A Bodrog-menti felzárkóztató program módszertani tanulmánya

A Bodrog-menti felzárkóztató program módszertani tanulmánya

A Bodrog-menti felzárkóztató program módszertani tanulmánya

Zöld Kör – a Föld Barátai Magyarország tagja – ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület

2014. május

Szerkesztette és az összefoglalót írta: Giczey Péter

Szerzők: Áncsán Gabriella Giczey Péter Hallgató Éva Laskó-Kuthi Adrienn Lánczi Ferenc Molnár Antal Sangula Anikó

Felelős kiadó: Giczey Péter elnök ÉLETFA Segítő szolgálat Egyesület Debrecen, 2014

ISBN 978-963-12-1538-0

TÁMOP 5.1.3.-09/2-2010-0021 – Bodrog-menti felzárkóztató program Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért 2. komponens

Tartalomjegyzék 1.  Bevezetés............................................................................................................................................... 5 2.  Kiinduló helyzet a projekt írásakor (2010) . ................................................................................. 7 3.  A Bodrog menti felzárkóztató program szakmai terve............................................................. 12 3.1. A projekt ismertetése a megvalósíthatósági tanulmány alapján, . alapvető szakmai megközelítések������������������������������������������������������������������������������������������� 12 3.1.1.  A projekt tematikus fókuszainak meghatározása . ................................................... 12 3.1.2.  Stábunk felépítése.......................................................................................................... 14 4.  Szakmai tevékenységek.................................................................................................................... 15 4.1.  Közösségfejlesztés..................................................................................................................... 18 Szegi .......................................................................................................................................... 18 Olaszliszka..................................................................................................................................21 Vámosújfalu............................................................................................................................... 26 Sárazsadány............................................................................................................................... 26 Bodrogolaszi.............................................................................................................................. 27 Kenézlő...................................................................................................................................... 29 Vajdácska.....................................................................................................................................31 4.2.  Szociális munka..........................................................................................................................31 4.3.  Vidékfejlesztés........................................................................................................................... 39 4.3.1.  Kiinduló helyzet összefoglalása................................................................................... 39 4.3.2.  Vidékfejlesztés településenként................................................................................... 42 4.3.3. A vidékfejlesztési szakmai fórumokról bővebben...................................................... 48 4.4.  Számítógépes tanfolyam........................................................................................................... 50 4.5.  Látóutak, hírlevél, honlap........................................................................................................ 52 4.5.1. Látóutak............................................................................................................................ 52 4.5.2. Hírlevelek.......................................................................................................................... 58 4.5.3. Honlapunk.........................................................................................................................61 5.  Összegzés, tapasztalatok..................................................................................................... 62

3

4

1.  Bevezetés A Zöld Kör aktivistái 1994 nyarán indultak el, hogy környezeti nevelő programjaihoz kapcsolódó bázisul a Zemplén-hegység közelségében, lehetőleg a Bodrog folyó partján kutassanak fel egy olcsón megvásárolható parasztházat, amelyet aztán felújítva kutatóházzá és táborhellyé fejles�szen az akkor néhány esztendős, zömében hajdúböszörményi fiatalokból álló egyesület. Mindezt elsősorban azért, mert a Hajdúság szűkölködött a hegyekben és az evezésre alkalmas vizekben… Több szempont miatt a Bodrogolasziban lévő ingatlanra esett a választás. A csendes és nyugodt falu éppúgy fontos volt a választásnál, mint a megközelíthetőség. Hiszen a falu rendelkezett – illetve mai napig rendelkezik – vasútállomással, illetve Debrecenből naponta több autóbuszjáratot is indít oda-vissza a Volán. Az 1994 végén megvásárolt ingatlant – amelyhez kamatmentes hitelt az Autonómia Alapítvány Partnership programja folyósított akkoriban –, önkéntesek segítségével kalákában évről-évre újítgattuk, és az ezredforduló környékére a böszörményi fiatalok és iskolai csoportok kedvelt táborhelyévé vált. Ma a táborhely különböző gyermek turnusoknak ad helyet, mintegy 30 férőhelyes ifjúsági szálláshely kapacitásával. E mellett pedig vízitúrabázisként működik a nyári hónapokban, a Bodrog folyóra és árterére irányuló kenutúrák közönségének kiszolgálásával. Minél több időt töltöttünk a faluban, annál nagyobb lett az igény arra, hogy bekapcsolódjunk annak közösségi életébe. Csapatunk érdeklődési területének megfelelően ez az első években elsősorban a környezet- és természetvédelem területéhez kötődött. Így kezdeményeztük a Bodrogolaszi közelében lévő, de közigazgatásilag Sárospatakhoz tartozó Szemince-hegy, valójában egy botanikailag rendkívül gazdag domb, védetté nyilvánítását és több ízben szerveztünk szemétszedő vízitúrát a Bodrogon. Ezek többek voltak, mint egyszerű önkéntes alapon szerveződő „szemétszüretek”, hiszen nem csak összekapkodtuk és megfelelő helyre juttattuk a folyó felszínén lebegő, zömmel Kárpátaljáról származó pillepalackokat és egyéb hulladékokat, hanem megpróbáltuk a megelőzést a prio­ ri­tások csúcsára tűzni, ebben összefogást kovácsolni a Bodrog völgyében, megdolgozva az egyes te­lepülések vezetőit és a sajtót is. Ezután következett az a fejezet, amikor már nem csak a természeti környezet védelmében, ha­nem a turizmus területén is igyekeztünk kovásza lenni az együttműködésnek, nem csak a folyó magyar, de szlovák szakaszán is. Az Európai Unió által finanszírozott Magyarország–Szlovákia Határmenti Együttműködési Program 2007–2013 támogatásával a Zöld Kör vezetésével több önkormányzat, civil és szakmai szervezet bevonásával egy partnerség építésbe fogtunk 2009-ben, amellyel a szelíd víziturizmus feltételeinek fejlesztését céloztuk meg. Kapcsolataink több települési önkormányzattal jobbára ekkor épültek ki és szilárdultak meg. A Bodrog-menti településeken – a szervezet egyre több oda kötődő tevékenysége révén – egyre otthonosan mozogtunk a Bodrog-menti Felzárkóztató Program megtervezéséig, amely kellő alappal és bátorsággal szolgált ahhoz, hogy belevágjunk ebbe a szociális megközelítésű közösségfejlesztő projektbe. Ehhez egyrészt szükség volt arra, hogy stábunkban többek rendelkeztek az ehhez szükséges készségekkel (iskolai végzettség, tapasztalat), illetve a helyi kapcsolatokon kívül néhány éves munkakapcsolattal a debreceni székhelyű Életfa Segítő Szolgálat Egyesülettel, amely a projektben kulcsszerepet játszó közösségfejlesztésben bírt elvitathatatlan tapasztalatokkal.

5

A két szervezet – a Zöld Kör és az Életfa – 2004 óta működött együtt szorosabban az Északalföldi Regionális Civil Egyeztető Fórum kapcsán, amelyben mindkét szervezet jelentős szerepet vállalt a területpolitika társadalmasítását szolgáló regionális tevékenységekben. A debreceni ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület a Zöld Kör hívására érkezett a Bodrog mentére 2010-ben, addig szakmai szemmel nem tekintettünk a településekre. Kihívás volt számunkra a pályázat megtervezése, majd a program lebonyolítása, több tekintetben is. A hét településen párhuzamosan kellet tevékenykednünk, figyelembe véve a különbözőségeket, a vidékfejlesztés – közösségfejlesztés – szociális munka összehangolása, az ÉLETFA korábbi szakmai innovációinak egyesítése és kipróbálása, nem különben a két egyesület menedzsment és szakmai munkájának összehangolása. Visszanézve, számunkra, a nyilvánvaló nehézségek ellenére, öröm volt az itt élőkkel dolgozni, mely igazából a kezdet. Jelen tanulmányban – elsősorban szakmai közönség számára – összefoglaljuk a két és fél éves munka tevékenységeit, tapasztalatait, bízva abban, mások is találnak hasznosíthatót maguk számára.

Giczey Péter elnök ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület

Molnár Antal elnök Zöld Kör – a Föld Barátai Magyarország tagja

6

2.  Kiinduló helyzet a projekt írásakor (2010) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az országos átlagnál jóval alacsonyabb a foglalkoztatottak aránya (43,5 százalék az országos 50,9 százalékkal szemben). A Tokaji kistérségben a foglalkoztatottsági ráta (37,6 százalék) a megyei (43,3 százalék) és az országos átlag (50,9 százalék) alatt található. A megye foglalkoztatottjainak nemzetgazdasági ág szerinti megoszlását tekintve elmondható, hogy a mezőgazdaságban dolgozók aránya az országos átlagnál alacsonyabb értéket mutat (3,25 százalék az országos 4,66 százalékkal szemben), míg az iparban és szolgáltatási szektorban foglalkoztatottak aránya az országos átlag körül alakul. A Sárospataki kistérségben a munkaerő képzettsége alacsony, illetve a munkaerőpiacon nem értékesíthető tudással rendelkezik. A rendszerváltás óta a gazdasági szerkezetváltás az akcióterületen is végbement: a mezőgazdaság háttérbe szorul, a szolgáltatási szektor erősödött. Nő a foglalkoztatottság az építőiparban, a kereskedelem, vendéglátás és egyéb szolgáltatások terén. Az erdőgazdálkodás a meghatározó ágazat – foglalkoztatásban betöltött valódi szerepe az adatokból nem látható, mert az ágazat az elmúlt majd két évtizedben a fekete/szürke foglalkoztatás terepévé vált. A Hegyalján fennmaradt a szőlészet, borászat intenzív kultúrája, a minőségi borászat és a hozzá kapcsolódó turizmus hosszú távon is húzóágazat maradhat. A térségben a hagyományos ipari ágazatok, a gépipar, textilipar a KGST piacok összeomlása, majd a globalizálódó gazdaságban színre lépő távol-keleti versenytársak megjelenésével összehúzódtak, ma hajdani kapacitásaik töredékével működnek. A turizmus, foglalkoztatásban betöltött szerepe ugyancsak erőteljes koncentrációról tanúskodik (térségi szinten 2006-ban a foglalkoztatottak 6,6 százaléka dolgozott ebben az ágazatban): Sárospatakon (4,2 százalék) és Tolcsván (5,7 százalék) valamint Bodrogolasziban (6,9 százalék) mondható jelentősnek. A természeti vonzerők jelenléte főként az öko- és aktív turizmus hódolói számára nyújtanak kikapcsolódást, azonban jelenleg a térségben a turizmushoz szükséges kiszolgáló infrastruk­túra kiépítettsége igen alacsony. A Tokaji kistérségben az elmúlt években jelentős mértékben emelkedett a kereskedelmi szálláshelyek és a magánszállásadók száma. A szálláshelyek azonban szinte kivétel nélkül a hegyaljai településeken koncentrálódnak. Az akcióterület települései (Vajdácska, Kenézlő, Bodrogolaszi, Sárazsadány, Vámosújfalu, Olasz­ liszka, Szegi) két kistérséghez, a Sárospataki és a Tokaji kistérséghez tartoznak, amelyek komplex programmal segítendő leghátrányosabb helyzetű kistérségek (a továbbiakban LHH). Jellemzőjük a növekvő problémát jelentő szegénység és munkanélküliség, a működő vállalkozások és a minőségi közszolgáltatások, valamint általánosságban az esélyek és lehetőségek hiánya. A kistérségi központok és a kistelepülések között is nagyon nagyok az eltérések, a községekben élők szórakozási, vásárlási, ügyintézési lehetőségei helyben igen korlátozottak, a tömegközlekedés fejletlen. További, az előbbiekből adódó és azokból egyaránt következő probléma a foglalkoztatás alacsony szintje. Megfigyelhető tendencia az gyerekszám folyamatos csökkenése és a kistelepülésekről való elvándorlás. Az önkormányzati intézmények, egészségügyi, szociális és oktatási intézmények épületeinek többsége felújításra, bővítésre szorul.

7

Az akcióterülethez csatlakozott települések jellemzői Az akcióterülethez csatlakozott települési önkormányzatok közül a I. sz. listán szereplők (az akcióterület összes településének legalább 70%-a) Kistérségi Státusza Népességszáma Település megnevezése hovatartozása (község, város) (4. melléklet szerint) Kenézlő Sárospataki község 1420 Olaszliszka Sárospataki község 1754 Sárazsadány Sárospataki község 278 Szegi Tokaji község 353 Vajdácska Sárospataki község 1353 Az akcióterülethez csatlakozott települési önkormányzatok közül a II. sz. listán szereplők (az akcióterület összes településének legfeljebb 30%-a) Bodrogolaszi Sárospataki község 991 Vámosújfalu Sárospataki község 859 Az akcióterület összetételének összegzése Népességszáma Száma (db) Aránya (%) (4. számú melléklet szerint) I. sz. listán szereplő települések 5 73,60% 5158 II. sz. listán szereplő települések 2 26,40% 1850 Összesen: 7 100,00% 7008

A természetes szaporodási mutatók alapján rendkívül kedvezőtlen kép rajzolódik ki a települések többségén. Az elvándorlás különösen jelentős arányú a felsőfokú végzettségűek, szakképzettek körében, ami a térség munkaerő-piaci helyzete szempontjából kedvezőtlen. A munkanélküliség tartósan magas, 10 százalék fölött van a sárospataki kistérségben évek óta, és elsősorban az akcióterületünkön levő kistelepüléseken élőket érinti. A munkanélküliség a 45 éven felülieket, a romákat, a kisgyermekes nőket és a fogyatékkal élőket még erősebben sújtja. Az ÁFSZ 2008. augusztusi adatai szerint a munkanélküliségi ráta 20 százalék fölötti értéket mutatott Olaszliszkán. Nagyon nagy problémát jelent, hogy a tartós munkanélküliség, a regisztrált álláskeresők több mint harmada tartósan munkanélküli. A munkanélküliség a képzetlen, vagy elavult képesítéssel rendelkezőket sújtja, illetve a roma né­pességet, ezek a csoportok a munkanélküliek körében akcióterületünkön is felülreprezentáltak. Ebben a két rendkívül hátrányos térségben azonban már a pályakezdők és a magasan kvalifikált munkavállalók munkanélkülisége is megjelenik. A térségben hiányoznak a munkanélküliek munkaerő-piaci integrációját, elhelyezkedését segítő civil szervezetek, kevés a képzés munkanélküliek számára, kevés a foglalkoztatási célú projekt. Az önkormányzatok, ha adnak is alkalmi feladatokat a munkanélkülieknek, nem tudnak olyan komplex foglalkoztatási programokat szervezni, ahol mentális tanácsadásra, képzéseken való részvételre nyílna lehetőség. A közfoglalkoztatás során végzett munkák többsége karbantartó, kertgondozás jellegű, az esetek többségében magánszemélyek, vállalkozások részére nem nyújtják ezeket a szol­gáltatásokat, csak a közterületek karbantartása folyik. Az olyan kezdeményezésből, mely a hátrányos helyzetű, főként roma lakosság helyzetének javítását szolgálná, még kevesebb van. Ha sikeresen pályáznak is 1–1 programra, azok fenntartását a támogatások lejárta után nem képesek finanszírozni.

8

Munkanélküliségre-foglalkoztatottságra vonatkozó adatok KSH kistérségekre bontva (2009) Kistérség Munkanélküliségi ráta Munkanélküliek Foglalkoztatottak Inaktívak Fogl. ráta Sárospataki 16,58% 1 636 8 230 9 421 42,70% Tokaji 19,55% 914 3 765 5 676 36,40% Borsod–Abaúj–Zemplén 16,23% 42 067 217 193 263 885 41,50% megye összesen Országos összesen 9,98% 419 567 3 783 200 3 486 728 49,20%

Akt. Ráta 51,20% 45,20% 49,60% 54,70%

Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat 2009. évre vonatkozó adataiból egyértelműen látszik, hogy az országos adatokhoz képest, az általunk vizsgált két kistérségben kiemelkedően rosszak a foglalkoztatási adatok, magas a munkanélküliség. A foglalkoztatottak rátája a sárospataki kistérségben 42,7 százalék, a tokaji kistérségben 36,4 százalék. Mindkét ráta jóval alacsonyabb az országos (49,2 százalék) rátánál. A munkanélküliségi ráta ugyanakkor kiemelkedően magas, a sárospataki kistérségben 16,58 százalék, a tokaji kistérségben 19,53 százalék. Ez utóbbi az országos átlag – 9,98 százalék – közel kétszerese! A Központi Statisztikai Hivatal foglalkoztatási adataiból is hasonló képet kapunk: a munkanélküliségi ráta Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2009-ben 16 százalék, míg az országos átlag 10 százalék volt. A szükségletfeltárás és a pályázatot előkészítő megbeszélések során az országban szokásos szociális, gyermekjóléti szolgáltatások jelenlétével találkoztunk, ami inkább államigazgatási típusú segítségnyújtást jelent, a szociális munka egyéni esetkezelő része is csekély mértékben, a csoportmun­ ka alig, a közösségi (szociális) munka egyáltalán nem jelenik meg. Szintén nagy probléma a roma lakosság lakókörnyezeti szegregációja, vannak roma-sorok, melyek lakásállománya és közterülete egyaránt korszerűsítésre szorulna, ahogy az ott élők szociális helyzete is javítandó. A kistérségben egyre erőteljesebb a roma népesség települési elkülönülése; cigányok és nem cigányok között rejtett és nyílt konfliktusok feszülnek, tartanak egymástól. Kistérségi átlagban is magas a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek száma. Pályázatunk írása idején (2010) a sárospataki kistérségnél zajlott egy LHH-s program, melynek már most vannak eredményei: háztartásvezetési technikák, higiéniai ismeretek, gazdálkodás-pénzkezelési tréningek indultak, melyekben szociális munkások is részt vettek. A meglévő szolgáltatások alig vagy csak éppen olyan mértékben érik el a lakosságot, mely a további lecsúszás megakadályo­ zá­sára, a szinten tartásra elegendőek. A hátrányos helyzetből következően a meglévő szolgáltatások, fejlesztési elképzelések, tervek megvalósításának hatékonysága csekély a felzárkózás megindítására. Nyilván, a legtöbbször említett és feltárt legnagyobb gond a munkalehetőségek hiánya, továbbá a munkaképes lakosság, a fiatalok elvándorlása, az elöregedés, a cigány lakosság növekvő száma, az önkormányzatok szűkös anyagi forrásai. Helyenként azonban találni uniós társfinanszírozással megvalósult vagy megvalósítás alatt álló infrastrukturális-, és humán fejlesztési projekteket. Gondként említették az előzetes felmérésünk, megbeszéléseink során, hogy például a képzési projektekből kikerülteket nem tudják foglalkoztatni, a közmunkaprogramok időlegesek és sokszor értelmetlen munkát jelentenek, mely erősíti az apátiát, a tehetetlenség és feleslegesség érzetét, a szociális transzferektől való függőséget. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adatai alapján elmondható, az akcióterületen levő településekre kevés támogatás jut, a beadott pályázatok száma is alacsony, és ezért a nyertes pályázatok

9

száma is kevés. A támogatott pályázatok zöme az infrastruktúrafejlesztésre, a gazdaságélénkítésére irányul, a térség társadalmi problémáihoz viszonyítva nagyon kevés az ESZA típusú projekt. A nyertes pályázatok is kb. 1–30 millió forint értékű támogatást kaptak maximum, tehát a problémák mértékéhez viszonyítva kis projektekről van szó. Áttekintve az intézményi ellátottságot, Bodrogolasziban, Olaszliszkán, Vajdácskán, Kenézlőn, Vámosújfaluban általános iskola és óvoda működik, Olaszliszkán művelődési ház, illetve alkalman­ ként használható a szegi, a kenézlői és vámosújfalui közösségi-, ill. faluház. 2010 előtt a kistérségben Olaszliszkán, Bodrogolasziban, Vajdácskán korszerűsítettek iskola épületet (nem minden oktatási helyet), míg jellemzően a több településen a korábbi évek korszerűsítési munkái forrás hiányában elmaradtak. Az iskolaépületek fenntartása a korszerű jó minőségű nyílászárók, hőszigetelés hiányban a lehetőségekhez képest magasabb költséget jelentenek, miközben sokszor mindennapi infrastrukturális hiányosságok gátolják a korszerű oktatás-nevelési tevékenység feltétételeit. Sárospatakon három középiskola látja el a kistérségben és tágabb környezetében élő fiatalok középszintű képzését: a két gimnáziumban mintegy 1200 fiatal tanul; mindkettő biztosít kollégiu­mi ellátást. A mélyszegénységben élő családok gyermekei azonban nagyobb részt a Vay Miklós szak­ is­kolában folytatják tanulmányaikat, ahol a 9. és 10. évfolyam elvégzése után szakmához, s jó esetben érettségihez is juthatnak. Az intézmény része a Sátoraljaújhely szakképző iskolájával közösen szervezett térségi integrált szakképző központnak. Középfokú oktatási intézmény a Tokaji kistér­ ség­ben csak Tokaj településén található, itt 3 középiskola működik: a Tokaji Ferenc Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola, és a Tokaji Mező­ gaz­dasági Szakképző Iskola. Közétkeztetést ellátó intézmény van Kenézlőn, Vajdácskán, Olaszliszkán, Bodrogolasziban. A két kistérségben működik családsegítő, pedagógiai szakszolgálat és gondozási központ is, melyek központja Sárospatakon és Tokajban van, de kistérségi ellátást biztosítanak. A térségben a lakosság elöregedésével jelentős igény mutatkozik az időskorúak segítésére, gondozására, de még ezen túlmenően is fontosabb, a sokszor személyi biztonsági okok által indokolt jelzőrendszer és a segítségnyújtás bevezetése. Sajnos ez még a legtöbb helyen egyáltalán nem megoldott, akárcsak a gyermekek bölcsődei ellátása. Tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó otthon a Sárospataki kistérségben mindössze Sárospatakon működik. Hasonlóan alacsony az ellátottság az időskorúak otthonai körében, mely intézmények szolgáltatásai szintén egyedül Sárospatakon vehetőek igénybe, szállást adó idősek klubja úgyszintén. Szegiben idősek klubja, nyugdíjas klub, orvosi rendelő, körzeti megbízott irodája, ezek mind egy épületben, a községházán működnek. Az egészségi állapot, egészségügyi szolgáltatásokat szemügyre véve elmondható, a lakosság egészségi állapota az országos átlaghoz képest is rossz. A kistérség településeinek többségén az egész­ ség­ügyi alapellátás megoldott, önálló háziorvosi praxis azonban csak kevés településen működik. A védőnői szolgálat kistérségi lefedettséggel működik, 6 településen 13 álláshellyel. A több telepü­ lés ellátásból fakadó nehézségek és a munkában való közlekedés nehezíti a védőnők munkavégzését, szükség lenne még több védőnőre különösen a romák és a mélyszegénységben élők lakta tele­ pü­léseken.

10

A non-profit szektor gyenge, kevés szervezet van, a közösség aktivizálásban csupán helyenként jelenik meg civil szervezet, egyébként a szokásos, önkormányzat által szervezett falunapok, ill. a közösségi térként alig funkcionáló intézmények szórványos programjai teremtenek lehetőséget ta­lál­kozásra, közművelődési, szabadidő eltöltési programokra. Az Olaszliszkáért Egyesület civil szer­vezetként, 2001. június közepén alakult meg. Célul tűzte ki a község szépítését (virágok ültetése, szemetesek kihelyezése), kulturális rendezvényeken való aktív részvételét, rászorultak segítését. Ezen kívül működik ifjúsági alapítvány, polgárőrség és sportegyesület is a településen. 2002-ben hozták létre a Szegiért Közalapítványt, Szegi község fejlesztésére, a községben folyó sport-, oktatási és ifjúságvédelmi, kulturális, egészségügyi, szociális, természet- és környezetvédelmi tevékenységek támogatására, a közlekedésbiztonság, a katasztrófavédelem és elhárítás segítésére. Szociális szolgáltatást (elsősorban látássérültek nappali- és bentlakásos, rehabilitációs otthona) biztosít a Vámosújfaluban működő Búzavirág Alapítvány.

11

3.  A Bodrog menti felzárkóztató program szakmai terve 3.1. A projekt ismertetése a megvalósíthatósági tanulmány alapján, alapvető szakmai megközelítések 3.1.1.  A projekt tematikus fókuszainak meghatározása A meglévő szolgáltatások esetében nem találtunk konkrétan megfogalmazódó igényeket új módszerekre, megközelítésekre vagy innovációkra. A szükségletfeltárásból következően a projekt az akcióterület településein teljességgel hiányzó közösségi munka, közösségfejlesztő szemlélet és módszerek bevezetésére és alkalmazására kívánt koncentrálni, mely kiegészíti, megerősíti, továbbfejleszti a meglévő szociális szolgáltatásokat, újakat kezdeményez, a lakosság, különösen a mélyszegénységben élők bevonásával. Projektünk lényege, hogy a professzionális szociális szolgáltatásokat megerősítsük és továbbfejlesszük az akcióterületen, a közösségfejlesztés és a közösségi munka szemléletével, interdiszciplináris megközelítésével és eszköztárával hatékonyságát növeljük, illetve mindezt kiegészítsük az önkéntes tevékenységek erőteljes alkalmazásával, mely minőségében, mind hatékonyságában növeli a mélyszegénységben élők felzárkózásának lehetőségeit. Ez a szemlélet és módszerek aktivizálják a lakosságot annak érdekében, hogy felismerjék saját erőforrásaikat, melyek segítik a feltárt szükségleteik kielégítését. A szükségletfeltárás alapján az alábbi területekre koncentrálunk: • Az akcióterület lakosságának – ezen belül a mélyszegénységben élők – aktivizálása, közössé­ gi folyamatok beindítása, képessé tétel folyamata (közösségi szinten, egyúttal csoportok és egyének képességfejlesztése, empowerment, valamint a közösségi szervezetek szintjén), • partnerség építés a kistérségekben és az akcióterület településein található önkormányzatok, intézmények, közigazgatási, fejlesztési, civil szervezetek között, hálózatépítés, • közösségi tervezés módszerével településfejlesztési stratégiák, cselekvési tervek kidolgozása, bekapcsolása • „zöld” és szociális gazdasággal kapcsolatos lehetőségek feltárása, a turizmus, ebben a ví­ziturizmus, a szőlészet-borászatból következő erőforrások megtalálása, felismertetése és a közösségek általi használatának tervezése, • „zöld”, alternatív energia lehetőségeinek megismertetése a településekkel, különösen a mélyszegénységben élők számára, különös tekintettel a közműhátralékok miatt, • a települési szegregációból következő feszültségek enyhítése, előítéletek oldása, a keletkező konfliktusok kezelése, • önkéntesség elterjesztése, erősítése, • szociális szolgáltatások kiterjesztése, eszköztárának fejlesztése, • szociális dolgozók szakmai képességeinek fejlesztése, megerősítése, • érdekérvényesítés képességének fejlesztése (egyéni és szervezeti), • egészségügyi szűrések szervezése, közösségi (települési) egészségügyi tervek készítése és kisléptékű akciók megvalósítása, • gyermekek korai fejlesztéséhez szükséges szűrések beindítása, melyek alapján egyéni és csoportos fejlesztési szolgáltatások szervezése,

12

• közösségi folyamatba épített közösségi rendezvények szervezése, a meglévőkhöz a lakossági kezdeményezések hozzárendelése a lakosság bevonásával. A projekt kezdetén a településekről legalább 2-2 fő „Közösségi munkás és önkéntes koordi­nátor” (KÖZÖK) elnevezésű 90 órás tréningünkben részesül (maximum 15 fő, alapvetően humán szakemberek, ill. helyi aktív lakosok, melynek során elméleti felkészítést kapnak 8 órában, közösségi munka technikákat 24 órában, önkéntes szervezést, motiválást 16 órában, munkaerő piaci szituációs gyakorlatokat 8 órában, etikai tréninget 8 órában összesen 8 alkalommal kettős vezetéssel, melyet kiegészít terepgyakorlat 16 órában és terepfeldolgozás 16 órában). A tréningek során elsajátítják a közösségi munka és az önkéntes szervezés és koordináció alapvető technikáit. Azt követően megkezdik tevékenységüket, melynek során szükségletfeltárást készítenek és felkutatják a települések aktív lakóit, külön koncentrálva a mélyszegénységben élőkre. A megtalált aktív lakosok segítségével közösségi beszélgetéseket szerveznek a település egésze számára a problémák, szükségletek és a helyi erőforrások feltárására, azokon közösen keresnek és terveznek megoldásokat, kisebb lépté­ kű cselekvéseket megoldásukra, cselekvési tervek készülnek. Ezzel párhuzamosan együttműködéseket szerveznek a helyi önkormányzat, civil szervezetek, intézmények, helyi és kistérségi fejlesztő szervezetek között. A következő lépésben szomszédsági önkéntes felkészítést szervezünk (SZÖ), melynek célja, hogy a résztvevők képessé váljanak szomszédsági önkéntes munka végzésére. Ismerjék meg az alapvető közösségi munka technikákat, váljanak képessé informális közösségek létrehozására és működtetésére, ismerjék az önkéntesség, az önkéntes tevékenység végzésének legfontosabb tudnivalóit, a helyi, térségi humán szolgáltató szervezeteket és a helyi (elsősorban szociális) ellátó rendszert, a társadalombiztosítási rendszert. Témakörök: • Közösségi munka • Önkéntesség • Társadalombiztosítási ellátások • Helyi ellátó rendszer • Kommunikációs és média tréning • Önismereti tréning A szomszédsági önkéntes tevékenység elindításával a helyi, saját közösség tagjai nyújtanak hivatali ügyintézéstől segítséget a mélyszegénységben élőknek. A projekt során folyamatosan biztosítunk konzultációkat, tréningeket a szakmai munkatársaknak, bekapcsolódó aktív lakosoknak: – szupervízió, esetmegbeszélés, szakmai és önkéntes koordinátori műhelyek, – konfliktuskezelési tréning, – mediációs tréning. A célcsoportnak biztosított képességfejlesztések, tréningek, tanácsadások, konzultációk: – önérdek érvényesítő technikák, érdekérvényesítés fejlesztése, – szomszédsági önkéntes, önkéntes koordinátori felkészítés, – háztartásvezetési technikák, kézműves technikák, – higiénia, egészségügyi ismeretek,

13

– gazdálkodás-pénzkezelés, adósságkezelés, – zöld gazdasági, közösségi vállalkozás, szociális gazdaság, szövetkezet-fejlesztési, – együttműködési készségek fejlesztése, mediáció, konfliktuskezelés. Rendszeres közösségi beszélgetések településenként, melyek során közös gondolkodásra, cselekvésre ösztönözzük a lakosságot. Továbbá sor kerül tapasztalatcserékre, településenkénti közösségi rendezvényekre. Összegyűjtjük az új (szociális és más humán) szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeket, a meglévő szolgáltatásokkal el nem ért rászoruló csoportok szükségleteit, és kezdeményezzük a települési szintű vagy akcióterületi szintű új szolgáltatások elindítását. Az együttműködési fórumokon felmérjük az új megközelítések és módszerek iránti igényeket a már működő szolgáltatásokban, az összekapcsolódásból, komplexitásból keletkező innovációs lehetőségeket. Az azonosított hiányok és a kielégítetlen szükségletek/igények közül a szociális szolgáltatások és gyermekjóléti ellátások kiegészítését a lakosság, és elsősorban a mélyszegénységben élők aktivizálásával, saját maguk szervezte közösségi, önsegítő szolgáltatásokkal kívánjuk elérni. 3.1.2  Stábunk felépítése Projektmenedzser

Pénzügyi vezető

Szakmai vezető

Projektasszisztens Szociális munkás

Közösségi fejlesztő

Szakmai asszisztens

14

Vidékfejlesztő

4. Szakmai tevékenységek A fentebb leírtakon kívül munkánkat, megközelítéseinket, szemléletünket az alábbi két alapelv határozta meg: • Amíg egy településen a mélyszegénység nem lesz a teljes helyi közösség ügye, addig keveset lehet elérni helyzetük megváltoztatásában, még ha oly sok erőforrás (humán és anyagi) és tevékenység koncentrálódik rájuk. • Az előbbiből következően tehát a teljes közösséggel dolgozunk, természetesen fókuszunk a mély­szegénységben élőkön van. Mindezek következnek a pályázati felhívásban megfogalmazottakból, az elmúlt évtizedek szegénységre, mélyszegénységre irányuló programok, a közelmúltban zajlott csereháti program tapasz­ ta­lataiból, illetve a kérdéskörrel foglalkozó külföldi és hazai elméletek és gyakorlati szakmai irodalmából. Fontos volt továbbá, hogy ez a program a megszokott EU-s finanszírozásúakhoz képest időtartamában jóval hosszabb volt, bő két és fél éven keresztül dolgozhattunk. Itt kell megjegyezni, hogy ilyen nagyságrendű és komplexitású problémahalmaz illetve közösségi beavatkozások esetében azonban ez az időtartam is kevés, a nemzetközi gyakorlat alapján öt-hat év folyamatos és komoly erőforrásokat koncentráló beavatkozások esetén látszanak és erősödnek meg azok az új intézmények (ez alatt a szokássá váló társadalmi/közösségi működési módokat értjük), melyek lehető­séget nyújtanak a közösség továbblépéséhez. Számoltunk azzal a nehézséggel is, hogy a magyarországi általános köz- és társadalmi állapotokra jellemző tényezőkkel is meg kellett küzdenünk, úgy, mint a rendkívül erős szegregációs, disz­ kri­mi­nációs és helyenként rasszista szemlélettel, mely nyilván nem csak általános társadalmi szinten érzékelhető, hanem helyben, a települési közösségekben. Könnyebbséget jelentett azonban, hogy szemmel láthatóan, az akcióterületi településeink számos, elsősorban természeti erőforrással rendelkeznek, főként a Bodrog menti települések: a ­Bodrog folyó, a Zempléni hegyek, a szőlő és a bor. Vajdácska és Kenézlő esetében ezek ugyan nem áll­nak fenn közvetlenül, de áttételesen e települések számára is jelenthetnek előnyt, különösen a Bodrog és a Tisza nyújtotta lehetőségek. Itt kell megemlítenünk, a két folyó ártere, gazdag növény- és állatvilágával önmagában is erőforrásnak tekinthető. Hátrányuk azonban a viszonylagos elzártságuk (a Bodrog és a Tisza fogja közre), nehézkes a megközelíthetőségük, különösen Kenézlő esetében a nagy távolság, hiszen majd a Bodrogköz csücskében helyezkedik el. Elképzelésünk szerint az akcióterületi települések együttműködését is segítjük, különösen a turizmusfejlesztésében rejlő lehetőségek adnak erre okot, nem beszélve a Tokaj-Hegyalja Világörökség kínálta külső erőforrások bevonásának lehetőségeiről. Elképzelésünk szerint, beavatkozásunkkal olyan közösségi folyamatokat kezdeményezünk, melyek hozzásegítik a települések lakosságát, hogy felismerjék, majd használatba vegyék belső erőforrásaikat, melyekbe a teljes közösség, beleértve a mélyszegénységben élőket is, be tud kapcsolódni. Jelmondatunk „Sokszorozzuk meg magunkat!”, mellyel azt kívántuk kifejezni, hogy a birtokunk­ ban lévő tudást adjuk át a helyieknek, amivel a közösség tagjai hozzájárulnak önmaguk fejlesztéséhez és ahhoz, hogy a projekt zárása után a megkezdett folyamatok tovább mennek, a beavatkozá­sunk eredményeképpen fenntartható elemek, közösségi mozgások maradnak. Ehhez legfőbb eszközünk a felkészítések (képzések) és a hálózatok kialakítása, mely a közösségi munkás – önkéntes koor-

15

dinátor (KÖZÖK) és szomszédsági önkéntes (SZÖ) felkészítésekben és hálózatokban öltött leginkább testet. Vizualizálva:

Azt gondoltuk, koncentrikus körökként felfogva, magunk köré kiépítjük – egy-két fő településenként – a közösségi munkás – önkéntes koordinátorok hálózatát, majd a szomszédsági önkéntesekét, akikből annyit készítünk fel, ahányan csak vállalják ezt a fajta tevékenységet. A közösségi munkás – önkéntes koordinátor, inkább nevéből is eredően, inkább közösségi aktivitás irányultságú, a szomszédsági önkéntes pedig inkább szociális. Elképzelésünk szerint a szomszédsági önkéntesek szorosan együttműködve tevékenykednek a közösségi munkás-önkéntes koordinátorainkkal, akik ellátják irányításukat is. Korábbi tapasztalataink, illetve megfogalmazott alapelveinkből, céljainkból következően így egyszerre megvalósítható a teljes közösséggel való foglalkozás és a mélyszegényekre történő fókuszálás.

16

A közösségi munkás – önkéntes koordinátor felkészítés résztvevői Természetesen célunk volt továbbá, hogy felkutatva a meglévő közösségi kezdeményezéseket, felvéve a kapcsolatot a működő civil szervezetekkel, igényeik alapján, szakmai támogatásunkkal erősítsük meg azokat. Humán szakmák megerősítésében az volt az elgondolásunk, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok munkatársait elsősorban szakmai műhelyek, felkészítések tartásával és a szomszédsági önkéntes hálózat tagjainak információt nyújtó, ügyintézést segítő tevékenységeivel, a velük való együttműködéssel erősítjük meg. A projektben megvalósuló szociális munka kapcsán azt gondoltuk, hogy a közösségi folyamatokba építetten, a csoportos és közösségi szociális munka révén valósítjuk meg, kevésbé egyéni esetkezeléssel,1 hiszen azt a térségben meglévő szolgálatok szakemberei végzik. Bár a családgondozók egy-egy településen hetente nagyon kevés időt (általában néhány óra) tartózkodnak és a szolgáltatásaik nem érik el a szükséget szenvedők teljes körét, illetve a problémákkal nem szívesen keresik meg az általában az adott település polgármesteri hivatalában ügyfelező munkatársakat, mégsem kettőzzük meg a már kialakult családsegítő, gyermekjóléti szolgáltatási rendszert, hanem inkább az alig alkalmazott szociális munkamódokkal (csoportos, közösségi) egészítjük ki. A közösségfejlesztés, lévén interdiszciplináris és interprofesszionális szakma, benne rejlik a különböző szakmák koordinációja, így azt gondoltuk, túlmenően a projekt kiírás által előírt kötelezettségen, a közösségfejlesztés, a vidékfejlesztés és a szociális munka együttes alkalmazása természetes. Nyilvánvaló volt számunkra az is, hogy a három szakma összehangolásában a központi szerepet a közösségfejlesztésnek szükséges játszania, melyre a stábüléseken kívül leginkább a terepeken végzett közös munka nyújt lehetőséget.

1

Megjegyezzük, e tevékenységben egyébként a hazai szakmában eluralkodott hivatalai ügyintézés segítése-elem, ami ugyan része, de nem lehet szinte kizárólagos.

17

A következő alfejezetekben áttekintjük a megvalósult szakmai munkánk főbb tevékenységeit, jellemzőit, az ennek nyomán létrejött eredményeket, példákkal is kiegészítve.

4.1. Közösségfejlesztés A településekkel való ismerkedést, a közösségi folyamatok beindítását, a helyi aktív állampolgá­ rok megtalálását, akiket bevonhatunk a közösségi munkás-önkéntes koordinátor és szomszédsági önkéntes felkészítéseinkbe, közösségi interjúk készítésével kezdtük. Ezt követően minden településen közösségi beszélgetéseket szerveztünk, melyek később közösségi tervezési alkalmakká váltak, majd cselekvésekbe torkollottak.

Az interjúkészítők egy csoportja Szegi A településen készült első interjúkból kézenfekvővé vált számunkra, hogy Szegiben magas a munkanélküliek száma, ezzel párhuzamosan pedig sokan élnek mélyszegénységben, nehéz anyagi körülmények között. További problémaként jelent még meg, hogy elöregedő a település lakossága, nincs a településnek megtartó ereje, a fiatalok tovább állnak, a jövőjüket nem a településen képzelik el. A településen élők egyhangúan, a munkahelyteremtést tekintik egyetlen megoldásnak a jövőt figyelembe véve, abban bízva, hogy a fiatalok helyben maradnak, helyben telepednek le és nem vándorolnak el a településről. Programunk második szakaszában rájuk fókuszáltunk, hiszen

18

egy település és életképes közösség hosszú távú fennmaradásához elengedhetetlen a fiatalok minél tovább történő helyben tartása. Szegiben is az első közösségi beszélgetés témáját mi határoztuk meg az egyéni interjúk alapján, de a későbbiek folyamán igyekeztünk a témaválasztást a beszélgetéseken megjelentekre bízni. Ezeken a beszélgetéseken az önkormányzat rendszeresen képviseltette magát. Ahhoz, hogy e kistelepülés különálló kis csoportjai összetartozzanak, fel kell ismerniük ennek fontosságát, illetve a generációk közti együttműködésben rejlő lehetőségeket, mely saját életüket is formálni tudja. A helyi közösségi munkás – önkéntes koordinátor szerepe ebben a folyamatban ott a legnagyobb, hogy a találkozási lehetőségeket megteremtse, elindítsa és háttérben maradva közösségben elindult folya­ ma­tokat segítse. Néhány gondolat, melyben megfogalmazódik a belső indíttatás és a külső lehető­ sé­gek keresésének ötvözete: „A fejembe vettem, hogy segítek őseim falujának abban, hogy újra magára találjon, segíteni akarok az itt élőknek abban, hogy jól érezzék magukat Szegiben, élhető faluban éljenek, megtalálják boldogulásukat. Segíteni akarok az itt élő fiataloknak, hogy ne hagyják el szűkebb hazájukat, itt helyben megtalálják életük értelmét és célját, tartalmassá tudják tenni azt. Cél nélkül létezni nehéz, céltalannak lenni boldogtalanság” – mondta közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk. A helyi közösségek sok egymással összefüggő problémával birkóznak, meg kell erősíteni őket, meg kell mutatni számukra, hogy cselekvő magatartással az önsegítés útjára léphetnek. A problémáikat a helyi viszonyok tekintetében kezdhetik el megoldani, s innen léphetnek ki szélesebb dimenzióba. 2012. május 27-én került megrendezésre a Gyermeknap a településen. Ennek a rendezvénynek a megszervezésében és lebonyolításában sikeres együttműködés valósult az önkormányzat, a közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk valamint a település lakossága között. Az előkészületekben, a megbeszéléseken mindenki kivette a részét a gyerekek érdekében, a közös cél elérése egy irányba tartotta a közösség tagjait, szervezeteit. Minden programelemnek megvolt a maga felelőse, mindenkinek megvolt a maga feladata. A település teljes lakossága megszólításra került, hiszen a süteménysütő-verseny jelentős számú résztvevővel zajlott, melynek „eredményeit” a gyerekek a nap folyamán örömmel zsűrizték és fogyasztották el.



Ügyességi sorverseny

A süteménysütő verseny versenyzőinek alkotásai

19

A későbbi közösségi beszélgetések fő témáit az ifjúság jelene és jövője, a munkanélküliség/munkahelyteremtés valamint a települési rendezvények közös megszervezése és lebonyolítása adta. Tehát egyre inkább felmerült az igény a fiatalok bevonására. A velünk dolgozó közösségi munkás – önkéntes koordinátor és egy helyi fiatal segítségével, 2013 novemberében egyetemisták közreműködésével, közösségi interjúkkal, három nap alatt megkérdeztük a falu fiataljait arról, milyen értéke­ket, problémákat és lehetőségeket látnak a szülőfalujukat tekintve, illetve kortársaikat hogyan lehetne jobban bevonni akár a közösség életének alakításába, akár saját „fiatalokból” álló kis közös­ségük létrehozásába? Arra is kíváncsiak voltunk, vajon milyen módon tennének azért, hogy a helyi fiatalságot összeültessék, összehozzák. Az interjúk feldolgozása után, az első közösségi beszélgetésre kilenc fiatal érkezett, emellett a falu vezetősége is képviseltette magát. A kapott eredmények be­mutatása után, szerettük volna megtalálni azt az irányvonalat, mellyel tovább tudunk dolgozni. A legtöbben egy közösen használható helyiség szükségességét éreztették, illetve sportolási lehetősé­ gek megteremtését igényelték. Sajnos, a következő találkozókon egyre kevesebben vettek részt, s azt kellett tapasztalnunk, nem tudjuk a fiatalokat kellőképpen elérni, megszólítani, még a virtuá­lis kommunikációs csatornákon keresztül sem. Néhány beszélgetésből kiderült, egyáltalán nem megszokott dolog, hogy megszólítják őket, megkérdezik a véleményüket, s szabad lehetőséget biztosítanak számukra céljaik megvalósítására. A siker jórészt múlik azon is, ki az, aki megszólítja és összehívja őket? Sikerül-e rátalálni arra az útra, melyen járni szeretnének s közösen hajlandóak együtt tenni saját céljaik megvalósításáért? Az, hogy nehezen megszólíthatóak és aktivizálhatóak a fiatalok, köszönhető annak is, hogy a településen semmilyen oktatási intézmény nem működik, így a gyerekek egészen fiatal koruktól más közösségbe járnak, máshonnan szerzik barátaikat, egyre inkább elidegenednek saját lakóközösségüktől, máshová kötődnek. Emellett a helyi lakosság felé történő aktívabb nyitás is megtörtént. A Szegiért Közalapítvány az utóbbi hónapokban nyílt formában tartotta üléseit, ahova a falu lakosságát is meghívták. Itt szintén azt kellett tapasztalnunk, hogy nagyon kevesen jöttek el. Lehetőségként felmerült, hogy a helyi Köz­alapítvány kibérel a katolikus egyháztól egy, a Bodrog-parton található házat hatalmas kerttel, s a fiatalok szabad kezet kapva, úgy alakítják ki, ahogy szeretnék. Ez sem volt elég hívó szó, nem mo­ti­vá­lódtak kellőképpen. Arra a következtetésre jutottunk, hogy másként szükséges közelí­te­nünk fe­léjük, jobban meg kell ismernünk a társadalmi viszonyaikat meghatározó normákat, értéke­ket, mo­tivációikat, valamint a jövőre vonatkozó döntéseik alapjait. Valószínűleg Szegiben először azt szükséges megértetnünk velük, hogy valóban szükség van rájuk ahhoz, hogy kitörjenek a fásult, sokszor céltalannak tűnő mindennapokból s felismerjék a közösségben rejlő lehetőségeket. Mivel a családok jó része mélyszegénységben él, a fiatalok közül sokan iskola mellett dolgoznak, valószí­ nű­leg a fennmaradó szabadidejüket inkább szűkebb körben töltik el, nem szánva időt a tágabb közösség megismerésére és az együttgondolkodás elindítására, a lakóközösségük működésének felfedezésére, így az erős kötődés kialakulása sem biztosított. Lehetőségként merült fel az ötlet, hogy a rendszeresen megtartott közösségi rendezvények lebonyolításába, jobban be kell vonni a helyi fiatalokat, hogy érezhessék fontosságukat, szerepüket a közösségi folyamatok működtetésében. A legfontosabb feladat, megtalálni azt a hívó szót, mely felkelti a fiatalok érdeklődését, amiben meglátják a lehetőséget saját ötleteik megvalósítására, hosszú távon elérve azt, hogy lakóhelyü­ket élhető környezetnek tartják majd. Jelenleg az újraélesztett Szegiért Közalapítvány igyekszik segíteni a településen élők hétköznapjait. A kuratórium elnöke, aki település helyi közösségi önkéntes koordinátoraként dolgozott velünk,

20

az utóbbi időben több alkalommal nyilvánossá tette a kuratóriumi üléseket, mintegy megcélozva a lakosság bevonását. Célja ezzel az, hogy valóban a helyiek ötleteire és igényeire építve keressenek pályázati forrásokat, szervezzenek eseményeket. Így valósították meg 2014. május végén a gyermeknapot is. Igaz, hogy a megszólított lakosságból alig néhányan jöttek el a nyilvános fórumra, de valószínűleg időre van szükség ahhoz, hogy a részvétel lehetőségével éljen a többi helyi ember. Olaszliszka Már a közösségi feltárás, interjúzás során világossá vált számunkra, hogy aktív, nyüzsgő közösségi élet van Olaszliszkán, ahol hagyománnyá vált többek között a sakkverseny, a családi nap, a szüreti felvonulás, a különböző bálok és még sorolhatnánk. A település rendelkezik egy jól felszerelt, felújított Művelődési Házzal, amely programok sorát kínálja a közösség minden tagja számára, és lehetőséget biztosít számunkra a képzéseink, programjaink, programelemeink sikeres és színvonalas lebonyolítására. Ez a Művelődési Ház egy olyan hely, melyhez hasonlóra a Bodrog-mentén számos településen vágynak az emberek. Olyan helyre, amely teret és lehetőséget biztosít a települési közösség minden tagja számára. Az interjúkból az is kiderült, hogy az itt élők összetartóbb közösségnek tartják a magukét bármely városéhoz képest. Igaz, a közösségi élet mozgatójának, motorjának az Olaszliszkáért Egyesületet tartják. Az egyesület és annak tagjai a kezdeményezői számtalan programnak, eseménynek, amelyek a településen megvalósulnak. Ehhez azonban szükséges a civil szervezet és az önkormányzat együttműködése, egymáshoz való pozitív hozzáállása és kompromisszum készsége. Legfőbb problémának a település média általi megbélyegzését tartják, a Szögi Lajost ért tragédia óta.2 A jelentős közösségi élet el­lenére sokan mégis ellentétekről beszélnek, legyen az cigány–nem cigány, szegény–gazdag, földdel rendelkező–földdel nem rendelkező – és még sorolhatnánk az ellentétpárokat – között, de úgy gondoljuk, hogy ez nem Olaszliszka sajátossága, ezek az ellentétek ma Magyarország számos településén érzékelhetőek. Az óvoda és általános iskola mindent megtesz az integrált nevelésért, oktatásért és ez meg is nyilvánul ezen intézmények dolgozói, vezetői elismerésén, megbecsülésén. Világosan látszik, hogy az itt élők többsége tenni szeretne valamit azért, hogy Olaszliszka jövője biztos lábakon álljon. Az aktív helyi szereplők, vezetők között örök téma a település fejlesztése, felvirágoztatása, melybe lehetőség szerint be kell vonni a közösség minden tagját, támogatóját. Az akcióterületi településeink közül Olaszliszkán kezdődött meg leghamarabb a közösségi beszélgetés sorozat, 2012 áprilisában, melyet a legtöbbször jelentős érdeklődés kísért. A résztvevők szívesen osztottak meg információkat egymással, a tenni akarás, az igyekezet mindig is kirajzolódott a beszélgetéseken. Kezdetben a legfontosabb kérdés az volt, hogyan szabadulhat meg a település a politika és a média által ráragasztott bélyegtől?2 Természetesen a fiatalok aktuális helyzete és jövője rendre előkerült, bármely beszélgetés alkalmával. 2

Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én Olaszliszkán, a Kossuth utcán, miután a feltételezések szerint elsodort egy kislányt, aki árokba esett, de nem sérült meg. Ezt követően a szélsőjobboldali politika a média közvetítésével Olaszliszkát a cigánybűnözés példájává emelte.

21

2012 májusában került megrendezésre a családi nap, melyen a programunk is helyet, sátrat kapott, ezáltal is közelebb kerülhettünk a közösség tagjaihoz valamint népszerűsíthettük a Bodrog-menti Felzárkóztató Programot (BMFP) és az önkéntességet is egyaránt.

Projektünk és az ÉLETFA Segítő Szolgálat Egyesület sátra egy önkéntessel 2013 tavaszán – két sikertelen kísérlet után, hogy újabb pályázati források bevonásával a település egy szegregátumával intenzívebben foglalkozzunk – úgy döntöttünk, közösségszervezés módszerével kezdünk el dolgozni a Dankó utcaiakkal. Projektünk némi kiegészítő tevékenységet tudott ehhez hozzátenni, a szakmai munkatárs bérét más forrás biztosította. A márciusban indult feltárást követően elindult közösségi beszélgetéseken szemétszedésben és a kukahelyzet rendezésében állapodtak meg a résztvevők, melyben őszre komoly előrelépések történtek. Mindkét esetben partnerré vált a polgármester, a polgármesteri hivatal, az iskola, az RNÖ egyik tagja, és a hulladékkezelő cég. Késő ősszel az utca lakosainak kezdeményezésére és közreműködésével a polgármester és a hivatal segítségével végre aszfaltburkolatot kapott az addig a település egyetlen burkolatlan és igen sáros utcája. A közösségszervező munka azóta is folyik, illetve folytatódik a Bodrog-menti projektünk befejezését követően is.

22

Dankó utcai lakosok közösségi beszélgetése 2013 őszén, Olaszliszkán is a fiatalok kerültek előtérbe. A velük való együttműködés kialakítására, korábban már volt egy kezdeményezés, de ez nem lett hosszú távon sikeres. Mostanra, a helyi védőnő, aki egyben egyik helyi közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk, környeze­tében sikerült rátalálnunk egy fiatal párra, akiknek a segítségével majdnem 20 helyi fiatallal készítettünk interjút. Ezt követően közösségi beszélgetésre hívtuk őket, ahol a többi településhez hasonlóan, összesítve vis�szaadtuk számukra az interjúk eredményeit. Ami legfőbb problémaként fókuszba került, hogy nincs közösségi helyiség, ahol összejöhetnének, illetve a „felvég” és „alvég” fiataljai kö­zött nagyon kevés a kapcsolat. Nem igazán tudták megindokolni, mi ennek az oka, valószí­nűleg már hagyománnyá vált. A közösségi beszélgetéseken szinte kizárólag az „alvégen” lakó fiatalok jelentek meg. Emellett egy másik kezdeményezés hatására, egy szegregátum lakókörnyezetből (Dankó utca) is érkeztek fia­ talok, akik inkább az általános iskolás korosztályt képviselték. Kezdetben a két csoportot megpróbáltuk összevonni, de hamar megmutatkozott, hogy az életkorbeli különbségek, más-más igényeket támasztanak. Ez a két vonal sem igazán tudott összeérni. Más igényekkel jelentkeztek a 16–18 éves fiatalok, és mással a fiatalabbak. De, közös metszéspontként ott volt a közösségi hely, tér hiánya. Erre viszonylag hamar született megoldás, hiszen a helyi védőnő által bérelt ingatlan garázsának használhatóságára ígéretet kaptak. Mielőtt nekifogtunk volna a közös tervezésnek, úgy gondoltuk, egy kicsit megismertetjük az aktív bekapcsolódókat a közösségi munka és ifjúsági munka alapgondolataival. A középiskolás korosztállyal, 4-5 alkalommal sikerült leülnünk beszélni, s közülük három igen elkötelezettnek mutatkozott. Megkérdezésükkor, hogy ŐK miért jönnek el a beszélgetésekre, miért tartják a fiatalok ügyét fontosnak, azt a választ kaptuk: „Nagyon megragadta őket, hogy

23

VALAKI tenni szeretne értük úgy, hogy megkérdezik az Ő véleményüket, fontosnak tartják azt, hogy az Ő ötleteik érvényesüljenek.” Úgy érezték, bizalmat kaptak, amiből önmaguk is építkezni tudnak. A legnagyobb hányaduk mélyszegénységben él, de nem lehetett érezni rajtuk azt a fajta fásultságot, mely a legtöbb településen ebből fakadóan jelen van. A legaktívabbnak mutatkozó fiatalok voltak velünk 2014 tavaszán látóúton, melynek során fiatalokat összefogó, fiatalokat segítő kezdeményezéseket látogattunk meg Észak-Abaújban és Miskolcon. Elmondásuk alapján, ez újabb lendületet adott nekik, hiszen most már gyakorlatban is láthattak jól működő kezdeményezéseket, ötleteket merítettek. Ezek után egy három napos felkészítésen vettek részt, ahol módszereket tanultak, helyi példákat dolgoztak fel és esettanulmányokkal foglalkoztak. A helyzetüket az is könnyíti, hogy mentorálja őket egy alig idősebb fiatal pár, akik a helyi közösséghez való könnyebb megközelítésben segítenek, vezetni próbálják őket, igyekeznek feloldani a kommunikációs gátakat, hogy az elképzeléseiket tolmácsolják a falu vezetése, illetve az Olaszliszkáért Egyesület felé. A fiatalok, átlendülve a kezdeti nehézségeken, rendszeresen összejárnak, ötletelnek. A korábban említett védőnői ingatlan használata mellett, új lehetőségeket is felkutatnak, hogy találjanak maguknak használható közösségi helyiséget. Ebben a falu vezetősége is segítségükre van. Azt vettük észre, hogy felismerték az együttműködés, együttgondolkodás fontosságát, de sok segítségre van szükségük ahhoz, hogy a saját lábukra tudjanak állni, s képviselni tudják a maguk érdekeit.

Közösségi beszélgetés olaszliszkai fiatalokkal

24

Ifjúsági mentorképzés

Ifjúsági mentorképzés

25

Vámosújfalu A program közösségi munkás – önkéntes koordinátora idős kora ellenére igen aktív tevékenységet folytat településén. A helyben működő és fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztató Búzavirág Alapítvány segítője, s nagy figyelmet fordít a fiatalokra. Pedagógus végzettsége lévén, több iskolás­ ko­rú gyermeket korrepetált, illetve a mélyszegénységben élő helyi lakosok segítését tűzte maga elé célul. Programunk kapcsán is elsősorban a hátrányos helyzetű fiatalok, felnőttek helyzetének javítása fogalmazódott meg általa. Az interjúk során többen problémának jelölték meg azt, hogy az utóbbi években zárkózottak, visszahúzódóak lettek az emberek, nehéz megszólítani őket, bizalmatlanok lettek egymással. Itt is, mint minden általunk érintett akcióterületi településen nagy gondot jelent a munkanélküliség, a fia­talok elvándorlása. Külön kiemelték az egyházak szerepét, megjegyezve azt, hogy erősen rivali­ zálnak egymással. A településen alig élnek romák, így a roma–nem roma probléma nem jelentkezik, az egymás iránti bizalmatlanság mégis jelen van. A program elején sikerült életre hívni a fiatal szülők klubját, amely remélhetőleg a gyereknevelés pozitív szokásainak és módszereinek a terjesztését is szolgálja majd, amellett, hogy hozzájárul a problémák közös megbeszélésének gyakorlatához. A Búzavirág Alapítvány közel 15 éve működik Vámosújfalun, de alig sikerült integrálódni a falu életébe. Távolabbi vidékekről jobban ismerik, elismerik őket. Az ott élő, elsősorban látássérült fiatalok nem találják a hangot a helyiekkel, nem szólítják meg egymást. Kissé zárt körben működnek, élnek. Itt is sikerült találnunk egy aktív bentlakót, aki elhatározta, hogy az összezárt „bentlakó­kat” megpróbálja kilendíteni mindennapjaik monotonságából. Szükségük van rá, bár fogyatékosságuk­ nál fogva egész más módszerekkel szükséges közeledni hozzájuk. Először a bizalmukat szükséges megnyerni, s apró lépésekben rávezetni őket arra, hogy zárt, számukra biztonságot nyújtó világukból kimozduljanak. Sárazsadány Az egyik legkisebb település az akcióterületen, igen kevés fiatallal. A lakosság legnagyobb része nyugdíjas korú, illetve sok házat csak hétvégi üdülőként használnak. Az önkormányzat részéről ked­vező volt a projekt fogadtatása. Itt is interjúzással kezdtük megkeresni a bevonható embe­reket. Ezen a településen szembesültünk a legkevesebb problémával, de ez az életkori sajátosságokból is adódóik. Az aktívabb közösségi munka később indult el, mint a többi településen, hiszen az idősebb korosztályt egész más jellegű problémák érintik. Sokan özvegyként élnek, vagy beteg­séggel küzdenek, s a település közösségi életével meg voltak elégedve. Ami leginkább előtérbe került, hogy a hétköznapokban többet kellene összejárniuk, találkozniuk. Nehezen tudtuk aktivizálni azt a néhány idős embert, akik végül a sárazsadányi közösségi élet szervezésének aktív tagjaivá váltak. Ezen a településen, az interjúk készítése után, inkább egyenként kerestük fel az embereket, hogy megnyerve bizalmukat, megpróbáljuk beavatni őket a program szakmai céljainak megvalósításába. Több személyes beszélgetés után, néhányan elkezdtek összejárni gyakrabban, végül megalakult egy informális nyugdíjas klub, amely a mai napig, 10–12 aktív taggal aktívan működik.

26

Nyugdíjasklub Bodrogolaszi Bodrogolaszi az akcióterületünk képzeletbeli középpontjában található, a két legtávolabbi akcióterületi település körülbelül azonos távolságra van. Többek között ezért is döntöttünk úgy, hogy Bodrogolasziban lesz a projekt állandó irodája, itt történjen a felkészítések, tréningek java része. A település és a közösség tagjainak megismerése itt is a közösségi interjúzással kezdődött. Munkatársainkat, segítőinket bárhol szívesen fogadták, készségesen válaszoltak a kérdésekre. Az interjúk összefoglalójából kiderült, hogy Bodrogolasziban is a pénz/munkahely hiányt jelölték a legnagyobb problémának, továbbá közösségi programokat szeretnének, fiataloknak foglalkozásokat, szórakozási lehetőségeket, azonban ehhez szükség lenne egy művelődési/közösségi házra. Vagyis van, csak nem működik, felújításra szorulna, ehhez azonban pénzügyi támogatásra lenne szükség. Az önkormányzat pályázik, mindeddig sikertelenül. Reméljük, hogy hamarosan kap az önkormányzat támogatást erre a célra vagy esetleg a közösségnek lesz lehetősége arra, hogy a saját elképzelésük szerint rendbe hozzák és élettel töltsék meg a Művelődési Házat, hiszen ez az a falu ahová „kell egy hely”!3 Bodrogolaszi közösségi munkás – önkéntes koordinátorai a felkészítés sikeres elvégzését követően hozzá is láttak a teendőknek. Felvették a kapcsolatot a képviselőtestülettel és a polgármesterrel, hogy ötleteikkel, felajánlva segítőkészségüket, segítsék, támogassák az augusztus 20-ai nagyszabású, egész napos, településszintű rendezvényt. A kezdeti nehézségek és kommunikációs akadályok leküzdése után, megtörtént a feladatok felosztása, így a közösségi munkások is szerepet, feladatot kaptak. Mozgósították a település közösségének a tagjait, önkénteseket toboroztak, felajánlásokat, támogatásokat gyűjtöttek valamint külön programokat szerveztek minden korosztály számára. 3

Munkánk során számtalanszor hangzott el a közösség tagjaival készült interjúk, beszélgetések során: „Kell egy hely!”

27

Miután a szomszédsági önkéntesek is sikeresen elvégezték a szomszédsági önkéntes felkészítést,4 velük együtt hat főre nőtt annak a csapatnak a létszáma, amely tenni akart valamit a településért, az ott élő emberekért. Az így létrejött „kemény mag” rendszeres tanácskozások, megbeszélések során olyan feladatokat tűzött ki maga elé, melyek megoldásához elsősorban összefogás, kitartás és jó szándék szükséges. Bodrogolasziban a fiatalok többsége vagy Sárospatakra jár át hétvégenként szórakozni, vagy nem jár kikapcsolódni. Ezért a csapat úgy döntött, hogy dartsversenyt5 szervez és hirdet meg, de nem csak fiataloknak. A verseny iránt kezdetben csekély volt az érdeklődés, végül 16 fő részvéte­lé­vel valósult a remek hangulatú, izgalmas darts verseny, amelynek a résztvevők elhatározása alapján a későbbiekben lett folytatása. A jól sikerült darts verseny után lengőteke bajnokság szerveződött, mely szintén sikeresnek volt mondható. Később az egyik aktív tag kezdeményezésére, hátrányos hely­zetű fiatalokkal szerettünk volna komolyabban foglalkozni, de nem tudtuk kellőképpen megszólítani őket. 2013. június 1-jén egy nagyszabású gyermeknap6 került megrendezésre a településen, melyen a főszerepet a gyerekek mellett a közösségi munkás – önkéntes koordinátorok, valamint a szomszéd­ sági önkéntesek játszották. Áldozatos munkájuk, a több hetes szervezés és számtalan csapatmegbeszélés kellett a rendezvény megvalósulásához. A rendezvényt a gyerekek és a felnőttek egyaránt kitűnőre értékelték, hiszen a remek programok mellett minden gyereknek jutott szendvics és gyümölcs a nap folyamán. Fontos megemlítenünk, hogy a gyermeknapon számos helyi önkéntes vette ki a részét a teendőkből, tehát a közösségi munkások és a szomszédsági önkéntesek munkája összefogásra, önkéntességre sarkalta a település lakosságának jelentős részét.

A közösségi munkások és szomszédsági önkéntesek csapata

4 5 6

Bodrogolasziból 4 fő végezte el szomszédsági önkéntes felkészítést. A fiatalok többsége a labdarúgás után a dartsot és a csocsót jelölte meg kedvenc időtöltésének a településen a beszélgetések alkalmával. A Bodrog-menti Felzárkóztató Program segítette és támogatta a Gyermeknap lebonyolítását.

28

Kenézlő Bodrogközi település, ahol a legnagyobb foglalkoztató az önkormányzat. Kevés a munkahelyek száma, az emberek a közmunka mellett igyekeznek alkalmi munkát vállalni, már ha van rá lehetőségük. Az elkészült interjúkból kiderült, hogy csökken a településen a lakosok száma, egyre inkább elöregedő a település, a továbbtanuló fiatalok már nem jönnek vissza a településre. A településen maradt fiataloknak többnyire se munkahelyük, se szórakozási lehetőségük nincs. A program során kiképzett közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk 2012. év tavaszán azzal a kéréssel fordult a szakmai stáb felé, hogy segítsünk megvalósítani egy játszóházat a nyári szünet idejére.7 Itt kezdődött minden, ami a Játszóházat illeti. A Játszóház előzménye: a Bodrog-menti Felzárkóztató Programot megelőző korábbi években Biztos Kezdet program valósult meg a településen, és a programon belül volt lehetőség és anyagi támogatás Játszóház szervezésére a nyári szünidőre. A kiinduló helyzet az, hogy rendelkezésre állt kilenc munkanélküli hölgy, akik szabadidejükben valami hasznosat szerettek volna tenni. A korábbi Biztos Kezdet által támogatott Játszóházban együtt dolgozó csapat továbbra is tartotta a kapcsolatot egymással, folyamatos volt a kommunikáció köztük. A Játszóházhoz a helyiséget a görög katolikus egyház biztosította, a felszerelésről azonban gondos­ kodni kellett. Elkezdődtek a csapatmegbeszélések heti rendszerességgel, akár hetente több alkalommal is. Az egyik legfontosabb feladatunk volt, hogy tisztázzuk a BMFP szerepét, mit várnak tőle a csapat tagjai, miben tudna a BMFP segíteni. Kis csapatunk elsősorban anyagi támogatást várt tőlünk, másodsorban pedig szakmai segítségnyújtást, figyelemmel kísérést, mentorálást. Amit mi ajánlani tudtunk, az természetesen a szakmai segítségnyújtás, megbeszélések szervezése valamint a Játszóházban dolgozó csapat minden tagjával önkéntes szerződést kötünk.8 Nem mi hozzuk az anyagi tá­mogatást, hanem segítünk azokat közösen megtalálni. A csapat rábólintott. Elindult az igényfelmérés a településen a gyerekek és szüleik irányában, melyből kiderült, hogy hatalmas igény van a Ját­szóházra. Számos megbeszélés előzte meg a Játszóház megnyitását, amelyeken feladatmegosztás történt, mindenki feladatot vállalt az előkészületi munkákban. Játékok, felszerelések, felajánlások érkeztek a lakosság felől, amint a településen híre ment, hamarosan lesz Játszóháza Kenézlőnek. A Játszóházban 2012 nyarán naponta átlagosan 25–30 gyerek fordult meg. A nyitvatartási idő reggel 8 órától délután 16 óráig tartott. A sikere akkora volt, hogy 2013 nyarán is megvalósult a Játszóház, igaz ekkor már új, kicserélődött csapattagokkal, de újból sikert aratva. A Játszóház híre átlépte a település hátarait, híre ment az egész térségben, így eljutott a Magyar Vöröskereszthez is, amely játékadományával hozzájárult a Játszóház még sikeresebb és még boldogabb működéséhez.

7 8

Nyáron az általános iskolás gyerekek felügyelete sok családnál problémákat okoz, mivel a szülők, ha tehetik, alkalmi munkát vállalnak egész nyáron, így az otthon maradt gyerekek felügyelet nélkül maradnak. Sok esetben a szülők kénytelenek magukkal vinni a gyerekeiket, ha ügyintézés miatt vagy más ügyből kifolyólag Sárospatakra kell utazniuk. Természetesen ez többlet költséget jelent a családok számára, melyet sokan nem engedhetnek meg maguknak. A szükséges 30 nap önkéntes munka igazolásához.

29

Közösségi tervezés a Játszóház szervezőivel A Játszóházak sikerességén felbuzdulva, a csoport tagjai úgy döntöttek, szeretnének még inkább a falu felé nyitni, megszólítani a helyben élő embereket. A kenézlői csapat közel kétéves, sikeres együttműködésnek az lett a hozadéka, hogy felmerült az igény a formalizálódásra, civil szer­vezet létrehozására. Részben azért, hogy a felmerülő rengeteg ötletet (helyi érték felmérés, kiállítások, rendezvények szervezése) önállóan, a település vezetőségétől való függőség megszüntetésével valósíthassák meg, másrészt úgy vélték a csapat megérett arra, hogy a szerveződés egy újabb lépcsőfo­kára lépjen. A heti rendszerességgel szervezett találkozókon végigbeszéltük az egyesület alakításának lépéseit, az ebben rejlő lehetőségeket és veszélyeket, feladatokat, felelősségeket. 2013 novemberében megtörtént az első alakuló ülés. Ezen alkalommal a település vezetősége is jelezte kapcsolódási szándékát. 2014 elején új alakuló ülésre volt szükség, mert kicsúsztak a beadáshoz szükséges határidőből. Itt a falu vezetése már nem képviseltette magát. Mindeközben a kis csapat tovább folytatta munkáját. Kapcsolódott a helyi iskola sportprogramjához, újabb tagok csatlakoztak hozzájuk, beindult a bolhapiac szervezése, képzésen, csapatépítésen vettek részt, s egyre sürgetőbbé vált a megalakulás. Mindeközben itt is felmerült az igény, a fiatalok összefogására, felkészítésére. 2013 novemberében hasonlóképpen egyetemisták interjúkat készítettek a helyi fiatalokkal. Hozzá kell tennünk, hogy egy fiatalember szinte kezdettől fogva csatlakozott a csapathoz, egyedül képviselte korosztályát. Az interjúzás után végül is nem tudtunk leülni a fiatalokkal, mert nem volt alkalmas helyiség, ahova összehívhattuk volna őket. Eközben szervezni kezdték a 2014 tavaszára tervezett családi nap programját, illetve a szervezet magalakulása is folyamatban volt. Májusban végül beadásra kerültek a megalakuláshoz szükséges hivatalos papírok. Nagyon erős, jól együttműködő, motivációkkal teli önkéntes csoport alakult ki Kenézlőn, akik felismerték, hogy csak együttműködve, a helyi viszonyokra építve, a helyiek igényeit felmérve tudnak cselekedni, s a nehézségeket legyőzni.

30

Vajdácska Kenézlő mellett a másik Bodrogközi településünk, ahol a többi településhez hasonlóan a legnagyobb problémát a munkanélküliség, munkahelyek hiánya, elöregedő lakosság, fiatalok elvándorlása, közösségi élet és közösségi összefogás hiánya jelenti. Az akcióterületi települések közül itt volt a leghangsúlyosabb szerepe az emberek közötti (érdek) ellentéteknek, személyes viszályoknak. Kevés a településen az alkalmi, idénymunka, akinek van rá lehetősége, az igyekszik minden idejét munkával tölteni, így viszont nincs ideje, energiája közösség­ be járni, közösséget érintő ügyekben részt venni. Az önkormányzat igyekszik a lehető leghasznosabb módon kamatoztatni a különféle közmunka programokat, ezzel foglalkoztatást biztosítani az itt élő munkanélküli emberek számára. A település sorra nyeri a különféle pályázatokat, elmondha­tó róla, hogy fejlődő pályára került. Sok a segítőkész, a közösséget támogató egyén a településen, az ott élők mégsem tudnak közösségről beszélni. Ahogy korábban is említettük, nagyon sok a vi­szály a helyiek között, hiába lennének közös céljaik, a megvalósítás KÖZÖS útjának végigjá­rása igen nehézkes. Aki magáénak érzi az aktuális rendezvény, akció, program megvalósítását, teljes erővel beleveti magát, segítségül egy-két embert hív. Mégsem ülnek össze rendszeresen megbeszélni az aktuális eseményeket, nem értékelnek, nem tisztázzák saját szerepüket egy program megvalósí­tásában s igazából a nagyobb közösség szempontjából sem. Azonban a bajban egymás segítségére sietnek a szomszédok, ismerősök, barátok, de a békés, csendes időszakban mindenki éli a maga kis életét. Vajdácskán többször előtérbe került, önhibájukon kívül nehéz helyzetbe jutott emberek, családok segítése a közösségen keresztül. Éppen programunk indulásakor alakult meg a „Törődj velem” Közhasznú Egyesület, melynek a nevében is szerepel, hogy igen fontosnak tartják az összefogást, s az összefogáson keresztül a rászoruló, kirekesztett emberek, helyiek által történő segítését. Az egyesületnek igen jó az együttműködése a helyi önkormányzattal, illetve a környéken és távolabb található segélyszervezetekkel folyamatosan tartja a kapcsolatot. A közösségi munkás – önkéntes koordinátorok illetve a szomszédsági önkéntesek jól ismerik környezetük állapotát, a helyi társadalom összetételét, éppen ezért a segítéshez szükséges módszerek közül igyekeznek a legmegfelelőbbet alkalmazni.

4.2.  Szociális munka Programunkban a szociális munka nem csupán az egyéni esetkezelésre szorítkozott, hanem ahogy fentebb már említettük, a csoportos- és közösségi munkamódok intenzív alkalmazását jelentette. Szociális munkásunk feladatai közé tartozott részvétele a települési közösségi folyamatokat segítő munkában, és az ott felmerülő egyéni problémákra történő segítségnyújtás, illetve annak megszervezése. Így az életvezetési technikák, ismeretek bővítése, a hivatali ügyintézés, tájékozódási készségek fejlesztése, a foglalkoztathatósági, tanulási és mobilitási készségek fejlesztése, az adósságkezeléssel kapcsolatos tanácsadás, a kommunikációs készségek javítása, a higiénia tanácsadás mélyszegénységben élők számára komplex módon, folyamatba építetten történt meg. Az egyéni beszélgetések célja, hogy megerősítsük az egyének önismeretét, képességeit, készségeit, támogassuk célkitűzéseit. Szociális munkásunk feladata volt a számítógépes tanfolyamok

31

szervezése is, mely során, a plakátozás, szórólapozás, toborzás közben, házról házra járta a településeket, hogy ki az, aki részt szeretne venni a 10 órás képességfejlesztésen? Így nagyon sok mélyszegénységben élővel került kapcsolatba (150 fő, csak akik részt vettek a tanfolyamon). Egyre jobban megismerték az emberek és kértek tőle segítséget különböző dolgokban. A legtöbb esetben hivatalos levelek értelmezésében, mert sokan olvasni sem tudnak, vagy ha tudnak is, úgy van megfogalmazva, hogy nem tudják értelmezni. Így abban kellett segítenie, hogy az ő nyelvükre lefordítva, a lehető legegyszerűbb formában fogalmazza meg, mit tartalmaz a levél. Nagyon sok esetben nyomtatványok kitöltésében kértek segítséget. A cél az volt, hogy megtanulja az adott személy, hogyan kell kitöltenie, ne helyette töltse ki szociális munkásunk, hanem önmaga, esetleg némi segítséggel. Voltak olyan eset is, hogy arra kérték, nézze meg, a csekket meddig kell befizetni, melyik a régebbi, a receptet ki lehet-e még váltani? Volt, akinek kikapcsolták az áramot, szerinte jogtalanul, és abban kért segítséget, hogy hova fordulhat ilyen esetben. Sokszor csak ügyfélfogadással kapcsolatban érdeklődtek, mikor van, vagy hol találják Sárospatakon, vagy épp Sá­toraljaújhelyen, kit keressenek? A folyamatba épített konzultációk, tanácsadások célja az életvezetési technikák, ismeretek bővítése, az önellátás képességének javítása, a foglalkoztathatósági, tanulási és mobilitási készségek erősítése, fejlesztése volt a melyszegénységben élők számára. Az életvezetési technikák, ismeretek bővítése körében háztartási füzet vezetésének elindítását segítettük, amelyben rendszeresen feljegyzik a kiadásokat és bevételeiket, megtervezik a heti-havi költségeket. Fontos elem volt az olcsóbb, kreatívabb főzési lehetőségek megismertetése. Hivatali ügyintézés, tájékozódási készségek fejlesztése körében az alapvető közszolgáltatásokhoz való hozzáférés megismertetés volt fontos cél: mely intézmény miben állhat a szolgálatukra, hol tudják érvényesíteni az érdekeiket. Nyomtatványok kitöltésében hivatalos levelek megírásában, ügyintézésben, időpontkérésben, egyeztetésben nyújtottunk segítséget. Adósságkezeléssel kapcsolatos tanácsadás leginkább az uzsora veszélyeire való felhívásban és a háztartási költségek tervezésében jelent meg. A lakosság egészségi állapota az országos átlaghoz képest is rossznak mondható. A kistérség településeinek többségén az egészségügyi alapellátás megoldott, önálló háziorvosi praxis azonban csak kevés településen működik. Az orvoshiány főként az aprófalvakat érinti. A több település ellátásából fakadó nehézségek és a munkában való közlekedés nehezíti a védőnők munkavégzését, szükség lenne még több védőnőre különösen a romák és a mélyszegénységben élők lakta településeken. Több rendezvényen (falunap, családi nap) szerveztek az önkénteseink szűrőprogramokat, melyeken felhívták az emberek figyelmét a folyamatos szűrésekre, az egészségmegőrzés fontosságára figyelmeztettek, továbbá tudatosították, ezért mindenki maga tehet a legtöbbet. Az elérhető ingyenes szűrővizsgálatokra felhívtuk a figyelmet. Volt olyan településünk is, ahol a mammográfiai szűrésre szerveztek közösen utat, illetve a védőnővel egyeztetve elintézték, hogy egy településről egy napon tudják őket fogadni. Néhány példa munkánkból A téli tüzelő problémája A kevés jövedelmet (FHT-t és az esetleges családi pótlékot vagy a jelenleg 6 órában közmunkában foglalkoztatottak bérét) meg kell osztani legfőképpen az élelem, a közüzemi számlák, gyógyszerek és a tüzelő között.

32

A település önkormányzata fizetési nehézségekkel küzd, szolgáltatói számlatartozásai vannak, továbbá nem biztosít szociális tűzifát (nem élt a pályázati lehetőséggel), a közmunka bérét sem fizeti rendszeresen (januárban eddig csak egy minimális fizetés-előleget kaptak). A településen mélyszegénységben élők (mint szinte mindenhol az országban) tüzelő gondokkal küzdenek a téli hónapokban, 1–2 napra van fájuk (egyéb energiahordozó szóba sem jöhet), ha a hideg enged, akkor inkább nem tüzelnek, viszont félnek, hogy most következik majd a kemény tél, februárban. Nyilván gyakoriak a falopások, ha valahol, valamelyik szomszédba fa érkezik, felmerül a kérdés: vajon miből tellett neki? Egyik önkéntes aktivistánk (egyedülálló nő, jelenleg közmunka programban dolgozik és tanul helyben – növénytermesztés és kisállattenyésztő, gondozó tanfolyamon. Egy kiskorú – nyolcadikos – gyermekét neveli, nagykorú fia is vele él, aki sírkövesnél dolgozik, de most a téli leállás miatt otthon van, másik nagykorú fia Budapesten él) aki maga is mélyszegénységben élő –, tehát érintett a problémában, számolt be a helyzetről, amikor minap szociális munkásunkkal és közösségfejlesztőnkkel felkerestük. Jelenleg ő is 6 órás közmunkás, a településen szemetet szednek, ez az elfoglaltságuk. A beszélgetés során felvetette, oda kéne állni a polgármester elé, kérni néhány liter (5 literre gondoltak) benzint a motoros fűrészbe, és azt, hogy engedje meg, hogy önkormányzati te­rületről a fasorok közül a cserjét kitakaríthassák és hazavigyék. Illetve, az alpolgármester erdejéből ugyanígy a cserjéket kitakaríthassák és hazavigyék. Kérdés: ki álljon a polgármester elé? Javasoltuk: a közmunkás brigádot (kb. 8 fő) hívja össze (mindannyian többé-kevésbé ugyanezzel a problémával küzdenek) és beszéljék meg, ki, milyen lehetőséget lát, ki, mit vállalna a tevékenységben és utána álljanak – közösen vagy egy választott küldöttség – elő a tervvel a polgármesternél. A brigád megbeszélésre szociális munkásunk és közösségfejlesztőnk elmegy, segíteni gondolkodásukat, felkészülésüket, a tervezést, bátorítani őket. Kértük, beszéljen a brigád tagjaival és közeli időpontra hívja össze őket, ahová mi is elmegyünk. Megegyeztünk, hétfőn felhívjuk, hogy mikor alkalmas számukra a megbeszélés. Hétfői érdeklődő telefonbeszélgetésünk tartalma: őnkéntes aktivistánk elmondta, átgondolta a dolgot és nem beszélt, szóba sem hozta a brigád előtt tervét a belső feszültség miatt, ami abból fakad, hogy januártól csak 6 órában dolgoznak a korábbi 8 helyett, így jövedel­mük csökkent – ezt még nem emésztették meg sem ő, sem a brigád tagjai. Továbbá félnek, hogy kiállásuk (kérésük) miatt a még ki nem fizetett bérüket sem fogják megkapni, esetleg elbocsátja őket a polgármester, és akkor teljesen ellátatlanok lesznek. Arra gondolt, hogy a gondjukat és javaslatukat először a gyakorlati oktatójukkal osztják meg, hátha ő tud megoldást. Szomszédsági önkéntesek munkája Programunkban különböző módon végeztünk képességfejlesztést az akcióterület településein élők, különös tekintettel a mélyszegénységben élő csoportok, családok, egyének számára, a szükségletfeltárás során már megfogalmazódott igények, lehetőségek és erőforrások szerint. Egyik ilyen a szomszédsági önkéntes hálózat kiépítése településenként. Ahogy fentebb már említettük, a szomszédsági önkéntes az a települési aktív lakos, aki lakókörnyezetében ismert, sokan fordulnak hozzá tanácsért, információért. Feladata, hogy információt nyújtson az igénybe vehető szociális-, és más ellátásokról, közreműködjön közösségi akciók megszervezésében. Közösségi munkás – önkéntes koordinátorainkkal közösen választottuk ki őket, majd felkészítést szerveztünk számukra. A felkészítésnek célja volt, hogy a résztvevők képessé váljanak szomszédsági önkéntes munka végzésére, azaz információt nyújtani, ügyintézést segíteni szociális ügyekben. A saját lakókör-

33

nyezetükben, utcájukban segítsék a helyi szociális (elsősorban családsegítő) szakember munkáját, illetve, hozzák közelebb az emberekhez a segítséget nyomtatványok, információk formájában. Ehhez ismerjék a helyi humán szolgáltató szervezeteket és a helyi ellátó- és a társadalombiztosítási rendszert. Továbbá sajátítsák el a közösségi munka alapvető technikáit, váljanak képessé közösségek létrehozására és működtetésére, ismerjék meg az önkéntességet, az önkéntes tevékenység végzésének legfontosabb tudnivalóit, ezzel segítve a közösségi munkás – önkéntes koordinátorokat. A felkészítés során minden szomszédsági önkéntes megkapta az éppen aktuális nyomtatványokat (pl. családtámogatási ellátások igényléséhez szükséges nyomtatványokat: családi pótlék, igazolás tartósan beteg gyermekről stb.). Olyan információkkal láttuk el a különböző szolgáltatásokról, amelyek fontosak lehetnek. Ezzel azt szerettük volna elérni, hogy egy mélyszegénységben élőnek ne kell­jen beutazni fölöslegesen a tőle 20 km-re lévő városba úgy, hogy nem tudja, milyen papírokat kell magával vinnie, mikor van ügyfélfogadás? Hiszen az egyszeri beutazás is megterhelő költség a családok számára. Ezzel igyekeztünk közelebb hozni hozzájuk a szolgáltatásokat illetve „meghosszabbítani a helyi szakemberek kezeit”. Miután megismerték szomszédsági önkénteseinket, azáltal is, hogy bekerültek a hírlevelünkbe, helyi rendezvényen (ún. szomszédsági napon) bemutatásra kerültek, megkapták a tábláikat, melyen szerepelt a nevük, szomszédsági önkéntes megjelöléssel, a „területük”, esetleg a fogadóórájuk, az emberek elkezdtek érdeklődni a szolgáltatás iránt és különféle segítségeket kértek. Sok esetben „csak” annyit tudtak tenni, hogy összehozták a segítségkérőt a helyi szakemberekkel, vagy elmondták kihez fordulhatnak, különböző elérhetőségeket adtak meg nekik, amelyen el tudtak indulni, mert az ő kompetenciájuk addig terjedt. Összefogással egy gyermek visszakerüléséért Az egyik településen szociális munkásunkhoz azzal fordultak az önkénteseink, hogy segíteni szeretnének egy anyukán és a gyermekein (mélyszegénységben élők), mert a gyermekeket kiemelték a családból és szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a gyermekek minél hamarabb visszakerül­ hes­senek az édesanyához, mit tudnak ebben az ügyben tenni? Pénteki napra megbeszéltünk egy találkozót, hogy elmondják pontosan az ügyet, illetve az érintett személyt is elhívják. Megkérdezték, miben tudnának neki segíteni, elfogadja-e a segítséget, mire lenne a legnagyobb szüksége? El­mondták, milyen feltételei vannak, hogy a gyermekek visszakerülhessenek hozzá. Így ez alapján próbáltunk meg közösen elindulni. Majd az érintett személy a beszélgetés végén elmondta, hétfőn megy hozzá a helyi családgondozó. és megkért minket arra, mi is legyünk jelen. Hétfőn már konkrét terveket tud­tunk mondani, illetve a már megvalósult dolgokat el tudtuk mondani a családsegítős kollégának. Közösen összefogva plakátokat készítettek, hirdetéseket tettek fel az internetre, hogy segítséget kérjenek a lakáskörülmények javítására. Különböző adományokat sikerült szerezniük (bútorok, ruhák, ágyneműk, evőeszközök, játékok). Szomszédsági önkénteseink (akik többsége szintén mélyszegénységben élő) lehetőségeihez mérten az adományok szállításában is segédkezett, illetve férjeiket is bevonták a segítségnyújtásba, mint például ajtójavítás, a szociális tűzifa összevágása, behordása a házba (félve attól, hogy a szegregátum végén lakva, másnap reggelre nem lesz tűzifából semmi). Segítették az édesanyát, támogatták, együttműködtek a helyi családgondozóval, és közösen próbálták az ügyet jó kimenetel irányába lendíteni.

34

Játékgyűjtés Vajdácskán A vajdácskai szomszédsági önkéntesek (akik maguk is mélyszegénységben élők) 2012. december 1-jén közösségi beszélgetésen vehettek részt, ahol felvetődött több ötlet között, hogy jó lenne egy „cipősdoboz akcióhoz” hasonló kezdeményezés a saját településükön. A jelenlévők az ötletek rangsorolása után egyöntetűen a cipősdoboz akciót gondolták szükségesnek és megvalósíthatónak. Megegyezés született, december 3-án összeül a csapat, és eldöntötték, a helyiektől gyűjtik be a felesleges játékokat, amit még karácsony előtt szétosztanak a gyerekeknek. A megvalósítás tervezésében részt vett szociális munkásunk, ahol szomszédsági önkénteseink felvázolták, hogyan szeretnék megvalósítani, illetve beosztották, hogy kinek, mi lesz a feladata. A következő lépésként megkeresték a polgármestert, és a segítségét kérték, hogy tud-e biztosítani olyan helyiséget, ahol az adományokat tudják gyűjteni? Így jutottak hozzá a kultúrház egyik terméhez, melyet az önkéntesek az otthonról vitt fával fűtöttek be. December 6-tól december 18-ig minden nap 15 óra és 17 óra között két-két önkéntes tartózkodott ott, akik várták az adományokat. Kihasználva munkatársak, ismerősök, és az internet adta lehetőségeket, egész szép számban kaptak felajánlásokat. A felajánlásokat a játékon kívül, mivel karácsonyi ajándéknak szánták, szaloncukor formájában is várták és fogadták el. Úgy döntöttek, a település minden 0–12 éves kor közötti gyermekének juttatnak csomagot. Dilemmaként fogalmazódott meg, hogy a csomagokat kihordják-e vagy eljöjjenek érte a szülők, gyermekek? A probléma, ami miatt megfogalmazódott a kérdés, hogy több család, akiknek nagy szüksége lenne az efféle segítségre is, nem fog benne részesülni, mert szégyelli, hogy ilyen helyzetben van, nem fog eljönni az ajándékért. Kivételt sem szerettek volna tenni, hogy valakinek elviszik, és tolakodni sem szerettek volna, így maradtak annál, hogy a csomagokért érte kell menni a kultúrházba. December 19-én, mivel elég cipős-doboz nem gyűlt össze a csomagoláshoz, egy helyi vállalkozótól felajánlásként zacskókat kaptak, így azokba csomagolták a játékokat. Összesen 64 adakozó segítette az akciót. A csomagok kiosztásának időpontját szórólap, plakát segítségével tudatták a lakossággal. December 22-én kiosztásra kerültek a csomagok, 164 gyermek karácsonyát tették szebbé szomszédsági önkénteseink. Tanulságként elmondták: „Jó egy ilyen akcióban részt venni, hogy segíthettünk! A gyermekek hálásak voltak és örültek, sőt, az adományozók között is voltak gyermekek, akik így részesülhettek az adományozás jó érzéséből!”

A játékgyűjtés akció képei

35

A játékgyűjtés akció képei Egyéni esetkezelés Szomszédsági önkénteseinkkel, illetve a közösségi munkás – önkéntes koordinátorainkkal szorosabb, folyamatosabb kapcsolat alakult ki, ami nem nevezhető klasszikus egyéni esetkezelésnek, de mégis nagyon fontosnak tartjuk, hiszen az, hogy ahonnan elindultak és ahova jutottak az eltelt két és fél év alatt, az érzékelhető változást jelentett egyéni életükben. Az egyik példa, Csizmár At­ti­ láné Erika kenézlői közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk esete, aki egy nagyon visszafogott, szerény, magában nem bízó, halk szavú egyén volt a program elején. A képzéseinken csak nagy unszolásra beszélt, a program végére azonban sikerült olyan szinten kinyílnia, hogy Budapes­ten, a TÁMOP 5.1.3. 1-es komponens záró konferenciájának egyik szekciójában maga számolt be a tevé­ keny­ségeikről és programunk záró konferenciáján is ő tartotta az egyik beszédet. Immár összefog és irányít egy 12–15 fős csoportot településén, akik tevékenyek a helyi közösségben, segítik egymást és a szükséget szenvedő lakosokat. A folyamatos kapcsolattartás, személyes beszélgetés, a meg­erősítés képessé tevéssé vált – ami egy komplex folyamat –, melyben az önkénteseinket part­ner­ként kezeltük. Egyenrangú partnerként tekintettünk mindvégig a hozzánk segítségért fordulók­hoz, melynek a végső célja az volt, hogy az egyéneket ne tőlünk, vagy valamilyen ellátástól függővé te­gyük, hanem elengedjük, azaz önállóan tudják tovább folytatni tevékenységüket. Azok, akik a programunkban részt vettek, bevonásra kerültek, visszakaphatták az önbecsülésüket, megtapasztalhatták, amit nagyon szeretnének, azt önerejükből el tudják érni, ha összefognak egy cél érdekében. Sokat tanulhattak arról, hogyan lehet egy szegény környezetben élő település lakóit, polgárait megszólítani, utat mutatni abba az irányba, hogy igenis van jövő ezeken a településeken is, vannak lehetőségeik nekik is. Mediáció A mediációs tréning célja az volt, hogy helyben (az akcióterület településein) legyen legalább öt fő, kiképzett mediációs módszert alkalmazó szakember. Elsősorban humán szakembereknek

36

szántuk, de részt vettek mélyszegénységben élők is. A résztvevők elsajátították a mediáció, mint újszerű, alternatív konfliktuskezelési módszer eszközrendszerét, melyet a felmerült konfliktushelyzetek megoldása során hatékonyan tudnak használni. A tapasztalati tanulás során mindenki saját élményt szerezett a módszerről, fejlesztendő területeiről, erősségeiről. Végül hét mediátort sikerült kiképezni, akik ezt követően biztosították a projekt mediációs szolgáltatását, mediációs üléseket bonyolítottak le az akcióterület településein.

Mediációs tréning Szupervízió, esetmegbeszélés A szupervízió célja a projektben résztvevő szakemberek, közösségi munkás-önkéntes koordinátorok, szomszédsági önkéntesek számára személyiségfejlesztés, kiégés megakadályozása, saját mentálhigiénéjük karbantartása volt. Az egyéni és kiscsoportos szupervíziós üléseken külső szupervízor segítségével szakmai és a személyi kompetenciafejlesztés történt, szakmai interakcióra, az együttműködés és a kommunikáció problémáira és konfliktusaira reflektáló, a gyakorlati tapasztalatokból kiinduló, és azokhoz visszacsatoló, szabályozott tanácsadási folyamat. Az esetmegbeszélés célja a segítő tevékenység tervezésével, az esetvezetéssel kapcsolatos problémák teamben való megbeszé­lé­ se, illetve, hogy a team segítséget adjon az esethozó személyes érzelmeinek a megértéséhez, az adott probléma kreatív megoldásához. A „több szem többet lát” elv alapján ugyanazon problémát más-

37

más szemszögből megközelítve látja át az esetet, a probléma megoldásához új ötletekkel gazdagodik. Az esetmegbeszélés esetében a segítő és kliense közötti kapcsolat, a személyes problémák, az érzelmi-indulati tényezők teamben megbeszélése, a segítő felgyülemlett indulatainak kezelése történt. A Bodrog menti térségében indult szupervíziós folyamat egyik szála végigkísérte a projektben tevékenykedő közösségi munkás – önkéntes koordinátorok szakmai tevékenységét a megvalósítása során. A programban résztvevők önkéntes tevékenységet végeztek így szabadidejükben vállalták a szupervíziós csoportban való részvételt is. Egy új szakmai feladat elméletének és gyakorlatának integrálása, a szakmai kompetencia, készségek, a szakmai identitás és az önismeret erősítése volt a célja. Különböző szakmai szituációk, elakadások, problémák, konfliktusok megbeszélése, közös értelmezése történt a szupervíziós folyamat egyes ülésein. Értékelték a problémamegoldó folyamatot, megbeszélték a sikeresség/sikertelenség okait, a nehézségeket, kudarcokat, eredményeket. A szupervíziós, esetmegbeszélő alkalmak felváltva voltak, melyek nyomán nőtt hatékonyságuk, mentális stabilitásuk, a szakmai munka minősége. A szupervíziós, illetve esetmegbeszélő alkalmakkor a programok közösségi tervezésének lehetőségeiről, a helyi közösség részvételének erősítéséről beszéltünk saját tapasztalataik ismertetésével. A helyi hatalmi viszonyok, szerepek megértése, átlátása a beavatkozás lehetőségei, dilemmái kerültek a csoportmunka fókuszába. Egy konkrét helyi szituáció megbeszélése, a helyi fejlesztési folyamat tapasztalatainak közös feldolgozása történt a csoportban. A helyi erőforrások bevonásának lehetőségei, a kontroll szerep értelmezése, az önálló kezdeményezések támogatásának lehetőségei szintén a szupervízió témája volt. Továbbá: • A különböző programok megvalósításának nehézségei, az együttműködésből adódó problémák felismerése, kezelése, bizalom és partnerség kérdései. • A szervezetek közötti együttműködés esélyei, lehetőségei, módszerei. • A csoportban ismertetett konkrét helyzetre történő külső rálátás, reflexiók történtek. • A különböző korosztályhoz tartozó csoportokkal történő együttműködés, a programba történő bevonásuk, motiválásuk nehézségei. • Együttműködési esélyek a települések intézményeivel, szervezeteivel. • A leghátrányosabb helyzetű lakossági csoportok részvétele a programban. • A program eddigi eredményeinek áttekintése, értékelése. A különböző településeken indult civil és közösségi kezdeményezések, csoportok alakulásának, működtetésnek támogatásához kaptak támogatást a csoport tagja egymástól. Az egyes települések helyi társadalmi viszonyainak megismerése, felismerése, a beavatkozási lehetőségek, megoldá­ si alternatívák kerültek a csoportmunka fókuszába. A másik fontos szakmai, fejlesztési feladat a szakmai és szakmaközi, szervezetek közötti kapcsolatok, együttműködések támogatása, a kapcsolatépítés és a partnerség fejlesztése. A bonyolult helyi kapcsolatrendszereket, hatalmi viszonyokat nem könnyű megérteni, átlátni, mert a közösségi munkás – önkéntes koordinátorok is részesei a település életének. Néhány esetben szükség volt a más szemmel történő rálátásra, sajátos értelmezésre, mások tapasztalatainak a megismerésére. A programban vállalt feladataik iránt elkötelezettek, felelősséggel vettek részt a munkában. Nyitottak a tapasztalati tanulásra, szakmai fejlődésre.

38

Szakmai támogatás szakembereknek Szándékunk volt, hogy a már meglévő, működő szolgáltatásokat elsősorban a családsegítő szolgálatokat illetve a gyermekvédelmi szolgálatokat és munkatársait szakmailag segítsük saját eszközeinkkel, újabb ismeretekhez, kompetenciához juttassuk őket a hatékonyabb segítség érdekében. A helyi szakemberek támogatására, különböző együttműködések kialakítására, megerősítésére, szakmai műhelyeket tartottunk. Igényfelmérésünk alapján, a családon belüli erőszak kezelésére volt a legnagyobb szükség, ezért ebben a témában több workshopot tartottunk a helyi szakembereknek (pedagógusok, családsegítősök, gyermekjóléti szolgálatoknál, szociális osztályon dolgozók, védőnők). Ezeken a műhelyeken lehetőség volt esetmegbeszélésekre is, melynek a célja a segítő tevékenység tervezésével, az esetvezetéssel kapcsolatos problémák „teamben” való megbeszélése, illetve hogy a team segítséget adjon az esethozó személyes érzelmeinek a megértéséhez, az adott probléma kreatív megoldásához. Esetenként kívülről rálásson az adott esetre, melybe már túlságosan bevonódott. Számukra szupervíziót is biztosítottunk, a TÁMOP 5.1.3. 1-es komponens segítségével.

4.3.  Vidékfejlesztés 4.3.1.  Kiinduló helyzet összefoglalása Az első tapasztalatokat a vidékfejlesztő és a szakmai vezető közös településenkénti „beköszönő” látogatásai kapcsán szereztünk a települések belső életéről, amelynek kapcsán hosszasan elbeszélgettünk az adott település vezetőjével, a falu polgármesterével. A beszélgetések előkészítették a települési partnerségi fórumokat, melyek célja a településeken megtalálható önkormányzat, civil szervezetek, intézmények közötti együttműködés kialakítása a közösségi folyamat támogatására, a mélyszegénységben élők és a lakosság javaslatainak településszintű megfogalmazása. Különös tekintettel a kisebbségi, illetve a cigány szervezetek, cigány közösségi kezdeményezések valamint a többségi intézmények közötti együttműködés javítása, illetve az akcióterület településeinek hatékonyabb formális bekapcsolása a kistérségek fejlesztési intézményrendszerbe, javítandó az érdekérvényesítési és érdekképviseleti tevékenységüket. Előre megfogalmazott kérdéseink az alábbiak voltak: • Rendelkezik a település településfejlesztési koncepcióval? Mikor volt a legutolsó felülvizsgálata? • Mit tart/tartanak a település kitörési pontjának/pontjainak? • Milyen rövid-, közép-, hosszú távú fejlesztéseket tervez a településen? • Vállalkozók/intézmények/szervezetek milyen fejlesztéseket terveznek a településen? Volt közöttük egyeztetés? • Mit gondol Tokaj-Hegyalja jövőjéről? • Hallott-e már/ismeri a Tokaj-Hegyalja Világörökség 2012–2020 Programról? Mi a település szerepe ebben? Milyen hatását várja? • Milyen fejlesztési elképzelések vannak a mélyszegénységben élők helyzetének javítására? • Kiket hívna meg a következő partnerségi fórumra? Ezeknek a beszélgetéseknek a kapcsán szinte kivétel nélkül elöljáróban mi mondtuk el röviden a felzárkóztató programunk céljait, tervezett tevékenységeit, illetve azt, hogy miben várjuk az önkormányzat segítő együttműködését. Ezt követően – a vidékfejlesztést érintően – kérdésként

39

fogalmaztuk meg, hogy jelenleg milyen fejlesztési elképzeléseik vannak, legyen az bármi, ami a települést illeti (pl. egy helyi vállalkozó kisebb volumenű fejlesztése)? Illetve milyen irányban szeretnének a jövőben nyitni és ehhez milyen segítségre van szükségük? Az esetek többségében a polgármesterek az elmúlt évek infrastrukturális fejlesztéseinek eredményeit sorolták büszkén. Vajdácska a szlovák–magyar együttműködésben leindult szennyvízberuházást, Kenézlő az intézmények fejlesztését, Bodrogolaszi az önkormányzati utak felújítását és így tovább, szinten minden településen kitérve valami kisebb-nagyobb eredményre. A jövőt illetően mindenütt az önrész, mint probléma, kapcsán hangzottak el félelmek, ugyanakkor igények bizonyos hiányzó infrastruktúra vagy szolgáltatás kapcsán. A kép viszont egyértelmű volt a tekintetben, hogy ezeken a településeken nem könnyű út vezet egy-egy beruházást záró szalagátvágáshoz. A településvezetők sokszor mintha kockáztatnának egy-egy, a jövőt meghatározó fejlesztés kapcsán, hiszen nem csak a forrás, de a szekértelem is hiányzik ezekhez a polgármesteri hivatalokban. Ami a kezdetekkor még nem volt teljes egészében jól látható kimenetelű, ez a közmunka program. Így vagy úgy, minden település érintett volt a Start közmunkaprogramban, de eltérő intenzitással és várakozásokkal működtek ezek a programunk kezdetén. Mindenesetre jelentős kapacitásokat foglaltak le a közmunkaprogramok menedzselésének feladatai a községházakon. Az említett első látogatások során minden esetben tanácsot kértünk nevekkel és címekkel az egyes falvak azon személyeinek kapcsán, akik a partnerségi fórumaink aktív szereplői lehetnek (önkormányzati képviselők, helyi vállalkozók és civil szervezetek aktív emberei). A hét településen a második körös fórumok alkalmával, a megjelentekkel közösen újból áttekintettük a fórumok alapvető céljait, valamint leraktuk az alapjait annak, hogy 2012. év folyamán egy, a falu jövőbeni fejlesztéseivel kapcsolatos, lehetőség szerint azt segítő SWOT analízis készülhessen. A módszerről röviden: a SWOT egy angol mozaikszó, 4 szó kezdőbetűiből áll össze: Strengths – erősségek, Weaknesses – gyengeségek, Opportunities – lehetőségek, Threats – veszélyek. A SWOT elemzés magyar megfelelője a GYELV elemzés. • Gyengeségek: belső tényezők: olyan dolgok, amik nem jól működnek, de lehet rá befolyás, hogy jobb legyen. • Erősségek: belső tényezők: pozitív dolgok, amik jól működnek és lehet rá befolyás, hogy még jobban működjenek. • Lehetőségek: külső tényezők: olyan adottságok, amelyeket nem tudunk befolyásolni, de kedvezőek, és rájuk építve kihasználhatjuk az erősségeinket. • Veszélyek: külső tényezők: olyan korlátok, negatív tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni, és csökkentik a siker esélyeit, kockázatot is jelentenek. Harmadik körben – ahol eddig el tudtunk jutni – röviden megbeszéltük a résztvevőknek a SWOT analízishez fűzött megjegyzéseit, amit „házi feladatként” otthoni munkában tekintettek át. Az analízissel kapcsolatos további munkát, azok településenkénti kiboncolását a hosszú téli estékre hagytuk praktikus okokból. Sajnálatos módon 2–3 település esetében az eddigi erőfeszítéseinket alapvetően az érdeklődés hiánya jellemezte, így ott 1–2 főt sikerült csak bevonnunk. A többi 4–5 településen érzékelhetően megindult valami és szemmel láthatóan hálásak azért, amiért életre hívtuk és szerveztük a fórumokat.

40

A fórumokhoz a meghívókat papír alakban, postai úton továbbítottuk alapvetően. A fórumok mindegyikén a vidékfejlesztő munkatárs próbált számot adni a település számára elérhető és egyszerűbb, aktuális pályázati lehetőségekről és egy az egészséges életmódra nevelő programokat segítő pályázat esetében némi projekt előkészítő folyamatot is sikerült elindítani és segíteni. Az akcióterületi településeken reális fejlesztési irány lehet a turizmus és a helyi termékek tudatos előállítása, forgalmazása. Ha a faluban megtermelt mezőgazdasági javak nem egy felvásárlóhoz kerülnek „leadásra”, hanem bizonyos szintig feldolgozva, magasabb hozzáadott értékű és a fogyasztó számára ellenőrizhető forrásból származó minőségi termékként (házi vagy falusi termékként), minden bizonnyal nagyobb haszonnal értékesíthető. De ehhez biztosítani kell a megfelelő minősé­ get, jelleget – ha mindehhez bio minősítés is párosul, az a legszerencsésebb, de nem a legfontosabb. Ezeknél a termékeknél szerencsés lehet, ha helyi – ez alatt a térséget értve – hagyományokat követő motívumokat, jegyeket (pl. ízt) tartalmaz. Vonatkozik ez a Start közmunkaprogram kapcsán megtermelt konyhai alapanyagokra is, amellyel kapcsolatban vannak is a leírtakkal összhangban lévő elképzelései a település vezetésének. A helyi termék esetében fontos megvizsgálni a mezőgazdaság termékek feldolgozásra, forgalmazására vonatkozó szabályozási környezetet. Ezen a jelenlegi nemzeti kormányzat sok tekintetben könnyített ugyan az utóbbi néhány évben, de minden bizonnyal számos bürokratikus elemmel kerülhet szembe az, aki ebben komolyan gondolkodik. A helyi termékek sorában nem csak az élelmiszerek, de a kisipari vagy házi készítésű egyéb termékek kapcsán is jelenthet felvevő piacot a turizmus. Ehhez – megfelelő termékek estén – szorgalmazni kellene a meglévő üzletekben, vendéglátóhelyeken, hogy legyen külön polc, vagy bármilyen más felület a helyi termékeknek. Sőt ebben akár össze is lehetne fogni környékbeli falvakkal – hiszen helyi termékként kell kezelnünk a két, vagy három faluval arrébb előállított dolgokat is – szervezve, felkarolva a helyi termékek megismertetését, népszerűsítését és azok forgalmazását. A foglalkoztatáson és a helyi termékeken túl, a turizmus több szegmensben segíthet a hátrányos helyzetén a falunak. Egyik ilyen szegmens az ingatlanok piaci értéke. Ha ugyanis egy belátható időn belül a falu felkapottá – azaz felkapottabbá – válik a turisták számára, ez előbb utóbb vélhetően az ingatlanok értékének növekedésével jár. Hiszen megéri majd akár befektetési szándékkal ingatlant vásárolni a faluban. Az ingatlanárak növekedése sok szempontból előnyére válhat a településnek, valamint az itt élőknek. A faluban található ingatlanok felértékelődésével nem csak azok értéknövekedésével lehet számolni, hanem azzal, hogy a lakatlan és leromlott állapotú porták gazdára találnak – akár üdülőként –, amely a falukép szempontjából nem elhanyagolható. A turizmus magával hozza – a megnövekedő kereslet kapcsán –, hogy az üzletekben, vendéglátóhelyeken bővül a választék. Olyan termékek is elkérhetővé válnak, amelyért egyébként a városba kellene utaznunk. Ez a kereskedők szempontjából nyilvánvalóan növekvő forgalmat, bevételt is jelent. Szintén nőhetnek az elérhető szolgáltatások köre, vagy akár újak is megjelenhetnek, amely ugyancsak megemlíthető a hátrányos helyzet csökkenésével kapcsolatban. Anyagiakban nem mérhető, de a falu élhetőbbé válását segítő dolgokkal is kalkulálhatunk a turizmus előtérbe kerülése kapcsán. Hiszen ha nő a turizmusból származó vendégforgalom a faluban, akkor az olyan, mintha mindig vendéget várnánk. Próbáljuk a portánkat kicsit tetszetősebbé, csinosabbá tenni – ez pedig kihat a mindenapjainkra. Élhetőbbé, gondozottabbá válik a falu, több virág jelenik meg a kiskertekben, de a közterületeken is!

41

Összegzésképpen, a turizmus pozitív hatást gyakorolhat a falu földrajzi fekvéséből adódó hátrányos helyzetére, segítve annak leküzdését. Ezért érdemes ennek figyelembe vételével is meghoznia a falu közösségének azt a döntést, amellyel a község tudatosan törekszik a turizmus fejlesztésére. 4.3.2.  Vidékfejlesztés településenként A vidékfejlesztéshez kapcsolódó tevékenységek, módszerek és eredmények bemutatása településenként külön-külön ismertetve: Vajdácska A Felső-Bodrogközi község területe 2277 ha, lakosainak száma 1346 fő, lakásainak száma pedig 462. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és a Bodrog folyó melletti Long-erdő egy része tartozik. A vidékfejlesztési tevékenység kapcsán az első időszakot a település gazdasági szereplőinek – vállalkozások, önkormányzat és a csiráiban létező civil szervezetek – bevonására irányult, amelynek kapcsán egy SWOT analízis készítését tűztük ki célul, hogy közösen tekintsük át a falu vidékfejlesztésével kapcsolatos dolgokat. Amikor SWOT elemzést végzünk a stratégia kiértékelése céljából, akkor a hangsúlynak nem azon kell lennie, hogy mindenféle erősséget, gyengeséget, lehetőséget és veszélyt felsoroljunk, hanem inkább azon, hogy felismerjük azokat, amelyek kapcsolatban állnak a stratégiával, esetünkben a falu fejlesztésével, elsősorban a gazdaság erősítését szolgáló fejlesztésével. Ez még mindig nem elég, mert néhány erősség vagy gyengeség fontosabb lehet a stratégia építésénél vagy a piaci helyzet szempontjából, mint a többi, és ugyanez vonatkozik a lehetőségekre és veszélyekre is. Fontos tehát, hogy a SWOT-listát kiértékeljük abból a szempontból, hogy milyen következményei vannak a képzeletbeli a falu fejlesztését szolgáló stratégiára nézve, és a stratégia alkotásánál milyen területeket kell még feltárni. Az analízist követően – amelynek tapasztalatait közösen szűrtük le az érintett, kevés számú érdeklődővel – partnerségi fórumok sora következett elsősorban a fórumokon aktív Törődj Velem Közhasznú Egyesület tagjai részvételével, amelynek kapcsán a vidékfejlesztéshez kapcsolódóan több pályázat kidolgozását segítettük, több-kevesebb sikerrel a projekt futamideje alatt. Ezek a pályázatok kivétel nélkül a mélyszegénységben lévő családok, egyének életminőségét javító programok, szolgáltatások – alapvetően közösségi programok – beindítására, némi alapvető infrastruktúra beszerzésére irányultak. A felzárkózató program kapcsán egy kérdőíves kutatás is készült, a falu turizmusával kapcsolatban, az éritett szolgáltatók (bolt és vendéglátóhelyek üzemeltetői, kereskedelmi szálláshely forgalmazók és az önkormányzat) képviselőinek személyes megkeresésével. A kutatás eredményeit összegző tanulmányt megküldtük a falu vezetésének, amely jó alapot szolgálhat egy átgondolt turisztikai koncepció. Kidolgozásához, tervezett turisztikai fejlesztések tervezéséhez, illetve a turizmus területén adódó együttműködések segítéséhez. Megítélésünk szerint a térség, így Vajdácska község számára komoly potenciált jelent a vidéki turizmus, amelynek több szegmens mentén komoly adottságokkal bír a falu és környezete. A tevékenységek eredményeként leírhatjuk, hogy sikerült több alkalommal párbeszédre bírni több szektor szereplőit a projekt során, így segítve a partnerség építését, valamint több közösen végzett projekttervező folyamattal járulhattunk hozzá az említett egyesület pályázat írással kapcsolatos készségeinek fejlesztéséhez.

42

Pályázat tervezése Vajdácskán Kenézlő A Felső-Bodrogközi község területe 2296 ha, lakosainak száma 1281 fő, lakásainak száma pedig 537. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és kaszálók, valamint a Tisza folyó és annak hullámtere tartozik. A SWOT analízist követő partnerségi fórumok során a község intézményeiben aktív nevelőkkel és vezetőkkel próbálkoztunk különböző közösségi kezdeményezéseket támogató Európai Uniós forrásokhoz kapcsolódó projektek alapjait lerakni, de ez sajnos, többszöri, sorozatos sikertelen időpont egyeztetés következtében nem lett siker. A vidékfejlesztési tevékenység egy másik vonala annak a folyamatnak a segítése volt, amelynek kapcsán megalakult egy új civil szervezet a faluban. Kezdetben a megfelelő forma kiválasztása – egyesületi vagy szövetkezeti formában működjön-e? – majd a működő egyesületekkel kapcsolatos ismeretek megosztása volt a tevékenységek fő csapásiránya. Ehhez részben olyan fórumok szolgáltak segítségül, amelyek nem helyben, hanem Bodrogolasziban szerveztünk, oly módon, hogy oda mind a hét településről vártunk résztevőket. Másrészt a Játszóházban került sor több alkalommal olyan fórumra, amely során ismeretek átadására került sor elsősorban aktuális forráslehetőségek, de a 2014–2020 közötti EU tervezési folyamat, valamint civil menedzsment kapcsán. Eredmények kapcsán elmondható, hogy megalakult a már említett szervezet – amelyben nem kis szerepe volt a közösségfejlesztő és szociális szakmáknak is –, amely reményeink szerint alkalmas lesz arra, hogy a későbbikben forrásokat vonjon be a Bodrog-menti Felzárkózató Program kapcsán elindult folyamatok helyi folytatáshoz.

43

Bodrogolaszi A Bodrog-menti község területe 2061 ha, lakosainak száma 928 fő, lakásainak száma pedig 386. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és szőlők, valamint a Bodrog folyó és annak árterülete tartozik. A vidékfejlesztési tevékenység kapcsán az első időszakot a település gazdasági szereplőinek – vállalkozások, önkormányzat és egy csiráiban létező civilekből álló csoport – bevonására irányult, amelynek kapcsán egy SWOT analízis készítését tűztük ki célul, hogy közösen tekintsük át a falu vidékfejlesztésével kapcsolatos dolgokat, hasonlóan az előző két településen bemutatottakhoz. Mivel a faluban működött a projekthez kapcsolódó program irodánk, több, mind a hét településen meghirdetett, közös szakmai fórum Bodrogolasziban került megrendezésre (pl. turizmus, szociális szövetkezet, civil szervezetek alapítása és működtetése – ezekről a fejezet végén írunk bővebben). Ezáltal az bodrogolaszi érdeklődők előnyösebb helyzetben voltak a többi település lakóihoz képest, hiszen kevesebb fáradtságba – és költségbe – került számukra az ezeken való részvétel. A vidékfejlesztési folyamatok fő csapásiránya a faluban a turizmusfejlesztés volt, amelynek kapcsán, különösen a program második félidejében több tematikus fórum került összehívásra. Ennek eredményeként született meg, az az ajánlás csomag – amely elérhető a projektholnap letöltések menüpontja alatt9 – amelyhez bár jelentős szerkesztői munka is társult, de alapvetően a helyi szereplők javaslatait tartalmazza, kibontva és megpróbálva azokat szakmailag alátámasztani. A turisztikai ajánlások bevezetője sokat mondóan fogalmaz az anyag kapcsán: „Ajánlásainkkal egy még csak képzeletben létező, de reményeink szerint rövidesen egy átgondolt és Bodrogolaszi község önkormányzata képviselő-testülete által elfogadott turisztikai koncepció létrejöttét kívánjuk segíteni. Ez által segítve a községben, egy napjainkban dinamikusan fejlődő „iparág” kedvezőbb feltételeinek megteremtését. A jelenlegi és a jövőbeni potenciális szereplők párbeszédének, együttműködésének a szerepét és fontosságát az anyag készítése közben fontosnak tartottuk. Az ajánlások megfogalmazásánál a kérdőíves kutatáson túl, számos fórum és együttgondolkodás előzte meg a jelen anyag megszövegezését. Erről az ösvényről a jövőben sem érdemes letérni ahhoz, hogy a falu hangsúlyosabbá tegye pozícióit a régió turisztikai térképén. Hiszen a koncepció csak úgy állja meg a helyét, ha integrálja a helyi kezdeményezéseket és vállalja a községben élők, valamint a Bodrogolasziban működő turisztikai szolgáltatók érdekeinek képviseletét. Az ajánlások megfogalmazásának nem titkolt célja, hogy segítsük a mélyszegénység felszámolását a Bodrog mentén. Hiszen a foglalkoztatás élénkítésében a mezőgazdaság, valamint az ipar területén rendkívül nehéz új munkahelyek teremtéséhez asszisztálni, de a lehetőségek átgondolásával és világos célok megfogalmazásával talán az idegenforgalom területén lehet érdemi folyamatokat elindítani civil kezdeményezéssel is! Egy község turizmusfejlesztési koncepciója nem öncél, hanem a település integrált fejlesztésének az eszköze. A koncepció főbb célja lehet a meglévő épületvagyon, valamint a természeti értékek és erőforrások hasznosításán túl, az épített és természeti környezet védelme. Szintén a főbb célok között kell még említeni a kulturális örökség ápolását, a hagyományok őrzését és a foglalkoztatás bővítését. A foglalkoztatás kapcsán a turizmus előléphet a mezőgazdasági termelés kiegészítőjeként is, lehetőség teremtve a helyi termékek értékesítésére. De legalább ilyen fontos szempont lehet az, hogy a turizmus által növekedhet a falu tekintélye és a helyiek önbecsülése, amely általában együtt jár az ingatlanok és a közterületek gondozottab9

http://bodrogmenti.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&id=2:cikkek-anyagai&Itemid=132

44

bá válásával – mint amikor az ember vendéget vár! Az ajánlásainkkal készülő koncepció lényege, hogy meghatározza és segítse a turisztikai kínálat fejlesztését, valamint annak folyamatos szervezését. Irányt szabva a helyi és térségi együttműködéseknek, közös tervezésnek és fejlesztéseknek.” Az ajánlás csomagon túl a vidékfejlesztéshez kapcsolódóan több közös pályázat kidolgozására is sor került, sőt egy közös turisztikai kiadvány (leporelló) is megjelent a futamidő vége felé a Zöld Kör gondozásában, amely egy borász, egy szállásadó, az önkormányzat és a faluban vízitúrabázist üzemeltető Zöld Kör kiadványaként a hazai jelentősebb turisztikai vásárokra is eljutott. A közös tervezés, a közös tervek és tevékenységek segíthetik a falu fejlődő pályára állítását, amely mindenképp a program sikereként könyvelhető el. Sárazsadány A Bodrog-menti község területe 1531 ha, lakosainak száma 246 fő, lakásainak száma pedig 178. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és szőlők, valamint a Bodrog folyó és annak árterülete tartozik. A vidékfejlesztési tevékenység kapcsán az első időszakban itt sajnos nem indulhatott el a SWOT analízis, mert nem volt meg az a minimális számú bevonható ember, akik közreműködhettek volna egy ilyen folyamatban. Ennek elsődleges oka az alacsony lakólétszám és az ezzel járó elöregedési folyamat, amely sajnos visszafordíthatatlannak tűnik a jelen időszakban. Ezért a faluban megtartott partnerségi fórumokon alapvetően polgármester úrral, valamint hivatali munkatársaival találkoztunk és beszélgettünk a különböző aktuális pályázati lehetőségekről, vidékfejlesztési aktualitásokról. A program középső szakaszában a falunak sikerült partnerként bekapcsolódnia egy nagyobb ívű turisztikai attrakciófejlesztésbe, amelynek gesztora a sárospataki Rákóczi Múzeum. Ennek hatására a településvezetés nagy reményeket fűz a turizmushoz, amely a mélyszegénységgel kapcsolatos felzárkóztatás kapcsán az alábbi lehetőségekkel kecsegtet: A turizmus fejlesztésétől nem csak rövid, de középtávon sem lehet várni azt, hogy a tucatszám teremt új munkahelyet a faluban. Ellenben egy-két tartós munkahelyt, valamint számos alkalmi munkalehetőséget teremthet. Ezek az alkalmi munkalehetőségek különösen a nyári szezonban jelenthetnek plusz bevételt a zsadányi családoknak (pl. fűnyírás, csónakáztatás, túravezetés). Ennél talán fontosabb szerepe lehet a hátrányos helyzetből való kitörésben, hogy összehangolt és tudatos termékfejlesztéssel és marketinggel, valamint együttműködéssel kiváló felvevő piaca lehet a helyi termékeknek az idelátogatók ellátása, kiszolgálása – nemcsak Zsadányt, hanem a környező településeket is beleértve. A leírtakból következően Sárazsadányban is készült turizmusfejlesztéssel kapcsolatos kérdőíves felmérés, nyilvánvalóan annak a néhány szereplőnek a megkérdezésével, akik a turizmus kapcsán némi illetékességgel bírnak. Ennek elemzése elkészült, és iránymutatásul szolgálhat a faluvezetésnek a jövőbeni fejlesztési stratégiája alakításához. Vámosújfalu A Bodrog-menti község területe 1064 ha, lakosainak száma 795 fő, lakásainak száma pedig 326. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és a Bodrog folyó és ártere tartozik. A projekt futamideje alatt néhány alkalommal az általános iskolában, több ízben pedig a polgármesteri hivatalban, valamint szintén több ízben a Búzavirág Alapítvány székhelyén került sor part-

45

nerségi fórumra. Ezek túlnyomó többsége az aktuális pályázati és egyéb forráslehetőségek bemutatásáról szólt, tanácsot adva különböző szereplők által megfogalmazott fejlesztési elképzelésekhez. A projekthez kapcsolódóan Vámosújfaluban is több, a turizmusban érintett – vagy potenciálisan érintett – személy bevonásával megkérdezésével készült a már több település kapcsán említett, tematikus turizmusfejlesztéssel foglalkozó kérdőív. A kérdésekre adott válaszokat összesítő elemzés jó alapot szolgáltat a jövőbeni fejlesztésekhez, amelyekre idejében fel kell, illetve lehet készülni, hiszen a kormányzat elkötelezett a Tokaj-világörökség programterület településeinek fejlesztésében, amely elsősorban a turisztikai infrastruktúra fejlesztését szolgálhatja a térségben. Ehhez viszont jól átgondolt és felépített stratégiára lesz szüksége a településeknek és vállalkozásoknak egyaránt, mert csak így lesz esélyük a 2014–2020 közötti időszakban a 100 milliárd forintos keretből jelentősebb összeg elnyerésére. Ehhez a megkezdett partnerségi fórumok jó lehetőséget teremtettek és csak bízhatunk benne, hogy a felzárkóztató program lezárását követően is folytatódik az együttgondolkodás az önkormányzat és gazdaság különböző szereplői között. Vámosújfaluban egy külön fórumot szenteltünk 2013 év végén a 2014–2020 közötti Európai Uniós tervezési időszak aktualitásainak, amelynek kapcsán elsősorban a változásokat és a megerősödő megyei rendszer sajátosságait jártuk körbe felkért előadók segítségével. A projekt eredményeként megítélésünk szerint javult az együttműködés a helyi szereplők között, akik a fórumok kapcsán számos új információt kaptak.

Az EU-s partnerségi fórumon

46

Olaszliszka A Bodrog-menti község területe 3949 ha, lakosainak száma 1737 fő, lakásainak száma pedig 722. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez szántók és szőlő ültetvények, valamint a Bodrog folyó melletti nyarasokkal és kaszálókkal tarkított, zömében a Tokaj–Bodrogzug Tájvédelmi Körzethez tartozó Bodrog ártér tartozik. Olaszliszka a célterület legaktívabb települése volt a vidékfejlesztési partnerségi fórumokat illetően, amelyben talán nem csak az játszott közre, hogy a legnépesebb település. Az aktuális pályázati lehetőségeket bemutató, valamint az egyéb tematikus témákat érintő fórumok egyaránt fokozott érdeklődés mellett zajlottak. A fórumok alapvető célja, hogy a célterület településein a mélyszegénység felszámolása érdekében megpróbáljuk segíteni a települések önkormányzatait, vállalkozásait és civilszervezeteit abban, hogy forrásokat tudjanak bevonni a falu, a térség gazdaságának és életkörülményeinek fellendítése érdekében. Ebben a legfontosabb elemek a munkahely teremtés és az élhető települések feltételeinek javítása volt úgy Olaszliszkán, mint a többi településen. Nagy érdeklődés kísérte a faluban a turizmus fejlesztésével kapcsolatos összejöveteleket, amelyek lökést adtak az együttműködésre, így 2013-ban első ízben került megrendezésre úgy a szüreti felvonulás köré font őszi rendezvény, hogy annak turisztikai színt is adott a település. Nagy kereszt a falu fejlődését illetően az néhány évvel ezelőtti sajnálatos eset, amely kapcsán Szögi Lajos tiszavasvári tanárt a családja jelenlétében agyonverték. A helyi romák egy csoportjának lincselése még a mai napig is negatív stigmaként él az egész ország előtt, amellyel valóban nehéz vendége­ ket a községbe csalogatni. Mindezek ellenére, ha nehezen is, de felcsillant a remény a helyi borászokban és vendéglátókban, hogy közösen összefogva, hosszabb távon gondolkodva van remény Liszka régi hírnevének visszaszerzésére. Ehhez egyébként valójában minden feltétele adott: szép és gazdag természeti környezet, kiváló borok és jó megközelíthetőség és mindez a világörökség címet viselő Tokaj-Hegyalján. Másik oldalról vannak a turizmust érintő negatív tényezők is, mint a visszataszító roma telep és néhány leromlott állagú épület. Bár több vonalon is elindult az elmélkedés a szociális szövetkezetek alapítása körül, különösen a 2013 év elején megjelent támogatási lehetőségeknek köszönhetően, de a magas támogatási intenzitás ellenére nem került beadásra egy pályázat sem, illetve az alapításig sem jutott el egy kezdeményezés sem. Az érintettek túl kockázatosnak tartották a továbbfoglalkoztatási kötelezettséget, mely terheit nem tudták bevállalni a bizonytalan piaci környezet miatt. A turizmusfejlesztés kapcsán, Olaszliszkán is több turizmusban érdekelt, érintett személy megkeresését ejtettük meg egy kérdőíves kutatás kapcsán. A kutatás eredményének összefoglaló tanulmányát külön fórum keretében mutattuk be és osztottuk meg az érintettekkel, majd adtuk át a település vezetésének, segítve ezáltal a turizmusfejlesztéshez szükséges stratégia kidolgozását. Összességében a Bodrog-menti Felzárkóztató Program során végzett vidékfejlesztő tevékenységet hasznosnak és eredményesnek gondoljuk Olaszliszkán, valamint bízunk benne, hogy folytatódni fog az elindított folyamat.

47

Szegi A Bodrog-menti község területe 905 ha, lakosainak száma 283 fő, lakásainak száma pedig 149. Alapvetően agrárjellegű település, amelyhez erdők, szántók és szőlő ültetvények, valamint a Bodrog folyó melletti nyarasokkal és kaszálókkal tarkított, zömében a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzethez tartozó Bodrog ártér tartozik. A vidékfejlesztési tevékenység kapcsán az első időszakot a település gazdasági szereplőinek – vállalkozások, önkormányzat és a csiráiban létező civil szervezetek – bevonására irányult, amelynek kapcsán egy SWOT analízis készítését tűztük ki célul, hogy közösen tekintsük át a falu vidékfejlesztésével kapcsolatos dolgokat a már több település kapcsán bemutatott módszertant követve. A településen az alacsony lakosságszámhoz képest több fórumon is nagy érdeklődés mutatkozott, amely örvendetes. Szegiben is leginkább a turizmusfejlesztés volt a slágertéma, amely a nyilvánvalóan a falu földrajzi elhelyezkedéséből és egyéb adottságaiból következik. A faluban egy, az egész projekt cikluson átívelő probléma volt a vízitúrabázis használata, amely egy hozzávetőleg tíz éve megvalósult nagyobb ívű térségi fejlesztés eredményeként nyílt meg az önkormányzat Bodrog parti ingatlanán. Az impozáns épület működtetését évekig az önkormányzat vállalta, de három éve gyakorlatilag forrás hiány miatt kihasználatlanul áll a folyóparton. Önmagában a bázis számottevő forrást nem tudott termelni, kiegészítő létesítmények, szolgáltatások pedig nem telepedtek mellé, így nem hozta az elvárható forgalmat. Az elmúlt évben egy, az általunk összehívott fórumon találtunk egy LEADER térségek közötti együttműködéseket támogató kiírást, amelynek keretében egy, a faluban bejegyzett alapítvány fejleszthetné tovább a bázist, s ennek kapcsán az üzemeltetést is átvenné. 4.3.3. A vidékfejlesztési szakmai fórumokról bővebben Turizmusfejlesztés A 2012 decemberében megrendezésre került fórumon a turizmusfejlesztéssel kapcsolatos hazai és nemzetközi trendekkel, illetve egy-két hazai jó gyakorlattal ismerkedhettek meg a résztvevők Bodrogolasziban, a polgármesteri hivatalban. Kovács József házigazda polgármester köszöntőjét követően, elsőként Molnár Anita, a Turizmus Zrt. Tisza-tavi Regionális Marketing Igazgatóságának vezetője tartott kiselőadást. Ebből a résztvevők megismerhették a turizmus működésével kapcsolatos elméleti alapokat, a turizmus nemzetközi és hazai jellemző mutatóit és trendjeit. Ezen kívül számos praktikus fogalmat és a turizmusfejlesztéshez szükséges szempontot érintett az igazgatónő előadásában, bemutatva saját régiójuk néhány újszerű fejlesztését (pl. poroszlói Ökocentrum). A második előadást a sárospataki Tourinform Iroda vezetője tartotta, ebben az előadásban elsősorban a Tourinform irodákról, valamint e desztináció menedzsment szervezetekről általában hallhattunk, de az előadás második részében a kistérség kínálatáról, jövőbeni terveiről és a sárospataki irodáról – valamint az azt fenntartó Sárospatak és Környéke Turizmusáért Egyesületről – hallhattunk konkrétumokat. A fórumot lezáró kérdések és beszélgetés előtt Molnár Antal, a Bodrog-menti Felzárkóztató Program vidékfejlesztő munkatársa mutatta be annak a tematikus kérdőívnek a vázlatát, amellyel a célterület településit kívánják kutatni a turizmusfejlesztés kapcsán.

48

Vízi túrára indulnak a partnerségi fórum résztvevői Szociális szövetkezet A 2013 februárjában megrendezésre került szociális gazdaság témakörben szervezett vidékfejlesztési partnerségi fórum a szociális szövetkezetek alapításával és működtetésével kapcsolatos dolgokat kívánta körbejárni, több a témában jártas szakember segítségével. A dolog aktualitását az adta, hogy a fórum meghirdetése előtt jelent meg két pályázati felhívás is, a szociális szövetkezetek alapítása és működtetése kapcsán. A témában elsőként Sélley Andrea közgazdász mutatta be magát a szociális gazdaság jellemző tulajdonságait, majd elsősorban a pályázati felhívás – illetve az aktuális kiírás – buktatóira, a sikeres pályázat esetén elinduló projektek esetleges nehézségeire hívta fel a figyelmet. A második előadás kapcsán Gyarmathi Mihály, Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nkft regio­ nális programvezetője ismertette a szociális szövetkezetekkel kapcsolatos aktualitásokat és a megjelent kiírást, illetve a közeljövőben várható egyéb – a szociális szövetkezeteket érintő – tervezeteket. Az előadás kapcsán az alapoktól, az alapfogalmaktól indulva vezette fel – több példán keresztül – az OFA képviselője a szövetkezetekkel kapcsolatos tudnivalókat, amely a hallgatóság nagy részének érthetően mutatta be a témát, annak minden oldaláról. A fórum harmadik részében egy Budapest melletti községben működő, közüzemi konyhát és zöldség kertészet már évek óta működtető szociális szövetkezetet mutathatott be annak vezetője, akik az országban az elsők között indítottak közösségi vállalkozást. A diaképes előadást követően a fórum hátralévő részében az előadókhoz intézett kérdések és válaszok következtek.

A partnerségi fórum résztvevői

49

Civil szervezetek alapítása, működtetése A téma kapcsán 2012 szeptemberében szerveztünk vidékfejlesztési partnerségi fórumot „Hogyan vonhatunk be forrásokat községünk, közösségünk fejlesztésére?” címmel, a bodrogolaszi Polgármesteri Hivatalban. A fórum megszervezésének hátterében az állt, hogy bár kellő civil kurázsival rendelkezik a célterületen tevékenykedő több kisközösség is, sajnos nem képesek külső források bevonására a kellő szervezettség, valamint formalizált működési forma nélkül. A fórum első előadása ezért elsősorban az új szervezetek – egyesület, alapítvány – létrehozásának szabályait, lépéseit és egyéb gyakorlati tudnivalóit érintette. Ezt követően Palik Zoltán, a Borsod–Abaúj–Zemplén Megyei Civil Információs Centrum munkatársa az alapvető számviteli és adminisztrációs kötelezettségekről is szólt, számos praktikus ismeretet megosztva az érdeklődőkkel. A fórum második előadása egy elképzelt projekt tervezésének bemutatását szolgálta, Dandé Istvánnak, az Autonómia Alapítvány munkatársának a közreműködésével. Ebben az előadásban a forráselosztással foglalkozó alapítvány munkatársa elsőként arról beszélt, hogy hogyan vonhatunk be forrásokat egy-egy kitűzött cél megvalósításához, majd a projekttervezésről és pályázatírás néhány fontos kérődéséről beszélt a hallgatóságnak. A fórumot ebéd után egy műhelyfoglalkozás követte, ahol Sain Mátyás, a Váti Nonprofit Kft. munkatársa egy projektterv kidolgozását vitte végig kiscsoportban az érdeklődőkkel.

4.4.  Számítógépes tanfolyam A projekt során 10 alkalommal számítógép-kezelői képességfejlesztéseket tartottunk a hét település mélyszegénységben élő lakosai számára, melynek szervezésével és lebonyolításával a Nemes Oktatási és Innovációs Nonprofit Kft-t bíztuk meg. A képességfejlesztések alapvető célja volt, hogy az ilyen irányú tudással nem rendelkezők egy alapképzésben vegyenek részt egy öt alkalomból álló képzés során, ezzel is segítve boldogulásukat például a munkaerőpiac területén. A kurzus kapcsán a résztvevők megismerkedhettek a legalapvetőbb felhasználói készségekkel, valamint programokkal (pl. szövegszerkesztés, internethasználat stb.). A résztvevőkről általában elmondható, hogy legtöbbjük mélyszegénységben élő ember, huzamosabb ideje munkanélküli, többgyermekes, nehéz életkörülményeket tudhat magáénak. Tapasztalataink alapján a résztvevők örültek a lehetőségnek és éltek is vele, egyes esetekben egy településen több kezdő csoport indítása is szükséges volt. Minden képzésen 15 fő vehetett részt, valamint meleg-étkezést biztosítottunk számukra a tanfolyam ideje alatt. Az órákat szakképzett oktató tartotta minden esetben. Sokan igényelték a kezdő csoportot követően egy haladó csoport indítását, hogy tudásukat továbbfejleszthessék, erre kínáltunk lehetőséget.

50

Tanfolyami résztvevők 2011. november 1. és 2014. május 31. közötti időszakban, az alábbi időpontokban, helyszíneken és tematika alapján került sor képességfejlesztésre: 1. alkalom:  2. alkalom:  3. alkalom:  4. alkalom:  5. alkalom:  6. alkalom:  7. alkalom:  8. alkalom:  9. alkalom:  10. alkalom: 

2012. január 18–30. 2012. február 13–27. 2012. március 5–26. 2012. április 2–18. 2012. november 5–19. 2012. december 5–14. 2013. február 21.–március 7. 2013. március 13–27. 2014. február 10–18. 2014. március 19–25.

Bodrogolaszi Olaszliszka Vámosújfalu Olaszliszka Vajdácska Kenézlő Kenézlő Vajdácska Olaszliszka Vajdácska

A tematika főbb elemei voltak: – A számítógép üzembe helyezése, az egér használata, asztali elemek, Windows XP – Fájl-mappa létrehozása, törlés, átnevezés, mentések, hálózatok és adatvédelem, etikett az interneten – Felhasználónév, rendszergazda fogalma, jogosultságok, e-mail cím létrehozása, szövegformázás –  Az internet használata –  Könyvjelző, kedvencek, oldalak mentése és elküldése e-mailben

51

Rákóczi u. Petőfi Sándor utca Csécsi Nagy Pál út Petőfi Sándor u. Fő u. Kárpát út Kárpát út Fő utca Petőfi Sándor u.

Összes óraszám

Bodrogolaszi Olaszliszka Vámosújfalu Olaszliszka Vajdácska Kenézlő Kenézlő Vajdácska Olaszliszka

Képzés lebonyolításának helye (hsz.)

3943 3933 3941 3933 3961 3955 3955 3961 3933

Képzés lebonyolításának helye, közterület

2012.01.30 2012.02.27 2012.03.26 2012.04.18 2012.11.19 2012.12.14 2013.03.07 2013.03.27 2014.02.18

Képzés lebonyolításának helye, település

2012.01.18 2012.02.13 2012.03.05 2012.04.02 2012.11.05 2012.12.05 2013.02.21 2013.03.13 2014.02.10

Képzés lebonyolításának helye, (irsz.)

15 15 12 18 15 15 15 15 15

Képzés vége

15 15 12 18 15 15 15 15 15

Képzés kezdete

Befejezők száma

Képzés megnevezése Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok Számítógép kezelési alapok

Beiratkozottak száma

A képzéseket úgy alakítottuk, hogy a résztvevőknek jó legyen, mind időpont, mind elérhetőség tekintetében. Heti 2-3 alkalmat tartottunk délután, munka után 5-6 órától. Igyekeztünk az ő nyelvükre hangolva, érthető módon elmagyarázni a tudnivalókat, illetve olyan hasznos információkat nyújtani nekik, amikre a mindennapi életben szükségük lehet. Ilyen volt az e-mail cím készítése vagy az Europass önéletrajz felépítése, elkészítése.

1. 24. 12. 24. 2. 1–3. 1–3. 2. 24.

10 10 10 10 10 10 10 10 10

4.5. Látóutak, hírlevél, honlap 4.5.1. Látóutak 2012. április 17–18., Gömörszőlős A szakmai tanulmányútnak az alapos előkészületet követően csupán egy településről nem akadt résztvevő. Így a célterület 6 településéről akadtak résztvevők, a 28 fős társaság különjáratú autóbusszal utazott. A tanulmányút első állomása Parasznya község volt, ahol elsőként megtekintettük a művelődési ház udvarán kialakított mini naperőművet. Ezt követően a művelődési központ nagytermében a tanulmányút résztvevőit Dienes Zoltán alpolgármester köszöntötte, majd tájékoztatta a községről és a mini naperőműről. A tájékoztatóból megtudhattuk, hogy a mini naperőművet a Bükk Makk LEADER csoport energia udvarok kialakítását szolgáló kiírásán elnyert forrásból valósították meg. Az összességében 100% támogatási intenzitású beruházás 111 millió forintból valósult meg. S bár energiát termel, saját zsebből történő beruházás esetén, csak roppant hos�szú idő alatt térülne meg. A találkozón jelen volt Kiss József a község önkormányzatának tulajdonában lévő nonprofit kft. ügyvezetője, aki egyéb adalékokkal is kiegészítette az alpolgármester tájékoztatóját (pályázati munka, intézmények fenntartása, közfoglalkoztatás helyzete). A találkozóra egy negyedórás üdvözlés és szintén némi kiegészítés kapcsán a település polgármester asszonya is „beugrott”, elfoglaltságai miatt rövid időre. A faluban búcsúzóul megtekintettük az általános iskola jelenleg folyó szigetelés

52

korszerűsítését és meghallgattuk a házigazdák tájékoztatóját a közelmúltban lezajlott iskolai fűtéskorszerűsítéséről, valamint a szomszédos zöldséges kiskertben folyó közmunka kezdeményezésről. A társaság délben ért Gömörszőlősre, ahol ebéd után az Ökológia Intézet portáján – ahol a szállás és az egyéb programjaink is zajlottak – Füzér Zsolt tolmácsolásában ismerkedhettek meg a résztvevők számos otthon használható alternatív környezettechnológiai, illetve anyag- és energiatakarékos alkalmazásról (komposzt WC, tömegkályha, házi gyökérzónás szennyvíztisztító, különböző napenergia hasznosító alkalmazások, stb.) Az alapos és kimerítő tájékoztatást követően a faluban tehettünk egy sétát, előbb a gyapjúfonó manufaktúrát vettük szemügyre, majd É. Kovács Éva, a falu polgármestere vezetett végig bennünket a kis falu skanzenszerű épületeiben, bemutatóhelyein. Ő elsősorban a hagyomány és építészeti örökség védelme érdekében tett erőfeszítéseikről, turizmus kapcsán szerzett tapasztalatairól és kicsiny község problémáiról adott egy átfogó képet az érdeklődőknek. Az első nap estéjén, a vacsorát követően egy élénk és éjszakába menő beszélgetés alakult ki a tapasztaltak alkalmazási lehetőségeiről, valamint az egyéb Bodrog-mentén alkalmazható, a mélyszegénység felszámolását célzó lehetőségekről. A beszélgetést Sain Mátyás a TÁMOP 5.1.3./1-es komponens, a VÁTI Nonprofit Kft. vidékfejlesztője vezette. A második nap délelőttjét az Ökológia Intézet gömörszőlősi bázisának oktatótermében töltöttük, ahol dr. Gyulai Iván ökológus-közgazdász vezetett be bennünket az ökológiai fenntarthatóság rejtelmeibe. Itt az alapfogalmak tisztázására, valamint a globális környezeti és társadalmi problémák összefüggéseibe nyerhettünk bepillantást, illetve vitázhattunk a nemzetközileg is elismert szakemberrel. A tanulmányút utolsó programeleme az ebéd utáni sétát szolgáló túránk volt. Ennek keretében a faluhoz közeli fokozottan védett mohos-tavakat kerestük fel útban hazafelé. Itt egy kb. 5 km-es gyalogtúrával egybekötött kitérő során ismerkedhettünk meg az egyedülálló természeti képződménnyel, amelyen az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság túravezetője kalauzolt bennünket.

Ismerkedés a gömörszőlősi öko-gazdasággal

53

2012. június 11., Bodrogolaszi A látóút alapvetően egy könnyed vízitúra keretében a települések közötti együttműködés erősítését, valamint az egyik legkézenfekvőbb turisztikai vonzerő – a Bodrog folyó – bemutatást, valamint a fejlesztési lehetőségek számbavételét kívánta szolgálni. Sajnos az időjárás a látóút napján nem biztosított ideális körülményeket a túrához, a nap egy részében zuhogó esőben kellett megtenni kenuval a Bodrogolaszi–Sárazsadány–Olaszliszka–Szegi községek közötti 17 km-es távot. A túrán a célterület 5 településről nevezetek be a szervezőkön és két olasz önkéntesen túl, akik eltérő vízi jártassággal, felkészültséggel és fizikummal vágtak neki a távnak. A délelőtt 10 óra körül indult túra több megállót követően 15 óra körül ért véget Szegiben az önkormányzat vízitúrabázisán (minden gond nélkül). Ezt a részvevők és túraeszközök visszaszállítás követte Bodrogolasziba, ahol egy munkaebéd zárt a látóutat – illetve látótúrát. A munkaebéd során a résztvevők a következő ajánlásokat fogalmaztál meg: • A Bodrog folyó és völgye a célterületen egyedülálló természeti környezetben húzódik, amelynek oltalma és bemutatása, valamint turisztikai – elsősorban víziturisztikai – fejlesztése fontos feladat. • A Bodrog völgyének turisztikai fejlesztése a települések – és lehetőség szerint a vállalkozások, civil szervezetek – összefogása révén lenne célszerű (közös stratégia, közös megvalósítás, közös marketing).

Evezés és megbeszélés 2012. november 17., Gönc–Telkibánya–Hidasnémeti A résztvevők – szomszédsági önkéntesek, közösségi munkás és önkéntes koordinátorok valamint az akcióterületi települések néhány aktív állampolgára – először a gönci művelődési házban gyűltek össze. Bereczky Béla, a hasonló TÁMOP 5.1.3./2 –TESZE program szakmai vezetője, kezdte a bemutatást, a felvázolta látóút várható programját, majd Sivák János, Gönc polgármestere, a FÉSZAK elnöke beszélt. Bemutatta a Gönc és a térség településein zajlott, közel hétéves közösségfejlesztési folyamatot, a FÉSZAK és SZIA klub kialakulását, programjait, kihívásait. Sok olyan dolog elhangzott, amely iránymutató lehet a Bodrog mentén élőknek is. Többen hozzászóltak, meséltek a szakember gárda kialakulásáról, az összejárások kezdetéről, a közösségfejlesztés megindításáról,

54

a hét település összefogásáról. A résztvevők nem csak hallgatták az előadásokat, hanem közbe­ kér­deztek, problémákat vetettek fel, közös beszélgetések kezdődtek. Fő téma volt a polgármester/vezető testület és közösség viszonya. Hogyan lehet jól bevonni a folyamatokba, avagy hogyan lehet helyesen kihagyni a vezetőket, ha megfelelő az összefogás a közösségben? Többen tanácsolták, hogy ne ellenállással és ellenségeskedéssel kezdjék a munkát, hanem együttműködéssel, helyes kommunikációval próbálják meg bevonni a polgármestereket. Többen megjegyezték, hogy véleményük szerint probléma, ha a polgármester csak a megélhetésért dolgozik és nem a közösség szolgálójaként. Felvetődött az emberek helyes megszólítása, hogy ne vegyék azt tolakodásnak, soknak. A Telkibányán elfogyasztott ebéd után a beszélgetések tovább folytatódtak, majd visszamentünk Göncre. Felvetődött, hogy Göncön nincs elegendő szállás, étterem, ezért az embereknek át kell menniük Telkibányára. A telkek drágák, sok fiatal elmegy, külsősök veszik meg a terüle­teket. Ez több Bodrog menti településen is így van. Többen felvetették a falusi turizmus jelentőségét, a tisz­ ta­szobák, kiadó lakások elterjedését. Ehhez tőkére van szükség. Az embereknek azonban le kell szokni az önkormányzat gondoskodásáról, és saját, illetve a közösség erejére kell támaszkodnia. A beszélgetések végén levetítettek egy kisfilmet a TESZE programról. Ez nagyon motiváló volt a résztvevők számára, több olyan mondat hangzott el, hogy: „Ezt mi is meg tudjuk csinálni; nem is olyan nehéz; csinálhatnánk ilyesmit”. A résztvevők kedvet kaptak a tevékenységekre, összefogásra. A nap végén bepillantottunk a hidasnémeti vásári forgatagba, ahol népi énekeket és pálinka mustrát láthattunk.

Ismerkedés a FÉSZAK-kal a gönci settlement házban 2013. április 26–27., Hét–Királd–Bátonyterenye–Bátor A szakmai tanulmányút célja volt, hogy megismertesse a résztvevőkkel a helyi erőforrások közösségi használatba vételének különböző példáit. Héten a biogazdálkodással, annak piaci lehetőségeivel, Királdon egy tízéves közösségfejlesztő munka főbb állomásaival, a helyi akarat, kezdeményezések és

55

cselekvések eredményeképpen kialakult egyesület működésével ismerkedtünk, mely egy közösségi teret (Integrált Közösségi Szolgáltató Tér – IKSZT) is fenntart. Bátonyterenyén a tanoda és köré szerveződő közösségi tevékenységeket (pl. önkéntes programok, biobrikett készítés, kölcsönös segítségnyújtás), Bátorban a kaláka módszerrel történő helyi hagyományokon alapuló közösségi-, önfenntartó gazdálkodást mutatták be vendéglátóink. Minden helyszínen a tevékenységek megismerésén túl lehetőség nyílt az abban résztvevőkkel beszélgetni, egymás tapasztalatait megosztani. A biogazdálkodással kapcsolatban fontos ismeret volt, hogy a talajt élő szervezetként szükséges felfogni, valamint igen sok kézimunkát igényel a termesztés. Láthatóan akkor válnak eredményessé, ha a földtulajdonosok összefognak, kiegészítik, kölcsönösen támogatják egymást, pl. gépcserével. A királdi példa azt mutatta meg, hogy a munkahelyek elvesztése, a gazdaság összeomlása után, az aktivitással, a helyi tudások feltárásával, használatba vételével fenn lehet tartani a közösséget, mely alapja bármilyen továbblépési lehetőségnek – persze, ha az emberek nem akarnak elköltözni. Bátonyterenye a mélyszegénységben élő, elsősorban cigány lakosság problémáinak kezelésére volt jó példa. Két sikeres telepfelszámoláson vannak túl, jól szervezett tanodával rendelkeznek, ahol egy Önkéntes Pont is található, mely így a közösség fontos erőforrása, segítve a felzárkózást. Klasszikusan jól működik a biobrikett készítés, sok család kapcsolódik be évről-évre, ezzel legalább a téli tüzelő egy részét kiváltva. Bátorban egy tipikus, az elöregedő aprófalvak helyzetével ismerkedhettünk meg. Fiatalok és középkorúak kiköltözvén a településre, elkezdték feltárni a helyi erőforrásokat, melyre építve újjászervezhető a közösség. Azonban kiderült, mivel a falu lakossága 80%-ban idős, ez az újonnan beköltözőkre vonatkozhat, akik felélesztik a helyi hagyományokat és a gazdag természeti erőforrásokat használatba veszik.

A látóút résztvevői 2013. május 16., Demecser–Tiszaadony–Panyola A szakmai tanulmányút célja volt, hogy a szomszéd megyébe látogatva megismertesse a résztvevőket néhány községi önkormányzat példaértékű foglalkoztatási és turisztikai kezdeményezésével, valamint bepillantást nyerhettünk abba, „Miként lehet egy önkormányzat vállalkozó?”. A program során délelőtt megtekintettük a Demecser Községben a Start közmunkaprogram keretében kialakított járólap, valamint vízelvezető árok burkolólap üzemet és kimentünk egy külsőségben lévő

56

utcára ahol a belvíz-elvezetési munkálatokba is bepillantást nyertünk. A tapasztalatok jól jöttek a vajdácskai csapatnak, akik a következő hetekben kezdenek újonnan hasonló tevékenységet, számukra igen hasznos volt a látogatás. Ezt követően még a délelőtt folyamán ellátogatunk Ti­szaadonyba. A Tisza menti községben megtekintettük azt a kecskesajt üzemet, amelyet az önkormányzat üzemeltet és különböző foglalkoztatási és egyéb támogatásokból indított útjára, hogy kecske­tartás és az üzem kínálta lehetőségek révén biztosítson több családnak megélhetést a faluban. A faluban a finom ebéden túl megnéztük még a falu szívében lévő uborka ültetvényt, amelyet közmunka kereté­ ben tartanak fenn a helyiek. A program utolsó állomása Panyola Község volt, a pálinka manufaktúra megtekintése után a falu első emberétől megtudhattuk, hogy mit hozott a kis Szamos parti köz­ ség­nek az a világzenei fesztivál, melyet tavaly 7. alkalommal rendeztek meg a faluban.

A látóút résztvevői 2014. április 11–12., Mád–Tornyosnémeti–Telkibánya–Miskolc A szakmai tanulmányút során a résztvevők megismerhették a mádi székhelyű Tokaj-Hegyalja Világörökség Programiroda munkáját, valamint Mád község turisztikai kínálatát és turizmusszervezéssel kapcsolatos tapasztalatait. A tanulmányút a mádi kitérőt követően, javarészt az ifjúsági közösségi munka kapcsán mutatott be jó gyakorlatokat Észak-Magyarország három településén (Tornyosnémeti, Telkibánya, Miskolc) működő ifjúsági kezdeményezések kapcsán. Az első napon megismerkedtünk Mád község turisztikai kínálatával, valamint a turizmusszervezés kapcsán szerzett tapasztalataival. A vendéglátók nem csak előadással készültek, hanem egy sétával egybekötött településismerkedéssel is. A délután folyamán Tornyosnémetiben megismerhettük a helyi közösségfejlesztés kapcsán életre kelt ifjúsági csapat, a FÉSZAK IFI tevékenységét. A második napon reggel ellátogattunk a Telkibányai Közösségi Házba, ahol megismerhettük a helyi kezdeményezéseket, illetve a ház erős ökológiai tevékenységét, majd Miskolcra vezetett az utunk, az egykori vasgyár területén működő Factory Arénába, a megyeszékhely legjelentősebb ifjúsági központjába. A délután folyamán, pedig beszélgettünk a tapasztaltak alkalmazásáról, a mélyszegénység orvoslásában, illetve megismerkedtünk a Helynekem elnevezésű alternatív ifjúsági kávé-

57

házzal. Ki mit visz haza a látottakból, illetve mi az, amit a saját területén is meg tud majd valósítani? A vajdácskaiaknak és a kenézlőieknek a Tornyosnémetiben látott ifjúsági médiatábor tetszett meg leginkább, az Olaszliszkáról érkezett fiatalok ifjúsági klub létrehozásán kezdtek el gondolkodni a tapasztaltak alapján. Továbbá a kenézlőiek elkezdték tervezni egy közösségi felmérés elindítását, amivel további erőforrásokat tárhatnak fel és vonhatnak be településükön.

Találkozó a FÉSZAK Ifikkel 4.5.2. Hírlevelek A Bodrog-menti Felzárkóztató Program megvalósítási időszakában összesen 11 hírlevél került kiadásra. Az akcióterületen lévő hét település minden háztartásába eljutottak ezek a hírlevelek, tájékoztatva a lakosságot mind a projekt, mind a települések aktuális híreiről, eseményeiről. A számok tartalma: 2011. december Főbb témák: – Közmeghallgatás Bodrogolasziban az Advent jegyében – A Bodrog-menti felzárkóztató program bemutatkozása, a program stábjának bemutatkozása – A Közösségi felzárkóztatás a mélyszegénységben élők integrációjáért című program szakmai koordinációjáról – Teleki Blanka-díj – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra 2011. február/március Főbb témák: – A Magyar Faluszövetség közleménye a kormány tervezett közigazgatási reformja kapcsán – A www.bodrogmenti.hu honlap indulása – A Bodrog-menti térségben is lesz változás a jelenlegi kistérségek, járásokká szervezése kapcsán – Bemutatkozik a vámosújfalui Búzavirág Alapítvány – Az Olaszliszkai Kerekerdő Óvoda jó gyakorlatai

58

– Bemutatkozik az Olaszliszkáért Egyesület – Műhelymegbeszélés a Tokaj-Hegyaljai programról – Olvasói levél a projekt menedzsmentjének – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra 2012. június Főbb témák: – Bodrogolaszi, község fejlődő pályán – Bemutatkozik a Vajdácskai Törődj velem közhasznú egyesület – Bemutatkozik Vajdácska Község – Közösségi munkás és önkéntes koordinátor felkészítés – Tanulmányúton Gömörben – Olaszliszka – a jobb sorsa érdemes falu – Egy 500 éves épület utolsó hónapja Olaszliszkán – a Traktér – Családinap-főzőverseny Olaszliszkán – Olaszliszkán ismét kivirágzott a költészet fája – Önkéntes fogadó szervezete koordinátorainak felkészítése 2012. augusztus Főbb témák: – Kenézlő élni akar! – Megnyitotta kapuit a játszóház Kenézlőn – Kenézlő község története dióhéjban – Kenézlő ma – képekben – Közösségi munkás és önkéntes koordinátorok bemutatkozása – Tanulmányút a Bodrogon – Bodrog-menti madarak és fák napja – Meghívó augusztus 20-ára Bodrogolasziba 2012. november Főbb témák: – Beszélgetés Kerekes Attilával, Olaszliszka polgármesterével – Új szociális ellátó központ létesült Olaszliszkán – Az Olaszliszkai Kerekerdő Óvoda legfrissebb hírei – Az olaszliszkai felekezetek hírei – Szomszédsági önkéntesek bemutatkozásai – Hagyományőrzés Olaszliszkán – Szegi község hírei – Bodrogolaszi község hírei – Gondolatok az olaszliszkai művésztelepről – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra

59

2013. március Főbb témák: – Mintaértékű Bodrogközi közmunkaprogrammal a munkanélküliség gondjainak enyhítéséért Vajdácskán – Bemutatkozik a Vajdácskai Törődj velem közhasznú egyesület – Játékgyűjtés Vajdácskán – Botrányos eredményhirdetés a Társadalmi Megújulás Operatív Program pályázatainál – Mi az a szociális gazdaság? – A Bodrogolaszi óvodai hírei – Turizmusfejlesztés a Bodrog-mentén – Norvég civil alap pályázati kiírás – Mi a közösségi beszélgetés? – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra 2013. május Főbb témák: – Falu a Tokaj-Hegyalja és a Bodrog ölelésében – A bodrogolaszi fiatalok célba találtak – Játszóház Bodrogolasziban – A Bodrogolaszi Község Sportegyesület sporttörténelmet írt 2013-ban – A 37-es főút felújításáról az Országgyűlésben – Előadás a bűnmegelőzésről Kenézlőn – Látóúton a régióban – Idén is megnyitja kapuit a kenézlői játszóház – Megint csúszik a vasútvillamosítás Szegiben 2013. szeptember Főbb témák: – A falu jövőjét a turizmus határozhatja meg! Interjú Palcsó Mihállyal, Sárazsadány község polgármesterével – Útavató aszfaltrajzverseny Sárazsadányban – Kezdődik a vidékfejlesztési program társadalmi vitája – Települések hírei – Gyereknap Bodrogolasziban – A nyári napközi hírei – Svájci Civil Alap pályázati felhívása – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra 2013. december Főbb témák: – Fókuszban Vámosújfalu község – interjú Felházi József polgármesterrel és Király Emese óvodavezetővel – A vámosújfalui székhelyű Búzavirág Alapítvány hírei

60

– Vidékfejlesztési fórum a 2014–2020 közötti időszak forráslehetőségeiről – Bolhapiac Kenézlőn – Kulturális közfoglalkoztatási program indult – Több mint 13 milliárd forint falusi turizmusra – Jelentősen nő a szőlő- és bortermelés uniós támogatása – Lakossági fórum Bodrogolaszi turizmusának fejlesztéséért – Képességfejlesztési felhívás számítógépes tanfolyamra 2014. március Főbb témák: – 100 milliárd forint Tokaj-Hegyalja felvirágoztatására – Körvonalazódik az új pályázati struktúra – Hungarikum pályázat – Hírek a turisztikai pályázatokról – Kulturális közfoglalkoztatottak a Bodrog-mentén – Újabb szomszédsági önkéntes képzés – Turisztikai fórumok a közeljövőben – Mikulás nap Kenézlőn – Bolhapiac Kenézlőn – Egyesületi bál Olaszliszkán – Idősek klubja Sárazsadányban – Fókuszban a Bodrog folyó fejlesztése 2014. május Főbb témák: – A Bodrog-menti felzárkóztató program két és fél éve: beszámoló a programról, eredményekről, eseményekről, tapasztalatokról – Települések aktuális hírei A hírlevelek letölthetők a programunk holnapjáról: http://bodrogmenti.hu/index.php?option=com_phocadownload&view=category&id=1:hirleve lek&Itemid=132 4.5.3. Honlapunk A projekthez kapcsolódó honlap (http://bodrogmenti.hu) elsődleges célja volt, hogy a projektben résztvevőket és minden érdeklődőt tájékoztasson aktualitásokról, tevékenységekről a hét település háza tájáról. A felületen bemutatkozott a főpályázó Zöld Kör, valamint a konzorciumi partnerként részt vevő Életfa Segítő Szolgálat Egyesület is, emellett a településről alapvető információk kerültek fel, a program célja és részletes tevékenységei is böngészhetővé váltak. A folyamatos frissítés mellett a letöltések menüpontból több olyan dokumentum lett elérhető, melyek fórumok anyagait tartalmazták, illetve a nyomtatásban is megjelent negyedéves hírlevelek online is olvashatóvá váltak. A weboldal galériája az egyes események, például látóutak, programok, megbeszélések képeit tartalmazzák.

61

5.  Összegzés, tapasztalatok Mindenekelőtt két általános megállapítást kell tennünk, melyeket már projektünk megkezdése előtt is rögzítettünk. Az egyik, hogy ez a két és fél év időtáv nem lesz arra elegendő, hogy látványos elmozdulást érjünk el a mélyszegénységben élők közösségi integrációjában, arra viszont igen, hogy a településeken elindítsunk olyan közösségi folyamatokat, melyekre lehet a továbbiakban építeni. Ugyanis arról van szó, hogy a közösségi beavatkozásokkal olyan addig nem ismert, vagy elfelejtett közösségi működési mechanizmusokat indítunk be, olyan addig nem ismert vagy elfelejtett szemlélet és tudás kerül felszínre illetve bevitelre, melyek tanulása, rögzülése és szokássá válása hosszabb időt vesz igénybe. A megszokott viszonyokról és közösségi (esetenként együtt nem) működésről egy más viszonyrendszerre és közösségi együttműködésre történő átállás egy olyan felnőttkori tanulási folyamat, melyben a résztvevők tapasztalati úton, élményeken keresztül sajátítják el és gyakorolják be az új közösségi működési formákat, tehát mindezek összeérése, rögzülése időigényes. A másik, hogy a projekt szemlélet nehezen illeszthető össze a közösségi folyamatok természetével. Azt értjük ez alatt, hogy a közösségi beavatkozás egy folyamat, mely a közösség igényei szerint alakul, míg a projekt egy konkrétan meghatározott, kezdő és záró időponttal rendelkező tevékenységsorozat. Tehát a beavatkozás, a közösségi folyamatok beindulása előtt nem tudjuk konkrétan megmondani, milyen következő események lesznek, milyen célokat tűznek ki a közösségek, ezekhez milyen módszereket és erőforrásokat kell alkalmaznunk a továbbiakban. A projektekben, azok tervezésekor pedig a lehető legkonkrétabban meg kell határozni a tervezett tevékenységeket, azok forrásigényét, a tevékenységek ütemezését, az indikátorok kiinduló és vállalt záró értékeit. Természetesen azokat, a beavatkozást megkezdő szakmai módszereket és tevékenységeket meg tudjuk határozni, melyek alapján a projekt tervezhető, csak azokat a tevékenységeket nem, vagy kevéssé, melyek a közösségi folyamat, változások eredményeként a feltáró szakaszt követően kerülnek felszínre. Szerencsére, mindkét esetben pozitív megállapításokat tehetünk. Az időtényező tekintetében jelen projektünk az átlagos EU-s projektnél hosszabb volt, illetve a közösségi folyamatok alakulásából következő változó helyzeteket és igényeket a közreműködő szervezet rugalmasan kezelte, így ez a két körülmény igen kedvező hatással volt a szakmai munkánk eredményességére, projektünk sikerességére. A továbbiakban a megvalósíthatósági tanulmányban vállaltak szakmai tapasztalatai mentén, majd általános konklúziók meghatározásával tekintjük át elvégzett munkánkat. Közösségfejlesztés Azt határoztuk meg, hogy a közösségfejlesztés középpontba állításával az akcióterületi településeink lakosságának – ezen belül a mélyszegénységben élők – aktivizálását, közösségi folyamatok beindítását végezzük el, melyen keresztül a képessé tétel (empowerment) folyamata valósul meg. Tehát közösségi szintről indulva, egyúttal szervezetek, csoportok és egyének képességfejlesztése révén érünk el változást. Ennek egyik indító eszköze volt a közösségi feltárás, mely támaszkodott a szükségletfeltárás alapján meghatározott helyi gazdasági-, társadalmi viszonyok elemzésére, a településekről összegyűjtött adatokra, személyes beszélgetésekre és benyomásokra, de alapvetően a közösségi interjúk és a közösségi beszélgetés sorozatok első alkalmaira. A módszer révén sikerült a települések, a helyi közösség szükségletei, problémái mellett az erőforrásait azonosítani, illetve megtalálni azokat az aktív, változást akaró lakosokat, akik településükben, a helyi közösség

62

jövőjében gondolkodnak, és azért tenni is akarnak. Ez utóbbi tekintetében, de projektünk egészét is áthatotta az a szemléletünk, hogy nem célcsoportokra, illetve nem bevontakra és nem-bevontakra szabdalva végeztük munkánkat, azaz a legfőbb szempont a változás iránti vágy és cselekvési igény volt az első körben bevont emberek esetében. Megjegyezzük, fókuszáltunk arra is, hogy feltétlenül találjunk olyanokat, akik mindemellett egyedülálló anyák, cigányok, alacsony végzettségűek, képzettségűek legyenek. Közülük kerültek ki, akiknek felajánlottuk a közösségi munkás – önkéntes koordinátor felkészítésen való részvétel lehetőségét. Arra számítottunk, nem lesz egyszerű őket megtalálni és bevonni, hosszadalmas lesz a feltárási folyamat, az aktívak keresése. Kellemes meglepetésünkre, minden településünkön már az első interjúkészítési hullámban rábukkantunk olyanokra, akiket számításba vehettünk a felkészítésre történő invitálás megszólítottjaként. A következő lépésben, a közösségi munkás – önkéntes koordinátor felkészítésben olyan módon állítottuk össze a tematikát, az oktatási módszereket, mely egyértelműen a közösségi munka szemléletének és gyakorlatának elsajátítására helyezte a hangsúlyt, egyúttal kidolgozásra kerültek közösségi fejlesztési tervek, melyek megvalósítása még a felkészítés során megkezdődött a településeken. A megvalósítás sikeressége, a tanultak elmélyítése és rögzítése érdekében az ún. utánkövetési szakaszban szakmai támogatást adtunk, illetve együtt dolgoztak szakmai stábunkkal. A szakmai támogatás műhely formájában a projekt végéig folytatódott. Fontos elem volt, hogy már a felkészítés során bekapcsolódtak a szomszédsági önkéntes jelöltek keresésébe, így hamar sikerült minden településről elegendő jelöltet találni, akik egy számukra kidolgozott felkészítésen vettek részt. Az érdeklődés meghaladta várakozásunkat, ezért két csoportban kellett megszervezni a felkészítést. Sikeresnek bizonyult a felkészítés és híre ment e tevékenységnek, így a projekt során további, eddig látókörünkbe nem került emberek jelezték, szívesen bekapcsolódnának egy újabb felkészítésbe, illetve a tevékenységekbe, ezért (is) projektünk utolsó szakaszában megismételtük a felkészítést. A rendszeres településenkénti közösségi beszélgetések szervezésébe nem csupán a közösségi munkás – önkéntes koordinátorok, hanem a szomszédsági önkéntesek is bekapcsolódtak, melyek során közös gondolkodásra, cselekvésre ösztönöztük a lakosságot. Az első beszélgetéseken az interjúk során kapott válaszokat probléma – értékek/lehetőségek – felajánlások csoportosításában a résztvevőkkel megismertettük, majd ezek után maguk határozták meg a tovább beszélendő témákat, majd a cselekvéseket. Minden akcióterületi településünkön több-kevesebb rendszerességgel zajlottak a közösségi beszélgetések, melyek aztán már a cselekvéseket előkészítő közösségi tervezési alkalmakká alakultak, mindegyikből kisebb-nagyobb akciók születtek és zajlottak le a projekt során. Azt is tapasztaltuk, a közösségi beszélgetések elején fokozott volt az érdeklődés, a részvétel, majd csökkeni kezdett – ez általában így is szokott történni. Ennek elsődleges oka, hogy az emberek nincsenek hozzászokva ehhez a formához, inkább a megszokott fórumoknak tekintik, ahol valaki elmondja mi a teendő, és majd valakik – általában az önkormányzattól vagy tőlünk várják – azt véghez is viszik. Mivel ezen elvárásuk nem teljesül, gyorsan el is tűnnek, kivéve azokat, akik ráébrednek, maguknak kell cselekedni. Előfordult azonban az is, hogy a közösségi beszélgetésre eleinte kevesen jöttek el, majd ahogy kialakult a cselekvés terve, növekedett a résztvevők létszáma. Itt külön problémát jelent a polgármester jelenléte a közösségi beszélgetéseken. Ha ott van az is baj, ha nincs, az is. Ha ott van, akkor az előbbi várakozásokat erősíti, a megjelentek ilyenkor szin-

63

te kizárólag neki beszélnek, tőle várják a megoldást, a cselekvést. Ha nincs ott, akkor állandó vis�szatérő kérdés: miért nem tiszteli meg jelenlétével a gyűlést a település első embere, mikor fontos helyi közügyekről esik szó? A cselekvések, akciók, a közösségi folyamatba épített közösségi rendezvények sorát szaporították, továbbá, a településeken meglévő rendezvényekhez hozzárendelődtek olyan lakossági kezdeményezések, ami a lakosság tervező, cselekvő bevonását, ezzel a rendezvény közösségivé válását jelentette. Arról van szó, hogy a települések zömében az önkormányzat felvállal falu-, vagy bármilyen más települési nap megszervezését, általában a lakosok megkérdezése, bevonása nélkül, így azt a közösség kevéssé érzi magénak. Ha a lakosok bevonásával, saját maguk erőforrásait, tudását mozgósítva, saját erőfeszítéssel, részvétellel valósul meg, akkor magáénak érzi. Legyen az egy egyszerű darts verseny vagy egy bonyolultabb egy napos gyermeknap megszervezése, mind hozzájárult ahhoz, hogy az eddig használatba nem vett közösségi erőforrások közösségi szinten hasznosuljanak, ami általában az ott élők tudása volt, és a cselekvésekben résztvevők önbecsülését, önbizalmát növelte, megszabadította a résztvevő egyént a tehetetlenség érzésétől. Úgy is fogalmazhatunk, az együtt tervezés, a lakosok és a település erőforrásainak bevonása valódi közösségi élményt teremtett, mely a résztvevők további aktivizálódásához járult hozzá. Az önkéntesség elterjesztése, erősítése érdekében több tevékenységet szerveztünk, végeztünk, abból kiindulva, hogy a közösségek, a lakosság aktivizálásában az önkéntesség kiemelkedő szereppel bír. Nem beszélve arról, hogy olyan erőforrásokat képes mozgósítani, ami addig a közösség előtt rejtve volt, olyan hozzáadott értékkel egészíti ki a meglévő tevékenységeket, melyből mind az önkéntes, mind a közösség profitál. Mindenekelőtt egy önkéntes menedzsment tréninget tartottunk intézmények és civil szervezetek képviselői részére, hogy ismerkedjenek meg az önkéntesség jellemzőivel, jogszabályi hátterével, a toborzás és az önkéntesek alkalmazásának, motiválásának technikáival, és azzal, hogyan építhetik be az önkéntességet szervezeti kultúrájukba. Mindez a közösségi munkás – önkéntes koordinátor felkészítés szerves része is volt, a szomszédsági önkéntesek esetében pedig az önkéntes tevékenység jellemzőinek megismertetésére tettük a hangsúlyt. Települési rendezvényeken több alkalommal tartottunk tájékoztatókat, toboroztunk önkénteseket. A közösségi folyamatokban szervezett tevékenységek pedig mind a helyiek önkéntes tevékenységével valósultak meg. Projektünk időszakában indult el az ún. 30 napos önkéntesség, mely a következő évi foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz hozzájutás feltétele, azok számára, akik nem tudnak elegendő számú munkanapot felmutatni. Ennek hatása kettős volt tapasztalataink szerint. Egyrészről, azok az önkormányzatok, melyek nem tudtak annyi közmunkást foglalkoztatni, mint amennyire igény volt, és önkéntes fogadó szervezetként regisztráltak, előszeretettel ajánlották fel a 30 napos lehetőséget, azaz hívták be „önkéntes munkára” az embereket. Ugyanazt a tevékenységet végezték, mint a közmunkások, csak fizetés nélkül, így a behívottak „ingyenmunkaként” jellemezték, de kényszerűen elfogadták a lehetőséget, hiszen nem akartak elesni a következő évi támogatástól. Ezzel azonban az önkéntes tevékenység degradálása történt meg, lényegi eleme veszett el, és inkább ingyenes kényszermunka jelleget öltött, ami rombolta a mi önkéntes tevékenységgel kapcsolatos felvilágosító és népszerűsítő tevékenységünket. Másrészről, voltak olyanok, akik felkerestek bennünket, a 30 napos igazolás megszerzésének lehetőségétől, mint motivációtól hajtva, hogy szívesen vállalnának projektünkhöz, szervezeteinkhez kapcsolódó önkéntes tevékenységet.

64

Így többeket be tudtunk kapcsolni tevékenységeinkbe, ezzel erősítve munkánkat. Részben erre volt látványos példa a kenézlői önkéntes alapon megvalósuló nyári játszóház, ami akkor is létrejött volna, ha nincs ez a jogszabályi lehetőség, mert az önkéntes szervezőkben erős volt a motiváltság a közös cselekvésre, igazolás megszerzése nélkül is, de így kettős nyereség keletkezett, az asszonyoknak nem kellett ingyenes kényszermunkát vállalniuk, értékes, hiánypótló szolgáltatás megteremtésével jogosulttá váltak a következő évi támogatásra. Tehát, a jogszabályi lehetőségnek volt pozitív oldala is, ami megmutatta, ha közösségi igényekből, belső motiváció felkeltéséből indulunk ki, akkor értelmes és értékteremtő önkéntes tevékenységgel lehet megtölteni azt. Ez pedig előrevitte projektünk önkéntesség elterjesztésében vállalt munkáját. Fontosnak tartottuk, hogy a közösségi munkás – önkéntes koordinátoraink, akik valójában a közösségi változás motorjai, több irányból kapjanak megerősítést tevékenységeikhez. Ennek egyik eleme, hogy rendszeres szakmai műhelyt szerveztünk számukra, ahol áttekintettük az aktuális tennivalókat, elakadásokat és sikereket. Ugyanezt, csak más megközelítésben, szolgálta a számukra szervezett szupervíziós alkalmak sorozata. Valójában ez a forma az egymástól való kölcsönös tanulást, egymás támogatását, nem csupán a szakmai stáb támogatását jelentette. További támogatás volt számukra a tematikus látóutakon való részvétel, melyeket igényeik szerint állítottunk össze. Itt az volt a lényeg, hogy lássanak más, már beindult, működő közösségi mozgásokat, melyeket ugyanolyan emberek visznek véghez, mint ők. A legnagyobb támasz azonban a szakmai stáb szociális munkásától és közösségfejlesztőjétől érkezett számukra, velük szinte napi kapcsolatban álltak, személyesen, telefonon. A közösségi beszélgetésekből igen erőteljesen két téma bomlott ki minden településen. Egyik a közösségi tér hiánya. Azé a közösségi téré, mely a lakosok számára nyitottan rendelkezésre áll, ahol összejöhetnek, beszélgethetnek, eseményeket szervezhetnek, önszervező módon. Valójában minden településen volt közösségi tér valamilyen formában, de nem, vagy csak korlátozottan volt használható. Vajdácskán és Bodrogolasziban leromlott állapotban, fűtés és vizesblokk nélkül használaton kívül áll a művelődési ház. Vajdácskán időnként kinyitják, és a Törődj velem! Egyesület számára főként irodai tevékenységre átadták 2013-tól. Kenézlőn, Szegiben és Vámosújfaluban nagytermes épületek vannak, melyeket nagyrendezvények (pl. bál) esetében nyitnak ki és fűtenek fel. Szegiben speciális helyzet alakult ki, a hivatallal egybeépített közösségi házon kívül rendelkezésre áll a volt iskola épülete, illetve 2014 tavaszára elkészült a falu végén egy Integrált Közösségi Szolgáltató Tér (IKSZT), így akár három teret is használhat(na) a település lakossága. Olaszliszkán folyamatosan üzemel a művelődési ház, itt a hivatalban dolgozó szakember szervezi az elsősorban alkalmakhoz kötött rendezvényeket (előadás, bál, színjátszás, kiállítások stb.). Sárazsadányban 2013-ban újították fel a hivatallal egybeépített művelődési házat és a közösség kérésére ki is nyitják. A felsorolt terek folyamatos működése előtt alapvetően két akadály tornyosul. Az egyik, hogy a működtetéshez szükséges rezsiköltségen spórolnak az önkormányzatok (különösen a téli időszakban nagy teher az egyébként jellemzően nagy légterű épületek felfűtése), a másik, hogy nincs olyan felelős ember, alkalmazott, aki a nyitva tartást biztosíthatná, nem beszélve annak a szakértelemnek (és persze pénzügyi hátterének) a hiányáról, mely egy nyitott, folyamatosan működő térhez szükséges. Az, hogy számos európai minta alapján, kulcsos házként üzemeltesse a tulajdonos önkormányzat, fel sem merült, vagy merev elutasításba ütközött, általában vagyonvédelmi okokra

65

hivatkozva. A felvetés és a jelzett probléma esetében projektünkben arra nyílt lehetőségünk, hogy bátorítsuk és támogassuk az embereket abban, hogy egymással és az önkormányzattal összefogva keressenek megoldási lehetőségeket a meglévő terek felújítására, megnyitására, működtetésére. A másik téma a fiatalok kérdése, helyzete. Az interjúk, a közösségi beszélgetések, személyes beszélgetések során szinte mindig felmerült, azok a fiatalok, akik elkerülnek középiskolába, majd felsőoktatási intézményekbe közeli vagy távolabbi városokba, kevés kivételtől eltekintve, elköltöznek a településekről, nem térnek vissza falujukba. Maradnak azok, akik csak az általános iskola befejezéséig (vagy addig sem) jutnak el, illetve azok, akik esetleg szakiskolai végzettséget szereznek. Világosan megfogalmazták a helyiek mindenhol, ha nincsenek fiatalok a településen, és így gyerekek sem születnek, a településnek előbb-utóbb vége, elöregedik, aztán az öregek is kihalnak, az üresen hagyott házakba pedig beköltöznek a cigányok. Éppen ezért arra gondoltunk, elindítunk egy ifjúsági közösségfejlesztő folyamatot a településeken, megkeresve, megszólítva azokat a fiatalokat, akik tennének, cselekednének, elsősorban annak érdekében, hogy maguk is jól érezzék magukat településükön, de akár a településükért is. Sárazsadányt kivéve minden akcióterületi településünkön 2013ban interjúkat készítettünk fiatalokkal, majd közösségi beszélgetéseket szerveztünk, így Kenézlőn, Szegiben, Olaszliszkán kialakult egy-egy aktív mag, cselekvési elképzelésekkel, melyből volt, ami meg is valósult. Számukra, megerősítésükre, ifjúsági közösségi munka felkészítést szerveztünk. A két téma itt ért össze, egész pontosan visszakanyarodtunk a közösségi tér hiányához. A fiatalok is világosan megfogalmazták, igényük van egy olyan közösségi térre, ifjúsági klubra, ahol szabadon összejöhetnek, beszélgethetnek, szabadidőt eltölthetnek. Erre egyetlen településen sincs lehetőség, ezért van az, hogy buszmegállókban, hídon, játszótéren gyűlnek össze, egyúttal az idősebbek ellenérzését kiváltva: elállják a járdát, nem köszönnek, tiszteletlenek, szemetelnek, isznak, hangoskodnak – hangzik tőlük. Ebben az esetben is azt tettük, mint a felnőtteknél, támogattuk őket, hogy fogalmazzák meg, képviseljék igényüket, fogjanak össze és partnerségben próbáljanak megoldást keresni. Civil szervezetek erősítése terén, Olaszliszkán segítettük közösségi rendezvényeik megvalósítását, Vajdácskán céljaik, tevékenységeik átgondolását és pályázati tevékenységeiket. Kenézlőn a projektünk ideje alatt formálódott meg a gondolat közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk és a szomszédsági önkéntesek kezdeményezésére, hogy létrehoztak egy egyesületet, melyben tanácsadással, konzultációval közreműködtünk. Az érdeklődők számára, akik elsősorban a formálódó Kenézlői Civil Egyesület és a vajdácskai Törődj Velem! Közhasznú Egyesületből kerültek ki, civil érdekérvényesítés fejlesztése felkészítést szerveztünk. Meg kell említenünk a 2014-ben elindult kulturális közfoglalkoztatás jótékony hatását, melynek keretében négy közösségi munkást alkalmazhattunk négy hónapig, akik a helyiek közül kerültek ki. Kenézlőn közösségi munkás – önkéntes koordinátorunk, Olaszliszkán egyik szomszédsági önkéntesünk lett az, Bodrogolasziban és Szegiben új embereket tudtunk foglalkoztatni, akik rásegítettek a közösségi folyamatokra. Végezetül fel kell tennünk a kérdést: van a mélyszegénységben élőkkel folytatott közösségi munkának sajátossága? Válaszunk, alapvetően nincs különbség az alkalmazott módszerek tekintetében, a közösségi beavatkozások verbális kommunikációra épülő módszerei jól alkalmazhatók a mély-

66

szegények körében. De, amivel számolnunk kell, inkább a mélyszegénységben, nyomorban élők helyzetének sajátosságai, azok a következők: • Alacsonyabb bizalmi szint a külső, általában nem mélyszegény vagy többségi társadalmi hátérrel rendelkező, szakemberek iránt. • Az előbbiből (is) következő szerepelvárás, ami abban jelenik meg, hogy azonnali segítséget várnak mély problémáik orvoslására, szükségleteik kielégítésére. • Hosszabb távú, távlatos gondolkodás és a rendszeres tevékenységhez szükséges kitartás hiánya – de ez érthető olyan helyzetben élőknél, akiknek a napi túlélésért kell küzdeniük. • A többségi társadalom felől érkező elnyomás, előítéletek, diszkrimináció, szegregáció, esetenként rasszizmus formájában, és az erre beállt intézményi működések és az ezekből fakadó konfliktusok. • A családon belüli pszeudo-matriarchális viszonyok, azaz a nők családfenntartóvá és döntéshozóvá válása úgy, hogy közben deklaráltan és elfogadottan e szerepek a férfiaknál vannak. • A családok és rokonsági kapcsolatok, viszonyok erőssége, mely egyszerre támogató, védőháló funkciókkal bír, családok közötti konfliktusok esetén viszont éles elkülönülést jelent, ami komoly gátja a közösségi szintű tevékenységeknek együttműködéseknek. Mindebből az következik, hogy a közösségi beavatkozóknak nem sajátos módszereket kell alkalmazniuk, hanem időben hosszabb folyamatra kell számítaniuk és több, kommunikációt beindító módszereket és tevékenységeket kell alkalmazniuk. Szociális munka Projektünkben azt céloztuk, hogy az azonosított hiányok és a kielégítetlen szükségletek/igények közül a szociális szolgáltatások és gyermekjóléti ellátások kiegészítését a lakosság, és elsősorban a mélyszegénységben élők aktivizálásával, saját maguk szervezte közösségi, önsegítő szolgáltatásokkal kívánjuk elérni. Ennek elsődleges eszköze szociális munkásunk tevékenysége volt, aki a közösségi folyamatok állandó résztvevőjeként kapcsolatot jelentett a családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat munkatársai és a valamilyen problémával küzdő lakosok között. Főleg azok esetében volt fontos, akik valamilyen ok folytán nem vették igénybe a meglévő szolgáltatásokat. Másik eszköze a szomszédsági önkéntesek tevékenysége, akik első kézből tudtak információt nyújtani és ügyintézést segíteni. Továbbá összekötötte a szomszédsági önkénteseket és a családsegítő, gyermekjóléti munkatársakat is. A közösségi munkás – önkéntes koordinátorok, a szomszédsági önkéntesek és a folyamatokba bekapcsolódó aktív lakosok szakmai stábunk támogatásával olyan közösségi, önsegítő szolgáltatásokat tudtak kezdeményezni, megszervezni, melyek a településen élők szerint hiányoztak az elérhető szociális szolgáltatások közül. Ebben természetszerűleg a gyermekek részére szervezett szolgáltatások játszottak kiemelkedő szerepet, mint például a vámosújfalui baba-mama klub kezdeményezése, a nyári gyermekfelügyelet körében a már több helyütt emlegetett kenézlői önkéntes alapon megvalósuló játszóház vagy az olaszliszkai kisgyermekes anyák iskolai játszótér használatának megszervezése. A professzionális szociális szolgáltatásokat megerősítésében és továbbfejlesztésében, a közösségfejlesztés és a közösségi munka szemléletével, interdiszciplináris megközelítésével és eszköztárával történő hatékonyságnövelésében az első lépéseket tudtuk megtenni. Nagyon jó partnernek bizonyult a térségben a családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat feladatait ellátó Zempléni Családokért

67

Alapítvány, illetve annak vezetője, munkatársai, így a közösségi munka szemléletét, az önkéntesség alkalmazásának hatékonyságnövelő szerepét, az önkéntes menedzsment módszereit szívesen megismerték. Ugyanígy kedvező fogadtatásra talált kezdeményezésünk, hogy a munkatársak vegyék igénybe szomszédsági önkénteseink segítségét. Mindez kölcsönös előnyökkel járt, hiszen így projektünk is hatékonyabban tudott működni, illeszkedni tudott a meglévő szociális szolgáltatásokhoz, illetve, a meglévők eszköztára bővült, így azok is hatékonyabban tudtak működni. Azonban ez az együttműködés nem megy könnyedén, egyik napról a másikra nem tud beindulni, egy folyamat során lehet és kell kialakítani azokat az elemeket, technikákat, csatornákat, mely az ebben résztvevő szervezetek és a szervezetek munkatársainak (értsd: az alapítvány és a projekt) összeillesztését és további együttműködését jelenti. Mindenekelőtt kölcsönösen meg kell ismerkedni egymással, a szervezeti kultúrákkal, napi működési rutinokkal, és bizony mindkét részről el kell fogadni, a megszokott működésből kicsit át kell állni egy másfajtára. A második lépésben az új rutinoknak össze kell csiszolódniuk, be kell épülnie mindegyik szervezet napi működésébe, azonban ez (is) időigényes. Ennek még nagyon az elején jártunk. A szociális dolgozók szakmai képességeinek fejlesztésében, megerősítésében szervezett mediációs, konfliktuskezelési tréning célja az volt, hogy helyben is legyenek olyan szakemberek, akik konfliktusok esetén gyorsan bevethetők. Azonban azt kellett tapasztalnunk projektünk során, hiába lettek kiképzett szakemberek, a felmerült konfliktusokban az érintettek egyike sem akart leülni a másikkal a konfliktus rendezéséért, márpedig így a mediáció alapfeltétele hiányzott. Az 1-es komponens segítségével számukra szervezett szupervízió, esetmegbeszélés sorozat, a szakmai műhelyek jól szolgálták mentális és szakmai megerősítésüket. Vidékfejlesztés Terveink szerint erőteljes partnerség építésben gondolkodtunk az akcióterületünk településein található önkormányzatok, intézmények, közigazgatási, fejlesztési, civil szervezetei között, mely egyben hálózatépítés célját is szolgálta. Elképzelésünket részben módosítanunk kellett, mert a 2010 utáni új kormányzati koncepció miatti közigazgatási és fejlesztéspolitikai intézményrendszer átalakításban a régi szereplők hatásköre eltűnt, az újak pedig lassan álltak fel. Természetesen folyamatosan kerestük velük a kapcsolatot, de 2013 őszére jutottunk oda, hogy ez valójában megtörténjen. Ekkortól már információkat tudtunk közvetítésükkel a települések irányába közvetíteni, és a 2014–20-as EU-s fejlesztési ciklus tervezéséhez a településeken megfogalmazódott fejlesztési elképzelések becsatornázását is tudtuk segíteni. Azt gondoltuk, a közösségi tervezés módszerével településfejlesztési stratégiák, cselekvési tervek kidolgozása, a meglévők módosítása és bekapcsolása a térségi tervezési folyamatba történhet meg projektünk során. Mindjárt a kezdéskor kiderült, a települések zömében nincs településfejlesztési koncepció, és nem is akarnak ilyennel foglalkozni, sokkal inkább az éppen aktuális fejlesztési pályázati lehetőségeket igyekeznek megragadni. A távlatos gondolkodásban a települések, nyilvánvaló lehetőségként a Bodrog – bor adottság alapján, a turizmusfejlesztési koncepciók kidolgozásának kezdeményezését fogadták szívesen. A koncepciók kidolgozása alkalmat adott az önkormányzat- intézmények – szervezetek (civil, egyház) – helyi gazdasági szereplők közötti együttműködés beindítására, továbbfejlesztésére, melyben további lehetőségek rejlenek. Tehát a turizmus, ebben

68

különösen a víziturizmus, a szőlészet-borászatból következő további erőforrások megtalálása, felismertetése és a közösségek általi használatának tervezése folytatásra érdemes. Részben ehhez kapcsolódik a „zöld” és szociális gazdasággal kapcsolatos lehetőségek feltárása érdekében végzett munkánk, a „zöld”, alternatív energia lehetőségeinek megismertetése a településekkel, de különösen a mélyszegénységben élők számára, tekintettel a közműhátralékok és az energiaellátás mindennapi gondjai miatt. Mindezt a partnerségi fórumokon, személyes konzultációk, tanácsadások és a látóutak révén sikerült elősegítenünk. Az egyéni és szervezeti érdekérvényesítés képesség fejlesztése, benne a mélyszegénységben élőké, további erőfeszítéseket kíván. Itt is, mint általában az országban, az egyéni megoldások, kijárások rögzültek, ezeket a mechanizmusokat ismerik és működtetik a szereplők az önkormányzattól a mélyszegénységben élőkig. Munkánk javarészt itt arra irányult, hogy felismertessük az összefogás, a partnerség, az együttműködésben megvalósított érdekképviselet erejét, hatékonyságát, melynek eredményeképpen már kisebb sikereket el is könyvelhettünk, de itt is hosszabb idő szükséges az áttöréshez. Általános tapasztalatok, javaslatok Projektünk egyik alapelve, miszerint, amíg egy településen a mélyszegénység nem lesz a teljes helyi közösség ügye, addig nem lehet hatékonyan kezelni a mélyszegénység problémáját, nem tud semmilyen integrációs törekvés megfelelően hasznosulni. Nyilván, a rendelkezésre álló projekt időszakban senki sem várt csodát e tekintetben (sem), azt viszont elmondhatjuk, az a megközelítésünk, hogy a teljes közösséggel foglalkozunk, fókuszban a mélyszegényekkel, jó döntésnek bizonyult. Azt tapasztaltuk, ahol a mélyszegények és a közösség más tagjai együtt gondolkoztak, terveztek, kommunikáltak egymással, együtt cselekedtek, oldódni kezdett a bizalmatlanság. Egymás megismerése, nagyon fontosnak bizonyult, ezen keresztül egymás elfogadása, a szolidaritás csíráinak megjelenése igen fontos lépés volt. Megjegyezzük, településeinken tapasztaltuk a szolidaritást, akár annak formájában, hogy rendszeresen segítették egymást az emberek, vagy egy magasabb társadalmi státuszú segítette az alacsonyabb státuszút, illetve, amit általánosan tapasztalhattunk, nagyobb baj vagy katasztrófa (az egyik településen egy mélyszegénységben élő család házfala dőlt ki, a másikban egy ház égett le), a település lakosai, a közösség tagjai azonnal a károsultak segítségére siettek. Gyűjtést szerveztek építőanyagra, természetben, felkerestek tehetősebbeket, akik adománnyal járultak a helyreállításhoz, jelentkeztek szakemberek (kőműves, ács) önkéntes munkára, és még sok apróságban, ami akkor nagy tett volt, sokan segítettek. Azonban ez általánosan is így működik a társadalmunkban, probléma a mindennapos szolidaritással van, amikor nem vesszük észre, hogy folyamatos, rendszeres segítségre van szükség a közösség tagjaitól azok számára, akik mindennapos szükséget szenvednek. Projektünknek, ebben sikerült kisebb elmozdulást elérnie a településeken. Másik alapelvünk önmagunk megsokszorozása volt, ami a vártnál jobban sikerült. Nem gondoltuk a projekt elején, hogy ilyen hamar sikerül minden településen olyanokat találni, akik vállalkoznak közösségi munkás – önkéntes koordinátor, vagy szomszédsági önkéntes felkészítésre, majd önkéntesen ezeket a tevékenységeket folyamatosan végzik. Valóban, zömük a helyi közösség motorjává vált. Szomszédsági önkénteseink közül többen lemorzsolódtak ugyan, de itt is megmaradtak aktívak, illetve újak jelentkeztek. Mindebből azt szűrtük le, fontosak voltak a felkészítések, a közösségi működés tudásának bevitele a helyi közösségbe, a kezdeményező készség megerősíté-

69

se és -képesség kialakítása. Reményeink szerint ez a projekt befejezése után is megmarad. A rendszerszerű együttműködést a közösségi munkás – önkéntes koordinátorok, a szomszédsági önkéntesek és a hely szociális szolgáltató munkatársai között még nem sikerült kialakítani, az is kiderült, ehhez több időre van szükség. Itt említjük meg, fontosak a folyamatba épített olyan felkészítések, képzések, tréningek, melyek biztosítják azt, hogy a közösség megfogalmazott igényein alapuló tudások kerüljenek be a közösségbe, és tapasztaltuk ezek hasznosulását, jótékony hatását mind az egyének, mind a közösség erősödésében. Másik oldalról, vigyáznunk kell arra is, ne feszítsük túl a húrt, azaz túl sokat ne akarjunk, mert az embereknek nincs annyi szabadidejük (hiszen jobbára szabadidejükben, önkéntesen) vesznek részt a felkészítésekben, képzésekben, illetve, a megszerzett tudásnak ülepednie kell, begyakorlására is szükség van. A projekt során további célunk volt, hogy folyamatosan, a lehető legtöbb embert szólítsuk meg, vonjuk be a közösségi folyamatokba, ezáltal projektünkbe. Jó volt látni, hogy szakmai stábunk, mint a vízbe bedobott kavics tovább gyűrűzött, és újabb és újabb emberek kapcsolódtak tevékenységeinkhez, illetve ami még fontosabb, a helyiek által kezdeményezett tevékenységekhez. A három szakma (közösségfejlesztés – szociális munka – vidékfejlesztés) összehangolása jól si­került, de további erőfeszítésekre van szükség. A szociális munkásunk és közösségfejlesztőnk töl­tötte együtt a legtöbb időt és tevékenykedett együtt, így az ő együttműködésük alakult ki a leghamarabb és vált a legerősebbé. A vidékfejlesztő munkatárssal, a végzett tevékenységek sajátosságai miatt és lévén a főpályázó szervezet elnöke is egyben, inkább formalizáltabb együttműködés alakult ki, illetve az ehhez nem elegendő közösségfejlesztői kapacitás miatt települési szintű, vidékfejlesztési ügyekhez kapcsolódó közösségi tervezési folyamatokat kevéssé tudtunk beindítani. Az egészségügyhöz kapcsolódóan az egészségügyi szűrések szervezésébe kevésbé fogtunk bele, eleinte az általános közösségi folyamatok beindítása miatt, később azért, mert minden településünkön elindult a TÁMOP 6.1.2. egészséges életmód program, melynek keretében sokféle szűrési és más egészségügyi program valósult meg, így okafogyottá vált ez a tervezett tevékenységünk. A közösségi (települési) egészségügyi tervek készítésével és kisléptékű akciók megvalósításával szintén az előbbiek miatt foglalkoztunk kevésbé. Itt érdemes megjegyeznünk, fontos lenne a helyi intézmények, szervezetek tevékenységeinek és pályázatainak összehangolása mind települési, mind térségi szinten, melyre voltak és teremtettünk is alkalmakat, de ezek automatizmussá válásának elősegítése még a jövő nagy feladata. Két dolog szükséges hozzá alapvetően. Ez egyik, hogy a szereplők ismerjék fel az együttműködés fontosságát, legyenek képesek átlépni saját szervezeti érdekeik (sokszor vélt) korlátain, és az ágazati szemlélet merevségén. A másik, hogy a kölcsönös kommunikációra, egymás megismerésére, az együttműködésre kellő időt és kapacitást szabadítsanak fel. A települési szegregációból következő feszültségek enyhítése, előítéletek oldása, a keletkező konfliktusok kezelésében tudtunk előrelépni, ha nem is minden elemében és nem is akkorát, amilyet szerettünk volna. Itt a reménytelenség kérdésébe is beleütközünk, mondhatni a „reménytelenség a reménytelenségben” helyzetébe. Ugyanis évtizedes jelenség a hátrányos helyzetű térségekből, településekből történő erőforrás-kivonás, ami azt jelenti, hogy a mobilisabb, képzettebb társadal-

70

mi csoportok elköltöznek, megtakarításaikat a városokban fektetik be. Az általános közvélekedés és szemlélet a fiatalokat ezekben a falvakban a vissza nem térésre ösztönzi, ezzel a reménytelenség vízióját ragasztva a településekre, valójában maguk az ott élők pecsételik meg saját sorsukat. Ebben a reménytelenségben egy újabb reménytelenségi zárványt találunk, a mélyszegényekét, a cigányokét, helyzetük csak abban különbözik a többségi vagy alsó középosztálybéli reménytelenségiektől, hogy már alig van valamilyen erőforrásuk, míg az előbbieknek még van valamennyi, amit nagyon is féltenek. A helyzet pikantériája, hogy a reménytelenekhez kellene felzárkózniuk a még reménytelenebbeknek, az ő közösségükbe kellene integrálódniuk, melyet minden lehetséges eszközzel védenek. A szociális gazdaság, szövetkezet-fejlesztési elképzelésünkön gyökeresen változtatnunk kellett. Részben azért, mert kiderült, a helyi közösségek, csoportok még nem elég felkészültek, nem erősödtek meg az együttműködések, nem alakult ki az elegendő bizalmi szint, ami egy vállalkozás elindításához szükséges. Részben meg azért, mert a jogszabályi környezet és az erre irányuló pályázati feltételek nem elég szociális gazdaság-szövetkezet barát, ekkora kockázatot a potenciális vállalkozásba fogók nem tudnak vállalni. Legvégül néhány konkrét javaslat, melyek hasonló projektek folytatásakor. tervezéskor figyelembe vehető: • Az aktív lakosok megtalálása, mind a mélyszegények, mind a nem mélyszegények köréből, összegyűjtésük, képzésük, szakmai támogatásuk - projektünkben közösségi munkás – önkéntes koordinátorok és szomszédsági önkéntesek -, elengedhetetlen, kulcsszerepük van a közösségi folyamatok beindításában, közösségi beszélgetésekben, cselekvésekben, a közösségi integrációban. • Közösségi térhez való hozzájutás biztosítása szükséges, úgy, hogy a meglévő ingatlanok felújítása, vagy újak létesítése és használatba vétele az összes érintett, tehát önkormányzat, szervezetek, lakosság bevonásával történjen, egyúttal tervezve fenntarthatóságát, jövőbeli működtetését. • Fiatalokkal erőteljesen kell foglalkozni, számukra meg kell teremteni a helyi közösségi identitás megélését, megerősítését, kreativitásuk, kezdeményezéseik, egyéni és közösségi cselekvéseik lehetőségeit. • A települési szervezeti, intézményi szereplők és tervezett majd megvalósuló pályázati, fejlesztési programok összehangolására, koordinálására több kapacitást kell fordítani. • Többség – kisebbség kommunikációjának, együttműködésének beindítására minden lehetséges módszert alkalmazni kell. • Közösségszervezést, a közösségszervezés beavatkozási módját a mélyszegénységben élők, a cigányság körében szükséges alkalmazni. • Nagyobb erőfeszítések, erőforrások allokálása szükséges, hosszabb (akár 5-6 éves) rugalmasan változtatható programokat kell tervezni és megvalósítani.

71