2009. FEBRUÁR
4. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM
A doni áttörés hıseire emlékeztünk
A
Magyar Tartalékosok Szövetsége szervezésében idén kilencedik alkalommal kerül sor a doni emléktúrára. A túrán a magyarokon kívül román, német és olasz tartalékosok, hagyományırzık is részt vesznek. Az emléktúra résztvevıi idén községünket is érintették, január 30-án este fél hatkor érkeztek településünkre, ahol a százötven-kétszáz ünneplı dömösi fogadta ıket. A szép ünnepség díszvendége Lırincz Pista bácsi volt, aki maga is megjárta a Don-kanyar poklát. İt és az emléktúra résztvevıit Novák Lajos polgármester köszöntötte ünnepi beszéddel. Alább az ünnepi beszéd teljes szövegét közöljük.
Tisztelt Alezredes Úr! Tisztelt Hagyományırzık! Tisztelt Plébános Úr! Tisztelt Megemlékezık! Itt állunk a múlt század második világháborújában elhunytak emlékmővénél. Emlékezni jöttünk, emlékezni a hısökre, emlékezni az ártatlan áldozatokra. Múlt századot kell mondanunk, de fájdalmas emléke még ma, a 21. évszázadban is él. Máig él, hiszen a háború gyötrelmeit minden család, minden ember, az egész ország viselte. Döbbenetes, hogy már 70 éve történt és döbbenetes, hogy csak hetven éve történt.
1939-ben, egy emberöltıvel ezelıtt kezdıdött az értelmetlen pusztítás, az ırült célok kergetése, az embereknek, a nemzeteknek egymással szembe fordítása. A győlölet ragályos kórja korábban elképzelhetetlenül gyorsan terjedt el az egész világban. Az ırült célokat mindig ırült emberek fogalmazzák. İrültek, akik vezetıkké váltak vagy vezetık, akik ırültekké váltak. A végeredmény, az emberi tragédiák, a szenvedések szempontjából mindegy. Mindegy hogyan került egy politikus olyan helyzetbe, ahol az ı mindenhatófolytatás a 3. oldalon
A tartalomból – Gazdaszemmel – Képviselıtestületi ülés dióhéjban 4. oldal – Gratulálunk 5. oldal – Még egyszer a gazdasági válságról 6. oldal – A dietetikus tanácsai 7. oldal – A Dömös hajó tragikus sorsa – 6. rész 8. oldal – Dömös története folytatásokban 9. oldal – Hitélet 10. oldal
2
Dömösi Élet
2009. február
2009. február
sága uralkodik és ahol nincs más csak az asszonyok, a gyerekek, a katonák, az emberek kiszolgáltatottsága. Kiszolgáltatottság akkor is, ha dicsı szavak kíséretében küldik a katonát idegen földre. Kiszolgáltatottan állt a magyar honvéd is a kecskeméti pályaudvar peronján 1942. június 4-én, amikor Kállay Miklós miniszterelnök a következı szavakkal indította ıket a háborúba, a keleti hadszíntérre: „Magyar Honvédek! Bajtársaim! Alföldi Honfitársaim! Nem a hadra kelt seregtıl búcsúzni jöttünk ide, mert viszont akarunk látni benneteket, mint gyıztes háborúnak visszatérı harcosait és hıseit. Köszönteni jöttünk benneteket, akik elöl járhattok, elöl indulhattok a küzdelembe, melyet folytattok magatokért és mindnyájunkért. És ha én, mint a kormány elnöke és a legfelsıbb honvédelmi tanács elnöke itt vagyok ebben a minıségben, ha valaha, most akarom az országot képviselni, az ország szeretetét, ölelését, csodálatát, elismerését és háláját idehozni elibétek. Kecskemét, a környék, a Duna-Tisza köze magyarjai indulnak az orosz mezıkre, nehogy még egyszer megtörténjen, amiért Kossuth Lajosnak száz évvel ezelıtt ide kellett jönnie és végighordoznia a véres kardot, toborozni a magyart, hogy a betörı orosz ellenség ellen védje meg a hazát. Ma elébe megyünk az ellenségnek, a rombolást ide nem engedjük be, mert a rombolás és a pusztítás átkával szemben ott kell megvívnunk a csatát, mielıtt a mételyt, a fertızést, a teljes megsemmisülést idehozhatnák miközénk.”
Dömösi Élet
Ünnepélyes körülmények, lelkesítı szavak kisérték a 2. magyar hadsereg hadszíntérre vonulását, de ki tudja mi járt a fiúkat féltı anyák, a bátyjukat féltı testvérek, az I. világháborút megjárt apák fejében. A honvéd ment, nem tehetett mást. Gondolkodott, még akkor is, ha a katoná-
nak ez tilos. Gondolkodott, mert honvéd és hazafi volt. Megpróbálta megérteni a megérthetetlent, megérteni azt, miért kell a hont védeni több ezer kilométerre a hazától. Ma már a történészek feladata feldolgozni azt, hogy az ország politikai vezetıi mikor és miben hibáztak a német diktátum, a késıbbi tragédia bekövetkeztéig. A katonai vezetık többé-kevésbé megpróbálták menteni a menthetıt és ellenállni a túlzott német katonai igényeknek. Ugyanakkor teljesíteni a lehetetlent, kiállítani a 2. magyar hadsereget, illetve elegendı és megfelelı kiképzéső haderıt megtartani az ország területén, a haza védelmére. A 2. magyar hadsereg indulólétszáma 207.500 fı volt. Ez a döbbenetesen nagy szám iszonyatossá válik, ha belegondolunk abba, mind mögött egy-egy ember van. Akkor is az lenne, ha
mindenki hazatérhetett volna, de ez sajnos csak keveseknek adatott meg. A „doni poklot” megjárt seregbıl hozzávetılegesen 49-50 ezren estek el, ugyanennyien sebesültek meg és 27-28 ezren kerültek orosz hadifogságba, akik közül úgyszintén sokan ottmaradtak. Itt az emléktáblán 37 név sorakozik, azóta kiderült, hogy a 21 éves Kecskés Gyula is közéjük tartozik, így vele együtt a dömösiek közül harmincan vesztették el az életüket. Nem mindenki a Don-kanyar áldozata, de mindenki az értelmetlen pusztítás áldozata. Tisztelt Lırincz István! 24 órája annak, hogy tudomást szereztem arról, Ön a „doni hısök” köztünk élı képviselıje. Nagy örömmel tölt el, hogy Pista bácsit itt az emléktábla elıtt köszönthetem. Ma mindenki számára világossá vált, hogy tisztele-
tünk nemcsak a tisztességben megélt 87 esztendınek szól, hanem a doni küzdelmes egy esztendınek, illetve annak az öt
3 háborús évnek, amelynek katonaként résztvevıje volt. Örülök, hogy a hír tegnap elérkezett hozzám, köszönöm annak, aki elindította. Pista bácsinak pedig köszönöm azt, hogy elfogadta a meghívásunkat és részt vesz azon a megemlékezésen, amelyhez közülünk Önnek van a legtöbb kötıdése. Kérem, tiszteletünk jeléül fogadja el tılünk a jelenlévı megemlékezık, az önkormányzat képviselıtestülete és Dömös község lakói nevében ezt a néhány szál virágot és engedje meg, hogy az ünnepség végén, amikor a szózatot énekeljük, a doni hısök mellett Pista-bácsira is gondoljunk. Tisztelt Hagyományırzık! Ha az Önök tiszteletre méltó emléktúrája ma nem érkezik Dömösre, talán sohasem, de az biztos, hogy csak késıbb szerzünk tudomást Lırincz Istvánról. A falu lakói nevében már ezért is köszönöm, hogy ebben az esztendıben a Pilist, részint pedig Dömöst választották megemlékezésük helyszínéül. Tiszteletet érdemel az immár 9. éve folytatott emléktúra gondolata. Szép eszme, amely láthatóan sokakat megérint. Köszönjük a szervezı Jásdi Balázsnak a magunk, a dömösi és a doni hısök nevében is. Nagy örömmel látjuk, hogy az alakulat nemzetközivé vált és ilyetén is segíti a háborús kataklizmák emlékének tisztes ápolását. Lett légyen bármelyik nemzetnek bármelyik katonája, a háborús cél igen, de a katona hısiessége soha el nem vitatható.
Dömösi Élet
4
Képviselıtestületi ülés dióhéjban (néhány megjegyzéssel főszerezve)
Gazdaszemmel PÁLMAI JÓZSEF
S
zépen, az ünnepekhez méltóan emlékeztünk meg a Magyar Kultúra Napjáról. Nagyon szépen énekelt a Népdalkör, az Ifjúsági kórus, és szépen zenéltek Székely Árpiék. Énekekkel emlékeztünk a doni és a trianoni áldozatokról, Radnóti és Pilinszky versekkel adóztunk a fasizmus és a kommunizmus emlékének. Életképeket, helyzetdalokat mutattak be a helyi költık, szólt a humor, a komolyság, ez utóbbi az aggasztóan kevés gyermekáldás miatt. Felhangzott magyar nóta Király Sanyi bácsi emlékére, klasszikus énekek mellett szép, autentikus népdalok is megszólaltak a háromórás mősorban – Pilismaróton. Száznál többen voltunk. Helyet foglalt közöttünk Benkovics László polgármester úr is, aki késıbb elmondta, hogy hamarosan a környék legkorszerőbb iskoláját kezdik el építeni. De mi is történt ezidıtájt Dömösön? Még a hónap elejére meghívta a Gazdakör a dömösi rendezési terv készítıit, harmincadikára pedig Novák Lajos polgármester urat, egyeztetési szándékkal. A VÁTI szakemberei jelezték, hogy Novák Lajos 28-ára hívta meg ıket közmeghallgatásra. Ezért okafogyottá vált a vele való külön találkozónk, s a 30-ai találkozót lemondtuk. A tervkészítıknél többek között észrevételeztük, hogy a kertfölötti és a Hosszú-földek beépítésénél célszerőbbnek látszana a 029-esnél kezdeni a házhelykijelölést, hiszen minden közmővezeték közel van, s tölteni sem kell. A 62 oldalnyi szöveghez főzöttek közül csak azt emelném ki, hogy iskola nélkül nem jön ide lakni száz fiatal család. Legalább alsó tagozat legyen, amelyre egy közmővelıdési rendszer épül, amely folyamatos lehetıséget ad minden korosztálynak arra, hogy egyszer végre közösséggé legyen a szétesett falu. Állandó és idıszakos kiállítások számára meg kell szerezni a törökkori malmot. Legyen tájház is, mely a község egykori és mai hajósainak életét is bemutatja más egyebek mellett.
Sajnáltuk, hogy a hatvankét oldalas elemzést csak két tucat ember látta, a 28-ára elkészült tizenöt oldalas kiegészítést már csak a fele. Jó lett volna, ha a szöveges munka sőrítménye bekerült volna a dömösi újságba a grafikával együtt. Mert aki szerdán nem tudott eljönni, megérdemelte volna, hogy az újság egy különszámban errıl szóljon. S amikor ezzel kapcsolatban szót emeltem, fricskát kaptam Novák polgármestertıl, hogy megyei képviselı létemre nem vagyok tisztában néhány dologgal. Igen. Nem tudom elfogadni, hogy a lakosság java nem tájékozott a község jövıképérıl, és ebbe nem szabad beletörıdni. Gyakran elhangzott képviselı és bizottsági tag szájából, hogy „önök javasolnak, mi eldöntjük”, „önök javasolnak, mi majd kijelöljük”. Máshogy szólt volna, hogy megbeszéljük, és döntünk. Én még azt is elképzelhetınek tartanám, hogy „kép-viselı” keres meg tulajdonosokat a község fejlıdése érdekében. Jó lett volna még néhány dolgot közösen átgondolni, megbeszélni, a terveket egy idıre kifüggeszteni még a szakhatóságok bevonása elıtt, beszélni ezekrıl a helyi televízióban. Nem beszélve arról, hogy a kiegészítı anyagot nem kapta meg idıben minden képviselı, a falubeliek meg egyáltalán nem. Igen, polgármester úr nekem, mint megyei képviselınek az a véleményem, hogy kevés volt ez a tájékoztatás egy olyan tervvel kapcsolatban, ami a falu jövıjérıl szól, valami miatt nagyon siettek vele. Még a szakhatósági vélemények elıtt ki kellett volna függeszteni néhány napra. Ez a véleményem. Közel egy esztendeje képviselıt és bizottsági tagok elfogadták javaslatomat, lesz idén Dömösön Magyar Kultúra Napja. Aztán mégsem lett. De lett Pilismaróton, amirıl ismét örömmel fogok beszámolni a megyei Mővelıdési és Oktatási és Sportbizottságban. Köszönet érte a résztvevıknek, a szervezıknek, a vendéglátóknak és Maier-Kránitz László tanár, könyvtáros úr munkájának! „Ez jó mulatság, férfimunka volt!”
2009. február
K
özmeghallgatással egybekötött képviselıtestületi ülésre került sor január 28-án, szerdán, melynek fı napirendi pontja a készülı új településfejlesztési koncepció megvitatása volt. A közmeghallgatáson megjelentek a VÁTI munkatársai, Molnár Csilla és Móricz Anna és mindössze huszonkettı dömösi. A téma horderejét tekintve igazán eljöhettek volna sokkal többen is. SZILÁGYI GÁBOR
A testületi ülésnek öt napirendi pontja volt: 1. A településfejlesztési koncepció munkaközi anyagának ismételt megvitatása – közmeghallgatás Novák Lajos polgármester a VÁTI munkatársai, Molnár Csilla és Móricz Anna segítségével ismertette a készülı településfejlesztési koncepciót, lépésrıllépésre bemutatta a falu egyes részeire vonatkozó fejlesztési elképzeléseket. Zöld László írásos kérelmet nyújtott be, miszerint nyugdíjas lakóparkot kívánna építeni a falu külterületén az ı és családtagjai tulajdonában álló területen. A képviselıtestület elvben támogatta nyugdíjasház illetve lakópark létesítését, de a kiszemelt területet elhelyezkedése miatt nem tartotta megfelelınek, ezért az ottani megvalósítást nem támogatta. Pávai Péter javasolta, hogy a beépíthetı területet növeljék meg egészen a Köves-patakig. A képviselıtestület egyetértett a javaslattal. A vitához többen is hozzászóltak lakosságból, a hozzászólók a teljesség igénye nélkül: Csepi Kálmán, Fabi János, id. Paulusz József, Pálmai József, Somogyi László és Szalay Balázs. A polgármester tájékoztatta a megjelenteket, hogy a településfejlesztési koncepciót elsısorban és legfıképpen a lakosság javaslatai alapján kell megalkotni. A törvény elıírásai szerint egy lakossági elképzelés, javaslat úgy kerülhet bele a településfejlesztési koncepcióba, hogy azt írásban, vagy jelen esetben közmeghallgatáson a képviselıtestület elé terjesztik, amelyik azt megvitatva dönt arról, elfogadja-e a javaslatot, avagy sem.
A képviselıtestület a módosításokkal jóváhagyta a településfejlesztési koncepció legújabb munkaközi anyagát. [Itt szeretném megjegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy „önök javasolnak, mi eldöntjük”, illetve „önök javasolnak, mi majd kijelöljük”. Ez azt jelenti, hogy közösen megvitatjuk, és annak alapján döntünk. Erre való, erre ad lehetıséget a közmeghallgatás. A rendezési tervekkel évek óta vajúdik a falu. Számtalanszor kérték elıdeink, kértük mi is a lakosság véleményét, javaslatait. Nem ez volt az elsı közmeghallgatás ebben a témában sem. Ezen kívül bárki elıtt ott a lehetıség, hogy betekintsen a készülı településfejlesztési koncepcióba, csak be kell fáradnia a Községházára. Tehát akit érdekel, akinek fontos, minden további nélkül megismerheti az anyagot (az a kevés ember, akit érdekelt, itt is volt a közmeghallgatáson – szomorú, hogy csak ilyen kevesen…). Miért sietünk vele? Mert már így is két-három éves késésben vagyunk. Mert enélkül nem lesz fejlıdés Dömösön. Persze, hogy sietünk.] 2. Az önkormányzat 2008. évi költségvetési rendeletének módosítása – A képviselıtestület a pénzügyi és szociális bizottság javaslatára jóváhagyta a novemberi ülésen elnapolt költségvetésmódosítást. 3. Duna-part (04 hrsz.) ingyenes használatba vétele – Dömös Község Önkormányzata évek óta karbantartja a Magyar Állam tulajdonában levı és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt. kezelésében levı Dunapartot, pedig ez nem lenne kötelessége. Ennek oka, hogy a Dömösre látogató turisták megfelelı környezetben sétálhassanak a Duna-parton. Ezért a képviselıtestület kinyilvánította a Duna-part ingyenes használatbavételére vonatkozó szándékát, és felhatalmazta a polgármestert, hogy az erre vonatkozó tárgyalásokat a Magyar Nemzeti Vagyonkezelı Zrt. illetékeseivel lefolytassa. 4. Pappné Pintér Klára körzeti nıvér közalkalmazotti jogviszonyának megszőnése, valamint a körzeti nıvéri pályázat kiírása – Pappné Pintér Klára körzeti nıvér
Dömösi Élet
2009. február január 31-ei hatállyal, indoklás nélkül felmondta közalkalmazotti jogviszonyát. Ezt a képviselıtestület tudomásul vette, és döntött a körzeti nıvéri pályázat sürgıs kiírásáról. 5. Egyebek – Az iskola megszüntetésekor elbocsátott pedagógusok jogi képviselıje ismét beperelte az önkormányzatot. A per elsı fokon folytatódik. – A második világháborúban jelentıs számú menekült lengyel
katonatiszt tartózkodott Dömösön. Felvettük a kapcsolatot a lengyel nagykövetséggel egy esetleges megemlékezés ügyében. – Pálmai József visszatérve a településfejlesztési koncepcióra felvetette, hogy a Gazdakör javaslatait nem vették figyelembe a koncepció készítésekor. A polgármester válaszában rámutatott, hogy a Gazdakör arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egy sor írásos anyagot benyújtson a képviselıtestületnek.
Dömös Község Önkormányzat Képviselı-testülete pályázatot hirdet körzeti nıvéri állás betöltésére Pályázati feltételek: – magyar állampolgárság, – büntetlen elıélet, cselekvıképesség, – felsıfokú vagy középfokú körzeti közösségi szakápolói/OKJ ápolói/körzeti ápolói iskolai végzettség. Pályázat elbírálásánál elınyt jelent: – legalább felhasználói szintő számítógépes ismeret. A pályázathoz csatolni kell: – három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, – iskolai végzettséget, szakképzettséget igazoló okiratok hiteles másolatát, – részletes szakmai önéletrajzot.
5
Gratulálunk! z Áprily Lajos Általános Iskola zenemővészeti ágában ismét nagy esemény történt: díjat adhattunk át legkiemelkedıbb diákunknak, Dányi Balázsnak. 2005-ben a Don Vito pizzéria és a Mátyás Király Mővelıdési Ház, mint alapítók, díjat hoztak létre Zoller Attila gitármővész emlékére, aki Visegrád szülötte. A díjat az a visegrádi zeneiskolában tanuló fiatal kaphatja meg, aki tehetsége és szorgalma által zenetanulmányaiban a legnagyobb fejlıdést éri el egy esztendı alatt. A díj egy arany nyaklánc, melyen a díjra emlékeztetı medál függ. A díj alapítása óta eltelt idıszakban öt növendék érdemelte ki ezt a megtiszteltetést: 2006: Fabi Eszter és Galszter Beáta, 2007: Paulusz Anna, 2008: Fekete Lídia, 2009: Dányi Balázs.
tosság, a szorgalom, a zene szeretete jellemzı. Munkája igényes, bármikor számíthattak rá zenetanárai és az iskola az évek során. Egy újabb dömösi fiatal, aki a zenei pályát választja a zeneiskola hatására. Kívánjuk neki, hogy álmai valóra váljanak! Nagyon sok növendék jár zenét tanulni, majdnem hetvenen vannak, akik hetente négyszer is azzal töltik délutánjaikat, hogy szolfézst, illetve hangszeres zenét tanulnak. A zenetanulás rendszerességre, alaposságra, kitartásra nevel. Megtanítja gyermekeinket arra, hogyan kell megkülönböztetni az értékes zenét a zajtól. Nem beszélve arról, hogy továbbadják az értékszemléletet majd gyermekeiknek is. Ezért is járnak zeneiskolás növendékeink koncertekre, pl. a Zeneakadémiára, a Mővészetek Palotájába, Nagymarosra a Zenei napokra, és zenés színdarabokra is (Kolibri Színház). Ezek a látogatások többnyire töredékébe kerülnek az eredeti költségnek,
Mint látható, a díjazottak közül három dömösi! Nagy érdem ez, hiszen falunkban nemhogy zeneiskola, de még iskola sincs. Ennek ellenére gyermekeink jobbnál- jobb eredményt érnek el mind iskolai, mind zeneiskolai tanulmányaikban. Dányi Balázs második osztályos kora óta tanul hangszeren, elıször furulyán, majd 2006 óta klarinéton. Tanulmányaira a pon-
hiszen számtalan pályázatot írunk-nyerünk többek között erre a célra is. „A zene rendeltetése: belsı világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetőnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet…” (Kodály Zoltán)
PAULUSZNÉ TÓTH ANNA
A
Ellátandó feladatok köre: – egészségügyi program felhasználói szintő használata, – heti egészségbiztosítási pénztári jelentések elküldése, – betegek társadalombiztosítási jogviszonyának interneten történı ellenırzése illetve, – a körzeti nıvéri munkával együtt járó valamennyi adminisztratív feladat. Illetmény: a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII tv. alapján. A pályázat benyújtási határideje: 2009. február 9. A pályázat elbírálásának határideje: a benyújtási határidı lejártát követı 15 napon belül. A pályázat kiírója a pályázat eredménytelenné nyilvánításának jogát fenntartja. A pályázatokat zárt borítékban Dömös Község Önkormányzat Polgármesterének címezve kell benyújtani. Cím: 2027 Dömös, Táncsics u. 2. A borítékra kérjük ráírni: „pályázat körzeti nıvéri állás betöltésére”. Az álláshely 2009. február 15-tıl tölthetı be. A pályázattal kapcsolatosan érdeklıdni lehet Dr. Szabó Attila jegyzınél a (33) 507-060-as telefonszámon. Dömös, 2009. január 29. Dr. Szabó Attila sk. jegyzı
Dömösi Élet
6
2009. február
Még egyszer a gazdasági válságról…
N
em volt szándékom ismételten szót kérni a Dömösi Élet szerkesztıségétıl, hogy a gazdasági válság ügyében megszólalhassak. Nem, mert az a tény, hogy mind a világgazdaság vezetı nagyhatalmai, mind a mi hazánk gazdasága egy, a közgazdaságtanban ikonnak tekintett 1929-33-as gazdasági válságot is meghaladó mértékőnek prognosztizált, mély és hosszas kimenetelő válságba került, és abba még csak befelé halad, ma már a csapból is folyik, talán a dömösi bölcsıdések is tudnak már róla. A válság ténye ma már abszolút közhely, és annak okai is. Hatásainak csökkentésén és elhárításán nálam jobb közgazdászok is fáradoznak, egyelıre – amennyire én látom – nem sok sikerrel. MÁRTON BÉLA Mégis szót kellett kérnem, mert én bizony tisztelem azt a 3040 dömösi polgárt, aki a Dömösi Életet elsısorban nem begyújtásra használja, hanem el is olvassa az itt megjelenı írásokat. Elolvastam ugyanis a Dömösi Életben megjelent polgármesteri „újévi köszöntıt” benne a polgármester úr gazdasági prognózisait… És meg kellett hajtanom a fejem a nagy Simicska elıtt, aki, ugye, azzal gazdagította a XXI. század jogelméletét, hogy közreadta felfedezését: „A hülyeség állampolgári jog”. Simicska úr korszakos mondásához hadd tegyem hozzá, úgy tőnik, nemcsak a hülyeség, a bárgyúság is az. Bizonyára nagyon egyedül fogok maradni ezzel a megállapításommal a faluban, de én úgy gondolnám helyesnek, hogy megalapozatlan állításokat és bárgyú bölcsességeket még egy polgármesteri újévi köszöntıben sem illene tenni. Ugyanis Novák úr – nem szó szerint idézem – nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a válság „közgazdasági eredető” (ez önmagában csak képzavar, bár elég súlyos, ugyanis a válság a gazdaság válsága, a közgazdaság meg egy elvont, társadalomtudományi fogalom). De ennél jóval súlyosabb az, miszerint ı azt állítja a válságról, hogy azt valamiféle világpolitikai játszmák-szándékok hozták létre, így csak ezeket kell kiküszöbölni, s utána már helyrebillen minden. Nincs itt semmi gond, kérem… Nem idıznék el túl sokáig azon, hogy én egy Ho-Shi-Minh tanárképzı diplomájával a zsebemben nem fognék hozzá ahhoz, hogy olyan kérdésekben is véleményt nyilvánítsak, amihez sem elegendı felkészültségem, sem tapasztalatom nincs, ez végül is
Novák úr szíve joga. Ma hazánkban – ebben a kifejezetten demokratikus jogállamban – MINDENKI mindenrıl szabadon és korlátozások nélkül mondhat véleményt. Ha valóban ez Novák úr véleménye a válságról, csak biztatni tudom, nyilatkozgasson csak. De akkor a szerkesztıségnek azt üzenném, inkább talán a hitéleti rovatban kellene az ı közgazdasági jellegő nyilatkozatait elhelyezni. Bármikor vannak olyan jók, mint pl. egy Papp Lajos vers. Ugyanis ez a válság, amibe – ismétlem – mi is még csak „befelé haladunk”, azaz messze vagyunk még a legrosszabbaktól – szemben a mi polgármesterünk minısítı megjegyzéseivel – nem valamiféle idétlenkedı politikusok okozta alkalmi, néhány napos zőrzavar. Ez a válság – Nobel díjas közgazdászokat idézhetnék: – kapitalista gazdaság talán legnagyobb és legmélyebb válsága lesz, és szolid becslések szerint is jó, ha 2015-re kilábolnak belıle a legerısebb, a legnagyobb tartalékokkal, és „jól beágyazott gazdasággal” rendelkezı nyugati államok. Az, aki veszi a fáradságot, és folyamatosan képben tartja magát a válság eseményeirıl – én ezt teszem, mert ez a hivatásom, a negyvenvalahány év alatt gyakorolt közvetlen szakmám, s mára a hobbym is – az tudja, mekkora baj. És milyen mélyre nyúlnak az okok. Az USA, aki „megnyerte” a hidegháborút, épp mostanában veszíti el a világgazdaságban elfoglalt vezetı pozícióit. Az az USA, amelyiknek a gazdasága a világgazdaság 23-25 %-át teszi ki… Teljes a káosz a pénzpiacon, óriási a likviditáshiány (inszolvencia), az amerikai átlagpolgár, aki az ottani szokások szerint minden megtakarítását részvé-
nyekben tartotta, hiszen a részvényeken megkereshetı profit sokszorosa volt a bankkamatoknak, néhány hét alatt elvesztette a vagyona 80 %-át. Zuhannak az ingatlanárak, egy – az amerikai filmekbıl jól ismert – kertes ház ára az átlag 80 ezer dollárról leesett jócskán 30 ezer alá, de így sem kell… A munkanélküliek száma rekordokat dönget, 42 éve nem volt ennyi munkanélküli, (az I. világháború után volt ilyen, amikor visszajöttek a seregbıl leszerelt katonák…) és hol van még a vége… Új lakás szinte alig épül. Az építıipar is totál lenullázódott. Döglıdik a gépkocsigyártás, naponta dıl be egy újabb nagyvagy középbank. A nyugdíjalapok közül számos máris csıdöt jelentett, és olyan – itthon is ismert – óriások vannak bajban, mint a Microsoft, a nagy gyógyszergyárak, az áruházláncok. Nagy-Britannia szintén. Nagy sajtója van itthon is, hogy áll például Németország, vagy Franciaország, ezt nem részletezem, ott is csak kapkodnak, és… költik a közpénzt. De mi itt élünk, Magyarországon. … Mi van, mi várható nálunk? Nézzük elıször az országos, a teljes gazdaságra vonatkozó tényeket. Kezdjük mindjárt egy nagyon komoly negatívummal: nekünk sokkal rosszabb a kiinduló helyzetünk, mint, mondjuk, az USÁ-nak. Miért? Mert nekik van tartalékuk, amihez nyúlhatnak, nekünk nincs. Náluk megvan a két nagy parlamenti oldal között az egyetértés abban, hogy mivel válság van, elsı helyen az ellen kell fellépni, a belpolitikai „gyilkolászást” félre kell tenni – nálunk ez sincs így. Végül: mivel ott MINDENKI viseli a közterheket, a felhasznált közpénzek, a válságkezelésre igénybe vett források nem egyedül a lakosságot sújtják, hanem az üzleti szférát is. Nálunk ez sincs így, a gazdaság 80 %-át tulajdonló multik nemhogy nem vállalnak el semmit a válság terheibıl, sıt, ık követelıznek a leginkább: a kormány hárítsa el a válságot (nem az ı pénzükön: a magyar adófize-
tı pénzén...), vagy kivonulnak. S ezzel tovább nıne a munkanélküliség. Zsarolnak, ha valaki beszél itt magyarul… Sıt, mivel számos elızı kormány idején számtalan kedvezményt kaptak, hogy ide jöjjenek, és ne máshová, most ezeket is tovább igénylik, és a jelenlegi kormányt minden módon prés alatt tartják. Nekünk nincsenek tartalékaink, mert ÜRES az államkassza, sıt… Végül, de mind között az a legkegyetlenebb az igazságokból: ez a kormány kell most – a válság kellıs közepén –, hogy szembenézzen azzal a hihetetlenül terhes örökséggel, amit az okozott, hogy a rendszerváltó elit (az Antall kormány és környéke, de ide kell érteni az SZDSZ-t is…) csak és kizárólag arra volt felkészülve, hogy a politikai infrastruktúrát cserélje le egy, a bevált nyugati modellekbıl kopírozott „jobbra” (többpártrendszer, szólásszabadság, új alkotmány, szabad sajtó, szabad választások. stb.), de bőnösen és gondatlanul odadobta a gazdaság átvezetését a piacnak. Közben eszement módon kárpótlásozott, privatizált és közben gátlások nélkül osztogatta a közvagyont… Holott egy olyan gazdaságot, ahol a köztulajdonnak volt primátusa, ahol az államkasszáé volt a gazdaság teljes bevételének kb. 95%-a, ahol sok ráfordítással megszerzett piaci struktúrában biztos exportpiacaink voltak, kellett volna tervezetten és ésszerően újraosztani. Egyszóval: egy ilyen szerkezető-tulajdonviszonyú gazdaságot átvezetni a kapitalista tulajdonviszonyok közé, ahol a magántulajdon élvez elsıbbséget, és mindent a közvetlen, nyílt profitérdek diktál, ahol a vagyon jelenti a hatalmat és az érdekérvényesítés lehetıségeit (a megszerzett szabadságjogokét is, mellesleg…), nos, ez hatalmas feladat lett volna érett, jól felkészült közgazdászok számára is. Ez nem történt meg, így ennek minden következményét viselte azóta is az összes következı kormány, egészen máig. Most a válság mindezt kímélet nélkül a felszínre hozta. Csak
Dömösi Élet
2009. február egyetlen példát engedjenek meg arra, hogy bizonyítsak: Mennyi ész kellett ahhoz, hogy át lehessen látni: ha itt minden eladhatóvá válik (ezt történt 1990-ben…), akkor ki lesz abban a helyzetben, hogy vásárolni tudjon? Hol volt arra legális lehetısége egy magyarnak, hogy százmilliókat takarítson meg a létezı szocializmusban??? Amit, ugye, most szabadon elıkaphatott a szalmazsákból, és megvehette, mondjuk, a kecskeméti konzervgyárat. Jöttek nyugatról a multik, és taroltak. Messze nem azért vettek, mert emberbarátságtól vezettetve munkát akartak volna adni a „magyar embereknek”… Ha kellett nekik, termeltek, de iparágak estek annak áldozatává, hogy azért vettek, hogy leállítsanak mindent. Cukoripar, cementgyár-
tás, felsıruházati ipar, konzervipar... folytathatom. Nincsenek tartalékaink, és nincs már további lehetıségünk arra, hogy külsı forrásokat vegyünk igénybe. Nem vagyunk hitelképesek már. A valutaalap és az EU készenléti hitelei a pillanatnyi túlélést biztosítják, az alapprobléma az, hogy a gazdaság talpraállítására sem fel nem használhatók, sem nem lennének elegek… Mit várhatunk akkor? A kormány, a jelenlegi, sajátos helyzetben van. Nem arra gondolok, hogy a nagy ellenzéki tömörüléstıl mindössze annyit kap, de azt percenként, hogy „Gyurcsány mondjon le…” Hanem arra, hogy azt, amit én tudok, s amit itt megoszthattam Önökkel, azt ık is tudják már. Mindeh-
hez képest az alkotmány is korlátozza ıket intézkedéseikben: hiszen az alkotmány nem ad nekik krízisintézkedési jogosítványokat. Mindent csakis a parlamenten keresztül… Ezzel szemben viszont a GAZDASÁG állapotának helyreállításáért nem is a kormány a felelıs. Az a létezı szocializmusban volt… kérem. (Ha Fidesz kerül majd kormányra, ezt naponta fogjuk hallani…) A gazdaság ugyanis az alkotmány szerint „önjáró”, a kormány – mindössze – a költségvetés egyensúlyáért felel. Ezt még maga Sólyom úr tette bele, anno… Ehhez képest tessék majd mérni és megítélni azt, amit naponta látnak. Végül Dömös… Novák úr azt mondja, nem kell félni, épül-
A dietetikus tanácsai
A
decemberi számban összefoglalt táplálkozási szabályok kibontásával és részletezésével folytatjuk cikksorozatunkat. Az elsı pont: Minél változatosabban, minél többféle élelmiszerbıl, különbözı ételkészítési módok felhasználásával állítsuk össze étrendünket. Ne ragaszkodjunk a megszokotthoz, ízleljünk meg más ételeket is, kipróbálás után mondjunk csak véleményt, ne legyenek elıítéleteink. A sokszínő, nem gyakran ismétlıdı ételsorokat tartalmazó étrend önmagában komoly biztosítékot jelent arra, hogy minden szükséges tápanyagot megkap a szervezetünk. KOVÁCS-NAGY ESZTER ANNA Az egyoldalú táplálkozás hiánybetegségekhez vezethet. Szervezetünknek szüksége van többek között fehérjére, zsírokra és szénhidrátra a mőködéséhez. Ha a mérleg bármelyik irányba elbillen, az már felhalmozódáshoz vagy hiánybetegségekhez és ezt követıen egészségkárosító tényezıkhöz, betegségekhez vezet, vezethet. Testünk egy finoman hangolt rendszer. Egyensúlyi állapotban igyekszik tartani egészségünket. Csaknem mindig felborul a finoman kiegyensúlyozott egyensúlyi állapot, ha a személy túlsúlyos, mozgásszegény életmódot
él, rendszertelen az étkezése, illetve nem igazodik pihenési idıszakaihoz, folyadékfogyasztása alacsony, alvási – ébrenléti ritmusa kiegyensúlyozatlan. Fontos odafigyelni az alábbi tünetekre: hasmenés, székrekedés, székletürítés gyakorisága és étkezéstıl való függısége, erıs szagú izzadás és vizelet, vizeletürítés gyakoriságának megváltozása, szájszag, rossz lehelet, lepedékes, duzzadtabb nyelv, gyorsan romló fogak, sorvadó fogíny, fáradékonyság, hasi diszkomfort érzés, hasi puffadás, étkezések után fokozott dekoncentráltság. Anamnesztikusan, az étkezési szokásokat vizsgálva minden eltérés a teljes értékő étrendtıl ide tartozik. Az étel fajtája, elkészítési módja, az egyén étrendje csak a szempontok egy részét jelentik. Igen fontos az étkezés idıpontja, az étkezések egymásutánisága szerint megválasztott ételek, az étkezések során megfigyelhetı étvágy és éhségérzet. Az elfogyasztott étel szervezetre gyakorolt közvetlen hatása, az emésztés gördülékenysége, a fizikai teljesítıképesség, a szellemi koncentrálóképesség és a közérzet jellemzésével, illetve változásaival írható le. Az étkezések között eltelt idıben megfigyelhetı a gyomor kiürülése, ennek tünetei. A gyomor ürességérzete gyakran készteti az embereket arra, hogy egye-
nek, pedig ez még nem jelent éhségérzetet. Idıvel, feltételes reflexként, a gyomor ürességérzete összekapcsolódik az éhségérzettel. Hazánk konyhája köztudottan kedveli az erıs főszerezéső ételeket, a bı zsírban sült, rántott húsokat és az édes süteményeket. Különféle ételkészítési technikákkal és a hozzávalók variálásával hasonlóan jóíző, de egészségesebb ételeket készíthetünk. Minél változatosabb ételek kerülnek asztalunkra, annál több forrásból vihetjük be a szervezet mőködéséhez szükséges anyagokat. Így pl.: fehér kenyeret felválthatja a barna kenyér, tönkölybúza kenyér, rozscipó vagy teljes kiırléső kenyér. Vigyázzunk, hogy ne színezett legyen, hanem valódi lisztbıl készüljön! A köreteket is változatossá tehetjük bulgurral, árpával, hajdinával, kölessel vagy akár barnarizzsel. Az ételek hasznosságának megítélése nagyon fontos, ám gyakran torzul. A torzulás oka gyakran a beszőkült ízvilág, és azon reflexek kiépülése, amelyek a káros szokásokhoz pozitív érzelmi élményeket kapcsolnak. Az ételkészítési technikáknak csak a fantázia szab határt! Legyünk kreatívak és próbáljunk ki új dolgokat!
7 nek a szállodák a környéken, lesz itt munkahely. Hát nem, a válság éppenhogy az elsı helyek között sújtja a turizmust és a szállodaipart. Ma a pesti szállodák kihasználtsága is olyan alacsony már, hogy a kevéske vendégért igen komoly árverseny kezdıdött. Azok a szállodák, amelyek nem képesek szervezett turistákkal feltölteni kapacitásaik nagyobbik részét, becsukhatnak. Azok, amiket még csak most építenek, alighanem le fognak állni az építéssel, mert még az is kevésbé gazdaságtalan, mint üzemelı szállodát mőködtetni, üresen… Hacsak nem törıdnek bele, hogy a szállodába érkezhetnek vendégek az „Ukrán-Zsidók” közül is.
Dömös Község Önkormányzat Jegyzıje pályázatot hirdet határozott idejő közszolgálati kinevezéssel közterületfelügyelıi állás betöltésére, heti 20 órás (hétvégi munkavégzéső) foglalkoztatásra Pályázati feltételek: – magyar állampolgárság, – büntetlen elıélet, – elıírt képesítés, – egészségügyi alkalmasság. A pályázathoz csatolni kell: – erkölcsi bizonyítványt, – iskolai végzettséget, – szakmai önéletrajzot. Illetmény: a köztisztviselık jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény alapján. A pályázat benyújtási határideje: 2009. február 26. A pályázat elbírálásának határideje: a benyújtási határidı lejártát követı 15 napon belül. A pályázatokat zárt borítékban Dömös Község Önkormányzat Jegyzıjéhez kell benyújtani. Cím: 2027 Dömös, Táncsics u. 2. A borítékra kérjük ráírni: „pályázat közterület-felügyelıi állás betöltésére”. Az álláshely 2009. április 1-tıl tölthetı be. A pályázattal kapcsolatosan érdeklıdni lehet Dr. Szabó Attila jegyzınél a (33) 507-060-as telefonszámon. A részletes feltételek a www.domos.hu oldalon olvashatók Dömös, 2009. január 29. Dr. Szabó Attila sk. jegyzı
Dömösi Élet
8
2009. február
„Dömös”, a végzet hajója – 6. rész Forrás: Kalocsai Néplap CSAPAI LAJOS VIII. Nem akarok meghalni A túlélık vallomásai számos ponton eltérnek egymástól, hiszen szinte mindenki másképp élte át a robbanás és az azt követı zőrzavar szörnyő perceit, attól függıen, hogy a hajó melyik részén tartózkodtak, és a késıbbiek során hogyan kerültek biztonságba. A felidézett kép élességét idınként elhomályosítja a múló idı is: közvetlenül a tragédiát követıen senki sem rögzítette élményeiket, késıbb pedig egyre több érdekes részlet hullott ki az emlékezet rostáján, így néhány évtized múltán alig kérhetı számon tılük, hogy pontosan felidézzék akkori érzéseiket, gondolataikat. Mégis akad egy beszámoló, amely hitelességénél és részletességénél fogva a „Dömös” tragédiájának legplasztikusabb leírása, s különösen emberivé és élıvé teszi a benne rejtızködı szerelmi történet. Bánáti Tibor jelenleg Baján él nyugdíjasként, kollégaként hétrıl hétre jelennek meg írásai regionális laptársunkban fıleg a Sugovica-parti város múltját kutatja sok-sok szeretettel és hozzáértéssel. Most övé a szó. „1950ben Kalocsára helyeztek. Ott ismertem meg Moretti Gemmát, akibe az elsı látásra beleszerettem. Akkoriban ritkán találkozhattam vele, mert ahogy elvégezte a tanítóképzıt Salgótarjánban került állásba. Amikor 1951 nyarán szabadságát az akkor Kalocsán élı édesanyjánál töltötte, rábeszéltem, hogy egyik nap kiránduljunk Bajára, mégpedig pedagógustársam kedves feleségével Szász Károlynéval, azaz Joli nénivel együtt, aki az úton a „gardedame” szerepét is betöltötte. 1951. június 22-én, pénteki napon, emlékezetem szerint a dél tájban induló menetrendszerően közlekedı „Dömös” nevő személyhajóval mentünk vissza Kalocsára. A hajón telt ház volt, emellett piaci árukat is szállítottak a falvakból Budapestre. A hajótest fedélzet alatti részében lévı kabinokban kisiskolás korú gyermekek is voltak, ık Mohácsról utaztak – valószínőleg Pestre – kirándulni. Láttam, ahogy kerek
kis kabinablakokon nyújtogatták kezeiket a fel-felfröccsenı víz felé. Utólag azt is hallottam, hogy ebéd után lefektették ıket a kabinokban aludni. Emlékszem arra is, hogy Baján két dublét is beraktak, így szállították ugyanis vissza kétpárevezıseiket azok, akik Bajáig leeveztek. Nagyon szép, derős, meleg idı volt. A „Dömös” nem volt a legszebb és legnagyobb személyszállító hajó, én például a Szent Istvánt és a többit jobban kedveltem, velük sokszor utaztam. A rekkenı melegben a hajó ebédlıjének ablakát ki szerettem volna nyitni, hogy egy kis friss levegıt kapjunk, de azok nem voltak nyithatók. Az ebédlı teljesen tele volt, mi is itt ebédeltünk meg mind a hárman. Már ebéd elıtt kitapasztaltam, hogy a hajófedélzet baloldali ki-és bejárati oldala mellett lévı büfében cigarettát lehet kapni. Ez idı tájt nehezebben lehetett hozzájutni a füstölnivalóhoz, ezért aztán ebéd után, amikor a „Dömös” éppen átvágott szokott útján Fajszot elhagyva, a FaddTolna kikötı felé, ismét elindultam cigarettát venni. Amikor zsebre dugtam a néhány darab cigarettát – egész dobozzal itt sem adtak – akkor történt a robbanás. Süvítı hangot hallottam és a légnyomás nekidobott a hajókorlátnak. Azon átfordultam, majd magamhoz térve megkapaszkodtam. Döbbenten láttam, hogy a hajó hátsó része már süllyedni kezd. Feljebb tornásztam magam az orr rész felé és lassan megszabadultam felesleges ruházatomtól. A kezdeti segélykiáltások után nagy csend vett körül. A döbbenet másodpercei után kiabálni kezdtem útitársaim nevét, és a vízben úszva kerestem ıket. Óriási szerencséjére Gemma egy öszszeállt fa-roncstömegbe szorult a fejével. A feje kilátszott, mert a roncsok, mint egy tutaj, a felszínen tartották, de karjai és a teste víz alatt volt. Amikor melléje értem, szeme csukva volt, és valami olyat suttogott, hogy „Nem akarok meghalni”. Szép arca
csúnyán össze volt zúzva, szája széle felrepedve, úgy, hogy alsó ajka szinte lelógott. Ruházata tépett volt és véres. Óvatosan kiszabadítottam a fejét, ráfektettem a tutaj szerepét betöltı roncstömegre, és tolni kezdtem a fajszi part felé. Még utólag sem tudok elfogadható magyarázatot adni, miért nem a dunántúli part felé úsztam, amikor az valamivel közelebb volt. Menet közben csatlakozott hozzánk egy fiatalember is. Úgy emlékszem, mohácsi volt és az ottani kisiskolásokkal jött. Nem volt a legjobb bırben, a szájából is vér folyt. Segítettem neki is, és kettejükkel kievickéltem a Fajsztól északra fekvı néptelen partra. Nemsokára gyalogosok rohantak felém, és csónak is érkezett mentésünkre, valószínőleg Fajszról, de velünk már nem sok
tennivalójuk akadt. Nem tudom még megbecsülni sem, mennyi idı múlva jött értünk a mentıautó. Addig Gemmát ápolgattam, nyugtatgattam és vártunk. Láttam, hogy a hajóroncs orra még kilátszik a vízbıl, amikor elvittek minket, hajótörötteket a kalocsai kórházba mentıautóval. A fiatalemberrıl semmi továbbit nem tudok, Gemmát pedig akkor láthattam újra, amikor már bekötözték. Velem különösebb probléma nem volt, igaz, hogy a testemet zúzódások nyúzások borították, és olajos lettem. Valamiféle idegösszeroppanásszerő állapotba is csak akkor kerültem, amikor megtudtam, hogy a kísérıként velünk utazó Szászné meghalt, az ebédlıben lévık közül pedig – Gemmát kivéve – senki sem maradt életben. Másnap a történtek ellenére a munkahelyemre mentem. Szörnyő élmény volt találkozni Szász Károllyal, aki a kalocsai hajóállo-
máson várta a feleségét, és amikor megtudta, hogy a hajó elsülylyedt, rohant a helyszínre, de hiába... Késıbb azt hallottam, hogy nem kazánrobbanás volt, mint hittem, hanem a zöldár hatására egy a II. világháborúban a Duna a telepített aknára futott a „Dömös”. A másnapi újságok egy sort sem írtak a szerencsétlenségrıl, akkoriban nem volt divat az ilyesmit megírni. Sajnos, a teljes igazságot még ma is titok övezi. Egy biztos: nagyon sok volt a halott, gondoljunk csak a kabinokban levı kisgyerekekre, akik valószínőleg nem tudtak onnan kimenekülni. Késıbb, amikor bérelt lovas kocsival Szászné temetésére mentem, személyesen is láttam, hogy teherautóról koporsókat raknak le a dunántúli parton, ahová a legtöbben kimenekülhettek, vagy oda mentették ıket, vagy holtan odavitték, mint például Szásznét is, akit ezért temettünk el a faddi temetıben. Az esemény után kihallgatott a rendırség. Elmondtam, amit tudtam, elkérték megmaradt hajójegyemet is, amely a biztosítási díj befizetését is igazolta, és felsoroltam, milyen poggyászaim vesztek el. Kihallgatóim közölték, hogy igen magas helyrıl érdeklıdtek felılünk. Nem jártam utána, de nem is lett belıle semmi, hogy biztosítási összeget kapjak, nem is törıdtem vele, örültem, hogy életben maradtam. Azzal voltam elfoglalva, hogy Szász Károly barátomnak, aki a feleségét vesztette el, némi vigaszt nyújtsak, másrészt azzal törıdtem, hogy Moretti Gemma egészségi állapota rendbe jöjjön, és Kalocsán maradjon. Mivel Gemma olasz állampolgárságú volt, meg kellett szereznem az engedélyt az igazságügyi minisztertıl, amely alapján házasságot köthetünk. Sokat kellett várnom, de végre november 14-én megérkezett az úgynevezett „felmentés”, és azon nyomban ki is tőztük a napját, így 1951. november 22én, huszonhat évesen feleségül vettem a tizenkilenc eves Moretti Gemmát. Napra, pontosan öt hónappal a hajótörés után...” (a következı számban folytatjuk)
2009. február
Dömösi Élet
9
Dömös és a II. világháború – 2. rész KLÁDEK LÁSZLÓ Háborús események Dömösön 1944 szeptemberétıl Magyarország területére is átterjedt a háború. Dömös lakóinak elıször a mind gyakoribb légitámadásokra kellett felkészülniük. Szerencsére sem fontosabb ipari üzem, sem stratégiai jelentıségő közlekedési csomópont nem volt a falu közvetlen közelében, így magát a községet nem bombázták, viszont Budapest közelsége komoly fenyegetést jelentett Dömösnek is. Többször elıfordult az is, hogy a 35 kV-os, Duna fölött átívelı távvezetéknek repült egyegy gép. Ilyenkor a pilóta is nagy veszélyben volt. A falu a budapesti légitámadási körzetbe tartozott. Légitámadás esetén a polgári lakosság riasztását elsı fokon a Magyar Rádió „fıprogramja”, a Budapest I. látta el, mivel a mősor az egész ország területén hallható volt (beleértve az 1938-ban és 1940–41-ben visszacsatolt területeket is.) Ha egy támadó kötelék legalább 150 kilométernyire megközelítette valamelyik körzetet, elhangzott a „Légi veszély! Légi veszély!” felszólítás a támadott körzet megnevezésével. A „Bácska! Baja! Földvár!” útvonal célja Budapest és környéke volt. Ennek szirénajelzése félperces, egyenletes búgó hang volt. Ha a kötelék 15 perc távolságra ért, elrendelték a „Légvédelmi riadót”. Hangjelzése háromszor félperces üvöltı hang, félperces szünetekkel. Dömösön központi sziréna nem volt, kézi szirénával riasztották lakosságot, amit többnyire gyerekek vitték végig a falun. Az emberek a pincékbe húzódtak, ott várták meg a „Légiriadó elmúlt!” jelzést (egyenletes, búgó szirénahang, kétszer fél percen át). 1944 júniusában már rendszeresek voltak hazánkban – fıleg derült, napfényes idıben – az amerikai és angol légitámadások. Június 27-én gyönyörő napsütéses idıjárás köszöntött országunkra. E napon 10 óra tájban – hivatalos jelentések szerint több
száz amerikai bombázó támadta a fıvárost, közel hasonló számú vadászgép oltalma alatt. E bombázó köteléket támadta meg Budapesttıl északra az ausztriai Wels melletti repülıtérrıl felszálló, kb. 15-20 db Messerschmitt 110-es német romboló. A nyomasztó számbeli és sebességi fölényben lévı amerikai egymotoros Mustangoknak rövid idı alatt nyolc Me-110 esett áldozatul. Ezen gépek egyikét Dömös fölött érte utol végzete. A már súlyosan sérült Me110 Dobogókı felıl, a Szıkeforrás-völgyben alacsonyan ereszkedve próbált menekülni az ıt üldözı három s folyamatosan lövı két Mustang elıl, sikertelenül. A már lángoló gép a falu felett elhúzva a Tófenéki dőlıben zuhant le. Siegfried Schuhbauer pilóta fıtörzsırmester a géppel együtt
komoly égési sérüléseket szenvedett. A Szálasi-puccs (1944. október 15.) után Dömös, Pilismarót és Pilisszentlélek 52 évnél fiatalabb férfilakosságának fel kellett volna esküdnie a „nemzetvezetı” hőségére, de erre senki sem volt hajlandó: nem folytatták az elıre elkezdett esküszöveget. Novemberben magyar rohamtüzérség telepedett le a falunkban. Az ı feladatuk általában a gyalogság védelme volt a támadás utolsó méterein, amikor a hagyományos tüzérség már nem tudott különbséget tenni ellenség és bajtárs között. Nagyobb számú német katonaság nem állomásozott Dömösön. Jelentısebb kár nem érte a községet, de a Duna túlpartján lévı vasútállomást felrobbantották a német csapatok (nem épült újjá sohasem), és megsérült néhány ház tetızete is.
elégett, míg lövésze, a fiatal Herbert Reim ırmester ejtıernyıvel, bár sebesülten, de földet ért a Duna-parti vízmő táján, és a Szent István utcai községházára szállították. A riadalmat növelte, hogy Kecskés Györgynek a Királykúti utcában lévı szalmatetıs háza – valószínőleg egy gyújtólövedéktıl – lángra kapott és leégett. A lezuhant gép roncsait kezdetben néhány napig magyar katonák ırizték, majd – mintegy három hétig – a dömösi leventék. Az egyszemélyes ırszolgálat kb. 8 óra hosszat tartott, 12 éves kortól, gyakorló fapuskával „felfegyverkezve”. Baleset az ırzés során is történt: M. Pál levente a géppuska lövedékeibıl „kiszerelt” lıport meggyújtva
Dömös községi igazgatása továbbra is tette a dolgát, bár képviselıtestületi ülést 1944. július 13-a és 1945. június 7-e között nem tartottak. Október 15én Kládek Imre bíró – összekülönbözve Magor Béla jegyzıvel – lemondott tisztségérıl, utódja Szabó Béla lett. Karácsony elıtt még felmerült a lakosság kitelepítése Tárkányba. A szovjet csapatok elsı hírnökei december 26-án jelentek meg a faluban. Esztergom felıl jöttek néhány tankkal. 1945 januárjában – a Budapestet felmenteni kívánó német ellentámadás miatt – visszavonultak a szovjetek, és a Búbánat-völgy táján majdnem két hónapra megmerevedett a front, így hosszabb orosz jelenléttel
kellett szembenézniük Dömös lakosainak. A katonák beszállásolták magukat a házakba, az élelmiszerellátást is „maguk” oldották meg. Különösebb atrocitások, erıszakosságok azonban nem történtek, sıt – a lehetıségekhez képest – egészen kielégítı viszony alakult ki a helybeliek és a katonák között. Természetesen a közmővek leálltak, sem villany, sem víz nem volt, így vissza kellett térni a gyertyákhoz és a fúrt kutakhoz. Az áruellátás is megszőnt, de faluhelyen mindenki könnyen át tudott állni az önellátásra. 1945 márciusában a táti hídfınél egy szovjet deszant hadmővelet végrehajtására a Dunai Flottilla és a 83. tengerészgyalogos dandár a Dunakanyar területén összpontosította erıit. Az egyik, Dömösön elszállásolt század hadnagya, M. V. Asik, így emlékezett vissza falunkra: „Március 10-én a Dunai Flottilla hajói Dömösre szállítottak bennünket. Errıl a csendes kis városkáról egész életre szóló kellemes emlékem maradt. A sok véráldozattal járó budai harcok, majd az ezt követı menetelések után itt pihenıt kaptunk. A ház, melyben századunkat elszállásolták, egy szürke emeletes ház volt. Valószínőleg valamilyen üdülı lehetett. (A volt MFTR Üdülı, K. L.) A háziakkal nem találkoztunk, mert a ház lakatlan volt, de az üdülıtelep lakói igen barátságosak voltak. Sajnos, név szerint senkire sem emlékszem. Ott készültünk fel a táti deszant hadmőveletre. A pihenés mellett gyakorlatoztunk: gyakoroltuk a be- és kihajózást, kézigránát-dobást és célba lövést. Erre külön lıteret építettünk ki a községen kívül, hogy ne zavarjuk a lakosság nyugalmát” Március 14-én vonultak fel a hajók a Dunán, és a község alatti szakaszon a folyó viszonyait jól ismerı Legény István révész segítette az irányítást – arról nem szól a híradás, hogy önként, esetleg kényszerbıl. Egy nappal késıbb már az utánpótlást szállító hajók gyülekeztek: 14 páncélos naszád, 4 aknavetı motoros bárka és 2 aknaszedı hajó.
Dömösi Élet
10
A Lourdes-i Boldogságos Szőz Mária (február 11.)
BALTÁS-KAPORNAI SZILVIA
A
világ leghíresebb zarándokhelye a dél-franciaországi Lourdes jubileumi éve az idei esztendı. A hívek a lourdes-i kegyhelyen a kezdetektıl fogva megértették, hogy Mária a Katolikus Egyház misztériuma révén szeretne hozzájárulni az emberek üdvösségéhez. Az idık során csodálatos események világítottak rá a Boldogságos Szőz és az Egyház közös mőködésére. Boldog IX. Piusz pápa 1854ben hirdette ki a Szeplıtelen Fogantatás dogmáját. Mirambel várával szemben, százötven évvel ezelıtt a Szent Szőz megjelent egy egyszerő pásztorlánynak, Soubirous Bernadettnek, akit azóta egyházunk szentté avatott. 1858. február 11-e és július 16-a között 18 alkalommal üzent általa a világnak a „Barlang Hölgye”. A március 25-ei jelenés alkalmával a szépséges hölgy így mutatkozott be: Én vagyok a Szeplıtelen Fogantatás. Több mint hatmillió zarándok látogat el évente Lourdes-ba. Mit akarnak látni? Mit keresnek? Turisztikai látványosságot? Annál sokkal érdekesebb dolgok vannak ott. Mindannyian tudják, hogy Lourdes különleges hely. Olyan hely, ahol a keresztény ember a hitét gyakorolhatja. Olyan hely, ahol a kicsik és a gyengék is otthon érezhetik magukat. Olyan hely, ahol a betegeket és a fogyatékkal élıket megbecsülik. Az imádságnak, a szolgálatnak és a népek közötti testvériségnek a helye. Olyan hely, amelyet a fiatalok is különlegesnek találnak. Olyan hely, amely mindenki elıtt nyitva áll. A lourdes-i jelenések óta eltelt 150 év arra hív minket, hogy a Szent Szőzre tekintsünk, akinek szeplıtelen fogantatása Isten legnagyobb és ingyenes ajándéka egy nınek. İ az elıtte álló megpróbáltatások és szenvedések ellenére szilárd és megingathatatlan hittel kapcsolódott be az isteni tervbe. Így Mária az Isten akaratára való teljes ráhagyatkozás példaképe: szívébe fogadta az örök Igét, aki megfogant szőzi méhében; Istenre bízta magát, és még a fájda-
lom tırével átjárt lelkével is, tétovázás nélkül osztozni tudott Fia szenvedésében, és a Kálvárián, a kereszt tövében megerısítette az angyali üdvözletkor kimondott „igent”. Mária kézen fog és vezet minket, hogy Isten akaratára mi is kimondjuk a saját „igen”-ünket örömmel, szomorúsággal, reménnyel és csalódással átszıtt teljes létünkkel. Lourdes története mindennap tovább íródik. A jelenések után százötven évvel nagyon fontos, hogy hálát adjunk a kapott kegyelmekért, a harmadik évezred küszöbén bizonyságot tegyünk a küldetésünkrıl, és a kegyhely kapuit még szélesebbre tárjuk. Lourdes magyar emlékeket is ıriz: A Szent X. Piuszról elnevezett földalatti bazilikát ötven évvel ezelıtt, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Giuseppe Roncalli bíboros, a késıbbi Boldog XXIII. János szentelte, amelyet a magyar származású építész, Pierre Vago (Vágó Péter) tervezett. A bazilika mögötti keresztút tizedik állomását is honfitársaink adományaiból állították. Jézust megfosztják ruháitól. Arra is utal a jelenet, hogy az I. világháború után Magyarországot is levetkıztették, megfosztották egykori területeitıl. Hosszú ideig egy másik magyar emléke is volt Lourdes-nak: 1956 tavaszán magyar zarándokok egyszerő fakeresztet állítottak föl, láncot helyezve rá, a magyar nép és egyház rabságát jelképezve. A keresztre felirat került: Édes Szőzanya Igazságot Magyarországnak! 1992ben, Seregély István érsek és Miklósházy Attila püspök népes zarándoklatot vezetett a kegyhelyre. 1913 óta ez volt az elsı alkalom, hogy nemzeti zarándoklat keretében a magyarok felkeresték a kegyhelyet. A két fıpásztor ünnepélyesen levette a láncot a keresztrıl. Egy korszak zárult le ezzel. A lánc hazakerült Magyarországra, Máriaremetére, hogy itthon immár arra a szeretetre emlékeztessen, melynek láncszemei egybefőzik a nagyvilág magyarjait. Új csoda történt Lourdes-ban, az egymástól elszakított megannyi magyar szív szabadon egymásra talált. Az elsı jelenés napját, február 11-ét II. János Pál pápa a Betegek Világnapjává nyilvánította. Azért, hogy a megemlékezés elıre vigyen minket az életszentség útján, XVI. Benedek pápa a teljes búcsú ajándékát engedélyezte.
2009. február
Combino „Nagy utazás, a vonatunk újra indul Nagy utazás, most a vágyunk már megint új útra visz Induljunk el hát megint Gyere velem most az ígéret szerint! Nagy lesz az út, de mi ugye még se várunk, A vonatunk nekilódul, újra száguld, égi láz, ugyanaz az égi láz, Tıled kaptam, majd meghaltam, majd elégtem én. Elindulunk, elindulunk, az égbe visz vonatunk, Az éjszaka, az éjszaka, a puhatestő éjszaka, Vonatunk kattogó zaja Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad. Nagy utazás az életünk, azt mondod hát, megint megyünk! Nagy utazás az életünk!” (Dés László zenéje és Bereményi Géza szövege, részlet)
DOBOS KÁROLY
K
is unokám, Zsoltika már majdnem ötéves. Legkedvesebb játékai közé tartoznak a vonatok, a vonatos mesék, s aki gyakorló szülı vagy nagyszülı, nem ismeretlen számára Thomas a gızmozdony és a róla szóló mesék. Különösen nagy eseménynek számít, ha együtt felülünk Gödön a vonatra és bevonatozunk a Nyugati pályaudvarra. Külön csemegeként számít, ha utána kimegyünk a pesti forgatagba, és felülünk a „combino”-ra, s elmegyünk egy pár megállót, ugyanúgy vissza Gödre. E körül a villamos körül sok vita és újságcikk keletkezett, s sok hiba kijavítása után indult rendszeres utjaira. Most hogy már a hibákat kijavították, és viták is elcsitultak, a magam részérıl, s unkám részérıl is az elismerı szavak jutottak túlsúlyra, s örvendeztünk szépségén, tisztaságán, halk suhanásán, s némi büszkeség is eltöltötte szíveinket, hogy nekünk magyaroknak ilyen is van! A korszerő információs rendszer közli a megállókat, s többször figyelmezteti az utas-társadalmat, hogy: „Tessék kapaszkodni!” a balesetek elkerülése végett. Valóban a gyors suhanás közben többször hirtelen fékezés, s ha nem fogódzkodunk, könnyen belehuppanhatunk valaki ölébe, a legjobb esetben. Megállóról megállóra, sebesen suhanunk, de jaj ha nem kapaszkodunk! Hogyan kapaszkodunk? A kisgyerekek a szüleikbe, mint ahogyan kis unokám is a lábamat karolta át, míg egy kedves ember át nem adta az ülıhelyét. A fiatal szerelmesek mindenrıl elfeledkezve egymásba kapaszkodnak, azonban a gondosabb férfiak egy kézzel is biztosan kapaszkodva tartják másik karjukkal szerelmüket. Az álló utasok zömében
rendszerint felfelé keresnek fogódzkodót, mivel ott van a kapaszkodás lehetısége. „Nagy utazás az életünk!” s ezalatt hogyan biztosítjuk azt? Anyagi javaink felhalmozásával, biztosító társaságok ajánlataival, karrierépítéssel, sportolással, egészséges táplálkozással? Mindezek valóban hasznos és jó dolgok, de olyanok, amelyek lent vannak a csomagjainkban, s ha ott kotorászunk, könnyen érhet hirtelen „fékezés”, egy betegség, egy haláleset, egy munkahely elvesztése következtében, hogy "padlóra" kerülünk. Gyermekkoromban, vásárokban és búcsúkban szerettem nézegetni a kirakott csecsebecséket, s azok között volt egy nyakba akasztható medál: egy létra, egy horgony, és egy szív volt egybeszerkesztve. Felnıtt koromban is találkoztam néha-néha ezzel a medállal egy-egy hölgy nyakában látva. Magyarázatát is megtudtam: a létra jelenti a hitet, a horgony a reményt, s a szív a szeretetet. Hitünk segítségével felfelé törekedhetünk, hogy reménységünk horgonyával rögzíthessük életünket az örök „Szeretet”-hez. „Elindulunk, elindulunk, az égbe visz vonatunk!” – és ott? „Mint régi jó barátokat, majd úgy fogad, majd úgy fogad” – igen úgy fogad az Ég Ura, ha itt a földön már barátságot kötöttél Vele. İ mondta: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek!” (János 15:14.) „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (Ján 15:12) A barátságkötés lehetısége mindenki elıtt ott van! – Tessék kapaszkodni!
Dömösi Élet
2009. február
11
Dömös Község Önkormányzat Jegyzıje pályázatot hirdet pénzügyi ügyintézıi állás betöltésére Pályázati feltételek: – magyar állampolgárság, – büntetlen elıélet, cselekvıképesség, – a köztisztviselık képesítési elıírásairól szóló, módosított 9/1995. (II.3) Korm. rendelet által elıírt egyetemi vagy fıiskolai szintő közgazdasági felsıoktatásban szerzett szakképzettség, vagy – felsıfokú pénzügyi számviteli szakügyintézıi szakképesítés vagy – középfokú közgazdasági szakképzettség és – regisztrált mérlegképes könyvelıi végzettség. Pályázat elbírálásánál elınyt jelent: – legalább felhasználói szintő számítógépes ismeret, – kétéves közigazgatási gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell: – három hónapnál nem régebbi hatósági erkölcsi bizonyítványt, – iskolai végzettséget, szakképzettséget igazoló okiratok hiteles másolatát, – részletes szakmai önéletrajzot. Ellátandó feladatok köre: – az önkormányzat könyvelési, azon belül a kontírozási, kapcsolódó analitikák illetve az önkormányzat beszámolóinak az elkészítése. Illetmény: a köztisztviselık jogállásról szóló 1992. évi XXIII. törvény alapján. A pályázat benyújtási határideje: 2009. február 19. A pályázat kiírója a pályázat eredménytelenné nyilvánításának jogát fenntartja. A pályázatokat zárt borítékban Dömös Község Önkormányzat Jegyzıjéhez kell benyújtani. Cím: 2027 Dömös, Táncsics u. 2. Tel.:33/507-060. A borítékra kérjük ráírni: „pályázat pénzügyi ügyintézıi állás betöltésére”. Az álláshely az elbírálást követıen azonnal betölthetı. A pályázattal kapcsolatosan érdeklıdni lehet Dr. Szabó Attila jegyzınél a (33) 507-060-as telefonszámon. Dömös, 2009. január 29. Dr. Szabó Attila sk. jegyzı Tisztelt Lakosság! Kérjük, hogy adója 1 %-ával támogassa az Esztergom és Térsége Egészségéért Alapítványt! Az Alapítvány címe: 2500 Esztergom, Széchenyi tér 1. Adószáma: 18616318-1-11
Gumiszerelés, centrírozás, javítás Visegrádon 06 20 661 7803 Várjuk olvasóink írásait! Aki úgy érzi, hogy közérdeklıdésre számot tartó mondanivalója, javaslata, kérdése van, írja le, és küldje el nekünk. Bárkitıl elfogadunk cikket, ha az közlésre alkalmas, még akkor is, ha mondandójával nem mindenben értünk egyet. Ilyen módon kívánunk fórumot biztosítani a különbözı véleményeknek. A beküldött írásokat nem változtatjuk meg, csak az esetleges nyelvi, illetve helyesírási hibákat javítjuk ki. Nem közlünk rasszista, kirekesztı, győlöletkeltésre alkalmas, a jó ízlést és az alapvetı emberi jogokat sértı vagy trágár, stb. írásokat. Kéziratot nem ırzünk meg, és nem küldünk vissza. Dömösi Élet Kiadja az Összefogás Dömösért Egyesület Felelıs kiadó: Takácsné Gyenes Ildikó Felelıs szerkesztı: Szilágyi Gábor Szerkesztıség: Pauluszné Tóth Anna, Vanekné Vakán Anikó A szerkesztıség címe: 2027 Dömös, Táncsics M. u. 10. Telefon: 20-579-7829; E-mail:
[email protected] Készült a GLOBEPRINT Nyomdában 500 példányban Ingyenes kiadvány. Eng.sz.: 2.9/595-1/2006 Az újság összes eddig megjelent száma a www.domos.hu internetes oldalon olvasható.
Az Alapítvány célja a kistérség egészségügyi ellátásának fejlesztése érdekében az esztergomi Vaszary Kolos Kórház szakellátásának anyagi támogatása. Köszönjük! Esztergom és Térsége Egészségéért Alapítvány Kuratóriuma
[email protected]
12
Dömösi Élet
2009. február
