BIOTECHNOLÓGIA AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN A farmakogenetika alkalmazása a gyógyszerkutatásban és az egyénre szabott gyógyításban Tárgyszavak: genomkutatás; gyógyszerkutatás; farmakokinetika; farmakodinamika; farmakogenetika; egyéni gyógyítás. A gyógyszerek alkalmazásának engedélyezéséhez, a szabályozó hatóságok szigorú biztonsági irányelveinek betartásához statisztikai értékelésekkel ki kell mutatni a betegek nagy számú populációin a megfelelő biztonságosságot és hatékonyságot. A gyógyszerek biztonsága gyógyszerenként, betegségekként és egyénenként változik; számos gyógyszernek vannak jelentős klinikai mellékhatásai annak ellenére, hogy a gyógyszergyártó vállalatok intenzív erőfeszítéseket tesznek a biztonságosabb gyógyszerek kifejlesztésére. A vizsgált populáción belül egyes betegek mellékhatások iránti kockázata kisebb vagy nagyobb, mint a populáció egészének. Az első csoport alkalmas a gyógyszer használatára, míg az utóbbit jobb lenne más gyógyszerrel kezelni. A hatékonysági vizsgálatok során is megállapítható, hogy bizonyos számú betegek nagyobb, mások kisebb valószínűséggel adnak eredményes választ, mint a populáció egésze. Az előző csoportba tartozó betegeknek felírhatják a gyógyszert, míg az utóbbiak esetében célszerű gyógyszert, illetve terápiát változtatni. Az 1. táblázatban néhány gyakoribb betegségben alkalmazott, elsőként választható gyógyszerek hatékonysága látható.
A hatékonyság és mellékhatás eltérésének genetikai oka A gyógyszerek hatékonyságát, a káros mellékhatások kialakulását befolyásolhatják az együtt adagolt gyógyszerek között fellépő kölcsönhatások, az egyes gyógyszerekkel szemben mutatott allergiás reakciók, tévesen felállított diagnózisok vagy gyógyszeradagolások. Az utóbbi időben a betegek genetikai állományáról is kimutatták, hogy hozzájárulnak a nem megfelelő gyógyszerválaszokhoz, káros gyógyszerreakciókhoz és terápiás sikertelenségekhez. Néhány génről már megállapították, hogy kapcsolatban állnak specifikus gyógyszerhatásokkal, ezekből néhány példa a 2. táblázatban látható. Egyes gének a gyógyszerek felszívódásában, eloszlásában, metabolizmusában és kiválasztásában részt vevő fehérjéket, mások a gyógyszerek célegységeit (a gyógyszerek hatásuk kifejtéséhez célfehérjékhez vagy másképp receptorok
hoz kötődnek) kódolják, néhány esetben az összefüggés a gyógyszerrel még nem tisztázott. 1. táblázat Betegek reagálási aránya egy-egy gyakoribb terápiás terület fő gyógyszerére Terápiás terület
Hatékonysági arány (%)
Alzheimer-kór Fájdalomcsillapítók (Cox-2) Asztma Kardiális aritmia Depresszió (SSRI) Cukorbetegség Hepatitis-C vírus Inkontinencia Migrén (akut) Migrén (megelőzés) Onkológia Csontritkulás Reumatoid arthritis Skizofrénia
30 80 60 60 62 57 47 40 52 50 25 48 50 60
2. táblázat A gyógyszerek metabolizmusát és hatását befolyásoló klinikailag releváns genetikai polimorfizmusok néhány példája Gén Hatóanyag-metabolizáló emzimek CYP2C9
CYP2D6
Tiopurin metiltranszferáz
Hatóanyag: terápia
Klinikai válasz
warfarin: antikoaguláns a betegek R144C allél (csökkentett katalitikus aktivitás) adagolása mellett kisebb fenntartó dózisú antikoaguláns terápiát igényelnek kodein: fájdalomcsilla- betegek két inaktív allél esetében nem metabolizálják a pítás kodeint morfinná, ezáltal nem lép fel fájdalomcsillapító hatás tiopurinok: leukémia, betegekben két inaktív alléllel kifejlődhet toxikus túladagoautoimmun rendellelás azathioprise terápiában nességek
Hatóanyag-receptorok (célfehérjék) β2-adrenerg receptor
albuterol: asztma
ALOX-5 (5-lipoxigenáz)
zileuton: asztma
Gly17Arg mutációkra homozigóta betegeknél az asztmatünetek súlyosbodása tapasztalható albuterol rendszeres alkalmazása mellett betegek Alox-5 két nem-expresszáló alléljével nem reagálnak az 5-lipoxigenáz inhibitorra
A farmakogenetikai vizsgálati módszerekről általában Klinikai farmakogenetikai vizsgálatokkal valamely betegnek a kiválasztott gyógyszerre adott valószínű válaszának klinikai értékelését végzik, genotípusos vizsgálati eredmények alapján. Ennek segítségével különbséget tehetnek az adott gyógyszerre nagyobb, ill. kisebb valószínűséggel reagáló betegek között, vagy mérlegelhetik a kialakuló mellékhatások kockázatának mértékét. Ezekkel az információkkal hatékonyabb gyógyszerterápiákat választhatnak, a mellékhatások fellépését pedig minimálisra csökkenthetik. 3. táblázat A genetikai markerek klinikai detektálására alkalmas módszerek néhány példája Módszer
Tipikus genetikai markerek
Jellemzők
DNS szekvenálás
szekvenciák, mutáci- széles körben alkalmazható genetikai mutációk jellemzésére; ók, SNP-k, VNTR-ek, nem kvantitatív deléciók, beillesztések
Hibridizáción alapuló szekvenciák, mutácikorrelált módszerek: ók, SNP-k, mRNS célmolekula-felerősítés
célszekvencia szekvenciális másolása, amelyet jelgenerálás követ, rendkívül érzékeny és specifikus; mennyiségi meghatározásra alkalmas; PCR a leggyakrabban alkalmazott módszer
Hibridizáción alapuló szekvenciák, mutácimódszerek: jelerősítés ók, SNP-k, mRNS
kezdeti kötődési eseménnyel kiváltott jelerősítés; mennyiségi meghatározásra különösen alkalmas; kevésbé érzékeny, mint a célmolekula-felerősítés; megbízható nagy teljesítményű nyomon követő alkalmazásokra alkalmas
Mikrorendszer
SNP, SBH-analízis, mRNS expressziós szint profilozás
alkalmas multiplexálásra; kvantitatív és kvalitatív analízis; szekvenciák széles változatának szűrésében hasznos; diagnosztizálásban kevésbé alkalmazható, mint a szekvenálás vagy a célmolekula-felerősítés
Restrikciós és konformációs analízis
polimorfizmus detektálása és ellenőrzése
elsődlegesen mutációk detektálására és analízisére alkalmazható; széles körben alkalmazott típusa a RFLP és SSCP
Egyszeres bázis primer bővítés
SNP detektálása és ellenőrzése
generikus formulákhoz adaptálható; alkalmas nagy teljesítményű szűrésre
Rrövidítések: RFLP restrikciós fragmenshossz polimorfizmus; SBH szekvenálás hibridizációval; SNP egyszeres nukleotid polimorfizmus; SSCP egyszálas konformációs polimorfizmus; VNTR, változó számú tandemismétlődés.
A DNS- vagy RNS-szekvenciák detektálására alkalmazható módszerek alapját a polimeráz láncreakciók (PCR) képezik, rendkívüli érzékenységük és széles körű ismeretük következtében. A PCR termékek vagy más nukleinsavtermékek detektálására számos eljárás áll rendelkezésre; pl. a hibridizálási és bázisszekvenálási módszer, amely alkalmas mutációk, egyszeres nukleotid polimorfizmusok (SNP) és specifikus szekvenciák kimutatására. Megfelelő el
járások kifejlesztésével a polimeráz láncreakciók mennyiségi meghatározásokra is alkalmasak. A farmakogenetikai vizsgálatok kivitelezhető módszereiről a 3. táblázat tartalmaz leírást. A genetikai jelzők (markerek) analízisében jelenleg az összes felsorolt eljárást alkalmazzák, a megfelelő módszer kiválasztását az egyes laboratóriumok igényei határozzák meg.
Az egyénre szabott gyógyítás előnyei a betegápolásban és a gyógyszeripari fejlesztésben Az egyéni orvosi ellátás abban a hipotézisben gyökerezik, hogy a betegségek heterogén természetűek, az előidéző okoktól kezdve a progresszió mértékéig és a gyógyszerekre való reagálásig. Minden egyes ember betegsége önmagában álló, egyedi. A molekuláris diagnosztikák, DNS-, fehérje-, vagy mRNS-alapú biológiai markerek alkalmazásával az egyéni gyógyszeres kezelés kapcsolatot teremt a beteg molekuláris és klinikai profilja között. A nem specifikus klinikai jellemzést felváltja az egyedi betegség molekuláris osztályozása, az orvosi ellátás biztonságosabbá és hatékonyabbá válik, hisz az alkalmazott terápia a betegségeket előidéző okokra irányul és nem a tünetek kezelésére. Meghatározhatják a későbbiekben kifejlődő krónikus betegségek kockázatát, így a megelőzési lehetőségek felállításával a betegek egészségük érdekében megfelelő döntéseket alakíthatnak ki életmódjukkal kapcsolatban. A betegségek molekuláris alapjainak ismerete, az egyéni gyógyszeres kezelés módszere radikális változásokat eredményez a gyógyszergyártó iparban (fokozott hatékonyság, termelékenység, jobb terméktípus, a termékek spektrumának szélesítése) is. A gyógyszerfelfedezés és fejlesztés hagyományosan olyan lineáris folyamat, amelyben kevés a visszajelzés a későbbi klinikai fejlesztési stádiumokból az egész folyamatra vonatkozóan. Az egyéni gyógyszeres kezelési módszer alkalmazása elkerülhetetlenné teszi az áttérést a lineáris eljárásból egy integrált változatra (1. ábra), amely magában foglalja a kutatási visszajelzések sorozatát. A felfedezés korai fázisai, amelyhez a gyógyszerhatóanyagok célpontjainak (receptorainak) kiválasztása és jóváhagyása, a kis molekulák nyomon követése és kémiai jellemzése és a vegyületek preklinikai értékelése tartozik, összekapcsolódnak a klinikai fejlesztés későbbi szakaszaival. A molekuláris és farmakológiai paramétereket, a betegek klinikai adatait a különböző fázisoknál rögzítik és integrálják egy „tudásirányítású rendszerbe”, amelynek segítségével analizálhatják az egyén betegségét és gyógyszerválaszát és nem utolsósorban serkenthetik a racionális gyógyszertervezést a molekuláris információk alapján. A gyógyszerkutatási folyamat a célgének azonosításával kezdődik, ehhez szükség van a betegségek sejtalapú és állati modelljeinek vagy közvetlenül az emberi szöveteknek a nagy teljesítményű szekvenálási és átírási profiljaira. A célgének további ellenőrzésének folyamatában bioinformatikai, fehérjékből és
állatokból álló modellek segítségével végzik a hatalmas vegyületkönyvtárak kiterjedt vizsgálatát.
II. fázis
III. fázis
NDA
I. fázis új helyettesítő anyagok
új indikációk
IV. fázis
tudásirányítási rendszer
IND
állatokon végzett toxikológiai vizsgálat
PG markerek
ADMET előrejelzése
új helyettesítő anyagok
bizonyítás állati modelleken
gyógyszerhatóanyag célpont jelöltje
PG diagnosztikai jelzők
génfelfedezés
gén mint megfelelő célpont bizonyítása
Rövidítések: ADMET: adszorpció, megoszlás, metabolizmus, kiválasztás és toxicitás; IND: vizsgálat alatt álló új gyógyszer; NDA: új gyógyszer alkalmazása; PG: farmakogenomika.
1. ábra A jövő gyógyszerfelfedezése már integrált folyamat. Az ismert genominformációk és markerek a felfedezési folyamat minden egyes stádiumában alkalmazhatók, a korábbi vizsgálati eredményekre a későbbi szakaszokban is visszatérhetnek. A rendelkezésre álló információk ismereti rendszerben való tárolása folyamatos termékfejlesztést, hatékonyabb gyógyszertermékeket és egyéni kezelést tesz lehetővé A kutatási folyamatok további részében a humán vizsgálatokat megelőzően a vegyületek kiválasztását és optimálását befolyásolhatják a káros gyógyszerreakciókat előrejelző toxikogenomikai jelzők. Embereken a káros gyógyszerreakciók megjelenésére utaló molekuláris profilokat mikrorendszerű analitikai eszközökkel definiálhatják olyan gyógyszerek segítségével, amelyekről ismeretes, hogy nem kívánt reakciókat (máj, vese, szív és érrendszer toxicitása, csontvelő-szuppresszió) idéznek elő. A preklinikai vegyületek káros reakciókat indukáló képességét génexpressziós folyamatokkal lehet vizsgálni. Ez a módszer a későbbiekben rutin műveletté válhat a preklinikai gyógyszerfejlesztésben; ezt bizonyítja annak a vizsgálati eljárásnak a kifejlesztése,
amelynek segítségével megjósolhatják, hogy valamely vegyület előidézheti-e az elektrokardiográfiás QT intervallumok prolongációját vagy a betegek hirtelen halálát. A gyógyszerek toxicitására utaló farmakodinamikai és farmakogenomikai jelzők bevezethetők az I., II. és III. fázisú klinikai vizsgálatokba. A humán genetikai variációk vizsgálatai a gyógyszerek metabolizmusáért nagy részben felelős citokróm-P450 enzimekben arra utalnak, hogy az individuális genetikai variációk alkalmazása a betegek klinikai vizsgálatokhoz történő kiválasztásában 10–20%-kal csökkenthetik a káros mellékhatásokat. A klinikai tanulmányok I. és II. fázisaiban nem reagáló betegek molekuláris profiljai alapján a gyógyszergyártó vállalatok megkezdhetik az újabb terápia kifejlesztését. A 2. ábra alapján az egyénre szabott gyógyítás kutatási és termékfejlesztési módszerei egy hosszú klinikai előjellel bíró hipotetikus krónikus betegség folyamatának hat szakaszánál hasznosíthatók.
halál
tünetek kezdete
nyomon követés farmakogenomika
klinikai súlyosság
terápia megkezdése
diagnózis és prognózis szűrés
betegség kezdete egészség
genetikai hajlam
idő (hónap-év)
2. ábra Az egyénre szabott orvostudomány kutatási és fejlesztési lehetőségei egy hipotetikus betegség hat szakaszánál: genetikai hajlam, betegség vizsgálata, diagnózisa, prognózisa, farmakogenomikája és nyomon követése 1999-ben létrehoztak egy konzorciumot a genetikai variációk, egyszeres nukleotid polimorfizmusok (SNP) leggyakoribb típusainak felfedezése és térképezése céljából. Napjainkig több mint 800 000 SNP-t rögzítettek, ez az előrelépés lehetőséget ad a nagyarányú géntanulmányokra. Egy nagy felbontású
SNP térkép elősegíti a gének azonosítását olyan komplex betegségek esetében, mint például az asztma, cukorbetegség, érelmeszesedés és pszichiátriai megbetegedések. Az SNP adatbázis hasznos eszköz lesz a klinikai fejlesztések farmakogenomikai vizsgálatai számára. Manapság sok gyógyszergyártó vállalat úgy tervezi klinikai vizsgálatait, hogy képes legyen a jövőbeni farmakogenomikai tanulmányokban alkalmazható DNS és más biológiai minták rutin gyűjtésére és tárolására.
Prognózis, preventív kezelés és terápia meghatározása a molekuláris diagnózis alapján A genetikai variánsok segítségével megjósolhatják az egyén hajlamát az egyes betegségek kifejlődésére. Az erősen veszélyeztetett betegeket rendszeres időközönként kellene ellenőrizni (fehérjealapú markerek, szérumértékek és/vagy molekuláris leképezések segítségével) a preklinikai betegség detektálása, a preventív terápia vagy életmód-változtatás felállítása számára. A preventív terápiák jótékonyságát bizonyítja a szelektív ösztrogénreceptormodulátorok alkalmazása az emlőrák és csontritkulás, illetve a statin alkalmazása a koszorúér-betegség kifejlődésével veszélyeztetett betegeknél. A preklinikai tünetekkel, ill. a betegség tüneteivel rendelkező betegekben a génvagy fehérjeexpressziós jellegzetességeken alapuló molekuláris diagnózis megkülönböztetheti a hasonló klinikai fenotípusú eltérő betegségeket, másrészt pedig segítséget nyújthat a terápia felállításakor annak megítélésében, hogy a betegség gyors vagy lassú progresszióval zajlik-e. A DNS, RNS és fehérjemarkerek felfedezésében alkalmazott kutatási módszerek a megfelelő kóros szövetek elérhetőségét igénylik. Ebből következik, hogy a daganatos megbetegedések molekuláris patológiája az első terület, amely hasznosítja ezeket a technológiákat, mivel a daganatmintákat a rutin gyakorlat alapján szövettani vizsgálat alá vetik vagy eltávolítják. Az újabb kutatások klinikai szempontból jelentős különbségeket fedeztek fel a különféle daganatok, pl. leukémia és emlőrák génexpressziós mintájában. Egy tanulmányban 50 gén expressziós mintáját határozták meg, hogy különbséget tegyenek az akut limfoblasztikus leukémia (ALL) és az akut mieloid leukémia (AML) között. A szív- és érrendszeri betegségekhez tartozó prolongált QT szindróma olyan kamrai depolarizációs rendellenesség, ahol a klinikai manifesztáció a nem látható jelektől a hirtelen halálig terjedhet. A betegség klinikai lefolyását, a választott terápiát (Na+-csatorna-blokkoló, K+-csatorna-blokkoló vagy bétablokkoló) a szindróma genetikai etiológiája határozza meg; vizsgálatok során azonosították a betegség genotípusos eltérését, amelyet a legalább négy különféle ioncsatorna egyikében beálló mutáció okozza. Az örökletes hipertrófiás kardiomiopátia olyan genetikailag heterogén betegség, amely a kamrai hipertrófia (túltengés) egy adott klinikai fenotípusával jelenik meg. A betegség több
mint 80 különféle mutációból származik, mindegyik befolyásolja a szívizom szarkómafehérje expresszióját. A HIV izolátumok genotípusos rezisztenciavizsgálata a klinikai gyakorlatban segíti a terápiás döntéshozatalt az emelkedett HIV-RNS-szintű betegek esetében. Daganatpozitív emlőrákos betegekben a HER2 fehérjereceptor vagy a HER2 génszekvencia-másolat detektálása segítségével meghatározható a herceptin- vagy adriamycinkezelés iránti fogékonyság. A herceptinhez kapcsolódó HER2 farmakogenomiális jelzőt az FDA már jóváhagyta egyéni gyógyszertermékként.
Az egyénre szabott gyógyítás megvalósításának aktuális eredményei, problémái Az elmúlt néhány évben fontos előrelépések tapasztalhatók a genominformációk növekedésében, az alkalmazott módszerek fejlődésében. A kutatások során a betegségek újabb és újabb markereit fedezik fel. DNSszinten jelenleg több mint 350 genetikai teszt elérhető. Habár a legtöbb vizsgálat a ritka, monogenetikus rendellenességek számára áll rendelkezésre, határozott fejlődés észlelhető a sokkal gyakoribb, komplex betegségek esetében is. A következő 3–5 évben az új információk és vizsgálatok robbanása várható ezen a területen. Az eddig elért eredmények ellenére, az egyéni gyógyítás elképzelésének megvalósítása során számos nehézség merül fel. A genetikai változók azonosításához a humán genom néhány millió SNP-je közül ki kell választani azokat, amelyek hozzájárulnak a betegséghez és klinikailag érvényes markereknek minősíthetők. A bonyolultabb betegségeket a gének és környezeti tényezők kombinációja okozza, ezek előrejelzéséhez szükséges DNS-variánsok felfedezéséhez szükség van több forrásból származó, jól jellemezhető betegek populációjára, gazdaságos és nagy teljesítményű genotipizálásra, a nagy mennyiségű génés fehérjeadatok feldolgozására alkalmas számítógépes módszerekre, a betegségek biológiai lefolyásának részletes ismeretére. Az értékelések folyamán egyesíteni kell a genotipizálási és molekuláris módszerek eredményeit a hagyományos klinikai vizsgálatok során gyűjtött adatokkal. Meg kell oldani a problémákat a genetikai információk beszerzésének etikai, jogi és társadalmi következményei körül. A technológia előrelátható jótékony hatásának realizálásához szükséges a megfelelő betegkezelési rendszerek, integrált adatbázisok, oktatási eszközök és genetikai tanácsadások együttes jelenléte.
A 21. század gyógyítási gyakorlata A következő évtizedben a gyógyászat forradalmi változásokon fog keresztülmenni. Az egyénre szabott orvosi ellátás minden egyes egyén esetében az ő specifikus, molekuláris alapú betegsége alapján történik. A 2015-ös
év orvosi rendelőjében az orvos áttanulmányozza a beteg genetikai állományát (például CD-ROM egységen tárolva), molekuláris vizsgálatokból és ellenőrző tesztekből származó eredményeket. Korábbi kutatások alapján felállított algoritmusok segítségével kiszámítják a valószínűségét a krónikus betegségek kialakulásának. A gyógyászat alapelve a hagyományos gyógyító gyakorlatról áthelyeződik a megelőző szemléletmódra. A rendszeres orvosi látogatás és gyógyszerfelírás helyett életmódváltozást és profilaktikus terápiát javasolnak a krónikus betegségek elkerülésére. A jövő orvosi rendelőjét a szakemberek virtuális jellegűnek képzelik; a közvetlen orvos–beteg kapcsolatot internetes orvosi rendelőben való vizsgálat helyettesítheti. A betegek alaposabb és teljesebb információkkal rendelkezhetnek saját egészségi állapotukról, kockázati tényezőikről, aktívabban irányíthatják saját egészségügyi ellátásukat, életvitelüket. (Molnár Kinga) Spear, B. B.; Heath-Chiozzi, M.; Huff, J.: Clinical application of pharmacogenetics. = Trends in Biotechnology, 20. k. 4. sz. 2002. p. S43–S47. Ginsburg, G. S.; McCarthy, J. J.: Personalized medicine: revolutionizing drug discovery and patient care. = Trends in Biotechnology, 20. k. 4. sz. 2002. p. S48–S54. Froböse, R.: Individualisierte Medizin – Chance oder Risiko? = Nachrichten aus der Chemie, 50. k. 7. sz. 2002. júl./aug. p. 819–822.
HÍREK Genetikailag módosított termények vetésterületének alakulása az USA-ban Az USA Mezőgazdasági Minisztériuma Statisztikai Szolgálatának legújabb jelentése szerint a farmerek kukoricaföldjének 32%-át genetikailag módosított változatokkal kívánják bevetni, és ez 6%-kal nagyobb a 2001. évi területnél. Ez részletezve azt jelenti, hogy – amennyiben a szándékok realizálódnak – – 11%-on vetnek Bacillus thuringiensist hordozó, – 8%-on gyomirtónak ellenálló változatokat, – 2%-on gyomirtóknak és rovarirtóknak is ellenálló kukoricát, az utóbbi arányok a 2001. évieknél 4, 1, ill. 2%-kal nagyobb területnek felelnek meg. Az USA-ban 2002-re a transzgénikus változat termesztését tervezik – szójából az összes vetésterület 74, – gyapotból 71%-án, ez 6, ill. 2%-pontos növekmény. A washingtoni székhelyű Biotechnology Industry Organization bevezetésük éve, 1996 óta vezet statisztikát a három legnagyobb gazdasági jelentőségű termény GM-
formájának vetésterületi arányáról, amely %-ban kifejezve a következőképpen alakult:
Szójabab Gyapot Kukorica
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2 – –
13 – –
37 45 25
47 48 37
54 61 25
68 69 26
74 71 32
(Research and Development, 44. k. 5. sz. 2002. p. 11.)
Önkéntes génbank alapítása az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyság országos kutatási intézményei és irányítói szervei genetikai részleteket és orvosi megfigyeléseket tartalmazó génbank felállítását tervezik, önkéntes résztvevőkkel. Az un. Biobank gyűjtése mintegy 500000 45-69 éves személy adataira terjedne ki azzal a céllal, hogy segítse a milliókat sújtó betegségek, elsősorban a szívbetegségek, a rák és a cukorbaj eredetének kutatásait. A genetikai információk és az orvosi leletek ilyen kombinálása lehetővé teszi az életvitel és az öröklött adottságok együttes tanulmányozását, de a kezdeményezők szerint az eredmények jótékony hatását a ma élő résztvevőknek csak gyermekei vagy unokái fogják élvezni. A génbankba az indító beruházás értéke 45 M GBP (65 M USD). A mintavételeket és az adatgyűjtést független szerv ellenőrzi majd, hogy az információk felhasználása megfeleljen az önkéntességre elfogadott szabályoknak. (Chemistry and Industry, 2002. 9. sz. máj. 6. p. 4.)
Rákellenes paradicsom a géntechnikai laboratóriumból A Purdue University (Indiana, USA) és az USA Mezőgazdasági Minisztériumának egyik fejlesztő laboratóriuma, együttműködésük eredményeként olyan genetikailag módosított paradicsomot állított elő, amely nagy koncentrációban termel egy rákellenes hatású antioxidánst, a likopint. Ez a koncentráció eléri a természetes növényének háromszorosát. A kutatók eredeti célja a paradicsom érésének a feldolgozás számára kedvező késleltetése volt, s eközben derült ki a nagy likopintartalom. Így első ízben növelte a géntechnikai módosítás egy haszonnövény táplálkozási értékét. A likopinre először 1995-ben terelődött a figyelem, amikor egy hat éven át folytatott, szintén egyetemi vizsgálat (Cambridge, USA) bebizonyította, hogy azok a férfiak, akik hetente legalább 10-szer esznek paradicsomos ételt, az átlagnál 45%-kal kisebb valószínűséggel kapnak prosztatarákot. Más kutatók megállapították, hogy a likopin csökkenti az emberi szervezetben az oxidált, kis sűrűségű lipoprotein, az ún. rossz koleszterin mennyiségét, s ezáltal a szívbajok kockázatát. (Chemical Week, 164. k. 27. sz. 2002. júl. 3/10. p. 71.)
