Néző István
A FELSŐSZABOLCS CÍMŰ LAP TÖRTÉNETE (1920-1938) Kisvárda a két világháború között A kortárs így vallott lakóhelyéről: "A mai Kisvárda tipikus jelenség. Azon várospótló községek egyike, amelyek nevükben ugyan még községek, de a környék tényleges szükségletének megfelelően már régen túlnőttek a községi kereteken. Ipari, kereskedelmi és kulturális intézményei már városiasak és társadalmának egész élete is városi. " Vizsgáljuk meg, hogy mennyiben igazak ezek a kijelentések, a tények mennyire tükrözik az átmenetiséget! Azt mondhatjuk, hogy teljesen. Az időszak ban nőtt a mezőgazdasági népesség száma és aránya, az emelkedés a földreform során beköltözőiteknek köszönhető. Ez nem a városias fejlődést szolgálta. A bir tokszerkezetet az apróbirtokok nagy száma: 1 kat. h. alatt 1554 db, összterületük 491 kat. h., 1-5 kat. h. között 581 db, összterületük 1266 kat. h. jellemzi. A né hány /7-10/ közötti középbirtokos kezében párszáz holdas területek koncentrálód tak. Az iparosok részaránya a vizsgált három évtizedben nagyjából változat lan, mintegy 30 %-át adják a foglalkozási struktúrának. 1930-ban 635 ipari vál lalkozásból 367 egyedül dolgozott, 1-2 segéddel 196 iparos. A két legnagyobb üzem a szeszfinomító /33 személy/ és a cipészüzem /28 dolgozó/. Kisvárdán vas öntöde és gépgyár, gőzmalom, jéggyár, áramellátó telep és még sok más üzem is működött, ennek ellenére az ipar kisipari szinten maradt. A kereskedelem és hitelélet fejlődése viszont egyértelműen a városiasodás felé mutat. Már 1929-ben 7 pénzintézet szolgálta a település és a környék gazda sági életét. Különleges helyzetben volt a közlekedésből élők csoportja. Számuk nőtt, arányuk viszont csökkent. Ennek oka, hogy a trianoni döntések értelmében el vesztek azok a területek, amelyekkel korábban Kisvárdának közvetlen üzleti kap csolatai voltak, másrészt Nyíregyháza dinamikus fejlődése negatívan hatott a kisvárdai központi szerepkörre. A polgárosodó társadalom képét idézi a közszolgálati és a szabadfoglalko zású egyének arányának növekedése, kulturális téren pedig még egyértelműbb a tendencia. Az 1911-ben létrehozott gimnázium 1921-ben költözött be az új, mo numentális épületbe, noha csak 1929-ben készült el az a maga teljességében. Az 1918-ban letelepült Szent Orsolya-rend korszakunkban elemi iskolát, polgári lel
2
3
4
•
ányiskolát és tanítóképzőt működtet. Mindezeken túl további állami, felekezetiés magániskolák, intézetek állnak a tanulni vágyók és a tanulásra kötelezettek rendelkezésére. Tennivaló van bőven, hiszen az 194l-es népszámlálás szerint a 6 éves és idősebb népesség száma 12 890 fő, közülük 1 556 analfabéta. A polgári társasélet önszervező, önművelő képességét, készségét jelzik a különböző egyletek, körök, társulatok, testületek, pl. Katholikus Kör, Népnevelé si Egyesület, Kisvárdai Irodalmi és Művészeti Egylet, Felsőszabolcsi Méhészeti Kör, Kisvárdai Sport Egylet és társai. Az állami hivatalok, intézmények is azt a központi szerepet jelzik, melyek inkább tudhatók a város sajátjának, mint a községnek. Ekkor épült a máig hasz nálatos járásbíróság /1938/ és a pénzügyőri palota A929/. A településen öt felekezet rendelkezett templommal, /számukra utaló ada tok az 1. sz. mellékletben/. A városiasodás tekintetében a zsidók száma és aránya különösen meghatározó. A századeleji 2 614 főről 1930-ra 3 658 főre növekedett, arányulc'azonban 30,9 %-ról 25,9 %-ra esett vissza. Ennek oka, hogy a földreform során reformátusok és görögkatolikusok költöztek be, ugyanakkor a zsidóság utánpótlása a határrevízió következtében nem folytatódhatott az eddigi mérték ben. Végezetül egy réteget kell kiemelnünk, mint olyat, aki a település fejlődé séért sokat tett. A környékbeli- és kisvárdai nemesi famíliák leszármazottai, pl. Liptay, a Kastaly, összefogva a kisvárdai értelmiséggel és hivatalnoki sereggel, mindig ott voltak, ahol Kisvárda érdekében kellett tenni, és lehetett tenni valamit. 5
6
Kisvárdai hírlapok 1888-1919 között Az első helybéli újság az 1888. jan. 5-én megjelent Kisvárdai Lapok volt, melynek főszerkesztője és tulajdonosa dr. Vadász Lipót helyi ügyvéd. Alap 1910. jan. 2-tól Felsőszabolcsi Hírlap-ként folytatta megjelenését, s miután Vadász L i pótot a nyírbátori körzetben munkapárti programmal képviselővé választották, a lap tulajdonjogát átadta ifj. Vadász Mórnak. A hírlap 1919-ig jelent meg, ekkor a proletárdiktatúra alatt a nyomdáját és magát az újságot is államosították. Mint a Kisvárdai Szocialista Párt hivatalos kiadványa Kisvárdai Munkás címen jelent meg, elődeitől eltérően nem hetilapként, hanem minden kora délután. Ismerete ink szerint 8 számot ért meg. Az eddig bemutatott három lap a Berger nyomda ter mékét képezte, azonban Kisvárda másik nyomdásza, Klein Gyula is meglátta a sajtóban az üzletet, így 1906. december 16-án új lap kelt versenyre az olvasók ke gyeiért és pénzéért. Megjelent a Kisvárda és Vidéke című hetilap. 1911. november 11-től háromra nőtt a lapok száma, mivel a Berger és Tár sa cég nyomdáját elhagyta a Füredi Ármin tulajdonában és szerkesztésében lévő Kisvárdai Friss Újság. 1912. év 29. számától dr. Schwartz Pál ügyvéd a tulajdo-
nos, ő a következő számot már Szabolcsi Újság címen adja közre. Egy év sem telt el, máris újabb változást regisztrálhatunk. A "Laptársulás" című hír adja tudtul, hogy a Szabolcsi Újság: "...egyesült a Kisvárda és Vidéke című, szintén Kisvárdán megjelent hetilappaljobban mondva magába olvasztotta ezt a tiszta törekvésű és szép múltra visszatekintő helyi sajtóorgánumot. Az így "megerősödött" lapot Klein Gyula nyomtatta, tulajdonosa 1915-ig a Szabolcsi Újság Betéti Társaság volt, ekkor a nyomdász szerezte ezt meg: 1916. április 28-ig jelent meg, a meg szűnésről így írt a társlap: A Kisvárdán megjelenő Szabolcsi Újság című hetilap bejelenti, hogy a nyomdájában beállott üzemzavar miatt bizonytalan időre be szűnteti megjelenését. " Valójában a háborús idők okozta gazdasági nehézségek kényszere szüntette meg az újságot, hiszen az erősebb vetélytárs talpon maradt. 7
8
A Felső-Szabolcs című lap története Alap alapításának körülményeit idézzük fel egy visszaemlékezés segítsé gével: "Az 1918. év végén a főgimnázium épületében összeült dr. Mayer György akkori gimnáziumi igazgató meghívására néhány kisvárdai úr és elhatározták, hogy Kisvárdán lapot alapítanak. A lap a "Felső-Szabolcs " címet kapta s annak szerkesztését Borbárs Géza tanár vette át, aki körülbelül két évig szerkesztette is a lapot. " Ezt az idézetet kiegészíteni és korrigálni kell. Alap megjelenése ugyan is az 1918-19-es fordulatokban gazdag évek miatt elhalasztódott. Közrejátszott, játszhatott ebben a polgári forradalom, a proletárdiktatúra, a Kisvárdán is bekö vetkezett román megszállás, a terror. Ennek egyik áldozata éppen a Felsőszabolcsi Hírlap, majd a Kisvárdai Munkás szerkesztője, Császy László gimnáziumi tanár volt. Nem tekinthetünk el a halasztó tényezők közt említeni a korszak kezdetén kiadott sajtót érintő rendeleteket. Ezek egy időre betiltották a lapokat, majd az előzetes cenzúrát tették kötelezővé. 1920 tavaszára, Horthy kor mányzóvá választása, a románok Tisztántúlról történő kivonulása stabilizálta az ország politikai viszonyait. Ebben a légkörben megvalósulhatott a régóta dédel getett terv, 1920. május 6-án, egy csütörtöki napon megjelent az újság első száma "Felső-Szabolcs" néven. Alap önmagát szépirodalmi, társadalmi és közgazdasági hetilapként jelöl te meg, ennek kissé ellentmondani látszik az, hogy az újság csütörtökön és vasár nap került piacra, átmenetet alkotva a napi és a hetilap között. Hétvégén 2 olda lon, hétközben 4 oldalon kínálta a szellemi portékát és az egyéb árucikkeket. A megnevezett szerkesztő nevét is helyesbítenünk kell. Nem "Borbárs" hanem Borbás volt a neve. Borbás Géza 1881. január 15-én született Kisterenyén, közép iskoláit Besztercebányán és a budapesti Markó úton található gimnáziumban vé gezte. Mint Eötvös-kollégista a fővárosban szerzett egyetemi végzettséget. 1903tól a román megszállásig, 1919-ig Nagybányán, 1919-től 1922-ig Kisvárdán mint 9
gimnáziumi tanár tevékenykedett, képzettsége latin-görög tárgyak oktatására jo gosította. Hasonlóan a kivégzett Császyhoz, akinek helyét elfoglalta. Szerkesztői munkát már előző állomáshelyén is végzett, 17 éven át volt a Nagybánya c. heti lap főmunkatársa, ill. h. szerkesztője. Ezt követően az általunk vizsgált lapot há rom éven át szerkesztette. Alap szerkesztősége és kiadóhivatala a Somogyi Rezső utca 1. szám alatt volt fellelhető. Nyomdája Klein Gyula üzeme volt." Klein 1897-ben kezdte meg kisvárdai működését. A szeptember 23-án tartott képviselőtestületi gyűlésen: "...olvastatik Klein Gyula nyomdász és Feuer József cipész által községi kötelék be felvételük iránt benyújtott kérelmük...". Klein 3 frt. felvételi díj ellenében fel vétetik.' Termékei: iskolai és egyéb értesítők, alapszabályok, zárszámadások, hi vatalos nyomtatványok, plakátok, étlapok, táncrendek, gyászlapok, meghívók, borítékok, évkönyvek, telefonkönyvek. Kiemelkednek a nyomtatványok sorából a képeslapok, almanachok, tiszti- és általános címtárak, a szépirodalmi kötetek és a hírlapok. Természetesen csak a nyomdai termékekből megélni nem tudott, kötészet tel, könyvkereskedéssel, papír- és írószer üzlettel is foglalkozott. Ráth Mór bizo mányosaként működött. A felsoroltakon túl mindennel kereskedett, mindent közvetített amiből némi hasznot remélt. A nyomdaüzem a korszakunkat tekintve végig az alapító tulajdonában volt a Szent László út 22. sz. alatt. Ez volt egyben a tulajdonos lakhelye is. Nehéz viszonyok között indult meg a lap, mert az ország legmegrázóbb és legszomorúbb időszakában alakult és amely szomorú helyzetet az egész vármegye, de különösen annak felső része nagyon megérzett. " Nem túlzóak ezek a megállapítások. A lap alapítói, létrehozói is kénytelenek voltak al kalmazkodni a szorító körülményekhez, ezért módosították a lap megjelenési gyakoriságát. 1920. november 4-től már csak csütörtökönként jelent meg. Ugyan akkor az ára a kezedeti 1,5 K. helyett 2 K.-ra emelkedett. A lap arculatának vál tozását érzékelteti, hogy a kezdeti "szépirodalom-társadalom-közgazdaság" szentháromságából csak a társadalmi jelző maradt meg a címoldalon. 10
2
13
14
1S
16
1921. nyarától újabb eseményt regisztrálhatunk:" ... a lap neve alatt mai számunktól kezdve ott olvasható a "Kisvárdai Általános Ipartestület hivatalos lapja ". Az ipartestület kért bennünket erre s mi a legszívesebben tettünk eleget óhajának, mert célunk eddig is az volt, hogy szerencsétlen hazánk minden osztá lya között a megértést, szeretetet, egymás megbecsülését ápoljuk, jól tudván azt, hogy e téren a háború és a forradalmak mérhetetlen károkat okoztak. Eddig is mindig kiváló nagyrabecsüléssel voltunk az iparosság hatalmas nemzeti ereje iránt, örömünkre szolgál, hogy méltánylásra a kisvárdai iparosság részéről egy előre talán még nem annyira általános elismert felfogásunkkal, s igyekezni fo gunk, hogy a jövőben is méltónak mutatkozzunk erre a bizalomra. " 17
A "hivatalos lap" kifejezés ebben az esetben még nem jelentette azt, hogy a lap tulajdonjogát az ipartersület birtokolja. Azt adta tudtul, hogy kölcsönös elő nyök alapján együttműködnek. A lap védi az iparos társadalom érdekeit, annak szócsövévé válik, hangot ad elképzeléseinek. Cserébe a helyi iparosok a lapban helyezik el hirdetéseiket, ezzel anyagi alapot teremtenek az újság számára, más felől saját magukat teszik ismertté. Ezen túlmenően aztán mindenki maga döntse el, hogy milyen realitása lehetett a lapból kitüremkedő szeretetnek, megértésnek, megbecsülésnek, örömnek, bizalomnak. Hisszük, hogy az újságírók valóban a szívükön viselték az adott csoport gondjait, a jól csengő elvek azonban kissé el takarni igyekszenek a valódi érdekeket. Az "arannyal futtatva" szándéka tapasz talható, esetünkben az arany a koronát majd a pengőt jelentette. Az 1922. évi 43.szám már dr. Kastaly Lászlót nevezi meg felelős szerkesztőként. Ő kisvárdai ügyvéd, régi előkelő család sarja. Az általunk már idézett visszaemlékezés egyébként őt tévesen "Dezsőnek" keresztelte. A szer kesztőség és a kiadóhivatal is máshová költözött ekkor, mégpedig a Szent Lász ló út 28. szám alá. Mivel a vizsgált hírlapból csak 1929-től vannak az OSZK-ban példányok, s birtokunkban is csak szórványpéldányok találhatók az ezt megelőző időkből, felmerülhet az a kérdés, hogy már 1921. júliusában, - amikor az ipartestület hiva talos lapja lett a Felső-Szabolcs-, megtörtént a szerkesztőváltás? Ezt bizonyítani a példányok hiányos és csonka volta miatt nehéz. Ellene szól azonban az, hogy az általunk már ismertetett Borbás-életrajz is három évet említ. A következő néhány év nem hoz személyi változást a lap életében, dr. Kastalyt kinevezik a megyei törvényhatósági bizottság ügyészévé, a szerkesztői funkcióban azonban megmarad. 1926-ban jelentős esemény volt az, hogy a lap nyomdát változtatott. Amíg a január 7-i szám még a Klein-féle üzemben készült, addig a február 27-i példányon már a nyíregyházi Merkúr könyvnyomda olvas ható. A két megadott időpont közöttről nem maradt az utókorra példány, így a vál tozást egy szűk intervallumhoz köthetjük, azt pontosan megadni nem lehet. A feb ruár végi szám további érdekességekkel szolgál. Már a megjelenés is változott, a csütörtököt felváltotta a vasárnap, a lap külső képén azonban szemléletesebb az átalakulás. Klein három hasábba szedte az újságot, a Merkúr nyomda eggyel bő vítette a hasábok számát. Ezt úgy érte el, hogy más betűtípust használt és a betűk mérete is csökkent. így a megadott méretre sokkal több információt lehetett elhe lyezni. 1926. augusztus 5-től "minden" visszatér a régi kerékvágásba, vagyis új ra a Klein-műhely nyomja a lapot, a négyhasábos elrendezés megmaradt. A viszszatérést bizonyára az tette lehetővé, hogy a lap tulajdonjogát megszerezte a Kisvárdai Általános Ipartestület. A gazdaváltás szerkesztőségi változást is ho zott: "A mai nehéz gazdasági helyzet érezteti hatását az egész életberendezkedés18
19
20
ben s így nem menekülhet ennek hatása alól a hírlap sem. A Felső-Szabolcsban beállott szerkesztő változás is anyagi terhek súlya miatt következett be. Ma a szer kesztőség új összeállításban, elhozva ki-ki a maga érdekkörét, megkísérli új erő források megnyitását, új érdeklődés bekapcsolását " A felelős szerkesztő és kiadó Bencs Mihály, az ipartestület elnöke lett. Ő iparát tekintve hentes és mészáros volt, s a képviselőtestület tagjaként mint közé letet alakító egyén is ténykedett. Őt segítette szerkesztőként az akkor még csak 19 éves Virágh Ferenc, akiről a későbbiekben még bőven lesz mit megtudnunk. Alap főmunkatársa Németh Béla lett. Az újság az adott időszakban társadalmi és közgazdasági hetilapként kí vánt funkcionálni, szerkesztősége és a kidaóhivatala a Kossuth u. 2. szám alatt volt fellelhető. Ez Bencs saját üzletének a helye lehetett, hiszen a szerkesztőség telefonszáma megegyezett Bencs üzleti telefonszámával, mindkettő 82-es volt. Tervezték ugyan, hogy máshol lesz a szerkesztőség végleges helye: "A Kisvárdai Altalános Ipartestület megvásárolta a Zrínyi utca 3. számú Elek-féle házat Eb ben fognak elhelyezést találni az Ipartestület, a Hitelszövetkezet, mely nagy lépé sekben halad a legszebb fejlődés útján és az Iparos Olvasókör, valamint lapunk szerkesztősége is. " 1928. őszén dr. Zimányi Endre szerzi meg a lap tulajdonjogát s egyúttal ő lesz a felelős szerkesztő is. A következő év ismét nyomdaváltást hoz, a 29. számtól Nyíregyházán a "Tiszavidék" nyomdában készítik az újságot. A lap szerkesztősége a kisvárdai Szent László út 63. sz. alá címezteti az észrevételeket. A főszerkesztőt 1930-tól dr. Reisman Vilmos mint főmunkatárs segíti. Ő korábban már publikált a lapban, akkor és később is a Vili és a Valdemar neveket használta. Néhány szám után a szerkesztőség átköltözött a 33.szám alá, miközben a 13.számtól kezdve ismét a Klein nyomda termékeként jelent meg a hírlap. Ez után már itt is maradt egészen a lap fennállásáig. 1930. decemberében történt a legjelentősebb átalakulás a lap életében. Az 52. számtól már dr. Virágh Ferenc a felelős szerkesztő. 1907-ben született. Apja nevét és hajlamát örökölte, hiszen van róla adatunk, hogy ő is próbálkozott az írással, egyik vezetője volt a Kisvárdai Irodalmi és Művészi Egyesületnek. Az ifjú Ferenc Kisvárdán járt iskolába, a gimnázium önképzőkörében mutatta be el ső alkotásait. Kezdetben alkalmi verseket írt, pl.: Oda Bessenyeihez, majd írá sai nyomtatásban is megjelentek. Apja halálának évében adták k i a helyi Besse nyei György Gimnázium Jókai emlékkönyvét, ebben két verse és egy Jókaira em lékező írása kapott nyilvánosságot. Mint azt már említettük, 1926-ban már a Felső-Szabolcs szerkesztőjeként tevékenykedik. Erre apja korai halála és két test vérének /Lászlónak és Margitnak/ ellátása is kényszerítette, amellett, hogy maga a pálya szinte adott volt az ő képességeihez, érdeklődéséhez. Közben tanul, majd 21
22
23
24
25
26
27
28
29
a lapot is elhagyja. Még szintén ebben az évben riportot készít Farkas Gyulával, az azóta elfeledett irodalomtudóssal, azzal az emberrel, aki a későbbiek során se gít első verseskötetét megjelentetnie Az 1927-es évben szintén az "Élet"-ben készít interjút Kosáry Réz Lolával, ezt megelőzően pedig a "Pásztortűz" hozza a Kosztolányival készített beszélgetés anyagát. A legfontosabb esemény azonban a már említett verseskö tet megjelenése. Nem lehet véletlen, hogy éppen a Farkas Gyula által létrehozott berlini Ludwig Voggenreiter kiadó magyar osztálya révén jutott az érdeklődőkhöz a "Tiszta szó kell" címet viselő karcsú kötet. A könyvről a Nyugat is közölt is mertetést: "...Hogy pedig Virágh tehetséges költő: fentieknél sokkal különben bi zonyítják azok a finom zsáner és hangulatképek, amelyekben homokos, szomorú füzes nyíri tájak elevenednek meg teljes formákban, földízű nyelven. " Továbbra is írogat, a legfontosabb azonban a tanulás. 1930. nyarán már ezt a hírt olvashat ták az akkoriak: "Virágh Ferencet, lapunk volt felelős szerkesztőjét a budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemen a jogtudományok doktorá vá avatták. " Decemberben már ismét az újságnál van. Alig kezdődik meg az 1931-ik év, anyját kell gyászolnia. Közben persze ír, szerkeszt és kutat. Őt te kinthetjük Kisvárda első olyan történetírójának, aki tudományos igényességgel fogott munkához. Az általa szerkesztett lap folyamatosan közli a történészi búvárkodás eredményeit. /Ezek egy része 1981-ben "Adatok Kisvárda történeté hez" címmel került ismét publikum elé./ 1934-ben adják ki második, s egyben utolsó verseskötetét. A "Szépség" címet kapott füzetet Klein Gyula nyomdájában készítették. Néhány költeményt a "Szabolcsi Szemle" is közöl. 1935. szeptem ber 20-án már halott. Öt éven át azonban ő határozta meg a hírlap arculatát, mű ködése jelentette a lap virágkorát. Korai halála megakadályozza őt abban, hogy tehetsége teljesen kibontakozhasson, sokirányú munkája kiteljesedhessen. A kö vetkező sorokkal idézte fel emlékét egykori támogatója, Diner István: "Napokkal ezelőtt még itt járt közöttünk, hozta és vitte a híreket, udvarias modorával típusa volt a mindig jó kedélyű és bohém újságírónak. ...Néhány pengővel a zsebében már terveket szőtt egy egész életre, de egy fillér nélkül sem volt kétségbeesve és soha nem panaszkodott. " Az idézet írója követte a poszton Virágh Ferencet. Diner 1884. március 29-én született a közeli Anarcson. Tanulmányainak elemi és középső szintjét el végezvén, a pozsonyi kereskedelmi akadémián szerzett végzettséget. 1908-tól tagja lett a Diener Ede és Fia cégnek, két év múlva a Kisvárdai Közgazdasági Népbank Rt. vezérigazgatója, 1927-től pedig a Kisvárdai Ipar és Kereskedelmi Bank vezérigazgatója. Mindezeken túl többszáz hold urának is mondhatta ma gát. Ezen ismeretek birtokában elmondhatjuk, hogy az az anyagi támogatás, mel lyel ő Virágh kutatásait segítette, nem terhelte meg túlságosan a pénztárcáját. 1930-ban m. kir. kormányfőtanácsosi rangot kap. Valószínűleg 1930-ban lett a 31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
lap tulajdonosa is. A Felsőszabolcs csak az 1933. évi 22. számban tünteti fel ezt a tényt, de kétségtelen, hogy már három évvel korábban bekövetkezett a hírlap megvétele. Ennek bizonyítéka, hogy a szerkesztőváltást mindig a tulajdonosvál tás előzte meg, így amikor V. F. lett a szerkesztő, a jogok átadása már lezajlott. Közvetlen bizonyítékunk pedig az, hogy 1930. decemberében a Szent Imre tér 2. sz. alatt van a szerkesztőség, ez pedig a Diner vezényelte Iparbank székhelye. A tulajdonost Dénes György segítette, ő látta el a felelős szerkesztő posztján adódó feladatokat. Munkássága méltó folytatója volt a Virágh kezdte útnak. Dénes szintén "művészlelkű" ember volt. 1932-ben jelent meg önálló kö tete "Úttalan utakon" címmel, egy másik pedig a "Dalok és könnyek könyve" cí met viselte. Mindkettő verseskötet volt, de egyebekben is hasonlított hozzá: "Vékony pénzű fiatal költő volt" jellemezte évtizedekkel később egy ismerőse. Néhány versét megzenésítették. 0 volt a felelős kiadója az 1940. évi kisvárdai al manachnak, ebben írása is megjelent. Számunkra azonban mint lapszerkesztő fontos, aki 1935. IX. 26-tól 1938. X I . 17-ig szerkesztette az újságot. Bizonyára az 1938. május 29-én kihirdetett 1938. XV. tc-nek, az ún. I . zsidótörvénynek /a saj tó, ügyvédi, mérnöki és orvosi kamara tagjainak, az üzleti és kereskedelmi alkal mazottaknak legfeljebb 20%-a lehet zsidó/, valamint az 1938. XVIII. tc-nek /mely az állami rend megóvása érdekében szükséges sajtórendészeti teendőkről intézkedett/ közvetett és közvetlen szerepe volt abban, hogy Dénest felváltsa dr. Békés János ügyvéd. A lap így adta tudtul a történteket: "Mai számunktól kezdődőleg lapunkfelelős szerkesztője dr. Békés János. Eddigi felelős szerkesztőnk Dé nes György mint a lap főmunkatársa továbbra is Szerkesztőségünk kötelékében marad. " A csere azonban csak névleges volt. Békés afféle strohmanként műkö dött a lapnál, a tényleges teendőket Dénes látta el. 42
43
44
45
46
1938. szeptember 2-án előzetes sajtócenzúrát vezettek be az országban, korlátozták a lapok terjedelmét. Ezeken túl a gazdasági és a politikai megszorító intézkedéseknek is szerepük lehetett abban, hogy a Felsőszabolcs utolsó példánya 1938. november 17-én jelent meg. E számban ugyan semmiféle jel nem utal a megszűnésre, a valóságban azonban ez bekövetkezett. Az OSZK birtokában sincs ezen dátum utáni hírlap, Dénes György kapcsán is ezt a dátumot említi Gulyás, /igaz, ő az országos könyvtár anyagából is dolgozott/ de Kisvárdán sem sikerült ettől későbbi Felsőszabolcsot felkutatni. Ha lett volna, akkor szórványpéldányok mindenképpen előkerülnének, hiszen az OSZK birtokában 1929. előttről nincs példány, birtokunkban viszont van. Szelektív elkallódás nincs! Végső érvünk a megszűnés mellett azonban az, hogy az 1939. évi könyvészet sem említi a Felsőszabolcsot, noha korábbi lajstromaiban szerepelt. Alapnál is szomorúbb sors jutott Dénes Györgynek, aki a munkatáborból, a deportálásból már nem térhetett vissza. 1944-ben hunyt el. Diener István kor mányfőtanácsost, aki 1919. áprilisáig izraelita hitű volt, keresztény felesége ki47
48
49
mentette a kisvárdai gettóból. Ő 1948. július 11-én hagyta maga mögött a földi létet.so
Alap anyagi alapjai A hírlap kezdetben heti két alkalommal jelent meg. Csütörtökön 4, vasár nap 2 oldal terjedelemben. Fontosabb események, nagyobb ünnepek azonban a terjedelem növekedését tették alkalomadtán szükségessé. Az éwégi számok is megnövekedett oldalszámot mondhattak magukénak, 6-8 oldal kellett a sok hír, s a nemkevésbé jelentős reklám közléséhez. A lap tulajdonosa hol magánszemély, hol testület volt. Az újság külső képe is jelzi, hogy mikor történt változás, de et től függetlenül is cserélődött a lap fejléce. Kérdés, hogy mennyire volt a Felsőszabolcs nyereséges, avagy vesztesé get termelt-e? Ha biztos anyagi hasznot hozott volna, akkor aligha adnak túl raj ta oly sokszor a tulajdonosai. Ha állandó veszteséget produkál, akkor miért akadt mindig új vevő? Az tény, hogy 18 éven át megjelent. Ebből arra lehet következtet ni, hogy valamilyen szerény nyereséget elkönyvelhettek a mindenkori gazdák, ez a haszon nem a lap eladásából származhatott, sokkal inkább a reklámokból. Ez a modern sajtó anyagi alapja. Feltűnő azonban, hogy a hírlap akkor került "nyugalmi helyzetbe", ami kor egy tőkeerős személy állt mögé. Ez volt Diner István bankigazgató, földbir tokos. Feltételezhető, hogy akár anyagi áldozatok árán is fenntartotta a Felsőszabolcsot, ezt az áldozatot azonban aligha kellett meghoznia. Az újság el tartotta magát. A körülmények is kedveztek a lapnak, hiszen működése alatt ve télytársa a környéken nem volt Az 1934-44 között megjelent "Felsőszabolcsi Gazda " havonta kétszer jelentkezett, kizárólag gazdasági jellegű információkat, a gazdálkodás elméleti és gyakorlati oldalát egyaránt érintő kérdéseket vizsgált, így szaklapnak tekinthetjük. Nem volt tehát az üzletre veszélyes. A Felsőszabolcs tejresztéséről és árusításáról meglehetősen sajátos állás pontot olvashatunk az újság első számában: "Mivel az utcai elárusítás a közön séget felesleges és bosszantó kiadásokba sodorná, hisz aprópénz hiánya miatt 1 K. 50 f helyett legtöbbnyire 2 K-t fizetne, kérjük tehát, e kellemetlenséget elkerü lendő, hogy ne az utcán vásárolja lapunkat, hanem rendeljék meg s mi a postai szállítás pontos és megbízható útján fogjuk kézbesíteni.^ Nem nehéz belátni, hogy ezen nyilatkozat közzétételében nem a vásárlók pénzének védelme vezette a szer kesztőt, sokkal inkább az, hogy ne aprópénzként csordogáljon a bevétel, hanem előfizetési díjak gyanánt egy "nagyobb" összegben. Ez némi anyagi biztonságot adott volna a lapnak, s ez közvetett módon az olvasót is érinthette, hiszen így na gyobb esély volt az újság életbenmaradására. Hozzátesszük, hogy az utcai ter jesztés díja, költsége, valamint a postai terjesztés díja között is lehetett némi kü lönbség, az utóbbi javára. Lényeg az, hogy az újságírói megnyilvánulás megle hetősen gyermeteg módon palástolta el a valóságos indokokat.
Van adatunk arra nézve, hogy a tulajdonos maga kívánta kezébe venni az utcai terjesztést. Kisvárda legforgalmasabb helyén, a Deák Ferenc és a Szent László út kereszteződésénél újságos pavilont és kölcsönkönyvtárat akart felállíta ni Zimányi. Ehhez azonban a képviselőtestület nem adta hozzájárulását. Kimond ták ellenben, hogy: "Ha azonban a község saját pénzéből épít vaslemezből készült modern pavilonokat, abból bérelhet majd egyet Zimányi. " Két évvel később ismét olyan akcióval próbálkozott a tulajdonos, mellyel , a közönséggel való jobb, közvetlenebb kapcsolattartást és a gyorsabb informá cióáramlást akarta elérni: "A Felsőszabolcs, hogy Kisvárda községét, a nagyobb érdeklődést keltő eseményekről gyorsan és késedelem nélkül tudósítsa, Klein Gyula üzlete előtt kiakasztandó hírtáblákon fogja értesíteni a közönséget. így mindenekelőtt a vasárnapi sporteredményekről, továbbá alkalomadtán olyan ese ményekről is, melyek a közönséget érdekelhetik. " Az akkori tulajdonos felis merte azt, hogy vannak olyan hírek, melyek aktualitásuknál fogva nem várhattak csütörtökig /a lap megjelenéséig/, az igényeket akkor kell kielégíteni amikor azok jelentkeznek. Mivel vasárnapi újságra anyagi fedezet nem volt, s talán csütörtök től szombatig nem is igen gyűlt volna össze egy újságravaló hír, ezt a megoldást választotta. Mindezek után nézzük meg a lap anyagi feltételét. Alap indulásakor sajtóestélyt rendeztek, ennek a jövedelmét többfelé osztották, a Felsőszabolcsnak 1354 korona jutott. Ez az összeg csak az induláshoz segített némi kiegészítés ként, s inkább gesztusértéke volt mint valódi pénzügyi segítség. Az újság bevéte lei más forrásokból származtak. A lap terjedelmének felét, két oldalt a hirdetések tették ki. Ez biztosította az állandó jövedelmet a tulajdonosnak, ebből állták a k i adás költségeit. A hirdetési díjakról néhány adat: "Becses figyelmüket felhívjuk hirdetési tarifánkra. Hirdetési díj: m/msoronkint 500 kor, állandó hirdetésnél nagy engedmény." 1929-ben 4 fillér volt a millimétersor ára, szövegoldalon ugyanez 8 fillér. Két évvel később az ár 6, illetve 8 fillér." 1926. februárjában, amikor a lapot Nyíregyházán nyomták, ügyes ötlettel megnövelték a lap befogadóképeségét. A három hasábot négyre bővítették, így az eredeti 4 oldalra jóval több híranyagot, és jóval több reklámot lehetett elhelyez ni. Ennek arányában nőtt a bevétel is. Második bevételi forrásként azt az összeget kell említeni, melyet a lap a mindenkori önkormányzattól kapott: "...A Felső-Szabolcs című helyi hetilapot a pénzügyi bizottság javaslatához képest az 1922-ik évre, a háztartási alap terhére kifizetendő 6000 /hatezer/ korona anyagi támogatásban részesíti, annak kikötésé vel, hogy ezen anyagi hozzájárulás ellenében a község hivatalos természetű köz leményeit és hirdetéseit közölni tartozik. ...A Felső-Szabolcs a község egyetlen társadalmi lapja, melynek fenntartása kulturális érdekből feltétlenül szükséges s ezért a község a lapot eddig is támogatta. A nagyobb mérvű támogatással bizto52
53
54
55
56
sítást nyer az összlakosság azon érdeke, hogy a hivatalos természetű közlemé nyekről és a hirdetésekről a lap útján is értesül. " Annak eldöntéséhez, hogy ne vezett összeg sok vagy kevés, közöljük, hogy 1922. novemberében egy szám ára 6 korona volt. Tehát kb. 1000 darab hírlap árát adta a testület támogatásként a tu lajdonosnak. Az összeg állandóságát a száguldó infláció tette kérdésessé. Az önkor mányzat amennyire tehette, növelte a támogatás összegét. 1924-ben ezt olvashat ták a lapban: "Előre nem látott indokolatlan pánik vett erőt a múlt héten az em bereken. Ennek következtében olyan árak kerültek felszínre, mint még eddig so ha. A pesti lapok 100 %-kal emeltek 1000 K-ra egy lapot. Mi is kénytelenek va gyunk az óriási nyomdai költségek miatt a tervezett 6 oldalas lapról egyelőre le mondani és lapunk árát 800 koronára emelni. " Szintén ebben az évben a szer kesztő azt kéri, hogy a támogatást olyan mértékben állapítsák meg, hogy abból 1 métermázsa papír, az akkori 250 000 korona árban beszerezhető legyen. A testü let megszavazza a kért pénzt, a tavalyi összeg 16-szorosát. Ez év szeptemberé ben már 400 000 K-ra, 1925. májusában 1,2 millióra rúg a támogatás összege. Ekkor a negyedévi előfizetési díj 25 000 K. A pengő bevezetésével stabilizálódott a hírlap ára, 1927-ben 2 pengő egy negyedévi előfizetési díj. 1938-ban még mindig ez az ár. Egy számot 16 fillérért lehetett megvenni. Az önkormányzati hozzájárulás is igazodott a körülmények hez. 1929-ben az évi összege 240 pengő. A lap költségeinek harmadik részét azok a bevételek fedezhették, melyek az eladott példányok után folytak be. Már kezdetben ezt olvashatjuk az újság árá ról: "Erezzük, hogy ezek az árak kissé magasnak tetszenek, de ha meggondolja az olvasóközönség a papír árának óriási drágaságát, a nyomdai költségek horribi lis emelkedését, továbbá ha számba veszi, hogy a helyérdekű lapok kisebb terje delmük mellett a békeidőben is kétszeresébe kerültek a fővárosi lapoknak, lapunk pedig a nagy napi lapok monstani 1 K-ás árát csak 50 f-rel haladja meg, így azok áránál csak félszeresével drágább, el kell ismerni, hogy igyekeztünk tőlünk telhe tően a legminimálisabb eladási árban megállapodni'." A növekvő árakról már szóltunk, itt most ismét erre kitérni nem akarunk. Alap eladott példányszámát növelni igyekeztek oly módon is, hogy 1924től 30 %-os kedvezményt adtak a tisztviselőknek. Ezzel a gyakorlattal még 1926ban is találkozunk. Ekkor a negyedévi 25 000 korona díjból 5000 K. a csökken tés mértéke. Alap vezetői igyekeztek a lehető legjobb kapcsolatot kialakítani az olvasókkal, a vevőkkel. Ennek a törekvésnek tudható be az alábbi közlemény: "Lapunk legutóbbi száma a megszokott nívót nem érte el, aminek az az oka volt, hogy a lap megjelenését megelőző két napon izraelita ünnepek alatt nem dolgoz tak. Tehát csak egy nap maradt a lap kiszedésére és előállítására. Ezen hiányért olvasóink elnézését kérjük. Szerkesztőség. " Itt tartjuk megemlítendőnek, hogy a 58
59
60
61
62
63
négy nyomdatulajdonos közül egyedül a Berger cég nem volt szombatos. A lap nyomdája /Klein Gyula/ tehát az volt. 1926-ban közlik, hogy miképpen alakult az olvasók száma: "Hirdessen a kibővített Felső-Szabolcsban, melynek olvasótábo ra megháromszorozódott. " Már csak az a kérdés maradt az utókorra, hogy mi hez képest? Az egyik visszaemlékező nyomdász szerint az 1930-40-es években a lap kb. 1000 példányban kelt el. További adatokat ezideig nem sikerült fellel nünk. 64
65
66
A Felsőszabolcs önmagáról Az újság szemléletének, irányultságának megítélését segíti, ha megvizs gáljuk, hogy miképpen vélekedett önmaga feladatáról, hivatásáról. Mely célokat tartott követendőknek, melyeket utasított el? Az induláskor így vall a szerkesztő: "Amennyire csekély erőnkből telik, tántoríthatatlanul a Krisztus tanította morál talaján állva, a honszeretet, egyetér tés és polgári becsület hármas erényével akarjuk hazánk javát előmozdítani. Ezért minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a nemzeti érzést ápoljuk, mint jövendő fennmaradásunk biztosításának zálogát. Küzdeni fogunk az internacio nalizmus ellen, botorságnak tartjuk már csak azért is, mert ha a körülöttünk ala kuló, de a már meglévő államok erős nemzeti alapon szerveződnek, akkor mi nem kísérletezhetünk a nemzetközi maszlaggal... Lapunk másik célja pedig az lesz, hogy a vármegye felső része, nevezetesen a kisvárdai és tiszai járás között össze kötő kapcsot teremtsünk. Legyen olyan orgánum, amelyben e szűkebb vidék közös érdekeit, céljait, feladatait meglehessen beszélni. ' Ezeken a kijelentéseken, s fő leg az első részen, nem kell csodálkozni, s nem a mai viszonyokból, ideológiák ból kiindulva kell értelmezni. Az adott történelmi helyzetben nem lehetett más ál láspont. Nem a józan ész, nem a politikai ideálok, hanem a realizálódó vesztesé gek határozták meg a közgondolkodást. Szükségszerű volt a nemzeti érzés erőtel jes hangsúlyozása, s ez nem azonos a nacionalizmussal. Törvényszerű az is, hogy a kozmopolitizmus, az internacionalizmus egyértelműen a kommunizmussal ke rült beazonosításra. Történelmileg azonban hozzátehetjük, hogy nem a pro letárdiktatúra idézte elő Trianont. A háborúhoz vezető úttal nem foglalkoztak kü lönösebben az újságírók, i l l . a Felsőszabolcs cikkírói: 6 1
Öt évvel az indulás után újabb "hitvallás" olvasható: "...az általunk meg jelölt úton kitartottunk mostanáig, mert kulturmissiót láttunk teljesíteni abban, hogy Kisvárdán egy magyar nemzeti irányú lapot tartunk fenn. " Itt is a szelle mi irányvonal kijelölése a fontos, noha a lap által közölt írásokból is levonhatta a korabeli olvasó az elkötelezettség irányát. Az önigazolás azonban mindig alkal mas lehet a további évek végigkűzdéséhez. 68
1926-ban hasonló megfogalmazást találhatunk mint a kezdetkor: "Érdekkörünkbe kívánjuk hozni az egész környező terület gazdasági és szellemi érdekeltségét, visszhangja akarunk lenni az egész Felső Szabolcsnak s az azt kör nyező területen lakó, kultúrára, nemzeti lelkes ébrentartásra vágyó lelkeknek A lelkészi, tanítói és jegyzői gárda szerető szócsöve akarunk lenni, s e hármas kulturbástyával együtt indítani meg a harcot a magasabb szellemi felkészültség, az öntudatos nemzeti nevelés felé. A gazdaközönség és iparosság érdekköre szorosan simul munkatervünkhöz. " A kezdeti célok elérését ez esetben már a konkrét fel adatok, és a feladatok végrehajtásáért felelős személyek megnevezése követi /tanító, pap, jegyző + újságíró/. A kultúrfölény elérése lehet majdnem gyógyír a trianoni-sokkra, ez lehet a közvetett eszköz a revízió végrehajtására. A nemzet előtt álló megoldandó problémák mellett azonban a lapnak a mindennapok ügyes-bajos dolgaival is foglalkoznia kellett, sőt ezek jelentették igazán a létjogosultságát, ez tette társadalomformáló erővé. No, ez utóbbit azon ban a szokásos keretek között kell elképzelnünk, csak azon belül lehetett tágítani a lehetőségeket. Nézzünk meg egy erre utaló példát: "A mi célunk is az, hogy a köz érdekében dogozzunk. Támogatjuk a helyi hatóságokat akkor, amidőn a köz ség érdekében cselekszik, de felhívjuk figyelmét is a mulasztások, hiányok pótlá sára és megszüntetésére. ...Ne felejtsük el, hogy a sajtó fáklya, amely világít, ... de ez a fáklya nem csak világítani, égetni is tud, s minthogy az ilyen eszményi fák lyával ejtett seb nem a testet, hanem a lelket éri, így az sokkal fájdalmasabb is. " Ez az idézet bizonyítja, hogy a sajtó tulajdonosa, szerkesztője, a cikk író ja nagyobb jelentőséget tulajdonít a helyi lapnak, mint amilyet az a valóságban betölthet. A kulcsszó: eszményi fáklya. A lap küzdhet eszményekért, de az esz mény soha el nem érhető. Ez az idea ad azonban erőt, kitartást ez az álomkép-kergetés adja meg az írás örömét, ez ad kárpótlást is azért, hogy a valóság nem ido mul a gondolatainkhoz. A helyi hírlap publicistái sein tehetnek mást, mint amit tesznek: írnak, gondolkodnak. Semmi kétség aziránt, hogy a legjobb szándék ve zérli tollúkat. Akkor azonban, amikor rendszeres anyagi támogatást kap a lap az önkormányzattól, elképzelhető e alapjában más álláspont, mint a hivatalé? Nem kell feltétlenül ez az antagonizmus, de van-e rá lehetősége egy vidéki lapnak? Arra, hogy az újság hatott a döntéshozókra van bizonyítékunk. A képvise lőtestület ülésén elhangzott, hogy a lap egyik vezércikke: "...a község közigazga tási állapotát a múlt és jelen viszonyokkal összehasonlítva olyan színben tünteti fel, mint ha azok a hatóságok és hivatalok, melyek elintézési ügykörükbe ezek tar toznak... a köz érdekeit teljesen figyelmen kívül hagynák. " A főszolgabíró elren delte a vázolt állapot kivizsgálását, a képviselőtestület az újság kifogásainak fe lét jogosnak találta. A közvetlen bizonyíték mellett azonban nem kétséges, hogy a lap valóban befolyást gyakorolt az olvasókra, a hatást azonban ma lehetetlen kimutatni, igazolni. De nem is kell! 69
70
71
1930. decemberében Virágh Ferenc így határozta meg a követendőket: " A testileg és lelkileg megtépázott háborús nemzedéket meg kell erősíteni a magyar ság hivatottságában, a történelmi tradíciók örök érvényű erejébe vetett hitben, hogy van magyar jövendő és lesz magyar feltámadás. ... Nem akarunk éjszaká ban a kiáltó szó lenni, sem viharban a kopogó jég, de leszünk az éjszakában a vi lágosság, leszünk a viharban a támasz, s leszünk a pusztában az útjelző zászló. " Tettenérhető e szavakban, mondatokban is az, amit egyetlen szóval megfogal mazhatunk: a jövő. Ennek érdekében agitál, cselekszik, éleszti a kitartást, buzdít a lap. S nem is tehet mást, nem lehet kitörni a "kényszerpályáról", ha nem is hi szünk abban, hogy kitörhetünk. 1935-ben másféle hangot is hallunk. Ez már nem annyira magabiztos mint a korábbiak, inkább a csalódottság, a keserűség érződik belőle: "Valahogy úgy kell annak lennie, hogy Kisvárda minden szükséglete szükséglet, kívánsága kíván ság és vágya vágy maradjon és sohase ismerjük meg az eredmények elérésének diadalmas örömét. ...Megszoktuk, hogy szavunk visszhang nélkül marad, se nem bánjuk. Mi legalább megtesszük azt, ami a mi eszközeinktől, a mi csekélyke erőnktől kitelik. ...Lehet, hogy pusztába kiáltó szó marad szavunk, de ha csak egy kevéssel is előbbre juttatjuk céljaink valamelyikét, akkor az egész betűhalmaz nem volt hiábavaló. " Szinte jelképes erejűnek tekinthető az a tény, hogy a szavak írója, Virágh Ferenc, két hónappal később már nincs az élők sorában. Három év múltával pe dig a Felsőszabolcs is már csak emlék lesz. 72
73
* ** A vizsgált lapról megállapítható, hogy aktuális híreket, információkat kö zölt, ezek iránt tömeges hírszükséglet mutatkozott. A közöltek a heti periodicitás ellenére sem veszíthették el időszerűségüket, hiszen más helyi lap nem volt. A he ti megjelenés inkább fokozta, gerjesztette az információk iránti igényt, azt folya matosan kielégítette, egyúttal megszakította a lap. Az információk nyilvánossága magas, a közéletileg fontos és időszerű kérdésekből minden jelentékeny ügy te ret kapott a lap hasábjain. Amit nem közöltek, nem közölhettek, azok az informá lis csatornákon terjedtek. Az újság jellegéből következik, hogy kevés benne a mai hírlapokat elön tő külpolitikai híradás. Ez egyáltalán nem okoz hiányérzetet, sőt! A lap igazi ér téke éppen abban rejlett, hogy felvetette, felszínen tartotta azokat a kérdéseket, amelyek az akkor Kisvárdán élő embereket érintették. Az újságírók, akiknek nem szakmájuk, de hivatásuk volt az írás, együtt éltek, szenvedtek, örültek a település többi lakosával. Ez segített abban, hogy az újság olyan formára alakuljon, amely egybeesik a közönség igényeivel. így szólhatott a lap az egyszerű emberekért, a
magasabb képzettségűekért, minden rendű-rangú polgárért. A tömegkommuniká ció által tálalt témák és hétköznapi beszédtémák egymásnak megfeleltek. Ellen kező esetben az újság a kívánt hatás ellentétét váltotta volna ki. Mindezekkel együtt igaz az, hogy a társadalom eltérő helyzetben lévő tagjai számára másként hatott az információtartalmát tekintve azonos hír. A lap szerkesztői a témákat rangsorolták, igyekeztek azokat az általuk he lyesnek vélt szellemi-ideológiai vonulat szolgálatába állítani. Ez a kormányzati elkötelezettséget jelentette, azonban ezen alapálláson belül mindig a középutat keresték, ha néha-néha nem is találták A szélsőségesebb írások szerzőjeként egyegy országos vagy regionális potentátot kell tisztelnünk. A lap létének legértékesebb periódusa dr. Virágh Ferenc nevéhez köthe tő, ő emelte ki az újságot a hírközlő tevékenységből, igyekezett a lap körül olyan gárdát kialakítani, mely egyfelől helyi, közismert személyekből állt, másfelől ezek az egyének egy-egy szakterület "specialistái" voltak. Amolyan "rovatveze tőket" szervezett önmaga köré. Sok új rovatot is indított, ezek egy része Virágh halála után is megmaradt. Kisvárda a változás korát élte, maguk az emberek is a polgárosodó társadalom igényeinek kívántak megfelelni, így megnőtt azon isme retek jelentősége, melyeket ebben az alkalmazkodási folyamatban az olvasók az újságtól reméltek és kaptak. A lap tehát a tájékoztatáson túl felvállalt egyfajta népművelő, ismeretterjesztő, felvilágosító funkciót is. Ezt tudatosan tette, ezek révén is a kurturfölényt kívánták megalapozni. S nem kisebbítjük a település rangját, tekintélyét, ha azt mondjuk, volt mit pótolni e tekintetben. Az újság elévülhetetlen érdemeket szerzett a patriotizmus kialakításában és fenntartásában, s bár az OSZK-ban csak 1929-től vannak meg a példányok, ennek ellenére nélkülözhetetlen forrása mindazoknak, akik Kisvárda két világhá ború közötti korszakának eseményeit kívánják kutatni.
1. sz. melléklet A négy főbb vallást követők számának alakulása
m
Jegyzetek 1. Virágh Ferenc: Adatok Kisvárda történetéhez. Válogatta és sajtó alá rendezte Ács Zoltán. Nyíregyháza, 1981. 140. p. 2. Magyarország földbirtokviszonya az 1935. évben. MKKSH.1936. 194-195. p. 3. Az 1930. évi népszámiásás. II. rész. MKKSH. 1934. 205. p. 4. Tíz év története Felsőszabolcsban: Felsőszabolcs, 10. évf. (1929) l.sz. 1. p. 5. Az 1941. évi népszámlálás. 2.rész. KSH. 1976. 370. p. 6. Szabolcsvármegye és Nyíregyháza címtára 1927. Szerk. és kiad. Vertse K. Andor. Nyíregyhá za, 1927. 194-195. p. 7. Laptársulás .Szabolcsi Újság, 3. évf. (1913). 10.sz. 1. p. 8. Megszűnt újság: Felsőszabolcsi Hírlap, 26.évf. (1916). 19.sz. 4. p. 9. Tíz év története Felsőszabolcsban: Felsőszabolcs, lO.évf. (1929).l.sz. l . p . 10. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái Ill.köt. 1941. 890-891. p. 11. Felsőszabolcs, 1. évf. (1920). l.sz. 4. p. 12. SzSzBML V. 347. Kisvárda önkormányzati iratai 1897. 13. Magyar könyvészet 1908. Szerk. és kiad.-.Steinhoffer KárolyMKE. 1909. 273. p. 14. Zsidó tulajdonban lévő birtokok kimutatása. Kisvárda. 1940. február 10. 15. Tíz év története ... 16. Felszőszabolcs, l.évf. 1920. 39.sz. 1. p. 17. Változás lapunk cimében-.Felsőszabolcs, 2.évf. (1921). július 14. 3. p. 18. Felsőszabolcs, 3.évf. 1922. 43.sz. 1. p. 19. Kinevezés: uo. 5.évf.(1924). 20.sz.2. p. 20. Uo.7.évf. (1926). 23.sz.3. p. 21. Az olvasóhoz: uo. 7.évf. (1926). 35.sz. 1. p. 22. Uo. 7.évf. (1926). 35.sz.3. p. 23. Atelefon előfizetők névsora: uo. 5.évf. (1924). 12.sz. 2. p. 24. Hírek: uo. 7.évf. (1926). 35.sz.2. p. 25. Tíz év története ... 26. Uo. lO.évf. (1929). 29.sz. l.p. 27. Werner Gyula: A Kisvárdai Casinó 100 éves története. Felsőszabolcsi nyomda. Kisvárda, 1940. 29. p. 28. Bessenyei ünnepély: Felsőszabolcs, 5.évf. (1924). 20.sz. 1. p. 29. Jókai-emlékkönyv 1825-1925. Klein ny. Kisvárda, 1925. 48. p. 30. ^.Látogatóban Farkas Gyulánál: Élet, 17.évf. (1926). 25.sz. 510-511. p. 31. V.F.: Kosáryné Réz Lola: uo. 18.évf. (1927).19.sz. 371-374. p. 32. ágh: Kosztolányi Dezsőnél: Pásztortűz, 13.évf.(1927). 5.sz. 117. p. 33. Virágh Ferenc: Tiszta szó kell. Berlin, 1927. 61 p. 34. Fenyő László: Tiszta szó kell: Virágh Ferenc versei Nyugat, 30. évf. (1927).II.köt. 147. p. 35. Új doktor: Felszőszabolcs, 11. évf. (1930). 29.sz. 2. p. 36. Hírek: uo. 12.évf. (1931). 5.sz. 2. p. 37. Virágh Ferenc: Szépség. Klein nyomda. Kisvárda, 1934. 45. p. 38. A Szabolcsi Szemle repertóriuma 1934-1944. Összeállította: Orosz Szilárd. Nyíregyháza, 1993. 18. p. 39. Diner István: Dr. Virágh Ferenc Felsőszabolcs. 16.évf. (1935). 39.sz. 1. p. 40. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái V. köt. 1943. 798. p. 41. Diner István kitüntetése: Felsőszabolcs, 1 l.évf. (1930). 18.sz. l.p. 42. Kisvárdai almanach 1940. Szerk. és kiadja: Dénes György. Felsőszabolcsi nyomda. Kisvárda, 1940. 36. p.
43. 44. 45. 46. 47. 48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56.
1
57. 58. 59. 60. 61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70. 71. 72. 73.
Kondor Jenő: Dalokkal és könnyekkel az úttalan utakon: Kisváros 2. évf. (1995). 2.sz. 3. p. Lásd: 42.sz. jegyzet. Szerkesztőségi hír: Felsőszabolcs. 19.évf. (1938). 30.sz.3. p. Dr.Békés János közlése. Kisvárda. 1993.márc. 10. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái V. köt. 1943. 554-55. p. Magyar könyvészet 1939. Szerk.: Szollás-Droszt-Mokcsay. OSZK. 1941. 629. p. Kisvárda és környéke zsidósága. Szerk.: Jólesz Károly.Tel-Aviv., 1980. 14. p. Diner-kápolna, Kisvárda. Előfizetési fé[hí\ás:Felsőszabolcs 1. évf. (1920). l.sz. 3. p. SzSzBML V.347. Kisvárda önkormányzati iratai. 8320/1929.K. véghatározat. A Felsőszabolcs hírtáblái: Felsőszabolcs 12.évf. (1931). 9.sz. 2. p. A sajtóestély jövedelme: uo. 1. évf. (1920). 5.sz. 3. p. Hirdetőink figyelmébe: uo. 6.évf. (1925). március 5.4. p. Csonka-Magyarország sajtója. Összeállította: Wünscher Frigyes. Csáthy Ferenc Egyetemi Könyvkereskedés és Irodalmi Vállalat RT. 1928. 147. p. Sajtóalmanach 1931. Összeállította: Wünscher Frigyes. Csáthy F. EKIVRT. Bp. 1931. 201. p. SzSzBML V.347. Kisvárda önkormányzati iratai. 848/1922. véghatározat. Olvasóinkhoz: Felsőszabolcs 5.évf. (1924). 8.sz.2. p. SZSZBMÖL.V.347. Kv. önkormányzati iratai 10./924.Kgy.276/924.K.Véghatározat. Előfizetési felhívás: Felsőszabolcs l.évf. (1920). l.sz. 3. p. Uo. 7. évf. (1926). 17.sz. 1. p. Hírek: uo. 1 l.évf. (1930). 42. sz. 4. p. Kisvárda és környéke zsidósága. Szerk.: Jólesz Károly. Fel-Aviv, 1980. 77. p. Felsőszabolcs, l.évf. (1926). február 28. 3. p. Kovács Lajos visszaemlékezése. Kisvárda. 1922. november 6. Mi a célunk? Felsőszabolcs l.évf. (1920). l.sz. 1-2. p. Hírek: uo. 6.évf. (1925). l.sz. 2. p. Az olvasóhoz: uo. 7.évf. (1926). 35.sz. 1. p. Együttműködés: uo. 10. évf. (1929). 6.sz. 1. p. SZSZBMÖL. V. 347. Kisvárda önkormányzati iratai. 1924. 95. Kgy. 3485 K/1924 Véghatá rozat. Virágh Ferenc: Új utakon Felsőszabolcs 11. évf. (1930). 52.sz. 1. p. Virágh Ferenc: Pusztába kiáltó szavak uo. 16.évf. (1935). 30.sz. 1. p.
