A DÉVA-VÁNYAI
EV. REF. EGYHÁZ UJ TEMPLOMA ÉPÍTÉSÉNEK
TÖRTÉNETE.
G Y OMA,
KNER IZ ID O R KŐNYV N Y O M D Á JÁ B Ó L
(3151.)
A déva-ványai ev. ref. egyház uj temploma építésének tö rtén ete. Uj templom építésére a dévaványai ev. ref. egyház a tiszán túli egyházkerület 150/1887. sz. határozatában nyert engedélyt. Ezen engedély alapján az egyház 1887. évben hozzáfogott az épí téshez. A presbiterium Benkó Károlyt építésvezetőnek alkalmazta (2— 5, 94. sz.)*) A zárt ajánlati versenytárgyalás alkalmával a legolcsóbban ajánlkozó építőmester ajánlatát fogadta el, vele a szerződést a mezőtúri kir. közjegyző előtt 1887. julius 1-én meg kötötte (1, 112.), melyet a heves-nagykunsági egyházmegye 35/1887. sz. végzésében jóváhagyott s megerősített. Az építkezés folyama alatt igen nagy aggodalomra adtak o k o t a falakon mutatkozott repedések s az egyház az életveszé lyes építkezés miatt a magas minisztériumnál panaszt emelt. A kiküldött királyi főmérnök az építés helyszínén 1888. szept. 14. és 15. napjain a vizsgálatot megtartotta, a falrepedések okát meg magyarázta s a vállalkozónak utasításokat adott a boltívek és boltozatok szakszerű készítésére, azonban az alapozásnál levő hi bákat nem vette észre (6— 10, 82). A vállalkozó, míg a falak és boltozatok vakolása tartott s az állványok el nem bontattak, a vakolás után ismét és ismét meg nyílt repedéseket mindennapra eltüntette. De midőn az állványok elbontattak, a falakon és boltozatokon számtalan helyeken mutat koztak a már többé el nem tüntethető repedések, melyek kínos aggodalommal töltötték el az egyháztagok lelkét. Mert a régi templom épen az életveszélyes repedések miatt záratott be a po litikai hatóságtól s az uj templomon ismét oly repedések mutat koztak, melyek kilátásba tették az uj templom használatba véte lének eltiltását, bezáratását sőt összeomlását. Azért midőn a vállalkozó 1889. augusztus 30-iki beadványá*) A z á rójelben levő számok az egyházi közig, bíróságnál levő okm á nyok sz ámait jelentik.
ban (11, 83) a templom átvételére szólította fel a presbiteriumot, ez kijelentette, hogy az épületet ideiglenesen sem veszi át s a mezőtúri kir. járásbíróságtól bírói szakértői szemlét kért, főként azért, hogy per esetére a bíróságok által tekintetbe veendő, min den kétséget kizáró bizonyíték birtokába jusson az egyház (12, 13) A collaudálást is ezen szemlével akarta foganatosíttatni először. (14) Az 1889. szept. 21-én megtartott bírói szemle (14) a hibákat felsorolta, kimondotta, hogy az épület az ideiglenes átvételre nem alkalmas, a collaudálás megtartására nem kötelezhető az egyház, mert vállalkozó a boltozat szerkezetéhez tartozó hátfalakat le hagyta, minélfogva a boltozatok a falakat szétnyomással, a tem plomot összeomlással fenyegették. A repedések bevakolását el rendelte és kísérleti időt tűzött ki arra, hogy az alapozásnál van-e hiba, ha van, megszünik-e, vagy meg kell szüntetni (32, 43). Hogy miért hagyta le vállalkozó a boltozat szerkezetéhez tartozó hátfalazatot, később derült ki. Ő már akkor tudta, midőn a miniszteri kiküldött a repedések okát az ablakok feletti teherháritó ivek szakértelmetlen készítésében kereste, hogy a falrepe dések oka főként a hibás alapozásban rejlik, minélfogva az alapok a boltozat szerkezetéhez tartozó hátfalak terhét egyéb terheken felül már nem bírják meg s ezért az építkezés további folyamán az alapokat még inkább megterhelni nem merészelte s a hátfala kat lehagyta. De ebből meg a szakértők véleménye szerint az a baj állott elő, hogy a boltozat a falakat kinyomta s ezért a tem plom összeomlásnak volt kitéve. Ilyen körülmények között a vállalkozónak nem volt más czélja, mint az, hogy a gyökeres hiba nyilvánosságra jötte előtt minél hamarabb felvehesse a vállalati átalányösszegből még ki nem fize tett hátralékát, az egyház a hibás és semmi értékkel nem bíró munkákért is fizetvén, birtokon kívüli állapotba jusson s egy semmi értékkel nem biró, használatba nem vehető, összeomlással fenye gető vagy összeomlott templom mellett pereljen, ha perelni akar és ha képes lesz esetleg vagyona elrejtése vagy más ok miatt rajta valamit megvenni. A mi pedig — a későbbi fejlemények szerint — az egyház részéről czéltévesztett lépés lett volna. Mert bár a presbiterium a vállalkozó ingatlanaira több ízben és sikertelenül előjegyzést kért (26, 95) és megbízott ügyvéd a vállalkozó elhalázosa után a hagyatékba beavatkozott (96. sz.) minden törekvésünk daczára is a hagyaték a nagyrészben szegénysorsu örökösök között kiosz tatott, ezen sorsban részesült volna a vállalati átalány összegből
visszatartott összeg is. ha az egyház kifizette volna. A semmi ér tékű munka kifizettetésére irányult vállalkozó minden törekvése. Midőn tudomást szerzett arról, hogy 1889. augusztus 30-iki beadványára az építési bizottság a templom átvétele ellen hozott határozatot (12. sz.), bár a szerződés szerinti építési határidő le telte után többé keresetkimutatásnak helye nem volt: mégis az építésvezető ellenjegyzése nélküli keresetkimutatást adott be, me lyet a presbiterium visszautasitott. Mielőtt a bírósági szakértők véleménye az egyházhoz meg érkezett voloa, vállalkozó végszámláját, mely a bíróságtól kihall gatott szakértők vállomása szerint végszámlának nem is nevezhető (24, 25, 97.) postán az egyháznak megküldötte (15.) Midőn a bírósági szakértői vélemény megérkezett, a presbi terium felhívta a vállalkozót (15. sz.) a megjelölt hiányok s fogyat kozások pótlására. Azon reményben, hogy vállalkozó a felhívásnak engedni fog, a presbiterium megbízta a collaudálássál, a végszámla felülvizs gálásával Tandor Ottó műegyetemi tanárt, kit a bíróság a maga részéről az 1889. szept. 2l-iki szemléhez alkalmazott (18— 21. sz.) De ő az 1889. szept. 21-iki bírói szakértői véleményhez tartotta magát, mely szerint a megjelölt hibák és fogyatkozások mellett az egyház collaudálásra nem kötelezhető és mert a végszámla hibás volta miatt el nem fogadható (22. sz.) Ilyen véleményben volt Trozónyi Géza építész is (23, 60), mint szintén a többi bíró sági szakértők is. Vállalkozó a helyett, hogy a bírói szakértői véleményben foglaltakat teljesítette volna, egy beadványt intézett az egyházhoz, melyben a tényekkel ellenkezőleg (32, 43) azt állította, hogy min den szerződés szerinti kötelességének a szakértői véleményben foglaltaknak eleget tett s kérte a végszámla felülvizsgálását (16), A bírósági szakértők kimondották, hogy a templom az általuk felsorolt hibák s fogyatkozások megszűnése vagy megszüntetése után vehető át s szintén ezután tartható meg a collaudálás; a collaudálással megbízott szakértő a birói szakértői véleményhez tartotta magát; a vállalkozó pedig a tényekkel ellenkezőleg a birói szakértői véleményben foglaltak teljesítését állította (43). Ilyen körülmények között az építési bizottság mást nem tehetett az egy ház érdekében, mint azt. hogy az építésvezető tanácsára legalább az elmaradhata tlan és sürgős munkákat létesítette, a hó és esővíz ártalmaitól a templomot megóvta, a lehagyott ajtófélköveket elhelyez tette (16, 17). Tette pedig mindezt azért, mert a művezető építész
nyilatkozata szerint vállalkozó a templomot egyszerűen otthagyta, a hibák ki nem igazítása megboszulta volna magát (98. 99). 1890. márczius 19-én vállalkozó ismét felszólította az egy házat a collaudálás megtartására. Mire az egyház ismét felszólí totta a szakértői véleményben foglaltak teljesítésére (27). Vállal kozó a helyett, hogy a felhívásnak engedett volna, az egyházat a mezőtúri kir. járásbíróságnál 24142 frt 40 kr. és járulékai ere jéig beperelte s az egyház érdekeinek megvédésére ügyvédet vallott (28). Minélfogva nem az egyház kezdette a pert, hanem a vállal kozó. A presbiteriumnak kötelessége volt az egyház érdekeinek oltalmazására ügyvédet vallani s az összes perek oka az volt, hogy vállalkozó szerződésellenesen, hibásan épített, a hibákat a többszöri felhívásra nem hozta rendbe, mégis a teljes átalány összeg kifizetését akarta érvényesíteni per utján. Tudta, hogy a hibák kiigazítása nagy összegbe kerül, ezért szerencsét próbált a per utján s várta s talán munkálta is az egyházi zavarok beállását. A mezőtúri perben a tárgyalás elnapoltatván, vállalkozó azon ajánlatot tette, hogy vizsgáltassa meg az egyház a templomot három szakértővel s ő az adandó szakvéleményben jelzendő hibá kat kiigazítja (29). Az egyház az ajánlatot elfogadta (29), vállal kozó azonban elállott ajánlatától (31, 100), hanem később, midőn az 1889. szept. 21-iki birói szakvéleményben kitűzött határidő már rég elmúlt, 1890. szept. 2-án egy Gondi Mihály nevű kőműves megjelent a templomban s mivel a városi elöljáróságtól felvett jegyzőkönyvben kijelentette, hogy a vállalkozótól megbízást nem képes felniutalni, szándékolt munkáját abbanhagyta (30). Mivel az 1889. szept. 21-iki szemle elrendelte, hogy a repe dések 1890. június havában bevakoltassanak s ezt vállalkozó nem teljesítette (32); mivel a repedések ijjesztő módon nagyobbodtak s az egyház ügyészének tanácsára a repedéseknek a bevakolás előtti megvizsgálását elhatározta (31), mivel vállalkozó azon aján latának, hogy az épület újból vizsgáltassék meg (29), daczára annak, hogy ettől vállalkozó elállott (31, 100), eleget akart tenni: az egyház vizsgálatra meghívta Tandor Ottó műegyetemi tanárt, ki az 1889. szept. 21-iki szemlénél a bíróság szakértője volt. Tandor Ottó 1890. aug. 27-én a vizsgálatot megtartotta és szakértői véleményében (32) konstatálta, hogy a bírósági szak értői véleményben felsorolt hibák még most sem hozattak helyre, sőt a repedések azon oka is kiderült, hogy az alap rosz betonból készült, a szerződésben előirt mélységig le nem vitetett, minél
fogva az oszlopok és boltozatok sülyednek, felsorolja mindazon munkálatokat, melyeket a vállalkozónak kötelessége megtenni s a repedések folytatódása esetén a pillérek alapjait alá kell falazni. Az építési bizottság felszólította a vállalkozót Tandor O. vé leményének teljesítésére (33, 81). Azonban vállalkozó a községi elöljáróság előtt felvett jegyzőkönyvet (35) alá nem irta, sőt azt a Tandor O . véleményének másolatával együtt elvitte (34). Minél fogva a presbiterium (34, 85) közjegyzői uton szólította fel a szakvéleményben foglaltak teljesítésére (36). Vállalkozó ezután a jegyzőkönyvet mellékleteivel együtt visszaadta s írásban ígéretet tett, hogy nem ugyan a Tandor véleményében foglaltak, hanem jó belátása szerint kiigazittatja a hibákat (37, 86). És mit tett? Gondi Mihálylyal a teherháritó ivek felébe a repedések közzé vas ékeket veretett, mi által a későbbi szakvélemények szerint (39, 43) nemhogy javított volna, hanem rontott s hiába volt a repedések bevakolása. Különben ezzel csak az volt a czélja, hogy az általa kezdeményezett második bírósági szemlére (43) a repedéseket el tüntesse azonban a repedések még a vakolás közben is újra meg újra megnyiltak (101). Tandor O. javaslatára Benkó K. építésvezetővel is megvizs gáltatta az egyház a templomot 1890. okt. 6-án (38, 39) s szak véleményében kijelentette, hogy a bevakolt felületen a repedések újra megnyíltak, vállalkozó a vasékek beverése által annyira ron tott a helyzeten, hogy most már a teherháritó ivek kiváltása által lehet segíteni a bajon, a karzatot tartó oszlopok tervellenesen bol tozatra helyeztetvén, azok életveszélyesek s a szerkezetet átala kítani szükséges. Mivel vállalkozó a közjegyzői felhívásra kijelentette, hogy a Tandor véleményében foglaltakat nem teljesiti, az egyháztanács elhatározta (40) jogi tanácsosának véleményére, hogy a cselekvés terére lép, a tetőszerkezet feltámasztására és a teherháritó ivek kiváltására az előintézkedéseket megtette, 1890. okt 5-én az állványszerkezetre nézve Danszki Mihálylyal a szerződést meg kötötte és pedig minden intézkedés az egyháztanács előzetes ha tározatán alapul s az egyháztanács mindent szakértők s jogi ta nácsosának véleményére cselekedett, csakis az ügyeket nem is merő állíthatja, a szakértői vizsgálatokra elrendelt ásatásokat látván, hogy a templomjavitás a jól előre haladott munka után lett az egyháztanácsnak bejelentve. A párkányok feltámasztására szükséges állványoknak a föld szinén készítése és Tandor Ottóval a teherháritó ivek kiváltásá
nak végrehajtási módja felett a tárgyalás folyamatban volt, Gondi Mihály a repedéseket bevakolta. Ekkor a vállalkozó oly szakér tői vélemény birtokába igyekezett jutni, mely az épületet teljesen hibátlannak nyilvánítja. Azért úgy intézkedett, hogy a repedések bevakolása után azonnal bírói szakértőkkel vizsgáltassák meg a templom, s az egyházra nézve lehetetlenné tétetvén a szemlén képviseltetés, az egyház érdekei mellőztessenek. A mezőtúri járásbíróságtól ugyanis 1890 okt. 15-ikén csak hamar a repedések bevakolása után egy végzést vett az egyház (102. sz.), melyben a bírósági szemle idejéül 1890. okt. 18-dika tűzetik ki, s a vállalkozó 3 szakértőt jelölvén ki, kiknek megjele néséről jó előre gondoskodott: az egyháztanács is felhivatott a maga részéről szakértőkkel jelenni meg. Vállalkozó czélját átért vén s az idő rövidsége miatt szakértők előállításáról nem gondos kodhatván, mindenek előtt kérte az építési bizottság a bíróságot, hogy a szemle idejét egy héttel későbbre halassza. A kérelemnek a bíróság helyt adott, az építési bizottság pedig Danszki Mihály vállalkozónak még azt is megtiltotta, hogy a földszinén már készen levő állványszerkezet felállításához a szemléig hozzáfogjon (103. sz.) A vállalkozó szakértői 1890. okt. 18-ikán a helyszínén ügy véddel megjelentek. A bíróság sürgönyére vizsgálatot nem tartot tak, hanem csak megtekintették a templomot (47. sz.). Midőn vál lalkozó meggyőződött arról, hogy a bevakolt repedések a szemlére ismét megnyíltak, s láthatólag tovább terjednek és az egy héttel későbbre halasztott szemlén az egyház képviseltetheti magát, a bíróságnak azt sürgönyözte, hogy nem kívánja már a szemlét. Mivel 1890. okt. 25.én a szakértők a bírósággal megjelentek: az egyház kívánta a szemle megtartását. Így történt, hogy a bí róság a maga részére 2, a vállalkozó részére 2 szakértőt nevez vén ki, az egyház által kijelölt egy szakértőt elfogadván 1890. okt. 25-ikén a szemlét megtartotta. (43. sz.) Az ekként nyert szakértői véleményben felsoroltattak az ösz szes szerkezetkiviteli hibák, a melyek kiigazítása nélkül a templom fent nem állhat, az alap a nagy nyomásnak ellent nem állhat, a hibát megynyugvással meghagyni nem lehet, a tető a falakat ki nyomja merőleges állásukból, a falak kihajoltak, az oszlopok sű lyednek. Fel lettek sorolva azon hibák is, melyek az 1889. szept. 21-iki birói szemlében megjelölve, de mindeddig kiigazítva nem voltak. Kimondotta, hogy vállalkozó a helyett, hogy javított volna, rontott, s a próbavakolás utánra kitűzött határidőt már bevárni nem szükséges, a repedéseket meg kell szüntetni. A Tandor és
Benkó véleményét magáévá tette, a templomon változtatást meg nem állapított. A felsorolt hiányok mind vagy a tervezettől való eltérésből, vagy meg nem felelő anyagok alkalmazásából, vagy hanyag munkából származtak. Megjelöltettek ugyanakkor azon in tézkedések és munkálatok, melyek szükségesek arra, hogy az épü letnek teljes biztonságot nyújtó szilárdságát és fennállását bizto sítsuk. Az egyház nem köteles a templomot átvenni, erre, valamint a collaudálásra azon esetben kötelezhető, ha a vállalkozó a meg jelölt hiányokat gyökeresen s alaposan kijavítandja s ennek meg történte után rendszeres végszámláját benyújtotta. Bár az egyháznak a vállalkozó eddig tanúsított makacssága miatt reménye nem v olt ahhoz, hogy vállalkozó a második birói szemlében felsorolt minden kétséget kizáró, az egyháztól eddig nem is sejtett igen nagy hibákat rendbe hozza; bár ezen makacs ságból kifolyólag a hibák kiigazításához az előkészületeket meg tehesse (86 sz.) mielőtt a hibák kiigazításához tényleg hozzá fogott volna: még egyszer közjegyzőileg 1890. nov. 14-ikén fel szólította, (44, 87. sz.) hogy az 1890. okt. 25-iki szemlében fog laltaknak tegyen eleget s az ott megjelölt munkálatokat foga natosítsa s erre vonatkozó nyilatkozatát egyházunkhoz 8 nap alatt hitelesített alakban annyival is inkább mutassa be, mert elleneset ben az egyház fogja azt a szerződés értelmében helyrehozatni (Ált. Felt. 19, 40. §.) Ezen felhívás is sikertelennek bizonyult. Miért az egyháztanács Trozónyi Gézát s az építési bizottságot megbízta a szakértői véleményben foglaltak teljesítésével (45. 42. sz.) A hibák kiigazítására okvetlen és sürgős szükséges volt (32, 50, 39, 43, 46, 47, 48, 49, 54, 60. sz.) Egy rettenetes alter natíva elé volt állítva az egyháztanács, a melyre és az építési bizottságra volt bízva az építés vezetése, az egyházmegye által jóváhagyott szerződéshez csatolt „Általános Feltételek“ 1. pontja által. Vagy bevárja egy romlásnak indult s roskadozó templom mellett egy hoszadalmas, minden igazság mellett is birói felfogás tól s különböző esélyektől függő per végét s bevárja a templom nak teljes romlását, összeomlását az eddigi kiadások s áldozatok eredménytelenségét, az egyház véghetetlen megkárosodását, melyet többé helyrehozni nem lehetett volna, sőt ujabb templomépitésbe az egyháztagok többé vagy soká bele nem mentek volna — a vállalkozó pedig a hosszú idő alatt a zálogjogi előjegyzés siker telensége folytán (95. sz.) vagyonát elrejti vagy elveszíti és —
—
10
—
a mint bekövetkezett — esetleges halála után a hagyatékba való beavatkozás daczára a hagyaték a nagy részben szegény sorsú örö kösök között szétosztatik (96. sz.) Vagy pedig a vállalkozó makacssága miatt maga hozatja helyre a szerkezetkiviteli hibákat, melyre a szerződés (Ált. Felt. 19, 40. §.) feljogosítja; az épületnek fentmaradását biztosítja, azt használatba vehető állapotba helyezi, a megmentett és fentartott épület mellett várja be a per sorsát vagy pedig miután megtudta, hogy mennyibe kerül a hibák kiigazítása, a vállalkozóval tisztesé ges egyezséget köt. Az egyháztanács ezen kényszerkörűlmények között az első utat nem választhatta, oly lelkiismeretlenséget el nem követhetett, hogy tétlenséggel mindent koczkára tegyen; összedugott kézzel nem nézhette a templom pusztulását, annyival is inkább, mert a régebben épült ideiglenes fatemplom a hatósági szakértőtől már elkészíttetésekor kifogásolva volt (104. sz.), faoszlopai már ekkor a földben korhadtak, a vármegyei kir. főmérnök szakvéleménye szerint a fatemplom egy-két évig lett volna fentartható (51, 52, 53.) Í gy tehát azon eshetőség előtt állott az egyház, hogy más ideiglenes templom építési, vagy nagyobb reparationális költségek ről kellett volna gondoskodni. Az egyháztanács tehát kényszerülve volt ügyvédének taná csára a másik útra lépni s Trozónyi Géza építés vezetése mellett — ki a Magyar Mérnök és Építész Egylet dijtáblázása szerint dijaztatott — részint házilag, részint vállalat utján, a bírói szak értői vélemény alapján (46. sz.) az alapokat a veszélyeztetett helyeken kiváltatta a teherháritó ivekkel együtt, a karzatot tartó oszlopokat aláfalaztatta stb. s ezekkel az épület fentmaradását biztosította. És pedig a biztosítási munkálatokhoz a vállalkozóhoz intézett felhívás sikertelensége után csakhamar hozzáfogott a meg bízott építész, ki a bírósági szemlén szakértő lévén, jól tudta, hogy mit tartalmaz a bírói szakértői vélemény, mikor és mit kell tenni. Teljesítette azért a biztosítási munkálatokat téli időben, hogy az épület mihamarább s sürgősen biztosittassék s az alapok kiváltása a tulajdonképeni veszélyes munka a bírói szakvélemény szerint ne téli időre, hanem kedvező időre, tavaszra és nyárra maradjon s a munkálat az őszi nedves időjárás előtt befejeztes sék. (49, 54. sz.) A szükséges munkálatok pedig egy gondos gazda körülte kintésével takarékoskodva vitettek véghez (46 sz.), tehát nem pazarköltekezéssel. Ennek kikerülése végett lett alkalmazva szak
—
11
—
értő építésvezető, kinek ellenőrzése és láttamozása mellett folyó síttattak az összegek, ki a kollaudálásnál egy tételt sem kifo gásolt. Különben a kiadások a presbiterium s épitési bizottság utalványozására történtek, a számadásokat a presbiterium, és ka nonika visitatio jóváhagyta. Sem presbiterium, sem épitési bizott ság senkinek ajándékot nem adott (80.) s a pénzkezelő épittető gondnoknak nagymérvű munkájáért a lehető legszerényebb tisz teletdijat adott, hogy ezen rendkívüli dolga miatt le ne mondjon (81.) Egyébiránt a vizsgálat a számadások alapján megállapította hogy minden szerencsétlenség mellett is a restaurazionális költ ségekkel együtt a templomba tényleg több nem lett beépítve mint a mennyiért a vállalkozó elvállalta. A presbiteriumnak, hogy a fentemlitett kényszerutra lépett, igazat adtak a következmények, igazat adott az egyházmegye 77— 1894. sz. határozatában, melyben a rendkívüli körülmények által a restauralási munkálatok szükségessége elismertetett; iga zoltatott az egyházkerület 344— 1897. sz. határozatában, hol ki mondatott, hogy az egyháztanács az épitési ügy egész folyama alatt minden szükséges intézkedést megtenni igyekezett, hogy az egyház érdekei megvédessenek és biztosíttassanak. A templom hasz nálatába a vállalkozó makacssága miatt csak így juthatott az egyház; az egyház érdeke föltétlenül megkövetelte a fent elősorolt nehéz körülmények között, hogy a templom rombadőlése megakadályoztassék. A tarthatatlan fatemplom anyagát az egyház csak í gy hasz nálhatta fel egy új iskola építésénél (104— 1898. sz. egyházme gyei végzés.) A pernek a később létrejött egyezség nélkül még most sem lenne vége s a legutolsó curiai ítélet, mely az alsó bí róságok ítéleteit feloldotta — az egyház által a restauralásra for dított összegek tekintetbe vételét kimondotta. (66.) A fent előadott körülmények egy másik kényszerhelyzetbe sodorták az egyháztanácsot. A restaurálás költségeinek fedezésére ugyanis az egyház ujabb adót ki nem vethetett; mert nem lehetett előre tudni, mennyibe kerülnek a szükséges munkák, mennyi fogja abból és a peres eljárásból az egyházat terhelni és hogy végre is szükséges lesz-e ujabb adókivetés? Pénzalap pedig, melyet arra használhatott volna az egyház, nem volt. Fel kellett tehát hasz nálni a rendelkezés alatt álló, a vállalati átalányösszegből a vál lalkozónak ki nem fizetett összeget, mire a szerződés feljogosított (Ált. Felt. 19. 40. §.) Mivel ez a peres s egyéb költségek mellett nem volt elég a munkát félbehagyni nem lehetett, az egyháztagokat a fent elő
—
12
-
sorolt okok miatt, ujabb adókivetéssel terhelni, mig annak hatá rozott szüksége elő nem áll — a minthogy később az egyezség és kölcsönügy lebonyolításával nem is állott elő — nem lett volna kellően indokolható: oly természetű kölcsönökbe volt kénytelen az egyháztanács belemenni, melyet előre nem látott, melynek vég összegét előre nem tudhatta. Azért az egyház jogi tanácsosának javaslatára, a dévaványai takarékpénztár részvénytársaságtól apróbb részletekben és a felmerült szükség szerint, rövid lejáratú kölcsönöket vett fel, s midőn ezen kölcsönök összege 16350 frtra emelkedett a kamat költségekkel együtt, az egyházközségi közgyűlésnek s a felsőbb egyházi hatóságnak utólagosan bejelentette, convertalta, s összesen 18000 frt erejéig kölcsön vételét kérelmezte s az egyházközségi közgyűlés 77— 1894. sz. határozatában (108.) s az egyházmegye 77— 1894. sz. határozatában a restauralási munkálatokat, kölcsön vételeket helyeslő tudomásul vette, 18000 frt erejéig kölcsönt engedélyezett, mely később az egyházkerület 220— 1898 sz. hatá rozatával amortisationális kölcsönné konvertaltatott. Az egyházközségi közgyűlés elé terjesztett s általa elfoga dott s az egyházmegyéhez felterjesztetni határozott kísérőlevél és a 77— 1894. sz. egyházmegyei határozat részletesen indokolja a restauralási munkálatok s kölcsönvétel szükségességét s annyi bizonyos, hogy a kölcsönvétel s az azt megelőző intézkedések nélkül az egyház érdekei elejtettek volna, az egyház megkároso dására minden védelem és intézkedés nélkül szemet hunyt volna az egyháztanács (344— 1897. egyli. kér. végzés), uj templom használatába még beláthatatlan időig, sőt annak összeomlása miatt talán sohasem juthatott volna az egyház, s a mint a következők igazolják a mezőtúri per egy szerencsétlen stadiumában (106.) a templom építésre szánt összeg is elvitetett volna az egyház bir tokából, úgy hogy sem templom sem pénz nem volna. A templo mot tehát a vállalkozó makacssága miatt az egyháznak mielőtt rendbe kellett hozni, ezt kívánta nemcsak a bírósági szakértők nézete, hanem az egyház jól felfogott érdeke is. Midőn a hátralékos munkák befejezése közelgett, 1891. aug. 9-ikén az építésvezető részletes jelentést tett munkálatairól (54.) Ezen jelentésben részletesen indokoltati k a véghez vitt munkála tok sürgős s okvetlen szükségessége, ideje stb. Midőn a restau ralási munkálatok bevégeztettek 1891. aug. 23-ikán (56, 88) s a collaudálással Trozónyi Géza megbizutott (55): felhívta az egy háztanács vállalkozót, hogy most adjon be már egy rendszeres
—
13 —
végszámlát s a collaudáláson jelenjen meg (57, 58, 88), mely fel hívás eredménytelensége után a collaudálás 1891. aug. 28-tól szept. 26-ig terjedő időben foganatosíttatott (60, 99.) 1891. okt. 20-ikán értesítette az egyháztanács a vállalkozót a megtörtént collaudálássól s felhívta, hogy arra észrevételeit tegye meg (59, 61, 62, 91.) Erre vállalkozó érdemileg nem nyilatkozott. Mire a presbiterium a vállalkozót felszólította, hogy az egyház követe lését 8 nap alatt fizesse le (63, 92.) Vállalkozó erre sem felelt. Minél fogva az egyház megbízta ügyvédjét, hogy az egyház kö vetelését érvényesítse a bíróságnál (64, 65, 82.), s az ügyvéd kár térítési pert indított a kecskeméti kir. törvényszéknél. Hogy helyes volt-e az, hogy az ügyvéd a kecskeméti tör vényszéknél kártérítési pert indított, hogy a mezőtúri perben kö vetett-e el s minő tévedéseket: jogi és bírói felfogás dolga, s ez a pereknek egyezséggel lett befejezése után meg nem állapítható. Annyi azonban bizonyos, hogy az ügyvédnek fentjelzett lépése s a kecskeméti törvényszéknek azon felfogása, hogy a mezőtúri per mellett a kártérítési per felvehető: a mezőtúri sommás perben ítélkező alsó bíróságokat arra indította (107), hogy a vállalkozó követelését bizonyos leszállítással megítélte, mivel az egyház visszköveteléssel nem élt, hanem követelését a kecskeméti törvény széknél akarta érvényesíteni. Ebből következett be azután azon sajnos körülmény, hogy az egyház ingó s ingatlan javai, jövedelmei biztosítási, majd végrehajtási foglalás alá vétettek. (106.) Midőn a presbiterium a per változó esélyeit s a nagy ve szélyt látta, nehogy az egyház ingatlanai talán csekély áron elár vereztessenek s jövedelmeinek bizonyos feltételek mellett történt lefoglalásától megmeneküljön: kölcsön felvételéről gondoskodott; idevonatkozó határozatait azonban az egyházközségi közgyűlés nem fogadta el (71, 72, 73, 74.) Szerencse hogy a Curia a ked vezőtlen ítéleteket feloldotta, az iratok közül kimaradt második bírósági szakértői vélemény bevonását elrendelte a restauralási munkálatok költségeinek figyelembe vételét kimondotta. (66.) Hogy a presbiterium, melynek nincs egy jogi képzettségű tagja sem, az ügyvéd fentjelzett lépésének, — mely csak a perek bevégzése után lett volna elbírálható, — különböző jogi s birói felfogásoknak oka nem lehet, az kétségen kívüli, mint szintén az is, hogy a presbiterium minden tőle telhetőt, emberileg lehetőt megtett az egyház érdekeinek védelmezésére és biztosítására (26, 29, 96. 344— 1897. egyh. ker. végzés), minden intézkedései
—
H
ben a legjobb szándék, az egyház igaz szeretete vezérelte; hogy a szerencsétlenséget el nem háríthatta, illetve, hogy szakértői, peres és egyéb költségeket is tekintetbe véve, nem sikerült any nyiért felépittetni a templomot, a mennyiért óhajtotta, amennyiért a legolcsóbban ajánlkozó elvállalta, az a fent előadott körülmé nyek miatt volt lehetetlen. De hát lehetetlenségre senki sem kö telezhető és nem sikerül az embernek minden óhajtása úgy, a mint az ember óhajtja, — szerencsétlenségnek mindenki ki van téve. Legnagyobb szerencsétlenség volt az, a miből származott az egyház s vállalkozó kára, hogy vállalkozó olcsón vállalkozott, úgy hogy abból nem jöhetett ki, s midőn ezt észrevette, túlságosan takarékoskodott. Benkó K. építésvezető még az építés kezdetén 1887. okt. 31-iki levelében (109.) tudatta, hogy a vállalkozó en gedménye a költségvetésben fel nem számított fuvarok teljesíté sében áll, ez legalább 13,800 írtra rúg, ez összeget a vállalat nem bírja meg, annál kevésbé azt, mely időközönként az abnormis állapot által az előbbit növeli. Ha ehhez adjuk még a követelé séből ki nem űzetett 14,000 frtot, a szelvények értékét, vesz tesége a kamatokkal s perköltséggel meghaladja a 40,000 frtot Nemcsak az egyház nem építhette fel a templomot a peres és egyéb költségekkel együtt oly olcsón mint vállalkozó elvállalta, hanem a vállalkozó tetemes kárt szenvedett. Ennek pedig a pres biterium nem volt oka. De hogy szenvedett-e kárt végeredményé ben az egyház, ez problematikus. Mert a versenytárgyalásnál a a legdrágábban ajánlkozó mintegy 125 frt átalány összegért ajánl kozott, a minél többe pedig az egyháznak minden költségeivel együtt, nem került a templomépítés. Talán a legdrágábban ajánl kozó tett leghelyesebb számítást? Az egész ügyből az a tanulság, hogy nem mindig a legolcsóbb vállalat szerinti építkezés a leg szerencsésebb. A presbiterium — miután az épület állékonysága biztosítva lett — többször óhajtotta az egész ügyet egyezségileg lebonyolí tani. Vállalkozó 1892. okt. 14-ikén a perbeli töke, (24,000 frt) kamatai s a perköltség megfizetését kívánta (110. sz.) 1891. okt. 21-ikén felhívta az egyháztanács, hogy az ügyeket békés úton egyezségileg rendezze (62. sz.) Az örökösök 1893. évben 12— 15 ezer forintért egyeztek volna, 1894. évben 20 ezer frtért (76. sz.) 1895. évben 20 ezer forintért. A presbiterium, midőn a Curia az alsó bíróságok ítéleteit feloldotta s ujabb tárgyalást rendelt e l: ismét megkísérelte az egyezséget, ennek eredménye az lett hogy a perek köl
csönösbeszüntetése, a saját költségek viselése, az óvadék s meglevő szelvények kiadásának feltétele mellett, a vállalkozó örökösei 10 ezer forintnak az egyháztól leendő megfizetésével kiegyeztek volna, úgy hogy ezen 10 ezer forintban a vállalkozót illető szel vények pénzértéke is benne foglaltatik. Ezen kiegyezést az egy háztanács megszavazta a felveendő kölcsönnel együtt, de az egy házközségi közgyűlés nem fogadta el, sőt a mi a bajt még inkább növelte, az egyház kebelében a viszály és egyenetlenség kitört s 1897. január havában a lelkész és presbiterium bepanaszoltatott az egyházmegyei közig. bíróságnál. A presbiterium a panaszokra a választ megadta, a vizsgáló küldöttség 1897. febr. 7-én a vizsgálatot megtartotta. 1898. febr. 28-án és márcz. 13-án panaszosok részletezték kifogásaikat és óhajtásaikat. Az 1897. márcz. 19-én tartott egyházmegyei közig. bíróság pótvizsgálatot rendelt el s a lelkész utasítva lett, hogy a templomépitésre vonatkozó valamennyi számadásokat, ezek között a polgári bíróságnál levőket is szerezze be és a vizsgáló bizottság rendelkezésére bocsássa. Lelkész a kecskeméti törvényszéket a perhez beküldött számadásoknak visszaküldése végett megkereste. De a törvényszék 2255—1897. sz. végzésében a kérelmet nem teljesítette, mivel a per még nincs befejezve. Az esperesi hivatal panaszosokat felhívta, hogy a számadások lemásolására egy bizo nyos összeget előlegezzenek. Mivel ez meg lett tagadva, a szám adások beszerezhetők nem voltak. Ezek után az egyezség ismét megkíséreltetek. A presbiterium az örökösök némi kedvezménye után az egyezséget s 33 ezer frt kölcsönt ismét megszavazta, de az egyházközségi közgyűlés ismét nem fogadta el, mire a kisebbség az egyházközségi közgyűlés határozatát megfelebbezte. Az egyházmegye 70 — 1897. s az egyházkerület 314— 1897. sz. végzésében a presbiteriumnak az egyezségre s kölcsönügyre vonatkozó végzését jóváhagyta. Az egyházkerület határozata következő: 344. szám. „Az egyházmegye felebbezett határozatában ki fejtett indokainál fogva s különösen azon okból, mert a mint az iratokból kitűnik, ez egyháztanács az építkezési ügy egész folya mán, mindenkor igyekezett megtenni azon intézkedéseket, a me lyek az egyház érdekeinek megvédésére és biztosítására szüksé geseknek látszottak és mert a kérdéses ügy végleges lebonyolítá sára más alkalmas mód ezidő szerint nem kínálkozik, s mert végül az egyház belnyugalmának helyreállítása s az egyház anyagi
—
16 —
érdekeinek a perlekedés bizonytalan esélyeivel szemben való meg oltalmazása is, leginkább az ügynek békés úton való elintézése mellett várható, közgyűlésünk az egyházmegyei közgyűlésnek fe lebbezett határozatát jóváhagyja. Ezek után az egyháztanács 112— 1897. sz., végzésében az egyezség és kölcsönügy lebonyolítására megbízottakat nevezett ki, kik az egyezséglevelet aláírták s a Magyar Jelzálog Hitelbanknál felveendő 33 ezer forint, 50 éves 4,90 százalék annuitásu kölcsönre nézve a kötelezvényt a presbiteriumnak beterjesztették. A pres biteriuin 32— 1898 sz. végzésében elfogadta, az egyházközségi köz gyűlés 49— 1898. sz. végzésében elvetette. Felebbezés utj án az egyházmegye 42— 1898. számú s az egyházkerület 220— 1898. sz. végzésében a beterjesztett feltételek mellett a kölcsönvételt enge délyezte. A megbízottak a kölcsönügyletet lebonyolították, számadá sukat és jelentésüket a presbiteriumnak beterjesztették. Ez tudomásul vette s az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztetett. Végre a számadások az egyházmegyei közigazgatási bíróság 1897. nov. 19-iki végzése értelmében beszereztettek; melyeknek beszerzése előtt egy nappal a panaszos egyháztagok a főtiszteletű püspök urnái panaszt emelvén, főtiszteletű püspök urnak a hívek hez intézett főpásztori levele s a nagytiszteletű esperes úrnak személyes kintléte után a közig. bírósági eljárás megindíttatott, a vizsgálat befejeztetett s most ezen ügyben van hivatva a közig. bíróság ítélni. Dévaványa, 1899. ápril 18.
Szügyi Dániel, ev. ref. lelkész.
www.digisarret.hu Adószám: 18391833-1-04 * Ez a dokumentum a Sárréti Digitális Gyűjtemény Alapítvány [SDGYA] és az általa üzemeltetett Sárréti Elektronikus Könyvtár [SEK] gyűjteményéből származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentumok szerzőjét ill. tulajdonosát illetik, amennyiben a neve fel van tüntetve. A Sárréti Elektronikus Könyvtár üzemeltetője fenntartja magának a jogot, hogy ha kétség merül fel egyes dokumentumok szabad terjesztésével kapcsolatban, akkor azokat törli a SEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nemkereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző, illetve a tulajdonos engedélyét kell kérni!
* A digitális változatot készítette: Hajdú József, 2014
