005. október 25. Erdõ Péter bíboros,
Bölcskei Gusztáv püspök,
D. Szebik Imre,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke
a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke
a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke
12
2005. október 30.
HÍREK, KÖZLEMÉNYEK, ESEMÉNYEK Isten iránti hálával és örömmel adjuk hírül, hogy D. Szebik Imre püspök október 30-án fél 11-kor felszenteli az Encsen felépült új evangélikus templomot. Ünnepi istentiszteletünkre mindenkit szeretettel hívunk és várunk. Kérjük a gyülekezeteket, hogy október 30-án az istentiszteleten imádságban gondoljanak ránk.
Szeretettel hívjuk és várjuk ünnepi istentiszteletünkre, amelynek alkalmával hálát adunk Gondviselõnknek, hogy templomunkat felújíthattuk, és új gyülekezeti házunkat felépíthettük. Hálaadó istentiszteletünk november 5én, szombaton 15 órakor kezdõdik az ösküi evangélikus templomban. Igét hirdet Ittzés János püspök.
A Déli Evangélikus Egyházkerület presbitériuma és közgyûlése november 4-én 10 órakor tartja ülését a Pesterzsébeti Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében (1204 Budapest, Ady Endre út 89.).
A Budafoki Evangélikus Egyházközség november 6-án, vasárnap 10 órakor emlékezik temploma felszentelésének 70. évfordulójára. Az igehirdetés szolgálatát Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese végzi. Az istentiszteleten a Deák téri gimnázium énekkara is közremûködik, valamint levetítésre kerül az elmúlt hetven év gyülekezeti eseményeit bemutató összeállítás. Szeretettel várjuk az elszármazottakat. Az istentisztelet után közös beszélgetésre is lehetõség nyílik.
Somogyvámoson november 6-án 15 órakor a BM lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok felújítását megcélzó pályázata keretében felújított parókia újraszentelési ünnepét tartjuk. A szolgálatot Szemerei János esperes végzi, igét hirdet Ittzés János, egyházkerületünk püspöke. Az ünnepség a felújított parókián kezdõdik (címe: Fõ u. 28.), majd a somogyvámosi evangélikus templomban folytatódik. Minden testvérünket szeretettel hívjuk.
A Rákosszentmihály–Sashalmi Evangélikus Egyházközségben (Budapest XVI., Hõsök tere 11.) november 6-án, vasárnap 10 órakor az istentisztelet keretében a Gabrieli énekkar szolgál Sólyom Richárd vezényletével; az elmúlt századok angol kórusirodalmából adnak elõ.
ÚJ HARANGOT RENDELJEN IFJ. FARKAS TITUSZTÓL MINDEN MÉRETBEN A LEGKEDVEZÕBB ÁRON 30 KG-TÓL 11 000 KG-IG
Kiváló minõség, kitõnõ kidolgozás, kedvezõ ár, hangzásra öntve! Harangvillamosítás, harangtartóállvány-készítés, programozóórák, harangvezérlés telefonról, toronyóra-készítés, -szerelés, alkatrészeladás. REFERENCIA 400 TEMPLOMBÓL!
Harangszó 2003 Bt. Ifj. Farkas Titusz 2200 Monor, Kistói út 26. Tel.: 30/371-9696, fax: 29/410-119 A Harangszó 2003 Bt. a Dévai Szent Ferenc Alapítvány támogatója.
Isten iránti hálával tudatjuk, hogy templomunkat felújítottuk. Ebbõl az alkalomból november 6-án, vasárnap 10 órakor templomszentelési hálaadó istentiszteletet tartunk a makói evangélikus templomban. Igét hirdet Gáncs Péter püspök. Somkuti Gabriella Ajándék mégis címû verseskötetének bemutatója november 8-án 18 órakor lesz a Deák Téri Evangélikus Gimnázium dísztermében. A szerzõvel Pomogáts Béla irodalomtörténész beszélget. A verseket elõadja Frankó Emília elõadómûvész. A kötet a helyszínen megvásárolható. HALÁLOZÁS Kincses Lajosné született Palkovics Julianna diakonissza testvér, lelkészözvegy rövid szenvedés után, nyolcvankilenc éves korában elhunyt. Hamvasztás utáni búcsúztatása november 3-án 15 órakor a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület kápolnájában lesz. Urnájának elhelyezése november 4-én 11 órakor lesz a balassagyarmati temetõben.
Következõ számunkból: Protestáns napok és estek
APRÓHIRDETÉS 1945 elõtti könyveket, könyvtárat vásárolnék. Tel.: 1/340-8016. Az égre mutató kereszt alatt a templomtorony legszebb dísze a toronyóra. Önnél mûködik? Toronyóra-, harangjáték-, haranglengetõ-, vezérlõóra-készítés, -javítás. 5 év garancia. Konkoly Mûvek Toronyóragyára, 1102 Budapest, Állomás u. 14., telefon: 1/260-7065, 30/949-2915.
Ajánló a rádió és a televízió mûsoraiból október 30-tól november 6-ig VASÁRNAP
HÉTFÕ
KEDD
SZERDA
5.45 / tv2 Reggeli gondolatok (30') 10.00 / Duna Tv Reformáció napi ünnepi istentisztelet. Közvetítés a Felvidékrõl, a csallóközi Apácaszakállas református templomából (60') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház (30') 14.00 / mtv Örömhír. Az evangélikus egyház mûsora. Az adásban képes beszámolót láthatunk a százéves fasori, valamint a felújított rádi templomról. Áhítatot tart ifj. Cselovszky Ferenc lelkész. (26') 19.25 / mtv Segélykoncert a székelyföldi árvízkárosult családok karácsonyáért (90')
10.04 / Kossuth rádió Evangélikus istentisztelet közvetítése Kõszegrõl. Igét hirdet Baranyay Csaba lelkész. (60') 11.15 / Duna Tv Wittenberg hajnalcsillaga (magyar ismeretterjesztõ film, 2003) Szerkesztõ: Fabiny Tamás (30') 12.15 / Duna Tv Isten kezében Luther a filmvásznon (27') 15.20 / Duna Tv A reformáció dalai Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos (44') 20.04 / Kossuth rádió Aranyemberek. Gryllus Dániel (evangélikus) zeneszerzõ (31') 21.35 / Kossuth rádió Értsünk szót! (25')
6.00 / Discovery II. János Pál, a béke nagykövete (60') 13.15 / m2 Mozart: Requiem Közvetítés a Zeneakadémia nagytermébõl, felvételrõl (58') 14.00 / PAX Ikonosztáz Gályarab prédikátorok. Koholt vádakkal fogták pörbe a magyar protestáns prédikátorokat 1673-ban. Százan közülük kitartottak hitük mellett, s ezért holtig tartó gályarabság lett a sorsuk… (54') 18.05 / Bartók rádió A magyar zene évszázadai Gyász és vigasz (50') 21.05 / Kossuth rádió Nemzetközi vallási híradó (30')
12.30 / Duna Tv Isten kezében (ism.) (26') 16.05 / mtv Házsongárd emlékezik (15') 16.20 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor a Deák téri gyülekezet fiataljainak közremûködésével (10') 19.30 / Bartók rádió Kultúrhistóriák A kitelepítések (30') 20.35 / PAX (újra mûsoron) Mennyei manna 1. rész: A jövendölés (amerikai gasztronómiai sorozat) Mit ettek és hogyan ünnepeltek Jézus korában? Ízes kalandozás a bibliai idõk konyhájában. Báránysült mustármártással, a bibliai fõszakács kétezer éves receptje alapján. (24')
CSÜTÖRTÖK
PÉNTEK
SZOMBAT
VASÁRNAP
10.05 / Bartók rádió A Rádiószínház Dokumentummûhelye. Pro Patria 1956 (52') 11.45 / PAX Fény elõttem, fény utánam Túrmezei Erzsébet költõnõ portréja (ZMC – 33') 15.15 / Duna Tv Magyar történelmi arcképcsarnok Nagy Imre (15') 20.05 / mtv A temetetlen halott (magyar–lengyel–szlovák film, 2004) Mészáros Márta rendezõ nagy vihart kavart életrajzi filmje Nagy Imre életét mutatja be. (124') 20.35 / PAX (újra mûsoron) Mennyei manna 3. rész: A csodák (amerikai gasztronómiai sorozat) (25')
5.35 / mtv és m2 A Hajnali gondolatok mai adásában evangélikus lelkészt hallhatunk. 12.05 / Duna Tv Isten kezében Kolostor a fenyõk közt (26') 15.00 / PAX Feltámadás a katakombákból (történelmi dokumentumfilm) A vallás a népek ópiuma – ezzel a jelszóval pusztították hetven éven át módszeresen több évszázad kultúrkincseit a Szovjetunióban. (54') 18.25 / PAX A vizsolyi Biblia (ismeretterjesztõ film) Károli Gáspár bibliafordítása forradalmi változást hozott a magyar hitéletbe… (20')
9.35 / Örömhír Az evangélikus egyház mûsora (ism.) (26') 10.04 / Kossuth rádió Református istentisztelet közvetítése Dombrádról. Igét hirdet Sipos Kálmán lelkipásztor. (56') 10.55 / mtv Evangélikus ifjúsági mûsor (10') 12.05 / Duna Tv Élõ egyház Kulturális fesztivál a reformáció ünnepén (30') 16.04 / Kossuth rádió „A kõ marad…” Dokumentummûsor Wass Albert szülõföldjérõl (56') 20.46 / Kossuth rádió Örkény István: Macskajáték Közvetítés a Veszprémi Petõfi Színházból
12.30 / Duna Tv Élõ egyház (ism.) (26') 13.30 / Kossuth rádió Tanúim lesztek! A római katolikus egyház félórája (30') 21.05 / mtv Ecseri tekercsek Amatõr film az 1956-os forradalom napjaiból (50')
Vasárnap Minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Mk 13,10 (Zsolt 86,9; Mt 22,15–22; Fil 3,17 /18–19/20–21; Zsolt 33) A reformáció hetében vagyunk. Figyeljük e héten az újszövetségi igéket „ezzel a szemmel”. Az evangélium – amelyet a reformáció újra felfedezett – arról szól, hogy Isten Jézusért magához ölel bennünket, megbocsátja bûneinket. Evangélikusnak lenni annyit jelent tehát: az evangéliumból élni! S ezt kell továbbadnunk másoknak is. Méghozzá sürgõsen, mielõtt a vég ránk tör, amíg idõnk van!
Hétfõ A két férfi fehér ruhában ezt mondta: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tõletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok õt felmenni a mennybe.” ApCsel 1,11 (5Móz 3,24a; Mt 5,2–10/11–12/; Róm 3,21–28; Kol 1,15–20) Ez az üzenet mintegy „folytatása” a tegnapinak. „Mi nem tudjuk, mi jön, de tudjuk, ki jön” – olvastam egy egyházi lapban. Ez a bizonyosság pedig megmozdít: nem tétlenül állni, hanem tenni, szólni, továbbadni az evangéliumot, és imádkozni a misszió ügyéért.
Kedd Alázzátok meg magatokat az Úr elõtt, és õ felmagasztal titeket. Jak 4,10 (Zsolt 75,8; Hab 2,9–14.19–20; Kol 1,21–23) Érdekes módon a reformáció ünnepe és a halottakra való emlékezésünk egybeesik. Mindkettõnek a komoly intelme: „Alázzátok meg magatokat…” Ez pedig nem valami önmarcangolás, hanem „kereteink” meglátása és az Isten „magasztalása”, nagynak, a „kereteken kívülinek” látása és megvallása – itt kezdõdik a hit, és ennek „koronája”: az Úr „felmagasztal titeket”.
Szerda Jézus ezt mondta: „Valaki érintett engem, mert észrevettem, hogy erõ áradt ki belõlem.” Mikor az asszony látta, hogy nem maradhat észrevétlen, remegve elõjött, eléje borult, és elbeszélte az egész nép elõtt, hogy miért érintette meg õt, és hogy miként gyógyult meg azonnal. Lk 8,46–47 (Zsolt 147,11; Ézs 7,1–9; Kol 1,24–29) Megint a reformáció „szívénél” vagyunk: Jézusnak van ereje gyógyítani, újítani. Erre – hála Istennek – mindnyájan tudunk példát mondani. Egyetlen megoldás: „eléje menni”, „leborulni” és mindent elmondani neki. Igen, Jézust ma is lehet így „érinteni”, s aki ezt teszi, boldogan tapasztalja gyógyító, üdvözítõ erejét.
Csütörtök
VASÁRNAPTÓL VASÁRNAPIG
20.35 / PAX (újra mûsoron) Mennyei manna 2. rész: A születés (amerikai gasztronómiai sorozat) (25')
Új nap – új kegyelem
Mi Krisztust hirdetjük, miközben minden embert teljes bölcsességgel intünk és tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban. Kol 1,28 (Péld 2,6; 1Kor 3,16–23; Kol 2,1–7) Mintha csak reformátor atyáinkat hallanánk. Pedig õk „csak” újra rátaláltak erre az õsi üzenetre! „Mi õt hirdetjük.” Hozzátehetjük: egyedül õt, melléje senki és semmi nem állítható! De „Krisztus által” mindenki teljességre jut! Ez a „felfedezés” minden nemzedék ajándéka és feladata, nekünk is személy szerint.
Péntek Jézus Krisztus mondja: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.” Mt 5,17 (Zsolt 147,15; Lk 23,1–5; Kol 2,8–15) Jézus – és a reformáció – nem a régiek mindenestül való eltörlését jelenti. Sõt: Istennek régtõl fogva hirdetett akaratát Jézus betöltötte. Érdemes ebbõl a szempontból életére, különösen szenvedésének történetére figyelni. Igaz, így is lehet fogalmazni: az ige alapján van, amit el kell hagynunk, s van, amit be kell töltenünk. Hadd legyen imádságunk és szívünk vágya: Köszönjük, Urunk, hogy betöltötted Atyád akaratát, segíts, hogy én is a „betöltõk” között lehessek.
Szombat Az odafennvalókkal törõdjetek, ne a földiekkel. Kol 3,2 (5Móz 8,12.14; 2Pt 3,13–18; Kol 2,16–23) Ebben az igében nem a fizikai „fel” vagy „le” irány a döntõ, hanem a Krisztusra irányuló élet. Felé közeledni, az õ akaratát keresni mindennap. A „törekedés, törõdés” alapszava a „tör”. Mennyi mindenre törünk, s közben „törõdünk” – ezt az irányt pedig elfeledjük mindennapjainkban! Ez nem vesz ki minket az életbõl, de megváltoztatja annak irányát, célját. Mintha új „iránytût” kapnánk a kezünkbe! g Keveházi László
Evangélikus istentisztelet a Magyar Rádióban Október 31-én, hétfõn 10.04-tõl Kõszegrõl közvetítjük a reformációi istentiszteletet a Kossuth adó hullámhosszán. Igét hirdet Baranyay Csaba, a gyülekezet lelkésze.
Reformációi mûsorok a Duna Televízióban Október 31-én (hétfõn), a reformáció ünnepén a következõ evangélikus vonatkozású mûsorok láthatók a Duna Tv-ben: • 11.15: Wittenberg hajnalcsillaga – Bóra Katalin élete • 12.15: Luther a filmvásznon (a némafilmtõl Eric Till Lutherjéig) • 15.20: A reformációi dalai Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos elõadásában • 01.55: A reformáció emléknapja
A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja E-mail:
[email protected] EvÉlet on-line: www.evelet.hu Szerkesztõség: 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-1108; 20/824-5519, fax: 1/486-1195. Szerkesztõségi titkár: Boda Zsuzsa (
[email protected]). Fõszerkesztõ: T. Pintér Károly (
[email protected]). Olvasószerkesztõk: Gyõri Virág vez. szerk. (
[email protected]), Dobsonyi Sándor (
[email protected]). Korrektor: Huszár Mariann (
[email protected]). Tervezõszerkesztõ: Nagy Bence (
[email protected]). Fõmunkatárs: Gazdag Zsuzsanna (
[email protected]) Rovatvezetõk: Bogdányi Gábor – EvElet OnLine (
[email protected]), Hafenscher Károly ifj. – Liturgikus sarok (
[email protected]), Kendeh K. Péter – Oratio Oecumenica (
[email protected]), Kõháti Dorottya – Új nap – új kegyelem (
[email protected]), Véghelyi Antal – A vasárnap igéje (
[email protected]) Árusítja a kiadó és a Magyar Posta Rt. (ÜLK) INDEX 25 211, ISSN 0133-1302
Kiadja a Luther Kiadó (
[email protected]) 1085 Budapest, Üllõi út 24. Tel.: 1/317-5478, 1/4861228; 20/824-5518, fax: 486-1229. Felelõs kiadó: Kendeh K. Péter (
[email protected]) Nyomdai elõállítás: Szikra Lapnyomda Rt. Felelõs vezetõ: Máthé Sándor vezérigazgató E-mail:
[email protected] Elõfizethetõ közvetlenül a kiadónál vagy postautalványon. Az elõfizetési díj belföldön negyed évre 2132 Ft, fél évre 4264 Ft, egy évre 8528 Ft, szomszédos országba egy évre 29 000 Ft (108 euró), egyéb külföldi országba egy évre 33 800 Ft (135 euró). Csak a minden hónap 16-ig beérkezõ lemondásokat tudjuk az azt követõ hónap elsejével töröltetni, ellenkezõ esetben még egy hónapig jár az újság. Beküldött kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza. Adott lapszámba szánt kéziratokat a megelõzõ hét csütörtökéig kérjük leadni! A hétfõ délutáni lapzártakor kizárólag a hétvégi eseményekkel összefüggõ (és a szerkesztõséggel elõzetesen egyeztetett) írásokat tudjuk figyelembe venni. Az e-mailben küldendõ kéziratokat az
[email protected] címre várjuk.
