A fehérjebevitel és a veseműködés Az ún. magas fehérjetartalmú tápokkal kapcsolatban számos hiedelem kering a köztudatban, igaz csökkenő intenzitással. A sok fehérje számos problémát okozhat a kutyáknálhalljuk számtalanszor. Az állítás kizárólag kijelentésen alapul, hiszen senki sem látott tudományos bizonyítékot, amely megerősítené ezt a nézetet. Alapvetően két egészségügyi probléma körül csoportosulnak a fehérjével kapcsolatos aggodalmak:
Talán sohasem fog kiderülni, hogy miért a „szerencsétlen” fehérje lett a legfőbb ellensége kedvenceinknek. Bármilyen egészségügyi probléma illetve betegség tüneteit észleljük az állaton, előbb utóbb találkozunk a varázsszóval: a fehérje. Mindegy milyen, állati vagy növényi eredetű, könnyen emészthető (tojás) vagy nehezen (csont), a tápanyag bűnössége megkérdőjelezhetetlen. Sőt, a hazai tudományos élet egyes képviselői szerint, a kutya tápláléka nem tartalmazhat 25 százaléknál több fehérjét, amely a mindenevő ember maximális szükségleténél jóval alacsonyabb.1 Hát akkor mit egyen a kutya? A kérdésre már nem kapunk választ, csak az egyértelmű, „sok” fehérjét ne. Mielőtt bontanánk a mirelit zöldségkeverék tasakját, nyugodjon meg a kedves olvasó; a fehérjével nincsen semmi gond!
• a magas étrendi fehérjebevitel károsítja a veséket; • a bőséges fehérje ortopédia problémákat okozhat a nagytestű kölykök esetében, különös tekintettel a csípőizületi diszpláziára;
tizedek óta kéz a kézben járnak. Számos tudományos vizsgálat történt a témával kapcsolatban2, amelyekből kiderült, hogy a növekedés sebességére az etetett fehérjemennyisége nincs észrevehető hatással, szemben a bevitt energiatartalommal és a kalcium-foszfor arányával illetve mennyiségével. Azaz, a fehérje nem gyorsítja a kölyök növekedését, de felesleges az állatokat különféle kalciumés foszfortartalmú táplálékkiegészítőkkel tömni, mert ezek használata okozhat fejlődési rendellenességeket.
Kenneth C. Bovée szerint a „fehérje károsítja a veséket” mítosz évtizedek óta masszívan jelen van mind a gazdik, mind az állatorvosok gondolkodásában. A múlt század utolsó két évtizedében számos kutatás végeztek, amelyek nem támasztották alá a hiedelmet, ennek ellenére a téves nézet még stabilan jelen van napjainkban is. Hogy miért? Az alábbi írásból kiderül, amely elkészítésekor döntően Delmar R. Finco3 és Kenneth C. Bovée4 színvonalas tanulmányaira támaszkodtam.
Talán az allergiával kapcsolatos problémakört is idesorolhatnánk, de ebben az esetben nagy a homály, mivel kevés szakmai anyag foglalkozik konkrétan az allergiával tudományos alapossággal. A témában járatos szakemberek többségének álláspontja szerint, a növényi eredetű fehérjék a leginkább allergének, pl. a búzasikér-fehérjék. Gondoljunk csak a sok lisztérzékeny embertársunkra!
A mítoszok Bovée szerint a fehérje vesét károsító tulajdonsága egy szakmai mítosz (talán magyar szóhasználatban jobb szó a hiedelem vagy a tévhit). Számos ilyen lé-
A kölykök növekedésekor jelentkező ortopédiai problémák és a magas fehérjetartalom már év1
Az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának Élelmezés-és Táplálkozástudományi Bizottsága ajánlása szerint, az energiaszükségletünk 10-35 %-át lehet fehérjével biztosítani (Idézi: Új tápanyagtáblázat. Szerk: Rodler Imre). 2 Nap RC, Hazewinkel HA, Voorhout G, Van den Brom WE, Goedeqebuure SA, Van’ T Klooster AT: Growth and skeletal development in Great Dane pups fed different levels of protein intake. J Nutr. 1991 Nov; 121 (11 Suppl): 107-13 3 Delmar R. Finco, DVM, PhD: Effects of Dietary Protein Intake of on Renal Functions. Veterinary Forum 16 (10): 34-44, 1999. 4 Kenneth C. Bovée, DVM, MMedSc: Mythology of Protein Restriction for Dogs with Reduced Renal Function. Practicing Veterinarian Vol. 21, 11 (K), Nov 1999.
1
táplálkozásáról, hiszen mint, pl. az ausztrál bennszülöttek, nem mindenki tanult meg földet művelni. Valóságos képet csak az írott forrásokból kaphatunk elődeink étrendjéről. Massimo Montanari kitűnő könyvében7 nyomon követhetjük a változásokat a Római Birodalom korától az újkorig. Julius Caesar írja a germánokról, hogy döntően tejet, sajtot és húst esznek, és a fölműveléssel nem foglalkoznak8. Talán a legelső „fogyasztói társadalomban”, Rómában, már megjelent a mértékletesség és a vegetarianizmus. A kereszténység elterjedésével fontossá vált a kenyér kultusza, természetesen ez nem jelentette azt, hogy meghatározó táplálékká vált minden korban. A nagy pestisjárvány következtében (XIV. század) munkaerőhiány lépett fel Európában, a reálbérek felemelkedtek, és az alsóbb néposztályok is rengeteg húst ettek. Fernand Braudel francia történész ezt a XVI. század közepéig tartó korszakot „A húsevők Európája”-ként jellemezte9.
tezik az állatorvos-tudományban, amelyek használatosak a mindennapi gyakorlatban. Hasonlóan népszerű mítosz az, hogy a ragadozó kutya tápanyagszükséglete a hosszú együttélés során a mindenevő emberéhez idomult, ezért a húsok és zsírok jelentősége csökkent az ebek táplálásában, ellenben a gabonáké nőtt. Azaz felesleges a magas fehérje-, illetve hústartalmú táplálék etetése, a kutya tápanyagszükségletét a döntően keményítő alapú táplálék kielégíti, a kutya mindenevő lett. Az elmélet nem ad választ arra a kérdésre, hogy a macska tápanyagszükséglete miért nem változott meg a kutyáéhoz hasonlóan, vagy arra a dilemmára sem ad megoldást, hogy az emberiség egy jelentős része a közelmúltig a haszonállataival is elég szoros kapcsolatban élt együtt évezredeken keresztül5, ennek ellenére senki sem kérdőjelezi meg azt, hogy pl. a tehén kérődző állat. A hiedelemnek semmilyen alapja nincsen, hiszen legalább két hamis tényt feltételez: 1. az emberi faj döntően gabonával táplálkozott a története során, 2. az emberiség étrendjének összetétele állandó maradt az elmúlt min. 15 000 évben, amióta a kutya a leghűségesebb társa.
E néhány az európai történelemből kiragadott példa is jól bizonyítja, hogy nagyon sok minden befolyásolta azt, hogy egy adott földrajzi területen élő népcsoport mivel táplálkozott. Ehhez a változásokhoz fiziológiailag nem alkalmazkodhatott a kutya szervezete evolúciós léptékben pillanatok alatt. Nem lett hosszabb az emésztőrendszere és nem jelent meg a nyálában az amiláz enzim, amely a keményítő bontását már a szájban el kezdi, és még sorolhatnám. Az igaz, hogy a darált, főzött, illetve sütött gabonaalapú táplálékot meg tudja emészteni a kutya, és ezen a módon alacsonyak a fenntartás költségei. De ez nem jelenti azt, hogy ez a természetes szükséglete! Elképzelhető, hogy meg kellett magyarázni, miért megfelelőek a gabonalapú táplálékok a kutyának, és így születetett meg a „mindenevő kutya” mítosza10.
Pedig, a menü folyamatosan változott! A Homo sapiens sapiens faj (modern ember) legalább 100-120 000 éves története során, csak 8-10 000 éve kezdett el gabonákat6 termeszteni, pl. Közel-Keleten a Termékeny félhold területén. Pontosabban, az emberiség kisebb csoportjai tértek át földművelésre abban az időben a Föld különböző pontján. Arról, hogy mit ettek eleink legalább 90100 000 évig csak sejtéseink lehetnek. Igaz, a kulturális antropológiai kutatásokból számos információt szerezhetünk a vadászó-gyűjtögető csoportok 5
A hosszú ideje tartó és intenzív együttélésre jó példák az „Állati barátaink végzetes ajándékai”, ahogy Jared Diamond nevezi a jószágoktól szerzett betegségeinket. A kanyarót és a tuberkulózist a szarvasmarhától, az influenzát a disznótól és a kacsától, a szamárköhögést a kutyától és a disznótól kaptuk „ajándékba”. (Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák. Ford.: Födő Sándor) 6 A legújabb kutatások szerint, az ember először nem valamilyen gabonát, hanem fügét kezdett el termeszteni. 7 Massimo Montanari: Éhség és bőség. A táplálkozás európai kultúrtörténete, Ford.: Kövendy Katalin 8 Idézi Montanari: Julius Caesar: A gall háború, VI. 22. Ford.: Szepessy Tibor 9 Fernand Braudel: Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus XV-XVIII. Század, Ford.: Pődör László 10 A feltételezésem bővebben: a kutya-és macskaeledelek gyártása a haszonállatok részére gyártott tápok technológiájából alakult ki. A mai napig számosan takarmánynak nevezik a kedvenceink részére gyártott termékeket. A gyártókapacitás jobb kihasználása vagy a forgalom bővítése miatt, a takarmány-előállítók előbb-utóbb elkezdtek kutya-és macskaeldelelt gyártani. A gabonák feldolgozására kifejlesztett technológiát és szellemi tudást használták, ezért lett gabonalapú a ragadozó kedvenceink tápláléka. Talán, ehhez kapcsolódik a mítosz. (Lehet, éppen most én is egy mítoszt gyártottam!)
2
A humán orvoslás sem mentes a mítoszoktól. Az angol Clinical Evidence orvosi szaklapban jelent meg egy amerikai kutatók (Indiana University School of Medicine, Indianapolis) által jegyzett írás, amelyben 7 humán egészségüggyel kapcsolatos hiedelemnek11 jártak utána. Hazánkban is közismert hiedelem, hogy az agyunk kapacitásának csak 10 százalékát használjuk ki. Agyi sérülést szenvedett betegekkel foglalkozó tanulmányok szerint, a károsodás az agy majdnem az összes területére negatív hatással van, tartósan befolyásolja a szellemi és vegetatív képességeket, sőt a betegek magatartását is. A fejlett műszeres vizsgálatok sem mutatnak tartósan csendes területeket. A cikk szerint a legtöbb hiedelem ártatlan, de vannak károsak is. Sőt, számtalan esetben kiderül, hogy az addigi hiedelemnek pont az ellenkezője az igaz, pl. manapság a szakértők az újszülöttek háton alvását javasolják a hirtelen gyermekágyi halál elkerülése érdekében.
vannak a vérnyomásra, szabályozzák a vértérfogatot és vízháztartást, amellett fontos szerepet töltenek be a sav-bázis egyensúly fenntartásában, egyensúlyban tartják az ásványi anyagokat stb.
Bovée szerint a „fehérjék károsítják a veséket” kijelentés egy negatív mítosz. Alkalmazása a mindennapi gyakorlatban egészségügyi kockázatokkal jár. Mielőtt alaposabban megvizsgálnánk a mítosz keletkezésének és a fennmaradásának körülményeit, meg kell ismernünk a vesék szerepét és működését.
A vesék működése folyamatában a következő (egyszerűsített leírás!): A vér átáramlik a vesén, és a nefronokban található glomerulusokban átszűrődik. A nefronokban található tubulusok az ultraszűrletnek a 99 %-át visszaszívják (a maradék 1% a vizelet), a szervezet számára felesleges, pl. a fehérjéhez kötődő bomlástermékek a vizeletbe kerülnek.
A vesék működési egysége a nefron. Itt zajlik le a vér átszűrése a glomerulusokban, és itt alakul ki a vizelet a tubulusokban. A vizelet termelésében három folyamat játszik szerepet: 1. a szűrés (ultrafiltráció), amely a glomerulusokban12 történik. 2. a visszaszívás (reabszorpció), amely során a szervezet számára hasznos vegyületek visszakerülnek a vérbe, a folyamat a tubulusokban13 történik. 3. a kiválasztás (szekréció) során a felesleges vegyületek a vizeletbe kerülnek, ez szintén a tubulusokban történik.
A vese
A vese működéséről számos módon szerezhetünk információkat. Az alábbi felsorolás nem teljes, kizárólag a témakörünkhöz, azaz a Finco és Bovée tanulmányhoz kapcsolódik.
A szervezetben az anyagcsere folyamatok során számos káros és felesleges anyag képződik. A vérben található különféle bomlástermékeket a vesék távolítják el a vizelet segítségével. Ilyen felesleges anyagok a fehérjék lebomlása során keletkező nitrogéntartalmú vegyületek, mint pl. karbamid, húgysav, kreatinin és ammónia. Logikusnak tűnik, hogyha több fehérjét fogyaszt a kutya, akkor több fehérje bomlik le, tehát több salakanyag keletkezik, azaz a veséknek többet kell dolgoznia. Jól sejti az olvasó, hogy a mítosz születése főként ebből a logikai sorból eredeztethető. Később még visszatérünk erre.
• A vér és vizelet kémiai jellemzői (az ún. laborvizsgálat) A vesebetegség sokszor fájdalommentesen és alattomosan támad, számos esetben, pl. egy vizeletvizsgálat tudja csak kimutatni, hogy valami nincs rendben a kiválasztó szervekkel. A vér és vizelet kémiai értékei jól mutatják, hogyan működik a vese, más szóval hogyan tisztítja meg a vért a felesleges bomlástermékektől, és hogyan távolítja el azokat a vizelet segítségével. Ha a vese nem jól működik, akkor a vérben és a vizeletben található vegyületek
Ezenkívül, a veséknek még számos fontos funkciója van, pl. hormonokat termelnek, amelyek hatással 11
A hét általános hiedelem a következő: naponta legalább 8 pohár vizet kell inni, az agyunk csak 10 %-át használjuk, a haj és a körmök a halál után is nőnek egy ideig, a halvány fény melletti olvasás rontja a látást, az arcszőrzet a borotválkozás miatt gyorsabban nő vissza és megerősödik, a mobil telefonok veszélyesek a kórházakban és a pulykaevés után álmosak leszünk. 12 Érgomolyagok a vesében. 13 A vesében található csatornák.
3
mennyiségei illetve fajtái eltérnek a normálistól. Az alábbi két példa jól szemlélteti a funkcionális rendellenességeket:
Hipertófia: a szervek és a szövetek a megváltozott körülményekre, pl. nagyobb igénybevétel esetén, megnagyobbodással és fokozott működéssel reagálnak. A sejtek mérete nő meg, és nem a számuk szaporodik.
Fehérjevizelés (proteinuria) – a vizeletnek csak egy meghatározott mennyiségű fehérjét szabad tartalmaznia. A megengedettnél magasabb fehérje utalhat a vesék rendellenes működésére.
Egy mítosz születése A múlt század húszas éveiben patkányokon végzett kísérletek megállapították azt, hogy a fehérjebevitel károsítja az állatok veséit (Később kiderült, a patkányok ezen fajtájának veséje különösen érzékeny reagál a fehérjére). A tudósok levonták a következtetést; elképzelhető más emlősállatoknál is okozhat problémát a protein. Kutyák az 1930-as években lettek első „fehérjebevitel-vese” kísérletek szereplői, és az eredmények hasonlóan elszomorítóak voltak. Fontos megjegyezni, ebben az időben még a nefrológia, a vesével foglalkozó tudományág, még igen gyerekcipőben járt.
Húgyvérűség (urémia) – egyértelműen vesebetegségre utal, bomlástermékek felhalmozódása a vérben, mivel a vese nem tudja a vizeletbe kiválasztani azokat. • A teljesítmény adatok Lehet mérni, illetve ki lehet számolni a vesék teljesítményét: pl. milyen mennyiségű vért szűrnek át egy adott időegység alatt. Glomerulációs filtrációs ráta (GFR – Glomerular Filtration Rate): A vesékben található érgomolyagok szűrési teljesítményét mutatja, a leggyakrabban használt mutató. Számítással vagy kontrasztanyag használatával határozzák meg az értékét. Jól mutatja a vese kapacitását. A vesebetegség súlyosbodásával párhuzamosan csökken az értéke, így kiválasztó szerv egyre kevésbé tudja megtisztítani a vért.
Mindkét fajban megfigyelték, hogyha az állatok fehérjét kapnak, a vesében megnő a vér áramlása, emelkedik a vesén belüli vérnyomás és nő a GFR (glomerulációs filtrációs ráta). Tehát a vese elkezd jobban dolgozni. Ha a fehérjebevitel tovább nő, tehát több lesz a nitrogéntartalmú bomlástermék, akkor a vese még többet dolgozik, azaz az összes mérhető értéke nő, pl. a vesében található hajszálerekben a vérnyomás. De ez még nem minden, hiszen a túlmunkára késztetett vese mérete is nőtt, mivel a sejtek megnagyobbodtak a megnövelt terhelés miatt. Erre a folyamatra használjuk a fentebb már említett hipertófia szót. Delmar R. Finco a tanulmányában ezt nevezi „munka”-elméletnek: a vese többet dolgozik, ezért nő a nefronok mérete, ennek köszönhetően a kiválasztó szerv is megnagyobbodik.
Clearance ill. plazma- clearance (tisztítási hányados): A veseműködés mérésére használják, azt a vérplazma mennyiséget adja meg, amely a vesén való áthaladás közben egy bizonyos anyagtól megtisztul adott időegység alatt. Pl. inulin-clerance, kreatininclearance. A vese véráramlása (RBF- Renal Blood Flow): A vesén 1 perc alatt átáramló vérmennyiség. A vese plazma áramlása (RPF- Renal Plasma Flow): A vesén 1 perc alatt átáramló plazmamennyiség.
A teljesítmény adatok mellett természetesen vizsgálták a vér és vizelet kémiai jellemzőit is; mennyi salakanyag maradt a vérben, illetve mennyi ürült ki a vizelettel. A páros szerv alakját (morfológiáját) is tanulmányozták, pontosabban azt, hogy a mért teljesítmény értékek milyen kapcsolatban van a vese morfológiai változásaival. Nem voltak egyértelműek az összefüggések.
• Alaktani (morfológiai) elváltozások A vesebetegség súlyosbodás során a vese tömege csökken, ezért sem tudja ellátni megfelelően a funkcióját. A kor előrehaladtával szintén egyre kisebb lesz a vese. Tehát, a veseproblémákat a rendellenes vesetömeg is jól mutatja.
4
A megalapozatlan elmélet a fehérje káros hatásairól hamar átkerült a szakirodalomba, és széles körben javasolni kezdték az alacsony fehérjét tartalmazó étrend etetését. Pedig, az elváltozásokat kiváltó mechanizmusok pontosan nem voltak feltárva és leírva. Számos elmélet létezett a hipertófia és egyéb károsnak gondolt elváltozások megjelenésével kapcsolatban, néhány kutató nem a fehérjebevitel hatását emelte ki. Ennek ellenére a fehérje maradt a bűnös.
A táblázat kiválóan szemlélteti tömören a 10 kísérlet eredményét: a magas fehérjetartalmú táplálék nem súlyosbítja a veseelégtelenségben szenvedő kutyák tüneteit. Sőt, az idős állatokkal végzett 4 éven át tartó vizsgálatok sem igazolták a mítoszt.
Miért nem tűnt el a fehérjebevitel korlátozásának mítosza? Jogos a kérdés, hiszen a kísérletek egyértelmű eredményei széles körben ismertek a szakmai irodalmat olvasó közönség előtt évek óta, ennek ellenére a mítosz stabilan jelen van a mindennapos gyakorlatban. Ez hazánkra főként érvényes, hiszen a fehérje káros hatásaival kapcsolatos hiedelmek stabilan beágyazódtak az állatorvosok és gazdik gondolkodásába.
Igen ám, de nehezen választhatóak el az étrend más alkotóelemei a fehérje hatásaitól. Befolyásolhatja a vesékben tapasztalható elváltozásokat a táplálék kalória-és zsírtartalma, továbbá más szervetlen komponensek; pl. a legfrissebb kutatások eredményei szerint a magas foszformennyiség is problémákat okozhat. A vesefunkció fokozódása, azaz pl. a GFR emelkedése, nem biztos, hogy káros, hiszen azt is mutatja, hogy jól működik a vese. Rengeteg tisztázatlan kérdés maradt a témakörben, ezért számos kísérletet végeztek kutyákkal.
Kenneth C. Bovée idézett tanulmányában három választ ad erre a kérdésre: 1. A mítosz ereje abban rejlik, hogy oly régen használatos a mindennapi gyakorlatban, ún. „ősrégi” bevált recept. 2. A dietétikai módszer ajánlásával, az állatorvosok hozzáértésüket bizonyítják a gazdik felé, és szakmailag jól is hangzik. 3. A gazdinak azt az érzetet adja, hogy Ő is részt vesz a gyógyításban. Ha az állat nem is beteg, az alacsony fehérjetartalmú eledel etetése egy nyugalmat biztosít a gazdinak, hiszen hosszú távon figyel a kedvencére.
A kísérletek A különböző elméletek tisztázására számos klinikai kísérletet végeztek a múlt század utolsó évtizedeiben (ld. 1. Táblázat), amelyek több évig tartottak, és ezalatt nagyon sok állat pusztult el. A kísérleteket ún. „maradvány vese” modell használatával folytatták le. Az állatok veséjéből sebészeti úton eltávolítanak egy részt, így a csökkentett tömegű vese nagyobb terhelésnek van kitéve. A módszer a veseelégtelenségben szenvedő kutyák kiválasztó szervét modellezi, hiszen a természetes előfordulású betegség előrehaladása folyamán a vese tömege, azaz a szűrést végző nefronok száma, folyamatosan csökken. Emiatt a szerv egyre kevésbé tudja ellátni a vértisztító funkcióját, és a szervezetben felhalmozódnak a káros salakanyagok, amely halálhoz vezet. A humán gyógyászatban, ebben az esetben használják a vesedialízis kezelést, amikor egy gép veszi át a vesék tisztító szerepét. A kutyák esetében ez a kezelési módszer nem létezik, ezért a szakemberek kizárólag étrendi kezelést, azaz alacsony fehérjetartalmú étrendet tudtak/tudnak ajánlani. A kísérletek kiemelt célja volt a fehérjebevitel hatásának vizsgálata a csökkentett tömegű vesékre.
A Bovée által megfogalmazott válaszok hazai helyzetre is érvényesek, de talán nem adnak teljes körű magyarázatot arra, hogy a mítosz miért tartja magát oly masszívan több évvel a kísérletek eredményeinek publikálása óta. Nem elég hat-hét év arra, hogy a külföldi tudományos eredmények megjelenjenek Magyarországon? Természetesen, az észak-amerikai földrészen sem azonnal honosodott meg az „új gondolat”. A mítoszt cáfoló tudományos eredményeknek el kellet érnie azt a kritikus tömeget, amikor már szélesebb körben is elfogadottá vált az, hogy a fehérje nem károsítja a veséket. Majdan, pár évvel ezelőtt dobták piacra az első magas fehérjetartalmú termékeket egyes gyártók, és azóta a tendencia megállíthatatlan. Középtávon Európában, így hazánkban is, egyre több gyártó fog kifejleszteni és piacra
5
1. TÁBLÁZAT14 Csökkentett vesetömegű kutyákkal végzett kísérletek összefoglalása. Az étrend vesékre gyakorolt hatásait vizsgálták. Model
Összehasonlított étrendek
3/4 NX
Három kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; a fehérjetartalom a metabolikus energia (ME)15: 44, 14 és 7 %-a
11/12 NX
Kereskedelmi termék számos összetevőt tartalmazva; fehérjetartalom a metabolikus energiához (ME) viszonyítva 44 %, 14 % és 7 %.
Időtartam
Eredmények, megjegyzések
Hivatkozás
48 hónap
Nincs bizonyíték arra, hogy bármelyik étrend károsítja a vesefunkciókat. A szövettani folyamatok a súlyosabb sérülések felé mutatnak a legmagasabb fehérjetartalmú étrendnél. Elektron mikroszkópos vizsgálattal sem mutatható ki az étrend hatása. A kutyáknak nem voltak azotémiás16 problémái a legtöbb kísérletben.
17, 18
40 hét
11/12 NX
Háromféle étrend változatos összetevőkkel; 2 különböző fehérjetartalom; 41 % és 15-16 % fehérje a metabolikus energiához (ME) viszonyítva.
8 hét
15/16 NX
Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérje a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a volt.
24 hónap
11/12 NX
Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el; a fehérjeszint metabolikus energiához való viszonyáról nincs pontos információ; az étrend 40 % és 14 % fehérjét tartalmazott.
100 hét
1/2 NX Idős állatok
Két kísérleti étrend, melyek csak a fehérjetartalomban tértek el. A fehérjemennyiség a metabolikus energia (ME) 31 és 16 %-a.
48 hónap
1/2 NX Idős állatok
Három kísérleti étrend; a fehérje-mennyiség a metabolikus energia (ME) 34, 30 és 20 %-a; a zsírtartalom az étrend 30 %-a (kétszerese más étrendeknek).
48 hónap
Nincs bizonyíték funkcionális romlásra egyetlen étrend esetén sem; alaktani (morfológiai) változások sem történtek a vesékben.
19
Vesekárosodás kifejlődött; a betegség súlyossága a GFR csökkenésével volt kapcsolatban, nem az étrenddel.
20
Nem volt különbség a két csoport között a vesefunkciók romlásában vagy a vesekárosodás súlyosságában.
21
Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem.
Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem. Nem fordult elő funkcionális romlás az idő folyamán egyik étrendnél sem; nem volt különbség a vesekárosodás súlyosságában sem.
22
23
24
NX=a nefronok funkcionális eltávolítása akár szöveti elhalálozás miatt, akár sebészi beavatkozással. A tört az eltávolított részt mutatja. 14
Forrás: Delmar R. Finco: i.m. A metabolizálható illetve felhasználható energia (ME -Metabolizable Energy) az állat szervezete által ténylegesen felhasznált energiamennyiséget jelenti. ME = az elfogyasztott energiamennyiség mínusz a széklettel és a vizelettel távozott energia. Mértékegység: kcal vagy MJ (megajoule). Átváltás: 1000 kcal = 4,186 MJ 16 Az anyagcsere folyamatok során a nitrogéntartalmú salakanyagok (karbamid, kreatinin) felszaporodása a vérben. 17 Bovee KC, Kronfeld DS, Ramberg C, et al: Long-term measurement of renal function in partially nephrectomized dogs fed 56, 27, or 19 % protein. Invest Urol 16: 378-384, 1979. 18 Robertson JL, Goldschmidt MS, Kronfeld DS, et al: Long-term responses to high dietary protein intake with 75 % nephrectomy. Kidney Int 29: 511-519, 1986. 19 Polzin DJ, Osborne CA, Hayden DW, et al: Influence of reduced protein diets on morbidity, mortality, and renal function in dogs with induced chronic renal failure. Am J Vet Res 45: 506-517, 1984. 20 Polzin D, Leininger J, Osborne C, et al: Development of renal lesions in dogs after 11/12 reduction in renal mass. Lab Invest 58: 172-183, 1988. 21 Finco DR, Brown SA, Crowell WA, et al: Effects of dietary phosphorus and protein in dogs with chronic renal failure. Am J Vet Res 53: 2264-2271, 1992. 22 Polzin DJ, Osborne CA, O’ Brien TD, et al: Effects of protein intake on progression of canine chronic renal failure (CRF). Proceedings of the 11 th Annual Veterinary Medical Forum, 938, 1993. 23 Finco DR, Brown SA, Crowell WA, et al: Effects of aging and dietary protein intake on uninephrectomized geriatric dogs. Am J Vet Res 55: 1282, 1994. 24 Churchill J, Polzin D, Osborne C, et al: Influence of diet on renal function and structure in geriatric uninephrectomized dogs. Proceedings of the 15 th ACVIM Forum, 675, 1997. 15
6
dobni ún. magas fehérjetartalmú termékeket. A kisállateledelek történetében lassan lezárul egy korszak, amikor a kedvenceink táplálása döntően keményítőn (összetett szénhidrát) és alacsony hústartalmon alapult.
A fehérjéhez kötődő hamis mítoszokon kívül még számos kering a kedvenceink táplálásával kapcsolatban. A ragadozók az elejtett zsákmányállat gyomrát kezdik el fogyasztani – szól a jó régi érvelés, ezért kell a bőséges szénhidrát a kutyának, igaz választ nem kapunk arra, hogy télen vagy szárazság idején mi és milyen mennyiségben található a növényevő gyomrában. A táplálék-kiegészítők nagyon népszerűek25 , a gazdik csodákat várnak a különféle mesterséges készítményektől, jó néhányan úgy akarják táplálni kedvencüket, mint egy űrhajóst, mialatt a kutyákat a bőséges hústól, így a magas fehérjétől féltik. Ha rangsorolnánk a mítoszokat, az első helyezést a „vegetáriánus kutya” teóriája kapná, amelyet egy hazai szaklap is leközölt, és még sorolhatnám az alaptalan szellemi termékeket.
A fentieket kiegészíteném néhány további megfontolásra alkalmas gondolattal. Mindennapos tapasztalat, hogy a kedvencek táplálásánál az állatbarátok kizárólag a fehérjét veszik figyelembe, mintha a zsír és a szénhidrát nem is létezne! Pedig, pl. egy száraztáp minőségét alapvetően a három energiát szolgáltató tápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát) menynyisége és minősége határozza meg. Mivel a többség csak a fehérjetartalomra koncentrál, illetve csak a fehérjéről hall, ezért ha bármilyen egészségügyi gond merül fel, a bűnös nem lehet más csak a fehérje (főleg ha állati eredetű!). Ezt a gondolkodásmódot csak erősíti a hazánkban oly jellemző „ránézéses diagnózis”. Sokan nem képesek kimondani, hogy „nem tudom az okát”, amikor pl. egy allergiás problémával találkoznak. Az univerzális válasz mindig kézenfekvő: a sok vagy egy bizonyos fajta fehérje.
Úgy gondolom Delmar R. Finco és Kenneth C. Bovée tanulmánya segít leszámolni legalább egy hamis mítosszal, és meggyőzi az olvasót arról, hogy az alacsony fehérjetartalmú eledel etetése nem védi meg a kutyát a veseelégtelenség kialakulásától. Pólik László
25
Az Egyesült Államokban a csodaszerbiznisz hatalmas üzlet. Az ottani táplálék-kiegészítőket gyártó vállalkozásokat tömörítő érdekvédelmi szövetség (NASC- National Animal Supplement Council) a felügyelő hatósághoz fordult annak érdekében, hogy alkossanak megfelelő szabályokat a piacon eluralkodó rendezetlen viszonyok miatt; pl. kérték, hogy szigorúan járjanak el az olyan készítmények gyártóival szemben, akik nem bizonyított jótékony hatásokat tulajdonítanak a termékeiknek. Az NASC 2008 januárjában egy 1000 (!) összetevőt tartalmazó listát nyújtott be a FDA-nak, amely az általában használt alkotóelemeket tartalmazza. A listában számos olyan vegyület található, amelyet az iparági szövetség szerint nem kellene használni a táplálékkiegészítőkben és az állateledelekben.
7
