A EUROSEM MODELL ÁLTAL BECSÜLT LEFOLYÁSI ÉS TALAJVESZTESÉGI ÉRTÉKEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA TEREPI MÉRT ÉRTÉKEKKEL

A EUROSEM MODELL ÁLTAL BECSÜLT LEFOLYÁSI ÉS TALAJVESZTESÉGI ÉRTÉKEK ÖSSZEHASONLÍTÁSA TEREPI MÉRT ÉRTÉKEKKEL Barta Károly1 – Jakab Gergely2 – Bíró Zsolt3 – Császár Alexandra4 Bevezetés, célkitűzések A Föld felszínén globális problémát jelent a vízerózió. A termékeny talajréteg direkt pusztulásán túl a tavak, víztározók feliszapolódásának, a műtrágyák és peszticidek le-, illetve bemosódásának nemcsak gazdasági következményei vannak, hanem súlyos ökológiai, környezet- és természetvédelmi károkat is okoznak. A már bekövetkezett erózió észlelése és térképezése mellett rendkívül fontosak a preventív intézkedéseket előkészítő kutatások is, azaz egy adott parcella vagy vízgyűjtő meghatározott területhasznosítás mellett bekövetkező eróziójának a becslését, előrejelzését, illetve a szántóföldi művelés alatt álló területeken a lehetséges kultúrák és vetésforgók eróziós szempontú optimalizálását (Kissné et al. 1984, Verőné 1996, Kertész et al. 1997, Centeri 2002a, b, c). E célok megvalósítására készült az USLE néven ismert Egyetemes Talajvesztési Egyenlet (Wischmeier-Smith 1978, Centeri 2002a, b, c), melyet több tucat eróziós modell megalkotása követett. A modellek sokfélesége és nagy száma is jól jelzi az eróziós modellezésben rejlő bizonytalanságokat. Bár hazánkban 1962-től kezdődően az USLE-t alkalmazzák a talajvédelmi tervezésben (Centeri et al. 2003), és napjainkban is ezen alapul a hazai szabvány, mégis rendkívül nagy jelentőséggel bírnak azok a kutatások, amelyek más talajeróziós modellek hazai alkalmazásának a lehetőségét készítik elő. Ezen modellek között vannak olyanok, amelyek jóval rövidebb távra (pl. EUROSEM, EROSION2D/3D, CREAMS, stb.), míg mások akár száz évekre előre, a globális felmelegedés hatását is figyelembe véve (pl. MEDRUSH, Tóth et al. 2001) képesek meghatározni, és előrejelezni az eróziós veszteségeket. Az újabb és újabb modellek megszületésével felmerült az igénye a modellek összehasonlításának is. Sajnos ezek az összehasonlítások kevés esetben alapulnak valós terepi méréseken, inkább az egyik modellhez hasonlítják a másikat, valójában csak egyetlen modell behatóbb ismeretére alapozva, míg az összehasonlítottat nem is ismerik behatóbban, a bemeneti adatok meghatározásához gyakran szakirodalmi hivatkozásokat használnak forrásként. Az egyik első hazai próbálkozás két modell összehasonlítására Kertész és Huszár (1996) munkája volt, amely már a címben is jelzi, hogy az EPIC és az USLE modellek összehasonlítására kerül sor benne. A nemzetközi szakirodalomban számtalan olyan cikket találunk, amelyek a modellek optimális bemeneti paramétereinek számával (Perrin et al. 2001), az egyes modellek jóságával, becslésének pontosságával foglalkoznak. Egyes szerzők nemcsak a modellek, hanem az eróziós térképek ábrázolásának problémakörével is foglalkoznak (Centeri et al. 2003). Fentie et al. (2002) a bemeneti paraméterek oldaláról közelítik a felvetődő problémákat, a beszivárgás és lefolyás becslésére vállalkoznak nyolc különböző módszer segítségével. Jetten et al. (1999) tábla- és vízgyűjtőszintű modellek összehasonlítását végezték el. Bhuyan et al. (2002) a WEPP, az EPIC és az ANSWERS modelleket hasonlítják össze. 1

Szegedi Egyetem, Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Cím: 6720-Szeged, Egyetem u. 2., E-mail: [email protected]

2

MTA-Földrajztudományi Kutató Intézet, Természetföldrajzi Osztály Cím: Budapest 1112, Budaörsi út 45., E-mail: [email protected]

3

SzIE, MKK, Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék Cím: 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1., E-mail: [email protected]

4

SzIE, KGI, Természetvédelmi Tanszék Cím: 2103-Gödöllő, Páter K. u. 1., E-mail: [email protected]

1

A gödöllői Szent István Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete 2001-ben indított egy olyan közös projektet, amely célja a hazánkban leggyakrabban alkalmazott eróziós modellek gyakorlati összehasonlítása. A vizsgálatba az EUROSEM, a MEDRUSH, a WEPP és a RUSLE modelleket vontuk be. A kutatás keretében vizsgáltuk, hogy az egyes modellek milyen bemeneti paramétereket igényelnek, azok előállítása, illetve meghatározása milyen nehézségekbe ütközik és mennyire megbízható. A modelleket ’in situ’ mesterséges esőztetések adataival teszteltük, és statisztikai módszerekkel hasonlítottuk össze a kapott eredményeket. Jelen esetben a terepi mérések és az EUROSEM modellel kapott eredmények összehasonlító elemzését ismertetjük. Anyag és módszer A mintaterület és a vizsgált talajtípusok Mintaterületünk a Balaton déli vízgyűjtőjén, Pamuk külterületén helyezkedett el. Rozsdabarna erdőtalajt (RBET) és egy humuszkarbonát talajt vizsgáltunk. A humuszkarbonát talajt 7,3 %-os, az RBET-et 5 %-os lejtés alatt vizsgáltuk. Mindkét helyszínen találkoztunk erózió nyomaival kisebb (1-5 cm) és nagyobb (20-30 cm) eróziós barázdák formájában. Jelentős különbség a termőréteg vastagságán kívül a két talajtípus szemcsefrakció eloszlásában volt. Míg a humuszkarbonát talaj egyetlen genetikus talajszintje a 0,002 és 0,02 mm-es, addig a RBET genetikus talajszintjei a 0,02 és 2 mm közötti frakcióból tartalmaztak többet. A talajok szelvényleírását a Talajvédelmi Információs és Monitoring Rendszer egyszerűsített leírólapjai, a részletes laboratóriumi vizsgálatokat pedig Buzás (1988) alapján készítettük el. A Pannon R-02 eső-szimulátor leírása és működése A Pannon R-02 eső-szimulátor (Csepinszky et al. 1999, Centeri 2002d) egy 6*2 méteres kísérleti parcella esőztetésére alkalmas berendezés. A szimulátor tartószerkezetét 3 db „A” alakú keret képezi. A keretek max. 3,3 m magasságig állíthatóak, ezen helyezkednek el a szórófejek. A vízszintes keret (ezen 4 db Veejet 80150 szórófej van) tengelyének mozgatását egy számítógép által vezérelt elektromotor biztosítja. A mesterséges eső intenzitása a számítógéppel 10 és 130 mm*óra-1 között állítható. A szórófej fúvókájának átmérője 7,5 mm. A fúvókát 41 kPa nyomás mellett elhagyó víz sebessége meghaladja a 8 m*s-1-ot, azaz olyan sebességet ér el, mintha a természetes körülményekhez igen közel álló sebességgel érnek talajt. A parcellát az esésvonalakkal párhuzamosan telepítettük és a ráfolyás meggátlására fémlemezekkel határoltuk. Az öntözött terület minden irányban min. 0,5 m-rel meghaladta a megfigyelt területet a „szegélyhatás” mérséklése érdekében. A terület alsó részén két, egyenként egy méter széles, fémből készült elem gyűjtötte össze a megfigyelt parcella felszínén elfolyó vizet. A lefolyó zagyot összegyűjtöttük, az esőztetés folyamat-idejének rögzítése mellett mértük, minimum 1 napig ülepítettük, majd a zagymintákat szárítottuk. A kiszárított mintákon számos laboratóriumi vizsgálatot elvégeztünk, de jelen esetben kizárólag a mennyiségek kerülnek összehasonlításra, így az egyéb módszereket itt nem ismertetjük. Az EUROSEM modell parametrizálása A EUROSEM egy olyan egyeseményes, dinamikus fizikai modell, mely akár perces sűrűséggel képes lefolyási és lehordódási adatokat produkálni parcellákon, illetve maximum 50 ha területű kisvízgyűjtőkön (Morgan et al. 1992, 1993, 1998). A modellt az 1990-es évek elején kifejezetten az Európai Unió területére dolgozták ki (Chisci et al. 1988), így hazai be-

2

vezetése, alkalmazása különösen fontos. A modell bemeneti paramétereit az 1. táblázat alapján négy nagyobb kategóriába sorolhatjuk. 1. táblázat: A EUROSEM bemeneti paraméterei Csapadékparaméterek: A közel azonos intenzitású szakaszokra bontott csapadékeseményt a szakaszhatárok időpontjaival és a hozzájuk tartozó kumulált csapadékmennyiségekkel adjuk meg táblázatos formában. Tehát inputként időpontok és csapadékmennyiségek szerepelnek a modellben. Input paraméter még a hőmérséklet (TEMP, Co). Növényzeti paraméterek Név Jel m. egys. Név Jel m. egys. növényborítottság COV felszíni szárarány PBASE max. csapadékraktározás DINT mm Szárdőlés PLANG fok növényborítás magassága PLH cm levélalak-faktor SHAPE (Mikro)topográfiai paraméterek Név Jel m. egys. Név Jel m. egys. lejtőhossz L m lejtőirányú érdesség RFR cm/m lejtőszélesség W m lejtőre merőleges érdesség RAS cm/m lejtőszög SIR m/m besziv. visszahúzódási faktor RECS mm Talajparaméterek Név Jel m. egys. Név Jel m. egys. vízáteresztő képesség FMIN mm/h szemcseátmérő mediánja D50 µm kapilláris vízvezetés G mm Talajkohézió COH kPa kezdeti talajnedvesség THI m3/m3 Csepperodibilitás EROD g/J maximális talajnedvesség THMAX m3/m3 térfogatos kőzetarány ROC m3/m3 porozitás POR m3/m3 felszíni kőzetarány PAVE 1/6 Manning-féle n-érték IRMANN m

A paraméterek közül jelen cikkünkben csak azokat mutatjuk be, amelyek meghatározása problémát okozott, a kimeneti adatokra gyakorolt hatásuk viszont jelentős. Ezek közül az egyik legfontosabb a talaj vízáteresztő képessége (FMIN). Ennek meghatározására ugyan számos módszer létezik (Várallyay 1993), a módszerek eróziós vizsgálatoknál történő felhasználhatósága erősen megkérdőjelezhető, hiszen többségükben kényszervíznyomást alkalmazunk, és többségükben nem számolnak a kérgesedés módosító hatásával (Barta 2004). A legnagyobb bizonytalanságot jelentő bemeneti adat a talaj kapilláris vízvezetése (G), amely a mátrixpotenciál improprius integráljából származtatott paraméter. Gyakorlatilag mérhetetlen, értéke az EUROSEM segédtáblázata szerint adott fizikai talajféleség esetén is rendkívül tág határok között mozoghat. Az eddigi hazai tapasztalatok alapján a segédtáblázatban szereplő értékek 60-70 %-os csökkentésével kapunk reális közelítést a valós lefolyásra (Barta 2001). A kezdeti talajnedvesség (THI) pontosan mérhető paraméter. Ennek ellenére meghatározásánál becsléseket is kell alkalmaznunk, mivel nincs lehetőség minden csapadékesemény előtt a direkt terepi vagy laboratóriumi mérésére. Szerepe a talaj telítődésének sebességén keresztül a kezdeti lefolyási intenzitás befolyásolásában van. Amint az említett három talajparaméter is jól illusztrálja, a modell bemeneti adatainak meghatározása főleg a beszivárgással kapcsolatban jelent bizonytalanságot, így különösen fontos feladatunk volt a rendelkezésünkre álló adatok segítségével annak eldöntése, hogy ezen paraméterek értékét hogyan válasszuk meg: 1. A talaj vízáteresztő képességére vonatkozóan három adat állt rendelkezésünkre: Vér-féle módszerrel laborban mért értékek, duplakeretes módszerrel terepen nyert adatok és az

3

esőztetés lefolyási intenzitásaiból visszaszámolt teljes hortoni görbék. A vízáteresztő képesség értékét a lefolyásból visszaszámolt hortoni görbe alapján adtuk meg. 2. A G értékére vonatkozóan nem volt lehetőségünk mérésre, így értékét az EUROSEM segédtáblázata alapján határoztuk meg: az adott fizikai talajféleségre megadott értékek közül a legkisebbet tekintettük bemeneti paraméternek. Ez kb. minden esetben 20-30 %-a volt a táblázatban szereplő átlagértéknek. 3. Minden egyes parcellán a beáztató esőztetések előtti talajnedvességet mértük, így itt nem volt szükség becslésre. A beáztató esőztetéseket követő első csapadékeseményeknél (ezek intenzitása 20-40 mm/h volt) a talajnedvességet az adott talajra jellemző szabadföldi vízkapacitásúnak tekintettük, a további esőztetéseknél pedig a maximális vízkapacitás 90 %ával számoltunk. A modell legfontosabb bemeneti paramétereinek értékét a 2. táblázat szemlélteti. 2. táblázat: A EUROSEM futtatásához használt legfontosabb inputok Kód 60301 60302 60303 60304 60305 60306 60401 60402 60403 60404 60405 60406 60501 60502 60503 60504 60505 60506 60601 60602 60603 60604 60605 60606

FMIN mm/h 6,6 6,6 7,94 1,6 4 23,16 23,16 11,45 14,76 23,04 19,5 20,84 20,84 21,9 22,1 39,9 58,46 17,88 17,88 17,79 16,1 28,8 37,32

G mm 200 200 200 200 200 200 200 200 200 200 200 200 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30 30

THI v/v% 7,62 14,2 44,7 44,7 44,7 44,7 8,58 16 44,7 44,7 44,7 44,7 2,13 10,35 47,5 47,5 47,5 47,5 2,13 10,35 47,5 47,5 47,5 47,5

IRMANN m1/6 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02 0,02

D50 µm 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 25 120 120 120 120 120 120 120 120 120 120 120 120

EROD g/J 1,7 1,7 3,1 3,1 3,1 3,1 1,7 1,7 3,1 3,1 3,1 3,1 1 1 3 3 3 3 1 1 3 3 3 3

A 603 és 604 kezdetű kódok a humuszkarbonát, a 605 és 606 kezdetű kódok az RBET egy-egy ismétlését, az utolsó két számjegy pedig a növekvő intenzitást jelöli.

Az EUROSEM modell által becsült és a mért lefolyás és talajveszteség adatok statisztikai elemzését az SPSS program segítségével végeztük el. A χ² próbát és Mann-Whitney tesztet végeztünk.

4

Eredmények A modellek futtatásának eredményeképpen megkaptuk a lefolyás és a talajveszteség adatokat, amelyeket összehasonlítottunk a terepi mérésekkel (3. táblázat). 3. táblázat: A mesterséges esőztetés során mért és a modellezett adatok összehasonlítása Mesterséges esőztetés EUROSEM modell Kód Mért lefolyás Mért talajveszteség Becsült lefolyás Becsült talajveszteség mm kg mm kg 60301 3,37 0,80 1,40 0,85 60302 3,91 1,09 0,00 0,00 60303 3,35 1,68 0,42 0,24 60304 3,56 1,92 2,36 1,94 60305 4,83 3,99 2,54 2,19 60306 5,11 4,08 nincs adat nincs adat 60401 3,20 0,48 0,00 0,00 60402 3,19 0,39 0,00 0,00 60403 3,62 1,21 0,53 0,32 60404 3,76 2,18 0,81 0,63 60405 4,21 3,02 0,55 0,46 60406 5,20 4,62 2,11 1,92 60501 0,00 0,00 1,14 0,18 60502 3,27 0,27 0,26 0,02 60503 3,16 0,29 3,10 0,92 60504 3,35 0,25 2,77 0,97 60505 3,36 0,60 2,59 1,03 60506 4,94 1,58 5,10 2,23 60601 0,73 0,09 13,90 4,60 60602 3,23 0,31 1,36 0,34 60603 3,19 0,32 3,12 0,91 60604 3,39 0,63 3,01 1,17 60605 3,51 0,93 2,87 1,23 60606 5,72 2,21 4,92 2,30 A 3. táblázatban mind a „Mért lefolyás” és „Becsült lefolyás”, mind pedig a „Mért talajveszteség” és „Becsült talajveszteség” oszlopokban találkozunk ránézésre hasonló és különböző adatokkal. A megválaszolásra váró kérdés az volt, hogy a becsült (modellezett) értékek mennyire hasonlítanak, ill. mennyiben tekinthetőek eltérőnek a terepi módszerrel mért értékektől. A különbségek és hasonlóságok elemzéséhez statisztikai módszereket hívtunk segítségül. Statisztikai értékelés Először homogenitás vizsgálatot végeztünk az adatsorokkal (χ2 teszt), hogy megvizsgáljuk, az adatsorok egy közös populációból származnak-e? A vizsgálatok eredménye, hogy nincs szignifikáns eltérés egyik mintaterületen sem az adatsorok között, sem a lefolyás, sem a talajveszteség tekintetében.

5

A mért értékek illeszkedés vizsgálata az egyes modellek által jósolt értékekhez. A χ2 teszt megmutatja, hogy a mért eloszlás mennyire illeszkedik az egyes modellek által jósolt eloszláshoz. 1. mintaterület: a modell által jósolt értékektől nem volt szignifikáns eltérés. 2. mintaterület: a modell az 1. szakaszban jóval többet jósol és a 2. szakaszban jóval kevesebbet, mint a mért értékek (χ2=16,37, df=5, p<0,01). A mennyiségek becslése Az első mintaterületen a lefolyás és a talajveszteség mennyiségének becslésére vonatkozóan elvégzett statisztikai értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy az EUROSEM által modellezett lefolyás mennyisége különbözik a mért értékektől (4. táblázat), ezzel szemben a modell által becsült talajveszteség hasonlít a terepi mérésekhez (4. táblázat). 4. táblázat: A lefolyás és talajveszteség modellezésének statisztikai elemzése az első mintaterületen (humuszkarbonát talajon) lefolyás talajveszteség Mann-Whitney U ,000 7,000 Wilcoxon W 21,000 28,000 Z -2,882 -1,761 Asymp. Sig. (2-tailed) ,004 ,078 Exact Sig. [2*(1-tailed Sig.)] ,002a ,093a a. Not corrected for ties.

A második mintaterületen az elvégzett statisztikai értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy mind a modell által becsült lefolyás, mind a modell által becsült talajveszteség hasonlít a terepi vizsgálatok során mértek értékekhez (5. táblázat). 5. táblázat: A lefolyás és talajveszteség modellezésének statisztikai elemzése a második mintaterületen (rozsdabarna erdőtalajon) lefolyás talajveszteség Mann-Whitney U 15,000 8,000 Wilcoxon W 36,000 29,000 Z -,480 -1,601 Asymp. Sig. (2-tailed) ,631 ,109 a Exact Sig. [2*(1-tailed Sig.)] ,699 ,132a a. Not corrected for ties.

Az esőztetési vizsgálatok során száraz, nedves és vizes talajállapotban is történtek vizsgálatok. Ezek átlagértékei jól közelítik az átlagos viszonyokat azokban az esetekben, amikor az éves talajveszteség átlagára vonatkozó becslést végzünk. Mivel az EUROSEM modell egyeseményes modell, lehetőség van a különböző talajnedvesség állapotok elkülönítésére, és az egyféle talajnedvesség csoportba tartozó esőztetési adatok összevetésére a modellezett értékekkel.

6

A száraz talajon végzett esőztetési vizsgálatok adatainak kizárásával az első mintaterületen a lefolyás és a talajveszteség mennyiségének becslésére vonatkozóan elvégzett statisztikai értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy az EUROSEM által modellezett lefolyás mennyisége különbözik a mért értékektől (6. táblázat), míg a modell által becsült talajveszteség hasonlít a terepi mérésekhez (6. táblázat). 6. táblázat: A lefolyás és talajveszteség modellezésének statisztikai elemzése az első mintaterületen (humuszkarbonát talajon) a nedves talajviszonyok mellett Lefolyás talajveszteség Mann-Whitney U ,000 4,000 Wilcoxon W 15,000 19,000 Z -2,611 -2,611 Asymp. Sig. (2-tailed) ,009 ,009 a Exact Sig. [2*(1-tailed Sig.)] ,008 ,008a a. Not corrected for ties.

A száraz talajon végzett esőztetési vizsgálatok adatainak kizárásával a második mintaterületen a lefolyás és a talajveszteség mennyiségének becslésére vonatkozóan elvégzett statisztikai értékelések alapján megállapíthatjuk, hogy az EUROSEM által modellezett lefolyás és talajveszteség mennyisége nem különbözik a mért értékektől (7. táblázat). 7. táblázat: A lefolyás és talajveszteség modellezésének statisztikai elemzése a második mintaterületen (rozsdabarna erdőtalajon) a nedves talajviszonyok mellett Lefolyás talajveszteség Mann-Whitney U 4,000 8,000 Wilcoxon W 19,000 23,000 Z -1,776 -,940 Asymp. Sig. (2-tailed) ,076 ,347 Exact Sig. [2*(1-tailed Sig.)] ,095a ,421a a. Not corrected for ties.

Az eredmények azt mutatják, hogy az EUROSEM modell az egyes talajtulajdonságok függvényében eltérően viselkedik, azaz különböző mértékben becsli jól a lefolyás és a talajveszteség mennyiségét. Következtetések A kétféle talajtípuson végzett esőztetési vizsgálatokat összehasonlítva az EUROSEM modellel végzett becslésekkel azt tapasztaltuk, hogy a modell a lefolyás és a talajveszteség adatokat eltérő pontossággal becsli. A rozsdabarna erdőtalajon már a modellezett adatok eloszlása is különbözött a mérési adatsorétól. A modell eltérő pontossággal működik a löszön és a löszös homokon kialakult talajok esetében A löszön kialakult talajon rosszul, a löszös homokon kialakult talajon pedig jól közelíti a terepi lefolyásméréseket, míg a talajveszteség adatokat mindkét esetben jól becsli. Érdemes lenne a közeljövőben megvizsgálni, hogy mi az oka annak, hogy a löszön kialakult talaj esetében szignifikáns különbség van a becslés és a mérés között. Ehhez további terepi mérések elemzése szükséges, amelyet a jövőben végezni.

7

IRODALOM Barczi, A. – Centeri, Cs. (1999) A mezőgazdálkodás, a természetvédelem és a talajok használatának kapcsolatrendszere. – ÖKO. X. évf., I-II. szám, pp. 41-48. Barta, K. (2001) A EUROSEM talajeróziós modell tesztelése hazai mintaterületen. – In: A földrajz eredményei az új évezred küszöbén. Magyar Földrajzi Konferencia. Szeged, 2001. október 25-27. (CD) Barta, K. (2004) Talajeróziós modellépítés a EUROSEM modell nyomán. – Doktori (PhD) disszertáció. Szeged, 84 p. Bhuyan, A. J. – Kalita, P. K. – Janssen, K. A. – Barnes, P. L. (2002) Soil loss predictions with three erosion simulation models. – Environmental Modelling & Software 17:137-146. Centeri, Cs. (2002a) A talajerodálhatóság terepi mérése és hatása a talajvédő vetésforgó kiválasztására. – Növénytermelés. Tom. 51, No. 2., pp. 211-222. Centeri, Cs. (2002b) Importance of local soil erodibility measurements in soil loss prediction. Acta Agronomica Hungarica, Vol. 50., 1. szám, p. 43-51. Centeri, Cs. (2002c) A talajerodálhatóság terepi mérése és hatása a talajvédő vetésforgó kiválasztására. Növénytermelés. Tom. 51, No. 2., p. 211-222. Centeri, Cs. (2002d) Az általános talajveszteség becslési egyenlet (USLE) K tényezőjének vizsgálata. – Doktori értekezés. Gödöllő, SzIE, 162 p. Centeri, Cs. – Pataki, R. (2003) A talajerodálhatósági értékek meghatározásának fontossága a talajveszteség tolerancia értékek tükrében. – Tájökológiai Lapok, 1. évf. 2. sz., pp. 181-192. Chisci, G. – Morgan, R. P. C. (1988) Modelling soil erosion by water: why and how. – In: Morgan, R. P. C. et al. (ed.) Erosion Assessment and Modelling. – Commission of the European Communities Report No. EUR 10860 EN. pp. 121-146. Csepinszky, B. (1999) A Vízgazdálkodási és Meliorációs Tanszék története. – Georgikon Kiskönyvtár, Tudománytörténeti Füzetek (8). Keszthely. 87 p. Csepinszky B. – Jakab G. – Józsa S. (1999) Szimulált csapadék, beszivárgás és talajveszteség. – XLI. Georgikon Napok Keszthely. Agrárjövőnk Alapja a Minőség. 1999. szeptember 23-24. Keszthely. PATE GEORGIKON, pp. 424-429. Fentie, B., Yu, B., Silburn, M. D., Ciesiolka, C. A. A. (2002) Evaluation of eight different methods to predict hillslope runoff rates for a grazing catchment in Australia. – J. of Hydrology 261: 102-114. Jetten, V. – de Roo, A. – Favis-Mortlock, D. (1999) Evaluation of field-scale and catchment-scale soil erosion models. Catena 37:521-541. Kertész,, Á. – Huszár, T. (1996) Talajerózióbecslés az USLE és az EPIC modellek alkalmazásával – összehasonlítás. In: A termőföld védelme. OMÉK ’96 Kísérő rendezvénye – Gödöllői Agrártudományi Egyetem Gödöllő, pp. 57-65. Kertész, Á. – Richter, G. – Schmidt, R. G. – Braunschweig, W. – Huszár, T. – Lóczy, D. – Schäfer, A. – Márkus, B. – Varga, G. – Henzler, B. (1997) The Balaton Project. – ESSC Newsletter 2 + 3, pp. 1-36. Kiss, R-né. – Bukovszky, Gy. – Antalné Angster, M. (1984) Talajvédelem és lefolyás. – Vízgazdálkodási Intézet. Munkaszám: 591., 245 p. Morgan, R. P. C. – Quinton, J. N. – Rickson, R. J. (1992) EUROSEM: Documentation Manual. – Silsoe College. 84 p. Morgan, R. P. C. – Quinton, J. N. – Rickson, R. J. (1993) EUROSEM: A User Guide. – Silsoe College. 83 p. Morgan, R. P. C. – Quinton, J. N. – Smith, R. E. – Govers, G. – Poesen, J. W. A. – Auerswald, K. – Chisci, G. – Torri, D. – Styczen, M. E. (1998) The European Soil Erosion Model (EUROSEM): A Dynamic Approach for Predicting Sediment Transport from Fields and Small Catchments. – Earth Surface Processes and Landforms 23., pp. 527-544. Perrin, C. – Michel, C. – Andréassian, V. (2001) Does a large number of parameters enhance model performance? Comparative assessment of common catchment model structures on 429 catchments. – Journal of Hydrology 242, pp. 275-301. Tóth, A. – Szalai, Z. – Jakab, G. – Kertész, Á. – Bádonyi, K. – Mészáros, E. (2001) Talajpusztulás modellezése MEDRUSH modell alkalmazásával. – Földrajzi Értesítő 50/1-. pp. 127-136. Várallyay Gy. (1993) A vízzel telített (kétfázisú) talaj hidraulikus vezetőképességének (K) meghatározása. – In: Buzás I. (szerk): Talaj– és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 1. A talaj fizikai, vízgazdálkodási és ásványtani vizsgálata. Inda 4231 Kiadó Bp. pp. 187-204. Verőné W. M. (1996) Távérzékelés alkalmazása talajeróziós becslésekben pázmándi mintaterületen. Agrokémia és Talajtan. 45. pp. 31–44. Wischmeier, W. H. – Smith, D. D. (1978) Predicting Rainfall Erosion Losses. – Agricultural Research Service Handbook No. 282. United States Department of Agriculture, Washington. 58 p.

8