KEIRDI Kutatási Szolgáltatás Design: RIQ & Lead modell. Interdiszciplináris kutatói teamek felkészítése a nemzetközi programokban való részvételre az alapkutatás és a célzott alapkutatás területén TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005
Képzési tanácsadás
A duális képzés gyakorlati fejlesztése (tanulmány) 2015.
TÁMOP-4.2.2.D-15/1/KONV-2015-0005
Képzési tanácsadó
A duális képzés gyakorlati fejlesztése (tanulmány)
Készítette: Humanitas Socialis Kft.
…..………………. Boncsér Zoltán István ügyvezető
Tartalom I.
A duális képzés gyakorlati fejlesztése ................................................................................. 1 1.
Bevezetés ........................................................................................................................ 1
2.
Elvárások és vállalások .................................................................................................... 2
II.
A magyarországi bevezetést megalapozó német modell ................................................... 3
III.
Duális képzés Magyarországon ....................................................................................... 5
1.
Történelmi előzmények és tapasztalatok ....................................................................... 5
2.
Duális képzés újra, kiterjesztve a felsőoktatásra is ......................................................... 7
IV.
A hazai duális képzés szabályozása és jellemzői ............................................................. 8
V.
Az intézmények és a vállalatok közötti szerződéses viszony jellemzői ............................ 10
VI.
A hallgatói munkaszerződés főbb előírásai, .................................................................. 14
VII.
A duális képzéssel kapcsolatos dilemmák és a szervezés eddigi tapasztalatai ............. 15
I.
A duális képzés gyakorlati fejlesztése
1. Bevezetés A duális képzések iránti igény Magyarországon a szakképzett munkaerő „eltűnésének” következtében került előtérbe az utóbbi években. A 2010-ben megfogalmazott kormányzati célok két fontos eleme említhető meg előzményként. Az egyik a „munkaalapú gazdaság” megteremtése, a másik az „értéktelen diplomák” kibocsátásának megfékezése. Véleményem szerint a magyar társadalomban és gazdaságban végbemenő folyamatok csak részben támasztják alá ezeket a törekvéseket. Egyrészről a szakképzett munkaerő hiányának okai nem csak az oktatás területén keresendők (lásd kivándorlás, születésszám csökkenése stb.), másrészről a felsőoktatásban szerzett végzettségek használhatóságáról is megoszlanak a vélemények (alacsony munkanélküliségi ráta a diplomások között, EU-s szinten kimutatható, kiugróan magas jövedelemtöbblet a diplomások javára stb.). A szakmai képzések reformjára mindenesetre szükség van, és ezt az érintettek is elismerik, akár a középfokú szakképzésről, akár a felsőoktatásról beszélünk. Palkovics államtitkár úr az alábbiakban foglalta össze a jelenlegi képzés hiányosságait1: • A hazai ipar szereplői – közülük is legerőteljesebben a járműipari vállalatok – kifejezetten igénylik a gyakorlatorientált képzésből kikerülő szakembereket. • Európa más országaiban (Németország, Hollandia stb.) az ún. kooperatív (vagy a német terminológia szerint itthon az utóbbi időben használt „duális”) képzés kifejezetten sikeresnek bizonyult. • A jelenlegi kétlépcsős képzés annak struktúrája miatt nem kínál elegendő lehetőséget a gyakorlati képzésre (különösen igaz ez az egyetemi BSc képzésben résztvevők esetén). • A felsőoktatásban nagyon alacsony az ipari gyakorlattal rendelkező oktatók száma (ellentétben pl. Németországgal, ahol a kiemelkedő ipari karrier után/mellett a felsőoktatási tevékenység teljesen elfogadott és reális alternatíva). • Hasonlóan problémás az intézményekben a vállalatok által – a jól megalapozott szakmai tudás mellett – megkövetelt ún. soft skillek (vezetési képesség, együttműködési készség, vállalati kultúra stb.) megszerzése.
1
http://docplayer.hu/5766116-A-dualis-kepzes-bevezetese-a-felsooktatasban-dr-palkovicslaszlofelsooktatasert-felelos-allamtitkar.html (Letöltve: 2015.11.09.)
1
2. Elvárások és vállalások2 A minisztérium által készíttetett háttéranyagok alapján összegezhető, hogy milyen igényekkel jelentkeznek a munkaadók, főként az ipar területéről. Legfontosabb elvárás az elméleti és gyakorlati képzés szinkronba hozása. Megfogalmazásuk szerint az akadémiai félévekben megszerzett erős elméleti alapozást azonnal gyakorlati alkalmazássá kell konvertálni, és ehhez szükségesek olyan partnervállalatok, melyek ezt biztosítani tudják. A következő, mindenképpen megalapozottnak mondható elvárás a képzés időtartamának csökkentése maximum hat félévre úgy, hogy az elvégzett munkamennyiség egyezzen meg a normál BSc képzésével, magyarul ne sérüljön a most is elvárt 210 kredit. Ez úgy kivitelezhető, hogy az elméleti képzést újragondolva, az úgynevezett „töltelék” tárgyak számát csökkenteni, a kreditszámokat pedig növelni kellene. Erre nagyon megérett már a tantervi hálók jelentős része, ahogy ezt minden velük dolgozó alá tudja támasztani. A reálgazdaság szereplői szerint az adott diszciplínára vonatkozó szakmai tananyag mellett nagy szükség van arra, hogy a hallgatók a vállalatok számára fontos, az ott elmélyítendő képességekre és készségekre vonatkozó elméleti tudást is szerezzék meg, és az adott szakterület aktuális ismereteinek megfelelő képzésben részesüljenek. Ez alátámasztja az előbbiekben a tantervi hálókkal kapcsolatban leírtakat kiegészítve azzal, hogy a tananyag modernizálása sem halasztható tovább. A naprakészség egyik záloga lehet a felsőoktatásban oktatók és a gyakorlati helyek átjárhatóságának növelése. A képzésbe be kell vonni az adott terület kiemelkedő szakembereit, és a felsőoktatásban főállásban oktatókat is meg kell ismertetni a gyakorlattal. Ahhoz, hogy ez a folyamat elinduljon, mindkét oldalnak engednie kell az elmúlt évtizedekben kialakított és meglehetősen merev álláspontjából. A gyakorlati helyekért folytatott harc során megtapasztaltuk, hogy a vállalatok jelentős része nem akar foglalkozni fiatalokkal, mert „erőforrást kötnek le, és semmire sem jók”. A másik oldalnak is vannak teendői. Konferenciák háttérbeszélgetésein szoktam feltenni a kérdést: Jelentkezzen, aki csinálta valaha azt, amit tanít! Többnyire nagy csend és somfordálás következett. Az ipar egy része, főleg a multinacionális vállalatok és a közepes és nagyvállalatok rádöbbentek, hogy a beszerezhetetlen munkaerőnél jobb a kínálkozó, de még csiszolandó gyakornok, így a kamarákon keresztül megtették az első lépéseket a duális képzés felfuttatására. Először is deklarálták egyértelmű és hosszú távú elkötelezettségüket ezen képzési forma mellett, valamint vállalták, hogy a képzés egyetemen/főiskolán folyó részéhez az ipari partnerek biztosítják a szükséges szakmai támogatást. Azért valljuk be, hogy ez a nagy lendület leginkább a műszaki és reálterületeket hallgató fiatalok és oktatóik számára jelent egyelőre széles körben elérhető lehetőséget. A többi területen is van némi mozgolódás, de nem átütő még a siker. Az ipari résztvevők feltételként szabták, hogy a hallgatók kiválasztási folyamata a gazdasági partnernél történjen (már 17 éves kortól, az érettségi előtt), és csak az
2
http://www.kormany.hu/hu/dok#!DocumentSearch (Letöltve: 2015.11.08.)
2
általuk kiválasztott hallgatók felvételizzenek a duális intézménybe (kétszeres szűrő). A kiválasztottak jól járnak, mert a gyakorlati félévek során az ipari partner biztosítja a képzéshez szükséges legmagasabb szintű feltételeket, melyeket a biztonság kedvéért az állam is ellenőriz, és folyamatosan vizsgálja, hogy a vállalat megfelel-e az oktatási intézmény, ill. az akkreditációs testület követelményeinek. A képzés melletti érvek a társadalmi hasznosságot is érintik, hiszen a képzésben részt vevő hallgatók tudása a vállalatoknál csiszolódik, ezért alkalmazásuk esetén minden bizonnyal kielégíti az ott támasztott igényeket. Ennek köszönhetően a képzés társadalmi megtérülése lényegesen gyorsabb, a hallgató folyamatosan, a képzés előrehaladtával párhuzamosan termelő, hasznos állampolgárrá érik. Mindemellett, a vállalati részvétel miatt, lényegesen olcsóbbá válik a képzés a társadalom egésze számára. Mivel a vállalatok közvetlen érintettjei a technológiai változásoknak és az árupiaci mozgásoknak, ezek hatása a duális képzésben is megjelenik, mely ennek következtében lényegesen gyorsabban reagál a munkaerő-piaci elvárásokra, mint a hagyományos képzés. Áttételes hatása viszont van a felsőoktatás nem duális képzésben tanuló hallgatóira is, így az intézmények a duális képzés mellett jobb színvonalon tudják kielégíteni az abban nem résztvevő vállalatok igényeit is.
II.
A magyarországi bevezetést megalapozó német modell3
A németországi duális képzés elindításának fő kezdeményezője és motorja a Daimler-Benz és a Bosch voltak 1970-ben. Meghatározó volt, hogy mindkét vállalat munkaerőhiánnyal küzdött, melynek legfőbb okát a képzetlenségben látták, és hatékonysági kérdésként kezelték a betanítási idők termelékenységcsökkentő hatását. Összesítsük az általuk megfogalmazott érveket az új oktatási szisztéma bevezetése mellet: • Alternatív oktatási forma, amely mind a hallgatók, mind a vállalatok számára attraktív. • A felsőoktatási intézményben eltöltött idő csökkentése úgy, hogy a munkamennyiség nő. • A munkaadók kívánságának megfelelően alakítható, rugalmas képzési forma, amely rövid időn belül képes reagálni a munkaerő-piaci hatásokra. • A vállalatok és a felsőoktatási intézmények tudásának egyesítése hatékonyabb és magasabb szintű képzést eredményez. • A folyamatosan emelkedő felsőoktatási költségek megoszlanak az állam és a vállalatok között.
3
http://www.dhbw-stuttgart.de/zielgruppen/presse/zahlen-daten-fakten/historie/ (Letöltve: 2015.11.10.)
3
A modell a feladatokat három fő területre osztja. Minden területen mást ad a felsőoktatási intézmény és mást a vállalat. Az első terület a tárgyi tudás, melyből az egyetem az elméleti, a vállalat a gyakorlati ismereteket biztosítja. A második terület a módszertan, ahol a felsőoktatás biztosítja a kutatási, matematikai hátteret a vállalati projektmunkához. A harmadik terület a szociális készségek fejlesztése. Az egyetemi prezentációs technikákat a vállalatok kiegészítik tárgyalástechnikai ismeretekkel. Ennek a három területnek az eredője lesz a hallgatók által megszerzett professzionális tudás és képesítés. A számok tükrében a baden-württembergi kooperatív képzés meglehetősen impozáns eredményeket produkált. 1974-ben megalapították a “Berufsakademie Baden-Württemberg (BA)” elnevezésű egyetemet, mely a duális képzés bázisintézménye lett. A képzés strukturális kialakítása 1982-re befejeződött, az egyetem ekkor nyolc intézettel működött, a hallgatói létszám és a partnervállalatok száma folyamatosan emelkedett. 1989-re 4.000 partnervállalat az intézmény több mint 10.000 hallgatóját fogadta. 2006-tól a bolognai rendszernek megfelelően átszervezték a képzést BS struktúrába, majd 2009-ben az intézményt hivatalosan is átnevezték. Az új név: “Duale Hochschule Baden-Württemberg (DHBW)” lett. Lehet, hogy nem a bolognai rendszerrel van baj, ahogy nálunk sok mindent arra fognak az érintettek, mert ekkor az egyetem a 25.000 hallgatóját 10.000 akkreditált partnerintézménnyel együtt képezte. Jelenleg a képzés 20 akkreditált intenzív duális programmal fut üzleti, mérnöki és szociális területen. 2.000 olyan aktív vállalati partner van, amely hallgatói szerződéssel rendelkezik (nem jellemző a vállalatok mérete, széles a skála a piacvezetőktől a kisvállalatokig). A stuttgarti intézetnek 6.800 kiválasztott és felvételizett hallgatója van (2009-ben 2.500 hallgató kezdte meg a tanulmányait). Az oktatói kar tükrözi a vállalatok aktív részvételét. 150 főállású és 1.800 külső, részállású vagy óraadó oktató dolgozik az intézetben. Néhányan emlékszünk még arra, amikor a magyar felsőoktatásban is jelentős számban oktattak külsősök, főként szakmai tárgyakat. Talán érdemes lett volna megtartani őket. A hallgatók számára kedvező szerződési feltétel, hogy elkötelezettség csak a 3 év vállalati ösztöndíj alatt van. A lemorzsolódás 5-10% között mozog, ami a más jellegű képzésesek átlagosan 30%-os adatához képest nagyon jó mutató. Az elkötelezettség a tanulmányi idő hosszában is megmutatkozik, a hallgatók átlagos tanulmányi ideje csak kismértékben haladja meg a 6 szemesztert. Az oktatás kis létszámú, 25 fős csoportokban folyik, melyek a teljes képzés alatt együtt maradnak. A mintatanterv nem rugalmas, meghatározott tárgyakkal kell haladni, a szabadon választható tárgyak száma csekély. Minden hallgatónak részt kell vennie külföldi szemeszteren, mely lehet vállalati és egyetemi szervezésű, az oktatás tartalmát egyeztetik a fogadó intézménnyel. A képzés szigorú minőségi ellenőrzés mellett zajlik, a résztvevő vállalatok folyamatos minőségi auditálása mellett. Az oktatói kar szintén válogatott, a résztvevő oktatók erős elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek. A vállalati szakemberek részvétele a felsőoktatási 4
modulokban mindennapos. Ennek egyik hozadéka, bár intézményesített formája is adott, hogy a vállalatok közvetlenül elérik a képzésben résztvevő hallgatókat. A legfontosabb mutató a végzett hallgatók alkalmazási aránya, mely 85-90% között mozog. A vállalati visszajelzések alapján a duális formában végzett hallgatók vállalaton belüli minősítése lényegesen jobb, mint a normál képzésben diplomát szerzőké.
III.
Duális képzés Magyarországon
1. Történelmi előzmények és tapasztalatok4 A duális képzés gyökerei a magyar ipartörténet kezdetétől jelen vannak, hol erőteljesebben, hol kevésbé. A szakember-utánpótlás mindig problematikus volt. A dualizmus kori magyar szakképzés nemcsak az intézményes, modern szakoktatás kezdetét jelentette, hanem számos elemében egyértelműen párhuzamba állítható a mai folyamatokkal, így például a német duális szakképzés átvételére tett kísérlettel is. A szakképzés jó ideig a céhek keretei között megvalósuló iparos- és kereskedőtanoncok oktatását jelentette. Az ipari forradalom után a céhes termelési forma eltűnt, és gépesített gyárak és üzemek jelentek meg, melyek más tudást és munkamorált igényeltek, és ennek megfelelően az oktatásnak is át kellett alakulnia. Európa fejlett régióiban ez a folyamat már korábban lezajlott. Magyarországon a kiegyezés után indult el a gyors gazdasági növekedés, melyet megpróbált követni az oktatási rendszer modernizálása. Alapját a kötelező népiskolai oktatás bevezetése jelentette, de a középfokú szakoktatás jelentősebb iskolaalapítási hulláma csak az 1890-es évekre tehető. A periféria országai, így Magyarország is törekedett arra, hogy hátrányát ledolgozza a fejlettebb régiókkal szemben. Ennek a folyamatnak elsődleges eszközei voltak a gazdaság modernizációja és a mai napig befejezetlennek tűnő oktatási reformok sora. Jellemzően másolták az eszközöket, mintákat és bevált modelleket. Ahhoz, hogy ezek a modellek jól működjenek, elengedhetetlen feltétel volt, hogy a helyi viszonyokra adaptálják őket, figyelembe vegyék az adott ország, régió sajátosságait. Az 1870-es évek elején megkezdődött a megfelelő minták felkutatása a megújítani kívánt magyar szakképzés számára. A szakemberek Európa fejlett területeinek iparát és oktatását tanulmányozták, hogy megtalálják azokat a mintákat, amelyek a magyar viszonyokra leginkább átültethetőek lesznek. A történelmi hagyományoknak, a gazdasági és kulturális kapcsolatoknak és a földrajzi közelségnek is köszönhetően elsősorban a német, illetve az osztrák szakképzési rendszer jelentette a közvetlen modellt a modern magyar szakoktatás számára.
4
http://www.academia.edu/9822533/A_du%C3%A1lis_szakk%C3%A9pz%C3%A9s_m%C3%BAltja_Magyarorsz% C3%A1gon._Jegyzet_az_%C3%A1talakul%C3%B3_szakk%C3%A9pz%C3%A9shez (Letöltve: 2015.11.10.)
5
Ha megvizsgáljuk a legkorábban létrejött szakiskolák épületeit, láthatjuk, hogy a műhelyeket többnyire az épület fő szárnyától elválasztva, sok esetben utólag alakították ki. Az építészeti megoldás is mutatja az osztrák és német területekre jellemző duális szakképzési rendszer átvételét. Ennek a képzésnek a sajátossága, hogy az iskola kereteiben a tanulók csak elméleti oktatásban (általános elméleti tantárgyak, pl. a számtan és mértan, valamint szakmai tantárgyak, mint leírógéptan vagy számvitel) részesülnek. A gyakorlati képzést nagyobb gyárakhoz, üzemekhez, nevesebb mesterekhez szervezik ki, tehát az iskolának nem szükséges műhelyeket kialakítania. Ez a paradigma csak 1896-ig tartotta magát, mivel a szakképzést több oldalról is kritizálták. A kormányzat központosító törekvéseinek részeként az iskolákat államosították, egységes működési és szervezeti szabályzatot bocsátottak ki, amely már az iskola feladatának tekintette a műhelyoktatás lebonyolítását is. Az akkor regnáló iparoktatási főigazgató szerint a műhelyoktatás iskolán kívüli megszervezése csak az iparilag fejlett országokban volt lehetséges, de Magyarország esetében erről nem beszélhettünk. A kisiparosok és kisebb üzemek a legtöbb esetben nem rendelkeztek olyan fejlett gépparkkal, illetve megfelelő szakismerettel, hogy a leendő szakmunkásokat kielégítően kiképezzék, a különböző szakiskolákban és gyakorlati helyeken rendkívül eltérő színvonalon oktattak, a végzett diákok tudásának munkapiaci értéke közel sem volt egységes, és ezt a piaci szereplők gyakran kritizálták. Minderre központilag meghatározott új tanterv és az iskolán belül megvalósuló gyakorlati képzés volt a válasz. A szakiskolai képzést, a hazai sajátosságokat figyelembe véve, elsősorban francia és belga területeken bevett gyakorlat szerint szervezték át. Ettől kezdve a gyakorlati oktatásért az iskola lett a felelős. A képzés minősége kevésbé volt kitéve a helyi viszonyoknak, mint 1896 előtt. Jellemzően szakiskolát kétféle céllal hoztak létre: vagy az adott terület, régió gazdaságát és iparát akarták az alapítással fellendíteni, vagy a már meglévő ipar szakemberigényének kielégítése és a gazdaság fejlesztése volt a cél. A második esetben fennmaradhatott volna a középfokú szakképző intézményeknél a duális képzési modell, de a kormányzati egységesítő, normalizáló törekvések ezt nem támogatták. A helybeli ipari körök azonban az iskolák életére továbbra is hatással voltak. Az iskola felügyelő bizottságának továbbra is aktív tagjai voltak a város kereskedelmi és iparkamarájának küldöttei és jelentősebb gyárigazgatói, illetve nevesebb mesterei. Az iskolai gyakorlati oktatáshoz is aktívan hozzájárultak, biztosították a szükséges taneszközöket, rendszeresen szerveztek üzem- és gyárlátogatásokat a diákoknak. A helyi piaci szereplők szerepvállalása az új intézmények létesítésénél is tetten volt érhető. A századfordulót követően a hazai szakképzés modernizációját érintő viták visszatérő kérdése maradt a gyakorlati oktatás: a műhelygyakorlati óraszámok növelése, illetve lehetőség szerint a gyárosok, az iparosok intenzívebb bevonása a képzésbe. A szakiskolában végzetteket gyakran érte a vád, hogy hiába szereztek nagy mennyiségű elméleti tudást, a gyakorlati ismereteik hiányosak voltak. Az 1904-1905-ös magyar szakoktatási reform alapvetően a gyakorlati óraszámok növelését célozta az ipari szakiskolákban és felső ipariskolákban. 6
Egy 1904-es miniszteri jelentés több száz oldalon keresztül részletezte, hogy a reformot követően a magyar szakoktatáson belüli gyakorlati képzés aránya túlszárnyalta a többi európai országét. A szöveg szerint a gyakorlati képzés a modern szakképzés egyik legfőbb ismérve, arányának nagymértékű megnövelésével a magyar szakképzés egyike lehet a legjobbaknak Európában. A gyakorlati óraszámok növekedésével azonban a középfokú iparoktatás bizonyos tekintetben még jobban zsákutcába vezette résztvevőit. Az általános elméleti órák hiányában az itt végzett diákoknak nem nyílt lehetőségük magasabb (műszaki) tanulmányok folytatására, ezzel a társadalmi mobilitás lehetőségét egy adott szint felett megakadályozta. Nagyobb gyárak és vállalatok esetében a századfordulót követően is előfordult Magyarországon, hogy saját fenntartású tanonciskolákat működtettek, és maguk oldották meg a számukra szükséges munkaerő képzését, mint pl. a Ganz-Danubius gépgyár. De volt ellenpélda is, a győri Vagon- és Gépgyár, mely a várostól várta el, hogy megfelelő szakképző intézményt működtessen, és ehhez jelentős összeggel járult hozzá. Jellemzően az egyes vállalatok által finanszírozott szakiskolák az adott gyár speciális képzési igényeit szolgálták ki, az állami iskoláknak egy szélesebb körben felhasználható, általánosabb szaktudást kellett biztosítaniuk, hiszen többféle igényt kívántak kielégíteni. Megállapíthatjuk, hogy ebben az időszakban is sokszínű és összetett kérdés volt a szakképzés, a térben és időben eltérő igényekre eltérő válaszok születtek. A XIX. század végi magyar gazdasági viszonyok között a modern szaktudás közvetítésére életre hívott szakiskolák esetében a duális szakképzési modell nem volt eredményes, differenciált alkalmazását pedig nem tekintették lehetséges megoldásnak. A korabeli szakemberek, szakpolitikusok egy másik utat választottak, amely képzési rendszer ugyancsak számos buktatót rejtett magában, de adott viszonyok között jóval eredményesebbnek bizonyult.
2. Duális képzés újra, kiterjesztve a felsőoktatásra is5 Magyarországon 2010 után került terítékre a duális képzés bevezetésének igénye, ezúttal a kamarák és a kormány támogatásával. A felsőoktatásban a szakindítást a Mercedes-Benz Manufacturing Hungary kezdeményezte Kecskeméten, miután megkezdték a gépkocsiösszeszerelést. A duális képzés a Kecskeméti Főiskolán indult először járműmérnöki alapszakon 2012 szeptemberében 25 fővel. Ez a képzés alapozta meg az Nftv. 2014. évi júliusi módosítását, melyben lefektették az új felsőoktatási képzési forma helyét és szerepét. A törvény létrehozta a Duális Képzési Tanácsot, amelynek feladata, hogy a duális képzés minőségbiztosítása révén hozzájáruljon a minőség- és teljesítményelvű felsőoktatás kialakításához. A képzési helyek kibővültek a Széchenyi István Egyetemmel, a Miskolci
5
http://hvg.hu/itthon/20150128_Hangos_a_gephazzaj_a_dualis_kepzesben (Letöltve: 2015.11.10.)
7
Egyetemmel és a Nyugat-magyarországi Egyetem zalaegerszegi mechatronikai képzésével. 2015-től további intézmények csatlakoztak. A Duális Képzési Tanács 21 felsőoktatási intézmény 79 alapképzési szakra benyújtott kérelmét fogadta el 2015. január 26-i ülésén, így a felvételizők ezekre a szakokra február 15-ig már duális képzési formában is jelentkezhettek. 2015 szeptemberétől valamivel kevesebb, mint 800 hallgató kezdhette meg tanulmányait duális felsőoktatási képzéseken. A kormányzati tervek szerint, ahogy azt a Fokozatváltás a felsőoktatásban c. felsőoktatási stratégiában olvashatjuk, a cél az, hogy a duális formájú alapképzéseken a résztvevők aránya 2020-ig a kiválasztott képzési területeken 8 százalék legyen az első éveseknél.
IV.
A hazai duális képzés szabályozása és jellemzői6
A duális képzés definícióját a 2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról 108. § 1.a. bekezdése tartalmazza. Ennek megfelelően: „duális képzés: a műszaki, informatika, agrár, természettudomány vagy gazdaságtudományok képzési területen indított gyakorlatigényes alapképzési szakon, illetve e képzési területhez tartozó mesterképzési szakon folytatott képzés azon formája, amelyben a szak - képzési és kimeneti követelményeknek megfelelően meghatározott, teljes idejű, a képzési időszakra, a képzés módszereire, a tanórára, a megszerzett tudás értékelésére egyedi rendelkezéseket tartalmazó - tanterve szerint a gyakorlati képzés a Duális Képzési Tanács által meghatározott keretek között, minősített szervezetnél folyik;” A duális képzés tehát olyan gyakorlatigényes alapképzési szakon folytatott képzés, amelyben a szakmailag minősített vállalatoknál folyó gyakorlati képzések tantervi tartalmuknál, struktúrájuknál és a vállalatoknál töltendő, megnövelt óraszámuknál, valamint a megszerzett munkatapasztalatnál fogva növelik a hallgatók szakmai kompetenciáját, vállalati ismereteit, és erősítik szakmai kultúráját. A duális képzés esetében a közreműködő vállalat előre meghatározott módon a felsőoktatási intézmény tananyagához szorosan illeszkedve, formálisan is oktatja a hallgatókat a képzés során. Ennek eredményeképpen olyan munkaerő kerül ki a felsőoktatásból, amely azonnal, több éves továbbképzés és további anyagi ráfordítás nélkül képes belépni a munka világába. A duális képzések elindításának célja a gyakorlatias képzési modell kiterjesztése, mely
6
2011. évi CCIV. törvény a nemzeti felsőoktatásról és 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
8
megvalósulása esetén gyors és hatékony eszköz lehet a minőségi munkaerő hiányának kezelésére. A képzés hatékonyságának fenntartása érdekében a döntéshozók meghatározták a képzés kereteit és a képzésben résztvevőkre vonatkozó szabályokat. A duális képzést a felsőoktatási intézmények a hagyományos felvételi eljárás keretében hirdetik meg, támaszkodva az együttműködő vállalati bázisra. A hallgató a vállalati gyakorlati időszak idejére munkavégzésre irányuló szerződéses jogviszonyba kerül a vállalattal, melyet egy hallgatói munkaszerződésben rögzítenek. Természetszerűleg mivel a hallgatóknak mindkét intézmény elvárásainak meg kell felelniük, a duális felsőfokú képzés felvételi eljárása két, egymással párhuzamos szakaszból tevődik össze: egyrészt minden felsőoktatásba jelentkezőre vonatkozó állami felvételi eljárásból, és egy vállalati, általában a HR által lebonyolított felvételi szakaszból. A képzés folyamatos minőségi ellenőrzés mellett zajlik, a gyakorlati képzésben résztvevő szervezeteket rendszeresen auditálják. Az érintett oktatók alapos elméleti és több éves gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, a vállalati szakembereket pedig lehetőség szerint bevonják a felsőoktatási modulokba is. Mivel a vállalati gyakorlatok szervezését végző oktatók és mentorok megfelelő elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, képesek a hallgatók szakmai és munkavégzési kultúra terén megvalósuló fejlődését támogatni. Ennek kézzelfogható eredménye az, hogy a résztvevő vállalatok közvetlenül elérik a képzésben résztvevő hallgatókat, válogathatnak közülük, és az együttműködésre alkalmas a hallgatókat már a képzés során integrálhatják a vállalati szervezetbe, kultúrába és folyamatokba. A duális képzés hallhatói a szorgalmi időszakot, melyet a szabályozás intézményi szakasznak nevez, a többi nappali munkarendű hallgatóval együtt végzik abban a felsőoktatási intézményben, ahová a vállalati kiválasztás után tanulmányi eredményük alapján bekerültek. Ezt követően részt vesznek a vállalati szakaszban a szerződött partnernél folyó munkahelyi oktatásban és gyakorlatban. Praktikusan a vállalatnál eltöltött időszak tartalma négy komponensből tevődik össze, melyek a specifikus gyakorlati képzés a vállalkozásnál, a hallgató bevonása konkrét „üzemi” gyakorlati feladatokba, a projektjellegű munka és az önálló munkavégzés képességének megteremtése, valamint a „puha” készségek és munkakultúra megtanítása. A vonatkozó szabály szerint a felsőoktatási intézmény és a duális képzésben résztvevő vállalat vagy intézmény a képzés feladatait és a képzési időt úgy osztja meg, hogy a hallgató által a duális gyakorlatnak helyt adó szervezetnél eltöltött idő elérje az intézményi szakaszok összes idejének legalább 80%-át. Ez az arány a teljes képzési időszakra vonatkozik, azzal a megkötéssel, hogy minden elméleti szakaszt egy gyakorlati szakasznak kell követnie. Konkrét esetben a leírt szabályok messzemenő betartása mellett megengedett, hogy amennyiben a hallgató és a vállalat igényli és meg tud állapodni, további vállalati gyakorlati idő teljesíthető a hallgató tanórákon kívüli idejében a szorgalmi időszak alatt is. Természetesen a tanrend és az intézményi jelenlét emiatt nem csorbulhat. 9
A duális képzés kiemelt célja, hogy a vállalatnál eltöltött gyakorlati idő alatt specifikus szakmai gyakorlati ismereteket és munkavégzési gyakorlatot is szereznek a hallgatók. A vállalati szakaszban eltöltött vállalati gyakorlat és az intézményi szakaszban tanultak között összhangnak kell lennie, mert az elméleti képzést így tudják a hallgatók a vállalatnál gyakorlatba átültetve rögzíteni és begyakorolni. Nagyon fontos, hogy ez a kitétel teljesüljön, hiszen a vállalat és a hallgatók érdeke is az, hogy a munka világa természetes közeggé váljon a résztvevő számára. Összefoglalva a hallgatók úgy fejezik be a képzést, hogy elmondhatják magukról, hogy 1 vagy 2 év gyakorlati tapasztalattal rendelkező, friss diplomás szakemberek, akik egyrészt elsajátították az intézményekben nem oktatott szakmai ismereteket, melyek az adott vállalathoz köthető specifikus szakmai ismeretek, másrészt alkalmasak önálló és csoportos munkavégzésre. Mivel már nem kezdők, munkavégzésük hatékony és eredményes, mindemellett jártasságot szereztek, “szocializálódtak” egy vállalati és munkakultúrában. A hallgatók az elvégzett munkáért megfelelő díjazásban részesülnek, melyet egész évben, a teljes képzési időre vonatkozóan megkapnak. A díjazás a fogadó vállalatot terheli, és a jelenlegi szabályozás értelmében értéke legalább hetente a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) tizenöt százaléka, melyet a vállalat az adott hallgató munkája, esetleges túlórái és az eltelt idő alapján tetszőlegesen növelhet. A vállalatok és a hallgatók érdekeit szem előtt tartva a szabályozást úgy alakították ki, hogy a duális képzési rendszer nyitott legyen. A rendszer hasonlóan működik, mint a próbaidő. A szerződésből kötelezettség nélkül bármikor kiléphet a hallgató és a vállalat is, a munkaszerződés felmondásának vonatkozó törvényi előírásait figyelembe véve.
V.
Az intézmények és a vállalatok közötti szerződéses viszony jellemzői
Jellemzően az intézmények által elkészített „Együttműködési megállapodás” alapján indulnak meg az egyeztetések a további, kötelezően előírt dokumentumok elkészítéséről és a regisztrációs eljárás megindításáról. A szerződések a mindenkori induló tanévre vonatkozó szabályozás alapján készülnek. Elmondható, hogy a duális képzésnek a felsőoktatási szakképzésről és a felsőoktatási képzéshez kapcsolódó szakmai gyakorlat egyes kérdéseiről szóló 230/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdése, valamint 14–18. §-ban foglalt előírásai letisztultak, így a felek korrekt szerződéseket tudnak készíteni. A szerződések kiterjednek a képzést érintő összes területre. Rögzítik, hogy a megállapodás alapvető célja, hogy a hallgatók a leendő szakképzettségüknek megfelelő munkahelyen, munkakörben összekapcsolják az elméleti és a gyakorlati ismereteket, a munkafolyamatok 10
elvégzése során fejlesszék a szakma gyakorlásához szükséges kompetenciáikat, gyakorlati jártasságot szerezzenek a vállalati adminisztrációs és egyéb üzleti folyamatok végrehajtásában. További cél, hogy fejlesszék kommunikációs és együttműködési készségeiket, a munkavégzéssel összefüggő feladatok megoldása során felelős és önreflexív magatartást tanuljanak, illetve fejlesszék a minőségi munkavégzés iránti elkötelezettségüket, innovációs készségeiket. A szerződésben meghatározzák a vállalat által fogadott hallgatói létszámot is. A tapasztalatok szerint gazdászhallgatók esetében a vállalatok meglehetősen visszafogottak. Nagyobb létszámú cégek (1.000 fő felett) sem nagyon vállalnak 3-4 főnél több hallgatót. A szerződés időtartamát az előírások szerint határozott idejű vagy határozatlan idejű formában is meg lehet állapítani. A felek rögzítik a gyakorlati képzés pontos ütemezését, valamint annak tartalmát (tanrend) közösen alakítják ki. A gyakorlat azt mutatja, hogy a fogadó vállalatok óvatosak. Az első megállapodást amolyan próbaként kezelik, és többnyire ragaszkodnak a határozott idejű szerződéshez. Ahhoz, hogy a szerződést tartalommal lehessen megtölteni, szükséges a felvételi eljárás szabályozása is. A vonatkozó rendelet ezt részben meghatározza. A felek megállapodás keretében rendezik az érintett hallgatói kör előzetes jelentkezésének és kiválasztásának módját. Az Együttműködési megállapodásban rögzítik, hogy a procedúra megindításának alapja az, hogy a Szolgáltató/Vállalati Partner a Duális Képzési Tanács elfogadó döntését megkapja. Ezt követően előzetes jelentkezést hirdet mindazok számára, akik a duális képzésben részt kívánnak venni. A meghirdetett duális képzést a vállalat saját honlapján közzéteszi, melyet a felsőoktatási intézmény a honlapjáról közvetlenül elérhetővé tesz. A hirdetménynek minimális tartalmi elemei a szolgáltató/vállalati partner neve, székhelye, a duális képzéssel érintett szakterület rövid bemutatása, a jelentkezés módja és határideje és a kiválasztás során vizsgált szempontok. Ezeket a szempontokat a vállalat határozza meg saját igényeinek megfelelően. A felvételi eljárás lebonyolításának rendje és az eljárásban alkalmazott módszerek a megállapodás részét képezik. A szolgáltató/vállalati partner a jelentkezőkkel az előzetesen megadott elektronikus elérhetőségen keresztül, ennek hiányában postai úton közli a kiválasztás (szóbeli meghallgatás) időpontját. A kiválasztás (szóbeli meghallgatás) során a jelentkező gyakorlati jártassága, szakmai érdeklődése, szakma iránti elkötelezettsége, motivációja mérhető fel. A kiválasztás során felmérik a jelölt alkalmasságát, különös tekintettel verbális és nonverbális kommunikációs képességeire, kezdeményezőképességére, rugalmasságára és nyitottságára. Szakmai ismeretek számonkérése a jelöltek korára való tekintettel nem szerencsés. Az eredményt a fogadó vállalat a megállapodásban rögzített időn belül kiküldi az érintetteknek, és ha a megfelelő pontszámot eléri a jelölt, akkor a rendelet előírásainak megfelelően a felsőoktatási intézmény átsorolja a hallgatót a duális képzésre. Amennyiben a hallgató mégsem vesz részt a képzésben, a duális partner opcionálisan választhat másik hallgatót, de erre kötelezni nem lehet. 11
A megállapodásban rögzíteni kell a felek képzéssel kapcsolatos kötelezettségeit. A Szolgáltató/Vállalati Partner megadja a gyakorlati képzés helyét, valamint az időbeosztással kapcsolatban egyeztetési kötelezettsége van. A gyakorlati képzés időtartama, jelen törvényi állás alapján, 11 hét/félév, összesen 440 óra, évente 22 hét/880 munkaóra. A megállapodás alapján a felek kölcsönösen és folyamatosan tájékoztatják egymást a duális képzésben résztvevő hallgató munkájának értékeléséről, így különösen is a tanulmányi előrehaladásáról, a gyakorlati ismeretekben szerzett jártasságáról és a munkaviszonyból eredő kötelezettségek teljesítéséről. A törvényesség betartásához ki kell kötni a hallgatói hozzájáruló nyilatkozat beszerezését. Annak ellenére, hogy a hallgatóval külön szerződést köt a partnervállalat, a megállapodásban rögzíteni kell, hogy a hallgatót a gyakorlati képzés időtartamára évi 12 hónapra díjazás illeti meg, mely a képzésben töltött idővel arányosan emelkedhet. A díjazás mértéke a képzés indulásakor és ezt követően is legalább hetente a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) 15%-a, ami a képzés folyamán arányosan növekedhet, és az utolsó negyedévben elérheti a képzésben megszerezhető alapfokozattal és szakképzettséggel a Szolgáltató/Vállalati Partnernél pályakezdő munkavállalóként elérhető munkabért. Továbbá rögzíteni kell a megállapodásban még a kifizetés gyakoriságát is, miszerint a díjazást a partner havi rendszerességgel fizeti a hallgatónak. A megállapodásba részletesen bele kell írni a képzéssel kapcsolatos kötelezettségeket annak érdekében, hogy a hallgató a legmagasabb szintű oktatásban és gyakorlati felkészítésben részesüljön. Rögzíteni kell, hogy a Szolgáltató/Vállalati Partner köteles a gyakorlati képzésben résztvevő hallgatóval hallgatói munkaszerződést kötni, mely munkaszerződésnek meg kell felelnie a hallgatók foglalkoztatására vonatkozó mindenkor hatályos jogi előírásoknak, de különösen is a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény VII. Fejezetében, a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 44. §-ban, és a R. 17. és 18. §-ban foglaltaknak. A Partner köteles betartani az oktatási intézménnyel közösen kidolgozott tanrendet, és annak megfelelő szakterületeken foglalkoztatni a hallgatót. A törvényi előírások betartása és a megfelelő munkakörülmények érdekében a Vállalati Partner biztosítja a gyakorlaton való munkavégzéshez szükséges helyet, és a felsőfokú szakképzettséggel betölthető munkakörben foglalkoztatottak részére biztosított munkaeszközöket, munka- és védőruhát, baleset- és munkavédelmi felszereléseket és a munkavédelmi előírások szerinti munkavédelmi oktatást. A hallgató gyakorlati tevékenységét rendszeres szakmai felügyelet és irányítás mellett végzi, melyet a vállalat biztosít. Ezen túl a Partner kötelezettsége a jelenléti és képzési dokumentációt vezetni, továbbá a hallgató által elsajátított szakmai tudást és kompetenciát az egyeztetett formában és tartalmi elvárással írásban értékelni. Ehhez kapcsolódóan a 12
hallgatót mentesítenie kell a munkavégzési kötelezettsége alól azokra a napokra, amelyeken a vizsgakötelezettségének tesz eleget, feltéve, hogy a vizsga időpontját a hallgató legalább egy héttel korábban közölte a szakmai felügyeletét és irányítását ellátó személlyel. A képzés tartalmi egyeztetését követően a duális partner biztosítja, hogy a hallgatók a gyakorlati idő során specifikus szakmai gyakorlati ismereteket és munkavégzési gyakorlatot is szerezzenek, valamint biztosítja, hogy a gyakorlatok szervezésében résztvevő oktatók, mentorok megfelelő elméleti és gyakorlati tapasztalattal rendelkezzenek, illetve képesek legyenek a hallgatók szakmai és munkavégzési kultúra terén megvalósuló fejlődését támogatni. A felsőoktatási intézmény kötelezettségei alapvetően az egyeztetésre és a hallgató színvonalas oktatására vonatkoznak, ami alapfeladatából következik. Az egyeztetések és az esetleges ellenőrzések lebonyolításának érdekében az Együttműködési megállapodásban rögzíteni kell a kapcsolattartók személyét és elérhetőségét. A megállapodások szövegezésénél a leírtak betartásával és az együttműködés minél részletesebb szabályozásával elérhető, hogy a hallgatók duális képzése eredményes legyen. Természetesen ehhez arra is szükség van, hogy a felek komolyan vegyék a szerződésben leírtakat, és az eredeti célt szem előtt tartsák a teljes képzési idő alatt. A vállalatok részéről tapasztalható időnként olyan törekvés, hogy egyes, bizonyos területen jól teljesítő hallgatókat nem „mozgatnak” tovább a rendszerben a képzési tervnek megfelelően. Ilyen esetekben a felsőoktatási intézmény feladata az, hogy felhívja a figyelmet a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésére és arra, hogy a hallgató még nem munkavállalóként dolgozik. A felmerülő problémák másik területe az időmegosztás. A hallgatók és a vállalat részéről is tapasztalható törekvés a magasabb óraszámú foglalkoztatás. Ilyen esetekben részben az intézményi oktatás szenved csorbát, részben a hallgató vállalja túl magát. Ezekre az esetekre különös figyelmet kell fordítani!
13
VI.
A hallgatói munkaszerződés főbb előírásai7,8
A hallgatói munkaszerződésben rögzíteni kell, hogy az duális gyakorlatigényes képzés szakmai gyakorlatán történő munkavégzés céljából jött létre a képzés teljes idejére, melynek keretében a hallgató gyakornokként tevékenykedik a meghatározott munkahelyen. A szerződés tartalmazza a hallgató által megszerezni kívánt végzettség hivatalos megnevezését is. A hallgatói szerződésben is rögzíteni kell, hogy a felsőoktatási intézmény és a duális képzésben részt vevő szakmai gyakorlóhely „osztozik” a képzés feladatain és a képzési időn: a hallgató által a duális gyakorlatnak helyt adó szervezetnél eltöltött idő el kell, hogy érje az intézményi szakaszok összes idejének legalább 80%-át. A szerződés hatálya a hallgató esetében mindig határozott idejű. Amennyiben a duális partner vállalja, opciót köthet ki a hosszabbításra a hallgató érdekében. A munkaszerződések kötelező elemein kívül a vállalat kötelezettséget vállal arra, hogy a hallgató munkabérét az Együttműködési megállapodás szerint kifizeti. Garantálja, hogy a munkahely egészségvédelmi és munkavédelmi szempontból biztonságos, a szakmai gyakorlat a szakképzési programnak, illetve a tantervnek megfelelő. Nem szokványos kitétel a szerződésben, hogy a duális partner a hallgató számára felelősségbiztosítást köt. A rendelet előírja, hogy a hallgatót előzetes és ismétlődő munkaköri orvosi alkalmassági vizsgálatra kell küldeni, ezért ezt is érdemes a szerződésben rögzíteni. A szerződésben a gyakorlóhely megjeleníti az együttműködési megállapodásban leírtakat, úgymint a tanulmányoknak megfelelő szakterületen történő foglalkoztatást, a szakmai gyakorlat folytatásához szükséges hely, eszközök és védőfelszerelés biztosítását, a szakmai gyakorlati tevékenység szakmai felügyeletének és irányításának elvégzését, továbbá a megszerzett szakmai tudás és kompetenciák írásbeli értékelését. A hallgatói kötelezettségvállalás területei az általában megszokottaktól annyiban térnek el, hogy a távolléteket szigorúbb rend szerint kell igazolnia, és az intézményi képzésen hiánytalanul részt kell vennie annak érdekében, hogy a mintatanterv által egy szemeszterre előírt kreditek minimum 90%-át megszerezze. Összességében elmondható, hogy az MT előírásai és a fent leírtak messzemenőkig biztosítják a hallgató képzésének oktatási hátterét. Emellett kényszerítő erővel is hatnak a tanulmányi kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan.
7
2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről http://www.munkajog.hu/rovatok/munkahely/foglalkoztatas-hallgatoi-munkaszerzodessel (Letöltve: 2015.11.08.) 8
14
VII.
A duális képzéssel kapcsolatos dilemmák és a szervezés eddigi tapasztalatai9
Minden felsőoktatási intézmény úgy indul neki a duális képzés megszervezésének, hogy nagy reményeket táplál a hallgatói létszám növekedésével kapcsolatban. Ennek több oka is van. Egyrészt a megkülönböztető versenyelőnybe vetett hit, hogy „kínálni tudunk valami extrát a többiekhez képest”, másrészt kisebb intézményeknél a becserkészett jó nevű duális partner vonzásából adódó multiplikatív hatás, ami megjelenhet a jelentkezők számában. Nekem mindkettővel kapcsolatban vannak kétségeim. Az első csak időleges, a második pedig limitált. A duális képzés remélt előnyeit nyilván az arra jelentkezők is látják. Egyrészt a biztosnak tűnő munkalehetőséget, amit a reménybeli főállás jelenthet a képzés végén, másrészt a folyamatos jövedelmet, melyet a vállalat biztosít számukra a képzés idejére. Ne felejtsük el azonban, hogy a vállalatnak nincs kötelezettsége a továbbfoglakoztatásra, sőt berendezkedhet a folyamatos, olcsó hallgatói munkaerő alkalmazására. A bérezéssel kapcsolatos, hallgatók körében végzett nem reprezentatív felmérésem vegyes képet mutatott, de jelentős többségben voltak azok, akik szerint ennyi pénzt rövidebb idő alatt is meg lehet keresni egyéb munkákkal. Az előírt munkaidő sokuk szerint túl nagy áldozat ennyi pénzért. Kétségtelen, hogy a vállaltok, amennyiben komolyan gondolják a programot, kiválogathatnak maguknak olyan leendő munkavállalókat, akik náluk szocializálódtak, és nem igényelnek további jelentős képzést. Ugyanakkor a végzett hallgató szabadon dönthet, hogy hol helyezkedik el. Nyilván ez eléggé végzettségfüggő, de egy mérnök esetében például egyáltalán nem biztos, hogy a duális képzést biztosító vállalat az egyetlen álláslehetőség. Másik kérdés, hogy mennyire fogja a vállalati partner betartani a közös tantervi előírásokat. Az eddigi reakciók alapján vannak kétségeim. Ha a vállalat mindenkori helyettesítőként tekint a hallgatóra, akkor az eredményesség kétséges. Amennyiben a képzési területek felügyeletére nem fordítanak elég figyelmet, akkor a képzés csak részeredményeket produkálhat. Amennyiben otthagyják a hallgatót egy adott területen, mert ott jól teljesít, akkor megint csak felemás lesz az eredmény. Összefoglalva, nagyon sok múlik a vállalati mentoron és a folyamatos ellenőrzésen. Ennek viszont lehet olyan olvasata is a vállalatok szempontjából, hogy azt mondják, nincs szükségünk arra, hogy állandóan a nyakunkon üljön valaki. Felmondjuk most a szerződést, vagy legalábbis nem kötünk újat. A szervezéssel, partnerszerzéssel kapcsolatos legfontosabb tapasztalatok inkább negatívak, mint reménykeltőek. A kapcsolattartók általában a HR vezetők, akik jellemzően túlterheltek,
9
http://bitport.hu/a-dualis-kepzes-onmagaban-keves-az-udvosseghez (Letöltve: 2015.11.09.)
15
és ezt a feladatot egy újabb tehernek érzik. A személyes kapcsolatok meghatározóak: ha azok nincsenek, a válasz legtöbbször a gondolkodunk rajta és a nem, vérmérséklettől függően. A lehetséges vállalati partnerekkel folytatott beszélgetéseken az alábbi kérdések merültek fel: Miért jó ez nekünk? Mit csináljunk a hallgatóval az első évben? Miért kell folyamatosan fizetni a bérét, miért nem csak időarányosan? Mennyi papírmunka lesz ezzel? Ha mi teszünk szívességet, akkor miért akarnak itt ellenőrizgetni? A kérdéseket lehetne még folytatni. Összességében megállapítható, hogy a duális képzés törvényi és szervezeti keretei adottak. Ezek alapján a képzések (újra) elindultak Magyarországon. Azt, hogy a modell milyen pályát fut be, alapjaiban fogja meghatározni a vállalati szektor hozzáállása. A rendelkezésre álló, nem túl sok tapasztalat alapján azt lehet elmondani, hogy a műszaki területeken és a magas szintű nyelvismeretet igénylő gazdasági képzések esetében nagy valószínűséggel sikeres lesz, a többi képzés vonatkozásában egyelőre nem lehet biztosat mondani, ezek esetében a felfutást a munkaerő-piaci helyzet fogja meghatározni.
16
