A Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény PEDAGÓGIAI PROGRAMJA PIETAS ET LITTERAE

A D u go n ics And r á s P iar ista G im n á ziu m , S za kkö zé p isko la , A la p fo kú M ű vé sze tokt a t á si I nt é zm én y é s K o llé g ium

PEDAGÓGIAI PROGRAMJA PIETAS ET LITTERAE

SZEGED 2010

Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium Pedagógiai Program

„Megtaláltam Rómában Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Ezt a világon semmiért el nem hagyom.” Kalazanci Szent József

2


Tartalom 1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK.........................................................................................................................5 1.1. Az intézmény adatai .......................................................................................................................5 1.2. Az intézmény tevékenységi köre ....................................................................................................7 2. AZ INTÉZMÉNY KÜLDETÉSNYILATKOZATA ...............................................................................................8 2.1. A katolikus iskola ............................................................................................................................9 2.1.1. Iskola az iskolák között .............................................................................................................9 2.1.3. A katolikus iskola az egyház közösségében ...........................................................................16 2.1.4. Egyházi közösség a katolikus iskolában .................................................................................17 2.2. Kalazanci Szent József ................................................................................................................18 2.2.1. Korszakhatáron.......................................................................................................................18 2.2.2. Két hagyomány határán..........................................................................................................20 2.2.3. Kalazancius hatása.................................................................................................................25 2.2.4. Szabadság és nyitottság a jövőre ...........................................................................................25 2.3. Az intézmény története.................................................................................................................27 2.4. A PEDAGÓGIAI PROGRAM TÖRVÉNYI HÁTTERE ...................................................................29 2.5. A pedagógiai program hatálya......................................................................................................30 2.6. Az oktatási-nevelési folyamat közösségei, partnerei. Helyzetelemzés .........................................31 2.6.1. Diákok.....................................................................................................................................31 2.6.2. Szülők .....................................................................................................................................32 2.6.3. Pedagógusok..........................................................................................................................32 2.6.4. A partneri együttműködést segítő speciális adottságai, formái ...............................................32 3. AZ INTÉZMÉNY NEVELÉSI PROGRAMJA..................................................................................................33 3.1. Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei, célja, feladatai, eljárásai....................33 3.1.1. A keresztény nevelő – ahogyan Kalazancius elgondolta (Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei) ..................................................................................................................33 3.1.2. A 21. század súlypontjai .........................................................................................................37 3.1.3. Az intézményi nevelő-oktató munka céljai és feladatai ...........................................................37 3.1.4. Az intézményi nevelő-oktató munka eszközei, eljárásai .........................................................40 4. A SZEMÉLYISÉGFEJLESZTÉS PROGRAMJA............................................................................................40 4.1. A személyiségfejlesztés általános feladatai..................................................................................40 4.2. Önismeret.....................................................................................................................................41 4.3. Érzelmi nevelés ............................................................................................................................41 4.4. Tanulásmódszertan a tehetség kibontakoztatásának, az örömteli munkának, a tanulási kudarc felszámolásának a szolgálatában........................................................................42 4.4.1. Előzmények ............................................................................................................................42 4.4.2. Rövidtávú cél ..........................................................................................................................43 4.4.3. Hosszú távú cél.......................................................................................................................43 4.4.4. A program tartalma .................................................................................................................43 4.4.5. Tanulásmódszertan tantárgyként való bevezetése a 7. osztályos diákoknak .........................43 4.5. A tehetség kibontakozatását segítő tevékenységek .....................................................................44 4.5.1. Szakkörök ...............................................................................................................................44 4.5.2. Testedzés ...............................................................................................................................44 4.5.3. Művészeti tevékenységek oktatásának cél- és feladatrendszere............................................45 4.5.4. 4.6.

Digitális kompetenciára nevelés..............................................................................................47 A beilleszkedési, magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenység....................48

3


4.7.

Egészségnevelési program ..........................................................................................................48 4.7.1. Általános helyzetleírás ............................................................................................................48 4.7.2. Egészségfejlesztési terv..........................................................................................................49 4.7.3. Szociális kompetencia fejlesztése. Tevékeny Szeretet Iskolája..............................................52 5. A SZOCIALIZÁCIÓ ÉS A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS PROGRAMJA............................................................54 5.1. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek.....................................................................................................................................54 5.2. A közösségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatok..........................................................54 5.2.1. Egyházi kultúra kompetenciafejlesztés ...................................................................................54 5.2.2. Diákönkormányzat (DÖK) .......................................................................................................55 5.2.3. Tanári közösség......................................................................................................................55 5.2.4. Múzeum, könyvtár, film és színház – kulturális közösségnevelés...........................................55 5.2.5. Kirándulás, túra – közösségi élet, gyakorlati érzék fejlesztése ...............................................57 5.2.6. Honismereti nevelés ...............................................................................................................57 5.2.7. Fedezzük fel Szegedet!...........................................................................................................59 5.2.8. Idegen nyelvi képzés – testvériskolai kapcsolatban................................................................59 5.2.9. Vállalkozói kompetencia fejlesztése. Piarista Üzleti Program .................................................59 5.2.10. Életpálya-építési kompetenciára nevelés.................................................................................60 6. KÖRNYEZETI NEVELÉS..............................................................................................................................60 7. A SZÜLŐ, A TANULÓ ÉS A PEDAGÓGUS EGYÜTTMŰKÖDÉSÉNEK FORMÁI........................................62 8. A NEVELŐ-OKTATÓ MUNKA ELLENŐRZÉSI, MÉRÉSI, ÉRTÉKELÉSI RENDSZERE.........................................................................................................................62 8.1. A mérés és ellenőrzés ..................................................................................................................63 8.1.1. A nevelő-oktató munka ellenőrzését és a hozzá kapcsolódó méréseket ................................63 8.1.2. A pedagógiai munka ellenőrzése az alábbi területekre terjed ki: ............................................63 8.2. Az értékelés..................................................................................................................................64 8.2.1. Az intézmény nevelő-oktató munkájának értékelése ..............................................................64 8.2.2. A pedagógusok nevelő-oktató munkájának értékelése...........................................................65 8.2.3. A tanulói közösségek (osztályok) tevékenységének értékelése..............................................65 8.3. Az iskolai minőségirányítási rendszer...........................................................................................65 9. AZ ÉVES MUNKATERVÜNK ALAPELVEI....................................................................................................66 9.1. Az intézmény éves munkatervében határozzuk meg ...................................................................66 9.2. Az intézmény hagyományai..........................................................................................................66 9.3. Ünnepeink ....................................................................................................................................67 10. A PEDAGÓGIAI PROGRAMMAL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEK........................................................68 10.1. A Pedagógiai program bevezetése...............................................................................................68 10.2. A Pedagógiai program módosításának módja ..............................................................................68 10.2.1. A módosítási javaslatot tehet:.............................................................................................69 10.2.2. A módosítás lehetséges indokai: ........................................................................................69 10.3. A pedagógiai program felülvizsgálata...........................................................................................69 10.4. A pedagógiai program nyilvánossá tétele.....................................................................................69 11. Záró rendelkezések.....................................................................................................................................70 12. MELLÉKLETEK...........................................................................................................................................71

4


1. ÁLTALÁNOS INFORMÁCIÓK 1.1. Az intézmény adatai

1. AZ INTÉZMÉNY NEVE:

Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Kollégium

2. TÍPUSA: többcélú, közös igazgatású intézmény (gimnázium, szakközépiskola, alapfokú művészetoktatási intézmény és kollégium)

3. SZÉKHELYE:

6724 Szeged, Bálint Sándor u. 14. Tel. 62/ 549 090 Honlap: www.szepi.hu E-mail: [email protected]

TELEPHELYEI:

Belvárosi Rk. Plébánia Károlyi háza 6800 Hódmezővásárhely, Andrássy út 13. Szeged-Alsóvárosi Rk. Ferences Plébánia Kultúrháza 6725 Szeged, Rákóczi u. 1.

3. AZ ALAPÍTÓ NEVE, CÍME:

Szeged Szabad Királyi Város Újraalapította: Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.)

4. ALAPÍTÁS ÉVE:

1720 1991

5. FENNTARTÓJA:

újraalapítás

Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.) Jogi személlyé nyilvánítás: Pk. 60.060/1990/2. lajstromszám alatt.

6. FELÜGYELETI SZERVEK: A szakmai és általános törvényességi felügyeletet a fenntartó gyakorolja. A törvényességi ellenőrzésre Csongrád Megye Önkormányzatának Főjegyzője jogosult.

7. AZ INTÉZMÉNY FELADATELLÁTÁSÁT SZOLGÁLÓ VAGYON: A 6724 Szeged, Bálint S. u. 14. sz. alatti (16.232/2. hrsz., alapterület: 27.000 m2) telek és a rajta álló épületek a fenntartó Piarista Tartományfőnökség (1052 Budapest, Piarista köz 1.) tulajdonát képezik. A fenntartó a nevezett ingatlant a meghatározott alapfeladat ellátása céljából üzemeltetésre átadja az intézménynek. Az eszközök tulajdonosa részben a fenntartó, részben az intézmény, részben az intézmény támogatására létrejött Dugonics András Alapítvány.

5


8. A VAGYON FELETTI RENDELKEZÉSI JOG: a fenntartót illeti meg. Az intézmény felelős vezetője (igazgatója) jogosult saját hatáskörben a feladatokhoz rendelkezésre bocsátott helyiségeket bérbe adni, berendezéseket és eszközöket hasznosítani az iskola érdekeinek megfelelően. Egymillió forint feletti vagyoni ügylet esetén a fenntartó előzetes jóváhagyása szükséges.

9. AZ INTÉZMÉNY GAZDÁLKODÁSI JOGKÖRE: A gazdálkodás megszervezésének módja szerint önálló: az intézményben elkülönítetten létrehozott gazdasági egység – az igazgató és a gazdasági vezető irányításával – ellátja mindazokat a feladatokat (költségvetés tervezése, előirányzat felhasználása és módosítása, üzemeltetés, stb.), melyek az önálló működtetéshez szükségesek. A gazdasági vezető a fenntartó felé éves beszámolási kötelezettséggel bír, valamint rendszeres és időszakos adatszolgáltatásra kötelezett úgy az igazgató, mint a fenntartó részére – igényük szerinti gyakorisággal (további részletek az intézmény szervezeti és működési szabályzatában). Az előirányzatok feletti rendelkezési jogosultság szempontjából: az intézmény teljes jogkörrel rendelkezik.

10. AZ INTÉZMÉNY JOGÁLLÁSA Önálló jogi személy. Az intézmény saját szervezeti és működési szabályzata szerint működik, melyet a fenntartó hagy jóvá.

11. Az ALAPÍTÓ OKIRAT MÓDOSÍTVA:

2009. március 24.

12. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY KIADÓ SZERV:

Csongrád Megye Főjegyzője

13. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY KELTE:

2009. augusztus 17.

14. MŰKÖDÉSI ENGEDÉLY SZÁMA:

1001-7/2009.

6


1.2. Az intézmény tevékenységi köre Alaptevékenységek 8531 Általános középfokú oktatás (9-12. évfolyam) Négy évfolyamos gimnáziumi nevelés, oktatás a nappali oktatás munkarendje szerint 9-12. évfolyamon 8531 Általános középfokú oktatás (7-12. évfolyam) Hat osztályos gimnáziumi nevelés és oktatás a nappali oktatás munkarendje szerint 7-12. évfolyamon. Ezen belül emelt szintű testnevelés tagozat. Napközis/tanulószobai foglalkozás a 7-8. évfolyamon 8541 Felső szintű, nem felsőfokú oktatás Szakközépiskola a 13-14. évfolyamon 8520 Alapfokú oktatás Az alapfokú művészetoktatási intézményben 2 előkészítő és 6 alapfokú évfolyamon. Oktatott művészeti ágak: a, zeneművészeti ág; b, képző- és iparművészeti ág; c, táncművészeti ág; d, szín- és bábművészeti ág. Oktatott tanszakok: a, zongora, furulya, hárfa, gitár, cselló, orgona, népi ének, koboz, citera, lant, duda, brácsa, népi hegedű, népi furulya; b, grafika, festészet, kézműves, szobrászat, tűzzománc, fotó-videó; c, klasszikus balett, társastánc, népi tánc; d, drámajáték. 5590 Egyéb szálláshely-szolgáltatás (kollégiumi ellátás) Valamennyi tevékenységen belül – igény szerint – az intézmény mozgássérült (testi fogyatékos) és sajátos nevelési igényű tanulók (autista; a megismerő funkciók és a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos rendellenessége; a megismerő funkciók és a viselkedés fejlődésének organikus okra vissza nem vezethető tartós és súlyos rendellenessége) integrált (közös) nevelését, fejlesztő felkészítését, oktatását, ill. szakmai képzését is folytatja.

Szakmai vizsgára való felkészítés a következő szakmákban OKJ 54 481 03 0010 54 07 – Webmester

Kiegészítő tevékenységek 5811 Könyvkiadás (könyvkiadás, nyomtatott és elektronikus (pl. CD, elektronikus megjelenítők) vagy hang formában vagy az interneten; brosúra, prospektus és hasonló nyomtatott termék kiadása) 5814 Folyóiratok, időszaki kiadványok kiadása 5819 Egyéb kiadói tevékenység (katalógus; fénykép, metszet és levelezőlap; üdvözlőlap; formanyomtatvány; plakát, művészeti alkotás reprodukciója; reklám-, hirdetési anyag; egyéb nyomtatott anyag; statisztikák és más információk on-line megjelentetése) 5629 Egyéb vendéglátás (munkahelyi étkeztetés - 562901) 8559 Mns egyéb oktatás (oktatási forma, amely oktatási szinttel nem meghatározható; a korrepetáló kurzus, oktatási központok szervezésében; a vizsgára felkészítő kurzus; nyelvtanfolyam, beszédkészség-fejlesztő kurzus; a vallással kapcsolatos kurzus; a nyilvános szereplést elősegítő kommunikációs tanfolyam; a számítógépes tanfolyam; a természetgyógyászati tanfolyamok) 7


8560 Oktatást kiegészítő tevékenység (nevezési díjak számlázása) 9499 Mns egyéb közösségi, társadalmi tevékenység (szervezetek tevékenysége, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül politikai pártokhoz, céljuk a köz szolgálata, közösségi ügyek, társadalmi célok támogatása, tevékenységük a közoktatásra, politikai befolyásra, pénzforrások gyűjtésére stb. irányul; állampolgári kezdeményezések és tiltakozó mozgalmak; környezetvédelmi és ökológiai mozgalmak; máshova nem sorolt közösségi, képzési lehetőségek támogatása; speciális csoportok, mint például etnikai és kisebbségi csoportok helyzetének javítása, védelme; hazafias célú egyesületek; a társasági ismeretségi körök, egyesületek, baráti körök; az ifjúsági szervezetek, diákegyesületek, klubok és testvériségi közösségek; a kulturális, szabadidős vagy hobbiegyesületek pl. költészeti, irodalmi és könyvklubok, történelmi, kertészeti, film- és fotó-, zenei és művészeti, kézműves, a gyűjtő pl. bélyeggyűjtő klubok, társadalmi klubok, karneválklubok, az állatvédő egyesületek stb.; az érdekképviseletek vagy egyéb szervezetek adományozó tevékenysége) 5914 Filmvetítés (filmklubok keretében végzett filmvetítés) 8552 Kulturális képzés (művészeti képzések a képző-, dráma, zeneművészetben, melyek célja főként a szabad idő eltöltése, hobbi, illetve önmegvalósítás: a zongoratanítás és egyéb zenei képzés, a művészeti képzés, tánctanfolyam, társas tánc, az irodalmi (dráma-) tanfolyam, a képzőművészeti tanfolyam, az előadó-művészet tanfolyam, fotótanfolyam) 9101 Könyvtári, levéltári tevékenység 9311 Sportlétesítmény működtetése (szabadtéri vagy fedett pályás sportesemény megrendezésére alkalmas létesítmény működtetése) 8551 Sport, szabadidős képzés (táborban és iskolában folyó csoportos és egyéni sportképzés)

2. Az intézmény küldetésnyilatkozata Bevezetés A program szó annyira belenőtt már nyelvünkbe, hogy nem is feltétlenül tűnik fel idegen eredete. A görögben, ahonnan származik, az előadott írást, azaz a hirdetményt, a rendeletet jelentette, továbbá értették rajta valamilyen összejövetel előre meghatározott rendjét. Mi inkább ez utóbbi jelentését használjuk; „előre meghatározott lépéssor” – így lehetne értelmét több szóban kifejteni.

Valószínűleg nem érdemes tervként tekintenünk a nevelési programra. Inkább szándéknyilatkozat ez. Vagy még inkább vallomás, tanúságtétel arról a tapasztalatról, amelyet a nevelő maga szerzett az emberi növekedésről és méltóságról. „Gondolkozzál, élj, légy: ezután kíséreld meg gondosan kifejezni, amit gondolsz, amit élsz, ami vagy” – írja egy helyütt Henri de Lubac, jezsuita teológus. Örülnénk, ha pedagógusi mivoltunkat és a vele kapcsolatos gondolatainkat sikerülne pontosan megfogalmaznunk. A legfőbb vágyunk mégis az, hogy mindig képesek legyünk együttmozdulni azzal, aki a növekedést adja.

119. Minden központunknak legyen meg a maga eszmerendszere. Ez tartalmazza azokat a legfontosabb eszményeket és alapvető értékeket, amelyeknek egy-egy terület nevelői munkáját meg kell határozniuk. Az eszmerendszert az illetékes kongregációnak kell kidolgoznia, és a generális atya hagyja jóvá. Elkészítésekor vegyék figyelembe az illetékes egyházi hatóságoktól kiadott dokumentumokat,

8


Konstitúcióinkat, Reguláinkat, nemkülönben az egyes országokban a nevelésre vonatkozó érvényes előírásokat. 120. Az iskolai közösség – szem előtt tartva az imént említett eszmerendszert – készítsen konkrét nevelési tervet, amelyet aztán tanácsának belegyezésével a nagyobb elöljárónak kell jóváhagynia. A diákokat csak akkor írassák be egy-egy nevelői intézménybe, ha előzetesen elfogadták a nevelési tervet. Ezt a tervet minden tanárnak ismernie kell, s el kell fogadnia, mielőtt munkaszerződést kötünk vele. Ezen felül tegyenek arra is ígéretet, hogy megfontoltan illeszkedjenek be a tantestületbe, hogy belső vívódásaik, amelyek esetleg szorongatják őket, meg ne zavarják tanítványaikat. (A Kegyes Iskolák Regulái, 119-120. pont)

2.1. A katolikus iskola Az alábbiakban az egyházi tanítóhivatal két olyan megnyilatkozásaiból idézünk, amelyek az egyházi, illetve a katolikus iskola jellegét és célját fogalmazzák meg. Mindkettő a nevelésügyi kongregáció munkája. A fiatalabbik irat az első piarista iskola megnyitásának négyszáz éves évfordulóján, 1997 decemberében jelent meg A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén címmel. A másik dokumentum 20 évvel idősebb, de ma is időszerű. Címe: A katolikus iskola.

2.1.1. Iskola az iskolák között Az iskola: hely, ahol az ember emberré válik Mik az iskola feladatai általában? „Hogy igazi mélységében megértsük, mi a katolikus iskola sajátos küldetése, célszerű tisztázni »az iskola« fogalmát, és megállapítani, hogy ahol nincs »iskola«, és az iskolának jellegzetes alkotó elemei hiányoznak, ott »katolikus« iskoláról sem lehet szó. Ha figyelmesen megvizsgáljuk azokat a különböző meghatározásokat, amelyeket az iskoláról és az iskolai intézmények területén különféle szinteken jelentkező újító kísérletekről adnak, megegyezhetünk az iskola fogalmának olyan meghatározásában, hogy az iskola: hely, ahol a műveltség módszeres és kritikus elsajátítása által kiformálódik a teljes ember. Valóban: az iskola kiváltságos helye annak az egész embert alakító fejlődésnek, amely a kulturális örökséggel való élő és éltető találkozás során valósul meg. Ez azt is jelenti, hogy az iskolában ennek a találkozásnak nagy gonddal és körültekintéssel kell megtörténnie: úgy, hogy az örök értékeket szembesítik a jelen szövegösszefüggéssel, és belé is oltják abba. Hiszen a műveltségnek, hogy nevelő erővé legyen, össze kell kapcsolódnia annak a kornak problematikájával, amelyben a fiatal élete zajlik. Az iskolának az a dolga, hogy a diákot értelmének gyakorlására késztesse, fejlesztve az értelemnek az összefüggések tisztázására és az igazság fölfedezésére irányuló képességét és kibontakoztatva a tapasztalásra, továbbá az átélt bizonyosságok megragadására irányuló érzéket. Az az iskola, amely nem valósítja meg ezt a feladatát, s amely ép ellenkezőleg, előre gyártott gondolkodási elemeket kínál fel, ép ez által akadálya lesz annak, hogy diákjainak személyisége kifejlődjék.” A katolikus iskola, 25-27.

9


Az iskola a jelenkor társadalmában „A mai társadalmat a természettudományos és technikai fejlődés jellemzi, amely személyiségvesztésbe és eltömegesedésbe torkollhat. Ha ennek a társadalomnak mélyebb igényeire figyelünk, és ezeknek illő módon meg akarunk felelni, nyilvánvalóvá lesz előttünk, hogy az iskolának valóban nevelő jellegűnek kell lennie, mégpedig oly fokon, hogy tudjon erős, felelős, szabad és erkölcsileg helyes döntésekre képes személyiségeket nevelni. Ezt a jellegzetességet még könnyebben meg lehet közelíteni akkor, ha az iskoláról úgy gondolkodunk, mint olyan intézményről, amelyben a fiatalokat alkalmassá teszik arra, hogy fokozatosan rányíljanak a valóságra, és kialakítsanak maguknak egy határozott világnézetet. Ha így látjuk magunk előtt, az iskolának nemcsak a kulturális értékekkel kapcsolatban kell egy határozott választásig eljutnia, hanem azokat az életértékeket is meg kell választania, amelyeknek jelen kell lenniük minden tevékenységében. Ezért olyan közösségként kell megformálódnia, amelyben az értékek a közösséget alkotó különböző tagok hiteles kapcsolatában jelennek meg és egy nem pusztán egyéni, hanem közös világnézeti elkötelezettségben is, amely az iskolát élteti.” A katolikus iskola, 31-32. „A katolikus iskolát is érzékenyen érintik azoknak a megoldandó kérdéseknek az összetevői, amelyek a második évezred utolsó szakaszában sokasodnak. A katolikus iskola is olyan gyermekekkel és fiatalokkal találkozik, akik a jelen nehézségeit megélik. Szembesül tanulóival, akik nem képesek erőkifejtésre, áldozathozatalra és kitartásra, és akiknek az értékek megvalósítására még családjukban sincsenek példaképeik. Egyre gyakoribb a közömbösség a gyakorló vallásos élet iránt, sőt a vallási és erkölcsi nevelés teljes hiánya. Ehhez járul számos tanulóban és családjaikban az érdektelenség az erkölcsi és vallási nevelési iránt, oly mértékben, hogy a katolikus iskolától is csak a jó diplomát, legfeljebb a minőségi oktatást és a szakmai képesítést igénylik. Az ilyen légkörben a nevelő elkedvetlenedik, és ez hozzájárul ahhoz, hogy személyiségében egyre nehezebben tudja egységbe foglalni oktató és nevelő önazonosságát.” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 6.

Iskola és világnézet „Valóban elkerülhetetlen, hogy az iskola burkoltan vagy kifejezetten valamely határozott világnézetre hivatkozzék, hiszen ez beletartozik minden választás belső történésébe. Ezért döntő fontosságú, hogy az iskolai közösségnek minden tagja szeme előtt tartsa ezt a világképet, bár az öntudatosságnak más és más fokán; ha másért nem, az oktatás egységének biztosítása végett. Ténylegesen minden világkép egy határozott értékrendre épül, amelyben hiszünk, és amely a mestereknek meg a felnőtteknek nevelői tekintélyét megalapozza. Ne feledjük, hogy a iskola azért tanít, hogy neveljen, vagyis hogy belülről alakítsa az embert, s megszabadítsa öt azoktól a körülményektől, amelye meggátolhatnák abban, hogy egészen emberként éljen. Ezért a iskolának olyan nevelési tervből kell kiindulnia, amely céltudatosan a személyiség teljes kifejlesztésére irányul. Az iskolának, mint nevelő intézménynek kifejezett feladata, hogy feltárja a műveltségnek erkölcsi és vallási dimenzióit, ép azért, hogy megmozgassa az egyén lelki működését, és segítse őt abban, hogy az erkölcsi szabadsághoz eljusson. Ez ráépül a pszichológiai értelemben vett szabadságra, de tökéletesíti is azt. Ám erkölcsi szabadság csak az abszolút értékekkel kapcsolatban lehetséges: ezektől függ az ember életének értelme és értéke. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert a nevelés területén is megmutatkozik az a törekvés, hogy értékmérőként a korszerűséget fogadjuk el. Ezzel azonban együtt jár annak a kockázata, hogy míg átmeneti és felszínes divatoknak igyekszünk megfelelni, elvesztjük szemünk elől a mai világ mélyebb igényeit.” A katolikus iskola, 29-30. 10


„A mai társadalmi és kulturális szövegösszefüggés azzal a veszéllyel jár, hogy elhomályosítja »a katolikus iskola nevelő értékét, pedig alapvetően ebben van annak legfőbb létalapja, és ennek címén lehet azt igazi apostoli területnek tekinteni.« (A Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola, 3.) Igaz ugyan, hogy az elmúlt években az iskolával és a neveléssel kapcsolatos kérdések iránt erőteljesebb figyelmet és megnövekedett érzékenységet tapasztalhatunk a közvélemény, a nemzetközi szervezetek és a kormányok részéről, ugyanakkor azonban megállapítható, hogy elterjedt a nevelésnek pusztán a technikai és funkcionális mozzanatokra történő leszűkítése. Mintha maguk a neveléssel foglalkozó tudományok is megrekedtek volna a fenomenológia és a didaktika tanulmányozásánál, és kevésbé törődtek olyan kérdésekkel, amelyek a nevelést érintik, középpontjában értékekkel és a lét értelmét meghatározó horizonttal. A nevelés töredékessé vált. Ködös felfogás alakult ki azokról az értékekről, amelyekre gyakran hivatkoznak, és amelyek könnyen hoznak széles körű egyetértést, igaz, annak az árán, hogy a tartalom veszélyes módon meghatározatlan marad. Mindezek következtében hajlamosak az iskolát valamiféle elképzelt semlegességbe visszautalni, ami azt megfosztja nevelői erejétől, és negatív hatással van a növendékek alakítására. Feledésbe merül, hogy a nevelés feltételez, és magában foglal egy meghatározott emberképet és életfelfogást. Az iskola állítólagos semlegessége az esetek többségében gyakorlatilag azt jelenti, hogy a műveltség és a nevelés területéről kiszorítják a vallási vonatkozásokat. A helyes pedagógiai kiindulásban ezzel szemben a céloknak kell adni az első helyet: nem elég csak a „hogyan”-nal foglalkoznia, hanem a „miért”-et is tisztáznia kell. Le kell győznie a nevelés semlegességével kapcsolatos minden téves elképzelést, vissza kell adnia a nevelési folyamatnak azt az egységességet, amely gátat vet a különféle ismeretek számtalan ágra szakadásának, és amely a középpontban tartja az emberi személyt a maga átfogó, transzcendentális és történelmi azonosságában. A katolikus iskolának az a hivatása, hogy az evangélium ihlette nevelési tervével is vállalja ezt a kihívást, és azzal a meggyőződéssel válaszoljon rá, hogy «az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztériumában világosodik meg igazán.» (II. vatikáni zsinat lelkipásztori konstitúció az Egyházról a mai világban, Gaudium et spes, 22.)” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 10.

2.1.2. A katolikus iskola sajátos jellege Személyközpontúság „A katolikus iskola a személyért és személyekből felépülő iskola. »Jézus tanításának középpontjában az egyes személy áll a maga anyagi és szellemi szükségleteivel együtt. A katolikus iskola célja ezért az emberi személy kibontakozása.« (II. JÁNOS PÁL: Discorso al I Convegno Nazionale della Scuola Cattolica in Italia, in: L’Osservatore Romano, 1991. nov. 24., 4. o.) Ez a kijelentés, amely megvilágítja az embernek Krisztussal való eleven kapcsolatát, arra emlékeztet, hogy Krisztus személyében található meg az emberi személlyel kapcsolatos teljes igazság. Éppen ezért a katolikus iskola az Egyház törekvését követve abban a tudatban fáradozik az emberi személy teljes kibontakozásán, hogy minden emberi érték teljes megvalósulása és ezért egysége is Krisztusban található meg (vö. A Katolikus Nevelés Kongregációja: A katolikus iskola, 35.). Ez a felfogás az emberi személyt a katolikus iskola nevelési tervének középpontjába helyezi, megerősíti az iskola nevelési elkötelezettségét, és alkalmassá teszi erős személyiségek nevelésére.” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 9. „A katolikus iskola nevelési tervének Krisztus az alapja. Az, aki az emberi létnek új értelmét kinyilatkoztatja és érvény juttatja. Át is alakítja az emberi létet, mert képessé teszi az embert arra, hogy isteni módon éljen, vagyis gondolkodását, akaratát, cselekvéseit az Evangéliumhoz igazítsa, s a boldogságokat tegye életének normájává. 11


Az iskola épp azzal válik katolikussá, hogy – bár más-más fokon – az iskolai közösség minden tagja osztozik a keresztény világlátásban, s ezt ki is jelentik. Így ebben az iskolában az evangéliumi elvek válnak nevelési eszménnyé, belső ösztönzővé és egyúttal végső céllá. Ily módon a katolikus iskola tudatosan arra kötelezi magát, hogy az egész kifejlesztésén munkálkodjék, hiszen Krisztusban, a tökéletes emberben, minden emberi érték teljesen kibontakozik, és egymásba fonódik. Ez adja a katolikus iskolán legsajátosabban katolikus jellegét, és ebben gyökerezik az a kötelessége, hogy tisztelje az emberi értékeket, érvényre juttat sajátos, nekik kijáró autonómiájukat, s közben betöltse saját küldetését, amely minden ember szolgálatára kötelezi. Mert hiszen Jézus Krisztus fölemeli és megnemesíti az embert, értékesebbé teszi az emberi létezést, ő az az életeszmény és példakép, amelyet a katolikus iskola a fiatalok elé állít. Ha tehát a katolikus iskola, mint minden más iskola, arra a célra van rendelve, hogy kritikusan és módszeresen átadja a műveltséget, és ezáltal a személy teljes kiformálódásán munkálkodjék; ezt a célt a keresztény világlátás szerint igyekszik elérni, ezáltal kapja meg »az emberi kultúra a maga előkelő helyét az ember hivatásának teljes egészében.« (Gaudium et Spes, 57.) Számba véve azt, hogy a történelemben élő ember a Krisztustól megváltott ember, a katolikus iskola azon fáradozik, hogy kialakítsa a keresztény emberben azokat az erényeket, amelyek sajátos jelleget adnak neki, és képessé teszik arra, hogy Krisztusban új életet éljen, és szavára hallgatva hűségesen együtt munkálkodjék vele Isten országának építésén.” A katolikus iskola, 34-36. „A katolikus iskolának – sokkal inkább, mint az összes többinek – azon kell lennie, hogy életértékeket adjon át. Nevelési programja, mint láttuk, arra irányul, hogy Krisztushoz kapcsoljon a hit által, aki minden értéknek mértéke. Ám a hit főként személyes kapcsolatok által gyökerezik meg az emberben, olyanok között, akik mindennapos érintkezésben vannak a valósággal. A keresztény hit is egy közösség ölén születik és növekszik. Ezért a katolikus iskola közösségi dimenzióját nemcsak az ember természete és a nevelési folyamat természete követeli, hanem magának a hitnek természete is. A katolikus iskola magát kevésnek ismeri saját nevelői feladatának megvalósítására, ezért tudatában van annak, hogy az őt alkotó közösségnek folytonosan táplálkoznia kell azokból a forrásokból, amelyekből létezésének jogcíme ered. Krisztus üdvözítő üzenetéből, amint az meglelhető a Szentírásban, a hagyományban (különösen a liturgikus és a szentségi hagyományban), végül azok életpéldájában, akik azt különös erővel élték vagy élik.” A katolikus iskola, 53-54.

Szintézis a hit és a műveltség között „A katolikus iskola természetéből folyik a nevelési programjának egyik legeredetibb eleme: a kultúra és a hit szintézise. Hiszen a tudás a hit fényében bölcsességgé és az élet egy sajátos szemléletévé alakul. Ha a tudás és a hit között feszülő kapcsolat minden tantárgy lelkévé válik, akkor ez a tény sokféleségben egységet biztosít, és magából az iskolai tantárgyból kiindulva a világról, az életről, a kultúráról és a történelemről egységes szemléletet ad. A katolikus nevelési programban nincs külön ideje az oktatásnak és a nevelésnek, a megismerésnek és a lelki érésnek. A különböző tantárgyak nemcsak a tudás megszerzését célozzák, hanem értékeket közvetítenek és igazságokat fedeztetnek fel. Mindez az igazságkeresés légkörében történik, melyben a felkészült és egységes meggyőződésű nevelők, a tudás és az élet mestereiként mintegy megjelenítői, még ha tökéletlenül is, de vonzóan az egyetlen Mesternek. Ilyen nevelési programnak a megvalósításában mindegyik tantárgynak a saját tudományág törvényei szerint kell együttműködnie a személyiség teljes érettsége kialakítására.” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 14.

12


„A katolikus iskola miközben tanító tevékenységével segíti növendékeit abban, hogy a hit és a műveltség között szintézist teremtsenek, a tudásnak, mint olyannak nagyon mély értelmezéséből indul ki. Semmiképpen sem óhajtja az oktatást eltéríteni attól a céltól, amelyre az az iskolai nevelésben természete szerint irányul. Ennek az alapgondolatnak megfelelően minden tudományszakot a rájellemző módszer teljes tiszteletével kell művelni. Hiba volna tehát az iskolában tanított tárgyakat úgy kezelni, mintha a hit egyszerű szolgálói vagy apologetikus célokra felhasználható eszközök volnának. Ezek a tantárgyak lehetővé teszik, hogy a növendékek elsajátítsanak különböző technikákat, ismereteket, gondolkodási módszereket, erkölcsi és társadalmi készségeket, amelyek aztán képessé teszik őket arra, hogy személyiségüket kifejlesszék, és tevékeny tagként beleilleszkedjenek az emberi közösségbe. Így nem pusztán elsajátítandó ismeretek nyújtanak, hanem értékekre is felhívják a figyelmet, amelyeknek vonzásába be kell állni, és különösen az igazság feltárására nevelnek. Ha a katolikus iskola nevelői küldetését ilyen átfogó módon értelmezzük, ennek fényénél a mester a lehető legkedvezőbb helyzetbe kerül, hogy növendékét elindítsa a hit elmélyítésének útján, és ugyanakkor abban is segítségére legyen, hogy az emberi tudást a hit adataival megvilágítsa, gazdagítsa. A tanítás számos alkalmat kínál neki arra, hogy növendékei előtt megnyissa a hit látóhatárát, de ezeken az alkalmakon túl a keresztény nevelő ahhoz is ért, hogy kiaknázza mindazt, amivel az iskolai tantárgyak valóságosan hozzájárulhatnak a keresztény személyiség kibontakoztatásához. Alakítani tudja a tanulók lelkét és szívét, hajlandóvá teszi őket arra, hogy személyes, teljes odaadással Krisztushoz ragaszkodjanak, és az a gazdagodás is ebben erősítse meg őket, amelyet a műveltség ad az emberi személynek. Mindezeken túl az iskola úgy néz az emberi tudásra, mint fölfedezni való igazságra. Amennyiben a különféle ismereteket úgy tiszteljük és terjesztjük elő, mint annak az emberi szellemnek megnyilatkozásait, amely teljes szabadsággal és felelősségtudattal keresi az igazságot, annyiban már ezek valamiképpen keresztények is, hiszen az igazság feltárása és elismerése a teljes igazság kutatására vezeti az embert. Az a mester, aki jártas saját szaktudományában, és ugyanakkor megvan benne a keresztény bölcsesség is; annak értelmét is átadja tanítványának, amire tanítja, s elvezeti őt a szavakon túlra, a teljes igazság szívébe. Az emberiség kulturális örökségébe az »igaz« sajátos körén kívül más értékek is tartoznak. Amikor a keresztény mester segíti növendékét abban, hogy összegyűjtse, latra vesse és magáévá tegye ezeket az értékeket, akkor fokról fokra az örök valóságok irányába állítja őt be. Ez a teremtetlen ősforrás felé törekvő dinamizmus teszi olyan fontossá a tanulást a hit növekedésében. Épp ezért a katolikus iskola sajátos céljának megvalósulása nem annyira a kiválasztott tananyagtól, programoktól függ, hanem főként az iskolában munkálkodó személyektől. Nagyon nagy részben a mesterek tehetségén múlik, hogy a tanítás a hit iskolájává legyen, vagyis a keresztény üzenetnek átadásává. A műveltség és a hit szintézise a másik szintézis által születik meg, amely a nevelő személyiségében jön létre a hit és az élet között. Mivel ily rangos feladatra szól a hivatásuk, az a dolguk, hogy az egyetlen Mestert, Krisztust követve ne csak szavukkal tárják elő a keresztény misztériumot, hanem minden mozdulatukkal, egész magatartásukkal is. Ebből érthető, hogy alapvető különbség választja el egymástól azt az iskolát, amelyben a tanítást áthatja a keresztény szellem, s azt, amely beéri azzal, hogy a többi iskolai tantárgy mellé odaillessze a hittant is.” A katolikus iskola, 38-43.

13


Szintézis a hit és az élet között „A tanítás, mivel a valóságos értékeknek igazi elsajátítására törekszik, a maga apostoli dimenziójában nem elégszik meg a hit és a műveltség szintézisével, hanem azon fáradozik, hogy a növendékekben a hit és az élet személyes szintézisét is létrehozza. A katolikus iskola sajátos elkötelezettségként felvállalja a növendék keresztény személyiségének teljes formálását: ma különösen, hiszen számot kell vetnünk azzal, hogy a család és a társadalom e téren nem teszi meg, ami rajta áll. Ami a diák hitének és életének szintézisét illeti, a katolikus iskola tudatában van annak, hogy az ember egy meg-megújuló megtérés folyamatában válhat azzá, aminek Isten szánta. Megtanítja a fiatalokat arra, hogy személyes életük különféle helyzeteiben Istennel párbeszédet folytassanak. Ezen fölül ösztökéli őket, hogy nőjenek ki az individualizmusból, és a hit fényénél fedezzék föl: arra hivattak, hogy felelős módon éljenek, vállalják a többi emberrel való szolidaritás sajátos hivatását. Az emberi létezés logikája magától arra készteti őket, hogy mint keresztények kötelezzék el magukat Isten szolgálatára, saját testvéreik javának előmozdítására, s arra, hogy átalakítsák a világot, hadd változzék az emberek otthonává. A katolikus iskola megtanítja a fiatalokat arra, hogy értelmezzék a mindenség hangját, amely előttük a Teremtőt nyilatkoztatja ki, s hogy a tudomány hódításai által jobban megismerjék Istent is, meg az embert is. A növendék a mindennapos iskolai életben megtanulja, hogy a világban való tevékenysége közben hivatása szerint élő tanúságot kell tennie arról a szeretetről, amellyel Isten az emberekhez fordul. Hiszen része egy olyan üdvösségtörténetnek, amely végső értelmét Krisztusban, minden ember üdvözítőjében találja meg. A katolikus iskola – tudván: nem elegendő a kereszténységhez, hogy újjászülettünk a keresztségben, hanem élni és cselekedni is kell az Evangélium szerint – igyekszik megteremteni az iskolai közösség világában egy olyan légkört, amely segíti a növendéket abban, hogy mind érettebben élje a hitét, és fokozatosan kialakítson magában egy olyan állásfoglalást, amely lehetővé teszi számára a keresztségből eredő sokféle felelősség vállalását. Érvényre juttatja a nevelésben azt, hogy a keresztény tanítás pótolhatatlan jelentőséget tulajdonít az erényeknek, mint maradandó és mély beállítódásoknak, amelyeknek fokozatosan ki kell alakulniuk a lelkiismeretben. Ezeket a teológiai erények teszik teljessé, s felmagasztalják őket a szeretetben, amely szinte lelkükké válik, s az erényes embert kereszténnyé teszi. A nevelő tevékenység középpontja mégis Krisztus. Ő az eszménykép, akihez a keresztényeknek saját életüket igazítaniuk kell. A katolikus iskola ebben különbözik az összes többi iskoláktól. Azok beérik azzal, hogy az embert igyekeznek kialakítani, ez a keresztény kialakításán fáradozik, hogy tanítása és tanúságtétele által megismertesse a meg nem kereszteltekkel is Krisztus misztériumát, amely minden ismeretet meghalad. (vö. Ef 3.18-19) A katolikus iskola sajátos nevelő munkája során kapcsolatot tart különböző más nevelő intézményekkel (ezek a családon túl a keresztény közösségek, plébániai csoportok, az ifjúsági egyesületek, kulturális és sportszervezetek stb.). De azt sem szabad feledni, hogy sokféle módon több más társadalmi tényező is forrása lehet az ismeretszerzésnek és a műveltségben való részesedésnek. Ezzel az úgynevezett »párhuzamos iskolával« kapcsolatban fontos a valóságos iskola tevékeny jelenléte, amely rendszeres és kritikus neveléssel felkészíti a fiatalokat valamiféle önellenőrzésre és önuralomra. Ez teszi majd őket képessé arra, hogy szabadon és öntudatosan válogassanak azok között az üzenetek között, amelyeket a hírközlő eszközök felkínálnak nekik. Meg kell tanítani őket arra, hogy az információkínálatot személyes, kritikus ítéletüknek vessék alá, szerencsés szintézist alakítsanak ki, és az információkat beleépítsék emberi és keresztény kultúrájukba.” A katolikus iskola, 44-48.

14


A katolikus iskola és a társadalom „A katolikus iskolát nem lehet úgy tekinteni, mint a többi nevelési intézménytől elhatárolt idegen testületet, hanem mint a politika, a gazdagság, a kultúra, tehát a társadalom egészébe ágyazott intézményt. Ezért nagy határozottsággal joga van szembe néznie az újfajta kulturális helyzettel, és kritikai felkészültséggel kell megítélnie a különböző nevelési programokat. Példának és ösztönző erőnek kell lenni más nevelési intézmények számára az egyházi nevelés előőrseként. Így valósul meg a katolikus iskola közoktatási jellege, amely tehát nem magán kezdeményezés, hanem az egyházi küldetés erejében, természeténél fogva közoktatási feladatot lát el. Közhasznú jellegénél fogva, de világosan és egyértelműen a katolikus hit távlatai szerint, nyitva áll, nem kizárólag a katolikus hívek, hanem mindazok számára, akik értékelni és elfogadni tudják a minőségi nevelés célkitűzéseit. Ez a megnyíltság egyértelműen világos az olyan nem többségében keresztény és fejlődő országokban, amelyekben a katolikus iskolák kezdetüktől fogva megkülönböztetés nélkül a társadalmi fejlődés és az emberi személyiség kibontakozásának hajtóerői. A katolikus iskolák az állami iskolákhoz hasonlóan közfeladatot látnak el, és ezzel biztosítják a kulturális és nevelési pluralizmust, valamint mindenekfelett a család jogát annak szabad megválasztásában, hogy milyen irányú nevelést óhajt adni saját gyermekének. Ilyen összefüggésben a katolikus iskola kész békés és építő párbeszédet kiépíteni az állammal és a civil társadalommal. A párbeszédnek és az együttműködésnek a kölcsönös megbecsüléssel és annak elfogadásán kell felépülnie, hogy elismerik egymás sajátos szerepét az ember iránti közös szolgálatban. Ennek a célnak a megvalósítása érdekében a katolikus iskola jó lélekkel bekapcsolódik az egyes nemzetek oktatási szervezeteibe és az államok törvényhozásába, amennyiben ezek késznek mutatkoznak az emberi személy alapvető jogainak elismerésére, kezdve az élet és a vallásszabadság tiszteletben tartásán. Az állam és minden – nemcsak a katolikus – iskola megbízható együttműködése nem annyira az intézményi kapcsolatokon alapul, hanem az emberi személy ama jogának elismerésén, hogy megfelelő neveléshez jusson, és ezt szabadon választhassa meg. Ezt a jogot biztosítja a szubszidiaritás elve. »A közhatalomnak az a feladata, hogy oltalmazza és megvédje az állampolgárok szabadságjogait, ezért az osztó igazságosság követelményének megfelelően gondoskodnia kell a közhatalmi támogatás olyan szétosztásáról, hogy a szülők, lelkiismeretük szavát követve, valóban szabadon választhassák meg az iskolát gyermekik számára.« (Vö. Gravissimum educationis 6.)” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 16-17. „Ha a katolikus közösség választási lehetőséget kínál fel fiataloknak, hogy a katolikus iskola által a hitre irányuló saját képzéshez jussanak, ez éppen nem halmoz fel valami olyanfajta tudást, amely elkülönít a többi embertől és önteltté tesz kiélezve az ellentéteket; ellenkezőleg előmozdítja és építi az együttműködést. Megnyílik mások felé, tisztelettel tekint az ő gondolkodás- és életmódjukra, átérzi aggodalmaikat és reményeiket, osztozik életviszonyaikban és részt vesz fejlődésükben.” A katolikus iskola, 57. „Ily módon a katolikus iskolai közösség nemcsak növendékeinek s azoknak nyújt pótolhatatlan személyes szolgálatot, akik különböző címen benne munkálkodnak, hanem a társadalomnak is, amelyet ma különösen megoszt a szolidaritás igénye és az individualizmus új meg új változatainak fölbukkanása, amely a katolikus iskola közösségében példát találhat arra, hogyan lehet hiteles közösségek szolgálatába állítani az életünket, s hogyan válnak hitelessé a közösségek épp a közjóra irányul igyekezet egysége által. A katolikus iskola ezen túl azzal szolgálatot tesz a mai pluralista társadalomnak, hogy a műveltség és az oktatás világában intézményes módon biztosítja a keresztény jelenlétet, puszta létezésével felmutatja a hit gazdagságát, feleletként fölkínálva azt mindazon nagy kérdésekre, amelyek kínozzák az emberiséget.” A katolikus iskola, 62.

15


„A katolikus iskolától a nevelési programjához való hűség nem-lankadó önkritikát is kíván, azon túl azt is, hogy állandóan visszatérjen az alapelvekhez, a szellemiségét meghatározó indítékokhoz, s ezektől ne automatikus válaszokat várjon a jelen kérdéseire, hanem érzéket, amely lehetővé teszi majd számára e kérdések megoldását az új pedagógiai törekvésekkel folytatott párbeszéd során, együttműködve mindazokkal, akik felekezeti különbség nélkül tisztességes szándékkal munkálkodnak az ember valódi haladásának előmozdításán. Ezt az együttműködést elsősorban a többi keresztény közösség iskoláival kell megvalósítani, hogy ezen a téren is előbbre vigyük a keresztények egységét. De ki kell ennek terjednie az állami iskolákra is. Kezdődjék a tanárok közötti kapcsolatokkal, találkozókkal, közös kutatási munkával, s aztán terjedjen tovább a nevelőkről a növendékekre, sőt azok családjára is.” A katolikus iskola, 67.

2.1.3. A katolikus iskola az egyház közösségében „Korunk társadalmának sokféle elemből álló szerkezete meggyőz bennünket arról, hogy a katolikus iskola azonosságtudatának meg kell újulnia. A katolikus iskola azonosságtudatából fakadnak azok a sajátos vonások, amelyek mint egyházi szolgálat szerveződnek a sajátos és hiteles lelkipásztori tevékenységgé. Az iskola részt vesz az Egyház evangelizációs küldetésében, mint a keresztény nevelés kiváltságos területe. Ebben a tekintetben, »a katolikus iskolák egyszerre területei az evangelizációnak, a teljes ember formálásának, a nép kultúrája befogadásának, valamint a különböző vallású és társadalmi helyzetű fiatalok közti párbeszéd elsajátításának.« (II. János Pál apostoli levele. Az afrikai Egyház 102.) Az iskola egyházi jellege az oktatási intézmény szíve. Iskolai tevékenysége igazi egyházi szolgálat, amelyben »harmonikusan ötvöződik a hit, a kultúra és az élet« (A Katolikus Nevelés Kongregációja: A nevelés vallási dimenziója a katolikus iskolában 34.). Újból meg kell erősíteni azt a tényt, hogy ez az egyházi jelleg nem egyik járulékos eleme csupán a katolikus iskolának, hanem sajátos megkülönböztető minősége, amely minden pillanatban alakítja a nevelő tevékenységét, sőt azonosságának alapja és küldetésének fókusza (vö. uo. 33.). Ennek a távlatnak a megnyitása a nevelői testület minden tagjának célkitűzése kell, legyen. Ennek az azonosságtudatnak erejével a katolikus iskola szükségszerűen a keresztény közösség életének keretei közt működik. Sajátos hivatásának az Egyház életében csak akkor tud megfelelni, ha a keresztény közösség pasztorációs tevékenységébe szervesen beilleszkedik. A katolikus iskolának arra kell törekednie, hogy benne a fiatalok a keresztény nevelést kedvező légkörben kapják meg. Sajnálattal kell megemlíteni, hogy bizonyos esetekben a katolikus iskolát nem tekintik a lelkipásztori tevékenység szerves részének, gyakran a közösségtől szinte idegennek tekintik. Sürgősen fel kell éleszteni a plébániai és az egyházmegyei közösségekben a felismerést, hogy mindenekelőtt ők tekintsék magukat felelősnek az iskoláért. Az egyházi köztudatban a katolikus iskolát főleg olyan vallásos intézménynek tekintik, amelyekben akár szerzetesi karizma, akár sajátos meggyőződés erejével szentelik magukat az ügynek. Jelenleg megjelennek olyan nehézségek is, amelyek nemcsak a nevelői hivatások számszerű csökkenéséből, hanem nevelői küldetésnek az elutasításából fakadnak. Ennek következtében leválasztják az iskolát a lelkipásztori tevékenységről, vagy a szerzetesi élet sajátos formáit nehezen tudják a gyakorlati tevékenységgel összekapcsolni. A szent rendalapítók termékeny meglátásai minden érvelésnél gyökeresebben tudják bizonyítani az ilyen állítások gyengeségét, sőt alaptalanságát. Indokoltnak tartjuk emlékeztetni arra is, hogy a megszentelt élet szerzetesi személyeinek jelenléte a nevelői közösségben elengedhetetlen, mert »ők a nevelési tevékenységet rendkívül hatékonyan tudják előre vinni« (II. János Pál apostoli levele: Vita consecrata 96.): ők az ellenszolgáltatás nélküli teljes önátadás példái mások javára a szerzetesi fogadalmaik szellemében. A szerzetesek, valamint a papok és a laikusok egyöntetű jelenléte »az 16


Egyház élő képét, és gazdagságának felismerését mutatják meg tanítványaiknak.« (II. János Pál apostoli levele: Christifideles laici 62.) A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 11-13. „[A katolikus iskola] hiteles apostoli munkát végez. Ezért, aki erre az apostoli feladatra kötelezi el magát, nélkülözhetetlen és sürgős egyházi küldetést tölt be.” A katolikus iskola, 63.

2.1.4. Egyházi közösség a katolikus iskolában „[A nevelői] közösséget a következő személyek találkozása és együttműködése alkotja: tanulók, szülők, nevelők, adminisztrációt végző és a kisegítő dolgozók. A legfontosabb velük kapcsolatban a kapcsolatrendszerüket és a kapcsolatteremtés stílusát vizsgálni. A fiatalok életkori fejlődése során fontos szerepet kap a nevelőikkel kialakított személyes és az egymásra megnyílt figyelem. Még az ismeretek közlése is nagyobb hatással van a tanuló képzésére, ha a személyes elkötelezettség, a kölcsönös bizalom, a mindennapi érintkezési és viselkedési formák egészséges stílusában történik. Ilyen környezetben alakul ki az iskolának, mint közösségnek az arculata, és ha tiszteletben tartják tagjainak szerepét, ez korunk iskolája számára gazdagság forrása lesz. Figyelembe kell venni azt is, amire a II. Vatikáni zsinat emlékeztet, tudniillik azt, hogy a katolikus iskola közösségi jellege nem egyszerűen szociológiai fogalom, hanem teológiai alapra épül. A nevelői közösség teljes értelemben arra hivatott, hogy az iskola nevelői célját, a teljes személyiség nevelését a személyek kölcsönös kapcsolatai révén valósítsa meg. A katolikus iskolában »a sajátos keresztény légkörnek a megteremtéséért elsődlegesen a nevelők felelősek: a tantestület és minden egyes nevelő.« (A katolikus Nevelés Kongregációja: A nevelés vallási dimenziója a katolikus iskolában 26.) A nevelés és az oktatás rendkívül széleskörű erkölcsi tartalmú emberi tevékenység, egyike a legmagasabb rendű és alkotó lehetőségeknek: a nevelő nem a holt anyagba, hanem az emberi szellembe vési a tanítást. Végtelenül nagy értéket valósít meg: a nevelő és a növendék közti személyes kapcsolatot, amely nem »adok–veszek« üzleti formára korlátozódik. Végül mindig tudatában kell lenni annak a ténynek, hogy a tanítók, a nevelők sajátosan keresztény hivatást élnek meg és tevékeny részesei az Egyház missziós tevékenységének: »tőlük függ elsősorban, hogy a katolikus iskola valóra tudja váltani céljait és kezdeményezéseit.« (Gravissimum educationis 8.) A nevelői közösségben a szülőknek, akik természet adta joguknál fogva elsődlegesen felelősek gyermekeik neveléséért, különlegesen jelentős szerepük van. Manapság sajnos olyan jelenség elterjedésének vagyunk a tanúi, hogy ezt az eredendő kötelességüket sokan másra ruházzák át. Ezért szükséges, hogy ne csak kezdeményezzünk, hanem indítást adjunk olyan törekvéseknek, amelyekkel hatékonyan és az igényeknek megfelelően bevonjuk a családokat a katolikus iskola nevelési törekvéseibe. Az iskolai nevelésnek állandó céljai közé kell tartoznia a családokkal való rendszeres találkozásoknak és párbeszédeknek. Ezt alkalmasan szolgálja a szülői munkaközösségek működése, hogy mozgósítsa pótolhatatlan hozzájárulásukat a személyiség formálásához, és így a nevelési program megvalósításához.” A katolikus iskola a harmadik évezred küszöbén, 18-20. „A közös nevelési terv megvalósítására irányuló felelősségteljes együttműködést a közösség minden tagja – tanárok, szülők, növendékek, hivatali személyzet – egyaránt lelkiismereti kötelességének tekinti, s ki-ki saját szerepe, feladatköre szerint valósítja is. Ez a közteherviselés, amelyet evangéliumi szellemben teljesítenek, természete szerint olyan tanúságtétel, amely nemcsak építi Krisztust a közösségben, hanem bele is sugározza, »jellé« válik mindenki előtt.” A katolikus iskola, 61. 17


2.2. Kalazanci Szent József 2.2.1. Korszakhatáron A Tridentinum után „Kalazanci Szent József akkor született, amikor Luther (1483-1546) már valamivel több, mint tíz éve halott volt. Az általa indított reform, amely akkorra már beteljesedett és megszilárdult, határozott lökést adott a hit bensőségességének visszanyeréséhez a pogány kultúra és szokások fertőzése után, amelytől Róma egyháza korábban szenvedett. Ugyanakkor azonban az európai kereszténységben jóvátehetetlen repedés támadt, ami igen súlyos politikai következményekkel járt. Az európai erőfölényért és egyensúlyért vívott harcot nehezítette ilyenformán az ellentétek kiéleződése, amely annak köszönhető, hogy az alapvetően politikai okokra vallási motívumok rakódtak. A trentói zsinat – ha késve is – orvosolni akarta az Egyház belső bajait (tudatlanság az egyszerűbb emberek körében, erkölcsi romlás mind az Egyház egyszerűbb tagjainál, mind vezetőinél), és gátat akart vetni a Luther indította szakadásnak, amely egyre fenyegetőbb méreteket öltött. Kalazancius Peralta de la Salban (Aragona) született 1557-ben, amikor teljes lendülettel dolgozott a trentói zsinat. Egy évvel korábban halt meg Loyolai Ignác, Spanyolország II. Fülöp kezébe került. Itália nagyrészt Spanyolország fennhatósága alatt állt. Firenze, Genova, Velence és Róma önállóak voltak, de különféle okok miatt torzsalkodtak Madriddal. Kalazanci József kiváló és átfogó kulturális nevelésben részesül hazájában. Nem minden nehézség nélkül érik meg benne a papi hivatás. Különféle hivatalokat és egyházi tisztségeket tölt be, s közben lassanként érlelődik benne a végső választás. Következetesség jellemzi ezeket az éveket, amelyeket hazájában különféle szolgálatokban töltött: teljes mértékben kész volt, hogy szolgálja az Egyházat, megújulásáért buzgólkodjék, s közben kitűnt lelkipásztori érzékével. Talán a püspökétől kapott megbízatás, vagy valamilyen biztos pozíció megszerzésének vágya (ez irányú igyekezete papságának ezekben a kezdő éveiben tiszta és nem titkolt), vagy éppen mindkettő egyszerre: Rómába hozza. 1592-t írunk ekkor, s Kalazancius már 35 éves. Még néhány év lelkipásztori munkával és útkereséssel telik. 1597-ben világosodik meg előtte életének és hivatásának végső értelme: az iskola (a Santa Dorotea templombeli kis rügy) és Róma szegény ifjúsága (amely mindenütt kallódott, de főként a Trastevere városrészben). Ez lesz Istennek és az egyháznak nyújtott szolgálata. »Megtaláltam Rómában Krisztus szolgálatának számomra legjobb módját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Ezt a világon semmiért el nem hagyom.« Életének további részében hűséges marad eme tiszta és bátor választásához. Halálakor, 1648-ban, amikor intézménye válságos napokat él át, 37 iskolája s több mint 500 szerzetese van Európa-szerte. Nagy vonalakban ezek a külső események. Minket azonban elsősorban az érdekel most, hogy megmutassuk műve újdonságának jellemzőit, valamint azt, hogy milyen jelentőséggel bírt a kalazanciusi mű az Egyház és a kultúra történetében. A trentói zsinat a rendszeres és komplex hitoktatásban látta a kultúra és a keresztény élet helyreállításának igazi lehetőségét. Rómában a hitoktatást nagy alapossággal végezte – plébániai keretben – a Keresztény Tanítás Testvérülete, valamint korszerűbb és kulturális szempontból jelentős módszerekkel a Néri Szent Fülöp alapította Oratórium atyái.

18


Kezdetben Kalazancius is a hitoktatást vette célba. De hamarosan észrevette, hogy ez nem elég, mert a gyerekek nem rendelkeznek azokkal a feltételekkel, amelyek a hitoktatást hatékonnyá tehetnék. Mai nyelven szólva, Kalazancius rájött, hogy a hitoktatói és evangelizációs munka hatástalan, ha nem előzi meg az emberi és kulturális kibontakoztatás. Meglátásának eredetisége pontosan abban áll, hogy összekapcsolta az emberi kultúrát és a keresztény nevelést. Ettől az elképzeléstől megragadva nem rekedt meg meglátásának valamilyen szép pedagógiai előadásban való kifejtésénél, hanem azonnal munkához látott. Elmélete a művében testesül meg, és csak ritkán – halaszthatatlan gyakorlati szükség szorítására – fogalmazódik meg írásban. Hogy emberileg és kulturálisan fölemelje a gyerekeket és a fiatalokat, oktatási rendszert dolgoz ki, amely Európában az első példája az elemi népiskolának, és valódi modellje minden későbbi létesítménynek. A történeti kritika már megállapította: Kalazancius iskolája nem egyszerűen kateketikai iskola, hanem ISKOLA a szó valódi és tényleges értelmében. Erről a következők tanúskodnak: mindennapos iskolalátogatást és a napi órarend megtartását követeli meg diákjaitól; a foglalkozások egységet alkotnak; egyre hatékonyabb didaktikai módszereket dolgoz ki; iskoláinak szervezett formát ad, állandó nevelőtestületet hoz létre az irodalmi és tudományos (számtan…) kultúra közvetítésére, hogy így a diákoknak valamilyen egyszerűbb állást vagy magasabb szintű tanulmányokra való továbbhaladást biztosítson.” GIUSEPPE GRAMIGNOLI: Kalazanci Szent József és műve, Szeged, 1997.

Kalazanci József: „az egyház papja” „Nem ez a helye, és nincs is rá szükség, hogy áttekintsük a fiatal pap Kalazanciusnak spanyol földön szerzett élményeit. A dokumentumok kivétel nélkül egy olyan fiatalt állítanak elénk, aki növendékévei alatt magáévá teszi a trentói zsinatnak a teológiai és lelki előkészületre vonatkozó mindazon útmutatását, amely elengedhetetlen annak, aki az egyházban pásztori szolgálatot akar végezni. Pappá szentelése után hol egyik, hol másik püspök szolgálatában találjuk, de mindig a trentói zsinaton körvonalazott egyházi megújulás ügyében buzgólkodik, amelynek megvalósulása sok helyen nem kevés nehézségbe ütközött. A fiatal pap első lelkipásztori tapasztalatairól szóló visszaemlékezések »reformista« egyházi buzgóságról beszélnek. Dicséretes igyekezetében nagylelkűen az egyház szolgálatára ajánlja szívének és értelmének adományait. Kalazancius olyan pap, aki teljes egységben van korának egyházával. Még azt is megkockáztathatjuk, hogy nemcsak abban, amit ez az egyház pozitívumként és újként maga elé tűzött, de abban is, amit »földies«-ként gépezetében őrzött. Kalazancius Rómába jön, hogy kanonokságot szerezzen, mely anyagi biztonságot adott volna neki. Azt mutatja ez, hogy a földi érdekeltségek logikája, mely nagyon is élő volt a kor egyházában, fontos helyet foglalt el ennek a fiatal papnak az életében is, aki sok szempontból elszánt reformer volt. De Isten útjai az ember számára mindig új irányokat jelölnek ki, gyakran olyanokat, amelyekre nem is gondolna. Csak tudni kell felfogni a hívást, és Máriával nagylelkűen ismételni: »Igen, legyen nekem a te igéd szerint.« Aki papi hivatást kap az egyházban, az nagy ajándékban részesül. Ezt az adományt azonban mindenki más és más módon éli meg, mivel más és más a Szentlélek ajándéka. Hogyan és kiért legyek pap? – Ez a kérdés a papi önazonosság keresésének elválaszthatatlan része.” ANNIBALE DIVIZIA: Dimensione ecclesiale dello Scolopio, Roma 1996, 46-48.o.

19


2.2.2. Két hagyomány határán Pietas et litterae „A kalazanciusi nevelőnek mindenekelőtt nem elvont és »felvilágosult«, hanem történelmileg megalapozott képpel kell rendelkeznie az emberről. Kalazancius szemében az ember Isten teremtménye, akit Krisztus megváltott, s ezért »az igazi ember a keresztény, a többiek csak névleg azok.« (1165. levél) Innen ered, s jelenik meg a nevelésben az az egymástól elválaszthatatlan két szó, a »pietas et litterae« (jámborság/kegyesség és tudomány, hit és kultúra), amely visszaköszön intézménye nevében is: Kegyes Iskolák, valamint szerzetesei elnevezésében: piaristák. Minden hiteles nevelést tehát a »kegyesség« és a »tudomány« harmonikus növekedése kell, hogy jellemezzen, anélkül hogy illetéktelenül eszközként használnánk bármelyiket is a másik javára (a kegyességet a tudomány vagy a tudományt a kegyesség érdekében). […] Az ember és a társadalom jövője a nevelőnek az iskolában végzett alázatos és csöndes tevékenységétől függ. Erről Kalazancius határozottan meg volt győződve, és az általa alapított szerzet konstitúcióiban nyíltan meg is fogalmazta: » […] ennek a szolgálatnak odaadó végzésétől függ a keresztény társadalom megújulása. Ha ugyanis a fiúkat zsenge koruktól szorgalmasan nevelik jámborságra és tudományokra, kétségkívül remélhető, hogy egész életük folyása boldog lesz.« (A Kegyes Iskolák Rendjének Konstitúciói 5. pont) Több ez, mint egy olyan tanárnak az álmodozása, aki szereti az iskolát és a gyerekeket. Egy olyan szent mély hite jelenik itt meg, aki hisz Istenben, népének Atyjában és Tanítómesterében, valamint az ember képességeiben – különösen a »legkisebbekében« –, akit Isten teremtett és Krisztus megváltott. E hittől lelkesítve a keresztény nevelő felülemelkedik korának társadalmi és kulturális meghatározottságain, ahogyan Kalazancius a 17. században szembeszegült annak az osztálynak kiváltságaival, amely a »szegény gyerekeket« tudatlanságba és így társadalmilag alárendelt helyzetbe száműzte. […] Isten, hit, ember, kultúra: gyakran visszatérő kifejezések a könyvekben és a tanteremben. Kalazancius gondolkodásában és tevékenységében ezek a szavak nem maradtak puszta fogalmi absztrakciók vagy elvi általánosságok. Át kell hatniuk minden mozdulatát, minden gondolatát, minden szavát annak, aki az iskolában abban a tudatban dolgozik, hogy »angyali és isteni feladatot« lát el.” ANNIBALE DIVIZIA: A keresztény nevelő – ahogyan Kalazancius elgondolta, Szeged, 1997 „A piaristák egy további vonása, amely az úgynevezett »karizmához« tartozik, a laikusság. A laikusság nem azonos a laicizmussal, hanem annak elismeréséből indul ki, hogy az embereknek van közös értékük, bármilyenek legyenek is – keresztények, muzulmánok, zsidók, ateisták –, és hogy ez az értékük: a tudatuk, a lelkiismeretük. […] Mit is jelent ezt az elvet tiszteletben tartani az iskolában? Azt jelenti, hogy az iskolánk laikus iskola – anélkül, hogy e szónak előítélettel valamilyen harcos jelentést adnánk, éppen ellenkezőleg, a tudat és a lelkiismeret szabadságának elsőbbségét akarjuk kifejezni vele. Kalazancius még izraelitákat is mert fölvenni iskolájába, anélkül, hogy ezzel bajt okozott volna a tanítóknak vagy éppen az izraelita közösségnek. Ez nagyon fontos. Tudjuk, hogy Kalazancius nagyon bátran tág teret nyitott a szabadság tiszteletének, s ezért tartott fenn kapcsolatot olyanokkal is, akiket a Szent Inkvizíció elítélt. Elég, ha a nagy filozófusra, Tommaso Campanellára gondolunk, aki alighogy kiszabadult a Szent Officium börtönéből, ahol jó 27 évet töltött, a piaristák vendége volt. Sőt Kalazancius rábízta a kispapok tanítását. Meggondolatlanság ez vagy bátorság? – Bátorság. A tudat és a lelkiismeret tisztelete. Kalazancius nem tanult módon tette ezt, mint évtizedekkel előtte Erasmus vagy Thomas More, hanem evangéliumi intuícióból.

20


Így jutunk el hagyományunk harmadik jellemzőjéhez. Pontosan a tudat és a lelkiismeret, illetve az értelemnek ebből következő tisztelete miatt, a létezés laikusságának a tisztelete miatt – amely tisztelet természetesen a hiten belül fogalmazódik meg –, Kalazancius nem elviselte, hanem kifejezetten akarta, hogy szerzetescsaládja, amely időközben Firenzében is kikötött, részese legyen Galileo Galilei nagy tudományos kalandjának. A piaristák nagyon szoros kapcsolatot tartottak fenn Galileivel, mégpedig nem azért, mert hűtlenül eltértek volna az eredetüktől, hanem annak a kezdetekkor megfogalmazódó programnak megvalósulásaként, amelyet Kalazancius világos és mély intuícióval véghez akart vinni. Ebben az értelemben fontos örökséget hordozunk, és pontosan emiatt az örökség miatt, amelyhez többé kevésbé hűségesek maradtunk, a piaristák spontán módon benne találják magukat a polgári társadalom növekedési folyamataiban.” ERNESTO BALDUCCI: „Quattrocenti anni dalla venuta del Calasanzio a Roma”, in: Ricerche 36 (1992/3) 221-228.o. Idézet: 226-227.o. „Kalazancius „KEGYES”-nek (pie) akarta hívni iskoláit. Ez a kifejezés akkoriban egyet jelentett az ingyenességgel. De azt is akarta, hogy ezekben az iskolákban a világi tudománnyal (LITTERAE) együtt a jámborság és a keresztény tanítás (PIETAS – pietà) is átadódjék. Az ingyenesség és a keresztény nevelés nem gátolták Kalazancius iskoláit abban, hogy a szó valódi és sajátos értelmében iskolák, azaz a kultúra felelősségteljes átadásának helyei legyenek. Egyidejűleg két célt akart elérni: átadni a legszegényebb gyerekeknek egy olyan valódi kultúrát, amely képessé teszi majd őket a világban való eligazodásra és kenyérkeresetre, valamint gyakorlati (pietas) és elméleti (doctrina christiana) keresztény nevelést nyújtani nekik, hogy kiteljesítse személyes kialakulásukat mind emberi, mind keresztény értelemben. Kalazancius a személy integritását, valamint alapvető anyagi, kulturális és lelki igényeit célozta meg. Tommaseo, a kalazanciusi iskola neveltje mondta, hogy a KEGYES ISKOLÁK kifejezés „olyan név, amely átfogja az értelmet és a szívet”. Kalazancius eredetisége és zsenialitása leginkább nevelési programjának integrális jellegében mutatkozik meg. Nézete szerint az összes többi módszer gyermekszemlélete részleges és elégtelen volt. Látásmódjából döntő és alapvető meggyőződésekre következtethetünk. Először is, állásfoglalása a hit és az értelem közötti lehetséges összhangon alapul. A kultúra beszédmódja és a hit beszédmódja – annak ellenére, hogy különböznek egymástól – nem összeegyeztethetetlenek, hanem egymással szembesíthetők és képesek összeütközés nélkül együtt élni. A hagyományos keresztény gondolkodás a patrisztika korától a skolasztika végéig annyira hangsúlyozta a két beszédmód közötti összhangot, hogy mintegy összemosta őket, és megakadályozta a világi tudás (természettudomány, filozófia) autonómiájának világos felismerését. Kalazancius Kegyes Iskolái valamiképpen ebbe az értelmezési horizontba térnek vissza, de másként, mint a korábbi megközelítés, úgyhogy attól már-már el is szakadnak. A Kegyes Iskolák alapítójában a világi tudás iránt derűs bizalom él. Az emberi fölemelkedés eszközének tekinti és – szoros értelemben vett vallási megfontolásoktól függetlenül – értéknek tartja az oktatást. Iskoláiba különbségtétel nélkül fölvesz keresztényeket, zsidókat és protestánsokat, mert úgy gondolja, iskolái mindenki számára megfelelnek. Rokonszenvez a matematikával, amely egyre inkább a természet magyarázatának új eszközévé válik, de továbbra is hiányzik a hagyományos iskolák programjaiból. A tudás új formái iránti nagyrabecsülését leginkább az a tény jelzi, hogy szerzeteseit Galilei iskolájába küldte, és támogatta az egyházi hatóság által elítélt nagy tudóst, rendelkezésére bocsátván Clemente Settimi atyát, hogy éjjel-nappal a segítségére legyen. Meg kell jegyeznünk, hogy bátorságát nem díjazták, hiszen éppen ezért a kiállásáért vádolják majd be a Szent Officiumnál, és ezért kell meghurcoltatásokat elviselnie a Szentszék részéről.

21


Lelki szabadságának további bizonyítéka, hogy a hatósággal való összeütközés árán is az igazság oldalára állt, amikor egy másik nagy üldözött gondolkodóval, Tommaso Campanellával került kapcsolatba. Bár Róma elmarasztaló ítéletet hozott a zseniális és nyugtalan dominikánussal szemben, a spanyol kormányzat pedig nyíltan üldözte, Kalazancius mégsem habozik, hogy rábízza Frascati-beli kispapjai teológiai oktatását. A calabriai filozófus egy nagyon értékes apologetikus írással viszonozta ezt, amelyben megvédte a Kegyes Iskolákat a sok laikus és egyházi rágalmazóval szemben. Kalazanciusnak, ennek a spanyol papnak még ebben az esetben is volt bátorsága ahhoz, hogy az ész és a kultúra érveit többre tartsa a hatalom és a tekintély érveinél. Ebben a következetességben és szabadságban fejeződik ki gondolkodásának korszerűsége. A szabadságnak és kulturális becsületességnek ez a lelkülete lesz az egyik legjellegzetesebb vonása a kalazanciusi hagyománynak.” GIUSEPPE GRAMIGNOLI: Kalazanci Szent József és műve, Szeged, 1997 „Ne feledjük, hogy Kalazancius felfogásában az »igazság« lényegi és egymástól elválaszthatatlan öszszetevői a »litterae« és a »pietas«. Jámborság és tudomány, hit és kultúra, emberi tudomány és keresztény tanítás: a kalazanciusi pedagógia két, egymással egységet alkotó fogalmai ezek. Sapa atya az előbb idézett írásában ezt a két, egységet alkotó fogalmat (»binomen«-t) szívesebben mondja »az Igazság abszolút monomenjének, amely eminens módon mindent felölel«. Az »Igazság« itt nagybetűvel írandó, mivel az Igazság: Isten és az ő Krisztusa: »Deus Veritas est.« [Az Isten igazság.] »Ego sum Veritas.« [Én vagyok az igazság.] Krisztusban, az Atya örök Bölcsességében minden igazság megtalálja a maga legteljesebb kifejezését. Ennek megfelelően a piarista, aki a maga iskolai szolgálattételében az igazság és a teljes Igazság szolgálatára szánja magát, »az IGAZSÁG munkatársa« lesz, magának Istennek, a legfőbb Igazságnak a munkatársa; együttműködik a Tanító Jézussal, aki »az út, az igazság és az élet.«” ANNIBALE DIVIZIA: Dimensione ecclesiale dello Scolopio, Roma 1996, 107.o.

A társadalom evangéliumi kritikája „1617-től, a Kegyes Iskolák Páli Kongregációjának (amely V. Pál pápáról kapta a nevét) létrejöttével mindenféle helyzetű gyermeket fölvesznek, de Kalazancius továbbra is előnyben részesíti a szegényeket. 1638-ban a firenzei nemesek elérik Kalazanciusnál egy nemesi iskola megalapítását városukban. Bár a Kegyes Iskolákat a tehetősebbek előtt is megnyitották, továbbra is különleges gondot fordítanak a legszegényebbekre: ingyen jutnak a taneszközökhöz, a leginkább rászorulóknak pedig déli étkezést, illetve a délelőtti és délutáni órák között ingyenes felügyeletet ajánlanak föl. Kalazancius intézménye az első, amely hirdette és tevőlegesen is biztosította a legszegényebb néprétegek számára a kultúrához való eljutás lehetőségét, oly módon, hogy garantálta számukra a tisztes megélhetést és tanulmányaik folytatását. A kulturális és társadalmi fölemeléssel Kalazancius a szegények erkölcsi és vallási fölemelkedését akarta előmozdítani, amely meggyőződése szerint az ember teljes kibontakozásának részét képezte. Semmiképpen nem akarta a szegényeket gettóba zárni azzal, hogy teljesen elválasztja őket a társadalom és a gazdaság felsőbb rétegeibe tartozó gyerekektől és családoktól. Azonos feltételekkel bocsátotta be a nemesek és a jómódúak fiait is iskolájába, és ezzel előrevetítette és előkészítette a társadalmi osztályok jobb integrációját. Iskoláját mindenki előtt megnyitotta, és csak azt követelte meg, hogy senki ne tartson igényt rendkívüli tiszteletre vagy megbecsülésre. Eközben mindig hangoztatta, hogy a Ke-

22


gyes Iskolákat elsősorban a szegényeknek szánta. Egyébként Firenzében a Nemesek Iskolájában és másutt is azt kérte, hogy azok a családok, amelyek vagyonosabbak, segítsék a rászorulókat.” GIUSEPPE GRAMIGNOLI: Kalazanci Szent József és műve, Szeged, 1997 „Kalazancius a társadalom szükségletére felelt. A társadalomnak szüksége volt alkalmas polgárokra, akik ismeretek és egyfajta tanítás révén hozzá tudnak járulni a bekövetkező növekedéshez. Ezért volt a Kegyes Iskoláknak nagy sikere. [...] Mondhatjuk, hogy Kalazancius alapvető meglátása, amelyhez egy ilyen megváltozott történelmi helyzetben nekünk is hűségesnek kell lennünk, a felszabadítás volt. Amikor egy gyermeknek, aki még nem tudja az értelmét használni, nem tud tájékozódni abban a világban, amelyben van, nem tud válaszolni annak a társadalomnak az igényeire, amelyben él, ismeretet és eszközöket adtok, hogy tevékeny alannyá váljék, akkor fölszabadítottátok. Egy védtelen, passzív tudatnak azt mondtátok: «kellj fel, és járj!». Az iskola talpra állítja és járóvá teszi a tudatot.” ERNESTO BALDUCCI: „Quattrocenti anni dalla venuta del Calasanzio a Roma”, in: Ricerche 36 (1992/3) 221-228.o. Idézet: 224-225.o.

A teljes szegénység pedagógiai szemlélete „Kalazancius az első római évek során találkozott Assisi Szent Ferenc lelkiségével, aki elbűvölte őt szentségével; az ő új küldetésében követte a »teljes szegénységet« is. A Santa Doroteában, majd pedig a San Pantaleóban szegény gyerekek jártak a piarista iskolába. Kalazancius mélyen meg volt győződve, hogy nem lehet szegény gyerekeket nevelni, ha nem válik maga is szegénnyé. [...] A minősítést, mint lényegileg meghatározót az általa alapított szerzetes rendnek a nevébe is beillesztik: a Kegyes Iskolák Isten Anyjáról nevezett Szegény Szabályozott Papjai. Bátor döntés ez, és különösen azokban az időkben: hősies. Hallgassuk, mit mond Kalazancius egy öszszegző bemutatásban, amelyet 1625-ben diktált Morandi testvérnek: »Az említett atyák [a piaristák] megtartják a teljes szegénységet mind közösségileg, mind személy szerint; nem birtokolhatván más állandó javakat, csak házat, templomot és vele szomszédos kertet, s mindezeket szegénységükhöz való mértékben, és ezek az említett állandó javak nem jogosítanak birtoklásra, hanem csak használatra. [...] Az említett atyák papi öltözetet hordanak, de hitvány posztóból, gyapjú inget, s mezítláb járnak szandálban. Szalmazsákon alszanak a szükséges takarókkal, lepedő nélkül. [...] Nem esznek finom ételeket [...], egyedül olyan ételeket esznek, amilyeneket az adott ország szegényei [...]«. Bátor döntését Kalazancius kitartóan védelmezte, de nemcsak szerzeteseinek írt leveleiben. A különböző dokumentumokban és hivatalos emlékiratokban (memorialékban) is, melyeket egyházi tekintélyekhez intézett, szüntelenül úgy emlékeztetett rá, és úgy hangsúlyozta, mint amiről nem lehet lemondani. A történelem tanúsítja, hogy éppen ez a nevelői küldetés, melyet »ingyen, bér, kereset, fizetség és elismerések nélkül« végeztek a piaristák, tette lehetővé e intézmény széleskörű működését »a legeslegkisebb, a nagyon szegény és segítségre leginkább rászoruló városok és személyek javára«. A teljes szegénység tette lehetővé, hogy iskoláiba »tódulnak az eretnekek gyerekei, akik könnyen térnek át a mi szent hitünkre, s ami még inkább számít, hogy ez apjuk beleegyezésével történik, mivel látják, mi nem veszünk mást, csak élelmet s ruhát.« (2902.. levél) Kalazanciusban valóban azt az egyházat látjuk, amely szegénnyé teszi magát, és szegényen él, hogy megszólítsa a szegényeket. A fentebb idézett szavakban: »amilyeneket az adott ország szegényei esznek« egy olyan normát szögez le, amely már nemcsak egy bizonyos történelmi korszak számára érvényes, és nemcsak egy meghatározott lelkiség jellemzője. E norma olyan egyházi kritériummá válik, amely elengedhetetlen az evangélium minden hiteles hirdetése számára. A II. vatikáni zsinat erőteljesen

23


hangsúlyozta: az evangéliumot az evangélium fegyvereivel kell hirdetni, amelyek a szegény Krisztus fegyverei, aki meghirdeti, hogy »boldogok a szegények, mert övék az Isten országa.« Véleményem szerint nem lehet megérteni Kalazancius különleges karizmáját Isten egyházában, ha nem ezekből a alapfeltételekből indulunk ki. Joggal beszél tehát Asiain atya »megtérésről«. A megtérés vezette alapító atyánkat, hogy felismerje, milyen különleges helyet foglal el küldetése az egyházban és a világban, hogy felismerje e küldetés elsődleges címzettjeit, valamint azt a stílust és lelkiséget, amelynek e küldetést jellemeznie kell.” Annibale Divizia: Dimensione ecclesiale dello Scolopio, Roma 1996, 55-57.o.

„Mint tudjátok, a Trastevere városrészben a szegény gyerekeket látva értette meg – és ez az ő nagy érdeme –, hogy nem úgy segíti őket igazán, ha karitatív módon gondoskodik róluk, hanem ha tanítja őket: így lesznek képesek arra, hogy ellássák magukat, és hozzájáruljanak a társadalom növekedéséhez. Nagyon fontos, hogy Kalazanci Józsefnek ezt a prófétai tettét elhelyezzük a maga korában. Érdemes megmagyaráznom, mit jelent a »prófétikus« szó. Aki hisz az Evangéliumban, bizonyos abban, hogy az emberiség egy olyan horizont felé mozog, amelyben lehetséges hirdetni az evangélium paradoxonát: a szegények boldogok, a szelídek a föld urai lesznek, az elnyomottak örülnek, a békességszerzők pedig Isten fiai lesznek; abban a horizontban ezek az életformák győzedelmeskednek majd, amelyek most semmiféle győzelmet nem szavatolnak. A szelídek, a szegények, a nyomorgók olyanok, mint a cserépedények a vasból készült edények között. Aki nem ügyeskedik és nincs ereje, az képtelen érvényesülni. Erre tanít minket az élet, és olykor az a közfelfogás is, amelyet a család és a társadalom pedagógiai hulladéka képvisel: ügyeskedj, tudd megvédeni magad, úgy válaszolj, ahogy megérdemli, aki rád támad… Az evangéliumi prófécia egy egészen más társadalomra nyitja meg az emberi szívet. Akinek a szívében ott él ez az álom, az ebben a társadalomban, itt és most szükségét érzi annak, hogy ennek a próféciának már most testet adjon, megvalósítsa a jelenben. A szent nem az, aki imádkozik, aki révületbe esik, aki az égbe tekint – még ha bizonyos hagyományos ikonográfiák így mutatják is be a szentet. A szent az, aki a földre tekint, nem azért, hogy már most fölfedezze egy sikeres program lehetőségeit, hanem azért, hogy megvalósíthassa, konkréttá, testté és vérré tegye ezt az evangéliumi próféciát. Amikor valakinek – és a kereszténység történetében bőséggel találunk ilyen embereket – sikerül összekapcsolnia a mindennapokban a prófétikus ihletet és az emberi életet, akkor prófétai tettet hajtott végre.” ERNESTO BALDUCCI: „Quattrocenti anni dalla venuta del Calasanzio a Roma”, in: Ricerche 36 (1992/3) 221-228.o. Idézet: 222-223.o.

24


2.2.3. Kalazancius hatása Az ember integrális nevelése „Követve az isteni Mester példáját, aki »látta a nagy tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és tanítani kezdte őket« (Mk 6,34), Kalazanci József különösen a szegényeknek szentelte magát. Joggal mondhatjuk tehát, hogy valóban ő alapította meg a modern katolikus iskolát, amelynek a célja az ember integrális nevelése, és amely mindenki előtt nyitva áll.” II. JÁNOS PÁL PÁPA: Discorso ai partecipanti al Capitolo Generale dei Chierici Regolari Poveri della Madre di Dio delle Scuole Pie (Scolopi), in: Ephemerides Calasanctianae 46(1998)/10 7.o. „Kalazancius zseniális meglátással termékeny barázdát vágott a társadalomban, amit aztán több más rendalapító folytatott és elmélyített. Az iskola ezért ma az egyik olyan terület, ahol az Egyház nagy hatékonysággal tudja végezni evangelizáló küldetését. Tiszteletreméltó elődöm, XII. Piusz joggal nyilvánította tehát Kalazanciust »a világ összes keresztény népiskolája mennyei pártfogójá«-nak (Providentissimus Deus, in: AAS 1948, 11, pp. 454-455). Kalazancius kortársai az általa végzett munkában, »a szegények evangelizálásában« (vö. Lk 7,22) a Mennyek Országa elközelgésének jelét látták, és támogatták Európa számos országában való gyors elterjedését. Ma, négyszáz év múltán Kalazancius kezdeményezése megtalálható a világ harminc országában. Az oktatás feladatát manapság a modern állam az egyik alapvető feladatának tartja. Ezzel azonban a katolikus iskolák feladata nemcsak nem vált hiábavalóvá, hanem inkább még sürgetőbben jelentkezik. Egyrészről ugyanis igyekeznek megfelelni a szülőknek arra a jogára, hogy gyermekeiknek az evangélium örök értékeire épülő nevelést adjanak, másrészt az egész társadalomnak olyan nevelési központokat ajánlanak fel, amelyekben az oktatás minőségéhez komoly nevelési munka is társul. Ezért határozottan megújítom azt az elvárást, hogy minden demokratikus országban végre konkrétan valósítsák meg a nem állami iskolák igazi egyenrangúságát, úgy, hogy közben tartsák tiszteletben nevelési tervüket. Az ilyen iskolák ugyanis a közérdeket szolgálják, s ezt a szolgálatot sok család értékeli és keresi. A fiatal nemzedékeknek sajnos szekularizált környezetben kell élniük. Ez megköveteli, hogy a keresztény ihletésű iskolát továbbra is elérhessék mindazok, akik a nevelés és az evangelizáció kitűnő helyét keresik benne. Azok a negatív példák, amelyek korunk fiataljainak úton-útfélen kínálják magukat, megkövetelik a nevelés ügye mellett elkötelezett szerzetesektől, hogy »teremtő hűséggel« (vö. Vita consacrata, 37) folytassák küldetésüket, Jézus parancsa szerint: »Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. « (Mk 16,15) Az oktatás egy modern areopágosz, ahol az egyháznak ma különösen is az a hivatása, hogy az evangélium hirdetésével és a kultúrán keresztül megnyilvánuló szeretettel misszionáljon (vö. Vita consacrata, 96).” II. JÁNOS PÁL PÁPA: Per il IV centenario dell'apertura in Roma della «prima scuola pubblica popolare gratuita d'europa», 3. pont

2.2.4. Szabadság és nyitottság a jövőre „A szegedi piarista iskola hagyománya a szabadság és a nyitottság hagyománya. Az elmúlt másfél évtized története arra bátorít minket, hogy legyünk nyitottak a jövőre, higgyünk a jövőben, és hogy a jövőre nyíló megoldásokkal álljunk elő, amikor nehéz helyzetbe kerülünk. Kalazancius is újat hozott létre, bizonyos értelemben ő is a jövőbe menekült. Az iskola pontosan ezt a szabad és jövőre nyitott, az új befo25


gadására nyitott légkört és közeget igényli. Ha nem ilyen az iskola, akkor nem iskola. Annak az újnak, amely minden egyes emberben, minden fiatalban, minden egyénben megjelenik, ilyen otthonra, a szabadságnak helyet adó és az új befogadására nyitott hajlékra van szüksége. A piarista iskolát újra és újra ki kell találni.” (Urbán József SP tartományfőnök) Egész emberségben fejlődés „Kalazancius iskolája nem betanított munkásokat nevel, nem olyan, mint később azok az iparosodó társadalmakban megjelenő iskolák, amelyek egy-egy gyár számára képeztek munkaerőt. Nem is olyan a kalazanciusi iskola, mint mondjuk egy futballakadémia, amely minden jó szándéka ellenére félő, hogy jobb esetben szakbarbárokat, rosszabb esetben egy modern rabszolgapiac igényeinek kielégítésére felhasználható fiatalokat képez. – Nem, Kalazancius az egész embert tartotta szem előtt, és örömteli, boldog, szabad életre akarta segíteni a rábízottakat. Nem erre vagy arra a részfeladatra akarjuk felkészíteni a diákjainkat, hanem abban akarjuk segíteni őket, hogy képesek legyenek örömteli, boldog, kiteljesedett életet élni, bármi következzék is a jövőben. Abban akarjuk tehát segíteni a gyerekeket és a fiatalokat, hogy a jövőre legyenek felkészültek. Erre a kifürkészhetetlen jövőre akkor lesznek felkészülve, ha egész emberségükben fejlődnek; ha teljesek, egészek, épek lesznek; ha azok lesznek, akikké lenniük kell; ha azzá lesznek, akivé Isten megálmodta őket. Nem az a cél tehát, hogy a régiek szavait tanulják meg ismételgetni, hanem az a cél, hogy a régiek szavát megtanulják megérteni, tudjanak szóba állni velük, és így hozzá tudják adni ehhez a szent diskurzushoz a maguk egyedi, soha nem volt, és pótolhatatlan szavait. – Ez a kalazanciusi iskola célja, ez a kalazanciusi iskola lényege.” (Urbán József SP tartományfőnök)

Emberi kompetenciák Az egész életen tartó tanulást lehetővé tevő kompetenciák fejlesztése a nevelés kiemelt területe. A korszerű alapműveltség birtokba vétele, az alapkészségek elsajátítása az ifjú generációk feladata. A 20. századi felgyorsult világban az iskola adaptálja az új tanítás-tanulási stratégiákat, a kompetenciafejlesztés módszereit, az IKTeszköztárának alkalmazását. A pedagógus munkája a teljes emberre kiterjed, a tanuló a fizikai/gazdasági, a társas/érzelmi, a szellemi/értelmi és spirituális dimenzióinak az „igazság munkatársa”.

A felnőtt személyiség értékeit bemutató ábra (Piarista Pedagógiai Napok, Kecskemét 2009.)

26


2.3. Az intézmény története Az alapítás (1720) Szegedet szabad királyi város jogaiban az uralkodó megerősítette 1719-ben. A város önállóságát kifejezte azzal, hogy szerződést kötött a piarista renddel „a polgárok lelki vezetésére, az ifjúság tudományokra oktatására és nevelésére”. Az iskola alapító oklevelét III. Károly király 1720. február 20-án írta alá. A magyar rendtartomány tizenkettedik kollégiuma lett a szegedi, a beiskolázási körzete kétszáz éven át közel 50 ezer km2-nyi terület. 1720. július 11-én érkezett a városba Pál, Demjén és Orbán atya. Szerény körülményeket találtak, a hatszobás, rendház számára szolgáló roskadozó épületet a szegedi népnyelv „Hatrongyosnak” nevezte. 1721 októberében 110 tanulóval kezdődött meg az oskola első tanéve. A két osztály az egykori pestises kórház, a Lazaretum épületét kapta a várostól. 1789-ig a plébánia, a stólapénz volt a piaristák szegedi működésének anyagi alapja. Mivel az alapító nem tudott létrehozni egyszeri nagy alapítványt, ezért vállalta az atyák költségeinek biztosítását, az iskolaépület és a rendház mielőbbi megépítését, a működési költségek folyamatos fedezését. Ezt 1948-ig tudta teljesíteni. Ezért található majd a későbbi hivatalos iskolanévben a „városi” jelző. Az intézmény 1898-ig nemcsak a város első, hanem egyetlen gimnáziuma is volt. A szabad tanrendű oktatás kora (1721-1777) Római, azaz rendi mintát követő szabad tanrendű, felekezeti, hatosztályos latin iskola volt 1777-ig a szegedi. Földrajzot, számtant, hazai történelmet, newtoni fizikát is oktattak. Gyakorlati tudást nyújtott a szépírás, a számtan, az elemi jogi ismeretek, az okiratok szerkesztésének tanulása, humanista iskolaként adta a latin nyelv, irodalom és kultúra ismeretét. 1757-től a tanrend a magyar nyelv oktatását is tartalmazta, ami nemcsak nyelvtanítást, hanem a hazai kultúra átörökítését, a nemzettudat formálását is jelentette. Ez az iskolatörténetben azért is jelentős, mert a délvidéki soknemzetiségű országrészben egyetlen jelentős nevelőhely a szegedi, a diákok zömében a polgárosodó iparos, kereskedő és értelmiségi réteg gyerekei közül kerültek ki, akik a várost épp a magyar nyelv megtanítása miatt választották. A kegyes iskola azt jelentette, hogy tandíjmentes az oktatás. Népiskolaként működött, sőt az egyházi iskoláktól eltérően a piaristák nemcsak a katolikus felekezetűeket fogadták, hanem az ortodoxok, a zsidó vallásúak és a protestánsok gyermekeit is. Az intézmény rangot és tekintélyt adott Szegednek, a város művelődéstörténete két évszázadon keresztül elválaszthatatlan az iskolatörténettől. Ennek az időszaknak neves diákja Dugonics András és Révai Miklós. Az állami tantervű oktatás első időszaka (1777-1850) A Magyar Királyság területén 1777-ben rendelték el az állami tantervű oktatást. Az állami tanterv Szegeden megakadályozta a születőben lévő kereskedelmi szakiskola létrejöttét, és megmerevítette a gimnáziumi képzést. 1777 és 1806 között ötosztályos latin iskolaként működött az intézmény, majd ismét hatosztályossá vált. A természettudományos gyűjteménye olyan híres lett, hogy a várost látogató előkelők, uralkodók is megtekintették. Szablik Imre magyar tudománytörténeti jelentőségű kísérletet mutatott be, 1785. július 6-án Montgolfier-hőlégballont bocsátott fel. 1806-ig a kegyes iskolának 23.916 tanulója volt. 1848/49-ben a bölcsészeti képzés szünetelt, a hallgatók egyöntetűen a szabadságharcban vettek részt. Ennek a korszaknak szegedi diákja Katona József, Beszédes József, Vedres István, Horváth Mihály, Klapka György, Klauzál Gábor. A város két évfolyamos bölcsészeti képzés, azaz a líceum működtetésére is a piarista rendet kérte fel. 1792 és 1850 között 10.661 bölcsészhallgató járt a líceumban, de csak 10%-a volt a szegedi. A város felsőoktatást hozott létre, az Alföld meghatározó szellemi központja lett. Az alapítás után 70 évvel később, 1793ban lett kész az ígért új iskolaépület. 1799 és 1850 között a rajziskola működtetésére is a kegyes atyákat kérték fel. Ez is felsőfokú képzés volt, a mérnöki és a művészeti akadémiára csak ennek az elvégzése után lehetett beiratkozni. A céhmesteri cím megszerzéséhez is előírt képzés. Ebből az iskolatípusból nőtt ki a szakképzés városi tanodája, a reáliskola. 1840-ben a tanulók önképzőkört hoztak létre, ahol

27


saját írásaikat, dolgozataikat, előadásaikat mutatták be, diákkönyvtárt alapítottak. A piarista atyák a szegedi értelmiség meghatározó csoportját alkották. A főgimnázium korszaka (1850-1919) Nyolcosztályos gimnáziumként 1945-ig működött az intézmény. 1850 után megszűnt a líceumi képzés, a rajziskola reáliskolaként városi működtetésű lett, és bevezették az érettségit. Tóth János SP atya 4000 diák számára szervezte meg az elemi oktatást, a Szeged környéki tanyai iskolarendszert. Az 1879-es nagyárvíz, amely a város jelentős részét elpusztította, az iskolaépületet is erősen megrongálta. 1886-ra készült el az új épület. A Monarchia egyik legnagyobb magyar középiskolája volt, évente közel 900 diákot nevelt. 1806-tól 1920-ig az évkönyvek 38.049 szegedi és 37.371 vidéki tanuló számát rögzítették. Az I. világháború alatt a katonaság több termet lefoglalt. A tanárhiány miatt nem volt tornaóra, több nyelv tanítása akadozott, sok öregdiák hősi halott lett. 1919 áprilisában fejeződött be a tanév, az épületet francia antant csapatok szállták meg. E korszakban tanult az iskola falai között Schütz Antal, Lőw Immánuel, Tömörkény István, Herczeg Ferenc, Gönczy Lajos, Juhász Gyula, Huszka Jenő, Maróczy Géza, Mályusz Elemér. A humán gimnázium időszaka (1920-1944) A diákok létszáma nem csökkent a trianoni határhúzás okozta beiskolázási körzet csökkenése miatt, a szegediek aránya 70 % felettivé vált. 1922-ben az iskola új elnevezést kapott: A Kegyesrendiek Vezetése Alatt Álló Szegedi Városi Római Katolikus Dugonics András Gimnázium. 1924-1945 között az ország egyik legrangosabb, humán tantervű gimnáziuma. 1920-ban szervezték meg az iskolai cserkészcsapatot, 1924-ben a sportkört. Az épület 1944-ben kárt szenvedett, német majd az orosz csapatok foglalták le, angolszász bombázásban sérült. Híressé vált diákja volt Bálint Sándor, Bibó István, Sőtér István, Straub F. Brunó, Pauncz Rezső, Graselly Gyula, Gyulay Endre, Ferenczy Lajos, Paskai László, Kovács Mihály. Az államosítás és iskolabezárás kora (1945-1950) 1944 októberében szállták meg az orosz csapatok Szegedet. A városparancsnok utasítására egyetlen összevont városi gimnázium működött az 1944-45-ös tanévben. A piarista gimnázium alsó osztályai 1945-től kezdve fokozatosan megszűntek, és helyüket a piaristák által igazgatott, r. k. Szent Gellért Általános Iskola felsős osztályai foglalták el. A gimnázium diákjai 1947 tavaszán a tanárok tiltása ellenére az utcán tüntettek a kötelező hittanoktatás megszüntetése miatt. 1948 júliusában, 226 tanév után az intézményt államosították. A szerzetesek közül csak Kovács Mihály SP hittanár taníthatott a Szegedi Állami Dugonics András Gimnáziumban. Az „ideológiailag megbízhatatlan” egyházi iskola jogutódját egy tanév után megszüntették. A tanulókat a különböző városi középiskolákba helyezték át, az épületet az egyetem kapta meg. 1950 júniusában a még rendházban élő szerzeteseket egyetlen éjszaka alatt teherautókra pakolták, és Vácra vitték. Híressé vált diákja az időszaknak Márta Ferenc, Solymosi Frigyes, Magay Dániel, Zsigmond Vilmos. Az újraalapítás (1991-) 43 éven keresztül nem oktattak piaristák Szegeden. Amikor az állam ismét engedélyezte újabb egyházi iskolák működését, akkor - a szegedi katolikus közösség, az egykori öregdiákok, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége élükön a felsővárosi plébánossal, Kovács Mihály piarista atyával – kérték a rendet az iskola újraindítására. A város engedélyt adott ideiglenes épületekben a tanítás megkezdésére. 1991. augusztus 25-én kezdődött meg a 229. tanév a Felsővároson. A négyosztályos gimnázium fiúiskola lett, hatosztályos képzéssel egészült ki 1995-ben. Az újraindulás első éveiben ideiglenes helyiségekben folyt a tanítás. A minoritáktól kapták használatra a kollégium és a rendház épületét, a várostól a barakkot, ahol az osztályok zöme tanult, a felsővárosi plébániától a templomot és a kétosztálynyi épületet. Az államosítás előtt alig volt világi tanára a kegyesrendi gimnáziumnak, az újrakezdéskor a tantestületben két szerzetes tevékenykedett, 1998-ig az igazgató is világi volt. Szeged város, az egykori donátor ingyen biztosított telket új iskola építéséhez, a régi épületért az állam kárpótlást fizetett, amelyből felépült az új campus. A gimnázium és kollégium felszentelése 1999-ben, Kalazancius napján történt. Az ünnepségen Orbán Viktor miniszterelnök a hit és hazaszeretet iskolájá-

28


nak nevezte a piarista iskolát, biztatta az intézmény ifjúságát, hogy szerencsésebb nemzedék lesz, mint bármelyik, aki a 20. században élt… Az elmúlt évek alatt a Rosztóczy sportpályát alakították ki. 2001ben felépült a templom, a rókusi plébánia filiája. Ettől az évtől folyik a 13-14. évfolyamon informatikus szakképzés. A 2005-2006-os tanévtől működik a rendházban a prenoviciátus. 2007-ben egyesült a Mester Tanodával, alapfokú művészetoktatási tagintézmény jött létre. Megadatott az újrakezdés lehetősége, „közösen találtuk ki; hogy azt csinálhattuk, amit jónak láttunk; hogy a saját művünk az, ami megvalósult; hogy kimondhattuk, megélhettük, valósággá élhettük magunkat”.

2.4. A PEDAGÓGIAI PROGRAM TÖRVÉNYI HÁTTERE Közoktatási törvény o

o o

o

1993. évi LXXIX. törvény a közoktatási intézmények pedagógiai programjáról. Közoktatásról módosításai: 1996. évi LXII. tv. (módosításokkal egységes szerkezetben 1999. évi LXVIII. tv. (módosításokkal egységes szerkezetben) 2003. évi LXI. tv. (módosításokkal egységes szerkezetben) 2007. évi LXXXVII. törvény (módosításokkal egységes szerkezetben) 1993. évi XXXVII: tv. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól 1997. évi XXXI. tv. a Gyermek védelméről és a gyámügyi igazgatásról (módosítása: 2002. évi IX. tv.) 1990. évi IV. tv. a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházról

Rendeletek o o o o

o o

o o

o

o

o

o

o

A NEMZETI ALAPTANTERV (243/2003. sz. kormányrendelet) 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet a nevelési oktatási intézmények működéséről A 100/97. kormányrendelet az érettségi szabályozásáról 1/1998. (VII. 24.) OM rendelet a közoktatási intézmények kötelező (minimális) eszközeiről és felszereléséről 3/2002. (II. 15. ) OM rendelet a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztésről 10/2003.(IV. 28.)OM rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet módosításáról 46/2001. (XII. 22.) OM rendelet: a kollégiumi nevelés országos alapprogramja 243/2003. (XII.17) kormányrendelet az egészségfejlesztés, fogyasztóvédelem, környezetvédelem, közlekedésre nevelés, társadalmi bűnmegelőzés, áldozattá válás, erőszakmentes konfliktuskezeléssel kapcsolatban 2/2005, (III. 1.) OKM rendelet a Sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai oktatásának irányelve kiadásáról 11/2007. (III.14.) OKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI.8.) rendelet módosításáról 14/2007. (III. 14.) OKM rendelet az alapfokú művészetoktatási intézmények támogatása igénylésének, döntési rendszerének, folyósításának, elszámolásának és ellenőrzésének részletes szabályairól 38/2007. (XI. 13.) OKM rendelet az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet módosításáról 41/2007. (XII. 22.) OKM rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994.

29


o

o

(VI. 8.) MKM rendelet módosításáról 202/2007. (VII. 31.) Kormány rendelete a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Kormányrendelet módosításáról Továbbá a fenntartói és a helyi (önkormányzati) rendeletek

A közoktatási intézmények működését szabályozó állami rendelkezések E dokumentumok a magyar közoktatás más-más területeit érintik. o A Munka törvénykönyve o Közoktatási törvény (1993. évi LXXIX. törvény, módosítva az 1996-ban, 1999-ben, 2003-ban és 2007-ben) annak végrehajtási utasításai (1-14/1994 MKM rendelet ) o Gyermek- és Ifjúságvédelmi Törvény (1997. évi XXXI. rendelet) o Nemzeti alaptanterv (202/2007. (VII. 31.) Egyházi törvénykönyv (Codex Iuris Canonici)

2.5. A pedagógiai program hatálya Az intézmény pedagógiai programja meghatározza…

Az intézmény nevelési programját ennek keretén belül – – – – – – – – – – –

az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, eszközeit, eljárásait, az egyes művészeti tevékenységek oktatásának cél- és feladatrendszerét, a személyiségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatokat, a közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, a beilleszkedési, magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenységet, a tehetség, képesség kibontakoztatását segítő tevékenységet, a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatokat, a tanulási kudarcnak kitett tanulók felzárkóztatását segítő programot, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységet, a pedagógiai program végrehajtásához szükséges nevelő - oktató munkát segítő eszközök és felszerelések jegyzékét, a szülő, tanuló, iskolai és kollégiumi pedagógus együttműködésének formáit, továbbfejlesztésének lehetőségeit.

Az iskola helyi tantervét, ennek keretén belül: – – – – –

–

az alapfokú művészetoktatási intézmény egyes tanszakainak általános fejlesztési követelményeit, az iskola egyes évfolyamain tanított tantárgyakat, a kötelező és választható foglalkozásokat és azok óraszámait, az előírt tananyagot és követelményeit, az alkalmazható tankönyvek, tanulmányi segédletek és taneszközök kiválasztásának elveit, az iskola magasabb évfolyamába lépésének feltételit, az iskolai beszámoltatás, az ismeretek számonkérésének követelményeit és formáit, a tanuló magatartása, szorgalma értékelésének és minősítésének követelményeit, továbbá - jogszabály keretei között - a tanuló teljesítménye, magatartása és szorgalma értékelésének, minősítésének formáját, az iskolai írásbeli beszámoltatások formáit, rendjét, korlátit, a tanulók tudásának értékelésében

30


– – – – – – –

betöltött szerepét, súlyát, az otthoni (napközis és tanulószobai) felkészüléshez előírt írásbeli és szóbeli feladatok meghatározásának elveit és korlátait, moduláris oktatás esetén az egyes modulok értékelését és minősítését, valamint beszámítását az iskolai évfolyam sikeres befejezésébe, a középszintű érettségi vizsga témaköreit, a tanulók fizikai állapotának méréséhez szükséges módszereket, a nemzeti, etnikai kisebbséghez nem tartozó tanulók részére a településen élő nemzeti, etnikai kisebbség kultúrájának megismerését szolgáló tananyagot, az intézmény egészségnevelési programját, az intézmény környezeti nevelési programját. (48.§.)

A kollégiumi pedagógiai programját – – – – – – – – – –

a kollégiumi nevelés alapelveit, célkitűzéseit, a tanulók életrendjére, tanulása, szabadideje szervezésének pedagógiai elveit, a tanulók fejlődését, tehetséggondozását, felzárkóztatását, pályaválasztását, középiskolai kollégiumok esetén az önálló életkezdést elősegítő tevékenység elveit, nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók kollégiumi nevelése esetén a nemzeti, etnikai kisebbség kulturális, és anyanyelvi nevelésének feladatait, a hátrányos helyzetű tanulóknak szervezett felzárkóztató, tehetséggondozó, társadalmi beilleszkedést segítő foglalkozások tervét, a kollégiumi közösségi élet fejlesztésének módszereit, eszközeit, a művelődési és sportolási tevékenység szervezésének elveit, a gyermek- és ifjúságvédelemmel összefüggő tevékenységet, a kollégium hagyományait és továbbfejlesztésének tervét, az iskolával, a szülővel való kapcsolattartás és együttműködés formáit, a pedagógiai program végrehajtásához szükséges nevelő- oktató munkát segítő eszközök és felszerelések jegyzékét. (46/2001. (XII. 22.) OM rendelet és a 49. §.)

2.6. Az oktatási-nevelési folyamat közösségei, partnerei. Helyzetelemzés 2.6.1. Diákok A gyerekek nagy része keresztény családból érkezik az iskolába. A keresztény családok túlnyomó része katolikus. A tanulók fele három- vagy több gyerekes családból érkező tanuló. A diákok egy része olyan családi modellt követ, amelyből hiányzik az anyai vagy apai minta, ahol kevés a gyerekre fordított idő, esetenként hiányzik a keresztény értékrend. Az iskola egyre több szociális feladat átvállalására kényszerül. A diákok szociális háttere sokrétű, ez hatással van az adottságaikra, a felkészültségre, szorgalomra, a tanulás iránti motivációra. A hatékony tanítás nem egyenlő a látványos tanulmányi eredmények elérésével. Elismerik a tanárok felkészültségét, keménynek tartják az órai munkát. Tanítványaink fogékonyak az erkölcsi és esztétikai értékekre. Az egymás iránti tisztelet légköre jellemzi iskolánkat. A tanulói csoportok összetartása erős, igénylik a bevonást az őket érintő kérdésekben, a jó közösségek kialakulását. Szeretnek az iskolába járni, igény a sportolási- és túralehetőség biztosítása, a felsőoktatásra történő felkészítés. Örömmel veszik, ha segít-

31


séget kapnak személyiségük teljességének kibontakoztatására. Tartós barátságok születnek, az öregdiákok közössége a piarista iskolához való kötődése erős. Elvárások a diákok felé • A tanulók legalapvetőbb felelőssége a képességüknek megfelelő ismeret megszerzése, a tanulás. Minden diák legyen aktív résztvevője a tanulási – tanítási folyamatnak. Az egész életen át tartó tanulásra történő nyitottság. • Viselkedésükben tükröződjenek az elsajátított általános emberi és keresztény értékek: különösen az egymás megbecsülése, a felnőttek iránti tisztelet, udvariasság, kulturált beszéd, a környezet, a társadalmi tulajdon védelme. Tartsák fontosnak önmaguk és környezetük tisztaságát, váljék igényükké a rend. • Fokozatosan önállóvá válás a tanulásban, illetve a saját szellemi, fizikai, lelki fejlődésben. • Tartsák be a Házirendet.

2.6.2. Szülők Minden iskola létét, szükségességét a mögötte álló szülők társadalma igazolja. Fontosnak tartjuk, hogy a szülők elfogadják az iskola katolikus jellegét. A közös nevelésben az iskola legfontosabb partnerei. Iskolával kapcsolatos problémáikat az érintettekkel beszéljék meg. Intézményünk kiemelt fontosságúnak tartja a szülőkkel történő folyamatos kapcsolattartást. Az információnyújtás szolgálja a honlap (www.szepi.hu), az iskolaújság (Piár Futár), a tanév naptára, évkönyve. Egyszerre tájékoztató és véleménykérő szervezeti forma a Szülőket segítő, Baráti Társaság (SZSBT). A szülők az iskolát szigorú nevelő intézménynek tartják, amely hitre, tudásra, jellemre nevel. Az átlagosnál magasabbra becsült elégedettségük az iskola felszereltségét illetően.

2.6.3. Pedagógusok Az iskolai legnagyabb ereje a tantestület. A küldetésnyilatkozat hosszan foglalkozik a Kalazancius szellemét követő keresztény nevelő képével. Kész a folyamatos szakmai megújulásra. Mindezek érdekében ismeri és alkalmazza a tanulásszervezés különböző módszereit (pl.: csoportmunka, a vita, a kutatófelfedező módszer, a projekt-módszer, stb.), valamint a korszerű tanítási-tanulási stratégiákat. Képes tanulóközpontú, IKT- elemekkel, eszközökkel gazdagított oktatási környezet megtervezésére (IKTeszközökkel segített tanítási órák tervezésére, vezetésére) és a megújításra, az infokommunikációs eszközöket, internetet, multimédiás alkalmazásokat használ készségei gyarapításában, továbbképzések során és az önművelésben.

2.6.4. A partneri együttműködést segítő speciális adottságai, formái A fenntartó piarista tartományfőnökség és iskolái a legközelebbi partnereink. A nevelés egységes értékrendje, a párhuzamos iskolai gyakorlat, a rendi pedagógus továbbképzés, a vízió összekapcsol. (Vö. Küldetésnyilatkozat). Szegeden van a prenoviciátus. A piarista rend támogatást nyújt a pedagógusi hivatásban való elmélyülésre. Az iskola 1721 óta Szeged meghatározó intézménye. Az újraalakulás után, 1991-től kialakult a mai arculat. Az új iskolaépület a korszerűséget hirdeti a városban. A város és a település környéki egyházközségekkel erős kapcsolat jött létre. Az iskola temploma a rókusi plébánia filiája.

32


A fiúgimnázium kollégiuma az iskolakomplexumban található. Az alapfokú művészetoktatási intézménybe, a Mester Tanoda más iskolákból is érkeznek tanulók. Testvériskolai, testvérosztályi együttműködés alakult ki a Karolina Gimnáziummal iskolai programok közös megvalósításában. Testvérkapcsolatok kötik össze a régióból a temesvári Gerhardinummal, az aradi Csiky Líceummal, a nagykárolyi piarista nővérek diákotthonával és a zentai gimnáziummal. Kiemelt testvérkapcsolat jött létre a brühli Szent Orsolya gimnáziummal. Szakmai kapcsolat jött létre a jó gyakorlatok átvétele kapcsán a szekszárdi III. Béla Gimnáziummal és az Alternatív Közgazdasági Gimnáziummal. A helyi civil szervezetekkel való együttműködés gyakori része a pedagógiai munkának (pl. népzenei, helytörténeti programok, PÜP és TESZI szervezése stb.)

3. Az intézmény nevelési programja 3.1. Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei, célja, feladatai, eljárásai 3.1.1. A keresztény nevelő – ahogyan Kalazancius elgondolta (Az intézményi nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei) Az igazság alkalmas munkatársai Egy ilyen magasztos hivatás a fentebb említett tudatosságon és meggyőződéseken kívül olyan sajátos testi, emberi és lelki adottságokat is megkövetel a nevelőtől, amelyek híján a gyermekkel létesítendő nevelési kapcsolat nemcsak hatástalan, de káros is lesz. Kalazancius meg van győződve arról, hogy természete nem mindenkit tesz alkalmassá az iskolai nevelő munkára. Ez ugyanis nem mindennapi adottságokat követel, s ezért „nem helyes – írja Kalazancius – átlagemberekkel megtölteni a rendet.” (674. levél) Nemcsak józanész, jó természet és erkölcsösség kell, hogy jellemezzék a nevelőt, hanem legyen „erőteljes és egészséges” (351. levél), mert „a beteg kevés gyümölcsöt hoz a rendben.” (562. levél) Éppen ezért – még a kánonjogban figyelembe vett eseteken túl is – nem engedte, hogy intézményében tanító legyen az, aki idült fejfájásban szenvedett, bizonyos szellemi rendellenességeket mutatott, vagy súlyosabb beszédhibája volt. Jellemző a „mélabús” egyének felvételének a tilalma, minthogy „nem rendelkeznek kiegyensúlyozott ítélőképességgel, és könnyen aggályossá válnak” (1461. levél), főként pedig azért, mert képtelenek olyan tevékenységet ellátni, amelyet – amint majd még látjuk – „örömmel kell végezni.” (196. levél) A szeretet A nevelő legfőbb erénye az Isten iránti szeretet, amely a gyerekek iránti pedagógusi szeretetté válik. Kalazancius azt akarta, hogy a tanítók legyenek „hősiesek Isten tiszta szeretetében, amely az első és legfőbb parancs.” (4024. levél) Ez a szeretet arra ösztönzi őket, hogy legyenek „a gyerekek szolgálatában álló őrzőangyalok”, akik „a kicsinyekkel foglalkoznak, hogy megvilágosítsák őket Isten és a világ fényével.” A nevelő „atyai szeretettel” viseltetik növendékei iránt: „vonzania kell a diákokat úgy, hogy

33


inkább atyjuknak, mintsem szigorú bírájuknak mutatkozik.” „Olyan gyöngédséggel tanítsa őket, hogy a diákok felfogják, hogy a javukat akarja.” Ahhoz, hogy valóban atya legyen, magának az Úrnak a jóságát és szelídségét kell tükröznie. „Az igazságot kimondva és atyai szeretettel” kell meggyőznie őket, „nem pedig kiabálással és sértő szavakkal”. A türelem Az igazi nevelőben a szeretet türelembe öltözik. A tanítónak ugyanis „nagy türelemre van szüksége, hogy szolgálni tudja azt a tehetséget, amelyet alárendeltjeiben felismer, és hogy atyai gyöngédséggel tudja orvosolni minden hiányosságukat és tökéletlenségüket, egyenként bíztatva őket.” (3721. levél) A türelem vezeti el a nevelőt, hogy ne kiabáljon, mert „aki kiabálva irányít, azt sosem dicsérték” (2229. levél); nem használ „gúnyos szavakat” (866. levél), „nem indulatoskodik” (3279. levél); nem „szakít” a növendékkel, és tud „együtt érezni alárendeltjei gyöngeségeivel.” (549. levél) Az alázat Atyai szeretet és türelem alázatos szívben. Kalazancius számára a nevelőben az alázat nem aszketikus magatartás, hanem inkább elengedhetetlen pedagógusi erény. Valójában ez „teszi az embereket a mi esetünkben olyan nevelőkké, akik képesek felismerni az igazságot, és szeretni az igazi jót.” (4532. levél) Az alázat lehetővé teszi, hogy meglássa és észrevegye „minden tettében azt, hogyan kell cselekednie” (1325. levél), kieszközli „az isteni megvilágosodást” (649. levél), és a nevelőt magával Istennel hozza bensőséges kapcsolatba. (912. levél) Kalazancius szerint egyedül az alázat képes arra ösztönözni az embert, hogy ellássa „a gyerekek oktatásának feladatát” (1160. levél), amelyet akkoriban anynyira lebecsültek, paphoz és művelt emberhez illetlennek tartottak. Csak az alázat sarkallja a tanítót, hogy lealacsonyodjék „a gyerekek képességeihez.” (2577. levél) Ésszerűen következik ebből, hogy a nevelő „amennyiben alázatos lesz, nagyon is hasznára válik a diákoknak és a szerzetnek, ha viszont nem alázkodik meg, nem lesz jó sem önmaga, sem a diákok számára.” (899. levél) Nagyfokú gondosság Az alázat, a türelem és a szeretet kézzelfoghatóan a „nagyfokú gondosságban” nyilvánul meg, amely szükséges ahhoz, hogy „az iskola jól működjék.” (4199. levél) Különös az olasz „diligenza” szó (a.m. gondosság, odaadás, szorgalom) származékaival együtt, minthogy igen gazdag jelentésárnyalatokkal rendelkezik (gondoskodás, szeretet, figyelem, tapintat, tisztelet, világos szándék stb.). Kalazancius szóhasználatában is kulcsszó; azt fejezi ki vele, hogyan kell élnie, cselekednie és tanítania a nevelőnek, és hogyan kell megszervezni az iskola oktatási és nevelési tevékenységét. De hallgassuk csak magának Kalazanciusnak a szavait: „Nagy odaadással ügyelj az iskolára, és gondolj arra, hogy Istennek szolgálsz!” (985. levél) „Többször írtam már, hogy az iskolában a lehető legnagyobb mértékű gondosságra van szükség.” (1007. levél) „Örömömre szolgálna, ha a hozzád érkező fiatalok figyelemben és gondoskodásban részesülnének…” (1755. levél) Egy tanítónak ezt írta: „Törekedjél arra, hogy gondos légy, és alkalmazkodjál a diákok képességeihez, nemcsak akkor, amikor népnyelven kijelölöd a feladatokat, de akkor is, amikor magyarázod a olvasmányokat!” (1488. levél) Végül pedig így fordul egy elöljáróhoz (az ilyen idézeteket vég nélkül szaporíthatnánk): „Felhívom a figyelmét az iskolát illető gondosságra, azért, hogy a diákok a tudományokkal együtt elsajátítsák Isten szent félelmét.” (3042. levél)

34


Tekintély és példaadás Ezeknek a testi és erkölcsi, emberi és keresztény tulajdonságoknak a kiegyensúlyozott együttese megadja a nevelőnek azt a tekintélyt, amelyre szüksége van, hogy a diákok megbecsüljék, tiszteljék, szót fogadjanak neki és szeressék. Olyan tekintély ez, amelyet megerősít példaadó élete. A tanító – mondja Kalazancius – először is „debet facere et postea docere”, „tegye, és aztán tanítsa.” (3055. levél) A nevelésben „viselkedésével és tanításával kell épületesnek lennie” (4146. levél), „mind a lelki dolgokban, mind a tudományokban.” (756. levél) „A tettek dicsérik a tanítót, nem a jó szavak, sem pedig a jó szándékok, hiszen a pokolba vezető út is jó szándékokkal van kikövezve.” (694. levél) Az öröm A felsorolásban, de nem fontossági sorrendben utolsó lelki tulajdonság az öröm – inkább belső dimenzióját, nem pedig külső és hangos megnyilvánulásait tekintve. Ez az öröm nagyon közel áll Szent Ferenc „perfetta letizia”-jához, tökéletes örvendezéséhez. Ez és a „legteljesebb szegénység” mély jelet hagynak a kalazanciusi lelkiségben. Ahogyan Ferenc szívesen tartotta magát „anyának” a barátok számára, úgy Kalazancius azt akarta, hogy tanítóiban az „atyai” magatartás ne szakadjon el az „anyaitól”. Máriának, az Anyának és Tanítónak a kalazanciusi nevelő pedagógusi lelkiségében elfoglalt kiváltságos helye ebben a követelményben találja meg legigazabb indítékát. Az anyának fiával kapcsolatos meghitt és titkos öröme kell, hogy jellemezze a tanítónak a diákokkal való nevelési kapcsolatát. Kalazancius azt akarta, hogy „az Isten Anyjáról nevezett József” legyen a neve, és rendjének a következő hivatalos nevet adta: „A Kegyes Iskolák Királynőjének, az Isten Anyjának Szegény Szabályozott Papjai”. Máriának, Isten Anyjának neve lett intézményének hivatalos címere, és a „Tizenkét csillagú korona” imádságban, amelyet növendékei számára állított össze, kiemelte, hogy a gyermek Jézus „Tőle neveltetni akart”. A „búskomor” egyének elutasítása, azzal az indokkal, hogy képtelenek a gyerekekkel örömteli kapcsolatot létesíteni, továbbá a leveleiben vissza-visszatérő felhívások, hogy „éljenek örvendezőn”, „haladjanak előre vidáman”, „türelemmel és örömmel” éljék az életet, egy olyan nevelő Kalazanciust állítanak elénk, aki egyáltalán nem a múlt ikonográfiájának alakja. Maga meg volt győződve, hogy az iskolai szolgálat hatástalan, ha nem alakul ki vidám, ösztönző, jókedvű környezet. Ezért ismétli önmagának és tanítóinak Pál szavait: „Isten a jókedvű adakozót kedveli.” Amikor a Szent Officium és a római Kúria ellenkezése lerombolja az általa alapított művet, az akkor már kilencven éves szent tanító a szomorú hírt ezekkel a szavakkal közli rendtársaival: „Ne tétovázzanak örömmel folytatni az intézményt [fenntartani az iskolát], maradjanak egységben és békében, reménykedve, hogy Isten gondoskodik mindenről.” (4342. levél) Inkább gyakorlat, mint elmélet Ha áttekintjük Kalazancius terjedelmes levelezését, írásos intézkedéseit, főként pedig pedagógiai munkásságát, számos olyan vonást találunk, amelyek kidomborítják a nagyszerű nevelő alakját, és világosan tanúsítják, hogy ő teremtette meg az elemi iskolát, amit ma „kötelező általános iskolának” hívunk. Kalazancius iskolája szervezettel, fokozatokkal, fölszereléssel rendelkezett, volt célja, valamint kellőképpen és rendszerezetten megfogalmazott módszere. Elképzelésében világosan kimutatható a megelőző módszer (az iskola „a leghatásosabb megóvó orvosság”), a gyermekközpontúság, az intuíció, a tantárgyakat egységben látó módszer, a „nevelőtestület” szükségessége, az iskola „népi” jellege, a kötelezőség, az állami és egyéb támogatás fontossága. Kalazancius, bár egy olyan történelmi korban élt, amikor ugyancsak divat volt értekezéseket gyártani, nem írt, és összeállítani sem akart semmiféle pedagógiai vagy módszertani tanulmányt. Sőt, konstitúcióiban kifejezetten elvetette ennek gondolatát: „Intézményünknek tehát az lesz a feladata, hogy az elemi ismeretektől kezdve tanítsa a fiúkat a helyes olvasásra, írásra, számolásra és a latin nyelvre, főleg pedig jámborságra és hittanra, és mindezekhez a legjobb módszert alkalmazza.” (A Kegyes Iskolák Rendjének Konstitúciói 8. pont) Amikor aztán konstitúcióiban kimondottan a módszerről szól, tanítóinak a következő bölcs útmutatást adja. „Mivel pedig mind a grammatika, mind bármely más tantárgy oktatásában a diákoknak nagyon is hasznára válik, ha minden tanító valamilyen könnyű, hasznos és,

35


amennyire csak lehet, rövid módszert alkalmaz, kifizetődő a legjobbat kiválasztani a tananyagban legképzettebb és legjártasabb tanárok közül.” (Kalazancius konstitúciói 216. pont) Kalazancius szerint a nevelő „a könnyű, hasznos és rövid módszert” nem elméleti kérdések fontolgatása révén sajátítja el, hanem inkább a tananyag figyelmes és állandó tanulmányozásával, főként pedig a gyerekek iránti konkrét szeretetével és a saját tanítása során. Tehát nem elvont pedagógiai és módszertani elméletek alkalmazását írja elő, hanem konkrét gyerekek szeretetét azzal a találékony és leleményes „pedagógusi szeretet”-tel, amely a tanítót arra ösztönzi, hogy a jelent az ember jövőjének alázatos és magasztos szolgálataként élje. Ez a konkrét tanár-diák viszony arra kényszeríti a nevelőt, hogy figyelmes pszichológus legyen: „Nem ugyanolyan módon kell mindenkit elvezetni a tökéletességre, hanem kinek-kinek saját adottságához igazodva.” (2441. levél) Ahhoz, hogy megértővé és belátóvá váljék, „alkalmazkodnia kell mindegyikük képességéhez”, törekednie kell, hogy „ne a jelentéktelen apróságokat” ismerje, hanem mindegyikük „belső hajlamait”, és „mindenkivel olyan nyelvet kell beszélnie, amely képességeik legjavát hozza ki.” (1226. levél) Rómában a Szent Pantaleon Kegyes Iskoláiban az a több mint ezer gyerek, akik között Kalazancius a maga nevelői szolgálatát élte, szegény volt, és csak néhányuknak lett volna lehetősége a tanulásra. „Megtanulni az egyszeregyet” és „számolni”: sokuk számára közvetlen jövőjük szempontjából valódi és a szó szoros értelmében vett „szakiskola” volt ez. A tantárgyak (a többi között a leghasznosabbak a matematika, a szépírás és a zene) oktatásával a kulturális igényeken túl reális választ kellett adni ezekre a „társadalmi” igényekre. Ma nagyon is időszerű erre rámutatni. Ha ugyanis az iskola hátrányokra panaszkodik, és peremre szorítva érzi magát a társadalomban, ennek oka sokkal inkább a „kulturális” távolság, mint a tanárnak a növendéktől való generációs távolsága, és még inkább az iskola és a társadalom között fennálló szakadás. Hogyan lehet kilábalni ebből a szorult helyzetből? Kalazanciusnak e tekintetben nem voltak kétségei: a megoldást csakis az jelenti, ha a nevelő folyamatosan és komolyan törekszik kulturálisan és módszertanilag naprakésznek lenni. Folytonos naprakészség Aki az iskolában él, mondja Kalazancius, annak az iskoláért is kell élnie, félretéve minden más tevékenységet: „Aki beválik az iskolában, annak nem kell mással is foglalkoznia” – írja az 1334. levélben. Különösen az aggasztja, ha pap-tanítói az iskolán kívül gyóntatnak és prédikálnak: „Az iskolák hírnevét fenntartani sokkal fontosabb, mint gyóntatni a templomban.” (3034. levél) Ezt – anélkül, hogy lebecsülné papi mivoltát – azért mondja, mert kötelességének érzi, hogy a legkisebbeknek az egyszeregyet tanítsa: „Én, azáltal, hogy ezzel foglalkoztam – vallja Kalazancius –, egyáltalán nem vesztettem el a papság méltóságát, amely a legnagyobb, amit csak elnyerhettem.” (2161. levél) Az általa alapított intézmény célja „a gyereknek mind a hittanban, mind az emberi tudományokban való oktatása” (Konstitúciók 203. pont), és ez a feladat megkívánja „a lelki élet példáján kívül a tanítást és az oktatási módszert” (uo.). A kalazanciusi nevelőnek tehát az a dolga, hogy mindkettőben jártasságot szerezzen, igazolja helyességüket, és legyen bennük naprakész. A kívánt felkészültség – szemben azzal, ahogyan éppen manapság történik – nem a kérészéletű modelleknek és kulturális divatoknak való behódolást jelenti. Kalazancius szerint a megújulás a nevelői küldetés „fiziológiájához” tartozik: a nevelő az iskolában folytonosan „új” generációkat lát maga előtt. Az iskolában tanítónak egyénileg és a nevelői közösségnek kollektíven feladata, hogy állandóan ellenőrizze a tanítás anyagát és a módszerek helyességét. Nyílt, szabad és találékony lélekkel használjanak fel ehhez minden alkalmat és változtatásra való ösztönzést. Kalazancius ezért kötelezte tanítóinak közösségét, hogy hetente tartsanak összejövetelt, ahol beszélgetnek az iskoláról és az ottani ügyekről, „mert igaz, hogy ibi multa consilia ibi salus et plus vident oculi quam oculus” [ahol sok jó ötlet van, ott születik megoldás, és több szem többet lát]. (1035. levél) Többször is javasolja, hogy „a rekreációkon ne legyen másról szó, mint arról, hogy hogyan lehet az iskola ügyét jobban előmozdítani, hogy gyakran hívhassa föl valaki a figyelmet olyasmikre, amik később jelentőssé válnak.” (1275. levél)

36


Amit a többieknek tanácsol, arra elsőként ad példát: már több mint nyolcvanéves ekkor, de továbbra is önkéntesen tanítja az iskolában a „legkisebbeket”, sőt arról is beszámol, hogy rendszeresen képezni kezdte íráskészségét, hogy eredményesebb legyen a tanításban. Előítéletektől mentes szellemre vall, hogy amikor Tommaso Campanella a frascati rendházban tartózkodott, Kalazancius a lehetőséggel élve rávette őt, hogy filozófiát oktasson a piarista kispapoknak. Ugyanígy Toscanában az öreg Galilei segítségére küldte szerzeteseit. Settimi atyának, aki Galilei titkára lett, még azt is megengedte, hogy az éjszakát a tudós közelében töltse, és hozzátette: „Isten szándéka szerint van, hogy ez is kellő javára legyen.” (3074. levél) A latin nyelvtan oktatásának megújítása érdekében gondja volt arra, hogy Apa atya népnyelven írjon egy grammatikát a diákokkal együtt és az ő számukra, és tudni akart arról, vajon „hozott-e különösebb hasznot az új nyelvtankönyv.” (3122. levél) Növendékei jövőjére gondolva arra biztatta tanítóit, hogy tanuljanak meg matematikát oktatni, „mert ez a tudomány és ennek az alkalmazása nagyon hasznos a szegényeknek.” (3753. levél) Az, hogy ennyire törekedett állandóan naprakésszé tenni a tananyagot és a módszereket, érthető egy komoly nevelő esetében, aki szívügyének tartja a maga szakszerűségét és nevelői tevékenységének hatékonyságát. Az ilyen naprakészségre a növendékek és az ő konkrét helyzetük, családjaiknak és a társadalomnak a körülményei, valamint a történelem mindig új követelményei kényszerítették. Ezekhez az igazi emberi indítékokhoz Kalazancius két másikat kapcsolt, amelyek a hívő ember és a keresztény nevelő sajátságai. Az első a prófétai képesség arra, hogy olvassa a mában a jövő jeleit, és tevékenykedjék azért a jövőért, amelyben és amelynek a gyerekek – ha felnőnek – főszereplői lesznek. A másik az „iskolai szolgálatnak” az azonosítása magával „az Istennek és az ő országának szolgálatával”. Az Istennek való szolgálat a keresztény nevelőtől mindig új és radikális hűséget követel. Így megértjük Kalazanciust, aki azt mondta önmagáról: „Rómában megtaláltam Isten szolgálatának legjobb útját: ezeknek a szegény gyerekeknek a segítését. Nem is hagyom el őket semmiért a világon.” (Annibale Divizia: A keresztény nevelő – ahogyan Kalazancius elgondolta (Szeged, 1997) című írása alapján)

3.1.2. A 21. század súlypontjai • Tevékenységközpontúság – problémaközpontúság – felfedeztető tanítási-tanulási gyakorlat • Differenciálás – egyéni képességfejlesztés az esélyegyenlőség érvényesítése érdekében (tehetséggondozás - hátránykompenzálás párhuzama) • Az életszerű, élet közeli ismeretek közvetítése • Fokozatosság – folyamatosság elve • A digitális pedagógia módszerei alkalmazásának elterjesztése - tanórán és tanórán kívül • A pedagógusok önképzésének, a horizontális tanulás fontosságának elismerése, támogatása

3.1.3. Az intézményi nevelő-oktató munka céljai és feladatai Intézményünk legfőbb céljának tekinti olyan fiatalok felnevelését, akik krisztusi szabadsággal tudnak dönteni helyes és helytelen, igényes és igénytelen között. Becsülik önmaguk és mások értékeit, s belátják, hogy vágyaikat csak szorgalommal és akaraterővel valósíthatják meg. Önismeretük és tárgyi tudásuk pedig elegendő hátteret biztosít ahhoz, hogy képesek legyenek továbbtanulási lehetőségeik közül a számukra leginkább megfelelőt kiválasztani. Fontosnak érezzük, hogy igényükké váljon a minél alaposabb és sokrétűbb tudás, melyet sok tanulással lehet megszerezni. A szeretet, egymás megbecsülése központi helyet kap, hiszen a szeretettel nevelt gyermek biztonságban érzi magát, nyitottabb a világra, a

37


másik emberre: a megpróbáltatásokat jobban viseli, érzelmileg kiegyensúlyozottabb. Ez a felelősségvállalás, a felelősségérzet megalapozásának, fejlesztésének útja. A tanulók lehetőséget kapnak arra, hogy elérjék teljesítőképességük maximumát, és minden tanulónak egyenlő esélyt adunk arra, hogy képességeinek megfelelő oktatásban részesüljenek, modern világban fontos tulajdonságokkal rendelkezve egészséges, képzett, önmagában és céljaiban biztos, energikus, a közösséget vállalni tudó felnőtté váljanak. Tanulóink személyiségébe beépüljön a környezet és embertársai iránti felelősségtudat, (lásd a környezeti nevelés, egészségnevelés programja) egész életük folyamán természetes igényük legyen az ismeretszerzés, az önképzés, és céljaik elérése érdekében legyenek képesek áldozatvállalásra, a jövő érdekében és azt szem előtt tartva képesek legyenek megfelelő mérlegeléssel egyéni érdekeiket a közösség érdekeinek alávetni.

A magyar oktatásügyben a Nemzeti Alaptanterv a tartalmi-tantervi szabályozás legmagasabb szintű dokumentuma. Fő funkciója a közoktatás nélkülözhetetlen elvi, szemléleti megalapozása úgy, hogy egyben biztosítsa az iskolák tartalmi önállóságát. Meghatározza a közoktatás országosan érvényes általános céljait, a közvetítendő műveltség fő területeit, a közoktatás tartalmi szakaszolását és az egyes tartalmi szakaszokban érvényesülő fejlesztési feladatokat. Korunkban az emberiség tudása korábban soha nem látott mértékben növekedett. Olyan tudástartalmak jelentek meg, melyek vagy újak, vagy interdiszciplinárisak. Fontos pedagógiai szempont, hogy a tantervi szemlélet a tanulók érdeklődését és tapasztalatait is figyelembe veszi. A NAT-ban képviselt értékek, a fejlesztési feladatok azt a célt szolgálják, hogy a tanulók - adottságaikkal, fejlődésükkel, iskolai és iskolán kívüli tanulásukkal, egyéb tevékenységeikkel, szervezett és spontán tapasztalataikkal összhangban – minél teljesebben bontakoztassák ki személyiségüket. A tanulók kompetenciáinak fejlesztése az élethosszig tartó tanulás megalapozása érdekében a tanulók tanulási motivációjának kialakítása, fenntartása, a tanulók kreativitásának, problémamegoldó gondolkodásának fejlesztése, használható, eszközszintű tudás elsajátítása cél.

Kiemelt feladatok • Az énkép, az önismeret, az erkölcsi, etikai normák fejlesztése • A hon- és népismeret alakítása • Az európai azonosságtudat növelése – az egyetemes kultúra átadása az új generációnak úgy, hogy a magyarságtudatukat megőrizve váljanak európai polgárokká. • A környezeti nevelés – a környezettudatos magatartás erősítése • Az eredményes élethosszig tartó tanulás módszereinek, technikáinak elsajátíttatása • A testi és lelki egészség megőrzésére nevelés • Az anyanyelvi kommunikáció fejlesztése. A gondolatok, érzések szóbeli és írásbeli kifejezése, a szövegértés és szövegalkotás, az értelmezés képességének alakítása minden tanulás alapja. • Az idegen nyelvi kommunikáció fejlesztése. • A matematikai, a természettudományi és a technológiai kompetenciák fejlesztése, az ezekkel kapcsolatos tudás, képességek, készségek, az ezekkel kapcsolatos módszerek megismertetése, gyakoroltatása. A matematikai logika, azaz a cselekvési stratégiák alkotása, folyamatok tervezése, állítások érvényességének és jelenségek valószínűségének mérlegelése során igen hasznos eszközökkel tudja segíteni a hétköznapi gondolkodást. IKT kompetencia fejlesztése. A digitális kompetencia együttesen tartalmazza az info-kommunikációs társadalom technológiáinak (IKT) magabiztos, kritikus használatát a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Egyaránt megjelenik a tanulás-tanítás folyamatában (a hivatalos), a személyes és a társadalmi életben. A következő készségekre alapul: az információ felismerése, visszakeresése, értékelé-

38


se, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; kommunikáció és hálózati együttműködés az interneten keresztül. Magába foglalja a főbb számítógépes alkalmazásokat: szövegszerkesztés, adattáblázatok, adatbázisok, információtárolás, internet által kínált lehetőségek, az elektronikus média által történő kommunikáció. A digitális pedagógia arányának fokozatos növelése folyik. • A tanulás tanulása kompetencia fejlesztése. A tanulás önálló és csoportban történő szervezési és szabályozási képességének, a hatékony időbeosztás, a problémamegoldás, az új tudás elsajátításának, feldolgozásának, értékelésének és beépítésének, valamint az új ismeretek és készségek alkalmazási képességének kialakítása. A tanulók bevonása saját tanulási folyamataikba: a tanulók aktivitását biztosító munkaformák, tanulási szituációk alkalmazása; sokféle óraszervezés (pl. tanóra, projekt stb.); a tanulói tevékenységre építő, a tapasztalati tanulást biztosító tanulási környezet létrehozása; ön és társértékelés lehetőségének biztosítása. Újszerű tanulásszervezési eljárások (kooperatív technikák, projektmódszer, alkalmanként összefüggő tantárgyak órarendi tömbösítése, kompetencia alapú programcsomagok bevezetése, moduláris oktatás, integrált tantárgy oktatása, témahét stb.) alkalmazása. A kompetencia alapú oktatás módszertanának és eszközeinek alkalmazása fokozatosan nyer teret. Az életkori sajátosságok figyelembevételével történő tevékenységszervezés, módszerválasztás a gyermeki személyiség ismeretére alapozott egyéni fejlesztés, amely eredményes és hatékony tanulási módszerek és technikák elsajátíttatásával jár. Előtérbe kerül az IKT technikák elsajátíttatása. A rendszerben meglévő szelektív hatások mérséklésével az esélyegyenlőség szempontjainak érvényesítése történik. • Életpálya-építési kompetencia. Egyéni képesség, hogy reális önismerete alapján tisztában legyen szellemi és fizikai erősségeivel és gyengeségeivel, különböző távú célokat tudjon maga elé tűzni, és a célhoz vezető utat képes legyen operatív szakaszokra bontani, közvetlen tetteit képes legyen céljainak alárendelni, illetve a céljainak és érdeklődésének megfelelő egyéni tanulási utakat kijelölni. Az egész életen át tartó tanulás egyéni folyamatában tudja saját tetteit és teljesítményét reflektív módon értékelni, képes legyen a megkezdett utak szükség szerinti korrekciójára, tudjon jó döntéseket hozni. • Szociális kompetenciák fejlesztése. Az önismeret, az érzelmek tudatosítása, pozitív attitűd, felelős döntéshozás, a társadalmi életben a különböző viselkedésformák (pl. figyelem, kifejező kommunikáció, kooperáció, konfliktuskezelés, nemet mondás képessége, segítségadás stb.), a szociális értékrend, a konfliktuskezelő magatartásmód, a hatékony személyes és csoportos érintkezés fejlesztése, erősítése. • Vállalkozói kompetencia fejlesztése. Az egyén saját cselekedetei iránti felelősség vállalásának, egy stratégia, célok kitűzésére és megvalósítására irányuló képessége. • Kulturális kompetencia fejlesztése. Az élmények és érzések kreatív, művészi kifejezési módjainak kialakítása. Ezen belül az elemi műveltség alapjainak megteremtése, így az anyanyelvi kultúra finomságainak elsajátítása (szép beszéd, fogalmazás, kiejtés és olvasási kultúra kialakítása); az önálló véleményalkotás, az érvelés tanulása; korszerű társadalomtudományi és természettudományos ismeretek megalapozása; a digitális írásbeliség, a digitális készségek fejlesztése, a digitális tartalmak, eszközök használata a mindennapokban; könyvtárhasználati szokások, ismeretek kialakítása; művészeti nevelés az ünnepnapi tudás igényének megalapozása, valamely művészeti ágban szerzett képesség, kreativitás továbbfejlesztése; a magyar kulturális örökség értékeinek ismerete, érzelmi nevelés; más kultúrák értékeinek elismerésére nevelés. • Felkészülés a felnőtt lét szerepeire, pályaorientáció, rugalmasság, együttműködés a NAT-ra épülő és a kerettantervi előírásokban szabályozott helyi tanterv alapján meghatározott kötelező és közös követelmények megvalósítása a konkrét nevelési területeken, a képességei, szociális körülményei miatt hátrányos helyzetben levő tanulók felzárkóztatása, segítése, a kiemelkedő képességű, tehetséges tanulók előre haladásának biztosítása.

39


3.1.4. Az intézményi nevelő-oktató munka eszközei, eljárásai A nevelő-oktató munkában alkalmazható speciális eljárások A pedagógus testület e nevelési programban, a Nemzeti Alaptantervben, illetve a kerettantervben meghatározott helyi tantervben rögzített módon végzi munkáját. A pedagógusokat megilleti az a jog, hogy az alapdokumentumokban szereplő megkötöttségek figyelembe vételével megválassza saját módszerét, eszközeit, eljárásait. A pedagógiai munka alapját a NAT, illetve a kerettantervi rendelet alapján kiadott helyi tantervek alkotják. Az iskola nevelési programját az intézmény pedagógusai évente munkaközösségi megbeszéléseken vitatják meg. Általános pedagógiai eszköz és eljárásrendszer: A meggyőzés, a felvilágosítás, a tudatosítás módszerei: az oktatás valamennyi módszere, a meggyőzés, a minta, a példa és példakép, példakövetés, eszménykép, a bírálat, önbírálat, a beszélgetés, a felvilágosítás, az előadás, vita, beszámoló. A tevékenység megszervezésének módszerei: tanulásmódszertan, megbízás, gyakorlás, értékelés, ellenőrzés, követelés. A magatartásra ható módszerek: elismerés, biztatás, helyeslés, dicséret, (szóbeli, írásbeli, kisebb és nagyobb közösség előtt), osztályozás, jutalmazás.

Támogatott kompetenciafejlesztési eljárások • Kooperatív tanulásszervezés – kooperatív módszerek alkalmazása • Egyénre szóló differenciált képességfejlesztés heterogén csoportban • Hatékony tanuló megismerési technikák, pedagógiai diagnosztizálás alkalmazása • Tanulói tevékenységre épülő ismeretszerzés, képességfejlesztés • Életkornak megfelelő drámapedagógiai eszközök alkalmazása • Digitális eszközök, módszerek tanórai és tanórán kívüli használata • A tanulók önálló felfedező, kutató tevékenységét támogató módszerek alkalmazása • Az ön-és csoportértékelés alkalmazása a személyes és társas kompetenciák fejlesztése érdekében

4. A személyiségfejlesztés programja 4.1. A személyiségfejlesztés általános feladatai „Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis./ Miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.” (József Attila) A világban tapasztalt káosz rend után kiált. A gyerekek egyre kevesebb fogódzót kapnak a fejlődésükhöz elegendő tájékozódáshoz. Ezt mindannyian érezzük. Csábítás: álrend, a világban nem hasznosítható, rigid értékrend közvetítése, amely a rend látszatát tartja fenn, s óhatatlanul egy régi rend védőinek utolsó mohikánjai leszünk, s védjük, ami védhető, siratva a múltat, így szerves része leszünk a rendetlenségnek, s viszonyulási pontunk is az lesz. A nehézségek megoldásában bűnbak, (alkohol, pénztelenség, szülők, stb.) és nem valódi megoldás keresése, 40


ami konfliktusnélküli, látszat békére irányul. A másik félelemre alapuló erőtlenebb hozzáállás a „nem tehetünk semmit” kísértése. Kérdés: hogyan tudjuk az örökérvényűt képviselni, s a már nem hasznosítható, nehezékként meglévő elvárásokat, magatartásokat, hagyományokat elengedni, hogy ne öntsük ki fürdővízzel együtt a gyereket is. Ez állandó és érzékeny, sértődésmentes kommunikációt igénylő feladat, ahol a keresők bizonytalansága nem egyenlő a gyengeséggel, a kérdések felvetődése nem egyenlő azonnali válaszkényszerrel, a határtágítás nem egyenlő a bűnnel. Ami a személyiségfejlődést szolgálja: stabilitás, spontaneitás, kreativitás, adekvát konfliktusmegoldás, a jó észrevétele, a rossz tudomásul vétele, nem kirekesztés, elfogadás-befogadás, határtartás, határfelülvizsgálat, jól megfogalmazott törvények és szankciók, érzékelhető hasznot hozó közösségi normák stb.

4.2. Önismeret Az önismeret személyes kapcsolatban, konfrontatív úton alakul, de az elfogadás biztonságában kész előrelépésre. • Tanórák adekvát személyre szóló visszajelzései • Az osztályfőnökök állandó jelenléte s a fejlődést elősegítő figyelme • A tanárok részéről adekvát konfliktuskezelés • A lelkigyakorlatok személyes jellege • A túrákon való megmérettetés, egész személyiségükre való visszajelzés • Együttműködés az iskolán belül. A szociális készségek fejlesztése, a tanulói együttműködés különböző formáinak alkalmazása – páros és csoportmunka, projektmunka, otthoni egyéni feladatok vállalása • A gyermekek személyes körülményeinek figyelembe vétele - határtartás és rugalmasság egyben • Az egészségfejlesztési program részletesen kitér az önismeretszerzés helyeire • A tanulási motiváció kialakítása, fejlesztése. Az érdeklődés, a megismerési vágy fenntartása • Az új oktatásszervezési eljárások alkalmazásával a személyiség komplex fejlesztése • A tanulók ön-és társértékelési kompetenciájának kialakítása, fejlesztése, a felelősség vállalás megalapozása

4.3. Érzelmi nevelés Az iskola sokoldalúan alkalmat ad arra, hogy a gyermek érzelmileg fejlődhessen, értelme, hite, személyisége bontakozzon korosztályának, képességeinek megfelelően. Az árnyalt konfliktuskezelés, a tanárok kiegyensúlyozott érzelmi hozzáállása, a személyes érzelmek megnyilvánulási lehetősége tanórán, hittanórán, osztályfőnöki órán, túrákon, lelkigyakorlaton. (A lemondásra, értelmes alkalmazkodásra, az érzelmek kiegyensúlyozott kezelésére, együttműködésre akkor van lehetőség, ha helyes az arány… vaddisznók, földbedöngölés, jogos elvárások és irgalom és személyes odafigyelés között. „Menj, és ne vétkezz többet.” Ez az örömhír.) A deviancia okát, gyökerét a tekintély elleni haragban kell keresni, és csak a szülőkkel való együttműködéssel oldható meg. A következő programok lehetővé teszik a helyes önértékelés, megfontolt ítélőképesség, a mások felé való nyitottság kialakítását:

41


Sportolási lehetőség Az iskola rendelkezik egy jól felszerelt tornateremmel, hatalmas zöld területtel. Lehetőséget biztosít több sportágban a munkára. Túrák Évközben és nyáron minden gyermek részt vesz testet-lelket edző megmérettetéseken. Lelkigyakorlatok Évente kétszer három nap biztosított a karácsonyi és húsvéti ünnepkörökhöz kapcsolódva a lelki elmélyülésre. Humorfesztivál Lehetőséget kapnak a gyermekek, hogy a bennük rejlő humor, kreativitás formát kapjon. Vallási lehetőségek Bűnbánati liturgiák, osztálymisék, gyónási alkalmak csendre, bűnbánatra való készségre, elmélyülésre nevelnek stb. Az érzelmi nevelés szinterei az egészségfejlesztési programban megtalálhatók.

4.4. Tanulásmódszertan a tehetség kibontakoztatásának, az örömteli munkának, a tanulási kudarc felszámolásának a szolgálatában 4.4.1. Előzmények • A saját tudás megalkotásának a képessége, tanulási formák tudatosodása, a helyes gondolkodás kialakítása, a figyelem fejlesztése, az örömteli munkához való viszony kialakítása nem segédeszköz valami lényeghez jutáshoz, hanem maga a „lényeg” része az iskolában elsajátítandó ismeretek készségek között. • A tanulási kudarc egyik oka, hogy a gyermekek nem tanulnak meg tanulni, módszereik nem hatékonyak, a tanuláshoz való viszonyuk, szemléletük szorongáskeltő. • Az iskola diákjai a társadalom széles rétegeiből érkeznek eltérő felkészültséggel, tanulásmódszertani ismeretekkel, s az ismeretszerzéshez fűződő különféle viszonnyal, ez nehezíti az oktatás folyamatát. • Az motiváltabb iskolai jelenlét és tanulás érdekében, különbségek egyensúlyozására, a tanulási kudarcok kiküszöbölésére született meg az iskola tanulásfejlesztési koncepciója. Szorosan összefonódik az ismeret, az attitűd, és a készségek adta hármas egység az egyenrangú fejlesztési koncepcióban. A kompetencia alapú tanítás – a tapasztalati tanulás preferálása az alapozó szakaszban (7-8. évfolyam); a kooperatív csoportmunka alkalmazása heterogén csoportban/az egymástól való tanulás biztosítása, elismerése a pedagógus részéről; a verbális és vizuális információhordozók együttes alkalmazása a tanítás folyamán; a tanulók tevékenységére épülő, azt biztosító oktatás-és tanulásszervezési eljárások alkalmazása; az önértékelés és társértékelés motivációs szerepének hangsúlyozása, elismerése – megvalósításába.

42


4.4.2. Rövidtávú cél A gimnázium 7. évfolyamába tanulási hátránnyal érkezők felzárkóztatásának elősegítése tanulásmódszertani ismeretekkel és gyakorlattal. A jó képességű diákok tanulási módszereinek szélesítése. Az iskola résztvevőinek felkészítése az ez irányú együttműködésre.

4.4.3. Hosszú távú cél A gimnáziumba érkező gyermekek s az itt oktató tanárok számára egységes szemléletadás a tudás megszerzéséhez, hogy a tanulás és a tanítás a tudásvágy felkeltésére, a jól végzett munka örömére és az alkotás izgalmára irányuljon. Ez a mellett, hogy a kevésbé felkészült és hátrányos helyzetű gyermekek, valamint a kiemelkedően tehetséges gyermekek számára is elérhető és kívánatos cél, a pedagógiai munkához és szakmai színvonal emeléséhez is segítség lehet.

4.4.4. A program tartalma A program megvalósulásának, sikerességének kritériuma, hogy az iskolai rendszer valamennyi résztvevője felkészítést kapjon, hogy a gyermekek megszerzett tanulásmódszertani ismerete ne légüres térbe kerüljön. Ennek érdekében az iskola a leendő osztályfőnököknek, az osztályokban tanító tanárok, és a szülők számára megfelelő szintű tájékoztatást nyújt, hogy az együttműködés biztosított legyen a diák érdekében: • Több tanár rendelkezik akkreditált, 30 órás, pedagógusoknak meghirdetett tanulásmódszertani végzettséggel. amely arra jogosít, hogy a megfelelő korosztály tanulási képességeit fejlessze, ennek kereteit (időtartam, hely, létszám) kompetensen meghatározza, s azt a többi tanárral, az igazgatóval az iskola lehetőségeihez, pedagógiai programjához illessze. • Egy, a tanulásmódszertanban jártas tréner tréninget tart a gimnázium tanárainak a tanévkezdés előtt, ahol leszögeződnek a témával kapcsolatos speciális feladatok, a tanulási képesség fejlesztés alapvető szemléleti sarkpontjai, a tanulásmódszertan jelenlegi irányai, annak érdekében, hogy megtalálják a feladatukat a folyamatban, hogy együtt tudjanak működni a tanulásmódszertant tanítókkal, szülőkkel, és segíteni tudják a diákokat. • A tanítás második hetében egy bővített szülőértekezlet keretében a szülők továbbképzésben részesülnek az iskolai mentálhigiénikus által, annak érdekében, hogy felismerjék, hogy gyermekeik tanulásának fejlesztésében milyen sajátos feladatokat vállalhatnak, mik azok az elemek, amelyre figyelmet kell szentelniük.

4.4.5. Tanulásmódszertan tantárgyként való bevezetése a 7. osztályos diákoknak A gimnáziumba érkező diákok számára az iskola tanulásmódszertan órát biztosít. Az eddigi változatos tapasztalatok alapján, az iskola jelenlegi strukturális és finanszírozási rendszerét figyelembe véve, következőképpen stabilizálódik a tanulásmódszertan tantárgy tanítása a hatékonyabb ismeretszerzés, a tanulással kapcsolatos szemléletadás érdekében, a diákok közötti felkészülésbeli különbségek ellensúlyozására: • Mindenkori 7 osztályosoknak • Órarendbe ágyazott óra • Heti 1 x 45 perc • Egy évfolyamon tanuló diákok, az osztálylétszámnál kisebb vegyes csoportba osztva • Tanulásmódszertanból kiképzett pedagógus, ill. mentálhigiénikus által vezetve

43


• • • •

Együttműködés a szaktanárokkal Együttműködés a szülőkkel Szemléletalakító és készségfejlesztő dominanciával megalkotott tanterv Értékelés módja háromfokozatú skálával

4.5. A tehetség kibontakozatását segítő tevékenységek 4.5.1. Szakkörök A délelőtti tanítási órák mellett délutáni vagy esti órákban lehetőséget nyújtunk diákjainknak, hogy kisebb csoportokban elmélyedjenek egy-egy tudományág rejtelmeiben. Általában az a tanár vezeti ezeket a foglalkozásokat, aki a délelőtti órákat is tartja. Az ezekre való felkészülés több időt, nagyobb figyelmet igényel. A tanárok mégis szívesen vállalkoznak rá, hiszen a tehetséggondozásnak kiváló lehetőségei ezek az alkalmak. A talentumokról szóló példabeszéd értelmében azok, akik többet kaptak, azoknak többről is kell számot adniuk. A szakkörök célja az adott szaktárgy mélyebb megismertetése, megszerettetése. Itt van lehetőség felkészülni tanulmányi versenyekre, országos megmérettetésekre. A piarista iskola célja mindig is az volt, hogy a tudományokban jártas felnőtt keresztény embereket neveljen. Vigyázunk azonban arra, hogy a szakkör ne váljon „versenyistállóvá”. Nem a mindenáron való eredményesség a fontos. Főleg nem más tantárgyak rovására. Kiegyensúlyozott, minden iránt érdeklődő embereket akarunk nevelni, s nem szakbarbárokat képezni. Kalazanci Szt. József Róma utcáit járva összegyűjtötte a csavargó utcagyerekeket. Ma már ilyenek hál Istennek nincsenek. Vannak azonban olyanok, akik több odafigyelést több szeretetet igényelnek. Ezeket a diákokat fel kell zárkóztatni. Ez a tanítási órán lehetetlen, ezért e néhány fiú számára korrepetálásokat szervezünk (pl. helyesírásból, matematikából, nyelvekből stb.). Következetes, előre megtervezett munkával, tanári és szülői összefogással szép eredményeket lehet elérni.

4.5.2. Testedzés A tanórai és a tanórán kívüli testnevelés céljai közösek: az edzettség elérése és fokozása. Az edzettség érték. Ezen nem csupán a test edzésének hatására létrejövő pozitív élettani változásokat értjük, fogalmába beletartoznak a szilárd egészségi egyensúly, a szellemi teherbírás és a magas szintű erkölcsi és akarati tulajdonságok is. A testedzés tehát a gazdag lelkületű, életerős keresztény ember megformálásának fontos eszköze. Diákjaink számára az iskolai sportegyesület (SzePi DSE) szervezésében délutáni sportfoglalkozásokon van lehetőség a magasabb szintű edzettség megszerzésére. A tanórán kívüli testedzés, ill. sport önként vállalt tevékenység, de – nézetünk szerint – a piarista diák számára elengedhetetlenül fontos. Szükséges, hogy mind a tanárok, mind a diákok felismerjék a testmozgás szükségességét, meglássák annak jótékony hatásait. Szándékunk, hogy a tanórán kívüli testi nevelés a testnevelésórák mozgásanyagának elmélyítésével segítse a tantervi követelmények teljesítését, és teremtsen alkalmat új ismeretek (mozgásélmény, technika, taktika) megszerzésére is. Keltse fel és elégítse ki a sportolás iránti igényt, nyújtson lehetőséget a magas szintű mozgásműveltség megszerzéséhez, az ember fizikai teljesítőképessége reális értékeléséhez, valamint a fejlődés élettani vonatkozásainak megértéséhez. A délutáni sportolás gyorsítja a nap során szerzett szellemi fáradtság kipihenését, segíti a regenerálódást. A sportági tehetséggondozás szinte kizárólag a tanórán kívüli sportfoglalkozásokon, edzéseken valósulhat meg (kivéve a sporttagozaton). Az iskolának megfelelő hátteret kell biztosítania tehetséges sportolói számára a versenyekre való felkészüléshez, és a versenyeken való eredményes szerepléshez 44


(diákolimpia, katolikus iskolák versenyei, városi, megyei és országos egyesületi versenyek, házibajnokságok). Célunk, hogy tanulóink lehetőleg iskolánk diák-sportegyesületében eddzenek, hiszen az együtt sportolás még szorosabbra fűzi a köztük lévő szálakat, s erősíti az iskolához való kötődést is. A versenyzés mind az egyéni versenyszámokban, mind a csapatjátékok területén kiváló nevelési lehetőségeket nyújt. A sport kritikus helyzeteket teremt: a siker-, vagy a kudarcélmény feldolgozása, a sportszerűség és a becsületes játék követelménye magas igényszintű, helyes magatartást kell, hogy kialakítson. Ezáltal mélyül el tanulóink önismerete, erősödik akarata és szilárdul hite. Törekvésünk, hogy diákjaink eredményei és viselkedésük – akár a pályán, akár az öltözőben – méltó legyen iskolánk nevéhez. A testnevelő a délutáni sportfoglalkozásokon tanárként és edzőként dolgozik. Útmutatása nélkülözhetetlen, hiszen nem elég, ha a diák sportol, fontos, hogy az életkorának megfelelő terhelési szinten, helyes módszerekkel, jó technikával, bővülő taktikai tudással és örömmel tegye azt. Szeretnénk, ha tanulóink minél több sportággal ismerkednének meg, hogy végül sportágat (vagy sportágakat) választva maguknak a gimnáziumi évek után is természetes és mindennapi rutinná váljon számukra a mozgás. A sportoló diák ismerkedjen meg a világ sportjával, az olimpiai mozgalommal. Legyen büszke hazánk sportsikereire, ismerje meg a jelen és a múlt kiemelkedő versenyző- és edzőegyéniségeit. Munkában, sportban, játékban mindenkor a „fair-play” szelleme szerint járjon el. Legyen tisztában a doppingszerek káros hatásával, tartózkodjon az élvezeti szerek fogyasztásától. A délutáni edzések jó fizikai alapot biztosítanak diákjaink számára a nyári és téli erőpróbákhoz (gyalog-, kerékpár- és vízitúrák, sítábor) is. Arra törekszünk, hogy diák-sportegyesületünk foglalkozásain ne csak tanulóink mozogjanak, hanem minél több tanár, öregdiák és szülő vegyen részt rajtuk.

4.5.3. Művészeti tevékenységek oktatásának cél- és feladatrendszere Képzőművészet Fakultációt szervezünk azon diákok részére, akik továbbtanulásuk szempontjából tartják fontosnak az órai munkák továbbnövelését, kiszélesítését. Lehetőség nyílik a művészettörténet és manuális készség akár célirányú elmélyítésére is. Szakkörön vehetnek részt azok, akik kedvtelésből, szeretetből foglalkoznak a rajz-festés, valamint plasztikai problémákkal. Itt adódik lehetőség a csekély óraszám szorító ténye mellett bővíteni az anyagismeretet, fejleszteni a technikai felkészültséget. Ezek tanulása segíthet a későbbiekben az élet gyakorlati oldalának jobb megismerésében. A tehetséggondozás speciális tere az alapfokú művészeti iskolában a fotó-videó, a grafika és a szobrászat tanszak munkája. A múzeumlátogatás, tárlatlátogatás, a gyakori iskolai kiállítások rendezése, pályázatokon való részvétel mind-mind kiegészítői az órai munkának, az ott tanultakat ezeken az alkalmakon lehet az életbe ültetni. Ének-zene fakultáció A 11. és 12. osztályos diákok részére, kik az átlagosnál jobb zenei képességekkel rendelkeznek, és ezt szinten akarják tartani, vagy fejleszteni szeretnék, esetleg zenei pályára készülnek és ének-zenéből érettségi vizsgát kívánnak tenni, heti két órában fakultációs órát tartunk. Az órák anyaga a zenei érettségi vizsga követelményeinek, valamint a Tanárképző Főiskola ének-szak felvételijét előkészítő szintnek megfelelő zeneelméleti anyagot tartalmaz. Az órákon a zeneművek (elsősorban olyanok, melyek a rendes órarendi órák keretében már nem kaphatnak helyet) hallgatása és elemzése is fontos feladat. Minden ének-zene fakultációsnak elfogadható szintű furulya-játékra is szert kell tennie.

Énekkar

45


Az iskolánkban folyó zenei művészeti munkának legfontosabb műhelye az énekkar. Nélkülözhetetlen résztvevője az iskolai ünnepélyeknek és közös liturgiáinknak. Ugyanakkor a nyilvános szentmiséken és a városi rendezvényeken való szereplése során a külvilág felé egyfajta híradás az iskolánkban folyó színvonalas zenei műhelymunkáról. Természetesen az énekkar legfontosabb feladata a szentmiséken való szolgálat . Énekével vezeti a diákság és a hívek közös énekét. Alkalmanként a zsoltározások (responzóriumok, antifonák) során szkólaként tölti be funkcióját. Ügyelni kell arra, hogy az énekkar csak annyi saját művet énekeljen a liturgiákon, hogy a közös éneklés jellege azért megmaradjon. Emellett az iskola énekkarának ajánlatos jelen lenni városunk zenei életében is. Ezt szolgálják a városi rendezvényeken való szereplések, és az évenként megrendezett „Éneklő Ifjúság” minősítő hangversenyeken, a Szegedi Daloló Napon, az Egyházzenei Napokon való részvétel. A 6 osztályos iskolarendszer elindításával egy sajátságos zenei lehetőség nyílt meg számunkra. A még mutálás előtt álló fiukból külön kis kamarakórus alakult, kik alkalmanként a „nagy” kórussal együtt fiú– vegyes karként énekelnek. Az énekkari munka színesítése és a zenei lehetőségek kiszélesítése céljából indokolt a kapcsolatfelvétel olyan iskola kórusával, ahol csak női kar működik. Mindkét fajta egyneműkar tagjait – a tapasztalatok szerint – inspirálja a vegyes kari művek előadása. (Iskolánk énekkara ezt a kapcsolatot Szegeden a Karolina Iskola kórusával munkálta ki.) A tanév során végzett énekkari munka lazább, kötetlenebb formában egy hétig folytatódik a nyaranként iskolánk által megrendezett soltvadkerti zenei táborban. Hangszertanulás Iskolánkban lehetőséget biztosítunk több hangszer tanulására is a Mester Tanodában. A furulyát – mely hangszeren rövid tanulás után már zenei sikerélmény szerezhető – az állami zeneiskolák tananyagának megfelelő szinten oktatjuk. A némi zongoratudással rendelkező diákok hangszertudásukat harmóniumon, majd orgonán tökéletesíthetik. A tehetségesebb növendékek elvégezhetik iskolai keretek között a kántorképzőt is, mely végén képesítő vizsgát tehetnek. A harmóniumon tanuló diákok részére kötelező a zeneelmélet tanulása is. A hangszert tanuló diákok félévenként bizottság előtt számolnak be felkészültségükről. Az érdemjegy fakultatív jegyként a bizonyítványba bekerül. A gitár ma az egyik legnépszerűbb hangszer a fiatalok között. Ezen a hangszeren tanulni kívánó diákjainkkal szervezett formában azok a tanárok foglalkoznak, kik a gitáron már megfelelő jártasságra tettek szert. A cselló- és a hárfaoktatás is sikeres. Külön színfoltja az iskolának a népi hegedű, a koboz és népi ének oktatása a művészeti iskolában. Hangszeres diákjaink állandó közreműködői szentmiséinknek és az iskolai ünnepségeknek. Hangverseny Iskolánkban immár hagyománnyá váltak a karácsonyi hangversenyek és a nyári udvari zenebonák, melyeken közreműködnek a tanárok, a diákok, hangszerjátékkal, dalokkal, kórusművekkel, szavalatokkal. Többször hívunk neves előadókat, kik iskolánkban tartanak színvonalas előadásokat. Szeged pezsgő zenei életű város színvonalas operaelőadásokkal és hangversenyekkel Az élő zene varázsa semmivel nem pótolható. Ezért diákjaink részére rendszeresen szervezünk opera és hangverseny-látogatásokat. Színjátszás Iskolánk a képességfejlesztő tantárgyak, ének, rajz és testnevelés mellett fontosnak tekinti, hogy tanulóink tanórán kívül is részesüljenek együttes élményekből. Ennek nyújt lehetőséget a heti egy alkalommal megszervezett amatőr színjátszó kör, ill. színjáték tanszaki képzés.

46


Gimnáziumunk újraindulása óta jó viszonyt alakított ki a Szegedi Nemzeti Színházzal. A csoportos színházlátogatások keretében a színházi évadot figyelemmel kísérjük. Ez nemcsak az érdeklődési kör bővültét, hanem a színházlátogatás szakaszainak a megszervezését is szolgálja. Megtanítjuk gyermekeinket, hogyan öltözzenek, viselkedjenek, azonosuljanak a színészek által átadott érzésekkel, gondolatokkal. Ezen élményekből fakadó szereplési kedvet szolgálja a színjátszó kör. A foglakozásokon célul tűzzük ki a résztvevők ön- és emberismeretének gazdagítását, alkotó- és kapcsolatteremtő képességének kibontakoztatását, a mozgásharmóniát, a beszédtisztaságot, a testi, térbeli biztonságérzet javítását. Kezdetben játékos foglalkozások – mondókák ritmizálása játszó körben, tapsolással vagy egyéb módon – rövid mesék eljátszása, előadása – társasjátékok – Amerikából jöttem, barkochba stb. – éneklés, nyelvtörők Minden játék után elemző beszélgetést tartunk. Cél: ismerkedés, barátkozás, egymás előtti magabiztosság, rögtönzés, egyensúly-, ritmus- és térérzékfejlesztés, helyes testtartás, beszédkészség növelése. Az ismerkedés, összekovácsolódás után a saját korosztálynak megfelelő színdarabok következnek. Cél: szerepjátszás, szereppel való azonosulás, egymásra figyelés, segítés. Lehetőség van a színdarab rendezésében való részvételre. Ennek révén az alkotókészség és az esztétikai érzék nagyszerűen fejleszthető. Szereplési alkalmak: Kalazanci Szent József ünnepe a patrocínium valamint a Veni Sancte, Te Deum Az egyházi év ünnepei: karácsony – betlehemes, farsang, keresztút, húsvét – misztériumjátékok stb. Az állami ünnepek iskolai megünneplése: kommunizmus áldozatainak emléknapja, március 15., holokauszt emléknap, nemzeti összetartozás napja, október 6., október 23. Mester Tanoda, alapfokú művészetoktatási intézmény képzéseit sok tanuló látogatja.

4.5.4. Digitális kompetenciára nevelés A digitális kompetencia együttesen tartalmazza az info-kommunikációs társadalom technológiáinak (IKT) magabiztos, kritikus használatát a munka, a kommunikáció és a szabadidő terén. Egyaránt megjelenik a tanulás-tanítás folyamatában (a hivatalos), a személyes és a társadalmi életben. A következő készségekre alapul: az információ felismerése, visszakeresése, értékelése, tárolása, előállítása, bemutatása és cseréje; kommunikáció és hálózati együttműködés az interneten keresztül. Magába foglalja a főbb számítógépes alkalmazásokat: szövegszerkesztés, adattáblázatok, adatbázisok, információtárolás, internet által kínált lehetőségek, az elektronikus média által történő kommunikáció. A módszertani megújulás a technikai fejlődéshez igazodóan folyamatos és felmenő rendszerű. Feltétel a digitális tudásbázis használata, ill. a moduláris területek integrálása az aktuális tanmenetekbe. Módszertani újdonságot jelent a digitális óraszervezés (digitális tábla, Sulinet, SDT használata), a differenciált oktatás – 2-3 szintű feladat egyidejű végzése –, a kooperatív tanítási technikák alkalmazása, és a projektmunka kiszélesítése. Lásd Informatikai Stratégiai Fejlesztés programja. (8. sz. melléklet)

47


4.6. A beilleszkedési, magatartási nehézségekkel összefüggő pedagógiai tevékenység Lásd egészségnevelési és tanulás-módszertani program.

4.7. Egészségnevelési program 4.7.1. Általános helyzetleírás Környezeti tényezők Az iskola egy lakótelepi városrész közepén oázisszerű képződmény egy bevásárlóközpont szomszédságában. A körülményekhez képest sok zölddel övezett, nagy füves területtel, frissen telepített fákkal, bokrokkal. Korszerű, újonnan épült iskolaépület a kor elvárásait, a legszigorúbb előírásait figyelembevevő, nívódíjas tervezés, mely minőségi anyagokat felhasználva, környezetvédelmi (napkollektor), egészségügyi (tágas, átlátható, világos) akadálymentesítési (lift a mozgássérült tanulóknak, tanároknak) szempontokat figyelembevevő tervek alapján kivitelezett. Jól tisztán tartható világos tantermek, és higiénikus jól felszerelt mellékhelyiségek jellemzik. Testmozgásra az udvar mellett jól felszerelt tornacsarnok, kondi terem nyújt állandó lehetőséget. Kulturális összejövetelekhez a színház terem, lelki programokhoz az iskolához tartozó templom és kápolna adnak helyet. Saját konyha és iskolai büfé működik benne. Humánerőforrás Fiúgimnázium.(300 fő) Arcról mindenki mindenkit ismer. A társadalom minden rétege képviseltetve van. A diákok fele három- vagy többgyermekes családból származik. Tanárok: Átlátható méretű tanári kar (45 fő) és iskolai személyzet (28 fő). Az osztályfőnökök mind férfiak, tanári kar egyharmada nő, 4 szerzetes tanár. A tanárok tehermentesítésére létrehozott státuszok: pályázatíró, iskolai programszervező, mentálhigiénikus, a délutáni iskolai kihasználtságot szervező. Egészségfejlesztéssel kapcsolatba hozható státuszok: iskolaorvos, védőnő, mentálhigiénikus, három testnevelő, kézilabda, kosárlabda, futball és atlétikaedzők. E tárgyban felhalmozott szaktudás: hárman tanultak mentálhigiénét, hárman tanulásmódszertant, két kiképzett drogkoordinátor van. Magas létszámban vannak teológiai végzettségűek, többen a lelkigondozásban jártasak. Testi - lelki állapot felmérés Diákok: Mozgássérült kettő, osztályonként egy-két túlsúlyos, két-három gerincferdülésben szenvedő, iskolai szinten magasvérnyomásos, allergiás, asztmás két-három gyermek, alig 10 SNI-s. Dohányzás, alkohol és drog fogyasztása a szülők és az iskola együttműködése szerint szigorúan szankcionált, így a tudomás szerint alacsony a mértéke. Mentálisan sérült, nehéz családi körülmények között élő gyermekek osztályonként két-hárman vannak. Tanárok állapotáról nincs felmérés. Az átlag populációhoz képest alacsony a túlsúlyosak és dohányzók száma (5). Megvalósult egészségfejlesztő tevékenységek Az iskola hangsúlyozta mindig a gyerekek testi-lelki edzettségét és a környezeti nevelést, biztosította a feltételeket, de főképp az osztályfőnökökre volt bízva az osztályokban konkrétan végzendő egészségfejlesztő tevékenység. Testi nevelés: Télen sítúra, gyalogtúra. Nyáron kerékpár-, vízi- és gyalogtúrán való részvétel minden diák számára lehetőség. Kosárlabda, foci, kézilabda, atlétika, sakk házibajnokság és edzési lehetőség

48


van a sportkörökön több korosztályban. Városi, megyei bajnokságokon való részvétel elsősorban a diákolimpia keretében valósul meg. Az iskola együttműködést kötött több egyesülettel a sporttagozatos képzés kapcsán. Környezeti nevelés: Városi helyismereti vetélkedő szervezése. A közeli kiserdő iskola diákjainak segítségével való kitakarítása. A diákok beszervezése az iskola zöld területének gondozásába. Szelektív hulladékgyűjtés, elemgyűjtés. Mentális fejlesztés: Az osztályfőnöki órák egy része egyéni megfontolás szerint egészségfejlesztésre fordítódik. A tanév során kétszer 3 nap lelkigyakorlatra van mód, ahol a diákok hitbeli előre haladása mellett személyes mentális fejlődésükre is figyelmet szentelnek. A 7. osztályban többfordulós egészségügyi verseny van, a 11. évfolyamban párkapcsolati tréning lehet és kötelező a társastánc. Elszórtan egy-egy osztályban a drogprevenciós alkalmak, a pályaorientációs alkalmak, kommunikációfejlesztő – csapatépítő lehetőségek. Közösség: Az iskolában jól működő diákönkormányzat és iskolaszék dolgozik az iskolai közösség fejlesztése érdekében. Közös ünneplések szülőkkel, tanárokkal. Humorfesztivál. Átfogó minőségbiztosítási felmérés és vázlatos egészségfejlesztési felméréstörtént.

4.7.2. Egészségfejlesztési terv Egészségfejlesztéssel összefüggő feladatok Iskolai étkeztetés: Védőnő, konyhafőnök Mindennapos testmozgás: Testnevelők, osztályfőnökök Személyiségfejlődés: Mentálhigiénikus, osztályfőnökök, szakmai szervezet Egészségnevelési és környezeti nevelési feladatok: osztályfőnökök, mentálhigiénikus, szakmai szervezet Program tervezőinek feladatai Igazgató: Átlátni, elfogadni, rangsorolni az egészségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat Iskolaorvos, védőnő: Életkorhoz kötött szűrővizsgálatok, érzékszervek vizsgálata, krónikus betegségek korai felismerésének érdekében teendő intézkedések megtervezése. Közreműködés közegészségügyijárványügyi, környezet-egészségügyi, táplálkozás egészségügyi és balesetvédelmi feladatok megtervezésében az iskola vezetésével egyeztetve. Egészségnevelésben való részvétel megtervezése. Testnevelő: A gyermekek iskolai testmozgásának tervszerűsítése Mentálhigiénikus: Az egészségfejlesztéssel kapcsolatos tervek koordinálása. A mentálhigiénés feladatok életkorokra való lebontása, beillesztése az iskola pedagógiai programjába. Iskolaszék: Visszajelzéseikkel, elvárásaikkal segítenek pontosítani a szükségleteket. Szakmai program Az egészségfejlesztő program személyiség fejlődésére vonatkozó része épül az eddig megvalósított gyakorlatra, az iskola meglévő erőforrásaira, kiegészítve az eddigi hagyományos felvilágosító módszert a társaskompetenciákat, együttműködést fokozó beavatkozásokkal. A kampányszerű megnyilatkozások helyett a folyamatra teszi a hangsúlyt. Az intézmény egészét tekintetbe vevő koncepció megvalósulását a szocializáló család és iskola kontextusába helyezzük be, így kiterjed a gyerekek és pedagógusok mellett a szülőkre is, és a nagyobb hatékonyság érdekében helyi szakemberek mellett szakmai szervezeteket is bevonunk. A programban résztvevő szakemberek a feladatokban együttműködnek, s a saját szempontjukat képviselve vesznek részt lebonyolításban és értékelésben. Az intézmény egészére vonatkozó, átfogó területeket érint, valamint egész éven át tartó környezet és személyiségfejlesztő programok:

49


Télen sítúra, gyalogtúra. Nyáron kerékpár-, vízi és gyalogtúra szervezése mindenki számára. Kosárlabda, foci, kézilabda, atlétika, sakk házibajnokság, és edzési lehetőség több korosztályban. Piarista kupa, KIDS-en való részvétel. Városi, megyei bajnokságokon való részvétel. Környezeti nevelés: Városi helyismereti vetélkedő szervezése. A közeli kiserdő iskola diákjainak segítségével való kitakarítása. A diákok beszervezése az iskola zöld területének gondozásába. Szelektív hulladékgyűjtés, elemgyűjtés, papírgyűjtés. Az osztályfőnöki órák egy része egyéni megfontolás szerint egészségfejlesztésre fordítódik. A tanév során kétszer 3 nap lelkigyakorlatra van mód, ahol a diákok hitbeli előrehaladása mellett személyes mentális fejlődésükre is figyelmet szentelnek. Bűnbánati liturgiák. Közösség: Az iskolai diákönkormányzat és iskolaszék dolgozik az iskolai közösség fejlesztése érdekében. Közös ünneplések, mulatságok szülőkkel, tanárokkal. Humorfesztivál, irodalmi csapatverseny. Osztályokban megvalósuló speciális feladatok: 7. osztály Tanulásfejlesztés/ tanulásmódszertan figyelemfejlesztés, gondolkodásfejlesztés pozitív önértékelés, énképerősítés közösségépítés, kommunkációfejlesztés Résztvevők: Az egész osztály - 30 óra Tanároknak – 8 óra Szülőknek – 2 óra Határidő: heti 1 x Felelős. mentálhigiénikus, osztályfőnök 45 perc Elsősegélynyújtási vetélkedőre fölkészülés testünk működésének ismerete szolidaritás Résztvétel fakultatív, határozatlan idő Határidő: a tanév második féléve Felelős: Osztályfőnök, védőnő 8. osztály Kommunikáció, közösségfejlesztés közösség értékei, normái kommunikáció, kapcsolatteremtési készségek, érzelmek kifejezése Részvétel: Az egész osztály – 10 óra Tanároknak. A kiégés megelőzése - 4 óra Szülőknek: Az érzelmi nevelésről – 1 óra Határidő: A tanév első féléve Felelős: Osztályfőnök, mentálhigiénikus A Föld nevű bolygó megmentése környezettudatosság felelősségvállalás Rendhagyó interaktív osztályfőnöki óra. – 2 óra Külső szakértő bevonásával Határidő: második félév Felelős: Osztályfőnök, mentálhigiénikus, együttműködő szakmai szervezet

50


9.-10. osztály Drogprevenciós program információ a drogokról személyiségfejlesztés döntési képességfejlesztés konfliktuskezelés, problémamegoldás Részvétel: Az egész osztály 5 óra Tanároknak: 2 óra Szülőknek: 1 óra Határidő: április Felelős: osztályfőnök, mentalhigiénikus, együttműködő szakmai szervezet Pszicho-szexuális program információ serdülőkor testi lelki, higiénés, pszichoszexuális változásairól fertőző betegségek: AIDS, Hepatitis önmagam elfogadása szorongások, félelmek oldása Részvétel: Az egész osztálynak – 2 óra Felelős: osztályfőnök, mentalhigiénikus Határidő: második félév A tízedik osztálynak pedig szociális kompetencia fejlesztésében (TESZI) való kötelező részvétel – 30 óra Felelős: mentálhigiénikus A tízedik osztályoknak vállalkozói kompetencia fejlesztése (Piarista Üzleti Program) fakultatív jelleggel tréning formában – 30 óra Felelős: iskola által megbízott koordinátor (pedagógus)

11.osztály Párkapcsolati tréning önismeret, kommunikációfejlesztés, konfliktuskezelés nemek jellemzői, intimitás, szexuális nevelés, kapcsolati felelősség, fogamzásgátlás, Résztvevők: Az egész osztály – 20 óra Osztályfőnököknek, szülőknek: - 1óra Határidő: második félév Felelős: osztályfőnök, mentálhigiénikus, együttműködő szakmai szervezte Társastánc tanfolyam A testvérosztállyal a párkapcsolati tréning hatását megerősíti, és gyakorlóterepet biztosít. intimitáskészség értelmes szabadidő mozgáskoordináció Határidő: második félév Felelős: osztályfőnök

51


Kortársképzésben való fakultatív részvétel. – 30 óra Felelős: mentálhigiénikus 12. osztály: Pályaorientációs tréning információ a pályákról döntési technikák, együttműködés belső erőforrások feltárása személyes hatékonyság növelés Résztvevők: Az egész osztály: 6 óra Szülőknek: 2óra Határidő: első félév Felelős: osztályfőnök, mentálhigiénikus, szakmai szervezet Családtervezés jövőkép életmódválasztás értékorientáció Résztvevők: Az egész osztály Határidő: második félév Felelős: osztályfőnök, mentálhigiénikus

4.7.3. Szociális kompetencia fejlesztése. Tevékeny Szeretet Iskolája Előzmény Az iskolai nevelő- és oktatómunka munka feladata és célja, hogy az oktatásban levő diákok társadalmi felelősségvállalás terén szerezzenek tudást, s az ehhez kapcsolódó kompetenciáik fejlődnek ez alatt a fogékony időszak alatt. Erre a célra válaszul működik a Tevékeny Szeretet Iskolája (TESZI), azáltal, hogy a diákok szervezett formában találkozhatnak a társadalom perifériáján élő kiszolgáltatott embertársaikkal. Egyházi iskola lévén, jól kapcsolódik a vallás gyakorlásának kompetenciáihoz is. Jövőkép A TESZI-ben részt vevő diákok szélesebb látókörrel, társadalmi tudatossággal, nagyobb felelősségvállalással vesznek részt az életterükben zajló eseményekben, s abban a közösségben, ahova tartoznak. Küldetés A TESZI-ben részt vevő diákok a következő ismeretekben, készségekben, attitűdben gazdagodjanak: • Kialakuljon, fejlődjön a szolidaritás-vállalás az elesettekkel, segítségre szorulókkal • Társadalmi felelősségtudatuk erősödjék • A szociálisan érzékeny, szociális kompetenciákban jeleskedő gyermekeknek segítsen a pályaorientációban, hivatásválasztásban. • Reflektív, nagykorúbb hozzáállás formálódjék hitük karitatív aspektusaihoz • Élőbb kapcsolatba kerüljenek a város intézményeivel • Szociális kompetenciákban, ezáltal személyiségükben fejlődnek, mint: a társas interakció készségei: odafigyelés, kapcsolatépítés, kifejező kommunikáció, együttműködés, konfliktuskezelés, nemet

52


mondás képessége, segítségadás, önálló munkavégzés, munkaszervezés, felelős döntéshozás: probléma-meghatározás, célmeghatározás, problémamegoldás, tapasztalati tanulás. Pozitív attitűdök alakuljanak. Értékválasztásuk orientálódjék: személyes felelősség, tisztelet mások iránt, társas/szociális felelősség, tolerancia, előítélet-mentesség. • Érzelmi tanulás készségeinek és képességeinek a fejlesztése, ezáltal az élet feladataival való birkózásban is fejlődnek, mint: önreflexió, önismeret: az önmagunkról és a másikról tudatosan alkotott kép: érzelmek tudatosítása, kezelése. • Lehetőség legyen a diákok számára, a rejtőzködő kompetenciák napvilágra kerüléséhez, a tanulásban kevésbé jeleskedő gyermekeknek számára egy új, az oktatási rendszerben nem ismert és nem annyira a megszokott megmutatkozásihoz. • A részképesség zavarokkal vagy egyéb fogyatékkal élő diákok itt egyenértékű módon tudjanak jelen lenni, így a közösségbe illeszkedésüket sikeresebbé válhasson.

A szociális kompetencia fejlesztésének tartalma, és színterei, eszközei Tartalom A város szociális intézményei, civil szervezetei, plébániáin keresztül megkeresett és felkészített helyszíneken a gimnázium tízedikes évfolyama heti rendszerességgel kapcsolatba kerülhetnek beteg, szegregáltan élő, vagy hátrányos helyzetű, nehéz sorsú embertársaikkal. Az ott dolgozó munkatársak irányítása alatt, az önkéntes törvény és a hely szabályzatait figyelembe véve szeretet szolgálatot végeznek. A részvétel kötelező az adott évfolyamban, szabadon választható területekkel. A diák az általa vállalt szociális munkaterületet a saját szabadidejéből, önálló időbeosztással, és intenzitással végzi. Színtér: • Tanórai keretekben – Osztályfőnöki órán fölkészítés és reflexió • Tanórán kívül – Előkészítő és reflektáló tréningek • Intézményi szinten – A program lezárása az egész iskolát érintő tanulási folyamat • Iskolán kívüli – Maga a konkrét feladat és tevékenység iskolán kívül zajlik Eszközök A program megvalósítása alapvetően az eddigiektől eltérő időgazdálkodást, tanulási módszereket, folyamatokat tartalmaz, és más tanár/diák szerepet igényel, mint a hagyományos tanítási órákon megszokott. Program egészére jellemző, hogy a diákok aktív résztvevők, öntevékenyek, önálló munkavégzés túlsúlyával. A tanárnak koordináló, szervező és kapcsolattartó feladatai vannak, ellenőriz, segít a felmerülő konfliktusok megoldásában, további szempontokat ad. Hibázás, hiányzás, megrekedés esetén nem a felelősségre vonás, attitűdjei dominálnak, hanem a reflexió, felelősségvállalás, újrakezdés képességére épül. . A humánerőforrás • A foglalkozásokat az iskolai mentálhigiénikus szervezi, vezeti, illetve mentorálja. • A szervezése során alapvető az osztályfőnökök aktivizálása. • A lebonyolításban az önkéntes tanárok együttműködésére kell számítani, akik az egyes területen dolgozó diákokat az év során mentorálják. • Fontos szerepet játszanak az egyes helyszíneken dolgozó alkalmazottak, akik kapcsolattartókét működnek közre. Az ő megnyerésük és munkájuk is hozzájárul a projekt sikerességéhez. • A bevezető tréning tartásához gyakorlott az önkéntes és szociális területen jártas tréner.

53


•

Tízedik osztályok összes tanulója

5. A szocializáció és a közösségfejlesztés programja 5.1. A gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek Az iskola rendelkezik saját gyermek és ifjúságvédelmi felelőssel, aki egyúttal mentálhigiénés szakember és jártas a családterápiában és a drogprevencióban is. Az ő koordinálásban, az osztályfőnökök segítségével igyekszik iskolánk kiküszöbölni a szociális helyzetből (elsősorban a Dugonics Alapítvány anyagi támogatásával megvalósuló tankönyvsegélyek, túratámogatások formájában), vagy a családi háttérből eredő hátrányokat, az elmúlt évek tapasztalatai alapján elég sikeresen. További programok az egészségfejlesztési és az esélyegyenlőségi terv részei, lásd ott.

5.2. A közösségfejlesztéssel kapcsolatos pedagógiai feladatok A közösségi nevelés az iskolában számba vehető lehetséges kapcsolatok adott körülmények által meghatározott kiteljesedésének lehetőségét tartalmazza. A diákok viszonylatában nagy jelentőséget kapnak az évközi háromnapos rekollekciók, a nyári táborok, túrák, amelyeknek kiemelt feladatuk a közösségépítés.

5.2.1. Egyházi kultúra kompetenciafejlesztés A hit és az élet között kell szintézist teremtenie a katolikus iskolának (vö. Küldetésnyilatkozat) – ezért tölt be rendkívül fontos szerepet az egyház életében, és ezért mondható el róla, hogy egyházi küldetést lát el. A diákot arra tanítja meg, hogy az Atya által teremtett világot Jézus szemével lássa; úgy éljen benne, mint a Fiú barátja, méltósága és kötelessége tudatában; találjon benne otthonra, és tegye otthonná mások számára is. Ahogyan a hittan tantárgynak az órán túli „meghosszabbítása” a vallási nevelés, úgy a hitre nevelés témakörén belül kell szólni az egyházi iskolának arról a feladatáról, amelyet egyháziasságra nevelésnek mondhatunk. Ezen alapvetően azt értjük, hogy az iskola a diákot az egyház közösségének felnőtt tagjává akarja nevelni. Az egyház nélkül ugyanis nincs kereszténység. Másként kifejezve az egyházi műveltségben való jártasság nélkül lehetetlen kereszténnyé kulturálódni. Mi is ez az egyházi műveltség? Az, amiről az egyház közösségének kommunikációjában „szó van” – a leghétköznapibb, „földies” dolgoktól kezdve egészen a legszentebbekig. Az egyháziasságra neveléssel kapcsolatban ugyanakkor hangsúlyozni kell ennek az egyházi kultúrának egy nagyon fontos vonását. Jelesül azt az érzéket, amely képes annak a nagyon finom különbségnek a felfogására, amely a földies és a szent között van. A szent sosem jelenik meg a földies nélkül (pontosan ezért nincs egyház nélküli kereszténység), de nem is azonos vele. Az egyház nem öncél, hanem az üdvösség „eszköze”, mégis nélküle elérhetetlen az üdvösség. A hitre, mint egyháziasságra nevelés így lesz a szabadságra nevelés útjává. Így válik lehetővé ugyanis a diák számára, hogy mindig szabadon mondjon igent a földiesre, és azt soha ne magáért szolgálja, hanem úgy, mint a szolgálatra egyedül méltó szent hordozóját.

54


Ez az iskola mindennapi és éves feladatai között úgy is megjelenik, mint a tanítás előtti és utáni ima, a diákmise, a bűnbánati liturgia, az elsőpéntek és a lelkinapok.

5.2.2. Diákönkormányzat (DÖK) A diákönkormányzati munka a diákok konkrét felelősségvállalását célozza, illetve a tudatos munkát erősíti. Az iskolának egy fontos esély arra, hogy dialógus épüljön a felmerülő igények és szükségletek között. Az iskolában működik minden osztályt képviselve a havonta minimum kétszer ülésező diákönkormányzat. Feladata: a diákjogok képviselete iskolán belül és kívül egyaránt; az SZMSZ és a Házirend éves felülvizsgálata és korszerűsítése; iskolai szabadidős programok, kulturális programok, sportrendezvények szervezése; pályázatok folyamatos figyelése, pályázatokon való részvétel; segítségnyújtás az iskola rendezvényein; aktuális problémák megoldásának segítése. A Dugonics András Piarista Gimnázium Diákönkormányzatának Szervezeti- és Működési Szabályzata adja a munka szervezeti keretét. Diákönkormányzatot segítő pedagógus biztosítja a kapcsolatot a nevelőtestület és a diákönkormányzat között.

5.2.3. Tanári közösség Az iskola közösségi jellegének hordozója a tanárok között kialakuló kapcsolatrendszer, együttműködés, élettér. A hetenként összeülő osztályfőnöki konferencia nemcsak a praktikus eszmecserére ad lehetőséget, hanem az osztályfőnökök világlátása, meggyőződése is teret kap. A közösségi normateremtés helye. Belső képzésekre, nevelési és munkaközösségi értekezleteke tartására szolgál a szerdai értekezleti sáv. Az oktatáson kívüli együttlétek fontos szerepet játszanak a közösség építésében, háttér a hétköznapokhoz.(névnapok közös megünneplése, Kalazancius ünnepe, Mikulás, karácsony előtti rekollekció, pünkösdi pacalevés, tanévzáró összejövetel).

5.2.4. Múzeum, könyvtár, film és színház – kulturális közösségnevelés Múzeumlátogatásra és kiállítási tárgyakból élmények, ismeretek szerzésére való fogékonyság növelése olyan cél, amely egy későbbi, folyamatosan gyarapítható önművelést és a közgyűjteményekben való jártasságot alakít ki. Bármelyik műveltségi területhez köthető. Különösen a 12-14 éves korosztály esetén előnyös a tanórai ismeretekhez rendelt szemléltető anyag, megfigyelhető természeti vagy társadalmi jelenség, eszköz. A műalkotások a reprodukciók helyett az eredetiség varázsát, művészeti élményt nyújtják, esetleg technikai megoldások megfigyelését teszik lehetővé. A történeti és technikai, fizikai anyagok a beleélésre és átélésre ösztönöznek. A természettudományos gyűjtemények a rendszerezett áttekintést, a leírás, a megfigyelés lehetőségét adják. Az emlékezet a jobb motiváltság miatt könnyebben rögzít, gyakran újszerű ismeretet is szerez a látogató. Intellektuális élménye több, mintha csak elektromos információhordozók révén jutott volna hozzá, hiszen a személyes jelenlétével szerzett nagyobb szellemi munkára épült. Nagyon komplex ismeretközvetítési és ismeretelsajátítási képességet igényel. A tárlókban vagy szabadon kiállított tárgyak viselkedési kultúrát követelnek meg, előfordul, hogy társadalmi konvenciók kötődnek hozzájuk. A tematikusan kiállított természetes vagy mesterséges tárgyak, élőlénymaradványok írott megnevezéssel, esetleg leírással vagy hosszabb szövegkörnyezetben vannak, amelyekben ábrák, rajzok, képek, modellek is találhatók. Ehhez esetleg hanghatást, képi, filmes megjelenítést, mélyebb, számítógéphez kötött ismeretszerzést is társítanak. A műveltségi területeket oktató szaktanárok külön és közösen is szerveznek a múzeumi órákat, látogatásokat, részei osztálykirándulásoknak és túráknak. A főbb múzeumok, amelyekbe eljutnak a diákjaink Szeged (Móra Ferenc Múzeum, Fekete-

55


ház), Hódmezővásárhely (Tornyai János Múzeum, Alföldi Galéria), Szentes (Koszka József Múzeum), Ópusztaszer (Nemzeti Történelmi Emlékpark), Makó (József Attila Múzeum), Szegvár (falumúzeum), Budapest (Nemzei Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Nemzeti Galéria). A diákok számára megjeleníthető az állandó kiállítások, az időszaki kiállítások, a helyi kiállítások nemzeti kulturális hagyományőrző szerepe. A városi könyvtárakba való beiratkozás ösztönzése és a közgyűjteményben való eligazodás segítése eszköze lehet majd az önálló önművelésnek. Az intézményekben való közlekedés szabályait részben az iskolai könyvtár révén is megszerezhetik. Az önálló keresés, tájékozódás, kutatás, szórakozás, ismeretszerzés olyan formája, amely nem kíván a kezdeti bátortalanságon való átsegítésnél többet. Gyakorlására és használatára tanórai feladatok tartoznak. Az elektronikus könyvtárak használata olyan technikai ismeretet igényel, amely könnyen elsajátítható. A XX. században a film háttérbe szorított több hagyományos előadó-művészetet. A mindennapok alapvető szórakozási formáját jelenti. A diákság számára nagyon hatásos életmintát adhat. A negatív nevelő hatása – agresszivitás, pénz- és élvezethajszolás, immoralitás, depresszió fokozása stb. – erőteljes, ezzel szemben a pozitívumokat is hangsúlyozni kell. Könnyen megszólítja a filmnézőt, dokumentum, ill. kényelmes szórakozás. Jó időtöltés, ha az életkornak megfelelő problémákra talál megoldási mintákat a diák. A szereptípusok, sőt a színészek példaképei is lehetnek világunknak. Indirekt nevelés az igényes szórakozás kialakítása, érzékenység a szellemi élmények iránt. Az ismeretterjesztés, ismeretszerzés nem megerőltető formája is lehet, közvetít kulturális kincseket a témájából adódóan – a film tárgyi világa, dokumentum jellege, az ábrázolt nép szokásainak, az emberi érzések, gondolatok bemutatása révén. Vagy lehet műalkotás (irodalmi, képzőművészeti, zenei) feldolgozása, vagy maga a film művészi erejű (a színészi játék, a rendezés, a képi megjelenítés miatt). A XX. századi művészetek között nagyon jelentős szerepe van. A filmtörténet főbb rendezőit, színészeit, a jelentős alkotásokat szükséges megismertetni a diákokkal. Az esztétikai jegyek, technikai megoldások megnevezésére, filmelemzésre a filmnézés utáni beszélgetésekben kerül sor. Nemcsak a televízió és videó révén, az iskolán belüli formákban történik, hanem a városi mozik közös, szervezett látogatásával az iskola támogatásában. A színházlátogatás társadalmi esemény is, megvan a szokásoknak megfelelő konvenciója. A városban különböző társulatok programját tekinthetik meg az érdeklődők. A színház szerepmintákat közvetít, drámai, zenés és táncművészeti alkotásokat jelenít meg. Előismeretet igényel, az irodalom és az énekzene tanórákhoz köthető a szervezett színházlátogatás, de ettől függetlenül az emberi természet olyan bemutatása, amely az emberismeretet és önismeretet közvetít. A nevelési cél kultúrkincs közvetítése, ítéletalkotási képesség gyakorlása, igény kialakítása művészi élményre.

56


5.2.5. Kirándulás, túra – közösségi élet, gyakorlati érzék fejlesztése A piarista nevelési hagyományban különösen is jelentős szerepe van a közös, természetben zajló szabadidős foglalkozásoknak. Így könnyen érthető, hogy a magyarországi cserkészet születésénél is számtalan piaristát találunk. Az sem meglepő, hogy a századforduló magyar természetrajz oktatásában is élen jártak tanárelődeink. A több mint száz év alatt kialakult formáknak négy pedagógiai súlypontja van: a természet-közeliség, a magyar tájak megismerése, a gyakorlati érzék fejlesztése és a közösségi élet. A természet-közeliség gondolata a teremtett világ tiszteletéből fakad. Az a pedagógiai célunk, hogy diákjaink minél több élő, a civilizáció által még részben vagy teljesen érintetlen természeti közösséget ismerjenek meg. Ez tiszteletet ébreszt bennük a Teremtő és a természet iránt valamint könnyebben elmélyíthetővé teszi a természet megóvásával kapcsolatos ismeretek elsajátítását is. A természetes környezetben épített időleges szállások, a hegyi és vízi utakon való közlekedés során a tevékeny természetvédelem gyakorlására is nyílik lehetőség. A magyar tájak ismerete nemcsak honismereti kérdés, hanem a reális társadalomszemlélet egyik meghatározója is. Kifejezetten kedveljük azokat a túracélpontokat (pl.: baranyai falvak, Dél-Alföld kerékpárral, vagy a nagykunsági csatornák vidéke kenuval, erdélyi, délvidéki és felvidéki tájak autóbusszal stb.), amelyek olyan vidékek és közösségek bemutatását teszik lehetővé, amelyekről a hagyományos iskolai oktatás nem tud pontos képet rajzolni. Így hozzájárulhatunk diákjaink árnyaltabb véleményéhez többek között kisebbségi, történeti, néprajzi, sőt gazdaságpolitikai kérdésekben is. Ha hívnak, nagyon szívesen vezetjük túráink útvonalát diákjaink lakóhelye felé is, hogy megismerhessük családjaikat és életkörülményeiket, növelve ezzel a kölcsönös megértés és a bizalom lehetőségét. Igen fontosnak érezzük a magyar egyház jelenének megismertetését is: ezért gyakran szállunk meg plébániákon, lelkiségi központokban, testvérintézményekben, ahol szívesen hallgatjuk az ottani közösség gondjait és örömeit. A diákok mindennapi munkákban való gyakorlati jártassága igen széles skálát mutat. Különösen az alsóbb évesek túráin fontos, hogy a fiúk megismerjék, és ha lehetőség van rá, el is sajátítsák a „túraháztartásban” nélkülözhetetlen alapkészségeket. A közös étkezések például lehetőséget teremtenek, hogy alapvető konyhai munkákat önállóan is el tudjanak végezni. A tűzifa összegyűjtése mindig ügyességet fejlesztő kaland is egyben. A táborállítás és -bontás pedig az otthonteremtés előképe lehet diákjaink számára. Felsőbb éves diákjaink gyakran segítőként is közreműködnek a fiatalabbak túráiban. Reményeink szerint pedig a leendő családfők nem idegenkednek majd a családi, egyházközségi kirándulások szervezésétől és lebonyolításától sem. A kirándulások és túrák a közösségi szemlélet kialakításának fontos színterei. Olyan élethelyzeteket teremtenek ezek az alkalmak, amelyek különösen is alkalmasak többek között a szolidaritás, a kölcsönös elfogadás és a bizalom gyakorlati kipróbálására. Egy túra akkor sikeres, ha minél több résztvevőnek – diáknak és tanárnak egyaránt – legfontosabb célja a közösség szolgálata. A közös étkezések, a nehéz terhek („közcuccok”) cipelése, az esetleges sérültek segítése, a fáradtság elviselése mind-mind alkalmat teremtenek a közösség építésére. Mindezt pedig a közös imák foglalják keretbe napról-napra, ezzel is kifejezve a közösség összetartozását.

5.2.6. Honismereti nevelés A tanórákhoz is kötődik a honismeret. Egyre hangsúlyozottabb szerepe, amelyben a tanulók szülőföldhöz kötődésnek növelése, a helyi hagyományok megismerése, és azok ápolásába az ifjabb generációk bevonása egyaránt cél. Az ismeretszerzés és a hagyomány részesévé és őrzőjévé tevő formák ritkán szoríthatók tanórai keretek közé, részei lehetnek fakultációs, szakköri, túrák és osztálykirándulások programjának. A multikultúra által kínált mintákban nem mindig fedezhető fel a nemzeti hagyományokból táplálkozó identitás ereje. Az iskolai nevelésben is fontos, hogy a tanuló családja (három generáció) történetét jól ismerje, és azonosuljon szülei, nagyszülei, dédszülei életútjával. A XX. századi történelem az emberi

57


megpróbáltatásokban különösen kitűnt, a magyar nép mostani identitásához, nemzeti tudatunkhoz alapvetően járult hozzá. A családszociológiai megközelítés könnyen érzelmi motivációt nyújt a társadalmi átalakulások megértéséhez. Itt, Szegeden a Dél-Alföld térségének polgári és paraszti társadalmának története követhető nyomon. A paraszti világ jellegzetes életformája itt a tanyavilág, a cselédek és kubikusok, a dohány-, paprika- és hagymatermesztők, pásztorok tevékenysége. A tárgyi kultúra megfigyelése főleg már múzeumokhoz kötött. Megfigyelhető, néhány fogása megtanulható a szövés, a kosár és gyékényfonás, a csipkeverés (Tápé), a fazekasság (Csongrád, Hódmezővásárhely), a kopjafa-faragás (Szeged), a gyertyaöntés, a bőrművesség még élő népi mesterségének. Mellé állítható még néhány paraszti tevékenység is, mint a kubikusság (Csongrád), a hagymatermesztés (Makó). Az alkotóházak (Tápé, Szeged), falumúzeumok, múzeumok látogatása iskolai szinten szervezett feladat. A néprajzi kiállítások (Hódmezővásárhely, Szeged) a népi díszítőművészet és a nemzeti tárgyi karakter tárai. A kézműves táborok iskolai rendezése belső iskolai tér függvénye. Az iparos városi hagyományok őrzése kevésbé megjelenített (kivétel papírmerítés, papucskészítés) Csongrád megyében, kivétel a céhek szokásait felidéző (Fekete-ház) állandó kiállítás. A polgári hagyományokat néhány civil szervezetben is lehet őrizni. A helytörténeti kiállítások a térség sajátos, sok pusztulást tartalmazó történelme folytán inkább az utóbbi száz, kétszáz év történelmébe engednek betekinteni. Jelentős nevelési cél, hogy a megye nagyobb településeinek, mezővárosainak és szabad királyi városának, megyei székhelyeinek történetét esetleg néhány kistelepülést a fogékonyabb és érdeklődő tanulók jobban, személyes tapasztalatok útján is megismerjék. Az iskolánk diáksága mindegyik megyei várost reprezentálja. A helytörténeti kirándulásokon a helybeliek „idegenvezetőkké” váltak. A települések régmúltja gyakran csak levéltárak (Szentes, Hódmezővásárhely Szeged) meglátogatásával idézhető fel. Várostörténeti kiállítást Csongrád, Szentes, Hódmezővásárhely, Makó, Szeged és Ópusztaszer múzeumaiban tudunk megtekinteni. A közösségek tere évszázadokon a templom volt, a különböző egyházak épületeinek megtekintése alapvetően tájékoztat nemcsak a település és társadalma múltjáról, hanem jelenéről is. Az egyes települések városházáinak, híres iskoláinak, városképének, utcáinak, jelentősebb műemlékeinek, közszobrainak megtekintése a régi korok és a mostani emberek hagyományőrzéséről, gazdagságáról, életformájáról is tanúskodik. Betekintés más helység lakosainak utcai, középületi és magánéleti viselkedésérébe. A művészettörténeti ismeretek alkalmazása mellett a tanulók szociális érzékenységét növeli az ilyen irányú ösztönzés. A jellegzetes ház és élettér leírására és megfigyelésére a tájházak mellett az ópusztaszeri skanzen is alkalmas, ahol Csongrád megye főbb térségeinek legegyedibb háztípusait gyűjtötték össze. Az ilyen megfigyelésekhez a helybeli szakemberek és mesterek megszólalása, megszólítása elengedhetetlen. Szerencsés, ha egy település művészek otthona is volt, a műalkotásaik megtekintése a település nyújtotta hangulatot (pl. Koszka József, az Alföldi Galéria művészei) lényegesen határozhatja meg. A piarista hagyománynak megfelelően az iskola szorosan kötődik településéhez. Szeged térsége múltjának ismerete (pl. Attila legendája, a szeri országgyűlés, Csanád vezér és Gellért püspök tevékenysége, a tatárdúlás, IV. Béla kiváltságadása, a szabad királyi város privilégiumának megszerzése, az apátfalvi csata, a város újkori gazdagodása, az 1849-es országgyűlés és kormány intézkedései, a szőregi csata, a szegedi gondolat születése, a klebersbergi városkép kialakítása a történelem tanórai anyaga; míg irodalomtörténeti utalást tehetünk Katona József, Mikszáth Kálmán, Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond, József Attila, Sík Sándor, Radnóti Miklós, Németh László kapcsán a városhoz való kapcsolatára) a nemzeti örökségbe is beletartozik. A városi ünnepségeken való iskolai jelenlétnél fontosabb, ha az egyes utcák, épületek, közterek hagyományai és jelen kihasználtságuk válik diákélménnyé. Így az emlékezés helyei, szobrok, temetők, de művészek, tudósok, történelmi személyek emlékhelyei is, szép épületek, amelyek egyes művészettörténeti stílus reprezentásai vagy újszerű kivitelek, felhasználási formák és a művészeti és vallásos élmények terei.

58


Az időben távoli nemzeti múlt emlékei túrák szerves részei. Magyarország határán kívül is jelentős emlékhelyekre szervezünk kirándulásokat. Ott a magyar kisebbségi sorsba is betekintést nyerhetnek a diákok. A múzeumok mellett legalább ugyanolyan súllyal szerepel a helybéliek személyes megismerése. Kiemelt régiónk a Vajdaság, a Bánság és a Partium, tágabb értelemben a Délvidék, Erdély és a Felvidék. A magyarországi – különösen a térségünkben élő szerb, román, német, szlovák – kisebbségek múltjának és jelenének megismerése szintén fontos feladat. A hon ismerete egyben a hon földjén élő, a hon földjén élt népek és a hon földjének ismerete is. A térségben jelentős kulturális kincs a neolitikum Szegvár-Tűzköves, és Hódmezővásárhely-Gorzsa telepe, a népvándorlás népeinek, az avarok régészeti hagyatéka. Az ember életterébe elválaszthatatlanul tartoznak növények, állatok, geológiai jelenségek, így a honismereti nevelés sokszor elválaszthatatlan a természeti neveléstől.

5.2.7. Fedezzük fel Szegedet! Az iskolai helytörténeti nevelés a történelem tantárgy helyi tantervébe épül bele. Szeged-ismeret a város történelmének és kulturális örökségének és hagyományainak őrzése. Elsősorban a 7-8. évfolyamosok számára kiemelt terület. Az iskola munkatervében rögzített formában helytörténeti témahét rendezésére kerül sor, melynek keretében terepgyakorlatok, projektek és kooperatív csoportmunka révén folynak tanulói tevékenységek. Ehhez iskolatörténeti és családtörténeti projektek kapcsolódnak.

5.2.8. Idegen nyelvi képzés – testvériskolai kapcsolatban A német nyelv, ill. az angol nyelv oktatásában kihasználjuk a brühli Szent Orsolya gimnáziummal kialakult testvérkapcsolatot. A főként tízedikes tanulók a lehetőségek szerint 1-1 hetes programban vesznek részt, amely brühli és szegedi helyszínen valósul meg. A német nyelv helyi programjába beépült az idegenvezetés, Szeged-ismeretet és az intenzív országismeretet felhasználó kompetenciafejlesztés.

5.2.9. Vállalkozói kompetencia fejlesztése. Piarista Üzleti Program A program célja diákjaink vállalkozói tudásának és attitűdjének fejlesztése. A pénz világa kikerülhetetlen a harmadik évezredben. Fontos, hogy támpontokat adjunk az eligazodáshoz. A programban nagy hangsúlyt kap az etikus üzleti magatartás és a társadalmi felelősségvállalás. A résztvevők megismerkednek a piacgazdasággal, a vállalkozások működésével, a kommunikációval, a csapatmunkával, az üzleti etikával, a szociálisan érzékeny viselkedéssel, az individuális és a kooperatív versengések viszonyrendszerével, az innovatív társadalmi és üzleti gondolkodással. A vállalkozói és gazdasági ismeretek feldolgozása témafelvető előadások, műhelyfeldolgozások, workshop-ok, viták keretében zajlik. A kompetenciafejlesztés sajátsága, hogy az életből hívunk „előadókat” (felsőoktatásban oktatókat, adott területen tevékenykedő szakembereket, vállalkozókat), akik tréningjelleggel kiscsoportos munkaformákban, nem-formális pedagógiai módszertan alapján dolgoznak fel bizonyos témákat, azaz egyes területeken kompetenciákat fejlesztenek, összességében pedig érzékennyé tesznek bizonyos etikus, korrekt üzleti működésre, magatartásra. A vállalkozói és gazdasági ismeretek feldolgozása témafelvető előadások, műhelyfeldolgozások, workshop-ok, viták keretében zajlik. A tízedikesek számára felkínált pályaorientáló fakultatív program.

59


5.2.10. Életpálya-építési kompetenciára nevelés Az életpálya-építés elsősorban az osztályfőnöki órák részeként jelenik meg a 10-12. gimnáziumi és a 13-14. szakképzési évfolyamon, fel-felbukkanó tartalom a hittan tantárgyban. A tanórán kívüli idősávban a „C" típusú programcsomagok keretrészében folyik célirányosan a munka világára felkészítő pályaorientáció együtt a munkapiac-ismerettel, évente eltérő terepgyakorlatokon való részvétellel. Olyan komplex projektek valósulnak meg, amelyek szórakoztató és izgalmas tevékenységek keretében segítik azoknak az emberi értékeknek - a későbbi munkahelyzetekben hasznos - tulajdonságoknak, képességeknek, kompetenciáknak az elsajátítását és fejlődését, mint • • • •

az együttműködés; a sportszerűség, a tolerancia, a kudarctűrés; a szolidaritás, az önállóság, az önbemutatás, az önérdek-érvényesítés és konfliktuskezelés.

Az életpálya-építési kompetenciák fejlesztésének alapelvei • •

•

• • •

A tanulónak tisztában kell lennie kapott feladatainak céljával, a sikeres teljesítés kritériumaival, a mérhető, egyértelműen meghatározható követelményekkel. A tanulónak minden esetben kellő próbálkozási (tévedési) lehetőséget kell adni, lehetőséget és támogatást kell biztosítani ahhoz, hogy problémáit megfogalmazza, gondjainak megoldásához segítséget kérjen. Az alkalmazott módszereknek és tanulásszervezési módoknak lehetővé kell tenniük a személyes megnyilvánulást, a próbálkozást, kísérletezést, a kérdezést, segítségkérést, a tanulók közötti együttműködést. Szokássá kell alakítani a tanulás során a tervezést, a döntések indoklását, a vélemény indoklását, az önállóságot, a kérdésfeltevést. Lehetőséget kell teremteni az egyéni megoldásoknak, értékelni kell az eredetiséget, a kritikus és önkritikus magatartást, valamint mások munkájának támogatását, a szolidaritást. Az életpálya-építési kompetenciák eredményes fejlesztése érdekében a pedagógusnak törekednie kell az iskola és a család folyamatos együttműködésének biztosítására is.

6. Környezeti nevelés Az iskolai nevelő- és oktatómunka munka kiemelt feladatként kezeli az iskolai környezeti nevelést, mint a környezettudatos magatartásra történő ösztönzés eszközét. (Az intézményi nevelő-oktató munka céljai és feladata) Jövőképünk Végzett diákjaink birtokában vannak a környezettudatos életmód kialakításához szükséges ismereteknek és igyekeznek is ezek szerint élni. Küldetésünk, hogy megismertessük diákjainkkal • környezetünket, • a környezetünkben zajló folyamatok elméleti összefüggéseit, • a mindennapi élet környezettudatos magatartásának jó példáit,

60

Ismeret


•

a térség olyan létesítményeit, melyeknek nagy szerepe van környezetünk erőforrásainak ésszerű felhasználásában;

képessé tegyük őket • • •

a környezetükben zajló folyamatok átgondolására, a környezettudatos magatartás előnyeinek és nehézségeinek mérlegelésére, a mindennapi életükben a környezettudatos magatartásának megélésére;

Készség

és igyekszünk, hogy • •

diákjaink számára fontos és követendő legyen az iskolában és otthonukban a környezettudatos magatartás, diákjaink harmóniában éljenek magukkal, társaikkal, épített és természetes környezetükkel.

Attitűd

Környezeti nevelői munkánk alapelvei (vö. Küldetésnyilatkozat) • • • • •

Az alázat – a környezet és az egyén kapcsolatában Nagyfokú gondosság – környezetünk védelmében minden általunk végzett tevékenység során Tekintély és példaadás – a környezettudatos magatartás terén Az öröm – és felszabadultság az épített és a természeti környezetben Folytonos naprakészség – környezetünk védelméről szerezhető ismeretekben

A célok eléréséhez szükséges fejlesztendő készségek • • • • • • • • • •

problémamegoldó gondolkodás ökológiai szemlélet analizálás és szintetizálás kreativitás, tapasztalás önálló ismeretszerzés együttműködés, alkalmazkodás, tolerancia és segítő életmód vitakészség, kritikus véleményalkotás kommunikáció, média használat állampolgári részvétel és cselekvés értékelés és mérlegelés készsége

A környezeti nevelő- és oktatómunka eszközei és színterei •

•

Intézményi szinten Intézményünk alapelveiben és céljaiban törekszik a környezettudatosság megélésére működésének minden területén. Ennek megfelelően az Intézmény igyekszik megfelelni az Ökoiskolai kritériumrendszernek. Tanórai keretekben o A biológia, kémia, földrajz, fizika tárgyak helyi tanterveiben kifejezetten megjelenik a környezeti nevelési tartalom. o A többi tárgyban a lehetőségekhez mérten jelenik meg a környezeti nevelési tartalom. 61


•

•

•

Tanórán kívül o Tanulmányi kirándulások, túrák – az évközi osztálykirándulások tartalmaznak olyan elemeket, melyek segítségével diákjaink megismerhetik a meglátogatott tájegység jellegzetes közösségeit, hagyományait, épített és természeti értékeit. Mindezek lebonyolítása során fokozott figyelmet kap a környezettudatosság: fontos számunkra az aktív – lehetőleg a természetben eltöltött – pihenés, a környezetkímélő közlekedési lehetőségek használata és a környezetkímélő hulladékkezelés. Iskolai átfogó környezetvédelmi programok o Zöldár – évente megrendezendő, egy tanítási hetet átszövő programsorozat, melynek célja a természet- és a környezetvédelem valamely részterületének lehetőleg minél több szempontból történő körüljárása. Alkalmazott módszerek: frontális előadások, üzemlátogatások, terepbejárások, tanulói ismeretterjesztő előadások, aktív környezetvédő tevékenység. o Kampányszerű hulladékgyűjtések – éves rendszerességgel megrendezendő szelektív hulladékgyűjtési akciók, melyeknek fontos szempontja a Diákönkormányzat aktív részvétele a szervezőmunkában. Lehet papír- vagy elektronikai hulladékgyűjtés. Infrastruktúra – az Intézmény törekszik napi működésében az energiatakarékosságra, az újrahasznosított és újrahasznosítható anyagok használatára, valamint a hulladékgyűjtést szakszerűen és szelektíven végzi. Az osztálytermek és az egyéb helyiségek kialakításában és fenntartásában fontos szempont a praktikusság, az esztétika és a tisztaság.

7. A szülő, a tanuló és a pedagógus együttműködésének formái Az iskola figyel a szülőkkel való kapcsolattartásra. Az osztályfőnökök rendszeresen találkoznak fehér asztal mellett a szülőkkel. Az iskolában évek óta működik havi rendszerességgel ülésező fórum, ahol a szülők évfolyamonként képviseltetik magukat. Az SZSBT-n teret kaphat a tanár-szülők közötti közvetlen párbeszéd, az információk megbeszélése, vélemények megfogalmazása. A tanév programjai (pl. iskolai alapítványi bál, karácsonyi koncert, humorfesztivál valamint a szalagavató bál, Panel Reneszánsz Fesztivál stb.) a szülők bevonását célozzák az iskola életébe, s így a közösségfejlesztés részese. A szülő támogató, aktív jelenléte egyszerűbbé teszi a nevelést. Az osztályfőnök és az osztály szülői szoros együttműködést alakítanak ki, amely szabadidős tevékenységeket is tartalmaz. A szülői értekezleten legalább évente egyszer beszélik meg a tanév kihívásait, ill. a tanév tapasztalatát, a nyári túrák lehetőségeit. A fogadóórákon a szaktanárokkal lehet megbeszélni a tanulmányi eredményességet. Ez negyedévente van, kategóriához kötődik. Az írásbeli tájékoztatás fő csatornája az e-napló, ill. az internetes levelezés.

8. A nevelő-oktató munka ellenőrzési, mérési, értékelési rendszere A nevelő-oktató munka iskolánkra vonatkozó ellenőrzési, mérési, értékelési, minőségbiztosítási rendszerének a meghatározása, kidolgozása és bevezetése a nevelési-oktatási célok elérését, a pedagógiai munka eredményességének, hatékonyságának folyamatos biztosítását, valamint az iskolával kapcso62


latban álló partnerek (elsősorban tanulók, szülők, nevelők és a fenntartó) iskolánkkal szembeni igényeinek, elvárásainak visszaigazolását szolgálja.

8.1. A mérés és ellenőrzés A mérés az ellenőrzésnek az a módszere, amely legtöbbször a tanulók által nyújtott teljesítmények kimutatására szolgál. A tanulókkal kapcsolatban, az iskolában kétféle mérést végzünk: tudásszint mérést (a tantervi követelménynek való megfelelést) és neveltségi szintmérést. Ezek mellett az iskola partnereire, környezetére kiterjedő egyéb mérések is végezhetők (elégedettség mérés, klímamérés, személyiségvizsgálat, szociometriai felvétel, stb.) Az iskolánkban folyó belső ellenőrzés rendjét a jogszabályok és az iskola belső szabályzataiban rögzített (pedagógiai program, házirend és tanévi munkaprogram), meghatározott előírások írják elő.

8.1.1. A nevelő-oktató munka ellenőrzését és a hozzá kapcsolódó méréseket pedagógusok esetében a fenntartó, az igazgató, igazgató-helyettes, munkaközösség-vezetők, az igazgató által felkért pedagógus, az osztályfőnök, valamint külső szakértő - szaktanácsadó, tanulók esetében az iskola pedagógusai, illetve külső szakértők, szaktanácsadók végezhetik.

8.1.2. A pedagógiai munka ellenőrzése az alábbi területekre terjed ki: A pedagógus nevelő-oktató munkáján belül • a tanár-diák kapcsolatra; • a szülőkkel való kapcsolattartásra; • a nevelő-oktató munka színvonalára a tanítási órákon; • a tanulmányi és sportversenyekre való felkészítés eredményességére, a tanórán kívüli foglalkozások szervezésére; • az ifjúságvédelmi feladatok ellátására; • a tanulók továbbtanulásának előkészítésére; • a pedagógusra bízott tanterem, szertár rendezettségére, tisztaságára, épségére, dekorációjára; • a továbbképzésben való eredményes részvételre és az önképzésre. Különösen fontos ellenőrzési területek: • a nevelő előzetes felkészülése és tervező munkája; • a tanítási óra felépítése és szerkezete; • a tanítási órán alkalmazott módszerek; • a tanulók ellenőrzése és értékelése; • a tanulók munkája és magatartása; • a pedagógus egyénisége, magatartása a tanítási órán; • az óra eredményessége, a helyi tanterv követelményeinek teljesítése; • a felzárkóztatás és a tehetséggondozás; • az iskolai diákönkormányzat tevékenységének segítése. • A pedagógusok nevelő-oktató munkájának ellenőrzése folyamatosan történik, az évente összeállított, a munkaterv részét képező belső ellenőrzési terv alapján. • A tanulók iskolai munkáján belül o a helyi tantervben előírt követelmények teljesítésének szintjére; o az egyes tantárgyakból nyújtott teljesítményre; 63


o az iskolai és osztályközösségben végzett tevékenységre; o a tanuló magatartására, viselkedésére, fegyelmezettségére; o az intézmény jó hírnevének szolgálatára, a tanulmányi és sportversenyeken elért eredmények vizsgálatára. A tanulók iskolai munkájának ellenőrzése folyamatosan történik az iskola helyi tanterve, a nevelők által összeállított tanmenetek és az osztályfőnöki munkatervek alapján. A tanulók iskolán kívüli munkáját, magatartását az osztályfőnök és az iskolaigazgató kíséri figyelemmel. IKT-val támogatott mérés-értékelési tevékenységek A mérés célja az egyénre szabott tanulási követelmények érvénysülése, a differenciált tanulásszervezési eljárások elterjedése, az önálló tanulás kialakulása, az azonnali egyénre szóló visszajelzés. A tanórán alkalmazható mérési eljárások és feladatok: diagnosztikus, fejlesztő-normatív és szummatív célú ellenőrzési, értékelési és mérési eljárás. Mérés-értékelési lehetőségek: • számítógép segítségével kitöltött tesztek, értékelésre alkalmas feladatok megoldása (önértékelési, központi kiértékelési lehetőséggel); • bemeneti mérés (a tanóra elején annak megállapítása, hogy a tanulók felkészültsége megfelelő szintű-e az új tartalom befogadására, elsajátítására); • fejlesztő szintű mérés, értékelés (a tanóra során ellenőrző feladatok megoldása a továbbhaladás, illetve a megértés, elsajátítás szintjének ellenőrzésére); • összegző szummatív értékelési eljárások alkalmazása a tanulók teljesítményének, tudásszintjének mérésére; • számítógéphez kapcsolható audio-vizuális és/vagy multimédia eszközök (projektor, hangosítás, DVD, kamera, digitális fényképezőgép, stb.) igénybevétele a tanórán a mérési-értékelési folyamatban; • aktív tábla, szavazógép használata; • mérési, értékelési eljárásban internet, elektronikus kommunikáció igénybevétele (SDT, internetes feladatbankok, házi dolgozat, projektfeladat megoldása, stb.)

8.2. Az értékelés Az iskolában folyó értékelő tevékenység célja, hogy az ellenőrzés során feltárt adatokra, tényekre támaszkodva azt vizsgálja, hogy a nevelő-oktató munka és annak eredményei mennyiben felelnek meg az iskola pedagógiai programjában megfogalmazott célkitűzéseknek. A nevelő-oktató munka értékelésében alapvető feladat, hogy megerősítse a nevelőtestület pedagógiai tevékenységének helyességét, vagy feltárja a hibákat, hiányosságokat.

8.2.1. Az intézmény nevelő-oktató munkájának értékelése Az intézmény nevelő-oktató munkájának értékelését az igazgató minden tanév végén értékeli. Az értékelés szempontjai: • Az iskola működését jellemző adatok (tanulólétszám, tanulócsoportok, pedagógusok és más dolgozók, beiskolázási adatok) • A munka feltételeinek alakulása (költségvetés mutatók, tendenciák, tárgyi feltételek)

64


• A személyiségfejlesztéssel, közösségfejlesztéssel kapcsolatos tevékenység eredményessége (osztályközösségek, diákönkormányzat, szabadidős tevékenység, gyermek- és ifjúságvédelem, veszélyeztetettség, magatartási és viselkedési helyzet)

8.2.2. A pedagógusok nevelő-oktató munkájának értékelése A pedagógusok munkájának értékelését az igazgató, az igazgatóhelyettes, a munkaközösség-vezető, az osztályfőnökök szóban, vagy - az érdekelt nevelő kérésére - írásban végzik, illetve az igazgató az összegzést a tanévzáró értekezleten összefoglalóan ismerteti. Az értékelés főbb szempontjai: • A tanítási órák értékelése (az óra célja, tartalma, felépítése és szervezése, az alkalmazott módszerek, a tanulók munkája és magatartása, a nevelő munkája, egyénisége, az óra eredményessége, stb.) • A pedagógus munkájának értékelése (a tanulók tanórán kívüli foglalkoztatása, felzárkóztatás, aktív részvétel a nevelőtestület és a munkaközösségek munkájában, munkaköri kötelezettségen túli feladatvállalás, az iskola képviselete, önképzés, továbbképzés eredményessége, az osztályfőnöki munka eredményei, személyes példamutatás, munkafegyelem, a vezetői feladatok ellátása, stb.)

8.2.3. A tanulói közösségek (osztályok) tevékenységének értékelése Minden tanév végén az osztályfőnök végzi el. Az értékelés szempontjai: • Az osztályközösség jellemző adatai (létszám, érkeztek, távoztak, az osztály szociális összetétele, anyagi, kulturális helyzet, tanulási teljesítmények, átlagok, kiemelkedők, bukottak, tehetségek eredményei, neveltségi szint, magatartás, viselkedés, zavarokkal küzdők, közösségi tevékenység, önkormányzás szintje, a megtett intézkedések, stb.) • A tanulók személyiségfejlődése, tanulmányi munkája, magatartása • A kérdéskörben az osztályfőnök tanév végén értékel az osztályfőnöki munkaközösség által összeállított szempontok alapján.

8.3. Az iskolai minőségirányítási rendszer Az iskolai MIP a pedagógiai program melléklete. (5. sz. melléklet)

A pedagógiai program végrehajtásához szükséges eszközök, felszerelések jegyzéke A művelődési és közoktatási miniszter a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvényben kapott felhatalmazás alapján elkészíttette és a 16/199. (IV.8.) MKM. rendelettel módosított 11/1994. (VI.8.) MKM. rendelet mellékleteként kiadta a közoktatási intézmények kötelező eszköz- és felszerelési jegyzékét. A jegyzék a közoktatási intézmények feladatainak teljesítésében nélkülözhetetlen, legalapvetőbb tárgyi, technikai, berendezés- és felszerelésbeli követelményeket foglalja össze, amelyeket az intézmény létesítőinek, illetve fenntartóinak a létesítés és működés során be kell tartaniuk. Az iskola az oktatáshoz szükséges szemléltető eszközökkel és felszerelésekkel rendelkezik. Iskolánk nevelési-oktatási céljainak megvalósításához rendelkezünk az alapvető eszközökkel. Az iskola rendelkezik:

65


-

a 12 tanulócsoporthoz szükséges berendezett 12 tanteremmel, három számítástechnika-szaktanteremmel, fizika előadóval és szertárral, kémia-biológia előadóval és szertárakkal, tornateremmel és szertárral, könyvtárral, olvasóteremmel megfelelő irodákkal, orvosi szobával, rajzteremmel, művészeti szaktanteremmel, aulával.

- Szertáraink (fizika, kémia, biológia) fel vannak szerelve a legszükségesebb eszközökkel, amelyek a tantárgyak tanításához, kísérletezéshez, bemutatáshoz feltétlenül szükségesek. - A nyelvoktatáshoz minden nyelvtanár külön rendelkezik személyre szólóan egy hordozható rádiós-magnóval, megfelelő számú hangkazettával. - Az iskolában van 13 projektor, megfelelő számú lejátszóval és adathordozóval. - A történelem és a földrajz tanításához rendelkezünk térképekkel. - A számítástechnika-informatika oktatásához a három számítástechnika szaktanteremben öszszesen 60 számítógép van rendszerbe állítva, internet lehetőséggel ellátva. - A testnevelési szertár is rendelkezik a szükséges eszközökkel. Évente az eszközjegyzék alapján (X.30-ig) a munkaközösség-vezetők, a szaktanárok, a kollégiumigazgató, a napközis nevelő felmérik a nevelő- oktató munkát segítő eszközöket és felszereléseket, majd a véleményeket egyeztetik. Ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön egyik tantárgy, csoport érdeke sem, arányos elosztásra kell törekednünk.

9. Az éves munkatervünk alapelvei 9.1. Az intézmény éves munkatervében határozzuk meg − − − − − − −

A tanítás nélküli munkanapokat; Az ünnepélyek, közös szentmisék, versenyek rendjét; A szülői értekezletek, fogadóórák rendjét; A nevelési és osztályozó értekezletek rendjét; A nyílt nap rendjét; Az intézménybe való felvétel időpontját; A művészeti oktatásban a hangversenyek időpontjai, a képzőművészeti kiállítások, a félévi és év végi beszámolók rendjét.

9.2. Az intézmény hagyományai Az intézmény hagyományainak ápolása, elmélyítése minden tanuló joga és kötelessége, mely fontos eszköze a nevelésnek. Az intézmény hagyományainak kialakításában a vallásos nevelésre törekszik. A hagyományok továbbadásának módja: − Minden új növendékünkkel szeptemberben osztályfőnöke ismerteti a piarista rend hagyományait, a házirendet, az iskola történetét és szokásait. Az ehhez szükséges írásos anyagot az iskolavezetés bocsátja rendelkezésre.

66


− A vallásos, egyházias élet fontos helyet foglal el az iskolai nevelőmunkában. A tanórákon kívül a diákmise, a bűnbánat, az elsőpéntek, a rekollekció és lelkigyakorlat, az elsőáldozásra és a bérmálkozásra való felkészítés a katolikus iskola jellegből adódik. − Nemzeti emléknapjainkról iskolai ünnepély keretében vagy foglalkozáson, tanítási órákon tartunk megemlékezést. − Helyet adunk az érettségi és öregdiák-találkozók számára, tanórán kívüli előadásokra is meghívjuk végzett diákjainkat. − A tanév a tanévnyitó szentmisével (Veni Sancte) kezdődik, és tanévzáró szentmisével (Te Deum) fejeződik be. − A tanév beosztása miniszteri rendelet alapján történik. − A tanítási napok: hétfőtől - péntekig (rendkívüli eset miatt kimaradt tanítási napokat előzetes egyeztetés után szombati napon is lehet pótolni). − Tanítási napnak számít a munkaterv szerinti tanulmányi kirándulások napja, lelkinap és minden olyan nap, amelyen a tanulóknak kötelező részt venni. Az év végi osztálykirándulás, a nyári és évközi túrák a közösség fejlődését szolgálja, ezért fontos, hogy lehetőleg minden tanuló vegyen rajta részt. Ezek a programok nem ingyenesek. A kirándulások költségének felső határát mindig az osztály szülői közössége szabja meg. Akik ezeken az osztályprogramokon indokoltan nem vesznek részt, azok számára kötelező iskolai foglalkozásokat tartunk. − A tanítás kezdete előtt tíz perccel a tanulók az osztályteremben találkoznak az osztályfőnökkel. − Napi ima: a tanulók a tanítás kezdetén az osztályfőnökökkel, a tanítás végén az utolsó órát tanító pedagógussal közösen imádkoznak. − A diákmisén a tanév rendje szerint meghatározott évfolyam van jelen. A résztvevő gyerekek olvassák fel az olvasmányt, könyörgést. Előtte (hittan, valamint osztályfőnöki órán) az osztály közösen készül a szentmisére. − A művészeti iskolában a félévi, év végi vizsgákon kívül rendezvényeken, kiállításokon képviselik az iskolát a tanulók. − A tanulók ünnepi viselete: fehér ing, sötét nadrág. − Iskolacímerünk: Címerként a Piarista Tartományfőnökség címere használatos. − Az iskolai évkönyv: Az iskola évkönyvet vezet, mely a tanév jelentős eseményeit rögzíti. Az osztályfőnökök, munkaközösség-vezetők kötelessége segíteni az évkönyv elkészítését, beszámolójuk leadásával. Az iskolai évkönyvet a diákok megveszik. A tanév jeles napjai évről évre visszatérnek az iskola életében.

9.3. Ünnepeink augusztus 25.

Kalazanci Szent József ünnepe

szeptember szeptember 12. szeptember 24.

Veni, Sancte Mária névnapja Szt. Gellért – a katolikus iskolák napja

október 6. október 8. október 16. október 23.

Aradi vértanúk Magyarok Nagyasszonya Megemlékezés Dugonics Andrásra az 1956-os forradalom és szabadságharc

november 1.

Mindenszentek

67


november 2. november 25.

Halottak napja Kalazanci Szent József pártfogásának napja (Patrocínium)

december 8. december

Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatása Adventi gyertyagyújtások, karácsony

január 18.

Árpád házi Szt. Margit

február 2. február 25. február-március

Gyertyaszentelő Boldogasszony kommunizmus áldozatainak emléknapja nagyböjt, húsvét

március 15. március 25.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc Gyümölcsoltó Boldogasszony

április 16.

holokauszt áldozatainak emléknapja

május-június június 4. június

pünkösd nemzeti összetartozás napja Te Deum

10. A Pedagógiai programmal kapcsolatos intézkedések 10.1. A Pedagógiai program bevezetése Az intézmény első ízben 2004/2005-ös tanévben szervezi meg nevelő és oktató munkáját e Pedagógiai program alapján az iskola 7. és 9. évfolyamon, majd ezt követően felmenő rendszerben kerül bevezetésre. Ennek a pedagógiai programnak az érvényességi ideje nyolc tanévre szólt. Az intézményben történt struktúraváltás, illetve a törvényi változások miatt a 2007/2008-as tanévben a dokumentumot tantestületünk átdolgozta. Az új pedagógiai program bevezetésére a 2008/2009-es tanévben kerül sor. A TÁMOP 3.1.4. pályázati program, a Kompetencia alapú oktatás bevezetése fenntarthatósága miatt a dokumentumot a tantestület átdolgozta. Az új pedagógiai program bevezetésére a 2010/2011-es tanévben kerül sor.

10.2. A Pedagógiai program módosításának módja A tárgyi programok, helyi tantervek módosítása az érintett munkaközösség határozatával történik. Amennyiben a módosítás a pedagógiai program egyéb fejezeteit változatlanul hagyja, a munkaközösség-vezetőnek ezt a módosítást az igazgató elé kell terjesztenie (pl. éves munkaterv formájában). A változtatás akkor emelkedik érvényerőre, ha a munkaközösség-vezető azt írásban is rögzítetten csatolja a régi program mellé, a változtatás mellett feltüntetetve az indoklást is.

68


10.2.1. A módosítási javaslatot tehet: • az iskola igazgatója; • a nevelőtestület bármely tagja; • a nevelők szakmai munkaközösségei; • az iskola fenntartója. • A pedagógiai program módosítását a nevelőtestület fogadja el, és az a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé.

10.2.2. A módosítás lehetséges indokai: • • • • •

A törvényi előírások változása Az iskolafenntartó írásbeli kérelme A szülői szervezet (SZSBT) írásbeli kérelme A diákönkormányzat (DÖK) írásbeli kérelme A munkaközösségek írásbeli kérelme

10.3. A pedagógiai program felülvizsgálata A pedagógiai programban megfogalmazott célok és feladatok megvalósulását a nevelőtestület folyamatosan vizsgálja az alábbiak szerint: • tanév végén minden tantárgyból fel kell mérni, hogy a helyi tanterv szerinti oktatásban részt vevő tanulók az előírt tantervi követelményeket milyen szinten teljesítik; • az igazgató a szakmai munkaközösségekkel folytatott megbeszélés és a munkaközösség-vezetők írásbeli beszámolója alapján év végi beszámolójában értékeli a pedagógiai program megvalósulását.

10.4. A pedagógiai program nyilvánossá tétele A nevelési, illetve pedagógiai programot nyilvánosságra kell hozni a 44.§/ 2. és 45.§/3 pontjának értelmében. A pedagógiai program 1-1 példánya hozzáférhető az iskola fenntartójánál, intézmény vezetőjénél, az irattárban, továbbá hozzáférhető az Intézmény honlapján.

69


11. Záró rendelkezések A pedagógiai program elfogadása és jóváhagyása Jelen pedagógiai programot a DÖK 2010. augusztus 23-án megvitatta, és egyetértett a programmal. Kelt: Szeged, 2010. augusztus 23. ................................................ DÖK vezetője

Jelen pedagógiai programot a SZSBT 2010. augusztus 23-án megvitatta, és egyetértett a programmal. Kelt: Szeged, 2010. augusztus 23. ................................................ SZSBT képviselője

Az Intézmény nevelőtestülete 2010. augusztus 23-én elfogadta a Pedagógiai Programot. Kelt: Szeged, 2010. augusztus 23. ................................................ a tantestület képviseletében

A pedagógiai program az elfogadásról készült jegyzőkönyvet is tartalmazza. A pedagógiai program időbeli hatálya: 2010. szeptember elsejétől érvényes.

A Pedagógiai programot az intézmény számára a fenntartó jóváhagyta. Kelt: Budapest, 2010. augusztus 30. ................................................ tartományfőnök

P.H.

70


12. Mellékletek MELLÉKLETEK 1. SZ. MELLÉKLET: GIMNÁZIUM HELYI TANTERVE 2. SZ. MELLÉKLET: SZAKKÖZÉPISKOLA HELYI TANTERVE 3. SZ. MELLÉKLET: ALAPFOKÚ MŰVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY HELYI TANTERVE 4. SZ. MELLÉKLET: A KOLLÉGIUM NEVELÉSI TERVE 5. SZ. MELLÉKLET: MIINŐSÉGIRÁNYÍTÁSI PROGRAM 6. SZ. MELLÉKLET: A NEVELÉST, OKTATÁST SEGÍTŐ FELSZERELÉSEK JEGYZÉKE 6. SZ. MELLÉKLET: JEGYZŐKÖNYVEK A PEDAGÓGIAI PROGRAM ELFOGADÁSÁRÓL 7. SZ. MELLÉKLET: ESÉLYEGYENLŐSÉGI TERV 8. SZ. MELLÉKLET: IKT FEJLESZTÉSI STRATÉGIAI TERV 9. SZ. MELLÉKLET: AZ INTÉZMÉNY ÉVES MUNKATERVE 10. SZ. MELLÉKLET: A GIMNÁZIUM TÁMOP 3.1.4-ES PROJEKTBEN VÁLLALT NEVELÉSI-OKTATÁSI KÖTELEZETTSÉGEI

71

A Dugonics András Piarista Gimnázium, Szakközépiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény PEDAGÓGIAI PROGRAMJA PIETAS ET LITTERAE

Recommend Documents