A KAPACITÁS tartalékok fogalma, termelésbe vonásuk lehetőségei • extenzív módszerek: - a meddőidők csökkentése, - a munkaidő növelése (nyújtott műszak, túlóra), - a nem felhasznált műszakok termelésbe állítása, - az eddig nem használt (tartalék) berendezések üzembe állítása - a szűk keresztmetszetek kiküszöbölése, - a bő keresztmetszetek jobb kihasználása. • intenzív módszerek: - a termelő munka ésszerűsítése - a legjobb munkamódszerek általános alkalmazása - a szellemi munka fokozott bevonása A termelési rendszerek tervezésének alapjai • A termelési rendszerek fogalma - A munkahelyek térbeli elrendezésének alapelvei: -- technológiai csoportosítású munkahelyek, -- termék (tárgyi) csoportosítású munkahelyek - A termelési rendszerek hagyományos csoportosítása: -- műhely-rendszerű termelési rendszer, -- csoportos rendszerű termelési rendszer, -- folyamatos rendszerű termelési rendszer. A MŰHELY RENDSZERŰ termelés jellemzői • Általános jellemzés - A műhely-rendszerű termelés előnyei: -- a géppark jól áttekinthető, tagolható -- a technológiai ellenőrzés jól megoldható -- a gépek egyenletes terhelése operatív beavatkozásokkal biztosítható -- a termelési terület jól kihasználható -- a profil változására kevésbé érzékeny. - A műhely-rendszerű termelés hátrányai: -- nagyok az anyagmozgatási távolságok, ezért hosszú az átfutási idő -- magas a termékegységre jutó önköltség -- a felelősség nehezen állapítható meg -- nagy az előkészületi és a befejezési idő -- a termék készenléti fokának megállapítása körülményes. • A CSOPORTOS TERMELÉSI RENDSZER megszervezése: - azonos, vagy hasonló technológiával készülő alkatrészek csoportokba sorolása - az egyes alkatrész-csoportok legyártásához szükséges gépek csoportokba sorolása - az egyes gépcsoportok térbeli összevonása, elrendezése - az alapvető mutatószámok m
• A csoportos rendszerű termelés tipikus gépelrendezési változatai - bázisműveletes gépkör - homogén gépcsoportok szerinti elrendezés - kör kerület mentén való elrendezés - soros elrendezés meghatározása
- A csoportos rendszerű termelés előnyei: -- a termék előállításában résztvevő valamennyi munkahely egymáshoz közel helyezhető el, így a szállítási utak rövidek -- a termelés irányítása egyszerűbb, a készültségi fok könnyen megállapítható -- mód nyílik jelentős mértékű szerszámozásra és készülékezésre -- specializáltabb munkahelyek, magasabb termelékenység -- a felelősség egyértelműen megállapítható. - A csoportos rendszerű termelés hátrányai: -- érzékeny a profil és a konstrukciós változásra -- a csoportba vont gépek jó kihasználása nem mindig biztosítható. - A csoportos rendszerű termelés alkalmazási területei: -- közepes és nagysorozat gyártás
A FOLYAMATOS RENDSZERŰ termelés jellemzői • A folyamatos rendszerű termelés kialakításának feltételei: - a termelési feladat hosszú időtávra való ismerete - a termelési eljárások, a termékek és alkatrészek messzemenő szabványosítása és tipizálása - a termelés pontos, minden részletében átgondolt technikai előkészítése - szigorú technológiai és munkafegyelem - magas színvonalú normázás - operatív naptári tervezés - a kisegítő és kiszolgáló folyamatok zavartalan működése • A kötött ütemű (szinkronizált) folyamatos termelés lényege: az egyes munkahelyek egy termék okozta foglaltsági ideje megközelítően egyenlő, vagy egész számú többszöröse a legkisebb műveleti időnek • A kötetlen ütemű folyamatos termelés lényege: a különböző munkaütemű munkahelyek között átmenetileg befejezetlen (műveletközi) készletek halmozódnak fel • A kényszerütemű folyamatos termelés lényege: az ütemet valamilyen folyamatos működésű anyagmozgató gép biztosítja - A folyamatos rendszerű termelés előnyei: -- csökken a termelési terület 1, rugalmas, gyártó vonal -- a folyamat jól áttekinthető 2, rugalmas, gyártó hálózat -- csökken az egy termékre eső önköltség 3, rugalmas, gyártó cella -- csökken a selejt mennyisége -- csökken a termékátfutási idő -- a termelés programozása, irányítása és ellenőrzése könnyen megoldható -- könnyen automatizálható - A folyamatos rendszerű termelés hátrányai: -- a más termékre való átállás nehézkes és költséges -- a gyártandó termékmennyiség ingadozása gondokat okoz -- rendkívül érzékeny a zavarokra -- beruházási igénye nagy - A folyamatos rendszerű termelés alkalmazási területei: -- nagysorozat- és tömeggyártás INTEGRÁLT, RUGALMAS GYÁRTÓRENDSZEREK • Az integrált (rugalmas) gyártórendszerek értelmezése - az integráltság fogalma: -- a technológiai (gyártási) folyamat -- a kiszolgálási (anyagmozgatási) folyamat -- a tárolási folyamat -- a vezérlési folyamat, valamint -- az ellenőrzési folyamat összevonása. - a rugalmasság fogalma: -- sokféle munkadarabon, sokféle művelet elvégezhető -- gyors átállások
• Az integrált (rugalmas) gyártórendszerek kialakulásának okai: - növekvő igény a változatos, sokféle egyedi termékek iránt - a termék életciklus lerövidülése - a rugalmatlan tömegtermeléssel kapcsolatos mennyiségi igények csökkenése - törekvés a termelési folyamatok automatizáltsági szintjének növelésére - törekvés a termelési átfutási időn belül egyre növekvő arányt képviselő anyagmozgatási és várakozási idők csökkentésére - a készletek csökkentésének igénye. • A gyártási eljárások fejlődési irányai
• Az integrált, rugalmas gyártórendszerek kiépítési fokozatai: - egymástól független NC (Numerical control) gépek alkalmazása -- kézi kiszolgálással -- automatikus munkadarab cserével - rugalmas gyártó cellák - rugalmas gyártó hálózatok - rugalmas gyártó vonalak
A SZELLEMI ALKOTÓMUNKA SZERVEZÉSE • Szellemi alkotómunka: az a folyamat, amely valamely új, eddig nem ismert rendszer létrehozására irányul. • Speciális alkotó tevékenység: az alkotás céljának módszeres meghatározása. • A cél nyilvánvalóságának feltételezése jelentős lehetőségek fel nem ismerésének forrása lehet. • A szellemi alkotómunka tegye lehetővé: - hasznos célok felismerését, - ismert, feltárt célok elérési módjának meghatározását, - ismétlődő célok elérésére új módszerek kidolgozását, - ismert, de az adott területen még nem hasznosított módszerek felhasználását, - különféle eljárások célszerű kombinációját. • Az alkotómunka szervezésére irányuló módszerekkel szembeni követelmények: - tegyék lehetővé a megszokottól való elrugaszkodást, - tegyék lehetővé a memorizált ismeretek előhívását. • A csoportmunka lényege: az egyéni teljesítmények összegzésével szerényebb eredmény érhető el, mint a közösen végzett munkával. • A csoportmunka szervezésének általános lépései: - a feladat meghatározása (írásba kell foglalni!), - a csoport létrehozása, - a csoporton belüli magatartás kívánalmainak rögzítése, - a csoport és a környezet kapcsolatának kialakítása, - a csoportmunka eredményeinek dokumentálása, hasznosítása. Brain storming • A módszer alkalmazásának lépései: 1. Előkészítés: - a kérdés megfogalmazása (meghökkentő, brutális, válaszra ingerlő, de ne sugalmazzon semmilyen megoldást sem), - a résztvevők kiválasztása (max. 10-15 fő az érintett szakterületekről), - a helyiség kiválasztása (falitábla legyen!, kényelmes székek, telefon kizárva), - az időpont kiválasztása (ne legyen szokatlan időpontban, ne legyen délután). 2. A foglalkozás levezetése: - a résztvevők üdvözlése, a szabályok ismertetése - a kérdés felírása a táblára - válaszok összegyűjtése, felírása a táblára - provokatív válaszok, megjegyzések - a táblára írt ötletek szó szerinti leírása, jegyzőkönyv készítése ( a kérdés, az időpont és a résztvevők megnevezése) - lezárás, a közreműködés megköszönése. • A módszer nem terjed ki a javaslatok értékelésére. • Az egész foglalkozás ne legyen hosszabb kb. 45 percnél. • Az eredmény közös produktum, nem kötődhet személyekhez! • Alkalmazási terület: - célmeghatározás,- koncepció-alkotás,- helyzetfeltárás. • Nem alkalmas részlettervek kidolgozására! • Katalizálja az alkotómunkát, de nem helyettesíti az elmélyült egyéni munkát. • Erőszakos egyének állandóan hozzászólnak, elnyomhatják a többi résztvevőt.
Sajátos Csoportmunka Módszer (SCM) • Az írásos és a szóbeli válaszadást ötvözi, így kiküszöbölhető az agresszív személyek dominanciája. • A munkalapokra felírjuk a gondolatokat kiváltó kérdést, majd egy gondolati képet. • A résztvevőket 5 - 6 fős csoportokba soroljuk. • A kérdés mindegyik munkalapon ugyanaz. • A gondolati képek eltérőek, és számuk megegyezik a csoport létszámával. • A módszer alkalmazásának lépései: 1. Előkészítés: - a gondolatokat kiváltó kérdés megfogalmazása (röviden, pontosan érthetően), - a gondolati képek megfogalmazása, - a résztvevők kiválasztása (12 - 18 fő az érintett szakterületekről), - a helyiség kiválasztása (falitábla legyen!, kényelmes székek, telefon kizárva), - tárgyi feltételek biztosítása (kellő számú munkalap, /színes/ irónok), - az időpont kiválasztása (ne legyen szokatlan időpontban, ne legyen délután). 2. A foglalkozás levezetése (1): - a szabályok ismertetése -- mindenki kap egy munkalapot, -- tömören, érthetően leírják a gondolatokat, -- ha nincs több ötlet, a munkalapot továbbadják a szomszédnak, -- a már felírtakat gondosan el kell olvasni, majd a saját gondolatokat leírni, -- bíráló megjegyzés sem szóban, sem írásban nem hangozhat el, -- munka közben ne beszélgessünk, majd sor kerül a leírtak megbeszélésére, -- ha visszakerül mindenkihez az a munkalap, amellyel kezdett, akkor egy vízszintes vonallal húzzuk alá a leírtakat. A foglalkozás levezetése (2): - a munkalapok kiosztása - gondolatok felírása - előzetes szavazás -- figyelmesen olvassuk végig az ötleteket, és amelyikkel egyetértünk jelöljük meg x-szel a sor szélén, -- ha közben új ötletek támadnak, írjuk azokat a vonal alá, -- ha a munkalapok ismét körbementek, adjuk össze az x-eket és írjuk az összeget a legszélső (összesen) oszlopba, - a legtöbb szavazatot (x-et) kapott gondolatokat felírjuk a táblára A foglalkozás levezetése (3): - a táblán lévő gondolatok megbeszélése (értelmezés, pontosítás, összevonás) - végső szavazás -- a legfontosabbnak ítélt gondolatokat szavazókártyákra írjuk (minden kártyára csak egyet), -- a kártyákat fontossági sorrendbe rendezzük, majd ráírjuk a fontossági súlyszámot (a max. súlyszám a kártyák számával egyenlő) -- szavazatok összeszámlálása -- valamely gondolat fontossági súlyszáma az egyéni rangsorolók által adott súlyszámok összege -- az összegzett súlyszámok alapján elkészítjük a javaslatok (gondolatok) fontossági sorrendjét
Alkalmazási terület: - helyzetfeltárás, ténymegállapítás, - működési, irányítási, fejlesztési problémák interdiszciplináris megközelítése, - a munkavégzést akadályozó körülmények feltárása. Az ARENA, Taylor II és ED alkalmazások: Beruházási kérdések; Kapacitás fejlesztési feladatok; A tervezési stratégia szabályainak rögzítése; A gyártási sorrend ellenőrzése; A rendszer működésének próbája; A felrakási (töltési) idő csökkentése; Szállítási kérdések megoldása; Raktározási igény csökkentése; Gyártási rendszerek tervezése. Gyártósorok működése, Raktárak működtetése, Automatikus robot szállító eszközök (AGV) rendszere, Szállítószalag rendszerek,…. Szerkezeti, szervezeti modellek, A szimuláció abban segít, hogy megállapítsuk a vizsgált rendszerben a várakozási Rugalmas gyártó cellák, időket. A szimuláció a valós rendszer egy olyan virtuális másolata, amely a valós rendszert Összeszerelési folyamatok,alkotó részelemek viselkedése és megfigyeléseink, méréseink alapján közvetlenül vizsgálhatóvá teszi Általános sorban állási rendszerek. a vizsgált rendszer minden modellezett tulajdonságát. LOGISZTIKAI SZIMULÁCIÓ Egy szimulációs tanulmány elkészítésének lépései - A feladat leírása. - Az információk összegyűjtése. - Törvényszerűségek feltárása. - A lehetséges megoldások feltérképezése. - A rendszer leírása. - A modell építése. - Az ellenőrzés és megerősítés. - A szimulációs program futtatása. - A valóságos rendszer bemenő adatainak alkalmazása. - Kísérletek. - Elemzések és következtetések. - Az eredmények bemutatása és dokumentálása.
A szimulációk típusai: Statikus < > Dinamikus Determinisztikus < > Sztochasztikus Véges idejű < > Végtelen idejű Folytonos < > Nem folytonos (diszkrét) A szimulációs programok típusai Folytonos rendszerek szimulációs programja Nemfolytonos rendszerek szimulációs programja - Szimulációs nyelvek - Szimulációs programcsomagok Szimulációs nyelvek Előny: Rugalmasság Hátrány: Nehéz programozni,Időigényes
Az ARENA, Taylor II és ED programok Szimulációs programcsomagok (szimulátorok); PC-n futtathatók; Alkalmas operációs rendszerek: Windows 3.x, 95,NT Nemfolytonos események rendszerét szimulálják; Logisztikai feladatok megoldására alkalmasak; A következı feladatokat végzik el: modellezés, szimuláció, az elemek animációja, az eredmények bemutatása, elemzés és dokumentáció Mindezt egy eszközben integrálva. Az ARENA, Taylor II és ED alkalmazók: Autógyártás,Textilipar,Vegyipar, Élelmiszeripar,Elektonikai ipar,Acélipar,Szállítók, eladók,Kivitelezők,Kórházak,Kormányzat,Közigazgat ás,Közlekedés,Raktározás, Logisztikai tanácsadók,Tervezők,Kutató intézetek
Szimulációs programcsomagok Előny: Gyors modell építést biztosít, Könnyű használni Hátrány: Néhány speciális esetben nem alkalmazható A programozási nyelv és a programcsomag kombinációjának elnevezése a szimulátor amely olyan eszköz, mellyel a modellt nagyon könnyen felépíthetjük, emellett elég rugalmasságot biztosít, hogy bonyolult modellezési feladatokat is sikerrel oldjunk meg a segítségével.
