A CIBULKA-PATAK VÍZELLÁTOTTSÁGA ÉS VEGETÁCIÓSZERVEZŐDÉSE Horváth Dénes1 – Farsang Andrea2 – Barta Károly2 - Kitka Gergely1 BEVEZETÉS A Velencei-hegység déli előterében elhelyezkedő Cibulka-patak (1. ábra) már az I. katonai ábrázolás idején (1700-as évek második fele) sem lehetett „jelentős” vízfolyás. A már akkor is szántóföldi környezetben elhelyezkedő kisvízfolyást vegetációjának spontán jellege emeli ki a környező területek sorából. Így, bár különleges természeti értékekkel nem rendelkezik, számos érdekes kérdést vet fel, melyek közül néhány „időszerűnek” is nevezhető.
1. ábra. A Cibulka-patak vízgyűjtőterülete és annak környezete A Cibulka-patak időszakos vízfolyás. Medre teljes hosszában alapvetően mesterséges kialakítású, egyenes lefutású, szabályos keresztmetszetű (fordított trapéz) (2. ábra). A patakot egykor minden bizonnyal kísérő vizes élőhelyek mára csaknem teljesen megszűntek. Erre a sorsra jutottak azok a "szolgáltatások" is, melyeket ezek az élőhelyek ingyen nyújtottak. Ezeknek a „funkcióknak” a hiánya jelen esetben azért is különleges fontosságú, mert a patak vize a Vereb-Pázmándi vízfolyásba torkollva néhány kilométeren belül eléri a Velencei-tavat. A sekélyvizű tó vízgyűjtőjén zajló történések nagyrészt a vízfolyások közvetítésével hatnak a tóra. A vizes élőhelyek léte-nemléte ilyen helyzetben látszólag a tárgytól (amit a cím sugall) távoli dolgokkal is kapcsolatban áll. Ezt felismerve sokasodnak a kisvízfolyásokkal kapcsolatos revitalizációs-rehabilitációs törekvések (Nagy, 2001; Udvardi, 2001). Ilyen 1 2
PhD ösztöndíjas, SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék Dr. Farsang Andrea (PhD), Dr. Barta Károly (PhD), SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék
1
irányból közelítve a tárgyhoz leginkább környezettudományi kérdéseket teszünk föl, hiszen saját életterünk befolyásolása, számunkra kedvezőbb körülmények kialakítása a cél. Az ökológia alapvetően más céllal közelít ugyanehhez a témához. Arra kíváncsi, hogy (jelen esetben) a már évszázadok óta szántókkal körülvett, ma is intenzíven művelt vízgyűjtőterület szabályozott kisvízfolyása (a helyszínen árok, esetleg csatorna elnevezést használnánk (2. ábra)) milyen fajoknak biztosít élőhelyet? Vegetációszerveződése mennyire van összhangban a talajtani adottságokkal, köztük a vízellátottságot meghatározó paraméterekkel? A földrajz (biogeográfia) irányából felmerülő lehetséges kérdés (amely hasonló vizsgálatokat indukál): Az adott vízgyűjtő domborzata, talajtani adottságai hol és milyen jellegű vizes élőhely megjelenését predesztinálja?
2. ábra. A Cibulka-patak mesterségesen kialakított mederrészletei (áprilisi felvételek). Fotó: Barta Károly A Cibulka-patak legutóbbi, teljes hosszára kiterjedt egységes szabályozása 1982-1983ban történt. A munka menetét és nagyrészt a mai állapotokat jól dokumentálva tárja elénk a „Cibulka-víz jókarbahelyezési terve” című dokumentumgyűjtemény. Ebből a dokumentumból derül ki a vegetáció spontán jellegét megkérdőjelező egyetlen adat is. Említés esik a patak alsó szakaszán Baldingera arundinacea-val történő esetleges telepítésről, a frissen kialakított meder partbiztosítása érdekében. A szabályozott patak vegetációjának jellemzésére az élőhelytérképezés és a társulásokat megjelenítő klasszikus vegetációtérképezés módszere csak korlátozottan alkalmas, mivel a keskeny sávban fellelhető vegetáció nehezen osztható fel az előbbi módszerek kategóriái alapján. A relatív ökológiai értékszámok rendszere – mivel az egyes fajokat kategorizálja ilyen jellegű helyzetek megközelítésére is alkalmasnak mutatkozik. A relatív ökológiai értékszámokban (Borhidi, 1993) a kategorizált növényfajok előfordulási valószínűsége van összegezve az adott paraméter függvényében táji (országos) léptékű áttekintés alapján. A „kitüntetett” léptéktől való esetleges eltérés következménye lehet a helytelen interpretáció. Ugyanez vonatkozik a termőhelyi tényezőkkel „összhangban” lévő vegetáció kritériumára is. Ezeknek a feltételeknek az indikátorszámok alkalmazásával kapcsolatban kiemelt szerepe van (Bartha, 2002). A fentiek alapján a következő elgondolás szerint terveztük vizsgálatainkat:
2
1.
A cönológiai felvételek és a relatív ökológiai értékszámok (relatív talajvíz- ill. talajnedvesség indikátor értékek (WB)) alapján vizsgáljuk a vegetációban mutatkozó ilyen irányú differenciálódást.
2.
Mérjük a vízellátottságot meghatározó egyes környezeti paramétereket.
3.
Összevetjük a kapott eredményeket.
Vizsgálataink, tehát - a tárgyal kapcsolatosan felmerült kérdések közül - az alábbi kérdés megválaszolására irányultak: A vízellátottságot meghatározó egyes környezeti paraméterek és a vegetációban mutatkozó differenciálódás között milyen kapcsolat van? ANYAG ÉS MÓDSZER A Cibulka-patak eredésétől az M7-es autópályáig tartó 4,4 km-es szakaszát jelöltük ki a vizsgálat színteréül. A pataknak a Vereb-Pázmándi vízfolyásig (a torkolat Kápolnásnyék területére esik) még hátralévő kb. 2 km-es szakasza jórészt lakott területen halad keresztül (a meder helyenként betonozott és lekerített), ezért maradt ki a vizsgálatból. A tanulmányozott patakszakaszt rendszertelenül birkával legeltetik, helyenként itatóhelyeket mélyítenek medrében. A mintavételi pontokat a patak mentén 100 méterenként jelöltük ki. A kezdőpont kijelölése véletlenszerűen történt. A 44 mintavételi pont számozása (1. pont) a vizsgált szakasz forrással ellentétes végén kezdődik. A forrás (a mesterséges meder legmagasabb pontja) így a 44. mintavételi pont (3. ábra). A fordított trapéz alakú meder mederfenéken található vegetációját cönológiai felvételek készítésével jellemeztük. A 0,6x5 méteres kvadrátok középpontjai 100 méterenként követték egymást. A kvadrátok hosszabbik oldala párhuzamos volt a rézsűvel, szélességük a legkeskenyebb mederfenékkel kialakított szakaszhoz idomult. A műszaki tervek adatai szerint ez 0,6 méter volt (0,6-1,5 méter között váltakozik). A kvadrátok hosszúságaként megadott 5 méter két szempont mérlegelésének eredményeként adódott. A patak mentén vízellátottság tekintetében folyamatos változást, ill. átmenetet feltételeztünk. Ezt figyelembe véve a kvadrát hosszát minél kisebbre volt célszerű venni. A másik szempontunk a klasszikus cönológiai felvételeknél a tapasztalatok alapján ajánlott minimális kiterjedés megközelítése volt. A cönológiai felvételeket 2004 májusának utolsó hetében készítettük. Fajonként százalékos borítást és összborítást becsültünk (módosított Braun-Blanquet féle módszer). A fajnevek és a relatív ökológiai értékszámok (WB) Borhidi (Borhidi, 1993) munkájában foglaltaknak felelnek meg. Mintavételi helyenként a rézsű alsó harmadába kézifúró segítségével a talajvíz eléréséig lyukat fúrtunk, majd egy hosszúkás műanyagedénnyel bedugaszoltuk azt. Áprilistól (ekkor történt a kutak mélyítése) augusztusig minden hónap elején (hatodika és tizedike között) leolvastuk a talajvíztükör mélységét. Abban az esetben, ha a talajvíztükröt a mederfenéktől számított 1,5 méterre sem értük el, a fúrást abbahagytuk. A mederfenék és a kút pereme közötti magasság lemérésével a talajvízmélység adatokat át tudtuk számolni a víztükör mederfenéktől mért távolságára. A meder száraz (kiszáradt meder), vagy nedves (van víz a mederben) voltát egyaránt feljegyeztük a havonkénti talajvízszintek leolvasása során. Az így kapott adatok lehetőséget biztosítanak minden egyes időpontban az influens és effluens szakaszok elkülönítésére, azaz megállapítható, hogy a meder két oldalán elhelyezkedő területek talajvize táplálja (effluens), vagy éppen megcsapolja (influens) a meder vizét.
3
3. ábra. A vizsgált patakszakaszhoz tartozó vízgyűjtőterület és a mederfenék mintavételi pontjai A talajminták begyűjtésére 2004 júniusában került sor. A cönológiai felvételek kvadrátjainak közepéről mintavételi helyenként egy bolygatatlan (0-5cm) és kb. 1 kg felszíni (0-10cm) talajmintát vettünk. Az általános minta-előkészítés után meghatároztuk az Aranyféle kötöttségi számot és a szervesanyag-tartalom százalékos értékét (Tyurin módszer (Buzás, 1988)). A vízgyűjtőterület digitális domborzatmodellje és a részvízgyűjtők lehatárolása az EROSION 3D programmal történt. EREDMÉNYKEK A talajvízkutak adatainak értékelése Az eredményeket a 4. ábrán foglaltuk össze. Az értéktengely 0 pontja, illetve ezt a pontot metsző vízszintes vonal a mederfenéknek felel meg. A pozitív értékek (ezek a vonal fölött jelennek meg) azt jelzik, hogy az adott mintavételi helyen a talajvíz táplálta a patakot (forrás). Ilyen helyzetben a mederben víz található (ami részben felszíni hozzáfolyásból is származhat). Negatív érték esetén a talajvíztükör nem bukott a felszínre az adott mintavételi ponthoz tartozó mederszelvényben. Ebben az esetben a meder száraz és nedves (felszíni hozzáfolyás esetén) egyaránt lehetett.
4
vízszint mederfenéktől mért távolsága (cm)
40 20 0 -20 1
4
7
10
13
16
19
22
25
28
31
-40
34
37
40
43
április május június július
-60 -80 -100 -120 -140 -160 -180
mintavételi helyek
4 .ábra. A talajvíz elhelyezkedése a mederfenékhez viszonyítva Az első 14 mintavételi hely egységes abban a tekintetben, hogy a talajvíz mind a négy mérés alkalmával mélyebben volt 1,5 méternél. A konkrét mélység ismeretére vizsgálatunknál nem volt igény, mivel feltételeztük, hogy az ennél mélyebben elhelyezkedő talajvíztükör már nem vízforrása a mederben található lágyszárú növényeknek. A pataknak erre a szakaszára eső pontokat a talajvízkutakból nyert adatok nem differenciálják. A vizsgált szakasz fennmaradó 30 mintavételi helyén az esetek 94 százalékában a talajvíz nem volt 1,5 méternél mélyebben. A továbbiakban ezt a szakaszt vizsgáljuk. Általánosságban megállapítható, hogy minden mintavételi ponton a talajvíz süllyedt az egymást követő időpontokban. A mérés hibája 5 cm-en belül maradt. Az esetenként fellépő vízszintemelkedések a hibahatáron belül vannak, így nem tudjuk megmondani, hogy valós emelkedést detektáltunk-e. A négy időpont adatait és a vizsgálat célját tekintve ennek nincs jelentőssége. A süllyedés üteme eltérő a patak különböző szakaszain. Ez alapján jól elkülönül a 20-32. pontig terjedő 1,2 km-es szakasz. Ezeknek a pontoknak közös jellemzője, hogy az első három leolvasás (április, május, június) adatai alapján a talajvíz süllyedése nem haladta meg a 10 centimétert. A júliusi időpont adatait figyelembe véve ennek a szakasznak az egységessége megszűnik, hiszen egyes pontokon a süllyedés mértéke a 40-50 centimétert is meghaladja (20., 23., 25. mintavételi pontok); máshol az elmozdulás a hibahatáron belül marad. A meder vizes vagy száraz voltát mutató adatok (5. ábra) és a grafikon összevetéséből megállapítható, hogy július elején már csak négy forrása volt a pataknak. Hat olyan mintavételi hely látható, ahol a meder még vizet tartalmaz, ezekből azonban a talajvíz csak négy esetben bukik a felszínre (22., 26., 28., 30. pontok). A 30. pontnál a talajvíz szintje 3 cm-rel a mederfenék alatt adódik, ugyanakkor víz volt a mederben. A főként a mederfenék egyenetlenségéből adódó 5 cm-es hibahatáron belüli eltérés lényegtelen számunkra, ez a pont is forrásnak minősül. A 26., 28. és a 30. pontnál lévő források már a 100 méterrel lejjebb lévő mintavételi pontoknál sem biztosítanak felszíni vizet. A 22. pontnál lévő forrás még legalább 200 méteren keresztül felszíni vizet biztosít. A két ábrát összevetve az is megállapítható, hogy a 19. ponttól kezdődően lefelé haladva a vizsgált 5
szakasz végéig a mederben megjelenő víz minden esetben a fentebbi szakaszról érkezik, mivel a talajvíz sehol nem bukik a felszínre. Ezek alapján az 1. és 19. mintavételi pontok által lehatárolt 1,8 km-es szakasz a vizsgált időpontban egységesen influensnek tekinthető.
július június május április
van víz a mederben
0
2
4
6
8
10 12 14 16 18 20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40 42 44 mintavételi helyek
5. ábra. A patakmederben megjelenő felszíni víz eltérő időpontokban A 33. és 44. mintavételi pontok által határolt szakasz pontjaira jellemző, hogy a júniusi és júliusi süllyedés jelentős volt az áprilisi és májusi értékekhez viszonyítva. Ezen a szakaszon a júniusi leolvasáskor már csak két helyen volt víz a mederben, a júliusi időpontban pedig a teljes szakasz száraznak bizonyult. A talajtani vizsgálatok eredményei Az Arany-féle kötöttség legalacsonyabb értékei a homokos vályog, míg a legmagasabb értékek a nehéz agyag kategóriákba estek (Stefanovits, 1999). Egyértelmű tendencia nem rajzolódik ki a patak mentén. Ugyanez mondható el a szervesanyag-tartalom eredményeiről is. A két paraméter a görbék lefutása alapján szoros kapcsolatban van. A tervezett talajtani vizsgálatok között szerepel a szemcseösszetétel-eloszlás és a bolygatatlan minták térfogattömegének meghatározása. A patakmeder vegetációjának általános jellemzése A szabályozott meder vegetációja nem jellemezhető kielégítően az előforduló társulások megadásával. Valószínűleg a kis keresztirányú kiterjedés, a rendelkezésre álló szűkös fajkészlet, a mesterségesen kialakított mederalak egyaránt oka annak, hogy eltérő termőhelyi igényű és cönológiai preferenciájú fajok térben egymáshoz közel, „keveredve” fordulnak elő. Az egyes társulások jellegzetes fiziognómiai képe emiatt kevés helyen figyelhető meg. A mégis felbukkanó, egyértelműen azonosítható típusok azonban nagyvonalakban kijelölnek egy társulástani „idealizált” képet. A társulástani alapokon nyugvó Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer kategóriái alapján (Fekete et al., 1997; Bölöni et al., 2003), többszöri terepi bejárás tapasztalatai szerint a következő kép vázolható fel. Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet (B2) jelenik meg azokon a szakaszokon, ahol a nyár folyamán sokáig (július-augusztus) víz található a mederben. Ennek 6
a típusnak jellemző fajai közül a leggyakoribbak: Glyceria plicata, Sium erectum, Catabrosa aquatica. Általában ezt az övet kíséri egy magaskórós (Patakparti és lápi magaskórósok D5) jellegű szegély. Jellemző fajok: Angelica sylvestris, Mentha longifolia, Epilobium hirsutum. Egyes helyeken magassásrétek (Nem zsombékoló magassásrétek B5) jelennek meg. Jellemző faj: Carex acutiformis. Néhol nádasok (Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások B1a) foglalják el a medret. Phragmites communis és Calystegia sepium a legjellemzőbb fajok. Ezek az élőhelyek gyakran egymással, gyakran jellegtelen fátlan élőhelyekkel (Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok OB, Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek OA) keverednek nehezen tagolható „szövevényt” alkotva. A cönológiai felvételek és a vízellátottságra vonatkozó mérések alapján történő értékelés A WB értékek csoportrészesedés alapján számolt átlagai (6. ábra) alapján azt látjuk, hogy a 22. mintavételi ponttól a vizsgált szakasz alsó végéig (1. pont) csökkenő tendencia mutatkozik. A talajvíztükör felszíntől való távolságát (4. ábra) és a vizes-száraz pontokat (5. ábra) megjelenítő grafikonok alapján megállapítható volt, hogy ezen a szakaszon a 22. pont kivételével nincs olyan pont, ahol a talajvíz közvetlenül táplálja a patakot. A mederben megjelenő víz a felszíni hozzáfolyás következménye.
10 9 WB értékek
8 7
csoportrészesedés átlagérték
6 5 4 41
37
33
29
25
21
17
13
9
5
1
3 mintavételi helyek
6. ábra. A cönológiai felvételek csoportrészesedés alapján számolt WB átlagai A WB értékek csökkenő tendenciája magyarázható azzal, hogy a szakasz elején a mederbe belépő felszíni víz elszivárgása során egyre kevésbé tartja nedvesen a lentebbi szakaszokat. Ezt a feltevést igazolja az 5. ábra is. A 15. pontnál lejjebb a négy mintavétel során mindig száraz medret találtunk. A WB2, WB3, WB4 kategóriák (7. ábra) eloszlásai alapján is hasonló következtetésre jutunk. WB2 értékhez társított fajok csak a patak legalsó szakaszán jelennek meg (alacsony részesedéssel). A WB3, WB4-es fajok részesedése növekszik az 1. pont irányában, míg a WB7, WB8, WB9-es fajok részesedése csökkenő tendenciát mutat. Nem ilyen egyértelmű a vízellátottságra vonatkozó közvetlenül mért adatok alapján lehatárolt 20-32. pontok által határolt szakasz összevetése a vegetáció alapján kapott képpel. A mért adatok alapján a júliusi időpontban forrásnak minősülő négy pont (22.,26.,28.,30.) közül különösen szembetűnő a 26. pont alacsony átlaga (7,06). 7
8
mintavételi helyek mintavételi helyek
WB7
50
40
30
20
10
0
10
0
mintavételi helyek
7. ábra. Csoportrészesedés alapján számolt százalékos értékek WB kategóriánként 43
20
43
30
40
40
40
50
37
60
37
70
34
WB2
34
mintavételi helyek
31
0
31
5
28
10
28
15
25
20
25
25
22
WB8
22
mintavételi helyek
19
35 40
30
20
10
0
34
31
28
25
22
43
50
43
60
40
70
37
WB4
40
mintavételi helyek
37
34
31
28
25
22
19
16
13
WB10
19
WB9
19
mintavételi helyek
16
0
10
mintavételi helyek
16
10
16
20
13
30
13
40
13
50
10
60
10
0
7
10
10
20
7
30
7
40
4
50
7
60
4
43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
0
1
10
1
20
százalékos részesedés
30
4
70
százalékos részesedés
43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
1
százalékos részesedés
40
1
70
százalékos részesedés
43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
1
százalékos részesedés
50
1
30
százalékos részesedés
43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
1
százalékos részesedés
60
4
60
százalékos részesedés
70 43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
1
százalékos részesedés
70
1
43
40
37
34
31
28
25
22
19
16
13
10
7
4
1
százalékos részesedés
WB11
WB6
70
60
50
40
30
20
10 0 mintavételi helyek
WB5
70
60
50
40
30
20
10 0
mintavételi helyek
WB3
70
60
50
40
30
20
10
0
A terepi jegyzőkönyv szerint ezen a szakaszon a meder kb. 40cm szélesen, kb. 30 cm mélyen bevágódott. Ebben a „sodorvonalban” a borítás 0%.A felvételbe belekerült vegetáció valójában tehát nem a mederfeneket jellemzi, hanem egy magasabban elhelyezkedő, így szárazabb szintet. A WB értékek mintavételi helyek szerinti eloszlásait vizsgálva feltűnő, hogy WB2, WB3, WB4, WB5, WB6-os fajok csak esetlegesen és kis borítással jelennek meg, a WB7-es kategória fajai viszont nagy részesedéssel vannak jelen (WB8, WB9, WB10-es fajokhoz hasonlóan). A vízellátottságra vonatkozó mért adatok alapján lehatárolt 33-44. pontig terjedő szakasz felvételeinek WB átlagainak csúcsértékei a júniusi forrásoknál (42., 33. pontok) jelentkeznek. Az eloszlásokat vizsgálva az előző csoporttal ellentétben azt látjuk, hogy a WB6 és WB7 kategóriájú fajok jelenlétében és részesedésében nincs ez előbbihez hasonló törés. A 19-44. pontig tartó szakasz (a 26. pont kihagyva, mint kiütő érték) júniusi cm-ben megadott talajvíztükör mélysége jól korrelál a WB értékek átlagaival (csoportrészesedés). A korrelációs koefficiens értéke 8,1. A két változó közötti kapcsolat szignifikáns (99%-os szignifikancia szint mellett). Részvízgyűjtők elkülönítése A lehatárolt nagyobb részvízgyűjtők (4. ábra) patakmederbe való betorkollása a 20. mintavételi ponttól északra megtörténik. A vízgyűjtő alsó, elkeskenyedő szakaszán az oldalsó irányból történő vízpótlás a kis kiterjedésű fennmaradó vízgyűjtőterület miatt valószínűleg csökken. A talajvízkutak adatai ezt a feltevést igazolják, hiszen ezen a szakaszon a talajvíz egyetlen időpontban sem táplálta a patakot. ÖSSZEFOGLALÁS Munkánkban egy szabályozott, szántókkal körülvett időszakos kisvízfolyás vegetációszerveződésének és vízellátottságának kapcsolatát igyekszünk feltárni. A vízellátottságot meghatározó egyes paramétereket (talajvíz mélysége, talajtani adottságok) közvetlenül mérjük, míg a vegetációhoz cönológiai felvételek készítésével közelítünk. Eddigi adataink alapján elmondható, hogy a patakmeder (a szüntaxonómiai rendszer kategóriái alapján nehézkesen tanulmányozható) vegetációja a vízellátottságra vonatkozó egyes mért paraméterek függvényében rendezettnek tűnik. A talajvíz mederfenéktől mért távolsága és a mederfenék WB átlagok (csoportrészesedés) szerint jellemzett vegetációja között szoros kapcsolat érhető tetten.
9
IRODALOM Bartha, S. (2002) A változó vegetáció leírása indikátorszámokkal. – in.: Salamon-Albert, É. (szerk.) Magyar botanikai kutatások az ezredfordulón – Tanulmányok Borhidi Attila 70. születésnapja tiszteletére. Pécs. pp. 527-556. Borhidi, A. (1993) A magyar flóra szociális magatartás típusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai. – JPTE, Pécs. pp. 93. Bölöni, J. – Kun, A. – Molnár, Zs. (2003) Élőhelyismereti Útmutató 2.0. – Vácrátót (kézirat). Buzás, I. (1988) Talaj- és agrokémiai vizsgálati módszerkönyv 2. – Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. pp. 152156. Fekete, G. – Molnár, Zs. – Horváth F. (1997) Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhelyosztályozási Rendszer. – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest. pp. 374. Nagy, I. R. (2001) Kisvízfolyások revitalizációs lehetőségeinek vizsgálata a Hosszúréti-patak példáján. – in.: Földrajzi Konferencia, Szeged (CD-melléklet). Stefanovits, P. – Filep, Gy. – Füleky, Gy. (1999) Talajtan. – Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp. 470. Udvardi, A. (2001) Vizes élőhelyek rehabilitációs lehetőségei a Zsámbéki-medence területén. – in.: Földrajzi Konferencia, Szeged (CD-melléklet).
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönjük Dr. Körmöczi Lászlónak a mintavétel tervezésénél nyújtott segítségét. A munka során nyújtott támogatásért köszönettel tartozunk az alábbi személyeknek és intézményeknek: Bódis Katalin, Fejes Csaba, M. Tóth Tivadar, Fejér Megyei Országos Talaj- és Növényvédelmi Szolgálat, Tófelügyelőség – Agárd. A kutatás az OM által támogatott FKFP 0203/2001. nyilvántartási számú és az OTKA F/11037552 ny. sz. kutatási programok támogatásával készültek.
10
