Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi MA Szak II. évfolyam Esti tagozat 2010-2011. őszi félév A kurzus címe: A kora gyermekkor és az idegennyelv-tanulás Oktató: Dr. Lőrincz Ildikó
A CSALÁDI MILIŐ HATÁSA KORA GYERMEKKORBAN AZ IDEGENNYELV-TANULÁSRA
Készítették:
Kanda Judit – Kun Szabó Istvánné – Lukács László Nándorné – Nánásiné Lehner Mónika – Pásztor Józsefné
2010. december
Tartalomjegyzék Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére ......................................................................... 3 Nyelvtanítás különböző oktatási szinteken és területeken ..................................................... 4 A támogatott specifikus területek ........................................................................................... 4 Hazai nyelvpolitika .................................................................................................................... 5 A család szerepe a gyermek iskolai teljesítményének alakulásában .......................................... 7 A kutatás bemutatása .................................................................................................................. 9 A családi környezet szerepe a gyermek idegen nyelvi attitűdjének alakulásában ..................... 9 Szakirodalmi áttekintés .......................................................................................................... 9 A kutatás háttere ..................................................................................................................... 9 Kutatásunk hipotézisei ......................................................................................................... 10 A minta ................................................................................................................................. 10 A kérdőíves vizsgálat összesített feldolgozása..................................................................... 11 Az óvodai kérdőívek kiértékelése ........................................................................................ 11 Az iskolai kérdőívek kiértékelése ........................................................................................ 13 Levonható következtetések ...................................................................................................... 16 Óvoda ................................................................................................................................... 16 Iskola .................................................................................................................................... 17 Következtetések a vizsgálat egészére vonatkozóan ................................................................. 19 Felhasznált szakirodalom és végjegyzet .................................................................................. 20
2
Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére Koľko jazykov vieš, toľkokrát si človekom.
Ahány nyelven tudsz, annyi ember vagy. (szlovák közmondás)
Az Európai Unió 2002 márciusában, Barcelonában ülésező állam- és kormányfői találkozóján 1 megfogalmazódott az egyéni többnyelvűség fokozásának igénye az Unió országaiban, illetve az a célkitűzés, hogy hosszú távon az Unió valamennyi polgára az anyanyelvén kívül legalább két nyelven használható nyelvtudással rendelkezzen. Ennek érdekében szükség van az idegen nyelv tanulásának korai kezdésére. 2 Ezzel a korai nyelvoktatás mellett szóló korábbi – elsősorban tapasztalatokon alapuló, de a kutatások által is alátámasztott érvelés mellé, miszerint kisgyermekkorban könnyebben, gyorsabban, eredményesebben zajlik a nyelvelsajátítás, mint bármikor a későbbiek során – a 90-es évek közepén egy új, politikailag motivált elem társul, az anyanyelve mellett két idegen nyelvet beszélő európai polgár eszményképe, illetve az annak hátterében álló gazdasági és társadalmi szükségszerűség. 2005. november 22-én hozta nyilvánosságra az Európai Közösségek Bizottsága az Európai Tanács, az Európai Parlament, a Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére megfogalmazott közleményét „Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére” címmel. 3 A Bizottság ebben a dokumentumban az Európai Unió többnyelvűségi politikájának célkitűzéseit három pontban foglalja össze: -
a nyelvtanulás ösztönzése és a nyelvi sokféleség támogatása;
-
az egészséges többnyelvű gazdaság támogatása;
-
a polgárok számára az Európai Unió jogszabályaihoz, eljárásaihoz és az uniós információkhoz való hozzáférés biztosítása saját nyelvükön.
Ezeken a területeken az előrelépés nagyrészt a tagállamok felelőssége (nemzeti, regionális és helyi szinten), de a Bizottság lehetőségei mértékében mindent megtesz a többnyelvűség-tudat megerősítésére és a különböző szinteken tett intézkedések összhangjának javítására. Az Európai Unió alapja az egység a sokféleségben. Egység a kultúrák, a szokások, a meggyőződések és a nyelvek sokféleségében. Az Unió 20 hivatalos nyelve mellett körülbelül 60 további őshonos nyelv és számos, bevándorló közösségek által beszélt, nem őshonos nyelv létezik. Ez a sokféleség teszi az Európai Uniót azzá, ami. Az unió hitvallása szerint az EU nem olvasztótégely, melyben eltűnnek a különbségek, hanem közös otthon, melyben a sokféleségé a vezető szerep. Anyanyelvünk különbözősége a híd, mely nagyobb fokú szolidaritáshoz és kölcsönös megértéshez vezet. Az Európai Unió alapjogi chartájának 22. cikke megállapítja, hogy az Unió tiszteletben tartja a kulturális, vallási és nyelvi sokféleséget. A 21. cikk tiltja a megkülönböztetés különböző típusait, többek között a nyelvi alapú megkülönböztetést is. Az egyén tisztelete, a más kultúrák iránti nyitottság, a tolerancia és mások elfogadása mellett a nyelvi sokféleség az Európai Unió alapvető értéke. Így azok az intézkedések, melyeket az Unió és a tagállamok tesznek a többnyelvűség támogatása érdekében, közvetlen hatással vannak minden polgár életére.
3
Nyelvtanítás különböző oktatási szinteken és területeken 4 Az európai országok között igen nagy az eltérés az oktatás korosztályok szerint elkülönülő szintjei és az egyes szinteken biztosított nyelvtanítási és nyelvtanulási lehetőségek tekintetében. A tanulók életkora mellett még számos más tényező is szerepet játszik: a formális és nem formális tanulási környezet, az egy osztályban (csoportban) tanulók száma, az irányított és az önálló tanulás aránya. A nyelvtanári profil is változatos, és folyamatosan alakul. Mára a nyelvtanítási szakemberek köre tanácsadókkal, facilitátorokkal, vezetőkkel és együtt-tanulókkal bővült ki. A támogatott specifikus területek A korai nyelvtanulás hozzájárul, hogy a nyelvtanulókban pozitív hozzáállás alakuljon ki más kultúrák és nyelvek iránt; emellett megalapozza a nyelvtanulást a későbbi életkorra. Az általános és középiskolai oktatás az a terület, ahová az oktatási rendszerek hagyományosan a legnagyobb erőket csoportosítják. Ez az a szint, ahol a gyermekek és fiatalok elsajátítják azokat az alapkészségeket, amelyek egész életükben végigkísérik őket nyelvtanulási tevékenységük során. Felsőoktatás: Az utóbbi években csökkent a nyelvszakon és nyelvész szakos alapképzésben és posztgraduális képzésben diplomát szerzettek száma, de ezzel párhuzamosan nőtt az egyéb szakosok idegennyelv-oktatásban való részvétele. A nyelvek egyre több szakképzési programban játszanak szerepet. Felnőttoktatás: A nyelvtanulás az életben szükséges egyik alapkészség, mindenki előtt nyitva áll az egész életen át. A felnőtt nyelvtanulók motivációja nagyon sokféle, a hobbitól a szakmai fejlődésig, a költözéstől a családi okokig. Minden felnőttet ösztönözni kell a nyelvtanulásra, és meg kell teremteni a felnőttkori nyelvtanulást lehetővé tevő létesítményeket. Sajátos pedagógiai igények: Senki sem maradhat ki a nyelvtanulásból és a nyelvtudás biztosította előnyökből. Az idegennyelv-oktatási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférés része az európai integráció szociális dimenziójának. Az „Oktatás és képzés 2010” folyamat keretében létrehozott idegen nyelvekkel foglalkozó szakértői csoport a tagállamok részére készített ajánlásokban a korai életkorban megkezdett nyelvtanulást kiemelt fejlesztési területként jelöli meg. 5 Egyúttal hangsúlyozza, és ezzel megerősíti az Európai Közösségek Bizottsága által korábban nyilvánosságra hozott állásfoglalást, 6 miszerint a korai nyelvoktatás csak bizonyos feltételek mellett lehet eredményes. Ezt támasztja alá az a dokumentum is, amit a Socrates Lingua program keretében 7 ország (Belgium, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Németország és Olaszország) korai nyelvoktatást kutató szakemberei készítettek el abból a célból, hogy áttekintést nyújtsanak a korai nyelvoktatás helyzetéről az Európai Unió országaiban, valamint ajánlásokat fogalmazzanak meg a gyakorlat számára. 7 Az Európai Közösségek Bizottsága 2006-ban tanulmányt tett közzé a korai életkorban megkezdett nyelvtanulással kapcsolatos jól bevált gyakorlatokról, ezáltal segítve a döntéshozók és a gyakorló pedagógusok munkáját. Céljuk, hogy a nyelvtanulás elveszítse korábbi elit jellegét.
4
Hazai nyelvpolitika A nyelvpolitika kiemelt feladata, hogy politikai döntésekkel segítse a magyar mint anyanyelv, egyéb hazai nyelvek, és további idegen nyelvek használatát, azaz, hogy a magyar nyelvet beszélők megértsék egymást, és más országok állampolgáraival is képesek legyenek kommunikálni. A nyelvpolitika tulajdonképpen a társadalom nyelvre vonatkozó nézeteinek rendezett gyűjteménye, különös tekintettel a kitűzött teendőkre. A nyelvstratégia a nyelvpolitika és a nyelvi tervezés céljainak, konkretizált feladatainak, a feladatok végrehajtásának kidolgozott megfogalmazása. A nyelvi tervezés a nyelvhasználat célirányos befolyásolása, nyelvművelő tevékenység, szándékos beavatkozási kísérlet a nyelvbe vagy nyelvi változatba. A magyarországi nyelvi tervezés magában foglalja a magyar nyelv tudományos vizsgálatát, a magyar nyelvi nyelvművelést, a kisebbségekkel való nyelvi tervezést és az idegen nyelvi oktatást is. A nyelvpolitikának – figyelembe véve a társadalmi és az egyéni igényeket is – ki kell alakítani a felelősségérzetet a nyelv állapotáért, gazdagságáért, használhatóságáért, biztosítani kell a minden területen megnyilvánuló funkcionalitását, fel kell készíteni a nyelvhasználókat (saját érvényesülésük érdekében is) a sokoldalú és minőségi kommunikációra, és fejlődőképes nyelvi közösséget építeni mind az országhatáron belüli, mind a nemzetközi együttműködésre alapozva. Ezen célok elérése érdekében szükség van helyzetfeltáró nyelvi kutatásokra, törvényi szabályozásra, a nyelvpolitika céljainak megfelelően kidolgozott anyanyelvi oktatási stratégiára, és végül nélkülözhetetlen a magyar nyelv és egyben a magyar kultúra sikeres népszerűsítése világszerte. A hazai nyelvhasználat fejlődését meghatározza az iskolákban folyó anyanyelvi oktatás színvonala, a közéleti nyelv állapota (média). Az emberek nyelvhez való viszonyulását formálják többek között a nyelvi műsorok vagy a sajtóban megjelenő cikkek. Magyarországon a nyelvi tervezéssel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia foglalkozik, melyen belül működik a Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya, a Nyelvtudományi Intézet. Tekintettel arra, hogy a magyaron kívül más nemzetiségűek is élnek Magyarországon, természetesen számukra is biztosítani kell a nyelvhez fűződő jogaikat. A nemzeti kisebbségek anyanyelvként használt nyelvének létezik általánosan elfogadott változata, és vannak regionális változatai is, melyek a köznapi érintkezés nyelvei. A hazai kétnyelvű kisebbségek körében a nemzetiségi/etnikai nyelvükkel szemben jellemzően a magyar a domináns. A magyar nyelvet kevéssé beszélők nehézségei tanulmányaik során, valamint a munka világában történő érvényesülésük kapcsán jelentkeznek. A magyar közoktatás egyik sajátossága a magyar nyelvi és az irodalmi képzés tantárgyi szeparáltsága, melynek elnevezése a Nemzeti alaptantervben „Anyanyelv és irodalom”, a követelményei érvényesek a kisebbségek anyanyelvi és irodalmi képzése számára is. A 2000-ben kiadott Kerettantervi rendeletben már „Magyar nyelv és irodalom” szerepel. Érettségi vizsgatárgyként szintén így fogalmazódik meg kötelező vizsgatárgyként, és a 2005-ben belépő érettségi reform sem változtatott ezen az elnevezésen. A magyaron kívül az idegen nyelv elsajátítása is kiemelt jelentőségű (habár a NAT csak egy idegen nyelv tanulására ad időkeretet az általános iskolai oktatásban). A magyar nyelv és irodalom, továbbá egy idegen nyelv hazánkban kötelező érettségi vizsgatárgy. A nyelv megválasztása tanulói jog, mely értelemszerűen függ az adott iskolában választható nyelvektől, és bizonyos tárgyakból is lehet idegen nyelven érettségizni. A magyarországi közoktatásban és felsőoktatásban folyó nyelvoktatásra vonatkozó, egységes törvényi szabályozás nincs, a nyelvoktatás elérhetőségéről közoktatásra és a felsőoktatásra vonatkoztatva különböző jogszabályok rendelkeznek. Az iskolai nyelvoktatásra közvetlenül hatást gyakorló 5
legfontosabb jogszabályok – sok más kérdés mellett, illetve azokhoz kapcsolódóan – a magyar nyelvvel, a nemzeti, etnikai kisebbségek nyelveivel és az idegen nyelvekkel kapcsolatos jogokról és kötelezettségekről szólnak. A tanulható idegen nyelvek köre tehát jogszabályban nem korlátozott, de számuk, illetve tanulásuk megkezdésének időpontja, a tanítás időtartama, óraszáma, illetve az e téren érvényesülő rugalmasság mértéke igen. A nyelvtanulási, ill. a nyelvválasztási jog az iskolai kínálat alapján érvényesül, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi oktatáshoz való hozzájutás szülői közbenjárás, ill. kérelem folyamán valósul meg. A két tanítási nyelvű iskolai oktatásban a magyar tannyelv védelme érdekében az idegen nyelv az órák számának legfeljebb 50 %-a lehet. Ugyanakkor az idegen tannyelv védelmét alapvetően az alsó határ kijelölésével oldották meg – miszerint az idegen nyelv az órák legalább 35 %-ában jelenjen meg –, emellett minimum három tantárgyban kötelező, illetve a vizsgaköteles tárgyak célnyelvű tanításának legkevesebb két éves időtartamát biztosították. A célnyelvű tárgyak kiválasztásáról és a tannyelvi arányokról ezen túlmenően az iskola dönt. A fentiekből is látszik, hogy a kétnyelvű oktatásban a magyar tannyelv a tanulmányok legalább felében van kötelezően jelen. A felsőoktatási törvény alapján a főiskolai vagy egyetemi tanulmányok befejezését igazoló oklevél kiadásának feltételét kormányrendelet, illetve miniszteri rendelet szabályozza, mely az adott szakok képesítési követelményeiben kerül meghatározásra. A jelenlegi követelményekben a záróvizsgára bocsátás előfeltétele legalább egy államilag elismert vagy azzal egyenértékű középfokú nyelvvizsga. A megszerzett tudás mellett jelentős ösztönző szereppel bír az állami nyelvvizsga, amely nyelvpótlékkal díjazza az eredményes nyelvvizsgát tett munkavállalókat. A nyelvvizsga megszerzésének körülményei is jócskán formálódtak az elmúlt években az ORIGO nyelvvizsga (Rigó u.) monopóliumának megszűnésével. Az anyanyelvű oktatáshoz való jog kiemelten fontos, hiszen az oktatás nyelve és tartalma befolyásolja az identitás alakulását. Az anyanyelv nem csak egy tantárgy, amellett, hogy segít az irodalmi nyelv elsajátításában és a kommunikációs készségek fejlődésében, más tényezőkkel együtt a hovatartozás-tudatot is fejleszti. Az identitás kialakításában és az egyéni szocializációs folyamatban fontos szerepet tölt be tehát az anyanyelvű oktatás, amelynek egyik jelentős tantárgya a nyelv.
6
A család szerepe a gyermek iskolai teljesítményének alakulásában „A család bizonyos tekintetben végzet, s ha nem is visszavonhatatlanul az, mindenképpen egyike a leghatékonyabb sorsfordító erőnek.” (Kolozsvári Grandpierre Emil)
Mindannyiunk előtt ismeretes az a tény – már-már közhelynek is számít –, hogy az iskolai teljesítmény alakulása és a családi szocializáció szoros összefüggést mutat. A szülők iskolai végzettsége és foglalkozása korrelációban hat a tanulmányi eredményekre, s ebben az anya végzettsége domináns. Számos kutató foglalkozott ezzel a témakörrel. Rheinberg (1980) szerint sokszoros ok-okozati összefüggés tárható fel a különböző szintű hatásmechanizmusok között. Az iskolai teljesítményt egyrészt a tanulók oldaláról közelíti meg: ezek között a motivációt, a szellemi képességeket, a kognitív fejlettséget, a tehetséget, az intelligenciát, valamint a kreativitást sorolja fel. Másrészről a környezeti tényezőkkel indokolja a teljesítmény alakulását: a nevelési-oktatási körülményekkel és a családi miliővel. Kulcsár Tibor (1982) szintén több tényezőt sorol fel, s köztük megemlíti a társadalmigazdasági körülmények szintjén a család szerkezetét, érzelmi légkörét is. Olson, Sprenkle és Russel (1979) a család működését három dimenzióban vizsgálta: a kohézió és a kommunikáció dimenziójában, valamint az adaptív dimenzióban. A kohézióban a családtagok közötti érzelmi köteléket definiálták. Az adaptív dimenzióba sorolták a hatalmi struktúrát, az egyezkedési stílusokat, a szerepviszonyokat és a kapcsolati szabályokat. Az elmélet szerint a kommunikáció e két dimenzió elősegítését szolgálja. Ebből az elméletből kiindulva alakította ki Mányai Judit (1990) családképet vizsgáló kérdőívét. A vizsgálat eredménye szerint a kutató a családokat három típusba sorolta: -
autokratikus hatalmi viszonyok mellett laza a kohézió és alacsonyabb az adaptáció túlzott engedékenység mellett, összefonódásra hajlamos, erős kohézióban bizonytalan a szerep- és feladatmegosztás kiegyensúlyozott, a határokat ismerő demokratikus hatalmi felépítésű, az önállóságnak teret engedő kohéziós családokban a feladatok, szerepek struktúrájának megfelelő a rendszer.
Revákné Markóczi Ibolya 1998-ban végzett kutatása során beigazolódott, hogy az érzelmi melegség elsődleges szerepet kap az ismeretszerzés folyamatában. A demokratikus, határt ismerő érzelmi és hatalmi viszonyokkal jellemezhető, önállóságnak teret engedő családokban a gyermekek megtanulják felismerni és megoldani a problémák sokaságát, így a tanulási eredményeik is jobbnak mutatkoznak. Karl R. White a szocioökonómiai státuszt (SES) és az iskolai teljesítmény közti összefüggéseket vizsgálta. Megállapította, hogy a SES hagyományos alkalmazása, tehát a szülő jövedelmének, iskolázottságának, valamint foglalkozásának gyenge kapcsolata van az iskolai teljesítménnyel. Három okát jelöli meg annak a félreértésnek, hogy az általa vizsgált kutatások szoros korrelációt véltek felfedezni a fenti tényezők között: (1) a vizsgálatok során aggregált (SES és teljesítménymutató átlagaival számolt) adatokat alkalmaztak, (2)
7
hagyományos mértékegységekkel számoltak (ezeknél már vannak jobbak is), (3) nem mindig korrelációban jelenítették meg az eredményeket, s ez gyakran félreértelmezhető volt. Felleginé Takács Anna (2004) szerint az elsődleges szocializációs közeg, tehát a család a legjelentősebb közösség, amely tartósan fejti ki hatását az egyén fejlődésére. A család értékrendjén keresztül képes a gyermek viszonyulni más közegekhez, képes megítélni a környezetében zajló eseményeket. A család olyan modell, amely spontán és tudatosan is hatással bír a fejlődő személyiségre, ezáltal hatást gyakorol a tanulási teljesítményre is. Stevenson és munkatársai (1992) összehasonlító kutatásokat végeztek. Vizsgálatuk során ázsiai és amerikai általános iskolásokat figyeltek meg a tekintetben, hogy hogyan befolyásolják az írás (kínai, japán és angol írás) jellegzetességei az olvasástanulást. Azonban kiderült, hogy a három nép között nemcsak az olvasás, hanem a matematika tekintetében is különbség van. Megfigyelhették, hogy az amerikai szülők többsége nagyobb hangsúlyt fektet a nyelvi és olvasási készségek kialakítására, mint a matematikára, míg a kínaiak és a japánok épp ez utóbbira figyelnek oda. A kutatók azt is felismerték, hogy a különböző népek szülői különbözőképpen vélekednek gyermekeik iskolai teljesítményéről. Az amerikai szülők úgy vélik, hogy a tanulási teljesítmény a képességektől függ, és nem az erőfeszítéstől. Az ázsiai anyák viszont a teljesítmény alakulásához a befektetett munkát tartják fontosnak. Erőteljes érdeklődés tapasztalható a kompetenciafejlesztés iránt is. A szociális kompetencia fejlődését befolyásoló tényezők között szintén szerepel a család. Tunstall (1994) szerint a leginkább befolyásoló családi tényezők: • • • • • • •
a pozitív szülő-gyermek viszony, az apa és az anya szociális kompetenciája, erős kötődés az anyához, a család magas önértékelése, megfelelő szülői elvárások, pozitív szülői modellnyújtás, meleg elfogadó, támogató családi környezet.
Schneider (1993) szerint a gyermek szociális viselkedését a következő tényezők befolyásolják közvetlenül: • • • • •
az apa és az anya szociális kompetenciája, a gyermek temperamentuma, a nevelés, a testvéri hatás, az anya és a gyermek közötti kötődés minősége.
8
A kutatás bemutatása A családi környezet szerepe a gyermek idegen nyelvi attitűdjének alakulásában Szakirodalmi áttekintés A nyelvi attitűd egy-egy nyelvvel, illetve nyelvjárással szemben kialakult értékelő jellegű vélemény (Pap, 1979). A nyelvi attitűd a viselkedéssel szorosan összefügg. Egyesek szerint nagymértékben meghatározza a viselkedést (Lambert, 1967). Mások (pl. Brudner és Douglas, 1979) úgy vélekednek, hogy maga a nyelvi attitűd is viselkedésből fakadó tényező. A nyelvi attitűdöket a társadalmi, politikai, illetve nyelvpolitikai változások egyaránt alakítják (Woolard és Gahng, 1990). A nyelvcsere gyakori kiváltó oka lehet, ha a beszélők saját nyelvéhez fűződő érzelmi, intellektuális és funkcionális kötődése meggyengül (Adegbija 2001: 287). (Borbély, 2006) (http://www.nytud.hu/program/absz/borbely061219.pdf) A tanulási motiváció olyan komplex folyamat, mely affektív, kognitív és effektív síkon irányított integrációként fogható fel a tanuló és környezete között (Réthy, 1988, 2001). Motívumok alatt a személyiség azon komponenseit értjük, melyek viselkedésünk viszonyítási pontjaiként funkcionálnak, melyek alapján tudatos vagy tudattalan döntést hozunk egy viselkedés megkezdéséről, folytatásáról (Józsa, 2002b; Nagy, 2000). Az életünk során szerzett speciális tapasztalatok eredményeként a motívumok bizonyos köre a direkt iskolai tanuláshoz kapcsolódik, ezeket nevezzük tanulási motívumoknak. (Csizér Kata, Dörnyei Zoltán és Németh Nóra, 2004) (http://www.magyarpedagogia.hu/document/Fejes_MP1052.pdf) Az idegen nyelvtanulás hosszú és gyakran nehéz folyamat. A nyelvtanárok régóta tudják: ahhoz, hogy a nyelvtanulás eredményesen megvalósuljon, sok feltételnek kell teljesülnie. Leginkább a tanulók motivációjától függ és természetesen a tanulásba fektetett erőfeszítések mértékétől. Az utóbbi években a hazai nyelvpolitika kiemelten támogatta a helyzetfeltáró nyelvi kutatásokat. Az idegen nyelvi motiváció elemzése a nyelvpedagógiai kutatások egyik fontos területe. Dörnyei Zoltán vezetésével 1992 óta három nagyszabású (1993-ban, 1989-ben és 2004-ben), országos vizsgálat bonyolódott le. A kutatócsoport megvizsgálta, hogy milyen attitűdbeli és motivációs tényezők befolyásolják a diákok nyelvválasztását. (Csizér Kata, 2007) (http://www.ofi.hu/tudastar/csizer-kata) Csapó és társai (2001) szerint megfigyelhető, hogy az anya iskolai végzettségi szintjének növekedésével javul a gyermek teljesítménye, ez a pozitív hatás a gyermek nyelvtanulásában is megfigyelhető. (Tar Ildikó, 2007) (http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/5759/7/Tar_Ildiko_tezisfuzet_magy ar.pdf) A kutatás háttere Az Unió támogatott, speciális területei között szerepel a korai nyelvtanulás, hisz kisgyermekkorban gyorsabban, könnyebben, eredményesebben zajlik a nyelvelsajátítás. Nagyobb a motiváció, ami a későbbiekben hozzájárul ahhoz, hogy a nyelvtanulóban pozitív hozzáállás alakuljon ki az idegen nyelvek iránt. A hazai vélemények megoszlanak a korai nyelvtanulást illetően. Az óvodák elvétve, az általános iskolák is az utóbbi években kínálnak csupán nyelvtanulási lehetőséget az alsóbb évfolyamokon. Ezeknél a családoknál az elit nyelvoktatás jellemezhető. 9
Szemléletünk megalapozottsága erősen szociológiai irányultságú. Jelentős kutatások igazolásából kiindulva tesszük megállapításunkat (Halász és Lemert, 2003), melyek szerint a családi környezet befolyásolja a gyermek iskolai teljesítményének alakulását. Csapó (2001) kutatása továbbá rámutatat arra a tényezőre is, hogy bár a nyelv megválasztása a tanuló joga, azonban összefüggés mutatható az anya magasabb iskolai végzettsége és az angol nyelvválasztás között. A kérdés az, hogy a szülők attitűdjei, véleményei, döntései hogyan hatnak a gyermek nyelvi tanulási motivációjára, attitűdjére? (Csizér Kata, 2007) Kutatásunk hipotézisei 1. A családi környezet és a kora gyermekkori idegen nyelvtanulás között szoros korreláció feltételezhető. 2. A család értékrendjén keresztül viszonyul a gyermek a környezetéhez, így feltételezhető hogy mindez az idegennyelv tanulási motivációjára is hatást gyakorol. 3. Amelyik családban a szülők vagy más családtag beszél vagy tanult idegen nyelvet, ott feltételezhetően a gyermek a tanult idegen nyelvet szereti. 4. Feltételezzük, hogy a magasabb iskolai végzettségű anyák gyermekei többségében az angol nyelvet tanulják. 5. Az óvodáskorú gyermekek esetében feltételezzük, hogy elsősorban a magasabb iskolai végzettségű szülők gyermekei ismerkednek az idegen nyelvvel. A minta A kisszámú mintavétel egy időben történik mindhárom korcsoportnál, a 3-7 éves óvodás korosztály esetében véletlen mintavételi eljárással a nyelvet tanuló óvodások közül. Abból indulunk ki, hogy ennél a korosztálynál a tanulási folyamat erősen érzelembe ágyazott, így nem tartjuk fontosnak a rétegzett kiválasztást. Az iskolás korosztálynál viszont a 8-9 évesek és a 13-14 éves korú tanulók közül rétegzett mintavételi eljárással a jó nyelvtanulók közül választottunk. A korosztály meghatározásában azon feltételezésünket érvényesítjük, hogy lényeges eltérés mutatható ki az általános iskolai bemenet érzelmi alapú és a kimenet teljesítmény alapú tanulási motivációja között. Az óvodások tekintetében három különböző város egy-egy intézményéből összesen 35 fő került kiválasztásra. Életkori sajátosságukhoz igazodva a szülőt kérdeztük meg kérdőíves formában. A településmintát a csoport tagjainak képviselt települése határozta meg, nem szándékos kijelölés volt. Az idő rövidsége miatt nem láttuk annak reális esélyét, hogy e tekintetben is összefüggéseket tárjunk fel azáltal, hogy eltérő településtípusokat jelöljünk ki. A város megnevezése Szolnok Csömör Budapest
Létszám 15 fő 10 fő 10 fő
Életkor 3-4-5-6-7 3-4-5-6-7 3-4-5-6-7
1. számú táblázat: Az óvodás korosztály mintavételének bemutatása
Az iskolás korosztály esetében mind a két intézmény, ahol a mintavétel történt, fővárosi iskola. A két intézményből összesen 99 gyereket kérdeztünk meg – szintén az idő szűkössége miatt választottuk a gyors, hatékony adatgyűjtési módszert – kérdőíves formában. Korosztály 3-4-5-6-7 éves óvodások
Létszám összesen 35 fő 10
Az adatgyűjtés módja szülői kérdőív
59 fő 40 fő
8-9 éves iskolások 13-14 éves iskolások
kérdőív kérdőív
2. számú táblázat: Összesített kimutatás a mintavétel életkori és adatgyűjtés módja szerinti megosztásáról
Mindkét kérdőívben ugyanazokat a kérdéseket tettük fel. A tíz kérdés által térképeztük fel a kora gyermekkori idegennyelv tanulásának alakulásában a család meghatározó szerepét: a gyermek nyelvtanulásának kezdetével, a tanult idegen nyelv kiválasztásával, az ahhoz való érzelmi kötődésével, a szülők nyelvismeretével a gyermek nyelvtanulásának támogatásában – a családi szerep feltárásával. A kérdések összeállításánál kiemelt figyelmet fordítottunk az egyszerűségre, érthetőségre, egyértelműségre, minden korosztály számára a megfelelőségre. A kérdőíves vizsgálat összesített feldolgozása N=134 fő Nemek szerinti eloszlás: Fiú
Lány
72 fő
62 fő
Az óvodai kérdőívek kiértékelése A kérdőívet kitöltő szülők száma: 35 fő 1.A gyermekek nemek szerinti eloszlása Fiú 20 fő
Lány 15 fő
2. A gyermekek életkor szerinti eloszlása 3-4 éves 4 fő
4-5 éves 12 fő
5-6 éves 13 fő
6-7 éves 6 fő
3. Az idegen nyelv tanulásának kezdete Fogantatástól 2 fő
0-1 év 2 fő
1-2 év 2 fő
2-3 év 3 fő
3-4 év 11 fő
4-5 év 9 fő
5-6 év 4 fő
6-7 év 2 fő
4. A tanult nyelv Angol 30 fő
Német 2 fő
Francia 1 fő
Orosz 1 fő
5. A gyermek tanult nyelvhez való attitűdje Szereti
Nem szereti
35 fő
0 fő
11
Kazah 1 fő
6. A gyermek nyelvválasztásának befolyásoló tényezői Befolyásolta-e valaki a gyermek nyelvválasztását? Igen
Helyi lehetőségek befolyásolták
Nem
27 fő
6 fő
2 fő
a. Ki befolyásolta? Szülők
Nagyszülő
Testvér
30 fő
0 fő
1 fő
Egyéb családtag
Pedagógus
Barát
0 fő
0 fő
1 fő
Egyéb ismerős
0 fő
Senki
4fő
b. Mivel tudtak hatni a nyelvválasztásra? Fő
Mivel tudtak hatni a nyelvválasztásra? Játékos nyelvtanulás, környezeti feladatok Külföldön éltünk, a többi gyermekkel csak így tudott beszélni A családban mindenki az adott idegen nyelven tanul Idegen nyelvű mesekönyvek, mesefilmek Idegen szavak hallatán kíváncsi lett a gyermek Zene, dalok, mondókák az adott idegen nyelven Nem értette az idegen nyelvű meséket, kíváncsi lett A szülők idegennyelv tudása kíváncsivá tette Az idegen nyelv a szülők mindennapjainak része Tetszett neki a foglalkozás, nem kellett rá hatni A szülő az idegen nyelv hasznát helyezte előtérbe: későbbi pályaválasztás, más kultúrák megismerése Reklámok, termékek, dalszövegek nevei Barátokkal eltöltött idő a foglalkozás során Gyermekközpontú oktató Anyuka anyanyelve
2 1 3 6 1 4 1 3 3 4 1 1 2 2 1
7. A családban beszél-e valaki idegen nyelvet? Anya
Apa
Nagyszülők
Testvér
23 fő
21 fő
3 fő
8 fő
Egyéb családtag
Senki
5 fő
0 fő
8. Ki segít a gyermeknek otthon a nyelvtanulásban? Szülők
32 fő
Nagyszülő
0 fő
Testvér
2 fő
Külön tanár
2 fő
Senki
1 fő
9. Szeretnék-e a szülők, hogy a gyermek folytassa a nyelvtanulást az első osztályban? Igen 33 fő
Nem 2 fő
12
10. A szülők iskolai végzettsége a. Az édesanya legmagasabb iskolai végzettsége szakmunkásképző
8 általános
0 fő
középiskola
4 fő
10 fő
főiskola
egyetem
főiskola
egyetem
11 fő
10 fő
b. Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége szakmunkásképző
8 általános
0 fő
középiskola
5 fő
12 fő
7 fő
11 fő
Az iskolai kérdőívek kiértékelése A vizsgálatban résztvevő 8-9 éves gyermekek száma: 59 fő 1. A gyermekek nemek szerinti eloszlása Fiú 27 fő
Lány 32 fő
2. Az édesanya legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános
1 fő
Szakmunkásképző
7 fő
Szakközépiskola
Főiskola
20 fő
10 fő
Egyetem
1 fő
Főiskola
Egyetem
Nem válaszolt
20 fő
3. Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános
2 fő
Szakmunkásképző
10 fő
Szakközépiskola
17 fő
5 fő
7 fő
Nem válaszolt
18 fő
4. Az iskola jellege Normál általános iskola
Sporttagozat
12 fő
Nyelvi tagozat
22 fő
25 fő
5. A nyelvtanulás kezdete/éves korban 1 0 fő
2 1 fő
3 0 fő
4 7 fő
5 0 fő
6 11 fő
7 16 fő
8 3 fő
9 17 fő
6. A jelenleg tanult nyelv Angol 39 fő
Német 20 fő
Egyéb nyelv 0 fő
7. A gyermekek viszonya a választott nyelvhez: szereti/nem szereti Szereti 50 fő
Nem szereti 9 fő
13
10 4 fő
8. A gyermek nyelvválasztásának befolyásoló tényezői a. Befolyásolta valaki a nyelvválasztásodat? Igen 27 fő
Nem 32 fő
b. Ki befolyásolta? szülők
nagyszülő
testvér
27 fő
0 fő
0 fő
egyéb családtag
pedagógus
barát
0 fő
0 fő
0 fő
egyéb ismerős
0 fő
senki
32 fő
9. A családodban beszél valaki idegen nyelvet? anya
nagyszülő
apa
33 fő
35 fő
testvér
20 fő
senki
21 fő
14 fő
10. Kitől kapsz segítséget a nyelv tanulásában? szüleimtől
nagyszüleimtől
41 fő
testvéremtől
4 fő
senkitől
külön tanártól
15 fő
6 fő
7 fő
11. Szeretnéd folytatni a nyelvtanulást a következő években is? Igen 50 fő
Nem 9 fő
A vizsgálatban résztvevő 13-14 éves gyermekek száma: 40 fő
1. A gyermekek nemek szerinti eloszlása Fiú 25 fő
Lány 15 fő
2. Az édesanya legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános
Szakmunkásképző
1 fő
Szakközépiskola
6 fő
15 fő
Főiskola
14 fő
Egyetem
4 fő
Nem válaszolt
20 fő
3. Az édesapa legmagasabb iskolai végzettsége 8 általános
0 fő
Szakmunkásképző
11 fő
Szakközépiskola
10 fő
Főiskola
10 fő
Egyetem
9 fő
Nem válaszolt
17 fő
4. Az iskola jellege Normál általános iskola
18 fő
Sporttagozat
Nyelvi tagozat
22 fő
22 fő
14
Ének-zenei tagozat
2 fő
5. A nyelvtanulás kezdete/éves korban 1 0 fő
2 0 fő
3 3 fő
4 0 fő
5 2 fő
6 7 fő
7 12 fő
8 3 fő
9 6 fő
10 7 fő
6. A jelenleg tanult nyelv Angol 31 fő
Német 9 fő
Egyéb nyelv 0 fő
7. A gyermekek viszonya a választott nyelvhez: szereti/nem szereti Szereti 33 fő
Nem szereti 7 fő
8. A gyermek nyelvválasztását befolyásoló tényezők c. Befolyásolta valaki a nyelvválasztásodat? Igen 21 fő
Nem 19 fő
d. Ki befolyásolta? Szülők
Nagyszülő
Testvér
Egyéb családtag
Pedagógus
Barát
Egyéb ismerős
Senki
15 fő
0 fő
1 fő
0 fő
0 fő
0 fő
0 fő
0 fő
Németen kevesen vannak
1 fő
9. A családodban beszél valaki idegen nyelvet? Anya
23 fő
Apa
20 fő
Nagyszülő
2 fő
Testvér
16 fő
Senki
9 fő
10. Kitől kapsz segítséget a nyelv tanulásában? Szüleimtől
31 fő
Nagyszüleimtől
4 fő
Testvéremtől
13 fő
Külön tanártól
7 fő
11. Szeretnéd folytatni a nyelvtanulást a következő években is? Igen 39 fő
Nem 1 fő
15
Senkitől
11 fő
Nem adott választ
13 fő
Levonható következtetések Óvoda Az óvodás korosztályban a vizsgált minta nagyobb része a 4-6 éves korosztályból került ki. Az idegen nyelv tanulásának kezdete a kutatás eredményei szerint döntő részben az óvodába lépéskor kezdődik. Néhány családnál tevődik csak korábbra, ahol a szülők mindennapjainak része az idegen nyelv. A mintában egy olyan család volt, ahol ez abból adódik, hogy az anyuka idegen anyanyelvű. A kutatásban résztvevő három település mindegyikén szembeötlő, hogy nemcsak a magasabb iskolai végzettségű anyák gyermekei, hanem a szülők többsége választja gyermeke számára első idegen nyelvként az angolt. Az óvodás korosztályban elenyésző mértékben választották a német és a francia nyelvet. A kazah és orosz nyelv választása a szülő anyanyelve alapján történt. A nyelvválasztást befolyásoló tényezők vizsgálatával megállapíthatjuk, hogy ebben az életkorban a szülők meghatározó szerepet játszanak gyermekük idegen nyelvekhez való viszonyában. Elenyésző az egyéb, a gyermek környezetében élő személyek ráhatása, tehát a szűkebb családi attitűd a meghatározó. Érdekes ténymegállapítás, hogy a vizsgált mintában az óvodapedagógusokat egyáltalán nem említették az óvodás nyelvválasztása kapcsán. Vezető motivációk a gyermekek körében a közvetlen környezet ingerei: a nem értett idegen nyelvű, elsősorban angol nyelvű mesekönyvek, filmek, dalok, mondókák. Az óvodás gyermekek nyelvtanulási kedvére nagy hatással van továbbá a gyermekközpontú oktató, a változatos, érdekes foglalkoztatás. Az óvodások intellektuális érzelmeire nagy hatást gyakorol a családban előforduló idegen nyelvű kommunikáció – érdeklődésüket, kíváncsiságukat ez is felkeltheti a válaszok alapján. A vizsgálat kimutatta, hogy mindhárom településen a szülői generáció nagy százaléka beszél idegen nyelvet, míg a nagyszülői generációnál ez a szám elenyésző. Mindössze egy olyan családot találtunk, ahol senki sem beszél idegen nyelvet. Ezekből az adatokból is egyértelműen adódik, hogy a szülők nyújtják a legtöbb otthoni segítséget a nyelvtanulásban az óvodás korosztály tekintetében. A házhoz járó külön tanár csak két fő esetén jelent meg a mintában. A szülők szinte valamennyien szeretnék, hogy gyermekük tovább tanulja az idegen nyelvet az általános iskolában. Mindössze két szülő jelölte meg válaszában, hogy nem szeretné, ha gyermeke az első osztályban nyelvet tanulna. Valószínűleg ennek hátterében a zökkenőmentes iskolakezdéssel kapcsolatos gondolkodás áll a szülő részéről. A szülők iskolai végzettségét vizsgálva mindhárom településen elmondható, hogy a már óvodás korban idegen nyelvvel ismerkedő gyermekek száma összefügg a szülők iskolai végzettségével, ugyanis a vizsgált mintában a szülők iskolai végzettsége igen magas, kevés az alacsonyan iskolázott szülő. Az óvodás kor a beszéd elsajátításának szenzitív időszaka, ezért ebben a korban nagyon fogékonyak a gyermekek az idegen nyelvek elsajátítására is. A szülők nyilatkozatai alapján a megkérdezettek gyermekei közül valamennyien szeretik a tanult idegen nyelvet, ez az életkori sajátosságokkal magyarázható, hiszen számonkérés nélkül, játékba integrált tanulással sajátíthatják el a nyelv alapjait. A kérdőívek mögé az egyik megkérdezett anyuka – aki egyébként német nyelvtanár egy vidéki gimnáziumban – levelet mellékelt, melynek tartalmát az alábbiakban idézzük: „Szerintem óvodás korban két esetben lehet csak hatékony a nyelvtanulás: anyanyelvű szülő(k), illetve hosszabb külföldi tartózkodás esetén, hiszen ezek autentikus körülmények. Minden egyéb próbálkozás (tanfolyamok, stb.) hozadéka messze nem mérhető össze a rájuk 16
fordított idővel és energiával. Lehet, hogy iskolás korára tud majd számolni, ismeri a színeket, néhány állat nevét az adott idegen nyelven, esetleg egy-két mondókát vagy éneket is tud, de ez szerintem egyáltalán nem feltétele a későbbi alapos, biztos, hosszú távú nyelvtudás megszerzésének. Én még alsó tagozatban is feleslegesnek tartom az idegennyelv-oktatást; úgy gondolom (és azt tapasztalom), hogy a leghatékonyabban, legeredményesebben 10 és 18 év között képesek a gyerekek a kellő tudást elsajátítani, persze egyéni adottságok, képességek, tehetség tekintetében igen nagy eltérések lehetnek. Sajnos azt látom, hogy sok gyerek még középiskolában sincs tisztában a saját anyanyelvének szerkezetével, az alapvető nyelvtani struktúrákkal, így pedig igencsak fáradságos és hiábavaló dolog idegen nyelvvel próbálkozni. Megdöbbenve tapasztalom például a hozzánk 0. osztályba felvételizőknél, hogy 6-8 évi, heti 3-5 órás német tanulással a hátuk mögött gyakorlatilag alig tudnak valamit (a közhiedelemmel ellentétben ez nem a tanárok, iskolák, nyelvkönyvek hibája, de ez egy másik téma lenne). Sokuknak problémát jelent például a szófajok megkülönböztetése, nem értik, hogy miért kell az igét a névmással egyeztetni, stb. Úgy gondolom, hogy inkább ezeknek a problémáknak az elkerülésére kellene kisebb korban koncentrálni, és várni türelemmel, amíg a gyerekek szellemileg-értelmileg megérnek egy másik nyelv befogadására. Persze érthető a szülők aggodalma, látván a használható nyelvtudás sürgető szükségességét, de ennek megszerzésében szerintem nincsen súlyponti szerepe a 10, főleg pedig a 6 éven alul elkezdett idegennyelv-tanulásnak. Időtöltésnek, foglalkozásnak, kedvcsinálásnak talán hasznos lehet, de a későbbi nyelvtudás elsajátításában nem mérvadó.” Iskola A 8-9 éves tanulók körében végzett kérdőíves vizsgálat kimutatta, hogy a gyermekek nyelvtanuláshoz való hozzáállása igen kedvező. 59 megkérdezett tanulóból 9 gyermek válaszolta azt, hogy nem szeretné tovább folytatni a későbbiekben a nyelvtanulást, illetve, hogy nem szereti a tanult nyelvet. Ez utóbbi az általános iskolában megjelenő követelményekkel magyarázható. Ebben a korosztályban is az angol nyelv a vezető a nyelvválasztás tekintetében, második nyelvként a német, melyet a válaszadók harmada választott, befolyásoló tényezőként pedig itt is a szülők a meghatározók. Megjelenik az a válasz is, hogy nem befolyásolta senki a nyelvválasztást – az iskolákban adott lehetőségek alapján a gyermek maga döntött, mely nyelvet szeretné tanulni. A nyelvtanulás kezdetének megjelölésében ebben a vizsgálatban is meghatározó a 4-7 éves korosztály, illetve kiemelkedik még a 9 éves kor, amikortól már kötelező óraszámban tanulják a gyermekek a választott idegen nyelvet. A gyermekek kevesebb, mint a fele nyelvi tagozatos általános iskolában tanul, 22 fő pedig sporttagozatos, mely a szülők részéről átgondolt iskolaválasztást feltételez. A vizsgált gyermekek családjaiban leginkább a szülői generáció a nyelvet beszélő, míg alacsonyabb mértékben ugyan, de a nagyszülők és a testvérek is megjelennek idegen nyelvet bíró személyként, valamint kis hányadban olyan családok is előfordulnak, ahol senki nem beszél idegen nyelvet – ez a minta nagyobb számával is magyarázható. Az otthoni nyelvtanulásban itt is a legtöbb gyermek (41 fő) a szüleitől várja és kapja a legtöbb segítséget az idegen nyelv elsajátításában. A megkérdezett tanulók a szüleik iskolai végzettségére sok esetben csak a pedagógus segítségével tudtak válaszolni, volt, aki egyáltalán nem válaszolt a kérdésre. Le kell vonnunk azt a következtetést, hogy a szülők végzettségére utaló kérdés nem a gyermekek életkorának megfelelő, számukra nem érthető. A válaszadóknál kimutatható, hogy kiegyenlítetten jelennek meg az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők a magasabban képzettekkel. 17
Megállapítható ennél a korosztálynál is, hogy a gyermek idegennyelv tanulásának viszonyában jelentős szerepet tölt be a szűkebb család. A 8. osztályból vett minta kb. 98 %-ában normál általános iskolai, sporttagozatos, nyelvi tagozatos és elenyésző részében ének-zenei tagozatos diákokat találunk. A nyelvtanulás kezdetében kicsúcsosodik a 6-7 éves korosztály – ebből az a következtetés vonható le, hogy 10 évvel ezelőtt, amikor ezek a gyermekek még óvodások voltak, nem volt számottevő igény a nyelvtanulás korai, óvodai megkezdésére a szülők részéről. A nyelvválasztásban itt is az angol a vezető, mellette a német kisebb mértékben jelenik meg. A megkérdezett tanulók kb. 80 %-a szereti a tanult nyelvet, 7 gyermek adta azt a választ, hogy nem, ennek miértjére többféle válasz is adható, esetleges sikertelenség, a kötelező jelleg, az osztályozás, a nyelvet tanító pedagógus személyisége is befolyásoló tényező lehet (nem vizsgáltuk). Arra a kérdésre, hogy befolyásolta-e valaki a nyelvválasztást, kb. fele-fele arányban válaszoltak a gyermekek igennel és nemmel – ez a nyelvtanulásuk kezdetét fémjelző korszak sajátosságából adódhat – a nem válaszok valószínűleg az adott iskolában tanulható nyelvekből való választási lehetőséget jelenthetik. Az igen választ adó gyermekek itt is nagy számban jelölték meg a szüleiket befolyásoló személyként a nyelvválasztás tekintetében. A szülői generáció ebben a mintában is magas százalékban beszél idegen nyelvet, valamint itt az idegen nyelvet beszélő testvérek száma is számottevő. 9 fő nyilatkozott úgy, hogy senki nem beszél a családjában idegen nyelvet. A 8. osztályos tanulók tekintetében is elmondható, hogy legtöbben a szűkebb családjuktól, szüleiktől, testvéreiktől várják és kapják leginkább a segítséget az idegen nyelv otthoni tanulásában. 1 fő kivételével a tanulók mind azt válaszolták, hogy folytatni szeretnék a későbbiekben az idegen nyelv tanulását – ez a pályaválasztás előtt álló fiatalok tekintetében nagyon pozitív attitűd. A szülők iskolai végzettségének megjelölésében a 13-14 éves korosztály szülői generációjának iskolai végzettsége dominánsan a közép- és felsőfokú végzettségek között oszlik meg, kevés szakmunkás és egyetemi végzettség lett megjelölve a Budapest két különböző kerületében végzett vizsgálatban.
18
Következtetések a vizsgálat egészére vonatkozóan A Budapesten, Csömörön és Szolnokon végzett kutatás végkövetkeztetéseiként a következő megállapításokat tesszük: - A szülők magasabb iskolai végzettsége korrelál/összefügg a gyermek korai életévében kezdődő nyelvtanulással. - A gyermekek alakuló idegennyelv tanulási motivációjában meghatározó szerepet játszik a szűkebb család értékrendje, attitűdje, mintaadó szerepe. - A gyermekek nyelvválasztási lehetőségei közül nagymértékben az angol nyelv választása fordul elő. Világnyelvként a leginkább preferált nyelv korunkban az angol. - Egy adott idegen nyelv megszerettetéséhez nagymértékben hozzájárulhat a nyelvet oktató pedagógus, a nyelv választásának befolyásolásában azonban elenyésző szerephez jut a család mellett.
19
Felhasznált szakirodalom és végjegyzet Bánczerowski, J. (2000): Nyelvközösségi és nyelvpolitikai kérdések — kihívások és lehetőségek. Magyar Nyelv 96 (4) Bánfi Ilona (1999): Az iskolai teljesítményt befolyásoló tényezők. Új Pedagógiai Szemle, 1999/6. Csapó Benő (2001): A nyelvtanulást és nyelvtudást befolyásoló tényezők. Iskolakultúra, 2001/8. sz. Csizér Kata (2007): A nyelvválasztási motiváció vizsgálata. Új Pedagógiai Szemle, 2007/6. Csizér Kata, Dörnyei Zoltán (2002): Az általános iskolások idegennyelv-tanulási attitűdjei és motivációja, Magyar Pedagógia, 2002. 3. sz. 333-353. p. Csizér Kata, Dörnyei Zoltán, Németh Nóra (2004): A nyelvi attitűdök és az idegen nyelvi motiváció változásai 1993 és 2004 között Magyarországon. Magyar Pedagógia, 2004. 4. sz. 393-408. p. Csapó Benő (2001): A nyelvtanulást és a nyelvtudást befolyásoló tényezők, Iskolakultúra, 2001/8. Nádor Orsolya (2002): Nyelvpolitika. A magyar nyelv politikai státusváltozásai és oktatása a kezdetektől napjainkig. Budapest, Books in Print Kiadó Országjelentés (2002-2003): Magyarország nyelvoktatás-politikai arculatának elkészítéséhez, Oktatási Minisztérium, Budapest, Nyelvoktatás-politikai arculat Revákné Markóczi Ibolya (2001): A problémamegoldó gondolkodást befolyásoló tényezők. Magyar Pedagógia, 101. évf. 3. Szám 267-284. Róbert Péter (2004): Iskolai teljesítmény és társadalmi háttér nemzetközi összehasonlításban. In: Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2004. Bp., TÁRKI, Pp. 193-205. Szépe György (2002): Nyelvpolitika: múlt és jövő, In: Géczi János (ed): Iskolakultúrakönyvek 7., Pécs Vajda Zsuzsanna, Kósa Éva (2005): Neveléslélektan. Osiris Kiadó, Budapest Vágó Irén (2000): Az idegennyelv-oktatás fő tendenciái a 80-as és 90-es években. Educatio, Tél. Weboldalon elérhető irodalmak: http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/5759/7/Tar_Ildiko_tezisfuzet_magya r.pdf http://www.magyarpedagogia.hu/document/Fejes_MP1052.pdf 20
http://www.nytud.hu/program/absz/borbely061219.pdf http://www.ofi.hu/tudastar/csizer-kata http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=fokuszban_nyelvoktatas-06_vago_iren 1
Barcelonai Európai Tanács, 2002. március 15. és 16., elnökségi következtetések, I. rész, 43.old. In: Az Európai Közösségek Bizottságának közleménye az Európai Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére. Brüsszel, 2005. 11. 22. COM (2005) 2
COM (2003) 449: A nyelvtanulás és a nyelvi sokféleség ösztönzése: cselekvési terv 2004-2006-ra; COM (1995) 590: „Tanítás és tanulás” című fehér könyv). 3
Brüsszel, 2005.11.22. COM (2005) 596
4
http://ec.europa.eu/education/languages/language-teaching/doc28_hu.htm
5 6
http://europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/lang2004.pdf COM 2003/449
7
Ch. Blondin / M. Candelier / P. Edelenbos / R. Jhnstone / A. Kubanek-German / T. Taeschner: Fremdsprachen für die Kinder Europas. Ergebnisse und Empfehlungen der Forschung. Cornelsen, Berlin, 1998 (Englische Fassung bei CILT London, französische Fassung bei De Boeck Universitatsverlag Brüssel)
21
